Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék

Interkulturális konfliktushelyzetek a 2015 évi migrációs hullám őszi intervallumában - a katonai antropológia megközelítésmódjával

Pászthory Domonkos Balázs Készítő

Sztankai Krisztián Konzulens

Szeged, 2015. november

Tartalomjegyzék Bevezetés ................................................................................................................. 2 I. Kutatási módszerek .............................................................................................. 4 1. 1. A kutatás tárgya ......................................................................................... 4 1. 2. Konceptualizáció ....................................................................................... 5 1. 3. Operacionalizáció ...................................................................................... 8 1. 4. Megbízhatóság, érvényesség, általánosíthatóság ...................................... 10 II. Szociokulturális háttér ........................................................................................ 12 2. 1. A 2015 évi migrációs hullám .................................................................... 12 2. 2. A bevándorlás megváltozó szerkezete ...................................................... 13 2. 3. Társadalmi háttér ....................................................................................... 15 2. 4. Életkori és nemi jellegzetességek .............................................................. 16 2. 5. A katonaság, mint szubkultúra .................................................................. 18 III. A résztvevő megfigyelés ................................................................................... 21 3. 1. Tekintélyharc és csoportdinamika ............................................................. 21 3. 2. Kommunikációs kultúra ............................................................................ 24 3. 3. A vallásos társadalom és világkép hatásai ................................................ 32 3. 4. Tekintélyforrások; a tekintélyvesztés helyzete és következményei ................... 35 3. 5. Az arányos kommunikációs hajlandóság .................................................. 37 3. 6. Kulturális hibák ......................................................................................... 40 IV. A katonai antropológia a Magyar Honvédségben ............................................. 44 4. 1. Funkcionális szervezeti elemek ................................................................. 45 4. 2. A professzionális fellépés relativizmusa ................................................... 46 Lehetőségek és befejezés ........................................................................................ 49 Mellékletek .............................................................................................................. 51 Képjegyzék .............................................................................................................. 55 Bibliográfia.............................................................................................................. 56

-1-

Bevezetés A személyes átélés és felismerés súlya jelentette hajtóerő volt az, amely a témaválasztásom melletti elhatározásra késztetett – a kezdetkor látható problémaforrások ellenére. A szemem láttára születtek és sokasodtak ugyanis mindazok a kulturális eredetű konfliktusok két holisztikusan felfogható, tág attribútumokkal tipizálható csoport – a migránsok és a határszolgálatot végrehajtható katonák – között, melyek egy eltérő szemléletmód és bizonyos „kulturális háttértudás” birtokában sok esetben elkerülhetőek lettek volna. Ezért vállalkozom – egy alapszakos szakdolgozat szűk keretei között – a konfliktusokat kiváltó indirekt tényezők feltárására, valamint ennek konklúziójaként kísérletet tenni az elkerülésükhöz szükséges lépések, eszközök számba vételére. Mindezt elsődlegesen résztvevői megfigyelésem tapasztalataira, másodsorban ettől független kvalitatív- és kvantitatív kutatási módszerekre kívánom alapozni. 2015. szeptember 10-én a Magyar Honvédség hódmezővásárhelyi helyőrségének alegységeit a „Határozott fellépés” gyakorlat címén bevonták a magyar-szerb határzár biztosításának feladataiba. Én hadnagyi rendfokozatban teljesítek szolgálatot az említett helyőrségben, így ezen időponttól kezdve személyesen is részesévé váltam a Magyarországon áthaladó migrációs hullám állami kezelésének. A továbbiakban ezzel a gyakorlattal, illetve az ezt követő „Közös akarat” feladattal kapcsolatban a végrehajtásra vonatkozó részletes adatokat (pontos dátumok, helyszínek, terepszakaszok, honvédségi és rendőrségi egységek, alegységek, a végrehajtók nevei) szolgálati okokból nem teszek közzé, ez azonban kutatásom reprezentativitását érdemben nem befolyásolja. Pozícióm a migrációs hullám kezelésében tehát többféle szintű érintettséget tartalmaz. Szervezeti alapon egy rögzített és hierarchikusan ellenőrzött feladatrendszer szerint tevékenykedő állami szerv részeként voltam jelen az eseményekben. Résztvevői megfigyeléseim értékelésénél figyelembe kell venni, hogy ezen státuszom és szerepem már alapvetően pozícionált helyzetbe állított a migránsokkal való érintkezésben. Mindezek mellett véleményem szerint kutatásom ettől ( - ezen feladatrendszertől) eltérő tárgya lehetővé teszi, hogy szerepemtől

és

szervezeti

érintettségemtől

függetlenül

objektív

tudományos

megfigyeléseket tegyek. Politikai alapon való érintettségem terén a katonai szervezetem egy rendkívül kanonizált politikai célrendszer szerint látta el feladatát; mellyel kapcsolatosan bármilyen eltérő vélemény, kritika nyilvános közzététele tiltott. Meglátásom szerint munkám tudományos kontextusa lehetővé teszi, hogy ezen célrendszertől függetlenül legyek képes megállapításokat tenni. Megfigyeléseim reprezentativitásánál számba kell venni némi érzelmi -2-

érintettséget. Ez a hétköznapitól eltérő, esetenként megrázó élethelyzetek mellett véleményem szerint természetes. Ennek súlyát én értelemszerűen nem tudom objektíven felmérni. A Honvédség kötelékén belüli feladatteljesítés olyan meghatározott kereteket jelentett, melynek korlátait az idő elteltével igyekeztem lehetőséggé feszíteni. Feladatom céljaitól és szabályaitól természetesen sosem tértem el, aktív – kulturális antropológiai szemléletmódú – megfigyeléseimmel azonban mindig igyekeztem kiegészíteni azt. Sajnos elhatározásom, miszerint tapasztalataimra tudományos munkát építsek, a feladat során szilárdult meg, így vizuális adatrögzítéssel az aktívabb, kezdeti időszakban alig éltem. Alábbi munkámat tehát egy szigorúan társadalomtudományos dimenzióban igyekszem interpretálni, mely egyszerre társadalmi státuszom és szerepeim követelte kényszer, valamint objektivitásom lehetőségének egyik alapfeltétele.

-3-

I. Kutatási módszerek 1. 1. A kutatás tárgya Az „Interkulturális konfliktushelyzetek a 2015 évi migrációs hullám őszi intervallumában - a katonai antropológia megközelítésmódjával” jóval inkább tekinthető egy irányadó, témamegjelölő; mint pontosan konceptualizált címnek. Ahogy az első ránézésre is magában foglalja, alapvetően társadalmi csoportok konfrontatív érintkezéseinek tipizálását és kvalitatív leírását tűzi ki célként. Mivel azonban alapszakos szakdolgozatírás esete forog fenn, alapvető követelménynek kell tekintenem magammal szemben a reprezentativitás megőrzésére való szigorú törekvést; melyet a megismert társadalomtudományos kutatási módszerek következetes alkalmazásával igyekszem elérni. Kutatási módszereim kijelölésében ezen két célkitűzés, szempont egyidejű érvényesítése lebegett a szemem előtt. Kénytelen voltam azonban már a kutatási terv készítése során leszögezni, a témaválasztás jellegénél fogva nem lesz módom vegytisztán operacionalizálható kutatást megvalósítanom, a fogalmak méréséhez szükséges indikátorokkal, tisztán meghatározható attribútumokkal és ehhez társított, jól elkülöníthető változókkal, nominális vagy ordinális mérési szinttel. A kutatás helyszíne Magyarország és Szerbia közös határvonalának teljes Csongrád megyébe eső szakasza, illetve az ezen határszakaszhoz kötődő rendőrkapitányságok (Szeged Moszkvai

krt.,

Kiszombor),

határ-rendészeti

kirendeltségek

(rövidítésében

„HRK”,

Mórahalom HRK, Tiszasziget HRK, Röszke HRK), határátkelőhelyek (Ásotthalmi határátkelő, Röszkei határátkelő, Horgos határátkelő, Tiszaszigeti határátkelő), valamint az ideiglenesen üzemeltetett bevándorló-gyűjtőpontok (úgy mint Röszke 1- és Röszke 2 gyűjtőpont, Ásotthalmi gyűjtőpont). A megfigyelt interakciók döntő többsége a határvonalon található biztonsági határzár mentén történt. A kutatás időtartama 2015. szeptember 10-től 2015. november 18-ig tehető, melyben többnyire megszakítások nélkül – zajlott az információgyűjtő-, majd október 4-től párhuzamosan az adatokat feldolgozó, kiértékelő, ill. disszeminációs fázis. A kutatásban részt vevők: Pászthory Domonkos hdgy., kulturális antropológia BA hallgató, Irha Edina hdgy., MH 5. BI LDD feladathoz kirendelt katonapszichológusa. Munkám jellege leginkább komplex kutatásként írható le, mégis a magyarázó kutatás jellegzetességei dominálnak benne. Alapvetően egy érintkezési helyzethez való eltérő közelítést, tehát tágabb értelemben két kulturális csoport összehasonlítását végzem. -4-

Értelmetlen kérdés volna azonban a két csoport közötti általános különbségek leírása és okokozati összefüggésekhez kötése. Így munkámban a migránsok csoportját, akiknek viselkedését ekkor már egy kényszerhelyzet dominálja; ún. passzív félként, míg a végrehajtó katonákat aktív félként fogom kezelni; akik többféle cselekvési változat közül – bizonyos tényezők hatására – választják a legjellemzőbbeket. Ennek megfelelően munkám megközelítése nem csak azt vizsgálja, milyen indirekt tényezők vezetnek ehhez az eljáráshoz, hanem azt is, azokat hogyan és milyen irányba lehetne formálni. Szakdolgozatom egyúttal bír felderítő kutatási jellegzetességekkel, hiszen egy némileg korábbi példa nélküli helyzetet vizsgál. Leíró jellegét pedig egy meghatározott jelenség aprólékos bemutatása, valamint a viszonylag szűk keresztmetszet adja. Induktív irányvonalú hipotézisem szerint a migránsok és katonák között számtalan olyan konfliktus alakult ki, melyek nem a határsértők törvényellenes viselkedése, ellenállása vagy erőszakossága, sem az eljárást végző katonák jogszerűtlen eljárása, elutasítása, agresszivitása váltott ki; hanem alapvető kulturális különbségek idéznek elő, melyek az interkulturális interakciót segítő kulturális háttértudással és a szervezeti szemlélet alakításával (kulturális relativizmus elemeinek integrálása) elkerülhetők volnának.

1. 2. Konceptualizáció Szigorúan véve elemzési egységemet egy interakció jelenti, fontos azonban elsőként kitérni az ezeket létrehozó két csoportra. A katonák egy állami szervezethez tartozó (Magyar Honvédség), hasonló társadalmi háttérrel rendelkező, egy bizonyos szubkultúrához köthető magyar emberek csoportja. Munkám során ezen kifejezés csak a szerb-magyar határszakaszon, a kutatás időtartama alatt határbiztosító feladatot végrehajtó, legénységi- vagy altiszti rendfokozatú, végrehajtó feladatkörű; tehát járőrözést és elfogásokat megvalósító katonákat jelenti. A migránsok egy rendkívül összetett és sokrétű, csak a legáltalánosabb attribútumokkal összekapcsolható csoport; mely legfeljebb a nemzetek definiálásánál használt képzelt közösségként fogható fel. Olyan személyekre vonatkozó gyűjtőfogalom, akik hosszabb (általában három hónapot meghaladó) tartózkodás céljával végeznek transznacionális mozgást, érkeznek külföldről egy adott országba.1 A kifejezés használata azon politikai irányvonalhoz köthető, ahol a néptömegek önkéntes vándorlására kívánnak hangsúlyt 1

Az Európába irányuló és 2015-től felgyorsult migráció tényezői, irányai és kilátásai. A Magyar Tudományos Akadémia Migrációs Munkacsoportjának elemzése, Budapest, 2015. 10. p.

-5-

helyezni. Munkám során a kifejezés használata annak leginkább átfogó jelentéstartalma miatt indokolt. A szakdolgozatomon belül használt értelmezési keretben migráns – származási országtól függetlenül – minden olyan nem magyar személy, aki a kutatás időintervallumán belül az Európai Unió területén való életvitelszerű tartózkodás érdekében kíván Magyarországra lépni vagy azon átutazni. Függetlenül a migráció okaitól, melyek egy megközelítés szerint lehetnek önkéntes (elsődleges ok az életszínvonal emelése) / befolyásolt (társadalmi mobilitás hiánya, egzisztenciális kilátástalanság) / kényszerű (vallási-kulturális konfliktus, háborús helyzet) motivációs változatok mentén érkezők. Migráció alatt dolgozatomban a nemzetközi migráció fogalmát értem. Ez több (legalább két) ország

érintette

népmozgás,

mely

egy

adott

tendenciát

(kiváltó

ok,

jellemző

társadalmi/etnikai/vallási csoport, időintervallum) és általános irányt (útvonalakat) követ; rendszerint egy „kibocsátó” és egy „fogadó” állam között.2 Migrációs hullám egy azonos tendenciához köthető, zárt időintervallumon keresztül megvalósuló népmozgás. Ilyen definíció mellett természetesen nem is beszélhetünk 2015 őszi migrációs hullámról, hiszen az szervesen kapcsolódik az azt megelőző és követő időszakhoz. Megfigyeléseim tárgyát azonban kizárólag az adott migrációs hullám szeptember 10. – november 18. közötti, Magyarországot aktívabban érintő szakasza képzi, így a rövidített címválasztás. Az

interkulturális

kifejezés

leginkább

az

interkulturális

kommunikáció

terminus

vonatkozásában jelenik meg a különböző diszciplínákban. A fogalom iránti élénk tudományos érdeklődés leginkább a szociálpszichológia, az etnológia, a kommunikációelmélet, a neveléstudomány (leginkább az idegennyelv-pedagógia vonatkozásában), és persze a kulturális antropológia területén volt tapasztalható egészen az 1970-es, 1980-as évektől fogva.3 „A globalizáció jegyében zajló kultúraközi érintkezések centrális problémakörré való előlépése”4 publikációk nagy számát és sokszínűségét generálta, minek hatására az interkulturális kommunikáció mára egy jól körülhatárolt, elméleti-metodológiai szempontból letisztult kutatási témakört jelent. A címben megfogalmazott interkulturális konfliktushelyzetek egyértelműen az interkulturális kommunikáció egy szűkebb, specifikus keresztmetszetét foglalja magába. Habár az általam vizsgált területen az átlagosnál jóval hangsúlyosabb a nonverbális kommunikáció szerepe, 2

Cseresnyés Ferenc: Migrációs potenciálok és trendek Európában. Regio – Kisebbség, politika, társadalom 7. 1996. 20. p. 3 Földes Csaba: "Interkulturális kommunikáció": koncepciók, módszerek, kérdőjelek. In: Fordítástudomány 9. 16. p. 4 Földes Cs.: i. m. 15. p.

-6-

interkulturális konfliktushelyzetek alatt olyan interkulturális kommunikációs szituációkat értek, ahol a felek között bármilyen jellegű konfrontáció alakul ki, méghozzá alapvetően a kutlrúraközi helyzetből fakadóan. (Nem kívánok belemenni olyan értelmezési diskurzusokba, melyek az interkulturális (intercultural), kultúraközi vagy keresztkulturális (cross-cultural) terminusokat kívánják egymástól megkülönböztetve konceptualizálni, és a továbbiakban szinonimaként használom az interkulturális és kultúraközi jelzőt, jellemzően az előbbit preferálva.) Fontosnak tekintem megállapítani, miszerint az interkulturális kommunikációt alapvetően nem nyelvészeti kérdésként, hanem annak kulturális antropológiai aspektusában kezelem; mely nem a nyelvi különbségeket, hanem a kulturális háttér kommunikációra hatást kifejtő szintű távolságát tekinti szignifikánsnak. Egy interkulturális interakció tehát tágabb halmazt jelent egy különböző anyanyelvűek közötti diskurzusnál, egyúttal a nyelvi meg-nem értés nem is feltétele egy interkulturális élethelyzet létrejöttének. "Az interkulturális kommunikáció olyan szimbolikus, tranzakcionális és információt tartalmazó folyamat, amelyben a résztvevők között a különbségek mértéke néha olyan nagy, hogy azáltal félreértések és különböző elvárások keletkeznek."5 Habár Beniers definíciója lényegében nem az interkulturális kommunikációt írja le, hanem a folyamat alatt felmerülhető problémákra helyezi a hangsúlyt; az általam vizsgált tárgykör szempontjából bemutatja az interkulturális kommunikáció egyik lényegi jellegzetességét. Egy másik, némileg leegyszerűsített definíció szerint "interkulturális kommunikáció akkor lép fel, ha egy adott kultúrában megfogalmazott üzenetet egy másik kultúrában kell értelmezni.”6 Ez a megfogalmazás arra a jellegzetességre hívja fel figyelmünket, melyet a legtöbb megközelítés figyelmen kívül hagy, miszerint az interkulturális kommunikáció nem feltétlenül és kizárólagosan jelent félreértést vagy információ-torzulást, míg a legtöbb kutatás aránytalanul erre helyezi figyelmét. A fönti két definíció kiegészítésére szolgál a brit filozófus, Winch megállapítása, miszerint "szociális viselkedésünket nem értelmezhetjük a mi racionalitási normáinktól függetlenül."7 Ez többek között arra hívja fel figyelmünket, hogy kultúraközi interakciók során a 5

Beniers, C.: Managerwissen kompakt: Interkulturelle Kommunikation. Carl Hanser Verl., München – Bécs, 2006. 58. p. 6 Porter, R. E. - Samovar, L. A.: An Introduction to Intercultural Communication. In: Porter, R. E. - Samovar, L. A. (szerk.): Intercultural Communication: a Reader. Wadsworth, Belmont, 2000. 7. p. 7 Winch, P.: Understanding a Primitive Society. In: Winch, P. (szerk.): Ethics and Action. Routledge and Kegan Paul, London, 1972. 28. p.

