Szentlélek Isten, titkos erőddel munkálkodjál bennem,
és segíts engem új emberré lennem! Sántha Károly EÉ. 311/3.
Mt. 28,20. Ki ígérhet ilyet, hogy elhiggyük? Hiszen az életünk naponkénti elválásokból és újbóli találkozásokból áll. Ilyenkor nem szakadnak meg a kapcsolataink, csak nem vagyunk egymás mellett, nem látjuk egymást. A szívünkben benne vannak a szeretteink, de a gondolatainkat a munkánk köti le. Órák telnek el, míg újra együtt lehetünk a családunkkal, de még akkor se biztos, hogy velük vagyunk, vagy velünk vannak. A közelség nem feltétlen jelenti azt, hogy számíthatok a másikra, mert velem van. Amikor hazaérkezve internetezésbe, újságolvasásba, tv nézésbe burkolózik valaki ahelyett, hogy a családi közösség örömeit megélné, lehetőségeit vállalná, a fizikai közelség ellenére a lelki távolság ilyenkor megnő, olyan mintha ott se lenne a családja számára. Így a jelenlét ellenére is társas magánnyá hűl a kapcsolat. Jézus Krisztus ezt ígéri tanítványainak: Veletek vagyok minden napon, pedig éppen búcsúzik tőlük, hogy földi jelenléte végképp az emlékeké legyen. Nem azzal köszön el, hogy majd gondolok rátok, legyetek ügyesek, vigyázzatok magatokra, őrizzétek a velem töltött idő emlékeit, éljetek belőle. Jézus nem akarja lezárni a kapcsolatot az övéivel, mert nem ez volt a küldetése, és nem olyan a szeretete, hogy a tőle valók éppen úgy szavatosságukat veszítenék, mint minden az életünkben. Nem egy üstökös volt, akinek karácsonykor fölvillant a fénye, mennybemenetelig látszott, majd végleg eltűnt, mint kivételes, megjegyzésre érdemes jelenség. Jézus jelenléte biztos és kiszámítható volt a vele tartók számára. Szavára el mertek indulni még a számukra bizonytalanba is. Sosem fordult elő, hogy vissza kellett volna fordulni, mert rossz irányba hívta őket. Velük volt, számíthattak rá, amikor viharba kerültek, amikor nem volt kenyér, amikor ólmosan húzta őket a fáradság az eredménytelen műszak után. Sőt nem csak velük volt, de megfordította az események menetét. Jézus biztonságot jelentett, figyelmes törődést, segítséget éppen abban, amiben elakadtak. Jézus elment. Visszavette isteni dicsőségét. Megszűnt a fizikai közelség lehetősége, de nem közöttünk való jelenléte. Jézus elhozott mindent, elmondott mindent, megmutatott mindent Isten szeretetéből, amire szükségünk van. Forrást fakasztott, ami nem apad el, amiből mindig merhetünk, ami mindig közel van. Jézus nem hagyja szomjan azokat, akik belekortyoltak ebbe a tiszta forrásba. Nem hagyja magára azokat, akik elindultak, mert ő hívta őket. Nem engedi emlékekké foszlani Isten jelenlétét bennünk. Nem engedi meg, hogy magunkra maradjunk. Itt akar maradni, velünk lenni, kísérni, követni, hívni, tanítani, talpra állítani, gyógyítani akar bennünket. A miénk akar maradni. Isten nem tette múlt időbe az ember Jézusban visszakapott lehetőségét, hogy visszatalálhasson Istenhez és gyermeke lehessen, csak a módját változtatta meg. Mennybemenetelkor más módot rendel Isten Jézus jelenlétének megtapasztalására. Elveszi az érzékek tapasztalati lehetőségét, de nem a jelenléte megtapasztalásának a lehetőségét. Be kell záródnia a látás
lehetőségének, hogy belülről, hittel lássuk. Felismerjük, ahogy Ady is vallja: „meghaltak hiú szemeim,… de őt a fényest, nagyszerűt mindörökre látom.” Nem néhány szerencsés ember lehetősége volt csupán, hogy lássák, találkozzanak vele, benne az Isten országát ismerjék meg. Ha így lett volna, akkor, mint csodás történelmi személyiséget, különleges tanítót, csodás gyógyítót emlegethetnénk a názáreti Jézust. Beteljesedtek Jézus szavai: Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött fiát adta, hogy aki hisz benne el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Nem csak a tizenkettő vezetője, tanítója, útitársa akar lenni, hanem mindenkié, minden népé, mindazoké, akik elfogadják Istennek ezt a különleges gondolatát, hogy a Fiúnak közénk kellett születnie, hogy a Messiásnak meg kellett halnia értünk, hogy a testének fel kellett támadnia, hogy visszaveszi a fizikai érzékeink elől, hogy már ne kösse a test, hogy mindenütt jelen legyen, ahol sóvárognak Isten megjelenésére. Hogy mindenütt megtapasztalható lehessen Isten szeretete, hogy ennek a szeretetnek a forrása soha el ne apadjon. Hogy ne kelljen megkerülni Istenért a világot, ahogy József Attila írta: „Az Isten itt állt a hátam mögött, s én megkerültem érte a világot.” Még csak nem is hátunk mögött található, hanem egészen közel: igéjében úgy, ahogyan csak ő tud megszólítani, az általa rendelt keresztségben, úrvacsorában, amelyet így rendelt: értetek! Nem vele kapcsolatos emlékekben, nem őt idéző relikviákban, nem a torinói lepelen, hanem életszerűen, valóságosan, a magunk élethelyzeteiben. Ígéretét milliók tapasztalták, ma is tapasztalják megnyugtató, megbékítő, gyógyító valóságként: veletek, velünk minden napon a Szentlélek által. Bálintné Varsányi Vilma
I. Pét. 1,17. vallomások a hitről
