KERESZTÉNY MAGVETŐ AZ UNITÁRIUS
IRODALMI
TÁRSASÁG
FOLYÓIRATA
SZERKESZTIK:
DR. BORBÉLY ISTVÁN, DR. FERENCZY GÉZA DR. KISS ELEK ÉS VÁRI ALBERT MINT SZERKESZTŐBIZOTTSÁG
- TARTALOM: Tanulmányok
Lap
Vári Albert: P r o h á s z k a O t t o k á r Dr. Boros György: H i t f e j l ő d é s Dr. Borbély István: A m o n a r c l i i á n i z m u s
81 ....
92 101
Ürmösi József: M i k é p p e n t e h e t j ü k e g y h á z i be-
szédünket hatásosabbá ? Jelenvolt: F e l ü g y e l ő g o n d n o k i é r t e k e z l e t . . Dr. Borbély István: S i m é n Domokos és kora'
0 ' . közlemény) Dr. Gál Kelemen: B r a s s a i S á m u e l (Folytatás)
LIX. ÉVF.
141 149
155 170
Irodalom
180
Különfélék
183
1927. ÁPRILIS—JÚNIUS
2. FŰZET
MINERVA IRODALMI ÉS NYOMDAI MÜtNTÉZET RT. NYOMÁSA CLUJ-KOLOZSVÁR, 1927.
KERESZTÉNY MAGVETŐ megjelenik minden három hónapban egyszer, legkevesebb 3 ív tartalommal.
FŐMUNKATÁRSAK:
BENCZÉDI PÁL, KAUNTZNÉ ENGEL ELLA, KELEMEN LAJOS KERESZTESI DÉNES, KOVÁCS LAJOS, LŐFI ÖDÖN PÉTER LAJOS ÉS DR. VARGA BÉLA
A KERESZTÉNY MAGVETŐ a szabadelvű kereszténység szolgálatában áll. Célja: a tiszta keresztény theizmiis magasztos eszméit a jelenkor különböző gondolatáramlatai közt fenntartani s emellett szolgálni azoknak az érdekeknek is, melyek az egyház s különösen az unitárius és más szabadelvű egyházak életére történelmi vagy gyakorlati szempontból vonatkoznak. Evégre közöl hit, bölcseleti és történeti tanulmányokat, értekezéseket, szépirodalmi munkákat s másnemű dolgozatokat s azonkívül az oktatás- és nevelésügynek is tért szentel; az egyházi és oktatásügyi nevezetesebb mozgalmakat figyelemmel kiséri.
Előfizetési ára egész évre: 200 lej. Pártoló díj egész évre : 250 lej, mely összeg Hadházy Sándor egyházi pénztárnok, az U. I. T. pénztárnoka címére küldendő (Cluj— Kolozsvár, Unitárius Kollégium). Az Unitárius Irodalmi Társaság alapító és rendes tagjai fél árban kapják a folyóiratot. . A
KERESZTÉNY MAGVETŐ LIX. ÉVF.
1927. ÁPRILIS-JÚNIUS.
2. FÜZET.
Prohászka Ottokár. 1858-1927.
Mint katonát a csatatéren, hajóst a tenger hullámai között: úgy érte utói a halál kaszája Prohászka Ottokárt a szószéken. Itt érezte magát otthonosan. I n n e n sugározta áhitatos hallgatóira lelkének tenger fényességét és melegségét. I t t folytatta a nemes harcot f á r a d h a t a t l a n u l az emberi gyarlóság és bűn ellen. É s itt kapta azt a halálos sebet, mely u t á n szárnyaló lelke elszállott e földi világból a m a szebb hazába, amelynek ú t j á t egyengette egész életében. Szép halál. A legszebb halál, ami halandó embert átszállíthat e mulandó világból az örökkévalóságba. Midőn a lélek telve van eszményekkel s földöntúli gondolatokkal, midőn lángol benne a szent tűz, amelynek fénye az egek magasságáig világol: ilyenkor tárva nyitva az út a mennyország felé. í g y szállhatott fel llvés próféta is tűzszekéren az égbe. Ilyen szép halált j u t t a t o t t osztályrészül Isten az ö hűséges szolgájának is. B á r e földön útaink egyben-másban elváltak egymástól, de azért érezzük, hogy általa mi is gazdagabbá lettünk. Lelke fényességének nem szabhattak h a t á r t az egyházi dogmák. Hegyen épített város volt. H a n g j á t nemcsak a saját templomában hallották. Túlharsogott az azokon a kisszerű akadályokon, amelyeket az emberek szoktak itt egymás közé állítani. Az nem papi, hanem prófétai hang volt. Közös kincs, amely m i n d n y á j u n kat emelt és lelkesített. Azért úgy érezzük, hogy nekünk is jogunk, sőt kötelességünk koporsójára a hála és kegyelet koszorúját letenni. Prohászka lelkének alapjelleme az optimizmus volt. Nem az a túlzó s felszínen járó lélek, amely egykedvűen halad el az élet nagy kérdései mellett, amely nem ismer problémákat s vakon táncol ama szakadékok felett, amelyekről minden pillanatban a mélységbe zuhanhat alá. Nem is az a bohém könynyűvérűség, az a színvakság, amely mindent szépnek lát s Keresztény Magvető.
— Hi-
ti
Prohászka
Ottokár.
ezért az életet, a világot s az eseményeket ú g y veszi, a m i n t azok a d v a v a n n a k . P r o h á s z k a m e g l á t j a m i n d e n b e n a r ú t s á g o t , a g y a r l ó s á g o t , a hibát, a tévedést, a f o g y a t é k o s s á g o t ; de evvel e g y ü t t m e g l á t j a az igazat, a szépet és a jót is. S z e r i n t e nincs abszolút rossz. M i n d e n az I s t e n t e r e m t m é n y e . I s t e n csak szépet és jót alkotott. H a sok m i n d e n m e g is r o m l o t t ; de m i n d e n n e k m e g v a n a m a g a orvossága. E z a lélek álland ó a n n a g y p r o b l é m á k , az élet legnagyobb p r o b l é m á i felett t ö p r e n g . N e m azért, hogy az ellentéteket kiélezze, h o g y a mélységeket mélyítse; h a n e m azért, h o g y a h a r m ó n i á t mindenben m e g t a l á l j a s összekötő h i d a k a t e m e l j e n ott, ahol megközelíthetetlen és szédítő mélységek állottak. E v v e l a lelkülettel állította e g y m á s mellé az ég és a föd, az I s t e n és a világ, a világosság és a sötétség, a vallás és t u d o m á n y , a s z a b a d s á g és h i t h ű s é g ősi p r o b l é m á i t s m i n d e n ü t t a m a g a egyéni m ó d j a szerint m e g t a l á l t a azt az összhangot, a m e l y b e n az élet tov á b b folyik s Isten g y ö n y ö r k ö d v e tekint teremtményeire. Lelkének ezt a látó érzékét egyik g y ö n y ö r ű beszédében így f e j e z i ki: „Az egyszerű örömökkel, melyekkel életem ú t j a i n lépten-nyomon találkozom, ú g y vagyok, m i n t az útszéli v i r á gokkal. Ezekből sem csurog ki a méz, de m i n d e n i k b e n v a n egy-egy csepp s méhecskének kell lenni, mely megérzi a mézet s ért a v i r á g k e h e l y kezeléséhez, ért a méz megízleléséhez s f ö l s z í v j a azt. Mi is az I s t e n szép v i l á g á b a n élünk, ahol sok a küzdés s a keserv is, de ne f e l e d j ü k el azt a töméntelen sok jót, a m i k ö r n y é k e z m i n k e t . " 1 E v v e l a lelkülettel nézi az e m b e r t is. V a n sok rossz e m b e r a földön, de azért az ember m é g sem romlott. Azokat, akik a rossz e m b e r e k r ő l az egész e m b e r i s é g r e következtetnek, ahoz a h i n d u fejedelemhez hasonl í t j a , aki h a z á j á b a n , ahol nem terem alma, a n n y i sok szépet és jót hallott az a l m á r ó l . E g y e u r ó p a i ú t j a alkalmából egy gyümölcsös k e r t b e n v é g i g kóstolta a f ö l d r e hullott, f é r g e s és r o t h a d t a l m á k a t s azok a l a p j á n m e g á l l a p í t o t t a , h o g y az a l m a h i t v á n y és élvezhetetlen gyümölcs. P e d i g mi t u d j u k , h o g y az érett és ép a l m a igen kellemes.- Ez volt a P r o h á s z k a lelki berendezkedése. N á l a az o p t i m i z m u s egy látóérzék volt, amellyel föl t u d t a fedezni a d u r v a sziklában az a r a n y a t , a b ű n ö s em1 a
V i l á g o s s á g a sötétségben, Budapest. Élet k i a d á s a 291. 1. U. o. '269. 1.
Prohászka
Ottokár.
berben Isten teremtményét, a küzdelmes világban Istenországát. A kezeink a l a t t levő m ű v e i a l a p j á n megállapíthatjuk, b o g y e n a g y léleknek á l l a n d ó a n előre lendülő ú t j a négy, egymástól megkülönböztethető mezőn h a l a d keresztül, a m e l y e k e t így jelezhetünk: I . A t u d o m á n y . I I . A bölcselet. I I I . A szószék. I V . Az e v a n g é l i u m . P r o h á s z k a i f j ú s á g a a X l X - i k század a m a z i d e j é r e esik, a m i k o r a természettudományok föltartózhatlanul nyomultak előre d i a d a l m a s ú t j u k o n , a m i k o r e l b i z a k o d o t t s á g u k b a n keresztül gázoltak a lélek szent j o g a i n s a n n a k n a g y kérdéseit is a fizikai v i l á g m é r t é k é v e l a k a r t á k m é r n i . A protestánsok egy része öröklött l i b e r a l i z m u s a a l a p j á n megértéssel f o g a d t a a t u d o m á n y o k h ó d í t á s a i t s azoknak i g a z s á g á t igyekezett összhangzásba hozni a vallás igazságaival. J e l s z a v a v o l t : összhang a vallás és t u d o m á n y között. E z összhang megteremtése céljából h a j l a n d ó volt a dogmákból sok m i n d e n t feláldozni, h o g y m e g m e n t s e a l é n y e g e t : a vallást. í g y sikerült bizonyos f e g y v e r b a r á t s á g o t kötni, a m e l y mellett a tudomány- elismerte a v a l l á s jogait s viszont a vallás is meghódolt egyes k é r d é s e k b e n a n a g y k o r ú s á g r a j u t o t t tudomány m e g á l l a p í t á s a i előtt. A katholicizmus azonban n e m volt h a j l a n d ó ilyen engedményeket tenni a tudománynak. Ő ragaszkodott a kijelentés betűjéhez, a zsinatok h a t á r o z a t a i h o z s a d o g m á k szentségéhez. Ahol p e d i g összeütközés t ö r t é n t a h i v a t a l o s d o g m a és tud o m á n y között, ott sem lehet vesztes a katholicizmus, h a n e m a t u d o m á n y n a k kell viszahuzódnia, v a g y legalább is letennie a f e g y v e r e i t . E n n e k az i r á n y z a t n a k volt harcos k a t o n á j a , sőt ennél több: egyik vezére P r o h á s z k a , f e j l ő d é s e első időszakáb a n . De az ő h a r c m o d o r a sokkal nemesebb volt, mint többi társaié. Ő itt is nem az ellentétek kiélezését, h a n e m a lehető összh a n g o t kereste. N e m a t u d o m á n y lekicsinylésével a k a r t győzelemhez j u t n i , h a n e m azt megbecsülte, jogait bizonyos hat á r i g elismerte s belemerült a n n a k a mélységeibe, t a n u l m á n y o z t a problémáit, mérlegelte m e g á l l a p í t á s a i t , kipuhatolta gyöngeségeit, szóval lelkiismeretesen fölkészült a döntő ütközetre. Igaz, hogy az ő á l l á s p o n t j á n m i n d e z n e m cél, h a n e m csak eszköz. Eszköz abból a célból, hogy a n n á l t i s z t á b b a n áll-
-
,
T
Prohászka
Ottokár. "
_____
jon a dogma szentsége s világosabban r a g y o g j o n a katholicizm u s igazsága. Nem a k a r ez vád lenni, söt. elismerése annak, hogy ő m á r ekkor fölülemelkedett a „ S y l l a b u s " átkozódásain s belátta, hogy a modern világ á r a m l a t a i ellen szembehunyással nem lehet védekezni s a struccpolitika megbosszúlja m a g á t . E n n e k az i r á n y z a t n a k erőteljes kifejezése az E s z t e r g o m b a n m e g j e l e n t „Föld és É g " című h a t a l m a s kötete, amelyben a geológia és teológia viszonyát igyekszik m e g f e j t e n i s amelylyel a n n a k idejében folyóiratunk is részletesen foglalkozott. 3 Sokkal szélesebb körben mozog „Isten és a Világ különös tekintettel a t e r m é s z e t t u d o m á n y o k r a " című kötete, melyben a természettudományok m a i álláspontjáról teszi beható vizsgálat t á r g y á v á az I s t e n létének bizonyítására megállapított kozmologikns és teológikus érveket. B á r az ú j a b b i teológia t ú l s z á r n y a l t a ezeket a tisztán észbeli és kívülről vett argum e n t u m o k a t s megállapította, hogy ezek bármilyen beható ismerete még nem teremti meg az Istenben való hitet, mert a vallás nem puszta ismeret: mégis megható az a lelkiismeretes gond és mélyen szántó tanulmányozás, amellyel Prohászka a vallásnak K a n t óta eme megrozsdásodott és mondhatni h a s z n á l h a t a t l a n n á vált fegyvereit az ú j a b b i tudományok segítségével kiélezni és kifényesíteni törekszik. Ugyanilyen szempontból mélyed el az ősnemzés s a leszármazás n a g y p r o b l é m á j á b a és a d a r w i n i z m u s elméletébe. Az eredmény sehol sem kétséges. A személyes Isten teremti, élteti és kormányozza a világot. A kijelentés igaz s ha a t u d o m á n y ezzel ellentétbe jön, akkor csak ő lehet a vesztes fél, de a vallás a maga igazságaiból semmit fel nem ad. Tiszteletreméltó álláspont, de mégis nem a n n y i r a a külső érvek, m i n t a meggyőződésnek az a heve és ereje h a t j a meg az embert, amellyel azok fel v a n n a k sorakoztatva. Ebből a szempontból a vallásnak egy igen értékes apollógiáját t a l á l j u k meg e műben. Szóval a ka- v tholicizmusnak a tudományhoz való viszonya kifejtésében Prohászka, ha sokkal nemesebb és lovagiasabb fegyvereket is használ, m i n t mások, de végeredményében azt k í v á n j a , hogy a t u d o m á n y álljon meg és n é m u l j o n el akkor, amikor a dog- | mák határához érkezik. Az egészen más világ. Oda p r o f á n 3
T u d o m á n y és katholicizmus. Ker. Magvető X X X V I I I . 295. s köv. 1. — 84 —
k.
ProhászJca
Ottokár.
kezekkel ne n y ú l j o n senki. Az m a g a a kijelentés s a csalhatatlan igazság. A m i n t ő m a g a k i f e j t i egy későbbi szép beszédben, itt még csak a gyerekszobában van, m i n t a m a d á r fiókák a fészkökben. De m á r s z á r n y a i t b o n t o g a t j a , feszegeti, sőt ki-ki száll a szomszédos f á k á g a i r a is. 4 Sokkal merészebben szárnyal s emberibb h ú r o k a t penget akkor, amikor a bölcselet mezejére lép. I t t n e m érzi folyton m a g a előtt a ledönthetetlennek látszó a k a d á l y o k a t . Megizmosodott szárnyakkal kereng a m a g a s b a n , mint a sas. De m i u t á n tele szívta t ü d e j é t az élet üde levegőjével, m i n d i g visszatér ősi szikla-fészkébe. Elkövetkezik az ő életében is az az állapot, melyet ilyen m e g r a g a d ó a n ír le: „ A m i l y szükséges, hogy fészket r a k j u n k , épp oly bizonyos, hogy b e n n ü n k is jelentkeznek ú j felfogások és nézetek, b e n n ü n k is foszlanak régi s szövődnek; ú j kapcsolatok; kialusznak régi s k i g y ú l n a k ú j eszmék s eszmények; meglepnek ú j meglátások, jelentkeznek ú j érzékenységek s f a k a d n a k ú j érzések s így aztán m i m i n d n y á jan v a l a m i k é p p e n fészekhagyók is v a g y u n k . Ú j rendszerek, ú j felfogások, ú j művészeti irányok s ú j k u l t u r á k előtt állunk, mint ahogy a fészekben fészkelődő s ú j szükségleteit megérző m a d á r f i ó k áll a levegős, mennyboltos, n a p s u g a r a s s erdős világgal szemben; érzi ö s érezzük m i is, hogy a fészekből ki kell emelkednünk s ú j miliőbe beállanimk." De tovább hozzá teszi: „Van azonban egy fészkem, melyet el nem hagyok, jóllehet az is ú j s jobb világ v á g y á v a l v a n tele, — fészek, melyben megnyugszom, jóllehet, v á g y a i m s z á r n y a i t az erösebb s boldogabb életnek igénye feszíti; ez a fészek az én vallásos hitem." 6 E g y egész életnek a célja, vágya, r e m é n y e és eszménye s egyben megvalósulása jut kifejezésre ezekben a zengő muzsikához hasonló szavakban. í g y l á t j u k a megizmosodott s z á r n y ú s az ú j v á g y a k k a l s merész gondolatokkal telt P r o h á s z k á t szárnyalni a bölcselet b e l á t h a t a t l a n területein, ahol szerinte nincsen és nem lehet h a t á r és befejezettség. A régiek, még a legnagyobbak is csak kezdők voltak, akik u t á n jönnek ú j a b bak. Mert mi a filozófia? É r t e l m i összefoglalás, amelyet egyes korszakok teremtenek belátásuk szerint; egyes n a g y és i r á n y t 4 5
V i l á g o s s á g a s ö t é t s é g b e n 1. 1. V. o. 6. 1.
-
85 -
Prohászka
Ottokár.
jelölő geniusnak „értelmi vetülete." De m i n d ez csak forma, amelyben a gondolatok ú g y húzódnak meg, mint a csiga a házában. A fejlődő élet nem f é r meg ezekben a csiga-házakban, amelyek lassankint az élet tömlöcévé válnak. Az igazi filozóf i á n a k nem is az a feladata, hogy kész rendszereket alkosson, amelyek a m ú g y sem fejezhetik ki a valóságot, hanem inkább az, hogy ú j methodust teremtsen s az életnek, cselekvésnek és fejlődésnek j a v á r a szolgáljon. i l y e n alapelvek hangsúlyozása u t á n f e j t i ki az intellektuálizmus v a g y rácionálizmus hibáit, tévedéseit és túlzásait. 6 Az intellektuálizmus f ő h i b á j a az, hogy igen n a g y súlyt helyez az értelmi ismeretre, azt úgy tekinti, mint a való életet, holott a merev fogalmak rendszerével éppen elzár a való élettől s azt elsorvasztja. Az élet s ú l y p o n t j á t az eleven élet mozgalmaiból az „ a b s t r a k t eszmék jegestengerébe" helyezi át. Előtte nem a tett, h a n e m a t u d á s a fő. E b b e n v a n m a i k u l t u r á n k főh i b á j a is, hogy az élet igazi t a l a j á t elveszítve a gondolat a b s z t r a k c i ó j á r a helyezkedett, v a g y „napsugárból álmos holdv i l á g b a " m e n t át. E z é r t van, hogy nevelési rendszerünk nem tud erős és akcióképes egyéniségeket kialakítani, mert egyoldalú nevelés nem a d h a t n a g y és egész embereket. Az intellektuá]izmus eredeti bűne az, hogy „túlbecsüli a f o g a l m a k logikai t a r t a l m á t " s azt hiszi, hogy általuk a dolgok lényegét fogja meg. P e d i g milyen távol állunk még a legki» zönségesebb dolgok igazi lényegének a megismerésétől is. Maga a világ pedig telve v a n az értelem által megfoghatatlan elemekkel „irrationális valóságokkal." Csupán a dolgok egyes kis részeit f o g l a l h a t j u k bele értelmi meghatározásunk hálójába. „Az értemi elemek hidat képeznek a valóság fölött el; de v a l a m i n t a folyam a hid alatt iramlik, ú g y a csendes stereotyp, megmerevült fogalmak a l a t t rejlik a valóság." 7 A r égtelenül téved azért az intellektuál izmus, amidőn azt hiszi s azt a k a r j a elhitetni, "hogy a valóságot is m a g á b a n foglaló ismeretet tud adni. A d h a t bizonyos jelleget, útbaigazítást, de valóságot nem. Vele még a külső világ tényeit és eseményeit sem lehet valóban felfogni s annál kevésbé lehet a lélek és 6 Az intellektualizrnus Budapest 1910. 70. 1. 7 U. o. 28. 1.
tulhajtásai.
— 86 —
Akadémiai
székfoglaló.
Prohászka
Ottokár.
Isten titkainak a mélységébe behatolni. Az életnek csak ak tusa a tudás, de az élet nem a t u d á s m i a t t v a n a világon. 8 Ahol mégis a t u d á s t tekintik az élet céljának, ott az élet megmerevedik, elsatnyul; f e l b u r j á n z i k a filozófiai szőrszálhasogatás és a szkepszisz. Az intellektuálizmus eme fogyatékosságán nem lehet segíteni sem a szubjektív ideálizmus, sem a t ö r t é n e t i materializmus,. sem a p r a g m a t i z m u s s a l . xY K a n t - f é l e s z u b j e k t í v idealizmusban az eszmények csupa absztrakciók, elvontságok, amelyeknek a valósághoz semmi közük. R a g y o g ó kategóriák, amelyeknek igazi t a r t a l m á r ó l semmit sem t u d u n k . Ú g y teszünk, m i n t h a „csillámló k r i s t á l y p o h a r a k a t hajtogatnánk, de nem innánk, m e r t üresek." S mi lesz ennek a vége? A szép eszmények mellett s z o m j a n h a l u n k meg, m e r t t á r g y i s á g nélkül a legragyogóbb eszmények sem táplálnak. 9 Még kevésbbé lehet a szellemi világot a p r a g m a t i z m u s és a történelmi materiálizmus hasznossági elveivel fölfogni és m e g m a g y a r á z n i . Hol van tehát az út, amely kivezet ebből az örvénylő mélységből? Hol v a n a világosító szövétnek, amely a való életet t á r j a előnkbe? P r o h á s z k a az objektív ideálizmusban látja a kérdés megoldását, vagyis abban az ideálizmusban, amely nem puszta eszme és absztrakció, h a n e m amelynek m e g v a n a m a g a lárgyi t a r t a l m a . Az az ideálizmus valódi, amely Istenből táplálkozik s Istenhez kapcsolódik. „Csak a f ö l ö t t ü n k álló, a nálunk jobb s m a g a s a b b valóság a d h a t értéket s erőt az eszményekbe." 1 0 A k á r vallási, a k á r ethikai eszményeink csak valamely abszolút lénnyel való kapcsolatukban n y e r n e k igazi t a r t a l m a t . E n n e k az objektív ideálizmusnak a t y j a Eucken líudoJf az ö „Geisteswelt"-jével, de képviselői mindazok a filozófusok, akik az emberi öntudatot a legnagyobb valóságnak t a r t j á k s akik a szellemi világot nem t u d j á k s nem a k a r j á k természettudományos alapon megfejteni. 1 1 E z az Istenhez kapcsolódó, Istenből táplálkozó s I s t e n a k a r a t á t megélő és teljesítő élet az igaz élet. Mint a folyók azért t u d n a k a lapályo-
9
10
U. o. 33. Az objectiv idealizmus Budapest. F r a n k l i n k i a d á s 15. 1.
U. o. 15. 1. " U. o. 30. 1. — 87 —
Prohászka
Ottokár.
kon áthaladni, mert a magasból jönnek s a lendítő erőt a magasból k a p j á k ; ú g y az Istenből táplálkozó élet t u d j a a tettekben és cselekedetekben a legnagyobb értékeket kiváltani. E z n a g y j á b a n a P r o h á s z k a f i l o z ó f i á j á n a k gondolatmenete. I t t nem egy ú j rendszerről v a n szó, hanem a meglevő rend- * szerek okos és bölcs áttekintéséről s közülök a n n a k a kiválasztásáról, amely a vallás és erkölcs világának a legbiztosabb f u n d a m e n t u m u l szolgálhat. B á r az intellektuálizmus túlhajtásairól irott g y ö n y ö r ű fejtegetéseiből sokkal messzibbre menő következtetéseket vonhatnánk, mint a m e n n y i r e ő elment; b á r f i l o z ó f i á j á n a k a dogmatizmushoz és a pragmatizmushoz való viszonyáról is lehetne szavunk, de mégis itt megállunk. Megállunk vele együtt azon a szépséges magaslaton, azon a „hegyen", amelyről m i n t szónok beszélt a körülötte levő sokaságnak. M e r t ha m a g a s a n szárnyalt a filozófus, még nagyobb bátorsággal és lendülettel h a s o g a t j a a levegőt a szónok. Amit, m i n t tudós és bölcsész m a g á b a n átélt, a n n a k adott nyilt és sokszor merész hangot a szószéken. Beszédei a legszebb gondolatoknak m i n d m e g a n n y i kincses b á n y á j a . Gazdagon megr a k o t t h a j ó k , amelyek a lélek legdrágább javait szállítják az élet óceánján. K i i n d u l á s u k b a n sokszor igénytelenek, kicsinyesek, m i n t a forrás, amikor k i b u g g y a n a szikla alól, de útjokban m i n d i g növekednek, m i n d i g gazdagodnak, a m í g lassankint szemeink l á t t á r a h a t a l m a s f o l y a m m á dagadnak. Most megáll egy iires madárfészeknél s belőle az élet és a lélek fejlődésének örök törvényeit olvassa ki. M a j d elvezet egy kis stájerországi névtelen tó mellé s ott az élet t ü k r é t állítja előnkbe meleg közvetlenséggel. Máskor ismét a velencei tó p a r t j á n dicsőíti a természetet s ébreszt csodálkozást és tiszteletet a n n a k h a t a l m a s alkotója iránt. Ellentmondást nem tűrő hangon szól a k u l t u r á r ó l s a k u l t u r a néma zenéjéről. H á b o r ú s beszédeiben őtet is itt-ott e l r a g a d t a az egész E u r ó p á t megrázkódtató vihar, de azért soha egy pillanatig sem lett méltatlan hivatása szentségére. E r ő s hittel hirdeti, hogy Isten mindn y á j u n k Istene. A vallást semmivel sem lehet helyettesíteni. A foglalkozás soha sem akadálya a vallásosságnak. A külső szertartások csak eszközök az igaz vallásosság ébresztésére. A vallásosság nincsen nemhez kötve, az nem a tudáson alap-
I
Prohászka
Ottokár.
szik. Az a n a g y hiba, hogy amit t u d u n k a hittanból, azt nem visszük át az életbe. Azt t u d j u k , hogy J é z u s út, de m i n e m igyekszünk ezen az úton j á r n i . Az ember gyönge és g y a r l ó teremtés, de nem megromlott. Mint a bimbóban a virág, ú g y v a n meg mindenkiben a jobb, a nemesebb ember. A7an szabad akarat. „ V a n n a k erök, melyek a föld s a r k á t rázzák és t a r t j á k — villámok, melyek hegyeket rengetnek, hullámok, melyek országokat söpörnek el, de önelhatározás, szabad kilépés a t e t t mezejére, az nincs másutt, csak a lélekben." De a legszebb eszmék is elkopnak, h a nincs bennük isteni t a r t a l o m . Szabadság, egyenlőség és testvériség üres polyva, erkölcsiség nélkül. A h a l a d á s v o n a t á t megállítani nem lehet. A k i elébe áll, azt elgázolja. A r r a csak felszállani lehet. Ma csak a m a d a r a k r a k j á k á g y fészkeiket, mint ezelőtt ezer évekkel. Az emberek másképpen építkeznek. A hit és a k u l t u r a , a vallás és t u d o m á n y között h a r m ó n i á n a k kell létesülnie. N e m az fő, hogy sok ház és nagy paloták épüljenek, h a n e m az, hogy több jóság, nagyobb szeretet költözzék az emberi szivekbe. Beszédeinek olvasása közben ú g y v a g y u n k , m i n t h a szebbnél szebb virágokkal gazdagon megrakott mezőben j á r n á n k , hol minden lépésünkkel ú j és nem is sejtett meglepetésekre b u k k a n u n k és gyönyörűséggel találkozunk. Sokszor é r t e l m ü n k talán tiltakozik kalauzolása ellen, de szivünk még is követi őtet. A m i t moild, azt m i n d i g olyan szépen m o n d j a , hogy elbűvöl és megigéz szépségével. Nincsen kedvünk az előnkbe állított dolgok boncolgatására, mert szava bizalmat ébreszt, előadási m ó d j a tekintélyt kölcsönöz. M i n d i g keze ügyében v a n az a háló, amellyel a hallgatókat meg lehet fogni. E z az igazi n a g y szónokok isteni a d o m á n y a . P r o h á s z k a ez a d o m á n n y a l megvolt áldva s ö a reá bizott t a l e n t u m o k a t szépen is gyümölcsöztette. A szószék magasságából az evangélium mélységeibe kis é r j ü k . Beszédei hitfeleihez, v a g y még n a g y o b b c s a l á d j á h o z : a magyarsághoz voltak intézve. Sok b a b é r t termettek azok számára földi életében, sok gyönyörűséget szerzettek s hisz.sziik, hogy sok lelki indítást a d t a k k o r t á r s a i n a k . De halhatatlanságának igazi gyökérszálai mégis azokban az elmélkedésekben vannak, amelyeket az evangéliumról folytatott, amelyek m á r el is indultak világhódító ú t j u k r a , amelyek a m a g y a r vallásos elmélyedésnek és keresztényi érzületnek mindenha be— 89 —
Prohászka
Ottokár.
szédes bizonyságai lesznek. 1 2 Szinte ú j j o n g v a követjük ötét, amikor a természet n a g y templomán vezet keresztül, ahol beszédes a j k a által megszépül és ú j jelentést k a p m i n d e n : a fű, a fa, a virág, a szikla, a tó, a berek, a forrás, a folyó, a v i h a r ; élvezettel h a l l g a t j u k , amikor a természettudományok szédületes ú t j a i n viszen, v a g y a bölcselet finom útvesztőin járva, biztos kézzel b o n t o g a t j a ki a n n a k összegoinolyított szálait; g y ö n y ö r k ö d ü n k benne, midőn a kultúráról, a . szociális munka lelkületéről, az igazi vallásosságról, az erkölcsről, v a g y Isten országról beszél, de mégis a legnagyobb áhítattal akkor figyelünk reá, amikor az evangelium r e j t e t t mélységeit t á r j a föl előttünk, amidőn festő ecsetjének v o n á s a i r a megelevenedik előttünk az evangelium J é z u s á n a k az a l a k j a . Soha sem kérdezi, hogy egyik v a g y másik evangéliumot ki írta, hol írta, mikor írta, minő célból írta, mi volt az eredeti a l a k j a s minő változásokon ment keresztül. Szóval nem teológizál. Az evangéliumot ú g y tekinti, mint adott tényt, mint isteni kijelenést s a n n a k kincses b á n y á j á t igyekszik kiaknázni a maga és e m b e r t á r s a i építésére, lelki g y a r a p í t á s á r a . Sokszor olvastuk m á r eddig is az evangéliumot. Lelkünk ringott a gyönyörűség m á m o r á b a n . N e m t u d t u n k eléggé betelni szépségével és "gazdagságával. Megbecsülhetetlen isteni és emberi értékeket találtunk benne. De mégis bevalljuk, hogy sok szépség és g a z d a g s á g mellett észrevétlenül h a l a d t u n k el. Sok ragyogó d r á g a követ nem láttunk meg. S a P r o h á s z k a vallásos áhítattól i r á n y í t o t t elmélkedései olyan mélységeket t á r t a k ki előttünk, amelyeket eddig soha sem láttunk. Igaz, hogy sokszor többet lát és láttat, m i n t a m e n n y i benne van, hiszen az ő színező ecsetvonásai alatt m i n d e n megszépül; sokszor nem is éppen azt és úgy olvassa ki belőle, a m i n t benne van, de mindig erős hitből és őszinte meggyőződésből beszél. "" Azok közül a Jézus-életrajzok közül,, amelyeket ú j a b b a n olvastunk, talán a leginkább hasonlítható Giovanni Papini Krisztusához, amely i m m á r világhírnévre emelkedett, csak ez még nagyobb írásművészettel v a n megírva, mint amaz. Elmélyedő, I s t e n t szomjúhozó és Istenben megnyugvó alapjelle12
Elmélkedések 1910. 760. 1.
az evangéliumról II. kiadás
Székesfehérvár
Prohászka
Ottokár.
ménéi és t e n d e n c i á j á n á l fogva megközelíti K e m p i s T a m á s K r i s z t u s követéséről írott evangéliumát. , Még külön kellene szólanunk a r r ó l az irályról, amellyel P r o h á s z k a írt és beszélt. Az ismét egy külön isteni a d o m á n y volt nála. ő t e t v a g y h a l l a n i kellett, v a g y olvasni kell, hogy érdeme szerint méltathassuk. A szebbnél-szebb képek, a találó hasonlatok, a kifejezések g a z d a g s á g a és választékossága teszi igazán széppé, zengzetessé és gyönyörűségessé. Nyelve általában a szónoki nyelv, még akkor is, amikor t u d o m á n n y a l és bölcsészeti kérdések megoldásával foglalkozik. De m i n d i g kristálytiszta, mint a hegyi p a t a k s kellemes, m i n t a m a d a r a k éneke. Szellemével, i r á n y z a t á v a l , igazságaival nem m i n d i g értünk egyet, de előadási m ó d j a m i n d i g m e g f o g s g y ö n y ö r b e r i n g a t j a lelkünket. P é l d á t m u t a t a r r a , hogy d r á g a m a g y a r nyelvünkben miképpen lehet m i n d e n érzésnek és gondolatá r n y a l a t n a k a megfelelő szép szót és kifejezést m e g t a l á l n i anélkül, hogy idegenből kölcsönzött r u h á z a t b a n kellene járnunk. Akik emelkedetten, de tisztán és világosan a k a r n a k í r n i és beszélni, azok olvassák minél g y a k r a b b a n és b e h a t ó b b a n P r o h á s z k a beszédeit. Az ö t á r s a s á g a nemesítőleg, emelőleg és termékenyítőleg h a t m i n d n y á j u n k r a . Ezek voltak azok a kiváló egyéni, szónoki, írói t u l a j d o n ságok, amelyek őtet az esztergomi teológiai t a n á r i k a t e d r á tól a budapesti t u d o m á n y egyetemen keresztül, m i n d e n külső dísz és születési előjogok nélkül, a s z é k e s f e h é r v á r i p ü s p ö k i székbe emelték, amelynek n a g y t u d á s á v a l és őszinte vallásosságával fényt és tekintélyt tudott szerezni. É s ezek biztosítják számára a földi és égi h a l h a t a t l a n s á g o t . Vári Albert.
