Miskolci Egyetem Bölcsészettudományi Kar Kulturális és Vizuális Antropológiai Intézet
OPRE ROMA! Tamás Attila, roma aktivista portréfilmje
Készítette:
Konzulens:
Nádi Máté
Dr. Dallos Csaba egyetemi adjunktus
Miskolc, 2014. november 1
TARTALOM 1.
A filmezés menete, módszere
3
2.
Tamás Attila önidentifikációja, mint roma aktivista
6
3.
A romák helyzetének alakulása Magyarországon és jelenlegi társadalmi státuszuk Miskolcon
9
3.1. A cigányság állampolgári és emberi jogai biztosítására irányuló törekvések történeti áttekintése
9
3.2. Miskolc roma szegregációs helyzete
12
3.3. A Számozott utcák-konfliktus
15
4. A roma közösség működése Tamás Attila tevékenységének szempontjából
17
5. Összegzés
21
6. Opre Roma! – Film portrait of the Roma activist, Attila Tamás
22
7. Felhasznált források és irodalmak
23
2
1. A FILMEZÉS MENETE, MÓDSZERE
Filmem, amely az „Opre Roma!” címet viseli Tamás Attila, roma aktivista tevékenységét kívánja bemutatni. Az „Opre Roma!” kifejezés, melynek jelentése magyarul „Fel, Cigányok!” , a „Gelem, gelem” című dalból származik, melynek szerzője Zarko Jovanovic. A művet az 1971-ben, Londonban tartott Első Roma Világkongresszuson a nemzetközi cigányság himnuszának kiáltották ki, az „Opre Roma!” kifejezést pedig jelmondatuknak. Műfaját tekintve a portréfilm-jelleget tartottam irányadónak, ám nem csupán a főszereplő személyének bemutatása a célja. A film központi témájának megközelítése politikai antropológiai irányultságú, fókuszában a roma lakosság és Miskolc város vezetése között létrejött konfliktussal, amelyet a közösség vezető egyéniségei az alapvető emberi jogok megsértéséből fakadóként értékelnek. A 2013/14-as tanév őszi szemeszterében felvetődött egy dokumentumfilm-sorozat elkészítésének ötlete, melynek egyes részei a helyi roma közösség egy-egy vezető alakját, kiemelkedő személyiségét mutatják be egy rövidebb portréfilmként. A lehetséges alanyok között szerepeltek roma származású színművészek, írók, képző- és népi művészek, pedagógusok, szociális munkások, illetve olyan személyek, kiknek tevékenysége meghatározó a közösség építésében, valamint a roma identitás fenntartásában és erősítésében. Tevékenységük példamutató a margilinalizált csoportok számára, sajátos módokon tudják őket megszólítani, a fiatalabb korosztályokat ösztönözni a tanulásra, esetleg szabadidejük konstruktív eltöltésére. A lehetséges alanyok előzetes ismertetése során számomra Tamás Attila és tevékenysége tűnt a legérdekesebbnek, így magamra vállaltam portréjának elkészítését. Az első forgatási alkalom után, mikor egy hosszabb interjút vettünk, úgy gondoltam, hogy egy nagyobb lélegzetvételű film elkészítését is megérne Attila és ügye, ezért jeleztem is tanárom felé, hogy a későbbiekben is ezzel a témával kívánok foglalkozni. A portréfilm, amely a Cigányember lettem címet viseli 16 perc terjedelmű. Interjúfilm, melyben Attila szóban bemutatja tevékenységét, mint „roma aktivista” (ezt a fogalmat a későbbiekben részletesebben körbejárom), valamint láthatunk képsorokat
3
foglalkozásokról,
melyeket
délutánonként
szervezett
gyermekek
számára,
hogy
megismerkedhessenek a roma kultúrával, hagyományaikkal és jelentős személyiségeivel. A továbbiakban ez a film kiegészült még más felvételekkel (például egy kiállításon készültekkel), illetve a cselekmény gerincét adó konfliktus kiváltotta tömegdemonstráció képkockáival. A felvételek 2013 szeptembere és 2014 novembere között készültek. Az első forgatási alkalomra 2013. szeptember 25-én került sor. Előzetes telefonos egyeztetés után helyszínként a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat épületében egyeztünk meg, amely Miskolcon a Baross Gábor és Üteg utca sarkán található. Ez alkalomkor egy interjú felvételére került sor. A felvétel két kamerával történt, a második kamera kezelésében nagy segítségemre volt Paulisinecz Éva, film szakirányos csoporttársam. Az ekkor felvett interjú adja a film tartalmának gerincét. Attila összefoglalja, számára mit is jelent roma aktivistának lenni, mik azok a tevékenységi körök melyekben ő részt vesz, milyen nehézségeket és lehetőségeket lát a roma közösség fejlesztésében. A következő alkalomra meghívást kaptam a „Van Egy Álmom Klub” egyik foglalkozására. Erre 2013. november 30-án került sor. Egyfajta klubdélután volt, melynek apropója a közelgő advent volt. A klub egyik célja, hogy a roma gyerekekben fejlesszék a cigány identitást, megismertessék velük hagyományaikat, valamint a híres romaszármazású személyeket. A rövid identitásnevelő foglalkozás után a gyerekeket szendvics és üdítővel kínálták és adventi díszeket készítettek, melyhez zenét is szolgáltattak. Március 21-e A faji megkülönböztetés elleni küzdelem nemzetközi napja. Ennek apropóján Attila és a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat 2014-ben megemlékezést tartott a tatárszentgyörgyi roma gyilkosságokról, melyet egy fáklyás felvonulás követett. A menetre Miskolc főutcáján, a Széchenyi István utcán került sor, a Centrum áruháztól a Városháztérig. A rendezvény lebonyolítása a hatályos törvényeknek megfelelően zajlott, a szükséges engedélyeket megkapták a hatóságoktól. A felvételek készítésekor, magától értetődően már nem alkalmazhattam statikus, állványra állított kamerát, a mozgás megkívánta a kézi kamerahasználatot, illetve a fáklyás menet folyamatos követését. 2014. április 24-én volt
a megnyitója az „Akikre büszkék
vagyunk”
fotókiállításnak, melynek egyik főszervező Attila volt. Helyszínéül a miskolci József Attila Könyvtár szolgált. A megnyitó beszédet Gulyás Klára, roma kulturális fejlesztő tartotta, melyből egy részlet a filmben is szerepel. A kiállítás célja a híres roma származású művészek, írók, költők, zenészek, színészek bemutatása volt. Gulyás Klára is az identitásnevelés minél fiatalabb kori elkezdését hangsúlyozta, amiben Tamás Attila jelentős szerep jut a miskolci roma gyerekek körében. A rendezvényen többek között jelen 4
volt Horváth Gyula, költő, Attila személyes jó barátja, sőt, példaképe. A kiállítás megnyitója után spontán módon előadta néhány költeményét a publikum nagy örömére. „Szólnak a holtak az égen” című műve elhangzik filmemben is. A film talán legjelentőségteljesebb felvételeit 2014. június 25-én rögzítettem. Ekkor került sor az Attila és a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat szervezte demonstrációra, amellyel Miskolc egyik roma szegregátumának, a Számozott utcák kitelepítése ellen tüntettek a résztvevők. Ez egy több kilométeres felvonulást jelentett, amihez a tömeg a Tízedik utcánál, a DVTK futball stadion mellett gyülekezett. Innen indultak Miskolc fő útvonalát követve a Városháztérre, ahol kihirdették követeléseiket. A menetet magam is követtem, sok más kamerás társaságában. Még a gyülekező idején, a felvonulást biztosító rendőrök egyike érdeklődött, hogy milyen médium munkatársa vagyok, milyen célzattal készítem felvételeimet. Elmondtam neki, hogy az Intézet hallgatója vagyok, és szakdolgozati
filmemhez
videózok.
