Mint mágnes a vasreszeléket

A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✤ 18. évfolyam, 2. szám 2016. június

Kormányzati támogatások Folytatódik az andocsi zarándokcentrum kialakítása – Kárpátaljai családok nyaralnak Balatonlellén

Ökumenikus imaséta Zarándoklat és családi nap Nagykanizsán Április 16-án közös tanúságtételre és zarándoklatra gyűltek össze Nagykanizsa főterén a keresztény egyházak pap-

jai, lelkészei és a hívek, hogy közösen imádkozzanak városukért. (Folytatás a 11. oldalon)

Évente kétmilliárd forinttal támogatja a kormány az egyházi beruházásokat és közösségi programokat. Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár egy sajtótájékoztatón elmondta: a 2010 óta meglévő támogatási forma templomok, közösségi épületek vagy más szakrális terek építésére, felújítására, karbantartására fordítható, illetve különböző egyházi közösségek programjainak megvalósítását teszi lehetővé idehaza, illetve a Kárpát-medencében. A Kaposvári Egyházmegye plébániái is sikerrel pályáztak. A szuloki templomrekonstrukciót 3 millió forinttal, az andocsi zarándokcentrum további fejlesztését 9,5 millió forinttal, a balatonboglári plébánia templomfelújítását 6 millió forinttal támogatja a kormány, s 10 millió forintot fordíthatnak a zalakomári templom külső felújítására, szigetelésére, csapadékvíz-elvezetésére. (Folytatás a 4. oldalon)

TARTALOM

Mint mágnes a vasreszeléket... Balás Béla kaposvári megyés püspököt köszöntötték

Fogadd el Uram, szabadságomat, fogadd el egészen – énekelte-gitározta Tolcsvay László a kaposvári Városháza dísztermében március 29-én, ahol a 75

esztendős Balás Béla kaposvári megyés püspököt köszöntötték születésnapja alkalmából. (Folytatás a 3. oldalon)

Dr. Fábry Kornél a főtitkár Kitüntetettek Családi nap Csíksomlyó 2016 Jegyespárok

4 5 6-7 8-9 10

Püspökköszöntő Nagycsütörtökön A Nagyboldogasszony Székesegyházban tartott krizmaszentelési misén köszöntötték papjai Balás Béla kaposvári püspököt. A hagyományos, nagycsütörtöki szertartás homíliáját Kocsi György zamárdi plébános atya mondta. A szentmise végén a főpásztort Varga László általános püspöki helynök köszöntötte, s átadta a püspökség ajándékát, lapunk főszerkesztőjének, Lőrincz Sándornak legújabb kötetét,

2

amely Visszamosolyogni Istenre címmel jelent meg e jeles évfordulóra. A könyv nagyító alá veszi Balás Béla atya huszonhárom éves püspöki ténykedését. A naplójegyzetek, tudósítások, reflexiók, humoros események remekül illusztrálják, mily sok területen szökkent szárba az elvetett mag, s mindebben milyen jelentős szerep jutott a főpásztornak. Fotó: HEGEDÜS GYÖRGY

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2016. JÚNIUS

Mint mágnes a vasreszeléket...

Balás Béla kaposvári megyés püspököt köszöntötték (Folytatás az 1. oldalon) A Keresztény Értelmiségiek Szövetsége helyi csoportjával közös rendezvény előkészületei titkon zajlottak, hiszen aki ismeri a nyugdíjba készülő főpásztort, az tudja, távol áll tőle minden világi hívság, önajnározás. Az őszinte helyzetek, a tiszta szó embere, aki kerüli a protokollt, a ragyogást, a látszatcsillogást. Csendben, háttérben meghúzódva érti meg leginkább Istent, s általa az embereket. Ha előre tudta volna, mire készülnek a szervezők, lehet, hogy a Városháza helyett inkább hazaindult volna Taszárra… A Hit Pajzsa kitüntetés átvételekor elhangzott bíborosi köszöntő levetítésével kezdődött a szolid ünneplés, amelyen Soltész Miklós államtitkár is megjelent. Erdő Péter arra utalt, ifjú papként azt érzékelték: valami ismét történt Beton atya körül, aki töretlenül foglalkozott a fiatalokkal, s nem törődött azzal, mit szól ehhez a hatóság.

Az motiválta, hogy a hit továbbadása érdekében minden kellemetlenségen, megpróbáltatáson át lehet és át kell lépni – Krisztus szeretetét és az emberek javát tartva a szemünk előtt. Balázs Izolda énekművész somogyi népdalokkal köszöntötte az ünnepeltet, Eperjes Károly Kossuth-díjas színész József Attila istenes verseiből, és vehemens sormagyarázataiból kötött csokrot. Tolcsvay László Liszt-díjas zenészénekes-zeneszerzői meghatódva beszélt arról: harminc éve olyan helyzetbe került az élete, amelyből Balás atya mozdította ki, s az általa képviselt értékrend úgy vonzotta, mint mágnes a vasreszeléket. A Magyar Mise írásakor is sok segítséget kapott tőle; püspökszentelésére pedig Loyolai Szent Ignác imáját zenésítette meg. Most e zenés imával érkezett. Míg szállt a dal, s pengett a gitár, a tekintetek is beszéltek. Tolcsvay és Beton atya szemében nem csak a régi tűz csillogott…

A házigazda, Szita Károly polgármester is fejet hajtott Balás püspök előtt, aki a megyeszékhely díszpolgára. Arra utalt: II. János Pál pápa tudta, hogy olyan püspököt állítson az új egyházmegye élére, aki mindvégig kitartott, s a kiművelendő szellemet, az élő anyagot tartja a legfontosabbnak. Szolidan, megingathatatlanul képviselte a hitet, s így éledhetett újjá az évtizedek óta elsorvasztott hitélet. A polgármester egy antik-

vár-kötettel és egy kézi hímzésű Kaposvár zászlóval lepte meg az ünnepeltet, aki örült a felé áradó szeretetnek. Azt mondta, amilyen befelé, olyan kifelé is. Egy időben arra gondolt, változnia kellene, hiszen a kommunisták barátjának titulálták, s lezserséggel vádolták, de úgy döntött, marad olyan, amilyen. Azt tartja: az őszinteség a járható út, s egymás számára fénynek rendelte az Úr. LŐRINCZ SÁNDOR Fotó: HEGEDÜS GYÖRGY

Úgy árad a szeretet, akár a Niagara vízesés... – Püspök atyát sokan köszöntötték az elmúlt napokban 75. születésnapja alkalmából. Én úgy érzékeltem, szinte tapintható volt a tisztelet, a szeretet. Ön is ezt érezte? – kérdeztük Balás Béla megyés püspöktől a kaposvári Városházán rendezett születésnapi köszöntőt követően. – Igen, hiszen ide, a Városházára is önkéntesen jöttek a köszöntők, nem kötelezte őket senki, és hasznuk sem származott belőle. Én azonban elméláztam egy kicsit – felelte. – Elmúlik 10-20 év egy pisszenés, egy köszönés nélkül, most meg ömlesztve zuhan rám a visszajelzés. Úgy árad a szeretet, akár a Niagara vízesés. Ha ebből a Niagara-zuhanyból szétosztanának félévenként egy-egy cseppet, akkor valóban meg tudnánk egymás életét vidámítani. Gondolom, a házasok is így vannak, amikor az ezüst- vagy az aranylakodalmukra készülnek. Szép, hogy ekkor észreveszik egymást, de jobb lenne, ha folyamatosan tennék ezt.

