Munkahelyteremtés - a szegregáció megállítása Borsod Abaúj - Zemplén megyében a kertészeti ágazat fejlesztésén keresztül

Munkahelyteremtés -

a szegregáció megállítása Borsod – Abaúj - Zemplén megyében a kertészeti ágazat fejlesztésén keresztül

A program célterülete gazdasági szempontból elmaradott, hátrányos helyzetű térségnek számító zempléni térségek. A magas munkanélküliség, a munkahelyek hiánya, az egyre növekvő roma lakosság számos társadalmi veszélyt, konfliktusforrást jelent az itt élők számára. A térségben nincs jelentősebb gyár / üzem, a mintaprogram települései viszonylag távol esnek az iparterületektől.

Az elmúlt

évtizedekben itt zömmel elmaradtak a munkahelyteremtő beruházások is. A mezőgazdasági termesztésre alkalmas területek viszont rendelkezésre állnak, a megművelésükön keresztül a szegregálódott munkanélküli roma lakosság visszavezethető a munka és a társadalom világába.

ZEMPLÉNI MÉRNÖKI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI KFT 3934

Tolcsva, Kossuth út 29.

Munkahely-teremtés B.A.Z. megyében

Köszönetnyilvánítás

Jelen projektet és az azt összefoglaló írás létrejöttét a Vidékfejlesztési Minisztérium és a Nemzeti Agrárszaktanácsadási, Képzési és Vidékfejlesztési Intézet támogatta. Hathatós szakmai segítségük - melyet ezúton köszönünk meg - elengedhetetlen volt mind a koncepció, mind pedig a részletek kidolgozásánál. Külön köszönettel tartozunk az érintett hat zempléni település - Pálháza, Makkoshotyka, Tolcsva, Olaszliszka és Bodrogolaszi- polgármestereinek és vezetőinek a lelkes és aktív közreműködésükért. Örülünk, hogy segítségükkel részesei lehetünk azokak a folyamatoknak, melyek az utóbbi időben egyre inkább a gazdaság új-hagyományos alapokra helyezéséről és valós értékek újraalakulásának reális lehetőségeiről tesznek tanúbizonyságot

Zempléni Mérnöki és Vidékfejlesztési Kft.

1649 / 2012 / NAKVI

i

ZEMPLÉNI MÉRNÖKI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI KFT


Tartalom

Köszönetnyilvánítás ..................................................................................................................... i A 1649 / 2012 / NAKVI számú szerződés másolata .................................................................. 1 Bevezetés...................................................................................................................................... 5 1. Általános bemutatás, helyzetelemzés ..................................................................................... 8 1.1. Demográfia és etnikai folyamatok ........................................................................... 8 1.2. Gazdaság, munkaerőpiac ......................................................................................... 11 1.3. Szociális ellátás ....................................................................................................... 23 1.4. Stratégiai feladatok ................................................................................................ 27 1.5. Az ÚMVP és a vidéki foglalkoztatás ..................................................................... 37 1.6. Szociális földprogramok és a roma felzárkóztatás ............................................... 50 1.7. Romaprogram-e a szociális földprogram? ............................................................ 55 1.8. A roma szegregáció kutatásának területi szempontjai a ...................................... 58 1.9. Az Észak-Magyarországi régió népességföldrajza ............................................... 77 2. Szociális földprogramok gyakorlata .................................................................................... 81 2.1. Miben áll a földprogram lényege? ......................................................................... 81 2.2. A roma támogatási programok jellemzői .............................................................. 81 2.3. A települési környezet ............................................................................................ 83 2.4. A szociális földprogram a település életében a pályázattól a megvalósításig ....... 84 2.5. A kertészeti ágazat fejlesztési lehetőségei ............................................................. 89 2.6. Magyarország és a releváns térség talajviszonyai............................................... 101

1649 / 2012 / NAKVI

ii



3. Zöldség és gyümölcs ágazat cselekvési tervek ................................................................... 103

3.1 Bodrogolaszi .......................................................................................................... 103 3.1.1 Bodrogolaszi történeti, mezőgazdasági, etnikai adottságai ................... 103 3.1.2 Bodrogolaszi cselekvési terve ................................................................. 104

3.2 Olaszliszka ............................................................................................................. 112 3.2.1 Olaszliszka történeti, mezőgazdasági, etnikai adottságai ...................... 112 3.2.2 Olaszliszka cselekvési terve .................................................................... 116

3.3 Tolcsva ................................................................................................................... 127 3.3.1 Tolcsva történeti, mezőgazdasági, etnikai adottságai ............................ 127 3.3.2. Tolcsva cselekvési terve ......................................................................... 133 Irodalomjegyzék...................................................................................................................... 140

1649 / 2012 / NAKVI

iii



A 1649 / 2012 / NAKVI számú szerződés másolata

1649 / 2012 / NAKVI

ZEMPLÉNI MÉRNÖKI ÉS VIDÉKFEJLESZTÉSI KFT.

1.


1649 / 2012 / NAKVI


2.


1649 / 2012 / NAKVI


3.


1649 / 2012 / NAKVI


4.


Bevezetés A foglalkoztatottság Magyarország kistelepülésein még az uniós átlagban igen alacsony országos szinttől is – helyenként igen jelentősen – elmarad, míg a tartós munkanélküliség a lélekszám-arányuknál jóval nagyobb mértékben „szorult be” ezekbe a falvakba, kisvárosokba. Az eddigi tapasztalatok alapján önmagában sem a piaci, sem az állami szféra nem tudta és nem tudja hatékonyan és maradandóan orvosolni ezt a problémát, hisz az ország kisebb falvai és az általuk összefüggően lefedett vidéki térségek folyamatosan szegényednek, ezzel párhuzamosan egyre súlyosabb társadalmi problémák színtereivé válnak, egyre több közösségi feszültség halmozódik fel bennük. A probléma súlyát jól jelzi a 240/2006. (XI. 30.) Korm. rendelet melléklete, amely a társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból elmaradott, illetve az országos átlagot jelentősen meghaladó munkanélküliséggel sújtott települések jegyzékét tartalmazza. Ennek értelmében több mint 700 olyan (kis)település található az országban, ahol az alacsony foglalkoztatottság mellett a helyi gazdaságfejlesztés infrastrukturális és humán háttere is gyenge. E településkör foglalkoztatási problémáit jellemzően nem képesek még csak részben sem megoldani a közelükben lévő városok: a városokban is visszaszorulóban van a képzetlen munkaerőt igénylő termelés, illetve épp az ilyen gazdasági szektorok vannak leginkább kitéve az export-lehetőségek, és átfogóan a világgazdaság ingadozásainak. A lehetőségeket pedig tovább szűkítik az emelkedő üzemanyagárak; alapprobléma a közösségi közlekedés kisfalvakat érintő visszaszorulása, a hálózat ritkulása és az ingázási intenzitás/potenciál gyengülése. Ezen településen élők számára helyben kellene munkát biztosítani, olyan eszközöket kell definiálnunk, amelyek néhány hónapon vagy egy éven belül működésbe hozhatók, hatásaik azonnal jelentkeznek, és fenntarthatóságuk is tervezhető. A települések foglalkoztatási gondjaira tehát viszonylag gyors és hatékony megoldást kell keresni. Ennek a megoldásnak a kereteit a helyi gazdaságfejlesztés elméleti alapvetései és eszközei jelölhetik ki a kertészeti és zöldségágazaton keresztül. Mintaprogram megvalósulása esetén az ágazatok: új munkahelyeket teremtenek, jövedelmet generálnak és az a céljuk, hogy idővel önfinanszírozóvá váljanak, a bevételeik között a magánfinanszírozás is bizonyos mértékben megjelenik,

1649 / 2012 / NAKVI


5.


célcsoportjukba tartoznak a tartós munkanélküliek, az elhelyezkedési nehézséggel küzdő pályakezdő fiatalok, a gondozási kötelezettséggel terhelt nők, az idős és fogyatékossággal élő emberek és a szociális beilleszkedési zavarokkal küzdő személyek. A kertészet a magyar mezőgazdaság legintenzívebb (kis területen nagy értéket előállító), legtöbb munkaerőt foglalkoztató ágazata. Az elsődleges árukibocsájtás szintjén mintegy 350 milliárd Ft értéket állít elő, ami áruértéken megközelíti az 1000 milliárd Ft-ot. Ennek az árumennyiségnek az előállítása mintegy 340-380 ezer családnak biztosít teljes vagy részfoglalkoztatást.

A

kertészeti

ágazatok

jelentős

szerepet

vállalnak

a

vidéki

foglalkoztatásban és a vidéki lakosság helyben tartásában. Magyarország adottságai a kertészet fejlesztésére mind a klimatikus és talajadottságok, mind a szakmai felkészültség, hagyományok tekintetében kiválóak. A zöldség-gyümölcs ágazat a mezőgazdaság és a kertészet legdinamikusabban fejleszthető ágazata, az egész kertészeti árbevétel 60-65%-át adja. A rendszerváltás után az ágazat a korábbi 3,5 millió tonnából mintegy 1 millió tonna termelését veszítette el, jelenleg 2,3-2,8 millió tonna körül mozog a termelés. Kertészeti termékeink beltartalmi, illetve díszítő értéke meghaladja, de legalábbis eléri az európai versenytársak által előállított minőséget. Zöldség- és gyümölcsféléink íz- és zamatanyagai messze felülmúlják a dél-európai termékek értékeit. A kertészet fejlesztése magas kézimunka igénye és eltartó képessége miatt komoly munkahelyteremtő és jövedelemtermelő potenciált jelent, különösen a zöldség-gyümölcs szektorban. A kertészeti ágazatok fejlesztése hozzájárulhat a biológiai potenciál jobb kihasználásához, a kultúrtáj megőrzéséhez. Adottságaink és a piaci lehetőségek tekintetében megcélozható, hogy Magyarország legyen a tágabb térség kertészeti centruma.

A termelői érdekeltség

megteremtése, a termelésösztönzés kiemelt fontosságú a zöldségtermesztési ágazat számára is. A jó minőségű és változatos hazai zöldség termékek népszerűsítése, a helyi termékek, a helyi értékesítés támogatása az egészséges táplálkozás alapelveinek terjesztése mellett hozzájárul a helyi foglalkoztatási lehetőségek bővítéséhez, s kiválthatja saját termeléssel az egyre növekvő importot is. Összegezve a mintaprogram célterülete gazdasági szempontból elmaradott, hátrányos helyzetű térségnek számító zempléni térségek. A magas munkanélküliség, a munkahelyek hiánya, az egyre növekvő roma lakosság számos társadalmi veszélyt, konfliktusforrást jelent az itt élők számára. A térségben nincs jelentősebb gyár / üzem, a mintaprogram települései viszonylag távol esnek az iparterületektől. Az elmúlt évtizedekben itt zömmel elmaradtak a munkahelyteremtő beruházások is. A mezőgazdasági termesztésre alkalmas területek 1649 / 2012 / NAKVI


6.


termőképessége igen változatos ezért egyedi vetéstervek és cselekvési tervek kidolgozása elengedhetetlen. A mintaprogram az adott térségek kiválasztott településein a helyi gazdasági aktivitás javítását, a helyi szereplők ismeretbővítését, a helyi termékek előállítását és többirányú hasznosítását célozza. A célok megvalósítását biztosító fő tevékenységek: településszintű

cselekvési

tervekre

épített

effektív

mezőgazdasági

termelési

tevékenységek beindítása az állam által támogatott közfoglalkoztatási projektek segítségével a megtermelt termékek helyben történő hasznosítása, értékesítésének megszervezése ismeretátadás a közfoglalkoztatásba vont személyek, termelők és egyéb szereplők számára A mintaprogramban résztvevő települések a cselekvési tervekre alapozva, az állam Start Programjára és a Szociális Földprogramra támaszkodva forrásokat generálnak a termesztési programban résztvevők bérének és járulékainak biztosításához, szervezik és menedzselik a mintaprogram helyi tevékenységeit. A mintaprogram támaszkodik a szintén a térségre koncentráló ismeretátadási kiadványok terjesztését célul tűző, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája (MÜTF) HÉLIA „Helyi élelmiszer láncok fejlesztése és innovációja” elnevezésű szakmai műhely tudásbázisára alapuló mintaprogramra. Jelen mintaprogram felhasználja a korábbi hasonló témájú, de más településeken megvalósított programok tapasztalatait. A kulcsszereplők irányításával közösségi-, lakossági fórumokat szeretnének szervezni, amelyek lehetőséget adnak az együttgondolkodásra, az egyének tudásainak összegzésére és nem utolsó sorban az együttműködésre való ösztönzésre, a pozitív jövőkép kivetítésére. Az emberek esetleges passzivitását közösség építő programokkal fel lehet oldani, hiszen az együttműködés a helyi gazdaságfejlesztési programok alapja. A mintaprogram mérhető, kimutatható eredménye a munkahelyteremtés, a helyi foglalkoztatás javítása, a település élelmiszertermelő potenciáljának növelése, az eddig kiaknázatlan termőterületek hasznosítása, a helyi mezőgazdasági termékek, élelmiszerek előállítása, valamint azok piaci értékesítése révén a termelésben résztvevők jövedelemhez juttatása. A mintaprogram ezeken túl javítja a szociális segélyekre fordított állami forrásokkal való gazdálkodást, csökkenti a támogatási igényeket, enyhíti a rászorultságot.

1649 / 2012 / NAKVI


7.


1. Általános bemutatás, helyzetelemzés

Borsod-Abaúj-Zemplén megye tíz kistérsége (az Abaúj-Hegyközi, Bodrogközi, Encsi, Edelényi, Mezőcsáti, Ózdi Sárospataki, Szikszói, Szerencsi, Tokaji) leghátrányosabb helyzetű,

kedvezményezett

besorolású.1

Hátrányos

helyzetű,

kedvezményezett

besorolású 3 kistérség (a Kazincbarcikai, Mezőkövesdi, Sátoraljaújhelyi). A megyeszékhely és térsége mellett a Tiszaújvárosi kistérség volt az, mely nem kapott „hátrányos helyzetű” besorolást. A társadalmi, gazdasági és szociális problémák súlyát jól jelzi a hátrányos helyzetű kistérségek népességének megyén belüli aránya, mely 50% feletti értéket képvisel, továbbá közel 40%-os arány figyelhető meg a leghátrányosabb helyzetű kistérségek népessége vonatkozásában is.

1.1. Demográfia és etnikai folyamatok A megyét - a 2010. január 1-jei közigazgatási állapot szerint - 358 település alkotja, mely az ország megyéi közül a legtöbb. Borsod-Abaúj-Zemplén aprófalvas jellegét mutatja, hogy a községek átlagos népességszáma nem éri el a 900 főt. A megye 330 községéből 144-ben a lakosok száma 500 fő alatti, 80-ban pedig 500-999 fő közötti. Borsod-Abaúj-Zemplén megye – Budapest fővárost is számítva – hazánk harmadik legnépesebb megyéje, lakónépessége 2011. január 1-jén 684 793 fő volt, 10%-kal kevesebb, mint az ezredfordulón (országosan ezen idő alatt 2,5% volt a csökkenés). A férfiak lélekszáma – magasabb korai halandóságuk következtében – nagyobb arányban csökkent, mint a nőké. A megye népesség öregedését jelzi, hogy a gyermekkorúak hányada csökken, (2001:18,9%; 2010:16,4%) míg a felnőtt korúak hányada kisebb (2001:66,7%; 2010:67,3%), az időskorúak aránya (2001:14,4%; 2010:16,4%) jelentősebb mértékben növekszik. A lakosság korösszetétele megmutatkozik a megye öregedési indexében is – száz gyermekkorúra (0-14 éves) jutó öregkorúak (65 éves és idősebb) száma - mely 2010-ben 100 % volt (országosan ez a mutató 112,6), azaz egyenlő létszámú az idős és a gyermeknépesség megyénkben. Az országos tendenciától való különbséget a megyénkre jellemző országos átlagnál magasabb születésszám okozza. A megye korfája a 2006 és 2011 közötti időszakban - néhány korcsoport kivételével – csökkenő népességet tükrözi és a lakosság elöregedését jelzi. 1649 / 2012 / NAKVI


8.


A megye népességét az 1980-as évek elejéig erőteljes növekedés, ezt követően fogyás jellemezte, amely tendencia a mai napig megfigyelhető. A népességcsökkenés egyik oka a természetes fogyás (élveszületések és a halálozások számának különbözete), azaz többen halnak meg, mint ahányan születnek. A belföldi vándorlási különbözet alapján megyénkre az elvándorlás a jellemző, azaz többen költöznek el a megyéből, mint ahányan idejönnek. A megye belföldi vándorlási különbözete ezer lakosra vetítve -7,3 ezrelék. Nógrád és Szabolcs-Szatmár megyéket követően megyénkből a legnagyobb arányú az elvándorlás, főleg a hátrányosabb helyzetű kistérségekből, (AbaújHegyközi, Bodrogközi, Ózdi, Szerencsi). Borsod-Abaúj-Zemplén megyében az élveszületések aránya a hazai átlagot minden évben meghaladja, ellenben a halálozási arány értékei az országos átlagtól jóval kedvezőtlenebbül alakulnak. Az élveszületési arány megyénkben 2010-ben 9,7 ezrelék volt, mely meghaladta az országos 9,0 ezrelékes átlagot, a megyék közötti rangsorban B-A-Z megyében –Budapest fővárost is figyelembe véve- a második legmagasabb a születések aránya. A halálozási arány 2010-ben megyénkben 14,3 ezrelék, országosan 13,0 ezrelék, ezzel a kedvezőtlen halálozási mutatóval rendelkező megyék élvonalába tartozunk. Megyén belül a legmagasabb halálozási értékek többnyire ott jellemzők, ahol a születések száma is alacsony: Borsod-Abaúj-Zemplén megye hegylábi területei (Mezőkövesd, Tokaj térsége). A halálozási arány Tiszaújváros kistérségben a legalacsonyabb. Megyénk országos viszonylatban (ezen belül az északi részén található Cserehát és a Hernád másik oldalán elhelyezkedő Abaúj- Hegyaljai területek) a 2001 évi népszámlálási adatok, illetve kutatási becsült adatok alapján a romák létszámát tekintve az első helyet foglalja el. Várható etnikai folyamatok Észak-Magyarországon A nemzeti kisebbségek anyanyelvi elmagyarosodása (lezárult: németek, végéhez közelít: szlovákok, ruszinok) A nemzetiségi kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötődők számának, arányának további csökkenése Elmagyarosodás és a földrajzi fekvés (migrációs és asszimilációs folyamatok) kapcsolata (hegyvidék, hajdani etnikai „menedékhelyek” és a turizmus) A cigánynak minősített lakosság lélekszámának és arányának növekedése (különös tekintettel a 14 év alatti korosztályra)

1649 / 2012 / NAKVI


9.


Elcigányosodás várható mértéke: Legnagyobb: cigányok által hagyományosan lakott, halmozottan hátrányos helyzetű (pl. Cserehát, Abaúj- Hegyalja, Taktaköz, Heves- Borsodi dombság, Hevesi- sík DNY-i része, Kelet- Cserhát) Legkisebb: cigányok által hagyományosan csekély mértékben lakott, zárt közösségű területek (pl. hegyvidékek) urbanizált, kedvezőbb életkörülményeket kínáló, magasabb lakáspiaci státusú, idegenforgalmilag vonzó területek (pl. M3-as autópálya és a 2-es főút övezete /Bükkalja, Mátraalja/, Nyugat-Cserhát) Várható etnikai térfolyamatok: növekvő etnikai szegregáció, mind regionális, mind települési szinten (etnikailag gettósodott települések összeolvadása, „gettósodó tájakká”) A csecsemőhalandóság aránya - ezer élveszülöttre jutó 1 éven aluli elhunyt csecsemők száma – a megyében meghaladja a hazai átlagot, ugyanakkor az országos átlagtól kedvezőtlenebb csecsemőhalandósági mutató idősoros alakulásában javulás figyelhető meg 2008-ban és ez a kedvező tendencia, azóta is folytatódik. A csecsemőhalandóság megyénkben kedvezőtlenebb helyzetének alakításában a 2500 gramm alatti súllyal világra jött gyermekek országos átlag feletti aránya is szerepet játszik. BorsodAbaúj-Zemplén megye főleg északi területein született gyermekek körében az alacsony súllyal születés kockázata közel másfél szerese az országos átlagnak, továbbá szinte az egész megye területén meghaladja a kis súllyal születés veszélyeztetettsége a hazai gyakoriságot 2004-2008 időszakra vonatkozóan. Ezen területek egybeesnek a leghátrányosabb helyzetű kistérségekkel, illetve a roma lakosság nagyobb arányú jelenlétével. A hátrányos helyzet egyik exponált faktora-amely az életminőséget alapvetően befolyásolja – a lakhatás. A lakó-és lakáskörülmények minőségének javítása az egyik komoly lehetőség a szegénység elleni küzdelemben. Tény, hogy a megye ebből a szempontból igen nehéz helyzetben van. A romatelepek felszámolása, a szegregálódó falvak, illetve a hátrányos helyzetben élők által magas arányban lakott települések fejlesztése, rehabilitációja nélkül komoly eredményeket nem lehet elérni. A megyében sok a hátrányos, igen rossz szociális helyzetben lévő család. A lakásuk lelakott, zsúfolt, vizes, komfort nélküli, így nem megfelelő higiénés közegészségügyi körülmények között élnek az ott lakók. Ezek a körülmények a felső légúti megbetegedések kockázatát, a

1649 / 2012 / NAKVI


10.


krónikus betegségek kialakulását, a tetvesség terjedésének kockázatát növeli, egyre több az asztmás, bronchitises kisgyerek, már csecsemőkorúaknál is. 1.2. Gazdaság, munkaerőpiac A fentebb részletezett kedvezőtlen demográfiai folyamatoknak a felerősödése összefüggésben áll a megyei gazdaság teljesítményének, foglalkoztatás kapacitásának alakulásával, melyek a megye népességmegtartó képességének legfontosabb elemei közé tartoznak. Borsod-AbaújZemplén megye a főbb gazdasági, foglalkoztatási mutatók tekintetében hosszabb ideje a megyék rangsorában az utolsók között van. A gazdasági teljesítményt átfogóan jellemző GDP értéke 2009-ben az ország egészének 4,3%-át tette ki a megye részesedése, ami az előző évtized közepétől csökkenő tendenciát mutat. A népesség átlagost jóval meghaladó csökkenése ellenére a GDP egy főre jutó összegének változásában is tükröződik a megyei gazdaság térvesztése. Borsod-Abaúj-Zemplén megye vonatkozásában a ’90-es évek elején kialakult hátrányos helyzet továbbélését mutatják, melyre a 2008-tól a pénzügyi-gazdasági válság munkaerő-piaci feszültségei is rárakódtak. A 15–74 éves népesség gazdasági aktivitási adatai szerint, a 2000– 2010 közötti időszak során évente 235 ezer főt foglalkoztattak a megyében, legtöbbet 2004 évben, ekkor közel 241 ezer fő volt a számuk. Ez a viszonylagos egyensúly 2008-ban billent fel, ekkor 226 ezer fő alá süllyedt a foglalkoztatottak száma, 2010-ben pedig már alig haladta meg a 218 ezer főt. Így a 2010. évi létszám 6,2%-kal kevesebbet tett ki, mint 2000-ben, miközben az országos csökkenés nem érte el a 1,9%-ot. A megyei foglalkoztatottak országos értékeiből való részesedés az időszak nagy részét jellemző 6%-os szintről az utóbbi 3 évben 5,8%-ra csökkent, miközben a népesség részaránya még 2011. elején is 6,9% volt. A KSH által - az ILO módszertani ajánlásai szerint - mért munkanélküliségi adatokban ellenkező előjelű változások figyelhetők meg az elmúlt évtizedben. Eszerint az időszak elején 30,5 ezer főt számlált a munkanélküliek száma a megyében, ami a rákövetkező évben 24 ezerre, az évtized legalacsonyabb szintjére süllyedt. Ezt követően egy folyamatos emelkedés indult, az évtized végén a KSH adata 45,8 ezer főre tette a megyében élő munkanélküliek számát, ami 50%-os növekedést jelent az évtized eleji létszámhoz képest. A 2008-ban kialakult pénzügyi-gazdasági válság munkaerő-piaci hatásai az ország fejlettebb régióit nagyobb mértékben érintették, így országosan ennél nagyobb, 80,1%-os emelkedés következett be. Ennek hatására a megyében élő munkanélküliek számának országoshoz viszonyított részaránya a 10-12% között hullámzó szintről 9,6%-ra mérséklődött.

1649 / 2012 / NAKVI


11.


Ezek a változások azonban a megyei munkaerőpiac relatív helyzetén alig módosítottak, a BorsodAbaúj-Zemplén megyére jellemző foglalkoztatási arány a megyék rangsorában 2000-ben a második legalacsonyabb helyről a harmadik legalacsonyabb helyre módosult, míg a munkanélküliségi ráta a legmagasabbal kezdődő rangsorban az első helyről a harmadik helyre változott. 2010-ben a megyei 42%-os foglalkoztatási arány 7,2%-ponttal maradt el az országos átlagtól (2000-ben, ill. 2008-ban 8,2, ill. 8%-ponttal), a munkanélküliségi ráta, ami ekkor 17,3%-ot tett ki, 6,1%-ponttal volt magasabb az országosnál (2000-ben, ill. 2008-ban 5,2, ill. 6,9%-ponttal). A 2010. évi régiós adatok szerint a térségben – melynek jellegadó része Borsod-AbaújZemplén megye – foglalkoztatottak legnagyobb, közel azonos részarányát a középfokú szakképesítéssel és/vagy gimnáziumi érettségivel (35,1%), valamint

a szakiskolai

végzettséggel rendelkezők (33,1%) alkották. Őket a diplomások rétege (21,4%) követte, s a legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkezők részvétele alig haladta meg a 10%-ot. Az utóbbi, gazdasági válsággal is terhelt tíz év folyamán a legalacsonyabb iskolai végzettséggel dolgozók száma csaknem a 2000. évi felére csökkent a régióban, a szakmunkás réteg létszámának apadása ennél jóval mérsékeltebb volt, 15%-kal volt alacsonyabb 2010ben, mint 2000-ben. A különféle középiskolai végzettséggel rendelkezők foglalkoztatási szintje az évtized végén ugyanott volt, mint az elején, a főiskolai vagy egyetemi diplomával rendelkezőké viszont 36%-kal emelkedett. Az elmúlt tíz évben a munkanélküliek száma minden iskolai végzettségi csoportban emelkedett, a legnagyobb növekedés a diplomások körében figyelhető meg, legkevésbé viszont a szakiskolai végzettséggel munkát keresők száma nőtt a KSH adata szerint. A foglalkoztatás és a munkanélküliség alakulását a 15 - 74 éves lakosság főbb korcsoportjai szerint vizsgálva egyértelmű, hogy az elmúlt évtized változásainak legnagyobb vesztesei a fiatalok (15-24 évesek) A fiatalok foglalkoztatottak közötti részaránya a felére csökkent, a középkorosztályé pedig kissé (6%-ponttal) emelkedett. Így a KSH munkaerő-felmérései alapján a 15-24 évesek körében a régióban a foglalkoztatási arány a korábbi 28,8%-ról 16%ra süllyedt, a 25-64 éveseké 1,3%-ponttal 56,5%-ra emelkedett, a 65-74 éveseké gyakorlatilag változatlan, 2,2%. Országosan hasonló tendenciák érvényesülése figyelhető meg. Az elsődleges munkaerő-piaci kereslet tartósan alacsony szintje, illetve a nagyarányú munkanélküliség már több évtizede indokolja (az egyéb foglalkoztatáspolitikai eszközök mellett) a különféle közfoglalkoztatási formák széleskörű alkalmazását a térségben. A 2010ben a régióban foglalkoztatottak mintegy 10%-a, Borsod-Abaúj Zemplén megyében több mint 1649 / 2012 / NAKVI


12.


11%-a a másodlagos munkaerőpiacon kapott munkát. Ez a szerepvállalás 2011-ben – a részmunkaidős

közfoglalkoztatás

bevezetésével,

valamint

az

országos

és

helyi

közfoglalkoztatási programok szervezésével – várhatóan tovább növekszik, miután a néhány hónapon át foglalkoztatottak száma ebben a szektorban szeptember végéig már közel 38 ezer főt tett ki a megyében (56 ezret a régióban), miközben 2010. év egészében 30 ezren voltak részesei a különféle közfoglalkoztatási programoknak. A foglalkoztatás 2010. évi ágazati összetételének áttekintésére a KSH évközi adatgyűjtéséből származó közlése alapján van lehetőség, amely azonban a 4 főnél többet foglalkoztató vállalkozásoknál, létszámhatártól függetlenül a költségvetési szerveknél, valamint a kijelölt nonprofit szervezeteknél alkalmazásban állók adatait tartalmazza. A keresetek relatív színvonala továbbra is lényegesen alacsonyabb, mint országosan. A teljes munkaidőben foglalkoztatottak havi bruttó átlagkeresete 2010-ben a megyében 163 ezer forint volt, 1,1%-kal több az előző évinél. A havi bruttó átlagkereset a megyében 39 ezer forinttal maradt el az országostól. A havi bruttó átlagkeresetek a versenyszférában 4,8%-kal emelkedtek, a költségvetési szerveknél 3,5%-kal csökkentek. A regisztrált álláskeresők száma, összetételét tekintve: Borsod Abaúj-Zemplén megyében 2000. és 2010. között regisztrált álláskeresők számának alakulásáról hasonló változások olvashatók le, mint azt az előzőekben láttuk. A decemberi adatokat egybevetve az évtized első évét követően lezajlott gyors csökkenést egy folyamatos növekedés váltotta fel, amely a gazdasági válság mélypontján, 2009-ben megugrott, ekkor a december végén nyilvántartott álláskeresők száma csaknem tíz ezer fővel (15,7%-kal) múlta felül az egy évvel korábbit. A 2009-től fokozatosan kibővített másodlagos munkaerő - piaci foglalkoztatás, valamint az év harmadik negyedévétől megyénkben is meginduló gazdasági növekedés az elsődleges munkaerőpiacon is kapacitásnövelést tett lehetővé. Ezeknek a változásoknak a hatására az álláskeresők 2010. decemberi megyei létszáma már egy közel 5%-os (3,3 ezer fős) csökkenést mutatott. Országosan a 2008-2009. decembere között végbement növekedés jóval nagyobb mértékű (26,6%) volt, ami 2010. év végéig kevésbé csökkent (2,2%), mint a megyében. Az álláskeresők összetételében korábban tapasztalt lassú ütemű módosulásokkal szemben a gazdasági válság indukálta létszámleépítések gyors változásokat idéztek elő, de alapvető jellegzetességein nem változtattak. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyei munkaügyi kirendeltségek által nyilvántartott álláskeresők legnagyobb csoportját a segédmunkára jelentkezők alkotják (36,3%), a betanított munkásokkal (15,1%) együtt az álláskeresők több mint felét teszik ki. A szakképző iskolában szerzett középfokú szakmai ismeretekkel rendelkezők a következő nagy csoport, arányuk 1649 / 2012 / NAKVI


13.


35,5%-os a fizikai munkát keresők részaránya, így az összlétszám csaknem 87%-át adta. A szellemi jellegű munkakörökre jelentkezők részesedése 13% volt a megyében 2010 végén. Ez az állománycsoporti összetétel már alig különbözik a korábbiaktól, s megtartotta országostól való eltérésének jellemzőit is, ami a betanított munkások és a szellemi munkakört keresők alacsonyabb, a segédmunkások magasabb részarányában mutatkozik meg. Az álláskeresők felét a 25-44 éves korosztályok (fele-fele megoszlásban a 25-34 és a 35-44 évesek) alkotják. A 25 évesnél fiatalabbak részaránya 16,8% volt az elmúlt év végén, a 45 évesnél idősebbeké 32,4%. 2010. év végén az álláskeresők közel fele (47,9%) legfeljebb általános iskolát végzett - köztük 10% 8 osztálynál kevesebbet -, országosan ennek a rétegnek az aránya nem éri el a 41%-ot sem, azzal együtt, hogy a legfeljebb 8 osztályt végzettek részaránya országosan nagyobb ütemben csökkent, mint megyénkben. A 2008. decemberi állapothoz képest a nők, a szellemi munkából kikerültek, az idősebb korosztályokhoz tartozók és a középiskolai vagy felsőfokú szakképzettséggel rendelkezők száma az átlagosnál jóval nagyobb mértékben emelkedett a nyilvántartott álláskeresők között, mint egyéb rétegeké. Eltekintve attól, hogy országosan a férfi és női álláskeresők száma közel azonos mértékben nőtt, egyéb vonatkozásokban hasonló irányban változott az álláskeresők összetétele az áttekintett időszakban. A munkanélkülivé válást megelőzően munkában eltöltött, illetve járulékfizetéses időszak alapján megállapított álláskeresői járadékban 2010. év végén Borsod-Abaúj-Zemplén megyében közel 8 ezer fő, az összlétszám 11,6%-a részesült. Az ennek kimerítését követően (vagy a 200-365 nap közötti járulékfizetési időszak alapján) megállapított álláskeresők segélyét közel ennyien kapták (11,1 %). A döntő többség, több mint 30 ezer fő (44,2%) a helyi önkormányzatok által az aktív korú munkanélküliek segélyezésére vonatkozó szabályok alapján megállapított bérpótló juttatásban (BPJ) részesült. Az álláskeresők harmada (33,3%) e két ellátás egyikében sem részesült, ún. ellátatlan volt. Az országos arányszámok – ahogy korábban is - a járadékosok és a bérpótló juttatásban részesülők esetében tértek el leginkább. Míg az előző ellátásban részesülő csoport összlétszámon belüli súlya nagyabb (19,3%), az utóbbi csoporté kisebb (30,7%) volt a megyeinél. A vizsgált két időpontot egybevetve, mind a megyében, mind országosan az álláskeresők segélyében részesülők létszáma emelkedett a leginkább (69, ill. 62,5%-kal), míg az álláskeresők járadékára jogosultak száma már „csak” 34%-kal volt több országosan, mint két évvel azelőtt, a megyében pedig már csökkenni kezdett. Az önkormányzatok által segélyezetteké országosan még nagy növekedést mutatott (19,5%), megyénkben, ahol 1649 / 2012 / NAKVI


14.


arányuk korábban is, ebben az időszakban is jóval nagyobb volt annál, már nem nőtt. A pénzbeli ellátásban nem részesülők száma Borsodban mintegy 17%-os, országosan 30,5%-os növekedést mutatott. A megyei munkaerőpiac súlyosan kedvezőtlen helyzeténél fogva a munkanélküliség időtartama sok éve már lényegesen hosszabb, mint országosan. A tartósan, azaz legalább egy éve folyamatosan nyilvántartott álláskeresők részaránya a válság éveit megelőzően 40%, 2008. decemberében 43,3% volt a borsodi kirendeltségekkel kapcsolatban álló álláskeresők körében, ami az ezt követő időszakban kiszélesített közösségi célú foglalkoztatás hatására fokozatosan, 2010. végére 36%-ra süllyedt. Ez az arány 2008 végén 30,6%, két évvel később 28,9% volt országosan. A tartósan munkanélküliek között a megyében 17,3%, országosan 11,9% volt azok aránya, akik már legalább 2 éve nem jutottak még csak időlegesen sem munkához. A KSH által becsült megyei és országos munkanélküliségi ráta közötti különbség, továbbá a munkanélküliségi és foglalkoztatási arányszámok megyék közötti különbségei jól mutatták Borsod-Abaúj-Zemplén megye súlyos terheket hordozó munkaerő-piaci helyzetét. A KSH által alkalmazott mérés azonban nem teszi lehetővé a megyeinél kisebb területi egységek - így a tervezési statisztikai kistérségek, illetve megyénk esetében ezek területi határaitól számos esetben eltérő területi lehatárolású munkaügyi körzetek – szintjén a munkanélküliség arányának becslését. Ezt a hiányt pótolja az NFSZ (illetve elődei) által alkalmazott módszer, amely a regisztrált álláskeresők havi zárónapi létszámát viszonyítja a KSH által minden év január elsejére kimutatott megyei (országos) munkaerő-mérlegében szereplő gazdaságilag aktív népesség számához. Ezzel a módszerrel 1991. óta számolja havonta az NFSZ a megyei, illetve körzeti mutatókat. Megyén belül azonban nagyobb különbségek rögzültek a jobb és a legrosszabb munkaerőpiaci helyzetű körzetek között. A legnagyobb arányú munkanélküliséggel küzdő gönci munkaügyi

körzet

településein

átlagosan

több

mint

négyszer

akkora

arányú

munkanélküliség állandósult, mint az egyik legalacsonyabb munkanélküliségi aránnyal rendelkező tiszaújvárosi körzetben. A Tiszaújvárosi körzet mellett Mezőkövesd és a megyeközpont, Miskolc körzetének munkaerőpiacán

mérhető

még

a

megyei

átlagnál,

illetve

20%-nál

alacsonyabb

munkanélküliségi arány, a megye többi területén annál magasabb. Két körzet (Encs, Sátoraljaújhely) kivételével a 2008. és 2009. decemberében mért munkanélküliségi arány nőtt, a rákövetkező évi index viszont már a körzetek többségében csökkenést mutatott. Ezzel együtt a munkanélküliség szintje kirívóan magas az encsi-gönci körzetekben, ahol az országos 1649 / 2012 / NAKVI


15.


négy, illetve ötszörösére tehető, de további 5 körzetben is két és fél – háromszoros arány jellemző. A regisztrált álláskeresők 53%-a a Sajó-menti ipari körzetek – Kazincbarcika, Miskolc, Ózd, Tiszaújváros – térségében él. Ezekben a körzetekben 10% fölötti ütemben - Miskolc körzetében 20%-kal – emelkedett a nyilvántartott álláskeresők száma 2008. és 2010. év vége között, de további négy (Mezőkövesd, Szerencs, Edelény, Gönc) körzetben is 12-20%-os növekedés zajlott le. A többi körzetben nem volt jelentősebb emelkedés, Sátoraljaújhely térségében pedig már egy 15%-os létszámcsökkenés is megfigyelhető. Mint a fenti grafikonon megfigyelhető különbségek, s a munkanélküliségi arányok változása kapcsán tapasztaltak is azt mutatják, hogy a gazdasági válság munkaerő-piaci következményei csaknem valamennyi körzetben jelentősen növelték a munkanélküliség terheit, s mélyítették a korábban kialakult területi különbségeket. A MUNKANÉLKÜLISÉG MÉRSÉKLÉSÉT, A FOGLALKOZTATÁS NÖVELÉSÉT SZOLGÁLÓ ESZKÖZÖK A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal Munkaügyi Központja (a továbbiakban: munkaügyi központ) és -a megye egészét lefedő- kirendeltségi hálózata munkaerő-közvetítési alaptevékenységének ellátásán túl működtet olyan foglalkoztatáspolitikai eszközöket, melyek a munkaerő-piaci hátrányok mérséklését célozzák. Ezek konkrét alkalmazását a térség aktuális

munkaerő-piaci

helyzetéből

fakadó

igények,

illetve

az

országos

foglalkoztatáspolitikai irányelvek alapján kialakított szabályozási és finanszírozási mozgástér szabja meg. A munkaügyi szervezet a munkahelyüket elveszített (ennek veszélyével fenyegetett) munkavállalókat munkaerő-piaci esélyeiket javító, foglalkoztatást eredményező támogatási programokkal, szolgáltatások széleskörű alkalmazásával segíti, másrészt a munkaadók

számára

nyújt

olyan

támogatásokat

illetve

szolgáltatásokat,

melyek

alkalmazottaik számának megőrzését vagy annak bővítését indukálja. A 2011. évi támogatási prioritások élén a tartósan munkanélküli, s ennélfogva a települési önkormányzatok által bérpótló juttatásában (BPJ, 2011. szeptemberétől ún. foglalkoztatást helyettesítő támogatásban, FHT) részesített álláskeresők foglalkoztatásának legalább átmeneti idejű biztosítása állt, melyre a közfoglalkoztatás új rendszerű alkalmazása ad lehetőséget. A Társadalmi Megújulás Operatív Program (TÁMOP) munkaügyi szervezet által megvalósított 1.1 kiemelt projektje részint ugyanennek a célcsoportnak a szakmai képzését, foglalkoztatását szolgálják, részint azokat az álláskeresőket támogatják, akik koruk (25 év alatti, 50 év feletti), alacsony iskolai végzettségük, szakmai ismereteik hiánya, a munkától való átmeneti 1649 / 2012 / NAKVI


16.


távollétük (gyermeknevelés, beteg hozzátartozó ápolása), megváltozott munkaképességük vagy egyéb ok (nők, romák) miatt szenvednek hátrányt a munkaerőpiacon. A munkaadók foglalkoztatási kapacitásának növeléséhez nyújtott segítség részint az álláskeresők foglalkoztatásához biztosított bér-, illetve bérköltség támogatásokon keresztül, részint a munkahelyek megőrzését, a munkahelybővítő beruházások támogatását, valamint az alkalmazásban állók átképzését segítő támogatásokon keresztül valósul meg. Közfoglalkozatás A másodlagos munkaerőpiacon korábban alkalmazott közösségi célú foglalkoztatási formákat (közcélú munka, közhasznú munka, országos közmunka programok) 2011. évtől a Nemzeti Közfoglalkoztatási Program keretében alkalmazott közfoglalkoztatási formák váltották fel: a rövid idejű és a hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás, az országos közfoglalkoztatási programok, az értékteremtő, illetve kiemelt, valamint országos és kistérségi Startmunka mintaprogramok. Ezek megvalósítói elsősorban a települési önkormányzatok, de egyes formáiban szerep jut a civil illetve a vállalkozási szféra résztvevőinek is a FHT-ra jogosultak foglalkoztatásában. 2011. augusztus végéig a rövid- és hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás pályázati úton került odaítélésre, szeptembertől a támogatások kérelem alapján nyújthatók, a többi forma kínálta támogatás az NGM, illetve a BM által működtetett pályázatok révén nyerhető el. A rövid idejű közfoglalkoztatás esetén az FHT-ra jogosult álláskeresők napi 4 órás munkaidőben (munkaidőkeretben), 1-4 hónap időtartamban, a hosszabb időtartamú közfoglalkoztatás keretében 2-12 hónap időtartamra szóló, napi 6-8 órás munkaidőben, határozott idejű közfoglalkoztatási jogviszonyban foglalkoztathatók. A többi, általában egy-egy jól lehatárolt, országos vagy helyi közfeladat megvalósítására megtervezett közfoglalkoztatás keretében 212 hónapos, napi 6-8 órás foglalkoztatás tervezhető 70-100%-os állami támogatással. 2011. január–december folyamán több mint 41,6 ezren jutottak munkához a megyében a közfoglalkoztatás révén, közel 70%-kal többen, mint 2010-ben. A közfoglalkoztatottak 60%át rövid idejű közfoglalkoztatás keretében alkalmazták a települések, további 23% az ún. hosszabb időtartamú programok, 17%-uk pedig az országos, illetve kistérségi értékteremtő vagy mintaprogramok keretében kapott munkát. A továbbiakra néhány példa: Az ún. értékteremtő közfoglalkoztatási programokra kiírt pályázatokon a megye leghátrányosabb helyzetű települései közül 66 pályázott sikerrel. Így mintegy 800 fő 2-9 hónapon át napi 6 órás foglalkoztatásával olyan feladatokat lehetett elvégezni, melyekre 1649 / 2012 / NAKVI


17.


források hiányában nem kerülhetett sor (pl. járdaépítés, közintézmények felújítása, erdőtelepítés, mezőgazdasági tevékenység); A Kistérségi Startmunka mintaprogramok 2011. október-december között megvalósuló programok az Encsi, a Mezőcsáti, valamint az Ózdi kistérségben. Összesen 60 település, 135 projektje (téli település-karbantartási feladatok, mezőgazdasági és közutak, vízelvezők rendbe tétele, mezőgazdasági tevékenység, illegális szemétlerakók felszámolása, kazánprogram stb.) keretében közel 2 000 fő foglalkoztatása valósul meg; Az országosan 1000 fős, elsődlegesen roma munkavállalók foglalkoztatását biztosító vízitársulati irányítású program, három vízgazdálkodási társulat közreműködésével összesen 41 fő roma származású bérpótló juttatásra jogosult álláskereső létesíthetett munkaviszonyt a gönci, mezőcsáti, sárospataki, sátoraljaújhelyi térségben 2011. szeptember 1-je és november 30-a közötti időszakban; A kulturális örökségi értékek gondozási, helyreállítási és állagmegóvási programja kertében négy település (Szendrő, Martonyi, Kurityán, Regéc) kapott esélyt megyénkből, hogy a településen lévő vár, illetve kolostor állagmegóvási munkáit végezhesse e programban. Ezáltal összesen 40 fő 1-3 hónapos foglalkoztatására biztosított lehetőséget; A határnyiladék tisztításával kapcsolatos program keretében 2011. szeptember 15-étől a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság irányításával 66 fő egy hónapos foglalkoztatása valósult meg. A Szociális Földprogramhoz kapcsolódó közfoglalkoztatás támogatása keretében összesen 36 sikeres pályázat biztosított 328 részére munkát, 2011. október közepétől december végéig. TÁMOP programok A halmozottan hátrányos helyzetű munkavállalók munkaerő-piaci esélyeinek javítása terén egyre nagyobb szerepet töltenek be a hazai társfinanszírozású, de alapvetően uniós források terhére kialakított programok, melyek egy vagy több, jól körülhatárolt álláskeresői réteg munkaerő-piaci helyzetének javítását szolgálják több, egymásra épülő, az egyedi igényekhez, szükségletekhez is lehetőség szerint igazodó támogatási eszköz alkalmazásával. Ezek főbb jellemzőit az alábbiak: TÁMOP 1.1.1 (2008-2013) Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése A projekt keretében a rehabilitációs járadékban részesülő, részleges munkaképességcsökkenést elszenvedett, megváltozott munkaképességű személyek számára szolgáltatások, támogatások biztosíthatók, amelyek segítik a célcsoport elhelyezkedését. A 2008. március 1649 / 2012 / NAKVI


18.