-7-

beszélgetőpartnerek természetszerűleg saját kultúrájuk viselkedési sémáit követik, mikor idegen kultúrájú kommunikációs cselekvéseket értelmeznek. Ennek következményeképp interkulturális

szituációkat

és

csak tudatos

tanult

relativizmussal

lehet

hatékony

kommunikációvá fejleszteni.

1. 3. Operacionalizáció Társadalomtudományi kutatások területén az ún. kvalitatív paradigma az interpretatív megközelítésmód szerint abból az aspektusból indul ki; hogy a kvantitatív, számszerűsített, ún. kemény adatok nem adhatnak valódi, holisztikus képet egy adott jelenségről, se nem hatékony

leírói

a

kultúra

összetettsége

által

vezérelt

emberi

személyiségnek

(redukcionizmus). Magam is osztom ezt a nézetrendszert. Így munkámmal nem törekszem statisztikai kapcsolatok felállítása alapján ok-okozati összefüggéseket megfogalmazni, sem törvényszerűségeket gyártani az adott interakció emberi viselkedéseire. Ezzel szemben a hangsúlyt a társadalmi jelenségek mélységének és összefüggéseinek feltárására és megértésére kívánom helyezni. Szándékom emellett alkalmazni a kvalitatív paradigmához kötődő módszertani dualizmust, azaz különböző eljárások egyidejű használatát. Elemzési egységem a korábbiak szerint leírva egy, a migránsok és katonák között megvalósuló társadalmi interakció.

Ennek következményeként megfigyelési egységeimet az egy

interakcióban részt vevő migránsok és katonák jelentik, akiktől az adott elemzési egység kapcsán információt gyűjtök. Az elemzési fókuszpontot tehát alapvetően a cselekvések, attitűdök; az interkulturális helyzetben való magatartás jelenti. Ezt továbbvezetve, a kultúraközi komparatív perspektíva mentén két populációt különböztetek meg: a kutatás időintervalluma alatt a magyar határon átkelést megkísérlő migránsokét, valamint az adott időszakban a korábban ismertetett területen belül határbiztosítási feladatot ellátó katonákét. Tekintve, hogy két generalizált, igen nagy számú csoportról beszélünk, fontos kérdést fog jelenteni a megbízhatóság, érvényesség és általánosíthatóság kritériumok megvalósulása. Kutatásom gerincét alapvetően primer forrásokra alapozom, ezt bizonyos szekunder forrásokkal kiegészítve. Az adott körülmények folytán természetesen mintavételes adatgyűjtés esete áll fenn. Mivel csak bizonyos számú interakciónál lehettem jelen, illetve szolgálataim alatt minden interakcióról részletes beszámolót, jelentést kaptam; értelemszerűen egyszerű véletlen kiválasztás került alkalmazásra. Gyakorlatilag lépcsőzetes mintavételt alkalmaztam, mely időben, egymást követően több mintavételt jelent. Ezeket az időbeni és térbeni változások is segítették; egy helyen több időszakban (a szerbiai határzár előtt és után), több -8-

napszakban vettem több mintát. A következő fejezetben fogok arra részletesebben kitérni, az erősen heterogén alapsokaság valóban minden eleme egyenlő eséllyel bírt-e a mintába való bekerülésre. A kutatás kvantitatív adatokat felhasználó oldalánál szekunder forrásokra támaszkodva a teljes populációról gyűjtöttem adatokat. Az idő dimenziója alapján kutatásom közelebb áll a longitudinális vizsgálatokhoz; a behatárolt időintervallumon belül egy jelenség (az interkulturális konfliktushelyzet) eltérő példáinak felderítésére, leírására, magyarázására törekszem. Mindezt különböző körülmények között (legális és illegális határátlépés, tömeges és kiscsoportos, határzár előtti és utáni, kedvező és kedvezőtlen időjárási viszonyok között, nappal és éjszaka), trendvizsgálatos alapon folytattam. Fő kutatási módszerem a beavatkozás nélküli, az interakció "természetes körülményei" között megvalósított megfigyelés volt. Előre pozícionált helyzetemből fakadóan a számomra kontrollálatlanul adódó megfigyelési lehetőségeket leginkább tudatos szemléletmóddal igyekeztem minél hatékonyabban fölhasználni, és az émikus és étikus leírás kettősségét megvalósítani. Ebből kiindulva, a kezdeti időszak után strukturált, előre meghatározott szempontok alapján végzett megfigyelést végeztem. Bizonytalan kérdés, mindezt milyen minőségben végeztem, hiszen ha nem voltam a konfliktushelyzet személyes részese, azon esetekben is hivatalos, felelősséggel és jogokkal felruházott, az egyik alapsokasághoz tartozó egyénként voltam jelen. Esetenként egyértelműen belső megfigyelőként működtem (nagyjából az interakciók egyharmadánál), azaz vizsgálódásom a résztvevő megfigyelés kategóriájába

sorolható.

Emellett

nagyobb

számú

esetben

(megközelítőleg

azok

kétharmadában) inkább külső megfigyelőként vettem részt, vagy részletes, utólagos beszámolók alapján értesültem az interakciókról. Szintén a határértéken mozgó kérdés, hogy nyílt vagy leplezett megfigyelésről beszélhetünk, bár a fennálló tényezők (nem társadalomtudósként voltam jelen) az utóbbit feltételezik. Megfigyelési naplót szerencsére a honvédségi feladatköröm függvényében a kutatás kezdeti időszakától vezettem. Mindkét alapsokasággal több rövid interjút is készítettem; míg a migránsokkal strukturálatlanés dinamikus-, addig a katonákkal narratív- és félig strukturált-, valamint csoportos interjúk születtek. A szituáció jellegéből adódóan azonban korlátozott lehetőségem volt, vagy még nem gondoltam ezek rögzítésére. Így ezekre a kutatás során csak kiegészítő információként támaszkodom, a konklúzió kidolgozása során nem. (A migráns populáció esetében pedig – a nyelvtudás, hajlandóság, megbízhatóság változók függvényében – igen kérdéses az elkészült interjúk reprezentativitása; így ezen okból is csak másodlagos adatként kerülnek felhasználásra.) -9-

A migránsokon belül vizsgált populációra vonatkozó adatgyűjtés során alkalmaztam szekunder kutatási módszert. Ezeket a szakirodalmi háttér feltérképezése után a migránsok alapvető attribútumai (származási ország, életkor, nem, családi háttér) mentén diverzifikált statisztikák jelentették, melyet a mintanagyság meghatározására is fölhasználtam.

1. 4. Megbízhatóság, érvényesség, általánosíthatóság Egy tudományos igényű mérésnél – kiváltképp egy ehhez hasonló, nehézkesen számszerűsíthető kutatási hipotézis esetében – különös figyelmet kell fordítani a reliabilitás, validitás és reprezentativitás kritériumok hármasára. A föntebb már rögzített pontoknak megfelelően (elemzési egység, megfigyelési egység, populáció és minta) elsőként fontosnak tartom leírni; nem a szerb-magyar határszakaszon átkelő összes

migráns

attitűdjére, katonákkal

és

rendőrökkel

való

interakciójára

általánosítható a kutatásom. Célom nem a migránsok határátlépés során való viselkedésének és mozgatórugóinak feltárása, melyre kutatásom megközelítése nem volna megfelelő, a mintavétel nagysága pedig elegendő. A két vizsgált csoport találkozásainak egy specifikus esetét (interkulturális konfliktushelyzetek) figyeltem meg és elemzem, ahogy azt már sokadszorra megfogalmazom. Tudatosan választottam egy ilyen specifikus, szűk kutatási tárgyat. Habár ennek következményeképp munkám fárasztóan aprólékos és részletekbe menő; ez az az elemzési egység, amelyből megítélésem szerint elég élő példát láttam ahhoz, hogy arról megbízható megfigyeléseket tegyek. Kutatásom hangsúlya azonban nem is az általánosíthatóságban rejlik, hanem sokkal inkább az egyes esetek közös jellemzőin, melyből arra következtethetünk, milyen külső mozgatórugók vezethetnek az adott konfliktushelyzetek kialakulásához. Tudományos módszertan szempontjából problémát jelent a meghatározhatatlan számú mintanagyság. Hiába számszerűsíthető, hány találkozást figyeltem meg, és mindebből mennyi esik az általam vizsgált konfliktushelyzetek közé; nem tudjuk, az adott mintához viszonyítva mekkora az összes konfliktushelyzetek száma. Ezt a már nem megoldható problémát az a tény lehet képes áthidalni, hogy az interakciók mindegyikében felleltem azokat a legfontosabb és alapvető attribútumokat, melyeket természetesen a későbbiekben elemzek. Ebből kiinduló feltételezésem, hogy az adott minta 100%-ban megtalálható jellegzetességek a teljes populációra vonatkoztathatók, általánosíthatók.

- 10 -

Fontos elkerülni (elsősorban a katonák csoportjának esetében) az ökológiai tévkövetkeztetés veszélyét. Ezt részletezve, a csoportok attribútumainak elemzéséből levont következtetéseket nem lehet érvényesnek tekinteni az egyének szintjén. Jellemzően a katonák esetében olyan szervezeti kulturális hatások és viselkedési szabályok állnak fönn, amelyek csoportosan befolyásolják a katonák jellemző attitűdjét. Erre legjobb példa, mikor tudatosan a megértését kértem egy szíriai angoltanárnak, hogy ilyen távolságtartóan, megértés nélkül kell eljárnom. Így el kell kerülni azt az absztrakciót, hogy az egyes katona, mint egyén is feltétlenül vagy valószínűsíthetően hasonló döntéseket hozna. A homogén mintavétel nehézségei alatt azt a jelenséget értem, hogy egy rendkívül heterogén csoport (itt pedig a migránsokra koncentrálva) által különböző körülmények között létrejött interakciók logikusan szintén rendkívül sokrétűek lennének. Mivel azonban egy specifikus vizsgálati keresztmetszetet alkalmazva, a különböző esetek közötti egységes vonások kiemelése a célom, a csoportok (migránsok) heterogenitásának nem lesz közvetlen hatása a mintavétel folyamatára. Az individualisztikus tévkövetkeztetés lefordítva a kivételek figyelmen kívül hagyására vonatkozó szabály. Az ökológiai tévkövetkeztetés inverzeként, ekkor a karakteresen eltérő egyéni viselkedést, egy megfigyelési egység eltérő jellemzőit emeljük általános szintre. Jelen kutatás esetében ez például egy olyan, agresszív katona vagy migráns szülte konfliktushelyzetet jelenthet, melyet nyilvánvalóan egyedi kvalitások, és nem a kultúraközi szakadék szült. A megfigyelések során való tudatosság segítségével kiszűrhetőek az efféle, egyénekből eredő kivételek. Mivel a kutatás tárgyát leszűkítve is egy komplex, sokféle irányú és eredetű motiváció által formált jelenséget vizsgálok, a redukcionizmus fogalmát is érintenem kell. Egy összetett fogalom szűk fogalomkészlettel való értelmezése, megmagyarázása fennálló veszély. Két példát hozva; a kialakuló konfliktushelyzetek természetesen nem vezethetőek vissza kizárólag a migránsok tevékenységének illegális jellegére. Ugyanúgy nem gondolhatjuk azt sem, hogy azok forrása egyedül a katonák ún. erőszakos határozottsága volna. Ezt a hibát holisztikus szemléletmóddal, és mindkét csoport viselkedésének többdimenziós vizsgálatával lehet ellensúlyozni.

- 11 -

II. Szociokulturális háttér Bizonyos nyelven túli társadalmi és kulturális tényezők komoly hatással vannak a kommunikáció és a különféle nyelvi regiszterek kialakulására. Az alábbiakban célom ezen szociális változók (származási ország, vallás, életkor, nem, társadalmi státus, iskolázottság) tömör felvázolása a rendelkezésre álló adatok alapján. „A szociokulturális tényezőket egy adott közösség kulturális normái és értékei határozzák meg, mindig a nyelvre vonatkoznak, leírásuk pedig a kognitív stilisztikában öt alapvető változó (magatartás, helyzet, érték, idő, nyelvváltozatok) mentén történik. A változók mentén tartományok jönnek létre, azokban altartományok helyezkednek el, amelyek között átfedések is lehetségesek, megjelenésükre tehát nem a kategorikus, hanem a skaláris elhelyezkedés a jellemző.”8 A szociokulturális jelleg tehát a résztvevők kommunikációról (nyelvről) való tudásának és az adott interakciónak a kölcsönhatásában érvényesül.

2. 1. A 2015 évi migrációs hullám Közkedvelt narratíva, miszerint a korábbiakban tapasztaltakhoz mérve páratlan „modern kori népvándorlás” folyamatának lehetünk tanúi (jellemzően) 2015-től kezdődően. Kvantifikált adatok arról tanúskodnak, se nem váratlan (korábbiakban is megmozdítottak hasonló tényezők nagyobb embercsoportokat), sem teljesen példa nélküli a jelenleg tárgyalt migrációs hullám.

8

Boronkai Dóra p .3.

- 12 -

Nem a migránsok abszolút számát tükröző, de annak tendenciáira vonatkoztatható adat a menekültügyi eljárások számának változása. Ezen változót a második világháború óta újabb, időszakosan felerősödő hullámok jellemzik. Ezek gazdasági krízishelyzetekhez (például az 1973-as olajválság indirekt hatásai) és fegyveres összetűzésekhez (például a délszláv konfliktus) köthetőek. Ezen hullámok karaktere az időszakosság (10-15 éves köztes periódusok) és a méret (menedékkérelmek száma) exponenciális növekedése. Jelen migrációs hullám kiterjedésére tett következtetések, becslések nem tartoznak a kutatás tárgyához. Elmondható azonban, hogy a migráció okainak változatlan fennállása és a kibocsátó országok nyugati és részben keleti, fokozatos kiterjedése ennek legalább hasonló mértékű folytatását vetíti előre.

2. 2. A bevándorlás megváltozó szerkezete Szekunder forrásaim gerincét az Eurostat témában legaktuálisabb publikációja és statisztikái,9 valamint a téma magyarországi specifikációjában a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Menekültügyi Információs Rendszere (MIR) adta. Mindkét adatbázis leginkább 2015 első féléves adatokra támaszkodik, pontos időbeni keresztmetszete 2015. január 1-je és augusztus 31. A Magyarországon nyilvántartásba vett populáció 132 006 fő. Európai

szinten

menekülttömeg

a

legjelentősebb, köztes, egyfajta puffer forrása a törökországi és libanoni menekülttáborok populációja,

több melynek

milliós mozgása

bármikor képes váratlan tendenciákat nyújtani. Az itt található népesség forrása

Szíria,

Irak

és

részben

Afganisztán. A kibocsátó országok csoportja ezzel párhuzamosan nyugat felé bővül. Az etiópiai, eritreai és szomáliai eredetű bevándorlás már 2014-ben növekedésnek indult, ehhez társult

a

vizsgált

időszakban

a

9

Demography Report. September, 2015, European Commission: Publications Office of the European Union, Luxembourg, 2015.

- 13 -

szubszaharai Afrika nyugati része. A küldő országok csoportjának keleti kiegészülését Pakisztán vezeti, de az utóbbi időben például Bangladesh is megjelent ezek körében.

4. ábra: a menedékkérők megoszlása állampolgárság szerint Magyarországon

3. ábra

A vizsgált időszakban a Magyarországon regisztráltak aránya – saját bevallás szerint – a következőképp oszlik meg: a szír állampolgárok alkotják a legnagyobb csoportot (31,1%), őket az afgánok (25,7%) és koszovóiak (17,0%) követik. E három csoport adja a menedékkérők csaknem háromnegyedét

(73,8%-át).

A

negyedik

legnagyobb

csoportot

a

pakisztáni

állampolgárok (9,0%), az ötödiket pedig az irakiak (5,0%) adják. A szubszaharai afrikai 10

államok állampolgárainak aránya a regisztráltak körében 4,1% […] 6,1% egyéb állampolgárságú, 2% állampolgársága pedig ismeretlen.11

A határbiztosítás során szerzett empirikus tapasztalatok során ezzel szemben (a megfigyeléseimet összegezve, azonos létszámú csoportokra vonatkoztatva) 10-ből durván 7 esetben önmagukat szírként definiáló személyekkel találkoztunk. A többi elfogás nagyjából egyenlően oszlott meg afgánok12 és irakiak között. (Értsd: más kibocsátó országok is megtalálhatóak, de ennél kisebb (10%>) részarányban.) Ennek oka részben a magyar hatóságokkal való legelső találkozás lehet, ahol is a migránsok a lehető legbizonytalanabb helyzetben érzik magukat. Egyúttal ez az a szituáció, mikor a legnagyobb esélyt vélik felfedezni az azonnali visszatoloncolásra, vagy éppen a legjobb lehetőséget a regisztráció elkerülésére. Konklúzió lehet ezen fölül, hogy jellemzően a koszovóiak próbálják a szíriai konfliktus és migráció lehetőségét felhasználni az északi- és északnyugati irányú bevándorlásra.

