Energy policy and price controls in Europe and Hungary Felsmann Balázs
DISCUSSION PAPER AUGUST 2014
Energy policy and price controls in Europe and Hungary
New Direction discussion papers are designed to encourage debate on public policy in a European context. They do not reflect the views of New Direction or its members. New Direction receives funding from the European Parliament and is also required to raise a proportion of its funds from additional sources. The views expressed in this publication do not necessarily reflect those of the European Parliament.
August 2014 Printed in Belgium ISBN: 978-2-87555-032-3 Publisher and copyright holder: New Direction Foundation Rue d'Arlon 40, 1000 Brussels, Belgium Phone: +32 2 808 7847 Email:
[email protected] www.newdirectionfoundation.org
1
Tartalom
1.
Bevezető............................................................................................................................... 3
2.
Az árszabályozás elmélete és nemzetközi gyakorlata ............................................................. 3 1.1 1.1.1
Az árszabályozás elméleti modelljei ...............................................................................5
1.1.2
Árszabályozás az energiatermelésben ............................................................................7
1.1.3
Árszabályozás az energiakereskedelemben ....................................................................9
1.2
A fogyasztói árak szabályozásának jelenlegi európai gyakorlata........................................ 10
1.3
Hatósági árszabályozás és a fogyasztói energiaár .............................................................12
1.3.1
A nemzetközi kereskedelem és a tőzsdék hatása .......................................................... 12
1.3.2
Európai versenyképesség és az árszabályozás .............................................................. 14
1.4
2
Az energetikai értéklánc és az árszabályozás elméleti kerete ..............................................4
Az árszabályozás hatása a fogyasztói árak alakulására ......................................................16
1.4.1
Lakossági áram- és gázárak ..........................................................................................16
1.4.2
Az árszabályozás és a lakossági árszínvonal összefüggései ............................................18
Az árszabályozás hazai gyakorlata és hatásai az energiaszektor fejlődésére .......................... 22 2.1
A magyarországi energiapiac átalakulása a 2003-as részleges liberalizációtól napjainkig...22
2.1.1
A piacnyitás kiteljesedése ............................................................................................22
2.1.2
Újabb modellváltás – a központi állami szabályozás felerősödése ................................24
2.1.3 A 2013-as rezsicsökkentés hatásai a hálózathasználati díjakra és az egyetemes szolgáltatókra............................................................................................................................27 2.2
Vállalatok a változó környezetben ....................................................................................29
2.2.1
Hatások a szektor beruházási teljesítményére ..............................................................29
2.2.2
Hatások az elosztók jövedelmezőségére.......................................................................30
2.2.3
Hatások az energiakereskedők jövedelmezőségére ......................................................33
2.2.4
Vállalati alkalmazkodási stratégiák ...............................................................................35
3
Felhasznált irodalom ........................................................................................................... 40
4
Ábrák jegyzéke.................................................................................................................... 42
5
Táblázatok jegyzéke ............................................................................................................ 42
2
1. Bevezető Az energiaszektorban az elmúlt időszakban felerősödött a vita az árszabályozás lehetőségeiről és indokoltságáról. Elemzésünkben arra a kérdésre keressük a választ, vajon jobb teljesítményt érnek-e el azok az európai uniós tagállamok, amelyek központilag szabályozzák a villamos energia és a gáz fogyasztói árait azokhoz képest, akik a piaci koordinációt és a versenyt pártolják. Tanulmányunk első részében áttekintjük az árszabályozás elméleti kereteit, módszertanát és a hatósági árak alkalmazásának aktuális jogi, gazdasági és funkcionális vonatkozásait. A tanulmány második részében az árszabályozás hazai helyzetével foglalkozunk. Az áram- és gázpiaci liberalizáció folyamatának tartalmi összefoglalását követően megvizsgáljuk, hogy a változó szabályozási, gazdasági és társadalmi környezet hogyan hatott az egyes kereskedő vállalatok üzleti pozíciójára. Bemutatjuk, hogy a kormányzat azon törekvése, hogy a szabályozott árak rendszerén keresztül direkt módon avatkozzon be a gazdasági folyamatokba, bár rövidtávon kétségtelen sikereket is hozott, ám hosszabb távú fennmaradásával kapcsolatban komoly kérdőjelek is megfogalmazhatók.
2. Az árszabályozás elmélete és nemzetközi gyakorlata Az energiaszektor sosem volt mentes az árszabályozástól, hiszen a szektorra jellemző, hogy keverednek benne a versenypiaci és a természetes monopol szolgáltatási elemek. Az áramtermelés, illetve a gázkitermelés, valamint a villamosenergia- és gázkereskedelem esetében a tárolást jellemzően az értéklánc versenypiaci elemeinek tekinthetjük, ahol – legalábbis elméletben – megvalósul a szolgáltatók versenye a fogyasztókért. Ezzel szemben a hálózati szolgáltatások (átvitel és elosztás) természetes monopol jellegüknél fogva megkövetelik a szabályozó hatóságok folyamatos jelenlétét és az árak hatósági úton történő megállapítását. Meg kell jegyezni, hogy még az első csoportba tartozó szolgáltatásokról sem mondható el, hogy esetükben a piaci kontroll kizárólagos lenne. Egyes áramtermelési technológiák központilag meghatározott, kötelező átvételi árakon (feed in tariff) keresztül történő támogatása ugyancsak az árrendszerbe való direkt beavatkozást jelent. Ilyen megoldások gyakoriak a megújuló energia támogatásában, de az utóbbi időben más termelési technológiáknál is hasonló tendenciákat figyelhetünk meg, például hasonló garantált ármechanizmust terveznek bevezetni egyes új nukleáris létesítmények kapcsán is. Elemzésünkben rövid elméleti bevezetést követően áttekintjük az árszabályozás európai gyakorlatát, majd részletesen elemezzük a magyarországi vonatkozásokat. Fő fókuszunk a végső fogyasztói árak szabályozásának kérdésköre, így külön részletezzük a szabályozás hatásait a kereskedelmi szektorra, így különösen a lakossági energiakereskedelemben döntő súlyt képviselő egyetemes szolgáltatókra. 3
1.1 Az energetikai értéklánc és az árszabályozás elméleti kerete Az energiarendszerek működése során elkülöníthetjük a fizikai és a kereskedelmi értéklánc szereplőit. Előbbibe tartoznak a termelők (erőművek, illetve gázkitermelő vállalatok) a nagytávolságú szállítást végző átviteli szolgáltatók (TSO), az elosztó vállalatok (DSO) és a teljes integrált rendszer irányítását végző rendszerirányítók. További hálózatos szereplők még a gázrendszernél a gáz biztonsági és kereskedelmi tárolását végző vállalkozások. A kereskedelmi értéklánc kulcsszereplői a gáz- és árampiaci nagy- és kiskereskedők, amelyek üzletpolitikájuk alapján szolgáltatnak bizonyos fogyasztói szegmensek részére. E körben az árszabályozás szempontjából kiemelt jelentőségű szereplők az úgynevezett egyetemes szolgáltatók. E vállalatok, összhangban az Európai Unió (EU) vonatkozó szabályozásával kötött feltételek mellett értékesítenek energiát a lakosság és a mikrovállalkozások részére. Szabályozott árakkal gyakorlatilag az értéklánc minden elemében találkozhatunk. Annak alapján, hogy a szabályozás mire terjed ki, megkülönböztethetünk input-, folyamat- és outputszabályozást. Az, hogy egy szabályozó hatóság milyen szabályozási módszertant választ, függ az adott tevékenység kontrollálhatóságától, tervezhetőségétől és a szabályozó általi nyomon követésének lehetőségétől. Amennyiben ezek a feltételek csak korlátozottan teljesülnek, úgy a szabályozók jellemzően az inputokat szabályozzák, a hatékonyan működő szolgáltató ténylegesen felmerült költségeinek elismerésén keresztül. Ha a szolgáltató által végzett tevékenység jól tervezhető, úgy a szabályozó hatóság választhatja az árak részleges vagy teljes szabályozását is. A részleges kontrollra példa az ársapka (price cap), vagy a bevételi maximum (revenue cap) meghatározása, míg a hatósági ármeghatározás a szabályozó teljes kontrollját biztosítja a szabályozott tevékenység tekintetében. Az értéklánc egyes szereplőinek megkülönböztetése is egyértelművé teszi, hogy a fogyasztók által fizetendő teljes ár egyes komponensei eltérő szabályozói megközelítést követelnek meg. Ha a kérdést más oldalról, a fogyasztói ár tényezőkre bontása felől közelítjük meg, úgy szintén fontos megállapításokat tehetünk az árak hatósági befolyásolásának lehetőségeiről. Az 1. ábra 2007. és 2012. közötti időszakban mutatja be az európai átlagos áramárak változását. A grafikon az Eurostat által nyomon követett statisztikai összetevőkre bontva mutatja be a háztartások (az ábrán a _H megjelölésű első, erősebb színezésű oszlopok) és az ipari fogyasztók (második oszlopok, _I megjelöléssel) által átlagosan fizetendő díjelemek nagyságát. A statisztika külön gyűjti az energiadíj (az áram, mint termék ára), a hálózati díjak (rendszerirányítás, átvitel és elosztás) valamint a különböző adók és illetékek (ideértve az energiaadókat és az általános forgalmi adót) mértékét tagállamonként. Az ábrából számos tanulság vonható le a díjtételek átlagos alakulásával kapcsolatban. Általánosságban igaz, hogy az energiaszektorban is érvényesül a méretgazdaságosság, ami különösen a hálózathasználati díjaknál szembetűnő. Ugyancsak észrevehető, hogy a háztartások jóval nagyobb adóterheléssel szembesülnek, ennek oka, hogy a vállalkozásokat az általános forgalmi adó jellemzően nem terheli.
4
1. ábra - Háztartási és ipari áramár-összetevők átlagos változása az EU-ban (2007-2012)
Háztartási (_H) és ipari (_I) villamos energia árkomponensek átlagos változása az EU-ban (2007-2012) 0,25
eurócent/kilowattóra
0,2
0,15
Adók_I Hálózat_I Energia_I
0,1
Adók_H Hálózat_H
0,05
Energia_H 0 2007. 2. félév
2008. 2. félév
2009. 2. félév
2010. 2. félév
2011. 2. félév
2012. 2. félév
Forrás: Eurostat. A grafikon az Eurostat besorolása szerinti H2 és I2 adatsor értékeit tartalmazza. (H2: 1000-2500 kWh éves fogysztás. I2: 500-2000 MWh éves fogyasztás.)
1.1.1 Az árszabályozás elméleti modelljei Valamennyi tagállamnál egységesen hatósági szabályozás körébe tartozik a hálózati díjak meghatározása, ideértve a rendszerirányítónak, az átviteli szolgáltatóknak és az elosztóknak fizetendő díjakat. A természetes monopol szolgáltatások hatósági ármeghatározásának két fő iránya a megtérülési ráta alapú (Rate of Return & Costs Pass-through, röviden RoR) és a kezdeti díjak arányában valamilyen hatékonyságjavításra irányuló ösztönzést tartalmazó (incentive based) szabályozás. A megtérülési ráta alapú (RoR) szabályozás alapegyenlete az alábbi:
RRn=OEn+Dn+Tn+(RAB*RoR)n ahol: RRn a szolgáltató „n” időszakban elvárt (elismert) bevétele; OE az elismert működési költség; D az értékcsökkenés; T a fizetendő adók mértéke; RAB az indokolt (a szabályozott tevékenység ellátásához szükséges) eszközérték és RoR az elismert hozamtényező.
