Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet. A város képei. Kolozsvár belvárosának mentális térképezése

Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet

A város képei Kolozsvár belvárosának mentális térképezése

Készítette:

Konzulens:

Papp Gergely

Dr. Ilyés Zoltán

kulturális antropológia alapszak (BA)

egyetemi docens

Miskolc 2013 1

Absztrakt Szakdolgozatom kolozsváriak belvárosukról alkotott képéről és ezzel összefüggésben a tanulmányom első részében a városi terekhez és társadalmi csoportokhoz köthető társadalomtudományos elméletek áttekintéséről fog szólni. A kolozsvári belvárosról a helyiek által alkotott képeket és elgondolásokat elsősorban interjúk és mentális térképezés segítségével fogom megragadni. A helyeik Kolozsvár-képeinél fontos volt számomra, hogy van-e ennek etnikus meghatározottsága, illetve ha igen, ennek van-e generációs változása. Így kutatásomba fiatal felnőtt és idős itt élő románokat és magyarokat vontam be. Reflektáltam a kolozsvári városfejlődésben bekövetkező recens változásokra és azok előzményeire az ezerkilencszázkilencvenes évektől mostanáig, illetve ezek hatásaira a helyiek belvároshoz fűződő képzeteire.

2

Papp Gergely

A város képei Kolozsvár belvárosának mentális térképezése

3

Tartalomjegyzék Bevezetés ................................................................................................................... 6

I.

Személyes motivációk..................................................................................................... 6 Téma meghatározása, jelentőségének bemutatása ............................................................ 7 Képzeteim és Eszközeim ............................................................................................ 8

II.

Hipotézis ........................................................................................................................ 8 Módszertan ..................................................................................................................... 8 III.

Mentális terek és térképek ........................................................................................ 11

IV.

A város képe előtt ..................................................................................................... 15 Városkutatás- a városökológiától napjainkig ................................................................. 16 A terek kulturális meghatározottsága............................................................................. 22

V.

Városimázs és city-branding ..................................................................................... 23

VI.

Városimázs Kolozsváron .......................................................................................... 25 A kilencvenes évek elejétől 2004-ig .............................................................................. 25 2004-től mostanáig ....................................................................................................... 26 Kolozsvári mentális térképek .................................................................................... 29

VII.

Helyi fiatal magyarok Kolozsvár-képe .......................................................................... 31 Helyi fiatal románok Kolozsvár-képe ............................................................................ 36 Helyi idős magyarok Kolozsvár-képe ............................................................................ 39 Helyi idős románok Kolozsvár-képe ............................................................................. 41 VIII. Összegzés ................................................................................................................. 42 Bibliográfia .......................................................................................................................... 45 Melléklet.............................................................................................................................. 46 I. 4

számú melléklet- magyar nyelvű kérdőív ............................................................... 47

II.

számú melléklet- angol nyelvű kérdőív ............................................................... 51

III.

számú melléklet- interjú vezérfonal .................................................................... 54

VI.

számú melléklet- Mentális térképek .................................................................... 55

Egy fiatal kolozsvári magyar mentális térképe .............................................................. 56 Egy fiatal kolozsvári román mentális térképe ................................................................ 58 Egy idős kolozsvári magyar mentális térképe ................................................................ 60 Egy idős kolozsvári román mentális térképe .................................................................. 62

5

I.

Bevezetés

Személyes motivációk A kulturális antropológiába elsőként az kezdett el vonzani, ahogyan egy társadalomban élő különböző

csoportokat, közösségeket,

szubkultúrákat

szemléli és értelmezi ez a

társadalomtudományi diszciplína. Azzal a felfogással tudok legjobban azonosulni, hogy egy társadalom és annak részei működésének, a különböző társadalmi csoportok, közösségek és egyének egymás mellett élésének megértését nem lehet csak külső megfigyelőként leírni és értelmezni, hanem elengedhetetlen a csoportok, közösségek és egyének önmagukról és másokról alkotott elképzeléseit és viselkedéseit az ő saját szemüvegükön keresztül megérteni. Ezt a fajta hozzáállást a társadalomtudományok területén a kulturális antropológiában véltem felfedezni legkézzelfoghatóbban. Egyre jobban megismerve ennek a tudományágnak az érdeklődési köreit, két terület kezdett el egyre jobban foglalkoztatni. Az első a város, mely elsőre csupán földrajzi kategorizációnak tűnhet. De ha egy város képét társadalomtudós, kulturális antropológus szemmel nézzük, ennél sokkal mélyebb és árnyaltabb képet kaphatunk, nemcsak az épületeket, az utcahálózatot és az ott élő emberek sokaságát. Egy város megértéséhez számomra fontos az is, hogy a benne élő különböző csoportok, közösségek és egyének hogyan élik meg a mindennapjaikat, milyen elképzelésük van magukról és másokról, hogyan viszonyulnak és kommunikálnak egymással és a környezetükkel. A másik vizsgálati terület, ami vonzott, a különböző etnikumok egy térrészben való együttélése, alkalmazkodásai és konfliktusai. Ezért fogott meg már első látogatásomkor is Kolozsvár, mivel a városi térhasználat helyi sajátosságai és ezzel összefüggésben a különböző társadalmi csoportok, etnikumok egymás mellett élése már pár napi ottlét során is erőteljesen hatott rám, és meghatározta gondolataimat. A kilencvenes évek végétől jártam Erdélyben, melynek során pillanatfelvételeket kaphattam egy-két ottani település és város mellett a „kincses városról” is. Mikor három éve, jó pár év kihagyás után, újra Kolozsváron jártam, megleptek az ott látottak és tapasztaltak, és egészen más érzések kerítettek hatalmukba, mint az első látogatásaim során. Amilyen sokk volt mikor először láttam a várost a kilencvenes évek elején, legalább akkora hatásként ért ez az újabb találkozás. De a két benyomás egymással szöges ellentétben állt. Ez a két kép és különbségük annyira megragadta a képzeletemet, hogy egyre inkább érdemesnek találtam az ezen való elmélkedés továbbgondolását, és alaposabb szemügyre vételezését az általam átutazóként észlelt változásoknak. Így úgy döntöttem, hogy eltöltök egy kis időt 6

ebben a városban kutató szemmel is, hogy reményeim szerint megláthassam azt, hogy az ott élők mit tapasztalnak, hogyan élik meg az általam észlelt vélt vagy valós változásokat.

Téma meghatározása, jelentőségének bemutatása Szakdolgozatomban egyrészről egy látleletet szeretnék adni arról, hogy a mai Kolozsvárról, szűkebben annak belvárosáról milyen képzetek élnek az itt élők fejében, a különböző társadalmi csoportok hogyan élik meg a városnak ezt a részét, és hogyan viszonyulnak egymáshoz, illetve milyen Kolozsvár-kép él a fejükben és ez hogyan változott az elmúlt évtizedben. Még mielőtt Kolozsvár belvárosára és annak arculatának változására, az ahhoz fűződő viszonyulásokra rátérnék, szükségét látom egy terjedelmesebb összefoglaló elemzésnek, mely bemutatja a társadalomtudományos gondolkozás városhoz, városi terekhez és a város társadalmi csoportjaihoz fűződő eddig felmerülő meglátásait és elméleteit, ami a későbbi terepi megfigyeléseim elméleti magalapozását hivatottak szolgálni Véleményem szerint azért szükséges ez az áttekintés, mivel az ezáltal magamévá tett elméleti tudásbázis által tudom értelmezni Kolozsvár társadalmi térhasználatában és a megélt terekről meglévő jelentéstartalmak változásában végbemenő közelmúltbeli és jelenlegi folyamatokat. Azért tartom ennek a kérdéskörnek az elemzését fontosnak és időszerűnek, mivel ezen folyamatok megértése elengedhetetlen Kolozsvár jelenlegi és jövőbeli városfejlődésének és városképének, illetve az ott élő társadalmi csoportok és etnikumok egymás mellett élésének megértésében.

7

II.

Képzeteim és Eszközeim

Hipotézis A terepmunkám megkezdése előtt, az eddig Kolozsvárral, annak társadalmával és társadalmi térhasználatával kapcsolatos társadalomtudományos olvasmányaim, és a régebbi és közelmúltbeli élményeim, tapasztalataim összevetése alapján a jelen, kétezertízes évek eleji belváros társadalmi térhasználatára jó pár előfeltevés fogalmazódtak meg a fejemben. A kolozsvári belváros társadalmi térhasználatára vonatkozó hipotézisemet az alábbi előfeltevéseim alkották: A Kolozsváron élők belváros-képzetének részei az etnikai meghatározottságok mind a helyi magyarság, mind a helyi romáság részéről. A fiatal felnőtt generációnál a magyar és a román etnikumok közötti térhasználati különbségek és az ezzel kapcsolatos etnikus jelentéstartalmak a kolozsvári belvárosban nem annyira meghatározóak, mint az időseknél. A városvezetés elképzelése a város képének megjelenítésére, és az ezirányi fejlesztési szándéka és gyakorlata kihat a helyi társadalomi csoportok egymásról alkotott elképzeléseire és a városi tér megélésére. Az előzőekben felsorakoztatott előfeltevéseim mindegyike a társadalmi csoportok, etnikumok térhasználattal kapcsolatos, és ezáltal egymásról alkotott percepcióinak és viszonyulásinak mibenlétét próbálja megragadni. Ezeknek a gondolatoknak a terepi megragadására és vizsgálatára az interjúkészítést és mentális térkép rajzoltatást és elemzést tekintettem a legmegfelelőbb eszköznek. A következő alfejezetben fejtem ki részletesen, hogy milyen módszertani eszköztárral indultam neki a terepkutatásomnak.

Módszertan Mint már az a téma felvezetéséből, pozicionálásából és a hipotéziseim meglátásaiból is kiviláglik, a témám fókuszában a kolozsvári társadalmi csoportok, azon belül is a két legjelentősebb etnikum, a románok és a magyarok társadalmi térhasználatának mentális 8

leképeződései, és a belváros képzetének és megélésének megragadása állt. Egyrészt kíváncsi voltam, hogy a városban élőknek milyen a városközponthoz való viszonyulása, ennek vannake etnikai jelentéstartalmai, illetve a belváros megélése és az ehhez fűződő képzetek az általam vizsgált két etnikumnál mutatnak-e generációs eltérést. Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolásához három módszer segítségével próbáltam közelebb jutni. Ezek a módszerek a kérdőívezés, az interjúkészítés és a mentális térképek készítése voltak. Mindegyik módszer alkalmazásánál kikötés volt a bevonandó alanyok szempontjából, hogy legalább már öt éve Kolozsváron éljenek. A kérdőíves vizsgálatot a kutatás első fázisában használtam, hogy viszonylag rövid idő alatt hozzájussak egy általános képhez. Nyitott kérdések formájában tettem fel kérdéseket, de rövid, maximum pár mondatos válaszokat elvárva a kitöltőtől, a városról, a városképről, a városi térhasználatáról, a belvároshoz és más társadalmi csoportokhoz fűződő viszonyáról, és annak érzékelt változásáról az ezerkilencszázkilencvenes évektől mostanáig. Itt is, mint a terepkutatásom folyamán végig, három szempont lebegett a szemeim előtt. Az első és legalapvetőbb, hogy elsőrendű kritérium volt, hogy legalább öt éve az alanyom a városban éljen, ezzel biztosítva, hogy a kutatási témám szempontjából releváns kérdésekben már egy kialakult képpel és megélt tapasztalatokkal rendelkezzen. Második rendszerező elvem az volt, hogy egyaránt meg akartam szólaltatni román és magyar etnikumúakat is. Harmadik rendszerező elvem, hogy mivel a generációs változásokra is kíváncsi voltam, két korosztályt próbáltam megszólítani. Az első a fiatal felnőttek, a húszas-harmincas éveikben járók voltak, míg a másik generációt az idős, főként ötven év fölötti alanyok tették ki. Azért választottam ki ezt a két korcsoportot, mivel előzetes véleményem szerint közöttük van a legnagyobb mentalitásbeli különbség. A kérdőívezés helyszíneit és eljárását is ezekhez a támpontokhoz próbáltam szabni. A magyar fiatalok kérdőívezését a Kolozsvári Magyar Diákszövetségnél és a belváros szórakozóhelyein végeztem. A román fiatalok kérdőívezését a belváros szórakozóhelyein és vendéglátóipari egységeiben végeztem. Az idősebb magyar és román generáció lekérdezése helyi ismeretségek alapján személyes megkeresésre történtek. A kérdőíves felmérést kutatásom kezdeti megalapozásának tekintettem. A magyar és román fiatalokkal öt-öt kérdőívet, az idős magyarokkal három, illetve az idős románokkal kettő kérdőívet töltettem ki. Mivel magyar és angol nyelven tudtam a kérdőíveket összeállítani, ez korlátozta a lehetőségeimet, főleg az idős román generációnál. 9