– Huszonhárom éve került az új egyházmegye élére. Hogy látja, kegyelemár volt ez a csaknem negyed század, vagy inkább úgy fogalmazzunk: akadtak bőven kegyelmi pillanatok az elmúlt időszakban? – Már az kegyelem, ha esténként megállapíthatom, hogy háromszor több pozitív dolog történt aznap, mint amennyi negatív. A legfőbb kegyelmek pedig már a gyermekkoromban kapott bibliámban is benne voltak: rejtekben imádni az Istent… Ne tudja a jobb kéz, mit tesz a bal, ha jót cselekszik… Ne az emberek kedvéért legyetek vallásosak, akik utcasarkon mutogatják magukat… Tele van nagyszerű gondolatokkal, indításokkal az Újszövetség, és erre rászorított az élet itt Somogyban, ahol boldog vagyok, akármit gyanítanak mások… – A Hit Pajzsa díjátvételt követően március 15-e alkalmából az ifjúság lelkigondozása és a hitoktatás terén hiánypótló és nagyhatású tevékenysége, valamint fél évszázados értékteremtő papi és püspöki szolgálata, illetve


kivételesen elhivatott és sokrétű szervezőmunkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Középkeresztjével tüntették ki. Papjai körében azt mondta, az öregség legbiztosabb jelei a gyógyszerek és a kitüntetések. – Miért, lehetne még bármit is hozzátenni ehhez? Ha még kapok egy posztumusz Kossuth-díjat, akkor a mennyben örülnek… – A kor nem érdem, hanem állapot. Hogy sáfárkodik majd ezzel az állapottal, ha beköltözik a zselickislaki szeretetotthonba? – A Jóisten tudja csak, mennyi időt szán még nekem. Jó lenne addig elfelejteni azt a rengeteg tüskét, ami az ember bundájába menetközben beleakadt. Rengeteg elolvasatlan könyv vár rám; szépirodalmi és teológiai művek egyaránt. Eddig is folyamatosan selejteztem könyvtáramat, a köteteket átadtam a közösségi nagykönyvtárba és a püspökségre is jutott belőlük. Jó lenne csak annyi könyvet magammal vinni, amennyi befér majd néhány négyzetméteres szobámba. LŐRINCZ SÁNDOR

3

Fábry Kornél atya lett a főtitkár Megkezdődtek a budapesti eucharisztikus kongresszus előkészületei

Megkezdődtek a budapesti eucharisztikus kongresszus előkészületei. A központi koordinációt a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkársága látja el, melynek főtitkárává Erdő Péter bíboros Fábry Kornélt nevezte ki. Május 25. és 28. között Budapestre látogatott Piero Marini érsek, a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszusok Pápai Bizottságának elnöke és Vittore Boccardi, a bizottság titkára, megkezdve a 2020-as eucharisztikus kongresszus előkészítési folyamatát. Vezetésükkel a Szentszék hosszú évek tapasztalatával segíti az előkészítő munkát. A delegációt Erdő Péter bíboros és Fábry Kornél, a Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkársága újonnan kinevezett főtitkára kísérte Budapesten és Esztergomban. Fábry Kornél legfontosabb célként

az ország minden plébániájára kiterjedő megújulásról beszélt. „Át kell adnunk az Eucharisztia tiszteletét, a szentségimádást, a szentmisét úgy a híveknek, hogy elmélyülhessenek benne. Nagy kincsünk az Eucharisztia, benne gyökerezve erősödhet hitünk, és lehet alapja a missziónak, az örömhír átadásának. A II. vatikáni zsinat szerint az Eucharisztia csúcs és kimeríthetetlen forrás, ehhez a forráshoz szeretnénk elvinni az embereket” – fogalmazott. „Koordinátorként elsőként az a feladatom, hogy felálljon az általános bizottság, alatta nyolc albizottság, melyek elnökeit Erdő Péter bíboros fogja kinevezni. Ezek felölelik a teológia, liturgia, művészet, gazdaság, média, programszervezés területeit. Az egész alapját megadó teológiai bizottság első lépései közé tartozik a kongresszus témájának meghatározása, mely egy jelszóban fogalmazódik majd meg. A

magyarországi előkészítő bizottság javaslatokat tesz, a döntés Ferenc pápa kezében van. Magyarországnak a jövő év márciusáig kell felterjeszteni javaslatait. Ha a Szentatya meghozta a választást, indulhat a logó és himnusz pályáztatása” – mondta el Fábry Kornél. Új feladatáról szólva a Kaposvári Egyházmegye papja így fogalmazott: „A feladatra Jézus kért. Amikor bíboros úr felkért, azonnal igent mondtam. Megimádkoztam, úgy érzem, tényleg ez a feladatom. Ugyanakkor nem kön�nyű a váltás, hiszen plébános vagyok, tanítok.” A Budapesti Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus Általános Titkársága a Vörösmarty utcában kap egy központot, benne irodát, kápolnát, annak felújításáig pedig a Budavári Prímási Palotában működik. TRAUTTWEIN ÉVA (Magyar Kurír)

Kormányzati támogatások Folytatódik az andocsi zarándokcentrum kialakítása – Kárpátaljai családok nyaralnak Balatonlellén (Folytatás az 1. oldalról) Több közösségi célú program is megvalósulhat kormányzati támogatásból. 3 millió forintból folytatódhat a kárpátaljai családok nyaraltatása a balatonlellei plébánia szervezésében, az újudvari Szent Rita tábor 2,4 mil4

lió forintos támogatásban részesült, a XIX. galamboki, garabonci és homokkomári helyszínnel szervezendő imatábor 3 millió forintot, Kutas digitális orgonájának beszerzéséhez 2 millió forintot nyert. Az inkei zarándokház festéséhez, bútorozásához,

energiatakarékos fűtéséhez 3 millió forinttal számolhat, a kaposvári Jézus Szíve Plébánia közösségi házának felújításához 3 millió forintot kap, s ugyancsak ennyi jut a vízvári templom megújítására is. L. S.


Egyháziak, világiak elismerése Az elmúlt lapzárta óta számos kitüntetést osztottak ki olyan somogyi személyek között, akiknek több évtizedes szakmai munkája, közösségért vállalt tevékenysége, keresztény elköteleződése eddig sem volt visszhangtalan közvetlen környezetükben, s akiknek szolgálatára nemcsak helyben, hanem országos viszonylatban is felfigyeltek.

Család és Esélyteremtési Díjat vehette át a kaposvári Városháza dísztermében rendezett esélyteremtési konferencián Bogdán Imrétől, a Napkerék Egyesület elnökétől, illetve Borhi Zsombor alpolgármestertől.

Ezüst Érdemkereszt a főszerkesztőnek

Középkereszt a megyés püspöknek

Áder János, Magyarország köztársasági elnöke nemzeti ünnepünk, március 15-e alkalmából a Magyar Érdemrend középkeresztje kitüntetést adományozta Balás Bélának, a Kaposvári Egyházmegye püspökének. A főpásztor az ifjúság lelkigondozása és hitoktatása terén hiánypótló és nagyhatású tevékenysége, fél évszázados értékteremtő papi és püspöki szolgálata, illetve kivételesen elhivatott és sokrétű szervezőmunkája elismeréseként, Orbán Viktor miniszterelnök jelenlétében, a parlamentben vette át a kitüntetést.

Nemzeti ünnepünk alkalmából kimagasló színvonalú munkájáért Áder János, Magyarország köztársasági elnöke Magyar Ezüst Érdemkeresztet adományozott Lőrincz Sándor újságíró, író részére. A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy megyei Kirendeltségének vezető-főtanácsosa, a Spiritus és a Szent Imre Híradó főszerkesztője Balog Zoltántól, az emberi erőforrások miniszterétől a Pesti Vigadó dísztermében vette át a kitüntetést, amelyet Somogyország kulturális értékeit az intézményi rendezvényszervezés, valamint az elektronikus és írott sajtó eszközeivel népszerűsítő szervező tevékenysége elismeréseként kapott.

Lovagkereszt az elnökasszonynak

„Kék Kristály” és Esélyteremtési díj Laci atyának

Varga László atya, a kaposvári Szent Imre-templom plébánosa, általános püspöki helynök kapta idén a „Kék Kristály” díjat. A kitüntetést hagyományosan a Jogi beszélgetések című szakmai fórumon adták át. Az elismerést olyan személy kaphatja, akinek neve egybeforrt hivatásával, és felkészültsége, embersége kapcsán köztiszteletet vívott ki magának munkájában. A „Kék Kristály” díjat követően Laci atya egy újabb kitüntetésben is részesült tavasszal. Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által alapított Somogy megyei

Nemzeti ünnepünk alkalmából kimagasló szakmai tudáson alapuló, több évtizedes ügyvédi és értékes kamaravezetői munkája elismeréseként a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést vette át dr. Trócsányi László igazságügyi minisztertől Pongráczné dr. Csorba Éva ügyvéd, a Somogy Megyei Ügyvédi Kamara elnöke. Pongráczék somodori otthona gyakran tárul ki a hívek előtt, hiszen a Gabriella-majorban rendszeresek a SOM-IMÁK. A találkozókon – amelyen Vizy Márton zenész-zeneszerző szolgál – elmélkedések, tanítások hangzanak el, és arra is van lehetőség, hogy a résztvevők elzarándokoljanak a közeli, barokk-kori romtemplomhoz.


