mondani: nincs annál szegényebb ember a világon, mint aki még egy Miatyánkot sem tud elimádkozni. A hívõk talán értik, hogy ez az Istennélküliség

CSALÁDUNK Családpasztorációs folyóirat 2008. X. évfolyam 2. szám

Mottónk

2008. évre:

Újuljunk meg a házastársi szeretetben!

A zene óriása

Fiatalok az élet küszöbén

Együttmûködés gyermekeinkkel

Vegyük birtokba a házasság földjét

Házaspárok a jegyesekért

GONDOLAT

Tartalomjegyzék 2-3. oldal A keresztény reménység 4.oldal Vegyük birtokba a házasság földjét 5.oldal A felismert cél 6. oldal Egyedül Jézus Holczinger K. Péter diakónus

A remény hal meg utoljára szokták mondani. De elsõnek is a remény támad fel - valljuk mi keresztények. Eltompult világunkban tényleg az egyetlen módja az élet elviselésének a kábítás? Sõt már szer sem kell hozzá, hogy reményvesztettek legyünk? Gyermekeink és fiataljaink egyre sérülékenyebbek. Törékeny kincsek õk, kiket a konzumhenger gyakran darabokra tör. Szoktam

"Én Uram, én Istenem". Hasonló az emmauszi tanítványok átalakulása is. A reményvesztett tanítványok a feltámadt Jézussal való találkozás után eltelnek reménységgel. Itt a reménység új dimenziója kezdõdik. Ugyanis a történelemben a feltámadt Jézus megmutatkozása elõtt sohasem tapasztalhattuk meg érzékszerveink által a végsõ valónkat. Az apostoloknak és sok követõjüknek ez sikerült. De ma újra és újra belénk

7. oldal A zene óriása 8. oldal Házaspárok a jegyesekért

A keresztény reménység

9. oldal Családközösség Tapolcán 10. oldal Családos találkozó Veszprémben 11. oldal Családiskola, Devecserben Családmise Gyenesdiáson 12. oldal Városmisszió Várpalotán 13. oldal Családok a Biblia fényében a Tóth házaspár tapasztalata 14. oldal Mi történt velük - beszélgetés a Szilágyi házaspárral 15. oldal Keresztény nevelés a veszprémi Szilágyi Iskolában 16. oldal Beszélgetés a kapolcsi Ten Hove házaspárral 17. oldal “Communita Cenacolo” 18. oldal Hármas ünnep Óbudaváron 19. oldal Fiatalok az élet küszöbén 20. oldal Együttmûködés gyermekeinkkel 21. oldal Gondolatok a pénzrõl 22. oldal Madárvonulás 23. oldal Daloljatok 24. oldal DVD ajánló 25-26. oldal A munka a családok életében Riport az Alföldi házaspárral 27 oldal Megszülettem, gyerekszáj

Avagy a f eltámadásban p erforált p usztulás mondani: nincs annál szegényebb ember a világon, mint aki még egy Miatyánkot sem tud elimádkozni. A hívõk talán értik, hogy ez az Istennélküliség sivárságára utal, ami nem más, mint reménytelenség. Ugyanis, ha nincs mit miért tenni, ha az egésznek nem látszik az értelme, akkor a résznek, a mai tevékenységemnek sincs semmi értelme. Akkor meg minek élni? Félelmetes belegondolni ebbe a sivárságba, de sokan inkább nem is gondolkodnak, hanem tompítanak. Szent Pál emlékezteti az efezusi híveket arra, hogy Krisztussal való találkozásuk elõtt mennyire "remény és Isten nélkül éltek a világban "(2, 12). Jézushívõként is el lehet veszíteni a reményt, ugyanis az informatív hit nem elég. Az apostolok szinte mind átmentek ezen a próbán. Tamás frusztrált: "Ha csak nem érintem…, nem hiszem, hogy Jézus feltámadt." Tamás álláspontja, reménytelensége akkor remeg meg, amikor a hite már nem csupán informatív (jóltájékozottság Isten dolgairól), hanem személyes találkozás és átalakító tapasztalat (performatív):

2

hasítanak egyénileg és közösségileg a marcangoló kérdések. Vajon lehete ma a növekvõ öntompítás helyett egy performatív utat találni? A reménytelen semmi felé sodródás helyett végigzarándokolni a bensõ végtelent? Az önféltõ világ vérolajos útjain való rohangálás helyett lelkünk csendjén lépkedni? A túlpörgött turbinák sebességérõl visszakapcsolni Isten malmainak terepfokozatára? A rilkei "csak innen el" exodusa helyett saját magunkból kibábozódni? XVI. Benedek pápa a keresztény reménységrõl szóló írásában azt állítja, hogy igen: lehetséges. Szerinte a jelen csak akkor élhetõ, ha a jövõ felõl, mint pozitív valóság felõl bizonyosak vagyunk. Ez a pozitív valóság már nem csupán egy hitbeli ismeret, egy jól tájékozottság, hanem a ma is jelenlevõ feltámadt Jézus által történt egyéni és közösségi átalakulás. Ez a performáció mutatja meg a jövõt, amely mint egy sötét kapu kitárul elõttünk, és új életet kapunk a remény segítségével. Miben áll a reménység, a megváltás? Mit jelent a

GONDOLAT megkeresztelkedett, megbérmálkozott, és részesült az elsõ szent áldozásban. 1896-ban Veronában a Kanossza Nõvéreknél

benne az ember találkozhat végsõ valójával és eltelik a tökéletes reménységgel. Jézus tehát belülrõl formálta át az életet és a világot. Ez

...“Az emberek azért vannak remény nélkül, mert Isten nélkül élnek a világban” át bensõleg a fogadalmat tett, és apácaként formálja Istennek szentelve élt. Sekrestyés és kereszténységre térõ embereket, és portás teendõi mellett próbálta reménytelibbé teszi az életüket, Itáliában misszióra buzdítani az erõsebbé a lelküket. A szentatya a minden reménység embereket. Kötelességének érezte, feltámadt Krisztusistenünkkel hogy az Istennel való találkozáskor õsképével a "Stella maris"-szal, igazán, elõször találkozni? Ennek kapott szabadulás átalakító erejét Máriával, a remény csillagával zárja bemutatására a szentatya Bakhita tovább adja. Azt a reményt, amelyet a gondolatait a reményrõl. Az Egyház rabszolgalány történetével szolgál, Krisztustól kapott felszabadulásban több mint ezer éve a "tenger akit még a boldogemlékû II. János megtapasztalt, amely által átalakult csillagának" szólítja az Úr anyját, az élete, nem akarta egyedül Máriát: Ave, maris stella. Az emberi Pál pápa avatott szentté. birtokolni, hanem élet úton létet jelent. De milyen cél mindenkinek szerette volna felé? Hogyan találjuk meg az élet eljuttatni. Íme, egy példa, útját? Az élet olyannak tûnik, mint mely segít megérteni a egy utazás a történelem gyakran sötét keresztény reménység és viharos tengerén, miközben a csillagokat fürkésszük, melyek utat lényegét. Újra csak szembesülünk mutatnak nekünk. Életünk igazi mai keresztények a csillagai (sztárjai) azok az emberek, kérdéssel: nem csupán akik helyesen tudnak élni. Õk a informatív a mi hitünk és remény világító fényei. Kétségtelen, életünk? Nem hiányzik Jézus Krisztus maga a világosság, a “Amikor a férfiak összefognak” belõle az igazi átalakulás? Nap, aki fölkelt a történelem minden A názáreti ház építése a devecseri papkertben Tényleg reményben sötétsége fölé. De, hogy õt megváltottnak érezzük megtaláljuk, szükségünk van a közeli Szudánban, Darfurban magunkat? Tényleg felismertem, fényekre, olyan emberekre, akik az õ született 1896 körül. Kilencévesen hogy találkoztam a feltámadt fényébõl világítanak, és elirányítanak elrabolták, megverték és ötször adták Krisztussal, aki már számtalanszor, utazásunk közben. És ki lehetne el a rabszolgapiacon. Az ötödik sokféle módon megmutatta nekem az inkább a remény csillaga, mint alkalommal egy katona anyjához arcát és feltárta a szívét? Lehet, hogy Mária. Õ, aki igenjével ajtót nyitott került. Nap, mint nap véresre verték, a kereszténység nem hozott olyan Isten számára, a mi világunkba. Anyánk taníts minket veled együtt ennek 144 sebhelyét élete végéig feltûnõ forradalmi üzenetet, mint magán hordozta. 1882-ben Spartacus. Jézus nem volt Spartacus. hinni, remélni és szeretni. Mutasd Olaszországba került. Itt a De amit a kereszten végbevitt, az az meg nekünk az Õ országába vezetõ megszokott sanyarú élet után egy ember bensõ világát alakította át és utat. Tengernek csillaga, fényeskedjél jószívû gazdája akadt. A leány tette Isten számára szabaddá. Olyan nekünk, és vezess minket az utunkon! mm számára olyan volt ez az ember, mint bensõséges találkozást tett lehetõvé maga az "élõ Isten". Új gazdájánál az urak Urával, az élõ Istennel a megismerhette a kereszténységet, feltámadott Jézuson keresztül, hogy ahol elõször hallott a Mennyei Atyáról, az urak Uráról. Rádöbbent, hogy a földi urak is csak emberek, õk sem különbek nála, õk is csak szolgák. A szeretet, amit új gazdájától kapott "elhatalmasodott" rajta, megismerte a remény szó igazi bensõséges jelentését. Többé nem érezte magát szolgának. Isten szabad gyermekének vallotta magát. Megértette, hogy miért mondta Pál: "Az emberek azért vannak remény nélkül, mert Isten nélkül élnek a 96 cserkész agapéja a kolontári plébánián világban" A volt rabszolgalány

3

INTERJÚ

Vegyük birtokba a házasság földjét Az Ószövetségben Isten arra tanította Izraelt, hogyan vegye birtokba a földet, és hogyan gyõzze le az ellenségeit. Isten minket is arra tanít, hogyan vegyük birtokba a házasság földjét és gyõzzük le bensõ ellenségeinket. Roger és Laureen Traver vezetésével a Veszprémi Érsekségen 2008. április 18-tól 20-ig 15 házaspár részvételével egy képzés zajlott, ahol a résztvevõk saját házasságuk megújításán, házastársi kapcsolatuk megerõsítésén dolgoztak. Havér Tamás és felesége, Gulyás Ibolya tevékeny részt vállaltak a kurzus szervezésében és lebonyolításában. A kurzus vezetõi, Roger és Laureen 42 éve házasok. Az elsõ idõkben sok nehézséget megért a házasságuk, de Isten igéjének a segítségével meg tudták erõsíteni a szeretetkapcsolatukat. 1984-tõl már egy maguk és csapatuk által kidolgozott anyaggal kezdték el szolgálatukat a házaspárok felé. Az elmúlt 24 évben az USA államain kívül 10 országban tartottak kurzusokat keresztény házaspárok számára. A képzés szünetében beszélgettünk velük életükrõl, hivatásukról. - Kérem meséljenek magukról, mivel foglalkoznak? Roger: Az amerikai Colorado államban élünk. Van egy Mountain Top Marrriages nevû közösségünk. Házastársaknak szolgálunk. Keresztények vagyunk, imádjuk Istent és nagyon fontos számunkra a család. Van két fiúnk, akik házasok, és szintén missziós munkát végeznek. Négy unokánk nagy öröm forrásai. - Mi inspirálta Önöket a házastársakért való munkára? Laureen: A legnagyobb inspiráció az volt, hogy Isten meggyógyította a házasságunkat. Már a válás küszöbén álltunk, de csodák történtek velünk, és ezt meg akartuk osztani a világgal. A spiritualitás nagyon fontos a házasságban. Folyamatosan szembesülünk különbözõ problémákkal, mind a magunk, mind a társunk gyengeségével. Ezeknek a gyengeségeknek, nehézségeknek a legyõzésére dolgoztunk ki egy módszert. Ennek alkalmazásával a házaspárok közelebb kerülnek egymáshoz, jobban, mélyebben megismerik egymást. R.: Minden házasságban, emberi életben vannak gyenge pontok, amik legyõznek minket. Ilyen gyenge pont lehet a kilátástalanság, félelem, de ha küzdünk ellene, legyõzzük, szabadok leszünk. - Hogyan lehet meggyógyítani, megmenteni a házasságokat? R.: Új szemlélettel, új nézõpontból kell nézni a házasságunkat, és az Isteni tanítást a párkapcsolatunkról. A férjnek az egyik legfontosabb feladata, hogy

feltétel nélkül szeresse a feleségét, mintegy feláldozza magát érte. A feleség feladata, hogy respektálja, tisztelje a férjét, akár megérdemli, akár nem. Ha a feleségem tisztel engem, ez boldoggá tesz, felemel, és boldogabb lesz a házasságunk.

L.: Egy válófélben lévõ pár azt tanulta nálunk, imádkozzanak együtt. Minden nap megtartották ezt, és rendbejött a házasságuk. Nekünk nem test és vér ellen kell küzdenünk, hanem a félelem, az önzés, a szeretetlenség, a türelmetlenség, lelke ellen, amely nem Istentõl származik. - Hogyan mûködik harmonikusan egy házasság? L.: Ez a tanulás, a házasságért való küzdés sosem áll meg. Folyamatosan tenni, imádkozni kell érte. Fel kell építeni, létre kell hozni és meg kell tartani a szerelmet a házasságunkban. Sokat kell beszélgetni egymással,

4

figyelni a helyes kommunikációra, egymás szükségleteire. Nagyon fontos, hogy a házaspárok közösen mindennap olvassák a Szentírást, hogy a hegycsúcs, a háromszög létrejöjjön a kacsolatukban. Ennek közös pontja az Isten, ide kell mindannyiunknak feljutni. A házaspároknak együtt kell ezt a csúcsot elérni, mert külön-külön nem lehet. Ezért is hangsúlyozzuk mi is, hogy amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza. A válás nem megoldás. Ebben szeretnénk segíteni a házaspárokat kurzusainkon keresztül. Megmutatjuk, hogy a hit által, Isten jelenlétével és áldásával megújulhat a házasságunk minden nap. Igénybe lehet különbözõ segítségeket venni, képzéseken részt venni. Mi magunk is évente megtesszük ezt. - A missziós szolgálatuk során hogyan kontrollálják, hogy hallgató fülekre találtak-e ezek a kurzusok? L.: Mindig kérünk és kapunk visszajelzést a szeminárium után. Sok embertõl érkezik e-mail, levél, telefonhívás, hogy a szemináriumon való részvétel megmentette a házasságukat, nem váltak el. R.: Volt olyan, hogy egy elvált pár vett részt a szemináriumon, a Jóisten megmutatta a hatalmát, és a szeminárium után újra összeházasodtak. Évekkel késõbb is halljuk a szemináriumi résztvevõktõl, hogy használják az anyagunkat, közösen imádkoznak, Bibliát olvasnak, és ez segíti jobbá tenni a házasságukat. CKE

BEMUTATJUK

A FELISMERT CÉL Andrea 33 éves, két gyermek boldog édesanyja. Ha elolvassuk hitvallását, megláthatjuk, hogy ez nem csak szokásos írói szófordulat. A Lóczy Gimnázium után a Kodolányi Fõiskolán és a Veszprémi Egyetemen tanult. Turisztika-közgazdász végzettséget szerzett, négy nyelvet beszél. Szállodákban dolgozott, jelenleg a zirci Rézkakas panzió vezetõje. Mindig mosolyog, kedves, azonnal képes kapcsolatot teremteni, olyan ember, akit azonnal a szívébe zár az ember. Testvérével együtt szeretetben nevelkedtek, otthon tanulták meg, hogy mindenkivel szeretettel kell bánni, hogy el kell fogadni azt az utat életünkben, amit Isten szánt nekünk. Fényes szakmai karrier áll elõtte, de számára a legfontosabb prioritás a család. Férje, Csaba szintén a vendéglátásban dolgozik, hitben nevelkedett, édesanyja napi áldozó. Gyermekeik, a 7 éves Bence és 5 éves Balázs érkezését ugyanolyan áldásnak tekintették, mint amivel az édesanyja Andreát üdvözölte születésekor: “Életet adtam egy lénynek! Testembõl hatalmas energiával kiszabadult egy síró, élni akaró miniatûr ember Megszületett a lányom! Sors! Köszönöm Neked, hogy velem ez megtörténhetett! Köszönöm, hogy van egy gyerekem, kiben folytatódik, s szépül Életem!“ (Sárfi Erzsébet: A lányom) És aligha lehetett ez másként, a megelõzõ generációk életében sem: hiszen máig ott él a dédmama a szeretetükben. Felnõttként bérmálkozni Miért? Miért pont most? Kérdezték sokan, akik tudomást szereztek arról, hogy bérmálkozni fogok. Egyre-másra csodálkozó tekintetekkel szembesültem.

