Miért ír az író?
Név: Dojcsák Ágnes E-mail cím:
[email protected] Iskola: Herman Ottó Gimnázium, 3525 Tízeshonvéd u. 21 Felkészítő tanár: Subicz Róbert
1
„There is no friend as loyal as a book.” ― Ernest Hemingway 1 / „Nincs olyan lojális barát, mint egy könyv.“ - Ernest Hemingway / A könyvek évszázadok óta nagyon fontos szerepet töltenek be az emberek életében. Már egészen gyerekkorunktól részt követelnek az életünkből. Kezdve a meséskönyvek elbűvölő világával, át a tizenéveseknek szóló történeteken egészen a felnőtteknek szóló irodalomig a könyvek több milliárd ember életében vannak jelen nap, mint nap. A különböző történetek nagy szerepet játszanak a személyiségfejlődésben, szórakoztatnak, tanítanak. Sokat foglalkozunk a szavakkal, a mondatokkal, és azok jelentéseivel, de vajon hányan gondolkodunk el azon, hogy mi ösztönzi írásra ezeknek a műveknek a megalkotóit? Hogy vajon miért ír az író? Erre a kérdésre persze rengeteg elképzelhető válasz létezik. Azt hiszem erre minden írónak nagyon személyes, egyéni válaszai lennének. Természetesen a válasz attól is függ, hogy az illető melyik területen alkot. Én most kifejezetten az irodalmi szempontot szeretném megvizsgálni, nem pedig a tudományos szövegeket költő emberek motivációit keresgélem. A szépirodalmi vagy szórakoztató könyvek szerzői számára véleményem szerint az alkotás iránti vágy, valaminek a megteremtésére való törekvés, és egyfajta öngyógyító terápia lehetnek a legfőbb okai annak, hogy írásra adják a fejüket. Mint más művészeti ágak, az írás is segít megismerni önmagunkat, kifejezni érzéseinket és gondolatainkat. Sokak nemcsak szórakozás, hanem egyfajta menekülés is. Az a pár óra, amit a műnek szentel egy szerző sokszor olyan, mintha elszakadna a valóságtól, és belépne a mesék világába. „A great writer reveals the truth even when he or she does not wish to.” ― Tom Bissell / „Egy nagyszerű író akkor is felfedi az igazságot, amikor nem szeretné.“ - Tom Bissell / Habár történeteik nagyrészt kitaláltak, vagy megtörtént eseteken alapuló fikciók, az írók mégsem tudnak hazudni a műveikben. Minden szóval, minden mondattal lelkük egy darabkáját tárják az olvasók elé. Úgy gondolom, hogy az alkotók nagy százaléka a saját életét, képzeletvilágát próbálja mások elé tárni, és nem feltétlenül igyekszik tanácsokat adni, csupán a saját nézőpontját akarja megosztani közönségével. És mégis minden alkotásban fellelhetünk olyan értékeket, olyan örök érvényű, hasznos tanácsokat, amelyek nagy segítségünkre lehetnek bizonyos élethelyzetekben. Sokszor egy-egy könyv segíthet túllendülni a gyászon, a csalódáson vagy egyéb megrázó eseményen. Bizonyos könyvek szerzői, pl: The perks of being a wallflower írója, Stephen Chbosky2, talán nem is tudják, hogy történeteik főszereplői az olvasók barátaivá válnak, hogy általuk rájövünk, hogy bármennyire is úgy tűnhet, gondolatainkkal, problémáinkkal nem vagyunk egyedül. Ha mást nem is találhat egy magányos tinédzser, könyveikben megnyugvásra, tanácsokra lelhet bárki, aki elég nyitott a befogadásukra. Más írók nyugalmat nyernek az írás által. Egy hosszú nap után jóleső érzést ad, ha valaki a gondolataiba mélyedhet, és azokat ki is adhatja magából. Néhányan talán azért 1Forrás: http://www.goodreads.com/quotes/tag/books, 2013.03.10. 15.43. 2Kiadta:Stephen Chbosky: The perks of being a wallflower, POCKET BOOKS, Simon and Schuster Inc., 1230 Avenue of the Americas, NewYork, NY 10020, 1999
2
