A HULLADÉK, MINT NYERSANYAG

A Miskolci Egyetem Közleménye A sorozat. Bányászat, 62. kötet, (2002) p. 9-34

A HULLADÉK, MINT NYERSANYAG Prof.Dr.Csöke Barnabás

Dr.Bőhm József

tanszékvezető egyetemi tanár, intézetigazgató Miskolci Egyetem

egyetemi docens, intézetigazgató Miskolci Egyetem

1. BEVEZETÉS Az emberi szükségletek kielégítésének folyamata nagy mennyiségű hulladék keletkezésével párosul: a termelés és a fogyasztás során ugyanis mindig keletkezik olyan maradékanyag, termék, elhasznált eszköz vagy csomagolóanyag, amelyet a keletkezés helyén a tulajdonos - gazdasági és műszaki okok miatt- sem az eredeti célra, sem más célra nem tud, nem kíván, vagy nem akar felhasználni, amelytől ezért meg kell szabadulnia- ez a hulladék. A folyamat kiindulópontja az ásványi nyersanyagok kitermelése, amely a környezetbe való nagymértékű beavatkozással jár. Az alapanyag- és a feldolgozóipar, a kereskedelem és szolgáltatás, valamint az intézményi-hivatali és lakossági fogyasztás hulladékainak lerakása pedig jelentős környezeti ártalmakat idézhet elő, és értékes földterületeket von el a természettől és a mezőgazdaságtól. Mindez arra ösztönzi a társadalmat, hogy a termelést és a fogyasztást elsősorban a hulladékképződését megelőző hulladékszegény technológiák alkalmazásával és környezetbarát termékek előállításával, másodsorban a hulladék-anyagok termelési-fogyasztási folyamatba való minél teljesebb visszaforgatásával, valamint a hulladékok kezelésével, ártalmatlanításával a környezetet és a természeti erőforrásokat kímélő módon folytassa. E tevékenységet összefoglalóan hulladékgazdálkodásnak nevezzük. A szilárd ipari hulladékok - bányászati meddők, kohászati és energetikai salakok, pernyék, az útépítés hulladékai, stb. - hasznosítása, a hasznosítást elősegítő előkészítési eljárások, illetve feldolgozási technológiák magyarországi

Csöke Barnabás - Böhm József

alkalmazása már korábban elkezdődött. Ezzel szemben a települési hulladékok, az elhasznált háztartási eszközök, az autógumi és akkumulátorok, az elektronikai és elektromos hulladékok elhelyezése városaink, falvaink egyik legégetőbb gondja. Magyarországon 4,5-5 millió tonna háztartási és összetételében ahhoz hasonló ipari-kereskedelmi hulladék, valamint ~1 millió tonna elhasznált fogyasztási eszköz keletkezik, amely jelenleg nagyrészt deponálásra kerül (1.táblázat). A fejlett országokban e hulladékok jelentős részét értékes alapanyagként, illetve másodnyersanyagként és másodlagos energiaforrásként hasznosítják.

1. táblázat: A főbb hulladékokból Magyarországon » • * » » • > • • • •

Szilárd települési hulladék Termelési hulladék: Mezőgazdasági hulladék Építési hulladékok Gumiabroncs Akkumulátor Hűtőgép, hűtőszekrény Gépjármű Elektromos, elektronikai termékek TV készülék Számítógép

4500 kt 85000 kt 35000 kt 7000 kt 42 kt 25 kt 200000 db 150000 db 100 kt 300000 db 250000 db

E hulladékok előkészítése, a hasznos komponensek (fémek, műanyagok, üveg, papír, ill. biológiailag lebontható szerves anyagok) mechanikai eljárásokkal külön termékekként való kinyerése nemcsak az elhelyezés gondjait enyhíti, illetve oldja meg, hanem hasznos nyersanyagokat szolgáltat a gazdaságnak, ezzel csökkenti az ásványi nyersanyagok kitermelési igényét és a velejáró környezeti terheléseket is. Összességében a hulladékhasznosítás a települési hulladék kezelését is gazdaságossá teheti, mind a nemzetgazdaság, mind pedig az adott település számára. Nem hagyható figyelmen kívül a hulladékkezelés és felhasználás, mint új iparág gazdaság élénkítő szerepe sem. A fejlett hulladékgazdálkodás kialakítása azonban igen összetett feladat, amely igényli:

10

A hulladék, mint nyersanyag

> egyrészt a közreműködők - a termelők-vállalkozók mint az ipari és lakossági fogyasztás termékeinek előállítói és egyúttal ipari fogyasztók, a lakosság mint fogyasztók, a hulladékkezelők, valamint a kormányzat és önkormányzat feladatai a törvényi és gazdasági összehangolását, koordinálását (e feltételt a 2000. évi XLffl. törvény a hulladékgazdálkodásról, valamint a napjainkban megjelent kapcsolódó jogszabályok törekszenek biztosítani); >

másrészt a szükséges műszaki technológiai rendszer hazai kialakítását. Ez utóbbi feladat nagyságát az osztrák e célra rendelkezésre álló műszaki bázis példáján szemléltetjük. 2. táblázat: A hulladékkezelő és hulladékhasznosító művek száma és kapacitása Ausztriában [Forrás: Umweltbundesamt,Anlagendatenbank,1998] Berendezéstípusok Darab kt/év Fizikai-kémiai hulladékkezelő művek 28 465 Speciális feldolgozó üzemek (főként fizikai 120 467 előkészítőművek, mint pl. elhasznált autó, hűtőszekrény, háztartási és elektronikai eszközök, valamint az ólom akkumulátor, nehézfémtartalmú iszapok, stb. feldolgozó üzemei) Építési törmelék feldolgozó előkészítő üzemek, ill. 160 5000 berendezések Termikus hulladékkezelő üzemek 65 1800 Biológiai hulladékkezelő üzemek 9 303 (maradék hulladék feldolgozására) Biohulladék komposztálóművek 489 763 98 Válogatóüzem 650 67 Anyaghasznosító üzemek 1900 3 110 Köztes tároló válogatás maradékanyagainak Építési törmelék lerakók 400 Hulladéklerakók 1993 121 Hulladéklerakók 1998 61 A hulladék kezelésére Ausztriában mintegy 1500 üzem szolgál (2.táblázat), amelyekben hulladékok kémiai, termikus, biológiai, vagy fizikai átalakítása, hasznosítása történik. Hazai szempontból különösen is feltűnő a fizikai hulladék előkészítő üzemek nagy száma. Az elhasznált autók, hűtőszekrények, elektronikai készülékek, akkumulátorok, fénycsövek, nehézfémtartalmú iszapok, stb. újrahasznosításra való előkészítésére több mint 100 előkészítőművet üzemeltetnek (Magyarországon ezek száma: < 10); szelektíven gyűjtött szilárd települési 11