— 91 —
Hí t í e j l ö d és. A hit fejlődése ÖrÖk. Kezdetét nem ismerjük, csak sejtjük, a végét hiába v á r j u k , mert míg ember lesz az ember, addig lesz hite és a hit mindig olyan lesz, amilyent hívő lelke megteremt. Semmi kétség nem f é r h e t ahhoz, hogy a hit állandóan fejlődik. Fejlődés alatt é r t j ü k a kevésbbé tökéletes helyébe újabb, tökéletes lépését. A fejlődés haladás. Minden haladás egy kitűzött cél felé irányul. Mindig jelenti azt, ami az a n y a g i n túl és felül, a szellemi létezés körében van. Mindig oda vezet, ahol az istenivel kiván találkozni, mert csak a tökéletes szellemiségben érheti el a célt. Minthogy végesség csak a fizikai világ körében van, a szellemi haladás t ú l t e r j e d mindenen, amit végesség érint. Ezeknek a hitelemeknek elgondolása már magában is igazolja, hogy a mai ember a szellemnek olyan átfogó és átható erejével rendelkezik, amelyhez csak ezer esztendők szünetlen g y a r a p í t á s a j u t t a t h a t t a el. A mai ember, tegyük hozzá, az a mai ember, aki az átlagos középszerűségen túl és felül van, akkora szellemi tőkével rendelkezik, amelynek méretei úgy viszonylanak a Mózes, sőt a Mohamed korabeli emberéhez, ahogy az A g i a t o n i a Óceánjáró a Colombus vitorlásához, vagy a Newton górcsöve a Röntgen sugaraihoz. Ezek a méreti különbségek nem úgy ítélendők meg, mintha az ú j és i f j ú elhomályosítaná a régit, hanem úgy, mint amelyek kiterjesztett szárnyuk teljes pompájával és erejével zengik az apák dicsőségét. A növény és az állatvilág fejlődését nem a k a r j u k minta g y a n á n t állítni föl, de rá kell m u t a t n u n k , mert könnyen szemlélhető az a külömbség, amelyet az erdei körte és almafák, meg a kertiek mutatnak. A szín, nagyság, finomság, élvezhetőség oly messze állanak a mívelö és nemesítő kezéből kikerült fák gyümölcse és az őstermészetéitől, éppen mint a mai mívelt ember hitképzete és az ős emberé egymástól. Fölösleges volt tovább fűznöm e gondolatot és rám u t a t n o m az állatvilág és a díszvirág újkori p a n o r á m á j á r a , a régi tudás és a mai közötti kiilömbségre. Akinek szeme van a látásra, látja, mily állandó a fejlődés, vagy ha úgy — 92 —
_
Hitfejlődés.
t e t s z i k : a tökéletesedés, f i n o m o d á s , légiesedés és szellemiesiilés. M e r t bizonyos, hogy a f e j l ő d é s m i n d e n t é r e n és bármely t á r g y k ö r b e n a szellemi felé h a l a d . É s v á j j o n miben vejlik a m a g y a r á z a t ! Abban, hogy a természetvilágnak bármely körzetében jelentkezik az ember, ott m á r megkezdődik a fejlődés, a t o v á b b i h a l a d á s , az ú j t e r e m t é s . Csak I s t e n és csak az ember t u d t e r e m t e n i . Az e m b e r azért, m e r t I s t e n lelke működik benne. Mert I s t e n r á b í r t a , hogy t o v á b b folytassa az ő m u n k á j á t . N a g y tévedés v o l n a ebből azt a következtetést vonni le, hogy az e m b e r fölöslegessé t e t t e I s t e n m u n k á j á t . Az örök változás az I s t e n m u n k á j a m é g akkor is, ha a m i szeműnkben h a n y a t l á s t m u t a t n a . Az, a m i t a nagylelkek teremtő géniusszá élőnkbe tár, m i n d f o l y t a t á s a az egy akarat megvalósulásának. A cinikus és kételkedő azt kérdezi, hogy h a a teremtőlélek tökéletes, miért volt szüksége oly sok időre, a n n y i botlás, visszaesésre, lesiilyedésre és bűnös cselekedetre, h a haladni a k a r t és h a l a d n i tudott 1 ? E r r e a k é r d é s r e t a l á n fölösleges is felelni, de legyen elég a r r a f i g y e l m e z t e t n i , h o g y a föld és a többi csillagok, n e m Istenek, h a n e m az a n y a g v i l á g tartozékai és tagjai, melyek csak a magok kiszabott ú t j a i n j á r h a t n a k . A n a g y isteni bölcsesség é p p a b b a n n y i l v á n ú l , hogy a tökéletesedés lehetősége a t o v á b b f e j l ő d é s biztosítva van, mert h a nem így volna, a k k o r m i n d e n I s t e n volna. M á r a görög bölcs ( A n a x a g o r a s ) m e g m o n d o t t a , hogy a lélek (noúsz) az éltető, a formáló szemben az a n y a g g a l . E z a lélekelem m o z g a t j a , i d o m í t j a a nem lélekelemeket és b i z t o s í t j a a rendszerváltozást. Az, amit a bölcselkedő lélek ö n t u d a t o s a n lát és tovább szerkeszt gondolatban, a p r i m i t í v elem előtt csak homályos sejtelem, félelemszülte képzelödés. Ő az érzéki világ, a természet, változatos és mindig ú j meglepést t a r t a l m a z ó jelenségét megértés nélkül szemléli. E l ő t t e csak az ' bizonyos, hogy r a j t a kívül v a n valami, ami nem ő, de amitől ö nem tud szabadulni. Az ő f e l f o g ó és ítélő tehetsége nem t u d behatolni abba, ami érzékei elől el van z á r v a . De minden módot fölhasznál, hogy a veszedelmet elhárítsa m a g á r ó l . Az ős ember a m a titkos erőt, kit mi Istennek nevezünk, m i n d e n igyekezettel meg a k a r j a nyerni, hogy legyőzhesse ellenségét. T i t k o s viszonyba lépik istenével. Nevét nem említi, hogy ellensége meg ne t u d j a . T i t k o s nevet h a s z n á l n a k az e g y i p t o m i a k , sőt a régi rómaiak is, nehogy az ellenség hozzá f o r d u l h a s s o n . . . A rossz szellemek elűzése a bűvölés, b á j o l á s fogásaival t ö r t é n t . Sőt hiszik például a m a l á j o k s a u s z t r á l i a i a k , hogyha egy tört á t d o b n a k a levegőn és u t á n a m o n d j á k m e n j , m e n j — 93 —
Hitfejlődés. egyenesen es öld meg öt, s h a az ellenség nevét is megmondják s az illető m e g t u d j a , bekövetkezik a halála, s beteggé lesz a félelemtől, hacsak n e m tud még erősebb bűvölőhez fordulni. í m e a még m a is divatos, megbabonázás, megigézés, megátkozás, átokfogás ős f o r m á i . Azt is hitték, hogy a rossz szellemek bizonyos t á r g y a k a t szállnak meg s o n n a n a l k a l m i l a g m e g j e l e n n e k . A f á k , vizek, T b a r l a n g o k , h e g y e k m i n d telve v a n n a k szellemekkel. Sőt a f e j l e t t e b b gondolkozás az égi testeket, s különösen a bolygók a t r u h á z t a fel isteni tekintéllyel és h a t a l o m m a l . De ezeknek a földön is m e g v o l t a k képviselőik. É l ő f á k , kövek, m a j d kézzel csinált oszlopok, szobrok rejtették az istent, v a g y szellemét, sőt erejét és h a t a l m á t is. A keleti népek szent könyvei, s köztük a mi bibliánk s z á m t a l a n istenről v a g y isteni lényről t a r t a l m a z n a k följegyzést. Az, a m i írás f o r m á j á b a n f e n n m a r a d o t t , m á r olyan magas f e j l e t t s é g ű , hogy az u t ó k o r n e m m e r t e embernek t u l a j d o n í tani, h a n e m egyenesen istentől, Isten kezéből származottnak. E z a f e l f o g á s még m i n d i g m a g á n viseli a p r i m i t í v gondolkozás nyomait, mert Istennek kezet tulajdonít, amivel meg tudj a fogni az íróeszközt és ír. Midőn azt m o n d j a , hogy Isten szól, beszél, m á r jóval m a g a s a b b felfogásról tesz bizonyságot. E z u t á n következett az inspiratio hite, (ihletés), tehát az isteni léleknek az emberi lélekre h a t á s a , végűi a p r ó f é t a - * n a k v a g y látónak öntudatos, szólása és m u n k á b a lépése. B á r m i l y e n távol állunk az ősembertől, bármilyen óriás különbség v a n a mai hívő léleknek Istenhez való viszonya és a Polinézia sziget lakói hite között, bizonyos rokon vonást m i n d e n ü t t t a l á l h a t u n k . A kiilömbség f ő k é p p e n a b b a n m u t a t k o z i k , hogy az ősember ú g y él, ú g y gondolkozik és ú g y cselekszik, mint természeti lény, akinek sorsa a környe- ... zet kezében van. Őt két érzés vezeti: a l é t f e n n t a r t á s és a félelem érzése. Ö a r r a v a n felszerelve segítő és védő eszközökkel. Bizonyos m é r t é k i g m á r u r a a természetnek, de é p p e n a n n y i r a s z o l g á j a is, m e r t hite szerint a természet telve v a n ismeretlen lényekkel, melyek részint emberi, részint állati a l a k b a n j á r n a k - k e l n e k . A sötétség, a mélység, a barlangok, a vizek szolgálnak lakó lielyökiil, erősebbek minden embernél, ellenségei a jó szellemeknek, az Istennek. Minden nép hitében szerepel a jó és a rossz isten, a sátán, az ördög számt a l a n f a j á n a k h a r c a . Bibliánk ó t e s t a m e n t u m i részében a haragvó isten kiűzi Ádámot a paradicsomból, de csak úgy bizt o s í t h a t j a h a t a l m á t , hogy Cherubokkal őrizteti az a j t ó t , s midőn az ember szaporodni kezd és óriások jelennek meg a földön, Isten m e g b á n j a , hogy embert teremtett, s elhatározza, hogy véget vet u r a l m á n a k a vizek özönével. — 94 —
_
!
Hitfejlődés.
A kegyesség, áldozás nem elégíti ki az I s t e n t , undorodik az állatok k ö v é r j é n e k f ü s t j é t ő l — m o n d j a Hózseás próf é t a — s enged a S á t á n c s á b í t á s á n a k , hogy p r ó b á r a t e g y e J ó b személyében az e m b e r t „melynek m i n d e n g o n d o l a t a csak rossz." Még J é z u s sem menekülhet kora hitétől. Az ö r d ö g m e g h u r c o l j a valahol e m b e r t c s á b í t ó a n y a g o t t a l á l s á m b á r a kísértést d i a d a l m a s a n k i á l l j a , mégis foglalkozik az ördöggel. A nem-istenben v a l ó h i t n e k b á m u l a t o s költői f o r m á t a d o t t D a n t e a P o k o l - b a n s bizony a n a g y L u t h e r is viaskodott az ördöggel. D á v i d F e r e n c az ördög szövetséges t á r s a i nak t a r t o t t a ellenfeleit, a k i k őt i s t e n t a g a d á s s a l v á d o l t á k , m e r t az A t y á t ó l megkülönböztette a f i ú t . Ahhoz, hogy a kereszténység I s t e n a t y a s á g a jézusi fogalm á r a jusson, nem volt elég 19 száz esztendő, m e r t a hitet formulákhoz kötötték, még a legkalandosabb r e f o r m á t o r o k is. Minden b á n t ó szándék nélkül teszem azt a m e g j e g y z é s t , hogy a conciliumok, zsinatok és m á s e g y h á z i f ő h a t ó s á g o k , csak f o r m a i l a g t é r t e k el az őskor emberétől, a k i a bálványok ezer f a j t á j á b a n r ö g z í t e t t e meg hitét. I s m e r e t e s az a védelmi m a g y a r á z a t , hogy az imádkozó midőn régen az istenszobor, később a szentek képe előtt t é r d e l v e áldozott, v a g y imádkozott, nem az emberkéz m ű v é t i m á d t a , de emberi g y a r l ó s á g u n k a t a n ú ellenünk, hogy míg az a kis t a l i z m á n is, melyet n y a k u n k o n v a g y k e z ü n k ö n h o r d u n k , h i t ü n k szerint rendelkezik azzal a bűvös erővel, a m e l y m i n k e t véd és ha kell, megszabadít. Bizonyos, hogy a keresztény e g y h á z a k legnagyobb része, még ma is e s k ü t k i v á n p a p j á t ó l és más követőjétől a h i t f o r m á r a , a k á r apostoli, a k á r niceai, a k á r k o n s t a n t i n á p o l y i , m e r t csak az i r o t t h i t üdvözít. M i n k e t u n i t á r i u s o k a t rá k é n y s z e r í t e t t e k a 17-ik százban, hogy v a l l j u k és t a n í t s u k azt a h i t f o r m á t , melyben J é zus Istennek és i m á d a n d ó n a k v a n írva. Az á l l a m h a t a l o m e r e j é r e t á m a s z k o d ó e g y h á z a k az u n i t á r i u s o k t i l t a k o z á s á t jól felhasználták a r r a , hogy h í v e i n k e t egész g y ü l e k e z e t e n k é n t a magok egyházához c s a t o l j á k . K é t és félszáz esztendő kínos küzdelmét igazolja az a szokatlan közmondás, hogy az u n i t á r i u s o k nem azt v a l l o t t á k , amit h i t t e k . H i t ü n k e m i a t t lassan f e j l ő d h e t e t t . Még a b b a n az Unit á r i u s K á t é b a n is, melyet F e r e n c z József p ü s p ö k m á r a m o d e r n u n i t á r i z m u s h a j n a l k o r á b a n a d o t t ki, először benne voltak a régi Kátéból átvett apostoli h i t f o r m á n a k ezek a szavai J é z u s r a vonatkozóan: szállá alá p o k l o k r a ' felmenő inennvbe s o n n a n lészen e l j ö v e n d ő Ítélni eleveneket és holtakat.' A hitvallások szerkesztői a biblia s z a v a i t igyekeztek kihasználni s így a d t a k t e k i n t é l y t a h i t f o r m á n a k . De a k á r — 95 —
_
_ Hitfejlődés. biblia, a k á r zsinat, mind csak emberi alkotás, mindenik csak a m a g a képére és h a s o n l a t á r a t u d alkotni s csak azt érik el, hogy az a p á k megeszik az egrest s a g y e r m e k e k f o g v a vásik el tőle. ( J e r . 3 3 0 ). H a nem is egészen találó, de mégis h i v a t k o z n o m kell a d i v a t r a , öltözködés, szokások, m i n d alá v a n n a k v e t v e a v á l t o z á s n a k s a t á r s a d a l o m megbecsülésére számító ember b á r m i l y büszke is őseire, nem kisérli meg a XA'II-ik L a j o s , sem a M a r i ^ Terézia, sem a roccocco, sőt még a m a g y a r világból r á m á r a d o t t k a l a p p a l v a g y r u h á v a l indulni meg az utcán. A h i t f e j l ő d é s n e k r e n d k í v ü l becses a d a t a i v a l találkozunk a X I X - i k században. A n a g y f r a n c i a f o r r a d a l o m fölszakította a filozófia és a t u d o m á n y o s gondolkozás zsilipjeit. A h a t a l m a s á r a d a t m e g i n g a t t a az egyház oszlopos csarnokait és az állam kezébe t e t t e az u r a l k o d ó h a t a l m a t . A köznép kir o h a n t a s z a b a d s á g és egyenlőség k o r l á t l a n téreire s t u d á s a h i á n y á b a n h á t a t fordított egyháznak, Istennek s a hitet babon á n a k minősítette. E z t a r e n d k í v ü l érdekes m o z g a l m a t ma m á r le t u d j u k szállítani kellő értékére s h a s o n l a t t a l élve azt m o n d j u k : olyan volt, m i n t a k o r a tavaszi zápor, mely fölszedi a heg y e k o r m á n s a völgyek k a t l a n a i b a n rejtőző hó és jégtömegeket. Törve, zúzva, z a j o n g v a viszen m a g á v a l mindent, a m i t ú t j á b a n talál, de nem viszi el a tavaszt, nem szünteti meg a n a p s ü t é s t és a r ü g y f a k a d á s ! , az ú j életet, sőt biztosít g a z d a g tenyészetet. .. A vallás h i t v i l á g a e g y r e - m á s r a kezdette fölcserélni a régi f o r m á t az ú j szellemmel. A biblia tekintélye a betűről áthelyeződött a szellemre. E g y e l ő r e f á j t , hogy a Mózes könyveit leszállították az eredetiség és a tökéletesség isteni Nebo hegyéről, író toll és a másoló diák gyarló műhelyébe, emberi gyarlósággal készült, se nem egységes, se nem e g y i d e j ű , h a n e m i n n e n - o n n a n g y ű j t ö t t , á m b á r r e n d k í v ü l becses művei közé. H a s o n l ó sorsban részesült m i n d az ó-, mind az ú j - t e s t a m e n t u m n a k m i n d e n i k könyve. Kíméletlen rombolásnak tetszett és sok j a j t f a k a s z t o t t azokban a lelkekben, akik a b b a n a h i t b e n r i n g a t t á k m a g o k a t , hogy a régiek m i n d e n t tökéletesen t u d t a k és ú g y h a g y t á k u t ó d a i k r a . J é z u s helyzete is teljesen megváltozott a h i t f e l f o g á s körében. J é z u s a hit helyett a t u d á s t á r g y a lett. Az égi király helyett a földi uralkodó, de sem nem mint a zsidó Dávid utóda, sem nem m i n t csodatevő orvos, h a n e m m i n t a lelkek r e g e n e r á t o r a , m i n t ú j hitélet mestere, kinek országháza még nem telje^, de mind t á g a s a b b és bizonyosabb. A X I X - i k száz a természettudományokban és a filozófiában a d d i g nem is képzelt sikereket ért el. Az egyház és a — 96 —
Hitfejlődés. vallás m i n d e n ú j a b b s i k e r t ú j a g g o d a l o m m a l f o g a d o t t és h a r c b a szállt ellene v a g y t a g a d á s s a l és á t o k k a l , v a g y ú j magyarázattal. Az emberiség m i n d k e t t ő b ő l n y e r t , m e r t a védők k é n y telenek voltak kilépni a v á r f a l a k mögül, a t u d o m á n y emberei p e d i g . ú j a b b b i z t a t á s t n y e r t e k a t o v á b b h a l a d á s r a . D a r w i n a f a j o k eredetéről í r t könyvével n a g y o b b k a v a rodást idézett elő a 60-as évek végén, m i n t azelőtt S t r a u s s , v a g y R e n a n a J é z u s életével, m e r t most m á r az ember isteni s z á r m a z á s a f o r g o t t kockán. Mi lesz I s t e n n e l , h a többé nem h i h e t j ü k , hogy hat n a p alatt teremtette a v i l á g o t ! A geologia biztatókig felelt, ne b á n k ó d j ember, m e r t én h a t n a p helyett h a t millió esztendőt s a n n á l is j ó v a l többet a d o k neked. Isten örök, a létezés s a t e r e m t ő d é s is örök és szünetlen. H a s o n l ó a n jelentős r á z k ó d á s t s z e n v e d t e k a k e r e s z t é n y hívők, midőn a keleti népek bibliáit k e z d e t t é k f ö l f e d e z n i és n y i l v á n o s s á g r a hozni, m e r t ezentúl m á r nem volt j o g a egyetlen fölvilágosult embernek is azt h i r d e t n i , h o g y a kereszt é n y és zsidó valláson kívül, m i n d e n i k vallás p o g á n y vallás. M i n d e n i k b e n u g y a n a z az isteni lélek szólalt meg az e m b e r által, m i n t a keresztényben. Azok, a k i k a 70-es, 80-as évek - szellem-világában éltek, jól emlékeznek, milyen fölháborodást okozott a m a t e r i a l i z m u s n a k nevezett filosofiai rendszer bevonulása az irodalomba és a gondolkozásba. „ N i n c s e n Isten, nincsen lélek. M i n d e n csak az a n y a g működése a mozgás által." A m a t e r i a l i z m u s u r a l m a nem sokáig t a r t o t t , m e r t h i á n y z o t t belőle a felelet a r r a , hogy m i k é p p e n tenyészt lelkes l é n y e k e t a k á r az a n y a g , a k á r a mozgás. A r r a sem t u d o t t felelni, hogy az erőt h o n n a n szerzi, m i n t h o g y az a n y a g nem egyéb, m i n t fizikai szemmel nem l á t h a t ó a e t h e r i k u s molekulák halmaza. M á r Aristoteles megmondotta, hogy az a n y a g n e m f ü g g e t l e n p r i n c í p i u m , m e r t csak úgy jelentkezik, mint f o r m a , melynek k o r l á t a i vannak. E g y e d ü l f ü g g e t l e n és absoluf p r i n c í p i u m I s t e n . A X I X - i k száz második felében f ö l l e n d ü l t szellemi haladás az értelemnek, okoskodásnak, bölcselkedésnek kedvezett, de a hitet ahelyett, hogy elhomályosította volna, megt i s z t í t o t t a , f ö l r u h á z t a az élethez, a haladáshoz és az elterjesztéshez szükséges kellékekkel. Azt hiszem azonban, hogy i t t jó lesz f i g y e l n ü n k a r r a , hogy az igazi, a m e g n y u g t a t ó hit nem a n n y i r a az egyházak keretein belül, h a n e m i n k á b b az e g y é n e k b e n " f e j l ő d ö t t tovább. Az e g y h á z a k nagyon ó v a t o s a n v i g y á z t a k , hogy a régi t a n t é t e l e k és egyházi g y a k o r l a t o k , m i n t a hit külső megnyilvánulásai, é r i n t e t l e n ü l m e g m a r a d j a n a k . A k i k ezeket z a v a r t á k v a g y t a g a d t á k , kiközösítéssel, sőt kiátkozással is s ú j Keresetény Magvető.
— í)7 —
_ Hitfejlődés. t o t t á k aszerint, a m i n t az illető egyházi t ö r v é n y e i a r r a jogot és módot n y ú j t o t t a k . A m u l t 1925-ik év szenzációja volt A m e r i k á b a n a darwini elmélet m i a t t i kiközösítés. A h a n g s ú l y t m i n d e n k i a r r a teszi: A m e r i k á b a n , a szabad haladás, fejlődés, a f ü g getlen e g y h á z a k és a tetszés szerint szaporodó felekezetek h a z á j á b a n . É s ez a tény. U g y a n i s egyik déli á l l a m b a n (Tenniessee) véletlenül r á j ö t t e k , hogy a t a n í t ó a kis gyermekeknek a t u d o m á n y o s felfogás szerint beszélt a Teremtőről. A t a n í t ó t perbe f o g t á k és törvényszék elébe állították. A t á r g y a l á s t a színhelyen, D a y t o n kis v á r o s b a n tartották m e g : vádlók, védők, bírák, h í r l a p í r ó k és üzletemberek ellepték a kis v á r o s t . Az első s i k e r t a v á r o s a r a t t a azzal, hogy k i e m e l k e d e t t az ismeretlenség homályából. S o k a t n y e r t e k az állatszelidítők, a k i k m a j m o k a t v i t t e k a helyszínére, hogy kig ú n y o l j á k az evolutio híveit és h a s s a n a k a b í r á k r a . Az orthodoxok győztek, a t a n í t ó t elitélték, de mielőtt erre sor keriilt volna, m á r jól jövedelmező állást k a p o t t , m i n t rendkívül nevezetes ember. Sem a vádló ügyvéd, Mr. B r y a n , sem a bírák nem irigylendők, m e r t mindenik veszített. Az evolutio elve nemhogy csorbát szenvedett volna, h a n e m n y e r t ú j a b b fölfrissülést, n a g y o b b érdeklődést. A vallást nem érte bántódás. Ellenkezőleg azóta több ok v a n a hit mélyítésére, m e r t a természett u d o m á n y o k k a l foglalkozókra i r á n y u l t a figyelem, akik a hívők mellett emelnek szót. A híres P a s t e u r g y ö n y ö r ű e n m o n d j a : Boldog ember, ki I s t e n t hord keblében, a szépség eszményét, ki előtt hódolva h a j o l meg a művészet, a tudom á n y : a h a z a eszményét és az evangeliumi e r é n y e k eszményét. Régen ugyanezt vallotta Newton. A geologia, a csillagászat, a chemia, a psychologia, az archeologia és a hittudom á n y o k legkiválóbb művelői és terjesztői szép összhangban v a l l j á k , hogy a t u d á s semmiben sem csökkenti, sőt i n k á b b növeli a hitet. H a az evolutio a kiválasztást, az erősnek, épnek, az alk a l m a s a b b n a k , a j o b b n a k győzelmét jelenti, v á j j o n szenved-e v a l a k i k á r t ? Hisz a természet legkisebb tényezője is önvédelemre, élete biztosítására v a n berendezkedve. Az orvosi t u d o m á n y h a l a d á s á t a n n a k köszönjük, hogy m i n d e n szakember igyekszik ú j a b b t a p a s z t a l a t t a l erősítni a t u d á s t és azt az egész emberiség j a v á r a f o r d í t n i . Az utóbbi 50 esztendő a l a t t a felvilágosodás óriás mért é k b e n e l t e r j e d t a néprétegek között. A s a j t ó ú g y a napi, m i n t az időszaki és a könyvek, k ö n n y e n , sőt m a j d n e m ingyen szórták szét az ú j n á l ú j a b b ismereteket. Igaz, hogy ennek egyik e r e d m é n y e a templomok hallgatói számának csökkenése, az ú g y n e v e z e t t hitetlenség terjedése, de ezzel szein— 98 —
Hitfejlődés. ben nőnek az e g y h á z a k kísérletei a közönség visszahódítására. R e n d k í v ü l nagy buzgalmat f e j t e n e k ki a k ü l f ö l d i orthodox egyházak abban a hitben, hogy a bibliát meg t a r t sák régi tekintélyében. Milliókat költenek i m a h á z a k emelésére, ingyen füzetek s z é t s z ó r á s á r a . . . A t u d o m á n y o s felvilágosodás különböző m ó d j a i n a k az egyházi dogmák keretében a l k a l m a z á s á v a l kísérleteznek a nagy egyházak. U j a b b a n az a n g l i k á n egyház különböző árn y a l a t a i még az a l a p v e t ő 39 a r t i c u l u s t is m o z g a t j á k s az apostoli h i t f o r m a egyes szavait k i h a g y a n d ó n a k ítélik. E z t a n a g y o n érdekes p a n o r á m á t m á r n e m f o r g a t o m tovább, csak némi tájékozást n y ú j t o k az u n i t á r i u s h i t ú j a b b irányáról. A m a t e r i a l i z m u s s a l szemben a mi n a g y B r a s s a i n k emellé volt föl szavát a 70-es években, m i d ő n egyik egyetemi t a n á r t á r s á n a k bebizonyította, hogy nemcsak az a n y a g h a l h a t a t lan. Brassainál őszintébb és i g a z a b b h í v ő nem volt E r d é l y ben. () mint m i n d e n b e n , a h i t b e n is a k o r r a l h a l a d ó volt. Ezen az a l a p o n B r a s s a i t és a többi jeles vezető u n i t á riusokat, a k i k k e l - A n g l i a , A m e r i k a és h a z á n k dicsekedett, azzal szokták vádolni, h o g y n e m a n n y i r a a hitre, m i n t a tudásra, nem az érzésre, h a n e m az é r t e l e m r e támaszkodnak. Mi kétségtelenül v a l l j u k , hogy amelyik vallás e l h a n y a g o l j a a gondolkozást és v i s s z a f o j t j a a gondolatot, az m á r h a n y a t lóban van. „A vallásos gondolat, m i n t m i n d e n a m i emberi, él és nő." (Dr. Mellone.) Közelebbről ismerve, azt kell m o n d a n u n k , hogy az unitárius n a g y gondolkozók inkább voltak misztikusak, mint rácionalisták. Az a lélek, amely még m i n d i g ott lebeg a háború viharától fölvert szennyes hullámok fölött, szeretne elj u t n i a r r a a csöndes szigetre, hol az ú j Noé g a l a m b j a o l a j f a ágat talál. Szeretne ki szállani a béke és boldogság anvaföldjére, hogy ott m u t a s s a be h á l á j a égbe szálló á l d o z a t á t . A f ü s t n é l g y o r s a b b lelke oda v á g y i k , ahol t a l á l k o z h a t i k és érezheti az isteni lélek jelenlétét, h a l l h a t j a s u g a l l a t á t és bátor a j a k k a l k i á l t h a t j a : Abba, szerelmes A t y á m ! A p a j z á n vad i n d u l a t tombolása b e f e j e z ő d ö t t . A véráldozat p á r á z a t a undorba f ú l t . A d u r v a földiségnek á l l a t i a s v a d s á g a helyett kellene v a l a m i szebb, felsőbbrendű, felségesebb, szellemibb. A hit bizalma hív és v á r m i n d e n k i t ú j életre, ú j r a születésre. Bizonnyal többet ismerünk, r e n g e t e g sokat t a p a s z taltunk, többet, mint elődeink. L á t á s u n k fokozása ma m á r milliószor f i n o m a b b és r e j t e t t e b b mélységekbe hatol, mint a R ö n t g e n - s u g a r a k . Nem szólunk a h i t e t l e n n e l : minden helyet á t k u t a t t a m , de Istent sehol sem t a l á l t a m . A k r i t i k u s XTX-ik — 09 —
Hitfejlődés. száz h a r c a i t á t é l t ü k és m e g v í v t u k : a h i t s z a b a d s á g ú j , dicsőséges h a r c á t . Az u n i t á r i u s racionalistákról m a m á r világosan l á t j u k , hogy n e m az ész j o g á t keresték, h a n e m a hit igazságait védelmezték az elhomályosító rationalis elméletek ellen. Nem azért f o g a d t á k el a J é z u s r ó l a l k o t o t t ú j a b b igazságokat, hogy őt természetes úton s z á r m a z o t t n a k hirdetvén, isteni tényezőit kisebbítni a k a r t á k volna, h a n e m azért, m e r t az igaz emberben l á t t á k az I s t e n legtökéletesebb f i á t . Dr. P e a b o d y , a H a r v a r d egyetem professzora, a m a i legn a g y o b b a m e r i k a i u n i t á r i u s , bátor betekintéssel meglátta, liogy a X I X - i k száz legnagyobb u n i t á r i u s a i nem a n n y i r a r a t i o n a l i s t á k voltak, h a n e m jóval inkább, sőt tényleg mélységesen hívő, buzgón imádkozó alázatos lelkek. P a r k e r n é l senki j o b b a n bele nem merült az istenség mélységébe és magasságába. C h a n n i n g és Martineau és öszszes t a n í t v á n y a i k , sőt az egyszerű világi f é r f i a k és nők is az eszményiért, az ideálisan szépért és j ó é r t r a j o n g t a k . Csak így lehet megérteni, hogy oly sokan szánták életüket s vag y o n u k a t e m b e r t á r s a i k önzetlen fölsegítésére. V á j j o n ki m e r n é tagadni, hogy Bercle Mózsa misztikus hívője volt az I s t e n n e k , az e m b e r n e k s vallása jövőjének. Senkit se aggasszon, hogy a K r i s z t u s b a n való hit han y a t l o t t , midőn t a p a s z t a l j a , hogy most az Istenhez közelebb érezi m a g á t a hívő, m i n t azelőtt bármikor. H a régen csak egy szeretett fia volt Istennek, most számtalan sok s ez az I s t e n t u d a t és az I s t e n f i ú s á g érzete, nem jelenti a hit han y a t l á s á t , h a n e m fejlődését. Minél közelebb érezi m a g á t valaki Istenéhez, a n n á l i n k á b b törekszik tiszta és szent életre. A p r ó f é t a i látás és hallás kora nem j á r t le. Tisztult értelemmel, nemesült szívvel v á r j u k , k é r j ü k Isten jelenlétét, m e r t mi v á g y u n k az ő a t y a i meleg szeretetére, mert t u d j u k , hogy igaz boldogságot és az élet gyötrelmeitől megváltó üdvösséget csak tőle v á r h a t u n k , tőle n y e r h e t ü n k . Dr. Boros György.
A monarchíánízmus. Részlet szerzőnek Az unitárizmus (története és hitelvei) címen készülő nagyobb m u n k á j á b ó l .
Az előbbi fejezetben azon nehézségeket láttuk, melyekkel a fejlődő kereszténységnek meg kellett küzdenie. Ebben a fejezetben az unitárius részen küzdő feleket s unitárius hitelveiket fogjuk bemutatni. Elbeszélésünk egy lényeges dologban fog különbözni minden más. egyetemes hittan- és egyház lóiíénet előadásától Amazoknál a trinitárius hitelv s a katholikus egyház kialakulásának története .a vezető téma. Mi e helyen az unitárius hitelveket és azoknak vitatóit állítjuk elbeszélésünk előterébe s a trinitárius dolgokról csak annyiban emlékezünk meg> amennyiben azok az unitárius nézetek és események megértéséhez okvetlenül szükségesek. Történeti áttekintés.
A monarchiánus unitárizmus, mint a binitárizmustól, illetőleg a trinitárizmustól lényeg szerint különböző önálló keresztény hitelv, Eleutherus római püspök idejében (175—189), a montanizmus elleni küzdelemben Noetusnak követőjével Praxeas-szal került először nyilvánosságra.* Említettük volt, hogy a montanizmus a I I . század közepén annyira elterjedt, hogy Eleutherus római püspök már azon volt, hogy azt hivatalos egyházi jóváhagyással lássa el s ez alapon az afrikai, ázsiai, frigiai és itáliai kereszténységet egy egyetemes egyházzá fogja össze. Ekkor érkezett Kisázsiából Rómába Praxeas s oly heves támadást intézett a montanizmus Gieseler: Über Hippolytus, die ersten M o n a r c h i a n e r und die römische Kirche in der ersten Hiilfte des dritten J a h r h u n d e r t e s . Theol Stud. 1853. 759—787. 1. Hegemann: Die römische K i r c h e und ihr E i n f l u s z auf die Disciplin und Dogma in den ersten drei J a h r h . 1864. Dr. Lobogott Lange: Geschichte und Lelirbegriff der U n i t a r i e r vor der niciinischen Synode. Leipzig. 1831. TI. kötet. (E kis könyvecske minden régisége mellett s fontos dolgokban való tévedései ellenére inind m á i g egyik legjobb bevezető a m o n a r c h i á n u s korszak tanulmányozásába.) — 101 —
A
monarchiánizmus.
ellen, hogy E l e u t h e r u s püspök m e g h á t r á l t s a m o n t a n i s t a alapon tervezett egyetemes egyház alapításból nem lett semmi. Azonban P r a x e a s diadala rövid ideig tartott, m e r t őt viszont a m o n t a n i s t a T e r t u l l i a n u s vette nyilvános kritika alá s h a b í r á l a t á v a l a inontanizmust nem is j u t t a t h a t t a győzelemre, azt mégis elérte, hogy P r a x e a s t eretnekséggel megvádolhatta s R ó m á b a n lehetetlenné tehette. A P r a x e a s és T e r t u l l i a n u s közötti vita természetszerűleg ráterelte a közfigyelmet a christologiai kérdésekre. E k k o r lépett nyilvánosság elé a két Theodotus. Közülök az öregebbik Theodotus egy ideig ellenzés nélkül szabadon hirdette nézeteit; Victor püspökségének utolsó v a g y Z e p h y r i n u s püspökségének első éveiben azonban a r ó m a i presbitérium ellent mondott neki s kitiltotta őt a keresztények gyülekezetéből, m i n t olyant, aki K r i s z t u s t megfosztotta isteni méltóságától 3 illetőleg ezáltal az általa hirdetett ember J é z u s b a n káromolta és megsértette Istent. V i k t o r (vagy Z e p h y r i n u s ? ) püspök döntésével a h a r c Róm á b a n a m o n t a n i s t á k és a n t i m o n t a n i s t á k között nem szűnt meg. A s m y r n a i Noetusnak másik t a n í t v á n y a , Epigonus, Róm á b a jővén, összegyűjtötte P r a x e a s híveit s azok élére állva tanította, hogy K r i s z t u s b a n az A t y a emberré lett. M a j d hozzá csatlakozott a görög Kleomenes is, ki ékesszólásával ez elvnek — amiben a lényeg az volt, hogy K r i s z t u s (tulajdonkép e n : Jézus) nem volt Isten, h a n e m ember; csupán megszállta őt az isteni erő — m i n d több barátot és követőt szerzett. A m o n t a n i s t á k é s a n t i m o n t a n i s t á k felekezete mellett csakh a m a r (még Z e p h y r i n u s életében) megszólalt egy h a r m a d i k felekezet is, kijelentvén, hogy K r i s z t u s igen is Isten és pedig az Atyától különálló isteni személy. E felfogásnak különösen a r ó m a i p r e s b i t é r i u m b a n volt számos híve, kik közé tartozott H i p p o l y t u s is. Az antimontanisták ezekkel is szembeszálltak. A p r e s b i t é r i u m b a n különösen Callistus szólott ellenük, ki m á r régebb idő óta P r a x e a s n a k és Kleomenesnek volt híve. Callistus állásfoglalása azért nagyjelentőségű, mert belőle Zephyr i n u s után római püspök lett s mint ilyen, azon volt, hogy a n t i m o n t a n i s t a elveit az egyházzal hivatalosan elfogadtassa. A r ó m a i presbitérium t a g j a i megoszoltak Callistus és Hippolytus között, mire súlyos viták verték fel a gyülekezet békés — 102
-
A.
monarchiánizmus.
csöndjét anélkül, hogy bármelyik félnek sikerült volna a győzelmet kierőszakolni. E v i t á k r ó l c s u p á n H i p p o l y t u s feljegyzéseiből t u d u n k , amelyekben Callistus f ő k é n t azzal v a n vádolva, hogy püspöksége alatt az egyházi fegyelem meglazult. E v á d a t kellő értékére szállítja le az a tény, hogy épen az ellenfél mondta ezt. H o g y a valóság nem volt n a g y o n rossz, bizon y í t j a azon körülmény, hogy a Callistus a l a t t i heves v i t á k ellenére sem került a r ó m a i p ü s p ö k i egyházban s z a k a d á s r a a dolog. Az ellentétek azonban megvoltak s még 30 év múlva, Cornelius püspök megválasztásakor (251), is küzdöttek egymással. A montanista p á r t a m a g a szigorú elvi a l a p j á r ó l Corneliust az elesetteknek az egyházba való ú j r a felvétele kérdésében túlságosan engedékenynek találta s ezért nem volt h a j landó megválasztását tudomásul venni, helyette N o v a t i a n u s római presbitert ismerte el a r ó m a i gyülekezet f e j é n e k . Novat i a n u s u g y a n i s azt t a r t o t t a , hogy azokat a keresztényeket, akik megszegték az egyházi fegyelmet, egyetlen gyülekezetnek sem szabad b e f o g a d n i a . A szelídebb lelkületű Cornelius hiában intette ellenfeleit megbocsátásra, az mit sem használt. C y p r i a n us k a r t h a g ó i és Dionysius a l e x a n d r i a i püspökök Cornel iusnak a d t a k igazat; viszont F a b i u s antiochiai püspök az antiochiai zsinaton m i n d e n t elkövetett, hogy Nov a t i a n u s elveit j u t t a s s a d i a d a l r a . A két p á r t között a v i t a a n n y i r a elmérgesedett, hogy csaknem egyházszakadás lett a dologból. Különösen H i p p o l y t u s presbiter izgatott a montanista Novatianus, szigorú elvei mellett; evégből Rómából elment K a r t h a g ó b a és A l e x a n d r i á b a is. Persze az a n t i m o n t a n i s t a p á r t sem m a r a d t tétlen. E n n e k érdekében meg különösen Xabellius, ptolemaisi (egyiptomi) presbiter és S a m o s a t a i Pál, antiochiai püspök, tevékenykedtek. t » Ha az elmondottakat összefoglalólag t e k i n t j ü k , azt látjuk, hogy azokban két elv küzdött egymással. Az egyik elv szerint Isten személyében is, lényegében is egyetlen egy. Azokat, akik ez elvet vallották, egységhívőknek v a g y mon a r c h i á n u s o k n a k nevezték. A másik elv szerint isten (mint fő-Isten) mellett van egy második isten, K r i s z t u s , a hit dolgait tik ketten intézik. Ez elvnek vallóit kettösséghívöknek — 103 — 8*
A.
monarchiánizmus.
v a g y binitariusoknak nevezték.* H á r o m s á g h í v ő k vagy trinitáriusok a I I I . évszázadban m é g nem voltak. A monarchiánusok és binitáriusok közül minket ezúttal az előbbiek érdekelnek. A II. és I I I . században a monarchiánizmusnak két fői r á n y á t különböztették meg. Az egyik i r á n y z a t szerint Isten annyi, mint erő (dünamisz), kinek személye („konkrét alakja") nincs, csak á l l a t j a — lényege — van. Minden, a m i ezen a világon van, ennek az erőnek konkrét a l a k j a (modalitása). A m i egyfelől azt jelenti, hogy minden, a m i van, végeredményében ez az őserő, illetőleg Isteíi, mint abszolút szellemiség. E z é r t szokás ez irányzatot p a n t h e i z m u s n a k és pedig az őserőnek (Istennek) szellem-voltára való tekintettel racionális p a n t h e i z m u s n a k nevezni. De jelenti másfelől azt is, hogy minden, ami létezik, egylényegű (homo-úziosz) Istennel. A másik irányzat szerint az A t y a és az ember két különböző lényegü lény (düo-füzisz), kiket a logosz kapcsolt öszsze. A logosz annyi, m i n t Istennek (a konkrét alakzat nélküli a b s z t r a k t abszolutumnak) lelke. Az ember magába f o g a d j a (adoptálja) Istennek lelkét s- ezáltal az Atyához (mint a „konkrét" Istenhez) lesz hasonlóvá (homo-i-úziosz). A szentléleknek adoptálása mint folyamat, az emberi tökéletesedésnek processusa. Akiben (ilyen csak egy volt: Jézus) teljes mértékben benne v a n a szentlélek, az egészen olyan, mint Isten („Isten fia", „szent e m b e r " ) ; akiben nagymértékben van meg, az p r ó f é t a ; a kevesebb íhletettséggel biró ember csak bölcs, v a g y esetleg még az sem, hanem „csak" ember. E z irányzatot adoptiánismusns.k nevezzük, mert a legfontosabb tény benne az, hogy az ember a d o p t á l j a Istennek lelkét s ezáltal az Atyához lesz hasonlóvá. (Nem egyenlővé, tehát nem homoúziosszá, h a n e m csak hasonlóvá, homoiúziosszá.) A z o n b a n a k á r egylényegű az A t y á v a l az ember, a k á r pedig külön lényegű lény, az A t y a (mint konkretizálódott Isten) fölött is, meg az ember fölött is ott v a n a legfőbb lény: az egy, önmagától való, a lét által nem korlátozott örök abszolút u m : Isten, mint minden dolgoknak legvégső princípiuma. * W. Macliolz: 1902.
