Miskolci Egyetem Egészségügyi Kar Egészségügyi Szervező
A táplálkozási magatartás zavarai
Konzulens: Járási Mónika
Készítette: Holb Zsuzsanna 2015
Tartalomjegyzék 1.Bevezetés ................................................................................................................. 3 1.1.Hipotézisek: ....................................................................................................... 5 2.Szakirodalmi áttekintés ........................................................................................... 6 2.1.Anorexia nervosa jellemzői ............................................................................... 6 2.2.Férfiak evészavarai ............................................................................................ 9 2.3.Bulimia nervosa jellemzői ............................................................................... 11 2.4.Az anorexia nervosa és bulimia nervosa közötti különbségek ....................... 13 2.5.Az evészavarok kialakulásának magyarázatai ................................................. 14 2.5.1.Hajlamosító tényezők ............................................................................... 15 2.5.2.Kiváltó tényezők........................................................................................ 15 2.5.3.Betegségfenntartó tényezők .................................................................... 16 2.5.4.Társadalmi kulturális tényezők ................................................................. 16 2.6.Az evészavarok kezelése ................................................................................. 17 2.6.1.Gyógyszeres kezelés ................................................................................. 18 2.6.2.Pszichoterápia ........................................................................................... 18 2.6.3.Családterápia ............................................................................................ 19 2.6.4.Pszichodinamikus terápia ......................................................................... 20 2.6.5.Viselkedés- és kognitív terápiák ............................................................... 20 2.6.6.Mozgásterápiák ........................................................................................ 21 2.6.7.Csoportterápiák ........................................................................................ 21 2.6.8.Hipnózis..................................................................................................... 21 2.6.9.Pszichoedukció.......................................................................................... 22 2.6.10.Önsegítés ................................................................................................ 22 3.Anyag és módszer .................................................................................................. 23 3.1. Anyag és módszer .......................................................................................... 23 3.2.A kutatásban résztvevők bemutatása ............................................................. 24 1
3.2.1.A kitöltők életkor szerinti megoszlása ...................................................... 24 3.2.2.A kitöltők nem szerinti százalékos megoszlása ........................................ 24 4.Eredmények ismertetése....................................................................................... 25 4.1. A megkérdezett tanulóktól az anorexia nervosa tüneteivel kapcsolatos kérdésekre kapott válaszok aránya ....................................................................... 25 4.2. A megkérdezett tanulóktól a bulimia nervosa tüneteivel kapcsolatos kérdésekre kapott válaszok aránya ....................................................................... 25 4.3. A középiskolai tanulók információszerzési forrásai anorexia nervosa esetén ............................................................................................................................... 26 4.4. A középiskolai tanulók információszerzési forrásai bulimia nervosa esetén 27 4.5.Az egészségügyi szakterületű iskolába járó tanulók információ szerzése iskolai tanórákon belül anorexia- és bulimia nervosa esetén.......................................... 28 4.6.A középiskolai diákok ismerete az anorexia nervosa életkori előfordulásáról. ............................................................................................................................... 28 4.7. A középiskolai diákok ismerete a bulimia nervosa életkori előfordulásáról. 29 4.8. A középiskolai diákok ismerete anorexia nervosa esetén a betegség kimenetelét illetően. ............................................................................................. 30 4.9. A középiskolai diákok ismerete bulimia nervosa esetén a betegség kimenetelét illetően. ............................................................................................. 30 5. Eredmények megbeszélése .................................................................................. 32 6. Összefoglalás ........................................................................................................ 35 7. Köszönetnyilvánítás .............................................................................................. 37 8. Irodalomjegyzék ................................................................................................... 38 9. Mellékletek ........................................................................................................... 39 9.1.Kérdőív ............................................................................................................ 39
2
1.Bevezetés Egyre gyorsabban fejlődő világban élünk, ahol mindenki rohan és kapkod. Alapvető jellemvonásunkká vált, hogy emberi kapcsolataink merevvé válnak, így a szülők és a gyermekek kapcsolata ellaposodik. Figyelmetlenebbek vagyunk önmagunkkal és embertársainkkal szemben is. Az étel központi szerepet tölt be az emberek életében, de a jelentése megváltozott. Az „életadó táplálék” jelentést felváltotta egy veszélyes, bármelyik pillanatban ellenünk forduló rémkép. A modern emberek nagy részének negatív kapcsolata van az étellel. Emiatt rendszertelenül táplálkozunk és hanyagoljuk a testmozgást is. Ezért korunk egyik leggyakoribb problémája a táplálkozás és a testsúly kérdése. Mindenki szeretne fogyni egy kicsit. A táplálékfelvétel zavarai az utóbbi időben kerültek az érdeklődés középpontjába. Egyre többen szenvednek evési zavarral, aminek kialakulását számos tényező befolyásolhatja. Evészavarok már az ókorban is voltak, mégsem tulajdonítottak neki nagyobb jelentőséget. A 80-as évektől már az orvostudomány is egyre komolyabban kezdett ezzel a problémával foglalkozni, napjainkra pedig már népbetegségnek számít. A leggyakoribb zavar az elhízás, az obesitas. De klasszikus evészavarnak számít az anorexia nervosa és a bulimia nervosa, amelyek előfordulása egyre gyakoribbá válik. Ezeket az evési problémákat rejtett zavaroknak nevezzük, mert ritkán fordulnak orvoshoz azok az egyének, akik ebben a betegségben szenvednek, rejtegetik a már-már kóros soványságukat. Az evészavarok kialakulásának az egyik legfontosabb tényezője a mai divat, média hatása. Elfogadott tendenciává vált napjainkra a soványság és a karcsúság. Körbevesz minket a televízióból, internetről, újságokból sugárzó információk áradata. Hiszen már lassan azt is elfelejtjük, hogy milyen érzés jól lakottan, elégedetten és bűntudat nélkül felállni az asztal mellől. A 20. század nyugati kultúrájában a soványság és a vékonyság jelenti az egészséget és a szépséget. Lassan egyedül ez lesz az elfogadható. A telt idomok pedig leértékelődnek, amelyhez legtöbb esetben csak negatív előítéleteket társítanak. 3
Sajnos a világon nagyon sok ember szenved táplálkozási zavarban. A legtöbben, akik megbetegednek, azok fiatal lányok és fiatal nők. Ők teszik ki az összes beteg 90%-át. Előfordulhatnak más korosztálybeli nőknél és még férfiaknál is, de ez nagyon ritka. A táplálkozási zavarok következményei akár nagyon súlyosak is lehetnek, és különböző testi betegségekhez vezetnek. Ritkán előfordul az, hogy a beteg saját maga fordul orvoshoz, és kér segítséget, azonban sajnos nem ez a jellemző. Általában a szülők, rokonok vagy barátok kérésére keresik fel a megfelelő szakembert. A táplálkozási zavarban szenvedő betegek nem tekintik magukat betegnek, és szégyellik az állapotukat is. Egészségügyi szervezőként nagyon fontosnak tartom egészségünk megőrzését, megvédését, illetve a különböző betegségek megelőzését. Azért választottam ezt a témát, mert szeretném felmérni, hogy a mai középiskolai fiatalok körében mennyire ismeretesek ezen kórképek. Másrészről régóta foglalkoztat eme két betegség, mivel hetente jelennek meg cikkek a nyomtatott sajtóban és az online médiában a különböző evészavarokról. Ennek köszönhetően sokat olvastam a témában. Úgy gondolom, hogy a táplálkozási magatartási zavarokban szenvedő egyének száma vészesen nő. Szakirodalmi könyvek tanulmányozása után döbbentem rá, hogy mennyire keveset tudok/tudunk ezekről a problémákról, zavarokról. Úgy gondolom, hogy se a szülők, se a fiatal lányok nincsenek megfelelően tájékoztatva a különböző táplálkozási zavarokról. Hamarabb fel lehetne ismerni egy-egy betegséget, ha tisztában lennénk, hogy milyen jelei, tünetei vannak. Így a szakdolgozatomban szeretném mélyebben és részletesebben bemutatni a két legnagyobb táplálkozási zavart, az anorexia-, és bulimia nervosát. Kitérést teszek a betegség jellemzőire, tüneteire, befolyásoló tényezőire, kiváltó tényezőire, kezelésére. A dolgozatom elméleti részének többségét Riskó Ágnes, Túry Ferenc és Szabó Pál munkáinak segítségével készítettem el.
