Mohácsi Járásbíróság – Általános ítélkezési gyakorlat 2: 0
Aki nem tudná: 2012. március 14.-én az önkormányzat megemlékezésén mikor a polgármestert ünnepi beszédébe kezdett, néhányszor jellembeli tulajdonságával szembesítettem verbálisan. Ekkor a tömegből ketten nekem estek, egyikük brutálisan. Rendőrért kiáltottam, akik meg is jelentek, de ahogy az lenni szokott mióta dr. Garamvári Gábor Mohács rendőrkapitánya, nem a velem szemben erőszakos magatartást elkövetőkkel szemben léptek fel, hanem velem szemben. Ez volt a 8. előállításom mióta ő a rendőrkapitány (azóta már a 9. is megtörtént ...). Aztán az a döbbenetes dolog is megtörtént, hogy a Mohácsi Járásbíróságon dr. Maletics Balázs bírósági titkár megállapította azt, hogy én a véleménynyilvánításommal elkövettem a garázdaság szabálysértését, sőt megállapította részemről a rendzavarást is, hogy én a rendőri intézkedésnek ellene álltam. 30 ezer forintra bírságolt. Dr. Maletics Balázs bírósági titkár elfogultsága a bírósági tárgyaláso(ko)n tett személyes és egyéb megnyilvánulásai okán nem csak nekem, de akik civilként megjelentek és beszéltem velük nyilvánvalóvá vált. Emlékezetes indoklása volt az ítélethirdetéskor: „A bíróság súlyosbító körülményként értékelte Németh Imre vonatkozásában, hogy több alkalommal volt már vele szemben ilyen eljárás, több alkalommal történt ilyen magatartás, igaz megszüntették vele szemben ezen ügyeket”. Persze ez a tarthatatlan, leleplező, megállapításának épp az ellenkezőjét bizonyító indoklás nem került bele az írásos ítéletének indoklásába. De olyan bekerült az írásos ítéletbe, ami nem is hangzott el a tárgyaláson, a valóságban meg sem történt. Ez a bírósági titkár még itt tevékenyked(het)ik mohácson. Nem hagytam annyiba, és a Mohácsi Járásbíróság az alapügyben 2013. január 31. napján érkeztetett perújítási kérelmemben foglaltak és az ahhoz csatoltak alapján perújítást rendelt el, melyben 2013. június 26.-án ítéletet hozott. Az előzményekről a Meglátjuk milyen mércével mér a Mohácsi Járásbíróság című írásomban lehet olvasni a honlapon, melyben videó felvételek is szerepelnek. A Mohácsi Járásbíróság kettős mércével mért. - Miután Dr. Malatics Balázs bírósági titkár, aki az alapügyben az elsőfokú ítéletet anno hozta az eljárás során súlyosan megsértette az eljárásjogot - miután ekkor a tárgyalás jegyzőkönyvébe is valótlanságokat jegyeztek, mind a tárgyaláson elhangzottakra mind az ott történtekre nézve -miután ekkor első fokú ítéletet ki sem küldték, így fellebbezésemet elő sem adhattam (a másodfokú ítélet úgy született meg, hogy a fellebbezésemet a ki nem küldött elsőfokú ítélet miatt nem tudtam előterjeszteni, mert míg annak postázását vártam, közben a másodfokú ítélet már megszületett ...) - miután ekkor a megkeresésem után megkapott és megismert első fokú ítéletről számomra kiderült, hogy annak történeti tényállásába hamis adatokat rögzítettek, és hogy amúgy azon a fellebbezési jogomat sem tüntették fel - miután ekkor a másodfokon eljáró bíróság úgy hozta meg ítéletét, amellett, hogy
fellebbezésemet az első fokú ítélet ki nem küldése miatt elő sem terjeszthettem, hogy az első fokú tárgyalás jegyzőkönyvéből és az első fokú bíróság ítéletének történeti tényállásából a valós tényeket nem ismerte, nem ismerhette meg, és ezekre figyelmét felhívni nem tudtam És miután a Mohácsi Járásbíróságnak, az alább előadottak szerint a perújítás elrendelése utáni újabb ítéletében írtak is tény és iratellenes megállapítást és indoklást tartalmaznak, igazolódni látszik az, hogy a Mohácsi Járásbíróság elfogult, kettős mércével mér, rám szállt(ak).