hulladékokat válogató művek száma 98 (Magyarországon: 5); az építési hulladékokra 160 és komposztálásra 489 (idehaza kb.10) előkészítő üzemet telepítettek. Mindezekből az előttünk álló feladatok nagysága és pénzügyi követelményei is kitűnnek. Úgy ítéljük, hogy hazai hulladékgazdálkodási infrastruktúrának 10 éven belül a mai osztrák állapot 50 %-át, 15 éven belül annak 85-90 %-át el kell érnie. A fentiekből kitűnik, hogy nagy a hulladékok hasznosítását szolgáló mérnökök felelőssége, hiszen a napjainkban és az elkövetkező 10 évben megvalósuló több száz üzemet magába foglaló hulladékgazdálkodási (több száz milliárd forintért létrehozott) infrastruktúra maghatározza a tevékenység gazdasági és társadalmi eredményességét, valamint környezetünk állapotát. Jelen munka a hulladékgazdálkodás legfontosabb elemeit foglalja össze. Törekedve arra, hogy a vázolt összefüggésekkel, a bemutatott példákon keresztül korszerű szemlélet és technológiai rendszer kialakítását segítse elő.

2. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS-KÖRNYEZETVÉDELEM Az ember tevékenysége a szükségleteinek a kielégítésére irányul, amely a termelés és a fogyasztás folyamatában valósul meg. A termelés és a fogyasztás, valamint a hulladékgazdálkodás és a környezetvédelem közötti összhangot a fenntartható fejlődés teremti meg. A fenntartható fejlődés fogalma a Bruntland jelentésben került megfogalmazásra, mely szerint: „A fenntartható - harmonikus fejlődés a fejlődés olyan formája, amely a jelen igények kielégítése mellett nem fosztja meg a jövő generációját szükségleteik kielégítésének lehetőségétől". A fenntartható fejlődés lényege tehát, hogy az általános fejlődés folyamatában következetesen egyensúlyra kell törekedni a társadalmi, gazdasági-műszaki és környezeti feltételek között. A fogalomban nemcsak az ökológiai kölcsönös függőség és az egyensúly fenntartás követelménye jelenik meg, hanem az etikai felelősség is. Az ember számára a környezet védelme alapvetően a földünkért való felelősségből fakadó morális kötelezettség. •

Az Embernek fel kell adnia hagyományos uralkodói gondolkodás módját és uralkodói magatartását, mely szerint felülvén a Világ trónjára, úgy véli, hogy az általa uralt és alakított Világ sorsáról, korlátlanul egyedül a saját igényei szerint dönthet. Az antropocentrikus Világot antropofób Világgá kell változtatnia.

•

Az Ember beavatkozhat a Világba, azonban nem mint valamennyi földi Élet Uralkodója, hanem mint Világ Partner - ereje, kreativitása (Homo faber) miatt felelős minden életért. Csak az Ember képes a dinamikusan változó világban valamennyi Élet egyensúlyát megőrizni. Ez az alkotó ember kötelessége (Homo morales). (Prof. H. Brauer nyomán, Handbuch des Umweltschutzes und der Umweltschutztechnik. Band 2, Springer,Berlin, 1995).

12


A környezetet érő káros hatások és szennyezések a gazdasági-társadalmi tevékenységekhez (termelés, fogyasztás) kapcsolódnak, ezért ezek megelőzése, csökkentése vagy utólagos felszámolása a környezeti szempontoknak a mind a gazdaság valamennyi területén (mezőgazdaság, ipar, szolgáltatás stb.), mind pedig az innováció teljes folyamatában (kutatás, tervezés, megvalósítás, üzemeltetés) való érvényesítését teszi szükségessé. Ebben a megközelítésben a környezetvédelem tárgya: A dinamikus Világ alakításánál feltárni mérnöki- és természettudományos úton azokat a műszaki lehetőségeket, melyek a környezet védelméhez, az ember által okozott hibák kijavításához szükségesek, amelyek ugyanakkor a Cselekvő Embert (a fejlődést) sohasem korlátozzák. 2.1. Termelési hulladék, termelésintegrált környezetvédelem Az ember a szükségleteit a termelés és a fogyasztás folyamatában elégíti ki. A termelési folyamatba nyersanyagokat vagy alapanyagokat, energiát, segédanyagokat és közegként levegőt, valamint vizet viszünk be.

3. ábra: Hulladék keletkezésével járó anyag-körfolyamat

1.3


Termék, melléktermék A termelés eredménye a termék, amely lakossági vagy ipari fogyasztásra alkalmas. A termelés gyakran melléktermékek keletkezésével jár, amelyek az adott termelőnél nem, de más termelési folyamatban - további átalakítással vagy átalakítás nélkül - hasznosulhatnak (pl. a PVC előállításánál a nátrium-klorid bontásából származó nátriumhidroxid, melyet a timföldgyártás során használnak fel). A környezetvédelem és hulladékgazdálkodási szempontból célszerű a melléktermékekre és figyelmet fordítani, ugyanis könnyen - például piaci okok miatt - hulladékká válhatnak. Termelési hulladék A gyártási és szolgáltatási folyamatban elkerülhetetlenül keletkező maradékanyagokat termelési hulladéknak nevezzünk. A termelők és szolgáltatók hulladékai lehetnek: technológiai (pl. timföldgyártásnál a vörösiszap, a vasgyártásnál a salak) vagy amortizációs (elhasznált termelő berendezések) termelés-specifikus hulladékok és nemtermelés-specifikus hulladékok (pl. csomagolóanyagok, irodai papír, irodai számítógép). A termelési technológiai hulladék egy része gyakran az üzemen belül újrahasznosítást nyer: pl. a műanyagtermékek gyártásakor a készülékek furataiban lévő műanyag vagy a selejtes termék, vagy a széleken levágott vagdalék természetes úton (őrlés, granulálási követően) visszaforgatást nyer a termelési folyamatban. A termelési technológiai hulladék másik részét a veszélyes vagy különleges kezelést igénylő hulladékok képezik. Ezek az adott üzemen belül rendszerint nem nyerhetnek újrahasznosítást (pl. timföldgyártásnál a vörösiszap), ezért vagy máshol hasznosítják, vagy ellenkező esetben lerakóba kerülnek. Környezetvédelmi szempontból a termelési technológiai hulladéknak ez a lerakóba kerülő hulladék a legveszélyesebb része, amely a termelési technológia környezetvédelmi kritikus pontja. Az amortizációs hulladékok (termelő berendezések) rendszerint újrahasznosíthatok az adott üzemen kívüli, külső hulladék-előkészítést követően. Termelésintegrált környezetvédelem A termelési hulladékok csökkentése tehát alapvetően gyártástechnológiai kérdés, és a fentiek miatt célszerű a környezetvédelmet a termelési folyamat integráns részének tekinteni. A termelésintegrált környezetvédelem célja: a piacképes termékek gyártási folyamatának olymódon való kialakítása, hogy a folyamatban csak az elkerülhetetlenül szükséges minimális mértékben keletkezzen maradékanyag (hulladék). (Handbuch Springer,Berlin, 1995).