Sok különbözõ, hosszan kifejtett magyarázatot tudtam adni erre a kérdésre. A szüleim nem házasodtak templomban, ezért minket -az öcsémet és engem- nem kereszteltek meg. Ám abban a nagy szerencsében volt részem, hogy ismerhettem a dédmamámat, aki mélyen vallásos és nagyon határozott asszony lévén elintézte, hogy megkereszteljenek. Akkoriban az általános iskolában még nem lehetett hittant tanulni, csak mindenki egyénileg tudta ezt megoldani. A szüleim sokat dolgoztak és nem voltak annyira

elhivatottak, mint a dédimamám, így a hittan, ezáltal az elsõáldozás és a bérmálkozás is kimaradt az életembõl. A középiskolai évek alatt, talán mert kollégista lévén önállósodnom kellett, elkezdtem keresni az "elvesztett" utat. Alkalmanként a mamámmal templomba jártam, néha a kollégiumból is "beugrottam" a templomba. Majd jött a fõiskola, és azzal együtt a munka. Itt ismét eltávolodtam. Viszont megismertem életem párját és elkezdtem magamra találni. Arra az útra, amin aztán eljutottam ide, a dédimamám által elindított és a családom révén felismert célhoz. Azt hiszem egész eddigi életemben, kerestem ezt a célt, csak nem ismertem fel. Pedig nem lett volna nehéz, hiszen az nem lehet pusztán szerencse, hogy szeretõ családban nõttem fel, boldogságban, nem szenvedtem hiányt soha semmiben. Rátaláltam arra a férfire, akinek az anyukáját sajátomként szeretem! Akiben valóban rátaláltam a másik felemre. A tanulmányaim és munkáim során nem mindig úgy sikerült minden, ahogyan azt elképzeltem, vagy akartam, de most már úgy látom, hogy ennek is megvolt, megvan a maga oka. Utólag minden értelmet nyer. Mindenre lehet indokot találni, ha akarunk. Az erõ ahhoz kell, hogy õszintén vállaljuk a sorsunkat, a döntéseinket. Valószínûleg már jóval elõbb is megtehettem volna, de

5

mostanra értettem mindezt meg. Ezért kaptam segítséget váratlanul édesanyám kedves barátaitól, akiknek ezúton is köszönöm! És hogy mit érzek most? Mit jelent nekem 33 évesen a bérmálkozás? Megkönnyebbülést és mérhetetlen hálát, hogy felnõttként, tudatosan juthattam ide. Örülök, hogy a szívemmel és az eszemmel együtt sikerült meghoznom ezt a fontos döntést. Két gyönyörû gyermekünk abban a szerencsés helyzetben van, hogy már az óvodában megismerkedhet ezzel az úttal. A mi feladatunk pedig most már segíteni õket, legjobb tudásunk és hitünk szerint, hogy eligazodjanak a világban. Moórné Papp Andrea

BEMUTATJUK

"Egyedül Jézus" A Veszprémi Fõegyházmegye diakónusait bemutató sorozatunkban most Holczinger Koppány Péter mutatkozik be. Ma sincs más elõttem, mint akkor, azon a fázós február végi vasárnap délelõttön, amikor is - hosszas kéretés után, - végleg megadtam magam az Úr szerelmének, és két keresztény testvér jelenlétében, egyszer s mindenkorra teljesen és visszavonhatatlanul átadtam életemet Jézus Krisztusnak, megvallva Õt életem egyetlen Urának. Azóta sok mindenen átmentünk már, és sokat mélyült a kapcsolatunk, de tudom, hogy még nagyon az elején járunk… Holczinger Koppány Péter vagyok. 36 éves, nõs, három gyönyörû gyermek édesapja, és 2007. június 16-a óta a Veszprémi Fõegyházmegye állandó diakónusa. Gyermekkoromban meglehetõsen gyér vallási nevelést kaptam, inkább indirekt módon találkoztam a természetfelettivel. Annak ellenére, hogy "rendesen" voltam elsõáldozó és bérmálkozó, nem éltem vallásos életet. Lelki értelemben neofita vagyok. Az érettségi után kezdett valami megváltozni, titokzatos, szelíd, de határozott vonzást éreztem Isten közelségére. Késõbb így emlékeztetett engem az Úr erre az életszakaszomra: "Meghívtalak gyermekem, hogy kövess engem, járj velem és fogd a kezem, el ne maradj mögülem, mert én mindig elõtted járok…" Természetesen, mint oly sok hasonló korú katolikus fiatalember, én is ezt a hirtelen közeljövõ Istent azonnal papként akartam szolgálni. Egyedül a családalapítás erõs vágya tartott vissza attól, hogy meggondolatlanul szemináriumba jelentkezzek. Tulajdonképpen szinte egy köztes megoldásként elkezdtem a nappali teológiát Pécsett, ahol rögtön az elsõ évben megismertem leendõ

feleségemet, aki szintén ott tanult. 1995-ben kötöttünk házasságot, s már ekkor tudtuk, hogy közös életünket teljesen az Egyház szolgálatának szenteljük. A teológia elvégzése után tanácstalanul álltunk a nagyvilágban, merre tovább? Ide is érvényes volt az

Úr késõbbi intése: "Gyermekem, a szemedbe néztem és hívtalak, kövess engem nem kérdezve, hogy hová, csak jöjj fenntartások nélkül, hátra nem tekintve". 1999. június 12-én meghalt Nagytevel utolsó plébánosa. A plébániát oldallagos ellátásra a Pápai Szent Anna Plébániához csatolta az Érsek atya. Éppen ahhoz a

plébániához, ahová korábban lakhely szerint tartoztam, s ahol Salgó Ferenc atya személyében az Egyházhoz való vonzódásom kialakult. Õ keresett meg, hogy volna-e kedvünk

6

Nagytevelen, a megüresedett plébánián világi lelkipásztori kisegítõkként élni és szolgálni. Természetesen igent mondtunk. Kilenc éve teljesítünk itt szolgálatot, jelenleg hat faluban, immár az ugodi plébániához csatolva. Idõközben született három gyermekünk: Júlia Réka, Botond Hunor és Bökény Bulcsú. A hívek szinte az elsõ pillanattól elfogadtak bennünket, még ha nem is értették sokan az új helyzetet. Mi pedig úgy megszerettük ezt a kis falut, hogy azóta már telket is vásároltunk és építkezésbe fogtunk. Néhány éve egy ferences atya járt nálunk, s miután ismertettük vele az életünket, odafordult hozzám és így szólt: "akkor te tulajdonképpen ilyen szárazdiakónus vagy". Tetszett a kifejezés, azt sugallta, hogy kitalálója érti a munkám lényegét, csak éppen a szentségi kenetet hiányolja belõle, amiként én is. Az Úr azonban errõl is gondoskodott. Hisz megígérte nekem: "Megáldom életed és semmi kegyelmet nem fogsz nélkülözni, ami e munkához szükséges". Feleségemmel nagy esemény elõtt állunk, hat év elõkészületi idõ után, május 13-án, Attyapusztán, a Világban Élõ Kármeliták rendjében örökfogadalmat teszünk. Számomra ez legalább akkora esemény, mint a házasságkötés, vagy a diakónusszentelésem. Mégis a színeváltozás csodás ünnepélyessége utáni kép jut ma is az eszembe: "…senki mást nem láttak, csak egyedül Jézust" (Mk 9,8). Ahogy Mózes és Illés, a Törvény és a Próféták is, úgy a nagy események és az oly fontos személyek is, eltûnnek egy ködfelhõben, s végül nem marad más, csak: egyedül Jézus.

:

BEMUTATJU K

A zene óriása avagy az Élet Kenyerét dicsérõ morzsák gyermekeink számára Apaként és muzsikusként igyekszem gondot fordítani, hogy kisgyermekeimet milyen muzsikával vegyem körül. A fellelhetõ sok értékes, nekik írt dal mellett (pl. Gryllus Vilmos) a komolyzene is fejlesztõ hatással lehet az aprótalpú családtagok belsõ világára, szellemi és lelki gyarapodására. A reneszánsz ütõs hangszerekben gazdag világi muzsikája, a barokk szárnyalóan lendületes versenymûvei, a klasszika letisztult harmóniái mind különösen ajánlott muzsikák a gyermekfüleknek. Jómagam Johann Sebastian Bach teremtéseivel, és a mögöttük húzódó lelki tartalommal szívesen, és gyakran "kínálom meg gyermekeim füleit". Mikor megkérdezték Louise Thomas biológust, hogy ha az emberiségrõl idegen civilizációk számára milyen üzenetet küldene a világûrbe, válasza ez volt: Bach összes mûve. Schiff András zongoramûvész szerint Bach muzsikájával kezdeni a napot olyan, mint egy frissítõ zuhanyozás, megtisztulás. Miért is válhattak ezek az ünnepek, az életünk kiemelkedõ alkalmaikor legtöbbet hallható zenei elemeivé, és kicsinyeink számára is fontos zenei táplálékká?

köszönhetõen muzsikájával megteremti a pátosz pillanatait, amikor általa a nálam hatalmasabb Valakivel kapcsol össze bennünket. Zenéje fennkölt komolyságot, értelmet ad életünknek, ami felülemel a zavaros jelenen, és bevezet az idõtlenségbe, az örökkévalóba. Mi késztette erre a kiterjedt és évszázadokat átölelõ muzsikus családban született kiválóságot? Az egymás és a muzsika szeretetétõl átitatott biztos családi fészkét korán váltotta fel a világ bizonytalanságának érzete szülei 10 éves korában bekövetkezett elvesztése miatt. Tehetsége mellett egy teljesebb világ felé való vágyódása siettette zenei tudásának, képességeinek viharos gyorsasággal való elsajátításához, és ezzel együtt a teremtett valóságot meghaladó dolgok tanulmányozása is egyre fontosabbá vált számára. Hitte, hogy ahol vallásos zene van, ott az Úr kegyelme mindig jelen van, és evangélikus hitét követve eljutott Isten igéjének, a Szentírásnak szeretetére. Ez indította arra, hogy muzsikájával tökéletes és transzcendens dicséretet adjon az Úr szavának. Magára pedig úgy

A választ a mester lelkületében találjuk meg. Saját hitvallása szerint minden zene célja és vésõ oka csak az lehet, hogy Istent dicsõítse, és az elmét felüdítse. Ahol ezt nem látjuk, ott nincs valódi zene, csak ördögi hangzavar. Ez az alapvetõ irányultság szabta meg munkásságának minden mozzanatát, amelynek

tekintett, mint egy mesteremberre, aki hosszú családi hagyományt folytat tovább. Az a feladata csupán, hogy legjobb képességei szerint dicsõítse Istent, és ezért elfogadható fizetséget kapjon. Alázata, szerénysége, hitének való elkötelezettsége mellett az is emelheti iránta való szimpátiánkat, hogy húsz gyermek édesapja, testi, szellemi és zenei nevelõje volt. A nekik komponált darabok segítségével vezette be õket a muzsika szépségeibe, és ezáltal válhatott - bár õt túl nem szárnyaló módon - több fia nagy zeneszerzõvé. Elõfordult, hogy a család megélhetése, de más esetben a hírnevet magasan meghaladó erõ motiválta munkahelyének megváltoztatására, mint 1708-ban, amikor mühlhauseni állásáról lemondva az általa vágyott cél eléréséért szeretett volna dolgozni, nevezetesen a jól szerkesztett egyházi zenéért, Isten dicsõségére. Bach azon volt, hogy a Teremtõt magasztaló, szépen hangzó harmóniát alkosson a hagyományos zenei nyelv - ami számára maga volt a rend - lehetõségeinek végtelen kutatásával. Talán a mennyei Urának elfogadó mosolyát láthatjuk abban is, hogy a Fúga mûvészete címû, élete utolsó nagy munkája oly módon m a r a d t befejezetlenül ránk, hogy épp a neve betûinek megfelelõ zenei hangokra (BA-C-H) komponált mûvét elkezdve érte Te r e m t õ j é n e k mennybe hívó szava, ahol immár az angyalok beteljesült, örök énekével dicsérheti Alkotóját. Kondor Kolos

7

BEMUTATJUK

Házaspárok a jegyesekért Családpasztorációs irodánk szervezésében idén is két jegyespárok részére szervezett kurzus indult Veszprémben az Érsekségen. A házasságra és a családi életre való felkészülést a témában szakavatott elõadók és fiatal házasok segítik. Az idei második, április 11-én indult kurzus kísérõ házaspárai mutatkoznak be most. Gyarmati László és Aranka

Léner Balázs és dr. Léner-Pintér Sára

dr. Mosolygó Péter és Apolka

Aranka pedagógus, Laci mûszaki szakember. Veszprémben élnek két gyermekükkel. A kezdetektõl fogva mentorai kurzusainknak.

9 éve házasok, . Balázs logisztikai menedzser, Sára jogász, jelenleg három gyermekükkel van otthon fõállású anyaként. "Adhatunk e nagyobb jót egymásnak, mint a bennünk élõ Istent? Õ az igazi ajándék! S ha elfogadjuk szeretetét, minket is ajándékká tehet: egymás és a világ számára." (Simon András grafikus) Azzal ajándékozott meg bennünket Isten, hogy Gorove házaspárhoz jártunk annak idején jegyesoktatásra. Sokat kaptunk általuk, ami - úgy éreztük - kötelez bennünket. Az évek folyamán sokat költöztünk, nem volt alkalmunk bekapcsolódni jegyesoktatásba, viszont mi mindig szívesen forgattuk a tõlük kapott anyagokat. Évekig visszajártunk hozzájuk lelkigyakorlatokra. Amikor Veszprémben felkértek bennünket kiscsoportvezetésre, úgy éreztük nem háríthatjuk el a kínálkozó alkalmat, hogy valamit átadjunk ismereteinkbõl és

Péter görög katolikus lelkész, Apolka német tanár. Három gyermekük van. 2006-tól élnek Veszprémben.

