SZEGEDI TUDOMÁNYEGYETEM Állam- és Jogtudományi Kar Szeged
SZAKDOLGOZAT A katonai büntetőeljárás The military criminal procedure
Konzulens: Prof. Dr. Nagy Ferenc egyetemi tanár Büntetőjogi és Büntető Eljárásjogi Tanszék Dr. Virág Tibor őrnagy katonai ügyész Szegedi Katonai Ügyészség
Szeged, 2008
Készítette: Borsos Balázs jogász szak nappali tagozat
Összefoglaló Magyarországon a katonai büntetőeljárás első jelentősebb írott forrása az 1707-ben Rákóczi Ferenc által kiadott katonai szabályzat. Az első katonai bűnvádi perrendtartásról szóló törvény 1912-ben született meg. 1962 óta a büntetőeljárási jogszabályok tartalmazzák külön eljárásként az ide tartozó szabályokat. A katonai büntetőeljárásban, a rendes eljárásban szereplő személyekhez képest speciális jogállású személyek vesznek részt. A vádat a katonai ügyészség képviseli, akik egyben a parancsnokok mellett nyomozati illetve felettük törvényességi felügyeleti tevékenységet is ellátnak. A megyei bíróságok illetve a Fővárosi Ítélőtábla mellé szerveződtek a katonai tanácsok, akik első és másodfokon ítélkeznek a hatáskörükbe tartozó ügyekben. Védőként azonban 1990 óta bármelyik ügyvéd eljárhat e külön eljárás során is. A határőrség rendőrségbe történő beolvasztásával szűkült a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó ügyek száma. Ezt azonban indokolt lenne bővíteni, hiszen a rendőrség állományában is követnek el olyan jellegű bűncselekményeket, amelyekben igény mutatkozna a gyorsabb felderítésre, elbírálásra. Ezt az igényt pedig a katonai igazságszolgáltatás jobban ki tudná elégíteni, csökkentve ezzel a polgári hatóságok ügyterhét, és növelve a fegyelmet a rendvédelmi szerveken belül. A katonai büntetőeljárásról csekély számú hatályos irodalom áll rendelkezésre. Dolgozatomban ismertetni szeretném a katonai büntetőeljárás résztvevőit, be szeretném mutatni az eljárásra vonatkozó speciális szabályokat, utalva a történeti előzményekre, és a nemzetközi helyzetre.
-1-
Tartalomjegyzék Összefoglaló.............................................................................................................................. 1. Bevezetés................................................................................................................................... 3. I. A katonai büntetőeljárás vázlatos története ...................................................................... 4. II. A katonai büntetőeljárás fogalma, helye a jogrendszerben ........................................... 6. III. A katonai büntetőeljárás hatálya .................................................................................... 8. IV. Nemzetközi kitekintés ..................................................................................................... 16. V. A katonai büntetőeljárásban résztvevő személyek ........................................................ 18. /1. A katonai nyomozó hatóságok............................................................................. 18. /2. A katonai tanács.................................................................................................... 23. /3. Egyéb személyek ................................................................................................... 26. VI. A katonai büntetőeljárás lefolytatása............................................................................ 28. /1. Nyomozati szakasz................................................................................................ 28. /2. Bírói útról való elterelés intézményei.................................................................. 38. /3. A katonai tanács előtti eljárás ............................................................................. 42. VII. A katonai büntetőeljárás viszonya a többi külön eljáráshoz..................................... 48. Összegzés ................................................................................................................................ 50. Irodalomjegyzék .................................................................................................................... 52.
-2-
Bevezetés A katonai büntetőeljárás a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (továbbiakban: Be.) ötödik részében szabályozott külön eljárások között került elhelyezésre. Még ezek között is speciálisnak mondható, hiszen a társadalom nagyon szűk rétegét érinti. Talán ez is az oka, hogy meglehetősen kevés szakirodalom foglalkozik a rendszerváltás óta ezzel a témával. Bár egyes esetekben megjelennek tudományos cikkek, értekezések, az összefogó feldolgozása a hatályos jognak hiányzik. 1990 előtt több könyv is megjelent, ezzel segítve a témával hivatásszerűen, vagy érdeklődés szintjén foglalkozókat. Jelen esetben az előbb említettek miatt a dolgozatomhoz nagyrészt a hatályos jogszabályokat és utasításokat, valamint ezek magyarázatát tudtam forrásként felhasználni. Témaválasztásom célja ennek a speciális – és a jogalkotó által is egyre szűkebbre szabott – külön eljárásnak a bemutatása külföldi kitekintéssel és a történeti előzmények rövid ismertetésével. Így nem csak a Be. XXII. fejezetének rendelkezéseit kívánom felvázolni, hanem az ahhoz kapcsolódó, a külön eljárás lefolyását meghatározó rendeleteket, vagy a Honvédség és a rendvédelmi szervek tagjainak jogállásáról szóló törvények egyes rendelkezéseit is. E szabályok ismertetése a külön eljárás speciális fogalmainak, jogintézményeinek megértése miatt szükséges. Annak ellenére, hogy a gyakorló jogászok nagyon kis hányada tevékenykedik a katonai büntetőeljárás keretein belül, adott esetben indokolt és előnyös lehet például a katonai büntetőeljárás hatályával kapcsolatos rendelkezések ismerete akár a rendőröknek, akár a nem katonai területen működő ügyészeknek, akik a napi munkájuk során is kénytelenek foglalkozni eme főbb kérdésekkel. Kiváltképp a nyomozó ügyészségeken dolgozókra igaz ez, hiszen hatáskörüknél fogva ott fordulhatnak elő leginkább olyan bűncselekmények, amelyeknél szóba jöhet a katonai büntetőeljárás hatálya. Nekik is ismerniük kell a katonai bűncselekmények tényállásait, és az ezekkel kapcsolatos elhatárolási, halmazati kérdéseket olyan szinten, hogy megfelelően minősíteni tudják a tudomásukra jutott bűncselekményeket, és felismerjék, hogy mikor kell az ügyet átadniuk a katonai igazságszolgáltatási szerveknek. Sok esetben ugyanis nehéz megítélni azt, hogy az illető megvalósított-e olyan cselekményt, amelyért a katonai büntetőeljárás keretében kellene felelősségre vonni.
-3-
I. A katonai büntetőeljárás vázlatos története A magyar katonai büntetőjog előzményei egészen a vérszerződésig nyúlnak vissza. A források szerint már ebben az időben is születtek katonai vonatkozású szabályok. A honfoglalást követően az 1526-ig terjedő időszakban a király gyakorolta a hadúri és a bírói jogokat.1 Ezt a jogát ruházta át az ezredtulajdonosokra, és az ezredparancsnokokra. Ez „alapján éltek a parancsnokok a katonával szemben a büntetőeljárás megindításának, lefolytatásának a haditörvényszék összeállításának, a hozott ítéletek megerősítésének, a kegyelmezésnek, illetve a büntetés enyhítésének jogával.”2 „A katonai igazságszolgáltatás első írott dokumentuma Zsigmond király uralkodásának idejéből származik.”3 Az 1427ben
kiadott
dekrétum
címe
„Hadi
Szabályzat
a
katonák
kihágásainak
és
erőszakoskodásainak megfékezése tárgyában”. Ebben az időszakban több katonai büntetőjogi királyi dekrétum is született. A Rákóczi-szabadságharc idején jelent meg a katonai büntetőjog mellett a büntetőeljárási-jogi szabályozás is. „Rákóczi Ferenc nagy jelentőséget tulajdonított a katonai fegyelemnek, így az előbb említett előzmények után született az 1707-ben megtartott Ónódi országyűlésen a legkiemelkedőbb katonai jogszabály, a kuruc sereg büntető törvénykönyve”.4 Ez a hadi szabályzat már rendelkezett például a hadbíróságokról, és a katonai védőkről is. A Rákóczi-szabadságharc bukása után az osztrák császári hadsereg joga érvényesült. Ebben az időszakban kánonjogi hatásra a katonai büntetőeljárás inkvizitórius jelleget öltött. „A hadbíró kezében egyesült a nyomozói, az ügyészi, a védői és a bírói funkció. Az eljárás a nyilvánosság kizárásával, szigorú írásbeli formák megtartásával, kötött bizonyítási rendszer mellett folyt, a vádlott nem alanya, hanem tárgya volt az eljárásnak.”5 Ez a rendszer egészen a bűnvádi perrendtartásról szóló 1912. évi XXXIII. törvénycikk megjelenéséig állt fenn. „E törvény elsősorban a polgári bűnvádi perrendtartásra alapozva már tartalmazta a modern perjog nélkülözhetetlen alapelveit és elemeit. A katonai bűnvádi perrendtartás megalkotása a magyar katonai jog fejlődésében rendkívüli lépés volt. Jelentősége elsősorban abban van, hogy a kor haladó eljárásjogi elveinek megfelelően szakított a már túlhaladott, a vádlottat teljes kiszolgáltatottságban 1
Őri, 75-76. oldal Pap: A katonai ügyészi szervezet megalakulása…, 1996. 257. oldal 3 Nyíri, 143. oldal 4 Őri, 76. oldal 5 Pap: A katonai ügyészi szervezet megalakulása…, 1996. 258. oldal 2
-4-
tartó inquisitorius eljárási formával, s helyette bevezette a kontradiktórius eljárást, a szóbeliséget, a közvetlenséget, a tárgyalás nyilvánosságát és a bizonyítékok szabad mérlegelését. Hátránya, hogy rendelkezéseivel a jogi szakembereket továbbra is háttérbe szorította, s minden lényeges kérdésben, az érdemi döntések meghozatalában a katonáknak biztosított elsőbbséget.”6 Továbbra is az illetékes parancsnokok joga volt a büntetőeljárás megindítása, lefolytatása. Ennek érdekében ügyészi tiszteket, illetve honvéd ügyészeket vettek igénybe. „Az ügyészi tisztet az illetékes parancsnok jelölte ki a katonai állomány tisztjei közül, a honvéd ügyészt a hadbírói karból a honvédelmi miniszter nevezte ki. A nyomozások során a dandárparancsnokok ügyészi tisztet, a hadosztályparancsnokok pedig honvédügyészt alkalmaztak. Vádlóként a Dandárbíróság előtt az ügyészi tiszt, Hadosztálybíróság előtt a honvédügyész járt el. A honvéd koronaügyészt a király nevezte ki, s a honvédelmi miniszternek volt alárendelve.”7 Ez a törvénycikk egészen 1946-ig volt hatályban több módosítással. Ekkor állították fel az első katonai ügyészségeket honvéd ügyészség néven. A négy honvéd ügyészség mellett további öt ügyészségi kirendeltséget hoztak létre.
A honvéd
ügyészségek a kerületparancsnokságokkal mellérendeltségi viszonyban működtek, a honvédelmi miniszternek voltak alárendelve egészen 1953-ig. Ekkor az ügyészségről szóló első 1953. évi 13. törvényerejű rendelet a katonai ügyészséget az egységes ügyészi szervezetbe integrálta. A katonai bíróságok változó elnevezéssel, a polgári bíróságoktól elkülönülten működtek, a legfelsőbb fellebbviteli fórumuk a Kúria mellett működő honvédbírósági fellebbviteli tanács volt. 8 „A büntető perrendtartásról szóló 1951. évi III. törvény részben, a büntetőeljárásról szóló 1962. évi 8. törvényerejű rendelet, az 1973. évi I. törvény és a jelenleg hatályos 1998. évi XIX. törvény már teljes egészében magában foglalja a katonai büntetőeljárás szabályait.”9 E jogszabályokban került külön eljárás formájában rögzítésre a katonai büntetőeljárás. Szabályozásra kerültek az eljárás hatályára, a katonai bíróságokra, katonai ügyészségekre, az eljárásban résztvevő egyéb személyekre vonatkozó rendelkezések, továbbá a kényszerintézkedésekre, és a bűncselekmény fegyelmi eljárás keretében történő elbírálására vonatkozó rendelkezések. A hatályos Be. is ezt a rendszert vette át.
6
Pap: A katonai ügyészi szervezet megalakulása…,1996. 259. oldal Pap: A katonai ügyészi szervezet megalakulása…,1996. 259. oldal 8 Pap: A katonai ügyészi szervezet megalakulása…,1996. 260-263. oldal 9 Nyíri, 145. oldal 7
-5-
II. A katonai büntetőeljárás fogalma, helye a jogrendszerben A katonai büntetőeljárás dr. Habony János szavaival a „büntetőeljárási jog által szabályozott azon cselekménysorozat, amelyet katonai nyomozó hatóság, katonai ügyész és katonai bíróság folytat.”10 Tehát olyan eljárási cselekmények összessége, amelyeknek célja az elkövető büntetőjogi felelősségre vonása érdekében a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmények felderítése, elbírálása az általánostól részben vagy egészben eltérő eljárási szabályokkal, hatóságokkal. Vagyis a katonai büntetőeljárás során alkalmazhatóak egyes speciális eljárás megszüntetési okok, továbbá sor kerülhet olyan eljárási cselekményekre is, amelyek az általános büntetőeljárásban nem ismertek, ilyen például a parancsnoki nyomozás intézménye. Ezen speciális szabályok, intézmények létét a katonai életviszonyok általánostól eltérő jellege, a terheltek speciális személyi körülményei indokolják. Habony szerint azért bízták a katonai bűnüldözést külön hatóságokra, mert „az általános célok mellett … a katonai büntetőeljárásban részt vevő hatóságok a katonai bűncselekmények üldözésével a katonai rendet és fegyelmet is védik. Éppen ezért a katonai büntetőeljárásban nagyobb figyelmet kell fordítani a gyorsaságra, az állami és szolgálati titok védelmére, a katonai alakulatok zárt rendjére, a katonai fogalmakkal kapcsolatos szakszerűségre és még jó néhány speciális katonai jellegű követelményre.”11 A katonai bűncselekményeken kívül a jogilag katonának minősülő személyek más cselekményeit is bevonták ezen eljárás hatálya alá. Ennek indoka ugyanaz: az eltérő életviszonyokra figyelemmel történő igazságszolgáltatás a szolgálati rend és fegyelem fenntartása érdekében. A külön eljárások – ugyanúgy, mint a rendes eljárás – a büntetőjogi főkérdések eldöntésére
irányulnak,
tehát
a
büntetőjogi
felelősségről
és
a
büntetőjogi
jogkövetkezményekről való döntéshez szükséges eljárási szabályokat tartalmazzák. Amennyiben a külön eljárás alkalmazásának valamelyik feltétele nem áll fenn, akkor csak a rendes eljárás szabályait lehet alkalmazni. A katonai büntetőeljárásra vonatkozó szabályok zöme a Be.-ben a külön eljárások között a XXII. fejezetben került rögzítésre. A Be. 469.§ szerint a Be. rendelkezéseit a katonai büntetőeljárásban a XXII. fejezetben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni; tehát a rendes eljárási szabályok alapján, de a speciális rendelkezésekre figyelemmel, azokat betartva kell lefolytatni a katonai büntetőeljárást. 10 11
Habony, 1980. 210. oldal Habony, 1980. 210. oldal
-6-
A katonai büntetőeljárás tehát a büntetőjog szerves része; az ide tartozó jogforrások között találhatóak anyagi jogi, eljárásjogi, és büntetés-végrehajtási jogi szabályok is. Az 1978. évi IV. törvényen (továbbiakban: Btk.) és a Be.-n kívül ide tartoznak például a parancsnoki nyomozásra, illetve egyes cselekmények fegyelmi jogkörben történő elbírálására vonatkozó szabályok; azaz Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium irányítása alá tartozó szervek, továbbá a Magyar Honvédség, a büntetés-végrehajtási szervezet, valamint a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok katonai nyomozó hatóságairól és a bűncselekmények parancsnoki nyomozásról szóló rendeletek, illetve a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény (továbbiakban: Hjt.) és a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (a továbbiakban Hszt.) fegyelmi eljárásról szóló fejezetei. A szervezeteknél megtalálható pl. lőfegyver kezelési szabályzat, szolgálati szabályzat, alaki szabályzat. Az ezekben található szabályok be nem tartása esetén is sor kerülhet a felelősségre vonásra. Mindezeken kívül a szervezetek felépítését szabályozzák miniszteri, legfőbb ügyészi, valamint parancsnoki utasítások is. A katonai büntetőeljárást a fent említett jogforrások alapján kívánom bemutatni a továbbiakban.
-7-
III. A katonai büntetőeljárás hatálya A katonai büntetőeljárás hatályát a Be. 470.§-a határozza meg. A törvény e rendelkezését az elmúlt években is többször változtatták, hol szűkítve, hol bővítve a külön eljárás hatálya alá tartozó bűncselekmények körét. A hatályos szabályozás szerint katonai büntetőeljárásnak van helye: a.)
a katona által a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt elkövetett katonai
bűncselekmény esetén. A katonai bűncselekményeket a Btk. XX. fejezete tartalmazza. Ide tatoznak a szolgálati bűncselekmények (pl. szökés, kötelességszegés szolgálatban), a függelemsértő bűncselekmények
(pl.
zendülés,
parancs
iránti
engedetlenség),
az
elöljárói
bűncselekmények (pl. alárendelt megsértése, ellenőrzés elmulasztása) és a harcképességet veszélyeztető bűncselekmények (pl. parancsnoki kötelességszegés, harci szellem bomlasztása).
