Nemzeti Jogvédõ Alapítvány
Morvai Krisztina nyílt levele Dr. Frech Ágnesnek (A "Radikális vagyok?" címû rovat nyitó írása) 2008. augusztus 14.
2008-08-06 barikád.hu RADIKÁLIS VAGYOK? - MORVAI KRISZTINA rovata Kedves Olvasók, Kedves "Magunkfajták"! Nagy öröm nekem, hogy Vona Gábor egy saját rovat írására bíztatott. Rám bízta, hogy mirõl szóljon... Azt találtam ki, hogy Önökkel együtt végiggondolom: vajon RADIKÁLIS VAGYOK? Ez lesz tehát a cím. Persze a választ el lehetne intézni annyival, mint tette a minap egy kedves ismerõsöm. Õ visszakérdezett: "Mondja, Krisztina, tulajdonképpen miért hívnak manapság RADIKÁLISNAK valakit pusztán azért, mert igazat beszél?" S az alcím azért lesz GONDOLATOK A NEMZETI ELLENÁLLÁSRÓL, mert el kell kezdenünk rendszeresen és következetesen használni az ELLENÁLLÁS szót, sugallva, hogy a Hazánk, Magyarország megszállás alatt áll. Ez utóbbi mindannyiunknak, minden Magunkfajtának nagyon rossz hír. A Jó Hír viszont: hogy nem hagyjuk. Hogy ellenállunk. És gyõzni fogunk, mert az igazság a mi oldalunkon áll. A rovat mottója Szent Pál Galatáknak írt levelébõl a következõ tanács: "Legyetek tehát állhatatosak és ne vegyétek magatokra ismét a szolgaság igáját!" (Galata levél 5.1.) Isten hozta Önöket ebben az új rovatban. Isten óvja és vezesse Magyarországot! Szeretettel Morvai Krisztina
Most gyerekeimmel szabadságon vagyok a Balatonnál. Pár napja úgy döntöttem, megveszem az összes létezõ napilapot, s "kikapcsolódásképpen" végigolvasom õket. Kikapcsolódás helyett fájdalmat, megdöbbenést s ezekbõl egy nyílt levelet hozott a "kaland". Dr. Frech Ágnesnek, a Fõvárosi Bíróság Büntetõ Kollégiuma Vezetõjének szól a levél, Mi a súlyosabb, a tojásdobálás vagy a szemkilövés? címmel. A jövõ hétre is nyílt levelet tervezek, mégpedig Magyarország összes bírójához és ügyészéhez szólót - merthogy az igazságszolgáltatásban is egyre inkább szükséges a nemzeti ellenállás. (Mielõtt bárki kifogást emelne: itt nem valami pártosságról van szó, ellenkezõleg. A nemzeti ellenállás itt azt jelenti, hogy a bíró és az ügyész csak a jogszabályoknak és a hivatásbali eskûjének, meggyõzõdésének legyen alárendelve. Akár tojásdobálásról, akár szemkilövésrõl van szó. Úgy érzem lassan ott tartunk, hogy ez "nemzeti ellenállást" jelent.)