S p u r e n binitarischer Denkweise seit Tertullian.
— 104 — 8*
A.
monarchiánizmus.
Az a l á b b i a k b a n a m o n a r c h i á n i z m u s n a k e ismertetem.
két
irányát
A) Modálísta (dünamisztikus) monarchiánizmus/ (Racionális pantheizmus.)
Isten annyi, mint erő; az öszszes teremtmények ez isteni erőnek időleges alakzatai.
A homoűzion
elmélet.
1. Praxeas.
Praxeasról,** M o n t a n u s n a k ellenfeléről s az első névszer int ismeretes u n i t á r i u s r ó l csak a n n y i t t u d u n k , hogy valószínűleg E l e u t h e r u s püspöksége idején (175—189) m e n t Rómába s ott oly eredménnyel vitatkozott a montanistákkal, hogy a p r e s b i t é r i u m azoknak elveit a döntő p i l l a n a t b a n elejtette. Rómából P r a x e a s K a r t h a g ó b a - ment, hol szintén eredménnyel t e r j e s z t e t t e m o n a r c h i á n u s elveit, de sikere nem volt tartós, mivel T e r t u l l i a n u s m e g t á m a d t a s állításai egy részének visszavonására kényszerítette. E z minden valószínűség szerint 206 előtt történt. H o g y később m i lett véle, nem tudjuk. T e r t u l l i a n u s n a k évek m ú l v a (213—218 között) is oka volt P r a x e a s ellen v i t a i r a t o t bocsátani n y i l v á n o s s á g r a , mely irat a P r a x e a s r ó l való ismereteinknek m i n d m á i g f ő f o r r á s a . P r a x e a s h i t t a n á n a k ez volt alaptétele: az egyetlen egy Istent olyannak kell hinni, aki ö n m a g á b a n az A t y á t is, a F i ú t is, meg a szent Lelket is jelenti. T e h á t P r a x e a s szerint az A t y a is, a F i ú is, meg a szent Lélek is csak modalitásai Istennek, nem p e d i g külön Istenek. E modalitásoknak egymáshoz való viszonyát P r a x e a s I s t e n f i á n a k m a g y a r á z a t á n á l f e j t e t t e ki. ő nem t a g a d t a , hogy létezett I s t e n f i a ( K r i s z t u s ) , de létét egészen ebionita f e l f o g á s szerint m a g y a r á z t a : a lélek (spiritus) a h ú s n a k (caro) h o z z á j á r u l á s a által lett F i ú v á (filius). Amit úgy kell érteni, hogy az isteni lényeg ( a lélek, itt t u l a j d o n k é p e n m a g a Isten) M á r i á b a n testté (hússá) foLoofs ezt az elnevezést a j á n l t a : plurális monofüzitizmus. V. ö. Harnack: Monarchianismus. (Realencyklopiidie X I I I . köt.)# és Novatian (Realeneyklopiidie X I V . köt.) * fíaur: Die cliristliche Lehre von der Dreieinigkeit und Menschwerdung Gottes. Tübingen. 1841. I. köt. 245. s köv. 1. — 105 — 8*
A.
monarchiánizmus.
gamzott s lett F i ú v á . Az, liogy emberi a l a k b a n élt a földön, nem volt v a l a m i különös dolog. Isten, ha egyszer eljött a földre, csak a n n a k a képében j ö h e t e t t el, aki hozzá hasonlított. A csodálatos nem ez, h a n e m az, hogy miképen lett Mária testében emberré Isten. A csoda itt történt. H a e tényt precíze a k a r j u k definiálni, azt kell m o n d a n u n k , hogy a test (a hús) által jött létre a F i ú . A test létrejötte előtt az az erő, amelyik e testet m a j d a n éltette, Istennél volt, mivelhogy az az erő m a g a I s t e n volt. E n n é l f o g v a tehát azt m o n d h a t j u k , liogy tul a j d o n k é p e n a test (caro) volt a F i ú , v a g y P r a x e a s szavai szerint: I s t e n önmagából csinált F i ú t (deus ipse se filium sibi fecit). H o g y azonban F i ú v á lehessen, előbb A t y á v á kellett lennie (habeat necesse est pater filium, ut pater sit, et filius patrem, ut filius sit). E gondolatsor idáig egész rendes volna, de a továbbiakban így is f o l y t a t h a t ó : ha Isten, mint A t y a , F i ú v á lett, akkor a F i ú képében t u l a j d o n k é p e n az A t y a szenvedett, halt meg és temettetett el (filius patitur, pater vero compatitur ). Minthogy pedig Jézus az újszövetségi írók szerint effélét soha nem tanított, a montanisták P r a x e a s t „az A t y á t szenvedtetőnek" (patripassianus) kezdték csúfolni. E g ú n y n é v utóbb r a j t a m a r a d t P r a x e a s követőin. Adatok h i á n y á b a n m a m á r nem lehet biztosan megmondani, hogy v á j j o n c s a k u g y a n P r a x e a s tanította-e ezt a patripassianizmust, v a g y pedig csak ellenfelei fogták rá. B á r m i n t álljon is azonban a dolog, tény, hogy nem a p a t r i p a s s i a n i z m u s volt az egyetlen f u r c s a s á g e gondolatkifejtésben. T e r t u l l i a n u s azt is feljegyezte, hogy P r a x e a s szerint a h ú s (caro) volt a F i ú (Jézus'); a lélek (spiritus) volt az A t y a ( K r i s z t u s ) . (Aeque in una persona utrumque distinguunt, patrem et filium, discentes filium carnem esse, id est hominem, id est Jesum; patrem autem spiritum, id est deum, id est Christum.) Tehát a hús, az ember, Jézus, a F i ú volt az egyik; a lélek, Krisztus, az A t y a , maga Isten volt a másik. E kettősségben lehetetlen észre nem venni a test és a lélek, az a n y a g és az erő, a f o r m a és a lényeg dualizmusát, mi a keresztény theologiában Isten és A t y a , a christologiában K r i s z t u s és J é z u s fogalmaiban n y e r t kifejezést. A m i t tehát P r a x e a s itt vitatott, az a problém a volt, amely az emberi gondolkozásnak ősrégi, de azért mind máig meg nem f e j t e t t egyik p r o b l é m á j a . — 106 — 8*
A rrtunarchiánvZtnus. Bá rmily nagy volt is a különbség P r a x e a s és Tertullianus, illetőleg a monarehiánusok és a montanisták felfogása között Istenről, bizonyára már az eddig előadottakon is keresztül látszik azon közös meggyőződésük, hogy Istent mindketten szellemiségnek fogták fel. A pneumatikus P r a x e a s szerint: deus spiritus; Tertullianusék pedig a logos-theologiát vallották. Azonban a logos-theologia erőssége is Isten szellemiségének hite. E z é r t ha P r a x e a s s a monarehiánusok J á n o s evangéliumát nem is tartották hitelesnek, annak lényegét, azt, hogy „verbum caro factum est", — mint láttuk — maguk is igaznak hitték. Ebben leli egyébként magyarázatát azon különös tény is, hogy Kisázsiában, hol J á n o s evangel iuma leghamarább lett kánonná, fejlődött ki a montanizmus is, meg a monarchiánizmus is. A végletek itt c s a k u g y a n találkoztak. 2. Noetus.
Noétus hittana két részből áll, az Istenről és a Krisztusról való részekből. Istenről 5. Móz. 6 4 ; Ézs. 45 14 és Baruch 33(j a l a p j á n azt tanította, hogy önmagától való egyetlen egy Isten (Theósz ho autósjz), aki A t y j a és teremtője a világnak; láthatatlan, ha úgy akar maradni, vagy megjelenik, ha akarja. K r i s z t u s nem Isten, ő csak az Úr, mint ezt 1. K o r . 8 ö -ban Pál apostol írta. Krisztusról Noétus "ezeket állította : „Ő az a másik lény, aki teremtetett és mégis öröktől való, szenvedés nélküli és mégis f á j d a l m a k k a l teljes; halhatatlan és mégis halandó." Isten és Krisztus genetikus kapcsolatban állanak egymással: Isten az absolutum, K r i s z t u s a relativum. Más, és pedig mellérendelt a viszony az Atya és Krisztus, mint F i ú között. Noétusnak erről való nézetéül Hippolitus a következőket jegyezte fel: Amennyiben Isten mint öröktől fogva létező lény a beszéd tárgya, A t y á n a k neveztetik; amennyiben róla, mint teremtett lényről beszélünk, a neve: Fiú. Az Atya és a Fiú tehát ugyanegy substanciának ketféle modalitása; egyik sem a másiktól származott, hanem mint correlatív fogalmak, mindkettő az öslényegböl való. A modalitások egymással nem cserélhetők fel. Az Atya és a Fiú ugyanazon lényeg s mégsem ugyanazon subjectum. Hippolitus ugyan azt állította, hogy ez elmélet szerint a F i ú személyében az Atyát -
107
-
A.
monarchiánizmus.
is keresztre feszítették. ( P a t r i p a s s i a n i s m u s . ) Ezt azonban Noétus nem tanította. Az ő elgondolásában csupán a n n y i volt ebből, hogy amikor a F i ú t keresztrefeszítették, az A t y a is szenvedett. Ez nemcsak más, m i n t amit H i p p o l i t u s feljegyzett, hanem egyszersmind emberileg nagyon is érthető. A v a g y melyik a p á n a k nem f á j f i á n a k halálos szenvedése? F o n t o s itt megjegyeznünk azt, hogy miként Praxeásnál, azonképen Noétusnál sincs szó a történeti ember Jézusról. A k i r ő l e m o n a r c h i á n u s modalisták beszélnek, az nem a történeti Jézus, h a n e m egy isteni lény. Nem u g y a n maga az Isten, nem is „egy" Isten, h a n e m az egy őmagától való örök Istennek modalitása ( = alkalmi f o r m á j a ) . A m i k o r ezekről a mon a r c h i á n u s modalistákról beszélünk, t u d n u n k kell, hogy ezeknek csak a theologiája volt unitárius, a christologiája nem. A modalista m o n a r c h i á n u s christologia nem etikai, hanem sotériologiai alapon állott. T. i. benne Isten az emberiség megváltása végett lett F i ú v á s halt meg. A F i ú v á létei, a szenvedés és a halál — e felfogás szerint — mind az emberi üdvösség visszaszerzése végett történt. E z t az elméletet t r i n i t á r i u s üdvelméletnek nevezzük. Az u n i t á r i u s christologia Krisztusn a k személyes megváltói szerepét nem ismeri el; amiből következik, hogy keresztre feszíttetése sem áll kapcsolatban az egyetemes emberi üdvösséggel. Az u n i t á r i u s soteriologia elve a személyes érdemnek iidvezítő volta. E z pedig sem a trinitárius soteriologiával, sem pedig a p a t r i p a s s i a n i z m u s s a l nem hozható kapcsolatba. A m i P r a x e a s t is, meg Noétust is unitáriussá teszi, az tehát nem christologiájuk, h a n e m theologiájuk: Isten lényegegy ségének elve, mely szerint Isten, mint absolutum, egyedül való. Az őkonomia személyei mind csak ennek az egyedülvaló absolutumnak modalitásai. ^
3. Sabellius.
Sabellius* a modalista m o n a r c h i á n u s o k n a k legfőbb tlieologusa volt. A m i t P r a x e a s és Noétus csak vázlatosan fejtettek ki, az Sabelliusnál teljes világosságban és részletes k i f e j # Harnack: Dogmengeschichte. 4-ik kiad. I. köt. 760. s köv. 1. Baur: Die christliche L e h r e . . . I. köt. 256 s köv. lapjai. (Ez Sabelliusnak eddigelé legkimerítőbb ismertetése.)
— 108 — 8*
A
monarchiánizmus.
tésben található meg. Sabellius neve az u n i t á r i z m u s történetében évszázadokon keresztül egy szabatosan végiggondolt hitrendszert jelentett; elég volt v a l a k i r e csak a n n y i t m o n d a n i : Sabellius" s t u d n i lehetett az illetőnek hitét. . Sabellius hitrendszerének két a l a p f o g a l m a volt: a monász és a triász. tyTonásznak nevezte ő az egy, önmagától való örök absolutumot, Istent. E z az absolutum m i n d e n létezett, létező és létezendő dolgoknak, azok okainak és következményeinek végső foglalata. Isten m i n d e n n e k összefoglaló egysége, ő a legvégső egység; fölötte v a g y előtte nincs semmi. Sabellius ezt az Istent nevezte el monásznak. M o n d o t t a ő a monászt a hallgató, a tétlen Bölcsességnek is, a m i azt jelentette, hogy a világteremtés előtt a monász nem csinált semmit, csak hallgatott és elmélkedett. E z az absolut nyugalom Sabellius szerint Istennek valódi képe. M i h e l y t I s t e n elhatározta a világnak megteremtését, a d d i g i tétlensége tevékenységgé, h a l l g a t á s a beszéddé változott át. A z o n b a n ez a tevékeny, beszélő I s t e n a különben hallgatag, tétlen monásznak csupán alkalmi szerepe volt. A teremtés m e g t ö r t é n t e u t á n felhagyott a szereppel s ú j r a régi tétlen h a l l g a t a g s á g á b a merült vissza. A tevékeny („beszélő") I s t e n n e k neve Sabelliusnál: logos. A logos azon isteni erő, a m e l y I s t e n n e k m i n t absolut u m n a k t e r e m t ő s z á n d é k á t t e t t é v a l ó s í t o t t a . A logos a k k o r , amikor Isten elhatározta a világ megteremtését, m á r létezett, mert hiszen a szándék m á r eredménye egy előző lelki folyam a t n a k , m i t épen ez a logos f o l y t a t o t t le. A logos m i n d e n k o n k r é t u m n a k legvégső p r i n c í p i u m a . Jellemző s a j á t s á g a , hogy minősége nincs. A logos nem jó v a g y rossz, nem erős v a g y gyönge, stb. A logos t e l j e s e n személytelen, determinálatlan metafizikai őserő. Miként Isten, mint absolutum, alak, szín, f o r m a és minőség nélküli fogalom, azonképen a logos is d e t e r m i n á l a t l a n és d e t e r i n i n á l h a t a t l a n . I s t e n is, a logos is m e t a f i z i k a i f o g a l m a k ; fizikai, tehát k o n k r é t f o g a l o m — Sabellius szerint — a triászban lett belőlük. Mi a t r i á s z ! A triász Istennek, mint a b s o l u t u m n a k , időleges objektiválódása, Istennek alkalmi szerepe. Sabellius ezt úgy is mondotta, hogy a triász annyi, mint három prózopon ( = alak), mivel Istennek, mint k o n k r é t u m n a k , h á r o m a l a k j a — luy —
A
monarchiánizmus.
volt: ho patér (az A t y a ) , ho hüiósz (a F i ú ) , to pneüma (a Iiélek). E h á r o m prózoponnak speciális tevékenysége a következő: az A t y a a m á r megteremtett világnak törvényt ad, a F i ú ember lett s m e g v á l t o t t a m világot, a szent Lélek meglátogat és megszentel. Sabellius ezt az ökonomiát a következő genetikus rendszerbe állította: Isten a logos által teremtette meg és i g a z g a t j a a világmindenséget, ő az u n i v e r s u m n a k egyedüli u r a . Az A t y a a világfejlődésnek legrégibb („Mózesi") korszakában az ótestamentom t ö r v é n y a d ó j a ; a F i ú az ú j t e s t a m e n t o m i történeti J é z u s b a n lett emberré; a szent Lélek az apostolokat s általuk az őskeresztényeket töltötte el isteni ihlettel. E genetikus ökonómiának — melyben (ismételem) az A t y a is, a F i ú is, meg a szent Lélek is a Monásznak részleges alkalmi p r o j e c t u m a i a logos által — helyes megértéséhez tudn u n k kell még a következőket. Sabellius szerint a létezés nem öncél, hanem csak átmenet. Öncélja .egyedül csak Istennek mint absolutumnak van. Minden más létezés csak átmeneti. H a b v a g y u n k a lét hullámtengerén. Volt idő, mikor sem hab, sem hullám nem volt s lesz idő, mikor sem ember, sem tenger nem lesz és a n a g y mindenségben a h a l l g a t a g bölcs Isten fog élni egyedül. A világegyetem létezése időbeli és átmeneti jelenség, nem i s m e r j ü k keletkezésének okát s nem i s m e r j ü k elm ú l á s á n a k föltételeit. Mi csak azt t u d j u k , hogy ami teremtetett, az elmúlik; a m i van, csak a d d i g van, míg Isten így a k a r j a . A teremtett világot nem az A t y a , a F i ú v a g y a Szentlélek t a r t j a fenn, hiszen m a g u k is teremtmények, h a n e m f e n n t a r t j a I s t e n a logos által, amely megvolt a létezés kezdetén s meg lesz akkor is, amikor mindenek elmultanak. A m i k o r tehát Sabellius az ökonomiai triászt az ótestamentum, az ú j t e s t a m e n t u m s az őskereszténység megszemélyiesítőjévé tette meg, két dolgot gondolt hözzá. Hozzágondolta egyfelől azt, hogy e történeti korszakok (s per analog i a m : azoknak megszemélyesítői) nem állnak izoláltan egymás mellett, hanem szervesen egymásba kapcsolódnak, minthogy a logos összetartja őket. E gondolatával Sabellius a keresztény a l a p f e l f o g á s ú történetbölcseletnek volt első öntudatos művelője. De hozzágondolta azt is, hogy az egész ökonomiai triásznak csak az emberrel kapcsolatban v a n értelme.
A
monarchiánizmus.
Azok a hasonlatok, melyekkel ö a prózoponokat m a g y a r á z t a , világosan m u t a t j á k , hogy Xabellius a monászt az egész világegyetemmel, a triászt azonban tisztán csak az emberrel kapcsolta össze. Ö egy alkalommal ezeket m o n d o t t a : „Miként a n a p n a k egy a lényege s mégis h á r o m f é l e a h a t á s a , t. i. világító, melegítő s m i n d e n h o v a elterjedő, azonképen világító a F i ú , melegítő a Lélek s m i n d e n ü t t jelenvaló az A t y a . " Azt pedig, hogy miért épen a F i ú a világító, a következőképen f e j tegette: „Az A t y a a F i ú t n a p s u g á r u l küldte e földre, hogy ott mindeneket megvilágítson. E n n e k m e g t ö r t é n t e u t á n a F i ú visszatért („felment") a mennybe, miként a n a p s u g á r is viszszatér a n a p b a , ha ideje l e j á r . " A szentlelket az A t y a máskor is elküldi, elküldi mindenkinek, aki méltó' a n n a k elfogadás á r a ; elküldi, hogy töltse el azt melegséggel, megelevenítő erővel, hogy legyen az egy ú j életben ú j ember. Az ökonomiai triász Sabellius szerint tehát tisztán az ember m e g v á l t á s á é r t , illetők?g egyáltalában csak az emberrel kapcsolatban van. Az állatnak, a növénynek, meg az á s v á n y n a k ép úgy nincs szüksége a triászra, miként nincs szüksége a világegyetemnek sem, melyet nem a triász, h a n e m a monász t a r t fenn és kormányoz a logos által. Mondotta Sabellius azt is, hogy m i k é n t az emberi test, lélek és szellem egymással szervesen összefüggő h á r m a s egység, azonképen az Istenben, mint monászban, egy szerves egység az A t y a , a F i ú és a Szentlélek. S miként a n a p melegít, világít s egyidejűleg kerek test, azonképen a monász is m i n t F i ú megvilágosítja a világot, mint Lélek melegíti s m i n t A t y a határozott személyiséggé foglalja össze azt. isten (hogy H a genbach szép mondatát idézzem) m i n t a nap, k i t á r t a k a r j a i t e világnak, midőn K r i s z t u s b a n n a p s u g á r k é n t megnyilatkozott s aztán midőn n a p s u g a r á t az idő leteltével h a l á l á b a n felmagasztalta, benne és általa az összes megvilágosultakat magához vonzotta az égbe. Sabellius theologiája az első nagyszabású keresztény dynamis-elmélet Istenről. Sabellius Istene nem személy, hanem erő ( = dynamis), nem a s z e r e t e t n e k i r g a l m a s Istene, hanem a világrend absolut u r a . E n n e k az energia-Istennek szíve nem dobban meg, ha óriás gépezetéből egy elvásott csavar kiesik, szeme nem lábbad könnybe, h a az égből egy ki— ill —
A.
monarchiánizmus.
hűlt csillag lehull. A monász nem az ember Istene, hanem az univerzumé. Nincs a l a k j a (az ember nem hozzá hasonlít)^ nincsen színe (az élet p í r j a s a halál sárgasága nem róla van lemintázva); csak tevékenysége van. E z az Isten a legvégső p n e u m a t i k u s és materiális princípium. Nevezhetjük Istennek, monásznak, erőnek, p r i n c í p i u m n a k ; nevezhetjük bárhogyan, csak A t y á n a k nem. Sabelliusnak Isten-fogalma a modern bölcselet történetében, természetesen a r á való hivatkozás nélkül (s bizonyára anélkül is, hogy ez esetben hatásról beszélhetnénk, bár e kérdés ma még egészen nyilt kérdés), — Leibniíznál kerül elő. Leibnitz I s t e n e is az absolut végső ok, a legvégső, az anyagtalan és modalitásnélküli tiszta aktualitás. R legvégső okot Leibnitz is monásznak nevezte el. Leibnitz monász-elmélete főbb tételeiben azonos Sabellius monadologiájával. A monásszal kapcsolatban m i n d k e t t e n egyértelmiileg állapították meg, hogy a lét annyi, m i n t tevékenység. Azonban a lét sem Sabelliusnál, sem Leibnitznél nem a legvégső ( m o n d j u k inkább így: a legelső, v a g y : a kezdő) fogalom. A létezés egy v a g y több előző f o l y a m a t n a k eredménye. Ahhoz, hogy valami létezhessék, négy f o g a l o m szükségeltetik: két s u b j e c t u m és két k a t e g ó r i a . A két s u b j e c t u m a következő: az, a m i létezik, és az ami a létezést eredményezi. A két kategória a tér és az idő, amiben létezés lehetséges. A létezés tehát nem minden dolognak kezdete. V a n n a k dolgok, amelyek a létezés előttiek. A létezés csak a fizikai világ alapténye. A fizikai világ mögött van a m e t a f i z i k a világa s ennek áll a túlsó végében — oly messze, hogy odáig a n a g y távolság miatt sem az emberi szem, sem az emberi értelem el nem ér — v a n a h a l l g a t a g bölcs Isten, minden dolognak kezdete és vége, az absolutum: a monász. A modern filozófia nyelvén szólva, Sabellius monásza a m e t a f i z i k a i ontologiának legeslegelső ténye, v a g y m i n t Böhm K á r o l y m o n d a n á : a m e t a f i z i k a i absolut öntét. Sabellius óta Istenről sok mindent elmondottak. Azonban Istennek mint a b s o l u t u m n a k fogalmát a filozófia gon- dolkozása közel 1800 évi töprengés u t á n ma sem t u d j a másnak elképzelni, m i n t Sabellius monászának. E tény ennek a modern filozófia történetében sehol nem emlegetett u n i t á r i u s theologusnak egyik legszebb dicsérete. — 112 — 8*
A
monarchiánizmus.
A triász a monászhoz képest az, a m i a filozófiai lényeghez viszonyítva a filozófiai k a t e g ó r i a : a m e g n y i l a t k o z á s n a k f o r m a i lehetősége. A triász az emberrel és világával kapcsolatban a monásznak megnyilatkozási lehetősége. Lehet-e a monász i r g a l m a s ! Nem. Összeegyeztethető-e a monász fogalmával a gondviselés? Nem. Lehet-e vallásos viszony a monász és az ember között? Nem. A monász és az ember körülbelül olyan viszonyban állanak egymással, m i n t a gépész s a gépnek valamely alkatrésze. I t t nincs irgalom, nincs szeretet, nincs gondviselés; itt csak rend, bölcsen kigondolt, pontosan megvalósított v i l á g r e n d van. E kérlelhetetlen világrend fölötte áll m i n d e n relatív a k a r a t n a k ; az a b s o l u t u m teremtette azt, következőleg e r e j e és érvénye absolut. E világrend a dolgoknak mértéke. Ezt nem szeretni, h a n e m i s m e r n i ; nem vonzódni hozzá, h a n e m a k a r n i és t e n n i kell. A világrenddel k a p c s o l a t b a n m i n d e n ember egész ember kell, hogy legyen, m e r t különben a világegyetem n a g y gépezete összezúzza. De h á n y a n v a n n a k ilyen egész emberek? N e m több a gyarló, erőtlen, b á t o r t a l a n ember, kik gondviselésre, gyámolításra, szeretetre szorulnak? Mi a vallás? A gyöngék erőssége: biztató, bátorító lelki szózat. A k i ismeri a v i l á g r e n d törvényeit s elég erős azoknak b á t r a n engedelmeskedni; aki t u d j a , hogy e földi létben hol v a n helye s mi a teendője, az meglehet a vallás gyámolító segedelme nélkül is. De aki erejét elégtelennek, bizalmát b á t o r t a l a n n a k , k a r j á t gyöngének s szivét remegni érzi, aki e földön nem több és nem kevesebb, csak ember, az m i n d i g alázatos reménységgel fog a feléje n y ú j t o t t égi kéz u t á n nyúlni. E z e k n e k a monász nem vigaszuk; ellenben az A t y a , kiben hisznek; a F i ú , ki reményük s a Lélek, mely bátorsággal tölt el, mindenük. Sabellius triásza o n n a n felülről az égből nézve, bizon y á r a olyan, mint a n a p n a k szivárványszínekre bomlott gyönyörű ragyogása, egy fenséges délibáb, melyben Isten lelke lebeg a vizek fölött. I n n e n alulról, a földről nézve azonban ez a gyönyörű f a t a m o r g a n a nem álomkép, h a n e m valódi valóság. A monásznak a triász csak alkalmi szerepe, de az embernek az A t y a a hit, a F i ú a reménység, a Szentlélek a bátorító szeretet. Keresztény Magvető.
— 113 —
8
Á
monarciiiánizmus.
Amikor Sabellius egymástól szabatosan különválasztotta a monászt a triásztól, a monászt a világegyetemnek, a triászt az embernek körében helyezvén el, a lét bölcseletének is, meg a vallás lényegének és jelentőségének is a mélységeibe tekintett alá. Igaz, hogy a vallásnak ebben a felfogásában az eddigi bibliai theologiai speculatio meglehetősen nagy mértékben elveszítette értelmét. Mert mit jelenthetnének itt a speciálisan bibliai elnevezések és fogalmak 1 ? Sabellius mindannak ellenére, hogy rendszerének megokolásakor minduntalan a bibliára hivatkozott, nem bibliatheologus, hanem filozófiai vallásbölcsész volt. Az ő részére a vallás nem bibliai, hanem életbölcseleti probléma volt. Ez volt Sabelliusnak második jelentősége a keresztény hit történetében. Athanasius az Arius ellen irott negyedik levelében ismételten utalt a Sabellius bölcselete s a stoikus filozófia közötti rokonságra. E rokonság tényleg megvan. A stoikus bölcselet tényleg nagy hatással volt Sabelliusra. E hatás kettős volt: általános és részleges. Az általános hatás azonnal észrevehető, ha idézem Diogenes L a é r t i u s n a k idevonatkozó alábbi mondatát: „A stoikusok szerint az élet célja a természettel egybehangzóan élni, t. i. úgy s a j á t egyéniségünk, miként a nagy természet sajátossága szerint; ha az ember semmi olyant nem tesz, amit a világrend, mely maga a helyes, a mindent átható logos, tilt; e logos ugyanaz, mint Zeus, a mindenség kormányzója." E mondásnak pontos értelme a következő: élj összhangzásban s a j á t eszes természeteddel, amennyiben az még nem vált fonákká és mesterségessé, hanem megmaradt természetes állapotában; tudva és akarva légy az, ami vagy természettől fogva: a világegyetemnek, melyben az ész az úr, eszes alkotó része; légy magad is eszes, találd bele magad az ész uralma alatti egészbe ahelyett, hogy esztelenül és saját kényed szerint cselekednél: ebben áll a te feladatod, a te boldogságod, mert ezen az úton kerülhetsz ki minden öszszeütközést természeteddel s a világ rendjével, biztosíthatsz magadnak kellemes lefolyású, zavartalan életet.* Stoikus felfogás szerint Zeus mint főisten és a logos egészen ugyan* Schwegler Albert: A bölcselet története. Ford. dr. Mitrovics Gyula. Bpest, 1904. 153. lap. — 114 —
A.
monarchiánizmus.
azok, m i n t Sabellius monásza és logosa. E n n e k megfelelőleg a stoikus életeszmény szintén közös Sabellius életeszményével. A világrend törvényszerűségébe belehelyezkedni t u d ó tettre kész bátor ember m i n d k e t t ő j ü k n e k életideálja. A sabelliánus triász a stoikus filozófiában különösebbképen azért nincs meg, mivel t u l a j d o n k é p e n az egész görög mithologia a Sabellius-féle monász-triász megkülönböztetésen alapszik. Zeus, a főisten, a mindenséget kormányozza, de a n n a k egyes alkatrészeivel külön nem törődik. Az- embernek külön („emberszabású") Istene — S a b e l l i u s n a k t r i á s z a — a g ö r ö g mithologiában az összes többi görög isten együttvéve, kik az Olympusról lejönnek a földre, fölkeresik az embereket lakásukban, vigasztalják, b á t o r í t j á k v a g y mérsékelik őket; velük egyiittéreznek, együttélnek. Sabellius nem speciálisan stoikus, h a n e m általános g ö r ö g impressziók a l a p j á n t a l á l t a ki a monász-triász megkülönböztetést. A részetes h a t á s a következő. Az isteni absolutum m i n t monász, m á r Aristo'telesnél is m e g t a l á l h a t ó bölcseleti fogalom, ki I s t e n t (helyesebben m o n d v a : Zeust,~a főistent) minden anyagtól és a n y a g i a s s á g t ó l mentes tisztán transcendentális lénynek képzelte el. Aristoteles Isten-fogalmából azonban hiányzott egy lényeges rész, mit a stoikusok észrevettek és pótoltak: a logos. Aristoteles szerint I s t e n az absolut t r a n s cendes erő; a stoikusok ezt az absolut erőt m i n t főnevet s a n n a k m e g n y i l v á n u l á s á t mint i'gét, v a g y i s (Sabellius terminológiája szerint) a monászt és a logost egynek t a r t o t t á k . Aristoteles, miként P l a t ó n is, a monász f o g a l m á t a lógósnak t a r t a l m a nélkül, a stoikusok azzal együtt képzelték el. Természetes dolog, hogy itt duális egységről v a n szó, m i n t h o g y a monász és a logos kölcsönösen fel nem cserélhető fogalmak. Isten nem a n n y i , m i n t logos és á logos sem a n n y i , m i n t Isten. De valahányszor a,stoikusok (és Sabellius), a lógósról beszéltek, Istent m i n d i g hozzá gondolták s viszont. Az absolut mozdulatlan, m e t a f i z i k a i létet a stoikusok is, Sabellius is (s tegyiik hozzá: mi is) csak a logoshoz mint f o l y a m a t h o z viszonyítva t u d j u k elképzelni. Miként tehát a stoikusok, azonképen Sabellius is, a monásznak és a lógósnak duális egységét hitte és hirdette. T u d n u n k kell azonban, hogy azon gondolat, mely sze— 115 —
8*
A.
monarchiánizmus.
r i n t a lét a n n y i mint folyamat, — nem eredeti stoikus gondolat. E z t a görög bölcsek között H e r a k l e i t o s t a n í t o t t a először. Nincs helye itt annak, hogy részletesen előadjam, mit vett át tőle Sabelliüs. A h a t á s ü g y e Sabelliussal kapcsolatban még bővebb f e l d e r í t é s r e vár. L e g y e n azért elég itt csak p á r t é n y r e utalnom. Herakleitos bölcseletének is, miként a stoikusokénak és a Sabelliusénak is, központi f o g a l m a : a logos. Herakleitos Sabelliusnak monász fogalmát, tehát az absolutumot, őstiiznek nevezte, azon ő s s u b s t a n t i á n a k , melyben a lényeg s a n n a k egyetlen a t r i b u t u m a : az a k t i v i t á s , v a g y mint Herakleitos is, a stoikusok is, meg Sabelliüs is nevezték: a logos, — duális egységben él. ö n m g á b a n véve az őstüz egy teljesen a b s t r a k t fogalom, akárcsak Sabelliüs absolutuma. A világgal kapcsolatban azonban az őstüz annyi, m i n t : a lét; m a g a a m e g s z a k í t á s nélkül változó, f o l y t o n előálló és elmúló létezés. E b b e n az örökké ú j r a kezdődő, meg elmúló, megint ú j r a kezdődő s megint elmúló létezésben csak egy dolog állandó, a m i soha nem változik s a m i az örökös kezdésben, meg e l m ú l á s b a n m i n d i g m a r a d a n d ó : a változás. Elmúlik minden, a m i van, csak a dolgoknak ez az örök változása, a v i l á g n a k ez a f o l y t o n változó r e n d j e — a logos — nem múlik el soha. E világon minden úgy történik, amint ezt a logos teszi, m e r t ez a v i l á g t ö r v é n y a világrendben. A logos az örök mozgás, az örök kiterjedés és összehúzódás, "ez az örök napfényélet, m i n t Sabelliüs mondotta. E z az örök változás minden létezést relatívvá tesz. Absolut, változás nélküli m e t a f i z i k a i léte egyedül Istennek van. Minden teremtett lény változik; ami t e g n a p még nem volt, az ma m á r van, holnap viszont megint nincsen. í g y egyesülnek az örök változásnak e t a n á b a n az ellentétek. Mi v a g y u n k és mi nem v a g y u n k , t a n í t o t t a Herakleitos; a n a p f é n y is v a n és nincsen, tanította Sabelliüs. Minden fogalomban benne van a n n a k pozitív és negatív a l a k j a . E z é r t mondotta Herakleitos, hogy a konkrét valóságban nincsenek kiegyenlítethetlen ellentétek. Minden t u l a j d o n s á g relatív. A jó és a rossz a l a p j á b a n véve u g y a n a z : egy dolognak két oldala, mit a folytonos változás köt össze egymással. A tenger vizét, bár tiszta, az ember nem t u d j a meginni, holott a halak abból élnek. A ten— 116 — 8*
A
monv.rchiánizmus.
ger vize az embereknek rossz, a h a l a k n a k jó. Milyen a tenger vize: jó v a g y r o s s z ! J ó is, rossz is, mert a jó és rossz nem absolut ellentétek. Nincs a valóságban sehol absolut ellentét, a változás f o g a l m á b a n — mint ezt másfélezer évvel később az u n i t á r i u s E m e r s o n „A kiegyenlítődés" című gyönyörű fejtegetésében m o d e r n m e g v i l á g í t á s b a n is igazolta — minden kiegyenlítődik. Az örök kiegyenlítés Sabelliusnak vallásos elképzelésében a triász f e l a d a t a . Az ember nem absolut rossz. V a l a m i k o r bűnt követett el, de a triász segítségével a változás örök t ö r v é n y e szerint m e g j a v u l ; ha pedig e földön m e g j a v u l t , meg is hal e földön, hogy ott túlnan, a tiszták és igazak országában ú j r a éljen. Mi a k i e g y e n l í t ő d é s ! H a r c ; a merev v á l a s z f a l a k lerombolása; egy ú j világ meghódítása. „ A h a r c — mondotta Herakleitos — m i n d e n dolognak a t y j a és k i r á l y a . " Minél nagyobb a bűn, a n n á l n a g y o b b a bocsánat. A teljes bűnben („a k e r e s z t f á n " ) benne volt a teljes bocsánat, m e r t nincs e földön semmi állandó. Változik itt minden. Csak egy dolog örök: a logos, a változás. Íme a lógósnak központi jelentősége H e r a k l e i t o s , a stoikusok és Sabellius rendszerében. E rendszert sokféleképen p r ó b á l t á k elnevezni. Legtalálóbb elnevezés ez lehetne: az absolut v i l á g r e n d elmélete, m e r t központi f o g a l m a a lógósnak v i l á g r e n d j e . M o n d h a t n ó k így is: a lógósnak logikus v i l á g r e n d j e , mivel a v i l á g r e n d n e k az absolut észszeriiség a legjellemzőbb t u l a j d o n s á g a . A X V I I I . században így m o n d o t t á k : a rationalis világrend. H a Sabellius helyét az u n i t á r i z m u s történetében röviden és mégis szabatosan m e g a k a r j u k jelölni, ezt kell m o n d a n u n k : vele kezdődik az u n i t á r i u s rationalizmus. Ezzel a z t á n róla a legfontosabb tudnivalót is elmondottuk. B) Adoptiánizmus. (Monotheisztikus dfiofüzitizmus.)
Isten és az ember különböző két lényeg. Az ember a d o p t á l j a a logoszt s ez által Istenhez válik hasonlóvá. A homo-i-úzion elmélet. — 117 — 8*
A.
monarchiánizmus.
í . A két Theodotus és Artemon (Artemas.)
