Mobilposta Magyarországon szakmai és stratégiai elemzés

M O B I L P O S TA M A G YA R O R S Z Á G O N – S Z A K M A I É S S T R AT É G I A I E L E M Z É S

Mobilposta Magyarországon – szakmai és stratégiai elemzés 2005. M O L N Á R S Z I L Á R D –S Z É K E L Y L E V E N T E – Z . K A R V A L I C S L Á S Z L Ó BME–UNESCO ITTK

A Magyar Posta mobilposta szolgáltatása jelenleg 946 települést és mintegy 300 ezer embert érint. A vidékfejlesztésnek e fontos részkérdése az elmúlt két évben szakmai párbeszéd helyett politikai témá vá transzformálódott, emiatt az elsõ és legfontosabb feladat a problémakomplexum teljes depolitizálása és a probléma valódi szerkezetének megfelelõ kérdések felvetése, ugyanis a kérdéskört nem a kistelepülések és a Magyar Posta relációjában kell vizsgálni, a kistelepülések társadalompolitikai szintû problémáinak megoldását nem lehet a Postától várni. A központi kormányzatnak azt az állás pontot kellene elfoglalnia, hogy a vidék modernizációjának kulcseleme a kistelepülések információs és tudásfolyamatait kiszolgáló integrált intézményi alaphálózat létrehozása, amely közszolgáltatási vég pont szerepét is betöltheti. Az aprófalvak kispostái mindenképpen az iskolához, a polgármesteri hiva talhoz, az orvosi rendelõhöz hasonló módon egyrészt az interakciók, a közösségi élet színterei, más részt a modernizáció, az innovációk megjelenésének intézményi hátterei.

VEZETÕI ÖSSZEFOGLALÓ Hazánkhoz hasonló kedvezõtlen településszerkezetû európai ország alig található (a 600 fõ alatti települések száma eléri az 1170-et, ami az összes hazai település 37 százaléka). A Magyar Posta mobilposta szolgáltatása közülük jelenleg 946 települést és mintegy 300 ezer embert érint. A vidékfejlesztésnek e fontos részkérdése az elmúlt két évben szakmai párbeszéd helyett politikai témává transzformálódott, emiatt az elsõ és legfontosabb feladat a problémakomplexum teljes depolitizálása és a probléma valódi szerkezetének megfelelõ kérdések felvetése. A kérdéskört nem a kistelepülések és a Magyar Posta relációjában kell vizsgálni, a kistelepülések társadalompolitikai szintû problémáinak megoldását nem lehet a Postától várni. Az alapvetõ deficit a mindenkori kormányzatoké, amelyek nem alakították ki a kistelepülések információs „fenntarthatóságának” központi koncepcióját. S hiába bizonyult a Posta gyakorlati válasza megfelelõnek és hatékonynak a maga „fertályán”, a program a közéletben a tiltakozások révén lett ismert, megkérdõjelezve magát a folyamatot, s nem csak annak „kommunikációját”. Pedig a program mérlege feltûnõen pozitív: más szolgáltatókkal ellentétben funkcionálisan a szolgáltatás kiter-

jesztése történt meg. 404 olyan településen is elérhetõvé váltak a legalapvetõbb postai szolgáltatások, ahol eddig erre nem volt lehetõség. A mobilposták éves üzemeltetési költsége a fixpostákéhoz viszonyítva mintegy 17 százalékos csökkenést mutat, miközben az általuk ellátott települések száma 74 százalékkal nõtt. A mobilposta által ellátott területen az egy településre és egy lakosra jutó költség egyaránt körülbelül 50 százalékkal kisebb lett a korábbi fixposta üzemeltetéséhez képest. Mindez annak fényében különösen érdekes, hogy a fixpostákat felváltó alternatív megoldások egyelõre nem igazán terjedtek el Európában és más földrészeken sem. (Dánia szinte az egyedüli ország Európában, ahol komolyabb akadályok, gondok nélkül mûködnek a mobilposták). Ennek okát abban látjuk, hogy az érintett országokban a várható magas „társadalmi költségek” felülírták a rövid távú fiskális szempontoknak megfelelõ döntéseket, és központi beavatkozás történt a fixposták fenntartására. Egy társadalmi tõkeközpontú megközelítésben az aprófalvak kispostái mindenképpen az iskolához, a polgármesteri hivatalhoz, az orvosi rendelõhöz hasonló módon egyrészt az interakciók, a közösségi élet színterei, másrészt a modernizáció, az innovációk megjelenésének intézményi hátterei. Ezen intézmények megtartásának záloga csak a

1


legmodernebb szolgáltatások telepítése, valamint a különbözõ intézmények kombinációi, hibridjei lehetnek. Hazai és nemzetközi példák igazolják, hogy az „alaprendszerként” üzemelni tudó megoldás a postai szolgáltatások multifunkcionális közösségi szolgáltató helyekbe való integrálása lehet. A tanulmány a Posta számára a közszereplõi felelõsségvállalás erõsítését, szisztematikus, objektív kutatások elindítását, település- és postatípustól függõen differenciált hatástanulmányok, háttérkutatások elkészítését, pilot projektek indítását javasolja. A központi kormányzatnak azt az álláspontot kellene elfoglalnia, hogy a vidék modernizációjának kulcseleme a kistelepülések információs- és tudásfolyamatait kiszolgáló integrált intézményi alaphálózat létrehozása, amely közszolgáltatási végpont szerepét is betöltheti. A funkciósûrítés révén elért erõforrás- és költséghatékonyság fenntarthatóvá, finanszírozhatóvá teheti a központokat, akár a jelenlegi, korrekt és kielégítõ megoldásnál is szerencsésebb választ találva a postai szolgáltatásokkal kapcsolatos akut problémákra.

hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatban (másképpen: nehéz helyzetében magára hagyta az állami köldökzsinórról nagyrészt lefûzõdött, „piaci szereplõvé tett” Postát, oldja meg a problémáit maga), a mobilposták létrehozásakor megnyilvánuló szórványos tiltakozás hatására mégiscsak megindult egy tétova állásfoglalás-keresés. Ez a pozíciós „mozgás” azonban jól láthatóan nem a szakmai kérdések, hanem a politikai támogatottság óvatos logikája szerint alakul, vagyis a kialakított és képviselt véleményeket várhatóan inkább a népszerûségi és a konfliktuskerülési mintázatok határozzák meg, mint egy szerves vidékfejlesztési stratégia egymásba kapcsolódó „moduljainak” stratégiai feltérképezésével kialakított szakmai álláspontegyüttes. A választók számára formált „üzenetek” igézetében rossz esetben mindebbõl nemtelen kompromisszum vagy rövidlátó demagógia is fakadhat, de bármilyen csekély irányba is torzulnak a politikai nyomás miatt a kérdések és a válaszok, az bizonyos, hogy a mobilpostákkal kapcsolatban az elsõ és legfontosabb feladat a problémakomplexum teljes depolitizálása.

1.1. A depolitizálás útvesztõi 1. B E V E Z E T Õ . E G Y „ T Á R G Y ” MEGTISZTÍTÁSA „Elõször a tanító költözött el, aztán a könyvtárra tettek lakatot, s bár a kultúrház maradt, az elmúlás már körüllengte. Kimúlt a tûzoltó egylet éppen úgy, mint a vegyesbolt. Jószerivel csak a kisposta maradt, mint egyetlen hivatalos hely, ahol azért jókat lehet trécselni a pár kilométerre odébb lévõ világ dolgairól.” Kozma Gábor: Kivonuló kisposták. Vas Népe, 2003.

A Magyar Posta évek óta folyamatosan vezeti be a mobilposta szolgáltatást a 600 fõnél kisebb településeken. Jelenleg ez 946 települést és mintegy 300 ezer embert érint. Már önmagukban ezek a magas számok is azt indokolnák, hogy a témakört ne csak a fixposták megszüntetése mögött álló fiskális, üzleti szempontok és a többnyire erre reagáló települések tiltakozásának vonatkozásában vizsgáljuk, hanem a kistelepülések információs ellátottságának teljes kontextusában, a vidék Magyarországának lehetõségeit meghatározó „információáram” csatornáinak teljes rendszerében, stratégiai kiindulópontokkal, a beavatkozás-tervezés érdekében. Adva van tehát egy kérdéskör, amelynek feltárása alapvetõ közpolitikai érdek, s amelynek szisztematikus feldolgozása elmélyült és nagy volumenû társadalomtudományi-kutatási háttérmunkálatokat igényel. Evvel a feltáró-elemzõ munkával a stratégiai tervezés letéteményesei és az érintett szaktárcák (ICSSZEM, IHM, FVM) egyaránt adósak, s így – sajnálatos módon – a kérdéskör a nyilvánosságban a szakmai párbeszéd helyett politikai témává transzformálódott. S miközben a „politika” nem tartotta fontosnak, hogy idõben alakítson ki autentikus álláspontot a kistelepülések postahivatalainak

2

A depolitizálásnak egyidejûleg több, önmagában is értelmezhetõ rétege van. Noha a Posta döntéshozó menedzsmentjének (elsõsorban a csúcsvezetésnek) egy része a mindenkori kormányzati ciklushoz kötve cserélõdik, a politikai megbízhatóság bázisán vezetõi posztot betöltõknek a mobilpostával kapcsolatos döntései politikasemlegesek. Nem a kormányzó pártok/ellenzék dichotómiára kacsintgatva, hanem a postaüzem szakmai megfontolásainak alapján formálódott – és alakul a mai napig – a mobilposták története. Az elõzõ kormányzati ciklus közepén elindult folyamatot a mostani ciklus teljesítette ki, és a Posta pozíciója várhatóan a következõ ciklusban is változatlan marad. Bármely politikai erõnek a „tiltakozók” melletti automatikus felsorakozása a rövid távú hírérték oltárán feláldozza a hosszú távú hitelességet és a következetességet. A választási idõszakban ez a veszély felerõsödik, és összességében éppen a valódi kérdések megvitatását akadályozza. Rövidlátó politikusok könnyen eshetnek abba a csapdába, hogy a talmi támogatottság érdekében, saját esetleges felelõsségük áthárításával a Postát a „közös ellenfél” pozíciójába sodorják, még távolabb kerülve a kérdés legjobb megoldásában érdekelt vállalattól, hiszen az együttmûködés helyett a „túloldal” diabolizálásában lesznek érdekeltek. S ha már a diabolizált kép egyszer megjelent, bizony útjára indul, és újabb és újabb alakváltozatokban tûnik fel. Paradox módon a Posta-ellenes médiatartalmak is a politikai szférához kötõdnek, onnan merítik gyúanyagukat – hiszen ha volna kikristályosodott elvi-stratégiai álláspont, akkor annak fordulatai folklorizálódnának, s nem az „aprófalvak hátrányait növelõ Posta” fantomképével riogatnák az olvasókat. Amennyiben tehát sikerül depolitizálni a kérdést, másodjára azt látjuk feltétlenül szükségesnek, hogy az egy-


dimenzióssá redukált problémaszerkezet helyére a valódi diskurzusok lépjenek.

közösségi megoldások jöhetnek szóba (azonnal a közszféra felé fordított mutatóujjakkal), és nem úgy, hogy a távközlési cégek miként teszik tönkre az aprófalvakat.