Indokaimat
elfogadta,
zavartalanul
tovább
folytathattam a forgatást. A filmbe a felvonulást megörökítő vágóképeken kívül még MC Szigfrid előadását illesztettem be. „Miskolcon maradunk” című hip-hop zeneszáma az egész mozgalom himnuszává vált. Minden forgatási alkalommal Attila és a többi részvevő rendkívül készségesen segítette munkámat. Több alkalommal Attila értesített a következő rendezvényükről, és nem pusztán a filmezés apropóján invitált meg, hanem ügyük egyik támogatóját látta bennem. Többször örömmel fogadták jelenlétemet a szervezők, mivelhogy nem romaként részt veszek rendezvényeiken.
5
2. TAMÁS ATTILA ÖNIDENTIFIKÁCIÓJA, MINT ROMA AKTIVISTA
Filmem
központi
fogalma
a
„roma
aktivista”
kifejezés.
Szakirodalmi
meghatározását nem találtam, ezért Attila személyes elmondásából próbálom körülírni és definiálni a fogalmat. Attila retorikájában rétegzettebbé válik a kifejezés. A vele készült interjúkból egyértelműen kiolvasható, hogy e kollokáció túlmutat önidentitásának meghatározásán: egyszerre fejeződik ki benne etnikus identitása, határolja körbe tevékenységét, helyezi el magát a roma társadalomban, valamint szembehelyezi magát a vezető politikai hatalommal. Legmeghatározóbb eleme nyilvánvalóan a roma etnikus önmeghatározás. Attila saját elmondása szerint azonban cigány öntudatának megéléséhez szükség volt egy életeseményre, egyfajta traumatikus élményre: „Nyolc-tíz évvel ezelőtt történt velem egy esemény, ami elindított egy úton. Amikor én cigányember lettem. (…) A cigánytelepet az akkori hatalom fel akarta számolni, elég érdekesen. A cigányokkal együtt el akarták adni a területet egy vállalkozónak. (…) Akkor mi, mint a közösség el kezdtünk működni, azt gondoltuk, hogy ez nem mehet (…) Abban a pillanatban történt velem valami, ráéreztem, hogy a közösségszervezésnek milyen ereje van. (…) Az egyik költő barátom azt mondja, hogy agyrobbanásom volt.”1 Ebben az eseményben sűrűsödik Attila etnikus és politikai identitásának „robbanásszerű”
kialakulása.
Mint
ahogy
ezt
is,
további
tevékenységét
a
konfliktushelyzetek kezelése határozza meg. Azonban, hogy munkássága effektív legyen, nemcsak egy politikai aktivista instrumentumait kellett elsajátítania, hanem saját kultúráját is meg kellett ismernie. Elmondásai szerint ismeretségei révén és autodidakta módon tette magáévá a szükséges ismereteket.
1
Részlet a Tamás Attilával készült interjúból.
6
Ezen a ponton megfigyelhető az önidentitás nagyon határozott és tudatos konstrukciója. Úgy gondolom, hogy ez a tudatosság Attila életkorából fakad. Hiszen kultúrációjára nem gyermekkorában került sor, hanem a fent leírtak szerint, saját elhatározásából, felnőttként kezdte el megélni cigányságát. Ehhez megfelelő módon társult elhivatottsága, amit az elnyomók szembeni ellenállás táplált. Maga is tisztában van ennek a történetnek a sajátosságával,
éppen ezért
a
fiataloknak tartott
identitásnevelő
foglalkozásaikon saját példáját hozza fel okító célzattal: „… mert én azt szeretném, hogy ezek a gyerekek, akikkel én valamilyen szinten kapcsolódok, ők ne menjenek olyan rossz utakra, amilyenekre én mentem. Én nagyon sokat mentem rossz úton. Azt szeretném, hogy nekik legyen egy olyan mentorok – ez egy idea számomra – aki ad számukra egy olyan impulzust, hogy ne huszonévesen kelljen rádöbbenniük arra, hogy mennyire fontosak ezek az alapértékek. Hanem még most, fiatalkorban, gyerekkorban érje őket olyan impulzus, hogy legyen büszkék arra, akik és amik!”2 Önmeghatározásának
másik aspektusát,
amit
a roma
aktivista kifejezés
felfogásában magába foglal én egy úgynevezett „néptanítói” szerepvállalásnak nevezném. Ahogy a fenti idézetből, úgy a filmemből is kiderül küldetéstudata, hogy a felnövekvő generációkat rádöbbentse romaságuk fontosságára, annak elfogadására és az arra való büszkeségre. Ehhez egyik eszköze a „Van Egy Álmom Klub”, délutáni foglalkozások gyermekek számára, amik hetente a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat Baross Gábor úti irodájában kerültek megrendezésre. Ezeken a foglalkozásokon identitásnevelő előadásokat tartott, valamint megismertette a megjelent fiatalokat országos- és világhírű roma származású személyek történetével. Ezenfelül több olyan iskolában is tartott társaival előadásokat, ahol a diákok többsége roma származású gyermek. Itt kiemeli azt a problémát, miszerint a roma gyerekeket szegregálják a cigány többségű lakótelepek iskolába. Önmagában már a szegregáció is súlyos probléma, ehhez hozzá jön még ezen iskolák pedagógusainak nem megfelelő képzettsége a roma kulturális oktatás terén. Attila elmondta, hogy ezeken az intézményekben nem fektetnek hangsúlyt az identitásnevelésre. Míg a többségi, nem-roma társadalomhoz tartozó gyermekekben természetes módon alakul ki az identitástudat, addig, habár a roma gyermekekben kialakul
2
Részlet a Tamás Attilával készült interjúból.