2013. február között megvalósuló programba a rehabilitációs járadékra jogosultak, valamint a megváltozott munkaképességű álláskeresők vonhatók be, célja e célcsoportokba tartozók tartós foglalkoztathatóságának kialakítása, javítása. A 2011. végéig összesített adatok szerint Borsod-Abaúj-Zemplén megyében összesen 1227 fő kötött együttműködési megállapodást a munkaügyi szervezettel a programban való részvételről. Közülük képzési támogatásban 369 fő, támogatott foglalkoztatásban 747 fő részesült. A programot 2011. december 31-ig 410 fő fejezte be sikeresen és közülük a 180. napi nyomon követési adatok szerint támogatás nélkül 138 fő dolgozott. TÁMOP

1.1.2

(2008-2011)

Decentralizált

programok

a

hátrányos

helyzetűek

foglalkoztatásáért A 2008. január 1-től 2011. április 30-ig tartó TÁMOP 1.1.2 programba bevonható célcsoportokba tartozók az alacsony iskolai végzettségűek, a pályakezdők, az 50 éven felüliek, a gyermekgondozást, hozzátartozó ápolását követően újrakezdők, a családon belüli többszörös munkanélküliséggel küzdők, illetve a 2008. szeptember 1. után állásukat vesztők voltak. Borsod-Abaúj-Zemplén megyei munkaügyi kirendeltségek összesen 5974 álláskeresőt vontak be ebbe a programba, akik közül 4161 fő vett részt képzésben, 3703 fő pedig támogatott foglalkoztatásban. TÁMOP

1.1.2

(2011-2013)

Decentralizált

programok

a

hátrányos

helyzetűek

foglalkoztatásáért (Decentralizált programok a konvergencia régiókban) A TÁMOP 1.1.2 projekt szellemiségét és céljait 2011. május 1-i indulással az Új Széchényi Terv keretében viszi tovább ez a program. Az új program célcsoportjai: alacsony iskolai végzettségűek, elavult szakképesítésűek, pályakezdők, 50 éven felüliek, gyermekgondozást, hozzátartozó ápolását követően újrakezdők, BPJ/FHT-ben részesülők, valamint a tartós munkanélküliséggel veszélyeztetettek. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2011 végéig 3056 álláskereső vállalta a programban való részvételt. A részükre szervezett képzések közül 71 tanfolyam munkája kezdődött meg, 1082 fő részvételével. Támogatással 1979 főt sikerült elhelyezni a megyében. TÁMOP 1.1.3 (2009-2011) – „Út a munka világába” (A rendszeres szociális segélyezettek munkaerő-piaci integrációja) A program egyetlen célcsoportját a rendszeres szociális segélyezettek (RÁT, utóbb bérpótló juttatásra jogosultak, BPJ) alkották. A 2009. novembertől 2011. október végéig tartó komplex program célja az volt, hogy a RÁT-ra/BPJ-re jogosultak képzettségi szintjének emelésével, alkalmazkodóképességének javításával növelje tartós foglalkoztatásuk – végső soron az 1649 / 2012 / NAKVI


19.


elsődleges munkaerőpiacra való integrálódásuk – esélyét. Ezért kiemelt figyelem irányult arra is, hogy a bevont ügyfelek mindegyike részesüljön legalább egy – szükség szerint akár több – munkaerő - piaci szolgáltatásban (pl. mentori segítségnyújtás, álláskeresési technikák elsajátítása), továbbá legalább egy támogatási programelem részese legyen. A program megvalósítói, a munkaügyi kirendeltségek képzési támogatás (ehhez kapcsolódóan adható keresetpótló juttatás), illetve az ún. bérjellegű támogatások (bérköltség-támogatás, majd 2011. januártól bértámogatás) nyújtásával segítették a program résztvevőinek a nyílt munkaerő-piacra történő beilleszkedését. A megyei kirendeltségek 2011. december végéig 1481 főt vontak be a programba, közülük 548 fő vállalt munkaerő - piaci képzést, s átfedéssel 1154 fő esetében került sor bérjellegű támogatás (bérköltség-, illetve bértámogatás) megállapítására. (A bérpótló juttatásban részesülőket 2011 májusától a TÁMOP 1.1.2 (20112013) projekt új szakaszában, mint a projekt 5. célcsoportját lehetett/lehet programba vonni és támogatni.) A hazai pénzeszközökre alapozott, az 1991. évi IV. törvény a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról, illetve ennek végrehajtásáról szóló 6/1996. MÜM rendeletben (a foglalkoztatáshoz nyújtható támogatásokról, valamint a munkaerő-piaci alapból foglalkoztatási válsághelyzetek kezelésére nyújtható támogatásokról) megalkotott szabályok alapján további támogatások nyújtására van lehetőség, melyek közül a legnagyobb létszámot érintő támogatási eszközöket emeltük ki az alábbiak szerint. Foglalkoztatás bővítését szolgáló bérjellegű támogatások Az eszköz révén a nyílt vagy elsődleges munkaerőpiac munkáltató számára nyújtható vissza nem térítendő támogatás hátrányos helyzetű álláskereső munkaviszony keretében történő foglalkoztatásához a munkabér és járulékainak legfeljebb 50-100%-ának megfelelő összegben, legfeljebb egy év időtartamra. 2011. január 1-jétől a bérjellegű támogatások köre szűkült az előző évhez képest, megszűnt a válság következtében munkahelyüket elvesztő személyek foglalkoztatásának elősegítését célzó támogatás, illetve a rendelkezésre állási támogatásra jogosult személy foglalkoztatásának támogatása. 2011 évben bérjellegű támogatás: a foglalkoztatás bővítését szolgáló támogatás, a szakképzettséggel rendelkező, pályakezdő álláskeresők munkatapasztalat-szerzésének támogatása, TÁMOP 1.1 programok keretében nyújtható támogatások. Ez évben új eszközként a rendelkezésre állási támogatásra jogosult személy foglalkoztatásának támogatása helyébe a TÁMOP 1.1.3 programon belül a bérpótló juttatásra jogosult személyek bértámogatása lépett. Ezeknek az eszközöknek a felhasználásával B.-A.-Z megyében 2011. január – december folyamán közel 4,5 ezer 1649 / 2012 / NAKVI


20.


hátrányos helyzetű (tartósan munkanélküliek, pályakezdők, alacsony iskolai végzettségűek, gyesről, gyedről visszatérők stb.) álláskereső kapott munkát a normál munkaerőpiacon. Munkaerő-piaci képzések támogatása A sikeres elhelyezkedés egyik legfontosabb elősegítője a szakismeret, amelyet a legközvetlenebbül a képzési eszközrendszer biztosít. A helyi és országos munkaerő-igények, illetve munkaerő-kínálat sokoldalú vizsgálatával kialakított képzési szakirányokban indított képzéseken azok az álláskeresők vehetnek részt, akik elhelyezése e nélkül nem biztosítható, s megfelelnek az adott szakirány szerinti képzési követelményeknek. Ezeket a képzéseket 2011-ben részint a TÁMOP 1.1 programokon belül, részint Munkaerőpiaci Alap (a továbbiakban: MPA) forrásaiból indította a munkaügyi szervezet. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében a december 30-ig az MPA terhére 68 képzési tanfolyamot indított el a munkaügyi központ, ezeken mintegy 870 álláskereső kezdett új szakmát tanulni, közülük 52 fő a pályakezdő, 118 fő alacsony iskolai végzettségű, 50 fő pedig megváltozott munkaképességű regisztrált álláskereső volt. Az Országos Közfoglalkoztatási Program keretében további 6 tanfolyamon, 136 fő kezdett tanulni. Álláskeresők vállalkozóvá válását elősegítő támogatások A pályázat alapján elérhető támogatásra azok a legalább 3 hónapja nyilvántartott álláskeresők (vagy rehabilitációs járadékosok) pályázhatnak, akik önmaguk foglalkoztatását egyéni, vagy társas vállalkozás létrehozásával (meglévőhöz való csatlakozással) kívánják megoldani, s rendelkeznek az ezt megalapozó üzleti tervvel, s a szükséges önrésszel. Támogatásként 500 ezer – 2 millió Ft összegű vissza nem térítendő tőkejuttatást és/vagy 6 hónapon át a minimálbérnek megfelelő összegű vállalkozóvá válási támogatást kaphatnak. A pályázat lezárásáig (2011. november 2.) benyújtott sikeres munkák révén, 274 álláskereső jutott támogatáshoz a megyében. Közülük 95 fő tőkejuttatásban is részesült. Munkahelyteremtő beruházások támogatása A Nemzetgazdasági Minisztérium által kiírt országos pályázat iránt 2011-ben nagy volt az érdeklődés. A hazai forrásból működtetett eszköz (MPA foglalkoztatási alaprész központi kerete) a kkv-szektor munkahelyteremtő törekvéseinek támogatását szolgálta, egy-egy új munkahely kialakítását maximum 2,2 millió Ft összegű vissza nem térítendő támogatás nyújtásával. Ezen a pályázaton B-A-Z megyéből 124, korábban soha nem tapasztalt számú pályázó vett részt, pályázatuk együttesen 2,7 milliárd Ft étékű beruházási tervet tartalmazott, melyek támogatási igénye 1,8 milliárd Ft-ot tett ki, megvalósításukkal több, mint ezer új 1649 / 2012 / NAKVI


21.


munkahely kialakítását ígérték, és további közel 1,2 ezer meglévő megtartására vállaltak volna garanciát a pályázó cégek. A hiánypótlást, illetve a pályázatok döntés-előkészítését követően május végén a nemzetgazdasági

miniszter

75

pályázat

esetében

hozott

pozitív

döntést,

és

megvalósításukhoz 844,7 M Ft forrást biztosított. E támogatás révén 1318,3 M Ft összegű fejlesztés valósul meg a megyében, amely 522 új munkahely létrehozását eredményezi, s további ezer állás biztonságát erősíti. A döntést követően több pályázó jelezte, hogy nem kíván élni az elnyert kedvezménnyel, így szeptember végéig 67 pályázóval kötött szerződést a munkaügyi központ. A beruházók ágazati besorolását tekintve, a feldolgozóipar területén tevékenykedik a legtöbb támogatott munkáltató, ezen kívül nagy arányt képvisel a kereskedelem, gépjárműjavítás, az építőipar, de a vendéglátás területéről is számos nyertes pályázat került ki.

Az

álláskeresők

elhelyezkedésnek

elősegítése

munkaerő-közvetítéssel,

egyéb

szolgáltatásokkal A munkaügyi kirendeltségek az álláskeresők munkaközvetítése mellett kiemelt fontossággal kezelik önálló álláskeresésük segítését. A kirendeltségeken jelentkező ügyfelek tájékoztatást kapnak az ott elérhető humánszolgáltatásokról, melyek egy része tájékoztatás, tanácsadás (pl. Foglalkoztatási Információs Tanácsadás (FIT), álláskereső klub, önéletrajzíró műhely, jogiés pénzügyi tanácsadás, re-integrációs tanácsadás, álláskeresési tanácsadás, pályaésmunkatanácsadás,

motivációs

csoportfoglalkozás,

pszichológiai-

és

rehabilitációs

tájékoztatás), más részük pedig az ügyfelek öninformálódásának elősegítése (öninformációs tér, M-pontok, faliújságok, hirdető táblák, TV és újsághirdetések). Az ún. humánszolgáltatások egyéni vagy csoportos tájékoztatás, illetve közvetítői beszélgetések, tréningek lehetnek, melynek során, a területen jártas, szakképzett tanácsadók segítik az álláskereső ügyfelek számára kiválasztani azokat az eszközöket, kialakítani azokat a célokat, melyek hatékonyan segíthetik elő az új munkahely megtalálását. 2011. folyamán a megyei

kirendeltségek

36

ezer

álláskeresőt

részesítettek

egyéni

vagy csoportos

humánszolgáltatásban, az egy főre jutó szolgáltatási esetek száma 1,9 volt. Az időszak folyamán megvalósult 67,4 ezer szolgáltatási események leggyakoribb elemei a képzési, álláskeresési információk átadása, közvetítői beszélgetések voltak, de 4-5 ezer eset kötődik a munkatanácsadás, a mentori szolgáltatás, a FIT szolgáltatásainak igénybe vételéhez is. Közel másfél ezren vettek részt 5 napos álláskeresési technikák tréningen, s meghaladta az ezret a

1649 / 2012 / NAKVI


22.


pálya-, a rehabilitációs tanácsadásokon és a fejlesztő csoportos foglalkozásokon résztvevők száma is. 1.3. Szociális ellátás A szociális ellátások rendszeréről az 1993. évi III. törvény25 (a továbbiakban: Szt.) rendelkezik, mely nevesíti a különféle pénzbeli, természetbeni és személyes gondoskodást nyújtó ellátásokat. Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2000. és 2009. között rendszeres szociális segélyben részesültek száma folyamatos emelkedést mutat: 2009-ben majd négyszer annyian részesültek ebben az ellátási formában, mint 2000-ben (az emelkedés 280%-os, míg 2000-ben 11.399-en, addig 2009-ben már 43.344-en vették igénybe az rszs26-t, majd ake27-t.) Az ellátás egy főre jutó havi átlagos összege 2000-ben 11.466,- Ft, 2009-ben már 29.568,- Ft volt. Az ezer lakosra eső ellátottak aránya 2009-ben a rendszeres szociális segély tekintetében a legmagasabb a Bodrogközi kistérségben (41,5 fő/1000 lakos), míg a legalacsonyabb a Mezőcsáti és Tiszaújvárosi kistérségben volt (9 fő/1000 lakos). Rendelkezésre állási támogatás tekintetében a legrosszabb helyzetben az Abaúj- Hegyközi kistérség áll (85fő/1000 lakos), míg a legkedvezőbb a Mezőkövesdi- és Tiszaújvárosi kistérség helyzete (középértéken 21fő/1000 lakos) Időskorúak járadékában részesültek száma évről évre tartós csökkenést mutat: 2000-ben még 708 személy, 2009-ben már csak 441 személy vette igénybe a járadékot, vagyis szűk egy évtizeden belül 38 %-kal kevesebben. Az ellátás egy főre jutó havi átlagos összege 2000-ben 14.723,- Ft volt, 2009-ben már 26.812,- Ft. Rendszeres

gyermekvédelmi

kedvezményről

a

2006.-2009.

közötti

időtartamban

rendelkezünk adatokkal. A hivatkozott időszakban 18,5%-os emelkedést tapasztalhatunk az ellátást igénybe vevők számában, 2006-ban 64.873, 2009-ben már 76.918 személy igényelt és kapott kedvezményt. Kiegészítő gyermekvédelmi támogatásban részesülők száma viszont csökkent 2006. és 2009. között: 213 fő (2006.) és 178 fő (2009.), a csökkenés mértéke 16,5%os. Kétszeresére emelkedett az ápolási díjat igénybe vevők száma: 2.024 fő (2000.) 4.172 fő (2009.), a növekedés 106%-os. Az ellátás egy főre jutó havi átlagos összege 2000-ben 12.731,- Ft volt, 2009-ben már 28.221,- Ft. A megyében 2000. és 2009. között lakásfenntartási támogatásban részesültek száma folyamatos emelkedést mutat, 2009-ben több mint háromszor annyian részesültek ebben az ellátási formában, mint 2000-ben (az emelkedés 240%-os, míg 2000-ben 9.268-an, addig 2009-ben már 31.550-en vették igénybe a 1649 / 2012 / NAKVI


23.


támogatást.) Az ellátás egy főre jutó havi átlagos összege 2000-ben 7.011,- Ft, 2009-ben már 59.762,- Ft. Átmeneti segélyben 2000-ben 50.664-en, 2009-ben már 25%-kal kevesebben, 37.802-en részesültek. Az ellátás egy főre jutó havi átlagos összege 2000-ben 5.489,- Ft, 2009-ben 8.306,- Ft. A rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesülők aránya viszont több mint 50%-os csökkenést mutat, míg 2000-ben 20.999 személy, addig 2009-ben már csupán 9.567 fő részesült ellátásban. A támogatás egy főre jutó havi átlagos összege 2000-ben 5.336,- Ft, 2009-ben 7.145,- Ft. Temetési segélyben 2000-ben 6.425-en, 2009-ben 30%-kal kevesebben, 4.478-an részesültek. A segély egy főre jutó havi átlagos összege 2000ben 8.676,- Ft, 2009-ben 17.814,- Ft. A megyében 2000. és 2009. között természetben nyújtott lakásfenntartási támogatásban részesültek száma emelkedést mutat, 2009-ben 30%-kal többen részesültek ebben az ellátási formában, mint 2000-ben (az emelkedés 29,7%-os, míg 2000-ben 11.209-en, addig 2009-ben 14.548-an vették igénybe a támogatást.) Az ellátás egy főre jutó havi átlagos összege 2000ben 21.051,- Ft, 2009-ben már 50.117,- Ft. Átmeneti segélyben 2000-ben 24.019-en, 2009ben már 69%-kal kevesebben, 7.458-an részesültek. Az ellátás egy főre jutó havi átlagos összege 2000-ben 3.907,- Ft, 2009-ben 5.443,- Ft. Rendkívüli gyermekvédelmi támogatásban részesülők aránya több mint 90%-os csökkenést mutat, míg 2000-ben 12.577 személy, addig 2009-ben már csupán 1.247 fő részesült ellátásban. A támogatás egy főre jutó havi átlagos összege 2000-ben 5.747,- Ft, 2009-ben 7.739,- Ft. Közgyógyellátási igazolvánnyal a megyében 2000-ben 39.706 fő, 2009-ben 23%-kal kevesebb, 30.252 személy rendelkezett. Ebből alanyi jogon, az Szt. 50. § (1) bekezdése szerint 2000-ben 16.354-en, 2009-ben 17.680-an részesültek ellátásban, az összes jogosultnak mintegy 58%-a. A súlyos mozgáskorlátozott személyek személygépkocsi szerzési támogatásra való jogosultságot 2000-ben 2.300, 2009-ben 41%-kal kevesebben, 1.358-an szereztek. Súlyos mozgáskorlátozott személyek közlekedési támogatásra való jogosultságát 2000-ben 30.921, 2009-ben 37%-kal kevesebb, 19.539 személy részére állapítottak meg. 2011. július 3. napjával a jogosultság megállapítására és az utalványok kiosztására a Szociális és Gyámhivatal jogosult. Megyénkben

az

állami/nem

állami/egyházi

fenntartók

által

biztosított

szociális

alapszolgáltatások száma közel 900, melyből a legtöbb Szt.-ben meghatározott szolgáltatási formát az Edelényi, Miskolci, Sárospataki kistérség biztosítja. A szolgáltatások számát tekintve a legjobb helyzetben – a miskolci kistérség után - az Edelényi kistérség van, tekintve, hogy az ott élőknek mintegy 90 alapszolgáltatás biztosított. 1649 / 2012 / NAKVI


24.


A legnagyobb számban valamennyi térség tekintetében az Szt. szerint

kötelező

alapszolgáltatások jelennek meg, így étkeztetés, házi segítségnyújtás, a nappali ellátások vonatkozásában az idősek nappali ellátása, valamint a térség településszerkezetéből adódóan a falu és tanyagondnoki szolgáltatások, mely szolgáltatás tekintetében a lefedettség 100%-os. Az alapszolgáltatásokban részesülők száma jelentősen növekedett az elmúlt időszakban, a megjelenő igényekre reagálva biztosított szolgáltatások köre bővült, így a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás, támogató szolgáltatás, különböző közösségi ellátások, stb. vonatkozásában az igénybe vevők száma megnőtt. Kiemelkedő növekedést mutatott a házi segítségnyújtást, valamint a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást igénybe vevők száma. A házi segítségnyújtást igénybe vevők emelkedése azt mutatja, hogy a rászorulók számának aránya a térségben nőtt. Ugyanakkor megfigyelhető az is, hogy a jelzőrendszeres házi segítségnyújtást igénybe vevők száma vonatkozásában jelentős megoszlást tapasztalhatunk, tekintve, hogy a rendszer kiépítéséhez komoly infrastrukturális beruházás szükséges. A nappali ellátások közül a fogyatékosok, a hajléktalanok, a szenvedélybetegek és pszichiátriai betegek nappali intézményeit igénybe vevők száma az elmúlt években, országos viszonylatban ugrásszerűen megnőtt. A megyében a nappali ellátást nyújtó intézmények száma (idősek klubja, fogyatékosok nappali intézménye, szenvedélybetegek nappali intézménye, pszichiátriai betegek nappali intézménye) a 2011. év végére megnőtt. Férőhelyszám vonatkozásában valamennyi szolgáltatásnál növekedést tapasztalhatunk, jelentős férőhelyszám bővülés a fogyatékosok nappali ellátásánál jelenik meg. A pszichiátriaiés szenvedélybetegek nappali ellátása, illetve a szenvedélybetegek alacsonyküszöbű ellátása a megyében 7 kistérségben, 16 szolgáltató által biztosított. Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén 23 szociális foglalkoztató rendelkezik hatályos foglalkoztatási

engedéllyel,

ebből

10

fejlesztő-felkészítő,

13

munka-rehabilitációs

foglalkoztatásra jogosítja fel a foglalkoztatót. Intézményi foglalkoztatók száma 16, míg a külső foglalkoztatók száma 7. A szociális foglalkoztatásban részt vevők lehetséges maximális száma a szociális foglalkoztatási engedélyek alapján fejlesztő felkészítő formában 472 fő, míg munkarehabilitációs formában 334 fő. A szociális foglalkoztatással érintett szociális intézmények közül 13 állami és 10 nem állami fenntartású. Egyházi fenntartókhoz a foglalkoztatás nem köthető.

1649 / 2012 / NAKVI


25.


A hajléktalanok nappali ellátása tekintetében ugyancsak viszonylagos stagnálást állapíthatunk meg mind a szolgáltatások számában, mind pedig a férőhelyszámok vonatkozásában, azonban szembetűnő, hogy a vizsgált időszakban a napi átlagos forgalom a befogadóképességet meghaladja, melyre egyrészt lehetőséget ad a jogszabályi környezet, másrészt arra hívja fel a figyelmet, hogy a szolgáltatás számának bővítése elengedhetetlen, figyelemmel a térség gazdasági, szociális helyzetére, valamint az ebből adódóan megnövekedett igényre. A megyében a szakosított ellátások 53 %-át önkormányzatok tartják fenn, valamint jelentős az ellátási szerződés keretében, vagy anélkül működtetett egyházak és civil szervezetek által fenntartott intézmények száma is. Az elmúlt évek tapasztalatai alapján a fenntartók megoszlása a szerint alakul, hogy a szociális szolgáltatások jogszabályi változásai, valamint a kapcsolódó finanszírozás milyen irányban változik. Az adatok alapján megállapítható, hogy az ellátások területi egyenlőtlenséget mutatnak, a Kazincbarcikai, valamint a Tiszaújvárosi térség mindhárom ellátotti kör részére nyújt valamilyen típusú bentlakásos elhelyezést, míg az Encsi térség a fogyatékosok, a Miskolci térség fogyatékos és szenvedélybeteg, valamint a Sárospataki térségben a fogyatékosok és pszichiátriai betegek részére nyújtanak elhelyezést. Megjegyzendő, hogy a pszichiátriai, valamint a szenvedélybetegek ellátása tekintetében az alapszolgáltatások száma igen alacsony a megyében. Pszichiátriai betegek részére a Miskolci, a Kazincbarcikai- és a Sárospataki térség, valamint szenvedélybetegek részére Tiszaújvárosi, Mezőcsáti, és a Mezőkövesdi térség nem biztosít alapszolgáltatást sem. A közösségi ellátások mindkét ellátotti csoport tekintetében a lakókörnyezetben biztosíthatnák az ellátást, azonban arról nincs adat, hogy amennyiben ezen két ellátotti kör vonatkozásában az alapszolgáltatások köre bővülne, a bentlakásos intézmények férőhelyszáma milyen arányú csökkenést mutatna, vagyis hány ellátott helyzetét oldaná meg a napközbeni elhelyezés biztosítása.

1649 / 2012 / NAKVI


26.


1.4. Stratégiai feladatok Erősségek: Kidolgozott és legitim stratégiai (koncepcionális) dokumentumok megléte Sokféle, a felzárkóztatást, illetve a hátránykompenzációt támogató – jelenleg is működő – program Kiemelkedő uniós és magyar pályázati forráslehetőségek Az egyes intézmények aktivitási/innovációs hajlandósága A centralizáció által kínált új lehetőségek szervezettséget és gyors reagáló képességet indukálnak Szakmailag felkészült szakember-gárda Elemzések, háttértanulmányok és hatástanulmányok készítésére alkalmas kutatói szaktudás. Meglévő differenciált intézményrendszer és megyei lefedettség az egyes ágazatokban Széleskörű együttműködés az önkormányzatok, az állami, egyházi és civil szervezetek között A megye főbb ipari centrumai (Miskolc, Tiszaújváros, Kazincbarcika, Ózd) jelentős gazdasági és gazdaságszervezési potenciállal rendelkeznek Korszerű vonalas infrastruktúra a fő- és középszintű közlekedési útvonalakon A megye vezető ipari ágazatainak (gépipar, vegyipar, elektronikai ipar) termelése, foglalkoztatottaik létszáma folyamatosan bővül Kiemelkedő természeti, kulturális adottságok (Tokaj-Hegyalja, Aggteleki karszt, gyógyvizek, végvárak, Bükki Nemzeti Park) Jelentős eredmények a szakképzés és a termelő szervezetek együttműködésében Nagy

létszámú

közép-

és

felsőfokú

szakképesítéssel,

korszerű

szakmai

kompetenciákkal rendelkező munkavállaló Kontroll funkció megléte bizonyos területeken, melyek a hatékony munkát segítik (pl. párfogói felügyelet)

1649 / 2012 / NAKVI


27.


Gyengeségek: A megye gazdasági elmaradottsága, halmozottan hátrányos helyzete A lakosság egészségi állapotát alapvetően meghatározza és befolyásolja a munkanélküliek magas száma, a szegények nagy száma és a cigány lakosság hátrányos helyzetű csoportjainak nagy arányú jelenléte Negatív demográfiai trendek Szétaprózódott település-szerkezet Átfogó és legitimált ágazati stratégiák közötti kapcsolódási pontok hiánya Az egyes programok hatékonyságának, eredményességének mérése nem megoldott Ágazatok közötti együttműködés hiánya Koordinálatlan fejlesztések Önkormányzati forráshiány A megye kistérségeinek egy része periférikus helyzetű, a kistérségi szintű közlekedési kapcsolataik elégtelenek, nincs közvetlen autópálya kapcsolatuk A hátrányos helyzetű területeken a foglalkoztatást csak a másodlagos munkaerőpiac (közfoglalkoztatás)

biztosítja,

számos

településen egyedüli

foglalkoztató

az

önkormányzat A tartós munkanélküliség segélyezésre berendezkedett életvitel, többgenerációs munkanélküliség kialakulásához vezetett a hátrányos helyzetű réteghez tartozók, különösen a romák, és a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élők körében Növekvő az illegális (fekete) munkavégzés – a felgyülemlett tartozásaik miatt egyre többen nem akarnak legálisan munkát vállalni Hiányos pedagógiai-módszertani kultúra az oktatás területén Alulszocializáltság a lakosság körében A szociális és gyermekvédelem területén nagy férőhelyszámú intézmények túlsúlya, kevés a rehabilitációs intézmény, a prevenciós tevékenység hiánya Növekvő létszámú szakképzetlen és/vagy elavult szakképesítéssel rendelkező munkanélküli Növekvő azoknak a szakterületeknek a száma, ahol nincs helyben/a megyében kellő számú, megfelelő végzettséggel, képességekkel rendelkező munkavállaló A „mindenáron integráció”- elvének érvényesülése A közoktatásban tanulók országos átlag alatti tanulmányi teljesítménye

1649 / 2012 / NAKVI


28.


Előítéletes viselkedés a szakemberek körében a hátrányos helyzetű rétegek irányában Közigazgatási szintek közötti szerepzavar és formális kötelezettségek Túlszabályozottság, bürokratikusság A támogató funkció háttérbe szorulása, az ellenőrző előtérbe kerülése Túlterhelt szakembergárda Fejlesztési jellegű pályázatok viszonylag alacsony támogatási intenzitása alacsony színvonalú lakás körülmények Lehetőségek: Uniós és nemzeti elvárás a probléma tompítására/megoldására Egységes szemlélet – egységes cselekvés Megalapozott fejlesztési stratégiák megléte Célzott forrásbevonás, a támogatási rendszer átalakítása Az egyes területek tartalmi megújítása Új rendszer-specifikus szinergiák beépítése Új formák és keretek létrehozása, modellkísérletek bevezetése Civil szféra bevonása és egyházi szervezetek bevonása, közös fellépés, együttműködés növelése A helyi szükségletekhez igazodó, a helyi társadalmat bevonó programok Legjobb gyakorlatok (best practice) megosztása az érintett területeken a média bevonásával is Folyamatos visszacsatolás a stratégia sikeres végrehajtása érdekében A szakembergárda konfliktus-kezelő és olyan szakmai képességének növelése, amely segíti a hátrányos helyzetű társadalmi csoportokkal való hatékonyabb munkát A

stratégia

megvalósításában

résztvevő

szakmai

ágazatok

módszertani

felkészültségének javítása Egységes nyilvántartó rendszer kialakítása és elérhetősége Minőségbiztosítási rendszerek kidolgozása az egyes ágazatoknál Határmenti együttműködések számának növekedése, mely a térség gazdasági fejlesztésének egyik eszköze lehet A szakképző intézmények és a termelő szervezetek közvetlen együttműködési lehetőségeinek növelésével javítható a helyi munkaerő foglalkoztathatósága, a szakképzés és a munkaerőpiac összhangja 1649 / 2012 / NAKVI


29.


A helyi természeti és kulturális adottságok, hagyományok turisztikai vonzerejének növelése hozzájárulhat a leghátrányosabb helyzetű térségekben lévő munkahelyeik számának, a térségek népességmegtartó erejének növekedéséhez A munkaerő-piaci szabályozók alkalmazhatnak preferenciákat a foglalkoztatás növelésére, kiemelten a leghátrányosabb helyzetű térségekben és a kkv szektor fejlesztésére - célzott és jelentős számú munkahely-teremtésre A még oktatási szakaszban lévő nemzedék képzésben tartása, a lemorzsolódás megakadályozása A pályaválasztás, pályaorientáció szerepének növelése, erősítése – az ebben érintett szervezetek hatékonyabb együttműködése Barna mezős, rozsda területek, ipari tájsebek rehabilitációja révén a foglalkoztatás bővítése – koordinált térségi – települési rehabilitációs programok indítása A közlekedési és közmű infrastruktúra- fejlesztések erőteljes, koordinált indítása a hátrányos helyzetű térségekben A

társadalmilag

leszakadt/leszakadó

rétegek

számára

komplex,

a

lakás-,

foglalkoztatási-, egészségügyi és képzési programok indítása a lakhatási feltételek minőségi javítása

Kockázatok: Előítéletek Negatív társadalmi reakciók Forráshiány Növekszik a megye gazdaságának jövedelemtermelő és foglalkoztatási képességében mutatkozó elmaradás A megyén belüli fejlettségi különbségeket nem sikerül mérsékelni „Átmeneti” sikerek Érdekellentétek Inkoherens szakpolitikák, következetlen végrehajtás A jelenlegi jogi szabályozás, mint korlát/mint ellentmondás Nem fenntartható programok a pályázati finanszírozás után A recesszió elhúzódása tovább csökkenti a befektetési hajlandóságot, ami fékezi a munkahelyteremtést a megyében is Nem lesz elegendő és megfelelő hazai és uniós

1649 / 2012 / NAKVI


30.


forrás, ösztönzők az aktív munkaerő piaci eszközök igény szerinti működtetésére, a másodlagos munkaerőpiac fenntartására Nem sikerül fékezni a képzett, mobil, fiatal munkavállalói rétegek megyéből történő elvándorlását A közszféra foglalkoztatási szerepvállalása a jövőben jelentősen csökken, ami elsősorban a nők és az idősebb korosztályokban növelheti a munkanélküliséget A növekvő és tartós munkanélküliség szociális következményeinek hatékony kezelése nélkül tovább romlanak a lakosság életkörülményei, növekednek az ebből származó feszültségek, gyengül a térség tőkevonzó képessége, növekszik a kriminalizálódás veszélye, mindez tovább erodálja az aktív népesség munkamotivációját Az egészségi állapotban fennálló egyenlőtlenségek növekedése Olyan intézkedések (pld. bűnözés megelőzése terén), amelyek népszerűtlenségük miatt megnehezítik a társadalmi elfogadottságot Kiégés és elszigetelődés veszélye a munkatársak körében (növekvő munkaterhek, a problémák eszkalálódása, eszköztelenség miatt, stb.) Az egyes ágazatok, rendszerek átalakításának elhúzódása, ennek nehézségei A szociális és gyermekvédelmi intézményekbe (szakellátás) bekerült gyerekek hazagondozásának hiánya

A STRATÉGIA ALAPJÁUL SZOLGÁLÓ, ELSŐDLEGES MEGÁLLAPÍTÁSOK magas a munkanélküliségi ráta (2010-ben 17,3% - ország: 11,2%) magas az álláskeresők száma, az ország nagyjából minden ötödik-hatodik álláskeresője Észak-Magyarországon, minden nyolcadik Borsod-Abaúj-Zemplén megyében él; a kistérségek gazdasági, társadalmi és munkaerő-piaci jellemzői jelentős eltéréseket mutatnak; alacsony a munkaerő-kereslet, kevés a munkahely, ezek száma nagymértékben elmarad a munkaerő-kínálattól, a bejelentett álláshelyek növekvő részaránya (2010-ben: 80%) támogatással társuló állásbejelenés (döntően közfoglalkoztatás); az álláskeresők szakképzettség szerinti összetétele kedvezőtlen, kiemelkedően nagy a szakképzetlenek és az alacsony iskolai végzettségűek száma és aránya (2010. végén: 46%, ill. 48%) jelentős az egy éven túl, folyamatosan nyilvántartott álláskeresők száma és aránya (2010. végén: 25 ezer fő, 36%)

1649 / 2012 / NAKVI


31.


nagy a munkanélküliség a fiatalok körében is, az országban nyilvántartott pályakezdő álláskeresők közül minden hetedik Borsod-Abaúj-Zemplén megyében keresett állást (2010. végén: 7,3 ezer fő). a tartós munkanélküliség, az alacsony iskolai végzettség, a szakképzettség hiánya, vagy szakmai ismeretek elértéktelenedése gyakran párosul alacsony szintű munkavállalási motivációval. Ezeket az álláskeresőket nehezen, vagy egyáltalán nem fogadja be a munkaerőpiac; az álláskeresők közül egyre többen szorulnak ki az álláskeresési ellátásból, s kerülnek be a szociális segélyezettek közé; növekvő a pénzbeli ellátásra nem jogosultak hányada is (2010. végén 33%). A STRATÉGIA INDOKOLTSÁGA A megyében kialakult helyzet súlyossága, valamint a negatív folyamatok megállításának szándéka szükségessé teszi a kérdés elemzésére és megoldására hivatott átfogó stratégiai dokumentum (a továbbiakban: megyei stratégia) kidolgozását, valamint az abban foglaltak megvalósítását. A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében élő lakosság egyik legsúlyosabb gondja a szegénységben élők - közöttük a roma népesség -, helyzetének fokozatos romlása. Ez azt jelenti, hogy jelentős létszámú társadalmi csoportok (hangsúlyosan a roma népesség) peremhelyzetben, a többséghez képest halmozottan hátrányos körülmények között él. Alapvető érdek annak elkerülése, hogy egy társadalmi csoport tartósan leszakadjon a többségtől. A leszakadás különösen veszélyessé válik akkor, ha a leszakadók halmozottan hátrányos helyzete, összekapcsolódik az etnikai különbözőséggel. Bár az elmúlt években valamennyi megyei kistérség elkészítette saját fejlesztési koncepcióját, továbbá megyei és regionális szinten is különböző tervdokumentumok születtek, jelen munka szükségességét az alábbiak támasztják alá: A különböző anyagokban megfogalmazott célrendszer nem egyenlő mélységben és struktúrában jeleníti meg a feladatokat. Esetenként tapasztalhatóak a területi, illetve az ágazati szemléletből adódó eltérések is. Az eddig elkészült dokumentumok keletkezési ideje széles időskálát ölel át, ennek következtében összehangolásuk nehezen realizálható. Megjelent a Nemzeti Társadalmi Felzárkózási Stratégia (a továbbiakban: Felzárkózási stratégia) amelynek megvalósításához - véleményünk szerint -elengedhetetlen a megyei szintű tervezés és kivitelezés aláépítése.

1649 / 2012 / NAKVI


32.


Elfogadásra került az „Összeurópai Roma Stratégia”, amely lényeges támpontokat ad a megyei feladatok megfogalmazásához. Fentiek tehát egyértelműen indokolják, a társadalmi felzárkóztatás és mobilitás megyei stratégiai programjának elkészítését úgy, hogy az egyrészt megfeleljen az Európai Unió programozási gyakorlatának, másrészt legyen egységes szerkezetű, amelyben azonos részletességű elemek kerüljenek beemelésre. Fontos továbbá, hogy a megyei stratégia vegye figyelembe a különböző szakterületek fejlesztési koncepcióit, teremtse meg azok összhangját és egymásra épülését, mindemellett pedig biztosítsa, hogy az elkészült dokumentum ne kistérségi szinten jelenítse meg a fejlesztési elképzeléseket, hanem erősen kötődjön az országos és európai beavatkozási trendekhez. A megyei stratégia elkészítésének alapelve volt, hogy csak a több problématerületre (oktatási, foglalkoztatási, szociális és gyermekvédelmi, egészségügyi, bűnüldözési és igazságügyi terület) egyszerre koncentráló, lehetőleg átfogó problémakezelési megoldások, illetve komplex programok vezethetnek eredményre. A megyei stratégia kapcsolódása, a Felzárkózási stratégiához A megyei stratégia illeszkedik, a feladatotokat országosan kijelölő, kormányzati szintű programokhoz. A tíz évre előretekintő, célkitűzéseinek megvalósítását erre az időhorizontra tervező Felzárkózási stratégia - az alapos helyzetértékelést követően- 5 beavatkozási területen fogalmazza meg cselekvési tervét. Ez az elképzelés egyszerre céloz meg minden szegénységben élőt, de külön nevesíti azokat a módszereket és intézkedéseket, melyek biztosítják a romák valóságos bevonását is. A Felzárkózási stratégiához kapcsolódik a 2012-2014. évekre vonatkozó kormányzati intézkedési terv, amely a gyermekek jól-léte, az oktatás, a foglalkoztatás, az egészségügy, a lakhatás, valamint az érintettek bevonása, szemléletformálás és diszkrimináció elleni küzdelem területein határozza meg a konkrét feladatokat, a felelősöket és a határidőket. Abból az alapfeltevésből kiindulva, hogy csak a tartalmilag, időben, eszközrendszerben és erőforrásokban összehangolt, egymást kiegészítő fejlesztési programok együttesétől várható a hátrányos helyzetű csoportok, települések és térségek felzárkózása, a megyei stratégiában célszerűnek tűnik, az országos stratégiai célkitűzések, beavatkozási területek, eszközök és prioritások, kiinduló pontként kezelése. Ugyanakkor a feladatok megyei szintű megfogalmazásánál figyelembe kell venni, a térség speciális helyzetéből eredő összetevőket is.

