"Nem érdekelt, hogy ki mennyit dolgozik, az érdekelt, hogy megcsinálja a feladatot." - interjú Styaszni Gyulával, a Kerszöv ügyvezetı-tulajdonosával A Jogtár indulását már ismerjük jogász-szemszögből. Most a tulajdonos és mérnök nézőpontjából ismerkedhetnek meg a kezdeti időszakkal. Ismét számos érdekes történetet olvashatunk Styaszni Gyula jóvoltából. - A Jogtár 20 éves évfordulója alkalmából beszélgetünk most. Milyen előzmények vezettek ahhoz, hogy jogi informatikával foglalkozz? - Gépészmérnökként végeztem a Műegyetemen, aztán a Metróhoz kerültem. A Metrónál viszonylag gyorsan sikerült felfedeznem, hogy a számítástechnikának nagyon nagy jövője van, úgyhogy átlovagoltam erre a területre. Szereztem közben egy számítástechnikai diplomát is. A Metro igazgatója, aki eddigi életem csúcs igazgatója-vezetője volt, Bata István, mikor nyugdíjba ment, javasolta, hogy olyan környezetet keressek, ahol jobbak a fizetések. Az igazi nagy lépést a Kerszöv hozta. Rengeteg gyomorgörcsös időszakot éltem meg, amikor elkezdtem saját céggel dolgozni… Biztosítani azt, hogy a következő hónapban is megkapják a kollégák a fizetésüket, hogy tudjunk fejleszteni, nos, ez egy kezdő, kis cégnek nagy kihívás. Ha megy a termék, akkor már kevésbé probléma. A nulláról indultunk, sok nehézségünk volt, de a Jogtár és cég sikere lett az egyik legszebb ajándékom az élettől. - Abban az időszakban azért még eléggé gyerekcipőben jártak az ilyen jellegű próbálkozások. - 1989-ben volt egy kereskedelmi üzlete a Kerszövnek, ahol számítástechnikai alkatrészekkel kereskedtünk. Ez gyakorlatilag az arany időszak volt. Vettünk 100 darab MNB5-ös modemet, amit valahogy nem tudtunk értékesíteni. Létezett akkor egy úgynevezett BBS szolgáltatás, ami gyakorlatilag az internet elődje volt (modemes adatkapcsolattal), megpróbáltuk összerakni, mi legyen a BBS tartalma, hogyan tudnánk eladni. Egy alkalommal valaki befutott a boltba és közölte, hogy szerinte a joggal érdemes foglalkozni. Ő volt Benkő Péter jogász úr, és az ő felvetése alapján csináltunk egy BBS-t. Ez akkora bukás volt, mint ide Lacháza, viszont arra nagyon jó volt, hogy 89-től 93-ig hihetetlen nagy mennyiségű adatot, jogszabályokat gyűjtöttünk, amiket hatályosítottunk is. Ezt neveztük Joginfónak. - Mit tartalmazott ez a jogi szolgáltatás? - Gyakorlatilag már elmentünk a teljes szöveg irányába. Amikor később megjelentünk a Jogtárral, abban az volt az újdonság, hogy a teljes szövegben lehetett keresni, míg a konkurens termék, a Közlöny Kiadóé teljesen más alapon kezelte a keresési lehetőséget. - Mikor jelent meg az első Jogtár és mennyi példányt adtatok ki először?
