Mikroökonómia alapfogalmak

Mikroökonómia alapfogalmak

1. 2. 3.

4. 5.

6.

7. 8.

9.

10.

11.

Agresszív koordináció: az a forma, amikor az agresszorok törvényen kívüli eszközökkel kényszerítenek cselekvésre áldozatokat. Alacsony rendű jószág (inferior): olyan jószág, amelynek fogyasztása a jövedelem emelkedésével csökken. Alternatív költség (opportunity cost): (feláldozott haszon). Egy tevékenység alternatív költsége az elszalasztott alternatíva értékét jelenti. Az alternatív költség csak olyan feltételek mellett értelmezhető, ha a szükségletek kielégítésére hivatott források korlátozottak és ezért nem elégíthető ki minden szükséglet. Ha a források korlátlanok lennének, akkor egyetlen tevékenységet sem kellene egy másik rovására megvalósítani, mert mind megvalósítható lenne, és bármely akció alternatív költsége, azaz a "legközelebbi legjobb" alternatíva értéke zérus lenne. Nyilvánvaló, hogy a valós, szűkös forrásokkal jellemezhető világban az alternatív költség pozitív. Az alternatív költség fogalma lehetővé teszi, hogy a közgazdász figyelembe vegye azt a hasznot, amelyet egy cselekvés megválasztásakor elszalasztunk /szemben a könyvelővel, aki a számvitel szabályainak megfelelően csak azt a pénzt veheti figyelembe, amit egy termék előállításához szükséges erőforrásokra fordítottak/. Például, ha valaki a pénzügyi befektetéseket elemzi, akkor azt is figyelembe veszi, hogy milyen nyereséget szalasztott el azzal, hogy nem egy másik projektet valósított meg, míg a számvevő általában nem teszi ezt. Amortizáció: a tartósan lekötött tőke fokozatos megtérülése - az elhasználódás folyamata az amortizáció. Ennek költségelszámolását amortizációs vagy értékcsökkenési leírásnak nevezzük. Állam: a társadalmi-gazdasági rendszer fenntartását szolgáló feladatok ellátása, elősegítése. Gazdasági feladatai: • stabilizáció: a gazdaság működőképességének biztosítása (anticiklikusság, antiinfláció, hatékony foglalkoztatás) • elosztás: jövedelemfolyamatokkal kapcsolatos (társadalmi igazságosság) • allokáció: forrás biztosítása közjavak termelése, externál hatások megoldása érdekében és az externáliák kezelésére. Állandó költségek: olyan költségek, melyeket - rövid távon - a termelés volumene nem befolyásol akkor is fizetnie kell a vállalatnak, ha nincsen kibocsátás, pl. bérleti díj, kamatok. Hosszú távon minden költség változó, (mert beruházási döntések is hozhatók). Árbevétel: az adott vállalat által eladott árukért és szolgáltatásokért kapott teljes bevétel. Árdiszkrimináció: a monopolista árképzési módszer a fogyasztói többlet egy részének monopolista profittá alakítása céljából. Lényege, hogy a monopólium a potenciális fogyasztókat információ-közlési szempontból elszigetelt csoportokba sorolja és az egyes csoportoknak különböző árakon adja el termékét (tanulóknak, törzsvásárlóknak adott kedvezmények), vagy ugyanannak a vevőnek ugyanazon áru különböző mennyiségeiért különböző árakat állapit meg (nagy tételeknél árengedmény). Ár-fogyasztás görbe (PCC, price-consumption curve): azon jószágkosarak halmaza a közömbösségi térképen, amelyek a fogyasztó optimális választását tükrözik az egyik termék változó árai mellett, miközben az összes többi változó konstans. Árrugalmasság: a kereslet árrugalmassága azt fejezi ki, hogy ha a termék árát 1 százalékkal változtatjuk, hány százalékkal változik meg a kereslet. A termékek csoportosítása: • rugalmas keresletűek azok a termékeket, amelyeknek árrugalmassága nagyobb mint 1 • rugalmatlan kereslet akkor, ha a kereslet árrugalmasságának értéke 1 és 0 között van. • teljesen rugalmatlan: ha a kereslet árrugalmasságának értéke 0. Átlagbevétel (average receipts/revenues): az egy kibocsátási egységre jutó bevétel. Képlete: átlagbevétel = összbevétel / kibocsátás - AR = TR/q

1. oldal, összesen: 10


12. 13. 14. 15. 16. 17.

18.

19.

20.

21.

22. 23.

24.

25.