11

Az Európába irányuló és 2015-től felgyorsult migráció tényezői, irányai és kilátásai. A Magyar Tudományos Akadémia Migrációs Munkacsoportjának elemzése, Budapest, 2015. 12. p. 12 Továbbiakban is megkülönböztetés nélkül a pastu, tádzsik és hazara népcsoportok.

- 14 -

2. 3. Társadalmi háttér A rendkívül heterogén és nagyszámú populációra kvantitatívan hiteles és reprezentatív következtetéseket egyelőre csak általános attribútumok mentén van mód tenni. A társadalmi háttérre vonatkoztatható, számszerűsített adat a migránsok lokális származási helye. Az MTA már idézett kutatása a két legnagyobb csoport (szíriaiak és afgánok) esetében kijelölte a két országban található „nagyvárosok” körét (ezek Szíriában Damaszkusz, Homsz és Aleppó, Afganisztánban pedig Kabul, Kandahár, Mazár-i Sarif illetve Herát). Az urbánus vagy rurális környezetből érkezők aránya – a kibocsátó ország mélyebb társadalom-struktúrájának ismerete nélkül is – bemutatja, hogy a városi vagy vidéki lakosság túlreprezentáltabb az adott ország elvándorlói között; tehát melyik társadalmi réteg hajlamosabb a migrációra. A szírek körében magas azoknak az aránya, akik a fenti nagyvárosok egyikéből érkeznek (54,6%), az afgánok között ez az arány 27,8%. […] különbség mutatkozik a két csoport között a tekintetben is, hogy a menedékkérők mennyire reprezentálják a kibocsátó országok lakosságát településtípus szerint. Szíria lakossága közvetlenül a polgárháború kitörése előtti 2011-es népszámlálás szerint 21,377,000 fő volt. Damaszkuszban 1,414,913, Aleppóban 2,132,100, Homszban 652,609 ember élt, a három nagyváros lakossága az összlakosság 19,7 százalékát tette ki.13

Afganisztán esetében a városi népesség egyértelműen a társadalmi mobilitás felsőbb fokán tartózkodik, és közelebb áll a középosztály nyugati fogalmához, mint az ugyanitt élő rurális közeg. Szíria esetében is nagyobb életszínvonal és szolgáltatások jóval tágabb köre jellemzi a helyi urbanizált régiókat. Egyúttal azonban figyelembe kell venni a tényezőt; a szíriai konfliktus súlyosabban érintette a nagyvárosokat. Damaszkusz külvárosai 2012 óta háborús övezetnek számítanak. Aleppó nyugati és keleti felét szintén 2012 óta megosztva ellenőrzik a Szíriai Arab Hadsereg (Assad kormányerői, Hezbollah és Qods erők) és a felkelők (Iszlám Front, Al-Nusra Front, Szabad Szír Hadsereg), valamint kis területen kurd csapatok.14 A város körüli térséget mindeközben a Daesh (Iszlám Állam) tartja fennhatósága alatt. Homsz a 2011-es felkelés egyik kiindulópontja volt. (Több esetben, mikor Homsz-ból származókkal találkoztam, a városból érkezők büszkén vallottak szülővárosukról, egyúttal teljesen egyértelműnek tartották, hogy a forradalomban játszott szerepük miatt el kellett hagyniuk Szíriát. Nem általánosítható és egyéni megfigyelésem, hogy attitűdjükben és nyelvtudásukban 13

Az Európába irányuló és 2015-től felgyorsult migráció tényezői, irányai és kilátásai. A Magyar Tudományos Akadémia Migrációs Munkacsoportjának elemzése, Budapest, 2015. 15. p. 14 lásd: 4. számú melléklet

- 15 -

a homsziak bírtak a legtöbb nyugatias elemmel.) Mindebből következően az MTA konklúziója, miszerint „a Magyarországra érkező szír menedékkérők körében magasan túlreprezentáltak a nagyvárosokból származók, arányuk több mint két és félszerese a szíriai adatok alapján várhatónak”15 – érvényes, de nem holisztikus ítélet. Afganisztán lakossága a 2013-ra vonatkozó népesség-előszámítás alapján 26,023,100 fő volt. Kabulban 3,414,100, Herátban 449,600, Kandahárban 409,700 és Mazár-e Sarif-ban 379,300 ember élt, együtt a lakosság 17,9 százaléka. Az afgánok körében szintén túlreprezentált a nagyvárosi lakosság (27,8% - P.D.), azonban messze nem olyan mértékben, mint a szíriaiak esetében.16

2. 4. Életkori és nemi jellegzetességek Az életkor és nem egy-egy olyan változót jelent, mely értelemszerűen nagy hangsúllyal bír egy konfliktushelyzetnél tanúsított viselkedés során. A magyarországi közbeszédben részben elterjedt narratíva – a migránsok között nagy arányban találunk életrevaló, munkavégzésre alkalmas fiatal férfiakat – a statisztikák szerint helytálló kép. Ezen elbeszélésmód olvasata mindeközben nyilván nem következik a nyert adatokból; a határon sokféle emberrel lehet találkozni, de nagyon kis részükre lesznek alkalmasak jelen állapotukban az egészséges, munkára fogható, életerős, stb. jelzők.

5. ábra: Magyarországon nyilvántartásba vett adatok

A regisztráltak között jelentős többségben vannak a férfiak, arányuk 79,2%, a nők aránya mindössze 20,7%. A menedékkérők jellemzően fiatalok, az átlagéletkor a mintában 23,8 év. A férfiak valamivel idősebbek, átlagosan 24,2 évesek, a nők 22,5 évesek. A medián 15

Az Európába irányuló és 2015-től felgyorsult migráció tényezői, irányai és kilátásai. A Magyar Tudományos Akadémia Migrációs Munkacsoportjának elemzése, Budapest, 2015. 15. p. 16 uo.

- 16 -

életkor mindkét nem esetében 23 év. Az életkori eloszlást bemutató 1. ábrából jól látszik, hogy elsősorban a 15 és 30 év közötti korosztályokba tartozók érkeztek nagy számban, idősebbek alig találhatók közöttük. Ugyanakkor a regisztráltak csaknem negyede – 23,8%-a – 18 év alatti.17

A határon szerzett megfigyelések alapján a 18 év alattiak többsége (mind 14 év alatt és fölött) szüleik kíséretével érkeznek. Jellemző migrációs csoportforma a több nukleáris család szoros együttműködésével kialakuló csoport; itt a családfők láthatóan közös akarat szerint, megbeszéléses alapon, de egy kijelölt vezető irányításával kezelik a felmerülő problémákat, hozzák döntéseiket. Az ilyen több családmagos csoportforma az esetek durván egyharmadában kiegészül a kiterjesztett családdal, és a nagycsaládos formának részei lesznek elsősorban a nem házas testvérek, ritkább esetben a nagyszülők.

6. ábra: a Magyarországon regisztrált migránsok korfája

A fiatalabb korosztályok nemi megoszlása kiegyenlítettnek tekinthető, míg a férfiak túlsúlya 14 év fölött kezd el egyre fokozottabban érvényesülni. Statisztikai adatok is megerősítik, hogy a 15 év alattiak túlnyomó része családokkal érkezik, itt többnyire megegyezik a különböző nemű gyermekek aránya. A 18 év alattiak a föntebb leírttól eltérő csoportformáját jelenti a fiatal férfiak csoportja (becsülhetően 15-20 év közöttiek). Ők változó méretű csapatokban (410 fő) haladnak a migrációs útvonalon, egyértelmű csoport-hierarchia nélkül. Ennél nagyobb lélekszámú egységekbe a határszakaszon és gyüjtőpontokon legfeljebb alkalmilag szerveződnek, ugynis ez nem lenne hatékony a mozgás, szervezettség és erőforrások elosztása 17

Az Európába irányuló és 2015-től felgyorsult migráció tényezői, irányai és kilátásai. A Magyar Tudományos Akadémia Migrációs Munkacsoportjának elemzése, Budapest, 2015. 11. p.

- 17 -

szempontjából. Ez a csoporttípus részben magyarázza a már 18 év alatt megmutatkozó férfitöbbletet. A felnőtt populációról nyert adatokból megállapítható, a családosok mindenképpen csak töredékét alkotják a menedékkérőknek, jellemzően pedig fiatal, egyedülálló férfiakról van szó.

7. ábra: a Magyarországon nyilvántartásba vett menedékkérelmek alapján

Az életkori adatokat származási országra kivetítve olyan kérdésekre vonatkoztathatunk el, mint a kibocsátó ország instabilitása, a társadalmi mobilitás hiánya, az egzisztenciális (fizikai és gazdasági) bizonytalanság. (Megítélésem szerint ha valaki életkor tekintetében korábban hagyja el lakóhelyét, annak kibocsátó országára nagyobb eséllyel lehet igaz a fenti három tényező.) Átlagéletkort tekintve így az ismeretlen származású állampolgárok a lesznek a legfiatalabbak (18,6 év), őket követik az afgánok 20,3 évvel. Míg a koszovóiak, szírek és irakiak megközelítőleg ugyanolyan idősek (24.7 év, 24.4 és 24.4 év az átlagos életkor), addig a három legidősebb csoport a szubszaharai afrikai- (28,2 év), pakisztáni- (27 év), illetve az egyéb állampolgárságúak csoportja (27 év).18

2. 5. A katonaság, mint szubkultúra A modern kor haderői – a történelem rendi (banderiális) vagy céhes (zsoldos) példáitól eltérően – már csupán a civil társadalom részeként értelmezhetőek. Ebbe a (glokális) társadalmi

keretrendszerbe

ágyazottan

fejlődik

(változik)

a

haderő

is;

az

új

követelményrendszerek formálják a (katonai) professzionalitás változó tartalmi keretét is. A katonaság rendelkezik olyan egyedi vonásokkal, attitűd- és nézetrendszerekkel, melyek 18

Az Európába irányuló és 2015-től felgyorsult migráció tényezői, irányai és kilátásai. A Magyar Tudományos Akadémia Migrációs Munkacsoportjának elemzése, Budapest, 2015. 14. p.

- 18 -

általános és tömör bemutatása hozzásegíthet minket sajátosságainak megértéséhez. „A katonai tevékenység lényege, az erőszak legális alkalmazása állami monopólium, mely ilyenformán a fegyveres testületek kizárólagos joga és feladata. Rendelkezik sajátos rekrutációval, szocializációs mintákkal, technikákkal és értékrendekkel, a tevékenységi szféra jelentős részét lefedi a hierarchikusan felépülő szervezeti rendszer.”19 Továbbiakban a katonai tevékenység formálta szubkultúra olyan irányú hatásait kívánom számba venni, melyek az interkulturális konfliktusok során érvényesülhetnek. A kommunikációs elméletekkel foglalkozó E. Griffin megfogalmazásában a szervezeti kultúra egy szervezet értékrendszere, amely segít tagjainak, hogy megértsék, mit képvisel a szervezet, hogyan működik és mit tart fontosnak.20 A Magyar Honvédség egyik lényegi sajátossága, hogy alapvető fizikai vagy szellemi végtermék híján az esetek többségében nem funkcionál teljesítményorientált szervezetként, melynek hatásai kivetülnek a mindennapi működési keretektől az elismerési és díjazási rendszeren át a strukturális elemekig és állománytábláig. Ennek hatására kiemelt jelentőséggel bírnak az olyan időszakok vagy feladatok, ahol ezek a körülmények megváltoznak. A legjelentősebb ilyen feladat a missziós külszolgálat, ahol a kiküldött állomány egy általában mérhető teljesítményű szolgáltatást nyújt (helyi erők kiképzése, területek/személyek/folyamatok fegyveres biztosítása, humanitárius tevékenység). Ezáltal az ilyen időszakok fokozott mértékben fogják formálni a professzionalitás (szaktudás, felelősségtudat, testületi szellem) szervezeti kultúrában megjelenő képét, tartalmát. Habár a külszolgálati tapasztalat bővelkedik az interkulturális érintkezés különböző eseteiben; fontos sajátosság, hogy mindezt egy idegen, bizonytalan és gyakran ellenséges környezetben élik meg a honvédek. Az itt szerzett tapasztalatok tehát nem feltétlenül vonatkoztathatóak, ültethetőek át az olyan helyzetekbe, mint a migráció Magyarországi állami kezelése. Mégis, mivel az ilyen tapasztalatok a professzionális fellépés alapvető komponenseivé váltak; akarva-akaratlanul is a honvédségi szervezeti kultúra aktív elemei lesznek, nem csupán missziós környezetben. A Magyar Honvédségben – mint a civil társadalom szerves része – szintén megjelent a migránsokkal kapcsolatos általánosító, sztereotip kép. Ez rendszerint a migránsokkal szemben elutasítóbb

hangvételű

médiumok

tartalma

mentén

konstruálódott,

és

szociális

sztereotípiaként tartható számon. Habár katonáink nem vádolhatóak rosszindulattal, főképp a 19

Kiss Kálmánné: A professziók ismérvei és a katonai professzió. Rendszer és professzionalizmus. Társadalom és Honvédelem X., Budapest, 2006. 35. p. 20 Griffin, Em: Bevezetés a kommunikációelméletbe. Harmat, Budapest, 2001. 21. p.

- 19 -

kezdeti időszakban (szeptember első fele) széles körben fennállt az általánosítás veszélye, ezzel a migránsok helyzetének és motivációinak egydimenziós képpé egyszerűsítése. A széles körben áttvett attitűdben fellelhető volt az előítéletes diskurzus mind a négy állítása: „Mások, mint mi (kultúra, mentalitás).” „Nem igyekeznek alkalmazkodni a kultúránkhoz”. „Elítélendő cselekményekben vesznek részt (illegális tevékenységek)”. „Veszélyeztetik a társadalmi, gazdasági érdekeinket.”21 Ez a későbbiekben a sokasodó gyakorlati élmények mentén folyamatosan mélyült el a katonák vélekedésében, és vesztette el negatívan sztereotip élét. A szeptemberben hidegre váltó éjszakai órákban megismerve a lerongyolódott migránsok alaptípusát, általában a kisgyermekes családok hasonlóan kiváltották az empátiára való hajlamot is. Lényegi kérdéssé vált a szervezeti érdek (határvédelem, elfogás, előállítás, kontroll alatt tartás) és az együttérzés összeférhetősége. A katonai szubkultúra része a feladat mindenkori elsődlegessége, így ez konfliktushoz nem vezetethetett. A feladat adta kereteken belül így mindenki a saját etikai érzékének megfelelően lépett fel a határbiztosítás során. A fellépés hatékonyságát befolyásolta, hogy a professzionalitás már felvázolt képe milyen mozgásteret enged a humánum terén egy határszolgálatot ellátó honvédnek; mely kérdést a későbbiekben még érintek.

21

Interkulturális kommunikáció, órai jegyzet. Miskolci Egyetem, 2012. október 16.

- 20 -

III. A résztvevő megfigyelés 2015. szeptember 10-től kezdődően a Honvédség a határőrzés, határbiztosítás szintjén is csatlakozott a migráció állami kezeléséhez. A haderő adott feladatrendszere szilárd keretek közé helyezte a katonák mindennapi munkáját. Alapesetben 12 órás nappali és éjszakai váltásokban hajtottak végre járőrfeladatokat, gyalogosan vagy gépjárművel ellenőrizve a számukra kijelölt határszakaszt. A váltási időszakkal és utaztatással kiegészítve így 16 órát töltöttek munkával, melyet 20 óra laktanyai készenlét követett a következő váltásig. Hasonló munkarendben egy hónapban átlagosan 48 órás szabadság került kiadásra személyenként. A kezdeti fiziológiai fáradtságot így rövidesen mentális kimerültség váltotta fel, melynek fő forrását a személyes (családi) kapcsolatok korlátozottsága jelentette. A megfigyelt konfliktushelyzetek többsége tehát a már említett határszakaszon, járőrfeladat közben történt. Ennek alapvető esetei a következők: 

a határ szerb oldalán észlelt migránsok, akiket a még nyitott átkelőhelyek, később tranzitzónák felé igyekezett útba indítani a járőr



a még nem lezárt kapukon, határátkelőhelyeken feltartóztatott migránsok



illegális határátlépés során elfogott bevándorlók



Magyarország belterületén előállított migránsok

Az alábbiakban az interkulturális konfliktushelyzetek főbb típusai mentén haladnék tovább, egy-egy pontos részletek nélkül leírt esetet fölidézve. Az első három alfejezet során leírásom tárgya markánsabban a migránsok viselkedésének általánosítható vonásaira irányul, illetve ezek szerepére az érintkezések során. Az ezt követő két alfejezetben fókuszom tárgya inkább a katonák jellemző eljárása, illetve ezek etnocentrikus vonásai. Végül a professzionális fellépés sajátosságaira kívánok néhány gondolatban reflektálni, s ennek korlátaira egy interkulturális konfliktushelyzet során.