kezdenek neki egy-egy történetnek, hogy saját magukat szórakoztassák, mások már eleve a szórakoztatást tűzik ki célul. Egyikre sem mondhatjuk, hogy jobb vagy rosszabb, mert, véleményem szerint, az irodalomban az őszinteség, a mesterkéletlenség a legfontosabb. Szerintem csak az lehet jó író, aki őszintén alkot. Bármiről is ír, fontos hogy tényleg foglalkoztassa a téma, hiszen ha már őt sem érdekli a saját műve, abból a legjobb írók esetében is csak egy középszerű mű születhet. Azt sem hiszem, hogy sokan kezdenének írásba a pénzért, vagy a hírnévért. Írónak lenni nem könnyű, és sok esetben nem is lehet ebből megélni. Rengeteget kockáztat az, arra teszi fel mindenét, hogy sikeres író legyen. Vajon milyen események késztetnek írásra egy művészt? Sokan egy feldolgozatlan gyerekkori élmény miatt választják az alkotást. És hogy miért pont az írást? Rengeteg ember számára nehéz szóban megfogalmazni érzéseiket, gondolataikat. ám ha eléjük raknak egy tollat és egy papírt, máris könnyebben öntik ki a szívüket, gördülékenyebben közlik a mondandójukat. Pszichológusok gyakran ajánlják az írásterápiát a depressziós, lelki zavarokkal küzdő embereknek. Lelki sérelmek, szomorúság vagy valamilyen tragédia... gyakori ihletői ezek a történeteknek. De ugyanúgy a boldogság, néhány örömteli élmény is ösztönözhet valakit arra, hogy tollat ragadjon. „Writers end up writing about their obsessions. Things that haunt them; things they can’t forget; stories they carry in their bodies waiting to be released.” ― Natalie Goldberg3 / „Az írók végül a saját megszállotságaikról írnak. Dolgokról, melyek kísértik őket; melyeket nem tudnak elfelejteni; történetekről, amelyeket a testükben hordoznak arra várva, hogy szabadon ereszthessék azokat.“ - Natalie Goldberg/ Egy-egy mű alapötlete, karakterei gyakran sokáig érlelődnek az alkotó gondolataiban, mire odajut az író, hogy papírra vesse őket. Sokszor hónapokig kísérti a művészt egy gondolat, ami valamilyen esemény hatására könyvötletté alakul. Máskor viszont egy hirtelen változás, vagy egy különleges személlyel való találkozás olyan hatást gyakorol az íróra, hogy az néhány hét alatt egy teljes művel elkészül. Van, hogy egy író néhány óra leforgása alatt már tudja, hogy mi lesz a cselekmény, milyenek lesznek a főszereplők. Jó példa erre J. K. Rowling, aki a z utóbbi idők egyik legnagyobb bestsellerének számító Harry Potter nagy részét egy vonatút alkalmával találta ki. Mindenestre, ha egy írót egy gondolat „kísért“, akkor abból legtöbb esetben, előbb vagy utóbb, egy irodalmi mű születik. És vajon mi történik akkor, ha egy író egy időre, vagy akár örökre elhallgat? Ha elszáll az ihlet, és jó ideig nem is tér vissza? Miért nem ír olyankor az író? Természetesen lehet tudatos döntés is, akár egy nagyobb siker, akár egy ugyanolyan mértékű kudarc következménye. De szerintem kevesebb azoknak a művészeknek a száma, akik tudatosan hagyják hátra egyik, ha nem a legnagyobb, szenvedélyüket. Legtöbb esetben egy váratlan esemény okozza, hogy egy író abbahagyja az írást. Egy közeli barát vagy családtag elvesztése, háborúk, nagy tragédiák akár azt is okozhatják, hogy egy addig termékeny író hirtelen elveszíti a szavak iránti kötődését. Ezek a traumák már sok esetben okozták a tehetséges művészek „elnémulását“. Mégis nagyon nehéz megmondani, hogy aki egy bizonyos eseményig mindent az íráson keresztül dolgozott fel, az ettől kezdve miért képtelen az alkotásra. Talán azért, mert nem is akarja feldolgozni azt a szerencsétlenséget. Talán csak 3http://www.goodreads.com/quotes/tag/writers, 2013.03.13. 12.23.
