Mindenki Temploma Gyülekezeti hírlevél 2009. Húsvét, III/2 – 10. szám
„Mindnyájan tévelyegtünk, mint a juhok... De az ÚR őt sújtotta mindnyájunk bűnéért.” Ézsaiás 53,6
TARTALOM
Igehirdetés
Bereczki Sándor • A húsvéti esemény Isten tette!
3
Bereczki Sándor
Rapcsányi László • Jeruzsálem
4
G. J. • A szeretet
6
Viktor E. Frankl – Pinczas Lapide • Istenkeresés és értelemkeresés
7
A húsvéti esemény Isten tette!
Demecs Zsolt • Zsidó Pészáh, keresztény Húsvét
7
Jean Vanier • A közösség
8
Pánczél Ildikó • Húsvét után
9
Tóth Zoltán • Öröm van a mennyben
10
Gottl Egonné • „Isten sokkal jobb, semhogy bárkit elítélne”
12
Nigicser Jenő • A Mindenki Templomának karbantartási munkálatairól
13
Dr. Zolnay Júlia • Az Emberbarát Alapítvány
14
Dr. Turcsán Erik • Szerelem? Házasság? Szex?
16
F. Sz. Ágnes • A tánc
17
A szegénymissziósok • Szegénymisszió
18
Pánczél Ildikó • Jézus, köszönöm
18
Ismeretlen szerző • Téged választottalak!
19
Mindenki Temploma A Mindenki Temploma Gyülekezet lapja, 2009 Húsvét, III/2. 10. szám, Főszerkesztő: Bereczki Sándor, felelős szerkesztő: Bereczki Sándorné, szerkesztő: Gottl Egonné, korrektor: Dr. Gruber Tibor, ifjúsági rovat: Bárdos Dóra, kiadványszerkesztők: Danziger Dani, Csonka Zsolt, fotók: Bereczki Sándor, Danziger Dani Mindenki Temploma Hírlevél, 1105 Bp. Cserkesz u. 7-9.
„Krisztus meghalt a mi bűneinkért az Írások szerint. Eltemették, és – ugyancsak az Írások szerint – feltámadt a harmadik napon, és megjelent Kéfásnak, majd a tizenkettőnek. Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, akik közül a legtöbben még mindig élnek, néhányan azonban elhunytak.” (1 Korintus 15,3- 6)
A
keresztyénség kétezer évvel ezelőtt olyan üzenettel fordult az egész világhoz, mely az emberiség történelmében soha sem hangzott el. A jó hír arról szól, hogy Isten kiengesztelése és az ember megváltása megtörtént! Többé nincs szükség engesztelő áldozatokra, véres és bűnért való áldozatokra, mert: „...ő (Isten) szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul bűneinkért.” (1 János 4,10) A jó hír neked is szól! Isten mindent megtett érted szeretetből, hogy megmenekülj a kárhozatból, és az Ő csodálatos országába bemehess. Akiről a jó hír szól, megmenti életedet, szabad és boldog emberré tesz! Évszázadok során a keresztyénség Krisztus feltámadásával kapcsolatban egy önálló, mindenki számára elfogadható ünneplést honosított meg. Húsvét egyrészt népünneppé, szórakoztató ünneppé vált: locsolkodás, tojásfestés, a nagy bajuszú nyuszikkal való barátkozás, a tavaszi kikelet csodálása, tavaszi kirándulások, másrészt a templom falain belül folyik a feltámadás ünneplése liturgikus keretek között. Olykor a szószéken vitába száll a lelkész a kételkedőkkel, és meg akarja őket győzni a feltámadás csodájáról. S míg a csoda tényét bizonygatja, elterelődik a figyelem
a lényegről. A lényeg pedig az, hogy Isten kiengesztelése és az ember megváltása Jézus Krisztus halálával és feltámadásával megtörtént. Az Írásban ez áll:
E-mail:
[email protected], kapcsolat: Gottl Egonné, tel.: 06-70-617-2933 Honlap: www.mindenkitemploma.hu
Mindenki Temploma
3
Igehirdetés „...mert ő engesztelő áldozat a mi bűneinkért; de nemcsak a mienkért, hanem az egész világ bűnéért is.” (1 János 2,2) és: „Őbenne van – az ő vére által – a mi megváltásunk, bűneink bocsánata is; kegyelme gazdagságából...” (Efézus 1,7) A megváltás művében egy láncszem Krisztus feltámadása. A húsvéti halleluja nem hangozhatna fel Krisztus kereszthalála nélkül. Nekem sem a Krisztus feltámadása, sem a saját feltámadásom nem probléma, mert a Szentlélek meggyőzött arról, hogy a húsvéti esemény Isten tette! A megváltás végbement, elvégeztetett! em kérdés számomra a feltámadás hogyanja sem, mert az isteni tett! Krisztus engesztelő áldozata, feltámadása, mennybemenetele az üdvösségünk alapja, ezen kell hitünknek nyugodnia. A húsvéti hit lényege pedig nem az, hogy megkíséreljük Krisztus életpéldáját követni jó cselekedetekkel, többről van itt szó: a Szentlélek munkája folytán legyünk eggyé a megfeszített, feltámadott és mennyben lévő Úr Krisztussal, hogy szentül éljünk, és teremhessük a hála gyümölcseit. Elkötelezzük magunkat tehát hittel, hogy harcolni fogunk az Ő erejével a Sátán és a bennünk gerjedező tisztátalan kívánságok ellen. Többé már nem magunknak élünk, hanem hálás szívvel az Úrnak! Amit teszünk, ezután az Úrért igyekszünk tenni. De ki képes erre? Hogyan érheted el a kegyelmet? Amikor megragad a feltámadott Krisztus szeretete, nyílt szívvel fordulj Hozzá, ne maradj közönyös iránta! Amikor felismered a bűneidet, elveszett voltodat, és őszinte hittel belátod, hogy kegyelemre van szükséged, bűneid bocsánatára. Krisztus nem azt várja, hogy megjavulj a magad erejéből, hanem fogadd be Őt a szívedbe végérvényesen. A többit pedig bízd Rá! A megváltás művének legfényesebb pillanata: Krisztus feltámadása! Az Édenkert fája az embernek bukást, halált eredményezett, a Golgota fája viszont életet, szabadulást, felemelkedést ad mindazoknak, akik keresik az Urat. Krisztus feltámadott! Ez lehetőség számunkra, hogy Isten országának polgárai lehessünk.
Jeruzsálem Részletek Rapcsányi László Jeruzsálem c. könyvéből Gondolat, Budapest, 1984
N
2009. Húsvét
Jelenleg az 1948-ban megalakult Izrael fővárosa. Az isteni tervben betöltött szerepe múltban, jelenben és jövőben egyaránt üdvtörténeti jelentőségű. Ez az a hely, ahonnan Jézus mennybe ment, és ahová vissza fog térni, és akkor minden szem meglátja Őt.
A béke városa
A
középkori térképeken Jeruzsálem a világ közepe. Nem földrajzi mérések, hanem egy eszme koordinátái határozták meg ezt a helyet. A régészeti, nyelvészeti kutatások ma is új adatokkal, értelmezésekkel gazdagítják a csaknem négyezer éves város történelmét. Mégsem a feltevéseket igazoló vagy cáfoló részleteredmények döntik el a három nagy monoteista vallás hívei-
4
nek lelki, érzelmi kapcsolatát ezzel a várossal, hanem hitük hagyománya: (…) zsidó, (…) mohamedán és (…) keresztény úgy tekint rá, mint szent városára.
