Mindig gyermek Lekció: Jn 3,1-21 Alapige: Mk 10,13-16 Kisgyermekeket vittek hozzá, hogy megérintse őket, a tanítványok azonban rájuk szóltak. Amikor ezt Jézus észrevette, megharagudott, és így szólt hozzájuk: Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be oda. Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket. Szeretett Gyülekezet! Már megint… gondolhatta akár Jézus, amikor arra lett ismételten figyelmes, hogy a tanítványai már megint magánakcióba kezdenek. Még mindig nem értik… Miért mondom ezt? Emlékezzünk vissza együtt! Több mint egy hónappal ezelőtt, október elején hangzott az igehirdetés, itt Érdligeten Márk evangéliumának 9. fejezetéből, amelyben a tanítványok játszótéri, gyerekes szintű vitájába tekinthettünk bele. Kinek lesz több hatalma, ki a nagyobb, ki az erősebb… Jézus ott és akkor, egy az akkori társadalom számára megdöbbentő lépést tett: egy gyermeket állított középre, és egyben mindenki elé példaképpen. Egy gyermeket, pedig munkaképtelensége miatt haszontalannak, értéktelennek tartották. Számba se vették. Megüzenve a csetepatézó tanítványoknak, hogy Isten, az olyanok Istene, mint ez a kisgyermek! Egyben mindannyiunknak szegezve a kérdést, hogy a világ fiaivá, vagy az Isten gyermekivé szeretnénk válni. S miről hallottunk most a 10. fejezet elején? Jézus körül tömeg nyüzsög, ahogyan az lenni szokott, mindenféle ember, mint például tanítók, ellenségeskedők, tanítványok, egyszerű, hétköznapi emberek, felnőtt, a törvényt jól ismerő, ezért igaz hitűnek tartott férfiak, kevésbé számba vett asszonyok, özvegyek, és a gyermekek. Akiket éppen az édesanyukák Jézushoz akarnak vinni, hogy áldja meg őket. Teljesítve a zsidóságban élt hagyományt, miszerint a kisgyermekeket elviszik egy-egy híres rabbihoz, neves tanítóhoz, hogy áldja meg őket, biztosítva valami szépet, valami jót az életükre nézve. Erre már megint kezdik a tanítványok… Az eszüket most nem a szédítő nagyság vette el, hanem éppen Jézus testőreit játsszák, vagy, hogy még pontosabb legyek Jézus kidobó embereinek képzelik magukat, amikor meg akarják tiltani a Jézushoz igyekvő anyáknak és gyermekeiknek, hogy odamenjenek. Mondván, hogy erre Jézus nem ér rá… Nem ér rá ilyen apró-cseprő ügyekkel foglalkozni, a még felnőtté se lett emberkék pátyolgatásával. Ennél nagyobb küldetése van. Még mindig nem értik… Őszintén szólva, kedves Testvéreim, én csodálom Jézus isteni türelmét. Mert habár szól arról az Ige, hogy Jézus ezért megharagudott: hogy már megint kezdik, és még mindig nem értik, mégsem szidta le őket, mégsem olvasott be nekik, nem húzta a száját és forgatta a szemét, hanem ismét egyszerűen és tisztán tanított. Egy gyermeken keresztül újra megmutatta nekik, van még mit tanulni…
1