HAGYD AZ ÚRRA ÚTADAT Azt hiszem, a csütörtöki bibliakörös társaimon kívül engem nem sokan ismernek. Ezért bemutatkozom: Dr. Kiss Béláné Tóth Valériának hívnak. Aktív koromban a külkereskedelemben dolgoztam, húsz éve nyugdíjban vagyok. A Római-parton, sajnos annak árvizes részén lakom. Református férjem halála után (akivel felváltva jártunk a Deák-téri evangélikus, ill. a Pasaréti református templomba) mintegy három éve fedeztem fel az óbudai gyülekezetet. Besze Éva és Vincze Judit kedves hívogatására kb. két éve látogatom rendszeresen az itteni igealkalmakat. Jól emlékszem arra, hogy mi fogott meg először, és késztetett az itt maradásra. Rendkívül jól esett fájó lelkemnek, és megnyugtatott az első úrvacsora vételekor kapott vigaszt és erőt adó áldás. Többé nem kérdeztem Istent, hogyan tehette, hogy negyvenévi házasság után férjemet magához hívta, és nem tettem szemrehányást férjemnek, hogy miért hagyott itt pont akkor, amikor életünk várhatóan csendesebb, nyugodtabb szakaszába lépett volna. Azóta is sokszor töltődöm fel itt egy-egy értékes igemagyarázat során. Kiváltképpen kedvelem a mindennapi életünkre utaló igehirdetéseket. Szívesen járok a családi istentiszteletekre és az azt követő összejövetelekre, ahol – a finom teán és sütemények kívül – kellemes baráti légkör fogad. Talán a barátkozás a még ismeretlenekkel nehezebben megy, de az nyílván rajtam is múlik. Ezért is örülök már előre az Erdélybe tervezett augusztusi zajzoni útnak, bizonyára újabb ismerősökre tehetek szert. A szeretetvendégségek előadásai is mindig külön élményt jelentenek számomra. Szeretek idejárni, jó dolog tisztességes, jóindulatú emberek közösségéhez tartozni. Naponta hálát adhatok Istennek, hogy öreg napjaimra szép, népes családdal ajándékozott meg. Fiam, ill. leányom révén nyolc unokával büszkélkedhetek. A legnagyobb 1999-ben, a legkisebb most, februárban született. Örömet jelent, hogy református gyermekeim rendszeresen gyakorolják vallásukat. Mikor az én gyermekeim kicsik voltak, én is sok segítséget kaptam Édesanyámtól, most igyekszem unokáimnál viszonozni. Ha mindennapi apró-cseprő dolgaim épp nem úgy alakulnak, ahogy szeretném, eszembe ötlik az a kis jelenet, amikor régen Bécsből St. Pölten felé utaztunk férjemmel. A vonaton szemben ült velünk egy jól öltözött, középkorú hölgy. Jegyellenőrzéskor a kalauznak valami gondja támadt a hölgy jegyével, aki váltig magyarázta az igazát, de a kalauz nem tágított. Közben egy állomásra érkeztünk, a kalauz elment. Útitársunk
felénk fordulva mosolygott, de az égre tekintve keresztet vetett és mondta: Wenn Gott mit mir ist … ha Isten velem van … A kalauz többé nem tért vissza. Én is gyakran mondom magamban, ha épp egy lekésett busz után nézek bánatosan, vagy egyéb hétköznapi problémám akad: ha Isten velem, kicsoda ellenem? Hogy jövendőm hogy s mint alakul, nem tudhatom, de eddigi életem tapasztalatát leszűrve MINDENKINEK bátran ajánlom ezt az éjjeliszekrényemen tartott isteni üzenetet: Hagyd az Úrra útadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik. (Zsolt 37,5) Dr. Kiss Béláné
Az április 25-i konfirmációi vizsgán Gyimesi Kristóf, Hunyadi Emese, Morrison Levente és Szabó Gergely számolt be és tett tanúbizonyságot arról, hogy megismerték hitünk és egyházunk alapvető tanításait, majd a vizsgához kapcsolódó ünnepi istentiszteleten vették életük első úrvacsoráját. Az alábbiakban a felkészülésükről vallanak fiataljaink.
Gyimesi Kristóf, tizennégy éves konfirmandus vagyok. A konfirmációra az ösztönzött, hogy a családunk evangélikus, a konfirmációban Isten ad megerősítést szeretetével. Ezen kívül az iskola, amelybe járok evangélikus – a Deák Téri Evangélikus Gimnázium –, és az osztályban már szinte mindenki konfirmálkodott. A konfirmációs előkészítés segített a tanultak alapján kezelni bizonyos élethelyzeteket, és ha válaszút elé kerültem két dolog között, segített a jobbat, az Istennek tetszőt választanom. Ezen kívül sok Istennel kapcsolatos kérdésemre válaszolt. Az istentiszteleteken való részvétel régen „kötelező jellegű elfoglaltságot” jelentett számomra, ami lassan megváltozott: „ellenkezésem” csökkent, és egyre szívesebben mentem templomba. A konfirmáció-előkészítés segített megérteni az istentisztelet lényegét és mondanivalóját. Most már érdeklődéssel hallgatom az igehirdetéseket, és próbálom a nekem szóló személyes üzenetét is kiszűrni, bár ez még nem mindig sikerül. Örülök, hogy hamarosan és is vehetem az úrvacsorát, mert úgy gondolom, hogy ez megerősíti a kapcsolatomat Istennel. Hunyadi Emese vagyok, tizennégy éves. Sokan megkérdeztek már tőlem, miért jelentkezem konfirmációra. A válasz egyszerű. Azért, mert szeretném, ha Isten megerősítené iránta érzett bizalmamat és hitemet. A konfirmáció nekem nem csak egy vizsga, amit „be kell magolni”, hanem valami sokkal több. Egyfajta hitvallás, bizonyságtétel-megerősítés, megerősödés a hitben. A konfirmáció által rengeteg mindent megtanultam, és nagyon sok kérdésemre kaptam választ. Eddigi életem során – pedig még igencsak az elején járok – rengeteg megválaszolatlan kérdés halmozódott fel bennem Istenről, a világról, a kísértőről és a bűnről. A konfirmációi felkészítés szinte minden kérdésemben eligazított. Számomra ez egy nagyon nagy élmény volt, és örültem, hogy végre én is bizonyságtételt, megerősítést tehetek hitemről Isten előtt. Számomra – s mint sokmillió ember számára a földön – Isten az Úr, az én atyám. Sokszor hihetetlennek tartottam, hogy jogomban áll őt atyámnak hívni, de itt rájöttem, hogy Jézus Krisztus szent vére által, ami értem ontatott ki, van jogom hozzá. Hálával tartozom Vilma néninek is, amiért olyan sok dologra tanított minket a konfirmációi felkészítés alatt, és azért is, hogy beszélgethettem vele akkor, amikor minden szomorúnak és kiláthatatlannak tűnt. Köszönöm, hogy mellém állt. Egyaránt köszönöm három konfis társamnak, Kristófnak, Gergőnek és Leventének, hogy készséges beszélgető partnereim voltam, és megvitatták velem sürgető kérdéseimet. Köszönöm szüleimnek is, hogy végig mellettem álltak, és támogattak a hitben. Köszönöm a gyülekezetnek is, hogy befogadott engem is, és köszönöm, hogy már én is teljes jogú tagja lehetek e közösségnek. És végül, köszönöm Istennek, hogy erőt, hitet és békét adott a felkészüléskor. Erőt, mert sokszor nehéz volt folytatni a tanulást, Hitet, hogy higgyem azt, amit megtanulok, Békét, mert tanulásközben sosem voltam ideges, mindig valami megmagyarázhatatlan nyugalom szállt le rám. Rengeteget jelentett nekem a konfirmáció, és kívánom, hogy a gyülekezet továbbra is gyarapodjon, és erősödjön Isten iránti bizalmában. Morrison Levente vagyok, tizennégy éves, ebben az évben részt vettem a konfirmációs oktatáson. Előtte rengeteg kérdés, gondolat és kétely merült fel bennem. Az oktatás során sok kérdésemre választ és magyarázatot kaptam, és útmutatást, ha bizonytalan vagyok, Istenhez fordulhatok bátorításért. Első korom óta egyházi iskolába járok, ahol bibliaismeretet is tanulok. Ezek a tanulmányok sok tárgyi ismeretet adnak, de nem hozzák közel