A modell lényege, hogy a szabályozó hatóság időről időre megvizsgálja a felügyelt társaság költségeit és befektetéseit. Szétválasztja a tevékenység ellátásához szükségesnek ítélt eszközöket és költségeket azoktól, amelyek megítélése szerint nem szolgálják a szabályozott tevékenység ellátását. Az ilyen módon meghatározott eszközértékre az előzetesen megállapított hozamtényező alapján válik jogosulttá a szolgáltató bevételre, míg a költségeket (ideértve az értékcsökkenést és az adókat) a modell átmenő tételként (pass-through) tekinti. A szabályozó hatóságok jellemzően kétciklusú mechanizmust működtetnek a modell gyakorlati alkalmazása 5
során. Egy hosszabb időszakra vonatkozóan (jellemzően 3-6 év) egységes módszertant dolgoznak ki az egyes tételek elszámolhatósága tekintetében, amit a szabályozási időszakot megelőzően közzétesznek. Az adott időszakon belül az időszakos költség felülvizsgálata a módszertanban rögzítettek szerint történik. A magyarországi gyakorlatban a szabályozási ciklus ideje a villamos energiánál négy év, a gáznál kettő és hat év között lehet, a jogi hátteret a 2007. évi LXXXVI. törvény a villamos energiáról (továbbiakban VET) és a 2008. évi XL. törvény a földgázellátásról (továbbiakban GET) az alábbiak szerint rendezi: VET 142/A. § A rendszerhasználati díjak szabályozása négyéves árszabályozási ciklusok keretében, az árszabályozási cikluson belül időszakonkénti ármegállapítással történik. A Hivatal az árszabályozási ciklus indulását megelőzően költség-felülvizsgálatot végez. Az árszabályozási ciklusra érvényes szabályokat az árszabályozási ciklus indulását megelőzően a miniszter a 142. § (2) bekezdés szerinti rendeletben állapítja meg. GET 104/A. § (1) A rendszerhasználati díj, a 106. § szerinti külön díj, a csatlakozási díj és az egyetemes szolgáltatás ára miniszteri rendeletben meghatározott elemeinek szabályozása legalább kétéves legfeljebb hatéves árszabályozási ciklusokkal történik, amelynek kezdő időpontját és időtartamát a Hivatal elnöke rendeletben állapítja meg. A Hivatal az árszabályozási ciklus indulását megelőzően, az árszabályozási ciklus kezdő időpontját és időtartamát meghatározó rendelet kihirdetését követően költség-felülvizsgálatot végez.
Az Európai Unió országainak többsége – hasonlóan Magyarországhoz – az első módszertan szerint szabályozza a természetes monopol szolgáltatásokat végző társaságokat. Néhány tagállam ugyanakkor a megtérülési ráta alapú szabályozást a működési hatékonyság javítását ösztönző szabályozási modellel váltotta fel. Az ösztönző (incentive) szabályozás alapképlete az alábbi:
Rn=R(n-1)*(1+RPIn-Xn)± Zn ahol: Rn az ‘n’ időszakra vonatkozó bevételi vagy ársapka ( revenue cap, price cap); RPI a kiskereskedelmi árindex; X a hatékonysági tényező, ami jobb működési hatékonyságra hivatott ösztönözni a szolgáltatót; Z a rendkívüli események hatása, amelyek befolyásolják a szolgáltató költségét.
A 2. ábra illusztrálja az ösztönző szabályozás elvi hátterét. Látható, hogy a modell célja, hogy az idő előrehaladtával javítsa a szolgáltató működési költségszerkezetét.
6
2. ábra - Az ösztönző (incentive) szabályozás elvi modellje Bevétel
R0
Aktuális bevétel
Az „X tényező” csökkenti az éves jóváhagyott bevétel mértékét
Aktuális működési költség Hatékony működési költség (OPEX) Elismert hosszú távú bevétel
Értékcsökkenés A befektett tőke költsége (WACC*RAB)
Idő
Forrás: Victor és Martins, 2009
Több tanulmány is vizsgálta, hogy a két lehetséges elméleti modell közül melyiknek milyen előnyei és hátrányai vannak. A megtérülési ráta alapú modell támogatja a tevékenység ellátásához szükséges beruházások megvalósulását, hiszen amennyiben a szabályozó hatóság egy beruházást indokolt eszköznek ismer el, úgy arra vonatkozóan a megtérülési ráta alapú szabályozás stabil bevételt jelent a szolgáltatónak. Ennek az előnynek az árnyoldala, hogy a szabályozás „túlberuházásra” ösztönözheti a szolgáltatókat. Az ösztönző szabályozás előnye, hogy folyamatos hatékonyságjavításra sarkallja a szolgáltatót, hátránya ugyanakkor, hogy bizonytalan gazdasági előrejelezhetőség esetén rontja az új beruházások megvalósulásának esélyét. 1.1.2 Árszabályozás az energiatermelésben A fenti szabályozási modelleket főként a természetes monopol szolgáltatások ármeghatározása során használják a szabályozó hatóságok, de a modell a kereskedelmi értéklánc szereplői (egyes szabályozott áron értékesítő termelők és egyetemes szolgáltatók) tekintetében is érvényes. A villamos energia és a földgáz termelése alapvetően mentes a központi árszabályozás alól, a termelők piaci mechanizmus alapján értékesítik termékeiket. Egyes termelési technológiák támogatásának szándékával ugyanakkor a szabályozó hatóságok mégis beavatkoznak a piac működésébe. A megújuló energia kötelező átvételi árának meghatározása és a zöldenergia garantált átvétele védett helyzetet biztosít a megújuló energia termelőinek.
7
Az 1. Táblázat a magyarországi aktuális kötelező átvételi árakat tartalmazza, amelyeket a Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal (MEKH) által meghatározott időtartamra (jellemzően a létesítéstől számított 10-15 évre) vonatkozóan jogosult igénybe venni a megújuló energiatermelő kapacitást létesítő vállalkozás. 1. Táblázat - A megújuló villamosenergia-termelés 2014. január 1-től érvényes kötelező átvételi árai Magyarországon
A MEKH 2008. 01.01. után hozott határozata alapján termelt megújuló energia átvételi árai (kivéve: 5 MW-nál nagyobb vízerőmű, 50 MW-nál nagyobb egyéb erőmű) forint/kilowattóra
Csúcs
Völgy
Mélyvölgy
20 MW vagy annál kisebb naperőműben termelt
32,49
32,49
32,49
20 MW vagy annál kisebb erőműben (kivéve: naperőmű) termelt
36,30
32,49
13,26
20 MW-nál nagyobb, de legfeljebb 50 MW-os erőműben termelt (kivéve: szélerőmű 2008. nov. 30-tól)
29,04
25,99
10,60
20 MW-nál nagyobb, de legfeljebb 50 MW-os szélerőműben 2008. nov. 30-tól termelt
36,30
32,49
13,26
Használt berendezést is tartalmazó erőműben termelt
22,58
14,45
14,45
Forrás: Magyar Energetikai és Közműszabályozási Hivatal www.mekh.hu
Hasonló védettséget fog élvezni a tervek szerint a nagy-britanniai Hinkley Pointba tervezett atomerőmű is, amely az úgynevezett strike price (lehívási ár) modell alapján garantáltan hozzájuthat a beruházás időszakában rögzített mintegy 110 euró/megawattórás bevételhez, függetlenül a későbbi piaci fejleményektől. E 35 évre rögzített szabályozott ármechanizmus lényege, hogy amennyiben a brit piaci árak elmaradnak az atomerőmű rentábilis működtetéséhez szükséges 92,5 font/megawattóra árszinttől (jelenleg ennek kb. 50%-a a piaci ár), úgy a brit energiafogyasztók kiegészítik az erőmű bevételeit erre a szintre, míg megfordítva, ha a piaci árak esetleg meghaladnák ezt a szintet, úgy az erőmű fizetné vissza a különbözetet a fogyasztóknak. Leszámítva a fenti példákat, általánosságban elmondható, hogy az energiatermelés mentes a közvetlen ároldali szabályozói beavatkozásoktól, sőt az Európai Unióban a 2000-es évtizedben megindult liberalizációs törekvések erősen korlátozták a termelés területén az árszabályozás lehetőségét. Az 1990-es évtizedben számos EU-tagállam árgaranciát nyújtott a területén működő erőművek számára úgynevezett hosszú távú szerződések (power purchase agreement, PPA) keretein belül, amelyek biztosították az erőművek garantált megtérülését. Magyarországi vonatkozású példa, hogy 2008-ban az Európai Bizottság Lengyelországot és Magyarországot
8
egyaránt arra kötelezte, hogy szüntesse meg az erőművek ilyen garanciákon alapuló támogatási rendszerét. 1.1.3 Árszabályozás az energiakereskedelemben Az áram és a gáz kereskedelme talán legkevésbé kitett a közvetlen hatósági ármegállapításnak, de ebben a szektorban is megfigyelhető – elsősorban a lakosság és a mikrovállalkozások körében – hogy az állam beavatkozik a piaci folyamatokba. E beavatkozások az úgynevezett egyetemes szolgáltatás területén jellemzőek, aminek hátterét az Európai Unió harmadik energiacsomagjának részeként 2009-ben elfogadott irányelvek a villamos energia (2009/72/EK irányelv) és a földgázpiacról (2009/73/EK irányelv) az alábbiak szerint szabályozzák: 2009/72/EK irányelv 3. cikk (3) A tagállamok gondoskodnak arról, hogy minden háztartási fogyasztó, és ahol a tagállamok szükségesnek tartják, a kisvállalkozások is (azaz azok a vállalkozások, amelyek 50 főnél kevesebb személyt foglalkoztatnak, és éves forgalmuk vagy mérlegfőösszegük nem haladja meg a 10 millió eurót) egyetemes szolgáltatásban részesüljenek, azaz a tagállam területén belül joguk legyen a meghatározott minőségű villamos energiával való ellátásra, tisztességes, könnyen és egyértelműen összehasonlítható, átlátható, valamint megkülönböztetéstől mentes árakon. Az egyetemes szolgáltatás biztosítása érdekében a tagállamok a fogyasztók ellátására végső menedékes kereskedőt jelölhetnek ki. 2009/73/EK irányelv 3. cikk (2) A Szerződés vonatkozó rendelkezéseinek teljes tiszteletben tartásával – különös tekintettel 86. cikkére – a tagállamok a földgázágazatban működő vállalkozások számára általános gazdasági érdekből előírhatnak olyan közszolgáltatási kötelezettségeket, amelyek a biztonságra, az ellátás biztonságát is beleértve, az ellátás folyamatosságára, minőségére és árára, valamint a környezetvédelemre – beleértve az energiahatékonyságot, a megújuló energiaforrásokból származó energiákat és az éghajlat védelmét – vonatkoznak. Ezeket a kötelezettségeket világosan meg kell határozni, azoknak átláthatóaknak, megkülönböztetéstől mentesnek és ellenőrizhetőnek kell lenniük, és garantálniuk kell a nemzeti fogyasztókhoz való hozzáférés egyenlőségét a Közösség földgázipari vállalkozásai számára.
Az irányelvek nem kapcsolják össze az egyetemes szolgáltatás fogalmát a hatósági úton történő ármeghatározással, de nem is zárják ki az érintett fogyasztói kör tekintetében annak lehetőségét, hogy szükség esetén a tagállamok éljenek ennek lehetőségével. A hazai jogszabályok az irányelv alapján ültették át az egyetemes szolgáltatás fogalmát a magyar jogrendbe, meghatározva azt a kört, amely részesülhet a szolgáltatásból: VET 3. § 7. Egyetemes szolgáltatás: a villamosenergia-kereskedelem körébe tartozó sajátos villamosenergiaértékesítési mód, amely Magyarország területén bárhol, meghatározott minőségben a jogosult felhasználó számára méltányos, összehasonlítható, átlátható ár ellenében igénybe vehető; VET 50. § (3) A lakossági fogyasztók, valamint a kisfeszültségen vételező, összes felhasználási helyük tekintetében együttesen 3*63 A-nál nem nagyobb csatlakozási teljesítményű felhasználók jogosultak egyetemes szolgáltatás keretében villamos energiát vásárolni. GET 32. § (1) Egyetemes szolgáltatást a működési engedélyben meghatározott szolgáltatási területen az egyetemes szolgáltatói engedélyes végezhet. Az egyetemes szolgáltató olyan földgázkereskedő, amely az egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználókat - igényük esetén - egyetemes szolgáltatással látja el.
