IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN
Munkavédelem a kémiai növényvédelemben (1.) Az egyéni védőfelszerelések kiválasztásának főbb nehézségei – lehetőségei Tóth Ágoston Pest Megyei Kormányhivatal Növény- és Talajvédelmi Igazgatósága, Gödöllő Előzmények A mezőgazdasági termelés intenzifikálásával együtt fokozatosan növekedett a mezőgazdaságban használatos ipari inputok (növényvédő- és termésnövelő szerek, állatgyógyászati készítmények, gépek stb.) felhasználása, ennek eredményeként javultak a termelési eredmények, a termésstabilitás, azonban fokozódott a külső érintettek (fogyasztók, környezeti elemek) és a belső érintettek (mezőgazdaságban dolgozók) kockázata is. A termelési intenzitásnövekedés az 1960-as évek közepétől vált szembetűnővé a terméseredmények látványos fokozódásával. A felhasznált tápanyagmennyiség jelentős növelésének, intenzívebb fajták/hibridek köztermesztésbe vonásának, a gépesítettség növekedésének tudható ez be elsősorban, de a növényvédő szerek használata is ekkortól tekinthető intenzívnek, melynek a termésbiztonság fokozása a szerepe. Általában jellemző, hogy a korábban a növényvédő szerek oldaláról jelentősnek számító és közismert munkaköri akut veszélyeztetettség napjainkra egyre kisebb jelentőségűvé vált/válik. Ma már a fejlett országokban elenyésző, de a fejlődő országokban is egyre kevesebb olyan növényvédő szert használnak amely – egyáltalán lehetségesen – elő képes idézni akut hatást, azaz amely rövidtávon jelentkező, egyértelmű tünetekkel jellemezhető mérgezést okoz. Azonban a krónikus ártalmak kockázataira egyre inkább fény derül az ún. civilizációs kemikália-használat széleskörű gyakorlata miatt, például elég, ha csak a mindennapi életben az emberiséget körülvevő műanyagokból készült használati tárgyakra, vagy
26
kozmetikumokra, gyógyszerekre (fogamzásgátló vízszennyező hatása), élelmiszer-adalékokra stb. gondolunk. Alapvető probléma ez esetben sem kizárólag a felhasználással van, hanem elsősorban a túltermelésből következő pocséklás okán: pl. gondoljunk arra, hogy a műanyag csomagolóanyagok használati élettartama szinte csak percekben, órákban mérhető, de a legtöbbjük nem újrahasznosítható, azonban a környezeti lebomlásuk – a legszelídebb becslés szerint is – évtizedekben mérhető. (Sokan nem is gondolnák, hogy az emberiség szinte naponta több rákkeltő anyagot bocsát a levegőbe a műanyaghulladékok szakszerűtlen égetésével, mint pl. amennyi harci gázt használt az I. világháborúban. A belégzés nyilvánvaló lehetősége miatt pedig a társadalom minden tagja veszélyeztetettnek tekinthető.) A krónikus veszélyeztetés persze a peszticideknél is fennáll, vagy kiderül, akár ha a már régebben használt, akár ha az újabban engedélyezésre kerülő készítményeket vizsgálják megfelelő részletességgel. Noha természetesen a társadalomnak jelentősen kisebb szegmensei vannak kitéve a peszticidek (növényvédő szerek, közegészségügyi irtószerek) jelentette veszélyeztetettségnek, különösen kitettnek az ilyen anyagokkal dolgozó ember tekinthető. Ez a munkaköri sajátosságnak tulajdonítható, mert rendszeresen, nagy menynyiségű peszticiddel szennyeződhet az, aki ilyen anyagokkal dolgozik. A fogyasztók kitettsége nagyságrendekkel kisebb, mert fogyasztás útján nem rendszeresen jelentkező és jelentősen kisebb (mikrogrammmilligramm) mennyiségű peszticidterhelést jelent az elfogyasztott növényi (esetleg állati) eredetű élelmiszerek peszticid-tartalma.