Szekeres József-díj Bogár Gáspár atyának Az április 29-30-án megrendezett városi napok rendezvénysorozat keretében adták át Nagykanizsán a helyi közösségi kitüntetéseket. Bogár Gáspár káplán, egyben nyugdíjas háziorvos több évtizedes testi és lelki gyógyító szolgálatáért vehette át a Szekeres József-díjat. Idén először a vasárnapi szentmise is a városi napok programjának része volt. A város papsága és vezetősége, valamint a hívek serege hálát adott a múltért, és bizakodva kérték Isten áldását a jelenre és a jövendőre. Ugyancsak április 29-én este tartották a hagyományos városnapi díszközgyűlést, amelyen sor került a városi kitüntetések átadására is. A kitüntetettek között volt Bogár Gáspár – nyugdíjas háziorvos –, a nagykanizsai Jézus Szíve-plébánia káplánja is, aki több évtizedes testi és lelki gyógyító szolgálatáért Szekeres József-díjban részesült. Bogár Gáspárt 2010-ben, 62 évesen szentelte pappá Balás Béla kaposvári megyés püspök. Bogár Gáspár házas volt, de felesége 2001-ben elhunyt, három gyermeke pedig felnőtt időközben. Harminc éven át dolgozott háziorvosként Nagykanizsán. Ifjúkorában is pap szeretett volna lenni, de végül a pannonhalmi gimnáziumból az orvosi egyetemre jelentkezett. Ám az egyházi szolgálattól sosem szakadt el teljesen, s jó papok biztatására döntött: újrakezdi, orvosból pap lesz. „A plébánosom, Fliszár Károly atya biztatására kezdtem el teológiát tanulni, és amikor nyugdíjas lettem, akkor püspök atya úgy döntött, hogy elfogadja a képzésemet” – nyilatkozta felszentelése után. A kaposvári püspökségen vett részt spirituális képzésen és gyakorlaton. 2009 decemberében diakónussá, majd 2010 júniusában áldozópappá szentelte Balás Béla megyés püspök. Fotó: SZAKONY ATTILA (Zaol. hu) 5

„Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas”

Irgalmasság a családban A Kaposvári Egyházmegye Irgalmasság a családban címmel rendezte meg április 16-án hagyományos Családi Napját a kaposvári püspökségen. A találkozó előadói Tomanek Péter, balatonszemesi plébános, valamint a schönstatti lelkiséghez tartozó Soós házaspár, Viktor és Zsuzsi voltak. A nap mottója a „Legyetek tehát irgalmasok, mint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36) volt. Tomanek Péter atya Irgalmasság a Bibliában címmel tartotta előadását. Bevezetőjében Babits Mihály: Zsoltár gyermekhangra című versét idézte: „Ő nem az a véres Isten: az a véres Isten nincsen.” Ezután arra a kérdésre válaszolva, hogy mi az irgalmasság, emlékeztetett Ferenc pápa az Irgalmasság Szent Évét meghirdető Misericordias vultus kezdetű bullájára: „Állandóan szemlélnünk kell az irgalmasság misztériumát. Ez számunkra az öröm, a derűs nyugalom és a béke forrása. Üdvösségünk feltétele. Irgalmasság: a szó, amely kinyilatkoztatja a Szentháromság misztériumát. Irgalmasság: a végső és legnagyobb tett, amellyel Isten elénk siet. Irgalmasság: az alapvető törvény, amely minden ember szívében ott lakik, aki őszintén tekint a testvérre, akivel az élet útján találkozik. Irgalmasság: az út, amely egyesíti Istent és az embert, mert kitárja a szívét arra a reményre, hogy bűneink korlátai ellenére mindenkor szeretnek bennünket.” Péter atya kifejtette, hogy az Ószövetség két szót használ az Isten irgalmára. Az egyik, a HESZED, amit szeretettel is szoktak fordítani. A szeretet és az irgalom szorosan összefüggő fogalmak. A másik a RAHAM, mely egyben anyaméhet, áldott állapotot is jelent. Így Isten irgalmát az anyai szereteten keresztül tudjuk megérteni. A Gaudium et spes kezdetű zsinati konstitúció úgy fogalmaz, hogy Isten Fia a megtestesüléssel valamiképpen minden emberrel egyesült. Ebben jelenik meg Isten

6

minden ember iránti irgalmassága, amit minden kereszténynek közvetítenie kell. Egy példával mutatta meg az előadó, hogy mit gondolunk mi az igazságról. E szerint az igazság olyan, mint egy nagy üveggömb, amely összetört, és ennek a darabjaival dobáljuk egymást. Ebben a képben az igazság szembekerül az irgalmassággal. Ez az, amikor mi a saját igazságunkhoz ragaszkodunk. Ezzel szemben áll Jézus igazsága, melyben az összetartozás, egybetartozás igazsága fontosabb, mint a saját igazságom. Ezután az irgalmasság nehézségeit egy misszionárius példáján mutatta meg, aki egy sivatagos, vízhiányos területen rávette a rábízottakat, hogy ássanak kutat. A hosszú munka alatt sokan feladták a küzdelmet, elvesztették a reményt, és otthagyták a munkát. Néhányan azonban maradtak, és végül sikerült vizet találniuk. A misszionárius szerint nem az volt a legnehezebb, hogy rávegye a többieket a munkára, és nem is maga a munka, hanem az, hogy meggyőzze a mindvégig kitartókat arról, hogy azoknak is adjanak a vízből, akik nem dolgoztak végig. Párhuzamba állította a történetet azzal a jézusi példabeszéddel, ahol a gazda a nap különböző időszakaiban alkalmazza a munkásait. Mindenkivel egy dénárban egyezik meg. A nap végén aztán az egész nap dolgozók legnagyobb felháborodására először azoknak fizeti ki az egy dénárt, akik legkésőbb érkeztek. Nem titokban fizeti ki, miután a többiek már elmentek, hanem legelőször. Ezt méltánytalannak és igazságtalannak élik meg azok, akik egész nap dolgoztak. Isten igazsága azonban irgalmas igazság, mindenkire egyformán vonatkozik, és nem az ember teljesítményétől függ. Az egybetartozás igazságával szorosan összefügg a megbocsátás igazsága. A megbocsátás tulajdonképpen újjáteremtés, a kapcsolat újjáteremtése.

Ugyanakkor a tragédia is lehet lehetőség arra, hogy találkozzak a bennem lévő, elém siető Istennel. Erre példa a tékozló fiú története, ahol az Atya megbocsátó irgalommal fogadja a hazatérő fiút. Az irgalmasság a Biblia alapján tehát nem valamiféle opció a Krisztust követő ember számára, hanem kötelesség. Ezután az atya beszélt az ál-irgalmasságokról, azokról a helyzetekről, amikor azt gondoljuk, hogy irgalmasságot gyakorlunk, de igazából nem vagyunk irgalmasok. Az egyik ilyen helyzet a másik kiskorúsítása, amikor nem tekintjük a másikat alkalmasnak arra, hogy megoldja saját nehézségeit. Ez nem irgalom. A másik ilyen helyzet, amikor nem nézünk szembe a problémával, nem tesszük szóvá a nehézségeket, azt mondjuk, hogy majd az idő megoldja. Az előadás után Balás Béla, az egyházmegye püspöke mutatott be szentmisét a családi nap résztvevőinek. A napi szentírási szakaszok kapcsán hangsúlyozta, hogy a korai egyház egy húsvéti egyház. Ebben az egyházban még Krisztus meg-megmutatja magát, mint kertész, vagy mint tanító az emmauszi úton, aztán lassan kivonul. De itt hagyja jeleit, nyomait, mint pl. az eucharisztiát. A szentmise alatt a gyönyörű napsütésben, a kertben helyet foglaló atyáknál gyónásra is volt lehetőség. Ezt követően énekelve vonultak át a családok a székesegyházba, ahol áthaladtak az Irgalmasság kapuján és ott a Szentatya szándékára imádkoztak, amellyel teljes búcsút nyertek. A közös ebéd után a 13 éve házas Soós Viktor és Zsuzsi, négygyermekes schönstatti házaspár tartott előadást, Irgalmasság a családban címmel. Az irgalmasság évével kapcsolatban Ferenc pápa szavait idézték: „Az egyháznak szüksége van erre a rendkívüli időszakra.


