Most akkor mi van? (cikkünk a 8. oldalon) Városi Újság. Hitel nélkül zárult a 2010-es év Újpesten

Most akkor mi van?

Mártírgyártás?

(cikkünk a 8. oldalon)

(cikkünk az 5. oldalon)

Még meg sem száradt a tinta


2011. május 19.

VÚ Bp

Városi Újság Budapest

Időszaki kiadvány

e-mail: [email protected]

www.vujsag.com

Hajdanoló Paprikás história

Hitel nélkül zárult a 2010-es év Újpesten

Bástya elvtárs lehetett. Nehezményezte, hogy lemaradt a listáról…

Jolsvai András

Bárki is volt, maximum két eset lehetséges: vagy felírni, vagy kihúzni akarta magát. Bár, ha feliratkozott, akkor itt nem a betörés esete áll fenn.

Lakbéremelés jöhet Újpesten?

Mivel állítólag nem vittek el semmit, vagy felugrottak egy kis adatmásolásra, vagy vittek volna, de mikor megtudták, hogy hol vannak, pánikszerűen menekülésre fogták a dolgot.

2010-ik évi beszámolóból egyértelműen kiderül, hogy 2010-ben nem kellett sem működési, sem fejlesztési hitelt felvenni, illetve kötvénykibocsátásra sem volt szükség. A fideszes megszorítások miatt azonban nehezebb helyzetbe került Újpest az idén.


Fájni fog a munkavállalóknak az új csomag (cikkünk a 8. oldalon)


Még nehezebb lesz az élet… Lakbéremelés, racionalizálás, adóemelés, megszorítás jöhet Újpesten? A fideszes Wintermantel Zsolt javaslatára előterjesztett gazdasági prog-

ramot a KDNP, az LMP, az MSZP és a JOBBIK sem szavazta meg, a helyi fideszesek mégis átszavazták.

Hűvös napok várnak a közszféra kb. hétszázezer dolgozójára! (Jegyezzük meg, hogy ez a szám ha a családot is

Újabb Orbán-csomag

Virág és Pelikán (cikkünk a 4. oldalon)


ne is beszéljünk! Illetve beszéljünk! A kormány azt hiszi, megtalálta az egyre nyomasztóbb problémák megoldására használható „hívó szót”: életpálya-modell!


Azt idézte, mintegy saját kívánalmat, hogy legyen szabadság, béke, egyetértés. De ha tényleg ezt akarja, akkor miért írta alá? „Szeretnénk, hogy mindenki megismerje az új alkotmány végleges verzióját és büszke legyen arra” – mondta Lázár János a Magyar Nemzetnek adott interjújában abból az apropóból, hogy állítása szerint mindenkinek kipostázzák az alkotmány nyomtatott szövegét. Aki meg nem büszke, annak majd portósan adják fel.

Reméljük azoknak a képviselőknek is kiküldik, akik megszavazták. Legalább utólag olvassák el, hátha nem is leszenk majd olyan büszkék. „Csoportokban beszélgetek a rektorokkal, az utolsó ilyen beszélgetés holnap lesz, és nem az utolsó” – mondta Hoffmann Rózsa az oktatásért felelős államtitkár egy parlamenti interpretációra válaszolva. Na! Ha írva volna, azt hinném, hogy megvan az első női államelnökünk!

Szómágia Áll a bál a közszférában! Tüntetnek a fegyveres testületek – rendőrök, börtönőrök, –, a tűzoltók, fokozódó elégedetlenség a pedagógusoknál, hogy az orvos-társadalomról már

Ugyan! Mi lett volna, ha le is kell írnia?!

Csatlakozunk! Kérjük beírni a következő szöveget: „Sok szeretettel a Városi Újság című nagyszerű lap szerkesztőinek; Orbán Viktor, Schmitt Pál, Szalai Annamária”


beszámítjuk, már több, mint kétmillió állampolgárt jelent!)

Schmitt Pál, Magyarország Elnöke elhibázta az ünnepi beszédében az alaptörvény idézetét, rossz sorrendben mondta.

Lehetne, hogy én bőrkötésben kapjam meg, az elnök úr sajátkezű dedikációjával? Ha már azt akarják, hogy büszke legyek rá…

Természetesen ez sem megszorítás, ilyesmi nálunk nincsen! Amikor egy lukkal beljebb húzom a nadrágszíjat, akkor csak derékban átstrukturálom a gatyát, és nem megszorítom. Érthető, ugye?


Bérbe fagyasztás

komolyan!

Betörtek a listáiról elhíresült Kubatov Gáborhoz.

A sorozat 32. része – nálunk a negyedik rész – a 3. oldalon olvasható.

leti terv is felveti az önkormányzati lakások kapcsán a lakbérek kérdését.

Ne vegye Vagy mégis…?

Ki ne szeretné a paprikáscsirkét, és ki ne szerette volna megkóstolni ezt?

A fideszes többségű képviselőtestület által elfogadott ún. gazdasági program és az Újpesti Vagyonkezelő Igazgatósága által megszavazott üz-

II. évfolyam 5. szám

Államgazda


Napjainkban – még – plurális demokrácia van, pártok működnek, képviselőket választanak általános és titkos választások útján. A demokratikus népképviselet ma még létezik. Ám az állam, a központi hatalom egyre erősebb, egyre több területet kebelez be a mindennapi élet szeleteiből.

Miután úgy kezdte a választ, hogy: „Képviselő úr, ön immár negyedjére olvassa a fejünkre azokat a vélt hibákat, amiket a koncepciónkban vél felfedezni”, nem kell csodálkozni a végén sem. Én is attól félek, hogy nem ez lesz az utolsó…

VÚ Bp

2


Dr. Trippon Norbert is indult a futóversenyen A futóversenyen két táv is volt, a nagyobb 4,3 kilométer volt, melynek lefutásában – korosztálytól függetlenül – több százan vettek részt. Az indulás az Óceánárok utcában a Karinthy ÁMK mellett volt. A futók elfutottak a Megyeri útig, majd a Homoktövis, Megyeri út kereszteződésében található körforgalomig, ahol a Homoktövis utcából kanyarodtak be a Farkas erdőbe, majd a táv végén a Farkaserdő utcában futottak be a célig. A futóversenyen Dr. Trippon Norbert frakcióvezető és Szabó Gábor önkormányzati képviselő és sport-

2011. május 7. napján tartották meg a káposztásmegyeri futó és kerékpáros fesztivált. A futóversenyen indult Dr. Trippon Norbert frakcióvezető és Szabó Gábor sporttanácsnok. Dr. Trippon Norbert fekvenyomásban érmet is szerzett! A rendezvényen számos más újpesti MSZP-s is részt vett. tanácsnok is indult. A futóverseny mellett volt még kerékpáros verseny, fekvenyomó- és szkander bajnokság, valamint más sportolási lehetőségek is. Dr. Trippon Norbert a fekvenyomó bajnokságban ráadásul érmet is nyert, melyet a nagyszínpadon vett át. Dr. Trippon Norbert, aki egyébként rendszeresen sportol, elmondta, hogy ez a rendezvény is felhívta a figyelmet a

rendszeres mozgás, a sport szükségességére, mely korosztálytól függetlenül fontos a jobb közérzet, valamint az egészség megőrzése szempontjából. A minden esztendőben nagy sikerű, hagyományos rendezvény közösségi, családi rendezvény is egyben. Szabó Gábor sporttanácsnok – aki különösen a hosszú táv futásban jeleskedett – elmondta, hogy az egészségmegőrzés szempontjából rendkívül fontos a rendszeres testmozgás. Ugyanakkor sajnálatos, hogy Magyarországon még túlságosan kevesen sportolnak, és mozognak rendszeresen. Jó hír, hogy a különféle futó, vagy kerékpáros rendezvényeken egyre többen vannak Budapest szerte, és Újpesten, Káposztásmegyeren is egyre gyakrabban látni akár reggelente, akár

Még nehezebb lesz az élet… Lakbéremelés, racionalizálás, adóemelés, megszorítás jöhet Újpesten?

A fideszes Wintermantel Zsolt javaslatára előterjesztett gazdasági programot a KDNP, az LMP, az MSZP és a JOBBIK sem szavazta meg, a helyi fideszesek mégis átszavazták. A program kormányzati propagandával és az Orbán-csomag ismertetésével kezdődik. Az előterjesztett gazdasági program kormányzati propagandával, valamint az ún. Orbán-csomag ismertetésével kezdődik. Például az anyag szerint a radikális adócsökkentéssel Európa egyik legversenyképesebb adórendszere jött létre. Mindez persze jobb fizetéseket jelent a gazdagoknak, vagy mondjuk az álláshalmozó fideszes parlamenti képviselőknek, de elegánsan elfeledkezik arról, hogy milyen sokan – és köztük hány újpesti család – jártak rosszabbul az új adórendszerrel. A program ismerteti azokat az ún. strukturális reformokat, azaz megszorításokat, melyek következtében kevesebb lesz az államadósság. Így például megemlíti a munkaerőpiacot. Ezen a területen a kormány éppen arra készül, hogy a rekord munkanélküliség ellenére 3 hónapra csökkentse a munkanélküli segély összegét, vagy, hogy 100- 150 ezer rokkantnyugdíjast dobjanak ki a munkaerőpiacra, vagy hogy az alacsonyabb végzettségűeknek csak négy órás közmunkát adjanak, amiből lehetetlenség megélni, vagy arra, hogy három hónap helyett hat hónap legyen a próbaidő. Említi az anyag a nyugdíjrendszert is. Ezen a területen a nyugdíjkorhatár emelése, és a nyugdíjak inflációval történő befagyasztása van napirenden. Szó van az anyagban a gyógyszerkasszáról is, ami sokak számára dráguló gyógyszereket jelenthet. Említi aztán az anyag, az oktatást, a bürokráciát és adminisztrációt, valamint az önkormányzatokat is ebben az összefüggésben. Nem tudjuk, hogy ez alatt például a közalkalmazottak, így pedagógusok, szociális és egészségügyi dolgozók bérének három évre történő befagyasztását, azaz csökkentését, létszámleépítéseket,

vagy például iskolabezárásokat jelent-e, de mindezek egyértelműen beismerései annak, hogy egy átfogó kormányzati megszorító csomag bevezetésére készül a fideszes kormány. Mindezek persze hátrányosan érintik Újpestet is. Hiszen például az újpesti nyugdíjasok, közalkalmazottak, köztisztviselők, dolgozó, vagy munkájukat elveszítő embereknek, családoknak is rosszabb lesz. A gazdasági program beismeri, hogy az állami támogatás mértékében „ 2011-re további csökkenés prognosztizálható” és ezért a 2011 – 2014. évi működési kiadások fedezetésre nem elegendőek az ezen célú bevételek, ami „szükségessé teszi a feladatellátás kereteinek átgondolását”. Aki tud a sorok között olvasni, az tudhatja, hogy „a feladatellátás kereteinek átgondolása” sok jót nem jelent Újpestnek és az újpestieknek. Annál is inkább, mert a következő részben arról értekezik az anyag, hogy az önkormányzati lakások éves vesztesége több, mint százmillió forint, s ezért önfenntartó rendszert kell kialakítani, mely például a bérlakások tekintetében önmagában veszteségmentesen tud működni. Ez magyarul lakbéremelést jelenthet. Olvashatunk még az anyagban arról, hogy „fel kell tárni (…) az adózásban rejlő tartalékokat, mint bevételnövelő, mozgástér tágító lehetőséget”, ami sokak számára adóemeléssel lehet egyenértékű. Mindez azért is érdekes, mert a kormányzati elképzelések szerint a magas iparűzési adóbevétellel rendelkező önkormányzatoktól, így Újpesttől is ennek egy részét elvennék, de lehetővé tennék a bevétel kiesése miatt a helyi adóemelést és adókivetést is. Reméljük, nem erre gondolt a fideszes előterjesztő, amikor az adó-

zásban rejlő tartalékokról értekezett. Szó van az anyagban aztán uszodáról és szakrendelőről, de arról nem beszél megalapozottan, hogy a fideszes megszorítások miatt egyre nehezebb helyzetbe került városban miből valósítják meg mindezeket. (A legfrissebb sajtóhírek szerint a fideszes városvezetés a hitelfelvételt fontolgatja, azaz megkezdődhet Újpest eladósodása). Szó van még egy ún. intermodális csomópontról, de szó sincsen benne a metró Káposztásmegyerig történő meghosszabbításáról, holott a Fővárosi Közlekedési Rendszerterv 2017-re irányozza elő azt, s éppen a fővárosi fideszes közgyűlési képviselőknek, köztük az előterjesztő fideszes polgármesternek kellene lobbiznia ennek érdekében. Aztán szól még az anyag minőségi oktatásról is. Reméljük ebben a tárgykörben nem a befagyasztott pedagógus bérekre, óraszám emelésre és például a „művészeti nevelés racionalizálására” gondolt az előterjesztő. Annál is inkább érdekes ez, hiszen az újpesti fideszes városvezetés vette el több, mint 1000 újpesti középiskolás 50% -os tankönyvtámogatását, valamint a fideszes többségű fővárosi közgyűlés döntött úgy, hogy a következő tanévtől elvesznek mintegy 60 millió forint támogatást három újpesti középiskolától. Nyilván a „minőségi oktatás” érdekében… Az anyagot a helyi LMP frakcióvezetője, Pernecky László is élesen kritizálta, javasolta, hogy vegyék le a napirendről. A végső szavazásnál a fideszesek megszavazták, a KDNP, az LMP, az MSZP és a JOBBIK azonban egyöntetűen nem szavazta meg a többek szerint Wintermantelcsomagnak tekinthető gazdasági programot.

esténként futókat, kerékpározókat, sőt az újpesti edzőtermeket is sokan látogatják. Szerinte a politikusoknak és a városvezetőknek nemcsak beszélniük kell, hanem személyes jó példát kell mutatniuk, így is népszerűsítve a sportot, a rendszeres testmozgást. Ezért

indult el ő is a futóversenyen. Egyúttal felhívta a figyelmet arra, hogy sokan vannak, akik szeretnének sportolni, de szociális okok miatt nem engedhetik meg maguknak. Ezért is javasolta korábban az MSZP frakció, hogy a szociálisan rászorult újpesti családoknak, amennyiben azok újpesti sportlétesítményt, edzőtermet szeretnének rendszeresen látogatni, megfelelő támogatást biztosítsanak.

