MITTERP ACHER LAJOS ( )

MITTERP ACHER LAJOS (1734 - 1814) „.... a' ki életét a' tudományoknak, tudományát a' hazai Ifjúságnak maga tellyes feláldozásával szentelte" (Nemzeti Újság, Hazai 's Külföldi Tudósítások (41.), 1814,317. o.).

JUHA MARIANN1

269 éve, 1734-ben született a magyarországi természettudományok főleg a matematika, a természetföldrajz és a mezőgazdaságtan - egyik kiemelkedő ismerője, tanítója Mitterpacher Lajos. Jezsuita, monostori apát, a filozófia doktora, a természetföldrajz és a mezőgazdaság professzora, a pesti egyetem filozófia fakultációjának seniora, tagja a bolognai tudományos akadémiának és az alsó-ausztriai gazdasági társaságnak. Természetföldrajzi munkássága már életében magyarul is visszatükröződik főleg KÁSZONÚJFALVI 3 SZABÓ JÁNOS (1767-1858), Soós 4 MÁRTON (? - ?), VARGA MÁRTON 5 (17671818) és KATONA MIHÁLY6 (1764-1822) müveiben.

1

2003-ban végzett a Miskolci Egyetem geográfus szakán. Értekezése 2003-ban az Országos Tudományos Diákköri Konferencián I. díjat nyert dolgozatán alapszik. 2 A Gemeinnützige Blaetter című folyóirat 1814 június 9-én megjelent száma a bolognai akadémia, míg SZINNYEI J. (1903) és PlNZGER F. (1940) a bonni tudományos akadémia tagjaként említi; a bolognai akadémia megnevezés a helyes (Bologna = Bononia, latinul - Bonn Bonná, Castra Bonnenoia;). 3 Természettudós, kolozsmonostori apát, királyi tanácsos. Fő műve: „A Sz. írás, és a természet szava a földnek, és az emberi nemnek némely föbb változásairól" (1803). 4 Széki orvos, színész, 1803-ban jelent meg a „Természeti és polgári közönséges geográfia, az ujabb természeti tapasztaláshoz és a' polgári leg-ujabban esett változásokhoz intézve" című műve. 5 Természettudós, fö műve: „A gyönyörű természet tudománya, magyarázta a tüneményekből és az új feltalálásokból nemzete s az ifjúság javára"( 1808). 6 Református lelkész, földrajztudós. Főbb művei: „A föld mathematikai leírása..." (1814), „Közönséges természeti földleírás" (1824).

313

1. Mitterpacher Lajos élete, pályája Mitterpacher Lajos (mitternburgi) 1734 augusztus 25-én született a Drávaközben található báránya megyei Bellyén (ma Bilje, Horvátország). Atyja, Mitterpacher Ignác „római sz. birodalombeli lovag" leszármazottja [PiNZGER F. 1940 szerint a „római sz. birodalom lovagja"], aki a királyi Magyarország nemesi jogaival és kiváltságaival is élhetett. Savojay Jenő herceg7 (1663 - 1736) bellyei uradalmának kormányzója és a nagy hadvezér mindenkori bizalmasa. Lajos 15 éves korában veszítette el édesapját. Anyja, született Lenz Johanna [PiNZGER F. 1940 szerint Anna] férje halála után 36 évig három fiának, Lajosnak, Józsefnek és Dánielnek élt. Az özvegy és gyermekei 1752 június 19-én kaptak magyar nemességet. Lajos kilenc éves korától a pécsi jezsuita gimnáziumban tanult, ahol Pray György (1723-1801) a jeles történetíró is tanította. Tehetségével és szorgalmával kitűnt iskolatársai közül, olyannyira, hogy tizenöt évesen elvégezte a középiskolát. Tudásvágya arra késztette, hogy 1749 október 18-án belépjen a jezsuiták rendjébe, azokhoz, akik eddig is tanítómesterei voltak. 1749-1751 között Trencsénben (Trenőin) teológiát végzett. 1752-ben Szakolcára (Skalica) került, ahol elsajátította a latin nyelv alapjait (SCHMIDT J.9 1830). 1753-ban Nagyszombatban megismételte és tovább tágította a humaniora10. tanulmányait; ekkor kiváló tanárra talált Weiss Xavér Ferenc /; . (1717-1785) csillagász személyében. „Nagyszombatban, amely akkor a tudományos élet gócpontja volt, két évet a bölcseleti tanulmányoknak szentelt, még pedig akkora eredménnyel, hogy nyilvános vitatkozás alkalmával a fölállított tételek fölényes védelmezésével az egész hallgatóságot bámulatba ejtette" (PiNZGER F. 1940, p. 47). 1755-ben Sopronban kezd el tanítani, ahol a latin nyelv alapjait oktatja. Ezután „Elöljáróinak rendeléséből Bécsbe küldetett, magát a mennyiségtani ismeretekben tökéletesítendő, melly megkülönböztetésre a szervezetben csak a jelesebb elméü ifjak számolhattak" (HANÁK J. 1849, p. 51). Két évig Kari Schcrffer'2 (1716-1783) vezetése mellett mélyülhetett el a matematika csodálatos világában. Elöljárói itt is felismerték tehetségét, és nagylelkűen támogatták az ifjú tanítót. Az itt szerzett tudást később nagyszerűen kamatoztatta természettudományi kutatásaiban is. 1758-ban a győri gimnáziumban retorikát, azaz ékesszólást tanított. Ugyanitt a Mariana Congregatio13 elnöke. 1759-1762 között teljes egészében a vallásnak és a teológia tanításának szentelte magát. 1759-től kezdve négy éven át tanult teológiát Bécsben, eközben 1762-ig a bécsi Pázmány7

Osztrák tábornagy, több csatát nyert a törökök ellen. Történetíró, apátkanonok. Kutatásai közben ő hívta fel először a figyelmet az egyik legrégebbi magyar nyelvemlékre, a „Halotti Beszéd"-re. 9 Müvének latinról magyarra fordítását ezúton is köszönöm Dr. Tóth Péternek. 10 A mai iskolarendszer általános iskolájának megfelelő képzés, mely nyolc évig tartott, ezen idő alatt a latin nyelvet az alapoktól a retorikáig sajátíthatták el a diákok. 11 Csillagász, Hell Miksa tanítványa. 1775-ben a csillagda igazgatója, a csillagászat és a matematika tanára a nagyszombati egyetemen, majd a budai csillagvizsgáló csillagásza. 0 írta Magyarországon az első „Newtoni fizika könyvet" az „Astronomiae Physicae juxta Newtoni Principia breviárium..."-ot (1759) és megkezdte a külföldön is ismert „Observationes astronomicae" című csillagászati évkönyvek szerkesztését. 12 Fizikus, fő műve: „Institutiones physicae", mely három, bécsi kiadást is megért (1752, 1768, 1763). n „a katolikus egyházban kor, állás és nemek szerint szervezett, tisztán vallásos egyesületek a keresztény tökéletesség előmozdítására, a boldogságos Szűz Mária tiszteletének és követésének közvetítésével.(...) Magyarországon már a 17. sz-ban voltak M. kizárólag a jézustársaságiak által vezetett intézetekben" (Révai Nagy Lexikon 1915, pp. 411-412). 8

314

kollégium kormányzója. 1761-ben szentelték pappá. 1762-ben átvette a Mária Terézia által felállított bécsi Teréziánumban a hitoktatást, ahol többek között Festetics György/J-öt (1755-1819) is oktatta. Ezzel egyidejűleg a Batthyányi család házi tanítója. „Az volt tehát a föladata, hogy világnézeti szempontból irányitólag hasson az ott összesereglö nemes ifjakra, akik között mindig nagy számban akadtak magyar főnemesek fiai" (PÍNZGER F. 1940, pp. 47- 48). 1762-ben védte meg a teológiai doktori értekezését. Ennek ellenére a doktori címet nem viselte, mert rendjének előírása szerint a doktori cím használatát csak a teológia professzorainak engedélyezte. 1762-től kezdve a hittan, a latin és a bölcselet mellett a földművelést is tanította. „... 1763-tól 1767-ig, erkölcsöknek és Stúdiumoknak Praefectora" (KÖLESY V., MELZER J. 1816, p. 255). A jezsuita rend működési engedélyének (ideiglenes) megvonása (1773) után a nagyszombati egyetemen 1774-ben bölcseleti doktorrá avatták, ezt követően a budai, majd később a pesti egyetemen a természetrajzot, a matematikai földrajzot, a mezőgazdaságtant és a technológiát adta elő. „... éppen ebben az időben hozták le Nagy Szombatból az említett Universzitást Budára, ezen alkalmatossággal számos tudósok gyülekeztek-öszve, olyanok, a' kiket ő tudományaikért igen becsült, és ollyanok, a' kiket még mint az eltörlött Jesovita Szerzetnek tagjait jól esmért, és vélek baráttságban volt. Itt találta Makó Pál Abbást, K. Tanácsost, és a1 Filozóphika Fakultásnak Direktorát: itt találta Mitterpacher Józsefet, legkissebb testvérjét, a' sublimis Mathesis Doktorát: itt voltak Piller Mátyás a' terészeti Históriának Professora, és Pray György, az Universitas Biblióthékájának Praefektusa; Wagner Károly, ugyan annak Custóssa16; itt voltak ama híres Professorok Katona István, Molnár Kereszt János, és mások, a' kikkel Mitterpacher, üres idejében baráttságosan társalkodott, és tellyes gyönyörűséggel nyájasan beszélgetett" (KÖLESY V., MELZER J. 1816, pp. 256-257). „Mint világi pap, az említett nemesi Akadémiában Professori hivatalában megmaradt, és az eleibe adott tudományokat, úgymint a' Fizikát, mezei gazdaságot, és más tudományokat, olly fundamentomosan, kedvességgel és világossággal 's hasznosan tanytotta, hogy az ö tudományát és bölcsességét, Mária Therézia meghalván, őtet a' Szavojai nemesi Akadémiában a' nagy Dánia társaságában tanítóvá tette" (KÖLESY V., MELZER J. 1816, p. 255). „Az 1777-ben Nagyszombatról Budára áthelyezett egyetem bölcsészettudományi karán az ugyancsak 1777-ben Mária Teréziától királyi rendelettel kiadott Ratio Educations (...) tette kötelezővé a mezőgazdaságtani tanszék felállítását, s ennek vezetésével Mitterpacher Lajos-t bízták meg" (ÉBER E. 1962, p. 33). 1782-ben bevezették a magasabb szintű matematika tanítását, melyet Mitterpacher-re bíztak. E tantárgyon belül kezdték meg a geodézia, a hidrotechnika és a „gépek általános tudományának" oktatását (SCHMIDT J. 1830). „Terjedelmes ismerete okozá, hogy 1785-ben az általános terményrajz, és kézmütan előadása is reá bizatott" (HANÁK J. 1849, p. 51).

14

Pázmány Péter bíboros, esztergomi érsek 1623-ban, hogy csökkentse a paphiányt és gondoskodjon a kor követelményeinek megfelelő papképzésről, megalapította a róla elnevezett bécsi magyar papnevelőt. A Pázmáneum főként vezető egyéniségeket nevelt a magyar katolikus megújulásnak. 15 Gróf, 1771-ben került a bécsi Teréziánumba, Mitterpacher Lajos legérdemesebb tanítványa, a keszthelyi Georgikon alapítója (1797), melyet az uradalmi gazdatisztek mezőgazdasági képzése céljából Európában az elsők között hozott létre. A hazai „okszerű gazdálkodás" megteremtője. 16 könyvtári őr

315

II. József uralkodása idején (1780-1790) megszüntették az „oeconomica ruralis" tanszéket. „A Helytartótanács 1785 őszén hozott határozata kimondta, hogy a megszüntetendő tanszék tananyagát a jövőben az általános természetrajz és a technológiai oktatás keretei közé kell beállítani. A tanszék nélkül maradt tantárgy, s az utóbbi stúdiumok oktatását is természetszerűleg Mitterpacher Lajos végezte. A mezőgazdaságtan ettől kezdve a központi papnevelde és a Mérnöki Intézet utolsó éves hallgatóinak kötelező, a bölcsészkari hallgatóknak pedig fakultatív tantárgya lett" (FÜR L. és PINTÉR J. (szerk.): Magyar agrártörténeti életrajzok I-P 1988, p. 540). „Hogy a gyakorlati tudományok abban a korban mindinkább tért hódítottak az egyetemen, nem utolsó sorban II. JÓZSEF érdeme volt. Akármint ítélkezik különben a történelem a „kalapos király"-ról, nem lehet tőle elvitatni, hogy a tudományos fejlődés és haladás iránt mindig éber figyelmet tanúsított. (...) II. József különösen akkor érezte a megfelelő szakemberek hiányát, mikor az ország leírását szorgalmazta. Vagy hozzánemértő belföldiekkel kellett pl. a földméréseket megkísérelni, vagy a külföldiekre kellett azt bízni, csakhogy ezeknek munkájában sem volt köszönet" (PINZGER F. 1940, p. 48). 1801-ben a pesti egyetemen az általános természetföldrajz tanára (PAULERT. 1856). Irigylésre méltó Mitterpacher szorgalma, sokoldalúsága, tehetsége. A magyar, német, latin és görög nyelv mellett Európa fő nemzeteinek nyelvén írt és olvasott. Csak így tekinthetett be olyan XVII-XVIII. századi természettudósok müveibe, mint Bernhard Varenius;7(1621 v. 22-1650 v. 51),Johann Georg Liebknecht18 (1679-1749), Georg Louis Leclerc Buffon19 (1707-1788), Johann Lulofs20 (1711-1768). írásaiban ahol kellett, utalt a külföldi szerzőkre, de sohasem vette át elméleteiket gondolkodás nélkül, hanem gondosan bírálta azokat. Élete legnagyobb részében jó egészségnek örvendett, csak „mikor középkorú úr lett", kezdett el betegeskedni. Betegségei közül leginkább a sok ülés miatti aranyere volt a legkellemetlenebb. Habár nem volt nagy termetű, de vérmérsékletének, gyakori és hosszú ségáinak következtében, leszámítve testének görnyedt tartását és utolsó éveiben megromlott hallását, semmilyen öregkorra jellemző betegségben nem szenvedett. Azt a tényt, hogy még betegeskedve is minden feladatát el tudta látni, mi sem bizonyítja jobban, hogy halála előtti hónapokban elkészítette a „R. R." című művét. Életének utolsó évében testét a „dysenteria hepatica", azaz a „Hippokrates fekete betegsége" (morbus niger Hippocratis, valószínűleg a vérhas egyik fajtája) gyengítette el. A 70 esztendős professzor mellé Fábrici Lajos tudós személyében adjunktus rendeltek, akit tudományokban való játrassága miatt Mitterpacher igen kedvelt. „Én mond az én tudós társamra egy más, hasonlóképpen terhes hivatalt bíztam, tudniillik készittsen egy plánumot arról, mimódon kellene az idevaló Universitásban egy Practico-Oeconomicum Institutumot felállítani; Én pedig magam az én tanításaimat folytatni fogom" (KÖLESY V., MELZER J. 1816, p. 265). 1810-ben Fábrici Lajos meghalt, ezt követően addigi feladatait Falitzky Mihály tanársegéd látta el. A tanításról csak egy hónappal halála előtt mondott le, mivel a mivel a „mellében felgyülemlett víz" igen nagy légzési nehézségeket okozott számára. Meggyorsította betegségének lefolyását még az a tény is, hogy „émelygett az élelemtől". 17

Matematika és teológia tanár. Főbb müvei: az „Elementa Geographia Universalis" (1712) és a „Dissertatio pyrometriam sive ignis mensurandi et intendendi novum et generale specimen sistens" (1714). 18 Geográfus. Fő müve: „Geographia Generalis" (1650). Áttekinti a szilárd kéreg, a tengerek és a légkör jelenségeit. 19 Francia természettudós. Fő munkája: „Histoire naturelle generale et particuliére" (1749-88, Párizs). 20 Matematika, csillagászat és filozófia tanár.