Nem azt mondom, hogy az egyháznak jót tesz ez a rendkívüli időszak, hanem azt mondom: az egyháznak szüksége van erre a rendkívüli időszakra.” Ők is a RAHAMIM, irgalmasnak lenni szóból indultak ki fejtegetéseikben. A szó több jelentésrétegét vázolták fel. Jelentheti a szó az irgalmat, anyaölet, ebből következően bizalom, rejtettség, biztonság tartalmakat is hordoz. Az irgalmasság mintája az anya és gyermeke közti kapcsolat. Az irgalmasságban átélhetjük gyermekségünket. A mai ember nem lehet gyenge, okosnak, ügyesnek, felkészültnek, tájékozottnak kell lennie. Érezzük ugyanakkor gyengeségünket. Első lépés az irgalmasságban, hogy magammal szemben képes vagyok az irgalomra. Isten is elfogad hibáinkkal együtt. Azt mondja: „Gyere, szeretlek”. Nekünk ajándékozza szeretetét, még ha nem is érdemeljük meg. Házastársunk is azt mondja, szeretlek, úgy ahogy vagy, nem csak akkor, ha megváltozol. Nehéz elfogadni, hogy nem tudunk változni. Segít, ha a társunk elfogad. Ha elfogadnak olyannak, amilyen vagyok, akkor tudok változni. Persze ez nem jelenti azt, hogy ülhetünk a babérjainkon. Amíg azt akarom, hogy csak szeressenek, addig az óvodában a helyem. Aki szeretni tud, csak az tud irgalmas lenni. Engedjük, hogy a társunk gyengének lásson bennünket, ez felkészít Isten irgalmára. Isten sem a kicsinységünk ellenére, hanem éppen amiatt szeret bennünket. Az én otthonom a társam szívében van. Az előadó házaspár életében 10 éve került sor „váltóállításra”, amikor második gyermekük, Viktor megszületett. Házasság előtt egyfajta maximalizmus, a szakmai dolgok túlpörgetése jellemezte őket. Zsuzsi, a maximalista feleség hosszú listákat írt, szeretett rajta mindent kipipálni. Még az ablakpucolás is belefért. És akkor hazajön a perfekcionista férj, és közli, hogy ott a sarokban maradt még egy kis piszok. Viktornak fiatalkorától két félelme volt. Az egyik, hogy a Jóisten nem ajándékozza meg a házasságát gyermekkel, a másik, hogy sérült gyermeke születik. Korábban ifjúsági csoporttal járt sérültek közé és akkor viszolygott tőlük. De a Jóistennek sajátos nevelési módszerei vannak.

Fiuk, Viktor Szent Család ünnepén született. Súlyosan sérült volt. Ijesztő prognózisokkal riogatták őket, egy évig vizsgálgatták. Felmerült egy örökletes génhiba lehetősége is. E miatt a további gyermekek vállalása kapcsán társadalmi nyomás is nehezedett rájuk. Végül arra jutottak, hogy jobban fájna, ha le kellene mondaniuk a nagycsaládról szőtt álmaikról, mintha még egy beteg gyermekük születik. Ezután hamarosan megfogant Veronika. Istennek ez a tapintata, hogy megvárta ezt az igent, olyan volt, mint egy új szövetségkötés. Fiukkal nap, mint nap megélhetik az evangélium tanítását: „Éhes voltam és ennem adtatok”. Fogyatékossága ellenére szentáldozáshoz járulhat. Az Eucharisztiát soha nem köpi ki, pedig az étkezés sokszor nehéz neki. Nagyon tudatosan veszi magához, áldozáskor ragyog az arca. Viktor az életével tanít minket. Mi mindenféle, csip-csup ügyön morgunk. Ő mindennek tud örülni. Reggel mosolyogva ébred, mosolyogva megy az iskolába. Mi néha nagyon rá tudunk görcsölni az életre. Ő híján van mindannak, ami egy embert sikeressé tesz, mégis prófétaként van jelen az életben. A szenvedésével is. Rádöbbent minket, hogy a szenvedésben szabad sírni, tiltakozni, panaszkodni. Jézus is ezt teszi a Getszemáni kertben. Nem katonaként szenved, hanem gyermekként, nem erősként, hanem gyengeként. A családon belüli irgalmasságban nagyon fontos szerepe van a pihenésnek. A munka soha nincs kész, mindig található még valamilyen elvégzendő feladat. A pihenés irgalmasság önmagunkkal szemben is, de ez teremti meg a lehetőségét annak, hogy a másikkal szemben is irgalmasak tudjunk lenni. A másik fontos eleme a családon belüli irgalmasságnak a kibékülés, a konfliktusok kezelése. Ha a konfliktusainkkal, nézeteltéréseinkkel nem foglalkozunk, akkor falakat emelünk egymás közé. Viktor és Zsuzsi a konfliktusok kezelésének ötlépcsős módszerét vázolta fel a hallgatóságnak. 1. El kell tudni mondania a megbántott félnek, hogy amit a másik tett, az fájt. 2. A másik fél meghallgatja a panaszt, megpróbálja megérteni. 3. A


csend szakasza, amikor megpróbálunk a másik helyzetébe belehelyezkedni. 4. Elmondom, hogy megbocsátom, amit tettél. 5. A kiengesztelődés megünneplése, pl. egy imával, sétával, kávéval. Ezzel mindjárt egy kis ünnepet is tudunk teremteni a hétköznapokban. A számviteli ellenőr példáját hozták elénk, aki otthon is úgy bánik a feleségével, mint a munkájában a klienseivel. Számonkér, ellenőriz. Aztán elmegy a paphoz gyónni, közben panaszkodik, hogy a felesége mi mindent csinál rosszul. A pap penitenciaként azt a feladatot adja, hogy mindennap dicsérje meg a feleségét valamiért. Két hét múlva örömmel újságolja a papnak, hogy a felesége megváltozott, mire a pap válaszol: „Nem, fiam. Nem a feleséged változott meg, hanem te.” Házasságunkban hajlamosak vagyunk a hibákra, egymás gyengeségeire helyezni a hangsúlyt. Ez gyengít bennünket. Az erősségek hangsúlyozása viszont erősít minket. Ha kritikát fogalmazunk meg a másikkal szemben, akkor azt ne mások előtt tegyük, hanem négyszemközt. Kerüljük az általánosító kifejezéseket, mint a ’soha’, a ’mindig’, vagy a ’folyton’. Mindig az adott, konkrét helyzettel kapcsolatban mondjuk el kritikánkat. Véleményként és ne tényként fogalmazzuk meg. És tudatosan törekedjünk arra, hogy gyakrabban fejezzük ki megelégedettségünket a társunkkal, dicsérjük meg őt. És minden kritika mellett fogalmazzuk meg, hogy ezzel együtt szeretjük. Végezetül Ferenc pápa a betegek világnapjára megfogalmazott üzenetéből elevenítették fel a Kánai menyegző számukra is kedves képét, ahol Mária közbenjárására, emberi közreműködéssel Jézus csodát tesz. A Soós házaspár előadása után a résztvevőknek lehetőségük volt szentségimádásra vagy kiscsoportos beszélgetésre az irgalmasság testi és lelki jócselekedeteiről, valamint egy – az Irgalmas Atyáról szóló – szöveg feldolgozására. A nap végén a Soós házaspár kérdését vihették magukkal haza a jelenlevők: „Mikor tapasztaltuk meg Isten irgalmát, csodáját saját családi üdvtörténetünkben?” HORVÁTH TAMÁS és TŰZKŐ KLÁRA (Nagykanizsa)

7

Csíksomlyó 2016

A Csíkszeredához tartozó Csíksomlyó pünkösdszombati búcsúja szentmiséjét a pünkösdvasárnap délelőtti bérmálás a csíkszeredai Millennium-templomban, majd ezt követően Csíkszereda főterén Isten szolgája, Márton Áron, Erdély püspöke születésének 120.