1.2. A valódi problémaszerkezet felé 1.3. A tényleges kontextus Határozott álláspontunk szerint a problémát semmiképp nem a kistelepülések és a Magyar Posta relációjában kell vizsgálni. A kistelepülések általánosabb, társadalompolitikai szintû problémáinak megoldását nem lehet a Postától várni, s a kistelepülések postáival kapcsolatos kormányzati elképzelések és programok híján a Postának saját, sokváltozós üzleti döntése, hogy miképpen néz szembe a gazdasági érdekeinek, racionálisabb mûködésének feltételét megteremtõ lépésekkel ill. azok alternatíváival. Amennyiben a kormányzat aktorként belép ebbe a stratégiai térbe, akkor válaszai, elképzelései, forrásai és beavatkozási potenciálja, valamint felelõssége támad. A sikeres megoldások érdemmé lesznek, a kudarc következményeibõl le kell vonnia a tanulságokat. Ha azonban nincsen felmutatható szerepe vagy vállalása evvel kapcsolatban, akkor saját deficitjét nem célszerû máson számonkérnie. Ilyen szemmel különösen meglepõ olvasni például a nagy példányszámú napilapban, hogy a Posta „településpolitikája”1 növeli az aprófalvak hátrányait. Ebben a kontextusban ugyanis csak a közszereplõktõl lehet elvárni, hogy település- és társadalomszerkezeti sajátosságokat figyelembe véve tervezzenek és hajtsanak végre programokat, de piaci szereplõn településpolitikát számon kérni körülbelül olyan, mint kormányzaton idõjárást (még ha a magyar politikai folklór még ez utóbbira is produkál példát). „Én azt el tudom fogadni, hogy a postahivatalok megszûnése hatalmas veszteség a kistelepüléseknek, ugyanakkor azt végig kell gondolni, hogy egy részvénytársaságnak ebben a kérdésben milyen felelõssége van. (…) A bírált dolgok azonban nem tartoztak a Posta kompetenciája alá, az ilyen kérdések kezeléséhez sem felkészültséggel, sem forrásokkal nem rendelkezik.”2 A Posta sarokba állítása annál inkább furcsa és következetlen, mert egy másik információs infrastruktúraszegmensben, a (szélessávú) információs közmûhöz való hozzáférésben sokkal egyértelmûbb és sokkal elfogadottabb a hasonló szerkezetû alaphelyzet: az inkumbens telekommunikációs vállalatoknak üzletileg nem éri meg a számukra veszteséges fejlesztéseket egy bizonyos településméret alá vinni, a kérdés tehát rögtön úgy vetõdik fel, hogy milyen „kiváltó” mechanizmusok, modellek,

1 2 3

A problémának a fejérõl talpára való állítása a településszerkezettel kezdõdik. A Magyar Postának túl sok köze nincsen ahhoz, hogy Magyarországon a 600 fõ alatti települések száma eléri az 1170-et, ami az összes hazai település 37 százaléka. Ez elképesztõen magas arány, Európában hasonló településszerkezettel bíró ország nem sok található. Hazánkban a kedvezõtlen településszerkezet sajnos egyre inkább együtt jár számos egyéb, az aprófalvakat sújtó gazdasági-társadalmi hátránnyal is. Társadalomkutatók a hanyatló falusi térségek elmaradottságának három jellemzõjét emelik ki3: a gazdasági pangást (ami ma már egyben a szervezeti, intézményi megszûnéseket is maga után vonja), az elmaradott életkörülményeket (jövedelem, fogyasztás, infrastrukturális ellátottság, illetve hiányok), amihez még párosul az igen kedvezõtlen demográfiai folyamat: a lakosság erõs elöregedése, természetes fogyása, valamint a települések népességének rohamos csökkenése. Az aprófalvak földrajzi, infrastrukturális elszigetelõdése egyre inkább maga után vonja a társadalmi-gazdasági kizárást, izolációt is. A korábbi, rendszerváltás elõtti közpolitika kiterjedt információs és kulturális intézményrendszert üzemeltetett a falvakban és a kistelepüléseken, amely intézményrendszernek sok eleme a friss demokráciában látványosan összeomlott. Sok helyen fokozatosan kellett megbarátkozni a fenntarthatatlan iskola, óvoda vagy könyvtár megszüntetésével, s mindez folyamatosan erõs feszültséget, nehezen reflektálható és kezelhetõ gazdasági és társadalmi problémahelyzetet teremt és tart fenn. Ebben a közegben természetes, hogy minden, kedvezõtlennek érzett változás azonnali és heves reakciókat vált ki (ahogy a mobilpostai szolgáltatások bevezetésével kapcsolatban is erõs és többpólusú tiltakozási hullám indult el), s az is érthetõ, hogy az érintettek nem a probléma absztrakt szerkezetét fürkészik, hanem intervenciót és megoldást remélnek – nem törõdve avval a banális kiindulóponttal, hogy a problémát megtermõ „okok” összetettek, s a lehetõségek feltárása sem pusztán egy vagy két szereplõ feladata, hanem a társadalompolitika és a vidékfejlesztés teljes arzenálja és szereplõgárdája érintett benne. A mobilpostákkal kapcsolatos érdekek, megoldási lehetõségek is egy sokkal szélesebb összefüggés-együttesbe ágyazva jelennek meg. Az érintetteknek azt kellene felismerniük, hogy léteznek olyan közös érdekek, amelyekre alapozva

B. Papp László: „Kis falvak küzdelme a postájukért”. Népszabadság, 2005. február 2. A fenti idézet egy a Posta öt vezetõjével készített interjúból származik, amit a probléma mélyebb feltárásának érdekében végeztünk 2005 októberében. Székely Levente: A mobilposta-projekt vezetõi mélyinterjúk tükrében Kézirat, 2005 Lásd Enyedi György: Falvaink sorsa. Magvetõ Kiadó, Budapest, 1980, valamint Vági Gábor: Magunk, uraim. Gondolat, Budapest 1991.

3


a problémák megoldására megfelelõ modellek kidolgozhatóak. Ha bármiben el lehet marasztalni a Postát a mobilposta-programmal kapcsolatban, akkor az éppen a kommunikációs oldal „kimunkálatlansága”. Mint késõbb bemutatjuk, a Posta gyakorlati válasza megfelelõnek és hatékonynak bizonyult, ám a vállalat nem készült fel kellõképp az eltérõ élethelyzetû és attitûdû közösségekkel való differenciált véleménycserére, nem volt elég ideje arra, hogy forgatókönyvszerûen megtervezze a leginkább célravezetõ kommunikációs stratégiát. Ennek megfelelõen a gyakorlat lett a kísérletezés helyett a tanítómesterré: mire azonban a „legjobb gyakorlatok” megszülettek, addigra sok helyen már a közben „rosszabb gyakorlatnak” bizonyuló dramaturgia alapján sikerült levezényelni az átalakulást, így a felismerések a „másutt is így kellett volna csinálni” jegyében születtek meg. Ma már minden érintett egyetért például avval, hogy a fixposták megszûnését hosszabb átmeneti idõszakkal, párhuzamos szolgáltatásokkal célszerû elõkészíteni, így az átállás akár zökkenõ- (és panasz-) mentes is lehet. Egy alapjaiban jó és azóta mûködõképesnek bizonyuló program néhol kevésbé sikeres implementációja azonban össze sem vethetõ a hátrányos helyzetû térségekkel kapcsolatos évtizedes közpolitikai elmaradás és óriásdeficit mértékével és fontosságával. Amennyiben a mindenkori kormányzat fontosnak tartja, hogy megmaradjon vagy létezzen a kistelepüléseken valamilyen szolgáltatás vagy intézmény, akkor a költségvetés más tartományainak rovására a végsõkig képes „kitartani” – ahogy Aragóniában akár néhány tanuló kedvéért is megmarad az iskola, vagy Finnországban, ahol a kormányzat a fixposták fennmaradásához szükséges forrást biztosítja. Amit tehát Magyarországon leginkább számon lehet kérni a helyzeten, az az imént közpolitikai óriásdeficitnek nevezett állapot megszüntetése. Úgy véljük, hogy erre létezik fenntartható (és eközben modernizációs értékeket is közvetítõ) modell és stratégia, s e tanulmány utolsó fejezetében ennek körvonalazására teszünk kísérletet.

1.4. A társadalomelméleti kihívás – minek a megértése válik fontossá?

és ezt milyen tudásszociológiai képletek mentén lehet leírni és megérteni? Melyek azok a sokkal mélyebb és összetettebb társadalmi problémák, amelyeket a mobilposta tükröz? A gazdasági fenntarthatóság szempontjai mellett milyen egyéb, sok esetben fontosabb, hosszú távú társadalmi hatásokra kell felkészülni? Piaci mivolta mellett a Posta azért mégis olyan közszereplõ maradt, melynek a gazdasági kényszerbõl végrehajtott változtatások során is felelõssége és talán kötelessége (és jól felfogott érdeke, mi több, akár „éthosza”), hogy az ügyfelek, a lakosság igényeit fokozottabban és ne mindig a probléma könyveléstechnikai szerkezetét követõ egyenes arányossággal vegye figyelembe. A megfelelõ háttértudás, amely a bevezetett változtatások társadalmi, szociológiai hatásait mozgósítható üzenetekkel segít megérteni, egyben muníciót adhat ahhoz is, hogy a Posta a közszereplõi státuszból eredõ felelõsséghez megfelelõ, jól irányzott partneri programokat kezdeményezhessen az állammal, az önkormányzatokkal, a piaci szereplõkkel és a civil társadalommal. A mobilposta bevezetésének magyarországi helyzetét áttekintõ tanulmányunkban emiatt egyszerre igyekszünk minden érintetthez (önkormányzatok, piaci szereplõk, kormányzat, civil társadalom, tudomány és a Magyar Posta illetékesei) egyaránt szóló, a közös felületekhez, az együttes gondolkodás kialakításához vezetõ informatív leírásokkal és elemzésekkel eljutni – nem megfeledkezve az effajta vizsgálódások értelmét adó javaslattételrõl sem.

2. M O D E R N I Z Á C I Ó S KÉNYSZERPÁLYÁN A Magyar Posta az ezredfordulót követõen egy több területen jelentkezõ átalakítási, modernizációs kényszerpályára kényszerült. Az egyetemes postai szolgáltatások fenntartása mellett elengedhetetlenné vált a gazdaságos mûködés kialakítása – elsõsorban annak érdekében, hogy a néhány éven belül várható privatizáció már egy versenyképes cégrõl szóljon.

2.1. Számok, számok A jelenség, amelyet vizsgálunk (az érintett települések tiltakozó – majd az új helyzethez gyorsan hozzászokó – lakói, a nyilvánosságot keresõ polgármesterek, a fellépésüket támogató politikai szélcsatornák mûködése), ugyanakkor nemcsak sok mindennel terhelt „szakmaipolitikai” kérdés, hanem a 3. évezred Magyarországának egy olyan „története”, ahol maga az események sodra, az abban érintettek gondolkodásának és cselekvésének „anatómiája” önmagában is érdekes. Mivel a „mobilposták esete” a politikai évkönyvek tételévé is lett, a szociológusnak és a társadalomkutatónak célszerû a színfalak mögé is betekintenie: vajon mitõl értékelõdött fel ennyire és így ez a kérdés? Milyen szerepe van és lehet a kispostáknak társadalmi, közösségszervezési szempontból

4

E folyamat elsõ állomásaként – 2003–2005 között – a 600 fõ alatti településeken a kézbesítési és felvételi tevékenység új rendszerének kiépítése történt meg. Hazánkban nagyon alacsony az egy postára esõ lakosok száma, azaz itt viszonylag sûrû a postahivatalok hálózata: míg az európai uniós átlagban egy postai dolgozó 6 ezer lakost szolgál ki, addig Magyarországon ez az arány csak 3 ezer fõ. Ennek fõleg szolgáltatástörténeti okai vannak, ugyanis a fix postahelyek kiterjedt hálózata a Posta régi tevékenységi funkcióinak ellátását tükrözi (azaz a manuális telefonközpontok kezelését). A postai hivatalok napi tevékenységét döntõ mértékben az adminisztratív, szolgáltatóoldali elfoglaltság jellemzi.


Az elmaradt produktív tevékenység természetesen a kisebb kereslettel, azaz lakossal bíró települések postahivatalait érinti. Például a 600 fõ alatti települések postái a felvételi forgalom esetében az országos forgalom 1–2 százalékát, míg a kézbesítési tevékenységnek is csak a 2–3 százalékát adják.