Egy fiatal pár házasságkötésre jelentkezett a plébánián. A lelkész elõször a fiatalembert kérdezte: -Boldog akarsz lenni fiam? -Igen, nagyon. -És te, lányom? -Természetesen én is. -Akkor ne kössetek házasságot! Megütközve néztek a fiatalok a lelkészre, de õ mosolyogva folytatta: -Csak akkor tegyétek, ha mindketten a másikat akarjátok boldoggá tenni! Gyökössy Endre ezen gondolataival indítottuk az idei jegyeskurzust. Fontosnak találjuk, hogy átadjuk a fiataloknak: házasságuk csak akkor lehet boldog, ha tudatosan munkálkodnak érte. 14 évi házasságunk során mi is nap, mint nap megéljük azt, amit B. Tillman atya /Schönstatt-Családmozgalom/ így fogalmaz meg: "Barátaim, a házasság munka." Ehhez az örökös munkálkodáshoz csak Isten kegyelmébõl tudunk erõt meríteni, s csak vele lehet igazán gyümölcsözõ és eredményes. AJóisten, a házastársam és önmagam helyes szeretete egy olyan "háromágú kötél", amelyrõl a Bibliában (Préd. 4. 12) azt olvashatjuk, hogy "nem szakad el egyhamar". Életünk célja, hogy e kötél egyre erõsebb legyen. S azt szeretnénk, ha a jegyeseink is a házasságuk során ilyen "háromágú" szeretet-kötelet tudnának fonni.

tapasztalatainkból. Sokszor látjuk, hogy az érkezõ fiatalok rácsodálkoznak a vezetõ házaspárokra: "Jé! Fiatal, képzett emberek is vannak az Egyházban? Ezek tényleg megpróbálják élni, amirõl papolnak?" Reméljük életünk tanúság Isten és az Anyaszentegyház tanítása mellett. Mottónk: "Ti vagytok a világ világossága. A hegyre épült város el nem rejthetõ. És ha világosságot gyújtanak, nem teszik véka alá, hanem a tartóra, hogy világítson a ház minden lakójának." (Mt 5, 14-15)

8

Számunkra nagy kihívást jelent ez a jegyeskurzus. A külsõ szemlélõ azt gondolhatja, hogy egy pap-házaspár a zsigereiben hordozza, hogyan lehet és kell ezt a szolgálatot ellátni. Való igaz, hogy a lelkipásztori munka magában foglalja a jegyesbeszélgetés gyakorlatát, legalábbis a pap részérõl. Mint párnak eddig nem volt alkalmunk jegyesekkel foglalkozni. A házasságra készülõk egyszerre mutatnak látleletet a fiatalemberek egyházról, hitrõl, házasságról alkotott képérõl, valamint a mi házasságunk elé is tükröt tart a szituáció, hogy magunkról-magunkból kellene átadnunk nekik valamit. Kérjük Isten segítségét, hogy a feladatnak meg tudjunk felelni! FGY

BEMUTATJUK

CSALÁDKÖZÖSSÉG TAPOLCÁN "Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyûlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."(Mt 18,20) Tapolcán tizenkét évvel ezelõtt alakult meg a családközösség Sötét Béla és Csilla vezetésével. 2005 õszén egy kis megújuláson ment át a közösség, - a c s a l á d o k é l e t é n e k állapotváltozása miatt - és alakult át a mai formájában. Azóta hat család rendszeresen találkozik, m i n d e n hónapban, alkalmazkodva az egyes családok egyéb elfoglaltságaihoz. A közösség összetartó ereje a Krisztusba vetett hit, melynek megélését nemcsak a vasárnapon, hanem a mindennapokban is fontosnak tartjuk. Szükséges a mai elvilágiasodott korunkban - amikor életünket és gyermekeink életét körbeveszi az istentelenség -, hogy akik komolyan gondolják kereszténységüket, megerõsítést és támogatást kapjanak egymástól. 2006 nyarán Bakonyoszlopon táboroztunk együtt, ahol Takács István atya biztosította számunkra a lelki útravalót. A táborban többek között együtt kirándultunk, kis akadályversenyt rendeztünk, ahol a családok legapróbb tagjai is feladatot kaptak. Szeptembertõl a MÉCS Családközösségek által kiadott

Szentségek és életfordulók címû kis füzet tematikáját követve gyûltünk össze minden hónapban, megosztva egymással az adott témával kapcsolatos gondolatainkat, tudásunkat. Megbeszéltük, hogyan éltük, éljük meg mint család és mint családban élõ keresztény ember az egyes szentségek jelenlétét az életünkben. A tanévet a Varga család portáján kürtöskalácssütéssel zártuk. Az egyházi év ünnepeit is figyelembe véve rendezzük meg minden év decemberében az adventi lelkinapot, amin nemcsak mi, hanem egyházközségünk több családja is

részt vesz. Amíg a szülõk szellemi táplálékot kapnak, addig a gyerekeket játék, kézmûves foglalkozások várják. 2007-ben dr. Pálhegyi Ferenc pszichológus a házasságról tartott elõadást. A rendezvény agapéval zárult. Az idén nagyböjtben, márciusban, együtt jártuk végig a családok keresztútját Sümegen, a ferences rendház udvarában. Áprilisban Badacsonyörsre, a Folly Arborétumba kirándultunk. A nagy szél sem tudta elfújni a jókedvünket; a kis tanösvények körbejárása után egy kis borkóstolással vendégelt meg bennünket a házigazda, gyermekeink pedig vidám, örömteli hancúrozásba, játékba kezdtek. Júliusban Kolontárra szervezzük az idei kis családtáborunkat. Vargáné Horváth Gabriella

LELKI EGÉSZSÉG SZOLGÁLAT Dr. Sallai János klinikai gyermekpszichológus kéthetente szerdai napokon várja azokat, akiknek segítségre, tanácsra van szüksége. Dr. Széplaky Annamária minden hónap második és negyedik keddjén családterápiás rendelést tart. Dr. Folly Éva a hónap elsõ és harmadik keddjén segítõ beszélgetésre hívja a lelki problémákkal küzdõket. A rendelésekre elõzetes bejelentkezés, idõpontkérés szükséges.

9

Címünk: 8460 Devecser Miskei út 47. Tel.: 88/223-960, 30/436-2449, 20/770-4755 E-mail: [email protected]

AMIT HALLOTTUNK

Megújulás a házastársi szeretetben A Veszprémi Fõegyházmegye családjai 2008. március 1-én Veszprémben a Hittudományi Fõiskolán tartották nagyböjti családos lelkinapjukat. Az elõadók, Dabóczi Ferenc és Györgyi a MÉCS közösségbõl érkeztek. Az elõadás után személyes beszélgetésekben mondták el a résztvevõk a véleményüket arról, hogyan lehet megújulni a hitvesi kapcsolatban, hogy az ne váljon üressé, és mit jelentenek számukra a közösségek. A szentmise fõcelebránsa dr. Márfi Gyula érsek úr volt, felhívta a családok figyelmét az alázat, az egymásra való odafigyelés fontosságára. A nap agapéval zárult. Dabóczi Ferenc és Györgyi elõadása a házastársi szeretetrõl az egymásért élésrõl, a megváltozni tudásról szólt. A házaspár Érden él, és négy gyermeket nevel. Györgyi nagyon félt a gyermekkorában szüleit ért bántalmak miatt, és már akkor elgondolkodott, hogy össze kellene fogni a "jó" embereket. 10 évvel ezelõtt, amikor a felkérést kapták a MÉCS-tõl, hogy fogjanak össze keresztény házaspárokat és alkossanak velük egy

nyugodt otthon, az apa és anya jó viszonya, a béke, amibe jó hazaérkezni. Szükségük van értelmes korlátokra, amit a szülõk megpróbálnak betartatni velük. A gyerek lássa és tapasztalja meg, a szülõk hogyan oldják meg a problémákat. Legyen tisztában azzal, hogy ha néha vitázunk is, meg tudunk bocsátani egymásnak. Nagyon fontos, hogy a házaspár folyamatosan ápolja a kapcsolatát, amikor még kicsik a gyerekek, akkor is. Elõfordul, hogy a gyerekek miatt kettejük élete háttérbe kerül. Amikor a csemeték kirepülnek, akkor kezdenek el a házaspárok azon gondolkodni, hogy már nincs ami összetartsa õket, kiüresedett a kapcsolatuk. Szánjunk csoportot, akkor úgy gondolta egymásra elég idõt, ne a gyermek játelérkezett a gyermekkori álom betel- szása közben beszéljük meg doljesülése. gainkat. Mindig legyen egy órácska Ferenc arról beszélt, hogy a gyer- csak a házaspár számára! Ha ez mekek személyiségének, tudásának elkezdõdik, egy idõ után rendszer kifejlõdéséhez mennyiben járul lesz belõle, és ha a gyermekek felhozzá a család. Mikor megkérdezték nõnek, nem fog a házaserdülõ gyermekeiket, hogy szerin- spár azon gondolkodtük mi a fontos a nyugodt és kiegyen- ni, hogy mit is kezdjen a rengeteg Az igazságnál van nagyobb: az irgalom. szabadidejével. Tudnak súlyozott kamasz élethez, meglepõ örülni egymásnak, választ kaptak. Azt gondolták, a hogy még több idõt számítógép, és egyéb szórakozási lehetnek együtt. lehetõségek széles skáláját fogják Házasságuk kezdeti hallani. De szerintük a legdöntõbb a nehézségeirõl beszél-

10

tek. Kérték a Jóistent, hogy segítsen nekik, lelkigyakorlatokra jártak, sok pappal beszélgettek. Kialakították új imaéletüket, ami személyes, házaspári és családi síkon mozog: Nagyon fontos a fegyelem, érezni az egymáshoz tartozást és ez mindig közelebb hozza a családot egymáshoz. Nem vagyunk egyformák a szeretet terén. Mindenkit másképp kell szeretni. Vannak úgynevezett szeretet nyelvek, mindenkinél meg kell találni a jó nyelvet. Abban is különbözünk, hogy kit milyen sûrûn kell meggyõznünk szeretetünkrõl. A családközösség fontos szerepet játszott életükben. Csatlakoztak a Mécs közösséghez, pár házaspárral együtt megalakították a családcsoportjukat. A lényeg a házastársi életben és a gyermeknevelésben, hogy hiszünk -e az Istenben, az Õ létezésében, segíteni akarásában, van-e reményünk a jövõben, van-e olyan közösségünk, ahol ezeket ki tudjuk bontakoztatni. D. K.

AMIT HALLOTTUNK

A házasságunk és a családunk A Családiskola elsõ elõadása Devecserben 2008.01.23-án Az Új Életet a Családoknak Családszolgálat közremûködésével indult el Devecserben is a Családiskola. Szép számban érkeztek házaspárok az érdekes és sokatmondó elõadásra, melynek baráti légkörben adott helyet a plébánia zsúfolásig megtelt terasza. Az elõadók, Erdõsi István és Krisztina Pannonhalmáról érkeztek hozzánk. Már 18 éve élnek házasságban Isten szent kötelékében. Megélt tapasztalataikat osztották meg velünk, milyen módszerekkel próbálják a családban felmerült problémákat, gondokat

megoldani. Az elõadás témája a házasság "egészséges" szinten való tartása volt. Mivel nem vagyunk tökéletes emberek, ezért próbáljunk meg úgy

élni, hogy segítsük egymást. Igyekezzünk a mindennapi élet negatív dolgait, másoktól kapott

sebeit, esetlegesen egymás bántását, amit nem tudatosan cselekszünk, elviselhetõvé tenni. István és Krisztina a saját példájukat felhozva értették meg velünk, hogy mennyire oda kell figyelnünk egymásra. Minden nap szánjanak egymásra a házaspárok idõt, hogy elmondhassák örömeiket, bánataikat, sérelmeiket. Ezeket megbeszélve kerülnek közelebb egymáshoz és tudják gyermekeiket is együtt, közös döntésekkel, egymással egységben felnevelni. Egy fohásszal zárták elõadóink a programot. Megköszönték a Mennyei Atyának az életet, hogy vagyunk egymásnak és hogy mindig kapunk erõt az egymás iránti szeretetre. D.K.

Családmise a plébánián Családprogram Gyenesdiáson

Április 27-én kora délutántól fogva jöttek a plébániára az elsõáldozásra készülõ vonyarci, gyenesi hittanosok plébánosunkhoz, hogy megmutassák, mennyire jól készültek fel az elsõ szentgyónásra és az Oltáriszentség vételére. Ezen a napon - a hónap utolsó vasárnapja volt -, ünnepeltük a családok szentmiséjét is az udvaron felállított sátor alatt. Nyolcvan ülõhelyünk volt, de még legalább ennyien álltak és vettek részt a szentmisén és hallgatták meg a gyerekek anyáknapi köszöntését. Az elsõáldozásra készülõk és az elsõsök is verses ajándékmûsort adtak a jelenlévõ édesanyáknak és nagymamáknak. Különösen szívhez szóló volt, mikor gyerekeink hittanáruk felkészítésével, a rózsafüzér titkai képeinek felmutatásával, négysoros

verssel fordultak az édesanyákhoz. A rózsafüzér királynõje, mindannyiunk égi Édesanyja a gyerekek által fordult a földi anyákhoz, adott nekik

bátorítást, vigaszt és megerõsítést, hogy gyermekükben Isten gyermekét lássák és így szeressék õket. Az igazi édesanya szeretete a Szûzanya szeretetéhez hasonlít, aki teljes

11

emberi és isteni életre segíti gyermekét az örömök és nehézségek hordozásával. Az édesanyák igazi hivatása az, hogy gyermekükbõl kibontakoztassák a teljességre törekvõ embert, a krisztusi embert. Az ünneplést követõen felszabadult játék, foci, csocso, kergetõzés, süteményezés vette kezdetét, amiben a felnõttek is részt vettek jó beszélgetésekkel, vidám barátkozással. Pünkösd közeledtével megéltük a Lélek kiáramlását, aki egységet és közösséget teremt, aki a szabadság, az igazság és az öröm lelkét ajándékozza nekünk. FE, VJ

AMIT HALLOTTUNK

Az örök megújulás Városmisszió Várpalotán Csodálatos négy napban volt részük a várpalotai híveknek 2008. április 17-tõl, amikor az Isteni Ige Társasága tartott városmissziót és utcai evangelizálást a város lakóinak. A verbita atyák és testvérek Nagy Károly kanonok esperes plébános meghívására érkeztek ide világi munkatársaik kíséretében. A programsorozat központja a Nepomuki Szent János Római Katolikus Általános Iskola és a várpalotai Nagyboldogasszony templom volt. A vendégek csütörtök délelõttõl folyamatosan érkeztek az iskolába, ahol a helyi sajtó képviselõi és az iskola tantestülete várta õket, majd délután 17.30-kor a plébániatemplomban városi hívekkel együtt imádkozták el a missziós rózsafüzért. Ezután következett a városmissziót m e g n y i t ó szentmise. 19 órától az érdeklõdõk e l õ a d á s t hallgathattak meg az iskola éttermében Mexikóról és a missziós önkéntességrõl Róbert testvér elõadásában. A felszabadult beszélgetés után az egyházközség családjai saját otthonaikban szállásolták el a misszionáriusokat. Másnap a város fiataljaival találkoztak a verbiták, köztük a katolikus iskolásokkal is. A gyerekek a tornateremben vehettek részt egy szenzációs találkozáson. Olyan volt, mint egy világkörüli utazás: a szerzetesek Indiából, az afrikai Ghánából, Indonéziából, Lengyelországból, a Fülöpszigetekrõl, Vietnámból, a szomszédos Ausztriából és természetesen Magyarországról érkeztek ide. Egy bevezetõ közös imádság után mindenki saját hazája képviselõjeként bemutatta, hogyan éli meg õ a kereszténységet. Felmutatták a hallgatóknak, hogy a különbözõ kultúrák nem

akadályoznak meg minket a közös hitben, sõt remekül megférnek egymás mellett, kiegészítik egymást, gazdagabbá, színesebbé válik hitünk. Gyerekek és tanárok örömére soksok ének, nevetés, játék tette felejthetetlenné a délelõttöt. Legnagyobb sikert talán a ghánai testvérek arattak mókás dalaikkal és dobkíséretükkel. De bemutatkoztak az indiai testvérek, az Indonéziában 47 évet töltött m a g y a r származású atya, aztán Margit nõvér, aki azt mondta, boldogság az életet Istennel élni, bár boldog élet mindig csak nehézségek árán lehetséges. De ha a nehézségeket fel merjük vállalni, akkor lelkünk mélyén meg fogjuk találni a békét is. Végül az iskola meghallgathatott vietnámi nyelven egy Mária-éneket is. Zárásképpen a

lengyelországi Gergely atya arra tanított, hogy a Szentírást gyakran forgassuk, mert az mindannyiunk számára gyógyszer. A testvérek hétvégére utcai evangelizáláshoz

