Molnár Edit Katalin (2000): Útmutató a szakdolgozat elkészítéséhez. Szegedi Tudományegyetem Pedagógiai Tanszék, Szeged.
1
AZ EMPIRIKUS VIZSGÁLATOT BEMUTATÓ SZAKDOLGOZAT TARTALOM Bevezetés........................................................................................................5 1. A szakdolgozat meghatározása...................................................................6 2. Az empirikus kutatás első lépései...............................................................7 2.1. Kutatás: A vizsgálandó probléma meghatározása..............................8 2.1.1. A probléma felmerülése............................................................8 2.1.2. A probléma megfogalmazása....................................................8 2.1.3. A probléma átfogalmazása hipotézissé.....................................9 2.1.4. A hipotézis lebontása kutatási kérdésekké................................9 2.2. A szakdolgozat bevezetése.................................................................9 2.3. Ellenőrző kérdések..........................................................................10 2.3.1. A kutatás lépéseihez................................................................10 2.3.2. A szöveghez............................................................................11 3. Szakirodalmi háttér...................................................................................11 3.1. Kutatás: a probléma szakirodalmi hátterének feltárása...................11 3.1.1. Szakirodalmi feltárás..............................................................11 3.1.2. A probléma, a hipotézisek, a kutatási kérdések újrafogalmazása, véglegesítése.........................................................12 3.2. A szakirodalmi háttér felvázolása a dolgozatban.............................12 3.3. A vizsgálandó probléma kijelölése a szakdolgozatban....................13 3.4. Ellenőrző kérdések..........................................................................14 3.4.1. A kutatás lépéseihez................................................................14 3.4.2. A szöveghez............................................................................14 4. Módszerek.................................................................................................15 4.1. Kutatás: minta, eszközök, eljárások................................................15 4.2. A módszerek leírása a dolgozatban..................................................16 4.2.1. Minta.......................................................................................16 4.2.2. Eszközök.................................................................................16 2
4.2.3. Eljárások.................................................................................17 4.3. Ellenőrző kérdések..........................................................................17 4.3.1. A kutatáshoz............................................................................17 4.3.2. A szöveghez............................................................................18 5. Eredmények..............................................................................................18 5.1. Kutatás: az elemzések elvégzése.....................................................18 5.2. Az eredmények ismertetése a szakdolgozatban...............................18 5.2.1. Az eredmények közlésének lehetőségei.................................18 5.2.2. Általános elvek.......................................................................19 5.3. Ellenőrző kérdések..........................................................................20 5.3.1. A kutatáshoz............................................................................20 5.3.2. A szöveghez............................................................................20 6. Az eredmények értelmezése.....................................................................21 6.1. A kutató értelmező munkája............................................................21 6.2. Értelmezés: diszkusszió és következtetések a szakdolgozatban......21 6.3. Ellenőrző kérdések..........................................................................22 6.3.1. A kutatáshoz............................................................................22 6.3.2. A szöveghez............................................................................22 7. Összegzés..................................................................................................23 7.1. A kutatómunka lezárása...................................................................23 7.2. A szakdolgozat összegzése...............................................................23 7.3. Ellenőrző kérdések..........................................................................24 7.3.1. A kutatáshoz............................................................................24 7.3.2. A szöveghez............................................................................24 8. Köszönetnyilvánítás..................................................................................24 9. Felhasznált irodalom.................................................................................25 9.1. A bibliográfiai jegyzék összeállítása................................................25 9.2. Ellenőrző kérdések..........................................................................25 10. Függelék, Mellékletek............................................................................26 11. Közlemény elkészítése a vizsgálatról.....................................................26 11.1. A szakdolgozat összeállítása..........................................................26 11.2. Nyelvi követelmények...................................................................27 11.3. Formai követelmények..................................................................28 11.3.1. A címlap................................................................................28 11.3.2. Nyomtatás.............................................................................28 11.3.3. A tartalomjegyzék.................................................................28 11.3.4. Jegyzetek...............................................................................28 11.3.5. Publikációs stílus..................................................................28 3
11.3.6. Kötés.....................................................................................29 Köszönetnyilvánítás................................................................................29 Irodalom..................................................................................................29 1. Függelék: A szakdolgozat felépítése.........................................................31 2. Függelék: Példák a szakdolgozat témájának kidolgozására.....................32 3. Függelék: A szakdolgozat címlapja..........................................................34 1. Melléklet: A képzési programban megjelölt követelmények...................36 2. Melléklet: Szempontok a szakdolgozatok értékeléséhez..........................38 3. Melléklet: A Magyar Pedagógia publikációs stílusa.................................40 A MAGYAR PEDAGÓGIA PUBLIKÁCIÓS STÍLUSA......................40 Szerkezet, főbb részek............................................................................40 Tagolás, alcímek...............................................................................41 Bekezdés...........................................................................................41 Táblázatok.........................................................................................41 Ábrák................................................................................................42 Irodalom............................................................................................42 Hivatkozások..........................................................................................42 Szövegben.........................................................................................42 Irodalomjegyzékben.........................................................................43 Szerzők nevei....................................................................................44 Nyelvezet, stílus......................................................................................45 Kiemelések........................................................................................45 Számok írása.....................................................................................45 Számozás, sorozatok, felsorolások...................................................46 Idegen szavak használata..................................................................46
4
Bevezetés Az empirikus vizsgálatról beszámoló szakdolgozat szerkezetét maga a kutatási folyamat jelöli ki, ezért mi is ezt a folyamatot követjük, amikor leírjuk a dolgozat egyes elemeit. Először minden szerkezeti egységet külön jellemzünk, mégpedig három szempontból: • Először egy rövidebb kutatásmódszertani emlékeztetőt adunk. Csupán azokat a pontokat emeljük ki, amelyekre a dolgozat megírásakor különös figyelmet kell fordítani, hiszen az egyéb tudnivalókat a szakirodalom részletesen tárgyalja (pl. Ágoston, Nagy és Orosz, 1979; Csíkos, 2000; Falus és Ollé, 2000; Falus, 1993). Az emlékeztetőt mindig dőlt betűvel szedtük. • Ezt követi az adott egység szövegének jellemzése. Részletesen megmutatjuk, hogy a kutatás egyes lépéseinek hogyan kell megjelenniük a dolgozatban magában. Itt elsősorban a tudományos publikációkra jellemző nemzetközileg elfogadott követelményeket vettük alapul (pl. Eco, 1992; Girden, 1996; McCrimmon, 1984; Sternberg, 1988; Swales, 1990; Szabó, 1997). A hazai szakdolgozati útmutatók adhatnak további ötleteket, de ezek gyakran intézmény- és területspecifikusak (pl. Balogh, 2000; Görgényi és Palágyi; 1989; Máthé-Tóth és Kiss, 1996; Z. Karvalics, Zsoldos és Demmlerné, 1989). • Végül a hibaforrások azonosításához adunk segítséget ellenő rző kérdések megfogalmazásával. E kérdéseket vastag betű vel emeltük ki. A dolgozat elkészítésének „mechanikai” kérdéseit, formai és nyelvi követelményeit az utolsó részben tárgyaljuk. A szakdolgozat szerkezetének áttekintését az 1. Függelékben közöljük. Mellékletként szerepeltetjük a szakdolgozatnak alapul szolgáló vizsgálat főbb paramétereit a szakdolgozatértékelés kritériumait és a Magyar Pedagógia publikációs stílusának kivonatát.
5
1. A szakdolgozat meghatározása A szakdolgozattal azt bizonyítjuk, hogy 1. birtokoljuk és alkalmazzuk azt az érzékenységet és körültekintést, ami a tudományos kutatást jellemzi; 2. ismerjük és alkalmazzuk a tudományos kutatás módszereit; 3. közölni tudjuk az eredményeinket a kutatás által megkívánt szerkezetben és nyelvezettel. A szakdolgozat fontos jellemzője, hogy kettős célt szolgál. Egyrészt célunk az, hogy valamit megtudjunk: valamilyen jelenséget leírjunk, valamilyen probléma okait kutassuk, valamilyen összefüggés meglétét bizonyítsuk vagy jellemzőit azonosítsuk. Másrészt ismert közönségnek, elsősorban a két bírálónak írjuk, hogy előttük bizonyítsuk: ismerjük és jól alkalmazzuk a kutatás szabályait, ki tudjuk használni és be tudjuk tartani azokat a szigorú tartalmi és formai elvárásokat, amelyek a kutatásról szóló beszámolót kötik. A szakdolgozat jellemzéséhez meg kell különböztetnünk: • a területet, ami a vizsgálódásunk terepe; • a jelenséget, ami a terület egyik eleme, összetevője; • a problémát, ami egy, a jelenséggel kapcsolatban felmerülő kérdés: a jelenség egy bizonyos nézőpontból ismeretlennek, nem egyértelműnek, kérdésesnek tűnik; • a témát, ami egyszerre utal a vizsgált jelenségre és annak problematikus voltára; • a hipotéziseket, amelyek a kutatás során igazolni kívánt előzetes feltevéseink, magyarázataink; • a kérdéseket, amelyekkel a problémát közelebbről leírhatjuk, kutathatóvá, megismerhetővé tehetjük. Ezeket a fogalmakat ilyen értelemben használjuk a továbbiakban. A szakdolgozat sajátos vonásait a következőképpen ragadhatjuk meg: • Alaposan felvázolja a vizsgálat kontextusát: 1. Pontosan kijelöli és elemzi a vizsgált jelenség, probléma helyét azon a területen/kérdéskörön belül, ahova tartozik. 2. Ehhez a vonatkozó szakirodalmi eredményeket részletesen bemutatja: 6
a) feltárja a témának a szakirodalomban fellelhető elméleti megközelítéseit; b) elemzi, hogy a téma kutatásáról a szakirodalomban milyen módszertani tanulságok ismertek. • Egyetlen téma vizsgálatára összpontosít: 1. Aprólékosan feltárja a témát magát és megindokolja, hogy miért a kiválasztott megközelítést alkalmazza az elemzésben. 2. A vizsgált témát végig a középpontban tartja: e téma értelmezésének alárendel minden, a vizsgálat folyamán felmerülő kérdést. Önmagukban bármilyen fontosak legyenek is azok, csak annyira jelennek meg, amennyire hozzájárulnak a vizsgálat tárgyának mélyebb megismeréséhez. • Alapos, részletes elemzésnek ad keretet a téma alaposabb feltárása érdekében. • Mindezek következtében bonyolultabb összefüggések finomabb jellemzését, átfogóbb következtetések megfogalmazását teszi lehetővé.