7
a cigánysághoz való tartozás érzése, de ehhez szorosan társul bennük a származásuk miatti kirekesztettség, elkülönítettség érzése. Hiányolja a történelemoktatásból a romák származástörténetét, az irodalom tananyagból a roma származású szerzők munkásságának bemutatását. Általánosságban megállapítható, hogy a margilanizált roma emberek többsége közönnyel viseltetik közössége kulturális értékei iránt, romaságának lényegét csupán külső attribútumaiban és hátrányos helyzetében látja megnyilvánulni. Attila elmondja, hogy a cigányság identitásának és a közösségi kohézió fejlesztésének bázisát a roma társadalom „organikus értelmiségében” látja, általuk érhető el, hogy a margilinalizált roma csoportok is tisztában legyenek alapvető jogaikkal és felismerjék a közösségi együttműködés adta lehetőségeket. Ezt a megnevezést ő maga használja és önmagát is a csoporthoz tartozónak tartja. „(…) Maga a szellemi muníció, az a fajta összetartás kikből tagozódik össze, az vélhetően az a roma értelmiség, illetve az az organikus roma értelmiség, aki így, vagy úgy a közéletben tevékenykedik. De hál’ istennek ez a kör egyre jobban bővül és így szoktuk bevonni azokat az embereket, akik a telepeken laknak.”3 Mint roma aktivista, legfőbb feladatának tartja, hogy hangot adjon a társadalmi elégtelenségnek. Önmagát teszi meg a telepeken élő romák szószólójának. Célja, hogy másokat olyan jogtalanságok ne érjenek, mint amilyenek őt a múltban érték. Habár ő maga nem tartozik a margilinalizáltak csoportjához, azonosulni tud problémáikkal, jobb szociális helyzete adta lehetőségeit arra használja, hogy a rászorultakat segítse. Politikai szerepvállalása az az aspektus, melyre filmem is összpontosít. Éles kritikával illeti az aktuális politikai hatalmat, Miskolc város vezetőségét. Határozottan kiáll a jogtalanságok ellen, amivel kiváltja más politikai szereplők ellenszenvét. Vállalja, hogy ezáltal mindennapjaiban hátrányos megkülönböztetés érheti. Elmondása szerint már különösebben nem sértik a személye elleni negatív megnyilvánulások. Mindazonáltal a cigányság ellen irányuló nyilvános gyűlöletkeltés ellen kész bármikor kiállni, jöjjön az a különböző médiumok, vagy közszereplők részéről.
3
Részlet a Tamás Attilával készült interjúból.
8
3. A ROMÁK HELYZETÉNEK ALAKULÁSA MAGYARORSZÁGON ÉS JELENLEGI TÁRSADALMI STÁTUSZUK MISKOLCON
Ebben a fejezetben azokat a történelmi, politikai és törvénykezési folyamatokba nyújtanék betekintést, melyek jelentősen befolyásolták a magyarországi nemzetiségek társadalmi-politikai helyzetét. 1. A cigányság állampolgári és emberi jogai biztosítására irányuló törekvések történeti áttekintése
Magyarország történelme során mindig is nemzetiségileg és etnikailag sokszínű volt. A monarchikus államberendezkedés időszakában az adott közösségeknek az uralkodó által
kibocsátott
privilégiumlevelek
biztosították
szabadságaikat,
jogaikat.
Magyarországon az önkormányzatiság egyik jellegzetes formája a szabad királyi városok jogállása volt, amely magába foglalta az igazgatást, adóztatást és igazságszolgáltatást. 4 A polgári forradalom győzelme után azonban az államapparátus ezekre is kiterjesztette hatalmát, így csak a helyi közügyek igazgatását hagyta meg jogukként. Európában két gyakorlata lehetséges a kisebbségi autonómia létrehozásának. Az egyik akkor áll fenn, ha az adott államon belül egy jól elhatárolható területre tömörödik egy bizonyos etnikum. Ebben az esetben a terület minden lakosa (nemzetiségre való tekintet nélkül) részt vesz vezetéségének megválasztásában, mely testületnek illetékessége van a terület egésze felett. Így jöhet létre a területi és/vagy politikai autonómia. A másik gyakorlat az ún. nevezett személyi elvű, perszonális autonómia. Ebben az esetben az adott kisebbségi csoport tagjai választják meg intézményeiket. Az így létrejövő önkormányzati szervek meghatározott hatáskörrel bírnak, mely csak az adott kisebbségi közösség tagjaira
4
Kállai Ernő: Helyi cigány kisebbségi önkormányzatok Magyarországon. Budapest, 2005, Gondolat Kiadó, MTA Nemzeti-etnikai Kisebbségkutató Intézet
9
terjednek ki. 5 Ennek a formának gyakori elnevezése a kulturális autonómia, ugyanis a szervek leggyakrabban az oktatás és kultúra területén jogosultak eljárni. A magyarországi cigányság a dualizmus korától kezdve eleinte sikeresen vette az előtte álló akadályokat. Habár a hagyományos cigány mesterségek kezdtek háttérbe szorulni, a gazdaság gyors növekedésének köszönhetően tudtak más megélhetést találni. Azonban a két világháború között a cigányság nem tudta tartani a lépést a technikaitársadalmi fejlődéssel. A szakadék a többségi társadalom és a cigányság között egyre nőtt. A második világháború alatt hozott rendeletek főleg a kóbor, vándor életmódot folytató cigányok szabályozására irányultak, de ekkor már a cigány lakosság többsége már letelepedett. Az 1944-es német megszállás és nyilasok hatalomra jutása után drasztikus és el nem fogadható módon próbálták a cigánykérdést kezelni. Eleinte munkaszolgálatra hurcolták a cigányokat, de 1944. március 19-e után mindez népirtásban torkollott, települések egész cigány lakosságát megsemmisítő táborokba deportálták. Az áldozatok számát 5000-re teszik6, de egyes becslések 30 000 főről szólnak. A második világháború után a cigányság célja, csakúgy, mint az egész országé az életben maradás, a talpra állás volt. A társadalom viszonya is megváltozott a cigányok iránt. A népi demokratikus időszak elvetette a faji vagy etnikai megkülönböztetést. Azonban az elkövetkezendő évtizedben a cigányság politikai helyzetében vajmi kevés változás történt. 1957-től kezdett megszerveződni a Magyarországi Cigányok Kulturális szövetsége, amely céljaiul tűzte ki az eredeti cigányzene, irodalom és más művészetek megteremtését és megőrzését, valamit nyelvük áthagyományozását. Ezeken felül szorgalmazták az munkahelyek teremtését, az iskolástatást és az életkörülmények javítását. Ez a törekvés azonban nem volt hosszú életű. A politikai hatalom számára nem voltak kívánatosak az ehhez hasonló, a nemzetiségi státusz kiharcolását célzó tevékenységek, így a cigánykérdés marxista megközelítésének kidolgozását sürgették. Ennek eredményeképp a 1961-ben Cigányszövetség megszűnt, és az MSZMP Központi Bizottságának Politikai Bizottsága kiadta az azóta is híres-hírhedt határozatát (1961. június 20.). A határozat megfogalmazza a cigányság helyzetének javításával kapcsolatos feladatokat:
5
Kállai Ernő: Helyi cigány kisebbségi önkormányzatok Magyarországon. Budapest, 2005, Gondolat Kiadó, MTA Nemzeti-etnikai Kisebbségkutató Intézet 6
Karsai László: A cigánykérdés Magyarországon, 1919–1945. É. n., Cserépfalvi Kiadása.