2009. Húsvét
A történeti nyelvtudomány, (…) a toponímia az értelmezés sokféleségével bajlódik, miután a nyelvi közösségek olykor megfejthetetlenné alakították az öröklött vagy kölcsönzött helynevet. A Jeruzsálem név nagy múltra tekint vissza. Jelentését a nyelvészek többsége a név második tagjának a korai emlékekben salem, salim olvasatú szavaival hozza ös�Mindenki Temploma
szefüggésbe. Az i. e. 3. évezredből ismert sumer sitim, üdvözlést kifejező sémi jövevényszó. Többféle jelentése az épség, üdv, egészség, béke értelmet is hordozza. Az Olasz Archeológiai Misszió 1974-76-os feltárásai a szíriai Tell-Mardikban, az egykori Ebla területén, napvilágra hoztak i. e. 25. századi feliratokat, melyeken a salim név szerepel. Az i. e. 2. évezred elején az egyiptomi ún. „átokszövegekben” a ’ws’mm olvasatából – usalimum – talán Jeruzsálemre következtethetünk… Az Egyiptom diplomáciai levelezését őrző Tell-Ámárná-i levéltár i. e. 15-14. századi akkád nyelvű emlékeiben ur-sa-li-im-mu vagy uru-salim név második tagja a salim-ként leírható sémi szóval függ össze, és valószínű jelentését: a béke városa, később sem tudta már kiszorítani. Amikor az i. sz. 7. században a bibliai héber szövegeket az általános vokalizáció érdekében magánhangzókkal, illetve azokra utaló jelekkel látták el, a betűtudósok, a maszoréták a jerusálém név kiejtését jerusálájim alakban határozták meg. A görög szövegben Ierósólyma, a latinban Hierosolyma. Magyar nyelvemlékben a 15 soros Gyulafehérvári glosszák-ban jelenik meg először. Betűhív átírása Jerusaem. Az 1310 körüli nyelvemléket tartalmazó kódex jelenleg is Gyulafehérváron van (Alba Julia, Románia). Jeruzsálem a monoteista eszme fővárosa, melynek eposzi sorsában a hadászati érveknél is megfontolandóbbak a vallási érzelmek. Kétségtelen, hogy egyetlen vallási közösség álmai és nemzeti reményei nem kötődnek oly szorosan Jeruzsálemhez, mint a zsidóké. Történelmi korsza-
kaik megőrzött emléke, a diaszpóra évezredei alatt a jobb jövő szimbóluma, sorsuk és hitük szellemi középpontja. Sem a keresztények, sem a mohamedánok nem foglalják fohászaikba annyiszor és naponta, mint a zsidó vallás hívői. „Im eskáchéch Jerusálájim…” „Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon el a jobbom!” (Zsoltárok 137,5). ichel Join-Lambert és Pierre Grelot szerint „A Szentföld, Erec Jiszraél és Jeruzsálem utáni vágy a zsidó közösségi tudatot ébren tartja az egész középkoron át. A kereszténység történetében Jeruzsálem a kezdet korszaka, Jézus drámájának helyszíne. … Az isteni tervben betöltött szerepe már a múlté. … Saulus Paulus elhagyta Jeruzsálemet, hogy megkezdje misszionáriusi szerepét. Bebörtönzése után Péter is eltávozik onnan, így Jeruzsálem megszűnik az evangélium hirdetésének központja lenni, és Jézustól megjövendölt sorsa felé tart. Az evangélium elhagyja Jeruzsálemet, hogy eljusson „… a föld végső határáig” (Ap. csel. 1,8).”
M
Eddig az idézet. De az Újszövetség és a mi hitünk szerint Jeruzsálemben a zsidóságnak és a keresztyénségnek lesz közös jövője. Imádkozunk érte.
5
peszáh – Húsvét
A szeretet Viktor E. Frankl – Pinczas Lapide
„… a törvénynek betöltése a szeretet.” (Róma 13,10)
Hallottam egyszer, hogy a szeretet, három dologból áll: ismeretből, érzelemből és cselekvésből. Akkor sokat gondolkodtam ezen, fel is írtam a Bibliámba, hogy el ne felejtsem. A hosszú évek alatt sok szeretet kaptam, és adtam is másoknak. Van, hogy csak egy mosolyra van szükség, van, hogy több órás beszélgetésre, van, hogy fizikai segítségre; ez változó. Talán fel se ismerjük mindig, kinek mit kellene adnunk, pedig az emberi igyekezet meglenne. Talán évekig ül mellettünk a padban valaki, és elképzelésünk sincs arról, mennyire szüksége lenne a szeretetünkre. Talán olyanok kapnak a szeretetünkből, akiket úgyis mindenki elhalmoz, nincs is szükségük már a mi szeretetünkre. Fontos tehát az ismeret. Nagyon fontos! Kell, hogy legyen mellettem legalább egy olyan ember, aki tudja, mik a gondjaim, és miféle szeretetre van szükségem. És nekem is ilyen segítőnek kell lennem más vagy mások mellett. Azt hiszem,
ha valakivel kölcsönösen megosztom a gondjaim, akkor az érzelem és a cselekvés magától jön. Nehéz viszont a megosztás. Évekig visszük a fájdalmainkat, és el-
titkoljuk bánatunkat, pedig nem kellene. Elveszhetünk így a szenvedéseink közepette. Az Úr természetesen hordoz és szeret, de van, hogy el kell beszélni örömünket, bánatunkat. Engem egyszer életben tartott egy ember szeretete, akit az Úr küldött. Nagyon nehéz időszaka volt ez az életemnek. Egyszerre többféle teher és próba vett körül. Kilátástalan volt minden, bármerre néztem. Nem volt kiút. Haldokol-
tam. Minden erőmet összeszedve próbáltam kimászni egy feneketlen gödör aljából. De úgy tűnt, erőm feletti lesz, nem fog sikerülni. Akkor elmentem ehhez a hívő t e s t vé r e m h e z , és elmondtam a nehézségeim. Ő nem adott jó tanácsokat, nem ítélgette az életem, nem olvasott odaillő igéket, és egyáltalán nem próbálta megoldani a gondjaimat. Megváltoztatni se akart. Nem szidott, de igazat se adott, nem vádaskodott. Egyszerűen együtt volt velem. A szó szoros értelmében. Átérezte mindazt, amit én éreztem. Szavak nélkül. Aztán még sok-sok napon elmentem, és elkezdtem gyógyulni. A néma együtt-léttől, ahol persze Isten is jelen volt, sőt kézzelfoghatóbban, mint ahogyan azt le tudnám írni. Akkor tanultam meg, hogy az igazi szeretet, ami meggyógyít, az egyszerű EGYÜTT-LÉT. Jelen lenni a másik életében, amikor szüksége van ránk. Sírni, ha sír, és örülni, ha örül. G. J.
6
2009. Húsvét
Istenkeresés és értelemkeresés JEL Könyvkiadó, Budapest, 2007, részlet
A rabbik és a Názáreti Jézus, aki szintén rabbi volt, bölcs mondásaiban (ugyanaz) áll: „Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt, aki pedig elveszíti, megmenti azt” (Lukács 17,33) Egy talmudi párhuzam: „Mit tegyen az ember, hogy éljen? Ők azt válaszolták: Ölje meg magát (azaz az egocentrizmus megölése). És mit tegyen az ember, hogy meghaljon? Ők azt válaszolták neki: Éljen önmagáért (azaz tobzódjon az egoizmusban).” (Ta’anith 66a) Mindkét hely kimondja, hogy az ember, aki csak magáért él, és egyedül önmagáért létezik, tehát az „önmegvalósításra” vágyakozik, végső fokon megnyomorodik, eldurvul, és lelkileg fokozatosan elhal. Az én, amelybe kétségbeesetten kapaszkodik, szeretetlen és élettelen valamivé degenerálódik, mert lelke akadályoztatva van, hogy másokra sugározzon és hasson, ahogy természete megkívánja. Ezzel ellentétben a szabad ember, aki át tud lépni önmagán, át tudja adni magát másnak, az önmagát odaajándékozó szeretetben Mindenki Temploma
átéli boldogító önmagára találását. A boldogsághoz vezető út, mondja Jézus, teljesen összhangban a rabbik értelmezésével, az én-szemlélettől elvezet, a te-kereséshez, amely aztán a nagyobb mi-ben nyeri el koronáját. Hogy a teológia és a pszichológia itt kezet nyújtanak egymásnak, azt egy ismeretlen fogoly tanúsítja, aki élményét egy postai levelezőlapra írta le: „Istent kerestem, és Ő megtagadta magát tőlem. A lelkemet kerestem, és nem találtam. A testvéremet kerestem, és megtaláltam mind a hármat.”