8

évfordulójára készített szobrának avatása tette ünnepélyessé, amelyen részt vett Áder János államelnök és felesége is, s természetesen számos somogyi hívő is elzarándokolt e különleges ünnepre. HEGEDÜS GYÖRGY képriportja



9

Bizalomjáték: bekötött szemű fiúkat vezettek a lányok…

Jegyespárok a püspökségen Tavaly mindössze nyolc jegyespár jelentkezett a „központi” jegyes-tanfolyamra, az idén ez a szám 28-ra növekedett, azaz 56 fiatal döntött úgy, hogy a házaspárok által szervezett jegyes oktatáson vesz részt. Nem nagyon tudtuk, hogy sírjunk-e, mert ennyi embert mozgatni, etetni, foglalkoztatni, egyáltalán elhelyezni logisztikailag sem kis feladat, vagy örvendezzünk, hiszen ha több a jelentkező, akkor mégiscsak vannak még, akik szerint érdemes házasságot kötni, sőt ezt a szándékukat Isten előtt is meg kívánják erősíteni. Végül az örvendezés mellett döntöttünk… Ha ennyi jelentkező van, akkor nekünk is át kell strukturálni a programot, a feladatokat, a helyszíneket, szóval nagyjából mindent. Ehhez nagyon sok gyakorlati segítséget kaptunk a Hortobágyi házaspártól – Ágitól és Tibortól, akik a Kecskeméti Parázs Központ munkatársai és már hosszú évek óta foglalkoznak jegyesekkel. Néhány éjszakai műszakban lezajlott egyeztetés után már el is következett az első hétvége. Péntek délután a püspökség nagytermében egész terem nagyságú kört kellett készíteni ahhoz, hogy mindenki elférjen. A bemutatkozó játékok után Szeifert Zsófi és Máté kezdték meg az előadások sorát, akik

Az előadások között is munkában a szervezők

a férfi és női különbözőségekről beszéltek, kellő humorral fűszerezve az elmondottakat. A kiscsoportos bemutatkozás során egy kosár kacatot vittünk magunkkal és arra ösztönöztük a jegyeseket, hogy válasszanak közülük és a tárgyak segítségével mutatkozzanak be. Vajon kinek mi jut eszébe egy műanyag vonalzóról, egy alufóliából gyúrt golyóról vagy pálinkás kupicáról? Esetleg Mike Wasowski figurája a Szörny Rt-ből? Szombaton reggel újra a Szeifert házaspárt hallhattuk az idő és a pénz beosztásának fontosságáról, majd Udvardy Marci és Lilla próbálta a hatékony kommunikáció és a konfliktuskezelés rejtelmeibe beavatni a hallgatóságot. Hogyan tudunk jól szeretni? Milyen segítséget jelent ehhez a szeretetnyelvek megismerése? Többek között ezekre a kérdésekre is kereste a választ Balázs Laci és Bea a délután folyamán. A kiscsoportos beszélgetés témája az este folyamán megismerkedésünk története volt. Nem hétköznapi történeteket hallottunk arról, hogy hogyan lehet áthidalni a Kaposvár és Szeged között húzódó néhány száz km-t, hogyan üzen a Jóisten egy kétségek között vergődő fiatalembernek egy bibliai részen keresztül vagy arról, hogy a szerelem közös értékteremtő alkotómunkára hívhat egy férfit és egy nőt. Szombaton este mindannyian szentmisén vettünk részt, amit dr. Fábry Kornél atya celebrált, és a mise előtti bevezetőjében igyekezett felkelteni az érdeklődést az Eucharisztia titka iránt. Vasárnap Paulik Balázs és Mazsi a Gondviselésbe vetett hitről beszéltek, valamint Varga Laci atya is megosztotta gondolatait a jegyespárokkal. Három héttel később került megrendezésre a második hétvége, aminek első estéjén Mester Balázs és Juca szóltak arról, hogy min csúszhatnak el a házasságok. A házastársi hűséggel kapcsolatban elmondott történeteik a kiscsoportos beszélgetést is megalapozták. Szombaton Eszik Nándi és Kata nyitot-

Első esti bemutatkozókör

10

ták az előadók sorát, akik „Jelenlét vagy betolakodás” című előadásukkal az anyós, após konfliktusokra próbáltak megoldást találni. Délután Ház Gergő és Tóth Lujzi előadásai következtek a szexualitásról és a családtervezésről. Ezekhez a témákhoz fórum kapcsolódott, ahol akár név nélkül is fel lehetett tenni kérdéseket. Az esti mise (virágvasárnap) jó alkalmat szolgáltatott dr. Fábry Kornél atyának arra, hogy ezúttal a Szent Három nap eseményeibe, illetve liturgiájába avassa be részletesebben a jelenlévőket. Az utolsó délelőttre Horváth Tamás és Tűzkő Klári előadása maradt, akik arról beszéltek, hogy a házasságra ne mint szerződésre, hanem mint szövetségre tekintsünk. Végezetül Rajnics Péter szólt a jegyesekhez, aki a közösséghez tartozás fontosságát emelte ki. Bár a jelenlévők minden nap több előadást is hallhattak, törekedtünk arra, hogy az előadások között vidám percekkel, játékos feladatokkal és tartalmas beszélgetéssel gazdagítsuk az együtt töltött időt. Kialakítottunk pl. egy speciális tornasort, melyben nem a magasság volt a fontos, hanem a kapcsolat hosszúsága. Bizalomjátékként a bekötött szemű fiúkat vezették a lányok. Csoportmunkában nagyon alaposan összegyűjtötték a résztvevők a boldog házasság „alapanyagait”, illetve azt is, hogy milyen férfira/nőre vágyik a társuk. A két hétvége alatt kiderült, hogy a fiatalokat a házassággal kapcsolatban az érdekli legjobban, hogy mi a hosszú és boldog házasság titka. Erre a kérdésre egyértelmű, rövid választ nem tudtunk adni, de létrehoztunk egy értéktárat, amelybe gyűjtögetni kezdtük az összetevőket. Végezetül szeretnénk köszönetet mondani dr. Fábry Kornél atyának a szentmisékért, Radnai Istvánnak és Mártinak a szervezésért, a bárdudvarnoki zenészeknek a szentmiséken való színvonalas zenés-énekes szolgálatért. BALÁZS BEÁTA (Kaposszerdahely) Fotó: BALÁZS LÁSZLÓ

Speciális tornasor, ahol a kapcsolat hossza a mértékegység


Ökumenikus imaséta Zarándoklat és családi nap Nagykanizsán (Folytatás az 1. oldalról) Az esemény alapgondolata Hella Ferenc református lelkész fejében született meg, aktualitását pedig az adta, hogy tavaly ünnepelte a város a török kiverésének 325. évfordulóját. A református lelkész ötletét felkarolta és támogatta Szűcs Imre, a Jézus Szíve Plébánia plébánosa, így az ötlet idei konkrét megvalósítása és a szervezés már közösen, az ökumenizmus jegyében zajlott. A zarándokok saját felekezetük templománál találkoztak és vonultak az Erzsébet térre papjaik, lelkészeik vezetésével. Ott Dénes Sándor polgármester és Cseresnyés Péter államtitkár is csatlakozott a zarándokokhoz. Kilenc órakor Szűcs Imre atya buzdította a zarándokokat. A hegyi beszédéből vett példázatával világította meg a sziklára vagy a homokra épített ház (város) sorsát, párhuzamba állítva a mai élethelyzeteinkkel: „Egybegyűltünk. Tesszük ezt annak reményében, és azért, hogy a városunkért imádkozzunk. Azért a városért, amely nekünk kenyeret, otthont ad. Azért a városért, amelyben élünk. Amelyben az elődeink éltek. És hisszük, hogy az utódaink is maradnak itt, és tovább szépítik, építik ezt a várost.” Majd a plébánost követve a polgármester e szavakkal köszöntötte az imádkozókat: „Az összetartozásról szól ez, a katolikusok, reformátusok, evangélikusok és mindenki más természetesen, aki itt ebben a városban lakik, csatlakozhat ehhez a zarándokmenethez.” A köszöntők után elindult a zarándoklat, majd megállt a város egy-egy kitüntetett pontjánál imádkozni az előre meghirdetett szándékokra. Az első megálló a Nagy Magyarország emlékműnél volt, ahol hazánkért imádkoztunk. Ott Hella Ferenc református lelkipásztor szólt ekképpen: „Most hadd imádkozzunk Hozzád, a mi népünkért, nemzetünkért, a ma élőkért. Ebben a városban élőkért, a Kárpát-medencében élőkért, hozzuk ezt a népet eléd, Atyánk. Kérünk, áldd meg Isten a magyart, jó kedvvel, bőséggel.”