Az egészségügy szinte a kezdetektől regisztrálja a növényvédelmi gyakorlatban előforduló munkabaleseti jellegű mérgezéses eseteket, illetve a növényvédő szer okozta nem munkabaleseti eseteket (szándékos, vagy véletlen, nem gyakorlati felhasználással összefüggő mérgezés), de arról nemigen készülhetett statisztika, hogy krónikus munkaköri eredetű, növényvédő szer okozta egészségkárosodás és ez okán jelentkező korai elhalálozás mennyi fordult elő. Épp a jelenség időbeli elhúzódása, az öszszefüggések nehézkes feltárása és bizonyítása hiányában nem is készülhetett ilyen nyilvántartás. Legfeljebb becslést lehetne adni arról, mekkora nagyságrendű alanya van az elmúlt 6 évtized növényvédő szerhasználatával kapcsolatos munkavégzéssel összefüggésbe hozható krónikus egészségkárosodásnak. Az akut mérgezéssel fenyegető, korábban széles körben használt növényvédő szereknek legalább volt elrettentő és óvatosságra intő ’híre’, azonban a többi, ilyen hatásokkal nem fenyegető készítményt hajlamosak voltak a velük dolgozó emberek nem komolyan venni és még a minimális előírásokat (ún. balesetelhárító és egészségvédő óvórendszabályok) sem betartani. Ráadásul néhány évtizede még főként két – munkavédelmi szempontból kifogásolható – formuláció volt általánosan alkalmazott a készítmények nagy részénél: WP – vízben szuszpendálható por és EC – emulzió-koncentrátum. E két formuláció balesetkiváltó, vagy egészségkárosító hatása a legfokozottabb, mert a WP jól porzik, az EC (szerves oldószerben oldott hatóanyag) a bőrön át jól és gyorsan felszívódik, emellett jelentős gőzhatása is van. Ma már ezeket a formulációkat felváltják toxikológiailag kedvezőbb meg-
2014. április
IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN oldások: WG, WDG, DF – vízben diszpergálható (szuszpendálható) granulátum; SC – szuszpenzió-koncentrátum; WSB – vízoldható tasak stb. Ezek kevésbé porlódnak, gőzölögnek és a bőrre fröccsent anyag könnyebben eltávolítható, mielőtt felszívódhatna. Az egészségkárosodás elkerülésének azonban van egy másik, még egyszerűbb (mint a készítmény kutatás-fejlesztés) és olcsóbb módja is: el kell kerülni, hogy munkavégzés során bármilyen úton az emberi szervezetbe bekerüljön a káros anyag. Erre ma már lehetőség van ergonomikus (kényelmes) csoportos és egyéni munkavédelmi eszközök alkalmazásával. Csoportos megoldás (mint pl. légelszívás laborban, raktárban; szűrt levegőjű, túlnyomásos fülkéjű géppel történő kijuttatás) is alkalmazható bizonyos esetekben, de a legegyszerűbb az egyéni védőfelszerelések alapvető, mondhatni automatikus* használata. *automatikus: ha valaki bármely növényvédő szert használ, nem az a kérdés, hogy használ-e védőfelszerelést (pl. átöltözik-e az ilyen munkához), csupán az, hogy milyen védőeszközöket, milyen kombinációban alkalmaz. Reális megoldás lehetősége Akár krónikus, akár akut munkaköri kockázatot jelent az agrokemikáliák használata, a legegyszerűbben egyéni védőfelszerelések szakszerű viselésével lehet elkerülni a – lehet, hogy csak később – kifejlődő egészségkárosodást. Tehát a leggyakorlatiasabb megoldást az ergonomikus kialakítású, de nem különösebben költséges egyéni védőfelszerelések használata jelenti a mezőgazdaságban agrokemikáliákkal dolgozó emberek védelmére. Nyilván ehhez jelentős szemléletváltozásra is szükség van, mert a kémiai növényvédelmet – eltérően más mezőgazdasági munkaművelettől – alapvetően veszélyes vegyi anyagokkal való munkavégzésnek kell tekinteni. A gyakorlati kémiai növényvédelem számtalan példát szolgáltat az elmúlt évtizedekből a nyugdíjat meg nem ért permetezőmesterek és a permetlevet puszta kézzel keverő betanított munkások történeteiből. A munka-