Zsidó Peszáh, keresztény Húsvét Idén egybeesik Nagypéntek és a Pészáh, a zsidó Húsvét második napja, amely az egyiptomi fogságból és a bűneink rabságából való szabadulás ünnepe. Pészáh előestéjén elrendelte az Úr a zsidó házak bárányvérrel való megjelölését, hogy a halál elkerülje az elsőszülöttjeiket, így szerezve szabadulást a zsidó családoknak. Ez a kegyelem feltétlenül, mindenkire vonatkozott, nem volt előfeltétele a tisztességes élet vagy a bűnbánat. Isten nem a rabságban élő, hanem a másnapra szabaduló, szabad akarattal bíró néptől várta a szeretetet. Az Örökkévaló mindig előbb szeret. Jézus, az értünk vérét adó Áldozati Bárány megváltó kereszthalálának sem volt feltétele, hogy előtte az emberiség bűnbánatra jusson. Jézus isteni szeretete az emberek iránt tökéletes, feltétlen, igazi első szeretet. Előfeltétel nélküli azok számára, akik majdan készek lesznek bűnbánattal elfogadni a megváltást és a szabadulást. Miként a zsidók a kivonulás idején. Ezért ünnepelhetjük zsidó testvéreinkkel lélekben közösen, idén Nagypéntekkel egy napon a Pészáhot, ami számunkra a megváltás, a Húsvét előképe. Demecs Zsolt
7
közösség Jean Vanier
A közösség
„
Az alábbiakban rövid részleteket közlünk a „Bárka” közösségek megalapítójának könyvéből (Magyar Máltai Szeretetszolgálat könyvéből, Budapest, 2006). Az író nagy tapasztalattal rendelkezik a közösség létrehozása és fenntartása terén, melyet az értelmi fogyatékosokkal való együttélés, a társadalom perifériájára szorult, nehéz sorsú emberekkel való teljes életközösség vállalása során szerzett.
A kommunió annak elismerése, hogy egy test vagyunk…
„
Mindenki együttműködésre hivatott, a munkát el kell végezni, az imádságnak ideje és helye van, embereket be kell fogadni, foglalkozni kell a tagokkal, a betegekkel, ki kell képezni a fiatalokat, pénzt kell keresni, be kell osztani stb. Mindenkinek megvan a maga munkája, amelyről beszámolni tartozik egyvalakinek vagy az egész közösségnek. Igen pontos szervezésre és fegyelemre van szükség a közösségben (…) Kommunió nélkül a közösség igen könnyen munkatáborrá vagy üzemmé torzul, amelyben az egységet egy külső tényező hozza létre, ebből aztán számos konfliktus és feszültség keletkezik. A kommunió a benső közösség közös szeretet-élményen alapul, annak elismerése, hogy
egy test vagyunk, egy nép, melyet Isten arra hívott meg, hogy szeretet és béke forrása legyen (…) A közösségben átélt nyitottság és bizalom élménye, mely az ember lényének mélyéből buggyan elő (…) a Szentlélek adománya (…)
„
Ha valaki képtelen szeretni, mi jó marad még benne?
„
A közösség a gyógyulás és a növekedés helye: amikor olyan emberek lépnek be egy közösségbe, akik megtapasztalták egy nagyváros magányát, vagy agresszív, kitaszító világban éltek, nagyon éltetőnek találják a közösség melegét és szeretetét. Lassan levetik álarcukat, lebontják védőfalaikat, sebezhetővé válnak. A benső közösség és mélységes öröm idejét élik (…) Azt is felfedezik, hogy a közösség rettenetes hely, mivel a kapcsolatok
helye, mert feltárja érzésvilágunk sebzettségét, és arra is ráébreszt, milyen nehéz is lehet együtt élni másokkal (…) könnyebb könyvekkel és tárgyakkal, televízióval, kutyával, macskával együtt élni (…) könnyebb egyedül élni, és akkor tenni valamit másokért, amikor kedvünk van hozzá! Amikor minden nap ugyanazokkal az emberekkel élünk együtt, akkor úgy tűnik, hogy minden lázadás, gyűlölet, irigység, minden másoktól való félelem, és az a szükségérzet, hogy uralkodjunk, elmeneküljünk, vagy elbújjunk, életre kel kisgyermekkorunk sebeiből, azokból a pillanatokból, amikor úgy éreztük, hogy nem szeretnek, elhagynak vagy túlságosan gyámkodnak felettünk. Mintha ez a sok nyomorúság mind tudatunk felszínére kerülne a sírból, amelyben eddig megbújt. Az ember szorongást érez bizonyos személyek közelsége miatt, akik túl sokat kérnek tőle, átlátnak rajta, vagy egyszerűen azért, mert jelenlétük eszébe juttatja hibáikat, bűneiket, vagy szüleiket, akik ellentmondást nem tűrő szellemben nevelték, vagy akiknek nem volt idejük arra, hogy meghallgassák. A közösség olyan hely, ahol feltárulnak az egyén korlátai, félelmei és önzése. Az ember felfedezi szegénységét és hibáit, képtelenségét arra, hogy kijöjjön egyesekkel, „zárlatait”, megzavart érzelemvilágát vagy szexualitását, kielégítetlennek tűnő vá-
8
2009. Húsvét
gyait, frusztráltságait, féltékenységeit, gyűlöletét és rombolni vágyását… Mivel most állandóan másokkal együtt él, rájön, mennyire képtelen szeretni, mennyire visszautasítja a többieket, mennyire be van zárva önmagába. S ha valaki képtelen szeretni, mi jó marad még benne? A közösségi élet kínos módon feltárja minden ember korlátait, gyengeségeit és sötétségét, gyakran válatlanul feltárja a benne rejtőző szörnyeket. Márpedig ezt a leleplezést nehéz elviselni. Az ember nagyon gyorsan igyekszik eltávolítani ezeket a szörnyeket, vagy újra elrejteni őket, azt állítva, hogy nem is léteznek, vagy elmenekül a közösségi életből és a másokkal való kapcsolataitól, vagy azt állítja, hogy a sok szörnyeteg nem is az övé, az mind másé, mert mások a bűnösök, nem ő!
„
„Jézus mondta: Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaga marad, de ha elhal, sok termést hoz. (János 12,24)
„
A házasság nemcsak a mézeshetekből áll, elszegényedéssel és veszteséggel is jár. Mindkét fél elveszti személyes függetlenségét. Mindkét fél feláldozza önző énjét egy olyan kapcsolatért, amelyben a férfi és a nő eggyé válik. Ez a szenvedés a velejárója a közösségi életnek is. A közösség az a hely, ahol az önző én hatalma feltárul, és ennek az énnek meg kell halnia, hogy az emberek egy testté legyenek, és élet forrásává váljanak. Jézus mondta: „Ha a búzaszem nem hull a földbe, és nem hal el, egymaMindenki Temploma
ga marad, de ha elhal, sok termést hoz.” (János 12,24) Amikor mindez a belső szenvedés felszínre kerül, felfedezzük azt is, hogy a közösség biztonságos hely. Végre vannak emberek, akik igazán meghallgatnak minket, lassanként lehetővé válik, hogy feltárjuk előttük ezeket a bennünk lakó szörnyeket, a lényünk mélyén rejtőző összes bűntudat-érzést. Kísérő barátaink segítenek abban, hogy elfogadjuk őket, rámutatva, hogy ezek a szörnyetegek védik sebezhetőségünket és szeretetszomjunkkal párosuló félelmünket is a szeretettől. Ott sorakoznak sebesült szívünk kapujában. Mindegyikünkben van egy mély szeretet-seb, egy segélykiáltás, hogy becsüljenek, értékeljenek, páratlan, egyedi és fontos személynek tekintsenek minket. Szívünk összetört és vérzik. An�nyira vágyunk egy végtelen, megtestesült szeretetre, amely nem semmisíti meg szabadságunkat, amely nem manipulál, hanem szabadságot és teremtő erőt ad nekünk. A közösségi élet a feltárása ennek a mély sebnek. Csak akkor kezdhetjük el nézni és elfogadni ezt a sebet, amikor felfedezzük, hogy Isten hihetetlen módon szeret bennünket. Nem vagyunk borzalmas hősök, szörnyűséges emberek, akik csalódást és sebet okoztak szüleiknek és másoknak. Isten megtapasztalása az imában, és az a tapasztalat, hogy szeretnek és elfogadnak bennünket a közösségben, amely biztos hely lett számunkra, lassanként lehetővé teszi, hogy elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk, sebeinkkel és a bennünk lévő szörnyetegekkel együtt. Sebesültek vagyunk, de szeretnek minket, növekedhetünk, nyitottabbá és részvevőbbé válhatunk, küldetésünk van. A közösség a felszabadulás és a növekedés helyévé lesz.
