Miskolci Egyetem Állam-és Jogtudományi Kar Büntetőjogi és Kriminológiai Tanszék
Az életfogytig tartó szabadságvesztés múltja, jelene, jövője
Szakdolgozat
Konzulens: Dr. Gula József
Készítette: Váradiné Havasréti Mónika
egyetemi docens
jogász szak levelező tagozat
Miskolc 2014 1
University of Miskolc Faculty of Law Department of Criminal Law and Criminology
The Past, Present and Future of Life Imprisonment
Thesis
Consultant: Dr. József Gula
Made by: Monika Havasréti Váradiné
Reader in University
correspondence course lawyer specialized
Miskolc 2014 2
Tartalomjegyzék Bevezetés ................................................................................................................................... 5 1. Miben rejlik a büntetés jogalapja, mi a célja? ................................................................... 7 2. A hosszú tartamú szabadságvesztés kialakulás ................................................................. 8 3. Az életfogytig tartó szabadságvesztés alakulása napjainkig .......................................... 10 4. Hazai jogi szabályozás ....................................................................................................... 11 4.1 A múlt .......................................................................................................................... 11 4.1.1
1843. évi törvényjavaslat a „Bűntettekről és büntetésekről” ........................... 11
4.1.2
1878. évi V. törvénycikk - Csemegi kódex ...................................................... 12
4.1.3
1950. évi II. törvény a Btk. Általános Részéről (Btá.) ..................................... 16
4.1.4
1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről .. 17
4.1.5
1971. évi 28. törvényerejű rendelet .................................................................. 19
4.1.6
1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről .......................................... 21
4.1.7
1990. évi 23/1990. (X.31) AB határozat .......................................................... 24
4.1.8
1993. évi XVII. törvény a büntető jogszabályok módosításáról ...................... 26
4.1.9
1998. évi LXXXVII. törvény a büntető jogszabályok módosításáról .............. 26
4.1.10 2010. évi LVI. Törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról ...................................................................................... 28 4.1.11 2012. évi C. törvény tervezete .......................................................................... 33 4.2 A jelen .......................................................................................................................... 40 4.2.1
2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről ............................................ 40
5. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ) .................................................. 44 5.1 A magyar börtönügy új kihívása: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés . 46 5.2 Élő halottak avagy „A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés végrehajtásának fő problémái.................................................................................................................. 49 5.3 Vélemények állásfoglalások eme büntetési nem kapcsán ...................................... 50 5.4 Csillag a Marson ..................................................................................................... 60 5.5 Végtelen idő a rácsok mögött– avagy mennyiben van ma létjogosultsága Magyarországon a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek? ......................... 63
3
5.6
A
büntetés-végrehajtás
többletfeladatai
a
tényleges
életfogytig
tartó
szabadságvesztés-büntetés végrehajtása során ............................................................. 65 5.7 Mindörökké a rács mögött ...................................................................................... 67 5.8 Életfogytig tartson az életfogytig?.......................................................................... 71 5.9 Az életfogytig tartó szabadságvesztés európai kitekintés alapján .......................... 73 5.10 Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata ................................ 74 6. A kötelező életfogytig tartó szabadságvesztés .................................................................. 75 7. Hogyan tovább? .................................................................................................................. 76 8. Összefoglalás ....................................................................................................................... 77 9. Záró rész.............................................................................................................................. 80 Felhasznált jogszabályok ....................................................................................................... 81 Felhasznált irodalom .............................................................................................................. 81
4
Bevezetés Büntetőjogi szankciórendszerünk egyik, már létezésében is vitatott intézménye – az egykoron bevezetett, fenntartott, megszüntetett, majd újból bevezetett – életfogytig tartó szabadságvesztés. Az életfogytig tartó szabadságvesztésről minden időben és korban máshogyan vélekedtek. Az emberiség történetében a bűn és a büntetés egymás velejárója, egy természetes szimbiózis. Vajon hány emberben merül fel a kérdés, hogy tulajdonképpen mire jó a büntetés, visszatart-e, illetve elrettent-e? A büntetés nem más, mint valamilyen emberi értéktől történő megfosztás. Ez lehet az élet, a szabadság, vagyon. A hosszú tartamú szabadságvesztések megkérdőjelezhetetlenül jelen vannak a büntetőjog és a büntetés-végrehajtás történetében. Az emberi társadalmak kialakulása óta folyamatos fejtörést okoz, miként kellene megbüntetni azokat a személyeket, akik megsértik a törvényt. Fontos kérdés, hogy mit minősítünk bűnnek, bűncselekménynek, kik azok, akik ezt meghatározhatják, s dönthetnek a büntetésről. Azért esett a választásom az életfogytig tartó szabadságvesztés témakörére, mert úgy gondolom, hogy többféle (jogi, pszichológiai, szociológia, etikai) szempontból igen érdekes téma. Ez az a büntetési nem, aminek a végrehajtása a legtöbb problémát hordozza magában, illetve a legtöbb vita forrása. Az érdekessége mellett nehéz is, mivel különböző megközelítésekből változatos tanulmányok készültek már belőle, emellett megjelent több riportkönyv, tv-sorozat. Igazából új dolgot elég nehéz hozzátenni, talán a saját tapasztalatimat, gondolataimat. Tapasztalatszerzés céljából meglátogattam két fegyintézetet, a szegedi és a sátoraljaújhelyi börtönt. Az ott látottakat, hallottakat belefoglalom a dolgozatomba. A jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyv szerint a legsúlyosabb büntetési tétel a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, amely kiszabása esetén az elítéltnek elvileg nincs lehetősége arra, hogy valaha is szabaduljon. Ez az a büntetésnem, ami a legjobban megosztja a társadalmat. Mivel halálbüntetés már nincs Magyarországon, így a legsúlyosabb bűncselekményt elkövetőknek számolniuk kell annak a lehetőségével, hogy a bíróság tényleges életfogytiglanra ítéli őket. Vannak vélemények pro és kontra, de széleskörű vizsgálódásom során arra a következtetésre jutottam, hogy a tényleges életfogytiglanit többen ellenzik, mint támogatják. Gyakorlatilag a támogatók köre a „laikusokból” tevődik össze. A szakemberek - legyen az jogász, pszichológus, szociológus, kriminológus… néhány kivételtől eltekintve - ellenzik ezt a büntetésnemet.
5
Mit is jelent az, hogy „életfogytig”? Életfogytig - határozószó. Jelentése: „addig, amíg a földi élet tart”, pontosabban, „amíg az élet el nem fogy”. Eszerint az élet fogyásban van, az előbb-utóbb elfogy (hat). Éppen úgy, mint például a hold,/ lásd ’fogyó hold’ kifejezés/. Tehát az életfogytig tartó büntetés kifejezés szemléletében az élet elfogyó jellege jelenik meg, nem pedig az élet végéig tartó jelleg. Ez expresszívebbé, kifejezőbbé, erősebbé teszi az amúgy is plasztikus kifejezést. Ez a szemlélet a kifejezés érzelmi oldalát domborítja ki, nem pedig a racionális jellegét. Nem értek egyet az elnevezéssel, hiszen csekély azok száma, akik valóban életük végéig börtönben maradnak, bár ez a szám egyre növekszik. Kíváncsi vagyok, hogy miért pont ezt az elnevezést választották eme büntetési nem elnevezésére, hiszen – a jelenlegi szabályozás szerint - kizárólag a tényleges életfogytiglani szabadságvesztés esetén marad az elítélt a szó legszorosabb értelmében élete végéig börtönben. Miért hívjuk a 20-30-40 börtönben eltöltött évet „életfogytiglaninak”? A „hosszú tartamú szabadságvesztés” sokkal találóbb elnevezés lenne, illetve a hatályos Btk. tervezetében felmerült az „élethosszig” szó újra használatba vétele. Ha egy fiatalember kerül börtönbe, ennyi idő alatt valószínűleg nem „fogy el” az élete. Beszélgetéseim során azt tapasztaltam, hogy a 15-20 év múlva szabaduló, akkor már középkorú elítéltek kis túlzással „dalolva” indulnak neki az új életüknek. Nekik még lesznek szüleik, családjuk, akik várják őket. Ha ügyesek vagy szerencsések, még munkát is találhatnak. Egyébként érdekes dolog, hogy a hosszúidős elítéltek kvázi elvárják, hogy az állam lakhatással és munkalehetőséggel várja őket, amikor újra kilépnek a szabad életbe. A főkérdés az az, hogy hozhat-e megnyugvást a családtagok, illetve a társadalom számára az, ha a jogerős ítélet életfogytig tartó szabadságvesztés?
6
Miben rejlik a büntetés jogalapja, mi a célja?
1.
A büntetés, mint ahogy a bűnözés is, egyidős az emberiséggel. A társadalmaknak értékelniük kell az emberi magatartásokat és különbséget kell tenniük a helyes és helytelen viselkedések között. A kérdés az az, hogy mit jelent egy társadalom számára a büntetés? Hogyan definiálható? A történelem korszakaiban mindig más-más a válasz, illetve kontinensenként, országonként és természetesen kultúrákként is eltérő. A közös viszont az, hogy minden korban szorosan összefügg a társadalom felfogásával és a mindennapi életkörülményekkel. A büntetést Dr. Mezey Barna szerint röviden egyfajta érték megvonásában határozhatjuk meg, mely ily módon „malum”-ot, rosszat jelent. Ennél fogva a szabadságfosztás akkor válhat büntetéssé, ha a szabadság maga is értéket testesít meg.1 A büntetés önmagában hordozza a célját – poena absoluta ab effectu, ami egyes kirívó esettől eltekintve sohasem volt öncélú. Az abszolút büntetési elméletek szerint: a büntetés jogalapja és értelme az igazságos megtorlás. A relatív büntetési elméletek szerint pedig: a büntetés célja egy újabb bűncselekmény megakadályozása A ius puniendi – a büntetés jogalapja – azt a kérdést feszegeti, hogy az államot ki hatalmazta fel a büntetés kiszabására. A kezdeti államok ezt a jogot az Istennek tulajdonították,
az
uralkodó
tőle
kapott
jogosultságot
a
törvénysértő
személyek
megbüntetésére. Ez a felfogás a XVI. századig tartotta magát, amikor is színre léptek a természetjogi gondolkodók és irányzataik. Ők azt tartották, hogy mindenkinek joga van fellépni a törvénysértők ellen. A szankció jogát az államra ruházták rá, a bűnt büntetni kell alapon. A ius talionis – szemet-szemért elvet az emberiség fejlődése során el kellett feledni. Létre kellett hozni egy olyan humánus büntetőjogi irányzatot, melynek az a célja, hogy se az elkövető, se a társadalom más tagja ne kövessen el újabb bűncselekményeket. Kétfajta elmélet alakult ki: a) Speciális prevenció, ami kifejezetten az elkövetőre vonatkozik – a büntetés célja a javítás, elrettentés, ártalmatlanná tétel, azaz a bűnöző a jövőben ne követhessen el újabb bűncselekményt. b) Generális prevenció, ez főként a társadalomra vonatkozik - jobb a bűncselekményt megelőzni, mint büntetni. Beccaria a büntetés legalapvetőbb célját az igazságosságban 1 Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában; Börtönügyi Szemle 2005/2. 2. o.
7
fogalmazta meg. Azt hangsúlyozta, hogy a bűnözés megállítása nem a büntetések kegyetlenségében, hanem azok elmaradhatatlanságában van. c) Ezt a két elméletet egyesítették, aminek kapcsán egyesítették az igazságosság, hasznosság és szükségszerűség elveit – így a büntetés célja az igazságos megtorlás és újabb bűncselekmények elkövetésének megelőzése lett. Bentham a haszonelvűségből kiindulva a szabadságvesztéstől a társadalom számára hasznos célok elérését várta (dologházak). A XIX. században új elméletek jelentek meg, melyek szerint az állam büntetőjogi hatalma adott, s a büntetéseket a közösségi érdekek védelmében szabják ki. Napjainkban, összegezve a büntetés jogalapját, azt mondhatjuk, hogy az állam létéből és feladataiból, továbbá a büntetés szükségességéből és a büntetéssel elérhető céljaiból származtatjuk. A mai napig is sokszor visszatér a kérdés, hogy az állam joga meddig és hogyan terjed ki, meddig avatkozhat az állampolgárok magánszférájába.2 A jelenleg hatályos jogszabály szerint a büntetés célja: a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el.3 Szabadságvesztésnek tekintünk minden olyan szankciót, ami a személyi szabadság megvonásával vagy korlátozásával jár. Végrehajtása fegyintézetekben történik, melyek különböző besorolás alá esnek. Az életfogytig tartó szabadságvesztést fegyházban kell végrehajtani. 2.
A hosszú tartamú szabadságvesztés kialakulása Annak ellenére, hogy a büntetések különböző nemei közül a szabadságvesztés felel
meg leginkább a büntetés fogalmi kellékeinek, ez a büntetési nem csak a XIX. században lett általánossá és uralkodóvá a kultúrállamokban.4 A kezdetekben a testi fenyítést és a halálbüntetést preferálták. A mai börtönhöz hasonló intézmények a Római Birodalomból származnak. Ekkor főként a rabszolgákat büntették, de mivel őket a szabadságuktól kvázi nem lehetett megfosztani, büntetésként pl. életfogytig tartó bányamunkára ítélték őket. Az idő előrehaladtával már más személyekkel szemben is alkalmaztak szabadságvesztést, ami az aqua et ignis interdictio formájában valósult meg, azaz életük végéig kiutasították őket a Birodalom területéről.
2 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntető jog Általános rész, Complex Kiadó 2012. 3 2012.évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 79.§ 4 Szöllősy Oszkár: Magyar börtönügy. A szabadságvesztés büntetések végrehajtása. Budapest, 1930. 27. o.
8
Az ókori Keleten már ismerték az örökös rabszolgaság intézményét, a rabszolgákat egyfajta „fülbevalóval” (billoggal) jelölték meg. Ez a „megbélyegzés” a középkorban újra teret hódított Angliában, ami második esetben (egy S betű a homlokra) már életfogytig tartó rabszolgaságot jelentett. A XV. században újabb variáció adódott az életfogytig tartó szabadságvesztésre, ami a gályarabság volt. Itt olyan kemény és embertelen körülmények között „éltek” az elítéltek, hogy nagy százalékban életüket vesztették, vagyis a szabadság elvonása valóban az élet végéig tartott. Érdekesség, hogy Magyarországon Mária Terézia betiltotta ezt a büntetési nemet Beccaria gondolatainak folyamodványaként. XVI. században Angliában megjelentek a fenyítőházak: fegyelmezés háza fenyítőház fegyház. XVII. - XVIII. században közkedvelt büntetés volt a várfogság, ahová főként a politikai ellenfeleket zárták embertelen körülmények közé (Bastille, Tower, Kufstein vára). John Howard így említi őket: „föld poklai, bűn iskolái, betegségek terjesztői.” A feudalizmusban kivételes volt a börtön, mert egyrészt: nem volt összeegyeztethető az uralkodó elvekkel (pl. széleskörű nyilvánosság elve), a nemesi szabadságjogokkal, s nem volt megfelelő a büntetési szigorúságnak, azaz túl humánus volt. A tipikus börtönbüntetések tehát már a mai büntetés-végrehajtási intézetre emlékeztető bezárások a középkorban jelentek meg az európai jogtörténetben. A klasszikus életfogytiglani börtön is megjelenik, első ízben a Bambergensis-ben, amely a Constitutio Criminalis Carolina alapjául szolgáló büntető törvénykönyv. A Carolina szerint a szabadságmegvonás számos alakzata között jelen van az „ewige” = örökös börtön, mely egyértelműen az életfogytiglanra céloz. A polgári átalakulások után pedig, amikor a szabadság az egyik legnagyobb értékké avattatik, a szabadságvesztésnek megjelennek differenciálásra, igazságosságra, arányosságra vonatkozó szabályozásai, s ebben az árnyaltabb rendszerben már a határozott tartamú szabadságvesztés- büntetés dominál a határozatlan, a hosszan tartó, illetőleg az életfogytiglan mellett. Jellemző, hogy az életfogytiglan többnyire halálbüntetésről kegyelem által átváltoztatott büntetési nem. A „dologházi törvénynek” volt egy súlyosabb intézménye, az ún. szigorított dologház, amelybe minimum 3 évre, maximum pedig életfogytig kerülhetett valaki.
9
3.
Az életfogytig tartó szabadságvesztés alakulása napjainkig Az életfogytig tartó szabadságvesztés már jóval a Csemegi-kódex megjelenését
megelőzően is létezett a hazai jogunkban, a XIV.–XV. századi törvényeinkben jelent meg először, mint „örökös fogság” (perpetuis carceribus mancipetur). Zsigmond király 1435. évi II. dekrétuma ilyen büntetést helyezett kilátásba a káptalanok és konventek küldőivel szemben, ha pl. hamis tanúzáson kapták őket. II. Ulászló 1492-ben ezt alkalmazta hivatali bűncselekmények esetén. Ez tulajdonképpen előzetes fogvatartás volt, de a végrehajtás kegyetlen módja és a fogság elviselhetetlen körülményei a fogvatartott halálát okozták. Később a rabmunka az életfogytig tartó ítéletek a jogalkotó értékítéletét fejezte ki, s alkalmazásának a megtorlás mellett deklarált társadalomvédő funkciója is volt.5 Érdekesség, hogy az 1839-ben keletkezett, első magyar nyelvű erdélyi Büntető és Fenyítő Törvénykönyv (Universalis Sanctio seu Codex de Delictis eorumque poenis) javaslata szabályozta a halálbüntetés mellett az életfogytig tartó szabadságvesztést is, mint „harmadik mérsékletű, súlyos szenvedésekkel nehezített rabságot”. „Harmadrendű, vagyis legnehezebb rabság az, midőn egyedül, külön helyre elzáratik, kezei és lábai vass lántzal egybe fűzetnek, csak második napon kap egy meleg ételt, hús nélkül; itala Víz; deszkán hál, és Senkivel sem beszélgethet. Idejére nézve, nem lehet kevesebb, mint Tíz esztendő, lehet 20 és több évekre, sőt életéig tartó is. Nehezíttethetik: szorosabb le lántzolással, sötét, vagy kisebb helyre való záratással”.6 Az életfogytig tartó szabadságvesztés az első írott Büntető Törvénykönyv hatálybalépése óta (1880) szerves része Magyarország büntetési rendszerének. A XX. század bővelkedett szélsőséges politikai fordulatokban és több jogpolitikai rendszerváltásban, ez a büntetési forma mindig jelen volt, 10 év kivételével. A különbségek abban mutatkoztak, hogy a különböző korok törvényhozása milyen bűncselekményeket fenyegetett vele, és hogy a határozatlanság időkereteit miként rögzítette. Az életfogytig sorsa együtt haladt a halálbüntetéssel, annak alternatívájaként. Mindig a legveszélyesebbnek tartott – állam, illetve az élet elleni, a közbiztonságot a legsúlyosabban fenyegető – bűnök ellentételezéseként szerepelt.7
5 Belovics Ervin, Gellér Balázs, Nagy Ferenc, Tóth Mihály: A Büntető jog I. Általános rész a 2012. évi C. törvény alapján, HVG Orac Lap-és Könyvkiadó Kft. Budapest 2012. 6 Gál László: Javallat. Az első erdélyi magyar nyelvű büntető törvénykönyv-tervezet, 1839. Budapest, 1992. 3132. o. 7 Dr.Kabódi Csaba: Zsaru Rendőrségi Magazin 2012/37. 19. o.
10
4.
Hazai jogi szabályozás Az emberekben a fejlődés során kialakult az az igény, hogy a bűnösöket kellőképpen
megbüntessék. A büntetési nemek változatos formát mutattak, az enyhétől a kegyetlenig. Hazánkban is, mint Európában évszázadokon keresztül a halál- és testi büntetések uralkodtak, de közöttük felfedezhető a börtön kezdetleges formája. A szabadságvesztés, mint büntetés alkalmazása nem vált korán elfogadottá, annak ellenére, hogy a büntetések különböző nemei közül a szabadságvesztés felel meg leginkább a büntetés fogalmi kellékeinek. Csak a XIX. században lett általánosan elfogadott és uralkodó. Ekkor visszaszorult a halálbüntetés, s inkább ítéltek szabadságvesztésre, mivel így dolgoztatni tudták az elítélteket, amellyel hasznot hajthattak. 4.1
A múlt
4.1.1 Az 1843. évi törvényjavaslat a „Bűntettekről és büntetésekről” 8.§ A büntetések nemei a következők: - életfogytig tartó rabság - határozott ideig tartó rabság - fogság (arestum simplex) - közhivatalnak ítélet által kimondott elvesztése - pénzbeli büntetések - bírói megdorgálás 9.§ Mindazon rabok, kikre az ítélőszék rabsági büntetést szabott, legyen bár a rabság életfogytáig, vagy csak határozott ideig tartó, élelemre, ruhára, elzárásra és a teljesítendő munkára nézve szorosan azon fegyelmi rendszer alá fognak tartozni, mely a kerületi s törvény hatósági börtönökre nézve a börtönrendszerben megállapíttatott, s ha a rabságok ideje alatt, a börtönrend ellen vétenének, a szerint fognak fenyíttetni, a mint a börtönrendszernek fegyelemről szóló T.czikkében meghatároztatott.8 1840-ben az Országgyűlés három javaslat kidolgozására bizottságot hozott létre, melynek három albizottsága (anyagi, eljárási, börtönügyi) volt. Az anyagi albizottság Deák Ferenc vezetésével működött, de segédkezett Széchenyi István, Kossuth Lajos, Eötvös József, Szemere Bertalan… a teljesség igénye nélkül.
A javaslatok ugyan elkészültek, de
megmaradtak a javaslat szintjén, mivel az anyagi jogi és az eljárásjogi javaslat már a főrendi
8 Fayer László: Az 1843. évi büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 1896. I. kötet, 15. o.
11
táblán megbukott. A legtöbb kifogás a halálbüntetés eltörlése miatt volt. A börtönügyi javaslatot elfogadta mind a két tábla. Az akkori időkben a törvénnyé váláshoz szükség lett volna uralkodói szentesítésre, ami anyagi okok miatt nem történt meg. A börtönügyi javaslat ún. magánelzárásos rendszert kívánta érvényesíteni. Lényege az lett volna, hogy az elkövetőket teljes egészében elkülönítik egymástól, ami új börtönök építését vonta volna maga után, erre pedig nem volt anyagi fedezet. Az 1843-as anyagi jogi javaslat szerint a kódex általános és különös részre tagolódott. A bűncselekményeknek két kategóriáját különböztette meg: bűntettek és kihágások. Központi büntetés a szabadságvesztés volt, a halálbüntetést nem ismerte. Érdekessége, hogy relatíve határozatlan szankciórendszert kívánt érvényesíteni, tehát a büntetéstételeknek csak a felső határát rögzítette, az alsó, a bíróra volt bízva. Az enyhítő és a súlyosbító körülményeket tételesen akarta felsorolni. Deák Ferenc a 9. szakaszában leszögezi, hogy az életfogytiglanra ítélteket teljesen azonos feltételek mellett kell őrizni a többiekkel. Azonos munkáltatás, azonos ruháztatás, közös elhelyezés jellemzi az elképzelt végrehajtást, ami azonban csak a Csemegi-kódexben vált realitássá. A törvényjavaslat egyik indítványa az életfogytig tartó szabadságvesztés bevezetése volt. A szabadságvesztésnek két alakját különböztette meg: az életfogytig, azaz holtig vagy a határozott ideig tartó rabságot, valamint a fogságot. A Csemegi kódex (1878. évi V. törvénycikk) volt az első kodifikált büntetőtörvénykönyv, mely szabályozta az életfogytig tartó szabadságvesztést. A javaslatból végül is nem lett törvény, továbbra is az 1803 és 1852es Osztrák Büntető Törvénykönyveket alkalmazták. 4.1.2 A 1878. évi V. törvénycikk - Csemegi-kódex: Az 1867-es kiegyezés lehetővé tette, hogy megszülessen az 1878. évi V. törvénycikk, a Csemegi-kódex, mely az első magyar nyelvű büntető törvénykönyv volt. Az első kodifikált büntető törvénykönyv, amely szabályozta az életfogytig tartó szabadságvesztést, és bővítette azon bűncselekmények körét, melyeket ezzel a büntetéssel fenyegettek. A klasszikus büntetőjogi iskola elveit képviselte, de ezek több elvárásnak sem feleltek meg, így több módosítást is alkalmaztak: első büntetőnovella (1908. évi 36. tc.), Dologházi törvény (1913.évi 21. tc.) és a második büntetőnovella (1928.évi 10. tc.)