3
szüksége van egy kis időre, hogy leülepedjenek a dolgok, és egy kis pihenés után újult erővel lesz képes belefogni az alkotásba. Persze vannak olyanok is, akiknél nem egy tragédia okozza az ihlet elvesztését. Sokszor egy mű előkészületei húzódnak el akár évekig. Ilyenkor hiába a milliónyi jegyzet, a rengeteg vázlat. Az alkotás folyamatához érve ugyanis a szerző már nem olyan lelkes, mint a kezdetekkor. Már nem is érti, hogy miért kezdett a témával foglalkozni, és ilyenkor a papírok egy asztal mélyén végzik, a sokévi munka pedig kárba vész. Nem születik új mű. Olyan írók is léteznek, akik nem a szomorú, hanem épp a boldog időszakaikban küzdenek a szavakkal. Ők a szomorúságukat szeretik megfogalmazni, azt akarják kiadni magukból. A boldogságot viszont inkább magukban tartják. Nem azért, mert nem szeretnék megosztani másokkal, hanem azért, mert olyankor nem kell a szavak mögé rejtőzniük, nem szükséges a kitalált világukba menekülniük. Mindenesetre, ahogy annak, hogy miért kezd valaki írni, annak is sok oka lehet, hogy miért nem tudja folytatni. Nincs egy általános válasz. Az indokok személyesek. Talán még annál is személyesebbek, mint azok, amelyek írásra ösztönzik őket, hiszen lehet, hogy ezek örökké titokban maradnak, elrejtve a művészek lelkében. Ezeket az okokat talán sosem ismerjük meg teljesen, ahogy talán egyes motivációk rejtve maradnak a közönség előtt. „As a writer, you should not judge, you should understand.” ― Ernest Hemingway4 / „Íróként nem ítélkezned kell, hanem megértened.“ - Ernest Hemingway/ Sokszor mondják, hogy a művészek toleránsabbak, megértőbbek, elfogadóbbak bizonyos helyzeteket illetően, mint az átlagos emberek. Így vannak ezzel az írók is. Gondoljunk csak bele, hogy a történetek megalkotásához, egy regény szereplőinek hiteles leírásához milyen átélés kell. Egy írónak szüksége van arra, hogy különböző embereket megismerjen, megfigyeljen. Úgy gondolom, egy író legalább olyan jó emberismerő, mint amennyire jó művész. Karaktereiken keresztül sokféle személyiséget felvehetnek, ezáltal a különböző embertípusok cselekedeteit, gondolkodásmódját is jobban megértik. „You know how writers are... they create themselves as they create their work. Or perhaps they create their work in order to create themselves.” ― Orson Scott Card5 /Tudod, hogy milyenek az írók... megalkotják önmagukat, ahogy megalkotják a művüket. Vagy talán azért alkotják a művüket, hogy megalkothassák önmagukat.“ - Orson Scott Card / A British Journal of Psychiarty 2011. novemberi számában megjelent tanulmány szerint a nagyobb kreativitással, művészi hajlamokkal rendelkező egyéneknél nagyobb eséllyel fordulnak elő mentális zavarok, lelki betegségek. 6 Ez nagy százalékban igaz az írókra is. Talán azért, mert ezek az emberek érzékenyebben reagálnak a környezetükben történő változásokra. A művészi beállítottságú emberek másként kezelik a felmerülő problémákat. 4http://www.goodreads.com/quotes/tag/writers, 2013.03.13. 12.23. 5http://www.goodreads.com/quotes/tag/writers, 2013.03.13. 12.23. 6http://www.nilnocere.hu/hirek/megis-van-kapcsolat-a-kreativitas-es-a-mentalis-zavarok-kozott, 2013.03.06. 16.27.
