MÚLTUNK MULTIMÉDIÁBAN TANULJA MEG AZ ÚJABB TECHNOLÓGIÁK HASZNÁLATÁT SZÍNES ÉS IZGALMAS ELEKTRONIKUS KIADVÁNYUNKKAL!

MÚLTUNK MULTIMÉDIÁBAN TANULJA MEG AZ ÚJABB TECHNOLÓGIÁK HASZNÁLATÁT SZÍNES ÉS IZGALMAS ELEKTRONIKUS KIADVÁNYUNKKAL! 150 éves…

A magyar hivatalos közlöny 150 éve 1848-1998

… a magyar hivatalos közlönykiadás

TARTALOM: – Címlap – Impresszum – Elõszó – Bevezetõ – A könyv tartalomjegyzéke

A halpiac - 150 évvel ezelõtti pesti életkép (ma: Petõfi tér)

1998 júniusában a Magyar Hivatalos Közlönykiadó szépkiállású könyvet jelentetett meg a magyar hivatalos közlönykiadás 150. évfordulóján. A könyv 235 oldalon, fõképp jogtörténeti oldalról mutatja be az elmúlt sok-sok esztendõ legfontosabb eseményeit és történéseit, számtalan szebbnél szebb fotográfiával illusztrálva. A könyv tanulmányaival Ön is megismerkedhet itt. A CD-JOGÁSZ® c. kiadványunkban pedig további tanulmányokat is közlünk, elsõsorban azzal a céllal, hogy a laikus kör számára még inkább áttekinthetõvé tegyük azt a bonyolult és nagyméretû rendszert, amelyet jogrendszernek, vagy röviden jognak nevezünk.

Magyar Hivatalos Közlönykiadó 1085 Budapest, Somogyi Béla u. 6. Tel.: 266-9290 [email protected] www.mhk.hu

A Duna és az Országház 1998-ban

CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

A KIADVÁNY LÉTREHOZÁSÁBAN KÖZREMÛKÖDÖTT A SZERKESZTÕ BIZOTTSÁG:

DR. KISS ELEMÉR a szerkesztõbizottság elnöke

DR. CSONKARÉTI KÁROLY DR. GALAMBOS KÁROLY DR. JÓNÁS KÁROLY DR. KODELA LÁSZLÓ DR. LATKÓCZKY ANTAL DR. MÜLLER GYÖRGY NYÉKI JÓZSEF

A kézirat lezárva: 1998. május 15-én Felelõs kiadó a Magyar Hivatalos Közlönykiadó vezérigazgatója ISBN 963 7270 78 7

Készült a Magyar Hivatalos Közlönykiadó Lajosmizsei Nyomdájában

Elektronikus változat: dr. Nizalowski Attila informatikus szakjogász


TARTALOM Elõszó Bevezetõ a törvénycikkek 1848. elõtti kihirdetésérõl I. fejezet A MAGYAR HIVATALOS KÖZLÖNY KIADÁSÁNAK TÖRTÉNETE A) A Közlöny az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt B) A szabadságharctól a II. világháború végéig (1849-1945) 1. A szabadságharc bukásától a kiegyezésig (1849-1867) 2. A kiegyezéstõl az õszirózsás forradalomig (1867-1918) 3. A hivatalos lap 1918-1945-ig C) Az Ideiglenes Nemzetgyûlés megalakulásától napjainkig(1944. december 21. - 1998) 1. Az új hivatalos lap: a Magyar Közlöny a) A Magyar Közlöny 1947-ig b) A Magyar Közlöny 1947-1950-ig c) A Magyar Közlöny 1950-1974-ig d) A Magyar Közlöny 1974-1982-ig e) A Magyar Közlöny 1982-1987-ig f) A Magyar Közlöny 1987-tõl napjainkig 2. A Határozatok Tára 3. A Tanácsok Közlönye 4. Az Önkormányzatok Közlönye 5. A Hivatalos Értesítõ

II. fejezet A MAGYAR KÖZLÖNY KIADÓI ÉS SZERKESZTÕ SÉGI TEVÉKENYSÉGE III. fejezet A MINISZTÉRIUMOK ÉS ORSZÁGOS HATÁSKÖRÛ SZERVEK HIVATALOS LAPJAI IV. fejezet EGYÉB HIVATALOS KÖZLÖNYÖK V. fejezet HIVATALOS JOGSZABÁLYGYÛ JTEMÉNYEK ÉS EGYÉB KIADVÁNYOK CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

ELÕ SZÓ A magyar hivatalos közlöny 150 éve címû kiadvány az 1848. évi magyar forradalom és szabadságharc másfél évszázados jubileuma alkalmából kerül az Olvasó kezébe, amely évforduló egyúttal az elsõ hivatalos lap, a “Közlöny” megindításának az esztendeje is. A kiadvány elsõsorban jogtörténeti szempontból mutatja be a jogszabályok kihirdetésének alakulását, a magyar hivatalos közlöny kiadásának, szerkesztési tevékenységének történetét. Az Olvasó nem csupán hasznos ismeretekhez jut, hanem betekintést nyer a polgári forradalomtól a különbözõ történelmi idõszakok magyar jogalkotási mechanizmusába. Demokratikus jogállamunkban képet alkothat annak a munkának sokféleségérõl, bonyolultságáról és mennyiségérõl, amely alapvetõen az európai országok jogi szabályozásával és joggyakorlatával van összhangban. A kiadvány tárgyszerûen és pontosan foglalja össze az elmúlt 150 év eseményeit, amelyek a magyar hivatalos lapokkal kapcsolatosak. Az 1848. június 8-án induló Közlöny volt az elsõ olyan lap, amely közölte a törvényeket, a hivatalos rendelkezéseket és az egyéb fontos, az állampolgárokat érintõ közleményeket, eseményeket. Ebbõl formálódott ki az ország hivatalos lapja (a Magyarkoronaországot Illetõ Országos Törvény- és Kormánylap, a Magyarországot Illetõ Országos Törvény- és Kormánylap; a Magyar Hírlap, a Budapesti Hírlap, a Sürgöny, a Budapesti Közlöny, az Országos Törvénytár, a Magyarországi Rendeletek Tára, a Tanácsköztársaság címû kiadvány, a Hivatalos Közlöny és a Magyar Közlöny), amelynek mai megfelelõje 1945 óta a Magyar Közlöny. A könyv arra is vállalkozik, hogy röviden - és a teljesség igénye nélkül - bemutassa a minisztériumok (országos hatáskörû szervek) hivatalos lapjait, az egyéb hivatalos közlönyöket, a hivatalos jogszabálygyûjteményeket és egyéb kiadványokat. Kötetünk segítséget kíván nyújtani az e területtel foglalkozó szakembereknek és minden érdeklõdõnek. Reméljük, hogy a mûvet, amelyet gazdag és informatív fotómelléklet egészít ki, az utókor is haszonnal forgatja majd. Budapest, 1998. május 15-én dr. Kiss Elemér a Szerkesztõbizottság elnöke CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

4

Bevezetõ a törvénycikkek 1848. elõtti kihirdetésérõl A keresztény középkor (feudalizmus) jogrendszerében az egyetemes erejû egyházi törvényeken kívül a király csak a közjogi viszonyokat és a tõle magánjogilag függõk jogviszonyait szabályozta részletesen. A decretumoknak (törvényeknek) ezekben az évszázadokban jobbára csak kiegészítõ szerepük volt; az életviszonyokat a szokásjog alapján rendezték, mert a régi szokások sokszor évszázadokon át tovább éltek. A törvényt – decretumot – egyedül a király alkotta, az õ akarata volt a jog, benne teljesedett ki az államhatalom. Õ volt a legfõbb bíró és személyéhez kapcsolódott a közigazgatás. Mindazonáltal e kor királyainak hatalma korlátozott volt. Ha nem is jogilag, de voltak egyházi és erkölcsi korlátai, azonkívül a király mindig meghallgatta a királyi tanácsot is. Az elsõ századokban elõfordult, hogy a király elõször szóban adta ki rendelkezéseit, s csak késõbb foglalták azt írott decretumba. Elsõ királyaink idejében egy vagy több papot, egyházi méltóságot találunk a király mellett, aki leírta, másolta az okleveleket, decretumokat stb. és gondoskodott azok kiadásáról, szétküldésérõl, mai szóval kihirdetésérõl. Ebbõl fejlõdött ki III. Béla (1172–1196) idejére a királyi kancellária. III. András, az utolsó árpádházi király (1290–1301), 1290 szeptemberében az óbudai országos gyûlésen újra szabályozta a törvényhozást. Ettõl kezdve a fõpapi és nemesi rend határozatait az írástudó fõpapok foglalták írásba és a saját, valamint néhány nemes pecsétjével megerõsítve terjesztették az uralkodó és a bárók elé, akik saját pecsétjüket ráütve adták meg a törvényerejét. I. (Nagy) Lajos (1342–1382) a törvényalkotást nem tekintette az országgyûlés jogának, mert a decretumot királyi hatalmánál fogva a bárók tanácsára hozta, de annak egy-egy példányát megküldte a nemesi vármegyékhez. A kihirdetés, mint a törvény fontos kelléke tehát megmaradt, de nem az országgyûlésre küldött vármegyei követek vitték el megyéjükbe kihirdetés végett, hanem azt az uralkodó küldte szét. Luxemburgi Zsigmond (1387–1437) a vármegyéknek megküldött decretumok végrehajtásáért a fõispánokat, alispánokat, szolgabírákat együttesen és egyenként tette felelõssé (kihirdetés). Az 1446. évi törvény szerint a törvénykezdeményezés joga megillette az uralkodót (kormányzót) és a rendeket egyaránt. A két fél megegyezésén alapuló határozatot írásba foglalták, majd a király (kormányzó) azt nevének aláírásával és pecsétjével szentesítette. Hatályba lépésének volt még egy kelléke, a kihirdetés, amely abból állt, hogy az országgyûlésben felolvasták e törvényszöveget a követek és fõurak elõtt. Majd az eredetirõl lemásolt törvényeket megküldték a vármegyéknek, a királyi és mezõvárosoknak, sõt, azoknak a fõpapoknak, fõuraknak is, akik az országgyûlésen nem jelentek meg. CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

5

Az 1505. évi országgyûlésen a törvényt Rákos mezején olvasták fel és magyarul is megmagyarázták (ti. latinul szövegezték), azaz kihirdették. Werbõczy 1514-ben elkészült munkáját (Hármaskönyv) a király jóváhagyta, de nem látta el pecsétjével a megerõsítõ levelet, s így nem lehetett szétküldeni a megyéknek kihirdetésre. Werbõczy 1517-ben azzal magyarázza a kihirdetés elmaradását, hogy sok munkába került volna több mint ötven példányban leíratni, hogy a vármegyéknek megküldhessék. Ezért a Hármaskönyv nem lett törvénnyé, hanem csak jogkönyvvé, ahogyan a középkorban nevezték. A törvények kihirdetésének fontos állomása az 1572-es évhez fûzõdik. Az ebben az évben alkotott törvény volt az elsõ, ami nyomtatásban megjelent. Ezt követõen 1595-tõl kezdett általánossá válni, hogy a törvények hitelesített példányait kinyomtatják.


6

I. fejezet A MAGYAR HIVATALOS KÖZLÖNY KIADÁSÁNAK TÖRTÉNETE A) A Közlöny az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc alatt Magyarország az 1848. évi törvénycikkek szentesítésével 1848. április 11-én belépett a modern értelemben vett európai államok nagy közösségébe parlamentáris, népképviseleten alapuló, a korabeli felfogás és értelmezés szerinti demokratikus, alkotmányos állam-berendezkedésével. Hazánkban az országgyûlésnek felelõs kormány kezdte meg mûködését. A sajtószabadságot a kormány a nemzeti szabadság feltételének, valóságos hatalomnak és fegyvernek tekintette, s a XVIII. törvénycikket (a sajtótörvényt) Szemere Bertalannal – az elsõ belügyminiszterrel – készíttette el Kossuth. A sajtótörvény jelentõségére jellemzõ, hogy szentesítése után néhány hét alatt a hazai lapok száma 33-ról 86-ra emelkedett. A Batthyány-kormány jó ideig semmiféle saját orgánummal nem rendelkezett. Eleinte a Pesti Hírlap közölte “hivatalos” rovatában a kormány rendeleteit, de ez nem elégítette ki a belügyminisztert, aki felkérte ezért Bajza Józsefet egy hivatalos lap terveinek elkészítésére és szerkesztésére. Bajza azonban ezt nem vállalta, az utána felkért Kazinczy Gábor sem. A szerkesztést végül Gyurmán Adolf vállalta, aki májusban kezdte szervezni munkatársi gárdáját. A munkatársak a Belügyminisztérium alkalmazottjaiként, állami tisztviselõkként, állami fizetés fejében dolgoztak. Gyurmán mellett öt segédszerkesztõ dolgozott, fogalmazói besorolásban. Ilyen elõzmények után 1848. június 8-án Budapesten jelent meg az elsõ magyar hivatalos lap, a Közlöny, amelyet a belügyminiszter irányításával és felügyeletével szerkesztettek. Feladata volt a kormány (közigazgatás) hivatalos rendeleteit és intézkedéseit minél gyorsabban eljuttatni az országban mindenhova. A jogszabályok, rendeletek egyik fontos érvényességi és hatálybalépési CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

7

kelléke a közhírré tétel, azaz a kihirdetés volt. (A rendelet a végrehajtó hatalom – kormány – központi szerveitõl eredõ állami akaratkijelentés.) A lap az országgyûlésrõl, annak lefolyásáról is hû képet adott, egész terjedelmükben közölte a képviselõházi és fõrendiházi beszédeket. Fontos szerepet vitt a szabadságharc szervezésében, de eleinte csak a hivatalos közleményeket, felhívásokat, megyei határozatokat, mint hivatalos dokumentumokat közölte és ezért közvélemény-formáló, programadó politikai lappá nem vált. Fõ célja volt továbbá a nép felvilágosítása 1848 vívmányairól és azok korlátairól, megmagyarázva, hogy mi jár, s mi nem jár neki. Szemere Bertalan már május végén körlevélben szólította fel az alispánokat, polgármestereket, hogy nevezzenek ki törvényhatósági laptudósítókat, levelezõket, régi megyei és városi emberekbõl. A külföldi hírek rovata változó terjedelemben, de gyakran elég részletesen számolt be fõleg a Habsburg Birodalom többi országaiban, Németországban és Franciaországban történtekrõl. A Közlöny e formája Szemere irányítása alatt alakult ki, hiszen a lapot elsõsorban õ tartotta kézben, mint belügyminiszter. Mindjárt az elsõ szám meghatározta a lap programját és szerkezetét: “Az újabb kor fejleményei... megadák a magyarnak azt, mi után olly rég sóvárgott: a felelõs nemzeti kormányt. A hon végzete ezentúl kizárólag a magyar kormány kezében van, s e kormány fennállhatásának egyedüli alapja: a nemzet többségének rokonszenve és bizalma... A nemzetnek és alkotmányos kormányának együtt kell élniök, együtt kell – ha kell – halniok! S hogy a kormány és nemzet ezen solidaritása minél inkább megszilárduljon, a kormány elismeri, miszerint minden eljárása a nyilvánosság bírószéke elébe tartozik... S íme, ezért van szükség hírlapi orgánumra, melly által a nemzettel folytonos érintkezésben legyen. Ezen organum a hivatalos KÖZLÖNY leend. Szerkezete következõ: a) Hivatalos rész. 1. Rendeletek, parancsok, körlevelek, hivatalos alakban, a kormányzás és közigazgatás minden ágait tárgyazók, és az illetõ hatóságokat, testületeket, vagy személyeket kötelezõk. 2. Proclamatiók, és mindennemû közérdekû hivatalos hirdetmények, miket a közönséggel tudatni szükség leend. 3. Hivatalos igazolások és útbaigazítások, nevezetesebb ügyekben és körülményekben. b) Félhivatalos rész (rendelettervezeteket foglalt magában). c) Nem hivatalos rész (itt kaptak helyet a belföldi és külföldi tudósítások, valamint a hatósági hirdetmények).