3. 1. Tekintélyharc és csoportdinamika 2015. szeptember 22., egy pastu család elfogása a Mórahalom térségéhez tartozó határszakaszon, éjjel 02.00 magasságában. 11 fő, két szülő, két serdülőkorú- és két kisgyerek, két nagyszülő, három fiatal férfi. A csoport egységes, láthatóan rokoni viszonyban állnak egymással, együttműködőek, de némileg kimerültek, így nem könnyen reagálnak a járőr kéréseire. Egy gyors átvizsgálás után az intézkedő katona magához hívja a legidősebb férfit, és alapszintű angolsággal elmagyarázza neki, a kíséretükben, gyalogosan tovább kell indulniuk egy bekötő-műútig, ahol egy gépjárműves transzport - 21 -

szállítja majd őket egy gyűjtőpontra. A csoport eközben készségesen vár, nem mutatnak érdeklődést a zajló dialógus iránt. Miután a férfi tőszavakból és kézjelekkel megérti a helyzetet, visszamegy családjához; akik a szavai után rövidesen összeszedik magukat, és két járőr kíséretében eljutnak a megadott kiemelési pontig, ahonnan is néhány órán belül egy rendőrségi kisbusz elszállítja őket.

A fenti eset egy migráns-csoporttal való interakció egyik legegyszerűbb és leggyakoribb esete. Habár semmiféle konfrontációt nem tartalmaz, magában foglal néhány olyan alapjellegzetességet, melyek szinte minden csoportra vonatkoztathatóak, figyelmen kívül hagyásuk pedig számos nézeteltérés forrása. A legtöbb személyes tapasztalatom és közvetett forrásom beszámolója, miszerint nincs vezető nélküli csoport. Elnagyolt megállapítás, de a migránsokat kibocsátó országok hierarchikus jellege a társadalom legalsó eleméig hasonlóan szerveződik. Hiába találkozunk több családmagos csoportformával, ahol a hasonló korú családfők akár egyenrangúak is lehetnek, esetenként pillanatnyi csoportegyesülésekkel; mindig lesz egy személy, aki a csoport alkalmi vagy állandó vezetőjének tekinthető. A katonák túlnyomó többsége a tekintélykövető, eközben többnyire demokratikus vezetéshez van szokva. Ennek jellemzői az információ nyílt és teljes körű elosztása, a beosztottak bevonása a döntési mechanizmusba, egyúttal érdekeltté tétele a közös feladat elvégzésére. A kezdeti időszakban ebből kiindulva többen próbálkoztak egy-egy migráns csoport egyenrangú kezelésével. Ez a legjobb esetben értetlenséget és zavart, a legrosszabb esetben a csoport (csoportvezetőn keresztüli) aktív ellenállását vonta magával. Az eredményes interakció érdekében tehát mindig szükséges volt figyelembe venni a csoportok hierarchikus szerveződését. Azt ezt követő lépés a tekintélyt hordozó személy detektálása, kiemelése a csoportból és láthatóan külön elbírálás alá hozatala. Nem atomfizikai mélységű korreláció, hogy a csoportvezető aktív együttműködésének elnyerése magával vonja a további konfliktushelyzet elkerülését. A csoport hierarchiájának felismerése nem nehéz feladat annak természetes viselkedésében; ezzel szemben nem egyértelmű egy kényszerhelyzet (elfogás) során, mikor a legtöbb mozgás és kommunikáció korlátozott. A vezető nem mindig a legidősebb férfi lesz, vagy az etnocentrikus logikával annak tűnő személy (sok esetben nem a határozottabb, nagyobb hangú vagy termetű férfi). Mi történik, ha nem a megfelelő személyt emeljük ki a csoportból, hogy vele a kommunikációt megkezdjük? Ebben a kritikus pillanatban kiemelt jelentőségű a teljes csoport viselkedésének figyelemmel kísérése és a kontroll némi enyhítése. Az intézkedő személy tévedését ugyanis a csoport természetszerűleg megkísérli korrigálni. Amennyiben észleljük a nyugtalanságot, a kiválasztott személy zavartságát és oldalirányú pillantásait, a valós csoportvezető beavatkozási kísérletét; nem érdemes a választáshoz való - 22 -

ragaszkodással demonstrálni határozottságunk. Mégha ez a járőrparancsnok szempontjából minimális tekintélyvesztéssel is jár, egyedül a valós csoportvezetővel újra kell indítani a kommunikációs helyzetet. 2015. szeptember 14., Röszke-Horgos határátkelőhelynél (ekkor) épülő tranzitzónától nyugatra, hajnali 05.00 órakor. Egy 13 fős afgán csoport, 8 férfi, 2 nő és 3 gyermek. A lerongyolódott bevándorlókat korábban egy bekötőútnál várakoztatták, majd a szállítási kapacitás korlátai miatt gyalog indították el a néhány km-es távolságban található tranzitzónához. A kísérő járőr, hogy a gyaloglás sebességét optimalizálja és kiemelje őket, a két nőt és a gyermekeket az oszlop elejére állította, és igyekezett a sorrendet is meghatározni. A férfiak ezt már igen nehezen viselték, és habár korábban passzívan együttműködőek voltak, a menet sorra elakadt, a menetrend gyakran felborult. Egy idősebb férfi láthatólag egy igen frusztrált, másik bevándorló férfival is ismétlődően összetűzésbe került. Végül a járőr az előbbi férfira hagyta a menet vezetését, mely elégséges kompromisszum volt a további indulatok elkerüléséhez. Az elégedetlenkedő férfit (a csoport rangidős személye) a sor végére küldte, ő maga pedig a menet élére állva zökkenőmentesen elvezette a csoportot a tranzitzónáig.

Az egyszerűen értékelhető és gyakran megismétlődő szituáció elénk tárja, nem csupán a társadalmi alapcsoportok (család) egységére kell figyelmet fordítani, hanem az azon belül fennálló sorrendiség szükségszerűtlen felborítását is kerülni kell. A katonai szubkultúrának mindeközben szerves része a sebezhetőbb elemek, személyek mesterséges kiemelése. Mind a szállítás, mind a gyűjtőpontokon való regisztrálás és mozgatás során az eljárást végző személyek sokszor törekedtek a nők és gyermekek kontraproduktív különválasztására, a sorban előre vételére. A nők megszólítása vagy független irányítása ritkán előforduló kulturális hibának bizonyult; mely egyértelműen magával vonta a tekintélyt hordozó személy, a családfő megszégyenítését és ellenállását. A belső sorrend megváltoztatása viszont még akkor is konfliktusforrásnak minősült, ha a férj is együtt mozoghatott a külön kezelt kiscsoporttal. Szintén érdekes csoportdinamikai helyzetet jelentett egy ideiglenesen összeért, egymás felé idegenekből álló nagycsoport (30-50 fő) sorrendisége. Ez a tágan azonos kulturális háttérrel rendelkező migránsok belső közegében meglehetős gyorsasággal és nézeteltérés nélkül kialakult, míg a kisebb lélekszámú, eltérő hátterű csoportok (pl. a szubszaharaiak) szegregálódtak. Egy határátkelőhelyen feltorlódott tömeg transzporta történő várakozásánál, vagy egy gyűjtőponton történő átvizsgálás és regisztráció során az érkezési idő tényezőjén kívül rendszerint a következő rangsor állt föl: legelöl az arab, családos férfiak és hozzátartozóik. Őket követték az arab egyedülálló férfiak. Ezt követően a nem arab, nem negrid családosok következtek. A sort az önállóan mozgó, fiatal férfiak és fiúk egészítették ki; - 23 -

majd a negrid nagyrasszhoz tartozó szubszaharai migránsok zárták. A migránsok számára tekintélyforrást jelentő tényezőket egy későbbi, a katonák lehetséges eljárásait vizsgáló alfejezetben érintem ezen fölül.

3. 2. Kommunikációs kultúra „Hello my friend!” Kutatási tárgyam kommunikációs helyzeteinek bemutatását két szinten kell megtennem. Ezek egyike az elvárt viselkedést meghatározó kulturális normák szintje, míg a másik a kommunikációs folyamatban használt elemeké (kódolás – üzenet – csatorna – dekódolás). Az emberi kommunikációs rendszerek vizsgálatánál alapvető tétel, hogy az egyes személyek magatartása legnagyobbrészt társadalmi előírásokat követ, a személy által elsajátított kulturális minták által meghatározott. Ezen antropológiai felfogás mentén a kultúra normákat határoz meg az egyének felé, amely előírások sorozataként megszabja, az adott személynek milyen interakciók során hogyan szabad, kívánatos vagy kötelező viselkednie. A norma amely az emberek nagyobb csoportjaira vonatkozóan közös - a személyiségben mint kép él. A kép azonos a norma érvényességi körébe tartozó személyiségekben - ennek megfelelően az általunk elemzett két csoportnál kollektív differenciaként képes megnyilvánulni.22 Ezen képek és a képek által vezérelt, normatívnak mondható magatartásmódok a szocializáció során alakulnak ki. Bizonyos alapvető normák betartásáról külön társadalmi intézmények gondoskodnak (törvények, jogszabályok), az ezekhez tartozó szankciók általában világosan tudatosak. Az interperszonális normasértés többnyire tudatos képként jelenik meg az egyénekben, és általában enyhébb szankciókat vált ki. Ide sorolhatók a hagyomány és szokás egyes normái, illetve az illemszabályok. Ezen fölül a normák harmadik csoportja nem tudatos, az enyhe szankció pedig nehezen kapcsolható össze a norma megszegésével.23 Interkulturális normasértés során a fenti kategóriák határai - melyek egy-egy társadalmon belül rendszerint világosak - cseppfolyóssá válnak; és ami az egyik kulturális minta szerint nem tudatos normasértésként tartható számon, egy másik csoportnál interperszonális szintre emelkedik. Hasonlóképp jelentkezhet ez fordított irányban; ami a mi esetünkben az alapvető normák körébe tartozik és törvény tiltja (például a határsértés), az a migránsok jellemző származási országainál alacsonyabb szintű normasértésként érvényesülhet. A (társadalmi státuszból

22

Lásd: 1. sz. melléklet Dr. Buda Béla: A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Tömegkommunikációs Kutatóközpont, Budapest, 1988. 49. p. 23

- 24 -

eredő) „szerep egy viszonyformában vagy interakcióban az egyik személyre érvényes normák összessége. A normák és a szerepek a viselkedésnek a legtöbb társas helyzetben jól meghatározott kereteket biztosítanak,”24 kultúraközi érintkezésnél viszont félreértelmezhetővé válhatnak, vagy egyenesen érvényüket veszthetik. Az egyes kommunikációs csatornák (verbális, nem verbális, kulturális szignálok*) egymástól csak vizsgálati célból különíthetők el, a valóságos kommunikációkban mindig együttesen vesznek részt. A köznapi kommunikációban, a közvetlen, kétszemélyes modellhelyzetben minden csatorna részt vesz, és ritka az a helyzet, amikor egyik vagy másik időlegesen kénytelen felfüggeszteni működését. Elsődlegesen a fenti három tényezőn át fejti ki befolyását a közvetlen kommunikációra a teljes kulturális rendszer, de érvényesül a személyiségeken keresztül is, ugyanis ezeknek minden lényeges tulajdonsága társadalmi termék, mely a szocializáció során alakul ki.25 Minden kommunikációs helyzetben lényeges szerepet játszik emellett a szituáció, a kommunikáló felek közötti viszony - amely jórészt társadalmilag meghatározott -, valamint tágabb értelemben a közlés egész kontextusa. Empirikus szinten, a legtöbb kommunikációs aktusnál – migránsok és katonák között – már a kontaktus felvételénél egyértelművé váltak a kommunikációval szemben támasztott eltérő elvárások, mely aztán a kölcsönös értetlenség és zavar folytán könnyen átcsapott csalódottságba, elégedetlenségbe vagy akár agresszivitásba is. A migránsok csoportvezetői vagy a rangidős férfiak minden várakozással járó szituációban (- amiből akadt bőven) már mozgásukkal és testhelyzetükkel jelezték igényüket a kommunikációra.

Ha nem is volt

szükségük információcserére, szükségesnek érezték a kapcsolat felvételét, ezt a kölcsönös udvariassági gesztust. A katonák az esetek többségében ezzel teljesen ellentétes álláspontot képviseltek, és nem csupán a beszélgetést, de a távolságot is igyekeztek tartani (5 méter fölött). Az önérzetesebb bevándorlók már ezt némi tiszteletlenségként fogták föl, ahogyan azt nekem egy szír férfi egyszer csalódottan mesélte. Többségük számára azonban kifejezetten érthetetlen volt ez egy jóval közvetlenebb, orálisabb társadalomból érkezve. Amennyiben mégis megtörtént a kontaktus felvétele – a legtöbb esetben a migránsok kellő állhatatosságot mutattak eziránt – a katonák fő kommunikációs célkitűzései a tömörség, semlegesség és érzelemmentesség voltak. Az arab országból származó bevándorlók ezzel szemben túlnyomó többségben a „Hello, my friend” különböző formai változataival közelítették meg beszélgetőpartnerüket. Erre a legtöbb beszámoló során a katonák vagy ignorálással, vagy

24 25

Dr. Buda Béla: i. m. 49. p. Dr. Buda Béla: i. m. 51. p.

- 25 -

egyértelmű elutasítással válaszoltak („No friend”), hogy visszafogják a fennálló rend általuk észlelt felbomlását. Ezt követte a térközszabályozás egyértelmű metakommunikációs szerepe. A bevándorló kommunikációs partner félreérthetetlenül behatolt a katona személyes szférájába, fél méteres távolságon belül. Ezt a katonák az intimszféra érdekérvényesítésre való felhasználásaként élték meg, melyet egy ismeretlentől származó kellemetlenségként, vagy egyenesen egy idegentől származó fenyegetésként éltek meg (- ne feledjük, a katonánál található fegyver ilyen közelségben már nem növelte biztonságérzetét, hanem drasztikusan csökkentette azt) – holott a migráns fél szándéka ennek tökéletes inverze volt! A kulturális felismerés helyett tehát két lehetőség állt a katona rendelkezésére: lassan hátrálni kezd, mellyel fokozatosan feladja a kontrollt a szituáció fölött; pedig a legtöbb esetben a fizikai feltartóztatás is feladatkörei közé tartozott. A másik esetben alkalmazza a rendőröktől tanult eljárási technikákat, és szabad kezével vagy gépkarabélya lapos felével visszalöki az őt „veszélyeztető” személyt (az ugyanis rendőri logikával belépett abba a távolságba, ahonnan sebezhető pontok ellen támadást indíthat, vagy személyes fegyverét elérheti). Sajnos az utóbbi eset is előfordult, habár az összes interakció elenyésző részében, főképp a migrációs helyzet általam vizsgált szakaszának kezdeti időszakában. Az ebből kialakuló interkulturális konfliktus már visszafordíthatatlanul ellenséges státuszba került, és csak fizikai kontrollal, vagy a kommunikáció új szereplős újraindításával maradt kezelhető. A beszélgetés tartalmi vonalát ezután az információs alkudozás határozza meg. Mivel tárgyalásról van szó, ez a bevándorlók részéről rendszerint udvariaskodással kezdődik; a hogylétünk felől érdeklődtek, bemutatkoztak. A legjellemzőbb diskurzusok a gyűjtőpontokon a továbbindulás lehetőségeiről szóltak; határátkelőhelyen vagy belépési ponton a szállítóeszköz érkezéséről; elfogás során a szabadon engedés vagy együttműködés feltételeiről. Az üzletkötés – legyen szó tárgyi értékről vagy információról – velejárója pedig az alku. „- Hajlandóak vagyunk határátkelőhelyen belépni az országba; de akkor miért nem nyitunk itt egy határátkelőhelyet?” – Fáradt migránsok a határ szerb oldaláról tárgyalnak a járőrrel. „Katona: - Börtönbe fogsz kerülni, ha ellenállsz az eljárásnak. Migráns: - Mennyi időre? Katona: - 2 évre. Migráns: - Én börtönbe megyek itt, ha cserébe nem toloncolnak ki. Katona: - A saját országodban fogsz börtönbe kerülni. - 26 -

Migráns: - Az nem jó, akkor inkább veletek megyek!” – A járőr igyekszik megtalálni azt az elrettentő tényezőt, ami rákényszeríti a bevándorlót az együttműködésre. Ezek sem a saját logikánk szerint konstruálódnak. „ – Én hajlandó vagyok a regisztrációra és menedékkérelmet leadni, ha ezek után továbbengednek Németországba.” – Mely kifejezetten valószerű és racionális érvelés egy bevándorló részéről. Szeptember 12-én a tiszaszigeti Határrendészeti Kirendeltségen ideiglenes regisztrációs pont üzemelt. Az itt elszállásolt pakisztáni fiatalok csoportja (18-22 év körüliek, 7 fő) nemcsak türelmetlenül érkezett, de ennek igyekezett rendszeresen hangot is adni, egyúttal a hangulatkeltésükbe másokat is bevonni. Ahogy hangadójuk megfogalmazta, nem értették, milyen jogszabály alapján tartják őket fogva. Ismétlődően az őket elszigetelő kordonhoz gyűltek, és éles hangszínváltásokkal követelték elszállításukat. A kimerült rendőrök eközben már roppantul unták a folytonosan ismétlődő szituációt, és magyar nyelvű vulgaritással töltötték fel a dialógus rájuk eső részét. Az helyzet kölcsönös kimerüléses alapon, órák elteltével jutott nyugvópontra, eközben erősítette mindkét fél negatív előítéleteit, és jelentős energiát kötött le mindkét csoportban.