Lakbéremelés jöhet Újpesten? A fideszes többségű képviselőtestület által elfogadott ún. gazdasági program és az Újpesti Vagyonkezelő Igazgatósága által megszavazott üzleti terv is felveti az önkormányzati lakások kapcsán a lakbérek kérdését. Egy esetleges drasztikus lakbéremelés több mint 2000 újpesti lakást és családot érinthet. Az Úv Zrt. Igazgatósága, – melyet a havonta közpénzen mintegy 800.000 Ft-ot is megkereső, a Fideszhez köthető Telek Zoltán stratégiai igazgató - igazgatósági elnök vezet –, áprilisban elfogadta az Újpesti Vagyonkezelő Zrt. üzleti tervét, melyet várhatóan a tulajdonos önkormányzat is tárgyalni fog. Az üzleti tervben megfogalmazódik, hogy a Vagyonkezelő 2689 lakást kezel, melyeknek a bérleti díja az előző ciklusban 2008 óta, azaz négy éve nem emelkedett. Így például egy összkomfortos lakás bérleti díja jelenleg 220,- Ft/m2/hó, míg egy komfortos lakásé 190,- Ft/ m2/hó. Ugyanakkor a tavalyi év végén a fideszes képviselőtestület megszavazta azt az építményadó rendeletet, melynek következtében a cégek tulajdonában lévő lakásokat, s ezen keresztül a vagyonkezelő lakásait is adóval sújtja az önkormányzat 2011ben. Ez mintegy 100 milliós kiadást jelenthet a vagyonkezelőnek, ezért többek szerint ezt a problémát éppen a fideszesek idézték elő. Az Úv Zrt. üzleti terve szerint ugyanis a félkomfortos, a komfortos és a szükséglakások bérleti díja nem fedezi a kivetett adót, ezért a tulajdonosnak lépnie kellene. (Érdekesség, hogy korábban is hasonló rendelkezés volt hatályban, melyet azonban az előző

testület – pontosan azért, hogy ne sújtsa adóval a vagyonkezelőt – 2010 márciusában eltörölt.) Az anyagban többször felvetődik a lakbérek kérdése, valamint újragondolása, ráadásul az anyagban arról is szó van, hogy a közös költséget is a bérlőkre lehetne terhelni. A nemrégiben előterjesztett és elfogadott ún. gazdasági program szerint „néhány kivételtől eltekintve a bérlakások jelenleg „szociális” bérlakásként üzemelnek”. A lakás szektor vesztesége évente 100 milliós nagyságrendű, ezért új, többek között „önfenntartó” rendszerre van szükség. Ez azt jelenti, hogy akár 100 milliós lakbéremelés jöhet, melyet alátámaszt még a gazdasági program azon része is, mely szerint minden ingatlancsoportnak, így a szociális bérlakásoknak is, „önmagában veszteségmentesen” kell működnie. Ráadásul a program szerint minimális számú lenne a jövőben a szociális bérlakások száma, és ezen lakásokat csak határozott időre lehetne bérbe adni, szemben a mai helyzettel, mely szerint a lakások zöme szociális bérlakás. A többi ún. költségalapú bérlakás lenne, rentábilis bérleti díjjal. Mindezekből egyértelműen jelentős lakbéremelés olvasható ki, mely sok jót nem jelent az önkormányzati lakásokban élő újpesti családok számára.

Újpesten még mindig nincsenek virágok az oszlopokon! Lassan halad a fűnyírás is... Miközben már május közepe van, és Angyalföldön már több helyen kitették az oszlopokra az egynyári virágokat, Újpesten még mindig üresek az oszlopok, a virágágyások is részben gondozatlannak tűnnek. Bár számos helyen már nyírták a füvet, még mindig sok területen térdig ér a gaz. Egyre több újpestinek tűnik fel, hogy a város számos pontján olyan gondozatlanok a zöldterületek, hogy a fű már lassan térdig ér, s kalászt is növesztett. Sokfelé látni koszt és szemetet. Azóta – talán a közfelháborodás hatására – több helyen is nyírták a füvet, de jelentős területek, főleg Káposztásmegyeren még mindig gazosak. A virágágyások egy része is gondozatlannak tűnik, még azokban sem került sor az egynyári virágok ültetésére. Miközben már május közepe van, és Angyalföldön már több helyen is kitették a várost megszépítő egynyári virágokat az oszlopokra, azok Újpesten még mindig üresek. Sok újpesti panaszkodik, hogy a korábbi évekkel szemben az idén tavasszal nem volt virágosztás sem. A fideszes

Wintermantel Zsolt azt nyilatkozta korábban, hogy a szembetűnő kedvező változásokat hamarosan az újpestiek is tapasztalni fogják. Reméljük nem erre gondolt. Korábban az újpesti fideszes városvezetés úgy döntött, hogy a jövőben a nem fővárosi fenntartású újpesti közterületek, zöldterültek rendjének és tisztaságának fenntartását az Újpesti Városgondnoksági Kft. veszi át, melynek vezetését a Wintermantelhez köthető Vasa Zoltánra bízták, aki egyúttal emellett még az Újpest Kft. ügyvezetője is. Ugyanakkor a nagyobb gépeket igénylő munkákkal továbbra is vállalkozót fognak megbízni – olvashattuk. Bízunk benne, hogy az újpesti fideszes városvezetés nyárra felébred végre téli álmából.

3

2011. május 19.

VÚ Bp

Hitel nélkül zárult a 2010-es év Újpesten Lapunkban már írtunk arról, hogy a korábbi városvezetés fejlesztési-, működési hitel, és kötvénykibocsátásból származó adósság nélkül, mintegy egymilliárdnyi uniós forrást nyerve adta át a várost a fideszeseknek. Miközben jutott a korábbi években az új Gyermek szakrendelő, Gyermekfogászat kialakítására, a Közterületfelügyelet létrehozására, a Főtér-programra, a VirágVárosprogramra, több tucat park és játszótér felújítására, de például a bajba jutott lakáshitelesek megsegítésre, az ingyenes HPV elleni védőoltás és a tankönyv támogatás bevezetésére is. Mindezek után a 2010-es évet Újpest mégis működési hitel, fejlesztési hitel és kötvénykibocsátásból származó adósság nélkül zárta. Újpest tavaly mintegy húszmilliárdból gazdálkodott úgy, hogy fejlesztésre, felhalmozásra több, mint 2,5 milliárdot költött. A fideszesek – szembesülve a saját maguk által a parlamentben és a fővárosi közgyűlésben is megszavazott idei évi megszorítások következményeivel – persze visszafelé mutogatnak a szocialistákra, de ezzel valójában az általuk kitüntetett Derce Tamás életművét vonják kétségbe, tehát önmaguknak mondanak ellent. Hiszen korábban a polgármester Derce Tamás volt, aki előterjesztette már a tavaly szepElkészült az új önkormányzati törvényt előkészítő koncepció első verziója. A tervezet a fővárosi és kerületi határok átrajzolásának több lehetséges verzióját is felvázolja. Az egyik megoldás szerint a kerületi önkormányzatokat totálisan felszámolnák és egy egypólusú fővárosi önkormányzat jönne létre a mai kerületek nélkül. Ennek a forgatókönyvnek több verziója is van, az egyik szerint a teljesen egységes, egyszintű modellben a kerületek helyén úgynevezett igazgatási kirendeltségek vagy elöljáróságok működnének. Ezek jellemzően szűk – a főváros által meghatározott – feladatkörrel, leginkább érdekközvetítő, összehangoló, bizonyos körben véleményező vagy javaslattevő szerepet tölthetnének be. A kerületi elöljáróságok vezetője a kerületi elöljáró lenne, akinek a munkáját minimális létszámú hivatal segítené. A másik, kevésbé radikális csapásirány lényege, hogy a

2010-ik évi beszámolóból egyértelműen kiderül, hogy 2010-ben nem kellett sem működési, sem fejlesztési hitelt felvenni, illetve kötvénykibocsátásra sem volt szükség. A fideszes megszorítások miatt azonban nehezebb helyzetbe került Újpest az idén. Mindez helyi megszorításokhoz, és a város eladósodásához vezethet. temberi költségvetési rendelet módosítását is, és megszavazta 2008. óta minden évben a költségvetést is. A jegyző pedig ugyanaz a Vitáris Edit volt, aki most is. Azaz a fideszesek valójában a kampányban őket támogató Derce korszakát támadják. Sokak szerint ez a hálátlanság iskolapéldája a fideszes városvezetés részéről. Pedig a valódi problémát az újpesti fideszes

Egyéves a Főtér – hitel nélkül épült

nának. Tehát lényegében elvennék a kerületek, így Újpest hatásköreinek és önállóságának jelentős részét. A főváros kapcsán van egy „C” változat is. Ebben mindenképpen létrejönne egy belső városmag, amit a dokumentum „citynek” nevez, határáról viszont nem szól. Hogy a city-n kívül hogyan szerveződne a város, arra több elképzelés is van. Az egyik sze-

rint a cityn kívüli kerületeket összevonnák és létrejönne egy egységes külső kerület, vagy 8-10, a mainál nagyobb kerület. Olyan elképzelés is van, hogy a főváros három nagy egységre bomlana: itt a city mellett a Duna mentén két kerület jönne létre, a pesti-, illetve a budai. Azaz Újpestet összevonnák, vagy beolvasztanák valahová. Ráadásul pénzügyileg is rosszul járna,

hiszen a legfontosabb saját bevétel ma az iparűzési adó Budapesten, mely Újpesten több, mint 6 milliárdot jelent évente. A változás lényegében azt jelenti, hogy az iparűzési adó részleges elvonása jöhet. Az új finanszírozási rendszer legkorábban 2013-tól léphetne hatályba, azonban 2012-től már ezen új szemlélet alapján történhetne az önkormányzatok pénzellátása. Mindezekkel veszélybe kerülhet minden, ami Újpest egykori önállóságából még megmaradt. A lokálpatrióta újpestiek megdöbbenéssel hallottak a hírről. Lapunknak többen megfogalmazták, hogy most elvehetik a fideszesek Újpest önállóságának azt a részét ami még megmaradt, holott Újpest a maga több, mint 98.000 lakosával megyei jogú város méretű. Kíváncsian várják, hogy az újpesti fideszes parlamenti képviselők, szavazatukat adják-e mindehhez.

tüzelésű kemencékben sült az áru, a tejfölt rákospalotai milimárik hozták a házunkhoz (sokszoknyás, éneklő beszédű parasztasszonyok hátukon cipelt fonott kosarakkal), a pirospaprikát egy kalocsai rokon (kinek volt a rokona, melyik ágához-bogához tartozott terebély családunknak, ma már ki nem deríthető) hozta – minden ősszel egy évre való adagot. De a csirkepaprikás legfontosabb eleme természetesen maga a lábasjószág volt. Nagyanyám, ha csirkére került a sor, hajnalban kiment a kispiacra, és egyenként végignézte az egész kínálatot. Az élőcsirke-kínálatot, természetesen, mert a bontottat petróleumon nevelt műanyagnak tartotta, és megvetette. Az ő asztalára efféle korcsok nem kerülhettek. Négy-öt gazdasszony árulta drótfonott faládákból a csirkéket a kispiacon. Nagyanyám végtelen kitartással tekintette át a kínálatot, felemeltette, futtatta, vizsgálta alul és felül valamennyit. Aztán, mikor végre döntött, hóna alá kapta az állatot, és úgy vonult be vele a Kossuth utcai lakásba, mint Hadik András Berlinbe. Hazaérvén megitatta, majd a konyhaasztal lábához kötötte a csirkét – láb a lábhoz – és a szerencsétlen állat, ki már rosszat sejtett, elindult utolsó

