/ NAGY GERGELY
ˆOFF THE GRID:
« 6 café bábel
» KÖZTÉR, HATALOM, MŰVÉSZET BUDAPESTEN, AZ OFF-BIENNÁLE TÜKRÉBEN
7»
Nagy Gergely
OFF THE GRID: hálózat a hálózaton kívül » Köztér, hatalom, művészet Budapesten, az OFF-Biennále tükrében
z OFF-Biennále Budapest (OFF) 2015 tavaszán első ránézésre nem volt más
ˆA HAZAI KULTÚRKAMPF VÉGE
és több, mint egy kortárs művészeti eseménysorozat Budapesten. Még az sem árult el róla túl sokat, hogy történetesen nem a megszokott forrásokra – azaz
A 2010 utáni hivatalos magyar kulturális
(NER) apologetikájának szolgálatába állítható.
nem közpénzre – épített, hanem önkéntes munkára és együttműködések
politikát homogenizáló törekvései, ásatag
Éppen úgy, ahogyan a köztér, a public space,
hálójára. Az első pusztán műfaji meghatározás, a második valóban karakterisztikus jegy,
szólamai és a látványosan semmibe vett, amely a jelenlegi magyarországi politikai
de inkább következmény, egy sajátos helyzetből fakadó döntés, amely azonban kiindulási
felismerhetetlenségig szétzilált, majd kör- rendszerben újra a hatalom önreprezentá-
pontnak bizonyult. Az OFF meglehetősen nagyszabásúra sikeredett, alkalmasint kitalálói
mönfontan átalakított intézményi struktúra
sem hitték volna, mivé növi ki magát. Szép médiavisszhangot keltve öt héten át vagy
ellenére sokan sokáig ártalmatlannak tartot- Köztér és kultúra átformálása tehát együtt
harmincezer látogatót vonzva adott hírt arról, hogy létezik másfajta kultúra, másfajta
ták. Mondván, ennek a kormányzatnak nem
zajlott: nem elég ugyanis kiüresíteni és uralni
nyilvánosság és másfajta Budapest is, mint amit a hatalom ma elénk vetít. Nem utolsósorban
fontos a kultúra, hiszen eljelentékteleníti. Ma
a public space-t, ha a contentet, a művészetet
pedig – fél év távlatából már jobban értékelhető módon – sok mindent felvillantott abból,
már látjuk, nem ez a helyzet. A sokat emle- nem uraljuk.
miféle stratégiái lehetnek egy létrejövő alternatív művészeti-kulturális színtérnek a kemé-
getett elitcsere voltaképpen kultúracsere
nyedő elnyomással szemben. Felvázolta azt az alaprajzot, amely a represszív politika által
kívánt lenni, és a kormányzás egyáltalán nem
uralt, korlátok közé szorított, de mégiscsak nehezen legyűrhető város kulturális térképét
jelentéktelen területe: itt egy kultúra nélküli,
jelentheti a jövőben. Együttműködéseket, emberek és helyek hálózatát, egy alulról szerve-
nacionalista kurzus kultúrateremtő kísérleté-
A NER Budapestet tekinti legfontosabb váro-
ződő művészeti infrastruktúrát. Ebben a szövegben ennek alapvető sajátosságait igyekszem
ről van szó, amely elsődlegesen a metafizikus
sának – hiába, egyetlen metropoliszunk van –,
röviden ismertetni, a mai magyar kulturális-politikai helyzet kontextusában.
önigazolások létrehozását tartotta szem előtt. a főváros utcáit és tereit egy új-akarnok szelA művészeti „elitek” lecserélése ehhez csak
ciós és jelképes öndefiníciós színterévé vált.