2. Az empirikus kutatás első lépései A kutatási folyamat a vizsgálat kijelölésével kezdődik. Számos előkészítő feladatot kell elvégeznünk, amelyeknek eredményei gyakran csak közvetetten kerülnek bele a dolgozat szövegébe. Ezek alapján azonban érdemes egy rövid összefoglalót (1-2 oldal) vagy munkatervet írni, amelyben egyrészt felvetjük a vizsgálandó problémát, másrészt megtervezzük, hogyan vizsgáljuk azt meg. Ez az összefoglaló hármas célt szolgálhat: • a szakdolgozat témavezetőjének felkérésekor jó szolgálatot tehet; • irányíthatja a kutatási folyamat első felét; • a szakdolgozat bevezetőjének alapja lehet. Készíthetünk egy hierarchikus, logikus vázlatot is, amely nem csak a dolgozat megírását segíti, hanem annak elkészülte (és a szükséges változtatások) után a bírálót tájékoztató, az egész munka logikáját kiemelő tartalomjegyzékként is működhet. 7
2.1. Kutatás: A vizsgálandó probléma meghatározása Az következő lépéseket a szakirodalmi feltárással többé-kevésbé párhuzamosan tesszük meg, itt csupán szerkesztési megfontolásból választottuk el őket egymástól. Könnyen belátható, hogy a téma kikristályosodása és a téma szakirodalmi hátterének feltárása csak egymást megerősítő, befolyásoló folyamatként lehetséges. Ahhoz, hogy az egyikben továbbléphessünk, a másik eredményeinek alkalmazására van szükség és viszont. A 2. Függelékben példákkal is bemutatjuk, hogyan finomodik a kutatási folyamatban a téma, hogyan csiszolódik ki a kutatási kérdések sora. 2.1.1. A probléma felmerülése A kiindulópont az, hogy valamilyen kétséget, zavart észlelünk: valamit nem tudunk, vagy valami, amit tudunk (tudni vélünk), ellentétben áll mások felfogásával vagy a dolgok észlelt menetével. A szakértői dolgozatok esetében tipikusan egy jelenséget próbálunk megragadni és leírni, vagy pedig ismert vagy feltételezett kapcsolatok, összefüggések működését kívánjuk feltárni, jellemezni. A probléma egyaránt származhat a mindennapok gyakorlatából vagy a szakirodalom megfigyeléseiből, de valószínű, hogy az a mód, ahogyan először szavakba öntjük, nem egyértelműen jelöl ki tudományos jellegű vizsgálatot. 2.1.2. A probléma megfogalmazása A vizsgálandó jelenséget kijelöljük: mi az a dolog, amit jellemzünk, mi az a kapcsolat, összefüggés, amit feltételezünk, mi az a hatás, aminek a működését tetten akarjuk érni, felmérjük, hogy milyen helyet foglal el a területén. Pontosan meghatározzuk, miért, hogyan, mitől, honnan nézve lesz a jelenség problematikus. Világosan ki kell mondanunk, hogy mi lesz a témánk, mire fog irányulni a vizsgálat. Gyakran az észlelt probléma rendkívül bonyolult összefüggések formájában jelenik meg: amíg nem tisztáztuk, miről is van szó, nem tudjuk eldönteni, hogy hogyan lehet azt vizsgálni, és azt sem, hogy a szakdolgozat lehetőségeihez és korlátaihoz illeszkedik-e a vizsgálata. Mindez azt is jelenti, hogy a szakirodalomban használt fogalmakkal kell leírnunk a témánkat, ami egyben a lehetséges megközelítések számbavételét is segíti. A pontos megfogalmazás elősegíti a téma leszűkítését és a vizsgálat megvalósíthatóságának ellenőrzését segíti. Szintén ez adja az alapot a hipotézisek 8
megfogalmazásához, a kutatást irányító kérdések kidolgozásához, és nagyban elősegíti azt is, hogy a dolgozat szövege fogalmi szempontból letisztult legyen. 2.1.3. A probléma átfogalmazása hipotézissé Minden problémát több kiindulópontból közelíthetünk meg, többféleképpen magyarázhatunk. Ezért többféle hipotézis felállítása is elképzelhető. Ezeket át kell gondolnunk, és tudatosan kell választanunk közülük. Nem indulhatunk el egyszerűen abba az irányba, amely intuíciónk vagy napi gyakorlatunk alapján a legtetszetősebb. Utána kell járnunk, milyen nagyobb összefüggések, milyen rejtett hatások érvényesülhetnek. Képesnek kell lennünk arra, hogy érvekkel támasszuk alá, miért választottunk egy bizonyos magyarázatot és miért zártuk ki a többi lehetséges nézőpontot a vizsgálatunkban. Képesnek kell lennünk kívülről nézni a választott problémát, hogy alaposabban láthassuk, mi is az. A megfogalmazott probléma szerkezetét feltárjuk, megrajzoljuk a szakirodalomban talált információk alapján. A nem ismert területek kitöltésére (pl. ismeretlen egymásra hatások természete) a már ismert információk alapján logikai következtetéseket fogalmazunk meg. Ez a hipotézis egyetlen mondat lesz, amellyel a vizsgált jelenség egy vitatott vagy ismeretlen aspektusáról állítunk valamit. A vizsgálatunk során ennek a hipotézisnek az érvényességét fogjuk ellenőrizni. 2.1.4. A hipotézis lebontása kutatási kérdésekké A hipotézis helytállóságának ellenőrzését lépésről lépésre megtervezzük. Ehhez a hipotézist vizsgálható kutatási kérdésekké bontjuk le. A jól megfogalmazott kutatási kérdések kijelölik a vizsgálatban alkalmazandó módszereket is, tehát azokat az eszközöket és eljárásokat, amelyekkel információt gyűjthetünk és azokat feldolgozhatjuk, valamint a minta, az információkat adó alanyok körének kijelölését is segítik. 2.2. A szakdolgozat bevezetése Bár a kutatási folyamat első lépéseivel párhuzamosan tárgyaljuk a bevezetést, annak megírása a folyamat végén történik, a szakdolgozat készítésének egyik utolsó lépéseként. Nem a fenti lépéseken kell átvezetnünk az olvasónkat, hogy belelendüljenek a témába, hanem a bírálóink számára kell világossá tennünk, hogy megfelelő rálátásunk van a kutatott területre, és hogy ahhoz hozzá is tudunk járulni. 9
A bevezetés a dolgozatot vezeti be, nem a témát. Az a szerepe, hogy az értékelők és az olvasók számára áttekintést adjon a dolgozatról: kijelölje a terepet, elhelyezze a jelenséget, kiemelje a kutatási problémát, kitűzze a szakdolgozati munka célját, kijelölje, mire vállalkozik a szerző illetve mire nem, kiemelje a munka fontosságát, a vizsgálati módszerek jogosságát/alkalmasságát és az eredmények jelentőségét. Ám nem csak a problémát kontextualizálja, hanem ugyanakkor magát a kutatást is elhelyezi az ismert kutatási hagyományok, paradigmák között. A jól megírt bevezető olyan képet ad a bírálónak a teljes dolgozatról, amely lehetővé teszi, hogy a munkánk értékei egyértelműen kiemelkedjenek az olvasás során. A bevezetés tehát nem a narratívák expozíciójával rokon. Inkább a szakcikkek absztraktjához áll közel, terjedelme viszont hosszabb, 2-3 oldal. A következő kérdésekre kell a szakdolgozat bevezetésében választ adni: • Milyen tágabb területbe illeszkedik a dolgozat? • Mi a dolgozat témája? • Mi az a probléma, amit a dolgozat konkrétan megvizsgál? (A jelenség és a probléma megkülönböztetése.) • Mi a dolgozat célja? Mit akarunk a jelenségről megtudni? • Milyen kutatási hagyományba illeszkedik a dolgozat? • Milyen megvizsgálandó hipotéziseket állít fel a szerző a problémával kapcsolatban? Milyen kiindulópontból, hogyan közelítjük meg a problémát? • Milyen lehetséges magyarázatot feltételezünk a problémára? • Mi a vizsgálódás jelentősége? • Általánosan hogyan jellemezhető a vizsgálat eredménye? • Milyen a dolgozat szerkezete? 2.3. Ellenő rző kérdések 2.3.1. A kutatás lépéseihez • Valóban probléma az, amit vizsgálunk? Egy jelenség vitatott vagy ismeretlen aspektusát helyeztük a középpontba? • Valóban lényeges problémát vizsgálunk? • Pontosan látjuk, mit akarunk vizsgálni? • Pontosan látjuk, miért akarjuk ezt a vizsgálatot elvégezni? 10
• A vizsgálat tervezett lépései valóban a problémát magyarázó eredményekre fognak vezetni? 2.3.2. A szöveghez • • • • • • • •
Meghatároztuk, milyen területen végeztük a vizsgálatot? Pontosan meghatároztuk 1-2 mondatban, mi a dolgozat témája? Érzékeltettük, mit nem tudtunk eddig a vizsgált jelenségrő l? Kifejtettük, miért volt értelme ezt a vizsgálatot elvégezni? Rámutattunk, mi a probléma jelentő sége az oktató-nevelő munka szempontjából? Világosan adtuk meg a hipotézisünket? Pontosan meghatároztuk 1-2 mondatban, mi volt a vizsgálat célja? Érzékeltettük, milyen eredményre jutottunk? Összefoglaltuk, hogyan történt a vizsgálat?