Morvai Krisztina: ÖN SZERINT A SZEMKILÖVÉS VAGY A TOJÁSDOBÁLÁS A FELHÁBORÍTÓBB? Nyílt levél Dr. Frech Ágnesnek a Fõvárosi Bíróság Büntetõ Kollégiuma Vezetõjének! Tisztelt Dr. Frech Ágnes Kollégiumvezetõ Asszony! Joghallgató korom óta tisztelem az Ön szakmai tudását és számos kiváló emberi tulajdonságát. Örültem, hogy korrekt volt az együttmûködésünk akkor is, amikor a Civil Jogász Bizottság társelnökeként a 2006. õszi tömeges emberi jogi jogsértésekkel, véres rendõri brutalitással, önkényes fogvatartásokkal kapcsolatban kértem Öntõl – több ízben is – adatokat, tájékoztatást. Augusztus 2-án a Népszavában jelent meg Önnel egy igen hosszú interjú, amelynek számos eleme, s összességében „üzenete” mélyen megdöbbentett. Olyan súlyú kérdésekrõl volt (van) szó, amelyek nem kezelhetõek egy kollegiális telefonbeszélgetéssel elintézhetõ magánügyként, hanem a nyilvánosságra tartoznak, mert a bírói függetlenség, az emberi jogok, a jogállamiság alapjait érintik. Engedje meg, hogy jogvédõként, bírói szakvizsgával és több tudományos fokozattal (LL.M; Ph.D) rendelkezõ büntetõjogászként rámutassak az aggodalmat keltõ kijelentésekre, azokat szó szerint idézzem, s megfogalmazzam az azokhoz kapcsolódó kérdéseket, amelyekre kérem, válaszoljon. Már most megjegyzem, hogy a nyílt levél megírását azért is tartottam szükségesnek, mert az elmúlt idõszakban, különösen az ún. „meleg büszkeség napi felvonulás” óta számos olyan nyilatkozat jelent meg vezetõ, szakmai irányítói pozícióban lévõ jogászoktól, amelyek ellentétben állni látszanak a jogalkalmazói, különösen a bírói függetlenség elvével. E megnyilatkozások ugyanis – merõben szokatlan módon – a nyilvánosság elõtt megróják azokat az ügyészeket és bírókat, akik nem sújtottak le a megszólaló vezetõk, „fõnökök” által vágyott súlyossággal egyes ügyekben. Meglepõ módon nem a 2006 õszi tömeges rendõri brutalitásokkal kapcsolatban kifogásolják a megszûntetéseket vagy az enyhe ítéleteket, hanem például a „meleg felvonuláson” – sérülést egyáltalában nem okozó „tojásdobálók” vonatkozásában „dobálják – http://nja.hu
Készítette a Joomla!
Generálva: 4 February, 2017, 17:40
Nemzeti Jogvédõ Alapítvány
nem tojással, sárral - ” a döntést hozókat. Legalább ilyen ijesztõ, hogy – a bírói függetlenség veszélyeztetése mellett - ezek a nyilatkozatok az ellenzék egészének, különösen a gyülekezési és véleménynyilvánítási jogukat gyakorlóknak a „kriminalizálását”, bûnözõvé nyilvánítását, mint tendenciát sejtetik. (Ilyen kísérlet, mint tudjuk, már történt 2006. õszén, amikor kb. félezer ember ellen kezdeményeztek – önkényes bebörtönzés, fogvatartás mellett – koncepciós büntetõeljárásokat. Az, hogy ezek rendre megszûntetésre kerültek, s a meggyötört, megkínzott emberek ügyeiben „gyõzött az igazság” – leginkább azoknak a jogászoknak köszönhetõ, akik hivatásukat és jogászi esküjüket komolyan vették, s ellen mertek állni a rájuk nehezedõ nyomásnak.. Úgy gondolom, hogy az emberi jogok védelme érdekében köteles vagyok minden ilyen „nyomással”, „kezdeményezéssel” szemben határozottan fellépni – már csak azért is, mert egyetemi oktatóként nem függök egzisztenciálisan bírósági, ügyészségi vezetõktõl. Arra kérek minden magyar bírót, ügyészt, rendõrt és más jogalkalmazót, hogy a legszilárdabban álljon ellent minden olyan törekvésnek, amely szakmai, döntéshozói függetlenségüket csorbítaná, vagy amely olyan nyomást gyakorolna rájuk, amely demokratikus jogállamban megengedhetetlen. Ezek után a Népszava interjúban szereplõ kulcs-gondolatok – szó szerinti idézet formájában – majd a hozzájuk kapcsolódó kérdéseim: 1. „Amit én nagyon felháborítónak tartottam – és ezt többször kifejtettem - , az az, hogy a melegfelvonuláson történtek elsõsorban az emberi méltóságot sértették….” –nyilatkozta Ön. (Ezt követõen a vastagon szedett betû jelzi, hogy szó szerint a Népszava interjúból származik az idézet.) Kedves Bírónõ! Az emlékezetes két évvel ezelõtti õszön néhány nap alatt (szeptember 19-én és 20-án éjszaka, valamint október 23-án) több száz embernek okoztak a rendõrök komoly sérülést. Egyebek