9
3
Egyetemes szolgáltatásra jogosult felhasználó a lakossági fogyasztó és a 20 m /óra kapacitást meg nem haladó vásárolt kapacitással rendelkező egyéb felhasználó, valamint az önkormányzati bérlakásban élők felhasználási helyei ellátása biztosításának mértékéig a helyi önkormányzat.
A fentebb bemutatott árszabályozási lehetőségek közül a szabályozó hatóságok több módon is beavatkozhatnak az egyetemes szolgáltatói ár kialakításába. Az első lehetőség a részleges szabályozás, melyben benchmarking módszerrel meghatároznak egy elismert beszerzési árat, amelyet az egyetemes szolgáltatók érvényesíthetnek fogyasztóik felé és egy hatóságilag rögzített (vagy maximált) árrést, amely az egyetemes szolgáltató kereskedő működési költségeit és nyereségét hivatott fedezni. Ez a modell elvben teret biztosít annak, hogy az egyes egyetemes szolgáltatók akár egymással is versenyezhessenek, amennyiben beszerzési forrásaik kedvezőbbek, mint az elfogadott benchmark beszerzési költség és/vagy működési hatékonyságuk jobb, mint a versenytársaké. Magyarország ezt a típusú szabályozási modellt követte a 2008-as teljes piacnyitástól 2011-ig. A másik szabályozói lehetőség az output oldali szabályozás, az egyetemes szolgáltatói árak hatósági ármegállapítás útján történő rögzítése. Ebben a modellben a szabályozó hatóság jogszabályban rögzíti az adott időszakra (jellemzően negyedévre) vonatkozó árakat, amelyektől nem térhetnek el a szolgáltatók. A 2010-es kormányváltást követően Magyarország ebbe az irányba alakította szabályozói gyakorlatát, miután a 2010. évi LV. törvény központosította az ármegállapításra vonatkozó kormányzati jogköröket. 2011-től kezdődően miniszteri rendelet szabályozza a villamos energia és a földgáz egyetemes szolgáltatási árát.
1.2 A fogyasztói árak szabályozásának jelenlegi európai gyakorlata Ahogyan a megelőző fejezetben is utaltunk rá, az a tény, hogy az Európai Unió nem rendeletekben, hanem irányelvekben határozta meg a villamos energia és a földgázpiac alapvető piacszervezési és közszolgáltatási szabályrendszerét, széles teret hagyott a tagállamok számára abban a tekintetben, hogy milyen módon élnek a hatósági ármegállapítás eszközével. Több nemzetközi szakmai szervezet is részletes elemzéseket készített, hogy időről időre bemutassa az árszabályozás aktuális tagállami gyakorlatát. Az Európai Villamosenergia és Gázipari Szabályozók Csoportja (ERGEG) először 2010-ben készített helyzetjelentést (ERGEG, 2010) a villamos energia és gáz végfogyasztói árszabályozásáról. A harminc országra kiterjedő jelentés szerint (a vizsgálati körbe az EU jelenlegi tagállamain felül Norvégia és Izland is bekerült) csupán 11 országra volt igaz, hogy teljes mértékben szakított a háztartások szintjén a fogyasztói árak szabályozásának korábbi gyakorlatával, míg 17 vizsgált állam továbbra is fenntartotta azt. A kisvállalkozások körében 16, a közepes és nagyvállalatok tekintetében 9, az energia-intenzív iparágak részére 6 állam tartott fenn államilag szabályozott árakat. 2012 novemberében az Európai Energia Szabályozók Tanácsa (Council of European Energy Regulators - CEER) készített hasonló elemzést (CEER, 2012). A 26 uniós tagállamra kiterjedő 10
tanulmány (Ciprus és Málta sajátos földrajzi elhelyezkedésük miatt nem szerepeltek a vizsgálatban) megállapítása szerint nem sokat változott a kép a 2010-es helyzethez képest. Bár a két évvel korábbi állapothoz képest némileg több, összesen 12 ország szüntette meg a fogyasztói árak szabályozását, 14 tagállam továbbra is fenntartja azt. Magyarország mellett Belgium, Bulgária, Dánia, Észtország, Franciaország, Görögország, Olaszország, Lengyelország, Litvánia, Portugália, Románia, Szlovákia és Spanyolország alkalmaz árszabályozást a háztartási villamos energiánál. Az Európai Bizottság 2014 márciusában megjelent műhelytanulmánya (EC, 2014a) részletesen bemutatja az egyes tagállamok által alkalmazott árszabályozási módszertant. A szabályozott árat alkalmazó országok többsége megtérülési ráta és indokolt költség alapon szabályoz. Elterjedt megoldás még az ársapka-szabályozás (price cap), amelyet hat ország használ, míg a bevétel szabályozását (revenue cap) csupán egy tagállam, Bulgária alkalmazza. 2. Táblázat - A fogyasztói áraknál alkalmazott árszabályozási módszertan az EU tagállamaiban 2012ben Szabályozás módszertana Nincs árszabályozás
Indokolt költség/megtérülési ráta (rate of return/cost-plus) Ársapka-szabályozás (price cap)
Országok Ausztria, Csehország, Dánia, Finnország, Hollandia, Luxemburg, Írország, Nagy-Britannia (kivéve ÉszakÍrország), Németország, Svédország, Szlovénia Ciprus, Észak-Írország, Franciaország, Görögország, Lengyelország, Litvánia, Magyarország, Málta, Olaszország, Románia, Spanyolország Belgium, Dánia, Észtország, Litvánia, Portugália, Szlovákia Bulgária
Bevétel-szabályozás (revenue cap) Forrás: European Commission: Energy prices and costs report, 2014
Mind a CEER, mind a Bizottság tanulmánya utal arra, hogy a jelenleg még árszabályozást alkalmazó tagállamok többsége tervezi annak megszüntetését. A CEER kérdőíves felmérésére az érintett 14 tagállam közül 11 nyilatkozott úgy, hogy a közeljövőben felül kívánja vizsgálni az árszabályozás jelenlegi rendszerét, megfontolva annak teljes megszüntetését. Magyarország mellett csupán Belgium és Spanyolország kívánja hosszabb távon is fenntartani a fogyasztók egy körének hatósági áron történő ellátását, de az utóbbi két ország gyakorlata már ma is eltér a magyar árszabályozás modelljétől. Belgiumban 2012 januárjában csupán a háztartási fogyasztók elhanyagolható hányada (1%-a) volt arra jogosult, hogy szabályozott áron jusson villamos energiához. Spanyolországban ez az arány 74%, míg Magyarországon minden háztartás, valamint a törvényi határ alatt fogyasztó kisvállalkozások és fogyasztási határ nélkül a közintézmények egyaránt jogosultak arra, hogy hatósági áron jussanak áramhoz illetve földgázhoz. Úgy tűnik, a jelenlegi magyar szabályozói törekvés, mely a központi ármeghatározás kiterjesztése irányába mutat, egyedülállónak mondható a tagállamok jelenlegi, illetve tervezett gyakorlata tekintetében. 11
1.3 Hatósági árszabályozás és a fogyasztói energiaár Nem véletlen, hogy a tagállamok döntő többsége hajlik arra, hogy más utat válasszon az energiaárak kordában tartására, mint az árszabályozás. Először is ebbe az irányba mutatnak a harmadik energiacsomag törekvései, amelyek a piacnyitás fontosságát hangsúlyozzák: 2009/73/EK irányelv Preambulum (3) Az uniós polgárok számára a Szerződésben biztosított alapvető szabadságok – többek között az áruk szabad mozgása, a letelepedés szabadsága és a szolgáltatások nyújtásának szabadsága – csak teljesen nyitott piacon valósulhatnak meg, amely minden fogyasztó számára lehetővé teszi a szolgáltatók szabad megválasztását, és a szolgáltatók számára is biztosítja felhasználóik szabad ellátásának lehetőségét.
Az EU-s törekvéseken túl ugyanakkor számos piaci körülmény is a piaci mechanizmusok erősödése irányába mutat. Ilyenek a nemzetközi kereskedelem volumenének növekedése, a szervezett piacok (tőzsdék) erősödése és a gazdaság válság illetve az energiahatékonysági intézkedések miatti keresletcsökkenés, ami a kínálati oldal szereplői közötti verseny erősödésével járt. 1.3.1 A nemzetközi kereskedelem és a tőzsdék hatása A nemzetközi kereskedelem erősödését jól mutatják a hosszú távú statisztikák. Az Európai Villamosenergia-rendszerirányítók Szövetsége (ENTSO-E) kimutatása szerint (ENTSO-E, 2013) az elmúlt négy évtizedben nyolcszorosára nőtt a határkeresztező áramforgalom Európában. De az 1990-es évtized elejére jellemző 150 terawattórás mértékről is közel háromszorosára, 420 terawattórára nőtt az európai együttműködő villamosenergia-rendszer nemzetközi kereskedelmi forgalma 2012-re. A kereskedelem magával hozta a kapcsolódó intézményrendszer fejlődését is. Megerősödtek az európai áram- és gáztőzsdék, ami egyre növekvő mértékben biztosította a transzparens árjelzéseket a piaci szereplők számára.