2014. április
vállaló szemszögéből e témakör jelentőségét sajnos ma sem fokozza, hogy a xenobiotikumok (=testidegen anyagok, amilyenek többek között a peszticidek is) krónikus veszélyei, maradandó egészségkárosító hatása csak statisztikailag igazolható. Korábban sem segítette ennek a szemléletnek a meggyökeresedését (noha akkoriban is hangoztatták: a növényvédelem „veszélyes üzem”) az sem, hogy az előírt egyéni védőeszközök többségében nem voltak ergonomikusak (igényes, minőségi munkát, tartósan nem lehetett végezni bennük, igen embert próbáló volt a viselésük). A védelmi fokuk ugyan megfelelő volt, mert kialakításuk során erre fektették a hangsúlyt, de igazi műszaki fejlesztés nem zajlott e téren (pl. még a ’80-as évek elején is rendszeresítve volt a 34M típusú ipari keretgázálarc, amit 1934-ben fejlesztettek ki 1928-as német Auerlicensz felhasználásával). A választék (a rendelkezésre álló védőeszköz paletta) pedig – jellemzően – minimális volt, ezért pl. sok esetben elő sem írtak légzésvédő eszközt porlódásra hajlamos, de akut veszélyeztetést nem jelentő készítményekhez, vagy csak (egy, vagy három napot meghaladó) tartós munkavégzés esetéhez kötötték, így téve szubjektívvá a döntést. A mai gyakorlat hazánkban az, hogy az engedélyező hatóság készítményenkénti kockázatbecslés segítségével előír (készítményenként) minimálisan szükséges védőfelszerelést. Ehhez a hatóanyagok és egyéb összetevők zoo- és humán-toxikológiai adatait, valamint bizonyos technikai körülményeket vesznek figyelembe és biztonsági tényezők segítségével – számértékek összehasonlításával – becsülik a lehetséges egészségügyi hatásokat. Akár a készítménypaletta sokszínűségét, akár az expozíciós viszonyok eltérő voltát, vagy a védőeszközök széles választékát vesszük szemügyre, ma sem könnyű gyakorlatias (ergonomikus kényelmes viseletet nyújtó, ugyanakkor megfelelő védőképességű, de mégsem eltúlzott védelmi fokú) védőeszközt: előírni a hatóság részéről, ajánlani a munkavédelmi szakemberek részéről, vagy,
kiválasztani a munkáltató/munkavállaló részéről sem. Összegzés Ha figyelembe vesszük, hogy a növényvédelmi gyakorlatban (arányaiban) már igen lecsökkent az akut veszélyeztetettséget jelentő (régi nómenklatúrával: „erős méreg”) készítmények használata, viszont a munkavégzés gyakorlata összetett: a készítmények többségét együttesen (kombinálva), vagy legalábbis váltakozva használják; a felhasznált mennyiség – munkaalkalmanként – néhány grammtól akár több tíz kilogrammig terjedhet; kevés a kizárólagosan növényvédő szerekkel dolgozó munkakörű ember, gyakori, hogy más mezőgazdasági munkaműveletekkel váltakozva végeznek növényvédő szeres tevékenységet (csávázás, vetés közbeni talajfertőtlenítés, hajnalban és este végzett permetezés, napközben egyéb tevékenység stb.); a (kémiai eszközökkel végzett) munkavégzés gyakorisága is változó (néhány hetente egyszeregyszer, vagy akár mindennapos jelleggel – a termelő, vagy szolgáltató vállalkozás méretétől, vagy termelési, működési