Molnár Csenge Egy nemzeti szimbólum használata és értelmezése napjainkban: a turul Szakdolgozatom a turul mint szimbólum értelmezési lehetőségeinek és használatának sokféleségét mutatja be napjainkban. A magyar eredetmítosz Emese álmához kötődő mitologikus lénye a történelem során számos formában, jelentéstartalommal előfordult. Modern nemzeti jelképként a 19-20. századtól tűnt fel, napjainkban pedig megosztó, több nézőpontból is megközelíthető jelentésrétegekkel bír. Felkeltette az érdeklődésemet az a kontrasztos értelmezés, ami a médiában, beszélgetések során kialakul, ha a szimbólum szóba kerül. Hosszú távú célom megfigyelni, rendszerezni jelentésének sokféleségét, történelmi, társadalmi háttér tükrében vizsgálni az értelmezési lehetőségeket. Országos szinten egymagamban ez hatalmas és valószínűleg teljesíthetetlen feladat lenne, így a továbbiakban pontosabban meg kell határoznom a vizsgált csoportokat. Munkámban egy kezdeti fázisát dolgoztam ki a hosszabb távú jelenkutatási téma lehetőségének. Egy olyan rendszert kíséreltem meg felállítani, ami alapján modellezhetők a különböző értelmezési rétegek. Célom az volt, hogy a meghatározott szinteken elhelyezett értelmezési lehetőségeket bemutassam, elemezzem és rámutassak összefüggésekre a különböző síkok között. A jelenlegi eredmény a rendelkezésre álló empirikus és gyűjtött anyag alapján készült el, így nem feladata az általánosítás.
A szimbólum elhelyezése a történelemben A vizsgálat során fontosnak tartottam, hogy történeti háttér ismeretében lehessen szemlélni a felállított modellt, mert így történeti összefüggéseket is megfigyelhetünk. A turul szimbólum eredete a honfoglalás előtti időkre nyúlik vissza, amit régészeti és történeti kutatások vizsgálnak. Egy valós élőlénnyel, a kerecsensólyommal azonosítják, aminek szimbolikus alakjaként jelenik meg eredetmondánkban. A mitológiai madár ábrázolásának különböző formáit ismerjük régészeti leletek alapján, a realisztikus megjelenés mellett ezek élnek a köztudatban mint turulszimbólumok. A mitológiai lény alakját ismeretterjesztő szakirodalmakban gyakran párhuzamba állítják a mesebeli griffmadárral. Ennek vizsgálata, elemzése egy külön téma lehet, ahogyan a más hasonló jelképekkel való összehasonlítás is. Történeti szempontból a honfoglalás korától nem tekintettem teljesen végig a turul előfordulásának szakaszait, csak azt az időszakot, amire napjainkban visszautalnak. Ebből a szempontból modern nemzeti szimbólumként a történelem során a 19. század vége óta ismert és használt jelkép. Megfigyelhető ettől a századtól, hogy a turulhoz való viszonyulás pulzáló mozgást végez. A nacionalista eszmék felerősödésekor nemzeti jelképként van jelen, amikor pedig a kor eltávolodik ettől az eszmeiségtől, a turul is kikerül a köztudatban élő és használt jelképtárból. A 19. század végén, a 20. század elején része a használt nemzeti szimbólumoknak, megjelenik milleniumi szobrokon, de legközelebb a Tanácsköztársaság után, leginkább a trianoni eseményeket követően nő a jelentősége mint nacionalista jelképnek. Egészen a szocialista korszakig tolódik egyre szélsőségesebb irányba a használata, ekkortól viszont alig említett és negatív értelemben idézett jelképként szerepel. A rendszerváltást követően 1997-ig a KAPITÁNY házaspár által végzett közvélemény-kutatás eredményéből kiindulva alig szerepel a köztudatban, de a törzsi és nomád kultúra iránt megnövekedő érdeklődésnek köszönhetően már feltűnhet mint ősmagyar szimbólum.