A bizánci Theodotus életéről alig t u d u n k valamit. Viktor püspöksége idején m e n t R ó m á b a , hol t a n a i miatt a keresztények gyülekezetéből kitiltották. T a n í t á s a i írásban is megvoltak, de nem m a r a d t a k r á n k s most azokról csak a n n y i t tudunk, a m e n n y i t belőlük H i p p o l y t u s a S y n t a g m á b a n feljegyzett. T a n í t v á n y a i közül csak egy Theodotus nevűt ismerünk, aki Z e p h y r i n u s püspöksége idején próbált R ó m á b a n külön gyülekezetet alapítani. A r t e m o n r ó l még ennyit sem tudunk, mivel sem H i p p o l y t u s , sem Tertullianus, sem Nova ti a n u s nem említik s csak E u s e b i u s tesz említést róla. Szerinte A r t e m o n a két Theodotus követője volt s mint ily m , levelezésben állott S a m o s a t a i Pállal. E p i p h a n i u s azt jegyezte fel, hogy S a m o s a t a i P á l t u l a j d o n k é n e n A r t e m o n hitnézeteit ú j í t o t t a fel s t e r j e s z t e t t e . Mindezekből megállapítható, hogy A r t e m o n 225—230. körül élt és tanított. Nevét hol Artemon, hol A r t e m a s a l a k b a n t a l á l j u k írva. H i t t a n t ö r t é n e t i jelentőségük az, hogy a P r a x e a s n á l előkerülő dualizmust tovább fejtették. A m e g f e j t e n d ő probléma P r a x e a s n á l is, Theodotuséknál is a szentlélek volt; az, hogy Isten egyetlen és legfőbb, a monarchiánusok között nem képezte vita t á r g y á t . Ellenben vita t á r g y a volt az, hogy v á j j o n J é z u s b a n a földi ember adoptálta-e az isteni lelket, hogy általa K r i s z t u s s á legyen (a problémának ezt a f o r m á j á t adopt i á n i z m u s n a k n e v e z t ü k ) ; v a g y pedig K r i s z t u s b a n a p n e u m a (a lélek) volt az alaplényeg s ez vette fel alkalmilag az emberi á b r á z a t o t (ez meg a p n e u m a t i z m u s ) . Az a d o p t i á n i z m u s szerint is, a p n e u m a t i z m u s szerint is t u l a j d o n k é p e n a szent Lélek csinált az ember Jézusból K r i s z t u s t . K i , illetőleg mi ' volt ez a K r i s z t u s ! I s t e n ! Nem. E m b e r ! Az sem. Mi t e h á t ! E g y közép lény. Nézzük ezt közelebbről. Az öreg Theodotus azt t a n í t o t t a , hogy J é z u s földi ember volt, ki Istennek különleges végzése f o l y t á n a szentlélek h a t á s á r a szűztől született. Tehát nem volt preexistens isteni lény, aki a szűzben testi alakot vett mag á r a , h a n e m földi ember, kit megkereszteltetésekor a szentlélek megszállott s K r i s z t u s s á tett, v a g y i s olyan képességekkel ruházott fel, melyek következtében kivált az összes em— 116 — 8*
A
monv.rchiánizmus.
berek közül. Mi volt J é z u s b a n „ K r i s z t u s " ? T h e o d o t u s s z e r i n t : a szent Lélek; ennek h o z z á j á r u l á s a tette J é z u s t K r i s z t u s s á . E z é r t a Lélek előbbrevaló K r i s z t u s n á l , illetőleg J é z u s n á l . K i K r i s z t u s ? A szentlélekkel megtelt J é z u s . K r i s z t u s fogalmában tehát v a n földi, emberi rész is, a szentlélekben azonban semmi ilyen nincs, az tisztán isteni. De azért n e m maga Isten. H a r a n g s o r b a á l l í t j u k e f o g a l m a k a t , a következő sorozatot k a p j u k : Isten — szentlélek —• K r i s z t u s (helyesebben: J é z u s K r i s z t u s ) — az ember. A szentlélek tehát magosabbr e n d ű fogalom J é z u s K r i s z t u s n á l , m e r t volt a k k o r is, a m i k o r K r i s z t u s még nem volt s m e g m a r a d t a z u t á n is, hogy J é z u s keresztre feszíttetett. Theodotus e szentlelket Melchizedek-nek (héber szó = az igazság k i r á l y a ) nevezte (1. Móz. 14 18 ) s azt állította róla, hogy az egy h a t a l m a s n a g y erő, fenségesebb mint Krisztus, m e r t — képletesen szólva — h a Melchizedek az őseredeti, akkor K r i s z t u s a n n a k csak másolata; ő az égi h a t a l m a k szószólója Istennél s az emberek legfőbb p a p j a : J é z u s K r i s z t u s egy fokkal a l a c s o n y a b b r a n g ú . E z a Melchizedek volt t u l a j d o n k é p e n I s t e n n e k egyszülött fia, k i öröktől fogva létezett s kinek lényege teljes mértékben isteni. Igaz, hogy J é z u s b a n is volt isteni lényeg (ez tette őt K r i s z t u s s á ) , de volt benne földi, emberi rész is (ezért volt J é z u s ) s emiatt nem volt ö kizárólag I s t e n f i a , h a n e m egyszersmind emberfia is. A különbség P r a x e a s és T h e o d o t u s között nyilvánvaló, P r a x e a s szerint Istennek lelke lejött a földre s beleszállott J é z u s emberi a l a k j á b a . J é z u s b á r m i t tett v a g y mondott, ahhoz ö csak a f o r m á t adta, a lényeg m i n d e n ü t t a szentlélek volt. P r a x e a s szerint J é z u s tehát azért nem volt Isten, m e r t az, a m i benne isteni volt, a szentlélek, t u l a j donképen m a g a volt az Isten. Isten pedig csak ő m a g a és csak egy lehet, nem kettő. (Ez a p n e u m a t i k u s monarchiánizmus.) T h e o d u s szerint ellenben a szentlélek megszállta J é z u s t és K r i s z t u s s á , az az tökéletessé tette. A megkereszteltetéstől kezdve egészen haláláig J é z u s maga az emberi tökéletesség, aki ú g y szól és ú g y cselekszik, a m i n t azt a benne levő isteni lélek d i k t á l j a . E z a tökéletes ember azonban ezért még nem Isten, hanem csak ember; miként a gyermek sem s a j á t a p j a azért, a m i é r t a p j a lelke v a n benne. Más az a p a és más a fiú. M á s — 119 — 8*
A
monv.rchiánizmus.
Isten és más a szentlélek. (Ez az a d o p t i á n u s monarchiánizmus.) A m i e kétféle elméletben a legfontosabb, az, hogy bennük az ökonomiában a szentlélek került Isten mellé, nem J é z u s K r i s z t u s . E gondolat Theodotuséknál még teljesen e m b r i ó j á b a n volt. H o g y e gondolat helyes gondolkozásból f a k a d t , azonnal m e g é r j ü k , ha hozzágondoljuk a következőket. Isten lesz-e abból, akit ma is megszáll a szentlélek? Nem. J é z u s K r i s z t u s száll bele a lélekbe ilyenkor? Az sem. A szentlélek tehát sem nem Isten, sem nem J é z u s Krisztus, hanem egy önálló tevékenységű isteni lényeg. Jézustól származott? Nem, m e r t h a t á s a J é z u s halálával nem szűnt meg. P u s z t a í'ictio? Az, sem, hanem valóságos reális tény. A szentlélek mint megihlető erő, valósággal létezik: I s t e n őbenne és őáltala nyilatkozik. Szentlélek tehát van. H a pedig van, akkor kell, hogy legyen helye is az ökonomiában. V a n is helye, még pedig m i n d j á r t I s t e n mellett. Isten-é a szentlélek? Nem, mint ahogy pl. nem maga az ember az emberi lélek sem. Mindazonáltal I s t e n lényegéhez a szentlélek ép úgy hozzátartozik, mint pl. az emberhez lelke. Csak a lélek által lesz egész emberré („emberré") az ember. Istenről is csák a szentlélek ú t j á n és által t u d u n k , m i n t h o g y Isten benne és általa nyilatkozik meg. B a j , ha valaki a szentlelket Istennek t a r t j a ? Nem b a j , de biztonság kedvéért jó hozzátenni, hogy Isten azért nemcsak annyi, m i n t „szentlélek". Miként az a p a sem csak annyi, mint f i á n a k lelke. Egyszóval a szentlélek az isteni ökonomiában I s t e n u t á n és K r i s z t u s előtt foglal helyet. Isten csak egy van, a monarchosz; az emberre nézve azonban két legfőbb lény v a n : I s t e n és az ő lelke. A r t e m a s még tovább vitte e gondolatfonalat s átadta azt Samosatai P á l n a k . Róla ennyi mindaz, amit tudunk. De a n n y i is elég ahhoz, hogy ehelyen őt se h a g y j u k említés nélkül. Az elmondottakhoz Eusebius egy rendkívül nagybecsű észrevételt csatolt, azt, hogy Theodotus u g y a n nem idegenkedett P l a t ó n n a k , meg Zénónak bölcseletétől, de azért a maga Aristotelesét, Euklidesét, meg Galenusát nem a d t a volna P l a t ó n é r t . E z a megjegyzés a r r a utal, hogy Theodotus a görög empirikusok bölcseletének befolyása alatt állott. — 120 — 8*
A
monv.rchiánizmus.
Nem itt a helye elmondani, hogy mivel és h o g y a n hatott P l a t ó n a keresztény h i t f e l f o g á s r a . De az alábbiak megértése végett n é h á n y észrevételt itt is el kell m o n d a n u n k . Platón v i l á g f e l f o g á s á b a n az, amiből minden lett, a jónak metafizikai eszméje volt. „ E z végső a l a p j a a megismerés nek és a létnek, az észnek és az észrevettnek, m i n d e n szubj e k t í v n a k és objektívnak, az ideálisnak és reálisnak, de m a g a felül v a n az ilyen megkülönböztetéseken." E z az absolut jó az Isten, egy m e t a f i z i k a i fogalom, aki a lét f o g a l m á n is túl van, m e r t a lét m á r korlátozás, holott I s t e n k o r l á t t a l a n , ő az absolutum. P l a t ó n elképzelésében I s t e n mellett v a n a demiurgos. P l a t ó n demiurgosa ugyanaz, m i n t T h e o d o t u s Melchizedekje: ők minden létezőnek teremtői. I s t e n m i n d e n létezőnek őseredeti örök mintaképe. Mellette v a n n a k egyik oldalon egy folyékony anyag, másik oldalon az eszmék. I s t e n az esz liléknek s e folyékony a n y a g n a k összevegyítése által létrehozta minden létezőnek ő s a n y a g á t : a világlelket. A ' világlélek nem egylényegű valami, benne két lényeg v a n összevegyülve: az erő és az a n y a g , az eszme és a t á r g y , a szándék és a megvalósulás. A világlélek Istennek és az embernek, helyesebben m o n d v a : az égi és a földi dolgoknak egysége. Léte csak szellemi " vonatkozásban örök, fizikai értelemben m u l a n d ó . A demiurgos — „a világalkotó" — ezt a világlelket m i n t v a l a m i óriás hálót kiterjesztette a mindenség fölé s a z t á n belőle kinövesztette a szerves világot. Platón Istene mindennek legvégső p r i n c í p i u m a , egy teljesen bölcseleti a b s t r a k t u m , kiben részek nincsenek, m e r t ö az absolut egyszerűség; kinek sem állapota, sem a l a k j a , sem szine nincs, m e r t mindezek t u l a j d o n s á g o k , tehát meghatározottságok, holott I s t e n minden meghatározottságon felül v a n : m e g h a t á r o z h a t a t l a n , m e r t absolutum. E z é r t mondotta róla P l a t ó n : „Istent, a mindenség A t y j á t és Alkotóját, nehéz megtalálni s ha az ember meg is találta, szóval meghatározni lehetetlen. Tf Pál apostolról szólva említettük, hogy I s t e n t u l a j d o n képen keresztény elképzelésben is ilyen a b s t r a k t absolut fogalom. Konkrét vonatkozásban, (amely vonatkozás az absolutum fogalmát m á r h a t á r o k közé — a k o n k r é t u m logikai — 121 — 8*
A
monv.rchiánizmus.
h a t á r a i közé — z á r j a ) nem Isten, h a n e m : az A t y a . A kereszt é n y ökonomia „ A t y a " f o g a l m á n a k megfelelő személy P l a tón theologiájában nincs, mert pl. a „világiélek" nem az. A keresztény theologia a világlelket „semmi"-nek m o n d j a (Isten „semmiből" teremtette a mindenséget). A keresztény theologiában a teremtést az A t y a a k a r a t á b ó l a logos ( = a F i ú , K r i s z t u s , Melchizedek) végezte el. A keresztény „logos" egészen ugyanaz, mint P l a t ó n n a k demiurgosa. A kéresztény I s t e n s a logos tehát P l a t ó n Istenének és demiurgoszának parallel fogalmai. Séma szerint ennyiben Theodotus mintha Platón, illetve a P l a t ó n t követö gnostikus egyházatyákat követte volna. V a n még egy hasonlatosság is: az eszméknek P l a t ó n elgondolásában u g y a n a z a szerepük, m i n t a keresztény ökonomiában a szentléleknek: ők fölkeltői minden szándéknak, v é g r e h a j t ó ösztönzései minden tettnek, ezek az eszmék az örök ihlet. H a I s t e n az örök eszménykép, akkor az eszmék az emberben az örökös ösztönzés ez eszményképhez hasonló lenni. P l a t ó n helyesen j á r t el, amikor az anyagot ilyen „eszmék"-kel telítette, mert az élőlény f o g a l m a e kettőnek szerves egységéből áll. Az eszme m a g a s a b b r e n d ű az anyagnál, m e r t I s t e n lényegéhez hasonló. Isten is eszme, ő a tökéletességnek absolut eszméje. Az absolut az emberben m á r csak a világlélekben korlátozott mennyiségben és minőségben v a n meg. Az ember épen emiatt nem lehet soha olyan tökéletes, mint'"Isten. P l a t ó n Istene logikailag k i m u t a t h a t ó Isten. Ő azon királyi szellem, ki elérhetetlen m a g a s s á g b a n trónol és uralkodik. L á b a i n á l évmilliók óta kering a n a g y világmindenség s benne évmilliók óta él, mint egy kis p a r á n y , az ember. P l a t ó n Istene az absolut fenség; az absolutum h a t a l m á n a k ereje, de ez gyöngesége is. P l a t ó n Istene egy teljesen hideg, rideg fogalom. T r ó n j a oly magas, a földtől oly messzi van, hogy a szenvedő ember j a j k i á l t á s a nem hallszik odáig. S ha hallaná is, mit használna az? P l a t ó n Istene nem a szenvedők vigasza; kezét nem t a r t j a gyermekeinek ütőerén, hogy megérezze a mi földi, emberi örömünket vagy b á n a t u n k a t . E z az absolut Isten az örök igazságnak komor Istene. A jóság Istene, — mondotta róla Platón, ele hozzátette: jó pedig az. ami igaz. Oh, hányszor ejt Jelkünkön, testünkön halálos — 122 — 8*
A
monarchiánizmus.
sebet az igazság, mivelhogy nem v a g y u n k m i n d n y á j a n egyf o r m á k s a m i az egyiknek igazság, az a m á s i k n a k halál. A részvétnélküli rideg absolutum a relativ emberiség fölött annyi, m i n t a könyörtelen végzet: a sors. E z é r t t e r e m t e t t e meg a keresztény theologia I s t e n mellé az A t y á t ; azért, hogy legyen, aki az a b s o l u t u m b a n képviselje a, konkrét relativitást. S azért nevezte el J é z u s az A t y á t nem a jóság, h a n e m a szeretet Istenének. Az igazság jó, de a jóság még nem szeretet. A jóság absolut fogalom, a szeretet ellenben relativ. A g y e r m e k nem m i n d i g jó, de azért az A t y a mégis szereti. Az igazság Istene nem szereti azt, a m i nem jó, és nem könyörülhet azon, a m i gyarló. Az igazság I s t e n e a sors Istene, aki játszva emel s mosolyogva ver le. P l a t ó n I s t e n e u g y a n azon absolutum, m i n t a Sabellius Istene, de mellőle hiányzik a legnemesebb lény, kit emberi elme v a l a h a elgondolh a t o t t : a szerető A t y a . P l a t ó n I s t e n e nem a szív, h a n e m az ész Istene volt. E z é r t is m o n d t a T h e o d o t u s : szeretem P l a tónt, dé nem a d n á m érette oda Aristotelest.* Aristotelest főképen az különbözteti meg Platóntól, hogy etikai világnézete antropocentrikus. P l a t ó n t ó l m i n d e n kívülről, Istentől jön s hozzá siet vissza; Aristotelesnél az ember ö n m a g á n a k eszményképe. P l a t ó n életbölcselete metafizikai, Aristotelesé emberi és földi. P l a t ó n szerint az élet célja végeredményében az emberbe szorult „eszmének" a „világiélekbe" való visszatérése, v a g y i s földi szempont szerint: az élet megsemmisülése; Aristoteles szerint ellenben: „a legfőbb jó nincs kívülünk, h a n e m bennünk, s nem más, mint a boldogság." Mi a boldogság Aristoteles felfogása szerint? A felelet e r r e a következő: „Minden lény törekszik a tökéletesség azon f o k á r a , melyet elérhet; azon f o r m á r a , mely teljes valóságát kifejezi; szóval azon f o r m á r a , melyben megvalósul. A f o r m á l ó cselekvés tehát azonos a céllal; s mivel m i n d e n lény bizonyos f o r m á b a n igyekszik megvalósulni, m i n d e n lénynek m e g v a n .a maga különös célja is. A cél pedig a jóval azonos; a létezőknek j a v a (jósága) tehát abban áll, hogy a valamirevalóPlatón és Aristoteles ismertetéséhez. 1. dr. O t t m a r Geschichte der Etik.. Leipzig 1926. I. köt. -
123
-
Dittrich:
A
monv.rchiánizmus.
ságból á t m e g y a valósított f o r m á b a ; a legtökéletesebb lény az lesz, melyben minden valamirevalóság egyszersmind megvalósult f o r m a is. Mert ami még nem valósult, az egyelőre tökéletlen. Az egész természet így egy n a g y műhelyhez hasonlít, melyben minden létező örökké azon dolgozik, hogy valamirevalóságát f o r m á b a n valósítsa, az az lerontsa azt, a m i benne tökéletlen és sokasítsa azt, a m i tökéletes." „A boldogság tehát bizonyos cselekvésben rejlik. De a cselekedetek közül némelyek sziikségképiek, mások pe rlig olyanok, melyek szabad választásunktól f ü g g e n e k ; s ez utóbbiak közül ismét némelyek olyanok, melyek magukért, mások pedig olyanok, melyek más t á r g y a k r a való tekintetből b i r n a k fontossággal. A boldogságnak szabadon választott és m a g á r a , nem pedig más dologra való tekintettel választott cselekvésben kell állania. Mert a boldogságnak nem szabad semmire sem szorulnia és megelégedését teljesen ö n m a g á b a n kell föltalálnia. Milyen cselekedetek pedig azok, melyeket ö n m a g u k é r t k í v á n u n k ! Ezek az erénynek megfelelő, a szép és a nemes cselekedetek. Nem minden cselekvés jó; az a jobb, mely lelkünk jobb részéből f a k a d . A legjobb cselekvés az, mely a legnagyobb boldogságot a d j a . Ez a cselekvés pedig, hogy még egyszer ismételjük, az erény; a tökéletes boldogság pedig az, mely lelkünk legbecsesebb részéből s a legtökéletesebb erényből f a k a d . Cselekvés nélkül tehát nincs sem erény, sem boldogság."* A boldogság tehát a cselekvő, a tevékeny életben van. „Az olimpiai játékoknál nem a legszebbek s legerősebbek nyerik el a koszorút, — ú g y mond Aristoteles; hanem azok, akik a porondon érte küzdenek." Mindenféle cselekvés bold o g í t ! Nem. Csak az észszerű tevékenység („a legmagasabb erény által vezetett lélek cselekvősége") az, a m i boldoggá tesz. A fösvény nem boldog, a gyilkos sem boldog, mert cselekedetüket nem az erény irányította. De boldog az édesanya, boldog a munkás, boldog mindenki, aki cselekedeteiben él s e cselekedeteket nem az önzés vezeti. H a a cselekedetekben az igazság s a szeretet együtt vannak, születik meg a boldog* P a u l Janet:: A politikai tudomány története az erkölcstanhoz való viszonyában. Ford. Lörincz Béla. Bpest, 1891. I. köt. 232. és 234. lapok. — 124 — 8*
A monarch
iónizmus.
ság. Aristoteles volt az első, ki nem (mint P l a t ó n ) az igazságot, nem is (mint E p i k u r o s ) a szeretet, h a n e m e kettőnek vegyülékét, a b a r á t s á g o t állította az emberi lélek legnemesebb t u l a j d o n á n a k . H i t t a n t ö r t é n e t i szempontból Aristoteles jelentősége az, hogy az e r é n y t a n t ( t u l a j d o n k é p e n : az etikát) belekapcsolta a h i t t a n b a s ezzel P l a t ó n theologiáját egy fontos, lényeges részszel kiegészítette. P l a t ó n a hitet teljesen I s t e n szempontjából fogta fel; gondolatainak kiinduló s visszatérő p o n t j a „Isten". Aristoteles ehelyett az embernek s z e m p o n t j á t állította előtérbe. P l a t ó n a hitnek összes dolgait kívülről sugároztatta belé az emberbe; Aristoteles szerint a hit s az erkölcs magából az emberi lélekből fejlődik ki. P l a t ó n f e l f o g á s a fenségesebb, mert az az a b s o l u t u m i g ér föl; viszont Aristoteles f e l f o g á s a emberibb. A n n a k n a g y o b b a m a g a s s á g a , ennek nagyobb a mélysége. E kétféle f e l f o g á s a keresztény theologiai gondolkozásra döntő h a t á s t gyakor.olt: P l a t ó n a t r i n i t á r i u s , Aristoteles az u n i t á r i u s theologusoknak lett bölcseleti tanítómestere. E z é r t van több a b s t r a k t u m (elmélet) a t r i n i t á r i u s és több konkrétum (gyakorlatiasság) az u n i t á r i u s h i t f e l f o g á s b a n . Aristoteles is hitt P l a t ó n Istenében, miként az u n i t á r i u s o k is hiszik az a b s o l u t u m n a k I s t e n - f o g a l m á t . De az élő hitnek e r e j e a földi ember számára az u n i t á r i u s o k szerint n e m ebből az el nem képzelhető absolutumból, hanem „a szerető édes A t y a " emberies fogalmából származik. Theodotus érdeme, hogy Aristoteles bölcseletét az unit á r i u s kereszténység számára felfedezete s fölhasználta. E g y h a r m a d i k jelentősége is v a n Theodotusnak s kövei öinek a keresztény theologia törté,letéhen. Vei ük kezdődik a bibliának g r a m m a t i k a i exegesise, a t u l a j d o n k é p e n i szakszerű szövegkritika s a bibliával kapcsolatosan a logikával, a mathézissel, v a l a m i n t a természettudományokkal való foglalkozás. A d d i g a bibliát v a g y nem f o g a d t á k el k a n o n i k u s iratnak s ez esetben a hit a r g u m e n t u m a i közül egészen mellőzték; vagy ha elfogadták, akkor meg isteni kijelentést láttak benne, melynek minden szava szent és sérthetetlen. Nyilvánvaló, hogy sem az előbbi, sem ez utóbbi e l j á r á s nem helyes. A biblia iratait sem elvetni, sem k a n o n n a k elfogadni
A
monv.rchiánizmus.
nem lehet, a m í g a n n a k m i n d e n részére kiterjedőleg a tárgyismerő szakszerű k r i t i k a az egyes részek reális értékét, egymáshoz való viszonyát* stb. meg nem állapította. H o g y ez így van, azt Theodotus és m o n a r c h i á n u s t á r s a i ismerték fel legelőször. Yeliik kezdődik a szakszerű bibliai exegezis és bibliakritika. 2. Beryllus és Origenes.
B e r y l l u s az a r á b i a i B o s t r a v á r o s á n a k püspöke Krisztusról a következőket t a n í t o t t a : Krisztus, illetőleg J é z u s földi ember volt, ki Máriától való születése előtt nem létezett. E n n y i t mások is t u d t a k és állítottak m á r - ő előtte. Beryllus ezt az állítást a következőkkel toldotta meg: ez az ember Jézus az isteni megihletődés által Isten országának p o l g á r á v á (empoliteúszthai), v a g y i s az a d d i g közönséges gyarló emberből valláserkölcsi személyisség lett. Az isteni erő J é z u s b a n az emberi lényeget nem változtatta meg, csupán minőségében tökéletessé fejesztette ki. Isten K r i s z t u s b a n embert állított az emberiség eszményképévé, kihez hasonló lenni, kit követni legmagasztosabb emberi hivatásunk. Krisztusban I s t e n nem ö n m a g á t m i n t á z t a meg élőszoborrá; K r i s z t u s nem Istennek a képmása. Istennek mint eszményképnek az ember előtt csak akkor volna valódi jelentősége, ha lehetséges volna, hogy földi ember Istenné lehessen. E z azonban nem lehetséges. Más az Isten, más az ember. E s z m é n y k é p csak az lehet, akihez t u d h a t u n k hasonlók lenni, — mert máskülönben az eszményképnek nincs reális értéke. A K r i s z t u s s á lett Jézus, a tökéletes ember, az, aki relatív eszményképünk lehet. E z a tökéletes ember azon valláserkölcsi ideál, melyet a m o n a r c h i á n u s christologia számára Beryllus határozott meg legszabatosabban. K r i s z t u s n a k etikai jelentőségét ennyire tisztán Beryllus előtt egyik monarchiánus theologus sem látta. Beryllus még azt is mondotta, hogy az az isteni erő, amely a közönséges földi ember Jézusból K r i s z t u s t csinált, nem valamely különleges „ K r i s z t u s i " erő, hanem Istennek a t y a i lelke volt, m e r t : amint nincs több Isten, hanem csak egy, azonképen nincs több isteni erő sem, hanem csak egy. Ez az egy Istentől származó erő tette a földi ember J é z u s t — 126 — 8*
A monarch
iónizmus.
Lsten országának f ő p a p j á v á . M e g j e g y z e n d ő azonban, hogy az isteni erő Beryllus fölfogása szerint J é z u s n a k embeH lényegét a megihletés által nem semmisítette meg. v J é z u s m i n t K r i s z t u s , ember m a r a d t t o v á b b r a is. É p e n ezért B e r y l l u s nemcsak hogy nem tartozik a p n e u m a t i k u s m o n a r c h i á n u s o k közé, de m i n d e n f ö n n t a r t á s nélkül a d o p t i á n u s n a k sem mondható. E n n e k a skolasztikus megkülönböztetésnek B e r y l l u s s a l kapcsolatban nincs értelme. Az ö K r i s z t u s a a t r i n i t á r i u s logoshoz hasonló sui generis valláserkölcsi fogalom. Origenes a n n y i r a igaznak t a r t o t t a ezt a K r i s z t u s t , hogy m a g a is hirdette. J é z u s — így t a n í t o t t Origenes •— valódi ember volt, kit I s t e n kiválasztott a többi közül; aki szabada k a r a t á n á l fogva m i n d i g a jót cselekedte s a k i végül m i n t érzületében, a k a r a t á b a n és egész lényében tökéletes, a logosszal olvadt egybe. Origenes a n n y i r a B e r y l l u s f e l f o g á s a szer i n t m a g y a r á z t a K r i s z t u s t , hogy e m i a t t ellenfelei őt nem egyszer S a m o s a t a i Pállal, meg A r t e m a s s z a l állították egy sorba. P a m p h i l u s Origenesről í r v á n megjegyezte, hogy Origenes filium elei de ipsa elei substantia natum dixerit, id est, homoúzion, quod est, eiusdem cum patre substantias et non esse creaturam per adaptionem, sed natura filium vei um, ex ipsa patre generatum.u* A m i azt jelenti, hogy K r i s z tusban az i s t e n i lény az Atyából való, tehát liomoúziosz (= egy lényegű); továbbá, hogy K r i s z t u s b a n ez az egyetlen isteni lényeg J é z u s n a k emberi a l a k j á t sem puszta f o r m a k é n t noni vette magára, sem pedig Jézusnak emberi alakja nem csupán alkalmilag adoptálta az isteni lelket. (Tehát sem nem pneumatizmus, sem nem adoptiánizmus.) K r i s z t u s nem a n n y i , mint a szentlélekkel megtöltött J é z u s és nem annyi, m i n t J é z u s n a k emberi f o r m á j á b a zárt szentlélek. K r i s z t u s egy s a j á t l é n y egű tökéletes emberi eszménykép, akiben nem választható külön a test a lélektől. K r i s z t u s m i n t ideál — élő t e r e m t m é n y e Istennek, ki megsemmisül, miként b á r k i földi lény, h a („test"* Harnack: Lehrbuch der Dogmengeschichte. 4-ik kiadás. Tübingen, 1909. I. kötet 720. 1. Origenesre vonatkozólag 1. Dittmar: Geschichte der Moral II. köt. 17(5. s. köv. 1.; valamint Harnack, Loofs és Sccbcrfj dogmatörténeteinek vonatkozó fejezetei.
A
monv.rchiánizmus.
re és „lélekre") f e l d a r a b o l j u k ; és mégis örökéletű, mint m a g a az emberiség, melyek — eszményképe. K i K r i s z t u s ? A világteremtő logos? Nem. A világteremtő logos n a g y Ú r : ő Istennek tökéletesen megvalósult a k a r a t a , ő a boldog túlvilág, ahol nincs nélkülözés és nyomor, nincs f á j d a l o m és szenvedés, csak egy v a n : öröm, boldogság, fényesség, dicsőség. A logos Istennek objektiválódott a k a r a t a . K r i s z t u s is Istennek a k a r a t a , m e r t ő azon vezércsillag, amely bűnös emberek lelkében a megbánás és m e g j a v u l á s ú t j á t m u t a t j a s ez úton járni, azon állhatatosan m e g m a r a d n i ösztönöz. Logos és K r i s z t u s között nagyon n a g y a különbség. A logos a túlsó, a boldog világnak „ K r i s z t u s a " . K r i s z t u s ennek a bűnös, földi világnak „logosa". Az a tökéletesség országának r a g y o g á s á b a n a mennyei fényesség, ez a földi bűnös homályban világosságot terjesztő h a j n a l . Szerepük hasonló, lényegük is egy (— isteni), de lényük nem azonos. A m i Origenesnek e világképét valóban fölemelővé teszi, az az emberi s z a b a d a k a r a t tana. Origenes a földi létezést aképen f o g t a föl, hogy az a d d i g anyaghoz kötöttség nélkül teljesen szabadon élő lelkek a menyországban történt fellázadás u t á n büntetésből börtönbe kerültek: a földi létezésnek n a g y börtönébe, hol kinek-kinek kijelöltetett a m a g a test-cell á j a . A börtönben és-cellában, illetőleg a földön és az emberi testben kell, hogy éljen és b ű n h ő d j é k minden - lélek addig, a mig bűneit erényes életével jóvá nem tette. Az erényes élet minden jócselekedettel egy-egy zárat vesz le börtönünk ajtajáról. Mit tehát e föld s r a j t a a földi élet? Istennek büntetése. É s mik a jócselekedetek? Egy-egy engesztelő imádság. Minél nagyobb valakinek a bűne, annál földibb és gyarlóbb az; és minél inkább kibontakozott valaki földi gyarlóságából, a n n á l közelebb jutott az örök üdvösséghez. A földön nincs semmi örökéletű dolog. Sem a bűn, sem a bűnhődés nem örökkévaló itt. Isten a földi léttel csak egy bizonyos bűnt büntet. A bűnhődés idejének és m ó d j á n a k h a t á r a van. A bűnhődés Golgotha-útjának végén a boldogság k a p u j a n y i t v a áll: aki odáig eljut, beléphet r a j t a . E földön csupán ez a mi kötelességünk: m e g m a r a d n i a boldogsághoz vezető úton s úgy élni, hogy életünk az örök boldogsághoz közelebb vigyen. K r i s z t u s („a keresztény életeszmény") az útat mindenkinek — 128 — 8*
A mon arch ián izmus. m e g m u t a t j a , segíti a csüggédőt, erősíti a lankadót, bátorít, reménységgel tölt el. Isten nemcsak b ü n t e t n i t u d : m e g is t u d bocsátani. K r i s z t u s („a lelkünkbe teremtett eszménykép") a bizonysága ennek. R a j t u n k , egyedül r a j t u n k áll m e n n i az úton előre, v a g y konokul megállni r a j t a , a v a g y pedig vétkesen v i s s z a f o r d u l n i azon. Az ember szabad; szabadon választhat cselekedetei között. Cselekedete áld v a g y ver. I s t e n is azt cselekszi, amit m i : h a jók v a g y u n k , üdvözít; h a rosszak v a g y u n k , sújtol. N e m az ember olyan, mint I s t e n (ha ez így volna, nem lenne bűnös e földön), I s t e n olyan, m i n t m i : jó, ha mi jók v a g y u n k , de ha kell, h á t erős, bosszúálló. „ H a — ú g y m o n d Origenes — valaki m a g á t egészen Istennek szentelte és egészen távol t a r t j a e v i l á g n a k anyagiasságától; ha azon e m b e r t á r s a i v a l , kik csak a testnek élnek, semmi közösséget nem érez s nem azon dolgokat keresi, melyek földből v a n n a k , h a n e m azokat, amelyek égiek, — megérdemli, hogy szentnek nevezzék." M a j d így f o l y t a t t a : „Szüntelenül imádkozik, aki jól cselekszik, mivel az erényes cselekedetek mind imádságok." É s végül m i n t e g y összefoglalásul ezeket í r t a : „ A k a r valaki emberi testeket látni, melyek isteni lélekkel v a n n a k tele s K r i s z t u s h o z hasonlóan az emberek üdvén dolgoznak, akkor azokat nézze, akik e földön K r i s z t u s t p r é d i k á l j á k , távol t a r t v á n m a g u k a t a bűntől. A [•zentírás ezeket fölkenteknek v a g y K r i s z t u s o k n a k n e v e z i . . . N e k ü n k azt mondták, hogy egy A n t i k r i s z t u s jön m a j d el, de mi t u d j u k , hogy nemcsak egy, h a n e m sok A n t i k r i s z t u s v a n e világon; u g y a n í g y t u d j u k azt is, hogy K r i s z t u s eljött e földre s l á t j u k , hogy általa sokan, kik úgy szeretik az igazságot, mint Ő, K r i s z t u s o k k á lettek, stb." íme n e h á n v vonással megrajzolva Origenes világ- és életbölcselete, a m o n a r c h i á n u s keresztény etikának első rendszeres elmélete. Beryllussal a m o n a r c h i á n u s keresztény christologia, Origenessel a m o n a r c h i á n u s keresztény etika egy bizonyos nyugvóponthoz j u t o t t el. Nem a végső kifejléshez, csak egy nyugvóponthoz a fejlődés ú t j á n , honnan a megtett út is áttekinthető s a további szemlélődéshez is felfrissülés, ú j erő nyerhető. Érdekes, hogy Beryllus Originest s viszont Origines Beryllust nem tartotta m a g á v a l teljesen egy vélemény ünek. A hatalKeresztény Magvető.
— 129 —
A
monv.rchiánizmus.
masabb, átfogóbb, mélyrehatóbb szellem kettőjük között kétségtelenül Origenes volt. B e r y l l u s csak theologus volt, Origenes theologus és etikus; Beryllus csak az egy-istenség elméletét gondolata át, Origenes ezen kivül az emberi élet bölcseletét is. S mert a h a n g s ú l y a n n á l a tlieologián, ennél az etikán volt, B e r y l l u s t főképen az foglalkoztatta, amit hinni; Origenest ezenkivül az is, sőt első sorban épen az, amit cselekedni kell, ennélfogva ők egymást nem t u d t á k eléggé megérteni; a tlieoretikus és a p r a k t i k u s bennük szemben állott egymással. M a azonban, m a j d n e m kétezer év távolában, igen jól látjuk, hogy ők a f u n d a m e n t á l i s dolgokban egyetértettek s az ellenét köztük inkább látszólagos, mint tényleges volt. Origenest nemcsak Beryllus mellett kell emlegetnünk, de joggal m o n d h a t j u k , róla azt is, hogy a monarchiánus tlieologia, christologia és etika az ő hitrendszerében bontakozott ki először összefüggő részletes egységben. Origenes a monarchiánus keresztény erkölcstan történetében azon nyugvó pont, ahol mindenkinek meg kell állania, aki az addigi fejlődést át a k a r j a tekinteni s ez összefoglaló áttekintés a l a p j á n a további fejlődés i r á n y á t és elveit a történeti összefüggésben a k a r j a megérteni. 3. Samosatai Pál.