Ezen
bűncselekmények
jellegzetessége,
hogy
sajátképi,
különös
bűncselekmények, vagyis személyes kvalifikáltság szükséges a megállapításukhoz. Ha ez hiányzik – azaz a tettes nem minősül a Btk. szerint katonának – , akkor fogalmilag kizárt az e fejezetben található bűncselekményeknek az elkövetése. Ezt a Btk. 122. § (4) bekezdése mondja ki, mely szerint katonai bűncselekményt tettesként csak katona követhet el. A katona büntetőjogi fogalmát a Btk. 122.§-a határozza meg. Eszerint katona a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja, valamint a rendőrség,12 a büntetésvégrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok13 hivatásos állományú tagja. A Honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény (a továbbiakban Hvt.) 80. § (1) bekezdése szerint a Magyar Honvédség tényleges katonai állományába tartoznak a hivatásos katonák, a szerződéses katonák, a szolgálatot teljesítő önkéntes tartalékos katonák, a katonai felsőoktatási intézmény honvédségi ösztöndíjas, valamint szakképzésben részt vevő hallgatói, a katonai középfokú oktatási intézmény hallgatói, megelőző védelmi helyzet és rendkívüli állapot idején – a hadkötelezettség 12
A 2007. évi XC. törvény módosította a legtöbb olyan jogszabályt, amely korábban határőrségről rendelkezett, egyben hatályon kívül helyezte a határőrizetről és a határőrségről szóló 1997. évi XXXII. törvényt. Így került ki a Btk. 122.§-ából és a Be. 470.§-ából is a határőrségre vonatkozó kitétel. A megszűnő határőrség feladatait a rendőrség vette át, ezek rögzítésre is kerültek a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvényben. Ezek alapján tehát a korábban a határőrségnél hivatásos és szerződéses állományában levők a rendőrség állományába tartoznak 2008. január 1-je óta. 13 A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény értelmében a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok a Nemzetbiztonsági Hivatal, az Információs Hivatal és a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat. E szervek hivatásos állománya minősül tehát katonának.
-8-
bevezetése után – a hadköteles katonák. A Hvt. 80.§ (2) bekezdése szerint a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos alkalmazottai is – külön törvény szerint14 – a Honvédség tényleges állományába tartoznak. A rendőrség állományába tartoznak a 69/1997. (XII.29.) BM rendelet 1.§ (1) bekezdése szerint a köztársasági őrezrednél hivatásos szolgálatot teljesítők is. Ez a rendelkezés ugyanis rögzíti, hogy a Köztársasági Őrezred a rendőrség szervezetének a része. Míg a Hvt. szerint a katonai oktatási intézmények hallgatói a honvédség tényleges állományába tartoznak, – és ez alapján a katonai büntetőeljárás hatálya alá is – addig a rendészeti oktatási intézmények hallgatói – mivel nem minősülnek hivatásos rendőrnek – nem vonhatóak felelősségre katonai bűncselekménnyel egyező tényállás megvalósítása esetén. Tehát például a rendészeti szakközépiskola azon hallgatója, aki szakmai gyakorlatán az éjszakai megfigyelő szolgálat közben a határrendészekkel együtt elaludt, nem
vonható
felelősségre
szolgálatban
kötelességszegés
vétsége
miatt
katonai
büntetőeljárás keretében. A jogilag katonának minősülő személyek értelemszerűen csak a tényleges szolgálati viszonyuk tartama alatt követhetnek el katonai bűncselekményt. Mindegyik – a Btk. 122.§-ában meghatározott – szervezetnél törvény határozza meg a szolgálati viszony kezdetét és végét. A Magyar Honvédségnél a tényleges szolgálati viszony tartamát a Hjt. szabályozza. A szolgálati viszony az állományba való felvétellel és annak elfogadásával határozott vagy határozatlan időre létesül. „A hivatásos és szerződéses katonák esetében, továbbá katonai tanintézetek hallgatóinál az állományba vételt, illetve az állományból való elbocsátást a személyi ügyekkel foglalkozó katonai szervezet, vagy az illetékes elöljáró konkrét parancsban határozza meg.”15 A szolgálati viszony megszűnhet a törvény erejénél fogva, közszolgálati jogviszonyok közötti áthelyezés folytán, illetve egyéb, a Hjt.-ben felsorolt okból.16 „A rendőrségnél, a büntetés-végrehajtási szervezetnél és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok hivatásos állományú tagjainál az állományba vétel, valamint az állományból
14
A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 20. § (2) bekezdésében található rendelkezés alapján 15 Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 789. oldal 16 Hjt. 62 – 64 §§
-9-
való elbocsátás szintén paranccsal történik, és az abban rögzített időpont irányadó a felmerült kérdések tisztázásánál.”17 A katona szolgálati viszonya nem szűnik meg az előzetes letartóztatás elrendelésével. A tettes ekkor is a Btk. katonákra vonatkozó rendelkezések hatálya alá tartozik.18 A Btk. tartalmaz egy speciális büntethetőséget megszüntető okot. A 124. § szerint nem büntethető katonai vétség miatt az elkövető, ha szolgálati viszonyának megszűnése óta egy év eltelt. Ezt a körülményt az eljárás minden szakaszában, a jogerős befejezésig, az ügydöntő határozat meghozataláig vizsgálni kell.19 Kivétel e megszüntetési ok alól az az eset, amikor a vétség elkövetése miatt a tettest korábban a katonai büntetőeljárásban próbára bocsátották, és a pártfogó felügyelet szabályait súlyosan megszegte, vagy a próbaidő alatt vagy előtt elkövetett más bűncselekmény miatt a próbaidő tartama alatt elítélik. Ebben az esetben az ügyeket egyesíteni kell, és a korábban elkövetett katonai vétség miatt akkor is ki kell szabni a büntetést, ha az elkövető szolgálati viszonya megszűnésétől már több mint egy év eltelt.20 „A próbára bocsátó határozat hatályon kívül helyezésére és az egyesített ügy érdemi elbírálására is a megyei bíróság katonai tanácsának van hatásköre.”21 A bűncselekmény részesei is addig vonhatóak felelősségre, amíg a tettes(ek) büntethetősége fennáll. Katonai bűntett elkövetése miatt viszont minden esetben felelősségre vonható az elkövető a bűncselekmény elévülési idején belül. b.)
A Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett bármely
bűncselekmény esetén katonai büntetőeljárásnak van helye. Az ügyek katonai büntetőeljárás keretében történő – az általánoshoz képest – gyorsabb elbírálása miatt, ebből kifolyólag a katonai alakulatoknál a szolgálati rend és fegyelem fenntartásának biztosítása okából indokolt ez a szabályozás. Hiszen az elkövető nem kerül így olyan helyzetbe, hogy úgy kelljen tartósan – akár több mint egy évig is – szolgálatot teljesítsen, hogy közben büntetőeljárás folyik ellene. Bármilyen bűncselekmény esetén, amikortól a lehetséges gyanúsítottról kiderül, hogy a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja, vagy az elkövetés idején az volt, az ügyet haladéktalanul át kell tenni az 17
Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 789. oldal BK. 132. számú állásfoglalás (2007 novemberében hatályon kívül helyezte ugyan a Legfelsőbb Bíróság, de várható, hogy hasonló tartalmú jogegységi határozat, vagy vélemény fog születni a jövőben.) 19 BH. 1997. 376. 20 BH. 1993. 77. 21 BH. 1998. 410. 18
- 10 -
illetékes területi katonai ügyészséghez a nyomozás lefolytatása végett. A gyakorlatban elő szokott fordulni, hogy a civil nyomozó hatóságok halaszthatatlan nyomozási cselekményekről csak utólag értesítik a katonai ügyészt és az illetékes parancsnokot, pedig az elkövető kiléte már korábban megállapításra került. Például egy halálos kimenetelű közúti baleset helyszínelése közben megállapították, hogy az elkövető katona volt, az ügyeletes katonai ügyészt viszont csak később, a nyomozati cselekmény befejezése után értesítették. c.)
A polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint a büntetés-végrehajtási szervezet
hivatásos állományú tagja által – a katonai bűncselekményeken kívül – a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett más bűncselekmények miatt is katonai büntetőeljárás lefolytatására kerül sor. „Szolgálati helyen tágabb értelemben a katona alakulatát, az elhelyezési körletét, a laktanyát, vagy azt az objektumot kell érteni, ahol a katona a szolgálatát teljesíti. Szűkebb értelemben szolgálati helyen azt értjük, ahol a katona konkrét parancs, vagy vezénylés alapján az adott szolgálatát ellátja (pl. őrhely, ügyeleti helyiség).”22 „A szolgálattal összefüggésben pedig az követhet el bűncselekményt, aki szintén szolgálati vezénylés, vagy parancs alapján látja el feladatait. Így például szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekménynek kell tekinteni azon terhelt közlekedési cselekményét, aki szolgálati úton szegi meg a KRESZ szabályait oly módon, hogy a bekövetkezett eredmény alapján az elkövetési magatartást bűncselekményként kell értékelni.”23 További gyakran előforduló bűncselekmény a büntetés-végrehajtási szervezet állományába tartozó elkövetők esetén a bántalmazás hivatalos eljárásban vagy a hivatali visszaélés. Ezen bűncselekményeket tipikusan a szolgálati helyükön követik el, így nyomozásuk a katonai büntetőeljárás keretébe tartozik. Ugyanez mondható el akkor, ha a katona a törvényi tényállásban szereplő több elkövetési magatartás közül egyeseket a szolgálati helyén valósított meg.24 A Be.
miniszteri
indokolása
szerint
„e
szélesítés
oka
elsősorban
az,
hogy
a
büntetés-végrehajtási szervezet tagja által, a szolgálati ténykedésével összefüggésben elkövetett bűncselekmény ugyanúgy sérti az e szervezetnél fennálló rendet és fegyelmet, mint a szervezet tagja által elkövetett, a Btk. XX. fejezete szerinti katonai bűncselekmény. E szoros összefüggésen felül azonban az is megállapítható, hogy a sajátos életviszonyok 22
Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 789. oldal Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 790. oldal 24 BH. 1992. 750. 23
- 11 -
miatt sokszor nehéz eldönteni azt, vajon az elkövető konkrétan katonai vagy más bűncselekményt követetett-e el. Ez pedig olyan kérdés, amelynek megítéléséhez a katonai életviszonyokban jártas, az ilyen ügyekben kellő tapasztalattal rendelkező jogászi ismeretre van szükség.”25 Ugyanezen okból kifolyólag van szükség a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tagjai által szolgálati helyen illetve szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekmények katonai büntetőeljárás hatálya alá vonására is. A katonai nemzetbiztonsági szolgálatok – azaz a Katonai Felderítő Hivatal és a Katonai Biztonsági Hivatal – hivatásos állománya a korábban ismertetettek szerint a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja, ebből kifolyólag az általuk a szolgálati viszonyuk tartama alatt elkövetet valamennyi bűncselekmény katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik, ezért nem kerülnek a törvény e pontjában nevesítésre. A rendőrségnél a többi katonának minősülő szervezethez képest jelenleg szűkebb keretek közé szorítja a jogalkotó a katonai büntetőeljárás alkalmazhatóságát. Így a rendőrség
hivatásos
állományú
tagja
a
Btk.
XX.
fejezetében
meghatározott
bűncselekmények miatt vonható e külön eljárás keretében felelősségre. Tehát például a szolgálat közben elkövetett hivatali visszaélés, vagy vesztegetés, netán hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazás ügyében a területileg illetékes megyei (fővárosi) nyomozó ügyészség, vagy a magasabb beosztású parancsnokok (vezetők) által elkövetett bűncselekmények esetében a Központi Nyomozó Főügyészség jár el. Véleményem szerint ezek a bűncselekmények is legalább olyan mértékben sértik a szolgálati rendet és fegyelmet, mint a katonai bűncselekmények, ezért indokolt lenne a katonai büntetőeljárás hatályának bővítése legalább olyan mértékben, mint ahogy azt a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok esetében tartalmazza a törvény. d.)
Szintén katonai büntetőeljárásnak van helye a szövetséges fegyveres erő tagjának
belföldön, valamint a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón, vagy magyar légi járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekményei esetében. Itt a hatályos Be. tartalmaz egy hibás hivatkozást a szövetséges fegyveres erők Btk.-beli meghatározására vonatkozóan, hiszen az ebben a bekezdésben megnevezett 368.§ a katonai bűncselekmények vonatkozásában a harchelyzet fogalmát bővíti ki. Helyesen a hivatkozásnak a Btk. 137.§ 18. pontjára kellene utalnia, mivel ott található meg az
25
A Be. miniszteri indokolása a 470. §-hoz
- 12 -
értelmező rendelkezések között a definíció, mely az alábbi meghatározást rögzíti: A kölcsönös katonai segítségnyújtás kötelezettségét tartalmazó hatályos nemzetközi szerződés szerint a Magyar Köztársasággal szövetséges államok fegyveres erői, valamint az e szerződés alapján létrehozott közös katonai szervezetek minősülnek szövetséges fegyveres erőnek. Magyarország tagja az Észak-Atlanti Szerződés Szervezetének, ezáltal részese az úgynevezett NATO egyezményeknek26, amelyek szerint „a fogadó állam joghatósága azokban az esetekben érvényesül, amikor a bűncselekmény elsősorban a fogadó állam jogát sértette.”27 Mivel a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által szolgálati viszonyának
tartama
alatt
elkövetett
bármely
bűncselekmény
esetén
katonai
büntetőeljárásnak van helye, ezért volt indokolt hasonló szabályozást alkotni a szövetséges fegyveres erő tagja által elkövetett – a magyar joghatóság alá tartozó – bűncselekmény esetén. „Ezt a szabályozást ugyanakkor gyakorlati körülmények is alátámasztják, mivel a magyar katonai nyomozó hatóságokkal és az igazságügyi szervekkel a szövetséges fegyveres erő tagját küldő államnak a kapcsolattartás és együttműködés egyszerűbb, mint ha az eljárás az általános hatáskörű szervekre tartozna.”28 A Be. 470. § (2) bekezdése szerint a katonai büntetőeljárás hatálya kiterjed a terhelt által elkövetett valamennyi bűncselekményre, ha ezek közül valamelyik miatt katonai büntetőeljárásnak van helye, és az elkülönítés nem lehetséges. Ez az úgynevezett személyi összefüggés esete. A katonai igazságügyi szerveknek tehát vizsgálniuk kell, hogy lehetséges-e az ügyek elkülönítése. Ha igen, akkor a nem katonai büntetőeljárásra tartozó bűncselekményt el kell különíteni, és az általános szabályok szerint illetékes hatóságokhoz át kell tenni. „Értelemszerűen azonban nincs mód az ügy elkülönítésére olyan esetben, amikor az elkövetőnek a katonai büntetőeljárás hatálya alá eső cselekménye az oda egyébként nem tartozó bűncselekményekkel természetes vagy törvényi egységet képez.”29 E szabályozás a korábbiakhoz képest szűkíti a külön eljárás körét, hiszen korábban akkor volt helye személyi összefüggés esetén katonai büntetőeljárásnak, ha az elkülönítés nem volt indokolt – tehát akkor azt is lehetett vizsgálni, hogy célszerű-e az együttes elbírálás, és nem kellett minden jogilag lehetséges esetben elkülöníteni az ügyeket. Álláspontom szerint 26
Például az Észak-atlanti Szerződés tagállamai közötti – a fegyeres erők jogállásáról szóló 1951. június 19én Londonban kelt – megállapodásnak, amelyhez a Magyar Köztársaság az 1999. évi CXVII. törvénnyel csatlakozott. 27 Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 791. oldal 28 Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 791-792. oldal. 29 Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 792. oldal
- 13 -