Továbbhaladva, a második megálló az Eötvös téren volt, ahol 250 évvel ezelőtt felépült a város első – egykori – Piarista Rendháza. Itt Nyeste Pál piarista szerzetes, az iskola jelenlegi igazgatója vezette a közös imádságot a város ifjúságáért. Imájában arra kérte Isten segítségét, hogy megértse az ifjúságot. Tudjon bocsánatot kérni, ha megbántott valakit is közülük. Dicsérjen, ha rászolgáltak, alázatossá váljék, ha arra van szükség, biztassa őket, hogy félelem nélküli reménnyel álljanak útra készen. A következő megálló a Kórházkápolna előtt volt. Az akkor már háromszáz fősre szaporodott zarándok sereg, hosszú kígyózó sorban tette meg az utat, a forgalmat irányító rendőrök segédletével. A kápolna előtti téren Deme Dávid evangélikus lelkész mondott imát a kórházi szolgálatot végzők itthon maradásáért, kitartásáért, a betegek gyógyulásáért, a haldoklók szenvedésének csökkentéséért és a könyörületességért. A zarándoklat (ahogy minden ember életének is) utolsó állomása a város temetője volt. A temető ravatalozója előtt dr. Páhy


János atya, a város legidősebb plébánosa szólt az egybegyűltekhez: „Az élet is itt ér véget. Jézus szerint az Atya házában sok lakóhely van, s ő helyet készít nekünk, mielőtt eljön értünk (…) senki sem juthat az Atyához, csak általa (…) Ugyanakkor a világon sok csodálatos dolog van, de az embernél nincs csodálatosabb. Isten az ő képmására teremtette az embert.” A Miatyánk közös elimádkozásával és áldással záródott az imaséta és zarándoklat. A nap második része a Csónakázótónál folytatódott a Családi Nappal. A Zöldtáborban finom babgulyással várták az addigra már felettébb éhes résztvevőket. Délután sok játék és zenés-táncos program szórakoztatta a családokat, fiatalabbakat és idősebbeket egyaránt. Jó volt látni egymás mellett a generációkat, kisebbeket együtt játszva, felnőtteket pedig beszélgetve, ismerkedve. A Jóisten szép, napsugaras tavaszi időjárással járult hozzá, hogy mindenki testi- lelki feltöltődéssel tudott este hazatérni. ARÁNYI ZOLTÁN (Nagykanizsa) Fotó: LENGYÁK ANDRÁS

11

Kaposvári fúvóssiker Olaszországban A közelmúltban érkezett haza Itáliából a Bogáthy Gábor trombitaművész vezette kaposvári Nagyboldogasszony Római Katolikus Gimnázium és Általános Iskola negyvenhat tagú fúvószenekara. A fiatalok a harmadik díjat hozták el a rangos nemzetközi fúvószenei versenyről. A zenekar újabb sikere azt igazolja: az egyházi intézményben évek óta magas színvonalú a zenei képzés, s a tehetséggondozás. – Nagy megtiszteltetés volt számunkra, hogy ezen az egyik legnehezebb európai fúvószenekari versenyen felléphettünk – mondta Bogáthy Gábor zenekarvezető. – Meghatározó zenei élményt

jelentett mindannyiunk számára a Riva del Garda-i FLICORNO D’ORO XVIII. Nemzetközi Fúvószenekari Verseny, de a megmérettetés is motiválta jelenlétünket, hiszen egy zenekar életében – a hazai díjak, fesztiválok mellett – meghatározó a külföldön, nemzetközi zsűri és közönség előtt nyújtott teljesítmény. A zenekarvezető a versenyen elér 3. díj kapcsán azt mondta, ez a hely mindenképpen elismerést jelent zenei gondolkodásukról, szakmai hozzáértésükről. Mindenkor fontosak a szakértői vélemények, kritikák, hiszen építő módon épülhetnek be a további művészeti telje-

sítménybe. Az olaszországi versenyen 85,5 %-os eredményt ért el a kaposvári zenekar, amely harminc másikkal szállt ringbe. A zsűri a ritmikust, az intonációt, az együttjátszást, a dinamikát, a muzikalitást, a zenei hangzást vette figyelembe. A szakmai tapasztalatok kapcsán Bogáthy tanár úr elmondta: Már a verseny előtti felkészülés folyamán is szerezhettek tapasztalatokat, mivel több külsős, iskolán kívüli személyt, szervezetet is felkértek arra, hogy mondjanak véleményt zenekari játékukról. Ez egyébként a felkészülés előre meghatározott menetének szerves eleme volt.

Jézus menyasszonya

többiek remekül szórakoztak rajta. Magdi könnyes szemmel szaladt ki az osztályteremből. Nem gondolkodott, csak szaladtszaladt, haza a Mamához. Már a templom mellett futott, amikor úgy érezte, be kell mennie, hogy imádkoznia kell, hisz olyan nagyon fájt a szíve. A templom csendje békességgel töltötte el. Tekintete megpihent a keresztfán függő Krisztus szenvedő arcán, és elszégyellte magát. – Mennyivel többet szenvedett ő nálam – gondolta önkéntelenül. – Őt is megalázták, és még meg is ostorozták, tövissel megkoronázták, mégsem panaszkodott! Én sem fogok panaszkodni – határozta el magát. Hosszan imádkozott, s mire befejezte, mintha kisöpörték volna szívéből a megalázottság fájdalmát. Ezután mindig idejött, ha társai megbántották. A keresztre feszített Krisztus mindig levette lelkéről a fájó terhet. Amikor kilépett a templomból, újra vidám kisgyereknek érezte magát. Később mind kevésbé fájtak a sértések, mert tudta, hogy Jézussal mindent megbeszélhet. Mindez megnyugvással töltötte el.

Boldog volt, amikor középiskolásként bekerült Kaposvárra a zárdába, ahol nyugalomban, békességben és szeretetben töltötte a tanuló éveket, melyek végeztével komoly elhatározásra jutott: eldöntötte, hogy ő is Jézus menyasszonya lesz. Nem sejtette, hogy testi fogyatékossága miatt elutasításban lesz része. Magdiban egy világ omlott össze ekkor, de nem zúgolódott, csak befelé sírta el könnyeit, mint valamikor otthon, gyermekkorában, amikor a társai gúnyolták ki a sántasága miatt. Most is a templomban panaszkodott el Krisztusnak, aki gyengéden letörölte a bánat és a csalódás fájdalmát a fiatal lány szívéről. – Jézusom! Lehetek én a menyasszonyod titokban is. Te elfogadod a szívem, ha a sántaságom miatt nem is tehetek fogadalmat. Ígérem, hogy mindig neked tetsző életet fogok élni, segítek a szenvedőkön, támogatom a betegeket, az elesetteket. Tisztán megtartom magam. Ha kevés is, amit adhatok, fogadd olyan szeretettel, amilyennel én adom át neked! – fohászkodott könnyes szemekkel.