A második lépcsőben interjúalanyokat kerestem. Itt is az előzőekben felsorolt kiválasztási vezérelvekhez tartottam magam. A félig strukturált interjúk keretében, az elmesélt élettörténetek alapján, azokat a témám szempontjainak megfelelően mederben tartva próbáltam előfeltevéseimre, a térhasználat társadalmi vonatkozásaira és annak változásaira választ kapni. Az interjúalanyaimra az addigi ismeretségeim és kapcsolataim alapján, illetve a belváros különböző terein és szolgáltató egységeiben keresve találtam rá. Az interjúk megközelítőleg egy-másfél órásak voltak, melyekhez kapcsolódott a mentális térképek egy részének készítése. Ezzel az eljárással három-három interjút tudtam készíteni három csoportból, illetve egy helyi idős román emberrel tudtam hosszabban, interjú formájában elbeszélgetni. A mentális térkép rajzoltatásnál egy üres papírlapra kellett a saját képzeletbeli térképüket felvázolni Kolozsvárról belvárosról, azokat a helyeket és térrészeket feltüntetve, ahova szívesen járnak, pozitív tapasztalatai vannak róla, illetve azokat a helyeket, ahova nem szoktak járni, vagy valamiért idegen számukra. Mindegyik kitüntetett helyre és térrészre pár szavas jellemzést is kértem, hogy írjanak, megindokolva, hogy miért tüntették fel a térképen, milyen érzés, tapasztalat, gondolat kötődik hozzájuk a kitöltő számára. Emellett még készíttetem mentális térképeket önmagukban is, véletlenszerű mintavételezéssel. Itt a belváros különböző helyein, főként a Mátyás és az Avram Iancu tereken és környékeiken szólítottam meg embereket, pár mondatban elmondtam nekik, hogy Kolozsvár, és azon belül főként a belváros térhasználatához, annak megéléséhez gyűjtök anyagot, és ha tehetik, rajzolják le nekem a saját képzeletbeli térképüket a fenti, interjúzásnál is kért támpontok alapján, majd utána egy pár mondatot beszélgettünk a megalkotott térképükről.

10

III.

Mentális terek és térképek

Annak érdekében, hogy a mentális térképezésről és annak elméleti hátteréről és gyakorlati előzményeiről tisztább képet kaphassunk, szükségesnek érzem e kutatási módszer előzményeinek és mibenlétének összefoglaló felvázolását. Az ezerkilencszázhatvanas években megjelenő kvalitatív forradalom magával hozta a kognitív folyamatok térképezéséből eredő új megközelítési módot, a kognitív vagy mentális térképezést. A térhez kapcsolód kognitív folyamatok térképezésének ma egyik legnépszerűbb irányzatának elméleti és módszertani megalapozásának fő úttörői Kevin Lynch és követői voltak az 1960-as években. A térnek ez a fajta kutatása és ennek a kutatási elméletnek és módszertannak az elterjedése szorosan köthető a hatvanas években kibontakozó kognitív pszichológiához. A kognitív vagy mentális térképezést a kulturális sémák térképi megjelenítésének és vizsgálatának is nevezhetjük, mivel az adott egyén vagy társadalmi csoport kulturálisan meghatározott észlelésé tükröződik vissza ezeken a térképi ábrázolásokon, megjelenítéseken. Így az emberben meglévő kognitív térképek kutatása és tanulmányozása újabb meglátásokkal gazdagíthatja a kultúrakutatásokat. Nem csoda, hogy a kulturális antropológia is hamar felfigyelt erre a kutatási irányzatra, és a 1970-es évektől egyre elterjedtebbé vált ezen a tudományterületen is a használata. A mentális térképek készítése több tudományágban is meggyökeresedett mára a társadalomtudományokban. A kialakított új módszer és megközelítés jó eszköznek bizonyult az egyének és akár a különböző társadalmi csoportok térérzékelésének vizsgálatához. E a kutatási irány főleg a városkutatásokban nyert teret, mivel a városi térben egymás mellett létező különböző egyéni és csoportviszonyulások széles skálájával találkozhatunk sokszor jól körülhatárolható, empirikusan vizsgálható térrészeket kiolvasva a társadalmi térhasználat által. E szemléletmód által az objektívnek tekintett földrajzi, fizikai tér térképi ábrázolásához hozzá lehet a térképi felületre illeszteni az egyes egyéni és csoportos térképzeteket. Az egyén kognitív folyamatok által konstruált térképzetek láthatóvá tételére, vizualizálására és ezen mentális térképek alapján való elemzésére kapunk lehetőséget ezzel a módszerrel. Megfelelő számú és különböző identifikációjú egyén mentális térképeinek elkészítése esetén pedig társadalmi csoportokra is lehet valamiféle valószínűségi mentális térképhálót alkotni egy adott területegységről. Ezeket a mentális térképeket aztán össze is lehet hasonlítani mind egyéni, 11

mind csoportszinten, és ezáltal különbözőségeket és hasonlóságokat vélhetünk felfedezni az egyének és csoportok adott térhez való mentális és ezáltal mindennapi viszonyulásáról. És mivel a különböző egyének és csoportok nagyon sokféleképpen és változatosan élhetik, és képzelhetik el az adott teret, így viszonyulások sokaságával találkozhatunk egy-egy meghatározott térrész kapcsán. Az adott térben ezek a mentális térképi leképeződések a tér különböző pontjainál és térrészleteinél az egyének és csoportok szemszögéből nézve mutathatnak elkülönüléseket és egymást fedéseket a tér mindennapi megélése során, illetve a tér pontjaihoz és részeihez való eltérő viszonyulás miatt következtethetünk interferenciákra és szegregációra, harmonikus és konfrontatív együttélésre a tér különböző helyein. A mentális térképezés és a térhez kapcsolódó mentális folyamatok vizsgálatánál kell megemlítenem James Duncan tanulmányát, a Sites of Representation-t (1993), mely a város különböző reprezentációs formáival foglalkozik, és azt ajánlja nekünk, hogy a város szövetére, mint szövegre tekintsünk. Elképzelését azzal magyarázza, hogy az egyének és csoportok városról alkotott különböző narratíváinak, szövegeinek mindig van, kell lennie térbeli aspektusa, az egyén által elképzelt világ térbeli megjelenése visszaköszön a szöveges közlésben. Ezen szövegeket olvasva feltárulhat előttünk az a kulturális meghatározottság, amelyből a közlő tudtunkra adja narratíváját. És ezek a kulturális, politikai és gazdasági értelmezések körbeszövik a szövegben megjelenített topográfiai elemeket a narráció során. James Ducan fontosnak tartja és kiemeli művében a hatalmi és ideológiai képzetek és gyakorlatok térbeli megjelenéseit is. A hatalmi viszonyok úgy realizálódnak, hogy az egyén nemcsak a térrel folytat párbeszédet, hanem más egyénekkel és intézményekkel is a tér értelmezése során. Ez a másik fél lehet más egyén a saját társadalmi csoportjából és csoportjaiból, vagy más társadalmi csoportok tagjai, vagy a politika, a gazdasági szféra, a várostervezők, a városi vezetés vagy akár a tágabb regionális vagy nemzeti hatalmi elit. „A kognitív térképezés olyan absztrakció, amely magában foglalja azokat a kognitív, illetve mentális képességeket, amelyek segítségével összegyűjthetjük, rendezhetjük, tárolhatjuk, felidézhetjük, valamint manipulálhatjuk a körülöttünk lévő térre vonatkozó információt…A kognitív térkép egy termék- az egyén térbeli környezetének (spatial environment) rendezett módon történő megjelenítése (reprezentációja).” (Letenyei 2004: 598) Ezzel az eszközzel megragadhatjuk azt, ahogyan az egyén egy adott életszakaszában, az idő egy adott keresztmetszetében érzékeli és rendezi a körülötte lévő teret, és ahhoz személyes, de egyben társadalmilag is meghatározott képzeteket köt. Így egyben a hétköznapi élet tereiről is tudást 12

kaphatunk, miközben az egyén szociális környezetéről is kirajzolódik egy hálózat, mely megmutatja, hogy mely más egyénekkel, csoportokkal és szervezetekkel milyen minőségű és rendszerességű kapcsolatot tart fenn az adott térrészben. Ezáltal a kutatási folyamat közben az egyének és csoportok viszonyrendszeréről és világnézeti különbségeiről is képet kaphatunk. Ezzel egy időben a vizsgált területben fellelhető fontosabb utakról, töréspontokról, határokról, kitüntetett helyekről is tudomást szerezhetünk alanyainktól. A mentális térképezés elméleti háttere és gyakorlati módszertana Cséfalvay Zoltán 1990-ben megjelent „Térkép a fejünkben” című munkájával kezdett nagyobb ismeretségre szert tenni hazai tudományos életben. Azóta bár elfogadottá vált ez a módszer hazánkban is, nem lett széleskörű a hasznosítása. Eddig jelentősebb tudományos megalapozottságú magyar vonatkozású mentális térképezések a régiónkban a teljeség igénye nélkül a következők voltak: az 1991-ben publikált hargita megyei Korond esettanulmánya a Csíkszeredai Kommunikációs Antropológia Munkacsoport által;

a kilencvenes évek első felében egyetemi hallgatók

részvételével végzett, Szatmár térségének romániai oldalán lévő Gencs falu különböző részeinek és a hozzájuk főződő identitáskonstrukcióinak mentális térképezése; 1997-ben Kőszeg általános rendezési tervének előkészítéséhez végeztek gazdasági hatástanulmányt és ehhez kapcsolódóan az ingatlanpiaci helyzet felmérésére használták a mentális térképezés technikáját; az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága 2002 őszén végzett kutatást Sik Endre vezetésével a magyarországi menekültek tábor- és annak környezetének használatáról (bicskei, debreceni és békéscsabai menekülttáborok lakóival); a kétezres évek elején Eger mentális térképezése a rendezési terv előkészítéséhez; 2003-ban Cece község mentális térképezése, mely a településfejlesztési koncepció alapját képezte; 2004-es Telki mentális térképezése; 2009-ben Trócsányi András és Stefán Klára kutatása „A pécsi fiatalok városképe és reprezentációja mentális térképek alapján” címmel és végül a számomra legrelevánsabb Plugor Réka kolozsvári egyetemista 2006-os szakdolgozata „Az elképzelt város- egyetemisták Kolozsvár-képe”. Az utóbb említett dolgozat abban különbözik a saját kutatási tervemtől, hogy itt a kutató csak az egyetemistákat vonta be a kutatás alanyai közé, illetve módszertanában a kérdőíves technikát nem alkalmazta, míg a fókuszcsoportos interjút igen. Így a generációs különbségeket nem tekintette vizsgálati körének, nemcsak Kolozsvár belvárosát vizsgálta (bár hangsúlyos helyet kapott ez a városrész) illetve a másik, véleményem szerint nem elhanyagolható különbség, hogy kutatását 2006-ra fejezte be, mely még csak két évvel volt Gheorghe Funar kolozsvári román nacionalista polgármester bukása 13

után, és még egyáltalán nem indult meg az a kulturális reneszánsz a városban, mely a kétezertizes évektől vált leginkább jellemzővé.

14

IV.

A város képe előtt

„Hogyan hozzuk létre és termeljük újra a lokalitást a szorongás és entrópia, a társadalmi elhasználódás és a szakadatlan változás, az ökológiai bizonytalanság és a kozmikus illékonyság, a rokonok, az ellenségek, a lelkek és mindenféle kvarkok állandó kavargása közepette?” (Arjun Appadurai) Mint azt már a bevezetésben célként kitűztem magam elé, a dolgozatom első részében a városhoz köthető társadalomtudományi gondolkodásról, annak változásáról és irányairól szeretnék egy áttekintést adni. E résznek az elkezdését a város, mint jelenségvilág megragadásával kezdem. Ahhoz, hogy ezt a lehetőségekhez mérten jól meg tudjam ragadni, először a város, mint ember alkotta település fogalmát kezdtem el keresni. „A település az ember térbeli megjelenésének a földrajzi helye, olyan része a földrajzi környezetnek, amelyet a társadalom, annak részei vagy egy csoportja időszakosan, illetve állandóan elfoglal.” (Izsák 2003: 9) De ha jobban ráfókuszálunk egy adott településre, és nem felülről, hanem belülről nézünk körül benne, a földrajzi koordináták és egy társadalom ottlétének elismerésénél százszorta többet kapunk. Ha hagyunk magunknak időt a látásra, akkor feltárul előttünk a település képe, a benne élő egyének és csoportok önmagukhoz, egymáshoz, a települési térhez, a szűkebb és a tágabb környezetükhöz fűződő viszonyai. Ezek a viszonyok különböző koronként és helyenként igen sok változatosságot, hasonlóságot és különbözőséget mutattak, mutatnak. De mégis a sok változatosság ellenére az egyes jelenségek és folyamatok között sokszor észrevehetünk egyező sémák szerinti működési elveket, miközben az adaptáció megjelenési formái eltéréseket mutat, mutathat az adott helyi viszonyoknak megfelelően. „Városok azok a települések, amelyekben sok ember él együtt s ez az együttélés nemcsak a tér azonos részén lévő lakást jelenti, hanem egyfajta életformát is.” (Izsák 2003: 13) Ez a megállapítás tán kiindulópontnak elég, de ezzel még nagyon jutottunk közelebb egy város képének megragadásához. Sokszor a különböző államapparátusokban, kutatói elméletalkotásokban és módszertanokban a település népességének egy bizonyos nagysága fölött szoktak városról beszélni, de ez a kategorizáció még igen kevés támpontot ad nekünk a város jellemzésére.