Ebben az esetben is érvényesült, hogy a migránsok kommunikációs kultúrájában a hangsúly fontosabb a funkciónál, az érzelmi hatáskeltés a pontosságnál, a kép a jelentés előtt; a különbséget csupán a negatív előjel hordozta, melyet laikusként és etnocentrikusan balhékeresésnek hívnánk. Az alkudozás tárgyköreinél kell szólni a gazdasági csereüzletek példáiról. Kezdve a náluk lévő készpénz felajánlásától (jellemzően 10 – 50 €-s léptékben), minden vélt vagy valós értékükkel kereskedni próbáltak a céljuk elérése érdekében. Ez a katonák és rendőrök körében alapvetően megmerevítette az eljárás kereteit és lehetséges rugalmasságát, hiszen saját kulturális hátterünkből eredően a hivatalosan eljáró személy megvesztegetési kísérleteként fogták föl. Nemigen merült fel a gondolat a járőr tagjaiban, hogy ez a kibocsátó országok között egy sokkal elfogadottabb módja az egyességre jutásnak, és semmiképp sem sértésként értelmezhető. Az alkudozáshoz kapcsolódik a migránsok stratégiája a lehetőségek felmérésére: ha rendelkeznek is elegendő vízzel, megpróbálnak kérni egy üveggel. Ha vizet kapnak, a cigaretta vagy élelemcsomag a következő állomás, ahol általában rövid úton el is akad a bevándorlók anyagbeszerzési törekvése. Gyakran a járőrökhöz küldik kisgyermekeiket, hogy személyükkel nagyobb érzelmi nyomást gyakoroljanak. Máskor a kisfiúk és kislányok apróságokkal fordulnak a katonákhoz; almát és cukrot ajánlanak, gesztus-szándékkal vagy a - 27 -

jóindulat elnyerése érdekében. Ez a migránsok komoly kereskedelmi érzékről számolna be saját kulturális közegükben, tekintve nem túl bőséges helyzetüket. A két kulturális közeg cserekereskedelemről és alkudozásról alkotott alapjaiban eltérő képe és szokásrendszere ismételten az akaratlan kulturális nézeteltérések táptalaját nyújtotta. A nonverbális megnyilvánulások kommunikatív funkciója a mindennapi kommunikációkban nem tudatos, vagy a tudatosságnak csak a peremén van. A nem verbális kommunikáció csatornái terén beszélhetünk mimikai, tekintet révén megvalósuló-, vokális és mozgásos (gesztusok,

testtartás,

térközszabályozás,

kinezika)

jelekről.26

Rövid

komparatív

összehasonlítás keretében csak azokról tennék megjegyzést, melyek gyakorlati esetben interkulturális feszültséget generáltak, generálhattak. Gesztuskommunikáció

terén

a

leginkább

közel-keletiekre

jellemző

aktív

kar-

és

kézmozdulatok nem növelték a katonák komfortérzését, de nem is jelentettek kulturális sokkhatást. Látható volt, hogy a leginkább az arabokra jellemző aktív gesztuskommunikáció mennyire általános és kulturálisan rögzült minta. Rendkívül gyakori volt például az Allahra vonatkozó kifejezéseknél az égre való mutatás, mely során többször megrázzák függőleges irányba kinyújtott mutatóujjukat. Érdekességszámba ment, hogy az általunk megállj jelzésként ismert vízszintesen kinyújtott kar és függőleges kézfej az irakiaknál az üdvözlés jele; ami így legalább egy barátságos bemutatkozásnak volt tekinthető. Több elmélet szerint is külön csatornának tekinthető a kommunikáció a tekintet révén, mely úgymond visszajelentés a visszajelentésről; így arról mutat képet, a másik mit észlel belőlünk és a közös környezetből, ezáltal könnyítve a helyzet feletti kontrollt. A tekintet sok szempontból normatív szabályozás alatt áll, így különböző társadalmi viszonylatokban megszabott lehet az iránya és tartalma is. Kifejezhet emellett szimpátiát és szeretetet, valamint elláthat szabályozó szerepet is (például a merev, üres tekintet az üzenet megismétlésére sarkall).27 Mindkét csoport részéről a tekintet nonverbális csatornája fenyegetőleg is meg tudott nyilvánulni. Voltak olyan migráns csoportok, akikkel szemben kulturális és pszichológiai aspektusból sem volt indokolt és produktív egy néma, fegyverét készenlétben tartó, marcona katona pozícióját felvenni.

26 27

Dr. Buda Béla: i. m. 72. p. uo. 74. p.

- 28 -

A másik oldalról szemlélve, a magyar-szerb határszakasz lezárását követő második napon (szeptember 15.) már érezhető feszültség uralkodott az említett területen. A régi határátkelőhely és Röszke település közé eső néhány kilométeres szakaszon hat-nyolc nagyobb átjárót vágtak a műszaki záron a bevándorlók, majd 40-50 fős csoportokban leültek szerb oldalon, ezektől harminc méterre. A határszakaszt biztosító katonák feszültségét így csak tovább fokozta ezen férfiakból álló csoportosulások merev és várakozó tekintete, mely mögött egyértelmű fizikai fenyegetést éreztek. Eközben tudták ugyanis, nem tudják mindegyik kerítésrongálást kellő létszámmal biztosítani, ahogy a koraesti sötétség egyre jobban ráereszkedett a határszakaszra. Eközben a migránsok körében valójában a tanácstalanság és passzivitás kezdett eluralkodni, s lassan mindnyájan csatlakoztak a régi határátkelőhelynél körvonalazódó tüntetéshez; mely tömegkezelés szempontjából már egy sokkal veszélytelenebb és egyszerű helyzetet jelentett.

A korábban leírt kommunikációs lépések és jellemzők mellett megjegyzésre szorulnak a túlzásra alapuló narratívák. A migránsokhoz köthető, intuitív és szimbolikus elemekkel gazdagabban bánó beszédmód egyik szempontja az érzelmi reakció kiváltása a kommunikációs partnerben. Ennek eszköze a pontosságról a hangsúlyos elemek kiemelését végző túlzás előtérbe helyezése. Ismét egy interkulturális értelmezési különbség, ahogyan a katonák dacosan, fennakadva számoltak be a migránsok „nagyot mondásáról”, míg személyes tapasztalatom szerint a bevándorlók nem hazugságnak szánták a valóság eltúlzott érzelmi képekben való prezentálását. Egy homszi férfival való beszélgetéseim során folyamatosan kialakult közöttünk egy kezdeti bizalmi kapcsolat. Egy teljes éjszakát várakoztunk együtt/járőrtársaimmal őriztük a feltorlódott csoportokat szeptember 10-én éjszaka az ásotthalmi határátkelőhelyen. Három nukleáris családból álló csoportjának egyértelműen ő volt a szóvivője, hajdani szíriai állása ugyanis angoltanár volt, melyet választékos szókapcsolataival is hangsúlyozni igyekezett. Harminc és negyven év közötti felnőttekből álltak a családok, néhány testvérrel és legalább tíz - három és tizenöt év közötti - gyerekkel. Mindnyájan nyugatias öltözéket viseltek, amiket az út viszontagságai mellett is igyekeztek karbantartani; sugárzott róluk egyfajta közel-keleti polgári középosztály képe. A férfi kommunikációs hajlandósága folyamatosan erősödött az éjszaka előrehaladtával. Először is helyi tekintélyforrásként léptem fel, és én szerveztem az átkelőhely biztosítását. Másrészről hajlandóságot mutattam, hogy meghallgassam a kéréseit; egyúttal igyekeztem rövid magyarázattal szolgálni a kialakult helyzet okairól (miért is kell itt várakozniuk órákon keresztül). Végsősoron korlátozott pozíciómban igyekeztem segíteni neki és csoportjának (például a szerb oldalon való tűzgyújtásra ötletet és engedélyt adva). Ezek után szükségét érezte, hogy elvándorlásának motivációit és eseményeit is prezentálja előttem. Ekkor már én is kellően felszabadult és empatikus voltam, hogy ezt végighallgassam. Egy kalandos

- 29 -

történet tárult szemem elé, melyben a továbbiakban elemzett pontok mindegyikét tisztán felfedezni tudtam. Kezdődően a 2011-es szíriai forradalomtól a magyar határra való megérkezésükig; a gyermekei személyes bemutatásától a mai magyar kézilabda válogatott sikerességéig számtalan pontot érintettük látható rendszer nélkül. Mégis érezhető menete volt elbeszélésének, melynek visszatérő eleme és érzelmi csúcspontja kisfiának balesete volt egy görög szigeten, mikor kifutott egy autó elé. Habár egy ott található orosz orvosnak újjá is kellett élesztenie a gyermeket a beszámoló szerint, egy hét elteltével már elég jó állapotban volt a folytatódó utazás körülményeinek elviseléséhez (Mash'Allah – Isten akaratából). Habár a kölcsönös tisztelet talaján álltunk, a férfi könnyedén elmesélte, egy hete étlen-szomjan gyalogolnak Szerbián keresztül, mely persze ilyen formában nem lehetett igaz. Az előadás csúcspontjain elém tárta; ő gyermekei jövőjéért szenved, utazásukról pedig hasonló címmel (Szenvedés a jövőért) akar elbeszélést írni megérkezésüket követően. A történetnek természetesen voltak kisebb jó- és gonosztevői is, mint az őket kizsákmányoló szerb rendőrök, valamint az első magyar katona látható jóindulata és empátiája feléjük.

Üzenet és kontextus Míg a katonák csoportján belül láthatóan a konkrét, explicit és analitikus kommunikáció válik hatásossá; addig a bevándorlók körében a tartalom jobban beágyazott a kontextusba, mint a kódolásba: az információ jelentős része a fizikai közegben és a személy viselkedésében található, míg a kisebbik része található a kibocsátott üzenetben. A gyakorlatban egy migráns hajlamos lesz körülírni egy kérdést és eközben elvárni kommunikációs partnerétől, hogy értse a célzás tárgyát. Ezzel a megértés nagy része a befogadóra hárul. Így könnyen létrejöhet egy kommunikációs szakadék, ugyanis eközben a katonák megszokása szerint az üzenet kibocsátójának a felelőssége, hogy akkurátusan és alaposan közvetítse beszélt vagy írott üzenetét. Direkt vagy indirekt Párhuzamosan a korábbiakban tárgyalt témakörrel, a nyugati kultúrkörben használatosabb direkt közlésmód arra törekszik, hogy pontosan megjelenítse a tényeket, körülményeket vagy elvárásokat annak érdekében, hogy elkerülje az érzelmi felhangokat vagy a szuggesztív célozgatást. Ezzel szemben a migránsokhoz köthető ún. kétértelmű kommunikációs stílus jóval hajlamosabb az üzenet elrejtésére, egyúttal a pontosságra törekvésnél jóval hangsúlyosabb az érzelmi reakció/visszhang generálása. Ezzel a kétértelmű stílus hajlamos lesz gyakorlati információk vagy tények kihagyására is a kommunikációból. Törekedni fog ugyanakkor bármilyen közös tapasztalatra utalással érzelmi reakciót előhívni.

- 30 -

Aktivitás és Passzivitás Az európai országokra és migránsokra jellemző eltérő értékorientáció közvetett hatással fog bírni a kommunikációs attitűdök eredményességére a két csoport szemszögéből. A katonák aktivitásorientált stílusa nagyobb hangsúlyt helyez a teljesítmény mérhető faktoraira. Visszavezethetően a migránsok kibocsátó országainak vertikálisabb tagolódására, utóbbiaknál ezzel szemben a teljesítmény és fejlődés nem olyan jelentős tényező, mint a születés, családi háttér, kor vagy a csoportrangsorban elfoglalt hely. Sokkal nagyobb hangsúllyal fog bírni a státusz, mint a végzett tevékenység.28 Lineáris és Nonlineáris A lineáris kommunikációs minta kihangsúlyozza az események kezdetét és végét, és az üzenet tárgyára, konklúziójára koncentrál emberek vagy cselekmények helyett. A tények vagy érvek szekvenciálisan, lineáris rendben követik egymást, egy érvelést pontról pontra stílusban épít fel. Ezzel szemben a nemlineáris kommunikációs minta általában több témát követ párhuzamosan, jellemzően pedig szóbeli képekkel kerül kifejezésre, nonverbális elemekkel kiemelve. Az ingerek és hatások egyidejű és rendszertelen dobálásával inkább képeket ad át, mint szavakkal konkretizál. Az időorientáció kevésbé fontos tényező; az események nem időrendi sorrendben, rendszeres oda-vissza ugrásokkal kerülnek bemutatásra. Szóbeliség és írásbeliség Bizonyos társadalmakban történeti partikuláris okokból az oralitás, máshol az írásbeliség vált dominánsabb információhordozó forrássá. Habár a modern korban ez a bipolaritás egyértelműen feloldódni látszik, bizonyos társadalmakban – így a kibocsátó országok többségében – még kivehető az írásbeliség kevésbé hangsúlyos szerepe. A közvetlen kommunikációban számukra sokkal gyakoriabbak lesznek a hangzásbeli díszek, metaforikus képek, a humor és túlzás eszközei, esetenként a szójátékok, az ismétlések a figyelem fenntartására. Ezek szerepe többek között abból ered, hogy a kommunikációs hangsúly számukra fontosabb a funkciónál, az érzelmi hatás a pontosságnál, a kép a jelentéstartalomnál. A befogadó nagyobb bevonása fontosabbá teszi a kommunikációs eszközök, a stílus gazdagabb felhasználását és a közönség egyetértését. A migránsok így sokkal hosszabb

28

"In Arabic, the equivalent of "How are you doing?" is literally "What is your condition?", in which you would respond with your emotional or physical state, or Thank God for his blessings.” - R. S. Zaharna: Understanding Cultural Preference of Arab Communication Patterns Muslim Population by Country. The Future of the Global Muslim Population. in: Public Relations Review, 243. p.

- 31 -

monológokat

fognak

alkalmazni,

melyben

a

befogadó

(elképzelésük

szerint)

együttműködéssel és interpretációval vesz rész.

3. 3. A vallásos társadalom és világkép hatásai A recens politikai események29 hatására, valamint alaposabb háttérismeretek és mélyebb elemzési lehetőség híján ezen alfejezetben nem szándékom átfogó kép nyújtása a migránsok vallási preferenciáiról. Célom néhány, az iszlámhoz vonatkoztatható empirikus tapasztalat leírása, melyek a migránsok bizonyos csoportjának attitűdjeit általánosíthatóan formálják. Nincs számszerűsíthető adat arról, hogy az általam vizsgált időszakban Magyarországra érkező, azon áthaladó bevándorlók milyen arányban melyik vallás követőiként tartják magukat számon. Nem feltételezhető az sem, hogy a kibocsátó országokra levetített vallási statisztikáknak megfelelő bontásban érkeztek Európába a férfiak, nők és gyermekek. Mégis, ha összevetjük a legjelentősebb kibocsátó országokban a muszlim populáció arányát a határbiztosítás során szerzett gyakorlati tapasztalatokkal, elmondható, hogy a migránsok jelentős többségük a muszlim vallás bizonyos ágához tartozik. Kvantitatív források híján ennél tágabb következtetésekbe nem mennék, például az iszlám egyes irányzataihoz való tartozást illetően; érvényes azonban az interakciók ilyen aspektusú elemzése is. A vallást ezentovább nem önállóan, hanem a kultúra részeként vizsgálom. Az iszlám sokféle arca mindig a lokális kultúrával keveredve nyeri el formáját; számos, az iszlámnak tulajdonított szokás – mint például az étkezési korlátok, a kendő viselése, a nők körülmetélése – a vallást megelőző időkig visszanyúló kulturális szokás. Így egy keresztény és muszlim iraki világfelfogásában és szokásaiban sokkal közelebb állhat egymáshoz, mint egy szubszaharai vagy boszniai muzulmánhoz. A vallás tehát a kultúra átfogóbb és meghatározóbb értelmezési keretében felfogható.

29

Terrortámadások Párizsban, 2015. november 13.

- 32 -

8. ábra

teljes népesség - muszlim vallásúak aránya*2011-es felmérés alapján Szíria

20,895,000 fő - 92.8%

Koszovó

2,104,000 fő - 91.7%

Irak

31,108,000 fő - 98.9%

Albánia

2,601,000 fő - 82.1%

Szudán

30,855,000 fő - 71.4%

Niger

15,627,000 fő - 98.3%

Csád

6,404,000 fő

Pakisztán

178,097,000fő - 96.4%30

- 55.7%

Reprezentáció és külső megjelenés A migránsok nem prezentálják magukat aktív vagy szélsőséges iszlámként. Széles körben tapasztalt visszajelzés volt a vallásos jelképek és tárgyak hiánya, legalábbis annak várt előfordulásához képest. A bevándorlók ugyanis a határszakaszon sokszor kényszerűen hátrahagyták alapvető felszereléseiket a drótakadály leküzdése közben, de ugyanígy tettek minden megálló során. Mindösszesen egy hátizsákban találtak – az erre a közel-keleten is használatos, színes szövetdarabokba varrva – egy kis méretű Koránt néhány kegytárggyal, valamint elszórt esetekben szibhát (tesbih), a muszlimok imafüzérét. Ennek oka mindenesetre lehet a vallási tárgyakhoz való nagyon szoros ragaszkodás is. Megállapítható jelenség volt ezentúl, hogy sem a gyűjtő- és ellátó pontokon, sem ideiglenes elhelyezési helyiségeikben csak elszórt esetekben találkoztunk imádkozó bevándorlóval. Ennek is többféle oka lehet, például imájukat nem akarták előttünk vagy korlátozott helyzetben elvégezni. Annál aktívabb volt a kereszténység, keresztény jelképek reprezentációja. A migránsok keresztény

30

Muslim Population by Country. The Future of the Global Muslim Population. Pew Research Center, 2011. december 22-én publikálva

- 33 -

kisebbségénél látványos méretű és a nyakban láthatóan viselt keresztek számos példáját föl tudtam jegyezni. Nem köthető szorosan a valláshoz, mégis következtetések levonására alkalmas a bevándorlók öltözetének változatai. Szinte kizárólag a nyugati divat irányvonalához illeszkedő ruházatot tapasztaltunk a bevándorlók között. Sajnálatos volt látni a nem túl praktikus cipőválasztást és a letaposott sarkakat. A migránsok tehát vagy lecserélték kezdeti öltözéküket, mely az utazáshoz és az időjárási viszonyokhoz nem lehetett ideális; vagy – ami valószínűbb – már kezdetkor

ilyen

formában

indultak útnak. Burka és niqáb viseletével

egyáltalán

csadorral

csak

nem,

elszórtan

találkoztunk. Jellemző, de nem általános viselet volt – mind az arab

származásúak,

afgánok

körében

mind –

az

asszonyok esetében a hidzsáb.

