2010. március
Muskotályos borokat adó szőlőfajták Dr. Hajdu Edit BCE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Kecskemét Magyarországon rendezett borversenyeken és borbemutatókon számos esetben tapasztalható a résztvevők ízlésvilága, amely szerint előnyös helyzetűek a muskotályos fehérborok. A bírálók dicsérik és szeretik kóstolgatni a semleges vagy enyhén a szőlővirágra emlékeztető illatú borokat, azonban, ha a borminták sorába bekerül egy finom és intenzíven muskotályos bor, a bírálók szívesen időznek mellette, a legszebb szavakkal dicsőítik. Ilyenképpen ők, mint bírálók, éppúgy képviselik a magyar nyelv ízlésvilágát, mint maguk a muskotályos borok fogyasztói. Általában a keleti népek, köztük a magyar, szereti és élvezi a muskotályos fajtákat. Számukra ugyan behízelgő a virágillatú (pl. a Piros tramini) vagy a fűszeres illatú (pl. a Cserszegi fűszeres) bor, de a muskotályos illatú és ízű borral semmi sem versenyezhet. A borok elsődleges bukéja a szőlőbogyók héjában felgyülemlett
ízekből származik. Az elsődleges illat- és zamatanyagok igen kis mértékben, de annál bonyolultabb kémiai anyagként vannak jelen. Ezen anyagok szerkezeti összetételének felderítésében a gázkromatográfia óriási fejlődést nyitott borászaink számára. Az illatanyagokért az észterek, éterek, ketonok, aldehidek, de a különféle savak is felelősek. A muskotályos fajtákban a borkémi-
kusok torpineolt, limonent, lenalolt, koriandrolt találtak. Hozzáteszem, hogy az emberek (bírálók) hihetetlen jól meg tudják különböztetni az organoleptikus (érzékszervi) bírálatokon a muskotályos jelleget, sőt egy-egy muskotályos fajtának különbözőségét a másikétól. A muskotályos illatok és ízek intenzitása, finomsága függ magától a fajtától, a termőhelytől, a bogyók érettségi állapotától, az évjárattól, tápláltsági viszonyoktól, a vízellátottságtól, de igen nagymértékben a borászati technológiától is. A borászok rendelkezésére állnak már különféle módszerek (pl. héjon áztatás, hidegen erjesztés, enzimes kezelés, különféle élesztők használata stb.), amelyek segítik a bogyókban, elsősorban a bogyóhéjban kialakult aromaanyagok feltárását. Az elsődleges szőlőillatok megőrzését a borban segíti a reduktív borkezelés, ami a muskotályos borok készítéséhez nélkülözhetetlen.
1. táblázat Muskotályos borszőlőfajták és származékaik (Magyarországon államilag minősített fajták) Keresztezési kombináció anya x apa
Nemesítő(k)
Fajtatulajdonos
Sárga muskotály – Muscat de Lunel
A világ legrégibb fajtáinak egyike, Elő-Ázsiából származik
–
–
Trilla
Pozsonyi fehér x Muscat de Lunel
Kwaysser István és dr. Hajdu Edit
BCE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Kecskemét
Chasselas x Muscat de Saumur
Moreau Robert
Franciaország
Csaba gyöngye
Bronnerstraube x Muscat ottonel
Mathiász János és Stark Adolf
Irsai Olivér
Pozsonyi fehér x Csaba gyöngye
Kocsis Pál
Seyve Villard 12375 x Csaba gyöngye
Csizmazia D. József és Bereznai László
Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös
Zalagyöngye x (Glória x Erzsébet kir. eml.)