gyakorlatától függően); a kijuttatás módja, a felhasználás is változó kézi, gépi, szórópisztolyos kijuttatás, mellkas fölötti, vagy alatti magasságú légtérbe, zárt térben, vagy nyílt térben, permetezéssel (porlasztással), ködképzéssel, granulátum-szórással történő kijuttatás stb.; előkészítési és kijuttatási műveletek elkülönültsége, vagy váltakozó végzése. Mindezekből láthatjuk, hogy a peszticidek jelentette munkaköri kockázat igen összetett. Ennek az összetett rendszernek a konkrét készítmény – annak összetevőivel, öszszes tulajdonságaival együtt is – csak az egyik eleme. A készítményeket – a teljes készítménypalettát – áttekintve pedig általánosan a következőket leszögezhetjük: a hatóanyagok több-
27
IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN 1. táblázat Ajánlott egyéni védőfelszerelés-kombinációk növényvédő szerekkel végzett munkákhoz Kitettségi helyzet I. szint: Előkészítő A munka jellege 1. Terménygázosítás, peszticidkiszerelés, csomagolás 2. Nagy mennyiségű készítmény, a b e (h k)↔g rendszeres munkavégzés 3. Közepes mennyiségű készítmény, rendszertelen időközönkénti munabfhl kavégzés 4. Kis/közepes mennyiségű készítabfj mény alkalomszerű használata 5. Kiegészítő munka, rendszeresen, vagy alkalmanként
II. szint: Felhasználó zárt térben, vagy nyílt térben mellkas fölötti légtérbe
III. szint: Felhasználó nyílt térben, mellkas alatti légtérbe, vagy zárt, fülkeszűrős kabinban
IV. szint: Felhasználó kisüzemben, házikertben
abeg
-
-
a b e d l↔m h
a b e i↔j
-
a b e d l↔m h
abfj
abeil
abdfj
abfj
abfjl
abfh
bcj
bc
Kód Értelmezés Megjegyzés, meghatározás a PVC, vagy butil gumicsizma Ahol nincs gumicsizma megjelölve, zárt lábbeli (pl. munkavédelmi bakancs) szükséges. neoprén, PVC, vagy nitril b Legalább csuklóig érő, teljes kézfejet befedő kesztyű, anyagvastagsága legalább 0,3 mm (3-as jelölésű). gumikesztyű Csak növényvédelmi célra használatos zárt, hosszú ujjú és hosszú szárú (egy-, vagy kétrészes) munkaruha, melyet c növényvédelmi munkaruha rendszeresen (szennyezettségtől függő gyakorisággal) kell mosni. Zárt, szellőzőnyílásokat sem tartalmazó, széles karimájú, vastag anyagú (esetleg vízlepergető anyaggal impregnált) d védőkalap kalap, mely kapucnis védőoverálnál a kapucni helyettesítésére szolgálhat, illetve galléros öltözéknél a fej, nyak és az arc védelmét szolgálja. e 4-es típusú védőoverál Permetálló kezeslábas (kapucnis, vagy galléros) védőöltözék. f 5-6 típusú védőoverál Fröccsenés és porok elleni kezeslábas (kapucnis, vagy galléros) védőöltözék. Általában, szerves hatóanyagú peszticidekhez: A2P3 szűrőbetét; foszfor-hidrogénes gázosításkor, zárt helység fertőtA2P3, vagy B2P3 szűrőbetég lenítése formaldehiddel, klór-alapú szerekkel, vagy klórdioxiddal: B2P3 szűrőbetét. tes teljes-álarc (keretálarc) A teljes álarc védőszemüveg és légzésvédő egyidejű használatának helyettesítésére alkalmas. A1P2 szűrőbetétes légzés- Beépített szűrővel (FFA1P2), cserélhető kombinált szűrővel, vagy külön cserélhető szűrőkomponensekkel (A1+P2) renh védő fél-álarc delkezik. P3 osztályú légzésvédő féli FFP3 részecskeszűrő álarc, vagy P3 betétes légzésvédő fél-álarc álarc P2 osztályú légzésvédő félj FFP2 (OV) részecskeszűrő álarc (OV: aktívszén-beszövéses – kis koncentrációjú szerves gőzök ellen is véd) álarc k por elleni védőszemüveg Zárt peremű, a por