* * *
A Mohácsi Járásbíróságnak a perújítás elrendelése után 1.Szpi.117/2013/17 számon hozott ítélete alaptörvény ellenes, illetve az ítélkezési gyakorlattal is ellentétes, továbbá tény és iratellenes is. Az ítélet alaptörvény ellenességét és az ítélkezési gyakorlattal való szembenállását alább majd részletesen kifejtem, azt hatósági dokumentumokkal igazolni fogom, hatósági dokumentumok igazolják. Előbb azonban az ítéletben szereplő tény is iratellenes megállapításokra világítok rá. 1). A Mohácsi Járásbíróság ítéletében azon megállapítás is téves, tény és iratellenes, hogy Garamvári Gábor rendőr alezredes bármiféle intézkedést át vett volna 2012. március 14. -én (3.old 1 bekezd.): „Ez követően Latinovics József elment tanúkat felkutatni és Garamvári Gábor rendőr alezredes vette át az intézkedést, mely nem szóban kifejezetten történt meg.” Garamvári nem is volt szolgálatban, civil ruhában volt, és tanúvallomásakor azt is elmondta ezeken túl, hogy velem nem közölte emlékezete szerint azt, hogy átveszi az intézkedést. A videó felvétel, mely a tárgyaláson megtekintésre került, viszont igazolja azt, hogy nem is helyezte magát szolgálatba*, és nem is kezdet semmilyen intézkedésbe velem szemben! Erre az eljárásban a beadványaimban és az általam szóban előadottakban a bíró(ság) figyelmét részletesen, törvényi helyek idézésével - hogy mikor is rendőr egy rendőr és mit is nevezhetünk rendőri intézkedésnek - felhívtam. Ennek ellenére az eljáró bíróság - tény és iratellenesen - Garamvári Gábor r. alezredes megnyilvánulását rendőri intézkedésnek minősítette, holott az a rendőrségi törvény szerint egyértelműen nem lett volna annak minősíthető. Alább ismét beidézem a rendőrségi szolgálati szabályzatból, illetve a rendőségi törvényből az ide vágó paragrafusokat: * 30/2011. (IX. 22.) BM rendelet a rendőrség szolgálati szabályzatáról 5. § (1) Az intézkedést a rendőr - az Rtv. 20. § (2) bekezdésének első mondatában meghatározottak közlését megelőzően - a napszaknak megfelelő köszönéssel, az intézkedés alá vont nemének, életkorának megfelelő megszólítással, ha a rendőr egyenruhát visel, tisztelgéssel kezdi meg. A polgári ruhában intézkedő rendőr az intézkedés megkezdése előtt szolgálati igazolványát és azonosító jelvényét felmutatja.” (3) Ha az intézkedés alá vont a rendőr felszólításának nem tesz eleget, az intézkedő rendőr „A törvény nevében!” felszólítással figyelmezteti, hogy szigorúbban lép fel. 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 20. §101 (1) A rendőrt az intézkedés során a) az egyenruhája és azon elhelyezett azonosító jelvénye vagy b) szolgálati igazolványa és azonosító jelvénye igazolja. (2) A rendőr az intézkedés megkezdése előtt - ha az a rendőri intézkedés eredményességét veszélyezteti, az intézkedés befejezésekor - köteles nevét, azonosító számát, valamint az intézkedés tényét és célját szóban
közölni. (3) A rendőr köteles - ha az a rendőri intézkedés eredményességét nem veszélyezteti - intézkedése megkezdése előtt szolgálati igazolványát vagy azonosító jelvényét felmutatni. Ha a rendőr szolgálati igazolványának vagy azonosító jelvényének felmutatása az intézkedés megkezdése előtt veszélyeztetné az intézkedés eredményességét, úgy azt az intézkedés befejezésekor köteles felmutatni. (4) Ha a rendőr egyenruhát visel, de az intézkedés során azonosító jelvénye nem látható, vagy azt nem viseli, akkor a ruházatán azonosító jelvényének számát jól láthatóan fel kell tüntetni. Az idézett paragrafusok alapján az a megállapítható, azt kellet volna a bíróságnak megállapítania, hogy Garamvári Gábor r. alezredes megnyilvánulása amellett, hogy jogsértő volt, nem nevezhető rendőri intézkedésnek, mert az idézett törvényi kötelezettségének nem tett eleget, azt nem merítette ki.