ˆA RENDSZER SZÍVE
lem hatja át: a rezsim uralma alá hajtja a köz-
eszköz, hiszen a cél a történelmi cezúra kije- tereket. Nagy átalakítások, az alaptörvénybe lölése, a „fülkeforradalom” ugyanis, ha nem
írt jelképes dátumhoz, 1944-hez való vis�-
társul a felülről vezérelt kulturális forrada- szatérés a Parlament előtti térképzésben, lommal, értelmét veszti. A hatalom tehát arra
köztéri szobrok és objektumok cseréje: mind
törekszik, hogy visszamenőlegesen is beleír- ennek az útnak az állomásai. Nem maradhat ja a történelembe és a kulturális kánonba a
talpalatnyi autonóm terület sem, különösen
rendszer igazolásait, ilyen módon teremtve
nem a rendszer szívében: elsősorban itt kell
legitimációt minden mai cselekvéséhez.
megteremteni az architekturális, történeti,
Ehhez egyrészt lojális értelmiségre van
esztétikai, kulturális önigazolások sorát, és
szükség, a művészet kritikai szerepéről
végrehajtani az erőltetett dzsentrifikációt. A
lemondó, gyámság alá helyezett, járadékok
városi közlekedés, az urbánus létforma tere-
és juttatások pórázán tartott művésztársada- pét, az utcákat és tereket a hatalom éppen úgy lomra – ez lett a Magyar Művészeti Akadé- uralni kívánja, ahogyan a kulturális közteremia (MMA). Másrészt arra, hogy a kultúrát, ket, a múzeumokat, kiállítótereket, színházaés ezen belül a művészetet, egyre inkább a protokolláris megjelenések, az önreprezenDan Perjovschi: Az OFF rajz, Hátsó Kapu, Budapest. Fotó: Aknay Csaba / The Orbital Strangers Project © OFF-Biennále Budapest Archívum
« 8 café bábel
kat, stadionokat. Ma Budapesten a nyilvános térben való
táció, öndemonstráció terepévé alakítsák, megjelenés autorizációhoz kötött: csak azok amely a Nemzeti Együttműködés Rendszere
a személyek és tárgyak helyezkedhetnek el a 9»
Nagy Gergely
OFF THE GRID: hálózat a hálózaton kívül » Köztér, hatalom, művészet Budapesten, az OFF-Biennále tükrében
nyilvános térben, akik, illetve amelyek nem ütköznek a hatalom elképzeléseivel.
mondatok, a szégyenérzet, a zavar.
Egy- A hajléktalan emberekkel kapcsolatos rende-
ként büntetendő az életvitelszerű tartózkodás
letek, a kitiltások, kilakoltatások, a közterek
az utcán, a graffiti, az illegális plakát, stencil.
átnevezése, az új történelmi időszámítást
Ebbe az új rendbe legerősebben a persona non
rögzíteni hivatott emlékművek és szobrok
grata zavar bele: a nemkívánatos személyek
elhelyezése, régiek elmozdítása – illetve
listáján pedig az első három a hajléktalan
bizonyos emlékművek hangsúlyos megha-
ember, a menekült és a demonstráló. (Szep-
gyása –, a közterületi plakáthelyek lefoglalása,
temberben és októberben a Keleti pályaudvar
a graffiti börtönbüntetéssel sújthatóvá tétele,
menekültjeinek képében és tömegében ez a
de még a kormányt támogató közterületi alá-
három egyesült.) De a listán ott van a művész
írásgyűjtések is azt hivatottak hangsúlyozni,
is: a művészet személyes megnyilvánulás,
ki, kik vannak itthon Budapesten, kik alkotják
egyszersmind személyes politikai tett, így
a többséget. Mára leginkább csak a hivatalos
a művész is persona non grata lesz. Maga a
propaganda eszközei, az üres álművészet
művészet pedig eltűnt a közterekről, azaz
objektumai, illetve fogyasztásra buzdító
inkább helyettesítik valami mással. A rend-
üzenetek jelennek meg a városban. Az utol-
szer megalkotta és elhelyezte az ideológiáját
só szubverzív jel, jeladás a kormányellenes
kifejező emlékműveket, illetve telerakta a
tüntetések
várost zsánerszobrokkal, amelyek a közterek
mobiltelefon volt, 2014. október 26-án,
esztétikai kiüresítését hivatottak elvégezni.
az internetadó bevezetése elleni tömeg-
Néhány évvel ezelőtt, az első emlékműbot-
demonstráción – amely nem mellékesen a
rányok idején, amikor Károlyi Mihály szob-
legnagyobb civil tüntetés is volt 2010 óta. A
rának eltávolítását jelentette be a hatalom, az
New York Times címlapját is megjárta a fotó,
LMP (Lehet Más a Politika) nevű párt még
amelyen tízezrek emelik a magasba mobilju-
köztéri akciókkal tiltakozott a város ideologi-
kat a budapesti estében.
kus átformálása ellen. De ahogyan emberek és jelek, úgy a tüntetők és a tiltakozás gesz-
szimbólumává lett világító
ˇ1
Azóta semmi.