12
1878. évi V. törvénycikk A büntetések 20. § A büntetések nemei a következők: 1. halálbüntetés; 2. fegyház; 3. államfogház; 4. börtön; 5. fogház; 6. pénzbüntetés. 22. § A fegyház vagy életfogytig tart, vagy határozott időtartamú. 34. § Azokra, a kik életfogytig tartó fegyházra vannak ítélve: a magán elzárás csak a büntetés megkezdésétől számítandó tíz év alatt, - azontúl pedig csak, mint fegyelmi büntetés alkalmazható. 45. § Az életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítéltek, büntetésük tízedik évének eltelte után, s a 44-ik §-ban meghatározott föltételek alatt, szintén a közvetítő intézetbe szállíttathatnak. 53.§ Életfogytig vagy tizenöt évig tartó fegyházi vagy hasonló tartamú államfogházi büntetés esetében: a pénzbüntetést szabadságvesztés-büntetésre nem lehet átváltoztatni. Fegyházban voltak a fegyencek, börtönben a rabok, fogházban a foglyok. Büntető kódex: ha egy jogszabály rendszerezve tartalmazza a büntetőjog tételes anyagát. Csemegi Károlyról kapta a nevét, aki aradi ügyvédként praktizált, majd igazságügyi államtitkár volt.
1. ábra: Csemegi Károly
13
Ezen minőségében dolgozta ki a kódexet. Szerinte nem volt még időszerű az 1843-as javaslat felújítása. Munkájában az osztrák és a német büntető törvénykönyveket vette alapul. „Csemegi
Károlyé az érdem, hogy Magyarországon az anyagi büntetőjog kodifikálva van.
Magyarország történetében korszakot alkotó esemény, melynek számtalan kihatásai vannak úgy a köz-, mint a magánéletre. Egy darab szervezet ez, mely az államélet alapját rakja le.” – mondta Fayer László. A kódex büntetési rendszerének középpontjában a szabadságvesztés állt. Letöltéséhez öt fokozatot szabályozott: a fegyházat, az államfogházat, a börtönt, a fogházat, illetve az elzárást. A Csemegi-kódex a halálbüntetés mellett életfogytiglani vagy kettőtől tizenöt évig terjedő fegyházat határozott meg. Az életfogytiglannal kapcsolatban az volt kérdéses, hogy engedik-e az átváltoztatását, vagy a feltételes szabadságra bocsátást. A magyar gyakorlat humánusnak tűnik, mert úgy az 1843-as (Deák-féle) büntető anyagi, jogi és börtönügyi javaslat, mint a Csemegi-kódex tesz ilyen irányú engedményt, csupán bizonyos visszaeső kategóriákat von ki a kedvezmény alól. Vagyis az életfogytiglan a valóságban nem igazi életfogytiglan, hanem a meghatározott visszaesés eseteit és a külföldi elítélteket kivéve megrövidíthető. Általános és különös részre tagolódik. A bűncselekményeket három kategóriába sorolja súlyuk szerint: bűntett, vétség, kihágás. Elkülöníti a szándékosságot és a gondatlanságot, melyek a bűncselekmény fogalmi elemei, de nem definiálja őket. Stádiumként csak a kísérletet fogalmazza meg, s enyhébben engedi büntetetni, mint a befejezett bűncselekményt. A halálbüntetés megtalálható a szankciók között, de csak szűk körben alkalmazza: a király meggyilkolása és ennek a kísérlete, illetve gyilkosság esetén. Megmaradt a büntetések szintjén, intézkedések nem jelennek meg benne. „A jogalkotó azért vezette be ezt a szankciót, mert az életfogytig tartó fegyházbüntetés valamennyi büntetés között az egyedüli, melyet a fokozatosság némi fenntartása mellett a halálbüntetés helyett lehet alkalmazni”.9 A kódex életfogytig tartó fegyházbüntetéssel fenyegette a gyilkosságot elkövetőket, a gyújtogatókat súlyosabb tűz esetében, aki ragályos betegséget szándékosan terjesztett, az erőszakos nemi közösülést, a felségsértést, a rablást, és a hűtlenséget. A korabeli
9 Dr. Nagy Ferenc: Az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésről (Európai kitekintés alapján) In: Emlékkönyv Cséka Ervin egyetemi tanár születésének és oktatói munkásságának 25. évfordulójára. Szeged, 1992. 377. o.
14
börtönrendszerek közül az angol és az ír fokozatos rendszert honosította meg, és a magánelzárást illetően külön rendelkezett az életfogytig tartó fegyházra ítéltekről. A törvény lehetővé
tette
az
enyhébb
végrehajtási
szabályok
alkalmazását
életfogytig
tartó
szabadságvesztésre ítéltek esetében is. Az 1843. évi javaslatokban szereplő, életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények körét bővítette, így az előzőekben felsorolt eseteken kívül ezzel a szankcióval fenyegették a felségsértést, a hűtlenséget, a halált okozó természet elleni fajtalanságot, a rablást (ha vele együtt szándékos emberölést is elkövettek), valamint a vaspályák, hajók, távírdák megrongálását, ha a cselekményt halált okozva követték el. A törvény lehetővé tette az enyhébb végrehajtási szabályok alkalmazását életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében is. Amennyiben a fogvatartott 10 évet kitöltött a fegyházban, és szorgalmával, valamint jó magaviseletével alaposan feltételezte a javulást, közvetítő intézetbe szállították, ahol – enyhébb bánásmód mellett – munkával foglalkoztatták. A közvetítő intézetben kerülhetett sor a feltételes szabadságra bocsátás alkalmazására, amely szerint az életfogytiglanra ítéltet – ha a javulás reményét megerősítette – saját kérelmére, a felügyelő bizottság ajánlatára az igazságügy-miniszter feltételes szabadságra bocsáthatta, amennyiben a büntetésből legalább 15 évet kitöltött. 10 Deklarálja a nullum crimen sine lege és nulla poena sine lege alapelveket, kimondva, hogy „bűntettet és vétséget csak azon cselekmény képez, melyet a törvény annak nyilvánít”. A kódex szerint a szabadságbüntetés kétféle tartamú lehetett: határozott – ez az összes szabadságbüntetésre vonatkozott – vagy határozatlan, azaz a szabadságbüntetés tehát életfogytig tartó is lehetett, ám ez utóbbi csak a fegyházbüntetésre vonatkozott. A fegyházbüntetésnek, mint önálló büntetési nemnek, a kódex megszabja generális minimumát és maximumát. Oly módon, hogy a fegyház lehet életfogytig tartó vagy határozott tartamú. Az utóbbi kategórián belül határozza meg az alsó (két év), illetve a felső határt (tizenöt év), amelyet bűnhalmazat esetén sem lehet túllépni; a kódex életbe léptetéséről szóló törvénycikk egy esetben mégis megengedi: húszévi fegyházra ítélhető, aki fegyház- vagy börtönbüntetése idején olyan bűncselekményt követ el, amelyre szintén határozott tartamú szabadságbüntetés szabható ki. Az életfogytig tartó szabadságbüntetés bevezetésének oka, amint az a részletes indokolásból kiderül, hogy a törvényalkotó csak ezzel a büntetéssel tudja helyettesíteni a
10 László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság, Börtönügyi Szemle 2008/3. 58.o
15
halálbüntetést; ennek alapján azt is gondolhatnánk, hogy ahol a különös részben életfogytig tartó fegyházat írt elő a kódex, eredetileg ott halálbüntetés állhatott volna, vagy állt. A
szabályozás
szerint
közvetítő
intézetbe
csak
azok
kerülhettek,
akik
szabadságbüntetésüknek legalább kétharmadát kitöltötték – életfogytig tartó fegyház esetén tíz év eltelte után – és „szorgalmuk, valamint jó viseletük által a javulásra alapos reményt nyújtottak.” A kódex szabályozásából az életfogytig tartó fegyház esetében ennek tekintetében a következő szűrhető le: Ugyanez vonatkozott erre is, így a feltételes szabadság sosem szűnt meg, a büntetés ugyanúgy az elítélt halálával tekintendő kiállottnak.11 A Csemegi-kódex általános része 1951-ig, közel 70 évig volt hatályban. Ezt az 1950. évi II. törvény, a Büntetőtörvénykönyv Általános Része (Btá.) váltotta fel, amely a szovjet büntető jogtudomány tapasztalataira támaszkodott. A különös rész azonban ezt követően is hatályban maradt. 4.1.3 Az 1950. évi II. törvény a Btk. Általános Részéről (Btá.) 30. § A büntetések a következők: 1. halálbüntetés, 2. börtön, 3. pénzbüntetés, 4. elkobzás és vagyonelkobzás, 5. közügyektől eltiltás, 6. foglalkozástól eltiltás, 7. kiutasítás. 31. § A halálbüntetés és a börtön mindig főbüntetések. A többi büntetések mellékbüntetések, azokban az esetekben azonban, amelyekben azt a törvény külön rendeli, az illető bűntett miatt főbüntetésként alkalmazhatók. 32. § (1) A börtön életfogytig vagy határozott ideig tart. (2) A határozott idejű börtön leghosszabb tartama tizenöt év, a legrövidebb tartama harminc nap. 53. § Ha külön törvény másképp nem rendelkezik, az egyébként halállal büntetendő bűntett büntetése életfogytig tartó börtön, ha azt olyan személy követi el, aki tizennyolcadik évét már meghaladta, de huszadik évét még nem töltötte be. 11 Dr. Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog általános része. Korona Kiadó, Budapest 2001. 44.o
16
60. § (1) Életfogytig tartó börtön kiszabása esetében a megelőző jogerős ítéletben kimondott határozott tartamú börtönbüntetést nem lehet végrehajtani. Ugyanez áll arra az esetre is, ha az életfogytig tartó börtönre ítéltet a büntetés foganatba vétele előtt elkövetett bűntett miatt utóbb ítélik börtönbüntetésre. Ezekben az esetekben a büntetések utólagos összbüntetésbe foglalásának nincs helye. 62. § (1) Ha az életfogytig tartó börtönre ítélt büntetésének végrehajtása alatt újabb bűntettet követ el és halálbüntetést nem szabnak ki, őt fegyelmi büntetésben kell részesíteni, ezenfelül a bíróság a feltételes szabadságra bocsátásnak a törvényben meghatározott legkorábbi időpontját az elítéltre nézve legfeljebb öt évvel elhalaszthatja. (2) Az előbbi bekezdésben foglalt rendelkezéseket megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha az összbüntetésként húszévi börtönre ítélt követ el a büntetés végrehajtása alatt újabb bűntettet és halál vagy életfogytig tartó börtön nem kerül kiszabásra. A háború után felmerült a büntetőjog újraszabályozásának szükségessége. Így született meg az 1950. évi Btá., amely átalakította a magyar büntetőjog általános részét. Jellegzetessége abban nyilvánult meg, hogy csak általános részi rendelkezéseket tartalmazott – a halálbüntetés mellett bevezette az egységes (nemek és fokozatok nélküli) börtönnek nevezett szabadságvesztést, amely életfogytig vagy határozott ideig tarthatott. Bizonyos elemeiben megjelenik a szovjet büntetőjog hatása. Egyik ilyen elem, hogy a törvény céljaként a társadalom védelmét határozza meg, a bűncselekmény pedig immár nem jogellenes, hanem társadalomra veszélyes cselekményként értelmezi. Érdekesség, hogy a büntetési nemet nem szabadságvesztésnek nevezi, hanem börtönnek, ami a korszak keménységét fejezi ki. A „börtön” szó durva hangzású, kemény érzetek kapcsolódnak hozzá. A „szabadságvesztés” pedig sokkal kifejezőbb, képiesebb abban az értelemben, hogy ez a szóösszetétel azt jelzi, hogy az egyik legfontosabb demokratikus értéküket, a szabadságunkat veszítjük el. Nem érték megvonásaként neveződik a büntetés, hanem szigorú szankcióként. 4.1.4 Az 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről 35. § (1) A főbüntetések a következők: 1. halálbüntetés, 2. szabadságvesztés, 3. javító-nevelő munka, 4. pénzbüntetés. (2) A mellékbüntetések a következők: 17
1. közügyektől eltiltás, 2. foglalkozástól eltiltás, 3. kitiltás, 4. kiutasítás, 5. vagyonelkobzás, 6. pénzbüntetés. A szabadságvesztés 37. § A szabadságvesztést határozott időtartamban kell kiszabni; legrövidebb tartama harminc nap; leghosszabb tartama tizenöt év, halmazati vagy összbüntetés esetében húsz év. 39. § (1) A szabadságvesztésre ítéltet a bíróság feltételes szabadságra bocsáthatja, ha büntetésének legalább kétharmad részét kiállotta, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. Az új kódex erőteljesen szocialista jellegű volt, s szemben a Btá.-val, a büntetőjogi legalitás érvényesülésének biztosítására törekedett. Ismét bekerült a törvénybe a nullum crimen sine lege elve. Különbség a korábbiakhoz képest, hogy egységesítették a büntetőjogi rendelkezéseket, s a fiatalkorúakra és katonákra vonatkozó speciális szabályok is a törvénykönyvbe kerültek bele. Az új kódex nemcsak a kodifikációs technikát változtatta meg, hanem kiterjesztette a büntetőjogi felelősség körét is, és több új bűncselekmény-tényállást vezetett be. Kiiktatta az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést, mondván az elítélt átnevelése érdekében nincs szükség az életfogytig tartó szabadságvesztésre, amennyiben a halálbüntetés kiszabása nem indokolt, a határozott ideig tartó fogva tartás alkalmazása megfelel a büntetési céloknak. Ezt 10 évig fenn is tartotta, majd a Büntető Törvénykönyv módosításáról és kiegészítéséről szóló 1971. évi 28. törvényerejű rendelet ismét bevezette. A jogalkotó indoka az volt, hogy áthidalja a halálbüntetés és a határozott ideig tartó szabadságvesztés leghosszabb tartama között vitathatatlanul fennálló távolságot.12 Az 1961. évi V. törvény megalkotását megelőző jogirodalmi vita egyik fő kérdése az volt, hogy mi legyen a sorsa a Btá. által fenntartott életfogytig tartó szabadságvesztésnek. A többségi vélemény szerint ez a jogintézmény betöltötte hivatását, s egy „szocialista büntető kódexben” nem kaphat helyet. Ezen megállapításra figyelemmel a Btk. az életfogytig tartó szabadságvesztést nem vette át. A későbbiekben sokat vitatott indokolás szerint: „… ha a
12 Földvári József: Magyar Büntetőjog Általános rész, 7. átdolgozott kiadás, Osiris Kiadó, Budapest, 2003, 256.o.
18
társadalom védelme nem követeli meg a halálbüntetés alkalmazását, akkor megvalósulhat a büntetés nevelés célja.”13 A gyakorlatban előforduló kiemelkedő tárgyi súlyú bűncselekmények azonban hamarosan ráirányították a figyelmet a kiszorult életfogytig tartó szabadságvesztésre, s e büntetés törvényből való száműzése azt eredményezte, hogy a maximális időtartamban kiszabott határozott időn át tartó szabadságvesztés a társadalomvédelem igényeit tekintve sem lehetett alternatívája a halálbüntetésnek. Az életfogytig tartó szabadságvesztés hiányában viszont nem kínálkozott törvényes lehetőség a bíróságok számára az élet és a halál áthidalására.14 4.1.5 Az 1971. évi 28. törvényerejű rendelet: Újra visszaállította az életfogytig tartó szabadságvesztést abból a célból, hogy a halálbüntetés és a határozott tartamú szabadságvesztés közötti híd szerepét betöltse azon elkövetői körre nézve, ahol az átnevelésre, a megjavulásra még volt lehetőség, és ahol a törvény a bűncselekményi körön belül a halálbüntetés kiszabását is lehetővé tette. A tvr. indokolása szerint a halálbüntetés és a határozott tartamú szabadságvesztés között a választás lehetősége nehézséget okoz a bíróságok számára, ha jelentős indokok szólnak ugyan az elítéltnek a társadalomból való végleges kiiktatása mellett, de feltételezhető, hogy van remény az elítélt megjavítására.15 Az életfogytig tartó szabadságvesztés visszaállítását az magyarázta, hogy a kivételes jellegű halálbüntetés és a tíz évtől tizenöt évig terjedő határozott tartamú szabadságvesztés között indokolatlanul nagy a távolság, ami a bíróság számára nagyon megnehezíti az alternatív büntetések közötti választást. E jogintézmény alkalmazása mellett másik érv a társadalom védelme, illetve az általános visszatartó hatás követelménye volt. Liberális szabályt tartalmazott az életfogytig tartó szabadságvesztés vonatkozásában abból a szempontból, hogy is, hogy lehetővé tette a feltételes szabadságra bocsátást abban az esetben, ha az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt a büntetéséből már tizenöt évet letöltött. A törvényerejű rendelet a Btk. 39.§ (3) bekezdésének új szövegét az alábbiak szerint határozta meg: 13 Sárkány István: Gondolatok az életfogytig tartó szabadságvesztésről. Főiskolai Figyelő [RTF], 1993. 3-4. 373. o. 14 Hagymási Kornélia: Végtelen idő a rácsok mögött – avagy mennyiben van ma létjogosultsága Magyarországon a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek, Börtönügyi Szemle 2009/2 64. o 15 Földvári József: Magyar büntetőjog – Általános Rész. 7. átdolgozott kiadás Budapest. Osiris Kiadó, 2003. 256. o.
19
Az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a szabadságvesztésből legalább tizenöt évet, halmazati büntetés esetén legalább húsz évet kitöltött, és alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető.16 A törvényerejű rendelet indoklása rámutatott, hogy ha az elítéltnek jogi lehetőség hiányában nincs reménye a szabadulásra, a büntetési cél megvalósulása problematikus.
Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának gyakorisága (fő) 19
Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának gyakorisága 14
13
11
10 8 6
14
13
12 10
9
8
6
5
7
7
3 0
3
0
2. ábra: Az életfogytiglani ítéletek alakulása a rendszerváltást megelőző húsz évben Forrás: Bvop-től kapott adatok alapján saját szerkesztés
Az életfogytig tartó szabadságveszés kiszabásának oka 1
1991 1990
0 1
1988
1
6 18
0
12
1986
2
1985
2
1984
Emberölés
10
1989 1987
Emberölés Kísérlete
2
11 5
0
14
1983
1
1982
1
1981
1
5 8 10
3. ábra: Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabásának oka a rendszerváltást megelőző tíz évben Forrás: Bvop-től kapott adatok alapján saját szerkesztés
16 1961. évi V. törvény A Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről
20
Magyarországon a halálbüntetés eltörlése előtti öt éves időszakban a halálbüntetéssel is fenyegetett bűncselekmények miatt összesen 58 életfogytig tartó szabadságvesztést szabtak ki. 4.1.6 Az 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről (Btk.): Hatályba lépésekor (1979. július 1.) – az életfogytig tartó szabadságvesztés volt a második legsúlyosabb büntetési nem, a halálbüntetés után, melyet fegyházban kellett végrehajtatni. A törvény összesen 25 bűncselekményt rendelt büntetni életfogytig tartó szabadságvesztéssel: 8 állam elleni, 1 béke elleni, 3 háborús, 3 köztörvényes, 10 katonai. Ez a törvény a szabadságvesztés e leghosszabb időn át tartó változatát fenntartotta, mert az ekkor uralkodó álláspont szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés hiányában nem létezne átmenet a változatlan maximális időtartammal fenntartott határozott ideig tartó szabadságvesztés és a halálbüntetés között. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját húsz évben határozta meg, s ez harmonizált egy másik törvényi szabályozással, amely a határozott tartamú szabadságvesztés maximumát húsz évben határozta meg. Így nem fordulhatott elő, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt „jobban járjon” mint a bármilyen hosszú, de határozott időtartamú szabadságvesztéssel sújtott személy.17 Az életfogytig tartó szabadságvesztés határozatlan tartamú, ami a törvényben mindig vagylagos büntetés. Alkalmazásának célja az átnevelés mellett az elkövető végleges elkülönítése a társadalom védelmének érdekében. Földvári József nem tekinti az életfogytig tartó szabadságvesztést határozatlan tartalmú elítélésnek: „Az ilyen büntetéssel sújtott elítélt szabadulhat ugyan a büntetésvégrehajtási intézetből, de szabadulásának lehetőségei nem különböznek a határozott időtartamra ítélt feltételes szabadságra bocsátásának körülményeitől. A határozatlanság abban áll, hogy meddig él az elítélt. Ez azonban más, mint a szóban forgó ítéletek határozatlansága.18 Az életfogytig tartó szabadságvesztés tartalmaz határozatlansági mozzanatot – hiszen a büntetés az elítélt élete végéig is tarthat, amelynek időpontja bizonytalan -, mégsem tekinthető a szó tulajdonképpeni értelmében határozatlan ítéletnek. Ez utóbbi esetben döntően a végrehajtó szervektől függ a szabadlábra helyezés. Ezzel szemben az életfogytig tartó szabadságvesztésre elítélt a törvényben meghatározott időtartam eltelte után feltételes szabadságra bocsátható, ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárta ki. Az életfogytig tartó szabadságvesztés tehát annyiban határozott, hogy az ítélet 17 Dr. Sárkány István. i.m.: 15. o 18 Földvári József: A büntetőnovella kriminálpolitikai törekvései. Jogtudományi Közlöny 1973. 119. o.
21
meghozatalakor pontosan rögzítik azt az időt, amelynek eltöltése előtt az elítélt biztosan nem szabadulhat. Az életfogytig tartó és a határozott tartamú szabadságvesztés megkülönböztetésének jelentősége van abból a szempontból is, hogy a törvény egyes rendelkezései csak a határozott tartamú elítélésre vonatkoznak, így ezek nem alkalmazhatók az életfogytig tartó szabadságvesztésre, mint nem határozott tartamú büntetésre. Ilyen rendelkezések a következők: - a feltételes szabadságra bocsátásra külön rendelkezések vonatkoznak - az életfogytig tartó szabadságvesztés mellett pénzbüntetés nem szabható ki - az életfogytig tartó szabadságvesztésre szóló ítélet nem foglalható összbüntetésbe - az elítélt bírósági mentesítésben nem részesülhet, hanem csak kegyelem útján részesülhet a büntetett előítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól Az életfogytig tartó szabadságvesztés vagylagos büntetés, tehát kivételes. Az is kivételességét erősíti, hogy a törvény az alkalmazását minimális életkorhoz köti, mert csak azzal a felnőttel szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 20. életévét betöltötte. Az életfogytig tartó szabadságvesztést, mint legsúlyosabb büntetéssel fenyegetést 30 bűncselekmény (állam elleni: 4, béke elleni: 2, háborús: 5, köztörvényes: 9, katonai: 10) szankciójaként szabályozza a Btk., de közülük gyakorlati jelentősége csak a szándékos emberölés minősített eseteinek van, vagyis csupán e bűntett miatt alkalmazzák a magyar bíróságok az életfogytig tartó szabadságvesztést. A bíróság a büntetés kiszabásánál irányadó szempontok mérlegelése kapcsán arra a következtetésre is juthat, hogy az elítéltet a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségéből kizárja. Ebben az esetben az elítélt csak végrehajtási kegyelem útján szabadulhat az életfogytig tartó szabadságvesztésből. A 47./B. § az életfogytig tartó és a határozott ideig tartó szabadságvesztés találkozásának lehetséges eseteire vonatkozó szabályokat tartalmazza. Alapját a Btk. 69. §ában foglalt rendelkezés képezi, mely szerint életfogytig tartó szabadságvesztés esetén határozott ideig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre.19 Ez a törvény a harmadik büntető törvénykönyvünk. Koncepciójában és kodifikációs technikájában egyaránt követi az 1961. évi Btk.-t. Ez a törvénykönyv több mint száz módosításon esett át. „A változások nagy száma mindenekelőtt arra vezethető vissza, hogy a 19 Kőhalmi László Az életfogytig tartó szabadságvesztés a magyar büntetőjogban, Börtönügyi szemle 2006/25 35-38. o.
