1
SZAKDOLGOZAT
Szép Katalin 2012
2
BUDAPESTI GAZDASÁGI FŐISKOLA KÜLKERESKEDELMI KAR NEMZETKÖZI GAZDÁLKODÁS SZAK Levelező tagozat Külgazdasági vállalkozás szakirány
AZ ASEAN ORSZÁGOK KERESKEDELMI KAPCSOLATAI KÍNÁVAL, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL AZ ASEAN-KÍNA SZABADKERESKEDELMI MEGÁLLAPODÁSRA
Készítette: Szép Katalin
Budapest, 2012
3 Tartalomjegyzék Bevezetés ........................................................................................................................................... 5 1.
2.
A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) ................................................................. 8 1.1.
A délkelet-ázsiai országok helyzete a második világháborút követően ............................. 8
1.2.
Első integrációs próbálkozások .......................................................................................... 9
1.3.
A délkelet-ázsiai regionalizmus első szakasza (1967-1990) .............................................. 9
1.4.
Az integráció fejlődése a hidegháborút követően ............................................................ 12
1.4.1.
Új csatlakozók .......................................................................................................... 12
1.4.2.
Az AFTA .................................................................................................................. 12
1.4.3.
Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság és következményei ........................................... 14
1.4.4.
Az ASEAN Közösség .............................................................................................. 16
1.5.
ASEAN szervek ............................................................................................................... 17
1.6.
Regionális sajátosságok .................................................................................................... 18
A délkelet-ázsiai államok és Kína kapcsolatának története ............................................... 20 2.1.
Kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok a Kínai Birodalommal ................................... 20
2.2.
Kapcsolatok a hidegháború árnyékában ........................................................................... 21
2.3.
ASEAN-Kína kapcsolatok a 90-es években ..................................................................... 23
2.4.
Biztonságpolitikai konfliktuslehetőségek a régióban ....................................................... 24
2.4.1.
Tajvan ....................................................................................................................... 25
2.4.2.
Mianmar ................................................................................................................... 25
2.4.3.
A Spratly-szigetek .................................................................................................... 26
2.5. 3.
A kínai diaszpóra szerepe a régió kereskedelmi kapcsolatainak alakulásában ................ 28
A Kína-ASEAN szabadkereskedelmi megállapodás (ACFTA).......................................... 32 3.1.
Az ACFTA létrejöttének története ................................................................................... 32
3.2.
Egy különleges partnerség ............................................................................................... 34
3.3.
A szerződők érdekei ......................................................................................................... 34
3.3.1.
Kína érdekei ............................................................................................................. 35
3.3.2.
Az ASEAN országok érdekei ................................................................................... 36
3.4.
Az ACFTA tartalma ......................................................................................................... 37
3.4.1.
A vámcsökkentés ütemezése .................................................................................... 37
3.4.2.
Az Early Harvest Program (EHP) ............................................................................ 38
3.4.3.
Származási szabályok ............................................................................................... 39
3.4.4.
Piacvédelem ............................................................................................................. 41
3.5.
Vitarendezés ..................................................................................................................... 42
4 4.
5.
ACFTA - lehetőségek és kockázatok .................................................................................... 44 4.1.
Az ASEAN országok lehetőségeiről és kockázatairól általában ...................................... 44
4.2.
Együttműködési lehetőségek és kockázatok néhány kiemelt ágazatban .......................... 51
4.2.1.
Mezőgazdaság és élelmiszeripar .............................................................................. 51
4.2.2.
Energiaipar ............................................................................................................... 56
4.2.3.
Szolgáltatások........................................................................................................... 63
Az ACFTA hatása .................................................................................................................. 65
Összefoglalás:.................................................................................................................................. 70 Irodalomjegyzék ............................................................................................................................. 72 Ábrajegyzék .................................................................................................................................... 76 Táblázatok jegyzéke ....................................................................................................................... 76 Rövidítések ...................................................................................................................................... 77 Mellékletek ...................................................................................................................................... 78
5
Bevezetés A globalizáció korában, az információs és kommunikációs technológiák rohamos fejlődésének hatására egyre szűkülő világunkban, a korábban távolinak tűnő kultúrák elérhető közelségbe kerülnek az azokat tanulmányozni kívánók számára. Jómagamat is azon érdeklődők csoportjába sorolhatom, akiket fiatal koruk óta elvarázsol Ázsia hihetetlen sokszínűsége, egzotikuma. Igyekszem legalább részben megismerni, feltérképezni e hatalmas területen élő népcsoportok történelmét, szokásait, kultúráját. Témaválasztásom fő irányát kétségtelenül ez az érdeklődés magyarázza. A 20. század utolsó évtizedeiben egyértelművé vált az a tendencia, hogy a következő évszázadban a világgazdaság fejlődésének fő színtere a kelet-ázsiai régióba és ezen belül elsősorban Kínába helyeződik át. Az világgazdasági átrendeződés ténye, Kína politikai, gazdasági
nagyhatalommá
válása
vitathatatlan.
A
„Kína
jelenséggel”
naponta
szembesülhetünk: olvashatunk róla a sajtóban hétköznapjainkat érintő kérdések kapcsán (pl. a kínai fokhagyma özöne vagy a kínai cipők dömpingje az EU piacokon), értesülhetünk róla szakfolyóiratokból a világgazdasági folyamatok elemzése során (pl. a kínai tőke afrikai és dél-amerikai „hódításai”, az alacsonyan tartott jüanárfolyam hatásai a kereskedelmi mérlegek alakulására), kínai turisták tömegével találkozhatunk Európa nagyvárosaiban, a kínai nyelv és kultúra térhódítását figyelhetjük meg közvetlen környezetünkben. Kína felemelkedésének hatásairól a délkelet-ázsiai régióban azonban nem sok magyar nyelvű tanulmány született. Az 1997-es pénzügyi válság következményeit vizsgáló elemzések csak néhány mondatban térnek ki az ASEAN országok és Kína kapcsolatára. A térségben éppen aktuális regionális törekvéseket bemutató tanulmányok értelemszerűen szintén nem Kína és az ASEAN államok viszonyára koncentrálnak elsősorban. A délkelet-ázsiai integráció hidegháborús időszakot követő fejlődéséről is alig egy éve született meg az első nagyobb lélegzetvételű tanulmány. Az ASEAN külkapcsolati rendszerét elemezve Lukács József doktori disszertációja valamivel alaposabb bepillantást nyújt az ASEAN és Kína közötti politikai kapcsolatokba. A délkelet-ázsiai viszonyrendszerről rendelkezésemre álló magyar nyelvű szakirodalom átolvasása után, egy érdekesnek ígérkező, aktuális és magyar vonatkozásban mindenképp hiánypótlónak számító témát választottam szakdolgozatom tárgyául, amely lehetővé tette számomra, hogy megismerjem a régió történelmét, gazdaságpolitikáját, a regionális integrációs folyamatok alakulását, Kína stratégiai lépéseit a térségben, főleg a nemrégiben megalakult ASEAN-Kína szabadkereskedelmi övezet vonatkozásában. Különösen
6
izgalmasnak találtam a témát személyes élményeim miatt. 2008-ban három ASEAN országot volt szerencsém turistaként meglátogatni: Szingapúrt, Malajziát és Bruneit. Szakmai fejlődésem szempontjából fontosnak tartottam egy, az európai példától jelentősen különböző integrációs folyamat alakulásának vizsgálatát, egy szabadkereskedelmi megállapodás tartalmának elemzését. A jelenleg tíz tagállamot számláló Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége csaknem egyidős az Európai Unióval. Mindkét esetben az integráció megálmodóit, létrehozóit alapvetően a békés együttélés reménye motiválta. Megalakulását követően azonban igen eltérő utat tett meg a két szövetség. Míg Európa államait a gazdasági együttműködés egyre szorosabb egységgé kovácsolta, fokozatosan gyarapítva a nemzetek feletti hatáskörbe rendelt politikák számát, közös intézmények koordinálására, szabályozására bízva a tagországok életének számos szegmensét, addig Délkelet-Ázsiában laza kötelék által összetartott államok politikai érdekközössége próbált lavírozni a hidegháború változékony terepén, majd a politikai helyzet rendeződésével új alapokra helyezni a tipikusan ázsiai szellemben született együttműködés jövőjét. A választott téma tanulmányozása korántsem bizonyult egyszerűnek, legalábbis ami bizonyos témakörök irodalmi feldolgozottságát vagy statisztikai eredményeit illeti. Az ASEAN kialakulásával, Kínával folytatott kapcsolataival, valamint a regionális biztonságpolitikai kérdések megvitatásával számos angol nyelvű tanulmány foglalkozik. Hasonlóképpen, feltehetőleg a „Kína fenyegetésnek” köszönhetően, igen nagy számban jelentek meg cikkek, elméletek a kínai diaszpóra regionális gazdasági szerepével kapcsolatban. A szakdolgozat terjedelme, felépítése azonban nem teszi lehetővé ezen témakörök bővebb bemutatását. Ami viszont Kína és az ASEAN országok közelmúltbeli kereskedelmi kapcsolatait illeti, különös tekintettel az ACFTA megállapodás hatásaira, meg kellett állapítanom, hogy az amúgy is csekély számban rendelkezésre álló angol nyelvű irodalom nagyobbik része alkalmatlan egy részletesebb elemzés elvégzésére. A helyzet feltehetőleg néhány éven belül változni fog, akkorra ugyanis már könnyebben vizsgálhatóvá válik a téma a bővebb adatmennyiségnek köszönhetően. A kutatásomat tovább bonyolították a kínai és az ASEAN statisztikai adatbázisok információinak ellentmondásai. A különböző adatbázisok eredményeire támaszkodó elemzések ennek következményeként gyakran teljesen eltérő megállapításokra jutottak. A kétoldalú kereskedelmi viszonyok tanulmányozását követően azokra az adatokra alapozva folytattam kutatást, amelyeket az olvasmányaim alapján reálisabbnak ítéltem. Ezért a dolgozatban leginkább
az
ASEAN
statisztikai
mutatóira
hivatkozom.
Hasonlóképpen
a
7
szabadkereskedelmi megállapodás rövidítésére az „ACFTA” változatot használom, ahogyan az a hivatalos dokumentumokban szerepel. A szakirodalom egy részében azonban CAFTA-ként hivatkoznak az egyezményre és az ennek következményeként létrejövő szabadkereskedelmi övezetre. A dolgozatomban a következő kérdések megválaszolására teszek kísérletet:
Mennyire sikerült a délkelet-ázsiai szövetségnek alkalmazkodni a külpolitikai és külgazdasági változásokhoz?
Hogyan lesz a vetélytársból együttműködő partner és ennek érdekében hogyan változtatott korábbi Kína-politikáján az ASEAN?
Milyen érdekek játszottak közre mindkét oldalon a kereskedelmi kapcsolatok szorosabbá tételekor és mennyire érték el a céljaikat a felek a szabadkereskedelmi övezet létrehozásával?
Hogyan tud ez a sokszínű integráció hatékonyan működő gazdasági blokként fellépni a gazdasági versenyben Kína szomszédjaként?
Milyen szerepet játszott a regionális kereskedelmi kapcsolatokban és Kína felemelkedésében a térségben élő nagyszámú kínai lakosság?
Kialakulhat esetleg a közeljövőben egy egész Kelet-Ázsiát egyesítő regionális együttműködés?
A dolgozatom felépítése nagyvonalakban az említett kérdések sorrendjét követi. Az első fejezetben az ASEAN kialakulásának körülményeit, majd az integrációs folyamat fejlődését mutatom be, külön alfejezetet szentelve az ASEAN szervezeti felépítésének és a régió sajátosságainak. A második fejezet a délkelet-ázsiai régió nemzeteinek Kínához fűződő viszonyát követi végig a korai kereskedelmi kapcsolatoktól kezdve az ACFTA megalakulásáig. Mivel a kapcsolatok alakulását nagymértékben befolyásolják a biztonságpolitikai kérdések és a kínai diaszpóra helyzete, külön alfejezetekben próbáltam röviden összefoglalni ezt a két fontos témakört. A harmadik fejezet a szabadkereskedelmi megállapodás bemutatását, ütemezését és részletes elemzését tartalmazza. Az ACFTA pozitív és negatív hatásainak bemutatására a negyedik fejezetben teszek kísérletet, először általánosságban tárgyalva a kérdést, majd néhány kiemelt ágazat esetében közelebbről is megvizsgálva a helyzet lehetséges kimeneteleit. A téma lezárásaként, az ötödik fejezetben az ACFTA hatásait vizsgálom mikro és makro környezetben, azaz a vállalati alkalmazás terén és a regionális gazdaságpolitikák vonatkozásában.
8
1. A Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (ASEAN) 1.1.
A délkelet-ázsiai országok helyzete a második világháborút követően
AZ ASEAN-t 1967-ben - a vietnámi háború korszakában - politikai és biztonsági megfontolások hozták létre. Bár elég korán, már 1947-ben megfogant a külső veszélyek elleni regionális összefogás gondolata, a második világháború utáni évtizedben DélkeletÁzsia a függetlenségi küzdelmek színtere volt. A régió egyetlen nem gyarmatosított országán, Thaiföldön kívül, előbb-utóbb valamennyi nemzet elkötelezte magát a szabadság kivívása mellett. A régióbeli államok némelyikének azonban még hosszú időszakot kellett kegyetlen háborúskodással tölteni szuverenitásának elnyerése érdekében. Míg az Egyesült Államok már 1946-ban lehetővé tette a Fülöp-szigetek függetlenné válását, addig a holland és francia gyarmatosítók nem szívesen hagyták magukra korábbi gyarmataikat. Indonéziának négy év küzdelembe került megszabadulni a hollandoktól. A szárazföldi Délkelet-Ázsiában nyolc éven át tartó indokínai háború (Genfi Konferencia 1954) a franciák teljes visszavonulásával zárult. Kambodzsa már egy évvel korábban függetlenné vált, Laoszra hosszú bizonytalan időszak köszöntött, a 17. szélességi fok mentén megfelezett Vietnámnak pedig további két évtizedet kellett várni az újraegyesülésre és a békére. A volt angol gyarmatok függetlenedése viszonylag konfliktusmentesen zajlott. A Szingapúrt, Malajziát, Sabahot és Sarawakot egyesítő Maláj Föderációt (1963) a többségben lévő maláj lakosság és a nagyrészt kínai etnikumú szingapúriak közötti konfliktusok gyengítették. Ennek következtében 1965-ben Szingapúr kivált a Föderációból. A régión belüli instabilitást tovább fokozták a nemzetiségi (Thaiföld, Indonézia, Fülöpszigetek) és kommunista (Fülöp-szigetek, Indonézia) felkelők. A 60-as évekre az USA vezette nyugat és a Szovjetunió irányította keleti blokk között egyre feszültebbé vált a viszony. A globális viszály Délkelet-Ázsiát sem kerülte el, sőt a hidegháború fő színterévé tette. A szabadságot frissen megtapasztaló fiatal államok megpróbáltak egyensúlyozni a nagyhatalmak közt zajló összetűzésben, miközben igyekeztek elkerülni bármelyikük túlzott befolyását a régióban. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy konfliktusaik ellenére is inkább egymásra kell támaszkodniuk, hogy közös érdekeik, biztonságuk ne kerüljön veszélybe.
9
1.2.
Első integrációs próbálkozások
A hidegháború kihívásaira a délkelet-ázsiai országok eltérően reagáltak.
Az USA
támogatását élvező Fülöp-szigetek és Thaiföld a SEATO-hoz 1 csatlakozott a nyugati államok oldalán. A Washington kezdeményezésére létrehozott katonai szervezet Laosz, Kambodzsa és Vietnám nem kommunista erőinek támogatásával próbált határt szabni a kommunizmus terjedésének. Ezzel csaknem párhuzamosan Mianmar2 és Indonézia, az 1955-ös bandungi konferencia következményeként létrejött El Nem Kötelezettek Mozgalmához társult, amely többnyire Afrika és Ázsia korábbi gyarmatainak semlegességét hangsúlyozta a hidegháborús helyzetben. A délkelet-ázsiai regionális összefogásnak első fontosabb próbálkozása a Malajzia, Fülöpszigetek és Thaiföld által életre hívott Délkelet-Ázsiai Szövetség (ASA) volt 1961-ben. Az együttműködést a Maláj Föderációt ellenző Fülöp-szigetek függesztette fel és Indonézia is megpróbálta akadályozni. Az előbbi a Sabahért folyó területi vita miatt kifogásolta a Föderáció létrejöttét, az utóbbi a régiót veszélyeztető újragyarmatosító veszélytől tartott. Az 1963-ra kiéleződő helyzetben a második szövetkezési kísérlet, a Malajziát, Indonéziát és a Fülöp-szigeteket integráló Maphilindo, a gyarmatosítók országhatárai által szétszabdalt maláj közösségek békés együttélésére törekedett, de a tagok érdekellentétei ismét túl erősnek bizonyultak.3 Az ASEAN közvetlen intézményi előfutárai tehát nem tudtak megbirkózni a Fülöpszigetek, Indonézia és Malajzia közötti regionális vitákkal. Mindazonáltal az első kezdeményezések kudarcai jó tanulságként szolgáltak az eredményes együttműködéshez vezető út megtalálásához. 1.3.
A délkelet-ázsiai regionalizmus első szakasza (1967-1990)
A hidegháború 1965 után új sebességre kapcsolt a vietnámi konfliktus kiéleződése miatt, megkövetelve a regionális ellenségeskedés félretételét. A súlyosbodó helyzetet nagymértékben
tetézte
a
kínai
kulturális
forradalom
meghirdetése
és
ennek
következményeként a kommunista eszmék terjedésének veszélye a régióban. A veszélyt 1
Southeast Asia Treaty Organization Korábban: Burma 3 Löffelholz (2011), 21. old. 2
10
legközelebbről érzékelő Thaiföld békíteni próbálta a vitás feleket, abból kiindulva, hogy a regionális együttműködés segít a régió helyzetének stabilizálásában a politikai bizonytalanság idején. Indonézia az 1965-ös puccsot követően kapcsolatépítéssel próbált javítani megromlott nemzetközi megítélésén, így nagy lendülettel vetette bele magát a szövetség létrehozásába. A régió legnagyobb államaként átvette az irányítást a tárgyalások előkészítésében. Az integráció létrejöttét nagyban segítette a korábban regionális hatalmi szerepre törő Indonézia szemléletváltozása is. Szingapúr szintén támogatást remélt, miután Malajzia kiűzte a Föderációból. Ugyanakkor, mivel kínai többségű lakossága miatt szomszédjai továbbra is bizalmatlanul kezelték, taktikai okokból kiváló lehetőségnek bizonyult az együttműködés az ellentétek elsimítására és a Szingapúr számára létfontosságú gazdasági együttműködés fenntartására. A csatlakozással Malajzia és a Fülöp-szigetek a függésüket próbálták csökkenteni volt gyarmatosítóiktól. Malajzia ugyanakkor területi vitáinak békés rendeződésében is bízott. 1967 augusztusában az öt állam külügyminiszterei egy Bangkok melletti tengerparti üdülőhelyen, kötetlen formában próbáltak közös nevezőre jutni. Thaiföld egy jó szomszédságon alapuló laza szövetséget akart létrehozni, a Fülöp-szigetek hivatalosabb megközelítést képviselt. Indonézia Thaiföld álláspontját támogatta, miközben a régióban hagyományosan alkalmazott konszenzus alapon működő "musyawarah" elvet javasolta a döntéshozatalra.
A
Fülöp-szigetek
fennmaradásához a régióban.
ragaszkodott
az
amerikai
katonai
bázisok
4
Az igen eltérő nemzeti érdekeken sikerült valahogy mégis keresztüllépni és 1967. augusztus 8.-án Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld külügyminiszterei aláírták a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségét létrehozó, Bangkoki Nyilatkozatként is ismert dokumentumot. A tárgyalások sikeréhez hozzájárult a képviselők által megteremtett informális légkör. A mindössze két oldalas nyilatkozat nem tér ki a célként kitűzött regionális béke, gazdasági és társadalmi fejlődés elérésének eszközeire. Az első ASEAN csúcstalálkozóra csak 1976-ban került sor, ahol a tagországok képviselői aláírták az első szorosabb politikai, gazdasági és kulturális együttműködést célzó DélkeletÁzsiai Barátsági és Együttműködési Szerződést (Treaty of Amity and Cooperation in Southeast Asia). A megalakulást követő években az ASEAN tagállamok a belső politikai stabilitás megteremtésével és a hazai gazdaságok fellendítésével voltak elfoglalva. Az 4
Löffelholz (2011), 24. old
11
ehhez szükséges biztonságos környezet megteremtése volt a szövetség elsődleges célja, hiszen az idegen hatalmaktól való évszázados függés eredményeként létrejövő törékeny politikai rendszerek hosszabb tanulási folyamatot igényeltek. A gazdasági és társadalmi együttműködés tehát nem élvezett prioritást az első időszakban. A politikai apropóját az első Baliban rendezett csúcstalálkozónak a vietnámi háború befejezése és a közben megváltozott külpolitikai helyzet adta. Itt fogantak meg az első konkrét tervek a közös gazdasági együttműködésre. Az ASEAN tagok kereskedelmi partnerei az 1970-es években elsősorban a régión kívüli ipari országok voltak. A tagok közti kereskedelmi forgalom csupán 15%-át képezte a teljes kereskedelemnek. Az első olajárrobbanás és a bretton woodsi rendszer összeomlása után kialakuló gazdasági válságban új erőre kaptak a protekcionista törekvések. A külső partnerektől való függés enyhítésére a tagok az ASEAN-on belüli kereskedelem fejlesztése mellett döntöttek. Az 1978-ban létrejött vámkedvezményeket biztosító ASEAN Preferenciális Kereskedelmi Megállapodás (APTA - ASEAN Preferential Trading Agreement) közös ipari projektek sokaságát indította útnak. Ezek a kezdeményezések azonban aligha voltak okozói a régión belüli kereskedelem jelentős bővülésének az 1980-as évek során. Inkább a térség tényleges gazdasági integrációját elindító külföldi működőtőke özöne állt a növekedés hátterében. A Kelet- és Délkelet-Ázsiában sorban felzárkózó, exportorientált gazdaságpolitikát folytató államok aránytalanul nagy mennyiségű működőtőkét vonzottak a régióba, különösen az 1987 és 1991 közötti időszakban. 5 1978 decemberében a szovjet támogatást élvező Vietnám lerohanta Kambodzsát. Annak ellenére, hogy az invázió véget vetett Pol Pot rémuralmának, mély felháborodást váltott ki világszerte. Az esemény tovább erősítette az integrálódás fontosságát az ASEAN államokban. Ebből kifolyólag, az apró, de gazdag Brunei Szultánság csatlakozási szándékát örömmel fogadták. Brunei közvetlenül függetlenedését követően, 1984-ben hatodikként csatlakozott a szövetséghez.
5
http://www.networkideas.org/working/aug2008/06_2008.pdf, 2-3 old.
12
1.4.