1. táblázat A 600 fõ alatti települések postáinak napi átlagos tranzakciója

Közönséges levél Ajánlott levél Csomag Utalvány Takarék közvetítés Szórólap Hírlap

Felvétel db/nap

Kézbesítés Db/nap

19,0 3,0 0,3 28,0 2,0 – –

80 9 1 13 – 29 20

nya mindössze körülbelül 12 százalék Magyarországon. Azaz másként megfogalmazva, a hazai települések 88 százaléka (körülbelül 2750 településen) a jelenlegi rendszerben (itt elsõsorban a nem multifunkcionális közösségi terekre gondolunk) mûködõ kispostákat nem tudja fenntartani. További terhet jelent a postahivatalok üzemeltetési, átalakítási és fenntartási költségeinek jelentõs mértékû növekedése az EU normáknak és elõírásoknak való megfelelés miatt. Mivel a rossz állapotú épületek felújítására erõforrások nem álltak rendelkezésre az elmúlt 15–20 évben, ezért mára a korszerûsítés, az akadálymentesítés körülbelül 4 milliárd forintot igényelne. Ennek megtérülését a jelenlegi rendszer nem tudja biztosítani, így elengedhetetlenné vált a 600 fõ alatti településeken mûködõ postai szolgáltatóhelyek üzemeltetésének átalakítása.

2.2. A program elindulása és az elsõ tapasztalatok

Forrás: Magyar Posta, 2005

Mindehhez képest az ebben a településcsoportban található fix postahelyek aránya az összes postahivatalhoz képest majdnem 20 százalék (ami egyébként pontosan megfelel e kisfalvak összes településszámhoz mért arányának). A nagyszámú, de kis forgalmat bonyolító posták épületeinek, eszköz- és humán-infrastruktúrájának fenntartási költségei aránytalanul magasak az itt elérhetõ postai szolgáltatások forgalmához, bevételeihez képest. Ezek a hivatalok egyszerûen nem tudnak megfelelni a méretgazdaságosság feltételeinek. Ha csak a postai szolgáltatások igénybevételét nézzük, akkor azt látjuk, hogy a lakosságszám nagyságát tekintve 5 ezer fõ képes nyereségesen „fenntartani” egy postahivatalt, azonban az 5 ezer fõt meghaladó települések ará-

Próbajelleggel 2003 közepén 9 megye összesen 40 településén indult mobilposta szolgáltatás, melyek közül 21 helységben addig nem mûködött fixposta. A többi településen a mobilposták bevezetésével párhuzamosan a tesztidõszak alatt a fixposták is üzemeltek, azonban a zöld autók már az elsõ hónapban nagyobb forgalmat bonyolítottak le. A kedvezõ tapasztalatok alapján 2003 év végéig összesen 440 településen vezették be a mobilpostát, melyek közül addig 200 helységben nem mûködött posta. Talán a pilotbevezetés társadalmi-gazdasági hatásainak objektív értékeléséhez képest túl korán, de 2004-ben megtörtént az országos szintû kiterjesztés is, így az év közepére további 484 település bevonása történt meg. Az optimális útvonal kialakítása és a logisztikai indokok alapján összesen 142 olyan településen is bevezetésre került a mobilposta, melynek lakosságszáma meghaladja a 600 fõt (2. táblázat).

2. táblázat A program bevezetésének fontosabb állomásai Indítás idõpontja

2000. év 2003. év 2004. év Összesen

Mobilpostajáratok Érintett száma települések száma

4 120 230 354

22 440 484 946

Elõtte volt fixposta

Elõtte nem volt postájuk

Érintett lakosok száma

6 240 296 542

16 200 188 404

4 977 122 046 176 460 303 483


Az új rendszer az érintett lakosok postai szolgáltatásokkal szembeni igényeinek döntõ többségét – fõleg a levél- és utalványkézbesítésrõl és feladásról, valamint a hírlap értékesítésrõl van szó – rugalmasan ki tudja elégíteni. A napi kapcsolatot biztosító mobilizált rendszer

úgy képes a törvény által elõírt egyetemes postai szolgáltatásokat ellátni, hogy közben eléri a veszteségek nagymértékû csökkentését. A Posta szempontjából felhozható elõnyök között kell megemlíteni azt, is hogy megmaradt a vállalat teljes hálózat feletti rendelkezésének joga.

5


Két év tapasztalatai alapján a mobilposták legfontosabb jellemzõi:

• Az egy mobilposta járatra jutó címhelyek átlagos • • •

száma 350 db. Egy mobilposta járat átlagos hossza 60 km. Az egy mobilposta járatra esõ települések átlagos száma 2,7 db. Az egy mobilposta járat által kiváltott fix postahelyek átlagos száma 1,53 db.

Érdekes tapasztalat, hogy a mobil járatok a közönséges küldemények felvételében, valamint a pénzforgalmi befizetésekben is nagyobb forgalmat bonyolítottak le, mint a fixposták. Mindez megmutatkozik a bevételek oldalán is, hiszen a levél- és csomagfeladás esetében mintegy 16, a pénzforgalom esetében pedig közel 4 százalékos növekedés figyelhetõ meg, míg a POS-terminálok forgalma megduplázódott. Jelentõs mértékû– mintegy 10 százalékos – visszaesés a kereskedelmi termékekbõl származó bevételeknél tapasztalható, azonban ha a pos-

tai árbevételek összességét nézzük, akkor a mobilposták a korábbi bevétel mintegy 97 százalékát képesek produkálni. Fontos szempont, hogy a mobilposták éves üzemeltetési költsége a fixpostákéhoz viszonyítva mintegy 17 százalékos csökkenést mutat, miközben az általuk ellátott települések száma 74 százalékkal nõtt. A mobilposta által ellátott területen az egy településre és egy lakosra jutó költség egyaránt körülbelül 50 százalékkal kisebb lett a korábbi fixposta üzemeltetéséhez képest. A Posta szempontjából fontos mutatók mentén jelentõs változásokat ért el a mobilposta hálózat kialakítása, ugyanis úgy sikerült csökkenteni a veszteségeket, hogy közben 404 olyan településen is elérhetõvé váltak a legalapvetõbb postai szolgáltatások, ahol eddig erre nem volt lehetõség. A program mérlege tehát mindenképp pozitív: más szolgáltatókkal ellentétben funkcionálisan a szolgáltatás kiterjesztése történt meg, ellátatlan települések százaira. Az értékelésnek evvel az állítással kell kezdõdnie (3. táblázat).

3. táblázat A hagyományos és mobil üzemeltetés fajlagos költségeinek alakulása Fixposta

Ellátott település Ellátott lakosok Ellátott címhely

Mobilposta

Száma

Éves ktg., eFt/év

Száma

Éves ktg., eFt/év

542 201 743 83 396

2503,0 6,7 16,3

946 303 483 123 681

1191,0 3,7 9,1


S hogy mérlegre lehessen tenni a hazai megvalósítást, mindenképpen érdemes rövid kitekintést tennünk: hogyan birkóztak meg hasonló problémáikkal más európai országok?

3. NEMZETKÖZI KÖRKÉP A kistelepüléseken mûködõ fixposták felszámolási szándéka, a veszteséges szolgáltatások megszüntetése terén számos más ország tapasztalata áll rendelkezésre.4 Felmérések szerint például a skót falusi postahivatalok több mint 90 százaléka veszteséges, így jelenleg mintegy 1170 kispostát fenyeget a megszüntetés veszélye. 2000 és 2003 között összesen 750 falusi kispostát zártak be a szigetországban, miközben az érintett közössé-

4

5 6

6

gekben ezek az intézmények óriási jelentõséggel bírnak: a megkérdezett falusi lakosok 75 százaléka számára a kisposta „rendkívül fontos” szerepet tölt be.5 Külön érdekesség, hogy nem kizárólag csak azért, mert így a megkérdezettek több mint 80 százalékának kocsiba kellene ülnie, hogy elérje a szomszédos településen a megszokott postai szolgáltatásokat, hanem azért is, mert így egy olyan közösségi tér szûnik meg, ahova az emberek „ingyenes közösségi szolgáltatásokért” jártak be. A Postal Services Commission felmérése szerint6 a megkérdezett falusiak 69 százaléka azért keresi fel a postát, hogy barátokkal találkozzon, információkat szerezzen be a postamestertõl, informálódjon a közösséget érintõ eseményekrõl. Különös közösségi szereppel bírnak maguk a postamesterek is, hiszen gyakran csak õk jelentik a kapcsot a külvilág és a településen élõ, többségében idõs, ke-

Kellemes meglepetés volt, hogy számos országban kifejezetten nagy mennyiségû anyag, fõként a döntéseket megelõzõ kutatási eredmény, jelentés érhetõ el. Mindenképpen ki kell emelni Nagy-Britanniát, ahol több szervezet honlapján tucatszámra érhetõk el az alaposabbnál alaposabb kutatások. Lásd bõvebben Postwatch: The Impact of Post Office Closures in the Rural Community Postal Services Commission: Serving the Community


véssé mobil, alacsonyabb gazdasági-társadalmi státuszú emberek között. A Postwatch-tanulmány külön kiemeli, hogy a kispostáját elveszítõ településeken a közösségi érzés, szellem (spirit) érezhetõ módon rosszabbodott. Nem véletlen tehát, hogy a kormány 2003 és 2006 között mintegy 400 millió fontot fordít (!) a kisposták bezárásának megelõzésére.7

3.1. Gazdasági vs. társadalmi szempontok A brit dokumentumok áttekintése nyomán világosan kirajzolódik az a két markáns irányvonal, amely a magyarországi kisposták bezárása körül kialakult: az egyik tábor a gazdaságtalan fenntartást,8 míg a másik elsõsorban egy szélesebb kontextusban a kisposták közösségszervezõ, -fenntartó9 szerepét hangsúlyozza. Az utóbbiak esetében természetesen nem arról van szó, hogy érzelmi alapú indokok mentén érvelnének, hanem nagyon alapos lakossági felmérések segítségével feltárt vélemények, attitûdök, várható társadalmi hatások összegzésével. Általános tapasztalatunk, hogy a bezárások kisközösségre tett hatásait nagyon körültekintõen, általában egy-egy pilotprojekt keretében tesztelik, vizsgálják. Különösen igaz ez az angol kisposták bezárása esetén (a kormány csak az alternatív megoldások keresésére 25 millió fontot költ 3 év alatt, 2006-ig bezárólag). Vizsgálják, hogy az alternatív szolgáltatással mennyire elégedettek az ügyfelek, milyen szolgáltatásokat nem érnek el, melyikért mennyit kell utazniuk más településre stb. Ezek a társadalmi, kisközösségi hatásvizsgálatok nagyon fontosak, hiszen itt pénzben nem kifejezhetõ társadalmi értékekrõl van szó, ugyanakkor ezek következményei sokkal meghatározóbbak, mint a rövid távú fiskális megfontolások. Érdemes hangsúlyozni, hogy ezeket a szempontokat még a leginkább alapos és racionális költség-haszon elemzéseket tartalmazó dokumentumok is megemlítik.10 Nagyon izgalmasak azok a kezdeményezések, amelyek szintén kísérleti jelleggel azt vizsgálják, hogy milyen szolgáltatások milyen intézményi kombinációja (például posta és parókia, posta és vegyesbolt stb.) képes megfelelõ keresletet generálni. Azonban az angol alternatív postai szolgáltatások bevezetésével kapcsolatos kutatások meglepõ eredménnyel szolgálnak: azokon a tele-

7 8 9

10 11

püléseken, ahol megszûnt a fixposta, majd hasonló, alternatív szolgáltatás indult be, ott csökkent az ügyfelek száma, különösen a vállalkozói körben. Ez sok esetben tovább csökkenti annak a kritikus tömegnek a nagyságát, amely el tudná tartani a szolgáltatást. Az angol falusi postahivatalok szolgáltatásainak különbözõ típusú háztartások (például nyugdíjasok, valamiben akadályozottak, sérültek stb.) általi igénybevétele vizsgálatakor11 kiderült, hogy döntõ többségben a „szokásos” postai levelek feladása, bélyegvásárlás (megkérdezett háztartások 90%-a), csomagfeladás (50–70%), valamint számlabefizetés (59%) miatt keresik fel a postát, míg például a banki szolgáltatásokat csak 9 százalék, nyugdíjfelvételt pedig 6 százalék vesz igénybe. Mindenképpen figyelemre méltó, hogy információk beszerzése miatt a megkérdezettek 20 százaléka keresi fel a postahivatalt. További szegmensek esetében is megvizsgálták a szolgáltatások igénybevételét, mi most csak a közép- és kisvállalkozókat emeljük még ki. A vállalkozók szintén levelek feladása, bélyegvásárlás (megkérdezett vállalkozók 87%-a), csomagfeladás (63%), valamint számlabefizetés (31%) miatt keresik fel a postát, míg például a banki szolgáltatásokat csak 9 százalék, nyugdíjfelvételt pedig 6 százalék vesz igénybe. Itt is ki kell emelni, hogy az információk beszerzése miatt a megkérdezett vállalkozók 11 százaléka keresi fel a postahivatalt. Ezek meglehetõsen komoly mértékû igényt mutatnak, még ha adott esetben az abszolút számok kicsik is maradnak.