Az értelmezési síkok
Mind a történelmi áttekintésre, mind arra alapozva, hogy napjainkban is változatos szituációkban találkozunk a szimbólummal, többféle terep vizsgálatában gondolkoztam.1 A KAPITÁNY házaspár „többrétegű jelentés” felfogásából kiindulva kezdtem meg a gyűjtést. Négy értelmezési szintet határoztam meg, ami alapján elkülöníthetők azok a rétegek, amik más-más nézőpontból értelmezik a jelképet. A különböző rétegszinteket dimenzióknak neveztem el. Ez a kifejezés magában foglalja, hogy a síkok térben és időben is elhelyezve értelmezik a szimbólumot. Például a lokális dimenzióban az idő szempontjából a helytörténeti múlt, a 19-20. századi események jelennek meg, térben pedig az adott településen vagy annak környezetében történt eseményekre utal. Az adatgyűjtés során a különböző dimenziókat önálló entitásként kezeltem, kérdőíves felmérést végeztem és interjúkat készítettem más-más terepeken.2 Az eredményből egy képet igyekeztem vázolni, ami bemutatja a különböző dimenziók jellegzetességeit, és együtt alkot egy teljes képet az értelmezési és használati rétegzettségről. Az értelmezési szintek a következők: Kollektív dimenzió A jelent vizsgálva a KAPITÁNY házaspár kérdőíves módszerének ihletésére készítettem felmérést magáról a turulról és a hozzá kapcsolódó jelentésekről, továbbá arról, hogy hová helyezik el azt jelképeink között. Nem volt módom országos szintű felmérést készíteni, ezért az eredmény nem általánosítás, hanem egy minta, ami a válaszoló adatközlők halmazáról ad képet. Átfogó értelmezést ragad meg, olyan általános véleményt, ami szituációtól függetlenül fogalmazódik meg. A kérdőíveket 13–64 éves korú válaszadók töltötték ki: két középiskolában 13–21 éves kor közöttiek és véletlenszerűen kiválasztott 22–64 éves korú személyek elektronikus úton szétküldött íveken. Összesen 77 kérdőívet küldtem szét, melyek közül 7 kitöltetlen maradt. Módszertani szempontból a kérdőív összeállítása során elsősorban asszociatív feladatokban gondolkoztam, ezért a 23-ból csak négy feleletválasztó kérdéssel találkozhattak a válaszadók.3 Azt szerettem volna, hogy minél változatosabb, személyesebb eredményeket kapjak, mert így szemléletesebb, ha egyező pontokat találunk. A feleletválasztó, sorba rendező feladatok nem teszik lehetővé, hogy a válaszadók saját gondolataikat írják le, így nagy esély lett volna arra, hogy sztereotip eredmények szülessenek. Ez a megoldás viszont lehetőséget nyújtott, hogy a válaszadók saját gondolataikat vessék papírra. A kitöltésnél nem volt megkötve, hogy hány választ írhatnak. Teljes képet szerettem volna kapni arról, hogy milyen szimbólumok jutnak az emberek eszébe, ha például nemzeti ünnepekhez vagy politikai pártokhoz kell jelképeket párosítani. A válaszok aránya elegendő volt ahhoz, hogy ne merüljön fel problémaként az, hogy a 70 kitöltőből például csak 20 tartja életben a felmérést kreativitásával. A célom az volt, hogy lehetőleg minél plasztikusabb, ugyanakkor számszerűsíthető képet kapjak arról, hogy mik tartoznak az adatközlők szimbólumvilágához ,és ezen belül a turul milyen pozíciót tölt be. Az eredmény alapján legtöbben a turult nemzeti szimbólumként tartják számon. A történelemben elsősorban a honfoglalás korszakába helyezik, emellett kisebb arányban ugyan, de a 20. század nacionalista szimbólumai közé is sorolják. Nem kötik politikai pártokhoz és egyértelműen látszik, hogy nem a politikai szimbólumok között említik. Kevésbé közismert jelkép, mert a médiában kevesen találkoznak vele, viszont annál többen emlékeznek úgy rá, mint szobrok és emlékművek díszítőeleme. Az egyedi válaszokból, véleményekből látszik, hogy sokan egyéni jelentéssel ruházzák fel. Van, akinek a hazaszeretetet, van, akinek az erőt, kitartást vagy csak egy egyszerű madarat jelent. A kollektív kép mellett az egyéni válaszok alapján kirajzolódik az egyéni értelmezések rétege is, ami egy újabb elemzés tárgya lehet. 1 2
KAPITÁNY - KAPITÁNY 2002. 134. BABBIE 2001. 111-112.