22
rendszerváltás társadalmi-történelmi körülményei között a Btk. számos vonatkozásban anakronisztikussá vált. A nagyszámú módosítás azonban óhatatlanul megbontotta a Btk. belső egyensúlyát, a szankciórendszer harmóniáját és a büntetési tételek egymáshoz való viszonyát.”20 A büntetési nemek 38. § (1) Főbüntetések 1. a halálbüntetés, 2. a szabadságvesztés, 3. a javító-nevelő munka, 4. a pénzbüntetés. (2) Mellékbüntetések 1. a közügyektől eltiltás, 2. a foglalkozástól eltiltás, 3. a járművezetéstől eltiltás, 4. a kitiltás, 5. a kiutasítás, 6. a vagyonelkobzás, 7. a pénzmellékbüntetés. Büntető Törvénykönyvünk különös részében a szabadságvesztés a leggyakrabban alkalmazott büntetés, melynél joghátrányként az elítéltnél a szabadsága megvonása jelentkezik. A szabadságvesztés, ezen belül az életfogytig tartó szabadságvesztés témakörével összefüggésben különbséget kell tenni a szabadságvesztéssel, és az életfogytig tartó szabadságvesztéssel történő – törvényi fenyegetés tartama, – a bírósági büntetéskiszabás gyakorlata, – és annak tényleges végrehajtása között. 40. § (1) A szabadságvesztés életfogytig vagy határozott ideig tart. 42. § (1) Fegyházban kell végrehajtani az életfogytig tartó, vagy kegyelem folytán halálbüntetés helyébe lépő szabadságvesztést. Az életfogytig tartó szabadságvesztés, mint a legsúlyosabb szankció sohasem szerepel önállóan, hanem alternatívaként a 10-15 évig terjedő szabadságvesztés mellett. Alkalmazása nem jelenti feltétlenül a szabadság végleges elvonását, a feltételes szabadságra
20 Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi kodifikáció 2006/1. 5. o.
23
bocsátás lehetőségéről a 47/A-47/C §-ok rendelkeznek. Fegyházba csak azok az elítéltek kerülnek, akiknél előéletük, az általuk elkövetett bűncselekmények jellege, a velük szemben kiszabott büntetés mértéke ezt indokolja. Fegyház lesz a szabadságvesztés végrehajtási fokozata, ha a legsúlyosabb szankció az életfogytig tartó szabadságvesztés kerül alkalmazásra. Amennyiben az ítélkező bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltnél a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki és az elítélt letöltötte a bíróság által meghatározott időtartamot, feltételes szabadságra bocsátását a bíróság akkor engedélyezheti, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja nála további szabadságelvonás nélkül is elérhető. 4.1.7 23/1990. (X. 31.) AB határozat: 1990-ben az Alkotmánybíróság eme határozatában megállapította a halálbüntetés alkotmányellenességét. Ezen büntetési tétel kiiktatásával, kvázi „lefejezték” a büntetési rendszer csúcsát. A határozat kihirdetését követően az életfogytig tartó szabadságvesztés lépett az első helyre, mint legsúlyosabb büntetési nem. Kifejezésre került, hogy az állam büntető hatalmának nincs joga életet elvenni, de joga van az alkotmányos jogállamnak a jogépségi büntetésre, a megtorló, arányos büntetésre. Alkotmányos jogállam nem akasztat! Arányos büntetést pedig ki lehet szabni halálbüntetés nélkül is. Megjegyzendő, hogy nálunk csak a szándékos emberölés minősített esetei körében alkalmazzák, így más, életfogytiglannal is fenyegetett különös részi tényállásoknak jóformán nincs gyakorlati relevanciája.21 Felvetődött a kérdés, hogy ez a büntetési nem képes-e helyettesíteni a kiiktatott halálbüntetést, illetve szükséges-e, hogy helyettesítse azt. Dr. Nagy Ferenc szerint ezen időtartam nem tekinthető eltúlzottnak, különös tekintettel arra, hogy ezen elkövetőket kiemelten kegyetlen, a társadalom rendjét alapjaiban sértő cselekmények miatt ítélt a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésre, ugyanakkor a büntetés-végrehajtás falai között eltöltött hosszú időtartam az elkövető személyiségében
torzulásokat
okozhat,
melyre
figyelemmel
társadalomba
történő
visszailleszkedésének folyamata mindenképpen kiemelt figyelmet és nyomon követést igényel. Az előbbiekben kifejtettek alapján megállapíthatjuk, hogy a tárgyalt jogintézmény léte és jogi természete egyaránt viták forrása, azonban a legnagyobb dilemmát a feltételes szabadságra
bocsátásból
való
kizárás,
más
néven
a
tényleges
életfogytig tartó
szabadságvesztés jelenti. Megközelíthető a kérdés problematikája arról az oldalról, hogy a 21 Hagymási Kornélia:i.m.: 66. o
24
szankció megalkotásánál a legalapvetőbb alkotmányi rangú követelményt, a nulla poena sine lege elvét figyelmen kívül hagyták, ugyanis a törvény nem határozza meg a feltételeket, amelyek fennforgása esetén kizárható a feltételes szabadságra bocsátás. A büntetés áttöri az Alkotmányban foglalt emberi méltóság elvét, és nem tartja be az embertelen, kegyetlen, megalázó büntetés tilalmát sem, amelyet több, Magyarország által is elfogadott egyezmény (például a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya, az Emberi Jogok és Alapvető Szabadságjogok Európai Egyezménye) tartalmaz. Kétségtelen tény, hogy a szabadságvesztés-büntetés már önmagában is számos alapjog sérelmével jár az elítéltre nézve. Ezek az alapjogsérelmek azonban megfelelnek az alkotmányos büntetőjog azon elvének, hogy legitim cél érdekében történnek, valamint eleget tesznek a szükségességi-arányossági tesztből származó követelményeknek, mivel a személyi szabadság korlátozása a jogerős, határozott idejű szabadságvesztés-büntetést kiszabó bírósági ítélet alapján arányban áll az elérni kívánt cél fontosságával és az ennek érdekében okozott alapjogsérelemmel.
Alkotmányossági
követelmény ugyanakkor
az
is
a korlátozás
tekintetében, hogy nem érintheti az alapjog lényeges tartalmát.22 A halálbüntetés kiiktatásával ugyanis a bíróságok azokban az esetekben, amikor korábban halálbüntetést alkalmaztak, most többnyire életfogytig tartó szabadságvesztést szabnak ki. Amit korábban ezen utóbbi büntetéssel sújtottak, ott a legsúlyosabb (vagy ahhoz közelítő) határozott ideig tartó szabadságvesztés kimondására kényszerülnek. A lényeg azonban az, hogy a legsúlyosabb megítélésű ügyekben egy büntetési nemmel csökkent a bíróságok számára biztosított büntetőjogi mozgástér, s a jogalkotás a tradicionálisan szabadságvesztés-centrikus magyar büntetési rendszerben ennek a pótlását – valamennyi szükséges igény figyelembe vételével – ez ideig még nem találta meg.23 Az életfogytig tartó szabadságvesztés szó szerinti értelemben a tettes élete végéig tartó szabadságvesztését jelenti. Ettől az értelemtől eltér a jogi, a szaknyelvi szóhasználat, és ennek megfelelően a törvényi szabályozás és a gyakorlati jogalkalmazás is. Vagyis, eszerint az életfogytig tartó szabadságvesztés nem tart szükségszerűen az elítélt élete végéig, mert a törvényben rögzített meghatározott időtartam kiállása után lehetőség nyílik a feltételes szabadon bocsátásra.24
22 Nagy Ferenc i. m. 210. o. 23 Dr. Sárkány István. i.m. 16. o. 24 Börtönügyi szemle: Büntetések – gondolatok a hatályos magyar büntetőjog fő büntetési nemeiről, 99/4 Tizennyolcadik évfolyam, 4. szám. 16 o.
25
A rendszerváltozást és a halálbüntetés kiiktatását követően a hazai Btk. egyik legtöbbször és legtöbbet módosított rendelkezése az életfogytig tartó szabadságvesztés és az ebből történő feltételes szabadságra bocsátás. 4.1.8 1993.évi XVII. törvény a büntető jogszabályok módosításáról 1. § (1) A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 33. §-a (1) bekezdésének a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép: (A büntethetőség elévül „a) olyan bűntett esetén, amely életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, húsz év elteltével 4. § (1) A Btk. 42. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) Fegyházban kell végrehajtani az életfogytig tartó szabadságvesztést.” 6. § (4) bekezdés: Nem bocsátható feltételes szabadságra az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. 1971. és 1993. között a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége húsz év után nyílt meg az elítélt számára. Ezt nem a büntetést kiszabó bíró, hanem a büntetés-végrehajtás szabályai határozták meg. Az 1993. évi XVII. törvény a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját 15 és 25 év között állapította meg. Erről már az ítélkező bíró döntött, s ítéletében ezt meg is határozta. Lényeges eleme volt, hogy egyetlen esetben ugyan, de először zárta ki a szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadulását, nevezetesen ha az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik 4.1.9 1998. évi LXXXVII. törvény a büntető jogszabályok módosításáról 4. § 3) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte.” 5. § A Btk. 47/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép, és a Btk. a következő 47/B47/C. §-sal egészül ki: „47/A. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. (2) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélik. Ha a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztést még nem
26
hajtották végre, az ismételten kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre.” 6. § A Btk. 48. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép: „(1) A feltételes szabadság tartama azonos a szabadságvesztés hátralevő részével, de legalább egy év, életfogytig tartó szabadságvesztés esetén tizenöt év.” A törvény több ponton módosította a Btk-t, s a szigorítás az 5.§-al valósult meg. A novella megreformálta az életfogytig tartó szabadságvesztésre vonatkozó rendelkezéseket is, melyre figyelemmel a magyar büntető anyagi jogban bevezetésre került a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés. A törvénymódosítás során a folyamatosan szigorodó büntetőpolitika érvényesült, mely részben abban mutatkozik meg, hogy a Btk. 46. § (3) bekezdése kizárja, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek eggyel enyhébb fokozatba kerülhessenek a végrehajtás során; az eggyel szigorúbb fokozatnak sincs jelentősége, mivel nem létezik a fegyháznál súlyosabb fokozat. Másrészt a feltételes szabadságra bocsátás intézménye szintén szigorodott: ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztést szab ki az elkövetővel szemben, úgy az azt kiszabó ítéletében vagy meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy kizárja azt. Az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazásával kapcsolatosan az alsó határt 20 és 30 év között, míg az el nem évülő cselekmények tekintetében minimálisan 30 évben határozta meg. Ugyanakkor több helyen megjegyezte, a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazása nem egyeztethető össze a nemzetközi normákkal. A normaszöveg indokolása utal arra, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztést alkalmazó országok rendszerint lehetőséget adnak a feltételes elbocsátásra. Ismételten problémát okoz az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel kapcsolatos szabályok kezelése. A normaszövegben ugyanis az szerepel, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, amely 20 évnél kevesebb és 40 évnél több nem lehet. Ugyanakkor a tervezet indokolása azt tartalmazza, hogy az említett szabályok nem jelentik azt, hogy a jogalkotó eltekintene a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazásától, ugyanis a büntetés-végrehajtási bíró akár az elítélt élete végéig megtagadhatja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét.25
25 Dr. Balla Lajos: Gondolatok az új Büntető Törvénykönyv Általános Része tervezetének szankciórendszerével kapcsolatban
27
4.1.10 2010. évi LVI. Törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról 2. § A Btk. 85. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: „(4) Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a 137. § 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.” 4. § A Btk. 97/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „97/A. § (1) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.26 Alkotmányos biztosítás: A 2012. január elsején hatályba lépő alaptörvénybe belefoglalták a tényleges életfogytiglanit, mint büntetési nemet. (2) Senkit nem lehet szabadságától másként, mint törvényben meghatározott okokból és törvényben meghatározott eljárás alapján megfosztani. Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés csak szándékos, erőszakos bűncselekmény elkövetése miatt szabható ki.27 Gondolom ezt megerősítési szándékkal tették, hiszen az alaptörvényt nehezebb módosítani, mint a büntető törvénykönyvet. A büntetések a szigorítás irányába haladnak, ami nem ok nélküli, hiszen elszaporodott a bűncselekmények száma, illetve azok súlyosságának mértéke Magyarországon. A kérdés csak az, hogy mi az, ami valóban visszatartó hatással lehet az emberekre. Parázs viták alapja, hogy vannak-e született bűntettesek. Azt gondolom, hogy valahol, valamikor, valakinek az életében bekövetkezik egy defektus, ami a bűn útjára lépteti a későbbi elkövetőt. Ennek az elképzelésnek ellentmond olyan emberek létezése, akik már gyerekkorukban kisebb-nagyobb bűnökkel kerestek pénzt (pl. az egyik általam meginterjúvolt fogvatartott: 8 éves korában a fiú WC elé állt az iskolában, s addig nem engedte be a fiúkat a mosdóba, amíg a „WC-pénzt” ki nem fizették neki. Így kezdődött anno, most felnőtt korára a leütéses rablás lett a „specialitása”, amiért éppen a büntetését tölti). 26 2010.évi LVI törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról 27 Magyarország Alaptörvénye IV. cikk
28
Másik csoport, akik bűnözői közegbe születnek, ott nőnek fel, szinte mást sem látnak, csak a pénzkeresés törvénytelen útját. Ez az út egyenesen a bűnözővé váláshoz vezet? Tapasztalatszerző túra: Sátoraljaújhelyi Fegyház és Börtön: A város hangulatos sétálóutcáján emelkedik az épülete. Hatalmas, tekintélyt parancsoló falak, melyeket 1905-ben emeltek Királyi Törvényszéki Fogház céljából.
Hosszú folyosók, kopott sárga színű ajtók, zöldre festett rács, három emelet. A falakon embermagasságig csempe.
Itt a fogvatartottak tyúklábmintás ingben, szürke nadrágban, az előzetesben lévők a saját ruhájukban töltik mindennapjaikat. A visszaesők száma 60%. A folyosón élénk társadalmi élet folyik. Ebben azok vehetnek részt, akik kijöhetnek a cellájukból. A fogvatartottak dolgozhatnak, tanulhatnak, ha akarnak. Itt nem tartanak fogva TÉSZ-eseket, viszont az életfogytiglanra ítéltek száma nem elhanyagolható. Mindannyian emberölésért kapták a büntetésüket, s érdekes módon mindegyik ember életének a kioltása egy vagyonszerzésre irányuló cselekmény miatt következett be. Mindegyik életfogytiglanra ítélt fogvatartott első gondolata a pénzszerzés volt. Elmondásuk szerint a körülmények negatív közrehatása, megváltozása miatt váltak gyilkossá.
29
Bűnösnek érzi-e magát?
inkább nem érzi bűnösnek magát
32% 68%
bűnösnek érzi magát
4. ábra: Forrás: Antal Szilvia – Nagy László - Solt Ágnes: Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata
Az életfogytiglanra ítéltek egyharmada egyáltalán nem érzi magát bűnösnek, több mint kétharmad részük viszont inkább, vagy teljes mértékben bűnösnek érzi magát. Az, hogy hibáztatnak-e mást a bűncselekmény bekövetkeztéért, abban teljesen megoszlanak az álláspontok: az elkövetők fele gondolja úgy, hogy csak ő a felelős, másik fele viszont hibáztat mást is a bűncselekmény megtörténtéért.28 Beszélgettem közülük három fogvatartottal. Életkoruk teljesen különböző. Első fogvatartott jogerős ítélet: életfogytig tartó szabadságvesztés (15 év). Ő a legfiatalabb. 17 éves korában egy társával, mai körülmények között is hatalmas összegnek számító pénzt szeretett volna megszerezni egy helyi vállalkozótól. Sikerült neki. Elmondása szerint, ha rajta múlik, nem kerül az igazságszolgáltatás elé. A társa volt az, aki nem bírta magában tartani az elkövetett cselekményt és feladta magukat. A fiú, aki most már férfi, nem gondol az áldozatra, nem sajnálja. Először azt mondta, hogy nem szeretne a történtekről beszélni, de aztán megnyílt. Teljes alapossággal mesélte el, hogy mit tett az áldozattal. Elbeszélése alapján megtudtam, hogy az ő esetében mit is takar a „különös kegyetlenséggel” megfogalmazás. Megkérdeztem tőle, hogy a tett elkövetése után az orvos szakértő épelméjűnek nyilvánította-e. Mosolyogva azt válaszolta, hogy „igen, miért ne lennék az?” Szinte élvezettel mesélte a történteket. Megbánás cseppnyi jele sem mutatkozott rajta. Igaz, azóta eltelt tízen néhány év. Ha meg tud maradni a „jófiú” szerepében, akkor 2 év múlva szabadul. Újra a társadalom szerves tagja lesz. Fiatalember, akit vár a családja (szülők), s aki készül az ÉLETRE. Harmincas évei elején jár. Tervei között szerepel egy asszonyka, purgyék. Nem tanult a börtönben. Végzettsége semmi, pénze semmi. Az a minimális összeg, amit búcsúzóul a kezébe nyomnak mire lesz elég? Talán egy vonatjegyre. Otthon majd várja a dínom-dánom, de meddig? S ha elfogy az enni- és innivaló? Pénz az alapból nem is lesz. Mit tud majd tenni? Kell ő valahová dolgozni? Képzettség, szaktudás és 15 év börtön múlttal a tarsolyában. A bőrszíne sem könnyíti meg a helyzetét. De letöltötte a büntetését, mehet. 28 Antal Szilvia – Nagy László - Solt Ágnes: Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata
30
Többek között ez az a helyzet, amivel a társadalom nem tud mit kezdeni. A fogvatartottak kvázi elvárják, hogy az állam „kezébe vegye” a sorsukat szabadulásuk után. A fegyintézetekben nem működik az „utánkövetés”, nem tudják, hogy mi történik a szabadulás után a volt börtönlakókkal. De egyben megegyeznek a vélemények és a tapasztalatok. Rövidebb-hosszabb idő után újra a börtön lakói lesznek, tisztelet a kevés kivételnek. Második fogvatartott jogerős ítélet: életfogytig tartó szabadságvesztés (30 év). Egy 30-as évei elején járó férfi, aki igazándiból nagyon „rosszul járt”. Felbujtóként 30 évet kapott. Az, aki konkrétan a fegyvert használta, „csak” 15-öt. Neki van családja, van egy kislánya, aki 30 év múlva már nagylány lesz, s nem valószínű, hogy 30 évig „kitart” a papa mellett. 60 évesen, mondhatjuk öregemberként szabadul. Neki nem igazán adatik meg a lehetőség, hogy újra kezdhesse az életét. A bezártság kapcsán kiderült, hogy tehetsége van a festészethez. Van jó mestere, akitől tanul. Hagyják neki, hogy a festészettel foglalja el magát. Megnéztem a képeit, valóban szépen fest (már amennyire én értek hozzá). Ezzel talán szert tehetne egy kis pénzalapra, de: Mert mindig van de! A börtön szabályzata nem teszi lehetővé, hogy az elkészített munkákat, legyen az bármilyen képzőművészeti alkotás, a fogvatartottak bármely módon értékesítsék. Jótékonysági célra felajánlhatják, de pénzt nem kaphatnak semmi után. Így egy újabb lehetőség van elvéve a „normális’ élettől. Ha szerencséje van, az egészségével nem lesz baj. A börtön dolgozói úgy tartják, hogy a börtönélet konzervál. Nincs alkohol, nincs drog, azonnali orvosi ellátás áll a rendelkezésükre. Bár hallottam az elítéltek találékonyságáról, szóval, ha nagyon akarják, megoldják az alkohol és drog kérdését, mint minden egyebet. Harmadik fogvatartott: beszélgetőpartnerem egy 60 felé közeledő, fogatlan, jó kedélyű bácsika. Nem első és nem második alkalommal tölti idejét fegyintézetben. Az emberölés sem egyszer történt meg vele. S akkor itt meg is kérdezném a körülmények összjátékát. Ha nagyon széles skálára engedjük a körülményeket, akkor talán alakulhatnak úgy, hogy az áldozat az életét veszíti. Egyszer…, de másodszor is?! Ő volt az, aki nem ismerte el a tett elkövetését. A következő ábrán az életfogytig tartó szabadságvesztés ítéletek alakulásának az ábrázolása látható az elmúlt tíz év viszonylatában.
31
Az életfogytiglanra elítéltek előélet szerinti megosztása éves bontásban (2002-2012) Első bűntényes
Visszaeső kül. vesz.
Többsz. visszaeső
70
68
70
72
70
74
72
71
71
63
64 74
84
67
65
54
52
52
87
75
57
53 83
77
64
69
87
93
95
98
113
114
121
2002
2003
2004
2005
2006
2007
2008
2009
2010
2011
2012
5. ábra: A BVOP-től kapott adatok alapján saját szerkesztés
Mint a diagramból kitűnik, az elmúlt 10 évben az életfogytiglanra ítéltek száma folyamatosan növekvő tendenciát mutat. Ha viszont külön megfigyeljük az előélet szerinti változásokat, akkor a következők állapíthatók meg: 1. A többszörös visszaesők esetében stagnálás látható, az értékek évente 68 és 71 között mozognak (kivéve 2002 - 63, 2003 - 64, 2009 -74). 2. A visszaesők, mint különösen veszélyes kategória esetében 2005 óta a számok csekély mértékben, de csökkenő tendenciát mutatnak. 3. A legszembetűnőbb változás az első bűntényesek esetében van. 2004 óta folyamatosan emelkedik az életfogytiglanra ítéltek száma oly mértékben, hogy az összeredmény növekedése is javarészben ennek a kategóriának köszönhető. Az életfogytiglanra elítéltek életkor szerinti megosztása 2002-ben és 2012-ben
2002 0% 0% 10%
28%
5% 10%
14-17 évig 18-24 évig 25-29 évig 30-39 évig 40-49 évig 50-59 évig 60-tól
47%
6. ábra: 2002
32
2012 0% 1% 5% 8%
14-17 évig 18-24 évig 25-29 évig 30-39 évig 40-49 évig 50-59 évig 60-tól
14% 34% 38%
7. ábra: 2012
2002-ben az életfogytiglanra ítéltek száma összesen 195 volt. 2012-re ez a szám 249re emelkedett, ami 27,6 %-os növekedés. A két évet összehasonlítva látható, hogy ez a növekedés elsősorban a 40-49 éves és 50-59 éves korcsoportnak „köszönhető”. Szintén érdemes megjegyezni, hogy míg 2002-ben a két fiatalabb korcsoport nem volt elítélve ilyen hosszú időre, addig 2012-re a 18-24 éves korcsoport megjelent a statisztikában 3 életfogytiglani ítélettel. 4.1.11 Az új Büntető Törvénykönyv tervezetei Magyarországon alapvető változásra van szükség, és ehhez olyan törvények kellenek, amelyek jóval szigorúbbak az elkövetőkre nézve, és a büntetőeljárásban fontosnak tartják az áldozatok, kárvallottak érdekeinek képviseletét és védelmét. Meg kell felelnünk az európai uniós elvárásoknak. Magyarországnak szüksége volt egy jogállami alapokon nyugvó új büntető kódexre. Ennek előkészítésére és a hatályos Btk. felülvizsgálatára 2001 tavaszán Bizottság alakult. A Bizottságban a büntetőjog elméleti és gyakorlati művelői vettek részt: egyetemi tanárok, bírák, ügyészek, ügyvédek és a Belügyminisztérium, valamint az Igazságügyi Minisztérium munkatársai. „Az új kódex előkészítésének
sajátossága
volt,
hogy
azzal
párhuzamosan
jelentős
novelláris
törvényelőkészítő munka is folyt az Igazságügy Minisztériumban, amely egyrészt Magyarország – akkor még –jövőbeli uniós tagságával kapcsolatos jogharmonizációt (pl. jogi személy szankcionálása), másrészt a hatályos Btk. hazai indíttatású reformját szolgálta.”29 Az új kódex előkészítésénél figyelembe kellett venni a bűnözés alakulását és szerkezeti változását. Azt, hogy növekedtek az erőszakos cselekmények ezzel szemben a felderítés hatékonysága csökkent.