Átlagérték: az összes ráfordítás és az összes hozam viszonya Átlagkészlet: a biztonsági készlet és folyó készlet felének az összege Átlagos állandó költség (AFC - average fixed cost): a termelés egységére jutó állandó költség. AFC = FC / q Átlagos változó költség: a kibocsátás egységére jutó összes változó költség. AVC = VC / q Átlagköltség: a kibocsátás egységére jutó költség, amelynek számításánál az összes ráfordítást figyelembe veszik. AC = TC / q Átlagtermék: a termelési tényezők adott halmazának felhasználásával előállított összes termék mennyisége elosztva bármelyik felhasznált ráfordítás (input) mennyiségével. Pl a munka átlagterméke: APL = q / L Belépési korlátok /barriers to entry/: mindazok az akadályok, melyek korlátozzák, esetleg lehetetlenné teszik egy-egy új piaci szereplő megjelenését. E korlátok közül rendszerint egyszerre több is érvényesül, behatárolva a belépni szándékozó vállalatok mozgásterét és jövedelmezőségi várakozásait. Főbb csoportjaik: • állami szabályozás / egészségügyi előírások; technológiai, minőségi követelmények, szabványok; szabadalmaztatási eljárás; vámok, állami támogatások stb./; • méretgazdaságosság /vállalatméret, üzemméret/; • termékdifferenciálás; • tőkekorlátok; • partnerváltás költségei; • elosztási csatornákhoz való hozzáférés lehetősége; • egyéb korlátok / kedvező földrajzi elhelyezkedés, felhalmozott • tapasztalatok költségelőnye, piacon lévők piaci stratégiája, nem • konvertálható kapacitások, nagy fix költségek, stb./ Beruházás (investment): olyan gazdasági tevékenység, amelynek haszna a jövőben folyik be. Pénzügyileg az állóeszközök bővítésébe történő befektetés, szervezését tekintve állóeszköz-értékesítési projekt. Javak és szolgáltatások termelőkapacitások létrehozására való felhasználása. Az állótőke pótlására és bővítésére fordított tőkejavak vásárlása. Nettó beruházás = Bruttó beruházás - Pótlás. A beruházás motivációja: profitvárakozások, beruházási költségek, kamat. A beruházások lehetnek alap-, járulékos és kapcsolódó beruházások. Bevétel: az értékesített jószág és szolgáltatás ellenértéke. • Teljes bevétel (TR) = p*q • Átlagbevétel (AR) = TR / q = (p*q) / q • Határbevétel (MR): MR = P - árelfogadók Bürokratikus koordináció: a gazdasági szereplők olyan alá- és fölérendeltségi viszony, ahol a koordinálók információkat gyűjtenek be az alárendeltségtől és ezek alapján utasításokkal kényszerítik őket tevékenységre. Ceteris paribus: "Az egyéb tényezők változatlanok" pl. a keresleti függvény vizsgálatakor feltételezzük egyéb tényezők változatlanságát. Csökkenő határhaszon elve (Gossen I. törvénye): azt az összefüggést fejezi ki, hogy az egymást követő újabb jószágegységek elfogyasztásával a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő, a szükséglet egyre inkább telítődik. Ha van a fogyasztásban telítettségi pont, akkor ezt követően az összhaszon csökken. Csökkenő helyettesítési határráta: a közömbösségi görbék meredeksége bármely tengely mentén mindig csökken, azaz minél nagyobb mennyiség áll a fogyasztó rendelkezésére az adott jószágból, annál többet hajlandó belőle áldozni a másikért. A helyettesítési határráta azt az arányt mutatja meg, amely mellett a fogyasztó éppen hajlandó fogyasztási kosarának egyik termékét a másikra cserélni úgy, hogy az adott közömbösségi görbén maradva összhaszna ne változzék meg. Csökkenő hozadék elve: azt fejezi ki, hogy a rövidtávon bármely termelési tényező felhasználását növelve (a többit adottnak véve) a



26. 27. 28.

29. 30. 31. 32.

33. 34.

35. 36.

37. 38. 39.

40.