Így hallhattuk: „Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket, és ne tiltsátok el tőlem őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony, bizony mondom néktek: aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint egy kisgyermek, semmiképpen sem megy be abba. Ekkor átölelte és kezét rájuk téve megáldotta őket.” (Mk 10,14-16). Szeretett Gyülekezet! Azt a címet adtam a mai igehirdetésnek, hogy Mindig gyermek. Mert nem tudom, hogy október óta ki hol tart, hogy áll és mit él meg az Isten gyermekévé válásban, az Ő gyermekeként élt életben, én azért nem egyszer tapasztaltam magamon némi „tanítványi visszaesést”. Hogy már megint… és még mindig nem… Hiszem, hogy ma a Szentlélek Isten támogatni és megerősíteni szeretne bennünket a gyermekségünkben. Mert a mai Igénken keresztül Jézus Krisztus arra hív bennünket, hogy kortól, nemtől, foglalkozástól, beosztástól, ránc, gödröcskék és őszhajszál mennyiségtől függetlenül mindig gyermekek legyünk! De továbbra se essék félreértés, nem akármilyen gyermekek! Hanem legyünk Isten gyermekei. Mindig az Ő gyermekei legyünk. Mert Isten gyermekének lenni örök életre szól. Ezzel foglalkozunk ma, ezt bontjuk és csomagoljuk ki együtt, mit rejteget. Benne van: - a születés, a világra jövetel Isten számára, - az élet elfogadása Istentől, - az élet megélése Istennel. Először is megszületést, világra jövetelt jelent Isten számára. Petruska András énekes és zeneszerző egy egészen érdekes dallal rukkolt elő néhány hónappal ezelőtt. Hallgassátok a szövegét: „Amikor én még felnőtt voltam Kellően kemény volt a fejem Minden kis játékról leszoktam Már nem kellett fogni a kezem Felfújtam magam és komolyan néztem Amikor én még felnőtt voltam Forintban mértük az időt Amikor én még felnőtt voltam Rendíthetetlen lázadó Ha valami nem tetszett, nem szóltam Jogomban állt elhallgatni a jót Hogyha bűnbak kellett rögtön megtaláltuk Annak volt igaza, ki hangosabb volt S túlharsogott mást Amikor én még felnőtt voltam Amikor én még nem gondoltam, Hogy szebb is lehet az életem Nem is éltem teljesen”1 Kedves Testvéreim!
1
Petruska András: Kapunyitó album, szám: Amikor én még felnőtt voltam- részletek. Megjelent: 2016. március 29. https://andrispetruska.bandcamp.com/album/kapunyit
2
Igen, bizony megvan a sémája, milyen egy a társadalomba, a világba befogadott, elismert és jól boldoguló felnőtt ember. A világ fiai. Ma is megvan, és Jézus korában is megvolt, milyen az elfogadott, nagy tiszteletben álló, jól boldoguló felnőttség. Valójában keményfejűsége, vagy, hogy az előző hetek igehirdetésire visszautaljak: milyen a felnőtt ember keményszívűsége. Hiába a precíz, a törvény minden egyes pontját betartó, a Tórát ismerő, minden ünnepet megülő, adakozó Jézus korabeli hithű felnőtt zsidó, vagy 21. századi Bibliát ismerő, Igét hallgató, ünnepeket betartó keresztyén felnőtt ember, ha belül kőkeménység van. Ha ez a felnőtt ember nem születik újra, Isten számára, addig hiába… Ahogy a dalszöveg is mondja: addig nem is él teljesen. Hogy milyen lehet újra megszületni Istennek, milyen lehet felnőtti keménységből Isten gyermekévé válni? Egy igazán régi malacpersely jutott eszembe. Nem a mai modern, lakattal zárható, vagy dugóval kinyitható malacperselyek. Hanem a gyönyörű kerámiából készültek, amibe éveken át képes kuporgatni az ember, van, aki egy egész életen át, és amelyek kinyitására egyetlen egy mód áll rendelkezésre: össze kell törni. Testvéreim, ilyenek vagyunk, évekig tudunk nagyon jókat hallgatni Jézusról, a hit legszebb mondásait összegyűjtögetjük, hátha jó lesz egyszer még, ha nagyon szűkében van az ember… Képesek vagyunk kuporgatni a Szentírás igazságaiból, de nem