4
1.1.Hipotézisek: 1. Feltételezem,
hogy
az
egészségügyi
szakközépiskola
diákjai
több
információval rendelkeznek a két betegség tüneteit illetően, mint a műszaki szakközépiskola hallgatói. 2. Feltételezem, hogy az egészségügyi szakközépiskola tanuló nagyobb arányban hallottak már a két kórképről az iskolai tanórákon, védőnőtől, mint a műszaki szakközépiskola diákjai. 3. Feltételezem, hogy az egészségügyi szakközépiskola tanulói nagyobb arányban hallottak információt a betegségről az iskolai tanórákon, a védőnőtől, mint egyéb forráson keresztül. 4. Feltételezem, hogy a középiskolai korosztály tisztában van vele, hogy ez a két betegség a fiatal nőket érinti. 5. Feltételezem, hogy a középiskolai korosztály tudja, hogy e két betegségben szenvedők életet veszélyeztető állapotba kerülhetnek.
5
2.Szakirodalmi áttekintés 2.1.Anorexia nervosa jellemzői Az anorexia nervosa szindróma nagymértékű fogyással (a súlyhiánynak legalább 15 százalékosnak kell lennie), testképzavarral és kövérségtől való kifejezett undorral, és a testsúly súlyos ingadozásával jellemezhető (Riskó, 1993). A testképzavarnak köszönhetően a beteg testérzékelése nem reális, kövérnek tartja magát akkor is, ha már kórosan sovány, bár mások testméretét reálisan ítéli meg, ezért az elhízástól való félelem soványság esetén is fennmarad. Az anorexia nervosa tünetei általában olyan serdülőkorú lányoknál jelentkeznek, akik túlsúlyosak vagy annak érzik magukat és emiatt szigorúan fogyókúrázni kezdenek. A szándékos koplaláshoz gyakran szokatlan viselkedési formák társulnak, például másokra főznek, de ők maguk nem esznek belőle, vagy felhalmozzák, kényszeres rítusokkal kezelik az ételt. Az alultápláltság következményeképpen jelentkezhet ingerlékenység, nyomott hangulat, fáradékonyság, de hiperaktivitás is előfordul. Az anorexiának két formáját különböztetjük meg: o diétázó (restriktív, azaz korlátozó) o purgáló (bulimiás) Az anorexiás betegségek nem egyformák, de mindegyiküknek célja az, hogy csökkentse az energia felvételt, vagy növelje az energia leadást. Restriktív viselkedés: a betegek egy része olyan viselkedést tanúsít, mely a táplálék megszorításával jár, tehát diétázik. Kerülik a magas energiatartalmú ételeket. Régebben csak a cukrot és az édességeket kerülték, napjainkban viszont már a zsíros ételeket és a húst is. Egyre elterjedtebb a vegetarianizmus, és az energiaszegény és a rost dús ételek is divatosak. Étkezéskor az anorexiás betegek az ételeket apró darabokra vágják, olyan evőeszközöket használnak, amelyek alkalmatlanok az étkezéshez. Nagyon lassan esznek, és erősen fűszerezik ételeiket. Túl sokat vagy túl keveset isznak. Folyamatosan számolják a kalóriákat. Az ételeket felhalmozzák és rejtegetik. Ezek a furcsa szokásaik konfliktusokhoz vezetnek a családban és a társaságban való közös evés kerüléséhez vezetnek. Általában mást 6
esznek, mint családtagjaik, és eltérő időben, főként késő éjjel. Az anorexiások sokat gondolkodnak az ételeken, és sok időt szánnak az ételek elkészítésére, de ők maguk nem fogyasztanak belőle. Az anorexiás betegeknél gyakori a hiperaktivitás, ennek két formája van: Az első forma: a betegek egy része tudatosan edzi testét, hogy csökkenjen a testsúlya, és közben kalóriát égessen. Ez lehet célszerű mozgáskésztetés (úszás, futás, bicikli, gyaloglás), vagy értelmetlen (járkálás fel-alá). Ülés helyett állnak, állás helyett sétálnak, séta helyett futnak. A hiperaktivitás sokszor intenzív testedzést jelent, ez lehet gimnasztika, aerobik, futás vagy úszás. A testedzés általában magányos tevékenység, melyet rendszeresen végeznek. Ez nem testi örömöt jelent nekik, hanem kényszerességet. Ha nem edzenek, bűntudatot éreznek. A beteg csak akkor eszik, ha bizonyos mértékű testedzéssel kiérdemelte az ételt, viszont ha többet eszik, akkor azt le kell dolgoznia. A másik forma: a nyughatatlanság, mely állandósul az életükben. Ehhez alvászavar is társul. Addig tarthat, míg a testi állapot annyira le nem romlik, hogy lassultság és tompultság következik be. Purgáló viselkedés: túlmennek az evés korlátozásán, és önhánytatással, hashajtók, vízhajtók használatával vagyis “öntisztítással” igyekeznek súlyvesztést elérni. Ennek a viselkedésnek egészségkárosító hatásai is lehetnek. Ennél a viselkedési formánál a betegek többet mernek enni, mert az evés felett kontrollt éreznek. Kezdetben a hányás önkéntelen is lehet, viszont hamar megtanulják az önhánytatást. A hashajtók használatának a célja kezdetben a székrekedés megszüntetése. A későbbiekben viszont a fő cél a súlyvesztés hashajtással. (Túry – Szabó, 2000).
7
diétázó típus
purgáló típus
(restriktív, korlátozó)
(bulimiás)
Falásroham
nem jellemző
jellemző
Önhánytatás,
nem jellemző
jellemző
jellemző
nem jellemző
ritkább
gyakoribb
hashajtózás Koplalás Társuló pszichés betegség 1.táblázat: Az anorexia diétázó és purgáló formája (Túry, 2001 24. o.).
Az anorexiának vannak más pszichológiai tünetei is, és ezek általában az éhezés következményei. Ilyen például, az ingerlékenység, a szociális visszahúzódás, depresszió a szexuális érdeklődés elvesztése. Az étellel való túlzott foglalkozás, rituálék, kényszeres ismétlések és a romló koncentráció. Gyakori a hangulatzavar és a kényszeres jelenségek. (Túry, 2001). Az anorexiások személyisége megváltozik. Jellemző rájuk a tökéletességre való törekvés és a teljesítményorientáltság, ez vonatkozhat tanulásra, sportra, vagy rendszeretetre. Jellemző rájuk a befelé fordultság, rossz kortárskapcsolatok, és alacsony önértékelés. Az anorexiás beteget általában gyerekkorában segítőkész mintagyereknek tartották, sok esetben visszahúzódik, csak a tanulásra koncentrál. De ezek a tünetek nem minden betegre jellemzőek, vannak olyanok, akik szociálisan aktívak. A betegek a szexualitástól távol tartják magukat, és általában az érzelmek kifejezése is problémát jelent számukra. Ingerlékennyé és dacossá válnak, nincs betegségtudatuk. Komoly családi feszültséghez vezet az evés visszautasítása. Így a családban ő lesz a középpontban, és ő szabályozza a családi kapcsolatokat is. (Túry, 2005). A legtöbb anorexiás beteg tagadja a betegségét. Nem akarnak változtatni, sem együttműködni. Háromféleképpen viszonyulnak a soványságukhoz a betegek: o Reálisan ítélik meg külsejüket. Ez nagyon ritka, de előfordul. Tisztában 8
vannak a soványságukkal, bár ez ellentmond az anorexiás testképzavarának. o A betegeknek ez a csoportja rejtegeti a soványságát, bő ruhákat visel, ezzel próbálja takarni magát. Ők nem is nézik meg magukat egészalakos tükörben. o A harmadik csoportba azok a betegek tartoznak, akik fitogtatják a soványságukat. (Túry, 2001). Az időskori és fiatalkori anorexiát összefoglaló táblázatban szeretném szemléltetni. Idős betegek
Fiatal betegek
nagyobb
kisebb
több
kevesebb
merev, nehezen
alakítható
Súlyhiány Megelőző kórházi kezelés Étkezési szokások
befolyásolható Pszichés állapot romlása,
gyakoribb
ritkább
rosszabb
jobb
depresszió Kórjóslat
2.táblázat: Időskori, fiatalkori anorexia nervosa (Túry, 2005 27.o.)