4
Szociálisan, érzelmileg sokkal érzékenyebbek az átlagnál, pont ezért könnyebb kilendíteni őket a lelki egyensúlyukból, hajlamosabbak az összeomlásra, mentális betegségekre. Ezekben az esetekben az írás nagymértékben segíthet levezetni a felgyülemlett feszültséget. Ugyanakkor vigyázni kell, hogy az általuk kitalált világ ne váljon a saját valóságukká. Meg kell tartani a határvonalat képzelet és valóság között. Ebben sok esetben szakemberek segítségére is szükség lehet. Ezeknek az embereknek az érzékenységüknél fogva gyakran voltak korukat jócskán megelőző elképzeléseik. Saját korukban sokukat tartották őrültnek. Mindazonáltal az idő múlásával bebizonyosodott, hogy a közönség nem volt elég érett műveik befogadására. Ismerve a tényt, hogy hány és hány mentális problémákkal küzdő művész lett sikeres, nagy előrelépéseket lehet tenni a betegek kezelésében is. Tehetségüket felhasználva talán könnyebbé válhat a kezelési folyamat. Az elismert művészek példáját eléjük állítva esélyt kaphatnak arra, hogy elhiggyék, ők is lehetnek sikeresek, hiszen csak az írókat említve olyan példaképeket kaphatnak, mint Francis Scott Fitzgerald, Ernest Hemingway vagy William Blake, Virginia Wolf, Sylvia Plath. 7 “There is creative reading as well as creative writing.” ― Ralph Waldo Emerson 8 / „Kreatív olvasás ugyanúgy létezik, mint a kreatív írás.“ - Ralph Waldo Emerson / Napjainkban, a televízió világában és az internet egyre széleskörűbb elterjedésével fel kell tennünk a kérdést: Van jövője az írásnak? Vajon van-e jövője a könyveknek? Az én válaszom erre egy határozott igen lenne, persze a kérdés korántsem ilyen egyszerű. Mai világunkban sokak szerint feleslegessé váltak a hagyományos értelemben vett írók, és ugyanezen emberek szerint a könyveknek sincs jövője. Be kell ismernünk, hogy a könyvek világa az utóbbi néhány évtizedben sokkal kevésbé volt sikeres, mint azelőtt. Ez nem is csoda, hiszen az újfajta szórakozási lehetőségek (rádió, TV, internet) nagyon gyorsan meghódították a közönséget. Egy fárasztó nap után egyszerűbb leülni a fotelbe, és egy gombnyomással bekapcsolni a televíziót, mint elővenni egy könyvet, és a saját fantáziánkat használva belecsöppenni egy másik világba. A könyvek háttérbe szorulása valószínűleg ezeknek az újfajta szórakozási lehetőségek megjelenésének a következménye. Az, hogy felnőttként lesz-e igénye egy embernek az olvasásra, nagymértékben már kisgyermekkorban eldől. Ha egy gyerek azt látja, hogy a szülők gyakran töltik olvasással a szabadidejüket vagy gyakorta olvasnak neki meséket, akkor megtanulja értékelni a könyvek által közvetített információkat, történeteket. A mesék, az olvasott mesék jobban fejlesztik a képzelőerejét, fantáziáját is. Szerencsére időről időre felbukkannak olyan bestsellerek, amelyek újra olvasásra ösztönzik az embereket. Elég csak J.K. Rowling Harry Potter- jére, Stephenie Meyer Twilight-sorozatára vagy éppen Suzanne Collins Éhezők Viadala című trilógiájára gondolnunk. Ezeknek a könyveknek köszönhetően sokan - nem csupán gyerekek - újra felfedezik az olvasásban rejlő örömöket. Aki egyszer belekóstol egy jó könyv nyújtotta élvezetekbe, az utána is keresni fogja ezt az örömforrást. Természetesen az emberek ízlése egyedi, ezért nem mondhatjuk azt, hogy egyik mű jobb lenne a másiknál, ahogy azt sem mondhatjuk, hogy modern világunkban már nem lenne szükség a klasszikus irodalomra. 7http://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20130212-a-manias-depresszio-a-zsenik-betegsege.html, 2013.03.15. 10.11. 8http://www.goodreads.com/quotes/tag/writers, 2013.03.13. 12.23.