15

A városi tér szerkezetének tudományos kutatása a már előrehaladott iparosodásnak indult társadalmak városaiban indult meg a XIX. század derekán. Így a városkutatások NagyBritanniában bontakozott ki elsőként. „Annak ellenére, hogy az antik városokban is megfigyelhető az egyes társadalmi csoportok városon belüli térbeli elkülönülése, a folyamatot empirikusan csak a XIX. század angol nagyvárosaiban kezdték el vizsgálni.” (Izsák 2003: 29) Kutatásom szempontjából a társadalomtudományok azon szegmense került a fókuszomba, mely azt vizsgálja és próbálja meg értelmezni, hogy a város és a városi környezet, térszerkezet és ezek változásai miképpen befolyásolják a társadalmi viszonyokat, viselkedésformákat, általánosságban a városi térhez fűződő mindennapi tapasztalatokat, és ezek a viszonyulások hogyan hatnak vissza a tér szerkezetére, megjelenésére és változására. S mivel a választott városom, ahol ezen jelenségeket be kívánom mutatni, Kolozsvár, így a társadalmi viszonyok és a városi térhez fűződő különböző viszonyulások alapvető kiindulási pontjává a városban élő magyar és román etnikai viszonyulások és értelmezések mibenlétére és változására helyezem az elméleti megalapozás után a súlypontot. De még mielőtt hosszabban elidőznék Kolozsvárnál, szükségesnek látok egy elméleti bevezetőt, mely jobban értelmezhetővé teszi Kolozsvár mai társadalmi, etnikai csoportjainak, közösségeinek térhez és egymáshoz fűződő viszonyainak bemutatását, és annak alakulását Kolozsvár recens városfejlődéséhez.

Városkutatás- a városökológiától napjainkig „A társadalmi viszonyok, kapcsolatok mindig territoriálisan definiált egységekben szerveződnek és reprodukálódnak” (Peter L. Berger) A városkutatásban a XX. század elején egy virágzó, és sok előrevivő gondolatot megjelenítő tudásközpontot alakult ki, a Chicagói Iskola. Ez az iskola már 1892-ben megalakult Albion Small vezetésével, az American Journal of Sociology alapítójával, de a város, mint fő kutatási irány csak a XX. században bontakozott ki a tudóscsoport körében, ráfókuszálva a környezetük társadalmi problémáira, a migrációra, a szegénységre, a hajléktalanságra, a szervezett bűnözésre, a bűnöző bandák problémakörére és egyéb társadalmi jelenségekre. Ezen kutatók fogalmazták meg elsőként „azt a tételt miszerint a különböző társadalmi kategóriák térbeli elhelyezkedése nem véletlenszerű, hanem rendkívül szigorú jól 16

meghatározott elvek szerint történik.” (Pásztor 2006: 14) Az ebből a szemléletből kibontakozó irányzatot nevezzük városökológiának. Az elnevezés onnét jött, hogy ők voltak az elsők a szociológiában, akik az ökológia fogalmát használták társadalmi jelenségek modellezésére, ezzel párhuzamot vonva a társadalmi és a természeti ökológia között. Az irányzat követői szerint, ahogyan a természetnek is megvan a meghatározható és megragadható szabályszerűségekkel rendelkező ökológiai rendje, ugyanúgy a városok struktúrái és funkciói is hasonló és szabályos elvek mentén szerveződnek. Így a városban létező „társadalmi kategóriák és csoportok hasonló elvek szerint foglalnak el jól meghatározható területeket.” (Pásztor 2006: 14) Ennek az irányzatnak az egyik jeles képviselője Robert Ezra Park volt, aki szerint a városi lét két szinten, a létfenntartó és a kulturális szinten szerveződik. A létfenntartó szinten a különböző csoportok a véges erőforrások minél előnyösebb megszerzéséért küzdenek, míg a kulturális szint pedig a szimbolikus és pszichológiai folyamatait adja egy város társadalmának és térhasználatának. Park meglátása szerint „a létfenntartó szint elsődleges a kulturálissal szemben, hiszen ezzel magyarázható a társadalom berendezkedése, valamint a gazdasági versenynek a városban megjelenő hatásai. Ezzel szemben a kulturális tényezőknek főként a különböző negyedek szintjén van jelentősége, ahol hasonló társadalmi kategóriájú egyének tömörülnek, s ahol közös kulturális értékek egyfajta együttműködést hoznak létre. A helyi közösségek életét tehát egyfajta morális alapú kooperáció vezérli, a városban viszont egymástól elkülönülő kategóriák élnek,

akik egymással versenyben vannak,

ugyanakkor

funkcionálisan

differenciálódnak, ezzel éltetve és működtetve a várost.” (Park, 1925 idézi Pásztor 2006: 15) Park kritikáit főleg a biológiai szint elsőrendűségéért és túldimenzionálásáért kapta, és hogy ezáltal a kultúra szerepére és hatótényezői fontosságára nem fektet elég hangsúlyt. A különböző ökológiai elméleteknek és modelleknek az a legnagyobb hátránya, hogy nem ad megfelelő magyarázatot a városban lezajlódó különféle társadalmi konfliktusokra és változásokra. Pedig a politikai, így a várospolitikai gondolkodásban és cselekvésben mindig is, de a XX. század második felére egyre fokozottabban az állt a homlokterében, hogy kinek, kiknek az érdekeit szolgálja, kiknek a javára és kiknek a hátrányára tervezik és fejlesztik a várost és annak részeit. A gazdaság érdekeit vagy a lakosság érdekeit tekintik meghatározónak? A szegények, a középosztály vagy a felső rétegek érdekeit? A már régóta itt lakó vagy a jövevények, a migránsok érdekeit? Mely társadalmi csoportok, adott esetben etnikumok érdekei milyen hatásfokkal és hogyan artikulálódnak a városfejlesztés során? És hogy ezeket az érdekeket miképpen hangolják össze, hogyan csatornázzák be a 17

városfejlesztési politikába, és milyen interferenciák és konfliktusok termelődnek vagy termelődnek újjá ezekben a folyamatokban? Az új megközelítések először a politikai közgazdaságtan irányzatának szárnyai alatt kezdtek el kibontakozni a hetvenes években. Ezek az elméletek azt hangsúlyozták, hogy a társadalom, s így a városi társadalom alapállapota nem az ökológusok által hangoztatott egyensúlyi állapot, hanem a konfliktus. Ez az új alap ráirányította a figyelmet „a kapitalizmus szerepére, a nemzetközi gazdaság sajátosságaira, a hatalom és a jólét koncentrációjára, a társadalmi osztályok viszonyaira, a társadalmi konfliktusokra, az állam és adminisztráció szerepére”. (Pásztor 2006: 28) Ezen új irányvonal egyik első jelentős képviselője Manuel Castells, a koherensen a város vizsgálatára alkalmazott marxista elméletek első jelentősebb műve pedig az Urban Question (A városi kérdés, 1972). Castells a városi tér jelentőségét elsődleges helyre tette. A városi tér kontextusában értelmezte a piac reprodukcióját. Szerinte ebben a rendszerben építik fel és termelik újjá a piacot az egyéni és kollektív fogyasztási gyakorlatok. Itt a városi tér már nemcsak önmagában egy abszolút tér, hanem mentális, szimbolikus térnek tekinthető, az adott városi társadalomba beágyazott térhálózat, a gazdasági, politikai, ideológiai és a különböző egyéni és kollektív tudatkonstrukciók fizikai kivetülése. Így Castells szerint a városi térben nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi lét viszonyai is megkonstruálódnak. „A városi tér jelentősége abban rejlik, hogy a társadalmi berendezkedés és a gazdaság két jelentős folyamata objektiválódik benne, ezek pedig egyben a kapitalizmus terjeszkedésének alapfeltételei: a tőkefelhalmozás és a különböző társadalmi osztályok közötti konfliktusok.” (Castells, 1977: idézi Pásztor 2006: 31) David Harvey a nyolcvanas években Castells irányvonalán indult el, és habár ebben az időben már sokat veszített fényéből és népszerűségéből, városkutatásaiban Marx történelmi materialista elméletét alkalmazta. Harvey szerint „a gazdasági folyamatok saját képükre formálják a városi teret. A város tehát nem egyéb, mint a gazdasági tőkefelhalmozás racionális produktuma.” (Pásztor 2006: 32) Harvey mindezt rákottázta a kapitalista gazdaság városalakítási gyakorlatára. „A kapitalista városépítés és újraépítés egy olyan szerkezethez hasonlít, amely az egységnyi tőkeforgalom idejét lerövidítik.” (Harvey, 1985a:27-29 idézi Pásztor 2006: 32) „Ez elsősorban annak köszönhető, hogy a terület-felhasználást a befektetések jellege határozza meg, amelyek természetüket tekintve profitorientáltak. Ugyanakkor a pénzügyi intézmények és az állam támogatják a másodlagos tőkeforgalomba való befektetéseket, ezzel tulajdonképpen növelve az elsődleges tőkeforgalom hatékonyságát. 18

Ezzel magyarázhatók a nagyvárosokban végbemenő szuburbanizáció és a metropolizáció folyamatai is, amelyek gazdasági érdekeket alátámasztó együttes hatása változtatta meg a városok szerkezetét és jellegét.” (Harvey, 1985b:7 idézi Pásztor 2006: 32) Harvey szerint a szuburbanizáció és a városközpontok népességének elvándorlása egy új társadalmi jelenséggel járnak együtt. „A tulajdonért folyó kompetíció a tulajdonos és a nem tulajdonos rétegek közötti érdekkonfliktusok és a nem tulajdonos munkásosztály-tudat megnyilvánulása” (Harvey, 1985a:42-43 idézi Pásztor 2006: 32). Így a kapitalizmus viszonyrendszere nemcsak az osztályok között támaszt érdekkonfliktusokat, hanem azokon belül is. Az első igazi neomarxista a városkutatásban Henri Lefebvre volt, mivel ő már hangsúlyosan nemcsak a gazdaság szerepét domborította ki, habár jelentőségét nem vitatja, hanem a kultúrát és a politikát is önálló tényezőkként kezeli a városi jelenségek és folyamatok alakításában. Elméletének ezen dolgozat témája szempontjából leginkább releváns része a városi tér és a társadalmi környezet kölcsönhatására tett megállapításai. Ezeket összefoglalva valahogy úgy hangzanak, hogy a városi társadalomban az egyének és csoportok közötti viszonyrendszerek nemcsak egymással kommunikálnak és alakítják egymást,

hanem a

mindennapi

környezetükkel, a városi térrel is folytonos kölcsönhatásban vannak. Így válik a tér nem csupán fizikai, hanem társadalmi térré. A tér keretet szab a társadalmi viselkedésnek, cselekvésnek és mentális konstrukcióknak, de egyben az adott társadalom egyéni és csoportjai ezt mindig újra- és újratermelik. Így a városi tér tulajdonképpen a társadalmi viszonyok állandóan jelen levő és dinamikus konstrukciója, dekonstrukciója és rekonstrukciója, így folyamatosan változó fizikai és szimbolikus téralkotás, téralakítás zajlik a városon belül. Másfelől, de ezzel összefüggésben a politika is felhasználja a saját maga érdekei számára, a hatalmi jogosítványaival és a társadalmi kontroll eszközeivel, a térben megvalósulásra késztetve az épp aktuális ideológiáját, és az ezáltal meghatározott fejlesztési irányait, elképzeléseit. A politika különböző szinteken szólhat bele a városi tér alakításába. Magasabb régiós vagy állami szinten, és helyi, városi és városrészi szinten. Az állam működésével alakítja az egész településhálózatot, nemcsak egy-egy települést, irányt szabva a lakosság térbeli eloszlásának és annak változásának. A helyi politikai vezetésnek pedig főként különleges funkciójú intézmények és térelemek elhelyezésével, kialakításával tudja befolyásolni a különböző városi terek társadalmi használatát, hozzájuk való viszonyulását, e terek megítélését, és mindezek változását. Lefebvre a térnek két típusát különbözteti meg. Az absztrakt tér fogalmát az üzletemberek és a politika használja előszeretettel szerinte. Az ehhez kapcsolódó tényezők az elhelyezkedés, az adott terület mérete, a térből különféle funkciókkal 19