Az integráció fejlődése a hidegháborút követően
Amikor a 80-as évek végén a hidegháború kora lezárult, az ASEAN-nak új megoldások után kellett nézni, hogy fenntartsa az integráció lendületét, új értelmet adjon a szövetségnek, főként hogy ismét alkalmazkodni tudjon a gyökeresen megváltozott külpolitikai és külgazdasági helyzethez. 1.4.1. Új csatlakozók Az egyik lehetőség a bővítés volt. Azt remélték, hogy a tagállamok számának növekedése maga után vonja a gazdaság további fejlődését, a nagyobb piac, változatosabb befektetési lehetőségek, olcsóbb munkaerő versenyképesebbé teszi a régiót és gyorsítja az országok gazdasági felemelkedéséhez elengedhetetlen külföldi működőtőke beáramlását. A 90-es évek folyamán a térséghez tartozó négy szárazföldi állam is csatlakozott: a sort Vietnám nyitotta 1995-ös csatlakozásával, majd Laosz és Mianmar követte 1997 júliusában, végül 1999-ban Kambodzsa is felvételt nyert az ASEAN tagjai közé. Bár az új tagok közül valamennyien a fejletlen gazdaságok csoportjából kerültek ki, a régió stratégiai érdekei a korábban két ellentétest tábort képező országcsoport összefogását követelte. Vietnám lenyűgöző fejlődése bizonyítja, hogy a gazdasági potenciált jól kamatoztató államok valóban képesek felzárkózni Délkelet-Ázsia fejlettebb országainak sorába. Az új csatlakozók közül különösen a katonai kormánnyal rendelkező Mianmar felvételét kifogásolta a nyugati és japán társadalom. Az emberi jogokat többször súlyosan megsértő állam azonban 2400 km hosszú, több szakaszon nehezen feltérképezhető, tisztázatlan útvonalon haladó közös határral rendelkezik Thaifölddel. A határ mentén élő nemzetiségek megfékezésében a két ország kormányai már több ízben kudarcot vallottak. A jószomszédi viszony
fenntartása
érdekében,
Thaiföld
1991-ben
konstruktív
együttműködést
kezdeményezett Rangoonnal, amelyhez 1997-től az ASEAN is csatlakozott. A józan ész ugyanis azt diktálta, hogy az egyre szorosabb kínai kapcsolatokat ápoló, olaj- és földgázkincsekben gazdag országot jobb az integráción belül tartani, mint teljesen magára hagyni a rohamosan erősödő Kína holdudvarában. 1.4.2. Az AFTA A másik fontos lépés egy szabadkereskedelmi övezet létrehozása volt. Az ASEAN vezetőinek számolni kellett Kína gazdaságának elképesztő növekedésével, amelynek első jelei már a 80-as 90-es évek fordulóján megmutatkoztak. Délkelet-Ázsiának egyre inkább
13
meg kellett harcolnia a külföldi befektetőkért, akik növekvő számban csábultak át az olcsóbb munkaerőt kínáló szomszédhoz. Az ASEAN-6 országának vezetői 1992-ben aláírták az ASEAN szabadkereskedelmi övezetet (AFTA) útjára indító úgynevezett AFTACEPT egyezményt (Agreement on the Common Effective Preferential Tariff Scheme).6 A működőtőke beáramláson alapuló ipari felzárkózás modelljének sikeres alkalmazása a 90-es
évek
elejére főként
három ASEAN
ország
feldolgozóipari
ágazatainak
megerősödését hozta. Szingapúr, Malajzia és Thaiföld elektromos és elektronikai ipara, járműgyártása, vegyipara, petrolkémiai ipara jelentős fejlődésen mentek keresztül. Mivel a multinacionális cégek termelést és forgalmazást érintő munkamegosztási stratégiái viszonylag egyenletes eloszlást és jelentős ágazaton belüli kereskedelmet biztosítottak a térségben, ezen iparágak sokszínű termékcsoportjai uralták az ASEAN országok exportimportját az AFTA létrehozásakor. A régión belüli kereskedelem ekkor 20%-át képezte az ASEAN teljes kereskedelmi forgalmának.7 Az AFTA az ASEAN országok között áramló termékek vámtarifájának 5% alá csökkentését és az egyéb kereskedelmi akadályok felszámolását tűzte ki célul 15 év leforgása alatt, 1993. január 1-től kezdődően. A gazdasági válságot követően 5 évvel csökkentették a végső teljesítési határidőt, így 2008 helyett már 2003 januárjától a termékek 60 százaléka minimális vámköltséggel került forgalomba. A vámcsökkentésre ítélt termékek fennmaradó 40%-ának tarifái 2010. január 1-jén hasonló szintre kerültek. A négy új tagország a csatlakozással részévé vált a szabadkereskedelmi övezetnek és belépésétől számított 10 éven belül kell teljesítenie az AFTA követelményeket. Az érzékeny termékek esetében az országok további haladékot kaptak.8 Az ASEAN legutóbbi statisztikai kimutatásai szerint az AFTA megalakulása nem fejtett ki jelentősebb hatást az intraregionális kereskedelemre az első évtizedben. A 90-es évek enyhe bővülését követően, 2003 után viszonylag egyenletesen növekedett a forgalom, azonban a regionális piaci kapacitások korlátai határokat szabnak a belső kereskedelem bővülése előtt.9
6
http://www.aseansec.org/12375.htm http://www.networkideas.org/working/aug2008/06_2008.pdf, 4.old. 8 http://www.aseansec.org/publications/AEC-Chartbook-2010.pdf, 16-17.old. 9 http://www.aseansec.org/publications/AEC-Chartbook-2010.pdf, 18 old. 7
14
1.4.3. Az 1997-es ázsiai pénzügyi válság és következményei A válságot az 1997 májusában leértékelődött thaiföldi baht indította útjára és futótűzként terjedt szét Délkelet-Ázsiában. A külföldi adóságállomány terhe alatt összeroppant thai gazdaság az ország csődjét jelentette. A thai baht összeomlását követően a szomszédos országok valutái is rohamosan leértékelődtek, ami súlyos gazdasági és politikai következményekkel járt. Indonézia és Thaiföld a Nemzetközi Valutalaphoz fordult mentőcsomagért. A válság kialakulásában fontos szerepet játszott a kínai gazdaság exportteljesítményének növekedése és a regionális exportstruktúrák hasonlósága. Az ASEAN országok nagy része, Kínához hasonlóan, könnyűipari- és alacsony hozzáadott értékkel rendelkező műszaki cikkeket próbált értékesíteni a nemzetközi piacokon, azonban egyre inkább lemaradt a versenyben a kínai áru alacsony árszínvonala miatt. Ezen felül, ahogy az 1. ábrán is látható, 1992 után Kína fokozatosan elszívta a térségbe érkező külföldi működő tőke egyre nagyobb hányadát, megfosztva ezáltal az ASEAN államokat a fejlődésükhöz elengedhetetlen külföldi befektetésektől. 1. sz. ábra
Forrás: Tong (2010), 7. old. Az ASEAN országokba és Kínába áramló működőtőke 1990 és 2008 között
15
A gyors növekedéshez hozzászokott régiót erős sokként érte a teljesítmény beszűkülése, a szegénység növekedése és az ezzel járó társadalmi problémák kiéleződése. A kritikus helyzetben a pánikhangulat protekcionista intézkedéseket szült. A tagországok mindenáron védeni próbálták gazdaságaikat, a regionális összefogás mélypontra került. A válság első évében az ASEAN a legsúlyosabb korszakát élte: az együttműködéstől meghátráló államok miatt az integrációs folyamat megtorpanni látszott. Hamarosan azonban rá kellett ébredniük a tagállamoknak, hogy Kína hatalmassá növekedő gazdaságának árnyékában nemcsak egymás, hanem kelet-ázsiai szomszédjaik támogatására is rá vannak utalva. A kényszerhelyzet tehát úgy hozta, hogy éppen azzal a Kínával fogjanak össze, aki a leginkább veszélyeztette fejlődésüket. 1998 decemberében Hanoiban az ASEAN akkor még kilenc tagországa és új partnereik - Kína, Dél-Korea és Japán bejelentették az ASEAN+3 megalakulását. Ezáltal új formáció jött létre még mielőtt a tizedik ASEAN tag, Kambodzsa hivatalos csatlakozása megtörtént volna. Az integrációs folyamatok további alakulására az utolsó fejezetben térek ki. A válság a régió politika rendszereit is megrengette, rezsimek bukását hozta Thaiföldön és Indonéziában, többnyire demokratikusabb kormányzásnak adva át a helyet. 10 Gazdasági szempontból véget vetett a felelőtlen, rugalmatlan gazdaságpolitikának és összefogásra késztette a térség államait egy stabilabb regionális pénzügyi rendszer és felügyeleti mechanizmus kiépítésében. A jelentős devizatartalékokkal rendelkező Japán stabilizációs kölcsönein és segélycsomagjain kívül egy Ázsiai Monetáris Alap létrehozásával próbálta kisegíteni nehézségekkel küszködő szomszédjait. A térség nagybefektetőjeként nagyon fontos volt számára a helyzet gyors javulása. Első javaslata, az ún. Miyazawa Kezdeményezés az IMF és az Egyesült Államok ellenérdekeltsége miatt meghiúsult. Végül 2000 májusában, a thaiföldi Chiang Maiban az ASEAN+3 tagjai (bár nem teljes számban) aláírták az ASEAN swap egyezményekre építő Chiang Mai Kezdeményezést, amely tulajdonképpen egy bilaterális deviza swap megállapodás gyűjtemény a likviditási gondokkal szembenéző államok számára, kiegészítve a Nemzetközi Valutaalap hiteleit. Az válságból való viszonylagos kilábalás nem tartott túl hosszú ideig a gyors regionális összefogásnak köszönhetően, a térség országainak többsége azonban nem tudta visszanyerni a krízist megelőző gazdasági dinamizmusát.
10
Artner (2000), 5. old.
16
1.4.4. Az ASEAN Közösség Az 1997. december 15.-én Kuala Lumpurban bejelentett ASEAN Vision 2020, 11 majd az elképzelés 2003-ra kidolgozott konkrét terve, a II. Bali Konkordátum (Declaration of ASEAN Concord II.) kijelölte az utat az együttműködés elmélyítéséhez. A nyilatkozatban megfogalmazott ötletekre építve a tagállamok magas rangú képviselőinek csoportja (EPG) kidolgozott egy alapító okirat javaslatot, amely alkotmányos alapot biztosít a tagországok közti kapcsolatok szabályozására. Az ASEAN 40 éves évfordulójára elkészült a Charter. Az ASEAN kormányfők a javaslattevő testület több ötletét elvetették. Például az ASEAN Bíróság létrehozását, amely a tagállamok közti viták jogi úton történő rendezését szolgálta volna. A civil szervezetek, érdekképviseletek hivatalos bevonását szintén ellenezték, pedig éppen ez segített volna egy polgárközelibb szervezet kialakításában.12 Nem támogatták az EPG által javasolt kétharmados döntéshozatalt sem, arra az esetre, ha nem sikerülne közös nevezőre jutni. Ezáltal az ASEAN továbbra sem rendelkezik hatékony vitarendezési mechanizmussal, nem áll módjában eredményesen fellépni a szerződést megsértő felekkel szemben, valamint a egyhangú döntéshozatal által mindig a legkisebb közös nevező elve érvényesül, amely hátráltatja a haladást.13 A Charter ratifikálására 2008. december 14.-én került sor. Az elfogadását követő napon életbe lépett alapító okirat a nemzetállamok laza csoportosulását jogi személyiséggel ruházta fel és egy három pillérre
14
épülő közösségként definiálta az ASEAN-t,
meghatározva az együttműködés fő irányait. Az ASEAN tagállamok egyenlőtlen fejlettségi szintje, a rendezetlen területi viták csak két akadály a sok közül, amely kétségeket támaszt a felgyorsított eljárásban 2015-re tervezett politikai, gazdasági és kulturális közösség megvalósításával szemben. Az ASEAN 2015 valóban ambiciózus projektnek tűnik. Míg az ASEAN keményen dolgozik a küldetés teljesítésén, új jelentkezők (Pápua Új-Guinea és különösen Kelet-Timor) kopogtatnak az integráció ajtaján felvételt kérve. Kelet-Timor csatlakozására már 2012-ben sor kerülhet.
11
http://www.aseansec.org/1814.htm Chin (2007), 2. old. 13 Löffelholz (2011), 29. old. 14 Politikai Közösség, Gazdasági Közösség és Kulturális Közösség 12
17
1.5. ASEAN szervek15 Az ASEAN egy kormányközi kapcsolatok alapján működő integráció, nemzetek feletti intézmények nélkül, s mint ilyen, a szervezet legfőbb hatósága a tagországok kormányfőinek
félévenkénti
ülésezése.
A
csúcstalálkozókra
csak
az
1995-ben
megrendezett 5. bangkoki csúcs óta kerül sor rendszeresen. Hivatalosan a kormányfők háromévente üléseznek, tehát a gyakoribb tanácskozások informálisnak számítanak. 2010ben a vezetők úgy döntöttek, hogy a korábban évente tartott találkozók helyett félévente ülnek össze: a tavaszi találkozón csak az ASEAN kormányfők, az őszi ülésen pedig a három nagy kelet-ázsiai gazdaság kormányfői is részt vesznek.16 A csúcstalálkozók előtt tartják a Közös Miniszteri Találkozót (Joint Ministerial Meeting, JMM), amelyen a tagországok külügy- és gazdasági miniszterei konzultálnak, a hatékony ágazati koordináció érdekében. A két miniszteri tanács külön is ülésezik a politikai és gazdasági kérdések ügyében: az ADMM (ASEAN Külügyminiszterek Értekezlete) találkozót általában júliusban, az AEM (ASEAN Gazdasági Miniszterek Értekezlete) találkozót szeptemberben tartják. A Charter létrehozta az ASEAN Koordinációs Tanácsot (ASEAN Coordinating Council) a szakpolitikák koherenciájának fokozása érdekében és az Állandó Képviselők Bizottságát (Committee of Permanent Representatives to ASEAN), amely döntéshozatal előkészítésével segíti a Közösség gyorsabb megalakulását.17 Az ASEAN egyetlen bürokratikus intézménye az első csúcstalálkozón, 1976-ban létrehozott ASEAN Titkárság, élén az ASEAN külügyminisztereinek ajánlására a kormányfők által kinevezett főtitkárral. A titkársági hivatalnok és szakemberek száma nem éri el a száz főt. Feladata az ASEAN tevékenységének összehangolása, projektjeinek végrehajtása. 2008-ban decemberében, az ASEAN Charter hatályba lépésével a Titkárság szervezete is némileg átalakult, a főtitkár munkáját most négy főtitkárhelyettes segíti. Feladata a csúcstalálkozón hozott döntések és megállapodások végrehajtásának felügyelete. A Titkárság kis létszámú személyzetét magyarázza a tagállamok nemzeti hivatalainak közreműködése.
Az
ASEAN
nagymértékben
támaszkodik
az
tagállamok
külügyminisztériumaiban fenntartott Nemzeti Titkárságok segítségére, akik tagállami szinten felelnek a programok végrehajtásáért.
15
http://law.nus.edu.sg/sybil/downloads/articles/SYBIL-2006/SYBIL-2006-251.pdf, 262 old. Lukács (2011), 49 old. 17 Löffelholz (2011), 34. old. 16
18
1.6. Regionális sajátosságok A térség elemzésekor két fontos szempontot kell figyelembe vennünk. Az egyik az a változatosság, amely a régió országait jellemzi minden területen, a másik az ázsiai mentalitás, értékrend, amely meghatározza a szövetség politikáját, eszközeit, kapcsolatait. Az integrációt alkotó 10 tagállam összesített területe 4,48 millió km2. Lakossága közel 600 millió fő. Az országok kiterjedés és népsűrűség szempontjából is igen változatos képet mutatnak. A sűrűn lakott, gyakorlatilag városállam méretű Szingapúrtól (687 km2) a hatalmas, 1,9 millió km2-es területen fekvő Indonéziáig. Politikai berendezkedés szempontjából a katonai juntától a szultanátusig, a szocialista államtól az elnöki köztársaságig minden megtalálható a régióban. A tagországok gazdasági fejlettségi szintje között is óriási különbségek vannak. Délkelet-Ázsia számos országa ma is nagymértékben függ a mezőgazdaságtól. A fejlettebb államok gazdaságában viszont egyre nagyobb szeletet birtokolnak a feldolgozóipari ágazatok és a szolgáltatások. A régió legnagyobb gazdaságaként Indonézia tagja a G-20-aknak. Malajzia, Thaiföld és a Fülöpszigetek az újonnan iparosodott államok csoportjába, Szingapúr a fejlett gazdaságokhoz sorolható. A CLMV- országok18 néven emlegetett késői csatlakozók közül Vietnámot az “új kistigrisnek” titulálták, az utóbbi két évtizedben produkált elképesztő fejlődése miatt. Kambodzsa, Laosz és Mianmar viszont a világ legszegényebb országai közé tartoznak, ahol a mezőgazdaság részesedése az országok GDP-jében továbbra is igen jelentős. A gazdaságok közötti hatalmas távolságot jól érzékelteti az 1. sz. melléklet összefoglaló táblázatban található egy főre jutó GDP adatok összehasonlítása. Az első helyen álló Szingapúrban az egy főre jutó GDP 59.900 $, az utolsó helyen álló Mianmarban 1.300 $.19 Vallási, kulturális és etnikai szempontból is Délkelet-Ázsia a Föld egyik legszínesebb régiója. Ilyen téren nemcsak az államok közötti, hanem országokon belüli különbségek is szembetűnőek. Gyakori konfliktusforrás a gyarmatosítóktól megörökölt mesterséges, hasonló etnikumok által lakott területeket szétszabdaló határvonalak kérdése. Bizonyos területeket több nemzetiség is magáénak vall. Vallási szempontból a buddhisták és a muszlimok vannak többségben a régióban. DélkeletÁzsia szigetországaink lakossága az iszlám vallás követője, a szárazföldi államokban20 a buddhizmus terjedt el. A Fülöp-szigeteken a római katolicizmus a több évszázados spanyol 18
CLMV országok: Kambodzsa, Laosz, Mianmar, Vietnám A CIA World Factbook 2011-es becslései alapján 20 Thaiföld, Kambodzsa, Laosz, Mianmar, Szingapúr, Vietnam 19
19
uralom öröksége. Ugyanakkor számos más, kevesebb követőt számláló vallás is jelen van a régióban, mint a hinduizmus, különböző kínai vallások és animista praktikák. A régió lenyűgöző sokszínűsége magyarázatot adhat az integráció lassú fejlődésére, a tagállamok laza összefonódására. Ebből adódóan és az aktuális politikai viszonyoknak köszönhetően az integráció megálmodói egy olyan alapra helyezték a szervezetépítést, amely biztos sikert hozhatott az adott helyzetben: a konszenzusra, avagy a legkisebb közös nevező megtalálására. Az előző integrációs próbálkozások közül a Maphilindo hasonló konszenzusos technikát alkalmazott volna, mégpedig a közös maláj hagyományból merített „musyawarah-mufakat” 21 döntéshozatali mechanizmust. A laza szerkezet ugyanakkor lehetővé tette a kötetlen tanácskozást, az „arcvesztés” elkerülését. A sokat méltatott és kritizált „ASEAN way”, a konszenzus keresésen alapuló informális tanácskozás módszere az ASEAN szimbólumává vált. További sajátosságai más kultúrkör hatásait idézik, hiszen jelentéstartalma bővült az idő múlásával, az ASEAN arculat fejlődésével. A kelet-ázsiai konfuciánus mentalitás jelenlétét tükrözi a szokások és a tekintély tisztelete, az egymásra figyelés fontossága, a harmóniára törekvés. Az „ázsiai értékek” emlegetése, amellyel gyakran találkoztam az ASEAN-nal kapcsolatos olvasmányaim során, véleményem szerint a délkelet-ázsiai országok esetében nem helyénvaló a kultúrák közti jelentős mentalitásbeli ellentétek miatt. Jelzi azonban a nyugati gondolkodásmódtól, megközelítéstől való elhatárolódást. Az „ASEAN way” sikerének kulcsa, a tagállamok szempontjából, a „be nem avatkozás” politikája. Fontos szerepet játszott az elv Kína regionális multilaterális fórumokba való bevonásánál. Kína szimpátiája jól tükrözi a „be nem avatkozás” politikájának sajátosan keleti arcát. A nyugati elemzők szkepticizmusa az integráció hatékony fellépésével kapcsolatban éppen ebben az elvben gyökerezik, ahogy a „papírtigris” 22 jelzőt is ezért aggatták rá több ízben. A térség országai számos olyan problémával küzdenek, amelyek negatív hatásai közösségi szinten hatékonyabban csökkenthetőek. Az integráció céljai között szerepel a terrorizmus, drog- és fegyvercsempészet elleni harc, a tengeri utak védelme az egyre gyakoribbá váló kalóztámadásoktól, a járványok elleni küzdelem, a szegénység felszámolása. Néhány ország kivételével a régióra általánosan jellemző a politikai instabilitás, a nem hatékony kormányzás, a korrupció, az átláthatóság és elszámoltathatóság hiánya. 21 22
tanácskozás, egyetértés Löffelholz (2011), 7.old.
20
2. A délkelet-ázsiai államok és Kína kapcsolatának története 2.1. Kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatok a Kínai Birodalommal23 Kína hosszú történelme során általában békés szomszédnak bizonyult, befolyása azonban mind gazdasági, mind kulturális értelemben nagy hatással volt a délkelet-ázsiai régió fejlődésére. Kína külkapcsolatait a szomszédos államokkal hosszú évszázadokon keresztül a hódolati rendszer foglalta intézményes keretek közé. Az általa ismert világnak legfejlettebb országaként Kína úgy tekintett a környezetében élőkre, mint általa civilizált barbár alattvalókra. Hegemóniájának feltétlen elismerését mindenkor elvárta. A diplomáciai és kereskedelmi kapcsolatok felvételének is ez lett a kritériuma. A szomszédos országok követei szigorúan szabályozott ceremónia keretei között „adót” fizettek a császárnak, ezáltal fejezve ki hódolatukat a Mennyek Urának, akinek erkölcsi felsőbbrendűsége megkérdőjelezhetetlen volt a Kína-központú világrendben. A behódolás nem jelentett valódi alávetettséget, a fizetett adó is inkább szimbolikus gesztus volt, amelyet a császár általában egy jóval nagyobb értékű ajándékkal honorált. Míg Kína számára ezek a kapcsolatok inkább a béke fenntartását szolgálták, a régió kisebb kikötővárosai számára létfontosságúak voltak. Ennek ellenére Vietnámot leszámítva még a szárazföldi királyságok sem helyezték Kínát a nemzetközi hierarchia csúcsára, csupán alkalmazkodtak elvárásaihoz. A kínai világrend elfogadása ellenére a délkelet-ázsiai királyságok nem kötelezték el magukat egyetlen nagyhatalom mellett sem. India és Mekka mindvégig vonzó alternatívának számított a buddhista királyságok és a muszlim közösségek számára. Kína és délkelet-ázsiai országok közötti kereskedelmi kapcsolatok a korai ókorra vezethetők vissza (kb. a 3. század), amikor az úgynevezett "tengeri selyemút" 24 Kína délkeleti partjaitól indulva keresztül vezetett a mai Délkelet-Ázsián. A Fülöp-szigetek, Indonézia, Malajzia, Vietnám és Thaiföld számos tengerparti városa és kikötője tartozott a tengeri selyemúthoz. Különösen a 15. században, a Ming-dinasztia idején váltak sűrűbbé a kereskedelmi hajóutak. A formális és szabályozott állami kereskedelmi rendszer mellett virágzott a magánkereskedelem is. A 18. században közepétől a Délkelet-Ázsiába
23 24
Stuart-Fox (2010) Chen (2007), 68-69. old.
21
nagyszámban kivándorló kínaiak tovább erősítették a kereskedelmi kapcsolatokat. Ennek ellenére a kereskedelmi forgalom értéke továbbra is meglehetősen alacsony maradt. Az európaiak jelenléte eleinte kis mértékben változtatott a bevett kereskedelmi praktikákon Kína és szomszédjai között. A gyarmatosítók regionális térnyerése után azonban a 19. századtól Kína számára nem maradt más út, mint alkalmazkodni az általuk diktált rendszerhez. Hivatalos kapcsolatai a gyarmatosított szomszédokkal teljesen megszűntek. A megaláztatásba nehezen belenyugvó kínai nacionalisták a környező államokban komoly gazdasági és kulturális befolyással rendelkező kínai diaszpórában látták utolsó esélyüket. Az emigránsok növekvő hulláma és az agresszív kínai nacionalizmus mély ellenérzést váltott ki a helyi lakosságból. 2.2.