316

Am ezeket a betegségeket és az ezekkel járó fájdalmakat vallásához méltó türelemmel viselte. Mindaddig, amíg a betegség ágyba nem döntötte, minden nap asztalhoz ült, írt, olvasott és imádkozott. Lélekjelenlétét egészen utolsó lélegzetéig megőrizte. Pesten, május 24-én az „üdvözítő" képmását szorongatva könyörögni kezdett, és miután ezt elvégezte, hajnali ötkor megszakadt a lélegzete és tiszta lelkét visszaadta Istennek (SCHMIDT J. emlékbeszéde nyomán, 1830). „Ezen nagy lelkű Férfiú, ki minden fényt, 's nyereséget került, olly állhatatossággal szentelte magát az Ifjúság jovára, hogy tsak halála előtt egy hónappal szűnt meg tanítani" (Nemzeti Újság, Hazai 's Külföldi Tudósítások, 43., 1814, 339. o.; 1. kép). Haláláról több korabeli lap is beszámolt (2 -3. kép); mindegyik dicséri a professzort, és nemzeti gyászként fogadja a nagy tudós halálát. „Méltóképen várhatni a' háládatos Nemes Ifjúságtól, hogy az ő emlékezetét a' halhatatlanságnak különös jelekkel adja által" (Nemzeti Újság, Hazai 's Külföldi Tudósítások, 43., 1814, 339. o.). Schmidt János György - a gyakorlati matematika professzora és a filozófiai fakultás doktora - 1814 november 17-én mondott búcsúbeszédében, amelyben, „tellyesítette a' Pesti Királyi Universitás azon halotti tiszteletet, mellyet boldogult Fő Tisztelendő Mitteipacher Lajos Urnák, a' Mezei Gazdaság, a' közönséges természeti História, 's a Technológia tanítójának emlékezetére rendelt. Tek. és Tudós Schmidt M. volt az Orator, a' ki a' megholt eránt való tiszteletből tulajdon személyét is felszánta, hogy ezen szomorú pompát maga gyengélkedő egésségében is öregbíthesse. Ditsőségesen is végezte, mert a' tudományának bővsége, az érdemek eránt való magas érzése, 's a' válogatott férfias ékesen szóllása a' Hallgatókat a'meg-holt eránt való bámulásra, az Orator eránt igaz tiszteletre gerjesztették" (Nemzeti Újság, Hazai 's Külföldi Tudósítások, 4L, 1814, 317. o., 4. kép). Schmidt „Memóriám immortalis viri Ludovici Mitterpacher" című kiadványa (5. kép), melyet a magyar királyi tudományegyetem félévi ünnepségén olvasott fel, 1830-ban jelent meg. Ebben az írásban felsorolja Mitterpacher müveit, olyat is, amely nem jelent meg nyomtatásban. A tudós műveiről így ír: „Ezekben az írásokban semmi erkölcstelen, gyűlöletes, szégyelnivaló, homályos nem fordul elő. Minden, ami benne van az élet hasznosságára, a polgári élet és az erkölcs formálására, a vallás fejlesztésére irányul. (...) Az elsősorban latinul való írások rendelkeznek a régi korszakok súlyával és tömörségével, de átfénylik rajtuk valamiféle természetes bája és kedvessége a tiszta beszédnek, amellyel a régi természetrajzi írók stílusának szépségét másolja" (SCHMIDT J. 1830, 7. o.). „Én tanúsítom nektek ifjak, hogy amit a leghasznosabb tudománynak ezekből a kis müvekből kiolvastok, ezeket a magvakat szórjátok szét és akarjátok, hogy gyümölcsöt teremjenek nem csupán a számotokra, hanem az egész haza számára. És amidőn a dolgok természetét szemlélitek, elméteket emeljétek fel a természet teremtőjéhez, és miután megismertétek a legnagyobb és legjobb Istennek a szépségét és fennsegét a müveiben, támasszatok magatokban nagyobb és helyesebb vágyat, hogy egyszer majd meglássátok őt, és törekedjetek arra, hogy életeteket e vágynak megfelelően alakítsátok ki" (Mitterpacher Lajos In SCHMIDT J. 1830, 9-10. o.).

317

1. kép 318

2. £ep

319

3. kép

4. kép 321

5. kép

322

2. A természettudomány a XVIII. századi Európában A XV-XVII. századi felfedezések során hatalmas mértékben bővült az európai ember földrajzi látóköre. A Föld valódi nagyságát és a kontinensek és óceánok körvonalait ekkor határozták meg. A „kincsvadászatok" fö mozgatórugóját a fűszerben vagy aranyban gazdag országok meghódítása jelentette. A XVII. század végére csökkent az ilyen utazások száma, majd a XVIII. században ismét megsokasodtak a felfedező utazások, de ezek már leginkább a szárazföldek belsejét kívánták alaposan felkutatni. A felfedezések során megnőtt a társadalom igénye a tudományokra (MENDOL T. 1999). A XVII. századi földrajz nagy alakja Bernhard Varenius (1621 v. 22 -1650 v. 51). 1650-ben jelent meg „Geographia generalis" című müve. Varenius az első olyan tudós, aki értékeli a területi különbségeket az egész Föld vonatkozásában. Az összefüggéseket megkeresve és fellelve általánosít, törvényszerűségeket ismer fel. Áttekinti a szilárd kéreg, a tengerek és a légkör jelenségeit. Az általános természeti földrajz másik korai képviselője Riccioli21 (1598-1671) a „Geographiae et hydrographiae reformatae libri XII." (1661) című írásában a természeti földrajzból főként a hidrogeográfiáról ír (BULLA B. szerk. 1952). A XVIII. századot a tudományos fejlődés kora, amikorra pl. a földtudományok szinte valamennyi ága kialakult. Mindezek mellett a csillagászat, a fizika és a matematika indult gyors fejlődésnek. Az 1730-as években Pierre Maupertuis22 (1698-1759) és Alexis Clairault23 (1713-1765) Lappföldön, Pierre Bouguer 24 (1698-1758) és Charles La Condamine25 (1701-1774) Peruban végzett pontos fokmérést. E két utóbbi tudós (akiket Mitterpacher is megemlít müvében) megfigyelte, hogy a hegyek tetején kisebb a nehézségi erő, mint a tenger színén, amiről ingakísérlettel győződhetünk meg (M. ZEMPLÉN J. 1964). James Cook 26 (1728-1779) már pontos időmérőt alkalmazott a hosszúság meghatározásához az 1770-es években (MENDÖLT T. 1999). A Föld alakját és nagyságát háromszögeléssel és fokméréssel igyekeztek meghatározni. Elsőként 1643-ban Evangélista Torricelli (1608-1647) a levegő nyomásának meghatározásához fedezte fel a higanyos légsúlymérőt, majd Robert Boyle 28 (1627-1691) és Edme Mariotte 29 (1620-1648) megállapította állandó hőmérséklet mellett a gázok térfogatának és nyomásának viszonyát (Boyle-Mariotte törvény). Mariotte-tól származik a felfedezés magasságmérésre való 21

Olasz természettudós és asztrológus. Főbb művei: "Geographiae et hydrographiae reformatae libri XII" (1661, Bologna), "Astronomia reformata" (1665, Bologna); "Chronologia reformata" (1669), "Tabula latitudinum et longitudinum" (1689, Bécs). 22 Francia fizikus és matematikus. 1736-ban Lappföldre utazott, ahol szélességi méréseket végzett. Fő műve: „Sur la figure de la térre déterminée par les observations de Mr. M. Clairault, Camus, Le Mannieret Outhier" (1738, Amsterdam). 23 Francia matematikus és csillagász. Főbb müvei: „Recherches sur les courbes á double courbure" (1731), „La théorie de la figure de la térre" (1743), „Theorie de la lune" (1752), „Memoire sur le probléme des trois corps" (1759). 24 Francia geodéta és csillagász. A fény intenzitásával kapcsolatos kísérleteivel a fotometria egyik megalapítója. La Condamine-el Peruban végzett méréseket. 25 Francia tudós, Bouguer-el együtt fokmérést végzett Peruban. Főbb műve: „Relation abrégée d'um voyage fait dans 1' intérieur de 1' Amerique méridionale" (1745, Párizs). 26 Angol hajós és felfedező, Ausztrália első körülhajózója. 27 Olasz fizikus, a legnagyobb Galilei tanítványai közül. Főbb müvei: „Trattato del moto" (1641 előtt, Firenze); „Opera geometrica" (1644, Firenze). 28 Angol fizikus és kémikus. Fő müve: „Sceptical Chymist" (1661). 29 Francia fizikus, Boyle-tól függetlenül ő is megállapította a gázok térfogatának és nyomásának viszonyát állandó hőmérséklet esetén.

323

alkalmazásának ötlete, melyet Mitterpacher a „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel (1774)" részletesen, ábrával illusztrálva írt le. Blaise Pascal30 (1623-1662) az első, aki a barométert nemcsak elvben, hanem a gyakorlatban is alkalmazta magasságmérésre. Az 1770-es években Jean Andre Deluc31 (1727-1817) felállítja a barometrikus magasságmérés egész Földre kiterjedő képletét. Érdekes Buffon-nak a Föld történetéről alkotott katakizma elmélete, amely szerint az egyes földtörténeti korok óriási katasztrófákkal zárultak, amelyekben minden élőlény elpusztult, mjd új teremtés következett. Ezzel a gondolatmenettel Mitterpacher is egyetértett. Az ásványtan terén a német Abraham Werner32 (1750-1817) a legkiemelkedőbb egyéniség, aki kémiai alapra helyezi az ásványok osztályozását. Steno 3 (1638-1686) fogalmazta meg először azt a rétegtani alaptörvényt, hogy a legfiatalabb rétegek vannak legfelül, s az egyre idősebbek rendre lejjebb sorakoznak, továbbá igen fontos megállapításokat tett a településformákról, az üledékrétegek keletkezéséről, a bennük lévő szerves maradványok alapján. A század közepén Werner és Johann Georg Lehmann34 (1765-1811) munkásságának következtében létrejön a rétegtan (MENDÖL T. 1999). „(...) a XVIII-XIX. század fordulóján már egész sereg olyan tény ismeretes, főleg geológusok munkássága nyomán, amely a földrajzot is a legnagyobb mértékben érdekli. Ismeretesek pl. hegységek, amelyek középső, legmagasabb részét gránit építi fel, s ezt (...) üledékes kőzetek rétegei fedik el. Már értékelni tudták a folyóvíz eróziós és akkumulációs tevékenységének jelentőségét a felszín kialakulásában. Tudtak a vízátnemeresztő rétegeknek a források helyét meghatározó szerepéről. Sokféle megfigyelés gyűlt már össze a gleccserekről és a morénákról, a dünékről, lagúnákról, korallszigetekről, tengeráramlásokról" (MENDÖL T. 1999, 158. o.). Mitterpacher nyelvtudásának köszönhetően az említett tudósok művének többségét ismerte és felhasználta könyveinek írásakor, s úgy osztotta fel a természetföldrajz tudományát, hogy szinte a XIX. század nagy földrajztudósainak, köztük Alexander Humboldt35 (1769-1859) előfutáraként is tekinthetjük. 3. A földrajztudomány alakulása Magyarországon a XVIII. században Természetföldrajzi ismeretek a magyarországi földrajztudományban a XVII. században leginkább Frőlich Dávid36 (1595-1648), Apáczai Csere János37 (1625-1659), Id. Buchholtz György38 (1643-1724) és Szentiványi Márton39 (1633-1705) munkáiban lelhetők

30 31

Francia matematikus és filozófus. Francia fizikus. Főbb müvei: „Sur les dents des mammiféres", „Histoire naturelle des manuitéres".

32

Német ásvanytantudós. Főbb munkái: „Beschreibung der Gebirgsarten" (1787, Drezda); „Neue Theorie über die Entstehung der Gänge" (1791, Freiberg); „Verzeichniss des Mineralienkalinets des Berghauptmanns Palst u. Ohain" (1792, Freiberg). 33 Nicolaus Steno dán természetbúvár, geológus. 34 Német topográfus. Fő munkája a „Darstellung einer neuen Theorie zur Bezeichnung der schiefen Flächen" (1799, Lipcse). 35 Báró, német természettudós. A klimatológia-, orográfia-, oceanográfia- és növényföldrajz megteremtője. 36 Szepességi cipszer, a matematika és a csillagászat professzora. Fő műve: „Medulla geographiae Practicae" (1639). 37 Református pedagógiai és filozófus író. Fő müve: „Magyar Encyklopaedia" (1653). 38 Lelkész, természettudós. A Magas-Tátrát ö írta le először részletesen. Fő műve: „Die Besteigung der Schlagendorfer Spitze" (1664).

324

föl. Az első komoly természetföldrajzi összegzés, amely igyekszik tájékozódni kora európai természettudományában, Bertalanffi Pál40 (1703-1763) „Világnak két rend-béli ismerete" (1757) című müvének első része (HEVESI A. 1974). A kor hazai földrajztudományában fontos szerepet játszik Ifj. Buchholtz György41 (1688-1734) természettudós „Relatio deitinere anno 1724. medio meuse Julio in montes Carpathicos instituto" (1724) című könyve; Domby Sámuel42 (1729-1807) 1763-ban megjelent műve, a „Relatio de mineralibus Com. Borsodensis aquis facta" és Torkos Justus János 43 (1699-1770) Magyarország gyógyvizeinek elemzése, a „Bericht von dem natürlichen Hungarischen alkalischen Mineralsatz"(1766). A XVin. század természettudományát vizsgálva, hazánk legelismertebb tudósa Hell Miksa 44 (1720-1792), korának elsőrangú csillagásza. Tervei alapján épült fel a nagyszombati, a régi budai, az egri és a gyulafehérvári csillagda. Fő műve a 37 kötetes „Ephemerides astronomicae", amelyben csillagászati és fizikai megfigyeléseit olvashatjuk. Born Ignácz45 (1742-1791), az egyik első geológus, legfontosabb írása a „Briefe über mineralogische Gegenstaende auf einer Reise durch das Temesvarer Banat, Siebenbürgen, Ober- und Niederungarn" (1774). „Magyarországban és Erdélyországban tett ásványtani utazásáról írt leveleit, melyeket egy németországi barátjához intézett, s a melyeket ez azután Lipcsében kiadott, lefordították angolra, francziára és olaszra" (http:/www.kfki.hu/~tudtor/tallozol/matertud.html). Kerekgedei Makó Pál 46 (1724-1793) hasonlóan Mitterpacherhez tanításra született, és a Teréziánumban oktatót matematikát, fizikát és mechanikát a jezsuita rend eltörléséig (1773); később a budai, majd a pesti egyetem filozófiai karának igazgatója. „A villám természetéről és elhárításáról" szóló művét latinról németre és magyarra is lefordították. „Felsőbb matematikai" témájú könyvei oly sikereseknek bizonyultak, hogy német és olasz nyelven is megjelentek, és több utánnyomást is megéltek. 4. Mitterpacher Lajos tudományos munkássága „Müvei mellyek által hervadatlan érdemeket, és halhatatlan nevet vivott ki magának, főleg a mezőgazdaságot, földrajzt, kézműtant, és terményrajzot tárgyazzák..." (HANÁK J. 1849, 53. o.). Mitterpacher életrajza és munkássága után kutatva azt figyeltem meg, hogy az 1795-ben megjelent Merkur von Ungarn és az 1814 június 9-i és június 12-i Gemeinnützige Blätter című folyóiratban található írások minden Mitterpacher-ről szóló munka alapforrásai. A későbbi tanulmányok szinte kivétel nélkül inkább a magyarországi 39

író, tanár. Foglalkozott a természet- és mezőgazdasági tudományokkal, kora tudományos ismereteit foglalta össze. Fő müve: „Curiosiora et selectiora variarum scientiarum Miscellanea" (1689). Jezsuita tanár, fő műve: „A világnak két rendbéli ismerete" (1757), mely az egyik első átfogó magyar nyelvű földrajzkönyv. 41 Természettudós, főleg a geológiával és az ásványtannal foglalkozott. 42 Borsod vármegye főorvosa, fő műve: „Relatio de mineralibus Com. Borsodensis aquis facta" (1763). 43 Orvos és kémikus. A hazai gyógyvizeket ismertetésével és elemzésével foglalkozott. 44 Csillagász, 1738-ban lépett be a jezsuita rendbe. A bécsi egyetem mechanika tanára és a csillagda igazgatója. Müvei: „Ephemerides astronomicae ad meridianum Vindobonensem" (1757-86, Bécs), „De parallaxi solisex observat. transitus Veneris anni 1769" (1773, Bécs). 45 Minearológus és geológus. Főbb művei: „Briefe über mineralogische Gegenstaende auf seiner Reise durch den Temesvarer Banat, Siebenbürgen, Ober-und Nieder-Ungarn" (1774, Frankfurt és Lipcse), „Index rerum naturalium musei Caes. Vindob. P. J. Testacea" (1778, Bécs). 46 Apát, egyetemi tanár. Matematikai, fizikai, logikai témájú könyvei jelentek meg. 40