kinyerhető profit. Lefebvre másik tértípusa a társadalmi tér, mely a lakosok által különböző célokra nap mint nap használt és birtokba vett megélt tér. A térhez való ezen kétfajta hozzáállás sokszor konfliktusokat eredményezhet a befektetők vagy a városvezetés és a helyi lakosok között, mivel egy épp aktuális fejlesztésnél vagy átalakításnál a vezetés és a pénzügyi szektor érdekei nem mindig esnek egybe a lakosság céljaival, térfelhasználásával és térértelmezésével. Lefebvre ezen gondolatai új utat nyitottak a városról való társadalomtudományos gondolkodás számára, és megalapozták a társadalmi-területi (socio-spatial) városszociológiát. Ennek az irányzatnak az egyik jeles képviselője Mark Gottdienner. Szerinte a gazdaságra és a politikára való túlzott koncentrálás egyoldalúvá teszi a városkutatásokat, a súlyánál jobban kihangsúlyozva a vertikális hatótényezőket, és ezáltal figyelmen kívül hagyva a város horizontális rendező elveit. Ezek a horizontális tényezők, melyeknek kiemelt súlypontot kell adni az elemzések során, elsősorban a városban lakó egyének és csoportok, és a különböző csoportok közötti viszonyrendszer térrel való bánásmódja és a térre való folyamatos és változó reflektálása által testesülnek meg, ezáltal állandóan alakítva, termelve és újratermelve a tér társadalmi valóságát. „A városi tér folyamatos alakítása a háttérben mozgó, gazdasági érdekek által vezérelt folyamatok révén történik, ugyanakkor a mindennapok társadalmi produktumai, a sajátosan helyi, egyéni és közösségi érdekek megnyilvánulásai is, amelyeknek gazdasági racionalitásuk van, de kulturálisan is meghatározottak.” (Gottdienner, 1985:196200 idézi Pásztor 2006: 34) Gottdienner a következőképpen jellemzi álláspontjának eltérését a keményvonalas marxista irányzattól: „Az ortodox marxizmus determinisztikus modelljével szemben, amely szerint mély és láthatatlan struktúrák szervezik a társadalom életét és cselekvéseit, lehetetlenné téve az önálló reflexiót és cselekvést, az új városszociológia egy sokkal emberközelibb megközelítést javasol, ahol a társadalmi folyamatokban a struktúrákon túl az egyéni illetve kollektív gondolatoknak és cselekvéseknek helyük van. A helyi közösségek képesek arra, hogy egyéniséggel, jelentéssel ruházzák fel a teret, amelyet nem föltétlenül képes a gazdaság vagy a politikum befolyásolni.” (Gottdienner, 1985:150 idézi Pásztor 2006: 35) Itt találkozhatunk először azzal a nézettel, ahol az ember, mint önálló tényező szerepel. Nemcsak úgy, mint aki a gazdaság, a politika és azok intézményeinek résztvevője vagy elszenvedője, hanem mint önálló entitás, mind egyénileg, mind közösségileg, és ezáltal tudatos alakítója a városi térnek vagy az előző tényezők szándékainak támogatójaként, vagy az ezen tényezők felől jövő érdekekkel és célokkal tudatosan szembe helyezkedő társadalmi szereplőként. Későbbi írásaiban Castells is egyre inkább efelé a 20

megközelítés felé tendált, melynek legérettebb gyümölcse az általa megírt The City and the Grassroots (1983). „Ebben az írásában a társadalmi osztályokra úgy tekint, mint, egyebek mellett az egyéni érdekeknek és szolidaritásnak egy lehetséges tényezője, amely mentén a társadalmi csoportok kialakulhatnak.” (Pásztor 2006: 35-36) „Csoportok, amelyek szimbolikus küzdelmet vívnak egymással a városi tér elfoglalása, értelemmel való megtöltése érdekében.” (Castells, 1983:303 idézi Pásztor 2006: 36) Mint már korábban beszéltem róla, Henri Lefebvre alapozta meg elsőként a városi tér társadalmi aspektusát. Ezt a gondolatát mélyrehatóbban a The Production of Space (1991) című művében fejtette ki. A mű maga már a hetvenes években megjelent franciául, de az angol fordítás csak a kilencvenes évek elején látott napvilágot. Ezt követően válhatott meghatározó jelentőségűvé a modern városkutatásban. Ebben a művében leteszi a voksát amellett, hogy a tér és a társadalom nem egymástól független létezők, hanem összetartozó jelenségek, egyik a másikra kölcsönösen hat, és így alakítják egymást. Így a városi tér elmélete a városi társadalom elméletének is kell lennie. Bár lefekteti, hogy a két jelenség viszonyrendszere a legtöbb esetben nem egyértelműen és kazualisztikusan meghatározható, hanem ennél egy sokkal képlékenyebb, néha nehezen megfogható rendszert alkot, melynek rengeteg átmenete és állapota van, melynek leírásához újfajta módszereket kell keresnie a városkutatásnak. „A társadalmi tér megnyilvánulásának három formáját különbözteti meg: a megtapasztalt (preceived), elképzelt (conceived) és megélt (lived) terek.” (Pásztor 2006: 72) Így Lefebvre szerint a térnek nemcsak a maga fizikai valósága van, hanem szimbolikus, láthatatlan jelentéstartalmakat is magában foglal, melyek a társadalom egyéneinek tapasztalatai alapján a képzeletükben lecsapódik, s mely által szervezik és irányítják viselkedésüket és hozzáállásukat az általuk minden nap megélt tereken. „A tér egyben a mindennapi élet, a mindennapi tevékenységek és társas kapcsolatok színtere, mert a társadalmi kapcsolatok mindig térbeli kapcsolatok (spatial relations) is, a kettő egymástól nem választható el.” (Lefebvre, 1991 idézi Pásztor 2006: 72) Így válik a városi térből társadalmi termék is. A teret fizikailag is fel kell építeni, meg kell alkotni, és az idő múlásával újra és újra megszervezni, újjáépíteni, de eközben a mentális és társadalmi viszonyulások is folytonosan észlelik és alakítják azt, kialakítva egy kölcsönös egymásra hatást a fizikai, a mentális és a társadalmi tér változásai között.

21

A terek kulturális meghatározottsága „A jelentések mindig akkor válnak fontossá és lesznek társadalmi mozgalmak, kezdeményezések kiindulópontjai, ha az emberek úgy érzik, hogy mindennapjaik rendjét, az életüket valami fenyegeti, vagy akkor, amikor egy jobb, exkluzívabb életstílust szeretnének maguknak kialakítani.” (Ulf Hannerz) Ha terek vizsgálatának kulturális vonatkozásaira, annak téralakító szerepére irányítjuk fókuszunk, a kulturális táj fogalmával ismerkedhetünk meg. Ezt a fogalmat és ennek tanulmányozását Carl Sauer német geográfus fejlesztette ki a nyolcvanas években. A kulturális tájkutatás során az adott helyek és terek vizsgálatánál fontos szemponttá válik a terek kulturális-politikai dimenziója. A nyolcvanas évektől a kulturális földrajz egy új áramlata újra visszatalált a városok világához, melyet a negyvenes évek kaotikus, összetett, iparosítással és erőteljes társadalmi változásival terhelt folyamatai során otthagyott, inkább a vidéki táj felé fordulva. A nyolcvanas években kifejlődő, majd a kilencvenes évektől egyre jobban kiteljesedő, a kulturális aspektust előtérbe helyező városkutatás alapelemévé vált a Carl Sauer által felvázolt hozzáállás, mely nézőpontnak központi elemévé vált a hely kulturálisan meghatározott karaktere. Ezen kutatások a történelmi városközpontok, az új városi

centrumok

és

centralizált-decentralizált

városi

terek

dichotómiájának

tanulmányozásával irányították figyelmünket a városkutatásokra, persze mindezt különböző, sokszor szélsőségesnek is tekinthető nézőpontból (pl. amerikai városok fontos helyeinek, nyilvános tereinek erodálódását, végét vizionálva) vizsgálva.

22

V.

Városimázs és city-branding

A huszadik század végén megjelenik a posztmodern felfogás, mely a város megjelenésére is nagy hatással van. A városok tekintetében a globalizációba való bekapcsolódás és a fogyaszthatóvá válás vált uralkodó hajtóerővé. A globalizációba való belépés egyben a globális versenyben való belépést is jelenti, mely kényszerként és lehetőségként jelenik meg a városoknál. Amelyik város sikeresen részt kíván venni ebben a versenyben, meg vagy újra kell teremtenie az egyediségét, és ezzel összefüggésben a lokalitásán alapuló plusz hozzáadott értékét. Így posztmodern, fogyasztható város szerepe és képe egy új jelentéssel bővül. A városok önmagukban is egy „fogyasztási cikké” válnak, hasonló módon mint bármelyik másik árucikk a termékek piacán. És miként más termékeknél is, itt is az eladás a piaci versenyben nem megy magától, ehhez egy jól kidolgozott marketing stratégia, és annak megvalósítása szükséges. Ez a városok versenyénél különösen így van, mivel ebben a versenyben fokozottan előtérbe kerül az az aspektus, hogy nemcsak a biológiai szükségleteket kell a terméknek kielégíteni (ebben az esetben a pihenés, kikapcsolódás, feltöltődés stb.), hanem a mögöttes, hozzáadott értéknek is elsődleges szerepe van. Ennek a hozzáadott értéknek a fogyasztó önértékelésére, identitásának megerősítése, élmények szerzésére, történelmi, esztétikai, kulturális vagy akár technikai tapasztalatok szerzésére kell irányulnia egy város esetében. Ezt összefoglaló keretben a „city-brandingnek” kell megalkotnia és a fogyasztónak felkínálnia, melynek egyik eszköze a városimázs megalkotása és fejlesztése. És ahogy minden a marketing stratégiákban, itt is szükség van a célcsoport, célcsoportok kiválasztására, hogy a brand felépítésénél tudjuk, hogy kinek, kiknek akarjuk eladni a várost. A célcsoport, célcsoportok igen változatosak lehetnek. Egyrészt megcélozhatják a helyi, városi lakosságot, annak különböző társadalmi csoportjait (középosztály, városi elit, fiatalok különböző csoportjai, etnikai csoportok, családosok, különböző etnikai csoportok stb.), másrészt üzenetet kell közvetíteniük a turistáknak (belföldi, külföldi, szabadidős, diplomáciai, rendezvény, szórakoztató, wellness, kulturális stb. turizmus célcsoportjai). A különböző célcsoportok és a városvezetés, és különböző hatalmi elitek és társadalmi csoportok érdekeinek és vágyainak kereszttüzében kell megalkotni és életképessé tenni egy használható és eladható városmarketinget. Így a városimázs építésének egyben van egy városi identitásépítő aspektusa is. 23

A városimázs építésénél, a city-brand megalkotásánál fontos azt látnunk, hogy a városi térhez kapcsolódó e marketing folyamatot mindenképpen valamely városi társadalmi elitnek kell a szárnyai alá venni, pontosabban egy idő után feltétlenül a városvezetésnek, különben nem emelkedhet a megvalósulás folyamatába. Ehhez persze a folyamat során elsőrendű fontosságú az elitcsoport által a városi társadalom szélesebb tömegeinek és különböző társadalmi csoportjainak valamilyen fokú megnyerése és bizonyos fokú becsatornázása az imázs építésbe. A különböző városi terek és ezáltal az egész város piacosítása pont ettől válik konfliktusokkal terhelté, és sorozatos alkufolyamatok és egyeztetések színterévé. Az egyes csoportok, kisebb közösségek sokszor egy adott, lehatárolható társadalmi térben sűrűsödnek, sokszor történelmileg is meghatározva azt, különböző városon belüli lokalitásokat létrehozva. „A közösen belakott városi tér konstitutív szerepet játszott a társadalmi milliő és a csoportidentitás létrehozásában: evidens és szignifikáns (magától értetődő) módon a milliőhöz tartozás jele a városi térben elfoglalt meghatározott hely volt; azaz a tér, mint valamilyen előzetesen adott környezet működött.” (Szijártó 2010: 67) Így a különböző egyének és társadalmi csoportok kommunikációja során egyre fontosabbá válik az egyén vagy csoport önreprezentációja és annak sikeressége. A városi milliő konstruálásában pedig szintén egyre fokozottabb jelentőségűvé válik eme szubjektivitás megjelenítése, ennek vágya és a térbeli leképezési lehetőségeinek kiaknázása. Így válik a városi térhasználat egyre inkább az egyének és a társadalmi csoportok önreprezentációs színterévé, és ezen sokszor eltérő reprezentációk ütközőzónájává és folyamatos újrakonstruálási terévé.

