műveletek miként befolyásolták a költségvetés pozícióját. Ellenőrzésünk arra is kiterjedt, hogy a költségvetés végrehajtásában jog- és hatáskörrel

9826

műveletek miként befolyásolták a költségvetés pozícióját. Ellenőrzésünk arra is kiterjedt, hogy a költségvetés végrehajtásában jog- és hatáskörrel rendelkező szervek (Országgyűlés, Kormány, fejezet felügyeletét ellátó szervek és költségvetési intézményeik) az államháztartási és az éves költségvetési, illetve az azt módosító törvényekben kapott felhatalmazásuk keretei között jártak-e el, kötelezettségeiknek megfelelően tettek-e eleget. Helyszíni ellenőrzést végeztünk - az Állami Számvevőszék kivételével - valamennyi költségvetési fejezetnél (a költségvetés technikai fejezeteivel együtt összesen 29-nél) az éves költségvetési beszámolójuk számszaki és tartalmi valódisága, a költségvetési irányító és végrehajtó tevékenységük megítélése, a gazdálkodás fő folyamatainak áttekintése érdekében. (Az Állami Számvevőszék költségvetési beszámolóját - az Állami Számvevőszék elnökének döntése szerint - külső auditáló szervezet vizsgálta). Megállapításaink megfogalmazásánál figyelembe vettük a Miniszterelnökség, a Köztársasági Elnökség, a Földművelésügyi Minisztérium, a Külügyminisztérium, a Központi Statisztikai Hivatal és a Magyar Távirati Iroda fejezeteknél 1998-ban befejezett, illetve befejeződő számvevőszéki ellenőrzések tapasztalatait. A Kincstári Egységes Számla központilag teljesített bevételi és kiadási pénzforgalmát (beleértve a nemzetközi elszámolásokat, a belföldi államadósság költségvetési elszámolásait, a költségvetés nemzetközi hitelfelvételeit és külföldi adósságának törlesztését, a költségvetés belföldi hitelfelvételeit és belföldi adósságának törlesztését), egyes pénzműveletek hatását, továbbá az általános- és céltartalék felhasználásával kapcsolatos és egyéb, fejezetek közötti előirányzat átcsoportosításokat, valamint az előirányzat megnyitások alakulását a Pénzügyminisztériumnál és a Magyar Államkincstárnál (Kincstár) vizsgáltuk. A Magyar Nemzeti Banknál, a Pénzügyminisztériumnál, az Államadósság Kezelő Központnál, illetve a Magyar Államkincstárnál költségvetési hitelkapcsolataikról és finanszírozási tevékenységükről, továbbá az adósságcsere megvalósításának 1997. évi költségvetési kihatásáról tájékozódtunk. A költségvetés fő bevételi forrásait jelentő adóbevételek előirányzatainak teljesítése, valamint a kintlévőségek csökkentése érdekében tett intézkedések eredményességét az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalnál, a vám-, adó- és illetékkiszabási, valamint behajtási tevékenységet a Vám- és Pénzügyőrségnél értékeltük.

Az egyes fejezeteknél végzett helyszíni ellenőrzések tapasztalatait függelékben szerepeltetjük. A megállapításokat alátámasztó példák részletesen - a betűkiemeléssel hivatkozott fejezeteknél - ebből ismerhetők meg. A helyszíni ellenőrzés megállapításai alapján megfogalmazott javaslatainkat az 1. sz. Összefoglaló és javaslatok füzet tartalmazza. Az 1997. évi központi költségvetés zárszámadásáról szóló törvényjavaslat tervezetét 1998 június 30-án kaptuk meg a Pénzügyminisztériumtól. (Az Áht. 53. §-a szerint a Kormány a zárszámadásról szóló törvényjavaslatot a költségvetési évet követő nyolc hónapon belül terjeszti az Országgyűlés elé, ezt megelőzően két hónappal benyújtja az Állami Számvevőszéknek.) A korábbi évekhez hasonlóan ismételten sérült az Áht. előírása. Ugyanakkor a követett gyakorlat kétségtelen előnye, hogy az Állami Számvevőszék észrevételeit, ajánlásait is figyelembevevő törvényjavaslatot nyújthat be a pénzügyi kormányzat az Országgyűlésnek. Az ellenőrzés szempontjából azonban nem megnyugtató ez a megoldás, mivel - a rendelkezésre álló rendkívül rövid idő miatt - nincs módunk a benyújtott törvényjavaslat dokumentumainak érdemi ellenőrzésére. Ezért továbbra is szükségesnek tartjuk az Áht. előírásainak betartását, illetve módosítását.

I. M e g á l l a p í t á s o k

1. A zárszámadás számszaki és tartalmi helyessége Az 1997. évi zárszámadás összeállítására lényegében az előző évhez hasonló körülmények között került sor. A Magyar Államkincstár elmúlt évi működésében a központi költségvetés alrendszeréhez tartozó kincstári alanyok bankszámla-vezetési, előirányzat-kezelési és információs rendszerében jelentős átalakulás - a kiemelt előirányzatok kettős fedezetvizsgálata évközi bevezetésén túlmenően - nem volt, így a zárszámadás munkálatait megalapozó, előkészítő szerepe lényegében nem változott. Továbbra is éreztették kedvezőtlen hatásukat a Kincstár működésének rendszerbeli hibái, a kincstári alanyok adatszolgáltatásának és a kincstári informatikai rendszerek még 1997-ben is meglévő gyengeségei,

valamint az éves zárlati munka technikai megvalósításának hiányosságai. A jelzett hiányosságok és problémák mellett is a Magyar Köztársaság 1997. évi központi költségvetése teljesítésének (zárszámadás) adatai alkalmasak a költségvetés teljesítésének átfogó, makroszintű értékelésére, a gazdasági, pénzügyi folyamatok általános megítélésére. Ugyanakkor a tapasztalt számszaki eltérések és a jogszabályokkal ellentétes elszámolási megoldások következtében a zárszámadási adatok (a központi költségvetés végrehajtásának mérlege, a törvényjavaslat 1. és 2. sz. melléklete) számviteli szempontból több hiányossággal terheltek. A tényleges helyzet bemutatását hátrányosan befolyásolták a kincstári számlavezetésben mutatkozó, az előző évinél kisebb összegű eltérés, a devizahitel késedelmes elszámolása, a letéti számlákról való gazdálkodás és az ÁKK adatainál tapasztalt - a folyamatos módosítások következtében egyre kisebb összegű - eltérések. 1.1. A kincstári rendszer szerepe A Kincstár az 1997. évi zárszámadás előkészítéséhez, a gazdasági események, pénzügyi folyamatok értékeléséhez az előző évihez hasonló tartalmú adatszolgáltatással járult hozzá. A bevezetett folyószámla-vezető, előirányzat-kezelő és nyilvántartási rendszerek nem minősíthetők hibamentesnek (az előirányzatok, teljesítések nyilvántartása, kezelése, egyeztetése, a programfinanszírozás befogadása folyamatos korrekciót, intézkedéseket igényelt), ennek ellenére a kettős könyvelésre való áttéréssel, a könyvelési, folyószámla-vezetési rendszer korszerűsítésével tevékenysége tovább fejlődött az elmúlt évben. A rendszer a bevezetés kezdeti anomáliáinak megszüntetésével - általában - alkalmassá vált a kettős (likviditási, kiemelt előirányzati) fedezet vizsgálatra, a költségvetési szervek számláinak kezelésére, a kincstári tranzakciós kódrendszer (KTK) fejlesztésével az azonosítatlan (függő, átfutó) tételek csökkentésére, a nettó kifizetésekhez (pl.: a bér, ösztöndíj- kollégiumi térítési díj) kapcsolódó bruttó elszámolások kezelésére, a pénzforgalom nélküli gazdasági események regisztrálására (kiegészítő szelvényen a függő kiadások elszámolása), a Kincstáron kívül vezetett számlák (deviza, magánlakás-építés) forgalmának befogadására, elszámolására.

Ugyanakkor a rendszer több hiányosságot hordoz (késedelmes indulás, adatszolgáltatási problémák, pontatlan adatok stb.). A Kincstár a költségvetés mérlegéhez az alapadatokat - bár hiányosan (pl. finanszírozási tételek megjelölése, fejezetek, költségvetési szervek bevételi forgalma nélkül) - a kincstári számlák forgalmáról összeállított napi jelentés formájában szolgáltatta. A 1997. december 31-ére vonatkozó jelentés egymást követő - 1998. évi - változatai az elmúlt év zárszámadási adatait pontosították. Az 1997. december 31-i és az 1998. április 19-i (XV.) változat között egyrészt eltérés volt a fejezetek, intézmények bevételi forgalma miatt (1480-1520. sz. tételek összesen 10.094,0 M Ft); a XV. változat adatai az analitikával egyezőek voltak; másrészt az év végi rendezés tételeit a rendező számlákra átvezették (9124-9130. sz. tételek az éves nyitóegyenlegnél: költségvetési hiány számla, rövid távú államadósság kincstárjegy kibocsátás, 1996. évi hiányt finanszírozó 1995. évi maradvány). Az eszközökön belül a KESZ könyvelt egyenlege 119.484,0 M Ft, a pénztári számláké 348,0 M Ft, az úton lévő tételek egyenlege 60,0 M Ft volt. A forrásokon belül az ügyfélszámlák egyenlege 114.869,0 M Ft. (A napi jelentés szerinti 113.933,0 M Ft összegű pénzállomány növekszik a P jelű számlák 925,6 M Ft maradványával, ami megegyezik az ügyfélszámlák 114.859,0 M Ft egyenlegével.) A K betétkönyv számlák egyenlege 426,0 M Ft és a rendezetlen tételeké 25,0 M Ft, amely összeggel a KESZ-en több volt az eszköz, mint a forrás. A Kincstár a szolgáltatott adatok ellenőrzésére sem hatáskörrel, sem szervezeti struktúrával nem rendelkezik. A jelenlegi szabályozás szerint az intézmények beszámolói képezik a hiteles zárszámadáshoz felhasznált adatforrást. Az eltérés abból is adódik, hogy a kincstári nyilvántartás és a költségvetési szervek beszámolói elkészítési határidői eltérőek (tárgyévet követő március 10, illetve február 10.). A Kincstár és a költségvetési szervek közötti adategyeztetések egész évben folytak. Az eltérések - főként a nagyobb költségvetési szerveknél - az előirányzatok módosításainak és a tényleges teljesítés adatainak eltérő rögzítése (könyvelése) miatt keletkeztek, illetve halmozódtak.

Csökkent a nem azonosított tételek állománya (postai csekkek beazonosítása, rögzítésük KTK-kal a bevételi jogcímen), de teljes mértékben nem sikerült felszámolni. Az év végi előirányzat-maradványok és a teljesítések lezárása a költségvetési év zárlati teendőivel kapcsolatos műveletek ütemezésével történt. A támogatást nem érintő előirányzatmódosításokat 1997. december 31-ig fogadta be a Kincstár. A támogatást érintő előirányzatmódosítások befogadási határideje 1997. december 20. volt. A teljesítések lezárásának határidejét 1997. december 31-i időponttal jelölték meg, de 1998. január 24-ig befogadtak javítást a kiemelt jogcímeknél, kiegészítő szelvények beküldésével. A kincstári nyilvántartás és az intézményi főkönyvi nyilvántartás közötti eltéréseket az intézményeknek indokolniuk kellett a beszámolás keretében. A Kincstár feladata az intézményi adatok összesítésére korlátozódott, tényként fogadva az indokolási címekhez kötött adatokat. Az indokoláshoz hasznos segítséget jelentett a féléves elemi beszámoló és a kincstári nyilvántartás közötti eltérések, rendezések leggyakrabban előforduló eseteinek közreadása. Az intézményektől - a felügyeleti szervek közbeiktatásával - a beszámolókkal együtt bekért és az APEH-SZTADI által összesített adatokat a Kincstár június hó elején kapta meg. A kincstári adatállomány és az APEH-SZTADI által feldolgozott adatok között jelentős volt az eltérés. Számottevő eltérés volt tapasztalható a kincstári beszámoló és a költségvetési beszámoló módosított előirányzata között. A kiadásoknál 470,8 M Ft, a bevételeknél 676,6 M Ft volt az eltérés a költségvetési beszámoló javára. Az eltérések nagyobb részt intézményi hatáskörű módosítás és egyéb ok miatt (amit a részletes indokolásnak kellett tartalmaznia) következtek be, számottevőek az eltérések a Kincstáron kívül vezetett számlák, a kincstári téves adatfeldolgozás és a maradványmódosítás miatt is. A kincstári beszámoló és a költségvetési szervek beszámolói teljesítési adatainak eltérése mind számban, mind összegszerűségében is jelentősebb. A bevételeknél 10.005,8 M Ft, a kiadásoknál 10.003,5 M Ft volt az eltérés a költségvetési beszámoló javára. Az egyéb okok miatti eltérések

a teljesítés összehasonlításánál is nagy összegűek, azonban jelentős különbségek adódtak a kincstári nyilvántartás felhasználható előirányzat hiánya, a zárlati átkönyvelések, a nagyságrendileg minimális kincstári téves adatfeldolgozás és a nettó kifizetés bruttó elszámolása miatt. Az eltérések döntő része a költségvetési szervek beszámolóiban többletteljesítésként jelent meg. Az intézményi költségvetési beszámolókból összesített költségvetési támogatás eltérése az előirányzati adatoknál 84,5 M Ft volt a kincstári beszámolóhoz viszonyítva. Az eltérések indokolásánál a kincstári téves adatfeldolgozást a költségvetési szervek nem tudták hitelt érdemlően bizonyítani, illetve több esetben beigazolódott, hogy a helytelenül kitöltött vagy határidőn túl beküldött bizonylat miatt nem történt meg a feldolgozás. Az eltérés a KHVM-nél volt jelentős (- 84,0 M Ft), mivel a más fejezettől előirányzatmódosítással kapott támogatási előirányzatot és az 1996. évi jóváhagyott beruházási támogatási maradványt átvett pénzeszközként és nem támogatási előirányzatként szerepeltették az intézmények. Az MKM-nél a 0,3 M Ft eltérés oka, hogy a fejezet a programfinanszírozás támogatás előirányzat-módosítást - keretnyitás elmaradása miatt - nem szerepeltette a beszámolóban. A költségvetési támogatás teljesítési adatai között az eltérés 74,7 M Ft volt a kincstári beszámolóhoz viszonyítva. Jelentősebb eltérés volt a HM-nél (+ 15,7 M Ft) a keretátadás KTK helyett a költségvetési támogatás csökkentés KTK alkalmazása miatt; az IKIM (9,6 M Ft) a megnyitott beruházási támogatás keretmaradványt figyelmen kívül hagyta; a KHVM (- 84,3 M Ft) a támogatási előirányzat felhasználást pénzeszköz átvételként szerepeltette; az MKM-nél téves kódhasználat miatt a kiadásból a Kincstárnál támogatáscsökkenés jelent meg, a teljesített adat helyett az előirányzat adatát szerepeltette (2,0 M Ft); a programfinanszírozás keretében jóváírt támogatás (0,07 M Ft) a beszámolóból hiányzott. A Kincstártól kapott információk szerint az adatok közötti eltérések az elmúlt évhez képest csökkentek. Ugyanakkor a bekért adatok feldolgozása csupán az eltérések bemutatására és

informálásra szolgált. Megjegyezzük, hogy a zárszámadási törvényjavaslat 1. és 2. számú mellékleteinek a központi költségvetési szervek teljesítéseit tartalmazó adataira, valamint a központi költségvetés mérlegére a kincstári eltérések ezekre nem voltak kihatással. A KESZ egyenlegében a 25,0 M Ft összegű eltérés nagyságrendje nem jelentős a több ezer Mrd Ft lebonyolított pénzforgalomhoz viszonyítva, ugyanakkor megengedhetetlen, mivel a Kincstár nem tett eleget az Szt. 4. § és 12-15. §-aiban foglalt követelményeknek. Az eltérést folyószámlánként és ügyfelenként vizsgálták, de okait - helyszíni ellenőrzésünk befejezéséig - nem sikerült tisztázni. A Magyar Államkincstár elnökének 1998. július 28-i tájékoztatása szerint a kettős könyvvezetés bevezetését megelőző időszakból származó eltérés - helyszíni ellenőrzésünk befejezését követő egyeztetéseik eredményeként az 1997. december 31-én kimutatott 25,0 M Ft eszköztöbbletről (a visszamenőleges leltárak tanúsága szerint) 1,9 M Ft eszközhiányra változott. Az önkormányzati normatív támogatások visszafizetései nem voltak nyomonkövethetőek a kincstári számlán, mivel a befizetések többféle jogcímen, összevontan is érkeztek, a befizetési számlán nem különítették el a normatív támogatásokból a visszafizetéseket, illetve nem oldották meg kigyűjtésüket (a Kincstár e számla megbontására alszámla struktúrát nem alakított ki). Kedvező változást jelent, hogy 1997-ben a visszafizetési kötelezettségek teljesítésének figyelemmel kísérésére külön számítógépes programot dolgoztak ki (Komárom Esztergom megyei TÁKISZ), amely alkalmas a visszafizetendő összeg, a teljesítés és a hátralék nyilvántartására. A helyi önkormányzatok a központosított előirányzati támogatásból (34.052,2 M Ft) bruttó 29.438,6 M Ft-ot, nettó 29.330,2 M Ft-ot használtak fel, a különbség, 108,4 M Ft, a visszafizetések összege. A maradvány összege 4.722,0 M Ft volt. A Kincstár a Költségvetési Törvény 22. § (7) bekezdésében előírt tájékoztatási kötelezettségének eleget tett a BM felé a központosított és egyéb támogatások visszafizetéséről. 1.2. A fejezetek és intézményeik költségvetési beszámolójának valódisága A fejezetek felügyeletét ellátó szervek - az évek óta eredményesen alkalmazott számítástechnikai program (K11)

segítségével, a kötelező egyezőség ellenőrzésén túlmenően többségében elvégezték a költségvetési szervek beszámolóinak felülvizsgálatát. Az intézményi beszámolók felügyeleti szervi felülvizsgálata nem jelentette egyben a kiadások és bevételek teljesítési adatainak valódiságát, amely követelményt egyébként az 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet nem fogalmazta meg. A helyszíni ellenőrzések tapasztalata szerint a fejezetek egy részének zárszámadásában megállapíthatók egyes adatok valódiságát megkérdőjelező, megalapozottságuknak, megbízhatóságuknak ellentmondó tényezők (pl.: a törvénytervezet táblázata adatainak, az intézményi beszámoló űrlapjai adatainak és a főkönyvi kivonat adatainak eltérése; térítményezés miatt alacsonyabb összeg szerepeltetése). Ezek okai és nagyságrendjük eltérő. A feltárt esetek nem teljes körűek, a helyszíni ellenőrzés időkorlátai miatt a viszonylag szűk körű mintavétellel kiválasztott költségvetési intézményeknél szerzett tapasztalatokat jelentik. A számszaki felülvizsgálat mellett az Áht. végrehajtására kiadott 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet előírta a szakmai feladatok teljesítésének, a feladatellátás és a pénzügyi források összhangjának értékelését is. Helyszíni ellenőrzésünk tapasztalatai szerint ennek a követelménynek a fejezetek többsége eleget tett. Az intézményi sajátosságoknak megfelelő, a szakmai feladatellátásra is kiterjedő értékelést négy fejezetnél (NM, MÜM, GV, MKM) tapasztaltuk. A fejezetek egy része viszont e jogszabályi előírásnak egyáltalán nem, vagy csak hiányosan tett eleget (AB, BIR, HM, KÜM, PM, TH). A szakmai ellenőrzés szóbeli értékeléssel való helyettesítése (HM), illetve a későbbi, utólagos fejezeti felügyeleti ellenőrzés keretében tervezett megvalósítása (IKIM) csökkentette a zárszámadási értékelések, az 1997. évi feladatellátás, gazdálkodás alapján képződött előirányzatmaradványok meghatározásának, elfogadásának megalapozottságát. Megítélésünk szerint a jogszabályban rögzített követelményeket évente és írásban kell teljesíteni. Az egyértelműség érdekében azonban szükséges az e követelményt támasztó 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 40. § (3) bekezdésének pontosítása. Kedvező tapasztalatunk volt, hogy egyes esetekben a fejezet külön "segédlet", illetve körirat közreadásával segítette az intézményi zárszámadási beszámolók elkészítését (KTM, MKM, IKIM, MTA). Az 1996. évi zárszámadás ellenőrzésénél feltárt, és az 1997. évi zárszámadás ellenőrzése során - a szükséges jogszabályi

rendezés hiányában - ismételten tapasztalt speciális probléma, hogy a költségvetési gazdálkodásban még nem szabályozott a fejezet évközi megszüntetésének és ezzel összefüggésben a beszámolók (számszaki és szakmai értékelés) elkészítésének határideje, benyújtásának, fogadásának, felülvizsgálatának és feldolgozásának rendje. (Az MR, illetve az MTV 1996. évi átalakulása hozta felszínre ezt a hiányosságot, amely megoldására 1997-ben sem történt intézkedés. Az ebből adódó problémák ismét jelentkeztek az 1997-ben megszűnt MTI fejezetnél, és a későbbiek során is előfordulhatnak.) A központi költségvetési szervek beszámolójának, mérlegének valódiságát néhány esetben az is hátrányosan befolyásolta, hogy egyes fejezeteknek, illetve intézményeknek nem volt (TH), illetve a jogszabályi előírásoknak nem felelt meg a számlarendje és az alkalmazott számlakeret-tükör (AB, GV, FM, PM, NM, MTI). A Szervezeti és Működési Szabályzatok, az önállóan és részben önállóan gazdálkodó szervezetek feladat-hatáskör elhatárolásai, illetve a gazdálkodás egyéb szabályzatai hiányoztak, elavultak, illetve csak a módosítások tervezetei álltak rendelkezésre (OBH, LB, BIR, NM, KÜM, PM, MÜM-OMMF, FM). Tapasztaltuk a hatályos szabályozással ellentétes gyakorlatot is (BM). Az 1995. évtől kezdődően rendezetlen egyes (FM-től átkerült) felsőoktatási intézmények jogi helyzete. A felsőoktatás MKM fejezethez történő átadásakor, ezen intézmények leválasztása a felsőoktatási intézményekről jogilag nem történt meg, így törzskönyvileg továbbra is annak részben önállóan működő szervezetei. Az FM fejezetnél maradt intézmények nem rendelkeztek olyan alapító okirattal, amely rögzítené az FM tárca felügyeletét, az intézmények gazdálkodási jogkörét. Előfordult, hogy a jogszabályi előírásokkal ellentétes, a költségvetési szerv állományába nem tartozó, megbízás alapján munkát végző Kft. dolgozója aláírási jogosultságot kapott (PM). Tapasztaltuk, hogy az intézmények - gazdálkodási sajátosságaik következtében - egyes számlákat (pl.: vállalkozási tevékenység hiányában az ennek elszámolására szolgáló számlákat), számlaosztályt (pl.: "0" nyilvántartási számlák számlaosztályt) nem szerepeltették számlakeretükben (AB), illetve számlarendjükben. A számlák használata elmaradásának indokait azonban nem rögzítették (OGY, MÜM).

A költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetési kötelezettségéről szóló - többször módosított - 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet 36. §-ával jóváhagyott, a jogszabály 9. sz. mellékletében szereplő számlák megnyitása - álláspontunk szerint - kötelező. A költségvetési szervek ennél részletesebb (feladataik, tevékenységük sajátosságaihoz igazodó, szükség esetén hat számjegyű bontását tartalmazó) számlakeretet megállapíthatnak, a 9. számú mellékletben szereplő számlák számlakeretbe való felvétele azonban a jogszabály következtében szükséges. A kormányrendelet hivatkozott szakasza ugyanis nem megengedő abban a tekintetben, hogy a költségvetési szerv által nem végzett tevékenység számláit a számlakeret ne tartalmazza. Az 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet 37. §-ában a számlarend megállapítására, tagolására vonatkozó előírások úgy értelmezhetők, hogy a számlákat (a rendelet 9. sz. mellékletében feltüntetett mélységig) kötelezően tartalmaznia kell. Amennyiben a költségvetési szerv tevékenysége a számla megnyitását és vezetését nem indokolja, úgy azt a számviteli politikájában, vagy a számlarend bevezető részében, vagy az adott számlánál magyarázatként, vagy számlarendet hatályba léptető illetékes vezető rendelkezésében kell - konkrét számla megnevezésekkel rögzíteni. A mérleg leltárral való alátámasztottságát kedvezőtlenül érintette, hogy a számviteli törvény végrehajtására 1996ban kiadott (a 179/1991. (XII. 30.) Korm. rendeletet felváltó) 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet 25. § (3) bekezdésének előírásai szerint - a tulajdon védelmének megfelelő biztosítása, ellenőrzése és folyamatosan vezetett részletező nyilvántartások esetén - a leltározás elvégzését (a belső szabályzatban való rögzítésnek megfelelően) helyettesítheti a részletező nyilvántartás. A mennyiségi leltárfelvétel elhagyása nem indokolt, mivel a költségvetési szervek még nem rendelkeznek megfelelő nyilvántartással és a tulajdonvédelem területén is hiányosságaik vannak. A pontosan vezetett, megfelelő részletezettségű, az állomány mennyiségi és értékbeni változtatását azonnal regisztráló számítástechnikai

nyilvántartást vezető gazdálkodó szervek is időszakonként (1-3 évenként) részletes, tételes leltárt készítenek. A leltározás részletes szabályai meghatározásának - így részletező nyilvántartás vezetésével a tényleges leltározás elhagyásának gazdálkodó szervi hatáskörbe utalása a költségvetési szerveknél a gazdálkodási fegyelem fellazulását, esetenként felelősség érvényesítése nélküli vagyonvesztést eredményezhet, így indokolt lenne a folyamatosan vezetett részletező nyilvántartás követelményeinek (a kormányrendelet 25. §-ának kiegészítésével való) rögzítése. A mérleg adatainak bizonylatokkal (elsősorban leltárral) való alátámasztása több fejezetnél nem volt megfelelő. Ez részben a leltározás részleges hiányát ((BM, FM, HM, NM, GV), vagy szabálytalan elvégzését (KE, MÜM) jelentette. A beszámolók helyességét hátrányosan befolyásolta, hogy a helyszíni ellenőrzésünk során próbaszerűen kiválasztott számviteli bizonylatok nem minden esetben feleltek meg a számvitelről szóló, többször módosított 1991. évi XVIII. tv. 85-86. §-aiban foglalt alaki és tartalmi követelményeknek (KÜM, PM). Az 1997-ben keletkezett előirányzat-maradványokat a függő, átfutó, kiegyenlítő elszámolások, valamint a közös gazdálkodást folytató intézmények közötti helytelen költségfelosztások eltérítették a szabályszerű gazdálkodás esetén képződő mértékektől. Az elszámolások és a mérleg valódiságát egyes esetekben hátrányosan befolyásolta, hogy a fejezet egyes címei között teljesítési adatok keveredtek, a címek közötti pontos, elhatárolt elszámolás nem valósult meg (KÜM), illetve bizonyos követeléseket hibás, a jogszabályi előírásokkal összhangban nem álló (az 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet 13. § (3) bekezdés) mérlegtételben szerepeltettek (KE). Egyedi jelenség volt, hogy a fejezet intézményének dologi és felhalmozási kiadásai a fejezet beszámolójában nem voltak teljes körűen elszámoltak (MÜM, KE), mivel azok a MÜM esetében közös üzemeltetést végző szervezet (Lánchíd Irodaház) beszámolójában szerepeltek. A bruttó elszámolás elvét sértő (a bevételeket kiadáscsökkentésként számba vevő) elszámolást is tapasztaltunk (MÜM-Munkaügyi Központok), ami az előirányzatmaradványok helytelen kimutatásával együtt sértette a mérlegvalódiságot.

A beszámoló valódiságát megkérdőjelezi az a helyszíni ellenőrzés során feltárt körülmény, hogy a fejezetnél (MKM) a nem állami felsőoktatási intézmények finanszírozására biztosított források (fejezeti kezelésű előirányzatok) elszámolása - a Gazdálkodási Szabályzatban rögzítettekkel ellentétben - a zárszámadás keretében nem valósult meg, bár a fejezet előirányzat-maradvány elszámolása a PM jóváhagyásával megtörtént. Tapasztaltuk a kötelezettségek nyilvántartásának hiányát, illetve a bevételi előírások analitikus nyilvántartása vezetésének késői (1997. október 1-jétől) megvalósítását is (MÜM).

2. Az előirányzatok módosítása A központi költségvetés 1997. évi előirányzatai év közben - a költségvetési törvényben adott felhatalmazások alapján a Kormány, illetve a költségvetési törvényt módosító törvények intézkedései következtében is - módosultak. A változásokon belül a központi költségvetési szervek - Kormány, felügyeleti szervi, illetve saját hatáskörben végrehajtott módosítások következményeként - bevételi és kiadási előirányzatainak eredetitől való eltérése is jelentős volt. Az 1997. évi gazdálkodást egyes fejezeteknél nehezítette, hogy a Költségvetési Törvény 41. § (1) bekezdés c. pontjában foglalt rendelkezésben az I-VIII. fejezetek előirányzatai teljes körének átcsoportosítási jogát az Országgyűlés kizárólagos hatáskörébe vonta. A törvényi előírásból származó gazdálkodási problémák feloldását jelentő előirányzatátcsoportosítás lehetőségét csak a Költségvetési Törvényt módosító 1997. évi CXI. törvény (102. számú Magyar Közlöny, kihirdetés napja 1997. november 20.) 21. § (7) bekezdése adta meg. Az 1997. évi előirányzat-módosításokon belül a növekedés jelentős részét a központosított tartalékok kormányzati és fejezeti szintű átcsoportosítása jelentette, ami a központi költségvetés előirányzatainak együttes összegét nem növelte. Számottevő volt ugyanakkor az eredetileg tervezett bevételek túlteljesítéséhez kötődő kiadási előirányzat módosítások mértéke. 2.1. A fejezeti kezelésű előirányzatok módosításai, átcsoportosításai A fejezeti szinten kezelt, elsősorban ágazati, szakmai feladatok, államháztartáson kívüli szervezetek (alapítványok, társadalmi szervezetek stb.) támogatásának, a fejezeten belüli felújítások, nagyjavítások finanszírozására szolgáló

előirányzatok átcsoportosításának, felhasználásának nyilvántartása általában megfelelt a jogszabályi előírásoknak, az Áht. 24. § (3) - (4) bekezdéseiben, valamint a 158/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 15. § (3) bekezdésében rögzített követelményeknek. Az előirányzatok fejezetek közötti átcsoportosítására - az ellenőrzött körben általában - a szabályszerűség, a feladatokkal arányos forrásátadás volt jellemző, de a fejezeti kezelésű előirányzatok törvényben meghatározott céltól eltérő felhasználását is rögzítettük (NM). Szabálytalan, a törvényi előírással (Áht. 24. § (5) bekezdés) ellentétes - bár szakmailag indokolt - előirányzatátcsoportosítást (MKM) is feltártunk, amelynek során a fejezeti előirányzatok alcímei között - a Költségvetési Törvény felhatalmazása nélkül - hajtottak végre átcsoportosítást. A fejezetek általában eleget tettek az Áht. 24. § (3) bekezdésében, valamint a 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 22. § (4) bekezdésében foglalt azon kötelezettségüknek, hogy a fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának rendjét (az igénylés és elosztás módját, az engedélyezési hatásköröket, az előirányzat-módosítás rendjét, a pénzügyi lebonyolítást és a szakmai és pénzügyi teljesítés ellenőrzését) írásban szabályozzák. Néhány esetben a folyamat teljes körű szabályozását és az ennek megfelelő feladatellátást is tapasztaltunk (MTA, NM, IM). A fejezeti kezelésű előirányzatok szabályozása szempontjából hátrányos volt, hogy egyes esetekben a PM többhónapos késedelemmel, vagy egyáltalán nem nyilatkozott a fejezet által kidolgozott és - a törvényi kötelezettségnek megfelelően a pénzügyminiszter egyetértése érdekében - a részére megküldött szabályzatok helyességéről (OBH, BIR, IM). Egyes esetekben a szabályzattal való egyetértés megadására nem a törvény által felhatalmazott pénzügyminiszter, hanem helyettes államtitkár (MÜM), illetve főosztályvezető (GV) részéről került sor. 2.2. Az intézményi előirányzatok módosításai A jogszabályi előírásoknak megfelelően a fejezetek és intézményeik időben elkészítették előirányzat keretmegnyitási (pénzellátási) terveiket, bár tapasztaltuk annak részleges (MÜM-OMMF), illetve teljes (GV) elmaradását is, ami a 158/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 22. §-ában foglalt kötelezettség figyelmen kívül hagyását jelentette. A költségvetési szervek előirányzatainak saját hatáskörű módosítása az évközben realizált többletbevételek és az azokból teljesíthető kiadások előirányzatokon való átvezetésével függött össze. A módosításokra alapvetően az

eredetileg alultervezett bevételi előirányzatok miatt, működőképességük biztosítása érdekében volt szükség. Az is előfordult, hogy az előirányzatokat az elért bevételekhez és nem az indokolt kiadási szükségletekhez igazították. Ennek a gyakorlatnak is következménye, hogy a felhasználatlan többletforrásokat, előirányzat-maradványokat kiadási megtakarításként és nem bevételi többletként mutatták ki. A módosításokat - tapasztalataink szerint - a megfelelő hatáskörrel rendelkező, illetve arra illetékes személyek engedélyezték. Az általános és a bérpolitikai tartalék terhére általában számításokkal alátámasztottan, megalapozott igény alapján, feladatbővülés fedezeteként, kormányhatározatok alapján valósultak meg az átcsoportosítások a fejezetekhez, illetve intézményeikhez (LB, HM, NM), de a célirányos felhasználást, hasznosítást alátámasztó dokumentumok, a kellő számszaki megalapozottság hiányát (MKM), illetve a felhasználás ellenőrzésének elmaradását is tapasztaltuk (KHVM, PM). Esetenként a költségvetési intézmények és felügyeleti szerveik az 1997. évi gazdálkodás során is figyelmen kívül hagyták az Áht. 93. § (1) bekezdésében, valamint a 98. § (3) bekezdésében megfogalmazott - az előirányzatok túllépésének tilalmára vonatkozó - követelményeket. A kincstári rendszer 1997-től elvileg már nem tette ugyan lehetővé a módosított előirányzatot meghaladó felhasználást, de pl. a kiadásnak nem megfelelő KTK-k alkalmazásával a rendszer előírásai megkerülhetők voltak. Így a Kincstár az Áht. 93. § (1), valamint a 98. § (3) bekezdésében rögzített követelmények betartását nem tudta biztosítani. Tapasztalataink szerint az év második felében került sor az előirányzatot meghaladó kiadások teljesítésére. A forrást jelentő bevételek és kiadások előirányzatait utólag, nem minden esetben a szakmailag indokolt időpontban módosították (KÜM, HM), illetve a tényleges teljesítés meghaladta a módosított előirányzatot (AB, BM, NM, PM). Tapasztaltunk a jogszabályi előírást (156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 43. § (1) bekezdés) sértő módosítást is (BM), illetve a jogszabályokban rögzített hatásköri előírásokkal ellentétesen az állami feladatok díjbevételei előirányzatát a fejezet csökkentette, bár erre - a Költségvetési törvény 44. §-a szerint - csak a pénzügyminiszternek volt jogosultsága (KÜM). Az ellenőrzött költségvetési intézmények többsége az előirányzatok módosításának és teljesítésének nyilvántartását (az Áht. 103. §-ában foglalt kötelezettségnek megfelelően)

áttekinthetően, kellő részletezettséggel vezette, kivételes esetnek számított ennek elmaradása (NM).

3. A Kincstári Egységes Számla likviditása A KESZ - az ÁPV Rt. számlaegyenlegével együttes nyitóegyenlege az 1997. január 1-jei KESZ kivonat szerint 276.893,7 M Ft, az 1997. december 31-i záróállománya 209.802,7 M Ft volt, a változás 67.091,0 M Ft csökkenéssel járt. A KESZ számított egyenlegét befolyásolták a devizaadósság-csere hatása, az ÁPV Rt. mindenkori számlaegyenlege, a kötvény- és kincstárjegy állományának változásai, a központi költségvetés külföldi hitelfelvételei és törlesztései, a TB alapok hitelfelvételei, valamint a kincstári vagyon értékesítéséből, hasznosításából származó bevételek. A Költségvetési Törvény 33. §-a szabályozta a központi költségvetés és az elkülönített állami pénzalapok kapcsolatát. E szerint legfeljebb 3 hónapra - a pénzügyminiszter engedélyével - a KESZ-t igénybe vehetik. Erre azonban nem került sor, mivel az Alapok viszonylag magas nyitóállománya, a jó gazdálkodási körülmények, a kiadásokat folyamatosan meghaladó bevételek biztosították a tervezett (nullszaldós) GFS egyenleg év végi teljesítését azáltal, hogy a folyó bevételek meghaladták a folyó kiadásokat. 3.1. A KESZ központi költségvetéssel összefüggő állományváltozása A központi költségvetés finanszírozási és adósságműveleti igénye 1997-ben 2.899.362,5 M Ft volt. A finanszírozási, adósságműveleti adatok 1997. december 31-ét követően többször módosultak. A kincstári napi jelentések záró adatai, valamint az ÁKK különböző időpontokban összeállított adatszolgáltatásai és a PM nyilvántartási adatai eltértek egymástól és újabb pontosításokra volt szükség az egyezőség biztosításához. A finanszírozáshoz szükséges forrást - a KESZ likviditását szem előtt tartva a bevételek és a kiadások havi prognózisa alapján - kötvénykibocsátásból, nettó kincstárjegy kibocsátásból, egyéb hitelfelvételből és privatizációs bevételből biztosították. A prognosztizált adatok összességükben a bevételeknél és a kiadásoknál is elmaradtak a teljesítéstől (65,0 Mrd Ft-tal,

illetve 75,0 Mrd Ft-tal), azonban az előirányzatot jelentősen meghaladták (94,0 Mrd Ft-tal, illetve 64,0 Mrd Ft-tal). A privatizációs bevételek 50,0 Mrd Ft előirányzatával szemben az év közben folyamatosan prognosztizált összeget (145,7 Mrd Ft) is meghaladó 160,9 Mrd Ft teljesítés eredményeként a költségvetés hiánya 338,5 Mrd Ft-ról 177,6 Mrd Ft-ra csökkent. Egyes bevételi jogcímeknél - annak ellenére, hogy az adatszolgáltatók (APEH, VPOP, fejezetek) a gazdasági, pénzügyi folyamatok reális számbavételére, mérlegelésére törekedtek jelentős eltérések voltak a várható és a teljesítési adatok között. (A társasági adónál közel + 10,0 Mrd Ft, az ÁFÁ-nál + 20,0 Mrd Ft, a pénzintézetek társasági adójánál - 5,0 Mrd Ft, a nemzetközi bevételeknél + 11,0 Mrd Ft, a költségvetési szervek saját bevételeinél + 33,0 Mrd Ft.) A kiadásoknál - összegét és arányát tekintve - a várható adatok kisebb eltérést mutattak a teljesítésekhez képest. Nagyobb eltérés a költségvetési szervek, társadalmi szervek támogatásánál (+ 27,0 Mrd Ft), a költségvetési szervek bevételből fedezett kiadásainál (+ 33,0 Mrd Ft) volt. A kiadások és a bevételek várható alakulását a Kincstár folyamatosan figyelemmel kísérte és a teljesítéstől eltérő adatok alapján a prognózisok pontosítására visszajelzést adott az adatszolgáltatóknak. A prognosztizáló tevékenység és a visszajelzés hozzájárult a tudatosabb likviditásmenedzseléshez. A bevételeknél az ÁFA, a fogyasztási adó, a vám, az adósságszolgálat és a költségvetési szervek prognosztizált bevételei voltak azok a tételek, amelyek folyamatos figyelmet igényeltek, többször módosultak és a tényleges bevételi lehetőséghez jobban közelítettek. (December hónapban az ÁFA 43,8 Mrd Ft várható bevétele 65,5 Mrd Ft-ra, a vámbevétel 15,2 Mrd Ft-ról 12,1 Mrd Ft-ra, az adósságszolgálat 10,2 Mrd Ft-ról 13,3 Mrd Ft-ra, a költségvetési szervek bevételei 26,4 Mrd Ft-ról 59,4 Mrd Ft-ra teljesültek.) A kiadásoknál a decemberi adatok mutatták, hogy a többszöri módosítással a fogyasztói árkiegészítés várható kiadása (4,5 Mrd Ft) megközelítette a teljesítést (4,6 Mrd Ft), a magánerős-lakásépítés támogatása csökkent (4,8

Mrd Ft-ról 4,0 Mrd Ft-ra), a költségvetési szervek bevétellel fedezett kiadása emelkedett (26,4 Mrd Ft-ról 59,4 Mrd Ft-ra). Az utóbbi teljesítés nem megalapozott prognózisra utal. A KESZ egyenlege időnként jelentősen ingadozott és ezeket is meghaladóan, kiugró eltérés január és február hónap között (329,7 Mrd Ft és 249,1 Mrd Ft között), illetve november és december hónap között (224,1 Mrd Ft és 119,5 Mrd Ft között) volt, ami jelentősebb csökkenést okozott a KESZ állományában. A KESZ havi záróegyenlege átlagosan 250,0 Mrd Ft összegű volt. Az 1997. január 1-jei nyitóegyenleghez viszonyítva a december 31-i záróegyenleg jelentős mértékben csökkent (276,9 Mrd Ft-ról 209,8 Mrd Ft-ra). A KESZ állomány növekedésénél a privatizációs bevételek szeptember közepétől jelentkeztek kisebb összegben (4,5 Mrd Ft), majd november hónaptól fokozatosan növekedtek, legnagyobb összegben befizetés december hó elején volt. A Kincstár törekedett a túlzott likviditásbőség csökkentésére, azonban az átlagos havi záróállomány volumene azt mutatja, hogy tevékenységében még mindig jelentős a reálisabb mértéket meghaladó biztonságra való törekvés. A Kincstári Tanács döntése szerinti havi felhasználásnak megfelelő tartaléknál lényegesen nagyobb összegű volt a KESZ egyenlege. 3.2. A TB alapok hitelfelvételei a KESZ megelőlegezési hitelszámláról Az 1997. évi Költségvetési Törvény 31. §-a alapján az Egészségbiztosítási Alap 58,3 Mrd Ft, a Nyugdíjbiztosítási Alap 54,0 Mrd Ft kamatmentes hitelt vehetett igénybe a KESZ Megelőlegezési hitelszámláról. A limitet meghaladó hitel igénybevételéért a jegybanki alapkamat mértékének megfelelő kiadás terhelte a TB alapokat. A TB alapok a Megelőlegezési számláról a hitelhez a Kincstár által jóváhagyott éves finanszírozási terv alapján jutottak. A hitelfinanszírozási terv 3 hónapra előre, havi, napi bontásban készült, amely tartalmazta a napi hitel tervadatait, a tervtől és a limittől való eltérést, az 1996. évi záró és az 1997. évi napi tényadat közötti változást. A hitelállomány napi változásai a hitelfelvételre, illetve a hitelvisszafizetésre utalnak. A hiteltörlesztés a bevételek növekedésével folyamatos volt. A hitelfelvétel elbírálásánál vizsgálták az elszámolási, célelszámolási számlákon meglévő pénzeszközök összegét, a bevételi számlák napi forgalmát, a kiadások teljesítését, a működési számla kiadásait és a kiadási többlet mértékének megfelelően terhelték a megelőlegezési számlát a finanszírozás biztosítása érdekében. A finanszírozás tervezése nem töltötte be funkcióját, nem

jelentette a hitelnyújtás ütemezésének megalapozását. A TB alapok hitelállományáról készített havi kimutatások szerint a terv- és tényadatok rendszerint (és több esetben + - előjellel) eltértek egymástól. (Augusztus hóig az Alapok tervszámai átlagosan 8,0-9,0 Mrd Ft-tal, szeptembertől a teljesítések adatai voltak átlagosan 7,0 Mrd Ft-tal magasabbak.) A tervtől való eltérés az Egészségbiztosítási Alapnál volt nagyobb mértékű. Az Egészségbiztosítási Alapnál 1997. március hónaptól növekvő és kamatfizetéssel járó volt a hitelfelvétel. A Nyugdíjbiztosítási Alapnál csak december hónapban haladta meg a kamatmentes hitel mértékét a felvétel összege. A Kincstár Alapok és Önkormányzatok Főosztálya szerint a társadalombiztosítási alapok limitet meghaladó hitelek után felszámított kamata 3.367,0 M Ft volt, ebből az Egészségbiztosítási Alap részesedése 98,2 %, az Nyugdíjbiztosítási Alapé 1,8 % volt. A megoszlásban nyilvánvaló szerepe van annak, hogy az Egészségbiztosítási Alap hitelállománya 2-3-szorosa az Nyugdíjbiztosítási Alap hitelállományának, a kamatmentes hitel limitösszege közötti különbség viszont minimális (4,3 Mrd Ft). 3.3. A kincstári vagyon értékesítéséből, hasznosításából származó bevételek A Költségvetési Törvény 10. §-a alapján 850,0 M Ft a kincstári vagyongazdálkodással, hasznosítással, állami feladatellátással összefüggő kiadásokra fordítható, amelynek forrása a kincstári vagyon hasznosításából származó bevétel visszaforgatása. A visszaforgatható hasznosítási bevétel 850,0 M Ft előirányzatából 202,1 M Ft-ot az intézményi költségvetés, 647,9 M Ft-ot a kezelt vagyon finanszírozására lehetett fordítani. A teljesítés ennek megfelelően valósult meg. A 850,0 M Ft-ból 300,0 M Ft felhasználásáról - a folyamatos üzemeltetés és működés biztosítása érdekében ügyletenként 30,0 M Ft-ig - a KVI vezérigazgatója saját hatáskörben döntött; tíz esetben engedélyezte ügyletenként 30,0 M Ft felhasználását (intézményi költségvetésre, kezelt vagyonnal kapcsolatos költségvetésre). Ezekről a döntésekről egy esetben (1997. február 5.) tájékoztatták a pénzügyminisztert, bár a törvény 10. §-a negyedévenkénti tájékoztatási kötelezettséget írt elő. Így a törvényi előírásnak nem tettek eleget. A KVI vezérigazgatója a pénzügyminiszter egyedi engedélyét

kérte a 850,0 M Ft-ból fennmaradó 550,0 M Ft felhasználásához (1997. november 27.), javaslatában az összeg felosztását konkrét feladatokra bontva jelölte meg. A késői engedélykérés összefügg a központi költségvetést megillető befizetés elhúzódásával. A pénzügyminiszter válaszában (1997. december 18.) hozzájárult, hogy a KVI az 550,0 M Ft-ot az engedélykérésben javasolt feladatokra fordítsa. Hozzájárulásának feltétele az volt, hogy a költségvetési törvény alapján a központi költségvetést megillető, még fennálló 188,0 M Ft befizetési kötelezettség teljesítése megtörténjen. A Költségvetési Törvény a kincstári vagyonkezeléssel kapcsolatos központi költségvetést megillető bevételt 300,0 M Ft rendes előirányzatként állapította meg. A banki átutalásról készült kimutatások és a főkönyvi számlák analitikája alapján 1997. január 31-én 112,2 M Ft-ot, 1997. december 17-én 130,0 M Ft-ot, 1997. december 22-én 80,0 M Ft-ot, összesen 322,2 M Ft-ot fizettek be a központi költségvetés javára. Az átutalt összegek közül a 130,0 M Ft befizetés állami örökség értékesítéséből származott és ezért az Egyéb bevételek jogcímen jelent meg. Az előbbiekből következően a Kincstár Állami ingatlanok értékesítése bevételi számlán nem szerepel, így a kincstári vagyonkezeléssel kapcsolatos központi költségvetést megillető bevételek közé nem számítódik be.