325

mezögazdaságtan megteremtőjeként említik. Kivétel SZÉKELY ANDRÁS 1971-ben megjelent cikke, amely a folyóvizek munkaképességéről való nézetekről ír, miszerint Mitterpacher a XVIII. század végén az elsők között ismerte fel a folyóvizek eróziós tevékenységét; továbbá HEVESI ATTILA, aki 1976-os Kászonújfalvi Szabó Jánosról írt értekezésében a kor általános természetföldrajzi összegzőjének tekinti, természetföldrajzi munkásságát „mitterpacheri összegzés"-nek nevezi (HEVESI A. 1976, 417. o.). Természetföldrajzi oldaláról tehát kevésbé ismerjük. Mindehhez az „ismeretlenséghez" hozzájárul az is, hogy munkái többnyire német vagy latin nyelven olvashatóak. Müveit két csoportba sorolhatjuk. Az egyikbe tartoznak azok a könyvek, amelyek a mezőgazdasággal foglalkoznak, a másikba azok, melyek a természetföldrajzzal. Geográfus hallgatóként leginkább ez utóbbiak felkutatása a célom. 4.1. Mezőgazdasági írásművei „Mitterpacher legszélesebb körben fejtette ki a természetrajzi elveket. Nemcsak a természettudományban, hanem az agrártudományban és a műszakiakban is" (RAPAICS R. 1953,63.0.). Mitterpacher a mezőgazdaságot tudománynak tekintette, amelyben törvényszerűségek érvényesülnek, és amelyben figyelembe kell venni más, rokon tudományok eredményeit is. „Tulajdonképpen ő az első, aki az angol módszereket összefüggően képviselte. Angol és német minták nyomán a földmüvelésben felhasználható, korszerűbb gépeket is leírta, de a hazai viszonyok közt ajánlani nem merte őket, így inkább a hagyományos eljárások ismertetésével foglalkozott" (KOSÁRY D. 1996, 645. o.). • Introductio in physicam históriámplantarum (1777), azaz „Bevezetés a növények természetrajzába", Buda • Adumbratio notionum oeconomicarum (1773), azaz a „Gazdasági ismeretek vázlata", Bécs • Sätze aus der Naturgeschichte der Pflanzen, des Acker- und Weinbaues (1775), azaz „Adatok a növények, a szántók és a borkészítés természettörténetéből", Bécs • Sätze aus dem Baue der Farbekräuter, des Wald-, Wein- und Gartenbaues (1776), azaz „Adatok a fűszerek termesztéséhez és az erdő-, bor- és kertgazdasághoz" , Bécs • Sätze aus der Naturgeschichte der Thiere, und aus der sämtlichen Viehzucht (1778), azaz „Adatok az állatok természettörténetéből és az állattenyésztés minden fajtájából", Bécs • Abhandlung vom Leinbau (1788), azaz „Tanulmány a len termesztéséről", Bécs • Praelectiones technologicae (1800), azaz „Technológiai előadások", Buda Első tankönyve az 1773-ban írt „Entwurf der ökonomischen Kenntnisse, welche in dem k. k. Theresianum der adel. Jugend beygebracht wurden", azaz „A gazdasági ismeretek vázlata, melyet a Teréziánum diákjainak tanított", amely névtelenül jelent meg Bécsben. 1777 őszén saját tankönyvéből adta elő a mezőgazdaságtant a budai egyetemen. Többek között ezért is nagyobb jelentőségű az egyetemi és akadémiai tankönyvnek szánt „Elementa rei rusticae in usum academiarum Regni Hungáriáé" című írása, azaz „A mezőgazdaság alapelemei a magyarországi akadémiák használatára", melynek a második, 326

javított és ábrákkal bővített kiadása is napvilágot látott „Editio altera auctior et correctior" (1816-1817) címen. „ ... olyan nagyszabású, az ifjú hallgatók igényeit tulajdonképpen meghaladó és a maga nemében akkor egyedülálló, tudományos rendszerezéssé nőtt, annyi szakmai ismeretanyagot tárt a hazai olvasók elé, hogy egyben kiindulása és forrása lett azoknak a szerzőknek is, akik a továbbiak során a felvilágosult rendiség mezőgazdasági programját próbálták kidolgozni. Mitterpacher műve így a két irányzat között az egykorú elméleti szakirodalom legmagasabb szintjét képviselte" (KosÁRY D. 1996, 645. o.). Két kötetes müvének első része 1777-ben, második része 1779-ben, majd 1784-ben és 1794-ben Milánóban olasz nyelven az „Elementi d' Agriculture", azaz „A mezőgazdaság alapelemei" címmel jelent meg. Az 1794-es változat három kötetes, érdekessége, hogy a milánói mezőgazdaságra vonatkozó részeket és negyven tábla rajzot is tartalmaz (DÓCZY J., DR. WELLMANN I., DR. BAKÁCS I. 1934, 207. o.). Művében felsorolta legfontosabb német, olasz, francia és angol forrásait: Johann Beckmann47 (1739-1811) göttingai egyetemi tanár könyve, a „Grundsaetze der deutschen Landwirtschaft" (1769), azaz „A német mezőgazdaság alapjai"; Arthur Young48 (1741-1820) angol - többek között - „útikönyv" író; Christian Reichart 49 (1685-1775) „Land- und Gartenschatz" (1753-1755), azaz „A termőföld és a kert értéki" című összefoglalása és Otto von Munchausen50 (1716-1774) hannoveri birtokos és állami hivatalnok „Der Hausvater", azaz a „Házigazda" címen írt műve (KosÁRY D. 1996). Az „Introductio in physicam históriám plantarum", azaz „Bevezetés a növények természetrajzába" című munkájának első kötete (1777) első részében Mitterpacher a növényekről, a másodikban a földművelésről, a harmadikban a kertészetről, a negyedikben a gyümölcsöskertekről ír. A második kötetet (1779) a szőlőmüveléssel kezdi, majd az állattenyésztéssel folytatja. Részletesen beszámol százada új kutatási eredményeiről, vitáiról. A növényrendszertant Carolus Linné 51 -tői (1707-1778) vette át. „Arra az ugyancsak sokat vitatott kérdésre, hogy a növények miből nyerik fő táplálékukat, a választ a XVII. század óta sokan a vízben, mások a levegőben vagy éppen a flogisztonban keresték, általában nem ismerve fel kellő mértékben a földben rejlő anyagok táperejét. Korának megfelelően Mitterpacher is a „levegővel teljes vizet" tette meg a növények fő éltetőjének" (KOSÁRY D. 1996, 613. o.). 1788-ban megjelenik az „ Unterricht vom Lein- undHanjbau für Landleute" című írása német nyelven Bécsben, majd 1789-ben magyarul „A len és kender műveléséről való oktatás a mezei embernek hasznára" címen, mely szintén Bécsben lát napvilágot (SZINNYEI J. (1878) szerint Ofenben, azaz Budán névtelenül jelent meg 1788ban). A feldolgozásról és értékesítésről a „Technológia Oeconomica" (1794), azaz a „Mezőgazdasági technológia" című tankönyvében 520 oldalon át ír a kenyérsütésről, a komlóról, a dohányról, a lenről és a növényi termékek eltartásáról. A borászatról, a sörről, a

47

Göttingai egyetemi tanár, fő műve: „Grundsaetze der deutschen Landwirtschaft" (1769). Brit mezőgazdasági szakember, útikönyv író. Ő alapította és szerkesztette 1784-töI az „Annals of Agriculture" című mezőgazdasági havilapot. 49 Erfurtban tanult jogot, majd 35 évesen került kapcsolatba a kertészkedéssel. Fő műve: „Land- und Gartenschatz" (1753-1755). 50 Hannoveri birtokos és állami hivatalnok. Fő műve: „Der Hausvater". 51 Svéd természetkutató, már 1738-ban korszakalkotóan rendszerezte a növény és állatvilágot.

48

327

pálinkáról, a szappanról, a mézről, a viaszról, a selyemről és a vajról sem feledkezik meg (PINZGER F. 1940). 1800-ban látott napvilágot a „Praelectiones technologie", azaz a „Technikai előadások" című egyetemek számára írt tankönyve, „melyben az akkori vegyipar gyártmányaira (salétromsav és kénsav készítése, festés, lepárlás, olajok kivonása stb.) is kitér" . (http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/teazo/krono/krono2000.html) 1803-ban írta az „Idea instituti Oeconomico-Practici in R. Universitate erigendi", azaz „A királyi egyetemen felállítandó gyakorlati gazdálkodási intézet tervezete" című művét, amely nyomtatásban nem jelent meg. E müve „Tele van a legegészségesebb tanácsokkal a mezőgazdaság előmozdítását, a paraszt nép tanítását és a hasznos kísérletezések felvállalását illetően a természet másutt megtermett kincseit lassanként hogy lehet hozzászoktatni a hazai időjáráshoz" (SCHMIDT J. 1830, 7. o.). Az „ Unterricht über die Maulbeerbaum und Seidenraupenzucht zum Gebrauche der Landschulen" - melyet a falusi iskolák számára írt - németül 1805-ben, magyarul „A szederjfa és selyembogár nevelésről való oktatás" címen szintén 1805-ben Budán, majd halála után, 1823-ban horvát, román, cseh és „egyházi szerb" (SziNNYEl J. 1878, 522. o.) nyelveken látott napvilágot. Borászattal foglalkozó könyve először 1804-ben szerb nyelven Budán jelent meg, majd a „Summarium tractus de vitis cultura el arte parandi vinum", azaz „Rövid oktatás a borkészítésről és a szőlőtermesztésről" latinul 1813-ban Budán, 1814-ben tót nyelven, magyarul 1815-ben, ugyancsak Budán, 1823-ban a második szerb nyelvű kiadás, végül románul is megjelent. 1810-ben, Budán látott napvilágot az ,,Oktatás a' pamuk termesztésről" című müve, német és magyar nyelven (6-7. kép). 1813-ban a „Summarium tractatus de vitis cultura et arte parandi vinum, crematum et acetum auctoribus Chaptal, Rozier, Parmentier et Dussieux confectum ab abbate... " című egyetemi jegyzet latinul Budán, majd 1814-ben „Auszug aus Chaptal's, Rozier's, Parmantier's und Dussieux 's Abhandlungen über den Bau des Einstocks und über die Kunst: Wein, Branntwein u. Essig zu bereiten" címen németül (8. kép), majd 1815-ben magyarul „Rövid oktatás a szőlőmivelésről és a bor, pálinka és eczet készítéséről, melyet Chaptal, Rozier, Parmentier és Dussieux franczia írók útmutatása szerint készített..." címmel (9. kép), 1818-ban szerb nyelven is megjelent. Halála után, 1815-ben Lipcsében adták ki „Opera oeconomica", azaz „Általános gazdasági müvek" című írását. Mitterpacher-ről, aki „sok-sok tanítványa révén megmutatta a magyar népnek, milyennek kell lennie az okszerű gazdálkodásnak" (PINZGER F. 1940, 50. o.), egyik legismertebb tanítványa, Nagyváti János52 (1755-1819) így ír ,,A' szorgalmatos mezei­ gazda" című, 1791-ben megjelent munkájának előszavában: „Könyvem öszveállításában a több féle nyelveken és különböző helyeken írt és dolgozott idegen írók mellett kiváltképpen való haszonnal éltem Tekintetes tisztelendő Mitterpacher Lajos Uramnak a Mezei­ gazdaság megbecsülhetetlen Királyi Tanítójának mind kinyomtatott könyveivel, mind a közönséges tanítások alkalmatosságával tett Jegyzéseivel. Annyival inkább pedig: először, hogy mindakettő édes Hazánkhoz van alkalmaztatva, másodszor, hogy nagyobbára fáradhatatlan. Szorgalmatosságának a Tapasztalásból szerzett Gyűjteménye: harmadszor,

Festetics György uradalmának kormányzója, Mitterpacher tanítványa. Fő müve: „A szorgalmatos mezei gazda" (1791).

328

tilg.

i 8 i o.

(5-7. &ep

hogy oly különös megválasztással van együvérakva. S mind ezt szájából gyönyörűséggel hallottam". (NAGYVÁTI J. 1791).

fi f * n , jtttsli ffit fíDijl, íunj. SJrflft, «nílTTfitillfílif»«-

B V D Á N, * ' WAGT. KI*. W i v i m m s ' 1 TFOCRArHUÜÁir&K IfTlAvKL'

!jJ

8-9. kép

4.2. Természetföldrajzi könyvei „Mitterpacher tankönyvei a múlt század végével, a természetrajz akkori állását tekintve igen korszerűek valának, ... a természettudományok illy nagy haladása mellett félszázadig változatlanul maradtak tanodáinkban" (HANÁK J. 1849, 54. o.). •

•

• •

•

Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel, zum Behufe der Vorlesungen in der kk. Theresianischen Akademie (1774), azaz „A Föld természetrajzának vázlatos összefoglalása" (1774, Bécs), amelyben a Teréziánumban tartott lőadásokat foglalja össze. (10. kép) Anfangsgründe der physikalischen Oekonomie (1776), azaz „A természetföldrajz alapjai", Bécs A kor tudományára jellemzően a „fizikai gazdaság" kifejezése a természetföldrajzot takarja. Anfangsgründe der physikalischen Astronomie (1781), azaz „A fizikai asztronómia alapjai", Bécs Iter per Poseganam Sclavoniae provinciám (1783), azaz „Utazás a szlavónai Pozsegában"), Buda „Ezen tartományt illető természetrajzi és mezeigazdasági bő ismertetés foglaltatik a jelen műben" (Szinnyei J. 1878, 520. o.). 1782 június-júniusában Piller Mátyás53-sal utazott Szlavóniába. Sok figyelemre méltó dolgot írtak le a terület kereskedelméről és mezőgazdaságáról. Kísérletet tettek a növényvilág, továbbá a madarak és a rovarok természetrajzának megismerésére (Schmidt J. 1830). ,,A' nevezett tartományban egy Vármegyében Eminovácz nevű faluban, 1779-ben és a' következő esztendőkben, nevezetes tűzlángok csapódtak ki a' földnek hasadékjaiból, a'melly kimagyarázhatatlan tűztől, a' falunak lakosai annyira megrettentek, hogy a' falut el akarták hagyni, és másuvá menni lakni. Ezen természeti csudának megvizsgálására ment tehát Mitterpacher és az ő útitársa a' királyi parancsolatnak ereje szerint" (KÖLESY V., MELZER J. 1816, 258. o.). Az 1774-ben megjelent „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" későbbi, bővített és javított kiadása a Physikalische Erdbeschreibung, azaz a „Fizikai földleírás" (1789, Bécs). (77. kép)

1784-ben megjelent még egy természettudománnyal foglalkozó tankönyve (Merkur von Ungarn, 1786), amelyről egyelőre egyéb adatokat nem sikerült találnom. Természetleíró tankönyvei közül jelentős a „Primae lineae históriáé naturalis" (1795, Buda), azaz „A természetrajz alapelemei", mely több mint 20 kiadást ért meg. E tankönyvében az állattannal, a növénytannal és az ásványtannal foglalkozik. Röviden és világosan fogalmazva vezette be az olvasót a tudomány rejtelmeibe. Mindezt nagyban segítette az is, hogy latin stílusával jobban ki tudta fejezni magát, mint a nyelvújítás előtti magyar nyelven (PlNZGER F. 1940). A „Tentamen publicum ex história naturali generali sem. secundi et e geographia physica in reg. univers. Hung. " („Az általános természetrajz második félévi és természetföldrajzi előadássorozatokból") című egyetemi tankönyvet 1800-ban adták ki. Osztrák származású természettudós, egyetemi tanár. 1763-1773 között a bécsi Teréziánum tagja. Főbb müvei az „Elementa históriáé naturalis" (1775), a „I per Poseganam, Sclavoniae provincium... (1783) és a „Collectio naturalium(1792).

331

10. kép

77. &ep

333

1811-ben látott napvilágot a „Primae lineae hist. nat. in usum Gymnasiorum", azaz „A természetrajz alapvonalai a gimnáziumok használatára" című tankönyve, melynek vázlata már 1799-ben megjelent „ Compendium hist, natúr. teUuris usui praelectionum in Acad. Theres. destinatum", „A Föld természetrajzának vázlatos összefoglalása" címen, amit a Teréziánum tanulóinak írt. Természettudományi munkássága során elsőként írt könyvét fogom részletesebben bemutatni, mely „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" címmel 1774-ben látott napvilágot. 4.3. A „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" (1774) című könyv ismertetése „Mitterpacher korában egyike vala a legjelesebb természetvizsgálóknak, ki a természettudományokat nemcsak elméletileg, hanem gyakorlatilag is müveié, és terjeszté ..."(HANÁK J. 1849, 52. o.).

A szerző a „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel", azaz ,,A' Földgolyóbisa' természeti históriájának rövid rajzolatja, a' Cs. K. Akadémiában tartani szokott tanításoknak könnyebbségekre" (KÖLESY V., MELZER J. 1816, 256. o.) című müvének előszavában megemlíti Liebknecht „Elementa Geographia Universalis" (1712) című művét, mint eddigi egyetlen, kizárólag a „Föld természeti történelmével" foglalkozó összefoglalást. Azonban ezt hiányosnak találta, hiszen nem tartalmazta a XVII - XVIII. század figyelemreméltó felfedezéseit, felismeréseit. Felsorolja forrásait: Varenius-t, Buffon-t és Lulof „Bevezetés a Föld matematikai és fizikai megismeréséhez" című könyvét. Ezekből készített kivonatot, melyet különböző utazási leírásokkal egészített ki. Mindezek összessége a „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel". Olyan természetleírás, amely már nemcsak matematikai és fizikai, hanem kifejezetten természetföldrajzi szempontok szerint is vizsgálja a Földet. Ez az első részletes magyarországi általános természetföldrajzi munka, mely szintén megmelíti azon európai természettudósok müveit, amelyeket felhasznált írása során. Isten iránti szeretete, tisztelete és hite nyilvánul meg a „Teremtő" müvének, azaz a természetnek részletes tanulmányozásában és csodálásában. Mitterpacher szinte ösztönzi az olvasót környezetének megfigyelésére egyszerű, mégis figyelemfelkeltő írásával. Munkáját mai szemmel általános természetföldrajznak neveznénk. E müvének hatására az Alsó-ausztriai Gazdasági Egyesület tagjává választotta, majd arra kérte, hogy a gazdálkodással kapcsolatos ismereteit is írja meg. „Ez az ő szorgalmának gyümölcse világosságrajövén, közönséges kedvességet nyert, és a' tudósoknak figyelmeket magára vonta" (KÖLESY V., MELZER J. 1816, 256. o.).

334

4.3.1. A „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" című könyv fejezetei: 1. A szárazföld és a víz viszonya 2. Szigetek, félszigetek 3. A hegyek állása és rendszere 4 4. Források, folyók, a talaj kiemelkedései a felszínen 5. A tengerek 6. A tenger mozgásai 7. A tengerek felosztása, a Földközi-tenger 8. A szárazföldek gyarapodása, a tengerek veszteségei 9. Tavak, mocsarak 10. Tűzhányó hegyek, földrengések l l . A jéghegyek 12. A légkör és változásai 13. A közönséges szelek 14. A nem állandó viharok és forgószelek 15. Az időjárás a földfelszín különböző részein 16. A Hold befolyása az időjárásra 17. A Föld és a hegyek belső tulajdonságai 18. A földből előkerült csontok, kagylók, csigák, korallok, halak 19. A hegyek keletkezése 1789-ben jelent meg a „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" című könyv javított és bővített kiadása, a „Physikalische Erdbeschreibung"(10. kép) E könyvnek Székely András csupán a folyóvíz munkájáról írt fejezetét vizsgálta. „(...) a XVIII. sz. végén Mitterpacher Lajos még német nyelven, a XIX. sz. elején azonban Varga Márton és Katona Mihály (továbbá Kászonújfalvi Szabó János) már magyarul az elsők között ismerték fel a folyóvizek eróziós tevékenységét" (SZÉKELY A. 1971, 248. o.). „(...) Varga és Katona a folyóvizek eróziós tevékenységével kapcsolatos legfontosabb tételeiket - sok minden mással együtt - szinte szóról szóra Mitterpacher-től vették át" (SZÉKELY A. 1971, 250. o.). Mitterpacher „az, aki Magyarországon elsőként, s az egész világon is az elsők között hirdeti a folyók eróziós munkáját és völgyképző képességét, s ennek törvényszerűségeit" (SZÉKELY A. 1971, 251. o.). Egyedül Fodor Ferenc adott teljes képet Mitterpacher nézeteiről. „Hogy ő már tisztán földrajzi gondolkodó, s hogy fenti műve nem csak valami talált gyöngyszem, azt egész tudományos munkálkodása bizonyítja. 1789.-Í könyve úttörőnek és alapvetőnek tekinthető tudományunkban, mert kétségtelenül első magyar, bár német nyelvű fizikai földleírásunk. Műve nem tévesztette el hatását kora tudományos közeire, hiszen (...) csaknem fél évszázadon át forgott a kezekben, s utolsó kiadása 1816-ban jelent meg" (FODOR F. 19481951).