S a m o s a t a i P á l n a k hitrendszere épen úgy összefoglalása előzői hitnézeteinek,* mint a Sabelliusé volt a maga irányzatának. Mindketten a hitfejlődésnek egy-egy önálló i r á n y á t foglalták össze és zárták le, a lezárást természetesen a fejlődésnek átmeneti n y u g v ó p o n t j a k é n t fogva föl. A főkülönbség közöttük az volt, hogy Sabellius általánosságban Istennel foglalkozott, viszont S a m o s a t a i Pál hitének központi fogalma nem Isten, hanem J é z u s K r i s z t u s volt; ebből következőleg annak
* Azt a tényt, hogy Samosatainak hitrendszere tulajdonképen összefoglalás, mert tételeit egyenként mások is tanították s irányzata leglényegesebb vonásaiban a speciálisan monarchiánus hagyományokban gyökerezik, legújabban Friedrich Loofs bizonyította: P a u l u s von Samosata (Leipzig, 1924) c. könyvében (293. s köv. lapokon). — 130 — 8*
A
monarchiánizmus.
h i t r e n d s z e r e a szó szoros é r t e l m é b e n t h e o l ó g i a , illetőleg kozmologia, ezé christologia.** E főkülönbség nem véletlen dolga. Sabelliusnak dynamise l m é l e t e t u l a j d o n k é p e n p a n t h e i z m u s , mert^ h a c s a k u g y a n a m ó n á s z az e g y e t l e n l é n y e g s m i n d e n e g y é b , m i r a j t a k i v ü l létezik, csak m o d a l i t á s a a m ó n á s z n a k , a k k o r végeredményében m i n d e n , a m i létezik, m a g a a m ó n á s z . A m i p a n t l i e i s t a vil á g m a g y a r á z a t . E z t a p a n t h e i z m u s t l o g i k a i l a g e g é s z e n j ó l le lehet vezetni, de belőle a k e r e s z t é n y s é g e t , m i n t k o n k r é t és önálló j e l e n t é s ű t ö r t é n e t i j e l e n s é g e t , kellőleg m e g m a g y a r á z n i i n e m lehet. P e t i i g itt é p e n e r r ő l v o l n a szó. A b b a n n e m lehet k é t s é g , liogy k o z m o l o g i á n a k , v a g y t a lálóbb elnevezés s z e r i n t : f i l o z o f i a i h i t n e k S a b e l l i ü s f e l f o g á s a kielégítő. H a a v a l l á s n a k n i n c s e n e k k ö t ö t t f o g a l m a i , a s a b e l lianus pantheista rationalismus elfogadható. De a keresztény ** Samosatai Pálról oly kevés adatot ismerünk, hogy ha direkt nyilatkozataiból akarnók hitrendszerét összeállítani, akkor (Loofs-szal) azt kellene m o n d a n u n k : „Es ist uns unbekannt, wie er vom christlichen Heile dachte, von J e s u Christi Heilswirken, von christlicher Frömmigkeit und von der E i g e n a r t christlichsittlichen Lebens" (i. ni. 202. 1.) Azonban a tudomány nem állhat meg csupán a szószerint és direkt a t á r g y r a vonatkozó nyilatkozatok keresésénél s ha ilyeneket nem talál, nem mondhatja, hogy a t á r g y r ó l nem tudunk semmit. H a direkt adatokat nem talál, az egykorú (vagy későbbi, de közvetlen kapcsolatú) nyilatkozatok, adatok csoportosításával kell, hogy megkonstruálja azt a gondolatvilágot, melyben (ez esetben) Samosatai volt a vezér. Noha tehát az alábbiaknál nem mindig tudnék a S a m o s a t a i r a vonatkozó igen gyér adatokból direkt bizonyítékokat idézni, az ő irányához tartozó többi theologusok összehasonlítása, a m o n a r c h i á n u s hagyományok egybeállítása s a kortörténeti adatok megfelelő csoportosítása a l a p j á n alábbi fejtegetéseimet mégis történetileg teljesen hitelesnek tartom. E l j á r á s o m módszere épen Samostaival kapcsolatban nem egészen új. Már Loot's utalt r á (i. m. 203. 1.): „Je f r a g m e n t a r i s c h e r die Gedanken des PvS. uns überliefert sind, desto weniger laszt es sicb vermeiden, da, wo Áhnliches bei andern altkirchlichen Theologen sicb findet, dies gelegentlich zur Verdeutlichung hier heranzuziehen." Valamint (i. m. 223. 1.) „leli gebrauche der Einfachheit wegen diesen Terminus, obwohl n u r die Sache, nicht auch der B e g r i t ' f . . . vorkommt." Nem sokkal Loofs könyve után megjelent Harnack Adolfnak: Die Reden P a u l s von Samosata an Sabinus (Zenobia?) und seine Christologie [Berlin, 1924. 8°, 22 l.Jc. akadémiai értekezése, mely megállapításaival mindenben igazolta e l j á r á s o m helyességét. [Loofs a Theologische Literaturzeitung 1925. évi 10-ik számában közölt bírálatában f o r r á s k r i t i k a i szempontból becses adalékokkal szolgált H a r n a c k értekezéséhez!. — 131 —
9*
A monarch iónizmus. hitnek f o g a l m a i kötve v a n n a k e hitnek történeti megjelenéséhez, Jézushoz és az apostolokhoz. Sabelliusnak rendszeréből e kötött, történeti f o g a l m a k teljesen hiányoznak, nála a triász csak alkalmi szerepe Istennek, de hogy mi szüksége volt Istennek az alkalmi megvalósulásra, azt a rendszerből ép úgy nem érthetjük meg, mint azt sem, hogy: mi az ember? Sabellius azt képzelte, hogy az ember csak szappanbuborék, melyet valahol valamikor a játékos szellem szélnek eresztett; a buborék repül, elpattan s a j á t é k n a k vége; nem sir u t á n a senki, m e r t ú j játékhoz v a n hab elég. Mi a v i l á g r e n d i E g y s z e r ű játékszabály? Mi a célja a l é t n e k ! Istennek szórakoztatása? Nincs az életnek, a létnek semmi önértéke? E kérdések a n n a k belátására késztetnek, hogy Sabelliusnak d y n a m i s elmélete p a n t h e i s t a kozmologiának lehet jó, de vallásos létbölcseletnek nem elég mély, a vallás ténye magyar á z a t á n a k pedig ki nem elégítő. H a a létnek nincs önértéke; ha mindaz, a m i van, volt és lesz, puszta jelenség, puszta játék, akkor az egész létezés a l a p j á b a n véve egy n a g y nihil, egy n a g y semmi. A rationales pantheizmus a nihilista életbölcseletnek a l a p j a . H a e létben minden Isten, úgy minek t ö r ő d j e m én a l é t t e l ! H a jól v a n dolgom, nem én vagyok boldog, hanem a bennem megszemélyesiilt Isten; ha pedig rossz sorsom van, nem én vallom kárát, hanem az, aki bennem v a n : Isten. Nekem lényegileg. az egész létezéshez nincs semmi közöm; én t u l a j d o n k é p e n nem is vagyok, mert aki van, az nem én vagyok, hanem a mónász. H a bennem nincs önálló egyéni lényeg; ha én csak á r n y é k vagyok, akkor nekem nincs önálló életem s következőleg nincs egyéni életcélom. Olyan vagyok, mint az á r n y é k : v a n színem és f o r m á m , de nincs t a r t a l m a m és nincs akaratom. A sabellianus rationalis pantheizmus csupán nem pedig pozitív keresztény hit; s ez a l a p h i b á j a .
bölcselet,
E z t a próbálta benne megkorrigálni Samosatai Pál.* S a m o s a t a i J é z u s t valóságos embernek tartotta, ki közön* Lásd Seeberg-nek rövid, de igen világos és görög szövegidézetekkel kisért fejtegetéseit Lehrbuch der Dogmengeschichte Leipzig. Erlangen, 1922. 3-ik kiad. I. kötet 566. s. köv. lapjain.
A
monv.rchiánizmus.
séges emberi sorból nőtt ki Istenné. S a b e l l i u s n á l felülről szállt alá, S a m o s a t a i n á l alulról nőtt fölfelé J é z u s s a m i l y t e m p ó b a n nőtt, azon mértékben szállt r á alá az égből a logos s tette a földi embert isten lelkének t e m p l o m á v á . S a m o s a t a i tehát a logost és J é z u s t két különböző lénynek tartotta, kik közül a logos I s t e n n e k lelke volt s ez tette a földi embert az 'erkölcsi tökéletesség eszményévé. Ami ez állításban a legfontosabb, az a következő: J é z u s nem született tökéletessé ( = olyanná, mint Isten). A Mária szülte g y e r m e k m é g nem volt tökéletes. Ezért nem is m o n d h a t j u k , hogy M á r i a . Istent szült". J é z u s csak a logos által való megtelíttetése u t á n lett „Istenhez hasonlóvá", „Isten f i á v á " , „ I s t e n n é . " N e m azt kell tehát m o n d a n u n k : K r i s z t u s az égből szállt alá, h a n e m ezt: J é z u s a földről nőtt fel az égbe. S a m o s t a i mondotta ezeket így is: az A t y a és logos e g y ü t t v é v e a n n y i , m i n t : I s t e n ; .lézus és a logos együttvéve annyi, m i n t I s t e n n e k fia. A m o t t a logos annyi, mint Istennek ö n t u d a t a , emitt annyi, m i n t az ember ö n t u d a t a . Istennek és az embernek ö n t u d a t a csak menynyiségileg különböznek egymástól. J é z u s a lógósnak teljessége által lett Istenné, m í g pl. a p r ó f é t á k a t e teljességnek hiányossága (kevesebb volta) tette c s u p á n p r ó f é t á k k á . A logos tehát a tökéletességnek p r i n c í p i u m a . Az égből leragyogó m e n n y e i tökéletességnek neve: Isten; a földről az égbe nyúló teljességé: K r i s z t u s . A személy kettő (Isten. K r i s z t u s ) , de a lélek ugyanazon egy. E z a kétszemélyes lényegegység az isteni tökéletesség. Ha jól megfigyeltük a fentieket, észrevehettük, hogy Sabelliusnak monász-triász f o r m á l i s dualizmusa Samosatai elképzelésében lényegbeli kettősséggé lett. S a m o s a t a i szerint az ember nem Istennek alkalmi szerepe, h a n e m s a j á t létű önálló lényeg. Nála az ember substantia, aki létezésének öncélja és önértéke van. S a m o s a t a i n a k e gondolata széttörte Sabelliusnak rationalis pantheizmusát. De ö e ponton nem állott meg, hanem keresztény irányban tovább haladt. Noha — úgymond* — I s t e n és K r i s z t u s Harwich: 726. lap.
Lehrbuch der Dofimenpreschichte. I. köt. (4-ik kiad.)
— 133 — 8*
A monarch iónizmus. személy szerint két külön lény, lélekben a szeretet által egyek. Ezt a lélekegységet közöttük a szeretet hozta létre, m i n t h o g y igazi értéke is csak a n n a k van, ami a szeretet által való. J é z u s és Isten egy egység a szeretet által. J é z u s a k a r a t á n a k tisztasága s szeretetének teljessége által lett Istenhez haonlóvá, sőt a tökéletességben vele egyenlővé; tehát azáltal, hogy nemcsak távol t a r t o t t a m a g á t a bűntől, hanem bátor tisztasága által egyszersmind minden idők bűneit is legyőzte. S a m i n t idők folytán diadalmaskodott úgy a saját, m i n t a mások életén, azon mértékben áldotta meg őt az A t y a mind több és több tökéletességgel. í g y lett K r i s z t u s egyszerre a tökéletességnek m a r t i r j a és szentje; így lett mint tökéletes ember eggyé Istennel. K é t dolog fontos S a m o s a t a i n a k föntebb ismertetett felf o g á s á b a n : egyik a fejlődésnek, másik a szeretetnek elmélete. Sabelliusnak rationalis p a n t h e i z m u s a a kialakulásában befejezett, végleg megállapodott világrendnek elmélete. Benne mindennek örök időkre meg van állapítva helye, kimérve köre, megszabva mozgása. A gép jár, az Alkotó pihen. Évmilliók m ú l n a k el, m í g benne v a l a m i j a v í t á s r a szorul. Az örökké e g y f o r m á n kattogó gép világa ez, hideg világ, rideg világ. Mi ott az emberélet c é l j a i Alkatrész lenni a nagy gépben. Nem lazulni meg; nem válni szegből csavarrá, csavarból iendítő kerékké. M a r a d n i ott az, ahol amivé Isten teremetett s büszke boldogságot találni az örök változatlanságban. Sabellius létbölcseletére gondolva a szikla jut eszünkbe, a tengeri kőszikla, melyen hullám és szélvihar megtörik, melyről lesiklik a h a b s a n a p s u g á r , melyen megpihen a m a d á r s a hajótörött, melyet villám s ú j t v a g y tajtékzó vizek tombolása tördel, de amely azért áll, él mozdulatlanul; komor redőin nem látszik öröm és bánat, v á g y v a g y szenvedés. Csak áll. Csak él. E z az örök szikla az ember képe Sabellius világnézetében. S a m o s a t a i ezzel a változatlan léttel a fejlődő létezést állította szembe. F ö l v e t t egy tért, melynek a l j á n az ember áll, a végtelenbe nyúló m a g a s csúcsán Isten van. Az ember teremtetésekor I s t e n m á r réges-régen fönn v a n a mennyben, mint a mindenség n a p j a s melegít, világít, ragyog és éltet. S u g a r a i t elküldi szerte szét a n a g y világmindenségbe. A n a p s u g á r az
A monarch
iónizmus.
égből jön s az égbe megy vissza. Visszafelé menő ú t j á t nem egyedül teszi meg: milliók kisérik, emberek, I s t e n lelke által megvilágosult életű emberek. Minő fenséges l á t ^ n y lehet onnan felülről ez a sok .felfelé törekvő földi lény; közülök kit vágya, kit hite, kit reménye, kit t u d á s a emel. E g y i k több, másik jobb, egyik h a m a r á b b kezdte* másik önfeláldozóbb volt. Ennek az általános emberi megnemesülésnek, a tökéletesség e földi képének felszíne r o p p a n t egyenetlen, görbe. Nincs a földön két ember sem, kik e g y f o r m a közel j u t o t t a k volna a tökéletességhez. De bár az emberek közt nincs teljes e g y f o r m a s á g , azért a maga mértéke és m ó d j a szerint m i n d e n k i boldog lehet. Mi az Isten lelke által megvilágított ember boldogsága? A törekvés Isten közelébe jutni. T e h á t : nem a győzelem, h a n e m a h a r c ; nem a diadal, h a n e m a küzdés. A fejlődés tényét ismerő és elismerő ember a tökéletesség felé való általános fejlődésnek f o l y a m a t á b a n t a l á l j a meg üdvösségét. Mint a t u r i s t á k egy csoportja azért megy föl a magosba, m e r t lelkét a lépésről lépésre mind szebben eléje táruló p a n o r á m a valódi g y ö n y ö r ű séggel tölti el, azonképen az evolúció t a n á n a k hívei is a f e j lődés, a tökéletesedés közben érezhető g y ö n y ö r ö k és boldog percek élvezésére törekszenek. I t t a törekvésben magában v a n a gyönyör, a boldogság. Mi a logos? Az a k t i v i t á s I s t e n n e k absolut fogalmában. Mi az emberi boldogság? A logos aktivitása az emberben. Az emberek különbözők aszerint, hogy a logos m e n n y i r e világította m e g őket. (Ugyebár, aki szándékosan m i n d i g á r n y é k b a n j á r s h a j d o n f ő v e l , k i t á r t lélekkel soha nem áll ki a ragyogó v e r ő f é n y r e , ki m i n d i g b u j k á l , az sötét lelkületül) Azonban a logos nemcsak fölemel, h a n e m (szélességben) e m b e r t á r s a i n k k a l is összekapcsol. A m i k o r S a m o s a t a i a szeretet tanát a n n y i r a hangsúlyozta, t u l a j d o n k é p e n egy szükséges tényezővel egészítette ki hitnézetét. H a igaz volna az, hogy az ember nem egyéb, mint Istennek alkalmi megjelenése e földön, akkor a szeretet f o g a l m á n a k nem sok értelme volna. Mi az, hogy: az ember szereti Istent, v a g y : I s t e n szereti az embert ? Annyi, m i n t : Isten szereti ö n m a g á t . E z a tétel nem mond semmit. A szeretetnek ott v a n tényleges (s nem
A monarch iónizmus. csupán látszólagos) t a r t a l m a , ahol a szerető és a szeretett nem u g y a n a z . Csak akkor, ha más az I s t e n s más az ember és ez a m á s I s t e n szereti azt a más embert, van jelen valódi szeretet. A szeretet az isteni tökéletesség megnyilatkozása az emberben. Miként Isten a logos által lelkünket az ég felé vonzza, azonképen vonzza az embereket egymáshoz a szeretet. A m i Istenhez való viszonyunkban a logos, az embertársainkkal kapcsolatban a szeretet. A logos teljessége: Istenországa, a szeretet által valósul meg a földön. E föld nem siralomház halálraítéltek részére. H a Istennek szent n a p j a ragyog életünkre s megtölti azt szeretettel: nem kell az égbe mennünk boldogságért. I s t e n o r s z á g á v á lesz ilyenkor ez a föld. A szeretet azon csoda erő, amely Istenországát e földi életben, itt ezen a földön, meg t u d j a valósítani. Isten lelkének r a g y o g á s a m e g v i l á g í t j a lelkünket s e mennyei f é n y l á n g r a g y ú j t j a bennünk a szeretetet, hogy annak lángolása és melegsége nekünk is, másoknak is ú j fényt, ú j meleget, a régi helyett ú j életet a d j o n . A logos tevékenysége az embernek viszonyba állítása Istennel; a szeretet az embernek viszonyba állítása aZ emberrel. A logos által Istennek gyermekeivé, a szeretet által az emberek testvéreivé leszünk. H a a logos mértéke bennünk akkora, hogy lelkünknek minden m á s természetű v á g y a az isteni tökéletesség felé vonzódásban olvad fel; h a életünket a szeretetnek teljes f é n y e és teljes melege élteti; h a egész életünk egy nagy v á g y és egy n a g y törekvés, a tökéletesség ú t j á n haladva, másokat is mag u n k k a l vinni; h a ö n m a g u n k b a n nem' érezzük m a g u n k a t egyedül; h a n e m hisszük, hogy bennünk ( s a j á t személyünkben) az egész világ üdvezül v a g y kárhozik el; ha templomnak t a r t j u k m a g u n k a t , mely a lógósnak is, meg a szeretetnek is szentegyháza, akkor, — akkor születik meg bennünk a legfenségesebb érzés, mi az emberi kebelben létezhet: a szent élet eszménye. A szent élet a tökéletesség és a szeretet egysége. A szent élet a legfenségesebb életeszmény. A szent élet az, ami földi létünket megkoronázza. S a m o s a t a i P á l n a k hitvilága a szent élet eszményében fog-
A
monarchiánizmus.
lalható össze. A szent élet ideálja volt hitrendszerének összefoglaló egysége.* Samosatai P á l n a k h a t á s a k o r t á r s a i r a különösen attól kezdve, hogy antiokhiai püspök lett, n a g y volt. R e n d k i v ü l i egyéniségének emelkedett világnézete széles körben meghódította a lelkeket. Azonban nem hiányoztak ellenségei sem, kik életre-halálra menő h a j s z á t indítottak ellene. Az a viszály, amely Gallienus r ó m a i császár és a p a l m y r a i hadvezér O d a n a t h u s S e p t i m i u s között 263 körül a m i a t t kezdődött, m e r t ez a vezér u r a l m á t f ü g g e t l e n í t e n i a k a r t a a r ó m a i uralomtól, a p á r t j á h o z tartozó S a m o s a t a i P á l n a k is b u k á s á t okozta. H o g y a h a j s z á n a k politikai fele miben állott, azt egykorú adatok h i á n y a következtében m a m á r nem t u d j u k ; a vallási h a j s z a azzal kezdődött, hogy 264-ben Antiochiába zsinatot h í v t a k össze, melyen K a p p a d ó c i á b ó l és P o n t u s b ó l Firmian és T h a u m a t u r g o s Gergely is részt vettek. De sem ez, sem a kevéssel később t a r t o t t antiokhiai második zsinat nem foglalt Samosatai t a n í t á s a i v a l - s z e m b e n állást. E z m i n d e n k é p e n érthető. Tekintélye és h a t a l m a ekkor állott tetőfokon. A római császár az erős és vitéz O d á n a t h u s t uralkodót á r s n a k volt kénytelen elismerni, azonban l e l k e . m é l y é n gyűlölte a szíriai vezért s szívesen támogatott minden olyan mozgalmat, amely e veszedelmes v e t é l y t á r s u r a l m á t mega k a r t a b u k t a t n i . O d a n a t h u s szir nemzeti u r a l m á n a k egyik legerősebb t á m a s z a S a m o s t a i P á l volt. É r t h e t ő tehát, hogy a császár öt is gyűlölte. 267-ben római bérencek O d a n a t h u s t meggyilkolták. R ó m á b a n azt hitték, hogy ezzel a szíriai rivális hatalom össze fog omlani. De tévedtek. A meggyilkolt u r a l k o d ó t á r s n á k özvegye, Zenobia, vette á t kiskorú fia helyett az uralkodást és h a t a l m á t rövidesen az egész S y r i á r a és E g y i p t o m r a is kiterjesztette. A római senatus e r r e kényÁltalánosságban (de csakis így) m á r Baur (die christliche Lehre von der Dreieinigkeit und Menschwerdung Gottes. I. köt. 293—305. 1.) és Harnack (Lehrbuch der Dogmengeschichte. 4-ik kiadás I. köt. 722—731. 1.) is utaltak e tényre. Möller: Lehrbuch der Kirchengeschichte. I. köt. (1902) 322. lapján így foglalta össze Samosatai Pál tanításáról való ismertetését: „In der Einheit des Willens, in der Unwandelbarkeit der Liebe wird der Mensch unauflöschlicíi mit der Gottbeit verbunden, unter E i n w i r k u n g des Logos allmiihlich vergottet. Das war eine ethische Entwicklung, also Gescliichte." -
137 —
A
monv.rchiánizmus.
telen volt neki a „római császár", f i á n a k pedig az „imperát o r " címet és r a n g o t megadni. Zenobia ekkor Samosatai P á l t választotta m a g a mellé ducenarius p r o c u r a t o r n a k ( = alkir á l y n a k ) , * kit ebben a minőségében a római senatus megerősített.** S e m m i sem m u t a t j a S a m o s a t a i n a k h a t a l m a s egyéniségét jobban, m i n t az, hogy egy készülő világbirodalomnak ő volt egyik első v e z é r á l l a m f é r f i a . S a j n o s , végzete nem diadalt, h a n e m bukást tartogatott számára befejezésül. A u r e l i á n u s római császár B i t h y n i a birtoklása m i a t t 270-ben összeveszvén Zenobiával, sereget vezetett ellene. Zenobia a római túlerővel szemben meghátrált s Kisázsiából kivonta csapatait. A u r e l i á n u s most székvárosában, P a l m y r á b a n , f o g t a ostrom alá a szir császárnőt. A légiók t á m a d á s á t a szir katonák nem t u d v á n visszaverni, Zenobia csatát vesztett, fogságba került s ezzel u r a l m a megdőlt. E küzdelmek során bukott el S a m o s a t a i is. Az ez időben (268 — g?) m e g t a r t o t t antiochiai 3-ik zsinat tévedésnek jelentette ki tanításait, püspöki székéből letette s ellene — a hit dolgait illetőleg — a következő határozatot hozta: „Elhatároztuk m e g á l l a p í t a n i azt a hitet, melyet m i n t régi és a közönséges anyaszentegyházban a szent apostolok örökségéül mai n a p i g f e n t a r t o t t h a g y o m á n y t v e t t ü n k át azoktól, akik szemtanúi és szolgái voltak a lógósnak; átvettük azt a hitet, amely a törvényben, a p r ó f é t á k b a n és az újszövetségben v a n megírva s amely a következő: I s t e n nem-teremtetett, egyetlen, kezdetnélkül való, l á t h a t a t l a n , változhatatlan, kit az emberek közül senki sem látott v a g y láthatott, kinek dicsőségét, n a g y s á g á t megismerni és az igazsághoz méltóan kibeszélni embernek nem a d a t o t t meg, akit azonban a F i ú b a n történt kijelentés által némileg megismerhetünk, a kijelentés által, melyben írva v a n : senki más nem ismeri az Atyát, csak a F i ú és az, akivel őt a F i u m e g a k a r j a ismertetni. E F i ú r ó l pedig, kit ilyenül az ó- és ú j t e s t a m e n t u m b a n ismertünk meg, valljuk, hogy te* Samosatai Pálnak és Zenobiának egymáshoz való viszonyát részletesen s valóban művészi feldolgozásban t á r g y a l t a Reville Albert „Le Christianisme Unitaire en troisiéme siécle" c. tanulmányában. (Megjelent a Revue des deux Mondes 1868. m á j u s 1. számában.) E tanulmánynak m a g y a r fordítást Ferencz József a Keresztény Magvető IV. kötetének 72—109. lapjain tette közzé. ** Loofs í r j a ezt i. m. 34. lapjain (az egykorú adatok gondos mérlegelése után) . — 138 — 8*
A
monv.rchiánizmus.
remtetett, egyetlen fiu, az A t y á n a k tökéletes h a s o n m á s a , az összes t e r e m t e t t lények között első szülött, I s t e n n e k bölcsessége, szava és ereje ősidőktől fogva, nem a gondviselés, hanem Istennek lényege s létezésének f o r m á j a által. A k i ez ellen szól s azt állítja, hogy Istennek F i a a világ kezdete előtt nem volt Isten, vagy pedig azt á l l í t j a , hogy h a az volt, akkor két Isten van, azt az egyház t a n í t á s a i ellenségének n y i l v á n í t j u k , mert a f e n t i h a t á r o z a t t a l az összes keresztény egyházak egyetértenek." E határozathozatal és Zenobia u r a l m á n a k b u k á s a nem pontosan egyszerre történt. A zsinati h a t á r o z a t v é g r e h a j t á s á t Zenobiának egyelőre — b á r nem sokáig — m é g m ó d j á b a n volt megakadályoznia.* A „ p a t r o n a " elbukása aztán az ő h a t a l m á t s befolyását is megtörte: a letett püspökön és bukott államf é r f i ú n a zsinati határozatot i r g a l m a l t a n u l v é g r e h a j t o t t á k . A római senatusnak és Zenobiának egykor kedvelt híve ezzel végleg eltűnt a látható történelemből. E zsinati h a t á r o z a t n a k tévedéseire az egyháztörténetírók azóta épen elégszer r á m u t a t t a k . E g y f e l ő l I s t e n n e k nevezni a Fiút, ki a teremtés előtt létezett s egylényegű volt az A t y á val; másfelől állítani, hogy t e r e m t e t e t t lény, ki mégsem egylényegű az A t y á v a l , n y i l v á n v a l ó következetlenség. A homoúziont és a homoiúziont egyszerre t a r t a n i igaznak, képtelenség, mivel egyik a m á s i k a t k i z á r j a . Dehát a k k o r ez nem volt fontos. A zsinat Sabelliusnak követőivel a homoiúziont, Samosatainak követőivel pedig a homoúziont állította szembe s így az u n i t á r i u s hitnek egyszerre m i n d k é t f o r m á j á t k á r h o z t a t h a t t a . A fontos ekkor ez volt, az e l j á r á s következetlensége akkor senkit nem botránkoztatott meg. S mivel S a m o s a t a i n a k hívei — mint mondottuk — politikailag is ellenfelei voltak a r ó m a i uralomnak, A u r e l i a n u s császár a szíriai u n i t á r i u s keresztények között nagy vérengezést rendelt el. „Azonban — í r t a Reville idézett t a n u l m á n y á b a n — n a g y o n csalódnánk, h a azt gondolnók, hogy az a vallásos és egyszersmind szabad szellem, amelyet Samosatai Pál a szíriai keresztényekkel közölt, ez által teljesen e l f o j t a t o t t volna. Antiochia c s a k h a m a r m á s nevek és más f o r m á k alatt a keresztény szabadelvüség f ő v á r o s a lett. * V. ö. P. Papc: Die Synoden von Antiochien. Berlin. 1903. — 139 — 8*
A monarch iónizmus. A m í g egyfelől Alexandria m a g á t m i n d i n k á b b átadta azon szőrszálhasogató és ü r e s metafizikának, amely egy napon szükségképen szakadásra és eretnekségre vezette; amíg másfelől R ó m á b a a hagyományok iránti vak engedelmesség elve m i n d i g határozottabbá lett, Antiochia f a l a i között egy theológiai ú j i r á n y keletkezett, amely az egyház I V . és V. századára a legélénkebb f é n y t vetette. E z t az i r á n y t az A l e x a n d r i á b a n t ú l h a j t o t t spekulatív bölcselkedés és Róma hagyományhoz való merev r a g a s z k o d á s á v a l levő ellentéte miatt m i n t lényegileg történelmi és b í r á l a t i i r á n y t kell megjelölnünk. Csupán ott, Antiochiában csináltak két század alatt komoly dolgot a bibliamagyarázatból, a n y e l v t a n r a és a történelemre alapítv a azt." V a g y i s : az adoptiánus monarchiánizmus S a m o s a t a i n a k elbukása u t á n is m e g m a r a d t és még sokáig lényeges alkotó tényezője volt a keresztény hit fejlődésének. S a m o s a t a i n a k halála után tanítását antiochiai Lucianus vette át és hirdette tovább. Tőle t a n u l t a meg azt A r i u s is. Az a r i á n i z m u s néven ismeretes szellemi mozgalom Lucianuson keresztül S a m o s a t a i r a vezethető vissza. Ugyancsak tőle szárm a z t a t h a t ó le P h o t i n u s n a k és Nestoriusnak keresztény hite is. Végül említsük meg azt is, hogy életének első felében Szent Ágoston is az a d o p t i á n u s monarchiánizmusnak volt híve. Dr. Borbély István.
Miképpen tehetjük egyházi beszédünket hatásosabbá? E kérdésnek először is azt a részét kell, hogy megvilágítsam, mely a hatásra vonatkozik. Mit értek pozitív hatás a l a t t i Az értelemre és érzelemre gyakorolt azon befolyást, mely nemcsak gyönyörködik, nemcsak élvezettel és figyelemmel hallgatja az elmondott prédikációt, hanem annak egyes részleteit, gondolatmenetét felfogja, megérti, magáévá teszi és nemes elhatározást kelt lelkében a jobbá levésre. Gondolkozik a hallottak felett s szívesen tárgyal és beszélget arról. Ezt értem pozitív hatás alatt, mert van ellenkező, vagyis negatív hatás is, mely akkor áll elő, midőn a prédikátor távol áll hallgatósága gondolatvilágától. Álljon itt alább egy pár prédikáció-részlet a mi unitárius egyházi szószéki beszédeinkből: . I. „Megbánó az Úr, hogy embert teremtett e földön ..." Eltorzítva az isteni képmás, beszennyezve az emberi név — gyermeki nevezet — szárnyaszegetten vezető géniusz, megszentségtelenítve a szív élő temploma ... sárba, tiporva az örök szent igazságok ... eltékozolva az égi talentumok ... elveszítve, eljátszva az Éden, nemünk szép világa, mely oly boldoggá tehetné az embert ... de elveszítve, eljátszva az ... midőn az ember önmaga és istene ellen fordul, midőn a testileg nem láthatás és nem érték elli etés miatt kétségbevonja léteiét s száműzi kebléből s az erkölcsi és szerves világból az anyag porszemét vagy az éthert összetartó, illetve tápláló s a lélek tehetségeit inspiráló: Isten néven szentesített Erőt . . . midőn esztelen gögjében alkotni akarván, ront és pusztít kezében az alkotás pálcáját gyilkoló tőrré hegye siti s az ember önnön vérével fertőzi meg nevét, méltóságát . . II. „Mert a jellem nagysága nem az ég és föld, víz és levegő természeti tüneményeit bölcsen megfejtő tudományban, nem a számtan s mértan nehéz tételeinek könnyedén való megfejtésében, nem is a hatalom bírásában, a népek és nemzetek százezrei felett önkényüleg való rendelkezésben, nem is — 141 —
Miképpen
tehetjük
egyházi beszédünket
hatásosabbá?
a fényes palotákban való kéjelgésekben, és nem is a sokat beszélő, könnyen nevető hizelgésben, lianem a komoly, a szeretet által vezérelt cselekedetben, a krisztusi szeretet által irányított egyszerű életben áll, mely nem nézi a maga hasznát, mely az igazság diadalra jutásában jelentkező akadályokkal nem alkuszik, nem kacérkodik, hanem újból eltávolítja, vakmerően szemébe néz, fülébe kiáltja az elszántságnak dörgő hangján a szent igazságot, mely a'földből is kitör és eget kér magának.'1 I I I . „Az a szent titokzatosság homályába elrejtett, magát csupán azoknak az egyes kiválasztottaknak kijelentett Isten, aki csodálatos módon megszentelt egyeseket arra, hogy oltárainál most véres, majd égő áldozattal, most az áldozati állat vérének széthintésével, majd tömjén füst mellett szentelt vizzel moshassák a bűnt; most az egyedül szent és örök törvénytekercs, majd arany sugárban ékeskedő titokzatos „szentháromsági oltári szentsége előtti szolgálattal csak ők szolgálhatták az Urat, akinek nevében ők hirdették, hogy ők az igaz hívők s a népek végtelen tengere velük szemben elkárhozott: annak az Istennek, aki sem Jeruzsálemben, sem Rómában, sem sehová nem korlátozta el magát, kinek nincsenek kiváltságosai s szentté avatottjai, de akinek lelke bevilágít az együgyű szegény szive közepébe s imádásra ihleti a zordon hegyek, mint a virágos rétek ölén búsongókat; aki szól a börtön sötétében sinlödöhöz, mint Mózeshez a sinai hegyen, Jézushoz a háborgó tengeren, aligha ismerné el istenségét." H a e sorok olvasója olyan egyszerű templomi hallgatóságot gondol el, amilyeneknek általánosságban a prédikáció szól s figyelembe veszi az idézett részleteket, igazat fog adni ama megállapításnak, hogy nagyon jó füllel, kiváló értelemmel, jól konzervált megfigyelő képességgel kell, hogy rendelkezzék az a hallgató, aki az ilyen mondatokból összeszerkesztett prédikációt ú g y megérti, hogy az építő és tartós hatású legyen. W a r n e c k Gusztáv hallei professzor írta,* hogy valaki egyszer szemlét t a r t o t t egy n y o m t a t á s b a n megjelent egyházi be# „Miért nincs több eredménye P a u l i k J á n o s . Budapest, 1899.
—
prédikálásunknak?"
—
Ford.
Miképpen
tehetjük
egyházi beszédünket
hatásosabbá'?
s z é d g y ű j t e m é n y felett s feltette azt a k é r d é s t : Mit lehetne e prédikációkból azokra nézve következtetni, akiknek azok , szánva v a n n a k ? A felelet a következő: „Azoknak olyan em-~ bereknek kell lenniük, akik csak ú g y a levegőben lebegnek, akiknek nincs határozott h i v a t á s u k az életben, sok i d e j ü k v a n az elmélkedésre, az a b s z t r a k t gondolkozásában nagyon gyakorlottak és a biblia nyelvében teljesen j á r a t o s a k . " Az ilyenféle prédikációktól csakis azt az ismert n e g a t í v hatást v á r h a t j u k és k a p h a t j u k , a m i t n é p ü n k n a g y általánosságban így fejez ki: „Olyan szépen p r é d i k á l t a tisztelendő úr, hogy meg sem értettük." P e d i g n e k ü n k ú g y kellene m i n d i g p r é d i k á l n u n k , hogy necsak megértsenek, h a n e m egy-két vallásos t a r t a l m ú , építő és jobbító gondolatot véssünk is be m a r a d a n d ó l a g hallgatóságunk lelkébe úgy, hogy az ne csak ott m o m e n t á n a templomban foglalkoztassa őket, h a n e m k ü n n az életben is. Miképpen é r h e t j ü k el é c é l t ! H o m i l e t i k a i szabályok áll a l ! Ezek ismerete feltétlenül szükséges, de az ehez való alkalmazkodás még nem teszi építő h a t á s ú v á a prédikációt. Az ú j a b b homilétikai írók különösebben két követelményt állítanak fel; 1. gyülekezetünknek p r é d i k á l j u n k , 2. való életet p r é d i k á l j u n k . H a r n a c k , Niebergall, Schian, R a v a s z László m i n d megállapítják, hogy minden gyülekezetnek s a gyülekezet népének van egy bizonyos pszichéje — lelki világa —, melyet az őket befolyásoló külső és belső életkörülmények i r á n y í t a n a k . H a r nack, a n a g y történetkritikus pld. a „Szerzetesség t ö r t é n e t e " című m u n k á j á b a n a kolduló szerzetesrendek hiterősítö munk á j á n a k hatását a b b a n látja, hogy ők felismerték a gyülekezet lelkivilágának létezését s nem csupán a tömegnek beszéltek — m i n t annakelötte azt tették —, h a n e m m i n d i g „ad honi inem" szóltak. ' H a m e g f i g y e l j ü k gyülekezeteink életét, t a p a s z t a l n i fogjuk, hogy az, ami közelfekvő a hallgatóság életéhez, a tényleges életviszonyokhoz, az sokkal jobban érdekli a hallgatóságot. S innen v a n az a jelenség, amit Schián,* a kiváló homi* I). Martin
Schian:
„Praktische Precligtlehre". Göttingen, 1923. — 143 —
Miképpen
tehetjük
egyházi beszédünket
hatásosabbá'?
léta is kiemel és a m i t k a r t á r s a i m közül is azok, akik más-más vidékeken prédikáltak, t a p a s z t a l h a t t a k , hogy ugyanazon eszmének és gondolatnak egyik helyen sokkal feltűnőbb és megértőbb hatása van, mint a másik helyen. Miért? Mert minden vidéknek, népnek meg v a n a m a g a s a j á t o s helyzete, lelkivilága. Ebből következett, hogy az ú j a b b homilétikai irodalomban nemcsak a szónoklati, a beszédírási szabályokat vit a t j á k , vizsgálják és t a n í t j á k , h a n e m megvizsgálják azt is, kiknek szól, tehát m a g á t a gyülekezetet. R a v a s z László ezt ú g y fejezi ki, hogy régebb csak a magot vizsgálták, a t a l a j t nem, elkezdték hát a talajvizsgálatot — Niebergall, D r e w s . P á l —, de ők is túlzásba mentek, m e r t sem a t a l a j , sem a m a g külön nem földmívelés, h a n e m a kettő e g y ü t t ; sőt még ezen felül is egy h a r m a d i k tényező az „időjárás" * Az apostol szavai szerint: „sem aki plántál, sem aki öntöz, nem valami, hanem Isten, aki előmenetelt ad." A prédikációban is fontos az ige (a m a g ) , fontos a gyülekezet (a t a l a j ) , de legfontosabb az ezeket mozgató isteni erő: „a lélek". Mert az igehirdetésben különösen igaz az evangéliumi mondás: „Lélek által v a g y u n k , amik v a g y u n k . " A prédikációinkban is csak a lélekből jövő igaz szavak h a t n a k a lelkekhez. E felfogással kapcsolatban ki kell, hogy t é r j e k a prédikátor személyére. A m i időnkben a neveléstudományban a személyiség kialakítását követelték s követelik. Az ú j a b b liomilétáknál is egybehangzóan ki v a n fejezve ez a k i á n s á g : „legyen a prédikátor személyiség." Schian M á r t o n német professzor azt m o n d j a : A k i prédikátor a k a r lenni, f i g y e l j e n a r r a az a l a p s z a b á l y r a : „Képezd magad valóban személyiséggé." Csodálatos varázserő rejlik a kialakult személyiségben. Mi, lelkészek, szeretünk tudomá n y o s s á g u n k r a hivatkozni, mindenben alaposan a k a r u n k Ítélni, de a l a p j á b a n személyiségünkben sokkal megközelíthetőbbek v a g y u n k , mint t u d o m á n y o s s á g u n k b a n ; a prédikátor épen személyisége által férkőzhetik hallgatóihoz, nemcsak értelem, érzelem által, h a n e m személyiségével. Ezért nem lehet ő beszélőgép, gondolat recitátor, hanem személyiségnek kell lennie.** A személyiség nem veszi át szolgai módon, amit má* Dr. Ravasz ** M. Schian
László: A gyűl. igehird. elmélete. P á p a , 1915. i. m. 21. — 144 —
Miképpen
tehetjük
egyházi beszédünket
hatásosabbá?
soktól hall, lát, olvas, h a n e m átéli, úgyszólván megemészti, s a j á t j á v á teszi, ú g y a d j a át gyülekezetének. A u g u s t i n u s azt m o n d j a homiletikájában, hogy aki nem \ ud jó beszédet alkotni, az t a n u l j a m e g a másét, m e r t m i n d e n jó beszéd Isten a j á n d é k a a gyülekezet épülésére. Hasonlóképen H u m b e r t u s de R o m a n s , a dominikánusok g e n e r a l i s a ( t 1277) mondotta, hogy nem lehet m i n d i g s a j á t beszédiinkkell állani elő; csak az röstellje idegen beszédet mondani, a k i á t a l l a n á m á s sütötte kenyeret enni. "Ravasz László azt m o n d j a ezekre, hogy A u g u s t i n u s ezzel e l s o r v a d á s r a Ítélte az igehirdetés p r ó f é t a i elemét, a m e l y éppen abban áll, hogy az egyházi beszédnek egyéni bizonyságtételnek kell lennie. E z e k r e nézve nekem az a véleményem, hogy nem lehet elkerülni, á l t a l á b a n m á r csak ismeret-bővítés s z e m p o n t j á b ó l sem, hogy más beszédét fel ne h a s z n á l j u k , de ne t e g y ü k azt szolgai módon, szórói-szóra átvéve, betanulva, m e r t b á r m i lyen szép legyen is az a beszéd és b á r m i l y e n ékesen legyen előadva, semmi h a t á s a nincs és nem lesz, h a azt a p r é d i k á t o r át nem élte és s a j á t j á v á nem tette az a b b a n foglalt eszméket, gondolatokat. Scliian ezt így fejezi ki: „Ne prédikáljon tele hanggal olyat, amit üres szívből mond!" T e h á t a feltett (kitűzött) kérdésre első feleletem az, hogy a prédikáció h a t á s á t úgy b i z t o s í t h a t j u k , h a gyülekezetünket megismerve, s a j á t személyiségünket k i f e j t v e p r é d i k á l u n k . De mit p r é d i k á l j u n k ? A felelet: a való életet. A n n a k , aki az emberekre h a t n i a k a r , az embereket ismernie kell! K i a tanuló szobából (irodából) az életbe, tanulmányozni az embereket! De ezt a t a n u l m á n y t a lelkésznek s a j á t m a g á n kell kezdenie. A szokrátesi elv ismétlődik: „ismerd meg m a g a d . " T a n u l m á n y o z z a m a g a m a g á t , a k k o r megismeri az embereket a m a g u k valóságában. De ez nem elég. A prédikátor tanulmányozza a jellemeket, ahol csak lehet: g y e r m e 1 kein, b a r á t a i n , ellenségein. T a n u l m á n y o z z a az embereket az irodalomban. Scliian csodálkozását fejezi ki tehát afelett, hogy a m í g a középiskolai oktatás ideje alatt, m í g kevés felfogó képességünk van, igen sokszor kényszerből, de mégis olvassuk az iroKerenztény Mngvet/i.