8

A lap egyúttal bejelentette, hogy a belügyminiszter Gyurmán Adolfot bízza meg a Közlöny felelõs szerkesztésével. Gyurmán bölcsészetet és jogot tanult, majd a Pesti Hírlap belsõ munkatársa volt. A világosi fegyverletétel után emigrált. A hivatalos lap nagy ívrétû egy íven jelent meg, vagyis 32x50 cm volt egy oldal. Ilyen nagy formátumú lap addig még nem jelent meg az országban. A kiadóhivatal, amikor nem kellett a kormánnyal menekülnie, Budán, a Fortuna utca 2. szám alatt, a volt Jalics-házban, az egyetem nyomdája mellett mûködött. A házat az új Pénzügyminisztérium építésekor, 1901-ben lebontották. A Közlönyt 1848-ban és 1849. június 5-tõl július 8-áig a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdában szedték és nyomták. 1849-ben pedig, amikor nem Budapesten szerkesztették, az Állami Nyomdában készült. Korabeli szóhasználattal: álladalmi nyomdában. A lapra a törvényhatóságok, megyék, városok és magyar ajkú községeknek elõ kellett fizetniük, az idegen ajkúak részére lefordították. Hozzávetõleg 4000 elõfizetõje volt a Közlönynek, a közületek postaköltséget nem fizettek. A lapot vásárolni is lehetett a kiadóhivatalban és Pesten Emich Gusztáv könyvkereskedésében, Uri utca 8. szám alatt (ma Petõfi Sándor utca). 1848-ban 203 szám jelent meg, 958 oldalon. Érdekes, hogy hivatalosan 1873-ban egyesítették Pestet, Budát és Óbudát Budapestté, a lap keltezésében mégis már Budapestet ír, kötõjel nélkül. Maga a címoldalon lévõ fej, vagyis a cím és keltezés nem egyöntetû. Esetenként – a debreceni példányoknál – kisebbre sikerült és a keltezés meg a “hivatalos lap” felirat eltérõ betûtípusból áll. Elsõ hivatalos lapunk sorsa, mint a nemzeté, összeforrt a szabadságharccal. Erre az 1848. szeptember 24-ei, 107. szám a példa, amelyben a lap alján értesítik az elõfizetõket, hogy “Lapunk szedõi, a mai napon sánczásással lévén elfoglalva, holnap lapot nem fogunk adni.” A lap a kormány szócsöveként minden eszközt felhasznált, amelyet alkalmasnak vélt az ország tájékoztatására és befolyásolására, a nép felrázására. Ezért találunk benne hadi eseményeket magyarázó, hazafiságra buzdító írásokat, sõt riportokat is. Mint pl. az 1848. október 1-jei számban a pákozdi csatatérrõl küldött elsõ haditudósítás: “A mai nap, szeptember 29-én a drávai táborunkat reggeli 11 órakor megtámadták. A megtámadás a pákoszdi határon seregünket oldalról jobb szárnyán találta. Ügyes elõlátással felállított táborunk az ellenséget a pákoszdi határban a híres Janitsár-temetõtéren csatarendben készen várta. Az összes hadseregben harczias lelkesedés van – melly a hadvezérnek, MÓGA altábornagynak, az egész tisztikarnak és legénységnek – elsõ elszánt rohanásából, nem puszta szó többé, de mint tény valósult. A csata erõsen folyik. Kelt a csatatéren sept. 29-kén reggeli 11 3/4 órakor. Képviselõk négyen. Pázmándy Dénes, elnök”. A kibontakozó szabadságharc nyomán egyre több helyet foglalnak el a honvédtisztek és nemzetõrtisztek levelei és kinevezései, amelyek között az október 16-ai, 128. számban


9

megtalálható a nagy költõ, a szabadságharcban késõbb hõsi halált halt Petõfi Sándor századosi elõléptetése. Idõnként helyesbítésre akad az olvasó. A hibás szöveg a lúdtollal körmölt kéziratok miatt “tollhiba”-ként, “leíráshibából” kerül a lapba. Az október 24-ei számban a lap ismertette V. Ferdinánd október 16-ai és 17-ei leiratait, egyúttal kiemelt helyen fordult szembe a Habsburg-politikával. Kijelentette, hogy “az uralkodóház rabja a camarillának”, hogy “eljött a végharc ideje”, és hogy “a katonai zsarnok hatalom a király nevében hadat üzent a népeknek, a szabadságnak, az emberi és polgári jogoknak”. Sõt, a november 3-ai számban Gyurmán tovább ment. A kamarilla – írja – azért igyekszik elzárni Magyarországot a külföldi hírlapoktól, hogy ne értesülhessünk a külföldön bizonyára kibontakozó nagy küzdelmekrõl, amelyeket a felkelõ népek vívnak a zsarnokok ellen. “E küzdelmeknek csak egy vége van: sírt ásnak a fejedelmek a népek számára, s maguk dülendenek bele.” A magyar nép tehát küzdjön, mint Európa többi népe. Ezt a hangot azonban, mint a Honvédelmi Bizottmány adott politikáján túlmutatót, a belügyminiszter sokallta és a szerkesztõt rendreutasította, “minthogy jelenleg monarchiai formák közt élve semmi olyat, mi a fennálló kormányformákkal merõben ellentétben áll, hivatalos kormány lapban közleni nem lehetne”, mert ez a hang “egy hivatalos lap komoly tartásával, sem azon formákkal, mely közt élünk, összhangzatban nincs...” 1848 decemberében a Közlöny politikai irányítását Kossuth vette kézbe. Közölte Kossuth december 17-ei felhívását a nemzetõrség ügyében, majd 19-ei rendeletét az általános népfelkelésrõl, a lap december 25-ei számában. A hadijelentések az õ aláírásával és kommentárjaival láttak napvilágot, a december 20-ai szám pedig már lehozta Petõfi Sándor “Csatadal”-át és a képviselõházhoz intézett levelét. 1849. január 1-jén a kormány és az országgyûlés elhagyta a fõvárost, mert Windischgrätz 52000 katonával már Bicskénél nyomult elõre, s Perczel Mórnak, sõt Görgey Artúrnak sem sikerült õt megállítania. Ezért csatolta a szerkesztõség az 1848. december 31-ei számhoz a következõt: “A képviselõház december 31-i esti ülésének jegyzõkönyvi kivonata... A képviselõház határozatának következtében felszólíttatván a honvédelmi bizottmány, hogy hazánknak általán, de különösen hadseregünk állapotáról és mûködésérõl jelentést tegyen. Ennek folytán a honvéd bizottmány elnöke elõadta, hogy az ellenségnek a fõvároshoz közeledése miatt az országgyûlés tanácskozása minden pillanatban mostani helyén lehetetlenné válhatván, az ország gyûlése és kormánya Debrecenbe által tétessék és minden törvényhatóságok ezentúl is az ország kormányának engedelmeskedni tartozzanak...” Ezután még kijelölték a békeküldöttséget, amelynek vezetõje gróf Batthyány Lajos volt. Köztudott, hogy Windischgrätz szóba sem állt vele, mert neki tulajdonították a magyar forradalom megerõsítését. A küldöttség többi tagját – gróf Mailáth György országbírót, Lonovics József egri érseket, gróf Mailáth Antalt és Deák Ferencet –, udvariasan fogadta és azt ajánlotta nekik, hogy az ország feltétlen hódolással szerezze meg az ifjú császár jóindulatát.


10

1849. január 4-én Görgey serege a Lánchíd hevenyészett padlóin átvonulva északnak indult, 5én pedig Windischgrätz herceg bevonult a fõvárosba. A Közlöny tehát a kormánnyal Debrecenbe költözött. Itt bocsátották ki az 1849. évi 1. számot január 14-én, az Állami Nyomda betûivel. Ez volt az elsõ országos lap, amely Debrecenben újjáéledt. Az új évfolyamban valamelyest módosult a Közlöny hivatása: “...A körülmények változatával lapjaink tartalmában is változásnak kell történnie; s mi nem értenõk hivatásunkat, ha ezentúl is csak hivatalos közlésekre és események száraz elõadására szorítkoznánk. Mi tehát ezután elmélkedni is fogunk ügyeink fölött...” Debrecenben június 3-áig szerkesztették a lapot, összesen 122 szám jelent meg itt. Június 5étõl július 8-áig ismét Budapesten készült a lap (123–147. számok). Itt kell megemlíteni, hogy néhány számhoz mellékletet is csatoltak. Például az 1848. évi 110., 119. és 120. számhoz kisebb formátumban, mint “A Közlöny hivatalos lap... számához toldalék”. Ezek a mellékletek leginkább német nyelvû leveleket tartalmaztak. Számunkra a mellékletek közül az 1849. évi 141. számhoz csatolt a legérdekesebb, amely ugyanolyan alakban jelent meg, mint a Közlöny és Buda várának ostrománál és bevételénél (1849. május 4–21.) megsebesült honvédek névjegyzékét tartalmazza, összesen 676 nevet. Érdekességként megemlítjük a május 13-ai számban, Debrecenben napvilágot látott utasítást, amely a nemzetõrséget a belügyi tárcához “osztályozza”. A Közlöny Debrecenben valódi politikai lappá kezdett fejlõdni, a hivatalos részek megtartásával egy idõben. Ezt eleinte a Honvédelmi Bizottmány felhívásai és más megnyilatkozásai jelezték, vagy a január 18-ai szám állásfoglalása: “Soha egy szabad, önálló alkotmányos nemzettel illy botrányos játék nem üzetett... A zsarnok ellenség nemzetünk halálát kívánja a béke béréül”, de az országgyûlés elhatározta, hogy a nemzet védeni fogja magát. A lap 1849. március 24-ei száma pedig már jelezte a március 4-ei Olmützi Alkotmánnyal kapcsolatban, hogy most már a hivatalos sajtó is a függetlenség kimondását kezdi elõkészíteni: “Közelegnek a végzet percei... Még pár nap, s kettéreped a kárpit, melly Magyarország, Ausztria, s talán egész Európa jövõjét takarja...” Másnap hangzott el Kossuth képviselõházi beszéde, amely elõször utalt nyilvánosan a detronizációra és amely a Közlöny 1849. március 30ai számában látott napvilágot: “Most már nincs más hátra, mint a harc és a harc végén a nemzetnek szava: önállás, függetlenség... ha csak a históriai gyalázat bélyegét nem, akarjuk a nemzetre sütni...” A március 31-ei vezércikk, kimondja, hogy “készülnünk kell egy ünnepélyes, nagyszerû határozatra.”


11

A képviselõház 1849. április 14-ei, történelmi jelentõségû ülésérõl, Kossuth beszédérõl és a trónfosztó határozat kimondásáról a Közlöny április 17-ei száma közölt beszámolót, majd több cikkben méltatta a Függetlenségi Nyilatkozatot, hangsúlyozva, hogy ezzel beléptünk az önálló európai nemzetek sorába és “a kibékülés útja el van vágva köztünk örökre.” Május 3-án közölte a lap az új kormány névsorát. Ettõl kezdve a hivatalos Közlöny ügyeit ismét Szemere Bertalan miniszterelnök, egyúttal belügyminiszter vette át. Szemere 1849. május 16-án elrendelte, hogy “minden nagyobb község, sõt amennyire a sajtóeszközök itteni hiánya megengedi, minden község ingyen kapja a Közlöny egy példányát, amelyet mindenütt az alispán tartozik továbbítani”. Azt is elrendelte, hogy ezentúl a Közlönyben a “népfelvilágosító cikkeknek egy rovátkája nyittassék meg, melly egyenesen a nép felfogásához mért fejtegetéseket foglaland magában”, mivel hogy nincs lap, “melly a nép nyelvén annak lelkületére hasson.” Elõírta, hogy a hivatalos lap ilyen cikkeit ünnepnapokon olvassák fel a falusi népnek. 1849. június elején a Közlöny visszatért a fõvárosba. Itt a rendeleteken, kinevezéseken kívül mást nemigen közölt, a hadihelyzetrõl sem adott kellõ tájékoztatást és a kedvezõtlen híreket általában elhallgatta. Közben Szemere szerette volna a Közlönyt újjáalakítani. A belügyminisztériumban kidolgozott terv szerint a hivatalos lapnak ezentúl két felelõs szerkesztõjének kell lennie, hogy legalább az egyik mindig rendelkezésre álljon. Ez az elképzelés azonban nem valósult meg, pedig Gyurmán június végén megvált a laptól, mert valószínûleg inkább Kossuth készülõ új lapjában akart dolgozni. Az 1849. június 30-ai, 145. szám fordulatot hozott a Közlöny életébe. A 359/BE-rendelet július 1-jével új felelõs szerkesztõt nevez ki Emõdi Dániel személyében. Emõdi fiatal jogászként a márciusi ifjak csoportjához tartozott, Petõfivel is barátságban volt. A szabadságharc alatt a kormány a népfelkelés szervezésével bízta meg, s így kapta hadnagyi rendfokozatát. Világos után ügyvédként és hírlapíróként dolgozott, késõbb a sárospataki jogakadémia tanára lett. Ezután idézünk a Közlöny új irányát kijelölõ, Szemere Bertalan által tett nyilatkozatból: “... Az új viszonyok új feladatot tûztek ki a hivatalos lapnak. Akaratom, hogy azokat a Közlöny megoldja; szüksége van rá a nemzetnek, a szerkesztõnek ereje van hozzá. Ennélfogva a hivatalos lapra nézve a következõ elveket állapítom meg. 1. Miután a háborúk zivatarai miatt a hírlapokra általában nem történik elõfizetés, úgy hogy postán a legolvasottabb hírlap alig bír kétszáz elõfizetõvel, azonban kell, hogy a nemzet az eseményekrõl és rendeletekrõl értesíttessék: a hivatalos lap minden községnek, melly bizonyos népességgel bír, ingyen fog megküldetni. Sõt, a táborokba is olly számmal fogom elküldeni, hogy hazánk védõi is ismeretére jussanak mindannak, a mi érdekli a szent földet, mellyért véröket ontják.” CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

12

Érdemes felfigyelni erre az intézkedésre, mely korát messze megelõzõ és a világon éppen ezért egyedülálló, a köznyilvánosságot segítõ demokratikus intézkedés volt. “2. Kétségkívüli, hogy mivel a Közlöny legszámosabb példányban küldetett, mivel leghûbb, s legkimerítõbb rajzát adta a történteknek, mivel legbiztosabban eljutott a nép közé, a nagy közönségre a legnagyobb hatással volt. Ezért találtam szükségesnek, hogy vele egy melléklet jelenjen meg, melly a nép józan eszéhez mért fejtegetéseket foglaland magában... 3. A Közlöny ezután nemcsak a rendeleteknek lesz közlõje, hanem a kormány elveinek is képviselõje. Fogja vallani mindig a kormány elveit; fogja azokat magyarázni, fejtegetni, védeni, ha kell...” Ezután az új szerkesztõ fejti ki, hogy “... a kormány mûködésének idõnkénti áttekintésében” szeretne irányt mutatni, majd tovább sorolja pontokba szedve a lap tematikáját: “II...külföldi eseményeket gyorsan, híven közölni. Hangban a méltóságot még elleneink irányában is igyekszünk megtartani.” A III. pontban belföldi tudósításokat ígér, a IV. pontban a helyes politikai irányt ígéri megmutatni, majd az V.-ben bejelenti, hogy a kormány elindít egy néplapot “Népszabadság” címmel, szerkesztõi pedig Arany János és Gondol Dániel lesznek. Szemere Bertalan és Emõdi Dániel írásai a következõ, július 1-ei számban is helyet kaptak. E naptól a lap egyre erõteljesebben és látványosabban tolódik balra, a “democratia és respublicai” irányba. A szabadságharc azonban már a vége felé közeledik. Ezt készíti elõ a kormánynak az ugyanebben a július 1-jei számban közölt nyilatkozata: “Értesítés a fõváros polgáraihoz. A hadi munkálatok természetéhez tartozik, hogy azok semmi tekintetek által nem engedhetik magukat korlátozni... Ezért ne legyen a fõvárosnak váratlan esemény, ha éppen a fõváros, de még inkább az egész haza, s a szabadságra segítõ diadal érdekében a kormány némi idõre székhelyét innen el és oda helyezné, hol az a hadi munkálatok kellõ fejlõdését nem akadályozná...” A Közlöny utolsó budapesti, 147. száma 1849. július 8-án jelent meg és csupán egyetlen oldalon. Mészáros Lázár hadügyminiszter nyílt rendeletét tartalmazta, amelyben felhatalmazta Dembinszky altábornagyot az általa szükségesnek tartott minden hadi intézkedésre. A fõvárost akkor már nyugat felõl, közvetlen közelrõl fenyegette Haynau táborszernagy serege és kelet felõl Paskievics tábornok orosz-kozák elõõrsei. Bár a július 2-ai komárom–ácsi csatában, a honvédség egyik utolsó dicsõ ütközetében, amelyben Görgey 40 huszárszázad élén rohamozott, a honvédsereg megverte Haynaut, de Görgey fejsebet kapott, s amikor Haynau összeszedve magát ismét támadott, a honvédsereg a


13

Görgeyt helyettesítõ Klapka György tábornok parancsára kénytelen volt visszavonulni és Pestet is feladni, ahová 1849. július 11-én vonultak be Haynau osztrák császári elõvédjei. A kormány ismét vándorolni kényszerült. Vele a Közlöny az Állami Nyomdával. A következõ, július 13-ai, 148. szám már Szegeden látott napvilágot. Itt készültek a továbbiak is július 29-éig, a 162. számig. A Budapest–Szeged közötti vándorlási idõszakban hozott rendeletekkel kapcsolatban a 149. számban találunk utalást: “A Közlöny múlt napokban Budapesten meg nem jelenhetvén, a Hivatalos rovat kiegészítése végett utólagosan közöljük a “Respublicában” megjelent közleményeket.” Szegeden a kiadóhivatal a Batthyány téren, a Beck-házban volt. Egyedülálló jelenségként említjük meg, hogy éppen a fenti, július 14-ei számban egy hosszú, harcra buzdító verset találunk, mely a cári orosz intervenció elleni végsõ küzdelemre lelkesít; ezt a “Csatadal”-t pedig román nyelvrõl fordították le magyarra! A kormány Szegedrõl is kénytelen tovább menekülni Aradra. Vele a Közlöny is. Itt a kiadóhivatal Schmidt József könyv- és papírkereskedésében húzta meg magát, amely a színház épületében volt. Itt készült a három utolsó szám, az 1849. augusztus 5-ei, a 10-ei és a 11-ei, II. évfolyam 165. száma. 1849-ben az utolsó oldalszám: 610. Elsõ hivatalos lapunk, a polgári alkotmányosság egyik fõ ismérve, hivatásához méltóan az utolsó pillanatig szolgálta a magyar függetlenségi- és szabadságharc ügyét.