12
3. ábra – Az európai határkeresztező villamosenergia-kereskedelem fejlődése 1975-től 2011-ig
Forrás: ENTSO-E Statistical Yearbook 2011
A közép-kelet-európai régió különösen intenzíven vett részt a határokon átívelő áramkereskedelem fejlődésében. A határkeresztező kapacitások bővítése és a piacok összekapcsolása (market coupling) egyaránt segítette, hogy a régió az Európai Unió legdinamikusabban fejlődő áramkereskedelmi régiójává vált 2013-ban, 15%-os éves szintű növekedést mutatva a másnapi (day-ahead) forgalom tekintetében. Dinamikusan halad a regionális piacok összekapcsolása, melynek eredményeként első lépésként 2012. szeptember 11-én sikeresen elindult a közös kereskedés az összekapcsolt cseh, magyar és szlovák másnapi piacokon. A tervek szerint 2014-ben Románia és a későbbiekben Lengyelország is csatlakozik a piaci kezdeményezéshez. 4. ábra - HUPX tagvállalatok megoszlása nemzetiség szerint
Forrás: www.hupx.hu 13
A kereskedelem nemzetközivé válását jól szemlélteti a Magyar Áramtőzsde, a HUPX tagvállalatainak összetétele, amelynek 53 tagvállalata 14 különböző országot reprezentál. 1.3.2 Európai versenyképesség és az árszabályozás Az erősödő versenyhelyzet, a piacok technikai, gazdasági és jogi összekapcsolódása egyaránt abba az irányba tolták el az utóbbi években a tagállami szabályozók többségének és az Európai Bizottság szakértőinek álláspontját, hogy az árak direkt szabályozása egyre veszíteni fog népszerűségéből. Az árszabályozás mellett érvelők ugyanakkor gyakran hangoztatják a versenyképesség fenntartásának fontosságát arra utalva, hogy az európai gazdaság teljesítményének javulásához szükségesek a jelenleginél olcsóbban elérhető energiahordozók. E kérdéskört részletesen elemezte az Európai Bizottság DG ECFIN munkacsoportjának 2014. januári közgazdasági tanulmánya (EC, 2014b). A dokumentum az európai versenyképességet veti össze más meghatározó régiók versenyhelyzetével az energiaköltségek szempontjából. Magállapításai szerint az energiaár kulcs-versenyképességi tényező, de az egyes gazdasági centrumok eltérő hozzáadott érték előállítási szerkezete jelentős mértékben képes csökkenteni az energiaköltségek abszolút hatását. 5. ábra - Reál energia-egységköltség a hozzáadott érték hányadában a gépgyártás szektorában
Forrás: DG ECFIN - Energy Economic Developments in Europe. European Economy 1/2014
14
6. ábra - Reál energia-egységköltség a hozzáadott érték hányadában a reál energiaárak változása
Forrás: DG ECFIN - Energy Economic Developments in Europe. European Economy 1/2014
Az 5. ábra rövid illusztrációként a tanulmányból egy konkrét ágazat, a gépgyártás tekintetében mutatja be az energiaköltségek arányát a megtermelt hozzáadott érték hányadában, illetve az ugyanezen időszakban bekövetkezett árváltozásokat. A számok az európai gazdasági szereplők jó alkalmazkodóképességére utalnak, mivel esetükben az energiatakarékos technológiák alkalmazása kompenzálja a magasabb energiaköltségeket. Az Európai Bizottság véleménye egyértelműen az, hogy a szabályozott energiaárak nem segítik elő a versenyképességet. A nem piaci mechanizmusok alapján kialakuló árak rontják a kiskereskedelmi piacok működőképességét és gyengítik az innovációs képességeket. Amennyiben a hatósági árak alatta maradnak a szolgáltatók indokolt költségeinek, úgy ez a hiány a szolgáltatók pénzügyi beszámolóiban jelenik meg és folyamatosan erodálja a vállalatok képességét arra, hogy beruházásokat hajtsanak végre a minőség javítása vagy legalábbis fenntartása érdekében. A hatósági ár a bizottsági szakértők szerint azonban akkor is káros, ha mértéke túl magas. Így ugyanis a rosszul meghatározott ár válik a többi szereplő számára is etalonná, ami szintén rontja a hatékonyságot. A verseny feltételeinek betartásán őrködő Európai Versenyhatóság közelmúltbeli döntései (EC, 2008; 2012, 2013a) is abba az irányba mutatnak, hogy az európai szervezetek elkötelezettek a piactorzító árszabályozás megszüntetése tekintetében. Ahogyan arra már a korábbiakban utaltunk, a harmadik energiacsomag inkább kivételként, semmint főszabályként tekint az árszabályozás fenntartására és igyekszik korlátozni alkalmazási területét. A Versenyhatóság 2012-ben Franciaország gyakorlatát minősítette részben ellentétesnek az uniós szabályozással 15
és az egyes nagyfogyasztók számára biztosított kedvezményes szabályozott tarifák alkalmazását csak 2015 végéig hagyta jóvá, ezt követően Franciaország vállalta azok megszüntetését. 2010-ben egyes olaszországi gázpiaci szolgáltatókra vonatkozó központi árszabályozással kapcsolatosan (Federutility Case C-26508) a Versenyhatóság úgy határozott, hogy az árszabályozást el kell kerülni, kivéve, ha annak fenntartása általános gazdasági érdeket szolgál, arányos, világosan definiált, transzparens és diszkrimináció-mentes. Az eset kiemelkedő hatással van a tagállami szabályozói gyakorlatra, ugyanis a határozat egyértelművé teszi, hogy a szabályozónak kell igazolnia, fennállnak-e azok a körülmények, amik ellehetetlenítik a piaci viszonyok mellett a biztonságos, magas minőségű szolgáltatások nyújtását. A versenyfelügyeleti hatóság nem kizárólag a végső fogyasztói árak, hanem az értéklánc egyéb szereplőire vonatkozó árszabályozás tekintetében is aktív szerepet vállal. A Versenyhatóság 2013 decemberében részletes vizsgálatot kezdett a tervezett brit atomerőmű ártámogatási modelljéről. A vizsgálat középpontjában az áll, vajon nem tartalmaz-e indokolatlan állami szubvenciót a tervezett ármechanizmus, ami mentesíti az erőművet a piaci árak ingadozásának hatásaitól.
1.4 Az árszabályozás hatása a fogyasztói árak alakulására 1.4.1 Lakossági áram- és gázárak Az európai fogyasztói árak rendkívül nagy változatosságot mutatnak, ahogyan ezt az Eurostat adatai alapján a 1. ábra is illusztrálta. Még részletesebb bontást tartalmaz az a közvetlen adatgyűjtésen alapuló havi jelentés, amelyet több energetikai szabályozó hatóság hívott életre a lakossági gáz- és villamosenergia-árak folyamatos nyomon követésére. Az osztrák Energie Control és a VaasaETT 2009 januárja óta közli havonta az egyes európai fővárosokra jellemző lakossági áram- és gázárakat. Kezdetben a vizsgálat az EU-15-ök fővárosaira terjedt ki. 2013 szeptembere óta a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal bekapcsolódásával a vizsgálat a közép-kelet európai fővárosokra is kiterjed. Jelenleg a Household Energy Price Index (HEPI) 23 főváros adatait tartalmazza, 22 EU főváros mellett a belgrádi adatokat. (A számítás részletes módszertana és az adatok a http://www.energypriceindex.com oldalon érhetők el.)
16
7. ábra - Európai nagyvárosok háztartási villamosenergia-árai és azok összetevői 2014 februárjában
Háztartási villamosenergia-árak 2014 februárjában 35
30
Eurócent/kilowattóra
25
20 ÁFA 15
Energiaadók Hálózat
10
Energiaár 2013. szeptember
5
0
Forrás: Household Energy price index for Europe
A 7. ábra és 8. ábra a havi jelentés 2014. februári adatsorát mutatja be, külön kimutatva az első adatgyűjtés (2013 szeptembere) óta eltelt időszak változásait. Az adatsorok rengeteg következtetés levonására adnak alkalmat. Egyrészt látható, hogy az ár mindegyik komponense jelentős szóródást mutat. Az energiadíjakat vizsgálva például a teljes villamosenergia-árat tekintve legdrágább Koppenhága nagyjából azonos szinten van Budapesttel, de a régióban például a csak a hatósági árak „védelmét” nem élvező prágai családok is nagyságrendileg azonos árcsökkenést értek el az elmúlt fél évben, mint a budapestiek. Feltűnő, hogy Magyarország az egyetlen a 23 főváros közül, ahol a lakossági fogyasztókat nem terheli energiaadó, ami fontos költségvetési eszköze a megújuló energia elterjesztésének.
17
8. ábra - Európai nagyvárosok háztartási gázárai és azok összetevői 2014 februárjában
Háztartási gázárak 2014 februárjában 25,00
eurócent/kilowattóra
20,00
15,00 ÁFA Energiaadó 10,00
Hálózat Energiaár 2013. szeptember
5,00
0,00
Forrás: Household Energy Price Index for Europe
A gázáraknál is elmondható, hogy rendkívül nagy az árak és egyes komponenseik szóródása: Régiónk relatív alacsonyabb lakossági árai szoros összefüggést mutatnak azzal a megfigyeléssel, hogy szemben a nyugat-európai lakossági gázfogyasztókkal, régiónk fogyasztói jellemzően nem járulnak hozzá energiaadókon keresztül a megújuló energiák elterjesztéséhez. 1.4.2 Az árszabályozás és a lakossági árszínvonal összefüggései A továbbiakban a közelmúltban megjelent elemzések adatait felhasználva tekintjük át, hogy vajon megfigyelhető-e érdemi összefüggés a fogyasztói árak alakulása és az árszabályozás léte, vagy annak hiánya között. A Regionális Energiagazdasági Kutatóközpont 2012-ben a magyarországi gázpiaci modellváltás vizsgálata során készített összehasonlításokat (REKK,2012) a régiós ipari és lakossági gázárak tekintetében. A régióban Csehország, Ausztria és Szlovénia nem alkalmazott árszabályozást a lakossági gázárak tekintetében. Láthatóan a lakossági árszabályozás megszüntetése az ipari árak tekintetében Ausztriában inkább kedvező hatással járt az iparvállalatok számára, míg Csehországban is képes volt biztosítani, hogy a cseh vállalatok a régiós átlagáron jussanak gázhoz, miközben az árszabályozással mesterségesen alacsony szinten tartott horvát lakossági árakat a szolgáltatók az ipari szektor drágább ellátásával kompenzálták. A magyar adatok egyik részpiacon sem számítottak kedvezőnek, az lakossági gázárak az árszabályozás ellenére magasak voltak 2011-ben a régió más országaival összehasonlítva. 18
9. ábra – Lakossági és ipari gázárak régiós összehasonlítása 2011-ben
Forrás: REKK 2012
Egy, a Verseny és Szabályozás 2013 című tanulmánykötetben (Felsmann, 2014a) a közeljövőben megjelenő magyar tanulmány több szempontból is megvizsgálta az árszabályozás léte vagy hiánya és a fogyasztói ár alakulása közötti összefüggéseket. Az elemzés lineáris korrelációt 19
számolt a 2012-es lakossági és ipari árösszetevők (energiadíj, hálózati díjak) és a lakossági árszabályozás létére, vagy annak hiányára utaló változó között. A korrelációk alapján nem sikerült kapcsolatot feltárni az átlagos háztartási energiadíjak és az árszabályozás léte között, ami arra utal, hogy a liberalizált piacok versenypiaci kereskedői átlagosan ugyanolyan árszinten voltak képesek ellátni a háztartásokat, mint azoknak az országoknak az egyetemes szolgáltatói, amelyekben központilag szabályozták a lakossági energiaárakat. 3. Táblázat - Korrelációk az árszabályozás és egyes árösszetevők között 2012. második félévében
Árszabályozás van (1=igen/0=nem)
Átlagos háztartási energiadíj
Átlagos ipari energiadíj
Átlagos háztartási hálózati díj
Átlagos ipari hálózati díj
r= -,001
r=0,148
r=-0,353
r=0,061
Forrás: Felsmann (2014)
Bár a statisztikai összefüggések nem markánsak, de az adatok arra utalnak, hogy a szabályozott ármodellt követő országokban nem is annyira az energiadíjakban, hanem sokkal inkább a hálózati tarifákon keresztül igyekeznek kedvezni a hatóságok a háztartási fogyasztóknak. Ez a megfigyelés talán nem meglepő annak fényében, hogy az energiadíjaknál a nemzetközi kereskedelem erősödése és a termelők közötti verseny korlátozzák a szabályozó hatóság lehetőségeit, míg az eleve központilag szabályozott hálózati díjak tekintetében kevésbé erős ez a fék. Nem véletlen, hogy a hatóságok gyakran úgy engednek a politikai nyomásnak, ami a lakossági energiaköltség csökkentését követeli tőlük, hogy keresztfinanszírozást hajtanak végre az lakossági és ipari hálózati tarifák között, csökkentve az előbbieket az utóbbiak rovására. E szabályozói gyakorlatra jó példa a későbbiekben bemutatandó magyar szabályozási gyakorlat a lakossági és ipari hálózati díjak tekintetében. A 10. ábra a hivatkozott tanulmány alapján az EUROSTAT által használt statisztikai bontást követve öt fogyasztói szegmensbe sorolva mutatja be a háztartási fogyasztók által átlagosan fizetett energiadíjat (az ábrán Ener), hálózati díjakat (Net) és adókat (Tax). (A fogyasztási értékhatárok: H1<1000kWh, H2: 1000-2500 kWh, H3: 2500-5000 kWh, H4: 5000-15000 kWh, H5>15000 kWh.)