ˆELTÉRÍTETT INTÉZMÉNYEK
tusai is eltűntek ebből a városból, és átvették helyüket a kormányzati kampányelemek.
A kultúra, és annak is a leginkább reprezen-
A menekültellenes kormányzati kampány
tatív területe, a közintézmények hasonló-
idején a Magyar Kétfarkú Kutya Párt nevű
képpen váltak a hatalom öndefiníciójának és
ironikus akciópárt még győzte ötlettel és
önigazolásának színtereivé, mint a közterek.
crowdfundinggal az ellenkampányt, de a
A kulturális köztér idomítása is tudatos folya-
Védjük meg az országot! standjaira az utcákon
mat volt: lecserélt intézményvezetők, majd
és az aluljárókban már nincs válasz, csak
azt követő épületfelújítások – aktuális példa
a lesütött tekintet, a dühösen elmormolt
erre az Iparművészeti Múzeum, amely addig
« 10 café bábel
fotók - Ficsór Zsolt
11 »
Nagy Gergely
OFF THE GRID: hálózat a hálózaton kívül » Köztér, hatalom, művészet Budapesten, az OFF-Biennále tükrében
nem jutott hozzá a felújítás lehetőségéhez
kezdve szinte minden számottevő készülő
és forrásaihoz, ameddig nem mindenben
projektről tudomást szerezhet, és minthogy
lojális vezető került az élére –, és/vagy a
praktikusan minden kulturális tevékeny-
költségvetés megemelése, de egyben a tar-
ségre elköltött közpénz sorsába beleszólhat,
talom kiüresítése, vagy feltöltése a rendszer
minden projektet befolyásolhat is. Ez alól
apoteózisát hirdető eseményekkel, illetve
– sajátos módon – kivételt képez a Magyar
ártalmatlan, az elitnek készülő, a társadalmi
Nemzeti Filmalap, a Magyar Nemzeti Bank
valósággal semmilyen viszonyban nem lévő
harmincmilliárdos műkincsprogramja, vala-
kiállításokkal1.
mint bizonyos felújítási programok. (Hogy
Ezt láthatjuk a művészeti
nagyintézményeknél:
Magyar
Nemzeti
mi okból, az külön elemzés témája lehetne,
Galéria, Ludwig Múzeum, Iparművészeti
itt csak azt az evidenciát rögzítenénk, hogy
Múzeum, illetve a nagy, reprezentatív szín-
az MMA ezen a ponton más formális, illetve
házaknál: Magyar Állami Operaház, Nemzeti
informális hatalmi centrumokkal interferál-
Színház. De jellemző régi, hagyományos
na, illetve ütközne, és ezt a kormányzat hata-
intézmények megszüntetése, átalakítása is,
lomtechnikai okokból szeretné elkerülni.)
mint az Ernst Múzeum vagy a Műcsarnok esetében, illetve újak létrehozása, és felruhá-
ˆA MŰVÉSZET ÚJ LÉTHELYZETE
zása reprezentatív ingatlanokkal, vagyonnal, jogokkal – ennek evidens példája az MMA.
E pillanatban szinte egyetlen olyan számot-
Mindeközben nagyszabású tervek születnek
tevő vizuális jel sincs Budapest urbánus tere-
egy új múzeumi negyed felépítésére, és
in, tereiben, amely kritikát fogalmazna meg
amiként a megpályázandó olimpiai játékok
a fennálló renddel kapcsolatban1. A kritikai
ügyét, ezt is magasan a fejünk fölé emeli a
vizualitás visszaszorult az alig látható, alig
kormányzat: se szakmai diskurzus, se nyilvá-
megközelíthető terekbe. Ha nem is tartunk
nos tervek és számok a megvalósíthatóságról,
még teljesen ott, ahol a hetvenes-nyolcvanas
se az érintettek, azaz a lakosság bevonása.