útjára. Órákon át ment körbe-körbe, ahogy a spárga engedte. Amikor körbeért, átesett a spárgán, ilyenkor fél métereket csúszkált a konyhakövön, majd felháborodva visszatápászkodott kiindulási helyzetébe, és kezdődött minden elölről. Hosszú órák teltek így el, az ártatlan, de meglehetősen buta jószág ijedt kotkodácsolással araszolt végzete felé. Mely a koradéli órákban aztán el is következett. Nagyanyám gumikesztyűt öltött, haját kendővel kötötte át, köténye elé lemosható kötényvédőt illesztett, aztán boszorkányos ügyességgel kivégezte az állatot. Hóna alá kapta, ballal megfogta a csőrét, nyakát felfeszítette, a konyhai falikúthoz lépett és egyetlen mozdulattal elvágta a torkát. A vért apró serpenyőbe gyűjtötte, hagymát pirított hozzá, tojássárgáját, és gyors tűzön megsütötte: a családi hagyomány szerint ezt a legfiatalabb férfiembernek (értelemszerűen: nekem) kellett megennie, mert ettől lesz erős és tettre kész. A tetem aztán forró vízbe mártatott (aki még emlékszik efféle eseményekre, tudja, mily nehezen bírná az ekkor fellépő szag – mely nyáron is betöltötte a konyhát, pedig akkor ajtó, ablak tárva-nyitva volt – a nyomdafestéket). Akkor jött a tollfosztás: először kézzel, aztán apró, borotvára emlékeztető szerszámmal. Aztán kikerültek a belsőségek kis tálkára, a többség ment a levesbe, a kisebbség

a szomszéd macskájának (ha nem figyeltünk, az egész neki, mert a cirmos ilyenkor ugrásra készen lapult a küszöbön), aztán következett a darabolás, pörköltölés, ízesítés, habarás. Elmondva igazán gyerekjáték. És míg a combok, mellek és püspökfalatok (nagyanyám ragaszkodott hozzá, hogy az övé legyen, állítva, csak azt szereti, a combokat pedig mind az én tányéromra tuszkolta) puhultak, egy másik tűzön megszaggatódtak a nokedlik. Mindig szerettem nézni nagyanyámat főzés közben (harmonikusan és gazdaságosan mozgott konyhai birodalmában, soha nem kapkodva, mindig mindenhova odaérve, bizonyos eleganciával) de a galuskaszaggatás különösen a kedvenceim közé tartozott. A lejtősen tartott deszkára csurgatta a tésztamasszát, aztán a kés élével fantasztikus gyorsasággal a forró vízbe taszigálta a részeket, és közben oda se nézett. Lenyűgöző volt. Aztán már csak tálalni kellett, és bezsebelni a dicséreteket. Hogy fenséges, mennyei, csodálatos. Aki nem kért belőle kétszer legalább, örökre leírta magát nagyanyámnál. Kivéve a Székely bácsit, aki a gyomorfekélye miatt nem is ehetett volna. – Szegény Lajos, sose tudja meg, mi a jó! – sóhajtott nagyanyám, és én ma is, annyi évtized után, egyetértek vele. Jolsvai András

Újabb fideszes javaslat… Beolvaszták, megszűntetnék vagy elvennék Újpest még megmaradt önállóságát?

Az önkormányzati törvény koncepciója alapján az 1907-ben rendezett tanácsú várossá alakult Újpest, mely 1929-től megyei jogú város lett, s melyet 1950-ben a fővároshoz csatoltak, most elveszíthet mindent, ami egykori önállóságából még megmaradt. Annak ellenére, hogy a ma 98 ezer lakosú Újpest megyei jogú város méretű. A lokálpatrióta újpestiek megdöbbenéssel hallottak a fideszes elképzelésekről. kerületek maradnának, csupán a mostani feladatmegosztást gondolnák újra. Ebben a verzióban a főváros végezné az összes műszaki, infrastrukturális feladatot, fejlesztést, szervezné a közlekedést, míg a kerületeknél elsődlegesen a humánszolgáltatásokkal kapcsolatos feladatok és a lakásgazdálkodás, vagy egyes kulturális és sporttal kapcsolatos feladatok marad-

Hajdanoló 32.

Paprikás história

Szögezzük le indulásképpen: a hatvanas években nagyanyám készítette a legjobb paprikáscsirkét az egész városban. Ez a tény megingathatatlannak látszott a Szellemteleptől le egészen a Megyeri Csárdáig, senki nem akadt, aki kétségbe vonta volna. Persze, nagyanyámról köztudott volt, hogy remekül főz, leveseinek, sültjeinek, süteményeinek sem igen volt párja a széles ujpesti határon, de a paprikás csirke az ő interpretálásában valódi hősköltemény volt. Igaz, volt néhány olyan étel, mit még ennél is jobban szerettem: a kolbászos paprikáskrumplit, például, csülökdarabokkal, vagy a Jókai-bablevest, amelyben megállt a kanál, vagy a rakott zöldbabot, mondjuk. De a vasárnapi csontlevest meg a rántott

karajt is meg lehetett nézni minálunk. Nagyanyám maga csinálta a cérnametéltet hozzá – pompás kis darálógépe volt a háború előttről –, és a zsemlemorzsát is: óraszám reszelte a friss zsemlék héját, hogy aztán a maradékból mazsolás-tejes édességet álmodjon. Nagyanyám tényleg a konyha Paganinije volt – helyesebb volna talán Paganénit mondani – aki minden szorgalmát, tehetségét, alkotóvágyát a vájdlingok és üstök között élte ki, igaz, meg is volt a jutalma érte. Messze földről jártak csodájára ételeinek. A szomszédok és barátok évtizedeken át kapacitálták őt, írja le a receptjeit, ne fossza meg az utókort a titoktól, de ő ilyenkor csak a fejét csóválta, és fehér damasztkötényén keresztül a szívére mutatott: ott van a titok, amit nem lehet szavakba önteni. Nem is tette, semmiből varázsolt ételkölteményeinek csodáját magával vitte a sírba. De a paprikás csirke ebben a sorban is külön kasztot képezett. Nagyanyám – évtizedekkel megelőzve a mai fúziós konyhák divatját – maga is azt vallotta, hogy a főzésnél legfontosabb az alapanyag. Mindenhez külön beszerzési útvonalai voltak, a kenyeret egy Leiningen utcai kis pékségből hoztuk, mert ott még fa-

parlamenti és közgyűlési képviselők, így a Wintermantel Zsolt által is megszavazott országos és fővárosi fideszes megszorítások jelentik Újpestnek. Sőt, a helyi fideszesek által megszavazott költségvetési koncepció szerint a 2011-dik évi költségvetés tervezett intézkedései miatt 5 %-os kiadáscsökkenéssel, a közüzemi díjaknál pedig jelentős kiadásnövekedéssel kell számolni 2011-ben. A legutóbb elfogadott gazdasági program, azaz „újpesti Fidesz-csomag” szerint az állami finanszírozás mértékében „2011-re további csökkenés prognosztizálható”, illetve „az előrejelzések alapján a 2011 - 14. évi működési kiadások fedezetére nem elegendőek az e célú bevételek, tehát „szükséges a feladatellátás kereteinek további átgondolása”. Mi ez, ha nem a fideszes megszorítások beismerése? És mi lesz ennek a vége? Többek szerint még több, az újpestieket sújtó megszorítás, és eladósodás. (Lásd a gazdasági programról szóló cikkünket.) Miközben Újpesten a rendszerváltozás utáni legnagyobb szabású programot, a Főtér-programot hitel nélkül saját önrészből és európai uniós forrásokból valósította meg a korábbi városvezetés, a legfrissebb sajtóhírek szerint a fideszes városvezetés a hitel felvételt fontolgatja.

VÚ Bp

4


Államgazda Folyik az államosítás. Lassan már feledésbe merül a kötelező magán-nyugdíjpénztárak vagyonának államosítása, a MAL Zrt. állami felügyelet alá vonása, a közszolgálati médiumok összes híranyagának egy központba való szervezése. Most az önkormányzatokon a sor. Az állam nem akar több pénzt biztosítani az önkormányzatoknak a különböző feladataik ellátásához – nota bene: a választásokon még kategorikusan azt ígérték, hogy több pénz fog hozzájuk áramolni! –, ezért „a teljes csőd elkerülése érdekében” elvonja a feladatai egy jelentős részét, központi állami kezelésbe akarja venni az egészségügyi ellátást, az oktatást, a szociálpolitikát, stb. Hogy egy-egy kiszolgáló centrum

működtetése olcsóbb, mint sok ilyen kicsié, az tény. De ha azt nézzük, hogy egyetlen centrum nem tudja zavarmentesen ellátni a vidéki kórházak működéséhez szükséges berendezések, anyagok biztosítását, evégből aztán azt a bizonyos „centrumot” tovább kell majd aprózni mindenféle vidéki lerakatokra, akkor már egyáltalán nem olcsóbb a rendszer, sőt, drágább, rosszabb, bürokratikusabb. Ismerjük ezt a szisztémát, volt már ilyen. Az egész szocialista rendszer állami szolgáltatása így működött, illetve így nem működött, többek között ezért lett belőle elegünk! Napjainkban – még – plurális demokrácia van, pártok működnek, képviselőket választanak általános és titkos választások útján. A demokratikus népképviselet ma még létezik. Ám az állam, a központi hatalom egyre erősebb, egyre több területet kebelez be a mindennapi élet szeleteiből. Most éppen a budapesti kórházak vannak soron.

Tény, hogy az egész egészségügyre ráférne egy komoly szerkezeti átalakítás, az ellátástól a betegutakon keresztül az ágyszámon át a különböző ingyenes és fizetős szolgáltatásig. Nem is vitatja ezt senki! Az is tény, hogy ez alól a budapesti kórházak sem kivételek, itt is elkelne némi átalakítás, központosítás, racionalizálás annak érdekében, hogy az egész ellátás finanszírozhatóbb és jobb színvonalú legyen. Érvel is ezzel az illetékes minisztérium, csak arról nem esik szó, hogy ugyan minek ehhez az állam?! Ugyan miért nem tudja – pontosabban akarja – megtenni maga a főváros ezeket a szükséges lépéseket? Miért kell e cél érdekében átadni az államnak a mai napig fővárosi kórházakat? Hiszen egy szerkezetátalakításban csak másodlagos kérdés, hogy ki a gazda. Illetve másodlagos kérdés kellene, hogy legyen. De nem az! Orbán Viktor a maga diktatórikus attitűdjével erős, szin-

Egy vállalkozói levél a miniszterelnökhöz Tisztelt miniszterelnök úr, kedves Viktor! Te már nem is emlékszel rám, nem is ezzel akarlak zavarni, de muszáj írnom, mert itt van ez a bér-izé, és nem értem, miért kellett ez?! Arról van szó, hogy az egyik barátod, ez a Rogán, bejelentette, hogy az a vállalkozó, aki nem teljesíti az OÉT béremelési ajánlatát, az hátrányosabb helyzetbe kerül az állami pályázatoknál, illetve a támogatások során. Viktor! Én húsz éve kínlódok egy kis céggel

– hol jobban, hol rosszabbul megy, mostanában inkább az utóbbi –, négyen vagyunk, igazán egy „kisvállalkozás” a miénk. És emelnék én bért is, de nincs miből! A nettót még valahogy ki tudnám gazdálkodni, de a rárakódó terheket már nem. Jó kis leckét adtál nekem, köszönöm szépem! Ha nem emelek, utálni fogtok – és azt egyáltalán nem kívánom magamnak! –, ráadásul én szeretem a Fideszt, meg téged is, azért szavaztam rátok. De hát hogy a bánatba teljesítsem ezt az ukázt?! Mondjuk emelek a Ferinek 5%-ot. De

ahhoz, hogy az ezzel együtt növekvő bérterheket is be tudjam fizetni, ahhoz ki kell rúgnom a Julikát. Na jó, kirúgom, elvagyunk nélküle is, eddig is csak azért tartottam, hogy legyen egy kis derű az irodában. Aztán Géza bácsit elzavarom nyugdíjba, viszont kettejük helyett már fel kell vennem valakit, mert megfelezni már nem tudom a dolgozói létszámot. (Magamat is beleértve.) Ezért aztán felveszek egy félig kezdőt, a lehető legkisebb bérrel, amiért aztán Feri nem kap az évvégén jutalmat a nyereségből, sőt, a kafetériáját is vis�sza kell vágnom egy kicsit, viszont a

