VAVYA I FABLE Halálnak halálával Az öreg király egy szép napon így szóla három fiához: Menjetek, vágjátok le a tüzet okádó sárkány hét fejélt. Füstöljétek ki a pokolból az ördögöt és térítsétek igaz hitre! Legvégül pedig hintsétek a lábam elé az ég csillagait! Aki nem ál ja ki a próbát halálnak halálával hal! A fiúk elképedének apjuk óhajától csak a kisebbik királyfi vigyorog vala: - Egy szó mint száz, apám! Azt kívánod, tehát hogy legyünk zsaruk?! "Napfürdőhöz nem kell úszósapka." Maggie Beil Molnár Éva, 1989 A Furgon rendes tempóban haladt a nemrég aszfaltozott úton. Áthajtott a menekülő kocsiknak szánt csapda fölött - csak egy fémborítás sejttette, hogy szükség esetén az út elsáncolható. A szegélyező erdősáv és az elvadult bozótos még eltakarta az épületet, de olykor elővillant a magas kőfal egy-egy részlete, az egyik őrtorony komor ketrece. Ezekből a jelekből az erre tévedő is felismerte volna, hogy börtön felé tart. A furgon vezetője és kísérője nem foglalkozott észleleteivel. Számtalanszor meg tették ezt az utat oda-vissza: élelmiszert szállítottak a műintézmény konyhájára. A kocsi az épület előtti betontérségre gördült. Látogatási napokon ez a placc járművektől tarkállott, ezúttal üres volt a sofőr felmutatta igazolványát a sorompó mellett szobrozó Fegyveres őrnek. Néhány szót váltottak, majd a furgon tovább gurult. Ekkor egy kapu állta útját, de ezen is hamar átjutott, mint évek óta annyiszor. Behajtott a börtönudvarra, mely most azt a hatást keltette, mintha nemrég bombázást élt volna át. A szakadt, komor műintézmény a múlt örökségének számított; udvarán az évtizedek során elkoptatott betonborítást cserélték újabbra. Légkalapács, markoló, betonkeverő dolgozott. Néhány Fogoly segédkezett a munkásoknak, mérsékelt buzgalommal. Egy kisebb csoport a régi burkolatot bontotta és lapátolta, jóval mögöttük a frissen leterített betont egyengette egy másik csapat. Néhányan a szendvicsüket majszolták, gyümölcs- levet k0rtyolgattak, lógatták a lábukat. A furgon elhajtott mellettük, majd egy ajtóhoz farait, és megállt. A konyhai munkára beosztott Foglyok nyomban hozzákezdtek a lerakodáshoz. A furgon vezetője és társa beszélgetésbe elegyedett az őrökkel. Cigarettára gyújtottak, elfogadtak egy-egy pohár kávét. Az előző esti meccsről beszélgettek, aztán az inflációról, végül a nőkre terelődött a szó, törvényszerűen. Minden a rendes kerékvágásban haladt. Az épületben véget ért a reggelizés utolsó szakasza. Az őrök kötelességtudóan irányították az elítélteket: volt, aki visszatért cellájába, mások a napi munkához készülődtek. Rabruhás embermassza gyűrűzött. Mégis érződött a levegőben valami szokatlan. Talán a csend: a feszültség jele. Hiányoztak az otromba tréfák, ennek ellenére a férfiak élénknek rémlettek. Idősebb smasszerok ráéreztek a tekintetekben rebbenő Feszültségre; eltökélték, hogy résen lesznek, de egyelőre nem hozták szóba aggályaikat. A légkalapács messze hallatszó robajlásának tulajdonították az alig érezhető idegességet; az építkezés miatt napok óta korlátozott mozgási lehetőségeknek. A közelgő látogatásnak. A kánikulának. Az elítéltek egy csoportja kimehetett az udvarra. Fel-alá jártak az útépítés korlátjai mellett, néhányan egy darab szappant rugdaltak, mások a munkásokkal együttműködő társaikat heccelték. A rövid ideje gyanakodó smasszeroknak most ez tűnhetett fel a túljátszott jókedv. Mintha az ő figyelmüket akarnák elterelni valamiről.
Mindenki törölgette a homlokáról a verítéket. Irgalmatlan hőség fojtogatott, már napok óta. Az egyik fogoly átszökött az építkezést elkülönítő korláton, és felpattant a markológép vezetőfülkéjébe. Mintha csak társait akarná szórakoztatni, nevetgélve, megjegyzéseket hint, rá elindította a járművek elefántját. Két őr sietett oda, hogy leszedje a férfit. Ez alatt egy másik elítélt a betonkeverő volánja mögé vetette magát. Úgy rémlett, ki akarják tombolni magukat. Némi zűrzavar támadt odakint. Időközben a konyhai előkészítőben befejeződött a kirakodás. A furgon személyzete nem sietett, az őrökkel társalgott. A lárma hallatán az ablakhoz ballagtak, találgatták, mi folyhat az udvaron. - Balhéznak - legyintett az egyik smasszer. - Unatkoznak.Egy tetőtől-talpig tetovált fogoly, akit a testén pompázóképzőművészeti alkotások tiszteletére csak Tetováltnak neveztek;egy középtermetü, kölyökarcú férfi, gúnynevén Szüz és harmadik társuk, az óriási Yeti átsurrant az előkészítőn, az őrök és a furgon személyzetének háta mögött. Észrevétlenül kilopakodtak az ajtón, és felkapaszkodtak a hütőkocsi hátuljába. Belefeküdtek egy-egy hütőládába. Egy fogolytársuk becsukta a furgon hátsó ajtaját, és visszatért az előkészítőbe. Közötte a smasszerokkal, hogy végeztek. Ezután a hütőtérben tevékenykedő csoporthoz sietett, segített a szállítmány kicsomagolásában. Fagyasztott húsok, margarinkockák és más élelmiszerek alól fegyvereket szedtek elő. A markológép forgolódott a földhányások között. A betonkeverő nyi ásából fröcskölt a szürke massza. A munkások kiáltoztak, a foglyok őrjőngtek széles jókedvükben. Elhangzott az első figyelmeztető lővés. Aztán egy sorozat. A konyhában trécselő őrök gyorsan határoztak. A furgonnak szélsebesen el kell hagynia az épületet, mielőtt kirobban a balhé. Az egyik smasszer beleszólt a rádiójába. Szavait a kapuőrséghez intézte: - Engedjétek ki a kajásokat! Aztán egy lélek sem mehet se ki, se be. Így történt. A furgon nekilódult. Átszáguldott a hirtelen kinyíló és még gyorsabban bezáródó kapun, majd rávetette magát a sorompóra, mely renyhébben emelkedett a kelleténél. De ekkor már vad lövöldőzés hallatszott az épület felől, aztán egy robbanás. A hütökocsi vezetője padlóig nyomta a gázpedált. Elvitte emlékbe a Fél sorompót. Már messze jártak, amikor felüvöltött a bőrtön szirénája. Kimásztak a fagyasztóládákból. Szüz szája elkékült, ujjai meggémberedtek. De vigyorgott. Karját lengetve szökdécselt, hogy ereiben gyorsabban keringjen a vér. A Fagyasztóban dermesztő hideg volt, de a kocsi belsejét sem lehetett melegnek mondani. Yeti és Tetovált nem osztozott társa derültségén. IiWha arcukra száradt volna a bőr. Keménynek, elszántna k látszottak. - Príma, ha az ember számíthat a barátaira - mondta Szüz ugrándozás közben, szabadulásuk körülm nyeire célozva. A tetovált fellökte, :najd az et rü ő i túra nehezedve tagolta: - Hülye vagy. r i;i hülye: meghal.- Most pedig kiugrunk. és az ajtóval birkózott. Rövidesen kitekinthettek az elsuhanó út szürke szdla jára, a mellette rohanó fák zöldes mázára. Szűz hason fekve bámult felé. Fogvacogva megrázta a fejét. - Odaverji .k magunkat. Külör ben is, közei vagyunk roé . Elkapnak a zsaruk. : ,lár hiztosa: r:asztottá:k őket. - Percről-percre közeledür;k a legfőbb ba;hoz - mcrrar, Tetovált, majd valamivel enyhültebben hozzátette: - Ugrás közben húzd össze magad, és gurulj. Ez a legfontosabb: gurulj Menj elsőnek. - Minek? - kérdezte Szűz.- várnak a barátaink. - Barátok!? - nevetett Yeti. - Amennyire barátja pók a
légynek. Indulás! Szüzzel az történt, ami a vonakodó ejtőrnyős-tanoncokkal szokott: úgyszólván kihajították a száguldó furgonból. Zuhanás közben ügyelt rá, hogy nyakát ne szegje, lábát ne törje. Őt Yeti, majd Tetovált követte. Amint földet értek, folytatták gurulásukat: az utat szegélyező árokig. A furgon vezetője észrevett valami mozgást a külső visszapillantó tükörben. Levette a lábát a gázról, feszülten figyelt hátrafelé. Hirtelen dermesztő félelem szállta meg. Akkoriban érzett így, amikor első útjait tette a börtönbe és vissza, amikor még minden alkalommal aprólékosan átvizsgálták a kocsiját, az áruját, őt magát. Az őrök gyanakvása beleoltotta a félelmet. Aztán rájött, hogy ez csak pszichózis. Idővel az ártatlan is bünösnek érzi magát, ha kitartóan bizonygatjákvétkességét. Lassan elhalkultak a szorongások, a gyanakvás légköre is felengedett körülötte, hiszen midannyiszor tiszta volt, akár a fehér bárány. Mostanában már csak rutinvizsgálatokkal fogadták, s csaknem bocsánatkérően végezték el ezeket. A lövőldözés, a pánikszerü távozás hangulata újraoltotta benne a régi érzéseket. Mintha mozgolódást látott volna a kocsi mögött, az úton. Mióta levette talpát a pedálról. a furgon érezhetően lelassult. A férfi hirtelen elszántsággal a fékre lépélt. Nem törődött társa kérdő tekintetével. az út szélére kormányozta, megállította a kocsit. Sóhajtva kiszállt. hátraballagott. Nyitva találta a rakodótér ajtaját. Belesett. de semmi gyanúsat nem Iátott odabenn, a ládák között. Talán rosszul csukták be az ajtót, de kinyílhatott a sietségtől is. A fér6 mégsem nyugodott meg. Bezárta a kocsi hátulját, s közben arra számított, hogy támadás érheti, csak nem tudta, melyik irányból kellene várnia. áörnyedt tartással, nyakába húzott fejjel mászott vissza a helyére. Társa ezúttal sem kérdezett semmit. De mereven nézte őt, s neki mondania kellett valamit. - Ideges vagyok - közölte vállvonogatva. áyújtást adott, rálépett a gázra. E percben gyülölte ezt az elhagyatott utat. a néptelen környéket, melyet éppen ezért kedvelt mostanáig. Itt a madár sem jár ilyenkor, mindig kedvére kíszáguldhatta magát, képzeleghetett, hogy autóversenyző, ami lenni akart, nem pedig férj és családapa, ami kevésbé akart lenni. Bekapcsolta a magnót. Csatlakozott az énekeshez. Még akkor is a bárgyú szöveget dalolgatta, amikor megpillantotta az út szélén parkoló cirkálót. A furgon közeledtére a terebélyes fekete kocsi megmozdult, majd lomhán megindult, olyan lassan, hogy a vezetőnek fékeznie kellett. Ekkor felhagyott a dúdolással, és a társára pillantott, de hiába várt tőle tanácsot. Megállt. A szedánból két férfi lépett elő. Jóllehet nem volt fegyver a kezükben, megjelenésük mégis megrémítette a vezetőt. A két fickó a furgon mellé lépett. Egyikük, egy tipikus gorilla, felszólt neki: - áyere utánunk. Ha nem hősködsz, nem leszel hősi
halott. - Ez szép - morogta magának a vezető. - Fel kellene jegyeznem. De ment a szedán után. Rövidesen lekanyarodtak az aszfaltútról, murván döcögtek, gödröket kerülgettek. Behajtottak az erdőbe. Fák közótt manővereztek. Már már lementek a térképről. Végre a szedán megállt. Kipattantak belőle az előbbi gorillák. Egyikük leszállította a furgon utasait. A másik a hátsó ajtóhoz sietett. Nehéz percek vánszorogtak el. A kocsi rakterében kutató férfi dühösen került elő. Arckifejezésének láttán újra kinyílt a szedán ajtaja. A kilépő 6ckó tüpettyes szövetből készült öltönyt viselt, nyakkendője kifogástalanul állt. - Volt valami rendkívüli a mai útján? ` - kérdezte komoran a hütőkocsi vezetőjétől. A férfi hátrált egy lépésnyit, mielőtt felelt volna. - A rabok balhéztak a börtönben. Sebtében kellett eljönnünk. Más nem volt. - Nem? - A jól öltözött fért kételkedni látszott. Harmincc éves lehetett. Nemrég borotválhatták, cipőjét tükörfényüre suvickolták, vállát finom parfüm illata lengte körül. - De - bólintott a furgon vezetője. Ha eddig reménykedett, hogy talán mégis nyomozókkal találkozott, az elegáns fickó Láttára fény gyúlt a homloka mögött, bántó élességü. - Láttam valamit a tükörből. Mintha leesett volna hátul egy csomag. . Megálltam. Nyitva volt a hátsó ajtó. A szövetöltönyös férfi volt az egyedüli, aki nem verítékezett a á forróságban. - Körülbelül milyen távolságra innen? - kérdezte ugodtan. A furgon vezetője úgy becsülte, hogy legfeljebb o-4 kiloéter lehetett. Vallatója alig komorodott el, amikor így szólt: 10 1j - Tudjátok-e, mit tettetek? Az élelmíszerek afatt fegyvereket juttattatok a börtönbe, s ezzel elősegítettétek a vérfürdőt. Ráadásul megszöktettetek három veszedelmes bünözőt. A férfi, aki soha nem lett autóversenyzö, de lett sofőr és családFö, csak a fejét ingatta. Lázálomnak rémlett a jelenet: a furgonban szólt a magnó, a fahangú énekes a kisangyalát csalogatta, hihetetlen volt az egész: a fák, a szedán, a tüpettyes öltöny. A gorülák zakója elöl elökerülő fegyverek. A lövések. A vezető felbukott. Társa megtántorodott, esetlen hátrabukfenccel a furgonig gurult, válla nekiütődött az egyik keréknek. Aztán a szedán ajtói becsapódtak. Hörrent a motor, hangja elnyomta a magnóból áradó örömzenét. A hütőkocsi a fák között m aradi. Szüz erősen sántított, de mennie kellett. Yeti belekarolt, már-már a levegőbe emelve vonszolta társát. Tetovált elöltük rohant, durván hárította el az elébe kerülő bokrok ágait, nehéz lépteinek zaját csak légvételei harsogták túl. - Nyomás - szólt hátra
időnként. - Ránk találnak azok a rohadékok. - Sose voltál normálís - zíhálta Szüz. - De most végképp megvesztél. Ők szabadítottak ki. Miért futunk előlük? Nem kapott választ. Tetovált felért a dombtetőre, lehasalt a magas, száraz Füben. Fél percig előremeredt, majd megfordult. Vigyor derüit az arcára. - Ott a tanya - intett a messzeségbe. Nem folytatta. Talpra szőkkent, megiramodott újra. Szüz megtorpant, a fejét rázta. Megpróbálta ellökni Yeti karját. - Nem csinálom - kiáltotta. Eltört a lábaml . - Az agyad, az tört el. Ha nem jössz, itt hagylak - ripakodott rá Yeti. - Nem te kellesz nekik. Ha megtalálnak, szó nélkül kinyírnak. Szüz halkan sírdogálva tovább sántikált. áyilkos napsütés Forralta a levegőt, megrándult lába pokolian fájt. Eddig azt hitte, ezentúl könnyebb lesz az élete. Csak könnyebb lehetett, mást nem tudott elképzelni. A sitten rohadhatott volna élete végéig. Mindössze azért, mert egy fegyveres összecsapás során elhullott néhány rendőr A tárgyaláson bemutatták a hullákból kiszedett golyókat, s egy öntelt szakértő kijelentette, hogy azok az ő géppisztolyából származnak. Kár, hogy csak néhány zsaru maradt ott. Mindet le kellett volna kaszálni, 1e Szüznek eszébe jutott, hogyan esett fogságba. Egy farrnergúnyás spiné kapta el. Egyszerüen lekapcsolta őt, akár egy risszrossz taknyost, hiába volt a kezében a géppisztoly. Persze, a nő a tárgyaláson is megjelent. De ő megjegyezte minden vonását, tudja a nevét. Megtalálja a spinét. Shanon Bogle rútul fogja végezni. De milyen rütu(! Szüz nekilódult. Nem vészes a lába. Csak egy rándulás. Rendbejön. Tetováltéknak igazuk lehet. Nagykutyák segítettek a szabadulásban, eddig sem értette, miért. Majd megtudja. Előbb biztonságba kell jutniuk. A zsaruk megjelenésére is számítani lehet, hiszen a börtönben áll a bál. Tetovált a tanyaépület közelébe ért. Látott egy ígéretesjármüvet, egy csodaszép dzsipet. Mielőtt elkötnék, arról is meg kell győződni, van-e valaki a közelben, aki ellenezhetné ezt. Vörős szőrá macska hevert a küszöbön, eltikkasztotta a meleg, unottan pillantott a közeledő fér6ra, majd hunyorgott egyet, s megnyalta a bajuszát. Tetovált megtorpant. Kutyára számított; a tanyaház mőgül lónyerités hallatszott. Felcsillant a szeme. A terepjáróval kénytelenek lennének az úton haladni, és üldözőik valamelyike hamarosan ki is szúrná őket. Az épület mögött két ló legelészett. Nyugodtan fogadták az emberek közeledését. Tetovált megsimogatta a fekete kanca fehér sávos homlokát, megragadta a kantárszárat, és a hátára iendülL Intett Szüznek: üljön fel mögé. Yeti nyögdécselve felmászott a másik lóra, sarkát belevágta az állat oldalába. Az erdő felé vették az irányt. Hamarosan eltüntek a fák között. A szedán a tanya mellé érkezett. A két gorilla kiugrott belőle.
Fiülőnös óvatossággal közelítették meg az épületet. Pisztolyukat támadásra készen kézben tartották. Elmentek a blazírt macska mellett, kőrbejárták a házat és a toldaléképületeket. Belöktek egy ablakot, végigkutatták a lakóhelyiségeket, fellopakodtak a padlásra, vasvillával átfésülték a padlóra terített szalmát. A tüpettyes öltönyt viselő férfi küépett a kocsiból. Cipőjét szinte r-;, nyomban belepte az udvar finoman szállongó pora. Yeti jutott eszébe, a mázsa fölötti, széles vállü, jókora lábú fickó. Egy ilyen monstrum óhatatlanul otthagyja lenyomatát, amerre jár. A férfi lehajolt, figyelmesen nézegette a földet. Végre megpil..:lantotta egy sarok rajzát, majd mind több jelet észlelt. Néhány ';,perc múlva úgy olvasott a tanyaudvar porából, mint kedvenc 1o lapjából. Felismerte a tyúkok és a macska talpának nyomát, egy gumicsizma recés lenyomatát: ez utóbbiből rengeteg látszott, a gazdáé lehetett. Ezek a rajzok összefolytak, egymásba vesztek, de a férfi céltudatosan haladt előre, Yeti kissé jobbra nehezedő járásánakjól látható vonalát követve. Így ért az épület mögé. Amikor a két gorilla némi szalmával borítva előkerült, a tüpettyes öltönybe bújt főnök közölte velük: - Lóháton léptek le. Több eszük van, mint gondoltam. Nem látszott gondterheltnek. Visszasétált a szedánhoz, társai követték. A terebélyes kocsi nem farolt vissza az útra. A rosszabbikon döcögött előre. Hátulról, a börtönhöz vezető irányból elmosódó szirénaszó hallatszott. Rövidesen néhány helikopter is megjelent a magasban, dübörögve fúrták át magukat a csaknem izzó levegőn a forróságtól kífakult ég alatt. Az őltönyös férfi kényelmesen hátradőlt a sofőr mellett. Cigarettát tolt a szája sarkába. Némán vigyorgott. A lázadás nem a terv szerint alakult. Az őrtornyokban felügyelő fegyveresek néhány perc alatt visszaszorították az épületben vaktában lövöldöző rabokat. Átmenetileg patthelyzet alakult ki. Az elítéltek túszul ejtették az igazgatót, néhány építőmunkást és a lefegyverzett smasszerokat. Egy kisebb csoport ezekre ügyelt, egy másik azokra a rabokra, akik megtagadták, hogy részt vegyenek a zendülésben. Az események szellemi vezére, Josh Spitz, 46 esztendős férfi, akit terrorista akciókért ítéltek el, egyelőre úgy vélte, kézben tartja az irányítást. Az irodában ült, ölében a telefonkészülékkel. A sokadik szerkesztőséget tárcsázta, majd újra elismételte a vonal végén jelentkező, soron lévő újságírónak a történteket, aztán rátért a lázadók követeléseire. Mire a vonal elnémult - feltehetően a rendőrség közbenjárására - Josh Spitz tudatta a külvilággal a börtönlakók ultimátumát. A madár sem járta környéken álló kivénhedt épület néhány óra múlva hadszíntérre hasonlított. A falakon belül Spitz és társai vezényeltek. Az ablakok lőrésekre hasonlítottak. Az udvaron holtak hevertek, néhány sebesült vánszorgott a kapu felé. Az őrtornyokban fogytán volt a muníció, de a helikopterek érkezése véget vetett ennek a gondnak.
A kőfalon kívül furgonok és személykocsik sorakoztak, férfiak hemzsegtek állig fegyverben: rohamrendőrök, különleges osztagosok, civilek. 14 A sajtó sem sokáig váratott magára, előbb csak néhány helikopter érkezett. Jöttüket éles hangú párbeszédek jelezték az éterben. A börtönkörnyéki légtér robajlott a tévétársaságok és a rendőrség egymással szócsatázó szitakötőitől. Idő kellett hozzá, hogy a sajtószabadság és egyéb jogok tisztázásával némi rend alakuljon ki Fenn és lenn. Az idegek próbája következett. Spitz szabad eltávozást követelt csoportjának, s csupán mellesleg hozta szóba a börtön kiszolgált, siralmas állapotát. Javasolta az épület lebontását. Ha ő fel nem robbantja. Tárgyalópartnerei húzták az időt. A különféle csoportok lázasan tevékenykedtek. A különleges osztag azon tanakodott, hogyan rohamozhatná meg a börtönt anélkül, hogy a túszoknak bántódása essék. Egy másik csapat a sebesültek kimenekítését tüzte ki célul, miután Spitz kereken kijelentette, hogy mentőkocsit nem enged be az udvarra. A rendötség képviselői a következő kérdések megfejtésével foglalkoztak: hogyan jutottak Fegyverek az elítéltek kezébe?, mi módon szerveződött meg a zendülés?, kik segítettek ebben kívülről? Listát kértek a rabokról. a hozzájuk bejáró üg5wédekről, látogatókról. Nyomozók légiói indultak a börtönt ellátó cégek, intézmények nyomára. Szakértőket mozgósítottak. Felmerült az is: megszökhetett-e valaki a kezdeti felfordulásban? Egyelőre elvetették ennek lehetőségét. Chunky Breslau elbúcsúzott haverjaitól, és elindult hazafelé. Az alkonyi szürkülettel bírkózó. neonfényeket gyújtogató utcán vett egy tölcsér fagylaltot, meg-megállt a kirakatok előtt. Nem tulzottan sietett, anyjára gondolt, akit magában csak Ügyésznőnek szólított, méltán. Laurie Breslau rettegett ügyész volt, de ,.:- nemcsak hivatalában, otthon is gyakorolta szigorát. Chunky úgy =:-r vette, ennek nem kis szerepe lehetett apja korai szívbetegséében, de ezt nemigen emlegette, még tréfából sem. Anyjának sem volt humorérzéke, apjáét elölte a betegség. Nem látszott vonzó perspektívának a hazatérés. Egy tizenöt vas fiú aligha lelkesedik attól a gondolattól, hogy családi sacsora 'a, melyet egy búskom.or alkalmazott szolgál fel a búskomor Jeának és a zord tekintetü anyának. ezés közben egyetlen alkalom sem marad kihasználatlanul, ikor fel lehet hívni a figyelmét a Fnom viselkedés áthá hatat15 tan szabályaira. Természetesen szóba kerül majd, hol töltötte a délutánt, de nem utolsó kérdés az sem: kikkel. Chunky kieszelt magának egy lányt, méghozzá egy megfelelő lányt, aki ellen anyja nem emelhet kifogást. Valójában nem különösebben izgatták a nők, egyelőre. De azt mégsem adhatta elő otthon, hogy
mozitran volt, méghozzá két olyan sráccal, akik semmiképpen sem nyerhették meg az anya tetszését. Ha már itt tartott, kellemesebbnek vélte, ha inkább a filmre gondol. Az a neki való világ. Szabadság, vagányság, férfias mókák. Száguldó kocsik, rekedtes hangú fenegyerekek, ingatag nők. Chunkylenyelte a fagylalt utolsójeges falatját, majd rágógumit lökött a szájába. Zsebre vágta a kezét, lelassított. Nézegette a körülötte járkáló embereket. Kikerült egy ész nélkül gördeszkázó srácot, kitért egy kábítószeres cigarettát tukmálgató fickó útjából, átballagott a zebrán, át a parkon. A zőldből kiérve csendesebb környék fogadta. A filmben hallott dalt fütyülve lépegetett ajárda szélén, azt figyelve, kerül-e lába elé kavics, sörösdoboz, apró szemét, amit rugdalhatna. Ahogyhazafelé közeledett, egyrejobban elhatalmasodottrajta a szorongás. áyorsan utánaszámolt, hány évet kell még lehúznia az Ügyésznő rabságában, de csak egy nappal lett öregebb, mióta ennek utoljára utánajárt. Legalább két órányi tanulást varrnak a nyakába, ha túl lesz a nyomasztó vacsorán, ezt le merte volna fogadni. Felfújta a rágógumit, leéyintett egyet, és inkább arról fantáziált, mit tenne, ha öt is üzőbe venné egy kocsi, mint a filmbéli hőst. A ckó kitünően kivágta magát, a hősök örök mázlisták. Erről megint az anyja jutott eszébe. Az Ügyésznő lszánt küzdelmet folytato:t az efféle nlmek ellen, és ha általános betiltásukat hiába szor a;mazta is, etthoi mindensetre Irndeite a bojkottot. Chur-tky szipte büszke volt, hogy kijátszotta a tilalmat. Iéenis, sz nveáélvesen sz~reti a kalandfilmeket, többre tartja a iár;ún !es,J mozdáson alapuló sportokat azoknál, me!yeket az u, aái erezúra endedélyezezt számára. Titkon önvédelmi klubba jár v, tthon is felszreltetea olyan sporteszközöket - bordásfalat, rzy ;jtót -, mely,eken izmait fejieszthette. Néha eltünődött azon, fc lalkoztatná-e mindez. ha nem lenne tilos. Ha szabadabb '. a.maszélete lenne, nem inkább a lányokat kajtatná, videójátel okkal szórakozna, otthon tespedne? Chunky kiszúrt egy szürke kocsit, amely lassú tempóban araszolt .lőre az utcában, mintha legalábbis turistákkal lenne m.e töm;e. ak:k a városrész minden egyes kövét egyenlsént óhajtják megtekinteni és emlékezetükbe vésni. Elvigyorodott. Vonzódott a különös emberekhez. Azokhoz, akiktől az anyja lesápadt, rideggé vált. Pontosan azokhoz, akik vállalni merték a másságukat. Chunky nemS csodálkozott volna, ha egy napon valaki bombát rejtene anyja s szoknyája alá, pillája sem rebbenne, ha egyszer az Ügyésznő úgy.: . jönne haza, hogy monoklit hord a szeme alatt. Chunky Breslau elmerült ezekben a fantáziákban. Nem kívánta anyja halálát, játékosan képzelgett valami komikus bosszúakción. Igen, mi lenne, ha az ő szigorú anyjáról egy napon kiderülne, hogy titkon árulja a testét, esetleg lóversenyezik.
Elnevette magát. Sajnálta, hogy ez lehetetlen.t , . Lelépett ajárdáról. Elindult az úttesten. Nyugodtan átért volna a feltételezett turistákkal tömött lassú kocsi elölt. Vigyorogva azti a . gondolta, akár leülhetne elé az útra, egy parti sakkra. A szürke kocsi motorja felpőrgött. Chunky látta, hogy fellobbannak és egyre nőnek a reflektorok. Megdermedt csodálkozásában, egy tizedmásodpercre a földbe gyökerezett a lába. Aztán azt is tudta, hogy nem futhat el, késő mát g --Chunky Breslau feldobta magát a tevegöbe, olyan közel a kocsi",, orrához, hogy az arrajárók úgy látták, mintha az ütközés emelte iít volna a magasba. A fiú teste a szélvédöüveg és a tetö találkozásánál érte a karosszériát. A kocsi lendülete segítette át a holtponton: nem zuhant vissza, felperdült a tetőre. A tetőn átgurulva nagyotyy.F-a csattant a csomagtérfedélen, majd az aszfalton. ar a a A szürke autó továbbszáguldott. A nyomában járó kocsi "időben megállt ahhoz, hogy ne menjen keresztül Chunky ta Breslau ernyedt testén. IA fiú lehunyt szemmel feküdt az úton. Egyik karja különös .á : szőgben a dereka alá szorult, halántéka vérzett. Lélegzett.aga; A gázoló kocsiban ülő férfiak nem néztek hátra. Az érdekelte oket, hogy mielőbb eltünjenek a közelből. A kormányt markoló hatalmas termetü férfinak volt egy furcsa, zavaró érzése: mintha a fiu feRgrott volna a tetöre, mintha a motorháztetö nem ütött ,t5ego volna rajta. De ez eléggé lehetetlennek látszott, tehát a férfi 1 fültette magát bizonytalanságán. Alder bíró egyedüí élt egy kertvárosi házban. Magánakvaló ember hírében állt, szomszédaival udvarias, ámde távolságtartó viszonyban volt. Csak egyetlen személlyel tett kivételt, egy ötéves 17 gyerekkel, jobboldali szomszédja fiával. Őt naponta áthívta a kertjébe, szörpöt kevert neki, mesékkel szórakoztatta. Nem feledkezett meg a kisfiú névnapjáról, legutóbb építőjátékot vett neki. Ezen a napon Tiny nem látogatta meg Alder bírót, mert szülei elvitték őt a nagymamához. A fehér bajuszú, hatvanéves férfi alkonyattájt érkezett haza. Kiült a kerjébe, olvasgatott, elkortyolt egy pohár jeges whiskyt: Amikor belátta, hogy Tiny aligha jön meg sötétedés előtt, tehát szülei már nem engedik át hozzá, Fogta a poharát, és bevonult a nappaliba. Bekapcsolta a tévét, operakőzvetítést nézett. Csocsoszán dalát hallgatva elkerülte figyelmét az ajtó nyikordulása. A léptek neszét felfogták a vastag szőnyegek. A lövés zaját a hangtompító változtatta halk pukkanássá. Tiny a kapu elé gördülő kocsiból nézte a szomszéd házból előlépő férfit. Elcsodálkozott a láttára. Előrehajolt, és meglökte anyja vállát. Mire sikerült szülei figyelmét felhívnia a furcsaságra, az idegen beült egy szürke autóba és becs kta az ajtóá - Miért volt a bácsinak kifestve az arca? - kérdezte Tiny. Apja vállat vont: - Lehet, hogy néni volt - felelte. A szürke
kocsi ablakai zárva voltak, nyilván a légkondicionálás miatt, az üveg sötét színe nem engedte, hogy átlásson rajta. A kisfit; erősködőit: - Bácsi volt. Csillagok voltak a homlokára festve, meg az egyik arcára. A másikra meg a hold. - Az embereknek egy arcuk van - mondta az anyja, oda sem nézve. Alig egy órája értesült apja súlyos betegségéről. Lekötötték a gondolatai. Tiny FeIFújta magát és nyafogó hangot hallatott, mint mindig, ha nem 6gyeitek rá. Apja megszánta. - ArcFél - sóhajtotta. - Van bal arctél és jobb arcféI. Miből gondolod, hogy tetovált bácsik járnak a barátodhoz? Alder úr komoly ember, nem tart -kapcsolatot gyanús fickókkal. - Mi az a tetovált? - kérdezte Tiny. Kocsijuk a garázsba gördült. Anyja kinyitotta az ajtókat. Apja elmagyarázta, hogy az idegen bácsinak nem festés lehetett az arcán. - Átmegyek Nick bácsihoz, és megkérdezem tőle - felelte Tiny. Biztosra vette, hogy apja átejti. Az idegen arca festve volt, mint az indiánfilmekben. - Vacsorázni mész - rivallt rá az anyja. - Ugy van - tódította az apja, miközben letelepedett foteljébe, és felvette az újságot. Egy pillanatra átfutott agyán a gondolat: Eurcsa látogatója lehetett a bírónak: de aztán elmerült a 18 sportrovatban. Tiny mondott már ennél vadabb dolgokat is. A kontyos nőkre mindannyiszor torka szakadtából rákiált: - Néni! Púpos a fejedl Alder bíró nem halt meg azonnal. Sokáig vérzett még a tarka szőnyegen, jóllehet nem volt eszméleténél egy pillanatig sem. A 666-os körzet néhány nyomozója a rendes évi névnapi összejövetelre igyekezett. Ehhez a hagyományhoz akkor is ragaszkodtak - csúfnévnapnak nevezték -, ha időközben sajnálatos események történtek vendéglátójukkal. Shanont alig fél évvel ezelőtt Faképnél hagyta a barátja, s ettől a lány komoly személyiségváltozáson ment keresztüi. Korábban sem nyájasságát hozták fel legfőbb erényeként, azóta azonban valósággal megveszett, bár ehhez az is hozzájárulhatott, hogy nem sokkal a szakítás előtt csaknem otti agyta a fogát egy akcióban. Mindezt átgondolva, a társaság kissé szorongva nézett a rá váró órák elébe, miközben az ajtó előtt álldogált. A jóképü fodra egy utolsó kísérletet tett, hogy meglépjen, de jefF a karjánál fogva visszarángatta. Az egyik szomszédos lakásból falrepesztő kopácsolás hallatszott,jóllehet későrejárt. Úgy festett, valaki egyszer és mindenkorra rászánta magát a ház szétverésére. - Lelövöm - mondta Shanon, amikor végre ajtót nyitott. A nyúlánk fafal nő a zajforrás felé bökött az ujjával, majd félrehúzódott, hogy társai beléphessenek. Amikor ki-ki elhelyezkedett a nappaliban, egy darabig kétségbeesett ábrázattal hallgatták a falbontó lármáját. A kanapé Fölött meg-megrezzent
egy hanyagul feltüzött plakát, a háziasszony kedvence. A képen egy szerencsétlenüljártbanán látszott: vörös köröm hasítottvégig az oldalán, s amerre elhaladt, vércsíkot húzott a Fallikus jelképként is Felfogható gyümölcsön. - Új szomszédod van? - próbálta túlharsogni a lármát Mona, a barátnő. - Új - Feleite tömören Shanon. Poharakkal zsúfolt tálcát tett az asztalra, majd gondolt egyet, és válltokba dugott fegyverét is mellé hajította. A falra pillantott, mely még állt, de a túlfelén nagyon iparkodott valaki, hogy ledöntse. - Bontsunk pezsgőt - javasolta jeff. A magas, fekete férfi vékony volt és teljesen kopasz, mégsem Nadrágszíjnak nevezte magát, jóllehet ő volt a társaság csúfnév-osztója. - Boldog névnapot! - kiáltotta Mona. 19 Ekkor egy falatnyi vakolat pottyant Indra mézszőke hajába a mennyezetről. - E r pillanati - Eddig tartott és nem tovább, amíg Shanon belebújtatta fejét, karját aválltok szijaiba. Kipróbálta, keze ügyére esik-e a stukker és már ment is. Kilépett a teraszajtón, átpattant az elválasztó korlát fölött, és a szomszédnál termett. A magára hagyott társaság rosszat sejtve, csendben hallgatózott, néhányan fintoro tak. Előbb megszakadt a döngölés. Aztán feldőlt valami nagyobb tárgy. Ha nem ember, akkor létra. Végül felcsattant Shanon kivételesen mély, rekedtes han ja. Szavait nem értették, de szigorát nem vonhatták kétsé be. Egy perc múlva újra előttük állt a lány. Kissé kipirulva felkapta a pezs ősüveget, és kitépte belőle a dugót. Hófehér hab forrt az asztalon, szőnyegen. - A tahó - panaszolta Shanon - fenn áll a létra tetején, a walkmanje üvölt a fülébe, ettől aztán nem is hallja, hogy harsog tőle az egész ház. - Lelőtted? - kérdezte óvatosan Jeff. - Nem kellett. Kirántottam alóla a létrát. Azt mondta, mélyedést készít a falba, aztán majd bepolcozza. Mit szóltok? - Boldog névnapot - próbálkozott újra Mona. Na yjából itt tartott, amikor a szomszéd arra az elhatározásra jutott, hogy viszonozza a látogatást. A férfi, aki talán kezdte felfogni, mi történt vele néhány perccel ezelőtt, és szükségesnek látta megfogalmazni, mi erről a véleménye, a teraszajtó felől érkezett. Harmincas éveiben járó, szakállas hckó volt, tetőföl-talpig mészporral borítva. Kék szeme szikrázott a dühtől. Shanonra bökött az ujjával. - Vegye tudomásul, hogy rendőrt hívok. Ad egy: magánlaksértés. Ad kettő: garázdaság. Ad három: fegyveres támadás. Még azt is a nyakába varrhatom, hogy meg akart erőszakolni. Jeff széles vigyorral előrelépett, és a háborgó férfi kezébe nyomott egy poharat. - Igyál, falvájó testvérem. Épp a névnapunkat ünnepeljük. Az a nő, akire az ujjadat szegezed: Shanon Bogle. Mellesleg zsaru, akárcsak mi. Egyszer kihallgatott egy
fickót, azzal sem bánt külőnbül, mint teveled. A tag rámeredt: "Mondja, maga mindig üyen pikírt?" Bübájos szomszédnődet szólítsd nyugodtan Pikírtnek, mindenki így hívja. Én vagyok Ekrazit. A másik lány Mona Lisa, de vigyázz, mert szerény mosolya csalóka. Veszedelmes is tud lenní. Ez itt Eh Bien, aki minden ügynek a végérejác Ajóarcú fehér ember neve lndra. Öt eredetileg is így hívták. - Indra? Ez nem női név? - érdeklődőit a látogató, korábbi dühéről csaknem megfeledkezve. Jeff vigyorogva folytatta: - Indra felnőtt békességben, naponta legfeljebb huszan-harmincan kérdezték, miért visel női nevet. Nekem kellett kiderítenem, hogy neve egy keleti istenkirályéval azonos, aki a sötét erők ártalmas hatásától óvja az eget, földet, embert. Az elnevezés nagyon is talál a személyiséghez. Indra afféle csúcsmen. Foglalj helyet köztünk, és igyál, addig sem kopácsolsz. Ami fenyegetéseidet illeti, felejtsd el őket. Megbírságolhatnánk, de nem tesszük. Leitatunk. - Hé - mondta lassan Shanon -, ezt a pasast nem szeretem a lakásomban. - Csak idő kérdése, úgyis átjött volna - meredt rá Ekrazit. A fallal együtt. Indra a tükör előtt igazgatta a haját: - Essünk túl az ünneplésen. Nekem mindjárt mennem kell. - Raban Melotti vagyok - tudatta a mészporos látogató, némileg megnyugodva Ekrazit porcelánmosolyától. - Mive1 foglalkozol, ha nem a falat bontod? - kérdezte a göndör hajú Eh Bien. - Orvos vagyok - vallotta Melotti. A banános plakátot nézegetve többször felszisszent, Szakálláról fehér por szitált. - Isteni - morogta Indra. Eljött a tükörtői, de nem ültvissza a helyére. Állva is pont olyan benyomást keltett, mint aki tükön Cal. - Pikírtre ráférne egy pszichiáter. - Nőgyógyász volnék - sajnálkozott Melotti. Egyre a banánon végighúzódó vércsíkot mustrálta. Aztán kütta a perzsőjét. - Áh - örvendezett Ekrazit. - Íme, Fürge Ujjak, a nögyógyász. Boldog névnapot. Mit keresel ezen a Iepra környéken? Tán angyalcsinálásért kihajítottak az állásodból? Hogyjőn ahhoz egy doktor, hogy önkezével vessen véget a közfalaknak? Melotti vállat vont. - Szabadsá ot vettem ki. Válófélben vagyok. Enyhén szólva betett nekem a procedúra. A falbontás relaxál. Ennyi a curriculum vitae. Pikírt felpillantott a poharából. - Nincs magának egy szinkronizáit változata? Melotti elvigyorodott. Alaposan megnézte az előtte ülő rövid hajú, már már fiús nőt. Nem tudta megálapítani a korát: lehetett huszonöt, de akár harminckétéves is. Ismeretségük röpke percei alatt nem sok báj sugárzott belőle. Vékony alakjának részleteit elfedte a lezser farmeröltözet. A másik nő, Mona is borzasra nyírt e0
hajat viselt, imitt-amott gőmbőlyübbnek látszott Pikírtnél, de az ő alakját is bő szabású farmerhalmi bújtatta el Melotti tekintete elől. Shanon erőltetett mosollyal kortyolgatta a perzsgőjét, később vodkát töltőit. Társai úgy tettek, mintha nem vennék észre szórakozottá váló pillantását: mintha nem tudnák, hogy nem Fgyel rájuk, máshol járnak a gondolatai, egészén máshol, Fél éve mát Viszonzásul Shanon nem említette, mennyire idegesítik az ostoba névnapi ajándékok: a kopasz Ekrazitnak szánt hajkefe, a mézszőke Indra hajcsavarói, a szende Mona mezíden Férfival ékesített autóillatosítója, a túlfütött Eh Biennels adott felhúzható gyorsvonat. Ő, Shanon egy doboz szivart kapott, célzásul nem éppen nőies természetére. Melotti úgy ment el, ahogyjött: az erkélyen keresztül. Kisvártatva kőverte példáját a társaság többi férfitagja, az ajtón át. Mona maradt. - Itt alhatok - mondta. Shanon a Fejét rázta. - Nem kell. Nincs semmi bajom. - De igen, látom. Akarsz beszélgetni? - Nem akarok. Ne kezelj úgy, mint egy lelki sérültet. Kutya bajom. - Frászt - Felelte Mona. - Még mindig nem vagy túl rajta. - Dehogynem - bizonykodott Shanon. Kicsavarta a vodkásüveget. - Abszolút túl vagyok rajta. Mindenen. Az új szomszéd megint hallatott magáról. Mivel belátta, hogy éjjel egykor a döngölés tényleg nem helyénvaló, csendesebb elfoglaltságba kezdett: a falat csiszolta. Ennyi jószándékkal akár Pikírt idegeit is cirógathatta volna, drótkefével. Mona látta, hogy Shanon kész. Ránevetett: - Oké. Magadra hagylak Elviszem a kocsidat. Reggel érted jövök. - Mi lesz reggel? - Pikírtet megdöbbentette a felfedezés: a világ bizony Folytatódik. Jönnek a holnapok. - Le tudsz feküdni? - FeIállni nem tudok - közölte Shanon. Egy üveg pezsgővel szemezett. Amikor a figyelmes Mona eltüntette a palackot, Pikírt a füiére tapasztotta tenyerét. - Ó, a francba - suttogta. - Menj a Francba. Vidd a kocsimat. A nőgyógyászt is Felkaphatnád. Mona felsóhajtott. - Tudod, hogy nálam szóba semjöhet más férfi, csakis Indra. Shanon bólintott. - Utálom Indrát. - Viszonzottan - felelte Mona. - A nagyobb baj az, hogy engem sem szeret - Téged szeret. Csak még nem tünt fel neki, hogy nő vagy. De amúgy kedvel. - Talán majd most. Nemrég otthagyta a nője, tudtad?l Talán észrevesz végre. - Otthagyási hullám söpört végig a kontinensen. Aludni akarok. Mona felkapta a kocsi kulcsait. Tekintete találkozott a fürdőszobába vonuló Shanonéval. Egymásra mosolyogtak. Évek óta tartott a barátságuk, jó ideje párban dolgoztak, jóllehet Pikírttel nehéz volt kijönni, magáról beszéltetni pedig végképp nem
lehetett. Fél éve is együtt voltak, amikor Shanon bajba került. Megmenekülése éjszakáján először és utoljára sírt Mona vállán. A lány becsukta az ajtót maga mögött. Kisétált a házból. A kocsi mellé érne felnézett az elsö emeleti erkélysorra. A nőgyógyász lakása Fényárban úszott, a nyitott teraszajtó fehér port szürt a szabadba. Monát váratlanul érte a támadás. Egy kar fonódott a nyaka köré. Kemény térd döfött a hátába. Megroppant a gerince. Felütőtte a könyökét. Érezte, hogy csontba talál. Langyos nedvesség Fröccsent a karjára. Nyaka körül meglazult a szorítás. Hiába szabadult meg a háta mögött álló férftól. Amikor futni próbált, emberhegy magasodott fel előtte. Ökől zuhant a vállára, mellkasára. Leroskadt. Erőt gyüjtött, hogy elFuthasson. Az emberhegy karja újra lesújtott. Shanon kilépett az erkélyre. Jól tudta, feje már ki nem szellőzhet, megtelt vodkagőzzel. Legfeljebb alvással enyhíthetné a bajt. Kábultan megkapaszkodott a korlátban, és mélyet lélegzett. Ekkor pillantotta meg a kocsija melletti mozgolódást. Mona a földön feküdt, testére ökölcsapások zuhogtak, nem mozdult. Shanon kiáltott valamit, de közben már a nappaliban termett. Felmarkolta fegyverét. Néhány hosszú lépéssel megtette az odavissza utat. Szinte célzás nélkül lőtt. Az emberhegy megdermedt egy ütés lendületében, aztán a vállához kapott. Eltorzult vonású arc fordult az erkély Felé. Shanon gondölkodás nélkül átvetette magát a korlát Főlött. Zuhantában felhúzta a térdét. A ház előtti fübe érkezett, gurultában elejtette pisztolyát. Egyelőre nem vett tudomást a bal bokájába hasító fájdalomról. Visszahemperedett a Fegyverért, és megragadta. Lővések csattantak. ee eo Shanon fekve maradt, araszolva, gördülve egy kocsi fedezékébe igyekezett. Fuldokló, pánikba esett ember légvételét, halk jajdulásait hallotta. A sajátját. Meg kellett támasztania a könyökét, hogy ne reszkessen a keze. Az eldördülő pisztoly csaknem letépte a csuklóját. Az emberhegy felordított, elejtette fegyverét. Otthagyta a mozdulatlan Monát, és egy sötétszürke Maseratihoz sántikált. Vérnyomok csillantak mögötte a gyéren megvilágított aszfalton. Társa követte, a visszavonulást szapora lövöldözéssel fedezve. Shanon megcélozta a Maserati. abroncsát. A pisztoly kiszakította magát a kezéből. A kocsi motorja felpőrgőtt, a kipufogó Füstfelieget okádott, bevágódtak az ajtók. - Úristen - nyöszörgött Shanon. Odakúszott a bizarr testheiyzetben fekvő Monához. - Úristen - jajdult újra, amikor megérintette. Fel akart pattanni, de hal lába felmondta a
szolgálatot. A Maserati eltünt az éjszakában. Nem mehetett utána, Monán kellett se ítenie. Elvonszolta magát a kocsijáig. Az ajtóban találta a kulcsot. Bemászott az elsö ülésre. A rádíó után tapogatott. Elóször mentőt hívott, utána kérte a járőrkocsik segítségét. A Maserati rendszámát csak hiányosan tudta megmondani. Kérte, a kórházakban kötőzzenek egy nagy termetü, jobb vállán és bal lábán lött sebből vérző férfit. Ha jelentkezik. Ezután visszabicegett Monához. Leült mellé, ölbe vette a fejét. Kisímította a hajat a homlokából. A halott nő homlokából. A börtön körül ali változott a helyzet. A különleges osztag korábbi ltisérlete felsült. Nem sikerült a tetőn át az épületbe , hatolni. A próbálkozás egy túsz életébe került. josh 5pitz és társai nem aludtak. Ennek olykor petárdák hajigálásával adták jelét. Füst kavargott. A terrorista időnként megerősítette követeléseit. Néhány társával együtt szabadon óhajtott távozni. Az itt maradókról sem feledkezett meg. Részükre más - korszerübb - bőrtönökben való elhelyezést követelt, teievíziöt, telefont, intim látogatási lehetőségeket. Amikor az is felmerült, hogy az elítéltek a la carte menüböl étkezhessenek és ruhájukat neves tervezők kreálják, többen hinni vélték: josh Spitz hülyét akar csinálni a rendőrökből. Egy elmeszakértő úgy gondolta, a bünözőt már csak hajszái választja el attól, hogy ámokfutásra váltson. Rendőrök légiói keresték a kereskedelmi cég Furgonját, amely reggel az utolsó pillanatban hagyta el a börtönt, de azóta sem érkezett meg sehová. tVyomozók faggatták a hütőkocsi személyzetének hozzátartozóit. Alapos okkal feltételezték, hogy a fegyverek ezen az úton kerültek az elítéltekhez. A helyi rendőrségen rendezték be az üggyel foglalkozó apparátus föhadiszállását. A börtönt körülzáró csoportokkal rádiókapcsolatot tartottak fenn. Az elítéltek névsorát, bünlajstromát elemezték, megpróbálták megállapítani, kik lehetnek azok a személyek, akik természetüknél Fogva hajlamosakhasonló zendülés kivitelezésére. Josh Spitz ügyvédje és volt felesége nehéz örákat élt át. Váltott nyomozók faggatták öket. Tudni akarták, honnan származott a külső segítség a lázadáshoz. De más is megfordult a fejükben: a terrorista gyengéjét kutatták. Ebben a kérdésben az asszony bizonyult segítőkészebbnek. Kiderült, hogy Josh Spitznek van egy lánya az első házasságából, Lena Spitz. A huszonkét éves lány az apja kedvence, talán az egyetlen, akit a bünöző szenvedélyesen szeret. A helyi rendötség nem tudott mit kezdeni az egyik tanyagazda bejelentésével. Látható volt, hogy fontosabb dolguk is akad, mint két ló eltünésének felderitése. Megértés híján a gazda az épület körül gyülekező újságíróknak panaszolta el bánatát. Állítása szerint távollétében személyautójárt a házánál. Padlását, szobáit
átkutatták. Az egyik üjságíró ráharapott az információra, talán mert volt némi fantáziája. Félrevonult a gazdával, és a két kreatív elme rövidesen összeillesztette a képet. Felröppent a hír: a hütőkocsi rabokat szöktetett ki a börtönből. Lehetséges?, kérdezték Josh Spitz-t. A bünöző nevetett. Ha valaki elhagyja az épületet, az ő lett volna, felelte. Néhány rádiöállomás mégis leadta a hírt: rabok léptek le korán re gel. De kik azok? Mindenki a hajnalt várta. Shanon nem mozdult a parkolóból. A környék fényárban úszott. Szakértők hemzsegtek. Lefotózták a helyszínt, töltényhüvelyeket kerestek. Mintát vettek a megsebesített támadó elfolyatott véréböi. e4 e5 A tömeg nőttön-nőtt. Shanon tízszer elmesélte a történteket, s közben türte, hogy csuklójára rugalmas pólyát tekerjenek, bokáját helyreigazítsák. Erőt vett kétségbeesésén, annál is inkább, mert motoszkált valamí a fejében: a támadók vajon Monát akarták elkapni? De akár Monát, akár őt, maradt még egy kérdés: miért? A daktiloszkópos az első, rutinszerü próba után kijelentette: a megsebesített férfi elejtett pisztolyán egy árva ujjnyom sem látható, ennél többet azonban csak az alaposabb laboratóriumi vizsgálat végeztével mondhat. Shanon töprengett. A támadóknál fegyver volt, ők mégis puszta kézzel estek neki áldozatuknak. Ez a kegyetlenség bosszúra vallhatott. De kí akart bosszút állni Monán? És miért? Megpróbált visszaemlékezni a történtekre, de a képek zavarosak voltak. Az emberhegy - nem míndennapí alkat - talán segíthet elindulni valamilyen irányba. A másik férf középtermetü tehetett. Sharon erőltette az emlékezetét. Végre beugrott. A kisebbik fickó szemöldőkig behúzott sapkát viselt, éppen olyant, mint a sielök. Jó, de mi a fenéért vettek kesztyüt - nem Iátta a kezükön! ha támadásukat mégis olyan helyen hajtották végre, ahol kőnnyedén észrevehették őket? Beült a kocsi első ülésére, és a kormányra hajtotta a fejét. Azon töprengett, miféle bünözőkkel akadt dolgukat utóbbi időben, kik lehe nek azok, akik okkal fenhetnék rájuk a fogukat. Mert azt sem vetette el, hogy talán mindketten céltáblák. Mona megvolt, ezután őt kapják el. Mialatt a nagy semmivel dominózott, a rádió gombjait tekergette. Zenét keresett. Nem érdekelte a szenzációs hír a bőrtőnlázadásról. Az eltünt furgon és a kámforrá vált lovak azonban egy percre elterelték gondolatait saját problémáiról. Úgy vélte, nem feltételenül kacsa, amit hall. Elképzelhető, hogy néhány elítélt lelépett a hütőkocsival. De miként lehetséges, hogy nem sikerizlt azonosítani őket? Na persze, a zürzavar. Elhallgattatta a rádiót. A szakértők eltávoztak, a tömeg lassan
szétoszlott. Shanont a hideg rázta. A fene egye meg, gondolta. Kibírhatatlan a hőség, ő pedig didereg. Ugyanekkor Mona támadója sísapkát hord. Valaki megérintette a vállát. Felsandított. - Mi az? Szétverte már a lakásomat? - kérdezte. Nem lehetséges, hogy ennek a gyanús alaknak is köze van a tórténtekhez? Miért éppen most költözött ide ez a fickó? e6 - Akar kinint? - kérdezte Melotti. Kísértetiesen festett a finom mészréteg alatt. - Mínek? - reszketett Shanon. - t.Jgy nézem, maláriás rohama van. - Menjen a francba, mert lelövőm. - Ne haragudjon, hülye vicc volt. Jöjjön, felkísérem. Shanon kilépett a kocsiból. Hagyta, hogy Melotti bezárja mögötte az ajtót, a kezébe adott kulcsot gépiesen eltette. Megpróbált lépegetni. Bokája minden mozdulatra megnyilallott. A férfi nem kérdezett semmit. Nem derült ki, mennyit látott a történtekből. Lehet, hogy egész idő alatt a walkman fejhallgatója alatt kaparta a falat, és csak az odakint támadt hirtelen fényesség keltette fel az érdeklödését. Shanon nem foglalkozott ezzel. Tudta, nem fog elaludni, nem hagyja kikapcsolni a düli, a milliárdnyi megválaszolatlan kérdés. Amikor a nappaliba lépett, és megpillantotta a kanapé fölőrt a falat (melyet a leomláskor néhány reményteli pillanatig talán még megtartott a tapéta), nem szólt semmit. A tátongó nyláson át benézhetett a nőgyógyász lakásába. Melotti a torkát köszörülte: - Majd odatolok egy szekrényt. - Menjen a Francba, mert lelövöm - sóhajtott Pikírt. A férfi nem felelt. Felkapott egy poharat, teletöltötte vodkával, és a lány kezébe nyomta. Aztán csendben távozott. Az ajtön át. Amikor reggel Pikírt az irodába érkezett, már mindenki tudta, mi törté t. A kollégák legtöbbje azzal is tisztában volt, hogy a meggyilkolt Lisa Yaffe, becenevén Mona, azon kívételek közé tartozott, akiket Shanon kedveit. Nem zaklatták kérdésekkel, úgy tettek, mintha ott sem lenne, s látták, hogy ő nem is kevéssé hálás ezért. Pikírt feljegyzéseket készített. Sorra vette azokat az eseteket és a hozzájuk tartozó bünözőket, melyeknek közük lehetett a gyilkossághoz. Egy óra múlva a főnöke, Kahan hívatta, akit mindenki csak Sapíensnek nevezett. A fér6 leüttette, kávéval kínálta Shanont. Észrevette vérhálós kötőhártyáját. Köhintet - Látom, nem aludtál, Pikírt. Hallgass ide. Nem érdekel, ki mit fog szólni, én ismerlek téged, tehát rád bízom az ügyet A kőrzetben történt a gyilkosság, bárki más megkaphatná, mégis neked adom. Indra lesz a társad. áondolom, mindenki bedolgozik majd nektek. A tetteseket akarom, és ebben értelemszerüen e7 egyetértünk. Sokan kifogásolhatják ezt az elgondolásomat.
Tartom a hátamat. Pikírt fintorogva kortyolgatta a kávét. Azon töprengett, megmondja-e Sapíensnek, mit tart Indráról. Nem szólt, mindenki pontosan tudta, hogy ők ketten nem egyeznek. Csak ennyit kérdezett: - Miért vele? - Értelernszerüen azért, mert ismerlek. Indra lesz a féked. Te érdes vagy, ő viszont dörzsölt. Ha netán meglelitek a tetteseket, az ügyet Laurie Breslaunak adom át. Ezzel értelemszerüen azt akarom mondani, hogy nem kell bíráskodnod. Breslau kíjárja nekik az életfogytiglani. - Indra tudja? - Már hívattam. - Jön-e? - firtatta Pikírt. A mézszőke férfi ekkor nyitott be az ajtón. Az állát dörzsölgetve letelepedett főnökével szemben. Nem nézett sehová. - Nem örülök - mondta. - Ő nem örül - szisszent fel Pikírt. - Én el vagyok keseredve. - Hagyjátok abba - kérte Sapiens. - Monát meggyilkolták. Értelemszerüen nem kell erre felhívnom a figyelmeteket. Mielőtt még folytathatta volna, szóváltás hallatszott kíntrál. A következő percben Laurie Breslau rontott a szobába. A száznyolcvannyolc magas, negyvenes éveiben járó nő meg sem állt Sapiens asztaláig. Levágott rá egy dossziét, majd hátrarázta vállig érő platinaszőke haját. - Mit tud nekem mondani az embereí munkájáról, Kahan? Majdnem meggyilkolták a Famat, itt az orvosi jelentés medencesérülés, agyrázkódás. A maga zsarui mostanáig csak annyit tudtak kideríteni az esetről, hogy a gázolás feltehetően szándékosan történt, feltehetően egy palaszürke limuzinnal. . Kahan összefonta a karjait. Nyakát meresztgetve felnézett az óríási termetü asszonyra. - áázolás történt, doktor Bresiau közölte hidegen. - Palaszürke Maseratival. Pikírt letette a kávéscsészét. Felemelkedett, és felvette az asztalrbl Breslau dossziéját. Az ügyésznő rászölt: - Ne avatkozzon bele. Éppen elegem van a többi hülyéböl. Shanon a főnőkére pillantott. - Csak tudnám, miért engem neveztek Píkírtnekl? - Na, azért... - kezdte volna Sapiens. Az ügyésznő kiegyenesedett. Fél fej,jel magasodott Shanon fölé. Csattogott a hangja, mint a nadrágszíj. - Azért nevezik el egyrí ást mindenféle ostoba, hülye neveken, mert egy követ fújnak az alvilággal. Majmolják a bünözők szokásaít. Píkírt belemerült kollégái jelentéseibe. A gázolás szemtanúi egyöntetüen állították, hogy a szürke Maserati szándékosan rontott neki az úton andalgó fiónak. "Andalgott", ezt a kifejezést használta az egyik kihallgatott járókelö. Azt is hozzátette, hogy először "brahinak" vélte a látottakat. A kocsi meglódult, a fiú magasba ugrott. Mintha csakjátszottak volna. A szemtanü körül
ís nézett, lát-e valahol kamerát, fümes stábot. Pikírt a főnökére pillantott: - Te tudtad. Miért nem mondtad? Itt is egy szürke Maserati. Ez is bosszóakciónak rémlik. Nyilvánvalóan doktor Breslaunak címezték. Kahan a fejét ingatta: - Elhamarkodott következtetés. A Maserati gyakori márka. - Olaszországban. Az is gyakori, hogy elefántok ülnek ebben a márkában? Itt van leírva: "a kocsi ablakai sötét üvegből készültek, ezért csak árnyakat láttam. Úgy nézett ki, mintha egy óriás ülne a volán mögött." Breslau félbeszakította Shanont. - Amit az emberei elmulasztottak, azt én pótoltam, Kahan. Chunky azt állította, hogy a délutánt egy osztályrtársnöjével tölti, egy rendes kislánnyal. Ehelyett két gyanús mutánssal mozizott. - Két mivel? - kérdezte Pikírt elhülten. Breslau rá sem nézett. Egy mozdulattal leintette. Sapiens még jobban összefonta karjait. Úgy festett, mint egy fáradt törzsfőnök. - Doktor Breslau, nagyon kérem, bízza rám a nyomozás irányítását. - Két mivel? - érdeklődött szívósan Pikírt. - Hát ez azt - csattant fel az ügyésznő, immár Shanon felé fordulva, látván, hogy Kahant nem sikerült felvillanyoznia. - Az egyik haverja valami néger-arab mutáció, a másik még tarkább. Az ilyenek persze bünöznek. Lehet, hogy nem tudták belerángatni valami dísznóságba Chunkyt, és így próbáltak bosszút állni rajta. - Maga fajgyülölö, doktor Breslau? - mosolygott Sapiens. Ijesztően tudott mosolyogni,.beosztottai szerint szakasztott úgy, mint egy moréna. Indra felállt a székéről, és hellyel kínálta az ügyésznőt. - Bocsásson meg, hogy veszem a bátorságot; és beieszölok, de nekem úgy tünik, elszabadultak az indulatok. Főnököm e8 e9 nevében kijelenthetem, hogy természetesen a fiú barátaira is gondot viselünk. - lndra látta Pikírt fintorait, de zavartalana! folytatta. - Most azonban maradjunk a szürke kocsinál. Ritkán fordul elő, hogy tizenéves srácokat csak úgy elgázoljanak az utcán, ezt tehát egyelőre értelmezzük úgy, mintha az akciő maga ellen irányult volna, ügyésznő. Ismer e olyan személyeket, akík annyira gyülőlik magát, hogy ily módon próbáljanak kellemetlenkedni önnek? - Nekem? - csodálkozott Breslau. Egy percre eltünt arcáról az índulat. Vonásai kisimultak, szeme elevenen csillogott. Shanon azon tünődött, mennyi időt tőithet ez a nő a kozmetikusnái. Aztán azon, miért nem vágja ki magát a megfelelö válasszal, így valahogy: csak olyan embereket ismerek, akik gyülőinek. Nem tévedne sokat. Sapiens elvi yorodott. - Néhány ellensége biztosan akad. doktor Bresiau. Egy-kettő. Pikírt közbevetette magát. - Mindannyiunk munkájával
együttjár, hogy haragosokat is szertünk. Engem az foglalkoztat, miért szürke Maseratin járnak a haragosok, akik mellesleg akkorák, mint agyjeti. Breslau álla leesett. Intett, hogy csendet kér, gondolkozik. Táskájábó! elöhúzott egy csomag cigarettát, és körülményesen rágyújtott. A füstőr sokáig benn tartotta a tüdejében, végül az orrán fújta ki. - Most. hogy ezt mondta: ,jeti", eszembe jutott a valami. Egy éwel ezelőtt rács mögé küldettem egy gengsztert. Ha jól emlékszem, az illetőt, mellesleg Dero Niels az emberi neve, Yetinek hivták a társai. Kahan hosszan nézte Shanont. A nő a gondolataiba merült, de hiába kutatta át emlékeit. Yeti nevü bünőzővel nem akadt dolga, és tudomása szerint Monának sem. Kahan megkönnyebbülten elvigyorodott: - Tehát melléfogtál, Pikírt. Arról nem is beszélve, hogy Dero Niels rács mögőtt ül. lmint erre a nyilvánvaló dologra emlékeztette, Shanon felugrott ültéből. Valósággal kirúgta maga alól a széket: - Ez az, 5apiensT Melyik börtönben van Dero Niels? Ha van!? Indra felsóhajtott. - Píkírt, a te fantáziád beteges. - A tied viszont sorvadt- felelte a szölított. Elrohant az ajtóig, megragadta a kilíncset. Ekkor egy pillanatra lehiggadt. Visszafordult. - Hallottatok a börtönlázadásról? Nem lehetetlen, hogy tegnap reggel meglépett néhány rab, ezt senki sem tudja o0 amint azt sem, hogy kik azok. A dolog egyszerü: ink. hol tartják fogva Dero Niels-t. Ha a Szent Kristóf.... az a Szent Kristóf? - kérdezte indra. A bőrtön, te hülye. Indra a fejét rázta. - Ezt tudom. Amúgy ki az? " ::... - Hát ez most marhára fontos - vélte Pikírt. - Talán az r tazók védőszentje. Vagy a bosszúállöké. - Várj csak - szólt Kahan. - Nagyon érdekes a feltevésed. vesszük előtte a sapkánkat. mi, sorvadt fantáziájúak. Csak egyet magyarázz meg, és már mehetsz is: ha soha a büdös tben nem hallottál Yetirői, miért gondolod, hogy ő ölte meg ü fH't dt?1 P kírt kinyitotta az ajtót. A válla fölött szólt vissza. - Az elefánt i em e redül volt. A börtőn környékén mit sem változott a.heiyzet: a kintiek alkudoztalc a bentiekkeí. Spitz sürgette követeléseinek te!jesítését, a rendőrségi vezető húzta az időt. A sajtó képviselői elunták magukat a hosszú tétlenség alatt. Hírmorzsákra vadászgattak, de sen ci nem állt szóba velük. A rendőrség nem akarta kiszivárogtatni, mire készül. Néhány nyomozó elment Josh Spitz lányáért, Lenáért. A bünözők kifogyhattak petárdáikböl, mert a délelőtt folyamán benzinnel Seöntőtt rongyokat, bútordarabokat használtak az elmaradhatat!an tüzijátékhoz.
Más nem történt. A tanyagazda és néhány kalandvágyó újságiró a lovakat kutatta. Bejárták a környéket. Nyomkeresés közben szóba került a politika, a rendszer tarth atatlansága. A brutalitás, az elszabadult erőszak. A börtönállapotols. A mindenütt jelen lévő bünözés. Az egyik újságíró úgy vélte, a világ azért veszett meg (tüneteí azonosak a korábbiakkal), mert világégés közeledik. A háborús előérzet vadítja meg az emberiséget: gyorsan akarnak élni, meggazdagodni, élvezni, amíg nem késő. A többiek másként gondolták. Ordítozva haladtak előre. Beértek az erdőbe, pára fojtogatta tüdejüket. A gazda fejcsóválva ballagott az újságírók előtt. Ha volt is hozzáfüznivalója a beszélgetéshez, megtartotta magának. A lovak nyomait régen elveszítette. De valami húzta elöre. Ment, rt intha hívnák. o1 Nem ment hiába. Rövidesen rábukkantak a hütőkocsira. Előtte egy hulla hevert, mellette, az abroncsnak dőlve egy eszméletlen test. A férfi életét a különős póz mentette meg: lőtt sebével csaknem rátapadt a mocskos gumira: mintegy tamponálva a vérzést. Pikírt meglovagolta újdonsültvesszőparipáját. Nem utolsósorban Breslaunak köszőnhette, hogy ezt megtehette. Az ügyésznőt gondolkodóba ejtette a vadnak tetsző feltevés a börtönből szökött elítéltek bosszúhadjáratáról, de kiváltképp az csigázta fel, amit a nyomozónő jósolt: még csak most kezdődik a mészárlás. Elsőként az derüit ki, hogy Dero Niels a Szent Kristóf börtönben tengeri napjait. Ez az információ azonnal aktivizálta Breslaut. A nő bevette magát Kahan irodájába, és addig nem nyugodott, amíg minden követ meg nem mozgatott annak érdekében, hogy színvallásra kényszeríttesse Josh Spitz-t. A terroristával való tárgyalás alapkövetelményévé tette a "névsorolvasást". Tudni akarta, ki hiányzik. Temperamentuma, befolyása megtette a magáét. Egy órán belül előtte feküdt a névsor. Ezt összevetették egy másikkal: a börtönudvarról kimentett sebesültek és halottak jegyzékével. Öt név került a birtokukba, ebből kettő halottakat rejtett: amikor a kezdeti csatározások során felrobbant az egyik munkagép üzemanyagtartálya, két elítélt esett áldozatul a tüznek A holttestek a felismerhetetlenségig összeroncsolódtak, a sebesültekért behatoló mentőosztag nem is foglalkozott az elmozdításukkal. Két lehetőség kínálkozott. A holttestek azonosítása volt az egyik, de ehhez tárgyalni kellett volna az amúgy is egyre idegesebb Spitzcel, aztán szakértőkkel. A másik, a rövidebbik út látszott járhatónak. A kórházba szállított rabok kihallgatása hamarosan eredményt hozott. Akik ismerték Yetit, azt is tudták, kikkel tart kapcsolatot. Felmerült Tetovált és Szüz neve. Breslau elsápadt ennek hallatán. - Emlékszem a tetovált
gengszterre. Rosco Hennessey az emberi neve, mellesleg. De most más is beugrott. Mindkét ügyben Nick Alder volt a bíró. A Szüz viszont nem mond semmit. - Mondd nekem - felelte halkan Pikírt. - Én kaptam el. Intézkedni kellene. Azt hiszem, Alder bíró is veszélyben van. Hogy ki még, azt csak akkor deríthetjük ki, ha belemerülünk a három gazember anyagába. Tudni kellene, ki fogta el Yetit és Tetováltat, ki vallott ellenük a tárgyaláson, és így tovább. Őrültek ezek? - Mi a terved? - kérdezte lndra. - Testőröket akarsz állítani mindenki mellé, aki kapcsolatba kerülhetett velük? Reménytelen. Láthatod, hogy Breslau helyett a fiára vadásztak. Helyetted pedig . . . - Ez nem tetszik nekem - vágott közbe Pikírt. - Szüz, alias .Blase Martinez jól megnézett magának, én is őt A legvaskosabb sőtétségben sem téveszthetett össze Monával. - Ne felejtsd el, hogy régen látott. Mona is, te is egyforma cuccot, hajat viseltek. Ráadásul Mona a te kocsidba készült beszállni. - Hé - Pikírt megálljt intett. - A Szent Kristóf nincs messze, rendben van. De ezek a tagok tegnap lógtak ki a börtönből. Ahhoz, hogy estére ekkora aratást végezzenek, kint felkészülten kellett várni őket. Kiknek? - Ugyanazok lehettek, akik segítettek nekik kijönni. Laurie Breslau befejezett egy telefonbeszélgetést. Porcelánfehérre sápadva, reszkető ujjakkal cigarettára gyújtott. - Nick Alder halott. Agyonlőtték. A szomszédja kisfia találta meg nemrég. A szülők tegnap estefelé, hazatérőben valahonnan, láttak egy fér6t kisétálni a bíró házából. A fickó arcát csak a gyerek nézte meg. Azt állítja, hogy csillagok voltak a homlokára és a fél arcára festve, a másik felére meg a hold. - Tetovált - szürte a fogai között Indra. Pikírt a gondolataiba merült. Aztán Breslaura nézett: Nyilvánosságra kellene hozni, minél előbb. Jusson a fülükbe, hogy tudunk róluk. Hátha akkor abbahagyják - Hírzárlatot rendelek el - felelte Breslau. - Hibát követ el. - Semmi szükség rá, hogy az összes lesittelt bünöző vérszemet kapjon ettől a hőstettől. - Breslau kettétörte a hamutartóban a hosszú cigarettaszálat. - Ha csendben maradunk, akkor folytatják! - Csapdát kell állítani nekik. Ez már Kahan dolga. Nézzenek utána, kik azok. akik mégveszélyben vannak. Tartsák szemmel a kőrnyezetüket. Nem kell nagydobra verni mindezt. Elég, ha a feltételezett áldozatokat figyelmeztetik. Pikírt nem vitatkozott tovább. Remélte, Kahannel többre megy, elvégre az ügyésznő szava még nem Szentirás, akkor sem, ha közel ál! hozzá. oe oo !,
Kahan nem állt kötélnek. - Tudod jöl, nem szeretem Breslaut, de ez nem jelenti azt, hogy szembeszállok vele. Igaza van. Nem kell szétkürtölni a gyükosságokat. - De azért lehet köröztetni ezt a három vadállatot a szökés miatt? - Ez már nekem is eszembe jutott, képzeld - közölte Sapiens. - Értelemszerüen azonnal erre gondoltam, amikor bejöttek a nevek. De még mindig nem biztos a szökevények kiléte. - Hogy a fenébe ne lenne biztos? - tajtékzott Pikírt. - Yeti tuti, Tetovált tuti. A sapkás kisember pedig nyugodtan lehetett Szüz. - Lehetett - bólintott Sapiens. - És? Ő volt? Esetleg egy szénné égett hullát akarsz köröztetni? Ezek csak teöriák, Pikírt. Nem mondom, logikusan hangzanak, de akkor sem vennék rá mérget, hogy például a sísapkás Fckó azonos Szüzzel. - Azonosnak kell lennie, mert sem Monának. sem nekem nem volt dolgom a másik kettővel. - Következtetés. - Nénikéd. - Pikírt bevágta maga mögött az ajtót. lndra letörten fogadta. Alig látszott ki a három bünőző begyüjtőit anyaga mőgül. - Szerínted ís hülye vagyok? - kérdezte Pikirt. tndra fel sem nézett a papírokból. - Én kezdtem terjeszteni rólad. Shanon keze félúton megállt a teÍefonkagylóval. Rátekintett a férfi mézszőke, félhosszú hajára, szabályos arcára, amelyről csakis ez az édeskés kifejezés jutott eszébe: csinos, és el6ntosodott. Aztán tárcsázta a daktiloszkópusL A szakértő ismerte Shanont, tudta, hogy csak egyenes beszéddel boldogu! nála. - A nagy barom, aki elhagyta a stukkerét, gumikesztyüt viselt. Egy negyed ujjnyomot sem találtunk. Nyaggasd a többieket, hátha tőlük több segítséget kapsz. Bekértük a hütőkocsiá abban esetleg találunk valamit. lndra jegyzeteket készített. - Mit írsz? - kérdezte Shanon. - Kiválogatom a szóba jöhető áldozatokat. - Najó, lássuk a nyalánkságot - sóhajtott a nő. - Kik ezek a vadállatok egyáltalán? Yeti: Dero Niels. Harmincegy éves, fehérbőrü fért. Feltünő ismertetőjele: szembeszöliő magassága. Elfogásakor e05 cm és 1e1 kg volt. (Miért nem a vágóhídra vitték? - gondolta Shanon.) Korábban nem volt büntetve, edzőként dolgozott egy sportklubban. Fegyveres rablásért csukták be. Elfogásakor az akciócsoportot kellett bevetni. Valóságos utcai háború alakult ki. A felfordulásban társának sikerült elszöknie. Társa: Rosco Hennessey. Harminchárom éves, fehérbőrü férfi, magas termetü, atlétikus felépítésü. Testét - arcát is - tetoválások borítják. Érthetetlen, hogy két üyeri feltünő fickó bünőzésre adja a fejét. Tetovált homoszexuáüs. Szökése után a barátja
lakásán fogták el az akciócsoportosok, nem könnyen. Fegyverek dórőgtek Szüz: Btase Martínez. Huszonhat éves, fehérbőrü férfi. 170 cm magas, jó alakú, csinos arcú. Nem kevésbé durva és erőszakos, mint Hennessey, azzal a különbséggel, hogy ő csak fegyverrel szeret harcolni, verekedni nem tud. A jó ég a megmondhatója, miért nevezték el Szüznek. Pikirtjöl emlékezett Martinez elfogására. Rutinellenőrzés során tastóztatták fel az egyenruhások a Szüz vezette furgont. Feltünt nekik a jóképü fiatalember idegessége. Mielőtt még észbe lsaphattak volna, Martinez fegyvert rántott. A rendőrők lefeküdtek a vérükbe, odaérkező társaik nem jutottak az ész nélkül lövőldőző fér6 kőtelébe. Állöháboró alakult ki. 1'ikírt nem száll senkinek, tudván, hogy nem engednék az őrjőngő kőzetébe. Csendesen eltünt társai mellől, majd egy csatornanyílásba ereszkedett. Átevickélt a büzös, nedves járatokon. Szüz furgonja alattjött fel. Szerencséje volá a fegyverropogás elfedte a csatornafedél nyikordulását. Átkúszott a kocsi alatt, és rátámadt a lővöldöző férfira. Feldühítette, hogy a bünőzö a két leterített egyruhás testét használja fedezékül. Lefegyverezte Martinezt. Odasiető társai szedték ki a kezéböi az i út, s nem féltésböi. Az eset után napokig tele volt a sajtó az elfogáskor készített fotókkal, melyek semmi kétséget nem hagytak afelöl, hogy a rendőrség nem kesztyüs kézzel bánik a bünözökkei. Válaszul 'Kahan néhány ijesztö adatot hozott nyilvánosságra az eimült időszakban eröszakos halált halt rendőrökről. Nyilatkozatában elmondta, hogy "értelemszerüen nem bátorítja munkatársait a brutális fellépésre, de a halálesetek Fényében magérci, ha olykor elszabadulnak indulataik". Martmez furgonjában számítógépeket és egyéb elektronikus készüiékeket találtak. A vizsgálat kiderítette, hogy a rablott holmi !-a Tüzmezei repülőtér egyik raktárából származik. o4 j! o5 Yeti és Tetovált anyagát tanulmányozva Pikírt felfgyelt néhány érdekességre. Kocsijukban kábítószert találtak, nem néhány napi adagot, személyes felhasználásra, nem. A nyomozás szálai a Tüzmezei repülötérre vezettek, ám ott el is tüntek. Sejteni lehetett, de bizonyítani nem: a heroin légi úton érkezett, jól elrejtve a Felkutatására kiképzett kutyák és emberek elől. Breslau a tárgyalás során halálos ítéletet akart kicsikarni a két bünözönek. Hatásosan érvelt az elfogásukkor elesett rendőrökkel, vétlen utcai járókelőkkel. Yeti és Tetovált életfogytigiant kapott. Breslau fellebbezett, ő szigorítást, az ügyvéd perújrafelvételt követeit. Ha ez utóbbinak sikerült volna elérnie célját, a két fickót óvadék ellenében szabadlábra helyezik. Akadt is egy magát megnevezni nem óhajtó - személy, aki fizetett volna értük. Breslau győzött, Yeti és Tetovált a Szent KristóFba von tlt. Bizonyára megjegyezték maguknak az ügyésznő és a bíró nevét. Amíg lndra az őket elfogó akciócsoportosok személye után
nyomozott, Pikírt eltöprengett a két eset összefüggésein. A lélegzetelállító légiforgalmat bonyolító Tüzmezei repülőtér az tztóbbi időszakban gyakran szerepelt a rendőri jelentésekben. Mintha egy szervezett banda kiszemelte volna magának. Raktárait rendszeresen fosztogatták, aggasztó mennyiségü kábítószer áramlott át rajta, de jó, ha ennek századrészét sikerült elFogni. A repülőtéri biztonsági szolgálaton kívül külön rendőri csoport dolgozott a banda felszámolásán, ez idáig látványos eredmény nélkül. Pikírt feljegyezte magának, hogy ennek is utánanézzen, de egyelőre két dolgot tartott sürgősnek: a lehetséges áldozatok figyelmeztetését és a szökött bünözők elfogását. Ez utóbbival nem késlekedhettek, mert a szökevények sietsége, bosszúakcióik szervezettsége arra vallott, hogy ők is igyekeznek. Amint bevégzik a vágyva vágyott vérontást, elhagyják az országot, a kontinenst, a Naprendszert. áertan Mayes napja gyorsan telt, nem győzte a telefonkagylót emelgotni. Hívtál . a barátok.jövendő anyósa, leendő felesége, és mindenki az esküvői előkészületekről tájékoztatta. Ünnepélyesebb aktust elképzelni sem lehet, vidámították mindnyájan. áertan hümmögött, rájuk hagyta. Neki nem az első ceremóniája, de kipróbálja ezt is: vízisível a boldogságba. Ex-felesége is többször kereste, újra meg újra megpróbálta lebeszélni a készülő frigyről, egyre szenvedélyesebb hangon. áertan végül megelégelte az asszonyt, és elküldte a Fenébe. Két o6 perc sem telt el, megint csörgött a telefon. Felkapta a kagylót, és beleszjszegett valamit. A hívó fél kimérten közölte, azért keresi, mert 6gyelmeztetni akarja a veszélyre: néhány szökevény bünöző azok életére tör, akik szerepet vállaltak elcsípésükben, lesittelésükben, és mivel ő vezette az ellenük kivezényelt akcióesoportot, lehetséges, hogy az élete veszélyben van. áertan először nevetett, majd komolyra váltott, és megnyugtatta az aggodalmas detektívet: még az éjszaka elhajózik az országból, mesés nászútra indul. Feltéve, hogy a szökevények nem kitartó úszók, őt aligha veszélyeztetik. Nem is gondolt többet a hírre, annál többet arra, hogy szabadságon van. Nem kell a Szent Kristóf börtön kőtelében szobroznia az embereivel, nem hívhatják fegyveres bankrabláshoz, terroristaakcióhoz, békén hagyják végre. Egy darabig. Korábban érkezett a klubba, mint a vendégek. Üdvözölte menyasszonyát, leendő rokonságát, akik jóformán rá sem hederítettek a készülődés lázában, és bevonult a neki előkészített szobába. Ott már várta egy üveg jégbe hütőit Martini. Felhajtott belőle két pohárral, Feltett egy lemezt, és megállt a tükör előtt. Lassan húzta magára a védőöltözéket. Pályafutása során gyakran viselt hasonlót, így hát alig zavarta a gumiruha merevsége. Megpróbálta lelkes hangulatba ringatni magát. Negyvenéves, arcán elmélyültek a barázdák, izmai petyhüdnének már, ha nem dolgoztatná őket rendszeresen. Néhányszor megnősült, megsérült az évek során, baj bajra gyült, mégis eleven. Jöven-
dőbelije vidám lány és nem utolsósorban gazdag is. Ennek tantíbizonysága a vízen ringatózó két csónak, melyek majd a vízisízö párt röpítik a beldogságba, a tengeren horgonyzó jachtra. áertan elálmosodott. Ránézett az órájára, és látnia kellett, arra már nincs idő, hogy ledőljön egy hunyás erejéig. Megfordította a lemezt, igazított a haján, fel-alájárt a vastag szőnyegen, hallgatta a IégkondicionáIó zümmögését, a kintről beszürődő vidám, izgatott hangokat. Új házasság, új Feleség. Úgy vélte, átok ül rajta. Más férfiak nem veszik nőül a soron lévő szeretőjüket. Ő igen. Tőliött még egy pohár italt, annak reményében, hogy felébred kissé. Ehelyett egyre súlyosabbak, egyre idegenebbek lettek végtagjai. Mégis ledőlt a kanapéra. A védőruha rányálkásodott a testére, átfutott az agyán, hogy kibújjon belőle: majd az utolscí percben felveszi. A szoba megmozdult körülötte, meglóbálta falait. A bútorok kőrvonalai elmosódtak, üsztak a levegőben. áertan nem is csodálkozott, hogy fáradt. Már sejtette egy ideje. hogy előbbo7 utóbb kikészül. Eljön a nap, amikor nem titkolhatja tovább az elméjét rágó idegbajt, a lassan, de szívösan ölö félelem kártevését: amikor hirtelen remegni és dadogni kezd majd, kiesik a kezéből a fegyver, és azt kérdezí, százszor, mindenkitől, akit megpillant: mi a rossebért? Rettegett attól a naptót, amelyen kiderül: vége az erejének. áertan látta a szobába lépő férFt. Felfogta a fickó átlagos magasságát,jóképüségét. Ártalmatlan, gondolta. Ez feldühítette. Tiszta sor teljesen kikészü1t. Már az esküvőjén is e szerint osztályozza embertársait? Miért? Aki soha nem vett fegyvert a kezébe. talán nem e szeríni osztályoz? A hétköznapi csatározások is hasonló szókinccsel folynak. Taktikák, játszmák, pokoljárás. Francba. áertan bénultan hevert a kanapén. A férfi zavartalanul mellé léphetett, szétFeszíthette ajkait, fogsorát. Rátehette a nyelvére az apró kapszulát Összezárhatta a száját. Megveregethette a vállát. Távozhatott akadálytalanul. áertan zsibbadt teste akkor sem mozdult, amikor a kapszula burka elolvadt a nyálától. Nem érezte a cián ízét, szagát Talán azt sem fogta fel, hogyan küzd meg szervezete a halállal. Tudta-e, hogy ezúttal veszített? Armand Ferré egy csoportban dolgozott áeftan Mayes-szel, az esküvőre mégsem volt hivatalos. A völegénynek eszébe sem jutott, hogy meghívja őt. Nem kedvelték egymást. Ferré különös tehetséget mutatott az élet számos területén. Nemcsak a munkában voltjobb a főnőkénél, sikeresnek bizonyultegyebekben is: énekelt, táncolt, buktak rá a nők. Ha megpróbálta volna nőül venni szeretőit - amint azt Mayes tette -, napjában válhatott. nősülhetett volna. Félelmet nem ismert, mert sosem gondolt sérülésre, halálra. A zene. a mozgás a vérében volt, így nem kellett sokat gyakorolnia egy-egy számot: rendszeresen fellépett
a testületi klubokban. Sokak szerint olcsón vásárolta a sikereit. Többen felismerték a titkát. Úgy vélték, azért halmozza a sikereket, mert érzéketlen. Érzéketlensége provokatív: a lábai elé hullik a dicsőség. Keresetét egyelten mániájára költötte: Fegyvereket gyüjtött Lakása falait kardok, puskák, kopják, pajzsok borították. Naponta megérintett, letisztogatott minden darabot, ismerte történetüket. Kizárólag fegyverekkel foglalkozó könyveket vásárolt és olvasott. Ennek a szenvedélynek ismeretében nem is igen faggatták, miért ,éppen akciócsoportos lett. Mindenki úgy vélte, ez így természetes. Ferré nem vítatkozott ezen. Nem vallotta volna be, hogy a színpad jobban vonzza a fegyveres bünözők kergetésénél. Ha egyszer választásra kényszerülne. nyilvánvalóan a látványosabb sikerre szavazna. Türelmesen várta, hogy jelentkezzék valaki, aki kicsikarja belőle ezt a döntést. Nem kapkodott. Az izgágaság nem az ö stMusa volt. Épp ezért nem is lett különösebben ideges, amikor lakásába hazatérve azt tapasztalta, hogy ott egy lány várja, akit csak néhány napja ismert meg. Higgadtan kérdezte: - Hogy jöttél be? -- Tolvajok módszerével. Mintát vettem a kulcsodról, elkészíttettem a másolatot. .. - És itt ülsz a sötétben, esetleg órák óta - folytatta Armand Ferré, majd halkan kuncogva hozzátette: - És én még a keresztnevedre sem emlékszem. A lány felkelt a kanapéról. Kinyújtóztatta karjait, hogy a fér6jól megnézhesse az alakját. Macskasündőrgéssel a falhoz sétált, végigcirógatott egy puskát, és érzékire színezett hangon megjegyezte: - Nem túl régen sőtétedett be. De amiért jöttem, az neked sem fog fájni. Szólíts, ahogy akarsz, ha ettől könnyebben tüzbe jössz. Ferré felsóhajtott. Éppenséggel elhalaszthatja a vacsorát, fegyverei cirógatását. Ha muszáj, kiszolgálja a lányt, és kidobja. Kígombolta az ingét, de keze megállt félúton. - Nem bánom,jöjjőn, aminekjönnie kell. De előbb menj el ftir6dni. - Fürödni? - kérdezte felháborodottan a lány. Ferré az elfüggőnyözőtt ablakkal szemben állt, vendége valamivel odébb, hiányos őitözékét játékosan egy karddal egészítette 1v, melyet a falról emelt le. - Ne nyúlj a fegyvereimhez - sóhajtott a fér i. - Mozogj már, nincs kedvem szarakodni. - Kedves vagy - vélte a lány, ám nem úgy festett, mintha a szívére vette volna a férfi nyerseségét. Rátámaszkodott a kard markolatára. Mosolygott, szavakat formált. Mielött még megszólalhatott volna, berobbant az ablak üvegtáblája. A függönyt félresodorva, szikrázó cserepeket fröcsIve egy idegen érkezett a szobába. Amint áthatolt az akadályon, térdre vetette magát, és találomra tü et nyitott a gépP tolyából.
o8 o9 Ferré ezerszer gyakorolta a rajtaütésnek ezt a módját. Ez volt az első alkalom, amikor nem ő támadott. Védekeznie kellett. Fellendült a levegőbe, és átszelte a szobát, majd anélkül, hogy felegyenesedett volna, bebújt a kanapé háta mögé. Nem volt Fegyvere. A géppisztolysorozat nem hallgatott el. A fedezéküi szolgáló kárpitot golyók kapargatták. A támadó téltérdre emelkedett, majd felállt. A kanapéra szegezte tekintetéá Lazított a ravasz érintésén. Elíndult A lány meredten állt a fal mellett, a kardot markoíva. Üvegszilánkok szikráztak a lábánál. Rettegett, mikor veszi észre a fegyveres az ó jelenlétét. Nem meghalni jött ide. Arra már alig emlékezett, miféle szándék hozta. A sokk árt a libidónak. A sötét ruhás támadó a kanapé közelébe ért. Úgy festett, rövidesen elvégzi küldetését. A lány fellendítette a kardot, és előreugrott Tarkón akarta ütni a géppisztolyos férfi, de félúton elbizonytalanodott. Szinte látta. amint a fickó feje elválik a nyakától, és a földre hullik. A lány megrettent. Levegőbe lendített karja megdermedt, majd lassan lehanyatlott. Felsikoltott. Ferré abban a pillanatban rúgta előre a kanapét, amikor a géppisztolyos férfi megpördült, hogy leteritse a silcoltó nöt. A lány látta a fegyveres gyors fordulatát. Látta a géppisztoly rövid, szük csövét, alig hitte, hogy abból halált Fröcskölhetnek a bőre alá. De nem kísérletezett. Lecsapott a karddal. A támadó vállába mart a penge, majd lecsúszott, és szinte leszelte karja külső oldalát az inggel együtt. Vér lövellt széjjel. A géppisztoly a szőnyegre zuhant, a férfi üvöltve sebesült karjához kapott, és az ablak felé rohant.. A lány hisztérikusan zokogva hadonászott a véres karddal, akár egy cséphadaröval. Nem lehetett megkőzelítení, elmenni mellette, megmozdulni tőle. Ferré ráordított. A sötét ruhás férfi után akart futni, elkapni őt, megszorongatni. Már tudta, ki ez, míért jőtt. eszébe jutott a gyeimeztetés. Már elhitte, amit korábban n.em. Ferré lekapott egy pajzsot a falról, azzal védte magát a hisztérikusan hadakozó nővel szemben. A súlyos kard lecsapott, és megdöndült a pajzson. Ferré felbukott, bár nem sérült meg. - Hagyd már abba! - üvöltötte. Felmerült benne, hogy a Iány is azokkal tart. A kard lehanyatlott, majd elterült a szőnyegen. A lány előrehajolt, haja az arcába patakzott. Kimeredt szemmel, síri hangon ordított, aztán öklendezni kezdett. A vért bámulta a szQm egen. Fejét rázta. 40 Ferré végre az ablakhoz rohanhatott, támadója nyomába. Nem v tette magát az utcára. Látta a kivilágítatlan, villámgyorsan elszáguldó kocsit, látta a felvillanó torkolattüzeket, hallotta a fegyverek ugatását. A földre hasalt. Aztán megfordult, és a lányt nézte, a hófehér selyemkombinén sőtétlő vérfoltokat. LÍjra higgadtnak érezte magát. Amikor
főbb lővés már nem hallatszott az utcáról, felkelt, és átkarolta az őrjőngő nőt A lány lassan csillapodott. Néhány perc múlva összeszedte magát, és hervadtan elmosolyodott: - Hát ezért kell nálad fürődni. - Amint tátod, tehet itt vérfürdőzni is - morogta Ferré. Felemelte a telefonkagylót a villáról. Fejével a helyiség csodával határos módon épen maradt szeglete felé intett, ahol ítalosüvegek sorakoztak egy asztalon. A szoba egyéb régióí nem voltak szerencsések. Totálkár, gondolta Ferré. Tárcsázás közben azon meditált, mennyit látott a géppisztolyos férfiból, adhat-e róla használható személyleírást. Nem voltak vérmes reményei. Az őrü(et egy percig sem tartott. Indra és Shanon elbeszélgetett Tinyvel. A kisbú nem értette a bíró halálát, s mert ily mödon nem tudott mit kezdeni zavaró élményével, inkább a festett arcú férfiról mesélt, leírta külsejét, kocsiját. Aztán beszámolt Nick Alderhez füződő barátságáról, a tőle kapott ajándékokról, közös játékaikról. - Már nem fog itt lakni Nick bácsi? - kérdezte végül. Apja szerint ezerszer feltette ezt a kérdést reggel óta. Tiny látott már elpusztult madarat, rovart, de azok halálát (s a halált magát) képtelen volt összefüggésbe hozni a bíróval, az alvadt vérben fekvő mozdulatlan emberi testtel, melyet ő fedezett fel. Tiny anyja zaklatottnak látszott. Amikor kikisérte a két nyomozót, elmondta, hogy la az ő szemceruzájával kifestette az arcát: holdat, csillagokat rajzolt a bőrére. Amikor elkészült a müvel, indult volna Nick bácsihoz, meg akarta mutatni neki is. Erővel kellett visszatartani. Nincs Nick bácsi, hajtogatták a szülők egész nap. Az asszony sírva fakadt. - Eddig azt hittem, érti a halált. Idegenekét talán érti is. De Alder bíró a barátja volt, az elvesztését fel nem foghatja. Nem is sejti, hogy nincs már nagyapja sem. Apám tegnap tudta meg, hogy gyógyíthatatlap beteg. Lefekvés előtt bevett egy doboz altatót. Anyám hiába 41 keltegette reggel. Miért öldösik egymást az emberek? Hát nem tudják, mi a halál? Mindent jóvá lehet tenni, ezt nem. Indra a zokogva elsiető asszony után nézett. Pikírt behuppant a kocsiba. - áyere már! - főrmedt a férfira. Indra sóhajtva beült mellé. Hátraígazította lágy haját. - Te aztán nem hatódsz meg semmitől - dünnyögte. Rá sem nézett a nőre. - Én nem bánom, ha te zokogókórust akarsz alakítani, ám tegyed. Nekem a három pribékre Fáj a fogam. - lVéha az.az érzésem, nem is ember vagy, hanem gép. - Facsard ki a zsebkendődet. Holnap is kell a vászon a könnyeidnek. Nap nem múlik el, hogy ne legyen ok a sírásra. Ha anyád lennék. én is női nevet adtam volna neked. lndraiegyintve elfordult. Tüntetően kíbámult az ablakon. Látni sem bírta Pikírtet. Szótlanul hajtottak a kórházig.
