Minden közösségnek megvannak a maga legendái,

2012. Március

• Ünnepeink • Lelkészi oldal • Teológiai szemezgetés • Diakóniai oldal • Hitoktatás • Riport • Aktualitások •

Palócz János, Magyarország legidősebb presbitere „Egy dolgot kérek az Úrtól azért esedezem, hogy az Úr házában lakhassam egész életemben…” (Zsoltárok könyve 27; 4)

M

inden közösségnek megvannak a maga legendái, akiket mindenki ismer, akikről mindenki hallott, és akinek hiánya rögtön feltűnik. Ilyen legendája volt gyülekezetünknek Palócz János, vagy ahogy mindannyian szólítottuk, János bácsi. A templomba belépve az iratterjesztés kiadványai mellett álldogálva, üldögélve, kedves mosolygós arccal fogadta az érkezőket. Több évtizeden keresztül kínálta templomunkban vasárnaponként a református irodalmat, zenei CD-ket, könyveket. Az érdeklődőkkel kedvesen elbeszélgetett, talán ha idő akadt rá, tevékeny életének egy – egy állomásáról is mesélt. Az ő alakja hozzátartozott templomunkhoz, gyülekezetünk életéhez. Tudtuk, ha kirándulni megyünk, ha kerti bográcsozást szervezünk, rá biztosan számíthatunk. Csöndesen és nagy boldogan jött velünk, amerre csak mentünk. Ha arra volt szükség, két kezének munkáját adta, ha viszont úgy adódott, korát meghazudtoló módon szánkózott a Kékes lejtőin, együtt a gyerekekkel. Az utazás, a segítés, az adakozás egész életét átszőtte, akkor is, mikor az komoly nehézségeket, sőt kockázatot jelentet, amikor még nem volt szabad kereszténynek lenni, amikor még bűnnek számított Istenben hinni. János bácsi akkor is hosszú évtizedeken keresztül járta a Felvidéket, Erdélyt, a Délvidéket és Kárpátalját, táskájában Bibliával, énekeskönyvekkel, református kiadványokkal, és vitte a szigorúan ellenőrzött határokon át az ottani magyaroknak, ezzel is egy kis békességet, reménységet öntve beléjük, életben tartva a reformátusságot és Isten Igéjét. János bácsi az 1960-as évektől gyülekezetünk aktív presbitereként, valamint többször újraválasztott gondnokaként szolgált sok-sok esztendőn át. Később örökös pres-

biter lett. De nem csak nálunk. Tiszteletbeli presbiter volt többek között Tason, Vizsolyban és Békéssámsonon is. Dolgos kezei komoly segítséget jelentettek a miénk mellett számos más gyülekezetnek is. Párnákat varrt saját pénzén vásárolt anyagból – vasárnaponként mi is az általa készített párnánkon ülve hallgatjuk az istentiszteletet –, a konfirmandusoknak minden évben énekeskönyvet ajándékozott és nem számított, hogy ketten vagy húszan konfirmálnak. Akkor is így tett, mikor már nyugdíjba vonult. Értünk és a többi református közösségért hozott áldozatai – biztosra veszem, hogy ő nem annak érezte, nem úgy élte meg – számolatlanok és felsorolhatatlanok. János bácsi reformátusnak született, annak teremtette az Isten. Ő ezt teljes szívéből tudta, és szolgált, mi sem bizonyítja ezt jobban, hogy már kicsi gyermekkorától is ezt tartotta legfőbb feladatának. 1915-ben Kunszentmiklóson látta meg a napvilágot, többgyermekes, mezőgazdasággal foglalkozó családban. A legközelebbi templom 14 km-re feküdt a tanyától, ahol felnőtt. Szülei minden vasárnap télen és nyáron, tűző napsütésben vagy éppen szakadó hóban elgyalogoltak az istentiszteletre. János bácsi mint a legkisebb gyermek ilyenkor otthon maradni kényszerült. Egyszer elmesélte, mennyire várta már, hogy megnőjön és a szüleivel tarthasson. Amikor elérte azt a kort, ment. A 28 kilométeres utat minden vasárnap önszántából, kényszer nélkül megtette. Szülőházát elhagyva fiatalon felkerülvén Budapestre is rögtön csatlakozott református gyülekezethez. Először Újbudán, később nálunk, Angyalföldön találta meg azt a közösséget, ahova tartozni akart és ahova haláláig, ez év márciusáig tartozott. Bár testben eltávozott közülünk, jóságos lelke, fáradhatatlan tenni akarása örökre itt marad példaként szolgálva számunkra és az eljövendő nemzedékek számára. Hisszük, hogy János bácsi kívánsága teljesült, az Úr házában lakott, és lakik most és mindörökké. A feltámadás reményében: viszontlátásra János bácsi!

Teológiai szemezgetés

2. oldal

A Bárány

B

enedek Elek gyűjtése révén maradt ránk a „Bárány mája” című magyar népmese, mely történetben ugyan nem Jézus „bárány” mivoltán van a hangsúly, hanem azon, hogy egy lusta béreslegénynek nem volt mersze bevallani Jézusnak, hogy ő ette meg a bárány máját, és ezért a mese végére nagy árat kell fizetnie. Mégis, nem lehet véletlen, hogy a meseíró(k) Jézussal egy bárányt „készíttetnek” el vacsorára. Arra utal mindez, hogy Jézus és a bárány képe mennyire összekapcsolódott az emberek számára, s talán még Krisztus áldozatára való utalás fellelése sem túlzás ebben a mesében. Húsvét a kereszténység legnagyobb ünnepe, amikor az Egyház azt ünnepli, hogy Jézus feltámadt a halálból, s ezáltal minden embert megmentett a bűntől. Jézus éppen eme önként vállalt halál, az ember üdvéért elszenvedett helyettes áldozat révén kapta az Isten Báránya elnevezést. A Megváltónak, mint Báránynak leírása ismeretlen a judaizmusban. Az Ószövetségben a bárány a zsidó húsvét eledele volt, melynek hiba nélkülinek kellett lennie. A bárány vérével megkenték az ajtófélfát, hogy az egyiptomiak elsőszülöttjeire lesújtó Úr a zsidók házait megkímélje. Az Ószövetségben Krisztus-bizonyságot kereső keresztyének azonban már kezdetben az Ézsaiás 53-at Jézus Krisztusra kezdték alkalmazni. Ézsaiás próféta látnoki beszédében a Messiás, Jahve szolgája olyan, akit „Amikor kínozták, alázatos maradt, száját sem nyitotta ki. Mint a bárány, ha vágóhídra viszik, vagy mint a juh, mely némán tűri, hogy nyírják, ő sem nyitotta ki száját. Fogság és ítélet nélkül hurcolták el, de kortársai közül ki törődött azzal, hogy amikor kiirtják a földön élők közül, népe vétke miatt éri a büntetés?! A bűnösök közt adtak sírt neki, a gazdagok közé jutott halála után, bár nem követett el gonoszságot, és nem beszélt álnokul.” (Ézs 53,7-9) Az Újszövetségben Keresztelő János két ízben nevezte így meg Krisztust, az egyik alkalommal azzal kiegészítve, hogy „Ő veszi el a világ bűneit” (Jn 1,29). A szimbolikus