3.2. A Posta mint „társadalmi szolgáltatás” Sajnos hasonló magyarországi adatok nem állnak rendelkezésre, azonban a helyi posta olyan közösségi térként való funkcionálása, ahol az emberek egymással találkozhatnak, információkat, érzelmeket cserélhetnek, mindenképp érvényes hazánkra is. A társadalomelmélet azt a jelenséget, amikor egy csoport tagjai között fennálló kapcsolatok, interakciók révén olyan társadalmi értékek képzõdnek, mint például bizalom, kölcsönösség, normák, a társadalmi tõke fogalmával írja le. Az emberek erõfeszítéseket tesznek annak érdekében, hogy másokkal együttmûködve saját egyéni és közösségi céljukat elérjék. Ezt azonban a kulturális hagyományok, a tágabb értelemben

Lásd Department of Trade and Industry: Financial Support for Post Offices, 27. oldal Lásd fõleg: National Economic Research Associates (NERA) és RAND Europe and Accent Marketing & Research (Accent MR): Cost-Benefit Analysis Of Rural Post Office Branches, valamint Department of Trade and Industry: Financial Support for Post Offices Lásd fõleg: Performance and Innovation Unit Report – Counter Revolution – Modernising the Post Office Network; Postwatch Scotland: The Future of the Rural Post Office Network in Scotland; PICKERING, Jon: Good Practice in Rural Development; Postal Services Commission: Serving the Community I – evidence of the community value of post offices in rural areas Jó példa erre az egyik legalaposabb gazdasági szempontú elemzést nyújtó tanulmány: Department of Trade and Industry: Financial Support for Post Offices Lásd National Economic Research Associates (NERA) és RAND Europe and Accent Marketing & Research (Accent MR): CostBenefit Analysis Of Rural Post Office Branches. A Final Report to the Postal Services Commission

7


vett társadalmi struktúra merevsége, nyitottsága mellett igen erõsen befolyásolja az intézményrendszer is. Amennyiben ezek a tényezõk lehetõséget biztosítanak arra, hogy az egyének, közösségek széles társadalmi kapcsolatrendszert, hálózatot alakítsanak ki, úgy a társadalmi tõke gyarapítására jó esélyek nyílnak. Az utóbbi évtized szociológiai szakirodalmának egyik legfontosabb kutatási területe pontosan a társadalmi tõke témaköre. Más tõkefajtákhoz hasonlóan a társadalmi tõke is erõforrás, így annál sikeresebb egy társadalom, erõsebb egy gazdaság, minél több társadalmi tõkével rendelkeznek a közösségek. Sõt, ennek mértéke nagymértékben befolyásolja a demokrácia, a kormányzatok és a gazdaság mûködését, és a társadalmi tõke nagysága hatással van olyan területekre is, mint az emberek egészségi állapota, jólléte. Szociológusok sora figyelmeztet arra, hogy a társadalmi tõkét befolyásoló tényezõk gyengesége miatt (például gyengülõ civil társadalom, a társadalmi kapcsolatokat erõsítõ közösségi terek csökkenõ száma stb.) évtizedek óta hanyatlik a bizalom, az emberek kapcsolatainak kiterjedtsége, a civil szerepvállalás mértéke. A kisposták megszüntetését ebben a kontextusban elhelyezve – a késõbbiekben részletesebben is kifejtve – már világossá válik, miért is hangoztatják a közösségi tér fontosságát. Noel Dempsey ír kommunikációs miniszter szerint12 a postai szolgáltatás egyben társadalmi szolgáltatás is, és mint ilyet, támogatni és védeni kell. Ebben az összefüggésben a kisposták közösségi térként való funkcionálása messze ható szerepet tölt be a helyi társadalmi-gazdasági szerkezet fenntartásában. Éppen ezért minõségileg teljesen különbözik egymástól a fix- és a mobilposta szerepe: óriási különbség van aközött, hogy egy szolgáltatás megy el egyenként mindenkihez, vagy egy szolgáltatásért mennek be sokan egy helyre. A társadalmi tõke szempontjából ez két merõben eltérõ minõséget jelent. Amennyiben ezt a szempontot a Posta figyelembe tudja venni, úgy véleményünk szerint a mostani tiltakozások hullámát még a maga javára is tudná fordítani, hiszen mindez pontosan a postahivatalok és a postamesterek megkülönböztetett szerepét mutatja. Amennyiben társadalompolitikai szempontok figyelembevételét követelik meg a Postától mint közszereplõtõl, úgy arra hivatkozhat a cég, hogy a társadalmi tõke, a kisközösségek megtartó erejét növelni tudja, ha ehhez megfelelõ segítséget kap, ami már csak azért is indokolt, mert fontos, a cég keretein túlmutató társadalmi-gazdasági funkciókat is el tud látni.

12 13 14 15

8

„Mondhatta volna valamelyik minisztérium, hogy az az érdekünk, hogy a Posta jelen legyen az adott településen mondjuk napi 4 órában, mert meg tudtuk volna azt tenni, hogy a tényleges szolgáltatást a Posta, az azon felül lévõ jelenlétet valaki más fedezte volna.”13 Kutatásunk egyértelmû tapasztalata, hogy a fixpostákat felváltó alternatív megoldások egyelõre nem igazán terjedtek el Európában és más földrészeken sem. Dánia szinte az egyedüli ország Európában, ahol komolyabb akadályok, gondok nélkül mûködnek a mobilposták. Finnország már az 1980-as években felhagyott a mobilpostákkal való próbálkozással, míg Franciaországban 2003-ban kísérleti jelleggel indították el a szolgáltatást, de a magas költségek és a korlátozott idejû nyitva tartás, elérhetõség miatt végül nem vezették be. Írországban hasonló okok miatt szûnt meg a mobilpostai szolgáltatás, míg ezzel szemben Svájcban mindössze 1, Portugáliában 16, Spanyolországban pedig szintén 16 mobilposta mûködött 2003-ban.14 Ezek az adatok arról tanúskodnak, hogy az alternatív megoldások között a mobilpostai szolgáltatás egyáltalán nem elfogadott és elterjedt változat. Úgy tûnik, a megszüntetések társadalmi, kisközösségi hatásait feltáró kutatások, a várható magas „társadalmi költségek” nem túl biztató eredményei egyelõre felülírják a rövid távú fiskális szempontoknak megfelelõ döntéseket. Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a legtöbb országban a megszüntetésekkel párhuzamosan kísérleti projektek és társadalomkutatások tucatjai indultak el, döntõ mértékben már az ezredforduló környékén. Ezek eredményei mindenképpen arra figyelmeztetnek, hogy a társadalmi érzékenység miatt nagyon körültekintõen, óvatosan kell eljárni, nemcsak az alternatív megoldások felajánlásával, hanem már ezek hatásai pontos ismeretének birtokában is. Ám ha ez a szempont ennyire meghatározó, akkor a magyar közpolitikának is illik figyelembe vennie. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy az ez idáig elhárított szerepköréhez „visszatalálva”, a Postát már csak a játéktér egyik fontos partnereként kezelve, komplex elemzésekkel kell eljutnia az átfogó modernizációs megoldáshoz. Ehhez pedig a társadalmi oldal megértésén át visz az út.

4. KISPOSTÁK ÉS TÁRSADALMI TÕKE „És akkor jött, hogy a helyi ’agóra, közösségi tér’, vagyis érzelmi kategóriák csúsztak be a mi racionális világunkba”15

DEMPSEY, Noel, T.D: Check Against Delivery. Elõadás az Irish Postmasters Union Conference-n Székely Levente: A mobilposta-projekt vezetõi mélyinterjúk tükrében Kézirat, 2005 Forrás National Economic Research Associates (NERA) és RAND Europe and Accent Marketing & Research (Accent MR): CostBenefit Analysis Of Rural Post Office Branches. A Final Report to the Postal Services Commission Idézet Szabó Páltól, a Magyar Posta igazgatójától. Innen: Interjú Szabó Pállal. Mozgó Világ, 2005/5. 44. oldal


Tanulmányunk egyik legfontosabb célja, hogy megvilágítsa azt a kontextust, ami miatt a közösségi tér, a kisposta, mint intézmény különösen fontos szerepet játszik az aprófalvak életében. Sorvezetõül a szociológiai szakirodalom napjaink egyik legfontosabb terminológiáját, a társadalmi tõke fogalmát használjuk.

4.1. Egy erõsen gyakorlati elmélet… Az egyik legkorábbi megfogalmazás szerint (L. J. Hanifan16, 1916) társadalmi tõkérõl akkor beszélhetünk, ha a mindennapi élet során az egyének, családok között létrejött társadalmi relációkban megjelenik a jóindulat, szimpátia, barátság. Hanifan meglátása szerint, amikor kapcsolatot alakítunk ki a szomszédokkal, azok pedig további ismeretségeket kötnek másokkal, akkor gyakorlatilag a társadalmi tõke létrejöttérõl van szó. Ennek révén egyrészt társadalmi szükséglet elégíthetõ ki, másrészt a kialakult kapcsolathálót használva javítható, jobbá tehetõ az egyén és a közösség élete. Putnam – ezt kiegészítve – a társadalmi tõkét már inkább egy-egy nemzetre jellemzõ kulturális jelenségként mutatja be. Putnam koncepciója szerint a társadalmi tõke utal az egyének közötti kapcsolatokra, azaz a társadalmi hálózatokban (és csak ott) létrejövõ reciprocitás normáira és a bizalomra, megbízhatóságra. A társadalmi tõke az egyének társadalmi relációinak értéke, terméke, amelynek révén nem csak az egyén, hanem az azt magába foglaló közösség is kézzel fogható haszonra, elõnyre, fejlõdésre tesz szert. A társadalmi tõkére tekinthetünk úgy, mint „magán jószágra” (private good), vagy mint „közjószágra” (public good). Elõbbi esetben az egyéni érdekek által vezérelt kapcsolatépítés eredményéhez jutunk, utóbbinál viszont annak ellenére, hogy nem a közösségek alakítanak ki társadalmi kapcsolatokat, mégis részesednek a hálózati mechanizmusok következményeibõl. A „kölcsönös haszonnak” (mutual benefit) ez a felismerése vezeti el az embereket az együttmûködésre,17 melynek hagyománya, kultúrája országonként, sõt ezen belül egyes régiókként is eltérõ mértékû, erõsségû lehet.