29 Dr. Ligeti Katalin. i.m.: 5. o.
33
Magyarországon a bűnözés a ’70-es évek óta folyamatosan növekedett és a bűnözés strukturálisan átalakult. A börtönök túlzsúfoltak lettek, van olyan intézmény, ahol a telítettség a 200%-ot is meghaladja. Ez komoly gondot jelent a börtön személyzete számára, mert így csökken a fogvatartottak mozgástere. A Szegedi Fegyház és Börtön fegyház körlete, a Csillag telítettsége elérte a szakmai tűréshatárt, az elhelyezhető férőhelyek száma – a felmerülő jelentős biztonsági kockázatok miatt – tovább már nem bővíthető. 2013. január végén 162 %-os volt a leterheltség. 30
Magyarországi börtönök kapacitása 2000-2011 (fő) 18000 16000 14000 12000 10000 8000
Befogadói kapacitás
6000
Fogvatartottak száma
4000 2000 0
8. ábra: Magyarországi börtönök kapacitása 2000-2011 Forrás: saját szerkesztés http://helsinkifigyelo.hvg.hu/2012/02/14/udules-a-bortonben/ cikk alapján
A bűncselekmények számának növekedésével párhuzamban csökkent a társadalom biztonságérzete,
melynek
következtében
növekedett
az
elvárás
egy
szigorúbb
szankciórendszer kialakítása iránt. Erre az állami büntetőpolitikának reagálnia kellett. Ki kellett alakítani egy egységes büntetőpolitikát, melyben meg kellett jelölni az büntetőjog társadalmi célját. „A XXI. században a büntetőjog és a büntető eljárásjog, mint az állami büntetőhatalom monopóliumának kifejeződései, nem öncélúak és eleve adottak, hanem az individuumhoz képest másodlagosak és szolgáló intézmények. Noha a büntetőjogi szankcionálással való magatartásirányításról lemondani nem lehet, az emberi jogok nem pusztán korlátját jelentik az elsődleges állami büntetőhatalomnak, hanem az ember az államnál előbbre való és ezt kifejezésre kell juttatni mind a tettessel való bánásmód, mind az 30 Dr. Kiszely Pál: Merre tovább, magyar életfogytiglan? Börtönügyi Szemle 2013/1. 47.o
34
áldozat védelme és anyagi kártalanítása tekintetében. A büntetőjog, mint a szolgáltató igazságszolgáltatás része. Egyrészt a sértett sérelmének enyhítésére, megszüntetésére, másrészt a sértett és a megsértett közösség kiengesztelésére kell, hogy törekedjen. A XXI. században a büntetőjog ezért elsődlegesen céljog. Arra kell irányulnia, hogy az emberek egyenlő méltósága és szabadsága mellett az emberek közötti biztonságot és békét biztosítsa, illetve azt helyreállítsa. Ezért a büntetőjog nem igazolható pusztán az igazságosság megvalósításával, hanem ezen túlmutató társadalmi célt is feltételez. A büntetőjognak elsősorban
a
társadalmi
béke
helyreállítása
érdekében
a
cselekménnyel
sérült
szabadságjogokat meg kell szilárdítani, akár a jogsértés formális helytelenítése révén is. Másodsorban a normastabilizációnak egyrészt az egyes bűntettesekre való ráhatással (speciálprevenció), másrészt a társadalomra való ráhatással (generálprevenció) kell történnie. Harmadszor a büntetőjognak jóvátételt kell biztosítania a jogaiban megsértett áldozatnak. Az áldozat kompenzálását a büntetőjogi szankcionálás előfeltételének és részének kell tekinteni. A büntetőpolitika azonban nem merül ki a bűnözés kontrolljában, azt szükségszerűen kiegészíti a bűnmegelőzés párhuzamos fejlesztése.”31 Dr. Ligeti Katalin az életfogytig tartó szabadságvesztésről (2006): Az 1978. évi Btk.ban lehetőség van bizonyos idő után a feltételes szabadságra bocsátásra, vagy annak kizárására az ítélethozatal előtt. Ő ezt aggályosnak tartja, de a húsz évet, ami a szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontja pedig túlságosan szigorúnak. Szerinte pontatlan a megfogalmazás, mert felső határt nem szab a törvény, ezért bizonytalan a lehetséges szabadulás időpontja. Nem ért egyet a feltételes szabadságra bocsátás kizárásával sem, hiszen így megszűnik a szabadulás elvi lehetősége. Ez alkotmányos jogot sért, valamint az embertelen és kínzó bánásmód nemzetközi tilalmát. Tervezete megszüntetné a feltételes szabadságra bocsátás kizárásának lehetőségét, a szabadulás legkorábbi időpontját pedig 15 évre módosítaná. Újabb ítélet esetén ez az időpont a kiszabott határozott tartamú szabadságvesztés tartamával hosszabbodna. Az elítélt nem bocsátható szabadlábra, ha az újabb ítélet ismételten életfogytiglan.32 2007-ben megjelent egy újabb tervezet: Meghatározta azt, hogy mely magatartásokat kell büntetendővé nyilvánítani, és azt, hogy az elkövetőket milyen mértékben kell büntetni. Kijelölte a bűncselekmények következményeivel kapcsolatos végrehajtási feladatokat is, melyek végrehajtás, pártfogói felügyelet és bűnmegelőzés. Fontos feladatként jelöli ki a
31 Dr. Ligeti Katalin: i. m. 7. o 32 Dr. Ligeti Katalin: i.m.:. 29-30. o
35
bűnözéssel járó sérelmek, a bűncselekmények áldozatainak anyagi, társadalmi, morális jóvátételét.33 Dr. Balla Lajos álláspontja szerint markánsan az általános rész normaszövegében az említett szakaszban kellene kimondani azt, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazása során a jogszabály lehetővé teszi a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés alkalmazását. A normaszöveget hasonlóan kellene megszerkeszteni a jelenleg hatályos normaszöveghez.34 A Btk. a bíróság számára lehetővé teszi a feltételes szabadságra bocsátás kizárását is. Az ezzel kapcsolatos rendelkezés semmilyen szabályt nem ad a bírói mérlegelés behatárolására. Ez a tényleges életfogytiglani megoldás – Nagy Ferenc professzor szerint – mind alkotmányossági, mind jog-összehasonlítási, mind kiszabási, mind pedig praktikusvégrehajtási okokból aggályosnak és kifogásolhatónak minősíthető. A Btk. 47/A. §-a ugyanis nem egyeztethető össze több garanciális büntetőjogi alapelvvel, pl. a nulla poena sine lege certa elvével, az emberi méltóság elvével, az embertelen és kegyetlen büntetés tilalmával, a reszocializáció elősegítése gondolatával stb.35 A bíróság az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltet akkor sem bocsáthatja feltételes szabadságra, ha ezen elítéltet ismételten életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéli. Ebben az esetben a bíróság az ítéletben rendelkezik arról, hogy az elítélt a korábbi életfogytig tartó szabadságvesztésből nem bocsátható feltételes szabadságra.36 Az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést a magyar jogirodalomban több kritikai megállapítás érte, éri. Már röviddel a Btk. elfogadását követően Györgyi Kálmán észrevételezte, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátáshoz szükséges 20 év kitöltése igen magas. Juhász Zoltán szerint egy alkotmányos jogállamban az államnak nincs és nem is lehet korlátlan büntető hatalma. Alapvető jog csak törvénnyel, csak más alapjog vagy alkotmányos érték védelme érdekében, csak elkerülhetetlen esetben és csak a szükséges mértékben és arányos módon korlátozható. Mindennek a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására lehetőséget adó törvényi rendelkezés ellentmondani látszik. Kelemen Ágnes arra hívja fel a figyelmet, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés az alkotmányos jogok sérelmét is jelenti, mivel az elítélt hosszú időn keresztül teljes 33 Törvénytervezet a Büntető Törvénykönyvről Büntetőjogi Kodifikáció 2007. 1. szám 22. o 34 Dr. Balla Lajos: i.m. 35 Kőhalmi László: i.m.: 40.o. 36 Kőhalmi László. i.m.: 40. o.
36
bizonytalanságban van abban a kérdésben, hogy egyáltalán elvileg mikor válik lehetségessé a feltételes szabadságra helyezése. Nem ismert az elítélt előtt az sem, hogy a szabadságvesztés letöltése alatt tanúsított magatartása, fejlődése milyen konkrét befolyással van a feltételes szabadságra helyezése esélyeire. Ez további problémát jelent a büntetés-végrehajtási szervek, a börtönök személyzete részére is.37 Szabó András professzor szerint egy alkotmányos jogállamban az államnak nem lehet korlátlan büntető hatalma, hiszen maga a közhatalom sem korlátlan. Alkotmányos jogállamban a büntetőjog nem pusztán szankciós eszköz, hanem a büntetőjogi kultúra fejlődése és az alkotmányos, garanciális szabályok közbejötte révén maga is jogi-erkölcsi értékhordozó, tehát nem csak értékvédő. A büntetőjog a büntetőhatalom gyakorlásának törvényes alapja, és egyúttal az egyéni jogok védelmének szabadságlevele. Összegezve gondolatainkat, mondanivalónk konklúziója az, hogy a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozását felül kell vizsgálnia a magyar jogalkotónak és meg kell kísérelnie egy alkotmányos jogállam elvárásainak megfelelő törvényi szabályozást kialakítani.38 Az új Büntető Törvénykönyv megalkotása lezárja az átfogó állami büntetőpolitikai reformot. A társadalompolitika részeként megvalósuló büntetőpolitika szükségszerűen túlnyúlik a büntető igazságszolgáltatás rendszerén. A bűnözés ugrásszerű növekedése és a felderítés alacsony hatékonysága miatt hazánkban is romlik az emberek biztonságérzete, nő a bűnözéstől való aggodalom. A közbiztonságérzet csökkenésére és a bűnözés megváltozott szerkezetére az állami büntetőpolitikának reagálnia kell. Jelenleg és a jövőben is irányadó, hogy a büntetőjogi szankció elsősorban a normastabilizációt szolgálja, másodsorban a büntetőjogi szankció a bűnismétlés lehetőségének visszaszorítására, a megelőzésre irányul. Ma már egyértelmű kriminálpolitikai törekvés, hogy a büntetőjogi szankciónak az elkövetőt a jóvátételre kell ösztönöznie. Büntetőpolitikai vezérelvek: a szabadságvesztés büntetést végső eszközként kell kezelni, melynek alkalmazása csak akkor indokolt, ha az elkövetett bűncselekmény súlyára tekintettel nyilvánvaló, hogy semmilyen más büntetés nem lenne megfelelő. Különösen érzékeny pontja a hatályos büntetési rendszernek az életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozása. Az életfogytig tartó szabadságvesztés a halálbüntetés alkotmányellenessé nyilvánítását követően, mint a kiszabható legsúlyosabb büntetési nem marad a hatályos Btk-ban. Az 37 Kőhalmi László. i.m.: 41. o. 38 Kőhalmi László. i.m.: 42. o.
37
életfogytig tartó szabadságvesztés ugyan határozott büntetés, határozatlani mozzanata mégis, hogy az elítélt élete végéig is tarthat. Jelenleg a Btk. az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátásról úgy rendelkezik, hogy a bíróság az ítéletben vagy lehetőséget ad a feltételes szabadságra bocsátásra, vagy ezt a lehetőséget eleve kizárja, azaz az életfogytig tartó szabadságvesztés
ténylegesen
az
elítélt
élete
végéig
tart.
Az
életfogytig
tartó
szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás jelenlegi szabályai emberi jogi szempontból aggályosak. Különösen a feltételes szabadságra bocsátás ítéleti kizárása vitatott, mert ezzel a szabadulás elvi lehetősége – a kegyelem kivételével – a Tervezet ezért megszünteti a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. Helyette önálló büntetési nemként bevezeti az élethosszig tartó szabadságvesztést, amelyből a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját egységesen húsz évben határozza meg. Az új büntetési nem megnevezését is megváltoztatja a tervezet: nem életfogytig, hanem élethosszig tartó szabadságvesztés. A Tervezet ezzel a megnevezéssel visszatér a Csemegi-kódex szóhasználatához.39 V. Fejezet: A büntetések 37.§ (1) Büntetések -
az élethosszig tartó szabadságvesztés
-
a végrehajtandó szabadságvesztés
-
a részben felfüggesztett szabadságvesztés
-
a felfüggesztett szabadságvesztés
-
a pénzbüntetés
-
a foglalkozástól eltiltás
-
a járművezetéstől eltiltás
-
a kiutasítás
-
a kitiltás
-
a közügyektől eltiltás
-
a közérdekű munka
(3) az élethosszig tartó szabadságvesztés mellett az f), h), j) pontokban meghatározott büntetés is kiszabható Az élethosszig tartó szabadságvesztés
39 Törvénytervezet a Büntető Törvénykönyvről, Büntetőjogi Kodifikáció 2007. 1. szám.: 32-33. o.
38
38.§ (1) élethosszig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. (2) Az élethosszig tartó szabadságvesztést büntetés-végrehajtási intézetben, börtön fokozatban kell végrehajtani. 39.§ (1) Az élethosszig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, amely húsz évnél kevesebb nem lehet. 40.§ (6) Nem bocsátható feltételes szabadságra az elítélt, ha az élethosszig tartó szabadságvesztés végrehajtása alatt elkövetett bűncselekmény miatt ismételten élethosszig tartó szabadságvesztésre ítélik. Egyik tervezetből sem született törvény.
39
4.2
A jelen – a hatályos szabályozás
4.2.1 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről Magyarországon a legáltalánosabb büntetési nem a szabadságvesztés, ez a legerőteljesebb visszatartó hatású büntetés. Sokoldalú és alkalmas a büntetési célok megvalósítására. A szabadságvesztés törvényi szabályozása az egyik legfontosabb jellemzőjével, a tartamának a meghatározásával kezdődik. A törvény alapján a szabadságvesztés határozott tartamú vagy életfogytig tart. Az életfogytig tartó szabadságvesztés határozatlan tartamú, határozatlansági mozzanata, hogy-e büntetés az elítélt élete végéig is eltarthat, ennek időpontja pedig előre meg nem határozható.40 Jelenleg az életfogytig tartó szabadságvesztés esetében a folyamatosan szigorodó büntetőpolitika érvényesül, amire tulajdonképpen a társadalmi nyomás „kényszerítette rá” a törvényhozót. Az új Btk 2013. július 1-én lépett hatályba, mely 35 év után váltotta fel az 1978. évi IV. törvényt. Alapjaiban megegyezik az előző törvénnyel, de sok szigorítást is tartalmaz, illetve új törvényi tényállásokat alkottak benne. Nem tartalmazza a büntetés fogalmát, a törvény indoklásában található a definíció: „A büntetés a bűncselekmény elkövetése miatt kiszabott, a bűncselekmény veszélyességével arányban álló joghátrány.” A büntetés célja megegyezik a régi Btk.-ban foglaltakkal.41 33. § (1) Büntetések a) a szabadságvesztés, b) az elzárás, c) a közérdekű munka, d) a pénzbüntetés, e) a foglalkozástól eltiltás, f) a járművezetéstől eltiltás, g) a kitiltás, h) a sportrendezvények látogatásától való eltiltás, i) a kiutasítás. (2) Mellékbüntetés a közügyektől eltiltás. A szabadságvesztés határozott ideig vagy életfogytig tart. 40 2012. évi C. törvény indoklása 41 Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: i.m.: 326. o.
40
34. § A szabadságvesztés határozott ideig vagy életfogytig tart. A szabadságvesztés
életfogytig
határozott időre kiszabott
feltételes kizárásával
megengedésével
felfüggeszthető
(TÉSZ)
(25-40 év)
(2 éves időtartamig)
végrehajtható
A büntetés-végrehajtási fokozatot a bíróság már az ítéletében meghatározza a törvényi keretek és feltételek alapján. Az egyénre szabottságnak megfelelően lehetőség van arra, hogy a bíróság eggyel enyhébb vagy szigorúbb fokozatba helyezze az elítéltet. Ez a rendelkezés nem alkalmazható a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltekkel szemben, valamint az erőszakos többszörös visszaesőkkel szemben kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés esetén. Az életfogytig tartó szabadságvesztés 41. § (1) Életfogytig tartó szabadságvesztés azzal szemben szabható ki, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. E rendelkezés a 81. § (4) bekezdése és a 90. § (2) bekezdése alapján kiszabható életfogytig tartó szabadságvesztésre is vonatkozik. (2) Az életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtási fokozata fegyház. Az életfogytig tartó szabadságvesztés hatályos büntető jogunkban a legszigorúbb büntetési nem, vagylagos büntetés az 5, illetve 10 évtől 20 évig terjedő szabadságvesztés büntetés mellett. A vagylagos büntetéskénti meghatározásból következően kivételes jellegű büntetésnek tekinthető. A törvény a hatályos Btk.-val egyezően az elkövető huszadik életévében határozza meg azt az életkort, amely felett kiszabható az életfogytig tartó szabadságvesztés. A (2) bekezdés úgy rendelkezik, hogy életfogytig tartó szabadságvesztést fegyházban kell letölteni. Feltételes szabadságra bocsátás az életfogytig tartó szabadságvesztésből 42. § Életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság az ítéletében meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. Életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés határozatlan tartamú, mivel tartalmaz határozatlansági mozzanatot-az elítélt élete végéig is tarthat, aminek időpontja bizonytalan – valódi értelemben mégsem tekinthető határozatlan tartamúnak. Általánosan elfogadott az az
41
álláspont, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltnek is reményt kell adni jövője tervezésének a reális lehetőségére, a társadalomba történő visszatérésre, az emberiesség szempontja ezt is igényli. Életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt feltételes szabadságáról a bíróság ítéletében kétféleképpen rendelkezhet. Vagy meghatározza a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárja. 43. § (1) Ha a bíróság életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább huszonöt, legfeljebb negyven évben állapítja meg. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni. 8.3.3 életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróság rendelkezhet a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról (jelenleg húsz év, el nem évülő bűncselekmény miatt kiszabott szabadságvesztés esetén harminc év), vagy a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét kizárhatja (tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés). Mivel
a
törvény
az
életfogytig
tartó
szabadságvesztéssel
büntethető
bűncselekményeket el nem évülőnek minősíti, a jelenlegi különbségtétel (legkorábban 20, illetve 30 év elteltével vizsgálható a feltételes szabadság lehetősége) nem tartható fenn, ezért a törvény 25 évben határozza meg ezt az időpontot, egyúttal 40 évben maximalizálja a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának megállapíthatóságát. A bíróság önálló önrendelkezési joga ténylegesen nem csorbul: továbbra is függetlenül dönthet határozott tartamú és életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása között, illetve amennyiben nem határozott tartamú szabadságvesztést kíván kiszabni, a jövőben is van lehetőség mind a feltételes szabadságra bocsátásra, mind annak kizárására. A feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának legfeljebb 40 évben történő meghatalmazása csak azt kívánja megakadályozni, hogy egy, a feltételes szabadság lehetőségét nem kizáró ítélet valójában tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést jelenthessen (mert a bíró pl. 100 évben határozza meg a feltételes szabadságra bocsáthatóság legkorábbi időpontját).42 A
hatályos
Btk.
egyes
életfogytig
tartó
szabadságvesztéssel
fenyegetett
bűncselekmények elévülési idejét 20 évben állapítja meg, míg másokat kiemelve ebből a körből az el nem évülő bűncselekmények közé sorol. A törvény ezt megszünteti és az egyszerűsítést és súlyosítást szem előtt tartva egységesen úgy rendelkezik, hogy nem évül el az életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekmények büntethetősége.
42 2012. évi C. törvény indoklása a Büntető Törvénykönyvről
42
A tervezethez képest a feltételes szabadságra bocsátás generális minimuma öt évvel több. AZ életfogytig tartó szabadságvesztés büntetés kiszabása esetén - amennyiben a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki - a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége legalább 25 év letöltése után nyílik meg, ha alaposan feltehető, hogy a büntetés célja további szabadságelvonás nélkül is elérhető. A törvény meghatározza feltételes szabadságra bocsátás legkésőbbi időpontját, amelyet az átlagos emberi élettartamot figyelembe véve, 40 évben állapítja meg. A törvény a jogbiztonság követelményére tekintettel új szabályként úgy rendelkezik, hogy a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját években kell meghatározni. A törvény – a hatályos szabályozással egyezően – legalább 15 évben állapítja meg az életfogytig tartó szabadságvesztés estén a feltételes szabadság tartamát, mivel legalább ennyi szükséges az újabb bűncselekményétől való hatásosabb visszatartás érdekében.43 Ez a 15 év elegendő lehet arra, hogy a bűnözői közegből kiemelt elítélt bűnözői kapcsolatai megszakadjanak, a fegyintézetben eltöltött hosszú idő nevelő hatással legyen az elítéltre, megváltozzon az életről alkotott felfogása, megváltozzék az értékrendje. Az utóbbi húsz évben a törvényhozás visszaadta az életfogytig tartó szabadságvesztés hitelét, önállóságát. Ez az igény a szervezett bűnözés elleni fellépés miatt alakult ki.
43 2012. évi C. törvény indoklása a Büntető Törvénykönyvről
43
5.
Tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés (TÉSZ): A Büntető Törvénykönyv 1998-as módosítását követően lehetővé vált, hogy a bíróság
az életfogytiglani szabadságvesztés-büntetés alkalmazása esetén már az ítéletben kizárja a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét. A társadalom védelme indokolttá tette a bevezetését. Ténylegesen, az elítélt élete fogytáig tartó szabadságvesztés Magyarországon 1999-ig ismeretlen volt. Ezen büntetési nem, a feltételes szabadságra bocsátás kizárásával kiszabott életfogytig tartó szabadságvesztés 1999-ben került be a büntető törvénykönyvbe. Az életfogytiglani egy olyan határozatlan tartamú szabadságvesztés volt, amelyből az elítélt hosszú idő után szabadulhatott. Ez a múlt század közepéig 15 év volt, majd 20 év lett. A rendszerváltás után tartama tovább emelkedett és kiszabásának módja is megváltozott. Ma a bíró feladata rögzíteni azt a minimális időtartamot – legalább 20-30 évet-, amely leteltével először vizsgálható meg a feltételes szabadságra bocsátás kérdése. Az új Btk. – módosítással – az életfogytiglani mindkét változatát megőrzi. A tényleges életfogytiglant, amelynél a bíróság eleve kizárja a feltételes szabadon bocsátást, és a „hagyományost”, amelynél a bíró határozza meg 25 és 40 év között azt az időpontot, amikor a szabadításról majd dönteni lehet.44 A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés bevezetése óta - úgy tűnik, valóban életük végéig arra ítéltettek, hogy az alig másfél hektáros területen mozogva próbáljanak teret találni vágyaiknak.45 Az 1999. március 1-jétől hatályos szabályozás alapján az első ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetést 2000. április 26-án szabta ki az arra illetékes bíróság. Nemzetközi és magyar emberi jogi szervezetek is hangot adnak aggályaiknak e büntetés kapcsán, és elfogadhatatlannak tartják a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárását. A CPT (Az Európa Tanács Kínzás, Embertelen vagy Megalázó Bánásmód vagy Büntetések Megelőzésére létrehozott Európai Bizottság) álláspontja szerint „semmilyen ésszerű indok nem támasztja alá azt az állítást, hogy minden életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélt fogvatartott élete végéig veszélyt jelent a társadalomra”. A szervezet a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés végrehajtásában rejlő kockázatokra is felhívta a figyelmet, így arra, hogy a szabadságra bocsátás reményétől megfosztott fogvatartottal való együttműködés a büntetés-végrehajtási intézeten belül is súlyos nehézségekbe ütközhet, hiszen az ilyen fogvatartottnak már nincs vesztenivalója, így motiválni sem lehet. 44 Dr. Kabódi Csaba: Zsaru Magazin 2012/37. 45 Arató László-Bátyi Zoltán: Életfogytiglan - az apró kortyokban fogyasztott halál, Zagora 2000 Kft. Budapest 2009, 18. o.
44
A Magyar Helsinki Bizottság álláspontja szerint a jogszabályoknak minden esetben lehetővé kellene tenniük a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, így az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek számára is.46 Európában Magyarország, Anglia és Svájc alkalmazza ezt a büntetési formát. Emellett a Nemzetközi Büntetőbíróság (ICC) is ismeri és alkalmazza ezt a szankciót, a népirtás és az emberiség ellen elkövetett bűnelkövetők esetében. Fegyház mindhalálig - "börtönül" TÉSZ: Az Európai Unió tagállamai közül csak Magyarországon ítéltek bűnösöket úgy fegyházra az elmúlt években, hogy a rabságból a haláluk válthatja meg őket. A tényleges életfogytig tartó "rácsos házzal" büntetettek, a TÉSZesek döntő többsége Szegeden, a Csillag börtönben él, és abban reménykedik: nem csupán a köztársasági elnök kegyelme folytán kerülhet ki a rács mögül, hanem egy esetleges törvénymódosítás eredményeként, ha nem is hamarabb, de harminc-negyven év múlva újra visszaköltözhetnek a szabadok világába.47 A kilencvenes évek elején mind brutálisabbá váló bűncselekmények hatására a közvélemény szinte kikényszerítette: emeljenek be a Büntető Törvénykönyvbe egy olyan paragrafust, amely lehetőséget biztosít arra, hogy a legveszedelmesebb bűnözőket örökre elzárják a szabad világtól. 1999 márciusa óta TÉSZ-re ítélhető akkor is a bűnösnek talált, ha korábban büntetlen előéletű volt. A napjainkban hatályos Büntető törvénykönyv számos bűncselekmény esetében biztosít lehetőséget a bíróságnak arra, hogy a vádlottat életfogytig tartó szabadságvesztés büntetéssel sújtsa. Hogy néhányat említsünk: a "fekvőnyolcas", az alkotmányos rend elleni támadás, rombolás, hazaárulás, népirtás, a polgári lakosság elleni erőszak, a bűnös hadviselés, a nemzetközi szerződés által tiltott fegyver használata esetében. A napi gyakorlatban az emberölés minősített esetei - mint például az előre kitervelt szándékkal, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel, több emberen elkövetve, sok ember életét veszélyeztetve, különös visszaesőként elkövetett emberölés - miatt szabták ki a TÉSZ-t. A bírói gyakorlatot vizsgálva megállapítható: tényleges életfogytiglanra olyan bűnösöket ítélnek, akik esetében a felsorolt minősítések közül több is bizonyítható.48 A tényleges életfogytiglan felülvizsgálata csak de iure lehetséges – a Köztársasági Elnök részesítheti kegyelemben az elítéltet.