mellett tizennégy embert lõttek szemen, teljes vagy részleges megvakulásukat okozva. Volt, akinek a nyakára adtak le közelrõl célzott lövést, az élete néhány milliméteren múlott, jelenleg is orvosi kezelés alatt áll. Volt, akinek az ujjait kellett amputálni, nem egy és nem két ember életre szólóan munkaképtelenné vált. Akik mûtétre szorultak az elszenvedett sérüléseik miatt, az operációt követõ napokat és éjszakákat – amint azt Ön is bizonyára tudja az ügyekbõl, Kedves Bírónõ – a baleseti sebészeti kórházi ágyukhoz bilincselve töltötték. Szeptember 19-én és 20-án éjszaka többnyire a Kossuth téri demonstrációról hazatérõket vitték földre, verték és rugdosták véresre a rendõrök, október 23-án az emlékezõ tömegbe repítettek gumigolyózáport s küldtek vágtázó lovasrendõri rohamot. Ömlött a vér, emberek ezrei menekültek fejvesztve, halálfélelemben. (Én magam is, két gyermekemmel... Az éjszakát egy lépcsõházban megbújva töltöttük, rettegésben.) Az ún. meleg büszkeség napi felvonuláson történt tojásdobálás kapcsán tudomásom szerint senki nem sérült meg. Vélhetõen halálfélelme sem volt senkinek. A tojásdobálás ugyanis – ellentétben a lõfegyverrel, a testszerte, viperával vagy gumibottal történõ ütlegelésekkel és rugdosással – nem az élet kioltására alkalmas magatartás, a tojás nem az élet kioltásának tipikus eszköze, különösen nem a távolból röpítve. S a halálfélelmet az is valószínûtlenné teszi, hogy esetükben a több ezer felfegyverzett rendõr nem támadta, hanem védelmezte õket. Elég nagy különbség, ugye? Ezek után nagyon szeretném tudni, hogy Ön, mint a magyar büntetõ-igazságszolgáltatás egyik vezetõje miért nem adott egyetlen szóval sem hangot indulatainak, felháborodásának, avagy az áldozatokkal való együttérzésének a 2006. õszi hatalmi õrjöngés, rendõr-terror kapcsán s miért tett kivételt az Öntõl megszokott higgadt távolságtartás, érzelemmentesség alól pont a meleg-fesztiváli tojásdobálás esetében? Ön, Kollégiumvezetõ Asszony még soha nem találkozott az emberi méltóság ennél égbekiáltóbb, durvább megsértésével, mint a tojásdobálás? Kérem, adjon számot arról, miért váltott ki Önbõl erõteljesebb indulatokat és a sértettek melletti erõteljesebb együttérzést a tojásdobálás, mint a szemkilövés, az ujjleszaggatás, a viperával véresre verés, a sok száz csonttörés, a megnyomorított életek sokasága? Vagy a Magyar Rádió udvarán történõ tömeges kínzások? A rendõrségi fogdákban, a büntetés-végrehajtási intézetekben történt ÁVH-s jellegû fogoly- bántalmazások? Sokféle bíró van. Önnek szíve joga érzelemmentesnek, hûvösnek, távolságtartónak lenni a legdrámaibb, tömeges erõszakos bûncselekményekkel kapcsolatban is. Vagy lehet érzelmes, indulatos, együttérzõ. De ha ilyen kirívóan diszkriminál támadás és támadás megítélése, áldozat és áldozat között, akkor annak okáról számadással tartozik a nyilvánosságnak és azoknak a bíróknak is, akiket Ön irányít, vezet. Nem magánemberként nyilatkozik, és nem magánemberként különböztet ugyanis, még csak nem is tudósként, kutatóként, hivatalból elfogult ügyvédként, hanem bíróként. Az ország egyik vezetõ bírójaként. Kérem tehát, adjon számot arról, miért nyilatkozott így most s miért nem nyilvánított érzelmeket a két évvel ezelõtti hatalmi õrjöngés, tömeges brutalitás kapcsán? Az utóbbit nem tartotta „nagyon felháborítónak”? Ott és akkor Ön szerint nem sérült az EMBERI MÉLTÓSÁG? A MI EMBERI MÉLTÓSÁGUNK? 2. Ön a Népszava interjú több pontján is a leghatározottabban kritizálja, helytelennek minõsíti az Önnek – akárhogy szépítjük, ragozzuk, mégis - „alárendelt,” „beosztott” bírók által alkalmazott büntetõjogi minõsítéseket, illetve büntethetõséget megszûntetõ okokat, vagyis az Ön beosztott bíró kollégái által hozott döntéseket. Összességében éles kritikának ad hangot amiatt, hogy a tojásdobálással kapcsolatos eljárásokat megszûntették illetve a cselekményeket „csak” szabálysértésnek minõsítették. Többek között ezt olvashatjuk: „Megismétlem: nekem az a véleményem, hogy a tojásdobálás nem szabálysértés, hanem http://nja.hu
Készítette a Joomla!