hozzám az Isten szeretetét úgy, mint ez az oktatás. Tudom, hogy Istennel és Jézussal való kapcsolatomnak még ki kell teljesednie, ahogy lelkileg és szellemileg érni fogok. Ennek tudatában is remélem, hogy a gyülekezet, ahová három éve rendszeresen járok, befogad. Szeretnék a gyülekezet lelkes tagja lenni. Ezúton szeretném megköszönni Bálintné Varsányi Vilma tiszteletes asszony türelmét és szeretetteljes oktatását. Szabó Gergely vagyok. A konfirmációra úgy készülök, mint nagyon fontos eseményre. Szükség van az előkészítőre, ezeken az alkalmakon ismerkedünk keresztyén hitünk alapjaival. A hittanórákon megtanult bibliai történetek és a személyes élményeink sok kérdést ébresztettek bennünk. Néha záporoztak a kérdéseink a megbocsátással, a mennyországgal, Szentlélekkel megtéréssel, új élettel kapcsolatban. A beszélgetések során lassan megszülettek a válaszaink is. Ezért jelentett nagy segítséget a felkészítés, mert a korábban szerzett ismereteket megtanultuk magunkra vonatkoztatni. A konfirmáció után már nem kívülállóként várom végig az úrvacsorát, hanem én is vehetem Jézus Krisztus testét és vérét bűneim bocsánatára. Mivel katolikus iskolába járok, ezért némileg ismerem a katolikus szokásokat. Eddig nem értettem, hogy Luther miért vált ki 500 éve a „tökéletesen működő” egyházból. Most már értem. A konfirmáció az Isten szeretetében való megerősítést jelent. A megerősítés úgy lehetséges, hogy gyarapodtak az ismereteink. Most már ebben a segítségben pedig sokkal többet tudok meg az evangélikus és az egész egyházról, tanításáról, az egyháztörténeti eseményekről. A Bibliába eddig néha-néha beleolvastam, azután amit elolvastam azt sem értettem. Ezért a Biblia olvasása a hittanórákra korlátozódott. Most már sokkal többet olvasom és értem is, amit olvasok. Sokszor érzem, hogy nekem szól Isten igéje. Ezért, ha másban nem is kaptam volna segítséget, már ezért is érdemes volt járnom az előkészítő órákra.
ÚTI ÁLDÁS Az Úr legyen előtted, hogy a jó utat mutassa neked. Az Úr legyen melletted, hogy téged karjába zárjon és megvédjen veszedelmektől. Az Úr legyen mögötted, hogy megvédjen a gonosz cselekvésektől. Az Úr legyen alattad, hogy felfogjon, ha elesel. Az Úr legyen tebenned, hogy megvigasztaljon, ha szomorú vagy. Az Úr legyen körülötted, hogy megvédjen, ha rád rontanak. Az Úr legyen fölötted, hogy megáldjon tégedet. Így áldjon meg téged a jóságos Isten, ma, holnap és minden időben. A IV. századból fennmaradt ír nyelvű áldás a Szent Patrik kódexből
Johann Sebastian Bach 325 évvel ezelőtt, 1685. március 21-én született a türingiai Eisenachban Johann Sebastian Bach, a világ legnagyobb zeneszerzője. Mi az, ami az ő művészetét mindenki más fölé helyezi? A leglényegesebb talán az, hogy Bach nagyon közel állt az Úristenhez. Az az érzésünk, hogy Istenbe vetett mély hite hallani engedett számára a mennyei szférák zenéjéből. Rendkívüli tehetsége és tudása sem tette önteltté és nagyképűvé. Szerénységgel és alázattal ült az orgonához és így is komponált. Művei elejére a SOLI DEO GLORIA „Egyedül Istené a dicsőség” mondatot jegyezte fel. Egyházi témájú műveiben, orgonadarabjaiban zenéjén keresztül hirdeti Isten igéjét, és gyakran mélyebbre hatol vele az emberi szívekbe a legnagyobb prédikátoroknál is. Nem véletlen, hogy az „ötödik evangélistaként’’ tartjuk számon. Hadd említsek néhány példát. A pasztorál művekben a zeneszerzők a karácsonyi éjszaka csendjét, nyugalmát és az angyalok hirdette öröm hangulatát idézik. César Franck (1822-1890 – belga származású francia zeneszerző és orgonaművész) még hozzáteszi a boldogságtól táncra perdülő pásztorokat is. De mit csinál Bach? Számára nem a csecsemőről, hanem az „értünk” született, meghalt és feltámadt Jézusról szól a karácsony, ezért hihetetlen, de megjelenik egy-egy tételben a nagypéntek és a húsvét is. Gondolkodjunk csak el, ha mi zeneszerzők lennénk, mit komponálnánk Jézus halálát követően? A lehető leggyönyörűbb, legszomorúbb zenét? Ő azonban a Máté és János passióban is „tánctétellel” fejezi ki azt a kimondhatatlan örömöt, hogy Jézus helyettünk és értünk elszenvedett kínhalála és feltámadása nekünk bűnbocsánatot és örök életet adott. Tudunk mi ilyen hittel és örömmel gondolni a megváltásra? Ez az Isten iránti hit, bizodalom és hála árad Bach zenéjéből, amely mindig hűen, pontosan fejezi ki a hozzá tartozó szöveg tartalmát, ezért ha csak tehetjük, szerezzük meg a művek magyar fordítását is. Mi, evangélikusok legyünk továbbra is büszkék arra, hogy liturgiánkban lehetőség van Bach muzsikájának rendszeres megszólaltatására. Adja Isten, hogy zenéjének hallgatása során a mi lelkünk is megtisztuljon, és rajta keresztül jobban megérezzük Isten jóságát és szeretetét. Hollóné Kovács Márta
A dr. Kamp Salamon vezette Lutheránia Énekkar neves zenekarokkal és szólóénekesekkel együtt vállalt nemes missziót avval, hogy Karácsonykor, Nagyhéten, Szentháromság hetében megszólaltatják J.S. Bach oratóriumait, kantátáit a Deák téri templomban. Ezúton is szeretettel ajánljuk testvéreink figyelmébe ezeket az egyházzenei alkalmakat.