3. Szakirodalmi háttér 3.1. Kutatás: a probléma szakirodalmi hátterének feltárása 3.1.1. Szakirodalmi feltárás A megfogalmazott probléma, hipotézisek, kutatási kérdések kijelölik a szakirodalom feltárásának irányait. Ennek módszereiről és a feltárandó adatbázisokról a már hivatkozott munkák mellett pl. Kokas, 1992. tájékoztat. Itt a következő szempontokat emeljük ki: • A szakdolgozatban az irodalmi kontextus jellemzéséhez tipikusan legalább 20—30 munka áttekintése szükséges. • Az utóbbi öt év magyar nyelvű szakirodalmának feldolgozása szükséges ahhoz, hogy megfelelő kontextust mutathassunk be, megfelelően beágyazhassuk a témát. Kevésbé kutatott probléma esetén hosszabb távra is visszatekinthetünk. Amennyiben azonban jobban kutatott területen vizsgálódunk, öt évnél korábbi publikációt csak abban az esetben használjunk fel, ha az meghatározó jelentőségű munka a téma szempontjából. 11
3.1.2. A probléma, a hipotézisek, a kutatási kérdések újrafogalmazása, véglegesítése A szakirodalomból megismert eredmények fényében meg kell vizsgálnunk a következőket: • érdemes-e ezt a problémát vizsgálni (tehát valóban probléma-e még, vagy már mindent tudunk róla, amit érdemes)? • megáll-e, helyes-e az a modell, amellyel a problémát jellemeztük? • valószínűnek tűnik-e a felállított hipotézisünk? • a kutatási kérdéseink alapján elvégzett vizsgálatunk illeszkedik-e a kutatási hagyományokba? Amennyiben mindegyik kérdésre igennel válaszolhatunk, továbbléphetünk a kutatási folyamatban. Amennyiben nemmel válaszolhatunk bármelyikre, akkor a szakirodalomból megszerzett ismeretek alapján át kell alakítanunk a probléma megfogalmazását, a hipotéziseinket, a kutatási kérdéseinket. 3.2. A szakirodalmi háttér felvázolása a dolgozatban Itt van a helye a téma bevezetésének, ez az a rész, amely a vizsgált jelenség és probléma kontextusba helyezésére szolgál. Egyrészt megmutatja, hogy a szakdolgozó jól ismeri a terület legjelentősebb és legfrissebb irodalmát, másrészt hogy ez alapján jól meg tudja ragadni a felvetett problémáját és plauzibilis hipotézist tud felállítani, amelynek helytállóságát megfelelő és a kutatási hagyományokhoz illeszkedő módon meg tudja vizsgálni. Ez az a pont, ahol a szakdolgozatban vizsgált probléma létjogosultságát ki lehet emelni, hiszen a kontextus megrajzolásával rá tudunk mutatni arra, hogy miért kell azt vizsgálni, hogy mit tudunk róla, mit nem; hogy amit tudunk, az milyen újabb problémákat vet fel; hogy milyen következményekkel jár bizonyos ismeretek hiánya. Itt, a szakirodalmi háttér megrajzolásakor a következő kérdésekre kell/lehet választ adni (a terület kutatottságától függően): • Mennyire kutatott az adott terület? Mennyire tartják problematikusnak és/vagy megismerendőnek? • Milyen fő kutatási irányok, hagyományok azonosíthatók a területen? • Milyen keretek, értelmezési módok jelennek meg? Ezek közül melyek a legelfogadottabbak? • Milyen kérdéseket vizsgálnak a területet kutatók? • Mi adja meg ezek jelentőségét, miért fontos ezeket vizsgálni? 12
• Milyen módszerekkel szokás vizsgálni ezeket a kérdéseket? • Milyen képet rajzolnak az eddigi vizsgálatok? Mi az, amit már tudunk és mi az, amit még nem? • Helytállóak-e a szakirodalom kérdésfelvetései? Vannak-e olyan nézőpontok, ahol éppen ezek a kérdések válnak problematikussá? Vannak-e fel nem tett releváns kérdések? • Valóban a felvetett problémákra hoznak-e magyarázatot, választ a szakirodalomban alkalmazott módszerek? • Helytállóak-e a szakirodalom eredményei, következtetései, ha a saját kutatási közegükből kiemeljük őket? • Egységes-e a szakirodalom az adott témát illetően? A különböző kutatási eredmények, következtetések összhangban vannak-e egymással? • Az adott probléma különböző megközelítései milyen ellentétekre, lehetséges kutatásmódszertani hibaforrásokra mutatnak rá? 3.3. A vizsgálandó probléma kijelölése a szakdolgozatban Egy területen vizsgálódunk ugyan, de nem annak egészét kutatjuk, hanem csupán egy részét: a szakdolgozat keretei többet nem tesznek lehetővé. Így tehát le kell szűkítenünk a vizsgálatunkat egyetlen jelenségre, gyakran egyetlen problémára. Ebben a részben a vizsgálandó problémát kell meghatároznunk, majd le kell azt fordítanunk kutatási hipotézisre és kérdésekre. Mindezeket úgy kell megfogalmaznunk, hogy választ adhassunk az alábbiakra: • Mi pontosan a vizsgálandó jelenség? • A szakirodalomban fellelhető lehetséges megközelítések közül melyikhez illeszkedik a saját vizsgálatunk? • Milyen fogalmi rendszerrel képezhetjük le a jelenséget? • Milyen egyértelmű definíciókkal írhatók le az elemzéskor használt fogalmak? • Hogyan helyezkedik el a jelenség a vizsgált területünkön, milyen jelentőséggel bír? • Miért és mi módon vet fel problémát az adott jelenség? • Milyen módokon kísérelhetünk meg magyarázatot adni erre a problémára? • Előzetes ismereteink alapján mi lesz a legvalószínűbb magyarázat? 13
• Ezt a hipotézist milyen kutatási kérdésekkel bonthatjuk le, vagyis hogyan tehetjük igazolhatóvá? • Milyen hasznot remélhetünk abból, ha a feltételezett válasz helytállónak bizonyul, vagyis amennyiben igazolni tudjuk a hipotézisünket? 3.4. Ellenő rző kérdések 3.4.1. A kutatás lépéseihez • Alaposan feltártuk a téma meghatározó és/vagy kurrens irodalmát? Áttekintettük a legfontosabb publikációkat? Áttekintettük a közelmúlt publikációit és a legújabb közleményeket? • El tudtunk szakadni egyes irodalmaktól, hogy mintegy kívülrő l, bizonyos rálátással tudjuk kezelni a vonatkozó irodalmak alapján kialakuló teljes képet? • Megvizsgáltuk a saját elő zetes feltevéseinket, hogy nyitottan, a lehető legobjektívebben, érvényes logikai eszközökkel tudjuk a problémát vizsgálni, megközelíteni? • Pontosan látjuk, hogyan helyezkednek el egymáshoz képest a különböző szerző k által a jelenségrő l megrajzolt képek, értelmezések? 3.4.2. A szöveghez • Pontosan meghatároztuk a vizsgált jelenséget? • Jeleztük, hogy a jelenség lehetséges értelmezései közül melyiket alkalmazzuk a vizsgálatban? • Megmutattuk, hogyan illeszkedik a vizsgált jelenség a kontextusába? • Kijelöltük pontosan, hogy milyen szempontból, milyen megközelítéssel vizsgáljuk a jelenséget? Világosan megmutattuk, hogyan válik a jelenség problémává? • Egyértelmű definíciókat adtunk? • Egyértelmű hipotézist fogalmaztunk meg?
14
• A kutatási kérdésekre adott válaszok valóban pontosan a megcélzott problémáról hoznak majd információt és abból a szempontból, amelyet eredetileg kiemeltünk? • Amennyiben szű kítenünk kellett a témát, megindokoltuk-e ezt a lépést? • Minden hivatkozás megfelel a publikációs stílusnak? • Csak releváns irodalomra hivatkoztunk? Kiemeltük az áttekintett irodalomból a valóban legfontosabbakat? Csak a témához illő , arra vonatkozó irodalomra hivatkoztunk? Minden felhasznált gondolat és idézet szorosan kapcsolódik a témához és elő reviszi annak tárgyalását? • Elkülönítettük a saját munkánkat a szakirodalomtól? A tartalmi és szó szerinti idézeteket megfelelő en jeleztük? A saját munka (rendszerezés, kapcsolatok meghatározása, összefüggések kimutatása, hiátusok azonosítása) és szakirodalom (a forrásként használt szövegek szerző inek megállapításai, felvetései) mindig beazonosítható? Mindig elválik-e egymástól a kettő , mindig világos-e, kinek a gondolatait közli a szöveg? • Beazonosítható minden idézet? Minden idézetet megfelelő központozás vezet be? Minden idézet után szerepel a megfelelő hivatkozás? • Tisztességesen kezeltük a forrásainkat? Minden esetben jeleztük, amikor gondolatot vagy szöveget vettünk át valakitő l? Amennyiben nem ismerjük el, hogy mástól vettünk át szöveget vagy gondolatot, plágiumot követünk el — nem számít, hogy figyelmetlenségbő l vagy szándékosan történt-e így!
4. Módszerek 4.1. Kutatás: minta, eszközök, eljárások A kutatási kérdések vizsgálatához a legalkalmasabb eszközöket kell kiválasztanunk illetve kifejlesztenünk. Ügyeljünk arra, hogy ne térjünk el a vizsgálat középpontjába állított probléma és a megfogalmazott hipotézis vizsgálatától akkor sem, ha az eszközök kidolgozása közben felmerülő, a témánkhoz szorosabban vagy gyengébben kapcsolódó kérdések között 15
olyanokkal is szembesülünk, amelyeket rendkívül fontosnak találunk. Ebben az esetben nehéz döntés elé kerülünk, mert választanunk kell az eddigi munka és az új kérdés között. Választani azonban kell, és a döntéshez tartanunk kell magunkat: a régi irányt folytatjuk, az új kérdést félretesszük, vagy pedig az eredeti célkitűzést megváltoztatva a megkezdett munkából csak azt használjuk fel, ami az új kérdés megismerését előreviszi. 4.2. A módszerek leírása a dolgozatban Ez a rész részletesen és pontosan bemutatja, hogyan tanulmányoztuk a problémát, s ezzel meggyőzi az értékelőt kutatásmódszertani felkészültségünkről. Bemutatja a vizsgálat felépítését (research design) és indokolja a választott módszerek jogosságát, vagyis a felvetett probléma megmagyarázására, a hipotézisek ellenőrzésére való alkalmas voltát. Itt van lehetőség annak tárgyalására is, hogy jelezzük, a választott módszerek mennyiben befolyásolják a kapott eredmények értelmezési lehetőségeit. Ez a rész három egységre bomlik, hiszen részletesen be kell mutatni a mintát, az eszközöket és az elemzés eljárásait is. 4.2.1. Minta • A vizsgálatban résztvevő alanyok jellemzése 1. Milyen szempontok szerint választottuk ki az alanyokat? 2. Mi indokolta e szempontok alkalmazását? • A minta összetételének jellemzése 3. Mekkora a teljes minta? 4. Milyen és mekkora csoportok különböztethetők meg a mintán belül? 5. Milyen következményekkel jár, hogy a minta ezekre az almintákra bomlik? 4.2.2. Eszközök • A vizsgálatban felhasznált eszközök általános jellemzése: 1. Milyen eszközöket használtunk fel a vizsgálatban? a) Milyen típusú eszközöket választottunk a probléma megvizsgálásához? 16
b) Miért alkalmasak ezek az eszközök a hipotézisünk tesztelésére? c) Milyen következményekkel jár, hogy ezeket az eszközöket választottuk (pl. mi az, amiről ezek révén nem kapunk információt)? 2. Honnan származnak ezek az eszközök? 3. Milyen összefüggések feltárását remélhetjük a kiválasztott mérőeszközök rendszerének alkalmazásától? Mit és hogyan tudunk meg ezekkel? • Az egyes mérőeszközök jellemzése: 1. Mi a célja az egyes mérőeszközöknek? 2. Milyen formát öltöttek az egyes mérőeszközök? 3. Hogyan, milyen egységekből épülnek fel az egyes eszközök? 4. Milyen formában kapunk adatokat az egyes mérőeszközök itemei alapján? 4.2.3. Eljárások • A választott elemzési módszerek jellemzése, felsorolása, indokolt esetben (pl. mert újszerűek, nem szokványosak stb.) ismertetése. • Az alkalmazott eljárások indoklása: hogyan illeszkednek egymáshoz a felvetett probléma és az elemzésre választott módszerek? • Az adatgyűjtés körülményeinek jellemzése: 1. Mikor, hol, kinek a felügyeletével történt? 2. Hogyan, mennyi idő alatt történt? 3. Milyen utasításokat kaptak az alanyok? 4. Kaptak-e az alanyok valamiféle jutalmat a részvételért, származott-e ebből valamilyen előnyük? 4.3. Ellenő rző kérdések 4.3.1. A kutatáshoz • Valóban közelebb kerülünk a módszereinkkel a vizsgált probléma megértéséhez? 17
• Megvizsgáltuk a vizsgálati elrendezés és az eszközeink reliabilitását, validitását, objektivitását? Megfelelő nek bizonyul a vizsgálat mind a három szempontból? 4.3.2. A szöveghez • Megindokoltuk a minta kiválasztásának szempontjait? • Világosan megadtuk a minta jellemző it? • Egyértelmű en, követhető en írtuk le a mintavételi megfontolásokat és módszereket? • Világosan megindokoltuk, miért a kiválasztott eszközökkel végeztük az adatgyű jtést? • Világosan és követhető en mutattuk be az alkalmazott elemzési eljárásokat? • Világosan foglaltuk össze, hogyan történt az adatgyű jtés?