10
„A cigány lakosság felé irányuló politikában abból az elvből kell kiindulni, hogy bizonyos néprajzi sajátossága ellenére sem alkot nemzetiségi csoportot. Problémáik megoldásánál sajátos társadalmi helyzetüket kell figyelembe venni, és biztosítani kell számukra a teljes állampolgári jogok és kötelességek érvényesülését, és ezek gyakorlásához szükséges politikai, gazdasági és kulturális feltételek megteremtését. (…) Sokan nemzetiségi kérdésként fogják fel és javasolják a »cigány nyelv« fejlesztését, cigány nyelvű iskolák, kollégiumok, cigány termelőszövetkezetek stb. létesítését. Ezek a nézetek nemcsak tévesek, hanem károsak is, mivel konzerválják a cigányok különállását, és lassítják a társadalomba való beilleszkedésüket.” 7 Ebben a dokumentumban a cigánykérdés nem nemzetiségi, hanem szociális ügyként merül fel. Tehát nem, mint nemzetiség, hanem a magyar társadalom egy „problémás” csoportjaként tekinti a cigányságot. A válságkezelés pedig nyilvánvaló asszimilációs törekvéseket takar. Az 1960-as, ’70-es, ’80-as években megkezdődtek a cigánytelepek felszámolása. A programban résztvevők, állandó keresettel rendelkező cigányok kedvezményes kamatú kölcsönt vehettek fel úgynevezett „CS” (csökkentett értékű) házak építésére. Azonban e házak is telepszerűen, egymás mellé épültek, így megmaradt a cigányok szegregációja. Felzárkózásuk továbbra is nehézkes maradt, és habár a ’80-as évekre kialakultak a felemelkedéshez szükséges körülmények, a cigány társadalom többsége mégis szociálisan hátrányos helyzetű, köszönhetően az oktatás alacsony színvonalának és a szakképzetlenségnek, valamint a többségi társadalom cigányokról kialakított sztereotip képének. A rendszerváltás is felemás változásokat hozott a cigányság számára. Társadalmuk tovább differenciálódott. Míg egy szűk réteg, főképp vállalkozóként sikereket tudott elérni, addig mások, a cigány családok jelentős része évtizedekkel ezelőtti szegénységbe süllyedt vissza. Szakképzettség hiányában a munkaerőpiacon esélyük se volt. De a rendszerváltás időszakában kezdetét vette a cigányság politikai ébredése is. Az 1990-es országgyűlési választásokon 3 cigány párt is indult – több, kevesebb sikerrel -, de a legjelentősebben talán a cigány civil szervezetek tevékenykedtek.
7
MSZMP KB Politikai Bizottságának határozata, 1961. június 20. In A magyarországi cigánykérdés dokumentumokban, 1422–1985.
11
2. Miskolc roma szegregációs helyzete
Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlése először 2008. június 26-án fogadott el Anti-szegregációs Tervet, melyet az Integrált Városfejlesztési Stratégia foglalt magába. A szegregátumokban azóta bekövetkezett változásokat az új Integrált Településfejlesztési Stratégia (későbbiekben ITS) kiértékelte és azoknak megfelelően készítették el az Antiszegregációs Programot, melyet az ITS részeként a Közgyűlés 2014. február 13-án elfogadott. A dokumentum a következőképpen határozza meg a szegregátumokat: „Az antiszegregációs program a KSH szegregációs adatbázisát veszi alapul (a KSH szegregátumnak tekinti a fizikailag egybefüggő, minimum egy háztömbből, négy utca vagy közterület között elhelyezkedő ingatlanokból álló településrészt, ahol - az alacsony státuszú lakosság az aktív korú népességen belül, legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezőés munkajövedelemmel nem rendelkezők aránya - a szegregációs index értéke eléri az 50%-ot). A KSH (a fenti definíciója alapján) a 2011. évi állapotnak megfelelően Miskolcon 13 szegregátumot határolt le. Ezek helyzete (elhelyezkedése, infrastrukturális ellátottsága és népesség száma alapján) különböző.”8 A 2008-as városfejlesztési program adataival összevetve Miskolc szegregációs mutatói a következőképpen alakulnak: „• A 2011. évi népszámlálás adatai alapján Miskolc belterületén 2470 fő, külterületén 2481 fő él szegregátumban; összességében a város lakosságának 3%-a (KSH). A szegregátumok száma a bázisidőszakhoz (2008-hoz) képest hárommal (az ott élők alacsony lélekszáma miatt) csökkent (Tatárdomb, Csermőkei út- Mésztelep, Mura utca, Tatár út). • Az Álmos utca, a Kassai utca, a Zombori utca és a Huszár utca által határolt hármas számú szegregátum a KSH 2011. évi nyilvántartásában ugyan szerepel, de azóta felszámolták.
