Az alábbi riportot Ft. Szarvas István készítette Ft. Dr. Szuromi Szabolcs Anzelm O.praem., a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektor-helyettesével. Elhangzott a Szent István Rádió Egyházfórum műsorában. Alábbiakban az interjú rövidített, szerkesztett változatát adjuk közre. Miért fontos a katolikus közösségszervező kérdés? Mit jelent ez? A katolikus közösségszervezés nem egy újdonság az Egyház életében, mert amióta létezik a Katolikus Egyház, azóta léteznek közösségei is. Nyilvánvalóan ezek önmaguktól is szerveződtek. Az elmúlt 20 év Magyarországon különösképpen is a különféle katolikus közösségek és más jellegű, az az egyes vallási csoportokhoz kötődő közösségek fejlődését hozta. Ilyen szempontból különösképpen is példamutató volt, most december 27-én XVI. Benedek pápának Sant`Egidio közösség által szervezett beszélgetése, és közös étkezése a hajléktalanokkal és szegénysorú emberekkel, ami rámutatott arra, hogy milyen sok területe van a szeretetszolgálatnak, a közösségekkel való kapcsolattartásnak, a fiatalok megszólításának, függetlenül attól, hogy milyen társadalmi vagy tanulmányi környezetből jönnek, milyen kulturális lehetőségekkel rendelkeznek. Valójában ugyanez a felelősség az, ami áthatotta a katolikus Egyházat Magyarországon, amikor 1990 óta megpróbált utakat keresni arra vonatkozóan, hogy miképpen lehetne a fiatal és a közép-korosztály számára is vonzón, az Egyház mindennapos működéséhez szorosan kapcsolódó - nem elsősorban liturgikus cselekményekbe illeszkedő - hanem a mindennapos életbe n elhelyezkedő különféle programokat lehetővé tenni. Ehhez alapvetően szükség van arra, hogy azok, akik ezeket a közösségeket, lelkiségi mozgalmakat irányítják, vagy ezekben aktívan részt vesznek, azok alapvető ismeretekkel rendelkezzenek, nem pusztán az Egyháznak a normatív tanításáról és az Egyház működéséről, hanem mindazokról a tudományokról, eszközökről, de gyakorlati lehetőségekről is, amely a közösségek életében, gyarapodásában, és lelki nevelődésében is erőteljes hatással lehetnek. Ez létérdeke a katolikus Egyháznak, nem csak Magyarországon, hanem az egész világon. Különösképpen azokon a területeken, ahol nagyszámban fogy a katolikusok száma. Miért? Egész egyszerűen azért, mert az az idős generáció, aki egy szisztematikus, régi típusú vallásos nevelést kapott, az hagyományos módon kapcsolódik az Egyház vallásos életébe. Ez a bekapcsolódás általában az Istentisztelet vagy más liturgikus cselekményekben való közreműködést jelenti, de ahogy azt a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) is hangsúlyozta: az emberi társadalom minden területét át kell, hogy itassa a kereszténység szelleme, a keresztény hozzáállással gazdagítva az ember-ember, ember – isten kapcsolatot. Ez a mai posztmodern korban a régi típusú katekézis útján nem tudja kellő erővel megkapni a megfelelő hangsúlyt. Egy ilyen új környezetben, mint amilyen a 21. század, nagy érték, ha fel tudjuk használni azt a kiemelkedő lehetőséget közösségeink építésében, amit a Katolikus Egyetem működése jelent Magyarországon. A szak elindítása előtt milyen felmérés készült, hogyan mérték fel annak az igényét, hogy valóban szükség van erre a képzésre? Hiszen én is, mint lelkipásztor elmondhatom, hogy jaj, de jó lenne, ha lennének olyan fiatalok, akik ezt meg ezt végeznének a plébánián. De ténylegesen készült–e valamilyen felmérés a potenciális jelentkezők és a fogadóhelyek körében? Igen, természetesen minden egyes egyetemi szak megszervezésének az első foka az, amikor a felvevő kört, a megcélzottak leendő hallgatók körét megpróbálja az intézmény felmérni. Különösképpen igaz ez egy tisztán hitéleti szaknál. Amíg egy történelem vagy fizika képzés megindításánál elég könnyű ennek a számbavétele, hiszen rendelkezésre állnak országos