4. A programfinanszírozás tapasztalatai A Kormány a 208/1996. (XII. 23.) Korm. rendeletében szabályozta a programfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésű előirányzatok megtervezését, és az ezek felhasználásával megvalósuló kiadások finanszírozásának rendjét. A jogalkotási folyamat elhúzódása következtében a kormányrendelet késői kiadása - amely így a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 12. § (3) bekezdésében foglalt követelménynek nem tudott eleget tenni - hátrányosan befolyásolta mind a programfinanszírozásba vont előirányzatokkal rendelkező fejezetek és intézményeik gazdálkodását, mind a Kincstár munkáját. Általános tapasztalat volt a fejezeteknél, hogy a programfinanszírozás körébe vont fejezeti kezelésű előirányzatok felhasználásának - fejezeti sajátosságokat is

tükröző - szabályozását nem készítették el, a felhasználást a kormányrendeletben foglalt általános szabályozásnak megfelelően végezték. Néhány esetben tapasztaltuk csak a sajátosságoknak megfelelő szabályozást és alkalmazást (NM, IM, MKM). A Kincstárban március végéig nem történt meg a programfinanszírozásba vont előirányzatok növelése: a fejezeti kezelésű előirányzat-felhasználási keretszámlákon csak azok a tételek jelentek meg terhelésként és jóváírásként, amelyek közvetlenül és előirányzat-módosítással teljesültek. Ha központi költségvetési szerv volt a programot megvalósító, ahhoz előirányzat-módosítással történt a finanszírozás és a kifizetésre is ott került sor. A Pj 01-es tábla 001 keretnyitás jogcíme csak május hónap végétől - a T'97 könyvelési rendszer bevezetésének köszönhetően - tartalmazta a programfinanszírozásba bevont fejezeti kezelésű előirányzatok terhére a részprogram okmánynak, illetve teljesített kiadásnak megfelelően megnyitott támogatási kereteket. A Kincstár a "Fejezeti programfinanszírozási felhasználási keretszámla"-t év végén nyitotta meg. A kormányrendelet mellékletében felsorolt előirányzatok programfinanszírozásba vonásának nem kellő átgondolását is tapasztaltuk. Egyes esetekben ugyanis rendkívül kis összegű, illetve csak az adott célra nevesítetten felhasználható előirányzatokat határoztak meg. A helyszíni ellenőrzés során tapasztaltuk egyes intézményeknél, hogy lektorok lakbértámogatásának kiegészítésére stb. kis összegű, programfinanszírozásba vont előirányzat meghatározására került sor. Előfordult, hogy a konkrét szakmai feladat (pl. tanulmányút, konferencia stb.) helyett különböző, a működéshez szükséges irodaszerek beszerzését fedezték (MKM). A programfinanszírozás kincstári rendszerben való ellenőrzésének hatékonyságát hátrányosan befolyásolta, hogy a programfinanszírozás bevezetését, előirányzatainak körét szabályozó kormányrendelet - az elszámolások alapbizonylataként - bevezette az ún. számlát helyettesítő bizonylat használatát, de tartalmát, használatának kincstári rendszerben való eljárási rendjét nem szabályozta. Emiatt előfordult, hogy a kincstári rendszer korábban - a kincstár más szervezeti egységénél - a konkrét alapbizonylatok alapján

működési költségként elszámolt összegek programfinanszírozásba vont előirányzatok terhére való elszámolásakor csak számlát helyettesítő bizonylat kiállítására került sor. Ez a programfinanszírozás előirányzatai felhasználásának ellenőrzését nehezítette, egyben forrásává válhat a felhasználások eltéréseinek is. A pontos elszámolás érdekében indokolt a bizonylat fogalmának, tartalmának, elszámolása eljárási rendjének szabályozása. A programfinanszírozás bevezetése (az adott program jelentős számú részprogramra való bontása, illetve a területi felhasználás megszervezése és összehangolása) különösen a nagyobb fejezeteknél jelentett többletmunkát. Ugyanakkor bevezetése segítette a rendelkezésre álló keretek célirányos felhasználását. A jelentős számú részprogramra bontott, illetve területileg széttagolt felhasználásnál a többlépcsős egyeztetés, a pályáztatás időben késleltette, esetenként gátolta az előirányzat felhasználását.

5. A központi költségvetés fő bevételi jogcímei A központi költségvetés fő bevételi jogcímei, a különböző adó, vám-, illeték- és egyéb bevételek a központi költségvetés nemzetgazdasági elszámolási körébe - a Pénzügyminisztérium fejezetnél tervezetten, de a központi költségvetés mérlegében önálló jogcímként szereplően - tartoznak. 5.1. Gazdálkodó szervezetek befizetései Az APEH hatáskörébe tartozó adók bevételi előirányzatai összességükben túlteljesültek. A kiemelt adónemekből (társasági adó, általános forgalmi adó, fogyasztási adó, személyi jövedelemadó) származó bevételek mintegy 100 Mrd Ft-tal (6,4 %-kal) haladták meg az eredeti, illetve az ÁFÁ-nál a módosított előirányzatot. A reálfolyamatok alakulása mellett az APEH behajtási és ellenőrzési tevékenysége is hozzájárult az eredményekhez. A kiemelt adónemek közül a társasági adó számottevően, az általános forgalmi adó és a személyi jövedelemadó jelentős, a fogyasztási adó csak kis mértékben növekedett az eredeti, illetve a módosított előirányzathoz viszonyítva. A VP hatáskörébe tartozó vám- és illetékbefizetések teljesítése elmaradt az előirányzattól és a vámbeszedési tevékenységnél sem realizálódott a tervezett bevétel. 5.1.1 Társasági adó (pénzintézetek nélkül) A vállalkozásoktól származó társasági adóbevétel (144,7 Mrd Ft) 20,6 %-kal volt magasabb az előirányzatnál. A havi

ütemességet minősíti, hogy - hasonlóan az előző évekhez - a decemberi feltöltési kötelezettség időszakában folyt be a bevételek 50 %-a. Az év végi befizetéseket döntő mértékben - a PM véleménye szerint - a tervezettet meghaladó nyereség növekedés indokolta. 5.1.2 Vám- és importbefizetések A Költségvetési Törvény a vám- és importbefizetések rendes, eredeti előirányzatát 196,0 Mrd Ft-ban állapította meg. A jogcímen 159,9 Mrd Ft volt a bevétel, az előirányzatnál 36,1 Mrd Ft-tal, 18 %-kal kevesebb. Vámbevételként 86,9 Mrd Ft, vámpótlék címén 29,1 Mrd Ft, statisztikai illeték jogcímen 9,5 Mrd Ft folyt be, a vámbiztosíték számla egyenlege pedig 34,4 Mrd Ft volt. Az 1997. évi költségvetési törvényjavaslat megalapozottságról készített ÁSZ "Vélemény"-ben rögzítettük, hogy az előirányzat nem kellően megalapozott, mivel részletes, jogcímekre bontott adatok csak 155 Mrd Ft vám- és vámjellegű (pl.: vámpótlék, statisztikai illeték, vámbiztosíték) előirányzatról álltak rendelkezésre. A 15 Mrd Ft adóbeszedési eredményjavulásból és egyéb intézkedésekből (végrehajtási tevékenység javítása, ellenőrzés szigorítása) tervezett többletbevétel teljesítését - az addigi eredmények ismeretében - is kétségesnek ítéltük. A vámbeszedési tevékenység (csőd-, felszámolási-, végrehajtási-, adóskonszolidációs eljárások hozadéka, utólagos ellenőrzések nyomán befolyt összeg stb.) nem realizálta a tervezett bevételt. A vámbeszedési tevékenység hatékonyságának javítása azonban közvetlenül nem mérhető minden területen és az elért bevételek a hatékonyság-javulás hatását is tartalmazzák (pl. vám kintlevőségek állományának csökkentése, szakosított vámkezelőhely kialakítás hatása, Központi Járőrparancsnokság szerepe). A vámpótlék 1997. július 1-jére megszűnt. A vámpótlék bevétel tervezettől való jelentős elmaradását a vámbevétel túlteljesülése ugyan részben kompenzálta, azonban a vám- és importbefizetések jogcím előirányzata nem teljesült. A Költségvetési Törvény 94. §-a alapján a vámbiztosíték bevételi számla egyenlege a központi költségvetés rendes bevételét képezi. A vámbiztosíték bevételi számla elszámolásának, pénzforgalmának rendjét a vámtörvény

végrehajtásáról rendelkező 10/1996. (III. 25.) PM rendelet szabályozta. A vámbiztosíték bevételi számla 1997. december 31-i záró egyenlege 34,4 Mrd Ft volt, melyet a központi költségvetés bevételeként - a vám- és importbefizetések bevételi jogcímnél - elszámoltak. 5.1.3. Egyéb befizetések Az egyéb befizetések jogcímen belül - az APEH és a VPOP által kezelt adóbevételként - befolyt 18,7 Mrd Ft jelentős mértékben (27,2 %-kal) elmaradt az előirányzattól. A tervezettől való elmaradás az előirányzat kellő megalapozottságának hiányára vezethető vissza, amelyre az ÁSZ az 1997. évi költségvetés megalapozottságának ellenőrzése alapján készített "Vélemény"-ében felhívta a figyelmet. Az APEH a tárgyidőszakban 3,5 Mrd Ft-tal több nettó késedelmi pótlék és bírság bevételt realizált, mint 1996-ban. Az előző évi bevételi előirányzat közel kétszerese (25,7 Mrd Ft) volt az 1997. évi előirányzat, melyből 7,7 Mrd Ft-ot adóbeszedési eredményjavulás útján terveztek beszedni bírságból és késedelmi pótlékból. A különféle szankciókból származó bruttó bevétel (23 Mrd Ft) ugyan megközelítette az előirányzatot, azonban az 1996. évi tényszámokhoz hasonló mértékben a tárgyévben is az APEH 4,6 Mrd Ft késedelmi pótlékot és 2,7 Mrd Ft bírságot (ebből 1,4 Mrd Ft a VPOP) fizetett vissza az adóalanyoknak, elsősorban a késedelmes, 30 napon túli ÁFA és SZJA visszautalások miatt. 5.2. Fogyasztáshoz kapcsolt adók 5.2.1. Általános forgalmi adó Az általános forgalmi adóból 674,8 Mrd Ft folyt be a központi költségvetésbe, 7,6 %-kal meghaladva az eredeti és - az orosz adósságtörlesztéshez kapcsolódó import ÁFA miatt - 6.4 %-kal a módosított előirányzatot. Ezen belül a VPOP által kezelt importtermék ÁFA bevételi számla 1997. december 31-i záró egyenlege 597,6 Mrd Ft volt, ami az éves bevételt jelentette. Az előző évi bevételekhez viszonyítva 30,9 % (159,3 Mrd Ft) volt a növekedés. Ebből a belföldi értékesítés utáni befizetések 23,9 %-kal (132,7 Mrd Ft), az import ÁFA bevételei 22,9 %kal (111,5 Mrd Ft) növekedtek. A nettó bevételeket kedvezően érintette, hogy a visszautalások a befizetéseknél mérsékeltebben, mindössze 16 %-kal (84,4

Mrd Ft) emelkedtek. Az adóbeszedési eredmény javulással (22 Mrd Ft) növelt előirányzat túlteljesítésében - a prognosztizáltnál nagyobb mértékű vásárolt fogyasztás emelkedés mellett - a kényszerintézkedések eredményei is jelentős szerepet játszottak. A 84,2 Mrd Ft adóhatósági beavatkozásból származó bevételből 60,7 Mrd Ft az ÁFA (ebből a behajtás és utóellenőrzés 46 Mrd Ft-tal, a kiutalás előtti ellenőrzés 14,7 Mrd Ft-tal részesedett). Az adóhatóság 1997. évben is súlyponti kérdésként kezelte - a hátralékbehajtás után - a kiutalás előtti ellenőrzést. A kiutalást megelőző ellenőrzés során visszatartott összeg az adóhiánnyal együtt 20,5 Mrd Ft, amelyből az összes adó- és támogatásnemet érintő végleges visszatartás 18,4 Mrd Ft volt. A kiutalás előtti ellenőrzésekből változatlanul az ÁFA visszatartás volt a legeredményesebb. Ezért is indokolt volt az adóhatóság azon intézkedése, hogy növelte ezen adónem kiutalás előtti ellenőrzéseinek számát, így az ellenőrzöttségi szint 10,4 %-ról 18,6 %-ra emelkedett. A kiutalás előtti ellenőrzések eredményeként a visszatartott összeg 80 %-a (18,4 Mrd Ft) származott az ÁFÁ-ból - amelyből a végleges visszatartás 14,7 Mrd Ft volt. A tárgyévben 389.329 db visszaigénylést tartalmazó bevallásból (657,6 Mrd Ft adóösszeggel) az APEH 78.467 db bevallást ellenőrzött, ebből 59.693 db-ot iratbetekintéssel, 18.774 db-ot adónem vizsgálattal. Az előző évben 441444 adóalany 552,7 Mrd Ft visszaigénylést szerepeltetett bevallásában. Az adóhatóság 45.958 db bevallást ellenőrzött, ebből 35.850 db-ot iratbetekintéssel, 10.108 db-ot adónem ellenőrzéssel. Az ellenőrzés eredményességét a számítógépes kiválasztási rendszer is segítette. Az előző évben alkalmazott rendszereken felül a kiválasztási feltételek köre többek között bővült a VPOP import ÁFA adataival, a köztartozások figyelési szempontjaival, a tevékenységüket megszüntetőkkel, valamint a beszerzéseket terhelő ÁFA szakágazati és foglalkozási körönkénti átlagadataival. 5.2.2. Fogyasztási adó

A fogyasztási adó bevétel 267,5 Mrd Ft volt, 0,5 %-kal magasabb a jóváhagyott előirányzatnál. A növekedés azonban az előző évhez viszonyítva is jelentős, 45,4 Mrd Ft volt. Ezen belül a VPOP által kezelt importtermék fogyasztási adó bevételi számla év végi záró egyenlege 35,7 Mrd Ft volt, ami az éves bevételt jelentette. A bázisidőszakhoz viszonyított növekedésben az üzemanyagok, a személygépkocsik és a dohányáruk forgalmának bővülése dominált. A forgalom ingadozását jól jellemzi, hogy az 1997. évi növekedés (11 %) az 1996. évi forgalomcsökkenés (7 %) után következett be. 5.3. Lakosság befizetései A lakosság költségvetési befizetései jogcímen (SZJA, egyéb lakossági adó- és vámbevételek) teljesült bevételek meghaladták az 1997. évre előirányzott összeget. Ezen belül nagyságrendileg - a személyi jövedelemadó bevétel összegének volt meghatározó szerepe. 5.3.1. Személyi jövedelemadó A személyi jövedelemadóból államháztartási szinten 560,2 Mrd Ft bevétel származott, amely 4,4 %-kal haladta meg az előirányzatot (536,5 Mrd Ft). Ebből az önkormányzatoknak átengedett 135,7 Mrd Ft után a központi költségvetést megillető bevétel 424,5 Mrd Ft volt. Az utóbbi esetben a növekedés mértéke az előirányzathoz viszonyítva 5,9 % (23,7 Mrd Ft), az előző évihez (389,4 Mrd Ft) mérten 9,0 % volt. A bevételek az év első hónapjaiban dinamikusan növekedtek a bevallások időpontjához kapcsolódó befizetések miatt. Az előirányzatnál magasabb jövedelem-kiáramlásnak tulajdonítható - az APEH szerint - a többletbevétel több mint kétharmada. A személyi jövedelemadó bevallások kiutalás előtti ellenőrzése során visszatartott összeg - az előző évihez viszonyítva - jelentősen csökkent. A tárgyévben 17.868 db visszaigénylést tartalmazó bevallásból mindössze 318 M Ft volt a visszatartott összeg. Az előző évben a befektetési kedvezmények miatt az 1997. évi darabszám több mint háromszorosát (54.560 db-ot) ellenőrizte az adóhatóság, ennek eredményeként 3.925 M Ft volt a visszatartás összege. 5.3.2. Egyéb lakossági adók A lakosság egyéb adóbefizetései címen eredetileg előirányzott 3,25 Mrd Ft összeg 4,03 Mrd Ft-ban realizálódott. Ezen belül kiemelkedő volt a bérfőzési szeszadóból befolyt adóbevétel összege és növekedési üteme.

A bérfőzési szeszadóból 1997. évben származó 2,63 Mrd Ft összegű bevétel több mint 80 %-kal, 1,18 Mrd Ft-tal meghaladta az 1,45 Mrd Ft-os előirányzatot. Az előirányzat kialakításánál figyelemmel voltak ugyan a korábbi évek csökkenő tendenciájára, de nem támaszkodtak kellőképpen a vám- és pénzügyőrség által közölt adatokra. A jelentős túlteljesítésben szerepe volt az adótételek 1997. január 1-jei megemelésének és a jó gyümölcstermésnek is. 5.3.3. Lakossági vámbefizetések A VP megyei vámbevételi számláira az 1,8 Mrd Ft-os előirányzattal szemben 22 %-kal, azaz 0,4 Mrd Ft-tal kevesebb összeg, 1,4 Mrd Ft folyt be. Az elmaradás fő oka a személygépkocsi import megszigorítása és az ennek következtében lecsökkent forgalom volt. 5.4. Pénzintézetek társasági adója és osztaléka A pénzintézeti tevékenységet folytatók társasági adó bevétele (19,4 Mrd Ft) 11,1 %-kal haladta meg az előirányzatot és 21,2 %-kal az előző évi teljesítést. A befizetések ütemessége eltérően a tervezettől - egyenletesebben alakult a vállalkozásokból származó adóbevételnél. A tárgyév decemberére prognosztizált 11 Mrd Ft bevétellel szemben 5,5 Mrd Ft folyt be, mivel az adózás előtti eredmény emelkedése elmaradt a tervezett nyereségnövekedéstől. A pénzügyi intézményeknél a legnagyobb mértékű befizetést a hitelintézetek realizálták. 5.5. Az MNB befizetései A Költségvetési Törvényben előirányzott 55,7 Mrd Ft osztalék befizetési kötelezettség csak töredékében, 357,6 M Ft összegben realizálódott. Az eltérések fő okait a törvényjavaslat általános indokolása ismerteti. Helyszíni ellenőrzés keretében azonban nem ismerhettük meg a számok mögött meghúzódó MNB döntéseket és intézkedéseket, mivel erre nem terjedt ki az Állami Számvevőszék ellenőrzési hatásköre. Így nem tudjuk értékelni az előirányzattól való eltérés okait. 5.6. Egyéb bevételek A Költségvetési Törvényben a Pénzügyminisztérium fejezetnél az egyéb költségvetési bevételek címen belül a vegyes bevételek között tervezték- többek között - a szerencsejáték után járó koncessziós díjbevétel (250,0 M Ft) összegét.

A Költségvetési Törvény a Pénzügyminisztérium fejezet Egyéb költségvetési bevételeknél a koncessziós díjbevétel (szerencsejáték) előirányzatát 250,0 M Ft összegben hagyta jóvá. A koncessziós díjbevétel előirányzatának kialakításánál reálisan azzal számoltak, hogy 1996-ban egy koncessziós szerződés (GFG Játékkaszinó Kft. - Vigadó), 1997-ben két koncessziós szerződés (Orfeum Casino-Béke Szálló, Blackburn-Las Vegas) meghosszabbításával, illetve megújításával egyenként 0,5 M dollár, összesen 1,5 M dollár, átszámítva 250,0 M Ft díjbevételhez jut a központi költségvetés. A díjbevétel összességében az előirányzatnak megfelelően teljesült, ebből azonban a Vigadó Casino 1996. december 27-i szerződés meghosszabbítását követően még 1996. évben befizette a koncessziós szerződés díját (66,5 M Ft összegben), ezért kevesebb, 73,4 %-os a díjbevétel teljesítése. (Csak az 1997-ben meghosszabbított két koncessziós szerződés központi költségvetést megillető díjbevétele, a 183,5 M Ft jelent meg a nemzetgazdasági számlán teljesítésként. A megújított három szerződést az állam nevében a pénzügyminiszter írta alá.) A vállalkozások költségvetési befizetései jogcímen a koncessziós díj eredeti és módosított előirányzatához (574,0 M Ft) viszonyítva a teljesítés lényegesen elmaradt (178.8 M Ft, 31,1 %). A teljesítés összege a nemzetgazdasági számlán bevételként megjelent. A termelő infrastruktúrában a koncessziós díjbevétel tervezettnél alacsonyabb összegét az Antenna Hungária Rt. 1997. évre ütemezett privatizációjának és koncesszióba adásának elmaradása okozta. A távközlésben jelentkező koncessziós díjbevétel 70 %-a a KHVM fejezet hírközlési célelőirányzat forrását, 30 %-a pedig a központi költségvetés bevételét képezte. Az ezen felüli 13,4 M Ft autópálya koncessziós díjból származott (6,1 M Ft az M1-es és 7,3 M Ft az M5-ös autópálya után). A vegyes bevételek kiemelt előirányzaton belül az egyéb vegyes bevételek között került elszámolásra - az állami örökség értékesítéséből származó - a Kincstári Vagyoni Igazgatóság 1997. december 17-i 130,0 M Ft befizetése is.