20
10. ábra – Európai átlagos lakossági energiadíjak, hálózati díjak és adók alakulása 2012 második félévében az árszabályozást alkalmazó és nem alkalmazó tagállamokban Tax_H5 Net_H5 Ener_H5 Tax_H4 Net_H4 Ener_H4 Tax_H3 Net_H3 Ener_H3 Tax_H2 Net_H2 Ener_H2 Tax_H1 Net_H1 Ener_H1 0,00
0,02 0,04 Van árszabályozás
0,06 0,08 0,10 0,12 EUR/kWh Nincs árszabályozás
Forrás: EUROSTAT 2012. 2. féléves adatsora
Az ábra rávilágít egy komplexebb összefüggésre, ami érveket adhat a lakossági árszabályozás fenntartására. Látható, hogy az árszabályozást alkalmazó országokban jellemzően az alacsonyabb éves átlagfogyasztású fogyasztók járnak relatív jobban (H1 és H2 szegmens), míg a liberalizált piacokon erőteljesebben érvényesül a méretgazdaságosság. Érdemes külön is kiemelni, hogy a különbségek nem csupán az energiadíjban figyelhetők meg, de talán még markánsabban érvényesülnek a hálózati díjtételeknél. Meg kell jegyezni, hogy ez a megfigyelés sem fordítható át egyszerűen szociálpolitikai üzenetekké. Egyfelől igaz, hogy az alacsonyabb társadalmi státuszú csoportok kevesebb energiát fogyasztanak, ugyanakkor fogyasztásuk jellemzően inkább a H2 és H3 szegmensekbe esik a háztartásméret függvényében. A hálózati díjak jelentős „kedvezménye” az árszabályozást alkalmazó országokban (Net_H1) egyáltalán nem biztos, hogy a valóban rászoruló fogyasztói csoportokat segíti, hiszen ebben a szegmensben nagyon sok úgynevezett másodlagos fogyasztási hely (garázs, nyaraló) van. Azon tagállamok szolgáltatói, amelyeknél a verseny a piacszervezés elsődleges eszköze, racionálisan áraznak, amikor a jelentős fix költségeket jelentő hálózat-fenntartási díjakat nagyobb mértékben terhelik erre a fogyasztói csoportra, hiszen a hálózat kiépítésének és fenntartásának költsége szinte független attól, hogy azon mekkora forgalom bonyolódik. A nemzetközi vonatkozásokat tárgyaló fejezetek összefoglalásaként elmondható, hogy bár az árszabályozás európai gyakorlata széles skálán mozog, de a tendenciák egyértelműen a közvetlen hatósági beavatkozások csökkenése és fokozatos leépülése irányába mutatnak. Úgy tűnik, a harmadik energiacsomag hatására erősödő verseny, a nemzetközi kereskedelem 21
térnyerése és a lakossági piacaikat liberalizáló tagállamok sikeres gyakorlata elegendő bizonyítékot szolgáltat arra, hogy nem indokolt a hatósági árak rendszerének tartós fenntartása. A magyar piaci modellváltás, ami 2012-től a „rezsicsökkentést” helyezte a politikai kommunikáció középpontjába és ennek eszközeként a fokozódó állami szerepvállalást fogalmazta meg, egyedülálló kísérlet, amelynek tartós fennmaradása számos gazdasági, társadalmi és politikai tényező függvénye.
2 Az árszabályozás hazai gyakorlata és hatásai az energiaszektor fejlődésére Tanulmányunk második részében a magyar vonatkozásokat járjuk körül, röviden bemutatva a hazai áram- és gázszektor átalakulását a 2008-as teljes liberalizációtól napjainkig. Érintjük a szektor fejlődésére leginkább hatást gyakorló politikai és jogszabályi változásokat és az energetikai vállalatok alkalmazkodását a változó környezeti feltételekhez.
2.1 A magyarországi energiapiac átalakulása a 2003-as részleges liberalizációtól napjainkig 2.1.1 A piacnyitás kiteljesedése Bár a magyarországi teljes piacnyitást gyakran összekötik a VET 2007. évi és a GET 2008. évi elfogadásának dátumával, valójában a liberalizációs folyamat jóval korábban, már 2003-ban megindult. Az uniós csatlakozási tárgyalások részeként Magyarország fokozatosan megnyitotta áram- és gázpiacát az új belépők számára. A 2003-tól 2008-ig tartó időszakot gyakran a duális piac időszakának is nevezik, mert míg az ipari fogyasztók egyre növekvő köre számára nyílt meg a versenypiaci energiabeszerzés lehetősége, addig a lakosság ellátása továbbra is kötött szabályok szerint, monopol szolgáltatók részvételével történt. Röviden itt érdemes megemlíteni, hogy a kétszintű monopol szolgáltatási modell, amely egy nagykereskedő és a területi monopóliumot élvező regionális áram- és gázszolgáltatók együttműködésére épült, nem járt együtt a benne résztvevő szolgáltatók állami tulajdonlásával. Az 1990-es évek közepén Magyarország privatizálta az áram- és gázszolgáltatás többségét. A privatizációk és az ezt követő konszolidációk eredményeképpen a villamosenergiaszektorban három nemzetközi társaságcsoport (az E.ON, az RWE és az EDF), míg a gázszektorban az E.ON, a GDF és az ENI szerzett érdekeltségeket. Hazai irányítás csupán két szereplő esetében maradt, a villamos energia nagykereskedelmét folytató MVM domináns állami tulajdonban (99%), míg a fővárosi gázfogyasztókat ellátó FŐGÁZ többségi önkormányzati tulajdonban (50%+1) maradt.
22
A részleges piacnyitás mind az áram, mind a gázszektorban sikeres volt. A 11. ábra illusztrálja, hogy már egy évvel a korlátozott piaci modell bevezetését követően is 10%-os részarányt ért el a szabadpiaci szegmens. Az úgynevezett feljogosított fogyasztók (nagy ipari fogyasztók) körének szélesítése 2004-től újabb lendületet adott a szabadpiaci kereskedelemnek. A már itt lévő multinacionális cégeken kívül olyan jelentős regionális energiaszolgáltatók alapítottak magyarországi kereskedelmi leányvállalatot, mint a CEZ vagy az OMV. Az új belépők jelentősen növelték a verseny intenzitását és az inkumbens szolgáltatókat is nagyobb aktivitásra sarkallták. 11. ábra - A szabadpiaci és szabályozott árampiac aránya Magyarországon 2003-tól 2012-ig
A szabadpiaci és a szabályozott árampiac aránya Magyarországon (2003-2012) 100% 90% 80% 70% 60% 50% 40% 30% 20% 10% 0% 2003
2004
2005
2006
Szabadpiac
2007
2008
2009
2010
2011
2012
Szabályozott/Egyetemes
Forrás: www.mavir.hu
Az E.ON, a GDF és az RWE többségi tulajdonába tartozó ELMŰ és ÉMÁSZ jelentős szervezeti változtatásokat hajtottak végre, hogy alkalmazkodjanak az erősödő szabadpiaci verseny által támasztott kihívásokhoz. Az E.ON holdingstruktúrába szervezte magyarországi érdekeltségeit önálló kereskedelmi leányvállalatot létrehozva (E.ON Energiaszolgáltató Kft.). Az ELMŰ és az ÉMÁSZ közösen hoztak létre egy új kereskedelmi vállalkozást a MÁSZ Kft-t, amely szabadpiaci partnereik kiszolgálására szakosodott, míg a két vállalat továbbra is maga végezte a lakosság hatósági árakon történő kiszolgálását. A korábban csak a villamosenergia-nagykereskedelemben érdekelt MVM is kedvezőnek látta a változó körülményeket, hogy belépjen az ipari fogyasztókat kiszolgáló kiskereskedelmi szabadpiaci szegmensbe. 2002-ben létrehozta az MVM Partner Rt.-t szabadpiaci ügyfeleinek kiszolgálásra, majd 2005-ben egy újabb kereskedő céget, az MVM Trade Rt.-t, amely a korábban már említett hosszú távú áramvásárlási szerződésekkel az MVM-hez kötött erőművek termelési portfolióját értékesítette.
23
A VET 2007-es majd a GET 2008-as elfogadásával véget ért a duális piac időszaka, az egyetemes szolgáltatásokra nem jogosult fogyasztók nem élvezhették tovább a közüzemi szolgáltatás által biztosított védettséget. Áram- és gázbeszerzéseiket a szabadpiacon kellett megszervezniük. Elmondható, hogy a 2008-as liberalizációs folyamat a piac mintegy kétharmadát tartósan és úgy tűnik visszavonhatatlanul eltávolította a központi árszabályozás intézményrendszerétől. E piaci szegmensben a piaci viszonyok dominálnak és a piaci verseny 2008 óta továbbra is éles az egyes kereskedők között. Az állami szabályozás az ipari fogyasztói szegmensben visszaszorult a hálózati tarifák és az adók mértékének meghatározására, ám tekintettel arra, hogy e két tényező a teljes ár több mint 50%-át jelentik, továbbra sem mondható el, hogy a liberalizált áram- és gázpiacokon a fogyasztók mentesek lennének a versenyképességüket akár jelentős mértékben is befolyásoló állami beavatkozásoktól. A 2008-tól 2011-ig tartó időszakot a liberalizáció kiteljesedéseként jellemezhetjük az áram- és gázkereskedelemben, amit még a 2008 őszén kirobbant gazdasági válság sem tudott érdemben visszavetni. Újabb jelentős kereskedő cégek léptek a piacra, mint például a MOL 50%-os résztulajdonával alapított MOL Energiakereskedő Kft. E társaság 2009-es alapítását követően az egyik legdinamikusabb fejlődést érte el a gázpiacon, bár tulajdonosi köre és egyes üzleti tranzakcióinak megítélése is ellentmondásos. A társaság az alapítást követően nem sokkal 60%ban off-shore tulajdonosok irányítása alá került és nevét MET Zrt-.re változtatta1. Üzleti sikereihez jelentős részben hozzájárult az a részben állami szabályozási eszközökkel, részben az MVM által biztosított speciális importlehetőség, amelynek segítségével a társaság 2011-től kedvező feltételekkel importálhatott földgázt az osztrák-magyar határkeresztező vezetéken. A MET mellett a liberalizált energiapiac másik nagy új belépője a Magyar Telekom, ráadásul ez a cég azzal a céllal jött létre 2011-ben, hogy a lakossági szegmensben is versenyt támasszon az inkumbens egyetemes szolgáltatók számára. A társaság belépése az áram- és gázkereskedelem területére azonban már időben egybeesett a szabályozási környezet jelentős átalakításával, ami megkérdőjelezte a Telekom által kínált versenypiaci modell életképességét. Bár a Magyar Telekom energia üzletága 2013-ban már 48 milliárd forintos árbevételt ért el áram- és gázkereskedelemből, ám a mesterségesen leszorított egyetemes szolgáltatói árak miatti nyomott versenyhelyzetben 4,2 milliárd forintos veszteséget szenvedett el a szolgáltatáson. 2.1.2 Újabb modellváltás – a központi állami szabályozás felerősödése A 2010-es kormányváltás kezdetben nem alakította át radikálisan a formálódó szabadpiac és az egyetemes szolgáltatások rendszerét, ám egyes jelek már a kezdetektől arra utaltak, hogy az új kormány rendszerszintű változtatásokra készül. Az Energiahivatal élén végrehajtott gyors vezetőváltások, majd ezt követően 2010-ben az egyetemes szolgáltatói árak miniszteri rendeleti szintre emelése előkészítette a központosított döntéshozatalt. A kezdeti piacszervezési intézkedések ugyanakkor, bár a szavak szintjén inkább a patriotizmust és a nemzeti érdekek 1
A tulajdonosi viszonyokról ld.: http://atlatszo.hu/2014/01/28/nagy-gyorgy-es-garancsi-istvan-is-reszesulnek-agazbizniszbol/
24
képviseletét hangsúlyozták, valójában többnyire egy polgári kormányzás klasszikus irányába mutattak. Jó példája ennek a gázpiaci egyetemes szolgáltatói árak szabályozása 2010 és 2012 között. A korábbi szocialista kormányt gyakran érte kritika, hogy keresztfinanszírozást hajt végre és a kis- és középvállalatok magas gázárain keresztül biztosítja az alacsonyabb lakossági árakat. A 12. ábra a MEKH adatsorát mutatja 2008-tól 2013 júliusáig. 2010-ig folyamatosan megfigyelhető, hogy a 20m3/óra alatti mérővel rendelkező fogyasztók (kék vonal) rendre olcsóbban jutottak a hatósági áras közüzemi, majd 2009-től már egyetemes szolgáltatói földgázhoz, mint a 20-100 m3/óra közötti mérővel rendelkezők (piros vonal). 2010-től ez a keresztfinanszírozás megszűnt és a közgazdasági racionalitást követve a nagyobb fogyasztók alacsonyabb árakat érhettek el. 12. ábra - Közüzemi és egyetemes szolgáltatói gázárak 2008-2013
Forrás: Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal (MEKH)
A korábbi elmaradt áremelések miatti többszöri emelések a lakossági gázszektorban növelték a fogyasztók terheit és arra ösztökélték a kormányt, hogy akár a szolgáltatók kárára is, de mindenképpen változtasson a kialakult status quon.