5. Eredmények 5.1. Kutatás: az elemzések elvégzése Az összegyűjtött anyagot rendszerezzük, elvégezzük a kérdéseink megválaszolásához szükséges elemzéseket. Ebben a tekintetben is bőséges szakirodalom ad további tájékoztatást és mutat rá az elemzések végzése közben felmerülő lényeges kutatásmódszertani megfontolásokra (a már hivatkozottak közül lásd pl. Falus és Ollé, 2000; Falus, 1993). A már hivatkozott irodalmon túl, a kutatásmódszertani irodalomjegyzék mellett maga a már áttekintett szakirodalom, az ott bemutatott vizsgálatok elemzési módszerei adnak további útmutatót. 5.2. Az eredmények ismertetése a szakdolgozatban 5.2.1. Az eredmények közlésének lehető ségei Fontos megkülönböztetni magukat az adatokat attól, amit mi mondunk róluk. Ezért az adatok elemzéséről és a kapott eredmények értelmezéséről két külön egységben számolunk be. 18
Az eredményeket abban a formában kell közölni, ami a lehető legtöbb információt adja az olvasónak, a lehető legpontosabban és a lehető legkönnyebben áttekinthető, beazonosítható. E három szempont körültekintő mérlegelésével kell kiválasztani az optimális közlési formát a következő három közül: • Szöveg: az adatokat mondatokba foglaljuk. Elsősorban akkor választjuk ezt, ha kevés (vagy kevés azonos típusú) adatot közlünk, vagy pedig akkor, ha néhány adatot ki akarunk emelni. • Táblázat: egyszerű, világos, jól áttekinthető táblázatban rendezzük el az adatokat, ha viszonylag sokat közlünk, vagy pedig ha az adatok valamilyen szabály szerint elrendezhetőek. • Ábra: vizuális nyelvre ültetjük át az adatokat, ha a részletek helyett az adatokból kibontakozó általános képet kívánjuk a középpontba helyezni. Az ábrák és táblázatok együttes terjedelme ne haladja meg a szöveg terjedelmét. Ha ennél több táblázat/ábra van, ezeket helyezzük a mellékletbe, függelékbe. Az alkalmazott stíluslap adhat további támpontokat a táblázatok és az ábrák formázásához. 5.2.2. Általános elvek Az eredmények közlésekor a következő alapelveket kell követnünk: • Világosan kell jelezni, hogy milyen kérdés tisztázásához milyen elemzési eljárást végeztünk és azzal milyen eredményeket kaptunk. • Az eredményeket frappánsan, összefoglaltan kell közölni, a lényeg (fontos, új eredmények) kiemelésével. • A táblázatokat és ábrákat sorszámmal és címmel látjuk el. • A táblázatokban és ábrákon összefoglalt adatokra a szövegben mindenképpen utalunk vagy hivatkozunk. • Kerülni kell a redundanciát, vagyis azt, hogy ugyanazt többször, több formában is közöljük. • Ügyeljünk arra, hogy sem a táblázatok, sem az ábrák ne legyenek túlméretezettek. • Mind a táblázatok, mind pedig az ábrák esetében egyaránt lényeges, hogy az azokban közölt információ világosan felismerhető és könnyen értelmezhető legyen, ezért a legegyszerűbb grafikus megoldásokat kell 19
felhasználni. A szakdolgozat tudományos munka, nem pedig szövegszerkesztői teljesítmény. Ami a bíráló és az olvasók számára fontos, az az ily módon közölt információk érthetősége, ezzel pedig éppen ellentétes hatást vált ki a díszítettség, a következetlenség, a zsúfoltság. • A táblázatok szerkesztésekor követelmény, hogy a táblázatot címmel és megfelelő fejléccel (a sorok és oszlopok megnevezésére szolgáló rovatok) lássuk el. • Az ábrákon szerepeljen a tengelyek megnevezése, a tengelyeken használt skálák, skálaértékek (mértékegységek) megnevezése. • Az adatok kerekítésekor azokat kettő vagy három értékes jegyre kell megadni. A szabály az, hogy az utolsó előtti jegy már értékes, azaz az nem tartalmaz hibát, más szóval legfeljebb egy olyan jegy van, amelyet a mérési hiba (statisztikai ingadozás) még befolyásolhat. 5.3. Ellenő rző kérdések 5.3.1. A kutatáshoz • Az elvégzett elemzések valóban alkalmasak-e a kutatási kérdések megválaszolására? • Az elvégzett elemzések eredményei elegendő ek-e a feltett kérdések megválaszolására, a hipotézis ellenő rzésére? 5.3.2. A szöveghez • Kiemeltük a legfontosabb eredményeket? • A lehető legalkalmasabb módon közöltük az eredményeket? • Egyszerű , világos, áttekinthető , könnyen értelmezhető -e minden ábra és táblázat? • Egységes a táblázatok megjelenése? • Az ábrák megjelenítése összhangban van-e a felhasznált adatok és az eredmények jellegével? Valóban az olvasható ki az ábrából, amit meg akartunk jeleníteni? • Minden táblázatra és ábrára utalunk vagy hivatkozunk a szövegben? 20
6. Az eredmények értelmezése 6.1. A kutató értelmező munkája A rendszerezés, az elemzések eredményeit értelmezzük, az értelmezések alapján pedig következtetéseket vonunk le. Ezek adják az alapját néhány fontos visszacsatolásnak: • az eredményeket és azok értelmezését a kiinduló problémára vonatkoztatjuk: vagyis átgondoljuk, hogy a vizsgálat mennyiben gazdagította a tudásunkat, mit tárt fel. • a következtetéseket összevetjük a hipotézissel: ellenőrizzük, hogy a hipotézis helyesnek vagy elvetendőnek bizonyult-e. • a kutatás kezdetén kitűzött célokat összevetjük az elemzés eredményeivel, hogy ellenőrizzük, még mindig azt vizsgáljuk-e, amit eredetileg kijelöltünk. 6.2. Értelmezés: diszkusszió és következtetések a szakdolgozatban Az eredmények értelmezése a szakdolgozatban összekapcsolódik a következtetések levonásával, hiszen itt az elemzések tágabb és mélyebb köre indokolja külön befejezés szerepeltetését. A szakcikkekben ezt a két lépést külön egységekben szokás tárgyalni, s ott a következtetések általában összefoglalásul is szolgálnak. • Mit jelentenek az eredmények? • Miben fogható meg az eredmények értéke, fontossága, jelentősége, újszerűsége? • Milyen következtetések levonását engedik meg ezek az eredmények? • Milyen válaszok körvonalazódnak a feltett kutatási, elemzési kérdésekre? • Miképpen alakítják a kapott eredmények és az azok alapján megfogalmazott következtetések a szakirodalomból korábban kirajzolódó képet? • Milyen, a szakirodalomból ismert vagy az eredményekből következő további érvekkel támaszthatóak alá a következtetések, a kapott válaszok? • Hogyan cáfolhatók a kapott következtetéseknek, válaszoknak ellentmondó érvek? • Milyen ellentmondásokra mutatnak rá az eredmények? 21
• Hogyan lehet ezeket az ellentmondásokat feloldani? 6.3. Ellenő rző kérdések 6.3.1. A kutatáshoz • Valóban arra a jelenségre, arra a problémára vonatkozik az interpretációnk, amelynek az értelmezését célul tű ztük ki? • Valóban azt jelentik-e az eredmények, amit kihoztunk belő lük? • Milyen statisztikai érvekkel igazolhatjuk az interpretációnk helyességét? • Az interpretáció helyességére felhozott egyéb érveink érvényesek-e? • Valóban fennállhatnak-e azok az összefüggések és úgy, ahogyan állítjuk? • Az eredményeink és értelmezéseink valóban olyan viszonyban vannak-e a szakirodalomban találtakkal, mint azt állítjuk? 6.3.2. A szöveghez • Világosan megmutatja-e a szöveg, hogy mit miért, mi alapján állítunk? • Kötöttük-e az eredményeink értelmezését a szakirodalomban találtakhoz? • Kimondtuk-e, hogy az eredmények alapján hogyan minő síthető a hipotézisünk? • Milyen más módokon lehetne értelmezni az eredményeinket? Ezeket milyen alapon vetettük el? • Megfelelő en alátámasztottuk, miért azt az értelmet tulajdonítjuk az eredményeinknek, amit? • Megfelelő en alátámasztottuk a hipotézis minő sítését statisztikai és egyéb érvekkel?