46 Magyar Helsinki Bizottság: Küzdelem a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés eltörléséért (2008-2009) 47 Arató László – Bátyi Zoltán: i.m.: 101. o. 48 Arató László - Bátyi Zoltán: i.m.:103-104. o.
45
Befejezett emberölések száma az elmúlt tíz évben
Emberölések száma
2013/I.
2012
2011
2010
2009
2008
2007
2006
2005
2003 2004
250 228209 200 164 174 154 147 150 139 133 142 113 100 77 50 0
9. ábra: saját szerkesztés Forrás: Központi Nyomozó Főügyészség
A grafikon egyértelműen ábrázolja a hazánkban elkövetett emberölések számának folyamatos csökkenését. Ez a szám tíz év alatt gyakorlatilag a felére csökkent. 5.1
A magyar börtönügy új kihívása: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés „Úgy gondolom, hogy aki a teremben ül, annak számára teljesen közismert, hogy a
’80-as évek végétől, de különösen a ’90-es években Magyarországon a bűnözés szerkezete jelentősen megváltozott és átalakult, “természetesen” kedvezőtlen irányban. A korábbi évekhez képest megszaporodtak a kiemelten nagy tárgyi súlyú, széles körű társadalmi felháborodást kiváltó bűncselekmények. Ennek természetes hatásaként megerősödtek azok a felvetések, amelyek egyrészt a halálbüntetés visszaállítását követelték – azonban ekkor már hatályban volt a 23/1990-es alkotmánybírósági határozat, amely a halálbüntetésre vonatkozó szabályokat 1990. október 31-ével megsemmisítette –, illetve a Nagy tanár úr által is említett nemzetközi egyezményekben vállalt kötelezettségek megakadályozták ennek visszaállítását. Így aztán előtérbe került a hatályos jogi szabályozásban meglévő legsúlyosabb büntetés, az életfogytig tartó szabadságvesztés szabályainak, végrehajtásainak szigorítása, amely először a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának emelésére vonatkozott, később viszont markánsan felvetődött és megerősödött az a javaslat, mely szerint az életfogytig tartó szabadságvesztés ténylegesen az elítélt élete végéig tartson. A büntetés-végrehajtás szakemberei a különböző szinteken és fórumokon zajló vitákat kiemelt figyelemmel kísérték, szakmai kompetenciájukba tartozó kérdésekben véleményüket kifejtették. Azonban teljesen természetesen jogalkalmazóként a hangsúlyt arra helyeztük, hogy megfelelően felkészüljünk a minden szempontból új helyzetre. Ez az új helyzet azért is 46
“életbevágó” volt, mert “saját bőrünkre ment a vásár”, ez nem egy olyan híres kísérlet volt, mint a Boros kollegám által említett, amelyet bármikor félbe lehet szakítani, hanem arra kellett felkészülni, hogy amint a jogszabály hatályba lép, a bíróságok alkalmazni is fogják azt. Ebben a helyzetben szakmailag az az új, hogy az elítélt szabadulása elvileg sem lehetséges. Nem a szabadulás utáni életre kell felkészíteni, nem az új, önálló életkezdést kell megtervezni, nem a hatályos jogszabályokból adódó célokat és feladatokat kell esetében megszervezni, ezért nem lehet más a fogva tartás célja, mint maga a fogva tartás. Ezt azonban hogy kell – kinek, kivel, és milyen módon – megszervezni úgy, hogy ne tekintsük őket élőhalottaknak, ne tegyük ki őket és saját magunkat nap, mint nap veszélyeknek, és biztosítsuk, hogy valamilyen úton és módon ezek a fogvatartottak képesek legyenek a kiszabott büntetés letöltésére. Teljesen nyilvánvaló, hogy kezdő lépésünk – a hagyományokból is kiindulva – a bizottságok megalakítása volt. Az országos parancsnokságvezető munkatársai végig korrekt, folyamatos együttműködésben dolgoztak a Szegedi Fegyház és Börtön vezetőivel, ezekre a kérdésekre közösen próbáltunk választ adni. Szakmai tapasztalatcseréket szerveztünk különböző országokba, tanulmányoztuk az ezzel kapcsolatban fellelhető irodalmat, valamint saját szakmai kútfőnkből próbáltuk megszervezni ezt a végrehajtást. Az első fázisban számba vettük, hogy mire kell vélhetően fölkészülni. Akkori tudásunk alapján úgy ítéltük meg, hogy a ténylegesen életfogytiglan elítéltek elsődlegesen férfiak lesznek. Másodszor várhatóan 25 és 35 év közötti élettartamúak lesznek, amikor elítélik őket. Feltételeztük, hogy az általános iskola nyolc osztályát végzik el. Kapcsolatuk a külvilággal törékeny lesz, egy idő után leírja őket a család és a környezet is. Miután bizonyíthatóan szélsőségesen agresszív bűncselekményeket követtek el, ezért magatartásuk nehezen kiszámítható, az agresszió valamennyi formájára fel kell készülni. Feltételeztük, hogy cselekményüket nagyrészt egyedüli elkövetőként követik el. És végezetül úgy ítéltük meg, hogy a jogszabály hatályba lépése után az illetékes bíróságok 1-3 fő esetében szabnak ki ilyen büntetést évente. A büntetéskiszabási gyakoriság tehát az általunk prognosztizáltak szerint alakult. A tényleges életfogytiglan tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében meghatározó a kilátástalanság, a reménytelenség, és a “semmit sem veszthetőség” érzése. A legnagyobb problémát az idő strukturálása, a valamilyen kapaszkodó, a biztos eligazítási pont jelenti. Gyakorlati tapasztalat, hogy az életfogytigra elítéltek, akinek van feltételese, soha nem mondja számban, hogy mennyi ítéleti idő még a letöltendő, nem mondja, hogy 30 év, 40 év,
47
vagy mennyi, azt mondja, hogy 4 Olimpia, 3 Világ-bajnokság, 2 Európa-bajnokság, és már kint is vagyok. Kapaszkodói vannak, valamilyen biztos pontja, és reménykedik. „49 Hosszúidős Speciális Rezsim (HSR körlet): A Szegedi Fegyház és Börtön büszkélkedik vele. Itt a kiemelt figyelmet igénylő fogvatartottak vannak elhelyezve. A fokozott biztonság valósítható meg ezekben a zárkában úgy, hogy a fogvatartott számára élhető körülményeket biztosítanak. A körlet hermetikusan el van zárva a többi körlettől, sétálóudvara a tetőn helyezkedik el. A zárkák egy, illetve kétszemélyesek. Az itt szolgálatot teljesítő őrök, kizárólag ebbe a körletbe vannak beosztva. A későbbiekben a HSR körletnek egyfajta felkészítő szerepet szánnak. Minimum két évet kell ebben a körletben eltöltenie a TÉSZ-esnek, s ha a fegyház személyzete úgy ítéli meg, kikerülhet a normál fegyházas körletbe.50 „Úgy gondoljuk, hogy azok a biztonsági intézkedések, amelyek a HSR körleten elhelyezett elítéltek vonatkozásában fennállnak – a fokozatosság elvét betartva – adott esetben csökkenthetők, vagy mással helyettesíthetők lehetnek.”51
„Ezt egy életen át kell játszani”
49 Csóti András: A magyar börtönügy új kihívása: a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés előadás, 2005. Szeged. 50 Dr. Kiszely Pál: I.m.:62.o 51 Dr. Kiszely Pál: I.m.:63.o
48
Növekedés: átlagosan 1,4 fő évente 4,5 4 3,5 3 2,5 2 1,5 1 0,5 0 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005 2006 2007 2008 2009 2010 2011 2012 10. ábra: A jogerősen TÉSZ-re ítéltek száma (számának növekedése) a Szegedi Fegyház és Börtönben 1999-2012 között
2013 nyarán a TÉSZ-esek száma 40 fő, ebből 27 jogerősen, 13 fő vár még a jogerőre. 5.2
Élő halottak avagy „A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés végrehajtásának
fő problémái: A büntetőpolitika aktuális változásai iránt mindig is érzékeny fogvatartotti populáció életében komoly hangulati ingadozás, kilátástalanság, reménytelenség lett úrrá miközben figyelemmel kísérték az Alaptörvény társadalmi vitáját, annak kimenetelét és a törvény elfogadását. Alaptörvényünkben „kőbe vésték” a TÉSZ intézményét.52 A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés (TÉSZ), a legsúlyosabb büntetőszankció. Végrehajtási célja és a büntetés-végrehajtás feladata alapvető változtatást kíván azon a filozófián, amelyet az 1979. évi 11. tvr. 19. §-a fogalmaz meg, azaz „A szabadságvesztés végrehajtásának célja az, hogy a törvényben meghatározott joghátrány érvényesülése során elősegítse az elítéltnek szabadulása után a társadalomba történő beilleszkedését és azt, hogy tartózkodjék újabb bűncselekmények elkövetésétől.” „…A szabadságvesztés végrehajtásának feladata, hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze felelősségérzetét, és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulása utáni a társadalom elvárásának megfelelő önálló életre.” (A tvr. 38. §-ának (1) bekezdése.) A tényleges életfogytiglanra ítélteknél alapvetően másból kell kiindulni, hiszen szabadulásuk elvileg nem lehetséges. Végső soron tehát esetünkben a végrehajtás sajátos, „vegytiszta” feltételeit és működését kell megszervezni. A fogva tartás célja maga a fogva tartás. Nehezíti a tervezést, hogy húsz-harminc évre kell prognózist készíteni, miközben nem 52 Dr. Kiszely Pál: i.m.:49.o
49
ismerhetjük az akkori társadalmi, gazdasági helyzetet, a büntetés-végrehajtás majdani állapotát.53 Az életkor előrehaladtával a testi és szellemi állapot fiziológiai romlása is nehezen elkerülhető. Minden elítélt más személyiség, aki másképpen viseli el a büntetést, egyedi módon reagál az őt érő hatásokra. A büntetés súlyának nyilvánvaló következménye lehet a depresszió. Ennek elsősorban a nehezen megközelíthetőség, az indítékhiány, illetve a suicidum lehet a kísérője, illetve következménye.”54 „Leginkább várható reakció az agresszivitás. Az elítéltek életük során már bizonyíthatóan követtek el szélsőségesen agresszív cselekményt, hiszen ezért részesültek büntetésben. Miközben az agresszív késztetések fennmaradnak, sőt, a büntetés hatására növekednek, új helyzet áll elő. Nincs már több veszítenivaló, ami a büntetőjogi felelősséget illeti. Különösen veszélyes ez azoknak az esetében, akiknél az agresszív viselkedés dominál a problémák megoldásában. Az agresszió irányulhat a személyzetre, az elítélttársakra, de a személyt övező tárgyakra is.”55 Ha figyelembe vesszük az elmúlt évek bírói gyakorlatát a TÉSZ-es ítélés szempontjából, évente 5-6 jogerős ítélettel kell számolni, így 2018 tájékán a számuk elérheti az 50 főt is. 5.3
Vélemények, állásfoglalások eme büntetési nem kapcsán „A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása, a bűnözés jelenlegi
viszonyai között, mint lehetőség, szükséges és indokolt. Az ilyen büntetés kiszabása csak általában csak a legsúlyosabb, több körülmény folytán is súlyosabban minősülő, élet elleni bűncselekmények elkövetőivel szemben indokolt.”56 A tényleges életfogytiglan ellenzői és támogatói: A TÉSZ eltörlése mellet szóló érvek egyrészt az „alkotmányos büntetőjog” tézisein, másrész színtiszta jogelméleti kiinduló pontokon nyugszanak: az alkotmányjogi érvelés nyomán különösen kegyetlen bánásmódnak minősül az, amikor az elítéltet a feltételes szabadlábra-helyezés elvi lehetőségétől is megfosztják. Ez a gyakorlat teljes mértékben ellentétes Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásaival.
53 Kőhalmi László: i.m: 43. o. 54 Garami Lajos: Élő halottak? Börtönügyi szemle 99/2 , 46. o. 55 Garami Lajos: i.m.:56-57. o. 56 Legfelsőbb Bíróság Bf. V. 93/2000. számú másodfokú végzése.
50
Kezdem az ellenzőkkel, hiszen az ő számuk jelentősebb magasabb a támogatókétól. Dr. Kiszely Pál tábornok - Szegedi Börtön és Fegyház parancsnoka (2013-ig): „Én a TÉSZ-ről úgy vélekedem: nem egyeztethető össze az általános jogelvekkel, embertelen büntetési nem, éppen ezért egyetértek azokkal, akik úgy vélik, el kellene törölni. Azoknak viszont igazuk lett, akik úgy vélekedtek: a tényleges életfogytiglanra ítéltek kilátástalannak érezve sorsukat, önmaguk ellen fordulnak majd.” Éles Éva - pszichológus: Szegedi Börtön és Fegyház: „Akit ténylegesen életfogytiglanra ítéltek, az egy kétségbeesett ember, legyen akármilyen kegyetlen és kíméletlen gyilkos. Egyszerűen nem is tudnak mit mondani arra, ami velük történik. Évtizedek alatt elfelejtik az embert. Egy TÉSZ-es elítéltnek - nyugodtan mondhatjuk - a pszichológus marad a hozzá legközelebb álló személy. A kinti világból a legtöbben és a legtovább az édesanyjukkal, illetve a lánytestvérrel tartják a kapcsolatot. Nem tudják feldolgozni azt, hogy mindenkinek nagyon fáj, amit tettek, de az érzés sokkal jobb, mint a nem érzés. Inkább az ürességet választják, mint azt, hogy fájjon, hogy nem látja a szerelmét, az édesanyját, a gyerekét. A semmit választják, és itt kezdődik a halál, mert ez az élet feladása.” Csapó József tábornok - Szegedi Börtön és Fegyház egykori parancsnoka: „Tény, hogy a TÉSZ esetében a büntetésnek csupán az a célja valósul meg, hogy a bűnös eltűnjön a szem elől. Nevelés, egy tisztességes életre történő felkészítés szóba sem jöhet. Éppen ezért a TÉSZ bevezetésekor sokan attól tartottak, hogy az ilyen elítéltek majd dühöngő ámokfutóként viselkednek a rácsok mögött, időzített bombaként működnek, ami bármelyik pillanatban robbanhat. Vagyis társaik éppen úgy veszélyben vannak miattuk, mint őrzőik.”57 Dr. Juhász Zoltán Tamás és dr. Kussinszky Péter - ügyvédek: Tényleges életfogytiglan alkalmazásával - megítélésük szerint - az egyik legfontosabb emberi jog, mégpedig a személyes szabadsághoz való jog lényeges tartalma sérül. Beadványukban kiemelték azt is, hogy az Európai Emberi Jogi Egyezmény - amit Magyarország is aláírt tiltja az embertelen büntetések kiszabását. A TÉSZ pedig kimeríti az embertelen büntetés tilalmát - indokolták véleményüket az ügyvédek. A személyes szabadsághoz való jog lényeges tartalmának korlátozásán és az embertelen büntetések tilalmába ütközésen felül ez a fajta szabadságvesztés büntetés, álláspontjuk szerint, sérti az emberi méltóságot is.58 Dr. Nagy Ferenc - Magyar Börtönügyi Társaság elnöke. „Bár ez a büntetés éppen eléggé embert gyötrő, mégsem hiszem, hogy a közeljövőben változna a törvényi szabályozás, 57 Arató László – Bátyi Zoltán: i.m. 53. o. 58 Arató László – Bátyi Zoltán: i.m. 104-105. o.
51
vagyis együtt kell élnünk a TÉSZ-el. A bűnözéstől rettegő emberek ugyanis nagyon szigorú ítélkezést követelnek, s a törvényhozó politika meg akar felelni ennek az elvárásnak. Megítélése szerint a tényleges életfogytiglan nem magyarázható azzal, hogy eltörölték a halálbüntetést hazánkban, ugyanis a kivégzések egész Európában megszűntek, a TÉSZ mégis csak hazánkban szabható ki az egész kontinensen. A jogállami jogbiztonság megköveteli, hogy a büntetés előrelátható és kiszámítható legyen az elítélt számára, vagyis a törvény írja elő a büntetési tétele minimumát és maximumát. Ez a tényleges életfogytiglan esetében nincs így, hiszen a büntetés végére a halál előre nem megjósolható időpontjában ér az elítélt. A TÉSZ nem egyeztethető össze az emberi méltóság elvével, ebből következően az embertelen kegyetlen büntetés tilalmával sem, de a magyar büntetés-végrehajtás szabályozással sem. Ez utóbbi ugyanis kimondja, hogy a büntetés végrehajtásának elsődleges célja éppen az, hogy az elítéltet visszavezesse a társadalomba, ám egy TÉSZ-esnek erre semmi esélye sincs, eltekintve a köztársasági elnök kegyelmétől, amiben viszont gyakorlatilag egyikük sem reménykedhet. Mindezeket figyelembe véve, véleményem szerint a TÉSZ a nemzetközi jogba is ütközik, a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság ezt ki is mondaná szerintem, ha egy konkrét ügy kapcsán valaki e fórumhoz fordulna panasszal. A TÉSZ eltörlésével még nem válna védtelenné a társadalom. Az életfogytig tartó szabadságvesztés akkor is elrettentő, ha mód van a feltételes szabadságra, s egyben alkalmas arra is, hogy hosszú időre megvédje a társadalmat a legsúlyosabb bűnöket elkövetőktől.” Dr. Balogh Elemér - Alkotmánybíró: „A börtönbüntetést a maga egészében nem hiszem, hogy mai viszonyaink mellett ki lehetne iktatni, de folyamatos korrekciója nemcsak elképzelhető, hanem szükséges is. A szabadság elvesztése úgy gondolom, ma is igazi "rossz”. A
tényleges
életfogytiglan
megítélésével
kapcsolatban
nincs
sarkos
álláspontom.
Valószínűleg elkövetője is válogatja, hogy kinél milyen hatást vált ki, milyen eredményt hoz. A társadalom védelmének érdekét nagyon komolyan kell venni, de az utolsó szusszanatáig rács mögé zárt személy emberi méltósága is természetesen méltánylást érdemel. Valamilyen egyensúlyi állapot talán hosszabb távon megvalósítható. Egyfelől a bűnelkövető "kártékonyságának" egy bizonyos kritikus szám alá csökkenéséről bizonyságot kell szerezni, másfelől a társadalommal el kell hitetni ennek valóságtartalmát. Bizony, még teoretikusan is nagyon nehéz kérdés - tökéletes megoldás valószínűleg nincs is. Megint csak a jogtörténet tanulságait segítségül híva azt mondhatom, hogy egy társadalom konkrét morális állapotától nagyon sok függ. Nem tagadom, jómagam az emberi méltóság védelmének elkötelezett híve vagyok. A TÉSZ szívem szerint ezért nem kedvemre való. Azt nem mondhatnám, hogy ez "lassan csepegtetett halál", mert a halál nem egy folyamat, hanem az emberi egzisztenciának 52
tapasztalati valóságunkból való egyszeri és abszolút kiirtása, amihez meggyőződésem szerint nincs jogunk. De az emberi szabadság időben totális lezártsága is elérheti a büntetés olyan szintjét, amit már nem igazol a társadalom védelmének érdeke, és speciálisan preventív hatása sincs.”59 Dr. Maráz Vilmosné - szegedi bírónő: „Én mindig arra törekedtem, hogy mindenben a jogszabályokban előírtak alapján járjak el, a bűnös, és csakis a bűnös kapja meg megérdemelt büntetését a törvényben engedélyezett keretek között. Úgy érzem, mindig függetleníteni tudtam magam a szubjektív elemektől. A halálbüntetéseket ellenző tudományos kutatások, hazai és nemzetközi jogi irodalom és nem utolsó sorban az Alkotmánybíróság 1990-ben hozott döntése engem meggyőzött arról, hogy a legsúlyosabb bűncselekmények elkövetőinek
"ártalmatlanná
tétele"
a
fizikai
megsemmisítésük
nélkül,
a
tartós
"elszigetelésükkel" is megvalósítható. Erre alkalmas az életfogytig tartó szabadságvesztés. Köznyelvben tényleges életfogytiglanként emlegetett büntetési tételt én is elfogadhatónak véltem. Ám - miként a halálbüntetés esetében, úgy a TÉSZ kapcsán is - idővel megváltozott a véleményem. Elmondom miért. Általánosnak tekinthető az a meggyőződés, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltnek is reális lehetőséget kell adni a jövője tervezésére, a társadalomba visszatérésre, az emberiesség szempontja is ezt igényli. Nálunk is a Btk. eredeti szabályai szerint 20 év után feltételes szabadságra lehetett bocsátani az életfogytig tartó szabadságvesztésre elítéltet. A Btk. 1998. évi módosítása változtatott ezen. A bíróságnak lehetőséget adott a feltételes szabadságból való kizárásra. Ma már úgy vélem, a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek nevezett megoldás alkotmányossági és büntetés-végrehajtási okból támadók érvei valósak. Mégpedig azért, mert nem egyeztethető össze a büntetőjog egyik alapelvével, a határozatlan büntető törvény és jogkövetkezmény tilalmával. Ezen kívül nem egyeztethető össze az emberi méltóság elvével, az embertelen büntetés tilalmával, az alkotmánybírósági döntésekkel, de a fejlett európai országok szabályozásával, a humanista szemlélettel, a szabadságvesztés végrehajtási céljával, a reszocializáció elősegítésével sem. A tényleges életfogytiglant a jogalkotó azért emelte be a Büntető törvénykönyvbe, hogy a bűnöst végleg elzárja a társadalomtól, így akadályozva meg azt, hogy újabb bűnöket követhessen el. Erre azonban nincs garancia, csupán a lehetséges áldozatok köre szűkült le a rabtársakra, az elítélteket őrző felügyelőkre. Mivel a TÉSZ-re ítéltnek nincs semmi vesztenivalója, helyzete teljesen kilátástalan, nagyon nagy a veszélye annak, hogy közvetlen környezetében gyilkol. Biztonságos őrzése szinte megoldhatatlan, de
59 Arató László – Bátyi Zoltán: i.m. 107-110. o.
53
legalábbis rendkívüli intézkedéseket követel meg. Mindezt összevetve, megítélésem szerint a TÉSZ-t meg kellene szüntetni. A tényleges életfogytiglan valóban annyira brutális büntetés, amilyet egy civilizált társadalom nem tarthat elfogadhatónak.”60 Dr. Bárándy Péter: „A halálbüntetés megszüntetése hazánkban helyes döntés volt. De abban is biztos vagyok, hogy a tényleges életfogytig tartó börtönbüntetésnek nem kellett volna szükségszerűen a halálbüntetés helyébe lépni. Nem vagyok híve a határozatlan tartamú szabadságvesztésnek. Egy büntetés kiszabásakor, megítélésem szerint alapvető követelmény, hogy meghatározott legyen annak végpontja is, még ha ez esetleg a távoli jövőbe vezet. Álláspontom szerint több okból is el kellene törölni a TÉSZ-t. Egyrészt alkotmányosan nem fenntartható, mert senkit nem szabad megfosztani attól, hogy elvileg lehetősége legyen a szabadulásra. Azért mondom, hogy elvileg, mert könnyen belátható, hogy akár mondjuk ötvenéves kora után ítélnek mondjuk negyvenévi szabadságvesztésre valamilyen főben járó bűn miatt, már vajmi kevés esélye van arra, hogy egyszer elhagyhassa börtönét. Másrészt a börtönszemélyzetet sem szabad olyan helyzetbe hozni, hogy olyan emberek őrzésére kényszerüljenek, akikkel tulajdonképpen nem tudnak mit kezdeni. És úgy kelljen kezelni őket, mint egy vadállatot, akitől rettegnek, akinek nem mernek a közelébe menni, hiszen a TÉSZ-re ítélt rabnak semmilyen veszíteni valója nincs, ő már ennél súlyosabb büntetést nem kaphat, ezért aztán semmi kockázata annak, hogy őrzőjére, netán egyik rabtársára támadjon, akár öljön is. Másik oldalról megközelítve, ha nincs halálbüntetés, eltöröljük a TÉSZ-t, hogyan védekezhet igazán hatékonyan a társadalom a legveszedelmesebb bűnözőkkel szemben? Megítélésem szerint erre is van megoldás, mégpedig az, hogy az életfogytiglani büntetés esetében hagyunk egy kaput, ami mondjuk, minimum negyven év letöltése után nyílhatna meg.”61 Dr. Magyar György: „Úgy gondolom, hogy akkor felelünk meg a büntetési céloknak, a prevenciónak és a társadalom védelmének, ha a tényleges életfogytiglant benne hagyjuk a büntető törvénykönyvben, de rettenetes módon odafigyelünk a végrehajtásra. Arra a lényegi körülményre célzok, hogy látszólag legyen pici remény az elítéltben arra nézve, hogy talán szabadulhat. De! Ennek semmiféle kötelezettsége ne legyen, és kifelé, a bűnelkövetők felé azt az üzenetet kell hordozni, hogy a legsúlyosabb bűntetteknél, a minősített emberölésnél például ténylegesen életfogytiglani szabadságvesztést fognak kiszabni, ami valóban azt jelenti, hogy ő soha nem szabadulhat. Érdemben azt kell elérni, hogy a törvény a legszigorúbb formában büntetni rendelje a rendkívüli, magukból kifordult embereket és sújtsa őket a 60 Arató László – Bátyi Zoltán: i.m. 112-115. o. 61 Arató László – Bátyi Zoltán: i.m. 120-123. o.