A felméréssel az országos vagy annál is kiterjedtebb vizsgálathoz képest igen szűk csoportot volt kapacitásom megszólítani, de a mintavétel eredménye azt mutatta számomra, hogy érdemes ezzel a módszerrel további gyűjtéseket végezni. Az asszociatív kérdéseknek köszönhetően nagy mennyiségű válasz érkezett, és ennek köszönhetően árnyalt kép körvonalazódik a válaszadók gondolkodásáról. Lokális dimenzió Ez a fejezet a szimbólum településhez, vagy adott térhez kötött értelmezését vizsgálja. A turul lokális szinten való megjelenése a különböző turullal díszített emlékműveken látható. A szobrok az adott területre összpontosítva ragadnak meg a történelemből egy-egy momentumot, amire emlékeztetnek. A szobrok jelentését egy lokális közösség életében Felsőzsolcán keresztül mutatom be, a lakossággal és az emlékünnepségeket szervezőkkel készült interjúk segítségével Az egész nemzetre vonatkozó üzenetek mellett a turul emlékművek a különböző települések terein olyan történelmi eseményeknek is emléket állíthatnak, amelyek az adott közösség helyi történetében zajlottak. Felsőzsolcán több olyan emlékmű is található, amin a turul szimbólumként van jelen. A település gazdag helytörténeti múltjának köszönhetően számos emlékművet állított fel háborús hősök, események emlékére. Egy éven belül a nemzeti ünnepek mellett megemlékeznek a Felsőzsolca történetében bekövetkezett harcok áldozatairól is. A megemlékezések fontosságát a művelődésszervező és a helytörténettel foglalkozó szakember volt történelemtanári rendezvényeken és tanulmányokon keresztül közvetíti a lakosság felé. Szembe kell nézniük az adatközlők által körvonalazott érdektelenséggel is, de ezzel együtt is a lakosság jelentős számban megjelenik a szervezett megemlékezéseken. Az interjúkból kiderül, hogy a településen a turul szorosan kötődik a lokális múlt emlékeihez. Jellemzően azokon az emlékműveken jelenik meg, amik harcok áldozatainak emlékét őrzik. Az adatközlők egyetértettek abban, hogy a turul a legmegfelelőbb jelkép arra, hogy kifejezzék a hősi halottak iránt érzett tiszteletet. Ha lehetőség lenne rá, sem változtatnának rajta, mert egyszerre érzik a nemzet és Felsőzsolca történelmi jelképének. A lokális emlékművek vizsgálata önmagában is nagyon érdekes és hatalmas téma. Ebben az esetben a lokális emlékezet és a turul mint szimbólum összefüggése került vizsgálat alá. Érdekes volt megfigyelni a kollektív értelmezés és a lokális jelentés egymásra hatását, ahogy a helytörténeti múlt szimbólumaként, mint a zsolcai elesett katonák emléke összefügg a kollektív értelmezések, mint a hazaszeretet vagy nemzeti gyász jelentéseivel. Ez a kölcsönhatás már a dimenziók közti interakciónak köszönhető, ami egy külön tárgyalt résztéma. Csoport dimenzió A kollektív és lokális szinttől eltérő réteget alkot a csoport dimenziója. Ebbe a kategóriába azokat sorolom, akik valamilyen formában részt vesznek a Kurultaj hagyományőrző rendezvényen. Lakhelytől függetlenül gyűlnek ekkor össze a résztvevők, akiknek csoporttudatát a közös szimbólumértelmezés alkotja. Vizsgálatom a turul csoporton belüli szerepére és megjelenésére irányul. A hiteles eredmény érdekében rendszeresen részt vettem a rendezvényen 2008 és 2010 között. Ennek tapasztalatát dolgoztam fel és egészítettem ki az egyéni dimenzióhoz felhasznált interjúkkal. A szakdolgozat leadása óta 2013 nyarán ismét részt vettem a Kurultaj idei ünnepségén, az Ősök Napján, és megbizonyosodtam arról, hogy megfelelően vázoltam és modelleztem a rendezvényt. A Kurultaj mint csoport egy olyan alkalmi jellegű hagyományőrző közösség, ami az azonos múltértelmezés és értékrend alapján szerveződik. Cél a valósnak vélt eredetelmélet alapján összehívni a türk tudatú népek küldöttjeit és a háromnapos rendezvény alatt újra