1649 / 2012 / NAKVI


33.


A STRATÉGIA CÉLKITŰZÉSEI A megyei stratégia átfogó céljai – a Felzárkózási stratégia szegénység csökkentési céljaival szinkronban – a következők: A szegénységben és társadalmi kizáródásban élők arányának csökkentése, különös tekintettel a roma népességre. A szegénység, szociális kizáródás újratermelődésének megakadályozása. A társadalmi-gazdasági javakhoz történő egyenlő esélyű hozzáférés javítása, a társadalmi összetartozás erősítése. A hátrányos helyzetű gyermekek társadalmi lemaradásának csökkentése, a szegénység átörökítési tendenciáinak gyengítése. A roma és nem roma népesség közötti társadalmi különbségek csökkentése. A területi hátrányok és a szegregációs jelenségek mérséklése. A STRATÉGIA ÖSSZETEVŐI A PRIORITÁSOK SZERINTI BEAVATKOZÁSI TERÜLETEK Foglalkoztatás Általános célok: A Felzárkózási stratégia a foglalkoztatás területén a roma és a munkaerő-piaci szempontból halmozottan hátrányos helyzetű emberek foglalkoztatási rátájának növelését, és munkaerőpiaci integrációjuk elősegítését tűzi ki célul. Az ezt szolgáló feladatok között prioritásokat állít fel, miszerint a tevékenységek fókuszát a tartósan munkanélküliekre, a több munkanélküliből álló családokra, a romákra, a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben élőkre, illetve az alacsony iskolai végzettségűekre kell helyezni. A romák társadalmi felzárkózásának segítését - horizontális célként – valamennyi támogatási programban kiemelt szempontként kezeli, s erre alapozva a foglalkoztatásba és képzésbe bevont romák számával kapcsolatban, célszámokat is meghatároz. Kijelöli továbbá azokat a tevékenységi területeket (a magas élőmunka igényű ágazatok, a szociális gazdaság, társítva az atipikus foglalkoztatási

1649 / 2012 / NAKVI


34.


formák alkalmazásával), ahol prioritást kell biztosítani a hátrányos helyzetű, alacsony iskolai végzettségű emberek foglalkoztatásának. A megyei stratégia tartalmazza a Felzárkózási stratégiában előírt, a munkaerő-piaci szempontból hátrányos helyzetű társadalmi csoportok foglalkoztatásának növelését célzó szakpolitikai célokat és feladatokat, melyek a teljesítményelvhez is kapcsolódnak. A megyében élők helyzetének sokoldalú vizsgálata rámutatott arra, hogy a hátrányos helyzet kialakulása és annak fennmaradása döntően a foglalkoztatási lehetőségekben mutatkozó elégtelenségekre vezethetők vissza. Ez jelenti egyrészt a megfelelő számú és összetételű munkahelyek hiányát, másrészt azoknak a feltételeknek a korlátozottságát, amelyek a munkavállalási képességekkel hozhatók összefüggésbe. A hátrányos helyzetben élők számának csökkentését célul kitűző cselekvési program, a jelölt feltételek javítását kiemelten kezeli. A munkalehetőségek számának növekedése a gazdasági tevékenység bővülésétől függ, amely kiegészülhet olyan munkahelyek létesítésével és fenntartásával, melyek az elsődleges munkaerőpiacra bejutni nem tudó hátrányos helyzetű munkavállalók átmeneti, időleges foglalkoztatását teszi lehetővé. Az államilag támogatott foglalkoztatás - amellett, hogy társadalmilag elismert, értékteremtő tevékenységet kínál - csak abban az esetben lehet hatékony, ha kiegészül a későbbi támogatás nélküli foglalkoztatást lehetővé tevő, egyéni képességek és ismeretek fejlesztésével is. Az állástalanság a szociális helyzet általános romlása mellett számos egyéb, generációkra kivetülő hátrány okozója, melyet az oktatási, a szociális, az egészségügyi és egyéb intézmények, civil segítő szervezetek összehangolt cselekvése enyhíthet. Ezért minden település szintjén létre kell hozni, majd erősíteni azokat a feltételeket, melyek támogatják ezen szervezetek közös munkáját. A települések foglalkoztatás-szervező munkájának elsődleges partnere a megyei munkaügyi szervezet és kirendeltségi hálózata, mely a kormány foglalkoztatáspolitikai irányelvei alapján végzi tevékenységét. Szakmai feladatai között az elmúlt évben is prioritása volt a hátrányos helyzetből fakadó munkaerő-piaci egyenlőtlenségek mérséklését célzó tevékenységeknek. Borsod-Abaúj-Zemplén megye hátrányos munkaerő-piaci helyzetére tekintettel hosszú távon számolni kell ennek a foglalkoztatáspolitikai célnak a középpontba állításával, melyet az alábbi területeken kell első sorban realizálni: A

munkaerő-piaci

szempontból

hátrányos

helyzetű

álláskeresők

számára

indított

közfoglalkoztatási programok hatékony megvalósítása, társadalmi elismertetése;

1649 / 2012 / NAKVI


35.


Az uniós források hatékony felhasználásával a hátrányos, illetve a halmozottan hátrányos helyzetű munkavállalók elhelyezkedésének, társadalmi beilleszkedésének elősegítése. A foglalkoztatás növelésével kapcsolatos stratégiai célkitűzések teljesítése részint a jogi szabályozástól, részint a gazdasági feltételek alakulásától függ. További fontos feltétel, hogy a hátrányos helyzetűek felzárkóztatását célzó intézkedések, eszközök, források a társadalmi partnerek által ismertek, elfogadottak legyenek, ösztönözzék megvalósításukban való széleskörű együttműködést, az egymást segítő, kiegészítő, összehangolt tevékenységét. Ezért a foglalkoztatás növelését szolgáló feladatok teljesítése terén szoros együttműködésre van szükség mindazon megyei és helyi szervezetek, továbbá civil szerveződések között, melyek hatással vannak/lehetnek: a munkahelyek számának alakulására, az alap- és szakképzés alakítására, az oktatási, a szociális és az egészségügyi ellátó rendszerek működtetésére, valamint a közbiztonságot érintő tevékenységek ellátására. A foglalkoztatási helyzet javítása terén a megyei munkaügyi szervezet, mint elsődleges partnerekkel együttműködik: a nyílt munkaerő-piaci elhelyezések számának növelése érdekében a megye területén tevékenykedő munkaadókkal, ezek érdekképviseleti és szakmai szervezeteivel, a másodlagos, vagyis a közfoglalkoztatás területén a települési és nemzetiségi önkormányzatokkal, ezek társulásaival, civil szervezetekkel, egyházakkal, a felnőttképzés támogatása területén az előbbieken túl a felnőttképzési feladatok meghatározásában és ellátásában közreműködő megyei és helyi társszervekkel.

1649 / 2012 / NAKVI


36.


1.5. Az ÚMVP és a vidéki foglalkoztatás A kormányprogram prioritásai között van a vidéki munkalehetőségek bővítése, az életszínvonal növelése, a vidék népességmegtartó képességének erősítése és ezen részterületek fejlesztésén keresztül a vidéki életminőség látványos és stabil javítása. Eme alapvető célkitűzés kulcsfontosságú eleme a vidéki foglalkoztatás megőrzése, bővítése, új munkalehetőségek, munkahelyek létrejöttének közvetlen és közvetett elősegítése, ezáltal a vidék jövedelemtermelésének fokozása. A vidéki foglalkoztatás gyakorlatát az elaprózottság, a szerteágazó struktúra jellemzi. Az agrárfoglalkoztatás speciális viszonyait a vonatkozó jogforrások döntően figyelmen kívül hagyják. Ez a rendezetlen helyzet, a jogszabályok és a gazdálkodási gyakorlat inkompatibilitása,

a

feketemunka

kényszerű

megjelenését

eredményezi.

A

vidéki

foglalkoztatás bővítésének fontos részfeladata tehát a jogszabályok és a gyakorlat illeszkedésének megteremtése, az igények és a lehetőségek összhangjának kialakítása. A vidéki foglalkoztatás jogi alapjainak átgondolása több irányban is túlmutat az agrártárca hatáskörén. A cselekvési terv kidolgozása során nem megkerülhető az együttműködés az érintett minisztériumokkal, a szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel, a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózattal. Jelen munkaanyag tehát, mind szellemiségben, mind gyakorlat javaslataiban kulcskérdésnek tekinti az alapkérdés széles körű, több irányú megközelítését. Helyzetelemezés 1. Jogszabályi háttér - A Munka Törvénykönyvéről szóló - 1992. évi XXII. tv. - Az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatásról és az ahhoz kapcsolódó közterhek egyszerűsített befizetéséről szóló - 1997. évi LXXIV. tv. - A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló - 1993. évi III. tv. - A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról - 1991. évi IV. tv. - A közmunkaprogramok támogatási rendjéről szóló - 49/1999. (III. 26.) Korm. rendelet

1649 / 2012 / NAKVI


37.


I.

Célok, érintett célterületek, célcsoportok

Célok: - munkahely-teremtés és megőrzés elősegítése, a bejelentett foglalkoztatás ösztönzése; - munkaerő biztosítása; - a vidéki népesség megtartása, - helyben tartása; - munkával szerzett magasabb jövedelem elérése, az adózási hajlandóság ösztönzése.

Feladatok: - a foglalkoztatási lehetőségek megőrzése, bővítése (agrárberuházások ösztönzése, a foglalkoztatottak

nagyobb

mértékű

bekapcsolása

a

szezonális

mezőgazdasági

foglalkoztatásba és közmunkaprogramba); - munkahelyteremtés az ÚMVP keretében; - a Nemzeti Diverzifikációs Program végrehajtásának felgyorsítása; - a likviditás és finanszírozhatóság fenntartása; - a fejlesztések gyors és hatékony megvalósítása; - a szakképzés, munkaerő-piaci képzés struktúrájának a külső-belső keresleti szerkezethez történő hozzáigazítása/átalakítása; - legális munkaügyi keretek biztosítása; - a termesztés/termelés ösztönzése és fejlesztése; - a foglalkoztatás jelenlegi szerkezetének átalakítása; - sajátosságokhoz igazodó elektronikus kapcsolattartás (AM Kiskönyv, Közteherjegy kiváltására); - a túlszabályozottság- és adminisztrációs terhek csökkentése; - a szankciók alkalmazásában történő szemléletváltás (bevételközpontú szemlélet helyett arányosság, fokozatosság).

1649 / 2012 / NAKVI


38.


Érintett célterületek: -

Szezonális foglalkoztatás (nem közcélú alkalmi-, idény-, illetve részmunka):

A kertészet az intenzív termesztésben rejlő magasabb árbevételi lehetőségek és az ehhez társuló kézimunka-igény miatt a legjelentősebb munkahely-teremtő és vidéki népességmegtartó ágazat az állattenyésztés mellett. A kertészet kézimunkaigénye a termelés folyamán a növény biológiájához igazodva időben és mennyiségben eltérő módon jelentkezik, állandó és időnként sok alkalmi munkaerőt alkalmaz. Magyarországon is az elmúlt években a kertészet fejlesztésének egyik gátjává vált az alkalmi munkavállalók számának csökkenése és a munkavégzés szabályainak túlzott bürokratikus volta, mely a gyakorlatban szinte kivitelezhetetlen. A szőlő-bor ágazatban a problémák egy része általános és szemléleti eredetű. A túlszabályozás az adminisztrációs terhek növekedéséhez vezet, az ellenőrzések nem az érdemi elemekre, hanem a hibák bevételközpontú szankcionálására szorítkoznak.

-

Az erdészeti közmunkaprogram keretében elsősorban:

általános erdőművelési munkák végzésére, erdészeti feltáró utak, sétautak, turistautak és tanösvények karbantartására, közjóléti eszközök, berendezések javítására, kihelyezésére, rövid vágáskorú faállományok (akácosok, nyárasok) minőségi nyesésére, vágástakarításra a helyi tűzifa igények egy részének kielégítésével, szemétgyűjtésre, az elszállítás segítésére nyílik lehetőség. Azaz elsősorban olyan munkák elvégzésére, amelyek nem igényelnek túl nagy szakértelmet ellenben gépesítésük nehéz vagy költséges így, meglehetősen nagy élőmunka igényűek. Ezek közül a tevékenységek közül érdemes kiemelni a vágástakarítást, elsősorban azért, mert ezáltal a közmunkában résztvevők legalább részben biztosítani tudják a tüzelőanyag szükségletüket, ezen keresztül pedig a megélhetési lopások száma tehát csökkenhet. Az erdei közmunka programok során kialakulhat az a gyakorlat, hogy az elvégzett munka után a munkavégző tűzifa juttatásban részesül. Az engedély nélküli fakitermelések végrehajtói között nagyon sok olyan munkanélküli van ugyanis, akinek az illegális fakitermelés jellegű megbízások jelentik az egyetlen jövedelemszerzési lehetőséget. Ezeknek a személyeknek a rendszeres foglalkoztatásával érdektelenné lehet őket tenni az engedély nélküli tevékenységekben való részvételben. 1649 / 2012 / NAKVI


39.


-

Vízgazdálkodási közmunka keretében:

vízi létesítmények medertisztítási munkálatai (kaszálás, iszapeltávolítás), különösen a belterületi és külterületi vízfolyások csatlakozási zónájában, illetve a gépekkel nehezen megközelíthető területeken, a műtárgyak tisztítása, és környezetének karbantartása, cserjeirtás, jégmentesítés, belterületi árkok, átereszek tisztítása, kiszedett anyagok elszállítása, kitermelt iszap mezőgazdasági elhelyezése. A műveket a vízgazdálkodási társulatok üzemeltetik a vízgyűjtő területükön lévő vízi létesítményekkel együtt, beleértve az önkormányzati tulajdonú létesítményeket is. Ezért a csak szociális segélyen élők munkába vonása mellett rendkívül fontos, hogy a vízitársulatok lehetőséget kapjanak a közmunka programban való közvetlen részvételre is. Hiszen a mezőgazdasági célú, állami tulajdonú vízi létesítmények fenntartására a nemzeti költségvetés nem tud elegendő forrást biztosítani

-

Parlagfű-mentesítési közmunka program:

a Kormány évek óta kiemelten szerepelteti programjában a parlagfű elleni védekezést az allergén gyomfertőzés országos szintű visszaszorítása érdekében. Közmunka programok indítására 2009-ben is van lehetőség a környezet rendezésére és ezzel összefüggésben a parlagfű-mentesítésre a városi, illetve kistérségi területeken. A fenti programok kialakításába azonban be kell vonni az illetékes területfejlesztési tanácsok forrásait, a megvalósításba pedig az érintett kistérségek önkormányzatait is. Ebben az évben a hivatkozott célra 200 millió Ft elkülönített forrás áll rendelkezésre, amely az SZMM-hez kerül átcsoportosításra.

-

Szociális zöldenergia program: a biomassza energetikai hasznosítása nagymértékben hozzájárulhat az import

energiafüggőség csökkentéséhez, a megújuló energiaforrások gazdaságos hasznosításához, az erdészeti biomassza valamint a fás szárú és lágyszárú energiaültetvények optimális energetikai felhasználásához, az önkormányzati intézmények és középületek energetikai költségének csökkenéséhez, a mezőgazdasági energiafelhasználás vonatkozásban az egyre növekvő áru gáz kiváltásához.

1649 / 2012 / NAKVI


40.


A közvetlen eredmény mellett egy sikeres erőmű közvetlen pozitív hatást gyakorol a régió, megye, kistérség gazdaságára: munkahelyteremtés az erőműben és állandó foglalkoztatás az alapanyag termelésben az ellátó láncban és a kapcsolódó hő hasznosító szervezetben. A szilárd biomassza hasznosítás három alapvető területen járulhat hozzá Magyarországon a gazdasági, társadalmi és energetikai hasznosság növeléséhez: 1. Biomassza Zöldségprogram Magyarországon jelentős agrárgazdasági potenciál rejlik az üvegházak, fóliaházak fejlesztésében. Köztudott, hogy a kertészeti ágazat versenyképességét az energiaköltségek és az élőmunka hatékonysága határozzák meg. A szakma alátámasztja, hogy megújuló energiaforrások felhasználása és megfelelő szakértelem nélkül a kertészeti ágazat jelentős része veszteséges. A Biomassza Zöldségprogram célja szilárd biomasszával működő fűtőművek/kiserőművek hulladékhőjével fűtött hidrokultúrás fóliaházakban/üvegházakban versenyképesen termelt zöldségfélékkel elősegíteni az agrárkibocsátás, agrárexport, a vidéki foglalkoztatás hosszú távon fenntartható, gazdaságos növelését. A

humánerőforrás

kiszolgálóegység,

a

igénye

az

üvegház

közvetlen

biomassza

begyűjtés

és

környezetében,

célirányos

termeltetés,

a

biomassza valamint

a

termelésszervezés között oszlik meg. 2. Önkormányzatok, és költségvetési fenntartású falusi-kisvárosi intézmények A biomassza felhasználás egy önkormányzat esetében 100 KW-1,5 MW teljesítményű kazán beépítését jelentheti. Ennek biomassza alapanyagigénye 10-150 tonna/ha/év. Ennek érdekében közmunkaprogram révén egy önkormányzati intézmény akár 20 közmunkást és 15 idénymunkást alkalmazhat. Rövid és középtávon 300 önkormányzati intézmény elégítheti ki energiaigényét megújuló energiaforrással. Ez a foglalkoztatás területén 6-8000 közmunkást és alkalmai munkást jelenthet. 3. Elektromos áram és hőenergia előállítás kiserőműi biomassza termelés A vidékfejlesztési hatások, a foglalkoztatás elősegítése és a gazdasági eredmények differenciálása a kiserőművek építésében rejlik. Az ilyen erőműveknél a logisztikai kérdések, a begyűjtés és az alapanyag felhalmozás koncentráltabban megoldható, mint egy nagyerőmű 1649 / 2012 / NAKVI


41.


esetében. A magán és állami erdőgazdálkodók csatlakozása, valamint a kistérségek részvétele révén az erőmű építés gazdasági hatása mellett nagymértékű pozitív regionális hatás érvényesülhet. Az erdészeti biomassza begyűjtés, szállítás, aprítás jelentős alkalmi és közmunka létesítését eredményezheti. Célcsoportok: - rendelkezésre állási támogatásban részesülők; - álláskeresőként nyilvántartott személyek; - foglalkoztatók (központi költségvetési szervek, állami és önkormányzati tulajdon kezelésével és fenntartásával megbízott gazdálkodó szervezetek, mezőgazdasági vállalkozók); - önkormányzatok; - munkaügyi központok és kirendeltségeik.

2. Problémák, szükségletek - A foglalkoztatási lehetőségek kiszélesítése érdekében a sajátosságokhoz jobban igazodó mezőgazdasági alkalmi-, rész-, és idénymunka-szabályozás és kezelés szükséges. Javasolt intézkedések alkalmi és részmunka területén: Mivel az egyes növényfajok termesztése, technológiái (szabadföldi – fóliás) eltérő mennyiségű élő munkát igényel adott területre, meg lehet határozni egy átalányértéket. Javaslat szerint az átalányadózást hajtatásban 1 hektáros gazdaság méretig, szabadföldi zöldség- és gyümölcskultúráknál pedig 5 hektáros gazdaság méretig lehetne választani. Ezekben a gazdaságokban az ellenőrzés során a kötelező jelenléti ív (ezáltal lenne biztosítva a munkavállaló), valamint a balesetvédelmi oktatás jegyzőkönyve kerülne ellenőrzésre. A részfoglalkoztatás szabályozásában az éves, esetleg féléves munkaidő keret meghatározása volna célszerű, mely éves szinten mintegy 800-1200 óra teljesítését írná elő, mellyel a jelenlegi alkalmi munkavállalóknak 30-40%-a legalizálhatóvá, alkalmazotti jogviszonnyá válna.

1649 / 2012 / NAKVI


42.


Teljes foglalkoztatottság esetén is éves munkaidőkeret megállapítására lenne szükség, melyhez elengedhetetlen a kötelező adatszolgáltatás a termelésről, az őstermelés teljes átalakítása, a növényfajok, termesztéstechnológiák élőmunka igényének meghatározása; valamint a fenti példa alapján az átalányadózás területi maximumának meghatározására. Fontos, hogy rész- és teljes foglalkoztatást is csak egyéni vállalkozó, szövetkezet vagy gazdasági társaság végezhessen! A zöldség-gyümölcs ágazat másik, egyre fejlődő területe a „postharvest” tevékenység (csomagolás, osztályozás, áruvá készítés, stb.) munkaerő kérdéseinek szabályozása. Itt szintén fontos, hogy ilyen tevékenységet csak regisztrált, telephely engedéllyel rendelkező egyéni vállalkozó, szövetkezet vagy gazdasági társaság végezhessen. Az alkalmazottak éves munkaidőkeretben

dolgozhassanak,

a

részmunkaidőben

foglalkoztatottak

éves

munkaidőkerete maximum 1200 óra legyen és alkalmi munkaerő foglalkoztatása esetén a teljes alkalmazotti és a részfoglalkoztatási létszám összegének éves szinten maximum 50%-át teheti ki. A napi foglalkoztatásról minden reggel 9 óráig interneten keresztüli jelentést kell küldeni. Javasolt intézkedések az idénymunka területén: A mezőgazdasági idénymunka vonatkozásában a legfontosabb probléma, hogy a termékpálya sajátosságainak teljes figyelmen kívül hagyása mellett, az építőipari vállalkozásoknál meghonosított ellenőrzési gyakorlatot kívánták megvalósítani. Ezzel teljesen lehetetlenné tették a szívességi munkavégzést (kaláka munka) és sokszor indokolatlan esetekben is komolyan akadályozták a szüreti tevékenységet. Olyan szabályozás szükséges, mely tartalmaz alternatívákat a munkavállalói könyv használata és más megoldások között. A munkáltatónak legyen lehetősége kiválasztani az üzem méretének és tevékenységének megfelelő megoldást. A szabályozás adjon időt a nyilvántartások rendezésére, a hibák korrekciójára. Továbbá tegye lehetővé bizonyos üzemméret alatt a szívességi munkavégzést, ösztönözzön a biztosítással rendelkezők szabályozott kiegészítő munkavégzésére. Az elektronikus kapcsolattartás kialakítása a sajátossághoz igazodó, alternatív opció legyen. Az OMMF jogosítványai és a szankcionálás gyakorlata kerüljenek felülvizsgálatra. Egy hektár alatti termelők esetén a szüreti idénymunka nem olyan mértékű, mint ami kiemelt ellenőrzést igényel. A kaláka munkát nem lehet csak az egyenes ági rokonokra leszűkíteni. 1649 / 2012 / NAKVI


43.


- Korábbi sikertelen közmunkaprogramok (pl.: szakképzetlen munkanélküliekkel végeztetett munkák jelentősen magasabb költségekkel járnak, ezért hatékonyan csak különösebb szakképzettséget nem igénylő feladatok elvégeztetése javasolt, ami behatárolja a lehetőségeket az elvégezhető tevékenységek köre tekintetében). A közmunkaprogramok fontos eleme a szakmai továbbképzés megvalósítása, mely egyrészről kiszélesíti az elvégezhető munkák körét - ezzel növelve a munkaerőigényt; másrészt csökkenti a munkavégzés során felmerült költségeket; végül segíti a későbbi tartós foglalkoztatás, elhelyezkedés esélyeit. Javasolt intézkedések a közmunka területén: A közmunkaprogramok kiszélesítését biztosító jogszabályi háttér megteremtése: például jelenleg az erdészeti közmunkaprogramban kizárólag az állami erdőgazdálkodók figyelembe vételére van lehetőség. Ezért a közmunkaprogram kiszélesítése érdekében felülvizsgálat tárgya lehet a magán-erdőgazdálkodók nyújtotta lehetőség kihasználása. A magán erdőgazdálkodásban egyre több olyan gazdálkodó vagy szolgáltató van jelen, akik a nagyságrendjüknél fogva már számításba jöhetnének a közmunkaprogramban is, mint érdemi résztvevők. Ők sok esetben olyan településeken tevékenykednek, amely településeket az állami erdőgazdálkodók már nem érnek el a saját foglalkoztatásuk keretében, tehát a kereslet a potenciális munkavégzők oldaláról is fennállhat. Ugyanígy szükséges lenne a vízgazdálkodást érintő közmunkaprogramok esetén a vízgazdálkodási társulatok bevonása is. A jelenlegi szabályok módosításánál (a közmunkaprogramok támogatási rendjéről szóló 49/1999. (III. 26.) Korm. rendelet) felülvizsgálatával összefüggésben szükség van a jelenleg a közmunkaprogramokban 100 fő foglalkoztatását kötelezően előíró jogszabályi feltétel módosítására (lejjebb szállítására). - A foglalkoztatási-programok folyamatos fenntartásának szükséglete ezen programok pozitív hatásai a tapasztalatok alapján 3-4 év elteltével figyelhetőek meg egyértelműen és minden érintett területre kiterjedően, hiszen csak ezt követően alakul ki az a kör, amely 1649 / 2012 / NAKVI


44.


megfelelő képzettséggel, gyakorlattal és hozzáállással rendelkezik az adott munka elvégzésére. - A helyi-kistérségi szemléletű gazdaságfejlesztés jóval hatékonyabban adhat válaszokat egy kisközösség problémáira, mit egy általános programcsomag. Azonban célravezető az általános és kisközösségi gazdaságfejlesztési programok egymást kiegészítő, egymásra épülő kialakítása. Az országos szinten megvalósítandó programok mellett tehát, szükséges helyi programok kimunkálása és végrehajtása, a helyi közösségek aktív bevonásával. Ezen programok kidolgozásával, a munkahelyteremtés mellett egyéb kedvező folyamatok is indukálhatók. Ezek a programok megoldást jelenthetnek a helyi élelmiszerellátás, a megtermelt feleslegek értékesítése, a tájjellegű feldolgozott termékek szélesebb körű megismertetése, a helyi turisztikai potenciál kibontakoztatása, a szolgáltatói szektor alacsony fejlettségi szintje kérdésköreire. A helyi fejlesztési programok legfontosabb célterületei: részben vagy egészben önkormányzati tulajdonú bolthálózat, mely képes helyi szinten kapcsolatot teremteni a termelők és a fogyasztók között. Érdemes megfontolni az önkormányzati szociális segélyek egy részének ezen boltokban felhasználható utalvány formájában történő kiadását is. Az önellátási szintet stabilan meghaladó ’háztáji’ termelés ösztönzése a feldolgozói háttér megteremtése útján. A feldolgozói és a kereskedelmi alapok kiépítése ösztönzőleg hat a termelésre és az élelmiszer-előállítás során keletkező „hozzáadott érték” kistérségi lokalizációja irányába hat.

1649 / 2012 / NAKVI


45.


ÚMVP-jogcímek munkahelyteremtést ösztönző intézkedései ÚMVP Forrástábla Forrásösszeg Prioritás

(7 éves keret, Millió euró)

I. A mezőgazdasági és erdészeti ágazat versenyképességének 2 366 javítása II. A környezet és a vidék fejlesztése

1 626

III. A vidéki élet minősége és a vidéki gazdaság diverzifikálása

690

IV. LEADER

272

Technikai segítségnyújtás

202

Vidék és agráralapú munkahelyteremtés az ÚMVP-n keresztül Az ÚMVP számos területen járul hozzá a mezőgazdasági munkahelyek létrehozásához, megőrzéséhez. ÚMVP I. tengely Új munkahelyeket a mezőgazdaság területén elsősorban az élőmunka-igényes ágazatok fejlesztése hozhat létre (pl. kertészet, élelmiszeripari beruházások), amelyek támogatása kiemelt prioritás. Az állattartó telepi beruházások támogatásai összesen figyelembe véve a jelenlegi közel 230 Mrd Ft összegű kötelezettségvállalást - mintegy 430 Mrd forintnyi beruházást generálhatnak, amelynek kb. 60-70%-a az építőiparnak adhat lendületet, és javíthatja a foglalkoztatási mutatókat. Hogy ezek a beruházások is mihamarabb megvalósulhassanak és a beruházók likviditása biztosított legyen, az ÚMVP-támogatás legfeljebb 20%-ának megfelelő összegű előleget folyósítunk 2009. áprilisától. Ezáltal 2 hónap alatt mintegy 36 Mrd Ft kerül kiutalásra. A biomassza energetikai hasznosításának növekedése foglalkoztatási lehetőségeket biztosíthat a

vidéki

térségekben.

A

biomassza

összegyűjtése,

manipulálása

az

időszakos

munkalehetőségeket bővítheti, feldolgozása, felhasználása új munkahelyeket hozhat létre.

1649 / 2012 / NAKVI


46.


Az ÚMVP a helyi, kiskapacitású, ill. mezőgazdasági célú beruházásokat támogatja. Korábban már megnyitásra került a biomassza kazánok beszerzése c. intézkedés, 2009. áprilisában kerül meghirdetésre a kiskapacitású nyersszesz, nyersolaj üzemek létesítését támogató konstrukció (a nagy- és közepes kapacitást a KEOP támogatja). Az élőmunka-igényes (kézimunka-igényes) ágazatok támogatása - kertészet korszerűsítése - növénytermesztés létesítményeinek korszerűsítése, - öntözés, a melioráció és a területi vízgazdálkodás mezőgazdasági üzemi és közösségi létesítményeinek fejlesztése - állattartó telepek korszerűsítése, - mezőgazdasági termékek értéknövelése / ÉLIP – élelmiszeripari beruházások A biomassza energetikai hasznosításának növelése - évelő, lágy szárú energiaültetvények telepítéséhez nyújtandó támogatás, - rövid vágásfordulójú fás szárú energia ültetvények telepítése, - a mezőgazdasági energiafelhasználás megújuló energiaforrásokból történő előállításhoz nyújtandó támogatás - erdei biomassza energetikai felhasználásának diverzifikálása: A mezőgazdasági eredetű biomassza megújuló energiaforrásként történő hasznosítását elősegítő

kormányzati

intézkedésekről

szóló

kormány-előterjesztés

részletesen

foglalkozik az erdei biomassza felhasználási lehetőségeivel is, de a lehetséges pozitív munkaerő-piaci hatás miatt a kérdéssel itt is szükséges foglalkozni. A biomassza tüzelésre történő átállás jelentős foglalkoztatás-bővítő potenciállal bír, hiszen egy kisebb faelgázosító kazán is 1-2 fő foglalkoztatását biztosítja fűtési szezonban. A fiatal gazdálkodók induló támogatásával célunk az önfoglalkoztató gazdálkodók számának megtartása és növelése. Ők már működő gazdaságokat vesznek át, vagy újakat indítanak. A megítélt 25 Mrd Ft támogatási összeg 50%-a már kiutalásra került.

1649 / 2012 / NAKVI


47.


ÚMVP III. tengely Nem

mezőgazdasági

szektorban

a

vidékfejlesztési

jogcímek

hozhatnak

létre

új

munkahelyeket. Itt már meghirdetésre került 4 jogcím, melyek közül 2 („mikrovállalkozások létrehozása és fejlesztése”, „turisztika”) közvetlen foglalkoztatást növelő. Ezekben 61 Mrd Ft támogatási igényt regisztráltunk, amely kb. 100 Mrd forintnyi fejlesztést jelent. Legközelebb 2009. októberében adhatók be kérelmek. Egyes vidékfejlesztési programok a nem mezőgazdasági szektorban -

a mikrovállalkozások létrehozására és fejlesztésére,

-

a turisztikai tevékenységek ösztönzésére,

-

a falumegújításra és –fejlesztésre,

-

a vidéki örökség megőrzésére,

-

a nem mezőgazdasági tevékenységgé történő diverzifikálásra (2009. októbertől),

igénybe vehető támogatások. Pl.: a turisztikai tevékenységek ösztönzésére vonatkozó jogcím keretében a kérelmezők közel 1968 új munkahely teremtésére nyújtottak be támogatási kérelmet. A fenti jogcímek célja a vidéki térségben élők jövedelemtermelési lehetőségeinek és életminőségének javítása a jövedelemtermelő beruházások előmozdítása révén – ami ezen tengely fő fókuszpontja – és ezáltal a munkahelyek teremtése és megtartása, melyet a kérelmek értékelése során többletpontszám megszerzésének lehetőségével ösztönöz. Több intézkedésben plusz pontot kapnak azon kérelmek, amelyek egyik vállalása a munkahelyek létrehozása, ill. megtartása, vagy a hátrányos helyzetűek foglalkoztatása. Ilyen intézkedés például a 2008. X. 18-án meghirdetésre került négy III-as tengelyes jogcím (mikrovállalkozások létrehozására és fejlesztése, turisztikai tevékenységek ösztönzése, falumegújítás és –fejlesztés, vidéki örökség megőrzése), vagy az ún. nem mezőgazdasági tevékenységgé való diverzifikálás c. intézkedésé, melyen belül az ún. gazdaságon belüli fejlesztések kerülnek támogatásra. Ez utóbbi indulását 2009 októberére ütemeztük.

1649 / 2012 / NAKVI


48.


A „nem mezőgazdasági tevékenységgé való diverzifikálás” c. intézkedésében plusz pontot kapnak azon kérelmek, amelyek egyik vállalása a munkahelyek létrehozása, ill. megtartása. Ezen belül az ún. gazdaságon belüli fejlesztések kerülnek támogatásra, indulását 2009. októberére ütemeztük.

ÚMVP IV. tengely az ún. „LEADER tengely” várhatóan 2009. őszén kerül meghirdetésre. Ennek támogatási kereteit kellően rugalmasan kívánjuk kialakítani, hogy a vidéki munkahelyek létrehozásának gyakorlati akadálya ne legyen. -

LEADER vállalkozási alapú fejlesztés:

A támogatás célja a vidéki térségekben működő vagy induló vállalkozások beruházásainak, műszaki-technológiai

fejlesztésének

támogatása

által

a

vállalkozói

aktivitás,

a

versenyképesség, az innovációs képesség ösztönzése, munkahelyek megtartása és újak létrehozása, valamint a gazdasági szerkezet fejlesztése. -

LEADER képzés:

A támogatás célja a vidéki térségben élők számára szakismereteinek bővítése a helyi igényeknek megfelelő ismeretekkel. Ez a jogcím szorosan kapcsolódik a foglalkoztatás bővítéséhez, a vidéki térségben élők foglalkoztatásához szükséges készségek és képességek elsajátításán keresztül.

1649 / 2012 / NAKVI


49.


1.6. Szociális földprogramok és a roma felzárkóztatás Történeti áttekintés Az aktív szociálpolitikai eszközök egyik megvalósulási formája: a szociális földprogramok A szociális földprogramok elindítására a szociális válságkezelő programokon belül került sor 1992-ben. A válságkezelő programok a piacgazdasági átalakulással járó szociális feszültségek enyhítésére kívántak eszközt nyújtani a helyi szolgáltatásokat nyújtó szervezeteknek, a területi egyenlőtlenségek figyelembe vételével. A válságkezelő programok célcsoportjainak kiválasztását meghatározta egyrészt a rétegelv (a rászoruló társadalmi rétegek támogatása problémaorientált eszközökkel), másrészt a területi elv (a területileg hátrányos térségek támogatása lehatárolt földrajzi egységekben). A válságkezelő programok célja szerint ez a két elv biztosítja a támogatások szociális segítségnyújtásban betöltött hatékonyságát, illetve azt, hogy az ország leghátrányosabb helyzetű térségeiben élő, rászoruló rétegekhez jussanak el a szolgáltatások, egyedi programok formájában. Ezt a két elvet szem előtt tartva került sor a szociális földprogramok központi koncepciójának felvázolására, majd a kezdeti tapasztalatok után végleges formába öntésére.

A szociális földprogram tartalma és helye a szociális ellátások között A szociális földprogramok központi koncepciója a programokat jellemzőik és céljaik alapján a szociális ellátások és a foglalkoztatási programok között helyezi el. Mint az alábbi ábra is mutatja, a szociális földprogram egyfelől egy passzív szociális (természetbeni) ellátási forma, másfelől – mivel a résztvevők aktivitására alapoz – érvényesül benne egy foglalkoztatási elem. A szociális földprogram ugyanakkor kevesebb, mint egy aktív munkaerő-piaci program, mivel nem teremt közvetlenül munkahelyet. A központi koncepció a szociális földprogramok tartalmát a következőkben határozta meg: „a mezőgazdasági termelésre alkalmas vagyonnal nem, vagy azzal kis mértékben rendelkező, de azt hatékonyan kihasználni nem tudó, szociálisan hátrányos helyzetű családoknak kedvezményes szolgáltatásokkal, juttatásokkal lehetőséget teremteni a háztáji jellegű 1649 / 2012 / NAKVI


50.


kistermelésre, illetve állattartásra, az egyéni és közösségi, valamint a helyi erőforrások kihasználásával.”16 A szociális földprogramok működésének törvényi kereteit „A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló” 1993. évi. III. törvény szabályozta először. A törvény 47. paragrafusa 2. bekezdésében a természetbeni ellátások között szerepeltette a családi szükségletek kielégítését szolgáló, gazdálkodást elősegítő támogatásokat. A 3. bekezdés szerint a családi szükségletek kielégítését szolgáló, gazdálkodást segítő támogatásnak minősült: a föld- használati lehetőség, a mezőgazdasági szolgáltatások és juttatások, a munkaeszközök és a munkavégzéshez szükséges forgóeszközök, szaktanácsadás, szakképzés biztosítása. A 47. paragrafus 4. bekezdése pedig azt írta elő, hogy a támogatás nyújtására akkor van mód, ha a települési önkormányzat rendeletben szabályozza a támogatási eljárás szabályait, a támogatás formáit és értékét, a támogatottak jogait és kötelezettségeit, illetve a kötelezettség megszegésének következményeit. A Szociális Törvény 1997. évi módosítása a juttatások, szolgáltatások új formáit hozta létre, melyeket az önkormányzatok saját elhatározásaik alapján végezhetnek. Eszerint a családi szükségletek kielégítését szolgáló, gazdálkodást segítő támogatásoknak illeszkedniük kell a helyi szociális ellátások rendszerébe. A programokban való részvétel elbírálásakor hasonló elveket kell alkalmazni, mint az egyéb juttatások, ellátások esetében, azaz a rászorultsági elvet kell vizsgálni. A szociális földprogramok működésének alapelvei A szociális földprogramok működésének alapelveit 1993-ban a Népjóléti Minisztérium – a decentralizált szociálpolitika jegyében – csak keret jelleggel határozta meg. Ez a keret jelleg azokat a szakmai, működési feltételeket írta elő, amelyeket az egyes programoknak a pályázati támogatás elnyeréséhez, illetve a program működése során teljesíteniük kellett. Ezek a következők: - „A földprogram szociális program, amelyet a települési szociálpolitika szerves részeként, önkormányzati rendelet alapján kell működtetni. Ezért elsődlegesen a települési önkormányzat a felelős a megvalósításban, aki bevonhat, megbízhat helyi szervezeteket a program lebonyolítására. Etnikai csoportok jelentős arányú részvétele esetén a kisebbségi önkormányzat bevonása az érdemi döntésekbe fontos elvárás.

1649 / 2012 / NAKVI


51.


- A program alanya az önálló családi gazdaság, háztartás. A kedvezményezet- tek nem munkaviszony alapján, hanem mint független kistermelők kapnak támogatást, vesznek részt a termelési integrációban. - A program által nyújtott kedvezmények szociális rászorultság szerint vehetők igénybe, a helyi támogató és a kedvezményezett család között kötendő szerződés alapján. A kedvezmények mértéke a tevékenység jellege és helyi sajátosságok alapján különböző lehet. - A termelési tevékenységnek a kedvezményezett saját munkaerejére, képességeire kell építeni, a gépi munka és a kemikáliák minimálisan szükséges használata mellett. - A kedvezményezettek részére folyamatosan működő segítő rendszert szükséges létesíteni, melyben szaktanácsadást, képzést, valamint lehetőség szerint az önellátást, önsegítést, valamint szövetkezést előmozdító támogatás biztosítható. - A program a képességek és készségek tudatos felhasználásával lehetőséget kell, hogy adjon a családoknak a szociálisan támogatott helyzetből történő fokozatos kikerülésre.” Ezen alapelvek megtartása mellett a központi koordináció szabad lehető- ségeket hagyott a tekintetben, hogy a helyi szervezetek önállóan kialakított programot működtessenek és azt a helyi sajátosságokhoz igazítva valósítsák meg. Noha a szociális földprogram összetett volta miatt a szabályozás tág kereteket adott a helyi programok számára, de fokozott hangsúlyt

helyezett

az

önkormányzati

szerepvállalásra

és

felelősségre.

A központi koncepció nem határozta meg a szociális földprogram működtetésének „optimális” szervezeti formáját, de hangsúlyozta, hogy azt csak elkülönült szervezeti keretben lehet jól működtetni. A szervezeti formának olyannak kell lennie, ami biztosítja a folyamatos

gazdálkodás

szervezését,

felügyeletét

és

szabályozott

működését.