24

VI.

Városimázs Kolozsváron

A kilencvenes évek elejétől 2004-ig Az 1989-es rendszerváltás után alapvető társadalmi változásokon ment keresztül a romániai társadalom. Az eddigi hatalmi rendszer megszűnt, és ezáltal ideológiai bázisa is elvesztette a talajt. Hatalmi és ideológiai vákuum keletkezett. A kommunista rendszer alatt a szocializmus építése jegyében a nemzeti, nemzetiségi kérdések el voltak nyomva, illetve a nemzetiségek életére hatással levő változások nem nemzetiségi kérdésként artikulálódtak a hatalom felől. Kolozsvár

nemzetiségi

összetételének

arányát

erősen

módosító

folyamatok

az

államszocializmusban az szocialista ipar építésének szükségességével voltak alátámasztva, ideológiailag megkonstruálva. A rendszerváltás utáni ideológia vákuumban az eddig elnyomott nacionalizmus felerősödött. Ez a tendencia szoros összefüggésben volt azzal, hogy a múltat, a múlthoz való viszonyulást is újra kellett konstruálni, új tartalommal kellett megtölteni. „Az új történeti rend nem kívánta a korábbi gazdasági-társadalmi-politikai viszonyokat folytatni. De másrészt, ezzel párhuzamosan vetődött fel a történeti mélység igénye is annak a problémának a mentén, hogy miként lehet a jelent legitimálni, hogyan lehet megteremteni egyfajta folytonosságot a történeti térben. Az új rendszer is szükségesnek tartotta, hogy ezt az új társadalmi rendet is a történelemből vezesse.” (Jakab Albert Zsolt 2012: 211) Erre a nacionalizmus kiváló táptalajt nyújtott. Kolozsváron is megerősödött a hatalom nacionalista retorikája. 1993-ban Gheorghe Funar került a kolozsvári polgármesteri székbe. 2004-ig tartó regnálása idején egyik alapvető célkitűzése volt, hogy a belváros magyar karakterét csorbítsa, és hogy megalkossa ebben a térrészben a románság szimbolikus térstruktúráját. A városvezetés e törekvésének a keretében nagyfokú fejlesztéseket hajtott végre a „magyar belváros” ellenpontjaként a román kötődésű szimbolikus helyek és terek kialakítása terén. Ennek a szándéknak a fényében alakították ki az Avram Iancu és a Mihai Viteazu tér mai arculatát, kezdett bele a Mátyás téren római kori régészeti ásatásokba, román zászlókkal árasztotta el a várost és a román trikolór színeire festette a különböző térelemeket (padok, oszlopok, szemetesek stb.). Emellett próbálta megteremteni a város román múltját, melyet a római kori emlékek „felfedezésével”, és az elnyomó Magyar Királyság elleni román nemzeti alakok és mozgalmak megjelenítésével próbált megalkotni a városi tér újraalkotásánál. „Agresszív verbális retorikáját ugyanilyen 25

agresszív vizuális retorikával egészítette ki. Leginkább meghökkentő lépése az volt, ahogy a város főterének (amelyet az impozáns gótikus Szent-Mihály templom és a mellette álló monumentális Corvin Mátyás-lovas szobor uralt) magyar jelképeit próbálta megsemmisíteni. Sok magyar számára a templom és a szobor alkották a város etnikai-nemzeti jelentőséggel mélységesen átitatott központi emlékhelyét.” (Brubaker- Feischmidt- Fox- Grancea 2011: 144) Ez a fajta szimbolikus térfoglalás és -alakítás az egész városban erőteljesen megfigyelhető volt Funar regnálása alatt. A városvezetés nacionalista retorikája és térrendezése mellett a külföldi befektetéseket és fejlesztéseket sem hagyta megtelepülni Kolozsváron, így a város gazdasága is elmaradt a lehetőségeihez képest, ami sok tényező mellett hozzájárult ahhoz, hogy a város lakossága leváltsa 2004-ben az addigi városvezetést. E negatív tendenciák mellett már ekkor elkezdődött a szocializmusban kialakult ipari túlsúlyú város szerkezetének eltolódása a szolgáltatások arányának növekedése és az egyetemvárosi arculat kialakulása felé.

2004-től mostanáig A 2004-es helyhatósági választásokon Funart leváltották polgármesteri székéből, és helyére a demokrata liberális párti Emil Boc került. Innentől egy egészen más irányt vett a város fejlesztése. Elkezdett kifejlődni egy újfajta városkép, mely a fogyasztható, posztmodern város felé való elmozdulást hozta magával. Pásztor Gyöngyi és Péter László 2006-os tanulmányában az akkor elkezdődött változásokat a következőképpen foglalta össze: „…az utóbbi két-három évben a változás egy új szakaszával állunk szemben mind minőséget, mind jelleget tekintve, azazhogy Kolozsvárra a posztmodern város kialakulása/ kialakítása válik egyre inkább jellemzővé. Amellett érvelünk, hogy a városkép tudatos átalakítása jelzi ezt az állapotot/tendenciát, amelynek végső célja egy piacosítható Kolozsvár-márka kialakítása, s amelyet globális folyamatok – egy globális városrendszerbe való betagolódás külső kényszerei – vezérelnek. (Pásztor-Péter 2006: 42) Ebben az inercia rendszerben egy város heterogenitása, és így multikulturalizmusa felértékelődik, pozitív tartalommal ruházódik fel a kulturális és etnikai homogenitással szemben. Emellett felértékelődnek a városok régi, hagyományos központjai, mint az egyediséget és turisztikai vonzerőt kínáló, fogyasztható és eladható helyek. Ebbe a folyamatba betagozódott az új kolozsvári városvezetés és a civil szektor város- és helyi társadalomfejlesztéssel foglalkozó része is. Ezzel összefüggésben 26

változásnak indult a város hivatalos történelmi narratívája.

„A jelenlegi helyzetben

(természetesen anélkül, hogy ezt expliciten kimondanák) a történelmi múlt – a megjelölt épített örökség objektumainak átlagos életkora alapján – a „virágzó középkor”, lényegében a 14−18. századi középkor és korai újkor.” (Pásztor- László 2006: 51) Ez az új szemléletmód magával hozta a régi-új fő tér, a Mátyás tér (Piata Unirii) és környékének felértékelődését, és városfejlesztésileg központi szerepbe helyezését. Fontos megemlíteni Kolozsvár 2004 utáni városfejlődésében, de kiváltképp az utóbbi években egyre nagyobb jelentőségre szert tevő nagyszabású, jelentős tömegeket megmozgató kulturális rendezvények hatásait, ezek egyre nagyobb felértékelődését a helyi társadalom, a civil szektor és a városvezetés számára. Ezekre a nagy városi rendezvényekre, eseményekre a társadalomtudományos gondolkodás is reflektált.

„A „nagy események” népszerűsége a

városi terek vitalizálásában a városfejlődés aktuális trendjeiből és a várospolitika jelenlegi transzformációs folyamataiból indul ki, mint e nagy projektek kereteit kijelölő társadalmikulturális-politikai feltételrendszerből.” (Szijártó 2005: 201) Az új városvezetés a külföldi tőke bevonása mellett a kultúra és a turizmus fejlesztésében látta az egyik kiutat a városfejlesztés területén, melyben teret engedett a magyar kezdeményezéseknek is. Ezen magyar vonatkozású kezdeményezések egyik jelentős megnyilvánulása a Kolozsvári Magyar Napok, ami már több éve sikeres rendezvény a kolozsvári magyarok körében. Emellett egy kolozsvári magyar civil szervezet, a Pont Csoport készített egy pályázati koncepciót a 2015-ös Európai Ifjúsági Fővárosa pályázatára. Ezt a jelenlegi városvezetés elfogadta, sőt örömmel beépítette a városfejlesztési stratégiáiba, és végül sikeresen megnyerték a pályázatot. 2013 nyarán először tartották a városban a Félsziget könnyűzenei fesztivált, melynek jórészt magyar a szervezőgárdája, és eddig 2004 óta Marosvásárhely adott otthont ennek a rendezvénynek. A belvárostól északkeletre, egy már nem működő, elhagyott gyárépületben, az Ecsetgyárban hoztak létre 2009-ben egy kortárs művészeti központot, melynek egyik célkitűzése a helyi társadalom aktivizálása különböző ügyek mentén. Ennek a megalkotásában és működtetésében egyaránt részt vesznek helyi román és magyar művészek is. Ezeknek a programoknak és kezdeményezéseknek a jelentőségének jobb megértéséhez Szijártó Zsolt véleményére támaszkodom. „Ezek a projektek túlmutatnak egy aktuális pályázat sikertelen vagy éppen sikeres voltán, s egy kultúrtudományos vizsgálaton keresztül a városi gazdaság, kultúra és társadalom működési mechanizmusairól árulhatnak el fontos adalékokat.” (Szijártó 2005: 208) Szijártó Zsolt szerint ezek az impulzusok az adott város életének több szegmensére is hatással vannak. Egyfelől a városfejlődés, városfejlesztés kontextusába, 27

tervezési dokumentumaiba és fejlesztési irányaiba is szervesen beépültek ezek a kezdeményezések Kolozsvár esetében. Továbbá a várospolitika hagyományos kereteit is újraértelmezik. Ezek az innovációk a kolozsvári mindennapi élet egyéni és társadalmi vonzataira, identitásalakító tényezőire is nagy hatást gyakorolnak.

28

VII. Kolozsvári mentális térképek

Egy városról alkotott mentális kép kialakulása az egyénnél sokféle tényezők eredőjeként alakul ki. Elsőként adott az egyén személyes tulajdonságai, szociokulturális háttere, kora, iskolai végzettsége, foglalkozása, életmódja, gondolkodásmódja és egyéb hozott, a gondolati és viselkedési konstrukcióit meghatározó adottságok. Ezek befolyásoló módja és nagysága egy élet során folyamatos változásban van. Eközben hatással van az adott hely képi levetítődéseinek alakulására a mindennapi és kitüntetett események, élmények és tapasztalatok

is,

a

munkával,

pihenéssel,

rokonokkal,

barátokkal,

ismerősökkel,

ismeretlenekkel és a médiával való folyamatos interakció. Egy helyhez, térhez fűződő kép kialakulása így tehát a szubjektumon átszűrt információk befogadásával és rendszerezésével alakul ki. Ennek következtében egyes helyekhez köthető képek sokszor tudattalanul vagy a tudatosság különböző fokozatain, de részt vesznek az egyén térhasználatának kialakulásában és változásában. Így a világképünk, dolgokhoz, eseményekhez és emberekhez való hozzáállásunk, társas érintkezéseink, mindennapjaink menete és eddigi élettapasztalataink alapvetően befolyásolják mentális térképeinket és térhasználatunkat. Így ha valaki az életéről, egy városban eltöltött és megélt mindennapjairól és élményeiről mesél, egyben feltárul előttünk az adott város mentálisan megalkotott rajzolata, a maga kitüntetet helyeivel, tereivel, találkozási és interakciós pontjaival. A mentális térképek megalkotásánál kirajzolódnak egyes területegységek, városrészek határvonalai, melyek egyes határszakaszokon lehetnek egyértelműek és akár egy útrészlettel vagy utcával meghatározhatóak a közlő számára. Más részeken pufferzónaszerű, vastagabb térrészt magában foglaló, de hosszanti kiterjedésben még továbbra is jelentősebb puha határvonalakkal szembesülünk a közlés elemzése során. Ha egyes

részeken

megkérdőjelezhetetlen

lehatárolásokat

kapunk,

azokat

a

mentális

térképezéshez kapcsolódó szakirodalom törésvonalaknak nevezi. Emellett a mentális térképek elemzése során az adott térrészben találhatunk tájékozódási pontokat a város szövetében, melyek jelentősége az eligazodás elősegítése a sűrű városi térben. Ezek a pontok, kitüntetet helyek legtöbbször szimbolikus jelentőséggel is bírnak, jelképei az az adott városnak, városrésznek és/vagy az egyén szempontjából tapadnak hozzá többlettartalmak. Másik szembetűnő helyei a mentális térképeknek a csomópontok, melyek a különböző, kisebb vagy nagyobb jelentőséggel bíró útvonalak kereszteződéseinél alakulnak ki. Végül az térkép elsődleges