2.2.Férfiak evészavarai Ritkán, de előfordul a férfiaknál is evészavar. A férfiakra kevésbé hat a karcsúságideál, mint a nőkre. A férfiak fele hízni, a másik fele pedig fogyni akar. A homoszexuális férfiakban gyakoribb a fogyás vágya. Nagyon hasonlítanak a férfiak evészavarai a nőkéhez. A férfi anorexia kialakulásában a következő tényezők figyelhetőek meg: o túlzott függőség a családtól; o rossz azonosulás az apával, szoros kapcsolat az anyával; o nyílt ellenségeskedés az apa és fia között; o túlzott aggodalmaskodás a testsúly miatt; o magas intelligencia szint, és jó tanulmányi teljesítmény; o depresszió;
9
o csekély szexuális érdeklődés, a nemi hormonok alacsony szintje, homoszexualitásra vonatkozó konfliktusok, általános szexuális szorongás; o túlsúlyos szülők; o gátolt düh; o a család túlzottan foglalkozik az ételekkel; o szorongás. (Túry, 2001 36. o.). A
férfiak
különös
testképzavara:
fordított
anorexia,
vagy
más
néven
izomdiszmorfia. A testépítő férfiak körében ismert, akik erősítő hormonokkal és különböző szteroidokkal próbálnak még nagyobb izomtömeget termelni a testükön. Nem ritka ez a testképzavar, és pontosan ellentéte a női anorexiában megfigyelt testképzavarnak. Az evészavarnak ezt a formáját amerikai szerzők fordított anorexiának nevezték el. Később kapta meg az izomdiszmorfia nevet. Ezek a sportoló fiatal férfiak izmos testük ellenére soványnak, kicsinek, alacsonynak érzik magukat. Általában vastag ruhákat hordanak, még nyáron is dzsekit viselnek, mert félnek, hogy kinevetik őket a soványságuk miatt. Sokszor strandon se szívesen mutatkoznak. (Túry-Szabó, 2000). Ennek a zavarnak is vannak súlyos következményei, amik a testépítő hormonok, szteroidok szedése miatt alakulnak ki. Azonban számos pszichiátriai zavarral is társulhat: hangulat- és szorongásos zavarokkal, öngyilkossággal vagy testedzésfüggőséggel. (Túry - Babusa - Dukay-Szabó - Varga, 2010).
10
Anorexia nervosa
Inverz anorexia nervosa
nők körében gyakoribb
férfiakra jellemző
veszélyes testsúlyhiány, soványság
súlytöbblet, igen izmos testalkat
félelem az elhízástól (súlyfóbia)
félelem a soványságtól (soványságfóbia)
testképzavar a karcsúságideál jegyében
testképzavar az atlétaideál jegyében
(kövérnek tartják magukat)
(soványnak tartja magát)
demonstratív viselkedés
rejtőzködő viselkedés
3.táblázat: Az anorexia nervosa és az inverz anorexia nervosa összehasonlítása (Túry, 2001 37. o.).
2.3.Bulimia nervosa jellemzői A bulimia nervosa az 1970-es évek vége óta elkülönített az anorexiától, s napjainkban gyakoribb az anorexiánál. Jellemző rá a rendszeresen, akár naponta többször is titokban végzett, kontroll nélküli, kapkodó falás, melyet valamilyen kompenzációs cselekvés követ: önhánytatás, koplalás, vízhajtók illetve hashajtók indokolatlan használata. A falási epizód után kontrollvesztés érzése, bűntudat és szégyenérzés alakul ki, tovább rontva az önértékelést, és fenntartva az ördögi kört. Előfordulhat sovány, normális súlyú és elhízott személyeknél egyaránt, a testsúly ingadozása általában enyhe, illetve közepes mértékű (Riskó, 1993). A bulimiás tünetek, ha nem járnak testsúlyingadozással, gyakran rejtve maradnak, mert a környezet számára külső tünetei nem látványosak. Magára a kóros tevékenységre nemritkán éjszaka, titokban kerül sor. A bulimiás tünetek részei lehetnek az anorexiának, ilyenkor az anorexia bulimiás altípusáról, bulimarexiáról beszélünk. Az utóbbi évtizedben egyre gyakoribb a bulimia egy altípusa, a multiimpulzív, vagy multiszimptomatikus bulimia, ami egyéb impulzuskontroll-zavarokkal jár együtt: alkohol-, drogfogyasztás, öngyilkossági kísérletek, önsebzések, kleptománia, 11
ruhavásárlási kényszer. Ez a forma gyakran a borderline személyiségzavarral jár együtt (Túry és Szabó, 2000). A bulimia nervosa általában csak a serdülőkor vége felé, fiatal felnőttkorban kezdődik, számos sikertelen fogyókúra után. Az anorexiás nőktől eltérően a bulimiás nők általában rendelkeznek családon kívül emberi kapcsolatokkal is, s többnyire nem utasítják el a szexualitást sem. Mindkét szindrómára jellemző az ételekkel, az étkezéssel, és a testsúllyal kapcsolatos aggodalom középpontba kerülése a gondolkodásában, a fantáziavilágban és az álmokban (Riskó, 1993). A bulimia nem régen lépett önálló kórképpé. Előtte az anorexiához sorolták, mivel a tüneteik sok mindenben hasonlítottak. Gyakran kevert formában is észlelhető (bulimarexia). A bulimia egy olyan kóros elváltozás, amelyben két jól elkülöníthető viselkedésmintát figyelhetünk meg. Az egyik a túlevés, más néven falásroham; és a purgálás, vagyis a bevitt tápláléktól való megszabadulás önhánytatással, vagy különböző gyógyszerek használatával. Ezek a gyógyszerek lehetnek hashajtók, vízhajtók. Jellemző a bulimiás betegekre, hogy gyakran szednek étvágycsökkentő tablettákat, túlzásba viszik a testedzéseket. Ugyanúgy, mint az anorexiánál, itt is jelen van az önértékelési zavar, vagyis a beteg túlzott fontosságot tulajdonít az alakjának. De az étkezés visszaszorítása csak ideig-óráig tart, képtelen tartósan éhezni. A bulimia egyik alaptünete a falásroham, ami bizonyos időközönként fellépő evési kényszer, ilyenkor a beteg jóval nagyobb mennyiségű ételt fogyaszt el, mint egy átlagember. Képtelen abbahagyni az evést. Ezek a falásrohamok néhány perctől néhány óráig is tarthatnak. Bűntudatot és kétségbeesést keltenek a betegben. Tisztában van azzal, hogy amit tesz, az helytelen, de nem tudja megállni, hogy ne egyen. A falásroham bárhol és bármikor rátörhet az egyénre, akár otthon, akár iskolában. Van olyan, aki a hűtő és a konyhaszekrény tartalmát fosztja ki, de van olyan is, aki étteremből vagy pizzériából rendel. Jellemző az is, hogy a legközelebbi boltba siet és megvásárol mindent, amit abban a pillanatban megkíván. Általában a betegek gyorsan esznek, pár perc alatt magukba tömik az ételt. Viszont a krónikus formákban lassúbb lehet az evés. Vannak olyan betegek, akik órákon át tudnak enni, csipegetnek. A folyadékfogyasztás általában változó, valakinek a hányást könnyíti 12
meg, szinte gyomormosásszerűen. Van olyan beteg, aki addig iszik vizet, már többszöri hányás után is, amíg vízszerűen tiszta nem lesz a hányadéka. A purgálás módszerei közül a leggyakrabban az önhánytatást alkalmazzák. A beteg egy idő után már nem csak a falásrohamok után hány, hanem minden egyes étkezés után is. Eleinte az ujjakkal történő önhánytatás a jellemző, ám később megtanulják a reflexet, és már a gondolattól is tudnak hányni. (Kirkpatrick-Caldwell, 2004). A bulimiás epizódokat kiválthatják különböző tényezők, ilyen például a szorongás, unalom, alkohol- vagy drogfogyasztás, feszültség. A betegek sokszor elkerülik azokat a helyzeteket, ahol ételek csábításának vannak kitéve. A pszichés állapotra a szorongás, feszültség a kudarc, a depresszió jellemző. Gyakori az öngyilkosság gondolata is. Gyakoriak a szexuális zavarok. Nem ritka, hogy a bulimia kialakulásának közvetlen kiváltó tényezője valamilyen szexuális kudarc, rossz élmény vagy feszültség. A bulimia gyakran fogyókúrával indul a 18. életév körül. A betegség tartama átlagosan 4-5 év. Változó lehet a lefolyása, anorexia követheti, vagy megelőzheti, de előfordul az is, hogy túlsúlyosság után kezdődik. (Túry, 2001).