Generálva: 4 February, 2017, 17:40
Nemzeti Jogvédõ Alapítvány
személyekkel szembeni erõszakos magatartás, ami kihívóan közösségellenes és joggal háborít fel sokakat.” (Értsük jól: szemben azzal, amit az ügyekben döntést hozó kollégái állítani merészeltek, hogy ti. szabálysértés vagy még az sem.) Az interjú késõbbi pontján: „Felmerülhet a közösség elleni izgatás is, de a garázdaság bûntette mindenképp..” Ebben a körben két fõ kérdésem van Önhöz. Az elsõ: helyénvalónak tartja-e, hogy az Önnek beosztott bírák döntéseit a nyilvánosság elõtt kritizálja, ráadásul úgy, hogy a tényeket és az alapul fekvõ jogi összefüggéseket sem Ön, sem az újságírók nem osztják meg az olvasóval. Itt jegyzem meg, hogy a tojásdobálás az én szakmai álláspontom szerint – különösen az adott körülmények mellett, tehát relatíve nagyobb távolságból, rendõrök által védett személyekkel szemben – semmiképpen nem tekinthetõ büntetõjogi értelemben erõszakos magatartásnak. De itt és most nem errõl szeretnék vitát nyitni, csupán az Önnek beosztott bírók emberi méltóságát és szakmai méltóságát szeretném megvédeni – ugyanis a méltóságot Önnel együtt én is nagyra becsülöm. Ezt ezúttal azzal szeretném kinyilvánítani, hogy tisztázom: döntésük minden vonatkozásban megalapozott, szakmailag teljességgel védhetõ – akár az erõszak kérdését, akár a büntethetõséget megszüntetõ okot, a társadalomra veszélyességben való tévedést veszzük – vennénk – tudományos górcsõ alá. Nem helyes tehát még finoman sem célozni arra, hogy politikai meggyõzõdésbõl döntöttek, vagy szakmai tudatlanságból. De még ha nem így lenne, ha a döntés szakmailag erõsen vitatható lenne, akkor sem biztos, hogy összhangban van a bírói függetlenség elvével a beosztott bíró döntésének ilyen nyilvános kritikája.
Kérem Önt, Bírónõ, emlékeztessen: megfogalmazott-e Ön hasonlóan éles kritikát azokkal a bírókkal szemben, akik 2006. õszén –az ötvenes éveket idézõ módon, a jogszerûségnek még a látszatát is nélkülözõ 3-4 perces szégyenletes „eljárásokban” - 30-30 napra elõzetes letartóztatásba helyeztek több száz ártatlan embert? (Az õ történeteik megismerhetõek a Civil Jogász Bizottság Jelentésébõl, a Bizottság meghallgatásairól készült DVD felvételrõl illetve a Nemzeti Jogvédõ Alapítvány – www.nja.hu – honlapjáról, esettárából. Mint ismeretes, az elsõfokú döntések túlnyomó többsége a másodfokú, már alapos és törvényes eljárásokban indokolatlannak, jogellenesnek, azaz önkényesnek találtatott. ) Felrótta-e Ön, mint szakmai vezetõ azoknak a bíróknak, hogy a véresre vert „õrizetesektõl „ - például frissen érettségizett, két héten át fogvatartott és megkínzott, gyereklányoktól nem kérdezték meg, hogy ki verte össze õket? Emlékeztette-e ezeket a bírókat arra, hogy jogállamban egy bíró nem pártmunkás, avagy arra, hogy mi is a különbség a sztálinista diktatúrák és a jogállam között? Megrótta-e õket valamely napilap hasábjain? Esetleg megrótta-e, helyreigazította-e azt a bírót, aki arra hivatkozással mentett fel