Csaknem egyszerrre érkeztek Chunky betegágyához a hüvösen elegáns Breslauval. Végignézhették anya és fia találkozását. A jelenetnek szemtanúja volt a fiú egyik orvosa is, aki ragaszkodott hozzá, hogy ott legyen, amikor a beteg először fogad látogatókat. Chunky sápadtan feküdt az ágyban, kamaszarca egyszerre tükrözött zavart és örömet. Rávigyorgott az anyjára, biccentett a nyomozöknak. - Mindent tudok - kezdte Breslau. Nem úit le az ágy mellé készített székre. Fel-alá járkált, cipősarkaí bosszúsan kopogtak. - Hazudtál nekem. Moziban voltál azzal a két rémes mutánssal, akiktől tiltalak. Azt is tudom, micsoda ostoba filmet néztetek meg. Chunky elszomorodott. Halkan feleit. - A ilmnek köszönhetem, hogy élek. Volt benne agyjelenet... - Kérlek, ne meséid e11 - Breslau megtorpant, és hátrarázta platinaszőke haját. - Asszonyom, hagyja beszélni - kérte az orvos. - Másképp nem ellenőrizhetjük, hogy érte-e maradandó károsodás. Breslau egy Fejjel magasodott a doktor fölé.- Az eset óta először látom a fiamat. áondolhatja, hogy nem együgyü mozisztosit kívánok hallani tőfa. Pikírt felsóhajtott. - Chunky megpróbálná elmondaní, mí történt vele, és mi azért jöttünk, hogy ezt meghallgassuk. Még akkor is, ha a történetben a vasorrú bába szerepel. A fiú elvigyorodott. Tekintetét elfordította anyjáról, s ezzel őt míntegy kirekesztette a társalgásból. Jól emlékezett a vele 4e tőtténtekre, arra is, miért nem kapkodta a lábát hazafelé. Sör, étjutott rra a következtetésre is, hogy az anyja miatt akarták meggyilkolni, bosszúból. Ez esetben viszont a lassan poroszkáló, olasz márkájú kocsi már jóval korábban a nyomában járt, anélkül, hogy ő észrevette volna. Úgy vélte, mindezt el kellene mondania, de feszélyezte az Ügyésznő jelenléte. Ismételten elvégezte a rutinszerü fejszámolást, de csak egy nappal jutott kőzelebb a hőn áhított nagykorúsághoz, a szülői házból való szabadulás továbbra is távolinak, már már elérhetetlennek tetszett. - Moziban voltam a barátaimmal - kezdte. A fiús, mégis vonzó megjelenésü, kissé gunyoros arckífejezésü nyomozónőt nézte. - Hazafelé egy darabig együtt mentünk, marháskodtunk, eljátszottunk egy-egy mókát a filmből.- Ezt ismerem - bólintott Piltirt. - Mennek a srácok az utcán, és mindenféle karatemutatványokkal jö alaposan megruházzák a nagy semmit. Chunky elmosolyodott. - Igen. Ezt tettük mí is. Tetszett nekünk, hogy megbámulnak bennünket, annál is inkább, mert mindhárman jól mozgunk. Nem dicsekvésből mondom, de nekem például nagyon megy a szaltózás, az ugrálás. Aztán elváltunk, és én tovább bandukoltam. Túlságosan is lefoglaltak a gondolataim, nem vettem észre, hogy az a kocsi engem követ. Csak a lassúsága szúrt szemet. Amikor átmentem elölte, illetve
készültem átmenni, egyetlen pillanat alatt történt minden. Csak arra emlékszem, hogy megijedtem. És a levegőbe rúgtam magam. Rémlik, hogy átgurultam a kocsi tetején, de a íeérkezéskor már elszakadt a film. Amikor magamhoz tértem, és a doki elmesélte, mi történt velem, egy kicsit elcsodálkoztam. Fura, az egészet úgy éltem át. mintha akkor, ott, a filmből láttam volna egy részletet, mintha valami hülye agyhasadás révén visszakefü(tem volna a mozi nézőterére. De hát itt vagyok, és ez azt jelenti, hogy igenis, én voltam az, aki majdnem átugrott egy ,száguldó járgány fölött. Indra az ablak előtt állva hallgatta Chunky beszámolóját. A nap a háta mögött tündökőlt, dicsfényben fürösztötte a körvonalait - Figyelj, Chunky, az a kocsi azért nem száguldott olyan fenemód és ez volt a te szerencséd. Egy Maserati volt, mellesleg. lzt szeretnénk hallaní tőled, volt-e oka valakinek arra, hogy tnegpróbáljon téged eltenni láb alól. Nos? A fiú hunyorogva nézte a kérdezőt. Vonásait nem láthatta, ctt :ct az arcát elárnyékolta a körülötte vibráló fényesség. Elfordult 4o tőle, anyját szándékosan elkerülte a tekintetével, egy pillantást vetett a barátságosan mosolygó doktorra, majd újra a nyomozónőhöz beszélt. - Volt. Volt néhány ember, akik fejében megfordulhatott ez az ötlet. De erről az anyámat kérdezzék. igen, kérdezzék meg Breslau ügyésznőt, havi átlagban hány fenyegetö, névtelen telefont, levelet kapott. Ez bizonyára együttjár a fagialkozásával. - Chunkv, kisfiam - kezdte Laurie Breslau ridegen -. nem az én haragosaimról kérdeztek. áondolkozz, mibe akartak belerángatní azok a rémes mutánsakt? Kértek-e töied valamit, amit nem akartál véghezvinni? - Nem, mama, nem kértek. Lehet, hogy színesbőrüek, de nem bünözők, sem ök. sem a szüleik, és ezt már milliárdszor elismételtem. Nekem nemvoltakelienségeim, ellentétbenveled. Te bánsz úgy az emberekkel, fönőkeidet és más nagykutyákat leszámitva, mintha állati sorban élnének, te érezteted velem, az apámmal, a postással, a szomszéddal, hogy aíacsonyabbrendü nálad. Nagyon jöl tudod, t ogy rajtad akartak ütni azzal, ha engem megölnek, nem tudták, müyen hiába fáradnak. Most már bevallhatom, mama, egy ideje kutatok a szobádban, az irataid között, kíhallgatom a telefonjaidat. abban a reményben, hogy egyszer találok valamit, ami arra vall, hogy te is ember vagy, de legalábbis vannak emberi gyengéid. Már azzal is beértem volna, ha megtalálom a párnád alatt az Eftí,jta a szét egy ronggyá olvasott példányát, egy telebőgött zsebkendő társaságában. Piklrt Breslaura píllantott, ügyelve, hogy ne tükrőződjék az arcán, mit váltott ki belőle a koravén Fn monológja. Az ügyésznő i üvösen mosolygott. beleborzolt Ci unky t ajába, és elindult az ajtó felé. A doktor közelében megállt, hangja nyugodtnak hatott. - A fiamnak agyrázkódása van. Adjanak neki nyugtatókat. Azonkivül megtütom. hogy látogatókat fogadjon. Csakis hivatalos
személyek, szoros értelemben vett családtagok kereshetik fel. Megértett, doktor? Az orvos nem válaszolt. EIIépett a főié tornyosuló asszony mellett, és az ágyhoz sietett. Halk beszélgetésbe merült Chunkyval. A dühös Breslau után fél perccel a nyomozók is távoztak. tndra szótlanul állongott a liftben, Pikírt ráfintorgott a tükörképére. - Szertefoszlott Breslau utolsó reménye is. Itt valóban a börtönből szökött ickók ténykedtek, csupa fehér ember. De ezt eddig is gyanítottuk, tehát ez a látogatás legfeljebb arra volt jó, hogy bepillantást nyerjünk egy boldog család életébe. Apropó, Indra. Azt beszélik, véget ért legfrissebb románcod. Van már új nőd? - Minél több időt töltök veled, annál inkább kiábrándulok a női nemből. Megkínálhatnak egy szivarral? - A figyelmes, udvarias Indra szándékosan elsőként lépett kí a Iiftből. Megszaporázta a lépteit, mintha menekülne. Píkírt utolérte, és rámosolygotá - Kösz a szivart. Cserében adok egy rózsaszínü szalagot a hajadba. A vőlegények holtukban kevéssé jóképüek, különösen, ha cián végez velük. Kisírt szemü menyasszonyok sem mutatnak fényesen, de Pikírtet más is feldúlta. A holttestet körbeszörnyülkődő násznép a felismerhetetlenségig összefogdosta, -járkálta a gyilkosság színhelyét, -a sajtótól rettegő anyós pedig eltüntette a szobából a poharat, az üveget, melyből áertan Mayes utoljára ivott. Indra fejcsóválva hallgatta dühöngő kolléganőjét. Néha megpróbálta átvenni a kihallgatás, majd vallatás irányítását, de nem sok sikerrel járt. Végül belátta, az ő udvarias, papos modora rneliett aligha derült volna ki rekordidő alatt, amit Pikírt kipréselt a rokonságból. Shanon abból az alapállásból indult ki, hogy az akciócsoport fónőke nem vehette be ellenkezés nélkül a méregkapszulát. .Nüután ezt a lehetőséget kizárta, kiderült: jó nyomon jár. Az exnyósjelőit szemlesütve vélekedett: a vőlegény aligha volt abban Y; . az allapotban, amelyben még tiltakozni lehet, ugyanís a jelek szerint leitta magát. Pikírt ezt a magyarázatot is vonakodva Dgadta. Elő kellett keríteni tehát a poharat és a vermutos üveget. utóbbi tartalmából alig-alig hibádzott. , A helyszínelő szakértő perceken belüí közölte: kábítószer mait véli Felfedezni az italban. de bővebbet csak alaposabb `, gálai után mondhat, s ezzel elvonult, Shanon törte a fejét, voltjó előbb elkábítani, majd megmérgezni Mayest, ha ezt hetett volna intézni egyetlen müvelettel ís: a vermut t V .. érgezésével. Igen, de a józan akciócsoportos észrevette a át ital különös, kesernyés illatát, esetleg valaki máshoz a az üveg. A gyilkos nemcsak biztosra akart menni, egyértelakarta tenni azt is, hogy bosszúról volt szó, bosszúról, mely ellen irányult.
a bosszankodott, mivel szerinte neki jutott a szaglászás része: ssze kellett írnia a személyzet, a vendégek név45 sorát, kinek-kinek az alibijét. Az egyik riadt alkalmazott eirebegte, hogy félórával a ceremónia előtt egy jóképü fiatal férfi érkezett, hivatalos ügyre hivatkozva kereste Mayest, néhány percig időzőit a szobájában, majd nyomtalanul eltünt. Ő lehetett a gyilkos. Indra hajlott elfogadni a magyarázatot, de valakinek már korábban is fel kellett bukkannia a klubban, hogy a kábítószert az üvegbe csempéssze, erre a személyre viszont senki nem emiékezett. Shanon a telefonkagylóval perlekedett: - Miért nem tüntették el az egész nyomorult akciócsoportot? Arról volt szó, hogy kizárják a sajtót, de az érdekelteket tutajra teszik, hogy menthessék az irhájukat? Sapiens fásultan sóhajtozott avonal végén: - Értelemszerüen érre gondoltunk, de a mentés elől éppen Mayes bújt ki azzal, hogy úgyis elutazik, őt nem érik utol. - A maradékot vigyék el Új-Zélandra. Intézkedj, Sapiens, ez már nem számháború! - Ha igaz a feltevésed a szökött bünözőkkel kapcsolatban, akkor igaz az is, hogy tegnap éjjel nem Monát, hanem téged akartak hidegre tenni. Ez esetben azonban ne hidd, hogy nem teszikjóvá a tévedésüket. Tehát, te is útilapút köthetsz a talpadra. - Sapiens kőtelében megszólalt egy másik készülék. A férfi leintette Shanon frissen fakadó kitörését, és beleszólt a kagylóba. Fél perc múlva újra Shanonhoz intézte szavait: - Új cimet mondok. Armand Ferrét, egy másik akciócsoportost is meglátogatták a barátaink. Szerencsére a nője lekardozta a támadót. Armand Ferré nem tudott személyleírást adni a géppisztolyos férfiról. mivel, mint mondta, a kanapé nem átlátszó. Az illető ember volt, valószínüleg hímnemü, a méreteiből ítélve. Valahol vissza kell varratnia hosszában felmetszett karját, tehát feltehetően elö fog fordulni valamelyik kórházban. Shanon első ránézésre eldöntötte, hogy utálni fogja Ferrét, főként a jóképüsége miatt. Ennek az elhatározásnak engedelmeskedve beszéigetettve1e, míg Indra a didergő lánytvallatta. Ő sem jutott főbbre, az alvadt vérrel borított nő csak a támadó széles hátára, a géppisztoly csövére és a szökőárként előtörő vérre emlékezett, semmi többre. - áondolkozzunk kizárásos alapon - összegezte Indra a hallottakat. - Chunky Breslau esetében az egész banda szóba jőhet, de leginkább Yeti. hiszen a személyleírások rá vallanak. Alder bírónál Tetováltat látták, nálad Yeti és Szüz járt. Yeti megsérült, hacsak nem lőttél mellé. Mayesnél Szüz járt, itt Tetováltnak kellett lővöldöznie. - El tudsz képzelni olyan rosszullétet, hogy ne vedd észre a támadód képén a holdat és a csillagokat? - firtatta Shanon. Nekem szemet szúrna. Szerintem tévúton járunk. Van egy
klisénk, amit rá akarunk húzni ezekre az esetekre. - Ez a klisé tőled származik. Örülhetnél. Bebizonyosodott, hogy agyrémed igaz. Mi tőrténik? Kikéred magadnak. Shanon sóhajtott. Úgy döntőit, nem vitatkozik Indrával, hiszen nővekvő bizonytalansága megmagyarázhatatlan. Átengedték a terepet a szakértőknek, és visszatértek a kocsihoz. Pikírt vezetés közben kikapcsolta a gondolatait, de ettől nem lett nyugodtabb. Zavarta valami. Talán az a tény, hogy neki lett igaza. Ezt a tényt látszott igazolni a hütőkocsiban talált ujjlenyomatokat érintő jelentés: a furgonban minden kétséget kizáróan Blase Martinez, alias Szüz; Dero Niels, alias Yeti és Rosco Hennessey, alias Tetovált ujjnyomait azonosították. A három bünöző valóban kiszabadult a börtönből, ez immár kétségtelén. Minden stimmelt. Shanon és Indra ellenőrizte az eddigi intézkedéseket: Breslau és néhány akciócsoportos lakása körül rendőrök vigyázták a csendet, nyugalmat. Újabb gyilkosság nem fordulhatott elő. Őrszemek álltak a három keresett bünöző vélt felbukkanásának 'kőrnyékén. Mostanáig nem észleltek érdekeset, de tőlük nem is vártak eredményt. Óriási ostobaság lenne, ha a szőkevények megpróbálkoznának régebbi kötődéseik valamelyikével, hiszen ezen lehet a legkönnyebben elbukni. Shanon kilopta az irodából a három bünöző aktáit. attól a vérmes reményföl hajtva, hogy otthon áttanulmányozhatja őket. Megfeledkezett gyengéjéről: ha nem alszik legalább négy órát naponta, akkor beáll nála az agyhalál. Márpedig közel harminchat órája nem aludt egy percet sem. .Így hát hazahajtott, elégedetten megállapította, hogy az ő bHztonsága felett is éberen őrködik két egyenruhás kolléga. ielcanalazott egy pohár gyümölcsjoghurtot, lezuhanyozott, és az ába bújt a paksamétákkal. Már-már elbóbiskolt, amikor az lyajtó felől látogatója érkezett. A kék szemü nőgyógyász tőzte a kopogást, úgy általában a ceremóniákat. Kissé zporos volt, de vidámnak látszott. - áondoltam, megnézem, mi van magával - közölte 47 46 - Nem hiszi el, hogy ielővöm? - kérdezte Shanon. Felejtse el ezt az útvonalat. Törvénybe ütközik. - Eszembe sem jutott volna, hogy átmásszak a korláton, ha nem magától látom tegnap. Egyébként régen várom, mikor ér haza. Szeretnék tájékozódni egyik-másik szomszédom felől, és gondolom, maga jól ísmerl őket. Például a matrónát, aki a balfeiemen lakík. Tudja, hogy kutyafalkát tart a lakásban? - A matróna? - sóhajtott Pikírt. - Ő hát. Becsöngettem hozzá, hogy előre is megköszönjem a megértését a lakásfelújítással járó kellemetlenségek miatt. Amint megérintettem a gombot, egy egész szánhúzó falka kezdett csaholni, morogni és bömbölni az ajtö mögött. A matróna azonban nem mutatkozott. Lehet, hogy felfalták a kutyái? Pikírt az álláig húzta a takarót, majd a tolóajtós szekrény faié
intett: - Hozza ide a pisztolyomat. Ott van a harmadik polcon. - Mínek? - kérdezte gyanakodva Melotti. - Lelövöm. - Jó a humora. De vajon tudja-e utánozol mások hangját? Remek parodista lehetne belőlem. Kit akar hallani? Egy Louis Armstrong dalhoz mit szólna? Frászt. Meg tudom szóialtatní magát 1s. Figyeljen csakl - Melotti megköszörüíte a torkát, majd Shanon kivételesen mély, rekedtes hangján így szólt: - Hozza ide a rézágyúmat, le akarom durrantani! Le a férfiakkah áyülöiöm őket, és ennek megfelelően bánok velük. Pikírt nem hatódott meg a férfi hangutánzó zsenijétől. Lerúgta a takaróját, és kiült az ágy szélére: - Hyper. De vajon verekedni tud-e? Nem szívesen vágok szájon védtelen férfakat. - Tudja - felelt Melottí, továbbra is Shanon hangján -, én főként olyan sportokkal foglallcoztam, amikhez ész ís keü. Többek között sakkoztam. De alkalmasint szívesen megmérkőzóm magával más területen is. - Árulja el, mi a fenét akar tőlem? - Úgy nézem, valami agybaja van. Ebben kvittek vagyunk, engem ís frusztráltak a közelmúltban. Derüs, boldog házasságból hajlott el a feleségem, nem is akárhogyan: kiforgatott mindenemből. Például a gyerekből is. Vidámitó gondolat, hogy van egy ötéves fiam, okít nem vehetek magamhoz, de nem is láthatom. - Túl öreg vagyok ahhoz, hogy engem adoptáljon. - Nem is arra gondoltam - Meiotti elvigyorodott. - Me igasztalhatnánk egymást. Kényelmes lenne, elvégre szomszédok vagyunk, taxira sem kell költeni. - Sokat ivott? - Csak ahhoz mérten, hogy nem bírom az ítalt. - Benarkózott? - Ott még nem tartok. Bármelyik órában szülni kezdhet egyegy páciensem, márpedig akkor mennem kell. Narkós repülésre nem érek rá, ez túlzott luxus lenne. - Ráér vagy sem, innen repülni fog - felelte Pikírt fenyegető hangsúllyal. - Mit szólna ahhoz, ha inkább leülnék maga mellé? Az ágy szélére. - Az intenziven térne magához. - , ó, akkor nem ülök le. Mondja e1 a meséjét. Mi vadította meg ennyire? Elképesztő volt, amikor tegnap éjjel kitépte alólam a létrát. Egy másodpercig azt hívem, tneg tudok állni a levegőben. Aztán valahogy mégis lezuhantam. Ez a megrázködtatás ráébresztett, hogy mi ketten barátok lehetnénk, Ennek előnyeiről szóltam már. Pikírt szemügyre vette a mészporos nőgyógyászt. Szinte szánta erőlködéséért. Az ötletért, hogy éppen őt kereste fel, hozzá menekült tébolya eiól. Igen, határozottan úgy festett: Meiotti kétségbeesésében játssza a könnyed világfit. Persze, nyugodtan tehette azért is, hogy elaltassa az ő gyanakvását. Ugyanis továbbra is érdekes volt az új szomszéd jötte és az éjjel történtek
kőzti vélt vagy valódi összefügáés. Ki ez a Fckó? Pikírt feltette a kérdést. Kár volt, a nőgyógyász komolyan r, ette érdeklődését, és kimerítöen beszámolt személyéről. A helyzet a már eddig is bizarrnak látszott, ímmár kezdett nevetségessé vální. Amikor a férfi végzett iskolái felsorolásával, Pikirt félbeszakította: - Majd máskor folytatja. Most menjen haza, és falazza be a nappalimra bontott nyMást. Azt fogom tenni, mert félö, hogy nem tudok majd aludni. Soha életemben nem voltam ennyire kipukkadva. Néhány ercre nem ülhetnék oda az ágya szélére? Ügy képzelem, hogy egy kicsit a vállára hajtanám a fejemet, maga lágyan beletúrna a amba, és azt mondaná: "ugyan, ugyan". Pikírt felemelkedett. Hálóingnek rendszeresített pamuttrikója em ért combközépig. - Háramig számalak. Ha addig nem nik el, kihajítom az ablakon. - Meg fogja bánni - biztosította Meiotti. v - Magának viszont a fülén fognak kijönni a térdei. - Szeretnék kérni valamit - mondta szerényen a férfi. - Egy.. - felelte Shanon. 48 49 - Húzza fel a pólóját Csak egy pillanatra. Látni akarom, valójában milyen nemü. Nem hiszem, hogy nő, ámbár azt sem, hogy férfi. Tutira veszem, valami újat látok, ha felemeli a hálóruháját! - Három - válaszolt Pikírt. Mire kimondta, Melotti a lábánál térdelt, nem önszántából. Hátracsavart karja arra késztette. hogy a szőnyegre hajtsa a homlokát. Amikor a nő végül elengedte, szótlanul távozott. Az éj közeledtével mozgolódás támadt a börtön környékén. Első lépésként, a túszok biztonságára hivatkozva eltávolították a közelböl a tudósítókat. Az akciónak félreérthetetlenül katonai jellege volt, s ettől még a legvérmesebb újságírók is elbizonytalanodnak kissé. A speciálisan felszerelt buszt a sötétsé leszállta után vezették be a börtönudvarra. A jármü úgy festett, mint akármelyik közönséges turistabusz, bár ez a külalak sok fejtörésébe került tervezőinek. A konstrukciót először vetették be élesben, de még további terveik voltak vele, ezért ügyelni kellett, hogy ne menjen híre a csodabusznak, a trójai faló kései unokahúgának. A világ népe érdeklődve hallgatja, ha valahol túszokat szednek a terroristák, s még kíváncsibban várja, hogyan szabadítják ki őket az erre a célra kiképzett csoportok. A vüág sajtója pedig nyomban kész kiértékelni a történteket, és többnyire megbirálja az akció kieszelőit. végrehajtóit. A kényes ügyekből már régen nem tehet kirekeszteni a nyilvánosságot, de el lehet kendőzni a valót. Erre is Felkészültek a szakemberek. osh Spitz elégedetten megállapította, hogy óhaja teljesül: megérkezett az autóbusz, amely majd a repülőtérre szállítja
társaival és a túszokkal együtt, ahol (hála a terrorista múltnak és a vele járó hasznos ismereteknek) nem akármilyen gép, hanem valóságos robotrepülő fo ja várni őket, amely képes arra, hogy az üldözőket megtévessze, a radarokat átverje. A lázadók némelyike ruhátcserélt a túszokkal, hogy a mesterlövészeket megkavarja, majd annak rendje és módja szerint beszálltak az autóbuszba, és elindultak. Egy óra múlva ébredtek, és soha többé nem tudtak visszaemlékezní arra, mi történt velük. Túszaiknak hasonló élményben volt részük. Derengett a fejükben valami, hogy a busz az útra gőrdült, szikráztak az égen a csillagok, szikráztak, egyre élesebben. Itt minden memória megtorpant és likarcnyit sem mozdult. Így aztán kőnnyedén elhitték, amit a történtekről hallottak, s néhány nap múlva saját emlékükként kezelték a mesét. Josh Spitz a társaival ellentétben nem a rabkórházban tért vissza a tudatához. Fényüző szállodai szobában találta magát, derüs hangulatban, s ezen az sem ronthatott, hogy alig tudott megmozdulni, végtagjai ólomsúlyúak voltak. Látott, és felfogta: ott van vele Lena. Szerette volna magához vonni, megérinteni a lányát, az is felderengett benne, hogy különösek a körülmények. Mintha elveszett volna egy darabka a memóriájából. Alig-alig t6rődőtt a hiánnyal, nagy könnyedség szállta meg, mint amikor egy karácsonyi kívánság teljesül. Lenáért akart kijönni a börtönből. Itinn volt, ez nem látszott kétségesnek. Nem maradt más hátra, mint megmagyarázni, miért került oda, hiszen ezt a lány sosem akarta meghallgatni. Josh Spitz beszélt, hogy eloszlassa Lena félreértéseit. Mindent megmagyarázott. Elújságolta ügyvédei (és azok barátai) fáradozását az ő szabadulása érdekében. Mire odáig jutott, hogy a túszokkál együtt beült a buszba, elfáradt. Elnyomta az álom. Nem látta Lena könnyeit. Felröppent az örömhír:. a börtönlázadás véget ért. A kommandóakció során a lázadás vezetője, Josh Spitz megsérült, de állapota kielégítő. , Hajnaltájban néhány újságíró szétnézett a környéken, ám nem találtak semmit. Ami a te ükben motoszkált, abba nem i apaszkodhattak. Néhányan megis sötétséget - de legalább is: s-.'-: homályt - emlegettek. ház éjszakai portása középtermetü, széles vállú, pocakosodó, 'gyven év körüli férfi volt. Szívesen ledőlt volna egy kicsit, bár dia: úgysem jőnne álom a szemére. Nyomasztotta az előző kai gyilkosság, no rrieg annak vonzata: a ház körül fitten, eren cirkáló két egyenruhás rendőr látványa. portás tehát elátkozott minden gyilkost, aztán elmerengett s.eseten. Két férfi vert agyon egy nőt, a háztól néhány .áemyire, a rosszul megvilágított parkolóban. A másik nő teüe magát az első emeleti erkélyről, de már nem segíthetett sári. Az ezt követö lövöldözés, motorbőgés, nyüzsgés az egész yéket ablakhoz vonzotta, őt is. Azzal nyugtatta magát, hogy i m akadályozhatta volna meg a barbárságot, ha ébren van,
Re: sem. Egyrészt azért, mert el sem lát odáig, ahol a 50 51 gyilkosság történt, másrészt neki a házba belépő személyekre kell ogyelnie, az utca a rendőrökre tartozik. A férfi emlékezését a telefon rikoltozása torpantatta meg. Vajon ki zaklatja őt ilyenkor? Automatikus pillantással megállapította: egy óra elmúlt. - Shanon Bogle va yok az első emeletről - hallotta a hangot, éppen annak a nőnek a han ját, akin tőprengett. Valami rohadék cső defektet kapott a fürdőszobában. Ömlik a víz az egész lakásban. Magához még nem folyt le? 1ás baj is van. oem találom a kulcsot. Küldjön már fel néhány szerelőt, de atlétikusak legyenek, mert úgy nézem, az ajtót is be kéne törni. A férfi készségesen, gyorsan igent mondott, és máris intézkedni kezdett. Amíg az álmából felriasztott, zsémbes hangulatú szerelőt várta. elégedetten azt gondolta, végre enyhíthet valamit a lelküsmeretén. Azt is elismerte, hogy ez bizony nagy könynyebbség lenne. Negyedóra múlva diadalmas arccal, az erőfeszítéstől kissé kifulladva állt a betőrt ajtóban, a szerelő társaságában. Szembenéztek egy pisztolycsővel. A fegyvert Shanon Bogle sz gezte rájuk, a dühtől kissé rerr egett a keze. A lakás láttató részében nyoma sem volt víznek. - Megvesztek? Vagy leitták magukat? És ha esetleg magukba eresztettem volna a tárat? - A nő berúgta azt, ami az ajtóból maradt. Egy per ig sem fáradt vele, hogy bármiféle magyarázattal szolgáljon. A portás és a szerelő megnémult az elképedéstől. Szobroztak a bezúzott ajtó elctt, mélán töprengve, fejüket vakargatva. A szerelő ocsúdott fai előbb. Elindult a lépcsősor felé: Legközelebb mosd ki a csipáidat, mielőtt telefonálsz. Addigra rájössz, hogy álmodtad a riaciót. Barom. - Esküszöm . . . - kezdte a portás, de nem tudott mit mondani. Töprengett, nem volt biztos a dolgában. Amikor zavartan visszatelepedett a pultja mö é. lábával kissé beljebb lökte az eldugott whiskysüveget. Kevesebbet kellene innia. Legközelebb páncélba bújt fehér egerek inváziója miatt fog riasztani, és innen is kirúgják. A fenébe, morogta. A két egyenruhás ekkor ballagott el az üvegportál előtt. Majdnem elszundított, amikor újra megcsörrent a telefon. Félve nyúlt a kagylóért. Nem tévedett. megint a nő hangját hal!otta. Ezt a hangot nem lehetett eltéveszteni. áiorgiáéra hasonlított. Ezúttal szelíden simult a fülébe: - Bocsásson meg, nem tudom, mi történt velem. Rosszat álmodtam. Tudja. előfor5e dul,olykor. Szeretném megkérni valamire. Felhozna nekem egy üveg pezsgőt, egy kis kaviárt és egy doboz szivart? - Honnan? - kérdezte hökkenten a férfi. - A szomszédos füszerüzletből. Ne féljen, nem hittem azt, hogy szállodában vagyok. Semmi bajom. Oké? Ne csöngessen,
csak jöjjön be. Tudja, nincs bezárva az ajtó... Iszunk egy pohárkával, kibékülünk. Jaj, úgy szégyellem magam. A férfi összemarkolta a pénzét, és elügetett a közeli, éjjel is nyitva tartó üzletbe. A pezsgősüveget a zakója alá dugta, a kaviáros dobozt a zsebébe süllyesztette. Meggyújtott egy szivart, és felszaladt a lépcsőkön. Izgatottan belökte a megviselt ajtót. Az apró előtérből a hatalmas nappaliba lépett, ahonnan a hálószoba nyílt. Úgy látta. valami elrepül előtte, a foteltól a kanapéig. Zajt hallott: fém ért fémhez. Aztán megszólalt a nő, mert ő volt a repülő tár y: fedezékbe vetődőlt. - Dobja el, ami a kezében van, és álljon a faihoz. Hülye zsaru, gondolta a férfi. Magyarázkodni kezdett: - Én csak a pezsgőt hoztam. Shanon Bogle megismerte a hangját. Előbújt fedezékéből, felkapcsolta a közelében álló lámpát, majd rámosolygott a férfira, a vállát is megvere ette: - Elfelejtjük, oké? De ne forduljon eiö soha főbbé! áyakran ielirál mostanában? - Kérem szépen, ne tegye ezt velem Lehetetlenné akar tenni? Ki akar rúgatni? Persze, magának, a zsarunak fognak hinni. - Jól van,jót van, tünjön már el - mondta a nő fáradtan. Végem van, ha nem tudom kialudni magam. Elég legyen ebből. A portás értetlenül álldogált. - És ki fizeti meg a kiadásaimat? A pezsgő, a kaviár a szivar. Na kifelé, mert mégis lelövöm - mordult Shanon. Kilökte a férfit a folyosóra, és egy széket tolt az ajtóroncs elé. Visszabújt az ágyba, a mennyezetet bámulta. Elhessentette magától az elmúlt órák zaklatott hangulatát, de így is maradt os.sz érzése bőven. A három szökevényhez kötődtek bizonyta,..,. nságai. Máskor, ha megingott a hitében, felhívta Monát, nála t undig vevőre talált kétségeivel. Most azonban legfeljebb Indrát varhamá ki az ágyából, és a férfi aligha lenne fogékony az ő olataira. Egyedül maradt. lVtegpróbálta rendszerezni a tényeket; a börtönlázadásról szóló résekkor kezdte érdekelni, amikor elhangzott a tanyagazda ak eltünésével kapcsolatos feltevés, akkor még csak egy 5o élénk fantáziájú tudóssió teóriájaként. Igen ám, de azóta megtalálták a hütőkocsit, amely kihozta a foglyokat, s a személyautó nyomait, amely tovább vitte őket. Ez nyomban jelentéktelenné teszi a lovak felszívödása körüli regényes elképzeléseket. Ha így van. akkor viszont nem íllik a képbe. Amint nem passzol, zavaróvá válik. De mért? Shanon jól tudta, hogy nem lehet ott míndenütt, nem vizsgálhat meg személyesen minden nyomot. El kell 1'ogadnia munkatársaijelentéseit, melyek egyszerre tényszerüek és szubjektívek. Eldöntőtte, hogy a tanyagazdának r égis maga jár utána.
Ezzel elaludt. Hamarosan megszálalt a telefon. - Három óra - búgta a Fülébe egy buja női hang. - Na és? - morogta rekedten. - Ict az ébresztő szolgálat. Három óra, keljen Fel. - Keljen fial a Nap! - Shanon lecsapta a kagylót, és felült az ágyban. Kezdett ideges lenni. A közelben megcsendültek a templom harangjaí. Elvágódott a lepedőn. és a fejére húzta a takarót. Mire álomba zuhant, újra megszólalt a telefon. - Tudom, három óra - dünnyögte a kagylóba. - Csak egy baj van: nem kértem az ébresztést. - Mi a hívászáma? Ön Shanon Bogle? - kérdezett vissza a buja hangú nő. - Én vagyok. Nem kértem ébresztést. - A villára csapta a kagylót. Odakinn fakult az éjszaka. A két egyenruhásjár-kel a ház körül, arra vigyáz, hogy ne ismétlődjék meg az előző napi borzalom. Yeti, Tetovált és Szüz visszajön, ha ráébred tévedésére. Nem. Shanon felült, maga elé meredt. Zúgó fejjel töprengett. Yeti és Tetovált megsérült, harcképtelenné vált. Nem veszélyeztetik többé sem őt, sem Bresiaut, de másokat sem. Ezt a gondolatmenetet logikusnak találta, de az újabbat nem. Arra gondolt: a szökevények lesznek a következők. Érezte. hogy meg tudná indokolni, miért hiszi ezt, csak nem találja a szavakat. Fáradt. VisszaFeküdt, lehunyta a szemét. Egy perc múlva újrajelzett a telefonkészülék. Shanon belesóhajtott a kagylóba, és a zsinór felé tapogatott, hogy kitépje a Falból. Mozdulata megdermedt, amikor meghallotta a kenetes Férfihangot. - Asszonyom, megértem a Felháborodását. Intézkedni fogok, hogy lehalkítsák az elektromos harangot. Nagyon kérem, ne telefonáljon főbbet. Mindent el fogok kővetni az ön nyugalma érdekében. - Mi van? - kérdezte Shanon féléberen. - Milyen mi? - Maga Shanon Bogle? Maga zaklatott egész éjszaka, óránként, hogy hangos a templomunk harangja? - Szétverem a Fejét, lelövöm - nyugtatgatta Shanon a kenetes hangú FérFit. Elhajította a készüléket, átvágott a szobán, és kilépett az erkélyre. Az alacsony korlát nem jelentett nehézséget. Átvágott néhány sittkupacon,- és berontott Melotti hálószobájába. A férF az ágyban feküdt, földgőmböt imitáló lámpa világitott a fejénél. Rávigyorgott látogatójára. Shanon megállt fölötte: - Hé, bánatvirág! Ha egy percre a vállamra hajthatjá a fejét, és én beletúrok a hajába, miközben azt mondom: nugyan, ugyan", akkor befejezi végre a szemétkedést? - Ugye, ugye? - kérdezte Metotti diadalírtasan. Mindössze egj vékony takarót és egy telefonkészüléket viselt a hasán. Rovidre nyírt haja úgy meredezett, mint egy körömkefe sörtéi. Arcát ezúttal nem vonta be mészpor. Ártatlannak látszott, vonásai romlatlan kisfiúra emlékeztettek. de kék szeme nem volt vidám.
Egy sapka pénzzel tartozik a gondnoknak. - Megadom. - És az én éjszakám? - Megadom. Az ajtóm? A falam? Maga valami kommunában nőtt fel? iVlelyik metróállomás volt a gyerekszobája? Pikírt leült a féro mellé. Enyhe undorral eltürte, hogy a ázakáltas arc az övéhez simuljon, közben gépiesen hajtogatta: `.,.., ::ugyan, ugyan,. Nem túrt a hajamba - emlékeztette Melotti. Ne Iegyen maximalista. Ha beletúrok, ki is tépem. '''-F - Akarja, hogy leborotváljam a szakállamat? Nem. Azt akarom, hagyjon békén. Cseréljen lakást egy kedvesebb nővel. Akkor sem lenne esélye. Maga bolond. Van diliFlepnije? Legalább annyira normális vagyok, mint maga. - Ezért kéne a diliflepni. Legszívesebben hágnék egyet - sóhajtott a férfi. Ez elég nosen hangzott a szájából, mivel megvált a takaröjától. válla, domború mellkasa sportolóra vallott, s legfeljebb sakkozóra, ha a tábla és a figurák ólomból készültek. 54 55 I.... ; Pikírt bólintott. - Az én vállamról minden pasasnak az anyja jut eszébe. Miért? - Megmondjam? - Ne habozzon. - Maga mellett minden pasas kisfiúnak érzi magát. Miért csinálja? - Így születtem. Sokat szelídültem azóta. - És még mi egyebet csinált? - Tényleg beszélgetni akar? Ezért őrjítette meg a portást, a plébánost, engem? Alhatnék még húsz percet. Megengedi? Melotti mutatta. hol nyúlhatna el, kiparcellázott egy komoly területet a lepedőjén, hajszálnyira kockás alsónadrágjától. Shanon nem élt a szíves meghívással. - Szeretném, ha reggel bekísérne az irodába - szólt vissza az erkélyajtóból. - A hivatalába? - helyésbített gúnyosan Melotti. - Hány évet kaphatok? Nem árt, ha tudja: a sakkozás mellett rodeóztam is. Betörtem néhány lovat. - Legalább a lovakhoz ért. - Aludjon jól - mondta a férfi Shanon hangján, és a fejére húzta a takaróját. Úgy látszott, Melottit drámaian érinti, hogy Pikirt komolyan gondolta a meghívást. Zsörtölődve készülődött, időnként megjelent az erkélyajtóban, vagy a falban nyitott terebélyes lyuknál, és megkérdezte, mitvegyen fel, mit csomagoljon, írjon-e végrendeletet. Shanon a rádiót hallgatta reggelizés közben. Megtudta, hogy a
börtönlázadásnak vége, kissé elcsodálkozott, miért nem közölnek részleteket az akcióról. LJgy képzelte, több újságíró voltjelen, mint hivatalos ember. Josh Spitz-tel kell beszélnie. Millió dolga van. Miért nincs dumiból a nap huszonnégy órája? - áondolom. fotót is készítenek rólam - vélte Melotti az erkély felől. - Leszedjem a szakállamat? Pikírt kikapcsolta a rádiót. Lenyelte az utolsó korty kávét. - Mi a keresztneve? - kérdezte. - Tudtam, hogy ebből még problémája lesz - vigyorgott a nögyógyász. - Csak a bejárati ajtóra tettem névtáblát, de majd kürom az erkélyajtóra is, jó?! - Figyelmes ember - morogta Shanon. Zsebre vágta át iratait, felkapta a kocsija kulcsait. - Kész van? Egy perc múlva a férfi újra megjelent. A várt letartóztatásnak mégfelelően válogatta össze toalettjét. Tépőzáras sportcipőt, zsákvászon nadrágot és hálószövésü pólót viselt. Bal szemére fekete kendőt kötött, mint afféle kalóz, tüskére vágott hajára széles karimájú gengszterkalapot húzott. Amikor láttára Pikírt felnevetett, a férfi nagyot sóhajtott: - Na végre. Ezután gondosan behajtotta a betört ajtót, és a lány nyomában lebukdácsolt a lépcsőn. Olykor meg kellett kapaszkodnia a korlátban. - A térlátásom - magyarázkodott, a szemét borító kötésre mutogatva. Nekiment a bejárati ajtónak, felbukott a járdát szegélyező füvön, és szemlátomást nem zavarta, hogy az arra járók leplezetlenül mulatnak szerencsétlenkedésén. Shanon nem értékelte a férfi fáradozását. Blazírt arckifejezéssel beült a kocsiba, és indított. Az ajtó Melotti lábára csukódo t. - Unalmas - foglalta össze a benyomásait Shanon. - Talán jobb lenne, ha mégis inkább bőgne egyet. - Helyette csinálom - biztosította a férfi. Az ülésszabályozó karral vesződött, majd beletúrt a kesztyütartóba. - Nincs egy cigarettája? - Szivarom van. - Hát persze. Adna egyet? Miután rágyújtott, pöfékelve hátradőlt a félig fekvő helyzetbe állított ülésen, és felemelte a hátsó ablakban látott paksamétákat. - Mi ez a sok irat? - Tegye vissza. Bizalmas anyag. - Értem. Azért hurcolja fel-alá a várasban. Tényleg feljelent azért a kis tréfáért? Hogyan fo a bebizonyítani, hogy tudom ütánozni a hangját? Tagadni fogok. ` Nem látszotttúlságosan megszeppentnek Szivarfüstöter -- -rt. t.. e sétált be Shanon nyomában az épületbe. A reggeli forgalom ellceltette az érdeklödését. Ha valami különösen figyelemremél. óE tapasztalt, férehúzta szeméről a kendőt, hogyjobban lásson. lidott mit néznie, hozzá hasonló szerzeteket vezetgettek civilek és nruhások. A folyosók, a tágas irodák hangos lármától honon bekísérte a férfct egy üvegfalú szobába, majd odave-
az ott tartózkodó, unott kinézetü egyenruhásnak: - Vegyen ujjlenyomatokat. Aztán elengedheti. zzel sorsára hagyta a nőgyógyászt. Egy másik ajtón átjókora, ölt helyiségbe lépett. Belebotlott Kahanba. - Hurrá, Sapiens. Veled akarok beszélni. 56 57 - áyere a szobámba. - Nem érek rá. Figyelj. Indra az agyamra megy. Az volt az ürügyed keltönk párosítására, hogy amíg én érdes vagyok, ő dörzsölt. Indra nem dörzsölt, ő egy gügye karrierista. Utálom a nyavalygásait. Aztán: Yetibe belelőttem kettőt. Mi az, hogy nem jelentkezett egyetlen kórházban, egyetlen orvosnál sem? Neki talán önhegedős a bőre? A lőtt seb nem olyan sérülés, amit háziszerekkel kezelni lehet. Ha szükséges, ezer embert állíts rá a nyomozásra. Küldd el őket, kérdezzék ki a legutolsó javasaszszonyt is. Me kell találnunk a fickót. - Értelemszerüen . . . - próbálkozott Sapiens. Az üvegfalú irodában idétlenkedő férfit figyelte Shanon válla mellett. A fickó túljátszott készségesség el engedte át az ujjait az egyenruhásnak, aki aztán gondosan rányomkodta azokat a festékes párnára. - Armand Ferré csaja leszelt egy falásnyit Tetovált vagy az őt helyettesítő személy karjából. Azt sem lehet szabóságban visszavarratni, neki is omoshoz kell fordulnia. Na? Miért nem hallott róla egyetlen zugdoki sem? - Értelemszerüen . . . - Zabálom a szókincsedet. Van egy teóriám, Sapiens. - áondoltam. Ha bejön egy feltevésed, értelemszerüen te vagy az első, aki megcáfolja. Ezt ismerem. - Sapiens érdeklődve figyelte, hogy a gengszterkalapos férfi lehúzza a cipőjét és a zokniját, majd a festékes párna fölé tartja a lábát. - Ki ez az idióta? Shanon hátranézett a válla fölött. Melotti tornamutatványa láttán elmosolyodott: - Ez a fickó vagy nagyon veszélyes, vagy csak hülye. - Ne sor.old. Beszéltem Indrával, kettőtök együttmüködéséről ö sincs jó véleménnyel. Szerinte pikírt, érzéketlen, nagypofájú vagy. Viszont ő használja a fejét. Kiderítette, ho y Tetovált egykori barátja azóta rendesen lezüllött, és esténként egy gaybárban árulja bájait. Eh Bien és ti ketten odamentek ma este. Ntegpróbáljátok megtudni. hogy Tetovált jelentkezett-e nála a kiszabadulása óta. - Szerinted mi keresnivalóm van egy gay-bárban? Ezt nyugodtan rábízhatod a két 6ckóra. Úgysem találnak semmit. Tetovált nem fog felbukkanni semmi olyan helyen, ahol számíthatnak rá. Ami engem érdekel: valaki mérje meg, mennyi idő alatt lehet felérni a bőrtönből Breslau házái . Tudni akarom, megtalálta-e a gazda az eltünt lovakat, ha igen: hol, milyen távolságban a tanyájától? Beszélni akarok a hütőkocsi mellett alált sebesülttel. Állíts embereket a klubra, amelyben áertan Mayest megölték. Minden alkalmazottat, meghívottat le kell
nyomozni, ismerni akarom a kapcsolataikat. - Ennyi? - kérdezte .Sapiens elnyütten. Látta, hogy a gengszterkalapos Férfi kénytelen felhúzni a zokniját, cipőjét. Honnan szüljek ehhez embereket? - Nyu odtan visszarendelheted a Breslau és mások mellé állított strázsákat erre a munkára. Vége a bosszúhadjáratnak. Megmondom, ki lesz a három újabb áldozat: Szüz, Yeti és Tetovált. Jobb lenne inkább őket őriztetni. Ehhez persze tudni kellene, hol vannak. Beszélni akarok Josh Spitz-tel, minél előbb. - Nem lehet - Felelte elégedetten Sapiens. Néha örömére szolgált, ha ellenvetést tehetett. Pikírt határozottsága neki is az idegeire ment. Közben a gengszterkalapos fickót a túloldali ajtón kitessékelték az irodából. - Josh Spitz személyét, ügyét titkosan kezelik, nem a mi fennhatóságunk alá tartozik. A hütőkocsis tag kómában van. Lehet, hogy ott is marad. Egyébként kiadtuk a körözést a szökevények ellen, az újságok leközőlték a tájékoztátást a gyilkosságokról. Minden kívánságod teljesült. Nem vagy boldog? - Nem. - Hát erről van szó. Te semminek sem tudsz örülni. Hivatásos ünneprontó vagy. Ha érdekel a véleményem, szerintem néhány napon belüi megtaláljuk a három fickót. - Holtan - felelte vészterhesen Shanon, és otthagyta Kahant. Shanon Indrával is megpróbálkozott, de ugyanazt hallotta tőle, trtint Sapienstől. Palástolta csalódottságát, eltitkolta megkönyrtyebbülését is. Hála kettőjük orvosolhatatlanul rossz viszonyának, lehetösége nyílott rá, hogy egy kicsit önállóan dolgozzék. clta, kivel kell tárgyalnia, azt is: az illető hozzáférhetetlen, ha ő t em gondoskodilc. kedvenc csemegéjéről. Előbb még meggyőződőlt róla, hogy Josh Spitz valóban az titerrorista csoport vendégszeretetét élvezi, s mint ilyen, köéges földi zsaru számára elérhetetlen, aztán kellően felbosztva elindult a városba, hogy beszerezze informátora kedvenc negiszonya az első negyedórában, még a metrón elővette. ruhás emberFalka hömpölygött a mozgólépcsőn, a megála kocsiban. Könyökök túrták a haját, vájták az oldalát. 58 59 áporodott lélegzet verte orrba minden percben. Megbámult egy kövér kamaszlányt, aki tenyérnyi jelvényeket hordott müvileg elkoptatott farmerkabátján. A kiáltványok ellepték a gallérját, a mellkasát, a zakó ujját, de még a hátát is, és 6lozofikus megállapításokat közöltek az életről, a szerelemről, az iskoláról. A lányka lehetett tizenöt éves, de negyven is. Hanyagul melírozott haja, fölös kilói, a szeme alatt ülő táskák elbizonytalanították bámulóit. Jóllehet, ő hivta fel magára a Figyeimet, az érdeklődő tekintetek mégis zavarták. Egyre harciasabb képet vágott, majd hirtelen kitört. Rárivallt egy konszolidáltnak látszó FérFra, aki éppen a zakója ujjára tüzött jelszavakat böngészte: - Mit bámul? Nem látott még fehér embert?
A férfi felpillantott: - Valami eredetibb kérdést vártam. Pikirt elmosolyodott. Közelebb húzódott az ajtóhoz, mert le akart szállni a következő megáilónái, de a dialóg is érdekelte. - LJgy bámul, mint egy hirdetőoszlopot - mordult a lány. - Tökéletesen megfelel annak a funkciónak - bólintott a rnegszóütott, majd hozzáfüzte: - Alkatilag is rendelkezik az összes olyan adottsággal, ami csak a hirdetőoszlopok sajátja. Mire a lányka megemésztette a körmönfont feleletet, a szerelvény befúrta a magát a magállába, és sziszegve kitárta ajtöit. Pikírt kilépett a kocsiból, és nekivágott a mozgólépcsőnek. A következö percben megrohanták a gondolatai. Merengve érkezett a felszínre, átvágott egy téren, majd elvegyült az utcai forgatagban. Árkádos üzletsor elé érkezett. megbámulta az újságos, a bazáros, a gyümölcskereskedő standját, jött-ment a tömegben. Egy arcot keresett. feltünés nélkül. Megállapíthatta, hogy környezetében elvarázsolt figurák hemzsegnek. Próbált 1 nni a lődör ők közőrt. kitérni előlük, egy e Egy jól öitözőtt, negwenes nő csaknem fellökte. Egy kQzépkorú férfi szinte hozzávágta a fagyizó lengőajtaját. amíkor megpróbált becsusszanni mögötte az üzlethelyiségbe. Mindeme atrocitásokat úgy viselte, ahogy civilizált embernek türnie kell fajtársai neveletlenségét. Meg sem mukkant, ment, aikaimazkodott, védte az arcát. Dühe csendesen nőttön-nőtt. Megvette a fagyiját, és visszasétált az árkádsor alá. Egy dülöngélő, kábult pasas azzal szórakozott, hogy lassan forgolódva maga kőré köpdössön. Nem villant Fel a szeme, amikor eltaiáit valakit, úgy festett, az eredmény nem érdekli. Az is hidegen hagyta, hogy sikerült leköpnie Pikírt cipőorrát. A nő megtorlás nélkül hagyta az esetet, mert megpillantotta a keresett fickót. Az észrevételezés kölcsónös volt. A tejeskávé színü, huszonéves férFi csaknem felsikított Pikírt láttára, aztán szélsebesen futásnak eredt. Visszajön, gondolta a nő. Nem szaladt utána, folytatta céltalannak tetsző lődörgését. Vett egy lapot, beledugta a nadrágja hátsó zsebébe. A szemetesbe ejtette a fagyitölcsért, a buszmegállót elárasztó tömeget nézte, próbált elhúzódni az útból. mindhiába. A lábára tapostak, a falhoz szorították. Nem értette ezt a halk, hétkőznapi dühöngést, de érezte, bőre felfogta az emberekböl és őnmagából - áradó agressziót, mely nem voltlátványos, nem látszott direktnek, s mégisjelen volt. A tejeskávé színü, ellenzős sapkát viselő cigarettaárus vísszaszivárgott. Nem vette észre Pikírtet. Egy hanyagul öltözött férfival tárgyalt Közel húzódtak egymáshoz, mintha testükkel eltakarhatnák, mit müvelnek. Pénz és kábítószer cserélt gazdát, egyetlen perc alatt. Pikírt láthatatlanul a közelükbe Férkőzött. A dülöngélő fickó mellett kellett elhaladnia. LJjabb köpet landolt rajta, ezúttal a nadrágja szárán. Sharon a tettes elé penderült, fellendítette a lábát, s talpétét a Férfi torkához támasztotta, hiszen a közvet-
lenség közvetlenséget szül. - Bogra kötöm a nyelvedet - mondta szigorúan. A kábult férfi nem fogta Fel, mi történik vele. Ismét köpni próbált. Pikírt már a másik fickón tartotta a tekintetét, s amikor az újabb üzletí tárgyalásba kezdett, ott termett mellette. - Akkor most beviszlek - közölte. A narkóárus felnyögött. Nyilvánvalóan eszébe jutott néhány kellemetlen emléke. Üzletfele elszelelt, s ő tehetetlenül türte, hogy a nő átkutassa. Shanon fegyvert keresett nála, el is kobozta rugós kését, ugyanakkor egy szemfényvesztő tehetségével megfújt tőle néhány apró papírtasakot is. A Férfi nem vette észre, jóllehet figyelt, hiszen kettőjük találkozásai mindig ugyanúgy zajlottak le. - Engedj el - könyörgött. - Frászt - felelte Pikírt. Belekarolt védencébe, és egy telefonfülke faié vezette. -- Miért mindig velem csinálod? - Téged ismerlek. - - Inkább mondok pár címet. Engem előbb-utóbb kinyírnak " a társaim. Egyszerüen nem hisznek nekem. Azzal vádolnak, hogy én lovasítotttam meg a port. Legalább Feihagysz ezzel a munkával. Tíszta haszon lenne z emberiségnek. 60 61 - Ugye, most sem viszel be? - kérdezte a Fickó reménykedve. Pikírt szembefordult vele. Megcsodálta a narkóárus állán a hihetetlenül göndör, ámde gyéren növekvő szőrszálakat. Megrázta a Fejét. - Haverok vagyunk - Felelte undorral. " - Kénytelen leszek elmondani, hova lett az árum egy része. Lehet, hogy téged Fognak kinyírni. Unják már a dézsmáidat. - Ezerszer megadtam már a címemet. Tudd meg, a fönökeid gyávák. Pikírt belökte a Fekót a telefonfülkébe, és átFutott a zebrán. Egy perc múlva eltünt a forgata ban. Nem csinált lelküsmereti kérdést a csemegeszerzés e sajátos módjából. Szíve szerint bevítte volna a narkóárust, rávarratott volna néhány kemény esztendőt, de nagyobb vadra hajtott. Még ö sem tudta pontosan, mekkorára. Aga kitünő informátor volt, de nem hibátlan. Utált mosakodni, ruháját is ritkán váltotta. Büzlött, mint egy elFeledett tejeskocsi. Mosdatlanságát méltóságteljesen viselte, hozzátartozott az egyéniségéhez, akár agyafúrtsága. Amikor megérkezett a találkára, és beült a kocsiba Pikírt mellé, nyomban a tárgyra tért: Hoztál nasit? - Naná - Felelte a nő. Letekerte az ablakot. és gázt adott. Ügyetlenül. Fél kézzel rágyújtott egy barna papírba sodort cigarettára. - Amúgy hogy vagy? - kérdezte Aga könnyedén. Meg-
nyugtatta, hogy megkapja a csemegéjét. Mivel híába vártválaszt, elnyúlt az ülésen, és önfeledten beletúrt az orrába. Pikírt kihajtott a városból. Amikor már nem kellett minden idegszálával a forgalomra koncentrálnia, időnként egy-egy oldalpillantással szemrevételezte a mellette ülő férFit. Aga ókori rómaira emlékeztette sötéten göndörödő hajával, egykor feltehetően hibátlan arcélével, vastagodó tokájával, ömbölyü alakjával. Mintha örökké csak enne, nasizna, az élvezeteket hajszolná. Pihenterőül az emésztésével, bomlástermékeivel foglalkozik. Nem éri be az ápolatlansággal, ennél gusztustalanabb ötletei is akadnak, például orrtúrási mániája. Pikírt nem győzte emlékeztetni magát együttmüködésük eredményeire, Aga hasznosságára. Hiába szikráztatta Fel magában a hálát, a szeme sarkából látta, hogy a férfi megint az orrát Furkálja. Ezért. amikor megpillantott az úton egy gödröt, boldogan belehajtott. A kocsi n gyot zökkent. . Aga panaszosan felsírt: - Felment az agyamba a mutatóujjam. - Ha egy perccel előbb jön ez a gödör, az öklöd is felment volna - morogta a nő némi diadallat. - Jól van, neked jár a jó pont. Hallottam, mi történt a társnőddel. Szomorú eset. PikírtAgára pillantott. A férfi agyjóllakott mosónőre emlékeztette. Komoran rámosolygott. - Elmondom, mit kellene még hallanod. Figyelj oda, melyik banda importált mostanában óriásokat, de legalább egyet. A fickó, akit keresek, két méter fölötti, százhúsz kilót nyom. Lehet, hogy két golyót, talán csak ezek nyomait viseli a testén. - Figyelj csak, Pikírt. Én egy müvelt, olvasott ember vagyok. Te Yetit keresed. - Őt is. Továbbá Tetováltat és Szüzet. Ha bármit hallasz róluk, csak szólj. Értük külön nasit hozok. Aga elvigyorodott. - Én is így gondoltam. Annál is inkább, mert azt rebesgetik, hogy a rendőrség rossz nyomon jár. Nem a börtöntöltelékek voltak a hunyók. - Okos fiú - dünnyögte Pikírt. A zsebébe nyúlt, majd Aga ölébe csúsztatta a kis tasakokat, melyek egy szempillantás alatt el is tüntek. - Először bedőltem a trükknek. Valami komoly dolognak kell lennie a háttérben, ha valamelyik banda ennyit fáradt a müsorszervezéssel. - Majd hegyezni fogom a fülemet - ígérte Aga. - Ki vele, mi az elképzelésed? - Jól mondtad, nem Yeti, Tetovált és Szüz követte el a gyílkosságokat. Helyettesítették őket. Rájuk akartak ezzel nyomást gyakorolni. Szeretném megtalálni ezeket a fickókat. - Hogy jöttél rá? - Te ezzel a képességgel nem rendelkezel. Úgy hívják: női logika. - Haha - mondta Aga. - Mennyire sür ős? - Nagyon. Félő, ho y Yetiék megpattannak. Nem sok keresni-
valójuk lehet ebben az országban. Boldog-boldogtalan őket üldözi. - áondolod, hogy miattuk tört ki a börtörrlázadás? Őket akarták fedezni? - Sejtelmem sincs - sóhajtott Pikírt. - Nem engednek az ügy közelébe. osh Spitz legalább annyira elérhetetlen számomra, mint a Mars. 6e l.í ... 6o - Na persze, a női logika - felelte lefitymálón Aga. - E'el sem merült benned, ho y megkérdezd a lányát. Állítólag Lenát is belekeverték az ügybe. Az újságoknak azért vannak sarkőzeik, hogy legyen hol olvasnod. - Mondtál valamit - bólintott Pikírt. Elsiklott fölötte, hogy kellemetlenül szagló utasa ismét az orrát piszkálja. izlelgette a tippet. lndra ís beváltotta Sapiens titkolt reményeit. A főnök ugyanis arra spekulált, hogy a két viszálykodó nyomozót rivalizálásra bírja. A rnézszőke, jóképü Indra - kihasználva Pikírt őrvendetes távoüétét -, elmerülhetett a maga fíxa ideájában. Ő igenis abban hitt, hogy a szökevények egykori környezetében, ismereáségi köréhen Fog nyomokat találni. Talált is. Kiderítette, hogy Rosco Hennessey, a feje búbjától a talpáig tetovált nehézbünöző valaha házat bérelt a külvárosban, már amennyiben háznak nevezhető az a lerobbant kulipintyó, amelynek azóta sem akadt újabb lakója. indra tüzetes érdeklődésére kiderült, hogy nem annyira az enyészetjelenléte tartja vissza az érdeklődőket a beköltözéstől, mint az a tény, hogy a gengszter lesittelése után ismeretlen tettesek régészkedtek az épületben. Az eredmény ugyanaz volt, mintha egy lépegető exkavátor dühöngött volna a helyszínen. lndra a kreol bőrü, esi afürtü Eh Bien kiséretében ellátogatott a kapott címre. A durván feltúrt kis kertet bekúszta a gyom. Az ajtóés ablaktokok sérülten lógtak néhány görbe szögön. A padiódeszl ,ákat feltépdesték, a Falat több helyen megbontották. l iszedcék helyéről a vécécsészét és a t.artályt, iet6rték a mosdó?;agyiókat, á lecsavart sz;fonok szerteszét hevertek, rájuk kérgesedett a penész. A hely hangulata magával ragadta a két zsarut. Azon kapták magukat, hogy önfeledten markolásszák pisztolyukat, amíg helyiségről helyiségre bukdácsolnak a romhalmazok között, szorosan egymás nyomában. Pelzavartak egy-két elvadult macskát, majd a pincébe is lemerészkedtek. Ott is bontás nyomaira bukkantak. Az elszórt üvegekből, egyéb szemétből megállapíthatták, hogy a lakatlan háznak olykor akad szállóvendége. - áondolod, hogy ez puszta rombolás? - meditált Eh Bien. Indra megdörzsölte pelyhedző állát. - áondoljak valamit? - Nosza. 64 - Szerintem kutattak valami után. - Aha - bólintott Eh Bien. Kilépett a píncéből, és elindult a
gyorí mal belepett földtúrások között. - Én is úgy vélem, hogy nem fümagot akartak vetni. - Nem is bukfencet. Vajon megtalálták-e, amit kerestek? - Nem hinném - merengett a kreol zsaru. - Hiszen akkor mivégre szervezték volna meg Tetovált szökését? De miért nem értesültünk róla, hogy itt mi történt? - Henessey már sitten volt, ennek megvandál látszata van. A tettesek nyomát bottal üthették, nem strapálták magukat a szaglászással, hiszen vér nem folyt. A ház tulajdonosának vagy fzetett a biztosító, vagy nem, úgy látszik, őt sem iz atta a dolog. Mivel a berendezést régen széthordták a környékbeliek, és itt legfeljebb néhány csavargó és rágcsáló időzik olykor, értékelhető nyomokat mi sem találhatunk. - Indra zsebbe süllyesztette a kezét. - Érdekelne, hogy mi a fene lehet az, amit egy mosdókagyló szifonjában kerestek. Eh Bien elvigyorodott: - l.ehet. hogy azokat késöbb tették tönkre. Ilyesmi elég sürün előfordul errefelé, amint elhagysz egy kocsironcsot, egy házat. Az egész attól lettgyanús, hogy a kertet is Felásták. Vandáloknak nem kell kutatóárok. Indra kissé értetlenül nézett a társára. Eh Bien legyintett: - Régészeti szakkifejezés. Pikirtet gyílkos hangulatban találták. A nő az íróasztala mögött gubbasztott, két kézre Fogva egy jókora, gőzölgő teával színültig töltött bögrét. Nem kérdezték tőle, mi baja van, az utóbbi időben megszokták epebeteg arckifejezését. Eh Bien vette a bátorságot, és beszámolt felfedezésükről. Pikírt végighall atta, majd megkérdezte: - Yeti lakásán jártatok? - Nem, azt vártuk, hogy te fi yelmeztess rá - morogta Indra. Pikírt rá sem hederített. Eh Bient nézte: - Ott nem volt semmi? - Semmi. Az öccse él ott a családjával. Nem fogod elhinni, annak az elefántnak alig másfél méteresre nött a testvére. - Nem érdekel ez a kuriózum - szögezte le Pikírt. - Yeti és Tetovált együtt dolgozott, a Tüzmezei repülőtér raktárait fosztogatták. A különös kincskeresés azonban csak Tetovált környezetére terjedt ki. Érdekes. Akad mé érdekesség. 65 - Ne mondd - sóhajtotta lndra. Felült Pikírt íróasztalára, ahonnan kitünően beláthatott az üvegfalú irodába. Volt mit néznie. Sapiens és néhány rendőrnő azzal szórakozott odabenn, hogy egy zavartan nevetgélő férfi tetovált mellkasára púderréteget mázoljon Fel. - Mi a fenét müvelnek? Pikírt oda sem nézett. Belekortyolt a tüzforró teába, diszkréten hörrent egyet, majd Fátyolos hangon me jegyezte: - Sapíens be akarja bizonyítani, pogy Arrnand Ferré és az ő kardos barátnője azért nem látott tetoválást a támadójuk arcári. mert a ockó púderrel elfedte a bőrét. - Elr:épzelheo - vé.lte lndra. :blég nem . olI rá példa, ho
ellent m;, dott v ölna fö,tóiteirtek. Sapienssze! me tehe:te volna, se ez a t tdai nem bátorította Fel. Pikírt relrnarnolt az asztalról cd;: köte,t; . ;épelt lapot, majd eleresztet az riat. l ozdulata tiszteletlenség látszatát kelteve. Neo:ö.ül tv.l;en a r,,an ;, a is. - 5a :. ns a t :nyel kel ; iratlíozik. itt vannalj. a s% ; rt íijci at ,;nh.. A Lu:na lól e y,erier esetben sem rei ették el az arcuka.t, ezzel szemben gumiheszyüt viselte! . Nincser,elf ujjlen omat ik. -- vlire követlceztetsz ebből? - kérdezte Eh Bien. - Vem züz, Ycti és Tetos ált öldösött. Nagy kár, Hogy van róluk fotónk, ujjlenyomatunk, életrajzunk, de egyikük vércsoportját sem ismerjük. Mona orrba verte az egyik támadóját. ruhájáról azonosították a ickó vércsoportját, szintúgy a másik tagét, akibe belelőttem. Az a F ekó, aki Armand Ferrébez ment, hogy amputáltassa a karját, ugyancsak bőven vérzett. Ha megtalálnánk a szökevényeket, nevetl e bebizonyíthatnánk, ho y ártatlanok a gyilkosságokban. Indra nem felelt. Az üvegFalú irodában ülő pasast köldöktől nyakig vastag púderréteg fedte. Sapiens elégedetten nézegette müvét. Pikírt Felemelkedett, és megtefsíntette a kísérlet eredményét. Bólogatott. - Mire méter vastagon bevakolták, valóban eltünt a tetoválása. Képzeljétek el ezt a réteget e y olyan pasas arcán, aki feszült, ai it izgalmában ver a víz. Egyszerübb, ha ráhúz valamit a fejére: harisnyát, símaszkot, pantomim-álarcot. l em tette, mert arra számított, ho v megöli Ferrét. - Nem értelek - mondta Eh Bien. Pikírt vállat vont. - Alder bíró szomszédja, az a kisfiú következetesen kitartott amellett, hogy az általa Iátott fickónak festve volt az arca. Miután az apja elmagyarázta neki, mi az a tetoválás, tehát képes volt rá, hogy különbséget tegyen a kétFéle dolog között, továbbra is festést emlegetett. Indra felnyögött. - Csak nem képzeled, hogy perdöntő, amit egy kisgyerek mond? Hiszen ő találta meg a holttestet, de éppen ő volt az, aki ennek ellenére sem volt hajlandó tudomásul venni, hogy a bíró halott. Pikírt folytatta: - Miért tévesztették össze Monát és engem? Mert egyikünket sem ismertek személyesen. És ha már ilyen fenemód jól szervezetten ment a dolog, miért nem a börtönből intézkedtek? Na? Nem vitatkozhattak tovább, mert Sapiens büszkén eléjük vezette a gazdagon bepüderezett kísérleti alanyt. Nem szólt semmit, csak rámutatott a zavartan vigyorgó fickó hasára. Pikírt rámosolygott az eleven szemléltető eszközre: - Mondja, még soha nem akart megszabadulni a tetoválásától? - Nem - jelentette ki önérzetesen a fér6. Úgy festett, mint Popeye kései leszármazottja. - És ha akarna, mit tehetne? - szívóskodott a nö. A férfi Feltartotta a hüvelykujját. - Hát először is: kiszedethetném tüvel, amivel beletették. Aztán meg - előkerült a
következő ujja - lézerrel. Ez utóbbi biztosabb módszer. Legfeljebb egy-két apró heg maradna utána. - Sokan foglalkoznak ilyesmivel? - Milyesmivel? - kérdezte a fickó nyugtalanul. Örömkitörést várt volna. Pikírt türelmetlenül Felsóhajtott: - Azzai, hogy ezeket a müvészi rajzokat lézertechnikával láthatatlanná tegyék. - Nem üzletez a sebészeknek. Ugyan már, miből tudnám én megfzetni, hogy beFeküdjek egy klinikára? A betegsegélyező erre nem ad pénzt. Sapiens egy intéssel elhallgattatta őket, majd ünnepélyesen a bevakolt hasfalra mutatott: - Látjátok? Pikírtet más hozta ki a sodrából. Félretolta a kísérleti alanyt, és felindultan magyarázni kezdett: - Ez az, Sapiens. A szökevények alaposan beszorultak: keresi őket gonosz szándéküjótevőjük és a rendőrség is. Tetovált képe a csecsszopóknak is ismerős. Egyszerüen nem dughatja ki az orrát a rejtekhelyéről. A lézert Fogja választani. Itt megfoghatjuk. Fel kell deríteni az összes tetoválás-eltüntetéssel foglalkozó szakértőt. Ez az ügy ér annyit, hogy magas jutalmat fizessünk a nyomravezetőnek. 66 67 - Értelemszerüen megpróbálom felhívni a figyelmedet arra, hogy Tetováltnak elegendő, ha krémpúderttesz az arcára, és már mehet is. - Láttál te az én arcomon púdert?- dühöngött Pikírt. - Nem - Felelte hüledezve Sapiens. - Hát a százéves titkárnődön? - Rajta igen. - Akkor hát látod, ha valaki púdert használ. Tetovált nem fogja bevakolni magát, egyszerüen azért, mert Férfi. Valaki köhintett. Pikírt ádáz tekintettel Eh Bien felé fordult: - Nem felejtettem el, hogy a tag homokos. Tanulmányoztam a témát. Úgy látszik, nem ismered a mondást: kétféle férfi van. Az egyik pocakos és ostoba: ezek a nős emberek. A másik: sudár és férfias, ezek a homoszexuálisok. Lehet. hogy ezt ők terjesztik, de benne van a lényeg. Tetovált a homeszexuális kapcsolataiban is Fér á szerepet játszik. Ő n.ern fo ja magát beltenegetni. Annál is inkább, m ert küif5ldön is kö~özni kezdilt, ha. meglép. C leá kell szabadulnia a stidmáját l. e , szer és mindenkorra. - Nesza - biccentett Eh Sien. - Adjuk ? .i a körözést a p'iaszti ;ai sebészeknek is. Paírt r`v.egcir ga.ta Sapiens megnyúlt arcát. - : e bánkódj a kísérle d : .iatt. Nagy tippet adtál vele. Kahan :né is hosszín Forralt. Elbocsátotta Popeye kései leszármazottját. tJ a nyomozókhoz fordult: - Értelemszerüen vógre kell haltanotok a ma esti akciót. hiszen sosem lehet tudni, mit találtok. Indra és Eh Bien viselkedjen úgy, mintha egy pár lenne . . .