2.4.Az anorexia nervosa és bulimia nervosa közötti különbségek Az anorexia nervosa (a továbbiakban: AN) és a bulimia nervosa(a továbbiakban: BN) igen összemosódó kórképek. Különbségek, melyek segítségünkre vannak: az AN fiatalabb korban kezdődik és a súly jóval a normális határ alatti. A BN később kezdődik, a testsúly lehet átlagos. A BN titkolt, míg az AN-es beteg gyakran a figyelem középpontjába kerül. Az én ideál a BN-ben karcsú, nőies, az AN-ban nemi jelleg nélküli. A bulimiában gyakran van szexuális partner, míg az anorexiások tagadják szexualitásukat, óvakodnak attól, hogy szexuálisan vonzóak legyenek. A bulimiában erős autonómia igény van, az anorexiában erős családi kötődés. A szociális kapcsolatokat a BN-ben a mások felé orientálódás, tetszésvágy jellemzi, míg AN-ban távolságtartás, másokon való hatalomgyakorlás. A bulimiában az önkontroll elvesztésével jár, míg az anorexiások teljes kontrollt éreznek az étkezés fölött (Túry és Szabó, 2000). A különbségeket a következő táblázatban lehet jól megfigyelni. 13
Anorexia
Bulimia
a normális alatti
lehet normális
Súlyfóbia
van
van
Testsúly
alacsony
normális vagy kissé
Testsúlyideál
alacsony Kontrollvesztés
a beteg fél a
fennáll
kontrollvesztéstől Éhség Életkor
tagadott
beismert
13-20 éves korban
16-25 éves korra jellemző
kezdődik Szociális viselkedés Személyiség
Tünetek Járulékos tünetek
zárkózott
nyitott
éretlenebb, kényszeres,
labilis, impulzív,
perfekcionista
depresszív, szorongó
feltűnőek
rejtettek
kényszertünetek,
szenvedélyek (alkohol,
depressziós tünetek
drog), öngyilkossági hajlam, lopás, depressziós tünetek
Családi kötődés
igen erős
lazább
Menstruáció
hiányzik
legtöbbször szabálytalan
korlátozott
szexuálisan aktív
Szexualitás
4.táblázat: Az anorexia és bulimia nervosa közötti fő különbségek (Túry, 2005 40. o.).
2.5.Az evészavarok kialakulásának magyarázatai Az evészavarokat többen is kutatják, mert egyes emberek életében túlságosan is fontos szerepet tölt be a testsúly illetve annak megjelenése, míg mások egyáltalán nem tulajdonítanak ennek nagy jelentőséget. Nincs egyetlen olyan ok, ami felelős lenne az ilyen betegségek kialakulásáért, hanem különböző genetikai és környezeti tényezők együttműködése áll a háttérben. A betegség kialakulásában nagy szerepe van az öröklődésnek, viszont magát a betegséget nem lehet örökölni, csak az arra való hajlamot. Kóros elváltozás akkor alakulhat ki, ha a környezet, a neveltetés és 14
az adott társadalom kultúrája is rásegít. A betegség kialakulásban elkülönítenek hajlamosító, kiváltó, betegségfenntartó és társadalmi- kulturális tényezőket. (Kirkpatrick-Caldwell, 2004).
2.5.1.Hajlamosító tényezők Ezek lehetnek egyéniek, öröklöttek vagy kulturális- társadalmi jellemzők. A hajlamosító tényezők közé tartoznak a saját testünk, és az egész személyiségünk észlelésének a zavarai, bizonyos személyiségvonások. Érzelmileg általában instabilak azok a betegek, akik evészavarokra hajlamosak. Gyerekkoruk óta alacsony önértékeléssel rendelkeznek ezen egyének. Gyakran fordulhat elő, hogy diétáznak. Az alacsony önértékelést elősegítheti a gyermekkorukban átélt negatív élmények, ilyenek lehetnek pl.: gondoskodás elhanyagolása, túlzott kritika, szülői konfliktusok, fizikai bántalmazás vagy szexuális visszaélés. (Túry, 2001) Elfordul az emberektől, hogy ne érhesse több bántás, magába zárkózik, és egyfolytában azon gondolkodik, hogy miért is született erre a világra. Ez az önértékelési zavar fedezhető fel táplálkozási magatartászavarban szenvedő betegek lelke mélyén is. (Kirkpatrick-Caldwell, 2004). “A társadalmi-kulturális kockázati tényezők között a nemekre, a korra, társadalmi rétegekre és foglalkozási csoportokra jellemző különbségeket, a karcsúságideál hatását, a mai világra érvényes teljesítménykényszert, továbbá a gyakori szereptúlterheléseket említhetjük.” (Túry, 2001 43. o.).
2.5.2.Kiváltó tényezők Ezek a különböző stresszorok lehetnek, melyek diétázáshoz, fogyáshoz vezethetnek. A diéta és a bizonytalanságérzés elindíthatja az evészavart egy olyan egyénben, aki más kockázati tényezőkkel is rendelkezik. A diétázást elkezdheti az egyén például mások megjegyzésére, vagy ha az egyén saját magát kövérnek érzi. A diétázás minden esetben megelőzi a bulimiát. Viszont ha az anorexia és bulimia egyszerre fordul elő, akkor is valószínűbb, hogy az anorexia előzi meg a bulimiát. A kiváltó tényezők csoportjába sorolható a depresszió, a nem megfelelő stresszleküzdő
15
készség, a megterhelő életesemények, főként a késői betegségkezdet esetén. (Túry, 2001).
2.5.3.Betegségfenntartó tényezők A betegségfenntartó tényezőket két csoportra oszthatjuk, az egyik az elsődleges betegségelőny, ami azt jelenti, hogy a kialakult zavar valamilyen másik betegség, vagy egy szorongás, mely sokkal nehezebben viselhető el ezeknél, kialakulását akadályozza meg. Például, egy fiatal lány esetében, gyakori szülők közötti konfliktus esetén a betegség miatt a család összetartóbbá válik, megszűnnek a nézeteltérések. Így a beteg szorongása az esetleges válás miatt csökken. A másik csoport a másodlagos betegségelőny. Ebben az esetben az előny a munkavégzés alól való mentesülést jelenti. De ezen kívül képes fenntartani a betegséget az éhezés, és az alultápláltság biológiai következményei is. Az evészavar fenntartásában pszichológiai, kapcsolati, kulturális tényezőknek egyaránt lehet szerepük. (Túry, 2005).
2.5.4.Társadalmi kulturális tényezők Tények, melyekkel bizonyítható hogy a táplálkozási zavarokat a társadalmi és kulturális tényezők is nagyban befolyásolják: Evészavarok
különböző
kultúrákban,
országokban
előfordulnak,
eltérő
gyakorisággal. Főként a fejlett nyugati országokban volt jellemző. Bár már az utóbbi egy-két évtizedben más országokban is egyre elterjedtebbek. Hazánk ebben a tekintetben a nyugati államok közé sorolható. Feltehető, hogy az evészavarok különböző tünetei a “nyugatiasodás” hatásaihoz kapcsolódnak. Itt gondolhatunk a tömegtájékoztatási eszközökben látható nőideálokra, vagy a képzőművészetben a koroknak megfelelő szépségideálok alakjainak változásaira. Az evészavarok gyakorisága növekedésben van. Ismert tény az, hogy a bulimiát később írták le, mint az anorexiát, viszont az utóbbi években már sokkal gyakoribb a bulimia nervosa, mint az anorexia nervosa. Kulturális tényezőkkel magyarázható az, hogy az evészavarok főként női betegségek. 16
Léteznek etnikai különbségek is, a színes bőrűek között ritkábbak az evészavarok. Nem egyenletes a társadalmi rétegek közötti megoszlás sem, az evészavarok főként a felső- és a középosztály betegségeinek tekinthetőek. Bizonyos foglalkozások körében az evészavarok gyakoribbak. Ilyenek például a modellek, táncosok, illetve egyes sportágak képviselői (tornászok, hosszútávfutók). Ezekben, a csoportokban a soványság elvárása magas. Nagy az evészavarok kockázata minden olyan területen, ahol a karcsúságideál előtérben van. Szimbolikus jelentőséget is tulajdonítanak az evészavaroknak. A 20. század végére terjedtek el egyre jobban az evészavarok, és ezzel egy időben jelent meg a szexuális vonzerő hangsúlyozása. Manapság a női testet árucikkek reklámozására használják. Fontos a gazdasági tényezők nyomása, vagyis a külső megjelenéssel foglalkozó szakmák, például a szépség- és fitness- ipar. Kiemelendő a tömegkommunikáció szerepe. Nagyon nagy hatást gyakorol a nőkre a karcsúságideál, és a Barbie-baba effektus. Hiszen a kisgyermek az óvodában is azt szokja meg, hogy az a szép baba, amelyik vékony. A topmodellek karcsúak, és a nők többségének folyamatosan azzal a ténnyel kell szembesülnie, hogy az alakjuk társadalmilag nem elfogadható. A nők megítélésében a külső sokkal nagyobb szerepet játszik, mint a férfiakéban így az utóbbi évtizedekben felerősödött törekvésük a tökéletességre. Mint tudjuk, hogy a nyugati társadalmakban a karcsúság kompetenciát, szexuális vonzerőt, sikerességet szimbolizál, addig az elhízottság lustaságot, akarathiányt jelent (Túry, 2005).