brutális rendõröket, hogy „nem lehet köztudomású tényként kezelni, hogy szeptember 19-én vagy 20-án éjszaka rendõrök civileket vertek volna Budapesten…”. Vagy helyreigazította-e a büntetõjogi minõsítéseket, úgy, mint a tojásdobálásos ügyekben? Ha a melegekkel szembeni tojásdobálás – Ön szerint - „közösség elleni izgatás” (kétségtelenül meleg minõsítés az adott helyzetre, de tegyük fel…) akkor miért nem az a „rohadt magyarok” felkiáltással, a nemzeti lobogó megtaposása mellett történõ testszerte összerugdosás, fogak kirúgása? Kifogásolta Kollégiumvezetõ Asszony ennek a minõsítésnek a hiányát beosztott bírái döntései kapcsán? Nem merült fel Önben, hogy a fejmagasságban, illetve nyakmagasságban célzottan és közelrõl leadott sorozatlövések – még ha gumilövedékkel történnek is-, kimerítik a több emberen, eshetõleges szándékkal elkövetett emberölés kísérletét? Hol maradt az utóbbi minõsítés a 2006. októberi 23-i ügyekbõl? Ön nem hiányolta? 3. Nem rejti véka alá személyes véleményét egy korábbi tojásdobálási ügy, a Demszky-elleni kapcsán sem. (Nagyon-nagyon várom, hogy végre a 2006. õszi tömeges rendõri brutalitások és önkényes õrizetbevételek, elõzetes letartóztatások kapcsán is megismerhessem a személyes véleményét, mert ezek után ezzel adósa a magyar nyilvánosságnak...) Nos, az idézet: „Lényeges különbség van, ha valaki Demszky Gábort dobálja tojással vagy egy civil felvonulás résztvevõit, a fõpolgármester ugyanis közszereplõ, neki többet kell tûrnie, mint a civileknek. MEGJEGYZEM, KULTURÁLT TÁRSADALOMBAN EZ IS ELFOGADHATATLAN.” (Kiemelés tõlem, MK.) Az utolsó, általam kiemelt gondolatával összefüggésben engedjen meg néhány megjegyzést. Nincs összehasonlítási alap, Kollégiumvezetõ Asszony! Kulturált társadalomban ugyanis nem lövik ki rendõrök emberek szemét, nem szaggatják le ujjaikat, nem törik csontjaikat, nem verik ki a fogaikat azért, mert a hazájukat lekurvázó, folyamatos hazudozásait elismerõ miniszterelnökük ellen tüntetnek (kulturált társadalomban ilyen miniszterelnök egyébként aligha lehetne...), vagy a legnagyobb ellenzéki párt ünnepi megemlékezésén merészelnek részt venni. Nem fordul elõ ilyen. Ha mégis, akkor a kulturált társadalomban az ilyen véres, kegyetlen, diktatórikus rendõri akciót vezénylõ kapitányt nem tüntetik ki. S aki kitünteti, Kedves Bírónõ, az nem áll ki az adott nép szabadságának ünnepén az emberi jogokról és a demokráciáról szónokolni. Kérem ezért, hogy ne tegyen lekicsinylõ megjegyzéseket a mi társadalmunk kulturáltságával kapcsolatosan a nyilvánosság elõtt, a sajtóban. Én sokfelé éltem és dolgoztam (egyébként mindenhol jogászként, emberi jogi szakterületen): Angliában, az Egyesült Államokban, Franciaországban, de ENSZ szakértõként közel 200 ország társadalmának „kulturáltságára” volt rálátásom. „Egy Demszky Gábor” egyetlenegy országban sem úszta volna meg néhány tojással. Minden bizonnyal olyan bûncselekmény áldozata lett volna, amelynek büntetõjogi http://nja.hu
Készítette a Joomla!