szövetét

az útvonalak

adják

meg,

melyeknek

jelentősége

és

ezáltal

megjelenítésének fontossága és nagysága szintén egyénfüggő. A kérdőíves szakaszban és az 29

interjúk során kitértem még arra, hogy összességében most milyen városképet, városimázst lát maga előtt Kolozsvárral kapcsolatosan, illetve hogyan látja és érzékeli ennek változását a Funar-korszaktól mostanáig. Külön kitértem arra, hogy elmúlt évek kulturális reneszánszát, azok eseményeit miképpen tapasztalja és értékeli, illetve hogyan ítéli meg a városvezetés és a civil szervezetek hozzáállását és gyakorlatát a városkép alakításában, milyen társadalmi változásokat tapasztal, és ennek van-e megnyilvánulása a belváros térhasználatában, téralakításában. A beszélgetések folyamán kíváncsi voltam, hogy a megélt terekhez és a térhasználathoz kapcsolódó hozzáállásuknak van-e etnikai vonatkozása, és az miképpen nyilvánul meg az interjúalanyaimnál, illetve ezzel kapcsolatosan az elmúlt években változotte a saját vagy környezetük szemlélete. A mentális térképek és interjúrészletek elemzésénél mind a magyar, mind a román részről a magyar utca- és térelnevezéseket használom a saját szemszögömből való nyelvi egyszerűség miatt. De ahogy eddig is, amikor először megemlítem az adott utca- vagy térnevet, zárójelben közlöm a mostani hivatalos román elnevezését is. Egyes esetekben viszont a román elnevezést használom, mivel a magyarok körében is ez a megnevezés az általános. Például az Avram Iancu teret nem hívott Bocskai térnek, mivel ezt az elnevezést már a magyar interjúalanyaim sem használják. Az interjúrészletekben olyan nyelven írom le a helymegnevezéseket, ahogy az interjúalanyom mondta, függetlenül attól, hogy ő maga milyen etnikumú. Ezen felül az elemzésemben nem térek ki külön az utca- és térnevek használatának etnikus vonatkozásaira, a magyar megnevezések használata mögötti többlettudás, és ennek vonzatainak a megragadására, mivel úgy vélem, hogy a vizsgálati területemhez ez a kérdéskör szorosan nem tartozik hozzá.

30

Helyi fiatal magyarok Kolozsvár-képe A kutatásban részt vett kolozsvári fiatalabb korosztály többnyire ottani egyetemisták köréből került ki, vagy itt jártak egyetemre, így megtapasztalták a város egyetemi életét is. A jelenlegi vagy a közelmúltban megélt egyetemi életük és szabadidő eltöltési szokásaik nagyban kötődnek a belváros környékéhez. Számukra viszonylag jól megragadható és körülhatárolható ez a városrész. Délről a Petőfi utca (Str. Avram Iancu) számít az egyértelmű határvonalnak. A többi irányból már képlékenyebb, nem ennyire egyöntetű és éles a belváros lehatárolása. Észak felé többen a Szamos-mentét, a Mátyás király szülőháza körüli részt vagy a Kossuth Lajos utat (B-dul 21 Decembrie 1989) említik meg. A nyugati résznél legtöbbször az Egyetemi Könyvtár és a Szent György tér (Piata Lucian Blaga) jön elő vagy a régi városfal keleti része és annak meghosszabbítása, mint határvonal. A keleti határvonalnál két jellemző határvonal jön elő. Egyesek az Avriam Iancu térhez, mások a már a Mátyás tértől kiinduló Szentegyház utcában (Str. Iuliu Maniu) lévő Státusz házakat vagy a Farkas utcai református templomot tekintik. A régi városfal megmaradt részeit is sokszor megemlítik, mint a belváros határa. Így elmondható, hogy a belváros déli részét egyértelmű törésvonallal le tudják határolni, de a többi oldalról inkább egy puha, kevésbé világosan megragadható határzónáról beszélhetünk. „A belváros szerintem a Mátyás-háztól a Petőfi utcáig, tudod, a Házsongárdi temető bejáratáig tart. Még itt-ott megvan a régi városfal, de már nem nagyon látszik.” /férfi, magyar, 10 éve él Kolozsváron, nem kolozsvári származású/ „Nekem a Matyi tér és környéke a belváros, az Avram Iancu tér felé nem nagyon járok, az már a szélén van, ott van az ortodox templom is, meg nagy a forgalom, nem nagyon vannak ott már jó helyek.” /férfi, magyar, kolozsvári/ A magyar fiatalok elsődleges csomópontja a belvárosban a Mátyás tér, melyet legtöbbször „Matyi tér”-nek vagy „Fő tér”-nek neveznek. Sokszor jelölik ezt a helyet a Szent Mihály templommal és/vagy a Mátyás szoborral. A megkérdezett fiataloknál a tér és a jellegzetességeinek van etnikai jellege, de előtérbe kerülnek náluk a találkozási és a koncertek színterének a helye. Másrészt a Mátyás tér a templommal és a szoborral legtöbbször Kolozsvár egészét is szimbolizálja számukra. 31

„Egyértelmű, hogy a Matyi tér a központ, meg hát mindenki erről ismeri fel a várost, a turistákat is ide hozzák először.” / férfi, magyar, 10 éve él Kolozsváron, nem kolozsvári származású / „Az Avram Iancu tér a templom miatt sokat jelent a románoknak, de nézd meg, szerintem most már a nagyja a Fő teret gondolja Kolozsvár szívének, a román fiatalok is oda járnak” /nő, magyar, kolozsvári/ A tájékozódási pontok, miként fokozottan a csomópontok is, az orientációt, a belváros átláthatóságát képviselik a városrész megélése során, de egyben szimbolikus tartalommal is rendelkezhetnek és képet kaphatunk az adott egyén vagy csoport térben való viselkedéséről és motivációiról is. A helyi magyar fiatalok számára tájékozódási pontokként jelenik meg a Mátyás tér mellett a Babes-Bolyai Tudományegyetem főépülete és a belvárosban található épületei, az Egyetemi Könyvtár, a Magyar színház, a Román Opera, a Farkas utcai református templom, a ferences templom és a Mátyás szülőháza. Emellett mindenki megemlítette a véleményük szerint a fiatalok által kedvelt kulturális és szórakozó helyeket, azon belül a kocsmákat, amelyek életük fontos és kitüntetett helyei. Itt egyértelműen megjelentek olyan helyek, amik inkább a magyarokhoz vagy inkább a románokhoz köthetőek. Ilyen magyarokhoz köthető helyek számukra a Krajczár, az Atmoszféra, a Kaja-Tanya, Soviet, Kausen és a Bulgakov. Egyértelműen románokhoz köthető helyek elmesélésükből a Vertigo, a Janis Stuff, a Stilo, a Diesel, a Café TIFF stb. És vannak számukra olyan helyek, melyeket a magyarokhoz kötnek, de nemcsak a magyarok, hanem a románok jelenléte is jellemző, mint például a Tranzit Ház vagy az Insomnia. A mentális térképek és az interjúk alapján a megkérdezettek inkább a belváros délnyugati és északnyugati részén lévő helyeket, az Egyetem utca (Str. Universitatii) környékét és a Mátyás szülőháza környékét használják rendszeresen, és érzik itt otthonosan magukat. „Vannak magyar helyek, a Bulgakovban például leginkább csak magyarokkal találkoztam… néha külföldi diákokkal meg nem magyarokkal is találkoztam, de ők is valami magyar ismerős miatt jöttek oda általában.” /nő, magyar, kolozsvári/

32

„A TIFF az egy kellemes hely, szeretek oda beülni… nem nagyon magyar, de ez engem nem nagyon zavar, nem az a fontos.” /nő, magyar, kolozsvári/ „Az Insomnia ilyen vegyes, ott mindenki megfordul.” /férfi, magyar, kolozsvári/ „Sokszor járunk a barátaimmal a Sovietbe vagy a Krajczárba, de van hogy Janisba is benézünk.” /férfi, magyar, 6 éve Kolozsváron él, nem kolozsvári származású/ „A Janisba például mindig szokott magyar buli lenni, de oda románok is jobban eljönnek.” /nő, magyar, kolozsvári/ Az interjúk alapján sokszor nem az etnikai vonatkozása fontos a helyeknek: „A Matyi téren most már vannak mindenféle menő helyek, mert olyan kirakat emberek járnak oda, akiknek a pénz meg a kinézet számít.” /nő, magyar, kolozsvári/ „Olyan helyekre nem szeretek járni, ahol nem tetszik a zene. Van néhány, de nem fogalmazódik meg konkrétan miért, csak nem.” /nő, magyar, nem kolozsvári/ „Vannak olyan helyek a Fő tér környékén, ahova minden fiatal rendszeresen jár. Például az Euphoria vagy a Janis.” /nő, magyar, 5 éve Kolozsváron él, nem kolozsvári/

33

A belváros fejlesztéséről és a városvezetésről hasonló vélemények fogalmazódtak meg: „Régebben itt minden hangsúlyozottan „román” volt, trikolór színű padokkal. Bár erről emlékeim nem nagyon lehetnek, de a mai napig emlegetik ezt az emberek. Mostanában kevésbé román-centrikus és magyar-ellenes… változó, de alapvetően pozitív, a magyarokat is hagyják szóhoz jutni” /nő, magyar, nem kolozsvári/ „Nekem tetszik, ahogyan most kinéz a Fő tér, sokkal tágasabb, mindenféle koncerteket, eseményeket lehet rajta tartani.” /nő, magyar, kolozsvári/ „Szerintem egyre pezsgőbb a kulturális élete a városnak, városvezetés részéről is megvan a szándék, hogy a pozitív kezdeményezéseket felkarolja, csak sokszor döntésképtelenek.” /férfi, magyar, kolozsvári/ A belváros legmeghatározóbb útvonalai a magyar fiatalok számára a Mátyás térhez befutó nagy utak, az Egyetem utca, a Jókai utca (Str. Napoca), a Deák Ferenc utca (B-dul Eroilor), az Unió utca (Memorandumului), a Kossuth Lajos utca (B-dul Decembrie 1989), illetve a Malom utca (Str. George Baritiu) és a Farkas utca (Str. Mihail Kogalniceanu). Egyrészt mindennapi közlekedéseikben fontos útvonalak, a buszok és a trolibuszok megállóhelyei, másrészt a jelenlegi vagy közelmútlbeli egyetemi életük meghatározó helyei és épületei itt találhatóak. Emellett szabadidő-eltöltési helyeik is részben itt találhatóak, mint a Malom utcánál

a Magyar Színház és a Tranzit Ház, vagy a Kossuth Lajos utcában található

Atmoszféra kávézó, mely az interjúalanyaim szerint magyar helynek számít. „Amikor még sok dolgom van a laptopomon, beülök az Atmoszférába, nyugodt, kis magyar kávézó, a tulajdonosát is ismerem, a meccseket is ott szoktunk nézni a többiekkel.” /férfi, magyar, kolozsvári/

34

Az elmúlt pár év kulturális reneszánsza és rendezvényei az itt élő fiatalok számára meghatározóak. „Mostanában nagyon sok jó rendezvény van, a TIFF, a Filmtett, az Interferenciák, a Kolozsvári Magyar Napok… A Magyar Napokat nem nézik rossz szemmel a románok általában, idén is találkoztam románokkal is kint, meg koncertekre is eljöttek… Szerintem nem zavart senkit, hogy ilyenkor egy kicsit magyarrá vált a belváros.” /nő, magyar, kolozsvári/ „Például itt van ez az ifjúsági főváros, magyarok nyerték meg a pályázatot, de mindenki nagyon büszke rá, s a városvezetés is felkarolta.” /férfi, magyar, kolozsvári/ „Jó lenne, ha a belvárosban nem lenne annyi autó. Sok kis utcában már tök jól megcsinálták, de ezzel a nagy forgalommal nem tudom, mit lehet kezdeni… A Deák utcát is félig-meddig lezárták, most sokkal szebb, barátságosabb, bár ritkán szoktam ott beülni. Azt a románok jobban kedvelik, ha lehet ilyet mondani.” /férfi, magyar, kolozsvári/

35

Helyi fiatal románok Kolozsvár-képe A helyi fiatal románokkal a Deák Ferenc utcánál, a Mátyás téren, Az Avram Iancu téren és az Egyetem utca környékén elegyedtem szóba, amelyekből születtek később a kérdőívek, az interjúk és a mentális térképek. A belváros lehatárolása számukra is közel megegyező a magyar fiatalokkal, annyi lényeges különbséggel, hogy az Avram Iancu teret még mindegyikük egyértelműen a belváros részének tekinti. A lehatárolásnál itt is többször feltűnik a Magyar Színház, így annak ellenére, hogy ez az intézmény egyértelműen etnikus vonatkozással bír, a román fiatalok mentális térképein is még a belváros részének tekinthető. A román mentális térképeken többször megjelenik a Fellegvár és a Sétapark (Parcul Central), mint északi, északnyugati határzóna. „Nekem az a belváros, ahol még a régi házak vannak, kisebb, sokszor kövezett utcákkal, annak van olyan hangulata... Nekem a Piata Unirii környékén van ilyen érzésem.” /nő, román, kolozsvári/ Annak ellenére, hogy az Avram Iancu tér a mentális térképeken és az interjúk során is jobban megjelenik, mégis a Mátyás teret hangsúlyosabban jelenítik meg a térképeken, illetve központi találkozási pontként is a „Fő tér” és a Deák utca jelenik meg. „Általában a Piata Unirii-n vagy az Erolior boulvard-on szoktam a barátaimmal találkozni, arra vannak a kedvenc helyeink” /férfi, román, kolozsvári/ „A Piata Unurii-n vannak a legjobb helyek, és a tér és a környéke is nagyon szépen megújult az elmúlt években.” /férfi, román, kolozsvári/ A fő tájékozódási pontoknál az Avram Iancu térnél még megjelenik a Román Opera, a Mihaul Vitezul szobor és az ortodox katedrális, illetve a belváros egyetemi épületei, főleg a BabesBolyai Tudományegyetem főépülete és az Egyetemi Könyvtár.

