Migráció és feketemunka Európában - Migration and Irregular Work in Europe (MIGIWE)
Zárótanulmány
A kutatási programot az Országos Foglalkoztatási Közalapítvány támogatásával készítette:
MTA Földrajztudományi Kutatóintézet Panta Rhei Társadalomkutató Bt.
Kutatásvezető: Juhász Judit
Projektazonosító: OFA/5341/2.
Budapest, 2006. szeptember 30.
A zárótanulmány szerzői: Juhász Judit Csikvári Judit Szaitz Mariann Makara Péter A kutatásban közreműködtek: Tóth Balázs, informatikus Katarzyna Pabijanek, Bohus Péter Pál, Téglás János Vencel, Iván Gábriel kérdezőbiztosok
Továbbá mindazok a szakértők, vállalkozók és munkavállalók, akik interjúalanyaink voltak. Segítő közreműködésüket ezúton is köszönjük
A kutatás nemzetközi együttműködés keretében valósul meg. Partnerek: Ausztria: International Centre for Migration Policy Development (ICMPD), Bécs Csehország: Károly Egyetem, Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék, Prága
2
BEVEZETÉS A kutatás célja a külföldiek magyarországi illegális munkavégzése okainak, szerkezetének és dinamikájának jobb megismerése. A kutatási terv szerint feladatunk volt: •
a jelenség méreteire vonatkozó adatok összegyűjtése és elemzése;
•
a külföldiek illegális foglalkoztatása iránti kereslet elemzése: érintett ágazatok, a foglalkoztatás típusai; a nemzetgazdaság azon speciális jellemzőinek és igényeinek feltérképezése, melyek a külföldiek illegális foglalkoztatásának tipikus formáihoz vezetnek. A munkáltatók motívumainak elemzése;
•
azon ágazatok és foglalkoztatások meghatározása, ahol a külföldi feketemunka jellemző;
•
a kapcsolati hálók külföldiek illegális foglalkoztatásában játszott szerepének elemzése;
•
az (illegális) munkaközvetítők hálózatainak szerepe;
•
a migránsok külföldi munkavállalással kapcsolatos motivációi és stratégiái;
•
társadalmi, gazdasági, demográfiai jellemzők;
•
a
politikai
intézkedések
és
a
„társadalmi
kontroll”
(a
külföldiek
fekete
foglalkoztatásának társadalmi elfogadottsága) hatásai: a külföldiek foglalkoztatásához kapcsolódó állami politikák hatása; a szabályozás és ellenőrzési mechanizmusok következményei. A külföldiek szabálytalan munkavállalásáról a jelenségkör természetéből adódóan hiányos és bizonytalan az információs bázis, hézagos és ellentmondásos a rendelkezésre álló bizonyítékokon alapuló helyzetelemzés. A politikai gondolkodásban felmerülő elképzelések ideologisztikus elemektől átszőttek, ugyanakkor hiányoznak a probléma kezelésére vonatkozó világos stratégiai elvek. Pedig a népesedési helyzetből, az Európai Uniós és globalizációs kihívásokból fakadóan a magyar hosszú távú gazdasági-társadalmi fejlődést meghatározó lényeges kérdésről van szó Az illegális foglalkoztatás nem kellően felmért, de minden jel szerint elterjedt mivolta és a migránsokra, illetve a befogadó társadalmakra gyakorolt potenciális társadalmi, gazdasági, politikai hatásai miatt az empirikus és elméleti elemzések hiánya akadályozza a megfelelő stratégia kialakítását, a szükséges intézkedések meghozatalát.
3
A kutatás törekszik e hiány pótlására, a migráció és illegális munkavégzés okainak, szerkezetének és dinamikájának jobb megismerésével. A kutatás alapján a külföldiek szabálytalan (fekete) munkavégzéséről kibontakozó kép rendkívül heterogén társadalmi valóságot fest le, ahol jelentős a bizonytalansági tényezők száma. A sokszínűség megfigyelhető a munkavállalók származási ország, etnikai hovatartozás, társadalmi státusz szerinti összetételében, s megragadható a különböző migrációs és munkavállalási típusokban. Az elemzett adatokból, interjúkból, személyes tapasztalatokból az is világossá vált, hogy a lágyabb társadalmi tényeknek, az értékeknek, a motivációknak is igen jelentős a szerepük. A magyarországi feketemunka meghatározó jellegzetessége a környező országok magyar népességének, illetve a magyarlakta régiókból jövők jelentős aránya. A küldő országok és Magyarország között a társadalmi és kulturális távolság nem áthidalhatatlanul nagy, összeköti a történelem, a közelmúlt államszocialista élménye, a fejlettség és fejletlenség köztes állapota, a kiélezett egyenlőtlenségek, a tömeges szegénység. Ez megkönnyíti az adaptációt, csökkenti a szegregációt és esélyt ad a toleranciára. A földrajzi közelség módot ad gyakori hazalátogatásra, szezonális munkavállalásra, ingázásra. A külföldiek szabálytalan munkavégzése mindazonáltal nem elsősorban migrációs kérdés. A meghatározó a magyar gazdaság és munkaerőpiac működése. A külföldi feketemunkát az tartja fenn, hogy a magyar munkaerőpiacon az adott költségszinten valós kereslet és kínálat létezik e téren. A mai magyar helyzet a külföldi feketemunka szempontjából stabilizálódni látszik, méghozzá egy kezdeti megugrás után egy alacsonyabb szinten. A jelenlegi folyamatokat a magyar társadalom szemszögéből szemlélve gondok igen, robbanás azonban nem várható. Az illegális munka negatív következményeivel szemben az egyik út a jogrendszer rugalmasabbá tétele, a fehérítést elősegítő differenciált kivételek beépítése, a döntési jogosítványok helyi szintre vitele, az ügyintézés kapacitásának és hatékonyságának javítása. A másik lehetőség a meglévő jogszabályok hatékonyabb alkalmazása. A szankciók révén történő jogérvényesítés elengedhetetlen, de önmagában korlátozott hatékonyságú.
4
I. A kutatás témája, háttere, célja A tanulmány áttekinti a külföldiek illegális munkavégzését Magyarországon. Leírja a főbb migrációs trendeket, és felvázolja az informális gazdaság és szabálytalan munkavégzés jellemzőit. A kutatás célja, hogy a legkülönbözőbb információs források alapján hozzájáruljon ahhoz, hogy jobban megérthessük a migráns munkavégzés különös jellemzőit a magyar munkaerőpiac általános összefüggései között. A kutatás fő témája: a migránsok által Magyarországon illegálisan végzett munka, ahol az illegalitás egyrészt a külföldi munkavégzők belépésük és tartózkodásuk következtében fennálló jogi és adminisztratív helyzetének másrészt, gazdasági tevékenységüknek a következménye. Ilyen összefüggésben illegális vagy szabálytalan migráció, ill. munkavégzés alatt értjük azt, amikor a külföldiek belépése, tartózkodása, vagy munkavégzése ütközik a fennálló jogszabályokkal, amelyek belépésüket, tartózkodásukat és/vagy gazdasági tevékenységüket szabályozzák. Vizsgálatunk megkísérli bemutatni a jelen helyzet jellegzetességeit, felvázolja a külföldiek fekete munkavégzésének okait, áttekinti a főbb problémákat és megoldási javaslatokat. Megkísérel választ adni arra, hogyan lehet a Kelet- és Nyugat-Európa közötti, ill. az egyes kelet-európai országok egymásközti munkaerő-vándorlásának negatív hatásait minimalizálni és erősíteni a pozitívakat. A külföldiek illegális/szabálytalan foglalkoztatása az utóbbi években egyre nagyobb figyelmet kapott a politikában, a médiában és a mindennapokban egyaránt, azonban a jelenségkör méreteiről, gazdasági hatásairól, a résztvevők összetételéről nincsenek konzisztens ismeretek; különböző, egymásnak gyakran ellentmondó adatok és elemzések láttak napvilágot. A jelenségről természeténél fogva nem lehet pontos számadatokkal szolgálni, közvetlen információkhoz jutni – ez érthetővé (de nem elfogadhatóvá) teszi azt, hogy alig indult e téren szisztematikus kutatás: a jelenség kezelését rendészeti szemlélet uralta. Az illegális foglalkoztatás nem kellően felmért, de minden jel szerint elterjedt mivolta és a migránsokra, illetve a befogadó társadalmakra gyakorolt potenciális társadalmi, gazdasági, politikai hatásai miatt az empirikus és elméleti elemzések hiánya meglehetősen nyugtalanító. Az Európai Unió 2004-es és 2007-es bővítése alapvetően módosíthatja a bevándorlást a kibővített Európai Unióba, s lényeges változásokat hozhat a tagországok egymás közti (belső) migrációjában is. A bővítés másként érintheti a régi tagállamokat, mint az újakat, de a két csoporton belül is eltérően változtathatja az egyes országok migrációs trendjeit.
5
A külföldiek legális foglalkoztatásának szerkezetéről, minőségéről és hatásairól az európai országokban számos tanulmány látott napvilágot, az illegális/szabálytalan foglalkoztatás azonban sok helyütt teljesen feltáratlan maradt. Némely ország ugyan jelentős kutatásról adhat számot, ezek azonban jellemzően egy-egy országra korlátozott esettanulmányok, nem alkalmasak több országra kiterjedő összehasonlító elemzésre. Alig tudunk valamit arról, milyenek az illegális munkaerő-piacok országok közötti összefüggései. Az összehasonlíthatóságot az is nehezíti, hogy a migráció és a migrációs, valamint a munkaerő-piaci politikák jogi keretei történetileg eltérően alakultak az egyes európai országokban. Ami közös bennük, az az, hogy a külföldiek szabálytalan foglalkoztatása ott is létezik, ahol a munkaerő-piacra történő belépést szigorú szabályokhoz kötik, de jelen van ott is, ahol aktív munkaerő toborzási politikák keretében jelentős létszámban foglalkoztatnak legálisan is külföldieket. Másfelől megközelítve: a külföldiek fekete foglalkoztatása éppúgy realitás a szigorúan szabályozott gazdaságokban, ahol a szociális védelem fejlett intézményei jelentősen növelik a legális foglalkoztatás költségeit (ilyenek az EU országok), mint a liberálisabb, kevésbé szabályozott államokban (ilyen az USA). I.1. •
A kutatás fő feladatai: a jelenség méreteire vonatkozó létező adatok elemzése; a migrációs- és munkaerőpotenciálra vonatkozó meglevő statisztikai adatok összegyűjtése és elemzése; az alkalmazott statisztikai módszerek értékelése és a megbízható statisztikák kialakítására tett esetleges kísérletek áttekintése.
•
A külföldiek illegális foglalkoztatása iránti kereslet elemzése: érintett ágazatok, a foglalkoztatás típusai; a nemzetgazdaság azon speciális jellemzőinek és igényeinek feltérképezése, melyek a külföldiek illegális foglalkoztatásának tipikus formáihoz vezetnek. A munkáltatók motívumainak elemzése (a versenyképesség megőrzése, az előírt,
vagy
kollektív
szerződésben
rögzített
fizetések
megkerülése,
a
társadalombiztosítási költségek megkerülése). •
Azon ágazatok és foglalkoztatások meghatározása, ahol a külföldi feketemunka általában, vagy bizonyos migráns csoportoknál jellemző.
•
Az etnikai, családi és más társadalmi kapcsolatok, kapcsolati hálók külföldiek illegális foglalkoztatásában játszott szerepének elemzése a migrációs folyamat különböző pontjain.
6
•
Az illegális munkaközvetítők, ügynökök hálózatainak szerepe az illegális külföldi munkavégzésben.
•
A migránsok külföldi munkavállalással kapcsolatos motivációi és stratégiái: - a fekete munkaerőpiacra történő belépés érdekében alkalmazott stratégiák és módszerek; - azon jellegzetességek, melyek bizonyos ágazatokat vonzóvá tesznek a feketén foglalkoztatott migránsok számára; - túlélési stratégiák a jövedelem, lakás és egészségügyi szolgáltatások tekintetében.
•
Társadalmi, gazdasági, demográfiai jellemzők. A külföldiek illegális foglalkoztatása azon társadalmi vonatkozásainak elemzése, amelyek az országok közötti mobilitás és a cirkuláris migráció növekedésére utalnak.
•
A
politikai
intézkedések
és
a
„társadalmi
kontroll”
(a
külföldiek
fekete
foglalkoztatásának társadalmi elfogadottsága) hatásai: a külföldiek foglalkoztatásához közvetlenül kapcsolódó állami politikák hatása (munkaerő politika, migrációs politika, idegenrendészeti törvény): a külföldiek foglalkoztatásához közvetetten kapcsolódó politikák hatása (szociálpolitika, egészségügy, egészségpolitika, lakáspolitika stb.); adminisztratív ellenőrzési mechanizmusok következményei, melyek a transznacionális mobilitásból adódnak. •
a szabad mozgás és a lakóhely megválasztásának szabadsága a munkaerőpiachoz való hozzáférés területén megmaradó korlátok mellett mennyiben eredményezi az új EU állampolgárok fekete foglalkoztatásának növekedését.
•
a lakóhely szabad megválasztása befolyásolja-e az egyes tagországok illegális munkaerő-piacainak vonzását. A bővülő lehetőségek jelentik-e, hogy ezeken a munkaerő-piacokon több lehetőség adódik? Ha igen, együtt jár-e ez az ingázó (cirkuláris) migráció és a transznacionalitás növekedésével.
•
a belépési szabályok és a határőrizet szigorítása jelent-e lényeges változásokat a „tradicionális’ kapcsolatokban a szomszédos országok között (pl. a vízumkényszer bevezetése, Ukrajna). Ha ilyen változások vannak, milyen változásokat jelentenek: a tradicionális határmenti kapcsolatok (piacozás) eltűnését, illetve a külföldiek illegális foglalkoztatásának növekedését eredményezik-e az új tagországokban.
•
az EU-hoz való csatlakozás eredményez(ett)-e változást, ha igen mennyiben? 7
II. Alkalmazott módszerek A problémakör összetettsége, a megközelítés újszerűsége, a vizsgált népesség sajátosságai sokoldalú megközelítést követelnek, és óvatosságra intenek az elméleti keretek kialakításánál. Így tekintetbe kell venni a problémakör napról napra változó (nemzetközi) politikai vonatkozásait, a vizsgálni kívánt népesség soknyelvűségét, kulturális heterogenitását és mobil jellegét, bizonytalan hozzáférhetőségét, és azt, hogy a tevékenység jogellenes volta miatt nem feltétlenül akarnak beszélni munkájukról. Annak érdekében, hogy a migráció és az európai illegális munkaerő-piacok összefüggéseiről jobb leírást és magyarázatot adjunk, a kutatás három, egymást kiegészítő megközelítést alkalmaz: •
Meglevő információk másodelemzése (szakirodalom, kutatások, statisztikai adatok)
•
szakértői interjúk
•
interjúk migránsokkal, és ahol lehetőség van rá, a munkaadókkal.
II.1. Másodelemzés A kutatás első szakasza a meglevő tanulmányok, kutatási eredmények, valamint a téma szempontjából releváns statisztikai és államigazgatási adatok áttekintése. A téma jellegéből adódóan az illegális külföldi foglalkoztatottság méreteiről és struktúráiról statisztikailag pontos adatokkal nem rendelkezhetünk, erre vonatkozó információkat jelenthetnek viszont bizonyos nyilvántartások, így például az idegenrendészeti nyilvántartás, a kiutasítások, a munkaügyi ellenőrzés nyilvántartásai, stb. További támpontot jelent egy 1999ben Magyarországon illegálisan dolgozó külföldiek körében végzett felmérés. 1
1
Az ILO megbízásából és támogatásával 1998-99-ben kutatás készült a külföldiek magyarországi szabálytalan munkavégzéséről. Ennek keretében kérdőíves felmérést készült, melyben igyekeztünk a szabálytalanul foglalkoztatott külföldiek legszélesebb skáláját megszólaltatni, függetlenül származási országuktól, társadalmmi, gazdasági, jogi helyzetüktől. E fekmérés ereményeinek másodelzése kvantitatív adatokkal szolgál a jelen kutatás értelmezéséhez. Az elmúlt 5-6 évben bekövetkezett változások ellenére úgy tűnik, az eredmények számos vonatkozásban jól jelzik a mai állapotot is, máskor a jelen kutatásból kirajzolódó változások fényében értékelhetők és adaptálhatók az eredmények a most fennálló helyzetre. A másodelemzéshez az eredeti mintából (549 fő) csak a kelet-európaiak adatait használtuk fel (470 fő). Esetenként kihagytuk a vizsgálatból a letelepedési engedéllyel rendelkezőket és a diákokat, mivel nekik nem kell munkavállalási engedély. (Az empirikus elemzés ilyenkor 367 migráns válaszain alapul.) A kérdezettek kiválasztása kvóták alapján történt (Csak állampolgársági és ágazati t határoztunk meg, az adatbázis összetétele úgy tünik elég jól reprezentálja a Magyarországon feketén dolgozó külföldieket. A mintában szereplők nem és kor szerinti összetétele hasonló a munkavállalási engedéllyel rendelkezőkéhez (az adatbázisunkban szereplők kétharmada férfi, egyharmada nő, míg az engedéllyel rendelkezőknél ez az arány
8
II.2. Szakértői interjúk A kutatási téma bonyolultsága és érzékenysége kvalitatív empirikus módszerek alkalmazását indokolja. Az egyik fő megközelítési módszert a szakértői interjúk jelentik. Szakértő alatt értünk minden olyan személyt, akinek speciális tudása és rálátása van a témára. Szakértőként olyan személyeket választottunk, akiknek véleménye, ismeretei, értékítélete fontos lehet a téma szempontjából. Így megkérdeztünk munkaerő-piaci szakértőket, kamarák, szakszervezetek, minisztériumok, munkaügyi hivatalok, felügyeletek képviselőit, kutatókat, civil szervezetek képviselőit. Összesen 35 szakértővel beszéltünk, a velük folytatott interjúkról általában hangfelvétel készült. A megkérdezettek közül 16 kormányzati szervezet képviselője (3 minisztérium, 1 Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal - BÁH, 2 Határőrség, 6 Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség - OMMF és 4 Állami Foglalkoztatási Szolgálat - ÁFSZ), 6 települési önkormányzat és intézményei szakértője, beszéltünk parlamenti pártok képviselőivel (3 fő), meghallgattuk 4 vállalkozói és 3 munkavállalói érdekképviselet véleményét. Felkerestünk két, határon túliakkal foglalkozó szervezetet is, valamint az országon kívüli terepmunkánk során beszéltünk egy kárpátaljai kutatóval is. A megkérdezettek részletes listáját a 1. számú melléklet tartalmazza. Az interjúk főbb kérdésköreit a 3. számú mellékletben közöljük. II.3. Interjúk migránsokkal és munkaadókkal A jelenség differenciált megközelítéséhez különböző interjútechnikákat alkalmazunk: narratív interjúkat és problémaorientált beszélgetéseket folytatunk olyanokkal, akiknek közvetlen tapasztalatuk van a kérdésről. Mélyinterjúkra került sor illegálisan alkalmazott külföldiekkel, és ahol lehetséges, a foglalkoztatóval is. A valóság jobb megismeréséhez döntő fontosságú azoknak a folyamatoknak, jelenségeknek a feltárása és részletes leírása, melyeket csak az érintettektől tudhatunk meg. A migráns munkavállalókkal és foglalkoztatóikkal készített interjúk segítettek abban, hogy mélyebb ismereteket szerezzünk a munkaerő-piaci stratégiák alakulásáról és a szabályozások hatásáról e speciális területen. Kvalitatív kutatásról lévén szó, célunk nem valamely (esetünkben ráadásul lehatárolhatatlan) alapsokaság reprezentálása, hanem a sokféleség feltárása és a vizsgált esetek belső összefüggéseinek mélységében történő megértése volt.
70%-30%; negyedrészük 24 éves vagy annál fiatalabb, további 25%-uk 40 éves vagy idősebb mind a mintában, mind a munkavállalási engedéllyel rendelkezők között). Iskolai végzettségük hasonló a gazdaságilag aktív
9
A megkérdezendők egy részét a külföldi állampolgárságú/nemzetiségű munkatársak ismeretségi kapcsolatai révén tudtuk elérni, más részüket olyan, helyismerettel rendelkező, tapasztalt kérdezők révén, akik saját környezetükben ismerik azokat a helyeket („munkásszállások”, piacok, külföldi tulajdonú cégek, üzletek), ahol a feketén itt dolgozó migránsok tartózkodni szoktak. Emellett kiindulási alapul szolgáltak számunkra a Munkaügyi Felügyelet információi, ellenőrzéseik tapasztalatai. Cél volt, hogy minél több szálon, azon hólabda módszerrel továbbhaladva bővítsük az interjúalanyok körét. Terveinkben 35 interjú készítése szerepelt. Végül 42 külföldi munkavállalót kérdeztünk meg különféle helyszíneken. Tizennyolc interjúalannyal munkaügyi ellenőrzések során kerültünk kapcsolatba, tizenháromhoz a kérdezők ismereti hálóján keresztül jutottunk el, tizenegy személyt pedig véletlenszerűen, a feltételezett tartózkodási hely alapján (emberpiac, építkezések), illetve a hólabda módszer segítségével választottunk ki. Az interjúalanyok döntő többsége a környező országokból származik: 31 Romániából, 5 Ukrajnából, 2 Szerbiából. A megkérdezettek kétharmada magyar nemzetiségű. Életkorukat tekintve a legfiatalabb 19, a legidősebb 46 éves (átlagéletkoruk 32 év), többségük férfi (65%). A megkérdezettek részletes listáját a 4. számú melléklet tartalmazza. A munkavállalók mellett megkérdeztünk hat magyar munkaadót is (a külföldiek közül is hárman jelen pillanatban vállalkozók /is/). A vállalkozók listája a 2. számú mellékletben található. A kutatás alapvetően leíró jellegű, eredményeként becsülni kívántuk a külföldiek illegális foglalkoztatásának nagyságát és főbb jellegzetességeit. Ennek érdekében kiindulásként elemeztük a magyarországi külföldi munkavállalók főbb demográfiai és szociológiai jellegzetességeit. Az interjúk segítségével vizsgáltuk, hogy - melyek a külföldi munkavállalás, a Magyarországra jövetel okai, - mik az illegális munkavégzés okai, lehetőségei és kockázatai, - milyen a külföldi munkavállalók életszínvonala, társadalmi és anyagi körülményei, - munkaerő-piaci helyzet, tapasztalatok, konfliktusok és problémák.
magyar népességhehz, és a munkavállalási engedéllyel rendelkező honfitársaikéhoz is (20%-uk végzett 8 osztályt vagy kevesebbet, kétharmaduknak van középfokú, 14%-uknak pedig felsőfokú végzettsége).
10
Figyelemmel voltunk az intézményes, jogi környezetre, és adminisztratív gyakorlatra is mely nagymértékben meghatározza a külföldi illegális munkavégzők helyzetét. Az interjúk kérdésköreit részletesebben az 5. számú mellékletben közöljük. II.3.1 A célcsoport, fogalomhasználat, minta A téma értelmezése szempontjából szükséges annak meghatározása, kiket tekintünk a vizsgálat körébe tartozóknak. A jelen kutatás szempontjából nem tulajdonítunk különösebb jelentőséget annak, hogy a migráns legálisan vagy illegálisan lépett-e az országba. Meghatározó az, hogy jelenlegi tartózkodása legális vagy illegális, hogy legálisan vagy feketén dolgozik, hogy szabályosan foglalkoztatják-e társadalombiztosítás, adó stb. tekintetében. E dimenziók mentén a migránsok tizenkét kategóriába sorolhatók, melyből az alábbi táblázat szerint nyolc tartozik a vizsgálat körébe: 1. tábla
Külföldiek munkavégzésének típusai
Foglalkoztatás
Tartózkodás szabályos
Külföldiek munkavállalásának engedélyezésére vonatkozó jogszabályok tekintetében (munkavállalási engedély)
szabályos
adózási és társadalombiztosítási szabályok tekintetében
szabályos
más szabályok tekintetében (Munka Törvény könyve, kollektív szerződések, minimálbér)
szabályos
SZ
szabálytalan
szabálytalan szabálytalan
szabálytalan
7
1
2
SZ
3
4
5
SZ
6 8
X – nem létezik előfordul, de nem lehetne SZ – szabályos
11
III. Történeti háttér III.1. Kelet-európai történeti sajátosságok a migrációban, a nemzetállamok kialakulása A XVI. századtól a mai közép- és kelet-európai nemzetállamok és egyes nyugat-európai területek az egységes Habsburg Birodalom részei voltak, s így a belső vándorlási folyamatokba belefért németek vagy akár vallonok Magyarországra telepítése, vándorlása. A birodalmon belül a mozgás természetes volt; a Lombardiától Galíciáig terjedő terület közigazgatási, politikai értelemben lényegében egy térséget alkotott. A birodalmon belül tudatos telepítések is folytak. Magyarország déli vidékeire Mária Terézia pl. jelentős számban telepített a XVIII. század első felében németeket. Természetes volt a vándorlás az Osztrák-Magyar Monarchia országai között is (a tisztviselői réteg egy részénél különösen). A Monarchia ugyan rövidebb ideig állt fenn, mint a Habsburg Birodalom, de nem kevésbé intenzív – a Monarchia országai, területei közötti – belső migráció jellemezte. A századfordulón Ausztriában 270 ezer magyar, Magyarországon több mint 200 ezer osztrák élt. Különösen nagy volt a két főváros közti mozgás, de pl. érkeztek Magyarországra zsidók Galíciából, az erdélyi székelyek közül pedig sokan Romániában kerestek munkát. A közlekedés fejlődése, a gazdasági élet átalakulása következtében a korábbi évek, évszázadok végleges áttelepüléseivel szemben a migráció jelentős része ideiglenessé vált. Ekkor már a vándorlás irányának kelet-nyugati jellege is megfigyelhető. (Csak részben magyarázza ezt Bécs elsődleges központ jellege. Nem csak magyarok éltek többen Ausztriában, mint fordítva, de az osztrákok közül is többen vándoroltak a Német Birodalomba, mint viszont.) A közép-kelet-európai térségben ma végbemenő határokat átszelő vándormozgások értelmezésénél figyelembe kell venni azt is, hogy a nemzetalakulás módja e térségben a Nyugatétól eltérő volt. "A nemzetalakulás eltérő módja okozta, hogy Közép- és Kelet-Európában a nemzetek egymás közti határai bizonytalanná váltak. Míg Nyugat- és Észak-Európában a történeti status quo megtartotta a maga nemzetelhatároló jelentőségét, addig Közép- és Kelet-Európában a nemzetek egymás közti határai vagy teljesen elsüllyedtek a történelem viszontagságai között (a Balkánon), vagy az összetartó erejük gyengült meg (Lengyel-, Magyar- és Csehország esetében), s helyettük az esetek túlnyomó többségében a nyelvi határ vált a nemzetek
12
elhatárolójává" (Bibó, 1986). A nyelvi határokra való áttérés azonban nem, vagy ellentmondásosan
valósulhatott
csak
meg.
(Vegyes
nyelvű
területeken
ez
szinte
megoldhatatlan is.) Ez az ellentmondásos fejlődés máig ható konfliktusforrást jelent, ami – erőszakos vagy önkéntes – vándorlásokban, rosszabb esetben háborúkban is kifejeződött. III.2. Általános vándorlási helyzetkép az utolsó 100 évben A XIX. század végétől 1945-ig Magyarország legújabb kori történelmében – egészen a legutóbbi évekig – a határokat átszelő mozgások közül a kivándorlás volt a jellemző. A gyakran "sorscsapásként", "keserű magyar tradícióként" emlegetett tömeges modern népvándorlás Magyarországról a XIX. század utolsó negyedében indult meg. 20 év alatt 300 ezer ember vándorolt ki Amerikába, az első világháborút megelőző 15 évben pedig a kivándorlók száma elérte a másfél milliót. (1. ábra) 1. ábra
Ki- és visszavándorlás a Magyar Birodalomból, 1899-1913 (ezer fő)
200 180 160 140 120 100 80 60 40 20
1899
1902
1905
kivándorlók
1908
1911
visszavándorlók
Forrás: Történeti statisztikai idősorok KSH, 1992.
Gazdasági indítékok – a kibontakozó agrárválság s az amerikai meggazdagodás reménye – késztetett tömegeket távozásra. Az elvándorlók háromnegyede vidéki, nagy részük agrárproletár, körülbelül 20%-uk kisbirtokos volt (Puskás, 1986). Az iparból inkább a szakképzetlenek vándoroltak ki, csak kevés értelmiségi távozott. A nem magyar nemzetiségűek számarányukhoz képest lényegesen többen hagyták el az országot, mint a magyarok. (Az 1880 és 1914 között Magyarországról az USA-ba érkezetteknek egyharmada volt magyar anyanyelvű) Jellemző volt, hogy egy-egy térségből, faluból együtt (illetve egymást követve) távoztak s tértek vissza az emberek.
13
A kivándorlók többsége eredetileg átmeneti céllal távozott, önálló birtokra, vállalkozásra valót akart összegyűjteni. Közel negyedük vissza is tért. A világháború kitörése radikálisan véget vetett ezeknek a vándormozgásoknak, a háborút lezáró trianoni béke pedig speciális tartalmat adott a migráció és a nemzeti kisebbségek kérdéskörének. A magyar etnikumú lakosság határokon kívül rekedése új – jelentős mértékben erőszakos – migrációs mozgásokkal járt: 1919 és 1923 között a Romániához csatolt Erdélyből 200 ezer magyar nemzetiségű kitelepített és menekült érkezett Magyarországra 2 . A kivándorlók száma az I. világháborút követően viszonylag alacsony volt. Az 1919-es eseményeket követően néhány ezren politikai okokból hagyták el az országot. A világgazdasági válság újabb lökést adott a kivándorlásnak; az Egyesült Államokban 1924-ig 25 ezer kivándorlót fogadtak, 1924-től azonban már nem engedték be az érkezőket. Később néhány más országban is szigorú feltételeket vezettek be, kvótákat állapítottak meg. Ez korlátozta a kivándorlást, s változtatott annak irányán is: az USA helyett előbb Kanada, majd Dél-Amerika lett a cél. 1925 és 1941 között 51 ezer ember hagyta el az országot s 14 ezren tértek haza. A kivándorlók számánál nagyobb jelentősége van annak, hogy megváltozott az országot elhagyók társadalmi összetétele. Lényegesen nőtt a magasan képzettek aránya, a kivándorlók több mint egyötöde értelmiségi (jelentős részük zsidó) volt. 1945-1949 A második világháború, az azt követő békék, a ki- és betelepítések újabb migrációs hullámot eredményeztek, s módosítottak Kelet-Közép-Európa etnikai térképén. (A statisztikai adatok szerint a kelet-európai etnikai kisebbségek aránya radikálisan, az 1930-as 26%-ról 1960-ra 7%ra csökkent. (Kovácsi, 1991). Magyarországról 186,000 német nemzetiségűt telepítettek ki, s további 20,000 önként hagyta el az országot. 73 ezer szlovák távozott kényszerűen a "népességcsere" keretében, Csehszlovákiából ugyanakkor 68,000 magyar etnikumút telepítettek ki Magyarországra, s 45 ezren érkeztek önként. 125 ezer ember települt át Erdélyből, 45,500 Jugoszláviából (a Vajdaságból) s 25,000 a Szovjetunióból. Mindezek mellett a háború befejezését követő három évben a Magyarországról menekültek
2
A trianoni békében megállapított új határok a belső vándorlás irányaiban is változásokat hoztak. Ennek fő oka, hogy a regionális funkciókat ellátó nagyvárosok jelentős része a magyar állam határain kívülre került. Ezek helyett a központi térségek, elsősorban Budapest felé irányultak a mozgások, ma is kárhoztatott túlzott növekedést indítva el.
14
száma feltehetőleg meghaladta a 100 ezret. (A Nemzetközi Menekültügyi Szervezet 62,000 magyart regisztrált.) Néhány éven belül a politikai motivációjú kivándorlásnak több hulláma is kialakult: először a II. világháborúban kompromittálódott személyek (pl. nyilasok) és a korábbi uralkodó osztály tagjai hagyták el az országot, majd a közelgő kommunista uralom elől távoztak sokan. Ez utóbbiak társadalmi összetétele már sokkal heterogénabb. Kivándorolt a túlélő zsidók jelentős része is. A kommunista hatalomátvételt követően a határokat hermetikusan lezárták. A migrációt államhatalmi eszközökkel, határzárral, szögesdróttal, aknazárral akadályozták. Az ország illegális elhagyása, a kintmaradás bűncselekménynek minősült. A kivándorlást csak kivételes esetekben engedélyezték. Az újabb nagy exodus, 1956 Az országot lezáró hermetikus búra 1956-ban rövid időre megrepedt. Alig 3 hónap alatt közel 200 ezer ember hagyta el az országot. Több mint fele részük Budapestről távozott (a főváros lakosságának több mint 4%-a), további 30%-uk a Dunántúlról, az ország fejlettebb nyugati feléről. Volt olyan határszéli város, amelyik lakosságának 12%-át vesztette el így. A távozók társadalmi, demográfiai összetétele az abszolút számokhoz képest nagyobb veszteségre utal: a menekülők egynegyede értelmiségi volt, s a fizikai dolgozók közül is az átlagosnál magasabb szakképzettségűek adták a döntő többséget. A mérnökök 10%-a, közülük a 30-39 évesek 25%a, az orvosok öt százaléka, az egyetemisták 10%-a hagyta el az országot. A menekültek csaknem kilenctizede 40 évesnél fiatalabb volt (KSH, 1957). A forradalomtól a rendszerváltozásig 1957-ben ismét lezárultak a határok. A kivándorlás minimálisra szűkült, s ennek mértékéről sem igen kerültek nyilvánosságra adatok. A határátlépéseket pontosan regisztrálták ugyan, ez azonban nem statisztikai, hanem rendőrségi "állambiztonsági" célokat szolgált. A kivándorlás ténye a politikai rendszerrel való szembenállásra utalt (még akkor is, ha gazdasági, egzisztenciális okok álltak mögötte), s az erre vonatkozó adatokat titkosan kezelték. Az ország elhagyását – nem is alaptalanul – úgy tekintették, mint ami rossz fényt vethet a rendszerre (a kivándorlók "lábbal szavaznak"), így erről nem sok szó esett. A csak mostanában nyilvánosságra hozott adatok szerint 1963 és 1979 között 20 ezer magyar települt külföldre legálisan és mintegy 50 ezren "disszidáltak". A kivándorlók száma a nyolcvanas években sem nőtt dramatikusan, annak ellenére, hogy liberálisabb kiutazási, útlevél szabályok léptek 15
érvénybe. A Belügyminisztérium adatai szerint évente 4-6 ezer, egyes szakértők szerint évi 10 ezer fő hagyta el az országot. Igaz, ekkor már nem várták tárt karokkal Nyugaton a letelepedni szándékozókat, s a "disszidenseknek" itthon még mindig komoly következményekkel kellett számolniuk. A bevándorlás az államközi egyezmények keretei között folyt, családegyesítések kapcsán valósulhatott meg – gyakran névházasságokkal –, néhány esetben politikai döntések következménye volt (pl. a görög vagy chilei menekültek esetében), s ez sem kapott túl nagy nyilvánosságot. (1949 után 3,171 görög, 1973-ban kb. 1,200 chilei menekült érkezett az országba (Franka, 1983.) 1963 és 1988 között s negyvenhétezren – évente 1-2 ezren – telepedtek le Magyarországon. A szigorúan őrzött határok, a meglevő vízumkötelezettségek, a szocialista országok között egymás állampolgárainak visszaadásáról kötött egyezmények, s a környező országok kiutazási korlátozásai miatt Magyarország nemcsak a migránsokat befogadó, de még tranzitországként sem igen jött szóba. Szervezett keretek között, korlátozott számban egyes szocialista országokból érkeztek rövidebb-hosszabb időre ideiglenes munkavállalók is. Kubaiak, vietnamiak és mongolok dolgoztak a könnyűiparban, és a nyolcvanas években jellemző volt a lengyelek foglalkoztatása az építőiparban és a bányászatban is. Viszonylag nagy volt a Magyarországon tanuló külföldi diákok száma, akik szintén szocialista országokból, főként az NDK-ból, Vietnamból, a Szovjetunióból, illetve "baráti" afrikai országokból érkeztek. III.3. A legújabb tendenciák A kelet-európai radikális politikai, társadalmi változásokat követően az utóbbi néhány évben a Magyarországot érintő népességmozgások mérete és jellege megváltozott. Miközben az elvándorlás folytatódik, a bevándorlás a magyar társadalom igen jelentős – és látványos – szociális, gazdasági, politikai problémájává vált. A környező országok kiutazási korlátozásainak feloldása, az ezekben fennálló gazdasági, politikai, társadalmi helyzet és etnikai konfliktusok nagymérvű kivándorláshoz vezettek. Magyarországon ez teljesen új helyzetet eredményezett: az ország a Nyugatra készülők tranzitállomásává s – részben a nyugat-európai országok korlátozó intézkedései miatt – a bevándorlók célországává vált. Magyarország a migrációban sajátos közvetítő szerepet is játszik. Földrajzi, gazdasági,
16
kulturális okok folytán Magyarország általában is tranzit szerepet tölt be Közép- és KeletEurópában. Magyarország egyfajta kísérletező terület, ahol tapasztalatokat lehet szerezni. Aki Magyarországot célba veszi, az tulajdonképpen a fejlett nyugati világot veszi célba. Az utolsó másfél évtized A Közép- és Kelet-Európában végbemenő politikai változások következtében 1990-ben közel 40,000 legális bevándorló érkezett az országba. Az elkövetkező két évben az érkezők száma radikálisan csökkent, 1992-ben már csak 20,000-en érkeztek. A következő évek adatainak tanulsága szerint a legális bevándorlók száma évi 15-20,000 körül stabilizálódott. 2. ábra
Bevándorlók 1990–2005 3
90000 80000
kiadott huzamos/1 évnél hosszabb tartózkodási engedélyek
70000
kiadott rövidebb időre szóló tart.engedélyek
60000
Egy évnél hosszabb időre érkezők
50000 40000 30000
20000 10000 0 1987
1988
1989
1990
1991
1992
1993
1994
1995
1996
1997
1998
1999
2000
2001
2002
2003
2004
2005
Forrás: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal, KSH Demográfiai Évkönyv
A legtöbb migráns a környező országokból érkezett, többnyire magyar nemzetiségű. Az 198990-ben érkezettek 80%-a magyar származású román állampolgár volt. Az elkövetkező években arányuk csökkent, 1996-ra 40%-ra, és ezen a szinten maradt egészen 2003-ig, amikor kis mértékben emelkedni kezdett. Még nagyobb a magyar nemzetiségűek és a környező országokból érkezettek aránya azok között, akik huzamos tartózkodási engedélyt kaptak. A román állampolgárságúak aránya a kilencvenes évek közepén bekövetkezett csökkenés után 1998-tól ismét növekedésnek indult, mígnem 2004-re elérte a 60%-ot.
3
Egy évnél hosszabb időre érkezők: olyan külföldiek, akik az adott évben érkeztek Magyarországra, és itt legalább egy évet tartózkodnak, vagy legalább egy évre szóló tartózkodásra jogosító engedéllyel rendelkeznek
17
3. ábra
Tartózkodási engedély iránti kérelmek állampolgárság szerint, 1996–2005 100%
14000
90% 20
12000
80%
5 70% 12
Egyéb
10000
Kínai
8000
Jugoszláv Román
4000
20%
2000
16
15
12
13 12
9 4
3 11 6
11
13
12
13
16
15
53
48 31
12 4 13
8 4 10
5
5
66
56
10 8 12 6
15
15
10%
0 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
14
12
40% 30%
17 30
8
60% 11 50%
Ukrán
6000
20
46
42
56
65
64
0% 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2004 2005
Forrás: Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal
2005. január 1-én körülbelül 142,000 külföldi állampolgár élt Magyarország területén huzamos tartózkodási engedéllyel vagy letelepedési engedéllyel 4 (ami 1 évnél hosszabb tartózkodást tesz lehetővé). Ez a szám a 10,1 milliós Magyar népesség 1,4%-át teszi ki. Csaknem százezren letelepültek, 30%-uk azonban csak átmenetileg tartózkodott Magyarországon. A Magyarországon huzamosan tartózkodó külföldiek csaknem fele része román, 10-10%-uk jugoszláv, illetve ukrán állampolgár, többségük magyar nemzetiségű. Nagyjából 10% 5 érkezett az EU területéről, míg 5%-uk kínai volt. 2. tábla
A Magyarországon tartózkodó külföldi állampolgárok állampolgárság és a tartózkodás célja szerint, 2005. január 1. munkavállalás
Németország Románia Jugoszlávia Ukrajna Kína Egyéb Összesen
jövedelemszerzés
letelepedés
tanulás
családegyesítés
látogatás
egyéb
összesen
80
104
6 000
8
105
29
582
6 908
11 107
574
46 502
1 103
2 011
903
5 329
67 529
344
90
11 462
520
201
74
952
13 643
2 752
85
9 063
577
476
165
815
13 933
554
1 202
4 133
78
647
152
90
6 856
2 115
1 431
22 349
1 959
2 777
352
2 301
33 284
16 952
3 486
99 509
4 245
6 217
1 675
10 069
142 153
Forrás: KSH Demográfiai Évkönyv 2005.
Némileg más a nemzetiségi megoszlás a munkavégzési, illetve egyéb jövedelemszerzési célból
4
KSH, Demográfiai évkönyv 2005.
5 Az EU országok állampolgárainak egy része nem szerepel ebben az arányban, mivel az adatok az engedéllyel tartózkodókat tartalmazzák
18
érkezetteknél.. Az előbbi csoportnál magasabb a románok és ukránok aránya, és jóval alacsonyabb a szerbeké. A kínaiak aránya, különösen a jövedelemszerző engedéllyel rendelkezőknél magas (34%), míg a munkavállalásra jogosító engedéllyel rendelkezőknek csak 3%-a kínai, ami jelzi, hogy köztük kiemelkedően magas a vállalkozók száma. 4. ábra
A Magyarországon tartózkodó külföldiek a tartózkodás célja és állampolgárság szerint (2005. január 1.) Munkavállalási célú
Egyéb 12%
Kína 3%
Jövedelemszerzési célú Németország 3%
Németország 0%
Románia 16% Egyéb 42%
Ukrajna 16% Jugoszlávia 2%
Románia 67%
Jugoszlávia 3% Ukrajna 2%
Kína 34%
2004-ben további 48,000 külföldi kapott 3-12 hónapig érvényes vízumot (melyből 31,000 munkavállalási vízum volt).. A hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárok mellett 134,000 bevándorlót honosítottak 1990-től 2005. végéig. A magyar állampolgárságot majdnem kizárólag a környező országokból érkezett magyar nemzetiségűek kapták meg. III.4. A történeti sajátosságok hatásai A történeti előzmények jelzik, hogy a közép-európai migrációt, annak bizonyos szegmenseit más térségektől eltérően kell kezelni. Egy sor olyan folyamat játszódik le itt, ami a belső és külső vándorlás határán van, s az etnikai indíttatás súlya nagyobb, a migráció jellege, kategóriái, motívumai összetettebbek. Jól jellemezheti ezt az alábbi önvallomás. "Magyar anyanyelvű külföldinek mondtam magam egyszer később; született külföldinek. Kínos pedantériával részletezve ez azt jelenti, hogy külföldivé vált helyen született, közép-európai illetőségű, egyébiránt félig német származású, Magyarországon élő, most éppen Franciaországban okító romániai emigráns vagyok." (Zirkuli Péter: Izgalmas ország) 19
Ha egy erdélyi magyar Magyarországra költözik, az nehezen hasonlítható ahhoz, mintha Amerikába, Franciaországba vagy akár Ausztriába távozna. Bár definíció szerint az országhatárt átlépő, tehát nemzetközi vándorlásról van szó (s jogi aktusát tekintve ez így is van), kulturálisan, társadalmi tartalmát figyelembe véve ez inkább a belföldi vándorláshoz áll közel. Jellemző azonban az is, hogy az áttelepült erdélyi magyarokat románnak mondják (ami nem kifejezetten pozitív érzelmeket takar). Ellentmondásnak tűnik ugyan, de ez a gyakorlatban igen jól megfér azzal, hogy – amíg ide nem jönnek – "elrabolt" magyaroknak tekintsék őket. (Egy kicsit túllépve a nemzetközi jellegen láthatjuk, hogy a belföldi vándorlásnál is létezik ez a szemléletmód. Különösen kisebb, zártabb településeken jellemző az, hogy a betelepülőket – még évtizedek elteltével is – "gyüttmentnek" nevezik.)
20
IV. Informális gazdaság, feketemunka Számos kifejezést használnak az informális gazdaság leírására: rejtett gazdaság, illegális vagy fekete gazdaság, stb. Legszélesebb értelemben az informális gazdaság tartalmaz minden gazdasági tevékenységet, amelyet nem jelentenek be, nem regisztrálnak, illetve nem vesznek figyelembe, amikor egy ország GDP-jét számítják. Az informális gazdaság tevékenységeit általában az adóelkerüléssel társítják. Különféle becslések szerint az informális gazdaság az EU GDP-jének átlagosan 7-16%-át teszi ki 6 .. A hazai arány ennek mintegy kétszerese, 20-30% 7 , annak ellenére, hogy az utóbbi években az arány nem növekedett, sőt – legalábbis egyes szegmensei – csökkentek 8 . Kérdés, hogy az újabb megszorítások miatt a feketemunka alkalmazása nőni fog-e? Magyarországon, bár a Munka Törvénykönyve illetve a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény (1966. évi LXXV. tv.) értelmében a foglalkoztatás, alkalmazás számos aspektusa szabálytalan ill. a törvény hatálya alá tartozik és büntetendő. (Mint például a fiatalok foglalkoztatására vonatkozó szabályok betartása, a diszkrimináció tilalma, a minimális bérnél kisebb munkabér tilalma, a munkaidőre vonatkozó előírások betartása, írásos munkaszerződés megléte, stb.). Az előírt követelmények be nem tartása azonban a gyakorlatban csak a költségvetést megkárosító alkalmazás, illetve külföldiek engedély nélküli munkavállalása esetén von szankciókat maga után. A foglalkoztatás akkor minősül illegálisnak, ha: •
a munkaadók elmulasztják a foglalkoztatottak bejelentését (s ily módon elkerülik az adó- és járulékfizetést is);
•
A munkavállalók elfogadják a hatóságokhoz történő bejelentésük elmulasztását, s ily módon elmulasztják saját adózási és járulékfizetési kötelezettségeik teljesítését;
•
a munkanélküli nem jelenti be a munkaügyi központnál járadéka szüneteltetésének igényét;
•
külföldit munkavállalási engedély nélkül foglalkoztatnak.