Bérbe fagyasztás

Hűvös napok várnak a közszféra kb. hétszázezer dolgozójára! (Jegyezzük meg, hogy ez a szám ha a családot is beszámítjuk, már több, mint kétmillió állampolgárt jelent!) Milyen diadalmasan jelentette be a kormány, hogy az egykulcsos szja bevezetésével rosszul járó közalkalmazottak bérét kipótolják! Igaz, hogy az új adót januártól vezették be, a pótlás még májusban sem jutott el mindenhová, de hát sebaj, Isten malmai is lassan őrölnek, hát még Orbáné! A lényeg, hogy meglesz a kompenzáció, így a közszférában senki nem járhat rosszul az egykulcsos adó miatt. Csakhogy nemrég azt is bejelentették – persze ezt már sokkal halkabban –, hogy a következő négy évre, azaz 2015-ig befagyasztják a közszféra bértömegét! Jól értsük meg, nem az egyes fizetéseket, hanem azt a pénz mennyiséget, amit ebben a szférában bérre és egyéb jutatásokra kifizetni lehet. Nem tudjuk, érthető-e ez a rafinált húzás? Arról szól, hogy a kifizethető pénz nem lesz több, ha valahol bért akarnak – vagy kell – emelni, akkor ahhoz előbb el kell küldeni egy-két

dolgozót, és az ő megspórolt bérüket lehet emelésként szétosztani. Szép mi? Kicsit olyan, mint az új brácsás a zenekarban, aki – miután a prímás szétosztja az esti jattot és neki nam ad belőle – megkérdezi: Hát nekem nem jár? Mire a válasz: Járni jár, csak nem jut! Hát szóval hogy is van ez? Állítólag létezik valami fizetési előmenetel a közalkalmazottak számára, egy olyan biztos bér-létra, ami megkülönbözteti a közalkalmazotti státuszt a versenyszférától: igaz, hogy itt kevesebb a pénz, de az legalább biztos, és előre lehet tudni, hogy mikor mennyivel emelkedik. Így volt, eddig! Mostantól viszont már semmi nem biztos! Ha netán emelkedik a bér, az bizony jelentős többletmunkával jár, hiszen a kirúgott, vagy nyugdíjazott munkatárs munkáját el kell végezni, viszont újat nem vesznek fel a helyébe, mert ha igen, akkor nincs emelés! De az is könnyen előfordulhat, hogy a béremelésre váró dolgozó kap utilaput, hogy a haveroknak, a „közelieknek”

jusson a béremelésből, és ne neki. Ráadásul – hála az új törvényeknek – ma már nem gond megszabadulni valakitől a közszférában, a dolgozót mára már nem védi törvény, és nem csak kitenni könnyebb, a felmondási idő is lerövidült, tehát olcsóbb is. Mindez azt jelenti, hogy a közszféra éppen azt veszíti el, ami – bizonyos rétegek számára – előnyt jelentett a verseny-szférával szemben: a mindennapi és az előmeneteli stabilitását, biztonságát! Ha viszont ennyi előnye sem marad ennek a pályának, akkor ide már tényleg csak azok fognak jelentkezni, akik máshol már nem kellenek, ez pedig olyan súlyos kontraszelekciót eredményez, ami gyakorlatilag megöli a közszférát! Akiknek pedig nem marad más pályalehetőség – például a tanároknak, tanítóknak –, azok pont úgy fognak hozzáállni saját pályájukhoz, mint amennyi megbecsülést kapnak tőle. Az egész szférát belengi majd a félelem, az alacsony színvonal és a bizonytalanság. Így lehet egy igen fontos társadalmi feladatot ellátó réteget bérbe fagyasztani.

te minden kérdésben központosító, és központosított államot akar. Az erős állam, az erős központ annak vezetőjét, a miniszterelnököt erősíti. És Orbán Viktor erő-kultusza rányomja bélyegét az egész államszerkezetre: ő áll a centrumban, tőle függ – pontosabban függjön – minden, a kórházaktól ad abszurdum a madarak röptéig. Nem a gazdasági racionalizálásról szólnak ezek a történetek. Azok legfeljebb kommunikációs eszközök lehetnek, de a végső cél nem ez. A végső cél egy olyan látszat-demokrácia megteremtése, melyben még léteznek pártok – bár hogy azok valóban működnek e, tudnak e működni, az már kérdéses –, de a hatalom egyetlen személy kezében összpontosul. Orbán – mint minden autokrata – nem hisz a szerkezetekben, nem hisz a hivatalokban, testületekben, ő személyekben bízik, ezért nem a hivatalok működésének feltételeit teremti meg – és bástyázza körül ezt megerősítő törvényekkel –, ha-

nem megbízható személyeket helyez a hivatalok élére, és azokat betonozza be oda. Dr. Polt Péter legfőbb ügyész, Schmitt Pál, köztársasági elnök, vagy Szalai Annamária, a közszolgálati médiumok abszolút vezetője mind, mind Orbán kreatúrája Lázár János frakcióvezetőig, ő emelte be-, illetve fel őket ezekbe a magas hivatalokba a semmiből, és elvárja tőlük, hogy hűen szolgálják őt. (Teszik is, legjobb tudásuk szerint.) Nos, általában ezt hívják autokráciának. Még nem nyílt, leplezetlen diktatúra, még úgy-ahogy euro-konform, bár már erősen rezeg a léc. De ennek az útnak az egyik – sajnos nem is túl távoli – állomása a diktatórikus korporatív államrendszer, a vége pedig elkerülhetetlenül a totális bukás. Kivárjuk? Hát persze, hogy ki lehet várni. Csak nagyon drága lesz maga az út is, és a demokrácia helyreállítása is. És ezt inkább meg kéne spórolnunk…

munkája legalább 30 %-kal megnő! Akkor most nézzük a végét: ki járt jól? Feri biztosan nem, minden után ös�szességében is valamivel kevesebbet visz haza – éves összesítésben –, ha nem hiszitek, kérdezzétek meg tőle. (Őt is ismered Viktor.) Julika a maga keresetlen stílusában küldött el a búsba, amiből joggal következtethetek arra, hogy ő sem lett boldog. Géza bácsi majdnem elsírta magát. Tudta ő, hogy innen megy majd nyugdíjba, nem azt már sem ő, sem én nem tudtuk, hogy ilyen hamar. Az új sráccal sem lehet madarat fogatni, mert dolgoznia kell – különben repül, mint állat–, viszont elég kevés bérért.

Magamról már nem is szólva: sikerült mindenkit magamra haragítanom, valamivel csökken a nyereségem, és az én hivatalos bérem kicsit kevesebb, mint a beosztottamé. De ti is rosszul jártatok! Kaptatok egy új nyuggert, aki még legalább öt-hat évig dolgozott volna, meg egy munkanélkülit, aki eztán már lehet, hogy sose kap munkát. Mindezt egy öt százalékos bruttó béremelésért, meg egy minimálbéres új munkahelyért. Számolj! Szerintem rossz üzlet. Ja, és még valami! Ha ezek után sem az én cégem nyeri a csatornafedél-pályázatot, hát akkor tényleg a medve igyon rád hideg vizet!

Esti János

Virág és Pelikán – Gratulálok Pelikán! Ezt jól csinálta! – Jaj nekem, mit csináltam, Virág elvtárs? – Ne tetesse magát, tudja azt maga jól. A Nemzeti Együttműködés Alkotmányát. – Ja, azt! Már megijedtem… – De nem pihenhetünk a babérjainkon. Most új feladat vár magára, Pelikán. – Mehetek vissza a gátra? – Megvárja magát az a gát, és most a vízállás is alacsony. – Milyen jól bele tetszett jönni, Virág elvtárs! Mi lesz a feladatom? – Maga lesz a bérkommandó új vezetője. – Úristen! És a Rogán elvtárs? – Tud róla, ő is helyesli. – És mit csinál egy ilyen bérkommandó vezetője? Én még katona sem voltam! – Arra nem is lesz szükség. Az emberek majd jelentkeznek magánál. – Nálam? Hogyan? – Levélben, telefonon vagy e-mailben. Persze mindig szigorúan névtelenül. Elmondják majd, hogy hol nem emeltek fizetést. – Hát például nálunk, a vízügynél… – Hagyja már a személyes ügyeket, Pelikán! Itt sokkal fontosabb dolgokról van szó! – Tudom, Virág elvtárs, fokozódik. – Micsoda? – Azt nem tudom, de egészen biztos, hogy fokozódik… – Azért maga néha kételyeket ébreszt bennem Pelikán. No mindegy! Szóval az emberek jelentik majd, hogy hol nem emeltek bért. Maguk ezt regisztrálják, és írásban továbbítják nekem. – És mi van, ha az emberek nem jelentik? – Jelenteni fogják Pelikán, nyugodjon meg. Ez egy ilyen ország! Maga el fog csodálkozni, hogy hányan jelentik majd. – És ha jelentették, akkor lesz béremelés? – Béremelés nem lesz Pelikán, ezt éppen maga magyarázta el, amikor szóvivő volt egy ideig. Nem emlékszik? – Virág elvtárs, én már annyi minden voltam… – Hagyjuk, erről most nem nyitok vitát Pelikán. Maga vezeti a bérkommandót, és kész. – Értem! Az emberek megteszik a névtelen feljelentést… – Csak jelentik, Pelikán, csak jelentik! Ma már nincsenek „feljelentgetések”. Az a világ már elmúlt. Érti? – Nem egészen. Mi a különbség? – Hát például az, hogy ma már másként hívják az ilyesmit. – Aha! Így már mindjárt más. De azért lenne egy kérdésem, Virág elvtárs. – Kérdezzen csak, Pelikán, jó pap holtig tanul. – Virág elvtárs! Ha minden fel… ööö… izé bejelentést magához küldünk, miért nem egyenesen magához futnak be ezek a micsodák? Mi szükség van rám? – Egyszer majd kérünk magától valamit Pelikán…

5

2011. május 19.

Mártírgyártás? Gyurcsány Ferenc ma még rendkívül megosztó személyiség az összlakosság keretén belül. Vannak rajongói, és vannak, akik legalább annyira utálják – mit ne mondjunk: gyűlölik –, mint ahogy Orbánt szokták a baloldalon. Semleges véleményt még nemigen hallottunk róla. Ott a rászáradt „őszödi beszéd” is, mint olyan stigma, amit nem lesz egyszerű feladat valahogy lekaparnia magáról. (Ebből a szempontból teljesen érdektelen, hogy abban a beszédben igaza volt-e vagy sem, jó beszéd volt-e, vagy súlyosan elhibázott.) Az emberek döntő többsége csak az ominózus részleteket ismeri, azokat, melyeket az akkori ellenzék ragadott ki belőle, s melyek valóban lényegéből forgatták ki az egész beszédet. Ám mindez lényegtelen, hiszen ez a beszéd már így él, és így is fog élni Magyarországon az emberek fejében. Gyurcsány az „őszödi hazug”. (Most le kell írnunk a valóság és a tények kedvéért, hogy nem az!) Viszont Orbán valóban fél Gyurcsánytól! (Tegyük hozzá: joggal!) Emiatt még arra is kész, hogy mártírt faragjon belőle, s bár mindent meg fog próbálni annak érdekében, hogy köztörvényes bűnözőt csináljon a volt miniszterelnök-

ből – hogy ezzel iktassa ki a hazai közéletből –, ez nem fog menni. Közjogilag talán még elérhető, talán akad majd bíró aki elítéli Gyurcsányt az ellene felhozott nevetséges vádak alapján, de hogy itt politikai per készül, az nem is vitás. Ahogyan az sem, hogyha Gyurcsány a pert kiviszi az országból – mondjuk Strasburgba –, ott már ő fog nyerni. (Csak röviden: a hatalommal való visszaélés vádja – egy az ország számára fontos és kedvező nagyberuházás támogatásának esetében – egyszerűen röhej!) Nagyjából itt tartunk most. Persze

nem minden előzmény nélkül. Hiszen szinte a kormányváltással egy időben elindult az a koncepciós folyamat, melyben a politikai ellenfelekkel a büntetőügy területén akar leszámolni a Fidesz. (Nem azt állítjuk, hogy minden per alaptalan lenne, de azt igen, hogy a politikai szelekció csakúgy jelen van, mint egyes ügyek kreált volta.) Hogy Gyurcsány Ferenc leendő perbe fogása lenne ennek az egész sorozatnak a koronája, az nem kérdés. Azt viszont nem hisszük, hogy vele zárulna a sor. Egy ilyen lezárást maga a cél nem enged. Ugyanis úgy is lehet dik-

tatúrát csinálni, hogy közben fennmarad a demokrácia látszata: vannak ellenzéki pártok, csak éppen potens politikai ellenfél nincs, mert aki az lenne, vagy lehetne, azt ezért vagy azért szépen lecsukják. A cél pedig, a politikai cél, véleményünk szerint ez, azaz Orbán Viktor hatalmának hosszú időre történő bebetonozása azáltal, hogy egyszerűen nem lesz, aki leválthatja. Mesterházy Attila, az MSZP elnöke még kiállhat a sajtó elé, és elmondhatja, hogy az MSZP megvédi tagjait, így Gyurcsány Ferencet is. Szép válasz az induló történetre, de hogyan fogja ezt megtenni? Hogyan véd meg bárkit is egy ilyen koncepcióval szemben? Ez, ami most indult, nem az egyének harca, mert ha azzá válik, akkor a bukás borítékolható. Az egyénnek a hatalommal szemben nincs esélye. Ehhez igen széles, társadalmi méretű összefogásra van, lesz szükség. Gyurcsány Ferenc az őszödi beszédjében azt mondta, hogy „egyszer majd csendben elmegyek”. Hát ez az „egyszer” nem most van. Ő most jön. És egyáltalán nem csendben. De van rá esély, hogy elhallgattatják…

VÚ Bp

Ne vegye komolyan! Vagy mégis…? Ötvenezer forintra büntetheti a főváros azokat, akik „életvitelszerű lakhatás céljára” használják a budapesti közterületeket. Azért ez lakbérnek is elég szép. Én a hajléktalanok helyében ezért a pénzért már fűtést, konyhát , fürdőszobát és WC-t követelnék! Aki nem tud fizetni, azt tíz napra elzárják. Csak az a kérdés, hogy szabad-e „életvitelszerű lakhatás céljára” használni a rendőrségi fogdákat? Öt új adó bevezetését tervezi Budapest; dugódíj, úthasználati adó, tűzoltási járulék, ingatlan-értéknövekedési adó, vigalmi adó. És az úthasználati adóban benne van a járda és a zebra is, vagy várhatjuk, hogy hamarosan a gyalogosoknak is fizetniük kell? Tűzoltási járulék? „Ha pénzt akartok fiúk, kapjátok össze magatokat, mert a pénzem éppen bent ég…” Szóval festetni akar? Az az értéknövekedési adóval 560 ezer, anélkül 540, plusz áfa. De kívánságára ös�szekoszoljuk a frissen festett falakat, akkor csak 400.