a hatályos szabályozás nem célszerű. A szolgálati rend és fegyelem fenntartásának követelménye – továbbá a külön eljárás jellegénél fogva a gyorsabb elbírálás lehetősége – miatt az egymással összefüggő azon bűncselekmények katonai büntetőeljárás keretében történő elbírálása, amelyeknél az elkülönítés ugyan lehetséges, de nem indokolt, mindenki számára előnyösebb lenne. Ha a korábbi szabályozás visszaállításra kerülne, a vádlott más cselekményének ügyében a katonai tanács csak akkor különítené el az ügyeket, ha például az utóbbi(ak) tárgyi súlya, bonyolultsága, a bizonyítás terjedelme az eljárás gyors befejezését hátráltatná, vagy az elkülönítést más katonai érdek indokolná. A Be. 470.§ (3) bekezdése szerint több terhelt esetében akkor van helye katonai büntetőeljárásnak, ha a terheltek valamelyikének bűncselekménye katonai büntetőeljárásra tartozik, és az eljárás elkülönítése – tekintettel a tényállás szoros összefüggésére – nem lehetséges. Korábban itt is a „nem indokolt” kitétel szerepelt. Tehát úgynevezett tárgyi összefüggés esetén a Legfelsőbb Bíróság BK. 140. számú állásfoglalása szerint – amelyet 2007 novemberében ugyan hatályon kívül helyezett, de várható, hogy hasonló tartalmú jogegységi határozatot, vagy véleményt fog adni a jövőben – „…a katonai büntetőeljárás hatálya alá egyébként nem tartozó terhelt cselekményét a katonai tanács csak akkor bírálja el, ha a tényállás közvetlen és szoros összefüggése miatt az elkülönítés nem lehetséges. … Az egyesítés, illetve az elkülönítés eldöntésénél a katonai tanácsnak azt kell vizsgálnia, hogy a terheltek cselekményei ténylegesen milyen mértékben függenek össze, a közvetlen és szoros kapcsolódás megállapítható-e. Biztosítani kell ugyanis, hogy – lehetőség szerint – minden elkövető az általános szabályoknak megfelelően vele szemben hatáskörrel rendelkező bíróság előtt feleljen tettéért. Polgári személy katonai büntetőeljárás alá vonására tehát csak akkor kerülhet sor, amikor a katonával közösen elkövetett cselekmény elbírálása ezt feltétlenül indokolja, pl. amikor az elkövetők társtettesek vagy egyébként közösen követték el a bűncselekményt. Indokolhatja az együttes elbírálást az is, hogy az elkülönítés folytán külön tárgyalandó ügyekben eltérő ténymegállapítás veszélye merül fel. Ha azonban a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó terhelttel együtt a bűncselekményt elkövetőhöz – tárgyi összefüggés folytán – további terheltek is kapcsolódnak, ezek cselekményének elbírálása céljából az elkülönítés rendszerint indokolt. Ennek megfelelően azoknak a terhelteknek az ügyét, akiknek cselekménye közvetlenül nem
függ
össze
a
katonai
büntetőeljárásra
tartozó
terheltek
által
elkövetett
bűncselekménnyel, el kell különíteni, és az általános szabályok szerint hatáskörrel és - 14 -
illetékességgel rendelkező bírósághoz kell áttenni, illetőleg az ilyen ügyek egyesítését mellőzni kell.”30 A Be. ezen rendelkezései az orgazdára és a bűnpártolóra is kiterjednek, azaz az ő felelősségre vonásuk is történhet a katonai büntetőeljárás keretében tárgyi összefüggés fennállása esetén. A Magyar Honvédség, a rendőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok és a büntetés-végrehajtási szervezet állományában „nem csupán hivatásos katonák, hanem polgári személyek, köztisztviselők és közalkalmazottak is folytatnak különböző jellegű tevékenységet.”31 közszolgálati,
E
illetve
személyek
a
közalkalmazotti
munkáltatójukkal jogviszonyban
viszont állnak,
munkaviszonyban, így
a
büntetőjogi
rendelkezések alkalmazásakor rájuk a katonákra vonatkozó külön szabályok nem vonatkoznak, „azaz bűncselekmény elkövetése esetén nem tartoznak a katonai büntetőeljárás hatálya alá, kivéve természetesen a tárgyi összefüggés esetét.”32
30
BK. 140. számú állásfoglalás Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 789. oldal 32 Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 789. oldal 31
- 15 -
IV. Nemzetközi kitekintés A katonai igazságszolgáltatással kapcsolatos szabályozás változatos képet mutat világszerte. E fejezetben az általam jelentősebbnek tartott országokban kialakult – a szervezettel és az eljárás hatályával kapcsolatos – szabályokat kívánom röviden felvázolni az e témában fellelhető egyetlen szakirodalom – Dr. Kovács Tamás tanulmánya33 – alapján. Az leszögezhető, hogy az országok jelentős többségében valamilyen formában működik katonai igazságszolgáltatás. Egyes országokban, például Szlovéniában vagy Norvégiában békeidőben nem, csak háború idején van lehetőség katonai bíróságok felállítására, és ezzel együtt katonai igazságszolgáltatásra. Franciaországban az előbbi országokhoz képest a helyzet annyiban speciális, hogy azon katonák esetében, akik francia területen kívül teljesítenek szolgálatot, továbbra is katonai bíróságok járnak el békeidőben. Hollandiában pedig névleg szintén nincs békeidőben katonai bíróság és ügyészség, azonban az eljáró bírói tanács egy tagja minden esetben egy hivatásos főtiszt. Dániában nem működik külön katonai bíróság, csak katonai ügyészi szervezet. Azon országokban, ahol mind katonai bíráskodás, mind katonai ügyészi szervezet működik, e szervezetek összetétele, és a polgári igazságszolgáltatási szervekhez fűződő viszonya szintén eltérést mutat. Németországban a katonai ügyészi szervezet és a katonai bíróságok nem tartoznak a polgári szervezetek rendszerébe, együtt a Szövetségi Védelmi Minisztérium irányítása alatt állnak. Három körzetben ítélkezik a huszonkilenc bírói tanács. A tanácsok elnöke polgári bíró, tagjai laikus katonák. A katonai ügyészek jogi (bírói) szakvizsgával rendelkeznek. Kínában sem tartoznak ezen szervezetek az általános bírói-ügyészi szervezetrendszerbe, de a katonai ügyészi szervezetet gyakorlatilag a legfőbb ügyész irányítja. „Az angolszász jogrendszerű országok kifejezetten elkülönült katonai igazságszolgáltatása … semmiféle szervezeti függésben nincs a civil igazságügyi vezetéssel.”34 Az Amerikai Egyesült Államokban a Főhadbírói Hivatal (JAG Corps) adja a büntetőeljáráshoz a bírákat, az ügyészeket, és a védőket is. „Az USA elnökének rendeletei határozzák meg a katonai büntetőeljárás szabályait, a katonai bűncselekmények miatt kiszabható büntetések felső határát.”35 A katonai bíráskodás három formáját különböztetik meg. „A három katonai bírósági forma közötti különbség a bíróság összetétele és az általuk 33
Kovács: A katonai igazságszolgáltatás… in Ügyészek lapja 1998/1. 15.-58. oldal Kovács: A katonai igazságszolgáltatás… in Ügyészek lapja 1998/1. 41. oldal 35 Kovács: A katonai igazságszolgáltatás… in Ügyészek lapja 1998/1. 23. oldal 34
- 16 -
kiszabható büntetések mértéke között van. Az egyszerűsített vagy sommás hatáskörű katonai bíróság … gyakorlatilag a fegyelmi és kisebb súlyú bűnügyek elbírálása céljából létrehozott bíróság. A különös hatáskörű … katonai bíróság egyesbíróként vagy háromtagú tanácsban jár el, ahol az elnök hivatásos hadbíró és a kiszabható maximális büntetés két év szabadságvesztés. Az általános hatáskörű … katonai bíróságot a legsúlyosabb bűncselekmények elbírálása céljából állítják fel, és a legsúlyosabb büntetéseket is alkalmazhatja, a hivatásos hadbíró elnökön kívül legalább 5 katona tagja van, de egyesbíróként is eljárhat bizonyos, nem főbenjáró ügyekben.”36 A katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó személyek és bűncselekmények is változatos képet mutatnak. Oroszországban meglehetősen tág a katonai büntetőeljárás hatálya. A katonák, a határőrök, a Szövetségi Biztonsági Hivatal és a Szövetségi Felderítő Hivatal tagjai által elkövetett összes bűncselekmény, továbbá a közlekedési ágazatokban dolgozók egyes foglalkozás körében elkövetett bűncselekményei esetén van helye ezen eljárásnak. Itt – az ország földrajzi adottságaiból adódóan – léteznek olyan elszigetelt területek, ahol nincs polgári igazságszolgáltatás vagy azért, mert ezek katonai okokból zárt területek, vagy pedig olyan szigetek, ahol nem épült ki civil bírósági szervezet. Az ilyen területeken is katonai büntetőeljárásnak van helye. Németországban egy úgynevezett átadási utasítás sorolja fel azokat a katonai és köztörvényi bűncselekményeket, amelyek esetén nem kerülhet sor katonai büntetőeljárásra, hanem ezek a polgári ügyész, és a tartományi bíróság hatáskörébe tartoznak. Ilyenek például a szökés bűntette, vagy a szolgálatban kötelességszegés különösen súlyos esetei. Kínában a katonák és a hadsereg polgári alkalmazottai, valamint a Határőrség és a Parti Őrség tagjai által elkövetett bűncselekmények esetén kerül sor katonai büntetőeljárásra. Abban az esetben, amikor polgári
személy
katonával
együtt
követ
el
bűncselekményt,
mindig
katonai
büntetőeljárásnak van helye. A legfőbb ügyész utasítása alapján bármely bűncselekményt katonai büntetőeljárásra lehet utalni. Az Egyesült Államokban a fegyveres erők összes tagja, polgári alkalmazottja, sőt még ezek hozzátartozói által elkövetett valamennyi bűncselekmény esetén is a katonai szervek járnak el, a hatáskörük tehát teljes. Összegzésképp elmondható, hogy „az országok többségében … a katonai bíráskodás helyzete megszilárdult”37, fel sem merül a katonai igazságszolgáltatás megszüntetésének szükségessége.
36 37
Kovács: A katonai igazságszolgáltatás… in Ügyészek lapja 1998/1. 42. oldal Kovács: A katonai igazságszolgáltatás… in Ügyészek lapja 1998/1. 31-32. oldal
- 17 -
V. A katonai büntetőeljárásban résztvevő személyek 1. A katonai nyomozó hatóságok A Be. 477. §-a értelmében katonai nyomozó hatóság a katonai ügyész illetőleg – ha nem ő végzi a nyomozást – az illetékes parancsnok (vezető). A 477. § (3) bekezdése alapján a nyomozásra illetékes parancsnokokat – és az eljárásuk részletes szabályait is – külön rendeletek állapítják meg az egyes katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó szervezetek vonatkozásában. Ez alapján Magyar Honvédségnél szolgálatot teljesítők esetében38: – a Honvédelmi Minisztérium (továbbiakban HM) szerveinél a munkáltatói jogkört39 gyakorló állami vezető, illetve vezető, – a HM Honvéd Vezérkarnál szolgálatot teljesítő katonák tekintetében a HM Honvéd Vezérkar főnöke, – a Honvédelmi Miniszter irányítása (felügyelete) alá tartozó szervezeteknél, a HM hivatalainál és háttérintézményeinél, valamint a Magyar Honvédség katonai szervezeteinél szolgálatot teljesítő katonák vonatkozásában, továbbá a nemzetközi kötelezettségvállalás alapján külföldön szolgálatot teljesítő magyar katonai szervezetnél az állományilletékes parancsnok (vezető)40, –
a helyőrség területén ismeretlen tettes által elkövetett és parancsnoki nyomozási
hatáskörbe tartozó bűncselekmény esetén a helyőrségparancsnok; a rendőrségnél szolgálatot teljesítők esetében41: – az országos rendőrfőkapitány a kinevezési jogkörébe tartozó vezetők, valamint az Országos Rendőrfőkapitányság és szervei állománya vonatkozásában,
38
a 19/2003. (V. 8.) HM-IM együttes rendelet (a továbbiakban HM. rendelet) 1.§-a, ill. 4.§-a alapján A Hjt. 2.§ (2) szerint munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró: az a parancsnok (vezető), aki jogosult a szolgálati viszony létesítésére, megszüntetésére, tartalmának törvény szerinti érvényesítésére, a fegyelmi és kártérítési felelősség megállapítására, valamint mindazon jogok gyakorlására és kötelezettségek teljesítésére, amelyeket jogszabály a munkáltató részére meghatároz. 40 A Hjt. 2.§ (3) szerint állományilletékes parancsnok: az az elöljáró (vezető), aki a honvédelmi miniszter irányítása (felügyelete) alá tartozó, illetve a Honvédség olyan szervezeti egységét vezeti, amely önálló állománytáblával vagy munkaköri jegyzékkel rendelkezik, valamint aki más helyőrségben települve, az oda kikülönített alegységeket közvetlenül vezeti, ha azt a szervezeti egység alapító okirata rögzíti; gyakorolja mindazon munkáltatói jogokat, és teljesíti azokat a kötelezettségeket, amelyeket jogszabály nem határoz meg más parancsnok, vezető részére. A külföldi szolgálatot teljesítő állomány vonatkozásában a miniszter által kijelölt parancsnok egyes külön jogszabályban meghatározott állományilletékes parancsnoki jogköröket gyakorol. 41 a 25/2003. (VI. 24.) BM-IM együttes rendelet (a továbbiakban IM. rendelet) 1.§-a, ill. 4.§-a alapján 39
- 18 -
– a budapesti és a megyei rendőr-főkapitányságok és a velük azonos jogállású területi szervek vezetői az alárendeltségükbe tartozó szervek állománya vonatkozásában, – az egyes rendvédelmi szervek, tanintézetek vezetői az oda berendelt vagy vezényelt állomány vonatkozásában, – nemzetközi kötelezettségvállalás alapján külföldön szolgálatot teljesítő rendőr vonatkozásában a szolgálatteljesítés helye szerinti magyar szervezet állományilletékes parancsnoka, – az ismeretlen tettes által elkövetett és parancsnoki nyomozási hatáskörbe tartozó bűncselekmény esetén az elkövetés helye szerint illetékes parancsnok; a büntetés-végrehajtási szervezetnél szolgálatot teljesítők esetében42: – a büntetés-végrehajtási intézet (intézmény) parancsnoka (vezetője) a vezetése alatt álló büntetés-végrehajtási szerv hivatásos állományú tagja és a büntetés-végrehajtási gazdálkodó szervezethez a vezetése alatt álló büntetés-végrehajtási szervtől vezényelt hivatásos állományú tag tekintetében; egyebekben a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka; míg a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál szolgálatot teljesítők esetében az adott nemzetbiztonsági szerv főigazgatója43 tekinthető a nyomozás lefolytatására illetékes parancsnoknak. A parancsnokok a nyomozó hatósági jogkörüket személyesen, vagy nyomozótiszt útján gyakorolják. A Magyar Honvédségnél lehetőség van továbbá a jogkörnek a jogi és igazgatási főnök – illetve a rendőrségnél nyomozószerv44 – útján történő gyakorlására. A 28/2002. (HK. 11.) HM utasítás alapján a Honvédelmi Minisztériumban, háttérintézményeinél és a Magyar Honvédségnél – intézményesült formában – jogi és igazgatási szolgálat működik. Az utasítás 2.§-a alapján a szolgálat ellátja többek között a Honvédség és egyes szervezeteinek jogi képviseletét, segítséget nyújt a parancsnoki joggyakorlat és fegyelmi jogkör törvényes gyakorlásához, részt vesz a fegyelmi (szabálysértési) ügyek döntésre történő előkészítésében, végzi a fegyelmi jogkör gyakorlásának elemzését, valamint ellátja a bűncselekmények parancsnoki nyomozásával kapcsolatos feladatokat is. A 10.§ szerint a szolgálat irányítása a katonai szervezetek aláés fölérendeltségi rendszerében valósul meg, tevékenységét a katonai szervezet 42
A 16/2003. (VI. 20.) IM rendelet (a továbbiakban Bv. rendelet) 2.§-a alapján A 7/2003. (VI. 27.) MeHVM-IM együttes rendelet (a továbbiakban PNSZ. rendelet) 1.§-a alapján 44 Az IM. rendelet 5.§-a tartalmazza a rendőrségi nyomozószerveket 43
- 19 -
parancsnoka vezeti, közvetlenül neki van alárendelve. A szakmai irányítását az elöljáró katonai szervezet jogi és igazgatási szerve, illetve a HM. Jogi és Igazgatási Főosztálya végzi. A 15.§ szerint a jogi és igazgatási szolgálat szakbeosztásaiban csak jogi egyetemi végzettségű – kivételesen a fegyelmi elemző (fő)tisztek esetében államigazgatási vagy rendőrtiszti
főiskolai
végzettségű
–
személlyel
létesíthető
hivatásos
szolgálati,