— 145 —
10
Miképpen tehetjük
egyházi beszédünket
hatásosabbá'?
dalom n a g y és szép alkotásait, azután elmulasztjuk ezt tenni. A n a g y költök, a n a g y írók n a g y emberismerők voltak; Goethe, Schiller, Shakespeare, P e t ő f i , Madách műveit nem elég csak azért felnyitni, hogy egyes idézeteket k i k a p j u u k , hanem t a n u l m á n y o z n u n k kell bő részletességgel. T a n u l m á n y o z z u k a modern irodalmat is, m e r t ebben az a kor szól hozzánk, melyben élünk. V a n n a k lelkészek, kik egyes íróktól iszonyodnak, kik Ibsent, H a u p t m a n n t , Háckelt, Nietzschét szidják anélkül, hogy olvasták volna. P e d i g ezeket is olvasni kell, mert a lelki élet, szellemi élet bizonyos á r n y a l a t a szól belöliik s h a mellettünk, ha ellenünk szól, ism e r n ü n k kell azokat. Voltaireről j u t eszembe az az ismert jelenet, midőn egyik b a r á t j a bement hozzá s csodálkozását fejezte ki afelett, hogy bibliát látott a Voltaire asztalán? Mire Voltaire így felelt: „ H j a , kedves barátom, nagyon szükséges i s m e r n ü n k azt is, hogy az ellenfél milyen fegyverrel, eszközökkel harcol!" Ez az elméleti
oldal! Lássuk a reális — való1 oldalt is.
A m i gyülekezeteink nagyobb százalékban pásztorális gyülekezetek, v a g y i s olyanok, amelyekben a k u r a pásztorálist ú g y g y a k o r o l h a t j u k , hogy minden egyes személyt a kis gyermektől — fel a legöregebb emberig, megismerhetünk, illetve meg kell, hogy i s m e r j ü n k . De ez a külső megismerés nem elég. A jó lelkipásztor bele is kell, hogy élje m a g á t azokba az élethelyzetekbe, életeseményekbe, gondolkozásmódokba, melyek híveiket elfoglalják, tettre késztik, mozgatják. Csakis a gondos k u r a pásztorálist gyakorló lelkész lehet a szó nemesebb értelmében jó prédikátor, m e r t az el t u d j a lesni népe életéből m i n d a z t a t á r g y a t , melyről ú g y kell prédikálnia, hogy az ne csak érdekelje őket, hanem a n n a k a t á r g y n a k , a hit és evangélium világánál magasabb, tartósabb értékét vetítse ki önmagából gyülekezete számára. E z t a h a t á s t az életből v e t t események, példák, történetek szemléltető előadásával lehet elérni. Azt í r j a Schian, hogy Savonarola ereje, Luther n a g y s á g á n a k egy d a r a b j a az volt, hogy korukat prédikálták ki, azaz a k o r u k a t mozgató eszmékről és kérdésekről beszéltek. J a j nekünk, h a rosszul m a g y a r á z o t t tárgyilagossággal — 146 —
Miképpen
tehetjük
egyházi beszédünket
hatásosabbá?
e l m u l a s z t h a t j u k hasonlót tenni —, ha nem „élünk a b b a n az időben, melyben a v i l á g folyása h a l a d ! " Valóban, ha figyelmet f o r d í t u n k k o r u n k igehirdetésére és igehirdetőire, ú g y t a p a s z t a l j u k , hogy a mi F e r e n c z József ü n k e t , Hock J á n o s t , P r o h á s z k á t , R a v a s z Lászlót, stb. nem csupán az tette kiváló szónokokká, hogy homilétikai műszabályok által filozófiailag, logikailag a l á t á m a s z t o t t gondolatokat hoztak felszínre, h a n e m főként az, hogy az életet prédikálták és azt — J é z u s szellemében — p é l d á k k a l szemléltették. H a t a r t ó s a b b h a t á s t a k a r u n k biztosítani egyházi beszédeinknek, mi is e nyomokon kell, hogy h a l a d j u n k . F i g y e l e m be kell, hogy vegyük gyülekezeteink életviszonyait. A főldmíves ember gondolatvilágához például a szántásvetés, a r a t á s áll a legközelebb. Ebből a fogalomkörből lehet és kell őket a lelki élet világába átvezetni. E r r e igen a l k a l m a s időszak az a r a t á s i és különösen — ahol m é g meg v a n —- a bérhordási alkalom. É n például a bér megköszönését vallás erkölcsi szempontból olyan "ünnepi m o z z a n a t n a k tartom, melynek építő h a t á s a van és igen a l k a l m a s helyzetet n y ú j t a földmives és a lelkész p á r h u z a m o s m u n k á j á n a k feltüntetésére. Megtörténik igen sokszor, hogy a k á r t é k o n y mezei állatok óriási k á r t okoznak az érett gabonában. Az ilyen — földmívest érzékenyen érintő — k á r t ki lehet használni a vallásos élet szempontjából. -Ideiktatok egy kis részletet egyik ilyen alkalmi beszédemből: „Ugyebár afiai, csak közelebbről is mennyi aggodalmat, sóhajt okozott kebletékben annak látása, hogy Isten gondoskodása által megtartott szép gabonáitokban mennyi kárt, pusztítást vittek véghez azok az apró kártékony állatok. Mikor bejártam a határt s láttam e pusztításokat, eszembe jutott, hogy nemcsak a természeti világban van ez így, hanem — sajnos — igy van ez a lelki világban is, mert itt is, mint a kártékony állatok a mezőn, pusztítanak az átkos indulatok a szívben. Az örökösen dorbézoló lelkében a könnyelműség; az egyetérteni nem tudó házastársak közt a civakodás; a mindig más becsületén rágódó lelkében a gyűlölség; az Isten nevét félni nem akaró, vallástalan szivében a hitetlenség ... óh, de ki tudná felsorolni azokat a bűnöket, melyek, mint ama kárté— 147 —
10*
Miképpen
tehetjük
egyházi beszédünket hatásosabbá?
kony állatok a természet világában, úgy ezek — a lélek gában pusztítják Isten igéje szép vetéseit."
vilá-
A n n a k a lelkipásztornak, aki az ilyenekkel nem gondol, a reábizott n y á j sorsával nem törődik, hanem a templomban úgy, ahogy elvégzi kötelességét, kétségtelenül „könnyű dolga"' van. De aki szivét, lelkét, minden erejét a Jézustól vett szolg á l a t n a k szenteli, a n n a k sorsa nem könnyű, az nem ingyen k a p j a a szolgálatnak j u t a l m á t . Általában valahányszor az életeseményeket az egyesek és a családok életében, úgyszintén a t á r s a d a l m i mozgalmakb a n m e g f i g y e l j ü k és ezekből esetenként egy-egy általános valláserkölcsi igazságot igyekezünk levonni, mindannyiszor közelebb j u t u n k a való élet prédikálásához. L e g y e n tehát ilyen a mi szószéki beszédünk. R a g a d j u k meg m i is érző, bízó lélekkel az életet, hogy a mi prédikációinkból is m i n d i g „lélek és élet" sugározzék. Ürmösí Józsei.
Felügyelő gondnoki értekezlet. Ú j a b b felügyelő gondnoki értekezlet t a r t a t o t t f. évi febr u á r 9. n a p j á n Kolozsváron, mely rendes módon lett összehíva dr. Ferenczy Géza főgondnokunk által. Eltérés és ú j í t á s annyi volt, hogy a lelkészi kar kifejezett ó h a j t á s a a l a p j á n a r r a az esperes afiai is meghívattak. S a j n á l n i lehet, hogy utóbbiak közül csupán egy, Lörinczy Dénes érdemes esperes-afia jelent meg személyesen. Az értekezleten jelen voltak: Dr. F e r e n c z y Géza és Dr. S z e n t - l v á n v i József főgondnokok; Br. P e t r i c h e v i c h - H o r v á t h A r t h u r , Dr. Szent-Iványi Gábor, Dr. Ferencz József, Dr. Y á r a d v Aurél, Dr. Balogh György, Dr. Gál Kelemen, Dr. Elekes Domokos felügyelő gondnokok; és Lörinczy Dénes esperes. E l m a r a d á s u k a t kimentették, s a hozandó határozatokhoz való csatlakozásukat bejelentették: Dr. Elekes Dénes, T a n a Sámuel, és K á l i Nagy Árpád felügyelő gondnokok; elm a r a d á s u k a t j e l e n t e t t é k : Gvidó Béla, H a l m á g y i J á n o s , Bölöni Vilmos, Urmösi Károly és K a t o n a Ferenc esperesek. Az értekezletet Dr. Ferenczy Géza főgondnok nyitotta meg és vezette. Elnöki megnyitójából közöljük az alábbi értékes részleteket: A. testvér szeretetével, az érdemes munkást megillető tisztelettel és becsüléssel köszöntvén az értekezlet résztvevőit, hangoztatta, miszerint hívó szavának a megjelenők általi teljesítése nem neki a személynek, — t a l á n nem is a mindenkori főgondnoknak szól, — h a n e m a n n a k a n a g y célnak, annak a nagy közös érdeknek, melynek m i n d a n n y i a n hívei és munkásai vagyunk és kell, hogy legyünk, vagyis szól az Lnitárizmusnak, s legközvetlenebbül a Magyar L T nitárius vallásnak és annak intézményeinek; k i f e j t e t t e , hogy a gond. értekezletek életre hívásával neki egyéni céljai nemcsak nem voltak, h a n e m nem is lehettek, — mert hisz ha törtető lenne, a k k o r is kimerítette az — 149 —
Felügyelő
gondnoki
értekezlet.
összes lehetőségeket; — m e r t a megtisztelő egyházi megbízás teljesítése az a n y a g i a k n a k nem szerzésével, hanem t e k i n t é l y e s áldozatul hozásával j á r ; s m e r t a b s u r d n a k minősít m i n d e n olyan célt és törekvést, mely a vallást és ann a k i n t é z m é n y e i t egyének v a g y csoportok érdekébe v a g y szolgálatára törekednék béklyózni, s m e r t zsinat-presbiteri egyházszervezetben b á r k i is csak a legjobb gondolatok termelésével és legjobb cselekvések vezetésével szerezhet munk a t á r s a k a t és követőket, tehát önkény u r a l m a t gyakorolni képtelenség; h a n g o z t a t t a , hogy jóllehet a f ő g o n d n o k élethossziglan v á l a s z t a t i k , ő e megtisztelő m e g b í z a t á s t se t e k i n t i örökösnek, — m e r t elvi á l l á s p o n t j a az, hogy a mihelyt a k á r a főgondnok képességei a n n y i r a h a n y a t l o t t a k , hogy a hozzá f ű z ö t t v á r a k o z á s o k n a k megfelelni "nem képes; a k á r vallásunk és intézményei m u n k á s a i n a k egy jelentős csoportja bizalma a n n a k tevékenységében megingott, — ennek következményeit le kell vonnia, — s ő a maga részéről egy pillan a t i g sem habozna.
•
E z e k e t e l m o n d a n d ó n a k t a l á l t a azért, m e r t a felügyelő g o n d n o k i értekezletek meg nem érdemlett t á m a d á s b a n részesültek é p p e n a lelkészi k a r részéről, kiktől mégis i n k á b b az lett volna v á r h a t ó , hogy az egyházi építő törekvést és m u n k á t még erőteljesebben értékeljék, m i n t a világi elem. N a g y o n s a j n á l j a , hogy a t á m a d ó k mérlegeléseikben e magoslatra felemelkedni képesek nem voltak, hogy adatott esperes, ki a g o n d n o k i értekezlet tevékenységét „pap-ellenes"nek nevezte; s hogy a Lelkészkör képes volt — ellenkező felszólalás nélkül — a felügyelő gondnoki értekezletek elleni álláspontot f o g l a l n i el; h a n g s ú l y o z t a , hogy b á r az ily téves elhajlások, kisiklások, — nem szabad, hogy a f e l ü g y . gondnoki értekezletet hivatásszerű kötelesség teljesítésében megingassák, s az építő m u n k á n a k a b b a h a g y á s á v a l tétlenségre u t a l j á k , — mégis m e g kell állapítania, hogy az ily rövidlátó e l j á r á s a dolgozó m u n k á s o k r a nem bír építő h a t á s s a l ; ha tehát a gondnoki értekezlet nyugodt lélekkel v á r j a is a történelem b í r á l a t á t tevékenysége felett, mégis és m a is hangoztatandónak találja, hogy ha akadnak, — akik többet — 150 —
Felügyelő
gondnoki
értekezlet.
és j o b b a t a k a r n a k és t u d n a k cselekedni v a l l á s u k és egyházuk érdekében, — azok f o g l a l j á k el a készséggel átbocsátandó cselekvési teret; — a d d i g azonban, m í g nem a k a d n a k ilyenek, a d d i g a g o n d n o k i értekezlet n e m c s a k e l v á r h a t j a , hogy építő m u n k á j á t nyilt tekintettel mérlegeljék, — de igényelhetik is, hogy az e g y ü t t m u n k á l n i nem a k a r ó k is törekedjenek az értekezlet nemes intentióit megérteni, — s az a m e g é r t ő tiszteletre méltó rész pedig, mely az értekezletek eddigi j a v a s l a t a i t és tett intézkedéseit helyt állóknak, szükségszerűeknek t a l á l t a , ne t i i r j e n é m a tétlenséggel, h o g y téves vezetéssel mesterkélt ellentétek t á m a s z t a s s a n a k az egyház építés m u n k á s a i között. Kiemelte, hogy ne essék rosszul a lelkészi k a r n a k , h o g y az értekezlet első s o r b a n is az ő soraikból t ö r e k e d i k a gyomot kiirtani, ezt kell tennie, m e r t az e g y h á z f e n n t a r t ó és e g y h á z é p í t ő m u n k á b a n a lelkészi k a r t e v é k e n y s é g e mondh a t n i a legfontosabb. V a n író, gondolkozó fő, ki azt m o n d j a „ N á l u n k az egyház, a. vallás ú g y s z ó l v á n egészen a p a p b a n v a n ; h a mérgezett v a g y szemetes a f o r r á s , beteg az egész f a l u " . És v a n n a k és v a g y u n k n a g y o n sokan, k i k n e k meggyőződése az, hogy e g y h á z s z e r v e z e t e i n k n e k f e n n t a r t á s a és f e j lődésének lehetősége e g y e d ü l a lelkészi k a r r á t e r m e t t s é g é t ő l és ránevelésétől f ü g g . H a t e h á t e n n y i r e é l e t b e v á g ó a n f o n t o s szerepkörük, a k k o r csak természetes, hogy e k a r kiválasztása és kiépítése a g o n d n o k i é r t e k e z l e t n e k is legelső g o n d j a kell, hogy legyen; b á r m e g á l l a p í t o t t a és h a n g s ú l y o z t a , hogy a lelkészi kaitevékenysége ellen felhozott sok k i f o g á s n a k n a g y része nem helytálló, s hogy lelkészi k a r u n k az. á t l a g o s nivót érdemesen állja, — mindazonáltal hiba volna meg nem l á t n u n k , v a g y letagadnunk, — hogy szarványos jelenségek s o r a i k b a n is mind sűrűbben t a l á l h a t ó k . A hívek és lelkészek közötti gyakori egyenetlenkedések, az áthelyezések és kicserélések sokasága. az egyetemes egyházi a d ó fizetésének tömeges megt a g a d á s a , h á z a s s á g kötésnél a lelkészi szolgálatnak előforduló e l m a r a d á s a , a t ö r v é n y t e l e n születések szaporodása, — a különböző szekták jelentős hódítása — az üresedő templomok mind-mind egy-egy jelenség, mely m a m á r egyenesen kiabálja, hogy a fejlődő élet m á r nem elégedik meg a p a p i — 151 —
Felügyelő
gondnoki
értekezlet.
t e v é k e n y s é g eddigi mértékével, s hogy az élet k í v á n a l m a i szerinti fokozott tevékenységre, p o s i t i v i t á s r a kell törekedni, h a az e g y h á z a t és a n n a k intézményeit f e n n t a r t a n i a k a r j u k . P o s i t i v i t á s r a az igehirdetésben, p o s i t i v i t á s r a az ú t m u t a t á s b a n , p o s i t i v i t á s r a az e g y ü t t örvendezésben. Mindezeknek lényegére is r á m u t a t o t t a m e g n y i t ó b a n ; v é g ü l is m e g á l l a p í t o t t a , hogy n e m t á m a d á s , h a n e m jav í t á s a g o n d n o k i értekezletek előtt lebegő cél, s hogy a javítás eszközéi nemcsak az elismerés, és dicséret, h a n e m a h i b a kíméletlen feltárása, s a m e n n y i b e n elkerülhetetlen, a n n a k operálása is, ezzel m a mindenkinek tisztában kell lennie, a k i a közélet m é z e j é n t e v é k e n y k e d i k , s ki e mezőn eredményesen a k a r h i v a t á s t teljesíteni, m u n k á l n i . A mélyen j á r ó elnöki megnyitó mély h a t á s t gyakorolt az értekezletre, mely azt m i n d e n e k b e n m a g á é v á is tette, s Dr. F e r e n c z József felügy. gondnoknak i n d í t v á n y á r a egészben jegyzőkönyvre venni is határozta. Az érdemleges t á r g y a l á s o k megkezdése előtt az értekezlet szeretett p ü s p ö k ü n k felkeresését h a t á r o z t a el, ki sajnos betegsége m i a t t m é g ez ú t t a l nem jelenhetett meg. K i f e j e z vén előtte a kényszerű e l m a r a d á s f e l e t t i s a j n á l a t á t , fokozott g y ó g y u l á s a feletti örömét, ~s az i r á n t a érzett ragaszkodását, t á n t o r í t h a t a t l a n b i z a l m á t és szeretetét, kérte a további a t y a i jóindulatát, támogatását, vezetését és áldását. A főtisztelendő ú r m e g h a t o t t a n köszönte a m e g n y i l a t k o z o t t szeretetet. M e g n y u g v á s s a l állapítottuk meg, hogy főpásztor u n k g y ó g y u l á s a oly örvendetesen halad, hogy jövő értekezletünkön m á r személyes jelenlétének is örvendezhetünk. J e l e n l e g f ő j e g y z ő n k v e t t részt az értekezleten. K ö n n y e k i g m e g h a t ó jelenet következett ezután. A g o n d n o k i értekezletnek első gyümölcse aj: egyházkörök által t a n í t t a t o t t á r v a és szegénysorsu tanulók csoportja jelent meg az értekezlet előtt. 8 f i a t a l g y e r m e k , név szerint: Szabó S á n d o r és Miklós I s t v á n , t a n í t t a t j a a kiiküllői egyházkör. Sebestyén János, F o d o r Gyula és J a k a b J e n ő t a n í t t a t j a az a r a n y o s i egyházkör. Bodor A n d r á s , t a n í t t a t j a a kolozsi egyházkör. Gáspár Ferenc, t a n í t t a t j a az u d v a r h e l y i egyházkör és — 152 —
Felügyelő
gondnoki
értekezlet.
Kökösi K á l m á n , t a n í t t a t j a a H á r o m s z é k i egyházkör. Elnöklő főgondnok felhívására a gyermekek egyenként bemutatták m a g u k a t , s értelmesen jelentették be, miszerint t u d a t á b a n v a n n a k a n n a k , hogy az ők nevelési és t a n í t á s i költségeiket az egyházköreik viselik, s hálás szavakkal és könnyes szemekkel köszönték a róluk való gondoskodást. Meghatói)!) t a l á n az a p i l l a n a t volt, m i k o r m i n d e n egyes f e l ü g y e lő gondnok szeretettől sugárzó t e k i n t e t t e l m a g á h o z v o n v á n e g y h á z k ö r é n e k g y e r m e k é t , s i m o g a t ó - t e k i n t e t t e l és melegkézfogással t u d a k o z ó d o t t sorsuk részletei i r á n t s n y ú j t o t t u t a s í t á s t jövőbeni viselkedésükre, a sziinidőköni felkeresésük re stb.-re vonatkozólag. Jóleső m e g n y u g v á s s a l v e t t e t u d o m á s u l az é r t e k e z l e t a bekért jelentésekből, hogy ez a k c i ó j a t e l j e s sikerrel j á r t , — a g y e r m e k e k k i v á l a s z t á s a f é n y e s e n sikerült, — azok m i n d a n n y i a n úgy erkölcsi m a g a v i s e l e t , m i n t t a n u l á s i e l ő h á l a d á s tekintetében a k í v á n a l m a k n a k egészben megfelelők s m i n d e n r e m é n y jogosult azok j ö v ő j é t illetően is. M e g n y u g v á s s a l v e t t e t u d o m á s u l az értekezlet azt is, hogy a kolozsvári f ő g i m n á z i u m n á l be nem m u t a t o t t egyházköri gyermekek a székelykereszturi főgimnáziumnál n y e r t e k elhelyezést; s egyben h a t á r o z a t i k i g k i m o n d o t t a , hogy az „ e g y h á z k ö r i g y e r m e k " - e k s o r s a ' é s f e j l ő d é s e i r á n t állandóan é r d e k l ő d i k ; — m i é r t is f e l ü g y e l ő g o n d n o k a i u t j á n megkeresi az illetékes lelkész a f i á t , h o g y az ily gyermekek feletti gondoskodó tekintetét a szünidők alatt is ébren t a r t s a , — s minden jelentősebb eseményről, — v a l a m i n t a m i n d e n k o r i általános helyzetről az illetékes felügyelő gondnok a f i á t értesíteni ne terheltessék. Ezek u t á n kezdetét v e t t e az érdemleges m u n k a , mely rövid déli megszakítással — este 7 ó r á i g t a r t o t t . Beható megbeszélések és érdemleges e l h a t á r o z á s o k t á r g y a i v o l t a k : a) az u n i t á r i u s hívőknek a szomszédsági szervezkedés alapelvei i r á n y t ű ü l vétele mellett a kölcsönös segítés alapj á n i beszervezése; b) a 14—21 éves u n i t á r i u s i f j a k t a n í t á s á n a k és nevelésének intenzív beindítása; — rendszeres m u n k a t e r v kidolgozása, s a n n a k tervszerű következetes v é g r e h a j t á s a ;
Felügyelő
gondnoki
értekezlet.
c) az elemi t a n í t á s felsőbb osztályaiban a v a l l á s t a n í t á s nak érzelmi és hiterősítő a l a p o k r a való átfektetése; d) az igehirdetés r e f o r m j á n a k kérdése, ú g y a s z e r t a r t á s (éneklés, prédikáció, néma ima, stb.), — mint a lelkészi szolgálat tekintetében; e) ú j á l l a m j o g i h e l y z e t ü n k b e n középiskolát végzett i f j a i n k n a k a g y a k o r l a t i életben t ö r t é n t elhelyezkedéséről a d a t g y ű j t é s , s a n n a k feldolgozása; f ) az egyházi hivatalos l a p m e g i n d í t á s á n a k kérdése; de megbeszélés t á r g y á t képezte a felekezetközi viszony, — az egyházi adó f e l h a j t á s á n a k és biztosításának m i k é n t j e , — felügyelő gondnoki értekezletek ellen megnyilvánult lelkész ellenszenv, — a közérdekbőli áthelyezés kérdése, — a gondnokok h i v a t á s a , — s e h i v a t á s betöltésének m i k é n t j e , s az e téren v á r h a t ó teendők, — a Németh Albert-féle egyh á z k ö r i v i z s g á l a t i szabályzat j a v a s l a t , az általános és különleges egyházi a n y a g i érdekek és helyzetek megbeszélése, stb. Mindezek terén ú g y elnöklő főgondnok, mint dr. Szent-Iván y i főgondnok, dr. Gál, dr. Szent-Iványi, dr. Ferencz, dr. Balogh és dr. E l e k e s felügyelő gondnokok részéről i n d í t v á n y o k t e r j e s z t e t t e k elő, melyek megbeszélésében az összes jelenvoltak érdemesen résztvettek, s azok egy részében határozatokat hoztak, m á s részében további t a n u l m á n y o z á s o k és a d a t g y ű j tések szerzését h a t á r o z t á k el. Az értekezlet h a t á r o z a t a i — természetesen m i n t javaslatok — k e r ü l n e k a n n a k i d e j é n az E . K . T a n á c s u n k , s a hiv a t o t t egyházi testületek és hatóságok elé, s így lesz m ó d u n k a z o k n a k érdemével is foglalkozni. J e l e n b e n erre t e r ü n k nincs, s csak s a j n á l n i t u d j u k , hogy nincs egy oly egyházi fol y ó i r a t u n k , minő az 1919., 1920. években az U n i t á r i u s Közlöny volt, mely a f e l m e r ü l t gondolatok k i f e j t é s é r e , érlelésére, csiszolására és közvéleménybe átültetésére a n n y i r a alkalm a s n a k bizonyult volt. Mindezekből m e g á l l a p í t h a t j u k , hogy az ú j a b b értekezlet is értékes m u n k á t végzett, — v á r a k o z á s s a l nézünk j a v a s l a tai elébe, s m a g u n k részéről tevékenységét melegen üdvözöljük. Jelenvolt.
— 154 —
Simén Domokos és kora. — Korrajz. —
(V. Közlemény.)
Londonban. (1860—1862.) „Miután egy évet, mint végzett theologus itthon eltöltöttem — í r j a Simén idézett ö n é l e t r a j z á b a n —, 1860. n y a r á n a marosvásárhelyi és szentkirályi eklézsia megbízottja, id. J a k a b J á n o s által ünnepélyesen meghívott p a p j á n a k . Én azonban már akkor azon f o r g a t t a m eszemet, hogy a P a g e t által Londonban kieszközölt két 50—50 fontos stipendium egyikének elnyerhetéséért- folyamodom az E . K . Tanácshoz s megnyerés esetén felmegyek a Manchesteri New Coll^geba. Ennélfogva a meghívást megköszöntem, de el nem fogadtam, hanem készültem Londonba. Az angol nyelvet meglehetősen értettem és hogy semmi akadály ne legyen, a papi vizsgát 1860 n y a r á n letettem. Ennek megtörténte után a londoni stipendiumért folyamodtam. Ezt meg is a d t a oly kikötéssel az E. K . Tanács, hogy segítségére ne számoljak ugyan, de a d j a k reverzálist arról, hogy a statust fogom szolgálni. E különös feltételt* elfogadtam. Engedélyem így meg volt ugyan a Londonba mehetésre, sok pénzem nem igen volt. összes pénzem 150 f r t lévén. Apámtól nem reméltem, mert neki sem volt. Dologhoz fogtam tehát. Lerajzoltam egy l a p r a azoknak az unitárius püspököknek képeit, akikét megkaphattam. E képet 1860 augusztusában eladtam Stein J á n o s könyvkereskedőnek 100 írtért, amiből az első kiadásnál csak 425 példányt nyomathatott. Ez már sokat emelte útiköltségemet. Ide járult az is, hogy Ürmösi Samu úrnak ércpénze levén, ajándékozott 30 frtot. Ilyen formán útiköltségem már elindulásom előtt 330 f r t volt. E z volt összes vagyonom. Sok * E r r ő l alább részletesen lesz szó. — 155 —
Simén Domokos és kora. ember, meglehet, vakmerőségnek n e v e l i oly kevés összeggel ú t r a kelni idegen földre. Sok igaza lehet. De bennem több volt a v á g y a t a n u l á s r a , m i n t h o g y ez v i s s z a t a r t h a t o t t volna. A z t á n volt m é g egy reményem. Ürmösi úr, aki soha el nem hagyott, most is ezt m o n d o t t a : b á r m i k o r f o r d u l j o n hozzám épen olyan b á t r a n , m i n t szüleihez. E t u d a t t a r t o t t f e n n külföldön. Hozzá f o r d u l t a m szorult helyzetemben és soha sem csalódtam. 600 f r t t a l segített külföldön létem alatt." S i m é n tehát Londonba került, a Manchester New College nevii u n i t á r i u s papnevelő intézetbe. I t t helyénvaló volna a papnevelő intézet rövid történetét adnom, azonban olvasóim ezt m e g t a l á l j á k a K e r e s z t é n y Magvető X V I . kötetében V a r g a Dénes t a n u l m á n y á b a n s így az erre való utalás u t á n inkább a Collegeben történő papnevelést kívánom behatóbban ismertetni. A Manchester N e w College nevii akadémia többszöri város változtatás u t á n ez alkalommal 1853. okt. 14. óta Londonba tétetett át az egyetem egyik épületének, az „LTniversity College London"-nak tőszomszédságában levő épületbe, az úgynevezett „ U n i v e r s i t y Hall"-ba. E Hall-t több tekintélyes u n i t á r i u s ember alapította avégből, hogy ebben u n i t á r i u s egyetemi i f j a k szállást s theologiából, meg morálfilozófiából — m i n t amely t á r g y a k a t az egyetemen nem t a n í t a n a k — oktatást n y e r j e n e k . Az épületben külön v a n n a k a dolgozó és külön a hálószobák; a bennlakás á r a különböző volt aszerint, hogy v a l a k i az I., I I . v a g y I I I . emeleten s ott is u d v a r r a , v a g y utcára nyiló szobákban kívánt lakni. Az á r a k évi 100— 500 f o r i n t között váltakoztak. A H a l l internátusi igazgatója Simén odaérkezésekor E . S. Beesley egyetemi t a n á r volt. A papnövelde céljaira két t a n t e r e m volt kijelölve, melyben a 3 é v f o l y a m növendékeit három t a n á r tanította és pedig T a y l e r J á n o s J a k a b , a biblia m a g y a r á z a t , egyháztörténet, keresztény hitigazságok és evidentiák t a n á r a , ki egyúttal a papnevelő intézet t a n u l m á n y i igazgatója is volt; M a r t i n e a u J a k a b , az intellektuális, morális és vallás-bölcselet t a n á r a és Martineau Russel a liéber nyelv és irodalom t a n á r a . M a g a a theologiai t a n f o l y a m hat évre t e r j e d t , de ebből csak az utolsó három volt akadémiai jellegű, az első három a mi középiskolánk V I — V I I I . osztályainak felelt meg. Simén
Simén Domokos és kora. is csak ezt a második (felsőbb) tagozatot látogatta. A b b a n a dolgozatában, melyet „Az angol u n i t á r i u s o k londoni akadém i á j á n a k rövid ismertetése" címen a Keresztény Magvető 1863. évi I I . é v f o l y a m á b a n tett közzé, a felső t a g o z a t t a n t á r gyait így sorolja elő: Az első évfolyam t a n t á r g y a i : a) K e r e s z t é n y igazságok és evidentiák ( „ H i t t a n " ) , b) E g y h á z t ö r t é n e t (a h á r o m első század N a g y Constantán haláláig), c) Ó t e s t a m e n t u m - m a g y a r á zat (Héber történet és régiség; a történeti könyvek olvasása a s e p t u a g i n t a szövegéből), d) Ú j t e s t a m e n t u m (Bevezetés a kriticizmusba és m a g y a r á z a t b a . A h á r o m első e v a n g e l i u m tárgyalása speciális bevezetéssel), e) Intellektuális filozófia, f ) Görög nyelv (olvasás a görög bölcsészek, m o r a l i s t á k és theologusok műveiből) g) H e t i g y a k o r l a t o k az ékesszólásban, ima és beszéd készítésben, h) L a t i n nyelv, i) H é b e r nyelv (az ótestamentom történeti könyvei a l a p j á n ) . A második évfolyam tárgyai: a) K e r e s z t é n y igazságok és evidentiák ( „ H i t t a n " ) -b) E g y h á z t ö r t é n e t ( N a g y Constantíntól N a g y K á r o l y i g ) . c) Ótestamentum. („A t ö r v é n y " , a héber kanon és a septuaginta története) d) Ú j t e s t a m e n t u m . A levelek és az Apostolok Cselekedetei speciális bevezetéssel) e) Morálfilozófia, f ) Görög nyelv, g) L a t i n nyelv, h) H é b e r nyelv. (A p r ó f é t á k könyveinek olvasása), i) H e t i g y a k o r l a tok m i n t az első éven. A harmadik évfolyam tárgyai: a) P a p t a n („Cura pastoralis"). b) E g y h á z t ö r t é n e t ( N a g y K á r o l y t ó l V I I . Gergelyig). c) Ótestamentum. („A p r ó f é t á k " . A messiási helyek k r i t i k a i t a n u l m á n y o z á s a ) d) Ú j t e s t a m e n t u m . ( J á n o s evangeliuma, levelei és a Jelenések könyve speciális bevezetéssel), e) ATallásfilozófia. f ) A keresztény v a l l á s t u d o m á n y története, g, h, i) Görög, latin és héber nyelv, j) H e t i gyakorlatok m i n t az első és második éven. Ezek mellett minden héten egy vallásos istentisztelet t a r t a t i k az akadémiában, hol egy v a g y két tanuló is próbabeszédet mond és ahol minden tanuló köteles jelen lenni. A tárg y a k egy részéből hetenkint két óra v a n mindenik osztálynak, másrészböl pedig csak egy. É v e n k é n t kétszer közvizsgálat t a r t a t i k az a k a d é m i á b a n .