6. Adóelengedések, adókedvezmények, támogatások

A kérelmek elbírálásánál az adóhatóság az adózás rendjéről szóló, többször módosított 1990. évi XCI. törvény 82. §-ában rögzített feltételeken belül - a kivételes méltányosság megadásának növelésével - az adózók pénzügyi stabilitásához számszerűsíthetőn is hozzájárult. Az adósok 1997-ben az előző évinek közel kétszeresét elérő adó-, bírság- és pótléktartozását engedte el első fokon (az adótartozás elengedésére kizárólag magánszemély esetében van lehetőség). A méltányosság gyakorlásának általánosan és egyes konkrét ügyekben kedvezőnek ítélhető hatására tekintettel tevékenysége - az egyéb befizetések jogcímen jelentkező bevétel-elmaradás ellenére - helyeselhető. A méltányosság gyakorlására az ART 82. §-ában meghatározott feltételek fennállása (magánszemély esetén a megélhetés súlyos veszélyeztetettsége, az egyéb adózói körben a gazdálkodás ellehetetlenülése) esetén van lehetőség. Az adótartozás mérséklésének, illetve fizetési könnyítés engedélyezésének eljárási, jóváhagyási hatásköri mechanizmusát a 7004/1995. (AEÉ. 4.) és a 7008/1991. (AEÉ.7) APEH Irányelv, valamint 9/1995. (AEÉ.4) APEH utasítás részleteiben is szabályozta. A tárgyidőszakban az előző időszak végéről áthúzódó kérelemmel együtt 55.950 db beterjesztésben 20.145 M Ft-ot kértek törölni, amelyből 8.177 M Ft tartozást engedett el első fokon az adóhatóság. A törölt összeg a kérelmezettnek 40,6 %-a volt. A végrehajtással érintett adóalanyok fizették meg az elengedett hátralék kétharmad részét (1996-ban 14.914 M Ft összegű törölni kértből 4.178 M Ft-ot engedtek el első fokon, mely a törölni kért összeg 28 %-a volt.) A törölni kért összeg a késedelmi pótléknál növekedett a legnagyobb mértékben. A benyújtott 22.675 db kérelemben 15.767 M Ft-ot kértek elengedni, amelyből 6.922 M Ft összegben első fokon a kérelmeknek helyt adtak, a törölni kért tartozás 44 %-át engedték el. Az első fokon hozott döntések megalapozottságát támasztja alá, hogy azt a másodfokon hozott határozatok 80 %-ban változatlanul hagyták. Másodfokon az APEH Jogi Főosztálya, valamint Felszámolási és Végrehajtási Főosztálya 1.770

határozatot hozott, amelyből 1.408 esetben változatlanul hagyták az első fokú határozatot, 265 esetben megváltoztatták azt, míg 43 ügyben megsemmisítő, 11 esetben megszüntető határozat született. A másodfokú eljárás felfüggesztésére 43 fellebbezés alapján került sor. A másodfokú eljárás során 219 M Ft-ot töröltek, melynek 30 %át az önellenőrzési pótlék, 60 %-át a késedelmi pótlék vonatkozásában engedték el. A támogatások kiutalás előtti vizsgálatának eredményessége az igényelt támogatásokhoz és az előző évi tényadatokhoz képest számottevően nem változott, a befektetett revizori munkához viszonyítva jelentősen mérséklődött. A tárgyidőszakban az igényelt támogatás 1,1 %-át (2,1 Mrd Ft-ot) tartotta vissza az adóhatóság annak ellenére, hogy a kiutalás előtti ellenőrzések számát több mint 120 %-kal növelte (1996-ban 1 %-ot tartott vissza). E területen 1997-ben 3.901 db, 1996-ban 1.755 db ellenőrzés történt. A kiutalások előtti ellenőrzések sorolásában az APEH ellenőrzési irányelvei szerint - az ÁFA után - a mezőgazdasági és élelmiszeripari export támogatás élvezett 1997-ben prioritást. Az ez irányú ellenőrzések száma és a visszatartások eredménye nem támasztja alá az irányelvben megfogalmazottakat. A tárgyidőszakban 11.700 db mezőgazdasági és élelmiszeripari export-támogatás igénylést nyújtottak be, 3.200 db-bal kevesebbet, mint az előző évben. A mindössze 159 db kiutalás előtti ellenőrzés eredményeként a visszatartott összeg 358 M Ft volt, amely az előző évinek csupán 50,9 %-a. Az ellenőrzések alacsony száma arra is visszavezethető volt, hogy év közben már célvizsgálat irányult erre a területre. Az információs rendszer anomáliái miatt az egyes igénybevételi jogcímeknél látszólag nem volt olyan nagyságrendű élőállat kiszállítás, amely indokolta volna az igényelt támogatás mértékét. Az eltérés elsősorban azzal kapcsolatos, hogy a számítógépes rendszert a jogszabályi változásokkal nem hozták összhangba. Ennek eredményeként valamennyi egyéb jogcímen igényelt támogatás "Élő marha és marhahús"

exportra vonatkozóan került rögzítésre. Ezért a PM Élelmiszergazdasági főosztályának - IKIMAPEH forrásra hivatkozott - kimutatása szerint e jogcímen 132 %-ot meghaladó volt az igénybevett támogatás az export után igénybe vehető összeghez képest. Az APEH a tárgykörrel kapcsolatosan jogcímenként felülvizsgálta a támogatási igényléseket, de jogosulatlan támogatás igénybevételt nem állapított meg. A vámteher visszatérítésére vonatkozó előírásokat a vámtörvény és végrehajtási rendelete tartalmazta. Az eljárást a vámszerveknek ügyrendjükben kellett szabályozniuk. A számlavezető vámszervtől kapott információ szerint a vámtörvény 137. §-ában foglalt visszatérítési jogcímeken a vámvisszatérítés összege 1997-ben 19,5 Mrd Ft (1996-ban 20,7 Mrd Ft) volt. A vámteher visszatérítések főbb jogcímei a vámmentesség utólagos igazolása, külföldi tértiáru, apport, exportált termékbe való beépítés, vámsemlegesítési jog utólagos igazolása, vámfelfüggesztés, vámkontingens, kedvezőbb vámtételre jogosultság utólagos igazolása, preferenciális vámtétel, szerződéses vámtétel stb. voltak. Az 1996. évi zárszámadás ellenőrzésekor - az összeg nagyságrendjére tekintettel - már hiányoltuk, hogy e körben nem volt kiemelt (előzetes vagy utólagos) ellenőrzés, ami 1997. évben is elmaradt. A VPOP - a megállapítással egyetértve 1998. március 24-én a 34109/1998. VPOP. I. sz. utasítással elrendelte a területi parancsnokságok részére a felügyeletük alá tartozó vámhivataloknál a visszatérítések jogszerűségének vizsgálatát. A vámteher mérséklését, illetve elengedését a vámtörvény 138. §-a tette lehetővé, megjelölve az eljárásban a vámhivatalok illetékességét. A kérelmek elbírálásánál az 1996. évben e tárgykörben - a vámtörvény alapján - kiadott belső utasítás volt hatályban, amelyet 1997-ben is alkalmaztak, mivel aktualizálására nem volt szükség. A magánszemélyek részére 1997-ben méltányosságból elengedett vámteher esetszáma 145, összege 85,3 M Ft (1996ban 195,1 M Ft) volt.

7. Az adóskonszolidáció megvalósulása Az 1995. évi költségvetéséről szóló 1994. évi CIV. tv. 93. §ában foglaltak alapján, az adóskonszolidáció keretében az érintett gazdálkodó szervezetekkel az adó- és a vámhatóság 1995. június 30-ig köthetett egyezséget arról, hogy - a feltételek fennállása esetén - a tartozás fejében tulajdonrészt fogad el, vagy lemond az adósok 1993. december 31-ig keletkezett adó-, vám-, vámkezelési díj és kamattartozásáról, illetve átütemezi a tartozást. Az adóhatóságok (APEH, VP) 1997. évben is az adóskonszolidációs folyamat céljait tartották szem előtt, amikor a tartozások feltételes elengedése és átütemezése által az adósságterheket csökkentették. Az APEH-nak 1997. évben 3,5 Mrd Ft adótartozás rendezésére 26 adóskonszolidációs szerződése volt érvényben, amelyből 15 gazdálkodó szervezeté a tárgyévben lejárt. A tartozásból 2,6 Mrd Ft a tőke-, 0,9 Mrd Ft a pótlék tartozás összege. Az érvényben lévő szerződések alapján 720 M Ft folyt be a költségvetésbe. A gazdálkodó szervezetek kérelme alapján az adóhatóság 442 M Ft tartozást elengedett, 3 adózó szerződését (746 M Ft tartozással érintve) pedig a kötelezettség nem teljesítése miatt felbontotta. Az átütemezett adósság összege összességében 2,3 Mrd Ft volt. A VPOP 1994-ben és 1995-ben 32 gazdálkodóval kötött egyezséget a tőketartozás átütemezésére, illetve a késedelmi pótlék feltételes elengedésére. Tartozás fejében tulajdonrész elfogadására nem került sor. A teljesült egyezségek hozadéka érdemben alig növelte a költségvetési bevételeket: 1995-ben 155 M Ft-ot, 1996-ban 36,8 M Ft-ot, 1997-ben 171,8 M Ft-ot fizettek be az érintett gazdálkodó szervezetek. Az adóskonszolidációs megállapodások egy része még 1997. előtt meghiúsult, mivel e gazdálkodó szervezetek időközben csőd- illetve felszámolási eljárás alá kerültek. Az 1997-ben érvényben volt négy megállapodásból három teljesült.

8. Az adó- és vámhátralékok behajtására tett intézkedések

Az APEH adóhatósági beavatkozásaiból a hátralékbehajtás adta az önadózáson kívüli technikával realizált bevételek 61,5 %-át, 54,4 Mrd Ft-ot (15,8 Mrd Ft-tal többet mint 1996. évben). Az előbbi összegből 49,9 Mrd Ft a végrehajtási eljárás során, 4,1 Mrd Ft a felszámolási eljárásokból, 0,4 Mrd Ft a csődegyezségi megállapodások alapján folyt be a központi költségvetésbe. A hátralékbehajtás pozitív irányú változásai az összes kintlévőségek alakulásában nem tükröződtek: az APEH nyilvántartása szerint a kintlévőségek záróállománya 1997. december 31-én 399,7 Mrd Ft volt, 87,6 Mrd Ft-tal nagyobb, mint 1996. december 31-én. Az APEH Felszámolási és Végrehajtási Főosztálya által kimutatott 399,7 Mrd Ft záróállományt tovább növelte a még mozgásban lévő nem ellenőrzött kintlévőség, amelynek összege az ellenőrzés számítása szerint 97,7 Mrd Ft volt 1997. december 31-én. A hátralékok növekedése elsősorban a felszámolási eljárás alatt álló adóalanyok tartozásának emelkedésével kapcsolatos. A 399,7 Mrd Ft 1997. évi záróállományból 285,8 Mrd Ft hátralék nem, illetve csak korlátozottan behajtható, amelynek alakulására az APEH nincs hatással. Az állomány 85,9 %-a a felszámolás alatt álló gazdálkodók adótartozása, ahol már minimális az értékesíthető vagyon. Az 1997. évben befejezett felszámolásoknál mindössze 3,2 % volt a hitelezői igény kielégítése. Korlátozottan beszedhető tartozásnak minősül a végrehajtás szüneteltetése és felfüggesztése, amely átmenetileg akadályozza a beszedést, ez az adótartozások 13,1 %-a volt 1997. év végén. Az APEH kintlévőségi állományáról, annak alakulásáról a zárszámadási törvényjavaslat nem tesz említést. Az adóhatóság 1997. évben is a kényszerintézkedések között a végrehajtási tevékenységet részesítette előnyben. Ez a végrehajtások mennyiségi növekedésében és a kényszerintézkedéseken belüli arányának emelkedésében is megmutatkozott. Az 1997-ben indított végrehajtási ügyek száma 38.279 (1996-ban mindössze 27.922 ügyet indítottak), a folyamatban lévő ügyek száma 1997. évben 53.668 (1996-ban 39.795) volt. A

végrehajtási cselekmény hatására, valamint az engedélyezett fizetési könnyítésekre teljesített befizetésekből származott a végrehajtási bevétel 83 %-a. Az előbbiekkel is összefüggött, hogy a lefoglalt vagyon értéke és annak értékesítése elmaradt az 1996. évitől, mivel az adósok inkább a fizetési könnyítést választották az ingó, illetve ingatlan árverés helyett, ahol a becsérték alatt értékesített vagyon többnyire csak részben fedezi az adótartozás összegét. A hátralékos adóalanyok vagyontárgyainak lefoglalásából, illetve értékesítéséből realizálható bevételek mértékét az 1997. év közepétől hatályos új jogszabályi rendelkezések is korlátozták. A végrehajtás során értékesített vagyontárgyak ellenértékéből történő hitelezői kielégítés sorrendjét a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. tv. 170. §-át a jelzálog hitelintézetekről szóló 1997. évi XXX. törvény 29. §-ának 1997. június 7-től hatályos előírása megváltoztatta, hátrább sorolva az adóhatósági és más köztartozásokat a jelzáloggal biztosított követeléseknél. A korábbi előírás szerint az ingatlanokat érintő végrehajtás során a Vht-nek a kielégítési sorrendre vonatkozó szabályai érvényesültek, ahol a rangsorban előbbre álló adóés más köztartozás az egyéb, így a banki követeléseket is megelőzték függetlenül attól, hogy azok jelzáloggal biztosítva voltak-e, vagy a végrehajtási eljárás folyamatban volt. A törvény módosítása után előfordult, hogy a pénzintézetek mellett a gazdálkodó szervezetek egymás közötti szerződéses kapcsolataiban jelzáloggal biztosítják az egymással szemben fennálló követeléseiket. A végrehajtás alatt álló adóalanyok vagyona jelentős mértékben jelzáloggal terhelt, így az adóhátralék behajtásának ily módon történő realizálása már 1997-ben is csökkent. Ezzel is összefügg, hogy a lefoglalt vagyonból származó bevétel mintegy 50 %-kal, az 1996. évi 4 Mrd Ftról 2 Mrd Ft-ra mérséklődött. Ezen belül az ingatlan árverésből beszedett összeg ennél is kedvezőtlenebbül alakult, az 1996. évben 2,5 Mrd Ft, az 1997. évben 0,5 Mrd Ft volt.

Az APEH 1997. évben is csak akkor kezdeményezte a felszámolási eljárást, amikor a végrehajtási eljárás nem, vagy előreláthatólag aránytalanul hosszú idő elteltével vezetett volna eredményre. Ennek ellenére a felszámolási eljárások eredményessége változatlanul csökkenő tendenciát mutatott. A felszámolási eljárásokból 1996. évben 2,6 Mrd Ft, 1997. évben 2,3 Mrd Ft folyt be a központi költségvetésbe, az engedményezési megállapodásokból származó összegek nélkül. A felszámolási eljárásokhoz kapcsolódóan ugyanakkor a követelés átruházások útján az adóhatóság 1997. évben a felszámolási eljárásokból az átlagos kielégítési szint (3-4 %) többszörösét elérő (12-15 %) hátralékos árbevételt realizált. Az engedélyezést, vagyis a követelés egy részéről való lemondást az 1996. VII. 25-étől hatályos 1996. évi LX. tv. 3. §-ával módosított a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló 1991. évi IL. tv. 80. §-a tette lehetővé. A törvénymódosítás hatályba lépése óta fokozatosan növekedett a felszámolás alatti adósokkal szemben fennálló APEH követelés kivásárlására tett ajánlatok száma. Követelés átruházásra 1997. évben 42 szerződést kötött az adóhatóság 11,2 Mrd Ft hátralékot érintően. Az előző évi és az 1997. évi teljesített szerződésekből befolyt ellenérték 1,8 Mrd Ft volt, mellyel szemben az átruházott hátralék 12 Mrd Ft volt. A vámhatóság által kezelt adó- és vámbevételek 1997. december 31-én nyilvántartott tőkehátraléka az előző év végi 63,5 Mrd Ft-tal szemben 54,3 Mrd Ft, összes kamathátraléka 156,3 Mrd Ft-tal szemben 139,3 Mrd Ft volt. (Utóbbiból az előírt kamatkintlévőség összege 66,5 Mrd Ft.) A tőkehátralék csökkenésének mértéke 14,5 % volt, ami kedvező. A tőkehátralékból a vámteher 8,5 Mrd Ft-ot, az általános forgalmi adó 28,3 Mrd Ft-ot, a fogyasztási adó 17,5 Mrd Ft-ot tett ki. A tárgyévet megelőző év december 31-i hátralékállományát - hasonlóan az előző évek gyakorlatához - visszamenőlegesen 1997-ben is módosították, főleg a folyószámla rendezések, különféle utólagos helyesbítések, (pl. téves előírások és befizetések helyesbítése, elmaradt előírások felvezetése) miatt. Az 1996. december 31-i tőkehátralékot 1997-ben 63,5 Mrd Ft-ról 70

Mrd Ft-ra, a kamathátralékot 156,3 Mrd Ft-ról 140,4 Mrd Ft-ra módosították. A Vám- és Pénzügyőrség által kezelt előírásokról és bevételekről készített éves kimutatás késedelmi kamat összege a tényleges kamathátralékon kívül informatikai (számítógéppel számolt, de határozattal elő nem írt) kamat összeget is tartalmaz. A tájékoztatás szerint az összes kimutatott kamaton belül az előírt kamatkintlévőség összege 1996. év végén 84,1 Mrd Ft, 1997. év végén 66,5 Mrd Ft volt. A vámhatóság által kezelt kintlévőség összegéről a zárszámadási törvényjavaslat nem tesz említést. A VPOP nyilvántartásaiban szereplő hátralékállomány 193,6 Mrd Ft volt 1997. december 31-én, 26,1 Mrd Ft-tal kevesebb, mint 1996. december 31-én. Az adó- és vámteher hátralékállomány az 1997. előtti évekből származik. A VP tájékoztatása szerint 1997-ben a tárgyévi előírásnál 15,7 Mrd Ft-tal nagyobb összegű tőkét fizettek be a szervezetek. Ennek okai között - a vámszervezettől kapott szóbeli tájékoztatás szerint - a korábbi tartozások rendezése, egyes előírások kiesése, valamint a fordulónapot megelőző fizetések jelölhetők meg. A tárgyévi előírás összege bizonytalansági tényezőt is tartalmazott. Előfordult ugyanis, hogy a folyószámlákról olyan előírások hiányoztak, amelyek összegét az ügyfél befizette és a határozatot is be tudta mutatni. A vámhivatalok adatküldéseiből kimaradt vámteher előírások rendszerbe viteléről több ízben intézkedtek. A számlavezető szervezet vezetője az 1998-ban felállított revizori osztályt megbízta a probléma kivizsgálásával. Megállapították, hogy számítástechnikai programhiba miatt nem kerültek fel tételek a folyószámlára. Ezek kiszűrésére figyelő programot rendeltek meg. A hátralékállományt növelte a kiszabott, de be nem folyt jövedéki bírság 7,4 Mrd Ft-os összege (1996-ban a tartozás 6,2 Mrd Ft volt). A vámhatóság 1997. évben jogerősen 4,6 Mrd Ft jövedéki bírságot szabott ki. A jogerősen kiszabott bírságból az év során 0,6 Mrd Ft-ot (1996-ban 0,5 Mrd Ft-ot) fizettek be az adósok, míg a végrehajtással beszedett birság összege 1997-ben 139 M Ft (1996-ban 23 M Ft) volt. A végrehajtások közül azonnali beszedési

megbízás kibocsátására 1997-ben 62 (1996-ban 84), ingó vagyon foglalásra 233 (1996-ban 82), ingatlanfoglalásra 78 (1996-ban 10) és követelés, üzletrész foglalására 11 (1996-ban 62) esetben került sor. A vámhatóság 1997-ben - hasonlóan az előző évhez - több folyószámla nyilvántartást vezetett. A jövedéki bírság, valamint a bérfőzési szeszadó előírások és bevételek gazdálkodónkénti nyilvántartása 1997. december 31-ig a Jövedéki Főosztály feladata volt. Ez a nyilvántartás 1998-tól a számlavezető szervezethez került. A vámtörvény végrehajtásának részletes szabályairól szóló többször módosított - 10/1996. (III. 25.) PM rendelet számlarend, számlakeret-tükör, valamint az államháztartási számlák kettős könyvvitelének pénzügyi művelettára közlésével szabályozta a vámhatóság által kezelt államháztartási bevételi számlák vezetési rendjét. Az új folyószámla-vezetési rendszer mellett - amely a VAX 7000-es számítógépen került kialakításra és 1996 óta működik - az 1996. év előtt kialakított folyószámla-nyilvántartást (AS rendszer) 1998. júliusában is még működtették. Az 1995-re és a korábbi évekre vonatkozó terhelések, jóváírások, befizetések helyesbítése, a hibás tételek rendezése stb. itt valósult meg. Helytelen, hogy a korrekciók elszámolása visszamenőleg történik, kihatásaként az előző év végi hátralék összegét módosítják. A kettős folyószámla nyilvántartó rendszer egymás mellett működését - amely valószínűsíthetően potenciális hibalehetőségeket hordoz magában - az AS rendszerben lévő adatállomány teljes rendezéséig fenn kívánják tartani. A vámhatóság által 1997. december 31-én kimutatott 54,3 Mrd Ft tőke- és 139,3 Mrd Ft kamathátralék nagyobb része (35,2 Mrd Ft tőke- és 67,0 Mrd Ft kamathátralék) a csőd-, felszámolási- és végelszámolási eljárás alatt álló gazdálkodóké. Ez egyúttal jelzi, hogy az összeg korlátozottan, vagy alig hajtható be. A felszámolás alatt álló közel 6 ezer gazdálkodó tőkehátraléka 33,6 Mrd Ft, kamathátraléka 63,3 Mrd Ft volt 1997. év végén. Ez az előző év végi állapothoz képest (tőketartozás 37,4 Mrd Ft, kamattartozás 73,6 Mrd Ft) csak kisebb elmozdulást mutatott. A felszámolási eljárásoknál alacsony fokú a tartozás megtérülése. Okai közt szerepel - az adóhatóságok

tájékoztatása szerint - a felszámolás előtt kimentett, illetve felélt vagyon, valamint az adó- és vámtartozások kielégítésének a csődtörvényben előírt kedvezőtlen sorrendje (57. § (1) bekezdés e. pont). A területi vámszervek jelentése szerint az 1996. évi 21,0 M Ft-tal szemben 1997-ben 228,1 M Ft hitelezői igénykielégítés történt. Ezen kívül részvényben, üzletrészben további 868,8 M Ft névértékű kielégítést regisztrált és adott át a vámhatóság a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak. A VPOP, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló - módosított - 1991. évi IL. törvény szervezeten belüli végrehajtásáról, a 133/1997. (XI. 13.) VPOP utasítással módosított 191/1995. (XII. 11.) VPOP utasításban rendelkezett. Az ebben foglalt előírások gyakorlati végrehajtását 1997-ben 5 megyeszékhelyi vámhivatalnál (köztük a fővárosnál), valamint a számlavezető szervnél ellenőrizték. A feltárt hiányosságok pótlásáról, a szükséges intézkedések megtételéről jelentéstételi kötelezettség mellett utasították a vámszerveket. A vámtartozás behajtása érdekében indított végrehajtási eljárásra vonatkozó előírásokat 1997-ben is a vámtörvény (1995. évi C. törvény) és végrehajtási rendelete szabályozta. A törvény szerint a vámhatóság a vámtartozás végrehajtása előtt jogosult a vámárun fennálló törvényes zálogjogból eredő igényei érvényesítésére. Ha az igény zálogjogból történő kielégítésére nincs lehetőség, a vámtartozás megfizetésére a vámfizetésre kötelezettet felhívja, eredménytelen felhívás esetén a végrehajtási eljárást megindítja. A végrehajtási eljárásban szinte minden vámszerv érintett. Alapvetően az adós vámkezelését végző vámhivatalok illetékesek az eljárás lefolytatásában, de az azonnali beszedési megbízást - a vámhivatal jelentése alapján - a számlavezető vámszerv, az ingatlan végrehajtást pedig az illetékes területi vámhatóság határozatban rendeli el. Már az előző évi zárszámadási ellenőrzés során is megállapítást nyert, hogy a végrehajtási cselekmények központosított részletező nyilvántartási rendszere - amely a hatékony irányító tevékenység egyik feltétele lenne - hiányzik. Sajnálatos, hogy 1997-ben ezen a téren nem történt előrelépés.