vesszük elő őket. Képesek vagyunk Jézus testőreit játszani, pedig nincs rá szüksége. Marad a megszokott alakzat, marad a ragyogó malacpersely. Nikodémus is, akiről a lekcióként felolvasott Igéből hallottunk, jóravaló felnőtt férfiemberként arról érdeklődött Jézusnál, hogyan lehet teljes életet élni. Jézus azt mondta neki, hogy vén létére, ismét gyermeknek kell lennie. Újjá kell születnie. Életének gyönyörű perselyét össze kell törni, és élni vele! És azt is elmondta neki Jézus, hogy ezt a keménységet feltörni egyedül a Szentlélek képes! Az Ő személyes, szerető és meghitt érintése a legnagyobb keménységet is semmissé teszi. Ma pedig azt kérdezi tőlünk Jézus, hol van az életünkben az a keménység, amit össze kellene már törni? Legyen az sértettség, fontoskodás, pénzben mért idő, bizalmatlanság, félelem… Te mit kérnél a Szentlélektől, mire van szükséged, hogy ez a keménység semmissé legyen? Hol van a Te keménységed? Mi az, ami elválaszt Téged attól, hogy valóban megéld: Isten gyermeke vagy? Mert a Lélektől való összetörtség, vagy ahogyan a Biblia nyelve mondja, újjászületés nem romokat hagy maga után. Hanem épülés és építkezés, formálódás veszi kezdetét. Pál apostol ezt így fogalmazza meg a Korinthusiaknak írt második levelében: „Az Úr pedig Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. Mi pedig, miközben fedetlen arccal, mint egy tükörben szemléljük az Úr dicsőségét mindnyájan, ugyanarra a képre formálódunk át az Úr Lelke által dicsőségről dicsőségre.” (2Kor 3,17-18). Testvéreim, ez azt jelenti, hogy amiként minden gyermek hasonlít szüleire, úgy az Isten gyermekein Jézus vonásai, tulajdonságai válnak felismerhetővé. Ezt jelenti világra jönni, megszületni Isten számára. Másodszor pedig a mai Igénk arról szól, hogy fogadjuk el az életet Istentől. Nem tudom, hogy találkoztatok-e már olyan hirdetéssel, reklámmal, amiben valamit ingyen kínálnak, ajánlanak fel. Bennem ilyenkor elég nagy gyanú szokta felütni a fejét. Biztos valami átvágás, beetetés, hogy kiforgassanak a pénzemből. Vagy valami olyan ócska dologról van szó, amin másként már nem lehet túladni… Mert senkinek sem kell… 3
És olyan ajándékkal is találkoztam, ami kelletlen volt. Az emberi kapcsolatokban. Amikor lekenyerezés, megvesztegetés, elhallgattatás van ezért vagy azért cserébe. Vagy amikor valaki azért ad ajándékot, hogy magához kötözzön, hogy úgy érezzem, tartozom neki, hogy örökké hálálkodnom kelljen. Nem kevés, sőt nagyon sok alapja van az ingyen ajándékoktól való ódzkodásunknak. És ezért van az is, hogy félelmetesnek és hihetetlennek tűnik, amikor Isten egy új életet, amikor gyermekséget, mindig gyermekséget szeretne nekünk ajándékozni. Egy olyan életet, ami nem addig tart, amíg vért pumpál a szívünk, és amíg levegőt nyel el a tüdőnk, hanem utána is. Örökké tart. Vele. Képzeljétek el, hogy már sok száz évvel ezelőtt is küzdöttek ezzel az emberek. A Biblia lapjai nem egy helyen tanúskodnak arról, hogy nem tudják elhinni, hogy Isten valóban ingyen, semmi érdemükért, és semmiért cserébe megajándékozza őket. Például az Ószövetségben olvashatunk Sáráról, aki kineveti Isten követeit, amikor meghallja, hogy öreg létére, egy év múlva gyermeke születik. (1Móz 