kibocsátás-növekmény csökkenése (majd magának a kibocsátásnak a csökkenése) elkerülhetetlen. Egy tényező határterméke csökken, amint egyre növelik annak felhasználását. Egyéni kereslet: azt fejezi ki, hogy egy fogyasztó (vagy felhasználó) hajlandó és képes valamilyen termékből vagy szolgáltatásból valamennyit megvásárolni. Egyéni kínálat: azt jelenti, hogy egy cég képes és hajlandó valamely termék vagy szolgáltatás előállítására. Egyensúly: az a helyzet, amikor a gazdasági szereplőknek, vagy a gazdasági szereplők egyes piacot alkotó csoportjainak nem áll érdekükben megváltoztatni gazdasági magatartásukat. A piacon az egyensúly azt az állapotot jelenti, amikor az eladók és a vásárlók összessége meg van elégedve az eladott és megvásárolt javak árainak és mennyiségeinek jelenlegi kombinációjával, és így nem- kívánja azt megváltoztatni. • Általános egyensúly: az az állapot, amikor a gazdaság összes piaca egyidejűleg egyensúlyban van. Ezen megközelítés megalapozójának L. Walrast tekintik. • Részleges (parciális) egyensúly: egy termék piacának elszigetelt elemzése. Adottnak tekintve a többi termék árát csak egyetlen piacon vizsgálja az egyensúly feltételeit. Az A. Marshall által alkalmazott technika figyelmen kívül hagyja az adott termék árváltozásának a kapcsolódó piacok áraira gyakorolt hatását és e változásoknak visszacsatolt hatásait az eredeti piacra. Egyensúlyi ár: az a piaci ár, amely mellett a termék keresleti és kínálati mennyisége egyenlő. Egyensúlyi jövedelem: amikor a tervezett jövedelem egyenlő a tervezett fogyasztás és a szándékolt beruházás összegével. Eladók piaca /seller's markét/: olyan piaci helyzet, amelyben a kereslet - az eladók előnyére - felülmúlja a kínálatot. Az árak ilyen körülmények között általában felfelé mozognak. Elosztás (distribution): a társadalom tagjainak, csoportjainak valamilyen arányban, valamilyen formában és valamilyen módon való részesedése a létrehozott javakból. A termelés erőforrásainak adott arányú felhasználása a különböző területeken, valamint a termelés eredményének felosztása a termelésben résztvevők között. Elsődleges tényezők: munka és természeti tényezők. Nem gazdasági okokból keletkeztek, csak tényleges felhasználásuk mértéke határozódik meg a gazdasági folyamatokban. Emberi erőforrás /humán resource /: a vállalatnál alkalmazott munkavállalóknak a munkavégzéshez szükséges képességeik, szakismeretük és a munkamegosztásban elfoglalt helyük szerint strukturált összessége. A munkaerővel azonos értelemben használják. Emisszió: kibocsátás, új pénz, értékpapírok forgalomba hozatala Engel-görbe: a fogyasztó jövedelme és egy adott jószág megvásárolt mennyisége közötti viszonyt mutatja változatlan piaci termékárak mellett. Meredeksége megmutatja, hogy egységnyi jövedelemváltozás mennyivel változtatja meg adott ár mellett a keresett mennyiséget. Az újabb kutatások szerint a családok a jövedelmek emelkedésével abszolút mértékben többet, relatíve azonban kevesebbet költenek. Etikai koordináció: a szereplők kapcsolatait erkölcsi normák, szokások, hagyományok vezérlik. Explicit (kifejezett) költségek: azok a ráfordítások, amelyek a vizsgált időszakban, az adott év termelésével kapcsolatban a számlákon, pénzügyi átutalásokban kifejezett formákban jelennek meg. Externáliák (külső hatások): a piac szereplői piacon kívüli hatás következményeit kénytelenek elviselni. Pl. környezetszennyezés. A társadalmi és az egyéni értékelés között mutatkozó különbséget nevezzük externáliának. Értékcsökkenés (amortizáció): az az összeg, mellyel az állóeszköz értéke az adott évben, a vállalkozásban való használat során csökkent.



41.

42.

43. 44. 45.

46.

47. 48.

49.

50. 51. 52. 53.

54.

55. 56. 57.

Fedezeti pont: azt a helyzetet tükrözi, amikor a vállalat határbevétele, határköltsége és átlagköltsége egybeesik. A fedezeti pont tehát az átlagköltség minimuma. A vállalatnak, kompetitív piacon, a fedezeti ponton való termelése a hosszútávú fennmaradás feltételét jelenti. P = MR = MC = AC - a piaci ár ebben a pontban fedezi a költségeket. A piaci árban normál profit realizálódik, de gazdasági profit nem. Fizetőképes kereslet: a teljes szükségletek azon része, amelyet a fogyasztó piaci vásárlások útján szándékozik kielégíteni. A fizetőképes szükséglet a piacon keresletként jelenik meg. A megvásárolható javak halmaza. Fogyasztói kosár (jószágkombináció): a fogyasztói tér egy pontja, az n jószág mindegyikéből tartalmaz egy nem negatív mennyiséget. Fogyasztói preferenciarendszer: a fogyasztó egy adott tartalmú fogyasztói kosarat többre becsül, kívánatosabbnak tart a másiknál. Fogyasztók vásárlóereje: a fogyasztók fizetőképes szükséglete, azaz az a szükséglethalmaz, amit adott pénzjövedelemből meg tudnak vásárolni adott árak mellett. Földjáradék: a föld használatáért fizetett díj. A bérbe vett tőketényezőkért kamatot kell fizetni. A bérleti díj tehát a földjáradék és a kamat összege. A föld árát a följáradék tőkésített érteke határozza meg. Gazdálkodás: a racionalitásra törekvő tudatos gazdasági tevékenység. Gazdaság: a társadalmi tevékenység azon területe, ahol az emberek javakat termelnek, elosztanak, cserélnek és fogyasztanak, hogy szükségleteiket kielégítsék. Gazdasági tevékenységek és kölcsönhatásaik. Gazdasági folyamatok: az adott időszak alatt megtermelt javak termelésével és felhasználásával, a jövedelmek keletkezésével és elosztásával kapcsolatos áru- és pénzmozgások. Lehetnek reál- és jövedelemfolyamatok. • Reálfolyamatok: a javak létrehozása, a javak eljuttatása a termelőktől a fogyasztóig és felhasználása. • Jövedelemfolyamatok: a reálfolyamatok kísérő jelenségei. Magába foglalja a jövedelmek keletkezését, elosztását és felhasználását. Gazdasági hatékonyság: a legkisebb ráfordítás mellett biztosítani az adott kibocsátást, illetve adott ráfordítás mellett a legnagyobb kibocsátás. Gazdasági (termelt) javak: azok a termékek és szolgáltatások, amelyeket termelnek. Gazdasági koordináció: a gazdasági szereplők kölcsönös egymásra hatásának a mechanizmusa. Gazdasági költség: a termelés során felmerült minden (explicit és implicit) ráfordítást tartalmazza, azaz a számviteli költségeken felül, a termelési tényezők "normális" (átlagos) hozadékát, azaz a normál profitot is magában foglalja. Gazdasági körforgás: az outputok állandó és folyamatos áramlása a különböző gazdasági szektorokba, egy önmagát megújító folyamat, maga az újratermelés. Egyrészt mint a reál outputok körforgása, másrészt mint a pénz körforgása. Gazdaságilag hatékony eljárás: a technikailag hatékony eljárások közül az, amely a legkisebb fajlagos költséget eredményezi. Gazdasági mechanizmus /economic mechanism/: a gazdasági szereplők kapcsolatainak, a gazdasági folyamatoknak jogi-intézményi kerete. Gazdasági rendszer: a gazdaság-működési formája, a gazdasági tevékenység során a gazdasági szereplők között kialakult kapcsolatok összessége. • Tiszta piacgazdaság: a termelési eszközök magántulajdonban vannak, a termelők és a fogyasztók szabadon döntenek a rendelkezésre álló javak felhasználásáról, a termelők és a