Pánczél Ildikó
Húsvét után Ott voltál? Láttad Őt? Megölték! S mi szétfutottunk, mentettük az irhánk; Rengett a föld, vaksötét volt az ég, S a felhők könnyeiket sírták. Emlékszel? Azt mondta: „Ne féljetek!” És, hogy előttünk megy Galileába. De hisz ajka néma, feje csüggedt, És kereszthez szegezve lába. Menjünk! Talán minket is keresnek, Lásd Emmaus felé csendes az út. Velünk jön árnyéka a keresztnek, De szívünk arról még mit se tud, Hogy hozzánk szegődik egy útitárs, S kérdi: „Miért e szomorúság bennetek? Tán nem olvastátok, mit mond az Írás? Hogy feltámad, s ti nem hittetek?” „A nap már rég lement, arra kérünk, Maradj velünk, mert itt van az éjfél!” S a házban, hol megtöri kenyerünk, Szemünk megnyílt: Az Úr az! Ő él!
Golgotavirág 9
Fordulópont
Fordulópont Tóth Zoltán – „Zotyó”
Öröm van a mennyben „Bár voltak, vannak nehézségeim, de meg tudtam kapaszkodni az Úrban, meg azokban az emberekben, akik mindig kitartottak mellettem, és bíztak bennem.” én voltam a legfiatalabb. Sok börtönviselt, sittes haverom volt, intézetből szököttek, mint én. Megtanítottak lopni, kocsit feltörni, betörni, verekedni, meg inni! Mivel az idősebbek sokat ittak, nekem is tartani kellett a tempót. Kezdettől problémám volt az itallal. Amikor később megkérdezték valahol, milyen iskolát végeztem, azt mondtam: „az élet iskoláját”.
„Tudok szeretni!”
Utcamisszió a Moszkva téren
Mostoha évek Szüleimmel vidéken laktunk, de erről az időről csak képek maradtak meg, ahogy vittek ide-oda. 3 éves voltam, amikor elváltak. Édesanyámmal maradtam, de ő 6 éves koromban, 28 évesen meghalt leukémiában. Jól emlékszem rá, a mai napig is fáj ez. Minden, ami ezután jött, talán ebből fakadt. Édesapámhoz kerültem, aki egy asszonnyal és annak fiával élt. A faterom kamionosként keveset volt otthon. Átéltem, hogy mit jelent ez a szó: „mostoha”. Ez az asszony sokszor megvert, apám katonai szíjával betörte a fejemet. 10 éves koromig éltem ebben a család-
ban. Leromlott a tanulmányi eredményem. Nem tudtam már a végén viselkedni, sok gond volt velem, így aztán intézetbe adtak. A rokonok magukhoz akartak venni, de apám nem engedte. A mai napig se értem. Erről nem tudtam még vele beszélni.
Az élet iskolája 8 évig tartott, Budapest egyik legkeményebb nevelőotthonában. Mit tanultam ott? Muszáj volt magamat megvédeni, farkastörvények voltak, nem volt senki, akire számíthattam. 12 éves koromban már szökdöstem, cigiztem, lejártam a Moszkva térre,
Jelenlegi gyülekezetem tagjaival a Moszkva téren találkoztam először, ahol utcamisszióztak. Mi piázgatás közben beszéltünk arról egymás közt, hogy mi ez az egész? Egyik haverom, „Jonny”, megismerkedett a közösség néhány tagjával, akik aztán feljárkáltak a lakására is, ott énekeltek, bizonyságot tettek. Egyik-másiknak valaha volt „viszonya” alkohollal, droggal, de már „tiszták” voltak. Hívtak minket a „Teaházukba”, ahol Bereczki Sándor lelkipásztor és felesége, Ági néni vezetésével a „csöves”, szenvedélyekkel küzdő fiatalokkal foglalkoztak. Hívásukra a Gizella úti evangelizációs istentiszteletekre is elmentünk. Ott kezdett érni egy furcsa „hatás” engem, mivel olyan szeretettel fogadtak minket, mintha már száz éve ismernének, és közéjük tartoznánk, pedig tudták, hogy honnan jöttünk!
10
2009. Húsvét
Láttam, hogy itt az emberek „tiszták”. Elkezdtem vágyakozni, hátha lehetek még én is tiszta, normális ember, de a többieknek nem mertem elmondani, mert féltem, hogy gyengének néznek. Egy idő után – bár még bűnöző életet éltem – kezdtem várni a szombatokat, hogy eljuthassak a Gizella útra. Nagy kettősség volt bennem! 1988-ban egy szombat este azt kérdeztem magamtól, hogy milyen életem van nekem? Hogyan élek én? Ha ennyi embernek tudott segíteni Isten, akkor talán nekem is tud! Előre mentem Sándor bácsihoz, és szóltam neki, hogy meg szeretnék térni, ha lehet… Azt mondta, még várjunk egy kicsit. Rá egy hétre újra odamentem. Ekkor szó nélkül a kereszthez térdelt velem. Sok bűnömet szégyelltem, és úgy gondoltam, ezeket nem mondom el. De Sándor bácsi elkezdett imádkozni, és én azokat mondtam el először, amiket nem akartam! Amikor fölkeltünk nagyon nagy melegséget éreztem, és azt, hogy tudok szeretni. Mikor énekelni kezdték, hogy „Öröm van a mennyben egy bűnös felett…”, na, akkor elsírtam magam. Kondor Viktor presbiter odaállt mellém, és adott egy papír zsebkendőt. Ő volt az, aki befogadott az otthonába is. Ott láttam meg, hogy milyen egy igazi család, és igazi családtagnak éreztem magam. Eddigi életem legboldogabb időszaka volt ez a három hónap.
Szó nélkül visszamentem a Moszkva térre. Ami ez után jött, arról csak én tehetek. Megtapasztaltam, hogy ha valakit megtisztít az Úr a bűneiből, de nem éli a gyakorlatban a szent életet, „hétszer gonoszabb” lesz. Van egy ilyen ige a Bibliában. Én tizenkétszer voltam büntetve, voltam előzetesben is. Viktor kitartóan látogatott. Rengeteget ittam, erőszakos bűncselekményeket követtem el, nem találtam a visszautat! Sok olyat tettem, amit a mai napig szégyellek. Többször hívtak az Emberbarát Alapítvány Rehabilitációs Intézetébe, amely 1991-ben jött létre. De csak miután minden összeomlott, a kapcsolataim tönkrementek, és megutáltam saját magamat, azt az életformát, ahogy éltem, akkor gondoltam úgy, adok még egy esélyt magamnak, mert így nem akarok tovább élni. Bementem a rehabilitációs házba. Segítségre volt szükségem a változáshoz, amit meg is kaptam,
főleg Bereczki Sándortól, Ágitól, Albert Lászlótól, aki sokszor imádkozott velem. Visszatekintve egyre jobban tisztelem azokat az embereket, akik itt dolgoznak.