12

kérték a gyerekek segítségét, és meghívták õket szüleikkel együtt a hátralévõ napok programjaira. Végül záró imában fordult a közösség az egész világért könyörögve a mindenhol jelen lévõ Istenhez. A pénteki program során délután az Isteni Irgalmasság órája után a verbiták találkoztak az ökumené szellemében Várpalota egyházi és polgári képviselõ testületeivel, majd este a templomban a missziós rózsafüzér után a szentmise következett. 19 órakor az igen nagysikerû Ghánai Missziós Koncert kezdõdött el. Szombat az utcai evangelizáció jegyében telt. Az emberek nagy létszámban keresték fel a hithirdetõket. Este ismét rózsafüzér és szentmise volt a templomban, majd közös koncerten mutatkoztak be az Isteni Ige Társaságának tagjai a híveknek. A vasárnapi liturgián szerte a várpalotai körzetben megfordultak a vendégek, jártak Inotán és a városi plébániatemplom miséin. Eztán már a búcsúebéd következett, mely után a verbita testvérek közössége elköszönt a város l a k ó i t ó l , vendéglátóiktól, Károly atyától. Sebastian atya fogalmazta meg záró gondolataikat: ha itt tartózkodásukkal Palotán csak annyi történt, hogy a régi, hûséges hívek megerõsödtek hitükben, akkor érdemes volt eljönni. Végül is ez a misszió feladata: megerõsíteni a hitet az emberek szívében. Berkes Angéla

HÁZASSÁG

Családok a Biblia fényében Elõzõ számunkban indítottuk útnak sorozatunkat, ahol a családok vallanak arról, mit is jelent számukra az Evangélium. Most ismét egy a Fokolare lelkiséghez tartozó család osztja meg velünk, hogyan tudták életre váltani a Bibliában olvasottakat. Vallják, fontos hallgatni, olvasni, de mindenekelõtt tettekre váltani az Igét és ezt alkalmasint meg is osztani azzal a közösséggel, ahova tartozunk. II. János Pál a Novo millenio ineunte kezdetû apostoli levelének 43. pontjában ezt írja: A közösség otthonává és iskolájává kell tennünk az Egyházat - ez az a nagy feladat, mellyel szembetalálkozunk a kezdõdõ új évezredben, ha hûek akarunk maradni Isten szándékaihoz és válaszolni akarunk a világ várakozására is. Ezt legjobban akkor érjük el, ha életünk eseményeit is közösbe tesszük, ez pedig lehet az igével kapcsolatos tapasztalat, mely persze sok esetben nem egy sikertörténet.

Emlékszem az 1979-es év májusának Életigéjére, mely így szólt: "Szeressétek ellenségeiteket." Az elsõ pillanatban úgy tûnt, hogy nekem nincsenek is ellenségeim, de amikor alaposabban elolvastam az egyoldalas kommentárt, amit minden hónapban Chiara Lubich fûz egy szentírási mondathoz, akkor eszembe jutottak apukám testvérei, nagynéném és nagybátyám, akik reformátusok. Szüleim úgy döntöttek, hogy gyermekeik ha fiúk lesznek, akkor azokat reformátusnak keresztelik meg, ha viszont lányaik születnek, akkor a katolikus vallást fogják követni, mert apukám és családja református, anyukám pedig katolikus volt. A vasárnapi ebédek azzal teltek el, hogy megpróbálta a család katolikus fele azt bizonyítani, hogy milyen jól prédikált a misén a pap, a család református tagjai pedig azt, hogy a nagytiszteletû úrnál senki sem hirdeti jobban Isten igéjét. Ez szinte menetrendszerûen egyfajta vitába és meg nem értésbe fulladt. Évekig éltünk ebben az állapotban, aztán egy napon annyira összevesztünk egy családi örökségen,

hogy minden kapcsolat megszakadt közöttünk. Esztendõkön keresztül nem voltunk beszélõ viszonyban, és még az esküvõmre sem hívtam meg õket, mondván, én nem haragszom rájuk, õk neheztelnek rám. Erre valahogy még büszke is voltam, mert azt gondoltam magamról, hogy milyen bátor és konzekvens vagyok. Mindezek mellett teljes nyugalommal jártam istentiszteletre és még jó katolikusnak is tartottam magamat. A már említett Életige kapcsán arra gondoltam, hogy majd augusztusban írok egy üdvözlõ lapot nagynénémnek, mert Ilonának hívták és ez után biztos történni fog valami, de Isten komolyan vette elhatározásomat. Apukám néhány nap múlva kórházba került. Férjemmel meglátogattuk, és a kórteremben váratlanul összetalálkoztunk a nagynénémmel és nagybátyámmal. Amikor megláttam õket, hogy ott ülnek apukám ágya mellett, legszívesebben elszaladtam volna, de azonnal eszembe jutott a májusi Ige: "Szeressétek ellenségeiteket." A megdöbbentõ az volt, hogy amikor megláttak engem és a férjemet, akit egyáltalán nem is ismertek, akkor szinte õk siettek

13

felénk, átöleltek és az elsõ kérdésük az volt, hogy mikor találkozhatunk, mikor jöhetnek fel megnézni gyerekeinket. Nem egyszer jöttek el hozzánk, vigyáztak rájuk, segítettek mindenben, amiben tudtak. Egy olyan szeretet kapcsolat alakult ki közöttünk, az egykori "ellenségek" között, amit nehéz elmondani. Egy nap aztán nagybátyám súlyosan megbetegedett, és nagynénémmel együtt kísértük el élete utolsó pillanatáig, majd nagynéném is elköltözött. Emlékszem az utolsó estére, amit együtt töltöttünk. Sokáig maradt nálunk, ezért kocsival vittem haza, felkísértem lakásába, és még egy kicsit beszélgettünk, aztán elköszöntem tõle. Volt valami különleges abban az estében. Másnap hajnalban értesítettek, hogy meghalt. Soha nem tudtam volna elképzelni, csak megtapasztalva értettem meg, hogy ami összeköt bennünket egymással, katolikus és nem katolikus keresztényeket, az az Isten Igéje, a megélt és megszenvedett Ige, amely az egyedüli orvosság minden kisebb és nagyobb probléma megoldására. Tóth Judit

HÁZASSÁG

MI TÖRTÉNT VELÜK? BESZÉLGETÉS A SZILÁGYI HÁZASPÁRRAL

Orsi és Loránd 17 évesen, egy középiskolai testvérosztály összejövetelen ismerkedtek meg. Lori már az elsõ este után eldöntötte, hogy Orsi lesz a felesége. Tizenegy éve házasok. Két lányuk (Margaréta, Veronika) és két fiuk (Márton, Barnabás) született. Minden találkozásunkkor sugárzik róluk a derû. - Mibõl forrásozik ez a derû? Loránd: Úgy érzem, van okunk az örömre. A Jóisten az elsõ pillanattól kezdve a tenyerén hordott minket mióta megismertük egymást. Többször belenyúlt az életünkbe. Van amikor közvetve, van amikor közvetlenül. Van amikor más embereken keresztül, van amikor meg saját maga. Lehet, hogy csak visszatekintve jövünk rá milyen sokszor elrendezte az utunkat. - Említetted, hogy már a megismerkedésetek egy ilyen pont. Loránd: Orsi a Patrona Hungariae Gimnáziumba, én pedig a gyõri bencés gimnáziumba jártam. A két iskola osztályai között testvérkapcsolat volt. Egy ilyen testvérosztályi bulin ismerkedtünk meg. Azelõtt nem is voltam szerelmes. Aznap este viszont eldöntöttem, ez a lány lesz a feleségem. Orsi: Osztályfõnököm ugyanaz a tanárnõ volt, mint Lori édesanyjának. Sokat mesélt Loriról. Megemlítette egy matematika versenyen elért eredményét. Ebbõl már tudtam, hogy hasonló az érdeklõdési körünk. Az összejövetelen kerestem a társaságát. Egy asztalnál vacsoráztunk, majd beszélgettünk, táncoltunk. A búcsúzásnál Lori megkérdezte, írhat-e levelet. Igent mondtam. Alig gyõztük kivárni, hogy öt év múlva Isten színe elõtt is kimondjuk a boldogító igent. - Hogyan õriztétek meg a derût házasságotokban? Loránd: Orsi az a darabka, ami belõlem hiányzik. Nélküle nem vagyok teljes. A családomból -

értelmiségi, mûvész család - érzékeny idegrendszert örököltem. A feleségem pedig áldott jó, nyugis természetû, vidám asszony. A vidámság gyakran átragad rám. Együtt tudjuk megtapasztalni azt az örömöt és békét, ami elõrevetíti az örök boldogságot.

- Pályaválasztásotokat mennyire befolyásolta hitetek? Loránd: Mindketten keresztény családban nevelkedtünk. Ez óriási kegyelem. Megvan ugyanakkor az a veszélye, hogy az ember túl természetesnek veszi a hitét. Könnyebb elfelejteni, hogy ez mekkora ajándék. Ezt az ajándékot mások javára is kamatoztatnunk kell. Orsi: Gyógypedagógus szerettem volna lenni. Középiskolás koromban, és késõbb is éveken keresztül táboroztattam értelmi fogyatékos

14

gyerekeket. Kéthetente jártam egy napközi otthonba segíteni. Olyan meghatározó élményekkel gazdagodtam, amelyek ha nem is a gyógypedagógia, de a tanári pálya felé irányítottak. Matematikát és számítástechnikát tanítottam egy budapesti iskolában. L o r á n d : Szoftverfejlesztõként kiélhetem a kreativitásomat, de a köz javára is fordíthatom tudásomat. Terveim között szerepel a Mária Könyvtár elindítása (www.mariakonyvtar.hu). Keresztény lelki irodalomról, filmekrõl, hanganyagokról készítünk bibliográfiai leírást, recenziót, annotációt. Egy internetes portálon tájékozódhatnak az érdeklõdõk. Kölcsönözhetõvé is szeretnénk tenni a dokumentumokat. Az imahalo.hu egy imaadatbázis, az oldalborda.hu pedig egy keresztény társkeresõ oldal lesz. - Budapestrõl költöztetek Veszprémbe. Milyenek a tapasztalataitok? Orsi: Szeretjük ezt a kisvárost, szülõvárosomat. Itt élõ szüleim áldozatos szeretettel segítik mindennapjainkat. A katolikus óvoda, iskola elérhetõ közelségûek. Hamar meghívást kaptunk egy családközösségbe, amelynek három éve tagjai vagyunk. Szívesen járunk a székesegyházba misére. Érsek atya és Takács István atya nagy-nagy szeretettel fogadja a gyerekeket. A családpasztorációs rendezvények és folyóirat is hozzájárul, hogy jól érezzük magunkat Veszprémben. Gerstmár Ferenc

GONDOLAT

Ke r e s z t é n y n e v e l é s a v e s z p r é m i S z i l á g y i I s k o l á b a n Ez alkalommal egy a veszprémi Szilágyi iskolában tanító-hitoktatónõ, aki egyben édesanya is osztja meg tapasztalatait, élményeit a keresztény nevelésrõl. Pályakezdõként kerültem a Szilágyi iskolába óriási lelkesedéssel, és sok szorongással, vajon beváltom-e a hozzám fûzött reményeket. Mindjárt egy õszinte segítõre akadtam, aki azonnal felkarolt, szárnyai alá vett: Edit nõvér volt az. Azt is mondhatnám, mindent tõle tanultam, amit a hitoktatásról tudni kell, az iskolai tanulmányaim mellett. Abban az idõben még eléggé gyerekcipõben járt a hitoktatás, ami a módszertani kultúrát, a szemléltetést, motiválást illeti. Nehéz volt anyagot találni, egy-két segédkönyvet leszámítva. Gyártottuk a képeket, fénymásoltuk a színezõket, hogy a piciknek minél érdekesebbé tegyük a hittan órákat. A hitoktatásba bekapcsolódva nem mindig volt felhõtlen a tevékenységem. Az egyik osztályban a 27 tanulóból kettõ jelentkezett hittanra. Majd minden szülõvel beszélgettem a lehetõségrõl, felajánlva azt, hogy itt egy kicsit a lelkükkel is tudunk foglalkozni. Végül 25 kis elsõssel kezdhettem el foglalkozni. Bizony olyan eset is volt, mikor egy anyuka durván elutasított, mondván hagyjam õt békén a hittanommal. Az ilyen esetek elbizonytalanítottak, vajon mit tettem rosszul? Ekkor jött Edit nõvér, aki megnyugtatott, és azt mondta: "A hitoktatás misszió. Úgy tekintsek magamra, mint aki egy háziasszony, aki vendégeket hív. Mindenkit megkínálok egy süteménnyel teli tálcáról, de csak néhányan vesznek róla. Nem õmiattuk kell szomorkodnom, hanem azokért kell hálát adni a Jóistennek, akik elfogadták a szíves látást."Nehéz volt elfogadni, de ezt tudván magabiztosabban fogtam munkához. Nincs annál felvidítóbb, felemelõbb, mikor egy gyermek csillogó szemmel hallgatja a történetet Jézus csodatételeirõl, vidáman énekel a hittan