Még meg sem száradt a tinta a Nemzeti Együttműködés magasztos „Alaptörvényén” – értsd: az új Alkotmányon –, még ott lebeg lelki szemeink előtt az ország történelmi pillanata, midőn Schmitt Pál köztársasági elnök úr határozott, de mégis méltóságteljes léptekkel hozza ki lakosztályából saját jobb kezét, leül íróasztala mögé, és – külön közeli snittben – en kezével írja alá hazánk új alkotmányát, még halljuk ez ezen alkalomból felharsanó fanfárok diadalmas dalát, s máris itt az újabb alkotmánymódosító javaslat. Lázár János – mint Aromó, a fékezhetetlen agyvelejű nyúl, egy másik Lázár, az Ervin mesehőse –, szóval Lázár frakcióvezető úr Balsai úrral együtt módosítást nyújt be az Alkotmányhoz avégből, hogy hadd lehessen már elvenni – ugye nem lepődnek meg: visszamenő hatállyal! – az idő előtt nyugdíjba mentek nyugdíját, vagy a rokkantnyugdíjasokét. Szándékuk szerint nyugdíj csak azoknak járna, akik így, vagy úgy, elérték a nyugdíjkorhatárt. Tulajdonképpen nem is értem, miért beszélünk még egyáltalán nyugdíjról? Minek? El kéne törölni ezt az egész gyanúsan komcsi találmányt a fenébe, és azoknak, akik elérték a mondjuk 75-, vagy 80-dik életévüket, valami vénségi segély címén lehetne lökni holmi koncot. (Hogy ez pénzbeli juttatás lenne, vagy naponta egy tál lógége-pörkölt, esetleg pata-becsinált, mint természetbeni juttatás, még nem tudom, ezen lehet még tökölni egy kicsit.) Bőven elég lenne, ha csak befizetnék azt a fránya nyugdíjjárulékot a dolgozók, az ország helyzetére való tekintettel igazán lemondhatnának arról, hogy aztán még fel is vegyék évtizedes befizetéseik apróra váltott hozadékát. (Ejnye, lelkész urak! Hol késik az ide illő felajánlás?!) Hát a fenti ötlet még nem öltött testet, egyelőre az általános nyugdíjakat még csak nyirbálják, nem törölték el teljesen, de szerintem ez a megen-

Aláírás? Jövök!

gedő liberalizmus, amit itt nyugdíj kapcsán megenged magának a kormány, már nem tartható sokáig. Most még csak a rokkantak és korkedvezményesek vannak soron. Nekem különösen az a rész tetszik, amelyik arról szól, hogyha egy rokkant munkaképes – és még nem nyugdíjas korú –, akkor ne kapjon rokkantnyugdíjat, hanem álljon neki dolgozni, ahogy a fogalmazványban írják, térjen vissza a munka világába. (Arról nem ejtenek szót, hogy kap-e munkát. Ha nem kap, hát istenem, így járt, oszt jónapot!) Vegyünk egy hevenyészett példát. Tegyük fel, hogy – Isten ne adja! – tűz üt ki Lázár „Amennyijevanannyitisér” János puritán kunyhójában, és egy lelkes tűzoltó, miközben éppen Lázár úr orrát húzza ki a tűzből, véletlenül alá kerül egy leszakadó tetőgerendának. Mármost a tudomány mai állapotában a tűzoltó életét megmentik, igazán enyhe az ár, csak két lábát kellett amputálni, és még azt sem teljesen tőből, szerencsére megmaradt a két comb-csonk, és Lázár úr orra is csak enyhe égési sérüléseket szenvedett. Tegyük fel még, hogy tűzoltónk amúgy perfekt angol, gyermekkorában, mikor még nem tudta, hogy tűzoltó lesz, érdekelte ez a nyelv, és igen jól elsajátította. A kérdés magától adódik: vajon munkaképes-e az angolul tudó lába-amputált tűzoltó, vagy elmehet

rokkantnyugdíjasnak? Mert ha egy másik gerenda fejbe is vágta, lehet, hogy bevallja angol tudását, és máris visszatérhet a „munka világába”, mint fordító, hiszen ehhez nem kellenek feltétlenül lábak. (Nem azt mondom, hogy hátrány lenne egy fordítónak a láb, de azt igen, hogy nem szükséges munkaeszköz, ha van keze, amivel írhat.) Legyen úgy példázatunkban, hogy megvolt az a másik gerenda is – tud-

ják, fejre zutty –, és tűzoltónk bevallja, hogy ő bizony perfekt angolból. Ez esetben a vizsgálat pikk-pakk kész, mehet dolgozni, talán még a kerekesszék árát is meg tudja keresni magától, még ahhoz sem kell állami támogatás. És már másnap hatalmas plakátok lepik el – az eset kapcsán – a fővárost, melyeken egy pirospozsgás arcú fiatalember néz ránk mosolyogva, mellette a nagybetűs felirat: „Ne habozz

öcsém! Gyere, állj be tűzoltónak!” Gondolom az eset és a plakátok hatására a korkedvezményes nyugdíjból visszahívott rendőrök is csak kardlapozással tudják majd fenntartani a rendet a toborzóirodák előtt kígyózó sorokban. Így gondolta, Lázár úr?!

Szómágia Áll a bál a közszférában! Tüntetnek a fegyveres testületek – rendőrök, börtönőrök, –, a tűzoltók, fokozódó elégedetlenség a pedagógusoknál, hogy az orvos-társadalomról már ne is beszéljünk! Illetve beszéljünk! A kormány azt hiszi, megtalálta az egyre nyomasztóbb problémák megoldására használható „hívó szót”: életpályamodell! Gyönyörű kifejezés, ha szómágiával megoldhatóak lennének a problémák, ez a kifejezés, ez a hangalak kimondottan gyógyír lehetne. (Mellékhatásairól kérdezze meg orvosát, patikusát, főnökét.) Hogy mit jelent az életpálya-modell? Nem tudjuk, és igazából senki nem tudja. Ha a kormányt kérdik, ös�sze-vissza beszéd a válasz hivatali és fizetésbeli előmenetelről, valami homályos „jövőképről”, de hogy mindez valójában mit jelent, azt rút homály fedi. Nem véletlenül, hiszen valójában semmi egyébről nincs szó, mint pénzről, pontosabban bérekről, valamint – egyes esetekben – a korhatár előtti nyugdíj jogáról. A tüntetők, az elégedetlenkedők nem életpálya-modellt akarnak, hanem tisztes fizetést, hogy abból tisztességesen, munkájukhoz, társadalmi hasznosságukhoz méltó módon megélhessenek. Épp manapság jelentette be a Főváros, hogy újra bevezeti a hivatásos

utcaseprőket – ma már sokkal szebben fogalmaznak, de most hagyjuk az eufémiákat –, havi bérük éppen annyi, mint egy egyetemet végzett kezdő orvosé! Mármost az az orvos eddig hat évet tanult, és kb. ugyanennyi áll még előtte ahhoz, hogy önállóan gyógyíthasson. De már most ledolgozza a napi nyolc óráját, amihez hozzá jön az ügyeleti idő, valamint a tanulás a szakvizsgához, a továbblépéshez. Mondhatnánk erre, úgy kell neki, ment volna utcaseprőnek, ott nincs gond egy szál se, a pénz ugyanannyi, de utcaseprési műhibaperről még nem hallott a világ. Nem az a baj, hogy az utcaseprők „sokat” keresnek, hanem az, hogy a kezdő orvosok olyan gyalázatosan keveset, hogy az már szégyen! (Tegyük gyorsan hozzá: az a bruttó havi százezer se sok ám az utcaseprésért, ha belegondolunk, hogy tűző napon, vagy esőben, szélviharban a szabadban dolgozni, hát az sem egy nászrepülés!) Nem tudjuk, hogy Éger doktor úr, az orvos-kamara elnöke mostanában miért hallgat, miért nem szerepel naponta a médiákban, hogy tolmácsolja a kollégák és az egész szakma felháborodását, mint annak idején, párt évvel ezelőtt, mikor még más kormányunk volt, de felháborodásra a jelenleginél sokkal kevesebb ok!? Nem tudni, miért nem háborog oly harsányan a Tettrekész rendőrségi

szakszervezet vezető asszonya, aki ennél sokkal kevesebb okból szórta átkait az előző kormányra naponta!? Nem tudjuk, hol van Gaskó úr, a maga „gördülő sztrájkjaival” ma, amikor lassan már minden rosszabb, mint egy-két évvel ezelőtt, amikor hetekre meg tudta bénítani a vasúti közlekedést és áruszállítást!? Bedőltek talán a kormány szómágiájának? Az „életpálya-modellnek”? Ha így van, az bizony nagy baj lenne! Mert hogy dr. Orbán Viktornak, Magyarország miniszterelnökének, vagy mamelukjainak megvannak az „életpálya-modelljeik”, az nem kétséges: nekik megfelelő pályaív, hogy így maradjon minden, „bis Hundert und Zwanzig”, ahogy Bécsben mondanák. Nekik elég fizetés és plusz juttatás kerül a borítékba ahhoz, hogy ne kelljen háborogniuk, ne legyenek megélhetési gondjaik. De azoknak, akiknek csak a pályamodell jut, maga a pálya már elviselhetetlenül göröngyös és úgy beszűkült, hogy azon lassan már végig menni se lehet, azoknak van okuk az elégedetlenségre, a panaszra, a tüntetésre, a sztrájkra. Mert szép szó ez az „életpálya-modell”, csak az vele a baj, hogy nem lehet vele kifizetni a gázszámlát, az egész rezsit, no meg kenyeret se adnak rá…

VÚ Bp

6


A papír türelmes Mint azt már az olvasó is tudja, hamarosan újabb kormányzati kérdések érkeznek a „zemberekhez” avégből, hogy a kormány újabb konzultációs strigulát húzhasson be magának. Igen, az Orbán-kormány azt nevezi konzultációnak, hogy kiküld néhány kérdést – ezúttal tizet –, úgy megfogalmazva, hogy arra általában IGEN-NEM-NEM TUDOM válaszok adhatók, s máris meg van kérdezve a társadalom. Hogy miről? Hát amit a kormány eldönt. Hogy hogyan? Alább rögtön olvasható lesz. Hogy a kérdések vagy teljesen érdektelenek, vagy már érvényes válaszok vannak rá? Na és?! Örkény írja a Tóthék című darabjában, hogy az őrnagy úgy akadályozta meg katonái „tétlenségét”, hogy ha semmi dolguk nem volt, akkor levágatta és visszavarratta velük a nadrágjuk gombjait. Úgy tűnik, Orbán-őrnagy úrnak megtetszett ez az örkényi ötlet, és most az egész nemzettel gombfelvarrást játszik: nála gombfelvarrás helyett válaszokat kell írni. Az Alaptörvény-tákolmány összeboronálása előtt már eljátszották ezt, a kiküldött nyolcmillió kérdőívből majd’ egymillió vissza is jött nekik, legalábbis ezt állította Szijjártó Péter úr. (Amúgy látta valaki? Hitelesítette valaki ezt a számot? Vagy ez is csak olyan bemondás volt, mint az elhíresült Kossuth-téri nagygyűlés kétmilliós létszáma á la Rákay Philip? Ki tudja?) Alább az Index internetes hírportál összeállítását közöljük a várható kérdésekről, az ő kommenteikkel. Sajnos hozzánk még nem érkezett meg a kormány kérdéseit tartalmazó levél, így kénytelenek vagyunk erre a forrásra hagyatkozni. Ha elhittük a kormánynak, hogy majdnem egymillió válaszlevél érkezett az előző kérdőívre, ugyan miért ne hinnénk az Indexnek?