fogyasztók a piacon kerülnek kapcsolatba egymással, azaz a termelést a piac hozza összhangba a szükségletekkel. • Vegyes gazdaság: megmaradnak a piacgazdaság jellemzői, de mindhárom tulajdonság esetében jelentős szerephez jut az állam. • Központosított tervgazdaság: a termelési eszközök egy központi szervezet (pl. az állam tulajdonában vannak, ez az irányító : szervezet hozza meg a gazdasági döntések többségét és ez a szervezet hangolja össze a termelést a szükségletekkel. 58. Gazdasági szervezetek: azok a gazdálkodó egységek, amelyekbe tömörülve végzik gazdasági tevékenységüket a gazdaság szereplői. 59. Gazdasági társaságok: legalább két tag alapítja, s a működéséhez szükséges vagyont a tagok bocsátják a vállalkozás rendelkezésére. Megállapítják az ellátandó tevékenységet, a társasági formát, a vagyoni hozzájárulás mértékét, a nyereségből való részesedés mértékét. A tagok lehetnek természetes személyek vagy gazdálkodó szervezetek, belföldiek és külföldiek egyaránt. 60. Giffen javak: az inferior jószágok azon csoportja, ahol a negatív helyettesítési hatás ellenére a teljes árhatás pozitív a jövedelmi hatás következtében. 61. Gossen I. törvénye: csökkenő határhaszon elve, azt az összefüggést fejezi ki, hogy az egymást követő újabb jószágegységek elfogyasztásával a teljes haszon egyre kisebb mértékben nő, a szükséglet egyre inkább telítődik. 62. Gossen II. törvénye: az előnykiegyenlítődés elve, amely azt fejezi ki, hogy a fogyasztó akkor költi el optimálisan jövedelmét, ha az utolsó jószágegység bármely termék vásárlása esetén ugyanazt a haszon növekedést eredményezi, az előnyök és hátrányok a határon kiegyenlítődnek. MU1 / P1 = MU2 /p2 = MU3 /p3 63. Hasznosság: az a szükséglet-kielégítési fok, amit a termék vagy szolgáltatás elfogyasztása biztosít. A termékek kémiai, fizikai, biológiai tulajdonságai teszik hasznossá, de számos szokás is befolyásolja a hasznosság megítélését. 64. Hasznossági függvény: egy adott jószág mennyisége és az elfogyasztása által nyerhető hasznosságérzet közötti kapcsolat. 65. Haszonáldozat költség (opportunity cost): egy gazdasági jószág következő legjobb felhasználási módjának az értéke, vagyis a feláldozott alternatíva értéke. 66. Haszon kiegyenlítődés elve (Gossen II. törvénye): a fogyasztó mindaddig növelheti összhasznát, ameddig fogyasztási szerkezetének átrendezése során nyert haszna meghaladja feláldozott hasznának mértékét. 67. Határbevétel (MR, marginal revenue): az egy újabb egységnyi termék értékesítéséből származó többletbevétel (kompetitív piacon - rövid távon - állandó és egyenlő a piaci árral (MR = P), tökéletes verseny esetén a határbevétel megegyezik az árral, mivel a vállalat számára a keresleti görbe tökéletesen rugalmas, monopolista viszonyok között azonban nem). 68. MR = dTR/dq 69. Határhaszon (MU, marginal utility)): megmutatja, mennyire értékeli a fogyasztó az utoljára elfogyasztott jószágegységet, azaz mennyivel változik a fogyasztó összhaszna, ha valamely termék fogyasztását egyegy egységgel növeli. MU = dTU/dx x=az adott jószág 70. Határidős ügyletek (terminügyletek): olyan ügyletek, amelynek teljesítése mindkét fél részéről későbbi időpontban esedékes, azonban a szerződéskötéskor megállapított árfolyamon. A határidős piacok résztvevői a hedgerek. 71. Határköltség (MC, marginal cost): egységnyi többletkibocsátás többletköltsége. Az a pénzben kifejezett összeg, amely megmutatja, mennyivel változik a költség a termelés egységnyi változásával. MC = dTC/dq. • Rövidtávon a határköltség-görbe emelkedő a csökkenő hozadék törvényének következtében. A határköltséget nem befolyásolja az állandó költségek nagysága, a változó költségek határozzák meg.