54

A dőlt betűvel jelölt fejezetek foglalkoznak a hegységekkel.

335

4.3.2. A „Physikalische Erdbeschreibung" című mű fejezetei: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15.

A Földgolyó formája és nagysága A vizek és a szárazföldek kapcsolata A tengerek tulajdonságai Az öblökről, különösen a földközi-tengereiről A tenger mozgásai Az áramlatok Források és kutak Folyók és sebességük Tavak A légkörzés A nedves pára és az időjárás A hőmérséklet és a föld alatti tüz A szelek A Föld felszínén történő változásokról általában A hegységek 1. A hegyek összefüggése és kapcsolódási pontjaik 2. Egyes hegyek magasságai 3. A hegyek alakjai 4. A hegységek beosztása 5. Bourguet szabálya téves 6. A hegységek vegetációjának határai 7. Az örök hó és a jéghegyek határai 16. A Földgolyó belső felépítése 17. Síkságok 18. Vulkánok és a földrengés 19. A Föld felszínének véletlenszerű változásai 20. A változásokról általában 21. A mindennapi árvízről 22. A Földgolyó változásainak különböző rendszerei

Az eredeti (1774) és a bővített, javított (1789) kiadásnak csupán tartalomjegyzékét összehasonlítva is a szerző szakmai tudásának, ismeretanyagának és ezek rendszerezésének hatalmas fejlődése figyelhető meg. Célom Mitterpacher Lajos „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" című, német nyelvű munkájából, „A hegyek állása és rendszere", a „Tűzhányó hegyek,földrengések", „A Föld és a hegyek belső tulajdonságai" és „A hegyek keletkezése" című fejezeteket lefordítva értékelni a hegységek ezen tulajdonságaival kapcsolatos nézeteit. Mindezeket magyarra mindeddig nem fordították át, nem értékelték. 4.3.2.1. A „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" című könyv „A hegyek állása és rendszere" fejezetének bemutatása Mitterpacher a fejezet elején meghatározza a hegy fogalmát. „A szárazföld kiemelkedett részeit, amelyek messze környékük felett helyezkednek el, hegyeknek 336

nevezzük, ha viszont egy bizonyos magasságot elérnek, de ha ez a magasság nem olyan jelentős, dombnak" (MITTERPACHER L. 1774, 27. o.). „Amit hegységnek hívnak, egy sor mind fekvésében, mind szélességében elnyúló hegyek azon csoportja, ahol egyik a másikhoz kapcsolódik; gyakran végigfut egy ország területén két vagy három sor, amelynek szélessége eléggé nagy. Csak az a főhegység, amely a többinél magasabb, a többi a mellékhegység" (MITTERPACHER L. 1774, 38. o.).

A hegységeket magasságuk szerint három csoportba sorolja. „Amikor sík területről közelítjük meg a hegységeket, észrevesszük, hogy a talaj egészen lassan emelkedik, a sík területből kis domb, majd alacsony hegy emelkedik ki, amelyet előhegységnek neveznek, az e mögötti hegységek mind magasabbak, ezek a középhegység nevet kapják, ezt végül a magashegység követi, amely a legmagasabb és legnagyobb hegyekből áll, ezek magassága az ellentétes oldalon ismét fokozatosan csökken, majd közép- és előhegységként ismét eltűnik a síkságon" (MITTERPACHER L. 1774, 38-39. o.). Kissé bővítve, de szinte tükörfordításként ugyanezt olvashatjuk Katona Mihály: Közönséges természeti föld (1824) leírásában: „Ha ugyanis valaki a sik földről valamely Hegységhez közelit, úgy tapasztalja, hogy a' föld tsak igen tsendesen emelkedik fel, és az egyenes földről kis Halmokra, alatson Hegyekre hág fel; és ezeket hívják Elő-Hegyéknek (Vorgebirge). Ezeknek háta megett már a Hegyek szaporábban nőnek, sokkal magasabbra emelkednek és közép Hegyeknek neveztetnek (Mittelgebirge). Utoljára jut az ember a' magas Hegyre, a1 mely igen magasra emelkedik, és gyakran tetejével a fellegeket meghaladja. Ha tovább az ember a' legmagasabb ponttól, a' másik oldalán tovább folytatja útját a' Sikföld felé: tehát a' Hegyek ismét gradusonként kissebednek, míg nem utoljára Sikfölddé válnak" (KATONA M. 184, 4950. o.). „A hegyek megjelenését vizsgálva van ahol egyedül állnak, máshol hegyek egész sorát találjuk, melyek hosszúságukból kifolyólag lánc alakot vesznek fel, ezért ezeket lánchegységeknek hívjuk. Az utóbbiak több figyelmet érdemelnek, mert a Földgolyó megismeréséhez nagyon fontosak" (MITTERPACHER L. 1774, 30-31. o.). Véleménye szerint Európa fő hegysége az Alpok, a többi ennek elágazása, ezeket részletesen felsorolja művében. Philippe Buache55 (1700-1773) szerint olyan hegyeket, amelyekről biztosan meg lehet állapítani, hogy melyik a legmagasabb, Közép-Ázsiában, Amerikában, Afrikában és Európában találhatunk. Ugyancsak egyetért Buache-al abban, hogy „a szárazföld hegységei messze a nyílt tengerben is folytatódhatnak" (MITTERPACHER L. 1774, 37. o.). Megállapította, hogy a hegységek általában a szárazföldek, különösen a szigetek közepén fekszenek, ami által a szárazföld két részre tagolódik. Példaként megemlíti többek közt Nagy-Britanniát, Borneót, Celebeszt, Kubát, Spanyolországot és Olaszországot. Véleménye szerint „Dél-Amerika legmagasabb hegysége kivétel ez alól a szabály alól, mivel Amerika nyugati partján terül el" (MITTERPACHER L. 1774, 38. o.). A hegyek alakjáról a következőket írja: „A hegyek külső formája, ha egyenként figyeljük meg őket, kúp alakúak, ahol egy széles és a távolba szétterülő oldal ad az egész szerkezetnek biztonságot. Van néhány, amely cukorsüveghez hasonlít, de a legtöbbnek szabálytalan alakja van, továbbá csak néhány olyan hegy található, amely egyedül áll" (MITTERPACHER L. 1774, 38. o.). Vizsgálódásai alapján Pierre Bouguer-val ért egyet, Francia geográfus. Megkísérelte a földfelszínt, a folyókat és hegységeket rendszerezni.

337

miszerint „körvonalaiban minden hegy egy várerődhöz hasonlít" (MITTERPACHER L. 1774, 40. o.). Bár a Föld keletkezését Istentől valónak tekinti, megpróbál valami választ találni a hegységek formálódásának okára. „Igen hihető az, hogy a kezdetekben minden hegységet kivéve a legmagasabb csúcsát, föld, következésképpen növényzet borította. A magas hegyek csúcsai általában kopár és terméketlen sziklákból állnak. Az eső és a szél a talaj nélküli kőzetet folyton lemosta, az akkoriban kiemelkedett síkságra szállította, ekkor a hegyek sokat veszítettek magasságukból" (MITTERPACHER L. 1774, 42. o.). Ezzel tulajdonképpen egyik első leírója annak, hogyan keletkeznek a feltöltött síkságok. „Rómában a Pantheont azelőtt dombra építették, úgy nyolc lépcsőfoknyi magasságban, most nyolc lépcsőfoknyi mélységben található. Rómában időről időre gyönyörű márvánnyal berakott padlókat ásnak ki a földből; az oszlopok maradványai, amelyek azelőtt a pompás város palotáit díszítették, félig a föld alatt állnak, a régi Róma falai néhány helyen 30-40 lábbal a felszín alatt találhatóak" (MITTERPACHER L. 1774, 42. o.). Mindezt az alacsony területek feltöltődésével magyarázza: „(...) részben a hegy csúcsáról az eső és a szél által, részben a belső folyók, vagy a hegy lejtése által, szárazföldi anyagok, különösen homok és közönséges föld szállítódott alacsony területekre" (MITTERPACHER L. 1774, 43. o.). Megemlíti azokat a Brügge-ben kiásott kőzeteket, melyeken olyan levelek és fák láthatóak, amelyek nemzetségét egyértelműen meg lehet állapítani. „(...) az is meghatározható, hogy milyen fajta fa volt. A fák közül néhány tölgy, más lúc- és jegenyefenyő" (MITTERPACHER L. 1774,43. o.). Nagyon érdekes, ahogyan a hegységeknek „Föld-összetartó" szerepéről és az uralkodó hegyvonulatok irányáról ír. „...egyeseknek alkalma adódott a hegységeket a Földgolyó szegélyeként szemügyre venni, ami által a laza Földkerekség a Teremtő által összeköttetett és fennmaradt. (...) Ami a hegységek fekvését illeti, az már régóta ismert, hogy az óvilági hegységek nyugat - kelet irányúak, de az Újvilág felfedezése után észrevették, hogy a már ismert világ legnagyobb hegyeinek lánca északról dél felé húzódik; tehát a földgolyó felszínén két sor hegység található, melyek derékszögben keresztezik egymást" 56 (MITTERPACHER L. 1774, 37. o.). Ezt Athanasius Kircher -től (1601-1680) vette át. 57 A hegyomlásokról „Tilas (1712-1772) Abo-t [Turku Ábo], (Finnország) körbeutazva számol be, ahol nagy leszakadt köveket talált gyakran szántóföldeken és mezőkön, amelyeket ismeretlen kőfajta és méret jellemzett. Miután sokáig azt kutatta, hogy honnan szakadtak le ezek a kövek, megtalálta a hegységben, úgy tűntek, mintha a hegység kivetett részei lettek volna, mintha kidobta volna a hegy, az önmagához közel sűrűbben, tőle távolodva ritkábbak voltak, ezek 4-5 mérföldnyire szétszórtan feküdtek" (MITTERPACHER L. 1774 45-46. o.). Ezek valószínűleg sziklák, de Mitterpacher korában a negyedidőszaki eljegesedésekről még nem tudtak. Hasonló jelenségekre Mitterpacher példát is említ. „Ilyen változások többnyire csak évszázadok alatt történnek, mégis tudomásunk van olyan esetről, amely épp most zajlik, és még nem telt el sok idő azóta, hogy Magyarországon egy éjszaka alatt egy hegy csúcsáról egy egész szőlőskert gördült le" (MITTERPACHER L. 1774, 46. o.).

56

Német tudós. Főbb munkái: Mágnes, s. de arte magnetica quis tripartitum (1641, Róma), Ars magna lucis et umbrae (1646, Róma). 57 Dániel Tilas svéd báró, hegymászó 58 Mérföld = milliaria. Erődítmény, földrajzi, magyar (régi 11,3 km, új 8,35 km), osztrák (7,58) stb. (BOFDÁN I. 1990)

338

Sajnos nem adja meg a történés pontosabb helyét. Pontoppidan (1648-1706) „Naturgeschichte von Norvegen"(Norvégia természettörténete) című művében beszámol egy 1679-ben történt katasztrófáról, mely „éppolyan hirtelen következett be, mint más országokban a földrengés" (MITTERPACHER L. 1774, 47. o). Ezután Mitterpacher megjegyzi, hogy „A hegyek ilyen változásai nemcsak az északi országokban jellemzőek. 1714-ben a vallon-földi Diableret hegynek egy része hirtelen lezuhant, és 55 házat, 15 embert és több mint 100 darab jószágot temetett be, az esés közben szétzúzott darabok a vizet feltartották, ami által új tó keletkezett" (MITTERPACHER L. 1774, 48. o.) Johann Konrad Fäsis60 (1704-1775) egy 1618-as esetet ír le „Staats und Erdbeschreibung der helvetischen Eidgenossenschaft" (A Helvéciái Államszövetség államainak és földleírása) című munkájában, melyet „részben a hegyben megbolondult víznek, részben egy földrengésnek" (MITTERPACHER L. 1774, 51. o.) tulajdonít. Ez a megfigyelés igen helyénvaló, hiszen a hegyomlást többek között a hirtelen megerősödő esőzések általi áradás vagy földrengés is elindíthatja. Megfigyeli, hogy ha egy sziklának sok hasadása van, „úgy a víz könnyen lefolyik a mélyébe, és megtámadja a hegy belsejét. Minden fajta követ megvizsgálva, ez a folyamat a világosszürke és a vörös gránitra a legjellemzőbb, amelyben számtalan repedés, szakadás és elkülönülés figyelhető meg" (MITTERPACHER L. 1774, 51. o.). E mélységi magmás kőzet az Alpok és a Kárpátok „kristályos" vonulatainak egyik legelterjedtebb kőzete, így Mitterpacher valószínűleg többször tanulmányozhatta ezek formáit, változásait. Beszámol korának egyik legtöbbet fejlődő kutatási területén folyó munkáról, a magasságmérésről is. „A Föld legnagyobb hegységének a tenerifei hegycsúcsot61 tartották, ezzel szemben lehetséges, hogy nagyban felülmúlja őt a Peruban található Andok. Bouguer és De La Condamine 1736-ban megmásztak a quitói Pichinchát62 is megmásztak, amely méréseik szerint körülbelül 13 800 párizsi lábbal63 van a tenger szintje felett, tehát legkevesebb 522 lábbal (164,952 m) magasabb, mint a Pico de Teide. A Chimborazo64 19 320 láb (6105,12 m) magas és ezáltal az eddig ismertek közül a legmagasabb" (MITTERPACHER L. 1774, 27-28 o.). Hosszú ideig a Chimborassot tartották a legmagasabb hegynek, köznapi nyelven még a XX. század első felében is élt a „butaság Chimborassoja" mondás. „A hegyek magassága két különböző módon határozható meg, vagy a földmérés tudományával, vagy barométerrel" (MITTERPACHER L. 1774, 29. o.). Itt megemlíti Bernoulli és Bouguer nevét is, de ez utóbbival ért egyet, „Egy hegy magasságát nem a tenger szintjével méri össze, (...) hanem a világ legmagasabb hegységének, a Pichinchának már megmért magasságával, melynek tengerszint feletti magassága 2434 öl65 (4868 m)" (MITTERPACHER L. 1774, 29. o.). Bouguer nyomán Mitterpacher is Mariotte elgondolását támogatja (17. kép), amelyet követve a Pico de Teide csúcs magassága Mitterpacher szerint 2056 öl (4112 m), Bernoulli szerint 2192 öl (4384 m), P. Sevillee66 geometriai számításai

59

Ludvig Henriksen Pontoppidan norvég teológus, természettudós. Főbb müvei: "Naturgeschichte von Norvégen", „Charlevoix Journal d' un Voyage dans L' Amerique. Johann Konrad Fäsis, fő műve: „Staats- und Erdbeschreibung der helvetischen Eidgenoss-schaft" 61 Pico de Teide (3718 m), Tenerife szigetén található (Kanári-szigetek). 62 4701 m magas vulkán Ecuadorban 63 Láb: 1266-tól általános mérték, 31,6 cm. Létezik bajor, bánya, bécsi, párizsi... láb. (BOGDÁN I. 1990) 64 6310 m magas, kialudt vulkán Ecuadorban 65 Gyakran használt általános mérték, 1,8-2,0 m. Létezik: bánya, bécsi, budai, stb. (BOGDÁN I. 1990) P. Sevillee-vel kapcsolatban kutatásom során eddig nem sikerült adatokat találnom. 60

339

szerint pedig 2213 öl (4426 m). Bernoulli és Frisi (1728-1784) szabálya szerint meghatározza a Mousset-hegy, a Canigon, a St. Barzhelem és a Puy d' Dome magasságát (1. táblázat). A hegy magassága (öl) Mousset-hegy 252 2/8

A hegy magassága Bouguer szabálya alapján (öl) 1258 Vi

Bernoulli (öl) 1248 Vi

Frist (öl) 1235

1432 8/13

1444

1452

St. Barzhelem 254 1/2 (Pireneusok)

1231 17/30

1212 Vi

1209

Puy d' Dome 285 1/2

746 5/6

732

522 3/4

Canigon 242 V2

/. táblázat: Néhány hegy magasságának meghatározása (Mitterpacher L. 1774, 33. o.) Table 1. Height of some mounts in fathom (Mitterpacher, L. 1774, 33. o.) Hozzáteszi, hogy a hegyek magasságát ezen mérésekkel nem lehet teljesen pontosan meghatározni, éppen ezért néhány öl eltérést még nem tekint nagy hibának. 4.3.2.2. A „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" című könyv „Tűzhányó hegyek, földrengések " fejezetének bemutatása A XVIII. századi tudósok a tűzhányók kitörésében a mélyben található tömegek égését látták, és úgy gondolták, hogy ezek olykor lángra lobbannak, majd a föld alatti szelek az égést tovább élesztik. Alapvető dolgokban semmi előrehaladás nem történt az ókor tudósainak gondolataival szemben. Egyedül a központi tüzet helyettesítették a Föld belsejében fellobbanó égéssel. A robbanószerek feltalálása a föld alatti égések feltételezésére adott indítékot. Azt gondolták, hogy a Föld belsejében gyúlékony anyagok (kén, olaj, kőszén) vannak, amelyek meggyulladva a lőporhoz hasonló hatásokat okozhatnak. (VÉCSEY Z. 1963, 185. o.) Mitterpacher szerint a vulkanizmus és a földrengés egymással szorosan összefüggő jelenségek. Az európai „égő hegyek" közül a szicíliai Ernáról, az itáliai Vezúvról és az izlandi Hekláról ír. Az Etna „Thucydid68 (i.e. 471-396) szerint a második olimpiától69 88-ig háromszor gyulladt ki" (MITTERPACHER L. 1774, 152. o.). „Julius Ceasar70 uralkodása alatt az égés oly rémisztő volt, hogy a tenger a Lipara-szigetig olyan forró lett, hogy a halak megfőttek és elpusztultak" (MITTERPACHER L. 1774, 152. o.). Beszámol az 1669-es vulkánkitörésről, amely az eddig ismertek közül a legnagyobb volt. E kitörésről Mitterpacher következőket Paolo Frisi olasz filozófus, matematikus, fizikus, csillagász. Főműve: „Cosmografia" (1785). Thukydidesz görög történetíró, Athén első híres prózaírója. Az olimpiai játékok kezdetének közismert évszáma: i.e. 776, ez alapján a második olimpia i.e. 772-ben lehetett. (KERESZTÉNYIT 1980) Gaius Julius Ceasar (i.e. 100-44) patrícius származású római politikus.