5
Ha az iskoláról van szó, akkor véleményem szerint meg kellene vizsgálni, hogy a tanított könyvek mennyire segítik a diákokat az életre való felkészülésben. Magyarországon a tananyag nagy része klasszikus írók műveiből áll, és elenyésző részt kap a kortárs irodalom, holott szerintem érdemes lenne korunk íróira és műveikre is felhívni a diákság figyelmét. Sok esetben a régi művek nyelvezete nehezen érthető, a közvetített üzenet pedig elavult, vagy korunkban már ugyancsak nehezen értelmezhető, alkalmazható. Vannak persze olyan klasszikus könyvek, amelyek örökérvényű, hasznos tanulságokat tartalmaznak, de szükség lenne arra, hogy mai nyelven is megszólítsák a fiatalokat. Nyugat- Európa sok országában szerepelnek a tananyagban olyan könyvek, mint az Egy különc srác feljegyzései, a Narnia krónikái, stb. Ezek a művek talán közelebb állnak a fiatalokhoz, jobban elősegítik az olvasás népszerűségének növelését. Véleményem szerint ugyanis az irodalom órák fő célja ez kellene, hogy legyen. Megszerettetni az olvasást a gyerekekkel. Erre ugyanis szükség van. Fejleszteni kell a fantáziát, a kreativitást, ebben pedig nagy segítségünkre vannak a könyvek. “Books are the quietest and most constant of friends; they are the most accessible and wisest of counselors, and the most patient of teachers.” ― Charles William Eliot 9 / „A könyvek a legcsendesebb és legállandóbb barátok; a legelérhetőbb és legbölcsebb tanácsadók, és a legtürelmesebb tanárok.“ - Charles William Eliot / Arról is sok vita folyik, hogy a hagyományos, papírra nyomtatott műveknek milyen szerepük lehet a jövőben. Van-e létjogosultságuk napjaink digitalizálódó társadalmában? Az olvasás újbóli térhódítása annak is köszönhető, hogy az utóbbi néhány évben megjelentek az elektronikus, úgynevezett e-könyvek. Ezeknek köszönhetően akármelyik modern készülékünk segítségével hozzájuthatunk valamilyen olvasnivalóhoz, és a művek így olyanokhoz is eljuthatnak, akik a hagyományos könyveket túlságosan elavultnak tartják. Persze ez nem lehet ahhoz fogható, mint amikor egy régi könyvet lapozgathatunk, megfoghatunk, de kétségkívül napjainkban és a jövőben az e-könyvek még inkább elterjednek majd. Ennek szerintem egy irodalomkedvelő csak örülhet, hiszen ez azt jelenti, hogy az írás, a könyvek nem elavultak, ez a világ is tud alkalmazkodni az újdonságokhoz, a modern világhoz. Az internet térnyerésével persze az íróknak is alkalmazkodniuk kell. A virtuális világban sok önjelölt író található, ami bizonyos szempontból nagyon jó, hiszen mindenki esélyt kap arra, hogy megmutathassa tehetségét. De az is igaz, hogy a mennyiség sokszor megy a minőség rovására. A hivatásos íróknak nagyobb konkurenciával kell szembenézni. Az írásból sosem volt könnyű megélni, ráadásul az internetről műveiket sok helyről lehet illegálisan, ingyen letölteni, emiatt pedig a művészek is bevételtől esnek el. Ez nemcsak az írókra igaz. Napjainkban ezzel a problémával kell megküzdenie filmeseknek és a zenészeknek is. Azonban ha sikeresen legyőzik a felmerülő akadályokat, az íróknak és könyveiknek ugyanúgy helyük van világunkban, ahogyan a többi művésznek is. “Fairy tales are more than true: not because they tell us that dragons exist, but because they tell us that dragons can be beaten.” ― Neil Gaiman10
9http://www.goodreads.com/quotes/tag/books, 2013.03.10. 15.54. 10http://www.goodreads.com/quotes/tag/books, 2013.03.10. 15.54.