megnevezésnek mind az eredetét, mind pedig tulajdonképpeni értelmét azonban egyesek vitatják. A hagyományos vélemény az, amit már fentebb is vázoltunk, hogy Krisztus, mint az Isten által küldött bárány helyettünk áldozza fel önmagát és így elveszi a világ bűneit. Ebben az értelmezésben Keresztelő János tanúságtétele egyszersmind jövendölés is Jézus megváltást hozó, a világnak üdvösséget szerző haláláról. Jézus keresztre feszítése a páskaünnepen történt (Jn 18,39), így Pál is a páskabáránnyal azonosítja Jézust (1Kor 5,7), aki helyettes áldozatával elveszi a világ bűneit. Az ószövetségi áldozati állatokra vonatkozó előírásokat halálában magán viseli: hibátlan és némán alávetette magát a szenvedésnek és megöletésnek. Ahogyan tehát a húsvéti bárány megmentette a zsidókat, úgy mentette meg Jézus az egész emberiséget a haláltól. Ezért nevezi a kereszténység Krisztust Isten Bárányának. Ezt a jelképet a húsvéti étkezés is tovább élteti: sok helyen bárányt esznek vagy az arra emlékeztető sonkát. A Jelenések könyve Krisztusról, mint Bárányról úgy szól, mint aki Megváltó és Szabadító, aki az Antikrisztussal vívott harcában éppen engedelmes halála által lett győztes. Nagy hangsúlyt kap itt megöletésének ténye, s hogy vére a bűnből való váltságért folyt ki. Jézus azonban legyőzte a halált, méltóvá tétetett, hogy hatalma legyen a világ fölött. Isteni tiszteletben részesült, felmagasztaltatott, az ellene támadó hatalmakat pedig legyőzi. Ítélni fog, illetve megtart és üdvözít. A Bárány uralma tehát mindenek fölött való („Ezek a Bárány ellen fognak harcolni, a Bárány azonban legyőzi őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya”), s menyegzői vacsorában egyesül övéivel („Írd meg: Boldogok, akik hivatalosak a Bárány menyegzőjének vacsorájára!”). Aranyszájú Szent János és Szent Ágoston nyomán a bárányt az ártatlanság, a bűntelenség jelképének tekintjük. Folytatás a 4. oldalon

Nagyheti és Húsvéti Istentiszteleti alkalmak Nagyheti sorozat alkalmai „Miért van a kereszt” címmel Április 2-7-ig minden este 18 órakor a gyülekezeti termünkben kerülnek megtartásra • • • • •

Április 6. (Nagypéntek) Április 6. Április 8. (Húsvét I. nap) Április 8 Április 9. (Húsvét II. nap)

10 óra 18 óra 8 óra 10 óra 10 óra

– – – – –

Istentisztelet-Úrvacsora Istentisztelet-Úrvacsora Közös evangélikus, református Istentisztelet-Úrvacsora Istentisztelet-Úrvacsora Istentisztelet-Úrvacsora

Azoknak, akik az ünnepek alatt elutaznak vagy egyéb okok miatt nem tudnak eljönni a templomba, ÁLDOTT HÚSVÉTI ÜNNEPEKET KÍVÁN A GYÜLEKEZET PRESBITÉRIUMA!

„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk. Ámde a Krisztus feltámadott a halottak közül, zsengéjük lőn azoknak, akik elaludtak.” Lukács ev. 2; 10

Kedves Testvérek! A mai világ jelentős része sok mindent elfogad a jézusi tanításokból, nem vitatja személyét, csodáit, halálát. Csak eggyel nem tud megbékélni: a feltámadásával. Legyen szép a karácsony, jöjjünk rá milyen bölcs is a böjt önvizsgáló időszaka, találjunk párhuzamot a júdási árulás és a mai világ árulói között, némuljunk el a kegyetlen halála láttán, csak a feltámadással ne foglalkozzunk! Ne gondoljuk, hogy ez csak a XXI. század hozzáállása. Nézzünk a Bibliába: a főpapok húsvét után elhíresztelik, hogy a tanítványok lopták el Jézus testét. A pogányok azt vallották Jézus nem több, mint a mítoszok meghaló és újra feltámadó istensége, vagy bolondságnak tartották az egészet. Valahol ma is itt tartunk! Imádkozunk, kérjük, hogy adjon kenyeret, segítsen meggyógyulni, előrébb jutni, békességet találni. De amikor életünk ajtaján kopogtat a mulandóság, a halál, egyszerre csak lebénulunk. Hívőként, hitetlenként csak egyet szajkózunk: ez nem történhet meg velem! Rádöbbenünk, mennyi mindent elszalasztottunk, és menynyi feladatunk van még! Vitatjuk Isten jogát! Naponta tapasztalom, jobban bíznak az emberek az orvosban, mint az Istenben. Könnyebben hiszik el egy specialistának, hogy van még remény a földön, mint Istennek az örök élet ígéretét. Akkor hívnak lelkészt, amikor már az emberi remény elfogyott. Sokszor hiszik, hogy ott, ahol a tudomány véget ér, majd az ő imája megfordítja Isten akaratát. Kudarc lesz belőle, mert a családtagok úgy élik meg a csoda elmaradását, hogy nem segített az Isten. Marad bennük a tanítványok nagypénteki hite: itt a vég, meghalt Jézus. Nem maradt más, gyertek, temessük el! Sok évvel ezelőtt egy leukémiás kislány, akit nem neveltek hívőnek, aki addig papot, Bibliát nem látott, azt kérte édesanyjától, kereszteltesse meg a kórházban, úgy hogy minden családtagja, és betegtársa legyen ott. Életem egyik legnehezebb szolgálata volt, de még is a legcsodálatosabb, mert egy haldokló gyermek bizonyságot tett arról, hogy van húsvét, van feltámadás! Ő nem halni, hanem hazatérni készült. Ezt a reményt vetette el az emberiség! A boldogulás kék madarát kergeti egy életen át, és a végén, ha kinyitja a szívét, nincs benne semmi. A kísértő szeretné kudarcaink, csalódásaink után elhitetni, hogy minden hiábavaló. Sikereink, boldogságunk idején pedig azt, hogy ezt te érted el, és ez mindig így is marad. Hirdeti az örök ifjúság titkát, a megőrizhető egészség álmát, a pénz hatalmát, csak el ne hidd, hogy a földi út véges, és nehogy belegondolj abba, mi lesz utána. Ezzel szemben Jézus azzal, hogy meghalt, nem a földi élet értelmetlenségét bizonyította, nem az erőszak győzelmét és az igazság kudarcát mutatta be, hanem a reménység diadalát hozta el. Mert nem az a kérdés, hogy meghalunk-e, hanem hogy a feltámadás ígérete mit jelent számunkra. A tévedések elkerülése végett, ez nem csak a jövőről szól,

hanem a máról is. Tudod-e úgy számlálni földi napjaidat, hogy bölcs szívhez juss, megértsd, mi fontos, és mi kár és szemét? Mi épít, és mi az, ami csak az erődet viszi? Merj váltani! – mondja Isten. Ő e levélen keresztül is nyit Feléd, hogy merd felemelni tekintetedet, hogy ne csak horizontálisan mérd fel a lehetőségeidet, hanem vertikálisan is megismerd a végtelen jelenlétét. Ez lenne az a lépés, amit Ravasz László így fogalmazott meg egyszer: „Ez az alapja minden optimizmusnak, minden erőnek; egy új, magasabb igazság fundamentuma és minden belső békességnek, vigasztalásnak és jó reménységnek a kezdete. Ez az az erő, amely neveti a halált, és a széttört életek romjain fellebbez az Élet Fejedelméhez. Szent dac, boldog mámor, győzelmi jel!” Nem az a nagy kérdés, van e még kételyed, vannak e kérdéseid életről, halálról, feltámadásról, hanem az, hogy mersz-e ezekkel szembenézni, beszélni erről Jézussal. Mered-e feltenni kérdéseidet a lelkésznek, megkeresni a válaszokat a Biblia lapjain, helyedet megtalálni a templomban, a gyülekezet közösségében. A végére nem is marad más, csak a döntés lehetősége: csak ebben az életben bízol, vagy a Feltámadottban reménykedsz? 2012 böjtjében Szeretettel: Szloboda József lelkipásztor