Magdi a középső volt lánytestvérei között. Már gyermekként is gyönyörű volt, de tizenhat éves korára a faluban nem akadt párja szépségének. 1927-et írtak a naptárak akkor. A megcsonkolt országnak lassan begyógyultak a sebei. Igaz, nem nyújtott szép látványt a végtagok hiánya, de a test élt, ha betegen is, ha nyomorékon is, de lélegzett. Megpróbált az adott körülmények között létezni valahogyan, ahogy Magdi is, aki kétoldali csípőficammal, sántának született. Kislányként természetesnek tartotta sántaságát, hisz jobban futott, ügyesebben mászott fára bárkinél. Eleven, mozgékony kisgyerek volt, akinek hol a léckerítés, hol a cseresznyefa ága szakította el a ruháját. Magdi számára természetes volt a bicegés, mert nem ismerte, milyen lehet egészséges lábakon járni. Egyszer aztán szembesült a gyermeki gonoszsággal: iskolatársai egyike nevetve utánozta bicegő járását, s a

12


– A versenyen négytagú szakmai zsűri előtt játszott zenekarunk, melynek elnöke Felix Hauswirth (CH) volt, tagjai pedig Thomas Ludescher (A), Paolo Mazza (I) és Angelo Sormani

(I) voltak – tudtuk meg a zenekarvezetőtől, aki arról is beszélt, hogy a nemzetközi versenyen több ország zenei gondolkodását össze tudták hasonítani, akár a saját együttesükével,

akár másik zenekaréval. – A diákok megtapasztalhatták az összetartozásban rejlő erőt. Felelősségvállalásuk, munkájuk eredménye pedig hatalmas sikerélményt nyújtott. Mindegyik zenekar produkcióját együtt hallgattuk meg. A gyerekek szakmai véleménynyilvánítása, értékrendje reális volt, általában egyezett a zsűri szemléletével, álláspontjával. Pedagógiai szempontból nagyon nagy eredménynek tartom, hogy tanítványaink kíváncsiak voltak a többi zenekar játékára, próbálták az „ellenfeleket” szakmai füllel hallgatni. A zenei játékmód mellett figyelték az együttesek korosztályos összetételét, valamint színpadi viselkedését, öltözködését. Azok az impulzusok, melyek a helyszínen értek bennünket sok gyermek esetében egy életre szólhatnak, akár a későbbi zenei tanulmányok területén is nagyfokú magabiztosságot jelenthetnek. LŐRINCZ SÁNDOR

Fogadalmáról nem beszélt soha senkivel. Ugyanaz a vidám, jókedvű fiatal lány maradt továbbra is. Csak édesanyja vette észre gyermekén a változást. Valami ismeretlen ragyogás áradt a tekintetéből, amely hol megijesztette, hol boldoggá tette aggódó édesanyját. Magdi tehát hazakerült Sárdra, a szülői házba. Amiben tudott, segített a Mamának, kézimunkázott, kertészkedett, és minden reggel első útja a templomba vezetett. Miután a szentostyát naponta magához vette, az egész napja tartalmat kapott. Bármilyen feladatot is kellett elvégeznie, mindig derűsen tette. Szeretett a szabadban lenni. Alig várta mindig, hogy a Tél átadja végre stafétabotját a táncos lábú Tavasznak. Amikor a kiskertekben kinyíltak a nárciszok, a jácintok, s a tulipánok is a nap felé fordították még zölden bimbózó fejeiket, Magdit be nem lehetett csalogatni az udvarról. Megmetszette az orgona, a hibiszkusz és a labdarózsabokor ágait, s az aranyesőből friss ágakat vitt be a vázákba. Közben egyfolytában

énekelt. A járókelők az utcán mosolyogva megjegyezték: „a Kisasszony már megint jókedvű”, ami igaz is volt, mert Magdi örülni tudott a legapróbb dolgoknak is: a napsütésnek, a bárányfelhőknek az égen, a bimbózó virágnak, a déli harangszónak, a kotlós alól kibújó pelyhes kiscsibéknek, a játékos szellőnek, a májusi esőnek, vagyis mindennek. Nem volt elégedettebb teremtés nála. Pedig épp elég oka lehetett volna panaszra. Uradalmi számtartó édesapja a háború után nyugdíjat nem kapott, így Magdinak kellett előteremtenie megélhetésükre a pénzt. Amikor munkát keresve, sánta lábán végigbicegett az utcán, félve figyelte, vajon az emberek ugyanúgy kigúnyolják-e a háta mögött, mint annak idején az iskolatársai tették? Lelke mélyén örökké sajgó seb maradt a fájó gyermekkori emlék, bár már nem lázadt nyomoréksága ellen, mint serdülő korában oly gyakran megtette. Próbálta elfogadni a korlátait, és legtöbbször sikerült is felülemelkednie az emberi gyarlóságokon.

Azt mondják, aki fogyatékosnak születik, többnyire gyűlöli az egészséges embereket, irigy és féltékeny rájuk, s a lelkét gonosz indulatok fűtik. Magditól távol állt minden kicsinyes érzés. Nem ismerte a gyűlöletet és az irigységet. Soha nem volt féltékeny másokra, a gonoszság pedig messze elkerülte, hisz egész lényéből jóság és szeretet áradt. Magdi édesanyám húga volt, s a keresztanyám. Felsorolni is sok lenne, mennyi szeretetet, mennyi törődést és segítséget kaptam tőle. Anyámat nagyon korán elvesztettem, de keresztanyám hos�szú életet élt. Negyven esztendőn keresztül volt szülőfaluja kántora. Csodálatos énekhangja sokak örömére sokáig szárnyalhatott a barokk templom boltívei alatt. Mindenki tisztelte és szerette, és nemcsak életében. Huszonhárom éve már, hogy örök álomra hajtotta fejét, de a falubeliek ma is szeretettel és hálával emlékeznek rá. A sírján mindig van friss virág. LÉVAY MÁRIA (Fonyód)


13

Püspöki áldás a kórházra Az egészségügyi államtitkár is gyógyíttatná magát Kaposváron – Ősi felismerés, amiből hittétel lett, Isten kegyelme, közeledése nem rombolja le, hanem feltételezi a jó természetet. Az egészséges, jó természet úgy kell a léleknek, mint repülőnek a repülőtér. – Balás Béla kaposvári püspök mondta ezt március 30-án a Somogy Megyei Kaposi Mór Oktató Kórház legújabb épületszárnyának átadásán. A főpásztor vallja, ez a biológián túli igazság a kórházak krédója. Ez történik a somogyi megyeszékhelyen is. – A doktor urak, a nővérek és a munkatársak, az egész tudomány és annak alkalmazása a „natúrát”, vagyis a mi természetünket segíti, ami nélkül nincs természetfeletti élet, nincs egyetlen egy fohász sem, és ábránd lenne a jócselekedet – hangsúlyozta a megyés püspök, majd megszentelte az épületet. Arra kér-

te a Jóistent, hogy áldja meg az itt dolgozókat, gyógyítsa meg a betegeket, s adjon erőt ahhoz, hogy Somogyban a pusztulás helyett az élet diadalmaskodjon. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár köszöntőjében arra utalt: országos szinten közel 500 milliárd forintot fordítottak

kórházfejlesztésre, 104 milliárd forintot pedig műszerbeszerzésre. Ezek az adatok is jól illusztrálják, hogy a vidéki Magyarország nagyrészt megújult, igaz, talán kevéssé, mint Kaposváron, ahol valóban európai színvonalú a gyógyítás. Az államtitkár gratulált ahhoz a lobbitevékenységhez is, melynek következménye-

ként a Magyar Kormány 2,5 milliárd forinttal támogatta a beruházást. Mintegy 15 milliárd forintból elsőként a somogyi megyeszékhelyen valósulhatott meg az úgynevezett pólusprojekt. Szita Károly kaposvári polgármester kiemelte: a kórház ereje nem a falakban, hanem az itt dolgozók lelkében és hivatástudatában van. Dr. Moizs Mariann főigazgató köszönetet mondott mindazoknak, akik megálmodták és megvalósították a Dél-Dunántúl legjelentősebb beruházását – fejet hajtva elődje, Repa Imre professzor érdemei előtt. Így egy 170 éves pavilonszerű ispotályból európai színvonalú kórház született. Olyan, ahol az egészségügyi államtitkár is szívesen gyógyíttatná magát. LŐRINCZ SÁNDOR Fotó: ANDRÁSSY ZOLTÁN

Mindegy mi és hogyan történik, csak a hűség meg ne kopjon… Sétányt neveztek el Agg József plébánosról – Emléktábla a templom falán – Szentmise a főesperes lelki üdvéért Egy évvel ezelőtt, június 4-én, 85. évében ölelte magához a Teremtő Agg József főesperest, a kaposvári Jézus Szíve-templom plébánosát. Az évfordulóra a hívek kezdeményezésére emléktáblát helyeztek el a templom falán, s kedves sétánya ma már az ő nevét viseli – köszönhetően azoknak, akik fontosnak érzik az emlékőrzést, köztük dr. Ozsváth Ferenc,

14

a képviselő-testület tagja, aki „menedzselte” e kezdeményezést. A sokak által kedvelt és nagyrabecsült főesperes lelki üdvéért a Görcsönyben élő dr. Péteri Pál nyugalmazott plébános, pápai prelátus, a donneri Szent Kereszt-templom egykori plébánosa mutatott be szentmisét. Az eső ellenére is népes hívő sereg gyűlt össze a templomnál június 4-én, hogy tanúja legyen a főesperes arcképével díszített emléktábla leleplezésének, s hogy együtt imádkozzon szeretett papjuk lelki üdvéért. Az emlékbeszédre Agg atya egykori kispapját, a jelenleg Szentbalázson szolgáló Sándor László plébánost kérték fel. A fiatal atya egyebek mellet arra utalt, lehet, hogy Agg főesperes úr most egy kicsit rosszallóan néz le ránk, hiszen akik ismerték, tudták, hogy nem volt a kitüntetések embere, ám a hála és az emlékezés lelkülete mindezt felülírja. Sándor László kiemelte: nemcsak az itt

töltött harminc esztendő, és halálának első évfordulója késztet főhajtásra bennünket, hanem a ránk hagyott gazdag szellemilelki örökség.