16 17

18 19

20 21

Putnammal szemben – aki a társadalmi tõke és az általános kulturális értékek, hagyományok (például polgári erény, civil elkötelezettség hagyománya) összefüggését hangsúlyozza – Pierre Bourdieu18 szerint a társadalmi tõke elsõsorban magánvagyon, amelynek megszerzése érdekében az egyének erõfeszítéseket tesznek a társadalmi hálózatuk kialakítása, kiterjesztése, ápolása érdekében. Coleman19 meglátása szerint – aki a fogalom elsõ paradigmatikus összegzését teszi meg – a társadalmi tõke a csoport tagjai között fennálló kapcsolatok együttese, amibe beletartozik a kölcsönösség, egymás támogatása és az egymás iránti bizalom is. A társadalmi tõke elõbbiekben vázolt makro- és mikroszintû megközelítését Narayan kapcsolja össze, amikor így fogalmaz: „A társadalmi tõke azon normák, kötelezettségek, bizalom és társadalmi kapcsolatok együttese, amelyek a társadalmi struktúrába, az intézményrendszerbe ágyazódva képessé teszi az embereket arra, hogy másokkal együttmûködve egyéni és közösségi céljaikat elérhessék.”20 Más tõkefajtákhoz hasonlóan a társadalmi tõke is erõforrás, így annál sikeresebb egy társadalom, erõsebb egy gazdaság, minél több társadalmi tõkével rendelkeznek a közösségek. Erre a kapcsolatra hívja fel a figyelmet Putnam,21 aki szerint a civil szerepvállalás, a reciprocitás normái és ennek hálózatai nagymértékben befolyásolják a demokrácia, a kormányzatok és a gazdaság mûködését, sõt a társadalmi tõke mértéke hatással van olyan területekre is, mint az emberek egészségi állapota, jólléte. A különbözõ itáliai régiók települési önkormányzatait vizsgálva azt találta, hogy noha az összes vizsgált önkormányzat azonos mértékû állami támogatásban részesült, hatékonyságuk mégis jelentõsen különbözött egymástól. Az önkormányzati munka eltérõ minõségét a civil elkötelezettség régi hagyománya (avagy ennek hiánya) magyarázza (például a szavazók számaránya, az újságolvasók száma, a kórus és futball klubtagság aránya), sõt az idõsoros kutatási adatok arra engedik következtetni a szerzõt, hogy erõs összefüggés van a polgárok civil aktivitása, a társadalmi interakciók és együttmûködés erõssége, valamint a kormányzat mûködése között.

Lyda J. HANIFAN (1916): The Rural School Community Center. Annals of the American Academy of Political and Social Science 67: 130–138. Jó példa erre egy Putnammal készült interjú során idézett Hume-hasonlat: „A te kukoricád ma érik be; az enyém holnap. Mindkettõnk számára kifizetõdõ lenne, ha ma én dolgoznék veled, holnap pedig te segítenél nekem. Ám én nem kedvellek téged, és tudom, hogy te sem kedvelsz engem. Nem fogok tehát fáradozni érted; ha pedig magam miatt tenném – viszonzás reményében –, tudom, csalódnom kellene, mert függenék nagylelkûségedtõl. Hagyom tehát, hogy egyedül dolgozz; s te is ugyanígy bánsz velem. Váltakoznak az évszakok; s a kölcsönös bizalom és biztonság hiánya miatt mindketten elveszítjük termésünket” (Varga Tamás fordítása). BOURDIEU, P. (1997): Gazdasági tõke, kulturális tõke, társadalmi tõke. Innen: Angelusz R. (szerk.): A társadalmi rétegzõdés komponensei. Válogatott tanulmányok, Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 156–177. COLEMAN, S. James (1990): Társadalmi tõke. Innen: Lengyel György, Szántó Zoltán (szerk.): A gazdasági élet szociológiája. BKE, Budapest, 1996., 99–129. COLEMAN, J. S. (1998): A társadalmi tõke az emberi tõke termelésében. Innen: Lengyel György, Szántó Zoltán (szerk.): Tõkefajták: A társadalmi és a kulturális erõforrások szociológiája. Budapest, Aula Kiadó, 11–43. NARAYAN, Deepa: Bonds and Bridges: Social Capital And Poverty. World Bank, 1999., 8. old. PUTNAM, R.D.(1993): Making Democracy Work: Civic Traditions in Modern Italy. Princeton University Press, Princeton

9


A társadalmi tõke szerepe, fontossága nagyon sokrétegû: kiemelik a hatékony civil társadalom, a versenyképes gazdaság, a demokrácia fejlõdésének, a jó kormányzat és az emberek jóllétének, egészségi állapotának javításában, fejlesztésében. A társadalmi tõke maga is versenyképességi tényezõvé vált, még akkor is, ha a fogalom viszonylag új keletû, a sokféle megközelítés, értelmezés pedig nehézzé teszi kutatását, mérhetõségét. Ahhoz azonban talán nem fér kétség, hogy a közös nevezõk, definíciók hiánya ellenére is egy olyan jelenségrõl van szó, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Azért sem, mert például Fukuyama22 szerint a már az IKT forradalmak elõtt is magasabb társadalmi tõkével rendelkezõ társadalmakban sokkal sikeresebben jelennek meg, terjednek el az új, elektronikus alapú kommunikációs hálózatok, azaz véleménye szerint a bizalom- és társadalmitõke-hiányos országok nem igazán képesek kihasználni az IKT eszközök nyújtotta elõnyöket. Egy-egy innováció diffúziós folyamata is elsõsorban a kommunikáció függvénye, legalább is Rogers23 elmélete szerint, aki kiemeli, hogy az újítás elterjedését a szereplõk társadalmi kontextusa, kulturális sajátosságai befolyásolják. Rogers csoportokba, adaptációs kategóriákba sorolta az egyéneket aszerint, hogy ki milyen hamar kezdi el használni az újítást. Az elemzés során kiderült, hogy ezek a csoportok viszonylag pontosan és jól körülírhatók társadalmi-gazdasági jellemzõik szerint. Éles különbség tapasztalható a korai adaptálók és az elutasítók, lemaradók között. Utóbbiakkal szemben a korai adaptálók iskolázottabbak, magasabb jövedelmûek, mobilabbak, több személyes kapcsolattal rendelkeznek, kevésbé ragaszkodnak a hagyományos értékekhez, viszont elfogadóbbak, empatikusabbak. Az innovációk elterjedésével kapcsolatban Rogers felhívta a figyelmet arra az érdekes jelenségre, hogy éppen a lemaradók csoportjába tartoznak azok, akik számára egyébként a legtöbb elõnyt tudná nyújtani az adott innováció.

4.2. …és ami ebbõl következik Ebben a megközelítésben az aprófalvak kispostái mindenképpen az iskolához, a polgármesteri hivatalhoz, az orvosi rendelõhöz hasonló módon egyrészt az interakciók, a közösségi élet színterei, másrészt a modernizáció, az innovációk megjelenésének intézményi hátterei. Gondoljuk csak végig, hogy az iskolába például a Sulinet program, az önkormányzathoz a Közháló program, a kispostába a postai szolgáltatások bõvítése és modernizációja révén jutnak el a legmodernebb eszközök (számítógépek, POS- és ATM-terminálok, internet stb.).

22 23 24

Semmiképp nem nevezhetõ véletlennek, hogy a kistelepülések intézményei megtartásának záloga csak a legmodernebb szolgáltatások telepítése, valamint a különbözõ intézmények kombinációi, hibridjei lehetnek. Mint már említettük, jelenleg már 50 és 60 körül lehet azoknak a településeknek a száma hazánkban, ahol a megszûnt fixposta szolgáltatásait más profilú intézmény vette át. Ezek között is ki kell emelni a különbözõ közösségi alapú intézményeket: például teleházak, közösségi házak, civil szervezet, vegyesbolt. Számos hazai és nemzetközi példa mutatja, hogy a megoldás a postai szolgáltatások multifunkcionális közösségi szolgáltató helyekbe való integrálása lehet. Olyan meglévõ, a közösség számára interakciós teret és lehetõséget nyújtó intézmények jöhetnek szóba, ahova olyan szolgáltatások sorát lehet telepíteni, amire egy kisebb közösségen belül is van kereslet. Természetesen ez nem mentesíti az államot a szerepvállalás szükségességétõl, hiszen kiegészítõ dotációk nélkül ezek biztosan nem tudnak önfenntartók lenni. Nem mûködik ez másként a nálunk gazdagabb országokban sem: a tanulmányban visszatérõen az angol példára hivatkozunk, ahol a kormány évente több millió fontot fordít a kisposták megõrzésére.

5. A T U D Á S H I Á N Y M E G S Z Ü N T E T É S E – A CSELEKVÉS ELÕSZOBÁJA Nagyon keveset tudni a mobilpostákkal szembeni hazai kifogásokról,24 a fix postákkal kapcsolatos elõnyökrõl, a mobilpostai szolgáltatások elfogadottságáról. Többnyire csak az újságírók által egy-egy faluban megkérdezett és idézett lakos, vagy polgármester véleményét ismerhetjük meg, amelyek természetesen nem tekinthetõk reprezentatív, iránymutató véleménynek. Óriási gond és hiányosság, hogy nem irányul tudományos (objektív) kutatás ezeknek a területeknek a feltárására, aminek következtében jelenleg nem lehet megmondani, hol és pontosan milyen okok miatt emelnek kifogást, illetve hol és pontosan milyen okok miatt vannak megelégedve a változó postai szolgáltatásokkal. Elvétve hallani megoldási lehetõségekrõl is, ahol mind a település, mind a Posta és még további szereplõk – például egy-egy minisztérium, civil szervezet, piaci szereplõ – megtalálják a közös érdekek kielégítésén alapuló megoldást. Óriási hiány van ezeknek a modellszerû, jó gyakorlatoknak a feldolgozásában, a más települések és egyéb szereplõk által is hasznosítható információk összegyûjtésében, feldolgozásában. Sajnos egyelõre csak közvetett adataink, tapasztalata-

FUKUYAMA, F. (1995). Trust: The social virtues and the creation of prosperity. NY: Free Press ROGERS E. M. (1995). Diffusion of Innovations, 4th Edition. NY: Free Press A sajtóban megjelent cikkekben szinte csak olyan kifogásokról hallani, hogy a munkavállalók nem érik el a mobilpostát, hogy az idõsebb embereknek télen gondot jelent a várakozás, a nyílt utcán történõ ügyintézés, a mobilpostán gyakran nem érhetõ el olyan általános szolgáltatás, mint például a bankkártya használatának lehetõsége, vagy a levél- és csomagmérleg.

10


ink vannak a mobilposta kedvezõ fogadtatásáról, ugyanis tudományos jellegû adatfelvétel, kutatás még nem történt a témakörben.25 Természetesen joggal feltételezhetõ, hogy az idõs emberek, mozgáskorlátozottak, otthon lévõ kismamák számára a háznál történõ küldeményfelvétel elõnyt jelent, így körükben a mobilszolgáltatás kedveltté vált. A mobilposta talán legnagyobb mértékû elfogadottsága, támogatottsága Zala és Vas megyében érzékelhetõ. Ennek több oka is lehetséges:

• Elsõsorban

•

az játszott nagyon fontos szerepet, hogy számos településen a mobilposta bevezetésekor a fix posta még egy ideig párhuzamosan mûködött. Fél év alatt az embereknek módjukban állt kipróbálni, összehasonlítani a két szolgáltatást, megtapasztalni, hogy miben nyújt elõnyöket a mobilposta.26 Fontos szempontként merül fel a mobilpostás személyisége, ügyfélközpontú gondolkodása. A Mozgó Világban27 megjelent interjúsorozatból kitûnik, hogy az emberek igénylik például a személyes jellegû érdeklõdést, a falut, a tágabb környezetet érintõ eseményekrõl szóló információkat. Ezt a közvetlenséget, információforrás lehetõséget, közvetlen kontaktust ugyanúgy elvárják. A hivatkozott cikkben nagyon tanulságos az egyik mobilpostás beszámolója arról, hogy miként kerülték el egymást az egyik ügyféllel több napon keresztül, és ez miként szült kritikai észrevételt az õ – egyébként általános elégedettséget kiváltó – tevékenységével kapcsolatban. A kommunikáció ebben az esetben a mobilpostásnak jelt adó kis tábla rossz idõben történõ elhelyezése, bevétele miatt hiúsult meg. Mivel a mobilposta csak meghatározott idõben van jelen a faluban, ezért nagyon fontos az érkezési idõ, aminek viszont pontos betartása sok esetben a fentiekben leírt közvetlen és kicsit több idõt igénybe vevõ kommunikációs és információforrás lehetõségnek szab határt.