2). Irat és tényellenesnek a bíróság azon megállapítása is, hogy velem szemben az minősült rendőri intézkedésnek, hogy rendőri segítséget kértem. „Onnantól kezdve a bemutatkozástól, már rendőri intézkedés alatt állt.” (3. old. 2 bekezdésben) Latinovics József r. százados, aki segítségkérésemre megjelent (mert K. István brutálisan nekem esett), aki rendőrként igazolta magát előttem - bemutatkozott, egyenruhája és az arra kitűzött jelvénye rendőri mivoltát igazolta -, velem szemben semmilyen intézkedésbe nem kezdett: miután elmondtam neki segítségkérésem okát (mintegy bejelentést tettem), elment tanúkat kutatni, hogy történt e jogellenes cselekmény velem szemben. Mikor tehát ő megjelent, intézkedés alá engem nem vont, mert semmilyen szabálysértés megvalósítását részemről nem nevezett meg*, ilyen fel sem merült, ezért ment el. *(2) A rendőr az intézkedés megkezdése előtt - ha az a rendőri intézkedés eredményességét veszélyezteti, az intézkedés befejezésekor - köteles nevét, azonosító számát, valamint az intézkedés tényét és célját szóban közölni. Tehát a bíró(ság) megállapításával ellentétben, az idézett törvényi hely alapján nem álltam rendőri intézkedés alatt.
3). A videó felvételen elhangzóak egyértelműen bizonyítják, hogy Latinovics József r. százados a szabálysértési feljelentésben valótlanul írta azt (közokirathamisítás), majd a tárgyaláson valótlanul állította (hamis tanúzás), hogy ő felszólított engem bármilyen szabálysértés abbahagyására, és az is valótlanság, hogy az előállításomban részt vett.
Egy jogállamban a bíróság hivatalból feljelentést tett volna e két bűncselekmény (közokirathamisítás, hamisítás) alapos gyanúja miatt. 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről - Elfogás és előállítás 33. § (2) f.) „A rendőr a hatóság vagy az illetékes szerv elé állíthatja azt, aki a szabálysértést az abbahagyásra irányuló felszólítás után is folytatja, illetőleg akivel szemben az eljárás azonnal lefolytatható, továbbá akitől tárgyi bizonyítási eszközt kell megszerezni, vagy elkobzás alá eső dolgot kell visszatartani” Ha valóban úgy történt volna, mint ahogy a rendőrségi feljelentésben Latinovics József r. százados azt leírta, akkor valóban rendőri intézkedés alatt álltam volna, de a videó felvétel egyértelműen bizonyítja, hogy valótlanságot jegyeztek le a feljelentésben, ezt a bíróságnak megkellet volna állapítania és vele együtt ezzel azt is, hogy én a VALÓSÁGBAN nem álltam rendőri intézkedés alatt, mert ilyet nem kezdeményeztek velem szemben! Azért hazudtak, azért kellet hazudniuk a rendőri feljelentésben, hogy a hazugsággal mintegy igazolják (színleljék), hogy lám rendőri intézkedés alá lettem vonva. Ezért volt jogszabály ellenes az előállításom is, mert az törvényes felszólítás nélkül történt meg! Nem volt konkrét szabálysértés abbahagyására való felszólítás! És arra sem való figyelmeztetés sem, hogy elő fognak állítani.
1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 33. § (2) f/. alapján, mivel nem (is) történt szabálysértés abbahagyására irányuló felszólítás, ilyen módon előállításom még akkor is jogszerűtlen, ha cselekményemmel szabálysértést követtem volna el (de én nem követem el!).