54
legszigorúbb büntetéssel, a halálbüntetés helyébe lépő tényleges életfogytiglannal. De a végrehajtás során a humanitás szabályait már alkalmazni kell, és 20 vagy 25 évben meg kell határozni azt az első év-időszakot, amikor az elítéltet legalább egy háromtagú bírói tanács elé állítják, a börtönparancsnok, a szakemberek, szakpszichológusok véleményét beszerezve meghallgatják és nyilatkoznak arra nézve, hogy ha továbbra is ekként viselkedik és pozitív az életvitele, akkor reményt kell hagyni neki az esetleges utóvizsgálatra és a szabadulásra. Nem feltétlenül kell ezt gyakorolni, de a lehetőséget nyitva kell hagyni. Én úgy szabályoznám ezt, hogy a 20 vagy 25 év után minden évben bizottság elé állítják, minden évben láthatja ő, hogyha pozitív a benti viselkedése, életvezetése, nem vált agresszívvé, nem tört a rabtársai életére, nem volt elviselhetetlen magaviseletű, ami által sokkal nagyobb gondot okozott az őrzőinek, akkor van egy pici remény.”62 Dr. Bánáti János-ügyvéd: „A szakmai álláspontom konzekvens a TÉSZ –ről: nem látom értelmét, ahogyan a halálbüntetésnek sem láttam. Visszatartó ereje annak sem volt, csak, durván fogalmazva, a társadalom vérszomját elégítette ki. Másra nem volt alkalmas. Nem helyeslem a holtig tartó szabadságvesztés intézményét. Elsősorban a büntetési nem embertelen jellege miatt, másodsorban ellentétes a nemzetközi szerződésekkel is, amelyhez már csatlakoztunk. Abból, hogy az AB, egyébként nagyon helyesen eltörölte a halálbüntetést, nem következik, hogy ennek helyébe hasonló szankciót kell állítani. A valódi életfogytiglan kvázi halálbüntetés, sőt talán még rosszabb, mert a lassú halál egyik válfaja. Nemigen nevezhető másnak, ha egy, a legszigorúbb büntetés-végrehajtási szabályok szerint fogvatartott embernek minden kilátás nélkül hagyják meg az életét. Az életfogytiglannak nevezett büntetési nem esetében is meg kell adni az elvi lehetőséget a szabadulásra, természetesen egy távoli időpontban, 20-30 év távlatában. Ellentétben a halálbüntetéssel, amellyel szemben nem adhatóak fel a hadállások, a TÉSz-el kapcsolatban el kell fogadnom, hogy a másik oldalnak is vannak érvei.”63 Dr. Nagy László Tibor - OKRI: „Szembe megy a civilizált európai országok megoldásával a tényleges életfogytiglan jelenlegi hazai szabályozása. Sokkal több szól a TÉSZ ellen, mint mellette, ezért el kellene törölni. Jogos érv ugyan a többi embertől való elkülönítés követelménye, ám a végleges elzárást főleg a társadalom bosszúvágya motiválja: megtorlást akarnak. TÉSZ/nem TÉSZ: a döntés a bírótól, illetve a TÉSZ-hez való hozzáállásától függ.”64 62 Arató László - Bátyi Zoltán: i.m.: 128-131. o. 63 Havas Henrik: Könyörtelenek-életre ítélt gyilkosok, 171-172. o. 64 Havas Henrik: i.m.: 70-71. o.
55
Szerinte nem kellene a bv. intézményeket „elfekvőként” alkalmazni. A társadalom megtorlást akar – ismeretlenül, kívülállóként. Megkérdezném azt, aki ellenzi a halálbüntetést, ellenzi a TÉSZ-t, hogy mit gondolna, hogyan gondolkozna a témáról, ha az ő szerettének venné el valaki az életét. Nem fordulna meg a fejében a bosszú gondolata? Természetesen vannak kivételek is. Pl. annak az angol asszonynak az esete, aki visszajött Magyarországra és megbocsátott annak az elkövetőnek, aki a férjét agyonverte, s őt magát is súlyosan megsebesítette. A fiatalember pedig boldogan nyilatkozott, hogy most már sokkal jobban érzi magát, hogy megbocsátott neki az asszony. Végh József: „A TÉSZ nagyobb büntetés a brutális elkövetők számára, mint például a halálbüntetés lenne. Ezt igazolja az is, hogy a fogvatartottak többsége az utóbbit választaná, ha lehetősége lenne rá, és nem az élete végéig tartó rabságot. A tényleges életfogytiglani szabadságvesztés nem más, mint cél és tervek nélküli vegetáció, hatalmas szenvedés és kilátástalanság, harc a túlélésért. „Olyan, mint egy növény a napfény nélküli pincében. Igyekszik túlélni, de aztán végül úgyis elpusztul, elsenyved.” Tóth Mihály: „A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés nehezen egyeztethető össze az ezredforduló modern jogrendszerei egészének szemléletével, valamint e büntetés embertelen és indokolhatatlan. Mindez azt mutatja, hogy a hatékony, célszerű és igazságos büntetés konkrét formáinak kidolgozásától még igen messze vagyunk.” Juhász Zoltán: A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés tárggyá degradálja az elítéltet, ez viszont a 64/1991. (XII.17) AB határozat szerint az emberi méltósághoz való jog is sérül azzal, hogy az elítéltnek ezen jogát nem csak időszakosan korlátozza a szabadságvesztés büntetés (ami más alapjogok szem előtt tartásával, és érvényesülésük szükségessége okán megengedett az állam büntető hatalmának gyakorlása kapcsán), hanem véglegesen megszünteti azt.65 Magyar Helsinki Bizottság: Az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén az ítéletben megjelölik a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontját, és a meghatározott idő (20-30 év, vagy akár több) eltelte után egy bíró a büntetés-végrehajtási intézet véleménye, valamint az eredeti ügy iratainak alapján, az elítélt személyes meghallgatását követően dönt arról, hogy az elítélt feltételesen szabadulhat, vagy továbbra is fegyházban kell maradnia. Olyan elítélt is maradhat tehát élete végégig bv-intézetben, akit nem tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélnek. A szabadulás ilyenkor is csak lehetőséget jelent és nem alanyi jogot. Ha elhisszük, hogy a bíró megfelelően képes dönteni a 65 Juhász Zoltán: Jog a reményhez. Az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésről. In. Fundamentum 2005/2. 89.o.
56
büntetés kiszabásakor, miért nem hisszük el, hogy egy másik bíró 20 vagy 30 év múlva szintén jó döntést hozhat? És még néhány megfontolandó érv a „TÉSZ” ellen, azoknak, akik felkészülten kívánnak válaszolni a nemzeti konzultációs testület kérdésére: 1. Az EU tagállamok közül hazánkon kívül csak Angliában van lehetőség tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására; 2. A büntetés végrehajtási intézetek és állomány számára rendkívüli nehézséget és biztonsági kockázatot jelent olyan elítéltek kezelése, akiket tényleges életfogytig tartó szabadságvesztére ítéltek, s így semmi veszíteni valójuk nincs, semmivel nem motiválhatók; 3. A büntetés végrehajtási szervezet egészségügyi rendszere számára kiemelt terhet, az adófizetőknek számottevő többletkiadást fog jelenteni az idős, beteg „TÉSZ”-esek egészségügyi ellátása, folyamatos gondozása büntetésük utolsó fázisában. Fleck Zoltán - jogszociológus: „ A tudományos világban mind a TÉSZ-t, mind a halálbüntetést az embertelen szankciók közé sorolják. A TÉSZ esetében, amint kimondják, az elítéltnek nincs több reménye. Ez azért tartható elfogadhatatlannak, mert a modern büntetési rendszerek általában igyekeznek fenntartani azt az illúziót, hogy a bűnelkövető visszavezethető a társadalomba, illetve, hogy az ő szempontjából visszatérhet oda. Erről az illúzióról még az életfogytosok esetében sem mondanak le. A TÉSZ viszont nem ad lehetőséget a személyiségváltozásra: csinálhat az elítélt bármit, úgy is benn marad. Két probléma is van az Európában egyedülálló módon alkotmányban rögzített TÉSZ-szel. Először is az, hogy egy büntetési tétel nem alkotmányos szintű alapelv, hanem szakmai jellegű kérdés. A másik probléma a halálbüntetés tilalma. Ez ugyanis hiányzik az Alaptörvényből. Pedig másutt azért tiltják az alkotmányban, hogy ne lehessen könnyen visszaállítani. Nálunk fordítva működik: az a cél, hogy az életfogytiglant ne enyhíthessék. A jogszociológus egyetlen lehetőséget lát arra, hogy e tekintetben viszonylag civilizált mederben folyjék a bírósági ítélkezés: ha a bíróságok egyszerűen nem alkalmazzák ezt a büntetést: nem szabnak ki TÉSZ-t.”66 Tapasztalat: Beszélgettem egy TÉSZ-essel, aki megölt 3 idős embert. Miután megölte az elsőt, sikerült egy hónapig bujkálnia. Ő maga sem tudja, hogy miért, de egy hónap múlva újra ölt napközben, majd este, a hazatérő férjet is. Az ítélet indoklásában többek között a „különös kegyetlenséggel” is szerepel. Konkrétan, borzasztó brutalitással, segédeszközök igénybevételével agyonverte mindhármukat. Kérdem én: vele biztos, hogy emberségesen
66 Havas Henrik. I.m.: 105-106. o.
57
kellene viselkednünk? Ápoljuk a lelkét, vigyázzunk a szellemi és testi egészségére? Hol volt akkor az emberség, amikor a tetteit elkövette? S hogyan él a börtönben? Ő nincs HSR körletben, „nem annyira veszélyes”. Él egy mini társadalomban, dolgozik, sportol, s alkalomadtán szórakozik is. Mi ebben az embertelen? A TÉSZ támogatói: A TÉSZ megszüntetése elleni érvek elsősorban morális alapokon nyugszanak. A magyar közvélemény rendkívül punitív beállítottságú, köszönhetően annak, hogy a médiából az igencsak kegyetlen, kirívó eseteket ismerheti meg. Általános büntető politikai célok az izoláció, illetve fontos a büntetési rendszer preventív erejének megőrzése. A társadalom elvárása a szigorú, tettarányos büntetés, ami az áldozat hozzátartozóinak megnyugvását is meghozza. Dr. Futó Barnabás-ügyvéd: „többféle hatása lehet egy büntetés kiszabásának. Az egyik a visszatartó erő, vagyis az, hogy az illető kétszer is meggondolja, hogy elkövesse-e a tervezett bűncselekményt. Szerinte a TÉSZ-el is büntethető cselekedeteknél ez fokozottan érvényes. Mondjuk egy 18-20 éves szabadságvesztésben megtestesülő fenyegetettség nem mindig eléggé elrettentő. Ilyen hosszú idejű elzárást szándékos, előre kitervelt, visszaesőként elkövetett, súlyos bűncselekményért szabnak ki. Először persze arra gondol az ember, hogy úgy sem bukik le. De aztán esetleg arra is, hogy ha mégis, és le kell ülnie a büntetést, övé lehet az elrejtett pénz. A TÉSZ-nél erre nincs lehetőség. A másik cél: kivonni az elkövetőt a forgalomból. Vannak, akiktől egyszer s mindenkorra meg kell szabadítani a társadalmat. Azt gondolom, hogy erre csak különösen brutális esetekben kerülhessen sor. A társadalom védelme, illetve megelőzés okán továbbra is maradjon meg a végleges, tényleges szabadságvesztés intézménye.” Tapasztalat az ügyvéd úr gondolataihoz, kiragadva egy-egy gondolatot a beszélgetésekből: Első fogvatartott: jogerős ítélet nyereségvágyból elkövetett emberölés felbujtójaként 30 év. Rablásnak indult, haláleset lett a vége. „Kicsiben kezdtem, aztán ráéreztem az ízére. Mindig előre megterveztem, hogy mit fogok tenni (rablásra specializálódott). Mindig mérlegeltem. Rablás 2-8 évig terjedő szabadságvesztés. Jól viselkedek, 6 év múlva szabadulok. Van az a pénz, ami megér 6 évet. De egyszer csak kicsúsztak a kezemből az események. A rablási szándékot elismerem, 15 évvel kiegyeznék. Bizonyítékok hiányában ítéltek el. 57 éves leszek, ha feltételesen szabadulok. Mit kezdek
58
magammal? Egyenes az út, hogy újra a börtön falai között kössek ki. A kislányom hiányzik a legjobban. - Ha egy kívánságát most teljesíteném, mi lenne az? - 24 órás eltávozást szeretnék, annyi idő alatt megoldanám az életemet. - Megszökne? - Ugyan minek? Hogy egy nyugodt pillanatom se legyen?” Kíváncsi vagyok, hogy 24 óra alatt hogyan oldaná meg az életét! Második fogvatartott: jogerős ítélet előre kitervelten, nyereségvágyból, különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés tetteseként 15 év (fiatalkorú volt a bűncselekmény elkövetésekor). „Tuti tippre mentünk. Azért vagyok most itt, mert a társam eltért a tervtől. Készítettem egy tervet: leütöm az udvaron, addig ő kint marad vele, vigyáz rá. Én bemegyek, elveszem a szajrét, aztán uzsgyi. Így is történt. Bementünk, leütöttem az udvaron. Mondtam a társamnak, hogy maradjon vele, ha magához térne, csapjon neki oda egy kicsit. Bementem, nagyban kutakodtam, amikor is a társam ijedten berohant, hogy: magához tért, felismert. Holnap biztosan elmegy a rendőrségre, megmondja, hogy mi voltunk, börtönbe kerülünk…..Jajj, jajj, mit csináljunk? Meg kéne ölni…..” S megtették. Elmesélte, hogy mit takart a „különös kegyetlenséggel”. Ha nem csinál semmi butaságot, 2015-ben szabadul. Már kész tervei vannak: család, gyerekek. Nem akar soha többé bűnözni. Megkérdeztem, hogy mit tervez, mivel fog pénzt keresni. Lányokat fog majd futtatni. De bűnözni nem akar!!! Mi a biztosíték arra, hogy nem fog újra ölni? S mivel fiatalkorú volt, büntetése maximalizálva van. Biztos, hogy vissza kell őt engedni a társadalomba? Azt mondta egy pszichológus, hogy aki egyszer már ölt, az legközelebb könnyebben megteszi. Az esetek egy részében az emberölés „csak” rablásnak indul. Elmondhatjuk, hogy a véletlenek közrejátszása okozza esetenként egy ember halálát. Orosházi Józsefné – kriminálpszichológus: a TÉSZ-szel általánosságban egyet ért, de azzal a feltétellel, hogy közben valamiféle gondozásban részesüljön az elítélt. Ez megadatik: nevelői, pszichológusi beszélgetések, hozzátartozói látogatás, munka, sportolás, séta, kisállatok, tanulás lehetősége.
59
Ha valakit folyamatosan figyelnek, meg lehet állapítani, hogy veszélyes-e másokra vagy magára nézve.67 Dávid
Ibolya:
megőrizné
a
TÉSZ-t:
„Magam
híve
vagyok
a
szigorú
szankciórendszernek és a humánus büntetés-végrehajtásnak. A hatékony felderítésnek és a szigorú szankciórendszernek pedig ugyancsak együtt kell érvényesülnie. A büntetőjog attól büntetőjog, hogy szigorú, ezért aztán nem a szigort kell rajta számon kérni, hanem azt, hogy kellőképpen szigorú-e. Ez a kellőképpen szigorúság az, aminek meg kell jelennie a büntetőjogi intézményrendszer valamennyi eleménél: a jogalkotás kiszámíthatóságában, a bűnüldözés következetességében, az ítélkezés egységességében, a végrehajtásban és az utógondozásban. Az államnak mind morálisan, mind pedig a törvényesség fenntartása szempontjából feladata az, hogy mindenki számára világossá tegye: az állam a tisztességes emberek, a sértettek és az áldozatok pártján áll. A bűnözők jogai pedig csak ehhez képest és nem ezzel versengve érvényesülhetnek. Meggyőződésem, hogy a bűnözéssel szembeni állami fellépés ezért nem válhat sem megalkuvóvá, sem beletörődővé.”68 5.4
Csillag a Marson Magyarország legszigorúbb fegyintézetei a Szegedi Fegyház és Börtön. A
„Csillagként” elhíresült épület a fegyház része az intézménynek, itt őrzik a „kemény fiúkat”. Ez a magyarországi büntetés-végrehajtási intézmények közül a legszigorúbb, a legjobban őrzött. A Csillagban helikopteres szöktetés megakadályozására is fel vannak készülve. Ún. NATO-drót védi a tetőt, ami lehetetlenné teszi a helikopter leszállását. A HSR (hosszú idejű speciális rezsim) körletben találhatók speciális zárkák, ami a tényleges életfogytiglanra ítélt fogvatartottak „lakhelyéül” szolgálnak, a jelenlegi szabályozás szerint életük végéig. A fogvatartottak létszáma kb. 750 fő, ebből kb. 200 fő életfogytig tartó büntetését tölti, kb. 20 fő pedig soha nem szabadulhat. S jelenleg is áll több olyan vádlott a bíróságok előtt, akikre az vár, hogy a Csillag vendégszeretetét „élvezhessék”. Az életfogytig tartó börtönbüntetésüket töltő fogvatartottak a legsúlyosabb bűncselekményt elkövetők közül kerültek ki. Legtöbbjük minősített emberölésért lett elítélve. A Csillag a város közepén helyezkedik el. Impozáns épület, a felületes szemlélő nem is veszi észre, hogy egy börtön előtt áll.
67 Havas Henrik: i.m. 118. o. 68 Arató László- Bátyi Zoltán: i.m.: 143-144. o.
60
11. ábra: Szegedi Fegyház és Börtön
A magas ajtón úgy lehet bejutni, ha megnyomjuk a „nyitás kérő” gombot. Kattan a zár, s belépünk egy lépcsőházba, ahol elsőként az elviselhetetlen meleg csapja mellbe az érkezőt. Pár lépcső, s egy újabb ajtó, amin már nem ilyen egyszerű az átjutás. Látogatóként az azonosító iratok leadása, s a kísérő megérkezése után léphetünk be a hatalmas előcsarnokba, ahol kicsit már barátságosabb hőmérséklet fogad. Az erre rendszeresített kis szekrénykébe kell betenni mindent, ami a börtön területén tiltott dolognak számít, majd egy fémdetektoron kell áthaladni, s ezután veheti kezdetét a „séta” a Csillagban. Ahhoz, hogy konkrétan a fegyház épületébe juthassunk, át kell haladni az udvaron. Kopár falak mindenfelé. Viszont napsütés és hangos zene minden mennyiségben. A fogvatartottak szórakoztatják éppen egymást, talán a börtön együttese, a Kaptár Band próbál.
61
A fegyház épületében a képekről már ismert kép fogad. 3 emelet, ajtók, rácsok, s drótháló, drótkerítés.
Itt telnek a fogvatartottak mindennapjai. Férfiak minden mennyiségben, minden korosztályból. Ki kék, ki szürke ruhában. Zömében kigyúrt, kopasz fiatalok, de látni tétova, szemüveges kisöreget nylon szatyorral a kezében, olyan „légynek sem tudna ártani” kinézettel, s mégis itt van a Csillagban. A földszinten van egy bolt, a fogvatartottak itt költhetik el a pénzüket ún. „kivásárlás” alkalmával. A „boltos” csinos, fiatal, vidám hölgy. Ezen kívül lehet találkozni még nőkkel, akik az „adminisztratív személyzet” tagjai, illetve egy nevelőtiszttel is, aki szintén kedves, mosolygós fiatal hölgy. Ezeket azért emeltem ki, mert NŐK a sok rosszfiú között. Legfontosabb dolog, amit el kell érniük a fogvatartottakkal szemben (s ez vonatkozik az intézmény minden dolgozójára), a tisztelet. Lombroso és a „született bűnözők”. Szerinte az alapból bűntettesek fizikai jelek alapján beazonosíthatók. Vitába kell, hogy szálljak az elméletével. Igaz, csak a gyilkosokat volt szerencsém rövid ideig tanulmányozni. Lehetőségem adódott 5 fő fogvatartottal találkozni, közülük az egyiket tényleges életfogytiglanra ítélte a bíróság. Az a közös bennük, hogy mindannyian kioltották egy-két/több ember életét. Megállapítottam, hogy egyikükre sem volt „ráírva”, hogy ő gyilkos. Nem azt mondom, hogy az első négy megnyerő lett volna, de semmi különös nem volt a kinézetükben, olyan tömegbe simuló típusok. Viszont az ötödik! Elneveztem
„mosolygós
gyilkosnak”.