Szeretetvendégség
BAKAY PÉTERREL Március 21-én Bakay Péter evangélikus lelkész volt a vendégünk, aki közel egy évet töltött el gyimesi csángó pásztorok között. A lelkipásztor Luther kabátját szögre akasztva saját maga is pásztorbotot fogott élete egy nehéz időszakában. Azok a tapasztalatok, amelyeket a Csíki-havasok között szerzett, máshol nem lettek volna megszerezhetők. Megmártózhatott az ott élők mérhetetlen kulturális gazdagságában. Az emberekkel való közösség élménye és az Isten-közelség megtapasztalása meghatározóak voltak számára. Egy olyan világról adott számunkra hiteles híradást, amelyről sokkal több embernek kellene tudnia – és nemcsak Magyarországon. Hallgatóságát üdvözölve – a hagyományos, ma is használatban lévő – csángó köszöntésekből adott át előadónk egy színes csokrot. A köszöntés mindig a helyzetnek megfelelő és sokféle. Az átnyújtott csokorból kedvünkre válogathattunk, az „Adjon az Isten jó napot”-tól a helybéli ismerősnek kijáró „Menegetnek?” vagy „Beszélgetnek?” megszólítással történő üdvözléséig, és az „Istennek hagytalak” vagy „Isten segéljen” búcsúzásig.
Nézzük a vetített térképet, amely szimbólumszerűen ad idő- és térbeli dimenziót az előadásnak. A 20-as években készült térképen országrészek, nemzetrészek törnek le a történelmi Magyarország testéről. Előadónk gyönyörű kifejezéseket használ, amikor megosztja velünk gondolatait a „szétszakadottság”, a „szív széttöretés” érzéséről, a „miért kell ennek így lennie” és a „miért kell nekik ilyen sorban élni” kérdéseiről. Rövid áttekintést kapunk a különböző csángó csoportokról: a moldvai, gyimesi, a barcasági hétfalusi vagy tízfalusi csángókról. A római katolikus moldvai csángók 250 ezres csoportjából 60-70 ezren még értenek magyarul. Az idő, a politika, az egyházpolitika azonban ellenük dolgozik. A Barcaságban 20 ezres csángó magyarság él. A hétfalusi csángók – akik közül a zajzoniakkal van az óbudai gyülekezetnek testvérgyülekezeti kapcsolata – szász hatásra tértek evangélikus hitre. A gyimesi csángók Moldva és Erdély határán, a gyimesi völgyben élnek, a Tatros folyóba futó patakokról elnevezett olyan szép nevű helyeken, mint Görbepataka, Récepataka, Borospataka vagy Sötétségpataka. 15-20 ezren vannak. Ők az egyetlen magyar közösség, amelyik – mint előadónk fogalmaz – hegyi viszonyok között szocializálódott és „föntről nézik az életet.” A települések 600 m magasan kezdődnek. Alattuk a Csiki-medence, körülöttük 1300-1400 méter magas hegyek, távolban a Hargita és Gyergyó. A Tatros folyó neve – Tatáros – őrzi a valamikori tatár betörések emlékét. A vetített fotók visszaigazolják az előadónk által mondottakat a gyimesi táj különleges, más tájakkal össze nem téveszthető, egyedi szépségéről. A „mádéfalvi veszedelem” miatt menekülő vagy a szegénység elől kivándorló székelyek egy része meg sem állt Moldváig, más részük viszont a Gyimesekben telepedett le. Mivel ők Erdélyben éltek, nem szakadtak úgy el Székelyföldtől, mint a moldvaiak. A gyimesiek magyar iskolákban tanulhatnak, magyar papjaik vannak. Itt mindig kemény volt az élet, még ma is az. Embernek és állatnak ösztönében van az élet-halál harc az. Ahogyan a pásztorkutyáknak is készen kell állni, hogy – ha kell –farkasokkal, medvékkel harcoljanak, az emberek mindennapjainak is része a küzdelem, a veszélyekkel való szembenézés. A pásztorkodás április végén, május elején indul, mikor a hó olvadni kezd. Ekkor a bács (számadó juhász) összegyűjti a kecskéket, juhokat, szarvasmarhát. Az állatok ezután a pásztorokkal a hegyi legelőkön „nyáralnak” és „őszölnek” egészen Szent Mihály napjáig (szeptember vége) vagy – ha az időjárás engedi – még tovább. „Hát, a farkastól, medvétől fél-e?” – szólt az egyik „felvételi” kérdés a messziről jött jelentkezőhöz. „Nem jobban, mint más” – volt a válasz, és Bakay Péter lelkipásztor esztrunga hajtó lett (ami a nálunk meghonosodott kisbojtár szó megfelelője). Ez a poszt a pásztori ranglétra alján helyezkedik el. Itt aztán lehet a szolgálatot gyakorolni, és a „kalyiba” sem ad sok komfortot, amelyben a pásztorok élnek fenn a havasokban. A feladatok száma és olykor nehézsége nem kevés. Ebben az önként vállalt iskolában a messziről jött ember nagyon sok mindent megtanult, és nemcsak a pásztoréletről. A sajtkészítés kapcsán – aminek része a megaludt tej „összetörése” is – fogalmazta meg előadónk azt a továbbgondolásra érdemes megállapítást, hogy „a minőséget mindig kellő összetöretés előzi meg”. Mint ahogy a búzából is csak összetörés után lehet liszt, vagy a szőlőből bor, úgy van az emberrel is. Előadónk noteszában sok minden összegyűlt. A lejegyzett állatmesékre, állatos történetekre nem volt idő, a pásztorok sokszor vaskos, de eredeti humorából azonban kaptunk ízelítőt. Nagyon gazdag a vallási élet, különösen, ha tág értelemben vesszük a vallásosságot. Vasárnap négyszer-ötször is van mise, és a templom tele van. A házakat minden évben megszenteli a pap, sok az egyházi esküvő, a keresztelő, bérmálkozás, minden fiatal jár hittanra. A vallásosság ugyanakkor mély babonássággal társul. Nem lehet pénteken költözködni, hosszú útra indulni, „pénteken még a fecskék sem raknak fészket”. Előadónk nem ülhetett a „kalyiba” küszöbére, mert „a farkas a lába közt viszi el a juhot”, de keresztbe sem ülhetett a küszöbön, mert „a nyáj szét fog válni”. A fekete gyapjas juhot sem hagyhatta a sorban utolsónak, mert „elmegy az állat teje”. „Dicsértessék a Jézus Krisztus”-sal koccintott tizenegy gyerekes vendéglátójával (hiszen „Istennek hálát kell adni azért, amink van”), ugyanakkor „szemtanúk” történeteit hallotta az itt-ott feltűnő lidércekről, a ház mellett elszálló boszorkányokról. Szépasszonyok (tündérek) varázsolnak, boszorkányok „gurucsálnak” és „fermekálnak” (megrontanak embert, állatot), és amikor „derget” az idő, és a patakok „elindulnak” köveket sodorva magukkal, akkor az áradó vízből kicsapódnak a sárkányok is. Ebben a meséket, hiedelmeket gazdagon termő világban is ott van már a mai világ, a fényképen üldögélő fiúcska Harry Potter-t olvas nagy elmélyülten. A vallásossághoz társul egy fajta fatalizmus: ami meg van írva az meg fog történni. Ezt úgy mondják: ha valakinek „van élő napja”, akkor sikerrel jár, ha „nincs élő napja”, akkor nem. Ezáltal mindent egyszerűbben vesznek, a halált is.