Kapcsolatok a hidegháború árnyékában
A világtörténelem évszázadokon keresztül fennmaradó utolsó nagy birodalmaként Kína nehezen tudott beilleszkedni a formálisan egyenlő, szuverén nemzetek nyugati rendszerébe a második világháborút követően. A nemzeti pszichébe mélyen beágyazódott fölény tudat megkövetelte, hogy kiváljon a nemzetállamok tömegéből. Egy évszázadnyi megaláztatás után szüksége volt arra, hogy visszanyerje a nemzetközi megbecsülést és tiszteletet. A kommunizmus kiváló lehetőséget biztosított Kína számára, hogy visszaverekedje magát a nagyhatalmak körébe, így hát Kína magára osztotta a délkelet-ázsiai államok felszabadítójának szerepét. A konfuciánus hagyományból átörökített regionális vezető szerep ezúttal a kínai kommunista modell terjesztését jelentette a térség fiatal államainak körében, amely néhány országban komoly visszatetszést és aggodalmat váltott ki. A Kínai Népköztársaságot elsőként Burma ismerte el Délkelet-Ázsiában. A nemzetközi kapcsolataiban szigorú semlegességet választó állam Kínával hosszú, helyenként nem pontosan definiált közös határral rendelkezett. Taktikailag tehát jobb ötletnek bizonyult jó viszonyt ápolni az ébredező óriással. Kína értékelte a burmai kormány hozzáállását: 1960ban nagyvonalúan átengedte a vitatott területeket lojális szomszédjának. Az helyi kommunista mozgalom nyomására Indonézia lett a második állam, amely elismerte Kínát. Az Indonézia által szervezett bandungi konferencián lehetőség nyílt a kínai probléma részleges rendezésére azáltal, hogy Kína elfogadta a kettős nemzetiség gyakorlatának beszüntetését. Kína szakított a korábbi kormányzat nacionalista politikájával, s ez a kereskedelmi kapcsolatok látványos javulását idézte elő. Sukarno 1965-ös bukása és az indonéz kommunista párt megsemmisítése azonban keresztülhúzta ambiciózus terveit.
22
Suharto kormánya 1967-re teljesen felszámolta a Kínával folytatott kereskedelmi és diplomáciai kapcsolatokat. A Peking-Jakarta tengely megszűnése hátráltatta Kína délkeletázsiai politikáját.25 Kína kiváló lehetőséget látott a vietnámi felszabadító harcok támogatásában, hogy befolyását ismét kiterjessze korábbi vazallusára. Elsőként ismerte el az új Vietnám államot. Az indokínai háború végét jelentő genfi béketárgyaláson azonban a vietnámiak megtanulhatták, hogy Kína barátsága csak addig terjed, míg saját érdekei egybeesnek másokéval. A nagyhatalmak elismeréséért küzdve, elfogadta a kettéosztott Vietnam ötletét. A Mao Ce-tung által 1958-ban meghirdetett „nagy ugrás” politikájának romboló hatásai a 60-as évek végére a politikai térvesztésben is megnyilvánultak. A meggyengült állam befolyása fokozatosan csökkent a régióban. A vietnámi háborút követően, az Egyesült Államok visszavonulásával a Szovjetunió átvette a domináns nagyhatalom szerepét a szárazföldi Délkelet-Ázsiában. Vietnámban létesített katonai bázisai biztos hátteret nyújtottak a Kambodzsa irányába terjeszkedő szövetségesének. Kína állásfoglalásai a vietnámi háború idején egyre távolabb taszították a korábbi ideológiai szövetségeseket egymástól. Vietnám álságosnak, képmutatónak ítélte Kína viselkedését. 26 Látszólag támogatta ugyan a vietnámi forradalmat, valóban azonban saját tradicionális nagyhatalmi státusának visszaállítása motiválta. Kína elvesztette hitelét a vietnámi vezetők szemében, akik hátat fordítva korábbi szövetségesüknek, annak legnagyobb ellenségével paktáltak le. Kínát ezzel szemben felháborította Vietnám hálátlan magatartása. Megbocsáthatatlannak ítélte pálfordulását, főként az éveken keresztül nyújtott jelentős mértékű anyagi támogatásának fényében. A Szovjetunió felbomlása után sikerült rendezni a kapcsolatokat Vietnámmal is. A 70-es évekig Kínának csupán öt délkelet-ázsiai szomszédjával sikerült diplomáciai kapcsolatokat létesíteni. Nixon 1972-es látogatása azonban megnyitotta az utat más USA szövetséges államok számára is. Japán után Malajzia (1974), a Fülöp-szigetek és Thaiföld (1975) is elismerték a Kínai Népköztársaságot. A 80-as évekre Délkelet-Ázsia kettészakadt a szovjetek támogatta Indokínai Blokkra (Vietnám, Laosz, Kambodzsa) és a Kína és USA támogatását élvező ASEAN országokra. Az új közös ellenség, egy oldalra terelte és politikai együttműködésre késztette az ASEAN országokat Kínával. 25 26
Stuart-Fox (2003), 178. old. Jones (2009), 12-13. old.
23
1. sz. táblázat Év
Kína ‐ a teljes kereskedelem %‐ában
ASEAN ‐ a teljes kereskedelem %‐ában
1950 1955 1960 1965 1970 1975
6,81 3,73 4,81 8,51 7,07 5,31
1,14 1,43 2,72 4,12 2,25 1,74
1980
5,00
1,38
Forrás: Chen (2007), 70-71.old. alapján Kína és a későbbi 10 ASEAN ország kereskedelme, teljes kereskedelmeik százalékában, 1950 – 1980 A 90-es évekig az ASEAN országok és Kína közötti kereskedelmi forgalom alacsony volt. Kína elsősorban nyersanyagokat importált a régió országaitól, amelyekre nagy szüksége volt az intenzív iparosítás miatt. A politikai szembenállásnak köszönhetően, bizonyos időszakokban egyes ASEAN országokkal teljesen megszűnt a kereskedelmi kapcsolata. 2.3. ASEAN-Kína kapcsolatok a 90-es években A 70-es évek végétől Teng Hsziao-ping (Deng Xiaoping) lefektette Kína globális befolyásának gazdasági alapjait és stabilizálta kapcsolatait a legfontosabb partnerekkel. A Tienanmen téri eseményeket követően visszafogott nemzetközi szereplést, óvatos és körültekintő külpolitikai stratégiát javasolt utódjának, Csiang Cö-min (Jiang Zemin) azonban az ország példátlan gazdasági növekedésének köszönhetően a 90-es években nagyhatalmi politizálásba kezdett. Fokozott nyomást gyakorolt a Tajvannal való egyesülés érdekében. Az agresszív, nacionalista irányt vett politika aggodalmat keltett a régióban, főleg mivel közben Kína gazdasági ereje hatalmas méreteket kezdett ölteni, ráadásul sokszor az ASEAN tagországoknak okozva veszteséget. A 90-es években a globalizáció a politikáról a gazdaságra irányította a figyelmet. Kína szédületes fejlődését többek közt a környező országokban élő kínai befektetők tették lehetővé, akiknek jó része az ASEAN tagállamok polgára volt. A kínai gazdaság ebben az időszakban évente 10%-os növekedést produkált. A kereskedelmi forgalom jelentős része Tajvannal és a délkelet-ázsiai kínaiakkal bonyolódott leginkább azonban közvetett módon. Ezért konkrét számadatok hiányában nehezen megbecsülhető a kínai etnikum hozzájárulása Kína felemelkedéséhez. 1989-re a Hong
24
Kong és Kína közötti forgalom csaknem duplájává vált a Japánnal bonyolítottnak, aki Kína következő legjelentősebb partnere volt. A térség államai közül csak Szingapúr szerepelt az első 12 kereskedelmi partner között. A 80-as évek végére az FDI jelentős része is a tengerentúli kínaiaktól származott. Nagy volt az ugrás 1991 és 1994 között, majd tovább nőtt 1998-ig. Ismét nehéz adatokat felvonultatni a külföldi kínai befektetések mértékéről, hisz a tőke nagy része Hong Kong-on vagy Szingapúron keresztül érkezett.27 Az évtized végére, a kínai veszélyt szajkózó nemzetközi visszhangra reagálva, a pekingi politika mérsékeltebb irányt vett. Intenzív diplomáciai tevékenységgel igyekezett egy harmonikus nemzetközi kapcsolatokra törekvő, békésen fejlődő Kína képét kialakítani. Az új irányzat fő célja az ország külső megítélésének javítása volt. Az 1997-es pénzügyi válság jó alkalom volt arra, hogy Kína mosoly-offenzívája gyors sikereket érjen el regionális szinten. Kína válság idején tanúsított magatartása, pénzügyi segélycsomagjai és a jüan leértékelés elhalasztása, némileg eloszlatta szomszédjai bizalmatlanságát. A látványos gesztus hatásosnak bizonyult, hiszen bár Kína anyagi közreműködése csak töredéke volt a Japán által biztosítottnak és valutájának értéken tartása mögött pillanatnyi egyéni érdekek (a hongkongi dollár megóvása) húzódtak, sikerült útnak indítani az új délkelet-ázsiai politikáját. A pekingi kormány igyekezett konkrét intézkedésekkel hangsúlyozni irányváltását. 2001ben meglebegtette egy szabadkereskedelmi megállapodás megkötésének ötletét, majd 2002-ben aláírta a Spratly-szigetek helyzetét időlegesen rendező Dél-kínai-tengeri Magatartási Nyilatkozatot (DoC). 2.4. Biztonságpolitikai konfliktuslehetőségek a régióban28 Az integráció legkiemelkedőbb sikere egyértelműen a több évtizedes békés együttélés megvalósítása. A Kínához való közeledés is részben a regionális összhang fenntartására irányult,
azonban
nem
szabad
elfelejteni,
hogy
számos
konfliktus
lehetőség
veszélyeztetheti a térség nyugalmát. A jelenlegieknél hatékonyabb vitarendezési mechanizmusok hiányában – mind az integráció, mind a Kínával folytatott kapcsolatok szintjén - a régió biztonsága, békéje igen törékeny lábakon áll.
27 28
Stuart-Fox (2003), 221. old. Storey (2007)
25
2.4.1. Tajvan A jószomszédi kapcsolat fenntartása érdekében valamennyi ASEAN állam támogatja az „egy Kína” politikát. Tajvannal folytatott hivatalos kapcsolataikat az elmúlt években nagyobb óvatossággal kezelik. Emellett a legtöbb délkelet-ázsiai állam szeparatista törekvésnek tekinti a sziget elszakadását. A területi integritás kérdése abban a régióban, melynek államai alig egy fél évszázada harcolták ki önállóságukat és ahol számos megoldatlan területi vita és elszakadási próbálkozás (Indonézia, Thaiföld, Fülöp-szigetek, Burma) okoz gondot hosszú évek óta, biztos támogatást élvez az összes tagállamnál. Egy esetleges USA-Kína konfliktus kialakulása Tajvan kapcsán, amely állásfoglalásra kényszeríthetné a tagokat, valóságos rémálom lenne az erőegyensúlyt fenntartani próbáló ASEAN számára. 2.4.2. Mianmar Egy másik lehetséges forrása a konfliktusnak Mianmar. Az 1988-as katonai puccsot és a kormányellenes tüntetők erőszakos elnyomását követően, Kína és Mianmar szoros baráti kapcsolatot alakított ki. Kína lett a junta első számú haditechnikai eszköz szállítója. Pénzügyileg nagylelkű kamatmentes kölcsönnel látta el, amely lehetővé tette, hogy Mianmar megkerülje a nyugati szankciókat és tompítsa az 1997-1998-as ázsiai pénzügyi válság legkellemetlenebb hatásait. Kína rövid időn belül Burma meghatározó kereskedelmi és befektetési partnerévé vált, kihasználva az ölébe hulló lehetőséget, hogy saját érdekeit előbbre juttassa a szárazföldi Délkelet-Ázsiában. A 1990-es években és a 21. században Kína és Mianmar bebetonozta az értékes kapcsolatot. Ugyanakkor az ország ASEAN-hoz való csatlakozása Mianmar azon igyekezetét bizonyítja, hogy nem szeretne Kína bábja maradni. Külkapcsolatai diverzifikálásával próbál új szövetségeseket is maga mellé állítani (India, Oroszország), akik kiállhatnak mellette az ENSZ BT-ben, enyhítve ez által a Kínától való függésen. Erre utal az új mianmari kormány meglepő lépése is. 2011 szeptemberében Thein Szein államfő bejelentette az Irrawaddy folyón 3,6 millió dolláros kínai támogatásból épülő, a környezetvédők és a helyi lakosság által határozottan ellenzett, Myitsone-gát építésének felfüggesztését. „A nagyszabású projekt felfüggesztésével a mianmari rezsim…évtizedek óta először került szembe Pekinggel, amit megfigyelők egy része máris szimbolikus paradigmaváltásként értékel.”29 29
http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2011/11/14/mianmar_demokratizalodhat_a_diktatura/
26
Bár a 2010 őszén megválasztott új államfőt az előző rendszer bábjának, reformjait pedig kirakat-intézkedéseknek tartotta eleinte mind a külföldi elemzők tábora, mind a hazai ellenzék, az elmúlt év történései enyhítettek a szigorú megítélésen. A 2011 novemberében megrendezett legutóbbi ASEAN csúcson a tagállamok vezetői egyöntetűen bizalmat szavazva a demokratizálódó kormánynak, Mianmarnak ítélték a 2014-es ASEAN találkozó rendezési jogát. Ezzel a döntéssel próbálja az integráció az országot a demokratikus reformhoz vezető úton tartani.30 2.4.3. A Spratly-szigetek A régió biztonságára kétségtelenül a dél-kínai-tengeri Spratly-szigetek helyzete jelenti a legnagyobb veszélyt. A vita középpontjában 170 szigetszerű képződmény - 36 sziget, zátony, szigetecske – birtokjoga áll. Hat állam követeli magáénak részben vagy egészben a szigetcsoportot: Kína, Tajvan és Vietnam a történelmi használatra hivatkozva igényt tart az egész területre, a Fülöp-szigetek, Malajzia és Brunei csak bizonyos részeit követelik. A vitát az a feltételezés okozza, miszerint a tengerfenék jelentős szénhidrogén-tartalékokkal (kőolaj és földgáz) és ásványi lerakódásokkal rendelkezik. A területet ugyanakkor gazdag halászvidékként tartják számon és elhelyezkedése miatt stratégiai szempontból is felértékelődik. A szigetcsoport szuverenitása évtizedek óta folyamatos konfliktus forrása a térségben. Ahogy a túlfűtött gazdasági növekedés nettó energiaimportőrré tette Kínát, úgy váltak az szénhidrogénkincsben gazdagnak tartott szigetek egyre vonzóbbá a kormány szemében. A szigetek birtoklása ugyanakkor lehetővé tenné számára a stratégiailag fontos tengeri átjárók ellenőrzését. 2002-ben, több éves huzavona után, a pekingi kormány és az ASEAN államok aláírtak egy magatartási nyilatkozatot (Declaration on the Conduct of Parties in the China Sea, DoC)31, amelyben megegyeztek a területi viták békés úton történő megoldásában és közös kutatási tevékenységek folytatásában. A DoC szerint ugyanakkor tilos az eddig még el nem foglalt területek megszállása. A magatartási nyilatkozat azonban nem egy jogerős, kötelező érvényű szerződés, és nem nevez meg szankciókat szerződésszegés esetére.
30 31
http://m.kitekinto.hu/kelet-azsia/2011/11/21/unio_epul_azsiaban/ http://www.aseansec.org/13163.htm
27
2004-től a Fülöp-szigetek, Vietnám és Kína közös szeizmikus méréseket folytatnak a vitatott vizeken. A Közös Tengeri Szeizmikus Vállalkozás (JMSU) által három állami tulajdonú energetikai vállalat közösen végez feltárást megelőző kutatásokat. 2011 tavaszán a dél-kínai-tengeri konfliktus ismét a tetőfokára hágott, felülmúlva az 1995ös Mischief zátony kapcsán kialakult válsághelyzetet Kína és a Fülöp-szigetek között.32 Az erősödő kínai nacionalizmus és erőfitogtatás arra a példátlan lépésre késztetett néhány ASEAN tagot 2010 folyamán, hogy regionális biztonsági fórumokon adjanak hangot aggodalmaiknak. Kína 2011-es újraélesztett mosoly-offenzívája arra utalt, hogy megértette az üzenetet. Diplomáciai látogatásai alkalmával a kínai vezetőség hangsúlyozta, hogy továbbra is elkötelezett a béke és stabilitás irányában. A délkelet-ázsiai országok azonban megdöbbenéssel konstatálták a kínai vezetőség retorikája és cselekedetei közötti ellentmondást. Ha Kína viselkedése túlzott magabiztosságot sugallt 2010-ben, akkor a kínai
tengerifelügyelet
garázdálkodásai
2011
első
hónapjaiban
már
agresszív
provokációnak számítottak. A kínai járőrök zaklatásai, a szeizmikus mérések akadályozása Vietnám és a Fülöp-szigetek kizárólagos gazdasági övezetein belül éles diplomáciai szóváltásokat okozott az együttműködő felek között. Az érintett felek nemcsak azzal vádolták Kínát, hogy szuverén jogaikat sértette, hanem az ENSZ tengerjogi egyezmények és a DoC megszegésével is, amikor eddig el nem foglalt zátonyokra építkezési anyagokat szállított.33 Kína a vádakat félresöpörve azzal érvelt, hogy partnerei törvénysértő magatartását orvosolta csupán, akik szerinte egyoldalúan jártak el olaj és gáz feltárásokat támogató intézkedéseikkel. Kína nemtetszését fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy egyes ASEAN tagok nemzetközivé teszik a vitát a regionális biztonsági fórumokon való felszólalásaikkal (ARF), holott szerinte a Dél-kínai-tenger dilemmái kizárólag bilaterális úton oldhatóak meg. Washington támogatásáról biztosította az ASEAN tagokat, később pedig Vietnámmal és a Fülöp-szigetekkel közös hadgyakorlatot tartott a környéken. Az utóbbi évek regionális súrlódásai felhívják a figyelmet a biztonságpolitikai kérdések súlyosságára. A 2002-ben aláírt magatartási nyilatkozat a status quo befagyasztására volt csupán alkalmas, de a feszültséget nem csökkentette a térségben. Az elmúlt 10 évben nem 32
Kína elfoglalta a Mischief zátonyt, amelyet a Fülöp-szigetek sajátjának tekintett. A konfliktus a kínaiak kiűzésével zárult. 33 Storey (2011), 2-3. old.
28
sikerült áttörést elérni egy formális jogerős magatartási szabályzat megalkotásában, ahogyan azt 2002-ben az aláírók eltervezték. „A kelet-ázsiai térség országai az elmúlt évtizedekben folyamatosan növelték katonai kiadásaikat.” 34 Kiváltképp Kína igyekszik nagyhatalmi törekvéseinek megfelelő haderő birtokában lenni. A 2012-es pártkongresszus alkalmával bekövetkező hatalomátadás utolsó száz méterén egyetlen vezető sem szeretne gyengének mutatkozni a Kína számára oly fontos területi integritás kérdésekben. A 2011-es ASEAN csúcson Ven Chia-pao (Wen Jiabao) miniszterelnök továbbra is elzárkózott a kérdés többoldalú megvitatásától és jelezte, hogy Kína álláspontja változatlan a kérdésben.35 A megoldatlan viszályok, a vitarendezés formális eszközeinek hiánya, a multilaterális megoldásoktól való elzárkózás halaszthatatlan fordulatot követelnek az ügyben, főleg mivel a jövőben az energiáért való hajsza még drasztikusabb formát ölthet, erre azonban a egyelőre nincs kilátás. 2.5. A kínai diaszpóra szerepe a régió kereskedelmi kapcsolatainak alakulásában Kína és az ASEAN országok viszonyának bemutatását nem zárhatom le a regionális kereskedelmi kapcsolatokban kiemelt szerepet betöltő kínai diaszpóra tevékenységének rövid ismertetése nélkül. 1990 és 2007 között gyorsan növekedett a Kínába áramló FDI mennyisége. A működőtőke 39,02 százaléka (308.5 Mrd $) származott Hong Kongból, és 5,72 százaléka (45.2 Mrd $) Délkelet-Ázsiából. Valószínűleg az ASEAN országokból érkező hozzájárulás jóval nagyobb mértékű volt, azonban a délkelet-ázsiai befektetők, hogy elkerüljék az anyaország iránti lojalitás gyanúját, általában hong kongi leányvállalat közbeiktatásával fektettek be Kínában. 36 A külföldön élő kínai lakosság nagy része hosszú ideje az ún. „kereskedő kisebbséghez”37 tartozik és általában olyan középosztályt képez fogadott hazájában, amely féltékenységet szül a kevésbé sikeres, többségben lévő nemzetiségek körében. A délkelet-ázsiai országokban tapasztalt "gazdasági nacionalizmus" leginkább az anyaország iránt lojális, "idegen elemnek" tekintette a helyi kínai lakosságot és különböző rendeletek, politikák bevezetésével igyekezett korlátozni gazdasági tevékenységét. A korrupt, alkalmatlan 34
Lukács (2010), 2. old. http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2011/06/29/novekv_feszultsegek_a_del-kinai-tengeren/ 36 Zhuang (2010), 181. old. 37 Suryadinata (2007), 11. old. 35
29
vezetés hatására kialakult válságidőszakokban a kínai közösségek gyakran váltak bűnbakká és zavargások áldozatává. Az elmúlt 30 évben, Szingapúr kivételével az összes ASEAN országban többé-kevésbé diszkrimináció áldozatai voltak. Könnyen felfedezhető a párhuzam a kelet-ázsiai kínai etnikum és a nyugati világ zsidóságának megítélése, sztereotipizálása között. A nemzeti identitástudat, a kulturális összetartozás, az ősi szokások megőrzése, a kereskedői tevékenység, a társadalmi kitaszítottság a befogadó országokban mindkét etnikum történelmét végigkíséri. A kínai kereskedők már 2000 éve megjelentek Délkelet-Ázsiában, de a tömeges kínai migráció csak a 17. század közepén vette kezdetét több hullámban. Az európaiak érkezését követően a második nagy hullám a 19. század közepén indult a kínai szerződéses kulik migrációjával. 38 Az 1920-1930-as években a régió gazdasági virágzása, a modern ipari ágazatok kialakulása vonzotta a kínai emigránsokat, 39 elsősorban a déli tengerparti tartományokból (Kuangtung, Fucsien és a Hajnan). 1950 és 1980 között a regionális politikai szembenállás felfüggesztette egy időre a tömeges kivándorlást.40 Az ASEAN-Kína kapcsolatok felvételével enyhült a feszültség a partnerek között a kínai etnikai kérdésekben, jóllehet bizonyos ASEAN kormányok továbbra is fenntartással figyelik a helyi kínaiak anyaországhoz fűződő viszonyát. Amikor Malajzia és a Fülöpszigetek felvették a diplomáciai kapcsolatot Kínával a 70-es évek közepén, a kínai vezetőség nyilatkozatban ígéretet tett, hogy nem lép fel kínai etnikai kérdésekben. Bár teljesen nem szakította meg a kapcsolatot a délkelet-ázsiai kínai kisebbséggel, látványosan tartózkodott a szomszédos országok belügyeibe való beleavatkozástól. 1998-ban, az ázsiai pénzügyi válságot követő indonéziai kínai-ellenes lázadással kapcsolatban Kína ismét türelmes hozzáállást tanúsított és kerülte az indonéz kormány éles bírálatát. A Suharto rendszer bukása után Indonézia felhagyott asszimilációs politikájával és megadta kínai állampolgárainak az őket megillető törvényes jogokat. 1979 után a kapitalista világra nyitó Kína számított a tengerentúli kínaiak befektetéseire. A WTO csatlakozást megelőzően elsősorban a magasabb kockázatot (bizonytalan tulajdonviszonyok, politikai veszélyek) elviselő, helyi körülményeket jól ismerő befektetők 38
A második Ópium háború (1858-1860) utáni periódusban a győztesek (britek és franciák) kényszerítették a kínai kormányt, hogy tegye lehetővé számukra a kuli munkások toborozását. A századforduló évtizedeiben mintegy öt millió kínai munkást vittek a tengerentúlra, nagy részüket délkelet-ázsiai bányákba és ültetvényekre. 39 Zhuang (2010), 175. old. 40 A Kínai Kommunista Párt megtiltotta a kivándorlást, a délkelet-ázsiai országok pedig a kínaiak bevándorlását.