- A gay-bárról beszélsz? - kérdezte Pikírt tünődve. - N1i másról? Te viszont bújj szoknyába, és azt fogják hinni, hogy nőimitátor vagy. Shanon eleresztette a füle mellett a szellemeskedést. Megpróbáltam megkörnyékezni Josh Spitz lányát, Lenát. Van róla fogalmatok, hogy hét lakat alatt őrzik? Nem Férhetnek hozzá se az újságírók, se a magamfajta pórias zsaru. Hogyan dolgozzam, ha nem hagynak? - Hát ez a bajod - sóhajtott Sapiens. - A börtönnél valami katonai csodafegyvert vetettek be, és nem szeretnék, ha ennek híre menne. Szó sincs róla, hogy ezt az összeesküvést ellened szőtték volna. - Márpedig én beszélni fogok Lenával, ha sárkányrepülővel kell bejutnom hozzá, akkor is. 68 - Értelemszerü, hogy nem kell erre a lépésre ragadtatnod magad. Amint valami olyasmi derül ki, aminek mi is hasznát vehetnénk, értesítenek róla. - Sapiens nyelt egyet, majd hozzátette: - A kollégák. Most viszont menjetek haza, pihenjetek egyet az éjszakai vizit előtt. Pikírt, te szerezz be valahonnan női ruhákat. - Nem hozol ki a sodromból - ígérte a nő. - Egyszerüen nem hagyom magam Felbőszíteni. - Minden fogadkozása ellenére idegesnek látszott. De nem Sapiens szellemeskedése őrölte porrá a nyugalmát. Jóval inkább az a tudat, hogy telnekmúlnak a napok, és a pribékek szabadok. Más is eszébe jutott. Tetoválték nem lehetnek irigylésreméltó helyzetben. De félő, ők sem hozzá Fordulnak majd segítségért. Indra és Eh B;en, a furcsa pár, beandalaott a bárba. Odabe,;". nem furcsállották kettősüket. Letelepedtek, re:v.delcek eg ;,-Ly; italt. nézelődtek. Pikírt a müintézmény elölt kószálatott. Nem hallgato az utasításra, nem bt jt szoknyába. Vékony Farmervászonbb! készült felleghajrát, lezser szabású o , eráilt és sportcipőt vae'.t.. mint rendesen. Fegyver r;em volt nála, bízott a fellépéséh en, ahogy már annyiszor. bár legtöbbször megingatták önte ségében. A hideg is kilelte a bár nevétől, de ő rigolyáiról híres : volt. Semmi patetikusai nem talált az elnevezésben: Dalos Motoros. Végre rászánta magát. és belépett a füstös helyiségbe, mely első látásra semmiben nem különbözött közönséges evilági szórakozóhelyektől. Amint ő betette a lábát, valami mégis feltünt: az egyetlen valódi nő volt százötven négyzetméteren. Megjelenéséről nem vettek tudomást; ahogy azt már élete során megállapította néhányszor, most is leszögezhette: senki nem tud úgy keresztülnézni egy nőn, mint egy homoszexuális férfi. Mintha plexiből lett volna. Fe Ipattant egy bárszékre, italt rendelt, meg is kapta. Kortyolgatott, nézelődött. Mielőtt még magába roskadtvolna, eszébejutott, amit Mona mondott egyszer a homokosokról: "A férfiak bizo-
nyítdttan rövidebb életüek, egyébként is kevesebben vannak, legt bbjük nős. A maradék? Egymásra bukik. Rémes. Ez táplálja az én előítéleteimet, nem holmi kispolgári alapállás." Pikírt arra gondolt, hogy Mona miatt jött el ide. Nélküle nem érdekelné az a Stelio nevü figura, aki egykor Tetovált barátja 69 volt, azóta ebben a bárban vetkőzik, dalolgat, árulja bájait. Nem sokat remélt.a találkozástól. Stelio aligha tudja megmondani, hol dekkol Henessey, azt pedig végképp nem tudhatja, hogy valójában ki volt Mona gyilkosa. Pikírt sosem volt meghalódós típus. Mona halála óta senki nem hallott tőle egyetlen nekrológszerü megnyilatkozást sem. Nem látványosan temetett; tulajdon testének szövetei között hantolt sírokat szeretőnek, barátnak; élőknek és holtaknak. Irigyelte azokat, akik kisírhatják magukból a fájdalmat, úgy vélte, nekik könnyebb. Nem zavarta, ha érzéketlennek tartották, nem is töprengett aváltoztatáson. Esztendőkig harcolt önmagával, végüi letette a fegyvert, behódolt természetének. Keménynek látták, de valószínüleg épp ilyen lett volna, ha más pályát választ; utcaseprönek, titkárnőnek, üzletasszonynak; bármilyen foglal.kozás mellett kemény lenne. Ha férFnak születik, akkor is, legfeljebb kevésbé tünne fel. Nézelődés közben el kellett ismernie, hogy éppen ezen a helyen szembesül azzal, amit így hívnak: férfivilág. A Füst, akár valami nyúlós, súlyos lepedék, bevonta a helyiséget, rákúszott a lüktető hangokra, fojtogatta a halk diszkómuzsikát. A mennyezeti lámpák legfeljebb annyi fényt bocsátottak ki magukból, mint egy-egy szentjánosbogár, s ha ezt nevezik hangulatvilágításnak, akkor nem mindegy, milyen hangulatot kelt. Szögletes arcok, borotvált állak, széles vállak, bőrholmik és Fényes szegecsek érzékeltették a sajátos univerzumot. Akadtak hitvány és csodás, markáns és puha példányok, mint bárhol másutt: de itt nem voltak nők; a férfiak egymást bámulták, izlelték, s ezzel keltették az idegenség érzetét. Átnéztek Shanonon, akár a semmin, s amikor észrevették is, gúny lobbant bennük, mintha tudnák, mit gondol. A közelében ülők viselkedéséből nem hiányzott a kihívás. Hangosan beszélgettek, szavaikat neki szánták. - Hallottál te már olyat, hogy egy fiút elhagyott a krapekja egy másikért. De olyat soha, hogy egy fiú nővel ment volna el?I - Elképzelhetetlen - helyeselt a kérdezett. Pikírt megkönnyebbült. Éppen kezdett volna megilletődni a homokos világföl, ám amint értette is a szavaikat, megszünt kábulata. Nyomban helyre tette a dolgokat: ezek is emberek, na lám. Levette a tekintetét arról a hideglelősen jóképü Fickóról, akit addig bámult, és meglökte a mellette ülő férfi könyökét. - Hol van Stelio? - Hát ott - bökött el valahová a férfi. Úgy festett, mint egy 70 mafFiafőnök idealizált változata: szögletes, markáns, kékre bo-
roarált, negyvenes. - Mi van ott? - puhatolózott tovább a nő. Tudta, hogy ebben a bárban könnyen kihúzhatja a gyufát. Ha csak a fele igaz annak, amit a helyről hallott, akkor is bőven akad félnivalója. Ez a gondolat szinte csiklandozta. Viszont saját tapasztalatából azt is tudta, mit tesz a fellépés. - átl van a hátsó szoba - tájékoztatta a férfi, nagyjából úgy, mintha az egyszeregyet próbálná a szájába rágni egy fogyatékosnak: -- Sötétkamrának is nevezik, de persze nerr ilmet hív iak bonne ;Vlondhatnám zeneterett;nek Furulván. oboán játszana; . a `i ,: <,. Vem ajánlom, hog , br reni. Nincs ám pil<ács csak taPogat m. ndenlv. Ha . áiönnek. hogy arkatlan vagy, meg is lincselhetnek. - C SádálO,'1? !. !.'SZl.;: .`;TOr:. ?í - t0 rEvl E'i p I:lCt. - Firkász ,, a y? - ,l, Iihől gon :.iod? - Napjában húsz spir é ront be ide. m rd firkász. az AIDS-tő! akarnak csicsereg- i. - Hát én nem akarok. Mlondtam már, Srelióra vagyok kíváncsi. - Az AIDS után sorban Stelio következik. ő is nagy téma. - Miért? Hét feje van? A kékre borotvált férfi párja válaszolt. Homloka, álla szögl ces volt, aranykeretes szemüvege ugyancsak. Csiganyakszerüen hurkásodó, szürkéskék ajkai előrecsücsörödtek, akár egy csecsemőé, akinek éppen kitépték a szájából a cumit. Arra a hivatalnokra emlékeztetett, akit azért ültettek a kamera elé, hogy néhány millió néző előtt elbagatellizálja a munkanélküliség kérdését. Az ilyen krapekok láttára szokta Pikírt a tévéhez vagdosni a papucsait. - Stelio barátja megpattant a börtönből - magyarázta a fér i. - Azóta érdeklődnek utána a rendőrök. - Ugyan már - legyintett Pikírt. - Tetovált nem fog idejönni. Vagy tán olyan jó srác ez a Stelio? - Régen jobb volt - mondta a csigaszájú. Ábrándosan pislantott néhányat a szemüvege mögött. - Mióta lesittelték a hapsiját, olcsó lett. Felcicomázta magát, elmegy akárkivel. Valaha nagyon adott madára. Persze, Tetovált rriellett megtehette. Amikor az ipsót lecsukták, egy darabig nem láttuk Steliót. Éppen sak addig, amíg az utolsó pPtákig el nem verte a dohányát. Az a t -őt kiló bizsu, amit azóta visel, Tetovált utolsó ajándéka. 71 Eleinte mindenki a csodájárajárt, azt rebesgették, hogy smukkjai valódíak. De minden csoda három napig tart. - Sokat jár a szád - mosolygott társára a kékre borotváit férfi. Pikírt lenyelte az ítalát, és lecsúszott a festőlétra magasságú bárszékröi. Elindult a sötétszobának becézett helyiség ajtaja felé. Némi elhült csend támadt körülötte. Fél percig tisztán hallatszott az agyoldó diszkómuzsika.
Benyitott. Mintha egy kriptába hatolt volna, fojtogató sötétség fogta körül. Tisztán hallatszott, hogy nincs egyedül. Bársonyos, fülledt nyüzsgés érződött körös-körül. Egy kéz tapadt a fenekére. - De jó segged van - nyögte a felfedező. Ugyane hang tüstént jajdult egyet. Feldőlt egy szék. Pikírt beérte ennyivel. - Stelíót kesesem - közőlte hangosan. Moz olódás támadt a lábánál. Hangja hallatán felnyerített egy férh. - Segitség! - kiáltotta. Kétségbeesése röh gésbe fulladt. L7gy rémlett, Stelio otthon van a vaksötétben, talán infraszemüvegetviselt, mindenesetre pillanatok alatt rátalált a betolakodóra, nyomban belekarolt és kivontatta a helyiségből. A ráaggatott bizsuk úgy csörőgtek, mint vödörlánc a kútban. - Hogy jutott eszébe? Ide csak férfiakjöhetnek be. De ha már ittvan, nem okos dolog pofozkodni. Visszaadják. A bárban Pikírt szembefordult a fickóval. A szentjánosbogár megvilágításban nem sokat látott belőle, ezért úgy dőntött, majd megtekinti az utcán, egy lámpa fénye mellett. Felvetette az ötletet. 5telio habozott. - Azt sem tudom, ki maga. Miért csámborogjak kinn egy idegennel? - Voit már ilyen az életedben. áondolj csak utána. A barátodról akarok beszélns veled. Stelio felmorrant. - Nem tudok újat mondaní róla. Ezer éve n m láttam. Az újságböl tudom. hogy meglépett a sittről. - Tudod te másh nnan is - vélte Pikírt sokat sejtően. Stelio hátrált egy lépésnyíl. - Piszkosul kekk vagy - panaszolta. Pléhbizsuit matatta a nyakában. - lajdnem eltrafáltad. Pikírt a nevem. áyere sétálni. Ha rEem. akkor viszlek. Úgy fogod érezni magad, mint lúdtoll a tájfunban. Stelio hajlott a jó szeíra. Pikírt előreengedte és jói megnézte magának. A fickó középmagas volt. elöl-hátul cipzáras, fényes fémszálakból szőtt kantáros nadrágot és természetes báját 7L viselte. Tökéletesen hozzáférhetőnek látszott, de Pikírt a nyelvét akarta megoldani. Az utcai lámpa fényénél megcsodálta a ráaggátott bizsukat. Divatos, fémböl készült levelek, indák, tigrisek és egyéb egzotikumok között színes üvegkövek esíllogtakvíllogtak Stelio csuklóín, nyakában. Csörögtek, akár a kutyalánc. A ckó szép volt. Arca gyermekien ártatlan, puha, gödrös, hamvas. Mint a nevelőnők álma. Pikírt rámosolygott. - Nem kérdezem, hol van a barátod. Elhiszem, hogy nem tudod. De azt talán tudod, hogy körözik. Nem a rendőrségre gondolok, anná! is rosszabbra. Az elmúlt két napban történt néhány gyilkosság, a barátod kontójára. Tisztában vagyok vele. hogy ártatlan ezekben. Valaki rohadtul be akarja őt mártaní. De miért? Megmondom: Tetovált egy hálátlan dög. Megszervezik a szökését, még abba is belemennek, hogy a barátait is kihozza a sittről, erre ő fogja magát és lelécel. A fenébe
az ilyen stricivel. Mellesleg, jótevői erre is számítottak. Ellencsapásnak szánták a gyilkosságokat. A nyakába is varrták. Most mit tud lépni? Elrejtőzhet egy sziklarepedésben, és szép csendesen éhen hal. Ez minden, amit tehet. Igaz? - Nem igaz - vicsorgott Stelio. - Tetovált keményebb annál. Nem hagyja magát. Annyí pénze lehet, mint a perzsa sahnak. - Lottózott volna a börtönben? - Pikírt irigyen babráitá Stelio pléhtigrisét, amely stasszköveket csillogtatott. - T'óíE kaptad? - Filléres vacak - legyintett a fickó. - Szereted viselr i - mosolygott Pikírt, akár a gcrüsz mostoha. amikor almát vitt Hófehérkének. - Kabalából. á ;.nyörü szuvenir. - Mire hajtasz? - ráncolta a homlokát Stelio. Egy lépé . hátrált, hogy a nő ne érje el az ékszereit. - Bizonyítottuir értéktelen kövek. - De hol lehetnek az értél .esek? Mert erről van szó. nemü.. Pikirtnek egy mondás jutott eszébe a gyönyörü Stelióról: a szépség és az ész összege állandó. Nyilvánvaló provokációjára nyilvánvaló pánik következett. A fickó idegesen körülnézett, mint aki attól tart, hogy egy seregnyí James Bond kémkedík szavaí után, majd újabb két lépésnyit hátrált. Hessegető mozdulattal próbálta távol tartani magától a vallatóját. - Menjen innen. Nagyjon engem békén. Nem tudok semmit. - Nem hát - bólintott Pikírt. Lassú léptekkel követte a h uáló férfit. - Ha tudnál, akkor megnalnál. Ez a téma 7o érzékenyen érintett, olyan érzékenyen, mintha már Faggattak volna róla. Persze, nem kesztyüs kézzel. Azt a kérdezősködést nem sorolod életed orgiái közé. Oké, Stelio. Mondd meg Tetaváltnak, hogy vigyázzon a bőrére. Ha ő nem tud, én segítek neki. Védőőrizetet kap. Úgyszólván semmiért. Tudasd vele, hogy az ellenfél hiába gyilkolt, túl sok nyom maradt utána. E yetlen vércsoportvizsgálattal be tudnám bizonyitani, ho y ezekben a vérontásokban a te barátod ártatlan. Kízárólag a szökésért kell felelniük. Vagy ki tudja? Hátha oly nagy szolgálatot tesznek, hogy az enyhítő körülménynek számít majd?! Mi az a már meglévő életfogytíglan? Mindenki tudja: néhány év és Tetovált szabad, mint a szerelem. - Nő. Pfúj - mondta Stelio megvetően, és behátrált a Dalos fvZotorosba. Pikírt nem Felett, de ebben a percben ő sem volt jobb véleménnyel a Férfiakról. Úgy döntött, nem várja meg lndrát és Eh Bient, hanem hazamegy gondolkozni. Valösággal ihletettnek érezte magát. Bosszantotta ugyan a három szökevény is, de jóval inkább haragudott azok ellensé eire. Mona gyilkosaira. Ha valakiről hallani sem akart, az Melottí volt. Alig lépett be a lakásba, azon az ajtón, amelyet senkí sem javított meg reggel óta, a férfi me jelent az erkély felől. Betoppanása felhívta Pikírt
figyelmét arra a tényre is. hogy bizony a Falban még mindíg ott tátong a ménkü nagy nyitás. - Képzeije, képtelen voltam Felhajtani egy ajtóst - magyarázkodott a kék szemü pasas, aki mellesleg futóbolondra vallott éppen, s ezen az sem változtatott, hogy leborotválta a szakállát. Így sem lopta be magát Pikirt szívébe. Valahogy nem volt ehhez tehetsége. - Egy Falast azért Feihajthatott volna - vélte a nő. Melotti fel-alá járkált a nappaliban, s ahányszor odanéz.ett, annyiszor elszörnyedt a vérző banán láttán. - Víszont örzőm a házat, amint látja. Nem kell betőréstől tartania. - Hirtelen megtorpant a szőnyeg közepén. - Hé - kérdezte megrökönyödve. - Miért van a tévé előtt drótháló? Harap? - áyakran hozzávágom a papucsomat, ha valamelyik politikus hazugságokat nyáladzik benne. Nem bírom az agymosást. A védőrácsot egykori barátom szerelte fel. Amikor a harmadik készüléket vette. Most, hogy erre a kérdésre választ kapott, elhagyná az otthonomat? Törődjön a tartozásával ajtöval, Fallal. 7 - Kielégítettem a portást - dícsekedett a férfi. Pikírt felsóhajtott. - E észségükre. Mára elegem van a horrfokosokból. - Ú y értem, kifizettem. - Egy percig sem gondoltam, hogy ingyen állt meg magának. - Pikírt bevonult a hálószobába. Becsukta az ajtót, elé tolt egy Fotelt. Azon tépelődött, miért türi el Melottit az életében. Közben levetkőzött, és benyitott a fürdőszobába, abban a reményben, hogy a futóbolond oda tán nem kővett. Lezuhanyozott. Megszemlélte az arcát a tükörben. FeIFordult a gyomra. Ádáz arckiFejezése már neki is sok volt. Nem tudott rajta változtatni. Meg nem emészthette, miért halt meg Mona. Stelio megmondhatta volna, ha meri. Nem merte. Bebújt az ágyba. Fejére húzta a takaróját. Elege volt a szomszédaiból. jobb felölí Iakótársa sem volt könnyü eset. Kettőjük hálöszobája között Feleslegesnek látszott a fal, mivel minden han ot átengedett. És a fickó csakis ú y tudott szeretkezni, ha olyan sikolyokat hallatott közben, mintha elevenen nyúznák. Amikor először hallotta, bedőlt az impressziónak, kapta a stukkert és átsietett a szorult helyzetben lévő lakótárshoz, hogy kőtelességtudóan megmentse az életét. Kínos helyzetvolt. Azóta legalább ezt is tudja. Többé nem dől be ajajveszékelésnek. Még megtörténhet, hogy egyszer a füle hallatára trancsírozzák fel a pasast, és ő nyugodtan alszik tovább, abban a tévhitben, hogy ezúttal is csak a szenvedélyes szeretkezés macskaszerenádja szól. Felmerült benne, hogy elköltözzék. Nemcsak azért, mert Folyton a lepra környékkel ugratja mindenki. Nem is olyan lepra, lám, portásra is telík. Ettől persze nem nagyobb a biztonság, legfeljebb a lakók nyugalma teljesebb. Víszont ebben a lakásban minden az e ykori szeretőre emlékezteti, márpedig ő nem akart
rá emlékezni. A férfit eltemette magában; lezárta, bár ki nem heverte az ügyet. Itt ismeri a lakók többségét. Például Melotti szomszédját, a matrónát, aki állítálag kutyafalkát tart a lakásban. Frászt falka. Csak egy riasztóberendezés. amely a csengőgomb érintésére és idegen kulcsokra reagál vérfagy,laló kutyaugatással: egy magnetofon. És távol is tartja a betörőket. Aztán ott vannak a fütéscsövek, amelyek mellett öklömny,i rések tátonganak padlóban, plafonban. Egyszer vendé eket `hívott, készített néhány egyszerü szendvicset, de senki nem nyúlt akenyérhez. Nem hát, mert sokkal ínycsíklandóbb illat szívárgott az alsó lakásból, vörös borban párolt pecsenyéé. A vendégek i i 75 úgy fogták fel érzékleteiket, mintha nekik készülne a lakoma. Később, amikor tisztázódott a Félreértés, együtt gipszelték be a cső melletti lyukakat. Fél óra múlva megjelent az alant lakó: tekintetében szemrehányás, tenyerében e y maréknyi megkövült ipsz. Azt kérdezte: "hát ezt meg miért szuszakolta le hozzám?" Pikírt kevesellte a takarót; még a párnát. is a fejére húzta. A szomszéd éppen szeretkezett, Melotti viszont tévézett a nappaliban. Olyan helyzet állt elő, akár egy campingben, hajnali háromkor: alszik a tábor, a vékony sátorvásznak önfeledt, meghitt hangokat eresztenek át, köztük horkolást, szellentést, nyögdécselést, fogcsikorgatást. Nem volt éppen családias, de kétségtelenül enyhített valamit az átkozott magányon. Melotti ráunt a müsorra. fCikapcsolta a tévét, és benyitott a hálószobába. A fotel csaknem önként állt félre a nyíló ajtó elől. A nőgyógyász felkapcsolta a lámpát, majd lebontotta Pikírt fejéről a hangszigetelő berendezést. Talán csak azért jött, hogy saját magányáról beszéljen, enyhítsen rajta. De megneszelt valamit. Aztán csak állt, fülelve. Pil rt sírni tudott volna. Elnevette magát. - Döbbenetes a pofátlansága - vélte. - Psszt! - Melotti döbbenten állt az ágy mellett. Mind gondterheltebb lett. A jajveszékelés hörgésbe fúlt a szomszédban. - Mit mondott? A harmadik polcon van a pisztolya? - A szekrényhez pattant, és kiveue a stukkert. Úgy fogta, mint egy retekcsomót. Aztán odakínálta Pikírtnek. - Ma a nem hallja? Menjen már, csináljon valamit. Embert ölnek odaát. - Menjen maga. Talán én vagyok a férfi? - Én nem tudom, mi maga, de most nem is a nemen vitatkozunk. Én orvos vagyok. Ez pedig zsarunak való dolog. Ádázui figyelte a nőt. Hitte is, nem is, amit hallott. Mindenesetre gyanüsnak találta, hogy Pikírt nem mozdul. Nemré levetette magát az emeletről. hogy me védje a barátnőjét. - Hátha még segíthet az ipsén - vélte a nő. Nem tagadhatta le. jól szórakozott. Talán ezért nem verte meg a futóbolondot. Jól bevált szomorú gondolatok ellen. A szomszéd halálsikolyt halla-
tott. aztán hirtelen mély csönd támadt. - Vége - sóhajtott drámaian Melotti. - Most már tényleg magának kell mennie. Ekkor a fal túlfélén mély hangú nyögdécselés kezdődött, mintha egy grizzly adná ki magából, miközben a hasát vakargatják. - Mi a fene? - fülelt Melotti. 76 - Kopjon már le - sóhajtotta Pikírt. A kezébe nyomott stukkert lehajította a földre, tüsarkú papucsa mellé, aztán a fal Felé fbrdult, és a fejére húzta a takarót. - Kihívom a rendőrséget. Hogy tud aludni ilyenkor? Pikírt nem válaszolt, elvégre a vak is láthatta, hogy egyáltalán nem tud aludni, bárhogy iparkodik is. Melotti kénytelen-kelletlen lehajolt, felvette a pisztolyt, úgy fogta, mintha ótvaros lenne, aztán az erkélyajtóhoz ólálkodott. Elszántnak látszott. Pikírt fellesett. Elképzelte a szomszéd pasast, abban a lélektani pillanatban, amelyben a nőgyógyász megáll fölötte, és elordítja magát, ilyenformán: "állj vagy lövök". Felsóhajtott. - JőJjön vissza. Nincs semmí baj. - Hogyhogy nincs? - hörrent Melotti. Mindenesetre úgy festett, nem fo ja sokáig kéretni magát. Egyrészt, mivel gyanakodott, hogy talán mégsem ölést hall: másrészt, ha mégis vérontás folyik, akkor nem kívánkozott a kellős közepébe. - Nem hallja a gyötrelmes nyöszörgést? - Nem tudom, ma a mit müvel szeretkezés közben. Mindenkinek vannak rögzült szokásai. Ki énekel, ki sóhajtozik, ki korbácsol. Melotti megkönnyebbülten visszalépett az ajtóból. Óvatosan az asztalra tette a stukkert, mintha attól tartana, hogy elsül. Elvigyorodott: - Kristálytiszta. Beavassam az én titkaimba? - Akkora rés tátong a választófalunkban, hogy hamarosan minden titkát fújni fogom. Komolyan kérem: menjen a Fenébe, mielőtt megverem. , - Engem? - tünődött a férfi. , Pikírt kíváncsi lett volna, mit vesz komolyan a futóbolond, de y nem kérdezősködött, nem akarta tartóztatni. Nem is kellett. Melotti az ágy mellé tolta a fotelt, és kényelmesen letelepedett. Elmélyíthetnénk a barátságunkat - javasolta. - Én mindent elkövetek ennek érdekében. Reggel is elkísértem, hagytam magam összefestékezni. Ne mondja, hogy nincs szüksége egy meleg, jótékony kapcsolatra. Olyan, akár egy besavanyodott vénlány. Szeretném lepókhálózni a lelkét. - Kopjon le a lelkemről. A fotelomról. . lakásomról. - Aha - füttyentett Melotti. - Belenyúltam az elevenébe. Két elárult, sebzett lélek vagyunk. Fogjunk össze. Felejtse el a barátját, hiszen nyilván azért lépett le, mert nemcsak a tévé kapott papucsot, hanem ő is. Nem kell minden férfit gyülölnie ` emiatt. Nem fogok leszállni magáról, amíg meg nem szelídítem. Meg fogom nevettetni, ha ellénáll, akkor is. 77
Pikírt úgy vélte. a Férfi túlfeszíti a húrt. A szomszédban egy elhalá hörgés után végre csend támadt. A közeü templom harangja lábujjhegyen kettőt kondult. - Alszom - sóhajtott a nő. Melotti bólintott. Aztán kilopakodott a hálószobából. Egy perc múlva megcsörrent a telefon. Pikírt eltökélte, hogy pisztolyt Fog használni. De a kagylóból ídegen hang hallatszott, érdes, durva. - Ide hallgass - közölte barátságtalanul. - A mai dézsmád volt az utolsó. Ha még egy zacskóra ráteszed a kezed, kitekerem a nyakad. Meglátjuk, ki a gyáva. És akkor még arra sem hivatkozhatsz, hogy zsaru vagy. - Mi van? - Pikírt próbálta megérteni az idegen kőzlendőjét. - Hát ez van - foglalta össze a goromba hang. - A zsaru, ha narkós, köhögjön dohányt a porért. Hogy képzeled?! Pikírt egy percig hallgatta a fülében búgó vonal ostoba semmitmondását. Aztán felfogta, miről volt szó. Aha, szerette volna felelni: porra még gyakran szükség lesz. De már senki nem hallgatott rá. Alhatott reggeli . Stelióval álmodott. A szépfiú csak egy falatnyi ágyékkötőt viselt, smukkjai nem lógtak a nyakában. Szólt a szilár, Stelio hastáncot járt. Köldökében meg-megcsillant valami, talán egy drágakő. Lehetetlen, gondolta álmában a nő. Nincs az a brill. amelyért ekkora hajszát indítana valaki: taktikázna, szöktetne, gyilkolna észvesztve. De hát ő nem tudhatta. Soha nem viselt kszert. Ez a szenvedély hiányzott belőle, s nem ez volt az egyetlen hibája. Csődtömeg vagyok, gondolta az alvó. Sejteni lehetett, hogy ettől reggelre még dühösebb, még kekkebb lesz. Dactor Lomi fiatal, ambicíózus sebészorvos volt. Mesterfokon bánt a Iézerkéssel - és ezzel kenterbe verte számos idősebb kollégáját. Tudta, hogy nem kell évtizedekig várnia, míg feljebb emelkedik a hierarchikus rendben. Zsenialitásának köszönhetően rövidesen a csúcsra érkezik. Szülei nem csupán a duplázható Doctor keresztnéwei ajándékozták meg, pénzt és kapcsolatokat is kapott tőlük bőven. Maholnap me vásárolhatná a klinikát, ahol mostanáig kamatoztatta kivételes képességeit. De ki akar egy isten háta mögötti kórházat birtokolni? Ha kézbe vette a lézerszikét, átszellemült, megfeledkezett az időről, gondjairól, valóságos mágus lett. Kivénhedt asszonyok, 78 alkoholtól szétázott arcok szépültek me a keze alatt. A tetovált arcú bünözöl sem azért változtatta át, mert erre a férfi hatalmas termetü társa kényszerítette. Nem: a feladat tetszett neki. Eltüntetni az arcról a bazári rajzokat. Pontosan tudta, ki az a két férfi, aki meglepte ügyeletében. Csak néhány perccel korábban látta fotóikat az orvosi szobában. a tévé képernyőjén. Szökött fegyencek. Vajon tudja-e a rendőrség, hogy a veszedelmes bünözők hatszáz kilométerre járnak egykori börtönüktől; a fővárostól? Aligha.
Dactor Lomi jól spekulált. Mindenki el fogja hinni, hogy kénytelen volt engedni az erőszaknak. Aki látta valaha a gorilla méretü Yetit, azon fog csodálkozni, hogy ő egyáltalán túlélte ezt a találkozást. Meg is ölhették volna, miért ne?! Vajon kell-e ennél jobb reklámkampány? Tele lesznek az újságok a szenzációval. Nem fordult a helyi rendőrséghez. A fővárosban óhajtott vallomást tenni, a fegyencek keresésére alakult apparátus főhadiszállásán. Úgy számított, ott is marad. Az ottani klinikák vezetői elhalmozzák majd állásajánlatokkal. A legkedvezőbbet elFogadja, és szép lassan megvásárolja a kórház egyre több részvényét. Beülni az igazgatói székbe? Már nem álom. egy vidéken kallódó tehetség reménye. Akkor aztán operálhat kedvére. Szelektálhat is: sorban állnak majd a milliárdosok, ilmsztárok, popzsenik, hogy ő szépítse meg az arcukat, alakjukat, tüntesse el róluk a zajló élet nyomait. A két fegyenc egyáltalán nem volt udvarias. Mégis hálás nekik. Távozásuk előtt a gorilla méretü fért ráijesztett: ha e4 órán belül elárulja ittjártukat, meghal. Dactor Lomi nem akart meghalni, ellenkezőleg. A huszonötödik órában ült Fel a repülőgépre. Tetovált vékony gézmaszkot viselt, amely csak a szemét és a száját hagyta szabadon. Úgy festett, mint egy autóversenyző a start előtti percekben. A maszk alatt finom kötésréteg fedte a máris halvány hegeket. Senki nem fo ja őt felismerni, hacsak le nem meztelenítik a testét. Mert a többi tetoválás rajta maradt, ezek eltüntetése felesleges lett volna, idő sem volt rá. Az egykori tetoválómüvészt a "Vámos", Henri Rousseau rajzai ihlették meg. Dzsungel zöldellt, liánok tekergőztek, virágok pompállottak, mesebeli állatok lopakodtak Rosco Henessey tökéletes Felépítésü testén, bokájától a nyakáig. Majd egyszer az arcát is újratetoválatja, ha innen messze: biztonságban lesz. Míg böre hegedésére 79 várt, magazinokat lapozgatott, tetoválószalonok képes ajánlatait böngészte, álmodozott. Jól érezte magát. Úgy vélte, kifogott az álnok barátokon, akik kihozták őt a börtönből, és az sem szegte kedvét, hogy az újságok melegen tartották az ő nevükben elkövetett gyilkosságokat. Nem kerülte el a figyelmét az óvatos fogalmazás, miszerint a támadók megsérültek, olykor Felsültek. Az ellenség befürdött, gondolta Tetovált. Szándékaik ellenére is millió nyomot hagytak. akár a márványpadlón vonszolódó csiga. Bizony, az ellenfél elbátortalanodott. És mennyire meghökkenne akkor, ha tudná, hogy ők hárman, az .,üldözött Fegyencek" a szökés után nem sokkal máris vattafinom biztonságban voltakt? Elhinné-e, hogy Yetit és őt kocsi vitte aviIágvégi klinikára? Jó trükk volt, meg kell hagyni. Arról nem beszélve, hogy az ellenfél hátán kiütne a hideg penész, ha sejtené, hogy ők hárman ott bújkálnak, mi több: dőzsölnek az orruk előtt!? Ha tudná, hogy mire készülnek! A IegFőbb ellenFél honnan is gondolhatná, mekkora veszélyben vannak féltett kincsei - túl a leges-
legFéltettebbeken, melyek rejtekhelyéről egyedül ő, Tetovált tud!? Rosco Henessey elvigyorodott a gézmaszk alatt. Belekortyolt az italába, és egy pillantást vetett a közelében üldögélő Szüzre. Vá, ytalanul nézte a fiút. A börtönben nem kellett más rajta kívül. de ennek egyszerü, gyakorlati oka volt: Tetováltjól tudta, hogy a többi homokos nem más, mint két lábon járó, vadul tenyésző víruskolónia. Ezért sajátitoua ki Szüzt. A iá persze azt gondolja, hatalma van Fö(ötte. , szökés óta nem hajlandó a kedvében járni, a lóra hivatkozva: "vagy lovagol az ember, vagy, szerelmeskedik. A kettő együtt abszolút lehetetlen, sajna" - mondogatja. Ostoba, hití majom. Hármuk l özül egyedül ő, Szüz nem szúr szemet senl',inek, szabadna, mozoJhat. Rövidesen. És ha megkezdődik a tánc, nélk zlözhetetlenné teheti magát egyéb képességével: elvégre szerelmese a Fegy rernek. NTinél nagyobb hatékonyságú stukker, mordály . an a kezében, annál bátrabban viselkedik. Lesz rá alkalma. Tetovált sötét terveket hízlalt magában. Úgy döntött, elveszejti az ellenfelet. Nem csupán bosszúból, inkább önvédelemből. Nem a rendőrségtől tartott, inkább a sarkában lihegö fejvadászoktól. Az ördögi ötlettől, amellyel gyilkosságokat varrtak a nyakukba, legfeljebb vérszemet kapott. Elolvasott minden lapot, meghallgatott minden tudósítást. Tudni akarta, mit talált a rendőrség. áyanítják-e, hogy átejtették őket? Ha annyira hülyék, 80 ah,ogyan azt a róluk keringő legendák terjesztik, a plasztikai sebész vallomása kinyithatja a szemüket. Ha van szemük. Lassan szállongtak a hírek. Megtudták, hogy kik foglalkoznak ügyükkel. Szüz egy nyomozónő neve hallatán valósággal hisztériás rohamot kapott. Ez a név így szólt: Shanon Bogle. Blase Martinez ismerte a nőt. A kudarc is élmény, nem is akármilyen. Tetovált vigyorgott az arcát Fedő maszk alatt. Néhány száz éwel ezelőtt hadvezér Iehetett volna. Manapság a hozzá hasonló taktikus elmék a börtönben végzik. Így van ez. Hitványul a világ - és vele pogárai. Tetovált elnyújtózott és terveiről ábrándozott. Végre valami vérpezsdítő, gondolta lelkesülten. Közömbös pillantástvetett Szüzre, aki annyira hidegen hagyta, hogy akár nő is lehetett volna. Stelióra emlékezett, minden meghatottság nélkül, tudván, hogy rajta elcsúszhatna. Rövidesen beszélni fog vele. Hogy ki esik pofára végüi? Tetováltjóleső sóhajt hallatott. Yeti nem Foglalkozott haditervekkel. Naphosszat a villa úszómedencéjében lebegett. Hasán egyensúlyozta a pezsgövel töltött poharat, bámulta a Felhőtlen eget, szembenézett a Nappal. Ha olykor kimászott a vízből, beballagott a szobájába, és a karjába vette a rendelkezésére álló ifjú hölgyet. Ragaszkodott hozzá, hogy az ablak Függönyeit ne húzzák be. Élt-halt a fényért. Sapiens úgy festett, mint a nyMó rózsa. Barátságosan megölelgette, meglapogatta a döbbent Pikírt vállát. Sugárzott, mint a plutónium. - Ismered a mesét? - kérdezte. Tudta, hogy igen, de
elmondta volna százszor is. - Az öreg király egy szép napon ígyen stóla három 6ához: - Menjetek, vágjátok I a tüzet okádó sárkány hét FejétT Füstöljétek ki a pokolból az ördögöt, és téritsétek igaz hitre! Legvégül pedig hintsétek a lábam elé az ég csillagait! Aki nem állja ki a próbát, halálnak halálával hal! - A 6úkelképedének apjuk óhajától, csak a kisebbik királyfi vigyorga vala: - Egy szó mint száz, apám! Azt kívánod tehát, hogy legyünk zsaruk? ikírt felvonta a szemöldökét: - Mitől ragadott el a pátosz? 'Talán letartóztattad a gyilkosokat? Sapiens betömködött a szájába némi gumicukrot. lJgy festett, m rrt a téli álmára kuporgató hörcsög. - Az irodámban ül egy as: Bizonyos doktor Doctor Lomi. , . Érdekesen dadogsz - mélázott Pikírt. Az apró, cingár et i Kahan a válláig ért, de legtöbb beosztottjának addig 81 sem. Kicsinységét nem kompenzálta az ilyenkor előszeretettel alkalmazott megalomániával, inkább öniróniával vértezte fel magát. Dús, fürtös, hófehér haját a homlokában és a füle mellett rövidre vágatta. a tarkóján hosszúra növesztette. Külőnösen kecses ívü, szépen formálx szemöldőke, élénk pillantású zöld szeme volt, orra Fnom vonalú, szája nagy, duzzadt. Sportos öltözékben járt, télen-nyáron vasalt sarkú westerncsizmát viselt, amelyhez - az irodán kívüi - sarkantyút is tüzőtt. Nem bírt a szobájában ülni, léptei csaknem egész nap az épületben pengtek. És evett: megevett mindent, ami elé került, de a színes gumicukor volt a kedvence, abból is a virágmintás. Falánksága nem látszott meg rajta, szervezete kohóként mükődött. Így aztán azt is mindig pontosan tudta, miről beszélgetnek munkatársai a Férfivécében. - Ez a doki komolyan hajt a szenzációra - magyarázta gondterhelten. - Ha nyilvánosságra kerül, hogy Tetoválték nála jártak, az is egrrértelmüvé válík: nem ők követték el a gyilkosságokat. Egyelőre nem szeretném, ha ez kiszivárogna. Arra gondoltam, beszélhetnél a daktaríval, elvehetnéd a kedvét a fecsegéstől. - Mennyire hozzam rá a frászt? - érdeklődött Pikírt, megjegyzés nélkül hagyva felködlő gondolatait. - Nagyon rá kellene hoznod, mert iszonyú hiünak látszik. A következö percben Pikírt berügta az iroda ajtaját, Félguggolásban megjelent mőgötte, aztán egy bukfenc-alacsonyságú szaltót vetett, amellyel az ablak elölt termett. A főidőn hasalva, felettébb óvatosan, nehogy az üvegtábla elé kerüljön, felnyúlt és berántotta az elsötétítő függönyöket. Aztán felállt, szorosan a falhoz simult, és aggódó pillantást vetett a sápadozni látszó plasztikai sebészre: - Rémélem, nem követték. - Nern tudom - felelte a férF síri hangon. - Nem tudjaI? - Pikírt tragikus mozdulattal beletépett a hajába. - Ember, tisztában van bele, hogy egy fityinget sem ér az élete? Nem szeretnék a bőrében lenni! Nincs ismerőse külföldön, akinek van egy erődszerü nyaralója, hogy ott elrejtőz-
hessen? Nem baj, ha minden kötél szakad, nálunk az alagsorban van néhány cella, ahol eldughatjuk egy-két hónapra. Beszélt valakinek a mütétről? - Eddig még nem. Ki maga? - Bocsásson meg, annyira aggódtam, hogy lelőhetik az ablakból. Shanon Bogle vagyok. Tisztára kikészültem. Ilyen izgalmat akkor éltem át utoljára, amikor a legutóbbi tanúnkat hetven egyenlő darabra vágták . . . - Oké, Pikírt, nyugodj meg. Felküldtem néhány mesterlővészt a környező háztetőkre. Egyelőre nem kell merénylettől tartanunk. Beszélgessünk doktor Lomival - próbálkozott Sapiens. Úgy vélte, Shanon túlzottan drámaira vette a figurát. Mit kezdjenek egy szívrohamban elhunyt koronatanúval? - Mesterlővészek!? Tíz testőr fallanxában sínes bíztonság. Nincs halhatatlan ember! Doktor Lomi nézte a nöt. Végre szóhoz jutott: - Szabad megérdeklődnőm, hogy a kisasszony nem akarná-e megnagyobbíttatni a kebleit? Pikírtnek a torkán akadtak a további ötletek. 5zürkészöid szeme elsötétült. Aztán felnevetett. - Köszönöm, nem. Így is örökké láb alatt vannak. Doktor Lomi kényelmesen Sapiens íróasztalára fektette kódzáras aktatáskáját, és kivett belőle egy Fényképköteget. - Nézze. Ez a hölgy azért fordult hozzám, mert a férje kicsinyellte a kebleit. Nyomban segítettünk a baján. Lága? Ilyen volt. Ilyen lett. Pikírt a fotókat tanulmányozta. Nem kapott kedvet. Az egyik kép sarka fölött a sebészre pillantott: - Fejőgépet is árul? Doktor Lomi udvariasan rámosolygott, mielött folytatta volna a fotók teregetését. - A kicsinység csak az egyik probléma. Íme, a nagyság átka: bizonyára ismeri az üzletekben kapható polcocskát, amellyel az ember mintegy aládúcolhatja a - megbocsát - fáradt kebleit. De ez az apró játékszer nyomban illúziórombolóvá lesz, amint szívünk kedvese lehántja rólunk a ruhát, és a polcocska, hopp: leesilc, a kebel - pardon lepetyhüdik. Mínden bajra van orvosság. Pikírt kezdte megelégelni az anatómiát. - Hogyan készíti ezeket a fotókat? Fényképészeket is foglalkoztat? - Nem. A mütőlámpák mellé felszereltettem egy speciális fotóapparátot. Az exponálógomb a talpamnál van. Fázísonként fotózhátom a mütétet. Mivel Pikírt az éjjel kialudta magát, vágott az agya, akár a lézerkés. Bólintott. - A páciens észre sem veszi. Mutassa a fotókat! Tetováltról, persze! - Briliáns logika - vélte fanyarul doktor Lomi. Utoljára akarta hagyni az ászt. Letett a további reklámozásról, és átnyújtotta a Tetovált mütétje közben készült fázisfotókat. - Láthatja, szép munkát végeztem. Emberivé varázsoltam ezt a bazárian tetovált arcot. Természetesen kényszer hatása alatt. - Természetesen - bólintott Pikírt. Rosco Henessey frissen leradírozott arcán csupán néhány élénk szélü heg látszott, mint a
8e 8o legfőbb hebehurgya férfién, ha rőptében borotválkozik, friss pengével. Akárcsak az éjjel Melottién. Átadta a fotókat Sapiensnek, és felült az asztalra, a doktorral szemközt. Nézte a hiú arcot, és lassan elmosolyodott. - Olyan elégedettnek látszik, mintha embert nemzett volna. Hallgasson ide: a veszély nem a páciense révén fenyegeti. Komolyan mondom, hallgatnia kellene még egy darabig. Sapiens bekapott egy falat gumicukroá - Értelemszerüen leadatom a körözést a klinika körzetében eltünt kocsikra. Hátha kiderül, merre mentek. Nem tudok mást elképzelni, mint azt, hogy kocsit, pénzt, élelmiszert kellett szerezniük. - Őrületes előnyük van - sóhajtott Pikírt. - Volt náluk fegyver? - kérdezte a doktortól. - Ha volt is, nem mutogatták. A gorilla nagyságú férfi zsebre dugott kézzel tartott sakkban. Abban a kézben bármi lehetett. - Ketten voltak? - Igen. Velem most mi lesz? - Maga bölcs ember - felelt Sapiens. - Értelemszerüen nem kell tovább taglalnom. milyen veszély fenyegeti. Egyelőre tartsa titokban a mütétet. Maradjon itt a városban. Ha bármi olyasmit észlel, amiből úgy ítéli, hogy a testi épségét fenyegeti, értesítsen bennünket. áondoskodni fogunk a védelméről. De a legpraktikusabb önvédelem, ha egyelőre nem mesél a kalandjáról. Később megírhatja a memoárjait. Számítunk magára. Doktor Lomi távozása után Sapiens a páncélszekrénybe zárta a Tetovált megszépítésének folyamatát megörökítő felvételeket, és rámosolygott Pikírtre. - Nem is kérdezed, hol van Indra? - Ugyanis nem hiányzik. - Nem volt szép tőled, hogy magára hagytad a gay-bárban. - Eh Bien is vele volt. Netán megerőszakolták őket? Sapiens köhintett. Kedvetlenül lehajította a gumicukorkás zacskót. - Ez nem tréfa, Pikírt. Megtudtál valamit Steliótól? - Mindössze annyit, hogy megfélemlített kis buzi, és nem a volt barátja fenyegeti. Azt hiszem, szemmel tartják, mikor bukkan fel mellette Tetovált - és ö ezt pontosan tudja. - Eh Bien azt mondja, szédületes hastáncos. Alighogy elmentél, Stelio visszalejtett a bárba, és fergeteges müsorszámot adott elő egy szál ágyékkötöben. Pikírtnek felrémlett, mit álmodott. Megkérdezte: - Nem volt a köldökében drágakő? Sapiens megrázta a fejét. - Müvészete valósággal begerjesztette a vendégeket. Többen táncra kérték Indrát. 84 - Kővetkezmény? - firtatta Pikírt. - Indra ma nem tud bejönni az irodába. Otthon borogatja az arcát. De nem pihen, nehogy azt gondolod. Remek ötlete támadt. Aztjavasolta, hogy a számítógép segítségével gyüjtsük ki a két méter fölötti bünözőket, hátha így megtalálhatjuk Yeti "helyettesét".
- Nem rossz. És? - A munka folyamatban van. Apropó. Rabon Melotti ujjlenyomatainak nem találta párját a gép. - Csak próbálkoztam - vonogatta a vállát Pikírt. - Lehet, hogy tényleg az, akinek kiadja magát. Bár én mostanáig komoly embereknek tartottam az orvosokat. Indra tippjére visszatérve: nem hiszem, hogy a számítógép túl sok óriás termetü bünözőt talál. A melákok alapvetően jámborak. - Ja, mint áóliát - merengett Sapiens. - Le merem fogadni, hogy a mi áóliátunk importáru. - Hát persze - vélte Kahan. - Te vagy a zseni. Ismered Zalman Fee-t? - A Tüzmezei repülőtéren folyó gazságokatvizsgáló különleges rendőri csoport főnöke - fújta a leckét a nő. Sapiens zavartan köhécselt. - Azt kérdeztem: ismered-e? - Nem. - Ez el Fog múlni. Fee ugyanis tízre vár az irodájában. Hallott róla, hogy körbehízelegted Rahót, a bizalmas anyagok ügykezelőjét. - De hiába - sóhajtott Pikírt. - Egy pöttyöt sem mesélt a Tüzmezei ügyekről. - Nem is azt kérted, hogy meséljen. Írott anyagot próbáltál kitörleszkedni belöle. - A legnagyobb titokban tettem - ismerte el Pikírt. - Az nem lehet. Hiszen Fee tud róla. Kösd fel az álladat, ha hozzá mész. És vigyázz a nyelvedre. Fee más, mint én. Vele nem lehet élcelődni. - Egyet árulj el - kérte Shanon. - Fee ijesztgetni akar, vagy felajánlja az együttmüködését? - Fee soha nem fog veled együttmüködni. Veszett nőgyülölő. - Nem szexről volt szó, hanem munkáról. Vegyük újra, Sapiens. A gyilkosságokat nem Tetoválték követték el, de azokat !úgy szerc,ezték, hogy ők kerüljenek gyanúba. Mivel mindhárman a Tüzmezei repülőtér raktárait fosztogató bandához tartoztak, kézenfekvő, hogy ismerni szeretném ezt az ügyet. - Rossz nyomon jársz - vélte Sapiens. - 85 - Ezt Zalman Fee mondta neked? Tudod mit? Ebédre hozok belőle tizeni t dekát, szeletben. - Píkírt távozása megrendítette az ajtötokot és környékét. Zatman Fee előszobájában áhítatos csend honolt. A lárvaarcú, kortalan titkárnő úgy Festett, mintha halotti maszkot viselne, gesztustalanul. suttogva beszélt. Píkirt Isénytelen volt a szájáról olvasni. Az a benyomása támadt. hogy ravatalozóba tévedt. Ha benyit az ajtón, odabenn találja a rettenetes Zalman Fee-t, kiterítve. Benyitott. Az iroda keskeny és hosszú volt, mindössze akkora, mint egy vasúti kocsi. A szemközti falat tülsrösre tisztított ablak tőltötte be. Az egyetlen szőnyeg rojtjai precízen kifésülve hevertek a makulátlan padlón. Az íróasztalt félelmetes rend uralta,
mintha léniával mérték volna ki a dossziék helyét, fekvését. A tolltartóként szolgáló kínai kehelyben valahány golyós- és rosttoll hegyével lefelé sorakozott. !gy hosszabb életüek. állítólag. Zalman Fee a varangytőid fotelban ült, háttal az ajtónak. Pikírt beléptére sem fordult meg, fejét a háttámlára támasztva, zavartalanul bámult ki az ablakon: Shanon megcsodáÍta a szobát, a nagy ember dús hajzatát, illendően köszönt, téblábolt. Várta, hogy hellyel, szávai kinálják. Mível ez nem történt meg, odébbhúzta az asztal elé állított széket, és letelepedett. Keresztbevetette a lábait. - Kellemes tarkója van - bókolt néhány perc múlva. Fee nem mozdult. - Szó sincs róla, hogy tetszeni akarnék magának, Bogle - felelte. Kemény, katonás hangja volt. - Lehet, hogy elöltő! nem tetszene. Ennyit csak meg mer kockáztatni!? Netán bronzból őntőtték? - Térjünk a tárgyra. A Tüzmezei repülőtér ügyeiben a repülötérí biztonsági szolgálat és az én csoportom az egyedüi illetékes. Bármíféle adatot. tá ékoztatást tőlem kell kérni: én adok, vagy nem adok. Megértett? - Nem. És miért néni? Mert három szökött bünöző szabadiábon van. Feltehetően nem törvényes úton-módon fognak gondoskodni további menekülésükről. Ezek a fickók a Tüzmezei bandához tartoztak. Tudni akarom, nem a banda áll-e a szőkevények terhére elkövetett gyilkosságok mögött. Továbbá újabb vérontással is számolni kell. - Várnia kell, Bogle. A nyomozás, amelytői nem szolgálhatok részletekkel, abban a stádiumban jár, amikor minden percben 86 megtőrténhet a banda feíszámolása. Természetes, hogy most nem engedhetem az események közelébe. Amint elkapjuk a vezérfigurákat, maga előtt is hozzáférhetővé válnak, kihallgathatja öket. Addig azonban ne ártsa bele magát ebbe az ügybe. Kézenfekvő tanácsot adok: kerítse elő a szökevényeket. 6k elmondhatják, ki segítette szabadulásukat. Ez magátöJ is eszébe juthatott volna. Pikírt nézte a mozdulatlanu! ü!ö férfi feje tetején látható forgót. Ha létezik szerelem első látásra, léteznie kell első hallásra is. Semmi kétsége nem volt afelől, hogy szívdobogtató látványban lesz része, amikor a titokzatos ficköt előlröl is meglátja - és ez a sznrdobogás ráfért volna egy ideje. A cél érdekében fékezte a nyelvét. - Jelen pillanatban a szőkevényeket ís kőrözzük, de mivel nem ők követték el az utóbbi napok gyílkosságait, szeretnék eljutni a valödi tettesekhez. A küiönféle ügyeket, bandákat nem lehet elkülönítve kezelni, mert feltehetően összefü enek valahol. - Megígérem, hogy segítek magának. Rendben? Pikírt az íróasztal mellé helyezett papírkosarat bámulta, amelyben alig használt papírzsebkendők tőmege Iátszott. Fee nem lehet náthás, hangja nem erre vall. Talán szakadatlanul
kőnnyezik a szeme? Ez megmagyarázná félrevonulását, elvégre nem ís lehet komolyan venni egy zokogó kinézetü fezsarut. - Nem szeretem, ha ígéretekkel akarnak kifizetní, uram. Nem szeretem, ha lekezelnek, és hátat fordítanak nekem, uram. - A levegő tele van baktériumokkal. Hallott már a cseppfertőzésről? - kérdezte a férfi. - Egyetlen szerelmes csókban több -baktérium tombol, mint két kilö mosatlan gyümölcsőri. - Nem szándékozom megcsókolni magát - bizonykodott Shanon. Azért arra gondolt, hogy ezen később még változtathat, át ígéret nem feltétlenü! kötelez. Talán elfelejti, ha Zalman Fee megfordul. De nem úgy festett, mintha erre készülne. Pikírt beleélte magát, hogy látnia kell, több nézöpontból meg kell néznie a férfit, okít hosszú idő óta eiőszőr talált figyelemreméltónak. -- Nincs egy fotója véletlenül? l oem egy háromhónapos csecsemő aktjára gondolok. Ha esetleg kéznél volna az esküvői képe, boldogan megnézném. - Mondták magáról, hogy nehéz eset. Nos: néhány emberemet ráállítottam arra a vonalra, amit képvisel. Amint megtudnak valamit, ami a hasznára lehet: értesítem. 87 - Sosem síerettem mással kikapartami a gesztenyémet. - Hozzá fog szokni - vélte a fér6 egy légiós kiképző őrmester szigorával. - Ha az embereim meglátják a repülőtéren, vagy csak a környéken, elbúcsúzhat az állásától. A b'tztonsága érdekében mondom. Ez a banda nem tréfál. áyülölöm a vérontást. - Mostanáig azt hallgattam, mit gyülöl. Szeret-e valamit egyáltalán? - A rendet - felelte keményen Fee. - A rendet és a tisztaságot. Azt hiszem, mindent megbeszéltünk. Pikírt sóhajtott. Bármit megadott volna azért, hogy megnézhesse magának Fee-t. Széles mazdulattai dobta a vállára a táskáját, ügyelve, hogy felborítsa az asztalon áüó díszes kínaí tartót. Aztán szabadkozásfélét mormolva rendezgette a szétszóródott tollakat, közben ügyesen eítolta helyükről az élükkel elvágólag elhelyezett dossziékat. Éktelen fáradozása során a pihekönnyü tolltartó újra és újra felborult. Zalman Fee nem mozdult. Akkor sem változtatott volna testhelyzetén, ha elhordják mellőle az épületet, ha megszólal a légisiadó. ha felcsendül a Himnusz. 1gy hát Pikírt hagyta magát elcsábítani a kíváncsiságátöl: feLlebbentette az egyik irattartó fedelét, és alaposan megbámulta a szeme elé kerüiö fotót. Onnan a továbbra is rezzenetlenül ülő Fee feje búbjára püiantott, megkérdezte magától, ellopja-e valamelyik dossziét, vagy itt üljön le elolvasni őket, aztán nehéz sóhajjal legyintett. Elköszönt, és tüsarkú cipőjében az ajtóhoz kopogott. Sajnálkozva vette észre, hogy cseppet.sem könnyed járása kissé ősszeborzolta a szőnyegrojtokat. Kilépett a szobából. Becsukta maga mögátt az ajtót. A kilincset
nm engedte el. lVégyig számolt, nem tovább, és visszasietett. A rajtaütés sikere nem maradt el. Zaiman Fee az íróasztalát gondozta. PapírzsebkendőveJ vette kézbe a tollait, megtörölgette valamennyit, mielőtt helyre tette volna. Irattartóit újra mértani rendbe állította. Nem vett tudomást az ajtóban álló nőről. Pikírt észbontónaklátta. Megszemlélte a férfi magas homlokát, sürü szemötd6két, hatalmas, barna szemét, jókora, egyenes orrát; részletezön haladt egyre lejjebb. Fee rápillantott. Felvonta az egy ik szemöldökét. Elvigyorodot Láthatóvá váltak nagy, szögletes fogai: - Az a legjobb trükk, ami bejön - mondta elismerően. - Lám, lám. Írja fel az otthoni számomat. Amint az emberei előkaparták a gesztenyét, tudni akarok sóla. Akár hajnali háromkor is.Tudja, hová megyek most? - Felpofozza a minisztert. Esetleg kiheréli - találgatta Fee. A hatodík papírzsebkendőt használta el. Nem bírta elviselni idegenek ujjnyomait iratai glédáján. Pikírt ujjongó lélekkel bámulta a férfit. Megbocsátotta, hogy enyhén bogaras. Bármit megbocsátott volna neki. Felgyulladt tőle, maga sem értette, miért. Mintha erre vágyott volna egész eddigi életében. Fee rávillantotta a tekintetét, aztán szötlanul tovább tett-vett. Szemlátomást megrendítette az asztalán véghezvitt dúlás. Amikor ezzel végzett, kihúzta az egyik fiókot, és kivett belőle egy pár fehér cérnakesztyüt. Felhúzta, majd akkurátusan eligazgatta a kesztyü ujjait. Feltápászkodott a fotelból, és az ajtó felé indult. - Fázik? - merengett Pikírt. Fee a kesztyüre pillantott: - Beszéltem már a baktériumokról. - Hogyne. Beszélt. - Shanon a lelke mélyén azt remélte, a férfi csak tréfál. Fee kicsusszant mellette az ajtón, amúgy lapjával. Egy futó impresziö azt súgta, hogy egyforma magasak. Ellenőrzésre nem volt mód, Fee eltünt, mint egy délibáb. Pikírt el volt hülve. Szíve szerint hazarohant volna. hogy várja a férfi hívását. Mert hívni fogja, ehhez nem fért kétség. Pikírt úgy őgyelgett a ház előtt, mint aki szerenádra készül, azt mérlegelve, hol a legjobb az utca akusztikája. Furcsa lett volna, ha ezek után dalra fakad, tekintve, hogy a gondozott külsejü, virágdíszes erkélyekkel felékszerezett házban Lena Spítz lakott. Pikírt lehetett allergiás a fér6akra - bár ez egyre ínkább múlni látszott -, megrögzött szokásain nem óhajtott váitoztatní. Beérte a férfi-nő kombinációvál, nem akarta ezt variálni, miként ez manapság oly divatos a filmekben és a regényelibsn - nyilván az életből és annak tájékáról merítve. Az első percekben felfedezett egy yanús kocsit, amelyben ugyan cívil ruhás pasas ült, de az ettől semmi más nem tehetett. csakis zsaru. A kapuban egyenruhás rendőrpáros állt. Kimértek voltak, mínt a gépsonka. Valószinüieg kizárólag a lakókat engedték be az épületbe. Hasonló alakokra a lépcsőházban is számítani lehetett. Pikírt azon töprengett, kiadja-e magát
újságírónak, ha valahogy mégis bejut. Erről az őtletrál hamar letett, elképzelvén, hogy más is aüergiás lehet az újságírókra, 88 89 nemcsak ő. Ennek okán lemondott arról is, hogy bevallja zsaru mivoltát. Aztán már csak azon törhette a fejét, van-e egyáltalán rokonszenves foglalkozás mai napság. De még be sem jutott. Remélte, hogy a lakásban egyedül találja Lena Spitzet, talán félig megtébolyodva a szobafogságtól, valamint attól, amirő( nem beszélhet senkinek. Megszületett a haditerv. Mindenki szakbarbár gondolta Pikírt. Doktor Lomit hiába ijesztette meg, a fickó a kőnnyü kis szívroham után nyomban azt tudakolta, nem tartja-e türhetetlenül kicsinynek a "kebleiY'. Shanon viszont, mint afféle megrögzött erkélyjáró, hamarosan kieszelte a házba jutás csalafinta módját. Tudta, hogy Lena Spitz a harmadik emeleten lakik -, és a kapu mellé kifüggesztett, gyaníthatóan színaranyból készült tábla gravírozása azt is elárulta, hogy ugyanazon a szinten, mi több: a szomszédos lakásban müködik Ulke Fein fo yógyász. Eme felfedezés után már csak fel kellett hívni az orvosnőt, és meggyőzni gyilkos fogfájásáról. Ulke Fein hajlott rá, hogy fogadja őá Ellátta néhány tanáccsal: - Ha a kőzetben lakik,jól teszi, ha át percen belül a ház előtt terem. Ugyanis rendőri őrizet alatt tartják az egyik lakót, és nem lehet csak úgy ki-be járni. Ne ijedjen meg, ez csak afféle biztonsági intézkedés. Tíz perc múlva ér oda az asszisztensnőm. Meg fo ja ismerni: magas,középkorú nő, fémkeretes szemüveggel, olyan konttyal, mint az unicomis szarva. Őt a rendőrök minden további nélkül beengedik, maga tarLson vele. Pikírt besietett a szemkőzti kávézóba, kért egy toníkot, gyorsan lehajtotta, aztán kiment a mosdóba, és kiöblítette szájából a szivarfüst ízét, elvégre fogorvoshoz megy. Amint erre gondolt, megsajdult az egyik foga. Megtapogatta a nyelvével, de nem talált rajta semmi kivetnivalót, hacsak azt nem, hogy néhány napja mintha érzékeny lett volna a hidegre. Az asszisztensnő valóban eltéveszthetetlen volt. Miután meghal(gatta Shanont, hüvősen biccentett, és előrement. A rendőrpáros nem tett ellenvetést. Amiko a harmadikon kiléptek a Iiftből, Pikírt ellennrizte: Lena Spitz lakásának ajtajában is álldogált két derék egyenruhás. Ezután besétáltak a rendelőbe; Shanon magára maradt a várószobában. Ezt a lehetőséget nem hagyta kihasználatlanul. Kilépett az erkélyre levegőzni. Sajnálattal állapította meg, hogy az itteni teraszok között legalább méteres a folytonossági hiány. Aki ily módon akar Iakásróllakásra járni, annak bizony repkednie kell. Aztán a ránctalan arcú, kortalan doktornő betömte a fogát. Ezalatt újabb páciens érkezett. Ez nagy örömére szolgált Pikírt90 nek, mert azt jelentette, hogy az ő távozása után is el lesznek foglalva, nem vehetik észre, mit müvel. Végre fizetett, és kisietett a váróba. Iülépett az erkélyre, szemügyre vette a következőt. Lábát
átvetette a korláton, fél kézzel megkapaszkodott, a másikkal a szomszédos rács felé tapogatott. Elérte, de tüstént megsejtette, mit érezhettek a latrok a kereszten. Edzettségének és hajlékonyságának hála, hamar átlendült a kiszemelt erkélyre. Kifújta magát, aztán a szobába lépett. A helyiség nappalinak látszott. Szerteszórt újságok, toronyba hordott kőnyvek éktelenítették. Pikírt úgy vélte, Lena Spitz túljutott már az unalom néhány stádiumán. Bekopogott a hálószobába. Halk sikkantás hallatszott válaszul. Benyitott. - Helló - mondta. - áondoItam, unatkozol. - Legalább férfit küldtek volna - sóhajtott Lena. Nem úgy festett, mint aki segítségért akar kiáltani. Értelmes arcú Hatal nő volt. Szőrtelenítő krémet kent a lábára. - Meg fogsz veszni, ha újra nőni kezd - figyelmeztette Pikírt. Lene legyintett. - Pár éwel ezelőtt zsilettel kiborotváltam a hónaljamat. Három hétig szétterjesztett karokkal jártam, akár egy csibéi fölött őrködő tyúkanyó. ,- Ismerem - bólintott Pikírt. - Én nemrég bedőltem az úgynevezett bikinivonalnak. Rémesen viszketett, amikor borostásodni kezdett. Néha-néha társaságban is megfeledkeztem magamról, és megvakargattam. áyanús voltam, főbben elhúzódtaktőlem. Mások finoman vérbajra céloztak. Nem éri meg. Az apád miattjötteim. A katonai titkokat hagyjuk. Nekem mindegy, hogyan fogták el. Azt akarom tudni, mondott-e valamit a szökés szervezéséröl. Lene nem hökkent meg a hirtelen váltástól. Lábszárát dörzsölte. - Ha tudni akarod, aljas dolog volt. Én évek óta nem tárgyaltam Josh-sal, gyilkosnak tartottam. De még egy magafajtával szemben is szemét dolog az agyöblítésnek az a formája, amit rajta alkalmaztak. A rendőrök engedtek be? - Nem tudják, hogy itt vagyok. - Postagalamb hozott? - Mondjuk úgy, hogy légi úton jöttem - rivát zsa -u vagy? - Ahogy vesszük. Néha privatizálnom kell. - Josh nem tudott róla, hogy tőle függetlenül három másik bt nözőt is ki akarnak szöktetni. A kajaszállítóval vitték be a fiég rvereket. Az ellenőrzés úgyszólván zéró színvonalon volt. A M. . ,, .: :. .. 91 mélyhütőládában, a csomagok között rejtették el a felszerelést. Rabok végezték a kirakodást, nem volt gond, hol rejtsék el a muníciót. Ez így ment néhány napig, mígnem elérkezett az akció ideje. Az volt a terv, hogy a kinti építkezésen néhányan balhézni kezdenek, és ezzel lekötik az őrők figyelmét. Itt csúszott be a baj, mert akadtak rabok, akik mit sem tudtak az egészröí, de a botrány nekik is kedvükre való volt. Idő előtt szabadult e) a pokol. A három Fckó vagy ezt kihasználva büjt el a kocsiban, vagy ez eleve így is volt eltervezve. Ők kijutottak, azok viszont, akikért az egész elíndult, benn rekedtek. És erről az egészről semmit sem sejtettek a kajaszállító emberei. Ártatlanok voltak, elsöként haltak
meg. Illetve, úgy tudom, csak az egyik halott klinikaí érteiemberi is, a másik még gépen vegetál. Josh ügyvédje sitten van, és úgy hallom, nem hajlandó vallomást tenni. Olvastam, hogy kinyírják azokat, akiknek eljár a szájuk. A hullának kővel tesznek a szájába. Kedves, nem? - Az újszillöttek nem félnek. Beléjük kell oltani a veszélyérzetet - mélázott Pikírt. - A legtöbb szülő tökélyre viszi ezt a fajta nevelést. Mire a csecsemő háromhónapos lesz, holtbiztosan frászt Fog kapni a kávédarálótól, a porszívótól, melyek hangjára korábban a szeme sem rebbent. És nagyjából itt: csődöt mond a nevelés. Az apámat vajon hol tolták el a szülei? Josh kötekedő, nagyszájú, hirtelen 6cká. A legváratlanabb pillanatokban gurul be, kölyök koromban ilyen alkalmakkor pokolian megtépett. Én ezt sosem bírtam. Amikor megláttam nála a fegyvereket, tudtam, hogy belekeveredett valami mocskos buliba. fiát persze, hogy nem látogattam meg a börtönben. Amikor a szökési kísérlet után magához tért, azt hitte, győzött, szállodai szobában fekszik, velem marad. Beszélni kezdett. Majdnem rosszai lettem. Sajnáltam őt, ugyanakkor a szővege most is undorított, mint mindig, ha görcsősen bizonygatni kezdte, milyen szuper férfi is ő. Azonkívül azt is tudtam, hogy minden szavát magnóra veszik, és késöbb felhasználják ellene. - Említette a szökevényeket? - Persze. Csodálkozott, hogy az a három fickó még az elején megpattant a kajaszállítóval. Azt mondta, Tetovált rendes srác volt, igazi hős, megérdemli a sikerét. Ez a három fickó ősszetartott, a két nagy folyton arröl álmodozott, hogy rövidesen gazdagok lesznek, ami azért volt röhejes, mert éppen életfogytiglanijukat töltötték. A harmadikat, a . kisebbet a főbbiek néha megpróbátták molesztálni, de Tetovált nem engedte. Ez a börtőnromantika, nemde? - Lena megcsodálta tükörsima lábszárát. Az elmúlt napokban pszichiáterek is foglalkoztak velem. Teszteket kellett kitőltenem. Fárasztó volt. A telefonomat lehallgatják, bármikor kikapcsolhatják. Újságírókat nem fogadhatok. Nem is akarok. Amikor a legdühösebb voltam, papírrepülőket hajtogattam, rájuk firkáltam: SEáÍTSÉáI, és kidobáltam öket az ablakon. Jól elszórakoztatott a látvány, ahogy a rendőrök a repülőimre vadásztak. Láttál már kecses szőkellésekkel lepkéző egyenruhásokat? Aztán feljött egy mogorva tag, és a lelkemre beszélt. Azzal vigasztalnak, már nem tart sokáig. osh Spitz ügye már nem szenzáció. Az embereket sokkal jobban érdekli, mi lesz a három szökevénnyel, akik röviddel a szabadulásuk után egy sereg áldozatot szedtek. Nézhetem a tévét, újságokat is kapok. Tényleg nem téma az apám. - Lena felkelt az ágyról, és italt tőltőtt. Kérdő tekintetére Pikírt a fejét rázta. A lány egyedül ivott. Szomjasnak látszott, falta a konyakot. Shanon sejtette, hogy estig itt ülhet, és nem lesz okosabb. Lene sem tudja megmondani, ki a hunyó. Kit ejt át ö, ha kijátssza az óvintézkedést, ha mindennek személyesen akar utánajárn ?
Rendőrlégió dolgozik az ügyön. Csakhogy az egyik öltés belevész a másikba: a varrás vonala kővethetetlen. Olyan nadrágot varrnak, amelynek egymáshoz steppelik a két szárát. - Apád mondott neveket? - Igen, mondott. Ezek azonban nem jelentettek nekem semmit, annál többet a magnó túlfelén levőknek. Nem tudom, milyen szerrel oldották fel Josh agyát, de egy sor olyan dologról beszélt, amit a tárgyalásán elüallgatott. Azt hiszem, lebuktatta a szervezetét. Nem mintha sajnálnám azt a terrorista bandát. Kit sajnálok? Legfeljebb magamat, hogy belemerítettek ebbe a mocskos ügybe, engem vetettek be annak érdekében, hogy szóra bírják az apámat. És minden további, amit gondolok, kész agyrém. Nem leszek titkos ügynök. Szemét szakma ez ís. Máskor is meglátogathatsz. , - Egyelőre nincs több kezelnivaló fogam. Pikírt visszatornázta magát a rendelő erkélyére. A üftbenjutott '. eszébe, hogy mekkora szerencséje volt. Sokat nem tudott meg, de legalább megúszta ép bőrrel. Pillanatnyilag. Aga csekély félórát késett a találkáról. Pikírt úgy vélte, aranyszájü irifotmátora kissé túlzásba viszi a lezserséget. De várakozás vyl zben felkészülhetett az elhízott gladiátort kőrüllengő szagokra, 9e 9o edzhette lelkét. Amilior úgy vélte, immár képes elviselni a hckót, átadta magát a jóval kellemesebbnek igérkező álmodozásnak. ealman Fee-re gondolt, természetesen. Elképesztően buja, dús szemöldökére. Csokoládészín szemére, amely édes töra emlékeztetett. Egy egész tónyi csokoládéban elmerülni, hírtelen ez látszott Shanon álmai netovábbjának. Aga megérkezett, és hájas testével betoccsant mellé az ülésre. Kiábrándító ébredés volt. Píkírt leeresztette az ablakokat. Mondd, míért nem mosdasz meg néha? Ruftát is válthatnál. Kenyérre lehet kenni körülötted a levegőt. Eleven sajtkrémrekiám vagy. - Na mi van? - háborgott Aga. - Agyadra ment a szexmentes életmád? Igenis, mosakszom néha. Tegnap például másik ruha volt rajtam. De mit rnerttegetőzőm? - Legaiább mentegetőzz! Kevés, ha váltogatod a ruháidat. Két váltás között kimoshatnád őket. - Te egyre hülyébb leszel - hüledezett Aga. - Én már genetikailag hülye vagyok - felelte Pikírt. - Ki vele, érdemes volt-e nasit lopni neked? - Helyes. Térjünk a tárgyra. - Aga elhelyezkedett az ülésen. Kivett egyet a nő szivarjai l özül, és rágyújtott. - Hailottál már Afrikáról? - kérdezte közőmbösen. Pikírt kievezett két rakodó teherautó közül, és belevetette magát a veszett forgalomba. Belenyúlt a kesztyütartóba, s megkínálta magát egy vékony szivarral. - Afrika? t em a lars testvérbolygója? Á, várj csak. Szafari, oroszlán, ram-ram dob, apartheid, - Na, valami ilyesmi. Afrikából importáltak egy óriást. A fickó,
aki természetesen tejfehér bőrü, elvégre Afrikáról van szó, néhányszor benevezett a Mister Universum-versenyre. Egyszer sem nyert. mellesleg. - l yilván te ütötted el a díjtól - morogta Pikírt. Régen érezte magát enny,ire türelnvetlennek. Otthon ülhetne a telefon mellett, ha Aga nem lopná az idejét iires fecsegéssel. - A fickó kettő méter és egy centi - folytatta a hízásnak indult gladiátor. Elfacsarodott körülötte a levegő. - Yeti l ettő-öt - vitázott Pikírt. Azon tünődött, milyen magas lehet Fee. Legkőzelebb nem vesz tüsarkú cipöt, és akkor a pasasnak lesz vagy két centi fölénye, vélte. - Nyitván nem oszt, nem szoroz négy-öt centi, ha egy ekkora manusról van szó - dünnyögte Aga. - Senki nem méricskéli, csak azt látja. hogy zsiráffal van dolga. Mellesleg reggel mindenki 94 magasabb, feltéve, ha az éjszakáját fekvő helyzetben tőltötte, tudnüllik gerincoszlop . . . - Oké, oké - legyintett Pilcírt a szivarral. - Meggyőztét. Tovább. - Tehát a gerincoszlop éjszaka kiegyenesedik, s ezáltal mint gy megnyúlik. Hoztál nasit? - A múltkor hoztam. Remélem, nem képzeled, hogy a puszta látványodért narköárusolcat Fogok kergetni? Tégy valamit a csemegédért. Amí a jövőt illeti: szoktasd hozzá magad a gondolathoz, hogy ezentúl a rendőrség ínformációs etapjából, kápéban foglak fizetni. - Nem. , - Dehogynem. - Egy szót sem mondok, ha ezt elölről kezded. Nem öhajtok a rendőrség fizetési listájára kerülni, azt is tudod, miérL Ha nem akarsz porban fizetni, akkor fizess . . . - Legyünk st1szerüek, Aga. Ezentúl krémsajtban kapod meg á járandóságodat. Azon a rohadt listán nem kell kürnom a nevedet és a lakcímedet. Csak egy csúfnévvel jelöllek. Mondjuk: ` Nett leszel. Soha nem fogsz lebukni. Aga kihajitotta a szivarcsutkát az ablalcon. - Ne vitázzunk. A korábbí lístán is álnevek voltak, a névsor mégis kiszivárgott. Csúnyán elbántak egy csomó informátorral. Nekem ez nem kell, kőszönőm. - Az volt a véres informátorok éjszakája - szórakozott Píkírt. Közben arra gondolt, hogy azért az mégis idegesítő lehet egy idő után, ha szívünk kedvese mindent csak témakesztyüben hajlandó megfogni. Kitől hallotta ezt a kifejezést: szívünk kedvese? Rémes. Aga tovább szívóskodoct. - Hiába vicceskedsz, nekem nem hiányzik néhány szadista állat, hogy jól kikészítsenek. Ha nem , hozol csemegét, soha többet nem tárgyalunk. Márpedig régföl tudott, hogy a rendőrség megbénul, ha nem foglalkoztat , téglákat. Nélkülünk olyan tehetetlenek lennétek, mint a káposztafej a földben. - Neked meg felkopna az állad, hájas pletykafészek -
felelte Pikírt szeretettel. - Csak nemrég fenyegettek meg, hogy kitekerik a nyakamat, ha tovább sápalom az üzletüket. Tehát.. . - Tehát tovább sápolod, vagy egy szót sem húzfll ki belőlem. Az afrikai zsiráfot az a fickó szervezte be, akijól menö bérgyilkosüg ymőkséget üzemeltet. A zsiráf hozta egy haverját is, akire kdnnyen ráillik Tetovált személyleírása. És most fogsz nagyot nézni, mert beló tam a fiúk hotelszobáiába. és találtam valamit a , . 95 fürdőszobai szemetesben. Tudod, egyes helyeken az ilyen kosarak alját papírral bélelik ki, hogy ne kelljen folyton súrolni őket. Ezen a bélésen olykor fennakad ez-az, többnyire egy másik papír. Mondjuk, egy fotó. Mondjuk, Rosco Hennessey-é. áondolom, szükség volt rá a modellezéshez, nehogy a manus elrontsa a sminkjét. Pikírt nem árulta el, mire gondol. De agycsapásra megfeledkezett Zalman Fee csokoládészín szeméről. - Hol vannak most a pasasok? - Tíz napra vették ki a szobát, előre fizettek. Aznap járt le a bérlet, amikor kitört a börtönlázadás. Ahhoz, hogy megkeressem őket, nasira lesz szükségem. - Hé, várj csak. Jöttél tündérmesével AFrikáról, zsiráfról, papírkosárról. Mi van, ha nem hiszem el? Ilyet én is ki tudok találni, főleg, ha megfizetik. Ha jól meggondolom, nem azért követeled a nasit, mert olyan rettentően Félsz felkerülni a fizetési listára. Hol tudunk mi annyit fizetni, amennyit megér öt-hat tasak fehér por? Aga elvigyorodott. Még az orrtúrást sem hagyta abba, annyira biztosra vette főlényét. - Elballagsz a szállodába, és vallatóra fogod a személyzetet. Ilyen egyszerü. - Ki az a pasas, aki ezt a kettőt importálta? - Pikírt megállt egy zebránál. Türelmetlenül várta, hogy két i ú anya elvonuljon a kocsi előtt kisdedeivel. - Ne vedd el tölem az életteret - felelte Aga ridegen. Szívesen segítek neked, de vannak határok Pillanatnyitag éppen a demarkációs vonalon állunk. Te végeztél mindenféle rissz-rossz iskolát, hogy nyomozó legyél. Akkor viszont ne mindent tőlem akarj megtudni. . Pikírt békülékenyen megveregette a férfi vállát. - Oké, oké. Egyik elvem: hülyével ne vitatkozz, mert könnyen összetéveszthetnek vele. A két bérenc megsérült. Aligha mentek vissza Afrikába. Most hol vannak? - Holnap déltájban hívj fel otthon. Addigra talán kiszimatolom. - Érzel valamit egyáltalán? A te szaglásodnak régen el kellett tompulnia ahhoz mérten, hogy mit kell miattad kiállnia. Mondd, még sosem fordult elő, hogy egy-egy sajtínyenc jóízüen beléd mártotta volna a fogsorát? Aga felsóhajtott, aztán megmondta a ócska szálloda és a két bérenc nevét. A kocsi megintvesztegelt. Mintha az összes anyára
ebben az órában jött volna rá, hogy a legelképesztőbb helyeken rohanjának le az úttestre babakocsijukkal. Pikírt nem nyugodott. - Hallod, engem továbbra is izgat ez a "bérgyilkos-ügynökség". Még nem találkoztam az újságokban a reklámjukkal. Furcsa szolgáltató-ipar. - Én nem furcsállom. Félek tőle - felelte Aga. Pikírt tovább ábrándozott. liocsija a harmadik kört rótta a hatalmas területü Vapiti-Park körül. - Tegyük fel, hogy valaki nagyon a bögyömben van, és ki akarom őt csináltami. Hová forduljak? - Ha neked valaki a bögyödben van, kicsinálod magad felelte fanyarul Aga. Aztán óvatosan bár, de belement ajátékba. Szíverősítőként a fogai közé harapott egy újabb szivart. Elkezdesz puhatolózni: Ha ismersz néhány rosszul csengö alvilági nevet és a hozzájuk tartozó 6gurákat, elmész hozzájuk, ejtegetsz a terveidről. Valamelyik ajánl valami megoldást, előbbutóbb. Így aztán lassacskán célba érsz. Soha nem tudják rádvarrni, hogy te voltál a megbízó, hiszen a bérenccel nem is találkozol. Mindent elsimítanak helyetted. Jó pénzért, persze. - Nem lehet rossz főfunkcinaklenni a bérgyilkosokszakszervezeténél - morogta Pikírt. Eszébe jutott a Zalman Fee mappájában látott fotó. - Van persze tisztes ipar is, mint például a pornófilmgyártás. - Figyelte Agát. A szeme sarkából Iátta, hogy a férfi összerezzen, megáll a mutatóujja az orrában. - Ha a pomócézinek akad vitás ügye, ő is az ügynökséghez fordul? Nos? Corey Kimmel kivel intézteti el a vitás ügyeit? - Ne ejts ki ilyen neveket - rimánkodott Aga. - Egy hétig szorulásom lesz. - Miért? Kimmel semmi olyat nem tesz, ami illegális lenne!? - Állj meg. Kiszállok. Holnap hívj Fe(, és szerezz nasit. Pikírt elönyt adott a következö anyaáradatnak. Közben Aga kimenekült a kocsiból. Shanon egy percig az elsiető férfi hátát nézte. Érdekesnek találta, hogy Kimmeltől idegbajt lehet kapni. Még furcsább volt. hogy a pornóiparos fotóját a Tüzmezei rablási ügyekkel foglalkozó mappában látta. A lepusztulófélben levő hotel portása barátságtalannak látszott. Ez csak azért lepte meg Pikírtet. mert az illető nő volt, mégpedig fiatal, kávébarna bőrü és gyönyörü. Elkérte Shanon igazolványát, c!e úgy tartotta a kezében, mintha valami mosdatlan dolog lenne. Aztán előhúzta a bejelentőkönyvet, felütötte a megfelelő oldalon, és a nyomozó elé lökte. Hosszú ujjú, keskeny kezét rátapasztotta 96 97 a terjedelmes naplóra, mint aki eltökélte, hogy az ügyiratot mindennemü rablástól megoltalmazza, ha kell, fo al-kőrömmel is. Pikírt megtekintette az Aga által említett férfineveket. Egyikük sportolóként, másikuk zenészként jegyezte be magát. - Hogy néztek ki? - kérdezte. - Emberszabásúak voltak. Két lábon jártak - felelte a porta
hölgye. Pikírt szeme összeszükült. Halkan mondta: - Rájuk ütik a személyleírás. Van még valami? - Fehérbőrüek voltak. - Továbbá? - A Quintaro nevü görnyedten járt. Lehetett úgy két méter vagy még több. Nagyon ízmos volt, de cseppet sem kővér. Többnyire khaki pólót viselt. Az volt az érzésem, szívesen muto atja a bicepszét. - Imponált magának? - kérdezte Pikírt. Figyelte, hogy a lány a könyvről megfeledkezve egy bágyadt fkusz leveiét karmolássza a körmével. Ez a cserép nővény volt a Kék Tegez nevü hotel egyetlen dísze. A falakról omlott, mállott a tapéta, vakolat. Az emeletre vezető lépcső közepébe csaknem árkot vájtak a kőzlekedők. Nem volt tülekedés a kulcsokért. - Nők jártak fel hozzájuk. Mindenféle náció - mondta a hölgy megvetéssel, jóllehet nem úgy festett, mintha túlzottan szüz lenne, bár a fikusznál jobban tartotta magát. - Hát a másik fickó? - Proft kisebb volt, de ő viselkedett feltünőbben. Többször megpróbált kikezdeni velem. Egyszer megmarkolta a mellemet. - Haliatlan. Szájon vágta? - Természetesen - felelte a hőlgy büszkén. Pikirtháta mögé bámult, pillantása jobbról-balra cikázott. A fikusz sápadtzöld levele lehasadt a szárról. - Később ( uintaro bocsánatot kért tőlem a barátja nevében. - Fér ak nem jártak fel hozzájuk? - Csak nők. Feketék, sárgák, fehérek és a köztes árnyalatok. - jó erőben Iehettek a fiúk. - Örökké 6ckósak voltak. - Végre elmosolyodott. Elnézett Pikírt válla mellett. Úgy tetszett, valami kellemes dolog jutott az eszébe. Aztán elkomorodott. - Egy sárga lány rendszeresen me jelent. Ápolt nő volt. látszott rajta, hogy fodrász, kozmetikus kényezteti, legalább kétnaponként. Az öltözéke is kirítt az itteni 98 kőtnyezetből, de a viselkedésén is látszott, hogy nem kemény fizikaí munkával keresi a betevőjét. - Hanem? , - Őszintén szólva: a modora hivatásosra vallott. - Mindannyían hivatásosak vagyunk. Hivatásos mire? - Arra - mondta a lány lesütött szemmel. Pikírt ámultan körülnézett. Úgy gondolta, ennél különbet is Váttak már ezek az omló vén falak, s ez az ifjú nő. - A sárga lány mindig eljött, miradi más nőkkel. Azt hiszen, ő szálütotta őket, de persze részt vett a buliban. - Quintaróék tehát szórták a pénzt. - Miért? Lehet, hogy a szép szemükért özönlöttek hozzájuk a lányok. Jóképü fickók voltak. Túl sok dohányuk nem lehetett,
rriert egy zörgö, szakadt Opelen furikáztak. Pikírt azon tünődött, melyikükbe eshetett bele a porta hölgye. -Quintaróra tippelt. A kezdetben barátságtalan légkör határozottan hevü(ni kezdett. - Aztán egy napon elbúcsúztak. Azt mondák, hazautaznak. Áradoztak Afrikárál. El is mentek, de még aznap délután láttam őkeá Egy szürke Maseratiban ültek, kíkönyököltek az ablakon, és na yon komolynak látszottak. Észre sem vettek, pedig megfor'dultam utánuk. Megnéztem a kocsi rendszámát. Nem bérautó volt, frissen vehették egy szalonban. Tőbbet nem láttam őket. Ma reg el dobtam ki azt a csokor virágot, amit Quintaro adott öücsúzóul. - Tudom, hogy van ez - sóhajtotta Pikírt. - Az ember nem is sejti, hogy hirtelen beleesik egy arra érdemtelen pasasba. Megtörténik, és kész. ismerem ezt. - Azt hisszük, megváltoztathatjuk őket - mélázott a lány. - Azt hisszük, ránk szoknak - merengett Pikírt álnokul. A lány végre letett róla, hogy úgy tegyen, mintha egy lélegzetelállító izgalmakban bővelkedő teniszpartit figyelne Pikírt háta mögött. A nyomozó szemébe nézett. Hirtelen nagyon fiatalnak látszott. Szinte gyereknek, aki este a macijával tér nyugovóra. - Quíntaro azt is mondta, amikor átnyújtotta a virágot: Nkár, hogy el kelt mennem, bébi!" Miért hazudott? Hiszen nem utazott haza. Csak innen, a hotelból ment el. Másfél hónapja dolgozom itt. Egy fotóssal jöttem el otthonról. Azt ígérte, fotómodéllt csinál belőlem. Valójában pedig be akart szervezni egy aktsorozatba. Otthagytam, állást kerestem. L)tálok itt Ienni, Túlságosan vidékí lány vagyok az ítteni stílushoz. 99 - Az itteniekkel is gyakran megesik, hogy Falusinak érzik magukat a helyi tempóhoz. - Egyik délután a váltóm, Peer hozott egy kazettát. Nem volt kedvem hazamenni, leültem mellé, együtt bámultuk a pult alatt. A filmet a Kimmel-cég készítette. Mit szólsz, milyen világ az, ahol a pornófilmesek is megünneplik cégük fennállásának tizedik évfordulóját? - Hallottam róla, hogy a hirosimai túlélők együtt pezsgőztek az amerikai katonákkal a robbantás jubileumán. - Őrület, mi? A filmen Kimmel is megjelent, személyesen. Harminc bikinis cicamica ölelgette, csókolgatta, ünnepelte. Peer elmesélte, milyen gazdag, milyen estélyeket ad a fickó. Erre mondják, hogy a pénznek nincs szaga. - Szerinted Kimmel pénzének milyen szagúnak kellene lennie? - kérdezte Pikírt, de mire kimondta, el is képzelte. Elfintorodott. A kávébarna bőrü lány utálkozó arcot vágott. - Először is izzadtság-. aztán láb- és végül: fenékszagú. De nem ezért hoztam szóba a filmet. A főnököt ajnározó cicamicák kőzött felfedeztem a sárga lányt. Szóval egy pornótündér járt Fel Quintaróékhoz, ő hozta naponta a friss árut. Mondd, miért nem
utálom azt a pasast, akiről tudom, hogy átlag háromóránként képes egy újabb vadidegen nőt megkeFélni? - Ez már szerelem - Pikírt lecsapott a cserépre, és odébb tolta a pulton, mielőtt a lány tovább csupálhatta volna a bágyadt növény leveleit. - Szívem szerint elvinnélek ebböl a fertőből, most azonnal. Hogy hívnak? - Marcia a nevem. Egyszóval a film: lírai hangszerelésü munka az ünnepelt főnökről. Szelik a tortákat, habzik a pezsgő. Na és azután bemutatják Kimmel életútját, utána pedig a menőbb lányokét. Ott vonaglanak finom fellérnemüben, majd anélkül. Némelyik tényleg szép. Az a sárga nő is. Pinkcatnek hívják. Hogy lehet valaki ilyen színvak? Majdnem bekerültem ebbe a világba. Szülésznőnek tanultam, de mindig is tudtam, hogy szép vagyok. Annak a Fotósnak könnyen elhittem, hogy karriert csinálhatok. Együtt éltünk három hönapig. Viharos kapcsolat volt. A férFak egytől-egyig disznók. Itt is, a legtöbb vendég azt képzeli, hogy a szobával együtt az én szolgálataimat is kibérelte. De ami a legrosszabb, a főnőkőm időnként 6gyelmeztet: nem tévednek. Csináljam meg a szerencsémet, mondja. Szerinted szerencse az, ha az ember úgy nézhet a két combja közé, mint egy átjáróházra? I00 - Embere válogatja - Felelte Pikírt. - Kellene nekem az a ` kazetta. Holnap reggelig. Rendben? Marcis bólintott. Pikírt folytatta. -,Jó lenne, ha Quintarót kivernéd a Fejedből. Szép fiú lehet, hallottam. hogy néhányszor indult a férfi világszépe versenyen. Marcis felragyogott: - Hiszen ez szuper! A szomszédomban lakik egy body buildinges srác. Ő gyüjti az ilyen témájú magazinokat, arról ábrándozik, hogy egyszer ő is benevez. Bálványozza Schwarzeneggertés Lou Ferrignót. Ma este elkérem az újságjait. Ha Quintaro versenyzett, talán megtalálom valameiyikben. - Zseniális ötlet - helyeselt Pikírt. Valósággal megkönnyebbült,.hogy nem neki kell végignyálaznia ezer hasonszőrü magazint. Lejegyezte a telefonszámát, Marcia is a sajátját. - Nem fogod elhinni, mennyire tudok rajongani egy pasasért - sóhajtotta a lány. - Ezt is imádtam. Egyik reggel jött le, a karjára szorított egy zsebkendőt. Kérdeztem, mi lelte, ő csak legyintett. ProFt felnevetett, és azt mondta: .,az egyik cicus megharapta, de csontig". Erre már Quintaro megmutatta, és tényleg, tisztán látszott a karján a fogsor lenyomata. Bedobta a zsebkendőt a papírkosárba, tisztát tett a sebre. Felajánlottam, hogy bekötözöm, de ő csak legyintett. Pikírt váltogatta a lábait. Megpróbált visszaemlékezni saját huszonegy-huszonhárom éves korára. Ködlött valami. Marcis felnevetett. - Kiszedtem a zsebkendőjét a papírkosárból, és eltettem emlékbe. Ilyen hülye az ember De most már ki Fogom dobni, mert csúful néz ki az alvadt vértől.