2.6.Az evészavarok kezelése A kezelés megkezdése előtt először azt kell eldönteni, hogy kórházban vagy járóbetegként kezeljék a pacienst. Egyre ritkábban van szükség kórházi kezelésre, viszont régebben ez a kezelési forma volt a leggyakoribb. A kórházi felvétel céljait a következőkben fejezhetjük ki: o veszélyeztető testi állapot esetén, o a falás, hányás, hashajtóhasználat megszakítása a testi szövődmény miatt, o más testi szövődmények kezelése, o társuló zavarok (alkoholizmus, depresszió) kezelése, 17
o egyes esetekben a családtól való átmeneti elkülönítés is szempont lehet. Ezekben az esetekben a kórházi felvétel elmulasztása veszélyes lehet a betegre nézve. A kórházi kezelés időtartama változó lehet, de a hat hónapot nem szokta meghaladni. Általában néhány hetes vagy egy- két hónapos kezelésre is lehet szükség. Az utóbbi években törekednek a minél rövidebb kórházi kezelésre. Fontos, hogy az elbocsátási testsúlynak el kell érnie az elvárt súly legalább 90%-át. Ha korán elbocsátják a beteget, akkor fenn áll annak a veszélye, hogy hamarabb visszaesik a beteg. (Túry, 2005).
2.6.1.Gyógyszeres kezelés Anorexia nervosa esetén igazán meggyőző hatással rendelkező gyógyszeres terápia nem volt igazolható. A betegség elsődleges kezelésére nem javasolják manapság a gyógyszereket. Az antidepresszívumokra akkor lehet szükség, ha a testsúly visszanyerése utáni fázist akarjuk segíteni. Ebben az esetben a gyógyszer adása mellett csökken a visszaesések veszélye. Az étvágyfokozó szerek használata nem jelent előre lépést. A hozzátartozók ebben a szerben bíznak, de ezen gyógyszerek csak a betegek ellenállását fokozzák. Mivel az anorexiás betegek tüneteik közé tartozik a heves ellenállás, a dac. Bulimia nervosa gyógyszeres kezelése esetén más helyzet mutatkozik. Az antidepresszívumok hatékonynak bizonyultak a tünetek enyhítésében, mert csökkentik a betegség tüneteit. Viszont önmagukban nem elegendőek, komplex terápia részeként érdemes használni őket. Kezelési intervalluma egy év, hatására általában 4-6 hetet kell várni, ha nincs kellő eredménye célszerű más antidepresszívumot
kipróbálni.
Kiegészítő
hatással
rendelkeznek
a
szorongáscsökkentő gyógyszerek, de vigyázni kell ezen szerekkel, mert a betegek hozzászokási veszélye magas. (Túry, 2005).
2.6.2.Pszichoterápia Mára már nélkülözhetetlenné vált az evészavarok kezelésében a pszichoterápia. Alkalmazható önmagában, de általában gyógyszeres kezeléssel kombinálják. A pszichoterápia elsődleges céljai a belső érzések kifejezésének a serkentése illetve a 18
változás és növekedés bizonytalanságának a tűrése. Sok esetben nem könnyű a terápia elindítása, mert a betegeknek általában nincs betegségtudatuk. Fontos, hogy az evészavaros betegek családja vállalja a felelősséget és a kezdeményezést a terápia elindításáért. Számos pszichoterápiás módszer létezik.
2.6.3.Családterápia A családterápia során 4-10 terápiás találkozásra van szükség. A találkozások között feladatok vannak, melyeknek erősítő hatásuk van. Az evészavarok kezelésében a családterápia
az
1970-es
évektől
kezdett
jobban
elterjedni.
Különböző
családterápiás iskolák alakultak, melyek szerint a következő jellegzetességek mutatkoznak meg azokban a családokban, ahol evészavarok fordulnak elő: o
összemosottság: az egyének és generációk közötti határok összemosódottak,
nem túl élesek, és az egyén önállósága csökkent; o
túlvédő magatartás: nagyon intenzív kapcsolat figyelhető meg a családtagok
között. A családtagok befolyásolják és irányítják egymás viselkedését, így a kívülről érkező hatás kisebb lesz, és kudarcba fulladhat az egyén önállósodási kísérlete; o
merevség: a család életét szabályozó törvények nagyon merevek, nehezen
lehet őket megváltoztatni. Szegényes a külvilággal való kapcsolat, és nagyon nehezen fogadnak el új megoldásokat; o
a konfliktusok megoldásának hiánya: elsiklanak a problémák felett, nehezen
tudnak egymással kommunikálni, megoldani egymással a gondokat. Nagyon alacsony a konfliktustűrési küszöb. Elsődleges célja a családterápiának az, hogy megszüntesse a fogyást, és az étel elutasítását. Továbbá a családi rendszer működésének és szerkezetének a megváltoztatása. A terapeuta segíti az önállósodást és igyekszik a családot a változás felé terelni. A családterápia az egyik leghatékonyabb terápiás módszer. (Túry, 2005).
19
2.6.4.Pszichodinamikus terápia A terápia célja a személyiség lényegesebb átalakítása. Ez a módszer beszélgetésekből áll, melynek során a beteg számára nem tudatos konfliktusok kerülhetnek felszínre, melynek megértése, belátása átlendítheti a pácienst nehéz helyzetén, szorongásain, személyiségfejlődésében tapasztalható elakadásán. A pszichodinamikus terápiák leggyakoribb álláspontjai az agresszió semlegesítése, az önállósodás, az autonómia kérdései, a szexualitás problémái, a testképzavar, a kommunikáció fejlesztése, az érzelmek hatékonyabb kifejezése, a kudarctűrés, a bűntudat enyhítése, illetve az önértékelés fokozása. Ez a módszer általában heti egykét alkalomból áll, hosszú távú kezelésnek tekinthető, mert egy-két éven át tartó kezelési folyamatot jelent. Ez az egyik leggyakoribb pszichoterápiás forma az evészavarok kezelésében.
2.6.5.Viselkedés- és kognitív terápiák Az anorexia nervosa viselkedés- és kognitív terápiája E módszer a tanulási elveken alapul. A jutalmazás-büntetést próbálták ki a pácienseken.
Kezdetben a módszer hatékonynak bizonyult, mivel a beteget
ingerszegény
környezetben
tartották
és
a
súlygyarapodás
függvényében
jutalmazták. Pl.: tv-t nézhetett, telefonálhatott, hétvégi kimenőre mehetett…stb. De csak rövidtávon előnyös alkalmazni. Nagyon fontos az, hogy a betegek étkezését normalizálni lehessen. Erre vonatkozik néhány szabály a kórházi kezelések során. A betegek nem halmozhatják fel az ételt a szobájukban, naponta háromszor együtt kell enniük a többiekkel, az étkezés időtartama nem lehet hosszabb fél óránál. A kezelők általában heti 1 kg-os súlygyarapodást írnak elő, de ha a beteg nem tudja teljesíteni az elvárt súlynövekedést, akkor több lesz a korlátozás. Fontos azonban az, hogy a jó kapcsolat megmaradjon, és ne váljon túl merevvé a módszer. Vannak más tanuláselméleti módszerek is, ilyen például a relaxációs gyakorlat, mely során gyakorolni lehet a testi tudatosságot, a gyomor teltségének és ürességének érzését illetve ezek változásait.
20
A bulimia nervosa viselkedés- és kognitív terápiája A módszer célja a beteg megtanítása a testsúlyszabályozásra, a diétázás káros hatásaira és azokra a testi következményekre, melyeket a túlevés, az önhánytatás vagy a hashajtóhasználat okozhat. Nehéz együttműködni a betegekkel, azonban a betegek felének javul az állapota a terápia során. Csökkennek a legfontosabb tünetek és ezek mellett a társuló tünetek is javulnak, például a depresszió vagy az önértékelési zavar. Ezek a kezelési terápiák általában 15-20 alkalomból állnak, problémaorientáltak, a jelenre és a jövőre koncentrálnak. A viselkedés-és kognitív terápiákhoz sorolható még az önmegerősítés, a kommunikációfejlesztő módszerek, a magabiztossági tréningek. Ezek a zárkózott, rosszul kommunikáló betegek kommunikációját fejlesztik.