4). Akik engem a helyszínről mintegy elraboltak (Garamvári és Gerencsér), akik véleménynyilvánításomban így megakadályoztak, azok rendőri mivoltukat nem igazolták, megsértettek minden rendőri előírást, hiszen intézkedés alá sem vontak, és törvényes, szabályos felhívás nélkül, szinte elraboltak a helyszínről. Hogy egy civil ruhás személy azt közli velem, hogy fejezzem be a véleménynyilvánításomat mert rendőri intézkedés alatt állok - ami amúgy valótlanság volt- az egy jogállamban semmi, annak nem vagyok köteles eleget tenni. A bíróság indoklásában ezért az is tény és iratellenes, hogy „Egyébként az eljárás alá vont személy az intézkedés jogszerűségét nem is vitathatta volna” (4.old 5. bekezd.), hiszen az 1994. évi XXXIV. törvény a Rendőrségről 19. § (1) bekezdésében az áll: „A jogszabályi előírások végrehajtását szolgáló rendőri intézkedésnek - ha törvény vagy nemzetközi megállapodás másként nem rendelkezik - mindenki köteles magát alávetni, és a rendőr utasításának engedelmeskedni. A rendőri intézkedés során annak jogszerűsége nem vonható kétségbe, kivéve, ha a jogszerűtlenség mérlegelés nélkül, kétséget kizáróan megállapítható.” Tehát a bíróság megállapításával ellentétben, vitathattam azt, hogy jogtalanul akarnak véleménynyilvánításomban megakadályozni (amúgy egy civil ruhás személy). Mivel éveken keresztül számtalan esetben bizonyosodott be előttem bírósági, rendőrségi végzések álltál (is), hogy állami, önkormányzati rendezvényeken politikus közszereplők az általam tett módon szabadon bírálhatók (bizonyítási indítványomban részletesen kifejtettem azt is, hogy milyen esetben korlátozható e jog), a bíróságnak azt kellet volna megállapítania, amellett, hogy én nem követtem el semmilyen szabálysértést a véleménynyilvánításommal, hogy én kétséget kizáróan tisztában voltam azzal, hogy cselekményem nem szabálysértés, és hogy velem szemben jogtalanul lépnek fel. Ezen TÉNYT, hogy cselekményem nem szabálysértés és hogy a jogellenes intézkedésnek ellenállhatok* a Pécsi Ítélőtábla végzésében szereplők is igazolják. A 2011. március 15.-ei, szintén az önkormányzat rendezvényén tett véleménynyilvánításom miatti előállításomat, a Pécsi Ítélőtábla jogerős ítéletének megszületése előtt már jogtalan rendőrségi intézkedésnek mondta ki az ORFK, és ezt igazolta Szigetvári Rendőrkapitányság határozata is az ellenem indított szabálysértési eljárásban. *A Pécsi Ítélőtábla végzésében a 2010 október 29 -ei előállításom tárgyában megállapította, hogy; ”Mivel pedig jogellenesen kívánták őt eltávolítani a nyilvános ülésről, nem róható a terhére, hogy a jogellenes intézkedésnek ellenállt”. Tehát a Mohácsi Járásbíróság megállapításával ellentétben vitathattam azt, hogy jogtalanul akarnak véleménynyilvánításomban megakadályozni.
5). A bíróság azon megállapítása, hogy cselekményem „kihívóan közösség ellenes” (4. old. 1 bekezd.) alaptörvény ellenes, mert ezzel az korlátozza a szabad véleménynyilvánításhoz való jogot. A hivatkozott Pécsi Ítélőtábla végzésében írtak (is) erre teljes mértékben rámutatnak; „a felperesnek Alkotmányban biztosított joga a véleménynyilvánítás, függetlenül a vélemény értéktartalmától”. Az általam a szabálysértési eljárásban benyújtott további hivatalos dokumentumok, és a számtalan beadványaimban leírtak, melyek jó része hivatalos dokumentumokból származott, ezt szintén teljes mértékben igazolják. Ugyanis a közrend védelme alkotmányos alapjogokat nem korlátozhat.
6). A bíróság megállapítása amellett, hogy alaptörvény ellenes, teljes mértékben megalapozatlan, mert ellene mond saját indoklásának és az általános bírói gyakorlatnak is.