Szegedi Sándor
BCE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Kecskemét
Seyve Villard 12375 x Csaba gyöngye
Csizmazia D. József és Bereznai László
Károly Róbert Főiskola, Gyöngyös
Kozma Pál
BCE Budapest
Kurucz András és Hajdu Edit
BCE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Kecskemét
Fajta neve
Ottonel muskotály – Muscat ottonel
Zalagyöngye Pölöskei muskotály Aletta Mátrai muskotály Szirén
32
Izsáki (Arany sárfehér) x Muscat ottonel (Kadarka x Muscat ottonel) x Irsai Olivér
BCE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Kecskemét BCE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, Kecskemét
extra 35.
Magyarországon a szőlőnemesítésben mindig prioritást kaptak a fűszeres és a muskotályos ízek és illatok mind a csemegeszőlő-, mind a borszőlőfajták előállításánál. Példaként sorolom fel Mathiász János: Szőlőskertek királynője muskotály, Kocsis Pál: Irsai Olivér muskotály, Kozma Pál: Kozma Pálné muskotály, Szegedi Sándor: Pölöskei muskotály, Csizmazia D. József: Zalagyöngye, Koleda István: Csépi muskotály mint étkezési szőlőnek is alkalmas fajtákat. A magyar nemesítésű borszőlőfajták között (1. táblázat) a kettős hasznosításúak: Csaba gyöngye, Irsai Olivér, Pölöskei muskotály, Zalagyöngye; és kimondottan borszőlőfajták: Aletta, Mátrai muskotály, Szirén és Trilla. Mindezek a két régi nagy fajta, a Muscat de Lunel és a Muscat ottonel utódai, vagyis muskotályos jellegűk is ezektől a fajtáktól származnak. E cikk keretében a muskotályos borszőlőfajtákat mutatom be, információt adva azoknak a szőlészeknek és borászoknak, akik a jövőben muskotályos fajtákat kívánnak termeszteni, és az azokból készített borok muskotályos íz- és illatvilágával akarnak foglalkozni. Muskotályos borokat adó szőlőfajták csoportosítása A részletes fajtaismertetésben olvasható származásuk, elterjedésük, termesztési értékük és a borok jellemzése. A régóta termesztett és már több hazai és külföldi borvidéken elterjedt fajtáknál több szinonim név is kialakult. Ezek felsorolása bővítheti az olvasó ismereteit. Azt gondolom és hiszem is, hogy kincsünk mindegyik muskotályos fajtánk. Érdemes termesztésükkel és borászatukkal foglalkozni, mert a vásárlók és fogyasztók széles körében kedvelt a muskotályos bortípus. Régi muskotályos fajták Sárga muskotály – Muscat de Lunel A legrégebbi szőlőfajtáink egyike, amióta az ember a szőlőt kultúrába vette. Őshazája Elő-Ázsia, ahonnan az egész világon elterjedt. Már a
nyel. Rendkívül igényes fajta, ezért hazánkban egyre jobban kiszorul a termesztésből. Bora: Intenzíven muskotályos illatú és finom savú, különleges minőségű bort is ad, de csak nagyon jó feltételek között és tízévenként. Tokaj-Hegyalján készített aszúbora különleges és ritkaság. Átlagos években a Muscat ottonel bora jobban szerepel a Muscat de Lunel boránál. Ottonel muskotály – Muscat ottonel