6
Az Európai Unió Tanácsának határozata (2003. július 22.) a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról (2003/578/EK) (Official Journal L 197 , 05/08/2003 o. 0013 – 0021)
7
Fútó, Belyó, Kutas, Ékes
8 Belyó szerint: ”az 1990-es évek első felében Magyarországon a rejtett gazdaság részesedése a bruttó hazai termék 25-30 százalékát is elérhette, azóta a szakértők lassú csökkenést feltételeznek, és 2000 körül már csupán 20-22 százalékot ért el.” (A rejtett gazdaság lakossági megítélése. Statisztikai Szemle, 81. évf. 2003. 07.)
21
•
minimálbéren történő foglalkoztatást jelentenek be. Itt a munkavégző és a munkavégzés egy része regisztrált, de zsebből fizetik a bér fennmaradó, általában nagyobbik részét, elkerülve ezzel a munkaerőre rakódó további terheket.
A „szabálytalan”, „fekete-”, „informális” gazdaság, „be nem jelentett foglalkoztatás”, „illegális munka” fogalmak hasonló jelenségekre vonatkoznak, de a kifejezések a szabálytalanság különböző „fokait” illetve formáit jelentik. A „feketemunka” kifejezés általában arra utal, hogy a munkavállalót nem jelentik be az adóhatósághoz, az Egységes Magyar Munkaügyi Adatbázisba (EMMA). Külföldiek esetében ez annyiban bonyolódik, hogy sok esetben a munkavállaló rendelkezik ugyan munkavállalási engedéllyel, de az adóhatóságnál nincs bejelentve. Az engedélyt vagy valós, aktuális munkaadója állíttatta ki számára, vagy valamely más módon jutott hozzá: korábbi munkaadótól, aki nem jelentette be a munkaviszony megszűnését, informális úton megegyezett valakivel, aki papíron alkalmazza, de valójában nem dolgozik neki, de gyakoriak azok az esetek is, hogy a munkavállaló hivatalosan dolgozik egy munkaadónak munkavállalási engedéllyel, és mellette feketén más munkákat is vállal. Előfordul, bár talán egyre kisebb mértékben, a munkavállalási engedély nélkül való foglalkoztatás is. Teljes mértékben illegális, fekete foglalkoztatásnak minősül az is, ha a munkavállaló rendelkezik munkavállalási engedéllyel, és be is jelentik, de munkaadója informálisan „kölcsönadja” ismeretségi körébe tartozó más munkaadóknak. A bejelentett, de nem a tényleges feltételek szerinti munkavégzést „szürke” kifejezéssel jelöljük, ezen belül több jellemző formát különböztetünk meg. Gyakran a munkaadó a legkisebb adóteherrel járó minimálbérre és/vagy rövidebb munkaidőre jelenti be a dolgozót, de valójában annál többet fizet ki neki „zsebbe”, adómentesen. Ide sorolható az is, amikor színlelt vállalkozási szerződéssel alkalmaznak. E három szabálytalanság igencsak nehezen ellenőrizhető
és
bizonyítható,
ezért
nagyon
gyakori
a
szabálytalan
munkavállalás/foglalkoztatás stratégiái között. Szürkének tekintjük azt a foglalkoztatási formát is, mikor a legálisan alkalmazott munkavállaló nem abban a munkakörben és/vagy nem azon a földrajzi területen dolgozik, amelyre engedélye jogosítja. A feketemunkáról, illegális munkáról, általában a fekete és informális gazdaságról sokat vitáztak az utóbbi években. Az ezzel foglalkozók többféle megállapításra jutottak. Közvéleménykutatások tanúsága szerint (TÁRKI 2004., Belyó-ECOSTAT 2002.) jellemző vélemény, hogy a nem jogkövető, vagyis illegális gazdasági tevékenység – különösen a
22
jövedelem eltitkolása az adóhatóságok előtt – a gazdasági élet szereplőinek általános gyakorlata: szinte a mindennapi normákhoz tartozik. A lakosság nagy része – a TÁRKI 2004-es felmérése szerint egyötöde – igazából nem ítéli el, legfeljebb bocsánatos bűnként aposztrofálja azt, ha valaki adóköteles jövedelmét, vagy annak egy részét eltagadja, nem vallja be. Hasonló véleményeket igazolnak szakértői interjúink. Az egyik szakszervezeti vezető szerint: „Itt szépen együtt élünk ezzel a dologgal. A munkavállalók is benne vannak abban, hogy szürkén, minimálbéren bejelentve és zsebből ekkor-akkor-amakkor kapjanak pénzt, meg hogy nem normál munkaidőben dolgoznak, hanem amikor kell, akkor. Ha belemennek ebbe, akkor nincs panasz sem. Ha jön az ellenőr, azt látja, hogy napi nyolc órára be vannak jelentve és minden rendben. Persze lehet, hogy túlóráznak megbeszélés alapján, és ez nincs regisztrálva. Tehát azt gondolom, hogy javult valamennyit a helyzet, de úgy általában a megyében ennek a megítélése még mindig nincs a helyén.” (#3 MSZOSZ, Nyíregyháza) Hasonló véleményeket tükröz az ECOSTAT 2002-ben végzett kérdőíves közvéleménykutatása.. E szerint a lakosság döntő többsége egyetért a törvényesség betartásával a gazdasági szférában, a válaszadók több mint héttizede elutasítja a gazdasági előírások megszegését. A vállalkozók véleménye már korántsem ilyen szigorú: a gazdaság törvényeit 57 százalékuk szerint be kell tartani, 38 százalékuk viszont megengedhetőnek tartja azok megszegését, ha ezzel nem okoz kárt másoknak. (2 százalék szerint a törvényeket bárki megszegheti, ha tudja.) 3. tábla
Gazdasági előírásokkal kapcsolatos magatartás Megnevezés
lakosság
vállalkozók
Válaszok megoszlása (%) Mindenkinek be kell tartania minden gazdasági előírást
75
57
Ha másoknak ezzel nem okoz kárt, áthághatja az előírásokat
21
38
Ha előnyére van és megteheti, bárki áthághatja az előírásokat
2
2
Nem tudja/nem válaszol
2
3
A lakosság egyharmada nem utasította el egyértelműen a rejtett gazdaságban való részvételt (23 százalék részt venne, ha ebből nem származna hátránya. 5 százalék a körülményektől tenné függővé a döntést) 23
A vállalkozók nagyobb arányban hajlanak a rejtett gazdaságban való részvételre, csak 44% utasította el határozottan ennek esélyét. 4. tábla Megnevezés
Lehetséges részvétel a rejtett gazdaságban (százalék) Részt venne
Körülményektől Nem venne Nem tudja, nem függ részt válaszolt válaszok megoszlása (százalék)
Összesen
lakosság
23
5
66
6
100
vállalkozók
45
2
44
9
100
A feketemunka értékelése az informális gazdaság más aspektusaihoz képest is megengedőbb: csak 84% tartotta elítélendőnek azt, ha valaki bejelentés nélkül, feketén dolgoztat, s alig több mint fele részük (55%) azt, ha valaki bejelentés nélkül feketén dolgozik. 5. tábla
Ön szerint erkölcsileg elítélhetők-e a következő tevékenységek? Igen
Nem
Bejelentés nélkül, feketén dolgoztatni
84
12
Bejelentés nélkül feketén dolgozni
55
37
Megnevezés
Nem válaszol
Nem tudja
válaszok megoszlása (százalék) 0 4 1
8
Összesen 100 100
A „feketegazdaságról” – természeténél fogva – nincsenek, nem is lehetnek pontos adatok, csupán feltételezéseken és közvetett információkon alapuló becslések állnak rendelkezésre, de az kétségtelen, hogy e tekintetben Magyarország az európai élvonalba tartozik. Az informális gazdaságon belül érdemes megkülönböztetni a szervezett gazdaságot és a háztartásokat. A szervezett gazdaság körébe legális, bejelentett, nyilvántartott gazdálkodók, gazdasági szervezetek tartoznak (Magyarországon 2005. végén 1,3 millió ilyen szervezet működött). A foglalkoztatással kapcsolatos szabályok alapvetően a szervezett gazdaság szférájában értelmezik a feketemunkát. A háztartások jellemzően alkalmi foglalkoztatók, ahol sokféle munkáról lehet szó, de többnyire csak rövid, meghatározott időtartamra, heti, vagy havi néhány órára. Ma Magyarországon a háztartásokban végzett munka alapvetően szabályozatlan, és akár fekete munkának is minősíthető, mint ahogy a végzett munka ellenértéke után sem a munkaadó, sem a munkavállaló nem fizet adót, járulékot. A fekete (szürke) foglalkoztatás az informális gazdaság stratégiái közül az egyik legjellemzőbb. Mind a költségek csökkentése, mind a nagyobb rugalmasság elérése 24
szempontjából igen „eredményes” módszer. Legtöbben a magyar gazdaság teljesítőképességének és hatékonyságának egyik legnagyobb akadályaként értékelik a jelenséget. Vannak azonban olyan vélemények is, miszerint az informális gazdaságon belül ugyanakkor beszélhetünk pozitív folyamatokról is A magyarországi informális szektor – ezen belül a feketemunka – legnagyobb része formálisan bejegyzett vállalkozások keretében működik. Ez abból adódik, hogy Magyarországon vállalkozás indítása viszonylag könnyű, viszont a működés, adó- és járulékterhek (összességükben) nagyon magasak. A cél elsősorban az adó eltitkolása. 9 A vállalkozások tevékenységének egy része látható, ellenőrizhető és adózik, egy másik részt viszont – az adófizetés elkerülése céljából – eltitkolnak. A fekete (szürke) foglalkoztatás esetén vállalkozók a munkaerő költségein tudnak csökkenteni, a be nem vagy csak részben jelentett foglalkoztatás esetén a járulék összege voltaképpen többletbevételt jelent. A vállalkozók gyakran „kénytelenek” megkerülni a jogszabályokat, legalábbis ők úgy vélik, hogy fennmaradásuk veszélyeztetése nélkül más út nem járható, másképp nem tudnák elkerülni a veszteségeket, alul maradnának a versenyben. Ahogy az IPOSZ alelnöke megfogalmazta: „A munkabérre rakódó – a régióban második legmagasabb – közterheknek is tulajdonítható, hogy teljesen versenyképtelenek vagyunk. Emellett a munkavégzés intenzitása is messze elmarad az európai normától. Ennek következtében a munka ára Magyarországon nagyon magas, de az egy munkaegység alatt előállított nemzeti bruttó össztermék relatíve alacsony. Sajnos éppen azt tesszük drágává, amiből a legtöbb van, a munkaerőt, ami nem is mindig szakképzett. Vagyis van egy olyan közgazdasági kényszerítő rendszer, ami miatt a vállalkozó kikerüli, vagy ki akarja kerülni a legális foglalkoztatást, mert a kalkulációja nem bírja el. Vannak idényjellegű munkák, és más kényszerítő körülmények, ami miatt ezt meg kell tenniük. A munka a rárakodó költségekkel nagyon drága. Van a gazdaságnak egy olyan része, ahol ezeket nem is tudná kifizetni. Ha egy vállalkozó talpon akar maradni, akkor kénytelen időnként feketemunkást alkalmazni.” (#14) Kérdés, hogy melyik az erősebb ok: az adóterheket nem bírják el a vállalkozások, pedig a vállalkozók nem akarnak bujkálni és kockáztatni, vagy ha alacsonyabb adók lennének az alól 9
Dezsériné Major Mária - Futó Péter - Kállay László: Mekkora az informális gazdaság Magyarországon? Budapesti Negyed 22. (1998/4)
25
is ki akarnának-e bújni? Bizonytalan, az egyéni anyagi gyarapodás szempontjából kedvezőtlen gazdasági helyzetben a gazdasági szereplők ilyen jellegű hozzáállása tovább erősödik, és ezek az informális csatornák még szélesebb körben kiépülnek. A gazdaság működését esetenként akár elő is segítheti (legalábbis rövidtávon), hogy a szereplők informális utakon elhárítanak olyan akadályokat, melyeket szabályosan nagyon nehezen tudnának kezelni. Sokszor gyorsabb, egyszerűbb és olcsóbb gazdasági tranzakciókat a szabályokon kívül bonyolítani, ráadásul a résztvevők mindannyian részesülnek a haszonból. Az informális szektor a végső fogyasztó oldaláról is vizsgálható. Van olyan fogyasztói kör, amely szinte teljes egészében a második gazdaságból származó terméket vásárol, adott esetben nem is jelent fizetőképes keresletet a legális, adózott termékek számára. Talán túlzás azt állítani, hogy egyes rétegek fogyasztói igényei csak a második gazdaság segítségével elégíthetők ki, mindenesetre van olyan termék, amely a közterhek „elspórolásának” köszönheti, hogy eljut a végső fogyasztóhoz. Ez további ösztönzést jelent a feketegazdaság számára. A kevés pozitívum között nem hagyható figyelmen kívül, hogy az informális gazdaságban létrehozott javak is a nemzeti össztermék részét képezik. A már említett cikk (Dezsériné - Futó - Kállay, 1998.) az adóterhek és a feketegazdaság összefüggéseivel kapcsolatban kiemeli, hogy: „A magas adószint által motivált magyar informális szektor egyik kulcskérdése, hogy milyen úton lehet megvalósítani az adószintek és ezáltal az informális tevékenységek arányának csökkenését anélkül, hogy ez az adóbevételek drámai csökkenéséhez vezetne.”. Ugyanakkor felhívják a figyelmet arra is, hogy az adószint növekedése egy ponton túl az adóbevétel csökkenésével jár. A feketegazdaság az adóalap eltitkolása mellett rugalmassága miatt is előnyöket hordozhat az abban résztvevők (illetve hátrányt a szabályokat betartók) számára. A tranzakciók – kellően összeszokott, vagy egymásban kölcsönösen megbízó partnerek esetében – lehetnek gyorsabbak és egyszerűbbek a legalitás bürokratikus köreinek megkerülésével. Itt nem csak anyagi előnyök játszanak szerepet, hanem a gyorsaság, üzleti partnerek egyszerűbb bevonása, stb. is. A piaci versenyben pedig mindez komoly előnyöket jelenthet. „Az MGYOSZ 10 -ban a migráció és a feketemunka kérdésével foglalkozunk, hiszen ez lényeges a tagvállalatoknak, illetve tagszervezeteknek. Azért is fontos számunkra, mert amikor a versenytársaknál megjelenik a feketefoglalkoztatás, ez versenyelőnyt jelent számukra, hiszen árban alá tudnak menni a fehéren foglalkoztatóknak. Bizonyos 10
Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége
26
térségekben, iparágakban ez különös súllyal vetődik fel.” (#991 MGYOSZ, alelnök) Szerepet játszanak a fekete és szürke gazdaság térnyerésében a mentalitásbeli jellemzők is: az „uram-bátyám” rendszer, mely nemcsak a szocialista éra hozománya, hiszen a két világháború közötti időszakban sem volt idegen ez a magatartás a magyar közéletben. „Az informális szféra bővülését segítik elő azok a tervgazdaságból örökölt formációk és attitűdök is, amelyek az ún. második gazdaság – bizonyos mértékben pozitívnak tekintett – folyamatainak továbbélését jelentik. A második gazdaság szereplőinek egy része integrálódott a formális gazdaságba, más részük vegyes (formális/informális) tevékenységet folytat, jónéhányan pedig – a hagyományokat folytatva – átléptek az informális gazdaságba.” (Dezsériné Major - Futó - Kállay, 1998.) Az informális gazdaság nem a rendszerváltozással felmerült új jelenség, már 1989 előtt is elterjedt volt Magyarországon. Ezzel együtt a feketemunka is létezett, s a munkaerőhiány időszakában, ha nem is támogatott, de tolerált volt, nem volt ezt megelőzni hivatott szabályozás. A hatalom kijátszása az államszocialista rendszerben egyfelől gyakorlati szükségszerűség volt, hiszen olyan tevékenységeket nyilvánítottak törvényen kívülivé, amelyek normális piacgazdaságokban egészen hétköznapiaknak számítottak, másfelől gyakran mindenféle normaszegést megkíséreltek politikai alternatívaként előadni. “Az ebben a helyzetben kialakult ideológiák, tipikus viselkedési formák az államszocializmus bukása után is velünk maradtak, és egyáltalán nem akarták tudomásul venni, hogy most már egy olyan „jó” állammal van dolguk, amely szabályozásainak áthágói a korábbihoz hasonló ideológiai felmentésre már nem számíthatnak.” (Tamás Pál: Patria Nostra. HVG 1995.) További tényező a szabályozók rugalmatlansága, a munkavállalási engedély beszerzésének gyakran túl bonyolult és időigényes eljárása (lásd: Jogi keretek c. fejezet). Munkaadói érdekképviseletek részéről gyakran elhangzik, hogy- mint azt a VOSZ képviselője is elmondta „A magas közterhek mellett a megfelelően rugalmas munkatörvénykezés hiánya is oka annak, hogy Magyarországon meglehetősen rugalmatlan a munkaerőpiac, nagyon kevés az atipikus formákban foglalkozatott dolgozó. Ezt a VOSZ rendszeresen jelzi is.” (#6) Kutatói becslések szerint 11 az építőiparban a feketén (nem adózó módon) foglalkoztatottak
11 Kutas János: Dilemmák a fekete-szürke gazdaság visszaszorításának lehetőségeiről az építőiparban. Munkaügyi Szemle 49. évf. 1. sz. / 2005
27
száma mintegy 100 ezer fő lehet, ami 30% feletti arányt képvisel. Az Építőipari Vállalkozók Szövetsége elnöke szerint: "Alapvetően magyar állampolgárok fekete foglalkoztatásról van szó, nem a külföldiek fekete-foglalkoztatása okozza az igazán nagy problémát.” Mindezek alapján nyugodtan elmondhatjuk, hogy a külföldiek szabálytalan munkavégzése nem elsősorban migrációs kérdés. Sokkal inkább a magyar gazdaság és munkaerőpiac működése, illetve az európai környezet a meghatározó.
28
V. Jogi keretek A szabálytalan foglalkoztatás és migráció jelenségével foglalkozva nem szabad elfeledkezni arról, hogy a dolog természetéből adódóan a legális és illegális közötti határvonalat mindenkor a jogi szabályozás húzza meg. Ez a határvonal időről-időre változik, szűkítve vagy bővítve a legálisnak és az illegálisnak minősülő tevékenységek körét. Számos jogszabályt hoztak a külföldiek belépésének tartózkodásának, foglalkoztatásának és kiutasításának szabályozására. Az ún. migrációs csomag szabályokat tartalmaz az állampolgárságról, a külföldiek letelepedéséről és menekültügyről, és a külföldiek jogi státuszáról. Az összegyűjtött empirikus információkból azt láthatjuk, hogy az illegális migránsok jelentős hányada legálisan érkezik az országba, de munkavállalási célra nem megfelelő papírokkal. Számos tervet dolgoztak ki, jogszabályt és intézkedést hoztak a feketefoglalkoztatás, és ezen belül is a külföldiek fekete foglalkoztatásának visszaszorítására. Ezek többsége a korlátozások bevezetése, erősítése révén kívánt szembeszállni a jelenséggel. A szigorú szabályozás azonban önmagában úgy tűnik, nem hatékony, hiszen a fekete munka, ezen belül a külföldiek illegális munkavégzése ezek hatására alig csökkent. A legális foglalkoztatás költségei, a szabályozás következetlensége és a gyenge ellenőrzés a fekete foglalkoztatás továbbélését ösztönözte. Ebben az összefüggésben ki kell emelni azt is, hogy a külföldiek engedély nélküli, illegális foglalkoztatása (munkavállalása) az informális gazdaság és a szabálytalan munkaerőpiac csak egy kicsi, igaz meglehetősen látványos és érzékeny szelete. Ellene hatékonyan fellépni csak az informális gazdaság, feketefoglalkoztatás egészét érintő intézkedések mellett lehet. „Nekem sokkal nagyobb gondot okoz a hazai nem legális foglalkoztatás, a magyar munkavállalók hazai feketefoglalkoztatása.” (#9 MSZOSZ, ügyvivő) Magyarországon külföldinek munkát vállalni szabályos, hivatalos formában nehéz. A külföldiek magyarországi foglalkoztatásának engedélyezését és feltételeit a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény, a 8/1999 (XI. 10.) SzCsM miniszteri rendelet, valamint a 93/2004. (IV. 27.) számú Korm. rendelet szabályozza. A hatályos jogszabályok értelmében külföldi Magyarországon – a jogszabályban meghatározott kivétellel – csak engedély birtokában vállalhat munkát. Az EU csatlakozás után az új tagállamok állampolgárainak nem kell munkavállalási engedély a munkavállaláshoz. A régi tagállamok azonban – Svédország, Írország és az Egyesült Királyság kivételével – 29
derogációt kértek a munkavállalásra. A viszonosság elve alapján ezen országok állampolgárainak munkavállalási engedély kell a magyarországi munkavállaláshoz. A korlátozásokat
2006-ban
felülvizsgálták,
ezt
követően
Spanyolország,
Portugália,
Görögország, Izland és Finnország is feloldotta a munkaerő-piaci korlátozásokat. Az előbb említett EU tagországok és néhány speciális eset 12 kivételével a munkavállaláshoz engedély szükséges. A munkavállalási engedély feltételei szigorúak, és a kibocsátás hosszú és bonyolult folyamattal jár. 13 A szabályok szerint a munkáltató kötelessége a munkavállalási engedély igénylése, és az ezzel járó költségek fedezése. A munkavállalási engedély igénylése azonban bonyolult folyamat, a kérelmet a megyei munkaügyi központhoz kell benyújtani, abban a megyében, ahol a külföldit foglalkoztatni akarják, legalább 60 nappal a munkaszerződés kezdete előtt (30 nap a munkaerőpiac vizsgálata, további 30 nap az eljárás határideje). A munkaadónak először is munkaerőigényt kell benyújtania az adott munkára. Amennyiben hazai (vagy EU, EGT) munkavállalót nem tudnak 30 napon belül kiközvetíteni, akkor benyújtható a munkavállalási engedély iránti kérelem. Az elbírálás határideje további 30 nap. A munkavállalási engedély elvileg ingyenes. Gyakorlatban azonban ez másképp néz ki. A kérvényhez ugyanis a következők szükségesek: - előzetes bürokratikus papírmunka (beleértve a szükséges dokumentumok Magyarországra hozását – egy nap) - az egészségügyi bizonyítvány (költség 14,000 Ft) - útlevél (vagy másolat) - a munkáltató működési jogosultságát megalapozó okiratok (alapító okirat, cégbírósági bejegyzés) másolata (5,000 Ft) - iskolai végzettség igazolása (hiteles fordítás, min. 40 euró)
12 Így nem kell engedély a menekültként vagy menedékesként elismert, továbbá bevándorlási engedéllyel vagy letelepedési engedéllyel rendelkező külföldieknek. Részletesen lásd a 8/1999 (XI. 10.) SzCsM miniszteri rendeletben. 13
Nem szabadította fel a munkaerőpiacát, de könnyítést alkalmaz a munkavállalási engedélyek beszerzésénél Dánia, Norvégia, Franciaország, Luxemburg és Belgium. Ezeken a helyeken a munkavállalási engedélyt a munkaerő-piaci helyzet vizsgálata nélkül adják ki, nem nézik tehát, hogy az adott munkára van-e megfelelő hazai (vagy EU-beli) munkaerő (forrás: www.afsz.hu). Az ezekből az országokból érkező munkavállalók engedéllyel,de a viszonosság alapján hasonlóan könnyített feltételekkel vállalhatnak munkát Magyarországon.
30
A munkavállalási engedély kibocsátása után: - utazás a munkavállaló országának magyar konzulátusára, munkavállalási vízum beszerzése (útiköltség 50-100 euró, vízum 30-75 euró és egy nap munkakiesés); - a magyarországi szállás igazolása (lakáskölcsön-szerződés másolata vagy meghívólevél). Mivel a munkavállalási engedély érvényessége legfeljebb 1 év, és egy foglalkoztatóhoz kötődik, az egész folyamatot évenként meg kell ismételni, illetőleg akkor, hogyha a külföldi munkahelyet változtat. (A munkavállalási engedély hosszabbításával járó procedúra, ha időben megkezdik, valamivel egyszerűbb és olcsóbb.) Még ha a munkavállalási engedélyt be is szerzi a munkáltató, az összes többi költséget a munkavállalónak kell állnia. A folyamat költséges és időigényes. Mindebből következően nem meglepő, ha mind a munkáltató, mind a munkavállaló igyekszik elkerülni a törvényes kereteket, és inkább az illegalitást választják. A fentiek alapján nem meglepő, hogy a munkavállalási engedélyek beszerzése egy külön „üzletággá” vált. „Egy nagyon komoly piac is létre jött mögötte, hiszen az a helyzet, hogy a foglalkoztatásegészségügynek fizetni kell a vizsgálatokért, a szakképzettséget igazoló okmányok fordítását ki kell fizetni. Sok ügyvédi irodában szakosodtak arra, hogy ilyen ügyeket bonyolítsanak. Sok százmillió forintos piac. Öt-hatszázmillió forintra lehet becsülni a szolgáltatási díjakon, egyebeken keresztül.” (#992 Fővárosi Munkaügyi Központ [FMK], igazgató) Az egyik 4 órára minimálbéren bejelentett interjúalanyunk 75,000 Ft-ot említett, mint a teljes ügyintézési költséget, ezen felül van a vízumköltség és a fordításokra kifizetett összegek. Egy Erdélyből származó technikus, aki Magyarországon különböző építőipari munkákat végzett, s most művészeti galériát akar alapítani, hasonló összegekről beszélt: „Másfél-két hónap várakozási időbe tellett 2000-ben a munkaügyi hivatalnál, majd másfél hónap az idegenrendészetnél, hogy meglegyen a munkavállalási engedélyem (szállás, megélhetés vizsgálata). Azóta meghosszabbították, de volt két év után két hónapos kihagyás a munkaügyi hivatal három hónapos csúszása miatt, emiatt „megszakadt a lánc”, ezért azóta sincs letelepedési engedélyem.” Szerinte ez nehezen oldható meg, illetve „Csúszópénzzel, hat számjegyű összeggel fel lehet gyorsítani a 31
folyamatot. Ügyintézőknek nevezik magukat, helyetted összegyűjtik az adatokat, van ismerősük a hivatalokban. Százezer forint a munkavállalási, a letelepedési 200,000, az állampolgárság egymillió, de nincs rá keretem.” (#m23) ”Rengeteg az utánajárás, a papírmunka, meg a pénz. Én mire eljutottam idáig, hogy beadtam a letelepedésit, már kétszáz fölött vagyok a munkavállalásival meg mindennel együtt. Az ügyintézőnek 35,000, de ő összerakja neked a papírokat. De a fordítások, darabja 8,000 Ft, az utazások…” (#m20 erdélyi szobafestő) Az engedélyezés hossza és költségei különösen a szezonális munkások (ahol pedig tömegigények vannak) és az alacsony fizetésűek számára elviselhetetlen. A 2005. augusztusától némileg olcsóbbá és egyszerűbbé vált az engedélyeztetés folyamata a mezőgazdasági szezonális munkavégzés területén, az Alkalmi Munkavállalói (AM) könyv bevezetésével. Interjúalanyaink – mind munkaadók, mind munkavállalók – ugyanakkor még mindig nem találták kellőképpen rugalmasnak az ügyintézést, mivel az AM könyv is csak a vízum beszerzése mellett jogosít munkavégzésre. A folyamat tehát továbbra is meglehetősen bonyolult: a munkavállalónak be kell utaznia Magyarországra, és a munkavégzés helyén illetékes munkaügyi kirendeltségen egy űrlap kitöltésével kérvényezni a „zöld könyvet”. A dokumentumot helyben kiállítják számára, viszont annak birtokában a munkavállalónak ismét haza kell utaznia, és a konzulátuson vízumigénylést kell benyújtania. Ez már önmagában többletköltséggel és időveszteséggel jár. Még tovább bonyolódik a helyzet, ha a munkavállaló először dolgozik Magyarországon, akkor meg kell várnia (legalábbis célszerű), hogy a munkaügyi kirendeltség által a kiskönyv kiállításakor megigényelt TAJ azonosító megérkezzen. Erről a munkavállaló levélben kap értesítést, ismét be kell mennie a kirendeltségbe, ahol a TAJ számot beírják az AM könyvbe, és csak ekkor teremtődnek meg a feltételei annak, hogy legálisan és biztosítottan kezdjen dolgozni. A Parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke sem látta világosan a gyakorlati megvalósítás részleteit interjúnk idején (2005. november). „Nem tudom, hogy az igénylésnél be kell-e jelenteni azt is, hogy mikor akar dolgozni. Még nem láttam ilyen kérvényt. Ilyenek menet közben fognak kiderülni, hogy mi van, ha megigényli februárban, és ő csak májusban akar jönni. Csak arról szól a törvény, hogy 60 napot dolgozhat. Az Európai Unióban már használt feltételrendszert kell alkalmazni.” (#10) Általános vélemény mind a gazdák, mind a munkavállalók részéről, hogy a helyben történő ügyintézés lehetősége sokat javíthatna a helyzeten. 32
„Mindenkinek az a problémája, hogy nem lehet helyben intézni, és nem rugalmas. Arra nincs ideje [a munkaadónak], hogy ő bonyolítson egy ilyen procedúrát, bevigye Kecskemétre, megvárja a TAJ-számot, akkor a tag menjen Romániába…” (#20 borász vállalkozó) „Valamilyen úton-módon kapcsolatba kerül a munkáltatóval, pl., mert hallotta, hogy az az ürge az jó, valaki mondta, hogy oda menjél dolgozni.
Úgy lehetne legálisan
alkalmazni, ha mikor eljön az illető, és azt mondja, hogy azért jött, mert dolgozni akar. Ha akkor nem kell elmenni Romániába 500 km-t Kolozsvárra, a konzulátusra, hanem itt beleülnek az autóba, a gazda elviszi a legközelebbi közigazgatási hivatalba, belenyúl a zsebbe, leteszi a pénzt, megkapja a munkavállalási vízumot, elmegy 200 méterre a Munkaügyi Központba, kiveszi neki a zöld könyvet, és ez 3 óra hossza alatt lezajlik. És nem kell beleülnöm az autóba és elmenni vele Kolozsvárra, mert a szerencsétlen azt sem tudja, hogy Kolozsváron hova kell menni.” (#19 biogazda) Ezzel kapcsolatban a parlamentben is felvetődtek javaslatok, de ezeket elutasították. Az üggyel foglalkozó FIDESZ-es képviselő szerint: „Az, hogy az önkormányzatoknál helyben legyen az ügyintézés, már felmerült, de sose fogadták el. A Munkaügyi Hatóságnak mindig azzal volt problémája, hogy hogyan tudja regisztrálni, nyilvántartani és ellenőrizni a munkavállalót. A munkaadónak lenne a kötelessége az önkormányzatnál a nyilvántartásba bejelenteni: ki dolgozik nála, milyen munkakörben stb.” (#10) A magánszemélyek által háztartásoknak végzett időszakos munkát (gyermekfelügyeletet, takarítást) is ki kívánta fehéríteni a kormány. Ennek érdekében adókedvezményt vezettek be. Az ilyen foglalkoztatásért kifizetett összeg után SZJA kedvezmény vehető igénybe, ezzel a lehetőséggel azonban csak kevesen éltek (külföldieknél pedig nem is alkalmazható, hisz ők AM könyvvel csak mezőgazdaságban foglalkoztathatók. Meg kell jegyezni, hogy az APEH telefonos információjánál a lehetőségről nem tudtak) A Munka Törvénykönyve és a munkaügyi ellenőrzés rendszerének feladata a munkavállalók védelme. A Magyarországon illegálisan dolgozó külföldiekre ugyanakkor nem terjed ki a Munka Törvénykönyvének védelme. A szabályozás ellentmondására az OMMF vezetője mutatott rá: “Ma a magyar jog szerint az engedély nélkül itt dolgozó külföldi munkaviszony keretében nem foglalkoztatható. A foglalkoztatási törvény kimondja, hogy kell munkavállalási 33
engedély, mert ha nincs, akkor ennyit meg ennyit kell fizetni. A Munka Törvénykönyve azt mondja,
hogy
munkaszerződés.
akinek Ha
nincs
egy
munkavállalási
magyar
engedélye,
állampolgárral
azzal
megállapodik
nem a
köthető
munkáltató
munkabérben, munkaidőben, a munkavégzés helyében, de ezt nem jelentik be, akkor a munkavállaló feketén dolgozik, de ez munkaviszony, ellenőrizzük. A külföldivel hiába állapodnak meg, ez semmiféleképpen nem munkaviszony.” (#15) Ha nem áll fent munkaviszony, a munkaügyi hatóságnak nincs jogosultsága további ellenőrzésekre; nem vizsgálhatják a munkakörülményeket, a napi, heti szabadidőt, a bérezést. Az ország területére lépés és a munkavállalás feltételei különbözőek a fontosabb küldő országokból érkezők számára. A román állampolgároknak egyáltalán nem kell vízum Magyarországra, ha turistaként érkeznek (2001 januárja óta szabadon beutazhatnak az Európai Unió országaiba, és legálisan tartózkodhatnak a schengeni övezetben 3 hónapig). Az ukránok 2003. októberéig vízum nélkül utazhattak Magyarországra turistaként, azóta ehhez is vízum kell, igaz a Magyar nemzetiségűek egyszerűbben és olcsóbban ún. nemzeti vízumot válthatnak ki, melynek érvényessége 5 év. Az EU-ba való belépéssel megváltozott az országban folyamatosan eltölthető idő hossza. Az új szabályozás a románok és ukránok számára egyrészt könnyebbé tette, hogy feketén munkát vállaljanak, mivel turistaként kilencven napig tartózkodhatnak folyamatosan Magyarországon (a korábbi harminc nappal szemben), másrészről viszont nehezebbé, mivel fél éven belül csak kilencven napot tartózkodhatnak. Így az a korábban bevett módszer, hogy valaki 30 naponként pecsételni járt a határra, és ezzel gyakorlatilag egész évben itt tartózkodhatott, megszűnt. A módosítás csak azoknak kedvező, akik amúgy is rövid időre jönnének (pl.: szezonális munkáknál 1-3 hónap tavasszal és ősszel). A hivatalos munkavállalás feltételei ennél jóval szigorúbbak, hisz munkavállalási engedélyre, munkavállalási vízumra is szükség van. Vállalkozás alapítására is van lehetőség, esetenként ez kiskaput is jelenthet, de ez is meglehetősen bonyolult. Mind munkaadóknál, mind pedig munkavállalóknál jellemző, hogy a hivatalos engedélyek beszerzésével járó ügyintézés gondot jelent. Egyik interjúalanyunk munkavállalási engedélye lejárt, s negyedszer már nem volt kedve utánajárni, illetve elhanyagolta egy darabig, hisz „úgyis mindenféle hibákat találnak a kérelmekben, s visszadobják. Jó vastag dossziét kell összegyűjteni, mire megadják.” Reméli, hogy Románia EU tagságával jövőre megoldódik a kérdés, nem kell engedély (Nem tudott az EU-n belül a munkavállalás engedélyezése közötti különbségekről. Reméli, hogy Romániával ez problémamentes lesz.) „A vízum miatt haza kellett utazzak, 34
és eltart 1-3 hétig, mire megkapom. Korábban is legalább ennyi ideig tartott.” Vállalta a rizikót és mikor még nem volt meg az engedély akkor is dolgozott. „De ezeken a helyeken nem szokott gyakorta ellenőrzés lenni.” A szlovák állampolgárok magyarországi munkavállalása az Európai Unióhoz való csatlakozás óta lényegesen könnyebbé vált, hiszen nincs szükségük vízumra, munkavállalási és tartózkodási engedélyre. Statisztikai célok érdekében a szlovák munkavállalókat be kell jelenteni a helyi munkaügyi központokban, de ez korántsem olyan költséges és bonyolult bürokratikus folyamat, mint EU-n kívüli állampolgárok alkalmazása. Ezzel együtt a foglalkoztatás nem automatikusan szabályos, hiszen a szürkemunka különféle „árnyalatai” a szlovák munkavállalók esetében is megtalálhatók. A szlovákok esetében leginkább azt érdemes megvizsgálni, hogy milyen érdeke fűződik a munkáltatónak szlovák munkaerő alkalmazásához,
vannak-e
különbségek
a
magyar
és
szlovák
dolgozók
fizetését,
munkakörülményeit tekintve; illetve a feketefoglalkoztatás szempontjából mennyiben más a szlovákok és a magyarok helyzete. „Amennyiben Magyarországon engedéllyel történik a külföldi foglalkoztatása, vagy azon uniós állam polgárát foglalkoztatja a munkáltató, akinek nem kell munkavállalási engedély, akkor a munkáltatónak a külföldi munkavállalóval szembeni kötelezettségei ugyanazok, mintha magyart foglalkoztatna. Számos esetben tapasztaljuk, hogy ugyanúgy nem jelenti be a külföldi munkavállalót a munkaügyi rendszerbe a munkáltató, mint ahogy a magyart se. Vagy nem tartja be a pihenőidőre, munkaidőre vonatkozó szabályokat. Pedig, ha nem kell munkavállalási engedély, akkor is bejelentési kötelezettsége van a munkáltatónak a munkaügyi központ felé, hogy lehessen tudni, hogy hány külföldi állampolgár dolgozik az ország területén. Egy másik típusú jogsértés az, amikor a külföldi állampolgárok nem egyenként jönnek Magyarországra dolgozni, hanem valamilyen szerződés keretében történik a foglalkoztatás. Tehát mondjuk egy Szlovákia területén működő gazdasági társaság munkaerő-kölcsönzés, vagy szolgáltatási szerződés keretében hozza Magyarországra a munkavállalókat. Sokszor azt tapasztaljuk, minthogyha leplezett munkaerő-kölcsönzés folyna, tisztázatlanok a jogviszonyok, az, hogy ki is igazából a munkaadó, melyik az a gazdálkodó szervezet, amely a munkáltatói jogokat gyakorolja. Ebből számos további jogsértés adódik, amelyeknek a kezelése sokkal bonyolultabb, nehezebb: míg az engedély nélküli foglalkoztatást egyetlen eszközhöz lehet kötni, nevezetesen hogy van munkavállalási engedély vagy nincs, ezeket a jogsértéseket csak bonyolult módszerekkel lehet kiszűrni, feltárni, és ismerni kell azokat 35
a folyamatokat, amelyek ott lezajlanak, az adott munkahelyen, akár a könnyűiparban, akár a gépiparban, vagy az autógyártás területén.” (#15 OMMF, elnök) Ezt a helyzetet illusztrálja néhány a kutatásunk során megfigyelt a szabályok kijátszást célzó munkavállalói, munkáltatói „taktika”. A Fővárosi Munkaügyi Központ igazgatója az AM könyvvel kapcsolatban jelezte, hogy: „(…) az AM könyvvel történő foglalkoztatásnak pozitív hatásai mellett megjelenik az a negatív hatása is, hogy a korábbi határozott idejű munkavállalási szerződéseket felmondják, és inkább az AM könyvvel történő foglalkoztatást részesítik előnyben.” (#992) Igaz, ez inkább a magyarokra jellemző. Külföldiek esetén a törekvés az, hogy lehetőség szerint tartósan, egy évig foglalkoztassák őket. Nem ritka a munkaerő-csábítás sem. Ezt a munkavállalási engedélyek kiadásának tapasztalatai alapján a Fővárosi Munkaügyi Központnál is megerősítették. „Mostanában egyre gyakrabban fordul elő, hogy bejön a külföldi egy vállalathoz egy évre dolgozni, és egy idő után egy másik vállalat újra kérelmezi számára a munkavállalási engedélyt, átcsábítván őt magához”. Munkavállalói oldalról találkoztunk olyan stratégiákkal is, hogy azért megy el egy céghez, mert ott adnak munkavállalási engedélyt, és annak birtokában legális munkavállalásra jogosító vízummal, tartózkodási engedéllyel nyugodtabban tud munkát vállalni feketén máshol Ez esetenként a szabályok nem kellő ismeretén alapul, máskor azok tudatos kijátszására épül, azaz a munkavállaló vagy tudja, vagy nem, hogy ez nem érvényes a másik helyre. „Ha már rendelkezik egy évre szóló munkavállalási engedéllyel, annak birtokában megkapja az éves tartózkodási engedélyt is. Problémás a rendszer, mert nem arról szól, hogy ha megkapta a munkavállalási engedélyt, akkor egy adott időn belül az érvényes munkaszerződést meg kell kötni. Ennek a bejelentése, ellenőrzése gyakorlatilag nincs megkövetelve. Ma kiadjuk a munkavállalási engedélyt, jön a vízum, lehet, hogy három hónap múlva kezdődik meg a foglalkoztatás, de lehet, hogy meg sem kezdődik.” (#992 FMK, igazgató) A munkavállalók bármilyen ügyes taktikája is jogbizonytalanságot hoz létre. Mint azt a későbbiekben bemutatjuk a munka- és szociális biztonság teljes jogi feltételrendszere hiányzik. A migráció jogi szabályozása nagyjából és egészében kiépült. A jogrendszerrel kapcsolatban még meglevő problémák nem magyar sajátosságok, hanem Európára általában jellemzők.
36
Elégtelen és gyakran diszfunkcionális azonban a külföldiek magyarországi munkavállalásának szabályozása, megnehezíti a szabályos munkavállalást, vagy éppen a jog megkerülésére ösztönöz. A nemzetközi összehasonlításban kiugró méretű fekete és szürke munkavégzés összefügg a megfelelő jogintézmények hiányával, vagy éppen diszfunkcionális mivoltával. Időről időre megkísérlik kormányzati intézkedésekkel kifehéríteni a munkaerőpiacot, eddig kevés sikerrel. Ebben szerepet játszik a probléma bürokratikus anomáliaként való kezelése is. A jelenlegi szabályozórendszer nem szolgálja kellő mértékben a magyar munkaerőpiac gazdaság érdekeit, márpedig a jelenleg bejelentés nélkül végzett munka döntő többsége társadalmilag szükséges. Egy teljes megoldást biztosító jogrendszer természetesen illúzió, mint ahogy a szürke és feketemunka pusztán jogi eszközökkel történő visszaszorítása is. A jogrendszer hézagai, a jogintézmények hiánya hozzájárul a feketemunkát végző migránsok kiszolgáltatottságához, fokozottabb kizsákmányolásához és esetenként kizárja az érdekvédelmet. Mindez teljes mértékben ellentmond a munkafeltételekre, a szociális biztonságra és az egészségügyi ellátásra vonatkozó európai normáknak.
37
VI. Kik jönnek, hányan? VI.1. A Magyarországon feketén dolgozó külföldiek száma és trendjei Külföldiek foglalkoztatása, ezen belül az engedély nélküli munkavégzésük is a közvélemény fókuszában állt az utóbbi időben, bár méreteiről, elterjedtségéről és a résztvevők összetételéről nem rendelkezünk statisztikai adatokkal, de még megbízható becslésekkel sem. Számos becslés létezik a külföldiek szabálytalan foglalkoztatásának nagyságrendjéről, arányairól, de ezek gyakran ellentmondásosak. Igazából nincs megbízható adatunk a jelenség méreteiről. Szakértői becslések az összes feketemunka 5-6%-ától az összes foglalkoztatottak 10%-áig terjednek (belevéve a bejelentett foglalkoztatottak számára zsebből fizetett munkát is). Az kétségtelen, hogy a külföldiek engedély nélküli foglalkoztatása a kilencvenes évek elején látványosan nőtt (már csak azért is, mert a legális foglalkoztatás szabályai szigorodtak), de az évtized végére úgy tűnik, stabilizálódott. Az elmúlt két-három év trendjével kapcsolatosan ellentmondásos véleményeket kaptunk az érintettektől, határozott növekedésről senki nem számolt be egyes vélemények szerint számuk csökkent, hasonlóan a bejelentés nélkül foglalkoztatott hazai munkavállalókéhoz. Az, hogy a legálisan foglalkoztatott külföldiek száma 2000-ről 2005-re csaknem duplájára nőtt, egyesek szerint csak azt jelzi, hogy összességében több külföldi munkavállaló érkezett hazánkba, míg sokan úgy vélik, hogy ez azt tükrözi, hogy a külföldi munkavállalók között lényegesen nőtt a legálisan foglalkoztatottak aránya. (A két vélemény persze nem is zárja ki egymást.) Ezt illusztrálja az OMMF elnökének véleménye is. „…az illegálisból átmentek a legálisba. Minden bizonnyal hozott valamit a konyhára, amikor megnőtt a kiadandó engedélyeknek a száma, nagyságrendileg meghatározásra került, hogy egy évben 86 ezer engedély kerüljön kiadásra, akit korábban illegálisan foglalkoztattak, azok átmentek legálisba.” (#15) 2000-ben szakértők körében végzett kérdőíves vizsgálatunk szerint a Magyarországon végzett feketemunka kb. 30%-át végzik külföldiek. Az összes feketemunkát a kérdezettek a teljes munkavégzés 10-30%-ára becsülik, ami több mint 300,000 fő főállású munkaideje. Tehát a külföldiek szabálytalan munkavégzése néhány tízezer fő teljes munkaidőben végzett munkájának felel meg évente. Mivel a résztvevők gyakran változnak, ez ennél jóval több embert érint. A leginkább érintett ágazatokban (építőipar, mezőgazdaság, kereskedelem) működő 38
szakszervezetek képviselői szerint a külföldiek aránya a feketén foglalkoztatottak között 5-10 százalék. A Parlament foglalkoztatási bizottságának elnöke szerint: „Az összes fekete munka olyan negyede, harmada lehet, ami a külföldiekhez kapcsolódik. Annak alapján gondolom így, hogy visszavetítem, hogy milyen ágazatokban jelenik meg. A mezőgazdaság, építőipar, idegenforgalom, leginkább azok a területek, ahol a fekete munkára nagyobb arányba van lehetőség, ebből a harmadára saccolom, aki külföldi. Az összes külföldi munkából a fekete aránya, figyelembe véve, hogy Magyarországon néhány tízezer külföldi munkavállaló van, szerintem hasonló arányú, de nincs erre jóslatom.” (#12) A szomszédos országokból érkező munkavállalók általában “turistaként” jönnek, könnyebben tudnak hazamenni, gyakran nem is laknak Magyarországon, vagy hetente, havonta hazautaznak. A munkavállalási engedélyek száma már csak ezért sem tükrözi pontosan a valós helyzetet. Mégis érdemes áttekinteni a munkavállalási engedéllyel tartózkodókra vonatkozó számokat, mivel jó alapot adhat a munkavállalók számának, összetételének becsléséhez. Durva becslések szerint megközelítőleg 130,000 külföldi dolgozik legálisan Magyarországon. Az állandó tartózkodási engedéllyel rendelkező (letelepedett) bevándorlók (2005-ben 98,000 fő) gyakorlatilag ugyanolyan feltételekkel vállalhatnak munkát, mint a magyarok. Nincs pontos statisztika arról, hogy közülük hányad dolgoznak legálisan, de figyelembe véve a korösszetételüket és a teljes foglalkoztatási rátát, 64,000-re tehető a számuk. Az ideiglenesen itt tartózkodó külföldiek – néhány kivételtől eltekintve – csak munkavállalási engedéllyel vállalhatnak munkát. A legfontosabb kivételek az EU új tagállamaiból érkezett állampolgárok (16,000), valamint külföldi cégek vezető beosztású tisztviselői. A tartózkodási engedélyekből származó információk alapján ez utóbbi kategóriába 700 fő tartozik. Az érvényben lévő munkavállalási engedélyek száma 46,000 volt 2005-ben. A kibocsátható munkavállalási engedélyek számát központilag határozzák meg, az előző évi munkaerő-hiány alapján. Ezt a kvótát messze nem használták ki. A legálisan foglalkoztatott külföldiek száma bár az utóbbi években nőtt, még mindig nem mondható magasnak, az összes foglalkoztatott 3,3%-át teszi ki. Jelentősebnek tűnik a kiadott munkavállalási engedélyek száma a munkanélküliek számával összehasonlítva, azonban figyelembe véve a strukturális különbségeket, ez az arány sem tekinthető problematikusnak. Az illegálisan foglalkoztatott külföldi állampolgárok száma (becslések szerint 50,000 és 200,000 között) nem túlzottan magas. Ennek ellenére illegális volta miatt károsan 39
befolyásolhatja mind a migránsokat, mind pedig a befogadó társadalmat. 6. tábla Év
Gazdaságilag aktív külföldiek letelepe- jövedelem- munkadési szerzési vállalási engedéllyel rendelkezők
Külföldi munkavállalók EU regisztrá ciók
Együtt
Külföldi munkavállalók a foglalkoztatottak százalékában:
regisztrált
munkaerőfelmérésben munkanélküliek százalékában 14,9 17,7
1995
52927
21009
73936
2,0
1996
50308
18763
69071
1,9
14,5
17,3
1997
47932
20400
68332
1,9
14,7
19,6
1998
46244
22400
68644
1,9
17,0
21,9
1999
47031
28400
75431
2,0
18,4
26,5
2000
49845
35000
84845
2,2
21,8
32,3
2001
52267
38600
90867
2,3
25,0
38,8
2002
53282
4310
42700
100292
2,6
29,1
42,0
2003
55424
3206
48600
107230
2,7
30,0
43,9
2004
58715
2232
55136
10996
127079
3,3
33,8
50,2
2005
63649
658
46329
16463
127099
3,3
31,0
41,8
Forrás: ÁFSZ, KSH
A kutatásban válaszoló szakértők szerint a külföldiek végzik az összes feketemunka 10-30 százalékát. „A külföldiek fekete munkája az összes fekete munkához képest szerintem 25 százalék, az összes foglalkoztatott számához képest 10 százalék. Az összes külföldi foglalkoztatottból – ha a szezonmunkásokat is belevesszük, akik rövid időre jönnek, pl. aratni, paprikát szüretelni – feketén dolgozik legfeljebb a fele, de valószínűleg kevesebb. Az egyes ágazatokban az arány nullától hatvan-hetven százalék lehet. A legmagasabb az az építőiparban és a mezőgazdasági idénymunkánál – ez egyértelmű –, míg a nagy szakképzettséget kívánó gyári munkánál, gyakorlatilag nulla.” (#6) A rendelkezésre álló adatok és a szakértői vélemények egyaránt azt bizonyítják, hogy az elmúlt egy-másfél évtizedben lényegesen változott a külföldiek által Magyarországon végzett feketemunka nagysága, tevékenységek szerinti összetétele, mint ahogy a résztvevők köre, származása is. Ennek okaira a továbbiakban részletesen is kitérünk. Ezúttal összefoglalóan a legfontosabb tényezőket emeljük ki: •
A globalizációs folyamat kiteljesedése a közép-kelet európai térségben;
•
az európai integráció előrehaladása, Magyarország európai uniós csatlakozása; 40
•
a magyar gazdaság és társadalom változásai;
•
az elmúlt másfél évtized kérdéskörre vonatkozó kormányzati politika és jogalkotás;
•
a munkavállaló migránsok felgyülemlett tapasztalata tudása, hálózatok kiépülése.