9. ábra

Predesztináció és passzivitás Kultúra közötti értetlenséghez és összeütközéshez – a vallásosság aspektusában – egyedül a világfelfogás sajátos példái vezettek. Néhány katonai beszámoló írta le a következményeket és realitást figyelmen kívül hagyó vallásosság eseteit. Az „Allah szeret engem, Allah országa, Allah vendégül lát engem” ekképpen megfogalmazott ideológiája teljesen rábízza magát sorsára, és megingathatatlanul hisz benne, a megélhetéséhez szükséges javak az igazhitűek számára úgyis rendelkezésre fognak állni – ha máshogyan nem, a hitetlenek számukra járó ellátmányaként. Ez az esetenként önveszélyes világnézet (három leírt esetben) megpróbált átsétálni a drótakadályon, majd a katonák és rendőrök sorfalán – mindenféle gyorsaság vagy ellenállás kifejtése nélkül. Több esetben leültek a műszaki határzár túl oldalán, és türelmesen várták annak megnyílását. Tolmácsok beszámolói szerint a legtöbb telefonon találtak imámok olyan buzdító beszédeit, melyek az új kalifátus jegyébe előre megígérik az elvándorlóknak a boldogulást és jómódot. A gazdasági és szociális realitás ezen hiánya a passzivitás jellegzetes formájához vezet a migránsok egy kis csoportjánál. Ez egyrészről jócskán hátráltatja az öngondoskodást. Másrészről ezt az ártalmatlan inaktivitást a járőr tagjai rendszerint bizalmatlansággal vegyes 34

értetlenséggel fogadják, mely mögött gyakran passzív ellenállást vagy színlelést látnak. Ezután az interkulturális érintkezés már sokkal könnyebben képes ellenséges fordulatot venni.

3. 4. Tekintélyforrások; a tekintélyvesztés helyzete és következményei A tekintély kulturális megközelítésből egy olyan attribútum, mely kulturális perspektívák és társadalmi elképzelések szerint változik. Csak annyiban feltételezhető valamilyen abszolút norma fönnállása; mint a normatív tudomány, az etika, a vallás területein, amennyiben a transzkulturális és abszolút tekintély elve is feltételezhető. Ebből következően annyi fajta tekintélyről beszélhetünk, ahány szférája van a társadalom által elismert kompetenciáknak. A politikai tekintélyről olyan személy esetében beszélünk, akit képesnek ismertek el egy adott politikai entitás (rendszerint állam) kormányzására vagy irányítására. A vallási autoritással felruházott

személy hitéleti,

teológiai

kérdésekben ítélet- és

irányadó. Bizonyos

tekintélyforrások magasabb státusszal bírnak másoknál, ezek a hierarchikus pozíciók pedig kulturális rendszerenként változnak. Empirikusan elismert tény, miszerint nemzet vagy állam nem képes fennmaradni abszolút autoritás bizonyos formájának elismerése nélkül, de nincs egyetértés etnológiailag ezen tekintély pontos helyéről.31 A tekintély konszenzuális funkciója az emberi tevékenység szabályozása. Az erre szolgáló kompetencia vagy képzettség a kulturális feltételek mentén relatívan konstruálódik. Továbbiakban ezt kívánom a két vizsgált csoport tekintetében komparatívan bemutatni, a korábbi, témakörrel foglalkozó alfejezetet kiegészítve. Hasonlóan saját csoportdinamikájukhoz, interakciók során a migránsok is választanak az eljáró katonák és rendőrök közül rangidős személyt, akit aztán a csoport vezetőjének tekintenek. Ezek a funkcionális tekintélyforrások – melyek sok esetben nem esnek egybe az adott járőrcsoport formális hierarchiájával – az adott helyzet és szerepek függvényei. Az egyenruha legtöbbjük számára nem újszerű jelenség vagy különlegesség, különösen a rendőrök esetében. A pisztoly és a nem halálos kényszerítőeszközök jelenlétét (gázspray, gumibot) észre sem veszik, azok így sem elrettentő eszközként, sem tekintélyforrásként nem funkcionálnak. A katonák felszerelését képező Kalasnyikov (AKMS) gépkarabélyt láthatóan ismerik, szemmel tartják annak mozgását; de önmagában a fegyverviselés koránt sem egy csoportvezető attribútuma.

31

Bidney, David - Bidney, Martin: Theoretical anthropology. Transaction, New Brunswick, 1996. 456. p.

35

A fellépés, az interakcionális pozíció és a kommunikációs tekintély adja tehát az elismerést egy bevándorló körében, hogy veled tárgyaljon és hitelesnek tekintsen. A járőrcsoport többi tagját ilyenkor kizárják vagy szinte jelentéktelennek tekintik, és teljes térhasználatukkal, csőlátással fognak a választott személyre koncentrálni. Ez a tekintélyforrás – saját kulturális logikájukból eredően – hasonlóan abszolútnak tekintett. Ezzel azonban a migránsok adott csoportjai felülnek egy olyan metaforikus vonatra, mellyel el lehet indulni egy irányba, meg lehet állni vele vagy akár le is szállni róla, ha nem megfelelőnek bizonyul – az elfogadott abszolút pályán módosítani azonban lehetetlen. Ennek megfelelően a katonák sok szituációban tapasztalták; a migránsok mindig az első információforrásnak fognak hinni. Ha már találkoztak egy járőrpárossal (például a határ szerb oldaláról) és attól kaptak egy bizonyos – esetleg pontatlan vagy megváltozott – instrukciót, abban rendkívüli kitartással fognak bízni. Az állandóság így fontosabb értékként jelenik meg számukra a rugalmasságnál, melyet bizonytalanságként vagy gyengeségként látnak a másik félben. Ennek megfelelően egy apró változtatást a katonák eljárásában vagy döntésében is képesek rendkívül gyorsan észlelni. A következetesség ezen hiánya után bizalmukat fogják veszíteni a szembenálló csoportvezetőben, és megpróbálják kihasználni a változatlanságon támadt rést, vagy prózai módon befejezik az interakciót. Eközben a katonákat nem csak a helyzet változékonysága, hanem a szervezeti kultúra is rugalmasságra neveli; hiszen más és más helyzetekben eltérő irányú lehet a leghatékonyabb eljárás. A két csoport ezen eltérő értékorientációja közel sem facilitálja a kölcsönös megértést. Az állandóság – változékonyság értékpárosához való eltérő viszonyulás szélsőséges példája a tekintélyvesztés helyzete. Ennek forrása legtöbbször – a migránsok szemszögéből – harmadik fél közbeavatkozása; vagy kezelhetetlenné vált helyzet során az adott rangidős interakcionális (ideiglenes) leváltása. Az első helyzetre példa a média-tudósítók néhány eljárása, vagy bizonyos szociális önkéntesek attitűdje. Előbbiek nem mindig szerepeltek az objektív megfigyelés és etikus (beavatkozás-mentes) dokumentálás mintapéldáiként. Lévén, hogy rövid időn belül és ott akartak megfelelő anyagot forgatni, ahol épp kameráikat felállították. Ezért tudatosan az eljáró katonáktól és rendőröktől származókkal ellentétes információkat közvetítettek a migránsok felé, és gyakran agresszív cselekedetekre bátorították őket; mely sok felesleges konfliktus forrása lett. Mindez – habár érinti a tekintélyveszítés vizsgált helyzetét – nem a két alapcsoport közötti kultúraközi konfliktus helyzete. Ennél szemléletesebb példát jelentett, mikor önkéntesek számos szituációban aláásták a helyben intézkedő katonák tekintélyét azzal, hogy közölték a migránsokkal, nem a helyszínen 36

tartózkodó járőr a döntéshozó a kérdésben, hanem a központban található vezető szervek. Ezzel a tekintélyvesztéssel lehetetlenné tették a helyben intézkedő személyek számára, hogy a szituációt továbbiakban is kontroll alatt tartsák. Ezek után ugyanis a migránsok célja nem az együttműködés, hanem a valódi döntéshozó, számukra funkcionális tekintélyforrás megtalálása. Orálisabb kommunikációs kultúrájukból eredően személyesen szerették volna megbeszélni telefonon vagy rádión keresztül a velük kapcsolatos további lépéseket. A fiktív uralmi helyzet – a tekintély fenntartása tehát elsődleges mind a katonák, mind a migránsok részéről a csoportok közötti (és azon belüli) interakció során.

3. 5. Az arányos kommunikációs hajlandóság Míg a 3. 2. alfejezet alapvetően a migráns csoportok szemszögéből közelítette meg az interakciók kommunikációs jellegzetességeit, addig ezen pontban a már megállapított törvényszerűségeket kívánom praktikus konklúziókban összegezni; a katonák hatékonyabb, interkulturálisan tudatosabb eljárásait körvonalazandó. Kategorikusan érvényes, hogy egy interakció során a kommunikáció felvétele, vállalása kiemelt jelentőségű. Egy egyszerű válasz vagy reakció pozitív hatása megkérdőjelezhetetlen, hiszen megmutatja a készséget a kommunikációra, megadja a legoptimálisabb együttműködés alapvető keretét, egyúttal csökkenti a fizikai összetűzés lehetőségét. Ez az a pont, ahol sok katona mégis a némaságot választja (- legalábbis megkísérli ezt), legfeljebb egyszavas utasításokkal kezelve a helyzetet. Meglátásom szerint ez az esetek többségében nem kudarckerülő magatartás, sem a nyelvi kompetenciák hiánya; hanem egy tudatosan választott attitűd, melyet a professzionális viselkedésen belül fogok bemutatni. A továbbiakban néhány alapvető, a kommunikációra vonatkoztatható változó skáláján kívánom kijelölni, hogy az empirikus tapasztalatok szerint milyen az arányos (ideális) kommunikációs hajlandóság. Meggyőzés vagy következetesség Pszichológiai sajátosságunk, hogy egyénként törekszünk a kisebb ellenállás irányában megkísérelni céljaink elérését. A vizsgált kutatási tárgyra átültetve ez a migránsok olyan jellegű megtévesztését jelenti, ahol a könnyebb kezelhetőség érdekében torzított információkkal látják el őket. Ilyen eset lehet, ha az elérendő átkelési pont távolságát megfelezve 3 kilométerként írja le a katona, miközben az 6 km-es távolságban van; vagy a gyűjtőponton eltöltendő időtartamot felezi meg, valótlan ígéreteket téve. Ennek célja nyilvánvalóan a már negatív, elkeseredésre hajlamos bevándorló-csoportok könnyebb irányíthatóságának fenntartása. 37

A legtöbb esetben, míg a migránsok a magyar határszakasz elérésétől eljutottak a gyűjtőpontból való északnyugatra szállításukig, katonák és rendőrök eltérő csoportjaival találkoztak. Egy járőr értelemszerűen nem fogja végigkísérni egy migránscsoport teljes útját; van, aki az észlelésében, mások az elfogásában, megint más járőr a biztosításukban vagy a szállításukban fog szerepet vállalni. A járőrcsoportok közötti ilyen jellegű hézagok arra adnak lehetőséget, hogy a „problémát”, az interkulturális konfliktus lehetőségét továbbadva hárítsa el magáról a járőr. Mindkét eljárás a vizsgált változó skáláján (meggyőzés vagy következetesség) a meggyőzés kategóriájába esik. Kellemetlen tapasztalatok árán vontuk le a konklúziót – katonáimmal folyamatosan reflektálva a végrehajtott szolgálatok tapasztalataira – menyire kontraproduktív az ilyen eljárás. A lehető legpontosabb információ átadása a bevándorlók csoportjainak ugyanis feltétlenül szükséges. Képesek lesznek ugyanis a negatív tényeket feldolgozni, amennyiben azokkal kezdetkor szembesülnek – hiszen valahol hasonló megfontolásból hagyták el országukat is. Ezzel szemben a meggyőzés eszközével elért együttműködés nem csupán átmeneti lesz, de utólagosan negatív előjelű is. Kontraproduktív kommunikációs modellek A korábbiakban leírtam a migránsokra leginkább jellemző kommunikációs stílust; annak olyan jellegzetességeivel, mint a kontextusban elrejtett üzenet, a szóbeliség, az érzelmi hatáskeltés, vagy az indirekt fogalmazásmód. A katonák a sajátjuktól eltérő kommunikációs kultúrával kölcsönhatásba lépnek – melyre túlságosan megengedő, optimális vagy elutasító válaszokat adhatnak. Az egymáshoz szorosan kapcsolódó témakörök eredményeképpen már megfogalmazása került, az interakció kommunikációs oldalától való elzárkózás milyen következményekkel jár. Mégis, a megingathatatlan, szófukar és távolságtartó katona önképe ennek ellenére is sokakban él; mégha elutasító jellege nyilvánvalóan nem eredményes. Sokatmondó tény, hogy habár a katonák több, mint 50%-a alapfokú társalgási szinten beszél angolul (- saját adatbázisunk és megfigyelésem szerint), egy jelentős részük el fogja kerülni a érintkezés verbális oldalát; megjátszva, hogy nincs idegen nyelvű szókincse. Ennek primális oka, hogy kényelmetlennek érzik az eltérő kultúrával való érintkezés idegenségét, kiszámíthatatlanságát. Ezzel ellentétes előjelű hibát jelent a kommunikációs helyzet fölötti kontroll feladása. Sok esetben, mikor a járőr felveszi a kontaktust a migránsok egy csoportjával (annak vezetőjével), ez precedenst nyújt arra, hogy térhasználat és megszólítás tekintetében megengedőbb társainál. Ez az állapot ugyanakkor képes pillanatok alatt túlnőni a katonán, amennyiben nincs 38

egy önmaga számára előre meghatározott és következetesen képviselt határvonala, mekkora interakcionális és kommunikációs szabadságot ad át a bevándorló félnek. Amennyiben ez nem áll fenn, ezt követően már csak drasztikus redukcióval (a barátságos attitűd beszüntetésével) áll módjában visszaszerezni az irányítást az interakció felett. Elrettentés vagy barátságosság Felismerhető tendencia, miszerint a katonák és rendőrök két jellegzetes, kategorizálható attitűd mentén differenciálhatóak – a korlátozó, kontroll alatt tartó, erőszakosabb hangvételű; ún. elrettentő attitűd, valamint az együttműködésre hajlamos, megengedő és empatikusabb barátságos attitűd mentén. Az adott kérdést vizsgáló felmérés híján nem tudom megítélni, melyik viselkedésmód a katonák milyen attribútumokkal megkülönböztethető rész-sokaságára jellemzőbb. A vizsgált kérdés kulcsfogalma a migránsok differenciálása. Habár a holisztikus jellemzők felismerése érdekében munkám is ezt teszi - a legjellemzőbb tévedés a migránsok homogén csoportnak való tekintése. Klisés és elnagyolt megállapítás volna, hogy a migránsok bizonyos csoportjával szemben az elrettentő, míg másokkal a barátságos attitűd a hatékonyabb eljárás. Résztvevő megfigyelésem alapján a kommunikációs kompetencia (elsősorban nyelvtudás) függvénye, a barátságos attitűd működőképes-e. Másik megállapításom, hogy az elrettentő attitűd hosszútávon semmilyen összetételű migráns csoporttal szemben nem kifizetődő. Katonák több, konkrét beszámolója leír eseteket, melyben rendőr kollégájuk emelt hangerővel (üvöltözéssel) és direkt irányítással (egyéni szinten) kísérelte meg elérni a helyzet kontroll alatt tartást. Egy tizenegy fős szíriai migráns csoport a drótakadályon való átkelést és elfogást követően nem kívánt együttműködni az átvizsgálással és a járőr eljárásával. (Két katona, két készenléti rendőr.) Kiszámíthatatlan mozgásuk és mozdulataikat, fel-felerősödő ellenállásukat a rendőr elrettentéssel, verbális agresszivitással kívánta leküzdeni. Erre a hangnemre a közvetlen reakció az átmeneti visszavonulás lett, két perc után azonban sokkal egyöntetűbb és aktívabb ellenállást váltott ki a szíriaiak részéről; kiabálásra kiabálás lett a válasz. A helyzetet a rendőri megerősítés olyan formában oldotta meg, hogy az újonnan érkezettek parancsnoka átvette a szituáció kezelését, amely interakció így az agresszivitás egy alacsonyabb fokára tudott visszalépni.