Az „idõ” apró momentumnak tûnik, de fontossága miatt mindenképp ki kell térnünk rá. A mobilpostás fe-

25

26

27 28

29

szített menetideje és az ügyfelekkel való információcseréhez szükséges idõ közötti furcsa helyzet azért áll fenn, mert mindez a postás rendelkezésére álló idõkeretet emészti fel, amit egyébként más, például a közlekedés, az idõjárás viszontagságai is erõsen befolyásolnak. Ezzel szemben a fix postán az egymással találkozó emberek többnyire a saját, illetve a hivatal nyitva tartási idejébõl (ami jelentõsen több lehet, mint a mobilpostás egy településre jutó idõmennyisége) gazdálkodva kommunikálnak egymással. Ez apró, elhanyagolható különbségnek tûnhet, ugyanakkor a két szolgáltatás közötti különbség egyik legfontosabb esszenciáját ebben kell látni.28 Egy közvélemény-kutatás eredményei (Rátkay és Társai) alapján a mobilpostával szemben megfogalmazott gondok között az elsõk között jelenik meg a postások állandó sietsége és az ebbõl adódó figyelmetlensége.

• Harmadik

fontos okként természetesen azt kell megemlíteni, hogy ahol eddig nem volt postai szolgáltatás, ott a mobilpostának nagyon örülnek az emberek.29

A mobilposták lakossági elfogadottságával kapcsolatban mindössze egy 2003-as, tehát az indulás évében történt közvélemény-kutatás adatai állnak rendelkezésre (Rátkay és Társai). Kifejezetten jónak ítélte meg a 60 év felüliek és az alacsonyabb iskolai végzettséggel rendelkezõ válaszadók többsége a mobilposta mûködését. A megkérdezettek 44 százaléka szerint a mobilpostán kevesebb idõt igényel az ügyek intézése, míg több mint háromnegyedük elégedett a küldemények postajárat általi kézbesítésével, a postás segítõkészségével, a saját háznál történõ pénzügyi tranzakciók lebonyolításával.

5.1. Ajánlások a Posta számára A közszereplõi felelõsségvállalás erõsítése A Posta kommunikációs stratégiájában meg kell jelennie a cég „közszereplõi” felelõsségvállalásának, de azonmód hangsúlyozni kell, hogy ebben nem tud, és nem is vállalhat egyedüli szerepet. Ez egy szélesebb alapokon nyugvó társadalmi összefogást igényel, amelyben nem csak a Postának és az érintett kistelepüléseknek, hanem az ál-

Természetesen a mobilposták bevezetése nagyon eltérõ társadalmi és gazdasági hatást váltanak ki, hiszen a bevezetésük eltérõ körülmények között történik: • van olyan hely, ahol a fix posta megszûntetése mellett vezették be, • van, ahol eddig egyáltalán nem volt postai szolgáltatás, • és van, ahol a két szolgáltatás párhuzamosan mûködött egy ideig. Fontos lenne az ilyen települések tapasztalatait összegyûjteni, miként és minek köszönhetõen fordul át az érzelmi görbe egyik vagy a másik szolgáltatás irányába, milyen érvek, érzelmek mellett döntenek egyik vagy másik lehetõség mellett. Itt megint csak kvalitatív jellegû kutatásokat javasolunk. BOGNÁR Róbert: Utazások a zöld (mobil)postakocsin. Mozgó Világ 2005/6. szám A szociológia területérõl számos hasonló példát lehet hozni arra, hogy apró jelenségek, lehetõségek miként képesek megváltoztatni emberek gondolkodását, viselkedését. Gondoljunk például az SMS-re, ami egész generációk kommunikációs mintázatát, találkozási gyakorlatát stb. alakítja át. Lásd az elõbbiekben hivatkozott Mozgó Világ 79. oldalát.

11


lamnak, a piaci szereplõknek, a civil szervezeteknek, sõt a tudomány képviselõinek is szerepet kell vállalniuk. Jó példa lehet erre a Glatz Ferenc által elindított és igen sikeres „Párbeszéd a vidéki Magyarországért” mozgalom, amely a társadalmi szintû diskurzus elindításával meg tudta szólítani a fontosabb közszereplõket, döntéshozókat egy téma kapcsán. A kisposták és a kistelepülések sajátos helyzetével kapcsolatos hasonló, szélesebb kontextusú párbeszéd (akár ezen a mozgalmon belüli) elindításában érdekelt lehet a Posta, hiszen ezzel az érintett probléma diskurzusa kikerülhet a Posta kontra kistelepülések dimenzióból. Szisztematikus, objektív kutatások elindítása Pillanatnyilag nincs semmilyen, a kistelepülések postai szolgáltatásaival kapcsolatos, sem a lakosság és az egyéb felhasználók, sem a szolgáltató oldaláról származó információ, adat, ami alátámasztaná, cáfolná vagy indokolná a bármilyen irányú beavatkozást. Nincsenek hatásvizsgálatok, a várható költségeket és egyéb hasznokat, kockázatokat, lehetõségeket bemutató alapkutatások. Jó példa Nagy-Britannia, ahol például a National Federation of SubPostmasters szervezet30 2000. év közepe óta több mint 60 átfogó kutatást végzett, rendelt meg a postai szolgáltatások és postamesterek témakörét érintve. A kutatási eredmények természetesen bárki számára elérhetõk.31 Hatástanulmányok, háttérkutatások elkészítése A pillanatnyi véleményeket, attitûdöket feltáró kutatásoknál sokkal fontosabbak a megszüntetés és az alternatívaként kínált szolgáltatások társadalmi hatásait feltáró tudományos vizsgálatok. Ezek eredményei elengedhetetlenek annak érdekében, hogy ne a tervezett projekt bevezetésekor szembesüljön a Posta alapvetõ felhasználói igényekkel, elvárásokkal. A Posta olyan közszereplõ, melynek a gazdasági kényszerbõl végrehajtott változtatások során is felelõssége és talán kötelessége, hogy az ügyfelek, a lakosság igényeit fokozottabban figyelembe vegye. Ehhez azonban olyan háttértudásra van szüksége, amely a bevezetett változtatás társadalmi, szociológiai kontextusát, hatásait is képes bemutatni. Ez a tudás nem csak a váratlan reakciók számát csökkentheti, hanem egyben muníciót adhat ahhoz is, hogy a közszereplõi státuszból eredõ felelõsséghez megfelelõ, jól irányzott segítséget kérjen például az államtól, önkormányzatoktól, piaci szereplõktõl, civil társadalomtól. A kistelepülések és a Posta közötti, a különbözõ médiumokon keresztüli „adok-kapok” közepette alig lehet felfedezni olyan értékesebb információkat, amelyek csak próbaképpen is megkísérelnék szisztematikusan elemezni, szétválasztani a különbözõ problémákat, megoldási lehetõségeket. Feltételezésünk szerint óriási különb-

30 31

ségek vannak a felvetõdõ problémák, a megoldási javaslatok és a már mûködõ legjobb gyakorlatok terén aszerint, hogy milyen magyarázó változókkal dolgozunk. Tudományos jellegû kutatások sorára lenne szükség, például az alábbi településtípus-szegmentációk szerint: • Megszûnt a fixposta, most csak mobilposta mûködik: Számuk körülbelül 500-ra tehetõ, azonban a nagy szám ellenére nem tudni, hogy az itt élõk milyen jellegû problémákkal, elõnyökkel szembesülnek az új szolgáltatás kapcsán, milyen igények, elégedettségi szintek jellemzõek az egyes magyarázó változók mentén stb. • Nem volt posta, most pedig van mobilposta: Számuk körülbelül 400, így az itt élõk véleményének megismerése alapvetõ fontosságú lenne. Az eredményeknek vélhetõen fontos és jól használható üzenete lenne a Posta számára. • Megszûnt a fixposta, de valamilyen alternatív megoldásként tovább tudják üzemeltetni: Számukat csak becsülni lehet, de saját gyûjtésünk alapján 50 és 60 között lehetnek ezek a települések. Az esetek többségében az önkormányzatok, illetve helyi civil szervezetek vállalják a szolgáltatások továbbvitelét. Utóbbiak óriási elõnye, hogy többféle pályázati lehetõség igénybevételével akár jelentõs mértékû plusz forrást is képesek behozni ezáltal a kistelepülésre. Érdekes tapasztalatnak tûnik, hogy az önkormányzatok által üzemeltetett fixposták hasonlóan veszteségesek, mint voltak a Posta üzemeltetésében (de természetesen ehhez is kellene egy szisztematikus adatgyûjtés). Mindenképp fontos szempont azt látni, miként alakul ezeknek az intézményeknek a bevételi struktúrája. • Párhuzamos postai szolgáltatásokat üzemeltetõ települések: Egy tucat körül van azon településeknek a száma, ahol párhuzamosan fix- és mobilpostai szolgáltatás is mûködik. Ezeken a helyeken általában nem nyugodtak bele a fixposta megszüntetésébe, így azokat valamilyen új konstrukció jegyében – például önkormányzati alkalmazott végzi a postai szolgáltatást, miközben ezért a település jutalékot kap a Postától – tovább üzemeltetik. Mindezeken belül külön vizsgálni kell a kisposták alternatív, PPP- és egyéb alapon üzemeltetetett intézmények sikerét, ezekrõl olyan esettanulmányokat kell készíteni, amelyek hasznos, gyakorlati információkat tartalmaznak más települések, szereplõk számára. Elengedhetetlen továbbá, hogy pilotprojekteken keresztül lehessen tesztelni a kisposták bezárásának hosszú távú társadalmi/gazdasági hatását, a kisközösségek gazdasági fenntarthatóságát (például milyen szolgáltatások

Az angol postahivatalok 97 százalékát üzemeltetõ egyéni vállalkozókat tömörítõ postás szakmai szövetség. Lásd: http://www.subpostmasters.org.uk/research_briefings.htm

12


milyen kombinációját képes fenntartani egy megfelelõ kereslettel bíró kisközösség). A szisztematikus kutatásokat indokolja az is, hogy településszerkezetileg sokszínû az ország, emiatt mindenképpen érdemes nem csak a postai szolgáltatások bevezetése szerint szegmentálni a kutatási eredményeket, hanem térség szerint is. Nagyobb tájegységek szerint is adódhatnak eltérõ megoldási lehetõségek, modellek, hiszen míg például a dél-alföldi megyék nem tartoznak az ország aprófalvas térségei közé, így itt „csak” 25 település érintett a mobilposta bevezetésében, addig ez a szám többszörös lehet a dél-dunántúli vagy az észak-magyarországi térségben. Pilot projektek indítása Mind szolgáltatásaiban, mind funkcióiban olyan multifunkcionális terek, kisposták kialakítására van szükség, amelyek komplex helyi szolgáltató központokká tudnak válni. Ezek alkalmassá válhatnak elektronikus közigazgatási (például állami, regionális vagy önkormányzati), valamint egyéb piaci (például banki) szolgáltatások elérésére. Az épület fenntartásában, a szolgáltatások, a szakképzett személyzet költségeinek fedezésében érdekeltté tehetõk az önkormányzatok, a piaci szereplõk, valamint az állam is, így komoly esély nyílhat ezek PPP modellben való mûködtetésére. A pilot projektek lehetõvé tennék, hogy valós környezetben vizsgálni lehessen a társadalmi hatást (lakossági

elégedettség, igények felmérése stb.), a gazdasági fenntarthatóság feltételeit. Ezekbõl a tapasztalatokból lehet majd a késõbbiekben más településeken is alkalmazható modelleket kialakítani.