36

Emellett a román fiataloknál is mindennapjaiknál fontos helyeket képviselnek az éttermek és szórakozóhelyek. Ezek főként a Mátyás térre, a Mátyás szülőháza környékére, az Egyetem utcára és a Deák Ferenc utcára összpontosulnak. „Az Unirii-n és a környékén vannak azok a helyek, ahol a barátaimmal a legtöbbet vagyok. A Casa TIFF, a L’Ateliu meg hasonlók. Néha a Janisba is lenézünk, bár az nekem egy kicsit túl hippis.” /nő, román, kolozsvári/ „Mióta az Eroilor sétáló utca lett, nagyon jó, kellemes hely lett, jó kávézók vannak arra, és ki lehet ülni.” /férfi, román, kolozsvári/ A mentális térképek elemzése és interjúk során a magyar és a román helyek szétválasztása nem jelent meg olyan erősen a román fiataloknál, mint a magyaroknál. „Kifejezetten magyar vagy román helyek, szerintem nincs nagyon ilyen. hát nem tudom, a Bulgakov az magyar kocsma… én nem érzek nagyon ilyen különbséget.” /nő, román, kolozsvári/ A belváros fejlesztéséről pozitívan nyilatkoztak a román fiatalok, bár ők is a nagy kocsi forgalmat említették egyik nagy negatívumnak. „Mindig nagy dugók szoktak lenni a belvárosban. Az a baj, hogy itt megy át minden forgalom. A polgármester azt ígérte, hogy majd valahogy másfelé vezetik el a forgalmat.” /férfi, román, kolozsvári/ A fő útvonalaknál is a magyar fiatalokkal szinte megegyezőeket jelöltek be, annyi különbséggel, hogy a Deák Ferenc utca többször szerepelt, míg a Farkas utca nem.

37

Az elmúlt évek kulturális rendezvényeiről pozitívan nyilatkoztak. A Magyar Napokkal kapcsolatban sem fogalmazódott meg bennük ellenérzés. „Nagyon jó lett Kolozsvár… csomó kulturális rendezvény van a városközpontban…a TIFF, az Interferenciák… engem egyáltalán nem zavar a Magyar Napok… körbenéztem, hogy mik vannak ott.” /nő, román, kolozsvári/

38

Helyi idős magyarok Kolozsvár-képe Az általam megkérdezett idős magyaroknak is a fiatalokéval közel megegyezően határolták be a belvárost. Különbségeként jelent meg, hogy a belvároshoz tartozó részeket tágabban értelmezték. Északkeleti részen még ide vették a mentális térképeikben a Kétágú templomot és környékét és a Széchenyi teret. A Magyar Színház mellett a Sétateret is többször említették a belváros részeként. „A Sétatér a szívem közepe… Nézd most, hogy néz ki! Teljesen lecsupaszították a fákat. Nem tudom miért csinálták, de ez valami embertelen. Fizikailag fájt, mikor ezt megláttam. Még most is elszörnyüdök, ha sétálok a parkban… Nagy, szép, árnyékot adó lombjaik voltak, most teljesen besüt a Nap, tiszta csupasz az egész.” /nő, magyar, 40 éve él Kolozsváron, Nagybányán született/ „A Kétágú templom mellé most valami nagy, modern sportközpontot akarnak. De az teljesen ráépülne a templomra, nem lehetne így beépíteni… Nem is való oda az a nagy épület.” /férfi, magyar, kolozsvári/ Elsőrendű csomópontként itt is a Mátyás teret említik. „A katedrális és a Mátyás szobor, a körbe a régi nagy palotákkal…De hogy elrondították a Fő teret. A régi hangulata egészen más volt, parkosított, kis zöld szigetek, fák… Nagyszebenben ilyen volt a régi fő tér, és akkor most itt is így alakították át. De ez egyáltalán nem ide való, teljesen üres lesz tőle a tér.” /férfi, magyar, kolozsvári/ Jobban megjelennek az híres régi épületek tájékozódási pontokként, mint például a Státusz házak a Szentegyház utca elején, a Mátyás téri Bánffy-palota, a magyar konzulátus épülete a tér északi részén, melynél sokszor a Kolozsvár Társaságot is megemlítették, illetve az itteni előadásokat, a délkeleti részén a Kakas-ház, a Kelemen Lajos Műemlékvédő Társaság irodája, a Szent-György lovas szobra és a református templom és a kollégium régi épülete a Farkas utcában, a Szabók bástyája (Bethlen bástya), a Házsongárdi temető, a Rhédey-palota az Erdélyi Múzeum-Egyesülettel és a Kossuth utcai unitárius kollégium és templom.

39

Az idős magyar interjúalanyaim a mostani városvezetést és –fejlesztést pozitívabban ítélik meg, mint a kilencvenes éveket és a kétezres évek elejét, de a régi, számukra szimbolikus jelentőségű helyek változását máshogy élik meg, mint a fiatalok. „Nem tetszik, ahogy a Fő teret átalították…. az ortodox templomnál is voltak még az elején rendezvények, de aztán az ortodox püspökség elérte, hogy ne legyenek ott ilyen fesztiválok… Nézd meg, amikor a katedrálisnál koncertek vannak, zeng az egész tér, minden tele lesz szeméttel… a templom falát is néha levizelik a fiatalok. Szerintem ez szentséggyalázás, nem oda való… A Farkas utcánál tavaly mélygarázst akartak építeni, s feltúrni az egészet, hogy nézett volna ki, már így is elég nagy arra a forgalom… ez is olyan tipikus átgondolatlanság volt a városháza részéről, még szerencse, hogy végül nem sikerült.” /férfi, magyar, kolozsvári/ „Az a baj, hogy a Fő tér környéki házaknak sok tulajdonosuk van, és nincs arra pénzük, hogy karbantartsák az épületeket, ezért néznek ki egyre rosszabbul… Voltak kezdeményezések, hogy a városi tanács segít ezeket rendbe tenni, megőrizni, de egyelőre nem nagyon történt semmi.” /férfi, magyar, kolozsvári/ „A románok is kezdik magukénak érezni a Fő teret, mert hát mégis csak annak van történelme, oda jönnek a turisták, azt lehet mutogatni.” /nő, magyar, kolozsvári/ „Itt már engednek minket is szóhoz jutni, mert már nem vagyunk sokan, itt már ez nem számít, egyre kevesebb a magyar… Marosvásárhelyt ott feszültségek vannak, mert ott jelentős súlyt képviselünk.” /férfi, magyar, kolozsvári/

40

Helyi idős románok Kolozsvár-képe A megszólított idős románok belváros lehatárolása hasonló az eddigi lehatárolásokhoz, annyi különbséggel, hogy az Avram Iancu tér és az ortodox katedrális központibb helyett foglal el. De mindenhol megjelenik itt is a Mátyás tér, mint Piata Unirii. „Szeretek itt (Avram Iancu tér) találkozni a barátnőmmel, itt csöndes részek is vannak, meg itt a katedrális.” /nő, román, kolozsvári/ A Deák Ferenc utcán az új építési ortodox templom és a görög katolikus templom is többször megjelenik a térképeken. A fő útvonalak számukra is a Mátyás tér és az Avram Iancu tér északi és déli oldala mellett végigfutó forgalmas utak. „A belváros az, ahol összefutnak az utak… azt lehet, néhol vannak régi városfalak, meg a régi épületek.” /férfi, román, kolozsvári/ „Itt van minden, a városháza, a prefektúra, az egyetem, a katedrális, a nemzeti színház.” /nő, román, kolozsvári/

41

VIII. Összegzés

A szakdolgozatom első felében bemutattam a városhoz és a városi terekhez fűződő társadalomtudományos értelmezéseket. Bemutattam, hogy az egyének és a társadalmi csoportok miként élik meg az őket körülvevő teret, illetve hogyan reflektálnak a velük együtt élő más társadalmi csoportokra. Értelmeztem a szakirodalom tükrében, hogy a térhez való viszonyulást és a térhasználatot hogyan befolyásolja az egyén kulturális meghatározottsága. Kolozsvárra fókuszálva bemutattam, hogy a rendszerváltás ideológiai vákuumának hatására a kilencvenes évek elejétől a város reprezentációjában egy erősen nacionalista narratíva érvényesült. Fő vezérelve ennek a korszaknak Kolozsvár román múltjának és képének szimbolikus megteremtése volt. Ennek része volt az Avram Iancu tér, mint román fő tér szerepének kidomborítása. „Funar amellett, hogy nemzetiesíteni akarta a régi „magyar” főteret, azt a két világháború közötti tervet is fel kívánta éleszteni, hogy az előbbit ellensúlyozva épüljön ki egy egyértelműen „román” tér is… A város etnikai szimbólumainak földrajzi elhelyezkedését tekintve a két tér most egymás ellenképét alkotta.” (BrubakerFeischmidt- Fox- Grancea 2011: 148) Ehhez járult a román múlt és öntudat, illetve az ókori Dacia tartománnyal való kontinuitás megjelenítése a város szövetében. Ennek a legvégletesebbig menő megjelenése a közterek román nemzeti színekkel való elárasztása volt. „Padokat, járdacölöpöket, játszótéri felszereléseket, néhány villamost, s mindennek a tetejében- a nemzeti giccs csúcspontjaként- a járdai szemétgyűjtőket mázolták be a román színekkel.” (Brubaker- Feischmidt- Fox- Grancea 2011: 148) Az elmúlt években a város képének kialakításában és változásában a városvezetésnek megváltozott a narratívája és fejlesztési elképzelései. A kilencvenes évek nacionalista retorikájától eltérő koncepció mentén képzelik el a város képének megteremtését. A városi terek fejlesztésének szándékában az etnikai alapú szimbolikus térreprezentáció már nem elsőrendű rendező elv. Ez hatással van az itt élők terekhez kötött és egymásról alkotott képzeteikre. A város képének mai fejlődése egyre inkább a posztmodern városfejlődés jegyeit kezdi magán viselni. Fontossá válik a város arculatának eladható, mindenki számára fogyasztható megjelenése. A belváros szerepe felértékelődik és egyre inkább a Mátyás tér és környéke válik a város képének meghatározó szimbólumává és fejlesztési gócává.