közszolgálati, illetve közalkalmazotti jogviszony. A nyomozótisztekről az összes parancsnoki nyomozásról szóló rendelet nagyjából egyformán rendelkezik. Az illetékes parancsnok a szükséges létszámban, parancsban nevezi ki és bízza meg a nyomozótiszteket az állományába tartozó arra alkalmas tisztek közül. A Magyar Honvédségnél e tisztségekbe elsősorban a katonai szervezet jogi és igazgatási szolgálatához beosztott jogi végzettségű tisztek, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatoknál pedig jogi egyetemi vagy rendőrtiszti főiskolai végzettségű tisztek közül kell választania a parancsnoknak. A nyomozótiszt kijelöléséhez és megbízásához a parancsnoknak minden esetben előzetesen be kell szereznie a katonai ügyész egyetértését. A nyomozótisztet a katonai ügyészség fényképes nyomozótiszti igazolvánnyal látja el. A nyomozótiszti megbízás megszűnik, ha azt a parancsnok visszavonja. A parancsnok erről a katonai ügyészt nyolc napon belül értesíti, egyben a bevont nyomozótiszti igazolványt számára visszaküldi. A Be. 474.§-a szerint a katonai büntetőeljárásban az ügyész feladatát a katonai ügyész látja el. A katonai büntetőeljárás alá tartozó bűncselekmények esetén általános nyomozati jogkörrel rendelkezik. Ha nem ő végzi a nyomozást egyes katonai vétségek esetén, akkor arra az illetékes parancsnoknak van joga. A katonai ügyészi – ugyanígy a titkári és fogalmazói – kinevezés feltétele (az általános feltételek mellett) az, hogy az illető a Magyar Honvédség hivatásos állományú tisztje legyen. A katonai ügyészségi fogalmazó a nyomozás során eljárhat a hatóság tagjaként (például kihallgathat, szembesíthet). A fent említett személyekre egyaránt vonatkoznak a Magyar Köztársaság ügyészségéről szóló 1972. évi V. törvény (a továbbiakban Ütv.), az ügyészségi szolgálati viszonyról és az ügyészségi adatkezelésről szóló 1994. évi LXXX. törvény és a Hjt. rendelkezései is egyes – a törvényekben szabályozott – eltérésekkel. A katonai ügyészi szervezet – azaz a területi katonai ügyészségek, a Katonai Fellebbviteli Ügyészség és a Katonai Főügyészség – speciális jogállásúnak tekinthető, - 20 -
viszonylagos önállóssággal az ügyészség és a Magyar Honvédség szervezetébe is betagozódik. Ezt mondja ki a Hvt. 74.§-ának (3) bekezdése is: „Kettős jogállása szerint a Honvédség szervezeti keretébe tartozik a legfőbb ügyész irányítása alatt működő katonai ügyészi szervezet.” Felépítését az Ütv. 18.§-a, a 143/1997. (IX. 30.) KE határozat és a Magyar Köztársaság ügyészsége szervezetéről és működéséről szóló 25/2003. (ÜK. 12.) LÜ utasítás szabályozza. Az Ütv. 3. számú melléklete szerint a Magyar Köztársaság területi katonai ügyészségei: a Budapesti Katonai Ügyészség, a Debreceni Katonai Ügyészség, a Győri Katonai Ügyészség, a Kaposvári Katonai Ügyészség és a Szegedi Katonai Ügyészség. E szervezetek
az
egyes
megyei
bíróságok
katonai
tanácsai
mellett
működnek,
tevékenységüket a vezető ügyész irányítja. A Be. 475.§-a szerint a katonai vezető ügyész a megyei főügyész jogkörében jár el. Az ő, továbbá a vezető helyettes és a területi katonai ügyészség csoportvezető ügyészének a hatáskörét a 25/2003. (ÜK. 12.) LÜ utasítás 50.§-a határozza meg. A LÜ utasítás 52.§-a szerint a területi katonai ügyészségek illetékességi területükön: a) nyomozásokat folytatnak, vádat képviselnek és végzik a rendkívüli perorvoslatok előkészítését; törvényességi felügyeletet gyakorolnak a hatáskörükbe tartozó nyomozások, valamint a katonai büntetés-végrehajtási szervek eljárása felett, b) ellátják a hatáskörükbe tartozó magánjogi és közigazgatási jogi tevékenységet, c) ellátják a parancsnoki jogalkalmazással kapcsolatos törvényességi felügyeletet, részt vesznek a katonai szerveknél folyó jogi ismeretterjesztésben, illetve a nyomozótisztek jogi képzésében és továbbképzésében, d) intézik a kérelmeket, panaszokat és egyéb beadványokat, e) elkészítik a katonai ügyészi munkára vonatkozó, vagy a katonai ügyészi szervezetet érintő, de a Katonai Főügyészség vagy az országos szervek döntési jogkörébe tartozó javaslataikat, f) intézik a hatáskörükbe utalt katonai, igazgatási, szervezési, személyügyi, gazdasági és pénzügyi feladatokat. Egyebekben e szervezetekre is az általános szabályok vonatkoznak azzal, hogy a vezető ügyész éves beszámolóját a katonai főügyészhez kell felterjeszteni. Ezen öt területi ügyészség hatásköre kiterjed a Be. 470.§-ában meghatározott valamennyi bűncselekmény nyomozására, illetve ezen ügyekben a vádképviseletre. Illetékességi területük a később ismertetésre kerülő katonai tanácsok illetékességi területéhez igazodik. A Be. 475.§ (4) bekezdése szerint a katonai főügyész rendelkezése - 21 -
alapján a katonai ügyész olyan ügyben is eljárhat, amelyre illetékessége egyébként nem terjed ki. A Fővárosi Ítélőtábla mellett működik – és látja el a vádhatóság feladatát – a Katonai Fellebbviteli Ügyészség, az egész országra kiterjedő illetékességgel. A Katonai Főügyészség – a Legfőbb Ügyészséggel együtt – a Legfelsőbb Bíróság mellett működő szerv. Vezetője a katonai főügyész, aki egyben a legfőbb ügyész egyik helyettese is. A katonai főügyész közvetlen felügyelete alatt áll: a Katonai Ügyek Főosztálya, a Személyügyi és Információs Önálló Osztály és a Pénzügyi és Számviteli Önálló Osztály. A Katonai Ügyek Főosztálya többek között felügyeli a katonai ügyészi szervek (nyomozási, nyomozás-felügyeleti, vádhatósági) tevékenységét, dönt a kizárás, a kijelölés és az ügyészi szervek közötti illetékességi összeütközés tárgyában, eljár a hatáskörébe tartozó büntetőbírósági ügyekben, összehangolja és irányítja a területi katonai ügyészségek parancsnoki jogalkalmazással kapcsolatos törvényességi tevékenységét. A Személyügyi és Információs Önálló Osztály többek között előkészíti a katonai ügyészi szervezetre vonatkozó döntéseket és parancsokat, tervezi és szervezi a létszámutánpótlást, a képzést, továbbképzést, kidolgozza a minősített időszakra vonatkozó speciális terveket, végzi a protokoll feladatokat. A Pénzügyi és Számviteli Önálló Osztály többek között megtervezi a katonai ügyészségek éves költségvetési előirányzat-szükségletét, biztosítja a jóváhagyott költségvetési előirányzatok felhasználását, erről beszámolót készít, biztosítja a katonai főügyész által a Katonai Fellebbviteli Ügyészség és a területi katonai ügyészségek részére jóváhagyott pénzkeretek felhasználásához a havi pénzszükségletet, gondoskodik a katonai ügyészi szervezet egyéb speciális katonai anyagi, technikai, fegyverzeti ellátásáról. A 25/2003. (ÜK. 12.) LÜ utasítás 60.-61.§-ai szerint a katonai ügyészi szervezet vonatkozásában felettes ügyészség – a Katonai Fellebbviteli Ügyészség és a területi katonai ügyészségek tekintetében – a Katonai Főügyészség; felettes ügyész pedig a Legfőbb Ügyészségen és a Katonai Főügyészségen: a legfőbb ügyész, a legfőbb ügyész helyettes, továbbá feladatkörében – ha az adott ügyben kiadmányozásra jogosult – a más vezető beosztású ügyész; a Katonai Fellebbviteli Ügyészségen: a katonai főügyész, a fellebbviteli vezető ügyész, továbbá feladatkörében – ha az adott ügyben kiadmányozásra jogosult – a Katonai Főügyészség ügyésze, a fellebbviteli vezetőhelyettes ügyész, a Katonai Fellebbviteli Ügyészség osztályvezető ügyésze; a területi katonai ügyészségen: a legfőbb ügyész, a katonai főügyész, a területi katonai ügyészséget vezető ügyész, továbbá - 22 -
feladatkörében – ha az adott ügyben kiadmányozásra jogosult – a Katonai Főügyészség ügyésze, a területi katonai ügyészséget vezető ügyész helyettese és a területi katonai ügyészség csoportvezető ügyésze.
2. A katonai tanács A Be. 472.§-a szerint a katonai büntetőeljárásban első és másodfokon hivatásos bíróként katonai bírók járnak el, elsőfokon ülnökként pedig katonai ülnökök. A katonai bírákra is a bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló 1997. évi LXVII. törvény (a továbbiakban Bjt.) szabályai vonatkoznak. A törvény 130.§-a szerint az e törvényben nem szabályozott kérdésekben a katonai bíró szolgálati viszonyára a Hjt. rendelkezéseit is megfelelően alkalmazni kell azzal az eltéréssel, hogy bármilyen illetményre és a jubileumi jutalomra e törvény alapján jogosult, fegyelmi felelősségre vonására pedig kizárólag e törvény alapján kerülhet sor. A katonai bíróvá történő kinevezés általánostól eltérő feltétele, hogy a kinevezendő személy a Magyar Honvédség hivatásos tisztje legyen. A kinevezésre történő előterjesztéshez a honvédelemi miniszter előzetes egyetértése szükséges. A katonai bírót a köztársasági elnöknek erre a tisztségre kell kinevezni. Ebből a szabályból adódnak ellentétes vélemények arra vonatkozóan, hogy a katonai bíró ítélkezhet-e nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben, hiszen a kinevezését mint katonai bíró kapja a köztársasági elnöktől. Véleményem szerint a Be. 471.§ (3) bekezdésének rendelkezése – amely alapján a katonai bíró a nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben is eljárhat – nem ellentétes semmilyen – alkotmányi vagy egyéb jogszabályi – rendelkezéssel, mivel a katonai bírák – azon kívül, hogy a kinevezésük erre a tisztségre szól – ugyanazt a szakvizsgát, bírói esküt tették le és ugyanazokat a törvényeket alkalmazzák eljárásuk során, illetve ugyanazokkal a szükséges büntetőjogi ismeretekkel is rendelkeznek, mint a többi büntetőbíró. Így álláspontom szerint a katonai bíróvá történő kinevezés pusztán egy többletjogosultság, amely azt fejezi ki, hogy a hadbíráknak joguk van az általános eljáráson túl a katonai büntetőeljárás során is ítélkezni.45 A katonai bírót a honvédelemi miniszter – a hivatásos tisztté történő kinevezéssel egyidejűleg – rendelkezési állományba46 helyezi. A katonai bíró szolgálatát a bírói 45
Ezt az álláspontot képviseli a Legfelsőbb Bíróság is, hiszen az EBH2003. 836.számú döntésében kimondta, hogy nem sérti az eljárás szabályait, ha a katonai bíró a katonai büntetőeljárásra nem tartozó ügyben is eljár. A BH. 2004. 177. számú eseti döntés is kimondta, hogy „a katonai bíró egyúttal hivatásos bíró is, ezért a nem katonai büntetőeljárásra vonatkozó ügyekben is eljárhat.” 46 A Hjt. 48. § -a szerint a Honvédség személyi állományába tartozó, de a Honvédségnél szolgálati beosztást be nem töltő személyt rendelkezési állományba kell helyezni. Ennek megfelelően a Honvédség rendelkezési állományába tartozik az is, aki szolgálatát más szervnél teljesíti – mint például a katonai bírák.
- 23 -
tisztsége megszűnéséig az igazságügyi szervezetnél teljesíti. Az OIT47 osztja be – a bíróság elnökének javaslatára – a katonai bírót a katonai tanácsba, valamint a Magyar Honvédségnél fennálló hivatásos szolgálati viszonyának lemondás általi megszűnésekor – ha kérvényezi – más bírói munkakörbe. Első fokon a katonai bíró mellett egyes – későbbi fejezetben ismertetett – esetekben katonai ülnökök is tagjai az ítélkező tanácsnak. A katonai ülnökök kijelölésére is az általánostól eltérő szabályok vonatkoznak. Ezeket a Bjt. 122.§-126.§-ai tartalmazzák. E szerint az általános feltételeken túl az is szükséges a megválasztásukhoz, hogy a jelölt a Magyar Honvédségnél, illetve rendvédelmi szervnél hivatásos szolgálati viszonyban álljon. A Magyar Honvédség és a rendvédelmi szervek illetékes parancsnokai – az ott működő érdekképviseleti szervek javaslataira is figyelemmel – jelölik a katonai ülnököket. A jelölt a jelölés elfogadásáról írásban kell nyilatkozzon. A nyilatkozat tartalmára vonatkozó szabályokat is e törvény tartalmazza. A jelölt köteles arról is nyilatkozni, hogy volt-e büntetve, rendelkezik-e választójoggal. A jelölés elfogadása után a katonai ülnököket a rendfokozatuknak megfelelő állománygyűlésen választják meg, megbízatásuk négy évre szól. A megválasztott ülnökök tisztségük gyakorlásának megkezdése előtt bírói esküt tesznek. A katonai ülnökök megbízatása – a nyugállományba helyezést kivéve – akkor is megszűnik, ha a szolgálati viszonyuk megszűnt. Az igazságügyi alkalmazottak szolgálati jogviszonyáról szóló 1997. évi LXVIII. törvény szerint a katonai tanácsokkal rendelkező bíróságokon igazságügyi alkalmazottként hivatásos szolgálati viszonyban álló katonák vezénylés alapján teljesíthetnek szolgálatot. A katonai bíróságok helyett 1992. január 1-je óta a katonai büntetőeljárásban első fokon a kijelölt megyei bíróságok katonai tanácsai járnak el. A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 1997. évi LXVI. törvény (a továbbiakban Bszi.) 20.§ (5) bekezdése szerint, e törvény mellékletének II. részében meghatározott öt megyei bíróság szervezetén belül működik katonai tanács. Ezek: A Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa (illetékessége kiterjed Budapest fővárosra, Fejér megyére, Heves megyére, Jász-Nagykun-Szolnok megyére, Komárom-Esztergom megyére, Nógrád megyére és Pest megyére); a Csongrád Megyei Bíróság Katonai Tanácsa ( illetékessége kiterjed Bács-Kiskun megyére, Békés megyére és Csongrád megyére); a Győr-Moson-Sopron Megyei Bíróság Katonai Tanácsa (illetékessége kiterjed Győr-Moson-Sopron megyére, Vas megyére és Veszprém megyére);
47
Országos Igazságszolgáltatási Tanács
- 24 -
a Hajdú-Bihar Megyei Bíróság Katonai Tanácsa (illetékessége kiterjed Borsod-AbaújZemplén megyére, Hajdú-Bihar megyére és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyére); illetve a Somogy Megyei Bíróság Katonai Tanácsa (illetékessége kiterjed Baranya megyére, Somogy megyére, Tolna megyére és Zala megyére). E bíróságok hatásköre kiterjed az összes – illetékességi területükön elkövetett – katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmény elbírálására első fokon. A Be. 473.§ (2) bekezdése értelmében a katonák által a Magyar Köztársaság határain kívül elkövetett bűncselekmények ügyében a Fővárosi Bíróság katonai tanácsa jár el. A Be. 471. § (2) bekezdése alapján másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa jár el az összes elsőfokon jogerősen be nem fejeződött ügyre kiterjedő hatáskörrel,
országos
illetékességgel.
A
Be.
rendelkezése
szerint
a
perújítás
megengedhetősége kérdésében, illetve elrendelése esetén a perújítási eljárásban hozott ítélet felülbírálata során másodfokon a Fővárosi Ítélőtábla nem katonai tanácsa is eljárhat. Ezt a rendelkezést valószínűleg azért vezették be, mert a Be. 21.§ (3) bekezdésének d) pontja alapján ki van zárva a perújítás folytán megismételt eljárásból az a bíró, aki a perújítást elrendelő- vagy a perújítással támadott határozat meghozatalában részt vett. Azaz a perújítással megtámadott ügyben korábban ítélkező hármas tanács tagjai kizártak a Be. erejénél fogva az ítélkezésből, és mivel az ítélőtábla mellett összesen három katonai bíró tevékenykedik, emiatt ilyen esetekben nem áll rendelkezésre hadbíró az eljárás lefolytatásához. Ez a kizárási ok az első fokon ítélkező katonai tanácsoknál is fennáll perújítás esetén, és ott, mivel pusztán (a Fővárosi Bíróság Katonai Tanácsa kivételével) két hadbíró ítélkezik, szintén előállhat olyan helyzet, hogy nem tudnak eljárni, ha a korábban az adott ügyben nem ítélkező bíró is valamilyen oknál fogva kizárt (például az ügyben korábban nyomozási bíróként járt el, vagy elfogultságot jelentett be). Ezt a problémát elsőfokon jelenleg a hadbírák vezénylésével oldják meg. Úgy gondolom azt a rendelkezést, mely szerint a katonai bírák ítélkezhetnek minden büntetőügyben, nem kellene a visszájára fordítani úgy, hogy nem katonai bírák is eljárhassanak a katonai büntetőeljárásban esetleg pusztán gazdaságossági okok miatt. Ez ugyanis nem biztosítja minden esetben a szakszerű elbírálást, így a hatályos szabályozás véleményem szerint aggályos, mert a katonai életviszonyokat, speciális szabályokat nem – vagy nem kellő mértékben – ismerő bírák ítélkezhetnek adott esetben a katonák bűnügyeiben. Álláspontom szerint célszerűbb lenne egy olyan megoldás, mely szerint több hadbírót neveznének ki a bíróságokhoz, hiszen a katonai bíró a nem katonai büntetőeljárásra tartozó ügyben is eljárhat. Ez a megoldás azért lenne helyesebb, mert a - 25 -
hadbíró ugyanazokkal az ismeretekkel rendelkezik, mint bírótársai, akik viszont nem rendelkeznek a katonai bírák speciális ismereteivel. Tehát ha éppen nincs szükség annyi hadbíróra a katonai ügyekben, akkor ezek a bírák katonai büntetőeljárásra nem tartozó ügyekben is ítélkezhetnek – ezzel is csökkentve kollégáik ügyterhét – , viszont szükség esetén rendelkezésre állnának, és így nem kerülne egy katona sem olyan helyzetbe, hogy például egy katonai bűntett miatt „civil” bírák szabják ki rá a – szinte kivétel nélkül jogerős – másodfokú büntetést egy perújítási eljárás után. Harmadfokú eljárásra katonai büntetőügyben is teljes mértékben az általános szabályok szerint kerülhet sor, tehát a Legfelsőbb Bíróság büntető kollégiumának bírái ítélkeznek a katonai büntetőügyekben is.