régi görög és római gazdaságírók is említik írásaikban. Dél-Afrikában Frontignan néven meghatározó szőlőfajta. Több mint különlegesség. Szinonim nevei: Bárzsing, Frontignan blanc, Mirisavka, Muscat blanc, Muskotály sárga, Muscat de Frontignan, Muscat Rivesaltes, Tamiioasa alba romineasca. Rendszertani helye:Vitis vinifera L. convarietas pontica, subconvarietas georgica. Elterjedése: A világ szőlőtermesztő államaiban megtalálható. Jelentős szőlőültetvényei 1994-ben országok szerint: Olaszország (12.000 ha), Franciaország (4.700 ha – Lunel és Frontignan városok környékén és a Drôme folyó mentén), Görögország (2.200 ha), Ausztrália (370 ha), Argentína (200 ha). Magyarországon főként TokajHegyalján, a Fertő-tó környékén, a Balaton mellékén, valamint Erdélyben termesztik (1955-ben: 98 ha – fajtatiszta telepítés, 362 ha – kevert ültetvény; 1961-ben: 322 ha; 2009ben: 692 ha). Termesztési értéke: Hosszú vegetációjú, későn (október elején) érik, átlagosan 17-23 Mm°-kal és 8-12 g/l savtartalommal. Közepes termőképességű. Fürtjei rövid ideig tarthatóak a tőkéken. Bogyói szinte minden évben rothadnak és a darazsak is szívesen fogyasztják, de kedvező fekvésben és jó évjáratban aszúsodnak. Levelei és fürtjei lisztharmatra nagyon fogékonyak. Rügyei és ves�szői fagyérzékenyek. Másodfürtöket nem nevel. Szálvesszős metszést igé-
Ezt a fajtát Franciaországban Moreau Robert Angers-i kertész 1852-ben nemesítette, Galet szerint valószínű a Chasselas és a Muscat de Samur fajtákból. A világon elterjedt szőlőfajta. Szinonim nevei: Muskotály, Ottonel muskotály. Rendszertani helye: Vitis vinifera L. convarietas orientalis, subconvarietas caspica. Elterjedése: Főként Európa hűvösebb vidékein termesztik. Területe 1994-ben országok szerint: Ausztria (900 ha – Burgenland, Steiermark), Franciaország (400 ha – Elzász és Délnyugat-Franciaország). Németországban jelentéktelen a területe, de a Balkán-félszigeten, különösen Bulgáriában elterjedt. Magyarországon szinte minden borvidéken megtalálható, de az Alföldön és a Nyírségben is elterjedt (1955-ben: 345 ha – fajtatiszta telepítés, 921 ha – kevert ültetvény; 19611985: 3.000 ha; 2009-ben 1.320 ha).
33
2010. március Termesztési értéke: Rövid tenyész idejű. Korán (augusztus végén – szeptember elején) érik 15,5-22,0 Mm°-kal és alacsony, 4,9-7,0 g/l savtartalommal. Termékeny rügyű. Hosszúelemes (szálvesszős) metszéssel jól terem. Szőlő-levélatkára érzékeny. Bogyói alig rothadnak. Virágzáskor a hideg, hűvös időre rendkívül érzékeny. A virágok hidegben rosszul termékenyülnek, a fürtök „rúgósak” lesznek. 1985-ben volt olyan ültetvény, ami 1 hektáron alig termett 100 kg szőlőt. Rügyei és vesszői jó közepesen fagy- és téltűrőek. Bora: Finom muskotályos illatú és zamatú, olykor lágy. Időben (savra) szüretelve borának savai kellemesek. Jól házasítható. Értékesítési lehetőségei kedvezőek. Muskotályos eurázsiai szőlőfajták hibridjei Csaba gyöngye A magyar szőlőnemesítés nagy eredménye a Csaba gyöngye. A világ legkorábban érő fajtája. Mathiász János a hibridmagokat az 1890-es években kapta a Bronnerstraube és a Muscat ottonel fajták keresztezéséből. A hibridmagokat Stark Adolf, békéscsabai vaskereskedőnek adta, aki ezekből magoncokat nevelt, és belőlük választotta ki a Csaba gyöngye fajtát. 1956 óta államilag minősített. Szinonim nevei: Csaba, Csaba gyöngye fehér, Csaba gyöngye muskotály, Pearl of Csaba, Perl do Saba, Čabaky Čabanka, Čabanska,