14

des

Umweltschutzes und der

Umweltschitrztechnik. Band

2,


2.2. Elhasználódott termék, mint fogyasztási hulladék - termékintegrált környezetvédelem Az elhasználódott termék használati eszközök, tárgyak és csomagolóanyagaik-, étkezési és más a háztartásban keletkező maradékanyagok, valamint a termelés nem specifikus hulladékai képezik a fogyasztási (kommunális vagy települési) hulladékot. A szilárd települési hulladékok nagyobbik része (Magyarországon ~ 60 %-a) a háztartásokban keletkezik, a többi az iparból származik. A háztartási és a hozzájuk hasonló az iparból, illetőleg a szolgáltatásból származó hulladékok lehetnek szervetlenek vagy szerves hulladékok, ez utóbbiakon belül nagy részt képviselnek a biológiailag lebontható hulladékok. A szilárd települési hulladék alapvetően eltérnek a termelési technológiai hulladékoktól. Megfigyelhető, hogy a fogyasztást szolgáló termékek jó része un. (mérnöki) szerkezeti anyagokból - fémek, üveg, kerámia, fa, papír, műanyagok stb.- épül fel. A korszerű eszközeink felépítése rendszerint összetett: az eszköz részegységekből, a részegységek alkatrészekből, ez utóbbiak pedig szerkezeti anyagokból állnak. E hulladékok a szilárd települési hulladékok nagy hányadát teszik ki. Ide tartoznak a termelés és szolgáltatás nemtermelés-specifikus hulladékai is (pl. csomagolóanyagok, irodai papír, irodai számítógép stb.). E hulladékfajta anyagi és szerkezeti tulajdonságaiból következik, hogy az elhasználódásukat követően szerkezeti anyagaik újrahasznosíthatok, eredeti vagy más célra felhasználhatók. Termékintegrált környezetvédelem A fogyasztási termékek hulladékká válásának időbeli alakulását (a termék életciklusát), az újrahasznosítás lehetőségeit alapvetően a termék gyártáskor elnyert tulajdonságai határozzák meg. A gyártási folyamatban kell tehát gondoskodni a termékek környezetvédelem és a hulladék-újrahasznosítás szempontjai szerint történő kialakításáról: A termékintegrált környezetvédelem célja: a termékek olymódon történő kialakítása, hogy a használatuk után, és a szükséges előkezelést követően az anyagi komponenseiket - fémek, üveg, fa, papír, műanyagok, kerámiák stb. - a termelési folyamatba vissza lehessen vezetni (újrahasznosítás, hasznosítás). (Handbuch des Umweltschutzes und der Umweltschutztechnik. Band 2, Springer, Berlin, 1995).

A környezetvédelem legaktívabb része tehát a termelés- és termékintegrált környezetvédelem, amely a végleges lerakásra kerülő hulladék csökkentését tűzi ki célként, és amely egyúttal a hulladékgazdálkodás két alapelve, alappillére és alaptevékenységi területe. Ez utóbbi két tevékenységet (termelés- és termékintegrált környezetvédelem) összefoglalóan hulladékgazdálkodásnak 15


nevezzük. A hulladékgazdálkodás tágabb értelemben magába foglalja - az előbbieken túlmenően - a hulladékok előkezelését (szállítás, deponálás, tömörítés), fizikai úton újrahasznosításra való előkészítését és termikus, kémiai, biológiai úton történő hasznosítását vagy ártalmatlanítását, valamint az ezeket szolgáló jogi, gazdasági, infrastrukturális feltételeket is.

3. HULLADÉKGAZDÁLKODÁS TÁRGYA: KORFOLYAMATOS HULLADÉK-ANYAGGAZDÁLKODÁS Láttuk, hogy a hulladékgazdálkodás két legfontosabb eleme a termelés- és a termékintegrált környezetvédelem. Soros kapcsolásos rendszer

Nyitott rendszer

,

..

4. ábra: Hulladékgazdálkodási rendszerek a termelési folyamatban A termelésintegrált környezetvédelem lényege az olyan ipari hulladék keletkezésének elkerülése, amelyet kezelni és lerakni szükséges. Ennek egyik leghatékonyabb formája az üzemen belüli zárt hulladékgazdálkodás: a 4.ábra szemlélteti, hogy a termelési folyamatból távozó hulladék mennyisége a nyitott, soros és zárt hulladékkezelés sorrendjében drasztikusan csökkenthető. 16


A termékintegrált hulladékgazdálkodás legfontosabb eleme a hulladékokkal való zárt körforgalmú anyaggazdálkodás optimális feltételeinek megteremtése a termékek reciklálás szempontjából legkedvezőbb kialakításával. A körfolyamatos hulladékgazdálkodás, azaz a hulladék komponensek hasznosításuk révén történő, a termelési-fogyasztási folyamatba való ismételt visszaforgatása biztosítja a természeti erőforrások kímélését, s egyúttal a lerakandó hulladék mennyiségének elfogadható szinten tartását a termelési-fogyasztási folyamat bővülésének korlátozása nélkül (5. és 6.ábra).

5. ábra: Nyitott termelési - fogyasztási folyamat

6. ábra: Túrt, körfolyamatos termelési- fogyasztási folyamat A nyitott folyamatban (5.ábra) a termelésbe-fogyasztás folyamatába beáramló energia és nyersanyag (természeti erőforrások = input) egyenlő természetbe hulladék és emisszió (hulladék és emisszió = output) formájában kikerülő anyaggal és energiával: input = output. A nyitott folyamat mind a nyersanyagok természetből való kinyerésekor, mind pedig a hulladékoknak a természetbe való elhelyezésekor a környezet károsításának, az élővilágtól való elvonásának, végső soron az emberi fejlődés feltételei drasztikus romlásának a forrása. 17