Szociális konzultáció: csak az ingyensör hiányzik Index 2011. május 3. 1. Vannak, akik szerint be kellene vezetni Magyarországon a védett kor intézményét, mert aki 55 éves elmúlt, és elveszíti a munkáját, annak alig van esélye újra kezdeni. Mások azt mondják, hogy nincs szükség a védett korra. Ön mit gondol? A magyar munkajogban jelenleg is ismerik a védett kor fogalmát, így nem értjük pontosan, hogy a kormányfő most pontosan mire gondolt. A védett kor a munka törvénykönyve szerint most azt jelenti, hogy a nyugdíjkorhatár elérése előtt öt évvel csak különösen indokolt esetben lehetett felmondani a munkavállalónak – a csoportos leépítés azonban ilyen –, és ha ez meg is történt, az előírtnál több végkielégítés járt neki. Egy ilyen rendszernek lehetnek gazdasági és szociális hasznai, egy elemzés szerint például idősek százezreinek kellene munkát adni, különben nem javulhat tartósan a foglalkoztatás. Az idősebb munkavállalók védelme valóban fontos feladatnak tűnik, kérdés, megtalálja-e a kormány azt az eszközt, amellyel sem a munkáltatók, sem az alkalmazottak nem tudnak visszaélni. 2. Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam szorítsa korlátok közé a közműszolgáltatók (víz, szemét, csatorna, gáz, villany, távfűtés) magánérdekeit: ne engedje, hogy extraprofitot szedjenek be, és emiatt megfizethetetlenné váljanak a rezsiköltségek. Mások szerint az államnak nem szabad beavatkozni a közműszolgáltató magánvállalatok árképzésébe. Megint mások

azt mondják, csak azokat védje az állam a közműdíjak emelésétől, akik erre rászorulnak. Ön mit gondol? A kérdéssel a kormány az elmúlt egy évben megtett, feltehetően az ingyensör népszerűségével vetekedő lépéseit legitimálja. Egy moratóriummal már tavaly júliusban befagyasztották a gáz és az áram árát, majd egy jogszabályban miniszteri hatáskörbe utalták az ármegállapítás jogát. Márciusban, a Széll Kálmán-terv ismertetésekor ismét bejelentették a rezsiköltségek befagyasztását, ami a gyakorlatban azt jelentette, hogy áprilistól a távhő is hatósági áras lett, bár ezek a szolgáltatók nem multik, hanem önkormányzati cégek. 3. Vannak, akik azt javasolják, hogy az ország segély helyett inkább munkalehetőségekkel segítsen a munkanélkülieken, mások szerint a segélyezés elegendő megoldás a munkanélküliség problémájára. Ön mit gondol? Az első Orbán-kormányig visszanyúló vita a két nagy politikai tábor között, hogy mit kezdjenek a munkanélküliséggel. Már 1998–2002 között rövidítették a munkanélküli segélyt folyósításának idejét, most ismét erre készülnek; ha valóban csak kilencven napig jár a most már álláskeresési járadéknak hívott juttatás, azzal európai rekorderek leszünk, bár negatív értelemben. A „segély helyett munka” elve népszerű lehet azok körében, akik szerint az állástalanok saját lustaságuk miatt nem dolgoznak. Az érvelésnek, ismerve a magyar feketegazdaság méreteit, gazdasági racionalitása is van: tízezrek dolgoznak zsebbe kapott pénzért, és közben regisztrált munkanélküliek. Ugyanakkor amíg nem látni, hogy milyen feltételekkel és mennyi pénzért kell majd a közmunkára fogott állástalanoknak dolgozniuk, addig nem tudni, hatékony vagy igazságtalan-e a rendszer. 4. Vannak, akik azt javasolják, hogy több nyugdíjat kapjanak azok, akik gyermeket vállaltak és neveltek föl, mert az is teljes értékű munkavégzés. Mások szerint éppen elég az, hogy a gyermekvállalás költségeit mostantól nem lehet megadóztatni. Ön mit gondol? A feltett kérdés jócskán túloz azzal, hogy a gyermekvállalás költségeit mostantól nem lehet megadóztatni. A családi szja-kedvezménnyel ugyanis a gyerekneveléssel kapcsolatos adóterhek távolról sem nullázódnak le. A gyerekvállalást a nyugdíjrendszer most is elismeri. Például a gyes folyósításának teljes időtartama, ami legfeljebb három év lehet, szolgálati időnek minősül a nyugdíj kiszámításánál (ennek fejében tízszázalékos, jelenleg havi 2850 forintos nyugdíjjárulékot kell fizetni). A kormánynak kimondott célja, hogy a nyugdíjkasszáról leválassza a nyugdíjnak álcázott, de valójában szociális jellegű kiadásokat, és ezzel felszámolja az állami nyugdíjrendszer állandósult hiányát. (A változások egy része már januárban életbe léphet, a kormány ezt legutóbb a Széll-tervben ígérte meg.) A leválasztáshoz többek között az kell, hogy a jövőben mindenki a járulék-befizetéseivel arányosan kaphasson csak nyugdíjat. Ezt a családosokkal való kivételezés borítaná. 5. Vannak, akik azt javasolják, hogy az állam a szociális segélyt a rászorulóknak ne pénzben, hanem alapvető szükségleti cikkekben (pl. élelmiszer) adja. Mások szerint a szociális segélyt továbbra is pénzben kell folyósítani a rászorulók számára. Ön mit gondol? A segélyekért azért állnak sorba a munkakerülők, hogy az első kocsmában eligyák, eljátékgépezzék

az utolsó fillérig – a Kádár-korból hozott képünk a szegényekről és a segélyezettekről húsz év alatt alig változott. Az elmúlt években egyes településeken már voltak is kezdeményezések, részben szociális kártyák, részben természetbeni juttatások bevezetésére. A rendszernek gyakorlati problémái is lehetnek az elvi ellenvetések mellett, így kérdéses, hogy a pénzbeli segélyezés megszűnése után miből fizetnék a rászorulók a rezsi- vagy gyógyszerszámláikat, az élelmiszervásárláson túli megélhetési költségeiket. 6. Vannak, akik szerint a devizaalapú lakáshitellel rendelkezőknek állami segítséget kell nyújtani, hogy ne kerüljenek az utcára. Mások szerint az államnak nem kell segítséget nyújtani senkinek, aki nem tudja fizetni az adósságát. Ön mit gondol? A devizahitelesek most is kapnak állami segítséget, ilyen például a megszűnőfélben lévő árverezési és kilakoltatási moratórium, de még emlékszünk a Kósa–Rogán-féle nyolcpontos javaslatcsomagra is. Ráadásul olyat senkitől sem hallottunk, hogy az állam ne segítsen senkinek. A kérdés azért is értelmetlen, mert az elmúlt fél évben az adósok megmentése kapcsán a nyilvánosság időről időre értesülhetett a kormány és a bankok közötti egyezkedés aktuális állomásáról. Napirenden van a devizaárfolyamok ingadozási sávjának a meghatározása, a kilakoltatási kvóták bevezetése és a bedőlt hiteleket önkormányzati bérlakásokká alakító intézmény felállítása is. Az ügyben visszatáncolni már lehetetlennek tűnik, például azért, mert a kormányzat többször is deklarálta, hogy senki sem kerülhet az utcára. 7. Vannak, akik azt javasolják, hogy ismét lehessen fölvenni devizaalapú lakáshitelt, mert az elmúlt évek történései alapján mindenki tisztában van a kockázatokkal. Mások szerint veszélyes lenne feloldani a devizaalapú lakáshitelek tilalmát, mert újra ugyanaz történne, ami korábban. Ön mit gondol? A napirenden lévő javaslatok nem a devizahitelezésre általában, hanem csupán az euróhitelezés vissza-hozatalára vonatkoznak. Ezt ráadásul maga a Nemzetgazdasági Minisztérium vetette fel április elején, tehát a kérdés már legalább egy hónapja napirenden van, legalábbis papíron. Az elképzelést a bankok többsége annak ellenére is támogatja, hogy a Moody’s nemrég a rossz devizahitelekre hivatkozva minősített le hét pénzintézetet. A kérdés második fele pontatlan helyzetértékelésről árulkodik. Nem-

rég a Magyar Nemzeti Bank stabilitási jelentésében arra mutatott rá, hogy az euróhitelezés nem a jelzálogbejegyzések tiltása miatt állt le, hanem egy korábbi korlátozástól. Ennek a feloldása nincs napirenden, és nem is várható. Ráadásul az euró- és a forinthitelek ára között nincs nagy eltérés, így feltehetően havi néhány ezer forintos előnyért a korábbinál jóval kevesebben vállalnák az euróhitellel járó kockázatokat. A tiltás ezért eleve értelmetlennek tűnik, ráadásul azok, akiknek euróban van jövedelmük vagy megtakarításuk, nem vállalnak árfolyamkockázatot az ilyen hitellel. Ezért indokolt a tiltás feloldása. 8. Vannak, akik szerint a gyógyszergyárak lobbiját meg kell törni, mert sok milliárdot vesznek ki az emberek zsebéből. Vannak, akik szerint a drágább gyógyszereket erőltetik rá a betegekre saját extraprofitjuk érdekében. Mások szerint nincs szükség arra, hogy a gyógyszergyártókkal szemben az állam föllépjen. Ön mit gondol? A Széll Kálmán-terv 2013-ra a jelenlegihez képest 120 milliárd forinttal akarja csökkenteni a gyógyszerekre fordított állami kiadásokat a betegek terheinek növelése nélkül. Ez a terv nem titkoltan a gyógyszergyártók megsarcolására is irányul. Most várhatóan megrostálják a támogatásba befogadott gyógyszerek listáját, és amit lehet, olcsóbb, de azonos hatóanyagú gyógyszerrel váltanának ki, illetve növelik a gyártók befizetéseit. A gyógyszergyárak profitja nagy, de a 350 milliárd forintos gyógyszerkasszából ötvenilliárd forint most is az ő befizetéseikből származik. Ha túl sokat követelnek tőlük, leállíthatják kutatás-fejlesztési beruházásaikat, ami munkahelyek elvesztésével járhat. 9. Vannak, akik szerint az egyéni számla alapján kiszámolt nyugdíj megállapításánál elsősorban a munkával eltöltött éveket kell figyelembe venni. Mások inkább a jövedelem arányában állapítanák meg a nyugdíjat. Ön mit gondol? Jelenleg a nyugdíjmegállapításánál a szolgálati évek és a jövedelem is számítanak. Húsz év igazolható munkaviszony után mindenkinek teljes összegű öregségi nyugdíj jár, a nyugdíjszámításánál pedig az életpálya nettó átlagjövedelmének inflációval korrigált értékével kalkulálnak. A rendszer azonban bünteti azt, aki többet dolgozott. Negyven év szolgálati idő után az életpálya átlagfizetésének 80 százaléka a havi nyugdíj, a húsz év után járó összeg azonban arányaiban jobb, az átlagkereset 53 százaléka.

A nyugdíjszámítás módszertana nemcsak a sok munkát, hanem a nagy fizetést is bünteti. Ezt degressziónak hívják, a lényege, hogy a jövedelmeket csak 330 ezer forintig lehet teljesen beszámítani a nyugdíjmegállapításnál, a 330 és 374 ezer forint közötti jövedelmrész csak 90 százalékos súllyal számít, innen 422 ezerig 80, efölött pedig 70 százalékkal számít a kereset. A jelenlegi legértelmesebb célkitűzés az lenne, hogy a rendszer a sok munkát és a magas jövedelmeket se büntesse, magyarul, hogy mindenki a befizetéseivel arányos járandóságot kapjon. Ez egyébként az utóbbi időszak kormányzati célkitűzései között is előkelő helyen szerepel. 10. Vannak, akik szerint az oktatás rendszerét úgy kell átszervezni, hogy az állam közpénzéből azokat a képzéseket támogassa elsősorban, amelyekkel valóban el is lehet helyezkedni. Mások szerint az oktatást nem kell a gazdaság igényeihez igazítani. Ön mit gondol erről? A liberális felfogás szerint mindenki tanuljon azt, amit tud és akar, és ezek után rajta múlik, hogy a szakmájában helyezkedik-e el, átképzi magát, esetleg taxisofőr lesz bölcsészdiplomával, vagy egész életét az asszirológiának szenteli. A kérdés csak az, hogy az állam ezt milyen mértékben finanszírozza. A kormányprogram szerint ma a diplomák felére nincs kereslet a piacon. A kérdéssel a kormány megerősítést akar ahhoz, hogy jelentősen csökkentse a felsőoktatásban az állam által finanszírozott (tehát tandíjmenetes helyek) számát. A Széll Kálmán-terv szerint a jövőben a természettudományos és mérnökképzést preferálják. Ennek következménye az lesz, hogy számos eddigi ingyenes képzésért a jövőben fizetni kell, és a kisebb főiskolákon, egyetemeken képzések, tanszékek szűnhetnek meg, oktatók válhatnak fölöslegessé. Az állam azt sem nézi jó szemmel, hogy az állami pénzből fenntartott egyetemek az állami infrastruktúrát használva indítanak költségtérítéses képzéseket. A tervek szerint ezért a tandíjaknak a jövőben fedezniük kell a képzés valós költségét (adminisztráció, rezsi, terembérlet stb.), ami a tandíjak jelentős emelkedését okozhatja. Eddig az Index kérdések-kommentekcikke. Látható, mennyire fölösleges ez az egész, mennyire álságos dolog mindezt „konzultációnak” nevezni. Hadd utaljunk a címre: a papír türelmes. És Ön?...

INGYENES ADÓSSÁGRENDEZÔ TANÁCSADÁS az MSZP Újpesti-Káposztásmegyeri Szervezetének székházában (Nádor u. 1.)

A DHK (Díjhátralék kezelô) ügyfeleinek távhôdíj ill. közüzemi díjtartozásokra – a tanácsadás mellett – lehetôség van az azonnali részletfizetési megállapodás megkötésére. – elôzetes bejelentkezés alapján – várjuk Önöket!