1. oldal
- 1993. szeptember 27-én, 1993. augusztus 31-i hatályossággal és nagyjából 500 darab lehetett az első széria, kb. 500 volt az előfizető. Nagyon érdekes hogy mennyire változó volt az alkalmazók életkora – nemcsak a fiatalok használták. A legidősebb jogász valahol hetven körül járt, ő úgy túrt a Jogtárban, mint a fiatalok… Úgyhogy mondhatni korfüggetlen volt az alkalmazás. 1992-ben fogalmazódott meg bennem, hogy a Jogtárból CD lemezes terméket kell készítenünk, melynek egyidejűleg kell két alapvető célt megvalósítania. Egyrészt olcsónak kell lennie, olyannak, ami képletesesen szólva a Singer varrógépen is fut, azaz a használatához nem szükséges a jogásznak több milliós befektetés, hanem egy húszezer forintos is elég, tehát egy CD olvasó megvásárlása után a Jogtár gyakorlatilag használható legyen. Másrészt pedig akinek esztétikai gondjai voltak, azaz szebb terméket szeretett volna a DOS-os megjelenítésnél, annak drágábban felkínáltuk a windowsos verziót. A jogászok a jogszabálygyűjteményekkel kapcsolatban akkoriban érték el azt a csalódottsági szintet, hogy hajlandók voltak váltani. A cserélhető lapos jogszabálygyűjtemények már egy-két méteres könyvhalmot eredményeztek, két kiadótól is, és a jogszabálydömping miatt, ami azóta sem fékeződött, hihetetlen nagy mennyiségű lapot kellett cserélni rendszeresen. A befektetendő munka gyakorlatilag havonta egy ember teljes napját igénybe vette, ha azt akarta, hogy a cserélhető pótlapos jogszabálygyűjteménye frissítve legyen. Függetlenül attól, hogy a kiadó cégeknek voltak a frissítésre vonatkozó piaci ajánlataik, egy idő után minden pótlapos jogszabálygyűjtemény aktualitása messze volt a valóságtól. Ehhez képest mi ajánlottunk egy árban is nagyon versenyképes rendszert, ami messze eredményesebb volt. Amitől egy icipicit idegenkedtek a jogászok, az a számítógép használata. Három-négy év alatt azonban sikerült átalakítani a jogászok, a jogalkalmazók és a jogalkotók felfogását ezzel kapcsolatban. Egyszer volt egy élő riport a rádióban, valaki felhívott, és elmesélte, hogy ennek hatására annyira sikerült átalakítaniuk a munkafolyamatot, mint ahogy a gőzmozdony megjelenése a szállítást átalakította a társszekérhez képest. Tehát egy hihetetlen korszakváltást sikerült elérnünk ezzel a termékkel. Jó időben, jó termékkel jöttünk ki. Nagyon sok jogásznak az tetszett, hogy tényleg szabadszövegesen lehet keresni benne. Sajnos a jogásztársadalom jelentős része akkor még úgy használta, mint egy hatalmas jogszabálygyűjteményt. Tudta azt, hogy az 59. évi IV. tv. a Ptk., akkor elővette az 59. évi négyest és kész. A termékhez adtunk leírástól kezdve oktatásokon keresztül az oktatófilmig mindent, de sikerének egyik nagyon alapvető része az volt, hogy kiadtunk a CD mellé egy olyan papíralapú változásmutatót, amit mi hírlevélnek hívtunk. Ez azt jelentette, hogy a jogászok, a jogalkalmazók viszonylag gyorsan, a megszokott papíralapon tájékozódni tudtak arról, hogy mi változott az elmúlt időszakban, mire figyeljenek oda, mire koncentráljanak.
2. oldal
- Beszéljünk a csapatról is! Hogyan alakult ki a szakértői gárda? - Jablonszky Lászlóval történt találkozás teremtette meg azt a jogi-szakmai alapot és azt a hihetetlen alaposságot, amit aztán a Jogtár képviselt. A Jogtár szerzői jogi tisztasága érdekében egy újdonságot honosítottunk meg. Az összes többi kiadvány, még a cserélhető pótlaposak is úgy működtek, hogy mindig az előző hatályosra szuperponálták rá a változásokat. Ehhez képest mi Közlönyből hatályosítottunk végig, és ennek megfelelően sokkal autentikusabb, hibamentesebb szövegeink lettek, mint ami bármelyik kiadónak rendelkezésre állt. Ez nagyon nagy munka volt. Ennek keretében a Corpus Juris alapanyaga is összeállt, gyakorlatilag visszamentünk István királyig. Ennek a lehetőségét az biztosította, hogy mi mindig duplán rögzítettünk mindent, így a rögzítési kapacitást a maximális terhelési időszakra kellett biztosítani. Nagyon érdekes időszak volt, rengeteg bedolgozót foglalkoztattunk, sok vezető jogász is közreműködött, de még a tizenéves lányom is nagy lelkesedéssel szkennelte és javította