22
7. Összegzés 7.1. A kutatómunka lezárása A munka lezárása magával a beszámoló írásával is megtörténik, hiszen ez rákényszerít bennünket, hogy gondolataink helytállóságát, következtetéseink helyességét ellenőrizzük. A szakdolgozat összegzésének megírása előtt fontos még egyszer végiggondolni, vajon valóban azt végeztük-e el, amit célul tűztünk ki, valóban azt kaptuk-e, amit szerettünk volna. Három dolgot kell egymással összevetnünk: (1) a kutatásunk céljait, (2) kimenetelét, eredményeit és (3) az elkészült beszámoló szövegét. Ez az összevetés újra alkalmat teremt gondolataink rendszerezésére és ezzel a lehetséges kutatásmódszertani, fogalmi, szövegszerkezeti hibák vagy következetlenségek felderítésére és kiküszöbölésére. 7.2. A szakdolgozat összegzése Az egész dolgozat összefoglalása, nem pedig az utolsóként tárgyalt következtetés kiteljesítése. Az összegzés arra ad módot a szakdolgozónak, hogy a munkája kerek szerkezetbe foglalásával annak erényeit kidomborítsa az értékelő számára. Míg a bevezető a problémát és a probléma magyarázatához vezető utat emeli ki, az összegzés az eredményeket és következtetetéseket hangsúlyozza. A következő kérdésekre ad választ 1-2 oldalban: • Hogyan sikerült a vizsgálat kivitelezése? • Milyen főbb eredményekre jutottunk? • Ezek milyen főbb következtetéseket alapoztak meg? • Ezek alapján hogyan minősíthető a megfogalmazott hipotézis: igazolódott vagy elvetendő? • Összességében milyen magyarázatot kaptunk a felvetett problémára? • Mennyire releváns a kapott válasz a szakirodalmi háttérben összefoglaltak fényében? • Mennyire releváns a kapott válasz a munka saját problémameghatározása szempontjából? • Milyen további (elméleti és/vagy gyakorlati) lépésekhez ad alapot a kapott válasz? 23
7.3. Ellenő rző kérdések 7.3.1. A kutatáshoz • Sikerült-e elvégeznünk, amit kijelöltünk? • Mindent tényező t figyelembe vettünk-e a vizsgálatban? • Az elkészült dolgozatszöveg pontosan azt tükrözi, amit mondani akartunk? • Ha most azonosítunk valamit, amit a kutatás folyamán figyelmen kívül hagytunk, hogyan módosítja az eredményeinket és az interpretációnkat? 7.3.2. A szöveghez • • • •
Kiemeltük-e fő bb eredményeinket? Összefoglaltuk-e a fő bb következtetéseinket? Megmutattuk-e következtetéseink helyességét? Kihangsúlyoztuk-e a munkánk relevanciáját?
8. Köszönetnyilvánítás A köszönetnyilvánítás nem kötelező eleme a dolgozatnak, előfordulhat azonban, hogy úgy ítéljük meg, fontos mindenképpen elismernünk azok segítségét, akik különösen nagy mértékben járultak hozzá a munkánkhoz. Ilyenek lehetnek például • a vizsgálat finanszírozója; • a vizsgálatban résztvevő alanyok; • a vizsgálat elvégzésében közreműködők; • a készülő szakdolgozat konzulensei;
24
• azok, akiktől olyan intellektuális, érzelmi vagy eszközbeli támogatást kaptunk, ami meghatározónak bizonyult a gondolataink megszületésében, munkánk sikeres elvégzésében.
9. Felhasznált irodalom 9.1. A bibliográfiai jegyzék összeállítása A kutatás folyamán forgatott szakirodalom nem minden tételét használjuk fel a vizsgálat megtervezésében és a dolgozat megírásakor. Kimarad minden, ami nem pontosan és szorosan tartozik a vizsgált témához. Bekerül azonban a felhasznált irodalmat közlő listába minden, amiből ötletet merítettünk, gondolatot, terminológiát használtunk fel, vagy éppen szövegrészt idéztünk. Két fontos kívánalmat kell rögzítenünk, amelyek a munka tisztességes és pontos voltát jelzik. • Teljes megfelelésnek kell lennie 1. a vizsgálat lefolytatásakor és a szöveg írásakor a szerzőt akármilyen módon befolyásoló; 2. a szövegben hivatkozott; és 3. a bibliográfiában felsorolt irodalom között. Ez annyit tesz, hogy amiből felhasználunk valamit (felvetéseket, eredményeket, következtetéseket — akár az aktuális szöveget, akár a mögötte lévő gondolatokat) azt el kell ismernünk, ott és akkor, ahol és amikor felhasználjuk azt a szövegben egy hivatkozással, majd később a bibliográfiában is a tétel pontos leírásával. • Egységesen, egy adott bibliográfiai leíró módszer, stíluslap alapján kell elkészíteni a listát (l. 11.3.5.). 9.2. Ellenő rző kérdések • Szigorú alfabetikus rendben soroltuk fel a tételeket? • A stíluslap megkívánta módon írtuk le a tételeket? • Teljes a megfelelés a szövegben hivatkozott és a bibliográfiában felsorolt irodalom között? Összehasonlítottuk a szöveg hivatkozásait a bibliográfiai tételekkel? 25
10. Függelék, Mellékletek A függelékként vagy mellékletként közölt anyagok a kutatómunka folyamán születnek: saját fejlesztésű mérőeszközök, nyers adatok (pl. interjúrészletek), táblázatok, ábrák (vö. 5.2.1.). A dolgozat megírása folyamán döntjük el, ezekből mit érdemes közölnünk ahhoz, hogy a kutatásunk követhető legyen és a munkánk értékeléséhez megfelelő alapot nyújthassunk. A függelékek, mellékletek összeállításakor a következő szempontokat kell figyelembe vennünk: • Minden idekerülő anyagra utaljunk vagy hivatkozzunk a szövegben. • Minden egyes idekerülő anyagot külön függelékként, mellékletként szerepeltessünk és külön sorszámmal lássunk el. • A függelékként, mellékletként közölt anyagok sorrendjét a szövegbeli említés sorrendje határozza meg. • A függelékek/mellékletek elé illesszünk egy, az ezeket felsoroló jegyzéket. • Minden egyes anyagot lássunk el a függelék/melléklet sorszámot közlő fejléccel vagy illesszünk elé egy címlapot.
11. Közlemény elkészítése a vizsgálatról 11.1. A szakdolgozat összeállítása A munka folyamán már születnek olyan szövegrészletek, amelyek a szakdolgozat részeit alkotják. Ezeket összeállítjuk, illetve megírjuk a munkáról beszámoló anyag hiányzó részeit. Tipikusan a következő sorrendben készülnek el a szakdolgozat egyes részei: • Szakirodalmi áttekintés • Felhasznált irodalom • Módszerek • Eredmények • Diszkusszió és következtetések 26
• Bevezetés (hiszen a dolgozatot, a beszámolót vezeti be, nem pedig a teljes kutatómunkát) • Összegzés (hiszen egyaránt lezárja a kutatómunkát és az arról készült beszámolót azzal, hogy összefoglalja és értékeli mindkettőt) • Tartalomjegyzék, Köszönetnyilvánítás, Címlap, a függelékek, mellékletek anyagai 11.2. Nyelvi követelmények A dolgozat nyelvezetét és megjelenését egyaránt az akadémiai stílusnak kell jellemeznie, azaz mindkettő legyen visszafogott, egyértelmű , világos. A jelen keretek között csak néhány további követendő szempontot adhatunk meg. • A nyelvezet tükrözze az író objektivitását, érdeknélküliségét, távolságtartását, körültekintését. • Az író saját nézőpontjának tisztázása és elismerése segíthet az előző pontban megjelölt kritériumok megtartásában. • A fogalmi tisztaságot, a fogalmi rendszer világosságát explicit, konkrét, nyelvezettel és a terminológia pontos és következetes használatával hangsúlyozhatjuk ki. • A szöveg logikus felépítése a gondolatmenet megértését segíti elő. Ezért ügyelni kell arra, hogy tiszta, alátámasztott kapcsolatok legyenek a szövegrészek (bekezdések, mondatok és tagmondatok) között és arra, hogy e viszonyokat nyelvi eszközökkel (átvezetések, kötőszók) nyilvánvalóvá is tegyük. • A munka gondosságát, pontosságát tükrözi a szöveg hibátlansága. Ezért soha nem hanyagolható el a szakdolgozat végleges változatának kinyomtatása előtt egy utolsó, kimondottan a hibák felfedezésére összpontosító átolvasás és azok javítása. (Ezt a helyesírás- és stílusellenőrző programok használata esetén is külön meg kell ejteni, hiszen ezek leginkább csupán az egyes szavakon belüli gépelési hibákra és a központozásra hívják fel a figyelmet. Hasznos ezt az átolvasást másvalakivel végeztetni, akinek új a szöveg, ezért figyelmesebben fogja olvasni.) • Az írásjelek használata külön említést érdemel. A szakdolgozatra ugyanazok a normák vonatkoznak, mint a nyomtatásban megjelenő anyagokra. Nem elfogadható az írásjelek hibás használata (pl. a szó és a 27
vessző, pont, kettőspont közé szóköz illesztése, vagy az írásjelek egybeírása a megelőző és a következő szóval). 11.3. Formai követelmények 11.3.1. A címlap A SZTE BTK Pedagógiai Tanszéke a 3. Függelékben bemutatott címlapot várja el. 11.3.2. Nyomtatás A szakdolgozatot A/4 méretű papírra, körben (alul, felül, a jobb és a bal oldalon egyaránt) 3 cm-es margóval, a fő szövegben 12 pontos betűvel, szimpla sorközzel kell kinyomtatni. Az oldalszámok alul középen vannak. Ajánlott a Times betűcsalád használata. 11.3.3. A tartalomjegyzék A tartalomjegyzék két alapvető elvárásnak feleljen meg: • legyen áttekinthető; • pontosan egyezzen meg a dolgozat cím/alcím rendszerével. Az oldalszámokat jobbra zárással, kitöltő karakterek nélkül rendeljük a tartalomjegyzék tételeihez (a pontosságot segíti, ha a szövegszerkesztő program tartalomjegyzék-készítő funkcióját használjuk). 11.3.4. Jegyzetek Az alkalmazott stílusnak megfelelően következetesen láb- vagy végjegyzetek. Csak akkor használjuk, ha az adott információ rendkívül jelentős, ám semmiképpen sem illeszthető be a szövegbe. Mindenképpen legyenek tömörek, rövidek, a lényegre szorítkozóak. 11.3.5. Publikációs stílus A szakdolgozat formába öntésekor a Magyar Pedagógia publikációs stílusát kell követnünk (Magyar Pedagógia Szerkesztőbizottsága). Ez meghatározza egyrészt a szövegtest megjelenését, tagolását, másrészt a hivatkozások formáját a szövegben és a bibliográfiában egyaránt. Angol nyelvű pedagógiai 28
publikáció készítésekor az APA stílust kell követnünk (American Psychological Association). 11.3.6. Kötés A szakdolgozatot három példányban kell leadni. Ebből egy fekete keménytáblás kötés legyen, a másik két példány készülhet egyszerű hőkötéssel. Köszönetnyilvánítás Köszönöm a kézirat építő bírálatát, a kiegészítéseket és a bátorítást Cs. Czachesz Erzsébetnek, Csapó Benőnek és Józsa Krisztiánnak.