A társadalom harmonikus (fenntartható) fejlődése, tehát csak olyan módon valósítható meg, ha a termelés és fogyasztás az anyagokkal való ésszerű körfolyamatos takarékos gazdálkodást valósítunk meg. Ebben esetben is (6.ábra) a természetből körfolyamatba beáramló nyersanyag és energia egyenlő a körfolyamatból a természetbe kikerülő anyag és energia összegével. Eközben azonban a körfolyamatban elvileg bármilyen nagyságú anyagmennyiség áramolhat. Az input és output (input=output) anyagáramok nagysága ugyanis alapvetően a körfolyamatban az anyagok (benne a hulladékok) és az energia hasznosításának hatásfokától függ. A hulladékgazdálkodásnak e kiemelt tartalmát a német hulladékgazdálkodási szakma oly fontosnak tartotta, hogy a német hulladékgazdálkodási törvénynek a címében is feltüntette: Kreislaufwirtschafts& Abfallgesetz = Körfolyamatosgazdálkodás- és hulladéktörvény. A törvény bővített címe: Gesetz zur Förderung der Kreislaufwirtschaft und Sicherung der umweltverträglichen Beseitigung von Abfällen = Törvény a körfolyamatos hulladék-anyaggazdálkodás elősegítésére és a hulladékoknak a környezetet nem terhelő eltávolításának biztosítására. Integrált hierarchikus hulladékgazdálkodási koncepció, stratégia A fejlett ipari országokban integrált hulladékgazdálkodási koncepciót dolgoztak ki, vezettek be. A környezetkímélő hulladékgazdálkodás az alábbi, egymásra épülő stratégiai elemekből áll: 1. A hulladékkeletkezés elkerülése, megelőzése, ill. a keletkező hulladékok mennyiségének és veszélyességének csökkentése. 2. A keletkező hulladékok másodnyersanyagként vagy energiahordozóként töiténő újrahasznosítása, hasznosítása. 3. A nem hasznosítható hulladékok környezetvédelmi követelményeket kielégítő ártalmatlanítása. 4. A maradvány rendezett lerakás. E hierarchikus koncepcióban megfogalmazott hulladékgazdálkodási tevékenység sorban a megelőző tevékenység elsőbbséget élvez a rákövetkezővel szemben. Az integrált koncepció a hulladékgazdálkodás valamennyi tevékenységi körét lefedve, azokat egymással kölcsönös összefüggésében adja meg. Bármely tervezett tevékenység feladatainak megoldásánál mérlegelni kell valamennyi megelőző és rákövetkező tevékenységre gyakorolt hatását is.

18


4. ÚJRAHASZNOSÍTÁS

ES HASZNOSÍTÁS

4.1. Hulladékok újrahasznosítása A hulladékok újrahasználatáról beszélünk, ha a hulladékot eredeti funkcióban ismételten felhasználjuk - elsősorban a csomagolóanyagok (palackok, hordók, kannák, rekeszek, dobozok, az un. többutas vagy visszatérő csomagoló eszközök) esetében alkalmazott gyakori megoldás. A hulladékkezelés egymásra épülő folyamatban kitüntetett helyet foglal az újrahasznosítás, amely rendszerint a szelektív gyűjtésre támaszkodik, és lehetővé teszi a hasznos anyagok közvetlen vagy fizikai-mechanikai előkészítést követő ismételt felhasználását. A hulladék-újrahasznosítás folyamata a hulladékgazdálkodás teljes menetét magába foglalja (szelektívgyűjtés - előkészítés - alapanyagelőállítás - feldolgozás): az újrahasznosítás során a hulladék vagy anyagában kerül hasznosításra, vagy másodnyersanyagként újrafeldolgozásra, és eredeti funkciójú vagy más termék előállítására használják fel. Az újrahasznosítási technológia folyamat általános felépítése

o

HULLADÉK SZELEKTÍV GYŰJTÉSE lakosságtól, az intézményektől, valamint ipari és kereskedelmi vállalatoktól, vállalkozásoktól

o

ELŐSZORTÍROZÁS VÁLOGATÓMŰBEN termékek: kvázi fajtatiszta papír-, műanyag-, fém- és üvegfrakciók

i

f~

i

VÉGSŐ SZORTÍROZÁS ELŐKÉSZÍTŐMŰBEN o fajtatiszta termékek előállítása (pl. az előbbi műanyagfrakcióból külön-külön termékként PVC, PE stb. granulátum előállítása)

7.ábra: Szilárd települési hulladékok újrahasznosítását szolgáló technológiai folyamatlépcsők 19


Az értékes hulladék-komponensek szelektív gyűjtésének és előkészítésének teljes technológiája tehát több egymást követő rész-folyamatból áll, amelyek technikai megoldásai eltérőek lehetnek. A csomagolóanyagokra vonatkozó folyamat vázlatát a 7.ábra mutatja be, amikor is az előszortírozás (válogatás) kombinált kézi és gépi technológiával valósul meg, az előkészítés-utószortírozás ritka kivételtől (egy-egy részművelettől) eltekintve gépi úton történik.

ELETRONIKAI HULLADÉK BEGYŰJTÉSE lakosságtól, az intézményektől, valamint ipari és kereskedelmi vállalatoktól, vállalkozásoktól

í BONTÁS: o veszélyes komponensek kiszerelése, elvétele o részegységek kiszerelése bontószalagon O alkatrészek kiszerelése

í

ELOKESZITES-FELDOLGOZAS: O kiszerelt részegységek és alkatrészek előkészítése mechanikai eljárásokkal (aprítás, mágneses és elektromos szeparálás stb.) a hasznos szerkezeti anyagok (színesfémek, vas, műanyagok, üveg stb.) kinyerése érdekében 8.ábra: Elektrotechnikai hulladékok újrahasznosítását szolgáló technológiai folyamatlépcsők Az elektrotechnikai hulladékok (mosógép, hűtőszekrény stb.) újrahasznosításra való előkészítését 8.ábra szemlélteti. A begyűjtött hulladékot bontási technológiai folyamatra adják fel, ahol a veszélyes komponensek leválasztása (hűtőfolyadékok, üzemanyagok), illetőleg kiszerelése (kondenzátorok) történik meg, majd a kiszerelt hozzávetőlegesen azonos komponensekből álló részegységeket, alkatrészeket mechanikai eljárásokkal (aprítás, mágneses és elektromos szeparálás stb.) készítik elő a hasznos szerkezeti anyagok (színesfémek, vas, műanyagok, üveg stb.) kinyerése érdekében. 20

A hulladék,

mint

nyersanyag

4.2. Hulladékhasznosítás A hulladékhasznosítás során az eredeti rendeltetésük szerint tovább nem használható maradékanyagokat, termékeket közvetlenül (átalakítás nélkül, eredeti állapotban) vagy közvetve (átalakítást követően) a termelési vagy szolgáltatási folyamatba vezetik vissza. A hasznosításnál a hulladék, mint másodnyersanyag vagy alternatív energiahordozó, vagy mint alapanyag, félkész- vagy késztermék kerül vissza a termelési folyamatba felhasználásra. Jó példaként szolgál a hasznosítás lényegének bemutatására a cementgyártás, ahol a hulladékok széles körét másodnyersanyagként (nyersanyagként feladva a klinker-égető kemencébe, vagy cement-kiegészítő anyagként a cementőrléshez adagolva), illetőleg alternatív tüzelőanyaként hasznosítják (9.ábra). A hulladékok hasznosításának célja tehát a keletkezett hulladék, vagy alkotói minél nagyobb arányú feldolgozása alapanyaggá, félkész vagy késztermékké, illetve energiahordozóvá.