A szociális földprogram működtetésénél a központi irányítás bizonyos szabályozások és megállapodások meglétét szükségszerűnek tartja, ugyanakkor meghagyja, hogy a szabályozások mélysége a program jellegéhez igazodjon. Az alábbi felsorolás azokat a megállapodásokat és szabályozásokat mutatja be, amelyek egy átlagos programtól elvárhatóak: - Együttműködési megállapodások, amelyek az önálló felek közötti együtt- működés alapvető kereteit tisztázzák és rögzítik. Ezek olyan helyzetekben szükségesek, amikor több önkormányzat társulási formában, illetve önkormányzat és/vagy más szervezet (nonproﬁt szervezet, kisebbségi önkormányzat) együttesen működteti a földprogramot.

1649 / 2012 / NAKVI


52.


- Önkormányzati rendelet, amelyben megjelenik a földprogram, mint a szociális ellátórendszer része. Ez történhet önálló rendelet megalkotásával, vagy a szociális ellátásokról szóló rendelet kiegészítéseként. Az önkormányzati - rendeletnek tartalmaznia kell a jogosultságok meghatározását, a követel- ményeket, szankciókat, az igénylési eljárás rendjét és egyéb szükségesnek tartott kérdéseket. - A Működési szabályzat, amelyet a programot megvalósító szervezet készít, tartalmazza a pénzügyi, eljárási rendet, a tevékenységek technikai jellegű kereteit. - A Támogatási szerződéseket a megvalósító szervezet köti a kedvezményezett családokkal, és tartalmazzák a támogatás jellegét, mértékét, feltétele- it, szankciókat stb. - Éves költségvetés. A program működésére minden gazdálkodási évre önálló költségvetést kell készítenie a megvalósító szervezetnek. - Az Éves munka- és ütemterv tartalmazza az elvégzendő feladatokról a gazdálkodási évre vonatkozó munkatervet és a hozzárendelt költségeket. - Üzleti tervet az egyes tevékenységekre, termelési vertikumokra akkor kell készíteni, ha piaci értékesítésre kerül a termék. - Nyilvántartásokat az önkormányzatnak vagy a megvalósító szervezetnek kell készítenie az önálló keretek között folyó, elkülönített gazdálkodás pénz- ügyi folyamatairól (a vonatkozó jogi szabályozások szerint), illetve a kedvezményekre való jogosultságokról, továbbá családonként a támogatások formájáról, pénzbeli értekéről és a becsült jövedelmekről. A program juttatásai és szolgáltatásai tekintetében az elvi koncepció kiemeli, hogy a kedvezményezett családok ingyen, vagy kedvezményes térítés ellené- ben juthatnak hozzá a mezőgazdasági

kistermeléshez

szükséges

szolgáltatásokhoz

és

termékekhez.

Az

alapjuttatások és szolgáltatások három csoportját határozza meg a koncepció, úgymint: a termelést szolgáló juttatások, szolgálta- tások, a termelésszervezés és a résztvevőkre irányuló szolgáltatások. A fentiekben a szociális földprogramok – mint aktív szociálpolitikai eszköz –

törvényi szabályozását és alapelveit ismertettük.

Megállapítható, hogy ezek a keretjellegű szabályozások jól tükrözik azt a decentralizált szociálpolitikát, amely az egyes központi programok végre- hajtásában meghagyja a programot megvalósító szervezetek szabadságát. A gazdálkodási keretekben megvalósuló,

1649 / 2012 / NAKVI


53.


rászorultsági elven alapuló szociális támogatás a megcélzott – elsősorban a községekben élő, munkanélküli- járadékból vagy jövedelempótló támogatásból élő, gyenge munkaerő-piaci helyzetű – társadalmi réteg meglévő aktivitására épít, munkaerő-piaci produktivitásának megőrzése érdekében. Ennek lényege az, hogy „a családi gazdálkodás beindítása, erősítése tartós folyamattá válhat, ha a támogatással a rászoruló család átlép egy határt, amit önerejéből nagy valószínűséggel nem tudott volna megtenni. A támogatással, a gazdálkodási folyamaton keresztül bevonható a család munkaereje, anyagi és tárgyi eszközei. Megfelelő nagyságú kiegészítő jövedelem megszerzése esetén a család néhány év alatt önerőből képessé válhat a gazdálkodás önálló ﬁnanszírozására. Hogy a gyakorlatban pedig mindez hogyan valósult meg, illetve módosult a szociális földprogramok közel egy évtizedes működése alatt, azt a harmadik és a negyedik fejezetben fejtjük ki részletesebben. A szociális földprogramok elvi koncepciója bevallottan a két háború közötti produktív szociálpolitikai korszak történeti előzményeit felhasználva és újra- gondolva, a jelenlegi körülményekhez alakítva formálódott ki. A szociális föld- programokkal kapcsolatosan lépten-nyomon előkerül a produktív jelző és a produktív szociális rendszerekre való hivatkozás, abban az értelemben, hogy „a szociálpolitika alanyai közül a valamilyen fokú munkavégző képességgel rendelkezők csoportját bevonják a szociális jövedelmet előállítók közé.” Ugyan- akkor nagyon kevéssé ismert, hogy valóban mit jelentett és mit takart, illetve milyen körülmények között fejlődött ki a két háború közötti szociálpolitikában a produktív szociálpolitikai korszak. Ezért egy kis szociálpolitika-történeti kitérőt kell tennünk, egyrészt, hogy bemutassuk: valóban jól sáfárkodtak a történeti tapasztalatokkal a szociális földprogram koncepciójának kidolgozói, természetesen tudva azt, hogy a törté- neti analógiákkal óvatosan kell bánni; másrészt, hogy feltárjuk, melyek azok az elemek a produktív szociálpolitikai kísérletekben, amelyek időtállók, s való- ban alkalmazhatók lennének a jelenlegi programokban is.

1649 / 2012 / NAKVI


54.


1.7. Romaprogram-e a szociális földprogram? A szociális földprogramokról leginkább az a nézet terjedt el a köztudatban, hogy „ezek csak romaprogramok”. Számos olyan, kifejezetten a roma népességnek indított mezőgazdasági program létezik, amely hasonló a szociális földprogramokhoz. A vidéken élő hátrányos helyzetű rétegek megélhetési körülményeinek javítására 1990-benaz Autonómia Alapítvány indította

el

az

első

mezőgazdasági

programokat.

Kedvezményezettjei

90%-ban

cigányszármazásúak. A kizárólag cigány származásúakat segítő Magyarországi Cigányokért Közalapítvány 1996-bankezdte el első, megélhetést támogató mezőgazdasági programjait. Mind a Jóléti Szolgálat Alapítványnak, mind az Országos Foglalkoztatási Közalapítványnak vannak még a romanépesség foglalkoztatását megcélzó programjai. A mintegy 700 ezer főre tehető magyarországi cigányság közel 60%-a vidéken, azon belül is az ország gazdaságilag, társadalmilag elmaradott térségeiben, településeinél. Munkanélkülivé válásuk már a rendszerváltás előtti években megindult. 1991-től kezdődően azonban a falun élő, szakképzetlen rétegek igen rövid idő alatt szinte teljesen kiszorultak a munkaerőpiacról. Köztudott, hogy a cigány munkanélkülieket –a munkanélküli népesség egészéhez viszonyítva– lényegesen kisebb számban érik el az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök. Ahogy KERTESI(1995) írja: „A cigány munkanélküliek leginkább a közhasznú munkavégzés lehetőségeiből részesülnek, de ez az esetek jelentős hányadában –különösen kisebb településeken– látszatfoglalkoztatás; voltaképpen nem más, mint a segélyezés egyik formája.” A szociális földprogramok központi koncepciójának ki nem mondott, de sugallt célja volt, hogy a válságtérségeken élő hátrányos helyzetűek segítésére kidolgozott programokba a roma népességet is be kell vonni. A roma népesség, mint a tartósan munkanélküli, nagycsaládos, hátrányos

helyzetű

csoportok

egyike,

már

az

első

programokban

megjelent

a

kedvezményezettek körében. SZIJJÁRTÓ(1998) a mezőgazdasági romaprogramokat –az Autonómia Alapítványt, a Magyarországi Cigányokért Közalapítványt és a szociális földprogramokat– vizsgáló tanulmánya szerint 1997-ben a három támogató rendszer roma kedvezményezettjei közül a legtöbben a szociális földprogramokban kaptak lehetőséget megélhetési körülményeik javítására (az érintettek 61%-a). A roma kedvezményezettek 22%át a magyarországi szociális földprogramok, 17%-át pedig az Autonómia Alapítvány programjai segítették. (SZIJJÁRTÓ ugyanakkor hozzáfűzi, hogy ezeket az arányokat az egyes 1649 / 2012 / NAKVI


55.


programok rendelkezésére álló források alakulása is erősen befolyásolta.) A szociális földprogram a roma népesség életkörülményeinek javítására irányuló intézkedéscsomagról szóló 1047/1999. kormányhatározatban vált törvényesen is intézményesült eszközzé. A kutatás során természetesen választ próbáltunk keresni az előjel nélküli kérdésre is: Vajon „romaprogram-e a szociális földprogram?” Ennek érdekében a válaszadókat arra kértük, hogy becsüljék meg a településen lévő roma népesség, valamint a szociális földprogramban részt vevő roma népesség arányát. Ezt követően egy reprezentativitási arányt számoltunk a két adatból. Tudatában vagyunk, hogy az eredmények –a becslésből és más szubjektív szempontokból kifolyólag– torzíthatnak. Ezért az eredményeket ezzel a megszorítással kell kezelnünk . A szociális földprogramokban a résztvevők 41%-a a roma népességhez tartozik, ami megközelítőleg 12.600 főt és hozzávetőlegesen 2100-2500 családot jelent. A becsült adatok alapján megállapítható, hogy a roma népesség a szociális földprogramokban közel kétszeresen felülreprezentált a programok által érintett települések népességében tapasztalt arányához képest. Ezt az értéket Szabolcs-Szatmár-Bereg megyeprogramjai jelentik. A roma népesség földprogrambeli aránya(%) , a roma népesség települési aránya (%) Békésmegye 34,27, 64,5 Hajdú-Biharmegye 38,411, 53,3 Jász-Nagykun-Szolnok megye 49,118, 92,6 Nógrád megye 54,523, 72,3 Szabolcs-Szatmár-Beregmegye 43,423, 21,9 Borsod-Abaúj-Zemplén megye 43,325, 11,7 Zala megye 24,414, 41,7 Baranya megye 27,30, 80,5 Tolna megye 0,30, 50,5 Összesen: 41,221, 81,9 PETRÓCZI,S.(1999): A szociális földprogram jelentősége a cigány kisebbség társadalmi integrációjában c. kiadvány közel négyezer családról tesz említést. Kisebbségpolitikai Döntés előkészítő Tanulmányok, Európai Összehasonlító és Kisebbségkutatások Közalapítvány. Budapest, 5.o. Az összes földprogram átlagánál jóval magasabban reprezentált a roma népesség a Békés, Hajdú-Bihar, Jász-Nagykun-Szolnok és Nógrád megyében működő szociális földprogramokban. Ezeknek a programoknak a kedvezményezettjei tehát jelentős 1649 / 2012 / NAKVI


56.


arányban a romanépességből kerülnek ki, ami egyúttal a helyi szociális ellátórendszer válaszát jelzi a „romaproblémára”. A várakozásokkal ellentétben Borsod-Abaúj-Zemplén és Baranya megyében a roma népesség –az érintett települések népességében elfoglalt arányához képest – alulreprezentált a szociális földprogramokban. A részletesebb elemzés során azokat a kistérségi szociális földprogramokat tekintettük kifejezetten romaprogramnak, ahol a programban részt vevő romák aránya 75% és 100% között mozgott. Ilyen földprogramok találhatóak Békés megye békéscsabai, Borsod-AbaújZemplén megye ózdi, Hajdú- Bihar megye hajdúszoboszlói, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye kisvárdai, mátészalkai és tiszavasvári kistérségében. A szociális földprogramokban 53% és 66% között mozgott a roma résztvevők aránya

Borsod-Abaúj-Zemplén megye

sátoraljaújhelyi, szerencsi, és szikszói, Jász-Nagykun-Szolnok megye tiszafüredi, Nógrád megye balassagyarmati, salgótarjáni és szécsényi, valamint Szabolcs-Szatmár-Beregmegye nyíregyházi kistérségében. Több elemzés megállapításaival, amelyek a szociális földprogramok szerepét vizsgálták a cigány kisebbség társadalmi integrációjában, teljesen egyetértünk: a munkanélküliség csökkentését szolgáló általános projektekkel –a sajátos képzettségi, illetve településszerkezeti adottságok miatt –nehezen érhető el aroma népesség. Aszociális földprogramokban ezek a sajátosságok kevésbé jelentenek akadályt, és a közhiedelemmel ellentétben a romanépesség meglévő háztáji tapasztalatai jól kiaknázhatók a programokban. A földprogramok számos eleme jól illeszkedik a romák kulturális hagyományaiba is. Ugyanakkor az előítéletesség csökkentésének és a roma népesség helyi társadalomba való integrációjának a szempontjából –a fenti vizsgálati eredményekre reagálva– fel kell tenni a kérdést: Valóban hasznos-e és ó-e, ha egy szociális földprogramban csak romák vesznek részt? Javítja-e ez helyi és társadalmi integrációjukat? Nem válnak-e az ilyen típusú szociális földprogramok települési zárványokká, az önkormányzat és a romák ügyévé?

1649 / 2012 / NAKVI


57.


1.8. A roma szegregáció kutatásának területi szempontjai a Kutatási célok és a vizsgálati célterületek kistérségi dilemmái Az NKFP kutatási projekt Lakóhelyi szegregáció az encsi és a sellyei (siklósi) KSHkörzetben című alprogramjában részt vevő kutatói team egyik feladata többek között az volt, hogy végezzen elemzéseket a romaproblematika és az ún. elcigányosodási folyamatok tekintetében leginkább érintett rurális, hátrányos, sőt halmozottan hátrányos helyzetű kistérségekre vonatkozóan, különösen ami a lakóhelyi szegregáció kérdéskörét illeti. A feladatmegosztás során az MTA Regionális Kutatások Központját képviselő kutatók, szakterületük sajátosságaiból adódóan – mindenekelőtt a társadalmi-gazdasági folyamatok térbeli alakulását tartva szem előtt – a lakóhelyi szegregáció térségi-területi sajátosságainak és megnyilvánulásainak, ok–okozati összefüggéseinek a vizsgálatára helyezték a fő hangsúlyt. Ám a munka kezdetekor mindjárt a vizsgálati célterület megválasztásának a kistérségi dilemmáival kényszerült szembesülni a területi tudományok sajátos szempontjait képviselő kutató, miután pontosan körül kellett határolnia azt a kistérséget, egyáltalán térséget vagy tájegységet, esetleg településcsoportot, amely a legtípusosabban és legdrámaibb módon tükrözi a romaproblematika összefüggéseit

Baranya, illetve Borsod-Abaúj-Zemplén

megyékben. A dilemmák feloldásaként végül is kompromisszumos megoldások születtek, amelyek nyomán a tényleges helyzetnek való egzaktabb megfelelés érdekében némileg átrajzolódtak a vizsgálatok tárgyául kezdetben választott kistérségek határai. Az eredeti elképzelések szerint például a Siklósi KSH-térség egésze szerepelt volna a kutatási alprogram mintaterületeként, ám a területi tudományok elvárásai szerint és a terepmunka során szerzett tapasztalatok ismeretében, az időközben bekövetkezett területszervezési változásoknak megfelelően s a romaproblematika szempontjából jellemzőbb Sellyei KSHtérség egész területe 30 településsel, valamint Siklósi KSH-térség 20 települése került be a vizsgálati eljárásba, holott eredetileg éppen fordított volt a helyzet. A kutatások mintaterületéül, kezdetben ugyanis a Siklósi KSH-térség egésze, továbbá a vele határos Sellyei kistérségből 18 település lett kiválasztva.

1649 / 2012 / NAKVI


58.


Jogos szakmai indokok és alapos megfontolások után a mintaterület megválasztása tehát annyiban módosult, hogy a vizsgálatok súlypontja a problémakört erőteljesebben reprezentáló, 30 települést magában foglaló Sellyei kistérségre, az ország gazdaságitársadalmi szempontból egyik legelmaradottabb kistérségére, valamint a vizsgálati eljárásban hasonló okokból hozzá kapcsolt 20 siklósi településsel együtt, tulajdonképpen néprajzi értelemben vett Ormánságra mint tájegységre helyeződött át. A döntés helyességét támasztja alá, hogy a Siklósi kistérség a vizsgálat fő szempontjai alapján két jelentősen eltérő településcsoportból tevődik össze. Az északi települések Pécs viszonylagos közelsége miatt kedvezőbb gazdasági helyzetben vannak, és nem is rendelkeznek olyan magas roma népességaránnyal, mint a kistérség déli, határ menti települései (pl. Alsószentmárton, Gordisa, Kisszentmárton, Siklósnagyfalu). A mintaterület megváltoztatásával tehát 50 település lett a dél-baranyai szegregációs vizsgálatok célterülete (1. ábra), amely egy halmozottan hátrányos helyzetű településcsoportot foglal magában, miután közülük 41 települést a 2003/7. Kormányrendelet társadalmi-gazdasági és infrastrukturális szempontból eleve elmaradott településnek nyilvánított Az utóbbi elvárásnak való megfelelés érdekében hasonló döntés született az encsi KSHtérséggel mint választott mintaterülettel kapcsolatban. Ebben az esetben az empirikus vizsgálatok eredendően az Encsi KSH-kistérségre irányultak volna, holott a roma népességű települések és területek dominánsabban vannak jelen a tágabb kiterjedésű Cserehát természetföldrajzi tájegység területén. A Cserehát ugyanis az Encsi KSH-térség nyugati területeit, a Szikszói KSH-térség szinte egészét, valamint az Edelényi KSH-kistérség keleti felét foglalja magában. A Cserehátnál valamelyest nagyobb három KSH-kistérség teljes kiterjedésben pedig mintegy 125 településen közel 90 ezer ember él, míg a 615 km 2-nyi Belső-Cserehát 56 kicsiny, völgyekben megbújó településén 11 ezer lakos él viszonylagos elzártságban, a megrekedt fejlődés és általános recesszió körülményei közepette. A természetföldrajzi, de legalább ennyire társadalomföldrajzi tartalmat hordozó Cserehát a Hernád, Bódva és Sajó folyók és az országhatár által közrefogott, csúcsára állított háromszögre emlékeztető, mintegy 1,847 négyzetkilométernyi szigetszerűen zárt terület, amely az 1989-ben, az országban elsőként alakult Csereháti Településszövetség 50 települését is magában foglalja Elgondolkoztató tehát, hogy a romaproblematika és a szegregáció kérdéseinek a vizsgálatakor nem a három KSH-kistérséget átívelő csereháti településegyüttest lett volna (vagy lenne) 1649 / 2012 / NAKVI


59.


helyesebb az empirikus kutatások középpontjába helyezni? Ez esetben is, hasonlóan a délbaranyai helyzethez a Cserehát (akárcsak az Ormánság) típusosabban és homogénebb módon egyesíti a jelentős mértékben vagy túlnyomórészt roma etnikum által lakott településeket, illetőleg sokkal jellemzőbb módon hordozva magában a romaproblematika sajátosságait, mint maga az encsi KSH-térség. Megoldásként kínálkozik, hogy az encsi kistérségben elvégzett kérdőíves vizsgálatokhoz erőteljesebben társuljon a Cserehát egészére kiterjedő, a területi tudományok módszereivel végzendő komplex gazdasági-társadalmi szempontú elemzés. Annál is inkább, mert a három (encsi, siklósi és edelényi) kistérség szinte majd’ minden települését a 2003/7. Kormányrendelet társadalmi-gazdasági szempontból elmaradott települések közé sorolta (4. ábra). A roma problémakörrel leginkább érintett, tipikus települések is dominánsan a Hernád völgyében és a Hernádtól nyugatra elhelyezkedő területen fekszenek (pl. Beret, Csenyéte, Fáj, Szemere, Pusztaradvány stb.), illetőleg ez összefüggő területként átnyúlva az Edelényi és Szikszói kistérségek területére, sok szempontból egységet alkotva azokkal. Döntő mértékben lefedve a Belső-Cserehát területét, ahol összefüggő, magas cigánynépesség-aránnyal rendelkező települések egész sora helyezkedik el, esetenként már-már zárt etnikai tömbökben. A magyarországi romanépesség problémáit talán a legjellemzőbben tükröző, a fenti módon kialakított két, jellemzően aprófalvas kvázi kistérségben, a borsod-abaúj-zempléni Encsi (Csereháti) és a hasonlóan halmozottan hátrányos helyzetű dél-baranyai, részben Siklósi, nagyobbrészt pedig a Sellyei KSH-körzetben figyelhető meg leginkább az a szoros összefüggés, amely egy terület, kistérség vagy település mérete, gazdasági potenciálja, a munkalehetőségek száma és a cigány népesség száma, illetve aránya, valamint társadalmigazdasági helyzete között húzódik. Azokon a településeken, ahol rossz a gazdasági helyzet, kevés a munkahely, ott nagyobb számban fordul elő egyre nehezebb körülmények között élő cigány népesség, mint a jobb adottságokkal rendelkező településeken. Az utóbbiakból pedig a kedvezőtlenebb anyagi helyzetű cigányság fokozatosan kiszorul, s egyre nagyobb számban telepszik meg a mostohább feltételeket nyújtó településeken. Ezzel pedig a jobb helyzetben lévő települések környezetében megindul egy „elcigányosodási” folyamat. Éppen ezért a szegregációt nemcsak települési viszonylatban szükséges vizsgálni, azaz, hogy cigányok és nem cigányok mennyire elkülönülten élnek egymástól, hanem tágabb gazdasági-társadalmi, térségi-települési összefüggésekben is. A szegregáció térségi-területi vagy éppen lakóhelyi jellemzői, a kialakult társadalmigazdasági körülmények más-más módon érinthetik és differenciálják a romanépességet. 1649 / 2012 / NAKVI


60.


Különösen erőteljesen érvényesül a lakóhelyi és a települési szegregáció olyan halmozottan hátrányos helyzetű kistérségekben, mint amilyenek a Dél-Baranyában és a Borsod-AbaújZemplén megyében az Encsi KSH-térség (voltaképp Cserehát természetföldrajzi terület) által alkotott „mintaterületek”, ahol a meglévő különféle komoly társadalmi-gazdaságifoglalkoztatási-szociális-iskoláztatási problémák

következményeként

az átlagosnál

is

súlyosabb gondként jelentkezik a romakérdés, s ahol a szegénységgel szinte törvényszerűen együtt jár a roma etnikum települési, majd területi koncentrációja, egyszersmind szegregálódása, szociális és kulturális ellehetetlenülése. Térségi sajátosságok Mindkét kistérségről elmondható, hogy sosem tartoztak Magyarország centrum területei közé, a fejlődési hullámok mindig megkésve érték el ezeket a területeket, s ráadásul a trianoni határváltozások földrajzi értelemben is egyértelműen perifériára sodorták őket. Százhúsz évvel ezelőtt például az 1880. évi népszámlálás idején a csereháti térség egészének 89 ezer lakosa volt, amelyből 26 ezren éltek a Belső-Csereháton. A terület két szélső és középső részét alkotó hegy- és dombvidéken a népesség azóta is rohamosan fogy, majdnem felére csökkent az említett időszakban. Az elnéptelenedési folyamat „lakmuszpapírként” jelzi a terület gazdasági, infrastrukturális és társadalmi elmaradottságát, a megélhetési lehetőségek hiányát. A lakosság a jobb életkörülményeket és biztosabb megélhetést ígérő folyóvölgyekbe és a megye, az ország korábban dinamikusan fejlődő ipari körzeteibe vándorolt el. Az elnéptelenedést jelzi, hogy tíz faluban a lakosok száma már nem éri el a 100 főt, és létezik egy kis falu (Szanticska), ahol a közelmúltig már csak egyetlen lakos élt. A táj jellemző építészetét, a hamisítatlan falusi környezetet, a kistelepülések báját azonban épp ezek a falvak őrizték meg leginkább. A modern s még inkább a posztmodern kor embere a kikapcsolódást, a nyugalmat, a természet közelségét, a múlthoz, a gyökerekhez való visszatérést találhatja meg a XXI. század ezen „szigetein”. A leszakadási folyamat a XX. század második felétől, sőt az 1960-as évektől, mintegy a „szocialista” gazdaságpolitika hátrányos következményeként felgyorsult, amelynek jeleként a Belső-Cserehát népességének 40%-a hagyta el a területet. A Csereháti kistérségnek ugyanis az elmúlt korok gazdasági és társadalmi rendszereinek egyikében sem sikerült megtalálnia a területi munkamegosztásba való – az adott korban értelmezhető területi fejlődést előremozdító – bekapcsolódás lehetőségeit. Ebben az eddig preferált területi értékeket (jó termőföld, ásványkincsek, koncentrált munkaerő, centrumokhoz való közelség stb.) felmutatni nem 1649 / 2012 / NAKVI


61.


képes helyi és helyzeti energiák hiánya és az értékrendszert meghatározó pozitív gazdaságitársadalmi-politikai tényezők egyaránt gátolták. Az Ormánság területe igazi fénykorát a XVII. és XVIII. század fordulóján élte, amikor még az extenzív állattartás jól jövedelmező gazdasági ágnak számított, hiszen a térség természetföldrajzi adottságai erre kifejezetten alkalmasak voltak. A XVIII. század második felétől kezdődően azonban a gabonatermesztés vált a meghatározó ággá, ami azonban a területen a földkijelölés több évtizedes megkésettsége és az ebből a szempontból kedvezőtlenebb természeti viszonyok miatt nem is vált meghatározóvá. A vízszabályozási munkálatok megkésettsége, az utak, vasutak hiánya, illetve távolsága és a trianoni határvonás elzárt, periferikus területté tette a térséget. Az Ormánság lakói egészen a XX. század elejéig az extenzív állattartásból éltek, amelynek feltételei folyamatosan romlottak, így fejlettségi szintje messze lemaradt a magyar átlag mögött. A földterület döntő része nagybirtokosok kezében volt, míg a parasztság 70%-ának csak 1–10 holdas gazdaság jutott, amely az extenzív gazdálkodási ágak mellett nem volt elég egy népesebb család eltartására sem, legkevésbé pedig bővített újratermelésre, a gazdaság fejlesztésére. Ennek következménye volt a drasztikus születésszabályozás, az ún. „egykézés”. A hanyatlás mélypontja a második világháború után következett be, ugyanis Dél-Baranyának a határtól számított 20-30 km széles övezete határsávként működött, ahová csak külön engedéllyel lehetett belépni, fejlesztés helyett inkább visszafejlesztés történt. A kollektivizálás után a fiatalok elhagyták a falvakat, Pécsett, Komlón az iparban helyezkedtek el. A szocialista vezetés nem preferálta az aprófalvas településszerkezetet, inkább annak elsorvasztása volt a cél. A megüresedett házakba az 1960-as és az 1970-es években költöztek be az addig telepeken élő cigányok, amit a helyi tanácsok is támogattak. A ma teljes mértékben cigányok lakta Gilvánfára is csak az 1920-as évek elején költözött be az első cigány, majd az évszázad második felében a folyamatos elvándorlásnak köszönhetően teljesen cigányok lakta településsé vált a falu. A településhálózat néhány jellemzője Az infrastruktúra-hálózat kiépítettsége és kiépítése szempontjából rendkívül fontos felhívni a figyelmet a vizsgált térségek aprófalvas jellegére, az egy településre jutó túlságosan alacsony lakosságszám miatt csak gazdaságtalanul építhetők ki az egyes szolgáltatások mind a humán, mind a műszaki infrastruktúra esetén (pl. a vizsgálatba bevont összesen 175 település közül 102-ben nem működik óvoda, 93-ban pedig általános iskola). A települések kommunális ellátottsága jóval az országos átlag alatt van, aminek a kialakulásához nagymértékben 1649 / 2012 / NAKVI


62.


hozzájárultak az intézkedések, amelyek az 1970-es években a falvakat életképtelenné tették, az intézményeket, illetve a velük járó forrásokat magasabb szerepkörre kijelölt településekbe csoportosította át. A szétaprózódott térszerkezet természetes velejárója az is, hogy nagyon körülményes a települések megközelíthetősége, s a falvaknak gyakran nincs közvetlen kapcsolatuk a megyeszékhellyel. A Sellyei és Encsi kistérségek népsűrűsége országos viszonylatban is a legalacsonyabbak közé tartozik (34, illetve 44 fő/km²). A települések átlagos népességnagysága pedig csak 444, illetve 642 fő a városokkal együtt (5. ábra). A dél-baranyai (ormánsági) térség 50 települése esetében a települések 84%-a az 500-nál kevesebb lakosnak ad otthont, azonban így is kevésbé fenyegeti őket az elnéptelenedés veszélye, mint a csereháti településeket. Az Ormánságban a 200-500 fő közötti települések a leginkább dominánsak. A vizsgálatba vont települések közül Sellye a legnagyobb, lakossága meghaladja a 3000 főt. A térség egyetlen városa azonban csak részben látja el térségközponti feladatait. Sellyén kívül csak három település népességszáma haladja meg az 1000 főt (Vajszló 2017 fő, Alsószentmárton 1126 fő, Felsőszentmárton 1117 fő). Közlekedési szempontból Dél-Baranya kedvezőtlen helyzetben van. A megyeszékhely megközelítése kedvező esetben is másfél órát vesz igénybe. Az Ormánságban nem vezették be a vezetékes gázt, és nagy lemaradások tapasztalhatók a szennyvízhálózat kiépítésében is. A csereháti mintaterület települései között öt város található, ahol a térség összlakosságának közel harmada él (Edelény 11 ezer, Encs 7 ezer, Szikszó 6 ezer, Szendrő 4,5 ezer, Gönc 2,4 ezer fő), ezek kivétel nélkül a folyóvölgyekben helyezkednek el, ahol a cigányság népességkoncentrációja is nagyobb. Arányait tekintve az Edelényi, Encsi és Szikszói kistérségekben kisebb az 500 fő alatti települések aránya, de itt is eléri a településállomány 62%-át (6. ábra). Több település is az elnéptelenedés közelébe került, hét település népessége pedig még az 50 főt sem éri el (pl. Gagyapáti, Debréte, Perecse, Keresztéte). A mostoha infrastrukturális ellátottságra jellemző, hogy az ivóvízellátás folyamatban lévő fejlesztése mellett a szennyvízelvezetés megoldatlan, a kereskedelmi, az oktatási és az egészségügyi

ellátásban

alapvető

hiányosságok

mutatkoznak.

A

Belső-Cserehát

kistelepüléseinek 33%-a volt ún. zsákutcás település 1990-ben, 98%-ában nem volt egészséges ivóvíz, sehol sem volt csatornázás, 78%-ában nem volt óvoda, 61%-ában nem volt iskola, egyetlen településen sem volt gyógyszertár és az 56 faluban összesen csupán 190 telefon volt, amiből 27 volt a magánelőfizetőké. Az infrastruktúra-fejlesztési program 1649 / 2012 / NAKVI


63.


elsőként az ivóvízellátásnak a megoldására (1992-től), majd a telefonhálózat és a gázellátás kiépítésére irányult – döntően állami támogatással. Ezek a programok azonban még nem érintették az orvosi ellátás, az oktatás, az új igényként belépő szennyvízelvezetés és -tisztítás problémáit. A cigányság térségi jelenléte A csereháti aprófalvas településrendszer mellett ma már a térségek fő meghatározó jegyei közé számít a roma népesség átlagosnál jóval magasabb aránya is. A 2001. évi népszámlálási adatok alapján is átlagosan a népesség 15%-a vallotta magát cigánynak. A korábbi felmérések eredményei alapján korrigált adatok szerint azonban ez az arány jóval meghaladja a 20%-ot is, sőt a becslések szerint a 6–14 éves korosztályon belül eléri a 35%-ot. Tornanádaska cigány lakosságának aránya például 2/3-át, Rakacáé a 3/4-ét, Csenyétéé a közel 90%-át teszi ki. Fel kell hívni rá a figyelmet, hogy maguk az arányok nem csak az aprófalvas jellegből adódóan magasak. A terület falvainak többségében 100 főnél népesebb cigány közösségek élnek. Az egy településen belüli legnagyobb koncentrátumok a térség kisvárosaiban – Edelényben (1100 fő), Szendrőben (1000 fő), Encsen (750 fő), Szikszón (500 fő) – és a nagyobb falvakban – Alsóvadászon (420 fő), Hernádvécsén (380 fő), Kázsmárkon (309 fő), Novajidrányban (360 fő) és Vizsolyban (340 fő) találhatók. Viszont a 125 település mintegy 20%-án egyáltalán nem élnek cigányok. A roma népesség térségi megjelenésében határozott törvényszerűség nem figyelhető meg, mind a legnagyobb roma népességaránnyal, mind pedig a roma népesség nélküli települések megtalálhatók minden mikrokörzetben. Összesen 25 olyan település akad, ahol egyáltalán nem élnek romák. Ezek mind 400 fősnél kisebbek. Van azonban 18 olyan település is, ahol a romák aránya eléri, illetve meghaladja a 40%-ot. Ebben a 18 faluban él a térség romáinak 30%-a. További 22%-nak az öt város ad otthont. A cigány lakosság magas természetes szaporodása miatt az általános iskolás korú lakosság körében arányuk jóval magasabb értéket mutat. A 6–14 évesek körében például a Cserehát–Hernád–Bódva vidéken már 26 településen haladja meg az 50%-ot. A dél-baranyai térségben jelentősebb település hiányában nem figyelhető meg a cigány lakosság olyan fokú koncentrációja, mint a Cserehát esetében. Egyedül Alsószentmártonban 1649 / 2012 / NAKVI


64.


haladja meg számuk a 1000 főt, a második legnagyobb számban Gilvánfán élnek cigányok (400 fő), megelőzve a térség egyetlen városát, Sellyét, ahol 300 fős roma népesség lakik. A cigány népesség arányait tekintve viszont a csereháti mutatókhoz hasonló értékek jellemzik az ormánsági településeket. Az önkormányzatok által szolgáltatott becsült adatok alapján a cigányság térségi jelenléte 25–30 százalék között mozog. Néhány „elhíresült” településen azonban gyakorlatilag 100%-os (Alsószentmárton, Gilvánfa), a települések 28%-án meghaladja a lakosság felét. A települések több mint felén arányuk meghaladja a 25%-os értéket, ami a hátrányos helyzetű települések esetében középtávon már a cigányok többségi etnikummá válását valószínűsíti Jelentős eltérésként jelentkezik az észak-magyarországi, illetve a dél-magyarországi térség között, hogy míg a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területen számos településen nem élnek cigányok, az Ormánság minden településén megfigyelhető a jelenlétük. A cigány lakosság magas természetes szaporodása miatt az általános iskolás korú lakosság körében a roma etnikum aránya jóval magasabb, mint a teljes népességen belül. Erodált társadalmi szerkezet Magyarország népességszáma az 1980-as évek óta folyamatosan csökken, miközben a lakosság struktúrájában egyre magasabb az öregek aránya. Ezzel szemben a falusi lakosság száma 1994 óta stagnál, sőt esetenként nő is. Persze ez a megállapítás a falvak összességére vonatkozik, ami két jellegzetes településcsoport népességnövekedésének köszönhető. Az első típusba azok a sikeres települések sorolhatók, amelyek jó munkahelyi ellátottsággal rendelkező centrumtelepülés közelében, jó közlekedési útvonalak mentén, szép természeti környezetben helyezkednek el. Ezekre az ún. szuburbiában fekvő településekre a tehetősebb középosztálybeliek költöznek ki a kényelmesebb lakhatás reményében. Joggal feltételezhető, hogy ilyen település egyáltalán nincs a két vizsgált területen. A másik típus annál inkább jellegzetesnek tekinthető. Ezek a települések ugyanis folyamatosan „leértékelődnek” az ott élők szemében is, s aki teheti, elköltözik onnan, helyüket pedig szegényebb és népesebb családok foglalják el. Ide sorolhatók a nagy arányú cigánynépességgel rendelkező falvak is. A cigány lakosság átlagosnál lényegesen magasabb természetes szaporodása mellett a legtöbb esetben, a vegyes lakosságú települések esetében az elöregedő nem cigány népesség kihalása és elvándorlása következtében ezeknek az aprófalvaknak a népessége is csökken, ám ennek üteme sokkal lassúbb, mint a nem cigány települések lakosságának fogyása, még akkor is, ha onnét nem akkora mértékű az elvándorlás. 1649 / 2012 / NAKVI


65.


Általánosan megfigyelhető jelenség, hogy az ellentétes irányú demográfiai és migrációs folyamatok eredményeként a cigány lakosság többségbe kerülése után fokozatosan természetes etnikai homogenizálódás zajlik le a településeken. Ebbe a településcsoportba sorolandók a legnagyobb népességgyarapodással rendelkező települések mindkét térségben. Az 1990–2001 közötti időszakban például 60%-kal növekedett Csenyéte lakossága, de 20% körüli érték mutatható ki több település esetében is (Szendrőlád, Alsószentmárton, Kisasszonyfa, Monaj), miközben a jelentős cigány népességű falvakban is a roma népesség többsége rokoni körbe tartozik. A családok szintjén megvalósuló nagymértékű növekedés természetesen a településeken a házasság, párválasztás miatti folyamatos betelepülések mellett valósulhatott meg. Ez azonban nem jelentett számottevő térségen kívülre irányuló bevándorlást. A csereháti térséggel szemben, ahol számos település népessége több mint 30%kal csökkent, Dél-Baranyában egyedül Kemse esetében figyelhető meg az elnéptelenedés tendenciája. A cigányság természetes szaporodása közismerten magasabb az országos átlagnál, s mind a nagyságrendjében, mind tendenciájában jól követi a fejlődő országokra jellemző értékeket. E szerint a XX. század elejére jellemző egyaránt magas születési és halálozási arányszámokból megvalósuló

évi

7–10

ezrelékes

természetes

szaporodás

egészségügyi

ellátásuk,

életkörülményeik relatív javulásával az ötvenes évekre elérte a 12–15 ezreléket, majd az 1960-as évektől – a továbbra is magas, 40 ezrelék feletti születési és fokozatosan 15–10 ezrelékre csökkenő halálozási ráta mellett – a 25–30 ezreléket. Csak az 1980-as évek végétől érzékelhető a szaporodási ütem lassulása. A legfőbb népességnövekedési forrást jelentő, a lakossági aránytól jóval magasabb mértékű roma természetes szaporodás csökkenése a ’80-as évektől érezhető folyamat. Ez azonban a ’90-es években az alanyi jogon járó családi pótlék mint fő megélhetési forrás megjelenésével megtorpant, érezhetően visszafordult. Egy 1991-es csereháti felmérés adatai által is igazoltan a kisebb (3-4 gyermekes) családtípus vált ezekben az években jellemzővé. Különösen a Bódva és a Száraz-völgy településeiben vált uralkodóvá ez a modell. Az apró- és törpefalvak statisztikai adatai között az országos átlagtól igen jelentős eltéréseket tapasztalhatunk, az elöregedő és a fiatal cigány lakosságú falvak között. A legmagasabb természetes szaporodással rendelkező falvak mindegyikében 50% feletti volt a cigány lakosság aránya (Csenyéte 36,3, Gadna 25,5, Lúzsok 25,1, Hernádpetri 21,1, Fáj 20,1 ezrelék 2001-ben). A legmagasabb természetes fogyással a Cserehát elnéptelenedő települései rendelkeznek (amivel a megye területfejlesztési terve is számol az elkövetkező 10–15 évben), mindenekelőtt az elzárt völgyekben megbúvó, tisztán görög katolikus lakosságú falvakban.

1649 / 2012 / NAKVI


66.