3. Egyéb személyek A katonai büntetőeljárás sajátosságai leginkább a fent említett hatóságok tekintetében érzékelhetőek. A terheltnek is – szinte kivétel nélkül – speciális helyzete van, hiszen a büntetőeljárás alatt is a Btk. katonákra vonatkozó rendelkezéseinek hatálya alatt áll, és általában a szolgálati viszonya is fennáll még. Ez esetben például a Be. 482.§-a alapján – a tényleges szolgálati viszonya fennállása alatt – szolgálatmentességet kell biztosítani a terhelt részére, ha olyan eljárási cselekményen vesz részt, amelyen a részvételre a Be. alapján kötelezett, illetve abban az esetben is, ha számára a törvény erre csak lehetőséget biztosít. Azonban csak abban az esetben részesül a terhelt ténylegesen szolgálatmentességben, ha az eljárási cselekményeken meg is jelenik, pusztán az eljárási cselekményről való értesítése nem szolgálhat indokul számára a szolgálat alóli kibúvásra. Ezen szabályozás indoka, hogy „a katonai szolgálati rend és fegyelem érdeke nem helyezhető a védekezési jog elé.”48 Ha viszont tárgyi összefüggés esetén polgári egyén kerül a katonai tanács elé terheltként, rá ugyanazok a jogok és kötelezettségek vonatkoznak, mintha ügye a rendes eljárás keretében kerülne elbírálásra. A katonai büntetőeljárás keretében a védelmet sokáig a védők egy szűk köre látta el. Az Igazságügyi Minisztérium által összeállított jegyzékben szereplő ügyvédek járhattak csak el a katonai büntetőeljárásban katonai védőként. Ez a szabály biztosította az eljárásban a kellő szakértelmet és tapasztalatot nem csak a hatóságok, hanem a védelem oldalán is. 1990. január 1.-vel hatályon kívül helyezték ezt a rendelkezést, így azóta az
48
Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 813. oldal
- 26 -
általános szabályok szerint minden ügyvéd eljárhat kirendelt és meghatalmazott védőként egyaránt a katonai büntetőeljárásban is. Véleményem szerint indokolt lenne bevezetni újra a korábbi – szűkítő – rendelkezést, hiszen a jelenlegi állapot a védelemhez való jogot – a gyakorlatban – meglehetősen csorbítja. Jelenleg a katonai büntetőeljárásban eljáró ügyvédek egy része egyáltalán nem rendelkezik kellő ismeretekkel a katonai büntetőeljárásról, továbbá a katonákra vonatkozó speciális rendelkezésekről. Így a terhelt védelmét sem tudják megfelelően ellátni, hiszen például nem ismerik a Honvédség vagy a rendőrség szabályzatainak rendelkezéseit, nincsenek tisztában egyes – a bíróság, az ügyész és a terhelt számára is alapvető, egyértelmű – szabályokkal, és erre sok esetben a tárgyaláson derül fény. Ügyvédjelöltek – mivel a katonai tanácsok megyei és ítélőtáblai szinten működnek – a tárgyaláson, illetve a nyilvános ülésen nem láthatják el a Be. 44.§ (5) bekezdése alapján a védői feladatokat, a nyomozás során azonban – például egy kihallgatáson, vagy szembesítésen – igen. Az általános szabályokhoz képest további eltérés a Be. 474.§ (5) bekezdése alapján, hogy a katonai büntetőeljárásban magánvádló nem vehet részt, a magánvádas bűncselekmények esetén is a katonai ügyész képviseli a vádat. A Be. 199.§ (2) bekezdésében meghatározott esetekben történő pótmagánvádlói fellépés lehetőségét pedig annyiban szűkíti a törvény, hogy ilyen fellépésre csak természetes személy sértett esetén kerülhet sor a katonai büntetőeljárásban.
- 27 -
VI. A katonai büntetőeljárás lefolytatása 1. Nyomozati szakasz A katonai büntetőeljárásban a nyomozást a Be. 477.§-a szerint a katonai ügyész, vagy az illetékes parancsnok (vezető) végzi. A parancsnoki nyomozás „azért előnyös, mert általában az elkövető szolgálati helyén elkövetett katonai vétségét az elöljáró közvetlenül észleli,”49 továbbá kellő ismerettel rendelkezik az állományról, és az alakulatnál fennálló helyzetről, eseményekről. A parancsnok állomáshelye szerint illetékes katonai ügyészség látja el a 15/2003. (ÜK.7.) LÜ utasításban foglaltak szerint a nyomozás feletti törvényességi felügyeletet a parancsnoki nyomozás esetén. A parancsnokok a nyomozás során bármikor kérhetik a katonai ügyészek szakmai segítségét. A Honvédség, a rendőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok tagjai által elkövetett bűncselekmények parancsnoki nyomozásával kapcsolatos speciális szabályokat külön-külön rendeletek tartalmazzák.50 Az egyes konkrét eljárási cselekményekkel kapcsolatos szabályokon túl mindegyik rendelet meghatározza a nyomozás lefolytatására illetékes parancsnokot, az ő hatáskörét, illetékességét és a nyomozótisztekre vonatkozó szabályokat. E rendeletek tartalma nagyrészt megegyezik, de akadnak eltérések is. A hasonló szabályozásra tekintettel a parancsnoki nyomozás szabályait a Magyar Honvédség katonai nyomozó hatóságairól és a bűncselekmények parancsnoki nyomozásáról szóló HM rendelet alapján kívánom felvázolni – kitérve a többi rendeletben található esetlegesen eltérő szabályokra. A parancsnok hatáskörébe tartozik a katonai vétség miatt indult büntetőeljárásban a nyomozás lefolytatása, ez alól a rendeletek kivételeket állapítanak meg: nincs hatásköre a parancsnoknak az eljárásra a katonai vétség elkövetése esetén sem, - ha több terhelttel szemben kell eljárást lefolytatni, és ők nem egy szervezeti egységbe51 tartoznak, és az állományilletékes parancsnokaiknak nincs a nyomozás lefolytatására hatáskörrel rendelkező közös elöljárója (illetve a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok esetében különböző szolgálatokhoz tartoznak);
49
A Be. miniszteri indokolása a 477.§-hoz HM. rendelet -lsd. 38. hivatkozás; IM. rendelet -lsd. 41. hivatkozás; Bv. rendelet -lsd. 42. hivatkozás; PNSZ. rendelet -lsd. 43. hivatkozás 51 A Hjt. 2.§ (10) bekezdése szerint szervezeti egység: a miniszter irányítása (felügyelete) alá tartozó, valamint a Honvédség szervezeti rendszerében elhelyezkedő, különböző szervezeti elemekből álló, az állományilletékes parancsnok (vezető) által vezetett szervezet 50
- 28 -
- ha a terhelt mellett társtettesként vagy részesként polgári személy, vagy más – a Hszt. hatálya alá tartozó – szerv tagja is megalapozottan gyanúsítható a katonai vétség elkövetésével52; - ha bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés indokolt, vagy a tanúvédelmi programban való részvételre kerül sor az eljárásban [Be. 98/A.§]; - ha a katonai szolgálatot teljesítő tanú védelme érdekében a Be. 478.§ (1) bekezdése alapján más szolgálati helyre történő vezénylése, vagy áthelyezése válik szükségessé; - ha a HM Honvéd Vezérkar főnöke, az országos rendőrfőkapitány, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka és ezek helyettesei, más szervnél szolgálatot teljesítő katona, valamint a honvédségi felsőoktatási intézmények ösztöndíjas és kettős jogállású katona vagy rendőr hallgatója ellen indult katonai vétség miatt büntetőeljárás; - ha a katonai ügyész magához vonta a nyomozás lefolytatását53, illetve a parancsnok tekintetében a Be. 38.§ (1) bekezdésében szabályozott általános kizárási okok közül valamelyik felmerül. Ha a parancsnok a nyomozás során észleli, hogy az adott katonai vétségben a nyomozás nem tartozik a hatáskörébe a fent említett okok miatt, a feljelentést, illetve az eljárás során keletkezett iratokat három napon belül – sürgős esetben haladéktalanul – az illetékes katonai ügyészséghez terjeszti fel az eljárás lefolytatása céljából. Ha a parancsnoki hatáskör megállapítható, a nyomozás lefolytatására annak a parancsnoknak lesz illetékessége, akinek a büntetőeljárás megindításakor a terhelt a szolgálati alárendeltségébe tartozik. Ha az eljárás alapjául szolgáló cselekmény elkövetése után, de még az eljárás megindulása előtt a terhelt szolgálati helye megváltozott, akkor is az elkövetéskor illetékes parancsnok folytatja le a nyomozást, és az iratokat az elkövetés helye szerint illetékes katonai ügyészhez fogja majd a nyomozás befejezése után felterjeszteni. (Ez a Bv. rendelet szerint csak egy lehetőség.) A Bv. és az IM. rendeletek szerint a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka illetve az országos rendőrfőkapitány az ügy jelentősége illetve kizárás miatt bármely ügy
52
Értelemszerűen a többi rendeletben a Hszt. mellett a Hjt.-re is történik itt hivatkozás a 15/2003. (ÜK.7.) LÜ utasítás 3.§ (2) bekezdése szerint erre akkor kerül sor, ha a tanú különösen védetté nyilvánításának, vagy a büntetőeljárásban résztvevő személyek személyi védelmének elrendelése válik szükségessé. Ezen túl a 7.§ (3) bekezdése szerint akkor is magához vonhatja az eljárást az ügyész, ha azt a terhelt(ek) személye - nagy száma, a bűncselekmény tárgyi súlya és az adott ügy közfigyelmet felkeltő jellege indokolja.
53
- 29 -
nyomozását magához vonhatja, illetve a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka más állományilletékes parancsnokot bízhat meg a nyomozás lefolytatásával.54 Több terhelt ellen indult bűnügyben – ha azok nem azonos parancsnok alárendeltségébe tartoznak55 – a megelőzés intézménye szerint az a parancsnok folytatja le a nyomozást mindegyik vonatkozásában, aki az ügyben korábban intézkedett. A helyőrség parancsnok illetve az elkövetés helye szerint illetékes parancsnok folytatja le a nyomozást az ismeretlen tettes által elkövetett katonai vétség esetén. A polgári
nemzetbiztonsági
szolgálatoknál ismeretlen
tettes
által
elkövetett
ilyen
bűncselekmény nyomozására viszont ettől eltérően az illetékes katonai ügyész jelöli ki az eljáró parancsnokot minden esetben. A később ismertté vált terhelt ügyében keletkezett iratokat – a katonai ügyész egyidejű értesítése mellett – a terhelt állományilletékes parancsnokához kell áttenni.
Ha az elkövető kilétét nem sikerült megállapítani, a
nyomozás során eljáró parancsnok szünteti meg a nyomozást, és erről szóló határozatát a katonai ügyésznek haladéktalanul megküldi. A parancsnokok közötti illetékességi összeütközés esetén a nyomozás felügyeletét ellátó katonai ügyészség – több katonai ügyészséget érintő esetben a Katonai Főügyészség – jelöli ki a parancsnokot a nyomozás lefolytatására. A parancsnok (illetve a katonai ügyész) a Be. 170.§ (4)-(5) bekezdése alapján a halaszthatatlan nyomozási cselekményeket bármely bűncselekmény észlelése esetén köteles elvégezni, majd a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező nyomozó hatóságot haladéktalanul értesíteni. Továbbá – a 15/2003 (ÜK.7.) LÜ utasítás alapján – ha a katonai ügyész utasítja, a parancsnok korlátozásokra tekintet nélkül végezhet a katonai büntetőeljárásra tartozó bűnügyekben egyes nyomozási cselekményeket. A gyakorlatban a nyomozást az adott szervnél kijelölt nyomozótisztek végzik. Ők az ügyek előadói, a parancsnok által kiadandó határozatok tervezeteit is ők készítik el. A rendőrség állományába tartozó személyek ügyeiben az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Szolgálati és Működési Szabályzatában megjelölt szervezeti egység, vagy az ORFK, illetve a rendőrfőkapitányságok fegyelmi osztályai is folytatnak nyomozást az IM. rendeletben meghatározott esetekben. Ha a szervezeteknél nincs nyomozótiszt (vagy a rendőrség esetében nyomozószerv), illetve az a feladata ellátásában akadályozott, netán az eljárásból kizárt, a nyomozást a parancsnok személyesen végzi, illetve az elöljáró 54
Azokban a bűncselekményekben, ahol az országos vezetők, és helyetteseik ellen indul eljárás, erre értelemszerűen nincs lehetőség, ezen esetekben a korábban ismertetettek alapján a katonai ügyész végzi a nyomozást. 55 és (a Bv. rendelet szerint) az elkülönítés nem indokolt
- 30 -
parancsnoktól nyomozótiszt illetve a rendőrség esetén nyomozószerv kirendelését kérheti. Mivel
a
rendeletek
szerint
mindenhol
megfelelő
létszámban
kell
kijelölni
nyomozótiszteket, ezért ez az eset előfordulása a gyakorlatban kevésbé valószínű. A nyomozótiszteknél a Be. 38.§-ában meghatározott általános okokon túl kizárási oknak minősül az is, ha a terhelt a nyomozótiszt szolgálati elöljárója. Önmagában azonban az a tény, hogy az eljárás alá vont személynek magasabb a rendfokozata a nyomozótiszténél, nem tekinthető kizáró oknak, hiszen ellenkező esetben megfelelő rendfokozatú nyomozótiszt hiányában ezen ügyekben a parancsnoknak kellene nyomoznia. Ha a nyomozást a nyomozótiszt folytatja le, a parancsnok utasítása szerint jár el, és köteles a parancsnokot a nyomozás minden lényeges körülményéről tájékoztatni. Minden esetben a parancsnok irányítja a nyomozást és ellenőrzi annak törvényességét. Egyes nyomozati cselekményekről nem rendelkezhet a nyomozótiszt, ezek a parancsnok kizárólagos döntési hatáskörébe tartoznak. Ezek taxatív felsorolását a rendeletek tartalmazzák.56 Ide tartozik többek között a nyomozótiszt kizárása, védő kirendelése-visszavonása, feljelentés kiegészítése-elutasítása, illetve házkutatás elrendelése ügyében való döntés, továbbá a nyomozás felfüggesztése - megszüntetése azokban az esetekben, amelyekben azt a Be. a nyomozó hatóság számára lehetővé teszi. Ha a parancsnok észleli, hogy olyan eljárási cselekmény elvégzése, illetőleg határozat meghozatala szükséges, amelyről a döntés a bíróság illetőleg a katonai ügyész hatáskörébe tartozik (például előzetes letartóztatás elrendelésének-meghosszabbításának indítványozása, nyomozás határidejének meghosszabbítása), a katonai ügyészhez haladéktalanul indokolt előterjesztést tesz. Ezen esetek taxatív felsorolását is a rendeletek tartalmazzák.57 A nyomozás elrendeléséről a parancsnok az általános szabályok szerint feljegyzést készít, amelyet a katonai ügyésznek 24 órán belül megküld. (Ugyan így jár el a feljelentés elutasítása esetén is. Ez esetben az érdekelteknek – például a sértettnek, feljelentőnek – is megküldi a határozatot.) A nyomozótiszt az adott ügyben – ha az jelentősebb tárgyi súlyú vagy bonyolultabb, és előreláthatóan akár a megszabott határidőn túli nyomozási cselekmények elvégzését igényli – a nyomozás elrendelését követően haladéktalanul nyomozási tervet készít, és azt jóváhagyás végett bemutatja a parancsnoknak. A nyomozási terv tartalmazza a feljelentésben írt tényállás lényegét, a nyomozótiszt felvetéseit és az elvégzendő nyomozás eredményes lefolytatásához szükséges feladatokat (mint például a 56 57
HM rendelet 11.§ (1); IM rendelet 12. §.(1) .; Bv. rendelet 13.§ (1); PNSZ rendelet 11.§ (1). HM rendelet 11.§ (2); IM rendelet 12. §.(2) .; Bv. rendelet 13.§ (2); PNSZ rendelet 11.§ (2).