A végrehajtási tevékenység belső szabályozása helyszíni ellenőrzésünk befejezéséig nem történt meg. Előrelépést jelentett 1998-ban, hogy a szervezet elkészítette a közös - a vám- és a jövedéki igazgatási - végrehajtási tevékenységre vonatkozó utasítás tervezetét. A jövedéki bírság és a bérfőzési szeszadó tartozások végrehajtásának előírásait 1997-ben még a jövedéki szabályozásról és ellenőrzéséről, valamint a bérfőzési szeszadóról szóló 1993. évi LVIII. törvény szabályozta. A törvény a végrehajtást - az ingatlanvégrehajtás kivételével - a vámhivatalok hatáskörébe utalta. A Jövedéki Főosztály - felügyeleti tevékenysége keretében - a jogerős jövedéki bírságok érvényesítése érdekében szükséges intézkedések megtételéről, ezek elmaradása esetén az okokról és a felelősségre vonásról, valamint a végrehajtási cselekményekre vonatkozó alapnyilvántartások folyamatos vezetéséről belső utasítást adott ki, negyedévenként számon kérve a feladatok végrehajtását. Ezen kívül a - 15-20 szervet érintő - 100 M Ft feletti jogerős bírságok sorsáról az érintett vámhivataloktól kiemelten, havonta kért adatszolgáltatást. A végrehajtási tevékenység eredményessége összességében kedvezőbben alakult az 1996. évinél, bár a beszedett összeg (336,6 M Ft) csak töredéke volt a nyilvántartott tartozásnak (0,6 %) és a költségvetési bevételekre nem gyakorolt számottevő hatást. Ezen belül a jövedéki terület arányaiban kedvezőbb képet mutatott. A vám- és adótartozások behajtására irányuló végrehajtási eljárások során beszedett összeg 197,5 M Ft volt, az előző évi 202,4 M Ft-tal szemben. A végrehajtással beszedett jövedéki bírság 139,1 M Ft-os összege többszöröse az előző évi 23,2 M Ft-os összegnek. A vámtestületnél a végrehajtási tevékenység szervezeti feltételei 1996-hoz viszonyítva javultak. A létszám és az anyagi lehetőségek függvényében a megyeszékhelyi vámhivatalok többségében létrehozták a végrehajtási alosztályokat, illetve végrehajtási csoportokat. A végrehajtási tevékenység szabályozásában és struktúrájában a jövőben a vámtestület egységes végrehajtási utasítás kiadásával, valamint egységes végrehajtási szervezet felállításával, a jövedéki- és a vámszakmai terület végrehajtási tevékenységének közös irányítás alá vonásával kíván előbbre lépni. Ennek megvalósításához a Pénzügyminisztérium jóváhagyása is szükséges a kihatások

(állománytábla, ügyrend módosulása, létszám és költség kihatás) miatt. Itt jegyezhető meg, hogy a VPOP-nak a pénzügyminiszter által jóváhagyott ügyrendje 1993. évi, azóta több tervezet készült. A PM elvárásokhoz igazított aktualizált ügyrend több hónapja vár elfogadásra. Az APEH-nél eredményesnek tekinthető az adótörvények 1997. évi változásaival összefüggő új feladat, a köztartozások ellenértékének visszatartása és a jogosultak részére történő teljesítése. Az APEH az ART. 32. § (3), (4) bekezdésében foglaltak szerint - az adózó köztartozásra vonatkozó nyilatkozata, vagy a köztartozás jogosultjainak megkeresése alapján - az adózó által kiutalni kért és jogosnak ítélt költségvetési támogatást vagy adó-visszaigénylést visszatartja és azt a jogosultak - társadalombiztosítási szerv, vámhatóság, más adóhatóság - részére átutalja. A visszatartásokról 6.411 db határozatban rendelkezett az adóhatóság. A 4,2 Mrd Ft visszatartott összeg 80 %-a az általános forgalmi adó visszaigénylésének átvezetéséből származott. Az egyes köztartozások behajtási igénye ugyanakkor indokolatlan teherként jelentkezett az APEH 1997. évi feladatai között. A végrehajtási eljárás körébe tartozó adóhatósági intézkedés elmaradása - adott esetekben - jogszerűnek és helyesnek értékelhető. Az adóhatóság feladata az ART 87. § (2) bekezdése, valamint a 93. § (1) és (5) bekezdésében foglaltak alapján az adók módjára behajtandó köztartozás végrehajtás útján történő beszedése abban az esetben, ha azt külön törvény az APEH hatáskörébe utalja. Az állami kezességvállaláson kívül 1997. évben csak a Gazdasági Versenyhivatal által kiszabott versenybírság beszedése tartozott az adóhatóság hatáskörébe az 1996. évi VII. tv. 90. § (5) bekezdése alapján. (A Gazdasági Versenyhivatal három esetben olyan végrehajtási cselekmény foganatosításának igényével kereste meg az APEH Kelet-Budapesti Igazgatóságát, ahol két esetben 1.000 Ft, egy esetben 15.000 Ft volt a tartozás összege és az érintett gazdálkodókkal szemben felszámolási eljárás volt folyamatban. A

végrehajtás realizálására a csődtörvény tiltó rendelkezése folytán nem kerülhetett sor.)

9. A költségvetési gazdálkodás tapasztalatai a fejezeteknél és intézményeiknél 9.1. A feladatok és a pénzügyi források összhangja A fejezetek intézményei az éves gazdálkodás során rendelkezésükre álló forrásokból fent tudták tartani működőképességüket. Ugyanakkor a feladatellátást veszélyeztető feszültségeket, forráshiányt is tapasztaltunk egyes fejezeteknél (BM, HM, MTI). A súlyos gazdálkodási helyzetben lévő szervezeteknél már a korábbi években megbomlott az ellátandó feladatok és a rendelkezésre álló források közötti összhang. A kialakult helyzet okainak feltárása további részletes elemzést igényelne. Előfordult, hogy a gazdálkodást az esedékes köztartozások megfizetésének elmulasztásával is finanszírozták (BM, NM). Esetenként jelentős szállítói tartozások alakultak ki, amelyek az intézmények kedvezőtlen megítélését okozták (BM, HM, NM, MKM). A gazdálkodás teljes ellehetetlenülésének elkerülése érdekében egyes fejezeteknél néhány központi költségvetési szervhez kincstári biztost rendeltek ki (BM, HM -Központi Honvéd Kórház -, FM). A kialakult gazdálkodási feszültségek megítélését az is motiválja, hogy a feladatok még mennyiségi kritériumok alapján sem kerültek meghatározásra - ezen a területen évek óta nem valósult meg érdemi előrelépés -, teljesülésük igazolása az intézmények önbevallása szerint történt. A szakmai feladatok és pénzügyi források összhangja ellenőrzésének - korábban már említett - elmaradása azt jelentette, hogy a fejezeteket felügyelő szervek többsége számára nem ismert részleteiben a különböző forrásokból finanszírozott feladattömeg megvalósulása. A gazdálkodás speciális problémáját jelentette, hogy a szakmai feladatok ellátásához az egyes fejezetek (intézmények) elhelyezésének megoldása elmaradt, ami a szakmai tevékenység ellátását is hátrányosan befolyásolta (TH), illetve az elhelyezés (pl. tulajdonosváltás következtében) bizonytalanná vált és a meglévő ingatlan sem teszi lehetővé a szakmai feladatok ellátásához jóváhagyott létszámkeret betöltését (OBH). 9.1.1. Az intézmény- és feladatrendszer felülvizsgálata

Az államháztartás reformjának elhúzódása következtében - az 1996. évben megvalósult intézkedések áthúzódó hatásain túlmenően - 1997-ben a központi költségvetési szervek lényegében változatlan szervezeti keretek között és feladatrendszerben működtek. Az állami feladatellátás intézményrendszerének felülvizsgálatában az 1997. év során - a Költségvetési Törvényben előírt, az IKIM fejezet felügyelete alá tartozó Külkereskedelmi Szolgálatok átszervezésén, és az MH felső vezetési rendszerén túlmenően, amelyet részletesebben a céljellegű előirányzatok felhasználásánál értékelünk - alapvető változások nem valósultak meg. A korábbi intézkedések áthúzódó hatásaként az egyes fejezetek által felügyelt intézmények közötti átrendeződés volt megfigyelhető (OGY, ME), de jelentős módosulást (pl. közhasznú társaságok alapítása) is tapasztaltunk a költségvetési intézményhálózatnál (KHVM, FM). Az intézmények jelentős részénél a kiadások mérséklésére és a bevételek növelésére már a korábbi években intézkedési tervet készítettek és léptettek életbe. A korábbi évek megszorító intézkedései hatására takarékos gazdálkodást tapasztaltunk egyes fejezeteknél (OGY, KE, LB, MKÜ). A takarékossági intézkedések keretében a feladatellátás a kompromisszumokkal való működés fenntartására irányult (BM, HM). A zárszámadás ellenőrzése során feltártunk az Áht. 97-98. §aiban rögzített, a hatékonysági és gazdaságossági követelményeknek, valamint az előirányzat-felhasználási terven alapuló kötelezettségvállalás követelményének ellentmondó gyakorlatot. Az ellenőrzött fejezet, illetve intézmény részleges, vagy kizárólagos tulajdonában lévő gazdasági társaságnak számlafizetéssel, vagy pénzeszköz átadással nyújtott hitelezés ellentétes volt a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvény 1997-ben hatályos - előírásaival is (KSH). Az alapító okiratok fejezeti szintű felülvizsgálatának részletes ellenőrzése - az Áht. és a végrehajtására kiadott kormányrendeletek alapján - 1997-ben is indokolt lett volna. Korábbi tapasztalataink alapján a zárszámadás helyszíni ellenőrzésekor - az 1996. évi zárszámadási ellenőrzés realizálásának (az e területen feltárt hiányosságok megszüntetésére tett intézkedések) áttekintésével - vizsgáltuk az alapító okirat meglétét, a hatályos jogszabályi előírásokkal összhangban álló aktualizálását. Az Áht. 1992. évi elfogadását, hatályba lépését, valamint a törvény végrehajtására kiadott

kormányrendeletek alapító okiratokra vonatkozó szabályozásának érvényesülését az éves zárszámadási ellenőrzések során évről-évre visszatérően vizsgáltuk. Minden évben hangot adtunk azon tapasztalatainknak, hogy az alapító okiratok jogszabályi előírásokkal való összhangja jelentős számban nem valósult meg, illetve az intézmények egy része még mindig nem rendelkezik ezzel a dokumentummal (pl. 1992ben a költségvetési szervek 40-50 %-ának nem volt, vagy a jogszabályi feltételeknek nem tett eleget a meglévő alapító okirata). A központi költségvetés 1997. évi zárszámadásának ellenőrzése során ismételten azt kellett megállapítanunk, hogy a fejezeteket felügyelő szervek nem fordítottak megfelelő hangsúlyt a törvényi előírás megvalósítására. Az alapító okirat hiányát tapasztaltuk több fejezetnél (OBH, LB, FM, IKIM, TH). Az Áht. 88. § (3) bekezdésében foglalt tartalmú alapító okirat (megszüntető okirat) kiadására, illetve az ebben a bekezdésben meghatározott, már meglévő alapító okirat módosítására az alapító (pl. az Országgyűlés), illetve a 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 5. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a fejezet felett felügyeletet gyakorló szerv vezetője (személyét a 158/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 2. § 12-15. pontjai rögzítik) köteles kiadni. Az előbbiekből következően minden olyan esetben, amikor (szakmai törvénnyel, illetve 1998. január 1-jétől az Áht. 87. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően) határozatban, vagy alapító okiratban hoztak létre költségvetési fejezetet, a létrehozó (megalapító) dokumentumnak kell megfelelnie az Áht. által támasztott követelményeknek. Amennyiben ez nem történt meg, úgy az alapító okirat kiadása, vagy módosítása a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjének kötelessége. Az alapító okiratok felülvizsgálata, a költségvetési szerv gazdálkodásának - jogszabályi előírásokkal összhangban álló szabályozása a gazdálkodás szabályszerűségét (számviteli elszámolások, költségelhatárolások, vállalkozási tevékenység stb.) is alapvetően befolyásolja. Az intézményi működés sajátos problémáját jelentette az a helyszíni ellenőrzésünk során feltárt eset, amikor a fejezetet

alkotó központi költségvetési szerv gazdálkodási feladatai ellátásához - bár törzskönyvileg bejegyeztette - ténylegesen önálló, gazdasági szervezettel rendelkező költségvetési szervet nem hozott létre (TH), egyes gazdasági tevékenységét más költségvetési szervezettel végeztette el. Amennyiben önállóan gazdálkodik egy költségvetési szerv, az Áht. végrehajtására kiadott, a 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdése szerint meghatározott, a gazdálkodással kapcsolatos feladatokat a költségvetési szerv egy szervezeti egységének, azaz gazdasági szervezetének kell ellátnia. A kormányrendelet 10. § (2) bekezdése kifejezetten kimondja, hogy az a fejezet felett felügyeletet gyakorló szerv, amelynek felügyelete alá más költségvetési szerv nem tartozik, saját gazdasági szervezete útján látja el az (1) bekezdésben felsorolt valamennyi feladatot. A 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 10. § (1) bekezdése alapján az önállóan gazdálkodó költségvetési szervnek kell saját gazdálkodó szervezettel rendelkeznie. A (4) bekezdés szerint az (1) bekezdésben leírt egyes feladatokat, meghatározott feltételek betartásával - a felügyeleti szerv egyetértésével - más költségvetési szerv is elláthatja. 9.2. Az előirányzat-maradványok jóváhagyása, befizetési kötelezettség teljesítése Az 1996. évi előirányzat-maradványok keletkezésében (amelyek jóváhagyására és felhasználására 1997-ben került sor) a központi költségvetés még meglévő - a kincstári rendszer jogszabályi elvárásoknak (Áht. 18/B. §) még nem mindenben eleget tevő működéséből következően is - a tudatos megtakarításnak is szerepe volt. Jelentősebb előirányzatmaradványok a nagyobb szakmai programok, célfeladatok finanszírozásával megbízott fejezeteknél képződtek, de a maradványok kialakulásában közrejátszott az előirányzatátcsoportosításról rendelkező kormányhatározatok kedvezőtlen időbelisége is (IM, IKIM). A fejezetek 1996. évi előirányzat-maradványai jóváhagyásánál a PM nem tett eleget a 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendeletben foglalt, a előirányzat-maradvány jóváhagyására vonatkozó (évet követő április 30-ig) kötelezettségének. A PM a fejezetek 1996. évi előirányzat-maradványát több hónapos késéssel (június, július) hagyta jóvá.

Egyes esetekben a fejezetek az előirányzat-maradványt terhelő befizetési kötelezettségeket (a fejezeten kívülálló okokra visszavezethetően is) csak késéssel utalták át a PM Előző évi költségvetési maradványok befizetési számlájára (KÜM, PM). Kivételes esetnek számított, hogy a PM jóváhagyását követően a fejezet azonnal intézkedett (NM, MÜM) az intézményi előirányzat-maradványok jóváhagyásáról. Általános volt a fejezetek részéről a jelentős, egy-két hónapos késlekedés, ami a felhasználást hátráltatta. A PM 1998-ban, a fejezetek 1997. évi előirányzatmaradványainak jóváhagyásánál - az 1997. évben tapasztaltakhoz hasonlóan - ismételten megsértette a 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendeletben foglalt kötelezettségét. A maradványok jóváhagyására - az előző évinél kisebb késedelemmel - csak májusban került sor. Az előirányzat-maradványt terhelő elvonások között tártuk fel, hogy a kötelezettséggel terhelt összegeket nem minden esetben fedték le bizonylatokkal, szerződésekkel, illetve kötelezettségvállalással terheltként mutatták ki az 1998-ban kifizetendő jutalom összegét és a maradványt nem ajánlották fel elvonásra (KE, PM). Az elszámolást - az 1997. évi többletfeladatokra hivatkozással visszahagyni kért előirányzatot - a PM érdemi felülvizsgálat nélkül elfogadta és jóváhagyta. A költségvetési szerveknek az eredeti előirányzatokban rögzített többletbevételük után - az 1997. évi költségvetésről szóló törvény 14-15. §-aiban foglalt előírás alapján meghatározott mértékű (az eredeti bevételi előirányzatot meghaladó tényleges bevétel 50 %-át; az állami feladatok ellátása során, az alaptevékenység körében végzett, az intézmények egyéb sajátos bevételei stb. után 5 %) befizetést kellett teljesíteniük a központi költségvetésbe. A befizetési kötelezettséget a fejezetek, illetve költségvetési intézményeik nem, vagy helytelen értelmezésből következően hiányosan, illetve nem az előírt határidőre teljesítették (FM, LB, MÜMNSZI, MKM, PM, GV, MTI). Előfordult, hogy a tényleges befizetés ugyan megtörtént, de azt részben nem a PM által megjelölt számlára teljesítették (KÜM). 9.3. A vagyoni helyzet változása A költségvetési szervek vagyona összességében növekedett. Egyes fejezeteknél jelentősebb vagyongyarapodás következett be, ami az ingatlanokkal kapcsolatos felújítások, bővítések aktivált összege elszámolásának, valamint a beszerzett eszközök állománynövekedésének eredménye volt (OGY, LB, MKÜ, BM, KÜM).

A vagyongyarapodás forrása alapvetően a költségvetési támogatás volt, de jelentős forrást jelentett egyes fejezeteknél, illetve intézményeiknél az igazgatási szolgáltatási, valamint felügyeleti díjakból és egyéb saját bevételekből származó összeg is. A vállalkozásokban tulajdonnal rendelkező szervezetek az elért eredményt a vállalkozásokba visszaforgatták (HM, NM). Az intézmények által alapított gazdasági társaságok részvényadatai és az intézmény által nyilvántartott adatok eltérését is tapasztaltuk (PM). A költségvetési gazdálkodási rendben működő intézmények a korábbi években - az egyre szigorodó jogszabályi előírások betartásával - ideiglenesen szabad pénzeszközeik lekötésére, illetve egyéb célból (pl. telefonkötvény) vásárolhattak kereskedelmi bankoktól is (államilag nem garantált) értékpapírokat. Ezek lejárata (futamideje) különböző volt. Egyes fejezeteknél az intézmények egy része a korábban vásárolt telefonkötvényeket - helyesen - értékpapírként tartotta nyilván (BIR, IM-Bv, IKIM, HM). Az egyes bankok, befektetést végző szervezetek gazdasági helyzetében bekövetkezett kedvezőtlen változások következtében az intézmények egy része még rendelkezett olyan nem mobilizálható, a kibocsátó, vagy megbízott szervezet helyzetéből következően visszaválthatatlan értékpapírokkal, követelésekkel (pl. Ybl Bank Rt.), amelyek érvényesítésére - a befektetett összeg teljes vagy részleges visszatérítésére - nincs reális esély (PM, IM-Bv). Általános törekvés volt a költségvetési intézmények körében 1997-ben is a kihasználatlan, illetve feleslegessé vált vagyontárgyak bérbeadása, vagy értékesítése. Előfordult, hogy az ingatlanértékesítés utáni befizetési kötelezettségnek csak késve tettek eleget (IKIM). A központi beruházási előirányzatok 1996. évi teljesítésének elszámolása alapján 3.648 M Ft maradvány képződött. Az 1997. évi költségvetésről szóló törvény 46. §. (5) bekezdése alapján, a pénzügyminiszter hatáskörében - a Költségvetési Törvény 46. § (3) bekezdésében a pénzügyminiszter részére adott felhatalmazással ellentétben - a PM közigazgatási államtitkára a fejezetek 1997. évi központi beruházási kiadási és támogatási előirányzatát - az 1996. évi központi beruházási előirányzatok teljesítése figyelembevételével - összesen 2.555,4 M Ft-tal megnövelte. A 2189/1997. (VII. 9.) Korm. határozat alapján az egyes központi költségvetési fejezetek 1997. évi központi beruházási előirányzatát 549 M Ft-tal növelték meg és 543,6 M Ft-ot (PM fejezet beruházási célprogramok alcím)

visszavontak. A Kincstár a 157/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 6. §-a alapján a központi beruházások megvalósítását - a pénzügyi lebonyolítás keretében - ellenőrizheti, a Kormányzati Ellenőrzési Iroda (KEI) pedig folyamatos és utólagos ellenőrzéseket végezhet. A Kincstár részéről az Ellenőrzési Főosztály és a Beruházási Főosztály 8 központi beruházás megvalósítását ellenőrizte (FM Népligeti Sportcsarnok, IM BV Kecskeméti fiatalkorúak börtöne, MÁV Rt. Dél-dunántúli létszámkiváltása, MÁV Rt. Záhony térség széles nyomtávú vágányhálózat korszerűsítése, Magyar Posta Rt. Keszthely 1. sz. posta rekonstrukciója, VPOP Rédics és Rajka határátkelőhelyek rekonstrukciója, Székesfehérvári Városi Bíróság rekonstrukciója). A megvizsgált ügyekben a kincstári ellenőrzés rendeltetésellenes pénzfelhasználást nem állapított meg, intézkedésre nem volt szükség. A KEI - a Kincstártól kapott információ szerint - 16 kiemelt beruházás ellenőrzését végezte el. A jelentések a Kincstárban nem voltak megtalálhatók. Az 1997. évi költségvetés zárszámadásának helyszíni ellenőrzése során kedvező tapasztalatként rögzítettük, hogy a Kincstári Vagyoni Igazgatóság az Áht. 109/C. § (3) bekezdésében foglalt nyilvántartási kötelezettségének teljesítéséhez 1997-ben megkezdte az Áht. 109/F. § (2) bekezdésében érintett központi költségvetési szervezetekkel a költségvetési vagyon kezelésére vonatkozó vagyonkezelési szerződések megkötését. Ugyanakkor fel kell hívnunk a figyelmet arra, hogy ezek a vagyonkezelési szerződések megkötésük időpontjában - és ebből következően az ezek alapján kialakított nyilvántartások adatai - nem alkalmasak a vagyoni állapotok pontos bemutatására, mivel a szerződések mellékletei az 1995. év végi állapotokat tükrözik. A vagyonkezelési szerződések aktualizálását a KVI a későbbiekben kívánja elvégezni.