25
A 2011-ben elfogadott „Nemzeti Energia Stratégia 2030”2 új prioritásokat határozott meg a szektor irányításában. A korábbi, 2007-ben kidolgozott energiapolitikai dokumentum a piaci koordináció elsődlegességét hangsúlyozta és kimondta, hogy az állami cselekvéseket azokra a területekre kell visszaszorítani, ahol a piaci mechanizmusok nem képesek ellátni szerepüket. Az új stratégia a közvetlen állami szerepvállalás erősítése mellett érvelt. A készítők szerint a jogi és gazdasági feltételek koherenciájának biztosítása önmagában nem elégséges eszköz a közjó és a nemzeti érdek hatékony érvényesítéséhez. Szükséges a markáns tulajdonosi jelenlét is ahhoz, hogy az energiaszektor a kormány által elképzelt irányba fejlődjön. A villamosenergiaszektorban az állami tulajdonú MVM Zrt.-n és a Paksi Atomerőmű Zrt.-n keresztül az államnak jelentős közvetlen lehetősége maradt a piac befolyásolására, de a földgáz és kőolaj szektorban is meg kell teremteni ennek lehetőségét, különös tekintettel a 2015-ben lejáró magyar-orosz hosszú távú gázár megállapodásra. A MOL kisebbségi részesedésének megszerzése az első lépés volt a kormányzat által deklarált akvizíciós stratégia mentén, amit később számos más befektetés követett, ideértve az E.ON gázüzletágának megszerzését illetve a FŐGÁZ kisebbségi részvénycsomagjának megvásárlását. A kormányzati akvizíciós stratégia megvalósításában kulcsszerep hárult az állami tulajdonú MVM-re, amelynek azonban a gazdasági válság erősen megtépázta korábbi rekord profitját. A társaság konszolidált adózott eredménye a 2009-es 61 milliárd forintról 22 milliárdra apadt. Nem csoda, hogy a 2011 elején elfogadott új egyetemes áramszolgáltatói jogszabály 2011-re 17,17 Ft/kWh beszerzési költségszintet fogadott el a korábbi 15,49 Ft-tal szemben. Tekintettel arra, hogy az egyetemes szolgáltatói piac legnagyobb szállítói az MVM-hez köthetők, vagy vele hosszú távon szerződött erőművek voltak, feltételezhető, hogy a közel 10%-os termékár-emelés hátterében az elsősorban az MVM csoport jövedelmezősége javításának szándéka állhatott. A kormány kétségkívül nem volt könnyű helyzetben, hiszen 2010-től a gázszektoron belül a korábbi keresztfinanszírozás megszüntetése, a villamos energia területén az MVM jövedelmezőségének helyreállítása egyaránt a lakossági áremelések irányába hatott. Ráadásul a magyar hatósági árakon alapuló lakossági áram és gázpiac régiós összehasonlításban sem volt olcsónak mondható és 2010-ben kifejezetten megdrágult nemzetközi összevetésben.
2
http://20102014.kormany.hu/download/4/f8/70000/Nemzeti%20Energiastrat%C3%A9gia%202030%20teljes%20v%C3%A1ltoz at.pdf
26
4. táblázat - Lakossági áram- és gázárak európai összehasonlításban (2007-2012)
Lakossági áramárak Helyezés (27-ből) Drágább országok a régióban Lakossági gázárak Helyezés (23-ból) Drágább országok a régióban
2007 2008 2009 15. 9. 15. GER, SK, GER GER, SK, AT AT 2007 2008 2009 22. 18. 17. GER, AT, GER, SLO, SLO, GER, SLO, SK, AT, CZ, SK, AT, CZ POL, CZ POL Forrás: saját csoportosítás az EUROSTAT adatbázisa alapján
2010 10. AT, GER 2010 9. SLO, AT
2011 13. AT, GER, SK 2011 11. SLO, AT, CZ
2012 16. GER, AT, SK, CZ 2012 16. SLO, AT, CZ, GER
Az ÁFA 2011 végén eldöntött 2012-től érvényes 27%-ra emelése további árnyomást okozott a lakossági energiaköltségek tekintetében. Mivel a kormány az energiadíjak szempontjából kulcsbeszállító MVM jövedelmezőségi helyzetét nem akarta rontani, az import gázárakat nem tudta befolyásolni és nem kívánta csökkenteni az ÁFA mértékét sem, természetes, hogy egyre fokozódó figyelemmel fordult a hatósági szabályozással befolyásolható árkomponensek, a rendszerhasználati díjak és az egyetemes szolgáltatók elismert költségei irányába. 2.1.3 A 2013-as rezsicsökkentés hatásai a hálózathasználati díjakra és az egyetemes szolgáltatókra A folyamatok szinte természetes módon vezettek el a 2012 decemberében meghirdetett, 2013 januárjától bevezetett 10%-os mértékű „első rezsicsökkentéshez” amelynek elszenvedői elsődlegesen a lakossági szolgáltatásban aktív egyetemes szolgáltatók, másrészt áttételesen, a hálózati díjak átrendeződése révén az ipari áramfogyasztók voltak. 2010 januárja óta markáns átrendeződés következett be a hálózathasználati tarifáknál az egyes fogyasztói szegmensek között. Míg a lakossági körben átlagosan 8%-kal csökkentek a díjak, addig ennek ellentételezéseként az ipari fogyasztók minden csoportjában emelkedtek. Ez az átterhelés egyértelmű versenyképességi kérdőjeleket támaszt a modell hosszú távú fenntarthatósága tekintetében. 5. Táblázat - Rendszerhasználati díjak változása a villamos energia szektorban 2010-2013
Átviteli hálózatra történő csatlakozás esetén Elosztó Nagyfeszültségű csatlakozás
Változás 2010. Nettó január-2013. díjváltozás november (FT/kwh) 44,4% 0,68 29,3% 0,65 27
hálózatra Nagy/középfeszültségű csatlakozás 26,7% 0,99 történő Középfeszültségű csatlakozás 29,9% 1,70 csatlakozás Közép/kisfeszültségű csatlakozás 30,5% 2,34 esetén Kisfeszültségű csatlakozás I. (profilos) -8,0% -1,24 Kisfeszültségű csatlakozás II. -0,28 (vezérelt) -3,7% Kisfeszültségű csatlakozás III. (nem profilos) 9,7% 1,37 Átlag 1,7% 0,16 Forrás: saját számítások a MEKH honlapján közzétett adatok alapján (www.mekh.hu)
Míg a villamosenergia-elosztók a hatósági díjtételek fogyasztói csoportok közötti rendeleti átterhelése révén részben mentesültek a rezsicsökkentés közvetlen hatásaitól, a gázelosztók ennél is nehezebb szabályozói környezettel szembesültek. A társaságok közül több perre ment, mert az Energiahivatal az elfogadott szabályozási módszertantól eltérően csökkentette 2011 végi határozataiban a tarifáikat. Bár az E.ON és a FŐGÁZ másodfokon is megnyerte a vonatkozó pereket 2013 májusában, ez nem befolyásolta a csökkentett tarifákat, tekintettel arra, hogy időközben a MEKH rendeletalkotási jogot kapott és a rendelet, mivel jogszabályi kötelezettségeket ír elő, bírósági úton nem támadható meg. A 2010-es kormányváltás után befagyasztott egyetemes szolgáltatói áramárak miatt 2011-re a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium saját dokumentuma szerint is összességében 20 milliárd forint feletti veszteséget szenvedtek el az egyetemes szolgáltatásban érintett multinacionális szolgáltatók, az E.ON, az EDF és az RWE.
28
6. táblázat - A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kimutatása az egyetemes villamosenergiaszolgáltatásban érintett szolgáltatók 2011. évi jövedelmezőségéről
A hivatalos kormányzati kommunikáció azzal érvelt, hogy a szolgáltatók egyetemes üzletágainak veszteségét ellensúlyozza a szabadpiaci és az elosztói tevékenységeik nyeresége. Ez az érv azonban csak korlátok között igaz. A cégek elosztói tevékenysége önmagában is szabályozott tevékenység, így ennek jövedelmezősége az állam döntésétől függ, hogy milyen indokolt költségszintet és hozamelvárást ismer el. A szabadpiaci tevékenység szintén csak korlátozottan alkalmas arra, hogy az inkumbens szolgáltatók ezen keresztül finanszírozzák a veszteséges lakossági üzletágat. Az éles szabadpiaci verseny hatására a hagyományos szolgáltatók nem tehetik meg, hogy árat emeljenek üzleti fogyasztóik felé, mert ez jelentős elvándorláshoz vezetne.
2.2 Vállalatok a változó környezetben 2.2.1 Hatások a szektor beruházási teljesítményére A Központi Statisztikai Hivatal negyedéves jelentései alapján az energiaszektor egészére jellemző beruházási hajlandóság évről évre csökkent 2010 óta. A 2013-as 138 milliárd forintos éves mérték, bár már csak kis mértékben, de tovább csökkent a 2012-es mélyponthoz képest és csupán részleges újratermelést biztosít.
29
13. ábra - Az energiaszektor beruházásai 2009-2013
Negyedéves beruházási aktivitás az energiaszektorban 2009-2013 milliárd forint
milliárd forint
100
300
90 250
80 70
200
60
I. né. II. né.
50
150
40
III. né. IV. né.
100
30 20
Teljes év
50
10 0
0 2009
2010
2011
2012
2013
Forrás: KSH
Nem volt meglepő, hogy az elosztási tevékenység stabil, de korántsem kiugró jövedelmezősége miatt a 2013. januári rezsicsökkentésnek azonnali negatív hatása lett a közművállalatok beruházásaira. Ez a hatás az első féléves beruházási statisztikákban markánsan megfigyelhető, és bár a negyedik negyedéves adatok jelentősen javítottak a képen, így is a 2013-as év mutatja az elmúlt öt év legalacsonyabb értékét. Figyelembe véve a válság előtti évekre jellemző 200 milliárd fölötti éves átlagos beruházási arányt, a beruházások lassulása felveti az energetikai hálózatok és létesítmények fokozatos leromlásának középtávú kockázatát. 2.2.2 Hatások az elosztók jövedelmezőségére A villamosenergia-elosztók a szabályozási átalakításokat aránylag kis áldozatokkal vészelték át 2012 végéig. Ahogyan arra már korábban is utaltunk, ebben a szektorban inkább a terhek áthárítása, a lakossági díjtételek csökkentése és az ipariak növelése volt a jellemző szabályozói magatartás és nem a cégek gazdálkodásának ellehetetlenítése. A 14. ábra tanúsága szerint mind az átlagos üzemi eredményhányad, mind az eszközarányos jövedelmezőség nőni tudott a vizsgált években. Előbbi 7,0 %-os, utóbbi 5,2%-os mértéket ért el a három tulajdonosi csoport hat vállalata tekintetében.
30
14. ábra – Villamos energia elosztók üzemi eredményhányada és átlagos eszközarányos eredménye 2009-2012
Villamosenergia-elosztók üzemi eredményhányada (az átlagos saját tőkére vetítve) 14,0% 12,0% E.ON Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt.
10,0%
E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt.
8,0%
E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt. EDF Démász Hálózati Elosztó Kft.
6,0%
ELMŰ Hálózati Kft. ÉMÁSZ Hálózati Kft.
4,0%
Összesen
2,0% 0,0% 2009
2010
2011
2012
Forrás: Felsmann, 2013
Villamosenergia-elosztók átlagos eszközarányos eredménye 12,0%
E.ON Dél-dunántúli Áramhálózati Zrt.
10,0%
E.ON Észak-dunántúli Áramhálózati Zrt.
8,0%
E.ON Tiszántúli Áramhálózati Zrt.
6,0%
EDF Démász Hálózati Elosztó Kft.
4,0%
ELMŰ Hálózati Kft.
2,0%
ÉMÁSZ Hálózati Kft.