Különleges a Babba Mária hagyomány. Babba Máriához imádkoznak, az élet minden dolgában kérésekkel fordulnak hozzá. Babba Mária azonos az itt Napba Öltözött Asszonyként is tisztelt Szép Szűz Máriával, de a holdat is Babba Máriaként emlegetik. Vélhetően a katolikus Szűz Mária kultuszba mentődött át az ősi magyar hitvilágnak egy csak ezen a vidéken megőrzött darabkája. A betlehemezés még élő népszokás. A fényképen a pásztorok maszkokban, bundában, királyok a román néphadsereg ruhájában állnak. Csak a főkirálynak lehet piros-fehér-zöld szalagja és a betlehem is magyar nemzeti színekkel díszített. Egy másik fényképen Janika, a kisiskolás fiú mosolyog, aki előadónk kérdésére – hogy milyen ajándékot hozzon neki – nemzeti színű szalagot kért. Aztán mikor megkapta az ajándékát, az egész osztály kért ugyanilyen ajándékot. A levetített szép fotók között az utolsó egy ember földön kirajzolódó árnyékát mutatja. Előadónk búcsúzó szavai a képhez kapcsolódnak. „Olyan az életünk, mint az átfutó árnyék… nekem egyszer oda ráesett az árnyékom…. és azt gondolom, én is adhattam ezeknek az embereknek, de én is kaptam, sokkal-sokkal többet. Minden egyes nap minden egyes perce Isten közelség volt és hálaadás.” Köszönjük, hogy részt kaphattunk belőle mi is.
Bakay Péter az előadása mellett egy másik ajándékot is hozott nekünk. Egy szívmelengető könyvet, amely Tankó Mónus Berta csángó pásztor emlékezéseit tartalmazza. Berta nénit környezete „nagybeszédű”-nek ismerte. A nagybeszédűség itt nemcsak mennyiséget, de minőséget is jelent. Az idős asszony a könyv anyagát egy gyöngybetűkkel teleírt füzet formájában adta át lelkész lelkipásztorunknak: „Kezdjen vele, amit akar”. A könyv megjelent az Ipolyi Arnold Népfőiskola kiadásában, előadónk csodálatosan szép előszavával. Berta néni „falunyi kalitkába zárt színes, gyönyörködtető „dalosmadár…, akiből könnyen lehetett volna költő, festő- vagy iparművész, kiváló pedagógus, sikeres értelmiségi, akinek mozgásterét körülhatárolták és meghatározták Gyimesközéplok, Jávárdi 1400 méter magas hegyei.” De amit átad, így is teljes. Tiszta fogalmazásban, gyönyörű nyelven, humorral írt történeteket olvashatunk nemcsak az általa látott, hallott, tapasztalt dolgokról, saját környezete életéről, hanem nagyapja történeteinek lejegyzése révén még régebbről. A történetekből nagyon szerethető embereket és egy csodákkal teli, szerethető világot ismerhetünk meg.
Böszörményi Éva
Lelkészeink munkájáról Gyülekeztünk tagjai nem feltétlenül vannak tisztában lelkészeink heti elfoglaltságát illetően. Hallunk olyan véleményt is, milyen jó nekik, mert a vasárnapi istentiszteletet követően szabadon rendelkeznek az idejükkel. Ezért az év elején a presbitérium a felügyelőtől azt a „házi feladatot” kapta: gondolkozzon el a lelkészeink egyhetes munkarendjéről, mik a súlypontok, mik az „egyéb” feladatok, és az egyes teendőkhöz – szerintük – milyen időigény kapcsolható. Végül az előzőek alapján becsüljék meg, hogy lelkészeink hetente hány órát dolgozhatnak. Természetesen lelkészeinknek is jeleztük, hogy a január 25-re tervezett presbiteri ülésen az ő munkájukat beszélnénk meg, és a maguk részéről is készüljenek erre. Lelkészeink örömmel vették a kérdés napirendre tűzését. A következőkben a presbiteri vélemények és az azokra adott lelkészi reagálások figyelembe vételével mutatjuk be lelki vezetőink egyheti munkájának fő elemeit, mely elemek 70 %-át valamennyi presbiter említette, tehát viszonylag közös véleményen vannak a szolgálattal összefüggő teendők tekintetében. Szó volt az egyes feladatok időigényéről is, ezeket most tételesen nem mutatjuk be, már csak terjedelmi korlátok miatt sem, de azért sem, mert nem lehet a sokrétű munkát, különösen nem annak minőségét a ráfordítás időszükségletével mérni. Egyetlen feladat – de az egyik legfontosabb – esetében teszünk kivételt. Hosszan tárgyaltuk, vitatkoztunk arról, hogy mennyi időre van szükség az istentiszteleti igehirdetésre való felkészüléshez. Általános volt a vélemény, hogy a kb. 20 perces igehirdetésre, az azt követő imádságra 4-6 óra felkészülés elég, hiszen lelkészeink jól képzettek, komoly teológiai tudásuk és számos háttéranyaguk is van. Lelkészeink az igei üzeneteket jól, érthetően, hitelesen közvetítik, de a felkészüléshez ennyi idő elég. Ez volt a presbiteri vélemény. Lelkészeink válaszaikban elmondták, hogy egy-egy igehirdetésre való alapos felkészülés az általunknál becsültnél lényegesen több időt, úgy 8-10 órát vesz igénybe. Ezek után lelkészeink heti munkájának súlypontjai címszavakban:
A hét első munkanapját közös imádsággal kezdik, majd a heti programot és a munkamegosztást egyeztetik egymással. Istennek hála, már néhány éve két lelkészünk van. • Lelkészeink a különféle korú gyerekeknek a hét minden napján iskolai órarend szerint, pénteken délután a gyülekezeti teremben tartanak hittanórákat és ezekre készülnek. • Konfirmációi előkészítő alkalmak hetente. • Minden héten az ifjúságnak külön foglalkozás van, melynek fő célja a fiatalokból történő gyülekezet építés. • Minden szerdán és csütörtökön bibliaórát tartanak, melyekre az áhítaton kívül egy-egy témával is készülnek. • A keresztelések, esküvők, temetések természetesen nehezebben betervezhetők, de ilyen szolgálatokra is állandó az igény, nem kevés időráfordítással, hiszen a keresztelést, esketést öt, a temetéseknél szükség szerint egy vagy több alkalom előzi meg, valamint ezeknek az ún. kazuális szolgálatoknak a kiértékelésére és az érintettek további