10. A központi költségvetés technikai fejezetei A központi költségvetés nemzetközi és belföldi hitelkapcsolatainak, gazdaságpolitikai döntéseinek, intézkedéseinek kiadási és bevételi előirányzatait, az azok teljesítéséhez kapcsolódó adatokat négy technikai (a

Nemzetközi elszámolások, a Belföldi államadósság költségvetési elszámolásai, a Költségvetés nemzetközi hitelfelvételei és külföldi adósságának törlesztése és a Költségvetés belföldi hitelfelvételei és belföldi adósságának törlesztése) fejezet tartalmazza. A Magyar Köztársaság külkapcsolatait (hitelfelvétel, hitelkihelyezés, nemzetközi segély, külföldi adósság törlesztése stb.) reprezentáló adatok a Nemzetközi elszámolások és a Költségvetés nemzetközi hitelfelvételei és külföldi adósságának törlesztése fejezetekben; az MNB-vel és egyéb jövedelemtulajdonosokkal kapcsolatos hitelműveletek, az állami vagyonhoz, a tartozás átvállalásokhoz és átalakításokhoz, konszolidálásokhoz stb. kapcsolódó költségvetési és zárszámadási adatok a Belföldi államadósság költségvetési elszámolásai és a Költségvetés belföldi hitelfelvételei és belföldi adósságának törlesztése fejezetekben kerülnek bemutatásra. A négy technikai fejezet szakmai- és pénzügyi felügyelete a Pénzügyminisztérium hatáskörébe tartozik. 10.1. A nemzetközi elszámolások előirányzatainak teljesítése A Nemzetközi elszámolások fejezet 48,5 Mrd Ft kiadási és 55,6 Mrd Ft bevételi előirányzatának különbsége a költségvetés hiányát 7,1 Mrd Ft-tal irányozta elő csökkenteni. A kiadás 36,4 Mrd Ft-ban, a bevétel 45,7 Mrd Ft-ban realizálódott, és az előirányzattól való elmaradás ellenére, az előirányzatnál nagyobb összeggel javította a költségvetés egyenlegét. A kiadások és a bevételek az egyes előirányzat csoportokban nem az előirányzatban foglaltak szerint teljesültek, attól mind pozitív, mind negatív irányban eltértek. Az eltérő hatások következtében a fejezet kiadásainak és bevételeinek különbsége az előirányzott 7,1 Mrd Ft helyett 9,3 Mrd Ft bevételi többletben realizálódott. Az előirányzott kiadást csökkentette, hogy a Világbanktól a Kis-Balaton és a Vízközmű és Csatornázási programra tervezett hitelszerződés nem realizálódott és a Felsőoktatási Reformprogram szerződéskötése is a következő költségvetési időszakra húzódott át. A már működő project hitelfelvétele is lelassult pl.: az Utak II programra előirányzott 7,4 Mrd Ft 3,2 Mrd Ft-ban realizálódott. Az előirányzat 43 %-os teljesülésnek felel meg, ami a az előző

évinél gyorsabb, de még mindig a beruházás tervezett ütemétől elmaradt. A fejezet kiadásai között jelentek meg a kihelyezett hitelek, valamint a felvett hitelek után fizetett kamatok és a még le nem hívott hitelkeret után fizetett rendelkezésretartási jutalékok, valamint a vegyes kiadások tételei. Az elmaradt hitelfelvételek következtében csökkent a fizetendő kamat és nőtt a rendelkezésretartási jutalék összege, amit a hatályos hitelszerződések alapján a rendelkezésre álló hitelkeret után kell fizetni. Az MNB-nél elhelyezett deviza betétek után fizetett 8,7 Mrd Ft kamat a költségvetés pozíciójára nem volt hatással, mert az itt kiadásként elszámolt összeg azonos összegű kamatbevételként jelent meg a Belföldi államadósság költségvetési elszámolásai fejezetben. A vegyes kiadások között szereplő, az állam által felvett nemzetközi hitelek banki megbízási díja az előirányzott 760 M Ft helyett 1.407 M Ft-ban realizálódott. A közel duplájára emelkedett kiadási tétel indokolja az MNB-vel érvényben lévő megállapodások felülvizsgálatát. A fejezetben bevételként jelentek meg a külföldi követelések törlesztései, amelyek az előző évek gyakorlatához hasonlóan áruszállítással, illetve készpénzben történtek. Az Oroszországi Föderáció adósságának ellentételezéseként beszállított haditechnikai termékek - pénzforgalom nélküli bevételként való pénzügyi elszámolása időben nem volt összhangban az eszközök leszállításával, illetve a követelés jóváírásával. Az Oroszországi Föderáció által az államadósság terhére teljesített és az MNB által (1996-ban és 1997-ben) jóváírt 69,5 M USD ( 14,14 Mrd Ft.) értékű eszközbeszerzés pénzügyi elszámolása 1997-ben nem történt meg. A késedelmes pénzügyi elszámolások nem felelnek meg az Oroszországi Föderáció adósságának ellentételezéseként beszállított haditechnikai termékek elszámolásáról szóló módosított - 1994. évi XIII. tv. 2. § (2) bekezdésében foglaltaknak, mert azt "... az orosz haditechnikai szállítások tárgyévi szállításai ütemezésének megfelelően ..." rendeli el a pénzügyi elszámolást. Az orosz államadósság polgári célú értékesítéséből előirányzott 23,2 Mrd Ft bevétel az elvárt és a szükséges ütemtől elmaradt, mivel nem érte el az előirányzott összeg 46 %-át a 10 Mrd Ft-ban realizálódott bevétel. Az orosz államadósság polgári célú értékesítésénél a már

többször kifogásolt hiányosságok ismételten jelentkeztek. Az Általános Értékforgalmi Bank Rt. 100 M USD orosz államadósság 58 %-on való kivásárlására kapott engedélyt. A követelés értékesítéséhez, a szerződés megkötéséhez az engedélyt - általános helyettesítési jogkörében - a PM részéről a politikai államtitkár, az IKIM részéről a közigazgatási államtitkár adta meg. Az ellenőrzés álláspontja szerint az államtitkárok a konkrét esetben nem járhattak el általános helyettesítési jogkörükben, mivel a Tárcaközi Bizottság megszűnését követően a követelés lebontásával a Kormány (1110/1996. (XI. 14.) Korm. határozat 1/c. pontja) az ipari, kereskedelmi és idegenforgalmi, valamint a pénzügyminisztert hatalmazta fel. Ezért az államtitkárok csak a miniszterek nevében és felhatalmazásával intézkedhettek volna. Itt kell felhívnunk arra a tényre a figyelmet, hogy az Áht. előírásaiban joghézag tapasztalható, mivel a pontosan 100 M USD összegű követelésállomány értékesítésének hatás- és jogköréről a törvényben nincs rendelkezés. Ezért indokolt az Áht. 108/A. § (3) bekezdésének, vagy (5) bekezdésének módosítása. A Orosz Föderáció által átvállalt tartozások törlesztésének megváltozott üteme és határideje miatt egy gazdasági társaság részére a befizetett bánatpénzt vissza kellett fizetni. A meghiúsult szerződés miatt a bánatpénz visszafizetésének elszámolása nem felelt meg az Áht. 12. - 13. §-aiban foglalt előírásoknak, mivel a bevétel és a kiadás egyaránt a költségvetés részét képezi, így a bevételeket és a kiadásokat részletesen, teljes összegükben, pénzforgalmi szemléletben kell számításba venni. A dollár elszámolású hitelek visszatérülésére előirányzott 1,6 Mrd Ft bevétel ténylegesen 2,1 Mrd Ft összegben, az előirányzat 132 %-ában teljesült. A Nigériai Szövetségi Kormánnyal szemben - az előzetes számítások szerint - 1996. december 31-én fennálló 4,2 M USD követelésállomány egy részének "speciális" módon való lebontásából származó bevételt nettó módon számolták el a Nemzetközi Elszámolások fejezet bevételei között, ami nem felel meg a többször módosított 1991. évi XVIII. tv. 15. §-ban foglalt számviteli alapelvek közül a bruttó elszámolás és a valódiság elvének, valamint az Áht. 12. § (1) bekezdésében

foglaltaknak, amely szerint a költségvetésben minden pénzmozgásról el kell számolni. A Nigériai Szövetségi Kormánynak 1996. december 31-én kamatokkal együtt 4,2 M USD tartozása volt a Magyar Köztársaság Kormánya felé. Egy Kft. 1996. november 24-én kelt levelében felajánlotta a Pénzügyminisztériumnak, hogy a szóban forgó állami "kinnlevőségekért vállalatunk 50 %-ot fizet az államnak". A PM politikai államtitkára - a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Főosztályának december 9-i előterjesztése alapján - a pénzügyminiszter hozzájárulását kérte 3,1 M USD követelés 50 %os díszázsióval való lebontásához. A miniszter december 11-én "Ha ez valóban jobb kihozatal az eddiginél, úgy rendben" ráírással juttatta vissza az ügyiratot. A PM közigazgatási Államtitkára december 19-i (javított) keltezésű levelében meghatalmazta a Magyar Államkincstár elnökét, hogy az ajánlatot tevő Kft-vel mielőbb kössön szerződést a 3,1 M USD visszafizetésével kapcsolatban a költségvetés felé történő elszámolásra vonatkozóan. A Magyar Államkincstár december 27-én megkötötte a szerződést a Kft-vel. A szerződés szerint a Kft. azt vállalta, hogy a Nigériai Kormány a 3,1 M USD-t átutalja az MNB számlájára 1996. december 31ig, a Kincstár pedig arra vállalt kötelezettséget, hogy az átutalás megérkezéséről kapott értesítést követően 14 napon belül intézkedik, hogy a beérkezett összeg 50 %-a az MNB-n keresztül egy afrikai magánbank számlájára átutalásra kerüljön. A Nigériai Szövetségi Kormány az 1978. évi kormányközi megállapodásra hivatkozva a 3,1 M USD-t az MNB számlájára 1996. december 30-án utaltatta át a Nigériai Központi Bankkal (Central Bank OF NIGERIA). Az összeg 50 %-át - a Kincstár diszpozíciója alapján - konzultációs díj megjelöléssel az MNB 1997. január 13-án átutalta az afrikai magánbank számlájára. A Kft. tehát nem vásárolta meg a követelésállományt. Az 50 %-os kihozatali követelmény teljesülését jelenleg nem lehet megítélni, mivel a fennmaradó 1,1 M USD követeléssel kapcsolatos megegyezésről nincs

információnk. A Nemzetközi elszámolások fejezet bevételei között a konzultációs díjjal csökkentett összeget számolták el. 10.2. A belföldi államadósság költségvetési elszámolásai A XLI. A belföldi államadósság költségvetési elszámolásai fejezet 1997. évi módosított kiadási előirányzata 835,0 Mrd Ftra (100,9 %), bevételi előirányzata 366,4 Mrd Ft-ra (167,2 %) teljesült. A bevételi többlet 147,3 Mrd Ft-tal javította a fejezet és a központi költségvetés tervezett egyensúlyi pozícióját. A központi költségvetés a szerződéses kamatfizetés kötelezettségeinek az esedékesség idejében eleget tett. A kiadási előirányzattól való eltérést alapvetően a szerződéses és egyéb kötelezettségeket időben megelőző tőketörlesztésekhez kapcsolt kamatfizetések okozták. A Magyar Köztársaság 1996. évi költségvetésérôl szóló 1995. évi CXXI. törvény 48. § (1) bekezdése - a pénzügyminiszter számla-összevonást kezdeményezô intézkedése alapján - 1996. január 1-jétől bevezette a Kincstári Egységes Számla használatát. Egyenlege a nyitó állományhoz viszonyítva - az ÁPV Rt. számlaegyenlegével együtt számítottan - 67 Mrd Ft-tal csökkent. Éven belül azonban 6 hónapban (január, május, június, július, október, december) túlfinanszírozás, 6 hónapban (február, március, április, augusztus, szeptember, november) pedig alulfinanszírozás valósult meg. Éves szinten a túlfinanszírozás 22,78 Mrd Ft-ot jelentett (forrás: Államadósság Kezelő Központ 1998. július 13-i keltezésű táblázata a nettó finanszírozás alakulásáról). Mindez alapvetően összhangban volt a Kincstári Tanács döntésével. A központi költségvetés által felvett hitelek utáni 1997. évi kamatfizetés előirányzattól való elmaradása 257,6 M Ft, míg az államkötvények és kincstárjegyek kamatkiadás túllépése 9,5 Mrd Ft, illetve 1,2 Mrd Ft volt. Az államkötvények után 1997-ben kifizetett kamatok összege 9,5 Mrd Ft-tal (2,3 %-kal) haladta meg a költségvetési törvény kiadási előirányzatát. Az, hogy az MNB és az állam közötti devizaadósság cserébe kisebb mértékben kellett bevonni a többször módosított jegybanktörvény 22. § (2) bekezdése alapján kamatozóvá alakított kötvényadósságot, növelte az 1997. évi kamatkiadásokat. A cserében az MNB-től "kapott" devizahitel kamatcsökkenése viszont másik (4.) kiadási címen jelent meg. Az MNB és az állam közötti portfolió cserével, valamint a privatizációs bevételek felhasználásával a lejárat előtti kötvényvisszaváltásokkal együtt esedékessé vált kamatfizetések ugyancsak kiadást növelő jelentőséggel bírtak.

Tárgyévi kamatmegtakarítást jelentett az 1997. évben kibocsátott - évenként egyszeri kamatfizetésű - kötvények időarányos kamatának 1998-ra történő áthúzódása. Az átváltott devizakötvények kamata ("nullás adósságcsere") cím előirányzatától való teljesítés elmaradását alapvetően a prognózis alatti hitelátvétel indokolja. Ez az MNB és az állam között 1997. január 2-i értéknappal megvalósított devizaadósság-csere lebonyolítására kötött szerződésekkel összhangban volt. A többször módosított jegybank törvény 78. §-a alapján 1997. novemberben és decemberben teljesített 23,2 Mrd Ft-os jegybanki támogatás indokoltságát a PM Gazdaságpolitikai Főosztálya - a jogcím szakmai felelőse - az ellenőrzésnek bemutatta. A kapott dokumentumokból az is megállapítható volt, hogy azok az MNB eredmény- és eredménytartalék alakulásának, tőkekövetelményének (a többször módosított, 1991. évi LX. törvény 78. §) 1997. évi értékelésére vonatkozóan havonta ellentétes előjelű pénzügyi elszámolások indokoltságát mutatták be. A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetésének végrehajtásáról összeállított zárszámadási törvényjavaslat tervezet (1. sz. melléklet XLI. fejezet 9. kiadás címén) szerint kifizetett 23,2 Mrd Ft jegybanki támogatás az MNB 1997. évi tevékenységéről az Országgyűlésnek J/7. számon benyújtott beszámolójának Eredménykimutatásában (XV/2. melléklet, 135. oldal, V/4. sorának az 1997. évi oszlop) bevételként nem jelent meg. A költségvetés követeléseit csökkentő bevételek címen a tőke- és járadékfizetési bevételek tényleges teljesítési összegei (2.353,1 M Ft, illetve 8.527,7 M Ft) meghaladták az előirányzott összeget (800 M Ft, illetve 7.740 M Ft), de alapvetően az adósok felszámolási eljárása miatt - több mint 38 %-kal alatta maradtak a hatályos szerződések betartásával teljesíthető összegnek. A Kamatbevételek bevételi cím legjelentősebb előirányzattúlteljesülése a Kincstári Egységes Számla (forint- és devizabetét) napi záró állománya utáni MNB kamatfizetésnél következett be. A KESZ napvégi egyenlege utáni kamattérítésre vonatkozó, 1997. május 23-án aláírt Megállapodás

teljesülésének helyességéről az ellenőrzés csak részben tudott meggyőződni, mivel a Magyar Államkincstár nem gondoskodott az MNB adatszolgáltatásának olyan kezeléséről, amellyel megteremthette volna az egyezőség feltételét. Az alárendelt kölcsöntőke-kötvény 6 Mrd Ft-os kamatbevételi előirányzata mindössze 3,3 Mrd Ft-ra teljesült, ebből 0,2 Mrd Ft kötvény-visszavásárlás időarányos, esedékesség előtti kamatfizetését jelentette. Az 1997. évben mindössze egy kereskedelmi bank esetében teljesült az előirányzat meghatározásánál figyelembevett azon szempont, hogy a bankkonszolidáláskor kötött szerződések alapján a kamat ki- és visszafizetése egyezzen. Az ÁKK a befizetés elmaradások okát nem tárta fel, a követelés behajtására nem intézkedett. Az egyéb kamatok között az államkötvények felhalmozott kamataként elszámolt összeg közel 50 %-os túlteljesülése elismerve az előirányzat-tervezés nehézségeit - meghaladja azt a mértéket, amely "tervezési hiba"-ként értékelhető. Az államkötvény-kibocsátás évek óta követett "rányitásos" gyakorlatával összefüggő bevétel előirányzatát már a költségvetési törvényjavaslat összeállításának időszakában is alultervezettnek minősítette a Számvevőszék. Az 1997-ben teljesített privatizációs bevételek, bár több mint kétszeresen haladták meg előirányzatukat (50 Mrd Ft előirányzathoz tartozóan 160,9 Mrd Ft-os befizetés), alatta maradtak az ÁPV Rt. - a privatizációval, illetve a vagyonkezeléssel összefüggő kiadásokkal nem indokolható többletbevételének. Az 1997. évi CXI. törvény 21. § (3) bekezdésével módosított költségvetési törvény 11. mellékletében a jótállással, szavatossággal, kezességvállalással kapcsolatos jövőbeni kifizetésekre előirányzott 16,7 Mrd Ft helyett elszámolt 54,6 Mrd Ft-os tartalékalap-növekedés mellett kimutatott 20,2 Mrd Ft-os pénzkészlet-növekedését 1997. december 31-ig az ÁPV Rt. a központi költségvetésbe nem fizette be. Az 1998. január 12-én befizetett 11,8 Mrd Ft-ból 8 Mrd Ft-tal a központi költségvetés következő évi (1998. évi) privatizációs bevételi előirányzatát tekintették teljesítettnek. A pénzügyminiszter központi költségvetési hiányfinanszírozói, államadósság kezelői és gazdálkodói jogkörét a Kincstár útján gyakorolja (Áht. 113/A. § (1) bekezdés b. pontja), aminek döntő részét az Államadósság Kezelő Központ látta el, miközben a PM 1997-ben hatályos Működési Rendje szerint az Állami Költségvetési Főosztály a fejezet szakmai felelőse. A belső szabályozás hiányából, a szokásjogon követett gyakorlatból következően a hatás- és felelősségi köröknél, az

információs folyamatoknál 1997-ben is kettősség állt fenn. Alapvető munkafolyamat-szervezési és ellenőrzési hiányosság következtében a PM, illetve a Kincstár 1997-ben sem biztosította teljes körűen a belföldi államadósság fejezetének zárszámadásához általa előállított pénzforgalmi és nyilvántartási - a különböző szervezeti egységen belül azonos adat-előállítást ismétlő, manuális és/vagy gépi nyilvántartási adatok (forgalmi, állományi) egyezőségét. Ennek következtében az, az adatfeldolgozás zárt rendszerének és a végeredmény egyezőségének hiányában, megbízhatatlan. A tényleges pénzforgalomtól eltérő nyilvántartási és beszámolási hiányosságnak is szerepe lehet abban, hogy a ténylegesen kibocsátott kötvényértékeknél 100 M forint(ok)kal nagyobb összegű visszafizetést mutat ki az 1996. évi zárszámadási törvény, és az 1997. évi zárszámadási törvényjavaslat tervezete együttesen (pl. az 1997/H., az 1997/J., az 1997/V., az 1997/Y1. kötvényeknél). A nemzetgazdasági számlák forgalmi és állományi adataitól részben eltérő beszámolás, zárszámadás nem egyeztethető össze - a többször módosított - Áht. 13. §-ában, a számviteli törvény 15. § (3) bekezdése szerinti valódiság elvével. A PM a törvényi kötelezettsége és többszöri számvevőszéki javaslat ellenére nem dolgozta ki az 1997. költségvetési évben sem az államháztartás adósságának alrendszerek szerinti bemutatását szolgáló nyilvántartási rendszerét. Nem gondoskodott továbbá az államháztartási szintű adósságkonszolidálás metodikájának kialakításáról sem. 10.3. A költségvetés nemzetközi hitelfelvételei és külföldi adósságának törlesztése A központi költségvetés külföldi adósság állománya 1996. dec. 31-én 289.925,16 M Ft volt, ez az állomány 1997. december 31-én 315.297,6 M Ft-ra növekedett. A forintban mutatkozó külföldi adósság növekedése árfolyamváltozás következménye, mivel a dollárban (USD) kifejezett külföldi adósság állomány több mint 10 %-kal csökkent azonos időpontot figyelembe véve. A fejezet külföldi hitelfelvételből származó 40,5 Mrd Ft bevételi előirányzata 92 %-ra, 37,2 Mrd Ft-ra teljesült, a kiadási előirányzat 42,5 Mrd Ft helyett 132 %-on 56,5 Mrd Ftban realizálódott. Az előirányzatok alapján 2 Mrd Ft-tal haladta meg a külföldi adósság törlesztése a külföldi hitelfelvételt. Az előrehozott hiteltörlesztések és az elmaradt hitelfelvételek következtében a realizálódott bevételek és kiadások különbsége