30
jöttek, akik jellemzően kínai eredetűek voltak. A reformok korai periódusában könnyebben lehetett kezelni a befektetőkkel szembeni érzékenységet, ha azokat "hazafias" kínaiaknak tekinthették, nem pedig kapitalista profit-hajhászoknak. Különböző adó- és szabályozási kedvezményeket adtak a hong kongi, makaói, tajvani és délkelet-ázsiai "honfitársaknak" (tongbao).41 Míg a nyugati befektetők tőkéje általában a nagy városokba irányult, addig a külföldön élő kínaiak inkább a vidéki területeken, korábbi lakóhelyük környékén fektettek be, ahol korábban a nagyobb szegénység miatt nagyobb volt a kivándorlási arány. A befektetett összeg általában viszonylag alacsony volt és többnyire exportra termeltek. A nyugati beruházások ezzel szemben elsősorban a belső piachoz való hozzáférést célozták meg. A 90-es évekre a kínai diaszpóra felhalmozott vagyona és likvid eszközei óriási méreteket öltöttek. 1992-ben egy The Economist-ban megjelent cikk 1,5-2 billió $-ra becsülte a teljes kínai diaszpóra likvid eszközeinek értékét, értékpapírok nélkül.42 Ismét felmerült a lojalitás kérdése és számos tanulmány született a „kínai kérdéssel” kapcsolatban. A külföldi kínaiak vállalkozási szokásait boncolgató szakirodalom széles körben elterjedt megállapításai a következők voltak:
a vállalatok túlnyomó része családi tulajdonban lévő kis- és középvállalkozás, amelyekre az erősen központosított döntéshozatal, közvetlen családi irányítás és a belső finanszírozás előnyben részesítése jellemző (a saját tőkére való támaszkodás tette lehetővé a pénzügyi válság túlélését);
a közös etnikai származás és nyelv nagyban hozzájárult a kínai cégek versenyelőnyeihez a nyugati versenytársakkal szemben;
az üzleti tevékenység folytatásában nagy hasznát vették a guanxinak, a személyes kapcsolatok és összeköttetések hálózatának; 43
Hong Kong nemcsak pénzügyi forrásként szolgált, hanem lehetővé tette a közvetett kereskedelmi kapcsolatokat Kínával (a beruházásokat gyakran egy hong kongi képviseleti irodából indították);44
41
Smart (2004), 2. old. The Economist (1992) 43 A guanxi a társadalmi kapcsolatokból adódó előnyökre utal. Általában a tágabb családi környezetre, iskolatársakra, munkatársak körére, klubokra vagy szervezetek tagjaira terjed ki. A kapcsolati háló fenntartásának kulcsa a kölcsönösség. A szívesség viszonzásának elmaradása megbocsáthatatlan bűn. 44 Ng (2006), 323. old. 42
31
befektetéseiket általában hagyományos ágazatok szűk körére korlátozzák: nagy- és kiskereskedések, bank és pénzügyek, ingatlanok, szállodaipar;
hajlamosak alábecsülni a szolgáltatások és egyéb immateriális javak fontosságát (jogi tanácsadás, K + F), ezért igen keveset fordítanak ezekre.
Kezdetben az etnikai kapcsolati tőke tehát fontos szerepet játszott a kölcsönös bizalom megalapozásában és a tranzakciós költségek csökkentésében. Azonban ennek a jelentősége a reformok hatására egyre kisebb lett, különösen a WTO belépés után a szabályozottabb jogi környezet miatt. A kínai diaszpóra gazdasági és politikai hatalmát az elemzők egy része szereti túlértékelni. Hozzájárulásukhoz Kína újkori felemelkedésében nem fér kétség, azonban a témában született bőséges irodalom nagy része kissé túlértékeli a kapcsolatok nacionalista hátterét, elsősorban a kulturális magyarázatokra helyezve a hangsúlyt, „bambusz hálózatnak” (bamboo network) 45 vagy „kínai vállalatok világhálójának” (worldwide web of Chinese business)46 nevezve a kínai konglomerátumok hálózatát. A kvantitatív adatok hiányából eredő túlzott általánosítás elkerülhetetlenül azzal járt, hogy a kínai vállalatokat homogén egységként kezelve elemezték. Annak ellenére, hogy a délkelet-ázsiai kínai cégek többsége kis- és középvállalkozás, az elemzők általában néhány kínai nagyvállalat tevékenysége alapján vontak le következtetéseket. A legnépszerűbb alanyok a thaiföldi Charoen Pokphand Group és Bangkok Bank Group, az indonéziai Salim Group, a malajziai Kuok Group és a szingapúri Ong Beng Seng Group voltak.47 Holott még a szingapúri kínaiak vállalatai sem mondhatók mindig hasonlónak. Chan és Ng tanulmánya például három típusba sorolja őket: konzervatív üzletvitelt folytató hagyományos kis családi vállalkozások, nagy múltú, széles kapcsolati rendszerből építkező konglomerátumok és nyugati neveltetést kapott kínaiak, modern üzleti szemlélet alapján működtetett vállalatai.48 Hasonlóképpen megállapítható az is, hogy a kínai diaszpóra távolról sem képez homogén közösséget (huaren), már csak a számos különféle dialektust beszélő népcsoport vagy a generációs különbségek miatt sem. A gazdag kínai mágnások gyakran megosztottak különféle politikai és gazdasági kérdésekben. Az egymással folyó piaci verseny épp elég ahhoz, hogy az állítólagos kínai kereskedelmi egységet elseperjék. A homályba vesző 45
Weidenbaum and Hughes (1996) Kao (1993) 47 Weidenbaum (1998) 48 Ng (2006), 293. old. 46
32
közös hátteret figyelmen kívül hagyva, nem jellemzi különösebb összetartás a régió kínai lakosságát. A Suzhou Industrial Park megépítése körüli feszültségek is mutatják, hogy az etnikai előny hangsúlyozása a kínai befektetők esetében kissé túlzott.49 A rendelkezésre álló tengerentúli kínai tőke valóban fontos eleme volt Kína hatékony csatlakozásának a globális gazdaságba, azonban a kínai diaszpóra befektetéseit inkább saját ésszerű, profitmaximalizálásra törekvő üzleti érdekei hajtották.
3. A Kína-ASEAN szabadkereskedelmi megállapodás (ACFTA) 3.1.
Az ACFTA létrejöttének története
A szabadkereskedelmi övezet létrehozásának ötletét először Csu Zsung-csi (Zhu Rongji) kínai miniszterelnök vetette fel 2000 novemberében a Kína-ASEAN csúcstalálkozón, hogy eloszlassa
az
ASEAN
tagállamok
növekvő
szorongását
Kína
2001-es
WTO
csatlakozásának gazdasági következményei miatt, hangsúlyozva a kapcsolat kölcsönös előnyeit (win-win). Az ajánlat sokakat meglepett. Kína indokai közül nem zárható ki, hogy ezzel a húzással a Japánnal folytatott hatalmi versengésében szeretett volna lépéselőnyre szert tenni.50 Az ASEAN tagok többsége támogatta és jóváhagyta a kínai fél által javasolt közös szakértői csoport létrehozását egy megvalósíthatósági tanulmányt készítésének érdekében. A bizottság jelentése 2001 októberére készült el, javasolva egy átfogó gazdasági együttműködés kereteinek felállítását Kína és az ASEAN között. Novemberben Kína és a 10 ASEAN állam közösen bejelentette az ACFTA létrehozását, majd egy évig tartó tárgyalássorozat után, 2002 novemberében, a 11 állam vezetője aláírta az Átfogó Gazdasági Együttműködési Keretmegállapodást.
A szerződés előzetes intézkedéseket
tartalmaz Kína és az ASEAN országok közötti kereskedelem liberalizálására, valamint lefekteti a további tárgyalások menetrendjét. A keretmegállapodásban a 11 ország vállalta, hogy együttműködik az áru- és szolgáltatáskereskedelem fokozatos liberalizálása terén, valamint létrehoznak egy átlátható, liberális beruházási rendszert.
49
Korábbi óvatos politikájával felhagyva, Szingapúr 1993–ban úgy döntött, hogy gyors befektetéseivel kihasználja a kínai gazdasági növekedés nyújtotta kedvező lehetőségeteket. Az első nagy projekt a Suzhou Ipari Park létrehozása volt. A szingapúri vállalatok egy része konfliktusba került a helyi partnerekkel és hivatalokkal. Úgy tűnik a sokat emlegetett „etnikai előny” és „kulturális rokonság” mégsem működik minden esetben. 50 http://www.nps.edu/Programs/CCS/WebJournal/Article.aspx?ArticleID=73
33
2004. november 29-én - a vientianei ASEAN-Kína csúcstalálkozón– a keretmegállapodás végrehajtásának első szakaszában két szerződést írtak alá a partnerek. Az Árukereskedelmi Megállapodás (TIG)
51
Kína és az első hat ASEAN tagállam közötti kétoldalú
árukereskedelem több mint 90%-ának liberalizálását tűzte ki célul. A felek vállalták, hogy 2005. július 20.-ától kezdve több mint 7000 termék vámját 5%-ra vagy az alá csökkentik. A Vitarendezési Mechanizmusról Szóló Megállapodás (Dispute Settlement Mechanism Agreement, DSM) hivatalos intézményi keretet biztosít Kína és az ASEAN tagországok közötti kereskedelmi és beruházási viták megoldására. 2007 januárjában a Szolgáltatáskereskedelmi Megállapodás következett. Mindkét fél a WTO szintnél magasabb kötelezettséget vállalt, több mint 60 szolgáltató szektor megnyitását. A megállapodás ugyanazon év júliusában lépett hatályba. Az ACFTA folyamat lezárásaként 2009 augusztusában, Kína és az ASEAN aláírta az ACFTA Befektetési Megállapodást. 2010. január 1-jén hivatalosan megalakult az ACFTA. Kína és hat ASEAN ország (Brunei, Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, Szingapúr és Thaiföld) termékeinek 90%-a vámmentesen közlekedik a térségben. Az ASEAN termékekre kivetett kínai átlagos vámtarifa az előző évi 9,8%-ról 0,1%-ra csökkent, míg a hat ASEAN ország 12,8%-ról 0,6%-ra csökkentette a kínai termékekkel szembeni vámokat. A négy új ASEAN tagállam, Vietnam, Laosz, Kambodzsa és Burma, 2015-ben teljesíti a vámmentesség követelményét a kínai termékek 90%-ára. Jelenleg az ACFTA lakossága 1,9 milliárd körül van, azaz Föld lakosságának 30%-a a 11 államban él. Teljes szárazföldi területe 14 millió km2-re terjed ki. Az ACFTA az Európai Unió és a NAFTA után a harmadik legnagyobb szabadkereskedelmi övezet a világon. Terület és lakosság szempontjából viszont az első helyen áll. A GDP-je elérte a 2.000 milliárd dollárt, kereskedelmi volumene pedig az 1.200 milliárd dollárt.52 Az ACFTA keretén belül 11 kiemelt együttműködési területet jelöltek meg a partnerek. Ezek a következők: mezőgazdaság, információs és kommunikációs technológiák, emberi erőforrás fejlesztés, Mekong-medence fejlesztése, beruházás, energia, közlekedés, kultúra, közegészségügy, turizmus és környezetvédelem.
51 52
http://www.aseansec.org/22201.pdf http://en.reingex.com/ASEAN-China-ACFTA.shtml
34
3.2.
Egy különleges partnerség
Az ACFTA létrejöttével egy sajátos szabadkereskedelmi övezett jött létre. A 11 szerződő állam közül, Szingapúr és Brunei kivételével, ahol kifejezetten magas az egy főre jutó nemzeti jövedelem, valamennyi részvevő a fejlődő és fejletlen országok csoportjához tartozik.
A
szakirodalom
53
a
fejlődő
országok
közötti
szabadkereskedelmi
megállapodásokat ún. „dél-dél” típusú preferenciális megállapodásként („south-south” FTA) kategorizálja. Ezen kívül még megkülönböztet „észak-észak” típusú, azaz fejlett államok közötti, valamint "észak-dél” típusú, azaz fejlett és fejlődő államok között létrejött szabadkereskedelmi övezeteket. A „dél-dél” típusú kereskedelmi partnerségeket, a fejlett gazdaságok erős húzóerejének hiánya és a fejletlen belső piac miatt kialakuló kis kereskedelmi forgalom, valamint a hasonló ipari-kereskedelmi struktúra révén kialakult kompetitivitás jellemzi. Az ACFTA esetében azonban Kína fejlődő országként is hatalmas felvevő piaccal és többszintű ipari szerkezettel rendelkezik, amelyben a legalacsonyabb szintű munkaerő-intenzív iparágak és a legmagasabb szintű high-tech iparágak egyaránt jelen vannak, ami széles spektrumú együttműködési lehetőségeket biztosít a partnerek számára. Elmondhatjuk tehát, hogy a Kína és az ASEAN országok között létrejött szabadkereskedelmi övezet, bár alapvetően „dél-dél” típusúnak nevezhető, rendelkezik az „észak –dél” irányú kapcsolatok bizonyos sajátosságaival. Ilyen értelemben az ACFTA által egy atipikusnak mondható szabadkereskedelmi övezet jött létre. 3.3.
A szerződők érdekei
A szabadkereskedelmi megállapodások gazdasági és stratégiai megfontolásból köttetnek. A gazdasági-kereskedelmi struktúrák kompetitivitását és komplementaritását figyelembe véve általában elmondhatjuk, hogy a hasonló kereskedelmi struktúrával rendelkező partnerek között stratégiai okokból jön létre megállapodás, míg a különböző gazdasági szerkezet, az export-import eltérő felépítése a gazdasági együttműködést motiválja.54 Az ACFTA létrejöttét kétségtelenül úgy stratégiai, mind gazdasági érdekek motiválták mindkét fél esetén. A feldolgozott irodalom és a statisztikai adatok elemzése alapján azonban hajlok a felé a megállapítás felé, hogy inkább a stratégiai-politikai érdekek voltak a meghatározóak. 53 54
Cosbey (2004), 28-29. old. Cosbey (2004), 22-23. old.
35
Az szabadkereskedelmi megállapodások kötésének klasszikusnak mondható gazdasági előnyei, mint a versenyképesség javító hatás, a kibővült, integrált piacok működőtőke vonzó hatása, a méretgazdaságos termelés, a gazdasági és technológiai fejlődés ösztönzése, valamint olyan stratégiai érdekek, mint a regionális béke, konfliktusmentes együttélés, valamennyi ACFTA tagországot befolyásolta a döntésben. 3.3.1. Kína érdekei Nem kérdés, hogy megtévesztő retorikája ellenére Kínát nagyhatalmi ambíciók vezérlik, amelyhez kiváló bázist nyújt a délkelet-ázsiai országokkal kiépülő szoros gazdasági kapcsolat. A kereskedelem által Kína egyre több területen tudja magához kötni a tagállamokat, ezáltal igyekszik lazítani kapcsolataikat hagyományos partnereikkel, szövetségeseikkel. Kína sikeresen próbálja betölteni azt az űrt, amelyet az Egyesült Államok bizonytalan délkelet-ázsiai politikája eredményezett az utóbbi évtizedekben. Az iraki és afganisztáni háborúban lekötött amerikai haderő miatt, az USA inkább az északkelet-ázsiai egyensúlyi helyzet biztosítására koncentrált a 90-es évektől. Ráadásul a new yorki terrortámadásokat követően javult a kapcsolata Kínával. Kína másik nagy riválisa a regionális vezető szerepért folytatott harcban Japán, akinek fontos szerepe volt a térség gazdasági felemelkedésében a 80-as évektől fogva. Az ACFTA megkötésével mobilizálta a pozícióit védő Japánt is hasonló tárgyalások megkezdésére. Kína számára létfontosságú volt szomszédjai bizalmának elnyerése, hiszen ezzel nyugodtabb politikai környezetet teremtett maga körül, amely elengedhetetlen feltétele a gazdasági növekedés szinten tartásának. A növekedés másik fontos feltétele a tengeri közlekedés folytonosságának, a szállítási útvonalak zavartalan működésének biztosítása, amely békés viszonyok közepette, közös erőfeszítéssel jobban megoldható. A tengeri forgalom akár rövid távú elakadása is komoly következményekkel járhat a kínai fejlődési törekvésekre nézve, amelynek társadalmi hatásai rettegett forgatókönyvet jelentenek a Kínai Kommunista Párt számára: tömeges munkanélküliség, társadalmi nyugtalanság és a kormányellenes tüntetések, amelyek akár a megtűrt ideológia és rendszer bukásához vezethetne. Az ACFTA projektek könnyebb hozzáférést biztosítanak Kína számára a déli tengeri kikötőkhöz, az Indiai-óceánhoz. Ezáltal csökken a délnyugati tartományok elzártsága is. A közvetlen szárazföldi szomszédokkal való kereskedelmi együttműködés a déli és délnyugat-kínai tartományok felzárkózását segíti. Így nem meglepő, hogy az érintett
36
tartományok vezetői támogatták, sőt küzdöttek az ACFTA megállapodás megkötéséért. Az új infrastruktúrahálózatok kiépítésével mérsékeltebbé válik a kínai gazdaság kiszolgáltatottsága a zsúfolt kereskedelmi útvonalaktól (Malaka-szoros). Gazdasági szempontból talán a legfontosabb szempontot a nyersanyagokhoz való gyors hozzáférési lehetőség jelentette. A változatos természeti kincsekben bővelkedő délkeletázsiai régió nyersanyagai, a vámcsökkentések és kedvező szállítási költségek által, olcsó forrásokat biztosítanak a kínai ipar számára. Az európai és amerikai piacokon eladhatatlan alacsonyabb minőségű kínai áruk számára új lehetőségek nyíltak az ASEAN országokban. 3.3.2. Az ASEAN országok érdekei A válság sújtotta ASEAN országok számára gyors regenerálódási lehetőségeket ajánlott az ACFTA. Ésszerű döntésnek tűnt mind gazdasági, mind politikai szempontból csatlakozni a kínai „gyorsvonatra”. Az ASEAN országok évekig szorongva figyelték Kína felemelkedését. Egyre inkább megtapasztalhatták a szomszédság gazdasági árnyoldalait, ráadásul a krízist éppen csak átvészelő, meggyengült országoknak szembesülniük kellett a WTO csatlakozás várható következményeivel. Könnyebb volt hát meglovagolni a felajánlott lehetőséget, mint kívülről figyelni, ahogy Kína további kereskedelmi lehetőségektől fosztja meg a régiót. Ráadásul az első belépők előnyével gyorsabban megvethették a lábukat a kínai piacon. Az sem volt kétséges, hogy feltehetőleg hosszú évtizedekig a kínai gazdaság húzóerejébe kapaszkodva válik fenntarthatóvá a regionális fejlődés. A kereskedelmi kapcsolatok diverzifikálása mellett biztonságpolitikai szempontból is jobb ötletnek tűnt baráti kapcsolatokat ápolni Kínával, mint elmérgesedett viszonyok közepette összecsapni a Dél-kínai-tengeren. Az ACFTA megkönnyítette a Kínával folytatott politikai tárgyalásokat is. A 90-es évek végén Kína számára szimpatikus volt az ASEAN informális, rugalmas, agresszivitást mellőző tárgyalási módszere, így lassanként hajlandónak mutatkozott többoldalú fórumokon is részt venni. Az illeszkedő diplomáciai elvárások és a felek igyekezte tette lehetővé a megállapodás létrejöttét. Az ASEAN kitartó politikájának eredményeként sikerül fokozatosan a felek kapcsolatát nemzetközi szabályok közé vonni. Bár a fejlődés lassú ilyen téren, vitathatatlan, hogy az ASEAN érdekei közt kiemelt helyet kap a jogi biztonságra való törekvés a Kínával folytatott viszonyban.
37
3.4.
Az ACFTA tartalma
3.4.1. A vámcsökkentés ütemezése55 A megállapodás az árukat két csoportba sorolja: a normál sávba és az érzékeny sávba tartozó termékekre. A normál sáv (normal track) termékeinek legnagyobb kedvezményes tarifája Kína és az ASEAN-656 esetében 2005. január 1-től számítva öt éven belül 5%-ra vagy az alá csökken, ahogyan az a 2. sz. táblázatban látható. Kína és az ASEAN-6 országok négy szakaszban kell megvalósítaniuk a vámcsökkentést. Ezen felül azt is megkívánja a szerződőktől, hogy legkésőbb 2005. július 1-ig, valamint legkésőbb 2007. január 1-ig a termékek 40%-ának, illetve 60%-nak 5% alá redukálják a vámtarifa szintjét. 2010. január 1-ig bezárólag az összes kijelölt termék vámmentesítése meg kell történjen, azzal az engedménnyel, hogy Kína és az ASEAN-6 országok legfeljebb 150 termék esetében két év haladékot kaphatnak. Az új ASEAN tagoknak nyolc szakaszban kell teljesíteni a tervet. A normál besorolású termékek 50%-ának vámszintjét a 0-5%-os sávba kell csökkenteniük legkésőbb 2009 (Vietnám), 2010 (Laosz, Mianmar) és 2012. január 1-ig (Kambodzsa). A vámmentesség követelményét 2015. január 1-ig kell teljesíteniük és 2018. január 1-ig élhetnek kivételekkel 250 termék esetében. 2. sz. táblázat ACFTA preferenciális vámtételek: ASEAN6 és Kína X= Alkalmazott legnagyobb kedvezményes vámtarifa X ≥ 20% 15 % ≤ X < 20% 10 % ≤ X < 15% 5 % ≤ X < 10% X < 10%
Preferenciális vámtételek (legkésőbb január 1.-ig) 2005
2007
2009
2010
20 15 10 5 változatlan
12 8 8 5 változatlan
5 5 5 0 0
0 0 0 0 0
Forrás: ACFTA TIG, 1. melléklet Azon termékek esetén, amelyeket a tagállamok gazdasági teljesítményük számára kulcsfontosságúnak ítélnek, a legnagyobb kedvezményes vámok a közös megegyezés alapján kijelölt időpontig változatlanok maradhatnak. Ezek a termékek tartoznak az 55 56
http://www.aseansec.org/22202.pdf Thaiföld, Malajzia, Indonézia, Fülöp-szigetek, Szingapúr, Brunei
38
érzékeny sávba (sensitive track). 57 A megkülönböztetett elbánásban részesülő termékek csoportjába Kína és az ASEAN-6 országok esetén legfeljebb 400, az új ASEAN tagok (CLMV) esetén legfeljebb 500 termék sorolható. Az érzékeny sávba tartozó termékeket két további csoportba sorolták: érzékeny (SL) és különösen érzékeny listás (HSL) termékek. Az első csoport termékeinek vámtarifáját 20%-ra kell csökkenteni legkésőbb 2012. január 1-ig (Kína, ASEAN-6), valamint 2015. január 1-ig (CLMV országok). A további csökkentést a 0-5%-os sávba 2018. január 1-ig (Kína, ASEAN-6), valamint 2020. január. 1.-ig (CLMV) kell megvalósítani. A különösen érzékeny termékek listájára Kína és az ASEAN-6 országok esetében legfeljebb 100, a CLMV országok esetében nem több mint 150 termék kerülhet, amelyek vámtarifája legkésőbb 2015. január 1-ig (Kína, ASEAN-6) és 2018. január 1-ig (CLMV) 50%-ra kell csökkenjen. 3.4.2. Az Early Harvest Program (EHP) Annak érdekében, hogy mielőbb részesülhessenek a kereskedelem liberalizálásának előnyeiből, az ASEAN országok kérésére a felek felvették a Early Harvest Programot (EHP) a keretmegállapodásba. Ezáltal 2004. január 1-jével, mintegy 600 féle mezőgazdasági termék vámtarifájának csökkentésére vállalkoztak a partnerek. A 600 termék nyolc termékcsoportba sorolva a következő volt: élőállat és hús, hal, tejtermékek, egyéb állati eredetű termékek, élő fák, gyümölcsök, zöldségek és olajos magvak.58 Az EHP lényeges eleme, hogy Kína egyoldalú engedményeket nyújt azon ASEAN tagországok számára, akik hátrányosnak érzik az EHP-t. Az ASEAN országok számára megengedett, hogy tilalmi listát dolgozzanak ki a kínai árukra, feltüntetve azokat a tételeket, amelyekre nem adnak vámkedvezményt. Lényegében az EHP lehetővé teszi, hogy az ASEAN termékei alacsonyabb áron jussanak el a kínai piacra még mielőtt az ACFTA életbe lépne. Ezáltal Kína nagylelkűen „első belépő” kedvezményeket biztosított az ASEAN tagoknak, amely a „megnyerő” politika újabb ékes példája. Ezen kívül Kína vállalta, hogy megadja a legnagyobb kedvezményes bánásmóddal járó jogokat (vámtarifák) azon ASEAN tagországoknak, amelyek még hivatalosan nem tagjai WTO-nak (Kambodzsa, Vietnám, Laosz).59 57
http://www.aseansec.org/22203.pdf Francis (2008), 11. old. 59 Kambodzsa 2004-ben, Vietnám 2007-ben lett WTO tagállam. Laosz továbbra is csak megfigyelőként vesz részt a WTO-ban. 58
39
Kezdetben a vámcsökkentést multilaterálisan akarták megoldani, tehát azonos termékeket tartalmazott volna minden ország EHP programja. Kína és a Fülöp-szigetek azonban nem tudtak megegyezni. Ráadásul egyes ASEAN tagok attól tartottak, hogy a hatékonyabb mezőgazdasággal rendelkező országok, mint például Thaiföld, hátráltatják más tagországok az agrárágazatainak növekedését. Malajzia volt az első, aki 2003-ban kiharcolt egy záradékot az EHP-hoz, amely lehetővé tette, a kínai mezőgazdasági termékek olcsóbb piacra jutását Malajziában, későbbi engedményekért cserébe. 2003-ban ezt a gyakorlatot új rendelkezésként beépítették a megállapodásba.60 Bármely fél egyoldalúan felgyorsíthatja a vám csökkentését vagy megszüntetését az Early Harvest Program keretén belül. Ezáltal lehetővé vált bilaterális alapon tárgyalni Kínával.61 A kereskedelmi akadályok felszámolásánál az ACFTA Árukereskedelmi Megállapodás a negatív listás megközelítést alkalmazza, fokozatosan csökkentve az áruk többségének vámjait, míg végül, néhány „érzékeny” sávba sorolt termék kivételével, 2010-ig, illetve 2015-ig elérik a vámmentesség állapotát. Az Early Harvest Program ezzel szemben pozitív lista alapú megközelítést tartalmaz: a megjelölt mezőgazdasági termékek vámtételei már az ACFTA 2010-re tervezett életbe léptetése előtt csökkennek. A negatív listás megközelítés arra utal, hogy ellentétben más ázsiai bilaterális szabadkereskedelmi megállapodásokkal, a partnerek komolyabb, mélyebb gazdasági együttműködésre készülnek. 3.4.3. Származási szabályok62 Ahhoz, hogy egy termék részesülhessen a szabadkereskedelmi megállapodás nyújtotta kedvezményes elbánásmódban megfelelő, származását igazoló okmányokkal kell rendelkeznie.