14

B) A szabadságharctól a II. világháború végéig (1849-1945) 1. A szabadságharc bukásától a kiegyezésig (1849-1867) A Magyar Hírlap, a Magyarországot Illetõ Országos Törvény és Kormánylap, a Budapesti Hírlap és a Sürgöny I. Ferencz József császár Olmützben, 1849. március 4-én “A törvények, rendeletek és a közéletre határozott egyéb kormány bocsátmányok kötelezõ kihirdetésének jövendõbeli módja és miképpenisége iránt az összes Austriai császári álladalom körében” császári nyílt parancsot adatott ki. Ezen legfelsõbb parancs végrehajtásánál fogva már 1849. év óta egy külön cs. k. szerkesztõségi iroda által “az austriai birodalmat illetõ közönséges birodalmi törvény- és kormánylap”, minden országban divatozó nyelven kiadatik. Magyarországra nézve az 1850. évrõl szóló a hivatkozott nyílt parancs 4. §-ához képest egyenlõ elvek szerint ezen országban divatozó nyelveken “Magyar koronaországot illetõ országos törvény- és kormánylap” szakadatlanúl fog megjelenni, s ez ugyanazon nyílt parancs 5. és 7. §-ainál fogva rendszerint úgy tekintendõ, mint az abban fölvett törvények, rendeletek, intézkedések és útbaigazítások kihirdetésének egyedül törvényszerûnek jelölt módja. A jelen országostörvény- és kormánylap, melynek megszerzésére Magyarország minden községei köteleztetnek, egyes darabban (számokban, füzetekben vagy lapokban) fog a meglevõ tárgyhoz képest kiadatni, s vitelbérmentesen elküldetni. A “Magyarkoronaországot Illetõ Országos Törvény- és Kormánylap” ténylegesen 1850-1859. között jelent meg. Az 1849. évi világosi fegyverletételtõl, illetve az azt követõ véres bosszúhadjárattól 1859-ig tartó idõszakot a történetírás önkényuralomnak, vagy “Bach-korszaknak” nevezi. 1851-ben (augusztus 20., illetve december 31.) visszavonták az 1849. évi, márciusi, ún. “Olmützi” Alkotmányt, s helyette kiadták az ún. “alapelveket”. A császári minisztérium ettõl kezdve egyedül az uralkodónak tartozott felelõsséggel. Hivatalos kifejezés szerint a magyar korona országai az osztrák tartományokkal együtt az “osztrák császári örökös monarchiának elválhatatlan részei” voltak. Az osztrák katonai uralom alatt (1849. május 30.–1950. július 6. Haynau) Magyarországtól elválasztották Erdélyt, a Vajdaságot, Horvát-Szlavonországot a Muraközzel és Fiuméval. A CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

15

megmaradt területet öt kerületre osztották Pest-Buda, Pozsony, Sopron, Kassa és Nagyvárad székhelyekkel. A kerületek élére 1850-ben fõispánokat neveztek ki. Megszervezték a Helytartóságot, élén teljhatalmú császári biztossal, helytartóval. Erdélyben katonák viselték a kormányzói, illetve helytartói tisztséget, ugyancsak öt kerületben. A hivatalos nyelv a közigazgatásban a német lett. Az országot császári nyílt parancsok, rendeletek, pátensek özönével irányították. Hogy ezek a parancsok mindenüvé eljuthassanak, a bécsi kormány elrendelte egy félhivatalos lap indítását, amely a Magyar Hírlap nevet viselte. A Magyar Hírlap elsõ száma 1849. november 15-én jelent meg. Szerkesztõjévé Szilágyi Ferencet nevezték ki. A lap feladata volt továbbá, hogy a nem hivatalos részében maradjon látszólag független a politikától, legyen tárgyilagosnak tûnõ, ám legyenek benne a korány intenciói. A Magyar Hírlap hétfõ kivételével naponta jelent meg, négy oldalon, három, majd négyhasábos tördeléssel. A lap élén a “Hivatalos rész” állt, mely a nyílt parancsokat, rendeleteket stb. közölte. Ezután következett a “Nemhivatalos rész”, amely általában pesti keltezésû, levél formájú vezércikkeket vagy iránycikkeket, bel- és külföldi híreket, sajtószemléket adott közre. Végén a “Hivatalos értesítõ és a magánhirdetések” következtek. A Nemhivatalos rész, a tulajdonképpeni politikai napilap rovatai hamarosan megszaporodtak elõbb a belföldi, majd a külföldi levelezésekkel, általában önálló cím nélkül. A Magyar Hírlapnak volt jelszava is: “Hívség a fejedelem iránt, hazaszeretet, magyar nemzet szebb és boldogabb jövõje!” Szilágyi mindjárt az elsõ számban hosszasan kifejtette programját, amelyben – ügyes kétértelmûséggel fogalmazva azt – mindenki, kormány és olvasó egyaránt, azt vette ki belõle, amit a maga számára jónak tartott, amely az õ “szájaíze szerint” hangzott. Bár a lap a kormány félhivatalos lapja volt, abban állandóan jelen volt az elbukott szabadságharcra való szomorú emlékezés. A belföldi állandó levelezõk is ezt szolgálták. A lapban olyan személy publikált rendszeresen Párizsból, mint Csernátony Lajos, Kossuth egykori titkára és a Közlöny volt újságírója, akit távollétében halálra ítéltek. Londonból a császári hadseregbõl megszökött tiszt, Xantus János, Brüsszelbõl báró Jósika Miklós, Konstantinápolyból Dancs Lajos honvéd százados volt a Magyar Hírlap állandó külföldi levelezõje, azaz tudósítója. Ezért mondta 1850 nyarán Gyulai Pál a Magyar Hírlapról: “...minden cudarsága és szerkesztõje mellett még a legmagyarabb lap”. Minden negyedéves elõfizetési felhívásban arra hivatkozott, hogy a lap a “kormány hivatalos közlönyeül szolgál”, ugyanakkor egyre kevésbé hirdette a birodalmi alapelveket, viszont egyre többet beszélt a magyar nemzet sajátos érdekeirõl. Az olvasóknak sokat jelentett a Bachkormányzat magyar félhivatalos lapjában a felhívás keretét adó “Ne bántsd a magyart!” és “Él magyar, áll Buda még” jelmondatok. A rendszer félhivatalos lapja tehát ellenzéki magatartást tanúsított.


16

Az emigráción kívül a Magyar Hírlap másik fõ tárgykörébe a magyarság és a nemzetiségek viszonya tartozott. A Magyar Hírlap népszerûsége fokozódott: 1850 közepén 1500 körül volt elõfizetõinek száma, 1852-re már elérte a 2700 elõfizetõt. 1852. november 24-én a Helytartóság szerzõdést kötött Szilágyi Ferenccel egy, az osztrákhoz hasonló magyar kormánylapra, vagyis a Magyar Hírlap utódjára, amely 1853. január 1-jétõl “Budapesti Hírlap” címmel jelent meg, Szilágyi Ferenc szerkesztésében. A “Budapesti Hírlap” az önkényuralom második félhivatalos lapja, fejlécén a birodalmi sassal, a Belügyminisztérium felügyelete alól a Helytartóság polgári osztályának felügyelete alá került s ezzel a kormány saját lapjának ismerte el. Kiadója Emich Gusztáv lett. Szilágyi ezt így is fogta fel s megváltozott címmel változatlan lap lett belõle. Az új laphoz nem készített új programot, a rovatok lényegtelen módosítással megmaradtak korábbi formájukban s a szerzõi, munkatársi gárda magja is változatlan maradt, s a lap írásai a külpolitika felé tolódtak el. 1854-tõl a gazdasági, anyagi kérdések, a pénz- és bankügyletek is szóba kerültek a lapban. Tudatosították a magyar olvasókban, hogy a gazdasági kérdések a kor alapkérdéseivé léptek elõ s azok kezdték meghatározni a politikát is. A “Budapesti Hírlap” elsõ néhány évében fokozatosan átalakult a tárcarovat is, amelynek vezetõje 1855-tõl Salamon Ferenc volt. Fontos mûvelõdési fórummá tette a Budapesti Hírlapot. A lapban kritikák is jelentek meg képzõmûvészeti kiállításokról, színházról és egyéb kulturális eseményekrõl. A “Budapesti Hírlap” színvonalas újság volt s ebben jelentek meg a rendeletek is, elõfizetõinek száma fokozatosan csökkent és leginkább hirdetésekbõl tartotta fenn magát. 1855-tõl este megjelenõ lappá vált, az év végére már csak 1200 elõfizetõje maradt. A Helytartóság hosszas huzavona után úgy döntött, hogy maga veszi kézbe a hivatalos lap kiadását, csak a nyomtatást és a szétküldést adja bérbe. A szerkesztõk feladata lett: “lapjaikban alapos cikkeket közölni az ország anyagi és szellemi érdekeirõl. A napi politikával csak átnézetben foglalkoznának, nem okoskodó cikkekben...” Bach belügyminiszter még 1856-ban a szerkesztõkre való felügyelet és a kiadás feladatára a kormányzóság (Helytartóság) polgári osztályát jelölte ki, amely 1856. június 1-jétõl a hivatalos sajtót érintõ ügyekben “fõszerkesztõi hatóság”-ként mûködött. A sajtóügyek referense Falke János helytartósági titkár lett. Õ vezette ténylegesen a hivatalos lapot tartalmi és gazdasági vonalon egyaránt. 1857. január 1-jével Nádaskay maradt a Budapesti Hírlap egyedüli szerkesztõje, 1860. szeptember 15-éig. A Budapesti Hírlap teljesen elveszítette politikai függetlenségét is. A félhivatalos lap megerõsödését a központi adminisztratív intézkedések okozták. Az egész lap a politikai kérdések CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

17

mellõzésével, a gazdasági és az erre épülõ társadalmi kérdésekkel foglalkozott, csekély számú politikai írásai a kormány álláspontját közvetítették. 1859 közepétõl a Habsburg Birodalom helyzetének megingásával óvatossá vált a Budapesti Hírlap hangja. Egyre inkább a kommentárokat nélkülözõ hírközlésre rendezkedett be s tovább folytatta az akkor már senkit sem érdeklõ belsõ kérdések megvitatását. 1859 õszétõl pedig megpróbált a nemzetet érdeklõ eseményekkel gyakrabban foglalkozni. 1860. január 1-jével a “Budapesti Hírlap” ismét reggeli lappá alakult. Megváltozott a lap formája. Ez idõtõl kisebb alakú 12 oldalon jelent meg, amelybõl 6 oldalt a “Hivatalos értesítõ és a hirdetések” foglaltak el, és ismét háromhasábos tördeléssel nyomták. Az 1860. április 11-ei számban a vezércikk elõtt közölte gróf Széchenyi István halálhírét (Széchenyi Döblingben, az ellene indított hatósági zaklatások miatt lett öngyilkos április 8-án) és a szerkesztõség saját megemlékezését. Ettõl kezdve hónapokon át minden szám megemlékezett Széchenyirõl, közölte a temetés és az országos gyászünnepségek különbözõ eseményeit, lehozta Eötvös akadémiai emlékbeszédét. A lap hivatalos része is egyre vastagabbra duzzadt, amint a Birodalom átszervezésével együtt kiadott egyre nagyobb számú rendeletet kellett közzé tennie. A változások ellenére a Bach-korszak hivatalos kormánylapja maradt a Budapesti Hírlap. 1860. szeptember 15-e, vagyis Nádaskay Lajos halála után a Budapesti Hírlap új szerkesztõje Vértei Ernõ lett megbízott szerkesztõi minõségben. Õ azonban nem sokáig vezette a szerkesztõséget, mert 1860. november 30-án, mindennemû elõzetes bejelentés nélkül a Helytartóság váratlanul megszüntette a lapot, amely ezen a napon jelent meg utoljára a kormány fél- vagy teljesen hivatalos lapjaként. (Az 1881-ben megindított új Budapesti Hírlapnak már nem volt semmi köze az önkényuralom Budapesti Hírlapjához, csupán neve volt azonos vele.) A “Sürgöny”-t 1860. december 1-jén megindították mint a kormány új hivatalos lapját, amely a kiegyezésig jelent meg. A “Sürgöny” már kinevezett elsõ szerkesztõje az a Vértei Ernõ lett, aki Nádaskay halála után vette át a Budapesti Hírlap szerkesztését. 1864-ig vitte a lapot. Õ t 1864-ben Kecskeméthy Aurél követte, akit 1865-ben Bulyovszky Gyula váltott föl és volt szerkesztõ 1866-ig. Utána ismét Kecskeméthy Aurél következett, aki a Sürgöny megszüntéig (1867. február 19.) volt a lap szerkesztõje. A Sürgöny elsõrendû és alapvetõ feladata a jogszabályok, parancsok, utasítások és rendeletek kihirdetése, publikálása volt, de elõdeihez hasonlóan figyelemmel kísérte a politika eseményeit, külföldit és belföldit egyaránt. Kormánylap lévén, hírmagyarázataiban a Birodalom szemszögébõl nézte az eseményeket s erõsen bírálta a Deák Ferenc által meghirdetett passzív ellenállást.


18

A Sürgöny egész pályafutása alatt hûségesen asszisztált a bécsi kormánynak. És pontosan egy nappal az Andrássy-kormány kinevezése elõtt a Sürgöny hivatalos lap megszûnt.

2. A kiegyezéstõl az õszirózsás forradalomig (1867–1918) A Budapesti Közlöny, az Országos Törvénytár, a Magyarországi Rendeletek Tára A “Budapesti Közlöny”, mint a kiegyezés utáni magyar kormányok hivatalos lapja, 1867. március 12-én jelent meg elõször. Az elsõ számok Emich Gusztávnál, majd a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdában készültek. 1868. október 1-jétõl a lapot az Athenaeum Nyomdában állították elõ. A lap élére felelõs szerkesztõként Salamon Ferencet állították. 1857–1867 között a Pesti Napló munkatársa volt. A Budapesti Közlöny politikai rovatát az emigrációból hazatért Gyurmán Adolf vezette, aki a szabadságharc alatt az akkori hivatalos lapnak, a Közlönynek volt hosszú ideig a szerkesztõje. A lap szerkezete, sem a nem hivatalos rész tartalma nem lehetett olyan, amilyent a szerkesztõ elképzelt. Néhány szám után azonban létrejött a belsõ tagozódás. Eszerint a lap két nagy egységbõl állt: a hivatalos és nem hivatalos részbõl. A “hivatalos rész”, amiért a lapot tulajdonképpen elindították, a közigazgatási jogszabályok érvényességi kellékét jelentõ különbözõ szintû jogi akaratkijelentések közzétételét, azaz kihirdetését tartalmazta. Itt jelentek meg a miniszterelnöki és tárcarendeletek, kinevezések stb. Gyakran kivonatokat közölt az osztrák hivatalos lapban, a Wiener Zeitungban megjelent, Magyarországon is érdeklõdésre számot tartó jogszabályokból. A “nemhivatalos rész” több rovatra oszlott. Ezek között a legterjedelmesebb az országgyûlésekrõl szóló beszámoló volt. A többi rovat fõként hazai és külföldi hírlapból átvett anyagot tartalmazott, általában minden kommentár nélkül. E rovatok közül a jelentõsebbek: a “Bécsi dolgok”, “Bécsi tudósítások”, “Külföld”, “Napi hírek”, “Egyletek és társulatok” stb. címeket kapták. Az utolsó oldalon az árverésekrõl, csõdökrõl szóló “félhivatalos értesítések” kaptak helyet. A Budapesti Közlöny, szerkesztõjének elképzelése szerint nem lehetett csupán rendeletek és hírek egyszerû gyûjteménye. Feladatának tekintette, hogy a közmûveltség “hû és munkás szolgálója” legyen. Ez az elképzelése elsõsorban a tárcarovatban valósulhatott meg. A közmûveltség alkotóelemeit tette vizsgálat tárgyává. Bartalus István “A magyar egyházak zenéje a XVI–XVII. században” címmel írt öt részbõl álló tanulmányt, amelyet az “Újabb zeneköltészetünk” sorozat követett. Színvonalas irodalomkritikák jelentek meg a kor irodalmi CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

19

nagyságainak mûveirõl, Arany János összes költeményeinek új kiadásáról stb. A közép- és egyetemi oktatás problémáit, a tankönyvek alacsony színvonalát ugyancsak gyakran tették szóvá. A tárcák között sok nyelvmûvelõ tanulmány is helyet kapott. Szarvas Gábor, a kitûnõ nyelvész nagy szigorral elemezte a köznyelv és a tudományos szakirodalom stílusát. A tárcarovatban Salamon Ferenc arra is talált módot, hogy a saját elképzeléseivel rokon törekvéseket támogassa. A lapban néhány év után megnövekedett a tájékoztató jellegû külpolitikai anyag. A csaknem 80 évig megjelenõ Budapesti Közlönynek a felelõs szerkesztõje 1892. október 10én bekövetkezett haláláig Salamon Ferenc volt, aki hosszú idõn át, huszonhat esztendeig állt a lap élén. Mint arról már több ízben szó volt, az országgyûléseken alkotott törvényeket az országgyûlés két tábláján (házában) történt felolvasással, majd a megyéknek, városoknak, törvényhatóságoknak küldött másolatokkal hirdették ki. Törvényeket az eddig ismertetett hivatalos lapok nem közöltek (az önkényuralom alatt 1849-tõl 1867-ig nem születtek törvények). A technika – elsõsorban a nyomdatechnika – elterjedésével azonban korszerû megoldást kellett keresni a törvénykihirdetési procedúra (másolás, hitelesítés, egyenkénti szétküldés), hosszadalmas hivatalos eljárásának egyszerûsítésére, gyorsítására. Az 1867-ben szentesített törvények kihirdetése még a hagyományos szokásjogi alapon történt, bár számtalan kiadó könyvalakban is megjelentette azokat. Az 1868-ban összeült országgyûlés ezen a helyzeten változtatott, amikor megalkotta az 1868:III. törvénycikket a törvények kihirdetésérõl. Az 1848-ban szentesített törvénycikkekkel, illetve az akkori országgyûléssel való jogfolytonosság elismerését jelzi, hogy a III. tc. rövid preambuluma így szól: “Az 1848-ik évi IV. törvénycikk 2-dik §-a folytán a törvények kihirdetésére nézve rendeltetik: 1. § Minden törvény, amint õ Felsége szentesítésével ellátva, az országgyûlés mindkét házában kihirdettetett: az e végre alapítandó “Országos Törvénytárban” a kormány által azonnal köztudomásra hozatik... 3. § A törvénynek ily módon közzétett szövege közhitelességgel bír.” (Az 1848:IV. tc. 2. §-a ad lehetõséget arra, hogy a király egyes törvénycikkeket külön-külön is szentesíthet, amint ezt az 1867. évi törvénycikkeknél is tette.) Jellemzõ a gyors és tervszerû intézkedésre, hogy ezt az 1868. III. tc.-t április 29-én hirdették ki az országgyûlés mindkét házában, ugyanezen a napon szentesítették s már a következõ napon, 1868. április 30-án meg is jelent az Országos Törvénytár 2. számában. Ugyanezen a napon jelent meg az Országos Törvénytár 1. száma is az I. és II. törvénycikkel. Az “Országos Törvénytár” tehát 1868. április 30-án indult.