Az 1990–2000 közötti időszakban a vándorlási egyenleg különbözete Baranya megyében a Sellyei kistérségben volt a legnagyobb (–4,8‰), a Siklósi kistérségben ez az érték –1,7‰ míg a megyei átlag értéke csak –0,2‰ volt. A 2000-es évben új helyzet állt elő, mindkét térségben vándorlási pozitívum mutatkozott, viszont 2001-ben a vizsgált területen már újra –3,8‰-es negatívumot regisztráltak. A Sellyei kistérségben egyedül Piskó rendelkezett magas negatív elvándorlási értékkel (–4,8%). A térségközpont, Sellye egyenlege (220 fő oda- és 270 fő elvándorlás volt 2001-ben). Az ormánsági települések sorában sokkal magasabb arányban szerepelnek jelentős vándorlási pozitívummal jellemezhető települések is, amelyeknek az egyetlen közös tulajdonsága, hogy a térség átlagához képest jó megközelítési viszonyokkal rendelkeznek. A csereháti térségről viszont nem mondható el, hogy a jó közlekedésföldrajzi adottságú települések rendelkeznek a legmagasabb értékekkel, és etnikai szempontból is vegyes a kép. A vándorlási egyenleg negatívuma az 1990–2000 közötti tíz éves periódusban az Encsi és Edelényi kistérség egészét tekintve is a legmagasabb (–4–7%) volt, a Szikszói kistérség Miskolc viszonylagos közelsége miatt viszont összességében már kedvezőbb helyzetben van. A települési szinten a legmagasabb elvándorlással jellemezhetők többsége már jelentős cigány lakossággal rendelkező települések által körülvett, egyszersmind jelentős cigány népességgel nem rendelkező és rossz megközelítési viszonyokkal jellemezhető település (Mogyoróska, Kupa, Perecse, Regéc, Varbóc). A legnagyobb népességmozgások természetesen a városokban voltak megfigyelhetők (pl. Edelényben 410 fő, Encsen 303 fő volt a bevándorlók száma 2001-ben). A szelektív el- és odavándorlás és a jelentős különbségeket mutató természetes szaporodás hatásait jól összegzi a 60 év felettiek számának a 14 év alattiak számához viszonyított arányának alakulása az egyes településeken. Az így kiszámított öregedési indexek értékei között nagy különbségek mutatkoznak, főként a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei területen. Az idősek százalékos aránya szinte minden, a cigány lakosság magas arányával jellemzett faluban alatta marad az országos átlagot jelentő 124%-os érték felének. Azok az elnéptelenedés közelébe érkező falvak, amelyek korábban a cigány betelepülőkkel szemben ellenállást tanúsítottak, ám ma már nincs például egyetlen 14 év alatti lakos (a csereháti térségben négy ilyen is van), lehetnek a cigányság térnyerésének legújabb területei. 2.5. Munkanélküliség – az előrelépés legfőbb akadálya A vizsgált térségekben egyaránt a rendkívül magas munkanélküliségi mutatók jelentik a legnagyobb problémát. Baranya és Borsod-Abaúj-Zemplén megyék egyaránt kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek az országos átlaghoz viszonyítva is, a nehézipari körzetek rozsdaövezetté 1649 / 2012 / NAKVI


67.


degradálódása mindkét megye munkaerőpiacán komoly feszültségekhez vezetett. A munkanélküliség rövid időn belül aggasztó méreteket öltött, és azóta sem sikerült jelentősen csökkenteni. A települések többségén a relatív munkanélküliségi mutató, a 2003-ban érvénybe lépett, a munkanélküliség szempontjából a hátrányos helyzet határértékét (1,75) kétszeresen is meghaladja (9. és 10. ábra). Különösen súlyos probléma, hogy szinte alig találhatók jelentősebb munkaerőt foglalkoztató gazdasági egységek a térségekben. Az 50 főnél többet foglalkoztató vállalkozás a csereháti térség 125 települése közül csak 16-nak a területén működik. Ezek kivétel nélkül a kedvezőbb elérhetőségi viszonyokkal és nagyobb népességkoncentrációval rendelkező folyóvölgyekben találhatók, míg a Belső-Cserehát területén egyáltalán nem találhatók. A dél-baranyai térségben is hasonló a helyzet, mindössze hét 50-nél több főt alkalmazó vállalkozás működik, ebből négy Sellyén. A főként betanított munkásokat alkalmazó pécsi cégek biztosítanak nagyobb számban lehetőséget az ingázásra. A mintaterületül választott kistérségekben a jelentősebb helyi munkalehetőségek hiánya miatt mindig is nagy szerepet játszott az ingázás, amelyben a csereháti térségben munkavállalók több mint fele, míg Dél-Baranyában 15–20%-a vett részt, azonban mára ez a népességkoncentráló tényező is elvesztette korábbi hatását. A cigányság egy jelentős része azonban már nem is került be, vagy az utóbbi időben kikerült a legális gazdaság munkaerőforgalmából, vagy munkavállalása bizonytalan, rapszodikus volt. A második gazdaságba való bekapcsolódásnak a terület általános adottságai, a demográfiai erózióval, kontraszelekcióval jellemezhető, a mindennapi létért küzdő lakosság általánosan szerény jövedelemszintje és intézményrendszere, önkizsákmányoló életmódja, az itt élő cigány lakosság anyagi, szellemi és/vagy erkölcsi tőkehiánya, kapcsolatrendszerének kiépültsége és az ebben a szférában őket lehetetlenné tevő szegregáció szabott gátat. Seftelők, üzletelők, feketén dolgozók, a háztartásban, családi gazdaságokban alkalmi munkát végzők csak a viszonylag jobb helyzetben lévő völgyi településekben találhatók, az utóbbiak ott is egyre kisebb számban. A háztartásokban, családi gazdaságokban való munkavállalásukra fékezőleg hat a bizalmatlanság. Az utóbbi években felerősödött fél- vagy teljesen illegális üzleteléssel, „csencselés”-sel, vásározással foglalkozó cigány lakosok inkább a nagyobb cigánynépességű településekről kerülnek ki, össztérségi szinten számuk nem jelentős. A munkalehetőségek biztosítása a problémák megoldásának egyik legfontosabb feltétele lenne, de önmagában ez – ma még szinte elérhetetlennek tűnő cél – nem old meg semmit. Újabb empirikus vizsgálatok ugyanis azt bizonyították, hogy a munkaképes cigányságnak 1649 / 2012 / NAKVI


68.


csak kevesebb mint a fele, a nőknek csak 1/5-e az, aki szándékai szerint feltehetően vállalna is munkát. Ők elsősorban a korábban már munkával rendelkező, az azzal járó életmódhoz hozzászokott cigány lakosok köréből kerülnek ki. Sokaknak olyan régen volt utoljára munkahelye, vagy soha nem jártak dolgozni, hogy valószínűleg az adandó kedvező lehetőséggel sem tudnának élni. Az emberek jelentős részének már 10-15 éve nincs, vagy még soha nem volt állandó munkahelye. A tartósan munkanélküliek aránya csak abból kifolyólag magasabb a térségek településein, hogy a cigányok magas arányban vesznek részt közmunkaprogramokban, amely egyes támogatási formák alapfeltétele, illetve gyakori, főként a cigányok körében a regisztrálás elmaradása. A megélhetési formák között még mindig a segélyekre, egyéb szociális juttatási formákra való támaszkodás jelenik meg. Több településen is előfordul, hogy a lakosság egészének éves bevételei között több pénz folyik be a segélyekből, mint a „munkával szerzett” éves belföldi jövedelem értéke. A cigányság munkaerőpiaci szempontból rendkívül hátrányos helyzetének, alacsony szintű munkaerőpiaci integrációjának egyik sarokköve az iskolázottság kérdésköre. Ezekben a térségekben nem állítható, hogy a munkanélküliség kizárólagos oka csak az alacsony iskolázottságban lenne keresendő, hiszen még a diplomával rendelkezők számára sem nyílnak helyben sokkal jobb lehetőségek az elhelyezkedésre. Az általános iskolából való magas arányú lemorzsolódás, a többségi társadalomhoz képest alacsony arányú szakképzettség, valamint az elenyésző arányú, érettségihez kötött középfokú képzettség azonban annak lehetőségét is elveszi, hogy például a megyeszékhelyen, jobb pozícióban elhelyezkedve szűkebb környezte számára pozitív példaként jelenjen meg egy-egy munkavállaló. A maximum nyolc általános iskolai osztályt végzettek arányát tekintve a munkanélküliek körében a települések szintjén nagy hasonlóságok mutatkoznak a 2001 januárjában végzett népszámláláson a cigány nemzetiségűeknek vallók és a maximum nyolc osztályt végzettek magas aránya viszonylatában. Ez a cigány etnikum alacsony iskolázottsága mellett arra enged következtetni, hogy a magasabb kvalifikáltságú nem cigány lakosság nagy része elvándorolt, s többnyire a legszegényebb csoportok maradtak nagyobb számban helyben. Természetesen az értékek az idősebb lakosság adatait is tartalmazzák, akiknél a továbbtanulás már nem merülhet fel alternatívaként, így ez az érték középtávon sem javulhat jelentősen.

1649 / 2012 / NAKVI


69.


A cigány és a nem cigány népesség együttélése A magyar és a cigány etnikum együttélésében az elmúlt fél évszázad alatt – a közöttük lévő falun belüli munkamegosztás átalakulásával párhuzamosan – gyökeres változás következett be. A falu belső munkamegosztásából (pl. vályogvetés, teknővájás, pásztorkodás, zenélés) a kereslet–kínálat törvényeit és az igények bekerülését tekintve is kiszorultak, a helyi gazdálkodás rendjében feleslegessé váltak. Ez a folyamat egészült ki a cigányság belső, strukturális

átalakulásával,

az

értékrend

és

a

gondolkodás

változásával,

illetve

mozdulatlanságával. A két etnikum életminőségében, életfelfogásában korábban is meglévő különbségek – mindenféle állami gondoskodás ellenére, sőt annak hatására – tovább nőttek. Általánosnak mondható a két etnikum közötti elhidegülés, különösen a gyermekek közötti kapcsolatok viszonyában merev a különállás. A nem cigányok számára kényelmes, a cigányság gondjait figyelmen kívül hagyó magatartás mindenhol tarthatatlanná vált, a kapcsolat azonban szinte településenként eltérő módon változott. Egy-egy faluban lassan két önálló életű közösség alakul ki – pl. Tornyosnémetiben. Tagjai úgy kerülik ki a konfliktusokat, hogy kerülik egymást, szó szerint bezárkóznak, visszavonulnak. A falvak egy további típusában a nem cigányokban erős az elégedetlenkedés, szeretnék a főként újabban betelepült cigányokat elüldözni, de tehetetlenek. Próbálkoztak már máshol házat venni nekik, de ez meghiúsult, mert a szomszéd falvakkal emiatt nem akarnak összeütközést, a drágább életlehetőségeket jelentő városba pedig a cigányok nem akarnak menni. A falvak más csoportjaiban nem jelent gondot, érzékelhető nehézségeket a cigány lakosság jelenléte. Vagy alacsony számuk és arányuk miatt, vagy azért, mert az ott élőket nem tekintik cigánynak. „Rendesnek, tisztának, dolgosnak” tartják őket, és sem a többi falubeli, sem ők maguk nem különböztetik meg az ott élő cigányokat a falu többi lakójától (pl. Hídvégardó). Külön típust alkotnak azok a települések, ahol a cigányság azért nem jelent már „problémát”, mert – a nem cigány lakosok döntő aránya miatt, vagy mert a nem cigány lakosok is hasonulnak hozzájuk – a faluban lakók életminősége és életfelfogása egyaránt elüt a térség más falvaiban tapasztaltaktól, az itt élő cigánysághoz közelít. Más szóval: sem a cigányok, sem a nem cigányok nem különböztetik meg az ott élő nem cigányokat a cigányoktól, a kapcsolatok elevenek, még a vegyes házasság is gyakori. Ebben az esetben azonban inkább a 1649 / 2012 / NAKVI


70.


nem cigány, de többszörösen kontraszelektálódott lakosság asszimilációjáról van szó (pl. Krasznokvajda). Néhány faluban a két etnikum korábbi racionális egymásrautaltságát egy új típusú egymásrautaltság váltotta fel, s helyet talált a cigányság a falu munkamegosztásában, életében például a mezőgazdasági termékek háztáji termelésében nem, de fogyasztásában annál jelentősebb tömeget jelentő cigány lakosság a helyi kistermelők termésének legfőbb vásárlója, fizetőképes keresletet biztosítva az egyébként nehezen értékesíthető áruknak (pl. Lak). Újabb típust jelentenek azok a falvak, ahol bár egymásrautaltságról nincs szó, de az ott élő nem cigányok – látva a cigányság gondjait s az ebből rájuk származható veszélyeket, illetve tisztán emberbaráti megfontolásokból – próbálnak a kötelező önkormányzati feladatokon túlmenően is valamit tenni az ott élő cigány családok helyzetének javításáért (pl. cigány óvoda indítása Gadnán). A felsorolt típusokhoz való tartozásnak, az együttélés minőségének a múltban a helyi társadalmak érdekérvényesítő képességének korlátozottsága miatt kevesebb, a jövőben azonban várhatóan egyre nagyobb szerepe lesz a cigány népesség térbeni mozgásaiban. A cigányságnak a mai integrációs folyamatokat meghatározó strukturális átalakulása a ma aktív korúak szüleinél erősödött fel. Ahol a ’60-as években a cigányok éppúgy munkát vállaltak a közeli nehézipari térségekben, mint a falu nem cigány férfiai, velük együtt, egy buszon, egy műszakba jártak, s kisebb létszámuk, hozzáállásuk miatt lehetőség volt a „keveredésre”, az egymástól való tanulásra – kölcsönös tisztelet alakult ki, és ma ezeket a családokat már nem tekintik a faluban cigányoknak. A ’60-as évek nyújtotta munkavállalással összefüggő esélyekhez hozzájött még a telepek felszámolásának helyi gyakorlata is. A falu végén lévő régi telepek felszámolása bár a ’80-as évek közepére egy-két falut kivéve megtörtént, a központi óhaj ellenére sem sikerült a cigányság szegregációját megszüntetni, igaz, volt, ahol erre nem is törekedtek (a „CS”-lakásokból a régi telep helyén vagy a falu más részén új telepek jöttek létre). Másrészt az újabb lakásvásárló cigány családok is szívesebben költöztek az övéik mellé ha tehették, míg a nem cigány népesség igyekezett menekülni a beköltöző cigányok szomszédságából (Baktakék, Kázsmárk, Szalonna, Szendrő). Az integrációhoz vezető strukturális átalakulást többnyire tehát nem a térbeni közelség, hanem a lakáshoz jutás módja indíthatta el.

1649 / 2012 / NAKVI


71.


Az alapvetőnek tekinthető hármas követelmény (munka, lakás, iskola) érvényesülése esetén is helyzeti előnybe kerültek azok a falvak, ahol a cigányság az első lépéseket még az ’50-es, ’60-as években meg tudta tenni. Minél később történt a váltás, vagy ha a háromból csak néhány területet érintett, a felzárkózás annál reménytelenebbnek tűnt, a cigány és nem cigány lakostól annál több áldozatot követelt. Az „úton elindult” cigány családok további életútja sem vált azonban egyirányúvá. Volt, ahol a gyerekek már nem követték apjukat a többnyire nehéz fizikai munka vállalásában, inkább szerettek volna könnyebben megélni, s egy új, a paraszti társadalom értékrendjével végképp szembekerülő életstílust vettek fel, s ha tehették, el is költöztek falujukból. Mások folytatták a beilleszkedés apáik által megkezdett útját, vagy éppen úttörőként megpróbáltak kitörni a „hagyományos” cigány életmódból, környezetből. Ennek első látható jele a lakásváltoztatás, a régi környezetből való kikerülés óhaja – ami gyakran településváltással is együtt járt. Az „anyaközösségből” önként vagy kényszerűen kitörni, más életet élni akarók két csoportjához tartozók vándorlási irányai között azonban lényeges különbség figyelhető meg. Míg az ott élő cigányságtól „alulról” különbözők a nagy cigány népességkoncentrációk felé mozdultak el, a „felülről” kitörni akarók az erősen elcigányosodott falvakkal szomszédos településekben, régi parasztházakat megvásárolva jelentek meg és indították el a relatíve nagyobb anyagi, szellemi tőkével bíró cigány lakosok térségen belüli és térségen kívülre irányuló szelektív vándorlását. Ma az utóbbi családok inkább faluközösségük megbecsült tagjai – nem utolsósorban azért, mert akartak is azok lenni. A jelen tendenciáiról Továbbra is mindkét térségről elmondható, hogy dinamikusan nő a cigányság száma és aránya, aminek forrása jelentős mértékben még mindig a természetes szaporodás, ami a közelmúltig tapasztalható mérséklődését követően, a legújabb népesedési politikai intézkedések (állampolgári jogon járó családi pótlék) hatására ismét magasra szökött, különösen a megélhetéshez szükséges jövedelem megszerzését a segélyekre alapozó családoknál. A vándorlási nyereség is egyre jelentősebb a települések esetében. Érződik a kistérségeken kívülről történő be-, illetve elsősorban a visszaáramlás hatása. A bevándorlások miatt tovább fokozódott a cigánynépesség kontraszelekciója is. A kistérségeken belüli vándorlások iránya eltérést mutat a cigányság korábbi és a nem cigány lakosság népességmozgásaihoz képest. Amíg ez utóbbira a közelmúltig az „aprófalu – körzetközpont – kisváros – térségből ki” 1649 / 2012 / NAKVI


72.


irányú, esetenként több lépcsőfokot is átugró lánc volt jellemző (a legújabb tendenciák ebben az esetben is mutatnak gyenge eltérést), a cigányság inkább a „nagyobb település – kisváros – körzetközpont – aprófalu” úton mozog és érezhetően egyre inkább eltolódik az aprófalvak irányába, amelynek fő kiváltója a lakáshoz jutás feltételeinek megváltozása. A kisebb, rossz állapotban lévő, de üres házakkal, ellenálló-képességgel már kevésbé rendelkező falvak felé, ahol a legkönnyebb lakást szerezni – akár foglalással is. A dél-baranyai térségben továbbra is megfigyelhető egyfajta körforgás, amelyben a térség fokozatos leértékelődése megy végbe, miközben a bevándorlók jelentős része tulajdonképpen visszavándorló, akik máshol nem tudtak megkapaszkodni, ezért visszatérnek. A térségből a viszonylag jobb helyzetben élők, a korábbi ingázók, fiatalok mennek el az állandósult munka, lakás- és pénzügyi problémák miatt. Ez gyakorlatilag két szinten megy végbe: egyrészt a térségből a megyeszékhely, illetve a főváros irányába, másrészt a legrosszabb helyzetben lévő falvak lakosaira Sellye, a kistérség központja még jelentős vonzást fejt ki. A térségen belüli népességmozgások irányainak alakulásában a központi intézkedések közvetlen hatása ma már kevésbé játszik szerepet. A csereháti térségben emellett fontos szerepe van a helyi társadalom befogadó és védekező-készségének, az együttélés már kialakult

formáinak,

a

két

etnikum

közötti

kapcsolatoknak,

a

cigányság

belső

differenciálódásának is. A gazdasági munkamegosztás rendjébe való integrálódás lehetőségei oly mértékben beszűkültek, hogy a cigány népességet vonzó hatásuk már gyakorlatilag sehol sem érvényesül. A dél-baranyai térségben valamivel kedvezőbb a helyzet. A Gilvánfán uralkodó állapotokat, még más települések roma lakói is rossz példaként említik. Magyartelken végzett, a szociális földprogramban részt vevő cigányok által elért eredményeket vizsgáló kutatás arra derített fényt, hogy a helyi cigányok konfliktusmentesnek tartják a magyarok és cigányok közti viszonyt, illetve ha vannak is konfliktusok, azt nem cigány voltuk, hanem egyes személyek deviáns viselkedése okozza. Vissza-visszatérő vitakérdés, hogy az együttélés térbeni keretei mennyiben befolyásolják a cigány lakosok integrálódásának lehetőségeit. Gyakran tapasztalható azonban, hogy nincs közvetlen ok–okozati összefüggés a kettő között. Az életmódváltás tekintetében nem minden esetben a területileg integráltan élő cigány népesség jár az élen. A többségben élő népességgel való közös munkavállalás a cigány közösségen belül nagyobb húzóerővel járhat együtt, és a 1649 / 2012 / NAKVI


73.


lakóhelyek elválása nem jár együtt a teljes elkülönüléssel. A két etnikum békés és kölcsönös tiszteletben, ugyanakkor a kapcsolatok bizonyos mértékű közvetlenségén alapuló egymás mellett élésének tehát nem szigorú előfeltétele a térbeni szomszédság. Sőt egyes esetekben mindkét etnikumnak jót tesz a lakóhelyek jelentős távolsága, természetesen semmiképp sem szándékos elkülönítés esetén, azonban a gyakorlati tapasztalatok azt mutatják, hogy az erőszakos integráció éppoly káros lehet, mint az erőszakos szegregáció. A többségi társadalom értékrendjéhez közeledőt vagy a cigány közösség veti ki magából, vagy az onnan kiváló tagadja meg az övéit, s megszakad a kommunikáció. Azokban a falvakban pedig, ahol a cigány népesség többsége már elindult a beilleszkedés útján, az eddigi eredmények elérésében segítő húzóemberek elköltözése a folyamat lassulásához vezethet. A bevándorlások utóbbi időkben megfigyelhető szerkezete, amely szerint a szociálisan hátrányosabb helyzetben érkezők jönnek a területre, az integrálódás folyamatát szintén lassítja, visszaveti, s az erőforrások szétforgácsolódásához vezet. Gyakran egyetlen, a falu közösségébe beilleszkedni nem tudó cigány család éppúgy képes hosszú távon megkeseríteni a falu többi lakójának életét, mint ahogyan tökéletesen beilleszkedhet egy nagyobb számú cigány népesség is, és lehet a faluhoz szervesen hozzátartozó közösség. A népességmozgások a cigányság számára oly fontos családi kötődéseken keresztül a térség településeit összefűzik, így az egyik településen megindult folyamat, számos másikra kihatással lehet. Az önkormányzati rendszer kiépülésével általánosan erősödött a helyi társadalom védekezése, a cigány lakosok bevándorlásával szembeni ellenállása. A munkalehetőségek beszűkülésével, a szociális segélyezés helyben, mindenki számára látható és érezhető módon való megvalósulásával megváltoztak az együttélés keretei, általánosan csökkent a tolerancia, és nőtt a két etnikum szembenállása. A cigány népesség számának és arányának magas volta, sajátos életfelfogása az agresszivitás fokozódásával, az általuk lakott lakások állagának teljes leromlásával, a falu költségvetését egyre inkább az elviselhetőség határáig terhelő szociális segélyigénnyel,

a

szociális

segélyezés

rendszerének

látható

eredménytelenségével

párhuzamosan a saját életkörülményeiben is egyre romló, egyre nehezebben megélő nem cigány lakosságot irritálja. A helyi társadalmaknak a romaproblematikával kapcsolatos reagálásuk általános érvénnyel a következő forgatókönyvekkel jellemezhetők: 1. A teljes bezárkózás, a konfliktusok „távolságtartással” való kerülése, ami előbb-utóbb a falu kettészakadásához vezethet. 2. A cigányság betelepedésének erőszakos megakadályozása, illetve a már ott élők erőszakos 1649 / 2012 / NAKVI


74.


elűzése esetén egy beláthatatlan erőszakhullám indulhat meg. 3. A helyzetbe való teljes belenyugvás, az események passzív szemlélete, pedig hosszú távon a falu elértéktelenedését, a konfliktusok erőteljesebb kiéleződését okozhatja. 4. Egyes falvakban már tényként kezelhető a nem cigány lakosok erősödő elvándorlása mellett a maradók asszimilációja a többséggé váló cigányságba. Mindegyik forgatókönyv komoly veszélyeket is rejt magában, így a hosszú távon eredményt hozó megoldásnak a kidolgozása egyre sürgetőbb feladattá válik. Általános recept nincs. A cigányság helyi társadalomban betöltendő szerepének megformálása településenként más-más módon alakulhat a különböző tényezők függvényében. A megoldások eltérőek és sokszínűek lehetnek az egyes falvak esetében. A legfontosabb közös vonás azonban, hogy a külső segítség az esetek többségében nélkülözhetetlen. Ám ha a csak központi támogatással történő felzárkózás jelentős helyi erőforrások bevonása, gazdasági fellendülés nélkül megy végbe, akkor aligha lehet hosszú távú sikerekre számítani. A jobb körülmények között és magasabb kulturális szinten élő cigány családokra és az országosan egyre aktivizálódó cigány értelmiségre is építve – jelentős külső támogatással – a falusi cigány kultúra, művelődés és önigazgatás ügye a siker reményével kecsegtet. Ehhez a térségi, kistérségi koordináció is nélkülözhetetlennek látszik, éppen a közös gond, a tájegységi szintű kezelés lehetősége, valamint a migráció áttekintett nagyságrendje és irányai alapján. E koordinációval lehet ugyanis csak megoldani például a

sok időt, energiát megtakarító tapasztalatcserét,

információáramlást, a munkahelyteremtést vagy a cigányság önszerveződéseinek generálását. Összegzés A területi tudományok szempontjából összegezve a két vizsgált térségben tapasztalt jelenségeket, azt figyelhetjük meg, hogy ma már nemcsak a cigányoknak az egyes települések esetében tapasztalható magas aránya, helyileg megjelenő problémák tekinthetők jelentősnek, hanem egyre inkább a szegregáció térségi-területi dimenziói lehetnek meghatározók. Várhatóan továbbra is folytatódni fog a cigányság számának térségen belüli növekedése, területi kiegyenlítődése, ami az össznépességen belüli arányokat tekintve éppen hogy a polarizációt fogja erősíteni. Az idáig kialakult cigány többségű falucsoportok a szomszédos falvakkal, kisebb falucsoportokkal „összenőve” a Cserehát belsejének és az Ormánság egyes területeinek teljes elcigányosodását vetíti előre, ami már mindinkább térségi szinten veti fel a szegregáció kérdéskörét, s a jelenlegi tendenciák változatlansága mellett pedig mindez térségi szinten további hanyatlással, akár a nemzetiségek közti szembenállással járhat együtt. A 1649 / 2012 / NAKVI


75.


cigányok által asszimilált, homogénné vált területen a települések esetében viszont nem merül fel majd a szegregáció kérdése, hiszen nem lesz nem cigány népességű településrész, amelytől elkülönülhetnének. Félő, hogy az ilyen településekből „összeálló” térségek tovább örökítik majd mindazokat – közöttük a szegregációval összefüggő – a problémákat, amelyek jelenleg még többnyire települési szinten mutatkoznak meg erőteljesebben. A magyarországi aprófalvak helyzetével számos kutatás foglalkozott, több esettanulmány, szociográfia készült a vizsgált kistérségekben is. Ezek a tanulmányok részletesen leírják az elmúlt évtizedek politikai döntéseinek migrációs hatásait: a lehetőségekkel rendelkezők menekülését jobb helyzetű falvakba, és a megüresedő házakba érkező, általában a falusi szegénység legelesettebb rétegeit képviselő cigánytelepek lakóinak és minden más, hányatott sorsú, tradicionálisan szegény családnak az életkörülményeit. Az érintett településeken a falvak társadalmának túlnyomó része, voltaképp a roma népesség egésze ki van zárva a munkaerőpiacról, nem rendelkezik olyan piacképes tudással, ami lehetővé tenné számára a biztos megélhetést. A lakóhelyi bezártság, a családok szociális helyzete a következő generáció számára az iskoláztatás, piacképes tudás, szakma megszerzését lehetetlenné teszi, a szegénység öröklődik. Az újabb, még messze nem lezárt kutatások is azt támasztják alá, hogy a falvaknak a többségében olyan csonka társadalmak alakultak ki, ahol a falu lakóinak jelentős részére jellemző a több generációra visszatekintő szegénység, az alacsony iskolázottság, a rossz érdekérvényesítő képesség. A roma népesség helyzete a rendszerváltó évtizedben sem sokat változott. Kimondva, kimondatlanul úgy tűnik, hogy a mindenkori közhatalom is leírta ezeket a térségeket, és nem áldozott kellő figyelmet a felzárkóztatásukra.

1649 / 2012 / NAKVI


76.


1.9. Az Észak-Magyarországi régió népességföldrajza A régió általános jellemzése A Borsod-Abaúj-Zeplén, Heves és Nógrád megyét tömörítő régió az ország területéből 14,4; népességéből 12,5 %-kal részesedik. (A fővárosi agglomeráció túlsúlya miatt KözépMagyarország kivételével mindegyik régiónkra igaz, hogy a területből való részesedése nagyobb, mint a népességből.) Borsod-Abaúj-Zemplén megyében él a régió népességnek több, mint a fele, ez Magyarország harmadik legnépesebb megyéje a központi régió megyéi után, Nógrád megye pedig a legkisebb lélekszámú megyénk. Észak-Magyarország a leghegyvidékibb karakterű régiónk, bár délen benyúlik az Alföldre. Fejlődését hátráltatja, hogy a magyar-szlovák határon nem nyúlnak át intenzív kapcsolatok. Ez a legkevésbé városias régiónk, a domb- és hegyvidéki területeken az aprófalvas településhálózat jellemző. A területek fejlettsége kihat a népesedési folyamatokra, így ezt is meg kell említeni. Észak-Magyarország a rendszerváltás legnagyobb vesztese, a nehézipar és a mezőgazdaság összeomlása ezt a térséget érintette a legsúlyosabban. GDP-je korábban meghaladta az országos átlagot, jelenleg annak kétharmadát se éri el. A szocializmus évtizedeiben a gazdaság súlypontját a hegyvidék jelentette, ahol az ásványkincsekre nehézipar települt. Napjainkban a hegylábi tengely fejlődik dinamikusan, a hegységből kilépő folyók és az Alföld találkozásánál kialakult hagyományos vásárvárosok alkotják az új központokat. Egyedinek tekinthető, hogy nem a régió központja, Miskolc van a legkedvezőbb helyzetben, hanem a dinamikusan fejlődő Eger; illetve a harmadik megyeszékhely, Salgótarján jelenleg is stagnál. A régió legmagasabb jövedelmű kistérsége Tiszaújváros és a déli hegylábfelszín kistérségei: Eger, Gyöngyös, Hatvan, és az újonnan iparosodó Rétság. A szlovák határ menti kistérségek a legelmaradottabbak, a régió területén található az ország legalacsonyabb jövedelmű kistérsége: Csenyéte. A trianoni határmeghúzások során Balassagarmat és Szécsény az országhatár mellé került, vonzáskörzeteiknek jelentős részét elcsatolták, központi funkcióikból vesztettek. A demográfiai folyamatok vizsgálatakor az etnikai összetételt is figyelembe kell vennünk. Magas a roma népesség aránya Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, Heves és Salgótarján környékén. A régióban Miskolcon él a legtöbb roma, de nagyobb részarányt csak a kisebb városokban (Ózd, Encs) és a falvakban érnek el.

1649 / 2012 / NAKVI


77.


Népsűrűség A régió népsűrűsége 95 fő/km2, elmarad az országos átlagtól (Budapest túlsúlya), de a régiók közül csak Közép-Magyarország és Közép-Dunántúl előzi meg. Borsod megye népsűrűsége meghaladja a másik kettőét. A legsűrűbben lakott területek: a Sajó völgye: ózdi, kazincbarcikai, miskolci, tiszaújvárosi; a déli hegylábfelszín: egri, gyöngyösi, hatvani és a salgótarjáni kistérség. A városlakók aránya Észak-Magyarország a legkevésbé városias régiónk, a népességnek csak a fele él városban. Ennek nemcsak a tagolt domborzat az oka, hanem a gazdasági elmaradottság is. A városlakók arányát bemutató térkép szinte teljesen megegyezik a népsűrűséget ábrázolóval. Ahol magas a városlakók aránya, ott magas a népsűrűség is. A régió népesedési folyamatai Az országosan érvényes negatív tendenciák itt az elmaradottság miatt fokozottan jelentkeznek. Születések A születési ráta 9,7 ezrelék, kicsit meghaladja az országos átlagot, Borsod megyében a legmagasabb. A születések aránya erősen korrelál az etnikai összetétellel, Bodrogközben, Aggtelek, Cserehát és a Zempléni hegység, Heves és Salgótarján kistérségeiben a legmagasabb. Alacsonyabb értéket azokban az elöregedett aprófalvas területeken vesz fel, ahol alacsony a romák aránya: Heves megye északi része, és Borsod megye kedvezőbb etnikai összetételű területein: a hegylábi kistérségekben. Halálozások A halálozási ráta 14,5 ezrelék, legmagasabb a régiók közül (az országos átlag:13,1 ezrelék). Legmagasabb értékek többnyire ott jellemzők ahol a születések száma is alacsony: Heves megye északi része, Borsod megye hegylábi területei és Nógrád megye (15 ezrelék, legmagasabb az országban- megyei szinten- Békés megyével holtversenyben). A halálozási ráta a legfejlettebb kistérségekben a legalacsonyabb: Rétság, Eger, Tiszaújváros. Természetes szaporodás/fogyás 1649 / 2012 / NAKVI


78.


Jelen esetben természetes fogyásról beszélhetünk, 4,8 ezrelék, legmagasabb érték a régiók közül (országos átlag: 3,8 ezrelék). Nógrád megye népessége fogy a leggyorsabban, bár Heves megyébe északi kistérségei még ezt is felülmúlják. Borsod megye falvaiban a régió átlagánál lassabban fogy a népesség a nagyobb szaporulatnak köszönhetően. Belföldi vándorlási egyenleg A régió vándorlási egyenlege -3,1 ezrelék, innen a legnagyobb arányú az elvándorlás, főleg Borsod megye hátrányos helyzetű kistérségeiből. A térképen jól látszik Nógrád megye megosztottsága: nyugati, Budapesthez vonzódó kistérségeinek pozitív a vándorlási egyenlege, a keletebbi kistérségekből az elvándorlás a meghatározó. Heves megyében a bélapátfalvi kistérség vándorlási egyenlege a legmagasabb 6,2 ezrelék, Egerből költöznek ide ki sokan a vonzó hegyvidéki környezet ( Szilvásvárad, Szalajka völgy, stb. ) miatt. Borsod megyéből az elvándorlás dominál, bár néhány kistérségnek nő a népessége. A megyéből az egyirányú vándorlás a jellemző. A képzett fiatalok a jobb munkalehetőségek és a magasabb életszínvonal reményében Magyarország nyugatabbi régióiba vándorolnak. Helyükre érkeznek a romák az ország többi részéről, mivel itt olcsóbb a megélhetés és jobban be tudnak illeszkedni a helyi társadalomba. Nagyobb reprodukciójuk miatt még tovább halmozódik a szegénység. A szuburbanizáció a települési szintű térképen jobban kimutatható, Eger, Miskolc és Gyöngyös körül a legjellemzőbb, egyes településeken a 20 ezreléket is elérheti a vándorlási nyereség. Nógrád megye nyugati részére Budapest szuburbanizációja során is kiköltöznek. A nemzetközi vándorlás volumene messze elmarad a belfölditől. A népesség kor és nem szerinti összetétele. Az idős népesség aránya A régió népességének a 21%-a 60 év feletti, ez megegyezik az országos átlaggal, de az átlag mögött nagy eltérések húzódnak. Heves és Nógrád megyében, valamint a mezőkövesdi kistérségben magas (elöregedő aprófalvak), Borsodban alacsony (a roma népesség fiatalos korszerkezete) az idősek aránya. A környező területekből kiemelkednek a legfejlettebb kistérségek: Eger, Tiszaújváros, Rétság, ezekben is alacsony az idősek aránya. A fiatalok aránya

1649 / 2012 / NAKVI


79.


A 14 év alattiak a régió népességének 17%-át teszik ki, ez meghaladja az országos átlagot, köszönhető a roma népesség fiatalosabb korszerkezetének Borsod megyében és a hevesi kistérségben. A legkevesebb a fiatal a pétervásárai kistérségben, itt elöregedett, de kevés roma lakossággal rendelkező falvak jellemzők. Nem szerinti összetétel: A régió összes kistérségére nőtöbblet jellemző. A férfiak aránya magasabb a romák lakta fiatalabb korszerkezetű területeken: BAZ megye hegy- és dombvidékei, Bodrogköz, Hevesi kistérség és néhány fejlettebb, nagyobb népszaporulattal bíró kistérségben: Rétság, Tiszaújváros. Összegzés A régió fejlettségbeli különbségei a demográfiai helyzetben is megmutatkoznak. A demográfiai jegyek alapján három csoportját emelném ki a kistérségeknek. * Elöregedett aprófalvak: magas a 60 év felettiek aránya, magas a halálozási ráta, erős természetes fogyás. A legtipikusabb példái a pétervásárai és a mezőkövesdi kistérség. *A hazai kisebbség által lakott területek: magas születési ráta, emiatt a régióban itt a legenyhébb a fogyás, magas a fiatalok aránya: (Edelény, Encs, Szikszó, Ózd, Heves) * Legfejlettebb területek: kedvezőbb életkörülmények, kevesebb halálozás, emiatt viszonylag kicsi a fogyás (Eger, Rétság, Tiszaújváros).

1649 / 2012 / NAKVI


80.


2. Szociális földprogramok gyakorlata 2.1. Miben áll a földprogram lényege? A program mezőgazdasági termelésre alkalmas vagyonnal nem vagy csak kis mértékben rendelkező hátrányos helyzetű csalá- doknak kíván segítséget nyújtani. A program résztvevői kedvezményes szolgáltatásokat és egyéb juttatásokat kapnak az államtól ahhoz, hogy háztáji jellegű kistermelést, illetve állattartást tudjanak folytatni. Mindez az egyéni, a közösségi és a települési erőforrások felhasználásával történik. A szociális törvény alapján a földprogram a természetbeni támogatásokhoz sorolható. Az általános értelemben vett természetbeni juttatásoktól abban különbözik, hogy míg azok többsége egyszeri vagy néhány alkalomra korlátozódó támogatást

biztosít

a rászorulóknak,

addig e program keretében a

folyamatosságon van a hangsúly (Szoboszlai, 2001). A program fő célja az, hogy elindítsa a családokat az önálló egzisztenciateremtés útján. A szociális földprogram kilencvenes évekbeli felújításában tipikusan a személyiségjegyekben jelentkező modernizációs, egyéni motivációs célok (társadalmi siker, hasznosság, egyéni teljesítmény) szerepelnek. Részletesen megnézve ezeket a dimenziókat, látható, hogy meghatározó a nyitottság az új tapasztalatokkal és a változásokkal szemben, a jelen és jövőorientáltság, a bizalom a környező világ kiszámíthatóságában és a különböző tudástípusok megszerzése (Andorka, 1997). A közösségi rendszer szempontjából pedig a társadalmi integráció, a kirekesztésmentesség emelhető ki. Hipotézisünk szerint a szociális földprogram fenti, a modernizációs elméletekhez kötődő végső céljai mellett megfelelő eredmény lehet az is, ha megkönnyíti a résztvevők alkalmazkodását a társadalmi környezethez. Ebből az adaptációs állapotból, esélyteremtésből idővel ,,kinőhet” az innováció, és megindulhat az egyén konzisztens mobilitása. 2.2. A roma támogatási programok jellemzői A fenti folyamatokat másként úgy közelíthetjük meg, hogy a kilencvenes évtizedben a roma társadalom története a folyamatos tőkevesztésről szólt és a különböző társadalomfejlesztési programokkal nem tudtak olyan mechanizmusokat kimunkálni, amellyel lehetővé tették volna új típusú erőforrások megteremtését (Örkény–Székely, 2000). A roma célcsoportok körében az elmúlt évtizedben lezajlott támogatási programok inkább a tűzoltásra adtak lehetőséget.17 A programok jelentette támogatási stratégia viszont a szocializmusnak nevezett korszak 1649 / 2012 / NAKVI


81.


időszakát idézte, amikor is a társadalmi integráció kerete strukturálisan kijelölt volt (Örkény– Székely, 2000). Mindez a kilencvenes években az underclass társadalmi helyzet reprodukciójához volt elegendő. JÁSZ KRISZTINA–SZARVÁK TIBOR 142 Az idézett internetes portál szerint az elmúlt évtizedben 1394 programot indítottak el a roma lakosság körében. A programok 2 alrendszert érintettek leginkább. 1121 program a foglalkoztatást, 200 a képzést és az oktatást segítette. A roma társadalom előbb említett felzárkóztatási irányai mellett a roma segélyprogramok kisebb részben az egészségügyi rendszert és a civil szférát is segítették. A foglalkoztatásban támogatott operatív programok között is leginkább a szociális földprogramot, a közmunkát, az állattenyésztést és a növénytermesztést, valamint a szolgáltatásokat: az ácsmesterséget, a házépítést, az erdészetet és a kereskedelem szférájában végzett tevékenységeket kell kiemelnünk. Az oktatás, képzés terén speciális oktatási programokat, felzárkóztató projekteket és nyári táborozásokat, valamint a romák vállalkozóvá válását támogatták leginkább. A képzési programokra főleg alapítványok és iskolák, valamint egyéni pályázók kaptak forrást. A foglalkoztatási programokra leginkább települési és kisebbségi önkormányzatok, helyi (roma) NGO-k pályáztak. Az elmúlt évtized roma programjaira közel 3,5 milliárd forintot18 biztosítottak az adatbázis szerint. A roma társadalmi csoportok támogatására a legtöbb pénzt azok a megyék nyerték, ahol a cigányság számaránya magas: Borsod-Abaúj-Zemplén (665 557 518 Ft), Szabolcs-Szatmár-Bereg (436 584 971 Ft), Jász-Nagykun-Szolnok (195 542 000 Ft). Az 1990 óta végrehajtott roma programok alapvető adatai jól tükrözik a csoport számára kijelölt kitörési irányokat. Ezek az irányok azonban a hagyományos fejlődési utat biztosítják. Dilemmánk csak az, hogy ezek a tradicionális utat járó segélyprogramok miként (és főként mikor) artikulálják majd a roma társadalmi csoportokban az információs kor által támasztott követelmények igényét. A programok, ,,hidak” modernizációja ahhoz szükséges, hogy az objektív-relatív depriváció összetett elemeivel (alacsony jövedelem, alacsony iskolai végzettség, rosszul felszerelt, egészségtelen

vagy

szűkös

lakáskörülmények

stb.)

jellemezhető,

a

globalizációs

folyamatoktól elmaradó, rurális térségekben élő résztársadalmi csoportok felzárkózási és fejlődési esélyeit növeljük, mert az egyenlőtlenségek növekedése az újítások terjedésének esélyeit ronthatja le. A földprogramot működtető (zömmel kis) települések szociálpolitikai jellemzőit, azt a helyi társadalmi és szervezeti, települési környezetet (hálózatot) és földprogramos attitűdjeit a már említett NKFP-programban vizsgáltuk. Jelen fejezetben a belső periférialéthez kapcsolódó települési-társadalmi környezetre fókuszálva mutatjuk be a földprogramot működtető lokális közösségek tapasztalatait.

1649 / 2012 / NAKVI


82.