HÍRSZÓRÓ Identitásról, boldogságkereséséről Balatonbogláron. A balatonboglári Kikötő Gyermekotthonban április 28-án rendezett lelkiségi napon dr. Rumszauer Miklós kaposvári plébános „Férfinak és nőnek teremtve – Identitásunk a Biblia tükrében” címmel tartott előadást. A lelkiségi nap résztvevőit a diákok gitárral kísért énekkel köszöntötték. Szövényi Balázs, a fonyódi gyermekotthon igazgatója megnyitójában kiemelte az istenhit, az égi-földi párbeszéd jelentőségét, az alkalmazott metodikát. Az ihletett, olykor humorral színesített, önbizalmat erősítő előadás végén Rumszauer atya Vajda Gábor lengyeltóti plébánossal – aki rendszeresen látogatja a gyermekotthon lakóit –, közösen áldotta meg az egybegyűlteket. Május 25-én Vajda Gábor atya osztotta meg gondolatait a boldogságról, a hozzá vezető útról, miután Szövényi Balázs igazgató köszöntötte a rendezvény résztvevőit. A házigazda balatonboglári intézmény munkatársain kívül a somogyvári és a fonyódi pedagógusok is a meghívottak között voltak, és a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy

Megyei Kirendeltségének kollektívája is élvezettel hallgatta a fiatal plébános tanítását. Fotó: KOVÁCS TIBOR

„Békesség néktek…” – Ezzel a címmel nyílt meg május 19én Ikafalvi Farkas Béla kaposvári festőművész vallásos témájú alkotásait felvonultató kiállítása a Marcali Kulturális Korzó Kortárs Galériájában. A Székely Bertalan-díjas festőművész kiállítás-megnyitóján Kiss Iván címzetes prépost, marcali esperes-plébános mondott köszöntőt. A tárlatot Halmos Klára grafikusművész ajánlotta az érdeklődők figyelmébe. Eucharisztikus világkongresszus után és kongresszus előtt. Soltész Miklós egyházi, nemzetiségi és civil társadalmi kapcsolatokért felelős államtitkár volt a Keresztény Értelmiségek Szövetsége kaposvári csoportjának a vendége június 1-jén a Kaposvári Püspökség nagytermében. Az államtitkár Eucharisztikus világkongresszus után és kongresszus előtt címmel tartott előadást. Soltész Miklós részt vett a nemrégiben megtartott 51. Eucharisztikus világkongresszuson a Fülöp-szigeteki Cebuban. A pápa videóüzenetben itt jelentette be, hogy az 52. kongresszus Magyarországon, Budapesten lesz.

A plébános meleg hangú emlékezésében idézte Agg főesperes örökérvényű gondolatát, miszerint mindegy mi és hogyan történik, csak a hűség meg ne kopjon. Hűség Istenhez, hűség az egyházhoz és magunk iránt… Az emléktábla leleplezését követően a hívek a templomba vonultak, ahol hajdani plébánostársa, dr. Péteri Pál atya SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA ✙ 2016. JÚNIUS

mutatott be szentmisét Agg főesperes lelki üdvéért, és itt köszöntötték Kiss Ilona sekrestyést, akinek ötven éves sekrestyési szolgálatát és lelkiismeretes munkáját Rajkai István, a templom jelenlegi plébánosa köszönte meg az egyházközség nevében. L. S. Fotó: FEKETE CSABA 15

Koncertmisék a Szent Margit-templomban Régi hagyomány, hogy a kaposvári Szent Margit-templomban koncertmisével örvendezteti meg a híveket dr. Rumszauer Miklós plébános. Április 17-én a 10 órai mise keretében a Nagykanizsai Piarista Gimnázium kórusai – a Schola Gregoriana Calasanctiana, a Mathia Károly Vegyeskar, valamint a Piccolo Kamarakórus – szolgáltak,

majd azt követően zenés ízelítőt adtak gazdag repertoárjukból. A kórusokat Ráczné Bella Cecília vezeti. Szentháromság vasárnapján, május 22-én a Pécsi Bazilika Mozart kórusa és Zenekara (felvételeinken) volt a templom vendége. Szamosi Szabolcs vezényelt, s orgonán is ő működött közre. Fotó: BOHÁR DÁNIEL

Marcaliban kinyílt a Pipacs „Jobbá szidni senkit nem lehet, csak jobbá szeretni” Modern környezetben, kényelmes körülmények között élnek a fiatalkorú anyák a marcali Százszorszép Gyermekotthonban. Egy épületszárnyat a közelmúltban, mintegy 46 millió forintért újított fel az intézmény. A Pipacs anyás lakásotthont – amely a fenntartó jóvoltából önerős beruházásként valósul meg –, június 1-jén avatták fel, s a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Kirendeltsége ekkorra szervezte Szemük fényében című, országos konferenciáját is. – „A gyerek olyannak látja magát, amilyennek a Te szemed tükre mutatja!” – Böjte Csaba ferences szerzetes gondolatát idézte Tóth László Norbert, a Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság Somogy Megyei Kirendeltségének igazgatója a fiatal anyák és gyermekeik közös műsorát követően. Mint mondta, ő csillogó szemű anyákat, gyerekeket látott, és azt kívánta, hogy e szemek sokáig ragyogjanak. A fiatalok produkcióján Kiss Iván marcali esperes-plébános is elérzéke-

nyült, csakúgy, mint Fazekas Krisztián református lelkész, akik megáldották a megszépült épületszárny lakóit és munkatársait – megimádkoztatva az avatóünnepség résztvevőit. Az avatóünnepséget követően Szemük fényében – Fiatalkorú anyák a gyermekvédelemben címmel rendezett konferencián – amelyen Pogány Judit Kossuth-díjas színésznő is mesélt szélsőséges gyerekkoráról –, Somos László kaposfői esperes-plébános is megosztotta gondolatait. A plébános az önismeret, az önbecsülés jelentőségéről, a több mint két évtizedes cigánypasztorációról beszélt; azt nyomatékosította: jobbá szidni senkit sem lehet, csak jobbá szeretni. A „szegények barátja” azt vallja: az evangéliumot

nemcsak szavakkal kell hirdetni, hanem tettekkel is. Az ezüstmiséjére készülő atya tanúságtétele alázatból és szolgáló szeretetből is példát adott. Szolgálat, alázat, hitelesség, isteni útmutatás, kegyelem, krízishelyzet, felnőni a feladathoz, emberből vagyunk, végesek vagyunk, a szépség is gyógyít, lelki vigyázzállásban beszélni a munkatársakról – néhány nyomatékosított szó, mondattöredék a konferenciáról, amelyben nem vált ketté szent és profán, s amely élni és szeretni tanított. Úgy, ahogy a marcali gyermekotthonban dolgozó munkatársak is teszik szüntelenül. L. S. Fotó: KOVÁCS TIBOR

SPIRITUS ✙ A KAPOSVÁRI EGYHÁZMEGYE LAPJA • Szerkeszti a szerkesztõ bizottság. Tagjai: KISS IVÁN, LÕRINCZ SÁNDOR (elnök), DR. RUMSZAUER MIKLÓS, VARGA LÁSZLÓ • Felelõs kiadó: DR. RUMSZAUER MIKLÓS • Szerkesztõség: Kaposvár, Dr. Kovács Sebestény Gyula u. 2. • Telefon: 82/512-394 • Tipográfia, nyomdai elõkészítés: VÁRNAI KÁROLY – www.igrafika.hu • A lap készült a VUPE 2008 Kft. gondozásában.

Mint mágnes a vasreszeléket

Recommend Documents