és füst bejutását is megakadályozza (4-5-ös jelölésű). Félig nyitott, vagy szellőzőnyílásokkal rendelkező szemüveg, mely fröccsenő folyadékok és hulló permetcseppek ellen l sav elleni védőszemüveg véd (3-as jelölésű). Átlátszó, fénytörésmentes, a homlok magasságában rögzített műanyaglemez, mely takarja az egész arcot (homloktól lefelé legalább az ál hegyéig, oldalt fültől fülig ér), fröccsenő folyadékok és hulló permetcseppek ellen véd. A galm arcvédő léros védőöltözékkel együtt alkalmazott védőkalap és a kapucnival együtt alkalmazott arcvédő helyettesíthetik egymást, de a galléros védőöltözék + védőkalap kombináció komfortosabb, jobban megfelel a mezőgazdasági munkakörülményekhez (napsugárzás elleni védőhatással is). Általában PVC anyagú, a mellkasi, hasi és combi testfelszíneket takaró, nyakrészen függeszthető és a háton kötéssel n védőkötény rögzíthető. A védőruha, vagy a növényvédelmi munkaruha növényvédőszer-szennyezését jelentős mértékben képes csökkenteni, főként előkészítési munkáknál kedvező a használata, könnyen tisztítható. Kitettségi (Expozíciós) helyzet
Értelmezés
I. Előkészítő
A peszticid-göngyöleget felbontja, abból kiméri és a szükséges mértékig felhígítja a készítményt (vagy kész kiszerelésű készítménynél hígítás nélkül) majd a kijuttató gépbe tölti. Az „Előkészítő” elkülönült munkavégzés keretében inkább nagyobb méretű gazdálkodásnál, növényvédelmi szolgáltatásnál jellemző.
II. Felhasználó zárt térben, vagy nyílt térben mellkas fölötti légtérbe kijuttatva
A peszticid kijuttatása hígított, vagy hígítatlan állapotban zárt termesztő berendezésben, raktárban, terménytárolóban, vagy nyílt térben, de mellkas fölötti magasságú légtérbe szórva történik.
III. Felhasználó nyílt térben, mellkas alatti légtérbe, vagy zárt, fülkeszűrős kabinban IV. Felhasználó kisüzemben, házikertben
28
A peszticid kijuttatása hígított, vagy hígítatlan állapotban nyílt térben talajra, vagy alacsony növényzetre történik; illetve bármely magasságba szórva fülkeszűrős, túlnyomásos géppel. Fülkeszűrős, túlnyomásos géppel való kijuttatás esetén (bármely légtérbe) csak akkor kell légzésvédő és kézvédő eszközt alkalmazni, ha a kijuttató kilép a fülkéből és részt vesz a gép újratöltésében. A mezőgazdasági termelői tevékenység jellemzően néhány 100 négyzetméteren, legföljebb néhány hektár területen folyik, a növényvédelmi munka végzése alkalomszerű, kis peszticid-mennyiségek felhasználásával, de a kijuttatás módja, helye igen változatos. „Előkészítő” és „Felhasználó” elkülönült tevékenység általában nincs, ezeket a munkaműveleteket azonos személy – váltakozva – végzi.
2014. április
IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN Munkagyakorlat jellege 1.Terménygázosítás, peszticidkiszerelés, csomagolás 2. Nagy mennyiségű készítmény, rendszeres munkavégzés
Jellemzői Főfogalkozás-szerű, esetleg kifejezetten vegyipari jellegű munkavégzés zárt térben, nagy mennyiségű peszticiddel, illetve igen veszélyes peszticiddel (fumigánsokkal). Főfogalkozás-szerű munkavégzés nagy mennyiségű peszticiddel, időszakonként akár mindennapos jelleggel, naponta több órán keresztül folytatva. Fülkeszűrős, túlnyomásos géppel való kijuttatás esetén (bármely légtérbe) csak akkor kell légzésvédő és kézvédő eszközt alkalmazni, ha a kijuttató kilép a fülkéből és részt vesz a gép újratöltésében.