„… az Úr Jézus Krisztusé vagyok…” 2005. szeptember 19. óta élem az új életem. Elvégeztem egy szakmunkásképzőt, és ma már rendes munkahelyem van. Bár voltak, vannak nehézségeim, de meg tudtam kapaszkodni az Úrban, meg azokban az emberekben, akik mindig kitartottak mellettem, és bíztak bennem. Családot szeretnék, de már ezt is az Úrtól várom. Igyekszem úgy élni, hogy most már az Úr Jézus Krisztusé vagyok, és neki akarok valamit visszatörleszteni abból a szeretetből, amit kaptam és valahogy segíteni a hozzám hasonlóknak…
„Segítségre volt szükségem…” Egy lány miatt hazudtam egyszer nekik. Nagyon szégyelltem magam, és nem tudtam a szemükbe nézni. Mindenki Temploma
Utcamisszió a Széchenyi fürdőnél, előtérben Zotyó
Fotó: Demecs Zsolt
11
Lelkigondozó – KI? ÉN?
közösség
Gottl Egonné
Nigicser Jenő
„Isten sokkal jobb, semhogy bárkit elítélne” Kedves Testvérek! Gondolatokat közlünk S. Hughes: „A keresztyén lelkigondozó kézikönyve” c. írásából, még néhány szóval és igével kiegészítve azt.
A
nnak az embernek, aki ezt mondja, meg kell mutatni, hogy ugyanaz a Biblia, mely Isten jóságáról beszél, feltárja Isten jellemének egy másik vonását is – az igazságosságot. Mivel Isten igazságos, meg kell büntetnie a bűnt. Országába semmi tisztátalan be nem mehet, ott jóság uralkodik. Az alább felsorolt igék arról szólnak, hogy nem Isten kárhoztatja az embert, hanem az ember saját magát ítéli kárhozatra azáltal, hogy elutasítja Istennek a kereszt által felajánlott irgalmasságát és bűnbocsánatát. Isten jósága látszik abban a gondoskodásban, ahogy bűnünk következményétől, a pokoltól megváltott. Olvasd fel a Róma 2,4-5 versét annak, akivel foglalkozol, és igyekezz megértetni vele a következőket: „Most már láthatod abból, amit Isten mond, hogy jósága téged megtérésre akar indítani, nem pedig a bűnre bátorítani.” János 8,21-24 és János 3,16 világosan megmondja, hogy bármennyire is szeret bennünket Isten, vissza fogja utasítani mindazokat, akik az Ő Fiát visszautasítják. Mondhatod azt is: „Látod, Isten nem szeretné, ha bárki is elkárhozna, Ő felkínálja neked az örök életet, de van egy akadály. Szeretnéd tudni, mi az?” Amikor az illető válaszol,
utalj János 5,40-re, és mondd meg, hogy mi az akadály. Ebben az igében az áll: „… nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.” Befejezésként azt is mondhatod nagy szeretettel és együttérzéssel: „Isten Krisztusban felkínálja neked bűneid bocsánatát és az örök élet ajándékát. Ha nem fogadod el, akkor nem tehet mást: megengedi, hogy elkárhozz, még akkor is, hogy ha te leszel a legjobb ember a pokolban.”
Igék a témához „… az Úr… nem akarja, hogy némelyek elvesszenek…” (2 Péter 3,9) „És nem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen!” (János 5,40) „Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában…” (Ezékiel 33,11) „… aki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet…” (János 3,36) „… ha meg nem tértek, mindnyájan hasonlóképpen elvesztek.” (Lukács 13,3)
„… ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok a ti bűneitekben.” (János 8,24)
Még néhány gondolat
Tehát senki nem mondhatja, hogy „én nem tudok megtérni, mert én nem tudok hinni”! Az Úr Jézusban való hitet Istentől kell kérni, és Ő válaszol erre a kérésre! Ilyenformán imádkozhatsz, ha, vágyakozol, mert vonzz az Atya: „Isten! Ha vagy, adjál nekem hitet!” Isten nem sértődik meg, hanem kijelenti magát. Ekkor te is meghallod a személyes elhívást, ami igazából már kétezer éve hangzik: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan!” Amikor hitet nyersz, és kezdesz közeledni Istenhez, ne csodálkozz majd azon, hogy ezt követően „rád szakad az ég”: a szent Isten világosságában – aki szintén közeledni fog hozzád – teljes valójában meglátod magadat, mint bűnös embert. Innentől kezdve nincs kérdés: mert Isten készítette el a szabadulásodat, amely nem más, mint Jézus Krisztus halála és feltámadása. Ki vitathatná az élő Isten által nyújtott kimenekedés útját tovább? Így juthat el az ember a címben feltett állítástól addig a felkiáltásig, hogy: „Isten! Légy irgalmas nekem, bűnösnek!” (Lukács 18,13)
12
2009. Húsvét
A Mindenki Templomának karbantartási munkálatairól Templomunk – mint műemlék – újra és újra az érdeklődés középpontjába kerül. Jó érzés megmutatni, és úgy bemenni egy istentiszteletre, hogy azok, akiket elhívunk, láthatják, milyen szép. Igaz, nem a templom épülete, hanem a benne lelki életet teremtő Isten kell, hogy vonzza az embereket. Mégis nagy hangsúlyt kell fektetnünk arra, hogy az épület megjelenésében méltó legyen a hely szelleméhez. Ez úton köszönjük meg minden testvérünknek a szeretetét, aki fizikailag, anyagilag, lelkileg mindeddig önzetlenül támogatta a Mindenki Templomának állagmegóvását célzó munkálatait. a Presbitérium nevében: Nigicser Jenő
Külső állagmegőrzési munkák
A 2003 - 2009 közötti időszakban sok testvér részvételével elvégzett – Nigicser Jenő presbiter testvérünk által vezetett – felújítási munkálatok közül néhányról képet is készítettünk, korántsem a teljesség igényével. Ezúton Köszönjük a Gyülekezet nevében, ezt a nehéz és felelősségteljes munkát, Isten, és népe iránti szeretet cselekedeteit, az anyagi, fizikai áldozatot.
Fűtés korszerűsítése: új kazánház kialakítása, gázszerelés, padlófűtés csővezeték szerelése, beüzemelés, a radiátorfűtés beüzemelés
Homlokzati gipsz díszítőelemek rögzítése, felújítása, külső homlokzat felújítása, festése
Mosdók felújítása Mindenki Temploma
Opeion belső festés, díszítő kockák pótlása, belső festés 13
az Alapítványról
az Alapítványról
Dr. Zolnay Júlia
nyes hátteret biztosítani gyülekezetünk ezen tevékenységeinek.
Az Emberbarát Alapítvány Mindig hálával telik meg a szívem, mikor végignézek az eddig elérteken, és láthatom, hogy az Úr egy kicsiny kezdetből mennyi mindent tud létrehozni a hit és odaszánás által. „Milyen jó nektek, hogy ilyen szép templomotok van. Mellette a rehabilitációs épület, a Lakóotthon. Így könnyű szolgálni, foglalkozni a hátrányos helyzetű fiatalokkal, szenvedélybetegekkel, minden adott…” Volt, hogy válaszként lelkesen elkezdtem beszélni a kezdetekről, de többnyire elengedtem a fülem mellett az ilyen és ehhez hasonló naiv megállapításokat. Aki először lép be a Cserkesz utcai kapun, vagy nemrég él még köztünk, egy jól működő, szervesen egybeépült, egységes szervezetet talál, és természetesnek veszi, hogy ez így van. Ebben a munkában már régóra részt vevő testvéreink számára viszont élő valóság az a sok nehézség, győzedelmes küzdelem, mely megelőzte az Emberbarát Alapítvány életre hívását, és meghatározza mai arculatát.