órán, örömmel meséli el otthon a hallottakat. A szentmisén való részvétel kapcsán arra is volt példa, hogy a kisgyerek beszélte rá édesanyját, hogy vigye el a templomba. A közös élmény késõbb rendszeressé vált, izgatottan mesélte a szülõ, hogy gyerekkora óta most volt elõször szentmisén. Az elsõáldozás mindig nagy izgalom a gyerekek és hitoktatója számára is. Több alkalommal volt részem felkészíteni 3. osztályosokat. A szentgyónás elõtti pillanatok a legnehezebbek. Mikor egy alkalommal ott toporogtunk a gyóntatószék elõtt, odaálltam egy kisfiú elé, aki már belesápadt az izgalomba:- Bemehetek elõtted ? Mire õ álmélkodva kérdezte:Neked is van bûnöd? Ettõl aztán megnyugodott, és felszabadultabban nyitotta a gyóntatószék ajtaját. Ilyen apró dolgok teszik életszerûbbé a hitoktatást, és ne feledkezzünk meg a személyes példáról sem , ami hitelessé teszi azt, amit mondunk. 2000. augusztusától a Veszprémi Érsekség fennhatósága alá tartozunk. Amivel többet kap a kisgyermek itt nálunk, hogy a lelkükkel, mint egy "édesanya" többet törõdünk. Nem megyünk el úgy problémák mellett, hogy ne vennénk számba azt, mit tanított errõl Jézus, mi az üzenete. Sokszor hittan órán öntik ki a lelküket a társaikkal kapcsolatos problémákról, vagy akár az otthoni nehézségek megoldására várnak jó tanácsot tõlem. Nagyon óvatosnak kell lennem ilyenkor, hogy érzékeny lelki világuk nehogy csorbát szenvedjen, és útmutatóul is szolgáljak gondjaikra. Nagyon jó példa és kezdeményezés arra, hogyan tegyük minél hamarabb

gyakorló kereszténnyé a gyerekeket, az ovis mise. A veszprémi Regina Mundi templomban indult 2 éve és azóta is jól mûködik. Saját gyermekeinkkel ha tehetjük, mindig ezekre a szombat délutáni misékre megyünk. Azóta nem kell noszogatnom õket, hanem a legtermészetesebb módon megfogják a kezünket, és örömmel megyünk szentmisére. A szentbeszéd alatt hihetetlen nagy az érdeklõdés, vajon Gyula atya milyen érdekes történettel lepi meg õket , és nem nehéz kivárni a végét, ráadásul kis párnán kuporogva az oltár elõtt testközelben szólnak hozzájuk. Ehhez az alkalomhoz kapcsolódott az ötletem, hogy havi 1 alkalommal játszóházba invitáljuk a gyerekeket a mise után, amit kollégáim és a mise szervezõje segítségével meg is valósítottunk. Nagy az érdeklõdés eziránt, szívesen járnak picik és nagyok ide. Míg a gyerekek ügyeskednek, addig a szülõk meleg tea mellett beszélgetnek, új barátságok alakulnak. Azt mondják manapság, hogy nincs ilyenre szükség, mindenki magának él. Mégsem tagadhatjuk le, hogy jólesik a törõdés, a figyelmesség, ráadásul tartalmasan tölt el az egész család pár órát, és még szentmisén is volt. A sok pozitív visszajelzés, bíztató szó azt sugallta, hogy ezt a hagyományt folytatni kell, nem szabad abbahagyni. A legfontosabb napjainkban a személyes törõdés, a rohanó világban az odafigyelés, hogy meg tudjuk hallgatni egymást. Erre törekszem nap mint nap, melyben segít , hogy mindig van kihez õszintén fordulnom: Istenhez és a családomhoz, kiknek segítsége a legfontosabb számomra. Barabás Andrea

REMÉNYFORRÁS EMBERTÁRS SEGÍTÕ EGYESÜLET A Családunk újság a Veszprémi Érsekség és a Reményforrás Egyesület közös kiadásában készül. Egyesületünk olyan gyerekeknek és családoknak nyújt elsõsorban segítséget, akik szociálisan hátrányos helyzetben élnek. Feladatunknak tekintjük a lelki gondokkal küszködõk gondozását és a családi élet támogatását is. Támogatást nyújtunk a lelki problémákkal küszködõknek gondjaik megoldásában, belsõ életük erõsítésében. Kérjük, amennyiben lehetõségében áll, adományával támogassa közhasznú egyesületünket!

bankszámlaszámunk: Balaton-felvidéki Takarékszövetkezet, Tapolca 72800054 - 10002261 15

CSALÁDOK FALUN

"Holland ember vagyok, de a szívem magyar" Kapolcs és a Mûvészetek Völgye egyet jelent: fergeteges tíz nyári napot. De mi van a másik három évszakban? Az itt élõ holland Jan ten Hove és magyar felesége Korányi Judit mesél kapolcsi mindennapjaikról. A beszélgetés angol-magyar nyelven folyik, Judit tolmácsolásában "mivel a magyar nyelv…jujj de nehéz!". - Jan mesélne arról, hogyan került hazánkba? A 80-as évek végén Castricum városunk testvérváros után nézett, Balatonfüredre esett a választás. Feleségemmel, Topyval egy füredi mûvészházaspárral - Kéri Imre, Decsi Ilona- kerültünk baráti kapcsolatba. Imre Topynak, aki festõ és szobrászmûvész volt, a Dunántúlon több helyütt kiállításokat szervezett. Természetesen mi is Hollandiában vendégül láttunk sok magyar mûvészt, beindult a kulturális cserekapcsolat. Kapolcsra, ebbe a bûbájos kis faluba már veszprémi barátaink - Kádár Tibor és Jutka - révén kerültünk. Az evangélikus lelkész, János bácsi meséi Kapolcsról, Márta Pista játéka a templom orgonáján… szóval elcsábítottak minket. Beleszerettünk ebbe a tájba, környezetbe, mindenbe. Megvettünk, majd újjáépítettünk egy öreg parasztházat. Topynak lett saját mûterme, aztán megbetegedett, visszamentünk Hollandiába, két évig ápoltam õt, majd megözvegyültem. Késõbb ismét hosszabb nyári szabadságra jöttem, aztán veszprémi barátaink megismertettek Judittal. Összeházasodtunk, tíz éve élünk boldog házasságban. - Judit és te? Nekem sem ez az elsõ házasságom. De végül megtaláltuk és Isten ajándékának tekintjük egymást. Angol tanár vagyok, Veszprémben az egyetemen, majd a Hittudományi Fõiskolán tanítottam. Ugyanitt diák is voltam, levelezõn elvégeztem a hittanárit. Sajnos nem tanítok hittant, pedig nagyon szeretnék. Jan: otthon grafikus voltam, könyvillusztrátor. Feleségem ápolása idején elveszítettem a megrendelõim jó részét. Most a zene és a természet által inspirált képeket festek. Körbenézek a falakon és megcsodálom a kapolcsi tájat Jan festményein is, Magyarország zenei térképét egy csángó férfival, a Szûzanya iránti tiszteletét több képén, majd

bemutat egy csángó népdalos, általa szerkesztett kottafüzetet. Már hozzák is a Jan készítette citerákat, és játszani kezdenek: "Tavaszi szél vizet áraszt", lelkesen énekelünk hármasban. Jan, aki idõközben beleszeretett a magyar népzenébe, nem csak saját gyönyörûségére tanult meg citerázni. Judittal együtt két évig átjártak a monostorapáti iskolába, - a holland festõmûvész - citerázni tanította a gyerekeket, neje pedig népdalokat tanított nekik. Az egyházi életben is részt vesz a házaspár, családtáborok, lelkigyakorlatok résztvevõi.

Judit: Igen, nekünk nagyon fontos a hitünk, a vallásunk. A gyõri családtáborba, unokánkat is elvittük. Jan Hollandiában elvégezte a Cursillot, jómagam Kõszegen. Itt a faluban csak vasárnap van szentmise. Van a közelünkben egy felszentelt magánkápolna Szent Erzsébet tiszteletére, ott havonta egyszer szentmise van, majd huszonnégy órás szentségimádást végzünk a betegekért, vagy egyéb felajánlásokért. Ezek nagyon meghitt közösségi alkalmak is. Jan: tagjai vagyunk a ferencesek

16

világi rendjének. Kapcsolatban állunk Böjte Csaba atyával, évente meglátogatjuk a dévai otthont, citerázunk, énekelünk a gyermekekkel. Van ott egy keresztlányunk, Bianca, nyárra elhozzuk õt. Közben Judit elõszedi a Most magyarul! c. Hollandiában havonta megjelenõ magazint, amiben többször publikál Jan, Judit fordítói segítségével. A lap révén is megpróbál barátokat, segítõket szerezni a gyermekotthon lakóinak. - Mesélnének a családjukról is, hiszen a falakon fényképeket is látok. Judit: lányomék, unokáim itt élnek Veszprémben. Fiamat hosszabb betegség után, két évvel ezelõtt az Úr magához szólította. Jan: ámbár itt élek, de jó a kapcsolatom fiaimmal, családjukkal, telefonálunk, internetezünk. Pünkösdre hazamegyünk egy ferences zarándoklatra, akkor találkozom velük. - Milyen a kapcsolatuk az itt élõ emberekkel? Judit: amikor idejöttünk szerveztünk egy pünkösdi ismerkedõs találkozót, amin rengeteg ember vett részt, azóta egy-egy rendezvény, amin összejövünk többen. A vasárnapi szentmiséken is nagyon jó találkozni a helybéliekkel. Jan: az itt élõ hollandokkal, amerikás magyarokkal, a nyaralókkal, a betelepültekkel van inkább kontaktusunk. Judit: Jan megfestette a keresztút képeit a régi alapján a kapolcsi templomnak ajándékképen. Egy értelmiségi holland-magyar házaspár, akiknél a közös nyelv az angol, de az identitásuk keresztény. Ezzel a keresztény lelkülettel próbálják élni mindennapjaikat, és próbálnak a falu felé is közelíteni. A délután már estébe hajlik, búcsúzom. Judit elkísér a buszmegállóba, útközben betérünk a sokat emlegetett, nagyon szeretett kicsiny kápolnába egy rövid fohászra. mcsm

KÖZÖSSÉGEK

"Communita Cenacolo" Az olasz közösség több olyan rehabilitációs házat is mûködtet, ahova drogos fiatalok, többek között magyarok is bekerülhetnek. Akik végigcsinálják a hároméves programot, jó eséllyel örökre szakítani tudnak függõségükkel. A Communita Cenacolo egy olyan keresztény közösség, amely befogadja az utat tévesztett, csalódott, reményvesztett fiatalokat, akik vágynak rá, hogy megtalálják önmagukat, az életük értelmét és örömét. A közösség 1983ban jött létre Elvira Petrozzi n õ v é r intuíciójából, aki I s t e n n e k szentelve életét a megtévedt és kábítószerfüggõ f i a t a l o k segítésébe kezdett. Székhelye Olaszországban van. Mára szerte a világban 28 közösségi ház van Olaszországban, Franciaországban, Horvátországban, Boszniában, Brazíliában, Ausztriában Amerikában, Mexikóban, és kb. 750 fiatal fiút és lányt fogadnak be. A közösség vágyik arra, hogy reménysugár legyen és tanúságot tegyen arról, nem a halálé, hanem az életé az utolsó szó. Ezek a fiatalok - a társadalom számára kitaszítottak, megvetettek, gyakran börtönt, de a poklot biztosan megjárt lelkek, akik már kora gyermekkoruktól a bûn, a kitaszítottság, a drog fogságában élnek és vergõdnek. Mire bekerülnek

a közösségbe, a többségük már többször a halál torkából menekült meg, gondolataikat, cselekedeteiket már csak a következõ adag kábítószer megszerzése köti le. A Cenacoloba való belépés nem csupán egyfajta terápia, hanem az élet iskolája. Megismerteti õket Jézus Krisztussal, aki meghalt és feltámadt értünk. A hittel, hogy senki más nem képes újraalkotni a remény és az értelemvesztett életet, mint az Atya, aki teremtette. Megismerkedni a szeretet erejével, mely szeretet Jézus Krisztus keresztje által születik, ami visszaadja a holtak életét, a foglyok szabadságát, a vakok látását. A DROG LEHET HALÁLTHOZÓ VAGY A KERESZTREFESZÍTETT JÉZUSBAN MEGMENTÉS. Azok a fiatalok, akik belépnek a közösségbe, nagyon távol vannak Istentõl. Még egy keresztény hitben nevelkedett fiatalnak is nehéz elfogadnia a térdre ereszkedést, a

napi imádkozást. Hát még egy drogos fiatalnak! Kezdetben a közösség határozott javaslata motiválja õket az imádkozásra, mert hiszik, hogy így, térdre ereszkedve, az imádságban szívük meggyógyul. Ez a szeretõ közösség az egyetlen hosszú ideje, aki szeretettel, megértéssel fogadja el õket. Így õk is elfogadják a közösség szabályait, még ha nem is hiszik, nem is értik. Az imádság fényében ébrednek rá arra, hogy nem a drog az ok, hanem ez már egy következménye egy keresztény értékek nélküli, elhibázott életnek. Zarándokok ezreinek tesznek ezek a fiatalok hitvallást, teljes nyíltsággal és õszinteséggel beszélnek életükrõl, az átélt szörnyûségekrõl, gyógyulásukról. Tiszta szívû fiatalokkal találkoztunk mi is ott. Szemük ragyogó csillogása ad bíztatást az odalátogató zarándokoknak: Krisztus szeretete mindennél nagyobb, legyõzi a bûnt és a reménytelenséget! Szûzanyánk, a Béke Királynõje Medugorjéban ölelt át minket szeretetével az ottani közösség által. Dr. Matykóné Szántó Mária

Gitározni vágyók! A Katolikus Ifjúsági Mozgalom és a Kaposfõi Plébánia (Kaposvári Egyházmegye) gitáros kiképzõtábort szervez közösségépítõ céllal. Hol? - Segesden (Somogy megye). Mikor? - Július 12-19. (szombattól szombatig). Kiknek? - 12-32 éves fiatalok, kezdõk, haladók és 'mesterek' számára - akár teljesen kezdõk is jelentkezhetnek, akik ott fognak elöször gitárt. Mibe kerül? - Plébánosi ajánlással 13 eFt (teljes áron 15 eFt), a nagycsaládosoknak további kedvezmény Mi kell még? - Gitár és hangjegyfüzet. Jókedv, és elszántság. Hogyan jelentkezzek? - Május 31-ig telefonon:30/475-2404 vagy [email protected] Elõleg: 7500 Ft június 9-ig, a többi Segesden érkezéskor. Megígérjük: A csapból is gitár fog folyni, azaz 1 hét alatt fél évnyit haladhatunk! Mindezt úgy, hogy kirándulni és más jó programokra is jut idõnk. (Aki küld egy e-mailt a [email protected] címre, megnézheti a tavalyi tábor fényképeit!)

17

KÖZÖSSÉGEK

Schönstatt Hármas ünnep Óbudaváron - Schönstatti csoda Ezüstjubileum - Búcsúzás - Képzõház szentelés Három házaspár és egy atya esti, majd éjszakába nyúló találkozása 1983-ban, látszólag nem olyan nagy hír... Mégis, április 5-én Óbudaváron közel ezren tartottuk fontosnak, hogy 25 év elteltével erre visszaemlékezzünk, hisz ezzel vette kezdetét a Magyar Schönstatti C s a l á d m o z g a l o m . Ezüstjubileumot ünnepeltünk! Gódány Róbert - aki '56-ban elhagyta az országot -, és felesége, Rita megismervén Ausztriában a schönstatti közösséget, úgy döntöttek, barátaik és rokonaik heves ellenkezése dacára, hogy visszatelepülnek Magyarországra. Szívükben magukkal hozták Kentenich atyához, S c h ö n s t a t t alapítójához való kötõdésüket. S nem voltak egyedül, mert barátjuk, Tilmann Beller atya évente meglátogatta õket. Elõször csak egy estét, majd egy hétvégét, aztán egy, majd több hetet, hónapot töltött itt lelkigyakorlatokat, ún. családnapokat tartani. Az elmúlt 25 év alatt apránként több száz család életét alakította át. Megtanult magyarul, s egyedülálló karizmatikus személyiségével vezette a családokat a Szûzanyához. A Szûzanya aztán nagyszerû nevelõnõként magához vonzotta a családokat, akik családnapokra jöttek, háziszentélyt létesítettek, s közösségeket építettek. Létrejött a családmozgalom, a szövetségi családok három évfolyama, a Családakadémia, apostoli családok csoportja, a lány- és fiúmozgalom. A szombati ünnepen

Külön öröm számunkra, hogy a jubileumi eseményekkel egy idõben jelent meg a Szent István Társulat kiadásában az alapító Joseph Kenetenich atya életrajza Christian Feldmann: Isten szelíd forradalmára címmel, Guld Veronika fordításában.

hálatelt szívvel állták körül az óbudavári schönstatti szentélyt, hogy köszönetet mondjanak. A köszönet egyben búcsúzás is volt, mert a vezetést Tilmann atya rábízta a családokra. "Nem könnyû búcsút venni a magyaroktól…" hangzott el az utolsó közös szentmisén. S mindnyájan ugyanezt éreztük, nem könnyû búcsút venni Tilmann atyától. Hisz oly sokat kaptunk tõle: odafigyelést, bizalmat, erõt. Mindig megerõsített, nagynak látott bennünket, és megtanította: "barátaim, a házasság munka!" Délután az ünnepi szentmisén a német püspöki kar elnöke, dr. Robert Zollitsch freiburgi érsek szentbeszédében méltatta az eltelt 25 évet: "…egy háló jött létre sokak részvételével, ahol megtapasztalhatóvá válik az egyház elevensége, hogy az egyház él. Éppen a családnapokon végzett értékes munkájukkal lényeges és fontos ösztönzõ erõvé váltak a magyar egyházban…" A fõcelebráns Márfi Gyula veszprémi érsek atya adta át a Magyar Katolikus Püspöki Kar által adományozott Pro Caritate-díjat Tilmann Beller atyának, elismervén a családok körében végzett munkáját.