A változások mértékét, az összetett okokat plasztikusan szemlélteti a következő interjúrészlet: „A külföldiek által végzett munka változott, volt egy időszak a kilencvenes évek közepén, amikor tömegesen jöttek, akkor még bátrabban merték a fekete munkát vállalni. Nem is nagyon ismerték ki magukat, meg nem is akartak ezzel foglalkozni. Egyszerűen átjöttek munkát vállalni. Inkább abban a térségben, az agrárágazatban az uborkaszedés idején, amiről voltak nekünk is információink, hogy ott a határ mentén van két-három-négy konzervgyár, és erre uborkát, paradicsomát termeltettek. Naponta átjártak, busszal, személygépkocsival, kerékpárral, gyalog. Volt egy időszak, amikor többen jártak, de most csökkent egy kicsit, és nincs annyira szem előtt, nincs körülötte olyan hisztéria, hogy a románok vagy az ukránok elveszik a munkahelyet.”(#3 MSZOSZ, Nyíregyháza) A régiónként eltérő helyzetet jól jellemzi a következő két értékelés: „Lényegesen kevesebb a külföldi fekete munka, ami van, az inkább a határ közelében, nem tudok erre számot mondani. Tíz százalék. Alig van külföldi. És aki van, az zömében magyar. Szeretnénk, ha több lenne.” (#24 munkaügyi felügyelő, Debrecen) „A bejelentettek száma is elég jelentősen, harminc százalékkal biztosan nőtt az utóbbi három-négy-öt évben. A tendencia mindenképp az, hogy nő, igaz még jóval alacsonyabb, mint az a limit, ˙(kilencvenezer fő), ami fölé nem mehetünk. A kétharmadánál nem volt soha több. Ez körülbelül akkora, mint az osztrák mérték. Az osztrákok majdnem kihasználják.” (#7 ÁFSZ főigazgatója, Budapest) Az ágazati sajátosságok jelentőségére világít rá az ÉFÉDOSZSZ 14 elnökének értékelése: „Megítélésem szerint az építőiparban nőtt a külföldiek illegális munkájának nagyságrendje, főleg az elmúlt 2 évben. Becslésem alapja egyrészt a beruházások mértékének növekedése – 2000-2001-ben megközelítőleg 8%-ot növekedett a termelés volumene, 2002-ben 17,5%, majd 2004-ben 6,8%-kal haladta meg az előző évi termelést a volumennövekedés –, másrészt a szakmunkaerő hiánya. Ma az építőipari szakmák az összes szakma képzéséhez viszonyítva mindössze 1%-át oktatják a szakképző 14
Építő-, Fa és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Szövetsége
41
iskolákban.” (#901) A közelmúlt folyamatainak áttekintése azt jelzi, hogy a külföldiek szabálytalan munkavállalásának mértéke érzékenyen tükrözi a Magyarországon és a térségben zajló társadalmi, gazdasági és politikai folyamatokat, illetve a magyar munkaerőpiac változó igényeit. Az utóbbi években a végzett munka nagyságrendjében és jellegében döntő változások nem figyelhetők meg. Ebből azonban a jövőre vonatkozóan csak annyi következtetés vonható le, hogy belátható időn belül a magyar gazdaság külföldi munka iránti igénye nem csökken, sőt valószínűleg növekedni fog. A migránsok munkájának kifehérítésére irányuló kormányzati szándék határozott. A megfelelő szabályzórendszer kidolgozását, és az ehhez szükséges társadalmi, gazdasági, politikai feltételek létrejöttét azonban az eddigi tapasztalatok alapján csak igen mérsékelt derűlátással várhatjuk. VI.2. Kik jönnek? Bár a feketén dolgozók összetétele sok tekintetben különbözik a bejelentve, munkavállalási engedéllyel dolgozókétól, számos jellegzetessége hasonló, s a hazai munkavállalókkal való összehasonlítás is fontos tapasztalatokkal szolgálhat. Ezért az alábbiakban röviden felvázoljuk a legálisan foglalkoztatottak összetételének főbb jellemzőit VI.2.1 Állampolgárság, nemzetiség A legálisan munkát vállalók legnagyobb része román állampolgár. Sokan jönnek a volt Szovjet tagállamokból, főként Ukrajnából. Az EU csatlakozás óta különösen sok szlovák munkavállalót regisztráltak (igaz, nekik nincs is szükségük engedélyre).
42
7. tábla Állampolgárság román
Munkavállalási engedéllyel rendelkezők* állampolgárság szerint 1996-2005 1996 8526
1997 9478
1998 10610
1999 14132
2000 17235
2001 22039
2002 25836
2003 27609
2004± 35221
2005 30884
lengyel
956
1051
989
544
294
254
255
344
558
638
kínai
535
684
1053
1397
2054
1146
1045
899
894
1086
volt-jugoszláv
1007
982
964
1238
1400
1252
1120
1112
1205
1445
ukrán**
2200
3119
2833
4028
5157
6460
5925
7621
8823
7560
szlovák
428
425
469
972
2856
1788
2759
5686
11728
15106
2162
2514
2674
2374
2541
2298
2200
1878
1985
egyéb EU egyéb
5111
2481
3034
3484
3644
3143
3462
3180
5540
3579
összesen
18763
20382
22466
28469
35014
38623
42700
48651
65847
62283
* Beleértve a regisztrációkat 2004.04.30. óta ** 2001-ig a többi volt Szovjet tagországok állampolgáraival együtt ± Ebből a regisztrációk száma: Lengyel: 466, Szlovák: 10109 Forrás: Állami Foglalkoztatási Szolgálat
A 90-es évek folyamán a bevándorlás mértéke nem növekedett jelentősen, inkább az új érkezők csoportjának nemzetiségi összetétele változott meg, amely új integrációs stratégiát kíván meg a bevándorlók és befogadóik oldaláról is. A Magyarországon munkát vállaló külföldiek túlnyomó többsége nem meglepő módon a határon túli magyarok közül kerül ki. A magyar nemzetiségű külföldiek rendelkeznek azokkal a személyi és kulturális kapcsolatokkal, valamint a nyelvtudással, mely jelentősen megkönnyíti számukra a Magyarországra való beutazást és munkavállalást is. Ebből a szempontból hasonlítható helyzetük a Nagy Britanniába és Franciaországba a volt gyarmatokról érkező bevándorlókkal, akik szintén ezen kötelékeket kihasználva helyezkednek el a befogadó országban. Lényeges különbség ugyanakkor, hogy a kárpátaljai és erdélyi magyaroknak nem kell olyan nagy földrajzi távolságot áthidalniuk, könnyebben tarthatják a kapcsolatot az otthonmaradtakkal, illetve nem kell számolniuk a társadalmi feszültség aspektusaival, esetleges faji megkülönböztetéssel, rasszizmussal. VI.2.2 Nem és életkor A vendégmunkások demográfiai összetétele szintén változott. A kilencvenes évek elején, mint ahogy számos vizsgálat igazolta 15 , Kelet-közép Európából kivándorlók általában a jól képzett városi lakosság, főként a huszonöt és harmincöt év közötti férfiak közül kerültek ki – ez 15
Lásd pl.: Berencsi Zs., Sik E.: Intentions to Emigrate and to Work Abroad in Hungary in 1993 – 1994. In: Refugees and Migrants: Hungary at a Crossroads. (eds.) Fullerton, Maryellen, Sik E. and Tóth J. MTA PTI, Budapest, 1995. pp.129-140.
43
megegyezik a mindenkori migrációs mozgások első hullámainál megfigyelhető jellemzőkkel. 8. tábla
Lakosság korcsoport szerinti összetétele (2000. jan. 1.) –14
15–39
Magyar férfi
880
1 805
Külföldi férfi
6
35
Magyar nő
837
Külföldi nő Magyar összesen
9. tábla
40–59 Ezer fő 1 347
60–X
Együtt
–14
15–39
40–59 60–X Százalék 28,1 15,9
Együtt
760
4792
18,4
37,7
16
5
63
10,1
56,0
25,4
8,5
100,0
1 742
1 458
1214
5251
15,9
33,2
27,8
23,1
100,0
6
34
17
7
64
9,2
52,7
26,5
11,6
100,0
1 717
3 547
2 805
1974
10043
17,1
35,3
27,9
19,7
100,0
100,0
Bevándorlók 16 korcsoportok szerint, az aktív korúak százalékában
20–24
1980 36,9
1985 29,1
1999 23,2
2000 24,8
2001 24,7
2002 24,1
25–29
26,4
22,1
19,9
19,7
20,7
24,5
23,1
24,0
30–39
21,6
30,1
23,9
23,2
22,0
26,3
27,3
24,6
40–49
7,9
11,8
13,3
13,4
12,9
14,4
15,2
14,2
50–59
4,1
4,3
9,3
9,0
9,9
7,0
7,7
8,8
60–X
3,0
2,7
10,3
9,9
9,8
3,7
4,4
7,5
5. ábra
2003 2004+/ 22,2 20,9
Bevándorlók átlagéletkora nemek szerint 1985–1999
Férfi Nő Öszesen
19 85 19 86 19 87 19 88 19 89 19 90 19 91 19 92 19 93 19 94 19 95 19 96 19 97 19 98 19 99
33 32 31 30 29 28 27 26 25
A bevándorlók korösszetételét a fiatal felnőttek túlsúlya jellemzi: a többség 15-39 éves korában jött Magyarországra, s csak 5-6% hatvan évesnél idősebben. 1990-ig az átlagéletkor folyamatosan csökkent. Akkor 26 év volt, ezt egy jelentős növekedés követte, és 1996-ra a bevándorlók átlagéletkora 32 évre nőtt. Ezt követően csak kisebb mértékű változások voltak. Az életkor alakulása a migrációs mozgások jellegére is utal. A nyolcvanas évek második
16
Adott évben, egy évnél hosszabb időre érkező, illetve tartózkodási engedélyt kapott külföldiek
44
felének bevándorlói közül sokan – főként nők –, házasság révén települtek Magyarországra. A környező országokból ekkor az áttelepülésre ez jelentette a szinte egyedüli lehetőséget. Ennek megfelelően a bevándorló nők átlagéletkora 25-26 év körül mozgott. A hirtelen változások – az évtized végén – elsősorban a fiatalabbakat ösztönözték kivándorlásra. Ekkor még sokan illegálisan jöttek, többnyire a bizonytalanba; olyanok, akik vállalták a kockázatot. Remélték, hogy munkát kapnak, jobban élhetnek, de nem volt előre biztosított munkájuk, és sokan még azt sem tudták, lesz-e hol lakniuk. A konszolidálódó helyzet, a szabályozottabb viszonyok, az, hogy mind több információval rendelkeztek, mind jobban ismerték a lehetőségeket, változtatott a bevándorlók összetételén. Egyre kisebb lett a "kalandozók" aránya – aminek részben a lehetőségek szűkülése az oka –, s a munkaerő-piaci kereslethez is igazodva nagyobb a fiatal-közép generációk súlya. A korösszetétel változásának fő tényezője, hogy sokkal kevesebb gyerek van a bevándorlók között, mint 1990-ben. Akkor 20, a kilencvenes évek közepétől 5-10% a 14 éven aluliak aránya. A politikai gazdasági átalakulások kezdetén sok család – főleg magyar származású, nemzetiségű és anyanyelvű – élt az új lehetőségekkel, és jött Magyarországra letelepedési szándékkal. Mára az ideiglenes migráció, mely általában nem jelenti a családtagok költözését, vált jellegzetesebbé. Míg a bevándorlók kor és nem szerinti összetétele lényegesen változott az elmúlt másfél évtizedben, az engedéllyel munkát vállalóknál szisztematikus változás nem volt tapasztalható, a munkavállalók kicsit több mint kétharmada férfi, háromnegyedük (74-77%) 40 év alatti. 10. tábla A munkavállalási engedélyt kapott külföldiek életkor és nem szerint %-
fő Év
Nem Férfi
Nő
–19
Korcsoport 20–39
40–
1994
18 584
67,5
32,5
3,7
72,2
23,5
1999
29 248
66,3
33,7
2,9
72,3
24,7
2005
51 017*
71,6
28,4
3,1
71,5
25,4
*regisztráció nélkül Forrás: Állami Foglalkoztatási Szolgálat
VI.2.3 Iskolai végzettség, szakképzettség Az újonnan érkezettek végzettségére, szakképesítésére vonatkozóan jellemző vélemény, hogy 45
mostanra a Magyarországra munkavállalási céllal érkezők között kevesebb a jól képzett, iskolázott személy (igaz, korábban sem feltétlenül a szakmájuknak megfelelő állást töltöttek be Magyarországon). Szakértőink és a vállalkozók többsége szerint egyre inkább az alacsonyan képzett,
munkavállalók
jönnek
mezőgazdasági
idénymunkára
vagy
segédmunkára.
Magyarországon megszerezhető jövedelmük össze sem hasonlítható a nyugat-európában dolgozó honfitársaikéval, azonban az ottani munkavállalás már nem tűnik reálisnak számukra. Ennek csak részben az az oka, hogy az állásokért folyó versenyben alulmaradnának készségeik, képességeik miatt, de az is igaz, hogy ez számukra túl nagy kockázatot jelentene, s olyan kezdeményezőkészséget, rugalmasságot igényelne, amivel nem rendelkeznek. „Azért jó szándék ide, jó szándék oda, akik mostanában jönnek, azoknak az egész gazdálkodásról adott esetben halvány fogalmuk sincs. Tehát valami úton-módon remekül tudnak kaszálni, szénaboglyát rakni, kapálni, de arról, hogy ez az egész hogy zajlik folyamatában, erről abszolút nincs fogalmuk. Igaz van köztük olyan is, aki mondjuk mikor reggel nem mentem ki időben, már kiment hamarabb, és mire kigondoltam, hogy mit kell csinálnia, addigra ő már csinálta. Adott esetben írni, olvasni nem tud, de olyan intelligenciával rendelkezik, hogy magát a gazdálkodási folyamatot minden további nélkül át tudja látni. Egyre ritkábban fordul elő, hogy jól képzett fiatalok azzal a céllal jöjjenek Magyarországra, hogy itt bármilyen, akár szakképzetlen nehéz fizikai munkával pénzt keressenek. Gyakoribb viszont, hogy felsőfokú végzettségű, pályájuk kezdetén álló fiatalok tanulni jönnek, és mellette vállalnak munkát. Ők – alkalmi diákmunkák mellett – inkább tapasztalatszerzés céljából dolgoznak. Ha tanulmányaik befejeztével maradnak, magasabb státuszú munkakörben próbálnak elhelyezkedni. Beszéltünk olyan Sepsiszentgyörgyről érkezett munkavállalóval, akinek legfőbb oka a kivándorlásra az volt, hogy „egyre szűkebb lett Szentgyörgy”, érettségi körül úgy döntött, hogy Magyarországra jön. Nyaralás közben találkozott magyarországiakkal, említette nekik, hogy néprajzra szeretne menni, de a kolozsvári konzervatív képzés nem tetszik neki, tőlük tudta meg hogy Miskolcon indul az antropológia szak. Ezért jött át Magyarországra, bár egyetem mellett dolgozik is. „A diákok is jellemzőek. A túloldalról nagyon sokan járnak ide iskolába. A magyar anyanyelvűek között népszerű. De az ő helyzetük általában rendezett. Kapnak tartózkodási engedélyt.” (#2 Határőr kirendeltségvezető, Kölcse)
46
Közülük kerülnek ki azok is, akiknek tanulmányaik végeztével jelent gondot a legális munkavállalás, már csak azért is, mert nincs meg az az előnyük, mint diákkorukban, hogy különösebb utánajárás nélkül legálisan munkát vállalhatnak. Előfordul, hogy ugyanazt vagy ugyanolyan jellegű munkát végez, mint mikor még egyetemre járt, de miután végzett, feketén dolgozik. Függetlenül attól, hogy állása, munkaköre milyen státuszúnak számít. Nyilvánvalóan az említett két csoport a munkaerőpiac két különböző szeletében érdekelt. Az utóbbi évek változásai között sokan kiemelik, hogy míg a kezdetekben szinte csak magyar nemzetiségűek jöttek, arányuk mostanában csökkent. „Szerintem most már több a román, mint a magyar – mármint arányában. Eleinte a székelyek jöttek – a nyolcvanas években –, meg az egyéb magyarok, ez most már eltolódott a románság javára. (#17 Művelődési Ház, igazgató, Soltvadkert) Leginkább a mezőgazdasági idénymunka és az építőipari segédmunka esetében jellemző hogy egyre több ukrán és román munkavállaló érkezik, és kevesebb magyar. Szerintem növekszik a nem magyar nemzetiségűek aránya. Első időszakban csak magyar anyanyelvűek voltak, most már 25%-uk biztos román anyanyelvű.” (#10) A környező országokból a magyar lakosság vendégmunka-vállalása korábban kezdődött, mostanra valamivel szélesebb körű választási lehetőségeik vannak, és a számukra már nem elég kedvező állásokat foglalhatják el az újonnan érkezettek, alacsonyabb státuszú románok, cigányok vagy magyarok. A magyar nyelvtudás hiánya nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy a románok és ukránok kénytelenek alacsony presztízsű, kvalifikálatlan munkát vállalni Magyarországon. Ez a különbség a romániai és ukrajnai magyarok és nem magyarok között azt is eredményezi, hogy nem magyar munkaerőt olcsóbban tud szerezni a magyarországi munkáltató. Ezt igazolja az a jelenség is, hogy nem hivatalos toborzók, munkaközvetítő irodák esetenként kifejezetten a románokat és ukránokat célozzák meg olyan munkák elvégeztetéséhez, amelyhez nem szükséges sem szakértelem, sem nyelvtudás. (Mezőgazdasági idénymunkák, építőipari „kulimunkák”) A románok, ukránok bekapcsolódása a migrációs mozgásba a magyarokkal való kapcsolatoknak is köszönhető: sokszor egy faluból, egy munkahelyről, egy baráti társaságból, szomszédságból származó magyarokkal együtt jönnek az országba, egy munkahelyre. Ebben az esetben a magyar és román anyanyelvűek lehetőségei és háttere hasonló, a románoknak csak a nyelvi akadályt kell leküzdeniük, de magyar társaik jelenléte erre is nagyrészt megoldás jelent. A munkavállalókat személyes tapasztalatból – gazdálkodóként – is jól ismerő 47
parlamenti képviselő szerint: „Körülbelül 15-20% a tapasztalatom szerint egyáltalán nem beszél magyarul, echte román nemzetiségűek is jönnek be. Teljes a szimbiózis, messze nem látszik etnikai konfliktus, amiről időnként hallunk, vagy hallottunk. Valószínűleg abban a közösségben, faluban, városrészben, ahonnan jönnek, együtt laknak és jól ismerik, becsületesnek gondolják egymást, mert itt együtt fognak lakni, közösen kell a gazdánál mutatkozni. A kérdés az, hogy jól dolgozik, vagy nem jól dolgozik, mert ha nem, a tulajdonos nem fogja alkalmazni.” (#10) A Magyarországon dolgozó külföldiek migrációja az általános európai kelet-nyugati vándorlási hullámba illeszkedik. Ennek megfelelően felmerülhet – a nyugat-európai országok hangsúlyozták is aggodalmukat – hogy Magyarország leginkább tranzitállomásként szolgál a nyugati irányú továbbvándorláshoz. A kutatási eredményeink ezt a következtetést nem erősítik meg. Mint azt a továbbiakban részletesen is elemezzük, a ma Magyarországon szabálytalanul munkát vállaló külföldiek jellemzően nem átmeneti tapasztalatokat kívánnak szerezni. Ennek okait a későbbiekben részletesen elemezzük, ezúttal azt emeljük ki, hogy a magyar ajkúak inkább kihasználják nyelvi előnyüket, kulturális és személyes kapcsolataikat a szomszédos Magyarországon, minthogy lényegesen kisebb eséllyel és nagyobb kockázattal nyugatabbra utazzanak.
48
VII. A külföldi munkavállalásra késztető okok, a migránsok magyarországi munkavállalásának sajátos vonásai A migráció alapja általában és a feketemunka vonatkozásában is az anyagi és egyéb javak egyenlőtlen földrajzi megoszlása és az, hogy ezek a javak nem állnak azonos mértékben rendelkezésére a társadalom egyes rétegei számára. A makrogazdasági jelzőszámok elemzése rámutat Európa keleti és nyugati részei közti egyenlőtlenségekre. További különbségek vannak az egyes országokon belül, és régiók közt. A külföldiek által végzett szürke- és feketemunka nem egyedi magyarországi jelenség. Az ilyen munkavállalás elméletileg legáltalánosabban a globalizáció kereteibe illeszthető. E folyamatban nemzetközivé válik a fejletlenebb országok kiszolgáltatott rétegeinek alkalmazkodási kényszere. Nehéz helyzetben levő embereknek döntést kell hozniuk arról, hogy a változó világban milyen stratégiával őrizhetik meg pozíciójukat, ill. – szélsőségesen kiszolgáltatottak esetén – elemi létfeltételeiket. A globalizáció az egyes nemzeti gazdaságokat fejlettségük mértékében egy nemzetközileg integrálódó és egy leszakadó részre választja, ami a modernizációnak – nagyon súlyos – ára. Ebben a struktúrában leírható az EU és Magyarország, illetve a küldő országok viszonya, illetve az egyes országokon belüli régiók helyzete. A folyamatban a lemaradó országok kiszolgáltatott rétegeinek sorsa könnyen a teljes elszegényedés, a perifériára szorulás és a munkanélküliség lehet. Közép-Kelet Európa egyes társadalmai és gazdaságai egy modern és egy nehezen integrálódó részre hasadnak. Ezért Közép- és Kelet-Európa, ill. a fejletlen országok alsóbb rétegei vagy migrációs stratégiába menekülhetnek – amennyiben a modernizációs út otthon nem sikerülhet nekik –, vagy súlyos nyomorba zuhanhatnak. A centrum-periféria elméletek szerint a világgazdaságban centrumállamok, ill. periférikus régiók állnak egymással szemben, a kettő között pedig félperifériák húzódnak. Magyarország, a volt Szovjetunió tagországai és a balkáni országok szemszögéből, akár centrumként is felfogható, az Európai Unió oldaláról viszont félperiféria. Ezek a tendenciák az egyes országokon, társadalmakon belül is érvényesülnek. Fejlődő régiók a félperifériára is csúszhatnak, de centrummá is válhatnak. Az európai gazdaság stabilitásához szükséges, hogy legyen egy félperiféria, egy közvetítő. Így ugyanis a centrum nem kerül közvetlen kapcsolatba a kizsákmányolt perifériával, van egy köztes csoport, amely egyszerre kizsákmányoló és kizsákmányolt, mindkét oldalhoz kapcsolódik. Ez a helyzet jellemző a magyarországi munkaerő-piacra is.
49
Új centrum-periféria viszonyok alakultak ki Közép- és Kelet-Európában, egymáshoz képest gyorsan változó erőviszonyokkal. A gazdagabb országok új szegénységének marginalizált életlehetőségei még mindig jobb életfeltételeket biztosítanak, mint a viszonylag fejletlen világ szegénysége. A migrációs folyamatok felgyorsulását könnyítette az új információs technológiák robbanásszerű terjedése is. A világ kissebbé vált, és ami külföldi, jobban ismertté, ugyanakkor a fogyasztás és a tömegkultúra egyes elemei világviszonylatban egyre homogénebbek. Mindez azzal is járt, hogy a migráció kulturálisan inkább reális lehetőségnek tűnik, még a legtávolabbi helyeken is. A média és a nemzetközi hirdetések a nyugati világról olyan képet festettek, mint a fogyasztás és a könnyű és kényelmes élet paradicsoma. Másik oldalról óriási egyenlőtlenségek feszülnek az egyes országok között országokon belül a civil kultúra és a migrációs készségek tekintetében is. Természetesen nem minden gazdasági körülmény eredményezett migrációt. A 80-as évek végének és 90-es évek elejének gazdasági recessziója társadalmi és politikai változásai megerősítették az izolációs, protekcionizmus felé irányuló trendeket, ami a 2000-es években sem változott. A jóléti állam bőkezűsége kimerült, méghozzá nem csak a migránsok számára. A kapuk bezárultak, és Észak-Amerika és az EU országai egymás után szigorúan korlátozták a bevándorlást. A globalizáció fentebb vázolt általános hatásai érvényesülnek a Magyarországot környező államokban is. E folyamatok az utóbbi években felgyorsultak, amiben szerepet játszott az Európai Unió kiterjesztése is. A globalizáció, a modernizáció és maga a rendszerváltozás is növelte ezen országokon belül a gazdasági, társadalmi egyenlőtlenségeket, és súlyos munkanélküliséget hozott létre. A külföldi munkavállalásra késztető okok a migrációs elméletek klasszikus kategóriái szerint leírhatók a befogadó ország vonzása, a kibocsátó régió taszítása, ill. a konkrét személyes döntés egyéni oldaláról is. Kutatásunk, a szakértőkkel és a munkavállalókkal készített interjúk is azt tanúsítják, hogy a Magyarországra irányuló migrációt kínálati oldalról a gazdasági feltételek, a jobb életkörülmények és a szegénység előli menekülés, keresleti oldalról pedig az alkalmazható (rugalmas, olcsó) munkaerő iránti igény – különösen a szezonális munkavégzésnél – magyarázza. A két nagy küldő ország közül Romániában jelenleg a magyarországinak kb. fele, Ukrajnában 50
kb. harmada-negyede az átlagjövedelem, emellett magas a munkanélküliség is. A külföldiek Magyarországra jellemző szürke vagy fekete munkavégzése leírható társadalomlélektani szempontból is az anómia elméletek segítségével. A gazdasági fejlettség szintje és az elosztási mechanizmusok sok kelet-európai országban olyanok, melyek nem teszik lehetővé azt az életszínvonalat, amire a lakosság jelentős része vágyik. Ez rányomja bélyegét a mindennapi élet minden területére. A vágyak és kielégítésük lehetősége között feszülő ellentmondás legközvetlenebb következménye az önkizsákmányoló túlmunka. Az időmérleg vizsgálatok tanúsága szerint a munkavégzésre fordított idő a régió országaiban kirívóan magas. Ez azzal is jár, hogyha nincs munka otthon, másutt keresnek munkát, s ha találnak ott fognak olyan keményen dolgozni, ahogy csak bírnak. A fent leírt anómiás helyzet, a manifesztálódott vágyak kielégítéséhez szükséges eszközök hiánya általános Magyarország délkeleti szomszédjainál, és valószínűleg a legfontosabb tényezője a migrációnak és az önkizsákmányolásnak és a külföldi munkaerő-piacok perifériáján. Az informális munkaerőpiac tág lehetőséget biztosít a képzetlen alkalmi munkavállalók számára, meglehetősen kevés perspektívával. Ez tehát egy megfelelő piac azoknak, akik hajlandóak rossz körülmények között alacsony fizetésért dolgozni. VII.1. Taszító tényezők – a külföldi munkavállalás okai VII.1.1
Gazdasági nehézségek, munkanélküliség
A legfontosabb taszító tényező, hogy a kibocsátó régiók komoly gazdasági gondokkal küzdenek, a rendszerváltás után bezárt gyárak, megszűnt munkahelyek helyett nincs alternatív lehetőség a megélhetésre. Az alacsony bérek, munkanélküliség, szociális biztonság hiánya miatt nagyszámú román és ukrán állampolgár jött Magyarországra. „A családból előttem nem dolgozott külföldön senki, korábban én sem jártam külföldön, a faluból is ritkán mentem el. Csak itt dolgoztam, máshol nem. (…) a faluban sincs hosszú hagyománya, inkább a rendszerváltás anyagi csődje kényszerítette rá az embereket.” (#m4 kárpátaljai építési vállalkozó) A már hivatkozott kérdőíves felmérésben a válaszolók csaknem fele a rossz megélhetési körülményeket jelölte meg a migráció legfontosabb okaként. Sokuk munkanélküli volt otthon: 20%-uk jelölte meg ezt fő okként, körülbelül ugyanennyien pedig azt, hogy nem tudták biztosítani a napi megélhetést. Harminc százalékuk kevésbé súlyos gazdasági körülményeket jelölt meg: ők a jobb kereset reményében jöttek Magyarországra. Az okok lényegesen 51
különböznek származási ország szerint: 11. tábla Miért döntött úgy, hogy más országba megy dolgozni?
napi megélhetési problémák nem kapott állást, vagy elvesztette az állását rossz kereseti lehetőség otthon csak pénzt keresni, keresetkiegészítés, jobb állás tanulni jött családtag, rokon után jött jobb esélyek, körülmények kalandvágy politikai helyzet, háború kivándorlási szándék, nemzetiség egyéb
Románia 22,6 14,1 15,5 16,6 8,1 6,0 4,9 4,2 2,1 3,5 2,1 100,0
Származási ország Ukrajna Más KKE 29,1 11,0 40,0 6,8 11,8 6,8 6,4 8,2 1,8 20,5 1,8 12,3 5,5 1,4 0,9 0,0 0,9 26,0 0,9 1,4 0,9 5,5 100,0 100,0
Együtt 22,3 19,1 13,3 12,9 8,6 6,0 4,5 2,8 5,6 2,6 2,4 100,0
A kivándorlás jellemző motivációja a munkanélküliség, a létfenntartás biztosításának kényszere. E körre jellemző, hogy alacsonyabb bért, rossz munkafeltételeket is elfogadnak, gyakorlatilag minden munkát elvállalnak. Általánosságban elmondható, ezt interjúink tapasztalatai is igazolják, hogy először otthon próbálkoznak (megfelelő) munkahelyet keresni, és csak azután döntenek a Magyarországi munkavállalásról, miután otthon nem sikerült elhelyezkedniük. Sokuk régóta munkanélküli volt, egyáltalán nem volt esélyük az elhelyezkedésre. (a 99-ben kérdezettek csak felének volt teljes munkaidős állása mielőtt Magyarországra jött, s a most kérdezetteknél is hasonló az arány) A vizsgálatból az is kirajzolódik, hogy a munkaerő a kibocsátó országokon belül is elsősorban a perifériális helyzetben lévő régiókból és meghatározott, egyedi jelleggel bíró településekből áramlik a magyarországi szürke és fekete munkaerő-piacra. Számos interjúalanyunk számolt be hasonló helyzetről. Jellemző történet, hogy a környékükön működő gyárak és termelőszövetkezetek melyek a rendszerváltás előtt munkát adtak az embereknek, összeomlottak. A gyárakat jobb esetben privatizálták, és újra működésbe helyezték, de sokkal kisebb létszámmal. Szóba sem jöhetett, hogy újra eltartsa a környék lakosságát. “A városi traktorgyárban dolgoztam. Tíz évig jó munkás voltam, és akkor bumm! Kirúgtak, nem tudtam mit tenni. Megpróbáltuk, hogy leköltözünk vidékre, ahol van egy kis házunk. De a gyerekek időközben felnőttek, középiskolába kellett menniük. Vidéken nincs középiskola, vissza kellett költöznünk a városba. A feleségemnek volt egy
52
munkabalesete 1995-ben, félig lerokkant, nem tud dolgozni. Kap valami kis segélyt az államtól, de az nem sok, talán 30 euró havonta. Két gyerekünk van, akiket etetni kell. Tennem kellett valamit, és ez az volt, hogy külföldre megyek dolgozni.” (Moszkva téri emberpiacon munkát kereső román férfi) A kérdőíves vizsgálat szerint az alapvető szükségletek biztosításának nehézsége volt a külföldi munkavállalás melletti döntés leggyakoribb oka az ukránok között: 40% nem tudott munkát kapni, 30% pedig lehetetlennek tartotta a napi megélhetés biztosítását. A román állampolgárok közül sokkal kevesebben említették ezeket az okokat (13% és 23%), és egyharmaduk remélt jobb fizetést. A többi közép-kelet-európai ország állampolgárai gyakrabban említettek politikai (25%) és családi okokat (15%). A taszító tényezők között világosan kirajzolódik az Ukrajnában és Romániában a határközeli elmaradott
térségekben
jellemző
mezőgazdasági
és
vidéki
krízishelyzet.
A
termelőszövetkezetek kimúlása után akadtak gazdák, akik visszaigényelték földjeiket, és azóta is mezőgazdaságból élnek. Több olyan vendégmunkással beszéltünk, akiknek szülei a mai napig gazdálkodnak, de ez arra már nem elég, hogy a következő generációnak is biztos megélhetést nyújtson. (A mezőgazdasági kistermelők problémái Magyarországon sem éppen ismeretlenek.) A föld (re)privatizációjával kapcsolatos várakozások gyakran álmok maradtak, azok, akik mezőgazdaságban önfoglalkoztatók voltak, túl kevés földdel rendelkeztek, tőke nélkül, így csak nagyon alacsony jövedelemhez juthattak, ráadásul ez is nagymértékben függ az időjárástól. A szocialista mezőgazdaság hanyatlása a tőke teljes hiánya a vállalkozói készségek fejletlensége, a hiányzó piaci lehetőségek szükségszerűen sok vidéki lakost arra ösztönöztek, hogy külföldön próbáljon szerencsét. “1993-ig traktorvezetőként dolgoztam a faluban. Amikor visszaadták a földet az embereknek, elvesztettem az állásom. Van egy kis földem, de nem tudok megélni belőle. Roma családból származom, nem volt sok földünk az ötvenes években az államosítás előtt, és most is a legrosszabb minőségű földet kaptuk meg.” (színesfémtelepen dolgozó roma férfi) VII.1.2
Alacsony bérek
A munkanélküliség mellett az otthoni alacsony bérek motiválják a külföldi munkavállalást. Ahogyan Magyarországon a fogyasztói- és ingatlanárak közelítik a nyugat-európai színvonalat, a bérek továbbra is a nyugat-európai átlag felét-harmadát teszik ki, körülbelül ugyanezek jellemző
magyar-román
vagy
magyar-ukrán
viszonylatban.
(Természetesen
a
53
jövedelemszóródás Ukrajnán és Románián belül is jelentős, ami lényegesen befolyásolja a Magyarországra irányuló migráció régiók és települések szerinti összetételét.) Egy magyarországi minimálbér, vagy annál nem sokkal magasabb átlag vendégmunkás-fizetés még mindig a kétszerese-háromszorosa egy ukrán vagy gyengébb román havi átlagbérnek. Jellemző, hogy akiknek volt otthon munkája, azokat is rosszul fizetették. Egy részük számára az illegális kereskedelem, feketézés élhető opciónak tűnt, bár ezen a téren is egyre kevesebb lehetőségeik adódtak. “Otthon nem szívesen vállaltam munkát, mert azt siralmasan alulfizették, és még azzal a csekély összeggel is manipuláltak (átlag havi 15,000-20,000 Ft), több hónapra elmaradt a kifizetés, kevesebbet adtak, mint amennyi járt, tehát maradt a feketepiac, árulni mások portékáját, közé csempészve egy-egy saját szerzeményt, kockáztatva ezzel az állásomat. 1997-ben megházasodtam, el kellet tartanom a feleségemet, nevelt fiamat, anyósomat, később sógornőmet is a gyerekével, a piac ehhez kevés lett, a családom éhezett, nem tellett sokszor másra, csak kenyérre. Már a farhát is luxusételnek számított. Ruhákat a feleségem szerzett kórházi segélyekből, kölcsönöket kértünk, van, amit mai napig nem adtunk vissza.” (#m33 alkalmi munkavállaló Kárpátaljáról) A roma származásúak többszörösen hátrányos helyzetben vannak a magyar munkaerő-piacon. Szülőhazájukban gyakorlatilag nincs esélyük a munkavállalásra és a magyarországi lehetőségeik is korlátozottak. „Senki nem akar munkát adni a sötétbőrűeknek, mint amilyen én vagyok, csak világosaknak, mint amilyen a többség. Itt a munkaadóm valamelyest a testvérem, mivel mindannyian cigányok vagyunk. Nekünk nincs más lehetőségünk, mint neki dolgozzunk, mivel csak ő ajánlhat nekünk folyamatos munkát.” (színesfémtelepen dolgozó roma férfi) A globalizációs folyamat, a munkanélküliség és szegénység bizonyosan nem egyedüli oka magyarországi szürke és fekete munkavállalásnak, de meghatározó tényezője annak, és az érintettek fokozott kizsákmányolásához, a külföldiek által végzett munka leértékelődéséhez is vezet a magyarországi munkaerő-piacon. Az is világos, hogy a globalizációs folyamat önmagában megoldást sem kínál a keletkező konfliktusokra, különösen nem pedig az egyenlőtlenség és szegénység kezelésére. VII.2. Miért Magyarországra? A Magyarországra irányuló vándorlás vonzó tényezőit jól szemléltetik a kérdőívre adott
54
válaszok: 20 felsorolt tényező közül a Magyarországra jövetel legfontosabb okai a válaszadók szerint a jó kereseti lehetőségek, nyelvismeret, közelség, valamint az otthoni megélhetési gondok. Az ukránok nagyobb szerepet tulajdonítanak az otthoni megélhetési gondoknak (72%uk tulajdonított ennek nagy szerepet), a nyelvismeretnek és a közelségnek, míg a román állampolgárok inkább említik a nyelvismeretet és a közelséget (70%), és csak kevesebb, mint fele részük szerint játszik fontos szerepet az otthoni munkalehetőség hiánya. 6. ábra
A Magyarországra jövetel okai
Román
VII.2.1
Ukrán
Közelség, nyelvtudás, egyszerűség
Magyarország fő vonzereje a közelség (a kérdőíves vizsgálatban megkérdezettek egynegyede válaszolta ezt egy nyitott kérdésre). Jóllehet a többség magyar nemzetiségűnek vallotta magát, csak 10 százalékuk jelölte meg a nemzetiséget, további 15% pedig a nyelvismeretet. (2006-ban az interjúalanyok közül egyértelműen a közelséget említette a legfontosabb vonzó tényezőként a nagy többség (14) további 8 fő azt jelezte, hogy ez adódott („ide volt konkrét munka ajánlat”, „ide szerveztek csoportot” „egyszerűbb”), 5-en családtaghoz jöttek. Egy jellemző hozzáállás: “Magyarországot választottam, mert ismerem a nyelvet, és közel van, tehát akármilyen baj esetén nem nagy gond a hazatérés. Egy messzibb országból esetleg, ha nem sikerült
55
volna a munka, akkor nehezebb lett volna a hazatérés.” (#m25) Az újonnan érkezők jellemzően ideiglenes tartózkodás, időszakos munkavállalás szándékával érkeznek. Magyarország, mint célország kiválasztásánál szerepet játszik a nemzetiség, de talán még inkább a nyelvismeret (illetve annak hiánya más országoknál). Sokat számít kulturális előnyük, illetve a meglevő kapcsolatrendszerek. VII.2.2
Rokonok, ismerősök Magyarországon
A kérdőívre válaszolók 40 százaléka, a magyar nemzetiségűek fele említette, hogy élnek rokonai Magyarországon. (Minden harmadik interjúalanynak átjövetele előtt dolgozott már Magyarországon közvetlen családtagja, s csaknem mindenki hivatkozott más ismerősre.) A határon túli magyarlakta területekről az a kivándorlásnak hosszú hagyománya van, a mozgás fennmaradásában talán éppen a kibocsátó régióra jellemző vándorlási szokások játsszák a legfontosabb szerepet. A migrációs hálózatok kiépülésével, a munkahelyek, a kiutazás, az ügyintézés fortélyainak széleskörű ismeretével a kivándorlás anyagi és pszichológiai költségei is csökkennek. A nőket egy másik teremből hozzák oda a munkaadók, ők gombaszedéssel foglalkoznak. Minden korcsoport és iskolázottsági szint megtalálható. Ugyanúgy, mint férfiak, ők is ismerősökön, rokonokon keresztül kerültek ide, akik már régóta dolgoznak itt. Vannak köztük idősebbek, akik már évek óta dolgoznak ugyanebben a pincében, egyeseknek letelepedési engedélyük van, egyikük pedig magyar emberhez ment férjhez. Egyikük, egy intelligens, jó megjelenésű, huszonéves lány könyvelői végzettségű. Kérdésemre, hogy próbált-e otthon vagy itt szakmájának megfelelő állásban elhelyezkedni, azt válaszolja, hogy ez otthon fel sem merült benne, itt pedig „még” nem gondolt rá. Mert „itt van most ez, ezt ajánlották, ez legalább biztos”. Mindannyian 4 órás részmunkaidőre vannak bejelentve, de ez az ellenőrzésnél még nem volt probléma. A munkaadó elmondja, hogy a hivatali útvesztő elég sok gondot okoz nekik. Szerinte a határozott fellépés segít abban, hogy a hivatalnokok intenzívebben foglalkozzanak az üggyel. Munkásai nem elég magabiztosak, hiszen idegenben vannak, ezért velük kell mennie mindenhova. Gyakran a családok kisebb gyermekei már idősebb testvéreik nyomdokán vagy hozzájuk indulnak el, így Magyarországon is családi körbe érkeznek. VII.2.3
Magyar nemzetiség 56
A magyar nemzetiségűek nem pusztán a magyarországi magasabb bérek, vagy az otthoni munkanélküliség miatt választják a kivándorlást, hanem a Magyarországra jövetelben érzelmi okok is szerepet játszanak. Igaz, azok, akik főként nemzetiségi okokból akartak elvándorolni, és végleges letelepedést terveztek, a 90-es évek elején már megtették az ehhez szükséges lépéseket, mára már magyar állampolgárok, vagy – hasonló jogokkal járó – letelepedési engedélyhez jutottak. Eleinte ugyan akár feketén is vállaltak rosszabb munkákat is, azóta viszont javították pozíciójukat Magyarországon. „Aki akart – és megtehette – az már áttelepült” mondták többen is. Manapság Kárpátaljáról vagy Erdélyből kevesebben érkeznek letelepedési tervekkel. Akik ezt az utat választották, azonnal léptek, mihelyt erre a nemzetközi helyzet alkalmat adott. Inkább jellemző, hogy a különböző indíttatással érkezett fiatalok itt olyan kapcsolatokat alakítanak ki, (miközben az otthoni barátságok fellazulnak) ami maradásra készteti őket. Ugyanakkor azok, akik maradni akarnak és még nincs letelepedési engedélyük csak végső kényszerben dolgoznak feketén, hisz azzal a letelepedést kockáztatják (mert ahhoz folyamatos magyarországi tartózkodást kell igazolni). Janó hangsúlyozta, hogy magyar anyanyelvi és kultúrközegben akart élni. Az ő környékükön kevés a magyar ajkú, nem úgy, mint Székelyföldön. Idegennek érezte környezetét. Magyarországra már első alkalommal is a letelepedés szándékával érkezett. Otthon is lett volna szakmájának megfelelő munka, bár valószínűleg lényegesen kevesebbért. Portugáliában is dolgozott, de ott idegennek érezte magát, idegennek is tekintették. Nincsenek illúziói a magyar gazdasági helyzettel kapcsolatosan, nincs különösebben megelégedve a jövedelmével sem, de tudja, hogy sokkal jobbra nem számíthat. Mégis szívesebben marad Magyarországon. VII.2.4
Más országok után-majdnem haza
Manapság az sem ritkaság, hogy Magyarországot hosszabb migrációs tapasztalattal rendelkezők választják más, távolabbi országok után. Interjúalanyaink közül sokan (8 fő) korábban dolgoztak más országban, kilencnek viszont ez volt legelső külföldi munkahelye. Esetenként rossz tapasztalatok, körülmények, idegennek érzett környezet, diszkrimináció a váltás oka. Jellemző, hogy a vándoréletbe már belefáradt emberek keresnek itt megélhetést migrációs karrierjük végén. Ezt jól jellemzi az, amit egy középkorú román férfi mondott, aki korábban Németországban és Olaszországban is dolgozott: “Nem akarok újra Nyugatra menni. Magyarország jó, mert közel van az otthonomhoz.