2.6.6.Mozgásterápiák Ennél a módszernél a három fő tünetre összpontosítanak, ezek a testképzavar, a túlzott mozgásos aktivitás, és az önkontroll elvesztésének a félelme. Számos eljárás segíti a tünetek csökkentését, például a relaxációs technikák, a táncterápia, légzésgyakorlatok, masszázs és videofelvétel készítése a betegről illetve az alakjukról, majd azok visszajátszása. Az énkép reálisabbá, a test elfogadása könnyebbé válik a terápia során. Az érzelmek kifejezése is sikeresebb lesz.
2.6.7.Csoportterápiák Csoportos formában zajlik a terápia. Vannak más csoportterápiák is, melyek más irányzatok alapján működnek, ilyen lehet például a kommunikációs tréning vagy a problémamegbeszélő csoport, kreatív terápia. A csoportterápia előnye, hogy a betegek rádöbbenek, hogy nem csak nekik vannak ilyen jellegű problémáik, és problémamegoldó mintákat nézhetnek el egymástól. Erőt ad számukra a csoport összetartozása.
2.6.8.Hipnózis Már a XX. században is használták az evészavarok kezelésében, majd feledésbe merült. Viszont az utóbbi 2-3 évtizedben ismét alkalmazzák ezen eljárást. A 21
hipnózis a különböző terápiás gyakorlatokban, különböző módszerek mellett alkalmazhatóak. Pl.: hipnózisban végzett pszichoanalízis (hipnózisban átélt különböző álmok, élmények elemzése). Inkább a bulimia nervosában szenvedő betegeknek lehet előnyös ezen módszer alkalmazása, mivel tüneteik disszociatív mechanizmus útján jönnek létre. A hipnózis is disszociatív állapot, így fogékonyabbak ezen módszer iránt. Fontos kiemelni, hogy a hipnózis önmagában nem számít módszernek csak megkönnyíti a különböző technikák alkalmazását.
2.6.9.Pszichoedukció Olyan módszereket jelent, mely információnyújtáson, oktatáson alapul. A beteg és hozzátartozói megismerik a betegséget, ami segíti az együttműködést, és javulás figyelhető meg a családdal való kapcsolatban is. Ez az eljárás kiegészíti a pszichoterápiákat.
2.6.10.Önsegítés Két formája ismert az önsegítésnek. Az egyik a tiszta önsegítés, ami azt jelenti, hogy a beteg csak magára vagy a betegtársaira hagyatkozik. Ennél a formánál szaksegítség nem szükséges. A másik forma a vezetett önsegítés, ebben az esetben valamilyen szaksegítség segíti a betegeket. Az önsegítés erőt ad a betegeknek, javítja az önértékelésüket. A bulmia nervosában szenvedő betegek kezelésében alkalmas módszer az önsegítés, mivel a páciensek túlnyomó többsége nem fordul segítségért.
22
3.Anyag és módszer 3.1. Anyag és módszer Kutatásomat a középiskolai korosztállyal végeztem, életkorukat tekintve a 17 éves hallgatókkal. Az adatok felvétele kérdőív segítségével történt, melyet két különböző szakterületű szakközépiskola tanulói töltöttek ki. Az egyik iskola egészségügyi szakközépiskola, a másik műszaki szakközépiskola. A módszer segítségével próbáltam felmérni, hogy ez a korosztály hallott-e egyáltalán erről a két kórképről, ha igen, milyen szintű tudással rendelkeznek. Tudják-e, hogy kiket érint ez a két betegség. Az információikat milyen csatornán keresztül szerezték. A kitöltés anonim volt. Összesen 190 kérdőív került kitöltésre, melyből 184 volt értékelhető. Értékelhetetlennek azok minősültek, ahol a kitöltők nem vagy hiányosan válaszoltak a feltett kérdésekre. A kérdőívem 26 kérdést tartalmaz, melyben zárt kérdések szerepelnek. Egy kérdés az általános adatok megismerésére irányult (neme). A többi kérdés az anorexia -, és a bulimia nervosa kórképek tüneteire, illetve a két betegség iránt való tájékozottságukra irányul. Egyes kérdéseknél több választ is megjelölhetett a kitöltő. Adataim rögzítéséhez és feldolgozásához a Microsoft Office Word 2010 és Microsoft Office Excel 2010 programokat használtam, százalékos megoszlás alkalmazásával.
23
3.2.A kutatásban résztvevők bemutatása 3.2.1.A kitöltők életkor szerinti megoszlása Célom az volt, hogy felmérjem az azonos korcsoportú tanulók ismereteit, tudását, illetve hiányosságaikat. Így mindkét iskolában a 11.-es évfolyammal, azaz a 17 éves korosztállyal lett elkészíttetve a kérdőív, azért hogy az eredmények jól szemléltessék a hallgatók ismereteit ezen táplálkozási zavarokkal kapcsolatban. Ennek köszönhetően minden kitöltő életkora megegyezik.
3.2.2.A kitöltők nem szerinti százalékos megoszlása A kutatásban részt vevő hallgatók nem szerinti megoszlása: lányok 84 fő, fiúk 100 fő.
1.ábra: A hallgatók nem szerinti megoszlása Forrás: Saját adatok
24
4.Eredmények ismertetése 4.1. A megkérdezett tanulóktól az anorexia nervosa tüneteivel kapcsolatos kérdésekre kapott válaszok aránya Az egészségügyi képzésben résztvevő lány tanulók 53%- a igennel, 47%-a nemmel válaszolt az anorexia nervosa tünetivel kapcsolatosan feltett kérdésekre. A műszaki képzésben résztvevő fiú tanulók 46%-a igennel, míg 54%-a nemmel válaszolt az anorexia nervosa tüneteivel kapcsolatosan. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi képzésben résztvevő diákok esetében a helyes válaszok száma 7%-kal magasabb volt, mint a műszaki szakterületű képzésben részesülő kortársaiké. Ezek a diákok jobban ismerik az anorexia nervosa betegség jellegzetességeit.
1.ábra: Anorexia nervosa tüneteivel kapcsolatos kérdésekre kapott válaszok aránya a két különböző szakterületű iskola bontásában Forrás: Saját adatok
4.2. A megkérdezett tanulóktól a bulimia nervosa tüneteivel kapcsolatos kérdésekre kapott válaszok aránya Az egészségügyi szakterületű iskolába járó lány diákok 63%-a válaszolt igennel bulimia nervosa tüneteivel kapcsolatos kérdésekre, míg 37%-a nemmel. A műszaki 25
szakterületű iskolába tanuló diákok 57%-a válaszolt igennel, míg 43%-a nemmel. Az egészségügyi képzésben részesülő diákok a bulimia nervosa esetén is tájékozottabbak, mint a műszaki képzésben tanuló társaik. Az eredményeik 6%-kal magasabbak, mint a műszaki szakközépiskola diákjaié.
2.ábra: Bulimia nervosa tüneteivel kapcsolatos kérdésekre kapott válaszok aránya a két különböző szakterületű iskola bontásában Forrás: Saját adatok
4.3. A középiskolai tanulók információszerzési forrásai anorexia nervosa esetén Az egészségügyi szakterületű iskolába tanuló lányok 30%-a az iskolai tanórákon szerzett információt az anorexia nervosa betegségről, 12%-a pedig a védőnői hálózattól. A műszaki szakterületű iskolába tanuló fiúk 6%-a szerzett információt iskolai keretek között, 5%-a a védőnői hálózaton keresztül informálódott.
26
3.ábra: A diákok információ szerzési forrása anorexia nervosa esetén Forrás: Saját adatok
4.4. A középiskolai tanulók információszerzési forrásai bulimia nervosa esetén Az egészségügyi képzésben résztvevő lányok 30%-a az iskolai tanórákon keresztül informálódott a bulimia nervosa betegségről. A tanulók 12%-a pedig a védőnői hálózaton keresztül. A műszaki képzésben résztvevő fiú tanulók 9%-a az iskolai tanórákon keresztül, 4%-a védőnői hálózaton keresztül szerezte ismereteit.
4.ábra: A diákok információ szerzési forrása bulimia nervosa esetén Forrás: Saját adatok
27
4.5.Az egészségügyi szakterületű iskolába járó tanulók információ szerzése iskolai tanórákon belül anorexia- és bulimia nervosa esetén. A két kórképnél a diákok 30%-a az iskolai tanórákon, 12%-a a védőnői csatornán, 23-%-a interneten keresztül informálódott. Anorexia nervosa esetén 25%-uk a televízión keresztül, rádión 1%-uk, szakirodalomból 4%-uk, egyéb csatorna által 3%-uk szerzett információt a kórképről. 2%-uk nem adott választ a kérdésre. Bulimia
nervosa
esetén,
televízión
keresztül
22%-uk,
rádión
3%-uk,
szakirodalomból 4%-uk, egyéb csatorna által 5%-uk szerezte ismereteit a betegségről. 2%-uk nem adott választ a kérdésre.