72.

73.

74. 75. 76.

77.

78.

79.

80.

81.

82.

• Hosszabb távon növekedhet, csökkenhet vagy állandó maradhat. Határtermék (MP, marginal product): egy adott termelési tényező többletegységének felhasználásából származó többletkibocsátás, amely megmutatja, hogyan nő a termelés, ha növelik pl. a munkaráfordítást. A kifejezést a kérdéses input figyelembevételével kell meghatározni, pl. munka határterméke, tőkehatárterméke. Határtermék-bevétel (MRP, marginal revenue product): azt mutatja meg, hogy az inputfelhasználás tetszőleges kis változtatása következtében milyen mértékben változik meg az összes bevétel. Kiszámítása: az adott inputtényező határtermékének és a segítségével előállított termék piaci egységárának a szorzata. Pl. a munkatényező határtermék bevétele: MRPL=MPL * px Hatékonyság: a termelési lehetőségek határán lévő inputfelhasználást nevezzük hatékonynak. Háztartás: a legkisebb fogyasztó szervezet, olyan gazdasági egység, amely a fogyasztási cikkek felhasználásáról dönt. Helyettesítési határráta /marginal rate of substitution/: a közömbösségi görbe meredeksége, azt az arányt mutatja, amely mellett a fogyasztó éppen hajlandó fogyasztói kosarának egyik termékéből egy részt a másik egy részére elcserélni, a másikkal helyettesíteni úgy, hogy összhaszna ne változzon, azaz az adott közömbösségi görbén mozduljon el. A fogyasztói kereslet elméletében a helyettesítési határráta megmutatja, hogy egy adott, mondjuk "Y" termék mekkora mennyisége "kárpótolja" egy másik, mondjuk "X" termék egy egységéről való lemondást, feltéve, hogy a fogyasztó az eredeti jóléti szinten marad. A közömbösségi görbék elemzésében a helyettesítési határráta éppen a közömbösségi görbe meredekségének felel meg, ez pedig éppen megegyezik a két termék határhasznának hányadosával, azaz: MRSx,y= Mux / Mu y . Egyes szerzőknél a helyettesítési határráta, mint személyes helyettesítési ráta, illetve termék-helyettesítési ráta jelenik meg. Helyettesítési hatás: az árváltozás következtében megváltozik az optimális fogyasztói kosár termékösszetétele az árarányaik változásának függvényében. A megemelkedett áru terméknek relatíve jobban csökken a fogyasztása, mint a változatlan áras terméknek illetve amennyiben az egyik termék ára csökken, úgy a változatlan áras termékéhez képest kevésbé csökkentik a fogyasztását. Helyettesítési ráta: azt fejezi ki, milyen arányban helyettesíti két termék egymást - változatlan szükséglet-kielégítés mellett, azaz egységnyi x termék mennyi y-t képes helyettesíteni változatlan összhaszon mellett. Holtteher-veszteség: a monopóliumok miatt meg sem termelődött jószághalmaz, ezért elveszett a társadalom számára. Mivel a monopóliumok kevesebbet és magasabb áron visznek piacra, mint amekkora a. teljesen azonos költséggel termelő tökéletesen versenyző iparág kínálata, így a fogyasztói többlet három részre szakad. Jelentős része a monopólium profitjává válik, megmarad egy szűkösebb fogyasztói többlet, a többi része elveszik a társadalom számára, mert a monopólium meg se termeli. Hosszútávú átlagköltség függvény (LAC, long-run average cost) : megmutatja, hogy hogyan változik a termékegységre jutó költség, ha minden termelési tényező felhasználását azonos mértékben növelve bővítjük a termelést. A rövidtávú átlagköltség-görbék burkoló görbéje. Optimális üzemméret: az az üzemméret, amely mellett a hosszútávú költség minimális. ICC-görbe (income - consumption curve): jövedelem - fogyasztás görbe. A fogyasztó optimális választásait képviselő pontok sorozata, növekvő jövedelem és változatlan árak esetén. A jövedelem-fogyasztás görbe segítségével következtethetünk - mindkét jószágra vonatkozóan - a jövedelemváltozás és a vásárolt termékmennyiség kapcsolatára. Időtávok: rövid és hosszú távon vizsgáljuk a vállalkozások reagálását. Döntési időtávok: piaci időtáv, rövid táv, hosszú táv, nagyon hosszú táv.