A kezdetek Gyülekezetünk létrejötte a 1960-as évekre tevődik, lelkipásztorunknak, Bereczki Sándornak, és feleségének, Bereczki Ágnesnek az Úrnak odaszánt élete gyümölcseként. Kezdetektől fogva súlyponti helyet kapott
a szolgálatokban a lélekmentés mellett a hátrányos helyzetűek, periférián élő nincstelenek, hajléktalanok,
munkanélküliek, szenvedélybetegek felkarolása is. Az 1980-as években egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy igen széles réteget érint ez a probléma, és nagy szükség van a segítő kezekre. A küzdelmek egy részét az okozta, hogy az akkori szemlélet szerint a szocializmusban senki sem akart szembenézni a valósággal. Másrészről akadályozta a tevékenységet az is, hogy minden gyanús volt, ami eltért az átlagostól, a társadalmilag elfogadottól, még ha jó szándék vezette is a segíteni akarókat. Nem kis hit és odaszánás kellett ahhoz, hogy a sok akadály ellenére lelkipásztorunk ne adja fel a harcot. A folyamatos szolgálatok nyomán egyre inkább kör-
Egy megvalósult életfilozófia
vonalazódtak azok a területek, ahol támogatásra volt szükség. Kialakult egy mentálhigiénés szakemberekből álló lelkes önkéntes csoport, melynek én is tagja lehettem. Szolgálati területünknek tekintettük többek között az utcát és a börtönöket; szolgálataink során nem csak lelkileg, hanem fizikailag is – ruhával, szállással, munkahellyel – támogattuk azokat a fiatalokat, akik új életet akartak kezdeni. Az utcán, tereken, pályaudvarokon kallódó, sokszor bandákba verődött, reménytelen sorsú fiatalok részére 88-89-ben teaházi program indult. Több ezer fiatal kapott meleg ételt, ruhát, egészségügyi segítséget, lelki támogatást ez idő alatt. E korszaknak gyümölcseként a mai napig járnak közénk néhányan, akiknek akkor kezdett megváltozni az életük, mikor megérezték Isten szeretetét a segítő kezet nyújtókon keresztül. A rendszerváltás után 9 hónapig hajléktalanszállót működtettünk, már akkor felismerve, hogy az utcán élő emberek a lelki kitaszítottság és a fizikai nélkülözés olyan szintjén élnek, ahonnan már saját erejükből nem képesek visszailleszkedni a társadalomba. Néhányuknak sikerült is felemelkedni, munkát találni, családot alapítani, és most is köztünk élnek. Azonban ezek a törekvések, bármilyen nemesek voltak is, nem tudtak állandó, szervezett, intézmé-
14
2009. Húsvét
Loránt Miklósné, Bereczki Ági édesanyja, aki sokat szenvedett, Holokausztot túlélő asszony volt, meglátta a szükséget, és 1989-ben létrehozta az Emberbarát Alapítványt. Az ő életfilozófiája volt, hogy az embereknek fajra, vallásra, felekezetre való tekintet nélkül segítséget kell nyújtani, ha a maguk, vagy a társadalom hibájából erre rászorulnak! Az alapító okirat szerinti célkitűzések: szenvedélybetegek komplex rehabilitációja, foglalkoztatás, képzés, ifjúságvédelem, egészségnevelés, tudományos és kulturális tevékenységek. Svéd anyagi segítséggel sikerült megvásárolni a volt kőbányai zsinagóga erősen romos védett épületegyüttesét. A felújításban sok önkéntes gyülekezeti tag vett részt, nem kis anyagi áldozatot hozva. Voltak olyanok is – akiknek más értékük nem lévén – jegygyűrűjüket adták be anyagi támogatásként, vagy egy évig szüneteltették munkaviszonyukat, és építették a Mindenki Templomát és az Emberbarát Alapítvány Alkohol- Drog-rehabilitációs Intézetét.
A kibontakozás Mindkettő 1991 tavaszán nyitotta meg kapuit. Az első időben állami támogatást nem kapott az intézmény, majd a későbbiekben egyre többen figyeltek fel a munkánkra, gyógyult klienseinkre. Fokozatosan sikerült egyre több állami intézménnyel és civil szervezettel felvenni a kapcsoMindenki Temploma
latot. 1993-tól 1997-ig a Kábítószerügyi Tárcaközi Bizottság prevenciós és rehabilitációs munkacsoportjának tagjaként – majd Bereczki Sándor szakértőként – részt vehettek szakembereink bel- és külföldön a legkorszerűbb képzéseken. Az Alapítvány már 1994-től megkezdte szélesebb körben saját szakmai, tudományos tevékenységét, és a Bereczki Sándor által írt szakkönyvekben, képzések, konferenciák során és a médiában terjesztette innovatív módszereit. Kezdetektől hangsúlyt fektettünk a munkahelyek teremtésére, a foglalkoztatási rehabilitációra, a hátrányos helyzetűek társadalmi kirekesztettségének leküzdése beilleszkedési esélyeik növelése érdekében. 18 év alatt sok odaszánt életű hívő testvérünk végzett és végez áldozatos munkát az Alapítványnál, melyet ma már 11 főből álló szak-kuratórium és 5 fős felügyelőbizottság irányít. Az Alapítvány 1998 óta kiemelkedően közhasznú, állami, önkormányzati feladatokat vállal át és lát el. 2003-tól az ISO 9001:2000 minőségirányítási rendszer szerint működik, 70 főt foglalkoztatunk. Lelkipásztorunk, az Alapítvány elnöke, és felesége, az Alapítvány titkára az Intézet irányítása során számos hazai és nemzetközi szakmai elismerést kaptak. Bereczki Sándor áldozatos munkáját 2002-ben az Gyermek, Ifjúsági és Sportminiszter ismerte el kitüntetéssel, legutóbb a Köztársasági Elnök tüntette ki a Köztársasági érdemérem arany fokozatával.
„Segítség! Segítünk” Ez nem csak Bereczki Sándor egyik könyvének címe, de tevékenységünk
során megvalósulhatott az az előremutató szemlélet, hogy a hátrányos helyzetű szenvedélybetegek számára az elérendő cél nemcsak a tartós absztinencia, a pszichés stabilitás, az önálló életvitel, hanem a visszajutás a tanulás és munka világába, a re-szocializáció. Vagyis egy szakma megszerzése, a lakhatás megoldása hosszabb távra, és egy egészen új életmód, a tartós emberi kapcsolatok kialakítása által az egykor segítségre szoruló kliens képessé válik mások megsegítésére. Ma már az Alapítvány több komplex ellátást nyújtó egységgel működik: • Prevenció, tanácsadás, járóbeteg-ellátás (Addiktológiai Gondozó), • Rehabilitáció: Alkohol–Drog- rehabilitációs Intézet I. és II. részlege, • Re-szocializáció: foglalkoztatás (asztalosüzem, sütőüzem), képzés (Akkreditált Képzőintézmény), lakhatás (Átmeneti és Lakóotthon). Az Alapítvány szívesen működik együtt azokkal, akik céljaival egyetértenek. A különböző állami normatívák mellett, folyamatosan hazai és Európai Uniós pályázatokat nyújt be. Ezek, az 1%-ok, valamint az adományok segítségével tudja támogatni – Jézus szavaival élve – a mindig köztünk élő szükségben levőket.
Címünk: 1105 Budapest, Cserkesz u. 7-9. Telefon: 1-431-9792, e-mail:
[email protected] Számlaszámunk: 10300002-20110826-00003285 15
Levelező
ifjúsági rovat Dr. Turcsán Erik
Szerelem? Házasság? Szex? Valóban nehéz választ adni ezekre a kérdésekre? Tényleg tanácstalanul kell ingadoznom szüleim, barátom, barátnőm, ismerőseim vagy éppen filmszereplők mintái, véleményei között?