Impressum Kiadja, a Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség A lap készítésében közreműködött: Bartal Zsuzsanna; Budavári Andrea; Goldbach Ferenc; Kekk Edina; Lellei Lászlóné; Leskó Tamás; Lidner Klára; Nagy Gábor; Pálfi Viktória; Szloboda József. Az egyházközség elérhetősége: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Tel: 06/1 350 8659; e-mail cím: [email protected]; [email protected] web: www.frangepan.hu Ügyfélfogadási idő a lelkészi hivatalban: Hétfő 14-17 óráig Szerda 9-12 és 14-17 óráig Péntek 9-12 óráig A gyülekezet bankszámlaszáma: 10700691-25603301-51100005

A Bárány

4. oldal

Folytatás a 2. oldalról

A Bárány a liturgiában A báránnyal kapcsolatos liturgikus hagyomány egyik alapját talán éppen az egyiptomi szabadulásnál találjuk. Itt a bárány vére által mások szabadulnak meg. A zsidó nép hagyománya a szabadulást nemcsak egyszerű történetként tartja számon, hanem ezt kultikus módon felidézi, jelenvalóvá teszi. A zsidó házakban ezért ennek az eseménynek az emlékére rituális húsvéti bárányvacsorát rendeztek, a jeruzsálemi szentélyben pedig miden nap reggel és este bárányáldozatot mutattak be, mely megtartotta a vér általi szabadság és élet alapgondolatát. A kenyértörés az istentiszteleten Jézus szenvedésére és halálára utal. A kenyér megtörése régebben a hívek részére hosszabb időt vett igénybe, ezért I. Sergius pápa (+701) elrendelte, hogy ez alatt az idő alatt a papság és a hívek az Isten báránya (Agnus Dei) rövid énekét ismételgessék. Ezt addig tették, míg a kenyértörés zajlott. Az Agnus Dei (Isten báránya) a mise állandó része a katolikus egyházban. Emellett litániák záróformulája: kegyelmezz nekünk, hallgass meg minket, irgalmazz nekünk záradékkal. Így neveznek egy katolikus szentelményt is, ami egy viasztáblácska, melyet a föltámadt Krisztust jelképező húsvéti gyertya maradványából készítenek Rómában. A pápa uralkodásának első és minden hetedik évében áldja meg és osztják szét a hívek között. A Jn 1,29-en („Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!”) alapuló invokációt először litániákban, később a Gloriában mondták. Miután áttért az egyház a kovásztalan kenyér s a kisostyák használatára, a kenyértörés ideje nagyon lerövidült. A XII. századtól leszűkül az Isten báránya ének a háromszoros ismétlésre. III. Ince pápa (11601216) pedig annak a hangsúlyozása mellett, hogy Jézus megváltói áldozata az Istennel és embertársainkkal való kiengesztelődés alapja, elrendeli, hogy a harmadik ismétlésekor az „adj nekünk békét” könyörgést énekeljék a hívek. Magyar szövege: Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk. Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: irgalmazz nekünk. Isten Báránya, te elveszed a világ bűneit: adj nekünk békét. Az Isten Báránya ábrázolásoknak nagy hagyománya van népi tárgyakon is. Ezen tárgyakból rendeztek még 2009-ben egy kiállítást a Néprajzi Múzeumban. A Szakrális Művészetek Hete programsorozata keretében a keresztény ikonográfiai hagyomány egyik

egyetemes jelképét mu A Néprajzi Múzeum kiállításából származó darab az Isten Báránya motívummal. tatja be paraszti tárgyakon. A lábával zászlót emelő bárány, néha ló vagy oroszlán – az Agnus Dei-motívum – eredete az ókeresztény korba nyúlik vissza. Magyarországon legkorábbi ábrázolásait középkori templomok faragott kövein és ötvösmunkákon láthatjuk, igazán elterjedtté azonban a barokk vallásosság tette. A Néprajzi Múzeum számos olyan műtárgyat őriz, amelyen ez a Krisztus-jelkép jelenik meg. Lepedő- és párnavégek, szőttesek, ostyasütők, mángorló és berakással díszített láda többnyire 18-19. századi köznépi tárgyak őrizték meg a motívum változatait. Népdalainkban is fellelhető a Bárány alakja, mint pl. ebben a Vitnyédről (Észak-Dunántúl) származó népdalban: Sír az Isten Báránya, van, aki őt sajnálja. Bűneinket siratja, Szűz Anya így ringatja: Áj, áj, áj, Jézus, aludjál! Ne sírj, gyönyörűségem, ki vagyon ékességem. Szép bölcsődalt zengenek a mennyei seregek, A, a, a, lelkem sugara. Kekk Edina

A Néprajzi Múzeum kiállításából származó darab az Isten Báránya motívummal.

5. oldal

Diakóniai oldal

KÓRHÁZLÁTOGATÁS Tavaly karácsonykor gyülekezetünkben egy kisebb, lelkes csapat összefogott, s meglátogattuk a Nyírő Gyula Kórház krónikus osztályán fekvő betegeket. A szolgálatot több hónapos egyeztetés, előkészítés előzte meg. A látogatás során odamentünk a betegek ágyához, beszélgettünk velük, igés kártyát adtunk mindenkinek, s minden kórteremben elénekeltünk egy karácsonyi dalt. A kórház szociális munkása, valamint főnővére maximálisan támogatta szolgálatunkat. A betegek nagyon örültek figyelmességünknek, a tőlünk kapott jó szónak, az ágyuk mellett elmondott imádságoknak. Az önkéntesek azzal szembesültek, hogy óriási szükség van az általuk nyújtott szolgálatra. Elhatároztuk, hogy máskor is meglátogatjuk a betegeket. A következő közös kórházlátogatásra február 21-én került sor. Reggel 9 órakor találkoztunk a gyülekezeti hivatalban, közösen imádkoztunk a szolgálat előtt. A látogatás során minden betegágy mellé le tudtunk ülni beszélgetni, volt akinek olvastunk a Bibliából. Elutasításban sehol nem volt részünk. A szolgálat végén a kórházi szociális munkás, s a református misszió kórházlelkészének segítségével megbeszéltük érzéseinket, tapasztalatainkat, és azt, hogy miben kell fejlődnünk. Megegyeztünk, hogy a kórházmisszió rendszeres gyülekezeti programunkká válik. Így minden hónap harmadik keddjén az önkéntesek kis csapatával meglátogatjuk a kórház krónikus osztályán fekvőket. A szolgálatba bárki bekapcsolódhat, aki elhívást érez magában. Jelentkezni nálam, a gyülekezet diakónusánál, illetve a [email protected] e-mail-címen lehet. „Akkor így szól a király a jobb keze felől állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ kezdete óta számotokra elkészített országot. Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.” (Mt25, 34-36.)