gondozására is nagy hangsúlyt fektetnek. • Család és beteglátogatások. • Lelkipásztori beszélgetések nem csak bejelentkezések alapján, bármikor. • Hivatali órák, hétfőn délelőtt és délután, valamint csütörtökön délután. Ezekben az időpontokban bárki számára elérhetőek. • Sokrétű hivatali ügyvitel, levelezés, jelentések, beszámolók, honlap frissítés, pályázatok figyelése és írása, telefonos ügyintézés és rendelkezésre állás is a napi feladataikhoz tartoznak. • Az egyházfival hetente egyeztetik a feladatokat. • A hétközi ádventi-, böjti-, a nagypéntek esti passióolvasós- és családi istentiszteletek külön szempontok szerinti előkészületeket, szervezést igényelnek. • Az istentiszteleteken, szeretet-vendégségeken a vendég-szolgálattevő lelkészek, teológusok felkérése, szolgálatuk előkészítése eseti feladatok. • Közösségi alkalmak, kirándulások, csendes napok, gyülekezeti napok szervezése, előkészítése. • Szeretetvendégségekre előadók felkutatása, a szervezési munka irányítása. • Ifjúsági tábor szervezése. • Felügyelővel egyeztetett időpontban tartott elnökségi megbeszélések. • A presbitérium éves munkatervének összeállítása a felügyelővel, áhítat tartása és aktív részvétel a presbiteri üléseken és azok előkészítésében. • Készülés és részvétel a presbiteri imaközösségi alkalmakon. • Az Óbudai Harangszó számainak tartalmi összeállítása, a cikkírók felkérése, igemagyarázatok és egyéb anyagok írása, korrekciós munka. • Az iratterjesztés frissítése. • Pályázati anyagok összeállítása. • Karácsonyi ajándékcsomagok vásárlása és összeállítása, a szétosztás megszervezése. • Karácsonyi gyermekműsor összeállítása, esetenként írása, betanítása. • Rendszeres – nem egyházközségi – lelkigondozói, igehirdetői szolgálat a Derűs Alkony Idősek Gondozói Házában. • Közegyházi feladatok ellátása egyházmegyei, egyházkerületi, országos szinten: lelkészi munkaközösségi ülések havonta, igazgatótanácsi-, lelkészképesítő bizottsági-, zsinati pót- valamint egyházmegyei jelölőbizottsági tagság. Egyházmegyei, kerületi presbiteri és közgyűléseken való részvétel. • Publikációk, előadások készítése. • Kapcsolattartás más egyházakkal, az ökuméne ápolása, aktív részvétel az ökumenikus alkalmakon. • Közszereplések önkormányzati rendezvényeken, koszorúzásokon, A tájékoztató íróinak az volt célja, hogy bemutassák, milyen sokrétű lelkészeink munkája, és mennyire nem „vasár- és ünnepnapi”, hanem „egész heti” munkások, szolgálattevők ők. Mert ők a heti – a presbitérium által 58-62 órára becsült munkarendjükben – feladataikat hivatásszerűen, Isten és hivatásszeretetből, emberszeretetből, a gyülekezet iránti szeretetből látják el. Szolgálják, pásztorolják Istenük által gondjaikra bízott közösséget. Imádkozzunk együtt és rendszeresen azért, hogy az Úr adjon lelkészeinknek erős hitet, lelki és testi egészséget, kitartást igen sokrétű szolgálatuk ellátásához gyülekezetünk lelki építésében és gondozásában. Sáry Barna számvevőszéki elnök, dr. Győrfi Károly egyházközségi felügyelő •
CSAK EGY ANYA? Egy nőtől – miközben jogosítványát újította meg egy önkormányzati hivatalban – az adatfelvevő hölgy megkérdezte, hogy mi a jelenlegi foglakozása. A megkérdezett egy ideig tétovázott. Bizonytalan volt, hová is sorolja magát. Arra gondolok – magyarázta az adategyeztető –, hogy van-e munkája, vagy csak… Természetesen van munkám! – csattant fel a nő. Anya vagyok. Nincs „anya” kategóriánk a foglalkozásra, a „háztartásbeli” fedi le ezt – mondta segítőkészen az adatkezelő.
Már el is felejtettem ezt a történetet, mígnem egyik nap ugyanilyen helyzetben találtam magam a városházán. A hivatalnok nyilvánvalóan egy karrierista nő volt. Magabiztosan, hatékonyan dolgozott, olyan jól csengő címet viselt, mint például „hivatali kikérdező” vagy „városi adatfelvevő”. Mi a foglakozása? – kérdezte. Mi késztetett arra, hogy ezt válaszoljam, nem tudom. A szavak egyszerűen kibuggyantak belőlem: gyermekfejlődési és emberi kapcsolatok területén dogozom társkutatóként. A hivatalnok abbahagyta pillanatnyi munkáját, golyóstolla megállt a levegőben. Felnézett, mint aki rosszul hallott. Megismételtem a titulust lassan, hangsúlyozva a leglényegesebb szavakat. Aztán csodálkozva láttam, hogy ezt mind leírta nagy fekete betűkkel a kérdőívre. Megkérdezhetem – mondta a nő érdeklődve –, egész pontosan mit csinál ezen a területen? Hűvösen, a hangomban az izgalom legkisebb jele nélkül, szinte kívülről hallottam, amint így válaszolok: folyamatos kutatási programban veszek részt (melyik anya nem?) laboratóriumban és terepen is (normálisan azt mondtam volna, kint és bent). Dolgozom a Felettesemnek (elsőként az Úrnak, aztán egész családomnak), és van már négy kreditem is (mindegyik lány). Természetesen a munkámhoz tartozó tevékenység igényli a legtöbb figyelmet az ember-szakmában (melyik anya tagadja?), és gyakran dolgozom 14 órát 1 nap (inkább 24-et). Ebben a munkában jóval több a kihívás, mint más „átlagos” foglalkozásnál. A jutalom inkább a megelégedettség, mint pusztán a pénz. Érzékelhetően folyamatosan nőtt az elismerés a hivatalnok hangjában, amint kitöltötte a nyomtatványt. Felállt, és személyesen kísért az ajtóig. Miközben hazafelé vezettem, fényes, új karrierem lebegett a szemem előtt. Otthon 13, 7 és 3 éves laborasszisztenseim üdvözöltek. Az emeletről hallottam új (6 hónapos) kísérleti modellünket gyermekfejlesztési programunkból, amint új hangmintáit próbálgatja. Úgy éreztem, ütést mértem a bürokráciára. Hivatalos feljegyzés készült rólam egy, az emberek számára elfogadhatóbb foglalkozásról. Egy „újabb anya”, vagy „anyaság” már nem hangzik elég jól. Micsoda pompás pálya! Különösen, ha van egy titulus is az ajtón. Netán ez teszi a nagymamákat „haladó (szenior) kutatási munkatársakká” a gyermekfejlesztési és emberi kapcsolatok területén, a dédnagymamákat pedig a haladó kutatási munkatársak „ellenőrévé”? Szerintem igen. Még azt is gondolom, hogy a nagynénik „kutatási munkatárs-asszisztensekké” léphetnének elő. (Ismeretlen szerző)