57
Ha úgy tartja kedvem, pár óra alatt hazaérek… Elegem volt abból, hogy bevándorlóként kezelnek; bárhova mész, mindenhol megkülönböztetés hátrányos van. Megcsinálod az alja munkát, de jobb szeretnének a határon túl látni. Magyarországon nem annyira rossz, mint Olaszországban volt. Itt, ha sétálok az utcán, legalább úgy érzem, hogy nem vagyok messze az otthonomtól. Találkozhatok a volt sógorommal, még a fiammal is, és ha bármikor úgy érzem, hogy haza kell utaznom, megtehetem. A pénz nem sok – 30-40,000 forintot tudok összespórolni havonta –, de ez is jobb, mint otthon, Romániában dolgozni, ahol semmit nem tudok félrerakni.” VII.3. Személyes motivációk A külföldi munkavállalókkal készített interjúk szemléletes és differenciált képet adnak az érintettek
társadalmi-gazdasági
hátteréről,
a
magyarországi
(fekete)
munkavállalás
motivációiról. Természetesen a látszólag szabad személyes döntések mögött mindazok az átfogó gazdasági-társadalmi folyamatok húzódnak meg, amelyekről korában szóltunk, a migránsok illegális külföldi munkavállalása alapvetően nem a szuverén szabad döntés, hanem a szorító kényszer, a kiszolgáltatottság világa. A személyes motivációk természetesen sokfélék, de a döntés általában a túlélésre, jobb esetben az életminőség hosszú távú javítására irányul. Ezen belül motivációk három jellemző típusáról beszélhetünk VII.3.1
Létfenntartás biztosítása
A korábban leírt globalizációs, modernizációs folyamatok áldozata a Magyarországon szürkén és feketén munkát vállalók többsége. Az általános gazdasági és társadalmi folyamatok az egyes életutakban, döntésekben egyéni motivációként is megjelennek. A szabálytalanul munkát végző külföldiek döntő többsége létfenntartásának biztosítására, családja eltartása érdekében kényszerül erre az életformára. Jobbik esetben egyszerűen a jobb anyagi körülmények reményében jönnek. A migráció többségük számára nem igazán szabad döntés eredménye, mivel másképp nem tudják családjuk számára biztosítani az alapvető szükségleteket. Legtöbbjüknek családja van otthon, akik számára rendszeresen küldenek pénzt. Egyik illegálisan tartózkodó román nemzetiségű interjúalanyunk azért jött el otthonról, mert sokat kellett fizetnie a gyermeke iskoláztatásáért Romániában, s ehhez kívánt a tervezett munkavállalással hozzájárulni. A másik nő, akivel együtt érkezett, nem tudta biztosítani a családfenntartás és beteg anyósa ápolásának költségeit, míg a harmadikat –
58
egy nővért – volt kollégái bátorították, akik már külföldön dolgoznak. És jó pénzt keresnek. Egy tipikus hozzáállás: “Nem vagyok jó anya, ha nem tudom ellátni a gyermekeimet.” Egy újságírónőnek magasabb elvárásai voltak: úgy érezte, kötelessége gyerekei relatíve drága igényeit fedezni (fizetni a zongoraleckéket, nyelvtanfolyamokat). A magyarországi munka gyakran az egyetlen bevételi forrás a család számára. Ilyen esetben a migráció az egyetlen lehetőség, minimális garancia a túlélésre, még ha ennek az is az ára, hogy családjuktól távol élnek. “Gondolod, hogy jobb nekem így, hogy 5-6 emberrel osztozom itt egy szobán, minthogy otthon lennék a feleségemmel? Senki nem önszántából hagyja ott a családját, hanem az éhség és a szegénység kényszeríti rá.” (román mezőgazdasági munkás) A létfenntartási kényszer meghatározó motivációs jelentősége elvezet a kiszolgáltatottsághoz, a súlyos kizsákmányoláshoz, olyan élet- és munkakörülmények elfogadásához, amelyek emberhez méltatlanok, egészségügyi kockázatok vállalásához, a minimális szociális biztonságról való lemondáshoz. Mindez megnyilvánul a Magyarországon dolgozó külföldiek többsége életkörülményeinek jellegzetességeiben, munkakörülményeiben és életstratégiáik meghatározásában. VII.3.2
Kalandvágy, szabadulás a kötöttségektől
Néhányan viszont épp azért döntöttek a külföldi munka mellett, jöttek Magyarországra, mert nincsen családjuk, ami visszatartaná őket, vagy rossz a viszonyuk családjukkal, vagy egyszerűen kalandra vágytak. „…mert voltak otthon családi problémáim, elváltak a szüleim …meg még más is volt. Én többet, valami mást akartam”, jellemezte indítékait egy, a szórakoztatóiparban dolgozó erdélyi lány. Egy másik interjúalanyunk, aki régi, „híres” vásárhelyi családból származik, szüleivel lakott 6 szobás családi házban, jó neveltetésben részesült. Egy rokona segítségével érkezett Magyarországra tanulni és dolgozni. Családi vagyonuk az évtizedek során meglehetősen leapadt, de nem ez volt emigrációjának elsődleges oka. Családjában szoros felügyelet alatt élt, itt meglepte, hogy mekkora az önálló élet felelőssége, sokkal inkább önmagának érzi magát. (#m23) Ma Magyarországon a környező országokból érkező és feketén munkát vállaló külföldiek körében a kaland keresése kevésbé jellemző, kivételes az, hogy ilyen indíttatással jönnek,
59
leginkább csak fiatalok. Magyarország nem nyugati “álomvilág”, inkább egy nagyfokú önfeláldozást igénylő túlélési lehetőség. VII.3.3
Hosszútávú tervek, egzisztencia, karrier megalapozása
Egy harmadik jellegzetes csoportba sorolhatók azok, akik a meghatározott időre szóló magyarországi vendégmunkával kívánják egzisztenciájukat megalapozni. Sok, pályája elején álló, többnyire magyar nemzetiségű fiatal jött ilyen céllal. Ők személyes érvényesülésük, karrierjük elősegítése miatt vándoroltak ki, és éberen figyeltek minden olyan lehetőségre, amely közelebb vitt céljaik eléréséhez. A rendszerváltás utáni években különösen sok közép- vagy felsőfokú végzettségű magyar ajkú fiatal érkezett az országba, akik ugyan bármilyen munkát elvállaltak, de a migráció gyakrabban képezte hosszú távú terveik részét. Szakmai fejlődésüket, karrierjüket segítő állásba akartak kerülni Magyarországon, tanulni, pénzt összegyűjteni s ezzel vállalkozást indítani (itt, vagy otthon), és ehhez adottságaik és készségeik és hátterük is adott volt. Ez utóbbira példa egy moldvai csángó interjúalanyunk, aki takarítóként próbál elegendő tőkét gyűjteni otthoni céljai megvalósításához. Ha sikerül anyagilag előrelépnie, szeretne otthon valamiféle turisztikai vállalkozásba kezdeni a leendő férjével, mert ebben az "iparágban" lát otthon potenciált, mást nem igazán tud elképzelni magának otthoni munkaként. Másrészt szeretne főállású anya lenni és csak a családjával foglalkozni. (#m17) Romániában és Ukrajnában az árak túl magasak, és Magyarországon a bérek túl alacsonyak ahhoz, hogy néhány év vendégmunkával vállalkozás indításához elegendő tőkét lehetne gyűjteni, vagy lakást lehetne vásárolni. Egyre kevésbé éri meg Magyarországon segédmunkásként dolgozni, de akik erre az útra léptek, azoknak még nincs elég okuk a hazatérésre. Néhány jól képzett munkavállaló nem azzal a céllal érkezik az országba, hogy tőkét gyűjtsön, vagy anyagi helyzetén javítson, hanem pusztán a tapasztalatszerzés igényével. Noha a magyarországi vendégmunka nem feltétlenül jelent anyagi többletet, de továbbra is lehetőséget ad arra, hogy viszonylag rendezett anyagi háttérrel rendelkező fiatalok pályájuk elején „kipróbálják magukat”. VII.4. Motivációk és valóság Manapság az ingázás költségei, a Magyarországon eltöltött idő alatt felélt összegek levonása 60
után annyi még éppen marad, hogy (kemény munka és igen szerény életvitel mellett), havonta körülbelül egy szerény hazai fizetésnyi összeget meg tudjanak takarítani. Ez még mindig megéri, hiszen ezt a fennmaradó összeget tisztán, félrerakhatják, befektethetik. Látni kell azonban azt is, hogy ha figyelembe vesszük a kivándorlás pszichológiai nehézségeit, a vállalt szerény életkörülményeket, az utánajárást, bizonytalanságot, a vendégmunkások igen magas árat fizetnek ezért az anyagi többletért. Mindhárom esetben említenünk kell még egy mentalitásbeli jellemzőt, melynek megléte általában elengedhetetlen a migrációs döntés meghozatalához. A kivándorlókra általában jellemző az innovatív készség (különben nem mozdulnának), és egyfajta kalandvágy is, a megismerés, és autonómia vágya. Ha szegények s létfenntartási nehézségekkel küzdenek is, e tekintetben semmiképp sem a legelesettebbek. Ez segít áthidalni a (kezdeti) problémákat, az ismeretlen ország kulturális, nyelvi és mentalitásbeli különbözőségéből, idegenségéből adódó bizonytalanságot. VII.5. Egy új migráns csoport: a „slepp” Újabban többen jönnek úgy, hogy a migrációs döntés nem egy (gondosan megtervezett, vagy épp csak illúziókra épített) jövőépítési stratégia része. Egyre gyakoribb, hogy már ”bejáratott” munkahelyekre a régi tapasztalt, begyakorlott és képzettebb dolgozók helyére olyanok jönnek, akik hazájukban a legszegényebbek közé tartoztak és/vagy alacsony iskolázottságúak, nincs esélyük jövedelmező állás betöltésére, nem látnak esélyt a személyes érvényesülésre, gazdasági felemelkedésre, életszínvonaluk emelésére. A kilencvenes évek sokszor bizonytalanba ugró „pionírjainál” kevésbé kezdeményező, kevésbé mobil rétegről van szó, akik a megélhetés kényszere, s a mások (többnyire ismerősök, rokonok, szomszédok) által bejáratott
lehetőségek
jelentette
biztonság
miatt
vállalkoznak
a
magyarországi
munkavállalásra. A „slepp” egészen más típusú tervek megvalósítása érdekében választják megoldásként az ideiglenes kivándorlást, mint tíz évvel korábbi “ingázó” elődeik. A külföldi munkavállalást náluk is gazdasági okok motiválják, de ezek kevésbé függenek össze a személyes érvényesülési lehetőségekkel. Az ideiglenes munkavállalási célú migráció az otthoni egzisztencia fenntartására irányul elsősorban. A kommunikációs csatornák megnyílásával, a lehetőségek kiszélesedésével újabb rétegeknek is mód nyílik a migrációban való részvételre. A „slepp” motivációja alapvetően a mindennapi létfeltételek biztosítására korlátozódik, sokkal inkább egzisztenciális “pánik”, semmint tervszerű jövőépítés.
61
A már korábban is idézett moldvai csángó lány 19 éves korában jött át Magyarországra nem túl szerencsés otthoni munkavállalás (bolti eladó) és néhány hónapos gimnáziumi próbálkozás után. Otthonról „minden olyan könnyűnek, szépnek és ígéretesnek látszott” az itteni munkalehetőségekkel kapcsolatban. A testvérei segítettek a kijövetelben, azonban még így is csak nehezen, három hónap után talált takarítói munkát családnál egy barátnője segítségével. Az első időszakban nagyon nehéz körülmények között éltek, de ezt szégyellte elmondani az otthoniaknak, nem akart kudarccal hazamenni. Az itteni munkavállalásának következtében nem vár túlzott előrelépést az életében, csak túlélésként értékeli azt, hiszen nem tud igazából félretenni. Arra számít, hogy egyszer csak "fordul egyet, nagyot a világ" és valami nagy változás következik be az életében. (#m17) A munkalehetőségekre vonatkozó információk olyannyira részletesen és széles körben ismertek, hogy rövid tájékozódás, szomszédok, rokonok megkérdezése elég ahhoz, hogy úgy jöjjön valaki dolgozni Kárpátaljáról vagy Erdélyből, hogy még mielőtt elindul, biztos munkája és szállása legyen, tudja, mennyi lesz a fizetése, ki lesz a főnöke, kik lesznek a munkatársai. Ebben a formában a kivándorlás minimális bizonytalansággal és stresszel jár. Más kérdés, hogy ha a vendégmunkás ezt a biztonságot részesíti előnyben, lemond arról, hogy esetleg járatlan utakon jobb feltételeket, új, gyümölcsözőbb lehetőségeket találjon magának. Ehhez kapcsolódóan az a kérdés is felmerül, hogy a nagyszámú korábbi elvándorló, a Magyarországon tevékenykedő erdélyi, kárpátaljai származású vállalkozások mennyire gerjesztik és tartják fenn a helyi lakosság elvándorló kedvét. Az mindenesetre biztos, hogy vannak olyan munkavállalók, akik hálózat hiányában nem jönnének/jöttek volna át Magyarországra dolgozni. Interjúalanyaink elmondása szerint a kivándorlás presztízse ugyan egyre csökken a helyi lakosság körében, de még mindig vannak családok, amelyek számára a magyarországi munkavállalás kézenfekvő és az otthoni lehetőségekhez mérten legjobb megoldást jelenti. VII.6. Magyarországi sajátosságok a vonzó és taszító tényezők elemzése alapján A korábbiakban vázoltuk azokat az általános és európai folyamatokat, amelyek a vizsgált jelenségkör értelmezési keretéül szolgálnak. Érdemes azonban felhívni a figyelmet a magyarországi helyzet sajátos vonásaira is. Először is a küldő országok és Magyarország között a gazdasági, társadalmi és kulturális 62
távolság nem áthidalhatatlanul nagy, minthogy Közép-Kelet-Európa félperifériás lejtőjének különböző szintjeiről van szó. A küldő és fogadó országokat összeköti a történelem, a közelmúlt államszocialista élménye, a fejlettség és fejletlenség köztes állapota, az Európában kiélezett társadalmi egyenlőtlenségek, a tömeges szegénység. De közösek a kulturális gyökerek, keveredettek a népességek, és az érintett országok lakosai nem a mostani migráció során ismerik meg egymást. Ez minden nehézség, konfliktus és kizsákmányolás ellenére is megkönnyíti az adaptációt, a körülmények megértését és elfogadását, és minden előítélet ellenére csökkenti a szegregációt (ami a nyugat-európai vendégmunkásokhoz hasonlatos mértékben nem is fordul elő), és esélyt ad a toleranciára is. A magyarországi feketemunka meghatározó jellegzetessége a környező országok magyar népességének, illetve a magyarlakta régiókból jövők jelentős aránya. Ez, mint ahogy ezt elemeztük is, gyakran pozitív élmények, érzelmi kötődés forrása is. Ehhez járul a küldő országok földrajzi közelsége is, amely módot nyújt a gyakori hazalátogatásra, szezonális munkavállalásra, ingázásra is. Magyarország a közelmúltban a migrációban sok tekintetben tranzitország szerepet töltött be. Ennek ma is maradt az Európa nyugat-keleti modernizációs lejtőjén jól értelmezhető funkciója. A magyarországi munkavállalás kockázat és kaland is lehet, de a fejlett nyugati centrumokhoz képest kicsi kockázat és kicsi kaland.
63
VIII. Külföldiek szabálytalan munkavégzésének jellegzetességei VIII.1. Szervezés, toborzás, munkahelykeresés Az utóbbi években tehát a globalizációs folyamatok kiteljesedésével, az európai integráció intenzívebbé váló hatásaival véget érni látszik a külföldiek magyarországi fekete foglalkoztatásának kezdeti, vagy éppen pionír korszaka. Ha megfelelő koncepciókkal és jogintézményekkel nem is kellően alátámasztott módon, de ma már világosan érzékelhető, hogy a térség, Magyarország hosszútávon fennmaradó és kiküszöbölhetetlen gazdasági társadalmi jelenségéről van szó. Ennek megfelelően az alulszabályozottság feltételei között stabilizálódnak a szervezés, toborzás, munkahelykeresés intézményesültebb formái. Az utóbbi években jelentős változások következtek be a külföldiek magyarországi fekete foglalkoztatásnak méretében, formájában és szerveződésében. A 90-es évek elején a környező országokban lezajlott radikális változásokat követően az illegális külföldi munkavállalók számára meglevő munkaerőpiacot a kínálat túlsúlya és a szervezettség hiánya jellemezte. Sokan jöttek úgy, hogy semmilyen információval nem rendelkeztek, és nem is próbáltak előre elrendezni munkavállalásukat, foglalkoztatót találni. Sok potenciális munkavállaló egyúttal kereskedett is, ami szűkös, de valamelyest biztos jövedelmet jelentett addig is, amíg nem találnak munkát. Azok, akik előre elrendezték munkavállalásukat, általában barátokon vagy családtagokon keresztül tették ezt Ma a külföldiek illegális foglalkoztatása – a romániai, ukrajnai ingázó migráció – szervezett, a kereslet-kínálat kiegyenlítettebb, és egyre nagyobb a közvetítők szerepe. Az interjúk tapasztalata szerint a munkavállaló és foglalkoztató közti kapcsolat megteremtésében a közvetlen információk és kapcsolatok játsszák a fő szerepet (barátokon, szomszédokon és rokonokon keresztül), a munkaközvetítők jelentősége ugyancsak fontos, de csökken. Mostanra a legtöbb munkavállalónak közvetlen kapcsolata van a munkáltatókkal személyes tapasztalatok, vagy barátok, ismerősök révén. Mindazonáltal a közvetítők továbbra is működnek Magyarországon és a küldő országban is, a kapcsolatteremtésen túl
ügyintézéssel,
szállítással,
esetenként
megtakarítások
hazajuttatásával
is
foglalkoznak. A mezőgazdasági idénymunkáknál is jellemző, hogy roppant szervezetten megy végbe a foglalkoztatás. Össze kell szedni az embereket, át kell juttatni őket a határon. Megszervezni azt, hogy itt fogadják, elszállásolják őket. 64
Azt, hogy ez hogy valósul meg a gyakorlatban, jól szemlélteti az, amit az egyik ukrajnai munkaszervező “brigadéros” elmesélt: “1994-ben vagy 1995-ben a feleségem dolgozott Magyarországon, szezonmunkában. Így kerültem én is oda. Megismerkedtem a gazdákkal és azok kértek, hogy jó lenne szervezetten csinálni. Jöttek Kárpátaljáról három-négyfős csoportok, össze-vissza jártak. Megkértek, hogy ezt szervezzem, hogy legyen egy ember, aki ezt a csapatot összetartsa, hogy megbeszélje, és áthozza őket a határon. (…) Ezek mind olyan munkások, akikkel valamikor én még a gyárban dolgoztam, az én beosztottjaim voltak, főleg asszonyok. Akkoriban, amikor a gyár leállt, jöttek többen szólni, hogy András, te voltál a főnökünk húsz éven keresztül. Hát valamit csak kell csinálnunk. Akkor a régi kollegáimat kezdtem vinni. Hát, most már többen lemorzsolódtak, hálaistennek, van, aki már munkát kapott. De hát nem probléma embereket keríteni, mert minden nap jönnek, hogy találjak valami munkát Magyarországon.” (#400) Az ilyen munka iránti kereslet és kínálat ma viszonylag kiegyensúlyozott. A kilencvenes évek második felétől a munkaszervezés és toborzás egyre gyakrabban történt –többnyire informális – közvetítők segítségével. Közvetítők tevékenysége jellemzővé vált a határ mindkét oldalán Hivatalos munkaközvetítők is alakultak, de gyakoribb az informális közvetítők működése mind Magyarországon, mind a kibocsátó országokban. Az egyik ukrán határnál fekvő településen egy helyben lakó, a helyi viszonyokat jól ismerő határőr szerint „A rokonok új ismerősöket szereznek, ha munkavégzésről van szó. Ezek csoportosan átjövögetnek. Itt, most ami megélhetési forrás van, az a mezőgazdaság, …iparról, mint olyanról, nem nagyon beszélhetünk. Elsősorban a mezőgazdaságban van, aki most még szóba jöhet, mint illegális munkavállaló. Leginkább idényjellegű munkákra, uborkaszedésre, almaszedésre stb. alkalmazzák őket. Kialakult formája van a dolognak, tudják, hogy melyik faluban mivel foglalkoznak, mikor érdemes oda menni. Ott már hamar találnak munkát, ha valakinek kell segítség, megszólítja őket. Úgy látom, hogy akik uborkázni jönnek, azok visszajárnak. Kialakult kapcsolat van, tudják, hogy hol lesz munka, tavasszal már megkezdik, és amíg tart az idény, végig ott dolgoznak. Ez aránylag kialakult dolog.” (#2) A kilencvenes évek elején sok külföldi jött szerencsét próbálni hogy legális vagy illegális munkával. Többnyire előzetes munkaszervezés nélkül jöttek, s vagy Budapesten és környékén kerestek munkát, vagy a határhoz közeli térségekben, az ország déli, délkeleti és keleti megyéiben, a Román, Ukrán és Szerb határ közelében. Később egyre növekvő számban 65
alkalmaztak külföldieket – jobbára legálisan – a nyugati, fejlettebb régiókban. A kilencvenes évek végétől az vált jellemzővé, hogy a jól bevált brigádokat vagy egyéneket kézről-kézre adják a vállalkozók, a megrendelők, nem kell munkakereséssel tölteniük az időt. Ők alkotják a külföldi feketemunkások elitjét. Sokuk – főleg a hiányszakmákban dolgozók – legalizálta magyarországi munkavállalását. Az elmúlt évtizedben a munkaszervezés és a toborzás gyakrabban közvetítőkön keresztül történt. Mostanra egyre inkább az a jellemző, hogy a munkavállalók úgy érkeznek az országba, hogy tudják, hol fognak dolgozni, ismerik a munkafeltételeket. Igaz, még most is találkoztunk olyanokkal, akik még a munka megkezdése után sem tudták mennyi lesz a keresetük. Az emberpiacok szerepe jelentősen csökkent az utóbbi években. Azok, akik az ismert emberpiacokon (pl. Moszkva tér) próbálnak munkához jutni inkább szem előtt vannak, feltűnőek, azonban ma nem ők a meghatározók az illegális foglalkoztatás területén. Egy 2000-ben végzett felmérésben 17 a szakértők 40%-a szerint a munkaszervezés leggyakrabban
kapcsolatokon
keresztül
történik
(rokonok,
barátok,
szomszédok
közvetítésével), negyedük említette azt, hogy a külföldiek maguk keresik fel a munkáltatót, további 19% pedig az emberpiacokat tartotta legjellemzőbbnek. A közvetítők szerepét a szakértőknek csak 16%-a jelölte legfontosabbként, míg hirdetések szerepe elhanyagolható (mindösszesen ketten említették). 12. tábla Hogyan szervezik a munkát? A szervezés leggyakoribb formája A külföldiek közvetlenül ajánlkoznak a munkaadóknál
17
Válaszok aránya 23,8
Emberpiacokon
18,8
Kapcsolatok révén (rokonság, barátok, földiek közvetítésével)
40,1
Hirdetések, Magyarországon
0,5
Hirdetések, külföldön
0,5
Közvetítők, toborzók külföldön
9,9
Közvetítők, toborzók Magyarországon
6,4
2000-ben egy, az ILO számára végzett kérdőíves felmérésben 220 “szakértőt” kérdeztünk a külföldiek
szabálytalan munkavégzésével kapcsolatos véleményükről és tapasztalataikról.
66
40-40% fontos munka-, valamint munkásszerzési módnak minősítette a külföldön, ill. Magyarországon működő közvetítők, toborzók tevékenységét, de a leginkább jellemző formának csak minden tizedik, ill. ötödik válaszoló tartja ezt. Kis szerepet játszanak a válaszolók szerint a Magyarországon vagy külföldön megjelenő hirdetések, csak 1/7, ill. 1/10 jelölte meg. A külföldi munkavállalók általában bizalmatlanok az ismeretlen hirdetőkkel szemben. Előnyben részesítik az informális szervezést, mely biztosítja, hogy a munkahelyről első kézből származó információik legyenek. Ritka, hogy valaki első alkalommal hirdetésre jelentkezne, esetleg akkor, ha más forrásból utána tud járni az ajánlatnak. A bizalmatlanság leginkább annak köszönhető, hogy sokuknak vannak rossz tapasztalataik: elvégzett munkájukért nem fizették ki őket, munkabérük az előzetes megállapodáshoz képest alacsonyabb volt, vagy a munkáltató ígérete ellenére nem állíttatott ki számukra munkavállalási engedélyt. Munkaközvetítők tevékenységéről beszámolnak a megkérdezett szakértők a mezőgazdaságban, az építőiparban, a textiliparban, a vendéglátás és a kereskedelem területén is. A közvetítők sokszor a munkások szállítását, esetenként a szállást is biztosítják. Többségük korábban áttelepült romániai vagy ukrajnai magyar, esetleg olyan magyar állampolgárok, akiknek kiterjedt rokoni kapcsolataik vannak a határ másik oldalán, de magyarul beszélő más nemzetiségűek is vannak közöttük. „Szlovákia viszonylatában, illetve a szlovák-magyar határszakaszon létezik egy jelentősebb munkaerőmozgás, ami többnyire legális keretek között folyik. A túlnyomó többség munkaerő-közvetítő cégeken keresztül jön Magyarországra. Nagyon sok szlovák, de magyar munkaerő-közvetítő cég is van. Szlovákiában bejegyezteti magát, és utána, mint szlovák cég közvetíti Magyarországra a munkavállalót, megkerülve regisztrációs kötelezettségeit. Tehát elvben legálisan vannak itt, de nem regisztráltak. Fizetik a közterheket, TB-t, meg ilyesmit de Szlovákiában. Nem Magyarországon. Mert az a magyar munkaerő-közvetítő, aki közvetíti őket, Szlovákiában jegyeztette be magát. Tehát akár még Európai Uniós szintű feladat is, hogy ebben valami rend kialakuljon.” (#9 MSZOSZ, ügyvivő) Ezek az ügynökségek általában teljes körű szolgáltatást nyújtanak abban az értelemben, hogy megszervezik a munkavállaló beutazását, munkát és szállást biztosítanak, szükség esetén megoldják a közlekedést a munkahelyre és onnan haza. Erre azért is szükség van, mert egy mezőgazdasági idénymunkás vagy egy építőipari munkás legtöbbször csak meghatározott időszakot dolgozik egy helyen, egy gazdánál, egy földterületen vagy építkezésen. A határon 67
dolgozó, és a környéken lakó interjúalanyunk elmondta: „Van egy olyan tendencia, hogy kisbuszokkal hordják fel az embereket Pestre, leginkább az építőiparba, főleg olyanokat, akinek valamilyen szakmája van. Tehát a vízumrendszabályok adta lehetőségeket próbálják kihasználni a tartózkodási idő tekintetében, azt, hogy kilencven napig tartózkodhat itt. Megvannak itt azok a személyek, – sokan Ukrajnából áttelepültek –, akik összeszedik őket a túloldalon, kisbuszokkal szépen lejönnek, a hétvégén visszaviszik, tehát heti rendszerességgel közlekednek.” (#2) A bonyolult szervezési munkát magukra vállaló szervezők esetenként a munkaadó oldalán vesznek részt a folyamatban, máskor a munkavállalókkal állnak szorosabb kapcsolatban. „Azt, hogy Romániából idejöjjenek, azt úgy szervezik, hogy vannak ott cégek, amelyek erre szakosodtak. Felvilágosítják őket, hogy mik a kötelességek, a határon mennyi pénzt kell felmutassanak, hány napra jöhetnek. Ez a cég azt is megszervezi, hogy hova mehetnek. Ezek jobbára olyan buszos, kisbuszos vállalkozók. Azt mondja, teszem azt egy Szilágy megyei faluból való ember, hogy ő szőlőbe akar jönni. Tudja mindenki, hogy a legnagyobb szőlőterületek itt vannak, ez nem titok. A hegyközség nagyobb, mint az egész badacsonyi borvidék… Ha metszeni kell vagy kapálni, akkor ez azért nagy. És akkor ez a vállalkozó, akinek itt vannak kapcsolatai a nagy gazdákkal, már tudja, vagy megbeszéli, hogy ide hány ember kell, és akkor azt mondja, hogy ő tud hozni ide hatot. És akkor ez a hat ember jön. A határon például a vállalkozó adja a kezükbe az ötszáz – tegyük fel – eurót, felmutatják a határon, átjönnek a határon, utána a vállalkozónak visszaadják a pénzt. Megérkeznek az adott időre, itt lepakolja az embereket, megvannak a szállások.” (#17 Művelődési Ház, igazgató, Soltvadkert) A mezőgazdasági idénymunkák esetében például egy-egy gazdának csak meghatározott időre, egyes munkafolyamatokra van szüksége nagyobb létszámú brigádra, azok befejeztével nem tud munkát adni nekik. Ilyenkor is jó, ha van egy szervező, aki tudja, hol van még a környéken munka. Ezt a speciális igényt elégítik ki azok a közvetítők, akik 20-30 embert toboroznak a kibocsátó országban, beutaztatják őket, esetleg kiváltatják velük az Alkalmi Munkavállalói könyvet, segítenek intézni a vízumot és részben vagy egészen szállásról és ellátásról is gondoskodnak. Ezek után az ismeretségi körükbe tartozó gazdáknak kölcsönzik a munkásokat, mindig oda viszik őket ahol éppen szükség van rájuk. Az Alkalmi Munkavállalói könyv lehetőséget adna arra, hogy a munkások státusza minden egyes szüreti napon rendezve legyen, de ez persze nem
68
jelenti azt, hogy a munkaadók élnek is ezzel a lehetőséggel, hiszen a közvetítővel is meg kell egyezniük, és annak díját is fizetik. (Esetleg neki fizetik ki a munkások bérét, s ő saját részének levonása után fizet a munkásoknak.) „A kinti munkaszervező összeszedi őket, felültetik őket a buszra, kérnek időpontot, elmennek Kolozsvárra, a konzulátusra, elintéznek mindent, és úgy hozzák őket be. (…) Ami itt elhangzott, hogy a munkások 2,300 Ft-ot kapnak naponta, és ez a hölgy mondjuk 5,000 Ft-ot kér, ez viszont már részemről erkölcsileg kimeríti a kizsákmányolás fogalmát.” (#19 biogazda) A munkavállalók köréhez tartozó szervezés szintén informális, nem hivatalos, ismerősök, szomszédok, családtagok szervezik be egymást egy-egy munkahelyre. A munkaadó a már nála dolgozó külföldiekhez fordul, hogy munkaerőre van szüksége, tudnak-e hozni neki valakit; munkásai pedig az otthoniak közül hívnak neki ismerősöket. ”Leginkább autópálya-építkezésekre mennek, meg hasonlókra. Van egy-két ember, aki hivatalosan ott van, és az magával viszi a többit is. Segít nekik, hogy oda jöhessenek. Ha megtelepedik tíz, akkor az másik tizet vonz. Most már küldik utánuk az ételt, ilyesmit, hogy olcsóbban tudjanak itt élni. Erre is kialakult egy szállítási üzlet, buszokat vesznek, viszik ki az embereket. Vagy az utánpótlást viszik, vagy újabb embereket.” (#24 munkaügyi felügyelő, Debrecen) A „kapcsolat” leggyakrabban egy már régebb óta Magyarországon tartózkodó otthoni barát (a kérdőíves felmérésben az esetek több mint 40%-ában), vagy ismerős (15%), néha pedig magyarországi rokon vagy barát (10%). A honfitársak közti lazább ismeretségek (pl. szomszédság) sem elhanyagolható (20%). A „kapcsolatok” leginkább azokhoz a munkaadókhoz közvetítenek, ahol ők maguk is dolgoznak (az esetek kétharmadában). Sokszor maga a munkaadó kéri meg az alkalmazottait, hogy keressenek munkásokat számára. Ez a munkaszervezési mód nem csak kényelmes és rugalmas, hanem minőségi szempontból is hatékony: a munkavállaló igyekszik otthonról a legjobbakat hozni, így jó színben feltűnni munkaadója előtt. Megbízhatatlan, nem jól dolgozó munkások toborzásával akár állását is kockáztathatja. “A munkaadó a munkavállalóval tartja a kapcsolatot, és jelzi, hogy most elindul a szüret, itt most tavaszodik. Rendszerint ezek családi, baráti körök, ahol elég, ha egy személynek szólnak, és az azonnal szól a falubelieknek. Egy vagy két személynek szól, aki lehet egy családfő, vagy egy olyan személy, aki már régebb óta ismeri azokat, akiket hoz, vagy már 69
volt itt dolgozni velük. Így nem egyenként kell a munkavállalókat felkeresni, hanem rajtuk keresztül jelzi, hogy kb. nyolcan-tízen jó lenne, ha jönnétek, mert 15 napig biztos eltart ez a munka. Közben lehet, hogy más munkaadó is jelentkezik, így tovább ott tudnak maradni.” (#10) A munkaszervezés leginkább személyes kapcsolatokon keresztül történik (az 1999-es felmérésben a megkérdezettek 58%-a így jutott munkájához), ami biztonságosabb a munkaadónak mind a munka minősége, mind a megbízhatóság szempontjából. A válaszadók további 10%-a említette, hogy közvetlen kapcsolata volt a munkaadóval. Csak 5%-uk szerezte a munkát közvetítőn, vagy hirdetésen keresztül otthonról, 4%-uk az emberpiacokon, újabb 5% pedig magyarországi hirdetéseken keresztül. Építőiparban elég gyakori, hogy a már több éve az országban tartózkodó, legálisan építkezési vállalkozást működtető kárpátaljai, erdélyi magyarok régi ismeretségeik segítségével szereznek munkaerő-utánpótlást. Egymással is kapcsolatban vannak, munkásaikat tudják kölcsönözni és kölcsönvenni egymás között. (Ennek jogi rendezése sem mindig megoldott, hiszen azért, hogy pár napos munkára kölcsönvegyen egy kőművest, nem tartja szükségesnek belevetni magát a bürokrácia erdejébe.) Teljesen informális, szóbeli megállapodásokon alapuló szerveződés ez, mely igen gyakori, kicsiben működik, de leginkább ezen az úton kerül be a körforgásba a munkaerő-utánpótlás. „A többség ilyenkor már hazamegy. Lehet, hogy nagy cégeknél még vannak munkák, de korántsem olyan mennyiségben. Az van ott, aki oda van szoktatva. Már nem úgy jönnek ide, mint rég, hogy… volt embervásár is, a nyolcvanas évek végén, a kilencvenes évek első felében az ABC előtt ott álltak, és akinek még kellett x román, az felszedte. Lehet, hogy ma is van ilyen, de kisebb méretben, mert most már mindenki tudja. A gazdák egymással is kapcsolatban állnak, meg vannak olyan főnökeik. Olyasmi, mint a bandagazdák. Én is tudom, hogy kinek, melyik román embernek kell telefonálnom, hogy „figyelj, nekem holnap kellene két-három ember”, és akkor ő szervez nekem. Nem mondhatom, hogy ezt csak a románok szervezik, vagy csak itteni magyarok. Én mind a kettőről tudok. Tehát van úgy is, hogy magyar szól (…) tehát vadkerti a vadkertinek, hogy „te, figyelj, tudsz három embert holnapra?”, vagy én megyek az utcán és találkozom valamelyikkel, és akkor megkérdem, hogy „figyelj, mikor érnétek rá?”, vagy „holnap délután ráértek-e?”, vagy „holnap este kellene két ember, ki kellene vágni egy fát”. És akkor megmondom, hogy milyen utca, milyen szám.” (#17)
70
A kérdőíves vizsgálatban megkérdezettek fele otthonról szervezte munkáját. Ez az arány magasabb (60%) azoknál, akiknek ez volt az első Magyarországi munkája, és alacsonyabb (30%) a korábbi magyarországi munkatapasztalattal rendelkezőknél. 7. ábra
Mielőtt Magyarországra jött, tudta, hogy hol fog dolgozni? előre mindent elrendezett 5%
nem 37%
írásos ígérete volt a munkáltatótól 3% szóbeli ígérete volt a munkáltatótól 28%
igen, egyéb 4% önállóan akart dolgozni 11%
barátokon, ismerősökön keresztül 12%
Az, hogy valaki azt mondja, hogy előre meg volt szervezve a munkája, csak ritkán jelenti azt, hogy írásbeli szerződése van, az pedig, hogy munkavállalási engedélye, vízuma is rendben legyen, csak kivételes esetben fordult elő. A válaszolók 40%-a szóbeli megegyezésre hivatkozott (melyet közvetlenül a vállalkozóval beszélt meg, vagy barátok, ismerősök közvetítettek), és csak 8%-uk hivatkozott a megegyezés biztosabb formáira. A bizonytalanságok ellenére a dolog működött csaknem minden esetben, azaz kaptak munkát azon a helyen, amit elterveztek. Barátok, szervezik be egymást a gyéren fizető otthoni munkahelyen csevegés közben, rokonok, szomszédok, falubeliek között terjednek az információk. Egy építkezésen dolgozó férfiak mindannyian egy faluból jöttek, többen rokonok is, sógorok, testvérek. Egyikük, Sándor, második éve van itt feleségével. Másikuk, Janó, már csaknem tíz éve, a letelepedési engedélyére vár. Béla, aki nem rendelkezik semmilyen engedéllyel, most jött át először, sógora hozta erre a munkára. (#m18-19-20) Első alkalommal általában olyan ismerősökön keresztül találnak munkahelyet, akikben megbíznak, és akik világosan elmagyarázzák, hogy milyen munkáról van szó. Ha már betanultak, és várost/országot/munkahelyet akarnak váltani, adott esetben fellapozzák az apróhirdetéseket is.
71
Miután a magyarországi munkavállalás feltételei szigorodnak, az utóbbi években létrejöttek olyan munkaközvetítő irodák, melyeknek figyelme az ügylet munkajogi hátterére is kiterjed. A szervezőkre elsősorban az első alkalommal kivándorló munkásoknak van szükségük, illetve a tapasztaltabbaknak olyan speciális helyzetben, ha adott munkahelyen akarnak helyet szerezni,
és
oda
csak
a
közvetítő
útján
tudnak
bekerülni.
Sokan,
akik
kellő
temperamentummal, szervezőkészséggel, nyelvtudással és főként önállósággal rendelkeznek, vagy váltogatják a szervezőket, egyszerre többel állnak kapcsolatba és az aktuális legjobb ajánlatot
használják
ki;
vagy
magukat
menedzselik.
A
migrációs
tapasztalatok,
kapcsolatrendszer bővülésével azután a munkalehetőségekre, szükséges kapcsolatokra és ismeretségekre vonatkozó információk az önálló munkavállalók között terjednek, így stabilizálják helyzetüket. Másrészt, ismételten, az egyre elterjedtebbé és könnyebbé váló migrációhoz újonnan csatlakozó, kevésbé talpraesett személyek hajlamosak fokozottan függeni a szervezőktől, és mivel ily módon nem tanulnak meg egyedül mozogni az országban, a munkaerőpiacon és a bürokrácia útvesztőjében, nincs feltétlenül szükségük a nyelv megfelelő szintű elsajátítására sem, helyzetük változatlan marad. Mindannyian azért választották ezt a munkahelyet, mert biztos, leinformálható, dolgoztak – dolgoznak jelenleg is – itt rokonaik, ismerőseik, és a szállást is elintézték. Szívesen mennének tovább Nyugat-Európába, de akadály a nyelvtudás hiánya, és talán még inkább az, hogy újsághirdetésre, első kézből nem leinformálható munkahelyre nem mennek dolgozni bizalmatlanságból, illetve a szállás intézését sem akarják magukra vállalni. (#m18-19-20) A
migrációs
kapcsolatrendszerek,
hálózatok
szélesedése,
a
közlekedés
fejlődése
eredményeként a távolságok rövidülése, a munkaerő-toborzó szervezetek térnyerése, a tömegkommunikáció csatornáin terjedő információk halmozódása miatt egyre kevesebb bátorságot kíván meg a kivándorlás. Ma a migrációban részt vesznek olyanok is, akik korábban nem vállalkoztak volna erre. A vándorlási folyamatok fennmaradását segíti elő az is, hogy az utóbbi tizenöt évben az európai kelet-nyugat irányú mozgás résztvevői és szűk környezetük (munkaadók, toborzóügynökségek, bevándorlókkal foglalkozó civil szervezetek és a migránsokat célzó különböző szolgáltatók, legális és illegális szervezetek-beleértve az erre épülő bűnözést is) kialakítottak egy hálózatot, mely egyre könnyebbé és olcsóbbá teszi a kivándorlást, egyre szélesebb rétegekre terjesztve ki azt. Mint már kifejtettük, a munkavállalók között egyre több a nem magyar nemzetiségű. Legjellemzőbben ők is a magyar hálózaton keresztül kerülnek az országba, a magyar 72
közösségek baráti, ismeretségi köreibe tartozókat magyar honfitársaik hozzák át magyarországi munkahelyekre. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy meglehetősen sok ember és sok fajta szervezet foglalkozik külföldi munkavállalók közvetítésével. Van, aki a munkásokat és munkavállalókat hozza össze, van, aki a szállításukkal foglalkozik, van, aki engedéllyel szabályosan dolgozik bejegyzett vállalkozásban, van, aki illegálisan, mások baráti szívességként foglalkoznak ezzel. Előfordul olyan is, hogy helyi vezetők is belépnek a folyamatba, segítve ezzel az egyik oldalon lakosaik munkavállalását, megélhetését, s a vállalkozások gyarapodását a másikon. A FIDESZ-es országgyűlési képviselő körzetében a testvérvárosi kapcsolatokat is hasznosítják e folyamatok elősegítésére: “Nekünk 93 óta van testvérvárosi kapcsolatunk, olyan konzultációs viszonyban vannak a polgármesterek, hogy jelzik, mikor van a csúcsmunka kezdete, mikor van rá igény, és azonnal megindulnak. Itt már ismeretségi viszonyok vannak. Hozzánk 1993-94 óta ugyanaz a család jár ki. Ugyanakkor van egy soltvadkerti házaspár is, aki rendszeresen hozzánk szokott eljönni segíteni, tehát már teljesen együtt dolgoznak, mondjuk 8 erdélyi és 2 magyar. Nincs ilyen, hogy az egyiknek ennyi, ugyanannyi a fizetése mindenkinek.” (#10) VIII.2. Beutazás és tartózkodás 1990 és 2004 között a Határőrség 84,000 esetben derített fel illegális belépést, és 162,000 esetben tiltott határsértés kísérletet kifelé irányban. A ki- és belépések száma közötti különbség a vízumrendszerrel magyarázható: a Romániából, Jugoszlávia utódállamaiból és a poszt-szovjet államokból érkezők vízummentesen jöhetnek – vagy jöhettek a kilencvenes években – Magyarországra, nyugatabbra azonban vízumkényszer van velük szemben. 2002-ben, amikor a románok először léphettek vízum nélkül az EU területére, az illegális ki- és belépések száma nagyjából megegyezett (körülbelül 6,000). Ezek az adatok Magyarország tranzitszerepét jelzik.
