Mindannyiunk pajtikája, Vitéz László SZÁSZ EMESE 2015.03.24. 16:47
P ROG RA M KERES Ő
2015-12-14
2016-03-14
Keresés
Gyermekkorunk hőse ő, aki szülői szemmel ugyan kifogásolható módszerekkel, de rendre elbánik a gonosszal. Kemény Henrik Vitéz László alakját egyedül tartotta életben hetvenöt éven keresztül. Nézzük, milyen utat járt be ez a palacsintasütős hős az idők során! MAGAZIN Hol született Vitéz László? Habár öltözete és habitusa azt sejteti, hogy egy igazi magyar hőssel állunk szemben, az az igazság, hogy Vitéz László ősei német és cseh nyelvterületről származnak és Kasperlnek hívják őket. Ez a fausti történetre visszautaló bábjátéki forma ugyanis viszonylag nagy számú polgári-kispolgári közönségréteget feltételezett, amely városról városra járva tudta fogadni a bábosokat, akik eleinte nem is önálló műsorként, hanem egy nagyobb vándorszínész-trupp részeként érkeztek a városokba. Magyarországon ez a kispolgári réteg elsősorban német ajkú volt, ezért csupán Pest és Buda elmagyarosodásával egy időben szólaltak meg ezek a figurák magyarul, először dadogva, majd mind inkább a magyar szójátékokra építő nyelvi humorral gazdagítva az előadást. A szöveg ejtésében viszont megőrződött a német hanglejtés, még Kemény Henrik játékában is érezhető volt ez a hatás. A vásári bábjáték hagyományának meghonosítása és megőrzése generációk alatt zajlott le, megtartva a régi elemeket és az újítások folytonos beépítésével. Ilyen bábos generáció volt a Korngut-Kemény család mellett Hofer Rajmund és Glasenapp Henrik családja, valamint a Hincz-család is.
Fabók Mancsi: Vitéz László és Vas Juliska
Akkor hát miben áll Vitéz László vitézsége? Egyesek szerint Vitéz László a daliás lengyel-magyar idők katonás virtusát őrzi nevében, mások szerint éppen a rebellis magyar paródiájaként született meg ez az alak, hiszen erkölcsi szempontból nem igazán volt makulátlan a viselkedése. Vitéz László édestestvére, Paprika Jancsi például egyértelmű karikatúrája a magyar huszároknak. Egy biztos: Vitéz László sosem volt a rendszer szolgája, sokkal inkább a hatalmat nem jogszerűen birtokló alakokat kicselező hős. Mesehősből politikai szócső A vásári bábjáték, jellegéből adódóan egyszerre szól a gyerekekhez és szüleikhez. Épp ezért a legtöbbször a mese felnőtt tartalmakkal gazdagszik. Kezdetben Vitéz László a morális rendtevő funkcióját csak a Faust történetből megörökölt ördögök elagyabugyálásával töltötte be. Később azonban az aktuális hatalomgyakorlók is bekerültek a mesébe, sokszor olyan direkt módon, hogy be is tiltották őket. A Kemény-család egyik darabjában Vitéz László még enyhe eszközökkel politizál: a kocsmárost megrövidítő betyár mellé áll, majd miután őt is bezárják ezért, leüti a hóhért az akasztófával. A Hincz-család Katonafogás című, Bach-rendszerben keletkezett darabját viszont már betiltották, mivel arról szólt, hogy Vitéz László először mindenben engedelmeskedik a hatalmat szolgáló őrmesternek, végül azonban eskü helyett elnáspángolja. Egy másik játékukban pedig Vitéz Lászlója előhúzott egy nemzeti színű lobogót, amelyen a vérző csonka Magyarország térképe volt látható. Aztán megfordította: a túloldala a Trianon előtti Nagy-Magyarországot
ábrázolta. Az államosítás idején tehát nem véletlenül próbálták ezt a rendszerkritikus műfajt eltörölni a föld színéről. Habár a Kemény család népligeti bódéját ekkor megszüntették, Vitéz László figuráját ifjabb Kemény Henrik jóvoltából a 21. század elején is ismerik a gyerekek.
