Isten arra hív bennünket, hogy teljes életünkkel forduljunk felé. - Megtérésre hív minket, hogy az életünk középpontjába Ő kerüljön. - Mégis ezen az úton vannak akadályok. o Szeretnénk közeledni Isten felé, szeretnénk teljesen Neki élni, mégsem megy. o Miért lehet ez? o Példa: Mi tud megakadályozni minket abban, hogy szabadon, lazán, oldottan, tempósan járjunk? 1. Sérülések, sebek: ha sérülések vannak rajtam, ha beteg vagyok, nem tudok lazán, oldottan, könnyedén járni. Példa: gipszelt lábam Akár fájhat minden lépés is. 2. Terhek: ha súlyosan meg vagyunk terhelve, nem tudunk szabadon járni. Két alaposan megpakolt bevásárló szatyorral nem könnyű hazamenni. 3. Ha az ember „megkötözve” érzi magát: Egy rab, amikor meg van kötözve, nem tud szabadon mozogni. o Csak azt tudja tenni, amit bilincsei engednek neki. o Az embernek gátlásai vannak, gátolva van. Szeretnénk megszabadulni, de nem tudunk, mert bensőleg meg vagyunk kötözve. „Váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk levő pályát.” (Zsid 12,1) - Hogyan tudunk megszabadulni terheinktől, megkötözöttségeinktől? o Egy biztos, Jézus mindezektől meg szeretne szabadítani minket, hiszen Ő egy teljesen szabad, boldog életre hív. - 1. „Az igazság szabaddá tesz benneteket.” (Jn 8,32). o Ez mit jelent? Példa: Ha valami rosszat teszek, és nem vallom be, nem kérek bocsánatot, az megkötöz, rabbá tesz. Hiába próbálok a dolog elől kitérni, hiába próbálom a dolgot elrejteni, kimagyarázni, elmaszatolni, az sosem segít. Ha belátom az igazat, s aszerint cselekszem, akkor leszek szabad. - De mi is az az igazság, amit be kell fogadnunk szívünkbe, hogy valóban szabadok legyünk? o Jézus Krisztus tanítása, életének ragyogó példája, csodálatos szeretete. Kiről beszél nekünk Jézus? a. Az Atyáról. o Isten 100%-os szeretet! o A mi mennyei Atyánk szeretete nem ismer határt, s sosem feltételekhez kötött. Ő a 100%-os szeretet, Akinek soha sincs vége. Soha nem veszíthetem el az Ö szeretetét, sosem múlik el az Ő szeretete. 1
-
Isten tiszta szívből arra vágyakozik, hogy boldoggá tegyen minket, hogy megbocsássa bűneinket, hogy elvegyen tőlünk minden fölösleges terhet.
Ezen csodálatos ajándék befogadását több minden is akadályozhatja bennünk: o 1. A bizalmatlanság és a gőg: Példa: Amikor egy súlyos bűnünk, mulasztásunk miatt hatalmas bennünk az önvád és a bűntudat, sokszor megfogalmazódik bennünk a kérdés: o Meg fogja tudni bocsátani Isten? o Ez főleg akkor jön elő, mikor olyan bűnt, hibát követünk el, mely emberi erővel teljesen helyrehozhatatlan.
Történet: Két asszony elment egy remetéhez, akit mély hite, tisztasága és bölcsessége miatt mindenki szentnek tartott. - Az egyik úgy gondolta, hogy nagyon súlyos bűnt követett el. - Házassága első éveiben hűtlen volt a férjéhez, aki teljesen megbízott benne. o Ez az asszony nem tudta elfelejteni a bűnét. o Még ha az eset után – mivel nagyon vigyázott – teljesen tiszta életet is élt, folyton bántotta a lelkiismeret. -
A másik ellenben, aki – úgy gondolta –, hogy mindig a törvényt tisztelve élt, ártatlannak tartotta magát. o Önmagában elítélte azokat, akik láthatóan bűnös életet éltek.
-
Az első asszony zokogva mesélte el bűnét a remetének. o Úgy gondolta, hogy súlyos bűne miatt számára nincs kegyelem.
-
A második asszony azt mondta a remetének, hogy neki nincsenek meggyónni való bűnei.
A szent remete a két asszonyhoz fordult. - Ezt mondta az első asszonynak: - „LÁNYOM, KERESS EGY KÖVET! A LEGNAGYOBBAT, LEGSÚLYOSABBAT, AMIT MEG TUDSZ EMELNI, ÉS HOZD IDE NEKEM!” -
Majd ezt mondta a második asszonynak: „TE PEDIG HOZZ NEKEM ANNYI KÖVET, AMENNYIT CSAK ELBÍRSZ AZ ÖLEDBEN, DE EGÉSZEN APRÓK LEGYENEK!”
A két asszony azonnal el is indult, hogy elvégezze a kapott feladatot. - Nem sokkal később az első asszony egy hatalmas kővel tért vissza, amely nagyon nehéz volt. - Alig bírta el! A nagy cipekedésben megizzadt, kezei lábai sajogtak a fájdalomtól. - A második asszony tele szedte apró kövekkel a táskáját, és könnyedén lépkedett a remete felé.