években voltunk, az már elmondható: egyre
Miután, illetve miközben pedig az intéz-
inkább a magánterekbe szorul vissza a valódi,
mények átalakítása a kulturális közterek
releváns kultúra, és ismét ellenkulturális
szintjén végbement, jöhetett a háttér és a
helyzetbe kerül. Magántulajdonú galériák,
tartalom radikális átalakítása is. Ahogyan
magánlakások, apró, eldugott, marginalizált
az utcák népét, úgy a kultúra embereit
helyszínek, az intézményi struktúra perem-
is lecseréli a hatalom, az MMA immár a
vidékein működő helyek fogadják be a
magyar kulturális politikai stratégia kiemelt
kortárs kultúrát, korlátos lehetőségekkel,
intézménye, a Nemzeti Kulturális Alapot
pénz nélkül, nehezen megközelíthetően.
(NKA) 2015 decemberében rendelték alá.
Még nincs illegalitásban ez a kultúra, de már
Az MMA-n keresztül a kormány mostantól
létrejött a „helyzeti underground”, ahogyan
« 12 café bábel
fotó - Ficsór Zsolt
13 »
Nagy Gergely
OFF THE GRID: hálózat a hálózaton kívül » Köztér, hatalom, művészet Budapesten, az OFF-Biennále tükrében
Havasréti József esztéta megfogalmazta
ˇ2
.
A hatalom nem megy el addig, hogy műveket
találna, nem szolgáltatná ki magát a pénzosztó adminisztrációnak.
akasztasson le a falakról, de most már figyel
A pénzt először is önkéntes munkával
és ellenőriz minden olyan teret, minden
pótolta az OFF. Ez azonban a kapcsolat-
olyan intézményt, ahol létrejöhetne valami,
építés, a stábtoborzás új irányait követelte
ami kérdőjeleket illeszthet a fennálló rend-
meg: önkénteseket keresett, egyrészt a civil
szer állításai mellé.
szférában dolgozók közül, másrészt azok közül, akik adott esetben a kortárs művészet
Az OFF ebben a szituációban lépett színre
célcsoportját jelentik, a közönség tagjaiból.
– és egyik első és legmeghatározóbb dönté-
Így kerültek egymás mellé emberek az OFF
sével azonnal véleményezte is ezt a hely-
önkéntesei között az éppen kormányzati
zetet.
A megvalósításhoz nem pályázott
össztűz alatt álló civil szervezetek tagjai,
közpénzre, eseményeinél nem vett igénybe
egyetemi hallgatók, multiknál dolgozó, szer-
állami fenntartású helyszíneket, és nem
vezésben, operatív feladatokban jártas és a
működött együtt állami intézményekkel.
művészet iránt érdeklődő profik, és persze
Ezzel automatikusan kizárta magát a látható-
maguk a művészek, kurátorok, szervezők.
ˇ3
ságot biztosító helyekről, és azokról is, ame-
Az OFF új típusú networkjének másik
lyek a nagyközönség számára „hitelesítik” a
szintje a fundraising kapcsán alakult ki. A
művészetet, és a művészet kanonizációját
kortárs művészet körüli, tehetősebb gyűjtői
végzik. Viszont rögtön pozícionálta is magát,
körből többen személyesen is részt vállaltak
ki sem kellett mondania, ellenzéki helyzete
az OFF finanszírozásában. Őket nem ritkán
máris nyilvánvaló lett: a kompromittálódott
galeristákon, illetve más gyűjtőkön keresztül
intézményrendszerben nem tudja elképzelni
kapcsolta be a folyamatba az OFF. A feladat
magát. Egyben félreérthetetlenné is tette,
összetettsége részben abban állt, hogy a
nem várja meg, amíg a kortárs progresszív
műkereskedelemben, a gyűjtésben (kvázi
művészetet végképp száműzik a köztérről és
értékfelhalmozásban, értékképzésben) érde-
az intézményekből, önmaga vonul ki és keres
kelt embereket meggyőzze, egyre inkább
új helyeket, új lehetőségeket. Az OFF a kom-
nem csak az alkotói tevékenység „végtermé-
munikáció politikai iránya helyett azonban
kével”, a művekkel van vagy lehet dolguk,
szakmai irányt választott, azt hangsúlyozva,
hanem bizonyos helyzetekben a művek
hogy a közpénz és a közintézmények kike-
létrejöttéhez is hozzá kell járulniuk. A non-
rülése – vagyis az ezekről való lemondás
profit és a forprofit színtér képviselői, gyűj-
– egy új működésmód próbája is: a minden-
tők és kurátorok korábban ritkán kerültek
kori politikai helyzettől függetlenül hasznos
direkt munkakapcsolatba, és tulajdonképpen
volna, ha a kortárs művészet más forrásokat
érdekkapcsolatba.