20

Az idézett 1868:III. tc. 2. §-a elõírja, hogy a törvény szövegével együtt “közzéteendõ mind a királyi szentesítés napja, mind pedig azon nap, amelyen a törvény az országgyûlés mindkét házában kihirdettetett... 4. § Amennyiben az idõpont, amelyben valamely törvény hatálya kezdõdik, magában a törvényben megállapítva, vagy az idõpont megállapítása a minisztériumra bízva nincs: minden törvény kötelezõ ereje az Országos Törvénytárban lett megjelenését követõ 15-ik napon kezdõdik... 7. § Az Országos Törvénytár, megjelenése után azonnal minden törvényhatóság számára hivatalból megküldetik. 8. § A minisztérium gondoskodni fog, hogy minden törvény, kihirdetése után azonnal, a magyar korona országaiban divatozó nyelveken hiteles fordításokban is köztudomásra hozassék s az illetõ törvényhatóságoknak megküldessék.” A 8. §. Európában egyedülálló intézkedését, amely messzemenõen tekintettel volt a nemzetiségekre, érzékenységükre, szabad nyelvhasználatukra, ezzel messze megelõzve jó fél évszázaddal korát. A törvényeknek ez a kihirdetési módja 1882-ig volt érvényben. Az 1881: LXVI. tc. hatályba lépésétõl a törvényeket már nem az országgyûléseken kellett kihirdetni, hanem a kihirdetés a szentesített törvényeknek az Országos Törvénytárban való közzétételével történt. Az Országos Törvénytár jelentõsége ezzel fokozódott, mert a törvények kihirdetésének közegévé vált. A törvények hatálybalépését az 1870:XIII. tc. úgy módosította, hogy a hatály az országgyûlésen történt kihirdetést követõ 15. napon kezdõdjék, mígnem az 1881:LXVI. tc. visszaállította az 1868:III. tc. rendelkezését, a hatálybalépést illetõen, azaz az Országos Törvénytárban történt megjelenést (kihirdetést) követõ 15. napban állapította meg. A kihirdetésnek és a hatálybalépésnek ez a formája maradt érvényben a királyság egész idõszakában. Az Országos Törvénytár magyarul jelent meg, a nemzetközi szerzõdéseket azonban leközölték azon a nyelven is, amelyen a szerzõdés eredeti szövege volt. A törvényeket teljes terjedelmükben kellett közölni, tehát a szentesítési elõszöveggel és záradékkal, a szentesítés és kihirdetés napjának feltüntetésével. Az Országos Törvénytár minden számán meg kellett jelölni, hogy melyik napon adták ki, hiszen innen kezdõdött a hatálybalépés 15. napja. A már idézett 1868:III. tc. 8. §-a értelmében minden törvényt “kihirdetése után azonnal” a nemzetiségek nyelvén, hiteles fordításban is közre kellett adni. E rendelkezést az 1881:LXVI. tc. 9. §-a úgy módosította, hogy a törvényeket “nem kihirdetésük után azonnal”, hanem az Országos Törvénytárban való kihirdetésük után kellett közreadni, ami füzetekben történt. A törvényeket CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

21

hat nyelvre fordították le: német, horvát, román, szlovák, szerb és orosz nyelvre. 1881-tõl pedig ezeken felül még olasz nyelvre is lefordították a törvényeket. Az Országos Törvénytár s a törvénygyûjtemények szerkesztését 1868-tól 1875. december 31éig az Igazságügyi Minisztériumban végezték egy miniszteri titkár irányításával. 1876. január 1jétõl az Országos Törvénytár és a törvénygyûjtemények szerkesztését a Budapesti Közlöny, azaz a hivatalos lap vette át, és így a Belügyminisztérium alá került. A 12.351/1883. BM számú rendelettel az “Országos Törvénytár” a Belügyminisztérium kebelében önálló és a “Budapesti Közlönytõl” különálló, független szerkesztõséget kapott. Az Országos Törvénytár kiadásával járó költségeket kezdetben különbözõ vállalkozók viselték: 1869–72-ig Ráth Mór, 1873–75-ig Lampel Róbert, 1876–77-ig a Pesti Könyvnyomda Rt. Az Országos Törvénytár költségeit 1878. január 1-jétõl az állami költségvetésben külön e célra megnevezett és elkülönített összegbõl fedezték. A törvényszövegek hitelessége érdekében az 1880:LIII. tc. értelmében, 1881. január 1-jétõl “a törvénytár, törvénygyûjtemény és rendeletek tárának, valamint egyes törvényeknek és rendeleteknek, nemkülönben az 1868:III. tc. értelmében készítendõ fordításoknak önálló kiadása és azok elárusítása az állam kizárólagos jogát képezi”, és minderrõl a belügyminiszternek kellett gondoskodni (1. és 2. §). Magánosok csak tudományos vagy gyakorlati magyarázatokkal ellátva, avagy olyan gyûjteményekbe foglalva adhatták ki a törvényeket, amelyek csak az ugyanabba a tárgykörbe vágó törvényeket tartalmazták. A jogtalanul kiadott vagy áruba bocsátott kiadványokat pedig a belügyminiszter lefoglalhatta (1880:LIII. tc. 5–6. §-ai). Ilyen magánosok által kiadott legnevezetesebb törvénygyûjteményünk a Magyar Törvénytár (Corpus Juris Hungarici) millenniumi emlékkiadása, amelynek folytatólagos kötetei 1948-ig jelentek meg a Franklin Társulat kiadásában. A törvények hivatalos gyûjteményén, illetve pontosabban kiadásán, kihirdetésén kívül a kiegyezés után folyamatosan megjelent a királyi és kormányrendeletek hivatalos gyûjteménye is, amely a “Magyarországi Rendeletek Tára” címet viselte. A Magyarországi Rendeletek Tára 1867. évvel indult és évenként egy-egy befejezett kötetet alkotott, 1945-ig. Ebbõl következõen nem kihirdetési szerve a rendeleteknek, az itt megjelent rendeletek hatályossága nem a Magyarországi Rendeletek Tárában történt kiadásától függ, azokat ettõl függetlenül továbbra is a “Budapesti Közlöny” hirdette ki. Szólnunk kell arról, hogy mi jellemzi hazánk jogbiztonságát ebben az idõszakban. Az, hogy a “Magyarországi Rendeletek Tárába” mely rendeleteket kellett felvenni, nem volt törvényben szabályozva. Az erre vonatkozó különféle rendeletekben csak nagyon általános elõírások voltak, hogy ti. azok veendõk fel, amelyek állandó hatályúak, tehát nem csupán átmeneti vagy idõleges érvényûek és ezen felül általános érdekûek. E rendeletek kijelölése a CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

22

miniszteri osztályfõnök joga és kötelessége volt, tõle, általános áttekintõ képességétõl függött. Ezen az esetlegességen kívánt változtatni a Belügyminisztérium a nyolcvanas években kelt rendelkezése, amelybe az Országos Törvénytár szerkesztõjét felhatalmazta, hogy a Magyarországi Rendeletek Tárába olyan közérdekû rendeleteket is felvehessen, amelyeket az illetõ minisztérium közlés végett nem küldött meg a szerkesztõségnek, de amelyek kiadását a szerkesztõ közérdekbõl szükségesnek ítélt. A Magyarországi Rendeletek Tárát 1883-ig a Budapesti Közlöny szerkesztõsége szerkesztette. Azután ezt a munkát az Országos Törvénytár szerkesztõsége vette át. Az 1880: LIII. tc. a Magyarországi Rendeletek Tárának, valamint az egyes rendeleteknek a kiadását és árusítását ugyanúgy az állam kizárólagos jogkörébe utalta, mint az Országos Törvénytárban és a Budapesti Közlönyben megjelent jogszabályokét. Amint láttuk, a hivatalos jogszabály-kiadványok a tárgyalt idõszakban nagyrészt a Budapesti Közlöny szerkesztésében láttak napvilágot. Ezért az alábbiakban ismertetjük a Budapesti Közlöny felelõs szerkesztõit. A Budapesti Közlöny elsõ felelõs szerkesztõje, mint már említettük, 1867. március 12-tõl 1892. október 10-én bekövetkezett haláláig Salamon Ferenc volt. Õ t 1893. június 1-jétõl Vadnay Károly követte ezen a poszton haláláig, 1902. július 27-éig. Vadnay halála után Beksics Gusztáv kinevezéséig Ladik Gusztáv látta el ideiglenesen a lap szerkesztését. A Budapesti Közlöny következõ felelõs szerkesztõje 1906. május 7-ei haláláig Beksics Gusztáv ügyvéd, hírlapíró, történész, alkotmányjogi író és mûfordító volt. Roppant munkásságára jellemzõ, hogy 1874-tõl csaknem évenként publikált, sokszor több könyvet is. Államjogi tanulmányait 1945-ig a jogi oktatásban használták. Beksics után, 1907. június 1-jétõl Bársony Istvánt nevezték ki a Budapesti Közlöny felelõs szerkesztõjévé, aki haláláig, 1928. március 12-éig szerkesztette a lapot. Bársony jogot végzett, de elsõsorban szépirodalmi munkássága és – mint a természet és az állatvilág kiváló ismerõje –, vadásztörténetei révén vált ismertté. Csaknem 40 kötet könyv vall tehetségérõl. A hivatalos lap felelõs szerkesztését 1928-ban Szász Károly író és politikus vette át s végezte a lap megszûnéséig, 1944. december 31-éig. Szász Károly 1910-ben országgyûlési képviselõ, 1917-ben a képviselõház elnöke lett. A Magyar Tanácsköztársaság idején, 1919-ben letartóztatták, de kiszabadulása után folytatta a Budapesti Közlöny szerkesztését. A Magyar Tudományos Akadémia 1922-ben választotta tagjai sorába, korábban a Kisfaludy Társaság titkára volt (1920–25 között). Sikeres színmû-, dráma- és vígjátékíró volt.


23

3. A hivatalos lap 1918–1945-ig Az Országos Törvénytár, a Budapesti Közlöny, a Tanácsköztársaság c. hivatalos lap és a Hivatalos Közlöny Az 1918. október 31-ével kezdõdött “õszirózsás polgári forradalom” idején 1918-ban tíz, 1919-ben harminchárom néptörvényt hirdettek ki. Ezeket a jogszabályokat nem országgyûlés vagy nemzetgyûlés, tehát az ország lakossága által választott államhatalmi testület alkotta, ezért ezek csak nevükben voltak törvények. Vagyis az ún. polgári forradalom nélkülözte a polgári tartalmat, gyakorlatilag rendeletekkel kormányozott, semmiféle, népképviseleti nemzetgyûlés vagy más országgyûlés nem volt, a néptörvények alkotói nem tartoztak felelõsséggel semmiféle választott testületnek, a népkormány nem volt felelõsségre vonható és ellenõrizhetõ. Egyedül, egymaga hozta rendelkezéseit/parancsait. A kihirdetésük természetesen megtörtént, de nem tartották érvényességi kelléknek. Az utolsó, király által szentesített törvényünket már a Károlyi-kormány mûködése alatt hirdették ki az “Országos Törvénytár” 1918. november 7-én megjelent 21. számában. Ez az 1918:XXIII. tc. Gyöngyös város újjáépítésérõl és rendezésérõl. A király 1918. október 25-én szentesítette. Azokat a rendeleteket, amelyeket valamely néptörvény végrehajtására a népkormány adott ki csak a miniszterelnök írta alá. A miniszteri (tárca) rendeleteket az illetékes miniszter vagy államtitkára szignálta. Ezeket körrendeleteknek nevezték. A magyar jogalkotás a Tanácsköztársaság idején a szovjet mintára épült. A tanácsok küldötteibõl alakított Szövetséges Tanácsok Országos Gyûlése egyetlen jogszabályt hozott, az Alkotmányt. Az általa megválasztott Szövetséges Központi Intézõ Bizottság rendeletekkel kormányozott, amelyeket arab folyószám/évszám jelzéssel és a kibocsátó szerv nevének rövidítésével bocsátották ki. Például 1/1919. Sz. K. I. B. sz r. A közhatalommal visszaélés megtorlása. Az õszirózsás forradalom és a Tanácsköztársaság alatt hozott - jogszabályokhoz hasonló parancsokat igyekeztek a hatályos jogszabályok elõírásai szerint kihirdetni, közhírré tenni, továbbá falragaszokon tették közzé. Az új hivatalos lap neve a “Tanácsköztársaság”, amelynek 1919-ben 107 száma jelent meg március 26-a és 1919. augusztus 1-je között. A “Budapesti Közlöny” is rendszeresen megjelent, hagyományos tartalommal és a népbiztosságok rendeleteivel. A fõvárosnak külön is volt hivatalos orgánuma, a “Budapesti Népbiztosságok hivatalos lapja”. A fõvárosi népbiztosok rendeleteit tartalmazta, de volt személyi, idegenforgalmi, hivatalos hirdetési rovata is. CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

24

1919. augusztus 9-én betiltottak minden napilapot és folyóiratot, kivéve a kormány hivatalos lapját, a “Budapesti Közlönyt”. A többpártrendszeren nyugvó demokratikus népképviseleti parlamentarizmus a következõ években is biztosította az ország jogállamiságát. A törvényeket az országgyûlés hozta, azokat az “Országos Törvénytárban” hirdették ki, a rendeleteket pedig mint korábban már írtuk, az 1944 végéig megjelenõ “Budapesti Közlöny” tette közzé, hirdette ki. A Szálasi-féle “Hivatalos Közlöny” példányai Sopronban jelentek meg 1945. január 6-tól március 23-ig.


25

C) Az Ideiglenes Nemzetgyûlés megalakulásától napjainkig (1944. december 21. - 1998) 1944. december 21-én, Debrecenben összeült a baloldali politikusokból álló, nagyrészt behívott vagy választott küldöttekbõl az Ideiglenes Nemzetgyûlés, amely államfõi jogkörrel ruházta fel saját elnökségét. Megválasztotta az Ideiglenes Nemzeti Kormányt, amelynek egyik elsõ intézkedése volt, hogy a nemzetgyûlés és a kormány által alkotott jogszabályokat a törvényességi követelményeknek megfelelõen kihirdessék és azok így nyerjék el kötelezõ erejüket. Ezért, valamint az ország tájékoztatására új, hivatalos lapot indított, hogy helyreállítsa az 1944. március 19-én (amikor a németek megszállták Magyarországot) megszakadt alkotmányosságot, annak jogfolytonosságát, amit egyébként a többpárti nemzetgyûlés is megtett, amikor több párt képviselõibõl alakított kormányt. Az alkotmányos rend és jogfolytonosság helyreállítását jelentette továbbá az is, hogy január 26-án az ideiglenes nemzetgyûlés határozatot hozott háromtagú Nemzeti Fõtanács felállítására, amely az államfõi jogok egy részét gyakorolta.

1. Az új hivatalos lap: a Magyar Közlöny a) A Magyar Közlöny 1947-ig Elsõ száma 1945. január 4-én Debrecenben jelent meg. A Magyar Közlöny cím alatt állt minõsítése is: Hivatalos lap. Kiadásáért és szerkesztéséért Demeter Géza volt a felelõs. 1945. január 27-én megjelent 2. szám felelõs szerkesztõje és kiadója már Szabó Zoltán, s ahogy írták, "megjelenik az Ideiglenes Nemzeti Kormány ez idõ szerinti székhelyén", azaz Debrecenben. Az elsõ tizenöt szám - január 4-április 19. között - Debrecenben jelent meg. Hivatalos részen és a rendeleteken kívül a 12. számtól (március 28.) hirdetményeket, pályázatokat is közölt. Az április 22-ei, 16. számtól a Magyar Közlöny megszakítás nélkül, napjainkig Budapesten jelenik meg. Szerkesztõsége és kiadó hivatala ezután éveken át a Vilmos császár út 65. szám alatt volt. A 129. számmal a szerkesztõ és a kiadó különvált (1945. szeptember 18.). A Magyar Közlöny felelõs szerkesztõje Szabó Zoltán maradt, a kiadója pedig Makay Ernõ lett, aki a Magyar Állami Nyomda igazgatója volt. Az 1945. november 7-én megjelent 169. számtól a Magyar Állami Nyomda új igazgatója, Niertit Béla felelt a hivatalos lap kiadásáért 1946. január 20-áig (1946. 17. szám). Utána (18. szám, január 22.) Ráday Iván lett a nyomda új igazgatója és így a lap felelõs kiadója is. A felelõs szerkesztõ továbbra is Szabó Zoltán 1948. március 1-éig. A Magyar Állami Nyomda 1949. szeptember 10-éig állította elõ a lapot.