6
/ „ A tündérmesék többek, mint igazak: nem azért, mert elmondják nekünk, hogy sárkányok léteznek, hanem azért, mert elmondják, hogy a sárkányok legyőzhetőek.“ - Neil Gaiman Akármiért is írjon egy író, akár hogy magán segítsen, hogy szórakoztassa magát, vagy éppen mindent az olvasóiért tesz, a lényeg, hogy alkotása értéket, üzenetet közvetít. A megfelelő ember kezébe kerülve bármelyik könyv igazi műremekké válhat. Sok-sok olyan író van, aki művein keresztül küzd meg démonaival, és mindegyikük segít nekünk legyőzni sajátjainkat. Nagyobb segítséget nem is adhatnának, mint könyveiken keresztül egy világot, ami tanít, ahová elbújhatunk, és ahol barátokra lelhetünk. Nem könnyű íróvá válni. Annak, aki erre a pályára adja a fejét, aki ezt választja hivatásának, annak rengeteg visszautasításra, kudarcra kell számítania. Nem garantált a siker. Senki sem garantálhatja, hogy a művünk sikeres lesz. De ha már csupán magunkon segítünk azzal, hogy kiírjuk az elménkben született történeteket, ha már csak a közeli barátainknak örömet tudtunk vele szerezni, akkor szerintem már megérte a próbálkozás. A könyveknek, az íróknak van jövőjük. Főként, hogyha az olvasóközönség is azt akarja, hogy legyen. Erre ahhoz van szükség, hogy már a gyerekekkel megismertessük az olvasás örömét. A meséken keresztül megtanítsuk nekik, hogyan nézzenek szembe a problémáikkal. Ha már kiskorban megszerettetjük velük az olvasást, akkor később felnőtt korukban egy olyan értékkel rendelkeznek majd, amivel sajnos egyre kevesebben, a könyvek szeretetével. Ráadásul kreatívabban, fantáziadúsabban állnak majd a gondok, a nehézségek elé. A könyveket sokféleképp használhatjuk. Vannak, amelyek segítenek elmenekülni a világ elől, azonban vannak olyanok is, amik segítenek szembenézni a problémáinkkal, önmagunkkal. Csak rajtunk áll, hogy hogyan értelmezzük az író által leírt szavakat. Minden műalkotás ezernyi kis világot tartalmazhat aszerint, hogy kire bízzuk a felfedezését. Egy-egy könyv, egy-egy alkotás bírálatánál is vigyáznunk kell. Nem szabad elfelejtettünk, hogy mindegyik mű az író sajátja. Olyan, mintha a gyermeke lenne, elrejtette benn lelke egy darabkáját, megosztotta velünk saját világát. Csak hát a kutatások, statisztikák alapján csökken a rendszeresen olvasók tábora… Talán sosem tudjuk meg, hogy pontosan mi ösztönöz arra valakit, hogy írni kezdjen. Mint már írtam az okok nagyon egyéniek lehetnek. Kutathatjuk, hogy mitől lesz valaki író, hogy miből nyer ihletet, motivációt, ám a valódi válaszokat valószínűleg csak akkor ismerhetjük meg, hogyha mi magunk is alkotni kezdünk. A lényeg talán az, hogy élvezzük ezeket az alkotásokat, hogy új dolgokat tanuljunk, új történeteket ismerjünk meg. Talán egy mű szempontjából, az olvasó szemszögéből nem is az a legfontosabb, hogy miért írta az író, hanem hogy mi magunk hogyan értelmezzük. Arra ugyanis, hogy a közönség számára mit jelent egy mű gyakran nincs nagy ráhatása az írónak. Sokszor értelmezzük másként a műveket, mint ahogy azok alkotói. A könyvek, a történetek gyakran önálló életre kelnek, amikor elhagyják az író tollát. Az alkotó a könyvvel együtt ránk bízza, hogy rátalálunk-e a mondanivalójára, vagy teljesen új világokat fedezünk fel benne. És az is teljes mértékben ránk van bízva, hogy az üzenet előtt megnyitjuk-e a szívünket, és magunkévá tesszük, vagy sem.
7
Felhasznált irodalom:
8
Goodreads.com: http://www.goodreads.com/quotes/tag/books Goodreads.com: http://www.goodreads.com/quotes/tag/writers Nilnocere.hu: http://www.nilnocere.hu/hirek/megis-van-kapcsolat-a-kreativitas-es-amentalis-zavarok-kozott Life.hu: http://www.life.hu/gyogyulj/egeszseghirek/20130212-a-manias-depresszio-azsenik-betegsege.html Stephen Chbosky: The Perks of being a wallflower; POCKET BOOKS, Simon and Schuster Inc., 1230 Avenue of the Americas, NewYork, NY 10020, 1999