42

A kutatásom alatt szerzett tapasztalatok és információk csak pillanatképet adnak, mely a találkozások és a tér megélése közben az én fejemben is összeálltak egy mentális térképpé, melynek szövetét az itt élő emberek képzetei töltöttek meg tartalommal. Kirajzolódott előttem, hogy a belvároshoz köthető térhasználathoz és képzetekhez mind a mai napig etnikai jelentéstartalmak kötődnek, ami város és társadalmának múltjában gyökerezik, és amely megjelenik mind az idősek, mind a fiatalok gondolatvilágában és a térről való tudásukban. Emellett kutatási tapasztalatom arról tanúskodik, hogy a helyi fiataloknál az tér megélésének etnikus képzetei nem jelennek meg annyira hangsúlyosan, mint az idős generációnál, és a két etnikum általam megkérdezett fiataljainak hasonló mentális térképe van a belvárosról. A belváros határait a megkérdezettek közül mindenki megközelítőleg ugyan oda helyezte. Különbség figyelhető meg az Avram Iancu tér és környékének a belvárosban elfoglalt periférikus vagy központi helyzetének a képzetei között. A románok inkább tekinti központi, csomóponti helynek. Az idősebb generációhoz tartozó románoknál ez hangsúlyosabb, mint a fiatalabbaknál. A fiatal románoknál a Mátyás tér és környékének központi szerepe a mindennapjaikban és a mentális térképeiken meghatározóbb. A fiatal korosztálynál a mindennapi térhasználatban és az ehhez köthető képzeteikben megjelennek az etnikus meghatározottságok, de nagy az átjárhatóság és a közös rész az etnikumok között, sokszor nem is ez jelenti a fő hasonlóságokat és különbségeket, nem ez okozza az eltéréseket, hanem a helyekhez kötött más jelentéstartalmak. A kutatásom további iránya lehet a kolozsvári etnikumok városfejlesztésben betöltött szerepének és súlyának vizsgálata. Ennek a gyakorlati haszna a város arculatának fejlesztésében ragadható meg. Véleményem szerint akkor lehet egy városi arculat kialakítása, vagy annak változtatása, pozitív tartalommal való feltöltése sikeres, ha az ott élő társadalmi csoportokat, jelen esetben a Kolozsváron élő különböző társadalmi csoportokat, etnikumokat, és azok képviselőit és szervezeteit tevékenyen és hathatósan be tudjuk vonni a közös gondolkozásba és cselekvésbe a város fejlesztéséért és élhetőbbé tételéért. Ehhez a mentális térképezés egy jó kiindulópontot, háttértudást adhat. „A mentális térképezés alkalmazása az etnikai térszerkezeti kutatásokban a kilencvenes évek első felétől kezdődően a vallási, politikai, illetve a lokális társadalmi kutatásokkal párhuzamosan, e vizsgálatokkal szoros összefüggésben jelent meg.” (Keményfi 2004: 179) Az etnikai jelentéstartalmakat is megjelenítő mentális térképezéshez eddig kevés konkrét kutatás kötődött. Ez legfőképp annak 43

köszönhető, hogy az etnikai térszerkezeti kutatások fő irányvonala a nyelvhatárok vizsgálata, mely vizsgálatoknál a makroszint az elemzési keret. Viszont szem előtt kell tartani azt, hogy e megközelítés elméleti és módszertani keretei miatt csak egy-egy helyi társadalom mentális tereinek vizsgálatára alkalmas. „A mentális térképezés módszere elsősorban egy adott fizikai tér észlelésének etnikai összefüggéseiben alkalmazható, ami csak az azonos fizikai térrel rendelkező csoportok mentális terének kutatását jelentheti… A mentális térképezés tehát elsősorban az etnikailag vegyes társadalmak közvetlen, lokális kapcsolatainak vizsgálatába illeszkedik.” (Keményfi 2004: 179-180) További kutatási irány lehet a kolozsvári kulturális események és fesztiválok reneszánszának a helyi társadalomra és városfejlesztésre, -fejlődésre gyakorolt hatása is. Ezek a nem szokványos városfejlesztési eszközök olyan társadalmi csoportokat, szereplőket

is

bevonhatnak a fejlesztésekbe, akiknek eddig ebben a szférában nem volt lehetőségük megjelenni, képviseltetni magukat. „Új szereplőket integrál a várospolitika területére, így az egész projektért felelős társaságok mellett feltűnnek más nyilvános, fél-nyilvános alkalmi szövetségek, a magánszférából érkező befektetők.” (Szijártó 2005: 202) Így ezen projektek városfejlesztési gyakorlatainak és szereplőinek vizsgálatain keresztül megismerkedhetünk a városi tér alakításában résztvevő különböző társadalmi csoportok viszonyrendszereivel, egymáshoz és a városi társadalomi térben betöltött helyzeteivel is.

44

Bibliográfia

Izsák Éva: A városfejlődés természeti és társadalmi tényezői- Budapest és környéke, Napvilág Kiadó, Budapest, 2003. Jakab Albert Zsolt: Emlékállítás és emlékezési gyakorlatok- A kulturális emlékezet reprezentációi Kolozsváron, Kriza János Néprajzi Társaság- Nemzeti Kisebbségkutató Intézet, Kolozsvár, 2012. Keményfi Róbert: Földrajzi szemlélet a néprajztudományban, Kossuth Kiadó, Debrecen, 2004. Pásztor Göngyi: Városszociológia. Elméletek és problémák, Presa Universitara Clujeana, Kolozsvár, 2006. Pásztor Gyöngyi - Péter László: Kolozsvár, mint márka – útban egy posztmodern város felé? Szociológiai tanulmány egy erdélyi város jellegének és arculatának a változásáról, Erdélyi Társadalom, 4. évfolyam, 2. szám, 2006. Szijártó Zsolt: A hely hatalma: lokális szcénák- globális folyamatok, Gondolat Kiadó, Budapest- Pécs, 2008. Szijártó Zsolt: A „kulturális főváros”- projekt a kultúratudomány perspektívájából. Trendek, tanulságok, tematikák, In.: N. Kovács Tímea- Böhm Gábor- Mester Tibor: Terek és szövegek: Újabb perspektívák a városkutatásban, Kijárat Kiadó, Budapest, 2005. Szijártó Zsolt: KÖZ/TÉR- fogalmak, nézőpontok, megközelítések, Gondolat Kiadó, Budapest- Pécs, 2010. Brubake, Roger – Feischmidt Margit – Fox, Jon – Grancea, Liana: Nacionalista politika és hétköznapi etnicitás egy erdélyi városban, L’Harmattan, Budapest, 2011.

45

Melléklet

46

I.

számú melléklet- magyar nyelvű kérdőív Kolozsvári városfejlesztések és etnikai együttélés

/Papp Gergely, kulturális antropológus hallgató, Miskolci Egyetem- Bölcsészettudományi Kar- Kulturális és Vizuális Antropológiai Tanszék/ Általános kérdések: Állandó lakhelye: Megye:…………………………….. 1…………………………..…..város 2……………………...…község/falu Jelenlegi tartozódási helye (ahol a hétköznapokon vagy egy átlagos hét jelentős részében tartózkodik életvitelszerűen) …………………………………………………………………………………………………... Ha Kolozsváron él jelenleg, melyik városrészben? …………………………………………………………………………………………………... Mikor született? ………………….. Neme:………... Édesapja (nevelőapja) nemzetisége: …………………….. Édesanyja (nevelőapja) nemzetisége: …………………… Kolozsvár: Mi a véleménye a román városvezetésről a kilencvenes években (Pár mondattal válaszoljon!)? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… A kilencvenes években a magyar szervezetek, civil kezdeményezések hogyan vettek részt a városfejlesztésben (Egy-két mondattal válaszoljon!)? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… Mi a véleménye a román városvezetésről a kétezres évektől (Pár mondattal válaszoljon!)? 47

………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………… Halotta-e már a kolozsvári city-brand építésről, városimázsról? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Mi a véleménye, tapasztalata róla, ha hallott ilyenről (Pár mondattal válaszoljon!)? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………… A magyarok Ön szerint hogyan vettek részt a városfejlesztésben a kétezres évek elejétől mostanáig (Pár mondattal válaszoljon!)? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………… Tevékenységüknek és részvételüknek mik lettek a hatásaik a mai városképben (Pár mondattal válaszoljon!)? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… Milyen inkább románokhoz köthető helyeket, szimbólumokat ismer a városban (Sorolja fel!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Milyen inkább magyarokhoz köthető helyeket, szimbólumokat ismer a városban (Sorolja fel!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. 48

Milyen magyarokhoz köthető kulturális és/vagy szórakozási helyeket ismer a városban (főként a Belvárosban; Sorolja fel!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Kik járnak ezekre a helyekre (Felsorolás szerűen, egy-két szóval jellemezve az adott csoportokat!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Milyen programok szoktak lenni ezeken a helyeken (Felsorolás szerűen, egy-két szóval jellemezve az adott programokat, eseményeket!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Milyen románokhoz köthető kulturális és/vagy szórakozási helyeket ismer a városban (főként a Belvárosban, főleg a Fő tér környékén; Sorolja fel!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Kik járnak ezekre a helyekre (Felsorolás szerűen, egy-két szóval jellemezve az adott csoportokat!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Milyen programok szoktak lenni ezeken a helyeken (Felsorolás szerűen, egy-két szóval jellemezve az adott programokat, eseményeket!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Melyek azok a helyek a Fő tér környékén, ahova mindkét etnikum rendszeresen eljár (Sorolja fel!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Milyen ezeknek a helyeknek a légköre (Pár szóval jellemezze!)? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………… 49

Milyen a mai kolozsvári román és magyar fiatalok közötti viszony (Egy-két mondatban jellemezze!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Milyen Kolozsvárt szeretne látni pár év múlva és a távolabbi jövőben (Pár mondatban válaszoljon!)? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… Mik az Ön kedvenc, legtöbbet látogatott helyei Kolozsváron (Felsorolás szerűen!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Mit szeret ezekben a helyekben (Pár szóban válaszoljon!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Mely helyekre nem szeret elmenni Kolozsváron (Pár szóban válaszoljon!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Miért nem szereti ezeket a helyeket (Pár szóban válaszoljon!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Melyek azok az éves rendezvények, ahova eljár Kolozsváron (Felsorolás szerűen!)? ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………. Miért szereti ezeket a rendezvényeket (Pár szóval válaszoljon!)? ………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………

50

II.

számú melléklet- angol nyelvű kérdőív Living Places in Cluj-Napoca

/Gergely Papp, cultural anthropologist student, Hungary-Miskolc University- Cultural and Visual Anthropology Department/

Standard questions: Which part of the city do you live now? ………………………………………………………………………………………………….. When were you born? …………………………………… What is your sex? …………………………………… About Cluj: What’s your opinion about the city government in the nineties in Cluj? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………. What kind of changes were in the city in these years? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………….

51

What’s your opinion about the city government in the recent years in Cluj? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………… Have you already heard about the city-branding or city-image building of Cluj? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… What’s your opinion it, if you have ever heard about it? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… Which places do you not like in the inner city? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… Why do you like these places? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… Which places do you not like? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… Why don’t you like these places? ………………………………………………………………………………………………… …………………………………………………………………………………………………

52

What’s your opinion about the recent cultural life and events in these years in Cluj? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… What kind of programs and events do you often go int he city? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… Which is the most symbolic places for you in the inner city? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ……………………………………………………………………………………………….... Why these places are important for you? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… What kind of Cluj would you like to see a few years later? ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………… ………………………………………………………………………………………………...

53

III.

számú melléklet- interjú vezérfonal

Mióta él Kolozsváron?/How long have you been living in Cluj? Ha nem itt született, honnan származik?/If you weren’t born in Cluj, where were you coming from? Mit jelent számára Kolozsvár belvárosa? Mik a belváros határai?/ How define and describe the inner city of Cluj? What’s the borders of the inner city? Mik a legfontosabb helyek Ön számár a belvárosban és miért?/ Which places are the most important for you in the inner city and why? A belvárosban mely helyeket használja leggyakrabban?/ What kind of places do you often use in the inner city? Milyen tapasztalatai vannak ezekről a helyekről?/ What’s your experiences about these places? Milyen változásokat tapasztalt ezeken a helyeken az elmúlt években?/ What kind of changes have you experienced in these places? What’s your feelings about the changes of these places the last few years? Merre felé jár ritkábban a belvárosban és miért? What kind of places do you rarely use in the inner city and why? Milyen tapasztalatai vannak ezekről a helyekről?/ What’s your experiences about these places? Hogyan ítéli meg a kilencvenes évek városvezetését és –fejlesztését a belvárosban?/ What’s your opinion about the city government and developments in the nineties in the inner city? Hogyan ítéli meg a mai városvezetését és –fejlesztését a belvárosban?/ What’s your opinion about the recent city government and developments in the inner city? What kind of events and programs do you go in these years in Cluj? Milyen rendezvényekre, eseményekre szokott eljárni az év során Kolozsváron?/ What kind of events and programs do you go in these years in Cluj? Milyen kolozsvári belvárost képzelne el szívesen?/ What kind of inner city would you like to live in Cluj?

54

VI.

55

számú melléklet- Mentális térképek

Egy fiatal kolozsvári magyar mentális térképe

56

57

Egy fiatal kolozsvári román mentális térképe

58

59

Egy idős kolozsvári magyar mentális térképe

60

61

Egy idős kolozsvári román mentális térképe

62

63