Információ és jelentkezés a 06 20 592 2825 telefonszámon hétköznap 14.00-17.00 óráig.

7

2011. május 19.

Miért nem szeretjük a csendőrséget? Április 20-án Tiszavasváriban 10 csendőrt avattak fel. „Öten közülük közmunkások, bérüket jórészt állami támogatásból fedezik. Az önkormányzat évi másfél millió forintot költ a testület fenntartására, de számítanak közadakozásra is.” Van egy személygépkocsijuk és egy elektromos mopedjük. A csendőrök között van a jobbikos helyi polgármester is. Zászlójukat ifjabb Hegedűs Lóránt református lelkész szentelte fel. A hír megdöbbenést és félelmet keltett az emberek jelentős részében, elsősorban az idősebbekben, akiknek még gyermek, vagy ifjúkori élményeik vannak a magyar csendőrség 1945 előtti szerepéről, tevékenységéről. Miért is vannak rossz emlékei az embereknek a csendőrségről? A kérdésre a választ a múltjuk adja meg. A magyar csendőrség története három korszakra tagolódik: az első 1849-1867, a második 1881-1919 március, a harmadik 1919 augusztus-1945 május közötti éveket foglalja magában. Az első szakasz 1849 őszén kezdődött. Létrehozója a Habsburg államhatalmi adminisztráció. A tagok többségét osztrák katonákból verbuválták. Kettős feladatot láttak el: a köztörvényes bűnözők mellett a magyar szabadságharc katonáit és minden Habsburg-ellenes

magyar hazafit üldözőbe vettek. A magyar emberek ezért és az osztrák nyelvért, illetve ruházat miatt féltek a csendőröktől és gyűlölték őket. 1867-ben a kiegyezés során meg is szüntették. Azonban nélkülük a közbiztonság megromlott, a köztörvényes bűnözés elterjedt. Így 1881-ben újjászervezték a csendőrséget. Feladataik azonban most sem korlátozódtak a köztörvényes bűnözők üldözésére. Felléptek a munkásmozgalmi, különösen agrárszocialista megmozdulások ellen is. 1891-1914 között a csendőrség 105 esetben avatkozott be ilyen megmozdulásokba. A résztvevő munkások száma mintegy 550 ezer volt. A beavatkozások „eredménye” 61 halott, 203 súlyos, 665 könnyű sebesülés volt, 1443 személyt pedig börtönbe juttattak. Fő működési területeik a vidék, a falvak voltak, de „szükség” esetén a fővárosban is teljesítettek szolgálatot. Például 1911-1912-ben a munkásság általános választójogot követelő tüntetései ellen a fővárosba vezényelték őket. Az 1918 őszirózsás forradalom után a demokratikus eszméket elfogadva átálltak a Nemzeti Tanács mögé a budapesti rendőrséghez és a katolikus püspöki karhoz hasonlóan. A

Tanácsköztársaság idején többségük belépett a Vörös Őrségbe. 1919 augusztusában, az újjáalakulás után, a csendőrség kiegészült a fehérterror különítményeseivel, közöttük politikailag megbízható hívatásos katonatisztekkel. Ezzel politikai arculata átalakult. Olyan rendvédelmi szervezet jött létre, amely baloldali földcsuszamlás esetén polgárháborús haderőként léphet fel a lázadókkal szemben. E feladatokat figyelembe véve válogatták ki a legénységet és az altiszteket is. A feladatok között előtérbe kerültek a politikai szempontok: a fennálló politikai rend ellenzőinek elnémítása, politikai tevékenységük megakadályozása, különös tekintettel a kommunistákra, a szociáldemokratákra, a nemzetiségiekre, a cionistákra, a vallási szektákra. A 30-as években már a nyilasokra is. Vidéken a köztörvényes bűnözők elleni harc változatlanul feladataik közé tartozott, de a fennálló politikai rendszer ellenzői elleni harc egyre nagyobb hangsúlyt kapott munkájukban. Ezt a célt szolgálta az 1930-ban a csendőrség politikai nyomozó szervének, a Központi Nyomozati Parancsnokságnak a létrehozása. A 30-as évek közepén a csendőrség politikai vezetése, ha rövid időre is, az egykori különítményesek kezébe került. 1936-ban, Gömbös halála után, újból Horthy hívei vették át a

vezetést. A kiszorultak egy része átment a nyilasokhoz, másik része ott maradt és megkezdte a csendőrség nyilas érdekek szerinti átalakítását. 1941 január elejétől a visszacsatolt területeken a katonai vezérkar nyilas érzelmű része megkezdte az ott talált, vagy oda menekült zsidók üldözését, kiirtását. Így 1942 januárjában Újvidéken a magyar katonák és csendőrök megöltek több mint 3300 civilt, köztük zsidókat is arra hivatkozva, hogy a partizánok tőrbecsaltak egy csendőr alakulatot. 1944 tavaszán az ország német megszállása után a csendőrség végezte a zsidók összegyűjtését, a haláltáborokba való bevagoníroztatását. A csendőrök nagy része, különösen a nyilas érzelműek nemcsak érzéketlenül szemlélték az öreg, a beteg, a gyenge fizikumú zsidók szenvedéseit, hanem sokan embertelenül is bántak velük. Az 1944-es nyilas puccs után jelentős részük felsorakozott Szálasi mögé. Részt vettek a zsidók, a katonaszökevények, antifasiszta ellenállók elfogására és felelősségre vonására létrehozott Számonkérő Szék munkájában és az elfogottak felkoncolásában is. Több helyen, így Budapesten is fegyveresen harcoltak az ellenálló fasiszta csapatok mellett és ezzel részeseivé váltak sok ezer budapesti civil halálának. A csendőrség mai újjászervezésének

VÚ

VÚ Bp

indoklására lehet ugyan érveket felsorakoztatni. Például azt, hogy 1945 előtt eredményes munkát végzett a közbiztonság megőrzésében, a köztörvényes bűnök megfékezésében és a tettesek felderítésében. Ugyanakkor nem feledkezhetünk meg arról a két tényezőről, amelyek a mostani újjászervezés ellen szólnak. Mindenekelőtt az, hogy a csendőrség Tiszavasváriban létrehozott egysége egy kisebb társadalmi csoport, illetve politikai irányzat szervezésében és érdekeinek megfelelően jött létre. Nem a központi államhatalom részeként, nem az össztársadalmi érdekeknek megfelelően, hanem attól függetlenül, annak ellenében. Éppen ezért fennáll annak a veszélye, hogy a létrehozó politikai szervezet a csendőrség igénybevételével próbálja megvalósítani célkitűzéseit az államhatalommal és a többi politikai erővel szemben. Nem lehet véletlen a 10 felavatott csendőr szociális ös�szetétele sem. Felének nincs állandó munkája, életét közmunkásként nehéz anyagi körülmények között tengeti. Számtalan történelmi példa bizonyítja, hogy a nehéz körülmények között élő emberek könnyen felhasználhatók bármely szélsőséges tevékenységre. Ennek szemléletes példáit láthatjuk az 1930-as évek Németországában. Juhász T. János

Tisztelt olvasónk!

Bp

Ne haragudjon, de a nyugdíjak megadóztatásával kapcsolatban ellent kell mondanom Önnek. Úgy tudom, hogy a nyugdíjak – közvetve bár –, jelenleg is adóznak, mivel a nyugdíjjárulék nem adóalap-csökkentő tétel. Hogy világos legyen, nézzünk egy fiktív példát. 100 forintból befizetek 16 forint nyugdíjjárulékot, de a személyi jövedelemadómat ezután is a 100 forint után fizetem meg, tehát az államnak befizetett 16 forint, amit nem kapok meg, adózik, mint személyi jövedelem. Ha az Ön javaslatát nézzük, és a jelenlegi adórendszer maradna – ennek megváltoztatására nem tért ki –, akkor a már leadózott nyugdíjjárulék után kapott nyugdíjam újra adóköteles lenne, ami kettős adóztatást jelentene. A felbruttósítás csak egyszeri akció, csak a jelenlegi helyzetet érinti, aki ezután, illetve az Ön által javasolt felbruttósítás után menne nyugdíjba, már kettős adót fizetne. Ez megengedhetetlen, ezt az EU sem fogadná el. Az szja-t illetően egyetértünk, szinte kivétel nélkül minden ellenzéki párt tiltakozott a rendkívül igazságtalan egy kulcsos szja ellen, hiszen az a gazdagokon segít, az alacsonyabb jövedelműeket pedig aránytalanul és indokolatlanul sújtja. Ami pedig a külföldön élő magyar állampolgárságot kapott magyarok szavazati jogát illeti, azzal eredendően nem értünk egyet, véleményünk szerint a hazai dolgokba csak azok szóljanak bele, akik itt élnek, akik ezzel saját sorsukat intézik, adóbefizetésüktől függetlenül! (Gondoljon bele: egy egyetemista, vagy egy nyugdíjas sem fizet adót, de emiatt talán nem kellene megfosztani őt szavazati jogától.) Az ilyen fontos döntésekbe beemelni olyan embereket, akiket e döntés semmilyen szinten nem érint, a politikai gibicelés tipikus esete, és csak és csakis az indokolja, hogy a Fidesz és a KDNP meg vannak győződve arról, hogy ilyenéképp jelentős szavazati pluszhoz jutnak, határainkon túlról. Vélhetőleg tényleg így lenne. Véleményünk szerint ez politikai kalandorság, de erről lapunk e számában már írtunk.

Tisztelt Főszerkesztő úr! Már több helyre is írtam, az Önök lapja segítségét is szeretném kérni ahhoz, hogy az új városvezetés legyen már kicsit figyelmesebb! Arról van szó, hogy az apróbb részletekre is oda kéne figyelni, mert enélkül az egész is el tud romolni. Itt van a közterületek kérdése. Az összefüggő, egybe levő nagy füves területekről lenyírják a füvet, ám a kisebb részeknél, ahová már egy kis figyelem is kéne, hát ott már lassan derékig ér a gaz! Különösen csúf látvány az ilyen, ha egy egy emlékmű közvetlen közelében, netán ahhoz kapcsolódó helyen jelenik meg. Mellékelten küldök két képet, az egyik az új Főtéren készült, a másik meg a Könyves Kálmán gimnáziummal szemben, az I. világháborús emlékmű szomszédságában. A másik dolog, amiről írni szeretnék, az az, hogy lassan már május vége van, és az önkormányzat még nem osztott virágot. Nem tudják-e véletlenül, hogy lesz-e idén virágosztás, vagy esetleg ez az igen kedvelt akció is a „szerkezetátalakítás” áldozatává válik? Igen sokan szeretnénk mi is virágládákat az erkélyeinkre, az ablakainkba, és azt hisszük, hogy ez a város képét is nagyban javítaná. Az előző városvezetés rendszeresen osztott ilyen olcsóbb, de szebb virágokat, nem hiszem, hogy ez olyan drága lenne, hogy a mostaninak nem telik rá. Egyébként nem vagyok semmilyen „oldali”, és semmilyen párt tagja, de a maguk lapja tetszik. Igazán megjelenhetnének gyakrabban is. (Név és cím a szerkesztőségben)

VÚ Bp

8


Újabb Orbán-csomag Természetesen ez sem megszorítás, ilyesmi nálunk nincsen! Amikor egy lukkal beljebb húzom a nadrágszíjat, akkor csak derékban átstrukturálom a gatyát, és nem megszorítom. Érthető, ugye? A viszonylag frissen elkészült konvergencia programról van szó, az abban leírtakról. (Ezt kell benyújtania elfogadásra minden tagállamnak az EUban, így Magyarországnak is. Ebben kell leírni, meghatározni azokat a tervezett lépéseket, melyek az adott ország gazdasági folyamataira hatást gyakorolnak.) Nézzük meg, mit ír a program a munkaerő-helyzet alakulásáról, és a munkabérekről (kiemelések, kommentek tőlünk):

meggátolni, valamint ezen ellátások munkakínálatra gyakorolt ellenösztönző hatását tompítani. Ezt a célt szolgálja a táppénz átalakítása (felső határának felére történő csökkentése), a több jogcímen igénybe vehető szociális transzferek összességének (minimálbér alatti szinten történő) maximálása, a családtámogatási ellátások nominális rögzítése [azaz befagyasztják a családi pótlékot, a gyest és a gyedet], a passzív munkaerő-piaci ellátások csökkentése [ezek a különböző szocpol ellátások, tehát ezek is csökkennek], valamint a nyugdíjrendszer tervezett reformja [erről lásd külön cikkünket a 4. oldalon]. A passzív munkaerő-piaci eszközök visszafogása a maximális folyósítási idő csökkentését jelenti a különböző munkanélküliségi ellátások esetében. Így az álláskeresési járadék eddigi maximálisan 270 napos folyósítási ideje 90 napra csökken, míg az álláskeresési segély, amely eddig további 90 napig biztosított ellátást, megszűnik, a bérpótló juttatás intézménye pedig átalakul (ez utóbbit a közmunka programban résztvevők vehetik jelenleg igénybe arra az időre, amíg nem kapnak munkát a közfoglalkozatás keretében).