18

Csodaként éltük meg, hogy a 2005-ben elkészült kápolna után felépült a két épületegységre tervezett képzõházunk elsõ, nagyobbik épülete. A Szûzanya Óbudaváron a családok között akar megtelepedni a szentélyben, s a képzõházban az önneveléshez, a házasság élõvé tételéhez, a gyerekneveléshez képzéssel is hozzá akar járulni. Összefogva a Szûzanyával: "Semmit Nélküled, semmit Nélkülünk!" a családok sokszor önfeláldozó adakozásával létrejött a nevelõközpontunk. Márfi Gyula érsek atya felszentelte elsõ épületünket, mely oázis a családok számára, s ahová szeretettel várunk mindenkit, aki lelki töltekezésre vágyik. Mielõtt felszentelte a háromszintes, 480 m2 összalapterületû épületet, többek között a következõket mondta: "A Szûzanya célja az, hogy neveljen minket. Nemcsak azt ajándékozza nekünk, amire szükségünk van, hanem olyanokká akar nevelni minket, akik áldozatot hoznak a másikért, ami abban nyilvánul meg, hogy az ide jövõ embereket nevelik, vagy segítik abból a célból, hogy azok a Mennyei Atya kegyelmében növekedjenek. Ez a ház a Szûzanya nevelõháza, képzõközpontja. Ez a ház a Szûzanya kinyújtott karja, ahogy a kápolna, a szentély az Õ szíve, amelynek középpontjában Jézus lakik. A Szûzanya karja ölel és ösztönöz arra, hogy azt, aki elfogadja a Szûzanyát, mint édesanyját, tanítsa, nevelje arra, hogy jobban tudjon szeretni, és másokat is tudjon a szeretetre elvezetni." Elérhetõségünk: 8272 Óbudavár, Fõ utca 14., Tel: 87/479-026, www.schoenstatt.hu

ÉLETVÉDELEM

Fiatalok az élet küszöbén Néhány évvel ezelõtt hallottam valamit egy társaságról, akik fiatalok nevelésével foglalkoznak. Mivel akkoriban mentem vissza GYES-rõl dolgozni és a saját munkám mellett nyakamba szakadt egy iskolai körzet is 3 iskolával, el kellett kezdenem azzal foglalkozni, hogy egészségnevelõ órákat tartsak. Hamar rájöttem arra, hogy a hagyományos egészségnevelés számomra nem megnyugtató megoldás, szerettem volna úgy foglalkozni a gyerekekkel, hogy nem csak ismereteket nyújtsak, hanem komplexen az "életre készítsem fel õket.". Erre adott lehetõséget a FÉK tananyaga. (FÉK=Fiatalok az élet küszöbén) Az interneten találtam rájuk elõször, és kinéztem a tanári kézikönyvüket, amelyben komplett óra vázlatokat találtam. Hol részleteiben, hol egészben megpróbáltam használni anyagaikat. Mi az, amiben segítséget nyújthatnak? 1. Hogyan beszéljünk kényes témákról? 2. Hogyan tudunk értékekre és helyes önismeretre nevelni? 3. Hogyan tanítsuk meg gyermekeinket nemet mondani a környezeti nyomásnak? 4. Milyen veszélyek rejlenek a szexuális szabadosságban? 5. Mit tegyünk a drogok terjedése ellen? 6. Hogyan készítsük fel diákjainkat a családi életre? Két évben elmentem az általuk meghirdetett szimpóziumra, amelyet Budapesten tartottak. Ez egy hosszú hétvége volt, péntektõl vasárnapig. Itt megtudtuk, hogy a FÉK programot Jávor Ferenc mérnök és Grész Gábor református lelkész a Timoteus társaság tagjai dolgozták ki. Egy pályázat kapcsán jöttek rá, hogy a társadalomban rejlõ problémák, -AIDS, drog, korai szexuális élet stb….- mind a jellemben gyökereznek, és mivel a jellem az értékrendünkön alapul,ezért ezt az értékrendet kell megmutatni a gyerekeknek. Úgy, hogy nem a szabályokat mutatják csak be, hanem egy kapcsolatot ajánlanak fel nekik, amelyben megkapják azt a törõdést, amellyel megtanulják, hogyan kerüljék el a veszélyes helyzeteket. Megkeresték ezért az olyan embereketpedagógusok, védõnõk, ifjúságvédelmi sza-

kemberek- akik a gyerekekkel foglalkoznak és hiteles személyek lehetnek. Számukra képzéseket, szimpóziumokat rendeznek. Jelenleg a világon 56 országban használják programjukat. A könyv alkalmas arra, hogy egyaránt használják hívõk és nem hívõk. Így tért nyerhet minden fajta iskolában.

A könyvük elején egy fiatal látszik hátulról, aki egy kerítésen egyensúlyoz. Jelképe ez annak a korszaknak, mikor a fiatalok egyensúlyoznak a vágyaik és az érzelmeik között és nekünk kell nekik segíteni a személyes törõdésünkkel, hogy megtalálják azt az egyensúlyt, amivel

nem esnek le a kerítésrõl. A szülõknek is van üzenetük: idõt kell áldozni a gyerekeikre, mert ha kiskorban nem ülnek le melléjük játszani, nem hallgatják meg a gondolataikat, kamaszkorukban nem fogják a szülõk segítségét kérni. Aki a FÉK programról többet szeretne megtudni tájékozódhat a www.fek.hu internet címen. Vélemények: "Fantasztikus ez a kezdeményezés a diákok segítésére, mert annyira az ÉLET-rõl szól, arra készíti fel õket. Óriási szükség van rá." - pedagógus “Két FÉK klub után úgy érzem, hogy jobban ismerem a diákokat, mint a tanáraik, mivel a belsõ érzéseiket is kifejezik nekem és olyan dolgokról beszélnek, amelyek igazán foglalkoztatják õket." - FÉK klubot tartó egészségnevelõ. "Láttam, ahogy az iskolámban a FÉK-et tanítják és úgy gondolom, hogy ez egy nagyszerû program. Akik az osztályainkban beszéltek kitûnõ munkát végeztek és nagyszerû volt a visszajelzés is" - középiskolai igazgatóhelyettes. Végezetül azt a történetet szeretném elmesélni, amit egyik nap David Robinson a program társszerzõje mesélt el. Egy idõs ember elindult a tengerpartra sétálni. Az éjszakai dagály rengeteg tengeri csillagot sodort a partra. Egy kisfiú éppen egyet megfogott és visszadobta a tengerbe. Az idõs úr megszólította. - Hiába, nem tudod az összeset megmenteni. A kisfiú így válaszolt vidám arccal: - Ezt az egyet már megmentettem! Szabóné Takács Mária

19

GYEREKNEVELÉS

Együttmûködés gyerekeinkkel Ma másképpen kell nevelnünk, mint szüleinknek régebben. Nincsen szó többé arról, hogy gyermekeinket felelõsségtudattal bíró sikeres felnõttekké kell nevelnünk! Ehelyett meg kell elégednünk azzal, hogy kibontakoztatjuk a bennük rejlõ képességeket. -olvashattuk elõzõ számunkban. A múltban bevált nevelési módszerek ma már többnyire nem alkalmazhatók. A mai gyerekek mások, mint mi voltunk. A mai gyerekek erõsebben kötõdnek érzelmeikhez és magabiztosabbak, mint mi voltunk annak idején. A régi nevelés szerinti félelmen alapuló módszereket, csak akkor hagyhatjuk el, ha sikerül olyan módszereket elsajátítanunk, amelyekkel erõszakoskodás nélkül is elérhetjük a gyermekek együttmûködését, amikor akaratuk és óhajaik harmóniában vannak a mieinkkel. Az együttmûködési hajlam javítására a legjobb módszer a gyermekek együttérzõ meghallgatása és megértés tanúsítása panaszaik iránt! A gyermekeinkkel való együttmûködés eléréséhez meg kell tanulnunk, miként kell õket úgy meghallgatnunk és óhajainkat úgy kifejeznünk, hogy az ne keltsen a gyermekeinkben ellenérzéseket, hanem együttmûködésre sarkallja õket. Az együttmûködési hajlam a gyermekekbõl a legtöbbször azért hiányzik, mert mást szeretnének csinálni. Ki kell deríteni mi az a teljesíthetetlen óhaj, amely akadályozza az együttmûködést. Amikor a gyermekek nem hajlandók az együttmûködésre, annak gyakran az oka az, hogy mást akarnak, mint amit a szülõ elvár tõlük. Ha a gyermek nem érzi, hogy megértették óhajait, továbbra is ellenáll. De mi is a gyermekek legfõbb óhaja? Minden cselekedetük mögött kimondatlanul is ott van az igény, hogy elnyerjék szüleik tetszését és elfogadják õket. Azt akarják, hogy szüleik örüljenek nekik. Gyakorlati téren a hétköznapokra lebontva a gyermekek sok mindent

akarnak, sokféle vágyuk van. Nagyon sok ezek közül nem teljesíthetõ, vagy nem teljesíthetõ azonnal és a szülõk sem azért vannak, hogy amit csak a gyerek meglát, megkíván, azt megvegyék neki vagy megkapja. Szinte naponta kell szembesülni a szülõknek gyermekük haragjával, dühével, mert nem kapott meg valamit, vagy nem úgy alakultak a dolgok, ahogyan õ akarta. A szülõnek az elsõ feladata az, hogy nyugodtan és gyöngéden tisztázza

gyermeke haragjának az okát. A gyermek ettõl megnyugszik, és rájön, tulajdonképpen dühös és ez eddig nem tudatosodott benne. A gyermek egyúttal arra is rájön, hogy szeretné, ha figyelmesen meghallgatnák a panaszait. Ha ez megtörténik, a küzdelem a vége felé jár. A gyermeket megnyugtatja, ha a szülõtõl hallja, hogy megértették panaszait. Nehéz ellenállást tanúsítani, ha valaki megértette a panaszát és tudja, hogy az óhaját tudomásul vették. A gyermekek ellenállását kezdetben a harag, majd a szomorúság és végül a félelem váltja ki. Ha a szülõ alkalmat ad arra, hogy a gyermeke sorra felfedezze magában ezeket az érzelmeket, megnyílik a szíve és rájön, valójában mi a legfontosabb szükséglete. Az együttmûködésre való hajlam felébresztése nem nehéz dolog, de

20

mint minden más tevékenységet, ezt is gyakorolni kell. Az a fontos, hogy a szülõ megszokja, a parancsok helyett rövid kéréseket adjon elõ. Ime néhány szemléltetõ példa: Ne beszélj ilyen hangosan az öcséddel! - helyett - Ugye tudod, hogy rendesen kell beszélnünk egymással? Ezért kérlek beszélj rendesen az öcséddel. Gombold be az inged! -helyett Igyekezz, hogy csinos légy. Légyszíves gombold be az inged. Gyere ebédelni! helyett - Az ebéd tálalva, kérlek gyere te is ebédelni. Kapcsold ki a Tv-t! helyett - Biztosan te is tudod, hogy senkinek se jó, ha túl sokat nézi a tévét. Ha véget ért a film, amit néztél, kérlek kapcsold ki a tévét. A gyermekeinket igyekezzünk bevonni a közös munkákba. Ha vendégeket várunk ne csak azt mondjuk: Takarítsd ki gyorsan a szobád! - hanem tegyük hozzá: Készüljünk föl a vendégek fogadására. Ha kérésünket közös munkaként fogalmazzuk meg, határozottan megnõ a gyerekek együttmûködési hajlama. Még ha konkrétan kérünk is valamit, a kérés elõtt vagy után célozzunk rá, hogy ez közös munka. A múltban érvényes bölcsességeket át kell fogalmazni, a régi szigorú módszereket a mai igényeknek megfelelõen át kell alakítani. Az új nevelési módszereknek nem az a céljuk, hogy vak engedelmességet kényszerítsenek ki, hanem hogy megerõsítsék a gyermekekben az együttmûködési hajlamot. John Gray, Ph.D.tanulmánya alapján összeállította: Czaun Edina

A PSZICHOLÓGUS GONDOLATAI

Gondolatok a pénzrõl Napjainkban sok ember értékrendjében igen elõkelõ helyet foglal el a pénz, a gazdagság, a tulajdon. Az anyagi helyzet a mindennapi beszélgetések gyakori témája - leggyakrabban panaszos kicsengéssel: kevés a pénz, nem telik sem erre, sem arra, bezzeg másoknak milyen jól megy a soruk. Sajnos, kevés olyat hallani, hogy nekem elég annyi, amennyi van, kevés pénz esetén is jól érzem magam a bõrömben. De mennyi is az elegendõ pénz? Röviden: ha a család mûködéséhez megvan a reális fedezet. Ezt pontosan meghatározni meglehetõsen nehéz. Sokfélétõl függ. Például mekkora a lakás rezsije, mennyi a havi törlesztõ részlet, hány keresõ van a családban és hány eltartott, milyen a családtagok egészségi állapota /rokkantak, fogyatékkal élõk stb./. Ezeken a kiadásokon nemigen tudunk takarékoskodni. Amit befolyásolni tudunk, az az igényszintünk. Ha vágyaink mindig meghaladják lehetõségeinket, akkor sose lesz elegendõ annyi pénz, amennyink van, szenvedünk, irigykedünk másokra, túlhajszoljuk magunkat, boldogtalanságunk garantált. Függ az anyagiak elegendõsége attól is, hogy be tudjuk-e osztani a rendelkezésünkre álló pénzt, ellent tudunk-e állni vásárlási vágyainknak. Ha megnézzük, vásárláskor ki mit vesz, a kosarakban bizony rengeteg nélkülözhetõ árut látunk. Szép lenne, ha nem a vásárlások okoznának élvezetet, hanem az, ha nem engedünk az áruk csábításának. Állítólag van ország, ahol létezik a "Ne vásárolj semmit nap". Ezt hazánkban is megpróbálhatnánk legalább a hét egy napján. Hogy elég-e a pénzünk, attól is függ, hogy tudunk-e spórolni, takarékoskodni, nem pazarolni. Az

elromlott, megkopott dolgokat nem kell rögtön eldobni és újat venni. Lehet használt ruhát venni, hordani s így elegánsnak lenni. Minél több dologhoz értünk, annál kevesebb pénzt kell kiadni mestereknek, külsõ segítõknek - pl. tudjunk fõzni, varrni, szerelni stb. Tanácsos havonta kisebb-nagyobb összeget nem várt helyzetekre /állásvesztés, betegség/

félretenni, illetve terveink megvalósítására elõre gyûjteni. Nem ajánlatos áruhitelbõl vásárolni. Egyszerû szorzással kiszámíthatjuk, mennyivel többet fizetünk valamiért, ha hitelbe vesszük, ahelyett, hogy türelmesen félretennénk rá a pénzt. A gyermekneveléshez hozzátartozik az is, hogy a gyerek - korának megfelelõen - halljon a család pénzügyeirõl, tanulja meg otthon a pénzzel bánást. Ugyanakkor arra is figyelni kell, hogy ne beszéljünk túl sokat se az anyagiakról, nehogy torz értékrend rögzüljön a gyerekben. A panaszkodást minimalizáljuk, vannak a pénznél fontosabb témák, amikrõl érdemes beszélgetni. A zsebpénz kérdése is témánkhoz