GYÜLEKEZETI KIÁLLÍTÁS Szeretnénk egy gyülekezeti kiállítást rendezni a húsvét-pünkösd közötti időszakra. Gyülekezeti tagjaink alkotásait várjuk Jézus halála, feltámadása és a Szentlélek kitöltése témakörben. Tény, hogy mindenki nagyon elfoglalt, de véleményem szerint vannak olyan „művészi vénával” megáldott testvéreink, akik esetleges szabadidejükben festenek, rajzolnak, fotóznak, verset írnak, gyöngyből, drótból vagy textilből készítenek alkotásokat, vagy egyéb kézműves tárgyakat. Isten, Krisztus, megváltás, a kegyelem, saját életünkben átélt kisebb-nagyobb csodák alkotásra indítanak bennünket. Az Isten iránti hódolatot és örömet sokszor nehéz szavakba önteni, de erre való a művészet. A kiállítással célunk, hogy megmutassuk Isten iránti szeretetünket, hogy megmutassuk tehetségünket, hogy megmutassuk, kik is vagyunk valójában. Örömteli lenne megismerni – én személy szerint mindenképpen szeretném – „művészlelkületű” tagjainkat. Fény derülhetne rá, hogy mennyire színes egyéniségekből áll gyülekezetünk. Az óvodás és iskolás gyermekek rajzaira természetesen feltétlen számítunk. A műveket márciusban, valamint április első hetében kérjük leadni a lelkészi hivatalban vagy a templomban, az istentiszteletet követően, amikor a „Tea mellett” elnevezésű alkalmunkat tartjuk. (Isten kegyelméből most már minden vasárnap az igehirdetés után, a gyülekezeti teremben gyűlünk össze, hogy egy csésze tea mellett kötetlenül elbeszélgessünk, kicsit jobban megismerjük egymást. Az alkotás lehetőség picit megállni, kikapcsolni a mindennapi rohanásból. Álljunk meg, s műveinkkel dicsérjük Istent. Ne rohanjunk, mint a világ, hiszen mi „nem e világból valók vagyunk”.

PÁLYÁZAT, KONFERENCIA BEREKFÜRDŐN A MRE Szeretetszolgálati Iroda pályázatot írt ki 2011 novemberében „Becsüld meg...” címmel. („Az ősz ember előtt kelj fel, és becsüld meg az öreg embert.” [III. Móz. 19:32]) Olyan gyülekezetek pályázhattak, ahol legalább 3-4 együttműködő gyülekezeti tag közösen végez önkéntes segítő szolgálatot rászoruló idős emberekért, amely a gyülekezeti életet erősíti, a közösséget építi. A pályázat célja a jól működő gyakorlatok, modellek összegyűjtése és bemutatása egy készülő konferencia keretében. A pályázatot a gyülekezet nevében elkészítettem, hiszen (nem győzök ezért hálát adni, s megköszönni a résztvevőknek) egyre többen és aktívabban vállalnak önkéntes feladatokat. A bemutatott modellel külön elismeréssel elsők lettünk. A konferenciára március 26–27-én kerül sor Berekfürdőn, amelyen egy önkéntes gyülekezeti taggal veszek rész. A programon a Református Egyház minden diakóniával foglalkozó tagja megjelenik. A díjátadó keretén belül feladatom, a győztes prezentáció bemutatása, a jelenlévőkkel történő megismertetése. Pályázatunk a szeretetszolgálat honlapján is helyt kap, így szélesebb körben is ismertté válhat. Az oldalon található cikkeket írta: Bartal Zsuzsnna diakónus

Hitoktatás

A család Gary Chapman és Ross Campbell: Gyerekekre hangolva (A gyerekek öt szeretetnyelve)1 „Minden gyermeknek van egy elsődleges szeretetnyelve” – olvashatjuk már a könyv bevezetésében. Meg kell azért jegyeznünk, minden embernek van egy elsődleges szeretetnyelve. De az ember változik, az ember lélektanilag csecsemőkortól idős koráig más és más lelki szakaszon megy át. Ehhez mérten a szeretetnyelve is változik. Munkám során nap mint nap gyermekekkel foglalkozom, ezért is fontos számomra, hogy az ő kis lelküket minél jobban megértsem, megismerjem. Bár képzett hitoktató vagyok, még többet szeretnék erről tudni, ezért szakkönyveket olvasok, amelyek közül a jelen írásom gerincét képezőt különösen ajánlom a kedves Olvasók figyelmébe, ahogyan a szerző páros egyéb munkáját is.2 Témánk a szeretetnyelv. Talán sokan hallották már ezt a kifejezést, tálán sokan tudják mit jelent, de talán sokan még nem. Pedig fontos erről beszélni, fontos ezt tudni. Mi az öt szeretetnyelv? 1. Testi érintés 2. Elismerő szavak 3. Minőségi idő (gyermekünkkel töltött tartalmas idő) 4. Ajándékozás 5. Szívességek (szolgálatkészség) Sok félreértelmezhető üzenet van a gyermek és a szülő (nevelő) között. A legtöbb problémát az okozhatja, hogy a szülő nem tudja, hogyan jutassa el ezt az egyszerű, de ugyanakkor nagyon fontos üzenetet a gyermekének: szeretlek! Ezért kérdezi a két szerző is: „Vajon ismerjük és beszéljük gyermekünk szeretetnyelvét?” Hangsúlyozzák a szeretetnek a nevelésben betöltött szerepét, hiszen a nevelés végső célja, hogy a gyermek érett felnőtté váljon! Tévedés, azt gondolnunk, hogy a szeretet csak az érzelmi fejlődésnek feltétele, az értelmi fejlődésben is ugyanolyan szerepet játszik. Fontos, sőt elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermek esetleges rossz viselkedését, dühét, hisztijét, lázadását megfelelő mederbe terüljük. „A nevelésben minden a szülő-gyermek szeretetkapcsolatán múlik. Semmi nem működik jól, ha nem elégítjük ki a gyermek érzelmi szükségleteit. (…) Lehet, hogy őszintén szeretjük gyermekünket, de ha ezt nem éreztetjük vele azáltal, hogy az ő szeretet nyelvén fejezzük ki, akkor nem tapasztalja meg szeretetünket.” Ez nem azt jelenti, hogy mindent a gyermekünk ölébe kell rakni, hogy el kell kényeztetni. Minden embernek van egy érzelmi tankja, így a gyermekeknek is. Ezt az érzelmi tankot elsősorban a szülők, a nevelők töltik fel szeretettel. Ez csak úgy lehetséges, ha a gyermek szeretetnyelvén beszélünk. Ha ezt érzi a gyermek, akkor könnyebben lehet fegyelmezni (szeretve fegyelmezni), jobb kapcsolat alakul