•

Piaci időtáv: a vállalat csak outputtényezőkkel tud alkalmazkodni a külső körülményekhez. A termelés nem tud változtatni, készleteinek mértékében képes a piaci feltételek változására reagálni. • Rövid táv: az az időperiódus, amelyen belül a vállalatnak legalább egy input tényezője fix, miközben más termelési tényezők változtathatók. Rövidtávon vannak fix és változó költségek. • Hosszú táv az a periódus, amelyen belül a vállalat valamennyi termelési tényezőjének mennyisége megváltoztatható. A vállalat hosszú távon valamennyi inputtényező mennyiségét megváltoztathatja. (LAC görbe - az AC görbék burkoló görbéje) 83. Implicit (rejtett) költségek: azok az összegek, amelyek az adott időszak ráfordításai, bár tényleges pénzkifizetésekben, (számlákon), az adott időszakban nem jelentek meg. Megkülönböztetünk: elszámolható implicit költséget (amortizáció) és el nem számolható implicit költségeket (alternatív költségek) 84. Inferior vagy alárendelt javak: amelyek jövedelemrugalmassági együtthatója negatív, azaz ha nő a jövedelem, a fogyasztása csökken, ha csökken a jövedelem, fogyasztása nő. (alacsony rendű termékek) 85. Izokvant, egyenlőtermék-görbe: a termelő közömbösségi görbéje. Bármely két 'vágy több input azon kombinációit tartalmazza, amelyek felhasználásával a kibocsátás azonos szintjeit kapjuk. Az izokvant minden pontja az adott kibocsátás előállításához szükséges minimális inputköltségeket adja meg. Szokásos alakja az origóra konvex. 86. Jövedelem-fogyasztás görbe (ICC): azon pontok halmaza a közömbösségi térképen, amelyek a fogyasztó által optimálisnak tartott jószágkosarakat mutatják be adott árak és változó jövedelem mellett. 87. Jövedelemrugalmasság: azt fejezi ki, hogy a jövedelem 1 százalékos változásával hány százalékkal változik a kereslet. • normáljavak jövedelemrugalmassága az egységnyitől nem tér el lényegesen. • magasabb rendű javak azok, amelyeknek a jövedelemrugalmassága nagyobb, mint 1. • Alacsonyabb rendű (inferior) javak: jövedelemrugalmassága kisebb mint 0, tehát negatív. 88. Keresett mennyiség: a javaknak és szolgáltatásoknak az a mennyisége, amelyet a vásárlók adott ár mellett képesek és hajlandók megvásárolni. 89. Kereslet, keresleti függvény: a vevő vásárlási szándéka különböző árak mellett, mindenkor meghatározott mennyiségű és minőségű javakra, szolgáltatásokra irányuló fizetőképes szükséglet. Az az árutömeg, amelyet a fogyasztók adott időpontban, adott árakon az adott piacon képesek és hajlandók megvásárolni. 90. Kereslet árrugalmassága: annak mércéje, hogy a vásárlók által keresett mennyiség milyen mértékben reagál egy árváltozásra. Azt fejezi ki, hogyan változik egy áru kereslete, ha ára egy százalékkal változik. E = Kereslet %-os változása / Ár %-os változása. Lehet: • rugalmas: 1 %-os árváltozás több mint 1 %-os keresletváltozás • rugalmatlan: egy %-os árváltozás változása egy %-nál kevesebb keresletváltozás. Az árrugalmasságot befolyásoló tényezők: • a jószág természeti, használati tulajdonságai • helyettesítő termékek • helyettesítő termékek árának közelsége • a termék ára a fogyasztó jövedelméhez viszonyítva A kereslet árrugalmassága általában negatív. DE: • presztizs termékeknél a sznobhatás miatt csökkenő ár csökkenő kereslettel jár • spekulációs hatás - növekvő árak mellett is vásárol, mert további áremelkedésre számit



91. 92. 93. 94.

95. 96. 97.

98. 99.

100.

101. 102. 103.

104.