Kemény Henrik és Vitéz László
A báb nem kér enni Kemény Henrik a harmadik generációs bábos családjában. Nagyapjára így emlékszik vissza: „A nagyapa cipészként járta az országot. Vásározott, és vásározás közben szerette meg, nem a bábot, hanem a cirkuszi mutatványos életet. Összeállított tehát egy cirkuszt. Itt bűvészkedett, énekelt, zenebohóc volt, majd, amikor nem tudta kifizetni az artistákat, akkor azokat a számokat valamivel helyettesítette. Ekkor beállt és elkezdett bábozni. A saját képmására kezdett bábokat faragni a suszterbicskájával. Később, amikor a cirkusszal tönkrement végleg, akkor teljesen átállt a bábjátékra, hiszen rájött, hogy a báb nem kér enni" - mesélte a családi krónikákban élő kezdeteket. Miki egértől Vitéz Lászlóig Kemény Henrik először öt évesen kezdett bábozni, erről így beszélt: "Úgy játszottunk az öcskössel ketten, ahogy a papától (édesapjától - a szerk.) láttuk. Aztán amikor látta a papa, hogy ennek a kölyöknek ez megy, akkor megfaragott nekem egy Miki egeret. Neki már volt egy Miki egér házaspárja és közösen csináltunk egy zongorajelenetet: a Miki egér-papa leült a zongorához és elkezdte pötyögtetni, a mama balettozott volna arra a zenére, de egy bizonyos pontnál mindig hamis volt a
zongora. Egy picike Miki-egér aludt ott bent. Miután kiemelte a kis egeret, a Miki egér-papa elkezdett zongorázni rendesen, amire a mama balettozott, a pici Miki egér, azaz én meg ott csetlettem-botlottam. Ez volt az első játék, amit nyilvánosan színpadon csináltam" - mondta Kemény Henrik első szerepéről, amit még a család Hűvösvölgyben felállított bódéjában játszott. Később a Népligetben felállított mutatványosbódéban már Vitéz Lászlót kellett mozgatnia. Tízéves korától játszott rendszeresen édesapja bábszínházában. Egyedül a bódé mögött Húszévesen, amikor édesapja nem tért haza a munkaszolgálatból, és öccsét elvitték malenkij robotba, egyedül vitte tovább a népligeti vurstlit. Az ötvenes években államosítás ürügyén felszámolták azt a Ligetben működő mutatványos teret is, ahol a Kemény család bábszínháza 1926-tól fogadta vendégeit. Az évtizedeken át őrzött, kimunkált bábokat úgy kellett "bújtatni" az állami szervek elől. Ha Kemény Henrik egyik barátja nem erősködik, hogy az éjszaka leple alatt lopják ki a bábokat a lezárt színházból, semmi sem maradt volna a múltból. Kemény Henrik ezután az Andrássy úti Állami Bábszínházban dolgozott tovább, előbb a műhelyben, majd a színpadon. Időnként, a hivatalos előadás után eljátszhatott egy-egy Vitéz László-jelenetet is, persze a plakátokon ezt sosem tüntették fel. Aztán a puha hetvenes években újra magánzó lett. Vett egy Trabantot, és összecsukható paravánjával bejárta az egész országot. Az őt meghívó kultúrházak sosem Vitéz Lászlóra adtak megbízást, csak gyerekeknek szóló bábelőadásra. Mivel a rendszer nem támogatta a vásári mutatványokat, 1952-től egészen a kilencvenes évek elejéig Kemény Henrik volt az egyetlen az országban, aki ezt a műfajt továbbvitte. Kemény 75 éven keresztül keltette életre a furfangos Vitéz Lászlót. 2008 októberében végleg elbúcsúzott a színpadtól. Egyszer mégis a Halál győzött Kemény Henrik 2011. november 30-án halt meg, néhány héttel az után, hogy gyerekkorának színhelye, egész életének szimbóluma, az évtizedek óta kihasználatlanul kallódó népligeti mutatványosbódé porig égett. Kemény időutazása végérvényesen véget ért. Hamvait kérésére a Ligetben szórták szét - születésnapján. Vitéz László alakját Kovács Géza, Pályi János, Bartha Tóni, a legfiatalabbak közül pedig Fekete Dávid, Schneider Jankó, Fabók Mancsi és Tatai Zsolt viszik tovább, immár saját képükre formálva az évszázados hagyományt. http://fidelio.hu/bobita/2015/03/24/mindannyiunk_pajtikaja_vitez_laszlo/