Perla, Cabsky biser, Muscat Perle von Csaba, Julski Muscat, Vita da Csaba, Perla Csabanszka, Tamioasa Ciaba, Vengerskii muskatnii rennü, Zemcsug Szaba. Rendszertani helye: Vitis vinifera L. convarietas orientalis, subconvarietas caspica, provarietas apiana. Elterjedése: Elsősorban Európában (Franciaországban – 60 ha, Olaszországban), továbbá Tunéziában és Dél-Amerikában (Argentínában) terjedt el. Magyarországon minden borvidéken megtalálható. Alig van kiskert, ahol ne lenne tőkéje. Hazánkban 1975-ben 950 ha-on, 1985-ben 800 ha-on, 2000-ben 143 ha-on termesztették. Termesztési értéke: Igen rövid tenyészidejű. A legkorábban érő (július végén–augusztus elején) muskotályos fajtánk. Tőkéi hosszú élettartamúak. Másodtermésre hajlamos. Kis termőképességű. Rügyei és vesszői fagyérzékenyek. A bogyói vékony héjuk miatt könnyen rothadnak. A korán érő bogyóit a darazsak és a seregélyek károsítják. Könnyen túlterhelhető, s akkor fürtjeiben sok madárkás bogyó képződik. Hosszúelemes metszést igényel. Csemegeszőlőnek is alkalmas korai érése és finom muskotályos ízű bogyói miatt. Bora: Könnyed, finom savú, kellemesen muskotályos illatú és ízű fehérbor. Gyorsan fejlődik és a szüretelést követő 3-4. hónapban már palackozható, szép bort ad. Irsai Olivér Nemesítője, Kocsis Pál a Pozsonyi fehér x Csaba gyöngye keresztezésével olyan fajtát szándékozott előállítani, mely homokos, síkvidéki területen, arid körülmények között is eredményesen termeszthető, s korai érésével kiegészíti a meglévő fajtaszortimentet. A kiemelt hibrid az Irsai Olivér lett, amely nevét arról a szegedi borkereskedőről kapta, aki a fajta borát elsőként vásárolta meg. A fajta ma hazánk egyik legértékesebb muskotályos szőlőfajtája. Szinonim nevei: Aranyló, Aranyló korai, Carola, Irsai, Irsai muskotályos, Irsai Olivér muskotályos, Irsay, Irsay Olivér, Korai aranyló, Zolotis,
34
Muscat Olivér, Zolotistü rannü, Zolotisztüj rannij. Rendszertani helye: Vitis vinifera L. convarietas orientalis, subconvarietas caspica, provarietas apiana. Elterjedése: Az 1960-as években csemegeszőlőként, később borszőlőként terjedt. 1967-ben 340 ha-on (főleg csemegeszőlőként), 1985-ig 2300 ha-on, 2000-ben 1272 ha-on és 2009-ben 101 ha-on termesztették. A fajtát kisebb felületen Ausztriában (Gumpoldskirchen), Csehországban, a volt Jugoszláviában telepítették, de legnagyobb felületen Oroszországban (Krím-félszigeten) termesztik, ahová a vesszőküldeményt még maga Kocsis Pál adta át a II. világháború után, ezzel nagyrészt vállalva a szovjet jóvátételi szállításokból. Termesztési értéke: Rövid tenyész idejű. Igen korán (augusztus 10-20. között) érik 17-18 mustfokkal és 7 g/l savtartalommal. Közepes termőképességű. Rügyeinek termékenysége közepes. Virágai jól termékenyülnek. Termése a tőkén sokáig hagyható, mert bogyói nem vagy alig rothadnak, és nem peregnek. Finom ízű csemegeszőlő, de bogyói kicsik, így a nagy bogyójú fajták mellett a piacon étkezési szőlőként már nem versenyképes. Gombás betegségekre mérsékelten érzékeny. A szárazságot jól tűri. Aszályos időben a darazsak károsítják fürtjeit. Rügyei és vesszői fagyérzékenyek. Zöldmunkái egyszerűek. Szálvesszős metszést igényel. Bora: Önállóan tömény muskotályos illatú és ízű. Savai finomak,
extra 35.