3. Közepes mennyiségű készítmény, rendszertelen időközönkénti mun- Fő-, vagy mellékfoglalkozás-szerű munkavégzés, heti egy-három alkalommal. kavégzés 4. Kis/közepes mennyiségű készítMellékfoglalkozás-szerű szerhasználat egy-két hetenkénti rendszerességgel. mény alkalomszerű használata A peszticidekkel kezelt termény, szaporítóanyag (pl. oltványok, csávázott vetőmag) rakodása, szállítá5. Kiegészítő munka, rendszeresen, sa, csomagolása, fasebkezelés, kész kiszerelésű rágcsálóirtó szerek kihelyezése, permetezőgépek vagy alkalmanként tisztítása, karbantartása stb. Zárt térben foglalkozás-szerűen végzett csávázásnál: h; nyílt térben végzett permetezőgép tisztításkor: m + n.
sége nagy molekulasúlyú szerves vegyület (alacsony a gőznyomása, azaz minimális a párolgóképessége), vagy párolgásra nem hajlamos szervetlen vegyület (rézvegyületek és az ún. kolloid kén). Ma már nincsenek nagy gőznyomású, alacsony (65 °C alatti) forráspontú szerves vegyületek (metil-bromid, etilén-oxid), nincsenek arzén-, cián- és higanyvegyületek sem. Egyedüli szervetlen, gáz-halmazállapotban ható vegyület a foszfin (foszfor-hidrogén – PH3), erre azonban speciális előírások vonatkoznak és a felhasználói kör is speciális (egészségügyi gázmesterek). Ma már növényvédő szerként porozószerek (D formuláció) sincsenek engedélyezve. Az egyéni védőeszközmegválasztás szempontjainak új alapokra helyezése Alaptételnek tekinthető – a növényvédelmi munkavédelemben – a következő: kombinált növényvédő szerhasználat esetén a többféle készítmény okiratai szerint előírtak közül a legmagasabb védelmi szintű védőfelszerelést kell használni; illetve, az előírtnál magasabb védelmi fokú védőeszköz használható, de alacsonyabb nem. Azonban ma már olyan széleskörű a védőfelszerelések kínálati palettája (a jelöléseik alapján viszont nem könnyen beazonosítható az adott eszköz védelmi foka, köre), hogy igen nehéz – sokszor még munkavédelmi szakembereknek is – tisztában lenni a lehetőségekkel. Például: A1P2 szűrős légzésvédő, vagy P3 betétes légzésvédő közül melyik a magasabb fokú védelmet adó; vagy: a nitril,
2014. április
a neoprén, vagy a PVC gumikesztyű jobb védőhatású? A válasz: is-is. Valamiben mindegyik jobb, mint a másik. A munkavédelmi szakboltok szakemberei és úgy általában a munkavédelmi szakemberek pedig nincsenek tisztában a növényvédelmi munka sajátosságaival (készítmények köre, típusai, munkavégzés jellege stb.). Ez – tapasztalataim szerint – azért van, mert a ’munkavédelem’ (mint szakma) leginkább a vegyipari-, építőipari munkavédelmi sajátosságokra specializálódik és hajlamos a növényvédelmet is a „vegyipar” alá beskatulyázni. Csakhogy, amíg a vegyiparban adott összetételű, sokszor nagy mennyiségű, agresszív vegyi anyagokkal dolgoznak rendszeresen (kifejezetten erre felkészített emberek, arra specifikált védőeszközökkel), addig a mezőgazdaságban alattomos (krónikus hatású), viszonylag kis mennyiségű, de változó összetételű vegyi anyaggal dolgoznak időszakosan, átmeneti jelleggel, gyakran nem is eléggé felkészített emberek. Az egyéni védőeszközöket alapvetően (világszinten) ma is vegyipari körülmények figyelembevételével (konkrétan azokra) fejlesztik, és a rájuk vonatkozó előírásokat (védelmi idő, koncentráció stb.) is ennek tükrében alakítják ki. A mezőgazdasági alkalmazás céljára (a sajátosságoknak megfelelően) ezekből az adott védőeszköz-választékokból kell „csemegézni”, figyelembe véve pl. azt, hogy sokkal kisebb a védőeszközök vegyianyag-kitettsége, az elhasználódás is inkább fizikai eredetű (sérülés, szakadás, kopás) szokott lenni. Az eddigiekben részletezett soktényezős szempontrendszer (nö-