21

tartozik. A zsebpénz olyan rendszeres juttatás, amellyel a gyerek szabadon rendelkezik Közös megállapodás alapján beszéljük meg, mekkora ez az összeg, milyen gyakorisággal jár és mire ajánljuk fordítani, pl. ajándék, hobbi, édesség. Az alapellátást természetesen a szülõk állják: ruházkodás, élelem, iskola. Nem jó, ha túl fiatal korban a csemeténkre bízzuk a ruhavásárlást, ezzel túl korán kiengedjük a kezünkbõl az öltözködés irányítását és bizony meglepetés érhet, ha egy-egy új szerelésben megpillantjuk kamaszunkat. A zsebpénz összegét a gyerek fejlõdésének megfelelõen bizonyos idõnként emeljük. Így egyre több szabadságot adhatunk elköltéséhez. Ha nincs zsebpénze a gyereknek, állandó kunyerálásra késztetjük, a túl sok pénz viszont felesleges, sokszor káros dolgok megvételére csábíthat. Gondoljunk arra is, hogy a pénz nem pótolja a szeretetet, így kár nagy összegekkel nyugtatni saját rossz lelkiismeretünket. Karácsonyi, születésnapi, névnapi ajándéknak se pénzt adjunk! Vegyük a fáradságot kitalálni, minek örülne a gyerek s azt adjuk neki kedves szavak kíséretében. A kapott ajándéknak pedig ne az árát nézzük, hanem örüljünk a figyelmességnek. Végül, de nem utolsósorban, ne felejtkezzünk el ínségben élõ embertársainkról sem. Lehetõségeink szerint támogassuk õket, ez egyszerûen kötelességünk. Érdemes utánanézni és az erre szánt segítséget valamelyik megbízható szervezeten keresztül eljuttatni a rászorulókhoz. Adakozáskor ne mutassuk, hogy ezzel mekkora áldozatot hozunk a másik emberért. Ne feledjük, Isten a jókedvû adakozót szereti. Sallai János és Anikó

TERMÉSZET

Madárvonulás II. "Hangok sírnak át az égen, vadlúd árnyak hosszú V-ben, Sarki tájról délre szállnak, búcsút mondva víznek fának…" Hárs Ernõ Elõzõ számunkban a madarak vonulási irányairól, pihenõhelyeikrõl, a madárvonulás okairól, a madarak tájékozódási képességérõl olvashattak. A madárfajok vonulási szokása igen eltérõ és általában fajra jellemzõ. Vannak magányos vonulók, mint például a kakukk. A kakukk példájából bizonyosodott be, hogy a fajok a vonulást nem szüleiktõl tanulják vagy "öröklik", hiszen a faj egyedül repül és köztudomású, hogy nem saját szülei nevelik fel. A madarak másik része tömeges vonuló. Nyár végén, õsszel csapatokba verõdõ madarak együtt indulnak a nagy útra. A csapatban biztonságban érzik magukat, kevesebb az esélyük az eltévedésre (!), kisebb az esélye, hogy a ragadozók elkapják õket. Ilyenek a fecskék, a fehér gólya, a seregély. A vonulás ideje (nappal vagy éjszaka) és magassága is változó. A legtöbb madár a felszín felett legfeljebb 1000 m magasságban repül, de - fõleg a nagyobb testûek - ennél jóval magasabbra is emelkedhetnek. A Himaláját átrepülni kényszerülõ indiai lúdnak pl. 9000 m magasra kell emelkednie. Va l ó b a n beszélhetünk a m a d a r a k e s e t é b e n eltévedésrõl vagy kóborlásról. Szinte csak ezzel magyarázható néhány távoli faj magyarországi elõfordulása. 1935 egyik téli éjszakáján például a hajdúböszörményi templomtoronynak ütközve pusztult el egy Skandináviában fészkelõ, tipikusan tengeri madár: az alka. Azóta is ez a faj egyetlen hazai észlelése. Több észak-amerikai faj (amerikai pettyeslile, Wilson-víztaposó, kékszárnyú réce, legutóbb novemberben a Hortobágyon a hosszúfarkú cankó stb.) fordult meg hazánkban, amit szintén eltévedésnek vagy kalandos természetû példányok kóborlásának tulajdonítanak. Szibériából vagy éppen a Himalájából is elõ-elõbukkannak Magyarországon bizonyos fajok, pl. karácsony elõtt egy hónappal Szegeden himalájai füzikét észleltek, de találtak már errõl a földrészrõl ázsiai pettyeslilét, Naumann-rigót stb. Az ilyen fajok elõfordulása igazi ornitológiai (madártani) szenzáció és lelkes madarászok hada szállja meg a megfigyelésben reménykedve az észlelés helyszínét. A madarak nem vághatnak neki a hosszú útnak felkészülés nélkül. Többségük igen jelentõs zsírtartalékot képez, amihez az õsszel érõ termések vagy a nyár végén felszaporodó rovarsereg, mint táplálék

járul hozzá. A kis énekesmadarak gyakran 50%-kal is növelik testsúlyukat! A vonulás során természetesen a test tartalékait felélik és általában lesoványodva, megviselve érnek a telelés helyszínére, ahol a ragadozóknak könnyû zsákmányt jelentenek. A madárvonulás kutatása az ornitológia egyik legizgalmasabb tudományága. A kutatókat elsõsorban a lábra vagy a nyakra erõsített madárgyûrûk segítik, de egyre inkább terjed az egyes példányok ultrahangos jeladóval való jelölése és ezek mûholdas nyomon követése. A gyûrûk többsége már olyan kialakítású (nagy, színes gyûrûk), hogy nem kell a madarat befogni, hanem egy erõs nagyítású távcsõvel a gyûrû messzirõl is leolvasható. A tapasztalatok szerint a gyûrûket a madarak hamar megszokják, életmódjukban nem akadályozzák õket. A gyûrûzési adatokat összegyûjtik, melyekhez a kutatók az egész világon hozzáférhetnek. A vonuló madarakat útjuk során számtalan veszély fenyegeti. Egy részük ragadozóknak esik áldozatul. A Földközitenger mentén élõ Eleonóra-sólyom például az õszi madárvonulás idejére idõzíti költését, hogy fiókái felnevelése a vonulás során fogott madárfajokból biztosítható legyen. A mediterrán országokban (fõleg Olaszországban, Cipruson és Krétán), a természetvédelmi tiltakozás ellenére még mindig több tízezres példányszámban gyilkolják a madarakat, fõleg a kis énekeseket, hogy piacon árulva ínyencek asztalára kerülhessenek. A hosszú út viszontagságai és az idõjárás is tizedeli madarainkat. A globális klímaváltozás során az egyre szélesedõ Szaharát több madárfaj is - egyre nehezebben - repüli át. A szaporodó szélerõmûvek az éjszaka vonuló madarakra jelentenek óriási veszélyt. A szigetelés nélküli magasfeszültségû elektromos légvezetékeken és oszlopokon megpihenõ madarak közül számtalan példány pusztul el. Egy-egy szerencsétlenebb évben gyakran csak az állomány fele tér vissza a fészkelõhelyre. Mégis minden évben elindulnak a hosszú útra! Szeressük és figyeljük a madarakat tavasszal is! Ne sajnáljunk néhány percet, ha a városban repülnek el fejünk felett "V" alakba észak felé húzva a ludak. Álljunk meg, csodáljuk õket, hiszen õk - keresztény szellemiségû, ma is élõ egyik legnagyobb természettudósunk, Schmidt Egon szavaival élve - a magas észak üzenetét hozzák kis hazánk lakói számára! Bruckner Attila

22

CSALÁDI ÉLET "Mindenik embernek a lelkében dal van, És saját lelkét hallja minden dalban. És akinek szép lelkében az ének, Az hallja, csak mások énekét is szépnek." Babits Mihály

Daloljatok! Lehet, hogy ismét túl személyes, amit papírra vetek, mégis úgy érzem minden, amit leírok, az élmények kavalkádja, a szívemet melengeti. Az elmúlt hetek zsúfoltak és eseménydúsak voltak. Úgy éreztem nincs is kiút és elmerülök a sok ígéret és felvállalt teendõ között. Aztán én is rátaláltam a pihenésre. Esténként kisfiúnk a zuhany alatt dalolt, zengett a fürdõ és tudtam: a dal számára kikapcsolódás. Gyönyörûség, csodálat volt az az élmény, amit az Éneklõ Ifjúság rendezvényén kaptam. Rájöttem, hogy ezekbõl a dalokból hallottunk ízelítõt Mátétól a fürdõszobából. Gyermekkórusok daloltak és a csengõ hangok olyan nyugalmat árasztottak. A kicsik dalait végtelenségig tudtam volna hallgatni. Olyan isteni adomány a szép hang. Nem lehet szavakba foglalni. Ott feltöltõdtem és újra erõre kaptam. Számomra a dalnál nincs kifejezõbb eszköz, amit egy ember használhat bármikor: ajándékba adhatja, magát pihenteti, másokat megörvendeztet, felpezsdít, vigasztal, sõt még meg is nevettethet. "Erdõ mellett estvéledtem, Subám fejem alá tettem, Összetettem két kezemet, Úgy kértem jó Istenemet" Május elsõ napjaiban családunk két úton járt. A fiúk a Hortobágyra mentek madarászni, mi, a lányokkal nõvéremékhez utaztunk Albertirsára egy kis családi együttlétre. Persze aztán hazatérve élményekkel gazdagodva meséltünk egymásnak. Az én párom mesélt Dr. Kovács Gáborról, aki a Hortobágyi Nemzeti

Park természetvédelmi õre. Nyaranta mezítláb járja a rónákat, hogy talpával érzékelje a zsombékot. Amit elmesélt róla a férjem, s amit olvastunk egy vele készített riportban, ismeretlenül is szívembe zártam õt. A riportban a Hortobágyról és a madarászatról beszélt, szavai újra elõcsalták dalos gondolataimat. A

madárdal utánozhatatlan. Úgy járunk-kelünk, mintha nem is csicseregnének körülöttünk. Van, aki észre sem veszi, pedig gyönyörû dallamokat fûznek össze ezek az isteni teremtmények. Persze azt én is most tudtam csak meg, hogy a madárdal nem pusztán fütyürészés. Az énekhanggal a madarak saját birodalmukat, fészkelõ-, táplálkozó helyüket védik, jelzik és párt keresnek maguknak. Édesanyám is nagyon szerette a madárdalt és Dr. Kovács Gáborhoz hasonlóan Jókai regényeken nõtt fel. Legolvasottabb írónk olyan részletességgel mesél a tájról, hogy az ember szinte ott sétál. Szavai számomra is felkeltették a Hortobágy világa utáni érdeklõdést. "Azt hiszem, ha ide, a Hortobágyra egy várost építenének, senki nem dolgozna soha, és minden ember az ablakában ülne és a délibábot nézné egész nap, ahogy most nézi a puszták pásztornépe." Ez a nyugodt hangulat ébred bennem, ha az esti dalolásokra emlékezem. Édesanyámmal leültünk a ház lépcsõjére és csendesen dúdolgattunk a csillagos ég alatt. Ma is

23

békével töltenek emlékképek.

el

ezek

az

"Én Istenem adjál szállást, Mert meguntam a járkálást, A járkálást, a bujdosást, Az idegen földön lakást." Az elmúlt napokban újra megtapasztalhattam a zene megnyugtató pillanatait. Az anyák napi ünnepen Annuskánk csordultig volt szeretettel. Azt hiszem õ a felém sugárzott szeretetét jobban szeretné négyszemközt kimutatni. Az ünnepélyen elpityeredett és a nekem szánt versét alig bírta elmondani. Amikor azonban daloltak, szinte csilingelt a hangja, megnyugodott és mosolygott még a szeme is. Aztán hegedült… és én… nem tudom leírni, amit éreztem. Ez a kis osztály tiszta hangon énekelt kánont. Minden szemecske ragyogott és az arcok büszkén, boldogan daloltak. Annuska is megnyugodott. A dal meghozta

hatását. Soha nem késõ énekelni, az éneklést is lehet tanulni és ha valaki rákap az ízére, akkor dalol, és ha dalol, akkor pihen. Aki tud aktívan pihenni, az nyugalomra talál. Ilyen egyszerû. Mint a lányok, asszonyok a fonóban vagy tollfosztáskor, kukoricahántáskor. Ott születtek a legszebb népdalok. Mennyi-mennyi gyönyörû dallam. "Adjon Isten jó éjszakát, Küldje hozzám szent angyalát, Bátorítsa szívünk álmát, Adjon Isten jó éjszakát!" Bruckner Zsuzsa

EZT NÉZD MEG!

DVD AJÁNLÓ

Az áruházak polcait elárasztották a DVD-k. Sorozatunkban a keresztény családoknak segítünk a válogatásban.

HÓKIRÁLYNÕ

(Snezhnaya koroleva; 1966 - Rendezte: Gennadi Kazansky) A szovjet jelzõ leginkább csak negatív tartalmakkal jelent meg az utóbbi húsz év magyarországi közbeszédében. Pedig a filmmûvészetben olyan jelentõs rendezõket adott a világnak a szovjet korszak, mint Eizenstein és Tarkovszkij. A gyermekfilmek között is sok megkapó, az igaz emberi értékeket hirdetõ alkotást találunk. Ilyen az Andersen meséje alapján forgatott Hókirálynõ. Kay és Gerda öreg nagymamájukkal élnek együtt nagy szeretetben. Egy nap a gonosz, hidegszívû Hókirálynõ meglátogatja Kayt, és magával viszi országába, az örök jég birodalmába. Gerda azonban nem nyugszik bele abba, hogy elvesztette õt. Megígéri nagymamájának, hogy ha addig él is, felkutatja a Hókirálynõ birodalmát, és visszahozza a fiút szülõházába. Útját színes, izgalmas kalandok szegélyezik herceg és hercegnõ társaságától elkezdve, rablótanyán keresztül, a Hókirálynõ palotájáig. A film követi az eredeti mese vonalát, de több helyen változtat rajta. Ott és annyit, ahol és amennyit a feszes szerkezet megkövetel. A szerkesztést erõsíti még a mesemondó - ó igen, a híres orosz mesemondás - alakjának hangsúlyos szerepeltetése. Õ fogja össze a szálakat, ad keretet a történetnek. Andersen meséjében a meleget a jeges hidegben egy kis dalocska hozza el: " A völgyben virul a rózsatõ, a Kisjézus hozzánk odajõ." 1966-ban ezek a szavak egy szovjet filmben nem hangozhattak el, de a szeretet, a kitartás, az áldozatvállalás minden rendszerhatárt áttörõen jelentek meg akkor is. Hitelesítették Õket a tiszta gyermekarcok: Jelena Proklova és Slawa Zjupa; valamint a sajátos hangulatú, zárt világú, mégis nyitottságot sugárzó képek. Különösen figyelemre méltóak negyven év távlatából a szépséges animációs betétek. Gerstmár Ferenc

CSALÁDPASZTORÁCIÓS HÍRADÓ Családtábor: 2008-ban a plébániai családközösségek önálló táborait ösztönözzük, segítséget tudunk nyújtani a szervezésben és a lebonyolításban részükre. Várjuk mindazoknak a jelentkezését, akik programjaink lebonyolításában önkéntes segítséget vállalnak! Keresünk gyermekvigyázókat, akik akár a programokon, akár a szervezõ fiatal házaspárok otthonában vállalnának gyerekfelügyeletet!