A bíróság hivatkozik arra (4 oldal 2. bekezdéstől), hogy „az eljárás alá vont személy szinte az összes városi rendezvényt ily módon megzavarta, tudnia kellet, hogy ezen cselekmény a jelenlévők felháborodását váltja ki, melynek hangot is adtak. A kihallgatott rendőrök úgy nyilatkoztak, hogy önmagában az eljárás alá vont személy bekiabálása, sípolása miatt, - ha senkit nem zavar – nem intézkedhettek volna vele szemben. Azonban az eljárás alá vont személy cselekménye több embert ingerelt, melynek hangot is adtak oda is mentek hozzá, hangos csoportosulás alakult ki körülötte, lökdösődést láttak a rendőrök, ami miatt megkezdték az intézkedést. Egyértelműen Németh Imre magatartása generálta az eseményeket, azon megbotránkozva megpróbálták a cselekménye abbahagyására késztetni. Emiatt került sor rendőri intézkedésre, hisz nem tudhatták mi lesz a kimenetele akár az eljárás alá vont személy, akár más is megsérülhetett volna. Ezt megelőzendő léptek fel az eljárás alá vont személlyel szemben. Mielőtt rámutatnák az idézett bírósági megállapítás és annak indoklásának ellenmondására meg kell jegyeznem, hogy én valóban ugyan többször nyilvánítottam véleményemet a város rendezvényein, de mindenkor a polgármester beszéde alatt, aki országosan ismert diktatórikus, kulturálatlan, agresszív megnyilvánulásairól. A bíróság előtt ismert volt szembenállásom a polgármesterrel, azzal, hogy véleménynyilvánításaimnak vele szemben van alapja, az nem egy öncélú polgárpukkasztás. Ha én a bíróság szerint „ily módon” többször megzavartam már városi rendezvényt, akkor hogyhogy azok miatt egyszer sem marasztaltak el? Ha „ily módon” máskor megtettem, megtehettem véleménynyilvánításomat, akkor most hogyhogy elmarasztaltak érte? Ez a bírósági indoklás, az ítélet megalapozatlanságát egyértelműen bizonyítja. Ugyanis egy demokratikus jogrendszerben mindenekfelett a jogbiztonságnak kell érvényesülnie, azaz nem születhetnek ugyanazon tényállásra figyelemmel különböző döntések, az egységes ítélkezési gyakorlatot biztosítani kell! Márpedig tény, hogy esetemben ugyanezen tényállásokra született bírósági ítéletekkel szembemenő, azokkal ellentétes ítélet hozott a Mohácsi Járásbíróság, ami egy jogállamban nem történhetne meg a jogbiztonság elve alapján.
7). „A kihallgatott rendőrök úgy nyilatkoztak, hogy önmagában az eljárás alá vont személy bekiabálása, sípolása miatt, - ha senkit nem zavar – nem intézkedhettek volna vele szemben.” Néhány „Diktátor!”, „Törvénytipró!” és hasonló, a polgármester/országgyűlési képviselő tulajdonságait bíráló szavak bekiabálásával, mellyel politikai véleményemnek adtam hangot, ezt mint ahogy fentebb már bővebbem kifejtettem, nem lehetett volna a társadalmi normákkal tudatosan szembehelyezkedő, riadalmat keltő vagy kihívóan közösség ellenes magatartásként értékelni (ezért a garázdaság szabálysértése részemről nem valósulhatott meg). Ezzel a Mohácsi Rendőrkapitányság beosztottai, akik a helyszínen voltak, így a Garamvári Gábor r. alezredes is tisztában volt. Jól tudták, hogy véleményemet fogom nyilvánítani a rendezvényen a polgármester beszédekor, és jól tudták azt is, hogy ehhez jogom van, melyet neki(k) védeni és biztosítaniuk kell(ene) számomra. De mióta Garamvári Gábor lett mohácson a rendőrkapitány ez nem így van mohácson. Azóta egyértelműen a mohácsi rendőrség politikai/polgármesteri befolyásoltság szerint működik (a Pécsi Ítélőtábla végzésében leírtak is erre mutatnak rá). Már csak azért is tisztában voltak azzal, hogy a véleménynyilvánításomhoz jogom van, mert ugye egy évvel előtte, a 2011. március 15 -én az önk. rendezvényről a véleménynyilvánításom miatt jogtalanul állítottak elő, és az Országos Rendőrfőkapitány határozatát a rendőri jogsértésről (az eljárás iratanyaga között megtalálható), az egész mohácsi rendőri állomány előtt ismertetni kellet. Tehát ezért mondta a tárgyaláson Garamvári azt, hogy véleménynyilvánításommal, amit hallottak előtte is a tömegből, nem kívántak foglalkozni. Mert tudta, hogy ahhoz jogom van! Ugyanis ha nem lett volna hozzá jogom – de Garamvári jól tudta, hogy ahhoz jogom van! - , akkor kötelessége lett volna fellépni miatta velem szemben már akkor is, mikor azt meghallották! Hiszen a garázdaság szabálysértésének megvalósításához a riadalomnak vagy a megbotránkozásnak nem kell bekövetkeznie, elegendő, ha a konkrét cselekmény arra alkalmas. Tehát nem az elkövető és nem a cselekményt észlelők szubjektív értékítélete alapján ítélik azt meg, hogy történt-e szabálysértés, hanem, hogy a cselekmény objektíve alkalmas-e arra, hogy megbotránkoztatást vagy riadalmat keltsen.