Amennyiben a két fél között – katonák és migránsok – létrejön az alapfokú információcsere lehetősége; úgy az esetek döntő többségében eredményesebb lesz a bevándorlók empatikus és kooperatív kezelése. Létezik emellett egy jól felismerhető, kis létszámarányú kisebbség – az ellenállásra hajlamos, jellemzőbben arab nyelven beszélő, fiatal férfiak csoportja – akikkel lényegében egyik attitűd sem lesz alkalmas a konfliktus elkerülésére.

39

3. 6. Kulturális hibák Számos, az interkulturális kommunikációt kutató vizsgálat fókuszában kizárólagosan az ún. kultúraközi nézeteltérések állnak, bizonyos üzenetek eltérő interpretációi; holott maga a kommunikáció az információcsere tágabb spektrumát foglalja magába. Eddigi munkám során igyekeztem az interkulturális érintkezéseket tágabb szemléletmóddal megközelíteni, és az interakciók apróbb, kevésbé konfrontatív kultúraközi eltéréseire is figyelmet fordítani. Jelen fejezetben a (hétköznapi értelemben is) konfliktusokat generáló, élesebb kulturális hibákra és azok tipizálására koncentrálok. „A konfliktus a szociális interakció egy formája, melyben valós nézeteltérések merülnek föl kettő vagy több egyén között, amely érzékeny vagy érzelmi reakciót vált ki, gyakran egy másik vagy több fél beavatkozásának fenyegetésének érzésétől. [...] a konfliktus több, mint egy egyszerű félreértés vagy hibás észlelés. Egyrészről tényleges eltérést takar egyének között célokról, értékekről vagy fontos kérdésekről. Másodsorban egy konfliktusos interakció erős stressz-faktorral rendelkezik, és magával von némi érzelmi szomorúságot vagy egyenesen szorongást.”32 Két egyesült államokbeli szociálpszichológus, Pruitt és Carnevale négy különféle konfliktus típust különböztettek meg. A problémamegoldó magas figyelmet fordít a saját és a másik fél céljára is. A versenyző/domináló típus magas figyelmet fordít a saját, míg alacsony figyelmet a másik fél érdekeire. A behódoló/alkalmazkodó típusnál kizárólag a másik fél érdekei számítanak. Végezetül az elkerülő/passzív típus alacsony figyelmet fordít mindkét fél céljaira.33 Kategorizálásukat továbbvezetve a kulturális különbségekből eredő konfliktusokra, két alapvető dimenziót különítettek el; a direkt és indirekt megközelítések a lényegi probléma kommunikálásában, valamint az érzelmileg kifejező vagy visszafogott stratégia az érzelmi érintettség aspektusában. A két dimenzió törésvonalai mentén négy különböző interkulturális konfliktus-típust tudunk meghatározni (lásd a táblázatot). Egy-egy konfliktusos interakció során minél távolabb állnak egymástól a felek kezelési mintái, annál nagyobb értelmezési szakadék fogja nehezíteni a szembenálló felek közötti megértést.

32

Hammer, Mitchell R.: The Intercultural Conflict Style Inventory: A conceptual framework and measure of intercultural conflict resolution approaches. in: International Journal of Intercultural Relations, 29, 2005. 676. p. 33 Pruitt, Dean G. – Carnevale, Peter J.: Negotiation in social conflict. Open University Press, 1993. 32. p.

40

Direkt

Vita

Összetűzés

Indirekt

Alkalmazkodás

Dinamikusság

Érzelmileg visszafogott

Érzelmileg kifejező

A vita - mint konfliktus-típus - közvetlen kommunikációval közelíti meg a problémát, miközben érzelmileg kontrollált álláspontot követel meg. A nézeteltérést a problémamegoldás koncentrált, tényekre támaszkodó lépéseivel, logikai érvelésre támaszkodva oldja fel. Alkalmazása leginkább jellemző az Egyesült Államok, Ausztrália és Észak-Európa kulturális mintáira.34 Az összetűzés típusát szintén a verbális közvetlenséget és nyíltság jellemzi, mely érzelmi expresszivitással egészül ki. Jellegzetessége, hogy részletes információval és magyarázattal látja el a konfliktus feleit, továbbá az őszinteség és elhivatottság is részesei lesznek a megoldásnak. Példák lehetnek a dominánsan ezzel élő kulturális rendszerekre Kuba, Nigéria, Dél-Európa és Oroszország lakosai.35 Az alkalmazkodás típusa indirekt stratégiákkal igyekszik a megoldáshoz eljutni, egy érzelmileg visszafogott megközelítésben. Ez a típus gyakran kétértelműséget, történeteket, metaforákat és harmadik fél bevonását használja, hogy enyhítsen a verbális konfrontáción. Eredményes lehet alternatív interpretációk és megoldások kidolgozására; ugyanakkor nehézséget jelenthet a feleknek a saját álláspontjuk világos megfogalmazása. Jellemző képviselői lehetnek ezen konfliktus-típusnak a szomáliaiak, a mexikóiak, a japánok és thaiföldiek.36 A

dinamikus

konfliktus-megközelítés

közvetett

üzeneteket

használ,

hogy

jelentős

nézeteltéréseket feloldjon. Mindehhez aktív érzelmi, verbális és nonverbális kommunikáció társul. Ez a stílus gyakran alkalmaz olyan nyelvi formációkat; mint az egyik fél álláspontjának ismétlése, a humor, történetek felidézése. Hajlamos harmadik fél közvetítésére támaszkodni. A dinamikus típus alkalmazói általában jó megfigyelők és hozzá vannak szokva a váratlan érzelmi felindulásokhoz, képekhez. Más stílusok alkalmazói számára könnyen tűnnek föl ésszerűtlennek, túl érzelmesnek vagy erőszakosnak, az ő szemszögükből a dinamikus stílus 34

Hammer, M.R.: Solving Problems and Resolving Conflict Using the Intercultural Conflict Style Model and Inventory. In: Moodian, M.A. (szerk.): Contemporary Leadership and Intercultural Competence 17., 2009. 226. p. 35 uo. 36 Hammer, M.R.: i. m. 227. p.

41

alkalmazói gyarkan "nem jutnak el a tárgyhoz". Általánosítva a Közel-Kelet országainak kulturális szokásrendszerei hajlamosak leginkább ezen modell alkalmazására, egészen Pakisztánig.37 Egy elbeszélés alapján megismert, nem személyes megfigyeléssel tapasztalt esemény a kulturális hibán alapuló konfliktus egy jellegzetes példája. A röszkei gyűjtőpont területén, szeptember első hetén megtörtént szituáció. A migránsok nagy létszámú csoportokba, egyfajta kordonzárral kialakított blokkokban kerültek elszállásolásra. Már ekkor is gyakran volt szükségük egészségügyi vizsgálatra vagy ellátásra. Mint az ekkor legnagyobb létszámú gyűjtőpont, az önkéntesek és rendfenntartók munkáját tolmácsok is segítették. A koraéjszakai órákban feltételezhetően már nem volt nagy válogatási lehetőség orvosok és ápolók terén – így egy orvosnő fáradt be egy arab tolmács kíséretében az egyedülálló férfiak „cellanegyedébe”. A vizsgálatot öt perc elteltével a tolmács kérésére meg kellett szakítani, mire mindketten sietve elhagyták az adott blokkot. A fordító beszámolója szerint ugyanis a férfiakat annyira fölháborította, hogy egy idegen nő ilyen formában mozog közöttük és érintkezik velük, hogy már olyan szintre jutottak a tervezésben, őket foglyul ejtve megkísérelnek egy őrt lefegyverezni, majd nyílt ellenállásba átlépni.

Habár kevés esetet tudok számba venni, ritkán előfordultak olyan alapvető kulturális hibák, mely bármiféle rossz szándék vagy a másik csoporttal szemben ellentétes érdek hiányában is súlyos nézeteltérésekhez vezettek. A legtöbb konfliktushelyzet során mindkét fél kerülte a nyílt konfrontációt, és indirekt kommunikációs formákat alkalmazott. Az eljáró magyar személyek esetében az alkalmazkodás, a migránsok csoportjainál a dinamikusság volt jellemzőbb típus. Néhány súlyosabb konfliktushelyzet esetében – mint amilyen a föntebb leírt is lehetett volna – a bevándorlók áttértek az összetűzés alkalmazására, mely sajnos a leginkább ellentétes volt a hatóságok által alkalmazkodott indirekt és érzelmileg visszafogott stílustól. Egy már idézett napon, szeptember 16-án nappal a katonák a röszkei határszakaszon teljesítettek szolgálatot. A vasúti átkelőhely (- így a teljes szerb-magyar határvonal) előző napi lezárása már éreztette hatását, mely a következő napi, Horgos határátkelőhelynél bekövetkezett összetűzésben jutott tetőpontra. A járőrözést végrehajtó katonák – a feszültség növekedésével – kezdtek áttérni a konfliktusgyakorlás direkt formájára, a határ túloldalán gyülekező, a műszaki zárat megrongálni igyekvő migránsok csoportjaival. Mivel korlátozott létszámban voltak jelen a több kilométeres határvonalon, ahol épp nem tartózkodott járőr, ott a migránsok két-három fős elemei előrekúsztak, és módszeresen átvágták a szögesdrótot, majd a kerítést. Eközben igyekeztek a járőröket is szakadatlanul lekötni, könnyű tárgyakkal dobálták őket, szüntelen volt a verbális konfrontáció. A direkt vita végső

37

Hammer, M.R.: i. m. 227. p.

42

érve – katonák esetében – fegyveres erő alkalmazása lenne. Erre természetesen koránt sem volt szükség, a lehetősége mindeközben része volt az elrettentő attitűd eszköztárának. Mikor az egyik járőr – fegyverével egy hangos töltőfogást hajtott végre, hogy azt látszólag tűzkésszé tegye – a konfliktus dinamikus típusát alkalmazó migránsok mind elszeleltek. A kerítés mellett maradt azonban öt migráns férfi, egyértelműen a konfliktus összetűzéses formáját vállalva. Hangos szidalmazással kifejezték, ők szír katonák, és nem félnek a járőr fegyvereitől. A helyzet megoldatlan patthelyzet maradt, a felek pedig később máshol próbálkoztak ellentétes érdekeik érvényre juttatásával.

A szituáció végére hiába alkalmazta mindkét fél a nézeteltérés kifejezésének direkt formáját – az érzelmi alapon való megközelítés (szír férfiak) nem jutott közös nevezőre a racionális elrettentésen alapuló (katonák) konfliktusgyakorlással. A konfliktushelyzetek interkulturális aspektusa legtöbbször a nézeteltérés eltérő típus szerinti kezelésében jelentkezik. Ez, a szembenálló érdekek mellett, további forrásává vált a konfliktusok megoldatlanságának, esetleges elmélyülésének.

43

IV. A katonai antropológia a Magyar Honvédségben A katonai antropológia az elmúlt évtized interdiszciplináris együttműködésének eredménye. Habár jellegzetes eszközrendszerét fölfedezhetjük a hadtörténelem számos epizódjában (a helyi lakossággal való együttműködés során) - szervezetszerű megjelenése Irak és Afganisztán műveleti területeihez köthető. Kialakulásának háttere a katonai - elsősorban nem háborús - műveletek során jól felismerhető tendencia: előtérbe került a társadalom reakciójának súlya egy konfliktus alakulásánál, így a kulturális tényezők (és különbségek) jelentőségének növekedése észlelhető. „Ahhoz, hogy ez a viszony (a hadtudomány és kulturális antropológia között – P.D.) intézményesen is kiépüljön, a hadtudomány és az antropológia művelőinek közös gondolkodásra való hajlandósága szükséges. Ma már bizonyított tény, hogy a műveleti területen való szociokulturális kutatások szükségszerűek és a haderő számára is hasznosítható, kézzel fogható eredményeket jelentenek.”38 A katonai szakterminológiában az ún. humán tér felértékelődése a hadviselés változó és egyre komplexebbé váló környezetének eredménye. A nem-háborús műveletek kulturális antropológiai támogatását vizsgáló elméleti munkák gazdag angol nyelvű szakirodalommal rendelkeznek, és a szakterület magyar képviselői által is vizsgáltak. Az interdiszciplináris együttműködés viszonylagosan újkeletű mivoltából fakadóan mégsem találkoztam széles körben elfogadott értelmezéssel vagy definícióval a katonai antropológiát illetően. Így – korlátozott egyéni tapasztalataimat tekintve – körülírásként jegyezném le; a katonai antropológia az alkalmazott antropológia műveleti területen, interetnikus és/vagy interkulturális környezetben, katonai szervezeti elemekkel együttműködve vagy katonai célok érdekében történő alkalmazása. Egyúttal olyan felhalmozott kulturális antropológiai tudásanyag és megközelítésmód, mely a katonák idegen kulturális közegben való viselkedését célzott segíteni. „Egy olyan új interdiszciplína, amely az antropológia eszközrendszerével támogatja a katonai műveleteket a felderítésben, tervezésben és a műveleti területen egyaránt. A katonaantropológus munkája során fontos információval segíti katonai vezetőket a helyi kultúráról, hagyományokról és előmozdítja az együttműködésüket a helyi civil vezetőkkel; a missziós feladatra történő felkészítés során megismerteti az állomány tagjait a műveleti területen élők kultúrájával; háttérkutatásokkal, az információk rendszerezésével támogatja a

38

Sztankai Krisztián: A kulturális antropológia szerepe a katonai műveletekben. Hadtudományi Szemle 3. 2010. 3. p.

44

missziós területen dolgozó társadalomtudósok munkáját”39 – fogalmazza meg Sztankai Krisztián százados, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem munkatársa. A kulturális antropológia politikai/katonai célrendszerben való alkalmazása egyúttal fölveti a diszciplína etikai dimenzióját. Ez a kortárs egyesült államokbeli kulturális antropológiai paradigmában aktuális és igen ellentétes véleményeket felsorakoztató vita színtere. Jelen munkám fókusza nem tud érdemben foglalkozni ezzel az esszenciális kérdéssel. Megállapítható mindeközben, a hazai tudományos életben egyrészről nincs nagy figyelem a katonai antropológia elismerhetőségén. Másrészről, a diszciplína alkalmazása a Magyar Honvédség küldetésrendszere jelentette környezetben az együttműködés formálódó és gazdag területét jelenti. A katonai antropológia – mint segédtudomány – kialakulása tehát koránt sem tekinthető véglegesnek, hiszen magát az együttműködést is a legújabb kori háborúk átalakult jellege és komplexitása hívta életre. Boldizsár Gábor ezredes megfogalmazásával élve: […] egy konfliktus kezelés minden fázisában szükséges érteni és tudni a társdalom rezdüléseit, kell, hogy a politikai és katonai vezetés érezze a „társadalom pulzusát”. Az emberek, kiscsoportok közötti ellentétek, eltérések feltárása az első lépés a sikerhez. Az egyén és a csoport reakciói, az egyes helyzetekben magatartásai, adott válaszai a múltjában gyökereznek. A múltból eredeztetett szokások, magatartások, vallási-etnikai-törzsi-családi azonosságtudatok, a közösen megélt történések, a közösségnek megfelelés, az elvárt szerinti cselekvés mind-mind a közösség sajátos jellemzője. Ezek megismerése lehetővé teszi a reakciók feltérképezését, egyegy külső beavatkozás elfogadásának vagy elutasításának előrejelzését.40

4. 1. Funkcionális szervezeti elemek A Magyar Honvédségben a katonai feladatok és tevékenység civil szektorral való kölcsönhatásait és együttműködését vizsgáló, tervező és kezelő szerve az MH Civil-katonai Együttműködési és Lélektani Műveleti Központ (továbbiakban: MH CKLEMK). Nemzetközi terminológiában a CIMIC (Civil-Military Co-operation) olyan képesség, mely által az adott katonai parancsnok a műveleti területen aktív civil szervezetekkel és kormányzati szervekkel érintkezik és együttműködik. A témakörben a legmagasabb szintű katonai szabályozóként megjelenő NATO kiadvány, az AJP-9 Civil-Katonai Együttműködési Doktrína a következőképp definiálja a CIMIC feladatát: „a NATO parancsnok és a polgári lakosság – 39

Sztankai Krisztián: A kulturális antropológia a terror elleni háborúban. Sereg Szemle 9., 2013. 44. p. Boldizsár Gábor: A kultúrantropológia és a jövő tisztképzése. Hadtudományi Szemle 6., Budapest, 2013. 102. p. 40

45

beleértve a nemzeti és helyi hatóságokat, a nemzetközi-, nemzeti- és nem kormányzati szervezeteket és ügynökségeket – közötti együttműködés és koordináció a feladat érdekében.”41 Az általam vizsgált migrációs időszak állami beavatkozása során az MH CKLEMK működése két nagyobb területre terjedt ki; melyeket konkrét adatok nélkül, csak nyílt információk mentén írok le. Egyrészről az egy-egy határszakaszért felelős Ideiglenes Alkalmi Kötelékek (Zala-megyei-, Baranya-megyei-, Csongrád-megyei-, Kiképzési Alkalmi Kötelék) vezetői szervébe egy-egy civil-katonai összekötő csoportot (3 fő), valamint egy törzstisztet delegáltak. Ők a határbiztosítás által gyakorlatilag is érintett településekkel, a határ menti földek tulajdonosaival való személyes és jogi konzultációjáért voltak felelősek. Másrészről a Kiképzési Alkalmi Kötelék keretében megvalósuló felkészítésben vettek részt az MH CKLEMK munkatársai. Ennek keretében elsősorban az iszlám vallásról kaptak egy bemutató előadást a határra igyekvő katonák. Utóbbival a probléma a következő volt: a Kiképzési Alkalmi Kötelék tevékenységében csak a nem harcoló-, illetve háttéralakulatok vettek részt, akik később és csak rövid időre csatlakoztak be a határbiztosítás feladataiba. A határszolgálatot ellátó katonák döntő többsége a beavatkozás kezdetétől olyan időrendben dolgozott (havi 48/72 óra szabadság), hogy összefüggő felkészítésre nem jutott ideje; egyúttal nem volt nélkülözhető a váltásokból. Így számukra semmilyen kulturális tudatosságot vagy ismereteket építő felkészítés nem zajlott le; erre egy feladat során ugyanis már nem jut idő és erőforrás.