2
Jött a feladat megdöbbentő második része. - „MOST VALAMI MÁST KELL CSINÁLNOTOK: VIGYÉTEK VISSZA A KÖVEKET ODA, AHONNAN ELHOZTÁTOK! DE JÓL FIGYELJETEK, HOGY MINDEGYIKET ÚGY ÉS ODA RAKJÁTOK VISSZA, AHONNAN FÖLSZEDTÉTEK!” - A két asszony nagy türelemmel nekiállt teljesíteni a remete parancsát. o Az első könnyedén megtalálta a helyet, ahonnan elhozta a követ. Pontosan visszatette azt, és visszatért a remetéhez. o A másik viszont hiába sétált és próbált visszaemlékezni, hogy melyik követ honnan vette fel. Rádöbbent, hogy lehetetlen teljesíteni a feladatot. Szégyenkezve, az összes kövével együtt tért vissza a remetéhez.
A szent remete mosolygott és ezt mondta a visszatérő asszonyoknak: - „UGYANEZ TÖRTÉNIK A BŰNÖKKEL.” - Első asszonynak: o „TE KÖNNYEN VISSZATETTED A KÖVEDET A HELYÉRE, MERT TUDTAD, HOGY HONNAN VALÓ. ALÁZATOSAN HALLGATTÁL LELKIISMERETED SZAVÁRA ÉS ŐSZINTÉN MEGBÁNTAD BŰNÖDET, ÍGY JÓVÁTETTED AZT.” - Második asszonynak: „TE VISZONT NEM TUDTAD VISSZAVINNI APRÓ KÖVEIDET, MINT AHOGY KIS BŰNEIDET SEM TUDTAD ÖSSZESZEDNI. MÍG ELÍTÉLTED MÁSOK BŰNEIT, SAJÁT BŰNEID CSAPDÁJÁBA ESTÉL, MERT NEM VETTED ÉSZRE AZOKAT.”. o Meg fogja tudni bocsátani Isten? Sokszor nem is gondolunk arra, hogy ezzel a kérdéssel mekkora fájdalmat okozunk Istennek. Ezen kérdés mögött hatalmas bizalmatlanság rejlik. o Megkérdőjelezi Isten végtelen, irgalmas szeretetét. Ezen kérdés mögött hatalmas gőg rejlik. o Akkora az én bűnöm, hogy azt még Isten végtelen szeretete sem tudja megbocsátani. Az Atya mindig megbocsát. o Isten mindig megbocsátja a bűneinket, ha őszinte bűnbánattal fordulunk felé. o Mindig kitárja a karjait, mindig hazavár minket! „Ha szívünk vádol minket valamivel, az Isten fölötte áll szívünknek, ő mindent tud. Szeretteim, ha szívünk nem vádol, legyünk bizalommal az Isten iránt.” (1Jn 3,20) Ez hitünk egyik leglényegesebb pontja: o Isten irgalmas szeretete végtelenszer hatalmasabb, mint a mi bűneink. o Ezért fontosabb mindennél az Atyába vetett feltételek nélküli bizalom. Isten csak azokat a bűneinket tudja megbocsátani, melyeket őszinte bizalommal, tiszta bűnbánattal adunk át neki. 3
Ha gőgből, bizalmatlanságból, félelemből, szégyenérzetből nem mondom ki bűneimet Istennek, akkor azok egyre jobban megkötöznek. Éppen ezért, a gyónásban mindig konkrét dolgokat kell megfogalmaznunk. Ha általánosságokban beszélünk – mert nem mertük kiadni magunkat –, ott maradhat a bizonytalanság: ezt valóban megbocsátotta az Isten? Az általános bűnbevallásokkal magunkat szoktuk igazolni. Ha gyónásban képmutató maradok, a vigasztalás is távol marad. Jézus az Evangélium tanúsága szerint olyan embereknek tudott megbocsátani, akiknek nyilvánvalóak voltak a bűneik: vámosoknak, utcalányoknak.
Hogy Isten megbocsátó szeretete beragyoghassa szívünket, lelkünket, lehet a bizalmatlanságon és a gőgön kívül egy másik akadálya is: o 2. A harag: „Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek. De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.” (Mt 6,14-15). Gyakran elfelejtjük, ha nem bocsátunk meg egy embertársunknak, akkor mennyei Atyánk sem tud megbocsátani nekünk. o Amíg harag tölti be szívünket, nem marad benne hely Isten szeretete számára. Mit is jelent a megbocsátás? Példa: Amíg nem engedek el valamit a kezemből, teljesen az a dolog fogja betölteni. o Nem lesz a kezem szabad. Történet: Egy szegény ember egy hosszú, hideg télen nagyon fázott, és éhezett. - Már napok óta nem volt semmi betevő falatja. - Arra gondolt, hogy elmegy a gazdag ember házához, és kér tőle egy kis alamizsnát. - Átfagyott testtel, remegő kézzel kopott be a gazdag ember ajtaján. - Azonban nem hogy alamizsnát, hanem megértést sem kapott. o A gazdag ember gúnyosan kinevette őt. o Ekkor a szegény ember nem adta fel, hanem még nagyobb alázattal kért a gazdagtól. o A gazdag ember ekkor ahelyett, hogy megszánta volna a koldust, felkapott egy jókora követ, s megdobta őt. o A koldus éhsége és megalázottsága ellenére volt olyan ügyes, hogy elkapja a felé repülő követ. o Zsebébe tette, és így szólt: „Addig hordom magammal ezt a követ, amíg el nem jön az ideje, hogy megdobhassam vele a gazdag embert.”