26

1945. február 5-én, a hivatalos lap 3. számában jelent meg az Ideiglenes Nemzeti Kormány 81/1945. ME számú rendelete a népbíróságok felállításáról, amelyeknek a háborús bûnösöket kellett felelõsségre vonniuk. E számban ez volt az egyetlen jogszabály. A Magyar Közlöny 1945. március 18-án megjelent 10. száma közölte a földreformról szóló 600/1956. ME számú rendeletet. Ennek értelmében elkobozandó a háborús bûnösök, a nyilas és más nemzeti szocialista vezetõk, Volksbund-tagok földbirtokai; megváltás ellenében igénybe lehet venni a 100 holdon felüli úri és a 200 hold feletti paraszti birtokokat. Az 1000 holdon felüli birtokok teljes egészükben elkobozandók. A szegényparasztokat, gazdasági cselédeket és mezõgazdasági munkásokat földhöz kell juttatni. 1945. április 11-én Debrecenbõl Budapestre költözött az Ideiglenes Nemzeti Kormány, másnap pedig a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság. A már Budapesten megjelent "Magyar Közlöny" 16. számában (április 22.) közli a 751/1945. ME számú rendeletet az Országos Gazdasági Tanács felállításáról. Ez idõtõl jelennek meg a lapban új rovatcím alatt a "magánhirdetések". Az új s már nem “ideiglenes” nemzetgyûlés 1945. november 29-én nyílt meg az Országházban. Másnap Tildy Zoltán miniszterelnök elõterjesztette a kormányprogramot, amelynek lényege az újjáépítés, baráti kapcsolatok kiépítése a Szovjetunióval és a környezõ államokkal, valamint harc a belsõ politikai reakció, a jobboldal erõi ellen. A Magyar Közlönyben a kormányrendeletnél a november 27-ei, 186. számtól marad el az ideiglenes jelzõ. 1945. december 30-án jelent meg ez évben a Magyar Közlöny utolsó, 212. száma. A Budapesti Közlöny helyére 1945-ben a Magyar Közlöny nevû lap került, addig a Budapesti Közlönnyel közel egy idõben létesített Országos Törvénytár ugyanazzal az elnevezéssel tovább élt 1949-ig, s így ez lett Magyarország leghosszabb életû, száz évet megélõ lapja (sajtóterméke). Az "Országos Törvénytárban" 1945-ben tizenegy törvénycikk látott napvilágot, az utolsó közülük 1945. december 16-án, az 5. számban. 1946-ban pedig már 39 törvénycikket hirdettek ki benne. 1947-ben 35, 1948-ban 63 törvénycikk került az Országos Törvénytárban kihirdetésre. Az "Országos Törvénytár" önálló lap volt, bár szerkesztését 1945 után a Magyar Közlöny felelõs szerkesztõje látta el. 1949-ben azután az "Országos Törvénytárat" félig-meddig formailag is beolvasztották a Magyar Közlöny RENDELETEK TÁRA elnevezésû részébe, amelyben betétként szerepelt Országos Törvénytár fejléccel. Utoljára a Magyar Közlöny 1949. évi 89–90. számában (1949. április 29.) jelent meg az "Országos Törvénytár" fejléc, valamint a törvény “törvénycikk” jelölése. Az "Országos Törvénytár" tehát végleg 1949. április 29-én szûnt meg. A Magyar Közlöny, amely 1946-ban még nem volt fóruma a törvények kihirdetésének, az államforma változásáról és a köztársasági elnök megválasztásáról úgy adott hírt a lap február 2ai, szombati, 28. számában, hogy közreadta a nemzetgyûlési tárgyalás egyik ülésérõl készült CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

27

jegyzõkönyvet, illetve annak egy részét, az alábbi formában: “A Magyarország államformájáról szóló 1946: I. tc. 7. §-ának rendelkezése értelmében a Nemzetgyûlés 1946. évi február hó 1-jén tartott 13. ülésérõl felvett JEGYZÕ KÖNYV a köztársasági elnök megválasztásáról és eskütételérõl. Elnök: Nagy Ferenc. Jegyzõ: Futó József...” (Ezután jött a szöveg.) Az államforma megváltozása után néhány hónappal lekerült a -"Magyar Közlöny" címoldalának közepérõl a régi angyalos magyar címer. Utoljára az 1946. június 4-ei, 125. számot díszítette. Ezután november 30-áig (274. szám) nincs semmilyen címer sem. A következõ, 275. szám (december 1.) címoldalának közepén azután már ott az új állami címer, az ún. Kossuth-címer. Az 1947. február 10-én, Párizsban aláírt békeszerzõdést az 1947. évi XVIII. törvénycikkel, 1947. július 25-én hirdették ki az "Országos Törvénytár" 14. számában. Életbe lépett szeptember 15-én, amikor a szövetséges nagyhatalmaknál letétbe helyezték. A másik fontos esemény az ország életében az 1947. augusztus 31-én tartott, háború utáni elsõ országgyûlési képviselõválasztás volt. A választás megrendezéséhez a nemzetgyûlés új választójogi törvényt alkotott, az 1947. évi XXII. törvénycikket, amelyet a nemzetgyûlés 1947. július 23-án szavazott meg. Megjelent az Országos Törvénytár július 24-én kiadott 18. számában. 1947. július 25-én a köztársasági elnök feloszlatta a nemzetgyûlést, s augusztus 31-én megtartották az országgyûlési választásokat. Ezt az 1947. évi választást a magyar történetírás “kék cédulás” szavazásnak nevezi. Az ilyen módon megválasztott országgyûlés 1947. szeptember 16-án tartotta elsõ ülését. Az 1947. évi XXX. törvénycikk államosította a bankokat. Megjelent az "Országos Törvénytár" 1947. évi december 4-én kiadott 24. számában. Szólnunk kell az 1949. esztendõ egyik olyan, ma is élõ törvényének a megalkotásáról, amely alapvetõen szabályozta az ország s polgárainak életét az állami és a magánszféra minden területén. Ez pedig Magyarország elsõ írott alkotmánya, amelyet 1949. évi XX. törvényként kihirdetett a "Magyar Közlöny" az augusztus 21-i, 173–175. számban.

b) A Magyar Közlöny 1947-1950-ig Az 1947. esztendõ fontos változást hozott a Magyar Közlöny életében, külsejében. Az 1947. január 1-jén megjelent 1. számában az alábbi tájékoztatást olvashatjuk: "A Magyar Közlöny alakja és beosztása. A Magyar Közlöny január 1-tõl két részben jelenik meg, feleakkora (A4) oldalnagyságban. Az elsõ rész "Magyar Közlöny Hivatalos Lap" címmel közli az aznap megjelenõ rendeletek tartalomjegyzékét és minden hivatalos közleményt (kinevezések, pályázati CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

28

hirdetmények, felhívások, gondnokság alá helyezések, idézések, okiratmegsemmisítések, holtnak nyilvánítások, vegyes hirdetmények, magánhirdetések, a Magyar Közlöny Hivatalos Értesítõjében közölt hirdetmények kivonata stb.) A második rész "Magyar Közlöny Rendeletek Tára" címmel közli azokat a rendeleteket, amelyeket az illetékes hatóság a Rendeletek Tárában fölveendõnek tart..." E naptól tehát a Magyar Közlöny elméletileg szétvált, gyakorlatilag mindkettõt (és az Országos Törvénytárat is) ugyanaz a szerkesztõség állította elõ. Ez az intézkedés tulajdonképpen a késõbbi rovat-tagozódás elõfutárának tekinthetõ. A lap ebben a két részben jelent meg 1947-ben, 1948-ban és az 1949. év elsõ felében, azzal a különbséggel, hogy 1948-tól a hirdetések fokozatosan elmaradtak. 1947-ben az utolsó, 295. szám dátuma december 31. 1948-ban azonos tartalommal továbbra is megmaradt a Magyar Közlöny Hivatalos Lap és a Magyar Közlöny Rendeletek Tára elnevezés. A Magyar Közlöny Hivatalos Lap október 7-én megjelent 223-225. számától, míg a Magyar Közlöny Rendeletek Tára október 6-án megjelent 224. számától nincs többé név az impresszumokban, csak annyi, hogy a kiadásért felelõs az Állami Lapkiadó Rt. A lap 1948. december 30-ai száma hírül adta, hogy "megjelent a Magyar Közlöny mellékelte, az Országos Törvénytár". Jellemzõ, hogy a legmagasabb szintû jogszabályt közreadó, kihirdetõ lap 1948-ban már csupán melléklet, betét. Azután hamarosan meg is szüntették. 1949-ben megjelenõ Magyar Közlöny Rendeletek Tára betétjeként, az Országos Törvénytár az elsõ félévben tizenhárom törvénycikket hirdetett ki, az utolsót április 29-én, a 89-90. összevont számban. A következõ törvény a 119., június 8-ai számban jelent meg, de már nem az Országos Törvénytár fejléc alatt, hanem a május 3-ai, 92-93. számban bevezetett új rovatcím, a "Törvények és Rendeletek Tára" alatt. Az 1949. évi XX. törvény (már nem törvénycikk), vagyis az Alkotmány megjelenését követõen az egyik rovatcím változott, illetve rovatcímmel bõvült a lap: "Törvények és Törvényerejû Rendeletek Tára" (augusztus 30.), valamint "Minisztertanácsi és Miniszteri Rendeletek Tára" szintén augusztus 30-ától. A lap mindkét részén a Magyar Közlöny feliratú címoldalon az 1946. december 1-tõl alkalmazott "Kossuth-címer" az augusztus 18-ai, 171-172. számon szerepelt utoljára. A következõ, augusztus 21-ei, 173-175. számon már az 1949. évi XX. törvénnyel (Alkotmány) elõírt új, szovjet mintájú, ún. "Rákosi-címer" jelent meg, amely az 1956. október 20-ai, 92. számon volt utoljára a címoldalon.


29

A Magyar Közlöny következõ 1956. november 12-én megjelent 93. számának címoldalán a régi Kossuth-címer volt látható, de nem sokáig. Utoljára az 1957. évi, május 11-én megjelent 54. számot díszítette, utalva a lap hivatalos voltára. A Magyar Közlöny Hivatalos Lap tartalma, beosztása csak annyiban változott, hogy ebben jelentek meg az év második felében a nem jogszabályt tartalmazó különbözõ szintû határozatok (elnöki tanácsi és minisztertanácsi határozatok, amelyeket az alkotmány rendszeresített).

c) A Magyar Közlöny 1950-1974-ig Az 1949-es Alkotmány hatálybalépése után röviddel kiadták a 4217/1949. (IX. 6.) MT számú rendeletet a jogszabályok kihirdetésérõl, hatálybalépésérõl és gyûjteményérõl. Alig két év múltán az 1038/1951. (XII. 19.) Mt. h. számú minisztertanácsi határozat kénytelen volt megállapítani, hogy az államigazgatás legfelsõbb szervei különféle formákban adják ki rendelkezéseiket, s ezek a formák nincsenek kielégítõen szabályozva; ezért törekszik e tárgyban rendet teremteni. Újból az 1954. évi 26. törvényerejû rendelet és az 1072/1954. (IX. 4.) Mt. h. számú minisztertanácsi határozat kísérelte meg a jogforrás területén a rendcsinálást. 1950-ben a korábbi tartalommal és beosztással megjelenõ Magyar Közlöny Hivatalos Lapot június 30-án megszüntették, s július 1-jétõl már csak M. K. Rendeletek Tára maradt egyedül a korábbi rovatcímekkel június 30-áig (112. szám). 1950. július 1-jétõl, amikortól a két lapot, azaz az ún. két részt összevonták, a címoldalon nem a "Minisztertanácsi és Miniszteri Rendeletek Tára", mint a tartalmat is jelölõ szalagszöveg szerepelt, hanem a Magyar Közlöny cím alatt "A Magyar Népköztársaság Hivatalos Lapja", alatta "Miniszteri rendeletek". A rovatcímek maradtak a korábbiak. Ugyancsak július 1-jétõl jelent meg az I. fõrész és II. fõrész, a megfelelõ szintû jogszabály alkotmányos sorrendbe helyezésére, a jogszabályi hierarchia megtartására. Az 1957. évi II. törvény, amely a Magyar Közlöny május 23-ai, 57. számában jelent meg, módosította az Alkotmány néhány szakaszát, így Magyarország címerét is: "67. § A Magyar Népköztársaság címere: kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, világoskék mezõben álló, ívelt oldalú piros-fehér-zöld színû pajzs. A búzakoszorút balról piros-fehér-zöld, jobbról vörös színû szalag fonja át. A pajzs fölött középen elhelyezett ötágú vörös csillag aranyszínû sugarakat bocsát a mezõre." Ez a címer került - már a törvénymódosítás elõtt - a május 15-ei, 55. szám címoldalára, s maradt ott az 1990. július 10-én megjelent 65. számig. A következõ, 66. számon, amely július 11-én jelent meg, már az 1990. évi XLIV. törvénnyel rendszeresített hivatalos mai magyar címer van.


30

A Magyar Közlöny címoldalán látható "Miniszteri rendeletek" szöveg 1951. március 30-án, az 53. számban jelent meg utoljára. Ugyancsak április elejétõl szilárdult meg és kristályosodott ki, vált állandóvá az I. és II. fõrészjelölés, valamint a különbözõ rovatcímek. Valójában a "Magyar Közlönyben" 1950-tõl kialakult az I. fõrész és a II. fõrész. 1954-tõl (26. számú törvényerejû rendelet) a II. fõrész alatt csak a miniszteri rendeletek és államtitkári rendelkezések maradtak, a többi, tehát a jogszabályi hierarchiában magasabban állók és a személyi rész az I. fõrészbe került.

d) A Magyar Közlöny 1974-1982-ig Az elõzõekben említett tagozódást részben módosította, illetve újraszabályozta a Magyar Közlöny 1974. évi december 30-ai, 102. számában kihirdetett 1974. évi 24. számú törvényerejû rendelet és az azt végrehajtó 1063/1974. (XII. 30.) Mt. h. számú minisztertanácsi határozat. Ezt a két jogszabályt a hivatalos lap valamiféle "alaptörvényének" kellett tekinteni. A törvényerejû rendelet elõírta, hogy a Magyar Közlönyben, mint a Magyar Népköztársaság hivatalos lapjában kell kihirdetni azokat a jogszabályokat, amelyekbõl az állampolgárokra közvetlenül jogok származnak, vagy amelyek az állampolgárokra közvetlenül kötelezettségeket rónak, azokat érintik, amelyek ismerete jelentõs jogaik, jogos érdekeik és kötelezettségeik teljesítése szempontjából, vagy az állami és gazdálkodó szervekre általános érvényûek. Elõírta, hogy a Magyar Közlönyben kell kihirdetni a törvényt, törvényerejû rendeletet, minisztertanácsi rendeletet, a Minisztertanács elnöke, elnökhelyettese és tagjai által kiadott rendeleteket, az országos hatáskörû szervet vezetõ államtitkár rendelkezéseit. A hivatalos lapban kellett továbbá közzétenni az Országgyûlésnek, az Elnöki Tanácsnak és a Minisztertanácsnak azokat a határozatait, amelyek az államvezetés iránymutatásait tartalmazzák, vagy amelyeknek a Magyar Közlönyben való közétételét az Országgyûlés, az Elnöki Tanács, illetõleg a Minisztertanács elrendeli, továbbá a Legfelsõbb Bíróság irányelveit és elvi döntéseit. A törvényerejû rendelet végrehajtására kiadott minisztertanácsi határozat rögzítette, hogy a Magyar Népköztársaság hivatalos lapja két fõrészbõl áll: az I. fõrész tartalmazza a "Személyi rész" rovatcím alatt az Elnöki Tanács és a Minisztertanács által adományozott kitüntetéseket, az Elnöki Tanács kinevezéseit és megbízásait, a Minisztertanács olyan kinevezéseit és megbízásait, amelyeknek közzétételét a Minisztertanács elrendelte. Az I. fõrészben kell kihirdetni a törvényeket, törvényerejû rendeleteket, az Országgyûlés és az Elnöki Tanács határozatait, továbbá a Minisztertanács rendeleteit és határozatait. A II. fõrésznek kellett tartalmaznia a miniszteri rendeleteket, az államtitkári rendelkezéseket, valamint a Legfelsõbb Bíróság irányelveit és elvi döntéseit. CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

31

Ez a határozat intézkedett a jogszabályok jelölésérõl is. Valamely jogszabály, mint jogforrás érvényessége szempontjából alkotmányos és jogalkalmazási szempontból egyaránt kimagasló fontosságú volt és ma is az, a kihirdetés (közlés), a hierarchia (alkotmányos sorrend), valamint - bár ez nem szigorúan vett érvényességi kellék - a jogszabályok jelölése. A kihirdetést érvényességi kellékké teszi a logika: csak annak engedelmeskedhetünk, amirõl tudjuk mit parancsol, tilt vagy enged meg. Ezen túlmenõen a kihirdetés alkotmányos biztosíték is. A kihirdetés garanciális jelentõségét az adja meg, hogy a jogalkotó köteles a Magyar Közlönyben a jogszabályt kihirdetni, amely közfogalomban van, tehát mindenkinek rendelkezésére áll. A másik fontos kellék a jogszabályi hierarchia betartásának alkotmányos jelentõsége. A kihirdetés további alkotmányos jelentõsége végül, hogy azzal a jogalkotó a forrás és a benne lévõ jogszabály hiteles szövegét hozza nyilvánosságra. A törvények kihirdetésérõl a NET elnökének, ma a köztársasági elnöknek kell gondoskodnia. A minisztertanács, majd a kormány normatív aktusainak kihirdetésérõl (közlésérõl) a minisztertanács, illetve 1990. óta a kormány elnöke intézkedik. A miniszeri rendeleteket a Minisztertanács Titkárságára (Minisztertanács Hivatalába), 1990-tõl a Miniszterelnöki Hivatal Jogi Fõosztályára kell megküldeni a Magyar Közlönyben történõ kihirdetés céljából. Az ezzel kapcsolatos szerkesztõi munkát 1981. elõtt dr. Pillér András, 1981-tõl dr. Latkóczy Antal koordinálta. Dr. Mónus Lajos, dr. Kiss Elemér, dr. Müller György pedig felelõs szerkesztõi teendõket láttak el. A "hivatalos lap" a jogállamiságot, a törvényes rend fennállását is jelképezte. Mint tudjuk, valamilyen jogszabály (jogforrás) érvényességének több feltétele van, többek között a jogalkotó hatáskörének kérdése vagy a jogszabály külsõ megjelenésének szabálya, mint az egyik formai érvényességi kellék. Ez utóbbinak tettek eleget maradéktalanul a Magyar Közlöny szerkesztõi, amikor ellenõrizték, hogy arra felhatalmazottól kap-e kihirdetésre jogszabályt, gondoskodtak a jogszabály kihirdetésérõl, a jogszabályok alkotmányos sorrendjérõl, hierarchiájáról stb.

e) A Magyar Közlöny 1982-1987-ig 1982-ben a Magyar Közlöny III. fõrésszel bõvült. Az 1044/1982. (XI. 26.) MT h. 1. pontja értelmében: Az I. fõrész tartalmazza: - "Személyi rész" felirat alatt: az Elnöki Tanács és a Minisztertanács által adományozott kitüntetéseket; az Elnöki Tanács egyes kinevezéseit és megbízatásait (tábornoki kinevezések és felmentések, Országgyûlés összehívása, egyházi kinevezésekhez történõ hozzájárulás, fõügyész CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