5. ábra: Az egészségügyi képzésben résztvevő diákok információszerzési forrásai anorexia-, és bulimia nervosa esetén Forrás: Saját adatok
4.6.A középiskolai diákok ismerete az anorexia nervosa életkori előfordulásáról. Az egészségügyi szakterületű iskolába járó diákok 100%-a tudja, hogy a fiatal nőket érinti a kórkép. A műszaki szakterületű iskolába tanulók 96%-a tudja, míg 4%-a nem tudja, hogy mely korcsoportot érinti elsősorban a betegség. 28
6.ábra: A középiskolai diákok ismerete anorexia nervosa életkori előfordulását illetően. Forrás: Saját adatok
4.7. A középiskolai diákok ismerete a bulimia nervosa életkori előfordulásáról. Az egészségügyi képzésben résztvevő diákok 90%-a tudja, 10%-a nem tudja, hogy mely korosztályt érinti a betegség. A műszaki képzésben tanuló diákoknak csak 66%-a tudja, míg 34%-a nem tudja a betegség jellegzetes életkori előfordulását.
7. ábra: A középiskolai diákok ismerete bulimia nervosa életkori előfordulását illetően. Forrás: Saját adatok
29
4.8. A középiskolai diákok ismerete anorexia nervosa esetén a betegség kimenetelét illetően. Az egészségügyi szakterületen tanulók 98%-a tudja, 2%-a nem tudja, hogy életet veszélyeztető állapotról van szó. A műszaki képzésben résztvevő diákok 80%-a tudja, 20%-a nem tudja a kórkép kimenetelét.
8. ábra: A középiskolai diákok ismerete anorexia nervosa esetén a betegség kimenetelét illetően .Forrás: Saját adatok.
4.9. A középiskolai diákok ismerete bulimia nervosa esetén a betegség kimenetelét illetően. Az egészségügyi képzésben résztvevő lányok 90%-a tudja, 10%-a nem tudja, hogy milyen a betegség kimenetele. A műszaki szakterületű iskolába járó fiúk 52%-a tudja, 48%-a nem tudja, hogy e kórkép kimenetele milyen lehet.
30
9. ábra: A középiskolai diákok ismerete bulimia nervosa esetén a betegség kimenetelét illetően. Forrás: Saját adatok
31
5. Eredmények megbeszélése Az első hipotézisem, mely szerint az egészségügyi szakközépiskola diákjai több információval rendelkeznek a két betegség tüneteit illetően, mint a műszaki szakközépiskola tanulói, alátámasztást nyert. Anorxia nervosa esetén azt jelenti, hogy az egészségügyi képzésben tanuló diákok 7%-kal többen válaszoltak helyesen a kórkép tüneteit illetően, mint a műszaki képzésben tanuló kortársaik. Bulimia nervosa esetén ugyancsak 7%-kal több helyes választ adtak a kérdésekre, tehát több egészségügyi képzésben résztvevő diák rendelkezik információval a betegség tüneteit illetően, mint a műszaki képzésben részvevő tanulók. A második hipotézisem, miszerint az egészségügyi szakközépiskola diákjai nagyobb arányban hallottak már a két kórképről az iskolai tanórákon, védőnőtől, mint a műszaki szakközépiskola tanulói, szintén alátámasztást nyert. Az eredményeket tekintve az anorxia nevosa esetén az egészségügyi képzésben résztvevő tanulók 30%-a választotta a lehetőségek közül az iskolai tanórákon való tájékozódást, míg a műszaki képzésben résztvevő tanulóknak mindössze 6%-a választotta ezt az információszerzési módot. Vagyis az egészségügyi szakterületű iskolába járó tanulók ötször többen hallottak a kórképről az iskolai tanórákon belül. A védőnői tájékoztatást az egészségügyi képzésben résztvevő tanulók 12%-a választotta, míg a műszaki szakterületű iskolába járó diákok 5%-a. Mivel én magam is az egészségügyi szakközépiskolába jártam, szinte biztos voltam benne, hogy ez a hipotézis megállja a helyét. Nagyon örülök, hogy a lányok bebizonyították, hogy az oktatás színvonala a négy év alatt nem romlott. Bulimia nervosa esetén az egészségügyi szakterületű iskolába járó lányok háromszor többen választották az iskolai tanórákon és a védőnőtől való tájékozódást, mint a műszaki képzésben résztvevő tanulók. Tehát a feltevésem helyes volt, elmondhatom, hogy az egészségügyi képzésben résztvevő tanulók nagyobb arányban hallottak már a két betegségről iskolai kereteken belül illetve a védőnői hálózattól. A harmadik hipotézisem, mely szerint az egészségügyi szakközépiskola tanulói nagyobb arányban hallottak információt a betegségről az iskolai tanórákon, mint 32
egyéb forráson keresztül, szintén megállta a helyét. Anorexia nervosa esetén az egészségügyi szakterületű iskolába járó tanulók 30%-a iskolai keretek között szerzett információt a betegségről, 12%-a védőnőtől, 23%-a internetről, 25%-a televízió által, 1%-a rádión keresztül, 4% szakirodalomból, 3%-a egyéb módon. Ez azt jelenti, hogy az egészségügyi képzésben résztvevő tanulók közül legtöbben az iskolai keretek között hallottak információt a kórképről. Ezen én magam is meglepődtem, mert azt feltételeztem, hogy sokkal több kitöltő fogja válaszként az internetet, és a televíziót választani. Annak ellenére, hogy manapság már mindent a média ural, még sem ez a diákok elsődleges információszerzési pontja. Bulimia nervosa esetén az egészségügyi szakterületű iskolába járó tanulók 30%-a iskolai tanóra által szerzett információt a kórképről, 12%-a védőnői hálózat által, 23%-a internetről, 22%-a televízió által, 3% rádión keresztül, 4%-a szakirodalomból, 5%-a egyéb módon. Az eredmények alapján elmondhatom, hogy a feltevésem alátámasztást nyert, miszerint nagyobb arányban szereznek információt iskolai forrásból, mint egyéb lehetőségeken keresztül. Így az az eredmény is levonható, hogy a közoktatásban részesülő diákok nem csak a kötelező tananyagot sajátítják el, hanem általános tájékozottságot is szereznek az élet különböző területeiről is Negyedik hipotézisem, mely szerint a középiskolai korosztály tisztában van vele, hogy az anorxia-, és a bulimia nervosa a fiatal nőket érinti, részben nyert alátámasztást. Anorexia nervosa esetén ezzel a feltevéssel az egészségügyi szakterületű iskolába járó tanulók 100%-a helyes információval rendelkezik, míg a műszaki szakterületű iskolába járó diákok 96%-a tudja, 4%-a nem tudja, hogy a fiatal nőket érinti. Az eredmények alapján az egészségügyi képzésben résztvevő tanulók egésze tudja, hogy mely korcsoportot fenyegeti ez a betegség, míg a műszaki szakterületű iskolába járó kortársaik nem mindegyike van vele tisztában. Bulimia nervosa esetében az egészségügyi képzésben résztvevő diákok 90%-a tudja, 10%-a nem tudja, hogy mely korcsoportot fenyegeti ez a kórkép. A műszaki szakterületű iskolába járó tanulók 66%-a tudja ezt, 34%-a nem tudja. Vagyis bulimia nervosa esetén mindkét szakterületű iskola tanulóinál vannak hiányosságok erre vonatkozóan. 33
Ötödik hipotézisem, mely szerint a középiskolai korosztály tudja, hogy e két betegségben szenvedők életet veszélyeztető állapotba kerülhetnek. Ha az anorexia nervosa esetén megnézzük a válaszokat, akkor feltételezésem alátámasztást nyert, hiszen az egészségügyi szakterületű iskolába járó tanulók 98%-a tudja, 2%-a nem tudja, hogy akár életet veszélyeztető állapotba is kerülhetnek azok az egyének, akik ezen táplálkozási zavarban szenvednek. A műszaki képzésben részvevő tanulók 80%-a helyesen válaszolt erre a kérdésre, azonban 20%-uk helytelen választ adott. Így azt mondhatom, hogy a hipotézisem megállta a helyét, mert a középiskolai korosztály nagy része tisztában van vele, hogy ez a betegség életet veszélyeztető is lehet. Ha bulimia nervosa esetén vizsgálom a feltevésem, akkor az egészségügyi képzésben résztvevő tanulók 90%-a tudja, 10%-a nem tudja, hogy milyen lehet a betegség kimenetele. Műszaki szakterületű iskolába járó tanulók 52%-a helyesen válaszolt erre a kérdésre, azonban 48%-uk szerint nem kerülhetnek életet veszélyeztető állapotba ebben a betegségben szenvedő emberek. Ennek értelmében elmondhatom, hogy bulimia nervosa esetén nem nyert alátámasztást a feltevésem, hiszen a műszaki képzésben résztvevő tanulók nem rendelkeznek megfelelő ismerettel a bulimia nervosa betegség kimenetelével kapcsolatosan.