Pikírt Felrezzent a gondolataiból. - Itt van az a zsebkendő? kérdezte. Mohóság csengett ki a hangjából. Marcis előhúzta a pult alól piros lakk válltáskáját, és kivett belőle egy celofánba csomagolt, egykor halványkék színü vászonzsebkendőt, melyet Feketére rondított a rászáradt vér. Csőrgött a Fólia. - Nem vagyok normális, mi? - nevetett. - Ez a szerelem - puffogtatta Pikírt. - Add nekem az ereklyédet. És verd ki a fejedből a hapsit. Holnap megmondom, mi a büne. - Ma még nem tudod? - Félek, hogy sejtem. - Itt ülők reggeltől-estig. Aüg van vendég. Unatkozom. 'üadom, hogy semmi keresnivalóm ezen a helyen, én többre, , bbra születtem. Elszabadul a lelkem, a fantáziám. 101 Pikírt nem tudott mit felelni. Búcsút intett, és elszáguldott a szerzeményeivel. A kocsiban türelmetlenül dobolt ujjaival a kormányon. Sokallotta a közlekedési lámpákat, különösen a piros színüeket. Olykor tolakodott, nem mindig női bájjal. Megelőzött egy Furgont. A sofór csak a rövid haját láthatta hátulról. Amikor utolérte egy tilos jelzésnél, leüvőltött neki a vezetőfülke magasából: - Olyan vagy, mint a farkam, csak nincs a fejeden szökőkút. Pikírt nem tudott mit válaszolni erre a folklórra. Beesett a laborba. Odapenderült e y fehér köpenyes férfi elé, aki i egyebek közőrt arról volt nevezetes, hogy az új munkatársakat ígyen oktatták felőle: ., A mosdöt, vécét tisztán hagyjuk magunk után. A kávéautomatát nem rugdossuk, és a laboros Bentől nem kérdezzük meg, hogy Nhogy van?!H Pikírt izgalmában megfeledkezett magáról. - Hogy vagy, Ben? - kérdezte. Ben halálkomolyan vette érdeklődését. Belesápadt, elkomoroi dott: - Képzelheted. A feleségem azt mondta; szedi az antibébi tablettát. Külön meg is kérdeztem tőle: tényleg bevetted? Tényleg, felelte. Najó, erre én nyugodtan belefeledkeztem a dologba, mert az ember valahol mégis bizik az asszonyában. Erre az a tyúkeszü teremtmény nemrég azzal állt elő, hogy terhes . . . Pikírt közbevágott: - Hoztam egy véres zsebkendőt, Ben. Tudnál valamit kezdeni vele? - Dobd a szemétbe - intett a háta mögé a férfi. Legalább százhatvanőt centi magas volt, talán száz szál haja lehetett. Vonásai negyvenkilenc éve nem változtak: pufók arcú, kék szemü kisfiú volt. A kávéfőzőt babrálta. - Kérdezem én, mi a fenét kezdjek egy csecsemővel az én koromban, az én fizetésem mellett, arról nem beszélve ugyebár, hogy ott van a másik három?! Végre azok nagyobbacskák Iettek, nem kell őrökké otthon ülni miattuk, hébe-hóba elmehetnénk hangversenyre,
színházba. - Ben, ez nem szemét. - Akkor ne dobd ki. Mondom az asszonynak: hát vetesd el azt a terhességet, mi az neked, eddig mindet kihordtad. Erre nekem esett, lehordott mindeféle lelketlennek, érzéketlennek, akinek csak a magömlése számít, annak következménye nem. Nem azért. de ebben az egyben nem érzem az évek múlását, mert ha eljőn az a péntek este, nekem menetrendszerüen , meglódul a fantáziám, magam elé képzelem Samatha Foxot vagy Bo Dereket, és már tapogatom is, merre fekszik mellettem az asszony. Nálam péntek esti láz van, mit csináljakl? - Ben, meg kellene nézni, használható-e ez a zsebkendő. Ben felpillantott a kávéfőző körüli matatásból. - Adok én neked tisztát. Mi az, nem érdekel, amit mesélek? Pikírt elkerekítette a szemét. Látványosan helyet foglalt, hogy mutassa, mennyire ráér. - Dehogynem, a mindenségit Nagyon is érdekel. Nem mondhatnád el a tőrténet folytatását, miközben megvizsgálod a zsebkendőn a vércsoportot és azt, hogy ez a minta nem azonos-e azzal, amit Mona holtteste mellett vettek?! Ben a zsebkendőért nyúlt, és munkához látott. - Miért nem mondod, mit akarsz? Az ujjamból mégsem szophatom ki. Tudod, van valami komikus abban, hogy apa leszek. Ugyebár emlékszel, nem is túl régen rengeteg bajom volt a vesémmel. Na, az valahogy megoldódott, talán emlékszel, mennyi gyógyszert szedtem!? És most tessékl Az utóbbi időben a prosztatám rendetlenkedik Az ilyesmi általában az őregedő férfiak beteg, sége. Erre jön a feleségem, hogy terhes. jó, mi? Ha én ezt elmesélem a kollégáknak, lesz néhány irigyem. Na lám, a kicsi, kopasz, nyamvadt Ben még mindig úgy szuperál, mint a parancsolat. Egy igazi férfi. Elég vacak ez a te mintád, de azért megcsinálom. Benről senki nem mondhatja, hogy nem végez príma munkát. - A laboros szaporán ténykedett. Boszorkányos ügyességel bánt kapatékaival, löttyeivel és egyéb kellékeivel. Pikírt alig-alig türelmetlenkedett. - Aztán majd jegyzökönyvet is kellene írni - suttogta. - Meglesz! Minden meglesz, ha reggelig tart is, a fenébe. Ben betolta a tárgylemezt a mikroszkóp alá. - Csodálatos dolog a tudományi Egy csepp takonyból megmondom, ki vagyl A minap is láttam a tévében egy masinát. Képzelj el egy hatalmas nagy gépet, amelyből kinyúlik egy gömb alakú izé, és az mozog fel-alá az epéd vagy a veséd tájékán, közben összezúzza a kőveidet, de úgy, hogy meg sem érzed! Te csak fekszel, a doki bámulja a röntgenképet, annak megfelelöen célozza a kőtörőt, és már kész is! Nem kell vágni, nincs vér, nincs fájdalom. Ezt szeretem én a tudományban. Kívülről unalmasnak látszik, de gyere, nézz be ezen a lyukon. Azt fogod látni, amit szabad szemmel soha: ez a kétvérminta olyan azonos, akár az egypetéjü ikrek. Ez szentírás. 10e ... 10o Pikírt megnézte. Úgy találta, hogy a színes maszatok tényleg
hasonlítanak egymásra. - Ha a szemednek nem hiszel, itt a teszt. Ez aztán megrnondja, milyen fő- és alcsoport, elárulja az Rh-t. Slussz, nincs mese, ez a két vérminta azonosl Píkíst felderült. - Te vagy a legszebb Iaboros, Ben. A férfi nem volt haragtartó, mégis kitünően emlékezett egy másik alkalomra, amikor nem jártak szerencsével, és Pikírtvégül letorkollta, rávágta az ajtót. A nők kiszámíthatatlanok. - Holnapra megcsinálom a feljegyzést. Nem mondtad még, mi a véleményed?I El tudsz képzelni újdonsült apának? Nem azért, de óva intettem a feleségemet, elvégre ő sem süldőlány. Mondom neki, te, jó lesz vigyázni ezzel a terhességgel, mert hallottam már olyat, hogy ebben a korban nehéz az már egy asszonynak, mármint a szülés. Lehet ott mindenféle komptikáció. Még bele is halhall - Üristen, nel - kérlelte Pikirt az ajtóból. - Most rohannom kell, de reggel beugrom. Érdekel, mi lett a prosztatáddal. Shanon rohant. Ujjongott, bár Quintaro még nem vfllt a kezében. De a véres zsebkendő felért a bizonyossággal: nevet adhat Mona gyilkosának. Az egyiknek. Hazafelé menet vett egy újságot. A kisebbfajta közlekedési dugóknak hála. időnként beleleshetett a lapba. A szőkött rabok dolga az utolsó oldalra került. Egyéb szenzációk töltőtték be az újság fő helyeit, kétségkívül lenyügöző valamennyi: szadista kéjgyilkos, fegyveres rabló. vasúti szerencsétlenség, árvíz, hegyomlás, leszerelés és felfegyverkezés. És a nagy dilemma: van-e atomfegyvere ennek meg ennek az országnak? Az emberíség még remélt valamit, erre vallott a hír: a Müvészetek Palotájában aukciót rendeztek. amelyen megjelent ez meg ez a milliárdos; még Dél-Afrikábói is érkezett mügyüjtő. Márpedig, ha Afrika, Shanonnak mindannyiszor az UNICEF drámai képsoraí ugrottak be: felpuffadt hasú, csontvázukra száradt éhezők. A parkolóban kiszállt a kocsiból. Elsétált az éjjel-nappal nyitva tartö élelmiszerbolt elölt. Megcsodálta a kirakatot, meiyetéppen egy lány rendezgetett, elkülönítve egy szegletet az egészséges táplálkozás kellékeinek: müzlinek, hajdinakásának, vitamínkészítményeknek. Hogy kellő nyomatékkal illusztrálhassa eme étkezési szokások hatásosságát, a proteintabletták fölé ragasztott egy Arnold Schwarzenegger-plakátot- Aztán a lány csak állt, ónfeledten bámulva a remekbe szabott himet. Addig-addig csodálta, mígnem keze elindult, hogy cirógassa az egykori Mister Universum tarkára festett arcát. Mozdulataiból vágyak áradtak. Pikírt felvont szemöldökkel figyelte a jelenetet. Marcis jutott eszébe, s vele egy másik hím: Quintara. Mi lehet ezekben a 6ckökban, amitől a nők eszüket vesztik? Arnold már csaknem szikrákat hányt a círógatástól, a kirakat félbehagyva búslakodott - és 5hanon még mindig nem értette, de sejtette, hogy az ő ízlésével van a baj. Nem mintha az aprócska, kopaszodó pasasok vonzották volna, de ha eszébejutott Fee, a bogaras, messze nem
jóképü fickó, aki órákra betöltötte a fantáziáját, rá kellett jönnie: az ízlése meglehetősen egyedi. Besietett a házba, kimérten üdvözölte a portást, és nekivágott a lépcsősornak. Az ajtó előtt döbbenet érte: Melotti megtartotta ígéretét. De nem volt otthon, Shanon hiába csöngetett nála. azttán nem jutott keresztüt lakása vadonatúj bejárati ajtaján. Kénytelen-kelletlen bezörgetett a kutyafalkás öreg hölgyhöz. A zőrgetésre a riasztö nem reagált, a háziasszony ajtót nyitott, néhány percig elbeszélgetett Pikírttel, aztán kiengedte az erkélyre, hagy hazamehessen. Shanon leroskadt a nappaliban, és eltünődött, ne menjen-e ínkább alpinistának. Aztán látnia kellett, hogy a leomlott Fal még mindig nem épült fel, de az volt a benyomása, mintha kisebb lenne körülötte a kosz. Banános plakátja mellett egy másikat talált: ezen egy gladíátor-maskarába bújt férfi korbáccsal szelidített egy fátylakba burkolt, megkötözött nőt. áyanús volt, hogy a kép a pornófertályról származik, abból a városrészbtil, ahol egymást érik az emberi nem valahány aberrációját kiszolgáló, fülledt hangulatú üzletek. Nem valószinü, hogy a plakát Melotti ízlését tükrőzte volna, inkább fricska volt, ha nem is kedves. Pikirt felhívta Indrát, és bár a mézszőke férfiúnak otthon kellett volna lennie, arcborogatás címén, ha borogatott is, akkor valahol máshol. Nem tett le róla, hogy beszéljen vele, ezért a keze ügyében hagyta a telefonkészüléket, és belökte a magnóba a kazettát. Marcis pontosan fogalmazott: a jubileumi ünnepségen valóban szelték a tortákat, gyöngyöztették a finom pezsgőket, és vagy harminc "cicamica" nyalta-falta a főnők, Corey Kimmel arcát. Kimmel negyvenegynéhány éves lehetett. Szögletes arcü, kellemes vonású fér6 volt, szeme acélkék, orra arisztokratikus, de mintha élveteg, széles ajka néhány számmal nagyobb lett volna t04 105 a kelleténél. Persze: a plasztikai sebész szükebbre húzhatta az arcbőrét, a Füle mögé gyömöszölhette a ráncait, de a száját mégsem farigcsálhatta. Kimmel jól állta a sarat; a széplányok őlelgették, csókolták, pezsgővel kínálták. Pikírt nem tartotta kizártnak, hogy egyikmásik pornótündér Fejében az italba Fojtás gondolata is felködlött közben. Kimmel minden ujján akadt egy-egy pecsétgyürü, amit Shanon különösen nem állhatott. Úgy tetszett, mintha nem tudna mit kezdeni a tengersok pénzével. Már megszerezte a maga különbejáratú karibi szigetét; minden hegyen és fürdöhelyen áll egy-egy villája, mindegyikben a kellő számú személyzettel - és még mindig tele a padlás pénzzel. Nosza, gyerünk az ékszerészhez. Kulcs fordult a zárban. Melotti otthonosan lépett a lakásba. Bozótharcos szerelést viselt, elmaradhatatlan gengszterkalapja a fején ült. Frissen borotvált arcán néhány újabb és több régebbi heg látszott, emlékeztetőül. Kék szeme derüsen Fénylett. Vidáman köszöntötte Pikírtet, és lehuppant mellé.
Nézte, mit néz. - Ez az a pasas, aki a hímvesszejével írta be magát a történelembe - mondta. - Fura az ízlése, 5hanon. - Egy lakással odébb lakik - morrant a nő. - Én? - kérdezte Melotti. - Már megint én menjek el? - Miért? - meredt rá Shanon. - Talán én menjek el? - Maradjon. Egy szava sincs? Új ajtó, új plakát. - A plakáttal kapcsolatban azt tanácsolom, hogy tegye át a fal túlfelére. - Azt képzeli, hogy én fogom bámulni? - Nem tetszik? - Megmondom a szemébe: NEM. Szerintem alantas és undorító. Ráadásul egy csomó pénzembe került. Pikírt nem vitatkozott tovább, mert Pinkcat érkezett a képernyőre. A sárga bőrü leányzó izmos teste lélegzetelállítóan szép volt. Észbontó fehérnemüben kellette magát: felkelt, lefeküdt, kinyújtózott, lehajolt, táncolt, megmutatta mindenét. Nem csoda, hogy tetszett Quintarónak. Melotti elkeseredettnek látszott. - Szóval maga leszbikus. áondolhattam volna. Pikírt felkapta a távkapcsolót, előbb azért, hogy a férfi fejéhez vágja, aztán inkább belepörgetett a filmbe. A vége Főcím stáblistáját akarta látni, hátha ott a saját nevén szerepei a csábos PinkcaL - Téved - vetette oda Melottinak. - Akkor miért nincs hapsija? - Mert nem kell. - Hogyhogy nem kell? Fiatal, jó külsejü nő. A hormonjainak müködniük kell. Azt sem mondhatja, hogy ingerszegény környezetben él. Itt vagyok én a már ismert, intenzív szexuális hatóerőmmel, ott van a másik szomszédja, aki éjjelente bravúrosan szeretkezik, mindössze egy falnyújtásnyira magától. Itt vannak ezek a ledérek a filmen, láthatóan ök is fenemód élvezik az életet. Ma ának pedig nem jut eszébe semmi?! - Valószínü, hogy nem megfelelöek a felsorolt ingerek. Talán éppen ellenkezőleg hatnak. Miért nem megy már a fenébe? Lelőjem? Mi is a keresztneve? - Úgysem jegyzi meg, hagyjuk. Kemény, mint a gyémánt, üveget lehet szeletelni a modorával. Nem akarom feltépdesni a sebeit, de egyszer láttam elemében, amikor odalent harcolt a banditákkal. És még egyszer: amikor engem kidobott. Nem . hittem volna, hogy ekkora erő van magában. De sajnos csak egy őrlete támad, ha férfiról van szó: golyót váltani vele. Pikírt a nögyógyászra nézett, aki ugyan gúnyosan beszélt, de úgy rémlett, komolyan gondolja, amit mond. - MiFéle bozótharcos szerelésben ül itt mellettem? Hát való ez egy orvoshoz? Miért éppen maga várja el, hogy olyan legyek, mint egy lányregény? Nem vagyok. De marad még többmillió nö, aki megfelel az eszményeinek. Menjen, rombolja le a falat náluk, plakátozza ki az ő lakásukat, járkáljon rajtuk keresztül-kasul. Szálljon le rólam. Dolgozom, ha nem látná.
- Nem látom. Csupasz combokat és melleket látok. - Akkor gyönyörködjön bennük, de csendben. - Nem Fér a fejembe, na. Láttam, mit tettek a barátnőjével, láttam magát megrándult csuklóval, bokával. Fegyvert tart a hálószobájában, de fegyver a teste is, tapasztalhattam. Kilel a hideg ettöl a világtól. Nézze meg, csupa borsó a hátam. Oké, maga a hivatásos bünüldöző. Üldözze a bünt, ott egye meg a fene. De nem lazíthat néha? Mire való az otthona? - Ez otthon? Amikor maga itt ki-be jár? - Tud főzni? Nézzen a szemembe: tud főzni? Tudja, hogyan készül a bőgte kakaó? Sütött már tortát? Látott egyáltalán tyúktojást? Ahogy elnéztem, tele a hütője fagyasztott kajával. Konzervételek, konzervitalok, nescafé. Maga olyan, mint egy regény a jövőről. Csak egy harci gép, egy kemény robot. Oké. Legyen egyéniség: ne olvadjon bele a masszába. Használja ki a tehetségét. De milyen világ az, amelyben egy nönek erre van l06 107 tehetsége? Pikírt a neve. Miért nem Virágszirom? Miért nem Báj? - Nézze meg a híradót. Kapja fel az újságot. A sportrovatban is böven talál agressziót. Engem hibáztat? Dugig van a vüág fegyverekkel. A fegyvergyártók kedvenc érve, hogy ök nem hadászati céllal árulják termékeiket, arról igazán nem tehetnek, hogy azok a hülye vásárlók lődöznek velük. Hát hogyne. Nekem is van olyan háztartási robotgépem, amit atomtengeralattjáróból alakítottam át krumplihámozóvá. Miért ordít, veszekszilc velem? - Miért? Látott már krumplit egészben? Tudja, hogy a földben terem? A film a vége föcímhez érkezett. Pikírt előrehajolva figyelt. Aztán felkapott egy tollat, és feljegyezte: Pinkcat - Camea Kisi. (ikapcsolta a készüléket, előrántotta az asztal alsó lapjáról a telefonkönyvet és felütötte a K-betünél. Nem vett tudomást Melotti ottlétéről. Feltárcsázta Indrát, ezúttal sikerrel. - Jól vagy? - kérdezte. - fteméled, hogy nem? - Ne menjünk bele. Fontos híreim vannak, nem várhatnak reggelig. Meglátogatlak. - áyere - felelte Indra, majd hozzáfüzte: - Én sem loptam a napot. Nekem viszont nincsenek híreim. - Meglep. - Pikírt letette a kagylót. Melottira nézett, és elmosolyodott. - Nem túl régen, úgy évszázada, jártam egy kedves fiúval. Egyszerü volt, vidám lélek. Egyszer észrevettem, hogy megtetszett neki egy lány, aki hosszú, almazöld ruhátviselt. A fiú elmúlt, maradt a vágyam: bárha lenne almazöld ruhám. Ott lóg a szekrényben, sosem volt rajtam. Viszlát, daktari. Legyen boldog. Nem én leszek az, aki segít kiheverni a válóperét. Melotti a homlokát ráncolta. Ha nem kötekedett éppen, akkor rendes, jóravaló embernek látszott. Olyannak, akinek még a bank is boldogan ad egy kevés hitelt. Olyannak, akire az ember bátran rábízza a kedvenc kutyáját, ha egy percre be kell ugrania
valahová. Ha nem élcelődött, el lehetett képzelni róla, hogy olyan a lelke, mint a Kalahári eső utáni tündérvilága. - Mire volt jó ez a történet? - firtatta. Mlelotti. - Miért mondta el nekem? Elmegy? Mikor jön vissza? - Nem maradok sokáig - felelte Shanon. Melotti elvigyorodott. - Siessen haza. Felveszi az almazőld ruháját, és elmegyünk vacsorázni. Indra sem a saját házában lakott. Két hálószobás, rendetlen lakása egy toronyház tizenhetedik emeletén dacolt a megmegújuló szélrohamokkal. Amikor Pikírtet beengedte, úgy festett, mintha már átesett volna négy-öt koktélon. Arcát vöröses horzsolások tarkították, ám nem látszott nagybetegnek. Enyhén ittasnak látszott, semmi többnek. Pompás szövetnadrágját viselte, amelynek éle sosem csúszott félre, nem volt gyürött. Halványkék ingén strammul állt a nyakkendő. Zakója nem volt rajta, ez a kellék a szoba rendetlen képét erősítette, a fotel elé hajítva. Pikírt körülnézett, végül újra a férfin állapodott meg a tekintete: - Mindig úgy festesz, mintha vattával bélelt skatulyából húztak volna ki. Csak kevesen tudják, milyen ez a skatulya valójában. - Tudom, most hízelegsz. A számítógép kigyüjtött nekem néhány óriás termetü bünözöl. Lejártam őket. Nem nyert. - Azt a pasast, aki Yetinek adja ki magát: Quintarónak hívják. Valamelyik afrikai országból jött. Tíz napig a Kék Tegez nevü szállodában orgiázott. Aznap lépett le onnan, amikor az akcióba kezdett. Stimmel a vére a Mona holtteste mellett találtéval. Egy Camea Kisi nevü pornótündérrel áll kapcsolatban. A nő a luxúsnegyedben lakik. Észrevétlenül rá kellene szállni. Lehet, hogy elvezet Quintaro betegágyához, esetleg a főnökhöz. Indra meredten állt. Poharát már régen teletöltötte. Az ital a peremen túlcsordulva az asztalra ömlött. - Honnan szedted? - A másik fickót, aki a leosztásban Tetováltnak felelt meg: Proft néven tisztelik. Szintén afrikai import. Miután elhagyták a Kék Tegezt, látták őket egy szürke Maseratiban. Quintaróról talán fotót is sikerül szerezni. - Ez gyönyörü - vélte Indra. A túlcsordult poharat Pikírt kezébe adta, aztán felkapott egy másikat, és tenyere élével beleseperte az asztalra ömlött sherryt. - Cusztusos a koktélod - fintorgott Pikírt. - Soha nem innám meg azt a löttyöt, amivel előbb a mocskos asztalt mostam le. Ez már olyan, mintha a lábvizemet fogyasztanám. - Sapiens tudja? - kérdezte Indra. .- Még nem. Ma már nem akarom ezzel felzaklatni. Holnap talán azt is megtudom, hol lábadozik a két fickó. Ha élnek még. De ki lehet a harmadik, aki Szüz helyettesítette? - Honnan szedted az információidat? - Te tudod a legjobban, hogy ez tökmindegy. Különösen azóta, mióta kiszivárgott tőlünk egy bizalmas, sőt szigorúan titkos névsor. Tudsz valamit, mire jutott a nyomozás ebben az ügyben? i::.- Kit érdekel most az a rohadt lista? 109
108 kozottan babrált a felcímkézett mágneslemezek között. Időt akart adni a férfinak, hogy észhez térjen. Indra a háta mögé lépett, és belecsókolt a nyakába. Vad sherry-illat áradt belöle. Maga felé akarta fordítani a nőt. Remélem, nem most akarsz a számítógéppel játszani. Játssz velem! Pikírt csaknem gyengéden kiszabadította magát. Komolyan nézett Indrára. - Fogj egy zacskó cukrot, és lopózz ki ajátszótérre! Ne haragudj. Csak egy megalázóbb van egy'kiszolgáltatott, pucér férfinél: egy kiszolgáltatott, pucér nő. Ez nem jó játék. Feküdj le, aludd ki mámorodat. Reggel találkozunk a rendőrségen. Indra összerezzent. - A rendőrségen? - Ott dolgozol - magyarázta Pikírt. Átvonult a szobán, lá yan tette be maga mögött az ajtót Azt képzelte, Melotti útra készen fo ja várni. áyertyafényes vacsorát is képzelt, a nőgyógyász könnyü élceivel Füszerezve, amelyek elveszik majd rossz szájízét, kikapcsolják doboló gondolataiból. Melotti nem volt a lakásban. Pikírt nem csü edt, Felvette az almazöld ruhát. Forgolódott a tükör előtt, minden oldalról megtekintette magát. Elcsodálkozott: azt hitte, soványabb, laposabb. Mit is hihetett volna, ha mindanynyiszor néhány számmal nagyobb overállban, nadrágban futott e1 a tükör mellett? A w.m, uy u .a.n,au.m... ...... szomszéd nappalijában úgyszólván rend volt. Eltüntek a sittkupacok, helyüket odaillő tárgyak: bútorok foglalták el. Éppen ezért yanúsnak látszott, ho y fvlelotti eltökélt szándéka a két lakás között bontott nyílást otthagyni, ahol van. Készülő polcnak mindenesetre semmi jele nem mutatkozott, de Shanon nerr kicsinyeskedett. A ház urát kereste. Melotti a konyhában tartózkodott. Síri csendben térdelt a kövőn. Könyökét a lehajtott sütőajtóra támasztotta. Feje eltünt a sütőben. Némi füst tódult ki a válla mellett. Nem mozdult. Pikírtvillámgyorsan odaugrott az estementhez, és kirántotta a nyílásból. Fél kézzel megtartotta a bágyadtan ellenkező férfi, a másikkal a kapcsológomb után tapogatott. Melotti felhagyott a küzdelemmel. Fejét a nő vállára ejtette. Külőnös, enyhén fulladozó hangon suttogta: - Nem látja, hogy villanytüzhely? 11e Shanon ellökte a férfit. Belesett a sütőbe. Arcul csapta a meleg. Odabenn kamillatea gőzölgött egy halványkék üvegedényben. - Inhaláltam - morogta Melotti. - Érdekes. Mások a kamillát az asztalra teszik, és törülközöl borítanak a fejükre. - Ugyanők nagy gyakorisággal leforrázzák magukat, ha hirtelen megszólal a csengő vagy a telefon, és felugranak.
- Oké - mondta ridegen Pikírt. - Ha legközelebb hülyét akar csinálni belölem, tegye az én konyhámban. Ott ázsütőt talál. - Csak nem képzelil? Ártatlan vagyok. Megfájdult a fejem. A gőrcsős fejfájásnak jót tesz a kamillás inhalálás. Fess ebben a ruhában. Szinte már nőies. Indulhatunk? Pikírt elgondolkodott. Az elmúlt percek megrendítették ugyan, de továbbra is az látszott az egyetlen lehetséges kiútnak, ha ezen az estén valóban megpróbál lazítani. Helyesen döntött. Kezdetben Melotti mindent elkövetett, hogy kellemes partner legyen. Bohóckodva vezette Roverjét. Vacsora közben nevetéséből már kicsendült a fájdalom, arcán meg,megrepedezett a mosoly. - Nem tart sokáig ez az idill, ne élje bele magát - figyelmeztette Shanont. Előrehajolt az asztal föÍötá Aggasztó kőzetségbe került a hangulat emelésére odabiggyesztett gyertyák ittasan dülöngélö lán jával. - Rövidesen véget ér a szabadságom. Bizony, megyek dolgozni. Napközben nem leszek otthon. áyakran még éjjelenként és hétvé eken sem. Hiányozni . . ..... . - Aha. Rabon a keresztneve. - Pikírt közben arra gondolt, hogy mégiscsals furcsa Indra története. Mi a fenéért ment vissza a gay-bárba? Talán autogramot akart kérni Steliótól? Különös volt, mert Indra kerülte a kiélezhető helyzeteket. Óvatossága határos volt a gyávasággal. Melotti sóhajtott. - P Iéteres betükkel felírtam a nevemet az erkélyajtóra. Nem létezik, hogy nem látta. De majd megtanulja. Remélem, az imént mondottak fényében érti már, miért részesítem intenzív elbánásban. Sietek. Addig akarom megnevettetni, amíg van rá időm. Később fáradt, ingerlékeny dolgozó ember leszek. Napjában százával fogom világra segíteni az újszülötteket. És ezerszer eltünődöm, miért teszem. Mit keresnek ezek a vétlenek ezen a szennyes bolygón? Néha a saját kölyköm miatt is elkap a büntudat. Mire ő felnő, talán nem lesz ivóvíz és nem lesz oxigén, de lehet, hogy lesz: nukleáris tél. Mindehhez apa nélkül 11o nő fel. Én meg itt ülök egy megátalkodott nővel. Én, aki annyira nem bírom az agressziót, hogy akkor is elájulok, ha lecsöppen a málnaszőrp. - Épp eléggé hozzáedződhetett a vérhez a szülőszobában és a mütőben. - Pikírt azt is furcsállotta, hogy lndrát tökéletesen szalonképtelen állapotban találta. Éppen őtl? Nem szerette ezt a titkot. Keményedett benne az elhatározás Stelio meglátogatását illetően. Melotti nem vette észre, hogy lanyhult iránta a figyelem. Úay is nézhetjük. hogy én vagyok a születés specialistája, maga pedig az elmúlásé. És láthaguk, mekkora a különbség vér és vér kőzőtL - Leég a füle - sóhajtotta Shanon. - Azbeszt - válaszolta Melotti, majd felderülö arccal még közelebb hajolt. Szinte az asztalon hasalt, inge csak örülhetett,
hogy a pincér elvitte már a mosatlan edényt. - Mi baja van? Miért acsarog a világgal? - Ha feltétlenül ki akarnám őnteni a szívemet. pszichoanalítikushoz járnék. Aki engem meghallgatna, meg is érdemelné, hogy fizessek érte. Magának is ezt javaslom: néhány hónapos pszichodráma-kurzus - és újjászületik. Erről ennyit. Most el kell mennem. - Lápos témára eveztem. hipp-hopp. el kell mennie. Tudja, mit csináltam én egy éwel ezelőtt egy hasonló estén? Otthon ültem, a kőlykömmel beszélgettem, ámuldoztam, milyen tempóban nyi ik az értelme. Közben a feleségem kőrülőttünkjárkált, és én néha rátettem a kezem a derekára. Aztán lefektettük a gyereket, és már jöttek is vendégek, néhány baráti házaspác iszogattunk, elbeszélgettünk szakmai dolgokról. - Ehhez mérten mostanában megőrülhet az unalomtól. - És maga mit csinál? - jelen tevékenységemre az jellemző, hogy sodortatom magam az állóvízzel. És most elsodródom. Fantasztikus este volt, kőszönőm. - áyalog megy? - kérdezte-.Melotti. Néhány perc múlva beültek a Roverba. Pikírt útbaigazította a férfit, aztán csak ült mellette némán, a gondolataiba merülve, melyeken átszürődtek Raban szavai, akár az éjszakai eső halk dobolása: - Nem vettem észre semmit, de semmit. A kezdeti hév olyan 6noman, stresszmentesen ment át a késöbbi szelíd együttlétbe, hogy fel sem fogtam. Azt hittem, ez a sora a kapcsolatnak. Nem hiányzott a lángolás, az őrület. Így voltjó, és 114 nem csak'kényelemből. Neki nem voltjó. Annyira rossz volt neki, hogy visszamenőleg is elrútított mindent. Amit én boldogságnak véltem; amely bár nem látványos, de melengető, azt ő posványnak nevezte. Ezen is túltenném magam, ha nem lenne a gyerek. Ha nem hiányozna annyira az a törékeny, bontakozó, tüneményes kiskrapek. Lehetséges, hogy eltiltsanak a saját fiamtól? Hiszen szeret és szeretem. Nem vétettem ellene soha. Be lehet szennyezni egy embert, csak azért, hogy aztán mindent elvehessenek tőle? Hát lehet ezt? Miért? - Itt álljon meg - mondta Pikírt. A Rover besorolt a Dalos Motoros elölt sorakozójármüvek közé. lndra percenként az ablakhoz lépett. A termeszvár tizenhetedik emeletének magasából legfeljebb az odalent sürgölődö termeszek pöttyeit láthatta. Nem volt reménye feismerni azt, akitől tartott, annál is inkább, mert félelmének nem volt alakja, arca. A sherryvel együtt dühőngőtt benne ellentmondásos természete. Az egyik pillanatban még azt fontolgatta, hogy levetödik a magasból. A kővetkezőben azonban hősies színben látta magát elöző éjszakai szerepében, jóllehet elbukott hőst tisztelt. Aztán már nem is úsztelte. Tudta, hogy rövidesen meg fog bolondulni - annál is inkább, mert a rémálomnak még nem volt vége. Talán csak nemrég
kezdődött. Vagy évekkel ezelőtt kezdődöttvolna, amikor az anyja magához vonta - akkor még dióbarna - fejét, és felsóhajtott: "túl szép vagy, kisfiam. Meglásd, sok bajod lesz még."? Hát nem lett, legalábbis nem azonnal. Ő mindig is vigyázott az egyensúlyra. Kifelé élt, másoknak viselkedett, ő maga is elhitte. Tudta, mit kell tennie, mondania. Tudta, miként toljon egy széket a megfelelő fenék alá, tudta, hogyan adminisztrálja amúgy gyér eredményeit. Birtokolta azt a képességet, hogy bearanyozza a legcsekélyebb tettét is - mindenki szemében. Megszerettette és csodáltatta magát. Nem érezte, hogy színházatjátszik, senkitsem akart becsapni. Legfeljebb önmagát, és legfeljebb azért, hogy saját tiszteletét kivívja. De gyakran csalódott bálványában, hiszen együit, egymásban éltek, olykor rádöbbent, milyen üvegszerü. Aztán azt is megkérdezte, miért teszi ezt? Azért, hogy Kahan székébe vagy még feljebb kerüljőn? é lme? Hitehagyott időszakaiban kétségbeesetten törekedett a feIe;joésre, futott önmaga elől. Akadt ehhez partnere, külőnősen 115 míöta mézszőke volt a haja, melynek újrafestéséről tíznaponként gondoskadotc. Egy futása során csapdába került. Egy estélyen kőtört ki, ahol részegítő Fantázianevü koktélokat szolgáltak fel, kis asztalkán állt a kokain, hozzáfért mindenki. Feloldódott a fehér porban. Barátnője ott lett az övé. mások szeme láttára, de mindenkí szeretkezett. Cserélődtek a párok. Olyan volt az éjjel, mínt egy könnyü lebegés a csillagok között. Már egy újabb nőt tartott a karjában, aztán egy fiatal fiú térdeit előtte, szép volt, mint az ezeregyéjszaka meséi, és ő lehunyta a szemét gyönyörében. Az estéÍy után napokig fájt a feje. Na visszaemlékezett a történtekre, a kokain és az italok adta lebegés híján az események a csontvázukra meztelenedtek. Az orgia képei irtóztatták, a lábánál térdeplő fiúra gondolva előbb furcsa zavar küszott végig a nyelőcsövén, aztán hánynia keílett Eltelt néhány hét, a szégyen is elhalványult. jött egy lány, a legszebb, aki valaha is vadászott a kegyeire. Kitette a fotóját a Falra, vírágcsokrokkai kedveskedett neki, mindent megcsalt, hogy tökéletesnek láttassa magát. Egy napon nem jött el a lány. Ő ment utána, és megtudta, hogy nincs vége az egykorí estélynek. A lány látott egy fümet a mulatságtót, szakított vele. Néhány őrjítő nap után kiderült, hogy ez csak a kezdete volt valaminek. Hamarosan Felkereste egy férFi, és ráparancsolt, hogy szerezze meg a rendőrségi inFormátorok névsorát. Nem volt nehéz szert tenni a lístára, a számitógépek nyelvét kőnnyebben megoldotta, mint a bünötökét. Sokáíg szégyen és bizonytalanság mardosta, de aztán megnyugodott, hiszen nem derült fény a tettes kilétére. Tudta, hogy élete végéíg sakkban tarthatják a kazettával. Ekkor nekivágott, és kideritette, ki járt nála. A férfi egy sötét kéjbár portása volt, nyüván nem a főnöke a zsaroló szervezetnek. lndra nyomröl-nyomra járt, és ahogy haladt előre, kitalálta, mit fog
tenni. Megszerzi és megsemmisíti a filmet, aztán börtönbe juttatja a bandát. Tudta, hogy nála nagyobb halak ís vergődnek a horgon. Elképesztő, de a fél város szerepelt a sajátos videógyüjteményben. Eljutott Camea Kisihez, és a nő nyomán járva kiderítette, hol találja a filmeket. Amikor a gay-bár elölt elbúcsúzott Eh Bientöl, a nö házához ment. Kibíztosított fegyverre! átlopakodott a kerten. Behatolt a folyosóra, bejutott a könyvtárszobába. Az egyik könyvekkel zsúfolt állvány egy gomb érintésére félregördült, és táthatóvá vált mőgötte a kazettagyüjtemény. A filmek névsorba szedve sorakoztak egymás mellett. lndra felhörrent egy-egy név olvastán. ?Nem volt ideje kiemelni a saját nevével felcímkézett kazettát. Még arra sem került egy másodperce, hogy fegyvert rántson. Két fé ütött rajta Lefegyverezték Kegyetlenül megverték. Pribékakadémiát végezhettek, ütéseik fájtak, de alig hagytak nyomokat. Aztán Camea Kisi elé lőkdősték. A nő egy trónusszerü karosszékben ült, a közelében lévő kanapén hevert Corey Kimmel. A férfi együgyü közönye, ostoba vigyora arra vallott, hogy ígazat híresztelnek betegségéröl, valóban egyre súlyosbodó 'demencia süjtja. A nő azonban meghazudtolta bájtündér küllemét. Tisztában volt fölényével, és ezt éreztette is. Hagyta, hogy Indra térdre rogyjon előtte a szőnyegen. Metsző hangon bestéit hozzá. - Tudod-e, miért hívnak engem Pinkcatnek? Megmondom: mesés életet nyújtok azoknak, akik hívemü! szegődnek. Nézd meg Kimmelt Nélkülem már leírták volna. Én gondoskodom róla, hogy megfelelő kezelést kapjon, eljárhasson még az ,estéÍyekre, elhitesse a világgal: nem beteg. Ha valaki mégis betegnek, vagy ami még tapintatlanabb: hülyének nevezné, - csúfuljác Azt mondom, Kimmel egészséges. és mindenkinek így kell ezt látnia. Indra Lerner, téged ís ismerlek? Kétségbeesésedben cselekedtél, ez egjrszer elnézem neked. Tudom, soha többé nem próbálkozol ilyesmivel, azt is, hogy tartod a szádat, saját érdekedben. De hagy még megbocsátóbb hangulatba kerüljek, 'mondd el nekem, mit tud a rendőrség a három szökevényről. Camea Kisíjól tudta, ez a beszéd díszére vált volna a parlamentben is. Elégedett tartásba helyezkedett. Selyemköntöse szétnyst, lámi engedte tökéletes combjait, ránctalan hasát. lndra nem legeltette rajta a szemét. Azon tünődött, mennyít mondjon el. A két pribék, tanácstalanságát látva, eldöntötte helyette a kérdést: néhány ököicsapássa! próbálták megpuhítani. Az ütéssorozatnak Pinkcat szava vetett véget. lndra beszámolt a nyomozás eddigi eredményeiröl. Mivel ez nem volt sok, szóba hozta Píkírtet, akiről sosem lehetett bíztosan itudni, hol tart, mít titkol, mi az, amit személyesen óhajt felderíteni. Óvatosan célzott rá, hogy kolléganője esetleg előbbre jár. Pinkcat eltünödött. Van informátora? - kérdezte. - Szerintem igen, de titokban tartja az illető személyét. Éppen azért, mert néhány hónapja megtöstént az a sajnálatos . . .
- Ne magyarázd, derítsd ki, hogy ki tárgyal a nővel, kitől szerzi az értesüléseít. Folyamatosan tájékoztass minket. Minden lépésről tudni akarok. 116 r ; : ... F.. . 1 17 A két pribék talpra állította Indrát- Letörölték arcáról a vért, eligazgatták a ruhájáá Az volt az érzése, ugyanilyen alapossággal beleznék ki, ha az lenne a parancs. Beültették a kocsijába, a kőtelében maradtak, amíg összeszedte magát annyira, hogy elhajthasson. Nem tartotta kizártnak, hogy követik, biztosan tudni akarják: hazamegy-e. Hova mehetettvolna ilyen arccal? Testileg, lelkileg elgyőtőrten? Bezárkózott a lakásba, és inni kezdett. Megaláztatását sherryvel borogatta. Az arcáról sem feledkezett meg. Először azt kellett kieszelnie, mit hazudjon Kahannak, miért nem mutatkozik az irodában. Amikor ezzel végzett, azon tépelődött, mit tegyen. Meg akarta szerezni a kazettáL Ha neki nem sikerüit, ki lenne képes kijátszani a Kisivilla őreinek éber figyelmét? Reggelig kisütötte: felfogad valakit. Aztán elvetette az őrletet. Ha megint kapcsolatba keveredik egy bünözövel, bőven lesz mivel zsarolni őL Nem, neki kell újra próbálkoznia. Felhívta Kahant, és kimentette magát a munkából. Aztán elindult. Taxival ment, többször kocsit váltott. Az utolsó néhány száz métert gyalog tette meg. Lopakodott, settenkedett. Hiába. Nem mert bemerészkedni a házba. Félt, szinte belebénult. Látta Pinkcatet elmenni, majd visszatérni. Látta testőreit, a ház körüli őrjáratoka Bénán gunnyasztott egy bokorban. Düli és félelem lobogott benne. Főként őnmagára haragudott. Őrült, hogy senki nem látja a dicstelen pózban. Meg kell őrizníe a jólfésült, jól nevelt, szeretnivaló lndra látszatát. Nagyon jól emlékezett Pinkcat fenyegetésére, jóllehet a szőnyeget érte a homloka, orra vérzett, amikor a nö beszélt hozzá: "Bárkivel megtehetem, az államfővel is. Veled sem ügy. Mondjuk, amikor a heti eligazítót Imet nézitek: együit a rohambrigádK. A filmen hirtelen felbukkan egy oda nem illő jelenet, amely esetleg arról fog szólni, hogyan szippantod fel az orrodba a kokaint, vagy arról is szólhat, miként váltogatod női szeretőidet férfiakkal. Azon az orgián kipróbáltá! mindent, ínyenccé avattad magad. Vannak barátaim, akik bejutnak mindenhová. Ha akarom, a tévében adom le a megfelelö jelenete a megfelelő emberrel. Leadhatom bárhol, ahol képernyő van. Belemontíroztatom az ipsét egy természetfilm közepébe. A tévés turnusvezető csak a film elejét ellenőrzi. Aztán indul az adás,jön a meglepetés. Milliók ámulhatnak kis és nagy emberek szeretkezési szokásain. Nekem ez nem gond." Indra kimászott a bokor alól, és hazament Folytatta az ivást. Menekülnie kellett. Főként önmagától, saját korlátaitól félt. Nem meri megszerezni a kazettát, de nem meri kiszolgáltatni a csoport ügyeit sem. Nem mer semmit, tehetetlen. ,Ekkorjelentkezett Pikírt. Mire a nö megérkezett, Indra készen volt az őrlettel. Bátorításként elfogyasztott néhány pohár sherryt.
Igen, lefekteti Shanont. Talán nem lesz gond, a nő hónapok óta nélkülőzik. Képtelen lesz ellenállni neki. Indra jól tudta, Shanon azért csípkedi, azért nem állhatja, mertjóképü férfi. Boldog lesz, ha ínyencfalathoz jut. És azután kezesbáránnyá válik. Ő pedig felhasználja vakmerőségét, ráuszítja Camea Kisire. Pikírt megérkezett, de megdöbbentő hírekkel szolgált. Többek kőzőit Pinkcat nevével. Néhány főlényes mondattal áthúzta az ő számításait. Ekkor Indrának eszébe jutott valami. Szándékosan öntötte le Pikírt óráját, tudva, hogy az apró szerkezet memóriájában megfér húsz név, telefonszám" lakcím. Nem csalódott. A fürdőszobában kivallatta az órát, feljegyezte az ismeretlen számokat, neveket, köztük Agáét. A gyanútlan Pikírt mégsem állt kötélnek. Igazat mondott, amikor megjegyezte: "Csak egy megalázóbb van egy kiszolgáltatott, pucér férfinél..." Indra valóban porig alázottnak érezte magát. Pikírt távozása után ellenőrizte a lopott adatokat. Rövidesen tudta, ki szállítja a hiteket Shanonnak, bár nem értette, milyen fizetség ellenében. Feltárcsázta a kéjbár portását, a férfit, aki előszőr megzsarolta őt a kazettával. Aztán csak állt az ablakban, és várakozott. Nem tudta, kit küldenek hozzá, nem tudta, meddig akarják felhasználni, mit estetnek ki mindezeken felüi. Kiszolgáltatott volt, kétségbeesett. Néha arra gondolt, fütyül a filmre. Akár fömüsoridőben is levetítheti a tévé. De ekkor megint beugrott az előtte térdeplő arab fiú, és ettől elvesztette a fejét. Amikor Pilürt előtt parádézott anyaszült meztelenül, félő volt, hogy hiába teszi, nem lesz merevedése. Bezzeg a fiú gondolatára megszeppent, összetőpörödőtt hímvesszője a többszőrősére duzzadt, már-már meghatványozta magát Még jobban kétségbeesett hát. Elökészítette fegyverét. Ölni fog. Magát vagy mást, nem tudta előre. Nem volt eszénél. A két férfi ekkor érkezett. Egyikük a kéjbár portása volt, akkora, mint egy konyhakredenc. Hana a durva, modora faragatlan. Társa kockás inget viselt, de feje, alakja is kockára emlékeztetett. t tagas hangon beszélt, fülsértően nevetett. Előszőr is lefegyverezték az önkívületben levő Indrát. 118 119 Melotti ki akart szállni. - Maradjon - szólt rá Pikírt - 4da akar bemenni? - kérdezte Ftaban hüledezve. Csak nem képzeli, hogy beeresztem egyedül abba a Iebujba? Ilyen őrjítő ruhában? Pikírt biztosra vette, hogy Melotti legfeljebb a matinét játszó filmszínházakat ísmeri a városban. Ártatlan, hamvas, lapátra tett, megunt családapa. De vajon milyen ember mellett kezd el szórakozni. aki ezt a fickót megunta? Aki ezt a fickót kiforgatta az örömeiből, lehet szép, de nyilván vak és érzéketlen. Ám ez egy másik gaztett. Pikírt jelenleg jobban érdeklődött Stelia iránt. Benyitott a füstbe, az sem zavarta, hogy a csökönyös Melotti követi. Nem
látta a hamvas szívü nőgyógyász arckifejezését, amikor az körbepillantott a gyéren megvilágított, ködös helyiségben és felismerte, hová került. A "leesett áll kifejezés sem árnyalhatta volna kellően az ábrázatára kiülő döbbenetet. A tőrzsvendégek sem kevésbé hüdötten reagáltak az üjonnan érkezettekre. Egy bőrmellénybe préselt kemény fiú felnyerített: - Üdvözlet a furcsa párnak! Piks'rt nyomban ott termett előtte. Szigorúan nézett a szeme közé. - Elég furcsa neked, mi? Azt hitted, UPÓt látsz. - Már nyúlt volna, hogy megragadja a 6ckó gallérját, de a bőrmellény nem rendelkezett ezzel a kellékkel. Pikírt pedig ráébredt, hogy estélyi öltözéke alighajárul hozzá tekíntélyt parancsolni próbáló viselkedéséhez. Kissé ellazította magát. Levett egy hajszálat a férfi válláról, és elmosolyodott. - Nyugodtan beszéljünk egymással egyívásúak mödján. - Csak nem? - vigyorgott a kemény Fn. - De. Én is a férfiakat szeretem. A fickó nem sértődött meg. Még csak konkurenciát sem látott benne. Bal pofazaeskójáböl a jobba tolt valamit, ami lehetett rágógumi vagy dohánylevél. Elvigyorodott. Hemzsegtek a szájában a fogak, amelyek fehérebbek voltak a fehérnél, olyannyira, hogy felmerült nézőjükben: ilyen fehér nem létezik, még nem találták fai. - Itt voltál tegnap este? - kérdezte Pikírt. A szeme sarkából látta, hogy Melotti a közelben álldogál, kicsit elveszetten, kicsit azonban úgy, mintha kezdené összegyüjteni a bátorságát arra az esetre, ha netán meg kellene védenie a társaságában lévő agyatlan teremtményt egy sorozat pofontói. 1e0 - Te itt voltál - vigyorgott tele szájjal a fickó. - Csak tegnap nem voltál porcelánba foglalva, hajói emlékszem. - Kihúzott az asztál alól egy széket, és közelebb lökte: - Ülj le, és húzd magad alá a petefészkedet. Megint Stelío kell neked, he? Mindjárt kijön a sötétszobából, és énekelni fog. - Ha rám emlékszel, megvan-e képben két pasas, akiken Iátszott, hogy nem törzsvendégek itt? Az egyik göndör hajú, kreol bőrü, a másik elképesztöen szőke, jóképü, élére vasalt Utánam mentek el. - Nem sokkal - bólintott a ackó. - És aztán? - firtatta Pilvrt. A bőrmellényes kissé hátrahőkölt. Úgy tett, mintha a homlokára tolná a szemüvegét. Szemüvege sem volt, ahogy gallérral sem rendelkezett. Közelebb hajolt a nöhöz. Valósággal tündőkőlt a fogsora: - Miért kérdezel hülyéket? Tele van a tököm a nőkkel és a női kérdésekkel. Maholnap szuszpenzort kell hordanom, annyíra tele van. - Hagyjuk a szuszpenzor-effektusodat. A mézszőke pasas érdekel. - Engem is érdekeit volna. Szépen tenyérbe íllett a feneke. De nem rohantam el utána, ha erre gondolsz.
- Nem erre gondolök A pasas nem jött vissza később? - Nem. Mondhami: sajnos, nem. Pikírt hálája jeléül még egy hajszálat lecsippentett a fickó válláról, aztán kirúgta maga alól a széket. és Stelio keresésére ndult. Nem kellett messzire mennie. A nörszök álma márjött is. ~litteres ágyékkötöje meg-megcsillant. Fiatal istenre emlékezteett. Amikor meglátta Pikírtet, egy Iépésnyit visszahőkölt. Aztán lszántan jött tovább. - Helló, kedves - szólította meg Shanon. - Ezúttal csak egy zóra tartalak fel. Egyetlen, ámáe igaz szóra: tegnap éjjel eszéltéi-e utánam egy szőke; talpig vasalt pasassal? - Nem. - Volt-e itt később valami malőr amelyben ez a pasas húzhatta a gyufát? - Nem. - Köszönet. Hová tetted a bizsuidat? Bevették a zacíba? - A számomhoz sosem veszem fel - felette büszkén Stelio. - Azt álmodtam, hogy gyémánt ragyogott a köldöködben ízelgett Píkírt nyájas mosollyal. Stelio úgy festett, mintha kígyó marta volna meg. Szinte gyeden szőkeliéssel került át a terem túlsó végébe, a színpadra. 1e1 Pikírt sajnálta a mulasztást, de nem várhatta meg, amíg a 6ú dalra fakad. ftemélte, még ébrén találja Indrát. Ha nem, akkor legfeljebb felébreszti. Kollegiális kötelességének tartotta haladéktalanul kideríteni, hogy mégis, kicsoda és miért verte össze az arcáá Melotti legalább megfeledkezhetett a bánatáról. Végigfüstölőgte az utat lndra lakásáig. - Felajánlom a barátságomat, erre mi a hála? Meri azt állítani, hogy nem vagyok belekeverve semmibe? Miféle helyekre hurcol magával? Pikírt hallgatott, alsóajkát harapdálta egyre türelmetlenebbül. Félő volt, hogy előbb-utóbb az álla is sorra kerül. Idegesítette Melotti zsolozsmázása, dejóval tovább türte, mínt ez föle várható lett volna. - Nem mondom, gyarapíthattam a szókincsemet néhány értelmiségí fordulattal - sorolta sérelmeit Melotti, immár belátóbban. - Jó ez a szuszpenzor-effektus, ez össznépi érzés. Viszont a maga helyében felpofoztam volna a tagot azért a szólásért a petefészekkel. Pikírt felsóhajtott: - Ha azokon a kedélyes családi estéken is imamalom módjára mükődőtt, mint most teszi, nem lep meg, hogy a félesége tíz év múltán kiborult végképp. - Nagyon kedves. Világéletemben igyekeztem mulattató lenni. - Mások egy idő után Felhagynak a hiábavaló fáradozással. Erre mit lép? - Féket. Ez az a ház? - Annak látszik. Itt várjon meg. - Nem is mennék. Magamra zárom az ajtókat, és lecsúszom
az ülés elé. Ha kérdeznék, soha életemben nem hallottam Shanon Bogle-tói. - Ha netán lehajítok egy szőke, részeg pasast a magasból, hívjon neki mentőket, amíg leérek a lifttel. - Hogyne. Csak nyugodtan: Menjen, tegye a dolgát. Imádom látni, hogyan hunyászkodnak meg maga előtt sörben a dagadó bicepszü daliák. - Se nem erő, se nem bátorság. Fellépés! - Pikírt kuncogva kiszállt a kocsiból. Lehet, hogy Melotti egyszer célba jut, és tényleg megnevetteti? ! szárnyaló liftben azon tőprengett, vajon Indra mit fog szólni a látogatásához. Nem Iesz számára örőmteli esemény, ez előre kiszámíthatónak látszott. Pikírt kilépett a folyosóra, elhaladt a lefelé vezető lépcső mellett, amelyet ebben a magasságban feltehetöen senki nem használt. Éppen elmeditált volna, miért építenek lépcsőházat a toronyépületekbe, amikor ez olyan felesleges luxus, mint sasra a propeller. Ezzel a kérdéssel elvesződőit volna még, de furcsa hangokra figyelt fel, melyek Indra ajtaja mőgül szürődtek ki. Ilyenekkel szolgált otthoni szomszédja is, akivel kőtős Falon feküdt a hálószobája. Mégis, abszolút valószínütlennek rémlett, hogy Indra éppen szeretkezne. Valami másért jajgatott. Néhány tompa ütés puffant, majd olyan hang hallatszott, mintha feldőlt volna egy szekrény. Csak lndra lehetett. Nem éreztejól magát: jajgatásába sírás vegyült. Pikírtnek megínt szembe kellett néznie azzal a ténnyel, hogy mélyen dekoltált, szük estélyi ruhát visel, ha almazöldet is. Nem elég, hogy mozogni nem tud benne, nincs rajta zseb, hónaljtok a pisztolynak. Egyébként sincs stukkere. Nem értette, mit mondanak Indra látogatói. A zaj meglehetősen vegyes volt. De úgy hangzott, mintha a vendégek búcsúzkodnának. Közeledtek az ajtóhoz. És még ebben a . stádiumban is élt a házigazda. nyőgdécselése, zokogása erre vallott. Pikírt életösztöne gyorsabban müködött, mint elméje. Mire végiggondolhatta volna, mit tegyen, már a lift mellett futott. A következő pillanatban rálépett a felfelé vezető lépcsősorra. Alighogy elrejtőzött, kinp1t a lakásajtó. Indra sírása felerősödött, majd az ajtó csukódásával elhalkult. Pikírt szíve a nyelvén dobogott, nagyjából kétszázzal. lndra él, gondolta, és egyelőre ez volt az elsö értelmes gondolata. Ezt egy újabb követte: ha most nem ölték meg, ma már aligha fordulnak vissza, hogy mégis megtegyék. Innen már elég könnyen ment. A goromba vendégek, lábdo.- bogásukból ítélve kettő, megálltak a lift előtt, aztán beszálltak és lefelé suhantak. Pikírt éleselméjüen megállapította: nos, azért van a lépcsőház, hogy ő lerohanhasson. Lekapta szandálját, és száguldotá Egyik kezében felhúzott ruháját tartotta, a másikban a topánokat. Ez
utóbbiak esetében fájlalta, hogy pisztoly helyett nem szegezheti $ rá őket a távozókra. 1ee 1eo A lift nyert. Mire Pikírt kirohant az utcára, a két férfi az épület sarkánál járt. Beültek a kocsijukba. A kipufogó gomolyfelhőket okádott a vezető durvaságától. Melotti összerezzent, amikor a nő beugrott mellé, hátravágta a szandálokat, és rárivallt: - Utánuk! Menjen utánuk, de még az idén, a mindenségit! A száját tátani később is ráér! - Hát ez villámlátogatás volt - összegezte Melotti, de közben elindította a Rovert, és a távozók nyomába eredt. Pikírt kiforgatta a kesztyütartót, a mellette levő ajtó zsebét, majd Melottin áthajolva a bal oldali rekeszt is tüvé tette. - Ó, a francba! - söhajtott végül, két kezét imára kulcsolva. - Ez a maga kocsijel Legfeljebb a Szülészorvosi Szemle néhány számát találhatom meg, de nem pisztalytl - Pikírt látta, hogy a Rover ráakaszkodik a Fordra. Felkiáltott: - Mit csinál? Ki kérte, hogy hágja meg öket? Rabon megsértődött. - Az volt a parancs, hogy üldőzzem őket. - Akkor üldözze őket. Már csak az kéne, hogy észrevegyenek minket!? Mindössze azt akarom tudni, hova mennek. Nem á11 módunkban golyót váltani velük, ahogy maga mondaná, mert nincs golyónk, de nem is tudnánk miből kirepíteni. Kézitusára nem gondolhatok, elvégre maga van mellettem, és ennek felelőssége pont akkora, míntha egy csecsemőt hurcolnék. - Egyelőre én vagyok, aki hurcol - pontosított Melotti. Kissé lemaradt az üldözött kocsí mőgött, de hiába, tapasztalata legfeljebb abban lehetett, hogyan vágtasson be a klinikára, ha páciensének egyperces fájásai sürgetik. Azt nem gyakorolhatta még, miként kell feltünés nélkül követní egy kocsít, mégpedig éjjel, fullasztó melegben, gyér forgalomban, minden érdekes részlet felől tudatlanul. Pikírt dirigált: - Engedje be azt a furgont! Nem érti, hogy nem akarok feltünést? Nem golyóálló az almazöld ruhám. Melotti megtette, amit kért. Szíve szerint ezeregy másik furgont is beeresztett volna az üldözött Ford és Roverja kőzé. Szeme sarkából a mellette ülő nőt gyelte, aki izgalmában Feltette az ülésre az egyik lábát, és rátelepedett, hogy jobban lásson. Az amúgy is nyúlánk Shanon ettől a póztó! még magasabb lett. Egy kanyarnál beütőtte a fejét a tetőbe. - Kösz - morogta dühösen. - Elharaptam a nyelvemet. Ezt az éjszakát kórházban. végzem, ha magán miúlik. Esetleg elláthatna tanáccsal: gégészhez vagy szájsebészhez menjek-e. - Forduljon nyelvészhez - dünnyőgte Melotti. Kifelé száguldottak a városból, s ez azzal járt, hog,y egyre kevesebb fény szolgált a nemkivánt mulatsághoz. Nem szerette a kihaltnak látszó" kerítéssel elzárkózó házakat maga körül. De az egyre keskenyebb utaknak sem örült jobban. Alig akadt forgalom az utcákon. Nem tudta, kifélék ülnek a Fordban, de nem voltak
illúziói. Ha azok nem szeretnék, hogy ők üldözik őket, a hajszának rossz vége is lehet. A kertekben tücskök énekeltek. Susogtak a lombok, mint moziban a szomszéd cukros zacskója. Bogarak részegedtek a gyér lámpafénytől, denevérek csaptak le rájuk. Hangulatos nyárvégi este volt. Másoknak. Kiértek a városból. Csupa szöglet, csupa hályogos üveg, csupa elhagyatottság küllemü raktárépületek sorakoztak körös-körül. Melotti látott egy táblát, amely zsákutcát jelzett. Sejtette, hogy tőrbe csalják. Lépre ment. Két épület között, a szemközt meredező harmadik által lezárult az út. A Ford fékezett, megállt. Utasai nem mozdultak. Melotti felsóhajtott. Pikírt is ezt tette mellette. A Rover megtorparit a csúf elhagyott épületek közti keskeny betonszalagon. - Tényleg nincs stukkere? - kérdezte Shanon. Csaknem csipogott, mély, rekedtes hangja a közelí múltba veszett. Aztán kilökte az ajtót, és kílépett a betonra. Zöld ruhája megfeszült izmos, vékony alakján. Igazán bátor, mezítlábas léptekkel a Ford felé índalt. A két férfi ís kiszállt. Úgy festett, üres a markuk, de tartásuk azt is elárulta, hogy villámgyorsan a hónuk alá tudnak nyúlni. Egyelőre nem értették a dolgot. Estélyi ruhás nő lépdelt feléjük, mégpedig olyan egyenes háttal, megfeszített törzzsel, amilyen testtartásra csak a részegek képesek, ha azt játsszák, hogy megrögzött absztinensek. - Megkarcoltuk a díszlécet, vagy mi? - kérdezte a volán felől szobrozó pasas. Pikirt átgondolta a válaszlehetőségeket. Átvillámlott rajta külseje megtévesztő volta. Közel ment a Fordhoz, a rendszámtáblát lehajolva vizsgálgatta,. aztán felemelkedett, és a kérdezőre nézett: - Maga nem áeorge! Azt beszéltük meg áeorge-dzsal, hogy van neki egy barna Fordja, abba ő beleül, előremegy és megmutatja, milyen a város éjjel. De maga nem áeorge. Maga 1e4 1 1e5 I sem Inez - fordult a másik felé. Tanácstalanul félrehajtotta a - - Miért? Nem volt itt? fejét: -Honnan a fészkesből szedjem elő áeorge-ot? A két fér6 felnyerített. Hátrahajtott fejjel, önfeledten nevettek, annál ís inkább, mert látták, hogy félelmük alaptalan voSt, erre a napra nem jut plusz verekedés. A pofozáembereknek is kell a pihenés. A volán felőli pasas higgadt le előbb. A háta mögött álló szőrnyereg épületre bőkőtt. - Úgy fest ez a kastély, mintha night club lenne? - Ami azt illeti, hiányolom a portást és a fényeket. itt aligha lesz bula-hala tánckar: A legokosabb, ha kitolatunk innen. Valamelyik bárban előbb-utóbb ráakadunk áeorge-se. Jó lenne minél előbb, mer ha ez így megy tovább, kicserepesedik a torkom. - Csak rajta, keressék tovább az oázíst - tanácsolta a
pofazcíemberek szóvivője. Pikírt ugyan meresztette a szemét, hogy legalább a külsejüket megjegyezze, ha már a skalpjukröl le kell mondania, de vajmi keveset látott a sőtétben. A pasasok akár botswanai földmüvesek is lehettek, éppúgy. mint buddhista szerzetesek. A szóvivőnek iskolázatlan, kissé nyers hangja volt. A másiknak éles, sirályszerü nevetése. Személyleírásnak elég hézagos. Shanon becsusszant Melottí mellé, és odasziszegte neki: Amatőrt A Férfi nem felelt, csupán megkőnnyebbülten kieresztette tüdejéből a percek óta ott tárait levegőt, amely mostanra sokkal kevesebb és üdébb volt annál, amit beszívott. Tett mást is, olyan ügyesen. hogy a dühös Pikírt ne vehesse észre: visszacsüsztatta a kezében markolt pajszert az ülés alá. - Van itt valahol egy toll? Legalább egy toll? - őrjöngött a nő. Rabon a tolatás manővereí közben is meg tudta jegyezni: Amíg élek, nem felejtem el a rendszámukat, ha netán azt öhajtaná felírni. - Ki tudja, meddig é11? Hol egy toll? Melotti mámoros őrömmel emberjárta ütra hajtott. tJgy érezte magát, mint egy csikó, ha végre kinyitják előtte az istálló ajtaját. Repült. - Ho1lóhajamban elvegyült néhány galambösz tincs mondta, amikor békés autök között, egyenletes tempöban haladtak. - Hazamegyünk? - Igen - sóhajtotta Pikírt. - És köszönőm. - Ugyan már - legyíntett Raban. - Remélem, nem fogja zavarni, ha éjszaka néha kőnnyebben felsikoltok álmomban? Elárulná, mi volt ez? Az ut vegé g tobb szol nem váltottak Pikírt azon meditált, ráférne-e a segítség Indrára, de aztán megnyugtatta magát. A rckó nem lehetett olyan rossz állapotban, hogy ne tudott volna ,se íteni a baján. Talán jobb is, ha senki nem zavarja sebei nyaldosása közben. Az ilyesfajta nyomorúság íntim dolog. Az üldőzés kudarcát sokkal nehezebben emésztette meg. lndrának tudnia kell, kik voltak a látogatói, azt is, hogy mit akartak tőle. Ez a külőnös titok arra is magyarázattal szolgálhat, miért volt írtas, '.míért próbált szatírkodni délután. .Pikírt megvárta, míg a szötian Raban belép a saját lakásába. Ezután benyitott az ajtön. Ekőzben arra gondolt, hogy lám, legfeljebb két-három napig volt betörve az ajtó, és ő ilyén rövid idö alatt le is szokott arról, hogy a ki-be járáshoz kulcsot használjon. Legfeljebb egyszer kirabolják Nem sikerüit kialudnia magát Nem jött össze a kötelező négy óra. Egyre azon tőprengett, mitjelentenek az elméjébe kapaszkodott apró jelek. Érezte jelentőségüket, de ennél többet nem bogozhatott kí belőlük Indránál tett látogatásakor többszőr is feltette a kérdést: mi lehetett az indíték?, kellett valami nyomós ok a tömegmészárlásra. Indra eleresztette ezt a füle mellett, sőt, mintha ettől támadt volna fel sürgető, türhetetlen vágya. Ez
mindennél érdekesebbnek tetszett, hiszen legendákjártak arról, mennyire ellenszenveznek egymással ök ketten. lndra pucérsága kilógott a képből. Ráadásul nem is férfiasnak, inkább kétségbeesettnek hatott, már-már ügy, míntha a vonatsínre feküdt volna. De még ezer kérdés várta a választ: ha nem a gaybárban, akkor hol készítették ki a férfi babaarcát? Mire akarták rávenni a látogatói? Ha egy zsaru életben marad egy ilyen vendégség után, annak célja és értelme van. . Eljött a reggel és Pikírt kimászott az ágyból. Lezuhanyozott, belerázta magát a ruháíba, öt ujjal megfésülte rövidre vágott haját. Felfordult a gyomra attöl az ötlettől, hogy esetleg megreggelizhetne. Rágyújtott egy kecses női szivarra. Attól is felfordult a gyomra. Melotti meghallotta a motoszkálást. Áttépett az erkélyen, és. benyitott a nappaliba. Némi borosta éktelenítette fáradt arcát, kék szeme elmulasztott derüsen csillogni. Valósággal komolynak látszott. - Főztem egy lavór kávét. Jut magának is. Készül a csatába? le6 1e7 Pikírt a homlokához kapott: - Majdnem elfelejtetteml Szerintem magának sürgős szüksége van a kórházban egy gyönyőru szülésznőre. Megkapja. Legfeljebb huszonegy-huszonhárom éves a lány. Bőre akár a karamell. Lehet, hogy ídővel még szerelmes is lesz magába, legalábbis könnyen hevül. - A heves reklámkampány közben fel sem merült benne, hogy Raban ellenkezhet. Előszedte Marcía telefonszámát, és tárcsázott. - Vehetnéi egy üzenetrőgzítőt - mondta a lány, amikor megismerte a hangját. - Többször hívtalak, még éjjel is. Találtam egy magazint, benne a Mister Universum-verseny jelöltjeit. Quintaráról is van kép, bár az aláírás szerint nem ez a neve. - Hanem? - kérdezte Shanon. Rabon letett elé egy csésze kávét. Hálásan biccentett, és belekortyolt a gőzölgő lébe. Pocsék volt, de azért megitta. Meghatották a nőgyögyász szeme körüli szarkalábak. Esküdni mert volna, hogy este még nem látta ott őket. - Úgy hívják, hogy Vulcan Sanders. Dél-afrikai versenyző. áoldolod, hogy a Quintaro valami Felvett név? - Meg tudnád szerezni nekem azt a lapot? - Kőlcsönbe igen. Ma délelőtt ugorj be hozzám, ha arrajársz. - Oké. Most adom a Fürge Ujjak nevü szülészt, aki magánkivül várja, hogy alkalmazhasson téged a körházban. Viszlát. Pikírt a megmeredt Melotti kezébe hajította a tetefonkagyiót, aztán fogta a holmíját, és kívonult a lakásból. A kocsiban gondolkodóba esett. Dél-Afrika? Mintha nemrég hallott ,olna róla, de nem jutott eszébe, milyen összefüggésben. 'itathatatlanul szép volt a reggel. A Nap tündökölt, aranysárgára mázolta az ébredező, tétova várost. A házak mellkasukat, homlokukat düllesztették a selymes Fénybe. A közlekedési lámpák égői kifakultak irigyletükben. Pikírt egyszer=kétszer el is
vétette némelyiket. Dél-Afrikán tőrre a fejét. Indra nem volt benn, de mielőtt még érdeklődhetett volna utána, r;ahan odavetette futtában: - Ha segítség keli, fordulj Eh Bienhez vagy Ekrazithoz. lndra tegnap leesett a lépcsőn. Még mindig nem tud bejönni. Vagy a lépcső esett (e rajta, gondolta Shanon pikírten. A kővetkezö percben telefonhoz szólították. Visszafogott női hangot hallett: - Kapcsolom Zalman Fee urat. te8 Pikírt lábából kifutott a vér, s vele az erő. Leroskadt egy székre. Hiszen csaknem elfelejtette a szerelem első hallásra pasast A buja, vad szemöldök alatt a fényesbarna szempár A csokoládé tavat Fee elsőként szigorúan megkőszőrülte a torkát. Aztán pattogó modorban közölte: - Lehet, hogy találtunk magának valamit. Eszébe ne jusson kirohanni a repülőtérre. Itt várom az irodámban. Személyesen viszem oda, hogy magán tudjam tartani a szemem. - Fantasztikus ötlet - felelte Pikírt, már már ujjongva. Azt a szemet éjjel-nappal rajta tarthatják. Az az arra alkalmas szem, és mindjárt kettő. A következő pillanatban azt sem tudta, ki az az lndra, és teljesen kihullott a fejéből a Dél-Afríka nevü ország. Szerzett egy fési t, s még azon sem akadt fenn, hogy a tar fejü Ekrazittól kapta. Sapiens títkárnőjétől kért némi diszkrét szemfestéket. Tíz percig tatarozta magát a mosdókagyló főlötti tükörben. Eligazított a ruháját néhány oda nem illő ráncot Aztán kétségbeesett. Tiszta sor, le kelS vennie tüsarkú cípőjét, hogy alacsonyabb legyen Fee-nél. Semmiképpen nem akarta volna nyomasztani a férFit. De honnán vegyen balettcipőt? Végre mentőötlete támadt. Sapiensi Berontott a főnők irodájába: - Níncs gombád, ugye? Szükségem van a csizmádra. Rajtad kívül mindenkinek negyvennyolcas lába van. Kahan felemelte az egik lábát, és meghatottan rátekintett: Az enyém harminckilences. Kellemes lábacska. - Írj hozzá szonettet, amíg elviszem a csízmádat. Kahan vállat vont. Lehúzta cowboy-lábbelijét. - A sarkantyú is kell? - kérdezte barátin. Szemernyit sem csodálkozott, ha Pikírtről volt szó. Shanon felrántotta a csizmát. Szorosnak találta. Levette, és belenyúlt. Kihúzott belöle két réteg kopott betétet, egy sarokemelöt, az orrából némi vattát. Mindezt gondosan Sapiens asztalára pakolta, aztán újra járni próbált a csizmában. - Biztos, hogy hármínckílences? Nem túlzol? Sebaj, egy-két órát kíbírok ökölbe szorított lábfejjel. - Ezzel csókot dobott Kahannek, és távozott. Léptei keményen pengtek a folyosán. A taipkőzépíg nyúló, keskeny sarok kissé csüszott, különösen az ő erélyes járásátöl. A kapuban akaratlanul az egyenruhás őr mellére vetette magát. A férF gyengéden felfogta.