vényvédőszer-paletta – sokféle munkahelyzet – széles védőeszköz-választék; 1. ábra), valamint az agrárkemizálás elmúlt több évtizedes kedvezőtlen munkavédelmi tapasztalatai nyilvánvalóvá teszik, hogy a készítményenként végzett kockázatértékelés nem elégséges és nem megfelelő a növényvédő szeres munkák során használandó és használható védőeszközök szakszerű megválasztásához, alkalmazásához. A kockázatelemzés és értékelés ahhoz lehet megfelelő, hogy a szempontrendszerhez alapinformációkat szolgáltat, különösen olyan esetben, amikor speciális készítmény-összetevő (pl. oldószer) miatt speciális védőeszköz-típust kell megállapítani. Javaslatok Az engedélyezési munkában feltárásra kerülő humán-toxikológiai sajátosságok, de főként az alkalmazás körülményeinek figyelembevételével kell új „előírt egyéni védőfelszerelés” sablonokat (ún. keretsablonokat) kidolgozni (1. táblázat és magyarázatai). Körvonalazódik a fentiekből, hogy a mezőgazdaságban növényvédő szerekkel dolgozó ember kitettsége leginkább nem az adott készítményektől függ, hanem attól, hogy milyen gyakran és milyen mennyiségű növényvédő szerekkel dolgozik és azokat milyen körülmények között, hogyan kezeli, használja. A kémiai növényvédelmi kezelés előkészítési és felhasználási viszonyainak áttekintésével például négy fő kitettségi (expozíciós) helyzet rajzolódik ki (1. táblázat magyarázatai):
29
IDŐSZERŰEN KO RSZERŰEN 1. ábra A megfelelő egyéni védőeszköz kiválasztásának szempontrendszere
„előkészítő”; „kijuttató mellkas fölötti légtérbe, vagy zárt térben”, „kijuttató mellkas alatti légtérbe, vagy bármely légtérbe zárt fülkéjű géppel”, „kisüzemi felhasználó”. Végső soron a munkavégzés jellege alapján – vagyis, hogy a munkavégző milyen gyakorisággal, milyen mennyiségű növényvédő szerrel (vagy egyéb peszticiddel) dolgozik – adott védőfelszerelés-kombinációk állapíthatók meg adott munkahelyzetre (1. táblázat). E keretsablonok (expozíciós viszonyok) és az ergonomikus munkavédelmi eszközök ismeretében előírható, betartható(!) és ellenőrizhető a munkavédelmi eszközök alkalmazása. Sem a munkavédelmi szakembereknek, sem a peszticidekkel dolgozóknak nem jelent különösebb nehézséget ezen keretsablonok ráillesztése a lehetséges gyakorlati munkahelyzetre. További két-három keretsablon állapítható meg (ezek speciális esetek) a raktár- és terményfertőtlenítést (gázosítást – fumigálást), vagy peszticidekkel történő manipulálást (gyártás, kiszerelés, csomagolás) végzőkre (fokozott expozíció), illetve a kiegészítő műveletekre (növényvédő gépek karbantartását, beállítását végzők, kezelt szaporítóanyaggal dolgozók stb., egyéb, mérsékelt