Generálva: 4 February, 2017, 17:40
Nemzeti Jogvédõ Alapítvány
minõsítése kétséget kizáróan egyszerûbb és egyértelmûbb, mint a tojásdobálásé. És tudja miért, Kollégiumvezetõ Asszony? Mert az emberek nem szeretik, ha szemen lövik õket, vagy a honfitársaikat, s azt sem szeretik, ha – akár szimbolikusan – szemen köpik õket. Megkérem tehát Kollégiumvezetõ Asszonyt, ígérje meg a magyar embereknek, hogy máskor nem tesz nagy nyilvánosság elõtti negatív vagy lekicsinylõ megjegyzést egy olyan nép kulturáltságára, amely nép úgy csinálta végig a rendszerváltást, s az azt követõ majd két évtizedet, hogy egy pofon sem csattant el a diktátorok arcán. A közélettel összefüggõ utcai erõszakot az utódpárt, az MSZP és a magát liberálisnak valló SZDSZ irányította kormányok hozták szokásba Magyarországon. Gyanítom, nem õk azok, akiket Ön (ld. késõbb) következetesen „rendzavaróknak” nevez. 4. Ezek után az interjúból a következõ kulcs-gondolatot szeretném kiemelni: „…látni kell, hogy 2006. õsze óta olyan rendzavarások vannak az országban, amelyekre korábban nem volt példa. Ezt a szokatlan helyzetet, úgy tûnik, nem sikerült megfelelõen kezelni. Ebben felelõssége van a bíróságoknak is, hiszen az eddig alkalmazott jogkövetkezményeknek nem volt kellõ visszatartó erejük…” Milyen „eddig alkalmazott jogkövetkezményekre” gondol, Kollégiumvezetõ Asszony? A megindított több száz koncepciós eljárásra? A másodfokon kilencven (igen, kilencven!) százalékban törvénysértõnek, indokolatlannak bizonyult elõzetes letartóztatásokra? Vagy a 2002.évi választások után a szavazatok újraszámolását követelõ Budaházy-val és szintén diplomás „bûntársaival” szemben a rákosista idõket idézve alkalmazott „javító-nevelõ munkára” (fizikai munkakörben letöltendõ közérdekû munkára)? És egyébként milyen „rendzavarásokra” gondol? A miénkre, akik utcára vonulva tiltakozunk? Arra, hogy nem tûrtük, nem tûrjük szó nélkül, hogy egy bevallottan csalással hatalomra került, hazudozó, az országot a csõdbe vivõ kormányunk van? Hogy nagyritkán az utcára vonulunk és hangoskodunk? Hogy gyakoroljuk azokat az emberi jogainkat, amelyekért történelmünk során sok ezren ontották a vérüket? Az, hogy a gyülekezési jogunkat, szólásszabadságunkat, véleménynyilvánítási jogunkat gyakoroljuk, az a rendzavarás? Nem volt Magyarországon egyetlen olyan tömegmozdulás sem, 2006. október 23. óta, amelyen akár tizedannyi sérelem keletkezett volna, mint azon a rettenetes, megbocsáthatatlan napon! Mirõl beszél, mire céloz tehát? Mi ez az aránytévesztés? Nagyon kérem Önt, Tisztelt Kollégium vezetõ asszony, ne fenyegessen bennünket! Hamarosan Magyarország összes jogászához fordulok nyílt levéllel, amelyben kifejtem, miért és hogyan kell kiállnunk az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság védelmében, hogyan kell ellenállnunk a hasonló burkolt vagy nyílt fenyegetéseknek, az ellenzék kriminalizálására, bûnözõvé nyilvánítására irányuló folyamatoknak. Addig is kérem, vonja vissza ezt az alig burkolt fenyegetést. Ne próbáljon visszatartani se engem, se honfitársaimat attól, hogy minden lehetséges – és az európai emberi jogi gyakorlat által elfogadott módon kinyilvánítsuk ellenérzéseinket a hazugságkormány, annak intézkedései és értékrendje ellen.
