Münster beszámoló 2010 A bizonyítványosztáson tudtuk meg a hírt hogy mi ketten mehetünk ősszel a Münsteri tanulmányi útra. Nagyon örültünk neki bár kicsit izgultunk, mivel még egyikünk sem utazott repülővel. Augusztus 29-én pedig elérkezett a nagy nap, az indulás napja. 15 órakor találkoztunk a reptéren, és beálltunk a sorba, hogy leadjuk a bőröndjeinket, ezután még volt egy kis időnk. Ez alatt az idő alatt kimentünk a teraszra, és néztük a föl és leszálló gépeket. Lassan indulnunk kellett, így búcsút vettünk a családtól és „becsekkoltunk”. Kis várakozás után fölszállhattunk a buszra, ami a repülőhöz vitt. Szerencsénkre nagyon jó helyet fogtunk ki és ablak mellett ültünk. A felszállás előtti tájékoztatóból semmit nem értettünk, mivel angolul beszéltek. A felszállás nagy élmény volt bár kicsit félelmetes. Itt Magyarországon szerencsénkre szép napos időnk volt így nézelődhettünk,
Ezzel szemben, ahogy Németország fölé értünk borult, ködös, esős idő tárult elénk, a látótávolság majdnem 0 volt.
A repülőről leszállva felvettük a poggyászt és elindultunk a buszhoz, ami a dortmundi pályaudvarhoz vitt. Ez az út kb. 25-30 perc volt. Eddig simán mentek a dolgok. A dortmundi Hauptbanhof nem hasonlítható az itthoni pályaudvarokhoz, sokkal nagyobb és bonyolultabb számunkra. A jegyeket automatából kellett volna megvenni, de nem nagyon tudtuk miket kell nyomogatni, ezért megkértünk egy fiatalembert hogy segítsen, így sikeresen megvettük a jegyet. Mivel gyorsvonatra szálltunk, 30 perc alatt Münsterbe értünk. A pályaudvaron találkoztunk a koordinátorunkkal Ulrich-al. Kocsival elmentünk a szállásra, ami egy nagyon szép bár kicsit kies helyen volt. Megmutatták a szobáinkat, és hogy mit hol találunk: konyha, fürdő, WC, mosógép. Külön-külön szobát kaptunk. A szállás nagyon kulturált és szép volt, egy apácák által vezetett „kollégiumszerű” hely. Ezután jött csak a java. Megkaptuk a térképet bejelölve a fontos helyekkel: a két munkahely, iskola és hogy most hol vagyunk, a 4 hétre vonatkozó napirendet és 1 heti bérletet. Ez után a sokk után elmentünk lefeküdni mivel az idő is már éjszaka 1 körül járt.
A megérkezésünk utáni első nap szabadnap-. A hétfő általában szabadnap volt, mert az egyik virágüzlet zárva tartott aznap. Az egész környék nyugodt és csendes, barátságos emberekkel. A buszmegálló nem túl messze kb. 5perc sétára volt.
Előző este megbeszéltük, hogy elmegyünk és felfedezzük a várost, az iskolát és a virágüzleteket hogy ne külön-külön érjen minket majd meglepetés és tudjuk mihez mennyi időre lesz szükségünk, hogy időben odaérjünk. Szerencsére nagyon egyszerű és egyértelmű volt a buszközlekedés. Az első virágbolt, amit megnéztünk a Schrieverhoff volt. Ez a virágüzlet az itthoni Oázis kertészethez hasonlítható méreteiben, választékában, szolgáltatásaiban… stb. Kissé ijesztő első körben, de aztán rájöttünk, hogy igazán jó itt dolgozni. A másik virágbolt Kraut und Rosen egy sokkal kisseb, barátságosabb üzlet.
A két üzlet össze sem hasonlítható egymással, bár mind a kettőben nagyon kedvesek és barátságosak voltak, és nekünk való feladatokat kaptunk elvégzésre. Még aznap hazafelé bevásároltunk és vártuk a következő nap mit tartogat számunkra. A második napunk napirend szerint az iskola megismerése volt. Reggel korán keltünk, mert már 7:50-re bent kellett lennünk az iskolában. A buszon nagyon sok diák utazott és ez kicsit megtévesztőnek tűnt, mert azon a környéken még vagy 4-5 iskola volt. Az iskola neve AnneFrank Berufskolleg Schule der Sekundarstufe II volt. Nem túl nagy iskola. Találkoztunk bent Uli-val, aki körbevezetett az egész iskolában, elmondta a történetét, miket lehet ott tanulni (meglepően sok mindent: érettségit és több szakmát is Pl.: szakács, virágkötő, fodrász, divattervező… stb.) és megkaptuk az órarendet, amin a keddi és csütörtöki órák voltak, amiken részt kellett vennünk.
Mikor megbeszéltük ezeket a dolgokat Uli elvitt minket az üzletekbe bemutatkozni és megbeszélni ki hol és hánykor kezd holnap. Amikor végeztünk elvitt minket a Haupbanhofhoz és mehettünk haza. Ez a nap is viszonylag gyorsan eltelt. Hazaérve főztünk magunknak vacsorát és beszélgettünk. Szerdán az elő munkanap várt ránk. Én a Schrieverhoff-nál kezdtem. 9 órára kellett reggel beérnem, de ez nem okozott gondot, mert már tudtam az útvonalat. Körülbelül ¾ óra volt az oda út, de soha nem késtem inkább előbb is bent voltam. Bemutatkoztam mindenkinek (jó sokan voltak) és letisztáztuk a suli dolgot és megkaptam az első feladatomat. Csokrot kellett kötnöm. Azt hittem, hogy ez csak olyan próba csokor, de nem mikor megkötöttem mondták, hogy jöhet a következő és a következő. Nagyon jó volt, olyan csokrokat kötöttem amilyeneket csak én akartam és abból, amiből csak akartam és az emberek csak jöttek és vitték, mint a cukrot. Nagyon jó érzés volt és megdicsértek, mert jól és szorgalmasan dolgoztam és tetszett nekik, amit csináltam.