340

írja: „1669-ben embertelenül tombolt. Rögtön az elején forró, és tüzes folyamot illetve megolvasztott anyagokat dobott ki magából, melyek egy jó darab úton Catania falai mellet a tengerbe folytak. Március végén a folyam a város felé folyt, és véghezvitte iszonyú tettét. A tűz a felső égésben 14 várost és falut pusztított el. A láva a fémek és ásványok különböző fajtájából állt, melyek a tüz ereje által folyékonnyá váltak. Egy idő múlva a kitörés abba maradt, a láva leülepedett, kéreg képződött, és kihűlés után kemény, szilárd és laza szerkezetű kővé vált, (...) mely leginkább a kőszénhez hasonlított. Ugyanekkor a hegyben a heves földrengés következtében három nagy repedés keletkezett, melyekből a lángok kegyetlen lármával, több mint 100 rúd71 magasságba csaptak, ezzel egyidőben kövek tömege repült ki, melyek közül néhány 300-400 fontot72 nyomott és mérföldekkel távolabb esett le." (MITTERPACHER L. 1774, 153. o.). E kitöréssel kapcsolatban Mitterpacher még Lord Hamilton73-tól (1730-1803) is idéz: „a kitörő düh előfutáraként általános földalatti lárma, olykor heves földrengést lehetett érezni. Azok az égő anyagok, melyek a hegy lángoló mérgétől folyni kezdtek, a hegy alatt és Catania körül halmozódtak fel" (MITTERPACHER L. 1774, 153-154. o.). Izland DNY-i részén található a Hekla, melyet sokáig a Vezúv és az Erna mellett a Föld egyedüli tűzhányójának tartottak, „mely nem csak tűzzel, hanem sokkal inkább árvízzel okoz hatalmas károkat" (MITTERPACHER L. 1774, 154. o.). A hegy 1491 méter magas, krátere 5 kilométer átmérőjű. „Ha a hegy elkezd tombolni, a tűz egy pillanat alatt megolvasztja az évek óta a hegyen lévő havat, az ebből keletkező víz lefolyik a hegy oldalán, sziklákat ragad magával, és elárasztja a szárazföldet" (MITTERPACHER L. 1774, 154. o.). Az izlandiak azt gondolták, hogy a Hekla által okozott robaj az elkárhozott lelkek lármája, „az égő hegyeket a szellemek lakóhelyének" (MITTERPACHER L. 1774, 152. o.) tartották. Mitterpacher szerint a Hekláról leghitelesebben Nie Horrebows74 (1697-1764) írt a „Zuverlässigen Nachrichten von Island" (Megbízható jelentések Izlandról) című művében. Az ókoriak a hatvanas évek elejéig a Vezúvot kialudt vulkánnak gondolták, 62-ben igen erős vulkáni rengés temette el Pompeji és Herculanum egy részét, 79-es kitörésekor elborította Pompejit, Herculánumot és Stabiaet. Az 163l-es kitöréskor mintegy 3000 ember vesztette életét (www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas). 79 augusztus 24-én a Vezúv hirtelen életre kelt. A kitörés két napig tartott, a második nap végére Herculanum és Pompeji megsemmisült. A szerencsétlenség egyik áldozata korának nagyrabecsült természettudósa, Plinius75 volt, aki a kitörés megfigyelése közben már menekülve vesztette életét. A 79-es kitörésről Mitterpacher a következőeket írja: „A Vezúv tüzes csóvája Vespanius76 uralkodása (69-79) alatt volt a legérdekesebb, és dühe oly heves, hogy a hamu nemcsak Rómáig, hanem a Földközi-tengeren át Egyiptomig is eljutott. A madarak a 71

Hosszmértékböl lett - szélességmérést is végezve általános mérték Erdély, a Tiszavidék és a Felvidék egyes területein. 200-800 öl, 7.2-28.8 ár (...)" (BOGDÁN I. 1990, p. 77). 72 Libra, Pfund. Római és európai előzmény. Országos mérték: 0,38-0,61 kg (bánya, bécsi, budai stb.) (BOGDÁN I. 1990). 73 James Hamilton angol régiségbúvár. Angol nagykövetként 1764-ben Nápolyba ment, ahol ásatásokat végzett Herculanum és Pompei helyén. Főbb művei: „Observations on mount Vesuvius etc." (1772, London), „Campi phelegraei" (1776-79, London), „Account of the discoveries at Pompeji" (1777, London). 74 Nie. Horrebows = Niels Horrebows (1712-1760) dán tudós. Fő művei: Tibforladelige Efterretninger om Island" (Izland természettörténete, 1752), „Zuverlässigen Nachrichten von Island" (Megbízható jelentések Izlandról 1753). 75 Gajus Plinius római természettudós, fő müve: „Naturalis históriáé libri". 76 Titus Flavius Vespasianus (9-79) római császár, a Flavius dinasztia (69-96) megalapítója

341

levegőben megfulladtak, és leestek, a halak a nagy forróság és a víz szennyezettsége miatt megdöglöttek, két város lakossága pusztult el, melyeket 60 láb mélyen a törmelék, vagy a hegyből kifolyó láva anyaga alatt találtak. Ez a híres Herculanum" (MITTERPACHER L. 1774, 154-155. o.). Mitterpacher véleménye szerint ez a Vezúv legrégebbi, ismert kitörése. Megemlíti a Jovi Vesuvio77 „Hist, du Mont Vesuve" (A Vezúv története) Berkeley78-től (1685-1753) az „Ibid. und Missions Reisen mit Addissino Anmerkungen" (Ibid. és missziós utazások összefoglaló jegyzetekkel) című művet, melyek a Vezúv kitöréseit írják le. „Az 1717-ben történteket Berkeley meséli el, aki e hegy üregéről pontos leírást tett közzé. Április 17.-én találta meg azt a belső üreget (körülbelül egy angol mérföld kerületű, mintegy 300 láb mélységben) tele gőzzel, melyben iszonyatos lármát és robajt lehetett hallani" (MITTERPACHER L. 1774, 155-156. o.). „Nem messze Pozzuolotól található Solfatara, egy domb, melyet Misson79 (16507-1722) írt le. Ez tele van kénnel, timsóval, a földalatti barlangokból oly sok füst és láng jön ki, mint amilyet ezidőtájt a Vezúvnál lehetett látni" (MITTERPACHER L. 1774, 156. o.). „E hely minden oldalról hegyekkel van körbezárva, medence formája van, ami körülbelül 1200 láb hosszú és több, mint 800 láb széles. A föld, mely a medence talaját alkotja, finomabb és simább száraz homok, fű nem nő rajta. Fő pereme, melyet körös-körül felemésztett a tűz, körülbelül 1250 láb hosszú és 100 láb széles" (MITTERPACHER L. 1774, 156-157. o.). MITTERPACHER valószínűleg tartja, hogy a „Solfataranak a Vezúvval egy földalatti összeköttetése van, mert mindig egyszerre kezdenek kitörni, és egyszerre hagyják abba. Sőt Kircher az Etnát és a Lipari-szigeten található Strongylust (Stromboli) is kapcsolatba hozta a Vezúvval" (MITTERPACHER L. 1774, 157. o.).

Európán kívül ázsiai tűzokádó hegyeket is megemlít. ír az 1737 nyarán történt kamcsatkai esetről, amikor a kitörés után „rettenetes földrengést és a tenger erőteljes mozgását érzékeltek" (MITTERPACHER L. 1774, 158. o.). Három működő és két kialudt vulkánt említ Kamcsatkán. „A Japán Királyságban a Sinnabara és a Meiaco hegy a leghíresebb" (MITTERPACHER L. 1774, 158. o.). Kircher szerint a Fülöp-szigeteken mindenhol van tűzhányó, továbbá az „Indostani Birodalomban, Tibetben, Kambodzsában és Kínában állandóan égő hegyek találhatóak. A legújabbak egyike a Java-szigeten, Panacurától nem messze fekszik. Ez csak 1586-ban jött létre, és olyan erővel tört ki, hogy mintegy 10 000 ember vesztette életét a környező területeken" (MITTERPACHER L. 1774, 159. o.). Ez utóbbi az 1731 m magas Kelut vulkán, melynek két csúcsa közül az egyik kráterében tó található. (VÉCSEY Z. 1963, 156. o.). Amerika felülmúlja a többi világrészt ilyen hegyek tekintetében. Egyedül Mexikóban, vagy Új-Spanyolországban 14 található. A nagy Kordilleras hegységben majdnem mind kiégett" (MITTERPACHER L. 1774,159. o.). A földrengést a kitörés előjelének tekinti. Úgy véli, hogy a földrengésnek határvonalai vannak, melyeken kívül csak igen ritkán érezhetőek. Megemlíti azt a lisszaboni földrengést (1755), mely csak öt percig tartott, és egész Európában mindenhol, majdnem ugyanabban az időpontban lehetett érezni. ír az ázsiai Kr.e. 17-ben történt földrengésről, mely 13 várost pusztított el egy éjszaka alatt. „1688-ban Smyrna (ma Iszmir, Törökország) város háromnegyed része összeomlott és Jovi Vesuvio-val kapcsolatban eddig nem sikerült adatokat találnom George Berkeley, anglikán püspök, filozófus. Fö müve: „Essay towards a New Theory of Vision (1709", azaz „A látás új elmélete". Maximilien Misson francia alpinista.

342

betemetett 15000-20000 embert. A vár, melyet korábban egy földnyelvre építettek, sziget lett. (MlTTERPACHER L. 1774, 161. o.). 1746-ban Peru fővárosa, Lima és a tőle két mérföldnyire található Collao kikötő, egy földrengés következtében a földig rombolódott. A tenger Collao összes épületét elárasztotta, minden lakosa megfulladt (MITTERPACHER L. 1774, 161. o.). E katasztrófához valószínűleg tengerrengés is hozzájárult. Véleménye szerint az Égei-tenger legtöbb szigete földrengés által keletkezett, mint például Rea, Rodosz, Terasia, Thia, Delosz. Raspe80 (1737-1794) helytelennek találta BUFFON azon elképzeléseit, miszerint a Földközi-tenger 13 szigete földrengés hatására emelkedett ki egyszerre a vízből, vagy földalatti kitörés során keletkezett, vagy a süllyedő víz által váltak szárazulattá. MlTTERPACHER leírja &földrengéseksorán létrejött felszíni változásokat. „1665-ben az indiai Duccan közelében egy tó talpazatából hegy lett; 1591-ben Tercera-szigetén a lapos föld több helyen dombbá magasodott, ellenben néhány hegy a földdel lett egyenlő" (MITTERPACHER L. 1774, 163. o.). Az 1688-as timori kitöréskor a tűzokádó hegy a földrengés során olyannyira lepusztult, hogy csak egy mocsár maradt utána. Mitterpacher megemlíti az 1663 február 5.-i Quebeck-iföldrengést, melyet Chrlevoir81 írt le. Az itt lakók először a „derült ég lármájára" (MITTERPACHER L. 1774, 163. o.) lettek figyelmesek, melyet földrengés követett: „az ajtók kinyíltak, és bezáródtak maguktól, minden harang zúgott anélkül, hogy bárki is megérintette volna, a falak megrepedtek, a föld felszínének hullámzó mozgása volt" (MITTERPACHER L. 1774, 163. o.). Az emberek és az állatok egyaránt megrémültek, és „minden pillanatban attól rettegtek, hogy nehogy a lábuk alatt nyíljon meg" (MITTERPACHER L. 1774, p. 164) a föld. A katasztrófa következtében egyes területek kiemelkedtek, mások pedig megsüllyedtek. Hegyek darabjai kerültek a folyókba, „melyeknek folyását megakadályozták" (MITTERPACHER L. 1774, 164. o), és „több forrás és patak kiszáradt" (MITTERPACHER L. 1774, 164. o.). BUFFON a. földrengések két fajtáját különbözteti meg: az egyik, mely sohasem terjed messzire, és a tűzokádó hegyek „lángra lobbanásának hatására" (MITTERPACHER L. 1774, 165. o.) következik be; „a másik fajta a Föld egyes megremegései, melyek meglepő távolságba helyezkednek el egymástól, ezek az okai azoknak a mélyen a föld alatt lévő anyagok meggyulladásának és kialakulásának is, mint a kén, kavics és stb. Úgy véli, hogy ezek az anyagok, összekeverednek azzal a vízzel, mely a repedéseken keresztül a Föld mélyébe jut, a repedésekben új levegőt termelnek, melynek fölöttébb nagy a rugalmassági ereje (...), ennek kijáratot kell keresnie, ezért a földal-atti járatokon keresztül addig megy, amíg vagy kijáratot nem talál, vagy addig a helyig, ahol a legkisebb az ellenállás" (MITTERPACHER L. 1774,165. o.).

Földrengéseket nemcsak a szárazföldön, hanem a nyílt tengeren is észlelnek. Mitterpacher többek között Hoock82 (1635-1703),. Shaw83 és Schouten84 (1580-1625) tapasztalataik alapján írt erről a jelenségről, miszerint „a hajók, a mély tengeren is, ahol nincs föld, földrengés során olyan lökéseket kapnak, mintha sziklára futottak volna" (MITTERPACHER L. 1774,167. o.). 0

Raspe, régészprofesszor, Munchausen történeteinek legjobbjait írta. P. Charlevoir valószínűleg francia tudós, műve: „Historie de la Nouvelle France" Robert Hooke angol fizikus, természettudós. Fő műve: „Micrographia" (1665) 3 Shaw-val kapcsolatban eddig nem sikerült adatokat találnom 4 Cornelis Williem Van Schuoten holland tengerész 1

2

343

A földrengéseket megelőző és követő jelenségeket Stuckeley ' (1687-1765) és Beccaria 8" tanulmányozta a legrészletesebben. „Childrey 87 megjegyezte, hogy a földrengéseket esőzések előzik meg" (MITTERPACHER L. 1774, 168. o.). „Gisler88 NyugatMórországban megfigyelte, hogy általában a földrengés előtti napon az északi fény a felhők fényében bezáródni látszott, (...) viszont a földrengés után az északi fény sugározni kezdett" (MITTERPACHER L. 1774, 168. o.). Gentil89 részletesen ír a földrengést megelőző eseményekről: „az első, hogy minden állat félni kezdett fél órával a föld mozgása előtt. A lovak nyerítettek, szétszakították a köteleiket, és megszöktek az istállókból, a kutyák ugattak, a madarak ijedten berepültek a házakba stb." (MITTERPACHER L. 1774, 168. o.). Gentil a földrengést egy elektromos áramütésnek tartotta, e tézisét az állatok viselkedésével magyarázza. Stuckeley leginkább a londoni és a lisszaboni földrengést vizsgálta. ,,A londoni földrengés előtt szokatlanul korán bújt ki minden növény" (MITTERPACHER L. 1774, 169. o.). E jelenséget azzal magyarázza, hogy az elektromosság felgyorsítja a növények növekedését. „Az északi fény ebben az időben nagyon gyakori lett, és közvetlenül a földrengés előtt kétszer látszott, jóllehet egészen szokatlan színekben" (MITTERPACHER L. 1774, 169.

o.).