Irodalom Ágoston György, Nagy József és Orosz Sándor (1979): Méréses módszerek a pedagógiában. Tankönyvkiadó, Budapest. American Psychological Association (1994): Publication Manual of the American Psychological Association. American Psychological Association, Washington, DC. Balogh Sándor (2000): Diplomatervezési gyakorlati útmutató vállalkozó-menedzser szakos hallgatók számára. SZTE SZÉF, Szeged. Csíkos Csaba (2000): Nem-paraméteres statisztikai módszerek alkalmazási lehetőségei a pedagógiai kutatásban. Elérhető: www.jate.u-szeged.hu/~csikoscs/nempar.htm [on-line]. Eco, U. (1992): Hogyan írjunk szakdolgozatot? Gondolat, Budapest. Falus Iván és Ollé János (2000): Statisztikai módszerek pedagógusoknak. Okker, Budapest. Falus Iván (1993, szerk.): Bevezetés a pedagógiai kutatás módszereibe. Keraban Kiadó, Budapest. Girden, E. R. (1996): Evaluating research articles: From start to finish. Sage Publications, Thousand Oaks, London, New Delhi Görgényi Ilona és Palágyi György (1989): Hogyan írjunk? Módszertani útmutató joghallgatók részére az évfolyam-, szakdolgozat, valamint a tudományos diákköri dolgozat készítéséhez. Nehézipari Műszaki Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar és Tankönyvkiadó, Budapest. Kokas Károly (1992): Hagyományos és elektronikus pedagógiai információ. Magyar Pedagógia. 92. 2. sz. 153-166. A Magyar Pedagógia szerkesztőbizottsága (1993): A Magyar Pedagógia Publikációs stílusa. Magyar Pedagógia 93. 1. sz. 81-88. Máthé-Tóth András és Kiss Mária Rita (1996): Sorvezető szakdolgozatok, TDK dolgozatok, tudományos dolgozatok, referátumok készítőinek. JGYTF Kiadó, Szeged. McCrimmon, J. M. (1984): Writing with a purpose. 8. kiad. Boston, Houghton Mifflin. Sternberg, R. J. (1988): The psychologist’s companion: A guide to scientific writing for students and researchers. Cambridge University Press, Cambridge.
29
Swales. J. M. (1990): Genre Analysis: English in academic and research settings. Cambridge: Cambridge University Press. Szabó Katalin (1997): Kommunikáció felsőfokon. Kossuth Kiadó, Budapest Karvalics László, Zsoldos Attila és Demmler Walterné (1989): Tanulás, kutatás, írás egyetemi szinten. MKKE, Budapest.
30
1. Függelék: A szakdolgozat felépítése
CÍMLAP TARTALOMJEGYZÉK BEVEZETÉS
Milyen problémát tanulmányoztunk, miért és hogyan? Hogyan épül fel a dolgozat?
SZAKIRODALMI ÁTTEKINTÉS
Mi pontosan a vizsgált probléma? Mit tudunk már erről a problémáról? Mit nem tudunk még erről a problémáról? Miért fontos a probléma vizsgálata? Hogyan szokás ezt a problémát vizsgálni? Milyen hipotézis állítottunk fel?
MÓDSZEREK
Hogyan tanulmányoztuk a problémát?
MINTA
Kik voltak a vizsgálat alanyai?
ESZKÖZÖK
Milyen mérőeszközöket alkalmaztunk?
ELJÁRÁSOK
Milyen elemzési módszereket, eljárásokat alkalmaztunk és miért?
EREDMÉNYEK
Mit találtunk az adatok elemzésekor?
ÉRTELMEZÉS
Mit jelentenek az eredmények? Mire következtethetünk az eredmények értelmezése alapján?
ÖSSZEGZÉS
Köszönetnyilvánítás FELHASZNÁLT IRODALOM
Melyek a legfontosabb eredmények és következtetések? Miben áll ezeknek az értéke, fontossága, jelentősége, újszerűsége? Milyen szakirodalmi forrásokra támaszkodtunk?
MELLÉKLETEK / FÜGGELÉK
31
2. Függelék: Példák a szakdolgozat témájának kidolgozására 1. példa: Egy összefüggés feltárása a probléma felmerülése
Miért van az, hogy egyes magyarul jól író diákok, akik német nyelvből középfokú szinten állnak, német nyelvű fogalmazásaikat csak csapnivalóan tudják megírni?
a probléma megfogalmazása
Hogyan függ össze a tanulók anyanyelvi szövegalkotási fejlettsége az idegen nyelven történő fogalmazások színvonalával?
a szakirodalmi feltárást követő pontosítás: milyen jelenséget milyen szempontból vizsgálunk?
Az anya- és idegen nyelven történő szövegalkotás esetében a nyelvtudás színvonala, a szövegalkotási képesség fejlettsége és a szövegalkotási folyamat tudatos vezérlése egyaránt szerephez jut. A szövegek színvonalát mindhárom tényező befolyásolja. terület: a szövegalkotási képesség fejlődése jelenség: a szövegalkotás színvonala anya- és idegen nyelven probléma: az anyanyelven elsajátított szövegalkotási stratégiák megjelenésének feltételei nem ismertek idegen nyelvi fogalmazási feladatok esetén „A tanulók nyelvi tudatosságának foka kijelöli, hogy a szövegfeldolgozási stratégiák transzferje milyen mértékben történhet meg anya- és idegennyelvi fogalmazási feladatok között.”
hipotézis felállítása
kutatási kérdések megfogalmazása
Mit jelent a nyelvi tudatosság? Hogyan ragadható meg? Mit jelent a szövegalkotási stratégia? Hogyan ragadható meg? Hogyan befolyásolják ezek a létrehozott szövegek színvonalát anyanyelven? Hogyan befolyásolják ezek a létrehozott szövegek színvonalát idegen nyelven? Hogyan jellemezhető a stratégiahasználat a két nyelvi környezetben?
vizsgálati módszerek hozzárendelése
A fogalmak szakirodalom alapján történő definiálása után mérőeszközök kidolgozása: a nyelvi tudatosság, a szövegalkotási stratégiák használata (kérdőív) és a szövegalkotás színvonala (fogalmazási feladat és értékelési szempontrendszer) mérésére. Szakirodalmi adatok alapján a szövegek színvonalát befolyásoló háttérváltozók kiválasztása. Összefüggésvizsgálatok: χ2 próbák, korrelációvizsgálatok, regressziós modellek tesztelése.
32
2. példa: Egy jelenség megragadása a probléma felmerülése a probléma megfogalmazása a szakirodalmi feltárást követő pontosítás: milyen jelenséget milyen szempontból vizsgálunk?
hipotézis felállítása
Hogyan működik a „második iskola” a 90-es évek végén? A 80-as évekhez képest radikálisan átalakult az oktatás világa. A „második iskola” 80-as évekbeli leírásai tipikusan a kor intézményeként jellemzik. Miképpen hatottak rá a változások? Az irodalom nem túl bőséges, a definíciók azonban nagyon különbözőek mind megközelítésükben, mind tartalmilag. A második iskolát jellemző tényezők mindegyike más ma már; némelyikről tudjuk, miben változott, némelyikről nem. Lehet-e még egyáltalán második iskoláról beszélni? terület: az oktatás intézményrendszere jelenség: második iskola probléma: a második iskola meghatározhatósága a funkció és az idő függvényében „A 90-es évek végére a második iskola jelenségköre teljesen átalakult”.
kutatási kérdések megfogalmazása
Hogyan definiálható egyértelműen a második iskola fogalma? Milyen formában jelenik meg a második iskola ma? Milyen funkciót lát el a második iskola ma? Kik a kliensei a második iskolának ma? Milyen változások regisztrálhatók a 80-as években leírt állapothoz képest?
vizsgálati módszerek hozzárendelése
Vizsgálhatjuk a második iskola jelenségkörébe tartozó intézményeket: felmérhetjük az intézményrendszert és kikérdezéssel (kérdőíves felméréssel vagy strukturált interjúkkal) adatokat gyűjthetünk az ide tartozó szervezetekből választott minta alapján a szerepükről, az oktatás rendszerében elfoglalt helyükről és a klienseikről. VAGY Összpontosíthatunk a második iskola potenciális klienseire és a belőlük választott mintától gyűjthetünk adatokat (kérdőíves felméréssel) arról, hogy kihasználják-e a második iskola nyújtotta lehetőségeket és mire. Háttérváltozók körének felmérésével tudjuk majd elhelyezni a második iskolát a társadalmi szintű művelődési folyamatok kontextusában. MAJD Összevetjük a kapott eredményeket a szakirodalomban talált jellemzőkkel és definíciókkal.
