Terepkutatás
• Míg a kérdıíves felérés elsısorban kvantitatív (statisztikai) elemzésre alkalmas adatokat szolgáltat, a terepkutatásból ezzel szemben inkább kvalitatív adatok származnak • Megfigyelések, melyek legfeljebb nehezen számszerősíthetıek • A terepkutatást az különbözteti meg más megfigyelési technikáktól, hogy ez nem pusztán adatgyőjtési tevékenység, gyakran elıfordul, hogy egyben elméletalkotási tevékenység is.
Terepkutatás céljára alkalmas fókuszpontok • Jelentések: olyan nyelvi jellegő eszközök, mint kultúrák, normák, világnézetek stb. • Eljárásmódok: viselkedések különbözı fajtái • Epizódok: pld. válás, bőncselekmények, betegségek stb. • Találkozások: két vagy több ember találkozása és közvetlen interakciója • Szerepek: emberek által elfoglalt pozíciók és e pozíciókhoz társuló magatartás vizsgálata (foglalkozási és családi szerepek, etnikai csoportok) • Kapcsolatok: a társadalmi élet nagy része vizsgálható azon az alapon, hogy milyen magatartás megfelelı a különbözı szerepkettısökben (anya-fiú kapcsolat, barátság, stb.) • Csoportok: baráti klikkek, sportcsapatok, munkahelyi kollektívák stb. • Szervezetek: formális szervezetek, pl. iskolák, vállalatok • Települések: falvak, gettók, városrészek stb.
Mintavétel a terepkutatásban • A terepkutatásban gyakran nem tisztázott, hogy mi a kutatás elemzési egysége és mi a mintasokaság. • Fontos kérdés hogy a kutatás befejezésével milyen populációra akarja az általános következtetéseket levonni • A terepkutató megpróbál mindent megfigyelni, de mivelhogy az összes történésnek csupán a töredékét képes vizsgálni, így az, amit megfigyel de facto mintája lesz a kutatásnak
Terepkutatási mintavételi eljárás McCall és Simons (1969) alapján
• Kvótás minta: ha a megfigyelt társadalmi csoport jól elkülöníthetı kategóriákba sorolható – minden kategóriának szerepelnie kell a mintában
• Hólabda minta: az egyik interjúalanytól „gördül” tovább a minta a másikig • Deviáns esetek: az attitődökben és magatartásmintákban mutatkozó szabályszerőségek megértését elmélyítik, ha megvizsgáljuk az attól eltérı eseteket
A megfigyelések rögzítése • A terepkutatás legfontosabb eszköze a megfigyelési napló – Sem diktafon, sem videokamera nem képes rögzíteni egy társas cselekvés minden mozzanatát – A terepkutatásnak a legfontosabb eszköze a jelen lévı, gondolkodó kutató
• A jegyzeteken szerepelnie kell az empirikus megfigyeléseknek és azok értelmezésének
Az adatok feldolgozásának folyamata • 1. A feljegyzések letisztázása – A megfigyelés során feljegyzett adatok kiegészítésekkel ellátott, bıvített változata
• 2. A feljegyzések rendszerezése – A nyers adatok a kutatás célja mentén történı rendszerbe foglalása
Adatelemzés • A legalapvetıbb elemzési mód, ha hasonlóságokat és eltéréseket keresünk – Szociológiai kifejezéssel, magatartási normákat keresünk – Ugyanakkor keressük a normáktól eltérı viselkedés-mintákat
A következtetések levonása: néhány logikai kelepce • Provincializmus: mindig fennáll annak a veszélye, hogy a kutató a saját szempontjából fogja értelmezni az emberek viselkedését • Elhamarkodott következtetés: Ha a kutató javasol valamit, érdemes felbecsülni azoknak a bizonyítékoknak a „súlyát”, amik ıt erre a következtetésre indították. • Kétséges ok: pl. ha egy cég csıdbe megy, még recessziós idıszakban is az emberek gyakran arra következtetnek, hogy a cég vezetıje nem értett az üzlethez. • Elhallgatott bizonyítékok: A kutató az elemzésnél azt az információt hanyagolja, ami szerinte nem releváns, ez azonban megítélés kérdése. • Hamis dilemma: A kutatások következtetései gyakran alternatívák közötti választásokként jelentkeznek. Úgy tőnik, hogy amikor az egyiket kiválasztjuk, kizárjuk vele az összes többit – csakhogy nem szükségszerően ez a helyzet.
Terepkutatási gyakorlat
Feladat • Gondoljanak egy csoportra, vagy tevékenységre amelyben a csoport minden tagja részt vesz, vagy jól ismer! • Ismertesse 5 percben, hogy hogy láthatna neki egy kívülálló, hogy ezt a csoportot vagy tevékenységet eredményesen vizsgálja. – Mit kellene elolvasnia, kikkel kellene felvennie a kapcsolatot, stb.