« 14 café bábel
Nemes Csaba: Terepmunka, MABÉOSZ székház, Budapest. Fotó: Zellei Boglárka © OFF-Biennále Budapest Archívum
Simon Kati (kurátor): Mérlegállásban, a kurátor lakása, Budapest. Fotó: Kerekes Zoltán © OFF-Biennále Budapest Archívum
ˇ4
15 »
Nagy Gergely
OFF THE GRID: hálózat a hálózaton kívül » Köztér, hatalom, művészet Budapesten, az OFF-Biennále tükrében
Az OFF az együttműködések új rendszerét próbálta megteremteni a megvalósítás és a helyszínek tekintetében is. Itt és most nincs lehetőségünk a kortárs művészeti biennálék bevett formáinak strukturális problémáit tárgyalni, de azt fontos megjegyezni: szokatlan, hogy egy nemzetközi kortárs művészeti esemény központi tematika és kiállítás hiányában, mindössze néhány – de jelentős – kurátori döntéssel, valódi hierarchia nélkül valósuljon meg, a közreműködő szereplők önállóságára építve. Az OFF ezt kísérelte meg: az egyes projektekért azok kezdeményezői – kurátorok, művészek, művészcsoportok, magángalériák, nonprofit, és artist run galériák, műhelyek – voltak felelősek. Adott esetben finanszírozást, helyet is kellett keresniük, felkutatni és bekapcsolni a tevékenységükbe szponzorokat, helyek, épületek tulajdonosait. Ami azonban az OFF programjában szerepelt, azt az OFF teljes egészében képviselte, egyfajta közös „ernyő” alatt kommunikálta, és sok esetben a megvalósításban is segített. Részben ez a struktúra eredményezte, hogy az OFF mintegy 160 eseménye 135 helyszínen zajlott, s ezek között magánlakás, üzlethelyiség, kirakat, üres hivatali épület, hagyományos galériatér, színházi játszóhely, próbaterem, műterem, félbehagyott építkezés, városi és városon kívüli terek, ipari műemléket jelentő egykori hőközpont, gyártelep vagy folyó menti, közterületnek számító partszakasz egyaránt előfordult.
ˇ5 Pacsika Rudolf: Illetékesség, bérház belső udvara, Budapest. Fotó: Regős Benedek © OFF-Biennále Budapest Archívum
« 16 café bábel
17 »
Nagy Gergely
OFF THE GRID: hálózat a hálózaton kívül » Köztér, hatalom, művészet Budapesten, az OFF-Biennále tükrében
ˆ BOTTOM UP VAGY POP UP? Az OFF-Biennále Budapest a public space
a budapesti Szabadság téren mutatták be,
visszavételére tett kísérletet, illetve a kulturá-
a rendszer öndefinícióját megjeleníteni hiva-
lis köztereket magánterekbe vitte át. A közön-
tott megszállási emlékműnél – hangsúlyosan
sége pedig ténylegesen is térképet kapott a
azon a helyen, ahol az Eleven Emlékmű cso-
helyszínek bejárásához és felfedezéséhez,
port tiltakozás- és dialógussorozata már közel
illetve egy mobilapplikáció segített eligazod-
két éve, napi rendszerességgel zajlik.
ni az események, időpontok és helyek között.