Az Árukereskedelmi Megállapodás 3. számú melléklete előírja a
vonatkozó származási szabályokat az ACFTA-n belül. A melléklet szerint azon termékek, amelyeket teljes egészében az exportáló országban állítanak elő, természetesen onnan származónak tekinthetők, és jogosultak a preferenciális kereskedelmi engedményekre. Amennyiben az áru nem teljes egészében az exportáló ország terméke, a 40 százalékos hozzáadott érték szabály érvényes. Az ASEAN szemszögéből ez azt jelenti, hogy az ASEAN tartalom legalább 40 százalékos, azaz az ASEAN egy vagy több országában a hozzáadott érték legalább 40 százalékát képezi a termék értékének. A TIG63 megállapodás elfogadja az általánosan használt lényeges megmunkálás szabályát. 60
http://www.aseansec.org/15157.htm Wang (2007), 116-117 old. 62 http://www.aseansec.org/22204.pdf 63 Agreement on Trade in Goods 61
40
Abban az esetben, ha a termék előállításában egynél több ország vett részt, abból az országból származónak tekintendők, ahol az utolsó lényeges feldolgozáson mentek keresztül. Az ezredfordulót követően Ázsia országaiban is igen népszerűek lettek a preferenciális kereskedelmi megállapodások. Az ASEAN országok közül Szingapúr jár az élen az ilyen jellegű bilaterális szerződések megkötésében. Az AFTA-n és az ACFTA-n kívül Szingapúrnak
64
megállapodása
11 megkötött és 5 tárgyalás alatt álló preferenciális gazdasági van.
Az
ASEAN
országok
közül
az
egyetlen,
akinek
külön
szabadkereskedelmi megállapodása van Kínával. A származási szabályok alapvető problémák forrásává váltak a regionális kereskedelmi megállapodásokban. A jelenséget az ún. „spaghetti bowl” effektusként szokták emlegetni.
65
vagy „noodle bowl”
A Jagdish-Bhagwati tollából származó, igen kifejező
hasonlat, találóan jellemzi az egymást átfedő preferenciális kereskedelmi pályák kaotikus, kesze-kusza hálózatát. A különféle követelményeknek való megfelelés különösen a kis- és középvállalkozókat riasztja el az engedmények kihasználástól, hiszen a procedúrák nemcsak időigényesek, hanem jelentős tranzakciós költséggel járnak. A nagyvállalatok általában szakértő csapatokat bíznak meg az előírásokat feltérképezésével, a dokumentáció elkészítésével, ami szintén jelentős többletköltséggel jár. Kétségtelen, hogy a szabadkereskedelmi megállapodások elszaporodása részben az évek óta húzódó dohai forduló eredménytelenségének a következménye. Az 1989-ben létrehozott Ázsiai-Csendesóceáni Gazdasági Együttműködés (APEC) 66 sem teljesítette a hozzá fűzött reményeket, nem történt jelentős előrelépés a kereskedelem liberalizálása terén. Baldwin67 szerint, az FTA tárgyalások hatással vannak egymásra, mintegy láncreakciót okozva a különböző érdekcsoportok között (domino effektus), ami érthető, hiszen miután a szabadkereskedelmi megállapodásokból kirekesztetteket hátrányosan érinti ezek megalakulása, minden újonnan aláírt megállapodás további, saját preferenciákat biztosító, új integrációk felé hajszolja a kívül maradtakat, a gazdasági és politikai egyensúly fenntartása érdekében. A regionális kereskedelmi megállapodások világában tehát a származási szabályok potenciális kereskedelmi akadályokká váltak. 64
http://www.fta.gov.sg/press_home.asp Kawai (2009), 6. old. 66 Az APEC Ausztrália kezdeményezésére jött létre. Az alapító tagok között Ausztrália, Új Zéland, USA, Kanada, Japán és Dél Korea mellett az ASEAN6 országok is szerepeltek. Jelenleg 21 tagországa van a szövetségnek. Kína 1991-ben, Vietnám 1998-ban csatlakozott az APEC-hez. 67 Kawai (2009), 6. old. 65
41
3.4.4. Piacvédelem68 Az ACFTA egy viszonylag hosszadalmas záradékot tartalmaz a piacvédő intézkedésekről. A megállapodás fenntartja a külföldi áruk behozatalát korlátozó rendkívüli intézkedések (dömpingellenes-, kiegyenlítő vámok kivetése és egyéb védintézkedések) bevetésének lehetőségét. Ezen a téren a WTO elvekre hivatkozik, tehát potenciális piaczavarás esetén ezek lesznek irányadóak. Márpedig piaczavarásra, a Kínával folytatott kereskedelemben, csökkentett kereskedelmi korlátok mellett nagyon is számíthatnak az ASEAN államok. Ilyenkor a nagy mennyiségű, hazainál versenyképesebb külföldi termékek lényeges károkat okoznak az érintett helyi iparágaknak. Egyelőre az érzékeny és különösen érzékeny terméklisták védik a gazdaságok kulcsfontosságú exporttermékeit, azonban ahogy egyre több iparág megérzi a kínai termékek versenyének negatív hatásait (pl. Indonézia), a kormányhoz fordulnak piacvédelemért. A védett termékek listája pillanatnyilag még lehetővé teszi a újratárgyalást, azaz a károsan érintett iparágak termékeit felvehetik a listára más termékek eltávolításával. A későbbiekben azonban korlátozó intézkedések bevezetéséhez fordulhatnak a károsult piacok. A regionális és állami érdekek szempontjából a védintézkedések használata indokoltabb, mint a dömpingellenes és kiegyenlítő intézkedéseké. Az előbbiek ugyanis rugalmasabbak, hatékony működésre kényszerítik a hazai ipart azáltal, hogy az intézkedést kérelmező termelőknek versenyképesség növelő tervet kell készíteniük felterjesztésük megalapozottságának alátámasztására és saját további válságkezelő intézkedéseik ismertetésére.69 Ezzel tulajdonképpen a kereskedelempolitikai célok megvalósulása válik lehetővé, azaz az intenzív verseny hatékonyságra neveli a vállalatokat, iparágakat. Ugyanakkor a védőintézkedések kevésbé protekcionisták, mert alkalmazhatóságuk időtartama még a WTO szabályai szerint sem lehet több mint nyolc év. Az ACFTA keretében a védintézkedések négy évre vethetők ki, általában mennyiségi korlátozások formájában. Ezzel szemben a dömpingellenes és kiegyenlítő vámokat határozatlan időre is ki lehet vetni.70
68
http://www.aseansec.org/22201.pdf KVE, 7-8. old. 70 Wang (2007), 126 old. 69
42
3.5. Vitarendezés71 Az ACFTA 2004. november 29.-én létrejött vitarendezést szabályzó megállapodása (DSM) tulajdonképpen az ASEAN hasonló célból létrejött megállapodásának struktúráját, szabályait követi, néhány elenyésző különbséggel a vitarendezés szakaszainak határidőit tekintve.72 Az ACFTA DSM megállapodás szerint a vitarendezési eljárásnak 3 szakasza van, amelyek nem feltétlenül egymást követik. A DSM-megállapodás 4. cikke egy konzultációs szakaszt biztosít elsőként a feleknek a konfliktus rendezésére. Konzultációra való felkérés esetén a kérelmezett (bepanaszolt) félnek 7 napon belül válaszolnia kell a megkeresésre, és a kérelem kézhezvételétől legfeljebb 30 napon belül meg kell kezdeni a tárgyalásokat, ellenkező esetben a kérelmező (panaszos) fél választott bíróság kinevezését kérheti. Sürgős esetekben, például romlandó áru esetén, a felek 10 napon belül konzultációt kezdenek. Sikertelen tárgyalás esetén 20 nap után fordulhat a panaszos fél választott bírósághoz. A vitarendezés második szakasza a békéltetés vagy közvetítés. Ez azonban nem a konzultációt követő szakasz, hiszen a vitában részt vevő felek bármikor megállapodhatnak egyeztető vagy közvetítő tevékenység megkezdéséről, és ezt folytathatják választott bírósági eljárás alatt is. Amennyiben a feleknek nem sikerül megállapodniuk a konzultáció kérését követő 60 napon belül, illetve a sürgős esetekben 20 napon belül, választott bírósághoz kell fordulni. Ez a vitarendezési mechanizmus harmadik, formális szakasza. A választott bíróság, a nemzetközi jog szabályai szerint, 3 tagból áll. Mindkét fél egy-egy tagot jelöl ki, majd ezek közös megegyezéssel választanak egy harmadik tagot, aki aztán a bíróságon elnököl. Ha továbbra sem sikerül rendezni a vitát, akkor fel kell kérni a WTO főigazgatóját (feltéve, hogy nem a peres felek országának állampolgára) vagy a Nemzetközi Bíróság elnökét (ha nem WTO-tag valamelyik peres fél), hogy ő jelölje ki az elnököt, aki szintén nem lehet egyik érintett nemzet tagja sem, sőt lakóhelye sem lehet ezen országok területén. A választott bíróság elkészíti jelentését az ügyről, melyet a felek rendelkezésére bocsájt, hogy véleményezhessék. A végső jelentését a választott bíróság megalakulása után számított 120 napon belül kell el készíteni, sürgős esetben 60 napon belül. Ha a kérelmezett nem hajtja 71 72
http://www.aseansec.org/16635.htm Chow (2006), 265. old.
43
végre a bíróság ajánlásait és határozatait megfelelő határidőn belül, akkor kártalanítási eljárás indul és/vagy a kérelmező felfüggeszti kereskedelmi engedményeit. Ha a kérelmezett intézkedései nem felelnek meg a választott bíróság ajánlásainak, akkor erről tárgyalásokat kell kezdeményeznie a kérelmezővel kölcsönösen kielégítő megállapodás megkötése céljából. Ha 20 napon belül nem jutnak ilyen megállapodásra, nem tudnak megegyezni a kompenzáció mértékében, a kérelmező kérheti az eredeti választott bíróságtól, hogy határozzák meg, hogy milyen szintű legyen a kérelmezett kereskedelmi engedményeinek felfüggesztése. A DSM megállapodás nem zárja ki, hogy az ACFTA-n belüli kereskedelmi vitát más nemzetközi jogi megállapodás keretében rendezzék a felek (WTO), azonban a párhuzamos eljárások elkerülése céljából egyszerre csak egy szerződés kereteiben indítható eljárás.73 A kétoldalú viták rendezésére, Kína szívesebben alkalmaz informális mechanizmusokat és nincs ínyére alávetni magát a nemzetközi választott bíróság joghatóságának. Az 1980-as éveket megelőzően erőteljesen ellenezte bármilyen választott bíróság alkalmazását. „Az ACFTA jelentősége abban rejlik, hogy ez az első kínai külkereskedelmi megállapodás, amelyben Kína vállalja kétoldalú és regionális kereskedelmi viták megoldásának formális mechanizmusát. Ez jelentős elmozdulást jelent egy szabályorientált megközelítés felé…, amely az abszolút szuverenitás és, valamilyen mértékben, a Kína-központúság feladását is jelenti Kína nemzetközi kereskedelmi kapcsolataiban.”74 Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy a DSM alapján, a választott bíróság döntése vagy a felek megállapodása szerinti kötelezettségek elmulasztása vagy nem megfelelő kártérítés nyújtása esetén a legsúlyosabb büntetés a károsult fél kötelezettségeinek felfüggesztése a bepanaszolt féllel szemben. Ez a büntetés talán működhet megközelítőleg hasonló erejű pereskedő gazdaságok esetén, azonban egy Kínához hasonló óriással szemben egy nem túl „súlyos” ASEAN gazdaság alkupozíciója elenyésző. Addig amíg az ASEAN nem gondoskodik egy közös és egyéni érdekeket védő állandó, nemzetek feletti, független bíráskodó szerv létrehozásáról, fenn áll a veszély, hogy a délkelet-ázsiai térség fokozatosan ismét Kína hegemóniája alá kerül.
73 74
Wang (2007), 129. old. Wang (2007), 130.old.
44
4. ACFTA - lehetőségek és kockázatok 4.1. Az ASEAN országok lehetőségeiről és kockázatairól általában A szabadkereskedelmi megállapodások kötésének legfőbb célja a partner országok közti kereskedelmi forgalom növelése, egymás piacaihoz való könnyebb hozzáférés, valamint integráltabb ellátási láncok, kiterjedtebb piacok kialakítása a versenyképesség növelése és a működőtőke bevonzása érdekében. Ezáltal a szerződő felek gazdasági teljesítményük javulását várják. 75 A szabadkereskedelmi megállapodások azonban kétélű fegyverként működnek: a jóléti hatások mellett szükségszerűen jelentkeznek a fejlődéssel járó kellemetlenségek is. A kíméletlen verseny a kevésbé versenyképes vállalatokat kiszorítja a piacról, egész ágazatok leépülését hozva. Minél hasonlóbb a partner országok gazdasági szerkezete, annál nagyobb verseny várható a bel- és külpiacokon. Az ASEAN országok és Kína gazdasági és kereskedelmi struktúrái egyaránt tartalmaznak kompetitív és komparatív elemeket. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy az ASEAN államok gazdasági fejlettsége igen széles skálán mozog. A Kínával nagyjából azonos fejlettségi szinten álló tagállamok például meglehetősen hasonló exportszerkezettel rendelkeznek, ami komoly megmérettetést jósol a felek számára a külső piacokon. Szingapúrt leszámítva az ASEAN gazdaságok inkább versenytársai Kínának, ami akadályozza egymással való kereskedelmük jelentős bővülését. Az utóbbi két évtized látványos forgalom növekedése ellenére, mindkét fél számára kiemelten fontos maradt a fejlődő országokkal folytatott kereskedelem, ami feltehetően a régió fejletlen fogyasztói piacaival magyarázható. Export-orientált politikáiknak köszönhetően Kína és az ASEAN tagok termékei továbbra is versengenek az Egyesült Államok, Japán és az EU országok piacaiért. Kínának több termékkategória esetén komparatív előnye van az ASEAN országokkal szemben. Pociano Intal 2010-es tanulmánya szerint az ASEAN országok közül Thaiföldnek van a legtöbb iparágban komparatív előnye, ami viszonylag kiegyensúlyozott gazdasági szerkezetre utal. Szingapúr és Indonézia is számos termék esetén versenyképességi előnnyel rendelkezik. 2000 és 2008 között Vietnámnak és Szingapúrnak sikerült leginkább bővíteni a komparatív előnnyel rendelkező árucsoportok listáját. Ezzel
75
Urata (2002)
45
szemben ugyanebben a periódusban Thaiföld és Indonézia szenvedte el a legnagyobb csökkenést a versenyképes árucsoportok számában. 76 Az ASEAN statisztikák alapján készült 2. és 3. sz. ábrák Kína és az ASEAN országok kétoldalú kereskedelmének 5 legfontosabb termékcsoportját illusztrálja és azok részesedését a teljes kereskedelmi forgalomból. 2. sz. ábra
3. sz. ábra
Forrás: ASEAN Economic Community Chartbook, 2010 Az ASEAN-Kína kereskedelmi forgalom legfontosabb termékei A diagramok is jól érzékeltetik, hogy a mezőgazdasági és a természeti erőforrás alapú termékek még mindig nagyon fontos kiviteli tételek a legtöbb ASEAN tagállamban. Ez különösen Indonézia esetében igaz, akinek továbbra is a mezőgazdasági és a munkaerő 76
Intal (2010), 6. old.
46
igényes termékek előállításában van komparatív előnye (textíliák, cipő és bútoripari termékek), bár az olcsó kínai import, főként a textilipari termékek esetében, egyre nehezebb helyzetbe hozza az indonéz vállalkozókat. Bár Malajzia és Thaiföld exportjában már túlsúlyban vannak az iparcikkek, továbbra is jelentős mennyiségű mezőgazdasági terméket értékesítenek a külföldi piacokon. A CLMV gazdaságok valamennyien nagymértékben függenek a természeti erőforrások és mezőgazdasági termékek kivitelétől. (pl. Mianmar: rizs, földgáz, Laosz: ásványi anyagok, villamosenergia). Ezek az alapvető javak kiváló lehetőséghez jutnak a kínai piacon. Kína számára rendkívül fontos a nyersanyagok folyamatos áramlása és ezek forrásainak biztosítása az ipari fejlődés fenntartásához. Az utóbbi évtizedben Kína volt a vezető piaca az indonéz fának és papíripari termékeknek, a malajziai pálmaolajnak és párlatainak, állati és növényi zsíroknak, olajoknak és a természetes guminak, a fülöp-szigeteki finomított réznek és rézötvözeteknek, a banánnak, valamint a thaiföldi nyersolajnak és természetes guminak. Az ACFTA ellenzői azzal érvelnek, hogy a korlátlannak tűnő olcsó kínai munkaerő és Kína gyors fejlődése a high-tech iparágakban gyakorlatilag ellehetetleníti az ASEAN országok helyzetét minden területen. Attól tartanak, hogy a régió államai más lehetőségek hiányában végül Kína nyersanyag és ásványkincs beszállítóivá válnak, ami a gyarmatosítás kori munkamegosztást hozná vissza. 77 Bár az ACFTA első időszakában az ASEAN államok főként a könnyűipari ágazatokban valóban könyörtelen versenyre számíthatnak, hosszú távon, a megfelelő gazdaságpolitikai válaszok megtalálásával, a kínai gazdasági fenyegetést potenciális lehetőségekké alakíthatják. A nemzeti politikák válaszai országonként eltérőek lehetnek: választhatják a közvetlen konfrontációt a nemzetközi piacokon, próbálkozhatnak esetleg a piaci rések felkutatásával és az ehhez igazodó termelés diverzifikálásával. A kínai gazdasági fellendülést kihasználva csatlakoztathatják saját iparágaikat a kínaihoz, függőlegesen és vízszintesen integrált regionális ellátási láncok létrehozása érdekében. Mivel az utóbbi két évtizedben mind az ASEAN államok, mind Kína nagy hangsúlyt fektettek az iparosításra, főként a csúcstechnológiájú és a tőke-intenzív ágazatok területén, jelentősen megváltozott az árukereskedelem szerkezete is Kína és a délkelet-ázsiai államok között. Kína és az eredeti öt ASEAN tagország kétoldalú kereskedelmében a 80-as évek közepén a nyersanyagok és alapanyagok domináltak (75%), 2003-ra ezek aránya 19%-ra 77
Bello (2010)
47
csökkent, a feldolgozott termékek aránya viszont ez idő alatt 25%-ról 81%-ra nőtt.78 2009ben az ASEAN Kínába irányuló exportjának 10%-át tették ki az ásványianyag-termékek. Az ipari termékek területén előbb Szingapúr, később Malajzia jórészt elveszítette komparatív előnyeit a munkaerő-intenzív, alacsony technológiájú iparágakban (textil, cipő). Ezek az ágazatok Indonéziában, a Fülöp-szigeteken és Thaiföldön is fokozatosan veszítenek jelentőségükből, míg az új, alacsonyabb bérszínvonalú ASEAN tagországok (Vietnám és Kambodzsa) jelentős versenyelőnyre tesznek szert ezen a területen. Kambodzsában például az élelmiszeripar mellett a textilipar adja az ország GDP-jének 14%-át és a teljes export 72%-át.79 A szektor külföldre termelő vállalatai az állam kiemelt támogatását élvezik, a hazai piacon boldogulni próbáló kisvállalkozók azonban az olcsó, sokszor illegálisan behozott kínai ruházati cikkek özönével szembesülnek. Hasonló problémával küzdenek az indonéz vállalkozók is. A helyi textilipari egyesület a kormány segítségét kérte a kínai csempészáru visszafogásában. 2009 első negyedévében az ASEAN országok teljes kínai exportjának több mint fele (58%) a mechanikus és elektronikus gépek, berendezések és alkatrészeik kategóriájából került ki. Ezek aránya különösen magas volt a Fülöp-szigeteken (83%) és Malajziában (65%).80 Meg kell jegyezni azonban, hogy mindkét ország veszített globális részesedéséből az említett árucikk csoportokban. Hosszútávon problémát jelenthet, hogy az ASEAN gazdaságok mérete és a K+F kiadások alacsony szintje korlátozzák, a tagországok számára kulcsfontosságú ágazatokban, a termék- és folyamatinnovációt. Szingapúr kivételével az ASEAN kormányok a GDP átlagosan kevesebb, mint 0,5%-át fordítják kutatásfejlesztésre. Az ASEAN tagországok kis– és nagyvállalatai széles körben rendelkezésre álló nyugati technológiákra támaszkodva gyártják munkaerő-intenzív, korlátozott hozzáadott értékkel és magas import tartalommal rendelkező elektronikai és IKT termékeiket és alkatrészeiket. A kínai nagyvállalatok ezzel szemben az árbevétel mintegy 5%-át költik K + F-re, meghaladva ezzel a nemzetközi átlagot, ráadásul a kiváló mérnöki iskolák sok száz magasan képzett műszaki szakemberrel látják el a kínai cégeket.81 Szingapúr már évek óta keményen dolgozik azon, hogy a magasabb hozzáadott értékű termékeket gyártó csúcstechnológiai iparágakban erősödjön. Annak ellenére, hogy Kínához képest nagyon 78
Chen (2007), 74. old. Chheang (2011), 3. old. 80 Intal (2010), 7. old. 81 Wattanapruttipaisan (2006), 84. old. 79
48
magas a bérszínvonala, összességében sikerült megtartania globális részesedését, előrelátó beruházási, támogatási stratégiájának köszönhetően.