34
6. Összefoglalás Kutatásom témájának azért a táplálkozási magatartás zavarait -ezen belül is az anorexia-, és bulimia nervosát - választottam, mert egészségügyi szervezőként érdekelt, hogy a mai középiskolai fiatalok körében mennyire ismeretesek ezen kórképek. Másrészről régóta foglalkoztat ez a két betegség, mivel hetente jelennek meg cikkek a nyomtatott sajtóban és az online médiában a különböző evészavarokról. Témaválasztásomat aktuálisnak tartom, mert a táplálkozási magatartási zavarokban szenvedő egyének száma vészesen nő, mivel a média a soványságot tartja elfogadhatónak. Azt sugallják, hogy aki teltebb idomokkal rendelkezik, az kevésbé értékes, mint sovány társai. Kisebb az esélye arra, hogy sikeres legyen hivatásában, párkapcsolatában, és a mindennapi életben egyaránt. Ez nagy hatással van a mai serdülőkorban lévő lányokra, fiúkra, akik egyébként is rengeteg változáson mennek keresztül lelkileg, és testileg egyaránt. Sok fiatal lány vágyik arra, hogy tökéletesen nézzen ki. Ezért nem étkeznek rendszeresen, különböző sanyargató kalóriamegszorító diétákat követnek, ezáltal mennyiségileg és minőségileg is kisebb értékű ételt visznek be a szervezetükbe. Manapság egyre jobban erősítik bennük a hitet a reklámok, a hirdetések, melyekkel nap, mint nap szembesülnek. Úgy vannak hatással az életükre, hogy talán ők még észre sem veszik, de már az életvitelükben megjelenik a változás, amit a családtagjaik legtöbb esetben későn vesznek észre, vagy észre sem vesznek. Nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a megelőzésre, illetve a családok, szülők, és az érintett fiatalok megfelelő tájékoztatására. El kellene érni, hogy a kifutókon és a reklámokban ne csak a csontsovány lányok jelenjenek meg, engedjenek teret a normál testalakatú lányoknak is. Mert ezek a tényezők nagyban befolyásolják a mai korosztály önképét. Hipotézisemet tekintve az első, a második és a harmadik alátámasztást nyert. Tehát elmondhatom, hogy az egészségügyi képzésben résztvevő tanulók általánosságban több információval rendelkeznek eme két kórképről, mint a műszaki szakterületű iskolába járó kortársaik. Negyedik és ötödik feltevésem részben nyert alátámasztást. 35
Vagyis azt tudom leszűrni, hogy az egészségügyi-, és a műszaki képzésben résztvevő tanulók hiányos ismerettel rendelkeznek arra vonatkozóan, hogy a két betegség mely korcsoportot érinti, illetve mi lehet a két kórkép kimenetele. De annak ellenére, hogy a műszaki szakközépiskolába járó tanulók táplálkozási zavarokkal kapcsolatos ismereteiknek csak csekély hányadát szerezték szervezett iskolai oktatás keretében, mégis elég sok ismerettel rendelkeznek róluk.
36
7. Köszönetnyilvánítás Szeretném ezúton is megköszönni konzulensemnek, Járási Mónikának a szakmai segítséget, a hasznos útmutatást és a sok türelmet, bátorítást. Hálás vagyok mindenért. Köszönettel
Miskolc, 2015.11.08.
Holb Zsuzsanna
37
8. Irodalomjegyzék 1. Túry F. (2001): Anorexia-Bulimia. Az evés zavarai, B+V Lap- és Könyvkiadó, Budapest. 2. Túry F. (2005): Anorexia, Bulimia. Önsegítő és családsegítő kalauz, Print XBudavár Kiadó, Budapest. 3. Túry F. - Szabó P. (2000): A táplálkozási magatartás zavarai: az anorexia nervosa és a bulimia nervosa. Medicina Kiadó, Budapest. 4. Kirkpatrick J. – Caldwell P. (2004): Evészavarok, Hajja & Fiai Könyvkiadó, Debrecen. 5. Riskó Á. Étkezési zavarok. Anorexia, bulímia, obesitas. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest, 1993 6. Comer R. J. (2000): A lélek betegségei. Osiris Kiadó, Budapest. 7. Túry F. - Pászthy B. (2008): Evészavarok és testképzavarok. Pro Die Kiadó, Budapest. 8. Dahlke, R. Súlyproblémák. A túlsúly és az átlagon aluli súly jelentése és gyógyítása. Bioenergetic. Budapest, 2000 9. Cooper, P. J.: Farkaséhség. Budapest, Springer-Verlag Kiadó, 1994. 10. Csabai Márta - Erős Ferenc: Testhatárok és énhatárok. Az identitás változó keretei. Budapest, Jószöveg könyvek, 2000.
38
9. Mellékletek 9.1.Kérdőív Tisztelt Kitöltő! A nevem Holb Zsuzsanna, a Miskolci Egyetem harmadéves hallgatója vagyok. Szakdolgozatom témája a táplálkozási magatartás zavarai, ezen belül is az anorexia nervosa és a bulimai nervosa. Kérem, segítse szakdolgozati munkámat és töltse ki kérdőívemet, mely a táplálkozási zavarok témájában készült kérdéseket tartalmazza! 1. Hallott-e az anorexia nervosa kórképről? igen nem 2. Ha igen, milyen csatornán keresztül? (Több választ is megadhat!) internet tv rádió szakirodalom iskola ( tanóra keretein belül) védőnő egyéb 3. Ön szerint, mely nemet érinti ez a betegség? férfiak nők 4. Ön szerint, mely korcsoportban a leggyakoribb? gyermek fiatal középkorú idős
39
5. Életet veszélyeztető betegségnek tartja? Igen, mert Nem, mert 6. Ön szerint az anorxia nervosa tünete a csökkent légzésszám, a csökkent pulzusszám, az alacsony vérnyomás és a szívritmus zavar? Igen Nem 7. Ön szerint a száraz, repedezett bőr e kórkép tünete? Igen Nem 8. Ön szerint az intenzív testedzés, a túlzott mozgásos aktivitás a betegségben szenvedők tünete? Igen Nem 9. Ön szerint a menstruáció elmaradása, a petefészek ciszta az anorexia nervosa tünete? Igen Nem 10. Ön szerint a befelé fordulás, a visszahúzódás, az alacsony önértékelés a betegség tünete? Igen Nem 11. Ön szerint a hashajtók, vízhajtók, beöntés túlzott alkalmazása az anorexia nervosában szenvedők módszere? Igen Nem 12. Ön szerint az önhánytatás a betegségben szenvedők módszere? Igen Nem
40
13. Hallott-e a bulimia nervosáról? igen nem 14. Ha igen, milyen csatornán keresztül? (Több választ is megadhat!) internet tv rádió szakirodalom iskola (tanóra keretein belül) védőnő egyéb 15. Ön szerint mely nemet érinti? férfiak nők 16. Ön szerint, mely korcsoportban a leggyakoribb? gyermek fiatal középkorú idős 17. Életet veszélyeztető betegségnek tartja? Igen, mert Nem, mert 18. Ön szerint a bulimia nervosa tünete az intenzív testedzés? Igen Nem 19. Ön szerint szorongás, feszültség, depresszió jellemzi a bulimia nervosában szenvedőket? Igen Nem 41
20. Ön szerint a kórképben szenvedők kézhátán és ujjain apró sérülések, hegek láthatóak? Igen Nem 21. Ön szerint a bulimia nervosa tünete a fogak belső felszínén durva zománchiány? Igen Nem 22. Ön szerint falásrohamok jellemzik ezt a kórképet? Igen Nem 23. Ön szerint a bulimia nervosában szenvedőknél jellemző a menstruáció elmaradása? Igen Nem 24. Ön szerint a hashajtók és vízhajtók túlzott használata a bulimia nervosában szenvedők módszere? Igen Nem 25. Ön szerint az önhánytatás a betegségben szenvedők módszere? Igen Nem 26. Kérem, adja meg nemét! férfi nő
42