AZ ERŐS VÁRUNK ALAPÍTVÁNY
ÉVI KÖZHASZNÚSÁGI JELENTÉSE A 2009. ÉVI TEVÉKENYSÉGÉRŐL Mindazon szervezetek számára, amelyek a közhasznú szervezetekről szóló törvény szerint ilyen szervezet jogállásában működnek, a törvény előírja közhasznúsági jelentés készítését és közzé tételét a törvényben meghatározott tartalmi követelményekkel. A közhasznú szervezet jogállásában működő Erős Várunk Alapítvány a közhasznú szervezetekről szóló 1997. évi CLVI. sz. törvény 19. § (1) bekezdésének megfelelően készített közhasznúsági jelentését az Alapítvány Alapító Okiratának 6.9. pontjában foglaltak alapján az Óbudai Harangszóban teszi közzé az alábbiak szerint: 1. Számviteli beszámoló
Forint Nyitó pénzkészlet 2009. január 1. Ebből: MKB Bank folyószámlán Értékpapír számlán (MKB Bank) Készpénz (pénztár) Bevétel Ebből: Magánszemélyek és cégek adományai Személyi jövedelemadó felajánlás (1%) Önkormányzati támogatás Más alapítványi támogatás Kamat
4 365 229 461 154 3 897 389 6 686 2 265 597 1 054 000 703 887 35 000 100 000 372 710
Kiadás Ebből: Szociális segélyek Karácsonyi ajándékcsomagok Közösségi programok támogatása Templom és gyülekezeti ház fenntartási munkái Működési költségek (banki, nyomtatvány, Posta, értékcsökkenés) Záró pénzkészlet (vagyon) 2009. december 31. Ebből: MKB Bank folyószámlán Értékpapír számlán (MKB Bank) Készpénz (pénztár) Pénzügyi eredmény
3 029 186 567 000 175 905 985 591 1 150 849 149 841
3 601 640 763 788 2 811 672 26 180 – 763 589
A beszámolóból kitűnik, hogy az Alapítvány összes vagyona 3 601 640 Ft volt, melyből a kuratóriumi döntésekkel összhangban a gazdálkodási év folyamán 3 029 186 Ft-ot használtunk fel a számviteli beszámolóban feltűntetett célokra. Költségvetési támogatások felhasználása Az Alapítvány 2009-ben 35 000 Ft költségvetési támogatást kapott. 2. Tartalmi beszámoló a közhasznú tevékenységről Az Alapítvány munkájában a rászorultak segélyezése kiemelt fontosságú volt 2009-ben is. A számviteli beszámolóból kitűnnek az erre fordított összegek. Különféle címen segélyeket 22-en kaptak. Az Alapítvány Kuratóriuma minden segélyezési, támogatási tételről jegyzőkönyvi határozatokat hozott, melyek nyilvánosak, és betekintésre az Egyházközség irodájában rendelkezésre állnak. Az Alapítvány jelentős összeggel járult hozzá a templom és a gyülekezeti ház felújítási munkáinak költségeihez. A Kuratórium az év első negyedévében tartott ülésen az Alapítvány pénzügyi mérlegét és eredmény levezetését jóváhagyta. 3. Nyilatkozatok, egyéb megjegyzések 3.1. Az Alapítvány vezető tisztségviselői, akik a Kuratórium tagjai, semmilyen juttatásban nem részesültek. 3.2. A gyülekezeti tagok befizetése az előző évi szinten alakult. Hálásan köszönjük az adományokat. A személyi jövedelemadó 1%-ának felajánlásából befolyt összeg 2009-ben 703 887 Ft volt. Ebből az összegből felhasználtunk 443 605 Ft-ot, valamint a 2008 évről maradt 484 099 Ft-ból a szociálisan rászorulókat támogattuk, karácsonyi ajándékokat vettünk, közösségi programokat finanszíroztunk. Az 1%-os forrásból 2010 évre 260 282 Ft maradt. 3.3. Az érdeklődők tájékoztatására az alábbiakban adjuk meg az elmúlt évek ilyen bevételeit: Év 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009
Összeg 1 %-ból (Ft) 417 000 466 000 591 000 647 000 823 000 808 873 760 503 893 202 (rekord) 780 651 703 887
A táblázatból látható, hogy az SZJA 1%-ából befolyt összeg évről-évre csökken. Éppen ezért nagyon fontos, hogy a gyülekezet tagjai és a szimpatizánsok ne csak a maguk lehetőségein belül ajánlják fel az 1%-ot Alapítványunk számára, hanem rokoni, ismerősi körből is „toborozzanak” felajánlókat, mert ezzel is támogatják az anyagi szempontból önfenntartásra szorított gyülekezeti tevékenységünket. Sajnos továbbra is sokan sehova nem ajánlják fel adójuk 1%-át, jóllehet ez a felajánlóknak semmibe se kerül. Felvilágosító, tájékoztató tevékenységünkön sok múlik. 3.4. Az Alapítvány az 1% felajánlásából befolyt összeget az Alapító Okiratnak megfelelően használta fel.
3.5. 2010-ben erőinket a szociális segélyezésre, egyéb segélyezésekre, a közösségi alkalmak anyagi támogatására, valamint bizonyos felújítási munkák finanszírozására használjuk fel. 3.6. Az érintettek és érdeklődők tájékoztatására közöljük, hogy az Alapítványon belül létrehozott orgona alapra eddig heten összesen 81 000 Ft-ot fizettek be, részben felújítást is megjelölve célnak. Tájékoztatunk, hogy az új orgona építéséről a nehéz gazdasági helyzet miatt lemondtunk, helyette a meglevő orgonát újíttatjuk fel. Az érintettek hozzájárulását feltételezve az eddig befizetett és ezután befizetésre kerülő összegeket a meglevő orgona felújítására használjuk fel. Az Erős Várunk Alapítvány Kuratóriuma nevében 2010. március10.
Dr. Győrfi Károly elnök
Az Óbudai Harangszó előző számában közzétett 2009. évi megkereszteltek névsorából – minden figyelmességünk ellenére – kimaradt
CZÁGLER MAJA neve. A családtól ezúton is szíves elnézést kérünk. Isten áldja és segítse a hitben való növekedését.