Keresleti függvény: a kereslet és az árak relációja, megmutatja, hogy különböző árak mellett a vevők mennyit hajlandók az adott termékből vásárolni. Keresleti görbe (demand curve): egy jószágból a vevők által az egyes árak mellett megvásárolt mennyiséget mutató görbe. Kereslet jövedelemrugalmasság: azt fejezi ki, hány %-kal változik egy jószág kereslete a fogyasztó jövedelmének egy százalékos változása következtében. Kereszt-árrugalmasság: azt mutatja meg, hogy egy termék árának 1 százalékos változása hány százalékkal változtatja meg egy másik termék keresletét. Képletben: „A" termék keresletváltozása % / „B" termék árváltozása %. A kereszt árrugalmasság vizsgálatához a termékeket a fogyasztásban betöltött szerepük alapján csoportosíthatjuk: • helyettesítő termékek: ugyanazt a szükségletet elégítik ki, az érték pozitív, • kiegészítő termékek: a szükséglet kielégítése csak együttes fogyasztásukkal történhet pl. autó és benzin, az érték negatív, • független termékek: olyan szükségleteket elégítenek ki, amelyek semmiféle kapcsolatban nincsenek egymással, az érték zérus, Kibocsátás (Q): termelés, output - a makrogazdaságban az 1 év alatt létrehozott áruk és szolgáltatások összessége. Kiegészítő termékek (complements): két olyan jószág, amelyet a fogyasztók együtt fogyasztanak el. Kilépési korlátok /barriers to exit/: a vállalatnak a piacról történő kilépést akadályozó, vagy nehezítő tényezők, gazdasági, jogi korlátok. A legelemibb kilépési korlátot a vállalat meglévő eszközállománya jelenti /csak adott termékcsoport előállítására alkalmas, nehezen értékesíthető, az értékesítés lassú és költséges/, az emberi erőforrások konvertálhatóságának hiánya /szakmai ismeretek, tapasztalatok/. Megjegyzendő, hogy a kilépési korlátok egyben a belépési korlátokkal szorosan összefüggő rendszert alkotnak, hiszen az új belépők döntő többsége a belépéshez szükséges tőkét egy korábbi üzleti vállalkozásból való kivonással tudja biztosítani. Kínálat: az eladó eladási szándéka különböző árak mellett Kínálati függvény: a kínálat és az árak relációja, megmutatja, hogy egyes árakhoz mekkora kínálat mennyiség tartozik. Vállalati kínálati függvény: rövid távon megegyezik a vállalat határköltség függvényének üzembezárási pontja feletti szakaszával. Kínálat árrugalmassága: a kereslet árrugalmasságához hasonlóan az árváltozás hatását vizsgálja a kínálatra. A kínálat árrugalmasságát a kínált mennyiség százalékos változásának és az ár százalékos változásának hányadosa méri. Kínálati görbe (supply curve): egy jószág azon mennyiségeit mutató görbe, amelyet egy adott piacon kínálatukkal jelentkezők az egyes árak mellett eladni hajlandók, amennyiben egyéb tényezők változatlanok. Kínálatrugalmasság (elasticity of supply): a keresletrugalmassághoz hasonló fogalom, azzal az eltéréssel, hogy ez a kínálatnak az árváltozásra való reagáló képességét méri. Koordinációs mechanizmusok: a benne részt vevő gazdasági alanyok, személyek tevékenységének összehangolása. Kornai János öt típusát különbözteti meg: • bürokratikus: az állami tulajdonnak megfelelő, adekvát mozgásforma • piaci: a magántulajdonnak megfelelő mozgásforma • agresszív • etikai • vegyes Költség (cost): a ráfordítások pénzben kifejezett összegének értéke. 1. Teljes költségek: • állandó (fix) költségek (FC) : azok a költségek, amelyek a termelés nagyságától nem függenek



•

105.

106.

107. 108. 109.

110.

111.

112.

változó költségek (VC): azok a költségek, amelyek a kibocsátás nagyságától függenek, azzal együtt változnak 2. Átlagköltségek: • átlagos fix költségek (AFC): a termék egységére jutó fix költség, FC / Q • átlagos változó költség (AVC): a termék egységére jutó változó költség, VC / Q • átlagos költség (AC): az összköltség termékegységre jutó nagysága, TC / Q 3. Határköltség: az a pénzben kifejezett összeg, amely megmutatja, mennyivel változik a költség ha a termelés változása egységnyi. MC = dTC / dq, MC = dVC / dq 4. Számviteli költség: explicit (kifejezett) költségek + Elszámolható implicit költségek (amortizáció). 5. Gazdasági költségek: az explicit és implicit ráfordítások összessége. Költségvetési egyenes: azon jószágkombinációk összessége, amelyeket a fogyasztó adott pénzjövedelméből annak teljes elköltésével, rögzített piaci árak mellett megvásárolhat. Meredeksége az árak arányát fejezi ki. I = px*x + py*y Költségvetési korlát: adott jövedelmek mellett vásárolható jószágkombináció mutatója. Adott pénz jövedelem és az adott árak mellett nem minden jószágkosár vásárolható meg. Ha a kormányzati kiadások nem léphetik túl a bevételeket, kemény költségvetési korlátról, ha az államtól kicsikarhatók engedmények (hiányok, externáliák, gazdasági egységek külső "begyűrűzés" esetén), akkor puha költségvetési korlátról van szó. Közjavak: olyan szolgáltatások és jószágok, amelyek kínálata egyéni alapon, a piaci mechanizmus révén, állami közreműködés nélkül nem lenne biztosított. Pl. honvédelem, általános iskolai oktatás. Közömbösségi görbe: azon jószágkombinációk összessége, amelyet a fogyasztó azonos hasznosságúnak ítél, azaz közömbös számára, hogy ezen kombinációk közül melyiket szerzi meg. Közömbösségi térkép: egy fogyasztó közömbösségi görbéinek sokasága. A közömbösségi görbék teljes, mindenütt sűrű halmaza. Az origótól távolabb fekvő közömbösségi görbéhez egyre nagyobb hasznosság tartozik. Marshall-kereszt: a keresleti és kínálati függvények közös koordináta rendszerben történő ábrázolása, amelynek keresztjében az egyensúlyi ár áll. A piac összefoglaló geometriai modellje, a kereseti és a kínálati függvény szimultán ábrázolása. Mit, Hogyan, Kinek: a gazdaságszerveződés három alapvető problémája. A "Mit" annak a problémája, hogy az egyes lehetséges javakból és szolgáltatásokból mennyit állítanak elő a társadalom korlátozott erőforrás-állományával. A "Hogyan" annak az eljárásnak a megválasztása, mellyel a Mit egyes javait elő kell állítani. A "Kinek számára" a fogyasztási javaknak a társadalom tagjai között történő elosztására utal. Monopolár: mivel a monopólium kínálata adja az adott jószág piaci kínálatának egészét, a monopólium többletkínálatával az egész piacon megnő a kínálat, s csökken az ár. így a monopólium által megszabott ár maga a piaci ár. Valamennyi ár és keresleti mennyiség a monopólium kínálatával áll szemben, tehát a monopólium szempontjából nincs egyetlen piaci ár. Eltérései a tökéletesen versenyző vállalattól: • a monopólium összbevétele (TR) nem nő együtt az eladás növelésével - egyre lassabban nő a bevétel • egyre kisebb áron képes eladni az egyre nagyobb mennyiségeket jobbra lejtő keresleti görbe (DD) • a monopólium határbevétele (MR) nem fix, és nem egyezik meg egyetlen piaci árral, mert egyre alacsonyabb áron tud eladni. Az MR görbe meredeksége kétszerese a keresleti görbe (árfüggvény) meredekségének.