Sitnén Domokos és kora. Ezek az adatok így kevéssé m u t a t j á k az intézet életét, ezek csak keretek, melyeket a t a n á r o k n a k kell kitölteniök. A m i az intézet jellegét megadta, az a papnevelés abszolút liberális szelleme volt. Simén fentebb idézett ismertető cikkében említi, hogy T a y l e r , az a k a d é m i a igazgatója előadásainak megkezdésekor a következő szavakat szokta intézni tanítványaihoz: „ K o m o l y a n kérem ö n ö k e t az igazság Istenének és a m i U r u n k , K r i s z t u s J é z u s n a k nevében, ki az út, az igazság és az élet s kinek Ítélőszéke előtt önöknek meg kell jelenniök 1. hogy jelen v a g y jövő minden vallásos tanulmányozásaikban és vizsgálódásaikban figyeljenek szakadatlanul, gondosan, r é s z r e h a j t h a t a t l a n u l és lelkiismeretesen a szent iratokban, v a g y a dolgok természetében levő evidentiákra és a józan ész s u g a l l a t a i r a ; óvatosan őrizkedvén a képzelődés rohamaitól és az a l a p t a l a n hozzávetés hamisságaitól. 2. hogy semmi általam tanított v a g y előadott elvet vagy nézetet el ne f o g a d j a n a k , ha azt ö n ö k előtt a kijelentés és a dolgok evid e n t i á j a nem igazolja. 3. hogy ha valamely általam előadott v a g y ö n ö k által elfogadott elv v a g y vélemény Önöknek kétségesnek v a g y h a m i s n a k tetszik — az ilyen elvet v a g y vélem é n y t vessék el egészen. 4. hogy ö n ö k leiköket t a r t s á k nyitva az evidentiák előtt, hogy vetkőzzenek le minden előítéletet és felekezetiességet; hogy igyekezzenek békében élni minden keresztény a t y j o k f i á v a l ; és hogy állhatatosan t a r t s á k meg magoknak is, szabadon engedjék meg másoknak is az ítélet és lelkiismeret elidegeníthetetlen jogait." A véleménynek s a k r i t i k á n a k ezen abszolút szabadsága jellemezte a Manchester N e w College akadémiai szellemét. E z volt az a szellem, amely ez intézetnek kiváló hírnevet szerzett. F e l m é r i L a j o s kolozsvári egyetemi t a n á r 1881-ben „Az iskolázás jelene Angolországban" című két kötetes művében ezeket í r t a : „ E dissenter theol. collegium vizsgálati mértékénél fogva merőben kiválik a hasonnemű anglikán intézetek közül s ennélfogva azokkal összemérni egyáltalán nem lehet. Az a magosabb theologiai míveltség, melyet a Manchester New Collégiumban a dissenter jelöltek elsajátítanak, az angol egyházi papok között valóságos ritkaság. Az anglikán papnevelő intézetekben a liturgikára és d o g m a t i k á r a esik a fő súly, emitt a filozófiára és a v a l l á s t u d o m á n y r a . " „Jelen vol— 158 —
Sitnén Domokos és kora. t a m ez intézetben egy p á r előadáson. A vallásbölcseletből a n a g y h í r ű dr. M a r t i n e a u f e j t e g e t t e a vallásos világnézettel kapcsolatos p r o b l é m á k a t oly filozófiai mélységgel s egyszersmind oly világos nyelvezettel, m i n t h a egyszerre P l a t ó n és K a n t beszéltek volna." Stb. A fentiekben megismervén az a k a d é m i a szellemét, nézzünk be röviden belső életébe. E v é g b ő l Benczédi Gergelynek naplójából* idézek n é h á n y igen jellemző feljegyzést. Benczédi Simén Domokos hazajövetele u t á n 2 évvel (1864) m e n t ki a Manchester New Collegeba s így leírása szószerint talál a Simén idejéből való állapotokra is. „1865. okt. 9. H é t f ő . A Manchester N e w Collegeban reggel %9-kor összegyűltek a theologusok, m i r e névsorolvasás után T a y l e r úr egy szép könyörgést olvasott fel, melynek fol y a m a a l a t t a tanulók t é r d r e állva s f e j ő k e t székjökre h a j t v a voltak. Ez minden könyörgés a l k a l m á v a l így van. Végeztével kis beszédet t a r t o t t T a y l e r ú r . Elsőbben is figyelmeztette a hallgatókat, hogy a leckékre idején bemenjenek, ne egy fertály órával később, m i n t némelykor t a v a l y ; másodszor, felkérte, hogy azon debattokat, melyek m i n d e n h ó n a p b a n egyszer t a r t a t n a k , pontosan látogassák, mert itt hozzászoknak véleményük szabad és tisztán való eléadásához. Ezek a debattok a r r a valók, hogy a fiatalok t á r s a d a l m i , vallásos és politikai (stb.) kérdéseket m e g v i t a s s a n a k s így megszerezzék azon hatalom elemeit, melyek az angol közéletben oly n a g y szerepet játszanak. A leckén nincs idő, hogy a tanuló némely kérdést, mely előtte nem elég világos, v a g y amelyről ellenkezőleg vélekedik, megvitasson a t a n á r r a l . Ezen gyűlésekben jó alkalom van, tehát g y a k o r o l j á k s véleményöket tartózkodás nélkül m o n d j á k ki. H a r m a d s z o r , figyelmeztette, hogy ez intézet vallásos lévén, üres idejöket szenteljék ezután is a v a s á r n a p i oskolákban való t a n í t á s r a , mely foglalkozás legnemesebb, a m i csak lehet; s hasznos r á j o k nézve is, kik később ily oskolák szervezésére és k o r m á n y z á s á r a lesznek h i v a t v a . Végre, tanuljon kiki úgy, a m i n t tőle csak kitelik. * E naplót Kelemen Lajos, múzeumi és egyházi levéltáros barátom szívességéből használhattam. K í v á n a t o s volna, hogy teljes szövegében megjelenjék nyomtatásban, mert nemcsak kortörténeti becsli feljegyzéseket tartalmaz, de olvasmánynak is rendkivül érdekes. — 159 —
Simén Domokos és kora. E r r e tiszt. M a r t i n e a u ú r figyelmeztette, hogy némelyek t a v a l y igen laza könyörgésekkel állottak elé, melyeket szánalom és gyötrelem nélkül nem lehetett hallgatni, miből folyólag m e g v á r j a , hogy m i n d e n k i illőleg kidolgozott könyörgéssel álljon elé. A z t á n következett a m a r t i c u l a t i a vagyis könyvbe való névbeírás. Az első r u b r i k á b a jön a név, másodikba a születés v a g y lakóhely és a beírás n a p j a és éve, h a r m a d i k b a az életkor. A leckeórákat is elrendezték, hogy az egyetemi órákkal né essenek össze. U g y a n é n a p délután 3 órakor a tanulóság, sok f é r f i és nő hallgató, összegyűltek a botanikai n a g y teremben s a tanárok hosszú sorba és gown- (egyetemi egyenruha) b a n megjelenvén, a hallgatóság t a p s v i h a r j a közt professor H a y t e r Lewis az emelvényre állva elkezdette felolvasását, melynek tárg y a : a szépművészetek s ezeknek kapcsolata a neveléssel — volt. A desk (a t a n á r i asztalon levő könyvtámasztó állvány) mellett az a s z t a l r a egy üveg víz és pohár volt téve s mikor a t a n á r úr ivott, m i n d i g tapsoltak. Soha u n a l m a s a b b előadást, nem hallottam. Nem volt semmi tűz, semmi élénkség benne, m i n t h a csak egy gyermek h a b a r t volna. Nem is értettem m a j d semmit, m e r t a s z á j a alig mozdult, csak a foga közül beszélt. Még angolt ily f u r c s a szájmozgással beszélni nem hallottam v a g y láttam. E z u t á n m i n d j á r t 4 órakor a Hall-ban g y ű l t ü n k össze, hol a tanulók, még több nő, m i n t f é r f i . Tiszt. M a r t i n e a u ú r t a r t o t t ékes felolvasást. Végül felolvasta azon tanulók neveit, kik a Collegeban kitüntetést nyertek a mult cenzúrakor." í m e , egy bizalmas és őszinte beszámoló a College tanítási n a p j a i r ó l . H o g y tájékozódásunk lehető teljes legyen, jónak láttam még ide írni p á r sort Gál Miklós torockói lelkésznek azon leveléből is, melyet 1885. szept. 29-én írt K a n y a r ó Ferencnek, a későbbi kolozsvári t a n á r n a k , ki ezidétt azzal a gondolattal foglalkozott, hogy a kolozsvári egyetem elvégzése és a doktori cím megszerzése u t á n kimenne 3 évre a Manchester New Collegeba. „ H a — í r t a neki Gál — külföldi utazás, világlátás, ú j tapasztalatok szerzése a célod, mindenesetre m e n j . H a azonban az a számításod, hogy ott az akadémián t a n u l j s mint leveledben irod, az akadémiai folyammal tanulmányai-
/
Simén Domokos és kora. (lat mintegy betetőzd, e tekintetben légy készen egy kis csalódásra. Sok olyan dolgot kell ott t a n u l n i s oly terjedelemben, aminek itt semmi h a s z n á t nem veheted. É n mindenesetre hálával tartozom amaz intézetnek, m e r t ott t a n u l t a m a klasszikus nyelvekből, amit tudok. De a m i a t u l a j d o n k é p e n i theologiát illeti, azt ú g y t á r g y a l j á k , hogy m a g y a r t a n u l ó a legteljesebb szellemi csömört f o g j a k a p n i tőle, kivált ha oly gondolkozású, mint m a g a m is voltam. A z t á n v a s f e g y e l e m van, nem a m o l y a n egyetemi rendszer, hogy az ember tetszése szerint t a n u l h a s s a t a n t á r g y a i t . " É r d e k e s e t á r g y r ó l Benczédi véleményét is i s m e r n ü n k . () n a p l ó j á b a n ezeket í r j a : „A Manchester New College két érdemes t a n á r á n a k , T a y l e r és M a r t i n e a u u r a k n a k , szívességét, bölcs utasításait, buzgóságát a kötelesség teljesítésben, tanítási modorukat, b á n á s m ó d j u k a t a tanulókkal n e m v a g y o k képes eléggé m a g a s z t a l n i . . . Itt is, m i n t az U n i v e r s i t y Collegeban, úgy vezetik a tanítást, hogy a m i t a tanuló tanul, az teljesen vérévé válik, ő a l a k í t j a m a g á n a k a t u d o m á n y t , itt csak az elveket a d j á k elé, s a j á t nézetüket hozzácsatolva." A vizsgákról Benczédi idézett n a p l ó j á b a n ezeket találom: „186."). dec. 18. E s t e fél 7 órakor kezdődött a cenzúra a Manchester New Collegeben tiszt. M a r t i n e a u ú r r a l . H a s o n l í t a mi szigorlatunkhoz. Az asztalt hosszában k ö r ü l ü l t ü k ; mindenik előtt t i s z t a p a p i r és penna, de sehol könyv. A t a n á r ú r minden egyénnek egy félárkos p a p í r r a írva á t a d t a a kérdéseket, melyek az egész kurzust magokban foglalták. Mindenik kiválaszt belőle a n n y i pontot, a m e n n y i t tetszik s feleletét m e g í r j a rá, ami másfél árkosból is áll, m e r t egy kérdés számos pontot foglal m a g á b a n . Egész 10 ó r á i g voltunk elfoglalva. A t a n á r úr egy külön asztalnál az egész idő alatt dolgozott. A megírt feleleteket a kérdésekkel e g y ü t t visszaadtuk a t a n á r úrnak. T á r g y etica volt." Az iskolai év végét Benczédi a következőképen í r t a le. „1866. jun. 28. Ma 10 órakor a gondnokok összegyűltek a könyvtárban s a tanulókat rendre beliíva megdicsérték, biztatták, velők kezet fogtak. Ez is meglepett s c s a l h a t a t l a n u l jó eredménye van. E s t e 8 órakor volt a Litte P o r t l a n d Street Chapel-ben az ú j papok vagy végzettek elbocsátása vagy felszentelése, mire a chapel (kápolna) teljesen megtölt. Orgona-
Sitnén Domokos és kora. játszás u t á n M a r t i n e a u ú r elolvasta a catedra alatt 1. Tim. TI. fejezetét egészen. E r r e következett egy himnusz, aztán hosszú könyörgés. Ú j r a ének, minek végeztével T a y l e r ú r t a r t o t t ékes beszédet a I I I . évfolyamot végzettekhez, kik balfelől ültek; mely beszéd vége felé névleg szólította Blatchfordot — senior — s hozzá intézett n é h á n y szót, megdicsérve az öreg p a p o t is, ki mellé megy. E r r e B l a t c h f o r d felállott s felelt, kifejezve h á l á j á t a tanárok iránt s elhatározását, hogy m i n t pap, kötelességének él. A z t á n T a y l e r úr A r m s t r o n g o t szólítá meg. Felhozta, hogy az ö a p j a episcopalis p a p volt s meggyőződésből ott h a g y v a a fényes állomást, u n i t á r i u s p a p p á lett; s a j n á l a t á t fejezte ki kora halála felett; s remélte, hogy ö a p j a gondolatait f o g j a követni. A r m s t r o n g válaszolt érzékeny szavakkal. A z t á n Carpenterhez f o r d u l t T a y l e r úr. E z a fiú az európai hírneves dr. C a r p e n t e r fia. N a g y a p j a p a p volt. Mindkettőt felhozta T a y l e r úr. A r r a is célzott, hogy ő valódi példány volt az iskolában — ami valóban úgy is volt; hozzá n a g y remények v a n n a k kötve. C a r p e n t e r válaszolt ékesen és érzékenyen. A 3 candidus megetti két széket csupa vén asszonyok foglalták volt el s ezek ez idő alatt sírtak, mint az eső. É n e processus! nem szeretem. I g e n túlságig megy a szentimentalizmus. A z t á n volt ének. Aztán dr. Sadler k a m s t e n d i baptista u n i t á r i u s p a p . t a r t o t t igazán remek beszédet, k i f e j t v é n a p a p kötelességeit. Végivel kézszorítással f o g a d t a be a papok közé, mégpedig az „universal egyházba", holott a m u l t évben az u n i t á r i u s egyházba f o g a d t á k volt. E r r e épen az éneket a k a r t a kiadni, midőn orvos dr. C a r p e n t e r a hallgatók közt felállt s engedelmet kért szólani, — mit persze m e g a d t a k . Soha fényesebb beszédet nem hallottam. Ő h á l á j á t fejezete ki a Manchester New College t a n á r a i iránt, kifejtvén, hogy ők fiát 6 év a l a t t a m a két n a g y elvre tanították, miért ö t u d o m á n y a terén küzdött, t. i. az igazság szeretetére és a kötelesség iránti hűségre. E r r e volt ének, rövid könyörgés és eloszlás tizenegyórakor. í g y gáznál volt a templomozás." Benczédinek e leírása némi fogalmat n y ú j t arról a társadalmi életről, melyben ez időben a tanárok és a tanulók egymással éltek. De talán ennél is elevenebb képet n y e r ü n k a ta— 162 —
gfima&am
Simén Domokos és kora. nárok és tanulók közötti viszonyról, h a u g y a n c s a k Benczédj naplójából elolvassuk a következő feljegyzést. „186."). dec. 24. Ma reggel 8 órakor oly kopogtatást hallottam az a j t ó n , m i n t a levélhordóké, azaz két h a t a l m a s ütést g y o r s a n e g y m á s u t á n . B á r v á r t a m levelet, mégsem hittem, hogy ezt hozzanak, tudva, mily n a g y ünnep k a r á c s o n y Angliában. S hát a f r u s t u k k a l .egy levelet is hoznak Mlgs J a k a b Elek úrtól. N a g y volt örömem. M a g y a r á z a t j a - az, hogy Londonban s talán egész A n g l i á b a n is k a r á c s o n y első n a p j á n és n a g y p é n t e k e n délelőtt s z é t h o r d j á k a leveleket, a m i máskor sohasem történik meg v a s á r n a p . D é l u t á n e két n a p is zárva van a posta. Igen különös szokás. Ma Mr. Rüssel Martineauhoz, a zsidónyelv hires tanárához voltam ebédre híva, ami ö ó r á r a volt kitűzve délután. Pont o-kor ott voltam. Ott volt R e v d M a r t i n e a u 3 l e á n y á v a l és Bazil fiával, továbbá Russel M a r t i n e a u n é a n y j a is és nővére, — tehát egy kedves családi kör, hol csak én voltam idegen, — ha ezt lehet mondani. Az asztalfőn, mint m i n d e n ü t t , ült a házi-nő; j o b b j á n R e v d M a r t i n e a u úr s b a l j á n én, s így tovább. A házinövel szemben — mint szintén m i n d e n ü t t — ült f é r j e . A levest — v a l a m i jó disznóliusos v a s t a g levest — egy különös alkotású n a g y fedett tálban a házinö elébe tették, melyből kinek-kinek téve, a szolgáló széthordta, perszé előbb a nőknek. Aztán a szolgáló kancsóban sert hordozott s aki kívánta, töltött poharába, aztán egy tálcán h á r o m f é l e bort hordozott s boros p o h a r a i n k b a töltött. Másodszor, volt hús, mégpedig a házinö elibe tettek egy egész p u l y k á t , az asztal közepire Bazil elébe egy nagy ökörnyelvet és kolbászt. Az illetőt kérdezték: kinek melyikből tetszik? s azt adtak. A szolgáló pityókát és zöld kartifiolt hordozott. H a tetszett, m i n d h á r o m ból adtak rendre. H a r m a d s z o r ; a házinö elibe tettek egy n a g y p l u m p u d d i n g o t (karácsonyban egy háznál sem m a r a d h a t el); a közepére valami sárgaszínű, köcsonyanemű édességet; s a háziúr elibe- közönséges puddingot. Negyedszer; az abroszt elszedték. Kis üvegmedencékben m i n d e n k i elibe vizet tettek a kéz és s z á j megmosása végett. Szép porcellántál, ezen kis kamuka-kendö, e r r e téve a vizes medence s melléje kés és villa. Aztán megrakták az asztalt egy csomó szöllős, almás, n a r a n — 163 —
11*
Sitnén Domokos és kora. csos tállal. A szöllőgerezdeket egy evégre készített s kizárólag használt s a j á t s á g o s ollóval kis a d a g o k r a metszve a gazda, széthordták. A z t á n az a l m á t meghámozta, cikkekre v á g t a s szinte széthordta (ime, m e n n y i m i n d e n t tesz a f é r j ! ! ) . Aztán egy n a g y c i f r a skatulyát vett elé, mely tele volt szép fügékkel; s m a g a a g a z d a szét is hordta. Mindenki csak egyet vett. A z t á n jött a narancs, szilva, stb. Eközben a boros üvegek eddig a gazda előtt állottak. Most p e d i g nem a szolgáló hordozta szét, mint előbb, hanem r e n d r e r a k t u k egyik a más elé. Bor háromféle vala igen diszes üvegekben és tálcán. Közből volt egy terjedelmesebb, — szine fekete m i n t a korom, ennek neve H u n g a r i a n wine ( m a g y a r bor, ''mégpedig, m i n t a gazda mondá, karlovici). K é t testőre volt: jobbról a f r a n c i a Claret s balról a spanyol S h e r r y . Bor u n k neve h a l l a t á r a m á r félig mámoros lettem, de mégjobban az, midőn láttam, hogy a m í g őrei tisztes épségben m a r a d t a k , őkigyelme teljesen elfogyott. Megvallva az igazat, én bizony nem szerettem, gyenge volt nagyon ez a m a g y a r bor. í g y eddegélve és iddogálva, sokáig m a r a d t u n k a legkellemesebb, a legédesebb családias beszélgetéssel, társalgással fűszerezve. A beszéd t á r g y a édes hazám is volt s azon változások, melyek ott közelebbről történtek. R o p p a n t jót nevett ü n k azon, hogy a császár Pesten v a g y B u d á n léte alatt az egész mindenséget megebédeltette; a c i f r a mágnások s az egyszerű képviselők ú g y sereglettek a k e g y ú r i asztalhoz, mint a juhok a sóhoz. E z nagyon különösnek tetszik az angolnak. M a r t i n e a u úr mondá, hogy valahol olvasta, hogy a f r a n cia és az angol közt az a különbség, hogy előbbi a nőknek kedveskedik: bonbonoz; az utóbbi a gyermekeknek: puddingoz. Kérdezték, hogy nálunk mivel tűnik ki különösen karácsony, m i r e mondám, hogy J á n o s és I s t v á n névnapok megtartásával. Csudálták, m e r t A n g l i á b a n a k a l e n d á r i u m b a n nevek nem is tétetődnek ki, v a g y i s itt a n é v n a p o t sem t a r t j á k , mint a katholikus országokban, h a n e m a születésnapot. Végre a nők a pavilonba mentek s mi f é r f i a k h á t r a m a radva, iddogáltunk tovább és komoly dolgokról kezdtünk beszélni. Szóba jött az u n i t á r i u s nevezet felett folyó hírlapi vita. Rev. M a r t i n e a u úr nem p á r t o l j a , el kell hagyni s mag u n k a t f r e e christian (szabad k e r e s z t é n y i n e k nevezni. F i a — 164 —
Sitnén Domokos és kora. r.< ni volt e véleményen. A Rev. úr inonclá, hogy az u n i t á r i u s nevezet úgyis az unió-tói jő E r d é l y b ő l , minek t á m o g a t á s á r a engem hitt fel. É n p e d i g mondám, hogy igaz, némelyek azt mondják, hogy e név onnan jött, hogy a vallás ( u n i t á r i a ) a legutolsó volt, mely E r d é l y b e n törvényesen elismertetvén, a in ás h á r o m m a l mint törvényes vallás uniáiodt t t . de a mi történészeink, többek közt Székely S á n d o r az u n i t á r i a vallás tör ténetében az u n u s latin szótól s z á r m a z t a t j a . E z meglepte R e v . M a r t i n e a u urat, m e r t a dr. W i l l i a m s k ö n y v t á r á b ó l v a l a m i kéziratból a fennebbi s z á r m a z t a t á s t olvasta. Többek közt mondá, liogy Dávid F e r e n c e t nem szereti v a g y nem egyezik vele, m e r t Dávid F e r e n c „is too J e w to m e " („igen zsidó n e k e m " t. i. a Rev. u r n á k ) . \ T égre mi is k i m e n t ü n k a p a r l o u r b a a nőkhöz s egész 11 óráig egyikét töltém a legkedvesebb estéknek, k a r á c s o n y elsőn a p j a estéjét. Az asztalkendők, édességek, p u d d i n g o k m i n d fel voltak zöldágazva." F é l b e kell szakítanom Benczédi kedves n a p l ó j á n a k idézését. A fenntiek is bizonyára eléggé m u t a t j á k , mily igazán családiasan éltek a Manchester New College t a n á r a i és tanulói. Hogy az ilyen nevelésnek m e g volt az eredménye, azt könnyen hozzáképzelhetjük. S i m é n Domokost különösen M a r t i n e a u Russel, az ótestamentum t a n á r a kötötte le. I g a z á n elsőrangú bibMamagyarázatai magukkal r a g a d t á k . P e d i g m i n t Siménnek ebből az időből való négy jegyzetéből* látni lehet, M a r t i n e a u Russel nem E három jegyzőkönyv megvan a kolozsvári u n i t á r i u s Kolléginm K ö n y v t á r á n a k Simén reliquiái között, mégpedig a következő címeken és könyvtári szám a l a t t : 1. Az ószövetségi könyvek szövegére vonatkozó kritikai jegyzetek vegyesen, némely a hittudomány körébe tartozó értekezésekkel és más apróbb jegyzetekkel. (Kéz. 352. sz.). Ebben a 150-ik ddalon kezdődik Martineau Russel „Introduction of the Book of Genesis" című és 1861. októberben megkezdett előadásainak gondosan leirt jegyzete. 2. Kulcs a teremtés könyvéhez, azaz a „Teremtés könyvében" előforduló minden egyes héber szónak elemzése, nyelvészeti, kritikai és történelmi jegyzetekkel. (Kéz. 169. sz.) 3. Kulcs a Genesis 37 43 részhez, melyet Martineau Russel előadásai után 1860. okt.-től kezdve jegyezgetett. 4. F e n n m a r a d t egy rövid jegyzet Martineau etikai előadásai— 165 —
Sitnén Domokos és kora. u. n. szép orációkat t a r t o t t előadásokul, h a n e m a szó legtudom á n y o s a b b értelmében vett filologiai interpretációkat. Oly gondosan és igazán szépen leirt és egybeállított jegyzetek ezek, hogy valóban m i n t á u l szolgálhatnának bárkinek a jegyzetkészítés m ó d j á r a nézve. Simén Domokosnak londoni tartózkodása nagyon szép és n a g y o n k ö n n y ű lett volna, h a az csak annyiból áll, hogy eljárogat az a k a d é m i a i előadásokra, megnézi a. világváros látni valóit, v a g y látogatásokat tesz ismerős családoknál. Mindezeket megtette. Mint Önéletrajzában i r t a : „Sok kellemes időt töltöttem t a n u l ó t á r s a i m m a l . G y a k r a n hívak az u n i t á r i u s a t y a f i a k ; v a s á r n a p p e d i g m i n d i g Mednyánszkyékhoz voltam hivatalos teára." S z a b a d idejét utazgatásokkal töltötte, meglátogatván Anglia nevezetesebb városait. Útközben ahol lehetett s pénze engedte, régi v a g y ú j könyveket vásárolt. Tehát tőle telhetőleg jól s teljes mértékben igyekezett kihasználni külföldön tartózkodását. Azonban — post equitem sedet a t r a cura. Siménnek sem csak ez volt kötelessége. Igaz, egyfelől önmagát kellett képeznie; másfelől azonban — s ez az „atra c u r a " — reális a l a p r a kellett helyeznie erdélyi egyházának viszonyát az angol unitáriusokkal. E kapcsolat eddigelé csak a lelkesedés, hogy ú g y m o n d j u k , a h a n g u l a t kapcsolata volt. K o s s u t h missiója, Tag a r t és Steinthal úti élményei s . e g y világeseménynél Buzog á n y Áronnak és Ferencz J ó z s e f n e k kedvező megjelenése s a magok u t á n h a g y o t t kellemes emlékek voltak a létrejött viszony előkészítői. De a reális helyzettel eddigelé nem számolt senki. A reális, a tényleges helyzet pedig az volt, hogy az angolokat — semmiféle angol érdek nem f ű z t e az erdélyi mag y a r unitáriusokhoz; az erdélyi unitáriusok a m a g y a r , illetőleg osztrák politikában nem voltak oly állásokban s oly személyekkel képviselve, hogy az összeköttetés az angolok szám á r a politikailag v a l a m i előnyt jelentsen. Aztán sem a tudományban, sem pedig a szorosabb értelemben vett vallásos ról 1861. nov.-tól kezdve s töredékes lapok egy Symbolicáról tartott kurzusról. (Kéz. 870. sz.). Oly gondosan és igazán szépen leirt "és egybeállított jegyzetek ezek, hogy valóban mintául szolgálhatnának bárkinek a jegyzetkészítés m ó d j á r a nézve. — 166 —
Sitnén Domokos és kora. kultusz terén nem lehetett ez idő szerint az erdélyiektől v á r n i semmit. S mindezek fejében az erdélyiek szegények, politikailag súlyosan megkötöttek, t á r s a d a l m i l a g n a g y o n különböző intelligenciával birok v a l á n a k . Az angolok lelkében a m a g y a rok i r á n t i n a g y o b b a r á n y ú szimpátiát K o s s u t h agitáció! keltették: elnyomott nemzet, ezeréves alkotmányos mult, szabadság v á g y — ezek voltak a s z i m p á t h i a ébresztés vezérszólamai. De mi lesz e h a n g u l a t o n t ú l i M i r e f o g felépülni e szimpáthia, h a a m a g y a r egyszer nem lesz elnyomott nemzet, ha ú j r a érvénybe lép az ezeréves a k o t m á n y s a szabadság készíti elő a nemzeti életnek o r s z á g ú t j á t ? Mi lesz reális a l a p j a a jövőben az a n g o l - m a g y a r k u l t u r k a p c s o l a t n a k ! E z volt az a n a g y kérdés, a m i t az erdélyi u n i t á r i u s egyház vezetősége m a g a előtt látott, mihelyt az angol segítőkezet hóna alatt érezte. Azzal a konsistorium vezetősége h a m a r tisztában volt, hogy t a r t ó s áldásos viszony az angol s az erdélyi u n i t á r i u s o k között csak e g y m á s n a k őszinte ismerésén épülhet. Az első teendő tehát az erdélyi u n i t á r i u s egyháznak, m a j d p e d i g azután az erdélyi u n i t á r i z m u s n a k nyílt s egyetlen részletében sem t a k a r g a t o t t őszinte megismertetése kell, hogy legyen. A második teendő: az erdélyi u n i t á r i u s e g y h á z t á r s a d a l m i életnek olyanná alakítása, hogy ez a t á r s a d a l m i élet keresztény jellemvonásaiért megérdemelje az angol segítséget. Az első — egyszerű ismertetés, mit legfőlebb kellő t a p i n t a t t a l kellett végeznie, hogy az esetleges illúziók szétfoszlása egyik fél lelkében se h a g y j o n maga u t á n kellemetlen érzéseket; a második teendő azonban az egyház részére k u l t u r p r o g r a m m o t jelenlett. Mert b á r m e n n y i r e időszerűtlennek és a l k a l m a t l a n n a k találták a Consistoriuinban K o r o n k a esperesnek azon indítványát, hogy az angol segítséget ellenszolgáltatás nélkül fog a d n i el lealázás, bizony sok igazság volt a b b a n . Az persze más kérdés, hogy minő legyen ez az ellenszolgáltatás. Koronka indítványának második része ma — ötven év m u l t á n sem g y a k o r l a t i értékű. Angol papjelölt a mi theologiai a k a d é m i á n k r a azért, hogy t a n u l m á n y a i t folytassa, v a g y épen betetőzze, ugyan soha nem fog jönni, mert angol ember soha el nem f o g j a ismerni, hogy neki E r d é l y b e n lehet olyan dolgot tanulni, amit A n g l i á b a n nem t a n u l h a t meg. Tgy gondolva a — 167 —
Sitnén Domokos és kora. rekompenzálást, — beleütközünk az angol nemzeti önérzetbe. De ú g y fogva fel a helyzetet, hogy az erdélyi u n i t á r i u s társadalomnak olyan keresztényi életet kell élnie, amely önmagáb a n véve megérdemelje mindazoknak a támogatását, akik a keresztényi élet élését e földön valóban szükségesnek t a r t j á k , — igenis lehet s egyedül csak így lehet az angol támogatás ellenértékének n y ú j t á s á r ó l beszélni. Idővel magok az angolok is egészen így fogták fel a helyzetet. E r d é l y t olyan kult u r t e r ü l e t n e k t a r t o t t á k , amelyen érdemes munkálni. Munkásokul tekintették az erdélyi unitáriusokat, kik életükkel példát a d v a másoknak, terjesztik az u n i t á r i u s kereszténységet. A m i n d e n k o r i p ü s p ö k r e s az E g y h á z Fő-, illetőleg Képviselő T a n á c s á r a v á r t az a valóban n a g y feladat, hogy megteremtse s irányítsa azt a keresztény t á r s a d a l m i életet, mely — megérdemli az angol (s később az amerikai) unitáriusok támogatását. H o g y egy ilyen keresztény t á r s a d a l m i p r o g r a m m megteremtésénél az erdélyi m a g y a r szempontokon kívül egyetemes emberi és speciálisan angol u n i t á r i u s szempontok is figyelembe veendők, érvényesítendők, az magától értetődik. De melyek ezek? E r d é l y nem angol g y a r m a t s az angol unitáriusok nem a m i h ű b é r u r a i n k ; következőleg ők csak segítenek, de nem rendelkeznek. N e k ü n k kell alkalmas módon megtudakolnunk, hogy mik óhajaik?, mik tanácsaik? Az angol papnevelő intézetben tanuló erdélyi u n i t á r i u s a k a d e m i t á n a k tehát nemcsak az önművelés a kötelessége, hanem először az angolok tárgyilagos i n f o r m á l á s a a Consistoriumtól kapott direktívák szerint; másodszor kellő tapintatossággal kipuhatolása az angol unitáriusok nézeteinek, ó h a j a i n a k , stb . Az a k a d e m i t a tehát bizonyos mértékben egyházi diplomata, kinek m u n k á j á t ó l igen sok f ü g g . E z volt a súlyos teher, amely Simén Domokosnak a k a d e m i t a s á g á t nehezítette. Azt talán mondanom sem kell, hogy a Consistorium hivatalból nem az akademitákon keresztül érintkezett az angolokkal, h a n e m közvetlenül. De bármely ü g y sokat n y e r t v a g y sokat veszíthetett jelentőségéből, ha azt az akademita p á r t o l n i tudta, a v a g y erre nem volt képes. Az élő szó s a személyes benyomások h a t á s á t semmiféle írás sehol kellőképen nem t u d j a pótolni. E z é r t volt minden időben nagyjelentőségű az akademiták helyes megválasztása. — 168 —
Sitnén Domokos és kora. S i m é n Domokos h a m a r és teljes m é r t é k b e n megértette helyzetét s a r á v á r ó f e l a d a t o k a t . E z t különösen is lehetővé tette az, hogy igazán bizalmas viszonyban állott egyháza vezetőségével s azok s ű r ű n f ö l k e r e s v e - ő t leveleikkel, részletes tanácsokkal és útbaigazításokkal látták el. E levelek n a g y része f e n n m a r a d t s így azokat i s m e r j ü k . É n e leveleket* időrendben egyenként fogom ismertetni, illetve közölni. Bennök két esztendőnek erdélyi u n i t á r i u s egyház- és t á r s a d a l o m t ö r ténete elevenedik meg. Dr . Borbély istv£n.
»
E levelek egy része Benczédi Gergely hagyatékéban m a r a d t fenn. Ezeket Kelemen Lajos, egybázi levéltáros barátom szívességéből használhattam fel. A levelek többi túlnyomó nagy része Simén hagyatékából a Kolozsvári Unitárius Kollégium könyvtárában van. — 169 —
Brassai Sámuel. Az irodalmi kritikus.
(Folytatás.)
Brassai az irodalmi kritika elvi megalapozása mellett sűrűn foglalkozik az irodalmi és művészeti élet folyamában felmerülő mozzanatokkal is. Érdekes és több tekintetben tanulságos a klasszicizmusról és romanticizmusról szóló cikkében az utóbbival szemben való állásfoglalása. A romanticizmust szerinte a kor álfilozófiája csempészte be a művészet és költészet birodalmába. De ha az esztétikusoktól értelmezését kérdezzük, a legellentétesebb feleleteket k a p j u k úgy, hogy „senki sem bírta sem megfoghatólag, sem kimerítőleg, sem másokkal megegyezőleg értelmezni a romanticizmust." Ezek a l a p j á n állítja, hogy az egy üres eszme, egy tartalom nélküli fogalomnév, amelyre az iskola neve sem alkalmazható. Különben a költészetben az iskolák mindig károsak voltak s nem emelkedés, hanem hanyatlás korszakát jelentik. A hexameter technikáját Homeros tökéletesen befejezte. Sappho nemcsak találó ja, hanem legszerencsésebb művésze is a róla nevezett versnek. Shakespeare maga az angol dráma, a francia u. n. romanticizmust Hugo Victor és Lamartine nemcsak kezdették, hanem be is fejezték. A költői „imitatorum servus pecus", az epigonok csak a jövendő Toldy Ferencnek irodalomtörténeteiben élnek. Brassai szerint tehát a romanticizmus egy tartalom nélküli üres fogalomnév, hívei izlésrontók, eszmezavarók, kik ellen háborút folytat ereje teltéig. Hogy áll ez a kérdés az irodalomtörténeti tudomány mai álláspontján! Zlinszky Aladár a Szent István Akadémiában székfoglaló értekezést olvasott fel K 1 a s s z i c i z m u s é s r o m a n t i c i z m u s címen, melyről a kritika azt állapította meg, hogy legérdekesebb, legszebben megírt terméke az 1924. évi magyar irodalomtörténeti irodalomnak. Zlinszky tanulmányának eredményét röviden így foglalhatjuk össze: a klasszicizmus lé-
% Brassai
Sámuel.
nyegében u d v a r i költészet, szorosan ö s s z e f ü g g a racionalizmussal, a r i s z t o k r a t i k u s és k o n z e r v a t i v jellegű volt. A rom a n t i c i z m u s f o r r a d a l m i , a p o l g á r i osztály, „a harmadik r e n d " m e g m o z d u l á s á n a k művészeti, i r o d a l m i k i f e j e z ő j e , mely igen sok d e s t r u k t i v elemet m u t a t s k o n s t r u k t i v b e n n e csak k e t t ő : a vallásos és nemzeti. „A r o m a n t i k a öröksége n a g y és veszedelmes; v a j h a é r t é k e s elemei g y ő z h e t n é n e k a benne r e j l ő romboló h a t a l m a k felett."* Ha most m á r ö s s z e v e t j ü k a l e g ú j a b b , a n n y i r a kiemelt t a n u l m á n y értelmezését a r o m a n t i c i z m u s lényegéről a B r a s sai korabeli költők és esztétikusok a d t a értelmezéssel (irónia, őrültséggel h a t á r o s költői, vallásos érzet, sokoldalúság, d r á m a , világgyűlölet, v i l á g f á j d a l o m , középkor stb.), meg kell v a l l a n u n k , hogy a k i v á n t f e l v i l á g o s í t á s t nem* k a p t u k meg s őszintén be kell i s m e r n ü n k , hogy t u l a j d o n k é p e n ma sem t u d j u k , hogy mi is ez a r o m a n t i k a . A n é m e t e k m a g u k is csak most eszméltek r á e r r e a h i á n y r a s most kezelik a „rom a n t i k u s " , „ r o m a n t i k a " -irodalomtörténeti f o g a l m a k elnevezését és értelmezését. T e h á t még ma is igaz B r a s s a i megállapítása, hogy a r o m a n t i c i z m u s kielégítő értelmezése hiányzik. Csoda-e, ha az ő világosság és é r t h e t ő s é g u t á n szomjazó lelke valósággal é r t e l m i f á j d a l m a t érez e z ű r z a v a r és homály l á t t á r a s ő, az ízlés őre, a r r a érzi m a g á t elhíva, hogy k i k e l j e n az ízlésrontók és e s z m e z a v a r ó k ellen. A kritika az ő elemző m u n k á j á b a n r á j ő a r r a , hogy a valóság a művészre és költőre k é t k é p e n h a t s e h a t á s szerint két i r á n y t k ü l ö n b ö z t e t h e t ü n k m e g : az i d e a l i z m u s t és reálizmust. De az i r o d a l o m b a n e kettőről, m i n t ellentétről beszélni sem elméletileg, sem g y a k o r l a t i l a g nem lehet. A k i k ezt teszik, a r e á l szónak két különböző jelentését z a v a r j á k össze. E g y i k m e t a f i z i k a i , másik esztétikai. M e t a f i z i k a i jelentésében reál és ideál valóban ellentétek. A m a z a külvilági, tárgyias, valódi létezést, ez a képzeletbeli, a l a n y i a s létet jelenti. De az esztétikai reál és ideál, m i n d k e t t ő csak képzeletbeli létezést jelent. A reál a „ v a l ó s á g n a k leghűbb", az ideál „ a n n a k esetleges, földies, v u l g a r i s v o n á s a i t ó l tisztított képe." A különbség t e h á t nem lényegi, h a n e m csak fokozati. * Napkelet 1925.
V — 171 —
\ Brassai
Sámuel.