0,0% 2009
2010
2011
2012
Összesen
Forrás: Felsmann, 2013
31
A gázelosztók számára a 2010-zel kezdődő fejlemények az üzletszerű tevékenységük folyamatos ellehetetlenülésének irányába mutattak. 15. ábra - Gáz elosztók üzemi eredményhányada és átlagos eszközarányos eredménye 2009-2012
Gáz-elosztók üzemi eredményhányada (átlagos befektetett eszközállományra vetítve) 40,0% 30,0% 20,0% E.ON Dél-dunántúli Gázhálózati Zrt.
10,0%
E.ON Közép-dunántúli Gázhálózati Zrt.
0,0%
FŐGÁZ Földgázelosztási Kft.
2009
2010
2011
2012
-10,0%
ÉGÁZ-DÉGÁZ Földgázelosztó Zrt. TIGÁZ-DSO Földgázelosztó Zrt.
-20,0%
Összesen
-30,0% -40,0% -50,0%
Forrás: Felsmann, 2013
Gáz-elosztók eszközarányos jövedelmezősége 30,0% 20,0% 10,0% E.ON Dél-dunántúli Gázhálózati Zrt. 0,0%
E.ON Közép-dunántúli Gázhálózati Zrt. 2009
2010
2011
2012
FŐGÁZ Földgázelosztási Kft.
-10,0% ÉGÁZ-DÉGÁZ Földgázelosztó Zrt. TIGÁZ-DSO Földgázelosztó Zrt.
-20,0%
Összesen -30,0% -40,0% -50,0%
Forrás: Felsmann, 2013
A 15. ábra bemutatja, hogy ebben a szektorban jóval nagyobb a visszaesés, amit nagyobb részben a megváltozott jogszabályi környezet, kisebb részben a gáz iránti kereslet visszaesése 32
magyaráz. A TIGÁZ-DSO hatalmas vesztesége a szektor átlagértékeire is jelentős hatást gyakorolt. 2012-ben az öt jelentős gázelosztó -14,9%-os üzemi eredményhányadot ért el, míg eszközarányos jövedelmezőségük is nagyon alacsony szintre, -16,1%-ra csökkent. 2.2.3 Hatások az energiakereskedők jövedelmezőségére Egy tanulmány (Felsmann, 2014b) részletesen megvizsgálta a legnagyobb hazai energiakereskedő cégek jövedelmezőségének alakulását az elmúlt években. Az elemzésbe 22 kereskedő céget vont be, amelyek közös jellemzője, hogy éves árbevételük villamos energia és/vagy gáz értékesítéséből az elmúlt három év átlagában legalább 1 milliárd forintot ért el A cégek adatainak összehasonlíthatósága érdekében megtisztította számaikat a befektetési tevékenységükkel kapcsolatos eredmény- és mérleghatásoktól. Az ily módon korrigált jövedelmezőségi és tőkeellátottsági mutatókat felhasználva megvizsgálta, vajon megfigyelhetőke egyértelmű tendenciák a társaságok teljesítménye és aközött, hogy végeznek-e egyetemes szolgáltatást vagy kizárólag a szabadpiacon aktívak. A társaságok közül a többség vagy csak áram, vagy (pl. EdF, a közelmúltig az MVM) csak gázkereskedelemmel foglalkozik (pl. FŐGÁZ, MET), de többen integrált módon végzik a kereskedelmi tevékenységüket (pl. E.On). A cégek számviteli beszámolóinak feldolgozása alapján a tanulmány megvizsgálta, vajon üzleti kilátásaik szempontjából jobb helyzetben vannak-e azok a társaságok, amelyek nem folytatnak egyetemes szolgáltatói tevékenységet.
33
16. ábra - Szabadpiaci és egyetemes szolgáltatást is végző energiakereskedők eredményességének összehasonlítása
A 16. ábra megerősíti, hogy a 2011-es változások a szabályozási környezetben igen jelentős mértékben rontották az egyetemes szolgáltatást is végző csoportok (az áramnál E.On, EdF, ELMŰ és ÉMÁSZ illetve a gáznál GdF, E.On, Főgáz és TIGÁZ) megtérülési számait. 2012-ben ráadásul először fordult elő, hogy – döntő részben a MET 60 milliárd forintot meghaladó rekord osztalékfizetése miatt – a csak szabadpiaci kereskedelemben működő szolgáltatók több osztalékot fizettek ki, mint az egyetemes szolgáltatást is nyújtó szereplők. Míg 2009-ben a vizsgált vállalatok összesen 2371 milliárd forintos forgalmából még 71% volt az egyetemes szolgáltatást is végzők aránya, addig 2012-re a 2859 milliárdos összesített árbevétel 58%-ára olvadt részesedésük. A két üzleti szegmens eredményessége is jelentős különbséget mutat a vizsgált időszakban. A lakossági szolgáltatást is végző vállalatok minden évben veszteségesek, míg a szabadpiaci kereskedők jelentős és növekvő nyereséget értek el. Az eredményesség változása megjelenik az osztalékok mértékében is. 2009-ben az összesen kifizetett 58,3 milliárd forintnyi osztalék 42%-át még az egyetemes szolgáltatást is végző vállalatok fizették ki tulajdonosaiknak. 2012-ben, az addigra 110 milliárd forintra emelkedő osztalékfizetésből már csupán 26% köthető a lakossági szolgáltatást is végző vállalatokhoz. Érdekes következtetések vonhatók le az egyes vállalkozások tulajdonosi háttere és jövedelmezőségük, illetve az általuk kifizetett osztalék nagysága között. Az egyes társaságok végső tulajdonosi körének vizsgálata alapján kiderül, hogy a 22 kereskedő cégből 11 hazai 34
irányításúnak tekinthető, míg ugyanennyi köthető külföldi szakmai tulajdonosokhoz. A hazai cégek között egyaránt találhatunk állami (MVM), önkormányzati többségi tulajdonú (FŐGÁZ) és magánvállalatokat. Három olyan cég van, amelyek bár cégjegyzékük alapján nem magyar a végső tulajdonosuk, tartalmilag mégis ide sorolhatók. Ezek közül kettőt a szomszéd országokból irányítanak egyet offshore területről, de mindháromnál egyértelműen azonosítható a tényleges hazai irányítás. 17. ábra - Hazai és külföldi irányítású energiakereskedő vállalatok árbevételének és osztalékainak alakulása 2009-2012
A 17. ábra adataira tekintve látható, hogy a 2010 és 2012 közötti időszak egyértelmű nyertesei a hazai irányítású vállalatok. Bár 2011-ig a külföldi hátterű cégek összességében magasabb osztalékot fizettek ki, mint hazaiak, de átlagosan 2% alatti árbevételarányos osztalékrátájuk már ekkor is alatta maradt a hazaiak 3% feletti kifizetéseinek. 2012-ben azonban már a kifizetett osztalék nagyságában is helyet cserélt a két csoport. A hazai irányítású cégek 85,5 milliárd forinthoz juttatták tulajdonosaikat, míg a külföldiek csupán 25 milliárdhoz. 2.2.4 Vállalati alkalmazkodási stratégiák A kormányzati intézkedések egyértelműen a hazai vállalkozások helyzetbe hozását célozták a külföldiek rovására, akiknek mind direkt beavatkozásokkal, mind a piaci lehetőségeik 35
szűkítésével igyekeztek korlátozni mozgásterét. Kormányzati képviselők számos alkalommal éreztették, hogy az energetika területén nem tartják életbevágóan fontosnak a külföldi cégek jelenlétét, készek rá és törekszenek is arra, hogy a gáz- és villamosenergia-értéklánc minél nagyobb szeletét nemzeti kézbe vonják. A nemzeti jelző alkalmazása ugyanakkor kérdéseket is felvet, amire például a 60%-ban offshore tulajdonú MET 2012-es kirobbanó sikere utal. Az energiaszektor vállalatai eltérő módon alkalmazkodtak a radikálisan megváltozott körülményekhez. A multinacionális hátterű szolgáltatók közül többen a kormányzat közvetlen tulajdonosi szerepe erősítésének a Nemzeti Energiastratégiában kinyilvánított szándékát igyekeztek meglovagolni és részesedéseik értékesítése révén igyekeztek csökkenteni magyarországi kitettségüket. E stratégia jellemezte az E.On-t, amely előbb 2012-ben megállapodott gázüzletágának eladásáról, amelynek eredményeképpen 2013 október 1-jétől már MVM leányvállalatokként működnek a korábbi E.On Storage Kft. és E.On Földgáz Trade Kft. 2014. március 5-én újabb szándéknyilatkozatot írt alá a cég az MVM-mel gázelosztó társaságai és egyetemes szolgáltató kereskedő cége esteleges értékesítéséről. Úgy tűnik, az E.On stratégiája egyértelműen a magyarországi problémás megtérülésű befektetések értékesítése és a tevékenység szűkebb fókuszú folytatása. A társaság üzleti stratégiájának végiggondolására utal, hogy 2014 januárjától kettéválasztotta kereskedőcégét és külön társaságba szervezte az egyetemes és a szabadpiaci értékesítést. Ezen átalakítás hátterében nem is titkolt módon az a szándék van, hogy a cég szívesen szabadulna a veszteségtermelő és a szabályozási kockázatok miatt nehezen tervezhető lakossági üzletágától.
A másik megfigyelhető alkalmazkodási stratégia az üzemi szintű hatékonyság javítása, a cash flow maximalizálása és az osztalékok szintjének fenntartása vagy emelése akár a korábbi eredménytartalékból. 2013-ban szinte mindegyik inkumbens szolgáltató javította vagy legalább stabilizálta üzemi eredményét, miközben a 2012-es sikerek után a meghatározó hazai irányítású szereplők (MVM, FŐGÁZ, MET) rontottak megtérülési számaikon. A harmadik alkalmazkodási stratégia a vagyon felélése és a kivonulás előkészítése. Erre példa a TIGÁZ, amely 2013-ra gyakorlatilag elvesztette saját tőkéjét így kérdés, hogyan fog tudni hosszabb távon szolgáltatni a társaság.