Ezért leleplező Garamvári r. alezredes idézett vallomása, melyre a bíróság is hivatkozik. Ezért is megalapozatlan és alaptörvény ellenes a bírósági megállapítás, hiszen a bíróság arra alapozta döntését, hogy hát többen megbotránkoztak a véleménynyilvánításomon. Na és? Hogy ki min botránkozik meg az politikai és egyéb beállítottságától függ, ezért a bíróság súlyos tévedésben esett akkor, mikor ezen emberi beállítottságok miatti megnyilvánulásokra alapozta a döntését. A bíróság előtt a tárgyaláson lelepleztem, hogy az összes tanú vagy fideszes mint a polgármester (Csele Polgári Kör tagok), vagy önkormányzati dolgozó, akitől nem is volt más várható mint az, hogy „megbotránkozik” azon, hogy a kedvencüket kritika éri („A fenék lássa, hogy mozog a nyelv”). 2012.06.02. keltezett bírósági beadványomban írtam: „A demokratikus társadalmakban ugyanis igény merül fel az alkotmányos alapjogokhoz kapcsolódó magatartásformákra, ezek gyakorlására, illetőleg másrészről eltűrésükre. Vonatkozik ez különösen a közszereplőkre, így politikusokra és a vélemény nyilvánítás szabadságával élni kívánókra. Az ő viszonyukban a kihívó közösségellenesség fogalmát a jogalkalmazóknak, jelen esetben a bíróságnak különös gonddal kell vizsgálnia, annak elkerülése miatt, hogy a védeni kívánt jogi tárgy, a köznyugalom védelme helyett ne kerüljön sor alkotmányos alapjogok korlátozására, illetve a jogalkalmazás ne váljon politikai küzdelmek részesévé. Ha csak azért mert másokban valakinek a véleménynyilvánítása ellenérzést szül elítélnének, az a nemzetközi egyezmények, az Alkotmány és hazai jogszabályok által védett véleménynyilvánítás való jog lényegi tartalmának kiüresedéséhez vezetne, a társadalom tagjai megfosztódnának attól, hogy a hazánkban tapasztalt kártékony folyamatokkal szembeni ellenérzéseiket, tiltakozásaikat nagy hatású és kellő figyelmet kiváltó véleménynyilvánítások, tüntetések kereteiben fejezzék ki.” A fentiek alapján megállapítható, hogy a Mohácsi Járásbíróság ítélete megalapozatlan, az alaptörvény ellenes, és szembemegy a hazai és nemzetközi joggyakorlattal, jogszabályokkal.
8). „Azonban az eljárás alá vont személy cselekménye több embert ingerelt, melynek hangot is adtak oda is mentek hozzá, hangos csoportosulás alakult ki körülötte, lökdösődést láttak a rendőrök, ami miatt megkezdték az intézkedést. Egyértelműen Németh Imre magatartása generálta az eseményeket, azon megbotránkozva megpróbálták a cselekménye abbahagyására késztetni. Emiatt került sor rendőri intézkedésre, hisz nem tudhatták mi lesz a kimenetele akár az eljárás alá vont személy, akár más is megsérülhetett volna. Ezt megelőzendő léptek fel az eljárás alá vont személlyel szemben.” Beadványaimban és a bíróság előtt is előadtam - mely mellet a bíróság szintén elment -, hogy a valóságban nem én okoztam botrányt a rendezvényen, hanem azon személyek akik nekem esetek. Én csak néhányszor bekiabáltam volna, aminek tartalmán a szónok és a jelenlévők elgondolkozhattak volna és kész. Ennyi. De némely személy nem bírt magán uralkodni, nem bírta elviselni a más véleményt (no meg, hogy a fenék lássa mozog a nyelv), és verbális és fizikai megnyilvánulásukkal valóban megzavarták a rendezvényt. Tehát nem az én bekiabálásom, véleménynyilvánításom miatt (mert ahhoz jogom volt), hanem az annak nyomán kialakult szóváltás miatt jelentek meg a rendőrök helyszínen, de ezt a szóváltást nem én kezdeményeztem, hanem a körülöttem állók (akik jogellenesen megpróbálták elérni, hogy hagyjak fel a számukra kellemetlen, de demokráciákban bevett, alaptörvényben is lefektetett véleménynyilvánítási szabadságjogom gyakorlásával). Tehát nem az én magatartásom miatt (mert jogom volt véleményt-nyilvánítanom), hanem környezetemnek a magatartása miatt jelentek meg a rendőrök, ami önmagában is alátámasztja a velem szembeni rendőri fellépés jogszerűtlenségét,és azt, hogy nem én követtem el jogsértő magatartást! Egy jogállamban a rendőrségnek a velem szemben erőszakosan fellépőkkel szemben kellet volna fellépnie és biztosítaniuk a jogaimat, és egy jogállamban ellenük kellet volna eljárást kezdeményezniük. Hiszen ők voltak azok, akik nem tartották tiszteletben más gyülekezési és véleménynyilvánítási szabadságjogát.