73
8. ábra
Illegális határátlépés irányok szerint (1990-2004)
20000 16000 Ki
12000
Be K i, R o m á n o k n é lk ü l
8000 4000 0 1990
1992
1994
1996
1998
2000
2002
2004
Forrás: Határőrség
A munkavállalás szempontjából fontos ugyan, hogy megfelel-e a célnak a beutazási engedély, ezt azonban ritkán ellenőrzik. Ez nem is meglepő részben azért, mert nehezen bizonyítható, hogy valaki milyen céllal érkezik (s kérdés az is, hogy ennek vizsgálata mennyiben ütközik a demokratikus szabadságjogokkal), részben pedig azért, mert a néhány tízezer munkavállaló kiszűrése egy több tízmilliós határforgalom mellett irreális, ésszerűtlen lenne. Így nem meglepő a határőrök álláspontja: „Ha érvényes a vízuma, mi azt egy bizonyos szempontból megnézzük, de különösebben nem. Az a lényeg nekünk, hogy érvényes vízuma legyen, azzal Magyarországon tartózkodhasson. Az, hogy ez milyen célú, az ellenőrzést nem befolyásolja. Inkább az érvényességét szokta nézni, aki ellenőrzi. Az csak egy adalék, hogy pontosan milyen célú az a vízum.” (#2) Az illegális határátlépés pedig egyáltalán nem jellemző a Magyarországon feketén dolgozó külföldiekre. Azon országokból, amelyekből a legtöbb munkavállaló érkezik többnyire vízum nélkül lehet Magyarországra jönni (Románia, Szlovákia), vagy viszonylag egyszerű a turistavízum beszerzése (Ukrajna). Az az általános, hogy turistaként lépnek be az országba s engedély, bejelentés nélkül rendszeresen vagy alkalmi munkákat végeznek. Illegális belépésre, esetleg hamis úti okmányok használatára csak kivételes esetekben kerül sor. Ilyen eset lehet pl. az, ha valakit korábban illegális munkavégzésért kiutasítottak és beutazási tilalommal sújtottak, vagy nem lett kész az útlevél időben. Előfordul, hogy valaki túllépi a (vízum) tartózkodási időt, ilyenkor már nem csak munkavégzése, hanem tartózkodása önmagában is illegálissá válik. Jelentős részük dolgozik építkezéseken, ahol tulajdonképpen legkönnyebben ellenőrizhetők, és így munkaügyi ellenőrzések, rendőri akciók kapcsán könnyen kerülnek előtérbe. Ilyenkor meglehetősen
74
szigorú szankció, az országból való kiutasítás vár rájuk. VIII.3. A külföldiek munkavégzésének típusai, résztvevői Az európai migrációs mozgások meglehetősen eltérő képet mutatnak a magyarországi helyzethez képest. Általában az a tapasztalat, hogy a gazdaságilag gyorsabban fejlődő régiók lakosai és/vagy a viszonylag jól szituált, átmeneti nehézségekkel küzdő társadalmi rétegből származó egyedülálló fiatalok választják az időszakos migráció alternatíváját. A harmadik világból érkező személyek, illetve azok, akik kifejezetten komoly anyagi nehézségekkel küzdenek, eleve a végleges letelepedés szándékával érkeznek a befogadó országba. Az ázsiai és afrikai bevándorlókkal szemben a közép- és kelet-európaiakra inkább jellemző, hogy az ideiglenes tartózkodást tűzik ki célul, és anyagi helyzetük rendbehozatala után vissza kívánnak térni saját hazájukba. Ennek megfelelően a rövid időre szóló munkákat részesítik előnyben, és feketemunkát is szívesen vállalnak. Közülük kerülnek ki az idénymunkások is. Nyári vendéglátó-ipari állásokat töltenek be, építőipari és mezőgazdasági idénymunkákat, háztartásoknál vállalnak különféle munkákat (takarítás, kertápolás, betegfelügyelet, stb.). Ezek a tevékenységek mind a munkaerőpiac másodlagos szektorába tartoznak, címkézettek, mint bevándorló-munkák, és nélkülözik az előrejutás lehetőségét. Ily módon a folyamat mintegy visszatér önmagába, az állások, melyeket a vendégmunkások szívesen vállalnak, fenn is tartják a bevándorlás ideiglenes jellegét. A határon túli magyarlakta területekről Magyarországra vándorlás annyiban speciális, hogy az erdélyi, kárpátaljai, vajdasági magyarok számára Magyarország az anyaország, bevándorlásuk sokszor érzelmileg motivált. Közülük sokan érkeznek eleve a letelepedés szándékával, és ennek nem is mindig kizárólag anyagi okai vannak. Ennek megfelelően, ha lehetőségük nyílik rá, kezdettől fogva helyzetük legalizálására és stabilizálására törekednek. Sokan nyilatkoztak úgy, hogy számukra előnyösebb a legális foglalkoztatás, a munkaadóknak viszont, ha nem tartanak túlzottan a szankcióktól, nem érdekük. Egyik interjúalanyunk első munkája legális volt, 6 hónapig tartott 2005-ben. Egy faipari kisvállalkozásnál volt segédmunkás 450 Ft-os órabérrel. A munkával és a munkáltatóval is meg volt elégedve, de a munkáltató csődbe ment, nem tudta tovább foglalkoztatni. Azóta nem volt legális munkája. Következő munkája egy hotelben volt. Főnöke elkért 15,000 Ft-ot a munkavállalási engedélyre, de semmi papírt nem kapott. Tizenkét órás munkaidőben dolgozott, emellett kemény konfliktusai voltak főnökével, aki a rendőrséggel és kiutasíttatással fenyegette, mondván, hogy ismeri a rendőröket, bármit 75
megtehet. Mostanra azért döntött úgy, hogy visszatér Erdélybe, mert nem tud megélni, nem kap megfelelő munkát. A legtöbb munkahelyen arra hivatkoznak, hogy ha meglennének a papírjai, felvennék, de így nem tudják foglalkoztatni. (#m22) Ez általános problémának tűnik, amire többen azt a megoldást választják, hogy egy ismerősön keresztül bejelentik magukat egy munkahelyre, és a papíron szereplő munkáltatónak fizetik a járulékokat. Így munkavállalási és tartózkodási engedéllyel rendelkeznek, és különböző munkákat vállalnak feketén. Ugyanakkor meg kell jegyeznünk, hogy ebben az esetben a dolgozó után tulajdonképpen fizetnek járulékot. Teljesen szabálytalanul ugyan, de az érdekes az, hogy itt a hivatalos, szabályos elkerülésének oka elsősorban a rugalmasságra törekvés, nem a magas adóterhek. Arról is beszámoltak munkavállalók, hogy a munkaadó készséges volt a papírok intézésénél, magától értetődően teljes mértékben a szabályok szerint járt el. Számukra az a fontos, hogy a munkát elvégezzék. Ehhez viszont az kell, hogy a munkavállalók nyugodtan dolgozhassanak, ne kelljen munkaügyi problémáktól tartani, ami csak a tevékenység sikerét kockáztatná. A kétféle hozzáállás nem feltétlenül mond ellent egymásnak. A munkáltató szempontjából feltehetően általánosságban is igaz, amit a parlament mezőgazdasági bizottságának elnöke a mezőgazdasági vállalkozókról mondott: „Vállalnának közterheket is, ha szabályosan tudják csinálni, de elsősorban az a fontos, hogy a munkát elvégezzék. Jó lenne, ha szabályos keretek között történne, de ez másodlagos. Ha nem lehet, a munkát akkor is el kell végezni. Ezt nem tudja felülírni semmilyen szabályozás.” (#10) Sokan itt tartózkodásuk alatt változtatnak letelepedéssel kapcsolatos terveiken. Ebben szerepe lehet adminisztratív vagy pénzügyi nehézségeknek, de érzelmi szempontoknak is. Az a nemzeti közösségi érzés, melyet ők ápolnak, és fontosnak tartanak, a magyarországi magyarok számára elveszítette a jelentőségét. Ha a ragaszkodást viszonzatlannak látják, ha úgy érzik, hogy nem fogadja be és el őket maradéktalanul a magyar társadalom, megtörik bennük a hazafias lendület, és átgondolják letelepedési terveiket. Ha anyagilag meg tudják teremteni a megfelelő körülményeket Erdélyben vagy Kárpátalján is, már nem maradnak Magyarországon csak azért, mert az „anyaországuk”. Ugyanakkor a földrajzi közelség is sajátos életmóddal jár. Lehetővé teszi, hogy a kibocsátó országgal és az otthon maradtakkal szoros kapcsolatot tartsanak fenn. A szomszédos országokból érkező vendégmunkások akár hetente, kéthetente hazajárhatnak, ahogyan ezt 76
sokan teszik is. „Hatan lakunk itt. Háromhetente, havonta hazajárunk, ülünk otthon egy hetet, kettőt. Meg ha valami családi esemény van, esküvő, valami, már egy héttel előtte odamegyünk. Csak hát 50-100 Euró az út…” (#m18 romániai építőmunkás) A vajdasági építőmunkás kéthetente jár haza, ami elég megerőltető, tekintve, hogy el kell indulnia pénteken munka után, késő éjjel ér haza, szombaton otthon van, és vasárnap még délelőtt el kell indulnia visszafelé, hogy hétfő reggel meg tudjon jelenni munkahelyén. (#m8) A Pest megyében dolgozó erdélyiek háromhetente, havonta járnak haza, személyes kapcsolataik itt is inkább az ideszármazott földijeikkel erősebbek. Még Janó is, aki itt él és itt akar letelepedni, saját erdélyi családjával akar vállalkozást indítani. (#m18-19-20) Természetesen a klasszikus „ittragadt” alkalmi munkavállalók is fellelhetőek. Ők ideiglenes munkavállalás tervével érkeztek. Később aztán vagy nem tudták megvalósítani a külföldi munkavállalással eredeti céljaikat, vagy éppen ellenkezőleg, „túl” jól sikerült munkát vállalniuk és stabilizálni helyzetüket, nem jelent számukra alternatívát a hazatérés. Jól példázza ezt a következő két eset: Amikor 1994-ben Magyarországra jött, az ideiglenes külföldi munkavállalók tipikus életmódját élte, hazaküldte a pénzt és havonta hazajárt, arra várt, mikor hazatelepül. Fokozatosan változtak meg a tervei, bár a tartózkodáshoz, letelepedéshez szükséges papírokat mindig időben benyújtotta. Munkahelyén jól mentek neki a dolgok, időközben meg is nősült, lassanként több szállal kötődött ide, mint Erdélybe. (#m12) „Aztán eltel két-három hónap, és akkor már nem is vágytam vissza annyira, megszoktam ezt az életmódot. És akkor megtetszett, megpróbáltam. Azt tudtam, hogy az ember nem lehet mindig segédmunkás, mindennap reggel hattól estig, vasárnap kivételével minden nap, semmire nincs időm. Az építőipar az olyan, nem mindenki szereti, azt csinálni kell. Utána összejöttem egy ismerősömmel, aki vállalkozó, nála dolgoztam, Aztán lettem a helyettese, mellette kitanultam 4-5 évig dolgoztunk együtt. Ő is falumbeli. Aztán belekezdtem a vállalkozásba. Már megvolt a kapcsolat, aki munkákat segített szerezni nekem, az embereket is ismertem, nekem nem volt nehéz elkezdeni, csak tőke kellett. Ez az ismerősöm adott kölcsön, kezdeni, aztán visszaadtam.” (#m6 építési vállalkozó Kárpátaljáról)
77
VIII.4. Külföldieket foglalkoztató ágazatok A munkavállalási engedélyek adatai alapján a külföldiek munkavégzése az építőiparban a legjelentősebb
(az
engedélyek
egyharmada).
A
mezőgazdaságban,
textiliparban,
kiskereskedelemben, vendéglátás- és szórakoztatóiparban szintén sok külföldit foglalkoztatnak. 13. tábla Foglalkoztatottak ágazati megoszlása (2005. 12.31.) Ágazat Építőipar Feldolgozóipar Kereskedelem Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Mezőgazdaság Egészségügy Oktatás Pénzügyi közvetítés Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás Szállítás, raktározás, posta, távközlés Bányászat Közigazgatás Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatás Egyéb, ismeretlen Összesen (százalék) Összesen (személyek) Forrás: Állami Foglalkoztatási Szolgálat, KSH
Magyaro. összesen 8,1 22,3 19 4,6 5,0 6,7 8,3 2,0 1,7 7,3 0,4 7,6 7,0 0,0 100,0 3 901,5
mv. engedéllyel rendelkezők 33,7 20,9 17,1 8,5 7,3 2,3 1,0 0,3 0,1 1,8 0,1 .. 1,9 5,0 100 51 018
78
14. tábla Munkavállalási engedéllyel rendelkezők ágazati megoszlása (dec. 31.-i állapot) Ágazatok Mezőgazdaság
1995 1996 1997 1998 1999 2000 2001 2002 2003 2005 3,3 4,1 5,8 6,6 7,1 5,3 5,4 5,7 5,5 7,3
Bányászat
6,7
8,9
5,4
4
3,3
1,9
0,4
0,5
0,1
0,1
28,1
26,2
16,1
16,3
19,7
26,8
22,0
22,4
26,5
20,9
0,6
0,7
0,4
0,4
1
0,3
1,3
1,2
1,2
0,1
Építőipar
13,1
16,2
16
16,5
18,8
24,3
32,8
30,8
31,2
33,7
Kereskedelem
19,3
19,5
12,7
16,4
18,9
23,7
21,0
17,0
14,7
17,1
Szállítás, raktározás, posta, távközlés
1,2
1
0,9
0,7
2,1
1,8
1,0
1,3
1,1
1,8
Pénzügyi közvetítés
0,1
0,2
0,9
2
3,4
0,9
2,0
1,8
2,1
0,3
Oktatás
4,1
4,2
5,3
6,4
4,8
3,8
3,7
2,8
2,2
1,0
Egészségügy
4,6
5,1
1,7
2,2
2,7
2,2
2,7
2,9
2,9
2,3
18,9
13,9
34,8
28,4
18,2
9,0
7,6
13,6
12,5
15,5
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
100,0
Feldolgozóipar Villamosenergia-, gáz-, gőz-, vízellátás
Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás Összesen
Forrás: Állami Foglalkoztatási Szolgálat
Építőipar, mezőgazdaság, textilipar, vendéglátás, azok az iparágak, amelyeket leginkább érint a külföldi munka. A külföldi feketemunka végzésének ágazati megoszlása hasonló a legálisan dolgozó külföldiekéhez és ezek azok az ágazatok, ahol a magyar feketemunka is leginkább jellemző. VIII.4.1
Építőipar
A külföldieket foglalkoztató ágazatok között elsőként említendő az építőipar. Egyrészt a szakmunkások hiánya, másrészt az általánosan magas segédmunkás-kereslet itt biztosít leginkább munkahelyeket a külföldiek számára. Az építőiparban a feketefoglalkoztatás általában is elterjedt mind magyar, mind külföldi munkavállalók esetén. Becslések szerint az építőiparban a feketén (nem adózó módon) foglalkoztatottak száma mintegy 100 ezer fő lehet, ami 30% feletti arány18 . Egyes területeken különösen jellemző a bejelentés nélküli foglalkoztatás, ezen belül külföldiek alkalmazása, így nagy projekteknél (például út-, közműépítések, bevásárlóközpontok), ahol rövidebb időszakokra sok szakképzetlen alkalmi munkára van igény, illetve lakásfelújítás és -
18
Kutas János: Dilemmák a fekete-szürke gazdaság visszaszorításának lehetőségeiről az építőiparban.
79
építéseknél. Más területeken szakképzett munkásokra van szükség, s nincs megfelelő magyar, vagy gyorsabban rugalmasabban esetleg olcsóbban elégíthető ki az igény külföldiekkel. Ahogy egy építési vállalkozó mondta: “A székelyeknél például olyan jó képzettségűek az ácsok, az állványozók, az asztalosok, a kőművesek, hogy ilyen munkavállalókat nem talál Magyarországon.”(#901) A feketemunka igénybevétele különösen jellemző a háztartásokra lakásépítésnél, felújításnál. Ebben a szektorban a feketefoglalkoztatást 30-50%-ra teszik19 A kisvállalkozások különösen gyakran alkalmaznak külföldi feketemunkásokat (is)20 . Jellemző önálló „vállalkozók” vagy komplex csoportok alkalmazása, alvállalkozók bevonása széles körben elterjedt. Ezek gyakran szabályosan bejegyzett vállalkozások, de tevékenységük többnyire nem felel meg a szabályoknak. Feladatuk sokszor csak munkaerő-kölcsönzésre korlátozódik, de erre engedéllyel nem rendelkeznek. Alacsonyan tudják tartani az áraikat az által, hogy be nem jelentett munkásokat alkalmaznak (de az is elterjedt, hogy néhány munkást minimálbérre bejelentenek, a többieket zsebből fizetik). Magyar és külföldi munkaerőt egyaránt foglalkoztatnak ilyen módon, sőt, az alvállalkozók egy része maga is külföldi. Az alvállalkozások komplex rendszere megnehezíti a munkaügyi ellenőrzés menetét, ugyanakkor a fővállalkozó maga tiszta marad. A munkaügyi felügyelet elnöke szerint: “Az építőiparban gyakori a feketemunka. Az alvállalkozói viszonyok nehezen megállapíthatóvá teszik, hogy ki a munkáltató, de ez nem függ össze a külföldiek foglalkoztatásával. Magyarországon úgy próbálnak a munkaügyi szabályozás alól kibújni, hogy polgári jogi szerződéseket kötnek. Ez legális vagy nem legális a munka jellegétől függően, de nem külföldi specifikus.” Ugyanakkor jellemző az is, hogy: “A fővállalkozó nem vállalja fel azt, hogy őnála történt az illegális munkavégzés, azonnal elkezd a berkein belül keresni egy olyan alvállalkozót, aki elviszi a balhét, mert
19
Lackó Mária: A be nem jelentett munka átalakítása bejelentett munkává. In: A magyar foglalkoztatáspolitika
átfogó értékelése az Európai Foglalkoztatási Stratégia kontextusában, az elmúlt öt év tapasztalatai alapján (http://www.fmm.gov.hu/upload/doc/200511/zarotanulmany_teljes_mtafmm.pdf)
(Ed.
Köllő
J.).
Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium, Budapest, 2005. 20 Lásd részletesen: Kutas János - Dilemmák a fekete-szürke gazdaság visszaszorításának lehetőségeiről az építőiparban
80
egyre gyakrabban szokott közbeszerzéseknél, állami megrendeléseknél feltétel lenni, hogy nem juthat hozzá az, aki súlyosan megsérti a foglalkoztatási szabályokat. A külföldieket ma már nagy tömegben külföldiek foglalkoztatják, de főleg úgy, hogy azokat a Bt-ket tolják előtérbe, amelyeket külföldiekkel alakíttattak. E mögött is van magyar szervezőmunka, hisz több ezer gazdasági társaságot, elsősorban Bt-t, nem fognak a románok maguktól alakítani. Azt valaki megalakíttatja velük. Elég, ha annyit mond, vagy megalakítod ezt a céget és jöhetsz dolgozni, vagy viszlát, mehetsz haza Ukrajnába, Erdélybe. Nincs tehát választási lehetőség. A külföldit jobban szorítja a kényszer, mert odahaza
semmilyen
feltétellel
nem
talál
munkát.
Ezt
tetézi
egy
magyar
szabályozatlanság, összehangolatlanság, az, hogy nincs elég erőforrás az ellenőrzésre, nincs megfelelő számonkérés, illetve még mindig pici a rizikó. (…) Ma már megvannak azok, akik Magyarországon is, meg kint is intézik ezeket a dolgokat, szervezetten csinálják, hiszen tudják, hogy addig keresnek jól, amíg ide tudnak hozni munkavállalót Ukrajnából, Erdélyből. Meg ők fejpénzt kapnak, óránként mondjuk húsz forintot minden kőművesért.” (#15) A rendszer bonyolultsága gyakran eredményez késedelmes fizetést, a bérek visszatartását, esetenként azt, hogy az alvállalkozókat egyáltalán nem fizetik ki. Ők pedig ilyenkor, mivel nincsenek tartalékaik, nem tudják kifizetni a munkásaikat. A szövevényes alvállalkozói rendszer miatt nem mindig egyértelmű, hogy adott építkezésen dolgozó munkás kinek az alkalmazásában áll. Ennek megfelelően a foglalkoztatás körülményeit igen nehéz ellenőrizni. A nagyobb vállalkozások számára kényelmes és rugalmas megoldás a részmunkákat alvállalkozóknak kiadni, az alvállalkozó munkáltatói magatartása pedig nem tartozik az ő felelőssége alá. Be nem jelentett vagy nem a szabályoknak megfelelően dolgozatott munkásokat gyakran kisebb építkezésekre, a városon kívül társasházépítésekre, vagy fedett, nem nyílt téren végzett munkákra küldik, ahol kisebb az ellenőrzés veszélye. Komoly apparátussal vonulnak ki az ellenőrök. Lakópark, irodaház vagy valami hasonló nagy komplexum építése folyik. Sárgamellényes-egyenruhás hatósági személyek futva lezárják a kijáratokat, összeterelik az összes munkást, két-három munkaügyi ellenőr dolgozik egyszerre. Az építkezésen mindazonáltal egy kivételével csak magyarok dolgoznak, egyrészt kulimunkások, másrészt egy szegedi brigád tagjai. A kulik látszólag teljesen feketén vannak, a szegediek alkalmi munkavállalói könyvvel (miért is?) Segédmunkásként jelentették be, bár szobafestő szakmunkás. Az építkezésen, mint 81
mindenki, mindenféle kőművesmunkát végez és saját szakmunkáját is. Az építkezéseken a munkavégzés a tevékenység jellege miatt jobban látható és ellenőrizhető, ráadásul nagyobb annak az esélye is, hogy másokat zavarjon (pl. zaj, vagy épp irigység) s ezért is gyakoribb az, hogy bejelentés érkezik a szabálytalan munkavégzésről s az erős konkurencia mellett az sem kivételes eset, hogy a versenytárs tesz bejelentést. A bejelentéseket pedig kötelező kivizsgálni, míg a nélkül meglehetősen kicsi a munkaügyi ellenőrzés valószínűsége. Ez is hozzájárul ahhoz, hogy a munkaügyi ellenőrzés által feltárt szabálytalanságok hatvan százaléka az építőiparban fordult elő. Ezen belül a feketén foglalkoztató vállalkozások 13 százaléka munkavállalási engedély nélkül alkalmazott külföldiek miatt bukott meg 21 . VIII.4.2
Mezőgazdaság
A magyar mezőgazdaság különböző idénymunkái mintegy laboratóriumi modelljét kínálják a munkaerőpiac perifériáján végbemenő folyamatoknak. Ezeket felerősíti a mezőgazdasági munka jellegzetes szezonalítása, és az ennek kapcsán esetenként felmerülő, olyan tömeges munkaerőhiány, amely belső forrásból egyszerűen nem elégíthető ki. Több tízezer külföldi rendszeresen vállal alkalmi munkákat a mezőgazdaságban csaknem kizárólag feketén. Külföldieket tavasztól őszig, különféle idénymunkákra: betakarítás, hagymatisztítás, szőlőmetszés, stb. alkalmaznak. Ezek főleg szakképzettséget nem igénylő, nehéz fizikai munkák, melyekre magyar vállalkozó többnyire nem akad. „Be kell látni azt, hogy mezőgazdaságban alkalmi munkavállaló magyar állampolgár nincs, vagyis csak minimális. Ezt nem tudjuk megváltoztatni. Van egy természetes kapcsolatunk Erdéllyel, anyanyelvi, együttérző, rokonsági, nemzethez való tartozás, akikkel, ezt a kérdést le tudnánk kezelni. Megbízható munkaerőt kap a munkaadó, a munkavállalónak pedig tisztességes jövedelmet jelent az ő megélhetési viszonyaihoz képest. Ezt úgy látszik mind a kettő vállalja.” (#10) Ez a foglalkoztatás alapvetően szezonális jellegű, kb. 3 hónap tavasszal és 2-3 hónap ősszel. Viszonylag folyamatos munkavégzés ezen belül is csak akkor lehetséges, ha több munkaadónál dolgoznak. „Az alkalmi munkavállalásnál jellemző, hogy relatíve sűrűn változnak a munkaadók. Az
21
„Még mindig az építőipar a feketemunka melegágya” Világgazdaság, 2006.04.11.
82
egyik helyen elfogyott a munka, a másik helyen meg tovább tart.” (#10) Egyes megyékben a külföldiek feketemunkája csaknem kizárólag a mezőgazdaságban jellemző. Ahogy a Bács-Kiskun megyei Munkaügyi Felügyelőségen elmondták: „A külföldi foglalkoztatás közel 100%-ban mezőgazdaságban történik. Sok külföldi dolgozik a szőlő meg gyümölcs ültetvényeken, és előfordulnak még a melegházas, primőrtermelésben. A szántóföldi paradicsomtermesztésben is találkoztunk már külföldiekkel, de ami egyértelműen jellemző, az a szőlő, gyümölcstermelés, méghozzá a tavaszi előkészítő munkáktól egészen a szüretig, azaz márciustól október közepéig. Az ide érkező külföldiek túlnyomó többsége román állampolgár, elvétve találunk ukrán és szerb állampolgárt. Úgy kétharmaduk magyar nemzetiségű, egyharmaduk nem.” A tradicionális munkaszervezési módok is azt erősítik, hogy a mezőgazdaságban különösen elterjedt a külföldiek fekete munkavégzése. Hagyományosan jellemző (volt), bevett a familiáris rendszer, amivel szemben semmilyen hatóság nem mer formális jogokat érvényesíteni. „A család egy bizonyos szint eléréséig összefog, segít egymásnak, és megcsinálja, amit kell, de ha elér egy bizonyos szintet, akkor már kilépnek azok, akiknek derogál ezt a munkát elvégezni, és onnantól kezdve vásárolja a munkaerőt a korábban családi vállalkozásban végzett munkához. Amennyiben van belföldi elérhető munkaerő, akkor azt veszi meg, amennyiben van olcsóbb külföldi, akkor azt.” Ezzel egyben versenyelőnyre is szert tesz azzal szemben, akik legálisan szervezik a munkát. Mindezek miatt a gazdálkodók gyakran családi segítségként állítják be azt a munkát, ami ténylegesen nem is az. A feketemunka alkalmazását tovább erősíti az, hogy a munkaügyi ellenőrzés a földeken különösen nehéz. „Több tízezer emberről van szó a mezőgazdaságban, de ezt nem lehet tetten érni. Nagyon sok házaspár jön, és egész biztos, hogy ez mezőgazdasági szezonmunkát jelent.” 22 Az elmúlt néhány évben a munkaügyi ellenőrzések (gyakran a rendőrséggel, határőrséggel karöltve) egyre gyakoribbá és határozottabbá váltak a mezőgazdaságban is. Ezzel párhuzamosan a termelők különféle csatornákon keresztül igyekeztek érvényesíteni a külföldiek alkalmazásához fűződő érdekeiket. Ennek eredményeként képviselők egy csoportja törvényjavaslatot nyújtott be a Parlament elé, mely a külföldiek foglalkoztatásának megkönnyítését, a legális foglalkoztatás esélyének növelését célozta. A javaslatok egy részét a
22
Korábbi interjú Juhász Pál agrárközgazdásszal
83
Parlament elfogadta, s 2005. augusztusától sor kerülhetett a külföldiek egyszerűsített feltételekkel történő (AM könyv) mezőgazdasági alkalmazására. A tanyákon leginkább fólia alatt termelnek bogyós zöldségeket, gyümölcsöt. Ezeknek a terményeknek nagy a kézimunkaigénye, ezeknek a tanyánként 5-20 nagy fóliasátornak a megmunkálásához van szükségük munkaerőre. Ezeket az embereket, különösen ha hivatalosan alkalmazzák őket, megtartják egész évben, csak a téli időszakban, mikor már semmilyen munkát nem találnak nekik, utaznak haza a vendégmunkások, pár hónapot otthon töltenek és a Magyarországon keresett pénz tartalékaiból élnek, vagy éppen fejlesztenek valamit otthoni érdekeltségeikben (ház, tehén, tanya). Akik fóliáznak, kertészetet tartanak fenn, olyan növényeket termelnek, amelyek szinte egész évben nagy élőmunka igényűek, hosszabb időre alkalmaznak egy-két munkást. A nagyobb gazdaságok, gyümölcsösök, szőlők megmunkálása szakaszos, egy-egy napra van szükségük nagyobb számú, 20-40 munkásra. Ennek a hivatalos megszervezése már nem éri meg az utánajárást a gazdának, ilyenkor támaszkodnak a fél- és nem hivatalos munkaközvetítőkre… Köztudott, hogy szinte minden tanyán, ahol már jelentősebb mennyiséget piacra termelnek, dolgozik egy-két román, sokan közülük nem hivatalosan. Kívülállókkal szemben erről a dologról hallgatnak, tisztában vannak a fekete foglalkoztatás kockázataival, több gazda esett ellenőrzés „áldozatául”, és komoly válságba került a büntetés kifizetése miatt. Ezek a történetek jól ismertek, senki nem akarja a kelleténél nagyobb veszélynek kitenni magát. A mezőgazdaságban feketén foglalkoztatók többsége kisvállalkozó vagy egyéni gazda. A nagyobb gazdaságok általában nem alkalmaznak külföldi munkásokat, legalábbis közvetlenül nem. A nagyüzemek úgy oldják meg ezt a dolgot, hogy alvállalkozásba adják az ültetvényeket. Kétféle technikával dolgoznak: 1. csíkokra osztják családonként; 2. albérletbe adják egy kft.nek. A
külföldiek
munkavállalása
mára
a
magyar
mezőgazdaság
teljesítőképességének
alapfeltételévé vált, ugyanakkor a külföldi munkavállalóknak túlélési perspektívákat kínál, azonban gyakran embertelen kizsákmányolás, és méltatlan munkakörülmények közt. VIII.4.3
Vendéglátás és szórakoztatóipar
A vendéglátás, turizmus és szórakoztatóipar ugyancsak jelentős számú külföldi munkaerőt vonz, legálisan és illegálisan dolgozókat egyaránt. E területen szintén a szezonális munkavállalás a jellemző: a külföldieket pincérként, szakácsként, konyhai kisegítőként alkalmaznak elsősorban a turistaszezonban. 84
A kilencvenes évek elején látványosan megnőtt a külföldiek jelenléte a szórakoztatóiparban. Ukrajnából és Romániából masszázsszalonokba, prostituáltnak jöttek (ez ma már kevésbé jellemző – egyesek szerint egyszerűen azért, mert továbbmentek jobban fizető helyekre). Az iparágban a fejlett országokból származók is megjelentek, pl. kaszinókban krupiéként, bárokban, kávézókban üzletvezetőnek. Sok külföldi alapít nemzeti éttermet. Példa erre a kínai éttermek megjelenése, ahol szintén gyakori a külföldiek illegális alkalmazása. Nem is elsősorban ázsiaiakra kell itt gondolni, gyakoribb, hogy román állampolgárokat alkalmaznak feketén. Külföldiek foglalkoztatásának okai közé tartozik, hogy a vendéglátásban is viszonylag rövid időszakokra nagyszámú munkavállalóra van szükség meghatározott térségekben, speciális tudást igényel (pl. nyelvtudás), és – az előzőekkel összefüggésben is – nincs elegendő hazai munkaerő. Azért alkalmazzák őket feketén, mert így olcsóbb, mert az engedélyezés túl bonyolult és hosszadalmas a szezon hosszához viszonyítva, esetenként azért, mert a tevékenység nem engedélyezett. VIII.4.4
Kereskedelem
A külföldi árusok megjelenése, az illegális, fél-legális piaci árusítás, "batyuzás" a hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején alakult ki Magyarországon. Akkoriban elsősorban a lengyelek voltak azok, akik olcsó, Lengyelországból, Szovjetunióból, vagy éppen Ausztriában vásárolt áruikkal megjelentek a piacokon, piacoknak használt tereken, melyeket a köznyelv akkoriban lengyel piacoknak, vagy KGST piacoknak becézett. Egy részük csak alkalmilag foglakozott árusítással, ezzel keresve meg az utazás árát, de mind gyakrabban ez vált a fő kereseti forrássá. A nyolcvanas évek közepétől a KGST piacokon és forgalmasabb helyeken megjelentek a Romániából érkezettek is. Többnyire magyar etnikumúak, akik a ritkán adódó kiutazási lehetőségek alkalmával itt tartózkodásuk fedezetét, s az otthon leginkább hiányzó létszükségleti cikkek beszerzését kívánták így biztosítani. A környező országok utazási korlátozásainak feloldása – a továbbra is rossz gazdasági helyzettel, silány ellátással párosulva megnövelte a KGST piacok méreteit. Növekedett az árusok száma, de változott az összetétel is. A piacokon, forgalmasabb helyeken tömegesen jelentek meg Romániából érkezettek, s köztük egyre nagyobb arányban románok és cigányok is, a volt Szovjetunió országaiból érkezők – főleg ukránok és oroszok –, s természetesen magyar etnikumúak. 1990-92-től sok ázsiai is árult a piacokon, elsősorban kínaiak, de sokan a 85
korábban szerződéssel Magyarországon dolgozott, s itt rekedt Vietnamiak közül is. Az "állandó" árusok egy része ismeretség alapján kezdett e tevékenységbe, rokonok, ismerősök tanácsai, információi alapján, mások saját tapasztalataikra támaszkodhattak, mert korábban – gyakran kényszeredetten, más esély híján – álltak ki szegényes kínálatukkal árulni. Ma lényegesen kevesebb ingázó árussal találkozhatunk. Ahogy a „batyuzás” a kilencvenes évek első felében az illegális migráció egyik leglátványosabb, legkirívóbb jelensége volt, úgy mára, az olcsóbb kínai és egyéb távolkeleti áruk tömeges térhódításával ez Európa szerte – így Magyarországon is – szervezettebb keretek közé került. A ma működő kínai piacokon nem az illegális migráció, hanem az adó- és vámszabályok kijátszása, a hamisítás jelenti a nagyobb jogsértést. Ezekben az olcsó tömegárukat kínáló boltokban sem ismeretlen a külföldiek feketemunkája, de a korábbi batyuzásnál rejtettebb módon. Jellemzővé vált az, hogy kínai vagy vietnami kereskedők román és ukrán állampolgárokat alkalmaznak szabálytalanul. Továbbra sem hanyagolható el a csempészáruk (az utóbbi időben elsősorban Ukrajnából származó cigaretta és benzin) külföldiek által történő eladása. A bűnözéssel összefüggő áruk (pl. kábítószer, lopott tárgyak) külföldiek által történő értékesítésével e keretek közt nem foglalkozunk. VIII.4.5
Textilipar
A textiliparban, mely már jó pár éve a krízis jeleit mutatja, a külföldiek alkalmazásának oka az, hogy nincs elég olcsó hazai munkaerő, amely ezt a megterhelő munkát elvállalná. „A konfekcióipar nem azért alkalmaz külföldit, mert nem akar fölvenni magyart, hanem mert már felszívta az arra alkalmas hazai munkaerőt. Azért alkalmazzák a külföldit, mert szegény vidék, azon a nyomott árfolyamon, ami a magyar határvidék varrodáiban van, nagyon sok bérmunka-megrendelést szerezhetnek (olasz, holland). A nagysorozatú nyugati bérmunkánál nehezen tudnak külföldit feketén alkalmazni, mert kemény a munkaügyi ellenőrzés” 23 . A varrodai munkának van egy másik változata is, ahol viszont tehetetlen a munkaügyi ellenőrzés, pedig a fekete munka nagyon jellemző, ez a butik bedolgozás. A varrodákban szakképzett munkásokat alkalmaznak főként Ukrajnából, de vannak Szlovákia keleti részeiből is. A távolkeleti termékek óriási versenyelőnye miatt várhatóan a közeljövőben e tevékenység súlya tovább csökken.
23
Korábbi interjú Juhász Pál agrárközgazdásszal
86
VIII.4.6
Magasan képzett munkavállalók
Nyugati cégek közép- és felsővezetői, szakemberek Van az illegálisan foglalkoztatott külföldieknek egy ritkábban emlegetett csoportja: szakértők, nyelvtanárok, magasan képzett szakemberek, önálló értelmiségiek, pl. újságírók, akik fejlett országokból érkeznek. Külföldi tulajdonú vállalatok gyakran alkalmazzák magasan képzett külföldi alkalmazottaikat úgy, hogy erre nem kérnek engedélyt. A nyugat-európaiak, amerikaiak ilyen típusú illegális munkavégzése kevésbé látványos, általában nehezen bizonyítható, és a tapasztalatok azt jelzik, hogy a büntetés, mely a foglalkoztatottak esetén kiutasítás lehet, akár diplomáciai bonyodalmakhoz is vezethet. (Őket viszonylag ritkán ellenőrzik. A szabálytalanság típusa különböző. Van, hogy munkavállalási engedélyt ugyan nem kérnek, de fizetik az adót és a társadalombiztosítás költségeit, máskor azonban ez utóbbira sem kerül sor.) VIII.4.7
Háztartási munkák
A családháztartás keretei között Magyarországon is széles körben foglalkoztatnak külföldi állampolgárokat háztartási alkalmazottként, takarítónőként, öreg- és beteggondozókként, kertészként, a házon belüli kisebb-nagyobb szakipari, illetve javító-szerelő munkákra. A foglalkoztatás motivációja az adóelkerülés mellett a szorosabb személyi függés, kötődés, illetve a szolgáltatás jobb minősége. A tevékenység természeténél fogva még rejtettebb, mint a feketemunka üzemi keretek között végzett formái, ezért kutatásunkban is viszonylag kevesebb információval rendelkezünk róla. Ismereteink szerint e tevékenységkörre inkább az ilyen típusú feketemunka általános vonásai, mintsem a migrációval összefüggő speciális körülmények a jellemzők. VIII.5. Külföldi feketemunka formái Külföldiek részvétele az informális gazdaságban szerteágazó, a fekete munkavégzés legkülönbözőbb, elképzelhető és elképzelhetetlen formái megtalálhatók Magyarországon, s sokszínű az abban résztvevők összetétele, az általuk végzett tevékenységek köre is. Az illegálisan (engedély, bejelentés nélkül, feketén) dolgozó külföldiek közül talán a legkisebb arányt azok képviselik, akik illegálisan léptek az országba. Ez nem meglepő, hisz turistaként Magyarországra csaknem minden európai országból vízum nélkül lehet belépni.
A külföldi munkavállalók fekete foglalkoztatásának alapvető eleme, csakúgy, mint a magyarokénak, az adók és járulékok elkerülése. Igaz, nem mindig ez a helyzet. Előfordul, igaz ritkán, hogy a foglalkoztatás bejelentik az adóhivatalnak, minden járulékot kifizetnek a 87
munkavállaló jövedelemadót fizet, de nem kérik meg a munkavállalási engedélyt. Ennek számos oka lehet, így információ hiány, hanyagság, az engedély beszerzésével járó bonyolult adminisztráció elkerülése, az elutasítástól való félelem. Vannak viszont olyan esetek is, s ez már gyakoribb, amikor a munkavállaló számára beszerzik ugyan a munkavállalási engedélyt, ő kiváltja a megfelelő vízumot, de az adóhatóságokhoz, ill. TB-hez nem jelentik be, az adók és járulékok fizetése elmarad, s erről adott esetben a munkavállaló nem is tud. Természetesen a külföldi munkavállalók között is megtalálhatók a feketemunka, adóelkerülés azon formái, amit a magyarok jellemzően alkalmaznak. A nem magyar állampolgárok több csoportjánál – letelepedettek, menekültek, diákok – nincs is szükség munkavállalási engedélyre, a rejtett gazdaságban való részvételük feltehetően hasonló a magyarokéhoz. VIII.5.1
A foglalkoztatás időtartama (Alkalmi - időszakos - állandó munka)
A Magyarországon illegálisan dolgozó külföldiek egyik jellegzetes csoportjába olyan munkavállalók tartoznak, akik gyakorlatilag folyamatosan Magyarországon dolgoznak, de néhány nap hét vagy hónap munka után hazatérnek, majd újra átjönnek munkát vállalni. A környező országokból érkeznek, többségük magyar nemzetiségű, tehát beszéli a nyelvet, és ismerősei, rokonai vannak az országban. Ők tulajdonképpen ingázók, akiknek állandó lakóhelye más országban van, és a megélhetésük teljesen Magyarországról származik. A külföldi munkavállalók egy másik csoportja határmenti vidékekről származik, és rendszeresen átjár Magyarországra, hogy itt alkalmi munkát végezve kiegészítse jövedelmét. Leginkább jellemző ez román állampolgárokra, bár sokan jönnek Ukrajnából is. Sokan közülük áthozott árukkal, az utóbbi időkben cigarettával kereskednek. Többségük bármilyen munkát elvállal, legyen az mezőgazdaságban, építkezésben, háztartási munka stb. Az állandó alkalmazottakat már sokkal inkább engedéllyel foglalkoztatják: nem csak azért, mert a (jó) munkavállalók nem vállalják az ezzel járó bizonytalanságot Ez biztosabb foglalkoztatónak is, nem csak az ellenőrzés veszélye miatt, hanem azért is, mert így inkább számíthat munkására hosszú távon. Ez az igény és gondolkodás különösen nagyobb vállalkozásoknál tapasztalható. A kisebbek hosszú távon nemigen (mernek) tervezni „Nagyobb vállalatoknál jellemző a hosszú távú foglalkoztatás, de ismereteink szerint viszonylag nagy a fluktuáció az építőipari munkapiacon. Sajnos a középtávú foglalkoztatás elsősorban a kisvállalkozásokra jellemző, ahol magas a csődeljárások száma. Napi, illetve alkalomszerűen pár napra vagy hétre jellemzően a „Moszkva téri emberpiacon” keresnek építőipari munkást.” (#901 ÉFÉDOSZSZ elnök) 88
VIII.5.2
Szakképzettség
Az informális munkaerőpiac egy nagy szegmensében szakképzetlen alkalmi munkaerőre van szükség. Ez jó lehetőségeket biztosít azoknak, akik hajlandók rossz körülmények között alacsony fizetésért dolgozni. Nem meglepő hát, hogy az illegálisan dolgozó külföldiek jelentős része ilyen, szakképzettséget nem igénylő munkákat végez. A szomszéd országokból érkezők jelentős része túlképzett a Magyarországon végzett munkájához képest. Az 1999-ben végzett kérdőíves vizsgálatunk szerint az Ukrajnából érkezett munkavállalók több mint kétharmada végzettségénél alacsonyabb képzettséget igénylő munkakörben dolgozott. Bizonyos mértékig ez előnyt jelent számukra az elhelyezkedésnél: a magasan képzett külföldi munkaerő alkalmazása betanított- vagy segédmunkásként ténylegesen képzett munkákra igen elterjedt az építőiparban. Jól jellemezte a helyzetet egyik interjúalanyunk “Itt nálunk, Beregszászban egy munkás sok mindenhez ért, ha azt mondják, hogy betonozzon, akkor betonozik, ha kerítést kell csinálni, akkor kerítést fog csinálni. Sőt, hegesztéshez is ért, azért szóval ilyen dolgok.” (#400) A válaszadók kevesebb, mint fele tudott elhelyezkedni szakképzettségének megfelelő helyre, további 15% pedig szakképzettségének megfelelő szinten, de más szakmában. A megkérdezettek egyharmada végzett alacsonyabb szakképesítést igénylő munkát. Ez az arány a képzettséggel növekszik: a szakképzettek 30%-a, a középfokú végzettségűek 40%-a, és a diplomások közel fele végez ilyen munkát. 9. ábra
Ez a munka megfelel szakképzettségének?
összesen
felsőoktatás
középfokú oktatás
szakmunkás
alapfokú oktatás 0% igen
10%
20%
30%
40%
azonos szint, de más szakma
50%
60%
70%
80%
90%
100%
nem, alacsonyabb képzettséget igényel
Mint azt korábban már említettük, az újonnan érkezettek feltehetően kevésbé képzettek, a 89
változás azonban nem olyan mértékű, hogy a fenti tendenciákat cáfolná. Az interjúalanyaink között 2006-ban is hasonló arányokat tapasztaltunk. Egyes szakértők szerint a nagyobb szakképzettséget igénylő munkáknál nem is jellemző a külföldiek feketefoglalkoztatása. A Parlament foglalkoztatási bizottságának elnöke (MSZP választmányi elnök) szerint: “A külföldiek fekete munkavégzése leginkább néhány, elsősorban élőmunka-igényes területen jelenik meg, az idényjellegű mezőgazdasági munkában, építőiparban, és kevésbé látom azt, hogy ez magasabb képzettséget igénylő területen problémát okozna. Aki pedig szociális, vagy egészségügyi területen dolgozik, azok nem feketén, hanem munkavállalói engedéllyel, regisztrált munkavállalóként teszik ezt. De a legtöbbször így van ez az iparban is. A külföldi munkavállalónál az érhető tetten, hogy bizonyára egy alacsonyabb bérért végzi el ugyanazt a munkát, azt hiszem, ez a foglalkoztatás egyik fő oka.” (#12) Emellett bizonyos szakmákban (pl. ács) nagy a képzett munkaerő iránti igény is, amire nincs elég magyar munkavállaló. Ez az igény viszonylag gyorsan és rugalmasan kielégíthető külföldi – főként román és ukrán – munkavállalókkal. A megkérdezett szakértők többsége szerint a külföldiek alkalmazása a nem megfelelő magyar szakképzés következtében kialakult hiányok pótlását célozza. A Munkaügyi Minisztérium szakértője 24 szerint: “Ezekben az országokban még az a szakképzési rendszer van, ami a két háború között volt idehaza. A nagy cégek a saját igényeik szerint tanították meg a szakmát. Ezekhez a cégekhez rang volt bejutni, biztos állást jelentett. Ilyen cégek Magyarországon már nincsenek. A szakképző iskolák már csak elméletet tanítanak. A határon túliaknál viszont a gyakorlati képzés még megtalálható. Gyakorlati képzőhelyekre lenne szükség, ahol az utánpótlást meg lehet teremteni, és közben a hiányzó munkaerőt az országba invitálni úgy, hogy a következő nemzedéknek a hazai piacon ne legyen elhelyezkedési problémája.” Ezt támasztja alá a migrációs tárcaközi bizottság titkárának véleménye is: „A szakképzéssel gondok vannak, szétesett az elmúlt tíz-tizenkét évben. Az európai uniós tagsággal járó feladatok, illetve a gazdaság a helyzete már a képzettebb munkaerőt 24
FMM Foglalkoztatáspolitikai főosztályvezetője, 2004.
90
igényel, tehát most már nem a bérmunkarabszolga-típusú tevékenységek, hanem a szakmunka
kezd
dominálni.
Most
Magyarországon
közel
százötven-kétszázezer
szakmunkás hiányzik, miközben a másik oldalon négyszázezer olyan ember van, akinek semmilyen végzettsége nincs.” (#8) Megoszlanak a vélemények ugyanakkor a szakképzettség értékéről. Egyes területeken az alkalmazott
technikáknak
nem
megfelelőek
az
ismeretek,
ami
esetenként
súlyos
következményekkel, esetleg balesettel járhat. Az OMMF vezetője szerint: „Mi azt munkavédelmi oldalról pontosan látjuk, hogy a Romániából, Ukrajnából ideérkező,
valamilyen
szakképzettséggel
rendelkező
embereknek
a
szaktudása,
technológiai ismerete, műszaki jártassága messze nem azonos a magyar munkaerő felkészültségével. Nem véletlen az, hogy messze az európai szint feletti balesetszám jellemzi a magyar építőipart. Közel háromszor több a munkabaleset Magyarországon, mint Ausztriában. És ez csak az, amiről mi tudomást szerzünk. Akkor még hol van az, amit eltitkolnak? Évek óta tudjuk, látjuk, hogy úgy kerülnek be sérültek kórházakba, orvoshoz, hogy, letagadják, hogy dolgoznak, nem jelentik be ezeket a baleseteket.” (#15) Van, aki azt mondja, hogy ha külföldit alkalmaznak, az elfedi azt a hiányt, ami kikényszerítené a szakképzés átalakítását. Az MSZOSZ ügyvivője ezzel ellentétes nézetet képvisel: „Ha van egy szakma, amelyben nagyobb arányban foglalkoztatnak külföldieket, ráadásul legálisan, akkor az rávilágít arra, hogy ott hiány van. Akik döntési helyzetben vannak, azoknak ezt tudniuk kell… és abból indulva ki, hogy mindenki a dolgát végzi, foglalkoznak is majd ezzel. Ha fekete a foglakoztatás, az nehezebb, de akkor nyissam ki a szememet, és akkor az is látható. Ténylegesen nem fedi el.” Szerinte a lényeg az, hogy legális-e a foglalkoztatás. „Nyilvánvaló, hogy ahol a munkaerőpiacon valamilyen lyuk van, valami hiány van, ott az igény kielégítésére jelentkező is lesz. Amennyiben ez legálisan zajlik, tehát a munkaügyi központon keresztül, és a különböző lépcsőket a szabályok szerint végigjárják, akkor az már legális foglalkoztatás, nincs vele gond. A szakképzéssel általánosságban ott a probléma, hogy van-e köze a való élethez, és hogy lehet tervezni.” (#9) Összességében
megállapítható,
hogy
a
szabálytalanul
foglalkoztatott
külföldiek
szakképzettségi struktúrája, ha nem is ellentmondások nélkül (alul-, illetve túlképzettség), de megfelel a magyar munkaerőpiac érintett szegmensei szükségleteinek. Ez pedig az adott területeken a külföldiek foglalkoztatásának hosszú távú fennmaradását valószínűsíti. A
91
helyzeten a magyar szakképzési rendszer, illetve a jogi szabályozók változása módosíthat. VIII.5.3
Érintett cégtípusok -nagyság, vállalkozás jellege
Külföldiek szabálytalan foglalkoztatása – csakúgy, mint a feketefoglalkoztatás általában – jellemzőbb a kis vállalkozásoknál, míg a nagyobb cégeknél csak elvétve fordul elő. „A külföldi munkavállalók mikrovállalkozásokban találnak valamilyen – legális vagy nem legális – módon munkát. A probléma nem ott van, ahol ötven-száz vagy még nagyobb létszámú csoportok dolgoznak, mert ott nem lehet elkerülni a regisztrációt, hanem ott van, ahol egyesével, kettesével. Ebből pedig elég sok van, és ezeknél nehéz rákényszeríteni a regisztrációra. Szankcionálni lehet, és példát lehet statuálni.” (#9 MSZOSZ ügyvivő) Ez azonban gyakran csak a felszín: a nagyobb vállalkozások, melyek sokkal inkább ki vannak téve az ellenőrzés veszélyének, alvállalkozók közbeiktatásával oldják meg munkaerőigényüket (jellemzően az építőiparban, de néha a mezőgazdaságban is). Ahogy azt – többek között – az Építőipari szakszervezetek elnöke elmondta: “A
feketemunka
az
építőipar
egyik
rákfenéje
a
sok
közül.