4
A koldus hosszú évtizedeken keresztül úgy élt, hogy a zsebében és a szívében is cipelte a hatalmas követ. - Várta a pillanatot, amikor viszonozhatta a gazdag ember gonoszságát. - Végül, eljött az óra, amikor eldobhatta a követ. o A gazdag ember elkövetett valamit, így elvesztette minden vagyonát, és börtönbe vetették. o Azon a napon a szegény ember éppen a börtönhöz vezető utcán járt. o Bilincsbe verve látta viszont azt, aki egykor gazdag és dölyfös volt, és csúnyán megalázta őt. o Ekkor a koldus előretolakodott, elővette a követ a zsebéből és már emelte is a karját, hogy eldobja. o A koldusnak mégsem volt szíve hozzá hogy az egykori gazdag emberre dobja a követ. o Leejtette a követ a földre, és azt mondta magában: „Szegény, szerencsétlen ember! Gazdag volt és hatalmas, de most már csak szánalomra méltó. Mi értelme volt magammal hurcolni ennyi ideig ezt a követ? Egyáltalán semmi! Kérlek Istenem, segítsd meg őt.” A koldus olyan könnyűnek és felszabadultnak érezte magát, mint talán még sosem. Könnyes szemekkel rohant a templomba, s hálát adott a Jóistennek, hogy elvette tőle ezt a súlyos terhet. Minden sérelem, amit magunkban hordozunk olyan, mint egy súlyos kő. - Állandóan arra emlékeztetnek minket, hogy mit tettek velünk. - Jézus meg akar szabadítani bennünket ezektől a terhektől. o Megbocsátani = elengedek a szívemből minden negatív indulatot, sérelmet, bosszúvágyat, hogy Isten szeretete tölthesse be. o Ha nem felejtem el valakinek, hogy szemrehányást tett nekem vagy igazságtalanságot követett el velem szemben, ha nem bocsátom meg magamnak bűneimet, kudarcaimat, ha életem egy nehéz helyzete vagy adottsága miatt nem bocsátok meg Istennek, bezárom a szívemet Isten szeretete előtt. o Döbbenetes, de imádkozhatom kitartóan, hozhatok sok áldozatot, ha nem vagyok kész arra, hogy megbocsássak, akkor mindez semmit sem használ. o A teljes megbocsátás önmagamnak, másoknak, Istennek, egy olyan lépés, mely csodálatos módon nyitja meg szívünket Isten szeretete előtt. o 3. Önmagunk elutasítása: Sokszor azért nem tudjuk befogadni Isten megbocsátó szeretetét, mert nem szeretjük, elutasítjuk önmagunkat. Amikor bűnt követek el, elszaladok, kilépek Isten szeretetéből. Ilyenkor szívünk, lelkünk, gondolataink sérülnek. o Csak az Úr szeretetében maradva lehetek teljes harmóniában Istennel, felebarátaimmal, önmagammal.
5
o Isten szeretetén kívül jön a sötétség, a félelem, a bizalmatlanság, az önvád => „Hogy tehettem ilyet!” Ilyenkor elutasítom, illetve gyűlölöm magam.
„Isten azonban azzal tesz tanúságot irántunk való szeretetéről, hogy Krisztus meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róm 5,8) Csodálatos, hogy Isten irgalmas szeretete ezekben a mélységekben sem fordul el tőlünk. Isten ott is szeret engem, ahol én elutasítom magamat, ahol én gyűlölöm, nem szeretem magamat. A mennyei Atya végtelenül szeret engem életem minden szennyével, nyomorúságával, sebeivel együtt. o Isten szeret engem életem azon pontjain is, amit abszolút nem fogadok el, hanem teljesen más szeretnék lenni. Isten arra hív, arra vágyakozik, hogy minden elesettségem ellenére fogadjam el az Ő szeretetét. o Merjem elhinni, hogy Ő mindennel együtt szeret engem! o Példa: A hazatérő tékozlófiút is piszkosan, megalázottan, bűnösen ölelte magához a jóságos atya. Ha ilyen módon igyekszem megbízni Isten szeretetében, akkor fog felragyogni az életem. Fontos, hogy tudjam, szívemben elfogadnom, hogy Isten éppen ebben a szennyemben, éppen ezekben a gyengeségeimben szeret. o Ha elfogadom Isten szeretetét, akkor képes leszek arra, hogy elfogadjam és szeressem magamat. o Akkor lesz olyan ragyogóvá az életem, amilyennek a Mennyei Atya álmodta meg.
6