33
3. Függelék: A szakdolgozat címlapja
Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Pedagógiai Tanszék
A dolgozat címe
X.Y. pedagógiai szakértő szakos hallgató
Témavezető: Dr Z.Z. egyetemi docens
2000
34
35
1. Melléklet: A képzési programban megjelölt követelmények 8.3. Szakdolgozat A szakdolgozat olyan empirikus vizsgálaton, szintetizáló elméleti elemzésen vagy innovatív munkán alapuló szakmai feladat megoldása, amellyel a hallgató tanúsítja, hogy tájékozott témájának szakirodalmában és hazai gyakorlatában, önállóan képes a tanult ismeretek szintetizálására és alkotó alkalmazására. Szakdolgozati követelmények A szakdolgozat elkészítésének célja az, hogy a hallgató demonstrálja, hogy: (1) rendelkezik az elsajátított tudás önálló alkalmazásának képességeivel; (2) szakterületén képes további önálló ismeretszerzésre, a releváns szakirodalom feldolgozására, értelmezésére, összefoglaló elemzésére és (3) rendelkezik a pedagógiai kutatás és az eredmények közlésének alapvető képességeivel. A szakdolgozatnak eleget kell tennie a publikálhatóság alapvető követelményeinek. Terjedelme általában 2 ív (80 ezer karakter). A szakdolgozatok három fő műfaja: (1) empirikus vizsgálatot bemutató munka, (2) szintetizáló jellegű elméleti elemző tanulmány és (3) innovatív alkotás valamint annak leírása. Az empirikus vizsgálat lehet felmérés, a minimális mintanagyság ebben az esetben 100-120 fő, a mérőeszközök minimum negyven itemet tartalmaznak. Kísérlet esetén a kísérleti csoport minimális nagysága három iskolai osztály (vagy hasonló számú tanuló). A dolgozat elméleti bevezető részében be kell mutatni a szakterület hazai és a fontosabb nemzetközi tendenciáit. Az adatok elemzésére használt statisztikai eljárásokat mindig a megoldandó feladat jellege határozza meg, elvárható a rendelkezésre álló többváltozós eljárások alkalmazása. Az elméleti elemző munka lehet meta-analízis, azaz több kísérleti munka szintetizáló áttekintése és az eredmények kvantitatív összegzése, vagy egy szakterület fejleményeinek elemző bemutatása („state of the art” jellegű áttekintés). Elvárható a nemzetközi szakirodalmi információs rendszerek 36
segítségével történő irodalmi feltárás és a témával kapcsolatos fontosabb külföldi munkák, valamint a teljes hazai szakirodalom elemzése. Az innovatív alkotás az iskolában vagy a közoktatási rendszer egyéb területein közvetlenül alkalmazható tananyag, oktatási segédeszköz kidolgozása (tanterv, tankönyv, teszt, munkafüzet, feladatbank, stb.) és szűk körű kipróbálása. A tananyag (taneszköz) általában egy fél tanévet (kivételes esetben egy tematikus egységet) kell, hogy átfogjon. A munkát bemutató leírásban elemezni kell az alkotás helyét, szerepét, hasonló adatokkal összehasonlítva bizonyítani kell annak újszerű jellegét. Az alkotást elemző leírásra ugyanazok a formai követelmények érvényesek, mint a szakdolgozat egyéb műfajaira, terjedelme nem lehet kevesebb, mint a szakdolgozatokra általában érvényes norma fele.
37
2. Melléklet: Szempontok a szakdolgozatok értékeléséhez (A szakdolgozatok témavezetőinek és bírálóinak) Az írásbeli bírálat általában ne legyen több, mint egy nyomtatott oldal. Az értékelés lehetőség szerint a következő szempontokra terjedjen ki: a) A dolgozat témájának relevanciája, a munka szakmai értéke, szaktudományi hitelessége. b) A szakirodalomba való beágyazás, a releváns magyar nyelvű irodalom ismerete és idézése. c) A módszerek, a minta nagysága, a mérőeszközök megfelelnek-e az előírt követelményeknek és a szakmai normáknak? Világosan meg vannak-e fogalmazva a munka céljai, a módszerek összhangban vannak-e a célokkal. d) Az adatfeldolgozás és elemzés színvonala. A szakdolgozóktól elvárható a kutatásmódszertan és a számítógépes gyakorlatok keretében feldolgozott módszerek teljes skálájának használata, az SPSS segítségével elvégezhető elemzési lehetőségek (beleértve a többváltozós módszereket) kiaknázása. e) Az eredmények bemutatása, táblázatok és ábrák használata, a megfelelő reprezentációs forma megválasztása, lényegkiemelés, a redundancia kerülése. (Szórás, szignifikancia, konfidenciaintervallum, reliabilitásmutató, statisztikai próbák stb. közlése, ahol ez indokolt.) f) A következtetések helyessége, megalapozottsága. g) A dolgozat szerkezete, nyelvi megformálása, stílusa. h) A dolgozat technikai kivitelezése, esztétikai megjelenése. Elvárható a szövegszerkesztő szakszerű használata, hibátlan magyar karakterekkel való írás, a szimbólumok pontos nyomtatása (pl. α és nem alfa), a magyar nyelvi normák követése (pl. tizedesvessző és nem pont); az illusztrációkban a reklámgrafikai effektusok és a harsány megoldások kerülése, a mértéktartó akadémiai stílus. i) Az idézés szakszerűsége, a hivatkozások és az irodalomjegyzék összhangja, tartalmi és formai szempontból hibátlan irodalomjegyzék. 38
Az írásbeli véleménynek, a szöveges értékelésnek nem feltétlenül kell mindezekre részletesen kitérnie, de az értékítéletnek, az osztályzatnak mindezekre tekintettel kell lennie. Az indoklást illetően alapelv, hogy amíg a pozitív észrevételek önmagukban megállnak vagy alátámasztásukra elég lehet néhány példa, a negatív megállapításokat indokolni, a súlyosan elmarasztaló megállapításokat a konkrét problémák megjelölésével bizonyítani kell a bírálatban. A dolgozatok kvantitatív értékelése a szokásos ötfokozatú skálán történik, a következő normák szerint: Jeles a dolgozat, ha minden előírásnak, alapelvnek, normának megfelel. Jó a dolgozat, ha néhány tekintetben nem követi az előírásokat, kisebb szakmai hibákat tartalmaz. Közepes a dolgozat, ha sok tekintetben nem követi a szakmai normákat, súlyos hibák találhatók benne. Elégséges a dolgozat, ha nagyobb részt problematikus, de tartalmaz önállóan értékelhető, jól megoldott részfeladatokat. Elégtelen a dolgozat, ha önálló munkát nem tartalmaz, súlyos hibái vannak, teljes mértékben elfogadhatatlan. Amennyiben a két bírálat között több, mint egy osztályzat különbség van, a vizsgabizottság elnöke külön is figyelmet fordít az eltérések okainak kiderítésére és a konszenzus kialakítására. Csapó Benő
39
3. Melléklet: A Magyar Pedagógia publikációs stílusa (Rövidítve, a szakdolgozat elkészítése szempontjából kevésbé fontos részek elhagyásával. Teljes terjedelmében a Magyar Pedagógia 1993. 1. sz. 81-88. oldalán jelent meg.) A MAGYAR PEDAGÓGIA PUBLIKÁCIÓS STÍLUSA A Magyar Pedagógia mint a Magyar Tudományos Akadémia Pedagógiai Bizottságának folyóirata feladatának tekinti a pedagógiai szaknyelv és publikációs szokások fejlődésének segítését, ezért rendszeresen közzéteszi a publikációk stílusára vonatkozó ajánlásait, szerkesztési konvencióit és a kéziratokkal kapcsolatos formai követelményeket. A nemzetközi tudományos folyóiratok szigorú formai követelményeket alakítottak ki, a Magyar Pedagógia stílusa e normákhoz igazodik. [...] Az empirikus társadalomtudományok többségének folyóiratai, így a pszichológiai és a pedagógiai folyóiratok is az APA (American Psychological Association) formát használják. A formai előírások egyik alapvető feladata a hivatkozások rendjének szabványosítása, olyan hivatkozási rendszer kialakítása, ami könnyen kezelhető, ugyanakkor egyértelműen azonosíthatóvá teszi a hivatkozott irodalmat. A Magyar Pedagógia (MP) stílusa is alapvetően az APA stílusát követi. A hivatkozások megadásánál pontosan ugyanazokat az adatokat írja elő, így egyik rendszer a másikba könnyen átalakítható. A különbség főleg a magyar és az angol nyelv eltérő sajátosságaiból fakad (nevek írása, birtokviszony, az írásjelek [.,:;] különböző funkciója), továbbá az MP stílus figyelembe vesz bizonyos, már kialakult konvenciókat, és kevésbé korlátozza a szerzők szabadságát. Az MP publikációs stílusa alapvetően folyóiratcikkekre vonatkozik, sok eleme értelemszerűen alkalmazható más publikációs formákra is. Szerkezet, fő bb részek Optimális esetben a tanulmány 3-6 nagyobb egységből áll, melyeket további részekre lehet tagolni. A tagolás, az alfejezetek beosztása a tanulmány jellegétől függ. 40
Kísérleti eredmények közlésénél a főbb részek (1) az elméleti, irodalmi háttérrel, a vizsgálandó probléma felvázolásával, (2) a módszerekkel (eszközök, minta, adatelemzési eljárások), (3) az eredmények bemutatásával és (4) elemzésével foglalkoznak. Külön jegyzék sorolja fel a hivatkozott irodalmat. Tagolás, alcímek Egy cikken belül legfeljebb három szintű tagolás alkalmazható. Ha a kézirat alapján nem állapítható meg egyértelműen a cikk egységekre tagolása, az alcímek mellett a bal margón a C1, C2, C3 megjelölést kell alkalmazni. A téma jellegétől, az alcímek szintjeinek számától, és attól függően, hogy az egyes részeket mennyire határozottan akarjuk elkülöníteni, az alárendeltségi viszonyokat megtartva az alcímek bármilyen kombinációja alkalmazható. (Csak C1, csak C2, csak C3, C1-C2, C1-C3, C2-C3, C1-C2C3.) Egy nyomtatott oldalon lehetőleg ne legyen egynél több C1 alcím. Bekezdés A tanulmányok olvasását megkönnyíti, ha azok részei arányosan tagolódnak bekezdésekre. Egy bekezdés általában legyen hosszabb, mint egy mondat, de ne legyen hosszabb egy gépelt oldalnál. A bekezdések első sorát a kéziraton 5 betűhellyel vagy 1 cm-rel beljebb kell kezdeni. A bekezdéseket ne különítsék el sorkihagyások. Táblázatok A táblázatokat arab számokkal számozni kell. Minden táblázatnak legyen címe. A cím helye a táblázat felett van, jobbra zárva, kéziratban aláhúzva, nyomtatásban dőlt betűvel. A táblázatokra a számuk alapján kell hivatkozni. A tördelés változása miatt kerülni kell a térbeli irányt (előző, következő, lenti, fenti stb.) megadó utalásokat. A táblázat minden sorának és oszlopának legyen neve. A táblázatok adatainak önmagukban, a szövegben való elmélyülés nélkül is értelmezhetőeknek kell lenniük. Az önmagukban nem elég informatív feliratokat tartalmazó táblázatok alá hosszabb megjegyzést, lábjegyzetet lehet fűzni. A táblázatokat legalább egy alsó és egy felső vízszintes vonal fogja közre. Egy táblázat maximálisan 65 sort és egy sorban 80 betűt (álló táblázat) vagy 41