Fiatal lány ül a televízió stúdiójában. A „szórakoztató” műsor középpontjában az ő partnerkapcsolatának kérdései állnak: 20 évvel idősebb barátja igényelné a testi kapcsolatot, a 16 éves lány még bizonytalan, nem tudja, mit tegyen, sem abban nem biztos, hogy megtalálta-e az igazit. Tanácstalanul tekint az őt bámuló nézőkre és a műsorvezetőre, aki sürgeti a választ. Az is elhangzik: „… várhatsz akár 18, sőt, akár még 20 éves korodig is a testi kapcsolattal. De ugye megérted a barátod helyzetét is…” Szerelem, házasság, szex: olyan területek, ahol a legkiválóbb tudósok, jeles művészek, történelemkönyvekből ismert, meghatározó államférfiak, vagy nagy hatású prédikátorok élete is gyakran zátonyra futott. Lehet persze rövid és velős választ adni: ne gondolkozz sokat, tedd azt, ami éppen most a legjobbnak tűnik. De ahányan bátran ajánlják, legalább annyian megbánva mondják:
de kár, hogy olyan naivan belementem abba a kapcsolatba! Vagy választhatjuk szüleink példáját és másolhatjuk a családi hagyományokat. Sok helyen ez jó döntés lehet, de mi a biztosíték, hogy nem így sóhajtunk fel évek múltán: miért is nem voltam erőszakosabb, hogy a saját boldogságomat keressem? Egy biztos: valamit mondanunk, vagy tennünk kell, akárhogy döntünk is, mert a dolgok maguktól nem fognak kedvünkre alakulni. Leegyszerűsíteni, receptet adni lehetetlennek tűnő vállalkozás, néhány dolgot azonban megfogalmazhatunk:
A jó párkapcsolat nem lehet romboló hatású a többi kapcsolatra! Aki szerelmes, úgy érzi, az egész világot képes lenne szeretni („singing in the rain…”). Baj van azzal a szerelemmel, amely elválaszt a ba-
rátomtól, szűkkeblűvé tesz a szüleimmel szemben, távol tart a testvéri közösségtől, lelkipásztoromtól, imaközösségtől stb. Arról nem is beszélve, hogy a szerelem nemcsak a független fiatalokat érinti, amennyiben a már házasságban élők is egyre gyakrabban szólnak így: „nem csak a húszéveseké a világ”, „mindenkinek joga van a boldogsághoz”. Aztán rámegy a házasságuk, a maguk és a gyerekeik pszichikai és hívő élete. Valóban a szerelem mindig más partnerrel történő újra és újra átélése lenne a boldogság?
kásaink kötnek össze bennünket. Egy szakember ezt mondta: az a házaspár, ahol férj és feleség együtt teniszezik, nem egyhamar válik el. Fontos egy kapcsolat indulása, mert krízishelyzetekben van mihez vis�szanyúlni, vissza lehet térni a szerelemmel teli időszakhoz. De ugyanígy fontos a későbbi tartalom is, a kezdeti időszak visszaidézése önmagában nem tart fenn egy kapcsolatot.
Fontos-e a címben jelzett sorrend? Úgy tűnik, igen. A házasság nem előzheti meg a szerelmet. „Ne félj az esküvőtől, a szerelem majd megjön később!” És ha mégsem? Lesz ebből boldog családi élet? De a testi kapcsolat kipróbálása sem biztosíték, hogy jó lesz a házasság. És vajon nem kellene kipróbálni a gyereknevelést is – előre? Vagy kipróbálni az idős szülőkről való gondviselést is – előre? Hosszú a listája annak, amin esetleg megfeneklik egy házasság, az előre kipróbált szex semmit sem garantál. Vizsgáljuk meg őszintén: a „kipróbálás” mögött mi is áll? Nem éppen a komolyabb vállalás elkerülése, miközben a testi kapcsolat örömét hajszoljuk?
A jó házasság is „visszacsúszhat” Észre kell venni, amikor már csak a szülői szerep, vagy a szex, vagy csupán az életritmusunk, megszo-
16
2009. Húsvét
Íme, néhány gondolat, messze a teljesség igényétől. Szívesen vesszük bárkinek a kiegészítését, vagy hozzáfűzését, véleményét, és természetesen a megfogalmazódott kérdéseket is, melyekre a következő számokban megpróbálunk válaszolni. Szeretnénk megvilágítani a kérdést több oldalról, így a tini, a „huszonéves”, a nagyszülő, a pszichológus, a lelkipásztor stb. szemszögéből. Várjuk hozzászólásaitokat! Mindenki Temploma
F. Sz. Ágnes
A tánc „Az Úr nem csak bűnbocsánatot ad neked, hanem ÖNMAGÁT. Nem egyedül mész tovább, hanem az Úr megy veled.”
Sokféleképpen lehet beszélni arról, hogy valaki hogyan éli meg, hogyan emlékezik vissza arra, hogy őt az Isten elhívta. Nem olyan régen hallottam egy hölgyet beszélni erről. A táncra történő felkéréshez hasonlította az elhívását, mintha azt kérdezte volna valaki az ifjúkor legszebb időszakában: – Akarsz velem táncolni? Nagyon tetszett, és behelyettesítettem magamat is ebbe a képbe. Az én felkérésemet követte egy nagyon boldog időszak, mint a szerelem tavasszal. Az „első szeretet” idején tele van az ember szíve azzal a boldogsággal, hogy van valaki, aki úgy szerette és szereti, hogy az életét adta érte, a szívét hófehérre mosta a vérével, és egészen betölti. Akárkivel találkoztam, az első öt mondatban tudtára akartam adni, hogy akit szeretek, azzal milyen jó együtt lenni, és hogy mekkora változást hozott az életembe. Bizonyságot tettem útonútfélen, családban, munkahelyen, a munkásszállón, ahol laktam. Majd következett életem nyara, ahol már úgy éreztem, hogy tudok táncolni, és elgondolkoztam azon, hogy néha már a táncpartnerem vezetése se nagyon kell, mert én tudom a lépéseket. Nem is mindig hallom a
„zenét”, mert az igére nem figyelek, csak meg akarok felelni a szokott lépéseknek. Vajon milyen kottából játszanak nekem? Egy pár héttel ezelőtt az úrvacsorai alkalom során az imádkozás alatt már nem tudtam közösségre jutni sem az Úrral, sem a testvérekkel. A gondolataim csapongtak. Nagyon szégyelltem magam, és fájt, hogy az Isten igéjét nem azzal a vágyakozással olvasom, hogy meghallanám, mit mond a Lélek, és így az Ő vezetése nélkül botladozom, bűntől megfáradtan járom a táncot, és aztán sírok, mert folyton elesek. Arra gondoltam nem vehetek így Úrvacsorát. Szeretném újra átélni, hogy Jézus a karjaiba vesz, repít, vezet az Ő útján, ahol „nem ütöm meg lábaimat a kőbe…”. Kimentem a Gyülekezet elé, hogy imádkozzanak az elöljárók értem. Nem is emlékszem, kik vettek körül, és nem is volt fontos, hogy ki hallja a bűnöket, amiket megvallottam, csak egy dolog számított, hogy újra elfogadjon az én Uram mintegy „táncpartneréül”. Az őszinte keresésre ezt a biztató próféciát kaptam Bereczki Sándor lelkipásztoron keresztül: „Az Úr nem csak bűnbocsánatot ad neked, hanem ÖNMAGÁT. Nem egyedül mész tovább, az Úr veled megy.” Az újra visszakapott örömmel biztatok mindenkit, ne járjátok önfejűen magatokban a „táncot”, és ne is emberi partner legyen, akinek a vezetését elfogadjátok! Jézus tudja, hogy milyen lépésekre vagyunk képesek. Így már minden más. Nem kell félnünk életünk őszétől, télétől sem. Őszinte szívet kér az Úr, és Önmagát adja Neked is. 17
Levelező Szegénymisszió Tizennyolc éve járunk különböző hajléktalan szállókra, melegedőkbe, és az évek során sok megrendítő sorsot, arcot láttunk, sok arcon a betegség, éhezés nyomait. Mi egy napot nem tudnánk télen a szabad ég alatt tölteni és vannak, akik évek óta így élnek, vannak, akik az erdőben alszanak. Bár mindenkit megetethetne, meggyógyíthatna és megtéríthetne az ember! A missziós napokon szendvicseket készítünk, ki-ki süteményt süt. Ünnepeken sokkal több süteményt viszünk, sőt ruhaneműt, és ajándékcsomagot is. Amikor megérkezünk, szétosztjuk az énekes könyveket, és olyankor mindnyájan együtt énekelünk Arról, aki a megfáradt szegényeket és bűnösöket hívta magához, hogy megnyugtassa őket. Szavait megszaporított hallal-, és kenyérrel tette hitelessé. Minket nagy tisztesség ért! A ruhátlanokat felruházhatjuk, az éhezőket, szomjazókat megelégíthetjük, a betegeket, börtönben levőket meglátogathatjuk, mert a mi Urunk ránk hagyta, hogy ezt tegyük az Ő nevében, mintha Vele tennénk, amíg Ő visszajön. Bárdos dr. igét hirdet. Többen bizonyságot teszünk arról, hogy hogyan visel gondot nap mint nap rólunk is az Úr, majd szétosztjuk az élelmet és egyéb ajándékot. Voltak néhányan, akik megtértek az évek során és láttuk milyen csodálatos változáson mentek keresztül. Persze több gyümölcs is lehetne, de megkeményedett a „talaj”, mely így nem tudja befogadni az igaz szó magját.