megerősíteni az ősi összetartozást. Emellett a hagyományőrzést és az ismeretterjesztést is feladatuknak tekintik. A három nap során felidézik térben és időben a vándorlások korát az Alföldön, a belső-ázsiai pusztát és a nomád életformát. A turul egyike legfőbb jelképeiknek. Jelen van a rítusok során és tárgyiasult formában, mint egyéni kiegészítő és díszítőmotívum. Különböző aspektusai más-más rítushoz kapcsolódnak. Három csoportba rendszerezve az ünnepségen szervezett programokat (demonstratív, szakrális és közösségépítő) határoztam meg a turul megjelenési síkjait. A demonstratív típusban mint harci címerállat jelenik meg, itt a krónikákból átemelt útmutató és védelmező szerep domborodik ki. Ez az értelmezés tükröződik a harci bemutatók turulhasználatában is. A szakrális események során a jelképet az istenállat jelentésével ruházzák fel. Itt a Gesta Hungarorum nyomán a turul a szentlélek megtestesítője, mert Emese álma párhuzamba állítható Mária teherbeesésével – így ha Emese Mária megfelelője, akkor a turul a szentléleké.4 A szakrális rítusokon keresztül a turul egy egész csoportot reprezentál, és ősi kötődésekre, összetartozásra utal.5 A közösségteremtő rítusok során heterogén értelmezési háttérrel találkozunk. Ennek oka, hogy itt jellemző a turul egyéni szinten való értelmezése. Ki-ki a maga módján, egyéni okból viseli a jelképet. Legtöbbször kiegészítőkön (karkötő, nyaklánc, tarsolylemez) jelenik meg, de találkozhatunk vele árpádsávos zászlókon és ruházaton is. A különböző síkokon történő megjelenési formákból következtethetünk arra, hogy a turul szimbólum egyfajta „mozgást” végez a csoporton belül. A folyamat abból áll, hogy az eleve adott kollektív értelmezésen túl (nemzeti jelkép) a szerzők illetve szervezők megismertetik elméleteiket a közösséggel, akik az előadásokon, rítusokon és tárgyiasult formákon keresztül beemelik azokat saját szimbólumhasználatukba például medál, ruházati kiegészítő képében. A csoportszintű értelmezés képviselői a szerzői elit és a hagyományőrző kézművesek, vagyis a reprezentálók. Ők adnak egységes jelentéskeretet a szimbólumnak azáltal, hogy kidolgoznak és átadnak egyfajta ismeretanyagot a jelképről. A csoportszintű értelmezésen túl, a mozgásnak köszönhetően eljut a jelkép az egyéni értelmezésekig, lehetőséget adva így egy egyéni dimenzió kialakulására. Egyéni dimenzió Ez a szakasz az egyéni szimbólumértelmezést mutatja be négy adatközlőn keresztül. Részben kapcsolódva a Kurultajhoz, olyan adatközlőket választottam, akik önkéntesként részt vettek a rendezvényen és egy olyant, aki kívülállóként nem hallott az eseményről és a szimbólum is távol áll tőle. Az ő gondolataik, történeteik alapján mutatom be a különböző olvasatokat és azt, hogy egy-egy személy esetében hogyan kerülnek elő a különböző értelmezési rétegek. Az egyéni dimenzióban az adott résztvevők (szervezők, fellépők, önkéntesek, vásárosok és vendégek) szerepét, pozícióját modelleztem a Kurultajon. Ezen túl, az interjúkon keresztül a csoporton kívüli és csoporton belüli nézőpont is kirajzolódott. Az egyéni dimenzióban az a jelentésréteg érdekelt, ami teljesen egyedi formában jön létre az egyéni értelmezések által. Ezen a ponton adott egy személy esetében a kollektív értelmezés, ami a turult nemzeti illetve állami, vagy politikai jelképnek tartja. Adott a csoportszintű értelmezés, ami egy adott közösséghez, az általuk képviselt értékrendhez köti a turult, mint például a Kurultaj, ami ősmagyar szimbólumként értelmezi. Csoportszinten a szimbólum közösségi jellege az, ami hat az egyénre, és érzelmi kötődést biztosít a csoport és a résztvevő közt.6 Az egyéni értelmezés ezeken felül új jelentésréteggel ruházhatja fel a szimbólumot. Az egyénileg kialakult jelentésrétegek két csoportra oszthatók: befelé és kifelé irányuló jelentéscsoportokra. A befelé irányuló jelentés különböző emlékek és a rendezvényen tapasztaltak által ruházódik rá a szimbólumra. Kifelé irányuló jelentés az, amit az egyén a turul által kifelé közvetít és egy 4
DÚCZ 1999. 20-22. CSEPELI 1992. 79. 6 CSEPELI 1992. 78. 5
adott csoporthoz tartozást fejez ki általa. Az egyéni jelentésréteg így egyszerre kötődik a csoporthoz, de teljesen egyedi oldala is van. Ebben a rétegben annyi eset, példa és értelmezés gyűjthető, ahány ember visel vagy birtokol turulos kiegészítőt. Ennek a jelentésrétegnek a tartalma függ az egyén csoporthoz tartozásától, egyéni múltjától, meggyőződésétől és a szituációtól, ahol a szimbólum használatra kerül.