45 sort és egy sorban 125 betűt (fekvő táblázat) tartalmazhat. (Az oszlopokat elválasztó közök és a vonalak is egy betűnek számítanak.) Több sor esetén a táblázatot oldalakra kell tördelni, a fejléc minden oldalon megjelenik. Ha a táblázat a kéziratban nem a szöveg megfelelő helyén szerepel, meg kell jelölni a hozzávetőleges helyet, ahova kerüljön. Ábrák Az ábrákat arab számokkal számozni kell. Minden ábrának legyen címe (ábraaláírás). A cím nyomtatásban az ábra alatti sorba kerül (középen, italic), ezért a cím ne legyen a rajz része. Az ábrákra számuk alapján kell hivatkozni. Az ábrákat feliratokkal kell ellátni úgy, hogy azok önmagukban is értelmezhetők legyenek. Irodalom A hivatkozott irodalom a tanulmány végére kerül a szerzők (első szerző) szerinti szigorú betűrendben felsorolva. Ugyanannak a szerzőnek a publikációit évszám szerinti sorrendben kell felsorolni. A szövegben előforduló minden hivatkozásnak meg kell jelennie az irodalomjegyzékben. Az irodalomjegyzékben szereplő minden tételre a szövegben hivatkozni kell. Hivatkozások Szövegben A szövegben a hivatkozás a szerző(k) nevével és a megjelenés évszámával történik. A szerző(k) neve lehet része a mondatnak [... amint White tanulmányában (1998) közölt eredmények ...], vagy szerepelhet zárójelben [... a két változó közötti szoros összefüggés már korábban felmerült (White, 1998), ezért ...]. Két szerző nevét az „és” választja el egymástól: (Black és White, 1998). Több név esetén a nevek között vessző áll, az utolsó két név között „és” van: (Fekete, Fehér és Barna, 1998). Háromnál több név esetén az első előforduláskor az összes szerző neve szerepel (Fekete, Fehér, Szürke és Barna, 1998), a további előforduláskor az első szerző neve és a „mtsai” rövidítés (Fekete és mtsai, 1998). 42
A szövegben a nevek dőlt betűvel jelennek meg, ezt a kéziratban aláhúzás jelzi. A szó szerinti idézeteket idézőjelek fogják közre, a hivatkozás megjelöli az oldalszámokat is (White, 1998. 32. o.). Egy zárójelen belül egy szerző különböző munkáira hivatkozva a nevet csak egyszer írjuk, utána következnek az évszámok, egymástól vesszővel elválasztva (Bloom, 1955, 1956a, 1956b). Egy zárójelen belül több szerző munkáira hivatkozva az egyes tételeket pontos vessző (;) választja el (Fekete, 1988; Fehér, 1989; Szürke és Barna, 1990). Ha egy szerzőnek azonos évben publikált több írására hivatkozunk, azokat az egyes évszámok után írt betűkkel különböztetjük meg (Nagy, 1988a). Az oldalszámot, ha szükséges, „o.” jelöli. Az irodalomjegyzékben az oldalszámok megjelölésénél nincs „o.”, a számok magukban állnak. Irodalomjegyzékben Önálló könyvek Szerző(k) (évszám): Cím. Kiadó, kiadás helye (város). A könyv címe dőlt betűvel. Például: Lénárd Ferenc (1986): Pedagógiai ellentmondások. Akadémiai Kiadó, Budapest. Szerkesztett könyvek Szerző(k) (évszám, szerk.): Cím. Kiadó, kiadás helye (város). A könyv címe dőlt betűvel. Például: Mandl, H., De Corte, E., Bennett, N. és Friedrich, H. F. (1990, szerk.): Learning and instruction. European research in an international context. Volume 2.1. Social and cognitive aspects of learning and instruction. Pergamon Press, Oxford. Könyvfejezetek Szerző(k) (évszám): Fejezet (tanulmány) cím. In: Szerkesztő(k) neve (szerk.): Könyv címe, kiadó, kiadás helye (város). Oldalszámok: a fejezet első és utolsó oldala. A könyv címe dőlt betűvel. Például:
43
Neves, D. M. és Anderson, J. R. (1981): Knowledge compilation: Mechanisms for the automatization of cognitive skills. In: Anderson, J. R. (szerk.): Cognitive skills and their acquisition. Lawrence Erlbaum Associates, Publishers, Hillsdale. 57-84. Folyóiratban megjelent cikkek Szerző(k), (évszám): Tanulmány cím. Folyóiratcím, évfolyam [kötet] száma. Szám. Oldalszámok: a tanulmány első és utolsó oldalának száma. A folyóirat címe dőlt betűvel. Az évfolyam száma bold (félkövér). Larkin, J. H. és Simon, H. A. (1987): Why a diagram is (sometimes) worth ten thousand words. Cognitive Science, 9. 11. sz. 65-99. Az irodalomjegyzékben a „szám” rövidítése „sz.”, az oldalszámok mellett nem szerepel az „o” betű. Minden tétel végén pont van. Korábbi kiadások, fordítások jelzése Ha a szerző egy munka fordítására, reprintként kiadott változatára, későbbi kiadására vagy gyűjteményes kötetben újra megjelent változatára hivatkozik, és fel kívánja tüntetni az eredeti megjelenés idejét is, ezt két időpont feltüntetésével teheti meg. Az eredeti évszám törtvonallal elválasztva megelőzi az utóbbit. Csak annak a kiadásnak az adatait kell megadni, amelyikre a hivatkozás vonatkozik. Például: (Neisser, 1976/1984). Neisser, U. (1976/1984): Megismerés és valóság. Gondolat, Budapest. Szerző k nevei Mivel a magyar nyelvben nem terjedt el a két keresztnév használata, továbbá vannak gyakori családnevek, a családnév és keresztnév kezdőbetű nem azonosítaná minden esetben kellő biztonsággal a szerzőt. Ezért – az elterjedt szokásnak megfelelően – magyar szerzőknél a teljes név szerepel az irodalomjegyzékben, abban a formában, ahogy a szerző az idézett publikációban használja (pl.: Kürti Istvánné, Kürti Jarmila, Kádárné Fülöp Judit, Nagy József, Nagy J. József). Magyar szerző idegen nyelven megjelent munkájára a külföldi szerzőkre érvényes írásmód vonatkozik. Például: Nagy, J. és Szebenyi, P. (1990): Hungarian reform: towards a curriculum for 1990s. Curriculum Journal, 1. 3. sz. 247-254. 44
Külföldi szerzőknél a név megadása: családi név, vessző, keresztnév kezdőbetűk. A kezdőbetűk után pont van. Például: Bloom, B. S. Szöveg közben a szerzők neveit a mondat szerkezetének megfelelően szabadon használhatjuk. Például: Mint Benjamin Bloom (1956) sokat idézett könyvében írja,... Zárójelben megadva a hivatkozott forrást, csak a családi név szerepel (Bloom, 1995). Irodalomjegyzékben a keresztnevek kezdőbetűi között szóköz áll. Nyelvezet, stílus A Magyar Pedagógia elsődleges olvasói körének az igényes szakmai közösséget, a társadalomtudományok művelőit, a kutatókat és a tudományos eredmények felhasználóit tekinti. Stílusát illetően a tudományos próza nemzetközi gyakorlatban kialakult sajátosságait tartja mérvadónak. Helyesírás tekintetében a Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalásait és szabályzatait követi. Kiemelések Kéziratban aláhúzás, nyomtatásban dőlt betű jelöli a kiemelést. Személynevek a fő szövegben és a lábjegyzetekben mindig dőlt betűvel szerepelnek; idegen szavak, új fogalmak esetében ajánlott a kiemelés. Egyébként a szerző szándékainak megfelelően használhatja nyomatékosításra a kiemelést. Az egy mondatnál hosszabb kiemelésekkel takarékosan kell bánni. Számok írása A számokat szövegben 10 alatt általában betűvel, tíztől felfelé számmal írjuk. Kivételt képeznek a statisztikai adatok, mértékek, ahol számokat írunk, és a sorozatban közölt számok, ahol lehet egységes írásmódot használni (pl. „a méréseket a hetedik, a kilencedik és a tizenegyedik osztályban végeztük”) Statisztikai számítások eredményét általában három értékes jegy pontossággal közöljük. Ahol a számértékek statisztikai bizonytalansága nagyobb, elég két tizedes jegy is. A korrelációs együtthatóknál elég két tizedes jegy közlése. A tizedes jegyeket a magyar helyesírásnak megfelelően tizedesvessző előzi meg. Sűrű táblázatban a tizedesvesszőt el lehet hagyni, de csak akkor célszerű, ha ez a táblázat minden adatánál megtehető. 45
Az eredményeket bemutató statisztikai adatoknál általában (a tanulmány lényeges megállapításait illető számoknál lehetőleg mindig) közölni kell a szignifikancia mutatóit a szakterület elterjedt statisztikai próbái alapján. Számozás, sorozatok, felsorolások A tanulmányok alcímei nem kapnak sorszámot. Ha a bekezdések felsorolást alkotnak, az összetartozó bekezdések sorrendjét (arab) számmal vagy kisbetűvel lehet jelölni. A számok után pont, a betűk után zárójel áll. Például: 1. Ez a bekezdés egy felsorolásban az első. a) Ez a bekezdés egy felsorolásban az első. A bekezdésen belüli felsorolás jelölése szintén történhet számmal vagy betűvel, a sorrend jelét mindkét esetben zárójel fogja közre. Például: „Bloom taxonómiájának fő kategóriái: (1) ismeret, (2) megértés, (3) alkalmazás...”; vagy „Bloom taxonómiájának fő kategóriái: (a) ismeret, (b) megértés, (c) alkalmazás...”. Idegen szavak használata Mivel a Magyar Pedagógia elsősorban a szűkebb szakma fóruma, nem törekszik az idegen kifejezések mindenáron való kerülésére, feltétlen magyarítására. Támogatja a megfelelő magyar szakkifejezés megtalálását és elterjesztését azokban az esetekben, amelyekben az idegen szó szakmai jelentését a magyar megfelelője jól visszaadja, és a kifejezés a pedagógiai gyakorlatban széles körben használatos fogalmat jelöl. Javasolja a magyar nyelvben meghonosodott idegen eredetű szakkifejezések (pl. attitűd, empátia) használatát és terjesztését, meghonosodott idegen szavak használatát, ha azok a pedagógiai terminológiát gazdagítják, és pontosabban adják vissza egy szűkebb terület szakkifejezéseit (pl. tanulási potenciál). Angol kifejezés átvételekor az eredeti angol forma helyett célszerű a magyar nyelvben már elterjedt latinos vagy magyarosított forma használata (pl.: attribution – attribúció, discourse – diskurzus). Egy-egy idegenből átvett, magyarra fordított de magyarul még nem elterjedt, új szakkifejezés bevezetésekor célszerű zárójelben megadni az eredeti kifejezést is, ezáltal is segítve az adott magyar változat meghonosodását, a két nyelv közötti fordítás egyértelművé tételét. Például: kritériumorientált (criterion referenced) értékelés. 46
47