6. oldal ki, és a gyermekben kiépül a szülő iránti feltétlen bizalom. A gyermek nem tudja megfogalmazni, mire van szüksége, csak érzi, hogy valami nincs rendjén. Összezavarodik, felborul a lelki egyensúlya, aminek következtében nehezebben boldogul az iskolában és a társai között. Gondoljunk csak bele! Az ember éhesen semmire nem tud koncentrálni! Ezért mindig feltétel nélküli szeretettel forduljunk a gyermekekhez, mert „az igazi szeretet mindig önmagáért szereti a gyermeket, nem pedig azért, amit tesz.” Soha ne kössük a gyermek teljesítményéhez! A feltétel nélküli szeretet ugyanakkor nem egyenlő a túlzott engedékenységgel. A helyes szeretetet senki nem fogja túlzásba vinni, az nem kényezteti el a gyermeket. Ez a könyv abban próbál segíteni a szülőknek, hogy tapasztalhatóbbá és érezhetőbbé tudják tenni gyermekük iránti szeretetüket. Erre szolgál az öt szeretetnyelv, amelyből egy különösen hangsúlyos, mert az a gyermek sajátja, azt lehet a leginkább megszólítani. Ha a szülők ráismertek gyermekük szeretetnyelvére, az nem jelenti azt, hogy a többi négyet el kell hanyagolni. A könyv minden szeretetnyelvet 1-1 példával mutat be, ezért én is így zárnám soraimat. Nemrég volt szerencsém a gyülekezet egyik kisgyermekes családjával beszélgetni a szeretetnyelvről. Meséltek egy történetet, amely példaként szolgálhat arra, hogyan támogathatjuk gyermekünk érzelmi és értelmi fejlődését a szeretetnyelv használatával. János és Márti felidézték, hogy Jánoska (8 éves gyermekük), mikor még óvodába járt, hazavitt egy anyák napjára készített rajzot, amin édesanyját rajzolta le. A kép alatt állt egy rövid mondat is. „Anya szeret engem, mert mindig főz ebédet.” Az óvónő minden gyermektől megkérdezte, miért szereti édesanyját, és a választ leírta a kép alá. Márti most értette meg igazán, miért éppen ezt válaszolta Jánoska. A beszélgetésünk előtti estén, ő maga kérdezte meg Jánoskát: - Jánoska, te miben érzed, hogy szeretlek Téged? - Abban, hogy mindig azonnal teljesíted a kérésemet. >> Jánoska szeretetnyelve a szolgálatkészség! Nem csak azt szereti, ha szívességet tesznek neki, hanem ő maga is kész mindenben a társa segítségére lenni: Jánoskán már az osztályfőnöke is észrevette, milyen szolgálatkész. Viszi a társai táskáját, segít a feladatok elkészítésében, az óráról is mindig ő jön ki utoljára, mert a tanítónak is segít. A tanító fel is hívta a szülők figyelmét, hogy Jánoska szolgálatkészségét sokan ki is használják az osztálytársai közül. Néhányszor már bajba is keveredett emiatt. Szívesen segít, de ugyanakkor igényli is, hogy neki is segítsenek és a rendelkezésére álljanak. Szereti megosztani szüleivel, hogy kinek hogyan segített, s neki hogyan segítettek. Édesanyja és édesapja azt is tudják, hogy gyermekük ezért nagyon hálás. - Mindig megköszöni ha foglalkozunk vele. Márti és János igyekeznek ezt a szolgálatkészséget nem elnyomni Jánoskában.

7. oldal

Aktualitások

Jánoska egyszer a nagymamájával vonattal utazott valahova. A nagyi megvette a jegyet, de a visszajárót Jánoskának adta. A gyermek nem tudta, hová legyen a boldogságtól, hogy pénzt kapott. Nem szoktak adni neki. Nagyon megköszönte, jól eltette, és sokáig őrizte. Az egyik hétvégén, mikor balatoni nyaralójukban pihentek, a család ellátogatott a templomba, ahol kihirdették, hogy azon a héten az árvízkárosultak részére gyűjtenek adományokat. Márti mondta férjének és a gyerekeknek, hogy erre a célra, már adakozott a pesti gyülekezetben, de most is oda szánna egy kevés pénzt. Jánoskának erre eszébe jutott a félretett pénze, és felcsillant a szeme. - Anya szeretnék én is segíteni az árvízkárosultaknak, nekem is van egy kis félretett pénzem! A szülők nem is emlékeztek rá, hogy nagymamától kapott egy kis zsebpénzt. Örültek fiúk elhatározásának, de azért megkérdezték tőle: - Biztos, hogy erre akarod szánni azt a kis pénzt?– kérdezte Márti. Jánoska ragaszkodott hozzá, hogy odaadhassa.

Mikor legközelebb megint a nyaralóba készültek, Jánoska az indulás előtt megkérdezte szüleit: - Anya, ugye tettünk el pénzt? El ne felejtsük odaadni a templomban! Jánoska úgy örült, hogy kis pénze jó célt szolgált. A befizetésért kapott bizonylatot pedig sajátkezűleg írhatta alá, ami maga volt a boldogság számára. Később gyakran elővette és nézegette, annyira örült, hogy ő segített. Pálfi Viktória GARY CHAPMAN ÉS ROSS CAMPBELL (2010): Gyerekekre hangolva. – Budapest: Harmat Kiadó 2 ROSS CAMPBELL: Életre szóló ajándék. Hogyan szeressük gyermekünket? – Budapest: Harmat Kiadó. ROSS CAMPBELL: Nehéz évek. – Budapest: Harmat Kiadó. GARY CHAPMAN: Egymásra hangolva. Öt szeretetnyelv a házasságban. – Budapest: Harmat Kiadó. GARY CHAPMAN: Családi összhangzattan. A családi harmónia öt jellemzője. – Budapest: Harmat Kiadó. 1

Itt a TAVASZ! és ha TAVASZ, akkor kerti munka és bográcsozás Kedves Testvérek! Ismét ránk köszönt a tavasz és így a kerti munka is. Ezen a kikeleten is szükség van szorgos kezekre, amelyek segítenek templomunk kertjének rendjét és szépségét újjáéleszteni húsvét szent ünnepére. A munkálat március 31-én reggel 9 órakor kezdődik és terveink szerint bográcsos ebéddel, sütizéssel zárul. Minden szorgos kézre szükségünk van, ezért kérjük, hogy aki idejét ezen a napon nekünk szánná, és szeretne a kemény munka mellett egy vidám délutánt is a gyülekezettel tölteni, legkésőbb március 29-ig jelezze a lelkészi hivatalban, hogy tudjuk, az ebédet hány főre készítsük el. Mindenkit szeretettel hívunk és várunk!

Riport

8. oldal

„Mindig van miért hálát adni.”

K

i ne ismerné Bartos Istvánné, Erzsikét. Az istentiszteleteken, már a templomajtóban találkozhatunk vele, ahol kedves mosollyal fogadja az érkezőket. Mindenkihez szól néhány kedves szót, régiekhez és újjakhoz egyaránt. Ahogy ezt pestiesen mondják, a szeme mindig ott van a pályán. A gyülekezet alkalmain is aktívan részt vesz. Nemcsak a testvérekre figyel, hanem a templom és környékének rendjére és tisztaságára is precízen ügyel. Az interjú napján korábban érkeztem a felnőttként konfirmáltak biblia órájára, hogy legyen időnk beszélgetni. A szeretettel végzett munka örömével mutatta a virágágyást, amit frissen gereblyézett el. Riportom remek lehetőséget nyújt arra, hogy a kedves Olvasók közelebbről megismerjék életét, gondolatait. Mi is lehetne az első kérdés – ami igazán nem is kérdés – látva Erzsike szeretetét, hűségét egyháza és gyülekezete iránt? - Nagy Gábor (N.G.): Ha jól tudom a református hitbe – szüleid révén – beleszülettél. - Erzsike (E.): Igen, tulajdonképpen valóban beleszülettem a hitembe, a reformátusságomba. Szüleimet, nagyszüleimet Vajáról telepítették át Magyarbólyba. A szerbek és svábok lakta baranyai faluba telepített ötven református család épített magának templomot. Anyai nagyapám volt az egyházgondnok. Nagyapámat édesapám követte az egyházgondnoki tisztségben. A templom falán elhelyezett emléktábla őrzi nevüket. Édesanyám is komoly szerepet vállalt a gyülekezet életében. Mi öten vagyunk testvérek, de mivel valóban szerettünk templomba járni, ez soha nem jelentett kínos kényszert számunkra, mivel kedves és szeretett elfoglaltságunk közé tartozott. Büszkék voltunk a közösségben szolgálatot teljesítő szüleinkre. Sokat jelentett nekem – mint gyermeknek –, hogy édesapám szeletelte fel a kenyeret. (Ez akkoriban a gondnok feladati közé tartozott.) Úrvacsorás istentiszteleteken a tiszteletes úr mellett szolgált, törölte és újra töltötte a kelyheket. A templomot a közösség takarította, meszelte újra. A testvéreimmel mi is kivettük részünket a munkákból. Édesapám után a bátyám is gondnokként szolgált, a húgomat pedig presbiternek választották meg, nem is egy alkalommal. Édesanyám, tavaly, 81 évesen halt meg a közösség örökös presbitereként.