82
Szingapúr szolgáltatóipara
komparatív előnyökkel rendelkezik a banki szolgáltatások, biztosítás, telekommunikáció, információs technológia, biokémia és gyógyszergyártás területén, ahol a szabadalmak védelme rendkívül nagy szerepet játszik. Ezen kívül hírnevet szerzett magának a higiénia és egészségvédelem területén is.83 Az ágazatok versenyképességének növelésében nélkülözhetetlenek a befektetések. Nem véletlen, hogy az 1995 és 2008 közti időszakban az ASEAN régió államai közül Szingapúr volt az első számú címzettje a külföldről érkező tőkének. A 2000-es évek folyamán az FDI egyre inkább Vietnámba koncentrálódott, Indonéziába viszont egyre kevesebb áramlott. 84 Bizonyos ASEAN országok esetén a fejletlen infrastruktúra-hálózat riasztja el a befektetni kívánókat. Ez különösen Kína szárazföldi szomszédjaira, Mianmarra, Laoszra és Kambodzsára igaz, ahol a gyér és többnyire járhatatlan útvonalhálózat, a vízi közlekedés gyenge állapota az egyik legfőbb akadálya a további fejlődésnek. Mianmarban például különösen a Mandalaytől északra eső utak csak jó időjárásban használhatóak. Jünnan és Vietnam között a vasútvonal több mint 100 éves. A hiányos jogrendszer, a fejletlen gazdaság, a szűkös piac, a kereskedelmi és piaci korlátozások, a törékeny ökoszisztéma, a tőkehiány és eladósodottság csak tovább rontja a helyzetet. Bár a régió már 1992 óta kiemelt figyelmet kapott az Asian Development Bank Great Mekong Subregion fejlesztési projektje által,85 az ACFTA megalakulása teremti meg az igazi lehetőséget a regionális fejlesztésre, hiszen az ASEAN országok és Kína érdekei egyaránt megkívánják, hogy gazdasági és infrastrukturális szempontból minimalizálják a területi különbségeket. A fejletlen infrastruktúra mellett az országokként eltérő szállítmány- és vámkezelés is rontja a délkelet-ázsiai államok versenyképességét Kínával szemben és gátolja az ellátási láncok extenzív fejlődését a térségben. Kínának hatalmas előnye van ilyen téren, hiszen olyan kiterjedt földrajzi területet birtokol, ahol az áruk folyamatos áramlását nem hátráltatja semmiféle ellenőrzés, így a megállás nélküli forgalom lehetővé teszi a just-in 82
Intal (2010), 7. oldal Liu (2010), 678. old. 84 Intal (2010), 6. oldal 85 A projekt az 5 Mekong parti országot – Mianmar, Kambodzsa, Laosz, Vietnám, Thaiföld – és Kína Jünnan tartományát egyesítő természetes gazdasági térség fejlesztését tűzte ki célul a következő területeken: infrastruktúra, energia, távközlés, környezetvédelem, humán erőforrás fejlesztés, turizmus, kereskedelem, mezőgazdaság és magán beruházások. 83
49
time rendszer alkalmazását olyan áruk esetén, ahol a méretgazdaságosság fontos szempont a versenyképesség fenntartására. Ezzel szemben az ASEAN országok logisztikai teljesítménye közötti szakadék óriási. Szingapúrban például a teherszállítmány kezelés rendkívül gyors, szinte valamennyi áru a zöld sávon megy át, (nem követelnek dokumentumokat, nem végeznek fizikai ellenőrzést) így az átfutási idő kevesebb, mint egy óra. A másik véglet Mianmar, ahol gyakorlatilag az összes importáru a sárga sávon (dokumentum ellenőrzés) vagy a piros sávon (fizikai ellenőrzés) halad keresztül, így a vámkezelés egy naptól öt napig terjedhet.
86
A nagy eltérések és a kiszámíthatatlanság plusz költséghez vezethetnek (pl. a várakozás költségei, magasabb raktározási költségek, a vámügyek meggyorsítása érdekében esetleg nemhivatalos kifizetések). Az ASEAN igyekszik megoldást találni a problémára egy az összes ASEAN országban kialakítandó egyablakos rendszerrel és az annak megfelelő egyablakos vámeljárással. 4. sz. ábra
Forrás: ASEAN Statistical Yearbook 200887 Az ASEAN államok és Kína kereskedelme, 1995-2008 (milliárd dollár) Az utóbbi években az ASEAN országok és Kína kétoldalú kereskedelme nagymértékű bővülést tapasztalt. 2001 és 2008 között a kétoldalú kereskedelem átlagosan mintegy 86
87
Intal (2010), 12. old. http://www.nps.edu/Programs/CCS/WebJournal/Article.aspx?ArticleID=73,
50
30%-kal nőtt évente, az 1995 és 2001 közötti évek 15%-ához képest. Az 4. sz. ábráról nem csak az ACFTA sikere olvasható le, hanem a partnerek kereskedelmi mérlegének trendje is. Látható, hogy 2003-tól kezdődően az ASEAN egyre nagyobb deficitet halmoz fel a Kínával folytatott kereskedelemben. 5. sz. ábra
Forrás: ASEAN Economic Community Chartbook, 2010 Az ASEAN országok export/import partnereinek megoszlása 2009-ben
51
Az 5. sz. ábrán az ASEAN országok legfontosabb export és import partnereinek megoszlását látjuk. A két diagramot összehasonlítva ismét jól kivehető, hogy lényegében minden tagország kisebb vagy nagyobb mértékben deficites kereskedelmet folytat Kínával. Főként Vietnámnál, Kambodzsánál, Mianmarnál és Indonéziánál jelentkezik ez a probléma. A kereskedelmi mérleg fokozódó egyensúlytalanságához Kína árfolyampolitikája is hozzájárul. A mesterségesen alacsonyan tartott jüan árfolyam által a kínai exporttermékek versenyképesebbek lesznek a globális piacokon, ugyanakkor ez korlátozza az így megdrágított behozatalt. A világgazdasági válság új kihívások elé állította a partnereket. 2009 januárjában, a kínai export több mint 40%-kal csökkent a zsugorodó globális igények miatt. Mivel Kína gyakran a termelési láncok utolsó fázisában lép be, exportjának erőteljes visszaesése közvetlen hatással van az ASEAN államok kivitelére, ahonnan a végső összeszereléshez szükséges félkész termékek egy részét beszerzi. Az ASEAN országok külkereskedelmi teljesítménye tehát elég nagymértékben függ a kínai exporttól, azonban még nagyobb mértékben ki van szolgáltatva a fejlett országokkal folytatott kapcsolatoknak. Ezeket az országokat sokkal inkább megrendítette a válság, mint Kínát. Az ACFTA által diverzifikáltabbá tett külkereskedelem tompította a válság hatásait. A nyugati kereslet zuhanása kevésbé érintette a régiót a kínai piac nagy felszívó ereje miatt. Bár a gazdasági teljesítmény visszaesett, Kína mentőövként szolgált a régióban. 4.2. Együttműködési lehetőségek és kockázatok néhány kiemelt ágazatban 4.2.1. Mezőgazdaság és élelmiszeripar A mezőgazdaság és az élelmiszeripar a legtöbb állami támogatást igénylő ágazatok közé tartozik világszerte. Kína élelmiszerexportőrként is a világkereskedelem élvonalában szerepel.
A kínai élelmiszertermelés potenciálja pillanatnyilag felbecsülhetetlen, ám
rohamos piachódításai bizonyos termékek esetében (pl. alma, fokhagyma) érthetővé teszik a termelők aggodalmát és az agrárszektor védekező politikáját nemzetközi szinten. Ugyanakkor remek kilátásokkal bír az élelmiszeripari vállaltok számára a gyorsan növekvő kínai középosztály élelemmel való ellátása. Az élelmiszer-fogyasztási és étkezési szokások jelentős változása különösen gyors a városi középosztály körében. Egy sor nemzetközi élelmiszeripari tanácsadócég jelentése tanúsítja, hogy óriási potenciált jelent a drágább termékcsoportok exportőrei számára. Az ASEAN országok számára azonban más lehetőségek kínálkoznak.
52
A 90-es években elterjedt nézet volt, hogy a légi teherszállítás, logisztikaközpontok fejlődése, az élelmiszer-szabályok harmonizálása kedvező növekedési lehetőségeket biztosít a nagy mezőgazdasági potenciállal rendelkező országok számára. A jelentős élelmiszer export volumennel rendelkező ASEAN országok némelyikét esélyesnek tartották arra, hogy az új lehetőségeket kamatoztatva feltornázhatja magát a közepes jövedelmű, ún. „új agrárállamok” csoportjába. Különösen Thaiföldnek, majd később Vietnámnak sikerült profitálni a fent említett előnyökből. Az ASEAN gazdaságok többsége jelentős mértékben függ mezőgazdasági termékeinek kivitelétől, azonban a kormányok élelmiszerpiaci liberalizációt felkaroló nyilatkozatai nem feltétlen vannak összhangban a vidéki lakosság véleményével, akaratával. Jó példa erre, hogy miközben 2005-ben a thai kormány Kínát a lehetőségek földjeként harangozta be a hazai mezőgazdaság számára, az észak-thaiföldi termelők hangos tiltakozásukat fejezték ki a helyi piacok kínai import zöldségekkel és gyümölcsökkel való elárasztása miatt.88 A kereskedelem liberalizációja tovább erősíti a munkaerő-igényes termékek előállítását. Kína
„élelmiszer-önellátás
politika”
iránti
elkötelezettségét
bizonyítja,
hogy
a
területigényes gabona- és olajos magvak termesztésének fenntartásához, 2004-től ismét közvetlen állami támogatást nyújt a gabona vetésterületekre.
89
A nem alapvető
élelmiszernek számító termékek előállítása (gyümölcsök, zöldségek, húsok) azonban már a 80-as évektől minimális állami beavatkozással történik és jelentős hazai és külföldi tőkét vonzott ezekbe az ágazatokba és a termékelosztási csatornák marketingjébe. A fejlett északi gazdaságok szubvenciós politikája (kukorica, cukor) és a kínai élelmiszer kivitel (zöldség, gyümölcs, tenger gyümölcsei) versenyelőnye miatt kevés olyan termék marad az ASEAN országok számára, amellyel stabilan fenntarthatják pozícióikat az export piacokon. Ezáltal újraértékelődik az ASEAN államok pozíciója is a nemzetközi élelmezési rendszerben. Kína megnövekedett élelmiszer étvágya, leginkább a minimális hozzáadott értékkel rendelkező termékek keskeny sávjában kínál export lehetőségeket az ASEAN országok számára. A kínai élelmiszerpiac főként a gabonát, állatot és magas minőségű, feldolgozott élelmiszereket és italokat szívja fel, amelyek előállításában az ASEAN tagok általában nem
rendelkeznek
versenyelőnnyel.
88 89
Fold (2011), 180 old. Fold (2011), 181 old.
Az
ASEAN
országok
olyan
kiterjedt
53
termőföldterületeket igénylő, nyomott árszínvonalú trópusi növényekkel láthatják el Kínát, mint a pálmaolaj, banán, kávé és tapióka, valamint a nem élelmiszernövény kategóriába sorolható gumi. A területigényes trópusi növények kereskedelme azonban hosszútávon romló külkereskedelmi cserearányokkal és szűk értékbővülési lehetőségekkel bír. Ráadásul mivel ezek a termékek további feldolgozást igényelnek, a könyörtelenül növekvő kínai élelmiszer-feldolgozó ipar látja nagyobb hasznát a kereskedelmi forgalomnak ez esetben is, a forrás országok ipari kapacitásai helyett. Kína és az ASEAN országok élelmiszerkereskedelme mindössze 10%-át teszi ki a felek közötti teljes kereskedelmi forgalomnak. Az ASEAN élelmiszerexportjának nagyjából kétharmada a pálmaolaj kivitelből származik. A pálmaolaj export a 90-es évek közepén, majd főként a 2000-es évek közepén döntött csúcsokat, annyi különbséggel, hogy az új évezredben már sokkal nagyobb részét uralta a teljes élelmiszerexportnak.90 2009-ben 5%kát képezte a teljes Kínába irányuló áruexportnak. A malajziai és indonéziai pálmaolaj tehát messze a legfontosabb agráripari termék, amely az ASEAN-ból Kínába áramlik. Kína kielégíthetetlen pálmaolaj éhsége a jövőben is nagy lehetőségeket kínál az ASEAN országok számára. Az importált pálmaolaj nagy részét pillanatnyilag étolajként értékesítik. Az olajpálma termékei iránt mutatott nagy érdeklődés hátterében energiapolitikai okok húzódnak, ugyanis az etanol, biodízel alkotja Kína hosszú távú megújuló energia tervének egyik pillérét. A technológiai fejlettség jelenlegi szintjén a pálmaolaj tűnik a legalkalmasabb nyersanyagnak a biodízel előállítására, ezért Kína igyekszik bebiztosítani a nyersanyag utánpótlását. Hasonló a helyzet a tapióka esetében is, amely hosszú ideje a Kínába tartó thaiföldi élelmiszerexport legnagyobb hozamot hozó terméke. A századfordulóig Kínában nem volt piaca az ASEAN országokból származó tapiókának. Jelenleg Thaiföldön kívül, Vietnám és kisebb mértékben Indonézia, exportál tapiókát Kínába. Az elmúlt évtizedekben kialakult növekedő érdeklődés a tapióka iránt megmentette az európai piacot elvesztő thai termelőket a közelgő összeomlástól. A csökkenő gabona árak ugyanis kiszorították az EU piacáról a főként állati takarmányként használt tapiókát. A kínai kormány ambiciózus energiapolitikai tervei a tapiókának is fontos szerepet juttatnának a bioüzemanyagelőállítás programban. Ugyanakkor takarmányként a növekvő állattenyésztés számára is megoldást jelent az értékesebb kukorica helyett.
90
Fold (2011), 186 old.
54
Bár szűk piaci réssel rendelkeznek, az olyan trópusi gyümölcsök, mint a banán, licsi és longan szintén kelendőek a kínai piacon. A banánt szinte kizárólag a Fülöp-szigetekről, a licsit, longant, guavát és mangót Thaiföldről és Vietnámból importálja Kína. Az EHP kiötlője és legnagyobb szorgalmazója is Thaiföld volt, annak dacára, hogy a két ország közötti zöldség-gyümölcs forgalom átlagosan csupán a 2%-át képezi a teljes kereskedelemnek. Thaiföld azt remélte, hogy első belépőként lépéselőnyre tehet szert a kínai piacon, ezért elsőként teljesítette a csatlakozási követelményeket és így már 2003. október 1.-től részesülhetett a kedvezményes elbánásban. A terv eredményes volt, hiszen a következő időszak eredményei igen pozitívak voltak, annak ellenére, hogy a kivitel oroszlánrészét már a tapióka export produkálta. A Thaiföld-Kína megállapodás másik nagy kedvezményezettje Thaiföld legnagyobb agrár-üzleti konglomerátuma, a kínai családi vállalkozásként indult Charoen Pokphand (CP) csoport volt. Az egész Kínát behálózó üzletlánc tulajdonos partnerének közvetítésével (Lotus Supercenter) 2 év alatt tízszeresére növelte gyümölcsexport forgalmát.91 A biztató lehetőségek, pozitív példák után nézzük milyen hatásai vannak a kínai piacorientált, nagyüzemi mezőgazdaság térnyerésének a regionális és nemzetközi piacokon. Jól szemlélteti Kína kiszorító képességét az ázsiai paradicsom feldolgozó ipar esete. A 80as évek közepén Tajvan volt a legnagyobb ázsiai konzerv paradicsom és paradicsompüré termelő. A régióban zajló, láncreakcióként terjedő iparosítás természetes velejárója volt az olcsóbb termelési helyek keresése. A 90-es évekre a paradicsom feldolgozó ipar nagyja északkelet Thaiföldre költözött, majd innen, az évtized vége felé a nyugat-kínai BelsőMongólia és Hszincsiang (Xinjiang) tartományokba vándorolt. Hasonló, de sokkal nagyobb hatással bíró átalakulás következett be a fokhagyma termelés és export piacán is. Viszonylag rövid idő alatt Kína ezen a területen is felverekedte magát az első helyre. A 90-es évek közepéig az USA volt a legfőbb célpiaca a kínai fokhagymának. A dömpinget megelégelő amerikaiak azonban 1994-től kiegyenlítő vámokat vetettek ki a kínai fokhagymára. A következő kormányciklusok sem változtattak a védekező politikán, sőt később más országok is hasonló intézkedéseket hoztak. 92 Bár a kínai kereskedők egy része továbbra is megtalálta az olcsó piacrajutás kiskapuit (harmadik országokon keresztül – pl. Thaiföld - juttatták el termékeiket), a védintézkedések 91 92
Fold (2011), 187 old. Fold (2011), 192. old.
55
átirányították a kínai fokhagyma export tetemes részét az ASEAN térségbe. A délkeletázsiai termelők szintén komoly problémákkal szembesültek az új versenyhelyzetben. A 1990-es évek elején Kína lett a világ legnagyobb alma termesztője, 2003–ra megelőzte az addig legnagyobb exportot bonyolító Egyesült Államokat. Az alma export esetében az olcsó kínai termékek alig befolyásolták a délkelet-ázsiai iparágakat, hiszen nem jelentettek konkurenciát az inkább trópusi gyümölcsökkel kereskedő termelőknek. A hasonló minőségű, de jóval kedvezőbb árfekvésű kínai alma azonban fokozatosan kiszorította az amerikai almát az ASEAN piacokról, látszólagos fogyasztói előnyöket teremtve a külső versenytársak rovására. A halászati termékek esetében az ASEAN országok nagy versenytársra leltek Kína személyében. 2002-ben, Kína első alkalommal előzte meg Thaiföldet és vált a világ legnagyobb hal és halászati termék exportőrévé. A kínai garnéla export gyakran kerülő útvonalon, Indonézián és Malajzián keresztül, éri el az élelmiszerbiztonsági (2002-2004, Európai Unió) vagy kereskedelemvédelmi okokból (USA) korlátozó piacokat. Az ASEAN országok maguk is jelentős garnéla exportőrök, akik versenyezni kényszerülnek Kínával a harmadik országok nyers és feldolgozott tengeri termékek piacain, miközben maguk is fontos célpiacaivá fejlődtek a kínai feldolgozott halászati termékeknek, ahogyan Kína is a Délkelet-Ázsiából érkező nyershal exportnak.93 Az ACFTA megalakulása a kínai élelmiszerpiacon is változásokat ígér. Hatására az árak igen eltérően alakulnak az ország különböző területein. Mivel a dél-kínai tartományok mezőgazdasági termékei többnyire megegyeznek az ASEAN országokéval a hasonló klimatikus tényezőknek köszönhetően, a kompetitív termékcsoportok közti verseny lenyomja az árakat a déli tartományokban. Ezzel szemben az északi területeken, az eltérő termékstruktúra miatt, várhatóan emelkedni fognak az árak. Egy 2007-ben publikált tanulmány 94 becslései alapján a kínai tartományok közül legjobban a keletiek járnak, hiszen itt 0.92%-os termelésnövekedésre lehet számítani a kereskedelemliberalizációt követhetően. Várhatóan 0,87%-kal bővül a kibocsátás az északkeleti régiókban, majd az északi és északnyugati tartományok következnek 0,68%-os és 0,67%-os termelési többlettel. A tibeti, délnyugati és középső területekre várhatóan nem lesz nagy hatással az ACFTA megalakulása, a déli régiót viszont negatívan befolyásolja az ASEAN termékek 93 94
Fold (2011), 190-191. old. Qiu (2007), 13. old.
56
miatt kialakuló verseny; itt 0,99%-os visszaesésre számítanak. A tanulmány ugyanakkor megállapítja, hogy kutatásaik eredménye nem egyezik más multilaterális kereskedelmi megállapodások (pl. WTO) hatásait mérő kutatásokéval, amelyek szerint preferenciális tarifák esetén a déli régiók profitálnának leginkább, míg az északiak alig. Összefoglalva megállapíthatjuk a mezőgazdaság és élelmiszeripar terén erőteljes verseny várható a partnerek között. A kereskedelmi struktúra azonban számos lehetőséget kínál mindkét félnek. Bár Kína ágazati potenciálja inkább fenyegetést, mintsem áldást jelent az integráció
mezőgazdaságának
exporttöbbletet
regisztrálhat
egészére, Kínával
a
tagországok
szemben,
igaz
közül
főként
néhány
egy-két
jelentős
terméknek
köszönhetően. Az ASEAN agrárexport egysíkúságát mutatja, hogy a pálmaolaj és gumi hiányában a közösség jelentős kereskedelmi deficitet halmozhat fel ezen a téren is a nagy szomszéddal folytatott kereskedelemben. A pálmaolaj kiviteltől függő ASEAN élelmiszerexport azonban a közeljövőben még jelentős sikereket érhet el Kína jelenlegi energiapolitikai álláspontja miatt. 4.2.2. Energiaipar Kína felemelkedése és az energiafogyasztási rohama hatással van az ASEAN országokra is, akik alapvetően energiapolitikai téren is igen bizalmatlanok, hisz lényegében ugyanazon korlátozott forrásokért folytatnak versenyt. Az energiabiztonsági kihívások – az energiaszegénység, a változékony üzemanyagárak, az ellátás esetleges akadozása, a környezeti mellékhatások, az energiahatékonyság - számos együttműködési lehetőségre hívják fel Kína és az ASEAN országok figyelmét, ugyanakkor versenyre is okot adnak. Kína számára például Délkelet-Ázsia, olaj-, szén- és földgáz exportja által, saját energiabiztonságának egyik kulcsát jelenti. Regionális együttműködés államközi villamosenergia-elosztás formájában is jelen van a Nagy Mekong Szubrégióban, Thaiföld, Laosz, Kambodzsa, Kína és Vietnam között, valamint a csővezetékeket használva kétoldalú gázkereskedelemben Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld között. Azonban a hosszú távúnak tűnő együttműködések mellett számos tényező a verseny irányába taszítja régiót. A hivatalos nyilatkozatokban Kína és az ASEAN országok regionális együttműködésről beszélnek energiaügyi kérdésekben, azonban a nagy szavak legtöbb esetben csak a protekcionista álláspontjaikat palástolják.
57
Ahogy az energiafogyasztás a régióban növekszik, úgy válnak égetőbbé az energiabiztonsági kérdések. Amennyiben az energia iránti kereslet 2040-re a vártnak megfelelően bővül, úgy sokasodnak általa a szociális, környezeti és politikai költségek. Ez felerősítheti az ASEAN államok egymás közötti és Kína közötti politikai szembenállást, felizzíthatja a konfliktusokat. Erre már vannak utaló jelek, hiszen amint láthattuk, a délkínai tengeri területi viták is egyre élesebb diplomáciai szóváltásokra és drasztikusabb tettekre késztették az érintett felek némelyikét a közelmúltban. Ezért a jövőben együttműködés helyett inkább versenyre van kilátás, holott számos vonatkozásban összefoghatnának a felek közös érdekeik védelmében.
A kínaiak
továbbra is elkötelezettek az energiaellátás minél változatosabb forrásból való biztosítása mellett, a délkelet-ázsiai vezetők továbbra is bizalmatlanok egymással szemben és gyanakvással figyelik a kínai fejlesztési terveket, különösen az előbb említett aktívan vitatott a területeken. 95 Kína gazdasági növekedésének elengedhetetlen motorja az energia. A nemzetközi Energia Ügynökség adatai alapján az 1988-2008 közötti időszakban Kína olajfogyasztása csaknem négyszeresére nőtt. 1988-ban 2 millió hordó olajat, 2008-ban 8 millió hordót használt el napi átlagban. 1993-tól nettó olajexportőrből nettó olajimportőrré vált. 2008-ban az olajimport teljes energiaszükségletének 50%-át fedezte.
96
A 2000-es adatokhoz képest
2007-re a kőolajimport 132%-kal nőtt, míg a belföldi kőolaj-termelés ugyanezen időszak alatt csak 1,6%-kal emelkedett. Kína tehát kénytelen volt változtatni korábbi önállóságot és önellátást hangsúlyozó politikáján. Ezt a „jómódú társadalom” víziója váltotta fel, amelynek megalapozása elképzelhetetlen az ipari és technológiai fejlődést biztosító energia folytonos áramlása nélkül. Kína vezetése teljes erőbedobással vesz részt a nemzetközi szinten zajló, energiáért folyó tülekedésben. Legfontosabb kereskedelmi partnerei általában a nagy olajtermelők közül kerülnek ki. Preferenciális kereskedelmi megállapodásai is az energiaforrások diverzifikálásra irányuló igyekezetét tükrözik. Számos délkelet-ázsiai országot hasonló kérdések foglalkoztatnak, így a hazai energiabiztonság
megőrzésének
érdekében
visszafogják
a
energiaexportjukat.