36
18. ábra - Változások ez energiakereskedők saját tőkéje és üzemi eredménye alakulásában 2011 és 2013 között
Változások az energiakereskedők saját tőke és üzemi eredmény (EBIT) alakulásában (2012 vs. 2011)
40 000
EBIT (millió Ft)
30 000
MVM 20 000
2012
MET FŐGÁZ
2011
10 000
MÁSZ
EDF
0 -30 000
-20 000
-10 000
0
10 000
20 000
30 000
40 000
ELMŰ
50 000
60 000
70 000
80 000
GDF -10 000
E.On
TIGÁZ -20 000
Korrigált saját tőke (millió Ft)
Forrás: Felsmann, 2014b Változások az energiakereskedők saját tőke és üzemi eredmény (EBIT) alakulásában (2013 vs. 2012) 40 000
EBIT (millió Ft)
30 000
20 000
MVM MET
2013 FŐGÁZ
10 000
MÁSZ
2012
EDF
0 -30 000
-20 000
-10 000
ELMŰ
0
10 000
20 000
TELEKOM
40 000
50 000
GDF
-10 000
TIGÁZ
30 000
E.On
-20 000
Korrigált saját tőke (millió Ft)
Forrás: Felsmann, 2014b 37
A 18. ábra két részben szemlélteti, hogy milyen módon változott az egyes szolgáltatói csoportok üzleti eredményessége és tőkehelyzete. Az ábrán megjelöltük a kiemelt szolgáltatókat és nyilakkal jelöltük pozíciójuk éves változását. Az ábrákon jól látszik, hogy 2012 egyértelműen a hazaiak sikeréve, hiszen mind az MVM, mind a Főgáz, de a hazaiak közé sorolt MET is javított egy évvel korábbi számain, míg a multinacionális hátterű cégek közül az üzemi eredmény tekintetében mindenki rontott a 2011-es értékekhez képest. 2013-ra a tendencia jelentősen megváltozott. A Magyar Telekomot leszámítva minden külföldi irányítású cég javított üzemi eredményén, ami a működési hatékonyság javulására utal. A szolgáltatók a beruházások visszafogásával, elbocsájtásokkal és a partneri, alvállalkozói szerződések mértékének visszafogásával reagáltak a romló gazdálkodási körülményekre. És bár a körülmények hasonlóan sújtották a hazai hátterű vállalkozásokat is, úgy tűnik, rövid távú alkalmazkodóképességük alatta maradt a nemzetközi cégeknek. E megfigyelés okainak részletes feltárása még további elemzéseket igényel, de fontos magyarázó tényező lehet, hogy az MVM és a FŐGÁZ esetében is politikai elvárás volt, hogy lehetőleg ne csökkentsék munkavállalóik számát. A 2013-as fejlemények alapvető bizonytalanságokat jeleznek előre a centralizált, központi politikai irányítású kereskedelmi modell hosszú távú alkalmazhatósága tekintetében. Látható, hogy a kormányzati akvizíciós stratégia kulcsszereplőjének szánt MVM pénzügyi pozícióját erősen lerontották a korábbi akvizíciók, miközben a társaság üzemi szinten sem volt képes fenntartani a korábbi időszakokra jellemző jövedelmezőséget. Az MVM Partner csupán 524 millió forintos osztalékkal tudott hozzájárulni az MVM holding pénzügyi bevételeihez, miközben 2012-ben még 22,8 milliárd forintot fizetett ki osztalékként. Hasonlóan drasztikus volt a korábban stabil jövedelmezőségű FŐGÁZ jövedelmezőségének romlása, amely a 2012. évi 9,8 milliárd forintos üzemi eredménnyel szemben 2013-ban -611 milliós üzemi szintű veszteséget ért el. A cég által kifizetett osztalék 7 milliárd forintról 1,2 milliárd forintra apadt. A nemzetközi irányítású vállalatok felmérték, hogy nem képesek tartósan szembeszegülni a kormányzati nyomással, ugyanakkor azt is észlelik, hogy a kormány pénzügyi lehetőségei nem biztosítják annak hátterét, hogy jelentősen növelhető legyen a kormányzati tulajdon aránya. A Főgáz kisebbségi részvénycsomagjának megvásárlása és az MVM által aláírt szándéknyilatkozat az E.On egyes egységeinek megvásárlására talán az utolsó akvizíciók lehetnek a kereskedelmi piacon a következő időszakban. A szükségszerű piaci konszolidáció előbb utóbb a megmaradó nemzetközi hátterű szolgáltatók üzleti lehetőségeit is javíthatja. Várhatóan a közeljövőben is számos bizonytalanság övezi majd az egyetemes szolgáltatásban aktív magánszereplők üzleti kilátásait. A gázszektor tragikus finanszírozási helyzete már akár rövidtávon is jelentős átrendeződésekkel járhat. Amennyiben a lakossági és a hálózati szolgáltatásokat biztosító társaságok tartósan nem kapják meg indokolt költségeik ellentételezést, úgy vállalati csődök is előfordulhatnak, ami akár ellátási problémákat is okozhat egyes területeken. Várhatóan folyatódik az állami hátterű szereplők szerepének növekedése mind a gáz, mind a villamos energia területén, ám az akvizícióknak korlátot szabhat a romló gazdálkodási számokat mutató MVM és FŐGÁZ pénzügyi mozgásterének korlátossága, illetve a 38
költségvetés lehetőségeinek behatároltsága. Az állam a szabályozórendszer folyamatos átalakításával, a direkt és indirekt nyomásgyakorlással mostanra olyan stratégiai pozíciót épített ki mind a lakossági gáz- mind a villamosenergia-ellátás területén, amely alkalmas keretet adhat akár országos lefedettségű állami lakossági szolgáltató létrehozására is. Amennyiben azonban nem sikerül jövedelmezővé tenni az újonnan megszerzett üzletágakat, úgy azok vesztesége akár az MVM gazdálkodását is súlyosan befolyásolhatja. A 2013-as adatok részben megerősítik, hogy a piac átrendezését követően a közeljövőben el kell indulnia egy konszolidációs folyamatnak is.
39
3 Felhasznált irodalom [1]
[2]
[3]
[4]
[5] [6]
[7] [8] [9] [10]
[11]
[12]
[13]
CEER (2012): CEER Status Review of Customer and Retail Market Provisions from the 3rd Package as of 1 January 2012. Council of European Energy Regulators. Ref: C12-CEM-5504. Bruxelles, 7 November. CEER (2013): Status Review of Renewable and Energy Efficiency Support Schemes in Europe. Council of European Energy Regulators Ref: C12-SDE-33-03. Revised version: 25 June. Glachant et al. (2012): Implementing incentive regulation and regulatory alignment with resource bounded regulators. EU Working Papers, RSCAS 2012/31. European Universitiy Institute, June 2012. European Commission (2008): Commission requests Hungary to end long-term power purchase agreements and recover state aid from power generators. Press Release, IP/08/850. Brussels, 4 June. European Commission (2012): Commission gives conditional approval to aid component in regulated tariffs in France. Press Release IP/12/595. Brussels, 12 June 2012. European Commission (2013a): Commission opens in-depth investigation into UK measures supporting nuclear energy. Press release, IP/13/1277, Brussels, 18 December 2013. European Commision (2013b): Quarterly Report on European Electricity Markets. Volume 6, issue 2. Second quarter 2013. European Commission (2014a): Energy prices and costs report. Comission Staff Working Document, SWD(2014) 20 final/2. Brussels, 17 March. European Commission (2014b): Energy Economic Developments in Europe. European Economy 1/2014. Directorate-General for Economic and Financial Affairs, Brussels, 2014. European Network of Transmission System Operators for Electricity (ENTSO-E) (2012): Yearly Statistics & Adequacy Retrospect 2012. ENTSO-E AISBL, Avenue de Cortenbergh 100,1000 Brussels, Belgium. European Network of Transmission System Operators for Electricity (ENTSO-E) (2013). Statistical Yearbook 2011. Secretariat of ENTSO-E, Avenue de Cortenbergh 100, B-1000 Brussels Európai Parlament (2009a): Az Európai Parlament és a Tanács 713/2009/EK rendelete az Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége létrehozásáról. Hivatalos Lap L 211., 2009. augusztus 14. Európai Parlament (2009b): Az Európai Parlament és a Tanács 714/2009/EK rendelete a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati
40
[14]
[15] [16]
[17] [18] [19] [20] [21] [22] [23]
[24] [25] [26]
[27]
hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről. Hivatalos Lap L 211., 2009. augusztus 14. Európai Parlament (2009c): Az Európai Parlament és a Tanács 2009/72/EK irányelve (2009. július 13.) a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről. Hivatalos Lap, augusztus 14. ERGEG (2010): Status Review of End-User Price Regulation as of 1 January 2010. European Regulators Group for Electricity & Gas. Ref: E10-CEM-34-03. Bruxelles, 8 September 2010. Felsmann Balázs (2013) Versenypiac és hatósági árak – hogyan lehet fenntartható a lakossági energia árazása? Napi Gazdaság, Hungarian Investors Forum konferenciaelőadás. 2013. május 16. Felsmann Balázs (2014a) Az európai villamosenergia-árak központi szabályozásának hatása a fogyasztói árak szabályozására. In: Verseny és szabályozás 2013. Megjelenés alatt. Felsmann, Balázs (2014b): Winners and Losers on the Liberalized Energy Retail Sector in Hungary: a Co-evolutionary Approach. Working paper in manuscript. International Energy Agency (IEA) (2013). World Energy Outlook 2013. OECD/IEA, 2013. ISBN: 978-92-64-20130-9. Victor M., Martins, M. (2009) Sustainable Energy Systems, Theory of Regulation. MIT Portugal. Semester 2 2008/2009. Müller, S:, Brown, A. and Ölz,S.: Renewable Energy – Policy Considerations for Deploying Renewables. Information Paper.International Energy Agency, Paris, November 2011. Official Journal (2010): Judgment of the Court, Case C-265/08. Official Journal of the European Union, 19 June 2010. Pápai Zoltán, Nagy Péter és Micski Judit (2013): Az összehasonlító költségvizsgálatok módszertani kérdései és használata az energiaelosztók szabályozásában. In: Verseny és szabályozás, 2012. Szerk.: Valentinyi Pál, Kiss Ferenc László, Nagy Csongor István. MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet. Budapest, 2013.pp. 222.-255. Pollit, M.G.(2012): Lessons from the history of independent system operators in the energy sector. Energy Policy, 47 pp. 32-48. Ragwitz et al. (2012): Shaping an effective and efficient European renewable energy market. Intelligent Energy Europe, D23 Final Report. Karlsruhe, February 2012. REKK - Regional Centre for Energy Policy Research (2012): Regional Renewable Support Schemes for Electricity Produced from Renewable Energy Sources. Energy Regulators Regional Association (ERRA), May 2012. Vince Péter (2012): Árszabályozás és versenyhelyzet a magyarországi energiapiaci nyitás után. In: Verseny és szabályozás, 2011. Szerk.: Valentinyi Pál, Kiss Ferenc László, Nagy Csongor István. MTA KRTK Közgazdaság-tudományi Intézet. Budapest, 2012. pp. 303-326.
41
4 Ábrák jegyzéke 1. ábra - Háztartási és ipari áramár-összetevők átlagos változása az EU-ban (2007-2012) ....................5 2. ábra - Az ösztönző (incentive) szabályozás elvi modellje ..................................................................7 3. ábra – Az európai határkeresztező villamosenergia-kereskedelem fejlődése 1975-től 2011-ig .......13 4. ábra - HUPX tagvállalatok megoszlása nemzetiség szerint .............................................................13 5. ábra - Reál energia-egységköltség a hozzáadott érték hányadában a gépgyártás szektorában .......14 6. ábra - Reál energia-egységköltség a hozzáadott érték hányadában a reál energiaárak változása ...15 7. ábra - Európai nagyvárosok háztartási villamosenergia-árai és azok összetevői 2014 februárjában 17 8. ábra - Európai nagyvárosok háztartási gázárai és azok összetevői 2014 februárjában ....................18 9. ábra – Lakossági és ipari gázárak régiós összehasonlítása 2011-ben ..............................................19 10. ábra – Európai átlagos lakossági energiadíjak, hálózati díjak és adók alakulása 2012 második félévében az árszabályozást alkalmazó és nem alkalmazó tagállamokban .........................................21 11. ábra - A szabadpiaci és szabályozott árampiac aránya Magyarországon 2003-tól 2012-ig ............23 12. ábra - Közüzemi és egyetemes szolgáltatói gázárak 2008-2013....................................................25 13. ábra - Az energiaszektor beruházásai 2009-2013 .........................................................................30 14. ábra – Villamos energia elosztók üzemi eredményhányada és átlagos eszközarányos eredménye 2009-2012 ........................................................................................................................................31 15. ábra - Gáz elosztók üzemi eredményhányada és átlagos eszközarányos eredménye 2009-2012 ..32 16. ábra - Szabadpiaci és egyetemes szolgáltatást is végző energiakereskedők eredményességének összehasonlítása ...............................................................................................................................34 17. ábra - Hazai és külföldi irányítású energiakereskedő vállalatok árbevételének és osztalékainak alakulása 2009-2012 .........................................................................................................................35 18. ábra - Változások ez energiakereskedők saját tőkéje és üzemi eredménye alakulásában .............37
5 Táblázatok jegyzéke 1. Táblázat - A megújuló villamosenergia-termelés 2014. január 1-től érvényes kötelező átvételi árai Magyarországon .................................................................................................................................8 2. Táblázat - A fogyasztói áraknál alkalmazott árszabályozási módszertan az EU tagállamaiban 2012-ben .........................................................................................................................................................11 3. Táblázat - Korrelációk az árszabályozás és egyes árösszetevők között 2012. második félévében ....20 4. táblázat - Lakossági áram- és gázárak európai összehasonlításban (2007-2012) .............................27 5. Táblázat - Rendszerhasználati díjak változása a villamos energia szektorban 2010-2013................27 6. táblázat - A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium kimutatása az egyetemes villamosenergiaszolgáltatásban érintett szolgáltatók 2011. évi jövedelmezőségéről ..................................................29
42