Szekunder nyers- és tüzelőanyagok a cementgyártási folyamatban Nyersanyagbányászat Nyersanyagok őrlése Szekunder nyersanyagok (Ca-, Si-, AI-, Fe-hordozó anyagok, pl. salakkő)

Alternatív cementkiegészítő adalékanyagok (jó hidraulikus tulajdonságú anyagok, kötésszabályozók pl: pernye, REA gipsz stb.)

Alternatív tüzelőanyagok

Klinker -égetés

•{pl: pap&iszap, műanyagok, gumihulladékok, olajok stb.)

Klinker vi (cement)órlés Cement

9.ábra: Hulladékos másodnyersanyagként, alternatív tüzelőanyagként történő hasznosítása a cementgyártásban A hasznosítás környezetvédelmi és gazdasági előnyökkel jár. Például a cementipari hasznosítással járó környezetvédelmi és gazdasági előnyök: 21


KÖRNYEZETI ELŐNYÖK o

o o o

o

Az alternatív tüzelőanyagok és másodlagos nyersanyagok felhasználásával a természetes erőforrások kímélése hasznosítás elősegíti az eredeti primer nyersanyagokkal, energiahordozókkal való takarékos gazdálkodást. A természetbe való bányászati beavatkozás mérséklése. Csökken az ártalmatlanítandó hulladék mennyisége, és mérséklődik a környezet hulladékkal való terhelése. A hulladéklerakással összefüggő környezeti kockázat csökkentése: nem keletkezik hamu, vagy más maradékanyag, amelyet máshol kellene elhelyezni, csökken a hulladéklerakás a területigénye; CO2 -kibocsátás csökkenése (pl. a klinker-égetésnél).

GAZDASÁGI ELŐNYÖK o o o

Kisebb beruházási igény. Alacsonyabb működési és termelési költség. Mentesség a környezetvédelmi adók alól.

A hasznosításnál előnybe kell részesíteni a nemzetgazdaság számára értékesebb anyagokat tartalmazó és jelentős energiatartalommal rendelkező hulladékok feldolgozását, valamint az olyan hulladékok hasznosítását, amelyek ártalmatlanítandó mennyiségét, az ártalmatlanítás magas költségei vagy éppen az alkalmazott ártalmatlanítási módszer(ek) környezetvédelmi szempontból (rendszerint hosszútávon) kedvezőtlen hatásai miatt, célszerű csökkenteni. Fontos szempont, hogy a hulladék hasznosítható anyag-, illetve energiatartalma minél nagyobb hatásfokkal, a lehető legegyszerűbb módszerekkel és elviselhető gazdasági ráfordításokkal legyen kinyerhető. 4.3. A hulladékok kezelése, ártalmatlanítása, lerakása A hulladék-ártalmatlanítás a hulladék anyagi minőségének megváltoztatásával, veszélyességének csökkentésével, illetőleg a hulladéknak a környezettől való elszigetelésével akadályozza meg a környezetszennyezést, a környezetkárosítást.A hulladék anyagi minőségének megváltoztatását eredményezik a különböző kémiai, termikus és biológiai hulladékkezelési eljárások. Ezek rendszerint valamilyen hasznosítási elemet is tartalmaznak (pl. hőhasznosítás hulladékégetésnél). Ártalmatlanításra csak az a hulladék kerülhet, amelynek anyagában vagy energiahordozóként történő hasznosítására a műszaki vagy a gazdasági lehetőségek még nem adottak, vagy hasznosítás költségei az ártalmatlanítás költségeihez képest aránytalanul magasak. 22


5. HULLADÉKOK ELŐKÉSZÍTÉSE A hulladékgazdálkodási folyamatban kulcsszerepet tölt be a hulladékok másodnyersanyagként vagy másodenergia-hordozóként való újrahasznosítását, hasznosítását szolgáló hulladékelőkészítés, amely eljárásait a primer ásványi nyersanyagok előkészítés-technikájától örökölte. Előkészítés tágabb értelemben az a céltudatos tevékenység, amikor a nyersanyagokat, hulladékokat mechanikai eljárások (aprítás, méret szerinti osztályozás, fizikai, fizikai-kémiai tulajdonságbeli eltérésen - azaz sűrűség, mágneses, elektromos, optikai, termikus, felületi, halmazállapot sajátságokon alapuló - szétválasztási eljárások, valamint darabosítási, keverési-homogenizálási eljárások) alkalmazásával valamilyen további feldolgozás vagy felhasználás céljaira alkalmassá tesszük. Az előkészítés gazdasági jelentősége a primer nyersanyagok területén éppúgy, mint a szekunder nyersanyagok feldolgozásakor abban van, hogy eljárásai más (pl. kémiai, kohászati) eljárásoknál rendszerint nagyságrendekkel kisebb beruházási és termelési költséget igényelnek. A továbbiakban a főbb területek hulladékelőkészítését mutatjuk be. 5.1. Szilárd települési hulladékok előkészítése Az egyes országokban keletkező szilárd települési hulladék (háztartási hulladék) mennyiségét az adott ország gazdasági fejlettsége, településszerkezete, a termelési és fogyasztási szokások, a hulladékszegény technológiák elterjedése, a hulladékbegyűjtés rendszere és költségei, valamint a lakosság környezettudata és fegyelmezettsége határozza meg. 3. táblázat: Lakossági hulladék mennyiségének évenkénti változása A képződött háztartási hulladék mennyiségének változásai, (kg/fő/év) 1990 Ország 1975 1985 „_ Dánia 480 469 350 Németország 335 318 228 Franciaország 272 339 Olaszország 257 263 353 — 500 Hollandia 426 341 348 Nagy-Britannia 323 744 720 USA 648 341 410 Japán 344

Az egyes országokban keletkező hulladék fajlagos mennyiségét a 3.táblázat foglalja össze. Látható a fejlett országok e hulladékokból rendszerint lényegesen 23


több keletkezik, nagyrészüket értékes alapanyagként, ill. másodnyersanyagként és másodlagos energiaforrásként hasznosítják (4.táblázat). 4. táblázat: Csomagolási hulladékok hasznosítási aránya az EU országokban (Datenbank der Wirtschaftskammer Österreich, 00.10.)