Indonéziában a földgáz-erőművek időleges bezárását vagy részleges működtetését követelő legutóbbi földgáz hiányt például az olaj- és földgázmezők államosítása követte. 95 96
Sovacool (2011), 226. old. Sovacool (2011), 213 old.
58
Az utóbbi két évtizedben az ASEAN országokban is jelentősen megnövekedett az energia iránti kereslet, bár Kínához viszonyítva lassúbb ütemben. Az 1990 és 2005 közötti időszakban a teljes energiafogyasztás az ASEAN országokban közel 2,5-szeresére nőtt. 97
Az ASEAN országok közül a legnagyobb energiafogyasztó jelenleg Indonézia, majd őt
követi Thaiföld, Malajzia. (2008-as EIA adatok alapján) Az ASEAN tagok közül Vietnam energiafogyasztásának növekedési üteme volt a leggyorsabb.98 Az energiáért folytatott hajsza ellenére meg kell jegyeznünk, hogy az ACFTA országok, szénhidrogénkincsek és vízenergia szempontjából a világ egyik leggazdagabb területét birtokolják. 4.2.2.1. Olaj Kína rendelkezik a legnagyobb kőolaj tartalékokkal a régióban, a termelés növekedése viszont várhatóan minimális lesz az elkövetkező években. Kevés esély mutatkozik tehát jelentős mértékű olaj kereskedelemre az ASEAN és Kína között a jövőben. 10 évvel azt követően, hogy Kína nettó kőolaj importőrré vált az ország súlyos olaj hiánnyal küszködött.
2003 és 2004 között az ország teljes energiaszükségletének
növekedése meghaladta a 9,1%-os GDP növekedést is. A probléma megoldása érdekében a kormány drasztikus megoldásokhoz fordult: több ezer gyárat ideiglenesen bezáratott, csökkentette a közvilágítást, kötelező energia jegyrendszert vezetett be. 99 A kínai olajtársaságok gondosan felkutatnak minden olajtermelési lehetőséget a délkeletázsiai régióban is. Kína Indonézia legnagyobb tengeri olajkitermelőjévé vált 2002-ben. 100
A déli és belső kínai tartományok energiaellátását egy Mianmaron keresztül haladó olaj-
és gázvezeték megépítésével próbálja megoldani. Ezzel egyúttal elkerülheti a Malakaszoros forgalmát, alternatív útvonalat biztosítva a Közel-Keletről és Afrikából származó hazai energiaellátás számára. A Bengáli öböl Kyaukphyu (Sittwe) kikötőjét a jünnani Ruilival összekötő, 982 km hosszan futó vezetékek, a Kínai Nemzeti Olajvállalat (CNPC) és a mianmari MOGE közös, 2,5 Mrd $ értékű projektjének részei. A Kína és Mianmar közötti tárgyalások a projektről 2004-ben kezdődtek. Az olaj-és gázvezetékek megépítését
97
Sovacool (2011), 214-215. old. Sovacool (2011), 214. old. 99 Sovacool (2011), 214. old. 100 Thompson (2007), 227. old. 98
59
2007 áprilisában hagyták jóvá. 2009 tavaszán aláírták mindkét megállapodást. Az olajvezeték kapacitása évente 12 millió tonna kőolaj lesz.101 Az OPEC-tag Indonézia, bár a régió második legnagyobb termelője, nettó importőr lett 2004-ben az a elégtelen beruházás és csökkenő termelés miatt. Brunei a régió harmadik legnagyobb termelője. Kivitelének 90 százalékát az olaj export adja. Elsősorban Japánba, Dél-Koreába, Szingapúrba, Tajvanra és Thaiföldre exportál. Malajzia jelenleg nettó exportőr. Szinte az összes (90 százalék) olaját Japánba, Thaiföldre, Koreába és Szingapúrba exportálja. Vietnam is nettó exportőr és termelése várhatóan növekedni fog. Valamennyi nyersolaját exportálja, hiszen saját finomítókkal nem rendelkezik és importálja az összes feldolgozott olajtermékét. Mianmar, nettó importőr, az exportjának mintegy 20 százalékát adja az olajtermelés. 102 4.2.2.2. Gáz Egészen a közelmúltig, Kína csak kis mértékben használt földgázt, amely a teljes energiafogyasztásának mindössze 3 %-át tette ki. Ugyanakkor a kormány céljai közt szerepel, hogy nagyobb részét képezze a jövőben a felhasznált energiának. Az ország jelentős tartalékait kizárólag háztartási célokra használják. ASEAN a világ cseppfolyósított földgáz (LNG) ellátásának 40 százalékát biztosítja. Indonézia, Malajzia és Kína rendelkeznek a régió legnagyobb földgáz tartalékaival. Indonézia és Malajzia jelenleg mintegy 70 százalékát bonyolítja az ázsiai földgázkereskedelemnek. A gáz nagy része nem az ASEAN tagállamokba megy, hanem leginkább Japánban, Dél-Koreába, Tajvanra. Indonézia a világ legnagyobb LNG exportőre. 2006 májusában az indonéz kormány radikális energiapolitikai váltást jelentett be: az export korlátozásával arra próbálják sarkallni a külföldi befektetőket, hogy a helyi iparágak kapacitását igénybe véve használják az indonéz energiát. Ez a munkahelyteremtéshez is hozzájárulna. Brunei a negyedik legnagyobb LNG termelő a világon. Ő is leginkább Japánt és Dél-Koreát látja el. Thaiföld, Vietnám és a Fülöp-szigetek saját használatra termelnek.103
101
http://www.idsa.in/node/8329/3370 Thompson (2007), 227 old. 103 Thompson (2007), 229-230. old. 102
60
4.2.2.3. Szén A Nemzetközi Energia Ügynökség jelentése szerint Délkelet-Ázsiában a szén fogyasztása gyorsabban növekedett, mint bármely más energiaforrásé az utóbbi évtizedekben. Míg a teljes energiafogyasztás egészében 4,2%-kal nőtt az 1995-2006 közötti időszakban, a széné 10,5%-kal. A jelenlegi tendencia alapján, a Nemzetközi Energia Ügynökség számításai szerint, a jövőben tovább növekszik a szén felhasználása, 25 év alatt akár az ötszörösére. 104
Kínában a szén a legnagyobb mennyiségben és a legszélesebb körben felhasznált üzemanyag. Kína a világ elsőszámú szén-termelője. A széntermelés- és fogyasztás több mint 65%-át adja Kína teljes energiatermelésének és fogyasztásának. Kína több szenet használ, mint az Európai Unió, Japán és az Egyesült Államok együttvéve. Az intenzív szénégetés okozta üvegházhatású gázkibocsátás gigantikus méreteket ölt. A hazai igények kielégítése mellett csaknem az összes ASEAN országba exportál szenet, nagy mennyiségek mennek Japánba és Koreába is. A kormány azonban nemrég elrendelte az export jelentős csökkentését, mert a hazai kereslet várhatóan tovább emelkedik. Indonézia rendelkezik a régióban a második legnagyobb széntartalékkal. Nagy mennyiségben exportál a Japánba, Tajvanra, Dél Koreába, Malajziába és a Fülöpszigetekre. Bár az ASEAN országok általában tisztább üzemanyagokat használnak, egyre több tagország kormánya fontolgatja nagyobb mértékű szénhasználatra való áttérést, ugyanis
a
tisztaszén-technológiák
(CCTs)
relatív
költségei
egyre
inkább
összehasonlíthatóvá válnak a magas olajárakkal. 4.2.2.4. Elektromos áram A régióban csak Szingapúrban, Bruneiben és Malajziában van elegendő villamosenergia termelés. Kína jelenleg Vietnámba, Malajzia pedig Thaiföldre, Indonéziába és Bruneibe exportál villamosenergiát. Laosz számára fontos bevételi forrás a villamosenergia export, a környező államok igényeit látja el elsősorban. Az ASEAN régóta tervezi egy közös villamosenergia-hálózat kiépítését, már 1997-ben, az ASEAN Vision 2020 egyik kiemelt projektjeként nevezték meg az ASEAN vezetők. Vízenergia szempontjából a régió a világ egyik legnagyobb potenciállal rendelkező térsége, beleértve a Salween vízgyűjtőt (Kína, Mianmar), a Mekongot (CLMV országok és Thaiföld) és Chao Praya folyórendszert (Thaiföld). 104
Sovacool (2011), 216 old.
61
A nukleáris energia használata egyelőre nem túl gyakori a régióban. Thaiföld, Mianmar és Malajzia nemrégiben kezdték fontolgatni atomerőművek építését. Kínában a teljes villamosenergia-termelés csupán az 2,3 százaléka származik jelenleg nukleáris energiából. A kormány új energiapolitikája viszont ötszörösére szeretné fejleszteni az ország nukleáris kapacitását.
105
4.2.2.5. Megújuló energiaforrások A kínai kormány célja világelsővé válni a megújuló energiaforrások használata terén. A tervek szerint 2020-ig az ország teljes energiafogyasztásának 15 százalékát megújuló energiából biztosítaná. Kína már ma is az egyik legnagyobb napenergia használó és azt reméli, hogy villamos energiájának fő forrását a szélenergia biztosítja a közeljövőben. Az előző fejezetben láthattuk, hogy bizonyos mezőgazdasági termékek forgalmának növekedése mögött is Kína megújuló energiával kapcsolatos politikája áll. Thaiföld nagy mennyiségű gasohol106 sikeres termelője, míg Indonézia és a Fülöp-szigetek geotermikus energia felhasználásban járnak az élen. Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy a következő periódusban kevés lehetőség adódik az energiakereskedelem jelentős bővülésére Kína és az ASEAN országok között. A rendelkezésre álló energia egy része belföldön kerül felhasználásra, a másik részét hosszú távú export megállapodások alapján Japánba, Dél-Koreába és Tajvanra küldik. A hangzatos együttműködési lehetőségeket az ACFTA keretén belül azonban érdemes lenne komolyabban fontolóra venni, hiszen közös összefogással mérsékelhetnék a potenciális energiapiaci csapások erejét, ami az egész régió energiabiztonságát hatékonyabban szolgálná. A továbbiakban néhány lehetséges együttműködési formát emelnék ki. Valamennyi energiaközvetítő folyosó (hajózási útvonalak, távvezetékek, csővezetékek és vasútvonalak) védelmét közösen láthatnák el. A Malaka-szoroson évente több ezer olajszállító tartályhajó halad át, Kelet- és Délkelet-Ázsia olajimportjának legnagyobb része itt megy keresztül. A szoros geopolitikai szempontból a világ egyik legfontosabb hajózási szűkülete, ezért jelentős erőfeszítéseket fordítanak biztonságának fenntartására. Indonézia, Malajzia, Szingapúr és Thaiföld például folyamatos légi és tengeri őrjáratokat végez. A Közel-Keletről érkező olajszállító tartályhajó forgalom védelme érdekében, a kínai 105 106
Thompson (2007), 233. old. benzin és alkohol üzemanyag-keverék
62
kormány úgy határozott, hogy kiterjeszti a védelmet a Közel-Kelettől a Dél-kínai-tengerig, az útvonal menti országok közreműködésére apellálva. 107 A nyersolaj árak változása, kiszámíthatatlansága valamennyi állam gazdaságát érinti közvetlen vagy közvetett módon. Mivel úgy tűnik, az elkövetkező években Kína és az ASEAN országok zöme kénytelen lesz a régión kívülről importálni az olajat, összefoghatnának az olajbeszerzés megtervezésében, valamint közös olajbeszerzési egységet alkotva, egységes álláspontot képviselve, sikeresebben alkudozhatnának az olajtermelőkkel világszerte. Az energiaellátás akadozása vagy hosszabb kiesése esetére közös kőolaj-tartalék hálózat kiépítési stratégiát dolgozhatnának ki, valamint megosztozhatnának a finomítók építési és fenntartási költségeiben. Kína rendelkezik a legnagyobb olajfinomító kapacitással a régióban. Szingapúr a térség második legjelentősebb olajfinomító központja, ugyanakkor hajózási üzemanyag tároló- és kereskedőközpont is egyben. Indonéziában és Thaiföldön is vannak finomítók, de jóval többre lenne szüksége a régiónak, azonban az építési költségek rendkívül magasak. A szükségleteket felmérve ésszerű lenne egységes koncepció alapján kialakítani új finomító központokat és közösen finanszírozni ezeket a projekteket. Az új finomító kapacitás tervezésekor az ASEAN-nak és Kínának egyúttal harmonizálnia kellene az olajtermékekkel kapcsolatos előírásokat (például kéntartalom).108 A feleknek törekedniük kellene a nemzeti energiapiacok liberalizálására és az energiatámogatás megszüntetésére. Az energiaárak szabványosításával a partnerek kiiktathatják az üzemanyag csempészés értelmét. Az üzemanyag csempészet pillanatnyilag a térség valamennyi kormányának kisebb-nagyobb veszteséget okoz. 109 Az egyre növekvő energiahiány a felhasználás racionalizálására sarkallja az államokat globális szinten. Kína és az ASEAN együtt tanulhatnának a sikeres stratégiát alkalmazó szomszédos Japántól. A japán kormány már több ízben felajánlotta, hogy megosztja tapasztalatait. Környezetvédelmi szempontból is fontos lenne a közös energiatakarékossági célok felállítása és az energiafogyasztás hatékonyságának szorgalmazása regionális szinten.
107
Thomson, 237. old. Thomson, 241. old. 109 Thomson, 238. old. 108
63
4.2.3. Szolgáltatások Az utóbbi évtizedben a szolgáltatáskereskedelem egyre nagyobb szeletét képezte a fejlett országok kereskedelemének. A tendencia várhatóan nem fog változni, hiszen a tercier szektor
súlya
a
GDP-ben
már
hosszú
idő
óta
egyre
jelentősebb.
Bár
a
szolgáltatáskereskedelem növekedése korántsem tudott lépést tartani a szektor általános felfutásával, főként az első periódusban, a 21. században feltehetően egyik leggyorsabban bővülő, egyre nagyobb kereskedelmi forgalmat bonyolító ágazattá válik. A szolgáltatások kereskedelmén belül, a GATS csoportosítás szerinti határon átlépő szolgáltatásokhoz és helyben létrehozott, vállalaton keresztüli exporthoz sorolható szolgáltatástípusok teszik ki a teljes szolgáltatáskereskedelem legnagyobb részét. Ez különösen a globalizációs és a deregulációs trendek hatására szaporodó, határokon átnyúló egyesülési és felvásárlási tevékenységeknek köszönhető. Kétségtelen,
hogy
Kína
és
az
ASEAN
szolgáltatáskereskedelemben rejlő lehetőségeket.
országok
is
felismerték
a
Ezt bizonyítja a 2007-ben aláírt
Szolgáltatáskereskedelmi Megállapodás is, amelynek célja a kereskedelmi akadályok eltávolítása ezen terület esetén is. Amint láthattuk, az árukereskedelem területén az ASEAN országokra egyre nagyobb nyomás nehezedik, hogy megállják a helyüket a kínai termékekkel létrejövő versenyben. A szolgáltatáskereskedelem által viszont a fejlettebb ASEAN államok javíthatnak a kereskedelmi mérlegükön Kínával szemben. A WTO csatlakozást követően Kína fokozatosan nyitotta meg a szolgáltatások különböző területeit a nemzetközi kereskedelem számára. Különösen a turizmus, közúti, vízi és vasúti szállítás, valamint a banki szolgáltatások területén történt előrelépés, ugyanis ezek a területek vonzották leginkább a külföldi tőkét. A protekcionizmus és a szabályozási különbségek miatt a távközlési ágazatban a legnehezebb a piacrajutás. Számos problémát okoz a minisztériumok követelményeinek
és
különböző teljesítése.
hivatalok Kétségtelen
ellentmondásos viszont,
hogy
rendelkezéseinek, 2007-ben,
a
Szolgáltatáskereskedelmi Megállapodás megkötésével, különösen alkalmas időszak kezdődött a kínai szolgáltatási ágazatok piacainak meghódítására. Az ASEAN tagok is számos intézkedést vezettek be, hogy javítsák a hazai befektetési környezetet és visszaszerezzék versenyképességüket különböző frontokon. Az ASEAN Gazdasági Közösség prioritást élvező 11 ágazata közül négy a szolgáltatási szektorból
64
kerül ki. Ezek a légi utazás, a turizmus, az e-ASEAN és az egészségügy.
110
Kambodzsa alacsony fejlettségi szintjére és a szegényes infrastruktúrájára való tekintettel remek lehetőségek adódnak Kína számára a közlekedésfejlesztés vagy vízenergia-termelés területén (pl. gátak, hidak építése). Vietnámmal folytatott szolgáltatáskereskedelme viszonylag jelentős feltehetőleg a szomszédságnak köszönhetően. Különösen a banki szolgáltatások és az oktatás területén bonyolítanak jelentős forgalmat. A turizmus és az infrastrukturális fejlesztések is jelentősek. Szintén a földrajzi közelség tette Thaiföldet Kína fontos partnerévé különösen logisztikai és infrastrukturális területeken. A thai cégek és kínai állami tulajdonú vállalatok közösen megálmodott projektjei logisztikai és szórakoztató központok által próbálják a határ menti területek forgalmát növelni. A több ország határvidékére tervezett Mohan komplexum területén például buszpályaudvar, szállodák, raktárak, konténer pályaudvarok, bevásárló központ és bankok épülnek. A központ a kereskedelem megkönnyítését szolgálná, az áruk vámmentességet élveznének a komplexumon belül. Mivel versenyelőnnyel rendelkezik a logisztika, a szállítás és áruelosztás területén, valamint jó kapcsolatai vannak Kínával, Szingapúr tette a legnagyobb lépést az ASEAN országok közül a Kínával folytatott szolgáltatások kereskedelme területén. Szingapúr kiaknázta Peking GATS csatlakozásakor vállalt jelentős kötelezettségeit. Egyedül Kuanghszi (Guangxi) tartományban összesen 2 milliárd dollár beruházást terveznek a szingapúri cégek. Ezzel az ASEAN legnagyobb befektetőinek számítanak Kínában. Különösen nagy lehetőségeket tartogat a kikötői építőipar, a logisztika, a turizmus és az ipari parkok kialakítása. Például a csendes-óceáni térségben terjeszkedni próbáló, repülőtéri szolgáltatásokkal foglalkozó szingapúri SATS, a kínai Qingdao Liuting Aviation-nal közös vállalkozásban, a Qingdao Liuting nemzetközi repülőtér belföldi és nemzetközi légitársaságainak készül reptéri szolgáltatásokat nyújtani (futárszolgálat, áruk és postai küldemények kezelése).111 A kilátások az építőipar és az ingatlanfejlesztés területén is jelentősek. A kínai pénzügyi szektor liberalizálását kihasználva a Temasek Holdings több kínai banknál is érdekeltséget szerzett, az Overseas Chinese Banking Corporation (OCBC), az első Kínában működő szingapúri bank pedig 12.2 %-os részesedést vásárolt a kínai Ningbo Commertial
110 111
http://www.aseansec.org/19204.htm Chang (2007), 160. old.
65
Banktól.112 A közös nyelv és a magas színvonalú oktatás jelentős számú kínai diákot vonz a szingapúri állami és magániskolákba. Malajzia gyorsan reagált a kínai piacnyitásra és sikeresen tört be a szállítási és logisztikai szolgáltatások területére. Versenyelőnyét illusztrálja, hogy Port Klang gyorsan emelkedett a világ konténerkikötőinek rangsorában: 1993-ban még az 58. volt, 2010-ben a 13. helyen szerepel.113 A két ország közti turisztikai forgalom is élénkebb a régió többi államához képest. Indonézia sikeres turisztikai kampányai Kínában megnövelték a látogatók számát. Főként az egészségügyi turizmusra lenne érdemes több figyelmet fordítani, mivel a természetes gyógymódok népszerűek a kínai lakosság körében.
5. Az ACFTA hatása Az ACFTA létrehozása nagyban hozzájárult Kína és az ASEAN tagállamok közötti kétoldalú kereskedelem további bővüléséhez. 1993-ban az ASEAN országok Kínával folytatott kereskedelme mindössze 2 %-a volt a teljes általuk bonyolított kereskedelmi forgalomnak. A kereskedelmi kapcsolatok már az ACFTA megállapodást megelőzően dinamikus bővülést mutattak. 2009-re Kína az ASEAN legfontosabb kereskedelmi partnerei között találta magát. Az ASEAN teljes exportjának 10%-át, teljes importjának pedig 13%-át bonyolította Kínával, miközben hagyományos kereskedelmi partnereivel folytatott kereskedelme fokozatosan csökkent. (6. sz. ábra) A legfrissebb adatokról az ACFTA kereskedelmi miniszteri találkozóját (2011. augusztus) követő hivatalos sajtóközlemény számol be. A világgazdasági válság miatt bekövetkezett visszaesést követően, 2010-re ismét jelentősen növekedett a partnerek közti kereskedelem. Az ASEAN statisztikái szerint az ASEAN országok exportja 39,1%-kal nőtt, a 2009-es 81,6 Mrd $-ról 113,5 Mrd $-ra 2010-ben. Így Kína a harmadik helyről előlépett a másodikra az ASEAN legnagyobb export partnereinek sorában. Az ASEAN import ugyanebben az időszakban 21,8%-kal nőtt, a 2009-es 96,6 Mrd $-os szintről 117,7 Mrd $ra.