GYÜLEKEZETÜNK ÉLETÉBŐL ♣ A március 21-i istentiszteletünkön Bakay Péter lelkész végezte az igehirdetés szolgálatát, aki a délutáni szeretetvendégségünkön beszámolt a gyimesi csángók között pásztorként átélt – élményekben gazdag – tapasztalatairól. ♣ A presbitérium a március 22-én megtartott zárszámadó ülésén a megtárgyalta és elfogadta az Erős Várunk Alapítvány kuratóriumának beszámolóját és a 2009. év közhasznúsági jelentését; az egyházközség 2009. évi zárszámadását és a 2010. évi gazdálkodási tervét; a számvevőszéki Bizottság jelentését az egyházközség és az alapítvány gazdálkodásának az ellenőrzéséről. ♣ Március 24-én a Derűs Alkony Gondozóházban tartott istentiszteletet Bálintné Varsányi Vilma. ♣ Nyolc hittanosunk vett részt március 27-én, az egyházmegyei hittanversenyen, Budaörsön. ♣ Április 2-án – a nagypénteki esti istentiszteleten –gyülekezetünk férfitagjai passióolvasással szolgáltak. ♣ Április 10-én a pasaréti református gyülekezet özvegyeknek szervezett csendesnapján Bálintné Varsányi Vilma volt a szolgálattevő. ♣ Április 24-én a budahegyvidéki evangélikus gyülekezet csendesnapján Bálintné Varsányi Vilma igehirdetési szolgálatot végzett. ♣ Április 25-i konfirmációi vizsgán Gyimesi Kristóf, Hunyadi Emese, Morrison Levente és Szabó Gergely számolt be és tett tanúbizonyságot arról, hogy megismerték hitünk és egyházunk alapvető tanításait, majd a vizsgához kapcsolódó ünnepi istentiszteleten vették életük első úrvacsoráját. ♣ Az egyházmegye gyülekezeti felügyelőinek április 24-én, Kelenföldön megtartott értekezletén dr. Győrfi Károly vett részt. ♣ A május 3-5. között Balatonszárszón megtartott országos lelkésztalálkozón Hokker Zsolt vett részt. ♣ A szentendrei gyülekezet templomában tartott igehirdetést május 9-én Bálintné Varsányi Vilma. ♣ Május 9-én délután a Budahegyvidéken tartott ifjúsági istentiszteleten gyülekezetünk ifjúsága mutatkozott be. ♣ Május 10-11-én a kistarcsai, csömöri és nagytarcsai evangélikus és református gyülekezetek hitmélyítő evangelizációján tartott igehirdetést Bálintné Varsányi Vilma. ♣ Gyülekeztünk kilenc tagja vett részt a május 15-én Salgótarjánban megtartott egyházkerületi missziós napon. ♣ Május 16-án délután a Magyarországi Metodista Egyház Kiscelli utcai egyházközpontjában Hokker Zsolt végezte az igehirdetés szolgálatát.
♣ A presbitérium a május 17-án megtartott ülésen tájékoztatást kapott a zajgoni testvér-kapcsolatokról, és az oda tervezett kirándulás előkészületeiről; valamint a tervezett presbiteri képzésről, és egyéb ügyeket tárgyalt. ♣ Május 19-én a kaliforniai Irvine egyetemének harangkórusa adott hangversenyt templomunkban.
Gyermekszáj A gyermekeknek hittanórán vallásos tárgyú képeket kell rajzolniuk. Egyikük repülőt rajzol, amin három felnőtt és egy kisbaba ül. – Ezek itt Szűz Mária, József és a kis Jézus – magyarázza. – De ki a negyedik ember? – kérdezi a hitoktató. – Ő? Hát ő Poncius, a pilóta.
GYÜLEKEZETI ALKALMAK Istentiszteletek minden vasárnap de. 10 órakor. Az istentisztelettel azonos időben a kisgyermekek részére külön foglalkozást tartunk a gyülekezeti teremben. Ezzel szeretnénk a szülőknek segítségére lenni, hogy gyermekeikkel együtt jöhessenek istentiszteletre. Szeretettel ajánljuk testvéreink figyelmébe ezt a lehetőséget. Kórházi istentisztelet – a Szent Margit Kórház kápolnájában minden második hónap második vasárnapján de. 9,30 órakor. Tanévzáró istentisztelet – június 6-án. Úrvacsora – minden hónap első vasárnapján. Idősek, betegek részére (kérésre) készséggel ajánljuk fel az úrvacsora házi kiszolgálását.
A családi istentiszteletek, bibliaórák és ifjúsági összejövetelek június, július és augusztus hónapban szünetelnek.
ADOM ÁNY OK F OGADÁ S A Perselyadományokra az istentiszteleteken és egyéb templomi alkalmakon van lehetőség. Az önkéntes egyházfenntartási hozzájárulást minden hónap első vasárnapján borítékban gyűjtjük össze az istentisztelet keretében. Egyházközségünk életének feltétele, hogy tagjai adományokkal is segítsék működési és fenntartási kiadásaink fedezetét. A JÓKEDVŰ ADAKOZÓT SZERETI AZ ISTEN. Gyülekezetünk bankszámlaszáma OTP Kereskedelmi Bank Rt. 11703006-22056126
Erős Várunk Alapítvány adószáma: 18072251-1-41 bankszámlaszáma: MKB Bank Nyrt. 10300002-10375516-49020012
Készpénz-átutalási megbízás (csekk) a templomban és a lelkészi hivatalban kapható.
Szeretettel ajánljuk a kisgyermekekkel érkező szülők figyelmébe az oltártér bal oldalán kialakított, padlószőnyeggel és játékokkal ellátott, télen fűthető fészket, ahol a kisgyermekek szabadon mozoghatnak, játszhatnak, és a szülők hangosítás útján kísérhetik figyelemmel az istentiszteletet.
Templomunk akadálymentes megközelítése Örömmel tájékoztatjuk a mozgásukban korlátozott, tolószékkel közlekedő, valamint az idős testvéreinket és babakocsival érkező kismamákat, hogy templomunk akadálymentes megközelítése érdekében a Dévai téri toronybejárati ajtónál lift áll a rendelkezésükre.
Nyári ifjúsági tábort
SZÉLRÓZSA
FÉSZEK
szervezünk – együtt a zajzoni testvérgyülekezet fiataljaival – tizenkettő-húsz éves korosztály részére augusztus 16-22. között Tésre. Jelentkezés: június 6-ig. Részletes információt ad: Hokker Zsolt lelkész
Országos Evangélikus Ifjúsági Találkozó Szarvas, 2010. július 14-18. www.szelrozsatalalkozo.hu
ÓBUDAI HARANGSZÓ Az Óbudai Evangélikus Egyházközség híradója. Megjelenik évente háromszor, 700 példányban. Kiadó: Bálintné Varsányi Vilma, szerkesztő: Proksza Gyula. Internetes változat.