Gyermekrovat Imádságban mindig kérjük, hogy az Úr Jézus készítse elő, mert emberek erre képtelenek lennének. Mi pedig
tovább buzgólkodunk szorgalmasan a magvető bizakodásával. (a szegénymissziósok)
N. P.
Jézus, köszönöm Húszas éveimben abban a házban jártunk, ahol a bombázásokat éltük át szüleimmel és testvéreimmel. Idős és hajlott hátú néni fürkészte az arcomat: – Nem ismersz meg ugye? – majd így folytatta: – Amikor lejöttetek a pincébe, és megkezdődött a bombázás, én mindig reád hajoltam, hogyha találat éri a házat, én haljak meg, ne te. Gyermekkoromban vak nagynéném volt az édesanyám helyett anyám, akit sokat vezettem az utcán. Egyszer ezt mondta: – Ha látod, hogy jön egy autó, és el akar ütni, szaladj el, és engem hagyj ott! Érted? – szorította meg a karom. Drága asszonyok! A magatokat is feláldozni képes szeretetről tettetek bizonyságot. Áldottak legyetek! Évtizedekkel később Valaki ismét óvón hajolt reám, hogy korbácsütéstől, szegektől, megérdemelt, méltó büntetésemtől megvédjen. De még ennél többet is tett! A 103. Zsoltár szavaival élve: Aki megbocsátotta minden bűnömet, meggyógyította minden betegségemet, megváltotta életemet a koporsótól, kegyelemmel és irgalmassággal koronázott meg.
18
2009. Húsvét
Téged választottalak! Egy kislány bement a szobájába, és a szekrénykéje mélyéről előhúzott egy lekváros üveget. Kiöntötte a padlóra az üvegben lévő érméket, és gondosan számolni kezdte. Háromszor is megszámolta, mert a végösszegnek nagyon pontosnak kellett lennie. Nem hibázhatott. Ezután óvatosan visszatöltötte a pénzérméket az üvegbe, rázárta a tetejét, és kisurrant a hátsó ajtón. A hat háztömbnyire lévő patikába ment, amelynek ajtaja fölött a nagy vörös Indián Törzsfőnök képe volt látható. Türelmesen várt a patikusra, hogy szentelne rá egy kis figyelmet, de a patikus éppen nagyon el volt foglalva. Tess – így hívták a kislányt – megcsoszogtatta a lábát a padlón. Semmi. Megköszörülte a torkát úgy, hogy a legkellemetlenebb hangot adja, amit csak lehet. Ez sem volt sikeres. Végül kivett egy érmét az üvegből és megkocogtatta a pult üvegét. Ez használt! – És te mit szeretnél? – kérdezte a patikus érezhetően bosszús hangon. – Éppen a testvéremmel beszélek Chicagóból, akit már ezer éve nem láttam – tette hozzá a patikus, mint aki választ sem vár a kérdésére. – Én pedig az én testvéremről szeretnék beszélni veled – mondta Tess a patikuséhoz hasonlóan bosszús hangon. – Az öcsém nagyon beteg, és egy csodát szeretnék venni neki. Mindenki Temploma
– Tessék? – fordult hozzá a patikus. – A neve Andrew, és valami csúnya dolog nő a fejében, és az Apukám azt mondta, hogy csak egy csoda mentheti meg őt. Hát tessék mondani, mennyibe kerül egy csoda? – Kislányom, mi nem árulunk csodákat… Sajnos nem tudok neked se-
gíteni! – felelte a patikus, kissé megenyhült tónusban. – Figyelj, nekem van pénzem, meg tudom fizetni. Ha nem lenne elég, kipótolom. Csak mondd meg, mibe kerül! A patikus testvére, akivel eddig beszélgetett, jólöltözött férfi volt. Lehajolt a kislányhoz és megkérdezte: – Mondd csak, miféle csodára van az öcsikédnek szüksége? – Azt nem tudom – válaszolt Tess könnyes szemmel – csak azt tudom,
hogy nagyon beteg, és Anyu azt mondta, hogy valami operációra volna szüksége. De Apu nem tudja megfizetni, ezért szeretném odaadni az én pénzemet. – Mennyi pénzed van? – kérdezte a chicago-i férfi. – Egy dollár és tizenegy cent – felelte Tess alig hallhatóan. – Ez az összes, ami van, de tudok többet is szerezni, ha kell. – Nahát, milyen csodálatos véletlen! – mosolygott a férfi – Egy dollár és tizenegy cent, éppen az a pontos ös�szeg, ami egy kisfiú csodájának az ára. Egyik kezébe tette a pénzt, a másikkal kézen fogta a kislányt: – Vezess engem haza hozzátok, szeretném látni az öcsédet és találkozni a szüleiddel. Lássuk, hátha van nálam egy olyan csoda, amit te szeretnél! A jólöltözött férfi Dr. Carlton Armstrong volt, sebészorvos, aki az idegsebészetre specializálódott. Ingyen elvégezte az operációt, és nem telt bele sok idő, amire Andrew ismét otthon volt, épen, egészségesen. Anya és Apa boldogan beszéltek arról az esemény-láncolatról, ami idáig vezetett. – Ez a műtét egy igazi csoda volt – suttogta Anya – vajon mennyibe került volna? Tess mosolygott. Ő pontosan tudta, mennyibe került a csoda: egy dollárba és tizenegy centbe, no és egy gyermek töretlen hitébe. (Ismeretlen szerző) 19
Kérünk támogasson bennünket személyi jövedelemadója 1%-ával! Egyházi 1%:
Evangéliumi Pünkösdi Közösség technikai szám: 0138
Társadalmi szervezet 1%:
Emberbarát Alapítvány adószám: 19719610-2-42
Látogasson el honlapunkra! www.mindenkitemploma.hu
Itt igehirdetések, tanítások, találhatók videó formában is! Kiadványaink: Igehirdetések sorozat, Tanítások sorozat, Lelkigondozói kártyák, naptáraink és hírleveleink, Iránytű c. sorozat, DVD filmek eseményekről megtalálhatóak a templom könyvtárában.
Olvasóink figyelmébe
Amennyiben szeretné valaki megrendelni az újságot, írjon nekünk az alábbi e-mail, vagy postai címünkre: Mindenki Temploma Hírlevél, 1105 Budapest, Cserkesz utca 7-9. Email:
[email protected] Kapcsolatfelvétel: Gottl Egonné, szerkesztő, tel.: 06-70-617-2933
Iránytű c. sorozat
Bereczki Sándor lelkészünk Iránytű című sorozatát kövessék a Pax Tv műsorán!
Mindenkit szeretettel várunk istentiszteleteinkre! Szerda
Péntek
Szombat
Vasárnap
Vasárnap
17: 00-tól 18: 00-tól
Utcamisszió Bibliaóra
17: 00-tól 18: 00-tól
Tizenévesek találkozója Ifjúsági összejövetel
18: 00-tól
Zenés evangélizációs istentisztelet
10: 00-tól 10: 30-tól
Úrvacsora a közösség tagjai számára Vasárnapi iskola (Bibliaismeret gyermekek részére)
11: 00-tól
Istentisztelet
Mindenki Temploma Cím: 1105 Budapest, Cserkesz u. 7-9. Honlap: www.mindenkitemploma.hu E-mail: mindenkitemploma@ mindenkitemploma.hu Tel.: (+36 1) 431 9792 Fax: (+36 1) 431 9796