1e9 i - Kösz - mondta Pikírt leválóban. - Hülye sarka van ennek a járgánynak. Akár a korcsolya éle. És még meg is vasalták. - Akkor bízony vigyázzon - tanácsolta az öt, képzeletbelí bajuszát megpődörve. Shanonn rákacsintott, és rohant tovább. Nem főbb, mínt száz méteres út állt előtte a kocsijáig, ezalatt mégis kétszer ingott meg. Nevetséges, gondolta. Kissé finomütott ajárásán. Hülyének fogják nézni, ha a sima, száraz úton nem képes megállni a saját lábán. Szinte észre sem veszi, mikor csúszik meg. Csak a repülés lendületét ént. Az utoísó métereket tipegve tette meg. Fanyarul arra gondolt, hogy már csak egy gőzölgő csészékkel zsúfolt tálca hiányzik a kezéből, és máris eladhatná magát gésának. Zalrnan Fee szobájában semmi sem változott. Katonás rend uralta az irodát és lakóját. A férfi cérnakesztyüben ült az asztal mőgött. Kezében egy könyvet forgatott, nagyjából úgy, míntha pokolgép lenne. - Olvasgat? - kérdezte Pikírt barátságosan. Próbálta kiböngészni a kötet borítóját, de nem sikerüit. Beljebb ment volna, de nem mert. A padlöt csak az éjjel ereszthették be, úgy ragyogott, akár egy jégpálya. A szőnyeg sem látszott megbízhatönak. Nyilván istenien csúszik a tükör-parketten. Fee felnézett. Lehajította a könyvet. Aztán utánanyúlt, hogy igazítson rajta: gerince párhuzamos legyen egy aktacsomóéval. - Nem én olvasom, a titkárnőm. Kiváncsi voltam, mit tart rajta lebilincselőnek. - Kiderült? - kérdezte Pikírt. Utoljára egy vizsgán érezte így magát. Félt, hogy nem készült fel kellően, csak toporgott az ajtó előtt. Egyik társnője lódította be a terembe. - Nem derült ki. Az írója remekül szörakozik a férfiakon. Mondanom sem kell, hogy nő a szerző. Ráadásul gőze sincs a női lélekről. - Nos - Pikírt finoman m gköszörülte a torkát. Lábujjhegyre emelkedett, és felismerte a könyvborítót. - Olvastam. Azt hiszem, szerzöjének legalább egy nő lelkével dolga volt már: a sajátjával. Lássa be, komoly előnyt élvez magával szemben. Pikírtet feszélyezte a zavara. - Nekem az volt a benyomásom, hogy szeretí a fér6aka Éppen ezért ír róluk szeretetteljes iróniával. Magáröl viszont azt beszélik, hogy nőgyülölő. - Menjünk - mondta Fee. Kilépett az asztala mögül. Belebújt kőnnyü zakójába, amelynek zsebeíből egy-egy csomag , papírzsebkendő kandikált elő. Lesújtó pillantástvetett az asztalán heverő kötetre, és elsétált az ajtóíg. - Visszajövők - közőlte a halotti maszkot viselő titkárnővel, aki aztán a háta mögőtt vállat rántott. Shanon ezt kitünően Iátta, hiszen a férfi nyomában lépdelt. Nem is kifogásolta a nő reagálását. Ugyan miért hitte volna bárki is, hogy nem jön vissza? Fee nem használta a liftet. A lépcső közepén járt, távol a
korláttól és a faltól. Erösnek látszott. Széles váNa, kissé görnyedt háta megfeszítette a vékony zakót. Csípöje szögletes volt, combjai vaskosak Az a fajta férfi volt, aki nem drága edzőszalonokban és sportpályákon, hanem favágás, zsákhordás és egyéb hzíkai munkák révén acélozza testét. A masszív alkatú Fee - nynván nem tudott róla - enyhén himbálta csípőjét, lábaitjárás kőzben, s ezzel azt a csalóka látszatot keltette, mintha könnyed, vérbő pasas lenne. Pikírtnek a korlátba kellett kapaszkodnia. mert Sapiens átkozott westerncsizmája, amely egy hokikorcsolya és egy satu frigyéből származhatott, egyszerüen sikamlós volt. Fee hátranézett a válla fölött, és helytelenítően megjegyezte: - Rémes, hogy összefogdossa azt a mocskos korlátot. Kér egy zsebkendöt? Pikírt nem kért. Arra vágyott, hogy Fee csak nézzen előre, ne lássa korcsolyázását. Esetleg megfoghatná a kezét, de mégjobb lenne, ha ölbe venné. Vajon utoljára veszi le a cérnakesztyüt, ha egyszer nekilát, hogy ágyba vigyen egy nőt? Leveszi egyáltalán? Végre kiértek az utcára. Fee egy hófehér Opel Senator felé sietett. Megtörőlgette az ajtókilincset, mielőtt megérintette volna. Az ajtó teljes szélességében a közismert biológiai jel, a karikára tüzött nyílvesszőcske virított: a férfi jelképe. Pikírtnek ez a pillanatnyi figyelemlanyhulás is elegendő volt ahhoz, hogy kiszaladjon a lába alól a talaj. Félfordulattal Fee mellére borult, bár röptében volt egy olyan benyomása, hogy a férfi félre fog ugrani. Nem tette. Elkapta a vállát. Egy pillanatíg csaknem összeért az arcuk, lélegzetük horzsolta egymást. Aztán Fee elfordult, és beült a volán mögé. Az átellenes hátsó ajtót lökte ki Pikírtnek. Ezen az ajtón is látszott, egyjelecske, alig nagyobb, mínt egy postabélyeg: a lcarikára függesztett kereszt, a nő biológiai szimbóluma. Shanon elhelyezkedett. Meglátta az ülések elé helyezett papírkosarakat. Szédülni kezdett. Félt, hogy felnevet. igazából nem is volt nevetös hangulatban. 1o0 o1 Fee megtörölgette a kormányt, az egyik kosárba hajította a zsebkendőt, és indított. - Várjon csakl - Pikírt dühődten előrehajolt. - Mi ez a marhaság az ajtókon? Maga tényleg tökéletesen lökött? Tudja, mi a legrettenetesebb? Az, hog el is hiszi magát. Kiherélték, vagy mi? Vagy a magafajtára mondják, hogy már genetikailag kasztrált? Rögtön sírva fakadolc. Mi baja van a nőkkel? Ők is emberek. Fee kikapcsolta a motort, és megfordult. A napfényt szemből kapta. Csokoládészín szeme felragyogott a buja szemöldök alatt. Úgy festett, mint egy lágyan hullámzó tó, tükörcserepekkel teleszórva. Lélegzetelállító volt. Élmény. Azt mondta: - Szívesen magnóra venném a hangját, de csak azért, hogy visszajátszhassam magának. Nagyon szégyenkezne. Ez az egyik bajuk a nőknek: a problémateremtő készségük. - Uramistenl - nyögte Pikirt. - Milyen problémát terem-
tettem? Talán én járok röhejes kesztyüben, én törőlgetem megszállottan a nemlétező bacikat? - Léteznek - bólíntott megfontoltan a férfi. Szája elkeskenyedett. - Mi nem látjuk őket, de ott vannak mindenüit. Csak azt várják, hogy bejuthassanak a szervezetbe és leterítsék. - Magát egy grizzly sem tudná leteríteni. Olyan massziv, hagy legfeljebb a két ajtót hiányolom az elejéről. Kiborulok az ilyen pasiktól. Mondja, Zalman. Én is ilyen nevetséges vagyok? Fee megrázta a fejét. Shanon jobb fülét nézte. - Maguk nem nevetségesek. Ellenségesek. Tőnkretesznek mindent. Átgázolnak rajtunk. Elnyomnak bennünket. Hatalmaskodnak. Zsarnokok. Ki akarják sajátitani azt, akit megszereztek. Mi értelme? A születésben benne van a halál. Az élet haldoklási folyamat. A szerelem már eleve bukásra ítéltetett. Nézze meg a változó évszakokat. Az érzelmek is változékonyak. Felgyulladnak, megégetnek, parázslanak, elhamvadnak. Önkínzóknak való elfoglaltság. Tisztában van vele, hogy egyetlen szerelmes csók olyan fokú stresszt vált ki a szervezetből, hogy legalább három perccel megrövidíti az életet? Píkírt hátradőlt. Összefonta karjait a mellén. - Ezt mondja el még egyszer. - A szerelmes csók stresszhatást vált ki a szervezetből. Felgyorsul a pulzus, nö a légzésszám, emelkedik a vérnyomás. Egy csók három perecei rövidíti meg az életet. - Az a csók, amiben két kiló mosatlan gyümőlesre való baci van, nemde? -- Pikírt tekintete a csokoládétóba merült. Összevagdosták a tükőrcserepek. - Az - mondta a férfi. - A szánk tele van különféle körokozókkal. Belebújnak a bőrünk repedéseibe. A körmünk alá. - Számoljunk napí fiz csókkal. Harmínc perc per nap. Mondja, amíg beszerzi a váltás cérnakesztyüt és a rahedli papírzsebkendöt, hány percet veszteget el az életéből? És még csak nem is élvez közben, ellentétben a csókolózással. - Hagyjuk ezt - felelte Fee lemondó hangsúllyal. Újra indított. Píkírt átcsusszant a férfi mőgöttí ülésre, és előredőlt. - Amerre nézek, lelki sérülteket látok. Mindenki nyavalyog, mert eldobták, elhagyták, kiFosztatták. De mind újra kezdi. Megpróbálja ismét. Mert hihetetlen, hogy ezen a tetves bolygón ne lehessen legalább néha-néha boldognak lenni. - Maga boldog? - kérdezte Fee. - Én? - Pikírt meghőkkent. - Nem. De volt már rá példa. - Na látja. Nem boldog. Nem is lesz. - Fee megfontoltan vezetett. Nem lépte át a sebességhatárt. Megfontoltan előzött, ha feltétlenül szükséges volt. Leginkább úgy haladt, mintha sínen járna. A kocsi müszerfala a jobb oldali ajtótól a bal oldalüg ért Elképzelhetetlennek látszott, hogy gyárilag szerelték fel. Az Opel tervezői aligha láttak hasonló müszerfalat. Százezer lámpa villogott Fee körül. Nem is csoda, ha nem tudott kifelé figyelni. Pikírt előrebökőit az uj,jával, egy fel-felvillanó piros jelzés felé.
- Ez mire figyelmeztet? - Fogytán van az ablakmosó folyadék. - Ilyen nincs - sóhajtotta Píkírt. - Fogadní mernék, hogy ez a müszertat a maga munkája. A férfi bólintotá Shanon odakönyökölt a háta mögé, karja súrolta a zakó vállát. - Mutassa gyorsan, melyik lámpajelzi, ha apadni kezd a papírzsebkendő-készlet szintje? Mire a repülőtérre értek, Pikírt iszonyatosan kijózanodott. Emíatt könnyü kis dühöt érzett. De ínkább nevetés karmolászta a torkát. Én is így hatok másokra? - kérdezgette magától. Félt a lehetséges választöi. Fee megvárta, míg kiszáü, majd gondosan bezárta mögötte az ajtót. Ezután ő is kikászálódott az ülésből. Körbejárta a kocsit, mielőtt sorsára hagyta volna. Shanon attól tartott, hogy végül lelakatolja. A férfi szembefordult vele. - A csoportunk mozgolödása természetes izgalmat váltott ki az itt dolgozókból. Az emberek sztorizgatni kezdtek. Egyik-másik történetet érdemes meghallgatni. Van itt egy takarítónő, ő talán érdekes mesée mondhat 1oe . 1oo magának. Ha vele végzett, hagyja el a környéket. Nincs itt főbb keresnivalója. Kőzet járunk a megoldáshoz. Ebben a Fázisban minden hozzá nem értő beavatkozás végzetes Sehet. Megértett? - Komolyan azért vánszorgott él velem ide, hogy mesét mondasson nekem? Hányszor írta fel magát a rendór lassúhajtásért? Fee elmosolyodott. Nagy, szőgietes fogai elövillantak. Cérnakesztyüs keze fellendült. Majdnem megsimogatta a nő arcát. Nem tette mégsem, visszahúzódott. - Megint igazságtalan velem - mondta. A takarítónő a negyvenes éveit taposta. Alacsony termetü, sodrófa alkatú asszony volt. Üde szürke köpenyt viselt, fényesre tisztított gumicsizmát. Rámosolygott Pikírtre: - Elvezetem a helyszínre. majd ott mondom el az esetet, hogy világosabb legyen. - És vezetett. A kanyargós folyosókon nem szóltsemmit, de olykor biztató mosolyt vetett Shanonra. Végre lehorgonyoztak egy ajtóban, a női mosdói an. Az asszony összekulcsolta ujjait, és belefogott atőrténetbe. - Több mint egy éve történt, de lehet, hogy főbb, a fene se számolja az idő menésé Egyik délelőtt itt mostam fel éppen. Ki volt nyitva ez az átjáróajtó. A férfi vécébe vezető. Csak a személyzetnek van kulcsa hozzá. A férfivécét én nem szeretem. Maga nem tudja elképzelni, milyenek ezek. Amit müvelnek, amit maguk után hagynak, ahogy beszélnek, az egy kész regény, olyan horrorféle. Szóval Felmostam, aztán nekiláttam, hogy letöröljem a csempéket. Pont átláttam a résnyire nyitott ajtón a férfirészlegbe. Bejőrt egy illető. Majdnem frászt kaptam tőle. Olyan betörőforma volt, az arca kitetoválva, rajta a hold meg a csíllagok. Bejőrt, belenézett a tükörbe, aztán belépett az egyik fülkébe. A következő pillanatban megint nyMt az ajtó. Egy négerjött be. Ki volt suvickolva, mint egy
diplomata, de mondhatom, a szeme sem állt jól! Ráfektette a bőröndjét az egyik mosdókagylóra, aztán felnyitotta. Előszedett egy lapos üveget Alaposan megszívta. Füiig ért a szája, összenevetett-a tükörképével. Nagyon örült valamínek. áondolom, annak, hogy átcsüszott .a vámon. Aztán kijött a tetovált a fülkéböl, és megnézte magának a négert Látta, hogy az milyen jókedvü, erre ő is elnevette magát, és . . . szóval megmarkolta a néger fenekét. Nem hiába mondják, hogy az afrikaiak teste gyönyörü. Ez is szép példány: volt; oly an gusztusos forma. De azért mégiscsak néger volá A tetovált pedig megtapogatta. A néger megharagudott. 1o4 Rámarkolt a fehér illető kezére. Erős szorítása lehetett, mert a tetoVált Felszisszent. El is engedte a négert, és inkább a táskáját nézte. Vísszafojtott lélegzettel figyeltem őket. Rettegtem, mi lesz, ha észrevesznek. - Az asszony ezzel a regényes fordulattal elérkezett a tőrténet csúcspontjára. Kís szünetet tartott, melyet arra használt fel, hogy ránevessen a türelmetlen Pikírtre. Aztán tovább , szőtte a meséá - A néger megijedt, hogy a buzeráns elrabolja a bőröndjéC Lecsapta a Fedelet, a tetovált elvigyorodott, és megragadta a táska füléL A másik kezét senki nem igyelte, pedig kellett volna, mert azzal úgy vágta állon a négert, hogy szikrázott a fogsora a szerencsétlennek Ütött még egyet, erre az afrikai lefeküdt. A tetovált íflető gyorsan összekapta a bőröndöt, és kirohant a vécéből. Én ott álltam az ajtó m gött, hirtelen azt sem tudtam, mitévő legyek De a néger nem kábult el teljesen. Nagy nehezen feltápászkodott, leöblítette az arcát Aztán meglátta, hogy nincs ott a táskája. Rémülten felordított, és kirohant a folyosóra. Azóta is üldözi a buzeráns ilietöt, tudja melyiket! Láttam a tévében, onnan tudom, hogy később lebukott valami lövöldözés miatt, de nemrég meglógott a börtőnből. - Ő az - bólintott Pikírt. - De miért mondta, hogy afrikai volt a másik? A fekete börüek nem Feltétlenül afrikaiak. Az asszony a fényesre mosott kőpadlót nézte. - A táskában nemcsak a lapos üveg volt, hanem egy halom ékszer is. Olyan, mint a mostanság divatos bizsuk, amiket a fiatalok annyira szeretnek. Szóval a huzavonában leesett egy ilyen vacak. Amikor mindketten elmentek, én Felszedtem. Sajnáltam volna otthagyni. Ezüstszínü fémböl készült medál volt, tigrist formázott, még a lábai is mozogtak. Jópofán nézett ki. A szemét zöld kőből rakták ki, a derekán fehér kövek voltak, persze: üvegből. A tigris lábán madzaggal felerősített cédula lógott, azon egy név, aztán az, hogy "mintakollekció", meg ez is: "Dél-Afrika". Innen gondolom, hogy a néger Afrikából jött. Biztos a bizsukkal kellett volna házalnia. A tigrismedált a menyemnek ajándékoztam. Szereti hordani, mert úgy néz ki, mintha valami régiség lenné, pedig fenét Semmit nem érő fém és kövek, de mégis drágább a kőzönséges bizsunál. Amikor megtudtam, hogy ma el kell mondanom az esetet még egyszer, elkértem a menyemtől. Itt van. Az asszony a 5telio nyakában lógó tigrisfüggő ikertestvérét i emelte Píkírt tekintete elé. Mit mondott a nörszök álma?
"Bizonyítottan értéktelen kövek" - nyöszőrögte, amikor szöba kerültek pléhbizsui. És erre ő aütomatikusan azt kérdezte: "De hol lehetnek az értékesek?" 1o5 Egy bőröndnyi bizsu között el lehet rejtení smaragdot, gyémántot, rubint? Pikírtnek az. értéktelen, pléhszerü fémből sajtolt falevét jutott eszébe, ugyancsak Stelio nyakából. A levél kőzepén zöld köből csiszolt apró béka ült. Az egyik ilyen levélkén miért ne ücsörőghetett volna smaragdbéka? Meddig tart? Lehütötte magát. Nem ismerte ugyan a smaragd napi ásfoiyamát, de kizártnak tartotta, hogy emiatt folyt volna annyi vét Nem, vagyis igen. A kép mindenképpen össze akart állni. A puzzle őriként rakta ki magát, Piltirt lelki szemei láttára. Visszaadta a tigríst. Megköszönte az asszony kedvességét, aztán elgondolkodva megindult a folyosón. Óvatosan lépegetett, mintha aknamezőnjáma. Mégis megcsüszott. A fal adtavissza az egyensúlyát. Az épület előtt méglátta Fee-t, emberei gyürüjében. Elszántan a férfiak csoportja felé indult. R Fnisben megint megcsúszott. Fee kellő rutinnal kapta el. Rávigyorgott, bosszantóan önelégültnek látszott, s mintha még a baktériumok is kimentek volna a fejéből egy percre. - Remek ötlet ez a csizma. Mint horgász zsinórján a horog. Csak maga fér6akat fogvele. Nos, belátja, hogy a maga ügye és az én ügyem két különbözö dolog? Nem hitte el, hogy kár dühöngenie, amiért nem engedik a repülőtér közelébe!? - Kvíttekvagyunk - felette Shanon. - Maga tudott valamit, amiről nekem fogalmam sem volt. De én is tudokvaiamit, amiröl magának nincs fogalma. - áondolja? - kérdezte Fee összehüzott szemmel. - Amíg nem egyezteti az igeidőket, nem lehetünk kvittek. Pikírtelmosolyodott. Masszív alkatú, barna szemü, közönséges férfi állt elölte, férfi, aki az átlagosnál talán jobban félt az emberi kapcsolatoktól és a fertőzésektől, aki szabadidejében autöt szereit; mi több: épített. Férfi, akitől segítséget kapott munkájáhöz. Még meg i5 kedvelheti, de legközelebb már másképp. Meghatotta a megkönnyebbülés. Fee felsóhajtott. - Délután találkozhatnánk egy beszélgetés erejéig? Píkírt mosolygott. - Csak nem meghiv egy patikába, egy kancsó desztillált vízre? Megegyeztek, két kiváncsi zsaru. . A cipőcsere mindkét fél kölcsönös megkönnyebbülésére szolgált. Sapiens nyomban lábra kapott és elvonult. Pikírt a ceruzáját 1o6 rágcsáló Ekrazitra nézett. - Nem gondolod, hogy Indra örülne egy kiló epernek? --- Akkor is, ha te vinnéd? - tünődött Ekrazit. - Viheted te is, én majd az ajtókat nyitogatom előtted. -
Pikírt vállat vont. Most, hogy a nagy szerelem átviharzott az életén, ideje volt munkához látni. Tárcsázta Agát. Me árt vagy tíz csöngetést Végre Aga barátnője belezihált a telefonba, mintha futott vagy sírt volna korábban. - Ha-halló. - Agát kérem. - Aga irdik. '- Fürdik?! Akkor téves. - Pikírt lehajtott egy csésze kávét, aztán kocsiba ült, és elvánszorgott a Kék Tegezhez. Marcis már várta. Előkapott egy magszínt a pult elöl, és rámutatott egy lenyalt hajú, talpig beolajozott áóliátra: - Ő az. Quintaro. Mit csinált? - Ólt. - Pil rt lerakta a kazettát. Felemelte a magazint. Lefotöztatom, és visszahozom. Marcis rámosolygott - Nem leszek itt. Felmondtam. Doktor Melotti szerzett nekem állást - Doktor Melotti? - tünődött PiWrt. - Ja, doktor Melotti. Őrötök. Megy ez, mínt a filmekben. Abszolút boldoggá teszek mindenkit. Lehet rám számítani. - Fanyar fintorral búcsút intett, és rohant tovább. A narkóárust újfent boldoggá kellett tenníe. Nem volt kőnnyü. A régi. fickót lecserélték, ki kellett bökni az utódát. Shanon éberen kószált a hömpölygö, folyton új arcokat elébe úsztató tömegben. Remélte, hogy a narkókereskedőnek nem ment el az esze teljesen, nem költöztette eljól menő boltját erről a pompás helyről. Nem tette. De gondosan megválasztotta, 'kíl tegyen a nyúlszivü cigarettaárus helyére. Amikor Pikírt megpillantotta a férfit, kis híján felsikoltott. Az új füves széltében és hosszában is erőteljesnek látszott. Az orrát aligha a líceumban törték be. Egy ilyen fickó könnyedén szétmorzsolhatja őt, akár egy fagylalttölcsért. Agyalágyult sem lehetett: ügyesen árulgatta portékáját, feltünés né(kül. A cígarettát a külső, a poros tasakokat a belső zsebéből. Tekíntete úgy járt, mint egy teniszmeccsen. Pikírt megpróbálta kitalálni, mi lehet a gyengéje. Egy ekkora testet egyetlen szíwel nem könnyü hordozni. Az egykori bokszoló nem lehet kitartó futó. Megszületett a haditerv. Shanon kínézett magálrtak e ykálencves forma kiskrapekot, aki már jó ideje céltálánuj lodörgött a 1o7 tömegben. A fiú térdén több volt a horzsolás, mint a bőr, sportnadrágja szakadozott volt, trikója fagylaltfoltos. Ábrázata arra vallott, hogy félig-meddig kijárta már a gengszterképzőt. Napszúrástól óvó sapkája ellenzőjén förtelmes sárkány okádta a tüzet, alatta felirat ékeskedett: "Imádom az anyósomat!" Tündéri kölyők volt. Pikírt megszólitotta. Az ilyenkorú srácok gátlástalan pimaszsággal szoktak reagálni a barátkozási kísérletekre. Lehet velük riposztozni. Shanon összeszedte magát, és mindannyiszor egy klasszissal jobbat feselt. Végüi a szópárbaj kölcsönös szimpátiába torkoll A bimbózó barátságot egy bankjegy is megerősítette.
A szeplős srác elindult. Odaballagott a cigarettaártxshoz. és mondott neki valamit. A néhai bokszoló belecsápolt a tevegöbe, közben fenyegetően előrebiggyesztette az állát. Hasonlított őseire, akik a mai napig a dzsungelben tesznek-vesznek, s harcias szándékaikat faágak lóbálásával fejezik ki. A srác odébbállt, de nem sokáig maradt távol. Nyilván kieszelt valami frappánsabbat. Aztán megint ott tekergett a zaklatott cigarettaárus közelében, és odavetett neki néhány keresetlen megjegyzést. Pikírt látta, hogy a kölyök határozottan az idegeire megy a kiszüperált bokszolónak. de nem annyira, hogy az üldözőbe vegye. Így hát elmerengett azon, mit is kell mondani egy férfinak ahhoz, hogy végképp kiboruljon. Támadt egy-két ötlete. Magához intette a srácot. A kőlyöknek tetszett a tipp. Mutatóujjával hátrább bökte a sapkáját, és bevetésre indult. Tudtára adta a bokszolónak, mit tart különféle képességeiről. Szavainak képzeletbő taglejtésekkel is nyomatékot adott. Aztán a nyakába kapta a lábait. Loholt, ahogy csak bírt, mert a leselejtezett bokszoló eszét vesztette dühében. Pikírt elindult az épület háta mögé, oda, ahol a vásárcsarnok rakodórámpái éktelenkedtek. Nem kellett sokáig várakoznia a keskeny mellékutcában. Hamarosan meglátta a szélsebesen rohanó srácot, nyomában a dühöngő cigarettaárussal. A fiú felbukott, amikor Shanon kőzetébe ért. A bika utolérte végre. Lehajolt, hogy felkapja a földről, akár egy pelyhet, és egy kicsit a falhoz csapdossa.g Shanon ott termett. Egyik kezében a bőrtokba du ott i azolványt tartotta, a másikban stukkerét. A leselejtezett bokszoló ijedtében elejtette a gyereket. Morgott valamit, de azért a fal feléI fordult, és felrakta rá a mancsait. 1o8 Pikírt megmotozta a fújtató bikát. Amilyen ügyetlen volt, nem talált nála semmit. De azért néhány tasak észrevétlenül átvándorolt a zsebébe. áondolta, némi korholás árán elengedi a férfit. - A hajad töve egészen ránőtt a szemöldöködre. Menj a borbélyhoz, hogy borotváljon bele egy irtást, amit majd homloknak nevezhetsz - szórakozott. Nem kellett volna az idöt húznia, de nem állhatott ellen. Nem bírta ezt a típust. A bokszoló felocsúdott dühéből, riadalmából. Feltehetően felkészítették a dézsmáló nőre, mert kapcsolt végre. Belső zsebe felé kapott, aztán felordított. Szókincse neki is volt, nem fukarkodott a sértéseivel. És mivel Shanon meglehetősen felületesen motozta meg, kiderült rövidesen, hogy maradt nála egy rugós kés. Pikírt nem akart hadonászni a pisztolyával, egyébként is látta, hogy a dühös fickót nem zavarja a fegyver látványa. A kissrác visszaszivárgott a sarok felől, és biztos távolból figyelte, hogyan alakulnak az események Nem lehetett tudni, kinek drukkol. - Ne marháskodj - mondta Shanon a késsel fenyegetőző
bikának. - Sittre akarsz kerülni? - Ceitatársak leszürik. De előbb kibelezlek. A bokszoló vakon megbízott testi felépítésében, vakító pengéjü késében. Pikírt hátrált néhány lépést, majd megForduit, mintha elfutni készülne. A következő pillanatban visszaperdült, talpéllel félrekaszálta a férfi karját, majd ugyanabból a lendületből állon rúgta a bokszolót. Aztán az egyensúlyátvesztett férfi előtt termett, elkapta kést markoló karját, könyőkét belevágta a szegycsontjába. Az ellazuló ujjak közül a földre rázta a kést, és berúgta egy kőzeti ládarakás alá. ismét hátrált néhány lépést, hogy megtekintse müvét: a meglepett bokszoló vonásait. A férfi utána ákárt nyomulní. Pikírt megint félfordulatból lendítette fel a lábát, a rúgás a férfi térdhajlatát érte, aki ettől egy pillanatra úgy festett, mint a vállfáról leomló ing. Shanon besegített egy könyökütéssel, aztán futásra kapcsolt. Nem akarta, hogy a bokszoló túlzottan feldühődjön. Tudta, hogy ő a gyengébb. Búcsút intett a vigyorgó kissrácnak, és menekült. Átvágott az alúljárón. Amikor biztonságban érezte magát, belépett egy telefonfüikébe. Aranyszájú informátorát tárcsázta. Megint a kifulladt hangü nő szólt a kagylóba. - Aga fürdik - zihálta. - Nem létezik. Adja ide. - A kádban ü1, ha mondom. 1o9 Shanon sóhajtva bontotta a vonalat. Erősen gyanította, hogy Aga nem óhajt vele társalogni. A kifogás elég hihetetlennek hangzott. Aga fürdik? Lehet, hogy ez nem téves kapcsolás, hanem SOS jelzés? Nehéz sóhajjal kocsiba ült. Lopták az idejét. Aga nem akarta beengedni. Úgy általában magánkívül volt. Kiállt a lépcsőházba, az ajtót behúzta maga mögött, és elelFúló, asztmás hangon, hogy lehetőleg mindenki hallja, fennen ordítozott: . - Menjen innen. Nincs itt semmi keresnivalója. Hagyjon engem békén. Nem csináltam semmit. Píkírt a falhoz támaszkodott. Meredten nézte Aga földig érő köntösét, a szórosan megkötött sálat a nyakában. Az arcát. Aga húsz évvel és negyven kilóval ezelőtt szép fér6 lehetett. áladiátorarcát ezúttal csúnya pörsenések éktelenítették. Úgy festett, mintha nemrég hamutartónak nézték volna. Mintha cigarettacsikkeket nyomtak volna el az arcán. - A törzsed is olyan, mint a Fejed? - kérdezte Pikírt halkan. Agában bennszoruat a következő adag hisztéria. Némán bólintott. idegesen nézegetett a lépcsőház különböző pontjaira, mint aki attól tart, hogy támadnak a komancsok. Pikírt élőbúzta a tasakokat. Nem volt ideje, hogy a férfi felé nyújtsa, mert az a fejét rázva, holtraváltan behátrált előle a lakásba. Aztán bevágta és jól hallhatóan bereteszelte az ajtót. Píkírt megfordult. Leszegett fejjel leszökdécselt a lépcsőkőn.
Megállt a kapuban. Körülnézett. Nem sok szépet látott. Az enyészet összes jelzőjét elősorolhatta volna a ház és a környék ülusztrálására. Beült a kocsiba. Meggyújtott egy karcsú szivart Dobolt a kormányon. Aga nem volt rajta semmiféle listán. Senki nem tudhatta, hogy az informátora. Aga biztonsága érdekében kellett a csúnya módszerhez Folyamodni: kábítószert rabolni. A tasakokat aztán Aga vagy elpasszolta vagy apránként felszippantotta tartalmukat; Pikírt nem tudta biztosan. Kizárt dolog, hogy a narkókereskedő emberei kapták volna el, azok csak róla tudnak. 1gy nem tudta megvédeni Agát. Meg tudja-e védeni egyáltalán? Legközelebb nyilván nem hamutartónak fogják használní. Kidobta a szivart az obiakon. áyújtást adott, lassan kigördült a csordultig telt szemetes konténerek kőzül. Felzavart egy pilledt légyrajt. Kikerült egy hasaló kutyát. Néhány srác bringázott a kőzetben. Éktelen ordítozással társalog,tak egymással, egy Elmet tárgyaltak. A kocsi lassan vonszolta magát. Senki nem gurult utána. Shanon törte a fejét. Aga nevét, címét soha nem jegyezte fel. De igen. Kvarcórája memóriájára bizta. Kire bízta mostanában a kvarcöráját? Hol tette le? Ki gondolt rá, hogy a húsz telefonszám megőrzésére alkalmas memóriát kivallassa? Egy lámpa megállította. Ellenőrizte az órát. A számlapon felvillantak a szálkásjelek. Aga neve és hívószáma. A belétáplált adatok csak akkor tőrtődnek a memóríából, ha kímerü! az elem. Tegnap valaki sherryt locsolt a csuklójára. Odaadta nekí az órát, hogy tegye rendbe. Az illető nagy barátja a technikának: számítógépeknek, tudós kvarcöráknak. Pikírt a fékre lépett. Kiszállt a kocsiból, és elindult visszafelé. Besietett a házba, felsurrant a lépcsőkön. Halkan kopogott az ajtón. Aga barátnője nézett ki. Nem akasztotta ki a biztonsági iáncat. Shanon láttára elsápadt. Aztán csörömpölt egy sort, és Félreállt. Pikírt becsusszant a résen. A nő utána akart sietni. Klaffogtak a papucsai. Pikírt megFordulL Elővett egy bankjegyet - Nem hozna tíz tojást az ebédhez? Hozzon egy tucatot, Agának is szüksége lehet kettőre, ha nem tér észhez, és le kell tépnem a tökeit. Az asszony bólintott. Valaha szép nő lehetett, de a múló évek az ő arcával sem bántak kesztyüs kézzel. Szeméből riadalom tükrőződött. Olyan volt a tekintete, mint a tó, amelybe jókora követ vetettek. Eltette a pénzt, és zajtalanul távozott. Pikírt benyitott az egyetlen szobába. Éktelen szag ütötte meg az orrát. Nem tette szóvá. Megállt az ágyon kuporgó férfi Feje főlőtt, megnézte a kezében tartott üveg cirokéjét. Elfontorodott. - Iszol, dohányzol, narkózol. Egészségtelen. - Menj a fenébe. - Azt akartad, hogy eljöjjek. Így van? - Nem tudom, mit akartam. Engem is elkaptak.
- Mikor? - Éjjel kettő lehetett. Itt vártak. jöttem hazafelé, amikor ketten rám vetették magukat, és betömtek a kocsijukba. Azt ígérték, legkőzelebb lehorgonyoznak a folyó fenekére. A számba is tesznek egy követ, nehogy véletlenül felvigyen egy áramlat. Szeüemes, ugye? 14 ; 141 . Aga kortyolt egyet az üvegből. Valahogy szemérmetlennek rémlettek arcán a korsTtos keretekbe foglalt rózsaszínes lyukak. - Hol vannak Quintaróék? - kérdezte Shanon. - A pribékekkel elhitettem, hogy nem tudok semmit, ezért hagytak életben. Veled csak azt kellene megértetnem, hogy élni akarok. - Hát élet ez? - merengett Shanon. Egy mozdulattal széttárta a férb köntösét. Megpillantotta őszes szőrzettel borított, petyhüdt bőrét. Néhány ütés nyomát. Azonnal tudta, hogy mindennek Melotti az oka. Ha éjjel nem ő vezeti a Rovert, a Fordos hapsik nem jöhettelc volna Agához, ahova nem más, mint Indra küldte öket. lndrának sem volt könnyü estéje. MIÉRT? - Hoi vannak Quintaróék? - kérdezte újra Shanon. Aga a szájára szorította az üveget. Mohón kortyolta a csípős illatú, hitvány szeszt. Lesírt róla, hogy nem hajlandó válaszolni, jóllehet volna mit mondania. Píkírt lecsatolta az öráját. Letette Aga mellé a takaröra. és nesztelenül kisurrant a lakásból. Tetovált nem borotválkozott a mütét óta, s nemcsak kíméletböl teltintett el e férfias robottól. áyorsan serkenő szörzetejó néhány heget elleplezett. Haját belefésülte a homlolcába, beszerzett egy széles karimájú kalapot. A tükörbe nézve látta, hogy nyugodtan elhagyhatja rejtekhelyét. Vendéglátója megfelelő öltőzetrőí is gondoskodott számára, amely kővérré torzította izmos alakját. Szüzzel sem volt semmi gond. Yeti alkata azonban problémát okozott. Őt bizony félbe kellett volna vágatni a plasztikai sebésszeL másképp álcázni lehetetlenség volt. Két méter fölőtti magassága szemet szúrt volna, vele nem léphettek ki a házból. Yetí nem ís bánta, hogy békén hagyják. Kitünően érezte magát a vendégszerető villában. Órákat töltött az üszómedencében. Ügyes lány állt a rendelkezésére, hiszen ő a sitten valöban börtönben érezte magát, kiéhezett a gyengéd nemre. Nem zavarta, hogy az estére tervezett, kalandosnak, de legfőképpen véresnek ígérkező akcióböl kimarad. Tetovált készülődőlt. Meg .,izsgáita a felszeretést, ellenőrizte Szüz jelmezét. A jóképü i ú külsejét a ruházat megfelelő megválasztásával a felismerhetetlenségig megváltoztatták - Taipig hülyében - morgott Szüz a tükör előtt. Etveszitette egykori sportosjellegétr tJgy festett, mint egy szellemi fogjratékos, afféle falu bolondja: Nem volt elragadtatva. Eltették hamis papírjaikat, és kocsiba ültek. Egyórás autöút
után megérkeztek a kiszemelt helyszínre. Régen elhagyott, düledező gerendaház állt az erdő mélyén. i5örbejárták, elrendezték a szükséges kellékeket. Szüz izgatottnak látszott. Amióta kiszálltak a kocsiból, nem eresztette el a fegyverét. Ha ideje engedte, megcsodálta, megcirógatta a könnyü géppisztolyt. Tetovált nem osztotta rajongását. Remélte, hogy nem lesz szükség a fegyver használatára. Szörnyübb halált szánt az ellenségnek Szüz ragyogott. Tudod, miért vagyunk különbek a nőknél? - Mit tudsz te a nőisről!? - vigyorgott Tetovált. Szemébe húzta a kalapját. Nem kis büszkeségére szolgált, hogy borostás arcca! hasonlított áeorge Michaelre. - Az igaz, hogy sok dolgom nem volt velük. Szüz vagyok 'ssmerte el az í ú. Felemelte a Fegyvert - Számolni vjszont tudok. A nöknek négy végtagjuk van. Fejletlenek. Mi hat végtaggal rendelkezünk: Isten megtoldott minket a farokkal és a fegyverrel. - Remélem, nem egy százlábú a példaképed - dünnyőgte Tetovált. Elindultak a kocsihoz. Elharapdáltak néhány szendvicset, aztán behajtottak a sürübe, hogy elrejtsék a jármüvet. Szüznek ragyogott a szeme. Izgatott vett, akár egy elsőáldozó. - Mit gondolsz, bejőrinek a csöbe? - kérdezte, reggel óta századszor. Tetovált megfontoltan bólintott. Yeti a megbeszélt időben letelepedett a telefonkészülék mellé. Nem volt ellenére, hogy a készülő akcióhoz Ilyen egyszerü feladatot szántak neki. A lábát sem kellett kitennie a házból. Míg a beszélgetést elintézi, nem hül ki a lepedő, a lány. Tárcsázott. Stelio rémes álomból rettent fel a telefoncsörgésre. Ki sem nyitotta a szemét, hátrasimította a homlokába tapadt, átizzadt hajtincseket és belesóhajtott a kagylóba. - Régi barátod barátja vagyok - hallotta. - Csak te segíthetsz. Rosco nagy bajban van. Nincs pénzünk, nincs járgányunlc, de a legnagyobb baj, hogy még kajánk sincs. Stelio szeme tágra nyílt. Felkőnyökőlt a párnán. A hang folytatta. - Nem kérünk sokat tőled, mindőssze annyit, hogy csomagolj be néhány falatot, és hozd el nekünk. Ha nem lakunkjöl végre, soha nem tudunk tovább menni. We Stelio alig hallotta a férfit. Szíve nekilódult, vadul dübörgött. Dolgozok - nyögte ki végre. - Nemsokára megyek dolgozni. - Elfelejtetted, hogy milyenjól éltél valaha? Egy cseppet sem vagy hálás ezért Roscónak? LegFeljebb kiveszel egy szabadnapot. Alkonyattájt ülj kocsiba a csomaggal. Bedobhatnál a szatyorba néhány Fola lázcsillapítót, gyulladáscsökkentőt. Amikor a menei külés során kiugrottunk a furgonból, mind magsérültünk kisebbnagyobb mértékben. De erről majd később beszélünk. Megmondom, hova kell jönnöd. Ne írd feli Jegyezd meg? Stelio elismételte az útmutatást. Egyre éberebben gondolko-
dott. A beszélgetés végeztével visszadőlt a párnára. Állig húzta a takarót. A plafonra meresztette a szemét. Lehetetlen, lüktette nyakában az artéria. Tetovált őt hlvja. Ez esetben tényleg nagy bajban lehet. Jól emlékezett Rosco elfogására. Egy sereg ideges rendőr dúlta fel a lakást. Ő a lövöldözés elől az ágy alá bújt. Előrángatták, gúnyosan beszéltek vele. Tetováltat megbilincselve kitaszigálták az ajtón. Később azonban nem rendőrök zaklatták, és zaklatói elől nem fordulhatott bírósághoz. Irgalmatlan gyötrelmekben volt része. Nem értette, mit akarnak tőle, mit keresnek rajta. Rádöbbent, hogy Tetovált elölte is titokban tartotta a nagy zsákmányt, elrejtette a kincset. Mi hasznát veszi, ha a bőrtönben ü1? Ha ö, Stelio ismeri a rejtekhelyet, simán kiverhették volna belőle. A pribékek azóta sem veszítették szem elől, de Rosco szőkése óta felélénkült iránta való érdeklődésük. Lelkére kötötték, hogy nyomban jelentkezzen, ha megneszel valamit a hollétéröl. Amíg ` Tetovált él, nem lesz nyugta. Zaklatják pribékek, zsaruk. A hekusnő nem hülye, legutóbb is gyémántot emlegetett, nyilván tudja már, mi a tét. Nem hallgathatja el Tetovált hollétét. Nincs más megoldás. Stelio felült. Átgondolta még egyszer. Megpróbált meghatottan emlékezni a régi barátra. Előszedte az egyik tőle kapott ékszert, de az csak a pribékek gorombaságát juttatta eszébe. Megerősödött elszántságában. Csak egy telefonhívásba kerül, és soha többé nem zaklatják. Függöny le, kész. Lehet, hogy nem Tetovált tehet az ő lecsúszá" sáról, az azóta halmozódó pechsorozatról. De ha végképp lezárja a múltat, talán elkezdődhet valami jobb. Stelio tárcsázott, de meggondolta magát. Kimászott az ágyból. Lezuhanyozott, hosszan krémezte, masszírozta arcbőrét a tükör , előtt. Megfésülködött. Ivott egy pohár konyakot. 144 ,t . Leült az ablak elé. Kibámult az utcára. Tetováltnak jó vége ú ysem lehet. Tárcsázott, beszélt. Aztán kiürítette az üveget. Pikírt csüggedt hangulatban ment vissza az irodába. Sapiens nem volt a helyén, őt már frissebb gyilkosági ügyek tartották mozgásban. Ekrazit egy nagy halom telegépelt papír mögé rejtekezett. Étcsokoládé barnaságú, tar Fejbőrén incselkedett a lámpafény. Pikírt leült a Férfi mellé, beleivott a kávéjába, és fájdalmas sóhajt hallatott. - Mi van? - kérdezte Ekrazit. - Feladod? - Olyan sötét ügy ez, hogy a szentjánosbogár háromszor cserél elemet, amíg körülrepüli - sóhajtott Pikírt. Ekrazit elvigyorodott, és kőzelebb hajolva beleszimatolt a nő
hajába. - Hónaljszagú az agyad. - Az semmi, hogy izzad - legyintett Pikírt. - A baj az, hogy kezd kisimulni teljesen. Mintha kivasalták volna, márpedig, mint tudjuk, minél redőzöttebb, annál kreatívabb. Ekrazit cigarettára gyújtott. Közelebb tolta Shanonhoz az iratköteget. - Ne csüggedj. Elküldték a Szent Kristófból a kihallgatási jegyzőkönyveket, köszönd Laurie Breslaunak. Azt olvasom itten, hogy Tetovált és Yeti ügyvédje nem hajlandó megnevezni azt a személyt, aki perújrafelvétel esetén lepengette volna az óvadékot. Esküszik rá, hogy ő sem ismeri az illetőt. - Ezt azért mondod, hogy Feldobj? - Tetoválték jól kijöttek fogolytársaikkal. de csak haveri alapon. Egyetlen személlyel álltak közelebbi kapcsolatban, de ez a fickó a balhé elején megégett, meghalt. - Örömünnep ez a mai nap. - Zuhan a bioritmusod? Folytatom: ehhez a fickóhoz, aki azóta elszenesedett. rendszeresen bejárt a fivére. Hátha vele többre mész. Kikérdezhetnéd. - Kösz a tippet - mosolygott Pikírt Fanyarul. Ekrazit megköszörülte a torkát. - Hoenig a neve a volt Fogolytársnak. Három hónap múlva szabadult volna, nyilván ezért nem próbálkozott a szökéssel. Nem volt profi bünöző. Elhagyta a nője egy másik pasiért, erre ő odament, és nekiállt lővőldözni. Külön pech, hogy eltalálta a gaz csábítót, bár csak a térdét lőtte szét. Ezért került sittre. A bátyja rendszeresen bejárt i45 hozzá. Ez utóbbi filmes. Kaszkadőrként kezdte, aztán rábíztak néhány szerepet, de sosem tudott felkapaszkodni a csúcsra. Rengeteget utazik, újabban látványtervezéssel foglalkozik. Elég jól áll anyagilag. Hátha ő segíti szegény bájkáló fegyenceinket? Azt mondják róla, hogy hajlamos összekeverni a való világot a filmmel .Ez nyilván foglalkozási ártalom. Lyon Hoenig ugyanis főleg kaland- és akciófilmekben dolgozik. Talán azt képzeli, hogy az élet egy:óríási verekedés? - Megkérdeztem tőle, hogy mit képzel. Kösz, Ekrazit. - Idd meg a maradék kávémat, még nincs vége. Emlékszel még áertan Mayesre? Ő az akciócsoport-főnök, akit a tulajdon esküvőjén .. . Talán arra is emlékszel, hogy ezer embert állítottál rá a yacht-klubra, kiváncsi lévén a személyzet és a vendégkoszorú alibijére, viselt dolgaira. Nos, nem volt hülye ötlet. - Ekrazit Szeretettel megsimogatta a felderülni látszó Pikírt haját. - Az egyik pincérnő leánykorí neve ismerősnek rémlett. Itt is a rokonság vezetett nyomra. A nő öccse részt vett egy terrorista akcióban, de rajtavesztetá áertan Mayes csoportja ütött rajtuk, a lövöldőzésben a fiú meghalt. Maradt egy íkertestvére, ugyancsak gyanús alak Lehet, ho y ö játszotta el Szüz szerepét? A nővére segítségével feltünés nélkül bejuthatott a yacht-klubba, hogy ciánkapszulával kínálja Mayest. Pikírt az asztali lámpa kapcsolójávaljátszadozott. Elgondolkozva fígyelte, hogyan suhannak a fények és árnyak Ekrazit csupasz
fejbőrén. R fért megfogta a csuklóját. Ideges tüneteket produkálsz. Úgy képzelem, hogy a pincérnő belekeverte az italba a kábítószert, majd, látván a hatást, füttyentett az öccsének. Öcskös pedig hozta a cián Személyes bosszúvágy is vezette, azonkívül, hogy pénzt kapott érte a megbízójától. Shawn Sekera a neve. Masszázsszalonokban és más kupikban dolgozott, a lányokat őrizte vendégeik ferdeségeivel szemben. áondoltam, beszélek vele, de néhány napja nyoma veszett. A nővére sem tudja, hol van. Mit szólsz? Pikírt vállat vont. Ekrazit elővett egy fényképet az irathalamból, és az asztal közepére hajította. A felvételen jóképü Fatal férfi mosolygott, az a fajta, akíről nehéz elképzelni, hogy elvégezte már az óvodáit. Ez a típus mindig hamvas és ártatlan arcú marad. Shawn Sekera emlékeztetett Szüzre, de Píkírt nem tévesztette volna össze őket egymással. Ettől persze Shawn Sekera nyugodtan összetéveszthette őt Monával. Miért ne? Quintaro, Proft és Sekera. Ez a három bérgyilkos ölt Tetováit, 'eti és Szüz nevében. Pikírt csaknem elfelejtett szívből örülni az eredményeknek. Indra foglalkoztatta; Aga égési sérülései és félelme. Aga nem mer többé segíteni, pedig nyilván tudja, hol rejtőznek guintaróék. Hallgat mégis, mivel lndra közremüködésével eljutott hozzá az agresszió. Pikírt szívesebben dolgozott Ekrazittal, mint Indrával. De neki sem említette gyanúját. Felkerekedett, utánanézett, mi derült ki a Melottival üldözőit Ford tulajdonosáról. Kapott egy nevet és lakcímet, melyet továbbpasszolt azzal, hogy a számítógép nézzen utána, van-e a fickcínak priusza. Úgy vélte, képtelen me jegyezni még egy nevet. Már az eddígiek is megtöltenének egy telefonkönyvet, és hol van még a vége?I Kikapcsolódásképpen mütárgy-aukcióra indult. Sosem ját árverésen, ezért meg is lepte a Müvészetek Palotájában látott tömeg. Remélte, ho y belebotlik a dél-afrikai mügyüjtőbe, Raynor landeáriffbe, de a tumultus láttán felhagyott híú ábrándjával. Némiképpen megvigasztalta egy régi ismerős felfedezése. A férfi a biztonsági őrség halpénz-színü egyenruháját viselte, pisztolytáska lógott az oldalán, de arzenáljában akadt kábító-spray csakúgy, mint géppisztoly. Mesfin magas, izzadékony férF volt. Fiatal kora ellenére erősen kopaszodott, már-már szemmel látható tempóban hullott a haja. Szeme halványkék volt, orra, álla előreugró. Pikírt láttára felderült az arca. - Nahát, Shanon! Te nem öregszel! - Fenemód harciasnak látszol - mosolygott Pikírt. - Pár éve egy árnyalattal jóképübb voltál. - Még mindig falod a férfiakat? Emlékszem ám, te voltál az ügyeletes démon. - Ez már a múlté, Mes n. Mostanában absztinens vagyok: se hapek, se szesz. Mondd csak, nincs itt a sok hájfejü között egy
Raynor Vandeáriff nevü csúcsgazdag szivar? Mesfin elcsodálkozott: - Vandeáriff nem jár ide. Egy müvészettörténész képviseli az árveréseken. Ma ő sem jött el. Holnap lesz a nagy nap. Ritkaságok kerülnek kalapács alá. Mit akarsz tőle? - Tulajdonképpen nem tudom - felelte Pikírt őszintén. Kizárólag azért érdekel, mert Dél-Afrikából jőtt. Majd megiátogatom a szállodájában. 146 147 Mes n valósággal elszőrnyedt ekkora naivitás hallatán. Milyen szállodában? VendeárifFnek házai vannak ebben az országban. Az egyik vidéki villája kész múzeum. De nem hiszek a fülemnek: tényleg absztinens lettél? Netán férjhez mentél? - Dehogy. Mindössze az történt, hogy belekóstoltam a szerelembe. Toxikus volt. - Pikírt közelebb húzódott Mesfinhez, hogy kitérjen egy kézzel-lábbal hadonászó férfi és az őt kísérő had útjából. Ha már ott volt testközelben, két ujjal kipattintotta a revolvertokot. Következő mozdulata szabályosan törvénybe ütközőtt. Mesfin mindebből mit sem vett észre. A férfi mosolygott. Hátrafésülte megritkult haját. - Uramisten, hát hímoroszlánt már nem juttatok eszedbe. - Aztán legyintett: - fobb, ha nem provokállak, emlékszem még a stílusodra. Könnyen kiszaladhat a szádon a jó szó . . . - Földigilisztának szuper lennél. Erre gondoltál? Ezen a zicceren is túl vagyunk. Tudsz valamit a dél-afrikairól? - Középkorú tag. Fehérbőrü. Azt beszélik, hogy a családja a második világháborúban alaposan bevásárolt a nácik által rabolt kincsekböl. VandeáriFf nem akármilyen vagyont örökölt. De az ilyen gazdag tagokkal együttjárnak az ilyen és hasonló pletykák, különösen azért, mert sok értékes gyüjtemény títkos. - Mi a jó ebben? - merengett Pikírt. A biztonsági embertől csent pisztolyt ügyesen a zsebébe süllyesztette. - Nem értem ezt a hóbortöt. Egy zsák pénzért venni vaÍami ritka kincset, hogy legyen mit eldugni mások szeme elől!? Egészséges ez? Mesfin vigyorgott. Halványkék szeme áttetszőnek rémlett, Pikírt azon kapta magát, hogy azt 6gyeli, lát-e benne halakat. - Más világ az övék - Mesfin ravaszul a nő derekára tette a kezét, majd lejjebb csúsztatta, a csípőjére. - Mi marad nekünk? A világi kéjek. - Mondtam már absztinens vagyok - óvta Pikírt. Úgy Fordult. hogy a férfi tenyere megérintse a pisztolyt a zsebében. - Nocsak- mosolygott Mesfin. - Ide még te semjöhetsz be fegyverrel. Nem mintha nem illene az egyéniségedhez. - Nem az én stukkerom - felelte könnyedén Pikírt. - Na persze. Találtad az utcán. - Mesrm visszahúzta a kezét. Széles mosollyal üdvözölt egy másik egyenruhást, aztán újra a nőhöz lorduit. - Azt mesélik Vandeáriffről, hogy nemrég elrabolták tőle a legkedvesebb lCincseit. Elég hihetetlen a történet, mellesleg. De melyik pletyka nem az? Elvégre rólad is nehezen hittem el, hogy zsaru lett belőled. Ahhoz képest, hogy boldog tinédzserkorunkban te voltál a környék legvadabb csaja. Min-
148 denki esküdni mert volna, hogy gengszter leszel. Emlékszel még? Rettegésben tartottad a srácokat. - Hagyjuk ezt, rég volt. Érdekesebb, amit Vandeáriffről pletykálnak. - Meghiszem azt. Itt nemsokára vége a bazárnak. Nem hajtunk fel egy italt? Közben elmesélném a történetet. - Perceken belül randim lesz egy őrült krapekkal. - Ilyen nálad az absztinencia - bólintott lesújtottan a férfi. Megsimogatta az állát. - Mindegy, nem is hiszem, hogy érdekelt volna a mesém. Senki nem hiszi el. Szóbeszéd, semmi több. Unalmas szakma az enyém. Itt strázsálunk. de sosem történik semmi. Én például még soha nem láttam vörös gyémántot, pedig láttam már egyet s mást. Vörös gyémánt! Eddig egyet mutattak be kiállításon, állítólag az egész akkora volt, mint a légypiszok. Csak a nagy felhajtás volt körülőtte. - Vörös gyémánt? áyémántban is van kommunista? - Legfeijebb négy-öt az egész világon. De senki nem látott egyet sem, azon kívül, amit a- kiállításon mutogattak. Az is egymillió dollárt ért. - Bagó - fanyalgott Pikírt. Mesfn elszörnyedt. - Komoiyan mondom, nő létedre gőzöd sincs az ékszerekről. Az a gyémántagy karátsem volt. Képzeld el: karátonként egymillió, az nem semmi. Ha pedig ezt tudod . . - Várj. A karát is magas nekem. - áyémánt esetében egy karát: 0,e gramm. He? Ehhez mit szólsz? Nem látszol elképedtnek. Egyszóval a Vandeáriff körül szállongó pletykák ezért is hihetetlenek. Soha nem látta senki az ő színes gyémántjait. Könnyen lehet, hogy nem is léteztek. Mindenesetre nem tett feljelentést a rendőrségen. Talán nem is hittek volna neki. Még hogy vörös meg zöld gyémánt!? Ugyan már. Ezt át egészet csak azért találták ki, mert nem tudták mivel magyarázni, hogy a kötélidegzetü Vandeárif# hirtelen elmeszanatóriumba került, állítólag idegösszeomlással. Egy mügyüjtőnél semmi más nem okozhat sokkot, csak valami rablás? Ugyan mi értelme lenne ilyen ritka értéket rabolni? A tolvaj beletüzheti a fenekébe, de el nem adhatja. Nincs az az orgazda, aki ilyet merne venni. Másnap halva találnák. - A Fenébe - morogta Pikírt. - Hihetetlen. menny,ire nem ti d kihozni a sodromból holmi gyémántok emlegetése!? - Ebből is látszik, hogy nem értesz hozzá. Fogalmad sincs, mi pénzt megadnak a mügyüjtők egy-egy ritkaságért. áyere el taot ap. Káprázni fogsz. t49 - f endben. Most mennem keÍl. Mielőtt elfelejteném: fogd a stukkerodat. A leltárellenőr dühbe gurulhat. - Pikirt átadta tulajdonosának a lopott Fe Nert, aztán elegánsan távozott. Zsongott a feje Vandeárifftőt. A puzzle végképp összeállt. Ami híjavari, azthajnaltájt ki lehet pofozni Stelióból, amikor kiszédül a gay.-bárböl. A sötétkamrázás és hastáncolás olyan kábulttá teszi
addigra, hogy észre sem veszi, amint elmeséli, mit müvelt Tetovált a repi:ilötéri mosdóban beszerzett bizsuk között lelt ritka kövekkel. Pikírt sejtette ugy Zalman Fee-vet megbeszéltrandevúja an. no elő kimerítö lesz. de még em volt kellően felkészült. A főfalügy desztillált vízzel vendégelte meg. ennél ördőgibb ötlete nem támadt: fumi vitte Shanont. A Kalóz-szigeten találkoztak. emel re esztendőlc óta nem hajthattak be é ármüvek. Volt helyettük pj , vidám kisgyerek és andalgó szerelmespár, kergetőző kutya részeg kerékpár, millió. húzott térddel. zihálás nélkül Futott. Pikírt Zaiman magasra gy tovább mellette loho?t, és a harmadik kör után letett róla, ha adszor kerülik ma számolja, hány g a szi etet. ént, amikor az ember - A pornóboltban nem ottvan a nagyö at. Az igazi üzlet a bemegy egy kupiba, és leteszi a belép zsarolás, de ezt a betérő balekok általában későn tud ák ma ás nélkül. miközben az arca elé kötött arázta Fee szusza , mielőtt a féltett megy e szürte a leve őt ézmaszk h.ivatástudóan m Nem is ezt a banális bocsátotta volna. légzőszervekhez nem a következményeit. A ecsetelni. ha alaphelyzetet akarom berek hadára van szül ség, akik nem zsaroláshoz válogatott szem restellnek vállig járni a mocsokban, élvezik. ha ütniük, ölniük kell. Amikor e y ilyen szervezet 1é az egyéb ek an ráébred. hogy hadserege van. Ezutan ro yadoztak. . Térdei - Ne kerülgesPikírt majd megfulladt ztogatják a Tüzmezei repülőtér sük. Corey immei le ényei fa Volt az a három fickó is, aki raktárait. Az ő alkalmazottja unk egymás karjába: megszökött a börtőnből. És itt rohan gának is, nekem is Kimmellel gyült meg a bajom. ma csóválta a fejét, bár ez elkerülte a tántorgó Shanon Fee meg Kimmel beteg. Benyalt valami ismeretlen f,gyelmét. - Corey gy vírust, s ez szétroncsolta az ide rendszerét. A baktériumot. va alatt teljesen elhülyül. Le é ül a papírpebeteg néYtány hónap lanka várja. Kimmel az utóbbi időben - érthető módon elhanyagolja a repülöteret. Ha vád alá helyeznénk, az ügyvédje két perc alatt kivinné az utcára, a szabad levegöre. Nem kell más,
mint egy orvosi igazolás a betegségéről. - Erre mondta maga, hogy a csoportja a finisben jár? - Mit gondol, honnan tudott Kimmel arról, hogy melyik raktárot, melyik szállítmányt érdemes fosztogatni? Fiogyan csúszott át olyan szállítmány a vámon, amit semmiképpért nem lehetett volna behozni az országba? Hogyan juthattak á k zükre az utasok értékes csoma jai? eelsö segítséggel! Megvesztegettek, megzsaroltak egy sereg alkalmazottat, kőztük vezetőket! Hát így! - Fee büszkén fújt egyet, s ezzel először adta jelét kimerültségének. - Van róla fogalma, hogy mennyi arany, szőrme, miegymás került ki onnan sötét úton? Kihallgattunk, megpiszkáltunk több ezer embert! Rövidesen vádat emelhetek a bünösök ellen. - És Kimmel? - kérdezte Shanon. Lassított. - Beteg. Fel fo ják menteni. Sajnálom. - Fee, maga egy adminisztrátor. Egy könyvelő. Egy bürokrata. Hatalmas pofozkodást vitt véghez a szarral. - Pikírt megállt. A férfi szembefordult vele. Maszkfedte arcában csak forróbarna szeme maradt szabadon. - Nem érti? Ravasz trükkőket lepleztem le, megkent alkalmazottakat juttatok lakat alá, nem egyet a repülőtéri biztonsági szolgálat vezetői közül is. Ezzel a perrel jó időre elmetszem a kábítószer kereskedelem egyik bevált, útját. Ez nem eredmény? Pikírt a távoli hidat figyelte, amelyen csigalassúsággal araszoltak az autók. Körös-kőrül füstköd emelkedett az égre. Biciklicsengő szólt egy bokor mögött. - De igen, igaza van. Ez is eredmény. De ettől még nem emelik fel a repülőtéri dolgozók fizetését, és Kimmel utóda játszva elölről kezdheti. Mit tehet maga erről? Bocsásson meg. Shanon elfutott. Nem nézett vissza, nem törődött tovább Fee-vet. áondolatban sok sikert kívánt neki a munkájához. Ennyit megérdemelt, ha már azt képtelen volt elérni, hogy ő, Shanon beleszeressen. Indra támolyogva állt a nyitott ajtóban. A háta mögül áporodott büzök nyomakodtak a lépcsőház felé. Shanon émelyegve félrelókte a férfit, és besietett a lakásba. Bekapcsolta a légkondicionálót, csak ezután vett lélegzetet. A rendetlenség minden korábbi mértéket meghaladott. A szerteszórt ruhákat válto151 150 tatos foltok szennyezték, kilocsolt italé csakúgy, mint véré és hányadéké. indra nem volt fess, nem volt jói fésült. Részeg volt. Tekintete eszelősnek rémlett. Mocskos arcába árkokat vájtak a könnyek. - Sajnálod magad? - kérdezte Pikírt gyülölettel. Agára gondolt. Aztán az árulásra, úgy általában. - Mivel vettek rá, hogy meglopd a számitógép adatbankját? Két pofon neked elég is ahhoz, ho y megfeledkezz a nagy karrier utání vágyadról? Mióta készíted a hátsódat Sapiens székére? Elfelejtetted? Kapsz két frászt és megfeledkezel róla, hogy egy istenről neveztek el?
- Mi bajod van? - hebegte Indra. Lelökött egy ruhakupacot az egyík fotelról, és leroskadt. Tenyerébe temette az arcát. hangosan lélegzett. Hisztéría fojtogatta. Pikírt felrántotta ültéből, és a fürdőszoba felé vezette. Ruhástól lőkte a zuhanyrózsa alá. Ütkőzésig nyitotta a hidegvíz csapját, nem zavarta, hogy ajeges permetből neki is ut. Dühőngött, látta, hogy a férfr a szeme láttára folyik szét teljesen. Leázott róla a tartás maradéka. Már-már szánalmasnak látszott. Pikírt szíve mégsem esett meg rajta. - Mennyiért adtad el a Íelkedet? Kaptál-e többet, mint néhány pofont azért, hogy kiárusítottad kétes karrieredet? Mivel vettek rá, hogy riszáld magad előttem, hogy kilopd az órámból, a komputerből az adatokat? Mivel hítették el veled, hogy többet érsz a társaidnál? Hogyan érték el, hogy a hitványságodat tedd alku tárgyává? tndra fuldokolt, prüszkölt. Bágyadtan küzdött, magpróbáit kíkecmeregni az ömlő víz alól. Ráncokban tapadt testére az átázott ruha. Nleztelen lábfeje elfehéredett, akár agy halotté. - Beszélj, te ilis jta. Itt voltam ma ejjel, amikor a vendégeid távoztak. (nnen az informátorocnhoz mentek, akit te adtál el nekik. Befullasztottad az ü ,yet, mert összecsináltad magad két pofontól. Begurultam rád. Kitépkedem a hajad, 1,a nem felelsz. Indra kitapogatta a csapot, és elzárta a vizet. Szembefordult a nővel. Lobbant a tekintete. Kivicsorította gyulladt, vörös inyét. - Menj a pokolba, kicsi Pikírt. Elhíresztelted. hogy mit tettem? Megdicsőültél? Boldog vagy? Shanon megragadta a férfi ingét. Lökött rajta egyet. lndra belecsúszott a vöröspezsgő színü fürdőkádba, térdei az álla magasságába kerültek, víztől csepegő lábszáraí kívül kalimpáltak. Megpróbált kimászni, de mindannyiszor visszacsúszott. - Nem beszéltem róla senkinek - felelte Shanon. Maga alá húzta a fonott szennyestartót. Zsebre vágta a kezét, egyenes 15e derékkal ült. - Te engem félreismersz, de kit nem?I Leginkább magaddal vagy eltájolva. Lásd be végre, te elegáns. te finom, te udvarias, hogy nem vagy egyéb, csak egy öcska szemfényvesztő. Egy szép tiritarka luftballon, aminek nem kell több, csupán egy tü . - és ócska gumironggyá válik. (ma. Segíteni akarok neked. Senki nem tudja a tetves titkodat. Belém vághatsz e y ollát, ha hátat fordítok. Dejobb tippet adok. Mondd el a mesédet. Mit den baj orvosolható. - Adj innom. Prászt. Ki fogszjózanodni. Szembenézel magaddal. Legfeljebb lehányod a tükröt. Beszélj. Tudom, hogy utálsz engem. De senki más nem segíthet rajtad. Indra bágyadtan tovább kísérletezett, hogy kikecmeregjen a fürdőkádból. Olykor magától csúszott vissza, máskor Shanon segítségével. Végül hátrahajtotta a fejEt a rritorláshajókkal ékeskedö csempére. A rosszul elzárt csapból unott vízcseppek pötyögtek a vállára. - Zsarolnak - kezdte panaszos hangon. -
Nemcsak a veréssel, mással ís. Egyszerüen kénytelen voltam megtenní. Próbáltam lépni ellenük, de nem sikerült. Tehetetlen vagyok. Azzal fenyegetnek, hogy bejátszanak a F`ilmből egy részletet a heti eligazításon. - MíIyen filmből? 5hanon Figyeimesen hallgatta a férfit. Nem ís volt egyéb dolga. Időnként vissza kellett föknie lndrát a kádba. A mese folydogált. Pikírt úgy érezte, hogy felborzolódik a haja. Felcsattant. - Te e y ócska orgia képeitől vagy, berezelve? IVa és? Ilyen nevetséges dologga) sakkban lehet tartani? Mit árthat neked egy ilyen 61m? Tudjuk egymástói, hogy hébe-hóba szexuális életet is élünk. Ki növel, ki fér6val, gusztus dolga. Az is, hogy hánnyal egyszerre, az is, ha mixeli. Ilyesmi ,el manapság már nem (ehet riogatni senkitl - Legalább félezer kazettája van a nőnek. Bírók, ügt észek, szenátorok, vezető politíkusok, újságírók szerepelnek rajtuk. Bármikor belecsempészhet a fümekből egy-agyjelenetet akár a tévé adásainak valamelyikébe is. Mindenható azokkal a kazettákkal. - Egy fenét. Eltúlzod. Beszámoltál a pribékeknek a nyomozás állásáról? Elmondtad nekik. amit megtudtál tőlem? Indra félrenézett. - Nem. Nem mertem, féltem, hogy megölnek, ha kiderül, hogy te már név szerint kergeted Camea Kisit. Csak elejtettem néhány megjegyzést. Azt mondtam, te képes vagy a nyomukba érni. Azt parancsolták: állítsalak meg. 15o - Hogyan? - Pikírt ősszefonta a karjait. - Hogyan? - Hogyan? - Indra újra elővicsorította vörősre gyulladt ínyét: - Úgy. hogy kitekerem a nyakadati Megöllek? Esküszőm, tiszta szívből megtenném. - Tegnap még .pucéran tekeregtél előttem - adta fel a labdát Shanon. - Tudom, hogy azért piszkálsz engem, mert tetszem neked. áondoltam, nem bánom, hozzájuthatsz. Pikírt felnevetett: Te abból indulsz ki, hogy belehabarodtál magadba, és ebből szerinted az következik, hoéy mindenki más szerelmes beléd. Nekem kevés néhány mézszőke hajtürt, e y élére vasalt nadrág. Ragaszkodom hozzá, hogy a kiválasztottamnak a ra is legyen, megfelelően érdekes. A te agyad éppen annyi és nem főbb, mint a szemétdombon ordítozó baromfié. Nos, én az átlátszóságodat piszkálom rajtad, nem a szépségedet. Nem tekintettem ajándéknak, amivel tegnap kínálgattál. De nem árt. ha tudod, ho r Mona szerelmes volt beléd. Minden nőügyedet végigizgulta, minden szakítás után reménykedett, hogy meglátod őt. Monát megölték, és mi azon fáradozunk, hogy megtaláljuk a gyilkosait. Erre gondolj, amikor pofozóemberek előtt csúszol-mászol. Pikírt a kezét nyújtotta. Kisegítette Indrát a kádból, aztán magára hagyta. Sejtette, hogy a férfi megpróbálja majd megállítani. De csak később, ha sikerül megszereznie a kazettát. Addig bemászik a szőnyeg alá, és sajnálja magát.
Shanon leporolta a ruháját a liftben. Mintha bevonta volna fodra gyülölete. A víz csak ráadás volt. Lezuhanyozott, beállította az ébresztőórát éjfélre. Ágyba bújt, a fejére húzta a takarót. Persze. hogy nem tudott elaludni. Ezrével kergetőztek agyában a gondolatok. A hálószobája felőli szomszéd zenét hallgatott. Hallgathatta az egész ház. Rövidesen nyi t az ajtó. Melotti han ja bársonylott: - Egészségtelen vacsora nélkül leFeküdni. - Mit Fözött? - kérdezte Shanon. Nem volt dühös a férfira. Már már hiányolta jöttét. - Nem tudok Főzni. De meghívhatom egy étterembe. Jól van, Shanon? Hogyhogy ágyban? - Elbánt velem, legyürt a huszadik század - sóhajtott a nő. Melotti letelepedett mellé az ágy szélére. KörömkeFe frizurája, drapéria kékségü szeme, eleven teltségü ajkai szomorúságot sugároztak. Pikírt felkönyökölt és elmosolyodott. - Kezdek csalódni magában. Hogyan akar megnevettetni ilyen bánatos ábrázattal? Mi baj? Hallott valamit a családjáról? - Igen, hallottam - bólintott Raban. - A volt feleségem férjhez megy. Pikírt kilépett az ágyból, és mezítláb a fürdőszobába vonult. Törte a fejét, talál-e valahol egy üveg italt. A férfi kiwettES rrádr gja zsebéből előhúzott egy kopottas jegygyürüt; és f jdalrn o. :rccal belepottyantotta a vécékagylóba. :;%- ,;. I ;- : Shanon felnevetett: - Remélem, nem ad',éln n m egy vaskos szuicid-show-t. Nem szeretném, ha az én perzsámon vagdosná fel az ereit! Meiotti felgyürte az ingujját, és könyékig belemerült a vécékagylóbán álló vízbe. Vaktában tapogatott a gyür á után. Shanon összeborzongott. - Pfúj. Orvos lét re aosem kukucskált még elektronmikroszkópba? Hemzsegnek a bacik abban a.lében. Nem is a budiba merítkezett könyökig, hanem egyenesen a halál torkába. - Tudni akarja, hová szoktam kukucskálni orvos létemre? kérdezte Melotti. Aztán diadalmasan felmutatta a kihalászott gyürüt. A következő pillanatban pedig visszahajította ugyanoda, és megnyomta az öblítő gombját. A csaphoz lépett, és forró vizet árasztott a karjára. Percekig fertőtlenitette magát, mintha müez készülödne. Tőrölközés közben elvigyorodott. w- A volt feleségem jövendőbelije ki nem állhatja a gyerekeket Így aztán esküvőjük napja örömünnep lesz az életemben. V zakapom a fiamat. Nagyon ért a hangulatteremtéshez - fanyalgott Shanon. l ztan hozzáfüzte. - Boldog vég várható, mint a Filmekben. Nem tudom - töprengett Melotti. Követte Shanont a rba. Látva, hogy a nő előhúz egy, üveg Zsivágó vodkát, tett poharakérá Visszatérőben magyarázta: - A boldog más is kell. Például: amikor maga és a fiam találkozik, hogy megértsék egymást.
s ha mégsem? Akkor a gyerek megáll a fejlődésben? td szeme elkerekedett. - Most képzelje azt a gyereket! áll ott, a fejlődésben? art elképzelte. Kiürítette a poharat. Komoly tekintettel férF ra. -jobb tenne, ha kihagyna engem a fészeké íam;áh 154 - felelte Raban. - Maga az ideális tojó. keresett. l55 Melotti rávigyorgott: - Későn érkezők csak a szünetben mehetnek be. - Mikor lesz szünet? g azt hiszi, hogy moziban van? - Tényle pikírt legyintett. Rövidesen elindultak vacsorázni. A sötét szedán megfelelö távolságban állt á mo or hangját. erdőben rejtőző házban ne hallhassák ma Három fér6 lépett ki az ajtókon. A kései szürkületben a fák közé vetették magukat. Tetovált látta őket. Elvi rorodott. Uj,jait a zsebében tartott dobozkára fonta. Nesztelenül a vendégek nyomába eredt. A három férfi megközelitette a házat. Az épület csendesnek rémlett, ajtaja tárva-nyitva állt, oelyÉ y megrángattaya szél. A gy percr ikük belekor olt a farjövevény ek ma álltak e Társai visszautasították a zsebéből előhúzott lapos üvegbe. óllehet biztosra mentek. U kínálást. Feszültnek látszottak, j k fegyvertelenek, elkínzottájékoztatták őket, hogy a szökevénye lak. Nekik mindenesetre volt pisztolyuk. Előhúzták: ellenőrizték a dia: Ld a . . , Vezetőjük, egy Fekete inges, szakavas , LI "`" gyik kábítót Tetováltékveszél esek. Azonnal lőjetek rá ok, m de on, később áérünk sete tezni. Óvatosak le erek. kapj megyünk már? - morrant a társa. - Misézel még, vagy g ; pdálta. Szeme Visszacsúsztatta a zsebébe az üve el. A kár hasa összeszükült. e ette meg a harmadik - Mint a Piroska és a farkas - j gy te eres. - Meghoztuk a nagymamának az elemózsiát. Leha'olva siettek tovább. Körülöttük altatódalukat mormolták a madarak, vastagodott a szürkület. Amikor megritkult előttük a növényzet, hasra ereszkedtek. Kúszva folytatták útjukat. Tetovált megállt e fa törzse mellett. Erről a helytőt szemmel pribékeket. Szüz surrant mögé. tarthatta a házat becserkésző Ideges kunco áss libabőrt futtatott Rosco testére. - A marhák. Bezabálták a csalit. Rohannak, hogy tüzijátékká
válhassanak. - Fogd be - mordult Tetovált. Kivette a zsebébő! a dobozt. Rápillantott, kihúzta az antennát. Látta, hogy Szüz téltérdre ereszkedik me!lette, és célzásra emeli a géppÍSZOlyt. A szakállas Férfi az ajtó mellé ért. Egyik társa megállt mögötte, a másik a ház mögé került. Aztán a két férfi berontott az épületbe. Lépteik dőn tek a deszkapadlón. Ajtók csapódtak. Csalódott kiáltás harsant. A harmadik fegyveres elhagyta k;nti őrhelyét, és besietett társai után. Fojtott hangon tanakodtak. Szüz és Tetovált hasra vetette magát. A kicsin doboz antennája a ház felé irányult. Tetovált rányomta az ujját egy gombra. Egy pillanatig ú tünt lábu hegy gy , mmtha a kiszoI ált gerendaépület re emelkedett volna, a robbanás hangjával egy időben. Ma asba lendült a tető, Ieomlottak a falak. Ordítás hallatszott. A detonáció felrebbentette a fészkükre tele edett madarakat. Rémült árnyak kavarogtak a magasban. i Lángok csaptak fel az é recsegtek. pületbői, az összeomló gerendák Szüz talpra szökött, és a ház felé futott. Látta, hogy fá ya dülöngél a romok között. Ráfogta a géppisztolyt. eleven Tetovált odaért. Félretolta Szüz fegyverét. - Ne lő'. gyott. Üvöltött, hadonászo ,." ,- áyerünk - mondta Rosco Hennessey. Arcélét vörösre mázolta a tüz visszfénye. Szüz vonakodott elindulni. A romba dőlt, Ián goló házat bámulta, a küszöb előtt lezuhant embert. Aztán Futásnak eredtek. Szüz a fekete szedán volánjához telepedett, Tetováit a saját kocsijukkal ment vissza a városba. Melotti gyanútlan volt a vacsoraprogramot illetően. Nem tünt fel neki Pikírt had ltözéke, de az sem, hogy túl sürün tekinget az étterem faliórá ára. Ez utóbbit félreértette, mert az öra alatt nagyképernyős tévé állt, amely a Vörös Sonja címü mesefilmmel szórakoztata a közelben ülőket. Mediterrán vacsorájuk közepénél tartottak, amikor Schwarzegy negg birokra kelt e víziszörnn el a képernyőn. Pikírt feszüiten fi ette a jelenetet. Olykor elv tette a száját a villával. - Tetszik magának? - kérdezte Melotti Iehangoltan. - Micsoda? - Pikírt nem vette Ie tekintetét a képernyőröl. Kavargott a víz, hátborzongató zene szólt, a mellékszereplők rátapadtak egy mü-sziklafalra és rettegtek. 15ó - Hogyan? - Pikírt összefonta a karjait. - Hogyan? - Hogyan? - Indra újra elővicsorította vörősre gyulladt ínyét:
- Úgy, hogy kitekerem a nyakadat! Megöllek! Esküszöm, tiszta szívből megtenném. - Tegnap még ,pucéran tekeregtél előttem - adta fel a labdát Shanon. - Tudom, hogy azért piszkálsz engem, mert tetszem neked. áondoltam, nem bánom, hozzájuthatsz. Pikírt felnevetett: Te abból indulsz ki, hogy belehabarodtál magadba, és ebből szerinted az következik, hogy mindenki más szerelmes beléd. Nekem kevés néhány mézszöke hajfürt, e y élére vasalt nadrág. Ragaszkodom hozzá, hogy a kiválasztottamnak agya is legyen, megfelelően érdekes. A te a yad éppen annyi és nem főbb, mint a szemétdombon ordítozó baromfié. Nos, én az átlátszóságodat piszkálom rajtad, nem a szépségedet. Nem tekintettem ajándéknak, amivel tegnap kínálgattál. De nem árt, ha tudod, ho y Mona szerelmes volt beléd. Minden nőügyedet végigizgulta, minden szakítás után reménykedett, hogy meglátod őt. Monát megölték, és mi azon fáradozunk, hogy megtaláljuk a gyilkosait. Erre gondolj, amikor pofozóemberek előtt csúszol-mászol. Pikírt a kezét nyújtotta. Kisegítette Indrát a kádból, aztán magára hagyta. Sejtette, hogy a férfi megpróbálja majd megállítani. De csak később, ha sikerül megszereznie a kazettát. Addig bemászik a szőnyeg alá, és sajnálja magát. Shanon leporolta a ruháját a liftben. Mintha bevonta volna lndra gyülölete. A víz csak ráadás volt. Lezuhanyozott, beállította az ébresztőórát éjfélre. Ágyba bújt, a fejére húzta a takarót. Persze, hogy nem tudott elaludni. Ezrével kergetöztek agyában a gondolatok. A hálószobája felőli szomszéd zenét hallgatott. Hallgathatta az egész ház. Rővidesen nyílt az ajtó. Melotti han ja bársonylott: - Egészségtelen vacsora nélkül lefeküdni. - Mit főzött? - kérdezte Shanon. Nem volt dühös a férfira. Már már hiányolta jöttét. - Nem tudok fözni. De meghívhatom egy étterembe. Jól van, Shanon? Hogyhogy ágyban? - Elbánt velem, legyürt a huszadik század - sóhajtott a nő. Melotti letelepedett mellé az ágy szélére. Körömkefe Frizurája, drapéria kékségü szeme, eleven teltségü ajkai szomorúságot sugároztak. Pikírt felkönyökölt és elmosolyodott. - Kezdek csalódni magában. Hogyan akar megnevettetni ilyen bánatos ábrázattal? Mi baj? Hallott valamit a családjáról? - Igen, hallottam - bólintott Raban. - A volt feleségem férjhez megy. Pikírt kilépett az ágyból, és mezítláb a fürdőszobába. vonult. Törte a fejét, talál-e valahol egy üveg italt. A férf'r kcivette; rrádr ja zsebéből előhúzott egy kopottas jegygyürüt; és fájdalrr : át ccal belepottyantotta a vécékagylóba. Shanon felnevetett: - Remélem, nem ad élő ne é'm egy vaskos szuicid-show-t. Nem szeretném, ha az én perzsámon vagdosná fel az ereit!
Melotci felgyürte az ingujját, és könyékig belemerült a vécékagylóban álló vízbe. Vaktában tapogatott a gyürü után. Shanon összeborzongott. - Pfúj. Orvos lét ce ,'sosem kukucskált még elektronmikroszkópba? Hemzsegnek a bacik abban a lében. Nem is a budiba merítkezett könyökig, hanem egyenesen a halál torkába. - Tudni akarja, hová szoktam kukucskálni orvos létemre? kérdezte Melotti. Aztán diadalmasan felmutatta a kihalászott gyürüt. A következő pillanatban pedig visszahajította ugyanoda, és megnyomta az öblítő gombját. A csaphoz lépett, és forró vizet árasztott a karjára. Percekig fertőtlenítette magát, mintha mütéthez készülődne. Törölközés közben elvigyorodott. - A volt feleségem jövendőbelije ki nem állhatja a gyerekeket: Így aztán esküvőjük napja örömünnep lesz az életemben. Visszakapom a fiamat. - Nagyon ért a hangulatteremtéshez - Fanyalgott Shanon. Aztán hozzáfüzte. - Boldog vég várható, mint a filmekben. - Nem tudom - töprengett Melotti. Követte Shanont a nappaliba. Látva, hogy a nő előhúz egy üveg Zsivágó vodkát, elsietett poharakért. Visszatérőben magyarázta: - A boldog véghez más is kell. Például: amikor maga és a fiam találkozik, fontos, hogy megértsék egymást. - És ha mégsem? Akkor a gyerek megáll a fejlődésben? Melotti szeme elkerekedett. - Most képzelje azt a gyereket! Csak áll ott, a fejlődésben! Shanon elképzelte. Kiürítette a poharat. Komoly tekintettel nézett a férfira. - Jobb lenne, ha kihagyna engem a fészeképítési programjából. - Lehetetlen - felelte Raban. - Maga az ideális tojó. Pikírt szavakat keresett. 154 / 155 Melotti rávigyorgott: - Későn érkezők csak a szünetben mehetnek be. - Mikor lesz szünet? - Tényleg azt hiszi, hogy moziban van? Pikírt legyintett. Rövidesen elindultak vacsorázni. A sőrét szedán megfelelő távolságban állt meg ahhoz, hogy az erdőben rejtőző házban ne hallhassák meg a motor han ját. Három Fér t lépett ki az ajtókon. A kései szürkületben a fák közé vetették magukat. Tetovált látta őket. Elvigyorodott. Ujjait a zsebében tartott dobozkára fonta. Nesztelenül a vendégek nyomába eredt. A három férfi megközelítette a házat. Az épület csendesnek rémlett, ajtaja tárva-nyitva állt, olykor megrángatta a szél. A jövevények megálltak egy percre. Egyikük belekortyolt a farzsebéből előhúzott lapos üvegbe. Társai visszautasították a kínálást. Feszültnek látszottak, jóllehet biztosra mentek. Úgy tájékoztatták őket, hogy a szökevények fegyvertelenek, elkínzottak. Nekik mindenesetre volt pisztolyuk. Előhúzták; ellenőrizték a tárat.