112 113
Chang (2007), 161. old.
http://panethos.wordpress.com/2012/01/31/down-by-the-sea-worlds-50-busiest-container-ports/
66
6. sz. ábra
Forrás: ASEAN Economic Community Chartbook 2010 Az ASEAN országok legfontosabb export/import partnerei – 1993, 2003, 2009 Az ASEAN továbbra is Kína negyedik legnagyobb kereskedelmi partnere, a teljes kínai kereskedelem 9,8%-át birtokolja. Kína is megtartotta első helyét az ASEAN országok partnereinek sorában. A teljes ASEAN kereskedelem 11.3%-a Kínával bonyolódik. 2011 első félévének adatai alapján pedig az ASEAN is eggyel feljebb, azaz a 3. helyen pozícionálta magát a Kína partnereinek listáján.114 Az ASEAN statisztikák alapján a kínai működőtőke áramlás 32%-kal csökkent az előző évi 3,9 Mrd $-ról 2,7 Mrd $-ra. A kínai statisztikák alapján az ASEAN országokba fektetett kínai tőke állománya 2010-re elérte a 12,5 Mrd $-t. A tőkeállomány majdnem fele az utóbbi két év befektetéseinek eredménye. (7. sz. ábra) 114
http://www.asean.org/26590.htm
67
7. sz. ábra
Forrás: World Investment Report 2010 Az ASEAN és Kína közötti működőtőke áramlás 2000 és 2009 között (millió dollárban)115 Egy 2011-ben publikált tanulmány 116 a kelet- és délkelet-ázsiai szabadkereskedelmi megállapodások népszerűségét vizsgálja a régió néhány államának vállalkozói körében. 2008 decemberében 15 kínai tartomány 237 véletlenszerűen választott vállalkozásának vezetőjét kérdezték a preferenciális kereskedelmi megállapodások (FTA) valós és vélt hatásairól. A megkérdezettek háromnegyede élt az FTA-k nyújtotta előnyökkel. Az FTA használók többsége (65,7%) az ACFTA-t tartotta a leghasznosabb megállapodásnak. Az ASEAN-nal kötött szabadkereskedelmi megállapodás prioritása tükrözi a kínai exportőrök növekvő érdeklődését a délkelet-ázsiai integráció piacai iránt. Az ACFTA előnyeként, az alacsony vámtarifák helyett, elsősorban az export értékesítés bővülését jelölték meg, amely a piaci hozzáférés fontosságát bizonyítja. A felmérés rámutat, hogy a kínai vállalkozók is tartanak az ASEAN országokból érkező hasonló jellegű importcikkek versenyétől. Az ACFTA legnagyobb hátrányának a megnövekedett versenyt és az adminisztratív költségeket tartották. AZ ASEAN országok közül Szingapúr, Thaiföld és a Fülöp-szigetek vállalkozásai vettek részt a felmérésben. A régió „FTA bajnokát”, Szingapúrt elsősorban saját külföldi befektetéseinek jogi védelme és a szolgáltatási szektor liberalizációja ösztönözte a 115 116
http://www.nps.edu/Programs/CCS/WebJournal/Article.aspx?ArticleID=73 Kawai (2011)
68
preferenciális
egyezmények
megkötésére,
ezáltal
ugyanis
erősödhet
regionális
szolgáltatóközpont szerepe. Szingapúr vállalkozóinak körében az AFTA bizonyult a legnépszerűbb szabadkereskedelmi megállapodásnak. Az ACFTA-t csak a negyedik helyre sorolták. 2010 februárjában Thaiföld bizonyult a legaktívabb FTA használónak a régióban. A nagyvállalatok körében tradicionális partnereivel (USA, Japán) kötött megállapodásai bizonyultak a legnépszerűbbnek, míg a kisebb vállalkozások az AFTA-t és az ACFTA-t preferálták inkább. A Fülöp-szigetek, a többi kelet-ázsiai országgal ellentétben, nagyobb hangsúlyt fektettek a multilaterális FTA-ra, mint a bilaterálisokra. Kereskedelmi kapcsolataikban elsősorban az ASEAN által kötött megállapodások előnyeit igyekeztek kihasználni a helyi vállalatok. Itt is az AFTA és az ACFTA bizonyultak a leginkább használt szabadkereskedelmi egyezményeknek, amely a Fülöp-szigetek esetében is bizonyítja a regionális kereskedelmi kapcsolatok előtérbe kerülését. Az ACFTA jelentőségét az is hangsúlyozza, hogy létrejötte lefektette az alapjait egy nagyobb lélegzetvételű regionális integráció megalakulásának Kelet-Ázsiában. Az ACFTA létrehozásának javaslata és a szerződés megkötése közvetlenül serkentette az ASEAN államok Japánnal117 és Dél-Koreával folytatott tárgyalás sorozatának megkezdését hasonló preferenciális megállapodások megkötése céljából. Kétségtelen, hogy Japán és Dél-Korea tartott attól, hogy Kína jelentős lépéselőnyre tehet szert az ASEAN piacokon és gazdasági hatalma túlságosan eluralkodhat a térségben. Így korábbi tétova fontolgatásaikkal felhagyva gyors válaszra kényszerültek. Az ACFTA ezen felül pozitív hatást gyakorolt egy Kína-Japán-Dél-Korea vagy akár egy egész Kelet-Ázsiát összefogó szabadkereskedelmi övezet létrehozására (EAFTA). Az ASEAN+3 együttműködés elmélyítése már régóta napirendre került különféle fórumokon, azonban a Kína és Japán közötti feszült viszony egyelőre ellehetetleníti a továbblépést. Az EAFTA létrejöttének feltétele a három nagy kelet-ázsiai gazdaság kereskedelmi akadályait csökkentő multilaterális szabadkereskedelmi megállapodás lenne. A nyomott árú kínai termékek özöne és egy erősen deficites irányú kereskedelmi mérleg kialakulásának lehetősége visszatartja Japánt és Dél-Koreát a kereskedelmi korlátok lazításától. Ugyanakkor igyekeznek ellensúlyozni a Kína gazdasági hegemóniára való törekvését, és ebben az ASEAN tagállamok támogatását is élvezik. A Kelet-Ázsia Csúcstalálkozók (EAS)118 összehívására szintén ezen törekvések eredményeként kerülhetett sor. Itt ugyanis 117
Japán mindjárt az ACFTA keretszerződés aláírását követő napon tett javaslatot egy hasonló preferenciális megállapodásra (kész tervek alapján) 118 East Asian Summit
69
az ASEAN dialógus partnereiként, az ASEAN+3-ak mellett, jelen vannak India, Ausztrália és Új-Zéland képviselői is, további ellenpólust képezve Kínával szemben. Japán szívesen látta volna Oroszország és az Egyesült Államok képviselőit is a fórum résztvevői között már a kezdetektől fogva, azonban a javaslat nagy vitákat kavart, főként Kína ellenvetései miatt. Az ASEAN felkérésére az Egyesült Államok és Oroszország képviselői az 5. csúcstalálkozó óta vesznek részt az üléseken. A 2011 novemberében tartott 6. EAS csúcson Barack Obama amerikai elnök támogatásáról biztosította az ülés résztvevőit a regionális biztonságpolitikai kérdések multilaterális szintre emelésével kapcsolatban. Kína azonban kitart a bilaterális megoldások mellett. Az EAS találkozók alkalmat adtak egy újabb regionalizációs koncepció megszületésére. Az ASEAN+6 (CEPEA) 119 integráció az ASEAN+3 Ausztrália, Új-Zéland és India részvételével bővített preferenciális övezet lenne. Megalakulásának esélyei értelemszerűen kisebbek az EAFTA-énál. Mindazonáltal az integrációs változatok potenciális hatásának kutatása számos tanulmányt eredményezett az utóbbi évek során, amelyek eredményei egyöntetűen egy nagyobb szövetség létrehozásának fontosságát nyomatékosítják, a nagyobb kereskedelmi hozamok helyett elsősorban egy harmonizáltabb regionális gazdasági rendszer igényére helyezve a hangsúlyt. Az kelet-ázsiai regionális összefogás 2010-ben tapasztalt némi előrehaladást pénzügyi téren. Feltehetőleg a 2008-as világválság fenyegető hatásai késztették a régió országait a több
éve
húzódó
Chiang
Mai
Kezdeményezés
multilaterizálási
folyamatának
meggyorsítására. A regionális pénzügyi együttműködés mérföldkövének számító kezdeményezés „korszerűsítése” ismét Kína és Japán kompromisszumképtelensége miatt stagnált hosszabb ideig. Bár a korábban javasolt független regionális felügyeleti egységről nem sikerült megállapodniuk, 2009 decemberében a tagországok aláírták a CMIM 120 Egyezményt, amely 2010. március 24.-én lépett hatályba.121 A CMIM kis mértékben ugyan, de hozzájárul a finanszírozási gondokkal küszködő országok megsegítéséhez és közös összefogás melletti elkötelezettség egyfajta nyilatkozatként értelmezhető.
119
Comprehensive Economic Partnership for East Asia Chiang Mai Initiative Multilateralisation 121 Völgyi (2011), 16. old. 120
70
Összefoglalás: Az ASEAN-nak sikerült az utóbbi 45 évben fenntartani a régió politikai stabilitását, viszont továbbra sem rendelkezik hatékony eszközökkel a tagállamok közti súrlódások kezelésére. Bár az ASEAN igen aktívan gyártja a különböző terveket és megállapodásokat, a fejlődés mégis lassú úton halad. A hangzatos hivatalos kijelentések és a valódi eredmények sokszor elég távol esnek egymástól. A közös koncepció és fellépés által azonban megnövekedet a régió politikai súlya, amelynek a megőrzése egyre komolyabb kihívást jelent a nagyobb integrációs formákban gondolkodó Kelet-Ázsiában. A szabadkereskedelmi hálózat kialakításával az ASEAN a regionális integrációs törekvések középpontjába helyezte magát és centrum szerepét mindenáron igyekszik megtartani. Kína és Japán rivalizálása egyelőre mindenképpen az ASEAN központi pozícionálásának kedvez. Gazdasági téren az együttműködés sokkal gyümölcsözőbbnek bizonyult. A kibővült piac közrejátszott a régió fejlődésének előmozdításában. A regionális fejlettségi különbségek miatt azonban nem minden állam részesülhetett azonos mértékben az integráció nyújtotta előnyökből. Az ACFTA megalakulása, minden kedvezménye és előnyei ellenére, még nagyobb nyomást helyez a fejletlen államok gazdaságára. Kétségtelen, hogy a Kelet-Ázsiában zajló kereskedelmi liberalizációs folyamatok eddigi leglátványosabb eredménye az ACFTA létrejötte volt. Az ASEAN-Kína kapcsolatok igen hosszú utat tettek meg a második világháború vége óta. A korai rideg kapcsolatokat, a politikai szembenállást lassanként felváltotta az egyre szorosabb együttműködés. A 90-es évek során az ASEAN-nak sikerült Kínát bevonnia a regionális tárgyalásokba. Kína felismerte a lehetőséget a pénzügyi válság sújtotta régió kiszolgáltatottságában és barátságosabb hangvételre váltva igyekezett szorosabbra fűzni a gazdasági kapcsolatokat Délkelet-Ázsia államaival. Az ASEAN-Kína szabadkereskedelmi övezet létrehozásának javaslata számos előnnyel járó, eredményes taktikai lépésnek bizonyult Kína részéről. Stratégiai szempontból a kereskedelmi kapcsolatok bővítése által lehetősége nyílt saját politikai befolyásának növelésére a régióban. Az együttműködés ugyanakkor szilárd hátteret biztosít a kínai gazdasági fejlődés számára biztonságpolitikai és gazdasági szempontból egyaránt: feszültség mentesebb politikai légkört, kiegyensúlyozottabb hazai területfejlesztést,
könnyebb
nyersanyagaihoz és piacához.
hozzáférést
az
ASEAN
országok
erőforrásaihoz,
71
Az elképesztő növekedést produkáló Kína holdudvarában az ASEAN számára a legjobb választást, politikai és gazdasági szempontból egyaránt, a szorosabb viszony kialakítása jelenti. Ezáltal változatosabbá teheti kereskedelmi kapcsolatait és a tartósan növekvő kínai kereslet hosszútávon piacot biztosíthat termékei számára. Ugyanakkor a kínai exportstruktúra hasonlósága és az olcsó kínai importáru versenyképessége súlyos csapásokat mérhet rövidtávon az délkelet-ázsiai országok egyes iparágaira. Ahhoz, hogy Kína oldalán versenyben maradhassanak a nemzetközi piacokon, az ASEAN országoknak meg kell találniuk azokat a területeket, ahol van esélyük tartós együttműködésre vagy specializációra. Mindezek azonban megfelelő mértékű rugalmasságot és innovatív fejlesztéseket igényelnek. Ezeket a feltételek pillanatnyilag csak Szingapúr esetében teljesülnek. A sikeres gazdasági együttműködés megköveteli a biztonságpolitikai kérdések rendezését. Erre azonban a közeljövőben nincs kilátás a partnerek eltérő hozzáállása miatt. A hatékony vitarendezési mechanizmusok kialakításának halogatása igen sérülékennyé teszi a regionális viszonyokat. A politikai és gazdasági kérdések sajátosan ázsiai megközelítése és rendezése, ami legtöbb esetben inkább felfüggesztést jelent, mint megoldást, az utóbbi évtizedekben hatékonynak bizonyult. A kérdés viszont az, hogy a 21. század súlyosbodó kihívásainak szintjén az ázsiai módszer mennyire bizonyul életképesnek.
72
Irodalomjegyzék Artner A. (2000): Az ASEAN és 4 alapító gazdaságának jelen és jövője az 1997-es pénzügyi krízis után, MTA Világgazdasági Kutatóintézet, Kihívások 133. szám Chen, W. (2007): Origins, Progress and Prospect, in Saw, S. H. (ed.): ASEAN-China Economic Relations, Institute of Southeast Asian Studies, Singapore Chheang, V. and Hamanaka, S. (2011): Impediments to Growth of the Garment and Food Industries in Cambodia: Exploring Potential Benefits of the ASEAN-PRC FTA, ADB Working Paper Series, No. 86 Chin K. W. (2007): ASEAN Facing the Fifth Decade, ISEAS, Singapore Chow, M. E. (2006): ASEAN Features: ASEAN-China F.T.A.: Trade or Tribute?, 10 SYBIL, 251–267 Cosbey, A.; Tay, S.; Lim, H.; Walls, M. (2004): The Rush to Regionalism: Sustainable Development and Regional/Bilateral Approaches to Trade and Investment Liberalization, IISD and SIIA Fold, N.; Neilson, J.; Pritchard, B. (2011): Being Sandwiched: The Reshaping of ASEANChina Food Trade in Jarvis, D. and Welch, A. (ed.): ASEAN Industries and the Challenge from China, Palgrave Macmillan, New York Francis, S. and Kallummal, M. (2008): The New Regionalism in Southeast Asian Trade Policy and Issues in Market Access and Industrial Development: An Analysis of the ASEAN-China Free Trade Agreement, The Ideas Working Paper Series, no. 6 Jones, L. (2009): ASEAN’s Unchanged Melody? The Theory and Practice of NonInterference in Southeast Asia, University of Dunham Kawai, M. and Wignaraja, G. (2009): The Asian “Noodle Bowl”: Is It Serious for Business?, ADBI Working Paper Series, No. 136 Kawai, M. and Wignaraja, G. (2011): Asia’s Free Trade Agreements – How Is Business Responding?, ADBI and Edward Elgar Publishing Liu, Y. and Ng, B. K. (2010): Facing the Challenge of the Rising Chinese Economy: ASEAN’s Responses, Review of Development Economics, 14(3), 666-682 Löffelholz, M. and Arao, D. A. (2011): The ASEAN Guide – A Journalist's Handbook to Regional Integration in Southeast Asia, GIZ - International Institute for Journalism, Berlin
73
Lukács J. (2011): Integrációs kísérlet Délkelet-Ázsiában, PhD értekezés, Budapesti Corvinus Egyetem Lukács József (2010): Kelet-Ázsia aktuális biztonságpolitikai helyzete, Külvilág, Tanulmány, 7. évf., 1. szám Ng B. K. (2006): Ethnic Chinese Business in Singapore, in Suryadinata l. (ed.): Southeast Asia's Chinese Businesses in an Era of Globalization: Coping with the Rise of China, ISEAS, Singapore Qiu H., Yang J., Huang J., Chen R. (2007): Impact of China–ASEAN Free Trade Area on China’s International Agricultural Trade and Its Regional Development, China &World Economy, 77 – 90, Vol. 15., No. 4. Smart, A. and Jinn-Yuh H. (2004): The Chinese Diaspora, Foreign Investment and Economic Development in China, The Review of International Affairs, Vol. 3., Issue 4., p. 544-566. Sovacool, B. K. and Khuong, V. (2011): Energy Security and Competition in Asia, in Jarvis, D. and Welch, A. (ed.): ASEAN Industries and the Challenge from China, Palgrave Macmillan Storey, I. (2007): The United States and ASEAN-China Relations: All Quiet on the Southeast Asian Front, Strategic Studies Institute Storey, I. (2011): Hardening Positions over Dangerous Grounds: Recent Developments in the South China Sea Dispute, ISEAS, CSIS Conference on Maritime Security in the South China Sea Stuart-Fox, M. (2003): A Short History of China and Southeast Asia: Trade, Tribute and Influence, Allen & Unwin, Crows Nest Suryadinata, L. (2007): Southeast Asia's Chinese Businesses in an Era of Globalization: Coping with the Rise of China, ISEAS, Singapore Thomson, E. (2007): Energy Cooperation in Saw, S. H. (ed.): ASEAN-China Economic Relations, Institute of Southeast Asian Studies, Singapore Tong, S. Y. and Chong, C. S. K. (2010): China-ASEAN Free Trade Area in 2010: A Regional Perspective, EAI Background Brief, No. 519 Urata, S. (2002): Globalization and the Growth in Free Trade Agreements, Asia-Pacific Review, Vol. 9, No. 1.
74
Völgyi K. (2011): Hol tart ma a kelet-ázsiai regionalizmus fejlődése?, Világgazdasági Kutatóintézet, Műhelytanulmányok, 91. szám Wang, J. (2007): FTA: Legal and Institutional Aspects, in Saw, S. H. (ed.): ASEAN-China Economic Relations, Institute of Southeast Asian Studies, Singapore Weidenbaum, M. and Hughues, S. (1996): Bamboo Network: How Expatriate Chinese Entrepreneurs Are Creating a New Economic Superpower in Asia, New York: The Free Press Zhuang, G. and Wang, W. (2010): Migration and Trade: The Role of Overseas Chinese in Economic Relations between China and Southeast Asia, International Journal of China Studies, 1., Issue 1.
Internetes források: 2010
Statistical
Bulletin
of
China’s
Outward
Foreign
Direct
Investment,
http://hzs.mofcom.gov.cn/accessory/201109/1316069658609.pdf, Letöltve: 2012. 03.15. ACFTA DSM: http://www.aseansec.org/16635.htm, Letöltve: 2012.03.24. ACFTA keretszerződés kiegészítés, EHP: http://www.aseansec.org/15157.htm, Letöltve: 2012.03.24. ACFTA keretszerződés, EHP: http://www.aseansec.org/13196.htm, Letöltve: 2012.03.24. ACFTA TIG, 1. melléklet: http://www.aseansec.org/22202.pdf, Letöltve: 2012.03.24. ACFTA TIG, 2. melléklet: http://www.aseansec.org/22203.pdf, Letöltve: 2012.03.24. ACFTA TIG, 3. melléklet: http://www.aseansec.org/22204.pdf, Letöltve: 2012.03.24. ACFTA TIG: http://www.aseansec.org/22201.pdf, Letöltve: 2012.03.24. AEM-MOFCOM 2011: http://www.asean.org/26590.htm, Letöltve: 2012.03.24. ASEAN
Economic
Community
Chartbook
2010,
http://www.aseansec.org/publications/AEC-Chartbook-2010.pdf, Letöltve: 2012. 03.15. ASEAN+3: http://www.aseansec.org/22206.pdf, Letöltve: 2012.03.24. Bello, W. (2010): The China-Asean Free Trade Area: Propaganda and Reality, http://opinion.inquirer.net/viewpoints/columns/view/20100114-247344/The-China-AseanFree-Trade-Area-Propaganda-and-Reality, Letöltve: 2012. 04.01.
75
Choo, F. and Anderson, D. (2011): The Culture and Conflict Review Economic Liberalism and Regional Security in East Asia: A Case Study on the Impact of China’s Accession to the
WTO,
http://www.nps.edu/Programs/CCS/WebJournal/Article.aspx?ArticleID=73,
Letöltve: 2012. 02.27. East Asia Analytical Unit (1995): Overseas Chinese Business Networks in Asia, Australia, http://www.dfat.gov.au/publications/catalogue/ocbni.pdf, Letöltve: 2010. 04.02. http://www.idsa.in/node/8329/3370, Letöltés: 2012. 03.26. Intal, Ponciano Jr. (2010): Turning Trade Opportunities and Challenges into Trade: Implications for ASEAN Countries, http://www.oecd.org/dataoecd/24/46/46139881.pdf, Letöltve: 2012. 01. 26. Konrád-Tevely
N.:
Unió
épül
Ázsiában,
Kitekintő,
2011.
november
21.,
http://m.kitekinto.hu/kelet-azsia/2011/11/21/unio_epul_azsiaban/, Letöltve: 2012.04.02. KVE,
Kereskedelemvédelmi
eszközök,
Európai
Unió,
2010,
http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2010/november/tradoc_146858.pdf,
Letöltve:
2012.03.23. Shivananda H. (2012): China’s Pipelines in Myanmar, IDSA Comment, The Economist (1992): The Overseas Chinese: A Driving Force,. Vol. 324., http://www.omnilogos.com/2011/11/14/the-overseas-chinese-a-driving-force/,
Letöltve:
2012. 03.29. Tusor
A.
(2011):
Mianmar:
demokratizálódhat
a
diktatúra?,
Kitekintő,
http://kitekinto.hu/kelet-azsia/2011/11/14/mianmar_demokratizalodhat_a_diktatura/, Letöltve: 2012. 04. 02. Wattanapruttipaisan, T. (2006): Priority Integration Sectors in ASEAN Supply-side Implications
and
Options,
http://www2.adb.org/documents/periodicals/adr/pdf/ADR-
Vol24-2-Wattanapruttipaisan.pdf, Letöltve: 2012. 03.25. Weidenbaum, M. (1998): The Bamboo Network: Asia's Family-run Conglomerates, http://www.strategy-business.com/article/9702?gko=4a3c6, Letöltve: 2012. 04.02.
76
Ábrajegyzék 1.
sz. ábra: Az ASEAN országokba és Kínába áramló működőtőke 1990 és 2008 között
2.
sz. ábra. Az ASEAN országok 5 legfontosabb exportterméke Kínába, 2009
3.
sz. ábra. Az ASEAN országok 5 legfontosabb importterméke Kínából, 2009
4.
sz. ábra. Az ASEAN államok és Kína kereskedelme, 1995-2008
5.
sz. ábra. Az ASEAN országok export/import partnereinek megoszlása 2009-ben
6.
sz. ábra. Az ASEAN országok legfontosabb export/import partnerei – 1993, 2003, 2009
7.
sz. ábra. Az ASEAN és Kína közötti működőtőke áramlás 2000 és 2009 között
Táblázatok jegyzéke 1. sz. táblázat. Kína és a későbbi 10 ASEAN ország kereskedelme, teljes kereskedelmeik százalékában, 1950 – 1980 2.
sz. táblázat. ACFTA preferenciális vámtételek: ASEAN6 és Kína
77
Rövidítések ACFTA - ASEAN-China Free Trade Area ACFTA TIG – Agreement on Trade in Goods AFTA – CEPT – ASEAN Free Trade Area Common Effective Preferential Tariff Scheme APEC - Asia-Pacific Economic Cooperation APTA – ASEAN Preferential Trading Agreement ARF – ASEAN Regional Forum ASA - Association of Southeast Asia ASEAN - Association of Southeast Asian Nations ASEAN ADMM – ASEAN Defence Ministers Meeting ASEAN AEM – ASEAN Economic Ministers ASEAN JMM – ASEAN Joint Ministerial Meeting ASEAN+3- ASEAN, Kína, Japán és Dél-Korea CCT - Clean Coal Technology CEPEA - Comprehensive Economic Partnership for East Asia CLMV országok – Kambodzsa, Laosz, Mianmar, Vietnám DSM- Dispute Settlement Mechanism Agreement EAFTA - East Asia Free Trade Agreement EAS – East Asian Summit EHP – Early Harvest Program FTA – Free Trade Agreement HSL – Highly Sensitive List LNG - liquefied natural gas Maphilindo - MAlaysia, PHIlippines, INDOnesia SEATO - Southeast Asia Treaty Organization SL - Sensitive List
78
Mellékletek 1. sz. melléklet
Terület (km2) 5,765
Lakosság
Államforma
Etnikumok
Vallás
408,786
GDP/fő (USA $) 49400
szultanátus
maláj 66%, kínai 11%
300,000
103,775,002
4100
elnöki köztársaság
Indonézia
1,904,569
248,216,193
4700
köztársaság
filippinó 28%, cebuano 13% jávai 40%, szundai 15%
muszlim 67%, buddhista 13% katolikus 83%, muszlim 5%
Fülöpszigetek
Kambodzsa
181,035
14,952,665
2300
alkotmányos monarchia
khmer 90%, vietnámi 5%
Laosz
236,800
6,586,266
2700
népi demokratikus köztársaság
lao 55%, khmou 11%
Malajzia
329,847
29,179,952
15600
alkotmányos monarchia
maláj 50%, kínai 23.7%
Mianmar
676,578
54,584,650
1300
burmai 68%, shan 9%
Szingapúr
697
5,353,494
59900
katonai diktatúra (2011- től néveleges parlamenti demokrácia) köztársaság
Thaiföld
513,120
67,091,089
9700
alkotmányos monarchia
thai 75%, kínai 14%
Vietnám
331,210
91,519,289
3300
szocialista köztársaság
viet 85,7%, tay 1,8%
Brunei
Forrás: CIA Factbook, 2012
kínai 77%, maláj 14%
muszlim 86%, protestáns 5.7% buddhista 96%, muszlim 2% buddhista 67%, keresztény 1.5% muszlim 60.4%, buddhista 19.2% buddhista 89%, keresztény 4% buddhista 42.5%, muszlim 15% buddhista 94.6%, muszlim 4.6% vallástalan 80%, buddhista 9.3%,