•

Profitmaximum: MR = MC, azaz annál a termelési mennyiségnél, ahol a határköltség és határbevétel megegyezik. 113. Monopólium: a gazdasági élet valamely területén uralkodó helyzetben lévő óriásvállalat, amely uralma révén korlátozza a piacot, befolyásolja az árakat és ennek révén monopolista extraprofitra tesz szert. Egyetlen cég termelése lefedi egy termék teljes piaci keresletét, igy még a potenciális versenytársakat is kizárja az említett területről. . 114. Monopolizált piac létrejöttének okai: • optimális üzemméret aránya a piachoz - gazdaságos üzemméret adta természetes monopólium • a beinduláshoz szükséges tőke nagysága • szabadalmak, licencek, know-how-k - a technika monopolizálása • ellenőrzési monopólium a fontos nyersanyagforrások felett • a piacra lépés állami korlátozása - behozatali tilalom 115. Monopszóia: olyan piaci szerkezet, ahol egy vállalat a termelési tényezők piacán monopol helyzetű vásárló, a terméke piacán viszont tökéletesen versenyző. Egyetlen vevő uralja a piacot - vásárlói monopólium. 116. Munka: célirányos emberi tevékenység, ami javak előállítására irányul. 117. Munka átlagterméke (APL): megmutatja, mekkora termelés jut egy-egy dolgozóra átalagosan az üzemben. APL = q/L 118. Munkabér: a munka ára. Felső határát a keresleti tényezők, azaz a 119. Munka-határterméke (MPL): kifejezi, hogyan változik az összetermelés egy-egy újabb munkás beállításával. MPL = dq/dL 120. Munkakínálat: egy gazdaság számára rendelkezésre álló munkások száma. Fő meghatározó tényezői a népesség, a bérek és a társadalmi tradíciók. 121. Munkamegosztás: a termelés szervezésének azon módja, amikor az emberi tevékenységek, munkák szétválása, elkülönülése, specializációja különböző funkciókká, szakmákká, foglalkozási ágakká válik. Fajtái: 1. Természetes munkamegosztás a gazdasági tevékenységek nem kor és testi erő szerinti specializációja. • Technikai munkamegosztás: a specializáció alapját az anyagi technikai feltételek adják. • Társadalmi munkamegosztás: az emberek, embercsoportok olyan szétválása, amely differenciálja társadalmi helyzetüket. 122. Neoklasszikus közgazdaságtan: a klasszikus közgazdák (A. Smith, D. Ricardo, J. S. Mill és J. B. Say) alapvetéseit bővítették és tökéletesítették. A klasszikus közgazdaságtan alapvetően a gazdaság egészének hosszú távú fejlődésével foglalkozott és ezen belül főképpen a gazdasági többlet és a fejlődés módja közötti kapcsolatokkal, a neoklasszikusok a határelemzést alkalmazva a javak, szolgáltatások és termelési tényezők versenypiaci áralakulásának elemzésével olyan árrendszer lehetőségét vizsgálták, amely biztosítja a kereslet és kínálat egyenlőségét valamely piacon. Az egyensúlyban lévő tökéletes versenygazdaság elemzése volt vizsgálatuk középpontja. Főbb képviselői H. Gossen, W.S. Jevons, L. Walras, V. Pareto, K. Wiksell, A. Marshall. 123. Nettó jelenérték (NPV, net present value): a jövőben jelentkező pénzmozgás mai értéke. A tőke jelenértéke és a befektetési összeg különbsége. Akkor kifizetődő egy tőkebefektetés, ha annak nettó jelenértéke pozitív. Ha a beruházás költségének értékét levonjuk a várható hozam diszkontált értékéből, a beruházás nettó jelenértékét kapjuk. Azaz, ha a kamatláb= r /tehát a diszkontláb =l/(l+r)/, a hozam : Rt /ahol t= 0, 1, 2, ... ,T/, a költség : Ct /ahol t= 0,1, ... ,T/, akkor a nettó jelenértéket /NPV/ a következő képlet adja meg: NPV = 2 (Rt –Ct)/(l+r)t. Ha az NPV pozitív, akkor a kérdéses beruházást érdemes megvalósítani. Az elfogadás, illetve elutasítás pontos szabálya azonban valamennyi, pozitív nettó jelenértékkel rendelkező lehetőség rangsorolásának módjától függ, és ez már programozási eljárások alkalmazását követelheti meg.


Mikroökonómia alapfogalmak

Recommend Documents