1973-ban ebben a gyülekezetben esküdtünk meg Pistimmel. Az esküvő után már másnap felköltöztünk Budapestre. Az angyalföldi templom tornya harmincnyolc évvel ezelőtt is ugyanilyen alacsony volt, én mégis hamar idetaláltam. A szülői házat elhagyva előfordul, hogy az ember elkallódik, de nálam ez szóba se jöhetett, én azonnal tudtam, hogy nekem itt a helyem. 1974-ben Laci fiamat, majd 1976-ban Anikó lányomat is itt kereszteltük, és mindketten itt konfirmáltak. Később ugyan elmaradtak a gyermekiem, de hitemet, szolgálatomat mind a mai napig nagy tiszteletben tartják, elfogadják. Amikor Szloboda József nagytiszteletű úr került a gyülekezet élére, megkezdődtek a felújítások, átalakítások, építkezések. Tiszteletes úr szolgálatra keresett személyzetet, amire én örömmel jelentkeztem. Megtiszteltetésnek éreztem, hogy hétről hétre tevékenykedhettem a templom körül. Férjem mindig elkísért, segített nekem. Nem számított, hogy munka után, nem számított a fáradtság, nem számított a malter vagy a cementpor ő mindig rendületlenül jött velem. Tehát nekem mindig volt emberem. Ilyen társat kaptam az Úrtól. Áldás volt az életünkön, és van a mai napig is. Hat évvel ezelőtt aztán hatalmas megtiszteltetés ért, amikor a tiszteletes úr és gondnokunk Feri (Goldbach Ferenc), felkértek presbiternek. Azonnal eszembe jutottak a gyerekkori szép emlékek, édesapám szolgálata az úr asztalánál. - NG.: Egyszer már említetted nekem, hogy az úrvacsorai szolgálatot, a kenyér felszeletelését, az asztal megterítését, a bor kitöltését valójában megörökölted itt a gyülekezetben, mert az akkori asszonyok ezt nem akarták kiengedni a kezükből. Erzsike most vidáman kacag a felmerült emlékeken, majd így folytatja: - E.: Való igaz. Ez még Baditz Ottó bácsi gondnoksága idején történt. Az asszonyok – Deák Erzsike és Ökrös Irénke – annyira kisajátították ez a feladatot, annyira magukénak érezték, hogy nem lehetett közéjük férni, nem engedték át a feladatnak egy szeletét sem. Pedig nagyon szerettem volna az úrvacsoránál szolgálni. Csak akkor nyílt lehetőségem erre, ha valami oknál fogva valamelyikük nem tudott eljönni. Amikor Deák Erzsike eltávozott e föl-

9. oldal

di világról, Irénke pedig koránál fogva nem tudta már ellátni a szolgálatot, mi presbiterek örököltük meg tőlük ezt a feladatot. Most a diakónus Bartal Zsuzsikával alkotunk párost, remekül összedolgozunk. - NG.: Meg is látszik a gondos asszonyi kéz munkája. A többi presbitert is próbálod betanítani erre a szolgálatra. - E.: Igen, de ha tehetem, igyekszem itt lenni minden úrvacsorai istentiszteleten, ahogyan más vasárnapokon is. Úgy érzem nincs vasárnapom az itteni igehirdetés nélkül. Szeretem ezt a gyülekezetet. A mostani közösség nagyon csodálatos a presbitérium is hihetetlenül aktív. Öröm ide jönni. Kedves szokás a névnaposok köszöntése. Minden héten az aktuális névnapost egy igével köszöntjük, amit egyik presbiterünk Klárika (Lindner Gusztávné) választ. Elénekeljük kedves énekünket, amit még Ottó bácsi örökített ránk. Szeretek ilyenkor elbeszélgetni az ünnepeltekkel, ellátni őket lelki útravalóval. Édesapám szavai jutnak ilyenkor eszembe: „Légy szerény és béketűrő”. Ez utóbbit néha magamnak is nehéz betartanom, de mindig kell, hogy legyen egy gondolat, igei vigasztalás, ami újra békességet ad. A pénztárcámban van egy, már megragasztgatott ige, ami így szól: „Jó azoknak, akik az Úr erejében bíznak.” Egy-egy igével, jó gondolattal az ember minden nap, minden reggel fel tudja vértezni magát, mint a katona, amikor harcba indul. A munkahelyemen, ahol liftkezelő voltam, a kollégák mindig azt mondták, ez a lift egy terápiás szoba. Hiszen ez a feladatunk, hogy tanúbizonyságot tegyünk életünkkel az Isten szeretetéről, kegyelméről. Meg kell tanulni egymást elviselni szeretetben! A Biblia mellett szívesen forgatom az énekes könyvünket is. Csodálatosak ezek a zsoltárok, énekek. Mindegyik egyegy imádság. Kedves énekem egyik sora így hangzik: „Lelki próbáimban Jézus légy velem!” Van ennél szebb, csodálatosabb kérés és gondolat? A 338. énekből való az idézet. Egyszer olvasd végig! - N.G.: Valóban nagyon sok éneket ismersz, látszik rajtad, hogy szeretsz énekelni, ekképpen is dicsérni az Urat. Honnan ez az ismeret, szeretet? - E.: Gyerekkoromban olyan lelkészünk volt, akivel nagyon sokat énekeltünk, szerencsére jó a hallásom, és a kottát is ismerem. Fontos a gyülekezeti éneklés az istentiszteleten. Ezzel az ember ráhangolódik, és egyben a részévé is válik. Van otthon olyan lemezem dicséretekkel, amit vasárnap szoktam hallgatni mielőtt ide indulok. - N.G.: Magam is bíztatok mindenkit, hogy énekeljen, még ha nem is olyan jók a hangi adottságai. Az Úr nem a dallamot figyeli. - E.: Ezekkel az énekekkel csodálatosan lehet imádkozni. Sokan panaszkodnak, hogy nem tudnak imádkozni. Apukám, aki már 27 éve megpihent az Úrban, mondta mindig, hogy amikor a lelkész imádkozik, magadban egé-