a jogszabályszövegeket. Jablonszky László pontossága és a köré épített csapat remek minőséget produkált, Lacinál én nem láttam még jobb jogszabály-szövegszerkesztő és hatályosító jogászt. Ennek megfelelően a környezetét így nevelte ki. Én pedig elégedetlen voltam a Joginfó számítástechnikai hátterét biztosító csapattal, ezért egy teljes szakembergárda-cserét hajtottam végre a Jogtár fejlesztése során. Rohangáltam a Műegyetemre és fiatal tehetségek között vadásztam, különböző állásajánlatokat tettem. Így került hozzánk Szegedi Miki fiatal titánként, és az összes többi fejlesztőnk. Gazdasági területen meg ott volt Palatin Éva, aki a gazdasági területet irányította és gyakorlatilag a teljes HR-t végezte. Én úgy érzem, hogy eléggé hatékonyak voltunk. - Volt egy ügyfélszolgálat meg egy marketing rész is. - Ez teljes egészében hozzám tartozott. Ott megint szerencsém volt, sikerült egy Headline nevű céggel összekapcsolódnom. Kelemen Mária vezette azt a részt, így fantasztikusan jól felépített PR-ünk és propagandarészünk lett - annyira jó, hogy volt egyetemi tankönyv, ami oktatta a mi propagandastílusunkat. - Visszatérve a fejlesztésre: volt valaki, aki a programozás specifikációját átírta, aki az olyan Jogtár-funkciókkal foglakozott, amelyek többé tették a Jogtárat? - Az egész cég egy kicsit diktatórikusan épült föl. Kicsik voltunk, szinte csak nélkülözhetetlen embereink voltak. A cég fejlődési irányának meghatározása az én feladatom volt. Általában azáltal alakult a fejlesztés, hogy nagyon sokat találkoztam ügyfelekkel különböző roadshow-kon, az oktatásokon. Az irodám is ott volt, ahol kiszolgáltuk az ügyfeleket, állandóan mindenkit, akit lehetett, megcsíptem, az első ezer ügyféllel személyes kapcsolatom volt, tehát kijártam a lakásukra, ott frissítettem, beszélgettem velük. Viszonylag nagynevű jogászokkal találkoztam.
3. oldal
Ezek alapján én fogalmaztam meg, hogy milyen irányban fejlesszünk. Ezt aztán Szegedi Mikiék leprogramozták, Jablonszky Laciéknál pedig hozzákerültek a szövegtartalmak. Ami még nagyon nagy újdonságnak számított a Jogtárban a konkurenciához képest, az n-dimenziós megjelenítés, ami azt jelentette, hogy a jogszabály szövegébe egyéb, kapcsolódó anyagok bele lettek integrálva, pl. APEH-állásfoglalások, bírósági határozatok, kommentárok. Ezeknek a kapcsolt anyagoknak a megjelenítési módját a felhasználó határozhatta meg. Ennek megfelelően a jogalkalmazó-jogalkotó az általa kialakított környezetben tudta a nyers joganyag, jogszabály szövegét olvasni. Ez hatalmas előrelépés volt – majd ehhez kapcsolódott az egész rendszer időgépesítése is. Tehát egy lényegesen nagyobb halmazt láthatott a felhasználó mindenféle linkek meg egyebek nélkül, egy egységes szövegben. - Marketingben volt egy speciális ajánlatotok a diákok részére. - Gyakorlatilag minden joghallgató számára lehetővé tettük, hogy félévente 500 forintért hozzájusson a teljes Jogtárhoz, egy iskolalátogatási igazolás ellenében megkapták a terméket. Azért nem adtuk ingyen, mert annak nincs értelme, hiszen azt értéktelennek tekintik az emberek. A diákok viszont olcsón jutottak a teljes joganyaghoz, megtanultak mindent, és aztán amikor elhelyezkedtek, akkor nyilván a Jogtár hírét vitték magukkal és javasolták a kicsit idősebb főnöküknek. - Szerveztetek roadshow-kat is… - Igen, rádióriportokat, televízió műsorokat, újsághirdetéseket – a Kelemen Mária által vezetett csapat nagyon lelkesen teljesített. Igazi vérbeli PR-munkát végeztek. Nehéz volt például a vidéki kisvárosokban a közösséget úgy összetoborozni, hogy a Jogtárnak legyen megfelelő közönsége. Ez többnyire sikerült is, de azért adódtak érdekességek. Két végletre emlékszem, az egyik véglet a Jogtár elején volt. Meghívtak a Műszaki Könyvesboltba a Liszt Ferenc térre, és gyakorlatilag csak előadók voltak, tehát saját magunknak magyaráztunk – na ez volt a minimum. A maximális érdeklődés pedig a Hotel Aquincumban tartott előadás iránt nyilvánult meg, amikor bevezettük a Céghíreket és erről meghirdettünk egy előadást. A helyre egy jó órával az előadás előtt érkeztem, és már akkor a ruhatárnál hosszú sor