8
Antiszegregációs Program. In Miskolc Megyei Jogú Város Integrált Településfejlesztési Stratégiája, 77.o., 2014. - http://www.miskolc.hu/sites/default/files/dokumentumok/csatolmanyok/miskolc_its_2014.pdf
12
• A város 13 szegregátumából tizenegy (1-11. sorszámú) belterületi, kettő (a 12. és 13. sorszámú) szegregátum pedig külterületi.”9 „A 2008. évi felméréshez képest: • a legfeljebb 8 általános iskolai végzettséggel rendelkezők aránya a 15-59 éves népesség körében minimális mértékben változott • a 25 év feletti felsőfokú végzettségű lakosok aránya alacsony; • a gazdaságilag inaktív népesség aránya a szegregátumok többségében nőtt • a munkanélküliek aránya eltérő módon változott (van, ahol négyszeresére nőtt, másutt 17%-kal csökkent); • a tartós munkanélküliek aránya változatlanul magas (az egyik szegregátumban nyolcszorosára nőtt); • a komfort nélküli, félkomfortos és szükséglakások aránya több szegregátumban javult (a Szondi telepen 50 %-kal, míg a Puskin utcában 34 %-kal); • a legnagyobb lakónépességű belterületi szegregátumok a Számozott utcák, a Szondi utca, a Tetemvár és a Békeszálló telep; • a két külterületi szegregátumban együtt (Lyukóbánya, Lyukóvölgy) közel annyian élnek (2481 fő), mint a belterületi szegregátumokban összesen.”10 A 2008-as terv alapján több intézkedést is foganatosítottak, sikerült jelentős fejlődéseket elérni, de az adatok tanulsága szerint a város több szegregátumában továbbra is súlyos problémákat jelentenek a foglalkoztatottsági, iskolázottsági mutatók, valamint a lakások lepusztult, elhanyagolt állapota. „• A város jelentős erőfeszítéseket tett az emberi életvitelre alkalmatlan bérlemények felszámolása érdekében. • A nagy lélekszámú szegregátumok felszámolása megkezdődött, egyes esetekben be is fejeződött, a felszámolást folytatni kell. A kisebb lélekszámú belterületi szegregátumok lakosságszámának csökkenése spontán módon elindult, amelyet a közeljövőben a rendelkezésre álló eszközökkel ösztönözni kell (a feladatok megoldásába a kormányhivatal illetékes szakigazgatási szerveit is be kell vonni). 9
Antiszegregációs Program. In Miskolc Megyei Jogú Város Integrált Településfejlesztési Stratégiája, 77.o., 2014. 10 Uo. 87.o.
13
•
Az
egyes
szegregátumokban
a
városfejlesztés
céljaihoz
illeszkedő
funkcióváltásokat a felszámolással egy időben el kell indítani. • Az önkormányzati lakások jogosultság szerinti megoszlása az elmúlt időszakban megváltozott a költségelvű, ill. a piaci lakások javára (9. táblázat). A tudatos átrendezés eredményeként az ingatlan bérbeadásából származó bevételek nőttek. • A lakhatási körülmények megítélése elsősorban abból a szempontból fontos, hogy alkalmas-e a gyermekek egészséges testi, szellemi és szocializációs fejlődéséhez. Amennyiben az ezeket veszélyeztető körülmények fennállnak, úgy szociális-, gyermekvédelmi, hatósági- és rendészeti eszközökkel el kell érni a méltatlan állapotok megszüntetését. • A komfort nélküli, elhanyagolt – többnyire lakhatás céljára alkalmatlan – ingatlanok környezete, ill. az alapvető higiéniai feltételek hiánya komoly közegészségügyi kockázati tényező, különösen a felhalmozott hulladékok és az elszaporodott rágcsálók jelenléte miatt, míg a kezeletlen szennyvíz jelentősen veszélyezteti a városi ivóvízbázist. • Problémát jelent, hogy az ott élők egy része nem törekszik helyzetének javítására, sem a város közössége által általánosan elfogadott normák követésére.”11
11
Uo. 87-88.o.
14
3. A Számozott utcák-konfliktus
A 9-es számú szegregátum megnevezése a Számozott utcák. Ide tartoznak az Andrássy Gyula utcába nyíló számos utcák az Elsőtől a Tízedikig, melyek a DVTK stadionig sorakoznak, valamint az Ötödiktől a Tízedik utcáig húzódó utcákat összekötő Tizenegyedik utca. Továbbá a szegregátumhoz tartoznak még: Mányoki Ádám utca, Ballagi Károly utca, Alsószinva utca, Kabar utca, valamint a Fürdő utca. A Számozott utcákban a 2011. évi KSH adatok szerint 923 fő él. 2014. nyarán Miskolc város Önkormányzata ezen terület felszámolását tűzte ki az anti-szegregációs program következő lépcsőfokául. Ennek értelmében azokat a lakosokat, kiknek az önkormányzattal kötött bérleti szerződés lejárt, vagy jelentős számlatartozásuk van valamelyik közszolgáltató felé, kilakoltatják a telepről. Azok a lakások is kiürítésre kerülnek, melyek állapotuk folytán lakhatatlanná váltak. Az önkormányzat levélben értesítette az érintett lakosokat, hogy hónap 30-ig köteles elhagyniuk ingatlanjaikat. Az önkormányzat elviekben anyagi kárpótlást ajánlott fel a kitelepítendő lakosoknak, egy-, másfélmillió forintos összegben. Azonban ezt a jutatást azon feltételhez kötötte, hogy az érintett családok Miskolc város területén kívül vásárolnak ingatlan. E intézkedéssel komoly felháborodást keltett mind a lakosok, mind az emberi jogvédő szervezetek körében. Több megnyilvánulásban a Számozott utcákat és a többi, zömében cigányok lakta telepet Miskolc „szégyenfoltjaiként” aposztrofálják. A szegregátum felszámolására irányuló önkormányzati törekvések heves visszhangot és vegyes érzelmeket váltottak ki mind Miskolc város lakosai, mind a média köreiben. A városvezetéssel szimpatizáló, többségében nem roma lakosok üdvözölték az intézkedéseket, míg a roma lakosság magától értetődően ellenezte. Őket olyan politikai erők támogatják, amelyek szerint a kitelepítések alapvető emberi jogokat sértenek. Az intézkedés egyik legellentmondásosabb eleme a kitelepítendő lakosok pénzbeli kárpótlása. Attila az interjúkban egy-, másfélmillió forintos összegről beszélt. Egyes jobboldali, a városvezetéssel szemben álló politikusok, habár támogatják a telepek felszámolását, a pénzbeli kárpótlást nem látják indokoltnak. Érveléseikben a lakosok devianciáját hangsúlyozzák, a lakókörnyezet leromlásáért elsősorban őket teszik felelőssé. Úgy gondolom, e diskurzusból egyértelműen kihallható a romaellenes retorika. Figyelembe kell venni, hogy a Számozott utcákat lefedő lakótelepet eredetileg a vasgyári