Ország Dánia Németország Franciaország Olaszország Hollandia Ausztria Svédország Nagy-Britannia

Csomagolási hulladékok hasznosítási aránya Hasznosítás anyagában Hasznosítás 37 83 65 63 40 55 32 3 55 66 61 65 58 34 30

Magyarországon évente 200-400 kg/fő,év szilárd települési hulladék képződik. A hulladék kibocsátás településenként jelentősen eltér. Budapesten egy lakos évente 1,1-1,2 m3 , a nagyobb városokban 0,9-1,1 m3, míg falvakban 0,6-0,8 m3 értékre becsülhető. A becslések alapján a települési hulladékok 75%-át lerakják, 8% kerül égetésre, 14 % sorsa ismeretlen és mindössze 3...4 % kerül újrahasznosításra.

Ipari eredetű szilárd hulladék

Háztartási eredetű szilárd hulladák

Háztartási hulladék

Háztartási jellegű Ipari hulladák

Siaktktfvtn cvöltötl hultidék

«i » u t f e á l a c i i b « IkoAMnar-aayag)

É o f l i t i h'j[!t
Hulladék előkészítő-feldolgozó üzemek V.logilómü CDIMP-1 tioll.dék

aljkélifltmO

Komuotisátómű ÉQttoma

Recycling -udvar

Lakoctag kSzvttlin bmállilii.

^Recycling Park

10.ábra: Egységes hulladékkezelési rendszer: hulladék-újrahasznosító park 24


A szilárd települési hulladékok feldolgozására, hasznosítására a legutóbbi időben a termelés-koncentráció a jellemző (ld. az ausztriai welsi Recycling Parkot), amikor is egy telephelyen valamennyi olyan technológiai üzem megtalálható, amellyel a szilárd települési hulladékok, ill. azok valamennyi komponense, valamint az építési hulladékok kezelhetők (lO.ábra). Az Európában a legelterjedtebb gyűjtési és hasznosítási rendszer Németországban alakították ki, ez az un. duális német rendszer (Duales System Deutschland), röviden DSD. Hasonló rendszert működtet például az osztrák ARA (Altstoffrecycling Austria AG) és a francia az ÉCO-EMB ALL AGES is. A DSD rendszer az 1991.évi német csomagolóanyag-törvényen alapszik. A törvény három legfontosabb eleme: • • •

előírja a hulladék-fajtákat (kezelési szemlélet) és fajtánként az évi begyűjtendő mennyiséget (minden évre új előírt mennyiség); intézkedik a begyűjtés és hasznosítás technikai és rendszerbeli megvalósításáról; előírja megfelelő termékdíjat.

A rendszerben a szilárd települési hulladékot a komponensek együttkezelhetősége alapján három csoportba sorolják: 1) csomagoló anyagok: 30... 40 % •=> Üveg : fehér, barna, zöld => Papír : nyomdai termékek, karton, hullámpapír => Könnyű csomagoló anyagok: fémek: vas és alumínium konzerves, italos és más dobozok; műanyagok. 2) biohulladékok: 40 ... 50 % => Komposztálható természetes anyagok (növényi hulladék, ételmaradék, stb). => 8... 40 mm frakció. 3) maradvány: 30 ... 10 % . A DSP szervezeti rendszere A rendszer kettős, az önkormányzati és a feldolgozói-hasznosítói magánvállalkozás felelősségét kapcsolja össze: a bio-hulladék és a deponálás elsősorban az önkormányzat a csomagolóanyagok pedig a DSD-vállalkozás felelősségi körébe tartozik. A DSD rendszergazda a hulladék kezelést és újrahasznosítást a licencdíjból finanszírozza, amelyet a csomagolóanyagot előállító és felhasználó fizetni köteles. 25


Technikai rendszer A technikai-technológiai rendszer az alábbi ábra szemléltet. Látható, hogy a folyamat három egymásra szervesen épülő technológiai lépcsőből áll: szelektív gyűjtés, elöszortírozás válogatóműben és fajtatiszta végterméket adó gépi szortírozásbólújrahasznosításból. Gyűjtési és előkészítési rendszer

Szelektív gyűjtés

Üveg

Kihelyezett konténer

Könnyű csomagoló anyagok AI- és vas konzerves dobozok Műanyagok Rétegelt csomagoló eszközök (Id. tartós tejes és üdítőitalos papírdobozok)

Tartály, zsák (elszállító rendszer)

Papír

Kihelyezett Konténer és/vagy zsák

Előkészítés Előszortírozó előkészítőmű Termékek: Vas Alumínium Rétegelt anyagok Műanyagok, ezen belül - Fólia Palackok Kevert mű.a. Habok

•

Előszortírozó előkészítőmű Termékek: => Karton => Hullámpapír => Nyomdai term. => kevert papír

1 Lábra: Gyűjtési és előkészítési rendszer 26


Válogatómű műveletei és berendezései Csekély műszaki ráfordítással megvalósított kézi válogatóművek A kis beruházási és üzemköltséget igénylő kézi válogatómüvek jellegzetes technológiai folyamatát a 12. ábra mutatja be.

12.ábra: Jellemző folyamatábra egy csekély műszaki ráfordítással működő előkészítőmű esetén A feldolgozási folyamatban elsőként a műbe érkező hulladék-szállítmány tömegének mérése és adatfelvétele történik meg. A szállítmányt a válogatómű épületében rakják le. A rendszer táplálása szisztematikus, előszelektált halmazokból történik. A szállító- és a válogatószalagok elszennyeződésének megelőzése érdekében a továbbiakban elsőként a finom szennyeződések választják le dobszitával. Ezt követően a hasznos anyagokat válogató szalagon kézi erővel, ill. részben géppel szortírozzák, a főbb anyagcsoportok: alumínium, vas, üveg; műanyagok: fólia, kemény műanyagok (palack, pohár), vegyes műanyag, rétegelt csomagolóanyagok; papír: kartonpapír, hullámpapír, nyomdai termékek (fekete-fehér, színes), vegyes papír. A végtermékek boxokba gyűjtik össze, ahonnan a termékeket a bálázó-géphez gumiszalaggal szállítják el. 27