alapján megállapítható, hogy 19 Mrd Ft-tal kevesebb volt a hitelfelvétel a hitelek törlesztésére fordított összegnél. Az előirányzott kiadások az egyes előirányzat csoportokban nem az előirányzatban foglaltak szerint teljesültek, attól mind pozitív, mind negatív irányban eltérés volt tapasztalható. Az előirányzott 28,3 Mrd Ft kiadási előirányzat 39,4 Mrd Ftban teljesült. A több mint 10 Mrd Ft-os eltérés gazdasági megfontoláson alapult, mivel a kedvezőtlen kondíciójúnak ítélt - az MNB devizatartalékának biztosítására, az MNB-nél devizabetétként elhelyezett - hiteleket (Norvégia, Finnország, Svájc) lejárat előtt fizették vissza. Az előtörlesztés hatásaként a következő évben közvetlenül nem az állam, hanem az MNB kamatterhei csökkennek, mivel ezen hitelfelvételek kamatterhei átfutó tételként (bevétel XLI. fejezetben, kiadás XL fejezetben azonos összeggel) jelennek meg a költségvetésben. (Megjegyezzük, hogy a költségvetés számára kedvezőbb kihatású lett volna a világbanki hitelek előbbi visszafizetése, mivel azok kamatterhei közvetlenül a költségvetésben jelennek meg kiadásként, míg az MNB kamatterheinek csökkentéséből származó eredménynövekedés - az MNB eredménye utáni osztalékbefizetésen keresztül - csak közvetett és kisebb hányadú költségvetési kihatással bír.) Az EF SAL hitelfelvételre előirányzott 17,8 Mrd Ft 21,8 Mrd Ft-ban realizálódott. Ez az 1997. évi hitelfelvétel 59 %-ának felel meg. A hitel nem jelenik meg a nemzetközi elszámolások fejezetben, mert az MNB-nél deviza betétként került elhelyezésre. A hitel a költségvetésben a felvételtől kezdődően nem szerepelt, a hitelfelvételi számlára késve (1998. június 30án) vezették át. Ez ellentétes a bruttó elszámolás elvével (Áht. 13. §-a). Az ÁKK. 1998. július 24-i észrevétele szerint "A 21,8 milliárd Ft értékű EF-SAL devizahitel felvétele nem sértette az Áht. 13. §-át, ugyanis elszámolása és könyvelése devizában megtörtént." Megjegyezzük, hogy az Áht. 119. § (4) bekezdése szerint a nemzetgazdasági számlákat a Magyar Köztársaság pénznemében kell vezetni. Az MNB-nél devizabetétként elhelyezett kölcsönök portfolióját kedvezőbb kondíciójú EF SAL hitelfelvétellel váltották ki, miközben csökkent a devizabetét állománya is. 10.4. A költségvetés belföldi hitelfelvételei és belföldi adósságának törlesztése A fejezet 1997. évi zárszámadási törvényjavaslata a költségvetési törvénnyel szinkronban csak a kiadási előirányzatokat és teljesítési adatokat tartalmazza, bár a MÁV hitelátvállalása, illetve állampapír-kibocsátások formájában

idegen forrásbevonás is megvalósult. A törlesztések pénzforgalmi elszámolásának a jogcímenkénti egyezőségét több száz Mrd Ft rendezésével - kézi feladás teremtette meg. A fejezet tőketörlesztési előirányzattól való eltérését alapvetően a szerződéses és egyéb kötelezettségeket időben megelőző tartozás visszafizetések okozták. A központi költségvetés szerződéses tőketörlesztési kötelezettségein kívül előtörlesztéseket is teljesített. A költségvetés által az MNB-től felvett hitelek előirányzat szerinti törlesztése a hatályos szerződésekkel összhangban van, összegük azonban pontosan nem egyezik meg a törvényjavaslat normaszövegének 3. § (1) bekezdés szerinti adatával. A zárlati kimutatással egyező az 1991-ben felvett hiányfinanszírozó hitel rendkívüli 59,5 Mrd Ft-os előtörlesztése. Az MNB és más belföldi hitelezők felé fennálló hitel rendkívüli tőketörlesztési adata - melynek az előző tétel is része - 0,1 Mrd Ft-tal alacsonyabb a normaszöveg 3. § (2) bekezdés a) pontjában szereplő 79.687,6 M Ft összegnél. A Magyar Nemzeti Bankról szóló 1991. évi LX. törvény 21. §-ára alapozva 1997-ben 0,5 Mrd Ft pénzbevonási nyereséget fordítottak az 1991. évi költségvetési hiányt finanszírozó, jegybanki alapkamattal terhelt hitel csökkentésére. Az MNB pénzbevonási nyereségét illetően a zárszámadási törvényjavaslat normaszöveg tervezete (22. §) szerint a pénzbevonási nyereséget az államadósság csökkentésére kell fordítani. Célszerűnek tartanánk a normaszöveget kiegészíteni azzal, hogy a költségvetés szempontjából legkedvezőbb törlesztést kell választani. Az államkötvény-adósság törlesztése címen az 1997. évi tőke-visszafizetés 18,8 Mrd Ft-tal maradt el a tervezett összegtől. A prognózis és a tényleges törlesztési teljesítés szerkezete között lényeges eltérés volt. A kötvényadósság, az 1997-re tervezett 113,34 Mrd Ft-os állománycsökkenésével szemben, mindössze 5,76 Mrd Ft-tal csökkent. Legnagyobb volumenű adósságcsökkentési eltérés az egyéb kötvénycsoportban következett be, míg a hiányfinanszírozó államkötvények előirányzat alatti törlesztése alapvetően az 1996. évi privatizációs többletbevételek felhasználására kötött szerződés alapján valósult meg (1997/L kötvény, 17 Mrd Ft). Mintegy 167 Mrd Ft-os eltérést jelent az 1997.

január 2-i értéknappal az állam és az MNB között végrehajtott devizaadósság csere részeként alacsonyabb szinten törlesztett - az 1991. évi LX. törvény 20. §-a alapján kamatozóvá alakított kötvények állománycsökkenése. Az MNB portfoliójából 80 Mrd Ft értékű konszolidációs államkötvényt - az 1997. május 30-án megkötött portfoliócsere megállapodás alapján - "friss" kibocsátású (1997. évi) hiányt finanszírozó és adósságmegújító kötvényekre, kincstárjegyekre cseréltek. A 2013-ban lejáró Hitelkonszolidációs államkötvényeket diszkont kincstárjegyekre, illetve 2-3 éves lejáratú kötvényekre cserélték, ami állandósuló megújítási kényszerrel jár. A PM tájékoztatása szerint a "speciális, nem finanszírozási célt szolgáló" portfoliócsere mintegy 4 Mrd Fttal növelte az államadósságot. A privatizációs bevételből teljesített előtörlesztés törvényes, de felhasználásának módja miatt csak korlátozottan volt biztosított a költségvetés érdekeinek érvényesülése. A keretmegállapodás nem követelte meg, hogy az MNB, az ebből származó többlet bevételét a külső devizaadósságának csökkentésére köteles használni. A költségvetési bevételek felhasználására a szerződéseket lényeges időbeli késlekedéssel kötötték meg. Az egyéb hitelek törlesztése címen a központi költségvetés átvállalt adósságának (MÁV pénzügyi szanálása miatti adósság, a helyi önkormányzatok, illetve a fővárosi infrastrukturális hitel, a STRABAG hitele stb.) törlesztési előirányzatát a hatályos szerződést lényegesen meghaladó összegben teljesítették (13,9 Mrd Ft helyett 34,6 Mrd Ft). Az előirányzatnál magasabb törlesztés melletti döntés - az aránytalanul magas kamatfeltételek miatt - szakmailag védhető, azonban az államadósság-menedzselés minősítésnél nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény, hogy ezek döntő része már az éves költségvetési törvényjavaslat összeállításának idején is ismert volt. A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 5. §-ában felhatalmazást adott a pénzügyminiszternek arra, hogy a korábbi években a külföldről felvett hiteleken az MNB könyveiben elszámolt árfolyamveszteségre a központi költségvetésnek nyújtott, nem kamatozó, lejárat nélküli adóssága fejében devizahitelt vegyen fel. Továbbá, hogy a kamatozóvá alakított kötvényeit olyan mértékig vonja be a devizaadósság cserébe, hogy az az előbbi tétellel együtt feleljen meg az MNB 1996. december 31-i nettó deviza pozíciójának.

Az állam devizaadósságának árfolyam-különbözetéből felhalmozódott, és az MNB könyveiben kimutatott lejárat nélküli, nulla kamatozású adósság tényleges pénzforgalom nélküli "törlesztésére" vonatkozó megállapodásokat és elszámolásokat a Számvevőszék alapvetően törvényességi szempontból ellenőrizte. A Számvevőszék az adósságcsere végrehajtásáról készített "Vélemény"-ét 1997. júniusában, a J. 4652/1. számon nyújtotta be az Országgyűlésnek.

11. Az általános tartalék felhasználása Az 1997. évi Költségvetési Törvény az általános tartalék előirányzatát 12.850,0 M Ft összegben határozta meg. Az 1996. évi zárszámadásról szóló 1997. évi CXI. tv. 985,3 M Ft-tal, az 1997. évi CXLVI. tv. 2.500 M Ft-tal növelte meg az általános tartalék előirányzatát, így a felosztható keret 16.335,3 M Ft-ra emelkedett. A felhasználás jogcíméről és az érintett kiemelt előirányzat összegéről, az átcsoportosítás módjáról, a fedezet biztosításáról a Kormány egyedileg hozott határozatokban döntött. A felosztható keretet 0,9 M Ft-tal meghaladó összeg felhasználásáról 47 kormányhatározat született. (A PM-től szóban kapott tájékoztatás szerint a túllépés az egyes tételek kerekítéséből származott.) Az általános tartalékból jelentősebb felhasználás történt a 2431/1997. (XII. 20.) Korm. határozat alapján a rendőrség gazdasági helyzetéről és megerősítéséről tárgykörben 2.500 M Ft, a 2231/1997. (VII. 29.) Korm. határozat alapján a Földhitel és Jelzálogbank Rt. alapításának állami részvételéről 1.100,0 M Ft, az SFOR erők kötelékében részt vevő magyar műszaki kontingens kiadásainak biztosításához - több kormányhatározattal - összesen 1,6 Mrd Ft összegről. Az előterjesztéseket a tárcaközi egyeztetések után a közigazgatási államtitkári értekezlet, illetve a Gazdasági Kabinet állásfoglalása alapján véglegesítették és azt követően nyújtották be a kormányülésre. Szakmailag az illetékes tárcák, finanszírozás szempontjából a pénzügyminiszter feladata volt az előterjesztések megalapozása. A fejezetek helyszíni ellenőrzése alapján megállapítást nyert, hogy nem minden esetben volt kellően megalapozott az általános tartalékból juttatott támogatás előterjesztése.

Az MKM Külkapcsolatok Főosztálya a londoni Magyar Kulturális Központ előkészítésének támogatása érdekében kormány-előterjesztésben jelölte meg az induló pénzügyi szükségletet, azt azonban részletes kalkulációval nem támasztotta alá (15,0 M Ft). A kiadási és támogatási előirányzatok megemeléséről - a Miniszterelnökség fejezet 10. cím, 1-es alcím általános tartalék csökkentésével a kormányhatározatok alapján - a PM intézkedett (a költségvetési eljárási szabályoknak megfelelően) és erről az előirányzatok módosítását tartalmazó adatlap kitöltésével, valamint az államháztartási egyedi azonosító jogcím megküldésével az illetékes fejezetet és a Kincstárt értesítette. A fejezetek a kapott támogatás összegét - a költségvetési szerv megnevezésével - kiemelt előirányzatokra bontották az EG-03 F űrlap kitöltésével. Az előirányzatmódosításokról a fejezetek az űrlapok megküldésével tájékoztatták a Kincstárt, ahol ennek alapján a fejezetek előirányzatait a megemelt támogatással módosították. A támogatási keret jóváírásával nyílt meg a lehetőség a pótelőirányzatok felhasználására. Az általános tartalékból jelentősebb összegben részesült jogcímek közül a BM helyi önkormányzatok szociális ágazat egyszeri bérpolitikai támogatására - a 2019/1997. (I. 30.) Korm. határozatnak megfelelően - a nyilvántartás szerint 300,0 M Ft-ot csoportosítottak át. A KHVM fejezet a 2242/1997. (VII. 29.) Korm. határozat szerint az árvízvédelmi munkák kiadásaira - személyi, TB járulék, dologi előirányzat megbontásban - 200,0 M Ft támogatásban részesült. A BM fejezet a 2431/1997. (XII. 20.) Korm. határozat alapján kapott 2.500,0 M Ft támogatást kizárólag a szállítói tartozás csökkentésére fordíthatta. A költségvetési előirányzat módosítását tartalmazó adatlap szerint a 2.500,0 M Ft-ból az ORFK dologi kiadásra 458,0 M Ft, egyéb működési célra 13,5 M, intézményi, beruházási kiadásokra 970,0 M Ft-ot, felújításra 10,5 M Ft-ot; a BRFK személyi juttatásokra 250,0 M Ft-ot, intézményi beruházásra 415,0 M Ft-ot; a megyei rendőrfőkapitányságok a dologi kiadásra 45,0 M Ft-ot, személyi juttatásra összesen 338,01 M Ft-ot fordítottak. A támogatásokat a személyi

juttatásokból szállítói tartozások kiegyenlítésére megelőlegezett kiadások visszapótlására is felhasználták. A támogatás felhasználása - a fejezeti helyszíni ellenőrzésének tapasztalata szerint - rendeltetésének megfelelően történt.

12. A céltartalékok és célprogramok felhasználása 12.1. A céltartalékok felhasználása A Költségvetési Törvény a céltartalékok között - a X. Miniszterelnökség fejezetnél - Bérpolitikai keretként 950,0 M Ft, a Külszolgálat kiemelt előirányzataként 1.100,0 M Ft összegű eredeti előirányzatot tartalmazott. 12.1.1. A bérpolitikai keret forrásainak biztosítása, felhasználása A bérpolitikai keret forrásának kiegészítésére, felhasználására vonatkozó részletes előírásokat a Költségvetési Törvény 6. § (1)-(4) bekezdései tartalmazták. A Költségvetési Törvény 6. § (1) bekezdésében foglaltak szerint a társadalombiztosítási járulék alapjának szélesítésével, az egészségügyi hozzájárulás bevezetésével, az 1997. évben megvalósuló létszámcsökkentésekkel összefüggő egyszeri kifizetésekkel, a Ktv. és a Kjt., valamint más szakmai törvényekben foglalt, jelentős pénzügyi kihatással járó illetménykiegészítések folyósításával kapcsolatos többletkiadások részbeni, illetve teljes fedezetére szolgált a törvényben jóváhagyott előirányzat. A (4) bekezdésben foglaltak szerint a Költségvetési Törvényben jóváhagyott céltartalék kiegészítésére 8 Mrd Ft-ot kell év közben átcsoportosítani. A bekezdés előírásai szerint az átcsoportosítást valamennyi fejezet előirányzataiból támogatásuk arányában, fejezeten belül differenciáltan kell megvalósítani. A törvény által támasztott követelmények - megítélésünk szerint - ellentmondtak egymásnak. A két feltétel támogatás-arányos és differenciált csökkentés - együttes alkalmazása nem lehetséges, ugyanakkor a jogalkotó nem adott támpontot a megvalósítás, az eltérő követelmények érvényesítésének módjára. A támogatás-arányos csökkentés a támogatások egységes mértékű (valamennyi előirányzat egyenlő százalékkal való) csökkentését jelenti. Ez

a támogatási előirányzatok eltérő összegei miatt önmagában is differenciáló hatású, de mértéke egységes. A differenciált elvonás követelményének alkalmazása esetén az előirányzatok nem támogatásuk arányában, hanem attól eltérítetten kerülnek csökkentésre. A bérpolitikai keret forrásainak kiegészítését szolgáló előirányzatok csökkentését - helyszíni ellenőrzési tapasztalataink szerint - a fejezetek egy részénél a differenciálás elmaradásával, illetve a felhalmozási, vagy a fejezeti kezelésű előirányzatokból részben, vagy teljes egészében való elvonással teljesítették (IM, BIR, KTM, KSH). A bérpolitikai keret felhasználásához az intézményi igényeket a fejezetek döntő többsége - a PM útmutatásának felhasználásával - részletesen felmérte, megalapozottságát ellenőrizte. A Költségvetési Törvény 6. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a céltartalék terhére csak azok a központi költségvetési szervek nem nyújthattak be igényt, amelyek kiadási előirányzatát teljes egészében saját bevétel fedezte, illetve azon munkavállalóik után, akiket saját bevételeik terhére foglalkoztattak. A zárszámadás helyszíni ellenőrzése során a törvényi előírás megsértését - az ellenőrzött fejezeti és intézményi körben - nem tapasztaltuk. A bérpolitikai keret felhasználását a fejezetek döntő többsége külön nem ellenőrizte, annak megvalósítását a beszámoló átvétele során elvégzett egyeztetéssel teljesítettnek tekintették. A felhasználások külön fejezeti ellenőrzésének elmaradásában az is közrejátszott, hogy előre ismert volt annak Kormányzati Ellenőrzési Iroda által való ellenőrzése. Helyszíni ellenőrzésünk során tapasztaltuk, hogy a KEI a vizsgálatot elvégezte. Az ellenőrzésük tapasztalatait rögzítő jelentések azonban általában a fejezeteknél nem álltak rendelkezésre. 12.1.2. A Külszolgálat céltartalék felhasználása A Miniszterelnökség fejezeten belül a Tartalékok cím, Céltartalékok alcímének Külszolgálat kiemelt előirányzata felhasználásának célját a Költségvetési Törvény 6. § (5) bekezdése, a forrás kiegészítésének módját a 16. §-a határozta meg. A céltartalék kiemelt előirányzatát az IKIM fejezeten belül önálló költségvetési címen szereplő Külkereskedelmi Szolgálat feladatai átszervezésének kiadásaira hagyták jóvá.

A helyszíni ellenőrzés megállapítása szerint a fejezet intézkedett a 211/1996. (XII. 23.) Korm. rendelet előírásai alapján a Külkereskedelmi Szolgálat előirányzat-felhasználási keretszámla 15 napon belüli megszüntetéséről. Az IKIM Külkereskedelmi Szolgálat a költségvetési szervek törzsadattárából (APEH-SZTADI) jogutód nélküli megszüntetéssel került kivezetésre. A Külkereskedelmi Szolgálat cím pénzeszközeinek záróegyenlege 642.821,5 E Ft volt, mely összeget az IKIM Igazgatás "mint alapító" átvett pénzeszközként vett nyilvántartásba. A fent említett összegből 143.064,9 E Ft a Magyar Államkincstárnál vezetett előirányzat-felhasználási keretszámlára került átvezetésre. A külföldön lévő állomáshelyek 499.756,6 E Ft-os záró pénzeszköz-állománya pénzforgalom nélküli átvett pénzeszközként került átvételre. Az előirányzat-módosítást utólag, 1997. december 18-án "saját hatáskörbe tartozó előirányzat-módosítás" részeként végezték el. A Külkereskedelmi Szolgálat átszervezése során a költségvetési szervek működésére, gazdálkodására vonatkozó jogszabályi előírások figyelmen kívül hagyását is tapasztaltuk. A Külkereskedelmi Szolgálat nem rendelkezett alapító és megszüntető okirattal, sértve ezzel az Áht. 88. § (3) bekezdésében, valamint a költségvetési szervek tervezésének, gazdálkodásának, beszámolásának rendszeréről szóló 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 2. § (2) bekezdésében, az 5. és 6. §-aiban foglalt előírásokat. A Külkereskedelmi Szolgálat megszűnését követően 1997. VII. 1-16. között - a törvény normaszövegével összhangban nem álló módon, gazdasági kényszerűségből - 110.078,3 E Ft kifizetést teljesítettek. Az 1997. június 30-ával megszűnt Külkereskedelmi Szolgálat költségvetési beszámolója a szerv vezetőjének aláírását és az átszervezést elrendelő fejezet egyetértő záradékát - a költségvetés alapján gazdálkodó szervek beszámolási és könyvvezetéséről szóló 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet 9. §-a előírásával ellentétesen - nem tartalmazza. 12.2. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szerkezetátalakítási program

A Költségvetési Törvény 54. §-a alapján a Kormány felhatalmazást kapott, hogy a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szerkezetátalakítási program (XVI. KTM fejezet, 8. cím, 2. alcím, 31. előirányzat-csoport) 1997. évi állami támogatásának fedezetét fejezeti kezelésű támogatási célprogramok, célelőirányzatok terhére - fejezetek közötti átcsoportosítással - biztosítsa, illetve erre a feladatra 1997. július 31-ig meghatározott mértékű tartalékot különítsen el. A Kormány a feladat végrehajtása érdekében a 2345/1996. (XII. 11.) Korm. határozatban intézkedett. A határozat 6/a. pontjában a Gazdaságfejlesztési célelőirányzatból 700,0 M Ftot, a Mezőgazdaságfejlesztési célelőirányzatból 400,0 M Ft-ot, az NM fejezet Térségi válságkezelő programok és az aktív szociálpolitikai eszközök előirányzataiból összesen 150,0 M Ft-ot csoportosított át a KTM fejezethez a program támogatására. A kormányhatározat alapján a PM 1997. január hónapban intézkedett a fejezeteknél és a KTM szerkezetátalakítási (programfinanszírozási) előirányzatát 10,0 M Ft-ról 1260,0 M Ft-ra emelte, egyidejűleg a támogatás fedezetének biztosítására a fejezeteknél a kormányhatározatban jelzett jogcímeken az előirányzatot a megfelelő összeggel csökkentette. A támogatási keret - a KTM fejezet igazgatási címhez történt 13,8 M Ft átcsoportosítással - 1.246,2 M Ft-ra módosult. A fejezetek által kitöltött EG-03 F adatlapok megküldésével a Kincstár 1997. január hónapban intézkedett az előirányzatok módosításáról, a keretek megnyitásáról. A szerkezetátalakítási program megvalósítására rendelkezésre álló 1.260,0 M Ft-ból mindössze 106,0 M Ft került kifizetésre. A programra ezen felül 1.151,0 M Ft összegű támogatási döntés, illetve ezt követően szerződéskötés történt, amelyet részprogram engedélyezési okiratba is foglaltak. Ennek alapján a teljes előirányzatnak csak a 0,3 %-ára nem történt kötelezettségvállalás. A megyei területfejlesztési programokra - az előbbi támogatásokon felül - előirányzott 7,0 Mrd Ft privatizációs bevételből 1,5 Mrd Ft-ot biztosítottak a B.A.Z. megyei szerkezetátalakítási program megvalósítására. Ugyancsak fedezetet biztosítottak a feladatra a Központi Környezetvédelmi Alapból 386 M, a Vízügyi Alapból 205,0 M, a Munkaerőpiaci Alapból 500,0 M, a Borsod Abaúj Zemplén Megyei Munkaügyi Tanács Munkaerőpiaci Alap megyére decentralizált részéből 140-160 M Ft összegben.

A Kincstár 1997-ben a programfinanszírozás keretébe tartozó programok - így a szerkezetátalakítási program - megvalósítására fordított költségvetési előirányzaton kívüli forrásokat nem vonta be a kincstári fizetések közé. Az egyéb forrásokat a rendelkező közvetlenül fordította a program költségeinek kifizetésére. (1998-tól az eljárási rend változott, a Kincstár a költségvetésen kívüli forrásokat is tudja kezelni.)