de kevés savú. Késői szüret után a bora könnyen egér ízű. Viszont reduktív technológiával (korai szüreteléssel) könnyed, légies, az eredeti bogyóízeket megőrző bor készíthető belőle. Muskotályos illata és íze sokarcú. A cuvée borok jó házasítási alapanyaga. A legújabb muskotályos borszőlőfajták Szirén A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben, Kecskeméten az 1960-as években kezdődött az országban nagy felületen elterjedt Kadarka nemesítése. A nemesítők a szelekcióval és keresztezéssel javították a leromlott fajtát. A keresztezésekből vörösbort adó hibridek mellett zöld bogyójú hibridek is kihasadtak. Ilyen a K.30 hibrid, amit Szirén néven minősítettek. Kurucz András munkatársaival keresztezte 1967ben a Kadarkát a Muscat ottonellel, s az ebből kapott hibridpopulációból kiemelt egyedét tovább keresztezte az Irsai Olivérrel. Így a hibridekben átöröklődött a Muscat ottonel és az Irsai Olivér muskotályos íze. Elterjedése: Fajtakísérletekben ismert. Az Irsai Olivér termesztő körzetekben várható további telepítése. Termesztési értéke: A vegetációja középhosszú, fürtjei szeptember második felében érnek. Bőtermő (12-16 t/ha). Fürtjei és bogyói nagyok. Rövidcsapos metszésnél fürtjei csemegeszőlőként is értékesíthetőek. Mustfoka 17-18 Mm°.
Bogyóinak savtartalma 9-10 g/l. A bogyók cukortartalma erősen függ az évjárattól. Fagyra és lisztharmatra érzékeny. Gondos zöldmunkát igényel, mert elterülő, hosszú hajtásai sűrítik a lombsátrat. Könnyen és gyorsan szüretelhető. Értékes muskotályos fajta. Bora: Finom és intenzív muskotályos aromája az illatban és ízekben is megjelenik. Finom savú. A muskotályos borok lágyságával szemben ebben a borban savgerincre épülnek az egyéb alkotóelemek. Önállóan és házasítva is finom, könnyű, légies fehérbor. Mátrai muskotály
A fajtát Kozma Pál 1953-ban munkatársaival az Izsáki (Arany sárfehér) és a Muscat ottonel keresztezésével állította elő. A nemesítők az Izsák környékén elterjedt Izsáki nagy termőképességű fajta minőségét kívánták fokozni. Szinonim nevei: A fajtának nem alakultak ki szinonim nevei, ami azzal is magyarázható, hogy még nagy területen nem terjedt el. Elterjedése: Magyarországon 1982-ben 15 ha, 1997-ben 50,5 ha, 2000-ben 20,8 ha, 2009-ben 25,3 ha ültetvénye volt. Termesztési értéke: Elég későn fakad és középkésőn (szeptember végén–október elején) érik. Vitálisan nő és nagy vesszőtömeget nevel. Lombsátra feltűnően dús, ezért gondos zöldmunkát igényel. Rügytermékenysége alacsony, azaz kevés fürtöt nevel, de nagy fürtjei
miatt mégis sokat terem (15-22 t/ ha). A must cukorfoka elég alacsony (15-20 Mm°). Savtartalma 7-10 g/l. Rügyei fagyérzékenyek, bogyói rothadékonyak, zöld részei gombás betegségekre érzékenyek. Termesztéséhez meleg fekvésű domboldalak és mélyrétegű talajok kedvezőek. Nagy zöldtömege gyenge növekedésű és korán érlelő alanyra oltva jól szabályozható. Könnyen és gyorsan szüretelhető. A muskotályos fajták között termőképességével tűnik ki. Bora: Sárgászöld, könnyű, kissé vékony, enyhén muskotályos és élénk savú fehérbor. Trilla A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet nemesítési programjának fajtája. Kwaysser István és munkatársai 1964-ben a Pozsonyi fehér és a Muscat de Lunel fajták keresztezésével