Technológiai rendszer főberendezései a kézi válogatószalagok, ahol a frakciók kézzel való válogatása történik. A szalagon egy ember által mélységben átfogott (átfogható) távolság 0,6 m, a szalag hossztengelye irányában egy fő munkahelyének szélessége 1,5 ... 1,8 m. Következésképpen, ha a válogatószalag mind a két oldalán munkahelyeket kívánunk kialakítani, akkor a szalag szélessége 1,2 m, (egy oldalon telepített szalag szélessége 0,6 m); egy válogató munkásra jutó munkaterület szélessége 1,5-1,8 m között változhat; a ledobó akna 0,7... 1 m szélességét figyelembe véve egy munkahely összes hossza 2...2,5 m. A kézi válogatószalag sebessége 0,1-0,3 m/s határok között változik. A vas leválasztása rendszerint gépi úton, felsőszalagos mágneses szeparátorral történik. A nemvas-fémek (döntően alumínium) kinyerése kézzel és gépi úton örvényáramú szeparátorral is történhet. Az előválogatás hatékonyságának növelése A fejlett országok nagykapacitású üzemeiben a szitaberendezéseken, mágneses és örvényáramú szeparátorokon túlmenően az előválogatás hatékonyságát javító berendezések működnek, melyeknek feladata: • méretosztályok előállítása szitaberendezésekkel; • a válogatásra kerülő anyag előzetes szétválasztása alakosztályozó berendezésekkel a darabok alakja szerint osztályokra, pl. háromdimenziós (kompaktabb), lapos felületszerü darabokra stb.; • a kézi válogatás részben, vagy teljes kiváltása automatikus válogatással kézi válogatás már csak utó- ill. ellenőrző válogatás szerepét tölti be. 5.2. Alternatív tüzelőanyagok előállítása Mind a szilárd települési hulladék szelektív gyűjtést követően megmaradt része (a házi szemét), mind pedig a válogatóművek maradék-anyaga tovább kezelést igényel. Hagyományosan ezt az anyagot vagy lerakják, vagy hulladékégetőműben ártalmatlanítják (és hasznosítják). Célszerűbb megoldás azonban ebből az maradékanyagokból olyan tüzelőanyag előállítása, amely lehetővé teszi, hogy szélesebb körű alternatív tüzelőanyagként való hasznosításukat szénerőmüvekben (együttégetés), kohókban, cement és mészipari klinker-, ill. mészégető kemencébe (B.ábra). Ebből a célból korszerű előkészítő rendszereket alakítanak ki, ahol aprítással, a ballaszt anyagok (víz, kőzet, fémek) leválasztásával, homogenizálással-keveréssel, pelletezéssel (vagy brikettezéssel) állandó minőségű tüzelőanyagot állítanak elő. E rendszerekbe nemcsak háztartási hulladékanyagokat (papíriszap, papír-, textil-, műanyag-, fahulladék stb.), hanem más ipari hulladékokat is bevisznek. Az 28


előkészítő rendszerek képesek a mindenkori silókban rendelkezésre álló hulladékokból - számítógépi menü-program alapján ki választhatóan - .a kívánt tüzelőanyagot előállítani (14.ábra).

14.ábra. Alternatív tüzelőanyagok előállítása előkészítéssel 29


5.3. Építési hulladékok előkészítése Az építési hulladékoknak négy fontos csoportját különböztetjük meg: kitermelt föld; építési törmelék; építési munkahelyi hulladék és útépítési törmelék. A kitermelt föld a mélyépítésnél, útépítésnél és egyéb építőipari munkák során egyaránt keletkezik. A kiemelt föld termőföldből, homokból, kavicsból és más kőzetanyagokból, kőzetdarabokból áll. Az építési törmelék az ipari létesítmények és lakóépületek bontásakor keletkezik. Fontosabb alkotóanyaga: a beton, vasbeton, tégla, malter, cserép, kerámia. A törmelékben szennyező-anyagok is előfordulnak, melyeket az újrahasznosítás előtt gondosan le kell választani. Ebbe a csoportba tartozik a fa, üveg, fémek, papír, műanyag. Az építéshelyi (munkahelyi) hulladékok az új épületek építésénél, régi épületek újjáépítésénél, felújításánál és helyreállításánál keletkeznek. E hulladékokat rendszerint konténerekben gyűjtik össze, ezért, építési konténerhulladéknak is nevezik. Igen heterogén összetételű hulladék, fő alkotóelemei: a beton, tégla, malter, homok, kavics, kerámia, fa, műanyag, kábel, üveg, vas, papír, lakk és a festékek. Útbontási törmelékek. Az útépítésnél keletkeznek az útbontási törmelékek. Ide sorolhatók a bitumenes vagy hidraulikusan kötött útépítőanyagok, a beton, a szegélykő, az útburkoló-kő, a kavics, a homok, a zúzott kő. Az utak felső bitumenes fedőrétegét bontás esetén közvetlenül az aszfaltkeverő berendezés segítségével dolgozzák fel. A konkrét anyagi összetétele a pályaszerkezetétől függ. 3. táblázat: Építési hulladékok újrahasznosítása Kiemelt föld

Útbontási törmelék

• • • • • • •

•

zajvédelmi falak földsáncok vezetékgödrök feltöltése építési alap javítása épületek háttöltése utak alapjainak szilárdítása adalékanyag új aszfalthoz

• • • •

• •

adalékanyag új aszfalthoz utak alapjainak szilárdítása betonadalék-anyag töltőanyag sportpályák, kerékpárutak, járdák töltése nem kötött utak építése zajvédelmi falak

Építési és építéshelyi törmelék • betonadalék-anyag • utak alapjainak szilárdítása • zajvédelmi falak • építési alap javítása • épületek háttöltése • vezetékgödrök feltöltése • nem kötött utak építése • hidraulikusan kötött hordozó-rétegek • adalékanyag padlóburkoláshoz • építőelemek gyártása • sportolásra alkalmas területek fedése (téglatörmelék)

•

30


A feldolgozási folyamat Az újrahasznosítást szolgáló előkészítés folyamatát - a hulladékok begyűjtésétől kezdve a végtermékek értékesítéséig- a 15.ábra tünteti fel. Építési törmelék begyűjtése

Ásványi termékek értékesítése

15.ábra. Útépítési hulladékok újrahasznosításra való előkészítése A feldolgozandó építési hulladék, valamint a végtermékkel szembeni minőségi követelmények határozzák meg a technológiai kialakítását. Az előkészítés rendszerint elöszortírozással kezdődik a feldolgozásra alkalmatlan anyagok (nagyméretű fa-, fémtárgyak, veszélyek anyagok stb.) leválasztására, amelyet a megfelelő szemcseméretre történő aprítás, a szennyezők leválasztása és a kereskedelmi szemcseméret-frakciók előállítása követ. Az előkészítési technológia lehet száraz vagy nedves, a törési fokozatok száma alapján pedig egy-, két- vagy többlépcsős. A szennyezők leválasztása (a szétválasztás) száraz dúsító eljárásokkal történhet kézi válogatással, légárammal száraz áramkészülékben, a vas leválasztása 31


pedig mágneses szeparátor alkalmazásával. Nedves technológiánál a száraz áramkészüléket nedves szalagszer, vagy nedves áramkészülék és/vagy az ülepítőgép, ritkábban nehézszuszpenzios vagy mosó-osztályozó spirális készülék váltja fel. Az építési hulladékok aprításában három törőberendezés játszik kitüntetett szerepet: a pofástörő, az ütő-hengerestörő és a röpítötörö. Ezek kapcsolatát a 4.táblázat mutatja be. Az építőipari hulladékok feldolgozásánál a kúpos-törők használata beton-aprításra korlátozódik. 4.táblázat: A törőberendezések egymáshoz való kapcsolata Kombináció típusa