- 31 -
kihallgatandó személyek nevét – és hogy mire kívánja őket kihallgatni, továbbá a beszerzendő okiratokat). Ha az eljárás során új adatok és szempontok merülnek fel, a tervet szükség szerint módosítani kell. Ez is a nyomozótiszt feladata. A nyomozás során a nyomozótisztnek és a parancsnoknak fokozott figyelmet kell fordítania az egyes bűnügyi nyomozási cselekmények szabályairól szóló rendeletek58 rendelkezéseinek betartására. Az újabb bűncselekmények megelőzése érdekében a bűncselekmény elkövetését elősegítő, illetve megkönnyítő okok, körülmények felderítésére tett intézkedésekről, vagy azzal kapcsolatos javaslatáról, illetve a bűnözés megelőzésére illetékes állami vagy önkormányzati szerv tájékoztatásáról a parancsnok a katonai ügyészt értesíti, aki – ha mulasztást észlel e téren – megteszi a szükséges intézkedéseket. A parancsnoki nyomozás során is értelemszerűen megilleti a terheltet a védelem joga. Ez alapján ügyében védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján ügyvéd (illetve külön törvényben59 foglalt feltételek teljesülése esetén európai közösségi jogász) járhat el. A Be. szabályával összhangban a terhelt számára szolgálatmentességet kell biztosítani a nyomozási cselekményeken való részvétele esetén. A parancsnoki nyomozás során keletkezett államtitkot illetve szolgálati titkot tartalmazó iratok minősítését a parancsnok határozza meg, a minősítés megváltoztatására indokolt esetben az eljáró nyomozótiszt tehet javaslatot. Ezen iratokba a terhelt és a védője a Be. 70/C.§-a szerint tekinthetnek be. Az iratkezelési szabályokra is tartalmaznak rendelkezéseket a rendeletek, mely szerint a nyomozás során a katonai büntetőeljárásban rendszeresített nyomtatványokat kell használni, továbbá tekintettel kell lenni a személyes adatok védelmére. Az ilyen adatok megismerésére csak olyan szervek jogosultak, amelyek számára ezt törvény lehetővé teszi. Egyebekben, ha az érintett a különleges személyes adatai kezeléséhez írásban nem járult hozzá, a tájékoztatásnak személyazonosításra alkalmatlan módon kell megtörténnie. A katonai szolgálatot teljesítő tanúnak a Be. 478.§-a szerint lehetősége van arra, hogy különösen indokolt esetben más szolgálati helyre történő vezénylését vagy áthelyezését kérje. A vezénylés ideiglenes, míg az áthelyezés végleges szolgálati hely 58
Ilyen például a belügyminiszter irányítása alá tartozó nyomozó hatóságok nyomozásának részletes szabályairól és a nyomozási cselekmények jegyzőkönyv helyett más módon való rögzítésének szabályairól szóló 23/2003. BM rendelet; az ujj- és tenyérnyomatvétel, a fényképkészítés, valamint a DNS-mintavétel szabályairól szóló 8/2000. (II. 16.) BM-IM-PM együttes rendelet; vagy a lefoglalás és a büntetőeljárás során lefoglalt dolgok kezelésének, nyilvántartásának, előzetes értékesítésének és megsemmisítésének szabályairól, valamint az elkobzás végrehajtásáról szóló 11/2003. (V. 8.) IM-BM-PM együttes rendelet 59 Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény IX. fejezet
- 32 -
változást jelent. Erre különösen akkor lehet szükség, ha attól lehet tartani, hogy a tanút a jelenlegi szolgálati helyén megpróbálnák megfélemlíteni, megfenyegetni, bántalmazni az adott ügyből kifolyólag. A kérelemről a vádirat benyújtásáig a katonai ügyész, azt követően a bíróság határoz. A kérelem elutasítása ellen a tanú jogorvoslattal élhet. Ezt a panaszt a vádemelésig a felettes ügyész, azután a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa bírálja el. Ha a kérelemnek helyt ad a hatóság, a parancsnok a határozat kézbesítésétől számított 72 órán belül végre kell hajtsa az áthelyezést vagy a vezénylést. A szűk határidő miatt szükség esetén rövid úton is megkereshető ez ügyben az illetékes parancsnok.60 A nyomozás során alkalmazandó kényszerintézkedésekre is külön szabályokat tartalmaznak a rendeletek. A katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó terhelt őrizetbe vételéről a katonai ügyészt soron kívül értesíteni kell. A Be. 479.§-a szerint abban az esetben, ha a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmény miatt a katona őrizetbe vételét nem a parancsnok rendelte el, a terheltet 24 órán belül az ügyben addig keletkezett iratokkal együtt át kell adni az illetékes katonai ügyésznek. A katona őrizetbe vételének elrendeléséről és fogvatartásának helyéről a Be. 128.§ (3) bekezdése szerint nem csak a terhelt által megjelölt hozzátartozót vagy más személyt, hanem a katona illetékes elöljáróját is értesíteni kell. A parancsnoki nyomozás során elrendelt őrizetet is rendőrségi fogdában kell végrehajtani. Ezt a rendelkezést csak a HM rendelet tartalmazza, a többi esetében úgy szól a szabályozás, hogy az ilyen őrizetet elsősorban a katonai fogdában kell foganatosítani. Várható, hogy a jövőben a HM rendelet szerinti szabályozás kerül átvételre, hiszen a katonai fogda intézménye megszűnőben van. „Az önálló katonai büntetésvégrehajtás létjogosultságának alapja az, ha a katonákkal szemben úgy szabható ki és hajtható végre szabadságvesztés büntetés, ha közben a katonai szolgálati viszony is fenntartható. Ez azonban az általános hadkötelezettségen alapuló sorkatonai szolgálat [békeidőben való] eltörlésével már nem életszerű, a katonai szolgálati viszony fenntartása és a szabadságvesztés-büntetés kiszabása … egymás mellett nem értelmezhető. Ennél fogva önálló katonai büntetés-végrehajtási intézményre sincs szükség, azaz a katonai fogda fenntartása már nem indokolt.”61 Ebből következik, hogy az őrizetet is a gyakorlatban a rendőrségi fogdában hajtják végre. Ha a parancsnok olyan kényszerintézkedés elrendelését tartja szükségesnek, amely nem tartozik a hatáskörébe, erről a katonai ügyészt haladéktalanul értesíti, egyben – az 60 61
15/2003. LÜ utasítás szerint Hautzinger, 30. oldal
- 33 -
addig keletkezett iratokat mellékelve – arra írásban javaslatot tesz. Ha az előzetes letartóztatás elrendelésének kezdeményezése indokolt, legkésőbb az őrizetbe vétel elrendelését követő 24 órán belül meg kell küldeni az előterjesztést a katonai ügyésznek, hogy az úgy tudja megküldeni az elrendelésre vonatkozó indítványát a nyomozási bíróként eljáró katonai bírónak, hogy ő az őrizetbe vétel kezdetétől számított 72-edik óra végéig érdemben dönteni tudjon az előzetes letartóztatás kérdésében. A parancsnok az előzetes letartóztatás meghosszabbítására vonatkozó javaslatát a letartóztatás határidejének lejárta előtt legalább 10 nappal meg kell küldje a katonai ügyésznek. Ehhez mellékelnie kell a még végrehajtásra váró nyomozati cselekmények tervét is, így a katonai ügyésznek szintén marad ideje mérlegelni, hogy indítványozza-e a meghosszabbítást. Mivel a vádirat benyújtása előtt nyomozási bíróként a megyei bíróság mellett működő katonai tanács egyik bírája jár el az előzetes letartóztatás elrendelése és meghosszabbítása ügyében, ezért az elrendeléstől számított egy éven túl nem a Be. 131.§ (1) bekezdése szerinti szabály érvényesül, azaz a megyei bíróság helyett a Fővárosi Ítélőtábla jogosult a meghosszabbításra. A Be. 480.§ (1) bekezdése alapján akkor is el lehet rendelni katonával szemben az előzetes letartóztatást, ha ellene katonai bűncselekmény, vagy a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett más szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folyik az eljárás, és a terhelt szolgálati vagy fegyelmi okból nem hagyható szabadlábon. Ez a rendelkezés „azt a célt szolgálja, hogy az eljárás alá vont katonát – személyi szabadságának korlátozásával – kivonja a katonai közösségből, és ezáltal segítse elő a szolgálati rend és fegyelem betartását.”62 Ha azonban a terhelt szolgálati viszonya megszűnik, és nem áll fenn a Be. 129.§ (2) bekezdésében meghatározott különös feltételek valamelyike, akkor az előzetes letartóztatás a szolgálati viszony megszűnésének időpontjával megszűnik. Az előzetes letartóztatás – és a szabadságvesztés – végrehajtásának szabályairól szóló 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 240.§ (2) bekezdése rögzíti, hogy az elhelyezés során az előzetesen letartóztatott katonát és a rendvédelmi szervek állományának a tagjait a többi előzetesen letartóztatott személytől lehetőleg el kell különíteni. Ebből is következik, hogy már e személyek előzetes letartóztatásának végrehajtását sem a katonai fogdában hajtják végre. Az általános szabálytól eltérően azt írja elő a rendelet, hogy a katona a bíróság, az ügyész, illetve más hatóság elé állításakor
62
EBH. 2001. 405.
- 34 -
nem saját ruhát, hanem egyenruhát visel. A szabadításról értesíteni kell a szabadított állományilletékes parancsnokát is. Lakhelyelhagyási tilalom is elrendelhető katonának minősülő terhelttel szemben. Ez esetben a 46/2002. (X. 10.) HM-BM-IM-MeHVM együttes rendelet tartalmazza a végrehajtással, és az ellenőrzéssel kapcsolatos szabályokat. E szerint az állományilletékes parancsnok feladata a végrehajtás biztosítása. E körben parancsban határozza meg a végrehajtás módját, a terhelt kötelezettségeit, és a végrehajtásért felelős szolgálati személyt. A lakhelyelhagyási tilalom alatt álló terheltet a beosztásából fel kell függeszteni, ha a Hjt.-ben és a Hszt.-ben meghatározott feltételek fennállnak. Ha a terhelt szolgálati viszonya a lakhelyelhagyási tilalom tartama alatt megszűnik, erről a megszűnés előtt legalább tíz nappal értesítenie kell a parancsnoknak a kényszerintézkedést elrendelő bíróságot, valamint a vádirat benyújtása előtt a katonai ügyészt is.63 A parancsnok haladéktalanul tesz előterjesztést a katonai ügyésznek, ha az elrendelt előzetes letartóztatás, ideiglenes kényszergyógykezelés vagy a lakhelyelhagyási tilalom megszüntetését látja szükségesnek. A Be. 138.§ (5) bekezdése szerint házi őrizet elrendelésére katonával szemben nincs lehetőség a szolgálati viszonyának tartama alatt. A Be. 484.§-a szerint katona esetében tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt óvadék megállapításának sincs helye, tehát nem alkalmazható a Be. 147.§-a sem. Az óvadék intézménye a terhelt eljárási cselekményeken való jelenlétének biztosítását szolgálja. Mivel a katona a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt sajátos függelmi viszonyok között látja el feladatait, ezért alapvető kötelessége, hogy a kapott parancsokat végrehajtsa, megjelenjen a neki megszabott helyen és időben. A miniszteri indokolás szerint: ha annak megalapozott gyanúja merül fel, hogy a katona e kötelezettségének nem fog eleget tenni, ez azt fejezi ki, hogy a Be. 129.§ (2) bekezdésének d) pontja alapján kellene az előzetes letartóztatását elrendelni. Abban az esetben pedig óvadék letételére nincs lehetőség. Lényegében ez okból zárja ki a törvény az óvadék megállapítását.64 A katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó személlyel szemben is elrendelhet a bíróság a Be. 138/A.§-a alapján távoltartást, ez esetben a parancsnok teszi meg annak végrehajtása biztosítására a szükséges intézkedéseket.
63
46/2002. (X. 10.) HM-BM-IM-MeHVM együttes rendelet 8.§-11.§ Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 817. oldal; ill. a Be. miniszteri indokolása a 484.§hoz
64
- 35 -
Ha a nyomozás elrendelésétől számítva egy hónap eltelt, és nem fejezték még be a nyomozást, az ügy iratait a katonai ügyész megvizsgálja. Így lehetősége van az esetleges hibák, vagy hiányosságok feltárására, a nyomozás megfelelő irányba terelésére. Ennek érdekében utasíthatja a parancsnokot, illetve a nyomozótisztet egyes eljárási cselekmények elvégzésére az ő iránymutatása szerint. Ha a nyomozást nem sikerül az elrendeléstől számított két hónapon belül befejezni, e határidő lejárta előtt legalább tíz nappal előterjesztést tesz a katonai ügyészhez a parancsnok. Ez esetben mellékelnie kell a nyomozás szempontjából szükséges, de még el nem végzett nyomozási cselekmények részletes tervét is, hogy a katonai ügyész megfelelően dönthessen a nyomozás meghosszabbítása kérdésében. A Be. 176.§-a alapján a nyomozás határidejét parancsnoki nyomozás esetén, de katonai ügyészi nyomozás esetén is a területi katonai ügyészség vezetője 2 hónappal meghosszabbíthatja, ezután a nyomozás elrendelésétől számított 1 évig a katonai főügyész, majd pedig a Legfőbb Ügyész jogosult ezen döntés meghozatalára. A nyomozás során hozott határozat elleni panaszt – amennyiben annak a parancsnok 3 napon belül nem ad helyt – a nyomozás során keletkezett iratokkal, valamint a panasszal kapcsolatos nyilatkozatával együtt haladéktalanul megküldi a katonai ügyésznek, aki azt elbírálja. A nyomozás során szóban tett panaszt írásba kell foglalni. A nyomozás elvégzése után a gyanúsítottnak és a védőnek, majd a sértettnek biztosítani kell a nyomozás iratai megismerésének lehetőségét a Be. 193.§-a szerint. Az iratok átadásáról jegyzőkönyvet kell felvenni. Ez a jegyzőkönyv tartalmazza a Be. 194.§ban foglaltakat, továbbá a nyomozás befejezésének közlését, és azt, hogy az iratokat melyik katonai ügyészségnek küldik meg. Az összefűzött nyomozati iratokat a parancsnok két példányban még a nyomozás határidejének lejárta előtt, de legkésőbb a nyomozás befejezésétől számított három napon belül a katonai ügyésznek meg kell küldje. A harmadik példány a parancsnoknál marad a parancsnoki büntetőügyek lajstroma mellett.65 A nyomozási iratok részeként minden esetben továbbítani kell a terheltre vonatkozó bűnügyi nyilvántartási értesítést, a terhelt parancsnoki jellemzését, dicséreti és fenyítési lapjának másolatát, és az illetményéről szóló igazolását, ezen túl a bűnjeljegyzéket és a bűnügyi költségjegyzéket is. A bűnjelet is meg kell küldeni a nyomozási iratokkal együtt. Ha ez nem lehetséges, a bűnjelnek a
65
Hauber: Fegyelmi kézikönyv: 2000. 373. oldal
- 36 -
bűncselekménnyel kapcsolatos egyedi tulajdonságait rögzítő iratot, vagy fényképet kell a nyomozási iratokhoz csatolni. A parancsnok a nyomozási iratok katonai ügyészhez történő felterjesztésével egyidejűleg több irányú javaslatot tehet az ügyész felé. Javasolhatja egyrészt a nyomozás megszüntetetését – olyan esetben, amikor e határozat meghozatalára ő nem jogosult, – továbbá a vádemelést az ügyben. Utóbbi esetben javaslatot tehet annak indítványozására, hogy vádemelés esetén a katonai tanács a tárgyalást a Be. 278.§ (2) bekezdése alapján a katonai szervezetnél tartsa meg. Ezt a jogintézményt helyszíni nyilvános vagy demonstratív tárgyalásnak szokták nevezni. Jelentőségére később kívánok kitérni. Ezen túl javaslatot tehet a bűncselekmény fegyelmi eljárás keretében történő elbírálására, ha erre lehetőséget lát. A katonai ügyész feladata összetett a nyomozás során. A Be. 474.§-a szerint a katonai büntetőeljárásban az ügyész feladatát a katonai ügyész látja el. Ebből következik, hogy egyrészt a parancsnoki nyomozás esetén a korábban említettek szerint felügyeli az eljárás törvényességét, és ha kell, megteszi a szükséges intézkedéseket, másrészt egyes esetekben ő maga jár el nyomozó hatóságként, és végzi a nyomozást is. A Be. 474.§ (2) bekezdése szerint kizárólag a katonai ügyész végzi a nyomozást - a katona által elkövetett katonai bűntett miatt, - nem katonai bűncselekmény miatt, - katonai vétség miatt, ha azzal kapcsolatban a terhelt más bűncselekményt is elkövetett, vagy ha több terhelt esetén az elkülönítés nem lehetséges,66 - ha a katona szolgálati viszonya időközben megszűnt, - a szövetséges fegyveres erő tagja által belföldön, valamint az e személynek a Magyar Köztársaság határain kívül tartózkodó magyar hajón vagy magyar légi járművön elkövetett, magyar büntető joghatóság alá tartozó bűncselekménye miatt. Ha a katonai ügyész maga végzi a nyomozást, egyes eljárási cselekmények elvégzésére utasíthatja a parancsnokot, vagy a nyomozótisztet is az ügyben. Tipikusan ilyen eset például a terhelt állomáshelyén szolgálatot teljesítő tanúk kihallgatása, vagy tanúkutatás, amely feladatokat az ottani nyomozótiszt is el tudja végezni. A katonai ügyész
66
Ezen túl a parancsnoki nyomozásról szóló rendeletek tartalmazzák azokat az eseteket, amikor katonai vétség esetén is a katonai ügyész végzi a nyomozást. Ezen esetek a fejezet elején, a parancsnok nyomozási hatáskörénél már felsorolásra kerültek.
- 37 -
halasztást nem tűrő esetben más nyomozó hatóságot – például rendőrséget, vám-és pénzügyőrséget – is megkereshet egyes nyomozási cselekmények elvégzése céljából. A katonai ügyész eljárására – a 15/2003. LÜ utasításban foglalt eltérésekkel – a vádelőkészítéssel, a nyomozás törvényessége feletti felügyelettel és a vádemeléssel kapcsolatos ügyészi feladatokról szóló 11/2003. (ÜK.7.) LÜ utasítást is alkalmazni kell, továbbá ugyanúgy be kell tartania az egyes nyomozati cselekményekkel kapcsolatos jogszabályokat. A katonai ügyésznek a nyomozás során meghozott határozatairól, döntéseiről a terhelt illetékes parancsnokát (vezetőjét) a 15/2003. LÜ utasítás 10.§-ában foglaltak esetén tájékoztatnia-értesítenie kell, ha pedig a határozat ellen panaszjoga van, részére meg kell küldenie azt. Az ügyész által hozott határozatok, megtett vagy elmulasztott intézkedések ellen bejelentett panaszt a felettes ügyész bírálja el. A nyomozás során a katonai büntetőeljárás keretében is felmerülhet a nyomozási bíró igénybevételének szükségessége például előzetes letartóztatás elrendelése, bírói engedélyhez kötött titkos adatszerzés engedélyezése, vagy gyermekkorú kihallgatása esetében. A Be. 486.§-a szerint a nyomozási bíró feladatait a megyei bíróság katonai bírája látja el. A katonai bíró, mint nyomozási bíró határozata elleni fellebbezést a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa bírálja el.