„A Széll Kálmán Terv által megteremtendő ösztönző rendszer fontos eleme, hogy a szociális jellegű ellátásoknak egy munkaképes állampolgár által elérhető összege ne érhesse el a közmunkával szerezhető jövedelem mértékét, utóbbinak pedig a minimálbér mindenkori szintje alatt kell maradnia. A fiatal pályakezdők elhelyezkedési esélyeinek javítása érdekében a munkaerőpiaci igényeket jobban követő felsőoktatási rendszer és létszámkeret kialakítását tervezi a Kormány. [Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy jelentősen szűkül majd az ingyenes egyetemi helyek Ez marad vigasznak száma, azaz nő a tandíj!] Ez lehetővé teszi, hogy a friss-diplomás mun- Ezekkel az intézkedésekkel a Korkavállalók saját szakterületüknek, mány ösztönzi a hatékonyabb és invégzettségüknek megfelelő helyen tenzívebb álláskeresést, továbbá el tudjanak elhelyezkedni. Ezáltal be- szeretné érni, hogy a munkanélkülitanítási-képzési idejük és költségeik ség időtartama, és így a hosszú távú csökkenhetnek, ami vonzóbbá teheti munkanélküliek száma csökkenjen. alkalmazásukat a vállalatok számára. Az említett intézkedések pozitívan Másrészről a Széll Kálmán Tervben hatnak a munkaerő-piaci aktivitásra meghirdetett intézkedések a szociá- és a gazdaság fehérítésére, ugyanlis ellátásokkal, illetve a nyugdíjakkal akkor rövidtávon akár a munkatörténő visszaéléseket is igyekeznek nélküliek számának bővülésével

is számolni lehet. A jelenlegi laza munkapiac ugyanis nem képes azonnal felszívni a megnövekedett munkakínálatot: a keresleti oldalon a létszám-alkalmazkodás a válság után lassabban és csak fokozatosan, a jövedelmezőség javulásával párhuzamosan állhat helyre.” Eddig az idézet. Külön derültségre adhatna okot – ha nem éppen a mi bőrünkre menne a játék –, hogy a kormányzat attól várja a munkanélküliség csökkenését, hogy harmadára csökkenti a munkanélküli segélyt – ma másként hívják, de attól még ugyanaz –, és nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy ugyan hol talál magának munkát az, aki dolgozni szeretne?! Vajon miért gondolja azt a kormány, hogy ebben az országban csak naplopók élnek, akik hasukat süttetve várják a szájukba a sült galambot, és miért gondolja azt, hogy a munkaadók lámpással keresik a dolgozni hajlandó munkavállalókat? Jó lenne megértetni velük végre, hogy munkahely nincs, illetve abból van kevés, és nem a dolgozni akarókból! De a közszférában dolgozók sem járnak majd jobban! Itt már idén is volt „megszorítás”. A kormány korlátozta a közszférában foglalkoztatottak létszámát, az illetmények nem emelkedtek, jelentősen csökkentek a béren kívüli juttatások is. A szektorban a bruttó átlagkereset tavaly 2,7 százalékkal csökkent. Az ő bérüket – bértömeg szinten – három évre befagyasztják, azaz még az inflációval sem növelik, ami vagy jelentős bércsökkenést, vagy tömeges elbocsájtásokat jelent. (Vélhetően az utóbbit.) Tovább súlyos bércsökkentő hatású terv, hogy a következő két évben teljesen kivonják az adójóváírás lehetőségét a rendszerből. Igaz, ezzel párhuzamosan megszűnik majd a szuperbruttósítás is, de az egyenleg a kis- és középkeresetűek számára egyértelműen negatív lesz! (Bruttó havi

230.000 Ft feletti keresetnél az adójóváírás egyáltalán nem volt igénybe vehető. Itt majd csak a szuperbruttósítás pozitív, tehát bérnövelő hatása fog érvényesülni.) Az egészben az a szép, hogy ekkortól már a „családi kedvezmény” sem segít, tehát gyakorlatilag minden kis- és középkeresetű munkavállalót negatívan fog érinteni! A kormány ebben a kérdésben már semmilyen kompenzációt nem tervez, így ez a versenyszférában ismét a munkaadókra hárul, ha tudnak és akarnak, emelhetnek majd bért, ha nem, akkor újra szájalhat a „bérkommandó”. Hasonló terveket sző a kormány a

No, Karinthyval szólva: „Az anyja, kát, hanem a teljes jogtalanul felFerenc Jóska!” Hogy van ez?! Ma- vett összeget. gyarország érdekei ellen? De kérem! De volt azon a sajtótájékoztatón egy Ideje lenne tudomásul venni minden még ennél is érdekesebb kitétele Lázdiktátornak – a fiók-diktátoroknak is! ár úrnak. Idézzük a Fidesz honlapját: –, hogy egy demokráciában a jogbiz- „Lázár János pénteken, Hódmezővásártonság minden egyéb érdeket felül ír, helyen tartott sajtótájékoztatóján kijeehhez képest minden csak másodla- lentette: az Alkotmánybíróság döntését gos! Ellenkező esetben ne beszéljünk mérlegelve hétfőn javaslatot tesznek az Országgyűlésnek a 2010-es végkielégídemokráciáról. Magyarországnak is az az elsőd- tések adóztatásának újraszabályozása ügyében. leges érdeke „Tehát arra – és az itt élő kötelezze a embereknek törvény az is! –, hogy é r d e m te l e n , jogbiztonságpofátlan végban tudhaskielégítéseket sák magukat. fe l vev ő ket , Ehhez képest hogy ezeket a végkielégí98 százaléktések kérdése kal adózzák huszadrangú le” – fogalmakérdés. Arról Egyszerűen kérd vissza tőlük... zott a politimár nem is beszélve, hogy a valóban erkölcstelen kus. A szabályozás kiterjedne a volt végkielégítéseket minden speciális parlamenti képviselőkre, volt polgártörvény nélkül vissza lehet perelni a mesterekre, a volt megyei közgyűlési jelenleg hatályos törvények alapján elnökökre, és tisztségviselőkre, a közis. Ráadásul nem azok 98 százalé- élet minden szereplőjére – tette hozzá.

A választ az olvasókra bízzuk!

Fájni fog a munkavállalóknak az új csomag A cégek bizonyosan jól járnak a kormány bürokráciacsökkentő programjával, a munkavállalók azonban aligha. Túllépett eddigi keretén a vasárnapi munkavégzés tilalma körüli vita is: visszavágnák a hétvégi, az éjszakai és a túlórapótlékokat. Az egyszerűsítés és bürokráciacsökkentés jegyében jövőre azzal kell számolniuk a munkavállalóknak, hogy a cégük bármikor, lényegében indoklás nélkül kirúghatja őket, írja a Napi Gazdaság. A két hete csütörtökön nyilvánosságra hozott intézkedési terv szerint a mikro- és kisvállalkozások a lehető legkönnyebben vehetik majd fel és bocsáthatják el az embereiket. A felsorolt indokok jövőbeni bővítésével nem kell valamilyen negatív tartalmú értékítéletet megfogalmaznia a munkaadónak, ha meg akar szabadulni egy alkalmazottjától. Ezzel együtt más munkavállalói jogokat is felülvizsgálna a kormány. Csökkenteni tervezik a fizetett szabadságokat, de rövidebb lesz a felmondási idő és kevesebb a végkielégítés összege. Szintén visszafaragna a kormány az éjszakai és hétvégi bérpótlékokból, a folyamatos üzemű vállalkozásoknál pedig lehetővé tennék az 5,5 napos munkahetet. Elvileg a kkv-k helyzetét könnyítenék ezekkel a lépésekkel, kérdés azonban, hogyan kaphatnának más elbírálást például a kötelező szabadság megállapításában a kicsik és a nagyok. Kizárólag a munkaadói érdekképviseleteket hívta meg a kormány azokra az egyeztetésekre, amelyek eredményeként véglegesítették a munkavállalók számára számos fájdalmas lépést tartalmazó intézkedéscsomagot, írja a Világgazdaság. Vasárnap zárva Az intézkedéscsomag alaposan megváltoztatná a foglalkoztatás feltételeit. Ezek sorában egészen más megvilágításba helyezheti az üzletek vasárnapi nyitvatartási tilalma körül az utóbbi időben ismét kirobbant vitát is. Azzal ugyanis, hogy jelentősen csökkentenék a hétvégi és éjszakai bérpótlékokat, az egyik legfőbb érvét szüntetnék meg a vasárnapi kötelező zárva tartás ellen hadakozóknak. Hiszen kis pótlékkal már nem érné meg a vasárnapi munka bevállalása. A kormányzati tervek között az is szerepel, hogy a folyamatos üzemű vállalkozásoknál a jövőben 5,5 munkanapot is felölelhet a munkahét. Szintén a munkaidőkeretet érintő módosítás, hogy a kabinet lehetővé tenné a heti 48/60, vagyis a napi akár 12 órás munkavégzést is. Bizonyos munkakörökben a jelenlegi szakképzett dolgozókat szakképzetlenek váltanák fel, több területen ugyanis megszűnnének a kormány által „feleslegesnek” minősített, többek között OKJ-s képesítési követelmények. A cél e módosítással az, hogy az egyszerűbb, betanítható munkáknál a vállalkozások a garantált bérminimumnál kevesebbet fizethessenek a dolgozóknak.

Most akkor mi van?! Mint az köztudott, az Alkotmánybíróság elmeszelte – alkotmányellenesnek nyilvánította, és eltörölte – a visszamenőleges hatályú törvényt a végkielégítések megadóztatásáról. Immár másodízben! Persze a Fidesz nem lenne az, ami, és Orbán Viktor sem, ha ebbe csak úgy beletörődnének. Szó sincs róla! Nekifutottak harmadszorra is, újra benyújtottak egy ilyen törvényt, mert a bosszú már csak olyasmi, amit nem lehet holmi bírósági ítéletekkel kiölni az emberből. Már pedig Orbánék bosszút akarnak állni – és evégből a leggátlástalanabb demagógiától sem riadnak vissza annak érdekében, hogy a közembereket is megnyerjék ehhez –, szóval bosszút akarnak állni az elmúlt két ciklus vezetőin, káderein. Ám addig is, míg ezt az újabb nekifutást is elmeszeli az AB, Lázár János maga állt ki a „zemberek” elé egy sajtótájékoztató erejéig – amúgy nagyon helyesen, hiszen a két elmeszelt törvényt ő jegyezte –, és odanyilatkozott, hogy az AB Magyarország érdekei ellen döntött.

munka világának más kérdéseivel kapcsolatban is. (Erről lásd külön keretes cikkünket.) Mindezt a költségvetési egyensúly helyreállításának céljából, mely nagyon helyes cél, de a módszer már erősen vitatható! Annak idején, ellenzékben, a Fidesz ezeknél sokkal kisebb, elviselhetőbb megszorítások miatt nevezte a baloldali kormányt népnyúzónak, nemzetére „genetikai okokból rárontónak”, érzéketlennek. Most akkor ezt a kormányt vajon minek kellene neveznünk ezek alapján?!

Elhangzott, hogy a végkielégítésekből eddig 1 milliárd 80 millió forint folyt be a Nemzeti Adóhivatal kasszájába. A Fidesz arra kérik azoktól, akik közéleti szereplőként” már fizettek ne vegyék vissza a már befizetett összeget, vagy ha még nem fizették be, közcélra, a közösség érdekében” ajánlják fel. „Apellálunk a becsületükre és a tisztességükre, hogy ezt a pénzt a Gyurcsány-és Bajnai-kormány tagjai nem fogják visszakérni” – fogalmazott Lázár János.” (Forrás: http://www.fidesz.hu/index. php?Cikk=162244) Mi van?! Hogy mire „apellál” Lázár?! Nyolc éven keresztül azzal etették a népet, hogy ennek a kurzusnak se becsülete, se tisztessége! Azok a bizonyos végkielégítések is „tisztességtelenek”, hogy őket idézzem, „pofátlanok”. Ugyan döntsék már el, hogy kiről beszélnek? Ha van tisztesség, akkor minek ócsárolták őket nyolc éven keresztül?! Vagy az ilyen hamis rágalmazás nem pofátlanság? Viszont ha nincs tisztesség, akkor mire apellál a kedves frakcióvezető úr?!

Akár így, akár úgy, azt gondoljuk, ez az igazi pofátlanság! És – tegyük hozzá – áttételesen bár, de ez kerül a legtöbbe.

VÚ Bp

Városi Újság ISSN 2061-604X Levélcím: Városi Újság, 1725 Budapest, Pf. 65 e-mail: [email protected] www.vujsag.com Kiadja: EX2 Kft. Telefon: (06-1) 2857-994 Főszerkesztő: Esti János Hirdetésfelvétel: a szerkesztőségben 1725 Budapest, Pf. 65 Nyomda: Pannon Lapok Társasága Nyomdai Központ Felelős vezető: Jens Dänhardt Cím: 8200 Veszprém, Házgyári út 12. Megrendelés sorszáma: 2011/5 Sokszorosítás dátuma: 2011. 05. 19.

Most akkor mi van? (cikkünk a 8. oldalon) Városi Újság. Hitel nélkül zárult a 2010-es év Újpesten

Recommend Documents