6. A S T R A T É G I A I M E G O L D Á S I LEHETÕSÉG: MULTIFUNKCIONÁ LIS INFORMÁCIÓS SZOLGÁLTATÓ KÖZPONTOK Az EU-kritériumok alapján Magyarország területének 96 százaléka vidéki térségnek (és a vidékfejlesztési programok hatálya alá esõnek) minõsül. Az elsõ kategóriába – alapvetõen vidéki térség – a terület 58,3 százaléka esik, a lakosság közel harmada él itt, mely több mint háromszorosa az európai átlagnak. Az összlakosság 35,9 százaléka él községekben. Érdemes megjegyezni, hogy városaink jelentõs része is vidéki jellemzõkkel rendelkezik, városaink 48 százalékában 10 000 fõnél kevesebb lakos él. A népesség nagysága alapján határozható meg a kistelepülés fogalma is, melybe Magyarországon az ezer lakos alatti településeket soroljuk. Ez alapján ma hazánkban minden 13. ember kistelepülés lakója. Ha a fõváros népességét figyelmen kívül hagyjuk, akkor az arányok a 4. táblázatban látható módon alakulnak. Az 1720 kistelepülésen belül megdöbbentõen magas

4. táblázat Településeink lakosságszerkezete Települések száma 1000 fõnél kisebb településeken élõk aránya 1000–10 000 fõs településen élõk aránya 10 000–100 000 fõs településeken élõk aránya E fölötti lélekszámú nem fõvárosban élõk aránya Összes település

– 1040 körüli – az 500 fõnél kisebb lélekszámmal bíró települések száma. Ez az összes település pontosan egyharmada, azaz Magyarországon minden harmadik településen 500-nál kevesebben laknak, azonban a területi eloszlásuk nagyon egyeletlen. Különösen magas a kistelepülések aránya Baranya, Zala, Borsod-Abaúj-Zemplén, Vas, Somogy és Veszprém megyékben. Fontos kiemelni azt is, hogy az egyes kategóriákon belül is igen kedvezõtlen a települések eloszlása, hiszen mindenhol a kisebb lélekszámúak dominálnak: például a 127 darab 10000-nél nagyobb lélekszámú település legnagyobb része a 20 ezres lélekszámot már nem éri el, az 1279 darab 1000 fõnél népesebb település legnagyobb része pedig a két-háromezres lélekszám körül mozog, vagyis igencsak közelítenek a kistelepülési kategória felé. A kistelepülések felé húzó településszerkezet óriási terheket ró a magyar gazdaság- és társadalompolitikára. Az

9,5% 40,4% 35,6% 14,5%

1720 1279 127 8

100,0%

3134

alapvetõen forráshiánnyal küzdõ kistelepüléseken különös módon elõször azokon az intézményeken próbálnak spórolni, amelyek alapvetõ szerepet játszanak a helyi értelmiség, a fiatalabb generációk, a családok megtartásában. A megtakarításnak általában a könyvtár, a közösségi ház, a kisposta, az iskola esnek áldozatul, holott az erõsforrások megkötéséhez, sõt gyarapításához ezek az intézmények elengedhetetlenül fontosak. Sajnos jellemzõ adat a magyarországi kistelepülések intézményi ellátottságára, hogy körülbelül 1000 település önkormányzatának egyszerûen nincs épülete, hivatali helyisége.

6.1. A kiút: az integráció A helyzet azért ellentmondásos, mert a modernizációs narratívában mindig azok a területek játszanak kulcsszerepet, amelyek egyidejûleg képesek akut társadalompoli-

13


tikai problémák megoldását elõremutató, versenyelõnyteremtõ, korszerû beavatkozásokkal, intézményi megoldásokkal párosítani. A kistelepülések szerteágazó problémái régóta ismertek, azonban megoldásukra, kezelésükre sporadikus, idõszaki és részleges megoldások jöttek létre. Mivel a különbözõ funkciók, illetve intézmények tárcaszinten sok „illetékest” tudhattak mindig is magukénak, megfelelõ koordináció és stratégiai nyomás híján nem alakult ki sem igény, sem elképzelés a felsorolt gondok integratív kezelésére. Pedig több mint feltûnõ, hogy minden esetben az információs- és tudásfolyamatok deficitjérõl van szó, és a strukturális okok minden esetben azonosak:

• mérethatékonysági • • •

gondok, üzleti/piaci/költségvetési fenntarthatatlanság, forráshiány az ingatlanteremtésben és/vagy fenntartásban, közvetlenül mozgósítható emberi erõforrások állandó hiánya, az infrastruktúra (telefon, kábelTV, internet) hiánya, a csatlakozás nehézségei az országos alaprendszerekhez.

Mindezek alapján a vidék modernizációjának kulcselemét a kistelepülések információs- és tudásfolyamatait kiszolgáló integrált intézményi alaphálózat létrehozásában látjuk. Számtalan funkció egyetlen intézményben való összpontosításával kedvezõ hatások olyan tömege indukálható, amely hatalmas lökést, látványos és jól kommunikálható perspektívát ad a kistelepülések közéletének és fejlesztési kilátásainak. A meglévõ intézményhálózat bármelyik eleme alkalmas arra, hogy befogadja a többi alapszolgáltatást, majd különbözõ kombinált megoldásokkal a lehetséges szolgáltatások teljességét nyújtsa – fenntartható, színvonalas, a közösség életébe szervesen beágyazott módon. Épp e sorok írása közben jelent meg a Tolnai Népújság tudósítása32 arról, hogy Varsád községben négymillió forintba került az a felújítás, melynek eredményeként egy helyen érhetõ el a posta, a teleház, az e-Magyarország pont és a korszerûvé tett könyvtár. Az irány tehát jól látszik, a feladat minél több, érvényes és fenntartható integrációs modell végigondolása, kikísérletezése és átültetése a valóságba. A fejlett technikai háttéren illetve a szélessávú internet-hozzáférésen, mint alapszolgáltatáson alapulva az integráció az alábbi tevékenységekre épülhet:

• oktatás (iskola, tanfolyamok, mentori (IT-mentori) tevékenység,

• kommunikáció: •

32

internetelérés, postai szerepkör betöltése, információs alapszolgáltatások: fax, fénymásolás, szkennelés, nyomtatás, digitalizáló központ,

2005 július 28

14

• szórakozás: pl. játékközpont, • kommunikációs központ: helyi TV, rádió stb. mû• • • • • • • • •

sorszóró helye, akár ingyenes internetrádió formájában, falugazdász-iroda, EU – pályázati tanácsadó, Nonprofit szervezetek képviselete, jogi tanácsadó iroda, e-közigazgatási tranzakciós pont, elektronikus üzletviteli pont és távinkubáció, távmunkaközpont, digitális közmunkaszervezés, kulturális rendezvényszervezés, kulturális brókerség, könyvtár, könyv- és újságárusítás, virtuális könyvtár.

A funkciósûrítés végsõ értelme az, hogy az erõforrásés költséghatékonyság fenntarthatóvá, finanszírozhatóvá teheti a központot.

6.2. Egy jó elõkép: könyvtárak és mozgókönyvtárak Ezzel megegyezõ tendencia rajzolódik ki a ’90-es években a magas mûködési költségek, alacsony látogatottság miatt elindult bezárásoknak áldozatul esett kistelepülési közmûvelõdési intézmények regenerálódásában. Napjainkban egyre több olyan hír lát napvilágot, hogy a bezárt mûvelõdési ház, könyvtár, mozi épületeibe új szolgáltatásokkal, funkciókkal újra élet költözik. Csak az elmúlt hetek kiskönyvtárakkal kapcsolatos híreit megnézve világosan látszik, hogy például internethozzáférés biztosításával oly mértékben növelhetõ a forgalom nagysága, hogy már a nyári nyitva tartásnak is van értelme. Számos községben a könyvtár az iskolába költözik, ahol már van internet-elérési lehetõség, így a két szolgáltatás már gazdaságosan mûködtethetõ. Somogy megyében – a megyei napilap összeállítása szerint – az internet igazi vonzerõvé vált a kisebb könyvtárakban, ami az eMagyarország pontok befogadásának köszönhetõ. Például a Füredi Fiókkönyvtár és a Petõfi Emlékkönyvtár igazgatója szerint jó volna, ha valamennyi tékában az olvasók rendelkezésére állna az internet-hozzáférés. A statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy a megye könyvtáraiban a látogatók száma csaknem 15 ezerrel nõtt egy év alatt, ami a szakemberek szerint egyértelmûen a bõvülõ internet-hozzáférési lehetõségeknek köszönhetõ. Tolna megyében hasonló tapasztalatokat gyûjtöttek. Például a dunaföldvári bibliotéka az idén nyáron elõször végig nyitva tartott. Sok volt a külföldi érdeklõdõ, akik leginkább interneteztek, viszont meglepetésre a kölcsönzés forgalom olyan volt, mint szorgalmi idõben. A


könyvtár vezetõje szerint most már bizonyos, hogy a nyári nyitva tartásra szükség van a városban. Hasonlóan pozitív példaként élnek a magyar vidék számos pontján a mozgó könyvtári buszok (bibliobuszok). Az elsõ ilyen jármûveket még 1961-ben indították útnak, s ma – elsõsorban a különösen sikeres skandináv tapasztalatok nyomán a mozgókönyvtár újra reneszánszát éli.33

6.3. Lehetséges partnerek Mind a – néhány kistelepülés felkeresésébõl származó – saját, mind a sajtóból elérhetõ híradások tapasztalatai alapján látható, hogy számos megoldási kísérlet, próbálkozás indult az aprófalvakban a fixposták megmentésért, visszaállításáért. Mindenképpen ki kell emelni a teleházak szerepét, hiszen információink szerint körülbelül 30 teleház vette át a postai szolgáltatásokat,34 Bizonyára ebben szerepet játszott a kormányzati szándék is. Az Informatikai és Hírközlési Minisztérium már 2003. év közepén azt tervezte,35 hogy teleházat létesítene a kistelepüléseken megszûnõ postahivatalokban, majd késõbb az eMagyarország pontok kerültek szóba. Sajnos ebbõl nem sok valósult meg, holott ésszerû és kézenfekvõ megoldásként ez mutatkozik még ma is, hiszen az alternatív, új fixposták többsége hasonló funkciókat lát el. De ugyanígy szóba jöttek más intézmények is, így például Somogy megyében a takarékszövetkezetek, míg máshol maguk az önkormányzatok36 léptek. Az egyik legkisebb Hajdú-Bihar megyei faluban, a mindössze 326 lelkes Bedõn például az önkormányzatnak köszönhetõen ismét van postahivatal. A hivatal a Postától megvette az épületet mindössze 550 ezer forintért, amit ráadásul részletekben fizetnek ki. A postai alkalmazott a polgármesteri hivatal dolgozója, tõlük kapja a fizetését. A postai szolgáltatásokért az önkormányzat jutalékot kap a részvénytársaságtól. Jelenleg azt tervezik, hogy lottó, totó és más szerencsejátékok szelvénye is kapható lesz a hivatalban, hogy minél több ember térjen be. Már jeleztük, hogy például Angliában a kisposták megszüntetésével párhuzamosan több tucat pilotprojekt indult az alternatív megoldások életképességének, elfogadottságának és társadalmi-gazdasági hatásainak vizsgálatára. Például Leicestershire and Rutland megyékben 2001 és 2002 között összesen 269 alternatív postai hivatal elindításával kísérleteztek a postai szolgáltatások modernizációja jegyében.37 Olyan egyablakos ügyintézéseket,