kitettségű) tevékenységekre (1. táblázat). A védőfelszerelések árfekvése Védőruházat: 4-es típusú védőruha: ≈3.000-6.000 Ft; 5-6-os típusú védőruha: ≈1.500-3.000 Ft; munkaruha: ≈5.000-8.000 Ft; Védőkesztyűk: vastag PVC gumikesztyű: ≈800-1.200 Ft; neoprén, nitril gumikesztyű: ≈400-1.000 Ft; Védőszemüvegek: 3-as típusú (sav elleni): ≈400-600 Ft; 4-5-ös típusú (por elleni): ≈600-1.000 Ft; Arcvédő: ≈1.800-6.000 Ft; Gumicsizma: (PVC, butil) ≈ 3.000-6.000 Ft; Légzésvédő eszközök: A1P2 légzésvédő fél-álarc (szűrőbetéttel együtt): ≈4.000-16.000 Ft; P2 osztályú légzésvédő álarc (FFP2): ≈500-700 Ft; (FFP2OV): ≈700-1.200 Ft; P3 osztályú légzésvédő álarc (FFP3): ≈800-3.500 Ft; P3 szűrőbetétes légzésvédő fél-álarc: ≈4.000-10.000 Ft; A2P3, vagy B2P3 0szűrőbetétes teljes-álarc: ≈18.000-50.000 Ft. Egy „professzionális” növényvédelmi munkavállaló ≈6.000-15.000 Ft-ból; egy kisüzemi/házikerti ’hobby-mezőgazdász’ ≈3.000-6.000 Ftból; egy egészségügyi gázmester ≈20.000-40.000 Ft-ból felöltöztethető úgy, hogy hosszú távon sem jelenthetnek számára az általa használatos peszticidek munkaköri eredetű egészségügyi károsodást. A felsorolt védőeszközök többsége nem egyszer-használatos, hanem tartós használati eszköz, így munkaalkalomra (munkaórára) vetített költségük minimális, „élettani hatásuk” azonban FELBECSÜLHETETLEN. ■
30
Tallózás...
A jövő károsítói lehetnek A fejlődő országokban a növényi károsítók száma valószínűleg jelentősen alábecsült. Mindez felveti azt a kérdést, hogy mekkora kockázatot jelentenek ezek a jelenleg rejtett kártevők és kórokozók a nagy élelmiszer-termelő országokra nézve. E nem túl ismert fajok földrajzi elterjedésének tisztázatlansága, valamint az esetleges továbbterjedésük élelmezésbiztonsági problémák kialakulásához vezethet. Összesen 195 országból közel 2000 növényi károsító előfordulását elemezték abból a célból, hogy megtalálják azokat a tényezőket, melyek földrajzi elterjedésüket befolyásolják. Amennyiben minden ország a fejlett világ szintjén állna mind a tudomány és a kutatás, mind a technológia tekintetében, akkor az ismert károsítók száma hirtelen megemelkedne. A termésmennyiség alakulását befolyásolni képes, egyelőre potenciális veszély kézzel foghatóvá válna. Ha minden állam képzeletben az USA egy főre eső GDP-jével rendelkezne, akkor egy átlagos országban plusz 200 további kórokozó és kártevő válna gazdasági jelentőségűvé. A fejlődő országokban vélhetően százszámra lennének megtalálhatók olyan károsítók, melyekről az alacsony termelési színvonal miatt jelenleg nincs tudomásunk. A károsítók gyakran emberi közreműködés, a kereskedelem, a közlekedés révén jutnak el nagy távolságokra. Összefüggés mutatható ki egy ország gazdasági helyzete és a behurcolt fajok száma között, a gazdagsággal együtt jár a betelepült fajok számának emelkedése. Ugyanakkor az is megállapítható, hogy a nagyobb GDP-vel rendelkező államok képesek felkutatni, meghatározni a területükön előforduló károsítókat, és védekezni ellenük. A legtöbb károsítót az USA-ban, ezt követően Indiában, Kínában, Franciaországban és Japánban tartják számon. A szigetországokról több károsítót regisztráltak, mint a tengerparton fekvőkéből és szárazföld belsejében levőkről. Az éves csapadékmennyiség emelkedésével enyhén nő a kártevők és a kórokozók száma is. A felmérés az élelmezésbiztonsági kérdéseken túl a jól képzett növényvédelmi szakemberek iránti fokozódó szükségre hívta fel a figyelmet – minderről a http://www.bbsrc. ac.uk-on lehet tájékozódni. ✍ Fordította és összeállította: Polgárné Balogh Eszter
2014. április