A B C

A törőberendezés eljárástechnika feladata Előtörő Utótörő (végtermék előállítás) Pofástörö Röpítötörö Ütő-hengeres törő Röpítötörö Röpítötörö Röpítötörö

Az építési hulladékokat feldolgozó gépi rendszerek lehetnek: stacioner; semi mobil; mobil telepítésűek. A célszerű megoldást elsősorban a feladás szemcsemérete és a szükséges kapacitás határozza meg. 5.4.Fémtartalmu hulladékok előkészítés Az elhasználódott eszközök (elektronikai készülékek, elektrotechnikai berendezések, háztartási eszközök, autó, akkumulátorok, elemek stb.) újrahasznosításának feltétele, hogy a felépítő anyagaik (fémek fajtánként, műanyagok fajtánként, papír, textil, üveg stb.) fajtatisztán egymástól elkülönítve álljanak rendelkezésre a feldolgozásra, ill. felhasználásra. Az egyes komponensek - azaz az eszközöket felépítő anyagok, szerkezeti anyagok- szétválasztása három módon lehetséges: 1 - szelektív bontás, anyagfajtákra való szétszerelés, 2 - aprítás után történő szelektív gépi szétválasztás, 3 - kombinált eljárás, bontás és gépi szétválasztás egyidejű vagy egymást követő alkalmazása. A rendszerint bontó asztalon, vagy szalagon manuálisan megvalósított szelektív bontás során az eszközt a további feldolgozás (azonos technológiai folyamatban való tovább feldolgozás lehetősége) szempontjait is figyelembe vevő részegységekre, építőelemekre szerelik szét. A szétszerelés csak előre megtervezett logisztikai rendszer alapján felépített és gyártott berendezések esetén lehetséges. Az építőelemek, részegységek teljes anyagfajta szerinti szétszerelése csak elenyésző esetben valósítható meg (rendszerint fizikailag nem lehetséges a vagy gazdaságossági okok miatt nem alkalmazható). A bontás többlépcsős folyamat, amely 32


1.) - a nagyobb részegységek kiszerelésével (elektronikai hulladékoknál pl. képernyő, műanyagház, és más nagyobb műanyag építőelemek, autóknál motor, sebességváltó, szélvédő, stb.) és a veszélyes anyagokat tartalmazó részegységek, veszélyes anyagok kinyerésével (kondenzátorok, telepek, folyadékok leszivattyúzása, ld. hűtőszekrényeknél és az autóknál az üzemanyagok és hűtőfolyadékok) kezdődik; 2.) - relatíve nagyobb elektronikai alkotórészek (fémházak, kábelek, vezetőlapok, dugasz, stb.) kiszerelésével folytatódik; 3.) - a harmadik lépcsőben a fémházak szétbontása követheti a fémek és ötvözeteik külön választására (elektronikai hull.). A mechanikai szétválasztási (azaz a komponensek fizikai, fizikai kémiai tulajdonságbeli különbségén alapuló) eljárásokat alkalmazó megoldásnál az egymástól való gépi elválasztást megelőzően biztosítani kell az egyes anyagfajták, a komponensek egymástól való fizikai elkülönülését, azaz tehát a mechanikai szétválasztást a komponensek aprítással történő fizikai feltárásának kell megelőznie. A fémes hulladékok esetében az aprítás kívánatos szemcseméretét a ö.táblázat mutatja be. ó.táblázat: Az aprítás szükséges mértéke afizikaifeltárás érdekében

Példaként a hűtőszekrény feldolgozást célszerű kiemelni (16.ábra). Az elhasználódott hűtőszekrények szétbontása és mechanikai eljárásokkal történő szelektív szétválasztásának technológiája alapvetően a következő fő lépcsőkből áll: - Hűtőfolyadék leszívása és hűtőfolyadékból a freon leválasztása. - Bontás: kompresszor, kondenzátor kiszerelése. - Aprítás (shredderrel). - Műanyaghulladék ( PUR) leválasztása áramkészülékkel. - Freon-visszanyerés a PUR-habból (őrlés vákuum alatt). - Vastartalmú fémek leválasztása mágneses szeparátorral. 33


Nem vastartalmú fémek (alumínium, réz) leválasztása örvényáramú szeparátorral. A maradvány főkét gumi- és műanyaghulladék.

16. ábra. Elhasznált hűtőszekrények előkészítési

technológiája

Irodalom [11 Pahl, M.H.: Erfassen. Lagern und Entsorgen von festen Abfallstoffen im Betrieb. Universität - GH - Paderborn [2] Brauer, H (Hrsg): Handbuch des Umweltschutzes und der Umweltschutztechnik. Band 2, Springer,Berlin, 1995. [3] Csöke, B. - Olessák, D.: A hulladékgazdálkodás általános kérdései, alapelvei. Szakmai ismeretterjesztő füzetek a települési hulladékgazdálkodással foglalkozók számára (1. sz. füzet). Környezetvédelmi Minisztérium. (Megjelenés alatt). 2002 [4] Csöke B.: Építési hulladékok előkészítése és hasznosítása .Környezetvédelmi Füzetek . OMIKKK. 1999/19 [5] Koch, P. - Kasper, R.: Zerlege- und Aufbereitungstechnik für Elektroaltgeräte und Elektronikschrott. Aufberietungs-Technik 1996. Nr.5. 211-219. [6] Schubert, G.: Vorlesung für ungarische Fachleuten „Aufbereitung der kommunalen Abfalle". TU Bergakademie Freiberg. 15-19. Juli 1997. [7] Schubert, G.: Vorlesung für ungarische Fachleuten „Aufbereitung der kommunalen Abfalle". TU Bergakademie Freiberg. 15-19. Juli 1997. [8] Hilger, M. Cementgyártás, hulldékhasznosítás. Építőanyag. .53.évfolyam,2001 4. sz.p.131-136. [9] Lesko G.: Alternatív anyagok hasznosítása a cementgyártásban (megjelenés alatt)

34

A HULLADÉK, MINT NYERSANYAG

Recommend Documents