kígyózott. Döbbenet volt, mert korábban ezt nem nagyon tapasztaltam. Annyian voltak, hogy két termet kellett összenyitni, és még a termeken kívül is nézték az előadásomat. Hála Istennek az egyetemek is nyitottak voltak, az egyetemeken is sikerült kapcsolatokat teremteni, előadni, rengeteget dolgoztunk, éjjel-nappal, sokszor valóságosan is napokon át. Emlékszem, hogy nem nagyon érdekelt senkinél, hogy ki mennyit dolgozik, az érdekelt, hogy megcsinálja és időre a feladatot. - De úgy látszik, működött a diktatórikus vezetés. - Igen. Szegény Szegedi Miki a mai napig emlegeti, hogy készen voltak egy fejlesztéssel, nagyon veszélyes volt az új CD kiadása, mert a mester-CD után le kellett ellenőriznünk az egész CD-t
4. oldal
hihetetlenül gyorsan, plusz vírusra is ellenőriznünk kellett. Háromfajta vírusirtót használtunk, hogy tőlünk ne kerülhessen ki semmilyen vírus, véletlenül sem. Sokszor már a végellenőrzésnél derült ki, hogy valahol hiányoztak az ő betűk vagy valami hasonló. Én visszavágtam az egészet, hogy ez nulla értékű, és kezdődött az egész munka elölről, úgyhogy szegény Miki emlegeti a dolgot.., de hát akkoriban egy indexelési folyamat, amivel összeállítottuk azt, hogy gyorsan lehessen keresni, majdnem egy hétig tartott. Nagyon hosszú volt a CD összeállítási időszaka, lassúak voltak még a gépek, habár a kor szempontjából mindig a leggyorsabb gépet Miki kapta. Akkoriban még csak 2 processzoros gépek voltak, messze lassabbak, mint most. - A keresőprogramról említetted még, hogy volt egy nagy újdonság a korábbi termékek keresőprogramjához képest... - Akkoriban az általánosan elterjedt a tárgyszavas keresés volt. Ami azt jelentette, hogy ki van gyűjtve előre, hogy milyen fogalmakra lehet rákeresni. Mi ezzel szemben bevezettük a full-text keresést, tehát a teljes jogszabályszövegben bárhol bármire rá lehetett keresni, ami abszolút újdonságnak számított. A megvalósítása is több lépcsőben történt. Addig-addig kerestem, míg találtam egy matematikust, aki megírta az alapkereső rendszert, az indexelő rendszerrel együtt. Amikor ez megvolt, és ráadásul még fel is fért a CD-re, elkezdtük használni, és Szegedi Miki kollegám egyszer csak közölte, hogy ő tud egy jobbat, gyorsabbat és hatékonyabbat írni. Mondtam, hogy akkor előre. Megírta, megfelelő dotálásért. Csak a többletteljesítést tudtuk anyagilag elismerni. - Emlékeim szerint az államigazgatás felé is sikerült betörnetek. - Igen, fontos szervezeteknek adtuk el a terméket. Így a rendőrségnek, az APEH-nek, bíróságoknak, ügyészségeknek, a parlamentnek. Nagy eredményt jelentett, hogy a Jogtárnak fejlesztettünk egy saját joganyag-szerkesztő részt, ami lehetővé tette a felhasználóknak, például az APEH-nek, hogy a saját belső joganyagaikat hozzáillesszék az országos joganyag- rendszerhez és együtt tudják kezelni a kettőt. Ez egy érdekes fejlesztési irány volt. A Jogtáron belül sok olyan jellegű dolog készült, ami később érett meg és később lett nagyon jól használható. Ilyen volt pl. a komparálási opció, ami a jogszabályváltozás-szövegekben megmutatta, hogy mi volt az a szó, vagy mi volt az a részlet, ami változott, amit módosítottak, hogy még jobban, még hatékonyabban lehessen értelmezni a jogszabály változását. Sokszor a jogalkotó egy szótag vagy szó módosításával egészen más értelmet tud adni a joganyagnak, és ha rögtön azt vizsgálom, hogy milyen szó módosult, vagy mi módosult egy részben, akkor sokkal jobban tudom értelmezni, hogy mit akarnak vagy mit várnak az új joganyag-változástól. - Végül miért váltál meg a cégtől? - Egyszercsak megkerestek. Korrekt ajánlatot kaptam és elfogadtam, ennyi. Semmilyen gazdasági kényszer nem volt, ez a lényege az egész dolognak. Tisztán az, hogy én úgy értékeltem akkor és ott, hogy mindenkinek tudnak olyan összeget mondani, amire az ember azt mondja, hogy tovább nem érdemes küzdeni.
5. oldal
- De azóta is a Jogtárat tartod „a legfőbb gyermekednek”? - Szellemileg a drdiag.hu adatbázist messze nagyobb terméknek tartom, közel áll a mesterséges intelligenciához, de a Jogtár volt a legsikeresebb termékem. Az interjút Bodolai László készítette.
6. oldal