33 34

35 36 37 38

szolgáltatásokat nyújtó multifunkcionális postahivatalokkal próbálkoztak, ahol munkaügyi tanácsadás, idõsgondozás, közösségfejlesztés, gyerekmegõrzés, álláskeresés, információszolgáltatás, ingyenes telefonhívási lehetõség, érintõképernyõs információs kioszkok voltak elérhetõk. A projekt ideje alatt a postahivatalokat összesen 150 ezer ember kereste fel. A vállalkozó postamesterek felmérésébõl kiderül, hogy a hivatalok majdnem 60 százalékában növekedett a rendszeres ügyfelek száma, míg 77 százalék arról számolt be, hogy pozitív volt az ügyfelek visszajelzése az új szolgáltatásokkal kapcsolatban. Mindez megmutatkozott az üzleti eredményekben is, hiszen a projektben résztvevõ postahivatalok egynegyedében növekedett a bevétel az elõzõ évekhez képest. A számos példa mindenképpen azt mutatja, hogy csak a multifunkcionális szolgáltatásokat és közösségi teret felsorakoztatni, integrálni képes központok – nevezhetjük õket akár közszolgáltatási végpontoknak is – képesek megküzdeni a méretarányos kereslet és a gazdaságos mûködés problémáival. Ehhez azonban a magyar politikai és közigazgatási gondolkodásban túl kellene lépni az ágazati megközelítésen, hiszen oktatási, közigazgatási, közösségi, szociális stb. szolgáltatásokkal kellene kombinálni a postai és egyéb tevékenységeket. 6.4. A Posta mint agóra A fix posta egyik legfontosabb elõnyét a mobilszolgáltatással szemben abban kell látni, hogy itt az emberek találkozhatnak egymással. Ez apró momentumnak tûnhet, mégis fizikai terepet nyújt ahhoz a kommunikációs és információcsere lehetõséghez, amely a helyi identitást, a közösséghez való tartozást, az emberek egymás iránt bizalmát erõsíti. Amennyiben ilyen helyek nem állnak rendelkezésre (például iskola, közösségi ház, könyvtár, bolt, kocsma), úgy ezek a kommunikációs csatornák sem alakulnak ki. Ez tükrözõdik vissza a Mozgó Világban megjelent38 egyik kistelepülés postai alkalmazottjának beszámolójában is: „Jólesett az embernek, hogy ott volt a falu központjában [a postahivatal]. Néha csak úgy bejöttek beszélgetni az emberek, fõleg kedden, amikor orvosi rendelés van, ott a szomszédban. Vettek, mondjuk, egy csomag nejlonzacskót, egy kicsit beszélgettünk, jó volt. Ha várni kellett egy kicsit, senki nem zúgolódott, beszélgettek, elvoltak.” Talán éppen ez motiválja a településeket akkor, amikor a mobilposta mellett egy önkormányzati épületben,

Friss adatok sorával igazolja mindezt a Könyv, Könyvtár, könyvtáros c. folyóirat 2005 júliusi száma, ezért ennek részletesebb kibontására e tanulmány keretei között nincs szükség. Például Bátaapáti, Alsómocsolád, Vértessomló, Répceszentgyörgy, Zalaszentjakab stb. Korábban a teleházak – sajnos – számos olyan tapasztalatot is produkáltak, amely meggátolta, hogy tömegesebb legyen a postai és a teleházas szolgáltatások intézményi fúziója. Lásd http://www.radio.hu/index.php?cikk_id=27755 Például Szamoskér, Bögöte, Salköveskút, Vértestolna, Nagyalásony, Doba, Várgesztesen, Füzérkomlós stb. Lásd bõvebben: Your Guide – the 23rd July 2002 report. http://www.dti.gov.uk/postalservices/pdf/your_guide_evaluation.pdf Mozgó Világ 2005/6. szám, 86. oldal.

15


helyiségben párhuzamos szolgáltatást indítanak. Adataink szerint jelenleg körülbelül 70 településen tartanak fenn ilyen jellegû párhuzamos szolgáltatást, ahol a helyi postai forgalom körülbelül 70–80 százalékát a mobilposta fedi le, a maradékot a fixposta. Utóbbiak a gyenge forgalom miatt egyelõre inkább a helyi lakosok „komfortérzetét” növeli. Amennyiben sikerülne ezekbe az épületekbe, helyiségekbe más közszolgáltatásokat (eMagyarország pontok, IT-mentor, oktatás, e-közigazgatás stb.) is befogadni, úgy vélhetõen megoldódna gazdaságos mûködtetésük, fenntartásuk is. A Posta stratégiájának reálisan ebbe az irányba kell elmozdulnia. Erõs államigazgatási partnerekkel (IHM, ICSSZEM, MEH EKK, BM) együttmûködve az elõremenekülés stratégiája a multifunkcionális közszolgáltatási végpontok kialakítása lehet. Ez természetesen egy újabb modernizációs stratégiát jelent, ahol például az elektronikus közszolgáltatások, információs pultok megjelentetése, közösségi funkciók és szolgáltatások befogadása (például IT-mentor) csak más partnerekkel együtt történhet. Emellett a megelõzés stratégiája is hatékony lehet, azaz amikor a mobilposta bevezetése egy ideig a fixposta fenntartása mellett történik meg. Az ilyen irányú fejlesztések vélhetõen összhangban állnak a települések által megvédeni kívánt „utolsó civilizációs pontok” fenntartásával, melyek a települések fontos modernizációs bázisát, a közösségi érzés, identitás, valamint gyakorlat megjelenésének színterét, valamint a lakosság komfortérzetének egyik fontos forrását testesítik meg.

6.5. A történet folytatódik A mobilposták kérdése tartósan a média figyelmének középpontjába került – az eddig megjelent tudósítások és cikkek nagy száma arra utal, hogy a mai napig magas hírértéket képviselõ, fordulatokban gazdag téma. Szinte minden hónapra esik egy friss fejlemény. Sikertelennek bizonyul az aláírásgyûjtés, amelyet az Országos Választási Bizottság formai okok miatt utasított el39? Az állampolgári jogok országgyûlési biztosa felkarolja a tiltakozókat40! Az ombudsman 2005. októberi – számos szempontból igencsak problematikus,41 és még vélhetõleg sok vitát kiváltó – álláspontja szerint a mobilposta által kiszolgált településeken a postai szolgáltatásra vonatkozó szabályozás, és ebbõl következõen a fixposták megszüntetése „az Alkotmányban deklarált hátrányos

39 40 41

megkülönböztetés tilalmával, az emberi méltósághoz való joggal, illetve a jogállamiság elvébõl fakadó jogbiztonság és a tisztességes eljárás követelményével összefüggésben visszásságot okoz.” A tanulmány készítõinek meggyõzõdése, hogy a mobilposták látszatra csekélynek tûnõ össztársadalmi jelentõsége ellenére az új évezred egyik legfontosabb diskurzusává nõtt. Mint cseppben a tenger, úgy tükrözi vissza a mai magyarországi közgondolkodás, érdekérvényesítés, vidékpolitika és közösségi önszervezõdés számos akut problémáját, s ezért különösen alapos vizsgálatával messze a témakör határain túlmutató tanulságokat ígér.

IRODALOM Bognár Róbert: Utazások a zöld (mobil)postakocsin. I. rész. Mozgó Világ 2005/5. szám Bognár Róbert: Utazások a zöld (mobil)postakocsin. II. rész. Mozgó Világ 2005/6. szám Bourdieu, P. (1997): Gazdasági tõke, kulturális tõke, társadalmi tõke Innen: Angelusz R. (szerk.): A társadalmi rétegzõdés komponensei. Válogatott tanulmányok, Budapest, Új Mandátum Könyvkiadó, 156–177. Coleman, S. James (1990): Társadalmi tõke. Innen: Lengyel György, Szántó Zoltán (szerk.): A gazdasági élet szociológiája. BKE, Budapest, 1996., 99–129. Coleman, J. S. (1998): A társadalmi tõke az emberi tõke termelésében. Innen: Lengyel György, Szántó Zoltán (szerk.): Tõkefajták: A társadalmi és a kulturális erõforrások szociológiája. Budapest, Aula Kiadó, 11–43. Dempsey, Noel, T.D: „Check Against Delivery”. Elõadás az Irish Postmasters Union Conference-n. April 2005, innen: http://www.dcmnr.gov.ie/Corporate+Units/ Virtual+Press+Room/Speeches/Speech+by+Minis ter+Dempsey+at+the+Irish+Postmasters+Union +Conference+Castlebar+30+April+2005.htm Department of Trade and Industry: „Financial Support for Post Offices”, Februar 2005., innen: http://www.nao.org.uk/publications/nao_reports/0405/0405287.pdf Department of Trade and Industry: „Your Guide Pilot” Innen: http://www.dti.gov.uk/postalservices/ggp.htm

Az Országgyûlés ennek megfelelõen nem tûzte napirendjére annak a módosítási javaslatnak a tárgyalását, hogy a Posta csak azokon a településeken vezethesse be a mobilpostát, ahol a település ezt igényli Az állampolgári jogok országgyûlési biztosának Jelentése az OBH 3703/2004. számú ügyben Megállapításait a hivatalhoz beérkezett panaszokra, a Zempléni Településszövetség megkeresésére, és a hivatal munkatársai által végzett ellenõrzésre alapozza, nem is törekszik a teljes kép kialakítására, egyoldalú érvekkel dolgozik. A kérdésben nem folyt reprezentatív vizsgálat, a panaszlevelek, illetve az egyetlen településre korlátozódó kísérlet (levélfeladás, bankkártyás pénzfelvétel, újságvásárlás) nem elegendõek arra, hogy megbízható eredményeket kaphassunk és ezáltal felelõs következtéseket vonhassunk le az egész szolgáltatással kapcsolatban.

16


„Your Guide – the 23rd July 2002 report”. Innen: h t t p : / / w w w. d t i . g o v. u k / p o s t a l s e r v i c e s / p d f / your_guide_evaluation.pdf Enyedi György: „Falvaink sorsa”. Magvetõ Kiadó, Budapest, 1980. Hanifan, Lyda J. (1916): The Rural School Community Center. Annals of the American Academy of Political and Social Science 67: 130–138. National Economic Research Associates (NERA) és RAND Europe and Accent Marketing & Research (Accent MR): „Cost-Benefit Analysis Of Rural Post Office Branches. A Final Report to the Postal Services Commission”. June 2003., London, innen: http://www.postcomm.gov.uk/documents/postoffices/ NeraFinalRprt.pdf National Federation of SubPostmasters: „The Rural Network in the Future”. June 2003, London, innen: http://www.subpostmasters.org.uk/research%20briefi ng%20rural%20network%20future.htm Narayan, Deepa: Bonds and Bridges: Social Capital And Poverty. World Bank, 1999., 8. old. Performance and Innovation Unit Report – Counter Revolution – Modernising the Post Office Network, June 2000, innen: http://www.dti.gov.uk/postalservices/ piu_report.htm A jelentés: http://www.dti.gov.uk/postalservices/pdf/ piu_report.pdf Pickering, Jon: „Good Practice in Rural Development”. Centre for Advanced Studies, University of Cardiff. September 2003, innen: http://www.ruralgateway.org.uk/download/84/goodpractice-report.pdf Postal Services Commission: „Serving the Community I – evidence of the community value of post offices in rural areas”. December 2001, London, innen: http://www.postcomm.gov.uk/documents/postoffices/ Serving%20the%20Community%20I.2.pdf Postwatch: „Impact of Post Office Closures in the Rural Community”. October 2002, London, innen: http://www.postinsight.pb.com/files/Postwatch_Rura lNov2002REPORT.pdf Postwatch Scotland: „The Future of the Rural Post Office Network in Scotland”. Seminar report published on the future of rural post offices. March 2004, innen: http://www.postwatch.co.uk/pdf/policydocs/ruralnet workScot_seminar04.pdf Putnam, R.D.(1993): Making Democracy Work: Civic Traditions in Modern Italy. Princeton University Press, Princeton Székely Levente: A mobilposta-projekt vezetõi mélyinterjúk tükrében Kézirat, 2005 Vági Gábor: „Magunk, uraim”. Gondolat, Budapest 1991. www.nol.hu www.radio.hu www.telefalu.hu

17

Mobilposta Magyarországon szakmai és stratégiai elemzés

Recommend Documents