15
munkások számára hozták létre. Elgettósodása azzal magyarázható, hogy az elmúlt évek során részben, vagy teljesen felszámolt szegregátumok lakói, kik kétségtelenül a margilinalizált romák csoportjához tartoznak, lehetőségek híján ezen a területen telepedtek le, mivel rokonaik, ismerőseik már korábban ide költöztek. Ettől függetlenül még élnek itt egykori vasgyári munkások, akik mostanra nyugdíjas korúvá váltak, és vannak köztük roma származásúak is. Azonban a „nyomortelep” felszámolását támogatók párbeszédében ezen szempontokat nem veszik figyelembe, pusztán a város képét nagyban rontó „bűnözés melegágyát” látják a telepben. „(…) Mi természetesen tudtuk, hogy ez a rendeletmódosítás voltaképpen arról szól, hogy cigánymentes övezetté szeretnék tenni a Számozott utcákat, mert a városnak szüksége lenne a területre.”12 2014 augusztusában a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) feljelentette Miskolc város önkormányzatát és Kriza Ákos polgármestert az Egyenlő Bánásmód Hatóságnál (EBH). Indokuk, hogy a romák kitelepítését célzó törekvések nem csak szöges ellentétben állnak a miskolci városvezetés által elfogadott – az uniós források lehívásához szükséges – esélyegyenlőségi programmal, de sértik az uniós jogot, a Magyarország Alaptörvényét és az Egyenlő bánásmódról szóló törvényt is. Arra kérik a Hatóságot, hogy kötelezzék a városvezetést, hogy a felszámolandó lakások lakóit Miskolcon belül helyezzék el, valamint az eljárás lezárásáig a kilakoltatásokat függesszék fel. 13 Természetesen Tamás Attila és társai is lépéseket tettek az ügy érdekében. Megjelentek a város Közgyűlésén, ahol követelték a lakásrendelet visszavonását. Megmozdulásuk nem járt eredménnyel, Attila elmondása szerint meg sem szándékozták hallgatni őket. Ezek után fogalmazódott meg bennük, hogy a közvélemény figyelmét egy szervezett, tömeges demonstrációval hívják fel. Ehhez mindenképpen a területen lakókat kellett bátorítani, hogy álljanak ki jogaik mellett, de számítottak a Miskolc más részein élő roma lakosokra is. A demonstrációra 2014. június 25-én került sor. Az esemény nagy visszhangot keltett, minden országos televízióban és folyóiratban megjelent.
12 13
Részlet a Tamás Attilával készült interjúból. http://romasajtokozpont.hu/neki-jogellenes-a-miskolci-kitelepites/
16
4. A ROMA KÖZÖSSÉG MŰKÖDÉSE TAMÁS ATTILA TEVÉKENYSÉGÉNEK SZEMPONTJÁBÓL
Ebben a fejezetben azt mutatom be, Tamás Attila közösségszervező tevékenysége milyen eredményekkel járt. Saját elmondásai alapján figyelembe veszem a gyermekek számára szervezett foglalkozásainak látogatottságát, a résztvevők befogadói hajlandóságát; a különböző kulturális rendezvényeik látogatottság; a tágabb roma közösség részvételi hajlandóságát politikai jellegű megmozdulásaikon, mint például az anti-rasszista felvonuláson, és a Számozott utcák felszámolása elleni demonstráción. Azt Attila is elmondta, több akadályozó tényező is közrejátszik, akárhányszor valamilyen rendezvényt próbálnak szervezni, legyen szó a fentebb megnevezettek közül akármilyen jellegűről. Nem feltétlenül csak a célközönség közönyössége teszi vitatható eredményűvé egyes rendezvényeiket, gyakran anyagi, vagy szervezésbeli problémák ütik fel fejeiket. A gyermekek számára szervezett „Van Egy Álmom Klub” esetében Attila gyakran panaszkodott az alacsony létszám miatt. Eltökélt célja, hogy foglalkozásaival leginkább a telepeken élő, szegény sorsú gyermekeket mozgassa meg, hiszen úgy látja, nekik van a legnagyobb szükségük arra, hogy roma identitásuk egészségesen fejlődjön. Sajnálatos módon éppen a családok anyagi helyzete nem tette lehetővé, hogy gyermekeik megjelenhessenek. Ugyanis a foglalkozásokra Miskolcon a Baross Gábor utcai CNÖ irodában került sor, amihez sok gyermeknek Diósgyőrből kellett leutaznia. Ennek az útnak a megtétele egyrészt sok időt igényel, másrészt a családok nem engedhetik meg maguknak, hogy a gyermekek számára kettő darab vonaljegyet vásároljanak a helyi tömegközlekedési járatokra. Többgyermekes családoknál ez az összeg még magasabb. A résztvevő gyermekek együttműködéséről már alapvetően pozitívan nyilatkozott Attila. Ő magát is mindig lelkesedéssel tölti el, amikor egy-egy klubdélutánon látja az örömöt arcaikon. Kultúrájuk iránti büszkeségüket pedig leginkább a híres romák megismertetésével tudja növelni. Elmondható, hogy a fiatal korcsoportok jól ismerik a populáris kultúra és a média szereplőit, így olyan példakép értékű személyekkel, mint az énekes Caramel, vagy a színész Csányi Sándor más megvilágításba helyeződik származásukhoz való viszonyuk. Attila elmondta, gyakran okoz meglepetést a 17
gyermekeknek a felismerés, hogy bizonyos híresség roma származású. Ilyen, gyakran emlegetett eset például az egyik legeredményesebb olasz válogatott focista, Andrea Pirlo roma származása és családja olasz nevének eredete. Természetesen figyelembe kell vennünk, hogy körülbelül 30-40 gyermekről van szó és a klubban megjelentek általában ugyanazok a fiatalok. Hacsak belegondolunk is, hogy Miskolcon mennyi roma gyermek élhet, ez meglehetősen alacsony szám. Attila és társai gyakran tartanak identitásnevelő előadásokat roma többségű iskolákban, valamint nyári tábort is szerveztek ilyen célzattal. Mindazonáltal Attila pozitívan látja ilyen irányú tevékenységének eredményességét, miközben tudatában van nehézségeikkel. „Amikor gyerekekkel foglalkozik az ember, amikor nekik tartok előadásokat, vagy velük beszélget az ember, akkor megjön a hitem, mert amikor a gyerekeknek az álmait hallgatja az ember, picit felfrissül. Picit megújulunk. De azt látom, hogy nagyon nehéz lesz.” „Azt a sikert látom a mosolyukban. Látom a visszatérő gyerekekben, akik keresnek minket a programjaink alkalmával. (…) Tehát ez egy sikertörténet.” 