állították elő. A nemesítési anyagot Hajdu Edit és munkatársai értékelték ki. Elterjedése: A fajta még viszonylag fiatal, ezért nincs nagy termőfelülete. Magyarországon a BCE Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben, Kecskeméten és több fajtakísérletben található (Markazon, Lesencetomajon és Balatonbogláron). Már több szakember figyelmét felkeltette a fajta, akik valószínű termeszteni is fogják a jövőben. Termesztési értéke: Középhosszú a vegetációja. Termése szeptember második felében érik. Közepesen terem (12-14 t/ha). Magasművelésre és szálvesszős metszésre alkalmas. A téli fagyokat megsínyli. Liszthar-
35
2010. március matra fogékony, ezért gondos zöldmunkát és növényvédelmet igényel. Virágai mindig jól termékenyülnek. Nem hajlamos a madárkásságra és az elrúgásra. Alig rothad. Azonban lisztharmat-fertőzés esetén bogyórothadással kell számolni. Fürtjei könnyen szüretelhetőek. Bora: Különleges muskotálya az ízekben is megjelenik. Finom ízű és savú, kellemesen harmonikus, nagyon elegáns minőségi fehérbor. Rezisztens muskotályos fajták Pölöskei muskotály A fajtát Szegedi Sándor 1967-ben Kecskeméten nemesítette munkatársaival a Zalagyöngye x (Glória Hungariae x Erzsébet királyné emléke) fajták keresztezésével. A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet rezisztencia-nemesítési programjából származik. A fajta értékei a Zala megyei Pölöskén az OMMI fajtakísérletében tűntek fel. Innen a Pölöskei muskotály elnevezés. Szinonim nevei: nincsenek. Elterjedése: Hazánkban főként a házi kertek lugas szőlőjének használt fajtája. A bio-szőlőtermesztéshez egyre keresettebb, éppen nagyfokú gombás betegségekkel szembeni rezisztenciája miatt. Főként étkezési szőlőnek termesztik, de egyre többen borkészítéshez telepítik. A területe 1997-ben 158,8 ha, 2000-ben
36
26,2 ha, 2009-ben 76 ha volt Magyarországon. Termesztési értéke: Középhosszú tenyészidejű; középkésőn fakad, későn virágzik, igen korán (augusztus közepén) zsendül, középkorán (szeptember közepén) érik, vitálisan nő. Hosszú és vastag hajtásokat és nagy lombot nevel. Hónaljhajtásokat és azokon fürtöket hoz. Rügyei termékenyek, bőtermő. Virágai jól termékenyülnek, de árnyékban és hűvös időben fürtjei ligetesek lesznek. Rügyei fagyérzékenyek. Az aszályt jól tűri. Lombrezisztenciája kiváló a peronoszpórával és a lisztharmattal szemben. Bogyói nem rothadnak. Környezetkímélő termesztésre alkalmas. Fagyérzékenysége miatt meleg fekvésű helyen ajánlott művelése. Gyengén vagy középerősen növő alanyon érdemes termeszteni. Fürtjeit könnyű szüretelni, melyek jól eltarthatóak. Bora: Finom muskotályos illatú és zamatú, savszegény mégis harmonikus, könnyű fehérbor. Zalagyöngye Egerben a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben 1957-ben állította elő Csizmazia D. József és Bereznai László a Seyve Villard 12375 E:2 x Csaba gyöngye fajták keresztezésével. A rezisztens fajták közül a legelső államilag minősített fajta 1970-től. Eddig a legnagyobb karriert befutott rezisztens fajta. Először Zala megyében szaporították, innen a neve. Szinonim nevei: Perle von Zala, Pearl of Zala. Elterjedése: Hazánkban a keresztezéses nemesítéssel előállított fajták közül a legelterjedtebb, 1997-ben 4.123 ha-on, 2000-ben 3.036 ha-on, 2009-ben 2.113 ha-on termesztették. Terjedőben van Bulgáriában, Oroszországban. Ismert az Amerikai Egyesült Államokban, Kaliforniában és Németországban is. Termesztési értéke: Rövid tenyészidejű, korán fakad és korán (szeptember I. dekádjában) érik 17-21 mustfokkal és 8-10 g/l savtartalommal. Tőkéje vitális. Kevés, de hosszú hajtásokat nevel. Hónaljhajtásokat és azokon másodtermést hoz, amely biztonságosan