32

kinevezése és felmentése, államtitkárok kinevezése és felmentése, államigazgatással kapcsolatos szervezeti kérdések, Minisztertanács tagjainak megválasztása és felmentése, jogalkalmazás jogpolitikai elvei, nagykövetek megbízatása és felmentése, meghatalmazott miniszterek megbízatása és felmentése, rendkívüli követek megbízatása és felmentése, legfelsõbb bírósági bírák megbízatása és felmentése, bírák kinevezése és felmentése); - a megfelelõ feliratok alatt: a törvényeket, törvényerejû rendeleteket, a Minisztertanács rendeleteit, továbbá az Országgyûlés, az Elnöki Tanács és a Minisztertanács közzétételre kerülõ határozatait. A II. fõrész tartalmazza: - a megfelelõ feliratok alatt (a Minisztertanács tagjainak rendeletei; államtitkári rendelkezések) - a Minisztertanács elnökének, elnökhelyetteseinek és tagjainak rendeleteit, az államtitkári rendelkezéseket. A III. fõrész tartalmazza: - "Nemzetközi szerzõdések közzététele" felirat alatt a közzétételre kerülõ nemzetközi szerzõdéseket; - a megfelelõ feliratok alatt a Legfelsõbb Bíróság irányelveit és elvi döntéseit; - "Iránymutatások" felirat alatt a kormánybizottságok iránymutatásokat (SZOT-kormány közös iránymutatások);

és

elnökeik

által

kiadott

- "közlemények, hirdetmények" felirat alatt a minisztériumok, országos hatáskörû szervek, Magyar Nemzeti Bank azon közleményeit, hirdetményeit, amelyek kiadása jogszabályban alapul, más közleményt, iránymutatást csak a Minisztertanács elnökének - esetenként adott engedélyével lehetett a Magyar Közlönyben közzétenni.

f) A Magyar Közlöny 1987-tõl napjainkig A szükséges fordulatot nem hozta meg a jogszabályok kihirdetésérõl és hatálybalépésérõl szóló 1974. évi 24. törvényerejû rendelet és az annak végrehajtására kibocsátott 1063/1974. (XII. 30.) számú minisztertanácsi határozat sem. Sõt a jogszabályok hatályossága idején különféle szabályozási formák annyira elszaporodtak, hogy a Kormány kénytelen volt kibocsátani normatív határozatot a jogalkalmazási (jogértelmezési) állásfoglalások, gyûjtõnéven a jogi iránymutatások tárgyában 1002/1982. (I. 6.) MT határozatot, amelyben a mûszaki-technikai normák és a mennyiségi rendelkezések szabályozására is kitért. Emellett még sok-sok kisebb léptékû változtatást foganatosítottak az elmúlt idõszakban. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény alapvetõen megváltoztatta a hivatalos lapokra vonatkozó szabályokat. CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

33

A Magyar Köztársaság Alkotmánya és a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerint ugyanis a jogszabályokat (törvény, kormányrendelet, miniszterelnök és a Kormány tagjainak rendeletei) a Magyar Köztársaság hivatalos lapjában, a Magyar Közlönyben kell kihirdetni (a hatályos jogszabályok száma 1997. december 31-én 6.317 db). Ezen túlmenõen a hivatkozott törvény értelmében a Magyar Közlöny tartalmazza még a nemzetközi szerzõdéseket, a köztársasági elnök, az Országgyûlés és a Kormány határozatait, az Országgyûlés és a Kormány iránymutatásait (irányelv és elvi állásfoglalását), a Legfelsõbb Bíróság irányelveit és elvi döntéseit, személyi kérdésekben hozott döntéseket, a köztársasági elnök által adományozott kitüntetéseket. Ezen túlmenõen külön jogszabályok elõírásai szerint a Magyar Közlönyben közzé kell tenni pl.: az Alkotmánybíróság határozatait. A jogalkotási törvény szerint az állami irányítás egyéb jogi eszközei (határozat, utasítás, jegybanki rendelkezés, jogi iránymutatás, irányelv, elvi állásfoglalás) közül az Országgyûlés, a Kormány elrendelheti egyes határozatainak (ezek az ún. 1000-res határozatok) a Magyar Közlönyben való közzétételét. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerint a Kormánynak, a Miniszterelnöki Hivatalnak fontos feladata a jogszabályok kihirdetésével, s a hivatalos lapok szerkesztésével szemben támasztott törvényességi követelményeknek az érvényesítése. A jogalkotási törvényben foglaltakkal összhangban az Országgyûlés, a köztársasági elnök, a Kormány határozza meg, hogy mikor milyen jogszabályokat, mely napon kell kihirdetni a Magyar Közlönyben. Ennek az elvárásnak a Magyar Hivatalos Közlönykiadó maximálisan eleget tesz. A Magyar Közlöny belsõ szerkezete: I. rész: "Személyi rész" felirat alatt: A kitüntetések, amelyek számozás nélkül kerülnek kihirdetésre. II. rész: "Jogszabályok": - Az Országgyûlés törvényei - A Kormány rendeletei - A Kormány tagjainak rendeletei - A Miniszterelnök rendeletei III. rész: "Határozatok": - Az Alkotmánybíróság határozatai - A Köztársasági Elnök határozatai - Az Országgyûlés határozatai - A Kormány határozatai CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

34

- A Miniszterelnök határozatai IV. rész: "Iránymutatások" - Az Országgyûlés iránymutatásai - A Kormány iránymutatásai - A Legfelsõbb Bíróság jogegységi tanácsának határozatai (korábban irányelvei és elvi döntései) - Egyéb iránymutatások (engedély alapján) V. rész: "Közlemények, hirdetmények" Ebben a részben csak jogszabály, illetõleg a miniszterelnök külön rendelkezése alapján tehetõ közzé közlemény, hirdetmény stb. Jogszabály alapján tehetõ közzé pl.: Országos Választási Bizottság közleménye; a Találmányi Hivatal hirdetménye; Pártok mérlege; Tájékoztató az Érdekegyeztetõ Tanács ülésérõl; VI. rész: "Nemzetközi szerzõdések" A Magyar Közlöny példányszáma az évtizedek során állandóan növekvõ tendenciát mutat, 1990-ben valamivel 100.000 példány fölé emelkedett. A lap terjedelme egy évben a nyolcvanas évek végéig általában az 1000 oldal körül mozgott. 1997-ben terjedelme ennek sokszorosára emelkedett (15194 oldal).

2. A Határozatok Tára Elõzményként megemlíthetõ, hogy 1947. november 19-tõl 1949. június 9-ig a Gazdasági Fõtanácsi Határozatok Tára (a Gazdasági Fõtanács hivatalos lapja), 1949. július 14-tõl 1951. decemberéig a Népgazdasági Tanács Határozatainak Tára (a Népgazdasági Tanács hivatalos lapja) jelent meg. 1952. január 22-tõl napjainkig a Határozatok Tára jelenik meg. Magyar Közlöny szerkesztõségében a hivatalos lapon kívül még két hivatalos lapot szerkesztettek, amelyekért mindig ugyanaz a személy felelt, aki a Magyar Közlöny szerkesztéséért és ugyanaz volt a felelõs kiadója is, aki a hivatalos lapé. Az 1081/1957. (X. 13.) Korm. számú határozat szerint a "Határozatok Tára" a Kormány (Minisztertanács) hivatalos lapja. A már hivatkozott 1063/1974. (XII. 30.) Mt. h. számú határozat taxatíve felsorolta, hogy miket kell a Határozatok Tárában közreadni. Ezek az Elnöki Tanács és a Minisztertanács olyan kinevezései és megbízásai, amelyeknek a közzétételét a NET és a Minisztertanács elrendelte; a Minisztertanács (kormány) azon határozatait, amelyeket nem a Magyar Közlönyben kell kihirdetni. Ezek általában határozatok, amelyeknek a számozása 2000-rel kezdõdik. A CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

35

Határozatok Tára példányait számozták, azokat névre szólóan kézbesíti a felelõs szerkesztõ a miniszterek, államtitkárok és más, politikai és gazdasági vezetõ személyek részére, kiknek a köre nem haladja meg a másfél-kétezer fõt, illetve intézményt. A Határozatok Tárában megjelent jogszabályokból, közelményekbõl kivonatot vagy azokról ismertetést készíteni csak a Miniszterelnöki Hivatal vezetõjének elõzetes engedélyével lehet. A Határozatok Tárára (HT) vonatkozóan a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény (58-59. §-a) a következõ rendelkezéseket tartalmazza: A HT hivatalos lap, a Kormánynak (Minisztertanácsnak) azokat a határozatait (nem jogszabályokat) közli, amelyeknek a Határozatok Tárában való közzétételét a Kormány elrendelte. (Ezek az ún. 2000-res határozatok). Tehát a törvény felhatalmazása alapján a Kormány saját maga határozza meg, hogy a hivatalos lapjában, a HT-ben mely döntéseit teszi közzé. A törvény konkrét felhatalmazást ad a (Minisztertanács) Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkárának, hogy engedélyezze az egyéb közleményeknek (hirdetményeknek) a Határozatok Tárában való közzétételét. Ennek megfelelõen a lap felelõs szerkesztõje ma a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára. A Határozatok Tárát a Kormány tagjai, államtitkárok, helyettes államtitkárok, valamint a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára által meghatározott szervek vezetõ munkatársai kapták meg. E zárt körben történõ terjesztés azzal függött össze, hogy a HT "Szolgálati Használatra" minõsítéssel volt ellátva, minden példány külön sorszámot viselt. A HT-nek a címzettekhez való eljuttatása külön borítékban "Saját kezû felbontásra" megjelöléssel történt. Az államtitokról és a szolgálati titokról szóló 1987. évi 5. tvr. hatálybalépésének napjával elveszítette jelentõségét a HT-nek "Szolgálati Használatra" minõsítéssel való ellátása. Ezért az akkori Minisztertanács Titkárságának vezetõje konkrétan is elrendelte, hogy 1988. január 1-tõl a HT-én ne kerüljön feltüntetésre a "Szolgálati Használatra" minõsítés. A HT-t a kialakult gyakorlat szerint bárki megrendelheti elõfizetõi díj ellenében, vagy a nyílt árusítású közlönyboltokban megvásárolhatja. A több évtizedes beidegzõdöttség miatt ezzel a lehetõséggel azonban igen kevesen élnek. A Kormány 1993. június 10-i ülésén fogadta el a Határozatok Tára megjelenésével összefüggõ kérdésekrõl szóló elõterjesztést, amelyet dr. Latkóczy Antal kormányfõtanácsadó készített elõ. A javaslat lényege a következõ volt: "A Kormánynak a Magyar Közlönyben közzétételre nem kerülõ államtitkot és szolgálati titkot nem tartalmazó határozatainak a szélesebb nyilvánosság elé tárása kívánatos. Célszerû az volna, ha a Kormány - miután az állami élet meghatározója - a HT-t az eddigieknél hatékonyabban CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

36

használná fel a kormányzati munkával összefüggõ információáramoltatás javítására. Javítani kellene a Kormány tevékenységével összefüggõ tájékoztatást a központi államigazgatási szervek, az önkormányzatok és más szervek között. El kellene érni, hogy a kormányzati munkához szorosan kapcsolódó döntéseket, a Kormány törekvéseit a közigazgatásban dolgozó köztisztviselõk mielõbb megismerhessék, amely a munkájukhoz segítséget adna." A döntésnek megfelelõen a "Határozatok Tára" mint a Kormány hivatalos lapja a következõ részekbõl áll: a) I. rész tartalmazza: "Határozatok" felirat alatt a Kormány elnökének és a Kormánynak a határozatait. b) II. rész tartalmazza: "Közlemények, Hirdetmények, Személyi Hírek" felirat alatt - a köztársasági elnök által adományozott kitüntetések kivételével - a miniszterek, országos hatáskörû szervek vezetõi által adományozott kitüntetéseket, elismeréseket, a közigazgatásban dolgozó köztisztviselõk kinevezésével, áthelyezésével, nyugdíjazásával, stb. döntéseket. A felirat alatt a Kormány, a Miniszterelnöki Hivatal, a minisztériumok, az országos hatáskörû szervek, az önkormányzatok, a köztársasági megbízottak közleményeit, hirdetményeit (pl.: a minisztériumok szervezeti felépítése, a miniszterek által irányelvben a jogszabályok végrehajtásának fõirányaira és módszereire vonatkozó ajánlások, a kormányzati munka javítása szempontjából egyéb fontos közlemények és hirdetmények, pályázati felhívások (köztisztviselõi állás betöltésére pályázat meghirdetése), minisztériumok, országos hatáskörû szervek, önkormányzatok különféle tájékoztatói). A Határozatok Tára általában hetente jelenik meg, természetesen a Kormány ülésén hozott döntésekhez igazodóan.

3. A Tanácsok Közlönye A"Tanácsok Közlönyét" a tanácsrendszer felállításával, 1950-ben indították. 1989. december 31-én jelent meg az utolsó szám. A Magyar Közlöny szerkesztõségében készült. Feladata a tanácsok munkájának elõsegítése, támogatása volt azzal, hogy közölte (másodlagos közlés) mindazokat a jogszabályokat, közleményeket, utasításokat és határozatokat, amelyeket a szerkesztõ szükségesnek ítélt. A már megjelent joganyag átvétele akár kivonatosan is történhetett. Elsõ közlésként, tehát kihirdetésként a Tanácsok Közlönye közölte a Minisztertanács elnöke és elnökhelyettese által kiadott utasításokat is. Ez a lap a rendszerváltozáskor megszûnt.


37

4. Az Önkormányzatok Közlönye Az "Önkormányzatok Közlönyét" a Miniszterelnöki Hivatal 1995-ben kísérleti jelleggel, majd 1996-ban havonta jelentette meg. Az Önkormányzatok Közlönyének elõkészítõ munkálatait dr. Latkóczy Antal fogta össze. 1997-ben 12 szám jelent meg 624 oldalon. E közlöny iránt az önkormányzatok körében igen nagy az érdeklõdés, saját közlönyüknek tekintik, hiszen õk a szerkesztõk. E közlöny az önkormányzatok felelõsségteljes munkáját segíti, országos nyilvánosságot biztosít számukra, a közel 3200 önkormányzat között szakmai hidat alkot, jól szolgálja a lakosság tájékoztatását is a helyi döntésekrõl, az ebbõl adódó jobb tájékozottság viszont segíti a jogkövetést, egyszerûsíti a jogalkalmazási munkát, a joggyakorlatot is egységessé teszi. Emellett a kormányzati munkához kapcsolódó döntések gyorsabb hatályosulását is elõsegíti. A települési önkormányzatok rendeleteiket, a közalapítványok alapító okiratait, tájékoztatásaikat, közleményeiket, az önkormányzatok évi beszámolóinak egyszerûsített pénzforgalmi jelentéseit, stb., térítésmentesen tehetik közzé e hivatalos közlönyben. Miután a jogrendszerünk szerves részét képezik az önkormányzatok által kiadott rendeletek is, ezért valamennyi önkormányzati rendeletet - a hatálybalépése elõtt az Önkormányzatok Közlönyében kellene kihirdetni. Az "Önkormányzatok Közlönyének", mint a Miniszterelnöki Hivatal és a Belügyminisztérium hivatalos lapjának beosztása: I. Fõrész: önkormányzati rendeletek II. Fõrész: önkormányzatokat érintõ jogszabályok III. Fõrész: önkormányzatokat érintõ határozatok IV. Fõrész: személyi hírek, közlemények, hirdetmények Az Önkormányzati Közlönyét szerkeszti a Miniszterelnöki Hivatal és a Belügyminisztérium, szerkesztésért felelõs dr. Bosánszky Lajos, majd dr. Bekényi József. Kiadja a Magyar Hivatalos Közlönykiadó, felelõs kiadó Nyéki József vezérigazgató.

5. A Hivatalos Értesítõ A "Hivatalos Értesítõ" létrehozására vonatkozó tervezetet dr. Latkóczy Antal és Nyéki József fogalmazta meg.


38

A javaslatnak megfelelõen a Kormány 1997. július 29-én módosította a 125/1994 (IX. 15.) Korm. rendeletet. E rendelet 9. § c) pontjában kapott felhatalmazása alapján a miniszterelnöki Hivatal a Magyar Közlöny mellékleteként – 1998. január 28. óta minden héten – megjelenteti a Hivatalos Értesítõt. A “Hivatalos Értesítõben” történõ közzététel feltételeirõl szóló szabályzat a Magyar Közlöny 1997. évi 107. számában került közzétételre, majd 1997. december 17-én megjelent a Hivatalos Értesítõ bevezetõ száma. A “Hivatalos Értesítõ” felirata alatt a magyar címer, a megjelenés idõpontja, az évfolyam római, a lapszám arab számmal, továbbá a lap ára szerepel. Az Értesítõ a következõ fõ részekbõl áll: I. Fõrész: személyi és szervezeti hírek II. Fõrész: hivatali igazgatás, III. Fõrész: képzés, továbbképzés, szakképzés IV. Fõrész: gazdaság, társadalom V. Fõrész: egyéb hirdetmény Az Értesítõ a saját értesülései mellett fizetõ hirdetményeket is közzétesz. Az Értesítõ a fizetõ hirdetmény megrendelõjében foglaltakkal azonosan tartalmazza: – az állami, a társadalmi szervezetek (egyesületek, szakszervezetek stb.), a parlamenti pártok, a társadalombiztosítási önkormányzatok, az állami alapok, az önkormányzatok, a kamarák és az egyéb köztestületek, a közalapítványok, a közhasznú társaságok, az egyházak, a diplomáciai képviseletek stb. közléseit (a továbbiakban: közlemény), – a gazdálkodó és egyéb szervezetek, a határon túli magyarság szervezetei, a külföldi közcélú szervezetek (egyetemek, alapítványok stb.), valamint a magánszemélyek közérdeklõdésre számottartó közléseit (továbbiakban: hirdetés). Az Értesítõ szerkesztését a szerkesztõbizottság irányítja, végrehajtásáról és a lap terjesztésérõl – a Hivatal vezetõjének egyetértésével – a Kiadó gondoskodik. A szerkesztésért felelõs dr. Latkóczy Antal kormányfõtanácsadó, felelõs kiadó Nyéki József vezérigazgató.