18,12). Vagy ott van az Újszövetségből Zakariás, aki egy életen át könyörgött és imádkozott Istenhez, hogy feleségének gyermeke szülessen, és amikor Isten megajándékozza Erzsébetet gyermekkel, nem hiszi el az angyalnak. Bizonyítékot kér, mégis miből tudja meg, hogy ez nem átverés… (Lk 1,8-25). Szeretett Gyülekezet! Isten, ajándékozó Isten. Ingyen, minden érdemünk nélkül, függetlenül tehetségünk és tehetségtelenségünktől ajándékoz új életet, és fogad bennünket az Ő gyermekeivé. Nem azért mert be akar etetni bennünket, nem azért, hogy kiforgasson mindenünkből, nem azért, hogy tartozzunk neki, és nem is azért, mert valami ócska életet kínál fel, ami már senkinek sem kell. Testvéreim, a legdrágább kincset ajándékozza nekünk: Istennel élt örök életet. Aminek az árát saját Fia, egyetlenegy Fia emberi életével és vérével fizette meg. Isten az Egyetlenegy Fiát adta, hogy rengeteg gyermeke lehessen. Nem azért állítja példaként a gyermekeket Jézus a tanítványok szeme elé, mert olyan jók és ártatlanok lennének a gyermekek. Nem… Nincs ebben semmi romantika. Azért teszi, mert a gyermekek azok, akik még tudnak ajándékot elfogadni. A semmiért, csak úgy, és tudnak örülni. Ők azok, akik még nem tudnak önmagukért tenni, és mindent elfogadnak az ajándékozótól. Ez a mai második üzenetünk: fogadjuk el az életet Istentől. Harmadszor pedig: az életet Istennel éljük. Ha itt abbahagynánk az Ige magyarázatát, csalnánk. Kétféle téves eszmében ringathatnánk el magunkat. Egyrészt fals vágyakozásban: hogy ha egyszer végre megtörténik mindez velem, mármint az újjászületés és az új élet elfogadása, akkor feladat teljesítve, minden bebiztosítva, Isten gyermeke lettem. Gond letudva. A másik hamis ármánykodása a sátánnak, hogy ha már valamikor átéltem az életem során Isten gyermekévé fogadtatását, megveregethetem a vállamat, hátradőlhetek, és Isten nevében irányítgathatok mindent és mindenkit. Megmondhatom, hogy ő jöhet Jézus közelébe, ő nem… Mert én már csak tudom… Nem Testvéreim! Ez az a „tanítványi visszaesés” lenne hatalomért, kemény szívért. Jézus arról beszél, hogy Isten gyermekei gyermekek maradnak. Nem válunk hirtelen szentekké, glóriás angyalokká, vagy tökéletes félistenekké. Isten gyermekei mindig gyermekként élnek. Istennel állandó kapcsolatban vannak. A gyermek nem tud mást tenni, mint 0-24 órában a szülőre hagyatkozni. Nevet, sír, játszik, él, és figyel, mire, milyen szülői reakció érkezik. Az Isten gyermeke is így él. Istennel. Ráhagyatkozik, hogy a jót erősítse 4
benne, tanítgassa rá, a rosszat, a keménységet, a felnőtt konokságot pedig, ami elválasztja őt Istentől, újra és újra törje össze benne. Estéről estére, vasárnapról vasárnapra. Hogy a szerető, életet adó szülő jellemvonásai, egyre erősebben meglátszódjanak: gondolatokban, mozdulatokban, viselkedésben és szavakban. Ez a harmadik üzenetünk: így éljük az életet Istennel. Kedves Testvéreim! Erre a mindig gyermek létre hív és szólítgat bennünket Jézus. Ezt állította a tanítványok szeme elé példaképpen. Újra és újra. Szerető türelemmel. És állítja elénk ma is, hogy csak így érdemes élni. Jézus hív: legyetek gyermekek, mindig gyermekek. Ámen. Bogyó Zsófia IV. évfolyamos teológus hallgató
5