13. Kezességvállalások és érvényesítések A Kormány, az Áht. 42. §-ában foglaltaknak megfelelően, az 1997. évi kezességvállalásokról nyilvános határozatokban döntött. A határozatok tartalma többnyire megfelelt az Áht. előírásainak, követelményeinek, azonban - különösen a készfizető kezességvállalások (8-ból 5 db) - megalapozottabb és részletesebb indokolást igényeltek volna. A részletesebb indokolás nélkül vállalt készfizető kezességek 50 %-ot meghaladó aránya nem a kivételesen alkalmazott eljárásokra utal (Postabank Rt., Budapest Bank Rt., M 5-ös autópálya, tankönyvellátás, Nemzeti Kataszteri Program). Az e célra rendelkezésre álló keretet (51.232,0 M Ft, a kiadási főösszeg 2 %-a) nyolc nevesített kezességvállalásra kötötte le és év végén mindössze 22,9 M Ft szabad keret maradt a kezességvállalási lehetőségből. A kezességvállalási keretből legnagyobb összegű kezességvállalás történt a Kormány részéről az 1041/1997. (IV. 29.) Korm. határozattal a Postabank Rt-vel szemben fennálló "tőketartozás" és kamatterhei visszafizetéséért, összesen 12,0 Mrd Ft összegben és az 1105/1997. (X. 11.) Korm. határozat alapján a Budapest Bank Rt-től megvásárolandó eszközök (kihelyezett követelések, társasági részesedések, ingatlanok, ingóságok) vételárának finanszírozására felvett hitelek és járulékainak törlesztésére, összesen 13,1 Mrd Ft megfizetésére. Az Áht., valamint az állam által vállalt kezesség előkészítésének és a kezesség beváltásának eljárási rendjéről szóló 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet előírásai a kormányelőterjesztések benyújtásánál, a határozatok, a kezesi szerződések és a megállapodások előkészítésénél érvényesültek, azonban az indokoltnál időigényesebben,

nem kellő gyorsasággal valósultak meg. Megfelelő előkészítés hiányában a vitatott kérdések hosszadalmas egyeztetéssel jártak, az előterjesztés-tervezetek többször módosításra és pontosításra szorultak. A Nemzeti kataszteri programnál vitatott volt, hogy a nemzetközi hitelfelvételnél az állami kezességvállalás szükséges-e. A Budapest Bank Rt-től megvásárolni kívánt eszközök vételárának finanszírozására a kezességvállalási szerződés az aláírást követően pontosításra, kiegészítésre szorult és kellékhiányos volt (adatlap kitöltése). A közoktatás tankönyv ellátásához 1997. évben szükséges állami kezességvállaláshoz kapcsolódó szerződések egy részében hiányzott a hitel és járulékai együttes összege, a pályázati kiírás igazolása, a szerződések előkészítésénél nem volt megfelelő a szakértői együttműködés a PM és az MKM között. Az állam által vállalt kezességek, a kezességgel biztosított hitelek állományáról a Kincstár nyilvántartással nem rendelkezett. Az érvényben lévő egyedi kezességvállalások főbb adatait a PM Állami Költségvetési Főosztályán tartották nyilván. A nyilvántartás vezetésének elmulasztásával a Kincstár megsértette az Áht. 18/B. § (2) bekezdését és a 113/A. § (1) bekezdés c. pontját.(A Kincstár csak 1998. január 1-jétől tartja nyilván az adatokat.) A főosztályon vezetett nyilvántartás szerint a kormányhatározatokkal alátámasztott 47 érvényes kezességvállalási tétel tőke összege 1997. december 31-én 241.882,7 M Ft, ebből szerződéssel lekötött 222.496,9 M Ft volt. A szerződéssel lekötött összegből 212.376,9 M Ft ütemezett (ebből 1997-ben esedékes 43.547,7 M Ft) és nem volt ütemezés 10.120,0 M Ft összegre. A Költségvetési Törvényben rögzített 2 %-os keret feletti egyedi kezességek vállalására - az energiahordozók biztonsági készletezési célú beszerzéséhez - a Költségvetési Törvény 36. § (2) bekezdése adott felhatalmazást a Kormány részére. A Kormány az 1034/1997. (IV. 10.) Korm. határozattal 31.960,0 M Ft összegben vállalt kezességet energiahordozók behozatalához. Hitelfelvételre 28.210,5 M Ft összegben került sor, amelynek összege 1997-ben 6.170,0 M Ft volt, a többit (22.040,5 M Ft) 1998. évre ütemezték. A jogosultak részéről beváltási igény, fizetési kötelezettség 1997-ben sem merült fel,

az importőrök, a Készletező Szövetség a beszerzéssel járó kiadásokat fedezték. Az 1997. évi Költségvetési Törvény az állam által vállalt kezességek érvényesítésére 15.000,0 M Ft-ot irányzott elő, ebből a jogszabályi és a Kormány által vállalt egyedi kezességből eredő fizetési kötelezettségre 11.000,0 M Ft, az Eximbank által vállalt garanciaügyletekre 1.500,0 M Ft, az EB Rt. általi biztosítási tevékenységre 1.000,0 M Ft, a Hitelgarancia Rt. garanciaügyleteire 1.500,0 M Ft állt rendelkezésre. A kiadások 94 %-ra teljesültek az eredeti előirányzathoz képest, ugyanakkor 1.700,3 M Ft beváltási összeg visszafizetésére került sor. Az előirányzatot (11,0 Mrd Ft) lényegesen meghaladó teljesítés volt a jogszabályi és az egyedi kezességből eredő fizetési kötelezettségeknél (13.683,8 M Ft, 124,3 %), a túllépés a banki kezességek érvényesítésénél következett be. A bevételek 47 %-a a garancia intézményektől származott (Eximbank 126,7 M Ft, EB Rt. általi biztosítási tevékenység 713,1 M Ft, Hitelgarancia Rt. befizetése 60,3 M Ft). Az állam által vállalt kezességek egyéb területén (Eximbank, EB Rt., Hitelgarancia Rt.) a tervezett összes 4.000,0 M Ft kiadással szemben csupán a Hitelgarancia Rt-nél merült fel 386,2 M Ft kiadás, azonban mindhárom pénzintézetnél jelentős volt a visszafizetés összege (Eximbank 126,7 M Ft, EB Rt. 713,1 M Ft, Hitelgarancia Rt. 60,3 M Ft). A fizetési kötelezettségek teljesítéséről, a beváltás összegéről a PM és a Kincstár tételes kimutatással rendelkezett. Az utalványozás és az inkasszó alapján elindított kifizetéseket naprakész nyilvántartásban rögzítették a PM Állami Költségvetési Főosztályán. A Kincstár Nemzetgazdasági Számlakezelő Osztálya az utalványozás és az inkasszó tételeit (beváltás, visszafizetés összegét) az állami kezességbeváltás folyósítási számláról és a megfelelő ellenszámlára utalta át, illetve könyvelte. A kezesség beváltását a hitelezők döntően a kötelezettek (több Kft.) fizetésképtelensége miatt érvényesítették (hitel, kamat fizetési késedelme, elmaradása, felszámolás, kötvények visszavásárlásának elmaradása). A fentiekben érvényesített kezességeket adók módjára köztartozásként a kötelezettek részére előírták, nyilvántartják és a végrehajtásról intézkedtek. Az IKARUS Rt. 36,0 M Ft kötelezettségét teljesítette, a Bihari Közmű, a G-

Módus és Hubor Kft. az APEH-től pótlékmentes fizetési halasztást kapott, a Csepeli Csőgyár Vagyonkezelő Rt., a Rizikó Kft. és a Risk Kft. felszámolás alatt áll, a kezességekre a hitelezői igényt bejelentették. Az Áht. 12. §-ának megfelelően a kezesség érvényesítésénél, a visszatérítésnél a bruttó elszámolás elvét betartották, külön szerepeltették a kiadásokat és külön számolták el a bevételeket. Ugyanakkor olyan nyilvántartás nem volt sem a PM-ben, sem a Kincstárban, amely a tőke és az egyéb fizetési kötelezettségeket (a tőke után felszámított összegeket) elkülönítetten, megbontottan tartalmazza.

14. A letéti pénzkezelés 14.1. A központi letéti számlák pénzforgalma A Kincstár 1997-ben 3 központi letéti számlát vezetett (Egyéb pénzügyi lebonyolítások letéti számla, Hungarocamion Vállalat világbanki adósságszolgálatok letéti számla, Külföldi államsegélyek forgalma letéti számla). Az Egyéb pénzügyi lebonyolítások letéti számla nyitóegyenlege 1997. január 1-jén 94.430,0 E Ft volt. Ebből az előző évről 1997. évi felhasználásra áthozott összeg 29.443,0 E Ft, melyből a Társadalmi szervezetek támogatása 1.260,0 E Ft, a Közalkalmazottak nyugdíjpénztári támogatása 28.016,0 E Ft, a Megszűnt társadalmi szervezetek támogatása 167,0 E Ft volt. A letéti számla - az Áht. 12/A. § (4) bekezdése szerinti rendeltetésével, céljával ellentétes, hogy azt az 1996. évi költségvetési támogatási maradványok elhelyezésére használták. Ezek az összegek nagy részben az év folyamán kifizetésre kerültek, maradvány a társadalmi szervek támogatási címén keletkezett 100,0 E Ft összegben. Az év folyamán bevételt számoltak el a Közalkalmazottak nyugdíjpénztári támogatása címen 1.322,0 E Ft-tal és a Megszűnt társadalmi szervezetek vagyona címén 2.561,0 E Fttal. A számlát a jelzett kiadási tételeken kívül 64.987,0 E Ft maradvány költségvetési befizetése terhelte. A maradvány több tétele az előző években befolyt, nem volt rendeltetésük, befizetésük már korábban indokolt lett volna. A Hungarocamion Vállalat világbanki adósságszolgálata letéti számla a világbanki kölcsön visszafizetésére és újbóli kikölcsönzésére szolgált. A számla 1997. január 1-jén 1.071.747,0 E Ft egyenleggel nyitott. A számla bevételi forgalma (visszaforgatott hitelei) 281.692,0 E Ft, kiadása

1.353,439 E Ft volt. A kiadásból a hiteltörlesztés és kamatfizetés a költségvetésbe 847.803 E Ft, az OECF hitel ÁFA fedezet megtérítése 484.000,0 E Ft, a számla egyenlegének befizetése a költségvetésbe 21.636 E Ft volt. A számlát 1997. év végén megszüntették, a további hiteltörlesztések, elszámolások a költségvetés megfelelő bevételi számláján jelentkeznek. A Külföldi államsegélyek forgalma letéti számla a külföldi kormányoktól, nemzetközi szervezetektől kapott segélyek jóváírására szolgált, holott az Áht. 21. §-a szerint ezek az adományok - elkülönített számlán való nyilvántartással - a költségvetés bevételét képezik. A számla 1997. január 1-jén 38.551,0 E Ft egyenleggel nyitott. Az év során bevételként 1.009.377,0 E Ft "TS" japán segély és ózonsegély, kiadásként 983.298,0 E Ft jelent meg a számlán. A számla év végén megszűnt, ezért a záróegyenlegét az MNB devizaszámlájára vezették át, így a költségvetésben - helyesen sem kiadásként, sem bevételként nem jelent meg. 14.2. A költségvetési szervek letéti számlái A fejezetek (a fejezeteket felügyelő szervek) és a jogosult költségvetési intézmények rendelkezhetnek letéti számlával. Az éves költségvetési gazdálkodásuk során - az Áht. 12/A. § (4) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - alkalmazhatják a költségvetési szervek tevékenységi körén kívül eső, a költségvetésben bevételként, illetve kiadásként el nem számolható pénzmozgások (pénzforgalomban is elkülönített) kezelésére szolgáló letéti számlákat. Az Áht. 1992. évi hatályba lépését követően a fejezetek részben felülvizsgálták a letéti pénzkezelés és számlák szükségességét. A felülvizsgálat eredményeként az elmúlt években a jogszabályi előírásoknak megfelelő rendeltetéssel is - csökkent a számlák száma és az ezeken megvalósított pénzforgalom. A központi költségvetés 1997. évi zárszámadása helyszíni ellenőrzésének tapasztalata szerint a letéti számlák pénzforgalma - az ellenőrzött körben - a törvényben szabályozottaknak általában megfelelt. A letéti számlákon kezelt összegek rendeltetésszerű felhasználása mellett indokolatlan pénzforgalmat is tapasztaltunk (FM). Az FM irányító szervezetnél kezelt letéti számla az Agrárpiaci rendtartással összefüggő pályadíjak kezelésére (befizetésére, illetve visszafizetésére) szolgált, azonban ezen túlmenően az Agrárpiaci rendtartás működési feltételeinek biztosításával

kapcsolatos kifizetéseket is megvalósítottak a számláról. Ezzel a letéti számláról - a jogszabályi előírásokkal ellentétes - operatív gazdálkodással összefüggő kifizetések valósultak meg 1997-ben. Jelentős volt a letéti számla év végi záróállományában a szabad pénzeszközök összege. Az összeg célirányos felhasználása érdekében indokolt a számla működésének felülvizsgálata és az 1993. évi VI. tv. 10. § (2) bekezdésének megfelelően külön számla nyitása és az Agrárpiaci rendtartással kapcsolatos összegek ezen való kezelése.

II. Javaslatok A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetése végrehajtása helyszíni ellenőrzésének tapasztalatai alapján a következőket javasoljuk. Javaslataink közül többet már - az előző évek zárszámadása ellenőrzése során - a korábbi években is megtettünk, de a szükséges intézkedések elmaradása, az ismétlődő hiányosságok miatt indokolt azokat megismételnünk. a Kormánynak 1. Készítse elő a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LII. törvény 170. §-ának módosítását annak érdekében, hogy az adó- és más köztartozások előzzék meg a jelzáloggal biztosított követeléseket (csak a hitelintézetek által jelzáloggal, a törvényben meghatározott célra biztosított hiteleknél kikötött zálogjog élvezzen elsőbbséget). 2. Intézkedjen az egyes szakmai törvények és a költségvetési gazdálkodást meghatározó jogszabályok összehangolásáról, dolgoztassa ki a feltárt ellentmondások megszüntetését szolgáló törvénymódosítási javaslatokat. 3. Gondoskodjon arról, hogy a jogszabályok - a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. tv. 12. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően - kellő időben elfogadásra és kihirdetésre kerüljenek. 4. Módosítsa az Áht. végrehajtására kiadott 156/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet 40. §-át. Ebben határozza meg a költségvetési szervek beszámolójának felügyeleti szervi felülvizsgálata során a feladatok szakmai teljesítése értékelésének tartalmát és dokumentálásának módját. 5. Biztosítsa a fejezeti előirányzat-maradványok érdemi felülvizsgálatának feltételeit a Pénzügyminisztériumnál.

6. Szabályozza az év közben megszűnő fejezet beszámoló készítésének (feladatellátásuk számszaki és szöveges értékelésének), a költségvetési gazdálkodási körből való kivezetésének, költségvetési előirányzatai további sorsának rendjét. 7. Gondoskodjon a fejezeti kezelésű előirányzatok és a progamfinanszírozásba vont előirányzatok egységes szabályozásáról és ennek keretében határozza meg az ún. számla helyettesítő bizonylatok tartalmát, az ezek benyújtásakor a Kincstár által követendő eljárást. 8. Követelje meg, hogy az általános tartalék felhasználását kezdeményező javaslatok szakmai és számszaki szempontból egyaránt megalapozottak legyenek. 9. Szerezzen érvényt a kezességvállalások döntési kritériumaira vonatkozó jogszabályi előírásoknak (Áht. 42. § és 151/1996. (X. 1.) Korm. rendelet). 10. Gondoskodjon a külképviseletek szervezeti és eljárási rendjének - a kincstári rendszer általános szabályaitól eltérő részletes szabályozásáról (Áht. 124. § (2) bekezdés d. pont). 11. Vizsgálja meg a kedvezőtlen körülmények között működő szervezetek (pl. TH, OBH) - a zavartalan feladatellátás szempontjából - megfelelő ingatlanban való elhelyezésének a lehetőségét. 12. Gondoskodjon arról, hogy az éves költségvetési törvényjavaslatok - a monetáris és a fiskális feladatok és azok költségeinek teljes körű szétválasztásáig - tartalmazzák a monetáris politika költségviselése szervezetek (MNB, Kincstár) közötti megosztásának módját és mértékét. 13. Határozza meg a Magyar Köztársaság nemzetközi követelései lebontásának részletes szabályait. a Pénzügyminiszternek 1. Készítse el az év közben megszűnő (átalakuló) költségvetési fejezetek beszámoló készítéséről, előirányzataik további sorsáról szóló kormányrendelet tervezetét. Ehhez kapcsolódva szabályozza a beszámolók fogadásának, feldolgozásának és a zárszámadásban való szerepeltetésének rendjét. 2. Intézkedjen - az év végi zárlati tevékenység eltérő időpontjaiból adódó adatkülönbségek megszüntetése érdekében - a jogszabályokban rögzített eltérő, beszámolási határidők egységesítésére. 3. Készítse elő az 54/1996. (IV. 12.) Korm. rendelet módosítását, ebben kezdeményezze a leltárt helyettesítő részletező nyilvántartások vezetése követelményeinek egyértelmű meghatározását (25. §), és rögzítse, hogy a

köztulajdon védelme érdekében ezek szabályszerű vezetése esetén is milyen gyakorisággal kell a leltározást elvégezni. 4. Gondoskodjon a technikai fejezetekkel összefüggő elszámolási- és nyilvántartási rendszerek kialakításáról, működtetéséről, továbbá az ehhez kapcsolódó hatáskör és felelősség érvényesítéséről, az előirányzat-kezelés eljárási rendjének aktualizálásáról, az automatikusan teljesülő előirányzatok ellenőrzési kötelezettségéről. 5. Megfelelő elszámolási rendszer bevezetésével gondoskodjon arról, hogy a központi költségvetés terhére nyújtott kölcsönöket (hiteleket) és azok visszatérüléseit az Áht. 8. § (2) bekezdésében foglaltak szerint kiadásként és bevételként teljes összegükben - elszámolják. Ebben teremtse meg a feltételeit annak, hogy az egyes hiteltípusok elkülönítésénél és az adósság lebontásánál a számviteli és egyéb jogszabályok maradéktalanul betartásra kerüljenek. 6. Készítse elő az Áht. 108/A. §-ának módosítását, ebben határozza meg a 100 M USD összegű követelésállomány értékesítésének hatás- és jogkörét. 7. Kezdeményezze az MNB-vel kötött megállapodások felülvizsgálatát annak érdekében, hogy a nemzetközi hitelek banki megbízási díjainál az állam terhei csökkenjenek. 8. Intézkedjen, hogy a központi költségvetés külföldi követelésének állományát a zárszámadásban a külföldi adósságállománnyal konform módon - devizában és forintban, az előző év állományi adataival együtt és azzal azonos szerkezetben - prezentálják az Áht. 108/A. §-ában foglaltak értelemszerű alkalmazásával. 9. Tegyen lépéseket a központi költségvetés technikai fejezeteivel kapcsolatos szakmai szempontok szerinti, egységes nyilvántartási rendszerek kialakítására az MNB-nél és a Kincstárnál (ÁKK), továbbá a devizában jelentkező kötelezettségek és követelések egységes értékelésére (forintértéke meghatározására). 10. Szabályozza a PM és a Kincstár (ÁKK) együttműködésének rendjét és határozza meg a hiányfinanszírozással és a források biztosításával kapcsolatos adatszolgáltatás egységes tartalmát. 11. Kezdeményezze a 157/1995. (XII. 26.) Korm. rendelet módosítását a Kincstár beruházás-ellenőrzési feladatainak pontos meghatározása érdekében. a fejezeteket felügyelő szervek vezetőinek 1. Vizsgálják felül az intézmények alapító okiratait, és pótolják a hiányzókat.

2. Vizsgálják felül az intézmények működésére, gazdálkodására vonatkozó szabályzatokat. Intézkedjenek a hiányzó szabályzatok pótlásáról, az elavultak - hatályos jogszabályi előírásoknak megfelelő - aktualizálásáról. Ennek keretében: ˇ vizsgálják felül az intézményi SZMSZ-eket; ˇ a számviteli rendben (számviteli politika, számlarend, számla-tükör) határozzák meg a kötelezően előírt, de az intézmények gazdálkodási sajátosságai miatt nem használt számlák körét, különítsék el a vállalkozási tevékenység elszámolását, határozzák meg a nyilvántartások, költségelszámolások pontos rendjét; ˇ a beszámoló (mérleg) alátámasztása érdekében aktualizálják a leltározási szabályzatokat, követeljék meg - a kincstári vagyon védelme érdekében - a leltározás végrehajtását, illetve a kapcsolódó nyilvántartások pontos, naprakész vezetését; ˇ aktualizálják a szabályszerű gazdálkodás érdekében elengedhetetlen belső szabályzatokat (kötelezettségvállalás, ellenjegyzés, érvényesítés, utalványozás, pénzkezelés stb.) és ellenőrizzék azok maradéktalan betartását. 3. Követeljék meg a vevőkövetelések és a szállítói kötelezettségek analitikus nyilvántartásának naprakész vezetését. Intézkedjenek a fizetési határidőn túli követelések behajtására. 4. Írják elő a központi költségvetés általános, illetve valamely céltartalékából (pl. bérpolitikai keret) adott, valamint a fejezeti kezelésű előirányzatokból nyújtott támogatások felhasználásának részletes, számszaki és szakmai szöveges értékelés készítésének kötelezettségét. A feladatellátás megvalósulását ellenőrizzék. 5. Szabályozzák a beszámoló számszaki és szöveges értékelésének fejezeti rendjét, biztosítsák az ehhez szükséges feltételeket. Az érdemi felülvizsgálat során - az állami feladatok ellátására szolgáló előirányzatokkal, létszámmal és vagyonnal való számszerű és hatékony gazdálkodás követelményének (Áht.) érvényesítése alapján - határozzák meg az intézmények előirányzat-maradványának reális összegét. A feladatelmaradásból származó előirányzatelvonásról intézkedjenek. 6. Gondoskodjanak arról, hogy az éves költségvetési törvényjavaslatok fejezeti indokolásai - a törvényhozói munka megalapozottságának javítása, a kitűzött célok teljesítésének ellenőrizhetősége érdekében - a szükséges részletezettséggel

tartalmazzák a fejezeti kezelésű előirányzatok között tervezett ágazati, szakmai programok által elérni kívánt célok meghatározását. Térjenek ki a feladat teljesítéséhez meghatározható mennyiségi és minőségi mutatókra. 7. Intézkedjenek, hogy a felügyeletük alá tartozó költségvetési szervek a jogszabályokban előírt befizetési kötelezettségeiknek határidőben és megfelelő összegben eleget tegyenek.

Mellékletek