4. 2. A professzionális fellépés relativizmusa A katonák egy-egy külszolgálat során rendszeresen, időszakosan és huzamosabb ideig tevékenykednek számukra idegen kulturális környezetben. Az aktuális, vizsgált migrációs időszak során ehhez képest az idegen kulturális hatás hangsúlya és szintje változott meg. Egyrészről az állandó és passzív környezetről az eseti, aktív interakciókra került a nyomaték, másrészről ez az érintkezés már nem nagyobb katonai alegységek (egy 8-12 fős raj, vagy egy hozzávetőlegesen 30 fős szakasz) szintjén zajlott le, ahol a rangidős személy végezte a kommunikációs aktust; hanem kis csoportokban vagy egyénenként, személyesen jött létre. Összességében megállapítható; eltérő területeken és formában, de a konfliktusmentes kultúraközi érintkezés az eredményes katonai feladatteljesítés egyik esszenciális elemévé vált.

41

AJP-9 NATO Civil-Military Cooperation (CIMIC) Doctrine, 2003. I. fej. 102. p.

46

Már bemutatásra került a Magyar Honvédség kiképzési rendszerének és a katonai szubkultúrának hatása a professzionális katonai fellépésről kialakított képre. Ennek attribútumai egyrészről a távolság- és kontroll alatt tartás, mely lehetetlenné teszi a migránsokkal való konstruktív bizalmi helyzet kialakítását. Következő az elkülönítés vagy egyéni bánásmód, mely a bevándorlók csoportdinamikájával és tekintélyviszonyaival kerül összetűzésbe. A minimális kommunikáció érthetetlenül negatív egy orális kultúrából érkező egyén számára. Egy ellenséges környezetben indokolt biztonságos elutasítás a határra érkező migráns csoportokban pedig gyakran elkeseredést szült. Feloldhatatlan és frusztráló ellentmondást jelentett sok katona számára, hogy az általa követendő professzionális fellépés bizonyos

hiányosságai

kevésbé

eredményes

interakció-kezeléshez

és

kulturális

konfliktusokhoz vezettek. Levonva az eltelt időszak és munkám konklúzióját; a professzionális fellépés jelen formája csak egy kis részarányú célcsoporttal szemben és rövidtávon hatékony. Habár kialakulása szervezeti iránymutatás és organikus fejlődés egyidejű kölcsönhatása; elengedhetetlen különböző környezetben – mint migráció 2015-ös időszaka – eltérő attribútumokkal kiegészíteni azt. Ehhez tudatos vezetői elképzelésre van szükség, pontosan milyen követelményekre reagálva milyen eljárást várunk katonáinktól, melyet célirányos felkészítési rendszerrel kell kiegészíteni. Feltétlenül szükséges a migránsok heterogén alapsokaságának diverzifikálása. A fiatal férfiak azon csoportja, mely passzív vagy aktív ellenállásra, konfliktushelyzetek tudatos generálására hajlamos; látványosan elkülöníthető például a több nukleáris család alkotta csoportformától. Megvan a lehetőség különböző eljárásmódok kialakítására és alkalmazására az eltérő célcsoportokkal

szemben.

Nem

lehet

egydimenziós,

egyirányú

instrukciókkal

szolgálatteljesítésre küldeni egy járőrpárt ilyen heterogén interakciók kezelésére és irányítására. Érdemes volna mind a hazai, hasonló típusú feladatok (határbiztosítás), mind a külszolgálati tevékenység érdekében a professzionális feladatteljesítés attribútumai közé integrálni a kulturális tudatosság kompetenciáját. Munkám terjedelmén kívül esik ennek pontos összetevőinek meghatározása. Az interkulturális szituációk rendszeres jelenléte a katonák feladatteljesítésében indokolttá teszi az ilyen irányú képességek nem csupán alkalmi (külszolgálat előtti) fejlesztését. Ahogy a jelen helyzet is bizonyította, ilyen irányú, érdemi felkészítésre egy váratlan feladat teljesítése közben (határbiztosítás) már nincs lehetőség. 47

A kulturális relativizmus alapgondolata mentén valósulhatna meg széleskörű, alapszintű kulturális háttérismeretek átadása a Honvédség végrehajtó katonái számára. Ilyenformán a biztonságos empátia kiterjesztésével létrejöhetne egy professzionálisan fellépő, egyúttal emberségesen is hatékony katona, mely képes a migránsok, külszolgálatban pedig a helyi lakosság szimpátiájának és együttműködésének elnyerésére.

48

Lehetőségek és befejezés A 2015. augusztustól november közepéig terjedő időszak megpróbáltatásokkal teli volt minden végrehajtó katona és rendőr számára, akivel együtt dolgozni lehetőségem nyílt. Szubjektív meglátásom szerint az adott feladatrendszer mellett emberséggel, a pszichológiai és fiziológiai nyomás mellett türelemmel látták el teendőiket. Munkám során kerültem minden olyan értékítéletet, mely a végrehajtott feladatra (a zöldhatár lezárása és biztosítása) és a magyar kormány migrációval kapcsolatos politikájára vonatkozna. Célom interkulturális szituációk bemutatása volt, melyet szerintem lehet a bemutatott téma etikai és politikai vonatkozásaitól mentesen vizsgálni. Ugyanígy megemlítésre szorul a migránsok kiszolgáltatottsága és kényszerhelyzete, egzisztenciális bizonytalanságuk, valamint fizikai kimerültségük; mely érthetően hatással volt viselkedésükre. Munkám alapvető jellegzetessége volt az indukció és általánosítás; és természetesen nem állt szándékomban a bevándorlók személyeinek tárgyiasítása vagy lekezelése. Személyes körülményeim rányomták bélyegét tudományos munkám minőségére. A folytonos szolgálatok és szervezőmunka mellett mindössze éjszakákból és pihenőidőből lopott időben, gyakran rádióval az oldalamon tudtam szakdolgozatomon dolgozni. Időbeni és mozgási szabadság birtokában több adatgyűjtési módszert is felhasználtam volna, és a végrehajtó katonákkal elkészített kérdőívvel, valamint bevándorlókkal készített mélyinterjúkkal egészítettem volna ki résztvevő megfigyelésem. Mindezek ellenére úgy érzem, feltételezéseim és következtetéseim objektív és érvényes megfigyeléseken alapszanak; ilyenformán általánosíthatóak az elemzési egységemként rögzített, specifikus társadalmi interakció vonatkozásában. Egyúttal eredményeim hasznosíthatónak és aktuálisnak mondhatóak. Témaválasztásomra tagadhatatlanul hatással volt – kényszerhelyzetem mellett – honvédtiszti státuszom. Habár mindvégig igyekeztem a társadalomtudományos keretek és kiváltképp a kulturális antropológia megközelítésmódja mentén és annak eszközrendszerével dolgozni, munkaköröm akaratlanul is hatással volt fogalmazási stílusomra. Kutatómunkám során mindvégig törekedtem eddigi képzettségeim – mint katonai vezető szakot végzett honvédtiszt és végzős kulturális antropológus hallgató – nyújtotta sajátos szemléletmódom minél eredményesebb összekapcsolására.

49

Szubjektív meglátásom szerint a kulturális kompetenciák szignifikanciája a Magyar Honvédség feladatrendszerében túllépte a jelenleg működő alkalmi felkészítés és háttértámogatás kereteit. A tapasztalatok megerősítik, nem csupán ismeretátadás, hanem kompetenciák kialakítása vált szükségessé. Ezek létrehozását – a teljes végrehajtói állományra levetítve – nem lehet képes egy központi szerv (MH CKLEMK) végrehajtani; így vagy a középvezetői állomány részére összevont tanfolyamok, továbbképzések szervezése; vagy a tisztképzés egyetemi tananyagába való beemelés (NKE-HHK) válik indokolttá.

50

Mellékletek

Forrás: Győri Anna: Sztereotípia-kutatás és alkalmazása az idegen nyelvek oktatásában. Modern nyelvoktatás 3. Budapest, 1997. 17. p.

Regisztrált illegális határátlépések a Kárpát-Balkán térség határvidékein 2014 első felében *** 2015 első felében Forrás: Az Európába irányuló és 2015-től felgyorsult migráció tényezői, irányai és kilátásai. A Magyar Tudományos Akadémia Migrációs Munkacsoportjának elemzése, Budapest, 2015. 29-30. pp. 51

Az Aleppó környéki politikai/katonai helyzet 2015. november 15-én. Rózsaszín: Szíriai Arab Hadsereg Halványzöld: felkelők Szürke: Daesh Homoksárga: kurdok

Forrás: en.wikipedia.org/. Letöltés dátuma: 2015. november 15. https://en.wikipedia.org/wiki/File:Rif_Aleppo2.svg

52

Migránsok hajnali továbbszállítás előtt a Kiszombor Határrendészeti Kirendeltségen. A busz fordulójától közelebb álló férfi épp a menedékkérelem magyarországi benyújtásáról szóló jegyzőkönyvet osztja szét társai között. Többen az épp megkapott – kizárólag magyar nyelvű – okmányt böngészik.

Forrás: saját fotó.

53

Szeptember 13-án a röszkei határszakaszon. (E501)

Forrás: Zagyi Tibor

54

Képjegyzék 1. ábra:

2. ábra:

OECD 2015

International Migration Outlook 2015. Párizs: OECD Publishing (Online változat: http://dx.doi.org/10.1787/migr_outlook-2015-en Letöltve és szerkesztve: 2015. október 9.)

Eurostat 2015

Demography Report. September, 2015, Luxembourg: European Commission: Publications Office of the European Union

3. ábra:

uo.

4. ábra:

5. ábra:

Csuka Gyöngyi – Török Ádám (szerk.) 2015 Az Európába irányuló és 2015-től felgyorsult migráció tényezői, irányai és kilátásai. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Migrációs Munkacsoportjának elemzése, 13. p. uo. 11. p.

6. ábra:

uo. 12. p.

7. ábra:

uo. 14. p.

8. ábra:

Pew Research Center 2011 Muslim Population by Country. The Future of the Global Muslim Population. (Online változat: http://www.pewforum.org/files/2011/01/FutureGlobalMuslimPo pulation-WebPDF-Feb10.pdf Letöltés dátuma: 2015. november 4.)

9. ábra:

http://www.huffingtonpost.ca/2015/10/13/mummers-newfoundlandniqab-voting_n_8289152.html (Letöltve és szerkesztve: 2015. november 4.)

55

Bibliográfia 2015

Babbie, Earl 1995

Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Menekültügyi Információs Rendszere: A menekültek és oltalmazottak körében végzett felmérés eredményei. 2015. január 1. -2015. augusztus 31. A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest: Balassi Kiadó.

Beniers, J. M. Cornelius 2006 Managerwissen kompakt: Interkulturelle Kommunikation. München - Bécs: Carl Hanser Verl. (Online változat: http://files.hanser.de/hanser/docs/20051019_25119114931-92_3-44640220-9_Leseprobe.pdf Letöltés dátuma: 2015. október 19.) Bidney, David - Bidney, Martin 1996 Theoretical Anthropology. New Brunswick (USA): Transaction Publishers Bindorffer Györgyi: 2006 Sztereotipizáció az interetnikus kapcsolatokban. In: Mindennapi előítéletek. Budapest: Balassi Kiadó, 9-35. pp. Boldizsár Gábor 2013 Boldizsár Gábor 2014

Cseresnyés Ferenc 1996

A kultúrantropológia és a jövő tisztképzése. Hadtudományi Szemle 6. 101-106. pp. Civil - katonai - rendőri - nemzetbiztonsági együttműködés. In: Dobák Imre (szerk.): A nemzetbiztonság általános elmélete. Budapest: Nemzeti Közszolgálati Egyetem, 273-302. pp. Migrációs potenciálok és trendek Európában. Regio – Kisebbség, politika, társadalom 7.

Csuka Gyöngyi – Török Ádám (szerk.) 2015 Az Európába irányuló és 2015-től felgyorsult migráció tényezői, irányai és kilátásai. Budapest: A Magyar Tudományos Akadémia Migrációs Munkacsoportjának elemzése Dr. Buda Béla 1988

A közvetlen emberi kommunikáció szabályszerűségei. Budapest: Tömegkommunikációs Kutatóközpont (Online változat: http://www.budabela.hu/dokumentumok/onallokotetek/kozvetlenemberikommunikaciotext.pdf Letöltés időpontja: 2015. november 4.) 56

Eurostat 2015

Demography Report. September, 2015. Luxembourg: European Commission: Publications Office of the European Union

Falkné dr. Bánó Klára 2001 Kultúraközi kommunikáció. Budapest: Püski Kiadó Földes Csaba 2007

"Interkulturális kommunikáció": koncepciók, módszerek, kérdőjelek. In: Fordítástudomány 9. 14–39. pp.

Geertz, Clifford: 1994

Az értelmezés hatalma. Budapest: Századvég

Griffin, Em 2001

Bevezetés a kommunikációelméletbe. Budapest: Harmat

Hammer, Mitchell R. 2005 The Intercultural Conflict Style Inventory: A conceptual framework and measure of intercultural conflict resolution approaches. In: International Journal of Intercultural Relations 29. 675-695 pp. Hammer, Mitchell R. 2009 Solving Problems and Resolving Conflict Using the Intercultural Conflict Style Model and Inventory. In: Moodian, M.A. (szerk.): Contemporary Leadership and Intercultural Competence 17. Thousand Oaks, CA: Sage 219-232 pp. Hidasi Judit 2004 Kisebbségkutató 2015

Kiss Kálmánné: 2006

Malota Erzsébet 2013

Niedermüller Péter 1999 OECD 2015

Interkulturális kommunikáció. Budapest: Scolar A Magyarországon regisztráltak fő jellemzői. Háttértanulmány az „Európába irányuló és 2015-től felgyorsult migráció tényezői, irányai és kilátásai” című MTA kutatáshoz. A professziók ismérvei és a katonai professzió. Rendszer és professzionalizmus. Budapest: Társadalom és Honvédelem X. , 28-42. pp. Kultúrafogalmak és modellek (1. fejezet), Kulturális sokk és adaptáció (2. fejezet). In: Malota, Mitev: Kultúrák találkozása, nemzetközi kommunikáció, kultúrsokk, sztereotípiák. Budapest: Alinea A kultúraközi kommunikációról. In: Béres István - Horányi Özséb (szerk.): Társadalmi kommunikáció. Budapest: Osiris 96–111. pp. International Migration Outlook 2015. Párizs: OECD Publishing (Online változat: http://dx.doi.org/10.1787/migr_outlook-2015-en Letöltés dátuma: 2015. október 9.) 57

Porter, R. E. - Samovar, L. A. 2000 An Introduction to Intercultural Communication. In: Porter, R. E. - Samovar, L. A. (szerk.): Intercultural Communication: a Reader. Belmont: Wadsworth, 4-26. pp. (Online változat: http://www.cengagebrain.com/content/samovar98317_0495898317_02. 01_chapter01.pdf Letöltés dátuma: 2015. október 19.) Pruitt, Dean G. – Carnevale, Peter J. 1993 Negotiation in social conflict. Philadalphea: Open University Press R. S. Zaharna 2011

Understanding Cultural Preference of Arab Communication Patterns Muslim Population by Country. The Future of the Global Muslim Population. In: Public Relations Review, 241-255. pp. (Online változat: http://www.american.edu/soc/faculty/upload/understanding-culturalpreferences-on-arab.pdf Letöltés dátuma: 2015. október 28.)

Scollon, Ron – Wong, Suzanne – Jones, Rodney H. 2001 Intercultural Communication: A Discourse Approach. New Jersey: Wiley-Blackwell Sztankai Krisztián 2010 Sztankai Krisztián 2012 Sztankai Krisztián 2013

A kulturális antropológia szerepe Hadtudományi Szemle 3. 1-5. pp.

a

katonai

műveletekben.

A civil-katonai együttműködés, a lélektani műveletek és a kulturális antropológia kapcsolata. Hadtudomány 22. 1-7. pp. A kulturális antropológia a terror elleni háborúban. Sereg Szemle 9. 43-48 pp.

Ting Toomey, Stella 1999 Communicating Across Cultures. New York: The Guilford Press Winch, Peter 1972

Understanding a Primitive Society. In: Winch, P. (szerk.): Ethics and Action. London: Routledge and Kegan Paul. (Online változat: http://www.humannature.hps.cam.ac.uk/WeekFive1964WinchUndersta ndingaprimitivesociety.pdf Letöltés dátuma: 2015. október 19.)

58