Kifejezetten
jóképű,
megnyerő,
szimpatikus
fiatalember, csupa mosollyal az arcán (biztosan csak álca) annak tudatában, hogy huszonvalahány évet még a börtön falai között kell töltenie. S hogy miért? Ez az ő titka marad. Személyiségi jogok... Sajnos, itt nem volt sok időm egy-egy elítéltre, s merőben más körülmények között beszélgettünk, mint a másik intézetben. De tőle ezért annyit megtudtam, 62
hogy van egy kisfia, aki nem tudja, hogy a papa börtönben van. Nem akar vele találkozni, rábízza a gyerekre a döntést, ha majd felnő, akarja-e látogatni. Csak az édesanyja és a nővére az, aki tartja vele a kapcsolatot. Az érdekessége az ő börtönbeli helyzetének, hogy végzettsége szerint hentes, így a börtön konyhájában dolgozik, természetesen hentesként, hatalmas késekkel a kezében. A morbiditás csak az lenne, ha a gyilkosságot késsel követte volna el. Nem tudom, hogy mit tett, tehát még az is megtörténhetett. 5.5
Végtelen idő a rácsok mögött – avagy mennyiben van ma létjogosultsága
Magyarországon a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek? A
kérdés
hazánk
börtönnépességének
kis
csoportját
érinti,
azonban
a
rendszerváltozást, valamint a halálbüntetés kiiktatását követően mégis a Btk. egyik legtöbbször módosított rendelkezése az életfogytig tartó szabadságvesztés és az ebből történő feltételes
szabadságra
bocsátás. A tényleges
életfogytig tartó
szabadságvesztéssel
összefüggésben számos kétely fogalmazódott meg mintegy tíz évvel ezelőtti hatályba lépése óta, főleg a rendelkezés emberiességét illetően. Az európai államok jogrendszerei ugyanis többségében már nem alkalmazzák a büntetés e formáját, s általánosságban 15 évi szabadságvesztés után megnyílik a lehetőség a feltételes szabadulásra. Ugyanakkor elfogadható azon álláspont is, hogy a tényleges életfogytiglan jogintézménye a kiemelkedően kegyetlen, a társadalom rendjét alapjaiban veszélyeztető, illetőleg sértő cselekmények okán indokolt lehet.69 A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés nemcsak egyszerűen korlátozza az elítélt személyes szabadságát, hanem teljes mértékben megszünteti azt, ezért megalapozottan feltehető, hogy az alapvető jog lényeges tartalmát érinti, ugyanakkor már önmagában azzal is sérti az alkotmány 2. § (1) bekezdésében elismert jogállamiságot, hogy megbontotta a büntető anyagi és a büntetés-végrehajtási jog közötti összhangot. Az emberi méltóság alkotmányos elvével összeegyeztethetetlen, ha az embert – ideértve a bűntettest is – az elítélését követő magatartásától, helyzetétől stb. teljesen függetlenül az állami hatósági beavatkozás puszta tárgyává, eszközévé degradálják a büntetőeljárásban és a végrehajtás során is. Márpedig ez történne az élet végéig tartó büntetés-végrehajtás esetén.”70
69 Hagymási Kornélia: im. 61. o. 70 Nagy Ferenc i. m. 210. o.
63
Az életfogytiglanra ítéltek 2012. évi helyzete a Csillagban visszaesőnek nem minősülő bűnismétlő; 6
különös visszaeső; 15
visszaeső; 18 első bűntényes; 73 többszörös visszaeső; 46
munkaképtelen; 12
ideiglenes munkaképtelen; 9
könnyű fizikai munka; 35 nehéz fizikai munka; 117
felsőfokú tanulmányok; 21
analfabéta; 2
gimnázium; 11 8 osztály; 61 szakmunkásképző; 24 ipartanuló iskola; 25
12., 13., 14. ábra: Forrás: saját szerkesztés Dr. Kiszely Pál: Merre tovább, magyar életfogytiglan? Börtönügyi szemle 2013/1
64
cselekményének áldozata kiskorú; 5 más aljas indokból; 7
hivatalos személy elleni; 2
különös visszaeső; 8
különös kegyetlenséggel; 44
nyereségvágyból; 12 több emberen; 32
15. ábra: a 2012. évi helyzet Forrás: saját szerkesztés Dr. Kiszely Pál: Merre tovább, magyar életfogytiglan? Börtönügyi szemle 2013/1
5.6
A
büntetés-végrehajtás
többletfeladatai
a
tényleges
életfogytig
tartó
szabadságvesztés-büntetés végrehajtása során Az elítéltnek a társadalomtól való teljes és végleges izolációja feleslegessé teszi a büntetés-végrehajtási rendszernek a bv. tvr. 38. § (1) bekezdésében meghatározott feladatait is, mely szerint „a szabadságvesztés végrehajtásának feladata, hogy fenntartsa az elítélt önbecsülését, fejlessze felelősségérzetét, és ezzel elősegítse, hogy felkészüljön a szabadulás utáni, a társadalom elvárásának megfelelő önálló életre”. Valamint értelmetlenné válik a törvénynek az elítélt munkáltatásával kapcsolatban kitűzött célja, vagyis hogy „elősegítse az elítélt testi és szellemi erejének fenntartását, lehetőséget adjon a szakmai gyakorlottság megszerzésére és fejlesztésére, és ezáltal megkönnyítse, hogy a szabadulás után a társadalomba beilleszkedjék”.71 Ezek a megfogalmazások egyértelműen a szabadulásra orientálva határozzák meg a büntetés-végrehajtás cél-és feladatrendszerét, azonban a tényleges életfogytiglanra ítélteknél alapvetően másból kell kiindulni, hiszen a szabadulásuk elvileg nem lehetséges, ezen elítéltek életét a fegyház magas és kemény falai között kell megszervezni, mely a büntetés-végrehajtás számára kiemelt és igen nehéz feladatot jelent. Tehetjük azon megállapítást, mely szerint a fogvatartás célja maga a fogvatartás. Nehezíti ugyanakkor a tervezést, hogy 20-30 évre kell előrelátónak lenni, miközben nem ismerhetjük az akkori társadalmi, gazdasági helyzetet, a büntetés-végrehajtás majdani állapotát. Kiindulási alapként a jelenlegi életfogytiglanra ítéltek jellemzőivel lehet számolni. Nagy a valószínűsége, hogy a későbbiekben is a hasonló jellegű, élet elleni bűncselekmények, 71 Juhász Zoltán: Jog a reményhez. Fundamentum 2005. 2. 89. o.
65
különös tekintettel az emberölés minősített esetei elkövetése miatt kerül sor tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására. A pszichológiai jellemzőket tekintve mindenképpen hangsúlyozandó, hogy minden elítélt más személyiség, aki másképpen viseli el a büntetést, és egyedi módon reagál az őt érintő hatásokra. Lényeges különbség más elítéltekkel szemben a kilátástalanság, „az idő végtelensége”, társulva azzal, hogy az elítélt súlyosabb és újabb büntetést már nem kaphat, semmit nem veszíthet, mely felveti a kérdést, hogy ez milyen reakciókat eredményez. A tényleges életfogytiglanra ítéltek fogvatartását az eddigiekből következően is speciális módon kell megszervezni, így különösen személyre szólóan kell alkalmazni a minimális őrzés elvét, ki kell alakítani a felelősségérzetet, lehetővé kell tenni, hogy ki-ki a saját börtönbeli életének jobbá tételéért cselekedhessen, és ennek valóban legyen érzékelhető eredménye. Arra kell törekedni, hogy már a büntetés kezdetén az elítéltben kialakuljon egy elképzelés arról, hogy mi lehet vele, mit és hogyan érhet el.72 Az igazán nagy kérdés a büntetés-végrehajtás számára nyilvánvalóan az, hogy ki tud-e alakítani olyan végrehajtási módot, amely nem ütközik a kínzás és embertelen bánásmód tilalmába, megfelelő biztonsági garanciákat nyújt, és megélhető, elfogadható, bár korlátozott perspektívát rajzol a tényleges életfogytiglanra ítélt ember előtt.73 „A magyar büntetés-végrehajtás számára teljesen új kategória, ezért új kihívás, hogy a jogalkotó bevezette a tényleges életfogytiglani börtönbüntetést” – hangoztatta véleményében Csapó József tábornok, a Szegedi Fegyház és Börtön volt parancsnoka a De Jure körkérdésére válaszolva, majd hozzátette
– „A legsúlyosabb büntetéssel sújtott elítéltek esetében a
büntetés-végrehajtás számára az adja a legnagyobb biztonsági kockázatot, hogy ezeknek az embereknek nincs vesztenivalójuk. Magatartásukkal ugyan veszélyeztethetik egyes börtönbeli kedvezményeiket, ám büntetőjogilag gyakorlatilag már nem vonhatók felelősségre semmiért… a jövőt nem láthatjuk előre: nem tudjuk, hogy mi lesz három, öt vagy tíz év múlva,
amikor
az
elítéltek
személyiségváltozása
révén
tudatosulhat
bennük
a
kilátástalanság… A végleges szabadságvesztésre ítélt emberek esetében a legnagyobb szakmai feladat a végtelen idő munkával, értelmes elfoglaltságok lehetőségével való strukturálása, hogy motivációt adjunk a büntetés-végrehajtással való együttműködésre.”74
72 Garami Lajos: i.m.:59. o. 73 Garami Lajos: i.m.: 60. o. 74 B. Papp László: Mindörökké rács mögött. Szükség van-e a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre? De Jure 2007/2. 25. o.
66
Kétségtelen tény, hogy a büntetés-végrehajtás területén tevékenykedő szakemberek keresik a módját annak, hogy a szabadságuktól ténylegesen és végérvényesen megfosztott elítéltek fogvatartását miként szervezzék úgy, hogy az értelmes – vagy legalábbis annak látszó – perspektívát nyújtson az elítéltnek, az elkerülhetetlennek tetsző biztonsági rendszabályok pedig ne ütközzenek a kínzást és az embertelen bánásmódot tiltó egyezményekbe. Kivédhető-e a tartós börtönártalom? A hosszú ítéletidős fogvatartottak egész sor sajátos problémával küzdenek fogva tartásuk idején, majd azt követően is. Nyilvánvaló: e problémák speciális megoldásokat kívánnak, nem kis fejtörést okozva ezzel a börtönszemélyzetnek. A mindennapokban a műhelymunka során, az érintett intézetekben gyakran szóba is kerül ez a téma. A szakemberek még abban sem értenek egyet, mit értsünk pontosan „hosszú ítéletidőn”. Azt, ha valaki nyolc, tíz vagy húsz évet tölt rács mögött?75 Célok: a legfontosabb, hogy ezen emberek előtt egyszer csak megnyílik a börtön kapuja, s ha szeretnénk, ha nem, visszakerülnek a társadalomba. Nehéz dolguk lesz. A börtönben töltött évek nem múlnak el nyomtalanul, főleg a psziché az, ami sérül. A börtönök személyzetének egyik legfontosabb feladata, hogy olyan körülményeket teremtsenek a fogvatartottak számára, hogy a lehető legkisebb lelki sérülést szenvedjék el a börtönévek alatt. Ennek elérése érdekében minél ingerdúsabb környezetet kell a részükre biztosítani. Lehetővé kell számukra tenni a munkát, a „szórakozást”, egy kis „kitörést” a mindennapok monotóniájából. Nehéz lehet élni az embernek azzal a tudattal, hogy évtizedekre be van zárva, mindennap ugyanazt kell tennie. Ugyanakkor ébredni, ugyanakkor enni, ugyanúgy (meghatározott sorrendben) pakolni a szekrénybe, s sorolhatnám még. Egy dolog biztos, ami nincs ugyanúgy, ez a napi séta ideje. Ez mindig ad hoc jelleggel történik, biztonsági okokból. 5.7
Mindörökké
rács
mögött.
Szükség
van-e
a
tényleges
életfogytiglani
szabadságvesztésre? A tervezet a fiatal felnőtt elkövetői kategória bevezetésére figyelemmel emeli fel az életkori határt. Fiatal felnőtt az, aki a bűncselekmény elkövetésekor a 18. életévét betöltötte, de a 21. életévét még nem töltötte be. Az elmúlt évtizedek fejlődés-lélektani és szociológiai kutatásai eredményei szerint a 18. életév nem jelent pontos cezúrát a fiatalkor és felnőttkor határán.
75 Gaál Béla: Túlélési stratégiák, Börtönügyi szemle 98/3 46.o.
67
A személyiségfejlődés időben elhúzódhat, a fiatalok egyre később válnak mind személyükben, mind anyagilag önállóvá. A fiatal felnőtt korosztály esetében – a fiatalkorú elkövetőkhöz hasonlóan – a büntetőjogi jogkövetkezmény elsődleges célja a társadalmi reintegráció, ezért nem szabható ki a fiatal felnőttekkel szemben alapvetően izoláló, kizárólag a társadalom védelmét szolgáló büntetés. Az egyik legjelentősebb módosítás, hogy a tervezet az életfogytig tartó szabadságvesztésből történő feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének a legkorábbi időpontját egységesen húsz évben határozza meg, legkésőbbi időpontját egységesen negyven évben határozza meg. Ezzel megszünteti a hatályos Btk. azon rendelkezését, amely a feltételes szabadság legkorábbi időpontjának meghatározásánál különbséget tesz az elévülő és el nem évülő bűncselekmények között. Ennek a megkülönböztetésnek a gyakorlatban igazából nincs jelentősége, hiszen a bíróság leggyakrabban az emberölés minősített eseteiért szab ki életfogytiglani szabadságvesztést. Végtelen idő a rácsok mögött… Egyesek vitatják a büntetés jogosságát, mások célszerűségét, de a társadalmi érdekeket figyelmen kívül hagyni nem lehet. Célszerűségével szemben a javító elmélet hívei állnak, azonban a javítás a büntetésnek csak az egyik, és nem az egyedüli és feltétlenül fő célja. Bár több külföldi állam alkotmánybírósága elvi éllel mondta ki, hogy az elítélt csak akkor őrizheti meg emberi méltóságát, ha van reménye a szabadulásra, ugyanakkor a tényleges életfogytiglani büntetés kiszabása a kiemelkedően kegyetlen, a társadalom rendjével szemben álló, azt alapjaiban veszélyeztető cselekmények okán szükséges lehet.
Tudományos és
jogalkalmazói körökben egyaránt már régóta vita zajlik arról, hogy szükség van-e Magyarországon tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre. A kérdés megválaszolása korántsem egyszerű, melyet tükröznek a következőkben ismertetett vélemények. Nagy Ferenc.: „A társadalom, pontosabban az emberi közösségek biztonságát kellően védeni kell a veszélyes és nagyon súlyos bűnesetek elkövetőitől. Ám ennek aránytalan, az emberi méltóságot sértő, kegyetlen, ebből következően alkotmányosan is aggályos formája az életfogytiglan tartó szabadságvesztés… azt kellene lehetővé tenni, hogy a büntetésvégrehajtási bírák meghatározott időintervallum letelte után megvizsgálhassák a kérdést, és akár egy többlépcsős procedúra után dönthessenek a feltételes szabadlábra helyezésről vagy annak megtagadásáról.” Herczog Mária szociológus ezen kérdésről úgy vélekedik, hogy „a tényleges életfogytiglan tartó szabadságvesztés bevezetésének alapvető társadalmi funkciója feltehetően az, hogy biztosítsa a társadalom védelmét: az elítéltektől meg kell védeni a többséget. A 68
jogalkotó szerint ennek megfelelő módja lehet a társadalmi közösségből való végleges kirekesztés. Az elzárásnak ugyanis csak egyik funkciója a büntetés, a másik, hogy valakiket azért tartunk fogva, mert nem merjük kiengedni őket a közösségbe… A közösség szempontjából
védhető
álláspont,
hogy
a
többszörösen
visszaeső
vagy
különös
kegyetlenséggel, előre kitervelten több embertársát meggyilkoló embertől meg kell óvni a potenciális áldozatokat, azaz valamennyiünket... A börtönbüntetés értelmét az adná, ha a bent lévők olyan mintákat kapnának, amelyeket a kinti életükben is kamatoztatni tudnának. A tanulás és a munka biztosítása közismerten jó módszer, ám a tapasztalatok mégis azt mutatják, hogy a szabadulók jelentős része nem képes a korábbi devianciához vezető tulajdonságokat, késztetéseket, körülményeket megváltoztatni, illetve ehhez nem kap érdemi segítséget.” Már a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés bevezetése idején is vita folyt arról, hogy a büntetés milyen hatással lesz a bűnözésre, az elítéltek személyiségére, illetve a büntetés-végrehajtásra. Kriminál-statisztikusok szerint ez a büntetés – akárcsak a halálbüntetés – nem hat mérhetően a bűnözés alakulására, vagyis nem csökken miatta a főbenjáró bűncselekmények száma. Mindörökké rács mögött. Szükség van-e a tényleges életfogytiglani szabadságvesztésre? Kerezsi Klára kriminológus a kérdésre kérdéssel válaszolt: „Csodálkozhatunk-e a visszaeső bűnözők nagy számán akkor, amikor éppen mi zártuk össze olyanokkal őket, akik hozzájuk hasonlóan jogsértő életvitelt folytattak? El kell ismerni azt, hogy az emberek változnak, a börtönöket tehát nem tekinthetjük kizárólag az ártalmatlanná tétel eszközének. Olyan közegnek kell lennie, amely a bűnökkel való szembenézésre, a megbánásra és a változásra ösztönöz… – ugyanakkor kifejezte szakmai kifogásait – A ténylegesen halálig tartó börtönbüntetés beleütközik az embertelen és kegyetlen büntetés tilalmába, hisz esélyt sem ad az elítéltnek a szabadulásra, a társadalomba való visszailleszkedésre… Nem kétséges, hogy a súlyos, életellenes bűntetteket kegyetlen módon elkövetett bűnözőknek rács mögött a helyük. Az viszont már vita tárgya, hogy mennyi ideig tartson az a büntetés, amelytől egyrészt elrettentés várható, másrészt arányossá teszi a bűnhődést… Tóth Mihály büntetőjogász, egyetemi tanár hangsúlyozta, hogy „miközben indokolt lenne a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés rendszerének megváltoztatása, ezzel párhuzamosan szükséges a feltételes szabadlábra bocsátás feltételeinek szigorítása.” Szerinte a halálbüntetés megszüntetése után több érv is szólt a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, mint a legszigorúbb büntetés mellett. Ilyen érv volt, hogy vannak olyan – rendszerint élet elleni cselekményeket elkövető, visszaeső – bűnözők, akik ismét emberöléseket követnek el, őket pedig nem lenne szabad a társadalomba visszaengedni. Az 69
utóbbi években viszont nyilvánvalóvá vált, hogy ugyanazok az érvek, amelyek a halálbüntetéssel szemben felhozhatók – vagyis hogy sérti az emberi méltóságot és emberi jogi szempontból is aggályos –, megállnak egy olyan büntetéssel szemben is, ami nem ad tényleges esélyt a szabadulás reményére. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy e szankció sem jelent mindig végleges szabadságelvonást, hiszen a köztársasági elnök kegyelmezési jogköre kiterjedhet ilyen esetekre is, ilyenre azonban a rendszerváltás óta még nem volt példa. Felmerül ugyanakkor a kérdés a vélemények ismeretében, hogy amennyiben ténylegesen alkotmányellenes lenne a rendelkezés, úgy a tíz év alatt valószínűleg az Alkotmánybíróság megvizsgálta volna. Ehhez kapcsolódóan említendő meg az, hogy elhangzott Bán Tamás nemzetközi jogász részéről: komoly esélye lenne annak, aki a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés miatt a strasbourgi bírósághoz fordulna. Az életfogytig tartó Szabadságvesztés-büntetés kiszabását nemzetközi dokumentumok nem tiltják ugyan, ám például az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága leszögezte: minden elítéltnek biztosítani kell a jogot arra, hogy bizonyos idő eltelte után felülvizsgálják a feltételes szabadlábra bocsátás lehetőségét. Az ET egyik-másik bizottsága pedig kimondta, hogy „valakit a szabadulás reménye nélkül bebörtönözni embertelen büntetés”. Az emberi jogok és szabadságok védelméről szóló európai egyezmény tételesen tiltja a kegyetlen vagy embertelen büntetések alkalmazását, bár a strasbourgi bírósághoz eddig az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban kifejezetten erre hivatkozással nem érkezett panasz. A szakértő azonban – az eddigi ítélkezési gyakorlat alapján – úgy véli, egy alaposan indokolt beadvány alapján valószínűleg elmarasztalnák Magyarországot. A tényleges életfogytig nem egyeztethető össze ugyanis az államnak az emberi jogi Egyezményből eredő kötelezettségeivel. Összefoglaló gondolatok: Maga a CPT, illetőleg a nemzetközi dokumentumok által megfogalmazott ajánlások nem kötelező érvényűek, azok megfontolandók a jogalkotás során.
Összegezve a
gondolatokat, a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozását felül kell vizsgálnia a magyar jogalkotóknak, és meg kell kísérelnie egy alkotmányos jogállam elvárásainak megfelelő törvényi szabályozást kialakítani. Ugyanakkor ezzel szemben áll az, hogy a magyar társadalom és demokrácia még nem érett meg arra, hogy kövesse az európai tendenciát, s mindösszesen 15 évben határozza meg a legsúlyosabb büntetést. Hiszen a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabására a legsúlyosabb, kiemelten kegyetlen 70
bűnöket elkövetőkkel szemben kerül sor, esetükben pedig indokolt lehet a közösségből való kizárásuk, és a lehetőség elvetése, hogy visszatérjenek a szabad társadalomba, különös figyelemmel arra, hogy ezen elkövetők esetében a legritkább esetben találkozni sikeres reszocializációs példával. A kérdés eldöntése nem egyszerű, és a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés
büntető
törvénykönyvben
történő
további
fenntartása,
annak
következményei további szakmai vitára adhatnak okot, különös figyelemmel az életfogytig tartó szabadságvesztés szabályozásában megmutatkozó változtatásokra, módosításokra, a jogintézménnyel kapcsolatban megfogalmazódott véleményekre.76 Életfogytig tartson az életfogytig?
5.8
Életfogytig tartó szabadságvesztés esetén a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének kizárása az ítélkező bíróságnak először abban a kérdésben kell állást foglalnia, hogy a büntetés kiszabásánál irányadó körülményekre figyelemmel kívánja-e biztosítani az elkövető számára a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, mert amennyiben nem, azt ki kell zárnia, és ekként az életfogytig tartó szabadságvesztés a bíróság döntése alapján az elítélt élete végéig tart a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjának meghatározása
ha a bíróság a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét nem zárja ki, annak legkorábbi időpontját legalább húsz évben,
ha az életfogytig tartó szabadságvesztést olyan bűncselekmény miatt szabta ki, amelynek büntethetősége nem évül el, legalább harminc évben határozza meg; Egy elég érdekes határozatra bukkantam a strasbourgi bíróság határozatai között,
amely magyar vonatkozású. Bizonyos Törköly Tibort, mint többszörös visszaesőt súlyos testi sértés kísérletéért és különös kegyetlenséggel elkövetett emberölés miatt a Bács-Kiskun Megyei Bíróság életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélte, azzal, hogy legkorábban 40 év után szabadulhat. A Szegedi Ítélőtábla az ítéletet helyben hagyta, majd a kérelmére benyújtott perújítási kérelmet a Legfelsőbb Bíróság elutasította. Törköly Tibor kérelmében előadta, hogy a büntetése embertelen büntetésnek minősül az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglaltak miatt. A Bíróság álláspontja szerint életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását nagykorú személyre önmagában sem az Egyezmény 3., sem más cikk nem tiltja, és azokkal nem
összeegyeztethetetlen,
mindazonáltal
a
nem
csökkenthető
életfogytig
tartó
szabadságvesztés kiszabása, a szabadlábra helyezés reményétől való teljes megfosztás a 3. cikk alapján kérdéseket vethet fel. A 3. cikk az alábbiakat tartalmazza: 76 B. Papp László: i.m: 22-25. oldal.