Azok az emberek, akik már sok földrengést láttak, e fényből és a levegő állapotából előre jelezték a földrengést. „A körülmények bebizonyítják, hogy a gőzkör elektromos állapotban volt" (MITTERPACHER L. 1774, 169. o.). Gisler leírása szerint egyes földrengéseket két-három nap vihar és zivatar követett. A földrengés lökései után izületi fájdalmat, hátfájást lehetett érezni, „(...) sok, különösen a testileg és idegileg gyengébb ember a földrengés után egész nap, néhányuk még több ideig fejfájásban, kólikában és idegösszeroppanásban szenvedett" (MITTERPACHER L. 1774, 170. o.). Mitterpacher a földrengés emberekre gyakorolt hatásait valóságosnak tartja, de azt helytelennek, hogy Gisler a földrengést a Föld felszínének remegő mozgásaként írja le, amely a Föld mélyében tovább terjed. „Ulloa90 leírja, hogy egy órával az 1755-ös cadizi földrengés előtt majdnem minden ember gyengélkedni kez-dett"(MiTTERPACHER L. 1774, 170. o.). Az említett tudós fejfájásról, lelki nyugalmatlanságról, bágyadtságról, szív körül érzett marásról számolt be. Wegelius91 (1693-1764) az 1758 december 27.-Í, rimii Lappmark (Laeppa, Svédország) földrengésnél különösen nehéz köhögést tapasztalt. Beccaria szerint „minden elektromos anyag, mely oly iszonyú hatást okoz a gőzkörben, csak egy kis része annak az anyagnak, amelyet a Föld mélye magába zár, (...) ha egy elektromos szikra egy aranylapocskát, egy villámcsapás egy ólomcsövet megolvaszt, akkor egy földrengés bizonyára ásványok egész sorát olvaszthatja meg" (MITTERPACHER L. 1774, 171-172. o.). A kénpor szikra hatására meggyullad, ebből Beccaria arra következtet, hogy egy földrengés valószínűleg egész kéntelepeket gyújthat lángra. Mitterpacher teljes mértékben egyetért Beccaria-val abban, hogy a tűzokádó hegyek és a földrengés jelensége között szoros összefüggés van. „(...) ha egy szikra néhány üvegecskét széttör és egy villámcsapás egész tornyokat zúz össze, a földrengések a hegyek anyagait vájhatják ki, vagy emelhetik ki, így a tengerekből új 85

William Stuckeley angol orvos Cesare Beccaria olasz jogtudós, író, publicista ' Joshua Childrey angol csillagász, főbb müvei: „Imago astrologica" (1652), „Syzygíasticon instauratum" 1,8 Gisler-el kapcsolatban eddig nem sikerült adatokat találnom k " Alberto Gentil olasz jogtudós, fö müve:,,De jure belli" (1598). w Antonio De Ulloa spanyol matematikus, a platina felfedezője (1735) 1,1 Johan Wegelius finn teológus >l6 s

344

szigetek emelkedhetnek ki" (MlTTERPACHER L. 1774, 172. o.). Beccaria, Priestley9 (17331804) és Hartmann93 (1489-1564) kísérletezett a földrengés modellezésével. Buffon elgondolása az, hogy amikor hosszú évek során az eső a talajt lemossa a szikláról, az időjárás viszontagságainak kitéve olyan repedések keletkeznek a kőzetben, melyek a „hegy csúcsától az aljáig függőlegesen szélesednek ki. A sziklák ezen repedéseiben az éghetetlen anyagok összegyűlnek, melyek végül égni kezdenek" (MITTERPACHER L. 1774, 174. o.). Ebből Mitterpacher arra következtet, hogy tűzokádó hegyek csak magas hegységekben lehetnek, ezzel szemben nem zárja ki „tűzokádó sík"-ok meglétét. Charlevoir megfigyelte, hogy egy kanadai földrengést az átlagosnál gazdagabb termés és kevesebb betegség követett. Végül Mitterpacher megerősíti, hogy a legerősebb földrengések vizek mellett, szigeteken és tengerpartokon tapasztalhatóak. 4.3.2.3. A „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" című könyv a „Föld és a hegyek belső tulajdonságai" fejezetének bemutatása Mitterpacher megállapítja, hogy csak igen keveset tudunk a Föld belsejéről. Ezidőtájt Liesganig94 elgondolása szerint a Föld sugara 3360684 bécsi öl (1 bécsi öl = 1,896 m), azaz 6371856,564 méter, ami nagyon közel áll a ma ismert 6378388 méterhez. „A Föld legkülsőbb kérge a föld különböző rétegeiből vagy telepeiből, agyagból, durva homokból, finom homokból, enyvből és hasonlókból áll" (MlTTERPACHER L. 1774, 274275. o.). Máshol „idegen anyagok" keverednek földdel, a kovakő és a homokkő különböző fajtáival. Megfigyelései alapján van, ahol homok, máshol pedig elrothadt növények „fedik a Föld felszínét". Kutatások során a „Földgolyó kérgében befelé fúrva, mindig úgy találni, hogy a különböző telepek folyamatosan párhuzamosan futnak és egymástól oly pontosan megkülönböztethetőek, hogy a két réteg határának megjelölésében nem lehet hibázni" 95 (MITTERPACHER L. 1774, 275. o.). Marsigli (1658-1730) a hadmérnöki kar vezetőjeként hasznosította azokat a megfigyeléseit, melyeket a budai vár visszavételekor végzett. Az általa bejárt vidékekről korának legpontosabb térképét készítette. Magyarországi vizsgálódásai során Marsigli megállapította, hogy a „magyar hegységekben két kőréteg között mindig nedves agyagföld vékony telepe található" (MITTERPACHER L. 1774, 275. o.).. „A rétegek egy bizonyos mélységtől kiszélesednek, (...) különösen, sík területen, ahol vízszintesen fekszenek, a hegységekben gyakran lejtőként vannak jelen, néha a látóhatár síkjára merőlegesen fekszenek, gyakran előfordul, hogy egy folyó csurgó vize repedést hoz létre, amelyet mindenféle rendszer nélkül összekeveredett anyagok töltenek ki. Az ilyen rendszertelenségnek bizonyára más eredete van, mint maguknak a telepeknek, érdekes, hogy ilyen esetben a réteg folytatása az azt követő völgyekben, vagy a szemben fekvő hegyekben szabályosan van, mellette nagyon széles völgyek, folyók találhatóak, sőt még a tenger is közte lehetett. Már százszor megfigyeltük, hogy a folyó mindkét partján 92

Joseph Priestley, angol teológus és természettudós. Kémiai felfedezései közül a leghíresebb az oxigén. Főbb művei: „History and present state of electricity (1767, London), „History and present state of discoveries relating to vision, light and colours (1772, London), „Observations on different kinds of air (1772, London). 93 Georg Hartmann fizikus. 94 Liesganig József jezsuita, 1773-ig a bécsi csillagda igazgatója. Legfontosabb az Ausztriában és Magyarországon végzett fokmérése 95 Luigi Ferdinando Marsigli itáliai hadmérnök, térképész. Igen fontos a Dunáról írt könyve

345

ugyanabban a magasságban mindig ugyanolyan kőfajta található" (MiTTERPACHER L. 1774, 275-276. o.). Nyugat-gótországbm két párhuzamosan futó hegység van, melyet egy síkság választ el egymástól. „Mindkettő egyforma kőzetfajta rétegeiből szabályosan állnak, következésképpen okkal feltételezhető, hogy egykor egyek voltak" (MITTERPACHER L. 1774, 276. o.). John Ray96 (1627-1705) ugyanezt az Anglia és Franciaország közt lévő Doveh-szorasnál figyelte meg, ahol két egymással egy vonalban lévő hely (Calais és Boulogne, Franciaország) ugyanazon magasságban ugyanabból az anyagból áll. Ebből a feltűnő hasonlóságból arra következtet, hogy régebben egyek voltak. A rétegek szabályosságának magyarázatával kapcsolatban Lulof és Valerius9 (16661704) nevét említi. „Az előbbié a legszimpatikusabb számomra, mert a megfigyelése Hollandiában készült, amely a legmélyebb országok egyike Európában, következésképpen a Föld középpontjához közelebb fekszik; Wallerius észrevételeit a bányák magyarázatához használtam fel" (MITTERPACHER L. 1774, 277. o.). Lulof egy 1616-os fúrást írt le, mely során 232 láb mélyre jutottak. „A kutatás során a következőket találták: töltésföld 7 láb, mocsár 9 láb, puha agyag 9 láb, homok 8 láb, talaj 4 láb, meglehetősen jó agyag 10 láb, talaj 4 láb, továbbá homok, amibe cölöpöt döngöltek, ezen áll Amszterdam városa 10 láb, kékes agyag 2 láb, fehérebb homok 2 láb, talaj 5 láb, iszap 1 láb, homok 14 láb, főként agyag homokkal keveredve, majd csigák és kagylók 9 láb, keményebb agyag, néhol kagylóval keveredve 36 láb, továbbá 70 láb kemény agyagot találtak, ezután homok kővel keveredve 4 láb, végül 29 láb homok" (MITTERPACHER L. 1774, 277-278. o., /. ábra). Le Francq98 (1729-1812) szerint. Hollandia korábban olyan alacsony volt, hogy a tenger elborította. Wallerius az angliai Severn folyót behajózva megfigyelte a töltés rétegeinek gyűrődését, anyagát, melyek a következők: „a töltés szürke talaj, világosszürke homok, vörös agyag, homokos talaj, egy réteg kő, kék agyag, lentebb vöröses-barna sár (pala, vályog), körülbelül 10-12 röf99 magas" (MITTERPACHER L. 1774, 278. o.). A rétegek vizsgálatával kapcsolatban még Buffon, Lehmann, Henkel100, (XVI. sz. első fele) Vallisnieri101 (1661-1730) és Montfaucon102 (1655-1741) nevét említi, akik a rétegek kialakulásának okát az „anyag" vízben történő leülepedésében látják. Woodward103 (16651728) - akinek a kőzetgyüjteménye ma is látható a cambridgi egyetemen - a földrétegek kialakulását az özönvízzel magyarázza, ám ezzel többek között Mitterpacher sem ért egyet. Buffon elgondolása szerint „minden föld, amely vízből emelkedett ki, s amit szárazföldnek, vagy szigetnek neveznek, azelőtt a tenger talaját képezte, s nem csak egy egyszeri árvíz következtében, hanem több évszázadon keresztül volt víz alatt, továbbá azt állítja, hogy a Földgömb külső kérge nem más, mint a tenger üledéke" (MITTERPACHER L. 1774, 280. o.). Buffon is Lolof, az amszterdami példáját említi. Itt a 100 láb mélyen található kagylók és John RayBntt természettudós, fb müve a három kötetes „História Plantaum" (1686-1704) 97

Valószínűleg Valerius - Nils Wallerius finn tudós Le Francq van Berkeley holland gyógyszerész, természettudós, író. Fö müve: „Natuurlijke historie van Holland" (1769). M Eredetileg a kinyújtott kar hossza: 58,3-78,3 cm. A leggyakrabban használt és legelterjedtebb kereskedelmi mérték. (BOGDÁN I. 1990) )<) " Henkel János előbb katolikus, majd később a reformációhoz hajló pap 101 Antonio Vallisnieri holland biológus 102 Bernard de Montfaucon, francia filológus. Főbb műve: „Palaeographia Graeca" (1708). 103 Woodward János angol fizikus, természettudós, geológus. Fő műve: „The Natural History of the Earth".

98

346

csigák a fő bizonyítékok elméletére. Azonban a földkéreg alkotórészeinek sokszínűsége miatt ezt az elgondolását nem tudja minden esetben alátámasztani. Buffon véleménye szerint a különböző természeti jelenségek, mint például a folyók áradása, a vulkanizmus stb. miatt a rétegeknek szabályosan kell elhelyezkednie. Le Francq elveti Buffon földrétegekkel kapcsolatos elgondolását, mivel Oroszországban a föld alatt nagy tömegű megkövesedett állattetemet talált, melyek egy áradásra utalnak. Figyelembe véve Lehmann felfedezését, miszerint egy kagylótartalmú réteg alatt lópatkót találtak, biztos, hogy a rétegek csak a Föld benépesülése után keletkeztek.

1. ábra. Lulof 1616-os amszterdami rétegsora (Mitterpacher leírása alapján, szerk. Juha M.) Fig. 1. Profile ofLulofs boring at Amszterdam (based on Mitterpacher, constructed by Juha M)

347

Ramazini a Modena körüli források kutatásakor elsőként egy régi város maradványaira bukkant, majd fekete, ingoványos földet, csigahéjjal teli krétaszerű anyagot, növénymaradványokkal teli mocsaras réteget, krétaszerű anyagot, mocsár jellegű réteget, krétaszerű anyagot, mocsarat, végül kovakővel keveredett homokos réteget talált, melyet valószínűleg a tenger kevert össze. RAMAZINI szerint a három krétaszerű réteg három nagyobb áradásra utal. „Különösen folyók mellett találni gyakran egész réteg folyami kagylót és füveket, melyeken homok, föld, enyv stb. rétegek fekszenek szabályosan. (...) majdnem minden helyen, ahol a tengerpartokat új föld növelte, a tenger visszavonulását többnyire iszap, a homok és a föld okozza, melyeket a folyók a parttól részben szabályos folyásuk során, részben medrükből való kilépésük során odáig vittek" (MITTERPACHER L. 1774, 284. o.). Véleménye szerint a tűzokádó hegyek kidobott anyagai is alkothatják a földréteget és „valószínűleg egykor sokkal több hegy égett, mint azt gondolnánk" (MITTERPACHER L. 1774, 284. o.). Kialudt, vagy szunnyadó tűzhányóként megemlíti a Kordillerákat, Franciaországban a Auvergne-t, a Dauphine-t és a Languedoc-t, melyek eredetét Guettard105 és Riviere106 fedte fel. Kinsky107 gróf vette észre, hogy a csehországi Egerben (Cheb) található „Kamrahegy" valójában egy kiégett vulkán. Olaszországban az Appeninihegység alapja egy réteg láva, amely azt bizonyítja, hogy „Olaszország vagy a föld alatti tűz következtében emelkedett ki a tengerből, vagy minden hegye egyszerre okádott tüzet, létrehozva ezzel a Föld rétegeit. A teneriffai és a fayali szigetek egészén nem látni más kőzetet, mint a láva különböző fajtáit, mely bebizonyítja, hogy a sziget egy Föld alatti tüz következtében keletkezett, mely kialudt, miután a hegy létrejött" (MITTERPACHER L. 1774, 284-285. o.). Bouguer azt állította, hogy Peruban a földrétegek 200 rúd (1 rúd = 1,6-3,8 m) mélységben a tűzokádó hegyek törmelékéből állnak. „Minden anyag, amely a belsejéből a tüz ereje által kidobódott, idővel elmállott, homokká és földdé alakult" (MITTERPACHER L. 1774, 285. o.). Bouguer olyan „égő kövekből" keletkezett vastag homokrétegeket látott, melyek 5-6 ember magasságúak voltak. „A hegyek legbelül kemény, nem táguló anyagból állnak, melyet kőnek hívnak; ha egy kőzetfajtából állnak, akkor egyneműnek hívják, ha különböző kőfajták fekszenek egymáson vagy egymás mellett, ekkor különneműnek, ha vagy egy sziklából, vagy homokkőből állnak, akkor szabálytalan hegységnek hívják (.. .)"(MlTTERPACHER L. 1774, 286. o.). „A tapasztaltabb bányászok a hegyek külső alakjából meg tudják állapítani, hogy milyen kőzetből állhat a hegy" (MITTERPACHER L. 1774, 286. o.). TILAS Norvégia és Oroszország hegységeiben a következőket figyelte meg: „laza szemcséjű homokkő, vagy más néven csiszolókő soha sem fordul elő magashegységekben. A világosszürke sziklák és a szürke gránitok olykor meglehetősen magas, mégis többnyire rövid, kerek hegyek, melyek nem nyúlnak el (...). Minden vörös földpátra, igaz, hogy csak igen ritkán alkot magashegységeket, kivéve, ha a részecskék nem laposabb, síkabb, simább, vagy úgymond ferde formát vettek fel". A vörös gránit csak meglehetősen magas és szakadékkal ferdén átvágott hegyeket képez, melyek hosszú hegyhátakat alkotnak, ennek ellenére nagy és durva kockás gránit ritkák a magasabb hegységekben" (MITTERPACHER L. 1774, 287. o.).