Vezetőjük, egy fekete inges, szakállas férfi halkan mondt : Tetoválték veszélyesek. Azonnal lőjetek rájuk, mindegyik kábítót kapjon, később ráérünk selejtezni. Óvatosak legyetek. - Misézel még, vagy megyünk már? - morrant a társa. Visszacsúsztatta a zsebébe az üveget. Ajkát harapdálta. Szeme összeszükült. - Mint a Piroska és a farkas - jegyezte meg a harmadik fegyveres. - Meghoztuk a na ymamának az elemózsiát. Lehajolva siettek tovább. Körülöttük altatódalukat mormolták a madarak, vastagodott a szürkület. Amikor megritkult előttük a növényzet, hasra ereszkedtek. Kúszva folytatták útjukat. Tetovált megállt egy fa törzse mellett. Erről a helyről szemmel tarthatta a házat becserkésző pribékeket. Szüz surrant mögé. Ideges kuncogása libabőrt futtatott Rosco testére. - A marhák. Bezabálták a csalit. Rohannak, hogy tüzijátékká válhassanak. - Fogd be - mordult Tetovált. Kivette a zsebéből a dobozt. Rápillantott, kihúzta az antennát. Látta, hogy Szüz téltérdre ereszkedik mellette, és célzásra emeli a géppiszolyt. 156 A szakállas férF az ajtó mellé ért. Egyik társa megállt mögötte, a másik a ház mögé keFült. A'ztán a két férfi berontott az épületbe. Lépteik döngtek a deszkapadlón. Ajtók csapódtak. Csalódott kiáltás harsant. A harmadik fegyveres elhagyta kinti őrhelyét, és besietett társai után. Fojtott hangon tanakodtak. Szüz és Tetovált hasra vetette magát. A kicsiny doboz antennája a ház felé irányult. Tetovált rányomta az ujját egy gombra. Egy pillanatig úgy tünt, mintha a kiszolgált gerendaépület lábujjhegyre emelkedett volna, a robbanás han jával egy időben. Ma asba lendült a tető, leomlottak a falak Ordítás hallatszott. A detonáció felrebbentette a fészkükre telepedett madarakat. Rémült árnyak kavarogtak a magasban. Lángok csaptak fel az épületből, az összeomló gerendák recsegtek. Szüz talpra szökött, és a ház felé futott. Látta, hogy eleven fáklya dülöngél a romok között. Ráfogta a géppisztolyt. Tetovált odaért. Félretolta Szüz fegyverét. - Ne lőj. A lángoló férfi térdre rogyott. Üvöltött. hadonászott, felhemperedett. - áyerünk - mondta Rosco Hennessey. Arcélét vörösre mázolta a tüz visszfénye. Szüz vonakodott elindulni. A romba dőlt, lán oló házat bámulta, a küszőb előtt lezuhant embert. Aztán futásnak eredtek. Szüz a fekete szedán volánjához telepedett, Tetovált a saját kocsijukkal ment vissza a városba. Melotti gyanútlan volt a vacsoraprogramot illetően. Nem tünt fel neki Pikírt hadiöltözéke, de az sem, hogy túl sürün tekinget az
étterem faliórájára. Ez utóbbit félreértette, mert az óra alatt nagyképernyős tévé állt, amely a Vörös Sonja címü mese Immel szórakoztata a közelben ülőket. Mediterrán vacsorájuk közepénél tartottak, amikor Schwarzenegger birokra kelt egy víziszörnnyel a képernyőn. Pikírt feszülten Fgyelte a jelenetet. Olykor elvétette a száját a villával. - Tetszik magának? - kérdezte Melotti lehangoltan. - Micsoda? - Pikírt nem vette le tekintetét a képernyőről. Kavar ott a víz, hátborzongató zene szólt, a mellékszereplők rátapadtak egy mü-sziklafalra és rettegtek 157 - A fickó - morogta Melotti. tóbálom magam - Nem rossz - vélekedett Pikírt. - Megp elé képzelni a forgatást. Mit gondol, hányszor vizelték össze magukat a röhö éstől, amikor felvették ezt a jelenetet? Lehet ezt komolyan csíná ni? Hajszálra olyan, mint egy vízirevü. Melotti figyelt: Sehwarzenegger kése ezredszer is lecsúszott a szc lkkél é hátáról. Aküzdő felemelte a fejét, és bár tele volt a tüdeje, szája vízzel, jól érthetően kijelentette: - Ez egy gép Ezzel Lt éi a r szörny szemébe vájta. Láss csodát, a víz megszürtC for rü. A mellékszereplők megkönnyebbülten fellélegeztek a mü-sziklafalon. áerard Philip - Anyámnak mé y volt a fér eálja er fotóival mélázott MEltitti: - Manapság a Ián ok Schwarzene tapétázzá k aj kukat. Micsoda különbség. - A férfi a fejét csóválta. Nem látszott komolyan felindultnak. Pikírt rápillantott. - A mai férfiak legtöbbje még egy ovulációt sem tudna kiváltani belőlem. A pincér elvitte előlük a tányérokat. Térült-fordylt, Melotti elé tarka fagylaltgombócokkal zsúfolt kel hat. Shanon tett e yújtott. A filmbéli tőrténet haladt előre a maga útján. A szivarra k, hosszú lábú hősnő és a kölyökarcú izomkolosszus v kardozott, lovagolt, megvívott száz csatát. A mellékszereplők is gpróbáltak kitenni magukért, amennyire képességeikből és a ma forgatókönyvből tellett. y - Nézze. hogy Melotti a képernyőre meredő arcokat fi ette. szeretik a mesét. szeretik - felelte Pikírt megütközve. - Mit - Persze, hogy szeressenek inkább? A hasist? - Ez nem ilyen egyszerü - közölte Ntelotti. Letette a gylaitos kanalat. Komolyabb előadásra készült. Megköszörülte fa ült. a torkát. illantott. Hangjába türelmetlenség vagy Pikírt az órára p doÍ om lesz. Ne
- Ne tartson székfoglalót, ma éjjel még tévessze össze a mesét a hazugsággal. Mi lenne, ha az orvos nem adna érzéstelenítőt foghúzás előtt, mondván, hogy a zsibbasztás g Kell ez is az esti híradó után, amelyből megtudhatták, hazu sá ve yi fegy ,ereket vet be e más ellen. g? h y trak és Irán ázok által elpusztított polgári lakosság hullahegy atAztánldsrritt, és máris bámulhatták az izraeü katonaság pyetlenkedését: fekete csuklya a pal jsztin polgár fejére, ke köszikla a katona markába: tör ön a váll, a kőnyök, a husángvagy gy az emberek comb és a térd. recsegjenek a csontok. Naná, ha zabálják a mesét, amely rendelkezik egy plusz dimenzióval: a gyö hetagéval; ott még van kristálytiszta igazság, mi több, Való i az a g , filmben győzni kezdett az igazság. A gonosz, leszbikus hercegnőt elnyelte a megindult föld, a főhősök menekültek a düledező köpalotából. Amikor már na on düledezett, Schwarzenegg onnan. er ma tartotta a vállával, amíg társai elfutottak Melotti hallgatott kifelé menet. Amint beültek a Roverbe, könnyü sóhajjal feltette a kérdést: - Hová fuvarozzam? Pikírt megmondta a címet. Aztán a férfi arcélét nézte, emel ő1 csak néhány átfutó, halvány fintort tudott Ieolvasni. A kocsi na ús tt a városi éjszakában, a forgalom hullámai meglódították va lefékezték. Az utcai világítás váltakozó erössé ü és színü fényei játszottak a Rover belsejében. Melotti szivarra gyújtott. - Tudom, hova kell vinnem. Aztán mi dolgom Iesz? - Én kiszállok, maga továbbhajt. Menjen Ie a tengerpartra, él l o'ztesse ki a fejét. Félóra múlva visszajöhet értem. Ne álljon , ha nem várom ott magát, menjen haza, vagy ahova akar vagy Rokonszenves szerepet rótt rám - morogta Raban. - Én ok a védtelen fér fi címü teremtmény. körőmkefe ha átdJon vigasztalta Shanon. Megsimogatta a fér fi j . - Mellettem nem eshet bántódása. Camea Kisi villájának közelébe értek. Az út e ik oldalán erdő magasodott, a másikon ritkás elrendezésben v ák ágaskodtak, park óvta őket, kutyák csaholtak. Melotti lassított. Pikírt eltünt mellőle. Lehasalt e bokor mögött, és szemü re vette a villát. Kiszemelt gy y gy e n itott franciaablakot. Még gy nem indult neki, várt. Az épület csendesnek rémlett, néhány emeleti ablak mőgőtt villanyfény ragyogott. A kocsifelhajtón spenótmetál Buick állt. Sofőrje a közelben levegőzött. Pikírt nem látott más élőlényt. Bokortól bokori lendülve
megközelítette a csábító franciaablakot. Aztán Iehasalt, azt figyelve, mit müvel a sofőc A Fehér zakós férfi sétálgatott. Fel-alá járt a kocsi mellett, olykor az égre pillantott, mintha azt ellenőrizné, fogyott-e a telihold, mióta utoljára megtekintette .f megtermett alak volt, furcsán hosszú lábú, rövid törzsü, amolyan nyakbeszakadt. Amikor elunta a magatehetetlen holdat, kinyi158 I59 tolta a kocsiajtót, rongyot ragadott és nekiesett a lökhárítónak, hogy vakító fényesre dörzsölje. Pikírt belépett az ablakon. Meghúzta magát a vastag bársonyfüggöny rejtekében, befelé fülelt. Mivel nem hallott semmi gyanúsat, lábujjhegyen átszelte a szobát. Vaktában haladt, némi irigységet táplálvá a denevérek radarja iránt. Az ajtóhoz érve újra hallgatózni kezdett. Lenyomta a kilincset, és kilesett a Folyosóra, amely elment volna egy előkelő szálloda halljának. Két kutya hevert az emeletre vezető lépcsősor aljában, mindkettő angol szettet. Ennyi erővel birkák is őrizhették volna a házat. Amikor Pikírt átlépett a kutyák feje fölött, az egyik meglebbentette a farkát. A másik fel sem tekintett, hanyatt fekve, szétvetett lábakkal aludt. Pikírt nesztelenül Futásnak eredt. Amikor felért az emeletre, látta, hogy a barátságosabb szettet a sarkában lépdel. Nem törödött vele, bekanyarodott a folyosóra, és benyitott az első ajtón. A szobában egy férfi állt a félretolt könyvespolc előtt, és éppen a videókazetták dobozba csomagolásával foglalkozott. Nem lelkesíthette a feladata, mert az ajtónyitás hallatán reménykedő ábrázattal megfordult, abban bízva, hogy segítség érkezik. Pikírt láttára megkövült egy pillanatra, de aztán a hónalja felé kapott. Shanon a tevegöbe emelkedett. Előrenyújtott lábbal, kellő lendülettel érkezett a férfi mellkasára. Félreütötte a pisztollyal hadonászó kart. A meglepett férfi elejtette a stukkert, fájdalmában meggörnyedt, de a következő pillanatban előrelendült, majd egy, faltörő kos technikájával Shanon homlokába öklelt. Pikírt villámgyorsan kitért előle, aztán a férfi meglévő lendületét kihasználva félfordulatból a tarkójába rúgott. A pepita öltönyös férfi meg sem állt a falig. Ott felsebezte a homlokát. Kissé megszédült, de fordult, támadott. Shanon nem engedte közel. Kitért előle. megugráltatta, várta a megfelelő pillnatot. A pillanat késett, egy doboz ott állt az útban: Pikírt nekihátrált és elbotlott benne. A férfi úgy döntött, hogy ráveti magát. Fájdalmas meglepetés érte, amikor a háton fekvő nő lábainak ollójába szorult. Shanon a testének egyik legkényesebb pontját fogta satuba. Mielőtt felkiálthatott volna kínjában, felemelkedett, és fejjel előre nekilendült. Pikírt az elröpített férfi után vetődött. A biztonság kedvéért leütötte, aztán bétaszigálta a fal mellett álló kanapé leomló
terítője alá. Ezután a kazetták alatt roskadozó polchoz sietett, attól tartva, hogy elkésett: amit keres, az talán már az egyik dobozban lapul. Szerencséje volt, megtalálta a Lerner Indra feliratú dobozt. Kivette a sorból, és belesüllyesztette zubbonya zsebébe. Aztán felkapta a gazdátlan stukkert és betüzte a nadrágja derekába. Valaki rátette a kezét a kilincsre. Pikírt megpördült, egy pillantással felmérte a szobát. Néhány széket, egy íróasztalt látott. És a kanapét. Lendületet vett és felhasalt a levegőre. Ezzel a szárnyalással a leütött fickó mellett termett. Beljebb taszigálta az ájultat, eligazította a földig lógó terítőt. Kissé nyomorogtak. Az ajtó kinyílt. Az angol szettet ballagott be a szobába. Leszegte az orrát és csalhatatlanul eltalált a kanapéig. Megpróbált alábújni. Barátságosan lengetett farkával a padlón dobolt, felkavarván némi port. Shanon azt latolgatta, hogyan törhetne ki. Az eszméletlen férfi rengeteg helyet foglalt, csak szorosan hozzásimulva fért el mellette. A kutya rajongása végzetesnek ígérkezett. Léptek hallatszottak a folyosón. A szettet felült, az ajtóra meredt. Az utóbbit tette Shanon is a terítő sarka mellett. Fiatal fér fi lépett a szobába. Merev vonású, kifejezéstelen arca volt. Őltönye tüpettyes, cipője fényesre suvickolt. Becsukta maga mőgött az ajtót. Felmérte a sorsukra hagyott dobozokat, de nem állt oda, hogy folytassa a félbemaradt munkát. Halkan hümmentve letelepedett, egy fotelba. Keresztbe vetette a lábait, és nem bánta, hogy a szettet odaül mellé; a fülét vakartatni. A kutya nem érte be ennyivel, egyik mellső lábát feltette a férfi combjára, s közben megpróbálta arcon nyalni. Bár a fickó félrerántotta a Fejét, a szettet szentül eltökélte magát a csókra. Pikírt kínban figyelte a jelenetet. Nem tudta, mitévő legyen. Mivel előbújni és újra verekedni nem volt kedve, árra várt, hogy a férfi elunja magát és kimenjen. Úgy festett, erre sokáig kell várni. A fickó vakargatta a kutya fülét, s időnként félrekapta a fejét. Shanon megdühödött. áondolta, lefogja a pasast. Miért mindig a legszebb pillanatbori hajol el az epekedő szettet elől? Újra nyit az ajtó. Camea Kisi lépett a szobába. Az angol szettet talpra szökött, és elé rohant. Hová lett Bob? - kérdezte a nö. Eltolta magától a nyáladzó kutya fejét. A férfi vállat vont. - áondolom, elszólította a veséje. 160 - 161 - Nem.is baj, ha nem hallja, amit mondani fogok. Öt perccel ezelőttbeszéltem Tetoválttal. - Kísi ittrövid hatásszünetet tartott. A férfi felkapta a fejét. - Nagyszerü. Hát megvan. Pikírt csak Camea Kisi arcélét láthatta rejtekhelyéről. Nem sok örőm sugárzott a finom müvü profilról. - Nincs meg. Telefonon hívott. Az erdei háznál tőrbe csaltak
minket. Felrobbantották az embereinket. Ez már a második kudarc, Brant. Először te szalasztottad el őket. Úgy fest, hogy segítségük akadt. Meg kell tudnunk, kitöl szereztek fegyvert, hol bújkálnak - Elkapom azt a kis buzit! - sziszegte Brant. - Lehet, hogy Tetovált őt is átverte. Faggasd ki. - A nő han jából fenyegetés csendült ki. - Nem a terveink szerint alakulnak a dolgok, Brantl Az ájult férfi - ő lehetett Bob - felsóhajtott. Pikírt szélsebesen a szájára tapasztotta a tenyerét. Érezte, hogy az ernyedt test izmaiba visszaköltözik az élet. Ráhasalt Bob hátára. Régen került férfival ilyen intim közelségbe. Kétségbeesetten ügyelt, hogy ne mozdítsa meg a kanapét, ne üssön zajt. A kutya megneszelt valamit. Mivel a beszélgetők elmulasztották a füle tövét simogatni, elindult a heverő felé, hátha azon a tájékon több szeretetre lelhet. Camea Kisi italt töltött. Aztán éles hangon folytatta: - Tetovált azt mondta: máris csomagolhatunk, mert megfeküdték a gyomrát a trükkjeink. Beígérte, hogy rövidesen újra hatlatt magáról, de annak sem fogunk örülni. Minél előbb meg kell találnunk, mielőtt befüt nekünk. intézkedj, Brantl Kerítsd elő Boboi, hogy fejezze be a csomagolást és tüntesse el innen a kazettákat. Vegyétek kezelésbe azt a nyálas hekust is! Meg kell tudni, hol tart a rendőri nyomozás. Nyomás! Bob felemelte a fejét a kanapé alatt. Pikírt betapasztotta a száját, aztán tarkón ütötte. Mire ezzel végzett, a kutya tolta be a mancsát a terítő alá. Körmei végi szántották Shanon karját. A nő tudta, hogy kőzet a vég. Egy angol szettet kiköveteli, hogy szeressék, ha fene fenét lakmározik, akkor is. Pikírt kétségbeesett. Camea Kisi ráripakodott a töprengeni látszó Brantra: Mozdulj meg! Menj, tedd a dolgodat, ha kedves az életedl - Quintaróékkal mi legyen? - kérdezte a férfi epés hangsúllyal. - Öket tovább akarod rejtegetni? olük is meg kellene szabadulni. tbe - Quintaróval ne tegyen gondod. Őtrám bízhatöd'='felelte a nő. Tüsarkai átszelték a szobát. Jég csörrent, az ágy alatt hasaló Píkírt impressziója szerint a nő mellkasában. - Persze - morogta Brant. Felkelt, kisietett. Bevágta maga mögött az ajtót. Bob eltökélte, hogy mindenképpen magához tér. Ismét mozgolódni kezdett Pikírt alatt, aki néhány pillanatra megfeledkezett róla, mert az ágy alá törekvő szetterrel viaskodott. Shanon erősen verítékezett. Amit átélt, stressz volt a javából. Megint tarkón suhintotta a férFt, aztán lökött egyet a kutyán. Camea Kisi sarkon fordult és távozott. Pikírt nem tudta, mennyi ideje jöhetett a házba. Úgy saccolta, lehetett vagy negyven év, amit a kanapé alatt töltött. Kimászott. Nem volt elegendő lelkiereje, hogy visszafelé is a
lépcsőházat használja. Több izgalmat képtelen lett volna elviselni. . Az ablakhoz lépett. Szinte nem is látszott a föld, olyan mélyen volt. Aztán a szeme hozzászokott a kinti sötétséghez, és látni kezdett. Frissen felásott, gondozott rózsakert feküdt alatta. Shanon nem bánta. Begombolta zubbonyát, felmérte a távolságot. Ugrott. Felhúzott térddel áthemperedett néhány tüskés bokron. áurultában felrémlett előtte, hogy egyszer látott valahol egy falvédőt, ez állt rajta: ,.Nincsen rózsa tövis nélküllry. A fehér lepedővászonra hímzett szépasszony sodrófával üzte hitvesét. Shanon kikecmergett a bokorból. Minden porcikája sajgott. Felsértett halántékáról vér szivárgott a nyakába. Átaraszolt a kerten. A nyakbeszakadt sofőr a hátsó lökhárítót glancolta, szája sarkába tolt cigarettája mellett torz hangon fütyörészett. A nyitott ablakban vonított a kutya. Az erdő árnyékolta úton halkan járó motorral egy kocsi közeledett. Reflektorfénye elvakította Shanont, így nem tudta megállapítani a jármü márkáját. Nem lehetett biztos benne, hogy Melotti siet érte, de bármibe beleült volna, csak autó legyen. Szerencséje volt. A Rover állt meg mellette. Hátradőlt Melotti mellett. L.ehunyta a szemét. - Fussunk tanácsolta. A férH körülpillantott. Békés fák álltak őrt az út körül. Elbüvőlt bogarak áramlottak a reflektor fénycsóvájába. - Miért? kérdezte. - Jönnek az emberevők? - Miért hagy könyörögni? Taposson a gázra! - Hová parancsolja a fuvart? - kérdezte Melotti. Hangja fanyarabb.volt, mint az uborka héja. - Ismeri azt a viccet, hogy 16o az arab talál egy halat a sivatagban? A hal azt mondja: "Ha vízbe teszel, három kivánságodat teljesítem." Az arab beér az oázisba, bedobja a halat egy kútba, aztán felsóhajt: "Ha lenne egy palotám!" Hipp-hopp, ott áll előtte egy palota. Az arab beköltözik, bejárja a száz szobát. "Ha lenne egy háremem!" Egy pillanat múlva hemzsegnek körülötte a nők. Feljajdul: "Hiszen, ha földig érne a farkam!" Hipp-hopp, eltünik mindkét lába. Pikírt a homlokára csapott. - Óriási ötletem támadt! - Éppen ideje - morogta Melotti -, mert egy kocsi száguld utánunk. Ma sincs pisztolyom. Pikírt hátranézet Akár egy ijesztő méretü csatahajó, a Buick nyomakodott mögöttük. Volánja mögött csakis a nyakbeszakadt sofőr ülhetett, feltehetően kielégítetlenül, mivel aligha fejezhette be a hátsó lökhárító kifényesítését. Utasa nyilván Brant, a tüpettyes őltönyös, gondterhelt férfi, a Kimmel-Kisi-féle pribékek munkavezetöje. Remélhetőleg nem őket üldőzik. Bob talán még a kanapé alatt szendereg. - Ne izguljon - mondta Pikírt higgadtan. - Nekem van stukkerom. Most szereztem. - Egy mozdulattal ellenőrizte, a fegyver ott lapult a jobb veséje fölött. - Szívesen járok magával vacsorázni - mélázott Raban. -
Sosem feledkezik meg a desszertről. - De nem ám. Mindjárt lövök magának valami ínyencfalatot. Eltalál a Dalos Motoroshoz? - Ott már jártunk tegnap. - Mit gondol? Az én életemben nincsen rendszeresség? - A korsónak a kútra járásában is van némi rendszer, és mégis. Pikírt legyintett. - Felírok magának két telefonszámot. Van tolla? A mindenségit, van tolla? - áondoltam rá. Ott van a kesztyütartóban. Aztán? - Egyszerre két helyen nem lehetek. Maga remekül utánozza a hangomat, és így egyszerübb, mintha elmagyarázná az illetőnek, miért nem én hívom őket. Tehát felírom a két számot. Maga az első telefonnál kiszáll, és feltárcsázza Sapienst. Azt mondja neki, hogy másszon ki az ágyából, és menjen be az irodába. Oondoskodjon mindenröl, mire odaviszek neki egy fickót, akinek védőőrizetre lesz szüksége. Ennyi. Aztán hívja Indrát, és ráparancsol, hogy tünjön el otthonról, ha négykézláb, akkor is. Tegye hozzá, hogy megvan a kazetta. - Míg rendelkezett, felírta a számokat. Aztán megfordult. A Buick elkanyarodott mögülük. Melotti felnyögött. - Én hogy lehetek egyszerre:lCét helyen? Fuvarozzam a Dalos Motorohoz, és egyidejüleg telefonálgassak a maga nevében? - A uvar sztornó. Elviszem a kocsiját. Jöjjön utánam taxival. - Hová, át istenért? - jajdult Meiotti. Pikírt elmondta újra. Mire a végére ért, megpillantott egy telefonfülkét. A zaklatott nőgyógyász kikecmergett a saját kocsijából, és a cédulát szorongatva átkelt az úttesten. A Dalos Motoros törzsvendégeinek szemük sem rebbent, amikor belépett közéjük a szmogba. Megszokták. Shanon odabiccentett a bőrmellényes figurának, akiről már tudta, hogy nincs gallérja, napszemüvege. Ezután fellépdelt a színpadra. áyanította, hog Brant a Buick telefonján riasztotta halálbrigádosait, s Steliónak aligha lesz ideje befejezni kis mökusokról szóló énekszámát, jóllehet, a csillámló ágyékkötőben táncoló iú kétségkívül szép volt, behízelgő hangja fülbe, ruha alá mászott Shanon közeledett hozzá, Scelio tágra meredt szemmel, frivol dalocskáját feledve hátrált előle. Elért a falíg. Aztán felvisított, szakasztott úgy, ahogy a sertés teszi, amikor ráébred, mit szándékozik tenni a böllér a ménkü nagy késével. Shanon betapasztotta a száját, és a füiébe kiáltott - Ne cirkuszalj, kedves. Kimmel pribékjei rőgtön itt lesznek, hogy kizsigereljenek. Velem kell jönnöd. Egy bőröltönyős, kopaszra borotvált húshegy marokra fogta Shanon vállát, s egyre erösebben szorította, már-már szétmorzsolta. A nő felnézett a fenyegető tekintetü férfira. - Engedj el, kedves. Bajban van a pacsirtád. Csúnya heteroszexuális pasasok jőnnek, hogy kitépkedjék belőle az aFrikot.
Jobb lenne, ha fedeznél minket a kocsüg. Stelio tekintete lassan beüvegesedett. Aztán felnézett a húshegyre és bólintott. Lazult a szorítás Shanon porrá őrölt vállán. Hármasban indultak az ajtó felé. Pikírtnek ekkor tünt fel a síri csend. A szó, a zene hallgatott, poharak feneke sem koccant az asztalok lapján. , Füst megállt a levegőben, a hangulatvilágítás kifejezetten gyászosnak rémlett. Stelio megtörte a csendet. - Tudtam! - sikoltotta önkívületben. - Tudtam, hogy nem úszom megl Tudtaml Legalább hadd öltözzek fen Fel akarom venni a nadrágomatl - Az if ú a földre vetette magát, teste tekergett az asztalok mellett. 1b5 164 Shari on felsóhajtott. Ráparancsolt a húshegyre. - Nyalábold fel. A. Férfi engedelmeskedett. Stelio tovább vinnyogott a vállán, öklei zuhogtak a bőrzakó fémszegecsein. Kiléptek az ajtón. Elöször arra gondolhattak, hogy visszahátrálnak. Marcona csapat állt az utcán. Husángokkal felfegyverkezve. A bőrőltönyös férfi megtorpant. Aztán előreugrott, és Stelióval a vállán, megpördült a tengelye kőrül. A rajta lógó ifjú sikoltozott: cséphadaróként használt lábai elsodorták Kimmel pribékjeit. - A Roverhezl - kiáltotta Shanon. Előrántotta a pisztolyt, és rászegezte az alattomos tekintetü támadókra. Úgy helyezkedett, hogy elvágja őket a Stelióval menekülő húshegytől. Helyzeti fölénye nem egészen tíz másodpercig tartott. Ekkor egy husáng vágódott a csuklójára. A stukker messzire repült, beszánkázott egy parkoló kocsi alá. Néhány fickó kitört a gyürüből, és Stelio után eredt. Az ottmaradók Pikírtre fenekedtek. A húshegy majdnem elért a Roverig. Már csak egy lépés hiányzott, amikor üldözői beérték. Megint megpördült a tengelye körül. Stelio lábai letaroltak két fickót. A férfi ekkor ledobta terhét, és szembefordult a pribékekkel. Táncolt előttük, csalogatta őket, elhajolt zuhogó botjaik elől. Pikírtet is szorongatták. A nő egy kocsihoz hátrált a fenyegetés elől, majd villámgyors hátrabukFenccel átgurult a motorháztetőn, és a túloldalon a főidre lapult. Egyik üldözője megkerülte az autót, és belesétált a kelepcébe. Shanon hason fekve várta. elkapta a bokáját, és megszerezte tőle a husángot. Ezután felpattant a motorháztetőre, és vívni kezdett a fürge bottal. A húshegy Félreütötte az egyik pribék karját, majd fejével az arcába öklelt. Aztán felkapta a gazdátlanná vált husángot, és leterített vele egy másik támadót. Amint egy pillanatnyi lélegzethez jutott, a kocsihoz rohant, és feltépte a hátsó ajtót, hogy az ülésre parkolja Steliót. Terve kudarcba fulladt. Kapott egy lendületes rúgást hátulról. Leszakította az ajtót, hasmántráfeküdt és tovaszánkázott vele a flaszteron. Stelio jajongott a földőri. Megpróbált bekúszni a kocsi alá.
Valaki elkapta a lábát, hogy kirángassa. A megdühődött i,fjú visszafordult, kimeresztette a kőrmeit, és támadója arcába mart. Pikírt a düledező Renault tetejéről vívta csatáját. Le-lesújtott a magasból a husánggal, közben ügyelt arra is, hogy lábát el ne kaphassák, hozzá fel ne kapaszkodhassanak. Megkőnnyebbüla Dalos Motoros felajzott törzsvendégei ebszivá, ha gyta a fen látta posolódnak a küzdelembe. Rájuk ha ragnak és baka pribékek maradékát, majd kocsiról-kocsira szökellve megközelítette a Rovert. A húshegy feleszmélt, és Stelio segítségére sietett. Shanon átvette tőle a megviselt ifjút. Besegitette a kocsiba, aztán b ugCsút intett, bár senki nem ért rá visszaköszönni. Bevetette ma át a kormány mögé. Taxi fékezett mellette sivító gumikkal. Melotti a fejét fogva ott elő belőle. Szomorúan nézte a kavargó tömeget, a támolyg ma tekintette az Rover elsodort ajtaját. Beült Pikírt mellé, gyékkötős, sírdogáló p tyautast a huzatos hátsó ülésen, és áo legyintett. Shanon gázt adott. Sapiens az é ület kapujában várta őket. Karját nyújtotta a támolygó Steliónak, és büszkén lépdelt ágyékkörös, nyálbuborékokat fújva sírdogáló védencével. - geszél Breslauval, Shanon megelőzte őket, előttük hátrált: meg akivel kell. Letartóztatási parancsot kérek Camea Kisi ellen. - Milyen indokkal? - kérdezte Sapiens akkurátusan. - Most ne kukacalj velem, erre nincs időm. - Pikírt hátrasandított, nehogy j - Hozasd be a nőt. nekifarol on valaminek. kutassátok át a villáját, találtok ott okot bőven. Stelio hebegett erdei házról, Tetoválttal összefüggésben. Odamevalamit egy gyjátok, hogy kisírja gyek Addig öltőztessétek fel a fiút, és ha . Háromcsillagos magát. Óvjátok, mint Fényét a szemeteknek tanú. Ja, elszalajthatnál valakit a bizsuiért, szüksé em lesz rájuk. Esetleg utánam küldethetsz az erdőbe. Érzésem szerint találunk ott egyet s mást - Pikirt lultte magát. Euttában belekarolt a menet mögött ballagó, méla Melottiba, és kivonszolta a kocsihoz. - Hová? - kérdezte a férfi egy robot készségével. Aztán indított. Egyetlen szót sem ejtett a hosszú úton. Nem sopánkodott, nem faggatózott. Csaknem dühödten hajszolta a is mindegy volt. Az erdőben alig annak már úgy csökkentettera sebességet, ezért olykor ha meresztő közelségbe kerültek egy- gy fatörzzsel, bosszús ágakvesszőztek be a nyitott e ablakon, s a hátsó a tó hült helyén. Pikírt csendben ó az arcát,
zersmind eltakarta a szemét. Nem említette, ha kivetniva. Belátta, hogy a szótlan dülót találna a férfi viselkedésében höngés indokolt. t67 166 Megfakult az éjszakai égbolt, mire megközelítették a ház maradványát. A fák, bokrok, félelmek kézzelfoghatóbbá váltak, kontúrt kaptak. Némelyik gerenda izzott még. A vörös parázs úgy festett, mint a lidércfény. Csípős füstszag szivárgott a kocsiba. Melotti fékezett, leállította a motort. Néhány percig egyikük sem mozdult, csak nézték az elégett ház romjait, a zsarátnok kísértetiesen vibráló, eleven bíborszínét. A közelükben madarak ébredeztek fészkükőn. Hangjuk átszőtte a félelemtő! terhes levegőt; nem volt még dal, csupán hajnali motyorászás, szívszorítóan meghitt, kedves pusmogás. Pikírt mély sóhajjal erőt v tt magán, és kilépett a kocsiból. Szinte tántorgott a kimerültségtől. A kísérteties ösvényre hideg, ezüstkék fény hullott, túlzott körvonalakat adva a hepehupáknak, kisebb mélyedéseknek, ezért Shanon a lába alá frgyelve, olykor a kelleténél nagyobb léptekkel haladt a rom felé. Hallotta a levelek halkan súrlódó, lusta neszezését; s elképzelni sem tudta, hol rejtőzhet az ezernyi madár. Ott kellett lenniük kőrülötte, hiszen beszélgettek egymással, csakúgy, mint egy ébredező, felkelni még nem óhajtó, tapintatosan suttogó család tagjai. Pikírt először részesült hasonló élményben, melynek meghittsége átszivárgott a bőrén, s már már azt várta, hogy e bájos hangok kávéra invitálják, maguk közé fogadják. Ahogy pókhálót szaggatnak szét, úgy foszlott el ez a hangulat. Pikírt belebotlott egy emberi testbe. A halott férfi ajobb oldalán feküdt, csaknem átfordulva a hasára, bal könyökén és térdén támaszkodva, furcsa, keserves pózban. A jéghideg fény túlárnyékolta hólyagosra égett, Felpuffadt arcát, elszenesedett ruháját. Szőrnyü látvány volt, Shanon hátrahőkölt. Megkerülte a holttestet, és az épület maradványaihoz óvakodott. Külőnös forróság lüktetett` a romok közül, olyan volt, mint a Fuvallat, a rövid szünetekben Shanon összeborzongott, majd a következő hőhullám újra felhevítette. Az épület, haldokló állat, furcsa hangokat adott ki magából haláltusájában. A parázs sziszegett, olykor köpött egy hosszút, mintha csillagszóró lenne. Elüszkösödött gerendavégek pattantak le, eldőlt egy izzó csonk, söhajtott a pernye. Shanon hirtelen úgy érezte, mintha háborúba került volna, s ebben a felismerésben az zavarta a legjobban, hogy ez már kezdetben sem csupán Tetovált és Camea Kisi háborúzása volt, hiszen taktikázásuk részeként saját köreiken kívül is szedtek áldozatokat, s ezzel őt is belekényszerítették a gyilkos küzdelembe. Pályafutása során nem először, de soha ilyen élesen nem érezte, hogy nem neki való ez a munka. Belefülelt a lustálkodó madarak suttogásába, belemeredt a lidérces parázsba, és tudta,
hogy ez az utolsó ügye. Hevesen irigyelte mindazokat, akik nem sejtik, hogy ilyen szelete is akad az életnek, akik nem álltak megégett emberroncsok Felett, akik nem ismerik ezt a végtelen szomorúságot, melyet nem Felold, inkább elmélyít az erdő békessége. Haragja, dühe elfásult egy percre, kihunyással Fenyegetett. Megértette Fee-t, aki nem vállal felesleges kockázatot; e pillanatban képes lett volna minden ember összes fóbiájával azonosulni. Talán a madarak tették: belesutyorogták őt valamilyen világméretü empátiába. Remélte, hogy a reggel segít majd, a határozott, éles Fények, a valójukra meztelenített tárgyak visszazökkentik korábbi elszántságába. Melotti közeledett. Amikor megpillantotta a holttestet, elszörnyedve felnyögőit, majd leereszkedett mellé. Shanon odafordult, s ebben a pillanatban a halottnak vélt férfi ujjai megmozdultak, belevájtak a földbe. A test megfeszült, a szempár kiFordult. Melotti hátrahőkölt, aztán felpattant és a bokrok kőzé menekült iszönyával. Rosszulléttel küzdött. Mielőtt még Shanon kétségbeeshetett volna tehetetlenségén. motorzajra figyelt fel. Autók közeledtek az ösvényen. Kék forgófények maszatolták a hajnali szürkületet. Steliónak nem állt jól az alagsori helyiség metsző neonfénye. A mesterséges megvilágításban tág pórusúnak, petyhüdtnek rémlett a bőre. Arcvonásai elmázolód'tak, nem éppen kifinomult kicsapongások emlékét idézték fel. Nem viselt egyetlen ékszert sem. Férfiruha volt rajta. Kóválygott a kimerültségföl, nem ült le mégsem, mintha undorodott volna a zárka bútorainak érintésétől. Pikírt Fúriadühödt tekintettel meredt rá. - Tudom, hogy te adtad Fel Tetovált rejtekhelyét. fgy van? - Nem! - Szembesítselek Cámea Kisivel? - Ki az? - Kivel álltál kapcsolatban? Kinek mondtad el, hogy Tetovált hozzád fordult, megmondta, hol rejtőzik? Ne szórakozz velem. Tudtam, hogy Kisi érted küldet, ezért mentem el a Dalos Motorosba. Megmentettem az életedet, de még nincs megmentve végleg. 168 169 Stelio élőrehajolt. Nyálszilánkok váltak le ajkáról. - Nem csináltam semmitl Olyan ártatlan vagyok, mint a ma született bárányi Mégis mindenki engem izélget, a fene egye megI Nem tudok Tetovált dolgairól, nem érdekel az egész szemét ügy! Ki akarok maradni belőlel Miért nem hagynak ki belőle? - Miért nem? - kérdezte Pikírt higgadtabban. Odalépett SteIióhoz, és lenyomta egy székre. Leült vele szemközt. Megkínálta egy szivarral. - Attól a háztól jövök, az erdőből. Az épület felrobbant, elégett mindenki, aki odabenn volt. Egyikük kitámolygott a szabadba. Ott halt meg a szemem láttára, órákig tartó haláltusa után, Felismerhetetlenné égve. - Várt egy percet, Stelio arcát nézte. Látta dühét lelohadni, látta, hogy Félelem
kőltőzik helyére, Félelem, amely az árulás elkővetésének pillanatától ott lappangott benne. - Tetoválttól kaptad az ékszereidet. Nyilván tudsz róla, hogy megtartott magának néhányat. Mennyi brill volt a.mintakoIlekcióban, amelyet a repülőtéri mosdóban rabolt? Stelio hunyorogva nézett vissza rá. E pillanatban csak annyira volt szép, mint az a kissrác, aki vízbe fojtotta a kedvenc kanárit. - Mit akarsz bebeszélni nekem? - Amikor tegnapelőtt említettem szép álmomat, amelyben te szerepeltél, mindössze egy szál drágakőbe öltőzve, úgy viselkedtél, mintha üldözőbe vett volna egy csapat skorpió. Tudom, hogy Tetovált elemelt egy táskára való csecsebecsét, mielőtt még egyéb ügyei miatt sittre került volna. Tudom, hogy a házát darabokra szedték, a kertjét felásták, amíg börtönben ült. Tudom, hogy megszervezték a szökését egy terrorista-akcióval párhuzamosan, tudom, hogy azért hozattak idegenből bérgyilkosokat, hogy az ő nyakába varrhassanak néhány gyilkosságot, amelyek némelyikét anélkül is elkövették volna. Tudom, hogy te fújtad be, hol rejtőznek. Azt is tudom, hogy sejtelmed sincs, hová rejtette Tetovált a rablott holmit, mert akkor régen kisajtolták volna belőled. Csak egyet kér ek Mondd meg, mi azI? - áyémánt! - felelte pökhendin Stelio. - Vőrös és zöld gyémántok, leírhatatlan értékü kővak. Nem lehet eladni őket, nincs az az orgazda, aki átvenné. Elátkozott kövek. Halált hoznak. Jó nyomot fogtál, hát erről van szó. Most legalább örőkre elvesztek, ha Tetovált meghalt Legalább békesség lesz. Pikírt bólintott. - Akkor tegyünk pontot az ügyre. Mesélj. Stelio elmerengett. Kezében remegett a cigaretta, eloltotta hát. - Rosco egy bőrönd bizsut zsákmányolt, ahogy mondtad. - zt remélte, hogy eladhaga, elvitte hát egy ékszerészhez. A fickó külőnős módon ideges lett, amikor átnézte az áruL Nem is akarta már visszaadni, megpróbálta Tetováltat kifizetni valami rőhejes ősszeggel, de ő gyanút fogott. - Stelio elhallgatott, elmerült a gondolataiban. Pillantása a lakásáról elhozott kollekcióra esett, arca elfintorodott. Vállat vont. - Ha Rosco halott, oly mindegy már elmesélem: szóval az ékszerész, mellesleg egy rusnya patkány, át akarta ejteni Roscót, mert felismerte, hogy némelyik kő valódi. Szentül hitte, hogy megcsinálhatja az évszázad üzletét, de Tetováltat sem ejtették a fejére. Kiszedte belőle az igazat. Aztán el kellett némítania a fickót, nehogy az szétkürtőlje a dolgot. Ezt akkor még nem tudtam, nekem csak hímalt, hámalt, amikor eljött hozzám. Hozta a szajrét is, tele volt nagyszabású tervekkel, hogyan adjon túl rajta. A köveket kiszedte, elrejtette valahol. Hát ezeket keresték rajtam később azok a goromba vadállatok. Rám másztak, de látniuk kellett, hogy semmit sem tudok, Rosco meg már börtönben ült. A szőkése előtti napokban megint meglátogattak, mondván, hogy segítenek Tetováltnak kijőnni a sittről, de nem bíznak benne. Elképzelhetö, hogy meglép előlük és felkeres engem. Meghagyták, hogy ebben az esetben nyomban szóljak nekik, adtak egy telefonszámot is. A
többit már tüdod. - Miért nem nekem szóltál, amikor hírt hallottál Roscóról!? Pikírt tudta, hogy ezzel a kérdéssel megnevetteti Ste1iót. Megvárta; míg az ifjú kiszórakozza magát, aztán folytatta: - A bizsuk elrablása és keresése között van egy komolyabb időhézag. Eltartott egy darabig, hogy a repülőtéren kiFosztott fekete fickó Rosco nyomára vezesse a kincskeresőket. - Ezen eltöprengett, de gondolatait nem osztotta meg Stelióval. Lehet, hogy nem is olyan erőltetett az az őnmagát összerakó puzzle, amely azt sugallja, hogy Vandeáriff mesebeli kincseit valóban elrabolták és külföldre vitték? A mügyüjtő pedig nem Fordult a rendőrséghez, hanem nyomban alvilági kapcsolatokat keresett kövei visszaszerzésére. Így hát a legmélyebb titokban és a legkevésbé sem válogatott eszközökkel, de annál hamarabb visszakaphatta volna kincseit. Az ügyben nyilván komoly szerepet játszik a pénz, melyből Vandeáriffnek akad bdven, melyet nem sajnál e cél érdekében. Mi a cél? Visszaszerezni a lehetetlen köveket, vitrinbe zárni őket és bámulni, bámulni, senki másnak nem mutogatni. Különős monománia, Pikírt agyáig nem érhetett fel. Úgy fogta Fel a dolgot, mintha VandeáriFf néhány üveggolyót kergeme, melyeket ajátszótéri homokozóban szedtek el tőle. Ebben az ügyben csak a halottakat lehet komolyan venni, szögezte le Shanon, 171 170 tuávan, ho y mmden normális nőt elszédített volna a színes gyémántok léte. Hol járt ő a normáIistól?I Stelio rászólt: - Hé, üveges a nézésed. Ha magadhoz térnél, megmondanád, meddig kell itt rostokolnom? Nem szeretném elveszíteni az állásomat. Shanon ábrándos pillantása alig enyhüit. - A helyedben nem az állásomat félteném. Rosco tudta, hogy téged akarnak kijátszani ellene. Ezt használta ki, hogy visszaüssön. A te jószándékú segédleteddel tőrbe csalta a pribékeket. Néhány bérgyilkos felrobbant és szénné égett az erdei laknál. Tetovált szenvedélyes ember? Milyen, ha megharagszik? Nem volt rád féltékeny? - ÉI? - sóhajtotta Stelio, dermedtebben, mint egy jégtábla. - Él. Arra gondolsz, hogy meg fog fojtani? - Shanon nem várta meg Stelio válaszát. Magára hagyta a villámsújtottnak látszó i út Indra az íróasztala mögött ült. Pocsékul nézett ki. Nem volt rajta nyakkendő, inge gyürőttnek látszott, nadrágja kitérdeltnek. Beletemetkezett egy aktakötegbe, de a jószemü megFgyelőt nem téveszthette meg. Nem olvasott el az előtte tornyosuló papírhalamból egy bekezdést sem. Különős kábulatban szunyókált. Pikírt leült az asztal sarkára. - Ébresztő. Indra felrezzent. - Itt ülők éjszaka óta - magyarázta. Öklét elvette mostanáig támogatottjáromcsontjáról. Ujjnyomai bevésődtek az arcbőrébe,
lassan eltünő foltokat hagyva maguk után. - Sapiensnek persze azt mondtad, hogy a munkaláz vetett ide?! - Persze - bólintott Indra. - Talán meg kellett volna mondanom, hogy te hívtál fel és javasoltad: tünjek el otthonról? Hova mehetnék? Itt legalább biztonságban vagyok. - Biztonságban érzed magad a rendőrségen? - csodálkozott Pikírt elkerekedett szemmel. - Ne nevettessl Indra tekintete lobot vetett, hangja azonban bársonyos macadt. - Hol a kazetta? - kérdezte. - Megkapod. Talán nem hagytam el hányattatásaim során. Mi a tewed? 17e -- Legszívesebben kilépnék az ablakon - Felelte őszintén a férfi. - Hacsak meg nem szabadítasz a szégyenemtől. - Hogyan? - Pikírt segítőkésznek látszott. - Nagyon megkönnyebbülnék, ha az a film nem létezne főbbé. Pikírt felnevetett. Mintha egy marék homok került volna a torkába. - Te azt szégyelled, amit a filmen müveltél? - Úristenl Mit kellene szégyellnem? Tán koszos a Fülem? - Nem hinném, mert a lelküsmereted ki-be jár rajta, jövetmenet kipucolja. A helyedben nem a szexuális szokásaimat szégyellném, feltéve, hogy nem valami . . . Indra félig felemelkedett ültéből. - Te megnézted a kazettát? - Bocsásd meg, nem volt rá időm. Arra próbállak rávezetni "éppen, hogy mit kellene szégyellned. Nem részletezem, összefoglalom: magadat. - Miért? - kérdezte Indra. Shanon legyintett. Előhúzta zubbonyából a kazettát, és leha,jította az asztalra. - Tessék. Érezd magad felszabadítva. iA férfi rátenyerelt a váratlan ajándékra. Elmosolyodott. Mosoilyában több volt a fenyegetés, mint egy atombombában. Nagyon hálás vagyok neked. Igazán. - Tudom. Mostantól fogva nem merek hátat fordítani neked. Sapiens rohant be az irodába. Futtában intett Shanonnak. - Bejönnél a szobámba? Legalább Indra is nyugodtan dolgozhat. Esküszöm, több haszon van belőle, mint a te nyüzsgésedből. Pikírt követte főnökét. Megállt az íróasztal előtt, hanyagul behajlította a térdét, a vállát megroggyantatta. - Ülj le,- intett Sapiens a székéből. - Utálom, ha a fejemen állnak. Szeretném, ha beavatnál az elmúlt éjszaka történetébe, annál is inkább, mertjótékony közremüködéssel sikerüit elérni, hogy Camea Kisi világgá menjen, Zalman Fee epét hányjon, az egész ügy a feje tetejére álljon. Pikírt felnyögött. - Semmi különöset nem csináltam - biztosította a férfit. -
Éppenséggel alhattam volna otthon az ágyamban, de nem ezt tettem. Lehet, hogy súlyos hiba volt. i- Végzetes - bólintott Sapiens. - Értelemszerüen megpróbáltam a kedvedbenjárni, embereket küldtem Kisi villájába. Egy áma lélek sem volt ott, míndenki szétszéledt. Siettükben 17o ottfelejtettek egy rakás pornográf kazettát és egy kómában lévő pasast egy dívány alatt. - A kedves Bob - mélázott Pikírt, velősággal meghatottan. Sapiens úgy tett, mintha csak hajszál választaná el a könnyezéstől. - Mindenesetre fény derült néhány rejtélyre a közelmúltból. Két nappal ezelőtt a Tüzmezei repülötér reklámfilmeket vetítő videohálózatába csempésztek bele egy kínos jelenetet, amelyben egy bizonyos köztiszteletben álló személyiség . . . Sapiens zavartan félbeszakította magát. Könnyü gondolati távolugrás után folytatta: -. Százak álltak, ültek a várócsarnokban. Szájtátva figyelték a vaskos jelenetsort. Ráadásul a stúdióban senki nem vette észre, hogy már régen nem a fogkefereklám megy. Hatalmas botrány volt. Valami hasonló történt tegnap éjjel. Elszunnyadhatott a tévétársaság turnusvezetője, lepihent a technikus!? Mindenesetre egy igen-igen nézett csatornán, a Rockysorozat legfrissebb győngyszemének kellős kőzepén váratlanul felbukkant a legfőbb ügyész, amint... - Sapiens itt újra zavartan félbeszakította elbeszélését. Pikírt felvonta a szemőldökét. - Amint? - kérdezte. - Értelemszerüen a mezítlen valóra céloztam. Ezek a bájos filmrészletek Camea Kisi gyüjteményéből kerültek elő. Természetesen vizsgálat következik, hogy kiknek a segítségével, milyen módszerekkel férközött be a stúdiókba, vágószobákba. - Először is a nagy emberek hálószobáiba kellett beférkőznie, nemdel? - pontosította Pikírt. Nem titkolta tovább a mosolyát. Sapiens elsápadt. - Nem értem, mit találsz ezen szórakoztatónak!? Ha máskor nem is, de ilyen alkalmakkor meghatottan őrülök monogám természetemnek. - Egy monogám aktus is kínos lehet milliók szeme láttára vélte Shanon. - Erről ennyit, egy rejtéllyel kevesebb. Köröztesd Kisit és vele két dél-afrikait. Ezek a pornográf bulik azt a célt szolgálták, hogy zsarolni Iehessen néhány nagy embert. Nem ez volt a fő megélhetési forrás. De nem is a Tüzmezei repülőtér raktárainak fosztogatása. A legfőbb vádpont: bérgyilkoshálózat üzemeltetése. Sapiens a szájába gyömöszölt egy gumicukrot. Felrakta az asztal lapjára csizmás lábát, és mélyen Pikírt szemébe nézett. - Miért jártál Kisi házában? - Valahogyan csak meg kellett tudnom, hogy Tetovált átejtette öket, és mekkora nagy veszélyben van a szegény Stelio?! 174 - Milyen filmet hoztál el onnan? - Sapiens még imélyebben
nézett Shanon szemébe, tekintete már-már az agyáig hatolt. - Az embernek egy élete van, mégis megbotlik - felelte Pikírt talányosan. Búcsút intett, és kifordult az irodából. Néhány percre megpihent Ekrazit íróasztalának legszélén. Felkapta a férF csordultig töltött kávés bőgréjét, és elkortyolta a keserü, undorító löttyőr. Nem érezte a frissítő hatást, inkább úgy találta, hogy tompább és kábultabb már nem lehetne. Élénk sürgés-forgás folyt körülötte. Az emberek többsége holt komoly helynek képzel el egy ilyen irodát, ahol mindenki fennen lobog az ügy szolgálatában. Ehelyett olyan figurák dolgoznak itt, mint enjamin, az érdekfeszítő. A labor virtuóza éppen akkor érkezett, amikor Sapiens kivágtatott a szobájából, hogy tovább gyötőrje Shanont A nőnek kapóra jött a spontán rendezés. Megvárta, míg mini=Ikét férfi megkőzelíti, ekkor a legszebb mosolyát villantotta a prosztatabántalmakban szenvedő laborosra. - Hogy vagy, Ben? S mert e kérdés Feltevése után illik pánikszerüen menekülni, Pikírt megtette, sorsára és Ben ömlengésére hagyva a csapdába esett Sapienst. Futtában még érezte a bal lapockáján fönöke és Indra egyformán gyilkos tekintetét. Raynor VandeárifF megkőzelíthetetlennek látszott. Könnyedén visszaüzent a villája halljában toporgó nyomozónőnek, hogy nem fogadhatja. Az épület méreteitől és a saját természetes szerénységétől ősszezsugorodott Shanon Bogle nehéz sóhajjal tudomásul vette a mügyüjtő dőntését. Úgy két perc elteltével megtudta az egyik alkalmazottól, hogy a gazda rövidesen útnak indul az aukcióra. Nem esett nehezére hirtelen felbukkanni a körömlakkvörős Rolls mellett, amikor Vandeáriff a kocsi ajtajához lépett. A testőrök idegesek lettek, de a gyüjtő leintette őket. - Nos? - fordult Shanonhoz. - A pénz nem érdem, mégis determinál - mondta kezdetnek a nő, majd kímélet nélkül fólytatta: - Az én érdemeim nem eredményeznek külfőldi villákat. Élvezze vendégszeretetemet a hazámban. Vandeáriff meghajtotta magát. Aztán elmosolyodott. - Óhajt mást is? - Miért írja egy szóban a vezetéknevét? - tudakolta Sharion rendőri alapossággal. 175 - Ugyanaz a történet, mint Streisandé. Egyszer, sajtóhiba folytán így került az üjságba. Megtetszett, mint Barbarának a Barbra. Megbocsát? Mennem kell. A mai napon átutalok országa államkasszájába néhány milliócskát. Ugyanis vásárolnijöttem a hazájába. - áavallér ember. Szívesen megtekinteném valamelyik itteni gyüjteményét. - Sajnálom, nem nyilvánosak. - Nem fél, hogy egy napon a müvészetre kiéhezett nép elözönlí valamelyik eldugott múzeumát? - Shanon megnyerően mosolygott, mint akit még a gondolat is ággodalommal tölt el. Vandeáriff nyugalma nem csorbult. Kényes gonddal ápolt
öltözéke, arca sima maradt. - Ne tegye tönkre magát ezzel a problémával. Vidéki múzeumomat elsőrendü riasztórendszer őrzi. Amint valaki megpróbál behatolni, a rendőrségen megszólal a telefon, és egy magnetofon fegyverbe szóütja a szolgálatban lévöket. - Komolyan mondja? - kérdezte Shanon merengőn. Ennél jobb riasztórendszerről is hallottam már. - Bizalmatlan az emberekkel - felelte szomorún Vandeárif - Mindig a legrosszabbat feltételezem mindenkiről. És bejön. - És ha jót várna az emberektől? - Azon túl vagyok. Sosem jött be. - Shanon szivarért nyúlt a zsebébe. A háta mögött álló, éber gorilla azonnal ott termett. Csaknem kétszer akkora volt, mint a nő, így gond nélkül csomagot csinált belőle, valamivel nagyobbat egy doboz bonbonnál. Pikírt zokon vette. Amint megszabadult a testőr markából, fagyos pillantást vetett a mügyüjtőre. - Kár, hogy nem tudtunk összemelegedni. Még csak ezután szándékoztam volna elbeszélgetni magával a mügyüjtők hányatotc életéről. téttett kincseiről. Ha nem akarja, nem erőltetem. Pikírt ellentmondást nem türö hanghordozással szólt hátra aválla főlött: - Rágyújtok. Miután megtette, a kocsijába ülő Vandeáriff után hajolt. Rendkívülien mély, rekedtes hangját szomorúság árnyékolta. - Lelki sérülésről ki vesz fel látleletet? - kérdezte. Lehamuzta a oromba gorilla szikére vasalt nadrá ját és gyalogszerrel kibandukolt a villa hatalmas kertjéből. Vandeáriff kényelmesen hátradőlt, és a Rolls golyóálló, kívülröl átláthatatlan ablakán keresztül nézte a lemaradó nőt. Ez is egy bolond, gondolta. Úgy ítélte, veszélytelen. Nem . ügy Rosco Hennessey, aki nemrég telefonált és kikövetelte, hogy a titkár a reggelizőasztal mellé vigye a készüléket. Hennessey-nek nem volt érzéke a finomságokhoz. Kertelés nélkül belevágott a kőzlendőjébe. - Megint befuccsolt egy trükkjük, nyilván hallotta már. Követelésem fennáll: kaparja össze a váltságdíjat a kövekért! - Azt hiszem, téves számot hívott - felelte könnyedén Vandeáriff. Fizikai fájdalmat érzett mások modortalansága hallatán, jóllehet tökéletesen tisztában volt vele, hogy rajta kívül oly kevés éteri lélek él ezen a bolygón. - Majd meglátom, holnap is azt hiszi-e - nevetett Rosco Hennessey. A mügyüjtő megőrizte nyugalmát. Finoman köhin, tett, jelezvén, hogy befejezte a társalgást. A bünöző han ja ! eldurvult. - Holnap estére szedje össze az ötmillió dollárt. Hacsak nem akarja, ho y istentelenül megfingassam. - Annál hamarabb halott lesz, Hennessey - felelte Vandeáriff A Rollsban ülve, kezében egy pohár kitünő brandyvel, a kinti napsütés kellemetlenségéből a sötét üveg jóvoltából vajmi keveset érzékelve, Vandeáriff hajlamos volt melankolikusan
szemlélni az ügyet. A bünözés rést ütött kifogástalanul felépített világán. Ez idáig elkülönülhetett a szennytől, immár veszélybe került, de eszébe sem jutott, hogy megadhatná magát. A válaszfalat még gyerekkorában emelték körülötte, s mióta felérte ésszel, hogy mitjelent ez, maga gondoskodott az elszigetelődésről. Értékes tárgyak vették körül. nemes volt az épület, amelyben lakott, a bútorok, amelyek szolgálták. egyediek és felbecsülhetetlen értéküek a dísztárgyak és festmények. amelyeket birtokolt. Külön irodalomtörténészt alkalmazott abból a célból, hogy kizárólag válogatott olvasmányok kerüljenek a kezébe. A szi orú rostán nem csúszhatott át egyetlen híg gondolat, egyetlen pongyolán fogalmazott mondat sem. Biztosra vehette, hogy amit olvas: érték. Egyetértett a literátorral abban. hogy Moráviát, Hemingway-t, Marquezt csak az alsóbb néposztályok elvasnak, a csatornatisztítótól a bolti eladóig. Semmi ilyesmire nem volt szüksége. Az ő gondolkodása ott kezdődött, ahová a csőcselék színvonala már nem ért fel. Az intellektuális elitet képviselte. - Intellektuális elit? - ordított az arcába egyetlen fia, talán négy éwel ezelőtt, mielőtt elment volna, hogy meghaljon egy eszelős, kommersz sivatagi autóversenyen-- A gondolati krém! Az éteri szellemiség szatellitája, egy intellita! Felfordul a gyoma a 176 1 7 rom tőled,ami or azt állítod, hogy te vagy a legkülönb ember. Te mindazt nélkülözöd, ami emberré tehetne! - Sekélyes vagy - legyintett Vandeáriff. Nem volt kedve vitatkozni. Voltaképpen soha nem szerette ezt a fiút, a saját fiát. mindig is túl közönségesnek, túl hitványnak érezte. Nem illett a ház értékei közé. - Nem bírom ezt az örökös sterilizálást: holmimat, lelkemet, agyamat megcsonkító finomkodást. Torz vagy! - Túl decens ez neked - bólintott az apa. - Pocsékolok, amikor a szépséget kínálom neked. Mintha disznót etetnék kaviárral. A fiú elment és rövidesen meghalt. Nem sajnálta senki, a sivatagi verseny rendezői, résztvevői, közönsége sem, elvégre ott mindenki azért költött belépöre, hogy vért lásson! Ez a csőcselék megfejésének mechanizmusa; a vérgőz vonzza őket: ökölvívó mérkőzésre, bikaviadalra, autóversenyre, katasztrófafilmre tódulnak, szemük kimered, csak egyet akarnak: vért! Jól van fiam, közéjük való voltál, ha az én magomból fogantál is, odaheveredtél nekik az áldozati oltárra, és ők kiszakították a szívedet, felhörpölték a véredet, mert a csőcselék: állat. Vandeáriff soha többé nem beszélt a fiáról, s ha valaki szóba hozta előtte, számolhatott vele, hogy legközelebb nem kap meghívöt, mert a téma tisztátalannak számított a házában. Újságírók sem törhettek át az őt övező védelmi gyürün, mert legtöbbjük azt kérdezte: miért zárja el a világ elől a kincseit. Egyikük sem állt a gondolkodásnak azon magasztos fokán, hogy
megérthette volna: nem való disznónak a kaviár. Ugyanezen megfontolásból nem alkalmazott színesbőrüeket. Viszolygott tőlük, a természet rémtettének tartotta őket, akár a lehetetlen fákat, az idétlen állatokat, akár a tengert, amely elveszi a helyet a szárazföld elől, amely nem iható: teljességgel hiábavaló. Előfordult, hogy egy-egy (nyilvánvalóan szuicid hajlamú) újságíró nekiugrott, szenzációt látván az öröksége körüli rejtélyekben. Követelték, hogy mutassa be kincseit a nyilvánosság előtt, s amikor kitért ez elől, rápirítottak: attól fél talán, hogy az eredeti tulajdonosok azonositják és visszakövetelik értékeiket? VandeáriFf nem félt ettől, hiszen a kincsek gazdái hamuvá lettek Hitler krematóriumaiban, tarkólövés, éhhalál, kolera végzett velük, kidobták őket a mozgó va onból, agyonbotoztatták őket saját társaikkal, mind megsemmisültek. Mert csak az értékes maradandó. 178 Vandeáriff titkon bevallotta magának, hogy a festményeknél, szobroknál, bútoroknál és házaknál jobban szereti azokat a` kincseke , amelyeket nem ember alkotott. A színes gyémántokt voltak a kedvencei. Füsttelenek, szennyezés nélkül valók, ridegek, csodálatosak. Nem vitáztak vele, mint olykor a képek tették. !geo, némelyik kép feledte élettelenségét és megszólaltatta régen halott alkotóját, modelljét. Bosszantó volt, ha csak hallucináció is. Megesett, hogy me akarta semmisíteni a lázadó tárgyat. A rimánkodó müvészettörténész stáb mentette ki a kezéből. Egyszer megtetszett neki egy rajz, de a szakértö azta , állította róla, hogy ízléstelen, otromba munka. Ez nem ismétlő-e, dött meg soha többé. Vandeáriff nem vitatkozott: ízlését a szakértöre hagyta, az ő tükrén át nézte újabb kincseit. Úgy érte a kövek ellopásának híre, mintha elvesztette volnaa egyetlen kedves gyermekét. Nem foghatta fel a tragédiát. Ha nem lesznek meg a gyémántok, belehal a fájdalomba. Hosszas keresgélés után, külföldön fogták el a tolvajt, egy színesbőrüt, férget, aki halála előtt még elhörögte, hogy a bizsunak álcázott gyémántokat elrabolták tőle. A tettes: egy tetovált, brutális, homoszexuális fér i ekkor már börtönben ült, másért. Kínvallatóra fogott ékszerészek és orgazdák állították, hogy nem látták a köveket, azoknak még a tetovált bünöző tulajdonában kell lenniük. Vandeáriff megbízottai kerestek egy helyi bérgyilkoshálózatot, amely garantálta, hogy kiszabadítja a tolvajt, és kiszedi belőle a kövek rejtekhelyét. Számítottak a dörzsölt bünöző. ellenlépésére, ezért jó előre gondoskodtak az őt és társait helyettesítő személyekről, hogy gyilkosságokat varrhassanak ay nyakukba, bujkálásukat lehetetlenné tegyék. Ha a terv sikerül, a sarokba szorított Tetováltnak elő kellett volna adnia a gyémántokat. Csakhogy a bérgyilkos-hálózat vezetője belekeverte a dologba a saját érdekeit, összekuszált mindent és ezzel halálra ítélte a zseniális kinézetü tervet. Vandeáriff tudta, ho y neki kell kézbe vennie a dolgokat. Elmerengett az ötmillió dolláros váltságdíjon. Nevetséges összeg,
a gyémántok értéke pénzben ki sem fejezhető. Pénz?! Hitvány, baktériumokkal zsúfolt papírfecni. Az ám, de már a köveket is érintette idegen kéz, kárt tett bennük. Vandeáriff a feleségére emlékezett. Az asszony egy napon kutyát vitt a házba. Kutyátl A büzös, izgága, fertelmes lény mindent összenedvesített az orrával, bemocskolt a mancsával. Az asszony ölelgette, csókolgatta a szőrös férget. Vandeáriff kikelt magából. Követelte az állat eltávolítását. A feleségétől is megiszonyodott. 179 - Azzal a szemeddel nézel rám, amelyikkel a kutyára!? Az asszonynak, a kutyának mennie kellett a házból. Most egy bünöző szemmel verte a gyémántjait. Többé nem lehetnek ugyanazok, hiszen egy alávaló ember pillantása, keze megérintette őket. De rajta kívül senki más nem látta a kőveket, s azok talán még megfüröszthetők, újra elzárhatók a maszatos tekintetek elől. A tetovált vagány a szeme világával fog fizetni, mielőtt meghal. Lyon Hoenig negyvenéves, feltünően jóképü, filmsztáros me jelenésü férfi volt. - Olyan szép vagy - mondta neki egyszer egy barátnöje -, hogy örökké összetévesztelek más szépekkel. Nem lehet benneteket megkülönböztetni egymástól. Ti vagytok a társadalom örömférfiai. Az örömfiú elnevezés rajta ragadt. Lyon nem is bánta, a vásznon ú ysem aratott sikert, és éppen ezért nerrt: nem tudták megkülönböztetni más, nagyon szép, de erötlen egyéniségü flmszínészektöl. Áttért a látványtervezésre, elvégre maga is puszta látványosság volt Itt végre kiélhette a fantáziáját. Börtönben sinylődő, féltékenységére ráfizetett öccsének barátai megérintették lelke romantikus húrjait, aztán a fiú halála szimfóniát zúgatott fel ezeken a húrokon. Igen, segít a bajba jutottakon, mégpedig legjobb tudása szerint. Semmiképpen nem járhatrosszul. Eldugta, öltöztette. felszerelte a három szökevényt. Előre gondoskodott a megfelelő plasztikai sebész kiszemeléséről, majd a rádióvezérlésü robbanószerkezetről, a legmodernebb típusról. Fegyvereket is tudott szerezni, kapcsolatai révén bármihez hozzájutott. Még információkhoz is. Tudta például, hogy egy bizonyos vidéki rendőrség telefonszáma megváltozott a napokban. Azé a rendőrségé, amelyre Vandeáriff magánmúzeumának riasztása futna be. Akadálytalanul betörhetnek, kirámolhatják a házat, a magnó hiába hívja a rendőrséget, csak egy másik magnetofon fogja ismételgetni neki a maga szólamát: elnézését kérjük, hívószámunk megváltozott. Kérjük, tárcsázza a következő számot... Tetovált izgalom nélkül készülődött az éjszakai akcióra. Ugyanaz a jeges nyugalom szállta meg, mint egy nappal korábban, amikor tőrbe csalta a Stelio riasztotta pribékeket. Ütni akart, visszaütni. Tudta, ho y eljut az ötmillióhoz. Vandeáriff ragaszkodik a köveihez, újra rájuk akar ülni. Szüz bezzeg reszketett. Nem fért a bőrébe, a tenyerébe
simította a fegyvereket, mindegyiket, egyenként. Tapogatta, csókolgatía, becézte őket. Mindnek tudta a nevét, a lehető leglehetetlenebbet is, amely húsz számból és értelmetlen betüsorból állt. - Ha tágabb lenne a csövük, még megdugnád őket - vélte Yeti. - Tudod, kit fogok ezzel a csővel megdugni? - kérdezte Szüz. Tekintete ábrándossá vált, akár a vadászé, amikor befogja a is keresőbe a gyanútlan antilopot. - Azt a muffot, aki elkapott. Azt a . a rohadék ribancot. Addig nem megyek el ebből az országból, arra mérget vehetsz. - Állat vagy - felelte unottan Yeti. Mióta a Hoenig-villa vengédszeretetét élvezte (de mennyire élvezte), nem érdekelték társai. Hidegen hagyták a vérgözös tervek, olykor elmerengett . azon, hogy megszökhetne tőtük. Felmerült benne a gyanú: rajtavesztenek, ez lesz a sorsuk. Nem a bosszúállás módjain kellene törniük a fejüket, már rég el kellett volna futniuk, hetedhét határon túlra. Eljátszott vele a gondolat, hogy ezt meg is teszi, legfeljebb egyedül. Úgy látta, hogy egyre inkább távolodnak a kitüzött céltól, az ötmillió dollár délibábja mind elmosódottabbnak rémlett. Egyelőre nem beszélt aggályairól. Tetoválttal változatlanul jó volt a viszonya, de Szüz percről percre jobban az agyára ment. Lyon Hoenig szelíden lefújta a kezdődő vitát. - Hadd cirógassa a mordályokat. Úgysem kell használnotok. Tiszta munka ez a mai. Veszélytelen. Tetovált bólintott. Aztán belemerült a kezében tartott újságban olvasható tudósításba, amely egy rettegett bünözö kivégzésének körülményeit ecsetelte színesen, olvasmányosan. Hennessey maga elé képzelte a zsurnalisztát, amint a halálra ítélt bünözőt faggatja, majd végignézi a halálos aktust, feltehetően nem minden merevedés nélkül. - Kannibál - fújt megvetően, megfeledkezve arról, hogy előző éjszaka neki is meglepően heves merevedése támadt. amikor a felrobbantott, égő házból előtámolygott az emberi fáklya. Hangosan felolvasott egy mondatot: - "Az ítélet végrehajtása előtti héten naponta kipróbálták a villamosszéket. - A gondolat képtelen volt, felnevetett tőle. - Eszméletlen! A próbát végzők legalább ártatlanok voltak? I80 t81 Szüznek nem volt árnyalt a fantáziája. Rámeredt Roscóra. Hülye vagy te? Azt hiszed, hogy élő emberekkel próbáztak? Yeti vette a lapot. - Nyilván vannak hivatásos villamosszékpróbálók. Lregalább olyan kiemelt szakma lehet, mint a hóhéré. - Ha a manus nem ér rá, az anyósát küldi maga helyett. Dupla haszon. Szüz idegenkedve nézte társait. Nem először fordul elő, hogy nem fogta fel mulatságaikat, szavaikat. Sebaj, gondolta vidáman, lerázva magáról a kívülrekesztettség megalázó érzését, nincs
semmi baj. amíg eszükbe sem jut, hogy rájuk szegezhetem a kezemben tartott géppisztolyt, miközben ők fegyvertelenek. Pedig megteszem, mihelyst kézzel foghatóvá válik az ötmillió dollár. Szüz feledte már a börtönben érzett hálát. Odabenn Tetovált mindig megvédte a sok buzitól. Persze, csak azért, hogy kisajátíthassa. Akkor jó is volt így, inkább egynek a ringyójává lenni, mint mindnek. Azóta viszont kikerültek a rácsok közül, kiderült, miért érte a kitüntető figyelem Rosco személyét - és fegyver is van már. Szüz elismerte, hogy Yeti nem tévedett sokat, amikor iménti megjegyzését tette. Férfinél, nőnél több erotikus vonzerővel rendelkezik egy sportos, jó formájú géppisztoly. Tettek-vettek a szép villában, múlatták az időt, titkolták szorongásukat, amellyel az estét és a holnapokat várták. Lyon Hoeni barátságos mosollyal járt-kelt közöttük, látván, hogy éppen olyanok ezek a fiúk, mint a filmbéliek: kemények, elszántak. Félelmetes harcosok. Pikírt elégedetlenül tért vissza az irodába. Próbálta meggyőzni magát arról, hogy bizonyítékok, konkrétumok nélkül ennél többre nem is mehetett Vandeáriffel. Az is valami, hogy ép csontokkal megúszta a hivatástudó gorilla idegeskedését. Mindennek ellenére a bögyében volt a mügyüjtő. Az adatok stimmeltek, fantáziája kitöltötte a réseket. Vandeáriff a hunyó. ez nem kétséges. Hajókázik körömlakk vörös Rollsában, lakájok hajbókolnak körülötte, és ha oly sok ember meghal is az ő egyetlen ujjpattintására. a vér nem hömpölyög el a homlokáig, hogy megfojtsa. Shanont nem hagyta nyugodni kudarca. Mi az, hogy a me jelenésekor Vandeáriff nem tett beismerő vallomást? Mi az. hegy jószerivel szóba sem állt vele? Mit képzel? Q Egy dühös nyomozó hajlamos azt hinni; rt 9 y? egyetlen telefonbeszélgetéssel terhelő bizonyítékokszázait gyüjtheti őssze J ellenfele Számlájára. Pikírt tehát feltárcsázta a mügyüjtő vidéki villájának körzetében levő rendőri hivatal hívószámát. Mintha fejbe kólintották volna: csak egy magnetofon állt szóba vele, tájékoztatta a számváltozásról. Lecsapta a kagylót. Kész, elmegy aludni. Dolgozzanak a kollégák Dolgoztak. A telefon meg-'n csörrent.az - Érdekelt egy kocsi tulaja - mondta Ekrazit. - itt vagyok ais . , lakása előtt. Idejössz?a. - Lassabban.- nyöszörgött Shanon.le, Ekrazit halkan kuncogott. - Jó reggelt. Volt egy Ford, aatulajdonosa érdekelt téged. Az ipse egy mocsok bárban portás, elég okádék a priusza is. Nem akartál vele beszélgetni?a - Ja - morogta Pikírt. Már emlékezett is. Ekrazit nyilván arról az ürgéről beszél, aki másodmagával összeverte Indrát; akit aztán Melottival üldöztek, merőben nevetséges eredménnyel,1t, tehát a pofozóember aznap éjjel felkereshette Agát is, hogyn.
cigarettaparázzsal pörkölje bele a félelmet. - Világos. Beszélgetni akartam vele. Hogy a fenébe ne? - Az ipse hazaballagott tisztes munkahelyéről. Itt állok azk utcán, a lakása előtt. - Odatámolygok - felelte Shanon. - Van nálad valami pisztolyféle? - Miért? Kihirdették a statáriumot? - Az ipse goromba. Shanon a villára ejtette a kagylót. Az asztalánál szorgoskodóy Indra mézszőke fejére pillantott. Bármilyen fáradt volt is, félek-a ben megváltotta ajegyet arra ajelenetre, amely a pofozóember és a szépfiú találkozásáról fog szólni. Ehhez persze be kellenek hozni az ipsét. Különösebb akadálya nem lehet, vélte csorbulat-k tan önbizalommal, hiszen ezúttal nem almazöld kisestélyijét viselte. A rajta feszülő ruhadarabot nyugodtan nevezhette volna akció-szoknyának is. Az erős Farmervászonból varrt, elöl cipzáras szük szoknyában úgy festett, mint virsli a bőrében. Csakhogy at. cipzár két kocsival rendelkezett, így hát könnyedén siklott fel és le. Ahhoz, hogy a szoknya derékig kinyljon, elegendő volt egy óvatlan lépés, de így tett leüléskor is. Kényelmes darab volt, nemhogy akadályozta volna viselője mozgását, de elő is segítette. Shanon kinyitotta a kocsiajtót. áőz csapott ki az autó belsejéből. A forró levegő feltüzelte a bőrhuzatot. Pikírt a hátsó ablakba hajította zubbonyát. Nem volt okos ötlet, ez nyomban kiderült, 18o 18e amikor trikóra csupaszodva hátradőlt az ülésen és megégette a vállát. Sziszegve feltette a napszemüvegét. Az volt a benyomása, hogy a Nap a szélvédő üveg felolvasztásán fáradozik, nem reménytelenül. Leeresztette az ablakokat, és indított. Ekrazit türelmetlenül várta. Tar koponyáján kövér verítékcseppek gyöngyöztek. - Voltaképpen müyen tipp vezérelt minket ehhez a pasashoz? - kérdezte. - Nehéz lesz titokban tartanom - sóhajtotta Shanon. Felballa tak a lépcsőkön. A ház kívülről sem nyügözte le őket, a belseje egyenesen azon fáradozott, hogy felülmúljon minden szürreaüsta képzeletet. A lakáshoz érve Ekrazit félrehúzódott, Pikírt nekidőlt az ajtótoknak, és becsöngetett. - Ki vagy? - kérdezte egy unott hang. - Érdeklődő. - Mi kell? - Cseréljünk szerepet. Én kérdezek, te válaszolsz. Rendőrség. Az ajtóhoz közeledő léptek elhaltak. Egy percnyi csend után a férfi me jegyezte: - Lépjen be. Shanon lenyomta a kilincset, és a lábával lökte be az ajtót. Továbbra is a toknak dőlve, belesett a lakásba. A széle-hossza azonos pasas állt előtte, aki azon az emlékezetes éjszakán (mikor is?) a pofozóemberek szóvír;,őjeként tárgyalt vele Fordja mellett, a
sötétben. Ezúttal sem viselt fegyvert, de zakót igen és ez bízvást jelenthette, hogy stukkere. a hü barát, ott van a hón a alatt. Shan n belépett, az ajtóval nem fáradt. Belesett az étkezőbe, nuajd fol; ,tatta í:tját a lak.ás belseje felé. A férfi rászólt: - A huzat árt a fogaimnak. Shanon hálás volt a feladott labdáért. - Ártal áakról a.l arok beszélgetni. Lembo a neve? Beszéljünk a Lembo nevü környezeti ártalomról. Emlékszik áeorge-re? Lembo nem emlékezett, mert az agyára ment a nyitott ajtó. Felemelte a han ját. - Hé, otthon felejtette a néger szolgájátl Most aztán kénytelen lesz sajátkezüleg becsukni az ajtómat. Pikírt pattintott az ujjával, a rendezéssel elégedetten. Ekrazit belépett, és eleget tett kötelezettségének. Aztán nekidőlt a csukott ajtónak, és megvakarta az orrát. - Megvolt a néger szolga. Beszélhetünk áeorge-ról. Lembo nem nyugodott meg. Elsápadt, és kissé előrehajolt. - Maga az a részeg nő a Rovérból? - Még nem voltam részeg, amikor egy bizonyos ház tizenhetedik emeletétől követni kezdtem a nyomát. Emlékszik? Vendégségben járt egy pasasnál, felrúgván mind a vendé jogot, mind a pasast. De ez még nem elégítette ki, mert azután levizitelt egy másik ipsénél és annyit dohányzott, mint egy kazán. Mivel nem volt kéznél hamutartó, az ipse képén nyomkodta el a rohadt csikkeit. Nos: Brantot és Kisit keresem, a megbízóit. Ha megmondja, hol vannak, akkor mi itt sem voltunk. Mellesleg jól elácsorogtat bennünket az előtérben. A lakás további részei sugárveszélyesek? - Most jöttem haza a melóból. Odabenn egy kis kupi van, jobb, ha nem látják - hadarta Lembo. Szemlátomást erősen törte a fejét valamin. - Itt is kupi van. - Pikírt meglökött a lábával egy mocskos rongyokkal csordultig töltött papundekli dobozt, amely csak erre várt ahhoz, hogy feldőljön és szétfolyassa a tortaimát. - Úgyis takarítani akart - vigasztalta a házigazdát. Finnyásan nézegette a fal mentén feltornyozott ócskaságokat, amelyek túl porosak és pókhálósak voltak ahhoz, hogy első látásra felismerhető legyen, milyen célra készültek ú y másfélezer éwel ezelőtt. Ilyen rumli még nálam, a Metotti-járta lakásban sincs, gondolta. Ekrazit elunta magát az ajtónál. - Mielőtt ideragadunk, szeretném hallani, hol vannak azok a megbízók - dünnyögte. Egyáltalán nem úgy festett, mint aki robbanékonysága miatt tett szert gúnynevére. Lembo arra a következtetésre jutott. hogy kínos helyzetbe került. Az is elegendö, ha a nyomozók a kollégájuk miatt dühösek, de ha ráadásul Camea Kisihez füződő üzleti kapcsolatáról is tudnak, ez még bonyolultabbá teszi a bonyolultat. Voltaképpen mindig megdöbbent azon. ha valaki hagyta magát megzsarolni, így hát most viszonylag enyhe meglepetés érte, ráébredvén, hogy Indra Lernert nem lehet többé sakkban tartani. Az is felmerült benne, hogy unalmas évek. várnak rá, amelyek
során lesz ideje elmeditálni, felülvizsgálni korábbi élet6lozófiáját. Ettől a gondolattól azonnal eszébe jutott. a stukkere, mint a börtönkarrier egyetlen megelőzési módja. A menekülés vágya remek ötletet sugallt. - Hát én nem bánom, fáradjanak beljebb -javasolta mézes mosollyal. Félreállt az ajtóban, hogy a nő elmehessen mellette. A kővetkező pillanatban kitünő reílexszel kapta elő a pisztolyát, és átkarolta Shanon nyakát. Aztán Ekrazitra vigyorgott. - Lelőhetem a túszomat. 184 185 A néger sarü vállat. vont. Azzal sem fáradt, hogy egymásba füzőit karjait kibontsa. Mintha mindaz nem érdekelné, ami a szeme láttára történik. Lembo feldühödött a patthelyzeten, de mielőtt eldöntötte volna, hogy mel ik zsarut löje le előbb, a karjában tartott nő szélsebesen felrántotta a könyökét és belevágta az orrába. 'gyanabb l a mozdulatból megmarkolta és hátr afeszítette a férfi lukkert szorongató kar át. s közben még annak is szerét ejtette, hog;% kifor uljon és ú : `?ja a csípőjén a meglepet: pofozc;f.'I il E :'t. C'.i.:'coZtV. tt tern i r. S ; ;T.riC'utOtT;: ;, 11T r r d f Irior he.!'.-,,. , .rU ;. .f.tZ.. rrL IE'.rt .. .... 1Vl ` . FZZ -11".F !Zlti. 11.a ? o an tílfL'1,. l .. : . lt,É f r-;eh :t. L,t ; a: n , c r :71C?t% i 7nf . ,. Ezú tal a fel .c...e l, . t ara: szerelt., le, n :nden =, en ;édsf:` . "i. . r a.; r ... .. ., . 1 . lr?.Ya szc: ralso7,. u.a . . .. =.t, aztán mt H;n'.. .ili. Ft. d , ... Ll. . LÍ nlF TJr ::! dlai 1 y I, l tLJadts a át i . E keoc: . e cfeszítés görcsös pézt eredményezett. ~'i':í a? ü : falt : ab á sl<.ába vezette Len bót, rnajd h; sietett 5ar iet , >hf z, bog,, tájél;ozta sa a fejleményekről. - ?elves --- felelte fnüke. Szája teli volt dumicukorral. Épp az imént telefonált Zalman Fee. Azt moridta. lekéste Lembót. Rögtön itt lesz érte. Pikírt azt hil.te, viccet hall, de nem tetszett neki. Erőltetetten elmosolyodott, és visszament a kialvatlan éjszakai portáshoz. - Hol van Camea Kisi? - kérdezte. Meg tudta érteni a savanyú ábrázattal ücsörgő férfit. Ö is fáradt, álmos volt, izmai csikorogtak, agya lelassult. - E(őbb lefekhetünk, ha válaszol. - Együtt? - vicsorított Lembo. Pikírt végigmérte a széle-hossza azonos, farsangi fánk arcú, vérző orrú férFit. A fejét csóválta. - Akkor se, ha tízéves távlatban, százezer kilométer átmér őjü körön belül nincs még egy hímnemü egyed. Hol rejtőzik Camea Kisi? - Nem tudom, ki az, tehát gőzöm sincs, hol lehet. Világos? Lembo az arca elé emelte két kezét és aprólékos gonddal, összehúzott szemmel vizsgálgatta őket. Talán eljutott a gondoiatra, hogy maniküröshöz kellene fordulnia. - Oké. Beszéljünk Brantról - mondta engedékenyen Pilvrt. - Az ő szép tüpettyes öltönyére emlékezni fog.
- Nem Fogok - morogta Lembo. Egyik hosszú körmével a másik alá vájt, s art it kitermelt onnan, azt a szürkés, nyúlós piszkot a kőtelében ülö kihallgatója ölébe hullajtotta. Önfeledten, gyors tempóban tisztálkodott, tíz repedezett, rendkívüli módon megnövesztétt körme mégsem akart egyhamar ápolt benyomást kelteni. ! Pikírt odébbment és letelepedett az asztal szélére. Akciószoknyáján nyomban felszáguldott a villámzár, izmos combja kiszabadult börtönéből. Lembo felhagyott a manikürözéssel, meredten bámulta a lábát, s rossz érzése nőttön-nőtt. Felrémlett bEnne, hogy ezt a kisportolt végtagot csak nemrég látta, ! méghozzá röptében. Elfordult. Belenézhetett az ajtón belépő férfi Í sötét szemébe. , Pikírt is odapillantott. A tekintélyes megjelenésü Zalman Feei rőt a mennyezetre fordította a tekintetét. - Nem hittem volna - nyögte. - Azt hittem, Sapiens csak sokkolási célzattal emlegeti a zsákos ember - Nem ijedt meg? - kérdezte Fee. Zsebre vágta cérnakesztyüs kezét. Fejét félrehajtotta. - Tudja, hogy haragszom magára? Kahan nem említette? - Haragszik rám? Magára ragasztottam valami nyavalyát, vagy mi baja van? Fee tekintete megállapodott a nő fedetlen combján. - Különleges vallatási módszerekkel él. - Mégsem megyek semmire - sóhajtotta Pikírt, majd Lembo felé intett. - A fickó nem tudja, hol van Camea Kisi. Magát is ez érdekli, nemde? A férfi elvigyorodott. Előhúzta fehér kesztyüs kezét, és csaknem megérintette a nő lábát. - Mézzel kínálja? Lássuk, miből van a méz. Méhek nyálából, légyjárta, madárürülékkel szennyezett virágok porából. - És mégis - suttogta Pikírt gyönyörüséggel. - Szereti? - Fee tünődni látszott. - Egészséges, akár a szerelem. Miért nem kóstolja meg? - Mit lehet tudni? - felelte a fér6. Lembo mellé lépett, majdnem a vállára ejtette a tenyerét, de még időben visszakapta. Keményen így szólt: - Velem jön! Lembo nem mozdult. Összeráncolt homlokkal figyelt, megpróbálta felfogni, mi történik körülötte. - Nem akar magával menni - közölte Shanon. - Én sem akarom. Zavarba hoztam? Fee elhúzta a száját. - Szokása. 187 186 - Szinte már szenvedélyem. Lehet, hogy ezt csak maga tudja kiváltani beiölem. - Akkor folytassa - intett Fee nagylelküen. - Nié egyszerkétszer zavarba jővök, mielőtt elviszem a védencét.