2.3. A települési környezet A földprogramos települések kétharmada egy nagyobb település (főként kistérségi központok) vonzáskörzetéhez tartozik. A XXI. század hálózati világában fontos lehet, hogy a felsorolt települések20 közel harmada (N = 50) maga is földprogramot működtető településnek számít. A földprogramos települések nagyságát az ott élők számával összevetve azt látjuk, hogy a települések kétharmadának lélekszáma maximum 1000 fő (ezen belül igen magas a 400 fő alatti igazán aprófalvak aránya is). A belső periférialétből is következő jövőképhiányt, illetve az aspirációs törekvések elmaradását jól mutatja az a települési adat, amely szerint az 1000 főnél alacsonyabb lélekszámú településeken a lakossági migrációs irányok (elköltözőkbeköltözők száma) hasonlóak. Hazánk keleti tájain leginkább a települési szociálpolitika és az olcsó ingatlan erősíti a beköltözési szándékot. A szociális földprogramos településeken a prominens válaszadók szerint inkább a nem roma társadalmi csoportok számítanak mobilabbnak. A lakosság elköltözése az 1000 főnél magasabb lakosságszámú (zömmel alföldi) településekre jellemző. A lakóhelyváltás társadalmi- gazdasági okai a válaszadók szerint a munkahelykeresésre (leginkább az Alföldön és Észak-Magyarországon), illetve a települési megtartóerő általános hiányára vezethetők vissza. A társadalmi mobilitás kérdéseihez hozzátartoznak a közlekedési elérhetőségi vizsgálatok is. A földprogramos településeken egyedül a vonattal való megközelítés utal a földrajzi periféria létére. A települések 61 százaléka ugyanis ezzel a közlekedési eszközzel nem érhető el. Válaszadók az autóbuszos elérhetőséget 100 fokozatú skálán 60 pontra, a gépkocsis elérhetőséget átlagosan 70 pontra értékelték. A vonatközlekedést átlagosan 49 pontra (legrosszabb ÉszakMagyarországon,

a legjobb a Dunántúlon) minősítették a megkérdezettek. A települési

környezet komplex jellemzésére fontos megemlítenünk egy új dimenziót is. A szociális földprogramos települések kétharmada abban a földrajzi sávban található, ahol meghatározó az államhatár szerepe. Ezt a térséget (főként a keleti határok mentén) gyakran illették (Erdősi F.–Tóth J., 1983; Süli–Zakar I., 1993; Baranyi B., 2001) halmozottan hátrányos helyzete miatt a „periféria perifériája” jelzős szerkezettel, amely a belső perifériához tartozó településekre is érvényes. A foglalkozási ágazat vizsgálata kapcsán látható, hogy a közigazgatás alrendszere tekinthető a szociális földprogramos településeken élők elsődleges munkaadójának. A közigazgatási foglalkoztatásban a legerősebb tájegységnek a keleti terület, a leggyengébbnek a dunántúli régió számít. Minden negyedik településen az ipar és minden tizediken a mezőgazdaság 1649 / 2012 / NAKVI


83.


jelenti a legnagyobb foglalkoztatót. Az ipari foglalkoztatás (vállalkozások) súlya leginkább a dunántúli településeken, a legkevésbé az Alföldön érzékelhető. A mezőgazdasági dominanciában két régió (Dunántúl, Alföld) osztozik. Az elsődleges foglalkoztatási lehetőségek között a szolgáltatási és az oktatási ágazat kevésbé jelentős a szociális földprogramot működtető településeken. A másod, illetve harmadlagos foglalkoztatási alternatívák között erősödő ipari és a szolgáltatói irányt (kisebb részben mezőgazdasági profilt) és visszaszoruló közigazgatást tapasztaltunk. A szociális földprogramos települések foglalkoztatási palettájának szélesedése (további tudatos fejlesztés esetén) a települések gazdasági potenciáljának erősödését is eredményezheti. A foglalkoztatási lehetőségek bővítése különösen fontos a 400 főnél alacsonyabb lélekszámú településeken élők körében, ahol a válaszadók szerint az aktív korú lakosság közel 80 százaléka más településen dolgozik. 2.4. A szociális földprogram a település életében a pályázattól a megvalósításig A pályázatok kulcsemberei jól reprezentálják a földprogramos települések értelmiségi csoportjait. Elsődlegesen a polgármester és a hivatal közvetlen munkatársai voltak a kulcsszereplői a földprogramos pályázatoknak, de szerepelnek klasszikus és napjainkra jellemző értelmiségi foglalkozások is (tanító, állatorvos, szociális segítő, falugondnok, kistérségi menedzser). Mindezek mellett többször olvashatunk a helyi politikai prominensek pályázati feladatvállalásáról is.A kulcsemberek többsége főiskolán szerezte diplomáját. A második leginkább elterjedt végzettség a földprogramos pályázatírók között az érettségi, a harmadik az egyetemi diploma. Alacsonyabb végzettség a minta közel ötödében volt jellemző a pályázat elindítói között. A pályázat előkészítői között nagyobb eséllyel találtunk roma származásúakat az 1000 főnél nagyobb lélekszámú településeken, Észak-Magyarországon és az Alföldön. Összességében a szociális földprogramos települések egyötödében szerepelt (főként kisebbségi önkormányzatnál tevékenykedő) roma származású lakos a pályázat készítésekor. Leginkább a program szervezői és a polgármester (a két pozíció sokszor megegyezik!), valamint a szűk család befolyásolta a programra jelentkezők döntését. Ebben a döntési folyamatban a kedvezményezettek szerint is a polgármester, illetve a program gazdái játszották a főszerepet (Szoboszlai, 2003). A döntési láncban regionális szinten nem volt lényeges különbség, településnagyság alapján viszont markáns eltérések fedezhetők fel. Az egyik legfontosabb, hogy a 400 főnél alacsonyabb lélekszámú településeken a szűk család 1649 / 2012 / NAKVI


84.


befolyása az átlagnál sokkal magasabb és a tágabb család hatása is közel 14 ponttal erősebb, mint a nagyobb lélekszámú településeken. Az 100 főnél nagyobb népességű településeken a családi befolyás kevésbé érvényesül. Más potenciális települési prominensek (gazdajegyző, egyházi emberek, kisebbségi önkormányzati képviselő) véleménye (tevékenysége) nem volt jelentős abban, hogy a rászorulók bekapcsolódjanak a programba. A programról a működtetők leginkább személyes

információt

adtak a (leendő)

kedvezményezetteknek,

illetve

polgármesteri fórumot rendeztek. A minta közel felére (főleg a Dunántúlra) volt jellemző kommunikációs út még a szórólap, plakát alkalmazása, de ezeken a területeken a helyi médiát is jobban bevonták a földprogramos tájékoztatási folyamatba. A lakossági felmérésből is visszatükröződött, hogy a kisebbségi önkormányzati fórumok említése főként a sűrűbben lakott földprogramos területeket (Észak-Magyarország, Alföld) érintette. A települési működtetők alapvetően azért pályáztak a földprogramra, mert a támogatás a produktív jelleg miatt morálisan elfogadhatóbb a helyi társadalom számára, mint a segélyezés. Fontos pályázati motiváció volt még a túlélési helyzetből való kikerülés lehetőségének, a szociális integrációnak a reménye is. A harmadik legfontosabb pályázati ok az volt, hogy kihasználatlan emberi, tárgyi és természeti erőforrásokat emeljenek be az értékteremtő folyamatba. Néhány tényező (csökken az elvándorlás, javul a vagyonbiztonság) érvényesülésében nem bíztak a települési prominensek. Vannak azonban olyan kategóriák is, amelyek földprogramos hatását markánsan nem tudták eldönteni válaszadóink. Ilyen tényező a szociális transzferekre fordítható összeg feltételezett csökkenése, illetve a helyi társadalmi integráció erősödése. Az együttmunkálkodás társadalmi toleranciajavító hatását inkább az 1000 fő alatti népességű településeken és Észak-Magyarországon dolgozó megkérdezettjeink fogadták el. A földprogram segítéségével a gazdasági autonómia erősödését a 400 főnél kisebb lélekszámú településeken, illetve a Dunántúlon lévő működtetők várták. Összességében a pályázati motivációban rejlő különbségek jól tükrözik a települések várakozásait, társadalmi-gazdasági lehetőségeit. Az egyéb várakozások között a kiegészítő jövedelemszerzést, a munkaszeretetet, a munkához való javuló hozzáállást, a szabadidő lekötését, a részt vevő családok önállósodását, a munkanélküliek integrációját, valamint a könnyebbé váló megélhetést (,,amit a házasságok és a születések számának emelkedése is jelez” ) találhatjuk. A földprogramos pályázat okai a településnagyság tükrében 100 fokozatú skálán a válaszadók szerint leginkább a tartós munkanélküliek, az alacsony jövedelműek és (főként az észak-magyarországi földprogramos településeken élő) romák számára jelenthet ez a program kivezetést a 1649 / 2012 / NAKVI


85.


hátrányos helyzetből. A megkérdezettek úgy vélték, hogy a produktív jelleg főként az alacsonyabb jövedelműek és a romák számára fogadható el. Ezt az egyén és a közösség számára befogadóbb viszonyt leginkább Észak-Magyarországon jelezték. A kérdőívek adatai szerint a különböző szociális transzferekre fordítható összeg főleg az alacsony jövedelműek, a romák, a tartós munkanélküliek és a nyugdíjasok körében csökkent. A program hatása közül a helyi társadalmi integráció javulását leginkább a tartós munkanélküliek, az alacsony jövedelműek és a romák körében lehetett megfigyelni. A roma kedvezményezett csoportra a minta településeinek közel felében volt érvényes ,,az együttmunkálkodás miatt növekszik a tolerancia” állítás elfogadása. Az elvándorlási kényszer csökkenése leginkább a tartós munkanélküliek és a romák számára lehet pozitív földprogramos hatás. Kihasználatlan emberi erőforrást is leginkább az előbb említett csoportok ,,visznek” a földprogramba. A mezei lopások (megélhetési bűnözés) számának csökkenését leginkább a romák körében nevezték pozitív hatásnak a válaszadók. Összességében tehát a tartós munkanélküliek, az alacsony jövedelműek és a romák lehetnek azok a preferált társadalmi csoportok, amelyek körében a földprogram pozitív hatása leginkább érvényesülhet. Az esélyegyenlőségi politikák szélesítése szempontjából figyelemre méltó, hogy a nyugdíjasok (idősek) és a megváltozott munkaképességű munkavállalók számára a szociális földprogram kevés segítséget jelenthet a különböző aspirációs törekvéseik végrehajtásában. Társadalmi hatások és programfejlesztési irányok A program települési fogadtatása

támogató

lokális

környezetet

feltételez,

mert

a

prominencia

(és

a

kedvezményezettek) szerint az volt az általános, hogy a település lakosai örültek annak, hogy javul a helyzet. A válaszadók szerint nagyon kevés helyen (a lakossági felmérés adatai szerint inkább a romák körében) volt jellemző a bekerültekkel szembeni irigykedés. A földprogram működtetői szerint leginkább a szakembergárda és a termőföld adott hátteret a biztonságos működéshez. Főként a 400 főnél alacsonyabb lélekszámú településekről jelezték, hogy csak részben áll rendelkezésre szakembergárda a földprogram üzemeltetéséhez. Mindez jól mutatja az aprófalvak humán hátterének gyengeségeit. A termőföld elégséges mennyiségét legkevésbé a Dunántúlon jelezték, de ÉszakMagyarországon is csak részben volt elég a stabil működéshez a rendelkezésre álló termőföld. Erőgépekkel, munkagépekkel és teherszállító járművekkel átlagosan a minta harmada rendelkezett megfelelően (legkevésbé a Dunántúlon, leginkább Észak-Magyarországon). A kapcsolatrendszert a minta felében, az értékesítési piacot negyedében minősítették megfelelőnek. Ebben a két, a földprogramos hálózatot leginkább jellemző kategóriában a Dunántúl és Észak-Magyarország jelzett inkább alacsonyabb értékeket. A stabil működést jól 1649 / 2012 / NAKVI


86.


jelzi az, hogy a földprogram termelési évei során csak a minta tizedében származott probléma az üzemanyag és a kiosztható föld hiányából, valamint a gépi karbantartás és a szolgáltatás elmaradásából. Az értékesítési piac szűkösségéből adódó gondok a földprogramok közel ötödénél, a kedvezményezetti humán erőforrás eltérő munka szocializációjában keresendő problémák a programok negyedénél jelentkeztek. Ez utóbbi főként a Dunántúlra és Észak-Magyarországra volt jellemző. Az egyéb válaszok a mezőgazdaság klasszikus gondjait (aszály, árvíz, belvíz, fagykár), illetve a programfinanszírozás kérdéskörét (kevés az erőforrás a program indításakor) jelölték meg problémaként. A kedvezményezettek leginkább géphiányra és szervezési problémákra, a szaktanácsadás elmaradására és a felvásárlási problémákra panaszkodtak és jellemző egy munkatapasztalatra vonatkozó visszajelzés: a ,,dolgozók hetede találja túl nehéznek a földprogramos tevékenységet” (Szoboszlai, 2003). A földprogramos problémákat egy korábbi kutatási tapasztalat tágabb kontextusba helyezi: „a vizsgált programokban mindazon problémák, gondok előfordultak, amelyek egy jó szándékú, ám tőke és hozzáértés-hiányos gazdaságban általában előfordulhatnak” (Szoboszlai, 2001). A szociális földprogrammal kapcsolatos problémák esetén leginkább a program szaktanácsadójához, illetve a polgármesterhez és a hivatalhoz fordulnak a kedvezményezett családok. Feltehetően a mezőgazdasági ismeretek hiányából adódik az, hogy nem jellemző a családi, szomszédsági segítség, illetve nem mennek a résztvevők a kisebbségi önkormányzat képviselőjéhez, valamint (az Észak-Magyarországon lévő földprogramok kivételével) a gazdajegyzőhöz sem. Ez az adat arra világít rá, hogy a programmal kapcsolatos képzésekkel elérhetjük a családok önsegítő (racionális)

magatartásának emelését, ami kihat

a társadalmi csoportok

harmonikusabb együttműködésére. Ha most lehetne pályázni, a földprogram szervezésébe a túlnyomó többség (168 település) újra belekezdene. Azt is elfogadta a prominencia, hogy a program stabil része lehet a szociális ellátásnak. Alapvetően azért kezdenének bele újra, mert ,,segít a rászorulókon”,34 illetve a program a szociális ellátórendszer szerves része lett. Az általunk felsorolt 5 programfejlesztési irány mindegyike támogatott volt a települések körében. Leginkább (főként az észak-magyarországi területeken) gondolják úgy a válaszadók, hogy erősíteni kellene az önellátó jelleget a szociális földprogramban. Az ezzel ellentétes fejlesztési irányt (a piaci orientációt) a minta alig fele (főként a dunántúli települések) támogatta. A géppark növelését a megkérdezettek kétharmada (leginkább ÉszakMagyarországon) tartotta fontosnak. Magas az oktatási, képzési funkció erősítésének igénye 1649 / 2012 / NAKVI


87.


is.35 2006-ig a programban a földterület, a termékskála és a géppark (és az ezzel együtt járó kedvezményezetti létszám) bővítését látnák leginkább fontosnak a válaszadók. A piaci szegmens (és a szinten tartás) a válaszadók ötödénél, a képzési szint erősítése tizedénél volt kiemelt fejlesztési tényező. A fejlesztési irányok, a program fenntartásának egyöntetű támogatása visszaköszön a résztvevői jövőképben: minden ötödikhatodik család bízik abban, hogy „ismét meg tudnak majd kapaszkodni”, hatoduk „nem aggódik állandóan a megélhetés miatt”. Minden hetedik családnak „ismét vannak tervei”, de a korábban kelés, a nagyobb rész vállalása a házi munkában vagy a „kevesebb alkalmi munka vállalása” is a program pozitív hatásai közé tartoznak (Szoboszlai, 2003). A cigány népesség földprogramos helyzetét a működtetők

fontosnak

tartják,

bár

egynegyedük

megállapítja,

hogy

alacsony

a

munkakultúrájuk és arányukat nem bővítjük/bővíthetjük.36 A válaszok között roma társadalmi fejlesztési kategóriákat is láthatunk. Főleg az észak-magyarországi apró (400 főnél alacsonyabb népességű) falvakban mondták azt, hogy komoly megélhetési eszköz számukra a földprogram. A társadalmi konfliktusok csökkentése a roma felzárkóztatás terén a földprogramok egyötödénél (főként Észak-Magyarországon és az 1000 főnél magasabb lélekszámú településeken) volt fontos. Összességében azt mondhatjuk, hogy ez a program a leszakadó társadalmi csoportok (de különösen a romák) körében segíti a rendszerváltáskor kényszerűen abbamaradt mobilizációs trend, a proletarizációs út újraindítását, újrafelfedezését. 1997- es felmérésünkben ezt a működtetők úgy fogalmazták meg, hogy „a rendszeres munka szocializációs szerepe nélkülözhetetlen a munkanélküli rehabilitációban és a szociális problémák kezelésében” (Szoboszlai, 2001).

1649 / 2012 / NAKVI


88.


2.5. A kertészeti ágazat fejlesztési lehetőségei Az, hogy a teljes kertészeti ágazat – ezen belül is hatványozottan a zöldséggel foglalkozó gazdák jelentős része – nagy bajban van, nem kérdés. A kérdés, az, hogy mi ebből a helyzetből a kiút, mi a megoldás. A megoldást a gazdák és az állami szervek, a szakpolitikusok csak közösen találhatják meg. Ehhez viszont szükség van arra, hogy a gazdák is letegyék az asztalra javaslataikat és ne az államtól várják csak a megoldásokat. Jelen dokumentummal a célunk az, hogy a helyzetértékelésen túl javaslatokat fogalmazzunk meg a szabályozás átalakításától a finanszírozáson keresztül a piacra jutást segítő intézkedésekig, a kertészeti ágazat fejlesztésére (azon belül is elsősorban a zöldségtermesztésre vonatkozóan). Helyzetértékelés Magyarország területi és éghajlati adottságai számos zöldség- és gyümölcsféleség termesztését teszik lehetővé, amelyek mind a hazai, mind az európai fogyasztók asztalán helyet kell, hogy kapjanak. A hazai zöldség- és gyümölcstermesztés alakulása ugyanakkor az elmúlt években nem tekinthető sikertörténetnek. A kertészeti ágazat által előállított termés mennyisége és a vetésterület egyaránt csökkenő tendenciát mutat. Az előző évinél 18%-kal kisebb területről, mindössze 68 ezer hektárról takarítottak be zöldségféléket 2010-ben. Összesen 1144 ezer tonna zöldség termett, 29%-kal kevesebb, mint 2009-ben. 2010-ben összesen 93 ezer hektáron folyt gyümölcstermesztés, a 766 ezer tonnás termés az előző évinél 13%-kal alacsonyabb volt. Az összes szőlőterület – többek között az EU kivágást ösztönző szabályozásának hatására – 80 ezer hektárra csökkent. A dísznövénytermesztésre a stagnálás jellemző. (Agrárgazdasági Jelentés 2010) A kertészeti ágazat jelentőségét mutatja, hogy míg a mezőgazdasági területből alig 5%-ot képvisel a kert, gyümölcsös, szőlő művelési ág együttesen (250 ezer ha), addig a mezőgazdaság bruttó termelési értékének mintegy 20%-át a kertészeti termékek adják, illetve jelentős az ágazat részesedése a foglalkoztatásból is. A felhasznált saját munka hektáronként, növényfajtól függően a néhány száz órától (pl. paradicsom 305-500) a több ezer óráig terjedhet (zöldséghajtatás 6-7 ezer). Ezzel szemben az ÚMVP-ből alig néhány %-nyi az ágazatot közvetlenül célzó források részesedése (ld. később). A zöldségfélék, a gyümölcsök, illetve a zöldség-gyümölcskészítmények exportértéke együttesen több mint 12%-ot képvisel a teljes agrárkivitelből. Az export-import egyenlege – a zöldség kivitelnek köszönhetően – mindig pozitívumot mutatott, ugyanakkor a belső fogyasztás egyre nagyobb része származik importból. 1649 / 2012 / NAKVI


89.


A kertészeti ágazat munkahelyteremtő képessége, agrárexportból való jelentős részesedése ellenére alulértékelt pl. a szántóföldi növénytermesztéshez képest, az ágazat nincs a súlyának megfelelően kezelve. A gazdálkodók részéről egyértelmű a jelzés - és ez az eddigi fejlődés ütemén is látszik - a kertészet magára hagyott ágazata a mezőgazdaságnak. Nem születtek központi stratégiák, elképzelések, de jóformán még a néhány kapcsolódó jogszabályért is külön kérelmet kellett benyújtani. Így nem csoda, hogy szétesett az ágazat, hiszen nem volt és ma sincs kihez fordulni, senki nem fogja össze a termelőket. Sok kis termelő, elaprózott termelési szerkezet jellemzi az ágazatot. A termelés visszaesett, lassan a hazai piacainkról is kiszorulunk. A szezonalitás mára eltűnt, amikor az idényszerű magas kereslet miatt nem kínálati, hanem keresleti piac volt jellemző a magyar kis és nagybani piacokon. Mindinkább jellemző az egyes termékek olykori eladhatatlansága, szezon esetén pedig az alacsony induló ár, és a kezdeti magasabb árak gyors csökkenése. Az európai piac az elmúlt években már nem nevezhető kimondottan európainak, hiszen az import nagy része Unión kívüli, a fokhagymától kezdve a szamócán át, egészen a burgonyáig. Az állattenyésztés mellett a kertészeti ágazat az, amely jelentős mértékben hozzájárulhat a Nemzeti Vidékstratégiában is kiemelt prioritásként megfogalmazott vidéki foglalkoztatáshoz és népesség megtartáshoz. A kertészeti ágazat magas kézimunka igénye és eltartó képessége miatt jelentős munkahely teremtő és jövedelemtermelő potenciált jelent. A termelési költségek jelentős részét a munkabérek és a közterhek jelentik az ágazatban, ami komoly gépesítéssel, technológiai fejlesztéssel csökkenthető. Ugyanakkor a hatékonyság javítása mellett, volumen-növeléssel hosszú távon munkahelyek teremthetők az ágazatban nemcsak a termelés, hanem a post-havest, feldolgozás területén is. Számos fiatal, 40 év alatti gazdálkodó is az ágazatban képzeli el a boldogulását, a családi gazdaságokra alapozott kertészeti termelés a generációváltásnak is egy fontos terepe.

Javaslatok Biológiai alapok, technológia A hazai zöldségtermesztés potenciálját a biológiai alapok a legkevésbé korlátozzák, a legtöbb termesztett faj esetén külföldi fajták uralják a termesztő területeket. A nemzetközi cégek széles fajtaválasztéka nem gátja a fejlődésnek. Ugyanakkor hazai nemesítésről nem, vagy alig beszélhetünk. Mind zöldség-, mind gyümölcstermesztés esetében erős termésingadozás jellemző. A gyümölcsök termésátlaga a nyugat-európainak vagy a hazai intenzív 1649 / 2012 / NAKVI


90.


termesztésben elért hozamoknak a felét, harmadát teszi ki, a zöldségfélék termésátlaga az európai országokéval összehasonlítva többnyire a középmezőnyben helyezkedik el. A hazai gyümölcstermesztés egyik legfőbb problémája az idős ültetvények nagy aránya, az elavult faj és fajtaszerkezet. A kertészeti növények tápanyagellátása elmarad a kívánatos szinttől. Az ÚMVP ültetvény telepítési pályázat eredményeként 2007-2010. között 1000 hektár ültetvény részesült támogatásban. A jövőben kiírásra kerülő telepítési pályázatoknál fontos terület kell, hogy legyen a faj- és fajtaszerkezet váltás ösztönzése, az öntözés és a tápanyag-utánpótlás javítása. Termálvíz hasznosítás A termálvíz használat jelenlegi magyar szabályozása indokolatlan versenyhátrányt okoz a kertészeti ágazatnak. A jelenleg érvényes szabályozás szerint (147/2010. (IV. 29.) Kormányrendelet) 2012. dec. 23-tól a termálvizet használó kertészeteknek vissza kell sajtolniuk a földbe az általuk kitermelt és felhasznált vizet. Ez a szabály minden termelő, víznyerő kút esetén százmilliós mértékű plusz költséggel jár, ami indokolatlan beruházásra kényszeríti a vállalkozásokat. A kitermelt és felhasznált termálvíz kezelésének vannak alternatív, kisebb beruházás igénylő, olcsóbb felszíni kezelési megoldásai. Ennek során hőtő-pihentető tavakban történik termálvíz tárolása, kezelése és csak ez után kerül a használt termálvíz az élővizekbe. Ennek a vízkezelési megoldásnak több évtizedes gyakorlata van, az eredmények pozitívak, a hűtő pihentető tavakban és környékükön komoly élővilág alakult ki. Az elmúlt évtizedek tapasztalatai nem támasztják alá a környezetvédelmi aggályokat. Az előbbieket erősíti meg a szomszédos Szlovákia szabályozási és termelési gyakorlata. A szlovák szabályozás szerint a termálvíz nem minősül szennyvíznek, kitermelése az öntözővízzel esik egy megítélés alá. Így a használt termálvizet egy rövid hűtés után közvetlenül az élővizekbe engedik az ottani vállalkozások. Nincs jele Szlovákiában annak, hogy ez a több évtizede követett gyakorlat környezetkárosító hatással járna. A termálvizet használó magyar vállalkozásoknak különböző, állami járadékokat, járulékokat, bírságokat is meg kell fizetniük. A vízkészlet-használati járulék 34 Ft/m3, a bányajáradék 5 Ft/m3, a vízszennyezési bírság 3 Ft–240 Ft/m3 lehet különböző feltételek fennállása esetén, a vízkormányzás díja legalább 5 Ft/m3. Ezek összességében minimálisan 47 Ft/m3 állami terhet jelentenek a felhasznált termálvíz után, de ez az összeg szélsőséges esetben akár 290 Ft/m3 is lehet. 1649 / 2012 / NAKVI


91.


Ezeket a terheket is érdemes összevetni a szlovákiai szabályozással. A szlovák kormány 2008-ban módosított 755/2004 rendelete szerint a felhasznált termálvíz után 7 forint/m3 mértékű díjat kell fizetnie a vállalkozásoknak. Ezen túl más fizetési kötelezettsége a vállalkozásoknak nincs. További könnyítés, hogy havi 1.250 m3 termálvíz felhasználásáig a vállalkozás mentes a fizetési kötelezettség alól. Az előbbi példák is alátámasztják azt, hogy a mezőgazdasági célú termálvíz felhasználásra vonatkozó magyar jogi szabályozás túlzó és semmiképpen nem indokolható az EU tagságunkból adódó kötelezettségekkel. A szomszédos Szlovákia is ugyanannak az Európai Uniónak a tagja, sőt egy időben csatlakozott ahhoz Magyarországgal. Így meglepő volna, ha eltérő szabályok vonatkoznának a Duna jobb, illetve bal partján elterülő országokra. Ez a példa a gyakorlatban is megmutatja, hogy nem állja meg a helyét az az állítás, miszerint az EU szabályozás miatt lenne kötelező a felhasznált termálvíz visszasajtolása. A termálvíz használat miatt fizetendő díjak ügye szintén megfontolást igénylő kérdés. A szlovák hajtatásos kertészet a magyar határhoz közeli régióban zajlik. Így a szlovák termelők azonos vízbázist használnak, mint a magyar termelők, közel azonos termőhelyi adottságok mellett termelnek, sőt a piacaik is lényegében azonosak az áruházláncok beszerzési, logisztikai gyakorlata miatt. Ezzel egy időben a kötelező visszasajtolás bevezetésével a magyar termelőt értelmetlen, indokolatlan jogszabályi előírások fenyegetik és többszörös állami terheket kell kitermelnie a tevékenysége során. A magyar kertészeti ágazatra nagyon komoly negatív hatást gyakorolt az idei év zöldség botránya és az abból, valamint a gazdasági válságból adódó fogyasztáscsökkenés. Félő, hogy az elmúlt évek lassú termőfelület csökkenése az idei évben felgyorsul, számos kertészeti vállalkozás lesz kénytelen felhagyni a tevékenységével. A mezőgazdaságban felhasznált termálvízre vonatkozó szabályozás átalakítása segítség a vállalkozásoknak. Ez ráadásul úgy jelenthet támogatást, hogy az kívül esik az EU Közös Agrárpolitikájának szabályozási körén, nemzeti hatáskörben megtehető. A kormányprogram az előttünk álló években bővülő munkahelyekkel számol a mezőgazdasági ágazatban. Ezeknek az új munkahelyeknek a jelentős részét csak a kertészeti ágazat képes megteremteni. (Egy hektár termálvízzel főtött, folyamatosan mőködő üvegház 10-15 ember foglalkoztatását igényli egész évben.) Jelenleg azonban már sajnos más a tét. A tét az, hogy meg tudjuk-e tartani a meglevő munkahelyeket a kertészeti ágazatban. Csak ha a jelenlegi válságos helyzetén túljut az ágazat, akkor lehetséges a munkahelyek bővítése. Ehhez azonban gyors és hatékony állami, kormányzati intézkedésekre van szükség.

1649 / 2012 / NAKVI


92.


Javasoljuk, hogy még az ősz folyamán történjenek meg azok a jogszabályváltozások, amelyek hosszabb távon is kiszámíthatóvá teszik a termálvíz használatát a mezőgazdaságban. Így kérjük, hogy a kötelező visszasajtolásra vonatkozó törvényi és rendeleti szabályokat helyezzék hatályon kívül. Ezen túl kérjük, hogy a mezőgazdasági célú termálvíz használatához kapcsolódó állami terheket csökkentsék olyan alacsony szintre, amelyek mérséklik a vállalkozások piaci versenyhátrányát. Egyszerősített foglalkoztatás Az egyszerősített foglalkoztatás jelenlegi rendszere kezeli az eddigi legjobban ezt a fajta munkaviszonyt, nagy előrelépés az alkalmi munkavállalói könyvhöz képest. A mezőgazdasági idénymunka

(egyszerősített

foglalkoztatás,

2010.

évi

LXXV.

törvény)

egyéves

tapasztalatainak értékelése után javasoljuk az olaszországi mintára az átalány bevezetésének megfontolását, amely további egyszerősítéssel járna. Javasoljuk továbbá, hogy a mezőgazdasági idénymunka fogalmába az anyagmozgatáson, csomagoláson túl az áru (piaci, házi,…) értékesítése is tartozzon bele. Szaktanácsadó hálózat A kertészeti ágazatban sok olyan gazdaság mőködik, ahol nem áll rendelkezésre kellő szakmai ismeret, tapasztalat. A minőségi termelés egyik kulcsa egy független szaktanácsadó hálózat felállítása. Különösen a hajtatásban lenne rá nagyon nagy szükség, ahogy a gyümölcstermesztésben is. A szaktanácsadási hálózat kiépítését a szakemberek képzésével kellene kezdeni, majd az így megszerzett információ továbbadását (a szolgáltatás igénybevételét) támogatni a felhasználóknál, kertészeknél. A hálózat a technológiai szaktanácsadás mellett ellenőrzési funkciókkal is felruházható, a szaktanácsadók

közremőködésével

a

logisztika,

a

piacszabályozás,

a

fejlesztések

termelőkörzetenként centralizálhatók. Emellett fontosnak tarjuk a szakmai szervezetekre alapozott csoportos szaktanácsadás támogatását, bemutató üzemek kialakítását. A támogatott bemutató üzemi programok ne valósulhassanak meg szaktanácsadó részvétele nélkül. A csoportos szaktanácsadás támogatott képzési kategóriaként való elismerésére lehetőség nyílik a 139/2008 FVM rendelet keretében, vagy a tervezett bemutató üzemi programok támogatásának keretében.

1649 / 2012 / NAKVI


93.


Fogyasztásösztönzés A hazai fogyasztás importból származó arányának csökkentéséhez fogyasztásösztönző kampányokra van szükség, egy professzionális marketing stratégia keretében. Az eddigi fogyasztásösztönző próbálkozásoknak nincs, vagy alig van hatásuk, viszont sokba kerültek, inkább a multik forgalmát növelték és nem a termelők javát szolgálták. A kampányoknak igazodnia kell (megelőznie és nem követnie) az aktuális zöldség-gyümölcs érési időket, hogy időben el tudják érni a fogyasztót. Május végén pl. már több termelő árul szabadföldi szamócát, nem szorulunk pl. az import egyiptomira. A bolti vásárlásokkal „szembeni” kampány szükséges: friss, hazai termékek megismertetése, a

kiegyensúlyozottabb

táplálkozást

előmozdító

tájékoztatás:

a

gyümölcs-

és

zöldségfogyasztást népszerősítő programok, a fogyasztói tudatosság terjesztésének ösztönzése kommunikációs programokkal (brit példa: a terméken feltüntették, hogy mennyit utazott, ami átalakította a fogyasztási szokásokat). Ebben partnerek lehetnek a valódi környezetvédő, zöld szervezetek is. Iskolagyümölcs (+iskolazöldség) program továbbfejlesztése (saját termelés iskolakertben, óvodában). A zöldség-gyümölcs közös piaci szervezet (CMO) eszközei közül (piacról történő kivonás, korábbi szüret, promóció és kommunikáció, biztosítás) alapvetően a promóció és kommunikáció az, ami a legnagyobb hazai mozgásteret engedi és ami a legjobb piaci krízis megelőző (kezelő) eszköz lehet. Ha nem is explicit módon, de a magyar termékek „megkülönböztethetőségének” meghatározása (pl. minőségtanúsító védjegyek, Hagyományos Magyar Minőség - HAMM, Magyar Organikus Hajtatott Zöldség – az előállításához alkalmazható növényvédelmi technológiák jogszabályban történő rögzítésével) azért, hogy ez a minőség elkülönülhessen a bizonytalan és alacsonyabb minőségi osztályba sorolható termékektől. Figyelembe kell venni, hogy gyümölcs és zöldség esetén: az egyéni kereskedelmi jelzések vagy a földrajzi utalásokat tartalmazó jelzések promóciójára csak az alábbi esetekben van lehetőség: - termelői szervezetek, termelői szervezetek társulásai és azok leányvállalatinak márkaneve, illetve védjegye; - általános promóció és a minőséget igazoló címkék promóciója. A földrajzi utalások csak az oltalom alatt álló eredetmegjelölés és az oltalom alatt álló földrajzi jelzés 1649 / 2012 / NAKVI


94.


esetében megengedettek. (pl. Gönci kajszibarack – OFJ, Szegedi paprika – OEM, Tepertős pogácsa – HKT) A védjegyek hatékony versenyeszközként szolgálhatnak, ösztönözni kell bejelentésüket. (Jelenleg 13 hazai termék van bejelentve a Bizottsághoz, Lengyelországnak: 37, Olaszországnak: 272). A védjegyek számának növelése mellett a jelenlegi védjegyek használatának, működésének javítása is sokat segítene. Értékesítés, piacszervezés Nagy lehetőség (volt) az ágazat számára, hogy a támogatási rendszereket kihasználva egy működőképes TÉSZ struktúrát hozzunk létre. A TÉSZ rendszerek működése 2003-2004-től, egy gyors felfutást mutatott, növekvő árbevétellel, növekvő árualappal. A legfontosabb előny, hogy a piacszabályozás, az árszabályozás, egységes árualap, hozzáadott érték növelése, feldolgozás, raktározás, mind egy kézben összpontosult egy-egy TÉSZ-nél. A szövetkezeti értékesítés következő lépcsőfoka lett volna az egy-egy termékre kialakított országos árufigyelés, és országos árualap képzés, ami megoldotta volna sok frisspiaci áru jelenlegi problémáját. Példaként talán Ausztriát lehet említeni, ahol egy szövetkezetnek több telephelye is van, nagy árualappal, mellyel az országos eladást is szabályozni tudják. Sajnos a szövetkezetek, ilyen irányú fejlődése rövidtávon, alig 4-5 év alatt zátonyra futott (Mórakert, Kistelek, Kiskunfélegyháza), a több száz tag, jóformán mindannyian, szövetkezet és piac nélkül maradtak. 2010. év végén 27 zöldség-gyümölcs termelői csoport és 48 TÉSZ közel 20 ezer termelő tagja 49 ezer hektáron gazdálkodott. Tagi árbevételük megközelítette a 30 milliárd forintot. Teljes – nem csak tagi – zöldség-gyümölcstermelésből származó árbevételük 37 milliárd forint volt. A zöldség-gyümölcs ágazat árbevételéből a TÉSZ-ek és a termelői csoportok tagi áruja mintegy 18-20%-kal részesedik. A statisztika szerint 2010-ben 68000 ha-on termeltek zöldségféléket, ebből 49000 ha-on TÉSZ tagok (72 %), mégis a TÉSZ forgalom az összforgalomból mindössze 18-20 %-kal részesedik (nyilvánvalóan a TÉSZ tagok nem a teljes termelt volument szállítják be, de az eltérés így is elég markáns!) A fő cél az lenne a TÉSZ-ekkel kapcsolatban, hogy minél nagyobb mértékben vállalják át a piacszervezést, javítsák a termelők alkupozícióját, és ne a kereskedők malmára hajtsák a vizet. A kereskedők által leggyakrabban emlegetett vásárlást gátló tényező, hogy „nincs megfelelő nagyságrendben egységes minőségű áru, árualap”. Az árualapok felmérése a külföldi példák alapján a TÉSZ-ek közötti információs, adatközlési rendszer kiépítésével segíthető. 1649 / 2012 / NAKVI


95.


A TÉSZ-ekkel kapcsolatos fő probléma, hogy a kereskedelmi és a termelői szemlélet szétvált, míg a TÉSZ-ek fejlődtek, a termelők nem fejlődtek velük. Az alakuló új TÉSZ-eket alapvetően kereskedők hozzák létre, sokszor csak a támogatások lehívása érdekében. Mivel nem termelői kezdeményezésből jönnek létre, ezért nem várható el tőlük a termelők összefogása sem. Valójában egy TÉSZ sem tudott a felvásárlók és kereskedők megfelelő pozícióval rendelkező partnere (konkurenciája) lenni. Nagy előrelépést jelentene, ha sikerülne a TÉSZ-eket újraindítani, megerősíteni, mivel rajtuk keresztül

növelhető

az

ágazat

technológiai

színvonala,

valamint

kialakítható

az

ágazatspecifikus marketingtevékenység. Ehhez nagy kormányzati és termelői akartra, és nem kis forrásösszevonásra van szükség. A program, vagy tervkidolgozás viszont nem kerülne nagy összegbe, ezért javasolható, hogy egy ilyen irányú program kerüljön kidolgozásra. A 2013-ig tartó és a következő programozási időszakban kiemelten fontos, hogy a piaci szereplők szorosabb együttmőködését, integrált termékpálya rendszerek kialakítását ösztönözzük modellezett

a

felhasználható

mőködési

forrásokkal,

struktúrával

megfelelő

rendelkező

piacfelmérésre

szövetkezések

alapozott,

alakulása

legyen

támogatott. A multikra vonatkozó szabályozás nagyon fontos kérdés a jövőben. Sajnos mindennapi jelenség, hogy a szezonális időszakokat kivéve a magyar áru csak választékfokozó a zöldségfélék esetében. A beszállítókkal szembeni tisztességtelen forgalmazói magatartás tilalmáról szóló törvényi rendelkezések (2009. évi XCV. törvény, 2010. évi CLXVIII. törvény) betartásának fokozott és következetes ellenőrzése szükséges a termelők védelme érdekében. Emellett fontos lenne a multik árképzésének átláthatóbbá tétele (transzparencia: felvásárlási adatok, árak, hazai termékek aránya). Élelmiszer ellenőrzések Az áruk beáramlását megakadályozni nem lehet, hatékonyan ellenőrizni viszont igen. Sok környező országból csak a másodosztályú áru érkezik ide, az első osztályú termékeket otthon fogyasztják. Az import termékek fokozott minőség ellenőrzésével, a jelenlegi hatósági szolgálat

személyi

állomány

létszámának

hozzáigazításával

a

másodlagos

élelmiszerbiztonsági vizsgálatok kiterjeszthetők, hatékonyabbá tehetők. Egy egészséges, a jogszabályi keretekbe nem ütköző gazdasági nacionalizmusra van szükség, az árumozgás szabályozásával, a forgalomban lévő zöldségek, gyümölcsök regisztrálásával. (Pl. cseh mintára: a zöldség és gyümölcsimport csak néhány kijelölt határátkelőn léphet be az országba, és gyakorlatilag a szállítmányok túlnyomó részét ellenőrzik (nem a határon, hanem „mélységi ellenőrzés” keretében az azt övező 2 km-es sávban). Így megbízható adatok 1649 / 2012 / NAKVI


96.


nyerhetők az import áruról, javul a nyomonkövethetőség (a CMR-en szerepel a feladó és a vevő), csökkenthető a feketekereskedelem, az átcsomagolás, átcímkézés, hamarabb kiszőrhetők a bizonytalan tételek, végső soron javulhat a hazai áru piaci pozíciója. Az (önköltségi árakhoz igazodó) irányárak évenkénti meghatározása nem idegen a Közös Agrárpolitika termékpiaci szabályozó rendszerében. Spanyolországban például a belső piacon kérhető legalacsonyabb ár meghatározott, ahogy a maximálisan termelhető mennyiség is. Lehetőségek a termékek behozatalának szabályozására: - A beérkező zöldségfélék, gyümölcsök magas fokú minőségellenőrzése, a kereskedő által elkészítetett laboratóriumi vizsgálat megléte, melyet belföldi akkreditált labor ad ki. - Az áru csomagolásának és a minőségének ellenőrzése szemrevételezéssel, minimum küllemi tulajdonságok ellenőrzése, minőségét tekintve ne II. osztályú termék érkezzen be az országba, melyet áron alul lehet értékesíteni. - Bizonyítást kérni arra vonatkozólag, hogy az áru mikor került leszedésre, illetve meddig tartott a szállítás. A szedéstől számítva 1 hétnél tovább szállított, illetve tárolt áru ne kerülhessen be az országba. A hazai agrárpiaci szabályozás a KAP által meghatározott keretek között valósulhat meg, a nemzeti jogszabályokat a közösségi szabályozással összhangban kell megalkotni. Finanszírozás, támogatások A főbb európai versenytársakhoz képest a hazai termelőknek sokkal magasabb kamatláb mellett kell a beruházásait és a forgóeszközök finanszírozását megoldania. Néhány kamattámogatott hitel (pl. Agrár Széchenyi Kártya) elindult, de a még így is magas kamatszint jelentős versenyhátrányt okoz. A szabad felhasználású folyószámlahitel mellett, a beruházásokat, hitelkonstrukciók

fejlesztéseket mielőbbi

segítő

hosszú

kialakítását

is

lejáratú,

kedvezményes

szükségesnek

tartjuk,

az

kamatú állami

garanciavállalás kiterjesztésével. Az ÚMVP félidei jelentése szerint az I. tengely kertészeti jogcímei esetében 2010-ig az alábbi kötelezettségvállalások történtek: - kertészeti gépbeszerzés: 10 mrd Ft - kertészet korszerősítése: 14,7 mrd Ft - ültetvények korszerősítése: 1,9 mrd Ft - termelői csoportok támogatása: 1,7 mrd Ft Mindez összesen 28,3 mrd Ft-ot jelent, amely a Program egészének mindössze 2%-a. 1649 / 2012 / NAKVI


97.