14 Az „Akikre büszkék vagyunk” fotókiállítás mindenképp fontos előrelépés abból a szempontból, hogy a „Könyvtári Programokkal a Roma Kulturális Megőrzéséért” című pályázat keretein belül, állami finanszírozással kerülhetett megrendezésre a miskolci József Attila Könyvtárban. Tamás Attila elmondta, infrastrukturális nehézségekkel is meg kell küzdeniük, ha kulturális rendezvényt akarnak megszervezni, mivel kevés olyan intézmény áll rendelkezésükre, ahol ezeket megvalósíthatják. Egyik ilyen lehetőségük a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat irodája, ám az épület meglehetősen korlátozott kihasználható tér tekintetében. Viszont a könyvtár éppen megfelelő volt mind a hely kihasználhatósága, mind a megfelelő közeg szempontjából. A tárlat anyagát maga Attila és Gulyás Klára gyűjtötte és állította össze, valamint a látványtervet is maguk készítették. A megnyitón körülbelül 20 ember jelent meg. Eljöttek fiatalok is, kik előadásaikkal színesítették az eseményt, valamint néhányan olyan személyiségek, akik a fotók között szereplő hősök közül valók, mint például Horváth Gyula, költő. A megjelentek zömmel a Cigány Nemzetiségi Önkormányzat tagjai, illetve hozzátartozóik, ismerőseik voltak. Úgy
14
Részletek a Tamás Attilával készített interjúból.
18
gondolom, az itt megjelentekből tevődik össze az Attila által emlegetett „organikus értelmiség”. Elmondható,
hogy
az
Attila
által
életre
hívott
politikai/emberi
jogi
megmozdulásokkal kapcsolatban is felemás eredményeket vonhatunk le. Az anti-rasszista világnap
alkalmából rendezett
kerekasztal
beszélgetésen (március
21.)
szintén
hozzávetőlegesen 20 ember jelent meg. Megfigyelhető, hogy ugyanazok a személyek voltak jelen, akik az összes többi, Attila által életre hívott eseményen: ismét az „organikus értelmiség”. Olybá tűnik, ezen maréknyi ember az, akinek ezrek élére kell állnia, hogy jogaikat érvényesíthessék. A beszélgetés utáni fáklyás felvonulásra is csak pár fővel bővült a résztvevők száma. Mindazonáltal sikeresnek nevezhető a megmozdulás: az eseményről tudósítás készült a helyi televízió híradásában. Attila ezt aspektust tartja tevékenysége egyik legfontosabb részének: felhívni a közvélemény figyelmét, hogy a roma közösség képes kiállni elvei mellett, mindezt szervezett és fegyelmezett keretek között. A legnagyobb embertömeget megmozgató, valamint a legnagyobb médiaszereplést elérő esemény minden kétséget kizáróan a 2014. június 25-i demonstráció, aminek lebonyolításában Attila részt vett. Nagyjából 1000 ember gondolta ekkor úgy, hogy muszáj kiállnia a Számozott utcákban élő romákat ért jogtalanságok ellen. A demonstráció szervezői és felügyelő feladatait ebben az esetben is a Miskolci Cigány Nemzetiségi Önkormányzat képviselői, valamint a Magyarországi Cigány Párt aktivistái vállalták magukra. Legnagyobb számban a szegregátum lakosai jelentek, de Miskolc más részéről is érkeztek roma lakosok, valamint más városokból is csatlakoztak. Mielőtt a menet elindult, a főszervezők tájékoztatták a résztvevőket, mi várattatik el ahhoz, hogy a demonstráció atrocitásoktól mentesen mehessen végig. Felszólították a megjelenteket, hogy rendezett sorokban, a KRESZ szabályainak megfelelően haladjanak végig a városon, tartózkodjanak a trágár megnyilvánulásoktól, valamint hagyják figyelmen kívül az esetleges gyűlölködő megjegyzéseket a tüntetést szemlélők részéről. Ennek megfelelően a demonstrálók békésen, összetűzésektől vonultak a Városháza elé, ahol a kellő hangerővel és határozottsággal harsogták tele a teret „Miskolcon maradunk!” rigmusukkal. A téren felállított
pódiumon
elhangzott
beszédek
egyszerre
hirdették
az
összegyűltek
megmásíthatatlan követeléseit és hatottak mind az érintettek, mind a szemlélődők érzelmeire. A roma politikai vezetők és közéleti személyek beszédei, valamint a zenés előadások azt hangsúlyozták, hogy a város fejlesztésére irányuló törekvéseknek szegény
19
sorsú családok láthatják súlyos kárát, akiktől hiába próbál a város megszabadulni, nem szabad elfelejteniük, hogy ők is Miskolchoz tartoznak. „Nem akartunk mi demonstrálni. Eszünk ágában se lett volna… De amikor nem ülnek le veled… Nem hallgatják meg a véleményed… Akkor nagyon sok esetben nincs más lehetőség. Csak a figyelemfelkeltés. Egy demonstráció nem old meg problémákat. Egy dologra jó csak: arra, hogy felhívja a figyelmet arra, hogy egy krízishelyzetben vannak emberek. Vagy valami bődületes embertelenség van kialakulóban.”15 A demonstráció eredményességét Attila vegyes érzelmekkel foglalta össze. Kétségtelenül pozitív eredmény, hogy a közvélemény figyelmét messzemenően felhívták a Miskolc városában zajló folyamatokra és ideiglenesen sikerült felfüggesztetniük a romák kitelepítését a Számozott utcákból. A tüntetés létszámát tekintve párhuzamot vont a saját megmozdulásuk és a nemrégiben Budapesten lezajlott internetadó elleni demonstráció között. Visszás érzelmeket váltott ki belőle az esemény: alapvetően pozitívnak tartja, hogy nagyobb embertömeg képes kiállni igaza mellet, mindemellett a fővárosi tüntetés többtízezres létszáma mellett elenyészőnek látja a Miskolc utcájára kivonult ezer főt. Úgy gondolja, a két ügy nem azonos súllyal bír, és habár az internet adó nyilvánvalóan sokkal több embert érint, sajnálattal tölti el, hogy a Számozott utcai romák ügye sokkal kevesebb embert mozgatott meg. Mindazonáltal, az elmúlt hónapokban a közösségben, a közösségért végzett munkájuknak komoly eredményét látja, ami a romák egységgé kovácsolódásában, a közvetlenebb párbeszédben és az emberek tudatosságának növelésében jelenik meg. „Azt mondom, hogy sokkal közvetlenebb lett a kapcsolatunk az emberekkel. Napi szinten voltunk lent a területeken, beszélgettünk, utcafórumokat tartottunk. Személyesebbé vált a kapcsolatunk az ott élő emberekkel. Nagyon nehéz feldolgozni, lelkileg is magát az eseménysorozatot. amikor beszéltünk a családokkal, behívtak minket a lakásaikba, akkor szembesültem én is és a társaim is azzal, hogy milyen embertelenségre készülnek. És mennyire nem azonosulnak az embereknek a sorsával…”
15
Részlet a Tamás Attilával készült interjúból.