2. A bírói útról való elterelés intézményei A nyomozás befejezése után, akkor is, ha a bizonyítékok alapján az ügyész számára megállapítható, hogy a bűncselekményt a terhelt elkövette, lehetőség van arra, hogy az ügyben ne kerüljön sor bírósági eljárásra. A terheltnek a Btk. 71.§-ában foglaltak szerinti megrovásban részesítésén kívül ilyen – a rendes eljárás szabályainál rögzített – intézmények a vádemelés elhalasztása és a közvetítői eljárásra utalás. Az ide vonatkozó szabályokat a Be. 221/A.§-227.§-ai tartalmazzák. A
vádemelés
elhalasztása
esetén
(ha
a
bűncselekmény
háromévi
szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő) az ügyész a vádemelést egytől két évig terjedő időtartamra határozattal elhalaszthatja. Erre nincs azonban lehetőség, ha a terhelt többszörös visszaesőnek minősül, illetve „a szándékos bűncselekményt a szabadságvesztés felfüggesztésének próbaideje alatt vagy a szándékos bűncselekmény elkövetése miatt
- 38 -
végrehajtandó szabadságvesztésre ítélése után, a szabadságvesztés végrehajtásának befejezése előtt követte el.”67 A közvetítői eljárás intézménye arra szolgál, hogy abban az esetben, ha a terhelt tevékeny megbánást tanúsít, tehát jóváteszi a bűncselekménnyel okozott kárt és a sértett is beleegyezik, a terhelt a három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő személy elleni, közlekedési vagy vagyon elleni bűncselekmény esetén nem lesz büntethető, továbbá az ötévi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő ilyen bűncselekmény elkövetése esetén a büntetése korlátlanul enyhíthető lesz. Ez a szabály sem alkalmazható egyes esetekben.68 A rendes eljáráshoz képest a Be. szűkebbre szabja a fenti intézmények alkalmazhatóságát a katonai büntetőeljárásban. A 485/C.§ szerint a vádemelés elhalasztására nincs lehetősége a katonai ügyésznek, ha a terhelt a tényleges szolgálati viszonyának tartama alatt követett el katonai bűncselekményt vagy a szolgálati helyen és a szolgálattal összefüggésben más bűncselekményt; és a szolgálati viszonya a nyomozás befejezése után is fennáll még. E korlátozás indoka az, hogy „a vádemelés elhalasztásának meglehetősen hosszú, egy- vagy kétéves időtartama alatt a katona általában továbbra is abban a közösségben maradna, ahol a szolgálati rendet és fegyelmet sértő elkövetési magatartást megvalósította, és ez a körülmény önmagában ellentétes lenne a jogintézmény céljával, hiszen a büntetőeljárás a katonával szemben még nem fejeződött be, csak a vádemelés lett elhalasztva.”69 E korlátozás alól egyetlen esetben enged kivételt a jogalkotó; akkor, ha a kábítószerrel visszaélés vétségét elkövető kábítószer-élvező gyanúsított vállalja, hogy legalább hat hónapig folyamatos kábítószer-függőséget gyógyító kezelésen, kábítószer-használatot kezelő más ellátáson vagy megelőző-felvilágosító szolgáltatáson vesz részt. Ez esetben a katonai ügyész egy évre elhalasztja a vádemelést. A közvetítői eljárás alkalmazhatósága is szűkebb a katonai büntetőeljárásban. Nem kerülhet rá sor, ha a terhelt a Btk.-ban meghatározott vagyon elleni bűncselekményt a fegyveres szerv sérelmére követi el. 70 A parancsnok joga, hogy fegyelmi eljárás keretében felelősségre vonja az alárendeltségébe tartozó állományt abban az esetben, ha fegyelemsértést követnek el. A fegyelmi eljárás célja általánosságban annak kivizsgálása, hogy az állomány tagja a szolgálati viszonyával kapcsolatos valamilyen kötelezettségét vétkesen megszegte-e. Ilyen 67
Be. 223.§ (1) Btk. 36.§ (3) 69 Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 824. oldal 70 Be.485/C.§ (3) 68
- 39 -
kötelességszegés lehet például az egyes előírások csekély fokú megszegése, például az öltözködési szabályzat be nem tartása, vagy a biztonsági rendszabályok, ügyviteli szabályok megsértése, késés a szolgálatból, stb. A szabálysértésekről szóló 1999. évi LXIX. törvény 30.§-a értelmében „a fegyveres szervek (honvédség, rendőrség, polgári védelem, vám- és pénzügyőrség, a büntetés-végrehajtási szervezet, állami és hivatásos önkormányzati tűzoltóság, polgári nemzetbiztonsági szolgálatok) hivatásos (szerződéses) állományú tagja által a szolgálati viszony tartama alatt a szolgálati helyen, illetőleg a szolgálattal összefüggésben elkövetett szabálysértést fegyelmi eljárás keretében kell elbírálni.” A parancsnok fegyelmi jogkörét bővíti a Be.-ben meghatározott, csak a katonai büntetőeljárásban alkalmazható bírói útról való elterelési mód, mely szerint katonai vétség elkövetése esetén, ha a katonai ügyész úgy ítéli meg, hogy a büntetés célja az adott esetben fegyelmi fenyítéssel is elérhető, a feljelentés elutasítása illetve a nyomozás megszüntetése mellett az iratokat a parancsnoknak megküldi fegyelmi eljárás keretében történő felelősségrevonás céljából. Le kell szögezni, hogy a fegyelmi eljárás nem a büntetőeljárás része. Az ügyész feljelentést elutasító vagy nyomozást megszüntető határozatával a büntetőeljárás már befejeződött. A Be. csak lehetőséget ad arra, hogy ahol azt a katonai ügyész úgy ítéli meg, az enyhébb súlyú katonai vétség elkövetőjével szemben is a parancsnok szabjon ki fenyítést a büntetőeljáráson kívül, hiszen a terhelt a katonai vétség elkövetésével egyben megsértette a hivatásos vagy szerződéses szolgálati viszonyával kapcsolatos kötelezettségét, ez a kötelezettségszegés súlya vagy jellege azonban nem indokolta a büntetőeljárás lefolytatását és a terhelt bűnösségének kimondását. Erre sor kerülhet akár közvetlenül a feljelentés megtétele után is. Ha ugyanis a parancsnok lehetőséget lát arra, hogy katonai vétség elkövetése esetén annak csekély súlya, vagy az egyéb enyhítő körülmények miatt nincs szükség bíróság előtti felelősségre vonásra, haladéktalanul elküldi a katonai ügyésznek az ügyben addig keletkezett iratokat javasolva a bűncselekmény fegyelmi eljárás keretében történő elbírálását. Az iratok átvizsgálására és a fenti döntés meghozatalára az ügyésznek a törvény hetvenkét órát biztosít. A gyanúsítottnak és a védőnek lehetősége van arra, hogy az ügyész ilyen tartalmú határozata ellen az általános szabályok szerint a közléstől számított nyolc napon belül panasszal éljen. Panasz esetén a katonai ügyész akkor rendeli el a nyomozást, illetve az eljárás folytatását, ha a feljelentés elutasításának illetve a nyomozás megszüntetésének egyébként nem állt fenn a Be.174.§ (1) illetve a 190.§ (1) bekezdéseiben meghatározott valamelyik esete. A fentiekre a határozatban az ügyésznek a gyanúsítottat figyelmeztetnie kell. Ha nem - 40 -
jelentettek be panaszt, vagy azt elutasították, az iratokat az ügyész megküldi a terhelt fegyelmi eljárás lefolytatására illetékes parancsnokának. A parancsnok a külön törvényekben71 foglalt eljárás szerint elbírálja az ügyet. Ha a fegyelmi eljárásra a katonai ügyész döntése alapján katonai vétség miatt kerül sor, azokat a nyomozati cselekményeket, amelyeket a nyomozás során esetlegesen már végrehajtottak (például kihallgatások), nem kell megismételni.72 A fegyelmi eljárás keretében a katonát a parancsnok meghallgatja, majd a fenyítést a fegyelemsértés tárgyi súlyának, a katonai szervezet fegyelmére gyakorolt hatásának, az elkövető vétkessége mértékének, a személyi körülményeinek, valamint a szolgálatban tanúsított magatartásának mérlegelésével kell kiszabnia.73 A katonára a következő fenyítések szabhatóak ki: feddés, megrovás, szigorú megrovás, pénzbírság74, a beosztási illetmény legfeljebb 20%-kal történő csökkentése legfeljebb 1 évig, a minimális várakozási idő 6 hónaptól 2 évig terjedő meghosszabbítása, a szolgálati viszony megszüntetése, lefokozás. Ha a parancsnok katonai vétséget bírál el fegyelmi eljárásban, a pénzbírság legalacsonyabb összege ötezer forint, legmagasabb összege kétszázezer forint lehet.75 A döntését a parancsnok indokolt határozatba foglalja. A Be. 485/A.§ (5) bekezdése szerint a határozatot a katonai ügyész részére is kézbesíteni kell. „Természetesen a határozat katonai ügyésznek való kézbesítése ebben az esetben mintegy tájékoztató jellegű, mivel a törvényi szabályozás a katonai ügyész számára jogorvoslati lehetőséget nem biztosít. Ennek indoka az, hogy a katonai ügyész az iratok fegyelmi eljárásra való megküldésével az illetékes parancsnokra bízza a joghátrány alkalmazását, vagyis a fegyelmi fenyítés nemének kiválasztását.”76 A fegyelmi eljárás általános szabályai szerint a parancsnok határozata ellen (kivéve, ha azt az illetékes miniszter hozta) helye van fellebbezésnek. Ennek szabályait a Hjt. 160-161.§-ai, illetve a Hszt. 142-143.§-ai tartalmazzák. „A miniszter hatáskörében hozott, továbbá a másodfokú határozat ellen pedig az állomány fenyített tagja vagy képviselője - a kézbesítésétől számított 15 napon belül - a bírósághoz keresettel fordulhat.”77 A törvények azért a kereset szót alkalmazzák, mert a szolgálati jogviszonyból 71
A Magyar Honvédség állományába tartozók esetében a Hjt. XII. fejezete (131-168.§-ok), a rendvédelmi szervek, a büntetés-végrehajtás és a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok állományába tartozók esetében pedig a Hszt. XII. fejezete (119-149.§-ok) tartalmazza az eljárás részletes szabályait. 72 Hjt.132.§ (3); Hszt. 119.§ (3) 73 Hjt. 157. § (1) Hszt.139.§ (1) 74 Pénzbírságot csak akkor szabhat ki a parancsnok, ha szabálysértést, vagy katonai vétséget bírál el 75 Hjt. 135.§ (2); Hszt. 123.§ (2) 76 Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 820. oldal 77 Hjt. 162.§; Hszt. 144.§
- 41 -
származó jogvitákra, így a fenyítés elleni bírósági felülvizsgálatra is főszabály szerint a Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvénynek (Pp.) a munkaviszonyból származó perekre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.78 E szabály alól kivételt képez ez az eset, amikor is gyakorlatilag a katonai vétség kerül elbírálásra, hiszen a Be. 485/B.§-a szerint a fegyelmi eljárásra utalt bűncselekmény miatt a megfenyített és védője – miután a Hjt. és Hszt. szerinti panaszjogát kimerítette – a fenyítést kiszabó jogerős parancsnoki döntés katonai tanács általi felülvizsgálatát79 kérheti a kézbesítést követő három napon belül. Ezt a kérelmet a fenyítést kiszabó parancsnoknál kell előterjeszteni, aki azt az ügyirataival együtt köteles 24 órán belül a területileg illetékes megyei bíróság katonai tanácsának megküldeni. A kérelem elbírálásáig a fenyítés nem hajtható végre, viszont az a tárgyalás megkezdéséig bármikor visszavonható. A katonai tanácsnak három napja van az ügy tárgyaláson történő elbírálására, mely során egyesbíróként jár el. A törvényben kizárt, az elkésett vagy a nem jogosulttól származó kérelmet hivatalból elutasítja a bíróság. Ennek a tárgyalás kitűzése előtt is helye van. A tárgyalás időpontjáról a hadbíró értesíti a fenyítést kiszabó parancsnokot és a katonai ügyészt is, akik a tárgyaláson fel is szólalhatnak. Ha írásban kívánnak nyilatkozni, ezt még a tárgyalás megkezdése előtt kell a bírósághoz benyújtaniuk. A katonai bíró a tárgyaláson meghallgatja a megfenyítettet, egyebekben az iratok alapján bírálja el az ügyet, de szükség esetén további bizonyítást is felvehet. A kérelmet végzéssel bírálja el, és a parancsnok határozatát vagy parancsát helybenhagyja, ha a kérelem alaptalan; a fenyítés mértékét csökkenti vagy enyhébb fenyítést alkalmaz; illetve a fenyítést kiszabó határozatot vagy parancsot megsemmisíti akkor, ha az ügy büntetőeljárás keretén belüli elbírálása esetén felmentő vagy eljárást megszüntető határozatot hozna. A bíróság végzései ellen helye van fellebbezésnek, a Be. 346.§. (1) bekezdése alapján ezt a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsa bírálja el.
3. A katonai tanács előtti eljárás Ha a katonai ügyész úgy ítéli meg, hogy az adott ügyben vádemelés szükséges, az eljárás első fokon a kijelölt megyei bíróság katonai tanácsa előtt folytatódik. Az eljárás alapvetően a Be. rendes eljárásra vonatkozó szabályai szerint zajlik le a tárgyalás előkészítésétől az ítélethozatalig. A katonai tanács a Be. 472.§-a szerint első fokon a rendes
78 79
Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 822. oldal; ill. Pp. XXIII. fejezet Ez esetben tehát nem a területileg illetékes munkaügyi bíróság bírálja felül a parancsnok döntését.