Nem bûnözõk vagyunk, Bírónõ, hanem MAGYAROK, akik fel vagyunk háborodva azon, hogy „a hatalom által alkalmazott jogkövetkezményeknek nem volt kellõ visszatartó erejük”, mert egyetlen szemkilövetõt, magyar-taposót, fogkiverõt sem csuktak börtönbe és egyetlen megkínzott áldozat sem kapott mind a mai napig egyetlen fillér kártérítést sem. S ezért aztán, arcátlan módon, még mindig alattvalóknak mernek kezelni bennünket a saját hazánkban. Márpedig, Kedves Kollégiumvezetõ Asszony, nekünk csak ez az egy hazánk van! Magyarország... S addig nem nyugszunk, amíg itt nem lesz demokrácia és jogállam. Ez áll ugyanis az Alkotmányban. S ez a Magyar Nép érdeke és jussa. S én arra esküdtem, hogy a Magyar Néphez mindenkor hû leszek. S persze arra, hogy magamat az igazság szolgálatába állítom. Mert jogász vagyok. És magyar. 5. Annak érdekében, hogy ne érhessen a „szakmaiatlanság” vádja – bár nyilván úgyis fog – végezetül még egy szakmai kérdésre térnék át, bár meggyõzõdésem, hogy mindaz, amit eddig felvetettem, ugyanennyire szakmai, s nem csupán „érzelmi” kérdés. A miénk ugyanis – minden ellenkezõ híreszteléssel szemben – egy érzelmes szakma. Kifolyt szemekrõl, viperával összetört csontokról, halálfélelemrõl ugyanis nehéz érzelmek nélkül beszélni vagy gondolkodni. Az utolsó szó szerinti idézetet azzal emelem ki, hogy az interjú többi részét is elolvasásra ajánlom mindenkinek. Mondhatni, kötelezõ olvasmányként kellene kezelniük mindazoknak, akiket foglalkoztat Magyarország sorsa. No, nem az álkérdések, hanem a valódiak. Nos, az idézet, Öntõl: „A 2006. õszi eseményekkel kapcsolatos döntések után is tartottunk szakmai megbeszéléseket, különösen az elsõ és a másodfokú határozatok közötti eltérés okát vizsgálva. Menet közben pedig kapcsolatot tartottunk különbözõ civil szervezetekkel, így a Civil Jogász Bizottsággal is és természetesen a sajtót is részletesen tájékoztattuk az ügyekrõl. Azt gondolom, ebben nyitottak voltunk és tettük a dolgunkat. Valószínû így lesz a jövõben is, de át kell gondolni, hogy vajon helyes-e az eddigi gyakorlat, vagy valamit változtatni kell?" Tisztelt Kollégiumvezetõ Asszony, még egyszer köszönöm, hogy tartották a kapcsolatot a Civil Jogász Bizottsággal, de kérem, tekintsen el attól, hogy ezt valamiféle különleges és kivételes gesztusként fogjam fel. Jogállamban az igazságszolgáltatás a nyilvánosság elõtt folyik, a döntések, és az õket megelõzõ eljárások transzparensek, átláthatók. Éppen ezért rémiszt meg az utolsó mondat ebbõl az idézetbõl. Mire célzott, amikor azt vetette fel, hogy esetleg http://nja.hu
Készítette a Joomla!
Generálva: 4 February, 2017, 17:40
Nemzeti Jogvédõ Alapítvány
„valamit változtatni kell?”. Rendkívül fontos dolgokról van, illetve lehet szó – például az igazságszolgáltatás nyilvánosságának alkotmányos alapelvérõl, vagy a bírói függetlenségrõl, esetlegesen a magyar joggyakorlatnak az európai emberi jogi normákkal és az Alkotmánybíróság döntéseivel való összhangjáról, az emberi jogi mozástér szûkítésének tervérõl... Éppen ezért rendkívül fontos, hogy ne találgassunk, mint egy diktatúrában az alattvalók az esetlegesen majd bekövetkezõ döntésekrõl, hanem egy európai uniós tagállam felnõtt állampolgáraiként nagyon pontosan értsük: milyen változtatásról lehet szó? A másik kérdésem ezzel a résszel kapcsolatban a következõ. Örömmel olvasom, hogy megvizsgálták a 2006. õszi koncepciós eljárásokkal összefüggésben az elsõ és a másodfokú döntések közötti eltérések okait. Nem apróságról van szó, ismétlem, hogy több száz ártatlan embert vetettek börtönbe az Ön által irányított Fõvárosi Bíróság illetékességi területén dolgozó bírók, látványosan törvénysértõ, a legsötétebb diktatúrákat idézõ „eljárásokban”. Az érdemi döntések jelentõs részét is megváltoztatták másodfokon. S térjünk ki arra is, hogy személy szerint KIK változtatták meg a jogsértõ, szégyenletes döntéseket. Álljon itt a neve annak a három bírónak, akik jogtörténetet írtak döntéseikkel, s megvédték a