Riport

szen halkan te is mond vele az imádságot, mert így nemcsak vele, de a gyülekezettel együtt fohászkodsz és elsajátítod a szép gondolatokat. Szloboda tiszteletes úr erre egyszer azt mondta, hogy édesapám nagyon bölcs ember volt. De szerintem nem bölcs volt, hanem a hite nőtt óriásira. Tőle tanultam meg szerényen élni, hálát adni, azért amink van, mert így az Úr megáldja életünket, és ha bármi baj ér, mindig talpra állít. Emlékszem gyermekkorom karácsonyára, édesapám szavaira: amikor a kis Jézus megszületett a pásztorok elmentek és megajándékozták őt. Ezért mi mindig egymást ajándékoztuk meg a magunk készítette hímzéssel, varrással, faragással. Nálunk nem a Jézuska hozta az ajándékot, nekünk ő megszületett karácsonyról karácsonyra. Nekem szép ajándék, egy üdvözlőlap. Az unokámtól mindig saját készítésű figurákat, rajzokat szoktam kapni. Az idén közös fotókból naptárt készített. Tudod te milyen nagy dolog az, amikor valaki önmagát adja ajándékba? A gyermekeimet is igyekeztem ebben a szellemben nevelni. Emlékszem a fiamat azzal az áldással engedtem külföldre, amit Mózesnek az Úr mondott: „Maradj jövevényként abban a városban, én veled leszek, megáldalak”. Mindig megtapasztalom az életemben, a pillanatnyi elkeseredésben, hogy a másik pillanatban mindig ott a segítség. Minden apró kis gondunkban, problémánkban ott van az Ő nagypénteki szenvedése. Az Ő utolsó napjának, utolsó útjának szenvedései, amik a halálba vezettek, a mi életünk, mindennapjaink küzdelme. Vajon az adott helyzetben mi hogyan viselkedünk hozzá képest? Ha a szemed előtt látod az Ő szenvedését, akkor mi az én „ötszáz forintos” gondom? Amikor bejövök a templomba és egyedül vagyok, és tevékenykedek, nem zavar a némaság, inkább megnyugtat, mert tudom, hogy az Úr ott van velem, tehát nem vagyok egyedül, sem, ott sem az életemben. Amit pedig Istentől kapok, azt igyekszem megosztani szeretteimmel. Az a baj a családokkal, hogy a gondban, bajban eltávolodnak egymástól. Mi mindig összekapaszkodunk, egymás véleményét meghallgatva igyekszünk megoldani a helyzetet. Lányomnak szoktam mondani, hogy semmi nem számít, csak egymásra vigyázzunk. Mindig csak annyi gazdagságunk legyen, amit elénk ad az Úr, mert akkor vagyunk igazán gazdagok, nagyon gazdagok. - N.G.: Azt gondolom, így lehet egy életet jól élni, a szolgálatot végezni. Legyen ez egy záró gondolat! Köszönöm ezt a csodálatos bizonyságtételt! Isten áldása kísérje életedet, családodat, szolgálatodat! - E.: Köszönöm a kérdéseket, köszönöm, hogy meghallgattál. Áldást, békességet! Nagy Gábor

Hírek, Programok

10. oldal

Kontrasztkiállítás

Fiatal Felnőtt Hittanóra

Március 7-én sokan megnéztük a Kontrasztkiállítást, amely a Magyarországi Református Egyház és a Rendőrség Család-és Ifjúságmentő projektje. Akik láttuk, úgy véljük, hogy ezt minden szülőnek, nagyszülőnek és fiatalnak látnia kell. A téma komoly, nyomasztó és lelkileg megterhelő, de beszélni tudni kell ezekről a dolgokról is, hogy gyermekeinket, unokáinkat, a környezetünkben élő fiatalokat megóvhassuk. A nagy érdeklődésre való tekintettel szervezünk egy újabb csoportos látogatást. Időpontja: április 25. szerda, 17.30. A kiállítás előtt egy szakember készíti fel a látogatókat, ezért pontosan kell érkezni. Helyszín: Pozsonyi úti református templom. Jelentkezni Bartal Zsuzsanna diakónusnál lehet, hivatali időben vagy az istentiszteletet követően személyesen, illetve telefonon, valamint elektronikus úton: a frangepan. [email protected] e-mail címen. A kiállításról bővebben a http://www.kontrasztkiallitas.hu weboldalon olvashatnak

Sokan felnőtt fejjel döntenek úgy – vagy ekkor kapnak lehetőséget –, hogy lekonfirmálnak. Akárcsak a gyereknek Nagytiszteletű úr a felnőtteknek is tart hittanórát. A nemrégiben ily módon konfirmált felnőttek azonban nem szerettek volna lemondani ezekről az alkalmakról, továbbra is igénylik a lelki táplálékot, a heti egyszeri beszélgetést. Így az ő kérésükre, a hittanóra tovább folytatódik csütörtökönként 19 órától, fiatal felnőttek részvételével. A fiatal jelző senkit ne vezessen félre, vagy térítsen el azon szándékától, hogy csatlakozzon a csoporthoz. Elég széles a résztvevők kor szerinti megoszlása, a húszas éveikben járóktól, egészen negyven fölöttiekig terjed. Az órák nagyon jó hangulatban telnek. Minden alkalommal egy meghatározott bibliai könyvnek adott részét, szakaszát dolgozzuk fel, kiegészítve, mindenkinek a saját életéből vett tapasztalatokkal, kérdésekkel, élményekkel. Szeretettel várunk mindenkit!

* NYÁRI TÁBOROK * Ifitábor

Kedves Szülők! Örömmel tudatjuk, hogy gyülekezetünk idén is megrendezi a hittanos gyerekek (7–14 éves korig) nyári táborait: Balatonfűzfőn 2012. július 9-től (hétfő) – július 14-ig (szombat) Szállásunk a balatonfűzfői templom mellett újonnan kialakított, jól felszerelt ifjúsági táborhelyen lesz. Egy közeli étteremben fogunk ebédelni, reggeli és vacsora a táborban. A programban a vidám hittanos foglalkozások mellett strandolás és kirándulás is szerepel. A részvételi díj 21.000 Ft, amit legkésőbb a tanévzáró ünnepélyig kérünk befizetni. A gyülekezetben 2012. július 23-tól (hétfő) – július 27-ig (péntek) minden nap 8–16 óráig A tavaly indult napközis tábort is megrendezzük a templom gyülekezeti házában. A program: délelőtt vidám hittanos foglalkozás, délután kézműves foglalkozások vagy kirándulás várnak a gyermekekre. A létszám a gyülekezeti terem befogadó képessége miatt: 15–20 fő A részvételi díj: 11.000 Ft, amit legkésőbb a tanévzáró ünnepélyig kérünk befizetni. Kérjük, minél hamarabb jelezzék a gyermekek részvételi szándékát a hitoktatóknál (Szloboda Józsefné, Kati néni és Pálfi Viktória) vagy a lelkészi hivatalban. Esetleges kérdéseikre szívesen válaszolunk a megadott elérhetőségeken: E-mail: [email protected] Szeretettel várunk Téged is! Szloboda Józsefné és Pálfi Viktória

Ha nyár, akkor ifitábor. Idén ifjaink ismét Balatonőszödre utaznak. Ahogy az már az ifitáborokban hagyományosan lenni szokott a jó társaság, a jó hangulat, a hosszú túrák, a változatos programok, a tábortűz, az éjszakába nyúló beszélgetések most sem maradnak el. A napközbeni nagy túrák, fürdések után jól esik a léleknek az esti áhitat, ahol egy bibliai témát feldolgozva, az őket érintő és foglalkoztató jelenkori problémákra kaphatnak választ. Nagytiszteletű úr, mint oly sok év óta, most is elkíséri őket. Fontos információk: Tábor tervezett időpontja: 2012. augusztus 20–26. Tudnivalók: a tábor díja előreláthatólag: 20 000 forint, amely magában foglalja a szállást, étkezést, az esetleges belépőket és buszjegyek árát is. Nem tartalmazza az utazás vonatköltségét, amely diákok részére 2x1260 forint. Szükséges felszerelés: Biblia, fürdőruha, szúnyogriasztó, naptej, pingpongütő, túrázáshoz alkalmas zárt cipő. Hálózsák nem szükséges, mert ágyneműt a tábornak otthont adó BalatonőszödBalatonszemes Református Egyházközösség parókiája biztosít. (cím: 8637 Balatonőszöd, Szabadság u. 104.) A korábbi évek gyakorlata szerint a csomagokat Nagytiszteletű úr viszi a táborozók után kocsival, így azokat célszerű az utazás előtti napon elhozni a templomba. Jelentkezni és részletesebb információt kérni a lelkészi hivatalban lehet, hivatali időben, illetve az istentiszteletet követően. Mivel a nyár még messze van, néhány program változhat, erről a jelentkezőket a tábor szervezői értesítik.