- 42 -
eljárásban meghatározott esetekben80 hármas tanácsban, egyéb esetekben pedig egyesbíróként jár el. Viszont a tanács elnökének az – a rendes eljárásban meglévő – joga, miszerint bármely ügyet a bíróság tanácsa elé utalhat, a katonai büntetőeljárásban nem érvényesül, hanem kizárólag a vádirattól eltérő súlyosabban minősülés megállapítása esetére korlátozódik. Egyesbíróként az erre a tisztségre kinevezett hivatásos katonai bíró járhat csak el. A másodfokú katonai tanács tagjai is hivatásos katonai bírók, harmadfokon viszont a Legfelsőbb Bíróság büntetőbírái folytatják le az eljárást. A hivatásos katonai bíró bármilyen rendfokozatú vádlott ügyében ítélkezhet. Ezzel ellentétes szabály megalkotása esetén, a főtisztek és a tábornokok ellen indított eljárásokban kivitelezhetetlen lenne az eljárás lefolytatása, hiszen jelenleg a Fővárosi Ítélőtábla katonai tanácsában is a legmagasabb hadbírói rendfokozat a dandártábornoki, a hadbírák többsége pedig alezredesi, ezredesi rendfokozatban teljesít szolgálatot. Első fokon a hármas tanács egy hivatásos bíróból – mint tanácselnökből – és két katonai ülnökből áll. A katonai ülnökökre a Be. 472.§ (4)-(5) bekezdése viszont speciális rendelkezést tartalmaz. E rendelkezések be nem tartása abszolút hatályon kívül helyező oknak minősül a Be. 373.§ (1) II. a.) pontja alapján. Eszerint a katonai ülnök nem lehet a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatú. Arra, hogy a vádlott ügyében legalább vele azonos rendfokozatú ülnök vegyen részt az ítélkezésben, a „katonai viszonyok közt fennálló szigorú alá- és fölérendeltség miatt van szükség.”81 Ez alól egyetlen esetben enged kivételt a törvény, mégpedig akkor, ha a vádlott tábornoki rendfokozatú, és nincsen a katonai tanácshoz megválasztott ülnökök között két vele azonos, vagy magasabb rendfokozatú. Mivel tábornokok csak ritkán vannak ülnöknek megválasztva, ezért a tábornoki karba tartozó vádlott esetén gyakorlatilag lehetetlen lenne a Be. 472.§ (4) bekezdése általános szabályának alkalmazása. Ilyen esetben az illetékes megyei bíróság elnöke az OIT elnöke útján a Bjt.-ben meghatározott ülnökválasztási eljárást kell, hogy kezdeményezzen. Az ülnökválasztó állománygyűlést az OIT elnökének kezdeményezését követő tizenöt napon belül meg kell tartani. Az ítélkező tanács ülnökei így a tábornoki állománygyűlésen megválasztott ülnökökből kerülnek ki. A Be. lehetőséget biztosít arra, hogy ezen ülnökök a vádlottnál alacsonyabb rendfokozatúak, de szintén a tábornoki állománycsoportba tartozóak legyenek, hiszen adott esetben, például egy altábornagy vagy vezérezredes elleni
80 81
Be. 14.§ (1) a); 16.§ (1) a)-h) Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 795. oldal
- 43 -
perben gyakorlatilag kivitelezhetetlen, de mindenképpen nehezen megoldható lenne a legalább azonos rendfokozatú ülnökökből álló tanács megalakítása. A Be. 472.§ (4) bekezdése szerint az eljáró „tanácsot lehetőleg annak a fegyveres szervnek az ülnökeiből kell megalakítani, amelynél a vádlott az elkövetés időpontjában szolgálatot teljesített.” Ez azért is fontos lehet, mivel ezen ülnökök vannak a leginkább tisztában az adott szerven belüli szabályokkal. Ha a vádlottak különböző testületekhez tartoznak – például egyikük rendőr, másikuk a büntetés-végrehajtás tagja – akkor erre is figyelemmel kell lenni az ülnökök kirendelésénél. A Be. lehetőséget biztosít arra, hogy igazságszolgáltatási érdekből ettől a szabálytól el lehessen térni. Eszerint, a részrehajlástól mentes ítélkezés biztosítása érdekében „a vád tárgyává tett cselekmény jellegére, illetve a vádlott személyére vagy beosztására figyelemmel más szolgálati helyről idézi a katonai tanács az ülnököket, mint ahol a vádlott teljesít szolgálatot. Ez [a gyakorlat] elsősorban magasabb beosztású és rendfokozatú hivatásos katonák vonatkozásában alakult ki. Amennyiben magasabb rendfokozatú vádlott ellen folyik a büntetőeljárás, akkor esetenként indokolt más állománycsoportú, vagy más fegyveres erőhöz vagy testülethez tartozó ülnök kirendelése, függetlenül attól, hogy a katonai ülnökökkel szemben tényleges… kizárási ok nem áll fenn.”82 Az általános szabályokhoz képest eltérés továbbá, hogy a katonai büntetőeljárásban a bizonyítás tárgyaláson kívül történő felvételére csak katonai bíróság [azaz jelenleg csak az adott megyei bíróság katonai tanácsa] kereshető meg.83 A Be. 474.§ (5) bekezdése a pótmagánvádló fellépésére is korlátot állít, hiszen erre katonai büntetőeljárásban csak természetes személy sértett esetén kerülhet sor. A katonai büntetőeljárásban a katonai tanácsnak megvan az a lehetősége, hogy célszerűségi okból a tárgyalást a vádlott alakulatánál tartsa meg. Ezt nevezik helyszíni nyilvános tárgyalásnak. Akkor kerül rá sor, ha a terhelt parancsnoka vagy a katonai ügyész indítványa alapján, illetve saját mérlegelés eredményeként a katonai tanács úgy ítéli meg, hogy a bűncselekmények megelőzése vagy a katonai fegyelem megszilárdítása érdekében indokolt.84 Ha a katonai tanács elrendeli helyszíni nyilvános tárgyalás tartását, a parancsnok kötelessége, hogy gondoskodjon a megtartásához szükséges feltételekről. Ilyen esetben általában indokolt védő kirendelése a terhelt mellé. A gyakorlatban az utóbbi időben ritkán kerül sor ilyen eljárásra. A hadkötelesség békeidőben való eltörlése óta a 82
Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 796. oldal BH. 1990. 39. 84 Habony, 1980. 223. oldal 83
- 44 -
Honvédségnél a hivatásos és szerződéses állomány tagjai – mivel ezt a szakmát hivatásuknak tekintik – nem követnek el olyan jellegű bűncselekményeket, amelyek ügyében korábban általában helyszíni nyilvános tárgyalást tartottak, mint például a szökés bűntette, vagy az önkényes eltávozás vétsége, de a sorozatos elkövetés – ami szintén okot adott demonstratív tárgyalás tartására – sem jellemző, hiszen ilyen esetben inkább megszüntetik az illető szolgálati viszonyát. A tárgyaláson a vádat a katonai ügyész képviseli, részvétele az általános szabályok szerint kötelező [Be. 241. §]. A gyakorlatban azonban a katonai ügyészek – ha tehetik – az összes bíróság elé került ügyben jelen vannak a tárgyaláson. A vádbeszédben az ügyésznek foglalkoznia kell a katona vádlott cselekményének a katonai rendre és fegyelemre gyakorolt hatásával is.85 A Be. általános rendelkezései szerint megyei bíróság előtt ügyészségi titkár nem képviselheti a vádat. Ezt a szabályt vette át a Be. 488.§-a, amely kimondja, hogy a katonai büntetőeljárásban a katonai ügyészségi titkár a vádat nem képviselheti, mivel a katonai tanácsok megyei bírósági szinten járnak el. Véleményem szerint ez a szabályozás túlzottan szigorú, hiszen a katonai büntetőeljárásban is előfordulnak olyan ügyek, amelyeket, ha nem a Honvédség állományába tartozó személy követett volna el, a rendes bírósági eljárásban városi bíróság elé tartoznának. Ilyen például az ittas járművezetés vétsége vagy a könnyű testi sértés vétsége. A katonai bűncselekmények közül a szolgálatban kötelességszegés vétsége is általában olyan egyszerű ténybeli és jogi megítélésű, hogy a titkár is képviselni tudná megfelelően a vádat ezen ügyekben, ezzel egyben tárgyalási gyakorlatot is szerezne. A védő igénybevételére vonatkozó általános szabályok vonatkoznak a katonai tanács előtti eljárásra is, a tárgyaláson való kötelező részvétellel kapcsolatban a Be. 489.§-a az általános szabályokat ismétli meg. A Be. 44.§ (5) bekezdésére figyelemmel ügyvédjelölt nem láthatja el a védelmet a katonai büntetőeljárásban a bírósági szakban, tekintettel arra, hogy a katonai tanács megyei bírósági szinten ítélkezik. A katonai tanács szavazásának rendjére is külön rendelkezéseket tartalmaz a Be. 490.§-a. „A katonai életviszonyok között a rendfokozatnak meghatározó jelentősége van, mert a magasabb rendfokozatú katona az alacsonyabb rendfokozatúnak feljebbvalója. Ezért a befolyásmentes vélemény kialakításának érdekében az alacsonyabb rendfokozatú bíró adja le elsőként a szavazatát.”86 Ha több, azonos rendfokozattal rendelkező személy van a tanácsban, közülük az szavaz először, aki az adott rendfokozatba később lépett elő. Ha a 85 86
12/2003. (ÜK. 7.) LÜ utasítás 31.§ A Be. miniszteri indokolása a 490.§-hoz
- 45 -
rendfokozatba történő előlépés időpontja is azonos, közülük először a fiatalabb életkorú szavaz. „Gyakran előfordul, hogy a tanács elnökének a rendfokozata alacsonyabb, mint a tanácsban résztvevő katonai ülnököké, hiszen a törvény csak azt követeli meg, hogy az ülnök rendfokozata a vádlotténál nem lehet alacsonyabb. Ugyanakkor a szavazás során az önálló döntési jogosultság biztosítéka a tanács elnökére vonatkozó törvényi rendelkezés, mely szerint a tanács elnöke utolsónak adja le a szavazatát.”87 A Be. ezen szakasza értelemszerűen a másodfokon ítélkező katonai tanácsra is alkalmazandó. A katonai tanácsnak lehetősége van a bűnösséget megállapító ítéletben a katonának minősülő terhelttel szemben az általános mellékbüntetéseken kívül speciális, a Btk. 130.§-ában meghatározott katonai mellékbüntetések alkalmazására. Ezek a lefokozás; a szolgálati viszony megszüntetése; a rendfokozatban visszavetés és a várakozási idő meghosszabbítása. A lefokozás és a szolgálati viszony megszüntetése önállóan, főbüntetés helyett is alkalmazható. Közöttük az a lényeges különbség, hogy a lefokozásnál a katona a szolgálati viszonya megszüntetése mellett a rendfokozatát is elveszti, míg ellenkező esetben azt megtarthatja, és a szolgálati viszonya így szűnik meg. Enyhébb mellékbüntetés a rendfokozatban visszavetés. Ez esetben a katona csak eggyel alacsonyabb rendfokozatba kerül, de szolgálati viszonya nem szűnik meg. A várakozási idő meghosszabbítása esetén pedig a katonának nem változik a rendfokozata sem, viszont nem léphet elő a következő rendfokozatba az általános szabályok szerint, hanem csak a bíróság által a Btk. 134.§-a szerint meghatározott időtartam eltelte után. A bíróság a büntetés kiszabása során speciális súlyosító és enyhítő körülményeket is figyelembe vesz. „A katonai ítélkezésben enyhítőként vagy súlyosítóként egységesen kell értékelni az elkövetőnek a szolgálati idő alatt tanúsított magatartását; ezen belül az egyik oldalon a kitüntetések, dicséretek, jutalmak és elismerések, a másikon az érvényben levő fenyítések száma és súlya jön figyelembe. Enyhítőként értékelendő, ha az elkövető még csak rövid ideje teljesített szolgálatot, ha a feladatra nem készítették fel megfelelően, ha az ahhoz szükséges feltételeket nem biztosították, feltéve, hogy mindezek a cselekmény elkövetésében közrehatottak. …Ugyancsak a katonai ítélkezésben enyhítőként értékelendő, ha az elkövető a cselekmény végrehajtása és elbírálása között kimagasló helytállást
87
Jakucs: A Büntetőeljárási törvény magyarázata, 2003. 829. oldal
- 46 -
tanúsított. Ezzel szemben a terhére kell értékelni, ha ezen idő alatt fegyelemsértést valósított meg.”88 Az elkövető cselekményének katonai rendre, fegyelemre gyakorolt hatását is figyelembe szokta venni a katonai tanács a büntetés kiszabása során.
88
A BK.154. számú állásfoglalást is hatályon kívül helyezte ugyan a Legfelsőbb Bíróság, de várható, hogy hasonló tartalmú ajánlás, állásfoglalás fog születni a jövőben.
- 47 -
VII. A katonai büntetőeljárás viszonya a többi külön eljáráshoz A katonai büntetőeljárásban az egyéb külön eljárások közül egyesek egyáltalán nem alkalmazhatóak a Be. kizáró rendelkezése folytán. Vannak azonban olyan külön eljárások is, amelyek elviekben alkalmazhatóak lennének minden esetben a katonai büntetőeljáráson belül, de azokat a gyakorlatban nem, vagy csak egyes esetekben alkalmazzák. A fiatalkorúakra vonatkozó szabályok akkor kerülnek alkalmazásra, ha szoros tárgyi összefüggés esetén a katona terhelt ügyét a fiatalkorú terhelt ügyétől nem különítik el. Továbbá elviekben a katonai középfokú oktatási intézményben tanuló fiatalkorú által elkövetett bármely bűncselekményt a katonai igazságügyi szervek kell hogy elbírálják, hiszen a Hvt. 80.§ (1) bekezdése alapján a katonai középfokú oktatási intézmény hallgatói a honvédség tényleges állományába, és ez által teljes mértékben a katonai büntetőeljárás hatálya alá tartoznak. A gyakorlatban, ha fiatalkorúak ügyében kell eljárjon a katonai tanács, – ha lehetséges – pedagógiai ismeretekkel rendelkező katonai ülnököt vesznek igénybe az eljáró tanács tagjaként. A Be. 474.§ (5) bekezdése alapján a magánvádas eljárás szabályainak alkalmazása teljes mértékben kizárt a katonai büntetőeljárás keretében. Így a magánindítványra büntethető könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltikok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés vétségének elkövetése esetén is a katonai ügyész képviseli a vádat. Az ügyész fellépéséből kifolyólag szögezi le a Be., hogy a katonai büntetőeljárásban viszonvád nem emelhető, hiszen a sértettek nem szerepelhetnek egyben magánvádlóként is. A Be. XXIV. fejezetében meghatározott bíróság elé állítás alkalmazható a katonai büntetőeljárás keretében is. Egyes egyszerű megítélésű katonai bűncselekmények esetén, mint például a kötelességszegés szolgálatban vétsége ügyében, ahol sok esetben tettenérik a terheltet, és rendelkezésre állnak a bizonyítékok is, lehetőség szerint alkalmazni szokták e külön eljárást. Ilyen tipikus eset például, amikor a határrendész vádlottak a számukra kijelölt ellenőrzési ponton megfigyelő szolgálat ellátása közben az éjjeli órákban elaludtak, és az ellenőrzést végző tiszt tettenérte őket. Ilyen esetben a büntetés céljait sokkal jobban tudja szolgálni egy gyors eljárás. A Be. XXV. és XXVI. fejezetében szabályozott távollevő terhelttel szembeni eljárás és a tárgyalásról lemondás szabályai elviekben alkalmazhatóak a katonai büntetőeljárás keretén belül, de a gyakorlatban nem alkalmazzák őket.
- 48 -
A Be. XXVII. fejezetében szabályozott tárgyalás mellőzése is minden esetben alkalmazható lenne a katonai büntetőeljárásban, a gyakorlatban azonban a katonai bűncselekményt elkövető terhelttel szemben egyáltalán nem alkalmazzák, tekintettel e bűncselekmények speciális jellegére. Viszont ha a Honvédség állományába tartozó terhelt ellen például ittas járművezetés vétsége miatt indul büntetőeljárás, a többi ügyészi szervben követett gyakorlathoz hasonlóan általában sor kerül a tárgyalás mellőzésével való eljárás indítványozására. Azonban ha a terhelt a Honvédségnél gépjárművezetői beosztásban van, és szolgálat közben követi el az ittas járművezetés bűncselekményét, e külön eljárás alkalmazására nem kerül sor, tekintettel a bűncselekmény katonai rendre, fegyelemre gyakorolt hatására. A Be. XXVIII. fejezetében találhatóak a mentességet élvező személyek ügyében való eljárás szabályai. Ha ilyen személy ügyében katonai igazságszolgáltatási szerv eljárására kerülne sor, értelemszerűen alkalmazzák az ide vonatkozó szabályokat is.
- 49 -
Összegzés A katonai igazságszolgáltatási szervek jövőjével kapcsolatban a rendszerváltás óta viták zajlanak. Egyesek szerint indokolatlan fenntartani külön katonai bíróságokat és katonai ügyészséget, mert a feladatukat a polgári igazságszolgáltatási szervek is el tudnák látni. E törekvések hatására szűntek meg a katonai bíróságok, és olvadtak be a megyei bíróságok szintjére, továbbá a Fővárosi Ítélőtábla mellé. Az ítélkezést azonban – belátva ennek szükségességét – meghagyták az erre a tisztségre kinevezett, kellő tapasztalattal és szakértelemmel rendelkező hadbíráknak. A katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozó bűncselekmények körét is jelentősen szűkítették 1990-ben, ezzel olyan állapot jött létre, amely nem kedvezett azon terhelteknek, akiknek ügye nem a katonai ügyészséghez, illetve bírósághoz került, hiszen a polgári hatóságok nagyobb ügyforgalma miatt az eljárás elhúzódott, és a megfelelő tapasztalat is hiányzott a „civil” hatóságok részéről. Ezt az állapotot felismerve 2000-ben visszaállították a Be. azon rendelkezését, mely szerint a Magyar Honvédség tényleges állományú tagja által elkövetett valamennyi bűncselekmény katonai büntetőeljárás hatálya alá tartozik. Ezzel a Honvédség (és akkor még a Határőrség89) állományába tartozók ügyében biztosították a megfelelő eljárást. 2008. január 1-jével a megszűnt Határőrség állománya a rendőrség állományába került átvételre. Ezzel újfent szűkítették a katonai büntetőeljárás hatályát a volt határőrök által szolgálati helyen, illetve szolgálattal összefüggésben elkövetett bűncselekmények vonatkozásában. „A bűncselekményt elkövető katona érdeke az, hogy cselekményét gyorsan, a katonai szolgálat körülményeit jól ismerő, ezen ismereteket – elkövetés okainak és körülményeinek feltárása révén – a cselekmény megítélésénél szakszerűen figyelembe vevő igazságügyi szerv nyomozza ki, illetve bírálja el.”90 Ez az érdek véleményem szerint jelenleg nem csak a Honvédség állományával, hanem a rendőrség és a büntetésvégrehajtási testület tagjaival szemben is fennáll, akik szolgálatukat szintén hierarchikus rendben, szigorú szabályok szerint látják el. A katonai büntetőeljárás által biztosított gyors és szakszerű elbírálás lehetőségét ki lehetne használni, ha a külön eljárás hatályát nem 89
2005-től a Határőrség állományába tartozók esetében ugyanis ismét szűkítették a különeljárás hatályát azzal, hogy a nem szolgálati helyen-vagy azzal összefüggésben elkövetett köztörvényes bűncselekmények esetében a polgári hatóságok járhattak el. 90 Pap: Az egységes igazságszolgáltatási rendszer…, 1994. 50. oldal
- 50 -
szűkítenék, hanem bővítenék, legalább a rendőrség állománya által szolgálati helyen, illetőleg
szolgálattal
összefüggésben
elkövetett
bűncselekményekkel.
A
katonai
igazságszolgáltatásnak mindenképpen van létjogosultsága, hiszen „a katonai fegyelem biztosítása … katonai igazságügyi szervek nélkül, pusztán parancsnoki eszközökkel, illetve civil bíráskodással lehetetlen, vagy legalábbis nehezen képzelhető el.”91
91
Pap: Az egységes igazságszolgáltatási rendszer…, 1994. 50. oldal
- 51 -
Irodalomjegyzék •
Dr. Habony János: Büntető jogszabályok kézikönyve, Budapest, Zrínyi katonai kiadó, 1980, 257 p.
•
Hauber Ernő (szerk.): Fegyelmi kézikönyv, Budapest, A Honvéd Vezérkar Jogi és Igazgatási Iroda kiadványa, 2000. 573. p.
•
Dr. Hautzinger Zoltán: Az önálló katonai büntetőkódex, Rendészeti szemle, 2007/10. 23.-31. o.
•
Jakucs Tamás (szerk.): A büntetőeljárási törvény magyarázata (2 kötet), Budapest, KJK KERSZÖV kiadó, 2003. 1013 p.
•
Dr. Kovács Tamás: A katonai igazságszolgáltatás szervezeti és eljárásjogi megoldásaival kapcsolatos nemzetközi tapasztalatok, Ügyészek Lapja, 1998/1. 15.58. o.
•
Dr. Nyíri Sándor: Az ügyészségről, Budapest, BM kiadó, 2004, 172 p.
•
Dr. Őri Gábor: A magyar katonai büntetőjog a vérszerződéstől 1958-ig, Ügyészek Lapja, 1999/4. 75-79.o.
•
Dr. Pap János: A katonai ügyészi szervezet megalakulása és története 1946 és 1953 között, in Dr. Szendrei Géza (szerk.): Emlékképek az ügyészség történetéből, Budapest, felelős kiadó: Ügyészek Országos Egyesülete, 1996, 361 p.
•
Dr. Pap János: Az egységes igazságszolgáltatási rendszer és a katonai igazságszolgáltatás viszonya, Ügyészek Lapja, 1994/1. 44.-50. o.
- 52 -