A VESZPRÉM MEGYEI ÖNKORMÁNYZAT HÍREIBÕL Aktualizált Veszprém megyei turisztikai ajánló A Megyei Turisztikai Hivatal „Veszprém megyei turisztikai ajánló” címmel jelenteti meg újra a 2005-ös kiadványának aktualizált utánnyomását. A keresett prospektus 2008 elején jelenik meg, 20ezer példányban, A/4 méretben, 64 oldal+borító terjedelemmel, magyar, angol és német nyelven. A megye fontosabb turisztikai látnivalói mellett tartalmazza történelmi borvidékeinket, a borutakat, a vízi turizmussal, a természetjárással, a kerékpáros turizmussal, a lovaglással, a vadászattal, a horgászattal és az egyéb sportokkal kapcsolatos lehetõségeket, múzeumokat, kiállítóhelyeket, szálláshelyeket fotókkal illusztrálva (kereskedelmi, falusi és ifjúsági is!).A Hivatal minden turisztikai vagy a szakterülethez kapcsolódó szolgáltató számára megjelenési lehetõséget biztosít.

24

CSALÁDI OLDAL

A munka a családok életében "Nem a vészharangot kongatom, hanem a lélek-harangját pengetem." Ez a mondat hangzott el egy neveléssel foglalkozó konferencián egy hívõ szakember szájából. Napjainkban sorra olvassuk és halljuk a negatív híreket, hogy baj van a gyerekek nevelésével, a tanárok tehetetlenek, miniszteri biztosokat neveznek ki a problémák orvoslására. Egy vallását gyakorló pedagógus házaspárt kérdeztem meg, hogy az õ számukra az oktató-nevelõ munka mennyire munka és mennyire hivatás?

A Keszthelyen élõ dr. Alföldi Zoltán és felesége Ágnes a beszélgetõtársam. Zoltán a Pannon Egyetem keszthelyi Georgikon karán növénynemesítést és bioetikát tanít, Ági a helyi zeneiskola fuvolatanára. Két középiskolás fiuk és két általános iskolás kislányuk van. - Ági! Amikor a gyerekek intelligenciájáról beszélnek, szinte kizárólag mindenki a lexikális tudásra gondol, pedig döntéseink 80%át az érzelmi intelligencia határozza meg. Mint zenetanár, hogy látod a gyerekek érzelmi fejlõdését és fejleszthetõségét, és ez hogyan hat ki a személyiségük egészére? A lélek csíráit bensõnkben hordozzuk - mondja Szent Pál, és minden pedagógus legalapvetõbb feladata, hogy a gyerekekben ezt tisztelje és õrizze. Azt mondják, az élet elsõ 6 évében a gyermek a jóságra a legfogékonyabb, a második 6 évben a szépségre, a következõben az igazságra. A mai iskola ezt mintha kevésbé venné figyelembe. A mûvészeteken keresztül mi a szépségre való hajlamot célozzuk meg. A zenélés már a legkezdetibb lépéseinél is nagy örömet, élményt ad a gyerekeknek. Azt gondolom, hogy zenetanárként nagy felelõsségem és lehetõségem is van a gyerekekkel való szoros kapcsolatra. Azzal, hogy egy

gyerek van csak az órán egyszerre, tehát teljes figyelmet kap, van alkalmam megismerni személyisége rezdüléseit. Érzékelhetem, mik az erõsségei, amiket megerõsíthetek, illetve mik a fejlesztendõ pontjai. Például van néhány szellemi adottságaikban kiemelkedõ tanítványom, akiket a számukra örömforrássá váló

zenélésen keresztül nagyobb elengedettséghez, belsõ szabadsághoz vezethetek. Ugyanakkor vannak olyan növendékeim, akik színes, dinamikus egyéniségek, de lassabban tanulnak, és nehezükre esik a fegyelmezett pontosság. Izgalmas feladat megtalálni minden gyerekhez a megfelelõ darabot,

25

stílust, amire az adott pillanatban leginkább szüksége van. Mindegyiküknél fontosnak tartom az érzelmek felismerését és kifejezését, a belsõ figyelem és öröm elérését. Ma szerintem a pedagógiának ez talán a legnagyobb munkaterülete: a belsõ világ növelése, mélyítése. Istenre is csak azok a gyerekek fognak rezdülni, akikben ez a belsõ élet nem sivárosodik el. Persze a kegyelem mindig csodákat tehet, és képes gyógyítani ott is, ahol mi feladnánk. Kedvenc területem a kamarazenélés, amikor a gyerekek együtt zenélnek. Itt megtapasztalhatják, milyen fontos a másikra való figyelni tudás, a másikkal való összhang, az együtt megszólaló hangok fölött érzett öröm. Valódi nagy közös élményt élnek át. Tudományos vizsgálatok is megerõsítik, hogy az intenzív zenei nevelésben részesülõ hatodik osztályos gyermekek kreatívabbak, aktívabbak, kompetensebbnek érzik magukat, fejlettebb erkölcsi érzékkel rendelkeznek, mint az intenzív zenei nevelésben nem részesülõ hatodik osztályos gyermekek. Ma a mûvészeti nevelés az egyetlen, ami az érzelmi nevelést célozza meg. Fontos az is, hogy a gyermekek a mûvészetet ne mint "mûvelõdési anyagot" éljék meg, hanem valódi élményként tudjon beléjük vésõdni. - Hogy próbálod a nevelési elveidet

CSALÁDI OLDAL megvalósítani az iskolai és az otthoni nevelés során? Kérlek, mesélj a gyakorlati tapasztalataidról! Nem tudok kibújni a bõrömbõl, otthon is zenélünk, ki intenzívebben, ki kevésbé. Szülõként is érzem, milyen nehéz rávenni gyerekeinket a következetes napi gyakorlásra, ez egyébként a zenetanulás másik gyümölcse, rendszerességre, munkára nevel, ami nélkül nem várhatunk eredményeket. Nem lehet véletlenül jól fuvolázni. És ez mindenre vonatkozik, még a kapcsolatainkra is. Igyekszünk otthon is jó légkörben, világos korlátokkal annyi szabadságot adni gyerekeinknek, amennyit csak lehet, nagy szeretettel sokat követelni. Ha valamit szeretnék bennük javítani, igyekszem megkeresni magamban ugyanazt a hibát és elõször magamon kezdem a korrigálást. Az önmagát nevelõ oktató az ideálom. És rábízom õket a Szûzanyára.

Ilyenkor sokszor a "felszín alatt" rejtõzõ kérdések, gondok, problémák is elõjönnek. Örülnek, ha egy õszintén érdeklõdõ idõsebb emberrel, az oktatójukkal ezeket megoszthatják. Én meghallgatom õket, és ha szükséges, tanácsokkal vagy konkrét tapasztalatokkal, példákkal segítek nekik, adott esetben nem csak az adott szakmai területen. Minden, különbözõ korú és állapotú emberekkel foglalkozó hivatásban alapvetõen fontos az empátia. Egy kicsit pszichológusnak, lelki támasznak is kell lennünk, nem csak szakismeret-átadóknak. A személyes

- Zoltán , te egy teljesen más közegben éled meg a pedagógus hivatásodat. Mit jelent majdnem felnõtt egyetemistákkal foglalkozni? Valóban nevelõi, és nem csak oktató feladat az egyetemi munka is, bár nyilvánvalóan másképpen kell foglalkozni fiatal felnõttekkel, mint gyermekekkel. Nagyon fontos a nyitottság, a jó személyes kapcsolat kialakítása, mert a mai fiatalok jelentõs része keresi a helyét az életben, aggódnak a jövõ, a munkahely és a megélhetés bizonytalansága miatt. Érzik a mai magyar társadalomban sajnos gyakori lelki kiegyensúlyozatlanságot, a sok problémát, az igazságtalanságokat, hiszen nagyon fogékony és kritikus korban vannak. Sok elméleti tudást, szakismeretet felhalmoztak már, de gyakorlati tapasztalatuk kevés. Sokuk viselkedési zavarai mögött érzõdik a családi háttér vagy a párkapcsolat kiegyensúlyozatlansága. Fontosnak tartom, hogy minden alkalmat megragadjak a kötetlen, õszinte beszélgetésekre, amikor kölcsönösen megnyílhatunk egymás elõtt.

kapcsolatok az oktatás hatékonyságát is növelik. - Amikor a fiatalok a felelõsségvállalásban és a döntéshozatalban késõbb érnek, felnõtté válásuk egyre jobban kitolódik, akkor mit tehet egy egyetemi tanár ezen a területen? Nagyon fontos a hitelesség, a személyes példa, és a diákokkal való szoros kapcsolattartás, egymás jobb megismerése. Azokkal a hallgatókkal, akikkel több idõt töltünk együtt, például közös kirándulásokon vagy terepgyakorlatokon, sokkal jobb kapcsolat alakul ki, mint akikkel csak órán, a tanterem kicsit személytelen közegében találkozom. A tavalyi évbe indítottuk el az "Oktatók a Hallgatókért" mozgalmat a Georgikon karon, amelynek keretében közös szervezésû programokat, rendezvényeket tartunk. Ez az oktatás, mûvelõdés és szórakozás

26

lehetõségeinek bõvítését, a közösségek építését segíti, kereteket biztosít az egyetemi idõszak éveinek, a szabadidõnek a színes és hasznos eltöltésére. Sajnos hét közben az egyetemi hallgatóknak kevés szabadidejük van, hétvégeken pedig legtöbben hazautaznak, de reméljük, hogy tartalmas, érdekes programokkal, közös kirándulások szervezésével sikerül közelebb hozni a hallgatókat és oktatóikat egymáshoz. Én személyes feladatomnak tartom a szakmai munkám mellett a családi értékeknek, a családi élet szépségeinek határozott képviseletét. Persze, ez általában nem direkt, "nyomulós" propagandát jelent, hanem a személyes tapasztalatok, példák továbbadását. Szerencsére számos kollégám vall hasonló elveket, többen vagyunk nagycsaládosok, akik ha jól tesszük a dolgainkat - a hiteles példát képviselhetjük. Ez is munka, és folyamatos feladat. - Mindketten szívvel-lélekkel törekedtek a bennetek lévõ kincseket továbbadni a tanítványaitoknak. A munkahelyi örömeitek és küzdelmeitek hogyan segítenek a saját gyermekeitek nevelésében? Egyetemi oktatási tapasztalataim elsõsorban a kamaszok és fiatal felnõttek nevelésében segítenek. Látom a jó és rossz példákat, igyekszem a tanulságokat levonni és alkalmazni, de a saját gyermekünk nevelése egy sajátos, semmi mással össze nem hasonlítható öröm és feladat. Örömteli felelõsség, amelyben mi szülõk is kiteljesíthetjük önmagunkat, tovább adhatjuk értékeinket, hitünket és eszményeinket. Törekedünk a jóra, és izgalommal reménykedhetünk, hogy igyekezetünk sok szép gyümölcsöt teremt. Sötét Béláné

ISTEN GYERMEKE LETTEM

MEGSZÜLETTEM Horváth Anna 2008. március 26-án Horváth Zsolt és Judit 2. gyermeke Tapolcán

Bertalan Ádám 2008. 03. 09-én Devecserben Bertalan Balázs és Krisztina 2. gyermeke

Köves Gergõ 2008. április 10-én Köves András és Ágota 1. gyermeke Veszprémben

Mórocz Panna 2008. 04. 20-án Devecserben Mórocz Péter és Bernadett 1. gyermeke

Gyerekszáj Peti 4 éves kora körül, mint minden kortársa, mindenre kíváncsi volt, mindent megkérdezett. Az egyik szentmisén ének közben felnézett az orgona felé: Ki énekel odafent? A kántor bácsi. Neki is van hangszórója? (Értsd: õ is mikrofonba énekel, és ki van hangosítva?) Neki nincs. Akkor mitõl halljuk? Peti fiúnk "filozofikus" latai:: - Apa, képzeld el, hogy tudok úgy aludni, hogy szemmel. (Egy reggel, után.)

Korcsmáros Anita 2008. 03. 22-én, Húsvét éjjelén Devecserben

A nyár eleji, hosszabbodó nappalok egyikének estéjén a szokásos alkudozást így zárta le a majdnem 4 éves Máté: - Még nincs este, látom a Napot. Fel van kelve. Zsikla család Rituska látta, ahogy nagyobb testvére hétrõl hétre mise után aláiratja a misenaplóját. Egy alkalommal megszólalt: én is kérek misebérletet!

gondoén már csukott ébredés

Egy rokon családnak elpusztult a berni pásztorkutyája. Ugyanolyan fajtájú másik kutyát vettek. Mikor látogatóba mentünk hozzájuk, az új kutya nagyon ugatott a kerítésnél. Lacika megszólalt: Ez már az új kutya, de remélem, megismer!

- Ne legyél szellem, mert akkor megijedsz magadtól. (Egy esti játék alkalmával.) 4 éves Máté fiúnk "alagutat" épít a húgával, amibe be is tudnak bújni. Így oktatja: - Ne nézz bele! Az alagútba csukott szemmel kell benézni.

Gyarmati család

Véleményeket, cikkeket, keresztelési és családos fényképeket, újabb elõfizetéseket az alábbi címre várjuk:

Kiadja a Reményforrás Egyesület és a Veszprémi Fõegyházmegye Családpasztorációs Irodája

Családpasztorációs Iroda, 8460 Devecser, Miskei u. 47. Tel.: 88/223-960 Mobil: 30/436-2449, 20/770-4755 E-mail: [email protected] Ugyanitt kapható bõvebb felvilágosítás az újságban olvasható cikkek témájával kapcsolatban felmerült kérdésekre. www.ersekseg.veszprem.hu/intezmenyek/csaladpasztoracio

Fõszerkesztõ: Mód Miklós Szerkesztõ: Czaun-Kõrösi Edina, Fekete Gyöngyi Munkatársak: Bruckner Attila és Zsuzsa, Gerstmár Ferenc, Karikó Éva, Marosszékyné Csósza Mária, Papp Ármin, dr. Sallai János és Anikó, Sötét Béla és Csilla, Szabóné Takács Mária, Vásárhelyi Dániel, Wéber Tünde ISSN 1788-4144 Készült a TRADEORG Nyomdában, Fûzfõgyártelepen

27

“Reményt és jövõt adok nektek.” Budapesti városmisszió