39

II. fejezet A MAGYAR KÖZLÖNY KIADÓI ÉS SZERKESZTÕ SÉGI TEVÉKENYSÉGE 1949-ben a szerkesztõség a Bajcsy-Zsilinszky út 65-bõl, az Állami Lapkiadó Nemzeti Vállalat telephelyérõl átköltözött a közeli Bajcsy-Zsilinszky út 78-ba, ahol akkor a Hírlapnyomda (ma Zrínyi Nyomda) mûködött. A lap nyomását 1949. szeptember 10-étõl ez a nyomda vette át a Magyar Állami Nyomdától, s nyomta a Magyar Közlönyt 1978. szeptember 28-áig, október 4étõl a Zrínyi Nyomda szedte és a Szikra Nyomda nyomta 1988. szeptember 29-ig. 1988. október 1-jétõl a Magyar Közlönyt szedi és nyomja a Pallas (1991-tõl Hírlapkiadó) Közlöny- és Kiadványszerkesztõ igazgatósága. 1950. augusztus 1-jén a Magyar Közlöny kikerült az azóta új nevet viselõ Közületi Lapkiadó Nemzeti Vállalat kiadásából és szerkesztésébõl, mert önálló vállalattá alakították "Magyar Közlöny Lapkiadó Vállalat" néven, a korábbi helyén. A kiadásért a vállalat igazgatója felelt 1962. december 31-éig, amikor a Magyar Közlöny Lapkiadó Vállalatot megszüntették. 1963. január 1jétõl a kiadásért a Lapkiadó Vállalat igazgatója volt a felelõs. A szerkesztésért a kormány megbízottja, azaz a vállalat igazgatója felelt 1951. december 31éig. Ezután 1952. december 17-éig a Minisztertanács Elnökének Hivatala, majd 1953. július 12éig a Minisztertanács Hivatala. 1953. július 17-étõl, amikor a következõ szám megjelent, már a Minisztertanács Titkársága végezte a lap szerkesztését, mégpedig 1957. január 8-áig (1957. 2. szám). A január 11-én megjelent 3. számot már a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága szerkesztette egészen 1972. április 22-éig, a 31. számig. Az 1959. évi, június 28-án megjelent 69. számtól az impresszumban megjelentek ismét a nevek (a 4/1959. (VI. 9.) MM számú rendelet 11. §-a írta elõ, hogy a sajtótermékeknél név szerint kell feltüntetni a felelõsöket).


40

Az 1956. évi forradalom és szabadságharc leverése után alakult kormány a "Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány" nevet vette fel és ameddig ezt a nevet viselte, addig a Magyar Közlönyt a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány Titkársága szerkesztette (1972. április 22-éig, a 31. számig). Kiadója a Magyar Közlöny Lapkiadó Vállalat. A kiadásért felelõs: Hegedûs L. Ákos igazgató. A szerkesztésért pedig 1959-tõl dr. Kormos Géza felelt, egészen 1980. május 1-jéig; utoljára a 31. számot szerkesztette. Ezt követõen a lap felelõs szerkesztését dr. Mónus Lajos vette át, aki a május 8-án megjelent 32. számot szerkesztette elõször. Az utolsó lapszám, amelynek dr. Mónus Lajos volt a felelõs szerkesztõje, az 1984. december 30-ai, 59. szám volt. A Magyar Közlöny felelõs szerkesztõje 1985. január 1-jén már dr. Kiss Elemér, akinek a szerkesztésében 1985. január 10-én jelent meg az elsõ, 1. szám, utoljára az 1990. május 24-én megjelent 51. számért volt felelõs. Õ t dr. Müller György követte aki az 1990. május 29-én megjelent 52. számtól felelõs szerkesztõje a hivatalos lapnak. 1972. április 26-ától, a 32. szám megjelenésétõl a lapot a Minisztertanács Titkársága (Jogi Fõosztálya) szerkesztette 1988. március 25-éig, a 9. számig. Ezután, 1988. március 29-tõl, a 10. számtól a Minisztertanács Hivatala vette át a szerkesztést. Az utolsó lap, amelyet szerkesztett, az 1990. május 24-én megjelent 51. szám volt. Az 1990. május 29-én megjelent 52. számtól a Miniszterelnöki Hivatal (Jogi és Közigazgatási Titkárság) végzi a Magyar Közlöny szerkesztését. 1996. novemberében újabb változás állott be a lap életében. Ez idõtõl a Magyar Közlönyt szerkeszti a Miniszterelnöki Hivatal a Szerkesztõ Bizottság közremûködésével, amelynek elnöke dr. Kiss Elemér, a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára. A Szerkesztõ Bizottság tagjai: dr. Soltész István az Országgyûlés fõtitkára, dr. Müller György helyettes államtitkár, a Magyar Közlöny felelõs szerkesztõje, dr. Latkóczy Antal kormányfõtanácsadó, felelõs szerkesztõ helyettes, dr. Kodela László fõcsoportfõnök, Nyéki József vezérigazgató. A lapot 1962. december 31. után a Lapkiadó Vállalat adta ki, amelynek felelõs kiadója Sala Sándor volt 1973. június 2-áig, a 38. szám megjelenéséig. Utána Siklósi Norbert lett a Lapkiadó Vállalat igazgatója, s ezzel együtt a Magyar Közlöny kiadója is 1988. december 31-ig, amikor a 69. szám jelent meg. Õ t Németh Jenõ követte, aki 1990. július 31-ig volt a vállalat vezérigazgatója. 1990. augusztus 1-jétõl, amikor a 74. szám jelent meg, már Horti József volt a Lapkiadó Vállalat vezérigazgatója, egyúttal a hivatalos lap felelõs kiadója. Az utolsó szám, amelyen neve mint felelõs kiadó szerepel, 1994. szeptember 2-án jelent meg (88. szám). Idõközben megváltozott a Lapkiadó Vállalat neve. A Magyar Közlöny 1987. évi, május 23-án megjelent 17. számában már a lapot kiadó vállalat új neve: Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat. A Kormány 1054/1990. (XI. 27.) Korm. határozata szerint a Pallas 1991. január 1-jével a Miniszterelnöki Hivatal közvetlen felügyelte alá került. CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

41

A Minisztertanács 1987. január 3-i döntése alapján az akkori Lapkiadó Vállalaton (késõbb Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalat) belül - amely a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának, illetõleg a Minisztertanács Titkárságának a felügyelete alatt állt - szervezetileg és pénzügyileg teljesen elkülönített egységet, a Hírlapkiadó Közlöny- és Kiadványszerkesztõ Igazgatóságot hozta létre. A Minisztertanács Titkársága 1986. tavaszán megbízta Nyéki Józsefet, hogy készítsen tanulmányt a közlönykiadás korszerûsítésére. A tanulmány összegezte a közel 150 éves magyar közlönykiadói gyakorlat mellett több szomszédos és nyugat-európai ország kiadói tapasztalatait, amelyek figyelembevételével 1987. január 3-án - a Minisztertanács döntése alapján - új kiadói egység jött létre az akkori Pallas Lap- és Könyvkiadó Vállalaton belül: Pallas Közlöny- és Kiadványszerkesztõ Igazgatóság néven. Ennek alapító vezetõje Nyéki József lett igazgatói beosztásban. Az Igazgatóságot a Parlament épületében helyezték el. Az Igazgatóság kialakította a Magyar Közlöny, valamint a tárca lapok elõállítására azt a zárt technológiai rendszert, amely tulajdonképpen a közlönykiadói gyakorlat teljes reformját jelentette. Ennek során hozták létre a lajosmizsei nyomdát, vele egyidõben azt a számítógép rendszert, amely megalapozta a közlönyökben megjelent törvények, rendeletek egységes gépi adatbázisát. Ettõl kezdve ez az adatbázis képezi az alapját a Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyûjteményének, továbbá erre épült a soron következõ Hatályos Jogszabályok Hivatalos Gyûjteményének kiadása is, melyet a Pallas és a Kjk. kiadók közösen adtak ki. Az Igazgatóság a gyûjtemény kiadását követõen elkészítette az elsõ Hatályos Jogszabályok Hivatalos Gyûjtemény lemez változatát "Jogász" néven a Computer Médiával közös kiadásban. A Pallas Közlöny és Kiadványszerkesztõ Igazgatóság megalakulását követõen a közlönyök impresszumán a vállalat vezérigazgatójának megjelölése mellett már ott szerepelt az Igazgatóság vezetõjének Nyéki Józsefnek a neve is. Átszervezés folytán az Igazgatóság a Pallas Kiadótól 1991-ben átkerült a Hírlapkiadóhoz, majd 1994. január 1-vel kivált a Hírlapkiadó Vállalatból és Közlöny és Lapkiadó Kft. néven új önálló kiadóként folytatta munkáját. A Kft. igazgatója az alakuláskor még Horti József volt, de néhány hónap múlva nyugalomba vonult és Nyéki Józsefet nevezték ki igazgatóvá. 1996. novemberétõl a "Magyar Hivatalos Közlönykiadó" néven folytatja munkáját a Miniszterelnöki Hivatal felügyeletével, Nyéki József vezérigazgató irányításával, aki egyben a közlönyök felelõs kiadója is. A Kiadó új székháza Budapest, VIII. kerület Somogyi Béla utca 6. szám alatt mûködik. Itt történik a szedés, tördelés, a nyomdai elõkészítés és ezután kerül a közlöny nyomásra a Kiadó lajosmizsei nyomdájához. A központi székházban található a közlöny archivuma a teljes és CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

42

hatályos adatbankja. Itt készül a Hatályos Jogszabályok Hivatalos Gyûjteménye hagyományos kiadása 10 kötetben, valamint a hivatalos rangra emelt "CD Jogász" hatályos CD változata. Az elõfizetõk 1998. január 1-jétõl térítés nélkül rendlehetik meg csak a folyamatos hatályosításért kell díjat fizetni. A Magyar Hivatalos Közlönykiadón belül mûködõ Szerkesztõségi Iroda egyfelõl saját fõállású dolgozókból, másfelõl a központi szervek jogi végzettségû munkatársaiból áll. A Miniszterelnöki Hivatal, illetve a Magyar Hivatalos Közlönykiadó, ezenfelül felismerve a jogi tájékoztatás fontosságát, 1997. október 31-ével megalapította a Házi Jogtanácsadó Könyv- és Lapkiadó Kft.-t., amely – többek között –, megjelenteti a népszerû Házi Jogtanácsadó címû kiadványt. A szerkesztõbizottság elnöke dr. Kiss Elemér közigazgatási államtitkár, tagjai: dr. Müller György helyettes államtitkár, dr. Kodela László fõcsoportfõnök, dr. Galambos Károly kormányfõtanácsadó, dr. Latkóczy Antal kormányfõtanácsadó és Nyéki József vezérigazgató. A hivatalos lapoknak, kiadványoknak, könyveknek és lapoknak a terjesztésére 1995-ben terjesztõvállalatot alapított a Közlönykiadó FÁMA Rt. névvel. 1996. január 1-jétõl már ez a vállalat juttatja el az elõfizetõkhöz például a megrendelt lapokat. Az egyes lapszámok, jogi szakkönyvek a Közlönykiadó székházában mûködõ Közlönyboltban megvásárolhatók. 1989 õszén közös akarattal született meg az a törvény, amely hivatva volt a politikai rendszerváltozás alapjainak lerakására. Ez volt az 1989. évi XXXI. törvény az Alkotmány módosításáról. Jelentõségét többek között külsõleg is mutatja, hogy ez az alaptörvény-módosítás és annak egységes szerkezetben közreadott szövege rendhagyó módon, nemzetiszínû keretbe foglalva jelent meg a hivatalos lap, a Magyar Közlöny 1989. évi október 23-ai, 74. számában. Címoldalán pedig már nem a Népköztársaság, hanem a Magyar Köztársaság Hivatalos Lapja szöveg állt.


43

III. fejezet A MINISZTÉRIUMOK ÉS ORSZÁGOS HATÁSKÖRÛ SZERVEK HIVATALOS LAPJAI Az országos hivatalos lapok (Közlöny, 1848-1849, Országos Törvény- és Kormánylap, 18501859 - hasonló funkciót 1850 és 1867 között részben a Magyar Hírlap, a Budapesti Hírlap és a Sürgöny címû lapok töltöttek be - Budapesti Közlöny, 1867-1944, Országos Törvénytár, 18671949, Magyarországi Rendeletek Tára, 1867-1945, Tanácsköztársaság, 1919, Hivatalos Közlöny, 1945, Magyar Közlöny, 1945-tõl napjainkig, Határozatok Tára, 1947-tõl napjainkig, a Hivatalos Értesítõ 1997-tõl napjainkig) a magas szintû jogszabályokról tájékoztatták Magyarország mindenkori lakosságát. Ezek mellett a 19. század utolsó harmadától, az osztrák-magyar történelmi kiegyezés (1867) következtében lehetõvé és szükségessé vált, hogy a különbözõ tárcák (pénzügy, honvédelem, belügy, igazságügy, vallás- és közoktatás, az egyes gazdasági területek stb.), minisztériumok, országos hatáskörû és igazságszolgáltatási szervek a saját illetékességû területükre vonatkozó jogszabályokat és egyéb jogi normatívákat - a tárca hivatalos közlönyében, értesítõjében megjelentessék. Elsõként a közlekedési tárca adott ki hivatalos lapot (1870), majd a honvédelmi, a pénzügyi, postai, ipari, kereskedelmi, vallás- és közoktatásügyi, igazságügyi, földmûvelésügyi, belügyi tárca közlönyei következtek. A központi államhatalmi, közigazgatási, államigazgatási szervek változásai a politikai fordulatok vagy reformintézkedések, a jogos vagy indokolatlan átszervezések következtében általában a hivatalos lapok nevének és tartalmának változását is eredményezték. Ezért napjainkig jelentõs mennyiségû tárcalap látott napvilágot. A következetlen és rövid ideig tartó névváltozások miatt a közlönyök és értesítõk igen tarka helyzetképe tárul elénk. CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

44

A magyar hivatalos lapok teljességének bemutatásához azonban - úgy véljük - ez is hozzátartozik. Az alábbiakban - a fõ hivatalos lapok történetének 150 éves összefoglalása után kiegészítésül - a többi hivatalos közlöny kiadásáról is adunk rövid idõbeli áttekintést. Vasúti és Közlekedési Közlöny. Rendeleti Közlöny a Magyar Kir. Honvédség számára. Pénzügyi Közlöny. A Pénzügyminisztérium hivatalos lapja. Postai Rendeletek Tára. Közgazdasági Értesítõ. A Földmívelés-, Ipar- és Kereskedelemügyi Minisztérium hivatalos közlönye. A Magyar Államvasutak Értesítõje. A MÁV hivatalos lapja. Fõvárosi Közlöny. Földmívelési Értesítõ. A Földmívelésügyi Minisztérium hivatalos lapja. Igazságügyi Közlöny. Az Igazságügyminisztérium hivatalos lapja. Hivatalos Közlöny. A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium hivatalos lapja. Belügyi Közlöny. A Belügyminisztérium hivatalos lapja. Szabadalmi Közlöny. A Szabadalmi Hivatal hivatalos lapja. (Cím 1963-tól: Szabadalmi Közlöny és Védjegyértesítõ) Királyi Közjegyzõk Közlönye. A peren kívüli törvénykezés és a közjegyzõi gyakorlat közlönye. Közgazdasági Értesítõ. A Kereskedelemügyi Minisztérium hivatalos lapja. Munkásbiztosítási Közlöny. Csendõrségi és Rendõrségi Közlöny. Kisközlöny a Rendeleti Közlönyhöz a Magyar Királyi Honvédség számára.


1870-1944 1874-1923 1874- tõl napjainkig 1878-1952 1882-1889

1889- tõl napjainkig 1890-1950 1890-1944 1892-tõl napjainkig 1893-1944 1896-1944 1896-tól napjainkig

1898-1944 1906-1950 1907-1948 1916-1923 1917-1920

45

Budapest Jogszabályai. A fõváros szabályrendeleteinek, szabályzatainak, szolgálati utasításainak és elvi határozatainak rendszeres évi gyûjteménye. Budapesti Népbiztosságok Hivatalos Lapja Kereskedelemügyi Közlöny. A Kereskedelemügyi Minisztérium Hivatalos lapja. Külügyi Közlöny. A Külügyminisztérium hivatalos lapja. Bûnügyi Körözések Lapja. Az Országos Bûnügyi Nyilvántartó Hivatal lapja. Értesítõ a Magyar Királyi Vámhivatalok Részére. Rendeleti Közlöny a Magyar Királyi Csendõrség számára. Honvédségi Közlöny a Magyar Királyi Honvédség számára. A Honvédelmi Minisztérium hivatalos lapja. Csendõrségi Közlöny. A Magyar Királyi Csendõrség hivatalos lapja. Honvédségi Közlöny A Magyar Honvédség Számára. A Honvédelmi Minisztérium hivatalos lapja. Vámközlöny. A Magyar Központi Vámigazgatóság hivatalos lapja. Rendõrségi Közlöny. A Belügyminisztérium hivatalos lapja. Magyar Állami Szénbányák Hivatalos Közlönye. Nehézipari Központ Hivatalos Közlönye. SZTK Ügyviteli Értesítõ. A Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ hivatalos lapja. Ipari Értesítõ. Az Iparügyi Minisztérium (majd: Kohó- és Gépipari, Bánya- és Energiaügyi és Élelmezési Minisztérium) hivatalos közlönye. Szénbányászati Közlöny. Az Iparügyi Minisztérium Szénbányászati fõosztályának hivatalos közlönye. Közlekedésügyi Értesítõ. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium hivatalos lapja.