Bernardo Ramazini olasz orvos, tudós. Fő müve: „De morbis artificum diatriba" (1700). Jean Etienne Guettard francia természettudós Riviere valószínűleg francia természettudós RINSKY-vel kapcsolatban eddig nem sikerült adatokat találnom

348

„A közép- és előhegyek mindenféle leülepedett kőfajtából állnak, melyek nem keverednek, nem fekszenek rendszertelenül egymáson, hanem szabályos rétegekre osztódnak fel, ezeket kőzetrétegeknek, vagy amennyiben erősek, padoknak és telepeknek hívják. A kőzet rétegei ritkán párhuzamosak a látóhatár síkjával, többnyire ezzel ellentétesen ferdék, melyet a kőzet esésének neveznek" (MITTERPACHER L. 1774, 288. o.). „A legkülönlegesebb a telephegységekben az, hogy a magas főhegységek minden oldalán hasonlóan helyezkednek el, minden oldalról körülveszik, és a különböző föld és kőrétegek nem súlyuk alapján követik egymást, ahogyan gondoltuk, hanem minél keményebb, kevertebb és Összetettebb, annál magasabban fekszenek (a rétegek), végül ezekben a hegységekben jelentős mélységben megkövesedett állatok és növények tömegét találták, legfőképpen a palák ismertek, melyekben gyakran látni halak és gyógynövények lenyomatát" (MITTERPACHER L. 1774, 291. o.). Egyes telepeket megfigyelve a Föld belseje felé haladva az alábbi sorrendet állapította meg: 1. kagylók és csigák, 2. halak és szárazföldi állatok, 3. megkövesedett fák, 4. virágok és gyógynövények lenyomata. Habár kételkedik ezen meghatározásának „általánosságában", „az bizonyos, hogy a telepek agyagból és mészföldből és az ebből keletkező kőzetből, kék agyagból, bentonitból (ványolóföld), csiszolatból, cseppkőből, szerpentinkőből, palából, kőszénből, krétából, márványból, alabástromból, talkból stb. állnak" (MITTERPACHER L. 1774, 291-292. o.). „Ritkán előfordul, hogy egy telep merőlegesen vagy ferdén megreped, majd az így keletkezett hasadást más föld vagy köfajta tölt ki, a bányászok e kitöltést cölöpnek (süllyedéknek) hívják" (MITTERPACHER L. 1774, 292. o.). E „kitöltés" általában ugyanabból a kőzetfajtából áll, mint amiből a telep felett fekvő réteg. „A legmagasabb hegységek egyneműek, és legtöbbször gránitból, porfírból, szarupalából, és mindenféle (szikla)kőből állnak, mely a hegy magját képzi" 108 (MITTERPACHER L. 1774, 292-293. o.). Delhis (1728-1779) hasonló hegyláncokban mészkővel is találkozott. A repedés és hasadék nélküli hegységeket egésznek, a repedésekkel és „továbbhaladott" barlangokkal rendelkezőeket szakadéknak hívja. Ha a repedéseket más kőfajták, vagy ásványok töltik ki, telepnek nevezi, de maguk a hegyek a telérhegység nevet kapják. Buffon szerint „tulajdonképpen minden hegység több föld és kőrétegből áll" (MITTERPACHER L. 1774, 293. o.), de Mitterpacher a tudós ezen elgondolást tévesnek tartja. „Bergrath Delius, kinek nagy tapasztalata, és mély betekintése van mindenbe, ami a hegység tulajdonságával, alakjával, összetevőivel kapcsolatos, minden bizonyíték ellenére arról biztosít minket, hogy a legmagasabb hegységek sziklából állnak, melyet telérnek hívnak, és sem megkövesedéseket, sem szakadékokat nem tartalmaznak; a legmagasabb hegység teljesen erősek, mintha egy darabból öntötték volna. Telérek csak a középhegységekben találhatóak, és csak ércbányászok tanulmányozták ezeket. E bányászok a teléreket csapásuk, esésük, tartalmuk és esetleges változásaik szerint vizsgálták (MITTERPACHER L. 1774,293-294. o.).

„A barlangok a hegyben vagy a természet által, vagy mesterségesen jönnek létre. Természetes megszámlálhatatlan tömegben van, és kívánatos lenne ezeket alaposan átvizsgálni. A leghíresebbek egyike az Antiparos (Görögország), melyet Pittou de

8

Kristóf Delius bányatanácsos, magyarországi bányamérnök, a selmeci Akadémia egyik első tanára. Főbb müvei: „Abhandlung von dem Ursprünge der Gebürge und der darinnen befindlichen Erzadem (1770, Lipcse), „Anleitung zu der Bergbaukunst nach ihrer Theorie und Ausübung" (1773, Bécs).

349

Tournefort109 (1656-1707) majd Saunders110 (1743-1817) figyelt meg, és írt le. Az előbbi a természet játékainak tömegével találkozott, melyek mindegyike átlátszó kristályhoz hasonló márványból volt. E nagy tudós ezen elképzelésének alaposabb vizsgálata során kijelentette, hogy ezek nem a közbülső lecsepegő víz, hanem örök növekedés következtében jönnek létre (MITTERPACHER L. 1774, 294. o.). Katona Mihály Mitterpacher után így ír a fent említett barlangról: „A* Hegyek gyomrában lévő Barlangok közt első helyet érdemel az Antiparusi ..., mellynek falai gyönyörű veres pettegetésü Márványból vágynak, az allya kővé vált Csigákból, Kos szarvakból (Ammonshörner) 's a' t. áll" (KATONAM. 1824, 83. o.).

Megemlíti az angliai Oken-hole barlangot, mely „Mendiphills déli oldalán található" L. 1774, 294. o.). A „hegy oldalán megközelítően egy 30 öl (60 m) vagy másképp, 15-20 láb széles bejárat van, a nagy terembe nyílik, boltozata olyan, mintha nagy darab sziklákból rendszertelenül lenne összeillesztve" (MITTERPACHER L. 1774, 295. o.). „A boltozatról szabályosan lógnak a cseppkövek, kivéve azokat, melyeket az ember letört, és amiből Pope111 (1688-1744) egy mesterséges barlangot hozott létre. A barlang talaja nagyon egyenetlen, továbbá a boltozatról lecseppenő víz miatt mindenhol nedvesek és csúszósak sziklák" (MITTERPACHER L. 1774, 294. o.). Ebből a barlangból három további barlangba lehet eljutni, „az egyik talaját a természet két részre osztotta, az egyik egy homokosabb és szárazabb 15-20 láb hosszú út, a másik tisztább, 9 láb hosszú és 2-3 láb mély folyó van, mely egy fedett csatornán keresztül a hegy talpáig folyik, ahol ugyanilyen formában jön elő, hogy kis távolságra lévő papírmalmot elég erősen meghajtson. E barlang halakban, ezen belül angolnában nagyon gazdag. Hogy hogy kerülnek a halak a barlangba, azt nem könnyű megmagyarázni (MITTERPACHER L. 1774, 295. o.). Beaumont112 (15841616) szerint „Mendiphillsben a barlangok többsége az üregek mennyiségéből felismerhető, melyek a barlangok boltozatának beszakadása során keletkeztek. Gyakran ilyen bányákban 18 mérőrúd mélységben tölgyfát találtak" (MITTERPACHER L. 1774, 296. o.). Mitterpacher megemlíti a franciaországi Notre Dame de la Palme, az Arcynál és a Meaurnál lévő barlangot, továbbá az olaszországi Grotta del Cane-et, azaz a „Kutya-barlangot", a németországi „Baumanns-Höhlét", azaz a „Bányász-barlangot" (Harz.) és a „craini" Adelsberg (ma postojnai) barlangot. Magyarországi barlangokról „Bel", azaz Bél Mátyás" 3 (1684-1749) írt, melyeknek „egyike a Kárpátokban Zelitz mellett, a másik Neusohl-tól (Besztercebánya) nem messze található" (MITTERPACHER L. 1774, 296. o.). Bél Mátyás a barlangok alapos tanulmányozása során a következőket tapasztalta: „Minden barlangban megfigyelhető, hogy a víz a boltozatról cseppenként esik le, mely néha oly nagy tömegben gyűlik össze, hogy a barlang talaján néhány medencét megtölthet. Ezek leggyakrabban a boltíven függnek, mint a barlang falán bizonyos kristálykő fajták, melyek a barlang legfelső részén képződnek (...). A mészhegységekben közönséges mész cseppkövek vannak, a telérhegységekben kvarc vagy pátkristályok, melyeket gyakran az a fém borít, mely éppen (MITTERPACHER

19

Joseph Pittou de Tournefort francia botanikus. A XVII. században, Kis-ázsiai utazása során értékes megfigyeléseket tett a növények termőhelyeinek és tengerszint feletti magasságának kapcsolatáról. Fő művei: „Institationes rei herbariae (1698, Párizs), „Voyage au Levant" (1717, Párizs). 110 William Saunders skót fizikus 1 Alexander Pope az „angol klasszicizmus megteremtője" 112 Francis Beaumont angol drámaíró 113 Bél Mátyás Magyarország első tudományos leírója. Fö müve:"Notitia Hungáriáé Novae Historico Geographica" (1735-42).

350

abban a hegységben fejtenek; néhány barlang káros, halálos gőzöket, más szeleket bocsát ki magából" (MITTERPACHER L. 1774, 296-297. o.). Különböző példákat említ: „Olaszországban Terninél a hegy repedéseiből különösen nyáron jött erősebb szél ki, de csak délelőtt és délután 4-4 órán keresztül. Gassendi114 (1592-1655) valami hasonlóról mesélt a Corner és a provenci Malignon hegységgel kapcsolatban" (MITTERPACHER L. 1774, 297. o.). Az előbbiről KATONA MIHÁLY meglehetősen részletesen így ír: „Mesterségesen alkotta ezt a' természet kő darabokból, mellyeknek hasadékaik közül dél előtt is 4. óráig erős hideg szél fú, mellyet az ott lakók elmésen tudnak hasznokra fordítani. Mulató Házaikba ugyan is valamelly fő forma figurát alkalmaztatnak, mellynek szája tátva van, azon által egész a' Házba bádog tsőt visznek, ennek végébe a' főnek tsap van, azt nyáron, midőn a' hévség nagy, meg nyitják, és mintha a' fő magából fúna, hideg széllel tölti el a' szobát" (KATONA M. 1824, 84. o.). „A barlangok mellett a hasadékok és a repedések a legérdekesebbek, melyekkel általában a hegységekben találkozni. Buffon ezeket a hegy függőleges hasadékának nevezi, mert a legtöbbször így fordulnak elő, és csak ritkán más irányúak" (MITTERPACHER L. 1774, 297. o.). Mitterpacher nem mer általános szabályt meghatározni, mivel „még nagyon kevés hegy került vizsgálat alá" (MITTERPACHER L. 1774, 297. o.). „Tapasztalt bányászok megerősítik, hogy habár a hegyek különböző irányokban vannak megrepedve, mégis többnyire a függőleges repedések nagyobbak és szélesebbek. A repedések gyakran ékként, éles vágással mennek mélyen le a hegybe, ahol végül elveszítjük őket, gyakran barlangban tűnnek el, többnyire annál szélesebbek lesznek, minél mélyebbre süllyednek, ebben az esetben még soha senki sem jutott a végére; két repedés gyakran találkozik egymással, gyakran elvágják egymást, és ami különös, hogy a hegységekben sohasem található repedés egyedül, a legnagyobb csapások gyakran mérföldeken át változatlan vastagsággal szállítják át gyakran számos folyón és völgyön át a szemben lévő hegyekbe. A szakadékok egymással szemben lévő falai gyakran olyan egyformák, hogy biztos ismertetőjele annak, hogy a hegy ott valamikor összeért" (MITTERPACHER L. 1774, 297-298. o.). „Különleges az angliai Sommersetshire-ben található Cheddar-hegy repedése, mely az egész Mendippe-hegyet átvágja; olyan hosszú és széles, hogy az országúton keresztül Bristolon túl megy. Mindaz, amit ott lehet látni, bizonyítékul szolgál ahhoz, hogy a két szemben fekvő fal előtte összekapcsolódott" (MITTERPACHER L. 1774, 298-299. o.). „Emlékszem, hogy Magyarországon gyerekkoromban egy hasonló utcát saját magam utaztam be" (MITTERPACHER L. 1774,299. o.). A szakadékok keletkezéséről Buffon azt gondolta, hogy a „különböző rétegek kiszáradása során keletkezhettek" (MITTERPACHER L. 1774, 299. o.). „E vélemény feltételezi, hogy kezdetben minden hegység puha és porhanyós volt, és csak idővel keményedett meg" (MITTERPACHER L. 1774, 299. o.). Mitterpacher ezt az elvet minden hegységre kiterjesztette, kivéve a magas hegységeket. Véleménye szerint a szakadékok kialakulásának nem csupán egy, hanem több oka van. „Olyan hegyekről említettünk példát, melyek teljesen összedőltek anélkül, hogy földrengés, vagy valami más történt volna, teljesen szétestek, így könnyen megértem, hogyan keletkeztek hasadások és repedések" (MITTERPACHER L. 1774, 300. o.). A repedések okozójának egyfelől a hegy talajának egyenetlen süllyedését tartja. Ezen jelenséget a földrengés tovább erősítheti. „Miután a sziklákról eső és a szél hatására lekerül a föld, az időjárásnak kitéve a folyadékok 114

Pierre Gassendi francia filozófus és csillagász. Galilei kortársa, a kopernikuszi nézetek terjesztője.

351

meglehetősen mélyen beszívódnak, ami, ha a heves téli fagy után tavasszal ismét megolvad, e heves kitágulás során bekövetkező fölöttébb nagy erő megrepeszti a sziklákat. Ezt a norvégok látták a Steenskreedben és a Bergrapban. A sziklában a repedés, ha kezdetben még oly kicsi is, mindig nagyobb lesz, részben az iménti okból, melyből elsősorban keletkezik, részben azért, mert a hegy felső részeiben lefolyó víz nagy erővel hatol le, itt nem talál kijáratot, végül ő maga hoz létre. Érdekes példa a devonshiri kis Lid folyó, mely meredek és magas sziklák közepén át olyan mély ágyat ásott, hogy a szakadékra épített hidakról a vizet csak hallani lehetett, látni nem" (MITTERPACHER L. 1774, 300-301. o.). A barlangok, üregek keletkezéséről Katona Mihály meglehetősen hasonlóan ír: „Ezek rendszerint vízmosás, rendszerint föld indulás, föld le szállás, a' likatsosabb részeknek le süllyedése, 's rész szerént a' Föld alatt való Tüz által számaztanák. Némellyek most formáltatnak az által, hogy az eső víz, a' kövek aprólékain bé esnek magába' Hegyekbe, a' Kősziklák közt lévő földet ki sepri, ki viszi magával" (KATONA M. 1824, 82-83. o.). 4.3.2.4. A „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" című könyv „A hegyek keletkezése" fejezetének bemutatása Mitterpacher a hegyek keletkezését alapjában véve egyidejűnek tekinti a Föld létrejöttével, hithű papként magával a teremtéssel: „azok a kövek, melyek a hegy alapját és magját képezik, a Teremtő kezéből származnak" (MITTERPACHER L. 1774, 319. o.). Feltételezi, hogy „a hegyeken lévő állatok csak azokon lakhattak, ha tehát később keletkeztek volna a hegységek, új teremtésnek kellett volna történnie" (FODOR F. 19481951, 26. o.). Mégis kételkedik abban, hogy a „magas hegységek a Földgömbbel egy időben jöttek létre" (MITTERPACHER L. 1774, 318. o.). Ugy véli, a hegységek különbözőségének az az oka, hogy „nem minden hegység keletkezett az első teremtés során" (MITTERPACHER L. 1774, 318. o.). „Az idegen testek, melyek a kőben találhatóak, azt bizonyítják, hogy nem minden kő keletkezett az első teremtés során, hanem hasonlóképpen az állatokkal és a növényekkel, még ma is újak keletkeznek, habár gránitban és kősziklában még sohasem találtak idegen kövületeket" (MITTERPACHER L. 1774, 320. o.). Mitterpacher és számos kortársa szerint ebből az következik, hogy ez utóbbiak a legidősebb kövek. Az előhegyeket fiatalabbnak és a magas hegységből származónak veszi: „a legtöbb előhegység abból a földből és kőből keletkezett, mely a magas hegységről lassanként levált és a mélybe tartott" (MITTERPACHER L. 1774, 319. o.). Vagyis felismeri, hogy az üledékes kőzetek nyersanyagai a hegységek lepusztulásából származnak. Más elméletek alapján „nagyobb hegyek beszakadásával, tűzokádó hegyek által kidobott anyagok felhalmozódásával" (MITTERPACHER L. 1774, 319. o.) jöhetnek létre hegységek. Arra Mitterpacher még nem talál egyértelmű választ, hogy hogyan keletkeztek azok a kőzetek, amelyek „ma is a Földben formálódnak" (MITTERPACHER L. 1774, 320. o.). „A mai természettanárok többsége úgy véli, hogy létezik egy bizonyos nedv, amelyet kökészítö »elvnek neveznek, mely a test legkisebb közein is átjutva, összekapcsolja azt, keménységet és szilárdságot okoz, egy szóval kővé alakul" (MITTERPACHER L. 1774, 321. o.). Mitterpacher ez alapján úgy gondolja, hogy ,fémkészítő nedv"-nék is kell lennie, „mivel tudjuk, hogy olyan helyeken, amelyeken előtte nem volt fém, idővel arany, ezüst, réz képződött, ez a folyamat gyakran sok évig, évszázadokig is tarthat; a réz kevesebb idő alatt jön létre, (...) a réz részecskéi, melyek előtte a vízben láthatatlanok voltak, lesietnek a 352

talajba, egyesülnek, majd kemény es szilárd csomót alkotnak' (MITTERPACHER L. 1774, 321. o.). Szerinte ez a folyamat csak speciális körülmények, „a részecskék feloldódásának egy bizonyos fajtája, ezen részecskék kigözölgésének keveredése, bizonyos hőfok vagy nedvesség" (MITTERPACHER L. 1774, 321. o.) mellett alakulhat ki. Ekkor olyan erők hatása érvényesül, melyek hatására „a részecskék közelebb kerülnek egymáshoz" (MITTERPACHER L. 1774,322.o.). A kövek keletkezését a sókristályok keletkezéséhez hasonlítja: „a folyékony állapot elmúlásával sórészecskék, sókristályok jönnek létre idegen anyag hozzáadása nélkül, így keletkezhettek a kövek is" (MITTERPACHER L. 1774, 322. o.). Megemlíti Buffon elgondolását, miszerint „a kő nem más, mint megkeményedett föld (talaj)" (MITTERPACHER L. 1774,322.o.). Nagyon helyes az a megállapítása, miszerint „minden kő elmállik és legkisebb alkotórészeire esik szét" (MITTERPACHER L. 1774, 323. o.). Véleménye szerint a leülepedés során a megszilárdulás nem egyszerre, hanem lassan megy végbe. Megkülönböztet szabályos (hegyikristály, kvarc), szabálytalan (kőszikla) alakú és összetett (különböző minőségű részecskék által felépített) köveket. Mindazt, amit a kövek képződéséről ír, a fémek keletkezéseként is értelmez. Pittou de Tournefort-tól, majd a fejezet végén Kronstedt"5-től idéz: „Ahogy a cseppkő képződik, úgy jön létre a természetes réz és ezüst is" (MITTERPACHER L. 1774,324. o.).