Délután pedig megérkezett a kamion egyenesen Hollandiából a vágott virággal és a főnök fölment a kamionra és bevásárolt az üzletnek. Ezután pedig jöhetett a virágpucolás, ami kitartott a munkaidőm végéig. A virágüzletben töltöttem a következő pár napot is vasárnapig, bezárólag mert akkor szüneten voltunk. A csapat cserélődött majdnem naponta minden nap más volt az egész napi munka. Én szerdán csokrot kötöttem, csütörtökön összeültetéseket készítettem, pénteken pedig üvegházi dísznövényeket díszítettem
Szombaton pedig tűzött kis díszeket készítettem.
A munkaidőm minden nap 9:00-tól 17:00-ig tartott, szombaton pedig 9:00-tól 13:00-ig. Az ebédszüneteket pontosan betartották, soha nem rohantak és mégis mindig minden megvolt akkorra, amikorra kellett, pontosan, hiba nélkül. Lenne mit tanulnunk tőlük! Eljött a vasárnap a szünet. Kaptunk programfüzeteket így kinézhettük a nekünk tetsző programokat. Megbeszéltük, hogy vasárnap megnézzük az állatkertet. Reggel fölkeltünk és elindultunk, hogy megnézzük az állatkertet. Szerencsénkre volt 1 busz, ami pont az állatkert előtt tett le. Nagyon tetszett az egész, az állatoknak nagyon nagy természetes kifutók vannak csinálva. Szerencsénkre, amikor ott voltunk akkor kezdődött egy delfin és fóka show, az egészet az első sorokból nézhettük.
Minden szabadidőnkben igyekeztünk minden nevezetességet megnézni, nagyon sok templom van a városban majdnem mindet láttuk. Sokat sétáltunk nézelődtünk, vásároltunk. Uli is sok programot szervezett nekünk sok helyre elvitt, és sok dolgot megmutatott nekünk. Többek között a Münster Stadtmuseum-ot, ahol idegenvezetés mellett meghallgattuk -persze németüla város kialakulásának történetét. Emellett megnéztük még a „Botanischen Garten-t”, ami egy nagy kastély kertjében kapott helyet. Szépen szétválogatva a növények élőhelyeik szerint pl.: hegyvidéki, trópusi, sivatagi… stb. Nagyon szép volt az egész, nagyon tetszett.
Ketten is megfordultunk sok helyen, templomokban, városban lévő nevezetességekben, nevezetességeken (Münster maraton), és sétáltunk az Aasee körül.
Mivel két hét után üzletet cseréltünk így én a „Kraut und Rosen” virágüzletben folytattam a munkát. A főnök Kathi nagyon kedves és segítőkész volt. Az üzlet a háza végében volt, kicsi, barátságos, de azért elég nagy forgalmú. Sok érdekes feladatot kaptam, amihez kreativitásra és kézügyességre volt szükség a megvalósításhoz. Szerettem mindkét helyen dolgozni.
Az egyik szombaton Ulrich elvitt minket megnézni a mestervizsgát. Nagyon izgatottak voltunk. Az oda út 2-2,5 óra volt autóval, pedig ott még sebességkorlátozás sincs az autópályákon. Odaérve nagy csoda tárult elénk. Gyönyörű díszek, kompozíciók, csokrok és különleges technikák. Nagyon tetszett és nagyon sok ötlettel gazdagodtunk mind technikailag, mint anyaghasználatilag, egy feltöltődés volt számomra. Az idő nagyon lassan telt, amikor megérkeztünk Münsterbe de az idő múlásával nagyon megszerettük az egész környéket és minden mást is, így nagyon gyorsan elrepült az idő. Nagyon jól éreztük magunkat, és köszönjük mindenkinek, aki közreműködött és lehetővé tette nekünk ezt az utat. Olyan gyorsan eltelt az idő, hogy azon kaptuk magunkat, hogy már pakolnunk kell, és holnap indulunk. Vasárnap, amikor fölkeltünk már nagyon idegesek voltunk. A szobából kipakoltunk, kitakarítottunk pár nappal az indulás előtt már kifizettük a szállást, így azzal már nem kellett törődnünk. Ulrich jött értünk, hogy kivigyen minket a vonatállomásra, segített megvenni a jegyet és odakísért minket a peronhoz ahonnan indult a vonatunk. Elbúcsúztunk, jó utat kívánt nekünk és elment. Ott ültünk a vonatot várva és rájöttünk, hogy nem is akarunk hazamenni. De bejött a vonat és mi felszálltunk. Dortmundban kicsit bolyongtunk, mire megtaláltuk a buszt, de sikerült és 25-30 perc múlva már a reptéren is voltunk- előbb is, mint terveztük. A váróban bemondták, hogy a gépünk előre láthatólag 3 órát késik, úgyhogy vártuk az indulást. Nagy nehezen feljutottunk a repülőre és indultunk haza. Ferihegyre kb. 12-1 körül értünk éjszaka éhesen, fáradtan, de itthon voltunk a szeretteinkkel. Nagyon ajánlom, mindenkinek a külföldi gyakorlatokat, nagyon sokat lehet tanulni, mind szakmailag, mind nyelvileg. Amennyire nem akartam először menni, annyira jól éreztem magam. Aki teheti menjen.
Takács Dia