beérik. Zöldmunkára igényes. Rügyei igen termékenyek. Bőtermő (18-20 t/ha). Virágai nem termékenyülnek egyenletesen, így a fürtökben sok apró, zöld, terméketlen bogyó marad. Rügyei –19, –21 °C-ig jó téltűrőek. Fagyok után tőkéje jól regenerálódik. A szőlőperonoszpórával szemben ellenálló, lisztharmatra fogékony, szőlőorbánccal szemben közepesen ellenáll. Egyesfüggöny művelése mellett könnyen elterjed az Eutypa és az ESCA, amely betegségek korai tőkeelhalást eredményeznek. Kiemelkedő a termésbiztonsága. Magnéziumhiányra és túlterhelésre érzékeny. Bora: Reduktív technológiával zöldessárga, finom muskotályos illatú és zamatú, kellemes, harmonikus savösszetételű, vidám, sokarcú bor készíthető belőle. A bio-borai itthon és külföldön is ismertek. A túlérett szőlőből készített bora gyakran aromabomlásos. Aletta A fajtát 1957-ben a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben, Egerben nemesítette Csizmazia D. József és Bereznai László a Seyve Villard 12375 fanko-amerikai hibrid és a Muscat ottonel fajták keresztezésével. A betegségekkel szemben ellenálló fajták nemesítési programjából származó populáció egyik tagja. Szinonim nevei: A hibrid jele: Egri csillagok 18, ECS 18.
extra 35.
Elterjedése: A Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetben igen sokáig várt elszaporításra. A Zala gyöngyével (ECS 24) keverten szaporodott el Csengőd térségében, ahol felfigyeltek a kiemelkedő téltűrésére, nagy termésbiztonságára, és elkezdték szaporítani. Különösen a Duna-Tisza közi síkvidéki homokterületeken terjed az Aletta saját gyökerű dugványokkal.
Területe ma Magyarországon 364 ha. Termesztési értéke: Középhos�szú vegetációjú. Szeptember első felében vagy 2. dekádjában érik. Az átlagos mustfoka 18-20 Mm°, átlagos savtartalma 6-8 g/l. Tőkéi vitálisan nőnek. Bőtermő (15-18 t/ha). Rügyei termékenyek. Rügyeinek és vesszőinek téltűrése kiemelkedő. A szőlőlisztharmattal, de különö-
sen a szőlőperonoszpórával szembeni ellenálló képessége magas szintű. Bogyói nem vagy alig rothadnak. Vízigényes. Szárazságban a fürtökön tömegesen jelentkezik a fürtkocsánybénulás, és a bogyói könnyen lehullanak a talajra. A virágai jól termékenyülnek. Szálvesszős metszést igényel. Magasművelésre és környezetkímélő termesztésre alkalmas. Bora: Muskotályos illatú és ízű, savban szegény asztali bor. Reduktív borkezelést igényel. Technológiai érettségben érdemes szüretelni borkészítés céljára. Túlérett terméséből készült bora nem tartós, hamar szétesik és nem harmonikus. Ez utóbbi három fajta a rezisztenciájuk miatt is figyelemre méltó, mert a környezetkímélő (bio-, integrált) szőlőtermesztésben jól használhatóak. A bemutatásra került fajták mindegyike Magyarországon állami minősítést kapott, ezért a Nemzeti Fajtajegyzékben szerepelnek, szaporíthatóak és telepíthetőek. n
37