- Hát persze, hogy elviszi. Személyesen jött érte. Nem gondoíom, hogy ez a látogatás egyúttal nekem is szól. - Shanon lecsúszott az asztairöl, és rendbe szedte a szoknyáját. Fee csokoládészín szemébe nézve összeborzongott, mintha még nem szabadult volna me a hatása alól. - A fickó nélkúl is célhoz ér - vigasztalta a férF. - Ugyebár, a maga módszerei . . . - Az én módszereim szeplőtelenek ehhez a gyalázathoz képest, amit maga müvel. Fee vállat vont. Két embere az irodába lépett. Elvezették Lembót. Hüikan kattant mögöttük az ajtó. Shanon szeme könnybe lábadt a dühföl. M1egra a ta a férfi zakóját. - Remélem, nem f lejti el, hogy ez nem a rrvaga privát ügye. :?eg r: 11 a.;d;,:á, hcg öt p erc n belül magára szabaditom Laurie Breslaut. és az a nő hátraköti a sarkát. - Elengedte a kabát hd tc káját. blegenyhüit a har , ,ia. - Tessék Mehet a tiszátóba. - Ve , e úgy, hogy me esketett. Kéz a kézben rre yünk Camea Kisiért. Ha meglesz. iVerr vol okos. amit tegnap é ;el ttt. Kahan nem mondta? - i lit tettem? Megakadályoztam egy gyilkosságot. Lehet, hogy egyúttal figyelmeztettem Kisiéket a veszélyre, és ezért elröppentek. De egy emberélet megmaradt. Tudom, hitvány a statísztikánk, ettől az egy eleventől nem is fog megjavulni. - Legalább tudnék haragudni magára. - Fee szemében me csillantak a csokoládéba merült üvegszilánkok. Shanon nem ájult el tőlük. - Mind ezt mondja - felelte, és sarkon fordult. Fee elkapta a karját. Markából csak erőszakkal lehetett volna szabadulni, s bár Shanontól ez nem állt távol, mégsem berzenkedett az érintés ellen, mi több, meglepődött tőle. - Hé - mondta lassan. - Nem vagyok fertőtlenítve. Mit könnyelmüskődík? Még összeszed valami kórságot. - Kockáztatok - vigyorgott Fee. - Úgyis a fejemre olvasta, hogy papírevő vagyok. - Épperi ezértjobb lenne, ha kimaradna az ü ből, ugyanis a vérontásnak még nincs vége. Várható, hogy Kis't bérgyilkosai összecsapnak Tetováltékkal. És ezt az egész mocskos históriát egy Raynor Vandeáriff nevü mügyüjtő robbantotta ki. Ü a halál mecénása. Laurie Breslau el fog kábulni a gyönyőrüségtől, ha meghallja. Fee szomorúan csóválta a fejét. Shanon csuklóját markoló ujjai lejjebb csúsztak. Kéz a kézben leültek az asztal szélére. - Nem figyelt rám múltkor a Kalóz-szigeten - mondta a férfi, bánattól átitatott hangon. - Figyeltem én, de az agyi oxigénhiány kizárja az éleselméjüséget. - Elmondtam, hogy Kimmel volt az atyaisten, amí meg nem bete edett. Mióta rohamosan romlik az elmeállapota, Kisi irányítja az eseményeket. De ez a nő csak addig érezheti
nyeregben magát, amíg meg tudja etetni a világgal, hogy Kimmeljól van. mínden föle indul ki. Ez már nem tart sokáig, Kisi pedi nem tett szert akkora hatalomra, hogy nélküle is megvethetné a Iábát. Hónapokon át megfigye:és alatt tartottuk őket. A finom Vandeáriff többször is tt lálkozott r.isivel, márpedig tőle távol áll, n,ogy pornósztárokkaí érinrhezzék.. Csszejöveteleik nyilván üzleti jellegüek coitak. leg fog lepődni. Sharc:n. Laurie Breslau a gyüjtő köreihez tartozik. Nyilván e1 Fog zárkózni az elöl, hogy vádat emeljen Vandeáriff ellen. Ro4 ,or,lelkek. Védik egym ás t. Pikírt liítetlenked ,e Eeinevetett. - Breslauról t bben állítják, hogy fasiszta. Lehet. hogy ez többé-kevésbé igaz is. és mint ilyen. egy húron pendülhet Vandeáriffel. De Breslau utálja a bünözést, éppen ezért nem hagyja futni a mügyüjtőt. - A fasiszta erős kifejezés, nnindenestre Breslau fajgyülölő, s egyben megveti az úgynevezett alja népet is. Semmí más módon nem csaphat le rájuk, csak a bünözésen keresztül. Következésképpen nem a bünt üldőzi, hanem bizonyos embereket. Nézzen utána, Shanon. Breslau még soha nem emelt vádat Vandeáriff típusú személyek ellen. Lumpokra és színesbőrüekre specializálta magát. Talán ismeri kedvenc kifejezését: ,.rémes mutáns". Tetovált és Kisi üldözendő, de ha kürtják egymást, Vandeáriff neve szóba sem jöhet. Shanon a fejét rázta. - Nem hiszem el. Lehetetlen, hogy Vandeáriff megússza. Hiszen Breslaut ís éríntette ez a háború. Fee szomorú sóhajt hallatott. - A napokban Laurie meghívást kapott a gyüjtő meglehetősen szük kőrá fogadására. Hosszan elbeszélgettek, s felteszem, ho r elszívták a békepipát. Nem tudunk mit tenni, Shanon. Szemlélhetjük a háború befejezését, más dolgunk nincs. Tovább188 I89 re is azt mondom, az is nagy eredmény lesz, ha Kisi bandájának Fetszámolásával megszünik egy bünös társaság. Végüi is az számít, hogy ök hajtották végre a gyilkosságokat. - Komolyan beszél? - kérdezte Shanon. - Mondták már magának, hogy a nyúléval vetekszik a bátorsága? "A hőst a kalandortól annak belátása különbözteti meg, hogy mi lehetséges és mi lehetetlen." Mommsen. - Na jól van - mondta Shanon megjátszott könnyedséggel. - Lehet, hogy tévedtem, amikor úgy ítéltem meg, hogy maga hrlye. Én is az vagyok, csak saját természetem törvényei szerint. Nem mintha sajnálnám Tetováltékat vagy Kisi bandáját, de az ő börükért meg kell fizetnie valakinek. Ez a személy Raynor Vandeáriff. Ha ö Breslau szemében nem bünös, akkor nyilván lesz más, aki annak fogja találni. Fee elengedte a kezét és atyaian rámosolygott. - Esküszöm, maga egy ártatlan félek. Tudja, mit mond Kirkegaard? "Az ártatlanság tudatlanság." - A férfi elhagyta a szobáá Pikírt a másik ajtón át Ekrazit asztalához sétált. Leült vele
szemben és halkan, higgadtan elmesélte neki a történetet elejétöl a végéig. Közben megitta a tar Fejü zsaru bögrényi kávéját, néha a szorgoskodó, aktákba merítkezett Indrára pillantott. Megbeszélték további tennivalóikat. Végül Shanon felállt. Düh dobogtatta a szívét. - Hazamegyek, alszom egy kicsit. Pá. - Rózsás csókokat - dörmögte Ekrazit. - Mi a Fenétől rózsásak? - Az ajak rózsállik, amelyik adja. Már nem emlékszel? - Egye meg a fene. - Pikírt kiviharzott az irodából. A kocsija felé rohantában eszébe jutott Fee, a férfi. Könnyü kis szomorúság inalt át a szívén. Otthon lezuhanyozott, elrágcsált néhány Falatot, fogat mosott, tett-vett. Érdekes zaklatottság vette elő. Tudta, hogy hiába Feküdne le, beindult a ya friss ötletekkel háborgatná, folyton ki kellene ugrania az ágyból. Ismerte ezt az állapotot, semmi kedve nem volt keljfeljancsizni. ártányi ereje sem lévén, Fel-alá kószált a nappaliban, mígnem végre beugrott a letisztult gondolat: a riasztó! jelen pillanatban úgy fest a helyzet, hogy nincs riasztó a Vandeáriff magánmúzeumbanl És ha nincs? Akkor be lehet törni! - Akkor betörök - mondta hangosan. Elkép él i 5ér i tudta, mit találhat, de elég volt a remény. Erről a vállalkozásról viszont senkinek nem kellene tudnia, legfeljebb akkor, ha lesz valamilyen eredménye. Addig azonban aludni kell, ha Fene fenét étkezik, akkor is. Ez a nyelvi fordulat gondolkodóba ejtette. Ha a fene fenét eszik, akkor kannibál. Ebből láthatta, hogy az alvás kizárva, elméje mindent meglovagol, merőben feleslegesen, csak azért, mert Fáradt. Pikírt kirándulni indult. Melotti még csak össze sem rezzent, amikor az erkélyen át a lal ásába lépett. - Van egy altatója? -- kér ezte Shanon erget Raban e y darab';a szd,onnabörrel egy kisméretü dörzsölt. A nappaliban r.;,,o: a sem; I tszott a hozzá való pónilónak. al: le'. , - Nincs altatóm. Vá':v c lrW C a;ICK.c.. - Nem tudok eiaiu ;r.. - Talán azérT, rlsert ilelj )l:;a',i :'c'7 . ;'j i? Stl; . - Ez orvosi tanács vuit% Melotti letette a r;yerget.. eli azította az ezüstös kengyelvasakat, gyönyörködött a mü,,cben. Aztán kivonult a szalonnahéjjal. Az étkezőből szólt vissza, túlharsogva a vízcsap nyávogását. - Képzelje, adott egy kocsit a biztosíté, amíg megcsinálják az enyémet. Kár. hogy csak két nap az egész. - Mi két nap? - Shanon a falra tüzött képeket nézegette. Melotti nem ciFrálkodott. Bekeretezetlenül, rajzszögekkel erősítette fel kedvenc fotóit (azért kereteket is tartott a Falakon, üresen). Körös-körül lovak vá tattak, sörényük lobogott, patáik alatt porzott a föld. Egy póni hátán kisfiú ült, két öklével dögőnyözte a szemét. mintha az előtte álló vágtától félne. Egy
másik plakátnyi felvételről ugyanez a hullámos hajú. nyúlánk kisfiú értelmes tekintettel, ravasz mosollyal nézett Shanonra. Melotti visszajött a konyhából, meztelen talpa csattogott a parkettán. Letett az asztalra néhány üveget, poharakkal csilingelt. Látván, hogy nem csigázta Fel vendége érdeklödését, felhagyott a csörömpöléssel. Eszébe jutott, hogy nem válaszolt. - Két napig tart, amíg a szervizben felteszik az új hátsó ajtót, leFényezik és megszárad. Addig is használhatom a biztositó figyelmességéből kapott Saabot. - Na és? - vont vállat Shanon. Épp elégszer törte össze a kocsiját ahhoz, hogy ismerje ezt a szoldáltatást. A képre mutatott. - Ez a kisfia? - Ö a fiam, igen. 191 190 - Sose mondta a nevét. - Sose kérdezte. Nem szemrehányásként mondom, én már azért is földöntúli hálát éreztem, hogy néha meghallgatott. Tölthetek valamit? - Altatót. - Ha bejön velem a hálószobába, egy órán belül mélyen fog aludni. Pikírt megfordult, és elhúzta a száját. - Érdekes. A házasemberek szótárában az altató és a szex egymás szinonimái. Súlyos kórkép. Melotti megdermedt italtöltés közben. Aztán megnyalta a száját, és megfontoltan bólintott. - Mond valamit. Egyébként a fiamat Nealnek hívják. Pikírt elvette a felé nyújtott poharat. Megízlelte, majd lehajtotta a hideg vodkát. Azonnal elszédült. Leült egy fotelba, és hátrahajtotta a fejét. - Nealé a nyereg? - kérdezte. - Igen. Talán még nem említettem, nem vagyok olyan rossz parti, amilyennek mutatom magam. Van egy hegyi üdülőm, lovardával, úszómedencével. jól jövedelmez, télen-nyáron nagy a forgalom. Nealt is elvittem párszor hátha megszereti a lovaglást. - Úgy nézem, kezdetben vonakodott. - Egyszer úgy intéztem, hogy aggódó anyja ne legyen ott. Nyertem. Míre a feleségem elökerült, és sopánkodni kezdett, Neal egyszer s mindenkorra be volt oltva a lovaglás szenvedélyével. - Mit keres ebben a nyomorú lakásban? Maga az álruhás herceg? - Ami azt illeti, van fehér lovam. - Folytassa. Úgy érzem, lassan el tudok aludni. - Használjon. Csak bátran. Véletlenül nem lesz rám szi;iksége ma éjjel? Ahogy szoktuk, elmehetnénk vacsorázni, majd a Dalos Motorosba. Tündéri hely, kár, hogy az ottani ismeretség nem fogja bővíteni a pácientúrámat.
Pikírt elfogadott még egy pohár vodkát. A férfc leült mellé, néhány szem sós mogyorót dugott a szájába, s nézte ahogy elrágcsálja. - Szövődményes volt ez a mai nap - mondta Shanon. Megyek, lefekszem. - Tudja, mi a hálószoba legfőbb előnye? Az, hogy nem kell folyton beásni az ágynemüt. Nem akarja kipróbálni az ágyamat? - Nem lehet más, mint az összes többi. Maradjunk ennyiben, ne okozzunk egymásnak érzéki csalódást. Melotünak megtetszett a kifejezés. Elvigyorodott, bekapott egy mogyorószemet és elropogtatta. - Ne féljen. áarantáltan nagy élmény leszek. Shanon feláll. - Mit tenne, ha azt mondanám: oké, ugorjunk fejest az erotikába?! - Hol a trambulin? Azt hitte, csakjátszom a tüzzel? Shanon bólintott. Arra gondolt, ő is tüzzel játszadozik, ha másfélével is. De nem merült bele. Szédült. A szoba kezdett kettéosztódni, bár a szellemkép kissé életlennek rémlett. Melotti lenyelte az italát. Felemelkedett, megállt a nővel szemkőzi Finoman meghajolt, aztán megcsókolta Shanont. Néhány pillanatig tartott az ellenkezésföl, de mert az késett, csakhamar megfeledkezett tartózkodásáról és belehevült a csókba. Ügyetlen tánclépésekkel az ajtóhoz sasszéztak. Aztán elbotlottak az ágy szélében. Pikírt felült, félretolta a férfit. - Nem kétlem, hog szakszerüen szeretkezel. - De, kételd - biztatta Raban. Megpróbálta lecsókolni róla a tiltakozást. - Nem kétlem. - Nem ittál eleget. - Dehogynem. Erről van szó. Csak a vodkával szeretkeznék. - Én is ott leszek. - Kettő is van belőled - bólintott Pikírt. Végigdőlt az ágyon. - 1gy persze más - felelte értőn a fórk. Betakarta Shanont, és kiment a szobából. Erősen sötétedett, mire. Pikírt felébredt. Nem emlékezett. rá, hogyan került idegen szobába, s majd egy percig töprengett, vajon kinek az ágyában fekhet. Csak villanásnyi időre merült fel benne egy eshetőség, elmosódott arckép társult hozzá, de nem hatott csáberővel, már nem, jóllehet a kacér délibáb fél éve kísértette. Ha lett volna kedve, eltünődik a régi férfin, de idejét nem vesztegethette. Kipattant a takaró alól, és kisietett a nappaliba. Melotti tévét nézett, sós mogyorót rágcsált, hervadtnak látszott. A hangszóróból fegyverropogás hallatszott. A képernyőn sudár dalia rohant ezer üldőzője elől, olykor visszafordult, hogy egy strófányit géppisztolyozzon. - Nem akarja nézni? - kérdezte Raban unottan. - Fenemód izgalmas. Őtven kiló ólom van a paliban, de meg sem kottyan neki. Megveszek az ilyen moziért.
- Miért bámulja? Melotti vállat vont. A távkapcsolóért nyúlt, hogy végezzen a képpel, ám ekkor a sudár dalia közelharcba bocsátkozott az üldözőivel. Sorra kapdosta elő a késeket a kabátja alól, s célba talált valahány. Amikor úgy festett, hogy most aztán el kell buknia, sikerült előrántania még néhány újabb tőrt. - No nézd csak - ámuldozott Melotti. - Esküszöm, ez a pali az ezer kés országa. Összekarmolom magam. - Vacsora előtt? - Éhgyomorra mindig hisztisebb vagyok. Pizsamában jön? Pikírt nem felelt. Átlépett az erkély elválasztó rácsa fölött. Három percre lett volna szüksége ahhoz, hogy felöltözzön, de Melotti ezt sem várta meg. Ott termett mellette, s farmerszoknyája láttán elismeréssel füttyentett. - Ez igen. Régebben az ilyet kalodának nevezték. áondolom, járni nem tud benne. Levigyem a kocsihoz? Shanon elmosolyodott. - Tudom, magatehetetlennek látszom benne, akár egy vekni. Nem nézte végig a filmet? Melotti nehéz sóhajt hallatott. - Nem való akciófilm az én idegeimnek. Akkor hagytam ott, amikor a paliban már hetven lü(ónyi ólom lehetett de még mindig nem adta jelét az ólommérgezésnek. Na, elismerem, az egyik golyó átkozottul irritálta, sőt, a lövedék fekvését tekintve nyugodtan mondhatom, hogy irrigálta, de ezt könnyedén, akár egy kelést, két ujjal kinyomta. Shanon a Férfit hallgatva Ietipegett a lépcsőn. A hallban jutott eszébe, hogy megfeledkezett a sminkjéről, de talán az ajtó bezárásáról is. Üdvözölték a portást, és beültek a vadonatújnak látszó Saabba. Ahogy Pikírt elvetette magát az ülésen, szoknyája cipzárja felsietett a köldökéig. Rabon rámeredt pillemintás harisnyájára. - A mindenségit. Csak sajnálhatom, hogy ez a holmi nem az álláig ér. Mit vesztettem!? Az este ebben a szellemben folytatódott. A körömkefe frizurás, drapériakék szemü férfi a legízletesebb fogásokat szemelte ki az étlapról. Az alkoholt mellőzték, tonikat kortyolgattak a válogatott falatok mellé. Elmerültek környezetük kellemes pezsgésében. - Azt hiszem - mondta Melotti a nő arcát fürkészve -, elég jól ősszemelegedtünk ahhoz, hogy a további hevüléssel ne várjunk évekig. Rövidesen megindul a szemünk alatt a táskakép- . ződés, végtagjainkba bújik a tremor. Jól érzem magam veled. Tegyük boldoggá egymást. - Raban, nekem ma este még dolgom lesz - felelte halkan ljikírt. - Tudom, irány a buzibár. Shanon a fejét ingatta. - A ma éjjeli elfoglaltság más jellegü. Nyugodtan mondhatom, hogy abszolút veszélytelen. - Nem irigylem a főnöködet. áondolom, ő tartja érted a
hátát. Bőre elváshatott a korbács alatt. Kilóghat az összes csigolyája. Shanon elmélázott. - Vele nincs gond, hanem az elődjével! Nlegalomániás, korrupt pali volt, az a fajta, akit gerincbántalmak aligha fenyegetnek, lévén, hogy nem kaphat lumbágót, aki gerinctelen. Egyszer csúnyán összetüztünk. Felpattant a pali, a karja terpeszben az asztalon, s azt ordibálta, hogy én oda soha többé be nem teszem a lábamat, de máshová sem, mert amíg él, azon lesz, hogy ártson nekem. áondoltam,jogos felindulásomban ráborítom az asztalt, de aztán végigmértem: a feje olyan volt, mint egy rögbi-labdáé lenne, ha kackiás bajuszt viselne, a pocakja válltól heréig burjánzott. Óh, gondoltam, hiszen ennek a korrupt hájfejünek csupa keserv lehet a nemi élete. Naná, hogy zabos. Hagytam a bútort, kimentem a szobából. - És? - kérdezte Melotti vigyorogva. - A pali megtartotta a szavát. Ronda ügyben nyomoztam, el kellett volna felejtenem, mert ő is benne volt. De én szájzárat kapok, ha ráharapok valamire. Majdnem belegebedtem. A társnőmnek köszőnhetem, hogy eleven maradtam. Nincs ám happy end, Raban. A pali ugyan börtönbe került, de bíróság elé soha, mert valamelyik cimborája emlékeztette, hogy a hősi időkben a bukott emberek önként a szájukba vették a pisztolycsövet, vagy harakirit követtek el. A pali azonban hallani sem akart erről, inkább megpróbálta kiFüröszteni magát. Megmérgezték. Eulladoztam a dühtől. A pasasom nem bírt tovább elviselni és leköszőnt a mellettem betöltött tisztéről. Már majdnem kihevertem, erre most a társnőm, Mona meghalt. - Tehát most az ő gyilkosa került sorra. Tudod már, ki az? - Néhány szép, színes drágakő - felelte Shanon. Nem 194 195 folytatta tovább, és Melottinak be kellett érnie ennyivel. Mire a végére jutott a tányérján heverő kagylóknak, a nő visszazáródott önmagába. - Nagyon ritkán iszom - mondta Pikírt percek múlva, engedve a férfi rimánkodó pillantásának. - Ha megteszem, sokatjár a szám. A délutáni vodka beszél belőlem. Durva vagyok, mert durva világban élek. Mimikri. Te nyíltan vagy áttételesen lépten-nyomon figyelmeztetsz erre. Ne hidd, hogy hálás vagyok érte. - Miért nem? - Melotti tovább evett, abban a reményben, hogy a nő folytatja, ha nem szegezi rá a tekintetét. Shanon félretolta a tányérját Elmosolyodott, kézbe vette a poharát. Az étterem közönségét figyelte, a csillárok fényét, az erőltetten készséges pincérek sürgölődését. - Nézd ezeket a boldog arcokat körös-körül. - A pohár pereme fölőrt egy asszonyra mutatott. A negyvenévesnek látszó nö mákosan őszülő haja, fénytelen, szürke szeme, éles vonatú orra, mélyen vésett barázdák kőzött eltünő szája, hiányzó álla nem keltett elégedett benyomást. Shanon elkapta róla a pil-
lantását. Eltökélte, hogy nem lesz ünneprontó, akkor sem, ha ünnepről szó sincs. - Vess egy pillantást férfitársaidra. Abból, ahogyan esznek, megmondom, miként szeretkeznek. - Nem mutogatott, ránézett egy önfeledten vacsorázó polgárra. A kiszemelt az előtte álló vázának támasztotta újságját, előre felszeletelte falatkáit, majd kanállal esett nekik, s valósággal habzsolt. Melotti elvigyorodott. - Ez egy gyorstüzelő. És legfeljebb csak muszájból. Shanon újabb áldozat után nézett. A kiválasztott férfi elfogyasztotta az előtte heverő kacsacombot, letette evőeszkőzeit, kézbe kapta a csontot és hegyes nyelvével körbenyalogatta, aztán egy hátborzongató reccsenéssel leharapta a csont vastagabbik végét s elropogtatta. - Ínyenc - vélte Melotti. - Viszont brutális. Shanon belekortyolt a tonikba. Nem nézett sehova. Rabon folytathatta a táplálkozást. Villájára segített egy falat salátát és a nyelvére helyezte. Mielőtt elrágta volna, megvárta, hogy a leve eláradjon az ízlelöbimbói körül. Ezután egy csík párolt vajbabot vett a szájába, kiszippantotta a magját, majd szétlapította a nyelvével, s csaknem rágás nélkül nyelte le. Lemetszett egy falatot a halból, de ezt is csak hosszas ízlelés után küldte a gyomrába. Aztán felpillantott. Tekintete találkozott Shanonéval. 196 .. !Letette az evőeszkőzeic. Megtőrölte a száját, a szalvéta mögé 'rejtette vigyorgásáL - Kifigyeltél - állapította meg. A nő bólintott, de nem felelt. ,Nos? - sürgette Melotti. - Te aztán szíwel-lélekkel eszel. A férfi eltünődött a válaszon, végül megjegyezte: - Ez felért egy előjátékkal. Viszont aggasztó, hogy te mindig igen hamar eltolod magad elől a tányért. - Eljössz vetem kirándulni? - kérdezte Shanon. !- Abszolút veszélytelen? - Maximálisan. ,- Sofőröd vagyok. Lyon Hoenig játszi kedvét fokozta, hogy délután felkereste egy néger nyomozó, egy fekete Kojak, és a bőrtönlázadás során szerencsétlenül járt öccséről, kapcsolatairól kérdezgette. Hoeniget megnyugtatta a Felismerés: a beszélgetés inkább rutinjellegü volt, semmint gyanakvó. Senki sem sejti, hogy ő atyáskodik a szökevények fölött. Ezzel minden kétsége eloszlott. Kezdetben jóval veszedelmesebbnek ítélte a vállalkozást, volt is egy kikötése: csak akkor segít, ha Tetoválték épségben eljutnak hozzá a Szent Kristófból. A legnehezebbnek az ötmillió dollár megszerzése ígérkezett, de mindig az utolsó fázis a legkockázatosabb. Az ínyenc is a legjobb falatot hagyja utoljára, azzal fejezi be a lakomát, mintegy biztosítva jó szájízét. Hoenignek egyre ritkábban jutott eszébe, hogy halálos játszmába kezdett, megrésze-
gítette a siket Úgy dőntött, elkíséri társait az esti kalandra. Ha szorongtak is,izgatottságuk elnyomta a kellemetlen érzést, annak félelemszagát. Szüz a karjában dajkálta géppisztolyát, készen arra, hogy igazoltatás esetén a furgon ülése alá szerkesztett rejtekhelyre dugja. Mindig is lesajnálta azokat a palikat, akik nap mint nap valamilyen kondicionálóterem gályapadján gyötrőeltek, hogy kigyúrják izmaikat. Bármilyen kajakok lettek is, közelharcban egyenlőtlenek az esélyek; az ellenfél még mindig lehet gyorsabb, fürgébb, esetleg szerencsésebb, akár egy nő is, de ettől a gondolattól Szüz zsebében kinyi a bicska. Másként áll a helyzet, ha fegyver van az egyik küzdő kezében, ez ugyebár tutiság: Így iztán Szüz sosem vesztegette az idejét súlyzózásra, v ályázásra, hasznosabbnak találta a lögyakorlatokat. Teli Vilmost s z'sebre vágta volna. Tudta, hogy társai ellenszenveznek fegyiránti rajongásával, de nem törődőlt vele. Szinte sajnálta, 197 hogy a tündöklő szerencse megfosztotta egy sor lehetőségtől: talán ma éjjel sem teheti próbára tőtudományát. De mit lehet tudni? Reménykedve Hoeninghez fordult. - Te Lynn! Tuti, hogy a rendötség nem értesítette Vandeáriffet a számváltozásról? Ennyire hülyék lennének? - Mennyire hülye az a rendőrség, amelyik száz gyilkosságból legfeljebb tízet derít fel? Amelyik nyakig benne van a bünözésben? Na? Mivel társai csak heherésztek, Szüz nem felelt. Megemlíthette volna, hogy másként vélekedik a dologról, mivel őt elkapták és lesittelték, ha nem így esett volna, aligha lenne itt, és még hozzáfüzhette volna: vajon társai önként mentek be a börtönbe? A furgon lekanyarodott az autósztrádáról, irama lelassult. A villához vezető utat valóságos őspark szegélyezte. Ha látszott is mögötte egy-két épület, sötétbe burkolózók, magányosak voltak. Az isten háta mögé értek. A VandeáriFf magánmúzeum óriási kertjét élősövény határolta el az úttól. A villa bezárt zsalukkal, feketén terpeszkedett az éjszakában. Úgy festett, mint a bóvliüzletekben kapható figura: törökülésben kuporgó, irdatlan pocakú keleti bölcs, nem hiányzott róla a gőg. A furgon begurult az épület mögé, hogy ne lehessen észrevenni az út felöl, bár Yeti szerint felesleges volt az óvatosság. hiszen legfeljebb néhány bagoly és denevér járt arrafelé. A Hold ezüsthidat mázolt a fák alatt álló mesterséges tó tükrére, lágy hullámverés hintáztatta a móló mellé kikötött csónakot, a parton békakórus zengedezett. - A rohadt életbe - morogta az idilli környezettől felboszszantott Tetovált. - Ez a szemét Vandeáriff mindent megvehet. És a legdühítőbb, hogy akár százasával is vásárolhatja a pazar élet kellékeit. - A férfi beleköpött a vízbe. Hóenig és Yeti nem sokáig időztek az ajtónál. Néhány perc múlva mindnyájan beléphettek az épületbe. - A riasztó már felhívta a rendőrséget - vigyorgott Hoenig. - Istenem? - sóhajtotta Szüz. Nem folytatta, de titkon azt
remélte, hogy mégis az új számra futott be a riasztás, és rövidesen itt lesznek a rendőrők. Ez esetben pedig Blase Martinez lesz a nap hőse, amennyiben leszámol velük. Tetovált határozott léptekkel a dolgozószobába sietett, és perceken belül a kezében tartotta a magánhasználatra készült katalógust, amely ismertette a házban elhelyezett mütárgyak rövid történetét, "eszmei" értékét. "Eszmei érték", vigyorgott a férfi, micsoda világ, ahol az eszmét is dollárban porciózzák!? A kalauz útmutatása alapjánjelölte ki, mit vigyenek el. Ami marad, az nemsokára megsemmisül, az időzített pokolgép felrobbanásával egy időben. Hoenig a robbanószerkezetek elhelyezésével, Tetovált és Yeti a rakodással foglalkozott. Nem gyújtottak világosságot, homloklámpát viseltek Szüz az épület előtt őrködött. Álmait látta valóra válni, amikor megpillantotta az úton egy reflektor páros fénycsóváját. Lekapta válláról a géppisztolyt, a háta mögé pillantott, de a villa ártatlanul, sőtéten olvadt az éjbe. Lehasalt az élősövény fedezékében. A kocsi közeledett. Szüz reszketett a vágytól, hogy ujját hátrahúzhassa a géppisztoly ravaszán. Ajárőrkocsiban két rendőr ült. Néhány nappal ezelőtt az egyik villa kertjében elkaptak két csavargót, akikről később kiderült, hogy hosszú időn keresztül rablásokból éltek. Ez a környék vonzhatja az elrejtőzni kívánókat. Miért ne lehetne megismételni a fogást? Kockázatmentes ügy, a múltkori csavargók sem mertek behatolni az épületbe, tudván, hogy megszólaltatnák a riasztóberendezést. Letelepedtek a nyári ég alatt, tüzet raktak és éppen a pecsenyéjüket sütögették, amikor a rendőrök rajtuk ütöttek. Olyan csontrészegek voltak, hogy az ellenállás eszükbe sem jutott. A rendőrök ezúttal nem láttak árulkodó fényeket, füstöt. Úgy festett, a kaland nem ismétlődik meg. A kocsi vezetője cigarettára gyújtott, kidugta könyökét a letekert ablakon, és fütyörészett. - Legalább levegőzünk - vigasztalódott. - Te - kezdte lassan a társa. - Értesítette valaki a villák tulajdonosait a számváltozásról? - Nyilván nem téged tettek meg gyalogfutárnak - vélte a vezető. - Naná, hogy értesítették őket. - És ha nem? - erősködött a másik. Derüsen elvigyorodott, körme hegyével belefésült sürü bajuszába. - Semeddig nem tart, hogy beszóljunk a központba és rákérdezzünk. Társa a fejét csóválta. - Aranyszabály: soha ne mutasd ki, ha hülyének nézed feljebbvalóidat, mert az ostoba ember bosszúja is ostoba. Felesleges bosszúságot takarítasz meg, ha nem hozod ki belőlük az ősembert. - Ugyan már - legyintett a másilt. - Ha a hatalomtól megrészegült embert megszondázzák, akkor az eredmény pozitív lesz, és a manusnak ugrik a jogsija. Látom, nehéz a felfogásod. Megmagyarázom: a pitiáner, kisszerü fejes önmagát leplezi le, amikor elkukorékolja magát a szemétdombján.
, a1 z iS a e, a 198 199 - Hagyjál békén - felelte a társa. - Elismerem, nehéz a fejem ezekre a 6lózásokra. Jobban szeretnék egy üveg sört. Mit szólnál hozzá? Szüz a közeledő rendőrkocsit igyelte. Elfogása előtt lekaszált egy rétre való egyenruhást. Elkapta az izgalom. Valaha remek mondásjárta az amerikai telepesek között: csak a halott indián jó indián. Szüz kiugrott az út közepére. Azt akarta, hogy lássák. Megmutatta magát a sétaautózóknak. A következő pillanatban tüzet nyitott. A vezetőülésben ülő férfi összerándult, karja kivágódott az ablakon és élettelenül fityegett a levegöben. Társa hátrahanyatlott mellette. A következő sorozat átlyuggatta a motorháztetőt. Szüz kitért az irányítás nélkül maradt kocsi útjából, mellé rohant, Feltépte az ajtót, és felpattant a küszöbre. Megmarkolta a kormányt, szabad kezével odébb taszította az egyenruhás véres hulláját, becsúsztatta a lábát, és a gázpedálra taposott. A kocsi részeg tántorgással bekanyarodott a villa kertjébe, a betonúton neküramodott és megcélozta a tavat. Szüz teljes erejéből visszanyomta a testére feszülő ajtót, majd az utolsó pillanatban leugrott a küszöbről. áurult néhány métert, elejtette a Fegyverét. Mire Feltérdelt, a járőrautó a levegőbe emelkedett, belerepült a tóba és vizet nyeldekelve, hangos bugyborékolással elmerült benne. Szüz talpra állt. A víztükör alig hullámzott, a Hold ezüsthídja újra ott tündökölt. A rérfi elvigyorodott és Felkapta a fegyverét. Yeti odarohant hozzá, megragadta a vállát. Valósággal a levegőbe emelte, taitékzott dühében. - Vit m íveltéi, te patkány? Ez a kocsi elhajtott volna a ház elölt, meg se Iáttak volna! Muszáj ölnöd? - Muszdj - bólintott Szüz. Yeti utálkozva elengedte, látta, hogy felbukik. Visszament a furgonhoz. Kedvetlenül odavetette Tetováltnak: - Fejezzük be és pucoljunk innen. Elegem van. - Még nem végeztünk. Ne aggódj, senki nem hallhatta a lövéseket. - Hennessey arcán nem látszott, hogy Felizgatták volna a történtek. - Nem a zaj, hanem az eredrriénye miatt aggódom. Ez a patkány sportlövészetet rendezett. Kell az nekünk, hogy rendőrgyilkossággal terheljük a számlánkat? Tetovált abbahagyta a pakolást és Yeti arcára meredt. - Manapság egy rendőrért sem adnak többet, mint más
disznóért. Infláció van, ha nem tudnád. Valld be, téged maga a gyilkosság zavar. Ha nem így lenne, annakidején nem kerültünk volna börtönbe. Yeti nem felelt, pontosan tudta, mire céloz Hennessey. Nem akart vitatkozni. Kelletlenül folytatta a munkát. Szüz visszaballagott az élösövény Fedezékébe. Szúnyogok dőngicséltek körülötte. Dühösen legyezgetett feléjük, azt fontolgatva, hogyan torolja meg Yeti durvaságát. Shanon kérésére Melotti a kanyar elölt megállította a kocsit. Maradjon itt - kérte a nő. Nem kellett kétszer mondania. Tudta, hogy a férfi nem kalandortípus. Fia, lovai kielégítették volna, ezek híján kellő virtussal őt ostromolta, a kényelmesen közeli lakásszomszédot, akivel nyugodtan lehet randevúzni, nincs taxiszámla. Pikírt gondtalanul lépkedett a ház irányába. Holdfényes, ezüstös, enyhén fülledt éjszaka volt. A szúnyogok is kedvelték, Felhőkben támadtak a sétálóra. Shanon eleinte nem vette rossz néven a társaságukat. Ha az ember feje körül húsz-harminc vérszopó kering teljes sebességgel, majdnem olyan hatásfokkal keverik a levegőt, mint egy ventilátor. Talán a csípések nyomán támadt viszketegség tette, idővel mégis zaklatottá vált. Óvatosságra intette magát. Nem tudta megindokolni, miért szállta meg a gyanakvás. Lehet, hogy azért, mert távolabb, az út közepén üvegszilánkokat csillantott meg a rézsút odapettyenő holdfény. Átbújt az élösővényen és futva haladt tovább. A magasra nőtt bokrok levelei közőrt olykor Felvillant a tó tükre, a ház baljós tömege. Shanon már-már azt várta, mikor kezd Forogni a kerek épület, feltéve, hogy nem Felejtették ki alóla a kacsalábakat. Egy pillanatra elbizonytalanodott. Vandeáriff körül hemzsegnek a luxus kellékei. Lehet, hogy olyan ajtózárat szereltetett fel, amely szakképzett betörők felkészültségét is meghaladja? Miért ne? Egyáltalán, mit akar itt? Mit találhat? Ekkor megpillantotta a bejárat mellett lapító Furgont, s annak kőtelében egy jól megtermett férfi kontúrját. Megdermedt. Lelapult a földre. 5zíwerése felgyorsult, a pokolba kívánta a kirándulást. A férfi futólag felé fordult, homloklámpájának Fénye tnegcsilant. Ijesztő óriásnak látszott. Shanon halkan maga elé nyiltHcant. - Yeti!? e0o S -::. ,.:::., e01 Persze, nem volt nála fegyver. De mit is kezdett volna vele? Életmentő ötlete támadt: el kellene futni, beülni a Saabba és teljes sebességgel visszamenekülni a városba. De nem fogadta meg a tanácsot. Előrébb kúszott. A szoknyája elején végigfutó cipzár fogai belemartak a bőrébe. A szúnyogok nem tágítottak mellőle, véréből lakmároztak. Szüz észrevette az út szélén lépkedő, majd a sövénykerítés mögött eltünő nőt. Elméje adatbankjából hamar belobbant a megfelelő válasz: Shanon Bogle. Bogle? Mit keres itt? Szüz felpattant, és izgatottan futásnak eredt a sövény mentén.
Heves szívdobogásától nem hallotta a lábai által ütött zajt, ezért jo al hihette, hogy felettébb óvatosan halad. A nő hátába akart kerülni. Úgy döntött, egyelőre nem lövi lapockán, előbb rnegmutatja magát, megköszöni neki, amit egy éwel ezelőtt érte tett: az elfogását, a megaláztatásokat. Shanon meghallotta a növényzet különös, gyanús neszezését. Nem tartotta lehetetlennek, hogy VandeáriFf állatokat tart a birtokán. de nem élte bele magát, hogy vaddisznó vagy felvert őz csörtet felé. Inkább egy éber őrszemre gyanakodott, aki kiszúrta öt, hiszen ott andalgott a holdfényben fürdő úton, szúnyoglóriával a feje körül, gyanútlanul, mintha szikrányi fantáziája sem lenne. . Shanon elhemperedett az óvatlanul közeledő valami útjából, egy fa mellett felegyenesedett és a törzshöz lapult. Szüz ott bukkant ki a sürüből, mindössze lábnyújtásnyira. Nem akármit: éppisztolyt szorongatott a kezében, de nemcsak ez tette vérszomjas kinézetüvé, arckifejezése is rémítő volt. Shanon fellendítette a lábát. A fegyver kirepült a férfi kezéből. Nyakára lesújtott egy könyök, annak folytatásaként az alkar végigvá ott az arcán. Szüz megtántorodott és felbukott. Shanon Fölé hajolt, megtapogatta. Ájultnak találta. Felvette mellőle a géppisztolyt, majd csillapíthatatlan asszonyi kíváncsiságától vezérelve a ház felé óvakodott. Amennyire csak lehetett, megközelítette a Yetinek vélt férfit. Nem tévedett. Felismerte Dero Niels vonásait, jóllehet a homlokán viselt lámpából árnyékok másztak az arcára. Úgy festett, mint egy szürrealista látomás, mintha Bunuel álmodta volna a furgon hátsó ajtajának takarásába ezen az ezüstös fényü, kísérteties éjszakán. e0e Shanon elbizonytalanodott. Mit tegyen? Várja meg, amíg Yeti társavagy társai előkerülnek és géppisztolyozza le őket? Nem volt vonzó ötlet. Épp elég vért ontottak a szúnyogok.. Tetovált lépett ki a házból. Egyik kezében egy prospektust tartott, azzal legyezgette magát, jobbjában egy összesodort vásznat billegtetett, majd felhajította a kocsira. - Végeztünk - közőlte Yetivel. - A bombák reggel nyolckor elköhögik magukat. Itt kő kövön nem marad. Vandeáriff mehet vissza az idegszanatóriumba. Hennessey a háta mögé hajította a legyezőjét. Megveregette a hallgatagnak tetsző Niels vállát. Kettőjük takarásában egy férfi lépett elő a házból, és beült a furgon jobb oldali ülésére. Shanon nem láthatta a vonásait. - Hol van Szüz? - kérdezte Tetovált. - áondolom, a vért nyalja fel az útról - morogta Yeti olyan halkan, hogy alig lehetett érteni. - Hívd ide. Indulunk - felelte sötéten Hennessey. Shanon nem bírt magával. Kiugrott a bokor mögül, és a két Férfira szegezte a géppisztolyt. Úgy helyezkedett, hogy a furgon-. bon ülő ismeretlen ne tudjon észrevétlenül rátámadni. - Helló, fiízk. Dobják el a bányászlámpásokat, és hasaljanak
le a lábam elé. Ne mereszt essék a szemüket, maguk nem ismernek engem. A kocsiban lapító pali is idekucorodhatna. Ha nem, odapörkölök egyet a hátsó fele alá. Nos? Yeti lassan térdre ereszkedett. Tetovált nem mozdult, de a furgon ajtaja sem. Shanon rádöbbent könnyelmüségére. Mi van, ha a kocsiban két-három pisztoly is hever? Kockázat nélkül nincs nyereség. - Mi baja Vandeáriffel? - kérdezte Hennessey-t. A férfi vállat vont. Mereven álló alakja úgy festett, mint egy bronzszobor. Shanon tartott tőle, hogy felé fog dőlni. Szigorúan rászegezte a fegyverét. - Ne reménykedjen, Tetovált. Egyébként gyönyörü az arca, egy árvaheg sem látszik rajta. Nagyon koncentráljon, mert fontos dolgot kérdezek. Maga szerint mivel lehetne me buktatni VandeáriFfet? - Ne strapálja magát ezzel. Én majd kibelezem. Oké? - Ne tegye. Az erdei háznál is több volt a hulla, mint a nennyit a diétám előír. - Maga zsaru? -- Olyasféle. Feküdjön már lel - Shanon belebökte a fegyver ` csávét Hennessey gyomrába. Mozdulata szélsebes volt, hogy. a e0o férfi ne kaphasson utána. - Nem bízom magában, de ez bizonyára kölcsönös. Elég tájékozott vagyok ebben a botrányos ügyben. Tudok a kövekröl, amelyek mozgásba hozták a halálos gépezetet. Bozonyítani tudom, hogy maguk ártatlanok az elmúlt napokban elkövetett gyükosságokban, pedig Alder bíró festett arcú gyilkosa feltünőbben mutogatta magát, mint egy profi exhibicionista. Ha együttmüködnének velem, készségüket beszámítaná a bíróság. Vandeáríffnek fejét akarom venni. Tetovált elvigyorodott. - Levágom a palit néhány millió dollárra, a ztán megölöm. Maga csak blöfFöl, bár nagyon bátoc Shanon várta, hátha felvillan benne a zseniális ötlet, hogy mégís mít kezdjen három éteterös férfval. Az isteni szikra késett, Szüz viszont közeledett. A nő gyanútlanul beszélt, hogy szóra bírja a társaságot, elsősorban azonban saját adrenalinszintjét próbálta fenntartani. - Zsaru vagyok, nem pedig hős. E kettő között akkora a különbség, mint egy papucsállatka és egy Nobel-díjas tudós között. Ez a találkozás mindnyájunkat meglepett, akárcsak a szüzlányt a nászéjszakája. Nem folytathatta, a meglepetéssorozat még nem ért véget. A figyelmetlenül lefegyverzett Szüz kissé kábultan, de tartalék stukkerét szorongatva Shanon háta mögé ólálkodott, és lesújtott a fegyveraggyal. A nő halk sóhajjal összeesett. Blase Martinez hasra fordította a lábával, aztán megállt fölötte és a tarkójához közelitette a pisztoly csövét. Yeti hatalmas teste felfeszült a levegőre. Elsodorta Szüzt,
feltörölte vele a kocsikihajtó márványkockáit. Kícsavarta kezéből a pisztolyt, fejével az arcába őklelt, aztán felkapta az iljút és széles ívben behajította a tóba. Végül Tetovált fölé tornyosult. - Nem fesz több vérontás. Blase Martinez fújva, prüszkölve kievickélt a partra. Tökéletesen fegyvertelen volt, de ezen a heíyzeten változtatrií akart. Színre könyörög,,e fordult az óriáshoz. - Ne marhulj, ember. Ez az a nő, akiről annyit meséltem nektek. Erre fenem a fogamat ezer ével - Ki fogom verni a fogadat - szürte a szót Yeti. - Szálljatok bel - dörrent rájuk Tetovált hangja. - Ha a nő magához tér a tüzijáték előtt, szerencséje van, ha nem, akkor füstté válik. Ha megüssza. akkor sem érhet utol bennünket. áyerünk. e04 Shanon zsibbadtan nézte, hogy elhajtanak. Fel akart kelni, de sárnehéz volt a feje. áondolta, amíg erőt gyüjt, kitalálhatja, miért ugróit a veszedelmes férfiak elé, ha géppisztollyal is. Kiválöan emlékezett egyik kiképzője szavaira: nHa Fegy errel akartok sakkban tartani egy vagy több bünözőt, akkor az tükröződjön rajtatok, hogy lőni is FogtokI Ellenkező esetben nem ér többet a fegyveretek, mintha egy sámfát tartanátok a kezetekbenl" Na igen, gondolta Shanon. Jó tanács volt, kár, hogy későn jutott eszébe. Felült, megtámaszkodott a könyökén. Szórakozottan egy elhajított homloklámpásért nyúlt. Átvillant rajta, hogy ezért a kirándulásért még kiköthet egy bányában, kényszermunkán. Megpillantotta Tetovált legyezőjét. Felemelte, rávilágított. A múzeum anyagának katalógusát tartotta a kezében. Lépteket hallott. Szétnézett, de egyetlen gazdátlan fegyver sem hevert a közelben. Felnyögött. Melotti bukkant elő a ház mögül. - Rosszui vagy - kérdezte. - A mindenségit, iszonyú jól vagyok. Kíslánykorom óta arra vágyódtam, hogy egyszer már ánypadlón ücsörőghessek. Nem akarod kipróbálni? Isteni. ha mondom. A fért talpra segítette. Leporolgatta a ruháját, igazított a szoknyáján, hátrasimította a haját. - Várj meg itt. Elmegyek a kocsiért. - Dehogy várlak. Ez a palota fel fog robbanni, csak nem jut eszembe, mikor. Inkább eltámolygok a környékről. Rabon átkarolta. Shanon rátámaszkodott a vállára. A katalógussal legyezgette magát. Érezte, hogy a lábával nincs baj, csak a koponyája ólomsúlyú. Elindultak az ezüstmázas úton. Tündököltek az üvegszilánkok. Pikírt megtorpant és lassan térdre ereszkedett, bár gyanította, hogy saját erejéből nem tud majd újra talpra állni. Felcsippentett egy üvegdarabot. Valami feketéllett rajta. Megkapargatta a körmével. A sőtétlő csepp ragadt, nyúlott. - Vér - söhajtotta éleselméjüen. ftabanra nézett. - Láttad
a furgont? A férFi bólintott. - Amennyire az árokból látni lehetett. Ugyanis amikor méghallottam a motorzúgást, azt súgta valami, hogy rejtőzzek el. . . , . - Príma sugallat volt. Megnézted a szélvédőt? Épnek látszott? - Igen. e05 - Úristen. - Pikírt már majdnem felállt, amikor megpillantott néhány színes müanyagdarabkát Haragoskéknek látszottak a sivár megvilágításban. Shanon lelki szemei előtt megjelent egy járőrkocsi, tetején villogott a kék forgófény. Tévedhetek, gondolta. Felállt, elindult a férfi mellett. Hosszú kirándulásnak tetszett, mégis elértek a Saabhoz. Shanon bezuhant az ülésre, a háta mögé hajította a katalógust, és a rádiótelefonért nyúlL áondolta, jobb, ha megőrzi inkognitóját. Tárcsázott, és Melotti kezébe adta a kagylót. A férfi az utasítás szerint Louis Armstrong hangján közőlte a hívott féllel, hogy nézzen el Vandeáriff villájához, vigyen tüzszerészeket és búvárokat. - Pucoljunk - tanácsolta Pikírt, amikor Raban végzett. Nem kellett kétszer mondania. A Saab repült a sztrádán. A portás a pultjára dőlve, mélyen aludt. Álmában rágcsálók seregével hadakozhatott, ujjai önkéntelen hessegető mozdulatokat végeztek a levegőben. A hallban pálinkagőz lengedezett. Elsurrantak a hortyogó biztonsági ember mellett. Felballagtak az emeletre. Shanon lakása előtt megtorpantak. - Aludj jól, Raban. - Egyedül? - Csak úgy kellemes - felelte zordan a nő. Nem kellett bizonykodnia, a neonvilágitásban eléggé megviseltnek látszott. A férfi bólintott és sóhajtva tovább indult. Pikírtjól emlékezett. Valóban nem zárta be a lakásajtót, amikor elment itthonról. A villanykapcsoló felé lendítette a kezét. Valaki elkapta félúton. A meglepetés egy találomra adott pofonnal folytatódott. Mielőtt visszaadhatta vagy védekezhetett volna, egy karkulcs térdre kényszerítette. Lámpafény áradt el a szobában. Shanon felemelte súlyos fejét. Elsőként a cigarettaárus ex-bokszolót pillantotta meg. A . férfi vigyorogva állt fölötte. Társa még egyet csavart a nő karján. Ma ilyen az éjszaka, gondolta Shanon. A pofozóemberek is jőnnek-mennek, mindenkihez eljut a magáé. Hátralesett. A mögőtte álló pasas nem volt nagyobb egy kamionnál. - Ereszd el - mondta az ex-bokszoló a cimborájának. Közben előbüvészkedett egy stukkert a hóna alól, és a nő szeme közé célzott vele. - Ostoba ötlet volt, hogy idejőttetek - jelentette ki Shanon. Méltóságteljes hangsúlya alig emelte az est fényét, mit sem változtatott kínos testhelyzetén. e06 -- Hányszor figyelmeztettünk? - zsémbelt a kamion. -
Legalább százszor megmóndtuk, hogy ne nyúlkálj a más holmijához. Rohadt zsaru. Neked mindent szabad? - Mégis, hogy képzelitek, hogy csak nektek lehet csibészkedni? Ketten estek nekem? - Te is szereztél partnert, amikor megloptál - felelte a leselejtezett bokszoló. - De most letörlesztem. - Nincs kedvem verekedni - panaszolta a nő. - Ha lenne, veled kezdeném, te látszol kisebb falatnak. A haverod lenne a fő fogás. Ostort fonnék belőletek. Inkább majd máskor. Távozzatok. A fotelben van egy táska, megtaláljátok benne a tasakokat. Vigyétek, nekem már nem kell. Oké? - Már megtaláltuk, de nincs oké - morogta az ex-bokszoló. Shanon erőlködött, mégsem jutott eszébe semmi, amivel szóval tarhalta volna a pofozófiúkat. Ezek verekedni jöttek, verekedni akarnak, verekedni fognak. Neki csak állrüa kell. Tovább törte a fejét. Az ex-bokszoló is besegített. Megmarkolta a vállát, felrántotta a Földről, és szabad kezével oda-vissza lekevert néhány bemelegítő pofont. Shanon nem bírta az agressziót. Öklével a férfi mellkasára sújtott. Ujjai hátáról nyomban lehorzsolódott a bőr, mivel a kiszuperált bokszoló apró láncszemekből szőtt mellényt viselt vékony inge alatt. Pikírt hátralépett, ráfújt felsértett öklére. - Páncéltörő kellene hozzád. Viszont Fair play-díjról ne is álmodj. Megjegyzésével nem vágódott be a férfinél. Úgy festett, ezúttal megverik, de nagyon. Melotti kétségbeesett a szomszéd nappaliban látottaktól. Örült, hogy nem gyújtott lámpát, nem árulta el magát. Óvatosan elhátrált a nyMástól. Törte a fejét, mit tegyen. Kihívhatná a rendőrséget. Órákba telhet. Shanon a hálószobai szekrény harmadik polcán tárolja a stukkerét, ezt az adatot módjában volt személyesen ellenőrizni. De hogyan juthatna el odáig? Valószínüleg feltünne a gengsztereknek, ha átslattyogna köztük a nappalin. Nem kell átslattyognia, ha szerencséje van, nyitva találja a hálószobába vezető erkélyajtót. Beballag, kikapja a pisztolyt a törülközők alól és kész. Nincs kész. Mit kezdjen vele? Mindenesetre hegedülni nem ,,r pröbál rajta. Legfeljebb majd rögfőnöz valami mást. e07 Melotti átlépett az elválasztó rácson, és lehasalt a földre. Amint azt szépemlékü sorköteles korában begyakorolta, átaraszolt a nappali kitárt ajtaja e!ött. Csak abban bízhatott, hogy a függöny elfedi kúszó alakját. Hülyeségnek találta Shanonnak azt a szokását, hogy az üres üvegeket a fal mellett tárolta, mivel azok zörömböltek. Szerencsésen eljutott a hálószobáig. Bemászott a nyitott ajtón, áldotta az őrangyalát. Átlépdelt a szőnyegen, megmarkolta a szekrényajtó gombját. Nyikorogni fog? Nyikorgott. Melotti visszafojtott lélegzette! benyúlt a polcra. Megmarkolta a pisztolyt. A fém hidege sütötte a tenyerét.
Od.aoldalazott a nappaliba nyíló ajtóhoz, és a falhoz lapult. A Hangokból ítéh e odaát már nem az ő stukkerére volt szükség, inkább egy kukásautóra. A hatásos belépő szövegén törte a fejét. Shanon rájátszott az ütésekre. Dülöngélt, zuhant, felborított minden útjába kerülő tárgyat, bútort. Úgy viselkedett, mint egy buldózer. Úgy festett mégis, hogy a szomszéd mélyen alszik, mellette, alatta, az egész házban. Átkozódott, dühöngött, néhány ütést visszaadott. egy-két pofont megtorolt. A két férfi egyszerre keringett körülötte. Nem mentek a közelébe, be-becsápoltak, legtöbbször eltalálták az arcát vagy a vállát. Nem akartak nagy kárt tenni benne. Egyelőre. Shanon elhátrált a fa!ig. Bevárta az ex-bokszolót. Úgy tett, mintha ájulás környékezné. Szoknyáján már régen végigszáguldott a cipzár, így nehézség nélkül magasba lendíthette a lábát. Maradék erejét ebbe a lendületbe koncentrálta. Talpéle hátraszegte az ex-bokszoló fejét, sarka a torkába merült, a rúgás harmadik fázisával a vállát törte. A fér6 hörrent egyet, és összeesett. Az elárvult kamion elvigyorodott. Előrehajolva, széttárt karral, ökölbe szorított kézzel közeledett. Kocsmák hátsó udvarán tanult verekedni, arrafelé eminens lehetett. Vagányarcát megszépítette a feszültség. Az ajtó kitárult mögötte. - Állj meg, vagy beléd eresztem a tárat. Olyan leszel, mint a légszürő a kocsimban! - kiáltotta Melotti harciasan. Két kézzel markolta a pisztolyt. Lassú léptekkel közeledett a kamion felé. A férfi megpördült, és megmerevedett. Tartását kiegyenesítette a félelem Shanon ezt a pillanatot ragadta meg a cselekvésre, attól tartva, ho y a következőben feltünne a kamionnak, hogy az elszánt Melotti úgy fo ja a stukkert, rrtnt a csokor gerberát anyák napján. Felkapott egy porcelán hamutartót, és a kamion tarkójára suhintott vele. A férfi térde megbicsaklott. Shanon kifulladtan lélegzett. - Szedd fel a trampli haverodat, és vidd el a borbélyhoz. Már mondtam neki, hogy nyírasson a hajába homlokot. Onnan egyenesen a csatornába meneküljetek, mert a nyomotokba eredek és börtönbe juttatlak benneteket! Nyomás! - Shanon megkerülte a terebélyes pofozófiút, és kikapta a kőfaragásnak tetszö Melotti kezéből a stukkert. - Menjetek már! - kiáltotta hisztérikusan elfúló hangon. A kamion nem vette le róla a szemét. Elhátrált a kollégájához; könnyedén felnyalábolta és az ajtóhoz vitte. Eltorzult arccal rávicsorgott a barátságta!an háziakra. - Még találkozunk! - Erre mérget vehetsz - bólintott Pikírt Amint az ajtó bezárult a pofonszakértök mögött, rámosolygott Melottira. - Csinálj rendet, amíg megfürdöm. Szuper voltál. Rabon hápogott. - Nem hívsz rendört? Elengedted őket?
- Egyelőre. Shanon eltünt a fürdöszobában. Hosszan idözött a zuhany alatt, rendszertelenül váltogatta a hideg vizet a meleggel. Megtekintette magát a tükőrben, felmérte sérüléseit, aztán elrejtőzött földet seprő köpenye mö é. Melotti a hanyagul rendbe tett nappaliban ült. főként tükön. Shanon láttára felpattant, megvizsgálta a kezén látható horzsolásokat. - Semmi baj. Teszünk rá bibiport. Előkapott egy fiolát, tartalmát rászórta Shanon ujjaira, majd fehér gézzel betekerte müvét. - Bibipor - fanyalgott Pikírt. Felhajtotta a köpenyét. Combján néhány csúnya seb még mindig vért szivárgott. e08 Reggel az utolsók közt is utolsónak támolygott be az irodába, amely persze áporodott és Füstös volt, mint mindig. Az írógépek harkálykopogása mellett telefoncsörgés, lábdobogás és ideges jópofáskodás édesítette a jelenlévök életét. Indra, akárha márványból hasították volna, szálfaegyenes háttal szorgoskodott íróasztala mőgött. e09 - Nem jársz haza? - kérdezte Shanon futtában. - Nem érek rá. - A beretvádat behozhattad volna - vélte a nő pikírten. Ami azt illeti, előbb is rájöhetett volna, hogy Indra festeti a haját. Az arcán kiütköző borosta kékes színezete árulkodott. Sapiens egy nyaíka férfit kísérgetett. Nlintha rókavárban lennének, az iroda egyik ajtaján eltávoztak, bejöttek egy másikon, s ezt meglehetősen felfokozott tempóban tették. Egy idő után Pikírt idegeire mentek. A nő odatelepedett Ekrazit mellé, és felkapta a kávés bögréjét. - Mit csinálnak? - érdeklődött. A tar fejü zsaru vállat vont. - Üj kolléga. Sapiens beavatja a praktikus tudnivalókba, megmutatja neki, mit hol talál. Lásd: klotyi, poroltó, kávéautomata. - Jaj - aggódott Shanon -, ki ne hagyja Benjamint, az érdekfeszítőt. . Sapiens gumicukrot szopogatva visszafelé tartott a közel kétméteres, széles vállú, fekete hajú férfi árnyékában. - Friss hús - dünnyögte Shanon. Méregette a portékát. Nem kedvelte a hosszúra növesztett, lakkal hátranyalt hajzatot, márpedig a férfi ilyet viselt. Meglehetősen enerváltnak látszott, olyannak, akit dajkál, babusgat az élet. Tüstént kiváltotta a nő ellenszenvét, bár ezt nem kellett komolyan venni ebben az órában. Korán reggel, éhgyomorra azokkal is bartáságtalan volt. akiket szeretett. Monától kapott egy plakátot, amelyen áarfield macska ücsörgött, félig leeresztett szemhéjjal, megátalkodott ábrázattal, mancsában literes bögrében gőzölgő kávéval. A kép felirata így szólt: "Ne zavarj. amíg a második csésze kávémat meg
nem ittam!" Pikírt kifüggesztette a plakátot. Ha valaki megfogadta ezt az intelmet, délben már mosolyogni is láthatta őt. - Azt hiszem, nem hagytam ki semmi praktikus tudnivalót - vélekedett Sapiens a nő közelébe érve. - Dehogynem. - Az új kolléga megtorpant Shanon előtt és végigmérte, valahogy olyanformán, mint egy lánykereskedő. A hölgy elöl-, vagy hátulkapcsos melltartót visel-e? Ez is praktikus tudnivaló. Pikírt úgy intézte, hogy a könyökével leverje Ekrazit bögréjét, amelyben mégjócskán volt híg lötty. Természetesen a kávé a férfi cipőjébe ömlött, majd túlfolyt rajta. Jutott belőle a tüchtig nadrágra is. - Ne bíbelődjék, nem hordok melltartót - közölte Shanon hüvösen. Felkapta a bögrét, és visszatette az asztalra. Átnézett a zavart férfin, mintha fóliapapírból lett volna. Sapiens elegánsan nem vette észre a könnyü kis balesetet. Lehajolt Pikírthez. " - Furcsa. Ma reggel egy kicsit vízfejünek látlak - dörmőgte. - Egész éjjel borogattam az arcomat. Beitta - magyarázkoi dott a nő. - Bántott valaki? I - Felpofoztam magamat. Ki ez a bájgúnár, és miért rángatózik? - Kávé ömlött a cipőmbe - felelte az új kolléga. Megpróbálta kirázni belőle. Nem boldogult. Arcán elmélyültek az enervált vonások. Egyik metszőfoga nagyobb volt a másiknál és átlósan fedte azt. - Ki ez a hárpia? - kérdezte fenyegető mosollyal. Sapiens felsóhajtott. - Percek óta akarlak bemutatni benneteket... - Miért nem teszed? - csodálkozott Shanon. - Nézd csak, a palinak nem volt gyerekszobája. Leveszi a cipőjét. A frizurája úgy áll, mintha egy fodrász kísérgetné, hogy percenként belakkozza. A zoknija meg merő rongy. - Pikírtl - szólt Sapiens szigorúan. A nő nem vett róla tudomást. Az asztal szélén ülő, halkan dühöngő férfihoz fordult. - Szeretne ejtőernyővel ugrani? - érdeklődött. - Nem! - Akkor ugorjon anélkül - felelte Shanon. Fejével intett Ekrazitnak. Távoztak. - Miért faltad fel? Ez még hozzád képest is meredek volt korholta a nadrágszíj alkatú zsaru az utcán. - Üljünk be valahová reggelizni, mert kong a gyomrom az ürességtől. Pikírt kakaót és pirítóst rendelt. Lakomázás közben előadta az elmúlt éjszaka történetét. Ekrazit belekérdezett néhány részletbe. A nő többnyire fájdalmas 6ntorral vonogatta a vállát.
- Azzal a tarkóütéssel kialudt a monitorom. Emlékszem, . hogy hallottam a két pali beszélgetését, de nem tudok rájőnni, mit szővegeltek. Megnéztem a furgon rendszámát, de nem jut a embe. Kérnék tőled valamit. Beszélhetnél a haveroddal, hogy n re Vandeáriff telefonvonalaira. Ez ügyben hiába mennék . Breslauhoz, soha nem adna engedélyt a hivatalos lehalle10 e11 gatásra. Nekem pedig máris kéne a kontaktus. Tutira veszem, hogy Tetovált beszélni fog a gyüjtővel. - Ha feketén hallgatjuk le. nem használhatod fel bizonyítékként az anyagot. - Tudom. Az a célom, hogy tisztába jöjjek a terveikkel. Feltételezem, hogy Tetovált váltságdíjat kért a kövekért, de ezt Vandeáriff megtagadta. Erre elment a magánmúzeumba, szabályszerüen túszul ejtett egy rakás értékes vásznat, miegymást. Ezek után yandeáriff kénytelen lesz tejelni, ha nem akarja, hogy sorban felrobbanjanak a házai. Elintézed a lehallgatást? Ekrazit elvigyorodott. - Ha tudsz titkot tartani - felelte. - Márpedig te tudsz. Itt van Indra esete. Mondd, hogy müködik a te agyad? Ki nem állhatod a palit, de megszerzed a filmet, amivel zsarolni próbálják, és nem is ez a pláne, hanem az, hogy hallgatsz az ügyről, mint a sír. Mi történik? Sapiens telesír egy rakás patyolat zsebkendőt, mivel azt látja, hogy kedvenc beosztottja éjjelnappal ott kotlik a munkája fölött. És a hálás Indra kiélvezi ezt a helyzetet. A távollétedben szünet nélkül arra célozgat, hogy ő az egyetlen, aki dolgozik. - Hagyd ezt - legyintett Pikírt. - Szerintem Sapiens nem ostoba, ellenkezőleg. Nem lndra érdekel. fiigyelj ide. Volt egy katalógus a múzeumban. Valószínüleg Vandeáriff müvészettőrténészei állították össze, de aligha nyilvános használatra. Neked adom, hátha hasznát veszed. Ekrazit mániákus kávéivó volt. más italt nem is fogyasztott. Legfeljebb azért nem kapott idő előtt infarktust, mert bármilyen i íg löttyöt megivott, ha az kávé névre hallgatott. Ezúttal is sápadtbarna lébe mártogatta sajtos kiflijét és meglehetősen étvágytalanul szopogatta. - Tegnap elmentem Lynn Hoenighez. A pali egy hatalmas villában lakik az elővárosban. Öt méter magas betonfal a kerítés, videokamera a kapuban, elektromos zár. Tizenöt percig tartott, míg bejutottam az erődítménybe. A kertben fák, napernyők, asztalok, székek akkora úszómedence, hogy motorcsónakkal is lehet menni rajta. Nem nyomorog a pasas. Kérdezgettem az öccséről, rabtársaitól. Roppant ud arias volt. Azt mondta, egyszer-kétszer beszélt Tetováltékkal is, de semmi különös. Említettem néki, hogy furcsállom az öccse és Tetoválték barátságát, mivel az i abb Hoenig nem volt bünözőalkat, mégis jól kijött a gengszterekkel. - Mit felélt erre? - kérdezte Shanon. Ekrazit válla mellett egy szerzetet nézetL Az illető néhány perccel ezelőttvonaglott be
az étterembe, tüsarkú cipőt, fényes, elasztikus nadrágot és bő pólót viselt. Haját az oly divatos unicornis-szan ba tornyozta, amely úgy festett, mint egy adótorony. Méteres kőrmein lakk vöröslött, szemét, ajkát élénkre Festette. Bomba nő volt, legfeljebb egy hibával: arcát erősen verte a borosta. Ekrazit észrevette, hogy Shanon figyelme elkalandozott. Megfordult és megtekintette a transzvesztitát, aztán elhúzta a száját - Szerencsétlenek. Rumli van a hormonjaikkal, de a szőrzetük úgy nő, mintha locsolnák. Az ilyeneknek napjában háromszor a fünyíró gép alá kellene feküdniük. Hoenig azt mondta, hogy az őccsének és neki nincsenek elöítéletei a bünözőkkel kapcsolatban, és igazuk lehet, mert Tetovált és Yeti nem afféle primitív barom, amilyennek az átlagelme és a rendőrök képzelik őket. Bizony. - Tényleg nem ostobák - ha yta rá Shanon. Ekrazit háta mögött a bombázó kézitükröt tartott maga elé, és gondosan púderozni kezdte kékülő állát, az orra alját. - Milyen figyelmesen olvastad el Yeti és Tetovált anyagát? kérdezte a fekete zsaru. - Hazavittem, aztán vissza az irodába. - Na persze. Hordozásos módszerrel dolgozol. Amikor a rendőrök megpróbálták elkapni őket, Tetovált egy darabig lődözött rájuk, aztán menekülőre fogta a dolgot. Yeti fedezte a szökését. áondosan a rendőrök lába elé vagy a fejük fölé lőtt, csak feltartotta őket, nem sebesített meg senkit. Amikor látta, hogy társa egérutat nyert, megadta magát. Később a fegyverszakértők bebizonyították. hogy a halottakból és sérültekből kiszedett golyók mindegyike Tetovált fegyveréből származott. Ennek ellenére egyenlő mértékben, életfogytiglanra mázsálták meg mindkét bünözőt. - Várj csak. - Shanon félretolta a kakaós bögrét, és szivart vett elő. A füstöt bámulva, összeráncolt homlokkal töprengett. - Amikor éjjel Szüz leütött, nem vesztettem el az eszméletemet, csak Furcsamód (eragadtam néhány percre. Mintha moziban lettem volna. Úgy rémlik, Yeti és Martinez összetüzött a fejem fölött, persze a kisebb húzta a rövidebbet. Belereptilt a tóba. Shanon két ujjal masszírozta az orrnyergét. - A fenébe. Szüz agyon akart lőni, de Yeti megakadályozta! Korábban is valami vérontás miatt füstőlgött. A mindenségit. Kár, hogy nem láttam a negyedik palit. e1e .. ...... . e1o Ekrazit elvigyorodott. - Hoenig a kertben ültetett le, a medence szélén. A közelemben néhány napozóágy árválkodott, úgy festettek, mintha csak percekkel előbb keltek volna fel róluk. A vízfoltok lassan száradtak fel a fák alatt, az árnyékban. Furcsa volt, hogy az egyik ágy a fejrészétől kezdve végig vizesnek látszott. Milyen hosszú egy ilyen hempergö? Két méter? Kettö tíz? Az egyik végében ott láttam a vizes fej, a messzi túlvégen a vizes sarok nyomát, a kettő közőrt arányos távolságban a csepegő fürdőgatya lenyomatát. Yeti . . .?I
- Meglátogatjuk Hoeniget? Lehet, hogy ő az arcnélküli negyedik? Ekrazit megvakarta a fejét. - Lehet, hogy tévedek. Vízfoltokból csak Sherlock Holmes tudná megmondani, hogy hány tojást rakott a kakukk a sherwoodi erdöben. - Hoenig a szakmája révén robbanószerekhez is hozzáférhet?! - Figyelj - mondta lassan Ekrazit -, a filmekben nem igazából lövik agyon a palikat. - De a robbanások legtöbbje igazi. - Láttam egy filmet, abban azt állították, hogy a filmes fegyverekkel nem lehet ölni. Átalakított mordályok, csak vaktöltény megy beléjük. - Meddig tart visszaalakítani? Különben is, ne a fegyverekre koncentrálj, stukkert minden trafikban vehetsz. A robbantásokra gortdolj. Nem tudnád kipuhatolni, mi történt a távozásom óta Vandeáriff múzeumánál? Ha elintézted, amire kértelek, meglátogatjuk Hoeniget. - Nem hinném, hogy sokra megyünk vele. - Rá lehetne ragadni. Valahová csak elvezeti!? - Hál'istennek, egyszerünek látod az életet - morogta Ekrazit. Pikírt úgy nézett rá, mint egy tanársegéd. - Napfürdőhöz nem kell úszósapka - közölte. Pikírt visszament az irodába, hogy elintézzen néhány telefont. Az új kolléga mezítláb ténfergett az asztalok kőzött. A nő megveregette a vállát, amikor elment mellette. - Fei fog fázni. - Maslansky vagyQk - felelte a férfi. - Attól még felfázhat - vont vállat Shanon. - Szólíts Darrynek. - A férfi nagyot nyelt. - Kahan azt mondta, hogy veled kell dolgoznom. - Mit akarsz velem dolgozni? Olyan hajlakk szagod van, hogy rá lehet könyökőlni. Mosd meg a fejedet. Én nem tudom, mi van ezekkel a mai palikkal. Minek csírátlanítjátok magatokat? Létezik olyan nő, aki erre bukik? - Mesélhetnék róla - morogta Maslansky. - Előbb azt kellene tisztázni, hetero-, homo-, vagy biszex vagy-e? - A te fajtádat minek nevezik? - kérdezte élesen Darry. - Én vagyok a romantikus nőtípus. A régivágású férfi az ideálom. A mai imitátorokra a szervezetem még egy ovulációval sem reagál. - Normális vagy? - hüledezett Darry. Shanon felnyögött. - Kipusztulok, mint a dinoszaurusz. - Tessék? - Na, figyelj ide. Először is elmész, megmosod a hajadat és zoknit, cipőt húzol. Utána elballagsz egy címre és feltünés nélkül
figyeled a házat. tájékoztatsz a lakók mozgásáról. Megkapod három szökött fegyenc fotóját. Bármelyiküket meglátod, riadót fiíjsz. Megpróbálsz rájuk ragadni, ha segítség kell, szólsz Eh Biennek. Nemsokára Ekrazit és én odamegyünk Ne lőj ránk, veled vagyunk. - Értem - mondta fogcsikorgatva Darry. - Ivan ül a kunyhója előtt, kezében egy vodkásüveg. "Nem értem - mondja. - Ha ledobják az atombombát, odaleszek én is, a vodka is. Ha ledobják a neutronbombát, odaleszek én, de megmarad a vodka. Hát milyen rohadt, francos bomba volt ez, ho r csak a vodka tünt el?!" Darry felvillantott egy vicsori, és elszáguldött. Pikírt a telefonért nyúlt Egyetlen pe~c alatt megkapta Zalman Fee-t. - Protekcióm van magánál? - hüledezett. - Semmi várakoztatás vagy ilyesmi? Köhögött már Lembo? Jó lenne, ha tennénk végre valamit, mert Kisiék virágba borulnak a rejtekhelyükön. - Nyomon vagyok - felelte Fee. - )ókor hívott, egy perc múlva már nem talált volna itt. Nemsokára jelentkezem. - Egy perc múlva kellett volna hívnom - morogta Pikírt. - Hány férfit evett meg ma reggelire? - érdeklődött Fee. Úgy tetszett, nem siet túlzottan. e14 e15 - Nem számoltam. Ha nem boldogul Lembóval, adjon neki retúrt. Három perc alatt kihúzom belőle, hogy hol van Kisi. - Azt hiszem, ma még találkozunk - közölte talányosan Fee. Pikirtnek az a benyomása támadt, mintha a férfi határozottan vágyódna erre. A felismerés meghőkkentette. Semmi frappáns nem jutott eszébe. Morgott valamit búcsúzóul. a villára ejtette a kagylót, és egy percig maga elé bámult. Végüi megcsóválta a fejét. Sapiens kopogó léptekkel érkezett az asztalához. Úgy festett, mint egy tajtékzó murérra. - Megmondanád, mit müvelsz mostanában? El tudsz számolni az időddel? Az összes átok bünöző szökésben van, te meg álrmodozol!? - Te engedted át Fee-nek Lembótl Indra védőörizetbe helyezte magát. Mindent nekem kell csinálnoml Te meg itt keménykedszl Erekciója van a nyelvednek? - Az én nyelvemnek? - háborgott Sapiens. - Ha meghalnál, külön kellene feldarabolni, felrobbantani és savba dobni a nyelvedet, hogy ne árthasson többé. Mikor szállítod a banditákat? Stelio elasztikussá tette a nap huszonnégy óráját, ő abböl harmincat dilizik a zárkában, hogy ki akar menni. - Hozasd be a krapekjaít, hogy ne unatkozzon. Főnök létedre foglalkozhatnál lélektannal. Annak a fiúnak társaságra, gyengédségre van szüksége. - Már csak egyet szeretnék az életben - hörőgte halkan Sapiens. - Azt, ha normális embereket is megértenél, nemcsak az ilyen . . .
Kahan visszafogott őrjöngését a telefon csörgése akasztotta meg. Shanon beleszólt a hallgatóba. - Aga vagyok - hallotta. - Meglátogatnal? - Hajlékodban? - csodálkozott a nő. - Nem merek kilépni az utcára. - Mert én merek - füstölgött Pikírt. - Már az sem segítene, ha magamra zárnám az ajtót. Én pofoznám fel magamat. - Ne vicceskedj most,jó?I Ha tudni akarod, hol van Quintaro, akkor rohanj ide. - Aga köhintett. - Nemrég fürödtem. - Komoly csábítás. Indulok - Pikírt elhessentette az újabb kit6résre készülődő Sapienst. Az öklére támasztotta az állát, és erősen elgondolkozott. Ez a fürdésT? Megint SOS jel? Mindenesetre eltette a pisztolyát. e16 A stukker volt az első, amit elvettek föle. Amint benyitott Aga dohos, homályos fakásába, két fegyvercsővel találta szemközt magát. Átkutatták, . lefegyverezték, majd betessékelték az egyetlen szobába. Aga a szakadt huzatú diványon feküdt, karikába tekerten, összekötözve. Kövér teste erőteljesen veritékezett. Úgy rémlett, nemrég alaposan összeverték. Szomorú hernyónak látszott, aki most tudta meg, hogy belőle sem lesz már pillangá. - jó haver vagy - biccentett Shanon. A szoba berendezési tárgyait egyszerüen félresőpörték. Középre egy asztalt állítottak. E mögé telepedett az egyik fegyveres. Látványosan Ietette Shanon pisztolyát, majd mellé helyezett egy köteg bankjegyet Joviátis mosoly nyilt az arcán. Ha az ember az utcán találkozik vele, legfeljebb cukros bácsinak nézte volna. - Választhat. - Kézenfekvő, hogy a pisztolyt fogom kérni, és ledurrantom magukat - vont vállat Pikírt. Dübörgö szíwerése csillapodni kezdett. Lassan az agyát is tudta használni. A kedélyes bünöző nevetve megcsóválta a fejét. Élvezte szerepét. Tíz ujján nyolc pecsétgyürüt viselt.. - Ha a pisztolyt választja, magától értetődik, hogy halántékon kell lőnie magát. Sajnálnám. Mindenesetre öngyilkosságnak látszana, hiszen a fegyveren csak a maga ujjnyomai vannak. - A nekrológban persze megemlékeznének róla, hogy az öngyilkosnak ezek voltak az utolsó szavai: "Ne lőjetek?" - Hagyjuk ezt az eshetöséget. Magáról úgyis az a hír járja, hogy nem szereti a fegyvereket. Csodálom, hogy stukkert találtunk a zsebében. Nos. Három percig töprenghet. Aztán a barátom lelövi a büzbombát. Válassza a pénzt. Szép summa. Cserében leáll. Leáll és nem mozdul. Eltötyörészhet az aktákkal, vakarózhat, hogy sajnos, nem jut előbbre a nyomozásban. Nos? - Leálljak? - kérdezte Pikírt félrehajtott fejjel. A meggyőzés kedvéért a másik pribék nekiesett Agának. Bár kesztyüt viselt, nem bánt vele finoman. A müvelethez mindkét
kezére szüksége volt, így hát eltette a pisztolyát. Shanon helyeselte. - Ki kéri, hogy leálljak? - Mondjuk úgy, hogy Corey Kimmel - mosolá,gott a cukros ember. - Corey Kimme( élőhalott - provokálta Pikírt. e17 - Pletyka. Ne higgyen neki. - Hiszek az orvosokban, mint Istenben. - Elteszi a pénzt? Aga feje fölött szüneteltek a pofonok. - áondolja, hogy elég lesz? Sokat tudok. áyémántokról, délafrikai profikról, de nem sorolom. Nem dobom oda a tudásomat pár garasért. - Nem tudom, látja-e? Ezek amerikai dollárok. - Boruljak le, ha dollár? - Úgy látom, nem értett meg. Ha nem teszi el a pénzt, és ennyi pénzt, nem többet. akkor fel kell emelnie a pisztolyát. Pikírt előrelépett. - Akkor felemelem - mondta. A férfi kissé hátrahőkölt a székben, de közben a stukkert felkapta az asztal közepéről. Aztán rászegezte Shanonra. - Az utolsó szó jogán e1 kell mondanom, hogy nem vagyok eladó. Vevö vagyofc. Nem Kimmelre, hanem Kisire és még fentebb: Vandeáriffre. És most lőhet. Pikírt áldotta az eszét. Kiprovokálta, hogy a cukros ember az ő pisztolyát kapja marokra. Hála a róla terjengő legendáknak, át sem kutatták alaposan. Így hát az a stukker, amit egy hizelkedő csók kíséretében kicsalt a fojtottan őrjöngő Sapienstöl, ott lapult a jobb lábszárára felerősítve, a nadrág alatt. És ez utóbbi töltve volt. Pikírt az Aga fölött tornyosuló pofonszakértőre koncentrált. A kővetkező pillanatban előrenyújtott lábbal repült a levegőben. Sarka célba csattant, a meglepett férfi feje oldalra bicsaklott. Útkőzben még találkozott Shanon alkarjával is. Aztán eldőlt, mint egy ruhafogas. A másik férfi felpattant a székről, és meghúzta a ravaszt. A stukker diszkréten nyekkent egyet, ahogy a töltetien stukkerok általában. A pribék rádöbbent a trükkre, de nem válthatott fegyvert, mert Shanon idejekorán ott termett. Az igen kedvelt, jól begyakorolt könyőkütéssel kereste fel a férfi szegycsontját, alkarja a bal mellkasfélen dobbant. A cukros ember hőrrenve lehanyatlott. Pikírt eíőrántotta Sapiens pisztolyát a nadrágszár alól, mert az ajtó felől léptek dübörögtek. Egyenesen a berohanó férfiak szeme közé célzott. Egyik célpontja Zalman Fee volt A főfelügyelő egy pillantással felmérte a helyzetet, aztán felengedett. Eltette csodás, győngyházmarkolattal ékesített fegyverét. Várta, hogy Shanon kövesse a példát. e18
A nő másként határozott. Eltürte, hogy Fee emberei szétszéledjenek a szobában, lelakatolják a két pofonszakértőt és kibogozzák a sírdogáló Agát. A stukker csövét azonban a Föfelügyelő szívére meresztette. - Tudott erről? Csalinak használt? - Lembo bevallotta, honnan az ismeretségük. Továbbá elmesélte, hogy tudomása szerint maga lesz a kővetkező célpont, mégpedig kellemes barátján, Aga Peschen keresztül próbálják majd megzsarolni. A szomszéd lakásban voltunk, készen arra, hogy kőzbeavatkozzunk - De nem tették - Shanon kapcsol Leengedte a pisztolyt. Hüledezve csóválta a fejét. - Lehallgatták a beszélgetést? Fee szemlesütve bólintott. Mosolyjátszott a szája sarkában. - Kíváncsi volt, hogy megvásárolnak-e? - kérdezte Pikírt. - Kapkodunk maga után. Én is kérdeztem már Kahantől, átengedné-e hozzám. - Mit mondott? - Nemet. Most magától kérdezem. Átjönne az én csoportomba? - Ez majdnem úgy hangzik, mint egy lánykérés. Fee elengedte a füle mellett a megjegyzést. Elsüllyesztette a kezében tartott pisztolyt a hónaljtokban. Tüntetően a szoba egyik sarkát nézte. Csokoládészín szemében ezüstős csíkok látszottak. - Nem őrülnék, ha nemet mondana, bár megérteném. áondolom, nem véletlenül oltalmazza Indra Lernert Kahan csodálkozott, amikor ez szóba jött. Nem tudta, hogy gyengéd szálak füzik Lemerhez. - Egy pillanat. Ha tudja, mi történt, akkor értenie is kell. Lemert zsarolták. Megszüntettem az okot, főbbé nem kényszeríthetik árulásra. Ennyi az egész. Nem kürtöltem világgá? Hát ez még nem szerelem. Nem kell nő egy szál sem, úgy szárnyalnak a pletykák a férfiak között, hogy a fénysebesség is belesápad az irigységbe. - Kösz - lehelte Fee. - Miért nem visel kesztyüt? Beteg? - adta meg a kegyelemdőfést Shanon. Otthagyta a főfelügyelőt. Agához lépett. Útközben felkapta át asztalról a bankjegyeket. Az aranyszájú informátor nem volt nagy formában. Felhagyott a sírdogálással. Dermedten nézett maga elé, szája sarkából vér szivárgott. Pikírt leült mellé a romos díványra és a kezébe nyomta a pénzt. - Ez a tied, Pillangó. Frissítsd fel a ruhatáradat, és utazz el valahová egy időre. e19 - Ez nem az ő pénze. Le kell foglalnom - próbálkozott azShanon. - Tetoválték kipucolták a egyik zsaru. Aga nem tiltakozott volna, ha elveszi tőlea hatott, amit hagytak. bankjegyeket.rendorség kiment a riasztásra, bár hülye Shanon felállt. A vállával tolta félre a férfit, nem mindenrészeket is, mert az ilyen bejelentéseket fenyegetés nélkül.a házba nem léphettek be.
- Tartóztassa le azt a két pribéket. A dohányt nem fogjaaz a to. letartóztatni, erre mérget vehet. Magukat ott a szomszéd lakás-`~úgy tudták, hogy a vüla riasztórendszeban nem pofozták, sokkolták. Csendben lapíthattak, hátha` iális berendezést, amely betörés esetén kikelnek a tojásaik, mire elhárul a vész.v az épületet. Ennek hatástalanításához A férfi hüledezett.által megnevezett szakember ért. Őt is - Megbolondult? Ez a fickó csalta ide magát.ptert küldtek érte. Várakozás közben a - A második világháborúban a németek begolyózhattak, detépdeste a haját, mivel számolhatott vele, meg nem fejthették a szövetségesek rádióüzeneteit. Nem tudtakhiderül, miért nem tudtak ők a beharájönni a kódra. Nem is lehetett, mert a beszélgetők valamelyik indián törzs nyelvét használták. Ilyen egyszerü. Aga is feltaláltalfa - Nem robbantak fel, amíg a valami hasonlót. Tudtam, hogy kelepcébe sétálok, mert ő figyelmeztetett rá. ítitt, hogy bemehetnének gázálarcban, - Csodálkozom - szólt közbe Fee, aki eddig a háttérből elkábított betörőt. Bementek és kiderült, figyelt. - Hallottuk a beszélgetést, de nem tünt fel semmi. ?k nem értik az okát, én már igen. Aga felocsúdott végre. Keservesen rávigyorgott Shanonra. az, hogy a rendőrség előtt lépjen az - Ne áruld el. Még jól jöhet." a s emet szúró tárgyakat. de majdnem olyan körmönfontnak Ekrazitnak nem volt mit szégyellnie a fogsorán. Boldogságábanvan szó, hogy átadhatod a katalógust az még a bölcsességfogait is kivülantotta volna, ha ehhez eléggéü elengedett képpel hátradőlt a széken. oá válna félúton. Jobb ötletem van. rugalmasak az ajkai.-az ilyen Vandeáriff kaliberü személy- Vandeáriff a markunkban van! Beküldtem a központi komputerbe az egész rohadt katalógust, erre a gép rövid fejtörésw ai etika. Igaz lehet a legenda, amely után közölt egy listát, amelynek bal oldali hasábjában az általunk'rablott kincsekkel játszadoztak, ezt a körözött mütárgyakat sorolta fel tételesen, a jobb oldalibantettek a fiukra. Nyugodtan mondhaVandeáriff cuccait. Mintha egyik hasáb a másik tükre lenne!genetikailag haramia. Talán akadnak - Mi van? - hunyorgott Shanon értetlenül. Felrakta a lábátjtők, múzeumigazgatók, szakírók, akik az asztalra, s a fegyvertokot feszegette róla. Az elmés tépőzár te- ásoljuk le a katalógust száz meg száz nyérnyi helyen epilálta a lábszárát. - Hát ezért utálom a fagy- :l nekik. Ők majd gondoskodnak róla, vereket. Még a tartóik is elsülhetnek. Tíz perce sincs, hogy a halálatn ezt a piszokságot. torkában jártam, hajam szála sem görbült. Most meg tessék.. hanem pókerjátékos vélte Ekrazit.