E z é r t ellentétről nem lehet szó, csak különböző irányokról. Mindenik i r á n y n a k meg v a n a m a g a h a t á r a , melyet nemcsak átlépnie nem szabad, h a n e m odáig érkeznie sem. A reál e hat á r a a v u l g a r i t a s , az ideálé az egyéniesség elvesztése, meg a tipizmus. A m a r r a példa a f r a n c i a naturalizmus, erre Goethe F a u s t j á n a k második része.* A z t á n szót e j t a n a t u r a l i z m u s ról is, melynek „szegénységét" Diderot p é l d á j á r a azzal jellemzi, hogy ha egy hordó m i n d e n n a p i lébe egy néhány csepp költői illatszert eresztenek, az tisztán veszendőbe megy . s a n y e r s természet eszményítése nem sikerül vele. B r a s s a i a k r i t i k a elméletének f e j t e g e t é s e közben foglalkozott azzal a kényes és még m á i g is eldöntetlen kérdéssel, hogy szabad-e az irodalmi k r i t i k á n a k az író személyével foglalkozni v a g y nem. I s m e r j ü k Lessingnek e kérdésről való felfogását. N a g y p o l é m i á j á b a n Klotz titkos tanácsossal az utóbbi a személyes sértés váciját veti szemére. Mire Lessing felelete az, hogy egy p á r s z o r titkos t a n á c s o s n a k nevezte s ezt sem t e t t e volna, ha Klotz n e m lépett volna fel ezzel a címmel az írók között. Minden g ú n y t és k i f o g á s t megenged e t t n e k t a r t , mit a megbírált mű igazol s csak a k k o r lesz személyeskedő sértéssé a kifogás, ha a szerzőről többet mond, mint amennyit a mű nyújt. K ü l ö n b e n e kérdés felvetődése egy igen m a g a s színvonalú irodalmi v i t á r a adott a l k a l m a t , melyben a kor legkiválóbb szellemei részt vettek. A kérdést J ó s i k a i n d í t j a meg. R e g é n y é s r eg é n y i t é s z e t című művében a k r i t i k á n a k két gyöngéjét l á t j a . E g y i k az, hogy irodalmi p á r t o k kezében van. A másik, hogy d u r v a és személyeskedő. E g y t á r s u l a t szervezését i n d í t v á n y o z z a t e h á t , mely m i n d e n irodalmi i r á n y t ó l f ü g g e t len kritikai lapot a d n a ki, melyben mindenki írhasson, aki a m ű v e l t emberhez illő modort tiszteletben t a r t j a . Gyulai P á l hozzászól a kérdéshez s a tervet kivihetetlennek n y i l v á n í t j a , m e r t a k r i t i k a f ü g g e t l e n s é g é t félti tőle, azt m o n d v á n , hogy a modor k o r l á t j a szükségkép a vélemény korlátozását v o n j a m a g a u t á n . P e d i g „a szabad vélemény erősb, de jogos nyilatkozatait becsületsértésnek venni, az írói sérelmet szemé* B u r n s olvasása után. -
172 —
Brassai
Sámuel.
lyessé v á l t o z t a t n i , nem épen a l e g r i t k á b b eset n á l u n k . " Mintha L e s s i n g e t hallanók, aki azt m o n d j a , hogy i r o d a l m i dolg o k b a n az u d v a r i a s s á g n e m kötelesség és n e m u d v a r i a s n a k lenni korántsem a n n y i , m i n t g o r o m b á n a k lenni. Őszintének lenni azonban kötelesség, másokkal is, ha a n n a k teszi is ki magát, hogy ezért szemtelennek és gonosznak t a r t j á k . * A megi n d u l t vitához tőben szóltak hozzá. A k é r d é s így a l a k u l t k i : k é p e z h e t i - e és m e n n y i b e n az író egyénisége b í r á l a t t á r g y á t . Szász K á r o l y és Szemere a J ó s i k a , S a l a m o n F e r e n c és B r a s s a i a G y u l a i állásp o n t j á t foglalták el. Szász K á r o l y így á l l í t j a fel t é t e l é t : „ H i g y j é t e k el, hogy az író g y a k r a n oly különböző művétől, m i n t csak két t á r g y lehet." E b b ő l l o g i k u s a n következik, hogy személyét a b í r á l a t n á l é r i n t e n i nem szabad. S a l a m o n F e r e n c ezzel egyenes ellentétben azt m o n d j a : „ H i g y j é t e k el, hogy az író oly hasonló művéhez, m i n t csak két t á r g y lehet." E b b ő l meg az következik, hogy az író egyéniségét a bír á l a t n á l mellőzni nem lehet. B r a s s a i á l l á s f o g l a l á s á t következő gondolatsora m a g y a r á z z a : A szó és tett gyakran, mint ok és okozat, m i n t v i r á g *és gyümölcs állanak egymással szemben. De m i n d e n esetben v i r á g a i és gyümölcsei a n n a k az é l ő f á n a k , melyet é r z e m é n y n e k , h a j l a m n a k , a k a r a t nak nevezünk. Ám h a a f á t v i r á g á r ó l és gyümölcséről megismerhetni, a k k o r meg kell engedni azt is, hogy az író műve, amely szót és t e t t e t foglal m a g á b a , belsejének valódi t ü k r e . A z emberi jellemet csak szavakból és tettekből i s m e r h e t n i meg. A k i t e h á t az író erkölcsi o l d a l á n a k h a s o n n e m ű írásaiból való kiismerhetését t a g a d j a , a n n a k t a g a d n i a kell a t á r g y a k n a k „ i s m e r e t t y i i i k " (ismérv, j e g y ) által való jellemezhetését és ismertethetését is. Ezzel p e d i g a l o g i k á n a k izenne hadat. Nem f o l y t a t j u k ennek a nagyon t a n u l s á g o s és m a g a s színvonalon mozgó, de Szemere részéről személyeskedésig e l f a j u l t irodalmi v i t á n a k részletezését. De röviden r á m u t a tunk, a r r a , hogy a kérdés m á i g sincs kielégítő módon megoldva. Császár E l e m é r idézett m u n k á j á b a n szintén felveti a kér* Briefe antiquarischen I n h a l t s 57. levél. — 173 —
Brassai
Sámuel.
d é s t : lehet-e az író egyénisége b í r á l a t t á r g y a l É s hogy e kérdésre feleletet adhasson, szembeállítja a k r i t i k a és a t a li u 1 m á n y rokon m ű f a j o k egyező és eltérő jellemző vonásait. „A k r i t i k u s , h a az író életének eseményei és viszonyai u t á n k u t a t , r e n d s z e r i n t m a g á r a v o n j a a személyeskedés vádj á t , a t a n u l m á n y írója, h a ezt elmellőzi, kötelesség-mulasztás vétkét követi el."* Ám m a g a Császár is érzi ez elkülönítés n e m szabatos voltát, hiszen m a g a u t a l (25 1.) a két m ű f a j közötti „tökéletes egyezésre", de „mélyenszántó belső eltéréseket is vél t a l á l n i köztük." A z t á n a 33. lapon meg azt m o n d j a , hogy a k r i t i k u s n a k a költő életéhez épen nincs köze; a 104. lapon meg ezzel ellentétben azt t a n í t j a , hogy „minden krit i k a természetéből következőleg r e j t m a g á b a n személyes v o n a t k o z á s o k a t . " S a m i k o r egy-egy költői alkotás jelességeit és f o g y a t k o z á s a i t k i m u t a t j a , „ m á r nemcsak m a g á r ó l a műről, h a n e m az író tehetségéről, lelki alkotásról s g y a k r a n egyéniségéről is mond Ítéletet." Mert „a költő alkotása egymástól e l v á l a s z h a t a t l a n o k ; m i n d e n dicséret, minden megrovás a m u n k á n keresztül az író lelkivilágára is vonatkozik." Nincs az a kritikus, a k i e g y művet megbírálva, ne bírálná ezáltal m a g á t az írót, az író lelkét és így személyét." Bőhm K á r o l y nemes erkölcsi ideálizmusával odáig m e g y r hogy a k ö n y v e t önvallomásnak m o n d j a , melyben az író a m a g a lelkét t á r j a a világ elé erényeivel és bűneivel, örömeivel és bánatával. É s S u r á n y i Miklós egyik utolsó művében azt mondj a : „Az író és a művész lelke ott pihen a mű bensejében, mint a szív az organizmus közepén."* Tgaza v a n t e h á t B r a s s a i n a k , mikor a f e l m e r ü l t vitás kérdésben azt az álláspontot f o g l a l j a el, liogy az író és műve e l v á l a s z t h a t a t l a n o k és a műből az író egyéniségére következt e t n i lehet. Más kérdés a z o n b a n az, hogy kell-e a kritikusnak az író személyével szükségképen foglalkoznia 1 ? S hol van az a h a t á r , amelyen túl n e m mehet, anélkül, hogy a személyeskedés váciját m a g á r a ne venné'? B a j z a , „aki a m a g y a r k r i t i k u s o k köziil ebben a tekintetben legtisztábban l á t o t t , " azt m o n d j a , hogy a költő személye nem „szent és s é r t h e t e t l e n " s meg is húzza a h a t á r v o n a l a t , * Az irodalmi kritika, 33. 1. * Eliziumi mezőkön. Napkelet, 1925. — 174 —
Brassai
Sámuel.
melyen túl menni a k r i t i k u s n a k n e m s z a b a d : „Azon k r i t i k u s és író, ki elkerülte, a m i d u r v a , póri, betyáros, a m i testi hibánkat v a g y házi k ö r ü l m é n y e i n k e t illeti, a m i jó v a g y balszerencse következése . . . megtevé, m i t embertől k í v á n n i lehet és kell."* Császár ezt a k r i t i k u s n a k j u t t a t o t t t e r ü l e t e t túlságos n a g y n a k t a r t j a s korlátozásul azt m o n d j a , hogy „a k r i t i k u s k é n y s z e r í t ő szükség nélkül ne foglalkozzék az író személyével." B r a s s a i k r i t i k á i m i a t t sokszor k e v e r e d e t t heves és szenvedélyes irodalmi polémiába. I l y e n volt a h í r e s K l i ó - p ö r e Szilágyi Ferenccel, a másik Gyulaival, a „ B o r t megissza mag y a r ember, jól teszi" sora m i a t t , meg a női íróság kérdésében, egy h a r m a d i k J ó k a i v a l a r ó m a i női nevek kérdésében, melytől J ó k a i a B r a s s a i t u d á s a előtt való m e g h a j l á s szeretetre méltóan őszinte m e g v á l l á s á v á l húzódott vissza. E l s ő irodalmi p o l é m i á j a Szilágyi Ferenccel, a kolozsvári ref. kollégium t a n á r á v a l volt az ú. n. Klió-pörben. S z i l á g y i egy „Históriai zsebkönyvet" a d o t t ki, melyet B r a s s a i b í r á l a t alá vett s h i b á j á u l egy vezető g o n d o l a t h i á n y á t s a részek között levő egyenetlenséget emeli ki. S z i l á g y i p é l d á t l a n u l heves és g o r o m b a személyeskedéssel felelt „a soha iskolát rendesen nem végzett, u d v a r i k l a v i r m e s t e r s é g e t f o l y t a t o t t , mindenhez k a p k o d ó i f j ú n a k . " B r a s s a i k i j e l e n t e t t e , hogy Szilágyival többé irodalmi szóváltásba nem áll, a k i „ d u r v a s á gaiért, ha a megbosszantott önszeretet p a r o x i s m u s a elmúlik, maga előtt p i r u l n i fog." S z a v a beteljesedett, m e r t 18.")6ban Szilágyi, mint a Budapesti H i r l a p szerkesztője, áradozó elismeréssel h í v t a meg z e n e k r i t i k u s n a k . Gyulai P á l l a l a nőkérdésben t ű z ö t t össze. G y u l a i egy könyvismertetésében az írónöséget t á r g y a l j a , melyet elvben t a g a d , de kivételképen bizonyos körre s z o r í t v a megenged. Mert mi egyéb az írónőség, „mint be nem vallott, eltakart, félbeszerbe a l k a l m a z o t t nőemancipácíó, e bohó és bűnös tan, mely senkit sem t e n n e oly szerencsétlenné, m i n t épen a nőt, kinek sorsán j a v í t a n i a k a r . " B r a s s a i dehogy is h a g y j a észrevétel nélkül Gyulai felfogását. F e l n y i t o t t 1 e v é 1 b e n felelve neki, s kikél az ellen, hogy olyan tekintéCsászár id. m. 106. 1.
Brassai
Sámuel.
' l y e s toll, m i n t a Gyulaié, h a m i s eszméket terjesszen. „ É n az írónőség j o g o s u l t s á g á t e n g e d n é m meg elvben s harcolnék azon kivételek ellen, melyek az elvet rossz hírbe hozzák." „ M i n t látnivaló, poláris ellentétben állunk. Nőt kirekesztő f é r f i ú i p á l y á t sem elméletileg, sem történelmi a l a p o n értelmezni není lehet." í t é l j e meg az olvasó, hogy e kérdésben kinek az á l l á s p o n t j a helyes. É n habozás nélkül állok B r a s s a i mellé. J ó k a i v a l a r ó m a i n ő i n e v e k kérdésében a t a ri ott össze. E g y s z e r azt t a l á l t a m o n d a n i t r é f á s a n , hogy a római nőknek egészen J ó k a i idejéig nem volt nevök. E r r e J ó k a i azt kérdezi: h á t L u c r e t i a , Cornelia nem római női nevek-e? B r a s s a i f e l v i l á g o s í t j a : ha csak egy leány volt, azt a család nevén nevezték, h a kettő* a n a g y o b b, k i s e b b szók h o z z á a d á s á v a l ; h a meg több, a k k o r í g y : első, második, h a r m a d i k stb. J ó k a i nevei költőktől, bizánci íróktól valók, kivételek. J ó k a i „az érzékeny m e g f e n y í t é s u t á n " nem meri t a g a d n i B r a s s a i állítását. 1860-ban volt v i t á j a Liszt Ferenccel, aki egy P á r i s b a n m e g j e l e n t szellemes, de felületes könyvében (A c i g ányokról és az ő magyarhoni zenéjükr ő l ) azt állította, hogy a cigány m e g t e r e m t i a zeneeposzt, a lassút, meg a frisset, o d a a d j a a m a g y a r n a k , az meg dalszöveget és táncot csinál hozzá s így lesz „a m a g y a r zene", v a l ó j á b a n a cigány zenéje M a g y a r o r s z á g o n . A mű n a g y visszatetszést keltett .az országban, de csak B r a s s a i volt kész „nemzete becsületét b á r m i gyenge erővel védeni." „A mi mag y a r zenénk természetes h a n g l é t r á n a l a p u l t , h a t á r o z o t t ritmusu, egyszerű dallam, melynek m a g y a r szívben kellett foganni, hogy m a g y a r szivet illethessen, h a szinte cigány-csat o r n á n j ö n is á t ; oly zene, a m e l y n e k nemzeti accentusát kii s m e r j ü k idegen szerzeményből is, ha szinte a l á j a H a y d n v a g y Beethoven is v a n írva. Liszt cigányzenéje egy természetellenes intervallumokból, h a t á r t a l a n és véghetetlen sokféle ritmusokból és cikornyákból v e g y í t e t t h a n g z a g y v a l é k , melyet m a g u n k é n a k nem i s m e r ü n k s a m e l y e t Liszt bízvást o d a a j á n d é k o z h a t felőlünk az ő cigány eszményképének. Csup á n a r r a k é r j ü k , hogy amit ő cigányzenének ír és fest le, ne nevezze m a g y a r v a g y m a g y a r o k á l t a l m a g u k é n a k vallott zenének, mert az ellen ünnepélyesen t i l t a k o z u n k . " — 176 —
Brassai
Sámuel.
Bővebben f o g j u k i s m e r t e t n i J ó k a i v a l való i r o d a l m i találkozását, mely egyike a m u l t századi i r o d a l m i k r i t i k a legszomorúbb emlékeinek. B r a s s a i k r i t i k a i l a p j á b a n m e g b í r á l t a J ó s i k a A t u d ó s l e á n y a című regényét. B í r á l a t á t „az édes a n y a i n y e l v " szenvedélyes szeretete, t i s z t a s á g a , épsége f e l e t t i a g g o d a l m a s g o n d d i k t á l t a , A szerző a n y e l v n e k n e m nyílt ellensége, h a n e m a n n á l veszélyesebb á l b a r á t j a . K ö n y vét t a l á n eredetileg n e m is m a g y a r u l í r t a , h a n e m csak f o r d í t o t t á k , még pedig rosszul, m a g y a r r a . L e g ú j a b b időben csalf a elvek, f o r d í t á s i restség v a g y k é n y e l e m és z s u r n a l i s z t a hebehurgyaság nyelvünk tisztaságát megfertőzték. Jósika g y á r t j a a szókat, nem s z e r k e s z t i. A s z ó g y á r t á s pedig a nyelv valódi p u s z t í t ó mételye, emésztő f é r g e . A szószerkesztés f e l t é t e l e i t : h o g y a szóra v a l ó b a n szükség legyeji, más meghonosodott és g y ö k e r e z e t t szó r ö v i d s é g e t ne szenv e d j e n , hogy a szerkesztés s z á r m a z t a t á s v a g y összetétel által a n a l ó g i a ú t j á n t ö r t é n j é k és v é g ü l : oly világos és erőltetlen legyen, hogy m i n d e n értelmes e m b e r a szöveg segélyével a z o n n a l megérthesse. H a e négy f e l t é t e l a k á r m e l y i k é t megsérti, az ú j szó a n y e l v n e k n e m növekedése, h a n e m mérge. J ó s i k a 75 olyan szót g y á r t , m e l y e k r e v a g y nincs szükség, v a g y törzse és értelme közt nincs összhangzás, v a g y nyelvellenesen v a n szerkesztve. A z t á n stílusa azt m u t a t j a , hogy kezdi f e l e d n i a m a g y a r mondatszerkesztést és helyes szórendet. B r a s s a i az í r ó k a t és f o r d í t ó k a t h a t h a t ó s a n figyelmezteti, hogy a melléknevek használatában nyelvük a l k a t a d i a m e t r a l i s ellentétben v a n a n y u g a t i a k k a l , minek f ő o k a az, h o g y mellékneveink n e m lé vén h a j t o g a t h a t o k , a lehető legközelebb kell f é r k ő z n ü n k az illető főnévhez. E z ellen J ó s i k a rendszeresen hibázik. E d d i g i megjegyzései a nyelvre, magyartalanságaira vonatkoztak.
a
mondatszerkesztés
Elbeszélése ügyetlen m u n k á k r a támaszkodva h a l a d előre, meséje epizódok halmaza, jellemek következetes r a j z á n a k nyoma sincs, az érdeklődést n e m t u d j a á l l a n d ó a n lekötni. Erkölcsi f e l f o g á s a sem tetszik B r a s s a i n a k , m e r t kényelmes, laza s „a l e g ú j a b b fiziológia t a n a i — ú g y látszik — m á r a szépirodalomban is kezdenek visszhangozni." I t t a B ü c h n e r Keresztény Mngvető.
— 177 —
12
Brassai
Sámuel.
Yogt-Moleschott-Mentovich-féle m a t e r i a l i z m u s r a mér vágást. Bizony el kell ismernünk, liogy ez a b í r á l a t szigorú, híj á n v a n m i n d e n elismerésnek, de tárgyilagos, e l f o g u l a t l a n és n e m személyeskedő. E z a b í r á l a t nem s e j t e t t h a t á s t t e t t a t ú l s á g o s a n érzék e n y lelkű J ó s i k á r a . K é t rövid, de t á r g y i l a g o s felszólalásb a n válaszol r á azonnal, de tíz év múlva, 1865-ben m e g j e l e n t E m l é k i r a t a i b a n m e g i n t visszatér rá. É s ebben fékev e s z t e t t szenvedélyességel t á m a d B r a s s a i r a . K ü l s e j é t így í r j a le: egy rosszul öltözött, magas, merev egyéniség, egészen v i t o r l a v á s z o n b a göngyölve, két lábú tollatlan enciklopédia, nem tudós, csak Vielwisser, p o r t o t y p j a a személyeskedésnek. „A befeketítés, személyeskedés s d u r v a s á g Brassai ú r polémiáiban oly f é n y f o k á n áll a luciditásnak, hogy minden v i t a t k o z á s megszűnik." E l k e s e r g i szomorú sorsát, külföldi s z á m k i v e t e t t s é g é t , v a g y o n i helyzete leromlását, melyben írói képességével és s z o r g a l m á v a l t a r t o t t a f e n n m a g á t , betegségét s k i f e j e z i azt a sötét és keserű g y a n ú j á t , hogy Brassai a lángeszű t u d ó s n a k becsületére váló számítással a k a r t a kezéből k i r a g a d n i a h a j ó t ö r é s u t á n kezében m a r a d t deszkaszálat, írói képességét, m e g t ö r h e t e t l e n jellemét és kit a r t ó szorgalmát. B á r m e n n y i r e s a j n á l j u k J ó s i k a szomorú sorsát s megértj ü k érzékeny lelke k i f a k a d á s á t , mégis B r a s s a i n a k kell igazat a d n u n k , akinek f e l f o g á s á t igazolta azóta az irodalomtörténet, sőt k o r a is. Y a h o t b í r á l a t a J ó s i k a regényeiről lényegében B r a s s a i é v a l egyezik s az E m l é k i r a t névtelen ism e r t e t ő j e J ó s i k a p o l é m i á j á t m e g r o v á s r a méltónak m o n d j a , melyből m i n d e n „eszmei t a r t a l o m " hiányzik.* B r a s s a i irodalmi k r i t i k a i működését m é l t a t n i a k a r v á n , r á kell m u t a t n u n k a r r a , hogy ő hosszú irodalmi p á l y á j á n az irodalmi k r i t i k a g y a k o r l a t á v a l a r á n y l a g keveset foglalkozott s ez a kevés is n e m a m a g y a r , h a n e m f ő k é p az angol irodalomra vonatkozott. Poe E d g á r „ R e t t u n g " - j á t vállalta és végezte melegen érző, szeretettel teljes szívvel és egy p á r a t lanul finom Burns-elemzést n y ú j t o t t elsőnek a m a g y a r iro#
Budapesti Szemle, 1865. I I I . kt.
Brassai
Sámuel.
d a l o m b a n . E z az oka, hogy kritika-elméleti f e j t e g e t é s e i jóf o r m á n ismeretlenek m a r a d t a k , a nevét ebben a szakban n e m v e t t e s z á r n y á r a a hír, m i n t Gyulaiét, kivel m e g h i t t , kedves, néha kötekedő b a r á t s á g b a n élt. M i n d k e t t ő k ü l f ö l d i remekműveken nevelt, nemes ízlésű, éles itéletii elme, de G y u l a i n á l t ú l s á g r a j u t a költői v é n a és intuíció, B r a s s a i n á l a filozófiaikig mélyebben j á r ó elme s ez d ö n t i el i r o d a l m i h i v a t á s u k a t . E g y i k az elmélet s másik a g y a k o r l a t e m b e r e lesz. De Gyulai — h a nem m o n d j a is — t a n u l Brassaitól. B r a s s a i az egyetemes á r a m l a t t a l szemben h i r d e t i a pszichológiai e s z t é t i k a alaptételeit s gúnyolja a metafizikai esztétika tartalmatlan fogalom hüvelyezéseit, nem t u d j a r á v e n n i m a g á t , hogy Yischer h a t kötetes e s z t é t i k á j á t elolvassa. G y u l a i egész k r i t i k a i működését szintén pszichológiai a l a p r a hetyezi s g ú n y o s a n szól arról a „ t u d á s zagyvalékról", mely az esztétika tételeit nem a n a g y költőkből v o n j a le. B r a s s a i ez i r á n y ú működésének elemzését is azzal a f á j d a l m a s g o n d o l a t t a l z á r h a t j u k — a m i m á r többször f e l h a n g zott: — m i r e v i h e t t e v o l n a ez az a b n o r m i s a n n a g y elme, h a egy t u d o m á n y körben m a r a d végig! Dr . G ál Kelemen.
/
I
R
O
D
A
L
O
M
Yári Domokos. Lélekharangok. Versek. A kis füzetben 49 vers van. Tartalmukból kitetszik, hogy nagyon különböző alkalomból s különböző időben keletkeztek. A könyv mottója: „Lelkemen keresztül öröm, bú, ha szállnak, Dalban: szerelemre és imára válnak." E mottónak a versek t a r t a l m a csak félig felel meg; szerelemről kevés szó esik bennük, ellenben szinte mindenik versen vallásos á h í t a t fuvallata érzik. T a g a d h a t a t l a n , hogy Yári Domokos még kezdő poéta. Verseinek h a n g j a , t a r t a l m a , külső f o r m á j a kevés Változatosságot m u t a t . Képei nem mindig találók, sokszor nagyon merészek, (mikor pl. a h a r m a t o t az égben megdorgált angyal szégyenében hullatott könnyének mondja. „Tavaszkor" c. versében). A verselés t e c h n i k á j a is még tökéletlen. Általában látszik, hogy az ú j k o r i poéták köteteit nem sokat forgatta. De azért el nem t a g a d h a t ó érdeme, hogy minden verséből egy mélyen érző, vallásos lélek szól felénk. Csak az elmélyedő, őszinte szív dalolhat úgy, mint poétánk a „Legyen ü n n e p a világon" c. versében s csak vallásos, erős, f é r f i a s lélek nyílatkozhatik meg olyan komoly, szinte ódái szárnyalású hangon, mint ő a „Bocsásd meg vétkeinket" c. pályad í j a t n y e r t költeményében. A mélyen érzés, őszinte, bátor hang jellemzik alkalmi költeményeit is, (Imádkozó harangok, Alma mater stb.), melyek éppen e tulajdonságainál fogva unitárius körökben m á r széltében ismeretesek. A füzet szerző kiadása, á r a 50 lej. (ma.) Tóth István: Színes linóleumai, Kelemen L a j o s előszavával. Kolozsvár, 1927. Kolozsvári kollégiumunknak kiváló r a j z t a n á r a ezúttal ismét közrebocsátott tíz linoleummetszetet azokból az igazán finom munkákból, melyekhez Erdélyben ma talán épen ő ért a legjobban, örömmel néztük végig ezt a szép kollekciót, melynek mindenik d a r a b j a pompás munka. S úgy láttuk, — 180 —
Irodalom. hogy T ó t h i g a z á n g y o r s i r a m b a n f e j l ő d i k művészi p á l y á j á n . E l ő b b i ilyen képeihez v i s z o n y í t v a n a g y h a l a d á s t m u t a t első s o r b a n a technikai nehézségek k ö n n y ű és f ő l é n y e s legyőzésében. Még szembeötlői)!) a f e j l ő d é s kép-kompozicióin. S z am o s , R u c á k , T é l c. képei teljes t é m á j ú h a n g u l a t o s kidolgozások. E l e v e n szineit nem szükség k ü l ö n megdicsérnünk. E tekintetben m á r első g y ű j t e m é n y e feltűnést keltett. A szép g y ű j t e m é n y t Kelemen L a j o s n a k m e l e g h a n g ú s a művész életét i s m e r t e t ő előszava vezeti be. O l v a s ó i n k n a k n a g y o n a j á n l j u k , hogy h a t e h e t i k , vegyenek e valóban szép s művészi becsű g y ű j t e m é n y b ő l . T ó t h I s t v á n a t y á n k f i á n a k p e d i g őszintén g r a t u l á l u n k szép sikeréhez s k í v á n j u k , hogy az erkölcsi sikert méltó a n y a g i honor á r i u m k i s é r j e most is, a jövőben is. Dr. B. I. Dr. Borbély István: A régi Torocló. Kolozsvár, 1927. 8 r. 17Ö lap. Az ember nem t u d j a , hogy dr. Borbély I s t v á n o n mit csodáljon j o b b a n : h a t á r t a l a n m u n k a b í r á s á t v a g y képességeinek sokoldalúságát.- Mikor kollégiumi igazgatóvá választották, azt hittük, hogy az a d m i n i s z t r á c i ó teljesen le f o g j a kötni s nem lesz m a j d ideje irodalmi m u n k á s s á g á t f o l y t a t n i . Csalódtunk. Mint igazgató még többet ír. Ú g y látszik, m u n k a bírása egyenes a r á n y b a n nő a m u n k á v a l . T a r t s a is meg az Isten e jó természetét még sokáig. S Jia legalább csak egyfélét dolgozna, de nem. Az Erdélyi Irodalmi Szemle-ben esztétikus volt; a Keresztény Magvet ó'-ben dogmatikus és h i t t a n t ö r t é n é s z ; v a n t u d o m á s o m róla, hogy egyháza megbízásából a Magyar Unitárius Egyház Történetét í r j a ; magyar irodalomtörténeté-nek két kötetét a mag y a r t u d o m á n y o s s á g méltán megérdemelt n a g y elismeréssel fogadta; régi Torockó-ban művelődéstörténetíró 1 . Mindezek mellett igazgat, szerkeszt s aktiv részt vesz egyháza s az erdélyi m a g y a r s á g közéletében. Az ilyen sokoldalúság föltétlenül tiszteletreméltó s különösen az E r d é l y b e n épen most. H o g y t u d o m á n y á n a k melyik á g á b a n legerősebb, azt bajos eldönteni. Mint irodalomtörténész és h i t t a n t ö r t é n e t í r ó produkált eddig legtöbbet és legértékesebbet; azonban nagyszámú k r i t i k a i és esztétikai t a n u l m á n y a i is oly éles elméről s finom mű Ízlésről tanúskodnak, hogy ezek a l a p j á n d r . Borbélyt a legkiválóbb műbírálóink közé kell sorolnunk, kitől e — 181 —
Irodalom. téren még sokat v á r u n k . K á r , hogy ú j a b b a n keveset foglalkozik kritikával, amikor az irodalmi élet ott oly lendületesen kezd fejlődni. Mint művelődéstörténetíró sokat olvasott s s z a k j á n a k alapos ismerője. A régi Torockó e tekintetben igen sikerült bizonyíték. E kis k ö n y v mintaszerű m o n o g r a f i a . Azt a különben nehéz feladatot, hogy miképen kell valamely község és vidék történetét az egyetemes nemzeti történet keretébe beállítani, dr. Borbély sikerrel végezte el. Elbeszélésének nyugodt t á r g y i l a g o s s á g a ; t á r g y a l á s á n a k világos menete; stílusának elegáns egyszerűsége a m a i h ü p e r m o d e r n írások idején valósággal példányképül szolgálhat. Az igaz, hogy e mon o g r a f i a néhol lehetett volna részletezőbb s ennélfogva kidolgozottabb; az is igaz, hogy a jegyzetek nagyobbik felének elhagyása t u d o m á n y o s szempontból határozottan kár volt; de ezzel szemben el kell ismernünk, hogy ha a szaktudomány így nincs is mindenben kielégítve, a nagyközönség s benne első sorban m a g a Torockó hálásan vehette e szép könyvet, melynek f o l y t a t á s á t m i n d n y á j a n kivánesian v á r j u k . K ü l ö n kell megemlítenünk a k ö n y v szép kiállítását, amely méltán vetekszik a budapesti n y o m d á k termékeivel. (Budapest)
P.
K
Ü
L
Ö
N
F
É
L
É
K
Özv. Elekes Dénesné, sziil. N a g y E s z t e r özvegységének 4-ik évében 63 éves korában 1927. március 18-án, Siménfalván meghalt. Az áldott lelkű székely asszonyok tiiköre s a gondos édes a n y á k mintaképe, aki derék gyermekeket nevelt és h a g y o t t az erdélyi m a g y a r s á g n a k és az unitárius egyháznak. Dr. Elekes Dénes a sz. keresztúri főgimnázium, és Dr. Elekes Domokos a sz. keresztúri egyházkör felügyelő gondnoka édes a n y j u k a t veszítették az elhunytban. Özv. Kelemen Albertné, szül. G á l K a t a l i n 67 éves korában, 1927. április 18-án, Marosvásárhelyen elhunyt. E g y népes papi családnak őriző a n g y a l a s a szereteten n y u g v ó kereszténységnek megszemélyesítője volt, kit életében a köztisztelet vett körül. Kelemen István, felsőrákosi lelkész édesanyját, dr. Gál Kelemen főgimn. t a n á r és a kolozs-dobokai egyházkör felügyelő gondnoka testvérét veszítette el benne. Az élők iránt őszinte részvétet érzünk, a halottnak emlékét kegyeletel őrizzük. Lelkész beiktatási ünnepély Kolozsvárt. Április 10-én, köszöntött be a kolozsvári egyházközségbe rendes lelkészi minőségben, S z e n t - I v á n y i S á n d o r, ki nem régen jött haza amerikai t a n u l m á n y ú t j á r ó l , s kit — az egyházközközség lemondván választási jogáról — a főtiszt, püspök úr nevezett ki. Ez a beköszöntő különösen az által nyert történelmi jelentőséget, hogy az egyházközség ez által rálépett a teljes önállóság ú t j á r a . E d d i g ugyanis a lelkészei vagy a teológiával, vagy a főgimnáziummal, v a g y a többi helybeli középiskolákkal voltak összeköttetésben s így idejük j a v a részét elvette a különböző mellékfoglalkozás, ami a szigor ú a n lelkipásztori teendők h á t r á n y á r a történt. E n n e k az lett a következése, hogy Kolozsvárt az egyházközségi élet nem m u t a t t a a kellő élénkséget, amit pedig történelmi hagyományai és jelen helyzeténél fogva is jogosan elvárhattunk. Ez a körülmény indította az egyházközséget a r r a az elhatározásra, hogy két rendes lelkészt alkalmaz, akiket felment mindennemű mellékfoglalkozás alól, hogy annál nagyobb buz— 183 —
Különfélék. g a l o m m a l és több sikerrel végezhessék a szigorúan v e t t lelkipásztori teendőket. N a g y megkönnyebbülést, de egyben n a g y jelentőséget jelent ez a lelkészekre. Mi hisszük, hogy az e g y i k n e k i f j ú i t e t t v á g y a s a m á s i k n a k hosszas g y a k o r l a t ú t j á n szerzett t a p a s z t a l a t a i meghozzák a k í v á n t sikert s m e g a d j á k az ó h a j t o t t lendületet. Az ú j lelkész b e i k t a t á s a n a g y számú közönség részvételével a kellő ü n n e p é l y e s f o r m á k között t ö r t é n t . A beiktat á s t dr. Boros G y ö r g y egyli. f ő j e g y z ő végezte, míg Ürmösi K á r o l y esperes k a r t á r s i melegséggel üdvözölte. Az ú j lelkész n y u g o d t előadási m o d o r á v a l és m e g n y e r ő egyéniségével ált a l á n o s rokonszenvet vívott ki. K í v á n j u k , hogy áldás és siker koronázza működését. Melléklet. A K e r e s z t é n y Magvelő jelen számához mellékeltük az U n i t á r i u s K ö n y v t á r 12. számát, Csehov A n t a l n a k „Mit ér az é l e t ! " c. elbeszélését.
A s z e r k e s z t é s é r t DR. B O R B É L Y I S T V Á N f e l e l ő s .
— 184
-
Nyugtázások. A Keresztény Magvető részére a legutóbbi n y u g t á z á s óta a következő összegek folytak be: Dr. Ferencz József (1925—26) 150, V a r g y a s egyházközs. (1927) 75, K i s g y ö r g y S á n d o r esp. (1927) 75, W e r e s s F e r e n c (1927) 150, Csehétfalva (1925) 150, G á l f a l v i S á m u e l (1927) 100, Lőrinczy I s t v á n t a n á r (1927) 100, Felcser L u k á c s n é (1924—25) 300, E k á r t Andor (1927).200, P a t a k f a l v i Zsigmond (1925—27) 500, Torda egyházköz. (1925—26) 300, P é t e r S á n d o r (1926—27) 175, és 100 L. a l a p í t ó d í j , Gyulai Á r p á d leik. (1925—26) 300, S á r o s i József (1927) 200, Homoródszentmárton (1926—27) 350, Zoltán S á n d o r (1927) 100, és 50 L. alapítódíj, Dr. Zsakó A n d o r (1927) p á r t o l ó d í j 500, P a p S á m u e l (1924—27) 450, Veres F e r e n c (1927) 50, H a l m á g y i S a m u (1924—26) 400, Kiss J á n o s (1925—27) 500, U n i t á r i u s F ő g i m n . k ö n y v t á r a Sz keresztúr (1927) 200, Homoródszentpéter (1926) 160, R a f f a y A n d r á s (1927) 100, a l a p í t ó d í j 500, Dr. Tóth György (1926) 150, Dr. Zsakó Andor a l a p í t ó d í j 500, (egyezer leus alapító), Kovács I r é n (1927) 200, Dr. Borsai Áron (1926) 150, S z e n t m á r t o n i Bálint a l a p í t ó d í j 250, Árkos (1927) 200, Bölön (1927) 200, továbbá az alábbi lelkész a f i a i fizettek 1926 évre k o n g r u á j u k b ó l egyenként 400 L., melyből esett az U n i t á r i u s Szószékre 80, I r o d a l m i a l a p r a 70 L. F ü l ö p Mózes, Kiss Sándor, A u t o n y a Mihály, Ütő Béla, Szén Mihály, Kelemen István, K i s g y ö r g y Imre, P á l Tamás, Székely Tihamér, Bodóezi Sándor, M á t y u s Gergely, H a l m á g y i J á n o s , Beneédi Ferenc, Pethő K á l m á n , Kelemen György, Keresztesi Dénes, F a z a k a s Lajos, Yégli B e n j á m i n , Löfi Ödön, Kovács Lajos, József Lajos. T a a r Géza, Göncz Mihály, N a g y Dénes, Ádámossy Gábor, Weress Béla, Árkosi Tamás, G á l f f i András, Lőrinczy Dénes esp., Gál Gyula, P a t a k i András, I f j . Lőrinczy Dénes, Szász Dénes, P a p Zsigmond, Geréb Zsigmond, Id. Máthé Lajos, K a t o n a Ferenc, Lőrinczi Domokos, P a p Ferenc, Sárosi József, P á l Dénes, I f j . Máté Lajos, Péter Ödön, Máthé Sándor, Kiss Jenő, Zoltán Sándor, Ürniösi József, B á r ó József, Gál József (csak Keresztény Magvetőre). Tisztelettel felkérem azokat, akik alapítói, t a g s á g i előfizetési díjjal h á t r a l é k b a n vannak, hogy h á t r a l é k a i k a t sziveskedjeuek hozzám beküldeni. Előfizetési á r 1927. évre 200, t a g s á g i illeték 1927-re 100, előfizetési d í j 100, alapítóknak előfizetési d í j 100. A befizetéseket u Kolozsvári T a k a r é k p é n z t á r és Hitelbank, v a g y pedig a Gazdasági és Hitelszövetkezetek Szövetsége ú t j á n is lehet teljesíteni, ezeknél a kifizetéskor semmi levonás, vagy ráfizetés nincs. Hadházy
Sándor,
pénztárnok.
'
Az Unitárius Irodalmi Társaság (Cluj-Kolozsvár, Unitárius Kollégium). CÉLJA : az unitárius irodalomnak és történelemnek s általában a tudománynak unitárius szellemben való művelése, az unitárius hívek közművelődésének előmozdítása. TAGJAI: tiszteleti, levelező, alapító és rendes tagok. A tiszteleti és levelező tagokat a Társaság választja. Alapító tag lehet, ki egyszersmindenkorra 500 lej tagsági dijat befizet. Rendes tag lehet, ki évente 100 lej tagsági dijat befizet. A belépést legcélszerűbb postai levelező lapon, vagy az unitárius lelkészek útján jelenteni az elnökségnek. ESZKÖZEI: A Társaság vándorgyűléseket tart; kiadja a K e r e s z t é n y M a g v e t ő c. 3 havi folyóiratot, valamint A z Unitárius Irodalmi T á r s a s á g S z a k k ö n y v t á r á t és az Unitárius K ö n y v t á r t ; eredeti és fordított tudományos műveket bocsát közre; segélyez az unitárius közművelődést előmozdító minden tudományos, szépirodalmi és művészi törekvést. CÍME : Unitárius Irodalmi Társaság, Cluj—Kolozsvár, Unitárius Kollégium. Dr. F e r e n c z y Géza,
Ferencz József,
egyházi főgondnok, igazgató.
unitárius püspök, elnök.
Dr. B o r o s György,
Dr. Gál K e l e m e n ,
Vári Albert,
egyházi főjegyző, alelnök.
főgimn. tanár, alelnök.
főgimn. tanár, alelnök.
Dr. B o r b é l y István,
H a d h á z y Sándor,
kollégiumi igazgatótanár, főtitkár.
egyházi pénztárnok, pénztárnok.
K o v á c s Kálmán, püspöki titkár, ellenőr.