11. oldal

Aktualitások

ÚTI BESZÁMOLÓK Kastélyok, templomok, várak útján 2011. október 15-én szombaton – hajnalok hajnalán – nagy nyüzsgésre ébredt a Frangepán utca. Nem csoda, hiszen közel ötven ember gyülekezett a templom udvarán készen arra, hogy egy remek napot együtt eltöltsön. Az őszi buszos túra mindig korán kezdődik és későn ér véget. Ez persze nem csoda, hiszen rengeteg látnivaló, számtalan program szerepel a tervekben. A busz nagy, sok férőhelyes, kényelmes és fűtött. Minden földi jóval felszerelt, így igazán komfortosan utaztunk a kiszemelt célállomás felé. Hova is? A végcélunk Veszprém volt, érintve Nádasdladányt és Ösküt, visszafelé pedig Vörösberényt. No de ne rohanjunk úgy előre, kezdjük a legelején! Fél nyolc környékére mindenki elfoglalta helyét a már fentebb leírt gépjárműben, és kissé álmosan, ám nagyon lelkesen kezdetét vette az utunk. Tiszteletes úr most mint idegenvezető már a buszban is számos érdekességet és anekdotát mesélt. A nádasdladányi Nádasdy-kastélyhoz megérkezve, mesebeli látvány tárult a szemünk elé. A közelmúltban régi pompájában felújított, romantikus, tornyos-csipkés, százkéményes épület úgy festett, mintha valamelyik meséből bukkant volna fel. A 25 hektáros szépen gondozott parkban tett sétát követően az épületet belülről is megcsodálhattuk. A Nádasdyak ősi magyar nemesi család. Nevüket már a XIV. századtól őrzik dokumentumok. A kastélyt a XIX. században kezdték építeni az akkori historizmus korának megfelelő stílusjegyekkel, angol mintára. A történelem viharai ezt a családot és az épületet sem kerülték el, de számos viszontagság után, mára már nagy részét helyreállították, felújították, és a tervek szerint a munkálatokat a jövőben is folytatják. Nehezen hagytuk ott ezt a lenyűgöző helyet, de mennünk kellett, mert ebédig még hátra volt az ösküi kerektemplom, amely az ország egyik legősibb és talán legérdekesebb temploma. A kicsi, kör alakú épület keletkezéséről megoszlanak a vélemények. A falubeliek úgy tartják, hogy egy régi római őrtemplomot építettek át valamikor a középkorban, míg a művészettörténészek egyértelműen Árpád-korinak nyilvánítják. Hosszasan nem időzhettünk itt, mert Veszprém történelmi városrészében egy hangulatos étteremben már vártak minket a háromfogásos ebéddel. A finom ételek, a kellemes környezet és a barátságos kiszolgálás még inkább emelték a már amúgy is remek hangulatot. A kiadós ételek után jólesett a séta. Itt azonban társaságunk kettévált. Voltak, akik Veszprém történelmi belvárosát, a várat, a templomokat, szobrokat csodálták meg, és voltak, akik a híres állatkertbe látogattak el. A megbeszélt időpontban – hellyel-közzel – mindenki visszatért a találkozóhelyre és immár hazafelé vettük az irányt. Budavári Andrea

Gyülekezeti hétvége Mátraházán Február 3–5. között ismét gyülekezeti hétvégét tartottunk Mátraházán, a Dunamelléki Református Egyházkerület konferencia-központjában. A helyszín régi ismerőse a gyülekezeti kirándulások rendszeres résztvevőinek, szinte minden évben összegyűlünk itt egy kétnapos pihenésre, feltöltődésre. Az üdülő nagyon kényelmes. Gyönyörű hegyi, erdei környezetben található. Kellemes, saját fürdőszobás, kettő-, illetve többágyas szobákkal és lifttel is rendelkezik, az ebédlő pedig alkalmas az étkezéseken túl esti összejövetelek tartására is. A felső szinten istentiszteleti alkalmakra berendezett terem található, ahol esténként összegyűltünk egy rövid áhítatra, közös éneklésre. Az üdülő teljes berendezésre nagyon ízléses és modern, és vezeték nélküli internetkapcsolattal is rendelkezik. A konyhán jól főznek és egyéni diétás igényeket is rugalmasan figyelembe tudnak venni. Mindezt rendkívül kedvező áron: a teljes szállásköltség a három étkezéssel és adókkal együtt napi 6000 forint alatt van felnőtteknek. Utazni lehet az üdülő előtt megálló sárga busszal is, de gyülekezetünk gyakorlatának megfelelően a gyülekezeti kisbusszal vagy a kocsival jövő testvérekkel közösen mindenki gyorsan és kényelmesen jöhet-mehet. Az üdülő kiváló elhelyezkedéséből adódóan, a Mátra adottságait kihasználva számtalan programra, kirándulásra lehetőség van a gyülekezet minden korosztálya számára, mondhatni 0-tól 90 éves korig. Hagyományainknak megfelelően ezen a hétvégén is egy erdei sétát terveztünk szombat délelőttre az üdülőből induló úton. Ez azonban a szokásosnál embert próbálóbbá sikerült: a szép, hófedte táj látványáért téli időjárással fizettünk, a jeges utat és a havazást az erős szél tette kellemetlenné, így egy rövid séta után a többség visszafordult és a szálloda közvetlen környékét fedezte fel. Az üdülő közvetlen környezete is kellemes: egy játszótér található, ahol a gyerekek hóembert tudtak építeni, illetve romantikus kis erdei utak kötik össze a közelben található másik szállodával. A jóízű ebédet követően a Kékestetőnek vágott neki a csapat energikusabb fele, míg a másik az ablakból csodálta a havas fenyőket. A túrából visszatérőket gondnokunk jóvoltából forralt bor várta, majd vacsora után áhítatra gyűltünk öszsze az istentiszteleti teremben, amelynek keretében három elgondolkodtató kisfilmet is megtekinthettünk. Szokásos esti programként a földszinti ebédlőben előkerültek a legjobb borok és a finomabbnál finomabb sütemények, és oldott légkörben beszélgettünk, citeramuzsikára énekeltünk. Vasárnap 10 órakor istentiszteleten vettünk részt, amelyhez néhány helyben lakó testvérünk is csatlakozott. Ezt követte egy rövid séta, immár vakító napsütésben, majd ebéd után indultunk haza. Leskó Tamás