1918-1929

1919 1920-1923 1921 -1942 1922- 1950 1923-1944 1923-1924 1924-1944 1924-1944 1945-1993 1945-1952 1945-1950 1946-1948 1946-1949 1948-1964 1948-1951

1949

1949-1988

46

KIK Értesítõ. A Közületi Ingatlan Központ hivatalos lapja. Élelmezésipari és Közellátási Értesítõ. Az Országos Közellátási Hivatal hivatalos közlönye. Építésügyi Értesítõ. Az Építésügyi Minisztérium (késõbb: Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium hivatalos közlönye. Tervgazdasági Értesítõ. Az Országos Tervhivatal hivatalos közlönye. Körözési Értesítõ. A Budapesti Rendõr-fõkapitányság hivatalos közlönye. Mezõgazdasági Értesítõ. A Földmûvelésügyi (majd Mezõgazdasági és Élelmezésügyi) Minisztérium hivatalos lapja. Kereskedelmi Értesítõ. A Bel- és Külkereskedelmi Minisztérium hivatalos lapja. Fõvárosi Közlöny. Budapest Fõváros Tanácsának, majd a Fõvárosi Önkormányzat hivatalos lapja. Begyûjtési Értesítõ. A Begyûjtési Minisztérium hivatalos közlönye. Könnyûipari Értesítõ. A Könnyûipari Minisztérium hivatalos közlönye. Nehézipari Közlöny. A Kohó- és Gépipari és a Bánya- és Energiaügyi Minisztérium hivatalos lapja. Belügyi Közlöny. A Belügyminisztérium hivatalos lapja. Népmûvelésügyi Közlöny. A Népmûvelési Minisztérium hivatalos lapja. Közoktatásügyi Közlöny. A Közoktatásügyi Minisztérium hivatalos lapja. Egészségügyi Közlöny. Az Egészségügyi Minisztérium hivatalos lapja. Kohó- és Gépipari Közlöny. A Kohó- és Gépipari Minisztérium hivatalos lapja. CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

1949-1950 1949 1949-1988

1949-1990 1950 1950-1967

1950-1988 1951-tõl napjainkig

1951-1956 1951-1980 1951

1951-1959 1951-1956 1951-1953 1951-1987 1951-1980

47

Bánya- és Energiaügyi Közlöny. A Bánya- és Energiaügyi Minisztérium hivatalos lapja. Állami Mezõ- és Erdõgazdaságok Értesítõje. Az Állami Gazdaságok és Erdõk Minisztériumának hivatalos lapja. Élelmiszeripari Értesítõ. Az Élelmezésügyi Minisztérium hivatalos lapja. Építõanyagipari Közlöny. Az Építõanyagipari Minisztérium hivatalos közlönye. Postaügyi Értesítõ. A Postaügyi Minisztérium (késõbb: Magyar Posta) hivatalos lapja. OKISZ Értesítõ. Az Országos Kisiparos Szövetség hivatalos lapja. Akadémiai Közlöny. A Magyar Tudományos Akadémia hivatalos közlönye. Általános Gépipari Közlöny. Az Általános Gépipari Minisztérium hivatalos lapja. Kohászati Közlöny. A Kohászati Minisztérium hivatalos lapja. Külkereskedelmi Értesítõ. A Külkereskedelmi Minisztérium hivatalos lapja. Az Állami Földmérési és Térképészeti Hivatal Tájékoztatója. Nehézipari Értesítõ. A Nehézipari Minisztérium hivatalos lapja. Helyi Tanácsok Közlönye. Vízügyi Értesítõ. Az Országos Vízügyi Fõigazgatóság (majd: Országos Vízügyi Hivatal) hivatalos lapja. Tanácsok Közlönye. Erdészeti Értesítõ. Az Országos Erdészeti Hatóság (majd: országos Erdészeti Fõigazgatóság) hivatalos lapja. Vegyipari és Energiaügyi Értesítõ. A Vegyipari és Energiaügyi Minisztérium hivatalos lapja. Szénbányászati Értesítõ. A Szénbányászati Minisztérium hivatalos lapja. CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

1951-1953 1951-1953 1952-1967 1952-1953 1952-tõl napjainkig 1952 -1982 1952-1990 1953 1953 1953-1988 1953-1967 1953-1954 1953-1954 1954-1987

1954-1989 1954-1967

1954-1956 1954-1956

48

Árszabályozás. Az Országos Tervhivatal (késõbb pedig az Országos Anyag- és Árhivatal, majd Országos Árhivatal) hivatalos közlönye. (Cím: 19671988: Árszabályozás és Termékforgalmazás) Bánya- és Energiaügyi Értesítõ. A Bánya- és Energiaügyi Minisztérium hivatalos lapja. Szabványügyi Közlemények. A Magyar Szabványügyi Hivatal hivatalos lapja. Nehézipari Értesítõ. A Bánya- és Energiaügyi Minisztérium (majd: Nehézipari Minisztérium) hivatalos lapja. Munkaügyi Közlöny. A Munkaügyi Minisztérium (egy idõben: Országos Bér- és Munkaügyi Hivatal) hivatalos lapja. Mûvelõdésügyi Közlöny. A Mûvelõdésügyi Minisztérium hivatalos lapja. Belügyi Közlöny. A Belügyminisztérium hivatalos lapja. Társadalombiztosítási Közlöny. A SZOT Társadalombiztosítási Fõigazgatóság (késõbb az Országos Nyugdíjbiztosítási Fõigazgatóság és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár) hivatalos lapja. Légügyi Közlöny. A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium Légügyi Fõigazgatóságának (majd: a Légügyi Hatóság) hivatalos lapja. Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Értesítõ. A Mezõgazdasági és Élelmezésügyi, majd a Földmûvelésügyi Minisztérium hivatalos lapja. Volán Tröszt Értesítõ. (cím: 1961-tõl 1967-ig: KPM Autóközlekedési Vezérigazgatóságának Értesítõje) OTSH Közlöny. Az Országos Testnevelési és Sporthivatal hivatalos lapja. Statisztikai Közlöny. A Központi Statisztikai Hivatal hivatalos lapja.


1956-1990

1956 1957-tõl napjainkig 1957-1980

1957-tõl napjainkig

1957-1980 1960-1989 1964-tõl napjainkig

1966-1995


1971-tõl napjainkig.

1973-1986 1974-tõl napjainkig

49

Ifjúságpolitikai Közlöny. Az Állami Ifjúsági Bizottság hivatalos lapja. KIOSZ Értesítõ. A Kisiparosok Országos Szervezetének hivatalos lapja. Szakszervezeti Értesítõ. A SZOT hivatalos lapja. Mûvelõdési Közlöny. A Mûvelõdési (késõbb: Mûvelõdési és Közoktatásügyi Minisztérium) hivatalos lapja. A Magyar Államvasutak Értesítõje. A MÁV hivatalos lapja. Ipari Közlöny. Az Ipari Minisztérium hivatalos lapja. Bányahatósági Értesítõ. Az Országos Bányamûszaki Fõfelügyelõség hivatalos lapja. Ifjúsági és Sport Közlöny. Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal hivatalos lapja. Szociális és Egészségügyi Közlöny. A Szociális és Egészségügyi Minisztérium hivatalos lapja. Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Értesítõ. A Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium hivatalos lapja. Kereskedelmi Közlöny. A Kereskedelmi Minisztérium hivatalos lapja. Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Értesítõ. A Közlekedési, Hírközlési és Építésügyi Minisztérium hivatalos lapja. Adó és Ellenõrzési Értesítõ. Az Adó- és Pénzügyi Ellenõrzési Hivatal hivatalos közlönye. Sport Értesítõ. Az Országos Sporthivatal hivatalos lapja. Belügyi Közlöny. A Belügyminisztérium hivatalos lapja. Akadémiai Értesítõ. A Magyar Tudományos Akadémia hivatalos lapja. Népjóléti Közlöny. A Népjóléti Minisztérium hivatalos lapja.


1974-1986 1977-1989 1979-1989 1980-tól napjainkig

1981-tõl napjainkig 1981-1990 1986-1993 1986-1989 1988-1990 1988-1990 1988-1990 1989-1990 1989-tõl napjainkig 1989-tõl napjainkig 1990-tõl napjainkig 1990-tõl napjainkig 1990-tõl napjainkig

50

Külgazdasági Közlöny. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának hivatalos lapja. Ipari és Kereskedelmi Közlöny. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium hivatalos lapja. Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítõ. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium hivatalos lapja. Környezetvédelmi és Építésügyi Értesítõ. A Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium hivatalos lapja. Versenyfelügyeleti Értesítõ. A Gazdasági Versenyhivatal hivatalos lapja. Önkormányzati Képviselõk Közlönye. Értékpapír és Tõzsde. Az Állami Értékpapír-Felügyelet és a Budapesti Értéktõzsde hivatalos lapja. Bányászati Közlöny. A Magyar Bányászati Hivatal hivatalos lapja. Honvédelmi Közlöny. A Honvédelmi Minisztérium hivatalos lapja. Külgazdasági Értesítõ. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztérium Európai Ügyek Hivatalának hivatalos értesítõje. Turisztikai Értesítõ. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal hivatalos lapja. Légügyi Közlemények. A Légügyi Hatóság hivatalos lapja. Önkormányzatok Közlönye. A Miniszterelnöki Hivatal és a Belügyminisztérium hivatalos lapja. Közbeszerzési Értesítõ. A Közbeszerzések Tanácsának hivatalos lapja. Magyar Tõkepiac. Az Állami Értékpapír- és Tõzsdefelügyelet, a Budapesti Árutõzsde, a Budapesti Értéktõzsde és a Központi Elszámolóház és Értéktár Rt. hivatalos lapja. Akkreditációs Értesítõ. A Magyar Akkreditációs Bizottság hivatalos lapja. CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

1990-1994

1990-tõl napjainkig 1990-tõl napjainkig 1990-tõl napjainkig 1991-tõl napjainkig 1992-tõl napjainkig 1993-1995

1993-tól napjainkig 1994-tõl napjainkig 1995-tõl napjainkig

1995-tõl napjainkig 1995-tõl napjainkig 1995-tõl napjainkig 1995-tõl napjainkig 1996-tól napjainkig

1996-tól napjainkig

51

Hatásköri Jegyzék. A Belügyminisztérium hivatalos kiadványa.


A Magyar Közlöny mellett a minisztériumok és országos hatáskörû szervek a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény szerint feladataik ellátásához hivatalos tárca-lapokat jelentetnek meg, amelyek közvetítik más szervezetekhez az irányítás részét képezõ állami intézkedéseket (utasítás, felhívás, közlemény, hirdetmény). A tárca-lapok szerkesztési munkálatait a minisztériumok (országos hatáskörû szervek) jogi (fõ)osztályai végzik. A Miniszterelnöki Hivatal a jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény alapján - a Magyar Hivatalos Közlönykiadó közremûködésével - jelenteti meg a Magyar Közlönyt, a Magyar Köztársaság hivatalos lapját, a Hivatalos Értesítõt, valamint a Határozatok Tárát, amely a Kormány hivatalos lapja, az Önkormányzatok Közlönyét, amely a Miniszterelnöki Hivatal és a Belügyminisztérium hivatalos lapja. Ezen túlmenõen kormánydöntés alapján megjelenteti a következõ tárcalapokat: Belügyi Közlöny, Cégközlöny, Igazságügyi Közlöny, Ipari, Kereskedelmi és Idegenforgalmi Közlöny, Környezetvédelmi és Építésügyi Értesítõ, Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Értesítõ, Külgazdasági Értesítõ, Mezõgazdasági és Élelmezésügyi Értesítõ, Munkaügyi Közlöny, Mûvelõdési Közlöny, Népjóléti Közlöny, Pénzügyi Közlöny, Sport Értesítõ, Statisztikai Közlöny, Turisztikai Értesítõ, Ügyészségi Közlöny, Vízügyi Értesítõ, Bányászati Közlöny, Légügyi Közlemények


52

IV. fejezet EGYÉB HIVATALOS KÖZLÖNYÖK Curiai Ítéletek. A Jogtudományi Közlöny melléklete. (Cím 1875-1904: Curiai Határozatok.) Büntetõ Jog Tára. Büntetõjogi döntvények, rendeletek és értekezések gyûjteménye. A Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság pénzügyi osztályának döntvényei és elvi jelentõségû határozatai. A Magyar Királyi Közigazgatási Bíróság általános közigazgatási osztályának döntvényei és elvi jelentõségû határozatai Igazságügyi Javaslatok Tára. Az Igazságügyi Közlöny melléklapja. Ügyvédi Kamarai Közlöny. A Budapesti Ügyvédi Kamara hivatalos lapja. Ügyvédszövetségi Közlöny. Az Országos Ügyvédszövetség hivatalos lapja. Igazságügyi Törvények Tára Polgári Törvénykezési Jog Tára. Népbírósági Közlöny. A Népbíróság hivatalos közlönye. Bírósági Határozatok. A Legfelsõbb Bíróság hivatalos lapja. Ügyészségi Közlöny. A Legfõbb Ügyészség hivatalos lapja CD-JOGÁSZ  , a hivatalos forrás

1867-1904

1880-1944 1897-1948 1897-1948 1901-1943 1904-1946 1914-1944 1918-1944 1920-1944 19451948 1953-tól napjainkig. 1953-tól napjainkig.

53

Ügyvédi Közlöny. A magyar ügyvédség hivatalos lapja. Ügyvédi Értesítõ. A magyar ügyvédség hivatalos lapja. Cégközlöny. A magyar cégbíróságok hivatalos lapja. Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytár. Az Alkotmánybíróság határozatai. A Magyar Alkotmánybíróság hivatalos lapja


1962-1982 1982-1992 1989-tõl napjainkig 1992-tõl napjainkig 1992-tõl napjainkig

54

V. fejezet HIVATALOS JOGSZABÁLYGYÛ JTEMÉNYEK ÉS EGYÉB KIADVÁNYOK 1. Magyar Törvénytár [ Corpus juris Hungarici (1696-1948-ig jelent meg)] 1000-1948 2. Magyarországi Rendeletek Tára (1867-1945-ig jelent meg) 3. Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyûjteménye 1949-tõl évenként jelenik meg. Az 1997. évi Törvények és Rendeletek Hivatalos Gyûjteménye 1998. március elsõ napjaiban 9104 oldalon 6 kötetben jelent meg, amely a Magyar Közlönyben és a Határozatok Tárában közzé tett jogszabályokat, határozatokat rendszerezve tartalmazza (szám-, tárgy- és betûmutató, változások mutatója). 4. A Hatályos Jogszabályok Hivatalos Gyûjteménye elsõ ízben az 1945-1950 közötti jogszabályokat tartalmazta. A Hatályos Jogszabályok Hivatalos Gyûjteménye 1958-tól ötévenként jelent meg. A jogalkotásról szóló 1987. évi XI. törvény 60. §-a alapján a Hatályos Jogszabályok Hivatalos Gyûjteménye kilencedik kiadása (1945-1996. december 31. közötti hatályos joganyagot tartalmazza) 10 kötetben, amely CD-ROM lemezen is megjelent. A lemez és az egyes kötetek hatályosítása folyamatosan történik. Ötévenkénti kiadásáról az igazságügy-miniszter és a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára gondoskodik. A hatályos joganyag folyamatos megjelentetése és közforgalomba bocsátása egyedül áll az ún. szocialista országokból álló Közép-, illetve Európa keleti felén kialakult régióban, amely Magyarországon biztosította a jogi kultúra valóságos továbbélését és bizonyos mértékben a jogállamiság folyamatosságát is.


55

5. Magyar Közlöny különszámai tartalmazzák a többszintû, bonyolult, sokszor módosított, nagyobb terjedelmû jogszabályok egységes szerkezetbe foglalt szövegét. A Miniszterelnöki Hivatal 1998-ban harmadízben jelentette meg az évenként kiadásra kerülõ Miniszterelnöki Hivatal Évkönyve címû kiadványt. A kormányhivatal ezzel a személyes adatok védelmérõl és a közérdekû adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvényben foglalt kötelezettségének tesz eleget. Az állami feladatot, valamint jogszabályban elõírt egyéb közfeladatot ellátó szervek ugyanis kötelesek a közvéleményt tájékoztatni a feladatkörükbe tartozó ügyekben folytatott tevékenységükrõl. A Kormány a 2052/1994. (V. 31.) határozatával rendelkezett arról, hogy az Országgyûlés négy éves mûködéséhez kapcsolódva az országgyûlési képviselõk megválasztását követõen, az új országgyûlés alakuló ülése elõtt a kormányzati tisztségviselõkrõl almanachot adjon ki. Az almanach a kormány hivatali ideje alatt a miniszterelnöki, miniszteri és tárca nélküli miniszteri, a politikai és címzetes államtitkári, valamint helyettes államtitkári tisztséget betöltõk közérdeklõdésre is számottartó hivatalviselési és életpálya adatait tartalmazza. A Kormányzati Almanach 1994. májusában megjelent kiadása az Antall- és Boross-kormány tisztségviselõire vonatkozó adatokat tartalmazza. 1998. június elején jelenik meg a Kormányzati Almanach sorozatban a Horn-kormány tisztségviselõi almanachja. A közszolgálat szereplõinek jobb megismerése érdekében – az 1945. elõtti hagyományokat folytatva – a Miniszterelnöki Hivatal felügyelete alatt mûködõ Magyar Hivatalos Közlönykiadónál létrehozott lexikonszerkesztõ bizottság 1997. júniusában megjelentette a Magyar Közigazgatási Lexikont. A lexikon egységes szempontok alapján mutatja be a köztisztviselõk jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény hatálya alá tartozó szerveknél választott és kinevezett munkavállalókat. Tartalmazza az állami és önkormányzati közigazgatási szerveknél foglalkoztatott tisztviselõknek, a közigazgatás oktatását és a közigazgatás-tudomány mûvelését végzõ intézmények munkatársainak, továbbá a közigazgatási szakmai és érdek-képviseleti szervek tisztségviselõinek önként szolgáltatott fõbb adatait. A lexikon a személyi, képzési és foglalkoztatási adatok mellett tartalmazza a munkahelyi elérhetõségre vonatkozóakat is, amellyel a közszolgálati vezetõk és szakértõk intézményes kapcsolattartásának módját megkönnyíti. A következõ átdolgozott kiadás elõreláthatólag 1999. december 31-ig jelenik meg.


56

MÚLTUNK MULTIMÉDIÁBAN TANULJA MEG AZ ÚJABB TECHNOLÓGIÁK HASZNÁLATÁT SZÍNES ÉS IZGALMAS ELEKTRONIKUS KIADVÁNYUNKKAL!

Recommend Documents