71
“Senkit sem lehet kínzásnak, vagy embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni.” Az életfogytig tartó szabadságvesztés azonban nem válik „nem csökkenthetővé” csupán attól, hogy a gyakorlatban az elítélt teljes egészében kitölti azt. A 3. cikk szempontjából elegendő, ha az életfogytig tartó szabadságvesztés de iure és de facto csökkenthető, ezért ha a nemzeti jog megadja a lehetőséget az életfogytig tartó szabadságvesztés
felülvizsgálata
keretében
annak
megváltoztatására,
csökkentésére,
elengedésére vagy az elítélt feltételes szabadon bocsátására, ez – a követendő eljárás nem bírósági jellege ellenére – eleget tesz a 3. cikknek. A Bíróságnak tehát azt kellett vizsgálnia: vajon annak ellenére, hogy a kérelmező legkorábban 40 év múlva bocsátható feltételesen szabadságra, tekinthető-e úgy, hogy van esélye a szabadulásra. A Bíróság megállapította, hogy a kérelmező legkorábban 2044-ben, 75 éves korában bocsátható feltételesen szabadságra. Bár a kérelmező azt állította, hogy a statisztikai adatok alapján ő ezt a kort meg sem éri, a Bíróság úgy ítélte, hogy a kérelmezőre kiszabott ítélet azért biztosít egy távoli, de való lehetőséget a szabadulására. A Bíróság figyelembe vette azt is, hogy a kérelmező korábban is részesülhet köztársasági elnöki kegyelemben. A Bíróság tisztában volt azzal, hogy ez diszkrecionális jogkör és nem bírói testület döntésétől függ, de emlékeztetett arra, hogy a 3. cikk szempontjából a fő kérdés az, hogy van-e bármiféle esély a szabadulásra. Említésre méltó, hogy az elítélt az ítélet meghozatala után bármikor nyújthat be kegyelmi kérvényt – és a kérelmező még csak néhány évet töltött le a kiszabott büntetésből. A hatóságok kötelesek összegyűjteni a kérelmezőre vonatkozó, a kegyelmi kérvényről való döntés meghozatalához szükséges részleteket, hogy e részletek birtokában a miniszter döntést hozzon arról, hogy támogatja-e a kérvényt vagy sem, de a kérvényt akkor is fel kell terjeszteni a köztársasági elnöknek, ha a miniszter úgy dönt, hogy nem támogatja azt. Összességében semmi sem utal arra, hogy a kérelmeket nem megfelelően vagy egyénre szabottan vizsgálnák meg. A Bíróság ezért megállapította, hogy a kérelmező feltételes szabadon bocsátásásra de iure létezik a nemzeti jogban, és az érintett büntetés de facto csökkenthető. A kérelmezőt tehát nem fosztották meg a szabadulás minden reményétől, ezért a Bíróság a kérelmet nyilvánvalóan alaptalannak ítélte és visszautasította.77
77 Korridor, 2008.03.05
72
5.9
Az életfogytig tartó szabadságvesztés európai kitekintés alapján Az életfogytig tartó szabadságvesztéssel kapcsolatban az egyes európai államok
büntetőjoga a törvényi szabályozás, a kiszabás és a büntetés tartama alapján alapvetően két nagy csoportba sorolható. I. Az első csoportba tartozó európai államok büntetőjoga – életfogytig tartó szabadságvesztés nélkül – csak határozott tartamban kiszabható büntetést ismer és alkalmaz, így Portugália, Spanyolország, Norvégia, Szerbia, Horvátország büntetőjoga. Rövid összegzésként leszögezhető, hogy az életfogytig tartó szabadságelvonást mellőző és csak határozott tartamú szabadságvesztésről rendelkező öt vizsgált európai ország büntetőjogi törvényi
szabályozása
a szabadságvesztés
felső
határát
illetően gyakorlatilag az
életfogytiglani büntetéssel egyenértékű. Sőt a 40, de akár a horvátoknál a kirívó, extrém magas 50 éves tartammaximum lehetővé tétele szinte a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztéssel ér fel. A feltételes szabadságra bocsáthatóság lehetősége ugyanakkor valamelyest enyhítheti ezt a krudélis szigort. II. A második csoportba az európai országok nagy többsége tartozik, amely országok büntetőjoga
a
határozott
tartamú
szabadságvesztésen
kívül
az
életfogytig
tartó
szabadságvesztésről is rendelkezik és életfogytig tartó szabadságelvonást tesz lehetővé. Ez tipikusan büntetésként, de intézkedés formájában is előfordulhat. II/1. Az intézkedési formára példaként lehet említeni – többek között – a német biztonsági őrizetet és a svájci őrizetet, továbbá az új magyar Btk. kényszergyógykezelését. A legtöbb európai ország büntetőjoga az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést szabályozza, vagy a halálbüntetés eltörlését követően bevezette. Ez utóbbi a jellemző számos volt szocialista országra, mint például Bulgária, Lengyelország, Csehország büntetőjogára. Szlovénia 2008-ban vezette be az életfogytig tartó szabadságvesztést. Magyarországon ennek a büntetési formának hagyománya volt és van, rendelkezett róla az 1843-ik évi büntetőjavaslat után az 1878-ik évi Csemegi Kódex. Hasonlóképp fenntartotta a Btá. is a halálbüntetés mellett. Az 1961. évi Btk. eredetileg mellőzte, de az 1971. évi 28. sz. tvr. újból bevezette ezt a büntetési változatot, amelyet az 1978. évi – jelenleg hatályos – Btk., de a 2012. évi új Btk. is átvett. II/2.2. A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés (vagyis a szabadulás reményének kizárása) ismert például az angol és walesi, az olasz, a francia büntetőjogban, továbbá a magyar hatályos és az új Btk.-ban egyaránt.
73
Néhány európai ország büntetőjoga az életfogytig tartó szabadságvesztésből csak a kivételes, a kegyelem útján történő szabadlábra helyezést, illetve annak kizárását ismeri. Ebbe a kivételes esetkörbe tartozik Litvánia, továbbá Ciprus, Hollandia és Svédország. Az elmúlt időszakban és jelenleg is válság, létbizonytalanság jellemzi az élet különböző területeit, így nem csupán a gazdasági, pénzügyi életet, hanem érzékelhetően értékválság, erkölcsi válság is van, de a kriminálpolitika is válságban van. Ezzel is összefüggésben emelkedik a bűnelkövetések száma. Az összes regisztrált bűncselekmény száma Magyarországon 2009-ben megközelítette a 400 ezret (pontosan 394 034 volt). Ez az adat 2011-ben már 451 371 Ezt a bűnözési helyzetképet a média jelentősen felnagyítja és torzítja. Így például egyes kereskedelmi tévécsatornák híradói nem a hagyományos értelemben vett különböző jellegű hírszolgáltatást végeznek, hanem baleseti, botrány és bűnügyi krónikát. E jelenségnek alapvetően két irányban van hatása a lakosságra. Egyrészt megnő a bűnözéstől való félelem, másrészt szintén megnő a biztonság (közbiztonság, rend) iránti igény, akár a szabadság/emberi jogai korlátozásával is. Ezt a helyzetet és állapotot használja ki a politika és ígéri, hirdeti a közbiztonságot, a rendet a szigorítások alkalmazásával a büntetőjogban is, diszfunkcionális hatással.78 5.10
Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata Az Országos Kriminológiai Intézet – a Legfőbb Ügyészség kezdeményezésére – 2007-
ben indította el, és 2008-ban fejezte be az életfogytig tartó szabadságvesztés kutatását. Az empirikus vizsgálat módszere az elítéltekkel végzett kérdőíves adatfelvétel volt. A kérdőív – amely 84 kérdést és a néhány alkérdést tartalmazott – módot adott az interjúalany kérdező
által
minősített
viselkedésének
jellemzésére,
valamint
a
beszélgetés
eredményességének értékelésére is. A 231 életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésre ítélt fogvatartott 65%-ával, 149 fővel, köztük 9 tényleges életfogytiglanra ítélttel sikerült kérdőívet felvennünk összesen 9 büntetés-végrehajtási intézetben. Összegzés Az életellenes bűncselekményt elkövetők kisebb része a tipikusan bűnözői karriert befutott elítéltek köréből való, jó részük az emberölést megelőzően nem követett el bűncselekményt, s nem deviáns pályafutás áll mögötte. Az ítélet meghozatalának időpontjában – s nyilván a bűncselekmény elkövetésének pillanatában szintén – az életellenes bűncselekményt elkövetők egyre nagyobb arányban 78 Dr. Nagy Ferenc: Magyar Jog 2013./5
74
fiatalok, harminc év alattiak. A fiatalabb korban elkövetett emberölés sokkal gyakrabban történik nyereségvágyból, s jellemző az is, hogy az elkövető más, vagyon elleni bűncselekményekért is tölti ítéletét. Egyértelműen megcáfolható az a feltételezés, miszerint a roma származásúak impulzivitása, érzelmi alulkontrolláltsága miatt elkövetett emberölések gyakoribbak volnának, mint a magyarok körében hasonló okból elkövetettek. A hosszú ítéletesek esetében leginkább a szülő a biztos pont, akire évtizedeken keresztül számíthat az elítélt. Először a távolabbi rokonok és barátok, majd a testvérek, a házas- vagy élettárs az, akivel megszakad a kapcsolat az évek során. A fogvatartottak mentálhigiénés állapota a körülmények hatására folyamatosan romlik. Kiábrándultságuk, reményvesztettségük vagy elkeseredésük az évtizedek folyamán egyre inkább előtérbe kerül.79 6.
A kötelező életfogytig tartó szabadságvesztés A Btk. 2010. évi LVI. törvény módosításával szigorodott az életfogytig tartó
szabadságvesztés kiszabása, megjelent egy új szemléletű büntetőpolitika. Bevezették a „három csapást”. A szigorítást a társadalmi elvárás „követelte ki”, mely azt az igényt támasztotta a jogalkotóval szemben, hogy súlyosabb szankciókat alkalmazzanak kirívóan erőszakos bűncselekmények elkövetőivel szemben. Erőszakos, többszörös visszaeső; súlyos erőszakos bűncselekményt halmazatban elkövető… 2. § A Btk. 85. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki: „(4) Ha a bűnhalmazatban levő bűncselekmények közül legalább három a 137. § 17. pontjában meghatározott személy elleni erőszakos bűncselekmény, a (2) bekezdés szerinti büntetési tétel felső határa a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a törvény szerint bármelyik bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.” 4. § A Btk. 97/A. §-a helyébe a következő rendelkezés lép: „97/A. § (1) Az erőszakos többszörös visszaesővel szemben az erőszakos többszörös visszaesőkénti minősítést megalapozó, súlyosabban büntetendő személy elleni erőszakos bűncselekmény büntetési tételének felső határa szabadságvesztés esetén a kétszeresére emelkedik. Ha a büntetési tétel így felemelt felső határa a húsz évet meghaladja, vagy a
79 Antal Szilvia i.m.
75
törvény szerint a bűncselekmény életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntethető, az elkövetővel szemben életfogytig tartó szabadságvesztést kell kiszabni.80 Dr. Tóth Mihály: rámutat a § több hibájára is. Súlyos fogyatékosságként értékelte, hogy a tv nélkülözi a kellően alapos jogi-szakmai előkészítettséget, és nincs tekintettel azokra a kodifikációs technikákra, eljárásokra, melyek a büntető jogszabály módosításánál elengedhetetlenek. A „három csapásról” úgy vélekedett, hogy mind a TÉSZ, mind annak bírói mérlegelését annak nem tűrően alkalmazandó volta alkotmányossági aggályokat vethet fel. Ezen kívül nem szerencsés az erőszakos, többszörös visszaesőkkel szemben a legsúlyosabb következmények alkalmazása akkor, amikor az erőszakos különös visszaeső – tehát a már második alkalommal súlyos erőszakos bűncselekményt elkövető – differenciált felelősségre vonása megoldatlan. 7.
Hogyan tovább? A jövőbe senki nem lát, így nem tudhatjuk, hogyan alakul az életfogytig tartó
szabadságvesztés sorsa. De mivel társadalmi igény a szigorú büntetések irányába tolódik el, többek között a médiákban közzé tett hírek miatt, így valószínű, hogy enyhítés ez ügyben nem várható. A kérdés az, hogy az elkövetkező kormányok kinek akarnak majd jobban megfelelni. A
társadalom
elvárásainak
vagy
az
emberi
jogi
szervezeteknek,
egyezményeknek?
80 2010.évi LVI törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról
76
nemzetközi
8.
Összefoglalás Összefoglalásként meg kell állapítanom, hogy nincs tökéletes, de még csak jónak sem
nevezhető megoldás arra, hogy milyen büntetést kellene kiszabni azokra, akiket jelenleg az életfogytig tartó szabadságvesztéssel szankcionálhatók. Magyarországon a XX. század utolsó évtizedében érett meg az a gondolat, hogy a halálbüntetést el kell törölni, mert egyrészt alkotmányellenes, másrészt emberi jogokat sért, harmadrészt irreverzibilis büntetés. Ezen évtized utolsó évében pedig beiktattak egy új büntetési nemet, a tényleges életfogytiglant, ami megteremtette a bíróságok számára azt, hogy ítéleteikben kizárják a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét, ezzel teret adva annak, hogy az elítélt a szó legszorosabb értelmében, a halála napjáig a börtön falai között töltse el napjait. Ez ismételten egy sokat támadott intézmény lett, szintén az alkotmányellenessége, embertelensége miatt. A szakemberek szerint sem a halálbüntetésnek, sem a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek sincs visszatartó ereje. A legfontosabb kérdés az, hogy milyen büntetésnek lenne az, ami valóban visszatartaná az embereket a bűncselekmények elkövetésétől? A jogtudósok, akik a TÉSZ eltörlése mellett érvelnek, azt hangoztatják, hogy nem kell kimondania a bírónak azt a mondatot, hogy: „feltételes szabadságra nem bocsátható”, elég lenne, ha azt mondaná, hogy x év múlva vizsgálható a feltételes szabadságra bocsátás lehetősége, ami egyébként is adott az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek esetében. Az elítélt ugyanolyan ember, mint az áldozata volt? Magyarországon jellemzően az emberölés minősített eseteiért ítélik el az elkövetőket életfogytig tartó, illetve tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésre. Sokan emelik fel a hangjukat az elítéltek érdekében. Nemzetközi szervezet jött létre azzal a céllal, hogy a börtönviszonyokat, a fogvatartottak helyzetét ellenőrizze, s ha valamit talál, ami nem megfelelő, akkor büntet. A leendő áldozat (aki bárki lehet) érdekében ki emeli fel a szavát? Mindenféle emberi jogi szervezetek harcolnak a fogvatartottak jogaiért. De kérdem én, miért van egy elítéltnek több joga, mint amennyi az áldozatának volt? Aki különös kegyetlenséggel vette el egy/több embernek az életét, ő nem volt embertelen? Amikor az orvos szakértő megállapítja, hogy a halál a támadás feltételezett időpontjától számított 6 óra múlva állt be, azaz az áldozat 6 órán keresztül félelemben, fájdalommal küszködve készült a halálra….. ebben az esetben mi a helyzet az ő emberi jogaival?
77
A fegyintézetekben sok elítélt sokkal jobb körülmények között él, mint gyermekek tucatjai a szabad világban. Rendszeresen kapnak enni, tisztálkodhatnak, nem fáznak, ha kedvük tartja, dolgozhatnak, tanulhatnak, sportolhatnak, szórakozhatnak, művelődhetnek. Igaz, hogy mindezt zárt ajtók és a 4 fal között, de mondhatjuk azt, hogy ezt a „kis apróságot” leszámítva teljes életet élhetnek. Ezen körülményekben mi lehet visszatartó erő? Az emberölést elkövetők között nagy számban vannak azok, akik úgy gondolkodtak, hogy „úgy sem kapnak el”, s ezt nem azért gondolták, mert kitervelték a tökéletes gyilkosságot. Biztosan készült statisztika a brutalitás és az iskolázottság összefüggésében, s ha jól gondolom, az alacsonyabb iskolázottságú elkövetők vetemedtek brutálisabb bántalmazásra. S természetesen ők nem azok, akik hirtelen felindulásból öltek. Hirtelen felindulásnál nem nagyon tudom elképzelni a „különös kegyetlenséggel” minősítést. Legtöbb TÉSZ-esnél az indoklásban benne van az „előre kitervelt szándékkal” és a „nyereségvágyból elkövetett” minősítés, ami mire is utal? Arra, hogy teljesen tudatosan készült a bűncselekményre. Nyilván nem úgy készült, hogy embert fog ölni… Kivétel az, akiknek kifejezetten a másik ember elpusztítása volt a konkrét célja. Akadt egy motivációs tényező, megtervezte a bűncselekmény, végrehajtotta. Miért lett egy rablás vége emberölés? A választ senki sem tudja, találgatni lehet. Szerintem, aki bármilyen helyzetet emberöléssel zár le, ott már problémák vannak az értelemmel és az érzelemmel is, egészen pontosan annak a hiányával. S ismét felteszem a kérdést: mi lehet visszatartó erő egy ilyen ember számára? Egy olyan ember számára, akinek az emberi élet egy fabatkát sem ér? Aki semmibe nézi embertársait. Szerintem megoldás lehetne a börtönkörülményekben történő változtatás, s nem pozitív irányban. Ezt mind csak elméleti szinten említem meg, hiszen tisztában vagyok vele, hogy az elgondolásom nem valósítható meg. Elfogadott az, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztésre ítélnek is meg kell adni a lehetőséget, hogy tervezhesse a jövőjét, a társadalomba való visszatérését. Napjainkban a társadalom azt látja (a médiának köszönhetően), hogy a börtönévek alatt be lehet fejezni az általános iskolát, szakmát, érettségit lehet szerezni, s akinek meg van a magához való esze, az még diplomát is szerezhet. Ez rendben is van. Hiszen vannak olyanok, akik picit „elcsúsztak”, megbűnhődnek a bűneikért, de később értékes tagjai lehetnek a társadalomnak (ez a kisebbik hányad). Tudom, hogy nem szabad állatok módjára bánni a fogvatartottakkal, ezt kívánja az emberiesség. Elsődleges cél a nevelésük, hiszen ha eljön az idő, a társadalomba őket emberként kell visszaengedni. De a témám az életfogytiglanra ítéltek és a TÉSZ-esek, a változtatást az ő esetükben kellene alkalmazni. Őket a jelenlegi szabályozás szerint nem kell majd visszavezetni a társadalomba. Abban nem hiszek, hogy egy felnőtt, 78
kialakult személyiség még megváltoztatható. Aki egyszer már ölt, főként nyereségvágyból, az nagy valószínűséggel megteszi újra (beszélgetőpartnereim között is található ilyen). Ha az terjedne el a „betyárberkekben”, hogy, aki emberölésért „ül”, az kenyéren és vízen él, nincs tv, nincs kapcsolattartás, kőkemény munka, napi 12 órában, de nem ám gyufásdoboz ragasztás….
Illetve mindegyik elkövetőnek át kellene élnie azt, amit az áldozata élt át
(verés, kínzás, fájdalom, félelem)…… S akkor vissza is tértem a talio elvéhez. Ha ez így történhetne, talán elgondolkodnának azok a személyek, akiknek megfordul a fejében egy olyan gondolat, hogy „nézzünk már be éjszaka az öreghez a sarkon, hátha találunk valami mozdíthatót”. Ha kicsit szélsőségesek a gondolataim, az annak köszönhető, hogy beszélgettem gyilkossal, aki megosztotta velem, hogy mit takar az esetében a „különös kegyetlenséggel” minősítés. Illetve az elsőtől az utolsó betűig elolvastam és feldolgoztam egy banda peranyagát, akik 12 esetben követték el ugyan azt a bűncselekményt idősek sérelmére, melynek nem egy esetben halál lett a vége. Sajnos, gondolataim végére érve sem találtam meg a megfelelő megoldást. Én nagyon radikálisan azon az állásponton vagyok, hogy mindenképpen a szigorítás irányába kell elmenni a büntetések tekintetében, ha csökkenést szeretnénk elérni a bűncselekmények számában. Kár, hogy nincsenek adatok Hammurapi/Hammurabi és I. László idejéből a visszaesőkről, de az biztos, hogy akit azzal büntettek, hogy lopás esetén levágták a kezét, nem lopott még egyszer. Érdekesség, hogy I. László már alkalmazta a jóvátételt olyan formában, hogy a gyilkosnak el kellett tartania az áldozat családját. Lehet, hogy ez akkoron működött, de a mai körülmények között lehetetlennek tartom ezt is. A feltételes szabadságra bocsátás lehetőségének alsó határát hiába emeli fel a törvényhozó, gyilkosok mindig is lesznek. A gyilkosságok hozzátartoznak az emberiség mindennapjaihoz, talán az ősközösség felbomlása óta. Ha talán megfejthetnénk ennek az okát, kitörölhetnénk az emberiség problémái közül.
79
9.
Záró gondolat Cesare Beccariatól, aki másképp gondolkodott, mint én: „A büntetések nagysága arányos kell legyen magának a nemzetnek állapotával. […]
Villámcsapás kell, hogy leterítsen egy vad oroszlánt, mely szembefordul a puskalövéssel. De ahogy a lelkek finomodnak, a társadalmi állapotban nő az érzékenység, és, növekedvén az, csökkennie kell a büntetés keménységének, ha azt akarjuk, hogy fennmaradjon a tárgy és az érzékelés közötti viszony”.81
16. ábra: Cesare Beccaria
Sajnos, a lelkek nem finomodnak. A fogyasztói társadalom, a stressz, a mindennapok nyomása… rossz irányba kényszeríti az emberiséget.
81 Beccaria, Cesare: A bűnökről és a büntetésekről. Eötvös, Budapest, 1998. 66. o.
80
Felhasznált jogszabályok: 1. 1843. évi törvényjavaslat a „Bűntettekről és büntetésekről” 2. 1878. évi V. törvénycikk Csemegi-kódex 3. 1950. évi II. törvény a Büntető Törvénykönyv Általános Részéről (Btá.) 4. 1961. évi V. törvény a Magyar Népköztársaság Büntető Törvénykönyvéről 5. 1971. évi 28. törvényerejű rendelet 6. 1978. évi IV. törvény a Büntető Törvénykönyvről 7. 1990. évi 23/1990. (X.31) AB határozat 8. 1993. évi XVII. törvény a büntető jogszabályok módosításáról 9. 1998. évi LXXXVII. törvény a büntető jogszabályok módosításáról 10. 2010. évi LVI. törvény a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról 11. 2012. évi C. törvény a Büntető Törvénykönyvről 12. Magyarország alaptörvénye Felhasznált irodalom: 1. Arató László - Bátyi Zoltán: Életfogytiglan - az apró kortyokban fogyasztott halál, Zagora 2000 Kft. 2009. 2. Bán Tamás: A tényleges életfogytiglani büntetés és a nemzetközi emberi jogi egyezmények, Fundamentum 1998. 4. 3. Belovics Ervin, Gellér Balázs, Nagy Ferenc, Tóth Mihály: ABüntető jog I. Általános rész a 2012. évi C. törvény alapján, HVG Orac Lap-és Könykiadó Kft. Budapest 2012. 4. Ceasare Beccaria: A bűnökről és a büntetésekről, Eötvös Budapest 1988 5. Csapó
József:
Tudományos
tanácskozás
a
hosszútartamú
szabadságvesztés
témakörében, Börtönügyi Szemle, 2005/24 6. Dr. Antal Szilvia – Dr. Tatai Lívia: A tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésről, Ügyészek lapja 2008. Különszám 81 7. Dr. Kabódi Csaba: Zsaru Rendőrségi Magazin 2012/37. 8. Dr. Ligeti Katalin: Az új Büntető Törvénykönyv általános részének koncepciója, Büntetőjogi kodifikáció 2006/1. 9. Dr. Mezey Barna: A hosszú tartamú szabadság – büntetés a joghistóriában, Börtönügyi Szemle 2005/2. 10. Dr. Nagy Ferenc: A magyar büntetőjog Általános Része, Korona Kiadó, Budapest 2001. 81
11. Dr. Nagy Ferenc: Az életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetésről (Európai kitekintés alapján) In: Emlékkönyv Cséka Ervin egyetemi tanár születésének és oktatói munkásságának 25. évfordulójára, Szeged, 1992. 12. Dr. Nagy Ferenc: Gondolatok a hatályos magyar büntetőjog főbüntetési nemeiről. In: Tanulmányok dr. Bérczi Imre egyetemi tanár születésének 70. évfordulójára, Szeged, 2000. 13. Dr. Solt Ágnes – Dr. Antal Szilvia – Dr. Nagy László Tibor: Az életfogytig tartó szabadságvesztés empirikus vizsgálata, Tanulmány 2007-2008 14. Fayer László: Az 1843. évi büntetőjogi javaslatok anyaggyűjteménye I. kötet, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 1896. 15. Földvári József: A büntetőnovella kriminálpolitikai törekvései, Jogtudományi Közlöny 1973/28 16. Földvári József: Magyar büntetőjog – Általános Rész. 7. átdolgozott kiadás, Osiris Kiadó, Budapest, 2003. 17. Gaál Béla: Túlélési stratégiák, Börtönügyi szemle 1998/3 18. Gál László: Javallat. Az első erdélyi magyar nyelvű büntető törvénykönyv-tervezet, 1839. Budapest, 1992. 19. Garami
Lajos:
Élő
halottak?
A tényleges
életfogytiglani szabadságvesztés
végrehajtásának fő problémái, Börtönügyi Szemle 1999/2 20. Görgényi Ilona, Gula József, Horváth Tibor, Jacsó Judit, Lévay Miklós, Sántha Ferenc, Váradi Erika: Magyar Büntetőjog Általános Rész, Complex Kiadó 2012 21. Hagymási Kornélia: Végtelen idő a rácsok mögött – avagy mennyiben van ma létjogosultsága Magyarországon a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek, Börtönügyi Szemle 2009/2 22. Havas Henrik: Könyörtelenek-életre ítélt gyilkosok Libri Kiadó, Budapest 2012 23. Juhász Zoltán: Jog a reményhez, Fundamentum 2005/2. 24. Dr. Kiszely Pál: Merre tovább, magyar életfogytiglan? Börtönügyi szemle 2013/1. 25. Kőhalmi László Az életfogytig tartó szabadságvesztés a magyar büntetőjogban, Börtönügyi szemle 2006/25 26. Küzdelem a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés-büntetés eltörléséért (20082009) 27. László Zsuzsanna: Örökké tartó rabság, Börtönügyi Szemle 2008/3 28. Legfelsőbb Bíróság Bf. V. 93/2000. számú másodfokú végzése
82
29. Sárkány István: Gondolatok az életfogytig tartó szabadságvesztésről, Főiskolai Figyelő [RTF], 1993. 30. Szöllősy Oszkár: Magyar börtönügy. A szabadságvesztés büntetések végrehajtása. Budapest, 1930
83