jogászi hivatás becsületét: Takács Jolán, Szívós Mária, Szolnoki János. Kérem Önt, Kollégiumvezetõ Asszony, szíveskedjen a nyilvánosság számára részletes tájékoztatást adni arról, hogy mi történt ezzel a bírói tanáccsal. Miért került sor arra, hogy a tanácsot – az Ön Kollégiumába tartozó, fõvárosi bírósági tanácsot „átszervezés” címén azonnal a „sajnálatos események” után feloszlatták? Nem ennek a döntésnek lesz – e „kellõ visszatartó ereje” minden olyan bíró számára, aki úgy gondolja, hogy kizárólag a jogszabályoknak és hivatásbeli meggyõzõdésének van alárendelve? Kulcsfontosságú kérdésrõl van szó, Kedves bírónõ, s a nyilvánosságnak joga van tudni a választ: mi történt a Szívós Mária vezette tanáccsal, azt követõen, hogy sorozatban szabadon engedték az ártatlanul bebörtönzötteket és megváltoztatták az emberi jogokat törvénysértõen korlátozó döntéseket, kimondva például, hogy egy be nem jelentett tüntetésen való puszta jelenlét még nem minõsül sem szabálysértésnek, sem bûncselekménynek? Miért és hogyan oszlatták fel a tanácsot? Hasonló sors várhat minden olyan bíróra, aki törvényes döntésével következetesen, bátran és határozottan megvédi az emberi jogokat? A másik kérdésem: az elvégzett vizsgálat szerint mik voltak az okai a kilencven százalékban törvénysértõ, megalapozatlan elsõfokú döntéseknek? Kik voltak azok a bírák, akik ezeket a döntéseket hozták? A helyükön vannak még, vagy eltanácsolták õket a bírói pályáról? (Ön mondja, Kollégiumvezetõ Asszony az interjú egy késõbbi részében: „Az más kérdés, ha egy bíró elhanyagolja a munkáját, vagy tartósan téves döntéseket hoz, és ez a jogorvoslati fórumokon kiderül, akkor vizsgálatot indítanak és esetleg a szakmai alkalmatlanság kérdése is felmerül...” Ugye itt nem a tojásdobálással kapcsolatban „téves” döntést hozó bírákra, vagy például a Magyar Gárda feloszlatása ügyében a hatalmas nyomásnak mindezidáig hõsiesen ellenálló bíróra gondol Kollégiumvezetõ Asszony? Hanem, ugye azokra, akik százszámra börtönöztek be rendõrök és foglárok által véresre vert ellenzékieket, minden garanciális jogszabály teljes félre tételével? Nos, mi lett velük, Kollégiumvezetõ Asszony? Milyen döntés született az õ szakmai alkalmasságukról? S kérem, részletesen tájékoztassa a nyilvánosságot - lehetõleg sajtótájékoztató keretében -, hogy melyek voltak a rettenetes emlékû 2006. õszi „bírói tévedések” fõbb okai, mire jutott a vizsgálat? Volt–e esetleg valamiféle külsõ utasítás vagy elvárás a politika, a végrehajtó hatalom részérõl? Esetleg az érintett bírák saját, személyes politikai meggyõzõdése szerepet játszott-e a döntésekben? (Például az, hogy a kormányellenes tüntetõket „alapból” rendbontóknak vélelmezték és nevezték…) Avagy puszta véletlen, hogy több száz ügyben téves döntés született? Amolyan bírói túlkapás történt, a „rendõri túlkapás” analógiájára? Errõl jut eszembe, ha a több száz súlyos sérülést okozó rendõri brutalitást lehet következetesen „rendõri túlkapásnak” nevezni, akkor a senkinek semmilyen sérülést nem okozó tojásdobálást nem nevezhetnénk mondjuk „civil túlkapásnak”? És nem hagyhatnánk végre abba, hogy úgy beszéljünk róla, mintha ennél durvább emberi jogsértés nem lett volna Magyarországon? Nagyon várom Kollégiumvezetõ Asszony részletes válaszát, amelyet kérem, hogy lehetõség szerint a barikad.hu email címére küldjön (...), ahol a válaszlevelet most induló saját rovatomban teszem közzé. Kérem, amennyiben bárki gyalázkodna és megvetõ jelzõkkel illetné a barikad.hu közéleti hírforrást, éppúgy ne törõdjön vele, mintha netalán azt nehezményezik, hogy a hazugságkormány szócsövéül szolgáló szélsõséges Népszavának adott exkluzív interjút. Elõre is köszönöm!
Tisztelettel Dr. Morvai Krisztina büntetõjogász Egyetemi docens
[email protected] http://nja.hu
Készítette a Joomla!
Generálva: 4 February, 2017, 17:40
Nemzeti Jogvédõ Alapítvány
Budapest, 2008. augusztus 5. barikád.hu
http://nja.hu
Készítette a Joomla!
Generálva: 4 February, 2017, 17:40