Ezért az EMVA kertészet korszerősítése 2011. év végén meghirdetendő jogcímhez az alábbi javaslatokat tesszük: - A 4 milliárd Ft keretet javasoljuk 10 milliárd Ft-ra emelni. - A gépbeszerzés esetében szempontnak kell lennie a, hogy a kérelmező, már az előző 1 vagy 2 évben rendelkezett kertészeti kultúrákkal, vagy azt szántóföldi tevékenysége mellett, már 4 EUME gazdaságméret felett végezte. - Újra mérlegelendő, hogy a TÉSZ igazolás és az AKG programban való részvétel milyen súllyal szerepeljen a pontozási szempontok között. - A javaslatunk az, hogy az építési beruházásoknál emelni kell a maximális támogatási összeget legalább 150 millió Ft-ra, mellyel pl. legalább 1 ha üvegház méret megépíthető. A kertészeti ágazat fejlesztése akkor lehet sikeres, ha minden évben kiszámíthatóan áll rendelkezésre fejlesztési forrás. A hatékony forrásfelhasználás nemcsak a mostani, de a következő programozási időszakban is kiemelten fontos lesz. A fiatal gazdálkodók induló támogatása jogcím esetében (az állattenyésztéshez hasonlóan) a kertészeti tevékenység is legyen preferálva. Adók Szükségesnek tartjuk az adózási és járulékfizetési rendszer áttekintését, egyszerősítését. Jelenleg egy mezőgazdasági termelő több mint 10 féle adózási mód közül tud választani. A fogyasztás és a munka adóztatása kimagasló, európai összehasonlításban is nagyon magas az adóterhelés. Dánia és Svédország mellett a legmagasabb áfa kulcs hazánkban van, az élőmunkát terhelő elvonások tekintetében az OECD tag 19 EU tagállam között a második helyen állunk (AKI, 2008). Az agrárkormányzatnak következetesen képviselnie kell az agrár és élelmiszeripari termékek forgalmi adó csökkentését (akár több lépésben is, 10% alá). Az ÁFA csökkentés két fő oka: az élelmiszerek fogyasztói kosárban elfoglalt relatíve nagy súlya a kisebb jövedelmő fogyasztók esetében, illetve a gazdaság fehérítése. A bevezetni tervezett fordított adózás az ágazat problémáira nem nyújt alapvetően megoldást. Amennyiben egy termékügylet két szereplője közül legalább az egyik nem adóalany természetes személy, akkor a fordított adózásra nincs lehetőség. A mezőgazdasági termelésiértékesítési lánc elején (kompenzációs feláras termelők értékesítései) továbbra is csak a jelenlegi kompenzációs feláras rendszer, a legvégén (természetes személy fogyasztók 1649 / 2012 / NAKVI


98.


élelmiszervásárlásai) pedig csak az egyenes adózás érvényesülhet, a fordított adózás nem. Ebből adódóan az agrár területen bevezetni tervezett fordított adózás tárgya jellemzően a nem tipikusan végfelhasználásra, fogyasztónak szánt termék lehet. Bürokrácia Az Európai Bizottság egy témával foglalkozó tanulmánya szerint (2006) az adminisztrációs terhek a teljes GDP-hez viszonyítva közel 7%-ot jelentenek. A terhek 25%-os csökkentésével 2,6% pontos GDP növekedés érhető el 2025-re. Az agrárvállalkozások adminisztratív terheinek, a bürokrácia csökkentése érdekében az alábbi területeken tartunk fontosnak egyszerősítést: - adatszolgáltatások,

nyilvántartások

(Gazdálkodási

napló,

Nitrát

jelentés,…):

a

párhuzamosságok megszüntetése, adatszolgáltatás egységesítése - őstermelői igazolvány és betétlapja: fontosnak tartjuk egy olyan igazolvány kiállítási - és meghosszabbítási eljárás kialakítását, amely pl. keresztellenőrzésekkel kiszűri (bejelentett, tervezett és ténylegesen értékesített mennyiségek közti jelentős eltérések) az igazolvánnyal visszaélőket, a valójában termelést nem folytatókat - gázolaj jövedéki adó visszaigénylés: földhasználati lap, MgSzH igazolás szükséges hozzá, de ezek az adatok már rendelkezésre állnak különböző nyilvántartásokban - ÚMVP támogatási kérelmek: felesleges igazolások (földhasználati lapszemle, tulajdoni lap, hatósági bizonyítvány egyéni vállalkozóknak,…) – ezek rendelkezésre állnak más hatósági nyilvántartásokban eljárásrendek egyszerősítése: kisebb értékő jogcímeknél (pl. képzés, szaktanácsadás): egyszerősített eljárásrend meghatározása mind a támogatás-, mind a kifizetés igénylésnél határidők tartása az eljáró hatóság részéről: az ezzel okozott anyagi károkért felelősség meghatározása monitoring jelentések: az évente ismétlődő adatokat a rendszer eltárolhatná, illetve a rendelkezésre álló adatokra felesleges rákérdezni hiánypótlási lehetőségek: jelenleg szőkülnek (pl. 2011-es Ültetvénytelepítés), egy kihagyott ’x’ miatt éves támogatás ugorhat (pl. AKG) - földhasználati nyilvántartás (Földhivatal és MePAR nyilvántartás párhuzamossága): A földhasználati nyilvántartás az ingatlan nyilvántartáson alapuló, hiteles nyilvántartás a használt területekről. A MePar szintén a használt területeket mutatja, blokk illetve

1649 / 2012 / NAKVI


99.


parcella szinten. A MePar hrsz-ekre való kiterjesztésével a párhuzamosság feloldható lenne. A MePar képes a túligénylések (átfedések) kiszőrésére, emellett a földhasználók teljes bizonyító erejő okiratokkal (adásvételi, bérleti szerződés) tudják a - jogszerő földhasználatot igazolni. - vízjogi engedélyek (létesítési és üzemeltetési) megszerzése nagyon bürokratikus, pl. vízjogi üzemeltetési engedély módosításánál ugyanolyan bonyolult az eljárás, mint egy új kérésénél - hatósági díjak felülvizsgálata: a tényleges értéket nem képező, nem arányos díjakra példa, hogy a vizitársulatok a megszüntetett hozzájárulás helyett tagi hozzájárulásra (egyéb támogatás) kötelezik a gazdálkodókat (500 Ft/ha). A legtöbb helyen (belvíz, árvíz) a gazdálkodók joggal érzik, hogy a befizetett hozzájárulásuk nincs arányban a kapott szolgáltatásokkal.

1649 / 2012 / NAKVI


100


2.6. Magyarország és a releváns térség talajviszonyai

barna erdőtalajok Pálháza

öntéstalajok

Makkoshotyka Tolcsva

Olaszliszka

Bodrogolaszi

2.7. Releváns települések zöldségágazatba bevont területei 1649 / 2012 / NAKVI


101


vetésterület [m2] - 2012 terv - 2012 megvalósult - 2013 terv Bodrogolaszi

NÖVÉNY

Olaszliszka

2012

2012

2013

terv

valós

terv

2012 terv

Tolcsva

Makkoshotyka

Pálháza

2012

2013

2012

2012

2013

2012

2012

2013

valós

terv

terv

valós

terv

terv

valós

terv

2012 terv

2012

2013 terv

valós

3 000

3 000

5 000

1 400

1 400

1 400

40 000

55 000

45 000

4 200

4 200

4 200

25 000

25 000

30 000

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

2 000

0

0

2 000

2 000

3 000

670

670

670

0

0

500

1 050

1 050

1 050

0

0

0

Dughagyma

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

700

400

1 000

Magról vetett hagyma

0

0

0

0

0

0

0

0

0

100

100

100

0

0

0

Újhagyma

0

0

0

220

220

220

0

0

0

0

0

0

0

0

0

Zöldborsó

500

500

2 000

360

360

360

0

0

2 000

500

500

500

700

700

900

Fejeskáposzta

500

500

500

0

0

0

0

0

500

0

0

0

0

0

0

Fehérbab - száraz

1 000

1 000

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

Tarkabab - száraz

2 000

2 000

4 000

360

360

360

0

0

2 000

1 400

1 400

1 400

0

0

0

Zöldbab

1 000

1 000

1 000

360

360

360

0

0

0

0

0

0

700

0

0

300

300

300

0

0

0

0

0

0

100

100

100

700

700

1 000

0

0

0

100

100

100

0

0

0

50

50

50

0

0

0

Kelkáposzta

200

200

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

Karfiol

200

200

0

0

0

0

0

0

500

0

0

0

0

0

0

Cékla

200

200

500

220

220

220

0

0

1 000

0

0

0

0

0

0

Sárgarépa

200

200

500

25

25

25

2 000

2 000

2 000

1 000

1 000

1 000

700

700

1 200

Petrezselyem

200

200

500

100

100

100

0

0

500

600

600

600

0

0

0

Hónapos retek

0

0

0

0

0

0

0

0

0

100

100

100

0

0

0

Fekete retek

0

0

0

220

220

220

0

0

0

0

0

0

0

0

0

500

500

500

200

200

200

0

0

1 000

600

600

600

0

0

0

Fokhagyma

200

200

500

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

Paradicsom

250

250

300

100

100

100

0

0

0

100

100

100

700

700

1 000

Paprika

250

250

600

100

100

100

0

0

0

100

100

100

700

700

1 000

0

0

0

100

100

100

0

0

0

50

50

50

400

0

400

Főzőtök, spárgatök

50

50

0

320

320

320

0

0

0

100

100

100

0

0

0

Patisszon

50

50

0

200

200

200

0

0

0

0

0

0

200

0

200

Csemegekukorica

300

300

300

0

0

0

0

0

0

0

0

0

8 000

0

2 000

Zeller

100

100

0

25

25

25

0

0

500

0

0

0

0

0

0

0

0

3 000

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

0

10 000

10 000

25 000

15 000

15 000

15 000

0

0

0

0

0

0

4 000

4 000

25 000

Lucerna

0

0

0

10 000

10 000

10 000

0

0

0

0

0

0

0

0

0

Tavaszi árpa

0

0

0

18 000

18 000

18 000

0

0

0

0

0

0

0

0

0

23 000

23 000

47 500

48 080

48 080

48 080

42 000

57 000

55 500

10 050

10 050

10 050

44 500

32 900

63 700

Burgonya Burgonya - korai Vöröshagyma

Uborka szabadf, tám Uborka fólia alá

Karalábé

Saláta

Takarmányrépa Kukorica

TERÜLET ÖSSZESEN

1649 / 2012 / NAKVI


102


3. Zöldség és gyümölcs ágazat cselekvési tervek

3.1 Bodrogolaszi

3.1.1 Bodrogolaszi történeti, mezőgazdasági, etnikai adottságai Miskolctól 75 kilométerre keletre, a Bodrog partján; a 37-es főút és a Budapest–Miskolc– Sátoraljaújhely-vasútvonal mellett. A települést 1244-ben említik először, amikor IV. Béla olasz vincelléreket telepített ide, de templomát már 1201-ben is említették. 1404-ben a Perényi család birtokai közé tartozott, de 1444-ben rajtuk kívül a Pálócziaknakj is volt itt birtokuk, majd 1504-ben Perényi Imre a maga birtokrészét a terebesi pálosoknak adományozta. A középkorban mezőváros volt, különféle szabadalmakkal és vásártartási engedéllyel felruházva. A török hódoltság idején elpusztult, 1567-ben a törököktől elpusztított 1649 / 2012 / NAKVI


103


helységként vették fel az adólajstromba, később azonban újra felépült. Előbb Nagy Balázst, 1581-ben Bárczy Pált, 1592-ben pedig Feőldy Pált iktatták be egyes részeibe, 1598-ban pedig a terebesi pálosok szerepelnek ismét birtokosaiként. 1606-ban Olaszit Bocskay István foglalta el, de 1610-ben a pálosok visszakapták, majd 1651-ben az újhelyi pálosok vették át a terebesi pálosok birtokait; közöttük Olaszit is, majd 1786 után a vallásalapé lett. 1739-ben pestisjárvány pusztított a községben, mely a falu 201 lakosának a halálát okozta. A 19. században a Lónyay család birtoka lett; 1808-ban Lónyay Gábor, az 1900-as évek elején pedig gróf Lónyay Elemér és neje Stefánia főhercegnő volt a birtokosa, akinek itt szép kastélya volt, melyet Lónyai Elemér atyja: Lónyay Ödön, az 1860-as években építtetett. A kastélyt egykor díszes park vette körül. Miután a család kihalt, az egyház, pontosabban a Pannonhalmi apátság örökölte a kastélyt, és az azt övező területet. A 80-as években kollégiumként működött az épület, manapság kihasználatlan. A település határában fekvő Csókfölde nevezetű dűlőhöz egy monda fűződik; mely szerint a területet Báthory Zsófia, a pataki

nagyasszony,

csókért újhelyi Szarkakút

adományozta

egy az

pálos-atyáknak. néven

-

egy

gyógyvizű forrás is található volt

itt,

amelynek

vizét

köszvény ellen használták. A 20. század elején Zemplén vármegye Tokaji járásához tartozott. 1910-ben 1175 lakosából 1166 magyar volt. Ebből 423 római katolikus, 273 görög katolikus, 437 református volt. A 2001-es népszámlálás adatai szerint a településnek csak magyar lakossága van. 3.1.2 Bodrogolaszi cselekvési terve A programban tervezett képzés indoklása. (A tematika rövid leírása. A képezni tervezett létszám szakmánkénti és képzési típusonkénti bontása.)

1649 / 2012 / NAKVI


104


A megvalósítani kívánt program szakmai tartalma (a program során elvégzendő feladatok számbavétele és szakmai indoklása, a tevékenység bemutatása a foglalkoztatás helye szerint és a projekt egészére összesítve) Az Önkormányzat 2011-ben mintagazdaságot hozott létre, melynek célja az Önkormányzat tulajdonában és üzemeltetésében lévő konyha friss nyersanyaggal, zöldséggel, gyümölccsel történő ellátása. Az elért eredmények azt igazolják, hogy a konyha költségvetési kiadásai nagymértékben csökkenthetőek azáltal, hogy magunk termeljük meg a nyersanyagot. Az elért eredmény egyrészt az, hogy friss, nyersanyagban gazdag zöldség és gyümölcsféle kerül feldolgozásra, másrészt eredménynek tekintjük azt is, hogy minél szélesebb réteget tudunk munkába vonni. A 2012 Start mezőgazdasági program megvalósítása során Önkormányzatunk burgonya, hagyma, tarkabab, takarmánykukorica termesztését, valamint 100 db tojótyúk, 100 db lúd és 10 db sertés tartását és tenyésztését kívánja megvalósítani. A program költségvetésének részletes számszaki és szakmai indoklása A helybeni lehetőségek, adottságok kihasználásával megtermelt zöldség és gyümölcs, tojás és hús termelésével biztosítjuk az Önkormányzati intézményeink ellátását. A projekt segítségével állandó friss alapanyag kerül a konyhánkba feldolgozásra. Várhatóan projektünk a közeljövőben önfenntartóvá válik. A programba bevont személyek olyan gyakorlati tudásra tesznek szert, melyet családi gazdálkodásuk kialakítása során hasznosíthatnak. A program megvalósítása során önkormányzati ingatlanokon, valamint használatba kapott földterületeken kívánunk gazdálkodást folytatni, amely területeken burgonya, hagyma, tarkabab és takarmánykukorica termesztését tervezzük, valamint tojótyúk, lúd és sertés tartását. A művelés alá vont területek: - burgonya termesztés 1000 m2 Bodrogolaszi 0198/5 hrsz-ú területen, - hagyma termesztése 1000 m2, Fő u. 8. 158 hrsz-ú területen, - tarkabab termesztése 1000 m2-en Bodrogolaszi, 314/1-es hrsz-ú ingatlanon, - takarmánykukorica termesztése 10 000 m2-en két területen a 0198/5 hrsz-ú ingatlanon 4000 m2 bevonásával, valamint a 0103/15 hrsz-ú ingatlanon 6000 m2 bevonásával. Összesen 13 000 m2 földterület bevonásával.

1649 / 2012 / NAKVI


105


Az állattenyésztésbe bevont terültek: -

tojótyúk tenyésztése a Bodrogolaszi, Templom u. 10. szám alatt a 182-es hrsz-ú ingatlanon,

-

a lúd tartása a Bodrogolaszi, Templom u. 35.sz. alatt lévő ingatlanon a 70/1 és a 70/2es hrsz-ú ingatlanok bevonásával,

-

a sertés tartása pedig a Bodrogolaszi, 0103/15-ös hrsz-ú ingatlan bevonásával valósul meg.

Az állattartáshoz szükséges ólak rendelkezésre állnak felújításán folyamatosan dolgozunk.

350x150=52.50

Ft

Egyéb ktg

delem

Növényvé

a

talajmunk

Ft g/érték) Gépi

(mennyisé

s

Utánpótlá

Tápanyag

Ft

g/érték)

1000

(mennyisé

Terület

burgonya

m2 vetőmag

növény

nagysága

Növénytermesztési program költségvetése

50x180=9.000.-

5000.-Ft

12.000.-Ft

10.000

50x180=9.000.-

5.000.-Ft

12.000.-Ft

10.000

50X180=9.000.- 5.000.-Ft

12.000.-Ft

10.000

500x180=90.00

50.000.-

40.000.-Ft

40.000

65.000.-

76.000.-Ft

70.000

0 hagyma

1000

70x1200=84.00 0

tarkabab

1000

10x1200=12.00 0

Takarmány

10.000 30.000.-

kukorica összesítés

0.13.000

178.500.-

117.000.-

Növénytermesztés bevételi terve növény

Terület

Termésátlag

Tervezett

Egységár

m2

t/h

termésmenny. Ft/kg

Árbevétel Ft

kg burgonya

1.000

30

3000

80.-Ft/kg

240.000.-Ft

hagyma

1.000

30

3000

120.-Ft/kg

360.000.-Ft

tarkabab

1.000

3

300

600.-Ft/kg

180.000.-Ft

7

7000

50.-Ft/kg

350.000.-Ft

Takarm.kukorica 10.000 Összesen

13.000

1.130.000.Ft

1649 / 2012 / NAKVI


106


Állattenyésztési program költségvetése Állat

Beszerzési ár Ft

Takarmányozás

Állateü-i

Egyéb

költsége Ft

Költségek

Ktg

Ft

(szalma, stb)

Tojótyúk

2000.-Ftx100db=200.000.-Ft

42qx8.000.-Ft=

50.000.-Ft

50.000.-Ft

50.000.-Ft

50.000.-Ft

60.000.-Ft

60.000.-Ft

160.000.-Ft

160.000.-Ft

336.000.-Ft Lúd

2.500.-Ftx100db=250.000.-Ft

45q x 8.000.-Ft= 360.000.-Ft

Sertés

16.000.-Ftx10db= 160.000.-Ft

55qx 8.000.-Ft= 440.000.-Ft

Összesen

610.000.-Ft

1.136.000.-Ft

A takarmányköltségeket úgy kalkuláltuk, hogy a tartás kezdetén minőségi takarmánykeveréket vásárolunk az állomány részére. Az állatok fejlettségétől függően folyamatosan állítjuk át saját magunk által megtermelt takarmányokra. Ebből adódik, hogy a takarmányköltségeket átlag árral kalkuláltuk. Az állategészségügyi költségek az állatorvosi felügyeletet, az állomány igényeinek megfelelő gyógyszereket, vitaminokat, takarmánykiegészítőket tartalmazza. Az egyéb költségek témakörben az állatok igényeinek megfelelő mennyiségű alom mennyiséget tartalmazza, ezen kívül rágcsálóirtás és megfelelő minőségű ivóvíz költségét kalkuláltuk. Állattenyésztési program árbevételi terve Állat

Átlaghozam

Összes hozam

egységár

árbevétel

Tojótyúk

1.800 db tojás/hó

18.000 db

35.-Ft

630.000.-Ft

Lúd

12 db napos lúd

120 db lúd

800.-Ft/db

96.000.-Ft

Lúd

6 kg/db

80 db x 8 kg= 480 kg

1.200.-Ft

576.000.-Ft

Sertés

120 kg/db

8 db x 120 kg= 960 kg 750.-Ft

720.000.-Ft

Sertés

7 db malac

14 db

210.000.-Ft

összesen

1649 / 2012 / NAKVI

15.000.-Ft

2.232.000.-Ft


107


Releváns és a jelen projektre alapozható, 2-3 éven belül megvalósítható tervek rövid bemutatása A mezőgazdasági projektre szeretnénk alapozni az elkövetkező években kisállattenyésztést, ehhez szükséges a takarmány megtermelése, amely adott programunkban terveztünk be. Ezzel indítanánk el községünkben az állattartást. Céljaink között szerepel az állattartási program során, hogy községünk lakosságát visszavezessük a családi gazdálkodáshoz. Ehhez szeretnénk a következő években mintagazdaságot kialakítani, amely bemutatná a munkafázisokat, valamint a programban részt vevő családokat szakmai tanácsokkal segítenénk az önállóvá válás folyamatában. Az állattenyésztési program során szeretnénk a meglévő állatállományunkat saját magunk tovább szaporítani oly módon, hogy a meglévő állományból kiszelektáljuk a tovább szaporításra alkalmas egyedeket. A lúdtartásnál 16 db tojó ludat, illetve 4 db gúnárt kívánunk tovább tartani tojástermelés, illetve keltetés céljára. A sertés tartásánál 2db anyakocát kívánunk tenyésztésbe vonni, amely mesterséges megtermékenyítéssel kívánunk tovább szaporítani, ezzel folyamatosan fenn tudjuk tartani azt az átlagos állatlétszámot, mellyel az üzemi konyha igényét folyamatosan, egész évben el tudjuk látni. Igényelt közvetlen költségek felsorolása (Kérjük a táblázatot a projektben felmerült költségnemenként csoportosítva* kitölteni) Munka- és védőruházat

1649 / 2012 / NAKVI


108

Sorszám


Mennyiségi egység

Költség megnevezése

1. munkaruha 2. gumicsizma 3. védőkesztyű 4. 18. 19. 20.

Elszámolni kívánt mennyiség

db db pár

Ft/egy mennyiségi egység 10 10 90

Összesen:

Nettó költség (Ft)

Összesen (Ft)

ÁFA

3500 3200 230

28000 25600 16560

7000 6400 4140

35000 32000 20700

6930

70160

17540

87700

Sorszám

Kis értékű tárgyi eszköz

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14.

Költség megnevezése kézi kapa gereblye ásó m-30-as műanyag rekesz rachel zsák háti permetező kalapácsos daráló baromfi etető baromfi itató baromfi itató sertés etető sertés itató műanyag vödör drótfonat

Mennyiségi egység db db db db db db db m db m db db db m

Összesen:

Elszámolni kívánt mennyiség 5 5 5 10 50 1 1 12 10 14 4 4 10 150

Ft/egy mennyiségi egység


Összesen (Ft)

ÁFA

2300 2100 2400 900 80 21900 78000 1600 2000 1000 4000 4000 400 380

9200 8400 9600 7200 3200 17520 62400 15360 16000 11200 12800 12800 3200 45600

2300 2100 2400 1800 800 4380 15600 3840 4000 2800 3200 3200 800 11400

11500 10500 12000 9000 4000 21900 78000 19200 20000 14000 16000 16000 4000 57000

121060

234480

58620

293100

Nagy értékű tárgyi eszköz

1649 / 2012 / NAKVI


109

Sorszám



1. rotációs kapa 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13.

Mennyiségi egység

Elszámolni kívánt mennyiség

db

Ft/egy mennyiségi egység 1

Összesen:


Összesen (Ft)

ÁFA

120000

96000

24000

120000

120000

96000

24000

120000

Sorszám

Beruházási- és dologi kiadások

1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16.


Mennyiségi egység

műtrágya q vetőmag (burgony) kg vetőmag (tarkabab) kg vetőmag (hagyma) kg vetőmag (kukorica) kg növényvédelem(kukorica) m2 növényvédelem(zöldségf) m2 egyéb költség(száll.öntözés tak.kukorica m2 egyéb költség(száll.öntözés zöldségf) m2 gépi talajmunka m2 tojótyúk db lúd db sertés db takarmány q állategészségügy hónap egyéb termelési költség hónap

Összesen:

1649 / 2012 / NAKVI

Elszámolni kívánt mennyiség 6,5 700 10 70 16 10000 3000 10000 3000 13000 100 100 10 142 10 10

Ft/egy mennyiségi egység 18000 70 1200 1200 1875 4 12 4 12 5 2000 2500 16000 8000 16000 16000


ÁFA

Összesen (Ft)

93600 84000 9600 67200 24000 32000 28800 32000 28800 52000 160000 200000 128000 908800 128000 128000

23400 21000 2400 16800 6000 8000 7200 8000 7200 13000 40000 50000 32000 227200 32000 32000

117000 105000 12000 84000 30000 40000 36000 40000 36000 65000 200000 250000 160000 1136000 160000 160000

2104800

526200

2631000


110


Sorszám

közvetlen költségek összesítése

1. 2. 3. 4. 5. 6.

Költségnem megnevezése


Munka- és védőruházat, egyéni védőeszköz, foglalkozás-egészségügyi vizsgálat költsége Munkába járással kapcsolatos utazási költség és munkásszállítás költsége Kis értékű tárgyi eszköz Nagy értékű tárgyi eszköz Beruházási és dologi költségek Egyéb költségek Összesen:

Összesen (Ft)

ÁFA

70160

17540

87700

234480 96000 2104800

58620 24000 526200

293100 120000 2631000

2435280

626360

3131800

Munkaterv Ellátandó feladat helyszíne Ellátandó feladat megnevezése (cím, hrsz., útszakasz, stb. megnevezése)

Tervezett időtartam kezdete

vége

Tervez Ellátandó feladathoz ett létszám szükséges munkakör (fő)

talajelőkészítés, vetés

Bodrogolaszi, Fő u.8. 158 hrsz

2012.márc.1

2012. jún.15.

2+5

szakmunkás+segédmun

talajelőkészítés, vetés

Bodrogolaszi, Templom u. 16. 176 hrsz

2012.márc.1

2012.jún.15.

2+5


növényápolás, nyommentesítés, öntözés Bodrogolaszi, Fő u.8. 158 hrsz

2012.jún.16.

2012.aug.30.

2+5


növényápolás, nyommentesítés, öntözés Bodrogolaszi, Templom u. 16. 176 hrsz

2012.jún.16.

2012.aug.30.

2+5


betakarítás, tárolási munkák

Bodrogolaszi, Fő u.8. 158 hrsz

2012.szept. 1. 2012. dec. 31. 2+5


betakarítás, tárolási munkák


2012.szept. 1. 2012.dec. 31. 2+5


tojótyúk tartása, nevelése


2012. márc.1.

2012.dec.31.

1+2


lúd tartása, nevelése

Bodrogolaszi, Templom u.35. 70/1 és 70/2-es hrsz2012. márc.1.

2012.dec.31.

1+2


sertés tartása, nevelése

Bodrogolaszi 0103/15 hrsz

2012.dec.31.

1+2


1649 / 2012 / NAKVI

2012.márc.1


111


3.2 Olaszliszka

3.2.1 Olaszliszka történeti, mezőgazdasági, etnikai adottságai A települést 1239-ben IV. Béla királyunk levele LYSKA néven említi. Ebben az okmányban szerepel először a község neve a birtokterület határkijelölésében. A község, tehát királyi birtok volt eredetileg. A birtokot 1243-ban adományozta a király a szepesi prépostságnak. A nagy filoxéra vész után, mikor a szőlőültetvények kipusztultak, IV. Béla királyunk vallon szőlőműveseket

telepített

a községbe, akik a Burgundia nevű falurészen éltek.

Károly Róbert 1320-ban a szepesi elöljáróság hűséges magatartása jutalmául LISZKA OLASZIBAN szabad piacot engedélyez. Mátyás király 1466-ban kiadott oklevelében Liszka

1649 / 2012 / NAKVI


112


Olaszinak évente háromszor szabad vásárt

engedélyez, és

városi rangra emeli.

A kettős királyság elején 1526-1538-ig tartó időben nehéz helyzetben lehetett Olaszliszka elöljárósága. Szapolyai János 1530-ban a város lakosságának 12 mérföldes körzetben vámmentességet adományoz. Az 1538-ban megkötött Váradi-béke értelmében a vidék már Ferdinándnak jutott.1546-ban Serédy Gáspár és Perényi Péter csapatai között ütközet volt a liszkai határban. A változó szerencsével folyó harcokban 1560-ban Schwendli Lázár csapataival elfoglalja és a tokaji vár birtokaihoz csatolja a várost, tehát a Habsburgok uralma alá. Az ország közepét megszálló török sereg sem érzéketlen ám az értékes dolgokkal szemben, s nyilván a kiváló bor híre csalogathatta a csapatokat erre a vidékre. Ennek következtében 1567-ben a törökök által elpusztított helyként említik, s az országgyűlés visszaadja a szepesi prépostságnak és káptalannak,

mint

ősi földesúri birtokot.

A II. Rudolf által Prágában 1601. szept. 2-án kiadott kiváltságlevél nemcsak Mátyás király kiváltságleveleit erősíti meg, hanem pallosjogot is ad a városnak. 1606-ban a Bécsi-béke következtében Olaszliszka Bocskai István fejedelemsége alá kerül. A tornyot 1632-ben kezdték építeni és két év alatt készült el. Építőmestere az eperjesi Stenczel Dániel 400 forintot és 20 köböl rozsot kapott szép munkájáért. A templombejárat fölött, az utcára nézően olvashatjuk: "Kegyes Isten, ennek a toronynak alapjait gondviseléseddel, nem kevés költséggel lerakta a híres ősi liszkai nép, születésed után 1632. augusztus 26. napján." A templom szentélye a nyolcszög három oldalával záródik. A belső átalakítása barokk stílusú. A tornyot 1827-ben egy hatalmas orkán a Bodrogba sodorta. 1876-ban restaurálták. 1772-ben kirabolták a templomot, az egyházi kegyszereket a rablók a Bodrogba rejtették. A legenda szerint a súlyos aranyból készült tárgyak felemelkedtek a víz tetejére. Ennek emlékére a sekrestye falába egy kőkeresztet illesztettek.

1649 / 2012 / NAKVI


113


1703-ban magától II. Rákóczi Ferenctől is oltalomlevelet kapnak a liszkaiak: a templomokban és az iskolákban sem szabad kárt tenni. 1784-1787 között épül II. József engedélye alapján a református templom. Ma is közhit, hogy Kossuth Lajos itt született 1802. szeptember 19-én. Abban

az

olaszliszkai

időben

az

postamester

Wéber András volt. A család oldalági

leszármazottai

állították és néhai Téglássi István

postakocsissal

is

bizonyítják, hogy Kossuth Lajos

édesapja,

Kossuth

László, a monoki Andrássy család uradalmi ügyvédje, feleségével a sátoraljaújhelyi tiszti értekezletről hazafelé tartott Monokra. Feleségét, Wéber Saroltát, útközben szülési fájdalmak lepték meg. Szerencséjükre még Liszka előtt jártak, ezért az asszonykát szüleinél hagyta, ahol szerencsésen túl is esett a szülésen. A házat most is Kossuth háznak emlegetik. Vidéki viszonylatban nagy feltűnést keltett, amikor 1805. december 5-én este megérkezett Liszkára a királyi korona, Munkácsra való szállítása közben. A szabadságharc nemzeti ügye biztosan felrázta a liszkaiak hazaszeretetét is. 1848.október 4-én átvonuló Zempléni Önkéntes Zászlóaljhoz

sokan

csatlakoztak.

A

szabadságharc

a

legszomorúbb

eseménnyel

fejeződött be, de nem szűnt meg a császári hadsereg. Így ide is került egy zászlóalj császári

1649 / 2012 / NAKVI

vadász

és

egy


114


rakéta üteg szeptember 27-én. Nyugodtabb idők a kiegyezés után kezdődtek a község számára. 1831-ben és 1871-ben nagy emberáldozatokat követelt a kolerajárvány. Az I. és II. világháborúban is sok ember esett áldozatul. A híres "olaszliszkai csodarabbi" Friedländer Herman, aki köztiszteletben álló emberként élt a községben. Mindenkor jól tájékozott volt a világ sorsa felől. Általános műveltsége, tudása, szép beszéde sokakat elbűvölt. Feljegyezték róla, hogy furfangos, agyafúrt észjárású ember volt. "Csodarabbisága" 1920 nyarán kezdődött. Felkereste őt egy svájci tőzsdés, aki elmondta, hogy vállalkozásba akar kezdeni és tanácsokért jött. Vendége kérését teljesítette a rabbi, tanácsokkal látta el. Csodák csodája, a svájci tőzsdés egyszerre dúsgazdag lett, és nagy szerencséjét azzal magyarázta, hogy megfogadta az olaszliszkai rabbi tanácsait.

1649 / 2012 / NAKVI


115


3.2.2 Olaszliszka cselekvési terve Az önkormányzat 2 db fóliasátorban (400 m2), helyi lakosok által felajánlott kertekben, illetve bérelt földterületen kertészeti növényeket termel, valamint szintén bérelt, 300 m2-es területen sertést és szárnyasokat tart. Olaszliszka községben a munkaképes lakosok közül közel 300 fő nem rendelkezik munkahellyel. Megélhetésük részben alkalmi munkavállalással napszámból, nagyobbrészt bérpótló támogatásból, valamint az önkormányzat által szervezett közmunka keretében alacsony színvonalon biztosított. 2011-ben a közfoglalkoztatás keretei között

az

önkormányzat 176 főt foglalkoztatott. Az önkormányzati alapfeladatok ellátása mellett a község önellátását biztosító értékteremtő munkavégzésére irányult a foglalkoztatás nagyobb része. Ennek keretei között az önkormányzat részére felajánlott ez idáig meg nem művelt kertekben burgonyát, zöldbabot, zöldborsót, paradicsomot, paprikát, karalábét, hagymát, tököt, céklát, feketeretket termelnek, amivel bővíteni tudják a közel 400 személy ellátását biztosító közétkeztetési konyha friss alapanyaggal való ellátását. A munkanélküli lakosság többsége szakképzetlen, alacsony műveltségű. A fiatal felnőtt lakosok között a rendszeres munkavégzés, az elvégzett munka iránti felelősség ismeretlen. A munkahelyen történő pontos megjelenés, a munkaidő kihasználása, a munkateljesítmények számon

kérhetősége

komoly

problémát

jelentett

a

közfoglalkoztatás

során

az

önkormányzatnak. Ezek oldására, valamint a munkára nevelési célzattal, örömmel vették és csatlakoztak a Magyar Vöröskereszt, valamint a Minden Gyermek Lakjon Jól! Alapítvány által felajánlott kerti vetőmag, napos csibe és kacsa lakossági körben történő kihelyezéséhez. Több mint 88 család addig meg nem művelt kertje részben, vagy teljes egészben került megművelésre és 160 család szerzett ismereteket, gyakorlati tapasztalatot a baromfinevelés, tartás terén. Az önkormányzat 1,2 hektár megművelhető – szántó művelési ágba tartozó - földterülettel rendelkezik. A művelésre felajánlott kertek száma 10 darab, amelynek területe 4410 négyzetméter. Művelés és hasznosítás céljából ¼ hold tüskementes termő feketeszedret, valamint termő diófával beültetett földterületet ajánlottak és adtak át a község lakosai az önkormányzatnak. Az év során 300 négyzetméter saját földterületen bodza ültetvényt telepítettek. A jövő évi növénytermesztési tevékenység folytatásához 100 kg dughagymával (melyből 78 kg már beültetésre került) és 1000 kg vetőmag burgonyával rendelkeznek. 1649 / 2012 / NAKVI


116


Növénytermesztés A földterület megműveléséhez közép kategóriába tartozó traktorral és a hozzátartozó pótkocsival, szárzúzóval, a szállítási fuvarozási munkálatokra egy 2,5 tonna teherbírású tehergépkocsival rendelkeznek A megtermelt bogyós és zöldségfélék feldolgozásához a község konyhája közvetlen közelében meglévő 40 négyzetméteres épületüket kívánják átalakítani, alkalmassá tenni. A község közigazgatási területén belül a szőlő terület nagysága közel 500 hektár. A gyümölcsös (elsősorban bodzával betelepített) terület nagysága 60 hektárt is meghaladja. A mezőgazdasági földutak, árkok (közel 14 km hosszúságú terület) „elvadult” elgazosodott területét másik program keretében kívánják kitisztítani. A szőlőket, gyümölcsösöket a tulajdonosai, művelői évente metszik. A metszésből származó nyesedéket a jelenlegi gyakorlat szerint a gazdák a külterületeken környezet szennyező módon elégetik. Terveik szerint a metszésekből származó nyesedéket, valamint az árkok, utak tisztításából kinyert fás szárú növényzetből az önkormányzat biomasszát állítana elő és a kazánprogramhoz kapcsolva hasznosítaná. Az elkövetkező évben az önkormányzat részére rendelkezésére álló földterületeken folyó szántóföldi kertészeti növénytermesztésen túl, a sertéstenyésztésre bérelt elkerített területen 6.300 négyzetméter területet kívánnak bérelni, ebből 300 négyzetméter sertésistálló, a fennmaradó földterületen 2 db fóliasátrat a többi területen (kb. 4000 négyzetméter) kertészeti növényt szeretnének termeszteni. A körbekerített önálló vízellátással bíró bérleményben 2db 200-200 négyzetméter alapterületű fóliasátorba kertészeti növénykultúrát, palántanevelést végeznek. A fólia alatti termesztésben előveteményként saláta és hagyma vethető, majd főnövényként paprika, paradicsom és uborka ültethető. Eredmények: A saláta termés nem volt túl nagy a kedvezőtlen időjárás miatt, de nagyon szívesen vették gyermekek és idősek, hogy saját termésüket ehetik. Borsótermés közel 1,5 q lett, melyet főzelék és leves alapanyagaként használtak fel. Hagymatermés igen jól alakult, sok étel alapjaként használták és folyamatosan használják most is. Uborkatermésük feldolgozva kerül 1649 / 2012 / NAKVI


117


a konyhára, hordós savanyúság, csalamádé és uborkasaláta formájában. Többféle tököt termeltek pl. patisszont (savanyításra), étkezési tököt, kukoricásuk tövében pedig takarmánytököt. Karalábétermésük nagyon szép, ugyanúgy, mint a sárgarépa, csak kevés a kikelt mennyiség a csapadékhiány miatt. Annak ellenére, hogy a Bodrog folyóból vízkivételezés engedélyével folyamatos a locsolás, nagy a megművelt terület nagysága, valamint a vízigény, amit képtelenség kielégíteni a fizikai korlátok miatt. A termesztésbe bevont területek talajszerkezete, víztartó képessége, tápanyag ellátottsága, humusztartalma jó. A fóliás termesztés elkezdése előtt a területen szerkezetjavítást és tápanyagfeltöltést végeztek, amit 5kg/1 négyzetméter szerves trágyával, valamint komplex műtrágyával értek el. A terület nem árvízveszélyes. Az átlagos évi csapadékmennyiség 550600 mm közé tehető, a Tokaj-hegyaljára jellemző kedvező mikro klimatikus tényezők jelen vannak és szerepet játszanak. A megfelelő terméseredmény és minőség érdekében a projektbe betervezett csepegtető berendezést építünk ki. Ez a rendszer a mikro- és makro elemek célzott pótlására is képes, megszüntetve ezzel az esetlegesen a növényi kultúrákban fellépő hiánytüneteket. A kedvező fekvésből és méretekből adódóan a fóliás termesztés szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bíró észak-déli tájolás is megvalósítható, amivel a tökéletes fényviszonyok és az egységes állomány elérhető. A kertekben tervezett kertészeti, valamint szántóföldi növényi kultúra öntözését az épületek tetejéről összegyűjtött csapadékvízzel, valamint ásott kutakból kinyert vízzel oldják meg. A művelés alá vont kertekben 220 négyzetméteren újhagymát, téli hagymát 450 négyzetméteren,

320

négyzetméteren

tököt,

200

négyzetméteren

karalábét,

220

négyzetméteren céklát, 220 négyzetméteren fekete retket, 360 nézetméteren szárazbabot, 360 négyzetméteren zöldbabot, 360 négyzetméteren zöldborsót, 200 négyzetméteren patisszont, 100 négyzetméteren petrezselymet, 1400 négyzetméteren burgonyát termesztenek.. A növénytermesztői munkát 2 fő szakképesítéssel rendelkező személy irányítása mellett két brigádba szervezve 13 személy végezi március 1-től október 31.-ig. Feladatuk a fólia sátras, valamint a szántóföldi növénytermesztői, bogyós termesztésű gyümölcsök (feketeszeder, bodza) gondozói munkái mellett a megtermelt termés betakarítása, konyhakész feldolgozása, tartósítása, letárolása. A sátrak beszerzése január hónapban történt. Felállításukat egy 8 fős építőbrigáddal március 1.-ig hajtották végre. 1649 / 2012 / NAKVI


118


A megtermelt kertészeti és szántóföldi növények az élelmezésügyi előírások megtartása mellett naponta kerülnek az önkormányzat által üzemeltetett konyhára, biztosítva ezzel a friss zöldséggel történő ellátást és csökkentve az önkormányzat beszerzési költségeit. A megtermelt felesleg - a későbbiek során felhasználható módú - tartósításra, feldolgozásra letárolásra kerül. Az 1.2 hektáron termelt tavaszi árpát bérbe takaríttatják be, és a sertések takarmányozására használják fel. Állattenyésztés Állampolgári felajánlásból, adományból 9 db magyar őshonos mangalica malachoz, valamint 3 db nagy fehér hússertés kocához jutott az önkormányzat. Ezek tartásához a község „ipartelepén” egyébként is sertéstelepként működő területen a tartáshoz, szaporításhoz szükséges teljes infrastruktúrával felszerelt hodályt bérelnek. Kezdő állomány: 3 db nagy fehér hússertés és 9 db őshonos mangalica. Jelenlegi állomány: 94 db (12 hízó, 6 fehér koca, 9 mangalica koca, 1 mangalica kan, 29 fehér süldő, 30 mangalica kismalac, 7 fehér kismalac) Sertéstelepük szépen gyarapodik, szaporulatuk közepes mértékű. Az alacsony átlagfialás oka, hogy az önkormányzat saját állománnyal kezdte a tenyésztést, elsősorban felajánlott jószágokkal, de sajnos nem a legjobb fajtájú a kocaállományuk, emellett mindegyik kocának első fialása volt, ami szintén visszavesz az eredményeikből. Az önkormányzat tulajdonában lévő állatállomány tartásával, szaporításával azt szeretnék elérni, hogy az általunk üzemeltetett konyha jövőbeni sertéshúsellátásának jelentősebb részét biztosítsák.