A kérdés természetesen az, hogy az OFF által
Mindez mégsem pusztán városi kalandséta,
most sokak számára láthatóvá tett, de valójá-
urbánus kultúr-élménypark lett. A kényszer-
ban az elmúlt évek represszív politikája alatt
helyzet, valamint a vállalás, hogy az állam
kifejlődött struktúrák megerősíthetők-e és
által fenntartott helyeket az OFF nem hasz-
fenntarthatók maradhatnak-e? Egyszeri, pop
nálja, olyan megoldást hozott, amely egy új
up jelenségről van-e szó, vagy valóban tartós,
(szub)kulturális hálózat vázlata lehet, kihagy-
alulról építkező, új kulturális-művészeti szín-
va a reprezentatív intézményeket, valamint
tér jön létre mindebből? Természetesen ez
Budapest frekventált pontjait. Itt talán csak a
utóbbira volna szükség. Annak a művészet-
Société Réaliste művészcsoport zenei jellegű
nek, amely a hatalommal nem hajlandó kol-
performansza jelentett kivételt: az ENSZ tag-
laborálni, leginkább ez jelenthetné a túlélést.
államok himnuszaiból szintetizált zeneművet
ˇ1 http://www.nytimes.com/2014/10/30/world/europe/hungarians-march-against-proposed-tax-on-internet-use. html?_r=0
ˇ2 Ennek első és egyben legeklatánsabb példája a Hősök, királyok, szentek – A magyar történelem képei és emlékei című nagy kiállítás volt 2012-ben, az „új alaptörvény hatályba lépésének alkalmából” a Magyar Nemzeti Galériában (MNG). A kiállítás terébe az alaptörvény egy díszkötéses példánya is bekerült, illetve a kiállítással párhuzamosan futott a Kerényi Imre kormánybiztos által megrendelt művek bemutatása is. Emlékezetes, kritikus Széljegyzeteket fűzött mindehhez az MNG néhány munkatársa, kritikai módon illesztve be műveket az eredeti kiállításba.
ˇ3 Jelképes pillanat volt Szegő György, a Műcsarnok új igazgatójának nyilatkozata arról, hogy inkább a művészet „gyönyörködtető funkcióját” szeretné látni az intézmény falai között, semmint a kritikai művészetet. http://0m2. hu/2014/09/12/szego-gyorgy-kredoja/
ˇ4 Helyzeti underground – Beszélgetés az ellenművészetről (Havasréti József, Nagy Gergely), Műértő, 2012. május
Janesch Péter: Offer, Gyermekotthon, Perbál. Fotó: Aknay Csaba / The Orbital Strangers Project © OFF-Biennále Budapest Archívum
« 18 café bábel
ˇ5 Az OFF megnyitóbeszédéből: „Emlékeztek? 2013 nem volt jó év. Amikor az ember úgy érzi, hogy sokéves munkáját egy nemtörődöm mozdulattal lehúzzák a WC-n, amikor elhazudják a fontosságát, az gyomorszorító. Amikor megpróbálja szép szóval, pontokba szedve, hangosan és érthetően elmondani, mi a baj, és nem akarják meghallani, hanem vállon veregetik és lesajnálják, az dühítő. Amikor a rendelkezésre álló eszközöket kisajátítják vagy hagyják szétrohadni, az kétségbeejtő. Amikor giccsel parádéznak, és a múltba tolatnak büszkén és full gázzal, az röhejes. Legkésőbb 2013-ra mindannyiunk számára világossá vált: nem értik és nem is érdekli őket. Ahogy az úgynevezett széles közönséget sem. A lila ködben nyilván nehéz tisztán látni. És én azt kezdtem gondolni, hogy bizonyos fokig érthető a közönyük. Ez így, ez az egész fájdalmasan ismerős folyamat, tényleg végtelenül unalmas, kiszámítható, business as usual. Ez az ő játékuk: ők nyomulnak, mi meg tiltakozunk. Persze nekünk van igazunk – de így ki is hinné el nekünk, hogy az, amiért küzdünk, a művészet, izgalmas, kiszámíthatatlan, és bármit kifordít a sarkából? Tehát ki kellett lépni ebből a koordináta-rendszerből. OFF THE GRID. Új koordináta-rendszerre volt szükség. Egy közös célra, közös cselekvésre, új módszerekre, tudásra és lelkesedésre, sőt, hatalmas elszántságra. Ez lett az OFF.” (Somogyi Hajnalka, forrás: http://www.artportal.hu/magazin/ archivum/off-biennale-a-megnyitobeszed)
19 »