9). A bíróság arra is hivatkozott (tévesen), hogy mivel a PKKB általam csatolt és hivatkozott ítélete „más szabálysértésre vonatkozik”, ezért azt a „bíróság nem tudta értékelni”. Ezen hivatkozása a bíróságnak is tény és iratellenes, hiszen a hivatkozott PKKB által tárgyal ügy történeti tényállása teljes mértékben
megegyezik az én esetemmel. Ha a PKKB (is) megállapította, hogy jogszerűen nyilvánítottak véleményt állami ünnepen az előállítottak, nem állapítva meg részükről ez miatt semmilyen szabálysértést, akkor ezt a Mohácsi Járásbíróságnak a többi általam korábban csatolt bírósági és rendőrségi végzés alapján is megkellet volna állapítania részemről, azt, hogy véleménynyilvánításom nem szabálysértő, mert az míg mások véleménynyilvánításhoz való jogát nem akadályozta, véleménynyilvánításomhoz jogom volt az alaptörvénybe foglaltak alapján. A PKKB folyt és hivatkozott eset kapcsán, annak tárgyában az Ombudsman is állást foglalt, jelentést készített OBH 2624/2009 számon. Jelentésében, melyet a bíróság kérésemre beszerzett, annak az 5. oldalán foglalkozik a 2009. március 15.-ei, az én ügyemmel teljes mértékben megegyező esettel, és jelentésében megállapította: „Mindezek alapján, álláspontom szerint, nem lehet vitás, hogy állami, vagy önkormányzati ünnepségek alkalmával, a Kormány, vagy az adott önkormányzat politikájával egyet nem értő személyek – akár sértő – véleményüknek hangot adhatnak.” „... a miniszterelnököt szidalmazó és lemondására felszólító személyek véleménynyilvánítása nem valósított meg sem bűncselekményt sem pedig szabálysértést amely a szóban forgó két személy előállítását megalapozta volna.” Ezen dokumentumban foglaltak mellet, melyek szintén bizonyítják azt, hogy véleménynyilvánításom alkotmányos joggyakorlás volt, a bíróság elment nem vette figyelembe! Mint ahogy az általam csatolt Kúria által hozott ítéletben foglaltak mellet is elment, melyben pedig megtalálható egy korábbi Ombudsmani megállapításra való hivatkozás (6. oldal) - „bírói és az alapvető jogok biztosának gyakorlata szerint is” -, hogy állami, önkormányzati rendezvényen a véleménynyilvánítás (taps, fütyülés, bekiabálások) megengedettek. Mindezek véleményem szerint kellően alátámasztják azt, hogy a Mohácsi Járásbíróság ítélete alaptörvény ellenessége mellet ellentétes az ítélkezési gyakorlattal is, továbbá tény és irat ellenes megállapítást és indoklásokat tartalmaz. Az általam kifejtettek és a tárgyi bizonyítékok alapján a bíróságnak az eljárás megszüntetéséről kellet volna döntenie. Hogy (ismét) az ellenkezője következett be, a Mohácsi Járásbíróság elfogultságát támasztja továbbra is alá.
* * * Megjegyzés:
Újabb perújítást nyújtottam be 2013.07. 26. -án, meglátjuk majd hogy …