Követhetetlen,
ellenőrizhetetlen. A munkavállalók többsége kisvállalkozásokban van foglalkoztatva. Oda az ellenőrzés az életben el nem jut. Eljut egy nagy bank-építkezésre, egy nagy lakóparképítkezésre, áruház-építkezésre, de egy kis lakás építéséhez, ahol 2-3-10 ember dolgozik, oda soha. Van törvény, van rendelkezés, de nincs, aki ezt ellenőrizze, mert magának az államnak is kicsi az apparátusa rá, meg én úgy gondolom, úgy vannak vele, hogy nem nagyon abajgatják, mert valamiből meg kell élnie.” (#901) Egy másik szakértő is a kisvállalkozások szerepét emeli ki, de egy kicsit más vonatkozásban: “Magyarországon 3,800 nagyvállalat van, ezek 80 százaléka a Dunától – Budapestet beleérve – nyugat felé van. Most akkor a kicsik vagy nagyok lehetnek érintettek Szabolcsban? Amilyen van. Olyannal rengetegszer találkozom, hogy a nagyvállalatok panaszkodnak,
hogy
azért
vannak
versenyhátrányban,
mert
szabálykövetésük
automatikusan sokkal nagyobb, mint a kisvállalatoké. Ebben biztos van igazság, de nem minden esetben igaz. Tudok olyan nagyvállalatot, amelynek – néhány vezetőt leszámítva – nincs is dolgozója, csak munkaerő-kölcsönzést csinál, és bármikor egy hét alatt kivonul. És tudok olyat, amelyik tényleg rettenetesen betartja a szabályokat, és még szakszervezet is van, de ez azért nem tipikus nálunk.” (#6 VOSZ társelnök, egyetemi oktató) 92
A feketemunkát végző külföldiek többsége alkalmazott, önállóan általában kereskedőkként, esetenként az építőiparban dolgoznak. A mezőgazdaságban is előfordul, hogy adott munkákat önállóan vállalnak fel külföldiek, vagy legalábbis csoportosan jelentkeznek. Ugyancsak az építkezéseknél jellemző, hogy – esetenként már letelepedett külföldiek önállóan, vagy magyar társ bevonásával – vállalkozást alapítanak, s a szükséges munkaerőt „otthonról” biztosítják. Az állandó munkatársakat többnyire munkavállalási engedéllyel alkalmazzák (persze minimálbéren bejelentve, illetőleg olyan bérrel, amire már adnak tartózkodási engedélyt) az alkalmi munkáknál viszont nincs bejelentés.
93
IX. Élet és munkakörülmények A Magyarországon feketemunkát végző külföldiek élet és munkakörülményei – ritka kivételektől eltekintve – a kiszolgáltatottságot jelzik, nagymértékű kizsákmányolásra utalnak és a jelenségkör árnyoldalaként értelmezhetőek. A negatív jelenségek eleve a külföldi munkavállalók illegális helyzetéből, a legálisan dolgozó munkavállalókat védő jogszabályok és intézmények hiányából fakadnak. Hozzájárul ehhez a munkavállalás ideiglenes instabil jellege, de a függőség is. Megnyilvánul ez a munkafeltételekben, a munkabérekben, a lakáskörülményekben, a minimális szociális biztonság és egészségügyi ellátás hiányában. Mindez azt eredményezi, hogy az illegális külföldi munkavállalók olyan élet- és munkakörülmények között élnek, amely messze elmarad a Magyarországon az alsó és középrétegekben meglévőtől, amely a XXI. században érvényesülő európai normákhoz képest méltatlannak tekinthetők. Ilyen körülmények között hiányoznak a minimális jogszerűség, jogbiztonság és érdekérvényesítés lehetőségei is. IX.1. Munkafeltételek A Magyarországon feketemunkát vállalók munkafeltételei nélkülözik az elemi biztonságot, ellentmondanak az Európai Unió munkafeltételekre vonatkozó előírásainak, súlyos kiszolgáltatottságot és kizsákmányolást jelenítenek meg. „A külföldiek fekete munkavállalása a magyarokétól annyiban különbözik, hogy messze kiszolgáltatottabbak. Jövedelemben, mindenféle módon, nem megfelelő információkkal bír, kevésbé ismeri a viszonyokat, a szabályokat: Akkor is, hogy ha magyar nemzetiségűekről van szó. Nem véletlenül foglalkoztatja őt a munkáltató, hanem azért, mert neki jobban megéri. Ez feltételezi, hogy alacsonyabb bérért vagy tovább fog dolgozni – ez a kiszolgáltatottság. Ebbe minden belefér.” (#9 MSZOSZ, ügyvivő) A feketefoglalkoztatás nem feltétlenül tételez fel kölcsönös bizalmat munkavállaló és munkaadó között, a munkavállaló kiszolgáltatottabb (túlórák, elbocsátás stb.). Vannak olyan vélemények
is,
miszerint
a
munkaadó
is
kiszolgáltatott
helyzetbe
kerülhet
a
feketefoglalkoztatás révén: részben azért, mert munkavállalói következmények nélkül otthagyhatják munkahelyüket, másrészt a munkaügyi ellenőrzések szankciói elsősorban őket sújtják. A külföldiek kihasználása legmarkánsabban munkaintenzitásban és a munkaidőben érhető tetten. Ezek olyon tényezők, melyek egyben magyarázzák is, hogy miért alkalmaznak a 94
vállalkozók külföldi feketemunkást (magyar feketemunkás helyett). A munkaidő az esetek többségében súrolja, de inkább meghaladja a MT-ben megszabott határt és jóval hosszabb, mint ami a megfelelő területen a magyarokra jellemző. Az is jellemző, hogy jóval intenzívebben dolgoznak a helyieknél, olyan feltételek között, amit a magyarok általában nem vállalnak. „Rendkívül keményen kellett dolgozni” panaszolta egy szállodai takarítónőként dolgozó fiatalasszony. Indulattal beszél a főnöknőről, aki kizsigerelte őt és a többi külföldieket: „A magyarországi munkásoknak csak egy emeletet kell takarítani, a romániaiaknak kettőt. És ez se volt elég. Közben meghalt az édesapám, hazamentem, és utána már nem fogadtak vissza.” Az építőiparban a külföldiek feketemunkájánál meglevő munkafeltételeket az egyik szakszervezeti vezető így jellemezte: „A munkaidő javarészt meghaladja a napi nyolc órát, de ez nem kirívó, mert jellegét tekintve idénymunka ,ezért az Építőipari Ágazati Kollektív Szerződés 10 órát is lehetővé tesz a legális munkavégzésre. Jellemző viszont az is, hogy nem adnak megfelelő mennyiségű szünetet a nehéz fizikai munka után.( az ÉFÉDOSZSZ szorgalmazza a 20 perces ebédszünet munkaidőbe való építését.)Probléma, hogy „nincsenek biztosítva a megfelelő szálláshelyek, nem elégséges a munkásszállók száma és nem megfelelőek a biztosított körülmények, főleg a barakkokban vannak minősíthetetlen körülmények között elszállásolva az emberek. Jellemző a szociális helységek hiánya, vagy hiányos felszereltsége. Az építőipari munkások gyakran olyan munkahelyeken dolgoznak, ahol nincsen biztosítva a vizesblokk, nincs megfelelő hely az étkezéshez.” (#901) Jellemző a hat napos munkahét és 10 órás munkanap: igaz, ez részben abból adódik, hogy a külföldiek jellemzően olyan ágazatokban dolgoznak (építőipar, mezőgazdaság, ezen belül is idény- és alkalmi munkák) ahol a legális munkaidő is hosszabb, a munkafeltételek általában is keményebbek. Sokan dolgoznak heti 60 óránál is többet (ami a Munka Törvénykönyve szerinti abszolút maximum, túlórával együtt). A hévégi munka általános, annak ellenére, hogy ugyanúgy fizetik, mint máskor. “Ha valaki kiszolgáltatott, és mondjuk azt mondják neki, hogy még dolgozz fél órát, túlórázz, akkor valószínűleg a béréért el fogja végezni, mert ennek a másik oldala az, hogy nem kap érte semmit.” (#12 a Parlament foglalkoztatási bizottságának elnöke) 95
A külföldi munkavállalók többsége maga is abban érdekelt, hogy sokat dolgozzon: minél rövidebb idő alatt minél több pénzt tudjon félretenni (ahelyett, hogy szórakozóhelyeken költené a megkeresett pénzt, hiszen többnyire igen szegényes szállásán nem is igen tudna mit kezdeni az idejével). Sokaknak az az ideális munkahely, ahol korlátozás nélkül lehet túlórázni. „...mi úgy mentünk oda, hogy dolgozni szeretnénk napi 10-12 órát. Nem járunk szórakozni, mi pénzt keresni jöttünk. Nem szóltak bele, hogy mit csinálsz munka után, szombaton csak akkor mentél be, ha akartál, az más kérdés, hogy mi akartunk.” (kárpátaljai varrónő) Gyakoribb eset lehet, amit egy fiatalabb, építőipari munkán dolgozó fiú mesélt. Szóvá tette, hogy vasárnap nem akar dolgozni. A főnök belement, hogy a vasárnapi munka nem kötelező, „De sürgős munka esetén ezt nem fogadják el, kötelezvényt írattak alá velünk, hogy a művezető utasítására bármikor rendelkezésre állunk. (…) ha túl sok az ember, a legkisebb kifogásért is hazaküldenek”. Az ILO-felvétel adataiból a következő kép rajzolódik ki a Magyarországon feketén dolgozó külföldiek munkaidejéről: 30%-uk dolgozott hetente (legfeljebb) 5 napot, ugyanennyien viszont heti 7 napot töltöttek munkával. Kétharmaduk legalább napi 9 órát dolgozott, ebből 15%, illetve 20% 12 órát vagy többet. 15. tábla
Heti munkaórák száma a foglalkoztatás típusa szerint
munkaóra /hét -39
bejelentett10,9
fekete
alkalmi
egyéb
Összes
4,3
28,4
41,9
18,8
40
27,3
11,6
10,8
9,5
13,5
41-49
14,5
18,1
8,1
13,5
14,4
50-59
14,5
14,5
14,9
9,5
13,5
60-69
12,7
23,9
21,6
12,2
19,1
70-
20,0
27,5
16,2
13,5
20,8
55
138
74
74
341
N
A túlmunka sokszor leginkább megterhelő formája – egyben a külföldiek alkalmazásának egyik fontos előnye – a rugalmas alkalmazkodás a munkáltató szükségleteihez. A munkahely közelében elszállásolt dolgozók bármikor bevethetők az üzemmenetben felmerült problémák megoldására. “Ledolgoztál x időt, de fél tízkor bejöttek, hogy lemaradtunk egy zsákkal, ott éjjel-nappal 96
a munka volt. Köteles voltál, mert ott laksz, nem fizetsz albérletet, ezért kárpótlásul. Felébresztettek hajnali fél háromkor, hogy nem megy a csomagolás, és reggel megy a kamion, akkor menni kellett.” (kárpátaljai varrónő) A szabadnapokra vonatkozó szabályok betartásához hasonló arányban tartják tiszteletben a munkáltatók a munkavállalók fizetett szabadsághoz való jogát: A bejelentett dolgozók egyharmada nem kap egyáltalán szabadságot. Talán meglepőbb ennél, hogy a feketemunkások közel negyedének viszont azt állítja, biztosít a munkáltatója fizetett szabadságot. A heti munkanapok számával egyébként korrelációt mutat az, hogy kap-e valaki szabadságot (azaz a 6-7 napot dolgozók jelentősen kisebb arányban kapnak fizetett szabadságot) mind a bejelentett dolgozók, mind a feketemunkások körében, alátámasztva azt, ahogyan a munkavállalók maguk értékelik a munkaadókat. Összefoglalóan
megállapíthatjuk,
hogy
a
külföldiek
kihasználása
a
mértéktelen
munkaterhelésben, munkaintenzitásban és munkaidőben nyilvánul meg. Hiányoznak a munkavégzés biztonságának legalapvetőbb feltételei, és a jogvédelem lehetőségei. E kérdéskörben az illegális munkavállalók egyértelmű vesztesei a helyzetnek, de a munkáltatók szempontjából sem kizárólag előnyök érvényesülnek. IX.2. Munkabér A Magyarországon dolgozó külföldieket – akár legálisan, akár feketén dolgoznak – általában, bár nem mindig, rosszabbul fizetik, mint a hazaiakat. A bérekben jelentős eltérések vannak az ágazat, a munka típusa és a munkavégzés helye szerint is. Ahol a külföldiek magyarokkal együtt dolgoznak, vagy ha különösen jó munkaerő-piaci helyzetük, a fizetések hasonlóak. Így kisebb, vagy egyáltalán nincs bérkülönbség az építőiparban, különösen a hiányszakmáknál (pl. ács), s esetenként kirívóan nagyok az eltérések a mezőgazdaságban. (különösen az elszigetelt területeken (pl. tanyákon), vagy külön csoportokban dolgozó külföldieknél. A Parlament foglalkoztatási bizottságának elnöke szerint a külföldiek bére 10-30%-kal alacsonyabb lehet. „Nincs előttem statisztikai adat, és a Moszkva téren sem járok eleget, de úgy látom, hogy jó néhány százalékkal a magyarországi bérek alá kínálnak a külföldiek, szerintem 1030%-kal alacsonyabb bérért is elvégzik ugyanazt a munkát. Tehát ha az építőiparban mondjuk 1,000 Ft-ot kap egy napra egy magyar feketemunkás, akkor szerintem már 800 Ft-ért lehet találni határon túli fekete munkavállalót.” (#12) Egy másik parlamenti képviselő szerint viszont:
97
„Itt nincs különbség, hogy magyar vagy egy külföldi a munkavállaló, itt elvégzett munka van. A teljesítmény-, vagy napidíj jelenleg átlagosan 3,500 forint naponta. Az más kérdés, hogy nem 20 napot, hanem ennél többet, szombat vasárnap is maradnak, így majdnem 25-30 napot dolgoznak egy hónapban. 100,000 Ft-os nettó összeg fog kijönni egy hónapra. Tehát ha az utóbbi időben alkalmazott munkadíjat nézzük, nyugodtan elmondhatjuk, hogy ha a magyarországi minimálbér dupláját nem is kellett megadni, azt 70-80%-kal meghaladta.” (#10) A minimálbérnél alacsonyabb fizetés nem jellemző, de nem is kivétel. A kilencvenes évek elején gyakrabban előfordult, hogy külföldiek éhbérnek nevezhető összegekért vállaltak munkát Magyarországon. Akkor még alig, vagy egyáltalán nem rendelkeztek információkkal, sokan a letelepedés, vagy a továbbvándorlás szándékával jöttek. Emellett az árkülönbségek igen nagyok voltak, így azoknak, akik haza akartak menni, még ha minimális összeget tudtak csak hazavinni, akkor is megérte. „…A Kárpátaljaiak kevesebbet kapnak, mint a magyar munkások, mert hát az a magyar gazda tudja, hogy nekünk még az is jó.” Ma már a legtöbb munkavállaló korábbi tapasztalatai alapján tudja, hogy hova menjen, és mennyit kérhet a munkáért. Ahogy egy kelet-magyarországi gazda hangsúlyozta: “Ha kevesebbet fizetek, akkor átmegy a szomszédomhoz dolgozni, és nem találok a helyére másikat. Nem tesz jót az üzletnek.” Egyes munkáltatók kirívóan keveset fizetnek. 2004-ben, mikor egy szakképzetlen építőipari segédmunkás átlagos napidíja 3,000 forint volt, találkoztunk olyanokkal, aki keményen dolgoztak 1,000 forintért, s ha elégedettek nem is voltak, nem panaszkodtak. Egy romániai cigány fiatalember a bérezéséről, ellátásáról ezt mondta: “Napi 1,000 forintot keresek, a szállás és az ellátás ingyen van. Ez elég arra, hogy valamit félretegyek, a többit meg amíg fiatal vagyok, magamra költöm.” Egy építkezésen dolgozó román férfi panaszkodott ugyan az alacsony bérre, de hangsúlyozta, hogy ez még mindig jobb, mint otthon: “Az élet kemény. Ha olyan szerencsés vagy, hogy szombaton és vasárnap is dolgozhatsz, a hét minden napján, akkor 1-200 eurót is össze tudsz gyűjteni, aminek java részét hazaküldheted. A legtöbb, amit egy napra kifizetnek, 3,000 forint. Egy hónapra így 90,000 forint jön ki, de ebből lejön 15,000 forint a szállásra és ellátásra, költ az ember
98
cigire, telefonkártyára, hogy haza tudjon telefonálni, meg ugye meg kell venni még a buszjegyet is. Szégyellem magam, ha nem tudom felmutatni a jegyet az ellenőrnek. Becsületes embernek tartom magam, csak a csalók potyáznak, és fizetnek büntetést. Szóval hó végére legfeljebb 40-50,000 forint marad, amit hazaküldök. De még így is hatszor annyi, mint amennyi segélyt a feleségem kap az államtól. Ez többé-kevésbé elég arra, hogy etessük a gyerekeket.” A legtöbb külföldi munkavállaló itt sokkal többet keres, mint amit otthon kaphatna. Ez a magyarországi tartózkodás egyik legfőbb motivációja. Ha kevesebbet is kapnak, mint amit egy magyar kapna ugyanezért a munkáért, nem teszik szóvá, meg vannak elégedve helyzetükkel. “Ha csak 30-40,000 forintot tudok hazaküldeni, már elégedett vagyok, mert ez elég arra, hogy eltartsam a gyerekeimet és a szüleimet, és tudom, hogy ezt a pénzt nem tudnám megkeresni Romániában.” Az 1999-es kérdőíves felmérésben a válaszadók valamivel több, mint fele értékelte úgy, hogy legalább annyi fizetést kap, mint amennyit egy magyar kapna ugyanazért a munkáért, míg 40%-uk úgy vélte, hogy kevesebbet kap. Az átlagosnál rosszabbnak tartják helyzetüket az Ukrán állampolgárok: csak egyharmaduk vélte úgy, hogy nem kap kevesebbet, mint egy magyar, míg a Romániából érkezettek fele, s más kelet-európai migránsok 80%-a. 10. ábra
A fizetés értékelése a magyarokéhoz képest (1999)
100% 90% 32
80% 70%
44
60%
52
54
66
Sokkal jobb Kicsit jobb
79
50%
Ugyanolyan
40%
Kicsit rosszabb Sokkal rosszabb
30% 20% 10% 0% Férfi
Nő
Román
Ukrán
Más KKE
Együtt
A gombapincében dolgozó interjúalanyaink mind (6 fő) rokonokon, ismerősökön keresztül
kerültek
ide.
Közülük
többen
már
korábban
is
vállaltak
munkát
Magyarországon, egyikük a rendszerváltás óta folyamatosan itt él. Említették, hogy a 99
kezdeti időszakban előfordult, hogy különböző munkahelyeken (építőipar) nem fizették ki őket, vagy nem annyit, amennyi az előzetes megállapodásban szerepelt. Ez mindannyiuk számára reális veszélynek tűnik, még a legfiatalabb is konkrét – ismerősével megesett – történetet tud mesélni, hogy magyarországi munkahelyen nem fizettek a munkásoknak. Ezen a munkahelyen láthatóan azt értékelik, hogy biztosnak tűnik, és hogy a fizetésüket (annyit, amennyit) megbízhatóan megkapják. (#m7) A munkabér a külföldiek munkavállalásának oly mértékben meghatározó motivációja, hogy a magyar munkavállalók túlnyomó többségéhez viszonyítva sokkal jobban háttérbe szorítja a munkaidővel, munkakörülményekkel, szociális biztonsággal kapcsolatos megfontolásokat. Hiányhelyzetekben még a külföldi illegális munkavállaló is elérhet a hazaiakkal versenyképes bért, különösen, ha együtt dolgozik magyarokkal. A gyakoribb eset azonban a méltatlanul nyomott bérszínvonal, a súlyos kizsákmányolás, esetenként olyan feltételekkel, melyek magyar állampolgárok számára teljesen elfogadhatatlanok volnának. Miután a külföldi illegális munkavállalók többnyire olyan területeken végeznek munkát, ahol nincsenek versenyben magyar állampolgárokkal, ezért nincs jelentős szerepük a magyarok bérszínvonalának visszafogásában. IX.3. Egészségügy és szociális biztonság Az egészséggel kapcsolatos problémák jól jelzik a Magyarországon szabálytalanul dolgozó külföldiek hátrányos helyzetét. E problémákat a következőkben foglalhatjuk össze: •
a külföldi munkavállalók gyakran nehéz élet- és munkakörülményeinek egészségi kockázatai és egészséget rontó hatásai;
•
a nem megfelelő egészségügyi ellátás, illetve akut és sürgősségi betegellátás elérhetőségének hiánya;
•
a krónikus betegségek hosszú távú kezelésének, valamint a rehabilitáció lehetőségének teljes hiánya. Engedély nélküli foglalkoztatás esetén a társadalombiztosítás, s így a magyarországi szociális ellátás hiánya;
•
a migránsok szükségleteit kielégítő alacsony küszöbű szolgáltatások hiánya;
•
az egészségügyi információkból, tanácsadásból és megelőző szolgáltatásokból való kirekesztettség;
•
a társadalmi támasz és rekreáció teljes hiánya.
Az ILO felmérésben a válaszadók több, mint 40%-a azt mondta, hogy betegség esetén 100
hazautazik, ami persze baleset, súlyosabb betegség, akut problémák esetén aligha megoldás, akkor sem, ha viszonylag közelről jönnek. Körülbelül 20% gondolta úgy, hogy itt orvoshoz tud fordulni: „szokásos” vagy magánrendelésen fizet az ellátásért, hivatalosan, vagy zsebbe, esetleg más TB kártyáját használja fel. Minden tizedik magát kezeli, másik 10% bízik abban, hogy valaki majd segít. Ez a valaki kisebb részt rokon, vagy közeli ismerős, de leginkább a munkáltató. Az viszont már más kérdés, hogy a munkáltató valóban hajlandó-e segíteni. További 10% abban bízik, hogy ez nem lesz gond, mivel eddig nem volt beteg. Az interjúkban számos negatív tapasztalattal találkoztunk. Voltak olyan esetek, amikor a munkásoktól megtagadták az orvosi segítségnyújtást baleset, vagy betegség esetén. “Ha rosszul vagy, szedjél gyógyszert. Ha bejön a kamion, és munka van, akkor lehet neked egy epilepsziás rohamod, fetrenghetsz a földön, akkor sem érdekel senkit. Nem számít, hogy ki csinálja, ha van a gép, akkor azt a fázist meg kell csinálnia valakinek, annak menni kell.” (kárpátaljai varrónő) Még a hivatalosan, munkavállalási engedéllyel foglalkoztatottaknak sem biztos, hogy van TB kártyája. Körükben is gyakori, hogy nem tudják, hogy jár az ingyenes egészségügyi ellátás. Ezt nehezíti a szabályozás bonyolult, nehezen átlátható volta. Az illetékes ügyintézők sem mindig ismerik a vonatkozó jogszabályokat. Általános, hogy a külföldi foglalkoztatottak a munkavégzést előbbre helyezik az egészségüknél, illetve, hogy nem törődnek az egészségre káros munkakörülményekkel. Maguk a munkahelyek is olyanok azonban, ahol alig, vagy egyáltalán nem érvényesíthetők az EU munkabiztonsági előírásai. Alig fordul elő, hogy fizetett betegállományt kapna valaki, a betegállomány első pár napját ugyanis a munkáltatónak kell fizetni, egy hosszabb betegállomány esetén pedig fizet ugyan a TB, de ehhez a papírmunkát el kell intézni. A munkáltatók jobban szeretik házon belül elrendezni a dolgokat, mintsemhogy orvoshoz vigyék a munkavállalót. “Két évet dolgoztam: egy évet feketén, egy fél évet munkavállalásival, de akkor sem volt meg a zöld kártyánk, tehát orvosilag semmiféle ellátást nem kaptunk volna, ha valami baj történik. Egy srác ott megbetegedett, még tablettát sem kapott. Két vagy három napot ott volt a munkásszálláson, azt mondta a főnök "Na jó, majd hozok valami tablettát, maga csak feküdjön, pihenjen!", szegény feküdt, pihent, de azt a három napot nem fizette ki neki senki. A saját zsebére volt beteg. Senki nem törődött vele, hiába volt 101
munkavállalásija. Így kitoltak velünk az ottaniak, a magyar főnökség.” (ukrán ács) Az egészségügyi problémák “megoldásának” egy szélsőséges esetét egy munkaügyi felügyelő a következőképp illusztrálta: Románok dolgoztak a földeken, amikor egyikük hirtelen összeesett, és meghalt. Másnap a holttestet a határ másik oldalán találták meg, elkerülendő a magyarországi illegális foglalkoztatásból adódó komplikációkat. A minimális ellátás biztosítása sürgős esetekben, vagy a gyógyszerrel való ellátás sok külföldi szemében már a nagylelkűség netovábbja. A munka áll mindenek felett, még az egészség felett is, gyakran maguk a munkavállalók számára is. Sok esetben nyilatkoztak úgy, hogy még betegen is nekiállnának dolgozni. Még tragikusabb a helyzet akkor, ha a beteg vagy balesetet szenvedett munkavállalótól megtagadják az egészségügyi ellátást. Egy esetben például elmondták nekünk, hogy egy munkást súlyos ütés ért a fején, és erősen vérzett. A munkáltatója nem vitte kórházba, csak bekötözte a fejét. Egy másik interjúból az derült ki, hogy az egyik külföldi munkás pénz és papírok hiányában betegsége – feltehetőleg hepatitisz – ellenére nem mehetett kórházba. Munkáltatója ugyan megígérte, hogy beszerzi a munkavállalási engedélyt, de ezt nem tette meg. Vízuma lejárt, illegálisan tartózkodott Magyarországon. Attól félt, ha papírok nélkül odamegy a kórházba, jelenteni fogják a rendőrségen, és kiutasítják az országból. „A szociális ellátásukról pedig annyit, hogy itt lehet rémhíreket keresni. De én tudok olyan történeteket is, például amikor én olyan szőlőbe jártam barátokhoz dolgozni, ahol románok voltak, nagyobb volt a reggeli, mint amikor csak magyarok voltunk ott. Az ebéd is komoly, tehát húsétel, a vacsorát pedig vagy odaadják nekik, vagy pedig kifizetik készpénzben. Na, most a vacsora sem egy kocka dzsem; szalámit vágnak, kenyeret adnak, paprikát, paradicsomát, uborkát, sajtot. Tehát rendes, kalóriás étel.” (#17 Soltvadkert, Művelődési Ház igazgatója) A külföldi munkavállalók számára a szociális biztonság alapfeltételei hiányoznak. Nincs társadalom-, beteg- és nyugdíjbiztosítás. Nem léteznek a szükséges jogintézmények, nincs lehetőség érdekvédelemre. Nincs kihez fordulni, teljes a kiszolgáltatottság. A munkáltatók oldaláról a külföldiek illegális foglalkoztatásának egyik jelentős motiváló tényezője kétségtelenül az, hogy a társadalom- és egészségbiztosítások költségei ilyen módon megtakaríthatóak, ami az alkalmazott munkaerőt még olcsóbbá és kiszolgáltatottabbá teszi. Mindez egy méltatlan, és a mai Európában elfogadhatatlan helyzetet eredményez.
102
Mivel a külföldiek munkavállalásával a magyar munkaerő-piacon hosszútávon számolni kell, elengedhetetlen kidolgozni olyan intézkedéseket, amelyek előrelépést jelenthetnek a jelenlegi embertelen viszonyokhoz képest. A hazai társadalombiztosítási rendszer reformja kapcsán érdemes végiggondolni a létrejövő új biztosítási rendszer külföldi munkavállalásra gyakorolt hatását, különös tekintettel az egészségbiztosításra. Mérlegelendő az is, hogy ideiglenes külföldi munkavállaló esetén indokolt-e a nyugdíjjárulék. IX.4. Lakáskörülmények Magyarországi fekete munkavállalók lakáskörülményei is jól jelzik kiszolgáltatottságukat, bizonytalan és átmeneti helyzetüket. Az olcsó, ideiglenes lakás igénye magából a migráció tényéből, a munkavégzés illegális jellegéből is következik. Jellemző módon a lakást gyakran a munkaadó biztosítja, ami a kizsákmányolás újabb forrása. Gyakoriak a kapcsolati hálókon alapuló, részben honfitársak által biztosított megoldások. A fekete munkavállalók szállása általában igen szerény, messze a Magyarországon szokásos lakhatási körülmények alatt marad. Többnyire csak az elemi túlélést biztosítja, hogy éppen aludni lehessen valahol. Elterjedtek a „bevándorlótanyák”, ahol sok munkás kis helyen is elfér. “Fizetésben nincs különbség magyarok és románok között. A körülményekben lehet, szállásnál. (…) Biztos van egy-két renitens gazda, aki olyan helyen szállásolja el őket, de nem jellemző. Ez inkább a kezdetekben volt, a 90-es években. Most lenn a faluban van 34-5 ház, ahol többen, 10-20-an vannak.” (kelet-magyarországi mezőgazdasági vállalkozó) A magyarországi, és főként a budapesti lakásbérleti díjak meglehetősen magasak ahhoz képest, amit a tipikus külföldi munkás ki tudna fizetni, illetve megtakarításából arra szánna, hogy kulturált körülmények között lakjon magyarországi tartózkodása idején. Így sokan örülnek annak, ha a munkáltató biztosít szállást. Az 1999-ben megkérdezett külföldi munkavállalók körülbelül kétharmadának biztosított a munkáltató szállást. A feketemunkásoknál gyakoribb, hogy lakást bérel a munkáltató, ahol jellemzően meglehetősen sok embert helyez el, de sokan laknak munkásszálláson is. Tíz százalék pedig nem lakásra szolgáló helységben, vagy valamilyen ideiglenes építményben (gazdasági épület, raktár, konténer, lakókocsi) lakott. Az interjúkban említettek faáru-műhelyt, ahol tűzveszély miatt nem volt szabad fűteni; 2
103
négyzetméteres helyiséget az iroda mellett („csak ideiglenesen”); pajtát, ahol az áram jelentette az összes komfortot; kétkocsinyi garázst, ahol 20-an aludtak, férfiak és nők vegyesen. A kérdőíves felmérés válaszadóinak 15%-a lakott önállóan bérelt lakásban, jellemzőbben a magas iskolai végzettségűek (egyharmaduk). 10% rokonoknál, vagy ismerősöknél tud megszállni. Ilyen lehetőségek híján az a jó eset, ha többen, akiknek állandó munkájuk van, össze tudnak állni, és közös lakást bérelnek. A minimális összeg, amiből ezt ki lehet hozni, fejenként havonta kb. 60 Euró. A mezőgazdasági munkák jelentős része kampány jellegű: rövid időszakokra nagyszámú munkás szükséges. A mezőgazdasági idénymunkásokat gyakran pajtákban, vagy más gazdasági épületben helyezik el, persze ezen belül óriási minőségi különbségek lehetségesek. A kisebb, eldugott tanyák a terepei annak, amit több, különböző hatósági ember is – közkeletű elnevezéssel –"rabszolgáztatásnak" nevezett. Elképesztő szálláskörülmények között, hosszabb időszakra, ellátásért és legfeljebb alamizsnának nevezhető bérért foglalkoztatnak embereket. A tanyákról az ott dolgozók gyakran már a tömegközlekedés hiánya, a nagy távolságok miatt sem tudnak eljönni, de az is előfordul, hogy a gazda megtiltja a kijárást, esetleg fizikailag is korlátozza a mozgást (ténylegesen be vannak zárva). Az érintettek számára azonban sokszor ez is jobb, mint a megélhetés teljes lehetetlensége otthon. A jelenség sokszor megfoghatatlan a munkaügyi ellenőrök számára, mert a munkások ki vannak tanítva arra, hogy azt mondják, szívességből laknak ott, és ennek fejében besegítenek kicsit a munkába. Hozzá kell tennünk, a "rabszolgáztatás" volumene nem túl nagy: egy tapasztalt munkaügyi ellenőr például összesen egy ilyen esetet említett, amivel találkozott. A mezőgazdasági termelőszövetkezetek megszűnésével, a vagyon felosztásával sok külterületen lévő mezőgazdasági épület maradt üresen. Kisebb, elsősorban könnyűipari üzemek létesítéséhez olcsóságuk miatt kínálkoztak ezek az épületek. Egy ilyen munkahelyről és szállásról számolt be egy egykor ott dolgozó interjúalany: „Úgy képzeld el, ez olyan, mint egy csirkefarm. Egy tanya a falu szélén. Ilyet nem csinálnak a falu közepén. Az épület át volt rendezve, hozzáépítettek 2-3 szobát, és a 3 szobában volt 22 ember. Mi egy szobában voltunk ott nyolcan... Ezt úgy képzeld el, hogy szélességbe a szoba egy ágy, hosszába meg két ágy... Kényelem az, hogy konyhát csináltunk. Két hűtő volt, meg gáztűzhely, 3 fülkés zuhanyzó, és a WC is 3 fülkés. Volt ilyen ebédlőszerűség, meg egy asztal, ott tévéztünk, ott főztünk. Szar volt a szoba, de úgyis csak aludni mentünk oda. Volt előttünk egy tehénfarm. Nem fizette a cég a
104
költségeket, és lezárták a vizet. Július volt, 35 fok meleg, és nincs víz. És jöttek értünk mikrobusszal, és bepakoltunk kétliteres flakonokat, és úgy mentünk vízért, hogy mindenkinek jusson. Akkor abból a vízből, amit hoztál, zuhanyozzál, mosogassál, kávét is főzzél, az elég húzós.... A tehénfarmon se volt víz, de oda hordták a ciszternából az állatoknak a vizet. Mi rosszabbak voltunk, mint az állatok. Nekik muszáj volt inni, nekünk nem. (...) Képzeld el, mikor nyár van, huzatot nem csinálhatsz, mert megfájdul mindenkinek a szeme, egy hete már csak éppen hogy mosdasz, a lábadat csak leöblíted, az izzadságszag, képzeld el azt a szagot, ami ott van. Eldugult a zuhanyozó. Egy hétig jártunk ki, hogy küldjenek már ki valakit, mert nem tudunk zuhanyozni. Víz már volt, de zuhanyozni nem lehetett! A zuhanyozóban, ahogy meg van emelve a széle, szintig állt a szennyvíz, és abba zuhanyozzál! Ilyesmivel nem törődtek.” Az interjú értelmezéséhez azt is tudni kell, hogy a szállásfeltételek nagyon rosszak ugyan, de még így sem rosszabbak, mint ami az interjúalany szerint várható volt. Az igazi probléma számára a nemtörődömség, és az, hogy "nem vesznek minket emberszámba". Előfordul, hogy nincs semmiféle komfort sem. Egy fővároshoz közeli kisebb városban magunk is jártunk egy ilyen szálláson (igaz, ez olcsóbb, csak 1,4 Euró), mely a borzalmas körülmények ellenére jelentős forgalmat bonyolít. Jellemző, hogy a szállásadó úgy érzékelte, hogy ezzel nagy segítséget ad rászoruló vendégeinek. Rosszabb életkörülmények azoknál jellemzők, akiknek nincs korábbi tapasztalata. Magyarországi tartózkodásuk kezdetén az újonnan érkezettek elfogadják a nagyon rossz életfeltételeket is. Ukrán építőmunkásoktól hallottuk: “Néhány napot a busz/vonatállomásokon töltöttünk.”, vagy “Egy komfort nélküli szobában laktunk mindannyian, de előtte rosszabb volt.”, “Kibírok két-három hónapot a sufniban is”. Abban reménykednek, hogy rövid idő alatt sikerül valami kis pénzt megtakarítaniuk, amivel hazatérhetnek. A szállásfeltételek jellemzésére idézünk egy esetet: Többen együtt laknak egy albérletben Pesten. A pároknak (ketten vannak feleségükkel együtt) külön szobájuk van, a három egyedülálló fiú a közös szobában alszik. 100 körül fizetnek lakbért. Meg vannak elégedve ezzel a megoldással, ideiglenes szállásnak tekintik. 4 órára vannak bejelentve, persze teljes munkaidőben dolgoznak, sokszor szombatonként is, ahogyan az építőiparban megszokott. Sándor szerint feketén megkapnak 70-80 ezer forintot és – ebből, vagy ezen felül? – ők fizetik ki a járulékot maguk után. Janó 500 Ft-os órabéren van, valószínűleg összességében valamivel többet keres, mint a többiek. Janónak nagyobb a tapasztalata, mint a többieknek, régebb óta van 105
itt és van mihez viszonyítania: arról panaszkodik, hogy a kilencvenes évek közepén sokkal jobban megérte anyagilag Magyarországon munkát vállalni. A munkaadóval való viszonyuk kiegyensúlyozottak látszik, kölcsönös lojalitás jellemzi. A munkabérek, járulékfizetések ügyében nincs felhőtlen lelkesedés a munkások oldaláról, de azt is mondják, hogy „megértik” a főnöküket, kénytelen így intézni a dolgokat. (#m18-19-20) Szakértőink véleménye ellentmondásos. Akik közelről látják, vagy érintettek, pozitívabban ítélik meg a körülményeket. „Nagyon sok tévéműsor arról szól, hogy mennyire embertelen módon laknak a románok meg az erdélyiek, üzenem, hogy ki lehet menni, és meg lehet nézni, hogy ők otthon hogy laknak. Nem tudom, hogy jártak-e arrafele? Kis városok szélén húztak fel ilyen blokkházakat, és akkor a kályhának a csöve még az ablakon egy furnérlemezen kilóg. Nem tudom, láttak már ilyeneket? Onnan jönnek. Meg olyan helyekről, ahol víz nincs a faluban. Itt meg ellakik egy tanyán, ellakik egy garázsban, van neki ágya, vizet kap. (…) Vannak, akik abból élnek, hogy kiadják a ház hátsó traktusát szállásnak. Amikor megépültek ezek a kockaházak a hetvenes években, akkor akik ezeket építették, mondjuk harminc-negyven évesek voltak. Megépítették mindenféle szövetkezeti kölcsönnel, olcsó építőanyagból. Én is ilyen házban lakom. Egy ilyen házat fűteni, amennyiben a régi nyílászáró van bent, az havonta 25 ezer forint minimum. És ekkor azt csinálja az ott élő idős házaspár, hogy a hátsó traktust, ami régen gazdasági épület volt, most kiadják. Raktak be egy ajtót, szigetelték, beraktak egy olajkályhát, és akkor ott laknak a románok. Vannak szabályok, hogy mibe kerül egy ilyen szállás – általában 200-300 forint egy éjszakára egy főnek. Kapnak ezért x mennyiségű vizet, használhatnak hátul WC-t, és ennyi.” (#17 Soltvadkert, Művelődési Ház) „Ezek az emberek egyszerűbb szállásokat is elfogadnak, mert kevesebbet kell érte fizetni. Sokan jönnek, hogy az ólban laknak, de mindegyik jobb körülmények között van, mint otthon. A szállás ára változó. Van, aki napi 100, van, aki 200-ért kap. Nem nagy pénzek. Általában többen, 3-an, négyen laknak egy szobában. Van ilyen propaganda, hogy zsúfolt. De hát azt bérelték ki. Soha nem ott alszanak, ahol dolgoznak. Az nem tud adni szállást. Sok gép, érték van az udvarban, nem is meri azt felvállalni, hogy idegenek jöjjenek oda.” (#20) Van, akinek sokkal rosszabb a véleménye: „Amiket én láttam és hallottam, az leginkább arról szól, hogy ez a szállás a nyáridőben
106
egy katonai sátor, ahol tízen, tizenöten tudnak aludni, mindenfajta higiénia és egyéb feltételek nélkül, vagy mondjuk egy szoba, ahol szintén tízen-tizenöten tudnak aludni. Hogy ez mennyire realitás, ha egyszerűbb, olcsóbb és jobb volna magyarországit foglalkoztatni, akkor nem volna a piacon tere a külföldi fekete munkának. De van, ennek pedig biztosan van oka, leginkább az olcsóság és a kiszolgáltatottság, nincs hova bejelentést tenni, nincs hol visszaszólni, nincsen hozzá kapcsolódó biztosítási feltétel.” (#12) Összefoglalóan
elmondható,
hogy
a
külföldi
feketemunkások
lakáskörülményei
általánosságban csak az elemi túlélést teszik lehetővé. Hiányoznak az alapvető higiénés feltételek, még a kellő pihenést sem biztosítják, és híján vannak mindenfajta kulturális infrastruktúrának is. A helyzetet a kiszolgáltatottság önkéntessége, az olcsóság, és a további kizsákmányoltság jellemzi.
107
X. Külföldiek (illegális) foglalkoztatásának okai a munkaadó oldaláról A megfelelő magyar munkaerő hiánya, a költségek csökkentése, adó- és járulékelkerülés, alacsonyabb bérek, rugalmasabb lehetőségek, a legális foglalkoztatás adminisztratív akadályainak megkerülése ösztönzik a munkaadókat arra, hogy külföldieket feketén foglalkoztassanak. „Vélhetően ez mindegyik benne van, hogy milyen arányban – én ezt nem tudom megmondani. Egyértelmű, hogy ha nem kell járulékot fizetni utána, akkor az tizenszázalékokban
kifejezhető
költséghatékonyságot
jelent.