A mangalica állományt a jövő év során hizlalásukat követően kívánják

hasznosítani. A jövő év során a nagy fehér fajtájú hússertés állományt 50 db-ra kívánják felfejleszteni úgy, hogy ezzel egyidejűleg a mangalica állományt folyamatosan apasztják. A jószágállomány tartásához – elsődlegesen a mangalicák - takarmányozásához minden olyan növényi terméket igénybe vesznek, ami a kertészeti ágazatban mellékterményként kinyerhető. Az árkok, közterületek kaszálásából összegyűjtött friss zöld füvet is felhasználják a mangalica állomány tartásához. A sertésállomány tartásához bérelt terület jelenleg működő sertéstelep. A bérleménybe átvett terület (300 négyzetméteres hodály) sertésfiaztatóval, elkülönített süldőtartást, hizlalást tesz lehetővé akár 1000 db sertés számára is. 1649 / 2012 / NAKVI


119


Az ezekhez szükséges infrastruktúra a legszigorúbb tartási követelményeknek is megfelel. A sertésállomány tartását 1 fő szakképesítéssel rendelkező szakember irányítása mellett 5 fő gyakorlati ismeretekkel rendelkező állatgondozó végzi. A gondozói állomány a nap 24 órájában

váltott

műszakban

folyamatosan

felügyeli

a

sertéstelepet.

Az

állatokat

takarmányozzák, itatják, tisztán tartják, meszelik, fertőtlenítik az istállót. Részt vesznek és végzik a szaporítással kapcsolatos megfigyeléseket és teendőket. Tekintettel arra, hogy a terület a felállításra tervezett fóliasátrak és kertészeti tevékenységet végző területtel egy bekerített földterületen van, kapcsolt feladatként ellátják a fóliasátrakba beépített öntözőberendezések üzemeltetését, a sátrak szellőztetését. Ugyanebben a hodályban, melyben a sertéseket tartják, egy elkülönített területen előnevelt csirkét és letojt tyúkot is tartanak. Folyó évben eddig 100 db letojt tyúk és 100 db broyler csirke került bevitelre a falu közkonyhájára. Problémát okoz, hogy az önkormányzatok nem rendelkeznek olyan jogosultságokkal mint a kis termelő. Így nagyon költséges például a közkonyhára a friss tojást beszállítani. Segítséget jelentene, ha törvényileg szabályozva lenne és a kistermelőkre vonatkozó jogosultsággal bírnának az önkormányzatok is. Így minden egyes tojást pénzért be kell vizsgáltatni, ami nagyon megnehezíti az önkormányzat helyzetét. Ugyanez az áldatlan állapot vonatkozik a húsbeszállításra is. Megoldást jelente az, ha az önkormányzatra is a kistermelőkre vonatkozó jogosítványok lennének érvényben a megtermelt javak eladására vonatkozóan. A jelenleg hatályban lévő rendelkezések alapján a saját termelésű sertéshús közkonyhán való felhasználása akadályokba ütközik, elsősorban a bevihető (felhasználható) zsír mennyisége miatt. (10% zsír, 90% olaj) A feldolgozó üzem átalakítása Az önkormányzat által üzemeltetett konyha mellett az önkormányzat tulajdonában van egy 40 négyzetméteres önálló épület, amely átalakításával létrehoztak egy olyan feldolgozó üzem, ahol a megtermelt zöldség, bogyós gyümölcs, egyéb mezőgazdasági termék feldolgozható. Egy elkülönített épületrészben kialakítottak egy zöldség tárolására alkalmas hűtőkamrát, és az állattartásból származó termékek fagyasztására szolgáló kamrát. Az épületbe vizet, csatornát, gázt kellet bevezetni. Az épület teljes belső burkolását el kellet végezni. A jobb fényviszonyok és hőszigetelés miatt szükségszerű volt a nyílászárók cseréje is. 1649 / 2012 / NAKVI


120


Ezen tevékenységek végrehajtásához egy szakemberekből álló 8 fős brigádot szerveztünk akik február 1. és március 1. közötti időben a korábban jelzett 2 db egyenként 200 négyzetméter fólia sátor felállítását követően március 1.-től május 1.-re átalakították a feldolgozásra alkalmas épületet.

Az építőbrigád kőműves, villanyszerelő, festő, ács,

vízvezeték szerelő szakmunkásokból és 3 fő segédmunkásból állt. Május 1-től az önkormányzat kezelésében lévő épületek, intézmények karbantartási, felújítási munkáit végzik. Mezőőri tevékenység Olaszliszka község teljes közigazgatási területe 39,59 négyzetkilométer, amelyből 1,58 négyzetkilométer belterület, 38,01 négyzetkilométer külterület. A külterület mezőgazdasági művelés alá vont területen belül kiemelkedő jelentőségű a szőlőterület, illetve a szántó terület nagysága. Jelentősnek mondható a községhez tartozó erdőterület is, mivel nagysága közel 400 hektár. Az utóbbi időkben - a megélhetési gondok, problémák miatt - a lakosság összetétele miatt, egyre nehezebb a mezőgazdasági területeken a megtermelt javak, a szőlőterületeken a termelés tám berendezéseinek védelme. Az újonnan telepített és államilag támogatott fém tám berendezési oszlopokat, huzalokat az évszaktól függetlenül, a megtermett szőlőt aszúsodás idejében, az erdőterületeket őszi téli időszakban ellopják, lerabolják. Szakszerű és folyamatos védelmük 6fő mezőőr alkalmazása mellett biztosítható. A mezőőri munkára 3

fő

szakképesítéssel rendelkező

személy

mellett

további

3 fő megbízható segéd személyt tudtak ezen tevékenységre bevonni, akik a mezőgazdasági utak karbantartását, irányítói és felügyelői feladatot is látnak el. A község vagyonbiztonsága a lakosság szubjektív biztonságérzete nagymértékben növelhetővé válna, amennyiben az egész évben foglalkoztatott mezőőrök a mezőgazdasági területek mellett a lakott területeken belül is alkalmi jellegű őrző-védő tevékenységet látnának el. Terveik szerint az elkövetkező évben az év valamennyi napján a 6 fős mezőőri csoportot váltásos szolgálati rendben kívánják foglalkoztatni.

1649 / 2012 / NAKVI


121


Biomassza előállítás A községhez tartozó szőlő, gyümölcsös területeken, valamint a külterületi mezőgazdasági utak, árkok tisztításából kinyert nyesedékek, fás szárú növényzet összegyűjtéséből, azok bebálázásával biomasszát állítanak elő. Ezzel a biomasszával tervezik fűteni közintézményeik egy részét. Terveik szerint ezzel a tevékenységgel hosszú távon biztosítani tudják az egyik épületük olcsóbb, gazdaságosabb fűtését. A tevékenység végzésére 1db biomasszát előállító bálázó gépet szereztek be. A biomassza előállítására, gépek kezelésére 3 főt alkalmaznak. Ezen tevékenységet a szőlőmetszés időszakába (decembertől-márciusig), illetve október- novemberi hónapokban a bodzás telepítésekben hajtják végre. A mezőgazdasági utak, külterületi árkok tisztításának ütemében bálázzák be az onnan kinyert fás szárú növényeket. Pályázatot nyertek biomassza kazán beszerzésére 5.500.000 Ft-t értékben. Ezzel kiválthatják akár több intézményükben is a gázfűtést. A program előfinanszírozásához igényelt költségből oldották meg a fóliasátor felállítását, a mezőgazdasági gépek beszerzését (eke, talajmaró, biomassza előállító bálázó), a mezőgazdasági termékek vetőmag, a meglévő jószágállomány takarmányszükségletének részbeni megvásárlását, a mezőgazdasági termékfeldolgozó épület átépítéséhez tervezett építőanyag, berendezési tárgyak, valamint a programhoz szükséges kéziszerszámok megvételét. Ugyan csak az előre igényelt költségekből fedezték a tevékenységi körbe bevont munkaerő pénzbeli juttatásait, munkabérét. A nagy értéken beszerezhető mezőgazdasági munkagépeket és traktort a jelen pénzügyi helyzetben csak részletre tudták megvásárolni.

1649 / 2012 / NAKVI


122


5.2.2. A program költségei Fólia 12 m hosszú, 8 méter széles fóliasátor felszereltségének költségei: 1 db fóliasátor lefedéséhez 20 méter hosszú, 12 méter széles fólia költsége: 220.000.- Ft 16 db sátortartó Bramac tetőléc 6*5 cm, 40 fm: 8.800. Ft 33 db 15*3 m-es oszlop: 33.0000 Ft Összköltség 2 fóliára: 523.600.- Ft A mezőgazdasági területek megműveléséhez a munkagépünk után ekét és talajmarót szándékozunk vásárolni. Eke:

150.000.- Ft

Talajmaró:

275.000.- Ft --------------425.000.- Ft

Csepegtetéses öntözéshez szükséges: 2 m2-es víztartály

70.000.- Ft

benzinmotoros szivattyú

50.000.- Ft

perforált locsolótömlő (100 m)

36.000.- Ft -------------156.000.-Ft

Kertek locsolásához: 3 db búvárszivattyú:

60.000.- Ft

1 db benzines áramfejlesztő:

200.000.- Ft

100 m ¾ colos locsolótömlő:

15.000.- Ft

Csatlakozók, szerelvények 10 db:

15.000.- Ft

Összköltség: 290.000.- Ft

1649 / 2012 / NAKVI


123


Magánkertek zöldség

sortáv

tőtáv

magszükséglet

terület

szükséglet

(g/m2)

(m2)

(g)

Kiszerelés

kg

(g)

árak

Teljes ár (Ft)

vörös hagyma zöld újhagyma

40

10

100

220

22000

22

1000

940

20680

vöröshagyma

40

10

100

450

45000

45

1000

940

20680

spárga tök

50

50

1

320

320

0,32

2

160

25600

karalábé

40

30

2,5

200

500

0,5

2

110

27500

cékla

35

15

2,5

220

550

0,55

2

110

30250

fekete retek

35

10

1

220

220

0,22

2

110

12100

szárazbab

35

10

10

360

3600

3,6

500

300

2160

zöldbab

40

40

25

360

9000

9

400

300

6750

zöldborsó

40

5

20

360

7200

7,2

250

200

5760

patisszon

50

50

1

200

200

0,2

2

110

11000

petrezselyem

30

4

2,5

100

250

0,25

2

110

5500

burgonya

60

35

1000

1400

1400000 1400

1000

100

14000 181980

Fólia

Zöldség fóliába

sortáv

tőtáv

terület (m2)

palánta (db)

szüksé

Kisze db/g

relés

árak

(g)

glet (csoma

Teljes ár (Ft)

g)

paradicsom

60

40

100

416

200

2

110

3

330

paprika

60

50

100

333

200

2

160

2

320

uborka

100

20

100

500

100

2

350

5

1750

saláta

50

40

100

500

300

2

110

2

220 2620

Szántóföld terület

árak

(ha) tavaszi árpa

1,2

1649 / 2012 / NAKVI

9000

szüksé glet 2,8

Teljes ár (Ft) 30240

Műtrágya

100.000

Vegyszer

50.000


124


Tartás szükséglet: Sertés : 1 db 110 kg-os disznó takarmányszükséglete 450 kg abrak takarmány borsó : 10% 45 kg őszi árpa : 30% 135 kg triticale : 20% 90 kg kukorica : 40% 180 kg 450 kg A jelenleg tulajdonunkban lévő sertések 3 koca, 9 mangalica és tervezünk szaporulatot is, 38 malacot. 9 mangalica hízó és 3 koca takarmányszükséglete : takarmány borsó : 45* 12=5,4 q őszi árpa : 135*12=16,2 q triticale : 90*12=10.8 q kukorica : 180*12=21,6 q A 38 malac takarmányszükséglete annyi mint 19 hízóé. takarmányborsó : 45*19= 8,55 q őszi árpa : 135*19=25,65 q triticale : 90*19= 17,10 q kukorica : 180*19=34,20 q Összesen: takarmány borsó őszi árpa

13.95 q * 7.000 Ft = 97.650 Ft

41.85 q * 6500 Ft = 272.025 Ft

triticale

27.90 q * 7.000 Ft = 195.300 Ft

kukorica

55.80 q * 6500 Ft = 362.700 Ft

Összesen:

927.675 Ft

Bromosept (istálló, eszköz és felület fertőtlenítő) 11.280.- Ft/l szükséglet: 3 liter 33.840.- Ft

1649 / 2012 / NAKVI


125


Mezőgazdasági termékek feldolgozó helyisége, hűtőház mennyiség egységár munkaárok ásása, dúcolás nélkül

6,4 m3

földfeltöltés munkaárokba

6.4 m3

sávalap betonozása

0.5m3

aljzatbeton bontása

26.6 m2

vakolat leverés oldalfalról

83.0 m2

nyílásbontás teherhordó falazatban

1.15 m3

összesen

15.000

7500

ajtó elhelyezés bontott nyílásban

1 db

120.000

120.000

ajtó elhelyezése

2db

25.000

50.000

ablak elhelyezése bontott nyílásban

1 db

45.000

45.000

ablak elhelyezése bontott nyílásban

1 db

25.000

25.000

10.74 m2

1.800

19.350

válaszfal készítése 10-es válaszfallapokból oldalfal vakolás

104 m2

470

48.880

aljzatbeton készítése , simítva

3.66 m3

15.000

54.900

falburkolat csempelapokból , ragasztva

43.8 m2

2.500

109.500

padlóburkolat gress lapokból

36.6 m2

3.500

128.100

födémdeszkázat bontása

36.6 m2

álmennyezet készítése gipszkarton lapokból

36.6 m2

1.150

42.090

1 garn.

205.000

205.000

szifonokkal , szerelvényekkel

1 garn.

150.000

150.000

szennyvízhálózat kiépítése

1 garn.

50.000

50.000

tetőszerkezet javítása, héjazattal

1 garn.

50.000

50.000

villanyszerelés

készítése,

lámpatestekkel,

szerelvényekkel hálózatkiépítéssel vízellátás kiépítése, nyomóvezetékkel, mosogatóval

Összesen:

1.105.240 Elektromos forróvíztároló (200 l):

Bálázó

1649 / 2012 / NAKVI

50.000.- Ft

db

1

3.400.000


126


3.3 Tolcsva

3.3.1 Tolcsva történeti, mezőgazdasági, etnikai adottságai Tolcsva

település

elnevezését

többféleképpen

magyarázták.

Legújabb

tudományos

névmagyarázat szerint a falu nevének első említése 1255. Tholchwa alakban található. A település a Tolcsva patakról kapta a nevét, amelynek mentén épült. Régészeti leletek azt bizonyítják, hogy az őskőkortól kezdve lakott volt Tolcsva és vidéke. A Várhegy nevű határrész arra utal, hogy ott vár állhatott, IV. Béla korabeli, melynek nyomai még a múlt század közepén láthatók voltak. A régészek értékes leleteket találtak a településen és környékén, melyek többsége megtalálható a Miskolci Herman Ottó Múzeumban, illetve a Nemzeti Múzeumban. A Zsigmond kori okmányokban nyomon követhetők Tolcsva birtokosainak változásai. 1649 / 2012 / NAKVI


127


A település híres nemesi családjai: Tolcsvai János és fiai /1366-ban/, Debrői István /1398ban/, Keéri László /1404-ben/, Toronyi Pál /1410-ben/, Csicseri család /1414-1445-ig/, 1446-tól a Tolchvai és Upori család. 1511-től a Bánffy, Eödönffi, Dobó, Gerendi, Czékei, Mezőssyek, Dessewffyek és sok más nemesi család birtokolja a falut, míg 1602-ben a Lónyay, 1630-ban a Rákóczi család birtoka. 1486-ban Nagytolcsva mezővárosi rangot kapott. Az 1700-as évek második felében került Tolcsva a gróf Szirmay és utána a báró Waldbott Frigyes családok tulajdonába.

A Waldbott kastély ma is áll, melyben a község általános iskolája működik. A görögök megjelenése Tolcsván 1711 után figyelhető meg, akik az un. Tokaji Compania kereskedő társaság tagjaiként fontos szerepet játszottak a Hegyalja borkereskedelmével és a vidéknek külföldi árukkal történő ellátásában. Az 1725-1728-as népszámlálás szerint már éltek zsidó családok Tolcsván. A későbbi időben nagy szerepet játszottak a vidék borkereskedelmében. A XVIII. század végén Tolcsva bekapcsolódott az országos postahálózatba. A faluban gyógyfürdő működött. Az 1828-as népszámlálás adatai szerint a településen 501 ház állt. Az 1848-as forradalom eseményekről a zsidó kereskedők számoltak be a falu lakosainak, akik a pesti vásáron tartózkodtak.1848 szeptemberében Szirmay Ödön akkori polgármester rendelete értelmében eltörlésre került a szőlődézsma, mely egyike volt a legnehezebb feudális terheknek. A szabadságharc csatáiban aktívan részt vettek a tolcsvaiak. Az 1850-től 1945-ig tartó történelmi korszakban fontos változások következtek be Tolcsva társadalmi, gazdasági, kulturális életébe. A települést 1856-ban súlyos tűzvész pusztította, melynek során számos középület és 90 ház porig égett. Az iparosság továbbra is egységes céh keretek között működött. Az 1867. évi kiegyezés megteremtette a modern közigazgatást, gazdálkodást, pénzintézeti működéseket, az iskolaügyet, a művelődés irányítását új alapokra helyezte. Tolcsva 1872-ben, a Sátoraljaújhely-Legenye-Mihályi vasúti szárny bővítése révén bekapcsolódott az országos és nemzetközi vasúti közlekedésbe. 1886. évi közigazgatási

1649 / 2012 / NAKVI


128


törvény a várost lefokozta nagyközségi rangra. A filoxéra járvány (szőlővész) 1886-ban érte el Tolcsvát, és a hegyaljai települések közül itt volt a legnagyobb a szőlő pusztulása. Az

újratelepítés

után

1895-re

majdnem

visszaállt a vész előtti állapot. A nagyobb szőlőbirtokosok nemcsak pincészettel, hanem feldolgozó

és

palackozó

üzemekkel

is

rendelkeztek, önálló kereskedelmi, értékesítési joggal, az üvegeken saját címerrel ellátott címkékkel. második

A Hegyalján a XIX. század felétől

különböző

társaságok,

egyesületek alakultak, melyekhez a tolcsvai birtokosok is csatlakoztak. 1913-ban nagy árvíz pusztított a településen, melynek során kb. 160 lakóház került víz alá. A természeti csapás után, emberi áldozatokat követelő világháború jött. A háború éveiben nemcsak a hadszíntéren, de a hadi üzemekben is jelen voltak a tolcsvai lakosok. Az áldozatok emlékére a községi képviselőtestület emlékművet állított. A világháború pusztításai, a Tanácsköztársaság helyi negatív intézkedései, majd a trianoni békeszerződés hátrányosan hatott Tolcsva fejlődésére 1920 után. A tolcsvaiak elvesztették a korábbi piacaikat, országos vásáraikra sem jöttek el az elcsatolt területekről. 1939-ben, a világháború kitörése után lengyel menekültek telepedtek meg Tolcsván. Központi utasításokra fokozódott a helyi zsidóság tevékenységének korlátozása. Megszüntették egyesületeiket, szervezeteiket, iskolájukat, eljárást kezdeményeztek ellenük, bolti készleteiket elkobozták, ingatlanaikat elvették stb. Tolcsváról a hadköteles férfiakat a hadszíntérre küldték, a polgári lakosság pedig a katonaság felszerelésének kiegészítésében vett részt. A II. világháború áldozatainak emlékoszlopán 47 név szerepel, akik katonaként, vagy polgári személyként haltak meg. 1944. december 17-én vonultak be a román, majd a szovjet csapatok. Komoly megterhelést jelentett a lakosság számára a szovjetek rendelkezései: a borkészlet felmérése és lefoglalása, termények, élő állatok, takarmány, élelmiszerek stb. hadi célra való beszolgáltatása. 1945 márciusában Tolcsván is megalakult a néphatalmi szervezet, a Nemzeti Bizottság. Ezen év augusztus 4-én Ónody Imre községi bíró elnökletével összeült az új képviselőtestület. Intézkedés történt a zsidó vagyonok visszajuttatásáról. Az 1945-46-os tanév már nyugodt körülmények között folyt. Az óvoda folyamatosan működött. 1945 márciusában Tolcsván is földosztás kezdődött. 1947-ben megtörtént a község villamosítása, 1948-ban pedig államosították az iskolákat. Megindult a mozi működése, a 1649 / 2012 / NAKVI


129


kultúrház és könyvtár intézményes működése és takarékpénztár is alakult. A település különösen gazdag műemlék jellegű épületekben, amelyeket a Hegyalja neves szőlőgazdáinak kastélyai reprezentálnak. A templomok mellett Tolcsva jelentős más műemlékekkel, kastélyokkal, kereskedő- és polgárházakkal rendelkezik. A Rákóczi kastély kora barokk stílusban épült, mely méreteivel, építészeti emlékeivel a XVII. század felső-magyarországi építészetének jellegzetes építménye. A műemlék helyreállítására 1960-ban került sor. 1972-től a kastélyban szőlészeti és borászati múzeum működik, mely a tolcsvai szőlészet, borászat tárgyi és szellemi emlékeit őrzi. A Dessewffy kastélyt 1659.-ben

valószínűleg

Bónis

Ferenc

építtette. Többszöri tulajdonosváltás után a XIX. században került a Dessewffy család birtokába,

akik

igényeik

szerinti

átalakításokat végeztek rajta. Az épületet majorsági épület és nagyméretű kert veszi körül. Tolcsva harmadik jelentős kastélya az 1820 körül klasszicista stílusban, Szirmay Ádám által épített kastély. Eklektikus átalakításokkal, bővítésekkel módosított épület a mai alakját a XIX. század végén br. Waldbott Frigyes átépíttetésével nyerte. Az épületben ma iskola működik. A Kossuth u. 64. sz. alatt található az ún. Stépán kúria, a XIX. századi klasszicista nemesi

házak

egyik

jellegzetes

emléke,

feltehetően az 1820-as években épült. Tolcsván még az 1959. évi műemléki összeírás idején is két másik klasszicista kúria állt, az 1820 körül épített Szemere kúria, a Jókai u. 5. sz. alatt és az ekkor-tájt épült régi Szirmay kúria, mely később dr. Bekény József családjáé volt, a Bajcsy-Zsilinszky

u.

29.

sz.

alatt

látható.

Ezen kívül figyelmet érdemel még számos barokk és klasszicista polgárház. Az elmúlt években a térség gazdaságában végbement privatizációk hatásaként, a külföldi érdekeltségű társaságok - megismerve a település turisztikai lehetőségeit - visszatérő vendégei a falunak.

1649 / 2012 / NAKVI


130


A település lélekszáma 1920 fő, ebből roma 250 fő, ruszin 70 fő. A település lakosságának 91%-a magyar, 8%-a cigány és 1%-a ruszin nemzetiségűnek vallja magát. Magas a munkanélküliek aránya településünkön 768 fő illetve 350 fő időskorú él községünkben. Tolcsva gazdasága A vidék alapvető gazdaság-földrajzi sajátosságát a XVII-XIX. században a szőlő- és borgazdaság

jelentette,

azonban

a

szántóföldi

gazdálkodásnak,

az

állattartásnak,

erdőhasznosításnak és a hozzájuk kapcsolódó iparágaknak is jelentős szerepük volt Tolcsván. Az itt lakók két nyomásban búzát, kukoricát, rozsot, zabot termeltek. Az erdőt építkezésre, tüzelésre, makkoltatásra, legeltetésre, vadászatra hasznosították. A Tolcsva patakon több nagy teljesítményű malom működött. A kerti gyümölcsösökben szilvát, diót, körtét termeltek. Az állattartás rideg körülmények között folyt. A Rákóczi-szabadságharc után a borpiac kiszélesedése, az aszúbor megjelenése, az értékesítés akadályainak eltűnése segítették a minőségi és mennyiségi fejlődést. Az itteni pincékben érlelt borokból kerültek ki a leghíresebbek, melyek az egész Hegyaljának megalapozták a hírnevét. A borszállítások elsősorban a felvidéki városokon át Lengyelországba irányultak. 1904 januárjában hosszú készülődés után újjáalakult a tolcsvai ipartestület, mely egybefogta a helyi iparosságot, mestereket, segédeket, tanoncokat egyaránt. A lakosság ellátására kiépült az üzlethálózat, mely a környező falvakból a piacra ideérkező lakosság igényeit is kielégítette. 1920 után a trianoni határ miatt a tolcsvaiak elvesztették a korábbi piacaikat. A pénzromlás, majd a gazdasági válság mind kedvezőtlenül hatott a község iparos, gazdálkodó rétegére. Egy 1940. évi összeírás ipari létesítmény között említ egy fűrésztelepet, egy hengermalmot, gyümölcskonzervgyárat, szeszfőzdéket. Az 1945 óta működő Szövetkezeti Borvásárló Egyesület utódaként 1950-ben alakult a Magyar Állami Pincegazdaság Tolcsvai Pincészete. Az állami gazdaság és pincegazdaság egyesülésével 1971. január 1-jétől kezdte meg működését a Tokajhegyaljai Állami Gazdaság Borkombinát, melynek II. sz. kerülete volt a tolcsvai. A Borkombinát 4 korszerű szőlőfeldolgozó üzemmel rendelkezett, a tároláshoz 16 pincészet, 200 pince szolgált, szeszfőzdék, palackozó üzemek is tartoznak hozzá.

1649 / 2012 / NAKVI


131


1974-ben kezdte meg működését a tolcsvai palackozó üzem. Itt palackozott fajták: Tokaji Muskotályos, Tokaji Ó Furmint, Tolcsvai Édes Furmint, Tolcsvai Édes Hárslevelű, Tokaji Száraz Szamorodni, Tokaji Édes Szamorodni, Tokaji 3-6 puttonyos Aszú, Tokaji 6 puttonyos Muskotályos Aszú, melyek hazai és nemzetközi borversenyeken sok aranyérmet, világversenyt nyertek. A Borkombinát megalakulásától a Rákóczi család történelmi címerének felhasználásával készítette el emblémáját, borcímkéjét. A politikai változások után az 1990-es évek elején a Borkombinátból kisebb gazdasági egységek alakultak, a tolcsvai területen az Oremus Kft. működik, mely a helyi pincészeteket is kezeli. A korábbi Békeharcos Mgtsz 1992. szeptember 22-én átalakult Kertészeti és Borászati Pinceszövetkezetté. A község területén működik még az Északerdő Rt. Hegyaljai Erdészeti Igazgatósága, Tolcsva-Olaszliszka és Vidéke Körzeti Földműves szövetkezet. A közelmúltban megalakult a kistermelőket egyesítő Tolcsva-Erdőhorváti Hegyközség. Helyi termelői piac, helyi kiskereskedelem A helyi kistermelők egyetlen jelentősebb bevételi forrása a szőlőből származik, amely nem állandó bevételi forrás az ingadozó felvásárlási árak miatt. Két nagy élelmiszer üzletlánc képviselteti magát községünkben COOP; REÁL. A településen 5 vendéglátó helység működik. Bor feldolgozó ipari tevékenységet 7 nagy borfeldolgozó cég végez. Sajnálatosan nincs előre láthatólag erre az iparágra vonatkozó projekt, fejlesztési terv. Tolcsva Község elegendő földterülettel rendelkezik ahhoz, hogy részt vegyen a start munkaprogram keretében induló mezőgazdasági projektben. Mely keretében 35 főt alkalmazunk közfoglalkoztatásban, akik feladata lesz a burgonya illetve sárgarépa földeken való gazdálkodás. Ennek a programnak a keretében oktatás is fog indulni, mely bemutatja azt itt élő embereknek a helyes gazdálkodást.

1649 / 2012 / NAKVI


132


3.3.2. Tolcsva cselekvési terve MEZŐGAZDASÁGI TERMELÉS programra vonatkozó adatok A foglalkoztatás költségeire előleget kérek

nem kérek

Az igényelt előleg összege: 2 852 eFt Foglalkoztatni kívánt összes létszám: 35 fő Projekt indulását megelőző hónap statisztikai állományi létszáma: 37 fő A program időtartama: 2012 év március hónap 01. naptól 2012 év december hónap 31. napig

1

Irányítószám

Sorszám

A felajánlott saját forrás összege: 500 eFt

Településnév

TOLCSVA

3934

Alkalmazni kívánt közfoglalkoztatottak száma (fő) 35

A Program bemutatása A 2011-ben elkezdődött Szociális Földprogramra alapozzák a 2012-ben megvalósítani kívánt mezőgazdasági növénytermesztési programot. A program keretében 4,2 ha nagyságú Tolcsva külterületén található a 153/26, 037/1 helyrajzi számú területeken foglalkoznak burgonya termesztéssel.

1649 / 2012 / NAKVI


133


Közfoglalkoztatás keretében 35 fő van alkalmazva a burgonya és sárgarépa termesztésre, így igyekeznek javítani a programba bevont rászoruló, szociálisan hátrányos helyzetű családok életét. A megtermelt burgonya, sárgarépa értékesítéséből befolyt pénzből a tervek szerint megpróbálják megalapozni a következő évet, és ezzel önfenntartóvá tenni a programot. Amikor a burgonya és sárgarépa földön egy adott munkafolyamat befejeződik és a következő fázis még nem kezdődik, a közfoglalkoztatottak a földterületek melletti vízelvezető árkok tisztítását végzik, így teszik lehetővé a terület locsolását megfelelő mennyiségű csapadék esetén. A magasabb értékesítési ár érdekében a megtermelt burgonyát és sárgarépát válogatják, étkezési és szaporító illetve takarmány anyagként további felhasználásra. Szaporító anyagot azoknak a szociálisan rászorulóknak juttatnak ingyen, akik látva a program sikerét saját telkükön is hajlandók burgonyát, sárgarépát termeszteni és ezzel önmagukról gondoskodni. A burgonyatermesztés során felmerülő alábbi munkálatokat kézi erővel végzik: - A burgonya vetése - Töltögetés 2 alkalommal kézi kapával - Gyomirtó kapálás 3 alkalommal - Növényvédelmi permetezések háti permetezővel 5 alkalommal - A burgonyatermés felszedése

1649 / 2012 / NAKVI


134


A sárgarépa termesztés során kézi munkaerővel elvégzendő agrotechnikai munkálatok: - Talajművelés kézi erővel - Ágyások készítése kézi erővel - A magok elvetése kézi erővel - A vetés egyelése kézi erővel - Gyomirtó kapálás 3 alkalommal - Növényvédelmi permetezések háti permetezővel több alkalommal - A sárgarépatermés felszedése A Program költségvetése A projekt összköltsége 42 000 000 Ft, amely a következő bontásban szerepel: - Bér és járulék 28 522 550 Ft. 35 fő segédmunkást, 71 800 Ft/fő havi bérért alkalmazunk. A fentiekben felsorolt munkafolyamatoknak szakmunka igénye nincsen. A projekt időtartama 10 hónap. A segédmunkások végzik a burgonya és a sárgarépa földön az ültetést, kapálást, töltögetést, egyelést, gyomirtást és a betakarítást, ezért van szükség ilyen arányú létszámra. - A projekt közvetlen költsége 13 477 450 Ft. Ez tartalmazza a foglalkoztatottak munka és védő ruha beszerzést, különféle kézi szerszámok, gépek megvásárlását. Nagy anyag és ráfordítás igénye van a terület előkészítésének, mivel a területet növénytermesztésre alkalmas állapotba kell hozni, és ez sok munkába kerül. A kis teherautó és a traktor megvásárlására azért volt szükség, mert az anyagok , eszközök , termények szállítása a megosztott területek miatt nagyon idő illetve költség igényes.

1649 / 2012 / NAKVI


135


A megvalósításban érintett partnerek, szakmai és civil szervezetek, érdekképviseletek tevékenysége, kapcsolódása a programhoz

Együttműködő partnerek listája (Szükség szerint bővíthető) Kapcsolattartás

Név

Feladat

módja

gyako-risága Szüks. szerint

Dr. Kruppa József

Térítés nélküli szakmai irányítás

személyes

Gépi földmunka

személyes

Szüks. szerint

Személyes

Szüks. szerint

Horváth László

Tolcsvai

Roma Munkavállalók

Nemzetiségi Önkormányzat

. 2-3 éven belül megvalósítható bevételek Bevételi terv: 4 ha területen várható burgonya termés: 30t/ha, azaz összesen: 120 t Ebből: - étkezési: 100 t értékesítési ár: 50e Ft/t, összesen: 5 000e Ft - vető: 15 t értékesítési ár: 70e Ft/t, összesen: 1 050e Ft - takarmány (sérült): 5 t értékesítési ár: 15e Ft/t, összesen: 75e Ft Összes várható bevétel: 6 125e Ft 0,2 ha területen várható sárgarépa termés: 500q/ha, azaz összesen: 100 q Ebből: - étkezési: 90 q értékesítési ár: 140 Ft/kg, összesen: 1 260e Ft - takarmány(sérült): 10 q értékesítési ár: 90 Ft/kg, összesen: 90e Ft Összes várható bevétel: 1 350e Ft

1649 / 2012 / NAKVI


136


közvetlen költségek felsorolása Munka- és Védőruházat Munka- és védőruházat, egyéni védőeszköz, foglalkozás-

(Ft)

Összesen

ÁFA

(Ft)

Nettó költség

egység

mennyiségi

Ft/egy

mennyiség

kívánt

Védőkesztyű

Elszámolni

Költség

1.

egység

Sorszám

Mennyiségi

megnevezése

egészségügyi vizsgálat költsége

1 db

350

500

175000

47250

222250

munkaruha(nadrág, db

35

12000

420000

113400

533400

db/hó 2.

kabát) 3.

gumi csizma

db

35

5000

175000

47250

222250

4.

gumi kesztyű

db

35

1600

56000

15120

71120

5.

Sisak, álarc

db

5

7600

38000

10260

48260

Összesen:

1097280

Összesen

mennyiségi

mennyiség

Elszámolni

Mennyiségi

necczsák

db

1000

40

40000

10800

50800

3.

Ágvágó olló

db

10

5000

50000

13500

63500

4.

Metsző olló

db

10

3000

30000

8100

38100

5.

bozotvágó

db

10

4000

40000

10800

50800

6.

lapát

db

20

2000

40000

10800

50800

7.

ásó

db

20

2000

40000

10800

50800

8.

Kasza+ nyél

db

2

2560

5120

1382

6502

9.

Rotációs

kapa db

1

13520

13520

3650

17170

(Ft)

2.

ÁFA

50800

(Ft)

10800

költség

40000

Nettó

2000

egység

20

Ft/egy

db

kívánt

kapa

egység

Költség

1.

se

Sorszám

megnevezé

Kisértékű tárgyi eszköz

tartozék 10.

damil

db

6

7600

45600

12312

57912

11.

Damilfej

db

3

6800

20400

5508

25908

Összesen:

1649 / 2012 / NAKVI

463092


137


1

99920

99920

26978

126898

3. Fűkasza HQ 545RX

db

1

155920

155920

42098

198018

4. Rotációs kapa HQ T50RS

db

1

107920

107920

29138

137058

5. Szivattyú WB30

db

1

72000

72000

19440

91440

6. Agrimotor 3WZ25 Permetező db

1

36000

36000

9720

45720

7. Magasnyomású tömlő50 m

db

1

91167

91167

24615

115782

8. TRAKTOR

db

1

3937000

3937000

1062990

4999990

Költség

Összesen:

(Ft)

Összesen

db

(Ft)

2. Fűkasza HQ 143R

költség

4102100

Nettó

872100

egység

3230000

Ft/egy

3230000

kívánt

1

egység

db

se

1. Kis teherautó

Sorszám

ÁFA

mennyiségi

mennyiség

Elszámolni

Mennyiségi

megnevezé

Nagy értékű tárgyi eszköz

9817006

1.

Üzemanyag(Benzin, gázolaj) l

4.

Adalék

6. 7.

8.

(Ft)

Összesen

ÁFA

(Ft)

költség

Nettó

egység

mennyiségi

Ft/egy

mennyiség

kívánt

Elszámolni

egység

Mennyiségi

se

megnevezé

Költség

Sorszám

Egyéb költségek

1000

440

440000

118800

558800

db

4

8400

33600

9072

42672

Műtrágya

ha

4

120000

480000

129600

609600

Növényvédőszer

ha

4

90000

360000

97200

457200

Vetőmag

csomag

15

4000

60000

16200

76200

Gépi Bérmunka

ha

4

70000

280000

75600

355600

Összesen:

2100072

Munka- és védőruházat, egyéni védőeszköz, foglalkozás-egészségügyi vizsgálat költsége Munkába járással kapcsolatos utazási költség és munkásszállítás költsége, szervezés költsége Kis értékű tárgyi eszköz; Nagy értékű tárgyi eszköz; Beruházási költségek, kiadások; Egyéb, a projektben felmerült költségek;

1649 / 2012 / NAKVI


138


Sorszám

közvetlen költségek összesítése

1. 2. 3. 4. 5. 6.


Költségnem megnevezése Munka- és védőruházat, egyéni védőeszköz, foglalkozás-egészségügyi vizsgálat költsége Munkába járással kapcsolatos utazási költség és munkásszállítás költsége, szervezés költsége Kis értékű tárgyi eszköz Nagy értékű tárgyi eszköz Beruházási és dologi költségek Egyéb költségek Összesen:

ÁFA

Összesen (Ft)

864000

233280

1097280

364640 7729927

98452 2087079

463092 9817006

1653600 10612167

446472 2865283

2100072 13477450

MUNKATERV

Ellátandó feladat megnevezése

Ellátandó feladat helyszíne

Tervezett időtartam

(cím, hrsz., útszakasz, stb. megnevezése)

Növénytermesztési munkák Tolcsva 153/26 hrsz.

Tervezet t létszám

kezdete

vége

(fő)

Ellátandó feladathoz szükséges munkakör

2012.03.01 2012.12.31

20 segédmunkás

2012.03.01 2012.12.31

15 segédmunkás

(ültetés,kapálás,töltögetés) Növénytermesztési munkák Tolcsva 037/1 hrsz. (ültetés,kapálás,töltögetés)

1649 / 2012 / NAKVI


139


Irodalomjegyzék Agrya: Fiatal gazdálkodók javaslatai a kertészeti ágazat fejlesztésére Lukács György Róbert: Roma munkaerő-piaci programok és környezetük Bartal Anna Mária: A szociális földprogramok Baranyi Béla – Gő Fekete Éva – Koncz Gábor A roma –szegregáció kutatásának területi szempontjai a halmozottan hátrányos helyzetű encsi és sellyei-siklósi kistérségekben Baranyi Béla – Balcsók István 2002: A munkaerőpiaci folyamatok regionális eltérései Magyarországon 1992–2001 között. In: Stratégiai füzetek 12. sz. 89–102. pp. G. Fekete Éva – Francsics László 1995: Cserehát–Hernád–Bódva vidék Térségfejlesztési Program. MTA RKK Miskolc, 196 p. Glatz Ferenc (szerk.) 1999: A cigányok Magyarországon. Magyarország az ezredfordulón. Budapest, MTA. Kemény István 1998: A magyarországi roma (cigány) népességről. In: Tanulmányok a cigányság társadalmi helyzete és kultúrája köréből. (Vál. és szerk.: Kovalcsik K.) MTA Budapest. 159–174. pp. Kemény István (szerk.) 1999: A magyarországi romák. Változó Világ 31. MTA Budapest. 128 p. Kovács Teréz 2001: A szociális földprogram Magyartelek példáján, különös tekintettel a benne részt vevő cigány családokra. Kézirat. 19 p. Kovács Teréz 2002: Romakutatás Dél-Baranyában (A sellyei – és a siklósi – KSH-térség leírása.) Kézirat. 34 p. KSH 2001. évi népszámlálás. Baranya és Borsod-Abaúj-Zemplén megyei kötetei. Magyar Tünde 2002: Sellye és vonzáskörzete foglalkoztatási helyzetének és a foglalkoztatást javító kezdeményezések javítása. In: Tartós munkanélküliség kezelése vidéki térségekben. (Szerk.: G. Fekete É.). MTA RKK Miskolc–Pécs, 262–275. p.

1649 / 2012 / NAKVI


140


Némethi Szabolcs 2002: Esettanulmány a Cserehát kistérségről. In: Tartós munkanélküliség kezelése vidéki térségekben. (Szerk.: G. Fekete É.). MTA RKK Miskolc–Pécs. 231–245. pp. T-Star adatbázis, 2001. Virág Tünde 2002: Az empirikus (kérdőíves) vizsgálatok első eredményei. Kézirat. 20 p. Vuics Tibor 1993: Az „elcigányosodás” folyamata Baranyában. In: Kiút a válságból. II. Falukonferencia. (Szerk.: Kovács T.). MTA RKK Pécs. 331–336. pp. **

Baranyi Béla kandidátus, tudományos osztályvezető, MTA RKK ATI Debreceni Osztálya;

Gadócziné Fekete Éva kandidátus, tudományos osztályvezető, MTA RKK Közép- és ÉszakMagyarországi Tudományos Intézet Miskolci Osztálya; Koncz Gábor tudományos segédmunkatárs, MTA RKK ATI Debreceni Osztálya. *

A tanulmány A magyarországi cigánynépesség a 21. század elején (Szegregáció,

iskolázottság, önkormányzatiság) című 2001. évi Nemzeti Kutatási Fejlesztési Programok kutatási projekt keretei között készült, s jelentős mértékben épít G. Fekete Éva kandidátus, tudományos osztályvezető (MTA RKK Miskolci Osztálya) Cserehátról és Kovács Teréz kandidátus, tudományos főmunkatárs (MTA RKK Dunántúli Tudományos Intézet, Pécs) a sellyei–siklósi kistérségekről készült esettanulmányaira.

1649 / 2012 / NAKVI


141

Munkahelyteremtés - a szegregáció megállítása Borsod Abaúj - Zemplén megyében a kertészeti ágazat fejlesztésén keresztül

Recommend Documents