20
5. ÖSSZEGZÉS
Filmem, és a hozzá kiegészítésként íródott dolgozatom azt hivatott bemutatni, Tamás Attila miként helyezi el önmagát Miskolc ún. politikai világában, a miskolci romák közösségében, valamint a roma kultúráért és emberi jogokért folytatott küzdelemben. Azaz, mit is jelent számára „roma aktivistának” lenni? „Ma roma aktivistának lenni Magyarországon, az egy összetett dolog. Mert egyszerre harcolunk azért, hogy a roma kultúra megmaradjon, egyszerre harcolunk azért, hogy ma, Miskolcon cigányellenes dolgok ne jelenjenek meg, mondjuk a sajtóban. Kikérjük magunknak, hogyha valaki a vezetés részéről, a politika részéről gyűlöletkeltő kampányba kezd! És akkor megszólalunk. És akkor azt mondjuk, hogy ebből elég! Ne csináljuk tovább! És felhívjuk a társadalom figyelmét is arra, hogy az, amit csinálunk, az Magyarországért van!”16 Be kell látni, korlátozott lehetőségekkel és körülményekkel kell dolgoznia. Egyrészről szűkös anyagi forrásokból kénytelenek társaival gazdálkodni, valamint rendezvényeik helyszínének biztosítása is gondot okoz. De talán ezeknél is hátráltatóbb tényező a jelenlegi miskolci közvélemény a helyi romákról. Attila elmondta, ezt a konfliktus vállalnia kell. Egy romaellenes közhangulatú városban kiválthatja az emberek ellenszenvét, ha valaki markánsan kiáll népe jogaiért, főleg ha mindezt teszi úgy, hogy jelentősebb számú embert meg tud mozgatni. Problémát jelent még a roma közösség ilyen irányú mobilizálása, de ahogy azt az előzőekben is leírtam, Attila jelentős fejlődést lát ezen a téren. Tisztában van vele, sok áldozatos munka szükségeltetik még ahhoz, hogy a cigányság, különösképpen a szegény sorsú lakosok közösen képesek legyenek kiállni igazukért, amihez az együvé tartozás érzése talán a legfontosabb eszköz.
16
Részlet a Tamás Attilával készített interjúból.
21
6. FILM PORTRAIT OF THE ROMA ACTIVIST, ATTILA TAMÁS
My thesis film, titled „Opre Roma!” is a documentary film about the political and human rights activist, Attila Tamás. The film manages to provide insight into Attila’s activities, his fundamental values and his struggle to gain the rights of the Roma community in Miskolc. The phrase „Opre Roma!” means „Up, Gypsy!” in English. It derives from the song „Gelem, Gelem”, composed Zarko Jovanovic and considered as the anthem of the Romani people. Attila Tamás describes himself as a Roma activist. He caterogizes being a Roma activist as the guardian of the Romani traditions and the spokesman of the ridden people. One of his main goals is to generate the Roma consciousness in the upcoming generations of youth by holding lectures about thier heritage, emphasizing being proud of thier Romani descent. His other main task is to advocate the indigent Roma people of Miskolc. In 2014 the Council of Miskolc ordered the eviction of the urban neighborhood called „Számozott utcák” – „Numbered streets”. The neighborhood consists seventeen streets and gives home to nearly a thousand people, mainly of Roma descent. The „Numbered streets” are considered as a slum by public opinion and the Council, which must be eliminated in order to develop the cityscape of Miskolc. The decree led to the widespread outcry of the Roma community. Attila, with the support of the Roma Nationality Council and the Hungarian Gypsy Party started a series of demonstrations and protests prevent the unfair and inhume eviction of hundreds of Roma people from their homes.
22
7. FELHASZNÁLT FORRÁSOK ÉS IRODALMAK
Kállai Ernő 2005
Helyi cigány kisebbségi önkormányzatok Magyarországon Budapest: Gondolat – MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézet [Online] Hozzáférés: http://www.kallaierno.hu/data/files/kallai_erno_helyi_cigany_kisebbsegi_o nkorm_teljes_bzz+Wo.pdf
Miskolc Megyei Jogú Város Integrált Településfejlesztési Stratégiája 2014
Antiszegregációs program Miskolc Hozzáférés: http://www.miskolc.hu/sites/default/files/dokumentumok/csatolmany ok/miskolc_its_2014.pdf
Roma Sajtóközpont 2014
NEKI: jogellenes a miskolci kitelepítés [Online] Hozzáférés: http://romasajtokozpont.hu/neki-jogellenes-a-miskolci-kitelepites/
23