A
rugalmasabb
lehetőségekben nyilvánvalóan egy munkáltató is érdekelt… Az, hogy a foglalkoztatás nehézségei, adminisztratív akadályai, ha egy ceruzát odébb kell tenni, akkor az már akadály, ehhez képest lehet persze a rendszert egyszerűsíteni vagy bonyolítani, de aki az előbbiekben gondolkodik, az ezt már csak mondva csinált értékként fogja használni.” (#9 MSZOSZ ügyvivő) A bejelentés nélküli foglalkoztatásban kétségtelenül elsődleges szerepet játszik a munkaerő költségek csökkentése. Eltérőek a vélemények arról, hogy ezen belül miért kerül sor külföldiek engedély nélküli foglalkoztatására (a magyarok helyett). A munkáltatóknak az adó- és járadékfizetési terhek elkerülésén túl előnyt jelenthet a hazainál alacsonyabb munkabér, de az is, hogy a külföldiek inkább hajlandóak elfogadni a rossz munkakörülményeket is. Mindezek mellett a külföldi munkaerő általában rugalmasabb. Gyakran egyszerűen az az ok, hogy az adott térségben, időpontban nincs a munkára megfelelő mennyiségű vagy minőségű magyar munkaerőt feketén sem. Egy sokat tapasztalt erdélyi fiatalember építőtelepen, szórólapozáson, utcaseprőként, rakodóként dolgozott a legkülönbözőbb helyeken, egy főstől ezer fős cégig. Mindenhol szerződés nélkül, engedély nélkül alkalmazták, szerinte „sok cégnek nincsenek gátlásai”, „sok meg ódzkodik még a munkavállalási engedélyezés gondolatától is”, „pedig jó szakembereket tudnának megfogni, de hosszú ideig tart a procedúra; és körülményes.” (#m23) Felmerül az a kérdés is, hogy a feketegazdaság, az illegális, nem adózott gazdasági tevékenységek ellenőrzése van-e olyan szigorú, mint a foglalkoztatási szabálytalanságoké. A munkaügyi felügyelet vezetője felhívta a figyelmünket arra, hogy a munkaügyi szabálytalanságok gyakran más szabálytalanságokkal együtt fordulnak elő. 108
“Tanítjuk arra a munkafelügyelőinket, hogy „ha messziről azt látod, hogy súlyos munkavédelmi jogsértés van, akkor ott biztos érdemes munkaügyi ellenőrzést is tartani, mert általában ez a kettő együtt van”. Ahol nagyon súlyos munkaügyi jogsértés van, ott nem tartják be a munkavédelmi előírásokat, ahol a munkavédelmi szabályok alapvető sérelmet szenvednek, ott biztosan számos feketén foglalkoztatott munkavállaló vagy engedély nélküli munkavállaló is van, hiszen ez a kettő nagyon szorosan kötődik.” (#15) Esetenként elképzelhető, hogy mindazokat a kiadásokat, melyeket a munkaadó a foglalkoztatási járulékokon nem tud megtakarítani, más szabálytalan, nem bérjellegű „fekete” tevékenységekkel kísérli meg behozni. Tipikus példa erre az építőiparban a gyenge minőségű, nem megfelelő, olcsó alapanyagok felhasználása, vagy védőfelszerelések kispórolása. Ugyanakkor minden olyan vállalkozás, ahol nagyszámú alkalmazottra van szükség, fokozottan érzékeny a járulékokból adódó kiadásokra, de nagyobb kockázatot is vállal azok megspórolásával. A munkáltatói érdekek, amelyekben a fenti szempontok általában együttesen, komplex módon jelennek meg meghatározzák a külföldiek szabálytalan munkavégzésére irányuló munkaerőpiaci keresletet. Érdemes azonban szemügyre vennünk részletesebben is a főbb okokat: Nincs magyar A
külföldiek
foglalkoztatása
jelentős
részben
azzal
magyarázható,
hogy
egyes
munkatevékenységekhez, illetve bizonyos térségekben egyszerűen nincs (megfelelő) magyar munkaerő. Különösen jellemző ez ott, ahol relatív rövid idő alatt nagyszámú munkásra van szükség, „Az építőipar meggyőződésem szerint az ukrán és a román munkások nélkül meghalna, ezt a segédmunkástömeget nem tudná a magyar gazdaság, a magyar munkaerőpiac kitermelni.” (#15 OMMF elnöke) A hiány részben magyarázható azzal a fejlett országokban egyre általánosabb jelenséggel, hogy bizonyos munkákat nem vállal el a hazai munkaerő. „Bizonyos szakmákban – építőipar, egészségügy – jelentősen megnőtt a külföldiek foglalkoztatása, egyrészt mert olyan munkafeltételek, körülmények vannak, amit a magyar munkavállaló nem vállal el (...) Számos területen szembesülünk azzal, hogy egy olyan 20-30 éves késéssel követjük a nyugat-európai országokat. És ez a munka világát érintően is igaz, a következő egy-másfél évtized lesz az, amikor bizonyos munkák – különösen az alacsony presztízsűek – betöltésére nem fogunk belül találni megfelelő 109
munkaerőt. A gyerek nem megy kőművesnek, ács-állványozónak, nem vállalja a 3 műszakot, mert a szülő azt akarja, hogy menjen gimnáziumba, számítástechnikusnak. Annak idején hasonló módon zajlott le a nyugat-európai országokban is, ők a munkaerőhiányt vendégmunkásokkal pótolták. Valamennyi késéssel ez nálunk is be fog következni. Vannak olyan kórházak, ahol az ápoló személyzet döntő hányada már külföldi, miközben természetesen papír szerint van olyan magyar munkavállaló, akinek van megfelelő szakképzettsége, csak azt mondja, hogy a gyereke mellett nem kíván három műszakos munkarendben ápolóként dolgozni.” (#992 FMK, igazgató) E kérdéskörről más szemszögből már részletesebb elemzést adtunk a külföldiek illegális munkavállalásának ágazatok szerinti vizsgálatánál, elsősorban az építőipar és a mezőgazdaság vonatkozásában. Nem mobil a magyar munkaerő A belső mobilitás sokat emlegetett hiánya az egyik legfontosabb, az előzőekkel szorosan összefüggő oka annak, hogy, elsősorban mezőgazdasági illetve építőipari idényjellegű és alkalmi munkák elvégzésére, amikor rövid időre viszonylag sok munkavállalóra van szükség, nagyon nehéz magyar munkaerőt találni. „Azért a munkaerő mobilitási hajlandósága országhatártól függetlenül is korlátozott. Természetesen vannak földrajzi jellegzetességek. Az nagyon furcsa tendencia, hogy ott a legjellemzőbb bizonyos idénymunkákon a külföldiek foglalkoztatása, ahol a magyarok emiatt éhen is maradnak. … tehát nem Győr-Mosonban van a legtöbb, hanem Békésben.” (#6) Magyar munkavállalók a legritkább esetben hajlandóak hosszú kilométereket utazni azért, hogy szüreten, alkalmilag autópálya-építkezésen stb. dolgozzanak. Azon kívül míg a külföldiek toborzása, behozatala az ilyen jellegű munkákra – legalábbis informálisan – szervezett, a magyar munkavállalók esetében erre alig van akár hivatalos, akár nem hivatalos infrastruktúra. Rugalmasság A külföldi feketemunka egyik legnyilvánvalóbb előnye a munkaadók szempontjából a rugalmassága. „A külföldiek sokkal rugalmasabbak, hiszen munkavállalásuk indíttatása elsősorban gazdasági kényszer, így célja, hogy mindenáron eladja a munkaerejét. E miatt a
110
munkáltatók szívesen alkalmaznak külföldieket, hiszen sokszor olyan feltételek mellet dolgoznak (pl. építőiparban a határidők miatt), amit a magyar biztos nem vállalna el. Itt találkozik a munkaadó és a munkavállaló érdeke, hiszen a munkaadónak be kell fejezni a munkát határidőre, a munkavállalónak meg meg kell élnie valamiből.” (#992 FMK, igazgató) Ez a „rugalmasság” a munkavállaló szemszögéből, mint azt korábban részletesen áttekintettük, mértéktelen túlmunkát, embertelen munkakörülményeket, szegényes szálláskörülményeket jelent. A rugalmasság oka az, hogy az illegális külföldi munkavállaló szerény jövedelme maximalizálását tekinti mindenek felett álló szempontnak, és ezért olyan feltételeket is elfogad, amelyeket magyar munkavállalókkal szemben nem lehetne érvényesíteni. Szerepet játszik ebben az is, hogy a külföldiek általában családjuktól elszakadva, egyedül vállalnak munkát, így könnyebben hajlandók egyébként is korlátozott szabadidő és kulturális igényeikről lemondani Szakképzettek hiánya bizonyos szakmákban A külföldiek foglalkoztatásának egy másik oka, hogy egyes szakmákban jelentős a szakmunkáshiány. A szakképzés problematikája különösen az építőipari szakmunkák esetében jelenik meg látványosan, ott is leginkább az ács-tetőfedő szakmával példálóznak a szakemberek és a munkaadók. Sok külföldi munkavállalót azért alkalmaznak, mert speciális szakértelemmel bír, olyan képesítéssel rendelkezik, amivel magyar szakemberek/szakmunkások nem. Ennek fő oka a szakértők többségének véleménye szerint a magyar szakképzési rendszer hiányosságaiban rejlik. Erről részletesen a foglalkoztatási bizottság elnöke beszélt: „Magyarországon a munkaerőpiac valós igénye és a szakképzés teljesen eltávolodott egymástól. Ebbe belejátszott a 90-es évek második felének és az új évezred elejének az a fajta
felsőoktatási
gyakorlata,
amikor
részben
foglalkoztatási,
munkaerő-piaci
parkolópályának használta a felsőoktatást a mindenkori kormányzat. Ezzel 3-5 évvel kitoltuk a foglalkoztatás kezdetét. Átgondolatlan volt az is, hogy a szakképzést, ami korábban a foglalkoztatáspolitikához volt rendelve, áttolták az általános oktatáshoz. Így elveszett az a napi kapcsolat, ami alapján meg lehetett mondani, hogy a munkaerőpiacon a következő 10-15 évben milyen típusú szakmai ismeretekre van szükség. Ezt a 15 éves folyamatot egy év alatt nem lehet helyrehozni. Van törekvés arra, hogy legyen változás, előrelépés. Az élethosszig tartó tanulás programja azt célozta meg, hogy 111
legyenek a felnőttoktatás, felnőttképzés területén mobilizáló tényezők, lehessen szakmát váltani, szakmát szerezni. Az elmúlt időszakban jelentős többletforrást fordítottunk erre, szerintem ezt továbbra is ösztönözni kell. Ez középtávon biztos, hogy változást idéz elő. A piac által igényelt szakmákra kell képezni, és vissza kell adni a szakképzettség értékét, megbecsülését, és a felsőfokú szakmai képzettség presztízsét. Ma Magyarországon hiány van jó szakmunkásokból, technikusokból, olyanokból, akik vezető tisztséget tudnak betölteni, de még az operatív szinten, ezt pótolni kell. Mert ez is hozzájárul ahhoz, hogy ma Magyarországon több irányból is strukturális a munkanélküliség: nem ott van a munkanélküli, ahol munkahely van, nem olyan típusú, mint amire szükség van. Ez azt is eredményezi, hogy az ország bizonyos területein – leginkább a határ melletti térségekben – és bizonyos szakmákban számolni kell a határon túli munkavállalókkal, hisz több cég csak így tudja termelését fenntartani, így tud csak elegendő szakmunkást találni. Ezért van az, hogy Észak-Magyarországon, de az ország más részein is – akár az egészségügyben, akár a szociális ágazatban – vannak határon túli munkavállalók. Szerintem az egyensúly középtávon, 5-10 év alatt fog visszaállni.” (#12) Olcsó munkaerő Munkaadói oldalról a feketefoglalkoztatás lényegesen kevesebb kiadással jár. A nehezen érvényesülő kisebb cégek számára a bérköltségek minimumra szorítása szinte létfeltétel. Sokan munkavállalóikat minimálbérre vagy részmunkaidőre jelentik be, ami alacsony költséggel jár, a valós bérezésről és munkaidőről pedig informálisan egyeznek meg dolgozóikkal. Emellett azonos munkáért, azonos képességű és képesítésű külföldit kevésbé fizetnek meg, mint a magyar munkavállalót ott, ahol alvállalkozót nem kényszeríti a hiány vagy a verseny. A foglalkoztatási bizottság elnöke szerint: „Munkaadói oldalon egyetlen egy dolog játszik szerepet, az alacsonyabb költség. Kevesebbet kell fizetni, és kiszolgáltatottabb a munkavállaló, tehát szabadabban lehet őt terhelni, munkavállalói oldalon pedig ez a megélhetésnek a lehetősége.” (#12) Így látja a kérdést egy szakszervezeti vezető: „Szakszervezeti szempontból különbséget kell tenni: nem feketemunkáról, sokkal inkább feketefoglalkoztatásról kellene beszélnünk, mert amíg a munkavállalók kiszolgáltatottak, addig mindig lesznek olyanok, akik kénytelenek a legális csatornákat megkerülni. A foglalkoztatókon múlik, hogy alkalmazzák-e a szabályokat vagy nem. Nyilvánvaló, hogy a szakszervezet számára csak az kezelhető bármiféle foglalkoztatási kérdésnél, a munka 112
világával kapcsolatban, ami legális. Csak ott jöhet képbe egy szakszervezet. Egyrészt tehát létérdek, hogy a legális szférába csatornázzunk mindent. Másrészt mindaz, ami a feketefoglalkoztatáson keresztül megy, hiányzik a járulékfizetésből, a költségvetés bevételi oldalából. Ez viszont újabb terhet ró azokra, akik fizetik a járulékokat és az adókat. Tehát foglalkozik vele a szakszervezet, mégpedig a foglalkoztatáspolitika, a munkaerőpiac és a gazdaságpolitika minden olyan kérdése kapcsán, amit érint.” (#9 MSZOSZ, ügyvivő)
113
XI. A szabályozás értékelése A jelenlegi szabályozás értékelése során a következő legfontosabb szempontokat vettük figyelembe: a) Társadalmi álláspont, közvélemény, b) Politikai álláspontok, országon belül és nemzetközi kapcsolatok oldaláról c) A közvetlen érintettek – a munkavállalók érdekei és motiválhatósága a szabályok követésére d) A jogalkotásban és végrehajtásban részt vevő intézmények szerepe, lehetőségei XI.1. Társadalmi és politikai álláspontok Az aktuális politikai retorikát és a közvéleményt természetesen nem lehet szétválasztani, hiszen a két tényező kölcsönös hatást gyakorol egymásra. Magyarországon kevéssé jellemző, hogy a politikai diskurzus központi kérdéseként jelenne meg a bevándorlás, a külföldiek munkavállalásának problematikája. Leginkább a határokon túli magyar lakosság helyzetével kapcsolatosan téma ez. Általában a betelepülés – ideiglenes tartózkodás esélye a kérdés az egyes csoportok vándorlására vonatkozóan. A magyarigazolvány, a határon túliak kettős állampolgársága olyan, a közelmúltban meglehetősen nagy vitát kavart kérdések, amelyek két ellentétes állásfoglalást hoztak felszínre: A határon túli magyarokkal való szimbolikus közösségvállalás, melynek elsősorban elvi jelentősége van, illetve a nemzet egységének, a határokon belüli és kívüli magyar közösség kapcsolatát erősítené. Gyakorlati szempontból ezzel együtt járna, hogy a magyar nemzetiségűek
magyarországi
munkavállalását,
tanulását,
letelepedését
jelentősen
megkönnyítené és egyszerűsítené. Mindazok, akik a kapcsolatok szorosabbra fűzése mellett érvelnek, hangsúlyozzák, hogy további szabályozással a magyar munkaerőpiac védelmét is biztosíthatnák. A szomszédos országokkal való diplomáciai kapcsolatok figyelembevételével a magyar kisebbségeknek adható jogok és lehetőségek korlátozottabbnak tűnnek fel. Felmerült Erdély esetében az a változat, hogy a román állampolgárok számára hasonló jogokat biztosítsanak, ez azonban sokak szerint a magyar munkaerőpiac egyensúlyát boríthatná fel. Ezek a vélemények a határon túli magyar nemzetiségű, illetve különösen a nem magyarok magyarországi munkavállalásában – de a szociális ellátás, oktatás, stb. szolgáltatásaiból való részesülésében is - a magyar munkaerő hátrányos helyzetbe hozását látják. Románia EU tagsága automatikus megoldást nem jelent, de a jelenlegi helyzethez képest új esélyeket kínál. A tanulmány 114
megírásának pillanatában még nem ismert a magyar kormány álláspontja a munkaerőpiac Románia és Bulgária számára történő megnyitásával kapcsolatban. A közvéleményt a szomszédos országokból érkező munkavállalók kérdése foglalkoztatja, ezen kívül kisebb hangsúllyal és jóval ritkábban említésre kerül az ázsiai és afrikai munkavállalók jelenléte a magyar munkaerőpiacon. Mivel ezek a munkavállalók kis számban vannak jelen az országban, nem képez lényegi kérdést a munkaerőpiac szempontjából. A magyar gazdaság stabilitását fenyegető tényezőként többször szóba kerül az ázsiai termékek és kereskedők beáramlása az országba, itt azonban nem a munkavállalás a lényeges tényező, és a jelenség több európai ország számára is kihívást jelent. Magyarország tranzitország szerepe felértékelődött az Európai Unióhoz való csatlakozással. Magyarország keleti határai jelenleg az unió keleti határai is, így a határszakasz védelme fokozott felelősséget ró a magyar hatóságokra. Ugyanakkor a Schengeni Egyezményhez való csatlakozás tovább bonyolítja a határon túli – és nem EU polgár – magyaroknak adható beutazási/munkavállalási kedvezmények kérdését is. Az Európai Unió hosszabb távon megoldást kínálhat a szomszédos országok munkavállalói számára. Így a regionális szerveződést előtérbe helyező Uniós berendezkedés új lehetőséget biztosíthatna a határon túli magyarlakta régióknak is. Kutatói vélemény szerint: „Magyarország helyzete viszonylag jó ezekben a nemzetközi vitákban, ugyanis az országok véleményét a migráció ügyében alapvetően az befolyásolja, hogy kibocsátó, vagy befogadó országról van-e szó inkább. Magyarország egyszerre mind a kettő, ezért viszonylag rugalmasabb álláspontot tudunk képviselni. Nagyjából ugyanannyira veszélyeztetjük bizonyos szakmákban – legalábbis szerintünk – nyugati partnereinket, amennyire át tudjuk érezni az ő nyűgjeiket akkor, amikor mondjuk ács és tetőfedő szakmában fölösleges is Magyarországon szakmunkást képezni, mert ma már a szakma körülbelül 60-75 százalékát legális és illegális bevándorlók adják.” (#6) Mindazonáltal ez a pozíció meg is nehezíti a szabályozás és a szabályok végrehajtási rendszerének kidolgozását. Az érintett szervezetek és intézmények szoros együttműködésére és egyeztetésére van szükség. XI.2. Ellenőrzések és büntetések hatékonysága Ha a szabályozás nem veszi eléggé figyelembe a reális helyzetet, az a szándékolttal ellentétes hatást eredményezhet. Feltételezve, hogy a migrációt kiváltó okok nem a munkajogi
115
szabályozás következményei, számolni kell azzal, hogy a realitásokkal nem számoló jogi szabályozás – feltehetően eredeti céljaitól eltérően – a legalitásból az illegalitásba terelheti a munkaerőpiacon megjelenő külföldieket. Bár számos intézkedés született a külföldiek fekete munkavállalásának megszűntetésére, hatékonyságukat meglehetősen nehéz megítélni. A szigorúbb bevándorlási szabályok és a legális munkavállalás feltételeinek szűkítése – figyelembe véve az ellenőrzés nehézségeit, a határátlépések több tízmilliós nagyságrendjét – bumeránghatással járhat, növelve a külföldiek fekete munkavállalását, az illegális migrációt. A törvényi szabályozás a bérezéstől és a munkakörülményektől függetlenül rendelkezik a munkaadóra kirótt büntetésről. Jóllehet az illegális munkavégzés nem számít bűncselekménynek, következményei mégis súlyosak a migránsokra nézve: beutazási és tartózkodási tilalommal (maximum 5 évre) sújtható az a külföldi, aki munkavégzést, vagy egyéb jövedelemszerző tevékenységet folytat Magyarországon a hivatalos engedélyek nélkül. 25 A
2005.
augusztusi
szabálymódosítások
(a
mezőgazdasági
alkalmi
munkavállalás
megkönnyítése) mellett a munkaügyi ellenőrzések és szankciók szigorítása befolyásolta leginkább a foglalkoztatási gyakorlatokat. A munkáltatók számára az utóbbi időben kilátásba helyezett szankciók és a megsűrűsödött és szigorodott ellenőrzések mindenképpen megtették a hatásukat. „A munkaviszony megszűnését is regisztrálni kell, tehát ha a bejelentést és megszűnést regisztráljuk, akkor elviekben az adott időszakban nyomon követhető az, hogy ott regisztrált volt. Összességében a munkaügyi rendszerben a szankciókat szigorítottuk. Mondok is néhány elemet: az egyik arról szól, hogy a munkaügyi visszaélések felszínre kerüljenek, ehhez először is az egész munkaügyi ellenőrzés rendszerét korszerűsíteni kellett; a másik pedig a munkaügyi ellenőrök számának növelése, hiszen a korábbi metodika alapján csak nagyon kevésszer és nagyon esetlegesen bizonyult hatékonynak egy-egy ellenőrzés. Ez év folyamán 100 fővel megemeltük a munkaügyi ellenőrök számát, az OMMF működését, egész szervezeti struktúráját átalakítottuk. Elindult egy hatékonyabb együttműködés a különböző társszervezetekkel, határőrséggel, VPOP-val, BRFK-val, és az OMMF-en belül is.” (#12)
25
2001. évi XXXIX. törvény a külföldiek beutazásáról és tartózkodásáról; IV. fejezet, 32. bekezdés
116
A kivetett bírságok összege komoly visszatartó erő lehet. Más kérdés, hogy egy ellenőrzés során „lefülelt” és megbírságolt munkáltató valójában mikor és mennyit fizet ki az első fokon meghatározott összegből. „Nagyon ellene van a VOSZ két dolognak, hivatalosan tiltakozunk ellene mindig és mindenütt, mind a húszmillióra emelendő bírságnak, mind annak, hogy a bírságok egy része ott marad annál a szervezetnél, amelyik beszedi, meg kiveti. Ez azt jelenti, hogy a költségvetésben a szervezet költségei kisebbnek tűnnek (mivel ez nem megy át a költségvetésen, hanem eleve ott marad). Ráadásul premizálva van az ellenőr a jó munka érdekében ebből a pénzből, ami viszont rablássá teszi a dolgot. Megadja az ellenőr megvesztegetési minimumösszegét is, tehát e fölött lehet csak vesztegetni, de ez a kisebbik baj. A nagyobbik baj az, hogy akkor majd talál is szabálytalanságot.” (#6) Legtöbb esetben a munkáltatók megfellebbezik az ítéleteket, megpróbálnak időt nyerni, és ezek a perek olykor valóban igen hosszú ideig elhúzódnak. „Amiről most beszéltünk, ez egyfajta követő lépéssor, tehát az ellenőrzést erősíteni, meg szankcionálni, megfélemlíteni a szankciókkal… de hát ez igazából nem kezeli a helyzetet. A kezelés az lenne, ha lenne egy megfelelő információs hálózat, amiről szó volt, lenne egy megfelelő szemlélet a közvélemény – és a közvetett közvéleménynek most azt a részét értem, aki érintettje ennek a folyamatnak – tehát a munkaerő-piaci közvélemény is úgy értelmezné, hogy ez nemcsak egy tény, hanem ezt azért kategorizálná is (…) hogy ez elítélendő, vagy nem, ez a jövő útja.” (#9 MSZOSZ, ügyvivő) Ezzel együtt feltételezhető, hogy a szigorú szankciók némileg visszatartják a munkáltatókat a feketefoglalkoztatásról, érezhetően tartanak a bírságoktól. Kutatásunk során igen nehezen sikerült szóra bírnunk a munkáltatókat ebben a témában, minden szavukra gondosan ügyelnek; a mindennapi gyakorlatban pedig a feketefoglalkoztatás legrejtettebb, legbiztonságosabb, legkevésbé látható módjait keresik, s igyekeznek felkészülni s unkásaikat is felkészíteni az ellenőrzés esetén tanúsítandó magatartásra, kérdésekre adandó válaszokra. Ezt példázza egy Vajdaságból jött építőmunkás esete: Brigádja szegedi, de az ország különböző városaiban vállalnak munkát. Az ő engedélyét Veszprém és Szeged területére adták ki, állandó jelleggel egy veszprémi építkezésen dolgozik. Ide, Budapestre azért fuvarozta el a munkaadója aznap délelőtt, hogy az ezen az építkezésen használt különleges téglával megtanuljon dolgozni. Természetesen ebből a munkaügyi ellenőrzés során gondok voltak, hiszen nem dolgozhat olyan munkahelyen,
117
ahová nem érvényes az engedélye. A vita – ami meglehetősen szőrszálhasogatónak tűnt, de a szabályok értelmében helyénvaló volt – azon folyt, hogy aznapi tevékenysége a csepeli építkezésen munkának minősül-e. A fiú láthatóan egyáltalán nem számított rá, hogy ebből probléma lehet, nagyon meg volt lepve, és el is kedvetlenedett tőle. A munkaügyi ellenőrök a munkaruhára, téglaporos kezére alapozták „alapos gyanújukat”, miszerint mégiscsak dolgozott itt. A fiú elmondta, hogy munkaadója aznap délelőtt rakta ki az építkezésen, dolga van a városban, visszafelé beugrik érte, ő csak azért van itt, hogy a számára ismeretlen technológiát megtanulja. A munkaügyi ellenőrök a társait is kikérdezik, hogy a fiú mióta van ott, aznap hány órától látták, dolgozott-e, ők úgy tudjáke, hogy dolgozni jött, stb. A munkatársak rutinosan válaszolgatnak, már csak azért is, mert a srác története valószínűleg megfelel a valóságnak, tényleg az új technológia elsajátítása miatt volt ott. Ha már ott volt, valószínűleg dolgozott is, de erről a munkatársak is hallgatnak, rajtuk látszik, hogy nem először vesznek részt ilyen huzavonában. A fiú van csak meglepődve. (#m8) Mivel a külföldiek illegális foglalkoztatása még szigorúbban szabályozott, mint a magyar munkások be nem jelentett alkalmazása, megfigyelhető az a tendencia is, hogy a munkaadók inkább bejelentik a külföldi, mint a magyar dolgozóikat. Miután a szabályozás és a végrehajtás során oly sok ellentétes érdeket kell közös nevezőre hozni – belpolitikai, nemzetközi, gazdasági és intézményi érdekeket és lehetőségeket – sokak szerint éppen a közvetlen érintettek, a munkaadók és a munkavállalók érdekei szorulnak háttérbe. A szakszervezetek, a kamarák, a szakképzésben résztvevő intézmények, a vállalkozói érdekképviseletek részvétele a döntési és szervezési folyamatban nem jelentős. Ezt e szervezetek képviselői kifogásolják is. „A külföldiek fekete munkavégzésének ellenőrzésében és csökkentésében nagyobb szerepet kell kapnia a szakszervezeteknek, további szigorítást nem látok szükségesnek.” (#901 ÉFÉDOSZSZ elnök) A külföldiek által végzett feketemunkát az hozta létre és tartja fenn, hogy a magyar munkaerőpiacon az adott költségszinten valós kereslet és kínálat létezik. Az illegális munka negatív következményeivel szemben az egyik követhető út a jogrendszer rugalmasabbá tétele, esetenként a fehérítést elősegítő differenciált kivételek beépítése, a döntési jogosítványok helyi szintre vitele a szubszidiaritás elve alapján, az ügyintézés kapacitásának és hatékonyságának javítása. Ez az út már középtávon is kedvezőbb helyzetet hozhat létre a magyar gazdaság és társadalom szemszögéből, és előnyökkel járna a Magyarországra áramló külföldi munkaerő 118
számára is. A másik lehetőség a meglévő jogszabályok hatékonyabb és energikusabb érvényesítése. Ehhez világosan tisztázott célokra, ezeken alapuló határozott politikai szándékra és megfelelő emberi, szervezeti és anyagi erőforrásokra van szükség. Nyilvánvalóan nem tartható fenn egy olyan állapot, amelyben a normasértés általános, még ha ennek gazdasági káráról meg is oszlanak a vélemények. A szankciók révén történő jogérvényesítés elengedhetetlen, de önmagában korlátozott hatékonyságú. Ráadásul e kérdéskör nem elsősorban a migráció, hanem a magyar munkaerőpiac és köztehervállalás általános problémája.
119
XII. Külföldi feketemunka és a magyar munkaerőpiac-érvek a külföldi (fekete)munka ellen A külföldi munkaerővel, de általában a bevándorlással kapcsolatban a legtöbbet emlegetett kifogás a honi munkaerőpiac védelme. A munkanélküliség mindenkori aránya, a munkabérek színvonala önmagában is érzékeny pontjai a gazdaságnak, a kívülről érkező munkaerő felerősítheti a problémákat ezeken a területeken XII.1. A magyar munkaerőpiac védelme - Elveszik-e a külföldiek a magyarok elől a munkát? A kérdés az, hogy a külföldi munkavállalók által betöltött munkahelyek megegyeznek-e azokkal, amelyekre a magyar munkanélkülieknek szüksége lenne, illetve milyen mértékben nyomja le a munkabéreket az olcsóbb külföldi munkaerő. Az a vélemény, hogy a bevándorlók elveszik a magyarok elől a munkalehetőséget, növelik a munkanélküliséget, nem tűnik meggyőző érvnek a külföldiek munkavállalásának további korlátozása szempontjából. A munkaerőpiac strukturális különbségeit és a külföldi munkaerő rugalmasságát figyelembe véve, nem valószínű, hogy a migráció súlyosan veszélyeztetné a magyarok munkaerő-piaci helyzetét. Indokolatlannak tűnik a munkavállalási engedélyek kiadásának egyszerűsítésétől való félelem, mivel a legális külföldi inkább a feketén foglalkoztatott külföldinek versenytársa. Az interjúk és szakértői vélemények – különös tekintettel a munkaadók és munkaügyi központok képviselőinek beszámolóira – szerint a külföldi munkaerő nem veszélyezteti a magyar munkavállalók pozícióját. Külföldiek ma Magyarországon zömmel segédmunkákat végeznek (főként építőiparban, háztartások részére, illetve szezonális munkákat a mezőgazdaságban), részben olyan hiányszakmákban dolgoznak, olyan munkákat végeznek, melyekre vagy nincs magyar munkaerő, vagy nem megfelelő, vagy nem vállalja el a munkát olyan bérért, amiért külföldi munkást még lehet találni. „A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ahol külföldiek nagyobb számban dolgoznak, ott nem a magyaroktól veszik el a munkát. És ez a jövőben sem fog igazán változni, mert attól még, hogy egy határ megnyílik, ugrásszerűen nagyobb számban nem fognak megjelenni, mert aki akar, az már úgyis itt van.” (#9 MSZOSZ, ügyvivő) A magasan képzett külföldi munkaerő, munkavállalók illetve az önfoglalkoztató és vállalkozó külföldiek többnyire már úgy érkeznek az országba, hogy egy olyan helyet foglaljanak el,
120
amelyre csak ők alkalmasak és/vagy számukra alakítják ki. Gondolunk itt a cégvezetőkre és tulajdonosokra, külföldi vállalatok magyarországi fióküzleteinek vezetőire, kisvállalkozókra, akik árut és szolgáltatást hoznak az országba. Ugyanígy speciális munkaerő-piaci szerepet töltenek be a külföldi értelmiségiek, fordítók-tolmácsok, művészek, tanárok stb. Az építőiparban, mezőgazdaságban, kereskedelemben vendéglátó- és könnyűipari ágazatban alkalmazottként dolgozó külföldiek olyan munkaköröket látnak el, amelyet magyar munkavállaló nem tud, vagy nem akar ellátni. A magasabban képzett magyar munkaerő nem ezeket az állásokat keresi, a képzetlen magyar munkavállalóknak az a része pedig, akik számára megfelelnek ezek a munkák és ők is megfelelnek az elvárásoknak, ugyanúgy megtalálhatóak ugyanazokban az állásokban, mint a külföldiek A külföldieket foglalkoztatók többnyire arról panaszkodnak, hogy nem találnak megfelelő magyart. A kiközvetített munkanélküliekről általában rossz a vélemény („nem azért jönnek, hogy dolgozzanak, csak hogy a papírjukat lepecsételjük”). A munkaügyi központok képviselői és a munkaadók egyaránt arról számoltak be, hogy az egyhónapos munkaerő-piaci vizsgálat alatt a munkahelyekre kiküldött magyar munkavállalók vagy nem voltak alkalmasak az állás betöltésére – nem feleltek meg a munkaadónak –, vagy eleve csak a nyilvántartáshoz szükséges igazolást kérték, hogy megjelentek a munkahelyen, de nem volt szándékukban munkába állni. „Semmilyen munkát nem végeznek. Kívülről fújja a jogszabályt, és tudja, hogy neki egy hónapba ennyi jövedelme van, jövedelemtámogatás, stb. Semmi sem ösztönzi. Simán 100150,000 Ft-ot megkap havonta, ez neki elég, és ezt természetesen pont az az 5-6 gyerek nem kapja meg, aki ebben a családban nevelkedik, nem arra fordítódik, amire adják. De mégis ezeknek a családoknak ez a fő bevételi forrása. Itt nagyon komoly szociálpolitikai, társadalmi politikai hiba történik véleményem szerint azzal, hogy a családi pótlékot nem kötik munkához.” (#10) Főleg a mezőgazdaságban és más nehéz fizikai munkáknál még a azokkal is rosszak a tapasztalatok, akik önmaguktól jöttek (már ha van ilyen egyáltalán): „Jártam úgy, hogy jött ide olyan ember, hogy ő dolgozni akar. Na hát apám, ha dolgozni akarsz, dolgozz. De mire kiértünk a sor végére, eltelt két óra hossza, ő nem akar tovább dolgozni, odaadtam neki a kétórai bérét, elment, beült a kocsmába. Tehát ennyit a magyar munkavállaló munkához való viszonyához. (…) A hazai meg romániai munkavállalók között az a különbség, hogy ha a magyar kiért a sor végére, és nem áll ott
121
a gazda, hogy forduljon vissza, megvárja, mert őt abba az irányba indították el. Tehát bizonyos szinten értelmi színvonalról beszélek. Ezek az emberek, akik adott esetben elmennek napszámba? Ez az a színvonal, ami az alkohol addig elvitte, ott leesett az alkoholszint, és már megfordulni nincs energia.” (#19 biogazda) Van a magyar munkanélkülieknek egy olyan rétege is, akiknek esetleg megfelelő lehetne ugyanaz a munka, amit külföldiek végeznek el, lehetőségük is lenne rá, de ugyanazt a munkát ugyanazért a bérért nem hajlandó, vagy egyáltalán nem is tudja elvégezni. Az egyik gazdálkodó szerint: „Aki nem ebben nőtt fel az nem is tud itt dolgozni. Persze összetett a dolog. Mert régebben azért voltak mezőgazdasági idénymunkások, már a szüleimnél is voltak. 1990ben még jártak át Halasról, volt, aki munka mellett, meg amikor szabadságon volt, akart keresni még egy kis pénzt, meg Halasról jártak át cigányok tömegesen. 2 nagy busz, a hivatalos járatok, hordta őket. De amikor megjelent a segély, 90-től, akkor egy éven belül eltűntek ezek az emberek. Most már nem is tudnák elkezdeni a mezőgazdasági munkát, mert nem dolgoztak. Vannak egypáran Halason, akik ott helyben elmennek szőlősgazdához, de sokkal kevesebben. Ózdról, meg valahonnan még jött egy-egy csapat, de 3 nap alatt mindegyik megszökött. Nem beszélve, hogy volt, aki azt hitte, alanyi jogon jár neki, hogy beüljön a fa alá, és ha meleg van, egész nap ne dolgozzon, de ha kiderült, hogy ez nem így működik, azért dolgozni is kellene, fogták a batyut, aztán mentek haza. Van, aki nem is bírja. Nem úgy van, hogy belekapcsolódnak egy ilyen munkába, és holnap után elvégzik.” (#20 borász vállalkozó) Még egy fontos területen alkalmaznak külföldieket, ahol valóban nincs magyar munkaerőutánpótlás. A mezőgazdasági idénymunkát, és más idényjellegű munkákat, melyeket korábban a családi munkaerő-kapacitás, a társadalmi munka és a diákmunka kapacitása látott el, most sok esetben a külföldi munkavállalók végzik. Nehéz mezőgazdasági munkákat városiak aligha vállalnak. A kilencvenes években ugyan külföldiek – Romániából, Ukrajnából – próbálkoztak ezzel, de ma már náluk sem jellemző. A gazdák is szívesebben veszik azokat, akiknek valamilyen gyakorlatuk már van otthonról. Sokan itt szereztek gyakorlatot, s rendszeresen visszajárnak. Igaz közülük többen elmaradnak, vagy mert otthon is találnak már munkát, vagy épp gazdálkodásba fognak, vagy az itt megszerzett tapasztalatok birtokában nyugatabbra mennek több pénzért. „De igazából, akik ide jönnek, tisztességesen dolgoznak, megtanulják azért 1-2 év alatt.
122
És igazából kint is van valamijük. Mind dolgozott már mezőgazdaságban otthon is. Eleinte jöttek még Kolozsvárról meg más városokból is, de ők is néhány nap múlva bedobták a törülközőt.” (#20 borász vállalkozó) XII.2. Lenyomják-e a béreket? Ugyancsak fontos kérdés a bérek alakulása és a külföldi munkaerő beáramlásának összefüggése. Olyan ágazatokban és szakmákban, ahol a külföldi munkaerő nagy számban van jelen, kialakulhatnak munkakörök, melyekben a bérek összegét ez befolyásolhatja. Több munkaügyi felügyelő beszámolt olyan esetről, hogy a szabálytalan munkavégzést bejelentő személy motivációja éppen ez volt. „Az a véleményem, hogy amikor nincs megfelelő magyar munkaerő-kapacitás, akkor még bőven a fele alatt van az a bér, amiért a román még elvállalja. Az ácsoknál a románok feleannyiért, meg harmadáért elvállalják ugyanazt a munkát. Ha behozunk külföldi munkaerőt, az árakat le fogja törni. Ha bejön ide akárhány román, akinek a piaci értéke fele akkora, mint amennyiért egy magyar elvállalja a saját életszínvonalának fenntartása érdekében, ebből egy rossz kör következik. És akkor egyre kisebb lesz a piaci értéke. Épp ezért kell a fekete munka ellen harcolni, kell munkavállalási engedély, legyen magyar és a magyar igenis kétszer annyit keressen ezen a munkán, mint a munkavállalási engedélyes.”(#7 ÁFSZ főigazgatója) Sokak véleménye szerint viszont éppen azért, mert a külföldiek illegális foglalkoztatása súlyosabb szankciókkal jár, a munkaadók sokszor inkább a magyar munkavállalókat foglalkoztatják feketén. (több helyen jártunk, ahol a külföldiek mind be voltak jelentve, a magyarok viszont nem. A magyar munkavállalók még egy hátrányt említettek, amely közvetve a külföldi munkaerővel kapcsolatos: A külföldi munkás szabálytalan foglalkoztatásával a munkaadó olyan szankciókat kockáztat, amelyeket sokan már nem akarnak vállalni. Ugyanakkor a magyar feketemunka némileg enyhébb megítélés alá esik. Ennek megfelelően egy munkaadó dönthet úgy, ha mind magyar, mind külföldi munkásokat alkalmaz, ami az építőiparban általános, hogy magyar munkásainak járulékaival csökkenti a költségeit. Több magyar munkás említette, hogy munkahelyén a külföldiek hivatalosan, a magyarok pedig feketén dolgoznak. A speciális, munkaerő-piaci rést betöltő munkaerő minden ágazatban és szinten megtalálható. Egyrészt a cégvezetők tartoznak ebbe a kategóriába, itt kell megemlíteni, hogy sokan úgy ítélik meg, hogy egyszerűbb és gyorsabb vállalkozást indítani, mint munkavállalási engedélyt 123
beszerezni, így sokan mint alternatív megoldást választják az önfoglalkoztatást. Ide sorolhatjuk a speciális tudással rendelkező munkavállalókat, az ún. kulcsszemélyzetet. Igaz, a kérdéskör rendkívül ellentmondásos és bonyolult, mégis a fentiek alapján úgy gondoljuk, hogy az alapvető értékek és célok világosan megfogalmazhatók. A külföldek által jelenleg szabálytalanul végzett munka összességében gazdaságilag és társadalmilag szükséges és hasznos, és a ma e körbe tartozó tevékenységek hosszútávú fennmaradásával kell számolni. Elfogadhatatlan viszont a jogrendet romboló illegalitás, a közterhek és adófizetés elkerülése, jogosulatlan versenyelőny megszerzése csakúgy, mint a feketén munkát vállaló külföldiek társadalmi kirekesztettsége, elemi létfeltételek és a szociális biztonság hiánya. Nem lehetnek illúzióink a tekintetben, hogy a kifehérítés pusztán jogi úton elérhető lenne. A megoldás csak az európai integráció előrehaladásával, a magyar gazdaság növekedésével kerülhet közelebb. Ez sem automatizmus azonban, szükség van a közgondolkodás megváltozására és a differenciált helyzetekhez, igényekhez alkalmazkodó rugalmas konstrukciókra, ügyintézésre is. Így esély nyílhat arra, hogy a külföldiek munkavállalásának mind az érintettek, mind a magyar társadalom nyertese legyen.
124
XIII. Összefoglalás XIII.1. Főbb eredmények 1) A rendelkezésre álló adatok és a szakértői vélemények egyaránt azt bizonyítják, hogy az elmúlt egy-másfél évtizedben lényegesen változott a külföldiek által Magyarországon végzett feketemunka nagysága, tevékenységek szerinti összetétele, mint ahogy a résztvevők köre, származása is. Ennek okaira a továbbiakban részletesen is kitérünk. Ezúttal összefoglalóan a legfontosabb tényezőket emeljük ki: •
A globalizációs folyamat kiteljesedése a közép-kelet-európai térségben;
•
az európai integráció előrehaladása, Magyarország európai uniós csatlakozása;
•
a magyar gazdaság és társadalom változásai;
•
az elmúlt másfél évtized kérdéskörre vonatkozó kormányzati politika és jogalkotás;
•
a munkavállaló migránsok felgyülemlett tapasztalata tudása;
•
hálózatok kiépülése.
2) Kutatásunk, a szakértőkkel és a munkavállalókkal készített interjúk is azt tanúsítják, hogy a Magyarországra irányuló migrációt kínálati oldalról a gazdasági feltételek, a jobb életkörülmények és a szegénység előli menekülés, keresleti oldalról pedig az alkalmazható (rugalmas, olcsó) munkaerő iránti igény – különösen a szezonális munkavégzésnél – magyarázza. 3) A külföldiek szabálytalan munkavégzése néhány tízezer fő teljes munkaidőben végzett munkájának felel meg évente. Mivel a résztvevők gyakran változnak, ez ennél jóval több embert jelent. A leginkább érintett ágazatokban (építőipar, mezőgazdaság, kereskedelem) szakértői becslések szerint a külföldiek aránya a feketén foglalkoztatottak között 5-10 százalék. 4) A külföldiek munkavégzésének mai szabályozása azon a feltételezésen alapul, hogy liberálisabb szabályok veszélyeztetnék a magyarok munkaerő-piaci helyzetét. E feltételezés érvényességének vizsgálatakor két kérdést kell megválaszolni: •
a külföldi munkavállalók valóban kiszorítják-e a magyarokat a munkaerőpiacról, vagy éppen a hiányzó munkaerőt helyettesítik?
125
•
az illegális külföldi munkavállalók versenytársai-e azoknak, akik legális munkát keresnek. Versenytársaik-e a külföldiek a hazai munkanélkülieknek?
A munkaerőpiac egyes szegmenseiben bizonyos munkákat magyarok még relatív magas munkanélküliség esetén sem vállalnak, függetlenül attól, hogy milyen szigorú a tiltás a külföldi munkaerő számára. Az illegális külföldi munkások jelenléte a közvélekedéssel ellentétben azt bizonyítja, hogy a magyar gazdaságnak és társadalomnak szüksége van migránsokra. Ennek alapján ésszerűnek tűnik az a feltevés, hogy mind gazdasági, mind politikai szempontból kedvezőbb lenne a gyakorlatnak jobban megfelelő szabályozás. A migráció jogi szabályozása nagyjából és egészében kiépült. A jogrendszerrel kapcsolatban még meglevő problémák nem elsősorban magyar sajátosságok, hanem Európára általában jellemzők. Elégtelen és gyakran diszfunkcionális azonban a külföldiek magyarországi munkavállalásának szabályozása, megnehezíti a szabályos munkavállalást, vagy éppen a jog megkerülésére ösztönöz. Egyszerűbb és rugalmasabb szabályok, különösen egyes ágazatokban, az illegális foglalkoztatást legális csatornákba terelhetnék. 5) A nemzetközi összehasonlításban kiugró méretű fekete és szürke munkavégzés összefügg a megfelelő jogintézmények hiányával, vagy éppen diszfunkcionális mivoltával. Időről időre megkísérlik kormányzati intézkedésekkel kifehéríteni a munkaerőpiacot, eddig kevés sikerrel. Ebben szerepet játszik a probléma bürokratikus anomáliaként való kezelése is. A jelenlegi szabályozórendszer nem szolgálja kellő mértékben a magyar munkaerőpiac és általában a gazdaság érdekeit, márpedig a külföldiek által bejelentés nélkül végzett munka döntő többsége társadalmilag szükséges. Egy teljes megoldást biztosító jogrendszer természetesen illúzió, mint ahogy a szürke és feketemunka pusztán jogi eszközökkel történő visszaszorítása is. A jogrendszer hézagai, a jogintézmények hiánya hozzájárul a feketemunkát végző migránsok kiszolgáltatottságához,
fokozottabb
kizsákmányolásához
és
esetenként
kizárja
az
érdekvédelmet. Mindez teljes mértékben ellentmond a munkafeltételekre, a szociális biztonságra és az egészségügyi ellátásra vonatkozó európai normáknak. 6) A környező országokból Magyarországra induló migráció alapvetően ideiglenes jellegű. A résztvevők igyekeznek kihasználni a határok átjárhatósága nyújtotta lehetőséget, de nem kívánnak, vagy – anyagi, személyes, nyelvi okokból – nem tudnak véglegesen áttelepülni. A határok megnyitását követő, a kilencvenes évek elejére jellemző végleges áttelepülési hullám 126
megállt. Éppen a nehezítések, a tartózkodási, munkavállalási engedélyekkel járó bonyodalmak késztetnek sokakat arra, hogy véglegessé tegyék eredetileg ideiglenesnek szánt lépésüket. 7) A migrációs kapcsolatrendszerek, hálózatok szélesedése, a kommunikáció, a közlekedés fejlődése eredményeként a távolságok rövidülése, a munkaerő-toborzó szervezetek térnyerése, a tömegkommunikáció csatornáin terjedő információk halmozódása miatt egyre kevesebb bátorságot kíván meg a kivándorlás. Ma a migrációban részt vesznek olyanok is, akik korábban nem vállalkoztak volna erre. A vándorlási folyamatok fennmaradását segíti elő az is, hogy az utóbbi tizenöt évben az európai kelet-nyugat irányú mozgás résztvevői és szűk környezetük (munkaadók, toborzóügynökségek, bevándorlókkal foglalkozó civil szervezetek és a migránsokat célzó különböző szolgáltatók, legális és illegális szervezetek-beleértve az erre épülő bűnözést is) kialakítottak egy hálózatot, mely egyre könnyebbé és olcsóbbá teszi a kivándorlást, egyre szélesebb rétegekre terjesztve ki azt. 8) Az építőipar, mezőgazdaság, kereskedelem és vendéglátás azok az ágazatok, amelyeket leginkább érint a külföldi munka. A külföldi feketemunka végzésének ágazati megoszlása hasonló a legálisan dolgozó külföldiekéhez és ezek azok az ágazatok, ahol a magyar feketemunka is leginkább jellemző. •
A külföldieket foglalkoztató ágazatok között elsőként említendő az építőipar. Egyrészt a szakmunkások hiánya, másrészt az általánosan magas segédmunkás-kereslet itt biztosít leginkább munkahelyeket a külföldiek számára. Az építőiparban a feketefoglalkoztatás általában is elterjedt: becslések szerint feketén (nem adózó módon) mintegy 100 ezer főt foglalkoztatnak, ami 30% feletti arány.
•
A magyar mezőgazdaság különböző idénymunkái mintegy laboratóriumi modelljét kínálják a munkaerőpiac perifériáján végbemenő folyamatoknak. Ezeket felerősíti a mezőgazdasági munka jellegzetes szezonalítása, és az ennek kapcsán esetenként felmerülő, olyan tömeges munkaerőhiány, amely belső forrásból egyszerűen nem elégíthető ki. Több tízezer külföldi rendszeresen vállal alkalmi munkákat a mezőgazdaságban csaknem kizárólag feketén. Külföldieket tavasztól őszig, különféle idénymunkákra: betakarítás, hagymatisztítás, szőlőmetszés, stb. alkalmaznak. Ezek főleg szakképzettséget nem igénylő, nehéz fizikai munkák, melyekre magyar vállalkozó többnyire nem akad.
•
A vendéglátás, turizmus és szórakoztatóipar ugyancsak jelentős számú külföldi munkaerőt vonz, legálisan és illegálisan dolgozókat egyaránt. E területen szintén a
127
szezonális munkavállalás a jellemző: a külföldieket pincérként, szakácsként, konyhai kisegítőként alkalmaznak elsősorban a turistaszezonban. 9) A szabálytalanul foglalkoztatott külföldiek szakképzettségi struktúrája, ha nem is ellentmondások nélkül (alul-, illetve túlképzettség), de megfelel a magyar munkaerőpiac érintett
szegmensei
szükségleteinek.