Ekrazit elkomorult. Karba fonta a kezét.wmorogta Pikírt. - Idefigyelnél? A központi komputer tárolja a mükincsrablásokkal foglalkozó osztály körözvényeit is. Vandeáriff katalógu-vagy két hónapja. Képtelen volt megsából azonosított néhányat. A gyengébbek kedvéért: Vandeáriffas s zmában járok. lopott mütárgyakat tartott a múzeumában, nyilván ezért nemk - bólintott Ekrazit. Vandeáriff húzta fel a redőnyt illetéktelenek előtt. Most megfoghatjuk.Az általa felvett jegyzéken furcsaee1 ee0 mód egyetlen kőrözőtt darab sincs. Okos. Valamelyik rendőrnek eszébejutott, hogy a névtelen teleFonáló búvárokat is emlegetett A tóban találtak egy járörkocsit, amelyről az utóbbi órákban kezdték azt hinni, hogy eltünt a Bermuda-háromszögben. A ha személyzet is benn ült a kocsiban. Agyonlőtték őket fev - Szüz - sóhajtotta Pikírt. - A járőrnek semmí. keresnivalója nem volt arrafelé. Ha le letértek a vadászősvényükről, azt csak alapos okkal tehették, de ebben az esetben szólníuk kellettvolna a diszpécsernek. Feltehető, hogy azért kanyarodtak le, mert aludní akartak egyet a Fák alatt. Hatalmas botrány várható. - Vandeáriffnek szabad ideggázt árasztania a betőrőíre? - Ártalmatlan gázra kapták az engedélyt, amely legfeljebb tudat- és egyensúlyzavarokat okoz. - Mit tesz egy kevésbé ártalmatlan gáz?fó, csak kukacolok ü - Ennyi - biccentett Ekrazit - A lehallgatás folyamatban van, eddig nem történt semmi említésre méltó. - Nélküled semmire sem mennék - hálálkodott Shanon. A köbattámat pattintgatnám a barlang előt Menjünk Hoenighez. - Hajól láttam a vízfoltokat, akkor okos lesz, ha visszateszed a lábadra a fegyvertokot: - Majd ha csatába indulok Darry Maslansky frissen mosott hajjal üldögélt a Hoenig-villa magas betonkerítése előtt a kocsijában. Kávéfoltos nadrágját márványmintás farmerra cserélte. Fejhallgatót viselt, ölében feküdt a walkman doboza. Ütemesen ringott a zenére. A mellette lévő ülésen dosszié hevert, benne a szökevények fotói. Pikírt behajolt az ablakon. - Senkit nem láttál? Maslansky összerezzent, lerántotta füléről a fejhallgatójármot. Kissé nagyothallóan ráordított a nőre. - Tessék? - Láttál valakit? - Ja? Nem. Kihalt ez az utca, még a madár sem jár erre. Nézd meg ezeket a kőfalakat körős-kőrül. Ennyi beton a világon nincs. Sehol egy fa. Ha sokáig kell itt ülnőm a napon, estére egy marék tepertö lesz belőlem. - Mi most megpróbálunk bemenni a házba. Légy résen kérte Pikírt vigyorogva bólintott, és visszabújt a járom alá. A
keréken verte a taktust. -.Ekrazit a bejárat felé indult. Szemből zárt furgon , jobbra indexelt és felkanyarodott a kocsibehajtóra. fülkéjébe nem lehetett belátni a tükörablak jóvoltából. A épített videokamera zajtalanul fordult, megvizsgálta a kit,át'ult. s-Ekrazit egy szót sem váltott. Ugyanazt gondolták, meg edték Felpattantaü a furgon hátsó lőkhárítójára, a kapaszkodtak. Begurultak a villa kertjébe. őzte a mélyvizü medencét, mert nem tudott úszni. A szenvedett, ezért bevette magát a hüvős nappaliba, és rkatalógust lapozgatott. Néha felállt, és az üvegfalhoz itta a vízben úszkáló, hancúrozó Yetit. Nagyjából olyan t találta, mint e y vízílovat. t egy fotelban terpeszkedett, egyre sürübben pillantott . Noenig nemrég kelt Fel, dagadt szemhéjjal, kábultan -alá, ídőnként belekortyolt gyanüs állagú banánkoktélér ide a kocsi? - kérdezte TetoválL - Tudni akarom, öghatunk-e az előkészületekhez. Addig Vandeáriffel izgulj, rngtőn itt lesz a furgon, rajta az ősszes kellék. Ez tiogy nyugodtan telefonálhatsz. d rám - morogta Tetovált. Az éjszakai kaland rosszízü i az sem enyhített, hogy biztonságba helyezték a , avartatanul visszatérhettek a házba. Hennessey tudta, eghitt együttesük megmérgeződött, Szüz és Yeti kőzött evegő. Neki elege van mindnyájukból. szeretné együtt énztés eltünni minél messzebbre, lehetőleg új kapcsolaeni lve. Tütelemre intette magát. Már csak néhány óra. egjőn a furgon, amelynek vezetője azt hiszi, hogy Lynn filmjéhez szállítja a kellékeket, belevethetik magukat a a és legalább elterelődik egymásról a figyelmük. A tétlen s megőli az idegeket. ti még kétségbeeshetett volna, megszólalt a kocsifelhajtett érzékelő. Hoenig lecsapta a poharát, és a monítorhoz .gy perc múlva a furgon a garázs előtt állt Vezetöje a füikéből, eltette a pénzt és távozni készülL eee = . eeo Yeti a medencében maradt. Ráhasalt a vízre, hogy ne tünjön Fel az idegennek. Amikor látta, hogy a férfi kilép az utcára, a lépcsöhöz úszott. Elsőként vette észre a furgon mögül előlépő alakokat. Hasra vetette magát a kavicsokon, begurult egy díszcserje mögé, aztán berohant a házba. Tetovált és Szüz meglepetten 6gyelte izgatottságát. - A tegnapi zsaruk. Becsúsztak a furgonnal. Lehet, hogy megláttak - magyarázta Dero Niels kifulladtan. - Mindenki menjen a szobájába. Legyetek készenlétben vezényelt Hennessey. Szüz becsukta maga mögött az ajtót. Felkapta a géppisztolyt, megvizsgálta a tárat, aztán az ablakhoz lépett és behúzódott a Függöny mögé.
Hoenig hamar úrrá lett megdöbbenésén. Egy pillantással. felmérte, hogy Yeti eltünt a színről. Remélhetőleg Figelmeztette már a társait. - Miféle trükk volt ez? - kérdezte neheztelő hangsúllyal. Foglaljanak helyet. Segíthetek valamiben? Letelepedtek az árnyékban álló kerti asztalok egyikéhez. A házigazda felnyitott egy hütőládát, és kiemelt belőle néhány doboz frissítőt. A Fekete Kojak nem érdekelte. A nöt nézte feszülten. Tudta, hol találkoztak. - Jól aludt? - kérdezte Pikírt. Elégedett volt a rajtaütéssel, észrevette a menekülő Yetit, mégis tehetetlenebbnek érezte magát egy cserép muskátlinál. Csak egyet tehetnek. Elbeszélgetnek és elmennek, Maslansky éberségére bízva a társaságot. Legalább tudják, amit csak sejtettek. - Jói aludtam, köszönöm - felelte Hoenig kedvesen. Maga talán nem? - A tegnapi éjszakát nem sorolom életem élményei közé. Ebben a poshadt hőségben csak úgy hemzsegnek a szúnyogok. - Bizony - bólogatott Hoenig. - Nem ártana egy kiadós záporeső. Ekrazit két dolgot utált: ha az időjárásról társalogtak előtte és ha néger Kojaknak nevezték. Mindkettő rendszeresen előfordult. - Tegnap óta nem jutott eszébe valami újabb Tetováltékkal kapcsolatban? - kérdezte. Nem nyúlt a frissítőhöz. Hoenig vállat vont. - Nem úgy müködnek az emlékeim, mint a regényüjság. Nincs Folytatás. Amit tudtam, elmondtam. Netán át akarják vizsgálni a házat? = Pikírt szivarra gyújtott. Merengőn i példány, gondolta. A nyolcvanas évek nyírt, hátrasimított hajzat, bababőr, napoü. - Megbocsátanak? Most érkeztek a es felszerelések. Dolgoznom kell - Ekralták már magának, hogy olyan, mint Kojak? iyszor megpróbált kinőni a hajam, anya szővegtői. Tehát semmi. Bocs, hogy lég? - érdeklődött a házigazda könnyed lte Pikírt kimérten. - Ez az egyetlen r órgazmussal. zel a női szivarral. Igazi zsaru? - Shanon felemelkedett és a medencéhez iagának Ha melege van. csak fejest ugrik a Ki sem látszom a munkából. Nincs időm öl et. Amikor Shanon Bogle a medence ma a régi gyülölet. Biztosra vette, hogy a ükről. Ha nem vakok, észrevették a nat. Ki fognak találni valamit. Ennek a a tarsolyában. Annak idején úgyjött elő rtet, a tegnap esti találkozásról nem is '.savarta a géppisztolyra a hangtompító t az ablakban. Két mozdulatra lesz szük-
za az üveget, a következővel már lekaszálMire hozzákészült, Hoenig a nő háta mögé ni mégsem lőheti le. Beharapta az ajkát. ea is az ablak mellett állt, a falhoz simulva. .'Iirdtá, hogy a fiú vöröset lát a hekusnőtől. Hiztosan tudta: észrevették. És mégsem irt vehetik ostrom alá a házat. El kell or pedig ök megpattanhatnak. ee4 ee5 Dero Niels ellépett a faltól. Az ajtóhoz surrant, és kilépett a folyosóra. Szüz szobájába sietett. Shanon tovább tárgyalta az úszómedence és a kert előnyeit. Úgy intézte, hogy Hoenig takarásában legyen. Megfordult és elnézett a fér fi válla fölött. Szemügyre vette az emeleti ablakokat. Ekrazit érezte a veszélyt. Égett a bőre, úgy rémlett, mintha a homlokán összesürüsödne a bőr. Meglökte Shanon karját, de a nő nem látszott észrevenni az ő izgalmát. - Miért nem telepít halakat a vízbe? - társalgott vidáman Pikírt. - A horgászás idegnyugtató sport, azt mondják. Igaz, a diliház tele van horgászokkal. Nem tudják elviselni, hogy nemcsak'a: halak és ők vannak a világon, léteznek úszók, kutyák, evezősők, egyéb véglények. Maga csak leülne a parton, beIógatná a horgát, nem háborgatná itt senki. Hoenig idegesen vigyorgott. Megpróbálta elvonni a nő figyelmét a házról. Oldalt lépett, hogy kénytelen legyen utánafordulni. - Megyek, kinyitom maguknak a kaput - mondta kínos mosollyal. Magában azt számolgatta, mennyi idő kell ahhoz, hogy a zsaruk távozása után elindulhassanak. Két perc elegendö. A furgonban minden együtt van, amire szükségük lesz. Csak be kell ülni és a gázra lépni. Ekrazit Hoenig nyomába szegődőlt. Shanon a medence közelében álldogált, mélyeket lélegzett az ózondús Ievegőböl. Észrevette az e yik ablak mögött álló alakot. Társa után akart sietni. Üveg csörömpölt a magasban. Felugatott egy rekedt géppisztolysorozat. Valaki hangosan kiabált odafent. Pikírt egy bokorban hasalva belátta végre, hogy Ekrazitnakvolt igaza. Fegyvert: gránátvetőt, tankot kellettvolna hozniuk. Halkan átszólt egy távolabbi bozótba. - Van nálad valami csúzliféle? Ekrazit nem felelhetett. Újabb sorozat zúgott el a közelükben, odaszegezte őket a földhöz. A fejüket is le kellett tenniük, hogy a szétfreccsenő kavicsok ne tegyenek kárt a szemükben. Vakon is megállapíthatták: az újabb lövések nem a magasból érkeztek. A fegyveres a teraszajtóban állt. Furgonhoz igyekvő társait fedezte. Shanon felleset A borostás férfiban felismerte Tetováltat. Aztán gyorsan letette a fejét, mert a kocsi felé hátráló Hennessey folyamatosan tüzelt. ee6
furgon kifarolt az útra. sztalta magát, hogy Darry Maslansky régen zes rendőrét a lövöldőzés hallatán. Nem is zó csapat után. Kényelmesen felállt, lepoimmel látta, hogy Ekrazit épségben mászik talmas dézsája mögül. rtjutottak ki az utcára. A furgonnak már színét Darry Maslansky ott szunyókált a kocsijában, az orrára csúszott. cita Pikírt karját, mégsem akadályozhatta st. Maslansky arra ébredt, hogy kitépik a p t; hányingert érzett. Tudta, hogy napszúrást anájú tudnivalókat a tajtékzó Pikírt közőlte muzsikáztál magadnak, lezajlott az atomesztettek téged? Birkát öriztél mostanáig? n szélednek az istennek se, őrülten lobog . Menj hajat mosni! A borbélynál. -hallgatta a történetüket. Pikírt feltételezéem vette fejét Maslanskynak. Átölelte a i fétH vállát, és atyaian így szólt: =tnegbuktál, fiam. Még kettö hátravan. Jó hoagad, mert másképp halálnak halálával l ed az öreg király és fiai históriáját. t Pikírt nem hallgatta végig. Úgy döntött, és Hoenig kapcsolatainak felderítését kőztük a sokat próbált (vajh mennyit lyesen elhatározta: feloldja saját védőaz utcára. Megkezdte az előkészületevillanyborotváját és halványkék keretü, on elgyönyörködött benne, valamiért a be, de nem tett megjegyzést. Kinyúj. Huszonnégy óra alatt négyszer akarm is sok Hívjatok otthon, ha újra ol egy-két fogamat. fiát zümmőgtetve odavetette: ee7 - Maradj telefonközelben, mert Zalman Fee tervez valamit. - Velem? - Amilyen hülye. - Van benned valami önkéntelen gonoszság - vélte Shanon. Búcsúzóul még elhelyezett egy megjegyzést, csaknem öv alattit. - Kíváncsi volnék, szemtől-szembe lehülyéznéd-e. Át kellene menned a csoportjába. Van bénned hajlam arra, hogy mindig a főnök előtt járj, és fertőtlenítsd a llasztert a talpa aíatt. - Kapd be - csúszott ki Indra száján. Shanon visszafordult az ajtóból. - Diétázom. De hogy ne vesszen kárba, ajánld fel egy fogatlan oroszlánnalc, darálva. Örült, hogy hazatalált, de az egyedüllétnek is. Kegyetlen
hangulatban szállt ki a kocsiból. Besietett a füszerüzletbe. Rákacsintott a kifüggesztett sztárplakátra. Költekezőn bevásárolt, majd a hatalmas zacskót magához ölelve felballagott az emeletre. Lakása mentes volt Melottitól, azt is látnia kellett, hogy a takarítónő rendet csinált. Nem mert lefeküdni, az a heveny gyanú nyomasztotta, hogy amint elaludna, megszólalna a telefon és ő nem ébredne fai. Letelepedett a nappaliban, bekapcsolta a tévét és nekilátott a íakomának. A kiválasztott csatorna popmüsorral szórakoztatta előfizetőit. Beszédhibás dalnokok hemzsegtek, mindhiába próbálkozván az egyszerü "sz" és harminc másik hang kiejtésével. Ebbéli igyekezetükben a dallamra oda sem figyeltek, habár a dallam sem volt olyan, hogy bárki érdeklődését kiválthatta volna. A tévétársaságok elképzelni sem tudják, hogy a délutáni időszakban akad valaki, aki rájuk fanyalodik, ezért tömik tele a képernyőt dilettánsokkal. Karcsú Iányzó érkezett, hogy szerelmes duettet dúdoljon hájas partnerével. Shanon hátán futkosott a hideg. Egy percig nézte az átszellemült párost, amely olyan komolyan vette magát, mint egy békekonferencia. Nem bírta tovább, csatornát váltott, csatlakozott a délutáni híradó müsorához. Tizennyolc esztendős katonát mutatott a kamera. A Fiú fegyvere nyilvánvalóan nagyobb volt, mint az a vízipisztoly lehetett, amellyel tavaly nyáron a tengerparton ijesztgette a könnyen hevülő lányokat. Felnőtté válását a sisakjára rótt szöveggel kürtölte világgá: BORN TO KILL. - áyilkosnak születtél? - kérdezte Shanon elhülten, aválasz reménye nélküL - Ezért bizony kár volt megszületni. Az ars poetica eltünt a képernyőről. Shanon őrülhetett, hogy nem szerelte le a vQdőrácsot, ugyanis kedve támadt a készülékhez vágni a papucsát. Be keltett lámia, ho,y ajelenség orvosolhasisakon, civil homlok mögött ez a gondolat re tájékoztatták a leszerelési tárgyalások tódzásban fürdőző, lelküsmeretes politikusok i, miért döntöttek úgy, hogy inkább az egy éta továbbfejlesztését látják jónak a nyolc temben. Bizony ez tökmindegy volt 5hanonis robban a nappali közepén, ő már nem sem. fa a papucsát a képernyőt oltalmazó rácshoz. árass. Miért mondtad, hogy lányregény az élet? tx. Tovább kanalazta a tojássalátát. Melotti addigra irgalmatlan hangulatba került. eszélsz? - érdeklődött barátságosan a férfi. n. Ha zavar tömd be a rést a falban. - dőbbent meg Raban. lé fordult, hogy lássa, mit néz. Krimi lehetett. A zült Kinyitotta az egyszerü, faltól-falig trezor a háziasszony a kamrába ballag az üveg igy lépett a fegyverraktárába. Megtapogatta, zámait, a ruhája alá dugott, a vállára akasztott nber a sétabototveszi kézbe, mielőtt kimegy az
emyőt - vélekedett Melotti: 5zápor van? őtt. Mintha hajlott volna a belátásra. s esőben gondolkozunk. Mire a manus célba magát a hónaljtokba, és elhelyezte hangulat elmúlt, Raban újra tüzet pság gyakori ez a viselet, gondoskodni kéne rek már rárilag így készüljenek. Egy kicsit ncon, és az újszülött úgy jön a világra, hogy ödőtt tok van a hóna alatt, valahogy olyanngurun az erszény. gett. Kivette a kanalat a szájából. inaljtok Zseniális. Szahadaimaztasd. az evolúció Az évmilliók során minden lény természeti feltételekhez. Például a dodó is: megélt, ezért elcsőkevény esedett a szárnya. ee8 .. ee9 - Raban - sóhajtott Shanon. - Ez nem volt praktikus példa. A dodó kihalt, mert nem tudott elrepülni az ellenségei elől. - Bocsánat, az ellenségeit nem a természet vitte oda. A környezetében letelepedő emberek szabadították rá a macskákat, disznókat. Elképzelhetőnek tartom, hogy az evolúció gondoskodni fog az embernél a hónaljtokról. Ha megvizsgálnám magamat, találnék néhány mély redőt a hónom alatt, amely a fejlődési Folyamat kezdetétjelzi. A főhős elkészült a toalettjével. Beült páncélozott kocsijába, és sorra próbálta a beépített golyószórót, rakétavetőt, egyéb létfontosságú, apró kelléket. Rabon megvadult a látványtól. - Hogyan tudja valaki kieszelni ezt? - Barátom, a békés természetü krimiszerzőket állandóan provokálják. Leül a nyomorult, szép mesét szőne, de folyton zaklatják. Elég, ha meghallgat egy ötperces hírösszefoglalót és kinpik a zsebében a kézigránát. Ne rájuk tégy zabos, hanem arra a köztiszteletben álló, megbecsült politikusra, aki csillagháborús terveket szövőget; arra a katonai anyagbeszerzőre, aki televásárolja a kosarát vegyi fegyverekkel és alig várja a bevetést. Arra, aki egy szaros távirattal háborúba küldhet téged; arra, aki azon mesterkedik a diplomáciai kerekasztal mellett, hogy egymásnak ugrassza a népeket. Arra, aki felelős mindnyájunk kiszolgáltatottságáért, akinek jogában áll, hogy bombákat zúdíttasson a tányérodba, aki az értékek inflálódását akarta, aki kihúzta a talajt a lábad alól, aki mossa az agyakat és arra, aki hagyja mosatni a magáét. Mert erről van szó. És szállj le rólam! Ne papolj nekem reggeítől reggelig. A véres filmek tömege tünet: a baj góca másutt keresendő. Szívesen letartóztatnék néhány ezer nagy embert. - Pikírt utálkozva félrelökte a saláta maradékát. - Azért papoltam, mert nem tudtam, hogy gondolkozol szabadkozott Raban. - Mert nem ég egy lámpa a homlokomon, mint a stúdió ajtajában: .,Csendet kérünk! Felvétel!"?!
- Te belsőégésü lélek vagy. - Eddig. azt hitted, hogy én vagyok a Homo Stukkerus? Menj haza egy kicsit. Le akarok feküdni. Rabon letörten az erkélyajtó felé indult. Egy pillanatra visszafordult. - Elképzelhető, hogy ma éjjel az egyik páciensem szülni talál. . - Segítsd világra a gyereket és imádkozz érte! anon leszedte az asztalt. Kikapcsolta a tévét. i Carmina Buranát hallgatta. Már-már hajlott jjori, amikor megszólalt a csengő. Harciasan i zba. A fölötte lakó szomszéd kamaszlánya állt zavarban. Il, Shanon. Nagy baj van. eikészült a legrosszabbra. s mesélj. etjőnnöd hozzánk. Szegény süni beszorult. i t megnézte a bimbózó lánykát, de úgy látta. A! egkönnyebbülten felsóhajtott. c állatorvos. . suncnsznót - mondta a lány)Ca ma yarááz első hibát. Bizonyára nagyon of eléldegélt zta a bogarakat, egereket, nevelgette az neki enni, inni. A hálátlan kis dög meg ácsőbe, és nem tudom kiráncigálni onnan. . Képzeld el, hogy a sündisznó tüskéi úgy a esernyő, amit bedugnak valakinek a ritják. Nincs visszaút. Próbáld rábeszélni az induljon előre. Előbb-utóbb kijut a kelepl a romszaz méter cső van előtte. , be ide a szomszédba, ott lakik egy szülész` iogy kapja őssze a felszerelését, aztán tszést a porszívócsövön. Ki fogja szedni a nem happy end. Utána vidd vissza oda. " gy tőkéletesen visszanyerje a szabadságát. t ány odébbment egy ajtóval. Rövid konz liuval, sírós hangja átszivárgott a falba vágott tett. Mély csend, Álomba ringató. hálószobája felőli szomszéd halálhörgést sjgat, nyőszörőg. Shanon felült, tenyerébe Tegnap éjjel (vagy ma hajnalban?) hol volt ez ttikor szüksége lettvolna rájuk? Amint aludni Ini kezd. A szomszéd kitartóan szeretkezett. egy riasztó. eo0 o1 Shanon felkelt és kiment a szobából. Kezdetben nehezen ismerte fel, melyik részén jár a lakásnak. Az alvástól kábultabb volt, mint korábban. Amikor végre eszmélni kezdett, talált egy cédulát az asztalon: Szülni mentem. Rabon".
Idegesen összegyürte a cetlit és ledobta a szőnyegre. Az idegeire ment a pasas. Be akart szivárogni, épülni az ő életébe. Nem rajta múlott, de mióta eltökélte, hogy megnevetteti őt, egyre kevesebb ok adódott a nevetésre. Hallotta, hogy valaki áldott türelemmel nyomja Melotti csengőjét. A látogató időnként megrázta a kilincset, megdöngette az ajtót. Shanon letett róla, hogy visszafeküdjön. Bekapcsolhatná a tévét: Futkosott a hátán a hideg a gondolattól. Megfordította a kazettát a magnóban. A Carmina Burana vidám kórusa elnyomta a környezetében dúló lármát. Végre megszólalt a telefon. Shanon úgy vetette magát a készülékre, mint mentőövre a cápáktól hemzsegő tengerben. Ekrazit fanyar hangját hallotta. - Tetovált jelentkezett a gyüjtönél. Éjszakára tervezik az akciót. Hatmillió dollárt kér a kövekért. Ha a csere megtörténik, akkor azt is elárulja, hogy hová rejtette a múzeumból elhozott kincseket. Ha nem? Akkor azok tőnkremennek. Ez a biztosítéka annak, hogy Vandeáriff ne jöhessen elő aljas trükkökkel. Azonkívül eddig csak ötmillióra tartotta a gyémántokat, ma hatot érnek és holnap hétbe fognak kerülni. - Arról mesélj, hol lesz a találka - mondta Shanon tettrekészen. - Észrevetted, ho y szándékosan kerülöm ezt a témát? Ugyanis Hennessey is kerülte. Később majd megint telefonál és elmondja. Úgy látszik, tart tőle, hogy a gyüjtö megpróbál meglepetést szerezni neki. - Továbbra is kagylózzatok. Jö lenne megtudni, hogy VandeáriFf kihez fordul segítségért. Ekrazit elbúcsúzott. Shanon töltött egy pohár vodkát, tudván, hogy ez már a züllés netovábbja. Az autóriasztó egyre visított az utcán. Mindenki felriadt már, csak tulajdonosa nem. Az az őskori típus lehetett, amely egy szélfuvallattól üvölteni kezd. Értelmesebb madarak szándékosan jönnek-mennek az ilyen készülékkel felszerelt autókon, hogy zenéltessék. Amíg az akkumulátor bírja, a riasztó sivít. Az éles, erőszakos hang áthatolt Shanon koponyáján. Úgy érezte, olyan az agya, mint egy fejtés alatt álló bánya. eoe ig akarta elhinrü, hogy a csengö is szól. Tétován feltápászkodott és kinézett a lépcsőházba. Legalább t80 centi magas asszony állt az ajtó előtt, szőkésbarna haja mellig ért, sima bőrü, szolidan festett arca különös benyomást keltett, akár Csipkerózsikáé a hosszú álom utáni első percekben. Ötévesforma gyerek toporgott mellette lehajtott Fejjel, a lábtőrlőt pöckőlgetve cipőjével. - Nem tudja, hol van Melotti doktor? - kérdezte a nő. - Nagy szüksége már nem lehet rá. Úgy látom, várakozás közben a gyermek megszületett és kielégítően fejlődik. . - Melotti a volt Férjem - közölte az asszony hüvösen. Élőrelépett.
- Ne haragudjon, nem hívom be. Lehet, hogy perceken belül el kell mennem itthonról. - És én mit csináljak a gyerekkel? - kérdezte türelmetlenül a nő. Belépett a lakásba Shanon mellett. Nealt maga után vonszolta. A nappaliban elengedte a kisFiú kezét, Fáradtan fújt egyet, és töltött magának egy pohár italt. Letelepedett a kanapéra, és kifulladtan hátradőlt. Shanon zsebre vágott kézzel megállt előtte. - Érezze otthon magát - mondta elhülten. - Nézze, nem tudom, ismeri-e Melottit. Ez a gyerek az övé, és én elhoztam, hogy mostantól viselje a gondját, mert én már . képtelen vagyok. A vőlegényem nem jön ki Neallel. Egyre , nehezebb a helyzet. Alig tudunk kimozdulni, mivel Jay nem enged be a házába babysittereket. Mit lehet tudni, mit müvel ott s egy degen nö!? Most pedig elutazunk. Nem tudom, maga járt-e k szuton vagy hasonlón, de oda sem való a gyerek. Eddig nem , ftattam, hogy Neal és az apja találkozzék. Maga ezt nem érheti. m élt vele évekig. Maga is kiborult volna. - A nő újra töltött. eha totta a vodkát, elfintorodott. - Tarthama itthon valami éges italt is. Egyszóval itt van Neal. Melotti boldog lesz. Örvendeztesse meg akkor, ha hazaér. Esetleg megpróbál, ; xatna a klinikán. - Ne adjon nekem tippeket. Öt perc múlva itt sem vagyok. eri maga Melottit? Mesélt a papagájairól? Képzelje el, nként vendégek jöttek hozzánk, csupa finom ember. A t madarak a szekrény tetején lapítottak, megvárták, amig ik mindénkinek, ekkor zuhanórepülésben lejöttek, és fürdőt k egy-egy pezsgős pohárban. Undorító volt, később segítet)- nekik megszökni, hogy ne kelljen égnem, mint a Titanicnak. A Titanic jéghegynek ütközött - merengett Shanon. eoo - A vőlegényem müvészember. Hallottam tőle a költői szabadságról. Engem legfeljebb ő oktathat ki. Shanon feladta. Nealt figyelte. A kisfiú kilépett az erkélyre, és Felágaskodott, hogy lenézhessen az utcára. A riasztó egyre rekedtebben hörgött odalent. - Más madarak is voltak. A kertünkben fészket rakott egy rigópác Melotti naponta ötvenszer kiment hozzájuk. Ha esett, lapulevelet borított föléjük, négykézláb csúszkált és földigilisztákat fogdosott. Neal persze mindenben követte. Büdös, izzadt lovakon száguldoztak. Ma már persze humorosan Fogom fel. Én sosem voltam az a dühöngő anyatípus. Melotti bezzeg példás apa volt. Nekem ez is fájt, csököttnek éreztem magam. Sh P,ot ,s ivarr , yújtott. - Mmdéztveáe.kellene megbeszélnie. Mi közöm hozzá? - Bízza. rám, hogy kivel osztom meg a gondolataimat. Jav megszabadított egy csomó gátlásomtól, kielemeztük a problémákat. Nem mondom persze, hogy boldog vagyok, de nincs boldogság. Lehet-e elégedett az, aki hiába tudja, hogy aranyból van az agya, ezt rajta kívül senki nem veszi észre? Jayjei ezt is
meg lehet beszélni. Rokonlelkek vagyunk. - Az asszony felállt, utoljára töltött a vodkából. - Ha Melotti nem kerül elő, fektesse le a gyereket. Amikor esténként otthon hagytuk, bekapcsoltuk neki a rádiót, hogy ne Féljen. Úgy megszokta, hogy már csak lármában tud aludni. Ne feledkezzen meg erről, ha el kell mennie. Melottit üdvözlöm. - Tudja a keresztnevét? - kérdezte Shanon. - Számít? A gyerek cucca ott van a szatyorban Melotti ajtaja előtt. Pá. - Az asszony elviharzott. Pikírt bávatagon bámult utána. Kiment a lépcsőházba, felvette a sporttáskát Raban lábtörlőjéről. Aztán leült a nappaliban, és összeráncolt homlokkal nézte a ayereket. Neal bejött az erkélyről, fel-alá járt a szobában. Hosszú haja lapockáig ért, halványkék, ropogós ruhájában úgy Festett, mint egy marcipán tortadísz. - Mit kezdjek veled? - tünődött Shanon. - áyere le elem az utcára. - Telefont várok. - Miért nincs rádiós készüléked? Azt a zullany alá is vihetnéd. - Nagyon tájékozott vagy. - Már tudok olvasni. Apu mikor jön haza? - Nem tudom. eo4 Neal végighúzta a körmét a tévé előtti rácson. - Szoktál labdázni a lakásban? Nekem nem szabad. Jav meg anyu teljesen idegbetegek. Apuvaljó lesz. Van valami kajád? Te is tudományosan étkezel? Mert én nem szeretem a tudományos kajákat. Neal nem látszott zavartnak. Úgy nézett ki, mint aki lehetőséget kapott, hogy egyszerre fedezze fel a világot. Valósággal vibrált. i Nincs valaki, akivel lemehetnék sétálni? Hogy hívnak? - Pikírtnek hívnak. Shanon a nevem. - Mi az a pikírt? - Azt jelenti, hogy undok, barátságtalan. , - Jaynek miért nincs pikírt neve? Ha megnővök, locsolóautóm lesz és lefrőcskölöm a fehér ruháját. Kimentek a konyhába. Megnézték, akad-e valámi kévésbé tudományos, ehető étek a hütőszekrényben. Neal néH fiy perc alatt jóllakott. Ezután ellentmondást nem türő hángöri közölte: lemegy az utcára. Szem előtt marad, ígérte. Shanon kiengedte, azután lezuhanyozott. Elégedetten megállapította, hogy elhörgött az autóriasztó. Kora esti idill ült a házra. Nem tartott sokáig. j Hirtelen megszólalt a csengő. A szomszéd kislánya ölben hozta haza a kalandvágyó fiúgyer, iweket. A sólyom6 fél lábra kapott, a másikat úgy vonszolta maga után, mint tört szárnyát a madár Úgy festett, reggelig lekőti a kőnnyü kis agónia. Csoda? Megkarcolódott a térde. Shanon nem vett tudomást Neal látványos kínszenvedéséről. I(éptelen lett volna helyrehozni mindazon vétségeket, melyeket a szülőpár a nevelése során elkövetett. Úgy döntött, lefekteti
vendégét. - A te ágyadban akarok aludni - nyafogta a kisFiú. - Ez valami mánia nálatok - felelte Pikírt, de nem vitatkozott. Fürdeni küldte a gyereket. Bízott benne, hogy az apja megérkezik, mielőtt neki el kell mennie otthonról. Egyetlen apró gond adódott: a szeretkező szomszéd. ki tudja hányadszor ismétel Halálhörgés töltötte be a hálószobát. Csak remélni lehetett, hogy a szeretkezés virtuóza előbb-utóbb kimerül és elcsendesedik. Neal hamar megérkezett a fürdőszobából. Nem látszott vakítóan tisztának, viszont a térdén lévő karcolást megkímélte attól, hogy olyan rémes dologgal érintkezzék, mint a mosdóvíz. - Álmos vagyok - közölte. - Mondj egy rővid mesét, és már alszom is. - Mi legyen az a mese? , t - Hátez: eayszer volt, hol nem volt, itt a vége, fuss el végre. Én meg elhorkolok. A szomszéd egyre ritmikusabban jajveszékelt. Neal felemelte a fejét a párnáról. - Rádió szól? - Élő adás - bólintott Shanon. Csendben utánaszámolt, mióta megy ez odaát. A virtuóz legalább hat menetet tudhat maga mögött. Nyilván barátnőt újított, de ez akkor is csúcsteljesítmény. Az sem lenne csoda, ha reggelre írmagja sem maradna. Shanon kisettenkedett a szobából. Megszólalt a telefon, mégpedig Zalman Fee han ján. Meghívom egy egzotikus helyre. Javaslom, húzza fai a legszebb rúháját és kösse fel a pisztolyát. Elfoghatnánk Quintaróékat,'há n'sncs ellenére. - Értékelem a buzgalmát, Zalman. Van egy kis baj: nemrég született egy kisfiam. - Délben még nem látszott az alakján. áyermekágyi láza van? Megbeszélték a találkát. Melotti még mindig nem ért haza. Shanon belegondolt, hogy a pasas ki-be mászkált az életében, de á azt sem tudja óla, melyik künikán dolgozik. Neal fel sem rezzent, amikor ölbe kapta és levitte a kocsihoz. Elnyújtózott a hátsó ülésen, s halkan nyögdécselve aludt tovább. Zalman Fee sötét öltönyt és fehér kesztyüt viselt. Erőteljes alakja, szigorú vonású arca, meleg tekintetü szempátja 6gyelemre méltójelenségnek mutatta. Fellépdeltek a folyami hajóra, amely a megtévesztésig úgy nézett ki, mint egy szingapúri dzsunka. Két bejárata volt, az egyik az úri közőnség számára éttermet és disztingvált szórakozást, a másik az élvetegebb vendégeknek masszázsszalont és földöntúli örömöket kínált. Elhelyezkedtek a fedélzeten felállított asztalok egyikénél. Shanon háttal ült a folyónak, hogy láthassa a parkolóban hagyott
kocsiját. Vajon mit müvel egy ötéves gyerek, ha hirtelen arra ébred, hogy egy idegen autó hátsó ülésén fekszik? Nem lett volna értelme megkérdezni a társaságában lévő agglegényt,. mivel olyan fajtának látszott, amelyik kóstolót sem vett abból, amit egyenértékünek tartott a pestissel. Ez alkalommal Fee fesztelennek látszott, s mintha nem erőltette volna. Megszemlélte vendége öltözékét és elismeröen biccentett. - Nagyon csinos - összegezte a véleményét - Miattam nyugodtan felvehetne tüsarkú cipőt is. Ha már provokálta, Shanon megjegyezte: - Maga miatt nem vettem fel. - Százhetvenöt magas vagyok és nem több. Ne higgye, hogy zavar - Hajlamos voltam azt hinni. Hol vannak a barátaink? - Lenn a fenékben. A pincér közeledett hozzájuk, éppen olyan hamisítatlan ázsiai hangulatot árasztva, mint a dzsunka maga. Fee kemény italokat 'rendelt, egy-egy üveg tonikkal. Shanon feltételezte, hogy az utóbbit fogják meginni. Halk zene szólt, nem tolongtak a vendégek. Szúnyogok sem hemzsegtek, ez azonban, összefüggésben lehetett a folyó felett lengedezö permetezőszer illattal, amitől felfordult az ember gyomra. Fee folytatta: - Odalent ápolják Quintarót és társát. Camea Kisi is ott van. Értesüléseim szerint a banda egy Brant nevü fickó vezetésével müködik tovább, immár Vandeáriff zsoldjában. - Laurie Breslau tud erről? .Fee alaposan megtőrölgette a pohár szélét, mielött ajkához érintette volna. Mindettől a pohár nem látszott különösebben ,lekötelezettnek. A férfi viszont elengedte a kérdést a füle mellett. - Ki vezeti a maga háztartását? - érdeklödött Pikírt. - Meg sem fog lepődni. Az anyám. Az utóbbi napokban azzal a gondolattal játszom, hogy férjhez adom a mamát és megnézem, mit mu!asztottam el. - Nem gondolja, hogy végzetesen elkésett? - Attól tart? - Talán lehet még egy-két esélye az életben - vélte Pikírt engedékenyen. Aztán legyintett és felsóhajtott. - Ma este valahogy nem vagyok formában. Ha megbocsátja, most nem tudom zavarba hozni. Fenem a fogamat Quintaróékra. Teljes ,vállszélességgel ott akarok lenni, amikor bilincs csattan a csuklójukra. - Néhány emberem leszivárgott a masszázsszalonba. A megfelelő pillanatban fegyvert fognak rántani és megrohanják a búvóhelyet Addig van annyi ideje, hogy legalább egyszer zavarba ejtsen. - Nem ejtem. Tele vagyok gondokkal. Egy kisgyerek alszik a kocsimban. Az anyja félőrüit, az apja sem normális. Quintaio megölte a barátnőmet. Soroljam még? eo6 Fee elmosolyodotL Egy lampion fénye fellobbantotta rend-
kívüli íriszét. - Igya meg a tripla tequilát. Vagy tegyen úgy, mintha. Pikírt egy mozdulattal a háta mögé loccsantotta az ital A folyó nem Füzött megjegyzést az eseményhez. Talán csak néhány horgásznak lesz feltünö, ha aznap éjjel furamód illuminált halakat Fog ki. Fee lenyelte az italát. Félszeg mosollyal hőrrent egyet, és felkelt - Jőjjön - mondta. - Ejtsünk foglyokat. A megjegyzés könnyedén hangzott, különősen Zalman Fee szájából. A férfi megigazította fehér kesztyüjét, majd rutinos mozdulattal a zakója alá nyúlt, ellenőrizvén pisztolya hozzáférhetösé é : ,. - Miböl van a hónaljtokja? - firtatta Pikírt - áenetikai? - Hogy érti ezt? Nem kapott választ. A nő esküdni mert volna, hogy Zalmannak izzad a tenyere. Ezt azért gondolta, mert az övé sem viselkedett másképp. Rosszat sejtett. Talán a gyerek kőzetsége, talán a rátörő fáradtság miatL A hangulatos, bár hamisított dzsunka soha nem tett meg a folyón egy métert sem. Eleje, hátulja felfelé ívelt, ahogyan egy fejetlen, kétfarkú skorpió görbítené méregFullánkját, ha külőnösképpen felingerelnék. Pikírt valami kedveset akart mondani. Megérintette a férfi kezét. - Ha netán lönének, óvatosan vesse hasra magát. Régen mosták fel a padlót. - Ne aggódjék. Mielőtt befogadnék egy golyót a szervezetembe, fertőtleníteni fogom. - Fee megszorította Shanon kezét és el sem engedte. Hajszálra úgy festettek, mint egy emberpár az egymás felé tapogatózás valamely fázisában. Kéz a kézben leandalogtak a bárba. Balladai félhomály fogadta öket, buja zene lüktetett körös-kőrül. Néhány lengén öltőzött, metszett szemü lány vonaglott az asztalok mentén futó pódiumon, úgyszólván a vendégek poharában. Akadt egy-két emberpár amely csaknem öl az ölben stádiumban járt. Határozottan befülledt a levegő az erotikától. Pikírt felismert néhány arcot. Fee embereit. A férfiak szemvillanásokat váltottak. Egyenként eltünedeztek a bárból. Shanont is felismerte valaki. Az a Shawn Sekera, aki a kommandósok főnőkét, áertan Mayést méregkapszulával kínálta a saját esküvőjén, nem bízván ezt a munkát az ifjú hitvesre, aki az adagolást - ha r náltabban is - nyilván esztendőkig aprózta volna. Valamivel korábban ugyanez a Shawn Sekera, sísapkával a fején, Quintaró közremüködésével a félhomályos parkolóban agyonverte Mona-Lisa Yaffét, mert aklzor összetévesztette őt Shanon Boglelal. Az a Shawn Sekera, aki a három válogatott bérgyilkos közül egyedül maradt sértetlen, aki ezúttal a fenékben ápolt kollégái biztonsága felett örködött, minden eshetőségre készen. Shawn Sekera tudta, hogy most nem téved. Ellépdelt a bárhoz. Mintha a mixerrel beszélgetne, átnyúlt a pulton és megérintett egy apró gombot. Odalent megszólalt a vészcsengő.
Camea Kisi ősszerezzent és felsikoltott. Quintaro sérült jobb vállán és bal lábán fehér kötést viselt, de nyomban ta po. ter ett és fegyvert ragadott. Profi, akit nemrég egy hálálravált ne ka dat sebzett meg, nem nyúlt semmihez, fel sem fogta: a vészélyt. Eszméletlenül feküdt az ágy tetején, immár második napja. Vénájába infúzió csepegett, vizelete müanyag zsákba ürült. Félig leszelt karja üstkősödött. Camea Kisi hamar magához tért az első riadalom után. Felkapott egy géppisztolyt, és az ajtóhoz rohant. Hallgatózott, majd lenyomta a kilincset és kilesett a folyosóra. - áyere - intett a szeretőjének. Quintaro búcsúpillantástvetett haldokló barátjára, és kőverte a nőt. Ha feljutnának néhány lépcsőfokon, talán belevethetnék magukat a folyóba. Sekera jelzése csak egyet jelenthet: a dzsunkán, a parton hemzsegnek a rendőrök. Quintaro félt a víztől, de nem volt más választása. Úszni talán kőnnyebben tud majd sérült lábbal, mintjárni. De meddig bírhatja? Eljutottak a lépcső tetejére. Berontottak az első ajtón. A helyiségben vágott szemü, nyúlánk szépség dögönyözött egy megereszkedett húsú asszonyt. A vendég hisztérikusan felsikoltott, amikor a páros keresztülrohant a szobán. A masszírozónő sejtette, miröl lehet szó. áyakorlottan hasra vetette magát, és behemperedett az ágy alá. Az ablak nehezen nyílt. Az ajtóban fegyveresek tolongtak, egyetlen pillanatig. Ki-ki odébbgurult, földre vágta magát, látván Kisi kezében a géppisztolyt. A szomszédos helyiség elválasztó függönyén is harcias civilruhások rontottak keresztül. - Menekülj! - kiáltotta Kisi, és félreállt az ablak elől, hogy szeretője kimászhasson. Qwintaro felkapaszkodott a np7ásba. A nő tüzet nyitott. eo8 A fegyverropogás hallatán Sekera otthagyta a bárt, felhorgadt a vadászösztöne. A pasasával együtt eltünő Shanon Bogle nyomába eredt. Futtában rántotta elő a pisztolyát. Pikírt megszaporázta a lépteit a harci zajra, de így is alig érte utol Zalman Fee-t. A fér6 bevárta a kanyar előtt. Hátrafordult. Megpillantotta Sekerát. Elkapta Shanon karját, hogy a földre rántsa a nőt, ugyanakkor tüzet nyitott az üldözőre. Egyszerre dörrent a két férfi pisztolya. Kist nem sokáig lövöldőzhetett. Egy mesterlövész megsebezte a csuklóját, kilőtte kezéböl a géppisztolyt. guintaro rájött, hogy hatalmas teste nem csúszhat át az ablaknyíláson. Fejjel előre, magatehetetlenül beszorult. Félt, hogy belelőnek. Nem bántották. Csípős megjegyzések kíséretében kifejtették a szülőcsatornának is beillő csapdából. Shanon nem habozott, hogy használja-e a fegyverét. Sekera karjára célzott, de a nekitántorodó Fee megtaszította. Sekera tétován megtorpant. Kiejtette kezéböl a pisztolyt, aztán megroggyanó térddel, lassan összecsuklott.
Sharion vigyázva a padlóra fektette Fee-t. A férfi oldalra fordult, összegörnyedt fektében. Karját a hasára szorította, mintha tamponálni akarná vérző sebét. Shanon sikoltozni, zokogni akart. Tennie kellett valamit, a férfi halványkék ingén egyre gyorsabban terjedt a rettentő vörös folt. Letérdelt mellé, elvette karját a sérülésről és rászorított egy tiszta zsebkendőt. Nem fogta fel saját iszonyának hangjait, nem hallotta, hogy nyögdécsel. Azt figyelte, hogyan huny ki a fény a barna szempárban. Fee tekintete elhomályosult. Keze újra visszatalált a sebre. Oda, ahol fájt. Pikírt látta, hogy a nyomozók feléjük rohannak. Felkelt a földröl, a halott Sekerához lépett. Rutinosan, a bérgyilkos méteres nyakkendőjével fogta meg a pisztolyt. Átok amerikai önvédelmi Fegyver volt, a nevezetes Szombat Esti Speciál. Hagyta, hogy elvegyék tőle. Hallotta, hogy körülötte mindenki őrjöng a kétségbeesésföl. Ketten felemelték a nyöszörgő Fee-t, egy ember telefonálni rohant, mások a foglyokat terelgették. Egy tagbaszakadt hekus átkozódva belerúgott Sekera testébe. Pikírt lassan megindult a gyászos menet után. A parton lefektették Fee-t. Camea Kisi az anyanyelvén szitkozódott, sérült csuklóját rázva a vérét fröcskölte. Shanon letérdelt Fee mellé. Eligazította a ráterített zakót. r - Elkaptam őket? - suttogta Zalman. Szemébe nem tért vissza az élet. A környező lámpák fénye is kialudt benne. - EI - felelte a nő nagy őnuralommal. A férfi hangtalanul elsírta magát. Fájdalmai fokozódtak. Nem akart odafigyelni. Megérintette Shanon kezét. Nem volt erő a szorításában. - Mégsem tudtam előre letőrölni a golyót. Bekaptam mocskosan - panaszkodott erőltetett vigyorgással. - Még letőrölheti, ha kiszedték magából - Felelte Shanon. Akarta, hogy Fee életben maradjon. A férF ujjai elernyedtek. Szeme lecsukndott. Pikírt hangosan felnyögött, és elsírta magát. Megérkezett a mentőautó. Fee-t hordágyra helyezték. Mellé fektették a haldokló gengsztert, Proftot. A szirénaszó még sokáig jajongott a suttogó nézelődőkkel megtelő part Fölött. Shanon egy vérfolt mellett térdelt. Látta lúdbőrözni, megalvadni. Sírása lassan csendesedett. Amikor a kocsija közelébe vánszorgott, hallotta, hogy tombol a telefon. Neal zavartalanul aludt a hátsó ülésen. - Az istenit - mondta Ekrazit, amikor Shanon beleszipogott a kagylóba. - Hol tekeregsz? Rohanj be az irodába. Haditanácsot tartunk. - Megyek - felelte Pikírt alig hallhatóan. Neal motyogott valamit álmában. A motor hörrenésére sem riadt fel. Pikírt szeretett volna helyet cserélni a szélvédővel, hogy közelebb legyen az ablaktörlöhöz. Szakadatlanul ömlöttek a könnyei.
Ekrazit Shanonba diktált e y bögre löttyőr, áme., nem kávé, nanem hí, ,ított ag; ag látszatát keltette. sapiens gyászos képpel meditált főfelügyelő kollégája sorsa :őiött, majd hirtelen ötlettel olősz dte a királyfiak fab :lúj4t, de m ;utott nasszire a példüb széddel, mert a nő r átörmec't. - aelejtsd I e t a kics ded tö~ténetet a idióta sári ánnyal. A lnétfjü szörnyeteg méltár?yos prcba l állította a hősöket. Lenyisszantották a rohadt fejEit s k sz, véget ért a mese. lanapsá hidrával küzdünk, amely minden lemetszett feje i7 helyett kettőt növeszt. Ez a hidra-szindróma: lecsuksz három bünözőt, hat jön helyettük. vZá r nem férnek a börtönökbe. Rövidesen me fordul a kocka, ők lesznek kínn, mi pedig a rács mö é meneki lünk, ho y tőlük oitalm,azzon. e40 Ekrazit megkocogtatta az asztalra terített térképet. - Ide figyeljetek. Tetovált azt óhajtja, hogy a váltságdíjat motorcsónak vigye el nekik. A folyónak ezen a szakaszán hat kisebb sziget fekszik egymás közelében. A motorosnak közöttük kell köröznie. A megfelelő pillanatban Tetováit előlép és nyélbe üthetik a cserét: ő megkapja a pénzes zsákot, átadja a köveket. Az ötlet zseníális. A motorcsónakban legfeljebb két ember lehet, gyakorlatilag száz kört is megtétethetnek velük, mielőtt megállítják őket. Elméletben az akció békésen fog lezajlani. Vandeáriff emberei átadják a pénzt. és mehetnek a kövekkel meg isten hírivel. A szigetcsoport előtt és mögött lesben állhatunk egy-egy gyors hajóval, de nem lenne okos tüzharcba keveredni egyik bünözöcsoporttal sem, mert vagy a köveket, vagy a pénzt, vagy mindent elveszíthetünk. Mindenesetre szemmel tarthatjuk őket. Az akció egy óra múlva kezdődik. Shanon a fejét ingatta. - Nem megyek te! veletek egyik hajóra sem. Majd a parton imádkozom értetek. ftáhagyták. Darry Maslansky és Indra kissé le6tymáióan mérte végig. Nem sok kellett neki. hogy összetörjön. Pilsírt nem törődött velük. Feltárcsázta a kórházat. Megtudta, ho y Proft üszkös karját amputálták. dializálássai, vércserével próbálják megmenteni az életét. Zalman Fee még a mütőben volt. A lővedék átfúrta a lépét, s iszonyatos erejü vérzést okozott. Shanon kocsiba ült és a találka helyszínének közelébe indult. A szigetcsoportot szegélyező jobb partra hajtott, remélve, hogy nem sokat mulaszt el az eseményekböi. áyalogösvényen gurult végig, fák hajoltak a feje fölé. A kocsi ringatózása elmélyítette Neal álmát. Tetovált a jobb part Felőli szigeten rejtbzött Szüzzel. Lyon és Yeti a szemközt elhelyezkedő földdarabon küzdött feszültségével és a szúnyogok hadával. Volt idejük felkészülni, a csapdát felállítani, elsüllyeszteni szem elől. Vártak. A me beszélt időben rne yelent a motorcsónak. A kortr ány mögött magas Férfi állt, a reflektor tompított fénye alig néhány
méternyire világította tr eg a vízfe(ületet. Nem volt könnyü a szigetek közti keskeny folyosókon irányítani a csónakot. A padlón néhány fegyveres hasalt. Nem mozdultak, nem akarták, hogy idő előtt észrevegyék őket. e4e A motoros kitartóan kötőzött, behatolt minden ösvényre, többször megkerülte a szigeteket. A kormány mögött álló férfi éber tekintettel fürkészte az elvadult növényzetet, a keskeny partokat, mindhiába. A csónak a padlójára nehezedő teher míatt ügyetlenül manőverezett. A Hold alig világított, a folyön fekete árnyak nyúltak, a kirándulás kísértetíes hangulatú volt. Tetovált és Lynn jelt adott egymásnak. Amikor a matorcsönak a vízbe süllyesztett háló fölött készült áthaladni, a két férF megérintett egy-egy gombot. Az elektromos csörlő nyomban életre kelt. Szorosan szőtt, erős hálö rebbent a víztükőr fölé. Felrebbent és megfeszült. A esönak belerohant. Az ütközés kivetette belőle a kormány mögött álló férfit. A fenéken hasaló fegyveresek egymásra csúsztak, megemelkedtek. Legtöbbjük átbukott a peremen és a vízbe zuhant. Végtagok törtek, jajgatás hallatszott. A motor hörrenve leállt. Szüz feltérdelt a parton és célzásra emelte íjpuskáját. Nesztelenül lövöldözött a vízben csapkodó, a csónak peremébe kapaszkodó vagy a partok valamelyike felé tempózó alakokra. Lyon és Tetovált a Folyóba lökte a csörlőt. Nem tartott két percig sem. Amikor az üszók feje elmerült, Hennessey kést harapott a fogai közé, és a vízbe vetette magát. A háló lassan eltünt a mélyben. Tetovált a csónakhoz tempózott és felkapaszkodott. Késére szüksége volt, mert talált néhány elevent a padlón hullámzó humánszardíniában. Amikor végzett velük, vállra vetette a pénzes zsákot, beállította a kormányt és harmadik nekifutásra elindította a lefulladt motort. Aztán kiugrott a nekilendülő csónakból. Míg a motoros nyMegyenesen előreszáguldott, a szigetcsoport végében ört állö hajó felé, Hennessey és Yeti közrefogta a rettegő Szüzt és a partra tempóztak vele. Lyon a zsákot vonszolva úszott utánuk. Megkeresték a bokrok közé rejtett kocsijukat és elhajtottak. Az őrhajó személyzete látta a felé vágtató motorcsónakot. A kormányos reflexeinek köszönhetően az utolsó pillanatban elkerülték az ütközést, majd üzőbe vették a menekülőt. Pikirt nem használta a kocsija reflektorát. Lassan gurult a fakulö éjbe olvadó fekete limuzin után. Nem tudta biztosan, mi történhetett a két sziget között, de a hangokból megítélheüe, hogy a motorcsónak kénytelen volt megállni. Hallotta a fojtott jajveszékelést, aztán újra felbőgött a motor mielőtt a négy férfi partra Evickélt volna. Shanon.esküdni mert volna, hogy hatmüüó dollár nyomában gurul. A fekete limuzin közelsége miatt nem merte a rádióját használni, jóllehet kezdte gyanítani, merre tartanak. Neal előrecsücsörített szájjal, szétvetett karokkal aludt a
háta mögött. Tetovált könyékig merült a bankjegyekbe. Minden darab valódi volt, alig használt, gyönyörü. Szüz elégedett oldalpillantással nyugtázta a pénz megtétéc, de inkább az előtte álló feladatra koncentrált. Nyakába akasztott két géppisztolyt, zubbonya zsebét teletömködte tartalék tárakkal, övére kézigránátokat aggatott. Yeti vezetett, az útra Fgyelt. Lyon halkan nevetgélt mellette, aztán tárcsá zott és hátranyújtotta a telefonkagylót Hennessey-nek - Ostobaságot követett el - közölte Tetovált Vandeáriffel. Mindazonáltal elárulom, hol találja a múzeumát. Mi perceken belül átlépjük az ot szághatárt. Remélem elismeri, hogy legyőztük. Rengeteg pénzt és energiát ö!t bele ebbe a játékba. Most legalább tudja, hogy mégsem eleget. - Megöletem magát, Hennessey. Előbb megvakíttatom, aztán elevenen megégettetem. Az ilyen alávaló alakokat ki kell irtani. Tetovált elvigyorodott. - Ha kíváncsi a véleményemre, magáriát rohadtabb, átkozottabb patkány még nem született. Pá, VandeáriFf. Hennessey elégedetten hátradőlt. A gyüjtő perceken belül szétszalasztja hadserege maradékát. Megpróbálja üldözőbe venni őket, visszaszerezni a múzeumból elvitt kincseit. Besétál az utolsó kelepcébe is. Mert ők most hozzá sietnek, személyes vizitre. Tetovált tudta, hogy csak akkor lesz teljesen elégedett, ha holtan látja ellenségét, aki immár egy éve jár a nyomában és leleményes halálnemeket gondol ki számára. Néhány francos, színes kőért, melyekről ő, Tetovált kezdetben csak annyit tudott, hogy szépen ékesítik a kis Stelio nyakát. A gyémántoknál van a kutya elásva. Hennessey elvigyorodott. Ha VandeáriFf meghal, nem köröztetheti tovább a kőveket. El lehet adni őket. áazdagok lesznek. Vajon a végén hányfelé kell osztani a zsákmányt? Hányan lesznek, amikor a levegőbe emelkedik velük a bérbevett sportrepülőgép? Hennessey levette nedves ingét. Csupasz bőrére húzta a golyóálló mellényt. Lyon és Szüz követte a példáját. A kölyök nyakában csörömpöltek az összeütődő fegyverek. A kormánynál ülő Yetire is felsegítették a páncélborítást. A kocsi szaladt velitk. Shanon lemaradt, nem akarta, hogy észrevegyék. Egyre sürübben lesett hátra, de Neal aludt. Ráhajtott a Vandeáriff villa felé -vezető privát útra. Nyúlánkjegenyefasor hajladozott fölötte. Mire a bejárathoz ért, a rácskapu eltünt a helyéről. Füstölgő, szomorú romhalmaz jelezte, hogy a fekete limuzin rohama előtt kézigránátok dolgoztak. Shanon lehajtott az útról, és félreállitotta a kocsit ajegenyefák árnyékában élő törpe növényzet között. elővette a pisztolyát, s futásnak eredt. Senki nem tartóztatta fel a kapuban. Halott portások nem tilthatják meg a belépést. Shanon a kavicsos sétautat szegélyezö sövény mentén rohant.
áéppisztolyok ugattak, kézigránátok detonációja szólt. A villa főldszinti ablakai mögül lángnyelvek törtek elö. Vandeáriff testőrsége kétségbeesetten harcolt a támadók ellen. A fegyverek lármájába emberi ordítás vegyült. Halottak hevertek az autóúton, a bokrok rnögőtt, a villa előtt álló káprázatos szőkőkút vizében. , Vandeáriff szemtől-szemben állt Tetoválttal. A robbanások nyomán kitőrt tüzvész az ajtót nyaldosta, Füst gomolygott a kőnyvtárszobában. Az idősebb és a fiatalabb férFi előszőr.látta egymást. Farkasszemet néztek. Tetovált lassan elvigyorodott és előrelépett. A falhoz taszította a gyüjtőt és marokra szorította az állkapcsát. Pisztolya csöve tétovázva lebegett VandeáriFf orra és szája előtt. A füst vastagodott. Az ajtó beszakadt; roppanása elnyomta a lövés dörejét. Tetovált sarkon fordult, és az ablakhoz sietett. Levetette magát a mélybe. Irtózatos fájdalmat érzett a lábában. Megpróbált felállni. Látta, hogy Szüz siet felé. Segítséget kérö mozdulattal a karját nyújtotta az i únak Blase Martinez lehajolt, fegyvert tartó kezével igyekezett átkarolni Hennessey-t. A géppisztoly csöve megállapodott a töfött lábú féró halántékánál. Aztán Szüz árlépett a holttest főlött. A kocsi felé igyekezett. Lyon Hoeniget nemrég látta elesni. Yeti sot sa felől sem volt kétsége. Megfogta a limuzin kilincsét. Egy alak bukkant fel a kocsi előtt. Egy nő. -, --- 4 Shanon Bogle Fellendített lábbal előrelendült, és leterítette Martinezt. Szüz hanyatt esett, de fegyverét nem engedte el. Ráfeszítette az ujját a ravaszra. Valaki a kezére taposott. Az óriás hajolt fölé, ökle lesújtott a homlokára. Szüz hátraejtette a fejét. Yeti félrerúgta mellőle a géppisztolyt. Shanon rámeredt a hatalmas termetü férfira. Tudta, hogy Dero Niels nem először mentette meg az életét. Felemelte a karját. - Itt van a stukkerom a nadrágom derekánál. Odaadjam vagy elveszed? Yeti bizalmatlannak látszott. A Fegyverért nyúlt, behajította az egyik bokorba. Aztán elhúzta az útból Szüz testét, és kinyitotta a kocsiajtót. - És most? - kérdezte. - Puszta kézzel nem fogok neked rontani. Csömöröm van a vértől. Menj el. Tartsd meg a gátlásodat: ne gyilkolj. - Hennessey azt tervezte, hogy meglátogatja az anyját, mielőtt végleg meglép az országból - közölte Dero Nieis. Shanon félrehajtott fejjel nézett rá. Aztán Felnevetett, de némi hisztérikus felhanggal. - Majd megviszem a mamának a szomorú hírt. - Nem jössz velem? - kérdezte Yeti elkínzott vigyorral. Bal combján vérfolt terebélyesedett. - Időbe telik. amíg Felhajtok
egy nőt. - Lesz időd. Legalább tíz perc előnyhöz jutsz, ha most elmész. Dero Niels beült a limuzinba és elhajtott. Shanon lehajolt. Megérintette Blase Martinez nyaki aortáját. Nem volt kedve a vállára kapni az i út, de otthagyni sem merte, attól tarn a, hogy feleszmél és megszökik. A kapu maradványa felé pillantott. Néhány nappal ezelőtt járt erre utoljára, végígballagott ezen az istentelen úton. Akkor még épségben állt a villa, Vandeáriff hatalma töretlennek látszott. Közeledő szirénavijjogás hallatszott. Elsőként tüzoltókocsik ördüitek a parkba, nyomukban rendőrautók iparkodtak. Legvégül rohammentő érkezett. A villa vörös fénnyel lángolt a mind Fakóbb égbolt alatt, s mintha elolvadt, szétfolyt üvegü ablakai mögött kelt volna a haragos Nap. Shanon a vállára fektette az alvó Nealt, úgy lépdelt vele a lakásajtói, . Elképzelni sem tudta volna, hogy ilyen súlyos lehet egy ötéves gyerek. Betapogatózott a hálószobába, és az ágyra fektette a kisfiút. A nyitott szemmel. tarkója alá fektetett karral heverésző Melotti mellé. - A helyedben vizeletmintát vennék tőle, amint felébred közölte Shanon a döbbentnek látszó férfival. - Esküdni mernék, hogy az anyja Fél marék altatóval etette meg, mielőtt eldöntőtte volna, kire sózza. Melotti az ágy Fölé szerelt lámpával a gyerek pupillájára világított. Eltakarta, majd újra a szemhéja alá lobbantotta a fényt. Neal álmában nyöszörögve megmozdította a karját, és ellegyezett az arca előtt, mintha legyet hajtana. - Könnyen lehet, hogy igazad van - dünnyögte Raban. Ez persze nem rendőri ügy - tette hozzá némi éllel. - Hol voltatok? Shanon legyintve kiment a szobából. Beállt a zuhany alá. Talán egy órát töltött a hideg víz alatt. Aztán dideregve felöltözött, leszaladt az utcára és beült a kocsijába. Beengedték Zalman Fee-hez. A férfi müanyagvezetékek indái között feküdt az ágyon. Arca sápadt, bőre merev volt. Szemét résnyire nyitotta. Shanon megsimogatta a homlokát. - Reggel van - mondta halkan. - Felkelt a Nap. Fee erőtlenül legyintett. - Mindig felkel. - Tetovált és VandeáriFf nem látja többé - Felelte a nő. Nem tért ki a részletekre. Fee eltöprengett. Szeme lecsukódott. Mielőtt elaludt volna, megkérdezte: - Láthatnám a gyémántokat? - áyémántok? - töprengett Shanon. Léteztek-e valaha is? Fee-nek igaza lehet. Le kellett volna tartóztatni a köveket. Átkozottak. A belépő on:,osnak meg sem kellett szólalnia. Pikírt
biccentett és kifelé indult a kórteremből. A doktor követte. Az ajtó előtt megszólította a kimerültnek látszó nőt. - Szedje össze magát - mondta halkan. - Túi fogja élni. - Kicsoda? - kérdezte Shanon rezignáltan. A doktor Fanyar mosollyal válaszolt. Fejével a kórterem felé intett. Kezét zsebre süllyesztve nézett az elfutó nő után. e46 Sapiens szobájában gyültek össze. Úri szalonokban lábujjhegyen illik a dugónak távoznia a pezsgős palackból. Ekrazit csöppet sem gyengéd keze alól a mennyezetig szökött a hab. Összecsőrrentek a poharak. Pikfrt nem ivott. Úrinö ebéd előtt nem fogyaszt alkoholt. Hátat fordított a társaságnak. Az elmúlt napokban látta őket éppen eleget. Elmondhatta volna, hogy legtöbbjük feleségénél is szerencsésebb. Ha ez szerencse. Hallotta, hogy az éjszakai élményről beszélnek, az üldözöbe vett, gazdátlan motorcsónakról, amely néhány perces hajsza után fogta magát, partnak ütközött és felrobbant. Ő másféle tüznek volt szemtanúja. Amikor kérdezték, nem tudott róla. hová lett Dero Niels. Sejtette, hogy Szüz megmondja, amint teheti. Miként a Szent Kristóf börtön közelében eltérített furgon életben maradt, lassan lábadozó alkalmazottja is kiválasztja majd a Foglyul ejtett gorillák közül a támadóit. Egyikük valószínüleg Brant lesz, a tüpettyes öltönyös, fényesre suvickolt cipöjü főpribék, akit a magánrr úzeumból elvitt kincseket rejtő furgon mellett fogtak el a rendörök. Shanonnak eszébejutott a madárfuvolázó hajnal a leégett erdei háznál. Tényleg ez volt az utolsó ügye? Laurie Breslau kopogás nélkül robbant be az irodába. A hórihorgas, platinaszőke asszony tajtékzott. - Valaki felelni fog a történtekérit Maguknak kutyakötelességük lett volna gondoskodni Raynor Vandeáriff úr biztonságáról. Pikírt visszapördült az ablaktól. - Mi kevertük bajba? - Régen vo!t do!gom ilyen szennyes ügdyel? Tudják e yáltalán, hogy mitje!m e y hí;n ..,es mí.így íjtő meggy',ikolása? Sat iens kiürítette a ;obarát. P em engedte. ho y P:kirt válaSZOI !ü?. E!Ő!é ett oZ e:S tala ITl tal, éS kihilW.a ma t aá ,JlS N e!őt . lIy mödon csakne~n a válláig ért. - ngedje meg, hogy kijávítsam a hírest hírhedtre. -. an ad;; J latá, n, a számítógép állította össze. Körczött mütár yak jegyz ke. .'ánde riff r ..boltatta ?ssz ,,:alamenny,it. l y iu. ett hozzá ` éd it k;.ncsekllez. Jalósá os mí társyrabló hadsere et tartott fnn. ami! or azonban föle loptak, felháborodott. Emiatt fcly:t a .::nger vér. A ma a a.a Ileni merény,let hátterÉb :n is az markáns a.lakja domborodik. Nézzen szembe a tényekk l, dok.ter 8reslau. - l átni a.kar; m az eóész anyagot. Egy órán belül - s ,ttodta
J aZ aS ZCnv, fÉkeZ`yE y'L;lCIEtét. e48 Sapiens vállat vont. Fémmel bevont, korcsolyaétre emlékeztető csizmasarkán billegett. - Értelemszerüen nem fogja látni egy óra múlva - közölte. - Valamennyien átdolgoztuk az éjszakát. Kérni fogom elfogulat.tan ügyész kijelölését. Breslau valósággal leeresztett, mint egy megszúrt gumikacsa. Arca elszürkült. Ekrazit pezsgővel kínálta. A nő a fejét rázta. - Nem kell. Mutánsoktól máskor sem fogadnám el. Ekrazit elmélyítette a hangját, hogy durvának hasson: =vEgykét év, és dugna maga még niggerrel is. Breslau összeszedte méltóságtartalékait. Megfelelő zárszót keresett a páni távozáshoz. - A gyémántokkal hogyan fognak elszámolni? - kérdezte az ajtóból. - Ott egye meg a fene őket, ahol vannak - felelte Shanon. De hol vannak? Akárhol, nem kérnek enni, nem igényelnek hütőtárolást, bírják az időjárás viszontagságait. EIFérnek egy csecsemő tenyerén, mégis akkora hatalmuk van, akár az ördőgnek. Breslaunak akadt még tartalék méregfoga. Belevágta Shanonba. - Maga ellen eljárást indítok - közölte. Nem nézett Ekrazitra, csak a fejével intett felé. - Ugyancsak Kitőröm a nyakukat. - Ha valaki nagyképüen buta, duplán vét az emberi együttélés szabályai ellen. Márpedig maga nagyképüen buta ősszegezte Sapiens, majd hozzábiggyesztette: - Doktor Breslau. Indra hüledezett. Látványosan tette, nehogy együttérzése elkerülje az ügyésznő figyelmét. Sapiens tánclépéseket tett pengő csizmasarkain. Akkor is vidáman dzsiggelt, amikor f,aurie Breslau rájuk vágta az ajtöt. Nem kellett magyarázkodnia. A nő népszerütlen volt munkatársai előtt. - Itthagysz minket? - kérdezte a főnök. Bánatos szemeket meresztett Shanonra. - Ha Fee felépül, átmész az ő csoportjába? - Dilemmák - sóhajtott Pikírt. - Dilemmák, tucatjával. Először is Tetovált édesanyját kell meglátogatnom. Indra, aki az elmúlt napokat poros aktákba szuvasodva töltőtte, s ezért betéve tudta az anyagot, Felkapta a fejét. - Mit látogatsz rajta? , - A fia el akart tőle búcsúzni. Megmondom neki, hogy a megtévedt gyermek halott. Indra elvigyorodott. - Remélem, nem retúrt váltottál a másvilágra. Mert oda kell utaznod, ha a mamával akarsz beszélni. Immár nyolc éve megtért az örök vadászmezőkre. Shanon vállat vont. - Viszek neki virágot.
- Inkább aludd ki magad - tanácsolta Sapiens szeretettel. Kütta maradék pezsgőjét, majd nagy aktivitással vezényelni kezdett. - Aki talpon volt éjszaka, az hazamegy az ágyába. Aki paplan alatt éjszakázott, itt marad. Most jön a munka rondája, értelemszerüen. A jegyzőkönyvek mázsái. Pikírt úgy döntött. ő hazamegy. Végignézett az elcsigázott, nyütt társaságon. Szeme megakadt a mézszőke Indrán. Tekintetük összesistergett. Volt valami alattomos vonás a férF arcán, ami szöget ütött a nő fejébe. Indra kilógott a csapatból. Sosem tetszett odaillőnek, de most hangsúlyt kapott a különbözése. Shanon távozott. Elképzelni sem tudta, hogy lefekhetne aludni. Agya pontosan olyan intenzitással müködött, mint az ügy kezdetén. Ha eszébe jutott, ho y futni hagyta Yetit, nem érzett lelkifurdalást, legfeljebb a hatmillió dollár gondolatára facsarodott el a szíve. Dero Niels nem borult le a lába elé, nem látszott különösebben hálásnak a szerzett előnyért. De miért is !ett volna hálás? Egyszerü csereüzletet kötöttek. Yeti megmentette az életét, épp háromszor. mint a mesében: először a magánmúzeumnál, aztán Lynn Hoenig házában ütötte ki Szüz kezéből a fegyvert, végül a lángokban álló villánál akadályozta meg, hogy a hevenyészve felrügott fickó beleeresszen egy tár ólmot. Cserébe szinte semmi az a hatmillió. Shanon hazazötyögött a kora délelőtti csúcsforgalomban. Természetesnek találta, hogy nem csak Melotti, de Neal is ott motoszkál körülötte. A kisbú magához tért a gyanús kábulatból. Az éjszaka történtekre nem emlékezett. Állatkertbe akart menni. - Eljössz velünk? - kérdezte Raban. Shanon a férfira meredt. A körömkefe frizura és a drapériakék szempár ismerősnek hatott. Látta már valahol ezt a magas termetü, gengszterkalapot viselő, furcsa alakot. Nem is azon csodálkozott, hogy emlékszik rá az e!múlt na.pok tébolyából. Talán azon sem, hogy a férfi bevákotta fenyegetését és többször me nevettette. Az volt különös, hogy Melotti itt van. Visszakapta a fiát. Befalazhatná a rést, visszavonulhatna a saját életébe. Hol vonja meg a saját élete határait? Őt is körbekerítette volna fanyar gyengédségével és csaknem rokonseenves erőszakosságával? Dilemmák - A temetőbe kell mennem - felelte Shanon. Érezte, hogy szemöldöke felvonta magát, kérdőjelet formáz a homlokán, Melottit kérdezi-e? Vagy öt magát? - Befekszel, vagy csak vizitelsz? - firtatta Raban. Neal ingét gombolgatta. Shanon vállat vont. Elindultak. Hangulatos temető volt. A boltíves. vörös kőből emelt kolumbárium Falában, légypiszkos üveg mögött, akár egy óriási vitrinben, urnák sorakoztak. Egykor élt emberi lények hamvait őrizték a vázaformájú edények. Itt-ott elszáradt virágcsokrok, hervadhatatlan mükoszorúk hirdették a túlélők emlékezetét. Neal elvonszolta az apját, hogy egy távolabbi fal tővében csigákra vadásszanak. Shanon egyedül sétált tovább. Kihaltabb
temetőt legfeljebb éjfélkor lát az ember. Akadtak hozzátartozók, akik obeliszket emeltettek az elhunytnak, és a márványemlékmübe süllyesztették az urnát. Körős-körül szomorúfüzek hajladoztak, némelyik olyan letargiában, hogy levélbozontjában, akár egy sátorban, lakni lehetett volna. A Nap a boltíves kőfal mőgül kúszott fel szokott pályájára. Sejtelmes, halványsárga fényt folyatott a temetőkertre. Fel-felélénkülő szél csipdeste Shanon lúdbőröző karját. Futhatnékja támadt, mégis megtorpant az árnyékba vesző, porhomályú üveg elölt. Megpillantott egy urnát, amelyet mintha fekete csontból faragtak volna. Kibetüzte a gravírozást N IRMA HENNESSEY". Kitárta az üvegajtót. Poros, összecsomósodott pókháló lebbent rajta. Kiemelte az edényt. Léptek csikordultak mögötte a kavicsokon. Nem fordult meg, de számított rá, hogy Melotti közeledik néhány csípős megjegyzés elejtésének szándékával. Csattanást halÍott. Fojtottan, mintha pokróc alatt biztosítanának ki egy pisztolyt. Megpördült. lndra állt mögötte. Jobb kezét a nadrá ja zsebében tartotta. A szövet domborulata nem hagyott kétséget afelől, hogy mit tart a markában. Amúgy a férfi gyürött volt, háta sem a régi egyenes, arcát borosta kúszta be. Vigyorgott. - Borítsd ki! - parancsolta. Shanon lepattintotta a sapkát az edényről, majd tartalmát a földre rázta. A feltámadó szél szürke hamut kavart fel kőrülöttük, csak hamut és semmi mást. e50 Indra elkomorult. Bal kézzel az edényért nyúlt, majd egy obeliszkhez csapta. A kerámiatartó tompa csattanással darabokra hullott. Kerek feneke egy darabban vált el tőle. Egy apró bőrzacskó pottyant belőle a kavicsokra, olyasféle, mint az indiánok orvosságos talizmánja. Indra lelkes kiáltással ott termett és felkapta a zacskót. Kivette a kezét a zsebéből, a fegyverrel együit. Szétnyitotta a tarisznya száját és a tenyerébe rázta a tartalmát. Aztán a Nap felé tartotta a gyémántokat. Zőld és vörös szikraeső lobbant fel. Shanon vállat vont. Kövek. Na és? A pisztolyra koncentrált. - Oké, egy fejhosszal megelőztél. Kell is, hogy tovább táplálhasd önimádatodat, amely már régen nem mondható egészségesnek. . . Indra a zsebébe süllyesztette a zsákmányt. Elvigyorodott, majdnem úgy, ahogy egy becsapódó bomba vigyorogna, ha lennének arcizmai. Mézszőke hajába beleborzolt a szél. - Képzeled, hogy visszamegyek az irodába? Ott fogok könyőkölni, amíg minden ingem kirojtosodik? Hallgatom Sapiens hülye szövegét? Képzeled, hogy továbbra is egy leve őt szívok veled? - Bevallom, ezt képzeltem - Felelte Shanon. Látta, hogy Indra háta mögőtt Melotti közeled k. Neal lemaradhatott a csigalelőhelynél. A nőgyógyász megemelte a kalapját, minte
Pikírt üdvőzlésére, majd behúzódott egy síremlék mögé. - Nagyon jói rátapintottál, hogy mit érzek felőled - folytatta Indra. - Mégis hátat fordítottál nekem. Hiba volt. áazdag leszek. Bármit megszerezhetek. Ezer nőt veszek. - És néhány fiút - bőszítette Shanon. Indra önelégültségén rés támadt. - Mégis me nézted a kazettát? Shanon elnevette magát. - Csak éppen blöfföltem. És mit ad isten?! Indra előrelépett. Nem annyira, hogy Shanon a levegőbe emelkedhetett volna. - (vle ölvek. Soha nem gyülöltem úgy senkit, mint téged. - Pedig gyülöltéi eleget, hiszen csakis önmagadat szeretted. - Ez volt az utolsó szavad. Ekker valaki megszólalt Indra mögött, mégpedig Shanon eltéveszthetetlen, rekedtes, mély han ján: - i 1ohóságodban íziók gyötörnek. Szellemképpel vitázol. Itt vagyok. Indra megpördült, és belelőtt egy síremlékbe. Megzavarodottan vissza akart fordulni Shanon felé. A kolumbárium fala mellett Sapiens bukkant elő, akár egy alacsony nővésü cowboy, lábán westerncsizma, kezében colt. Csípőből tüzeit. Mintha'vákuum tépte volna ki a Fegyvert Indra kezéből. A mézszőke férfi Felüvőltött kínjában, és vérző csuklójához kapott. Aztán térdre roskadt Fájdalmában. Pikírt higgadt undorral felvette a földről a vérrel pettyezett pisztolyá - Világéletedben hülye voltál - mondta. - Most már biztos, hogy így is végzed. - Kivette Indra zsebéből a bőrzacskót. Melotti felegyenesedett a síremlék mögőtt. áengszterkalapján némi márványmorzsalék fehérlett. Nem lépett közelebb. Az állát vakargatta. Sapiens bilincset húzott elő a derékszíja alól. Talpra rántotta Indrát. Nem foglalkozott a sebellátással. - Értelemszerüen nem mondok véleményt a viselkedésedről. Azért tettelek meg Pikírt párjának, mert ideje volt, hogy valaki szembenézessen önmagaddal. Na, mit látsz? Az irodától követtelek. Tudtam, mit forgatsz a fejedben. Rájöhettél volna, hogy Pikírt behúz a csőbe, mint már annyiszor. Shanon nem kezdte bizonygatni, mennyire ártatlan. Zsebre vágta Yeti utolsó ajándékát. - Hé - szólt rá Sapiens. - Nem eszem meg. Kipróbálom a gyógyerejét, aztán kiállíthatod a múzeumban. - Pikírt Melottira nézett - Lenné) a sofőröm? - De aztán elmegyünk végre az Állatkertbe? - Veszünk Nealnek perecet - bólintott Shanon. Zalman Fee arca felderült a nő láttán. - Magára gondoltam. Pikírt lesütötte a szemét. Zavarba ejtette az öröm, hogy életben látja a főFelügyelőt. A csokoládészín szempárba visszatért a fény.
- Ki másra gondolhatna, mióta bekapta azt a golyót, amit Sekera nekem szánt?! Hoztam valamit. - Látom. Olyan magas, rrint én, feltéve. hogy nem visel tüsarkú cipőt. Nem kell zavarba hoznia. Ott vagyok. Képzelheti: füzőt tekertek a derekam köró, mondván, hogy azért szüksé es ez a viselet, mert szétnyirbálták a hasizmaimat. Mióta magarx -. hoz tértem az altatásból, azon tünödöm, hogy fehér kesz is védtelen az ember. - Holnaptól kiegészíti a ruhatárát egy golyóálló meüé e5e - Ugyan - felelte Fee. Megpróbálta felemelni a kezét, de a müanyag zsinórok megzizzentek körülötte. Halk sóha jal letett szándékáról. - Kidobták a szemétbe a legfőbb vérképző szervemet, a lépemet. Most aztán olyan sápadt leszek, mint egy pohár tej. - Nehéz volt küsmernem magát - sóhajtotta Shanon. Nem is próbált visszaemlékezni mindazokra a sértésekre, amelyeket a főfelügyelő fejéhez vagdosott, mindössze azért, mert megtévesztette fura, földöntúli humora. Inkább elővette a zacskót, és a takaróra borította a gyémántokat. Az ablakon beáradó fényben kacéran tündököltek a színes kövek. Fee mély lélegzetet vett. - Nem rossz - mondta. - Nagy ünneplésre számíthat. - Laurie Breslau a fejemet akarja. A fér6 legyintett. - A vízbefúló is ordibál a mentőövért. Ne vegye komolyan. Amikor utoljára itt járt, a halál tornácán szemlélődtem. Most teljesen éber vagyok. Meséljen. Pikírt beszámolt a történtekről. Zalman figyelmesen hallgatta, közben a köveket morzsolgatta ujjai között. Végül bólintott, és sorra elpöckőlte a gyémántokat a takarója túlsó végébe. Egyik karjába vér, a másikba infúzió csepegett, méla ritmusban. Széles válla szétlapította a hófehér huzatba bújtatott párnát. Úgy festett, mint egy ágyhoz kötözött, egyre kevésbé morózus medve. - Nem tudom, mikor lesz belőlem újra ember - mondta. Hónapokba kerülhet, amíg rekonstruálni tudom a hasizmaimat. De a meghívásomat fenntartom. Shanon szótlanul tett-vett. Összesöpörte és a zacskóba öntötte a köveket. Felemelkedett, odébb tolta a széket. Végigsimította a férfi homlokát. - áondolkozzon - kérte Fee. Tekintetét a feje fölé függesztett műanyag zsákokra emelte, majd újra Shanonra nézett. Lesz rá idő. Én is töprengek. Azon például, hogy túléltem-e a lövést, vagy egyenesen újjászülettem!? Megkérem valamire. Ha legközelebb jön, hozzon mézet. Megkóstolnám. Shanon bólintott. Aztán az ajtóhoz lépdelt. Akváriumban érezte magát a halványzöld folyosón. Úgyszólván vége a történetnek, gondolta. De hiszen maradt valami. Egy dilemma, amely a jelentőségét tekintve könnyen a fejére nőhetett.