Végül számára is kérdés marad, hogy „a fémek valódi testek-e, melyek feloldódva, majd ismét kicsapódva, vagy különböző ásványi anyagok keveredésével keletkeznek-e?" (MITTERPACHER L. 1774, 324.

o.).

Eddig ennyit tudtam Mitterpacher Lajos földrajzi munkásságából értelmezni. Ő maga az oknyomozó természetföldrajzi látásmód kialakításának egyik úttörője hazánkban és a kor természettudományában.

Kronstedt-el kapcsolatban eddig nem sikerült adatokat találnom.

353

5. A „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" című könyv hegységekkel foglalkozó fejezeteinek bibliográfiája116 3. főfejezet • • • • •

Behrens: Hercínia curiosa Bouguer: Mem. De 1' Acad. des Sciences 1744 Gmelin Reise durch Siberien (Gmelin ugazásai Szibérián keresztül) Hist. De F Acad. Des sciences. 1715 (A tudomány akadémiájának története) Johan Conrad Fäsis: Staats- und Erdbeschreibung der helvetischen Eidgenossschaft 4. B. (A Helvéciái Államszövetség állam- és földleírása) Lambert: Mem. de 1' Acad. De Berlin. Tom 27. Lulof: Einleit. zur Kenntniss der Erdkugel S. 430. (Bevezetés a Földgolyó ismeretébe) Nachrichten von Eisbergen in Tprol von P. Walcher (Hírek a trpoli jéghegyekről) Plott: Nat. Hist. of. Staffordshire (Staffordshire természettörténete) Pontoppidan: Charlevoix Journal d'un Voyage dans L' Amerique Pontoppidan: Naturgeschichte von Norwegen (Norvégia természettörténete) Pontoppidan: The Natural. Histor. of. England. Tom-I. 4. o. (Anglia természettörténete) Tilas in den Schwed. Abhandlung 22., LB., 19.B. (Tilas: Svéd tanulmány)

• • • • • • • •

10. főfejezet • •

Ammianus Marcellinus: Mem. De l' Acad. Des Scienc. 1708. und 1721. 1722. Berkeley: Ibid. und Missons Reisen mit Addisons Anmerkungen, Kircher Mundus subterr. Mem. & 1' hist. De F Acad. Des Sciences. Philos. Transact, beide an vielen Orten (Ibid. és missziós utazások összefoglaló jegyzetekkel) Bianchini: Camerarii Diss. Taurin. P. 82. Bouguer: Mem. De F Acad. Des Sciences. 1744. Hamilton: Phil. Trans. T.60. Histoire de F Acad. Des Sciences. 1767. (A tudomány akadémiájának története) Jovi Vesuvio: Hist. De Mont Vesuve (A Vezúv története) Krascheninikows Beschreibung von Kamtschatkn. (Krasceninikow leírása Kamcsatkáról) Misson: Mem. De F Acad. Des Sciences. 1765 Nie. Horrebows zuverlässigen Nachrichten von Island (Nie. Horrebow megbízható jelentése Izlandról) P. Beccaria: del' elettricismo naturale. C. 7. P. Charlevoir: Histoire de la Nouvelle francé Phil. Trans. Vol. 58. Priestley: The history and present state of. Electricity S. Rud. Raspe Specimen hist. nat. Schwedische Abhandl. 15. B., 18. B., 21. B., 25. B.

• • • • • • • • • • • • • •

Mitterpacher a kiadási évszámokat nem jelölte mindenhol

354

• •

Thucydides: Philos. Trand. Abrigd. Tom. 2. Verfasser: The Philosophy of Eartquaqes. Sieh auch Hamburg. Magazin 19.B.I.St.

17. főfejezet • • • • • • • • • • • • • • • • •

Acta Erud Lips. 1702. und Behrens Hercynia curiosa. Adansons Reise nach Senegall. (Adanson szenegáli utazása) Beaumont: Philosoph. Transack. Nro. II. Delius: Abhandlung von dem Ursprünge der Gebirge und Aerzadern. Item Anleitung zu der Bergbaukunst. Förders Briefe (Förder levelei) Hofrachs Kästners Anmerkung zu dem 8ten Hauptschtück der Einleitung zur Kenntnis der Erdkugel von Lulofs. Item Anleitung zu der Bergbaukunft von Hr. Hofrath Delius. Johann Scheuchzer: Comment. Bonon. Tom. I. Le Francq van Berkhey: Naturlyke historie van Holland (Hollandia természettörténete) Lehman: Mem. De 1' Acad. De Berlin. Tom. 12. Lehmann: Nov. Com. Petropl. T. 12. Lulof: Einleitung zur Kenntnis der Erdkugel: S. 429. (Bevezetés a Földgolyó ismeretéhez) Mem. De V Acad. Des Sciences. 1768 Mem. Pour servir á 1' hist. nat. Des Lyonois & C. Tom. 2. Natural history of England by B. Martin Tom I. (Anglia természettörténete) Ramazini: Defontium Mutinensium admiranda Scaturigine. Schwedische Abhandl. 29. B., 5. B., 19. B. Tournefort: Voyage de Levant. Memoir, de 1' Acad, des sciences. 1702

6. Összefoglalás „Munkálkodásával oly érdemeket szerzett, amelyeket az utókornak is el kell ismernie. Megmutatta, hogy a tudomány nem hold tőke, hanem a nép javára és jólétének emelésére is szolgálhat" (PlNZGER F. 1940, 50. o.). Mitterpacher Lajos már gyermekkorában elhatározta, hogy Istent szolgálva mindenkori álmának, a tanításnak szenteli életét. Olyan híres tudósok oktatták, mint Pray Gyögy, Weis Xavér Ferenc és Kari Scherfer. 1755-ben, Sopronban kezdi meg tanári pályafutását, melynek során többször visszaült az iskolapadba, hogy tudását tökéletesítse. Két legismertebb tanítványa: Festetics György és Nagyváti János. 1762-től a nagyszombati, majd a budai, később a pesti egyetemen tanít többek között mezőgazdaságtant és természetrajzot. Könyveit két csoportra lehet osztani: mezőgazdasági és természetföldrajzi tárgyú írásokra. A mintegy 15 darab mezőgazdasággal foglalkozó művében ír különböző fűszerek és a len termesztéséről, az erdő-, szőlő-, bor- és kertgazdálkodásról. Munkái a magyar mellett német, latin és olasz nyelven is megjelentek, néhányuk szerbül és románul is. Természetföldrajzi művei (9 darab) közül dolgozatomban az elsőként megjelent „Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel" (1774) [ennek későbbi, javított, bővített 355

változata a „Physikalische Erdbeschreibung" (1789)] könyvének a hegységekkel foglalkozó fejezeteit ismertettem, melyeket magam fordítottam le. Ez olyan természetleírás, mely már nemcsak a matematikai és a fizikai, hanem kifejezetten természetföldrajzi szempontok szerint vizsgálja a Földet. Választ keres a hegységek formálódásának okaira. Mitterpacher az egyik első leírója a feltöltött síkságok keletkezésének, továbbá felismeri, hogy az üledékes kőzetek nyersanyagai a hegységek lepusztulásából származnak. Igen nagy nyelvtudásának és érdeklődésének köszönhetően összegyűjti és értelmezi az egész Föld legfontosabb természeti jelenségeit. Feltűnően jól ismerte a hegységekre vonatkozó szakirodalmat, melyet saját tapasztalataival összevetve alakította ki álláspontját. Érdekes, hogy az általam feldolgozott résznek csak két magyarországi vonatkozása van (MARSIGLI, BÉL MÁTYÁS). Mindezt összegezve elmondhatjuk, hogy Mitterpacher a földrajztudomány mára némileg elfeledett, igen jeles személye, az oknyomozó természetföldrajzi látásmód egyik hazai úttörője. Munkássága igen nagy hatással volt a korabeli magyar nyelvű természetföldrajzi szakirodalomra. Már életében megjelentek a „Physikalische Edbeschreibung" (1789) című művéhez hasonló fejezetek, többek között Kászonújfalvi Szabó János, Varga Márton és Katona Mihály írásaiban. Remélem, hogy a jövőben alkalmam lesz mindkét földrajzi könyvét magyarra fordítani és szakmailag értékelni. Summary Lajos Mitterpacher (1734-1814), who was born in Hungary, was a determinative nature scientist of Central-Europe in the XVIII. century. He had mostly written in Latin and German language. He did his studies in Pécs, Trencsén (Trenőin), Szakolca (Skalica), Nagyszombat (Trnava) and Bécs (Wien); and did his teaching first in Sopron (Latin language) and then at the university of Pest, where he taught geography, agriculture and technology. Agricultural science and geography were his major magistral and academic profession. His book in physical geography, Physikalische Erdbeschreibung (Wien, 1789), was only known by Hungarian geographical historians of its chapters about rivers. The predecessor of this book, the "Kurzgefassie Naturgeschichte der Erdkugel" (Wien, 1774) wasn't and couldn't be known in Hungarian language by Hungarian geographical scientists. In my essay I introduce the chapters about mountains and orogenesis from this book.

Irodalom BOGDÁN ISTVÁN 1987: Régi magyar mértékek. Gondolat Kiadó, Budapest, 55-60., 58., 115. o. BULLA BÉLA (szerk.) 1952: Általános természeti földrajz. Tankönyvkiadó, Budapest DAVID CRYSTAL (szerk.) 1992: Cambridge Enciklopédia. Maecenas Könyvek, Budapest, 1225.0. Der Grosse Brockhaus 1953: 2. és 3. kötet, 1954: 5. kötet, 1955: 6. kötet, 8. kötet, F.A. Brockhaus, Weisbaden DÓCZY JENŐ, WELLMANN IMRE, BAKÁCS ISTVÁN 1934: A magyar gazdasági irodalom első

századainak könyvészete (1505-1805). M. Kir. Mezőgazdasági Múzeum Könyvtára, 207.o. ÉBER ERNŐ 1962: A mezőgazdaságtan első hazai egyetemi tanszéke és első tanára: Mitterpacher Lajos. A Magyar Mezőgazdasági Múzeum Közleményei, Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 159.0. FODOR FERENC 1948-51: A magyar földrajztudomány története, I. kötet, Kézirat, Budapest, MTA Földrajztudományi Kutatóintézete. FÜR LAJOS és PINTÉS JÁNOS (szerk.) 1988: Magyar agrártörténeti életrajzok I-P, Magyar Mezőgazdasági Múzeum, Budapest, 538-542.0.

356

Gemeinnützige Blätter 1814 június 9., 360-363.o., Ludwig v. Mitterpacher, Biographische Lineamente 1814 június 12., 368-369.0., Ludwig v. Mitterpacher HANÁK JÁNOS 1849: Az állattan története és irodalma Magyarországon. Pest, Nyomtatott Lukács és társánál, 50-54.o. HEVESI ATTILA 1974: Bertalanffi Pál, Földrajzi Közlemények, XXII. (XCVIII.) kötet, 4. szám, 352361.0. HEVESI ATTILA 1976: Kászonújfalvi Szabó János (1767-1858) pályája és földrajzi munkássága, Földrajzi Értesítő, XXV. évf., Akadémiai Kiadó, 417-429.0. HEVESI ATTILA 2001: Frőlich Dávid (1595-1648). Földrajzi Közlemények, CXXV. (XLIX.) kötet, 3-4. szám, 235-248.o. JOHN PALMER (szerk.) 1998: Reader's Digest Válogatás, Világjárók lexikona. Readers Digest Kiadó, Budapest, 759.0. KATONA MIHÁLY 1824: Közönséges természeti föld-leírás, Petrózai Trattner János Tamás betüivel's költségével, Pest, 6., 83.o. KENYERES ÁGNES (szerk.) 1967-1981: Magyar életrajzi lexikon, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1967,1. kötet, p. 879., 1039 o., II. kötet, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1969, 960-96l.o. KERESZTÉNYI JÓZSEF 1980: Az olimpiák története Olümpiától Moszkváig. Gondolat Kiadó, Budapest, 388.0. KISS LAJOS 1980: Földrajzi nevek etimológiai szótára. Akadémiai Kiadó, Budapest, 119.o. KOSÁRY DOMOKOS 1996: Művelődés a XVIII. századi Magyarországon. Akadémia Kiadó, Budapest, 873.0. KOVÁCS JÓZSEF 1979: Bevezetés a földtan tudományába, Műszaki Könyvkiadó, Budapest, 175.0. KÖLESY VINCZE KÁROLY, MELZER JAKAB 1816: Nemzeti Plutárkus v. A' Magyarországban és az

ahhoz tartozó Tartományokban élt Nevezetes Férjfíaknak Életleírásaik, Negyedik darab. Trattner János Tamás költségével 's betűivel, Pest, 266. o. M. ZEMPLÉN JOLÁN 1964: A magyarországi fizika története a XVIII. században. Akadémia Kiadó, Budapest, 495.0. MARKÓ LÁSZLÓ (föszerk.) 2001: Új Magyar Életrajzi Lexikon, I. kötet, Magyar Könyvklub, Budapest, 171,215,952-953.0. MENDÖL TIBOR 1999: A földrajztudomány az ókortól napjainkig, ELTE Eötvös Kiadó, Budapest, 100-105, 140- 159.o. Merkur von Ungarn 1786, 1030-1035.O. MITTERPACHER LAJOS 1774: Kurzgefasste Naturgeschichte der Erdkugel. Gedruckt den Joh. Thomas Edl. von Trattnern kaiserl. königl. Hofbuchdruckern und Buchhaendlern, Bécs, 27-52, 151178,273-301,317-324,339.0. MITTERPACHER LAJOS 1789: Physikalische Erdbeschreibung. Gedruckt und verlegt den Christian Friedrich Wappler, Bécs, 306.O. NAGY FERENC 1997: Magyar Tudóslexikon A-tól Zs-ig, Better Kiadó, Budapest, 585.o. NAGY IVÁN 1860: Magyarország családai czímerekkel és nemzedékrendi táblákkal. L-Ö, Pest, Kiadja: Ráth Mór, 518.0. NAGYVÁTI JÁNOS 1791: A' szorgalmatos mezei-gazda. Első darab. Pest, Nyomtatt. Trattner Betűivel, 564.0. Nemzeti Újság, Hazai/s Külföldi Tudósítások 1814, (4L), 317.0.; 1814, (43.), 339.o. PAULER TIVADAR 1856: Egyetemünk rectorai és cancellárjai. Pest, Nyomtatott Landerer és Heckenastnál, 18-19,22.0. PINZGER FERENC 1940január-március: Mitterpacher Lajos. Pótfüzetek a Természettudományi Közlönyhöz, 217. füzet, 47-50.O. Pressburger Zeitung (44.) 1814 június 3., 515.0. RAPAICS RAJMUND 1953: A magyar biológia története. Akadémiai Kiadó, Budapest, 304.O. Révai Nagy Lexikon 13. kötet, 1915, Budapest, Révai Testvérek Irodalmi Intézete, 411-412.0.

357

SCHMIDT JÁNOS GYÖGY 1830: Memóriám immortalis viri Ludovici Mitterpacher, Typis Regiae Scient. Universitatis Hungaricae, Buda, 12.o. SZÉKELY ANDRÁS 1971: A folyóvizek munkaképességének megismerése, különös tekintettel a budapesti egyetem professzorainak munkásságára egy évszázad alatt, Földrajzi Közlemények, XIX. (XCV.) kötet, 4. szám, 248-290.O. SZINNYEI J. 1878: Magyarország természettudományi és matematikai könyvészete. Budapest, Athenaeum R. Társ. Könyvnyomdája, 519-522.0. SZINNYEI J. 1903: Magyar írók élete és munkái, Budapest, Hornyánszky Viktor Könyvkereskedése, 45-49.0. VÉCSEY ZOLTÁN 1963: Forrongó Föld, Budapest, Gondolat Kiadó, 156., 185.o. Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti Szervezete (szerk.) 1982: Csillagászatörténeti életrajzi lexikon (A-Z), 21 l.o. Interneten található források jegyzéke http://boris.vulcanoetna.com/gifs/image/Etna, 2003 április 1. http://www.cartage.org.Ib/en/themes/Biographies/MainBiographies/G/Guettard/l.htK 2003 április 18. http://www.dpw.wageningen-ur.nl/entoenglish/Leeuwenhoek/programme.htm, 2003. április 5. http://www.fsz.bme.hU/mtsz/mhk/csarnok/b/bel.htm, 2003 április 18. http://www.kfki.hu/~cheminfo/hun/teazo/krono/krono2000.html, 2002. október 13. http://www.kfki.hu/~tudtor/tallozol/matertud.html, 2002. október 13. http://www.mek.iif.hu/porta/szint/egyeb/lexikon/pallas, 2003. január 28. http://www.newadvent.org/cathen/07146b.htm, 2003 március 18. http://www.omgk.hu/MGPANTHE/mitterpa.html, 2002. szeptember 18. http://www.omgk.hu/MGPANTHE/ml3.html, 2002. szeptember 13. http://wvw.omgk.hu/MGPANTHE/ml4.html+rnitterpacher+lajos&hl=en&ie=UTF-8, 2002. szeptember 13. http://www.ov.ingv.it, 2003. április 5. http://www.saunalahti.fi/arnoldus/walleriu.html, 2003 március 18. http://www.south.is/hekla.html-13k, 2003. április 18. http://www.sulinet.hU/tart/cikk/ac/0/11703/2. 2003 április 12. http://www.szie.hu/ujsag/020709/21.html, 2002. szeptember 18. http://www.univie.ac.at/Voelkerkunde/apsis/oceania/schouten.ht, 2003. március 18.

358