Ez
pedig
az
adott
területeken
a
külföldiek
foglalkoztatásának hosszú távú fennmaradását valószínűsíti. A helyzeten a magyar szakképzési rendszer, illetve a jogi szabályozók változása módosíthat. 10) A Magyarországon feketemunkát végző külföldiek élet- és munkakörülményei általában a kiszolgáltatottságot jelzik, nagymértékű kizsákmányolásra utalnak. Ez eleve adódik a külföldi munkavállalók illegális helyzetéből, a legálisan dolgozó munkavállalókat védő jogszabályok és intézmények hiányából. A rossz helyzethez hozzájárul a munkavállalás ideiglenes, instabil jellege, de a függőség is. Megnyilvánul ez a munkafeltételekben, a munkabérekben, a lakáskörülményekben, a minimális szociális biztonság és egészségügyi ellátás hiányában. Az illegális külföldi munkavállalók olyan élet- és munkakörülmények között élnek, ami messze elmarad a Magyarországon az alsó- és középrétegekben meglévőtől, és ami a XXI. században érvényesülő európai normákhoz képest méltatlannak tekinthető. Hiányoznak a minimális jogszerűség, jogbiztonság és érdekérvényesítés lehetőségei is. •
A Magyarországon feketemunkát vállalók munkafeltételei nélkülözik az elemi biztonságot,
ellentmondanak
az
Európai
Unió
munkafeltételekre
vonatkozó
előírásainak, súlyos kiszolgáltatottságot és kizsákmányolást jelenítenek meg. A külföldiek kihasználása legmarkánsabban a munkaintenzitásban és a munkaidőben érhető tetten. A munkaidő az esetek többségében súrolja, de inkább meghaladja a Munka Törvénykönyvében megszabott határt és jóval hosszabb, mint a hasonló munkát végző magyarok esetén. Az is jellemző, hogy a külföldiek jóval intenzívebben dolgoznak a helyieknél, olyan feltételek között, amit magyarok általában nem vállalnak. •
A munkabér a külföldiek munkavállalásának olyan mértékben meghatározó motivációja, hogy a munkaidővel, munkakörülményekkel, szociális biztonsággal kapcsolatos megfontolásokat sokkal inkább háttérbe szorítja, mint a magyar munkavállalók túlnyomó többségénél. Hiányhelyzetekben még a külföldi illegális munkavállaló is elérhet a hazaiakkal versenyképes bért, különösen, ha együtt dolgoznak magyarokkal. A gyakoribb eset azonban a méltatlanul nyomott
128
bérszínvonal, a súlyos kizsákmányolás, esetenként olyan feltételekkel, melyek magyar állampolgárok számára teljesen elfogadhatatlanok volnának. •
A külföldi munkavállalók számára a szociális biztonság alapfeltételei hiányoznak. Nincs beteg- és nyugdíjbiztosításuk. Nem léteznek a szükséges jogintézmények, nincs lehetőség érdekvédelemre. Nincs kihez fordulni, teljes a kiszolgáltatottság. A hazai társadalombiztosítási rendszer reformja kapcsán érdemes végiggondolni a létrejövő új biztosítási rendszer külföldi munkavállalásra gyakorolt hatását, különös tekintettel az egészségbiztosításra.
•
Magyarországi
fekete
munkavállalók
lakáskörülményei
is
jól
jelzik
kiszolgáltatottságukat, bizonytalan és átmeneti helyzetüket. Az olcsó, ideiglenes lakás igénye magából a migráció tényéből és a munkavégzés illegális jellegéből is következik. A lakást gyakran a munkaadó biztosítja, ami a kizsákmányolás újabb forrása. Gyakoriak a kapcsolati hálókon alapuló, részben honfitársak által biztosított megoldások. A fekete munkavállalók szállása általában igen szerény, messze a Magyarországon szokásos lakhatási körülmények alatt marad. Többnyire csak az elemi túlélést biztosítja, hogy éppen aludni lehessen valahol. Elterjedtek a bevándorló tanyák, ahol sok munkás kis helyen is elfér. 11) A külföldi illegális munkavállalók többnyire olyan területeken végeznek munkát, ahol nincsenek versenyben magyar állampolgárokkal, ezért nincs, nem lehet jelentős szerepük a magyarok bérszínvonalának visszafogásában. 12) A megfelelő magyar munkaerő hiánya, a költségek csökkentése, adó- és járulékelkerülés, alacsonyabb bérek, rugalmasabb lehetőségek, a legális foglalkoztatás adminisztratív akadályainak megkerülése ösztönzi a munkaadókat arra, hogy külföldieket feketén foglalkoztassanak. XIII.2. Általános következtetések A kutatás alapján a külföldiek szabálytalan (fekete) munkavégzéséről kibontakozó kép rendkívül heterogén társadalmi valóságot fest le, ahol jelentős a bizonytalansági tényezők száma. A sokszínűség megfigyelhető a munkavállalók származási ország, etnikai hovatartozás, társadalmi státusz szerinti összetételében, s megragadható a különböző migrációs és munkavállalási típusokban. Az elemzett adatokból, interjúkból, személyes tapasztalatokból az is világossá vált, hogy a lágyabb társadalmi tényeknek, az értékeknek, a motivációknak is igen jelentős a szerepük. 129
A mai magyar helyzet a migráció szempontjából stabilizálódni látszik, méghozzá egy kezdeti megugrás után egy alacsonyabb szinten. A jelenlegi folyamatokat a magyar társadalom szemszögéből szemlélve azt látjuk, hogy gondok igen, robbanás azonban nem várható. A tanulmány vázolja azokat az általános és európai folyamatokat, amelyek a vizsgált jelenségkör értelmezési keretéül szolgálnak. Érdemes azonban felhívni a figyelmet a magyarországi helyzet sajátos vonásaira is. Először is a küldő országok és Magyarország között a gazdasági, társadalmi és kulturális távolság nem áthidalhatatlanul nagy, minthogy Közép-Kelet-Európa félperifériás lejtőjének különböző szintjeiről van szó. A küldő és fogadó országokat összeköti a történelem, a közelmúlt államszocialista élménye, a fejlettség és fejletlenség köztes állapota, az Európában kiélezett társadalmi egyenlőtlenségek, a tömeges szegénység. De közösek a kulturális gyökerek, keveredettek a népességek, és az érintett országok lakosai nem a mostani migráció során ismerik meg egymást. Ez minden nehézség, konfliktus és kizsákmányolás ellenére is megkönnyíti az adaptációt, a körülmények megértését és elfogadását, és minden előítélet ellenére csökkenti a szegregációt (ami a nyugat-európai vendégmunkásokhoz hasonlatos mértékben nem is fordul elő), és esélyt ad a toleranciára is. A magyarországi feketemunka meghatározó jellegzetessége a környező országok magyar népességének, illetve a magyarlakta régiókból jövők jelentős aránya. Ez, mint ahogy ezt elemeztük is, gyakran pozitív élmények, érzelmi kötődés forrása is. Ehhez járul a küldő országok földrajzi közelsége is, amely módot nyújt a gyakori hazalátogatásra, szezonális munkavállalásra, ingázásra is. Magyarország a közelmúltban a migrációban sok tekintetben tranzitország szerepet töltött be. Ennek ma is maradt az Európa nyugat-keleti modernizációs lejtőjén jól értelmezhető funkciója. A magyarországi munkavállalás kockázat és kaland is lehet, de a fejlett nyugati centrumokhoz képest kicsi kockázat és kicsi kaland. Az adatokból, beszélgetésekből egyaránt az derül ki, hogy sok a bizonytalan, el nem dőlt helyzet, az átmenetiség vonásai erősen érzékelhetőek a migrációs folyamatokban. Sok múlik azon, hogy a magyar politika hogyan alakul e téren, és azon is, hogy milyenek lesznek az ezekkel kapcsolatos európai, illetve világtendenciák. Magyarország szemszögéből azonban hosszú távon esély látszik arra, hogy a migráció pozitív hatásai kerüljenek előtérbe. Ezek különösen fontosak lehetnek egy változó, átalakuló társadalom és gazdaság körülményei között, és semmiképp sem elhanyagolhatóak egy olyan, trendszerűen fogyó népességű országban, mint amilyen Magyarország.
130
A tapasztalatok alapján kirajzolódik Magyarország migrációban játszott azon különleges szerepe, hogy sokak, elsősorban a környező országok magyar nemzetiségű lakói számára mintegy a migráció iskoláját jelenti, ami a földrajzi helyzeten túl is egy, a nyugat és kelet közötti helyzetre, szintre utal. Sokan kísérletezni, a migrációt tanulni jönnek Magyarországra, és ha – magyarországi tapasztalataik révén is – migrációs lehetőségeik vagy otthoni esélyeik javulnak, továbbmennek, vagy pedig hazautaznak. Mások viszont korábbi tapasztalataik után, migrációs karrierjük végén jönnek Magyarországra, mert belefáradtak a hosszú utazásokba, vagy abba, hogy a más-más kultúrákhoz alkalmazkodjanak. A kutatás során az is nyilvánvalóvá vált, hogy igen lényeges lenne, hogy a kibocsátó országokban világossá tegyék, milyen realitások várják a migránsokat. A beszélgetésekből kirajzolódik, hogy sokan a minimális információval sem rendelkezve, tévképzetekkel, illúziókkal, teljes tájékozatlansággal indulnak neki a világnak. Ez egyéni sorstragédiákat, társadalmi konfliktusokat és nemzetközi bonyodalmakat okozhat. Nem gondoljuk, hogy tökéletes megoldás létezhet, nem számítunk rá, hogy az egyéni és társadalmi konfliktusok teljesen kiküszöbölhetőek lesznek, de biztosak vagyunk abban, hogy a jobb információ több területen javíthatna a helyzeten, csökkenthetné a migráció okozta gondokat. A hozzáférhető információk mennyisége ugyan nőtt az elmúlt években, de ezek szinte kizárólag informális úton terjednek, a hivatalos tájékoztatás továbbra is majdnem a nullával egyenlő. A fekete munkavégzés természetéből fakadóan olyan attitűdök kialakulását segíti, melyek hosszútávon károsak. A külföldiek illegális foglalkoztatása fertőzi a munkaerő-piacot, és végső soron a közmorált. Az informális gazdaság, mely a magángazdaság egyik legrugalmasabb formája, hosszú távon komoly romboló hatást gyakorol sok munkavállalóra és foglalkoztatóra, akik normális esetben nem akarnának a szürke gazdaságban próbálkozni olyanok kárára, akik nincsenek elég erős pozícióban ahhoz, hogy hasonlóan közelítsék meg a kérdést. A külföldiek szabálytalan munkavégzése nem elsősorban migrációs kérdés. Sokkal inkább a magyar gazdaság és munkaerőpiac működése, illetve az európai környezet a meghatározó. A külföldiek által végzett feketemunkát az hozta létre és tartja fenn, hogy a magyar munkaerőpiacon az adott költségszinten valós kereslet és kínálat létezik. Az illegális munka negatív következményeivel szemben az egyik követhető út a jogrendszer rugalmasabbá tétele, esetenként a fehérítést elősegítő differenciált kivételek beépítése, a döntési jogosítványok, helyi szintre vitele a szubszidiaritás elve alapján, az ügyintézés kapacitásának és hatékonyságának javítása. Ez az út már középtávon is kedvezőbb helyzetet hozhat létre a magyar gazdaság és társadalom szemszögéből, és előnyökkel járna a Magyarországra áramló 131
külföldi munkaerő számára is. A másik lehetőség a meglévő jogszabályok hatékonyabb és energikusabb érvényesítése. Ehhez világosan tisztázott célokra, ezen alapuló határozott politikai szándékra és megfelelő emberi, szervezeti és anyagi erőforrásokra van szükség. Nyilvánvalóan nem tartható fenn egy olyan állapot, amelyben a normasértés általános, még ha ennek gazdasági káráról meg is oszlanak a vélemények. A szankciók révén történő jogérvényesítés elengedhetetlen, de önmagában korlátozott hatékonyságú. A szabályozás kialakításakor azt is mérlegelni kell, hogy mit jelent a migráció a kibocsátó országok számára. Kiemelt figyelmet kell fordítani az illegális foglalkoztatásban a határon túli magyarok jelenlétének is, akik közül sokak számára ez az egyetlen mód a túlélésre. A munkalehetőségek megszűnése – gazdasági hátrányokon túl – politikai nehézségek forrása is lehet. A külföldi munkavállalás, az ingázó migráció különböző formái a határmenti régiókban viszonylag kedvező fejlődési folyamatokat ösztönöznek a határ mindkét oldalán. Ez a küldő országok gazdaságának önfenntartó fejlődését segítheti elő.
132
1. Melléklet: megkérdezett szakértők Szervezet, intézmény Kormányzati Szervek Minisztériumok Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium Miniszterelnöki Hivatal Népesedési Kormánybizottság titkársága Migrációs Tárcaközi Bizottság Belügyminisztérium Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal Dél-alföldi Regionális Határőrség Szegedi kirendeltség, Bűnügyi Felderítő Szolgálat Határőrség Munkaügyi szervek Országos Munkaügyi és Munkabiztonsági Főfelügyelőség Országos Munkaügyi és Munkabiztonsági Főfelügyelőség Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Felügyelőség Közép-magyarországi Munkaügyi Felügyelőség Hajdú-Bihar megyei Felügyelőség Közép-dunántúli Munkaügyi Felügyelőség Közép-magyarországi Munkaügyi Felügyelőség Állami Foglalkoztatási Szolgálat Állami Foglalkoztatási Szolgálat Kiskunfélegyházi kirendeltség Fejér megyei Munkaügyi Központ Székesfehérvári kirendeltség Fővárosi Munkaügyi Központ
Beosztás
Hely
Hiv.sz.
főmunkatárs
Budapest
1
főosztályvezető titkár
Budapest Budapest
13 8
munkatárs vezető kirendeltség-vezető
Szeged Szeged Kölcse
100 101 2
igazgató munkaügyi felügyelő igazgató munkaügyi felügyelő igazgató munkaügyi felügyelő
Budapest Nyíregyháza Budapest Debrecen Székesfehérvár Budapest
15 16 24 22 990
főigazgató kirendeltség-vezető külföldiekkel foglalkozó munkatárs igazgató
Budapest Kiskunfélegyháza Székesfehérvár Budapest
7 988 23 992
133
Szervezet, intézmény Önkormányzatok Városi Tanács, Beregszász, Ukrajna Polgármesteri Hivatal, Péterfalva, Ukrajna Polgármesteri Hivatal, Uszka Polgármesteri Hivatal, Soltvadkert Polgármesteri Hivatal, Tiszabecs Művelődési Ház, Soltvadkert Pártok FIDESZ MSZP FIDESZ Érdekképviseletek Vállalkozói érdekképviseletek Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Ipartestületek Országos Szövetsége Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége Munkavállalói érdekképviseletek Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szakszervezeteinek Civil szervezetek Határon túliakat segítő szervezetek Új Kézfogás Alapítvány, Mocsáry Lajos Alapítvány Hungária Ügyviteli Iroda, Hungária Közcélú Alapítvány Egyéb Beregszászi Tanárképző Főiskola
Beosztás
Hely
Hiv.sz.
képviselő polgármester polgármester polgármester alpolgármester igazgató
Ukrajna Ukrajna Uszka Soltvadkert Tiszabecs Soltvadkert
400 18 4 17
parl. képv., a mezőgazd. bizottság elnöke, parl. képv., a foglalk. bizottság elnöke parl. képv., a foglalk. bizottság alelnöke
Soltvadkert Budapest Budapest
10 12 11
Ellenőrző bizottsági tag alelnök vezető tanácsadó alelnök
Budapest Budapest Budapest Budapest
6 14 989 991
nemzetközi kapcsolatokért felelős ügyvivő Budapest Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Nyíregyháza elnök Budapest
9 3 901
tiszteletbeli elnök irodavezető
Budapest Budapest
5 21
tanár
Ukrajna
134
2. melléklet: munkaadók Megkérdezett munkaadók Spárgatermesztő Ökogazda Borász Építési vállalkozó Budai építési vállalkozó Nádazó
Ágazat
Hely (megye)
mezőgazdaság mezőgazdaság mezőgazdaság építőipar építőipar ipar
Csongrád Bács-Kiskun Bács-Kiskun Pest Budapest Hajdú-Bihar
Hiv.sz. 19 20 21 4
135
3. Melléklet: interjúvázlat a szakértői interjúkhoz I. Intézményi hátér 1. Milyen vonatkozásban foglalkozik intézményük a migráció és a fekete munka kérdésével. Mennyire súlyponti kérdés az Önök számára a külföldiek fekete munkavállalása? Ha releváns: ennek története, ill. Ön személy szerint mióta foglalkozik ezzel, közelebbről mivel? 2. E témában együttműködnek-e más intézményekkel, részt vesznek-e (tárcaközi) bizottságban? II. Fogalmak, definíciók 1. Az általunk vizsgált témakörben gyakran használt kifejezések a hazai és külföldi szakirodalomban: a szabálytalan munkavégzés; illegális munka; fekete, ill. szürke munka; nem regisztrált munkavégzés; informális munka. Az Ön számára ezek különböző tartalommal bírnak-e? Ha igen, hogyan definiálná ezeket? 2. A külföldiek szabálytalan munkavégzésének milyen formái léteznek még a munkavállalási engedély és a bejelentés nélkül való foglalkoztatás mellett? Mennyire elterjedtek ezek Ön szerint? Hol húzná meg a határt a szabályos munkavégzéssel szemben? 3. Mennyire különbözik a külföldiek fekete munkavállalása az itthoniakétól? 4. (Migrációs szakemberektől és határőröktől, stb.:) Mennyiben és hogyan kapcsolódik a szabálytalan munkavégzés és a szabálytalan tartózkodás, ill. határátlépés? 5. Milyen főbb formái és típusai léteznek a külföldiek fekete munkavégzésének (szezonális, alkalmi, szervezett, féllegális, vállalkozás, önfoglalkoztatás, alvállalkozások)? 6. A külföldiek által végzett munka jellege: szakképzettségi igény, foglalkoztatás hossza. 7. Mely ágazatokban, foglalkozásoknál és földrajzi területeken jellemzőek az egyes típusok? 8. Az egyes ágazatokban, földrajzi térségekben milyen cégtípusok érintettek? Különbözik-e ez az összetétel attól, ami a magyar fekete munkára jellemző? III. A külföldiek fekete munkájában tapasztalható fejlemények, trendek és ezek viszonya az általános, ill. egyes ágazatokban végbement gazdasági változásokhoz 1. Visszatekintve az elmúlt 15-20 évre, hogyan látja, a szabálytalan foglalkoztatást mindig egyformán problémának tekintették, vagy voltak különbségek? Ha igen, mik? 2. Milyen változások voltak a jelenség értékelésében, kezelésében az elmúlt másfél évtizedben? Hogyan változott a figyelem, a hozzáállás, ill. a közvélemény? 3. Hogyan függtek össze a külföldiek feketemunkája jelentőségének megítélésében végbement változások más gazdasági, politikai fejleményekkel? Összefüggött-e ez a feketemunka tényleges nagyságának változásaival? 4. Milyen változások voltak megfigyelhetők az elmúlt 10-20 évben? (méret, összetétel, szerveződés stb.) 136
5. Érzése szerint hogyan alakultak a jelenség jellegzetességei, típusai és nagyságrendje a rendszerváltás óta? 6. Voltak-e változások az EU-csatlakozást követően? (formái, típusa, terjedelme) 7. Hogyan függtek össze a feketemunka terén végbement változások a tágabb munkaerőpiaci, gazdasági, ill. politikai fejleményekkel? (Beleértve a származási országban bekövetkezett változásokat is.) IV. Kvantitatív értékelés 1. Mekkorára becsüli a külföldiek fekete munkáját (összességében, ill. a fontosabb érintett ágazatokban)? a) Az összes feketemunkához képest? b) Az összes foglalkoztatott számához képest? c) Az összes külföldi munkához képest? d) Az összes külföldi munkavállaló számához képest? Mire alapozza ezt a becslést? 2. Változott-e, ha igen, csökkent, vagy nőtt a külföldiek illegális munkájának nagyságrendje az elmúlt öt (két) évben? Mire alapozza ezt a becslést? V. Vélemények 1. Miben különböznek a szabálytalan foglalkoztatás körülményei a legális munkavégzésétől (egyes ágazatokban / általában): a) A munkafeltételek (munkaidő, pihenőidők, szállás stb.) b) Szociális biztonság (balesetek, egészségügyi problémák és betegség, stb.) c) A bérezés típusa és nagysága (rendszertelen fizetés a szolgáltatás vagy a szerződés teljesítését követően, napi, heti, havi fizetés, a bérek nagyságának becslése bizonyos foglalkozások esetén, melyeket a kérdezett ismer) d) A foglalkoztatás természete, típusa (napi alkalmi munka, rövid időre szóló alkalmi munka, középtávú, hosszú távú alkalmazás) ágazatok foglalkozás szerint és általában. e) Rugalmasság (igény szerint) 2. Mik az előnyei és hátrányai a szabálytalan foglalkoztatásnak a különböző szereplők szempontjából (munkáltatók, munkavállalók, potenciális versenytársak)? 1)
Munkaadók szempontjából:
a) alacsonyabb fizetés és egyéb munkáltatói költségek b) adó-, ill. járulék elkerülés c) rugalmasabb lehetőségek (alkalmazás, elbocsátás) d) külföldiek legális foglalkoztatásának nehézségei, adminisztratív akadályai (az engedélyek beszerzésének hossza, bonyolultsága) e) nincs más munkaerő f) igénytelenebbek a munkakörülményekre g) más ok 2)
Munkavállalók szempontjából?
3. Igaz-e, hogy a külföldiek elveszik a hazaiak elől a munkát?
137
4. A külföldiek mely csoportjai a leginkább érintettek a fekete foglalkoztatásban (ágazatonként ill. általában)? a) származási ország b) nemzetiség c) nemek d) életkor e) iskolai végzettség, képzettség, foglalkozás f) nyelvtudás g) családi állapot h) tartózkodás jogcíme (pl.: turistaként illegálisan, stb.) 5. Mit tud arról mondani, hogyan szerveződik jellemzően a munka? Hogyan jutnak munkához a külföldiek? (kapcsolati hálók, informális és professzionális munkaközvetítők szerepe) 6. Kik a tipikus foglalkoztatók /ágazatok, méretek, stb.? 7. Mik a külföldiek munkavégzését érintő legfontosabb jogi és hatósági szabályok (az Ön szakterületén): a) az (új és régi) EU állampolgárokkal kapcsolatban (átmeneti időszakok és kivételek); b) harmadik országok állampolgáraival kapcsolatban? 8. Mik a külföldiek fekete munkavégzése ellenőrzésének és leküzdésének főbb stratégiái, és hogyan értékeli hatékonyságukat a következő területeken: a) A külföldi feketemunkásokat érintő szankciók, büntetések és jogi következmények b) A munkáltatókra kiszabott pénzbüntetés és szankciók c) Az ellenőrzések sűrűsége és szigora (munkahelyi, munkaügyi ellenőrzések) d) A külső határok ellenőrzése és nemzetközi együttműködés e) Az ellenőrzések és a feketemunka leküzdésére létrehozott stratégiák terjedelme (általános, vagy egyes ágazatokra koncentrált) 9. Véleménye szerint milyen politikai, jogi és adminisztratív intézkedések lennének hatékonyak a külföldiek fekete munkavégzésével kapcsolatban az Ön területén? a) Liberálisabb szabályozás (magas kvóták, szezonális munkavégzés engedélyezése) b) Alacsonyabb munkaerő-költségek (TB, SZJA, stb.) c) Több és szigorúbb ellenőrzés, magasabb büntetések d) A munkavállalás EU-n belüli korlátozásának megszűntetése e) Egyes ágazatokban, foglalkozásoknál különleges szabályok (pl.: háztartási munka, szezonális mezőgazdasági munka) f) Egyéb, éspedig 10. Min alapulnak becslései, feltételezései? 11. Attitűdök, esetleges társadalmi, egészségügyi problémák
138
4. Melléklet: megkérdezett munkavállalók Hiv.sz.
Interjúalanyok
Jogi státusz
Nem
1
Spárgaszedő1
szürke, 4 órára bejelentve, minimálbéren
F
2
Spárgaszedő2
szürke, 4 órára bejelentve, minimálbéren
F
3
Vajdasági ingázó építőmunkás
feketemunka, nincs mv. eng.
4
Kárpátaljai építési vállalkozó1
5
Kor
Állampol Nemzetis Ágazat gárság ég
Foglalkozás
Szakképzettség ének megfelel-e
román
román
mezőgazd.
alkalmi sm.
35
román
román
mezőgazd.
alkalmi sm.
F
44
szerb
magyar
építőipar
segédms.
megfelel
legális vállalkozás
F
32
ukrán
magyar
építőipar
vállalkozó
megfelel
Mezőgazd. munkavezető
fekete, AM könyv van, de nincs bélyeg
N
40
román
magyar
mezőgazd.
alkalmi sm.
6
Kárpátaljai építési vállalkozó2
legális vállalkozás
F
45
ukrán
magyar
építőipar
vállalkozó
7
Gombapince (6 fő)
4 áll. fehér, 2 mv van, de nem oda
3F, 3N
19-40
román
magyar
mezőgazd.
segédms.
alacsonyabb
15
Csaba a gombapincéből
mv. eng. van, de nem oda
F
36
román
magyar
mezőgazd.
segédms.
alacsonyabb
11
Gombapincében dolgozó román
mv. eng. van, de nem oda
F
román
román
mezőgazd.
segédms.
8
Budapesti építkezésen lebukott vajdasági férfi
mv. eng. van, de a cég másik telephelyére
F
29
szerb
magyar
építőipar
szakms.
megfelel
9
Bejelentett darukezelő
szürke, minimálbéren
F
30
ukrán
magyar
építőipar
darus
megfelel
10
Piszkeszedők (3 fő)
feketemunka, nincs mv. eng.
2F, 1N
29-35
román
román
mezőgazd.
alkalmi sm.
megfelel
12
Erdélyi építésvezető
szürke, mv. eng. van, zsebbe pluszpénz
F
31
román
magyar
építőipar
építésvez.
megfelel
13
Csángó piaci árus
máshova van bejelentve
N
24
román
csángó
keresk.
árus
alacsonyabb
14
Lengyel üzletvezető
szürke, minimálbéren
N
33
lengyel
lengyel
vendéglátás
üzletvezető
megfelel
16
Maláj informatikus
feketemunka, nincs mv. eng.
N
28
malajziai
kínai
szolgáltatás
menedzser
megfelel
17
Csángó takarítónő
máshova van bejelentve
N
23
román
magyar
szolgáltatás
takarítónő
alacsonyabb
139
Hiv.sz.
Interjúalanyok
Jogi státusz
Nem
Kor
Állampol Nemzetis Ágazat gárság ég
Foglalkozás
18
Lakópark építkezés1
szürke, 4 órára bejelentve, minimálbéren
F
34
román
magyar
építőipar
segédms.
19
Lakópark építkezés2
feketemunka, nincs mv. eng.
F
34
román
magyar
építőipar
segédms.
alacsonyabb
20
Lakópark építkezés3
szürke, 4 órára bejelentve, minimálbéren
F
36
román
magyar
építőipar
segédms.
alacsonyabb
22
Hoteltakarítónő
feketemunka, nincs mv. eng.
N
36
román
magyar
szolgáltatás
takarítónő
megfelel
23
Vegyésztechnikus
fekete, lejárt mv. eng.
F
36
román
magyar
építőipar
segédms.
alacsonyabb
24
Tanuló
fekete, legális tartózkodás
N
29
román
magyar
szolgáltatás
asszisztens
alacsonyabb
25
Nagyváradi varrónő
feketemunka, nincs mv. eng.
N
46
román
magyar
textilipar
varrónő
más
26
Piacon árus lakatos szakmunkás
feketemunka, nincs mv. eng.
F
36
román
magyar
keresk.
árus
alacsonyabb
27
Piaci árus Kolozsvári magyar
feketemunka, nincs mv. eng.
N
27
román
magyar
keresk.
árus
alacsonyabb
28
Román csángó piaci árus
feketemunka, nincs mv. eng.
N
21
román
román
keresk.
árus
alacsonyabb
29
Budapesti építkezésen lebukott román férfi 1.
feketemunka, nincs mv. eng.
F
26
román
román
építőipar
alkalmi sm.
alacsonyabb
30
Budapesti építkezésen lebukott román férfi 2.
feketemunka, nincs mv. eng.
F
27
román
román
építőipar
alkalmi sm.
alacsonyabb
31
Csángó varrónő
feketén dolgozik fekete vállalkozónak, nincs mv. eng
N
25
román
magyar
textilipar
varrónő
alacsonyabb
32
Nigériai menekült
fekete, legális tartózkodás
F
38
nigériai
nigériai
vendéglátás
mosogató
alacsonyabb
33
Segédmunkás Beregszászról
feketemunka, nincs mv. eng.
F
32
ukrán
magyar
vegyes
segédms.
alacsonyabb
34
Ukrán varrónő
szürke, mv. eng. van, zsebbe pluszpénz
N
ukrán
magyar
textilipar
varrónő
megfelel
35
Amerikai vállalkozó
legális vállalkozás
F
46
amerikai
amerikai feldolg.ipar
vállalkozó
megfelel
36
Kesztyűgyári munkás
feketemunka, nincs mv. eng
F
23
román
magyar
segédms.
alacsonyabb
textilipar
Szakképzettség ének megfelel-e
140
5. Melléklet: interjúvázlat a munkavállalói interjúkhoz Háttér Származás (ország, település, anyanyelv) Életkor, iskolák végzettség (hol, mit), beszélt nyelvek, foglalkozás Család (szülők, testvérek) Lakóhely (otthon), lakás, kivel Jövedelem, vagyon, ingatlan Körülmények, munka a származási országban Otthon milyen anyagi körülmények között élnek az emberek? És a kérdezett hozzájuk képest? Utolsó munka, kivándorlást megelőző tevékenység (mikor, hol, mi) Képzettségének megfelelt-e? Elégedettség otthoni munkával? Dolgozott- hazájában lakóhelyétől távol? Hol, mit, milyen sűrűn járt haza? Kivándorlás 1.) Helyi kivándorlási szokások, változott-e, hogyan? Környezet megítélése a kivándorlással, külföldi munkával kapcsolatban Ismerősök, családtagok dolgoztak-e korábban külföldön (Magyarországon)? Korábbi utazások (ide, máshova) Döntés közvetlen kiváltó oka és körülményei Miért éppen Magyarország? 2.) Magyarországon ismerősök, barátok otthonról (Kik, hol, mit csinálnak?) Elképzelések, várakozások, információ (Magyarországról, munkáról) Hogyan jutott munkához? Előzetes tájékozódás, szervezés Segítséget kap(ott)-e, kitől, miben? 3.) Mikor érkezett? (Kikkel) Határ? (dokumentumok, engedélyek, problémák?)
141
Előnyeik/hátrányaik az egyes módoknak? (turista, munkavállalási, tartózkodási, letelepedési) (Költségek?) Változás EU csatlakozás óta? Magyarországi munka 1. Első munka Mikor, mi, hol, mennyi idő és próbálkozás után– mi kellett hozzá? Szervezés, hogyan találta? Beosztás, munkakör? (cég, tevékenység) Értékelés (pénz, munkakörülmények, emberi tényezők) Munkahely - váltások (Hányszor, miért?) 2. Jelenlegi munka Cég tevékenysége, nagysága Szervezés, hogyan találta? Főnök/munkaadó Beosztás, munkakör – képzettségnek megfelelő? Munkatársak (Honfitársak/más külföldiek? Mennyien, milyen munkakörben, feketén-fehérenszürkén?) Konfliktus főnökkel, munkatársakkal? Meddig fog itt dolgozni? (Mennyire biztos, meddig tart, ha elveszíti?) Legsikeresebb és legsikertelenebb lépések? (munkával kapcsolatosan) Tervek – munka? 3. Anyagiak, munkakörülmények Fizetés, juttatások? Elvárásokhoz/megbeszéléshez képest? Magyarokhoz képest? Munkaidő, túlóra, hétvége? Szociális biztonság Elégedettség Itteni munkán kívüli bevételek? (Neki-családjának) Otthoniaknak anyagi segítség?
142
3. Papírok Előzetes tájékozódás tartózkodási és munkavállalási feltételekről (Hogyan?) Fontos-e a papír, kinek, miért? Ügyintézés? (Hogyan, hol, tudja-e?) Nehézségek – segítség? Tapasztalatok („legjobb”, legrosszabb élmény – ügyintézés, ellenőrzés) Engedélyek kezdettől vagy később, hogyan váltott, mikor? Változás elmúlt 15 évben/EU csatlakozás után? Elégedett-e azzal, ahogy foglalkoztatják? (jogi helyzet, engedély) Min változtatna, tervezi-e, kin múlik? Munkaszerződés? 4. Legális/fekete munka Fekete/szürke munka előnyei/hátrányai számára? A munkaadó számára? Ki dönti el? Változás az elmúlt 15 évben/az EU csatlakozás óta – a fekete/szürke munka előnyeit és hátrányait tekintve Mely munkákra jellemző a feketén foglalkoztatás, melyekre nem, miért? (Külföldi és magyar között van-e különbség?) Probléma hatósággal/ellenőrzés feketemunka miatt? Stratégiák (munkavállaló-munkaadó) Rossz tapasztalat – feketemunka (Mikor, mi?) Mit tud a többi külföldi hozzáállásáról a hivatalos/fekete foglalkoztatáshoz? Mit tud a munkaadók hozzáállásáról…? Mi lenne jó? Életvitel 1. Lakás Hol, kikkel, hogy szerezte? Költségek (mennyi, ki viseli?) Elégedettség 2. Kapcsolatok, szabadidő Szabadidő? (Hol, mi, kikkel?) Kapcsolat itt élő honfitársakkal? (alkalmak, gyakoriság) Kapcsolat otthon maradtakkal 143
Helyiekkel Segítség itt (ki, mikor?) Hogyan, gyakoriság, miről? Családtagok áthozása? 3. Diszkrimináció integráció Rossz tapasztalat? A magyarok viszonyulása a határon túliakhoz/külföldiekhez? Nehézség? (viselkedési, kommunikációs) Legnagyobb különbség otthoni és itteni életvitele között? Mi hiányzik? Jövőkép, tervek Meddig akar maradni? Eredetileg hogy tervezte? Hazamenni - (Mikor, mit csinálni?) Másik országba - (Hova, mit csinálni) Változás a gondolkodásában, terveiben Mit csinálna szívesen? Ahhoz mi kell, mi van meg, és mi hiányzik? A magyarországi periódus értékelése (megérte-e, hozadéka, megtenné-e még egyszer?) Elkövetkező 5 évet hogyan látja? (Hol, mit csinál, mi lényeges neki?) Honfitársai tervei általában?
144
Irodalomjegyzék Alt, J.: Illegal in Deutschland. Forschungsprojekt zur Lebenssituation”illegaler” Migranten in Leipzig. Loeper Literaturverlag im Ariadne Buchdienst, Karlsruhe, 1999. Ádám S. és Kutas J.: A foglalkoztatottak számának alakulása a személyi jövedelemadóból származó jövedelmek alapján. Munkaügyi Szemle, 3. szám. 2004. Belyó P.: A rejtett gazdaság lakossági megítélése. Statisztikai Szemle, 81. évf. 2003. 07. Berencsi Zs., Sik E.: Intentions to Emigrate and to Work Abroad in Hungary in 1993 – 1994. In: Refugees and Migrants: Hungary at a Crossroads. (eds.) Fullerton, Maryellen, Sik E. and Tóth J. MTA PTI, Budapest, 1995. pp.129-140. Birsl, U. et al: Migration und Interkulturalität in Großbritannien, Deutschland und Spanien. Fallstudien aus der Arbeitswelt. Leske + Budrich., Opladen, 2003. Borowski, A. et al.: The International Movements of People, in: Adelman, H. et al (eds.): Immigration and Refugee Policy. Australia and Canada Compared, Vol. I. University of Toronto Press, Toronto, Buffalo, 1997. pp. 31-62. Doomernik, J., Penninx, R., van Amersfoort, H.: A Migration Policy for the Future. Possibilities and Limitations. Migration Policy Group, Brussels, 1997. Dövényi, Z.: Ungarn im Spiegel der Ost-West-Wanderung. In: Fassmann, H.–Münz, R. (Hg.): Ost-West-Wanderung in Europa. Böhlau, Wien, 2000. S. 183–194. Dövényi, Z.: Development and spatial Disparities of Unemployment in Hungary – In: Meusburger, P.– Jöns, H. (ed): Transformations in Hungary. Essays in Economy and Society. Heidelberg, 2001. pp. 207–224. Faist, Th.: Sociological Theories of International Migration: The Missing Meso-Link, Paper presented at the Meeting of the Theory Group of Migration and Development (MAD) Project. ZeS-Arbeitspapier 17., Hamburg, 1995. Fassmann, H., Münz, R.: EU enlargement and future East-West migration, In: Laczko, F., Stacher, I., Klekowski von Koppenfels, A. (eds.): New Challenges for Migration Policy in Central and Eastern Europe. ICMPD/IOM, Vienna, 2002. Frejka, T. (ed.): International migration in Central and Eastern Europe and the Commonwealth of Independent States. United Nations, Geneva, 1996. Haug, S.: Klassische und neuere Theorien in der Migration. Mannheimer Zentrum für Europäische Sozialforschung, Arbeitspapier Nr. 30., Mannheim, 2000. Hárs, Á.: Hungarian emigration and immigration perspectives – some economic considerations http://www.econ.ucl.ac.be/CONJ/aiece2002/publications/regular/medium/hungarian_e migr_10_2001.pdf
145
Hoffman-Nowotny, H.-J.: Weltmigration – eine soziologische Analyse, in: Kälin, W., Moser, R. (eds.): Migration aus der Dritten Welt: Ursachen, Wirkungen, Handlungsmöglichkeiten. Haupt Verlag, Bern, Stuttgart, Wien, 1993. S.57-68. IAPASIS Consortium (2003): Does Implementation Matter? Informal Administration Practices and Shifting Immigrant Strategies in Four Member States. Final Report, Florence (www.cicerofoundation.org/pdf/lecture_strath.pdf am 04.05.2004). International Organization for Migration: Irregular migration in the CIS and the Baltic states. Helsinki, 1997. Juhász, J.: Illegal labour migration and employment in Hungary. (Illegális munkaerővándorlás és foglalkoztatás Magyarországon). ILO International Migration Papers 30. ILO, Geneva, 1999. Juhász, J.: Migrant trafficking in Hungary In: Migrant trafficking and human smuggling in Europe: a review of the evidence with case studies from Hungary, Poland and Ukraine. International Organization for Migration. Geneva, 2000. Juhász, J.–Dövényi, Z.: Hungary: Social and Geographical Aspects of Recent Trends in International Migration — In: Carter, F. W. – Jordan, P. – Rey, V. (eds.): Central Europe after the Fall of the Iron Curtain. Frankfurt am Main, 1996. pp. 297-317. Kiss T., Csata Zs.: Migrációs-potenciál vizsgálatok Erdélyben. In: Népesedési folyamatok az ezredfordulón Erdélyben. KISS TAMÁS (szerk.). RMDSZ, Kolozsvár, 2004. Lackó M.: A be nem jelentett munka átalakítása bejelentett munkává. In: A magyar foglalkoztatáspolitika átfogó értékelése az Európai Foglalkoztatási Stratégia kontextusában, az elmúlt öt év tapasztalatai alapján (szerk. Köllő J.). FMM, Budapest, 2005. http://www.fmm.gov.hu/upload/doc/200511/zarotanulmany_teljes_mtafmm.pdf Lederer, H.W. / Nickel, A.: Illegale Ausländerbeschäftigung in der Bundesrepublik Deutschland. Friedrich-Ebert-Stiftung, Bonn, 1997. Major M., Futó P., Kállay L.: Mekkora az informális gazdaság Magyarországon? Budapesti Negyed 22.sz., 1998/4. Müller-Schneider, Th.: Wertintegration und neue Mobilität. Theorie der Migration in modernen Gesellschaften.: Efms, Bamberg, 2003. Nyiri, P.: The „New Migrant“: State and Market Constructions of Modernity and http://cio.ceu.hu/courses/CIO/modules/Modul01Nyiri/print.html ( Patriotism, December 30, 2003) OECD: Trends in international migration. Paris, annual publication. Okolski, M.: „Migratory movements from countries of Central and Eastern Europe”, In: People on the move: New migration flows in Europe, Council of Europe Press. Strasbourg, 1992. Renooy, P., Ivarsson, S., Van Der Wusten-Gritsai, O., Meijer, R.: Undeclared work in an enlarged Union. An analysis of undeclared work: an in-depth study of specific items. INREGIA/Regioplan, Malmö/Amsterdam, 2004.
146
Semjén A. és Tóth I. J.: Rejtett gazdaság és az adófizetők magatartása. In: Elemzések a rejtett gazdaság magyarországi szerepéről. 4. tanulmány. MTA KTI, TÁRKI, Budapest, 2004. Sik, E. – Tóth, J. (szerk.): Migráció és politika. MTA Politikai Tudományok Intézete. Budapest, 1997. pp. 97-105. Sik, E. – Tóth. I.J.: A rejtett gazdaság néhány eleme a mai Magyarországon; TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok 7. Budapest, 1998. Sik, E.: Informális gazdaság. In Munkaerőpiaci Tükör 2000, Szerk.: Fazekas Károly, MTA KTI, Budapest, 113-117 old. Sik, E.: Külföldiek Magyarországon és a velük kapcsolatos nézetek a helyi önkormányzatokban, In Nemzeti és etnikai kisebbségek Magyarországon a 20. Század végén, szerk.: Sisák Gábor, Osiris-MTA Kisebbségkutató Műhely, 2002, Budapest, 229-241 old. Sik E., Szép K.: A háztartási termelés pénzértéke. TÁRKI Társadalompolitikai Tanulmányok, Budapest, 2000. http://www.tarki.hu/kiadvany-h/soco/soco21.pdf Tapinos, G.: Irregular Migration: Economic and Political Issues, in: OECD (ed.): Combating the Illegal Employment of Foreign Workers. OECD, Paris, 2000. pp. 1343. Tilly, Ch.: Transplanted Networks, in: Yans-McLaughlin, V. (ed.): Immigration Reconsidered. History, Sociology, and Politics, New York: Oxford University Press, 1990. pp. 79-95. Tóth P. és Gödri I.: Bevándorlás és beilleszkedés. NKI, Budapest, 2005/3.
147
I.
A kutatás témája, háttere, célja........................................................................................... 5 I.1.
II.
A kutatás fő feladatai: ................................................................................................ 6
Alkalmazott módszerek...................................................................................................... 8 II.1.
Másodelemzés ............................................................................................................ 8
II.2.
Szakértői interjúk ....................................................................................................... 9
II.3.
Interjúk migránsokkal és munkaadókkal.................................................................... 9
II.3.1 III.
A célcsoport, fogalomhasználat, minta ............................................................ 11
Történeti háttér ............................................................................................................. 12
III.1.
Kelet-európai történeti sajátosságok a migrációban, a nemzetállamok kialakulása 12
III.2.
Általános vándorlási helyzetkép az utolsó 100 évben.......................................... 13
III.3.
A legújabb tendenciák.......................................................................................... 16
III.4.
A történeti sajátosságok hatásai ........................................................................... 19
IV. V.
Informális gazdaság, feketemunka ............................................................................... 21 Jogi keretek ...................................................................................................................... 29
VI.
Kik jönnek, hányan?..................................................................................................... 38
VI.1.
A Magyarországon feketén dolgozó külföldiek száma és trendjei ...................... 38
VI.2.
Kik jönnek? .......................................................................................................... 42
VI.2.1
Állampolgárság, nemzetiség ............................................................................ 42
VI.2.2
Nem és életkor.................................................................................................. 43
VI.2.3
Iskolai végzettség, szakképzettség ................................................................... 45
VII. A külföldi munkavállalásra késztető okok, a migránsok magyarországi munkavállalásának sajátos vonásai .......................................................................................... 49 VII.1.
Taszító tényezők – a külföldi munkavállalás okai ............................................... 51
VII.1.1
Gazdasági nehézségek, munkanélküliség ........................................................ 51
VII.1.2
Alacsony bérek................................................................................................. 53
VII.2.
Miért Magyarországra? ........................................................................................ 54
VII.2.1
Közelség, nyelvtudás, egyszerűség .................................................................. 55
VII.2.2
Rokonok, ismerősök Magyarországon............................................................. 56
VII.2.3
Magyar nemzetiség .......................................................................................... 56
VII.2.4
Más országok után-majdnem haza ................................................................... 57
VII.3.
Személyes motivációk.......................................................................................... 58
VII.3.1
Létfenntartás biztosítása................................................................................... 58
VII.3.2
Kalandvágy, szabadulás a kötöttségektől......................................................... 59
VII.3.3
Hosszútávú tervek, egzisztencia, karrier megalapozása................................... 60 148
VII.4.
Motivációk és valóság.......................................................................................... 60
VII.5.
Egy új migráns csoport: a „slepp”........................................................................ 61
VII.6.
Magyarországi sajátosságok a vonzó és taszító tényezők elemzése alapján........ 62
VIII.
Külföldiek szabálytalan munkavégzésének jellegzetességei ....................................... 64
VIII.1.
Szervezés, toborzás, munkahelykeresés............................................................... 64
VIII.2.
Beutazás és tartózkodás........................................................................................ 73
VIII.3.
A külföldiek munkavégzésének típusai, résztvevői ............................................. 75
VIII.4.
Külföldieket foglalkoztató ágazatok .................................................................... 78
VIII.4.1
Építőipar ....................................................................................................... 79
VIII.4.2
Mezőgazdaság .............................................................................................. 82
VIII.4.3
Vendéglátás és szórakoztatóipar .................................................................. 84
VIII.4.4
Kereskedelem ............................................................................................... 85
VIII.4.5
Textilipar ...................................................................................................... 86
VIII.4.6
Magasan képzett munkavállalók .................................................................. 87
VIII.4.7
Háztartási munkák........................................................................................ 87
VIII.5.
IX.
Külföldi feketemunka formái ............................................................................... 87
VIII.5.1
A foglalkoztatás időtartama (Alkalmi - időszakos - állandó munka)........... 88
VIII.5.2
Szakképzettség ............................................................................................. 89
VIII.5.3
Érintett cégtípusok -nagyság, vállalkozás jellege ........................................ 92
Élet és munkakörülmények .......................................................................................... 94
IX.1.
Munkafeltételek.................................................................................................... 94
IX.2.
Munkabér ............................................................................................................. 97
IX.3.
Egészségügy és szociális biztonság.................................................................... 100
IX.4.
Lakáskörülmények ............................................................................................. 103
X.
Külföldiek (illegális) foglalkoztatásának okai a munkaadó oldaláról............................ 108
XI.
A szabályozás értékelése............................................................................................ 114
XI.1.
Társadalmi és politikai álláspontok.................................................................... 114
XI.2.
Ellenőrzések és büntetések hatékonysága .......................................................... 115
XII.
Külföldi feketemunka és a magyar munkaerőpiac-érvek a külföldi (fekete)munka ellen 120
XII.1. A magyar munkaerőpiac védelme - Elveszik-e a külföldiek a magyarok elől a munkát? 120 XII.2. XIII.
Lenyomják-e a béreket? ..................................................................................... 123
Összefoglalás.............................................................................................................. 125
XIII.1.
Főbb eredmények ............................................................................................... 125
XIII.2.
Általános következtetések .................................................................................. 129 149
1. Melléklet: megkérdezett szakértők..................................................................................... 133 2. melléklet: munkaadók ........................................................................................................ 135 3. Melléklet: interjúvázlat a szakértői interjúkhoz ................................................................. 136 4. Melléklet: megkérdezett munkavállalók ............................................................................ 139 5. Melléklet: interjúvázlat a munkavállalói interjúkhoz......................................................... 141 Irodalomjegyzék..................................................................................................................... 145
150