Dimenziók közti interakciók A dimenziók között létrejövő interakció vizsgálandó részterületei a felállított rétegeknek. Minden dimenzió kapcsolatban áll egymással és hatással vannak egymásra. Az egyén eleve része a kollektív dimenziónak, a kollektív értelmezés hat a lokálisra és viszont. A lokális szinten megfogalmazott jelentések, például helyi kötődésű háborús áldozatok emlékei kollektív szintre emelkedve kibővíthetik a szimbólum jelentését egy kollektív értelemmel, ami egész nemzetre vonatkozik, mint például a hazaszeretet. A csoport számára hitelességet biztosít, ha olyan lokális pontban jeleníti meg a turult, amihez valamilyen módon az kötődik – ebben az esetben az Alföldön, ami eleve szimbolikus jelentőséggel bír, ha a nemzetkarakterológiára gondolunk. A csoport és egyén közti viszony pedig a tömeghatás elvén keresztül figyelhető meg, ahogy a többségi értelmezés befolyásolja az egyént, továbbá a szimbólum útján keresztül, ahogy az a rendezvény egyezményes jelképeként eljut az egyéni „felhasználásig”, turulos medálokig és kulcstartókig. Az értelmezési szintek nem határolódnak el élesen egymástól, hanem állandó hatást gyakorolnak egymásra. Az írásban nem állítottam fel halmazszerű arányokat arról, hogy mely réteg képez nagyobb egységet a másiknál. Az viszont megfigyelhető az interakciókon keresztül, hogy a kollektív értelmezést az összes többi szint egésze alkotja, de a hatás oda-vissza tapasztalható. A csoport rétegében az egyéni értelmezés is jelen van, a lokális szint pedig szintén vizsgálható csoportkategóriaként, ha a lakosság tagjait egy érdekcsoportnak tekintjük. A szintek folyamatosan hatnak egymásra, és így alakul a részekből egy teljes, sokszínű értelmezési kép.
Záró gondolatok Az írás során kísérletet tettem arra, hogy a dimenziókon keresztül feltárjam a turul szimbólum értelmezési szintjeit, bemutatva egy napjainkban is használt jelkép megjelenését és jelentésváltozatait. Tisztában vagyok vele, hogy a téma számtalan irányban bővíthető, megragadható és továbbfejleszthető. Az eredmény olyan terepen és adatközlőkkel készült, akik alapvetően pozitívan viszonyulnak a jelképhez. A további gyűjtések során az értelmezéseknek azt a pólusát is vizsgálni fogom, ami eredendően negatív hozzáállást tanúsít, és mint nemzeti jelképet sem fogadja el. Jelen esetben nem tettem kísérletet részletekbe menő őstörténeti, történelmi és politikatörténeti áttekintésre. A szkíta és finnugor eredetelméletek genetikai kérdésének problémáját sem vizsgáltam. Főleg a csoport és egyéni dimenzióban kerülhet előtérbe a pszichológia, de óvatosságra intett, hogy nem rendelkezem kellő ismertekkel ezen a szakterületen. A vizsgált terepek jelentik a példáit, színtereit a különböző értelmezéseknek. Minden eset megérdemelne egy teljesen különálló, mélyebb, átfogóbb elemzést, komplexebb vizsgálatot, de hely és kapacitás hiányában ez is a további feladatok közé került. A jelenlegi vizsgálat egyelőre arra fókuszált, hogy minél változatosabban mutassa be a szimbólum értelmezésének sokrétűségét, rámutatva különböző kölcsönhatásokra is. Mindezt egy önálló rendszerbe foglalva igyekeztem értelmezni azért, hogy átláthatóbb, megfoghatóbb legyen az a kép, amit a turul szimbólum különböző értelmezései mutatnak. Összességében átlátható rendszert szerettem volna felállítani ahhoz, hogy bemutatható legyen a turul szimbólum jelentésváltozatainak sokrétűsége napjainkban.