statisztikák arról, hogy szükség van-e természettudományos képzettségre, és azon belül milyen szakokra van igény; ez szisztematikus módon egy hitéleti képzés esetében korántsem ilyen egyszerű feladat. Úgy gondolom, hogy a katolikus közösségszervező szak megszervezésének első lépései ilyen szempontból is példaértékűek a Hittudományi Kar keretében. Mi első sorban a különféle vezetőképzőknek az egyes vezetőit kerestük meg, illetve az ő körükben végeztünk felmérést, hogy milyen igényeik lennének egy ilyen jellegű szakkal kapcsolatosan. Hasonlóan megtörtént az egyetemi ifjúság keretében is a felmérés, és szúrópróba szerűen jópár plébánián a plébánosoknak a megkérdezése is. Nyugodtan állíthatom, hogy minden irányból pozitív visszajelzéseket kaptunk. Úgy tűnt az első ránézésre, hogy a legnehezebb nem a hallgatói tábornak, ill. az érdeklődőknek a felkutatása lesz, hanem az állami kritériumoknak való megfelelés. Ha már az állami kritériumoknál tartunk, ez egy egyetemi keretben akkreditált módon zajló képzés lesz. Az Egyházban különféle szinteken zajlott korábban a hitoktatók, hittanárok, lelkipásztori-kisegítőknek a képzése. Ez a szak ilyen szempontból egy gyűjtője lesz ezeknek a különféle irányban, vagy szegmensekben tevékenykedő szolgálattevőknek? Igen, az Ön által használt kifejezés jobban kifejezte magyarul azt, amit az állami akkreditációs anyagban mi ún. komplex képzésnek neveztünk. Olyan gyűjtőhely, amit én ahhoz hasonlítanék, amikor a budapesti „Levelező Tagozat” egy fogalom volt az egész országban. Ez volt az egyedüli olyan képzés világiak számára, ahol tényleg mindazok, akik függetlenül attól, hogy milyen végzettséggel rendelkeztek, milyen jellegű beosztásuk volt, kicsivel többet foglalkozhattak saját hitük alapjaival. Ezzel tulajdonképpen olyan bázis jött létre a rendszerváltás előtti időszaktól kezdve, mely mind a mai napig érezteti a hatását az egyes egyházmegyék, és az egyes plébániák mindennapos életében. Ez a lelkesedés, ez a fajta sajátos civil hozzáállás az Egyház életéhez, valahogyan az új lehetőségek felmerülésével és a rossz értelemben vett intézményesüléssel - az oktatás területének túlszabályozását értem ezalatt természetesen - egy kicsit kilúgozódott. Viszont a katolikus közösségszervező szak nem is pusztán ezt a cél próbálja valamiképpen teljesíteni. Előttünk tulajdonképpen az lebegett, hogy nagyon sokan vannak olyanok, akik különféle programokon, vezetőképzőkön keresztül, elsősorban gyakorlati szempontból tanulják meg a fiatalokkal való foglalkozást. Hadd tegyem hozzá nem csak a fiatalokkal való foglalkozást, mert miközben a fiatalokról beszélünk, elfelejtjük azt, hogy a templomainkban az állandó réteg az az idősebb korosztály, és az idős, beteg korosztállyal való foglalkozáshoz nyilvánvalóan nem idős beteg személyek szükségesek, hanem fiatalok, akikben megvan az az elhatározás és empátia, hogy evvel a réteggel, az Egyház és a társadalom kincseivel – bár nem így szokták az utóbbi időben hívni őket a közbeszédben – mégis csak foglalkozzon valaki, hiszen valamiképpen nekik köszönhetjük, hogy egyáltalán itt ülünk és beszélgetünk. Ne felejtsük el, hogy a gyakorlati ismeret mindig elsődleges, ha gyakorlati tevékenységről van szó, de a gyakorlati ismereteknek a felhasználásában sokkal hatékonyabb lehet az az ember, aki bizonyos elméleti további kompetenciákkal rendelkezik. Igazából ennek a szaknak az lenne a sajátossága, hogy nem pusztán egy szellemi megalapozását nyújt az egyes közösségek megszervezésére vállalkozó, vagy a közösségek működésében közreműködő személyek számára, hanem egyúttal komoly és megalapozott gyakorlati jellegű képzéssel is felvértezi őket. Már említettük, de egy picit térjünk vissza a katolikus közösségszervező képzés állami akkreditációjához, hiszen utalt rá, hogy itt bizonyos feltételeknek eleget kell tenni. Melyek voltak ezek a kihívások?
Alapvetően arról van szó, hogy nagyon fontos, amikor megtalálja az ember a célt, amire létre akar hozni egy szakot, és bizonyos, hogy akik a gyakorlatban tevékenykednek, azoknak a gyakorlati ismeretei szerteágazóak; viszont egy egyetemi képzésnél elsődlegesen olyan jellegű alapfeltételeknek kell eleget tenni, mint például a minősített oktatóknak a száma és számaránya, az oktatott tárgyak koherenciája, stb.. Egyfelől nekünk meg kellett találni azokat a személyeket az Egyetemen, akik az akkreditációs bizottság által támasztott szakindítási kritériumnak mind tudományosan, mind szakmai kompetencia szempontjából megfelelnek másfelől ezt úgy kellett összeállítani, hogy a hallgatók számára is vonzó kompozíció jöjjön létre. Tehát ne egy olyan óriási mennyiségű elméleti óraszámból álló, folyamatos és túlterhelt egyetemi benntartózkodást kívánó elméleti oktatás, amely rögtön meggátolná azt, hogy az itt hallgatói jogviszonyt létesítő személyek, aktívan közre tudjanak működni az egyes plébániák, közösségek életében. Hiszen, ha bent ülnének nálunk három évig az előadóteremben, reggel 8-tól este 6-ig, hétfőtől-péntekig, akkor nyilvánvalóan nem nagyon fog profitálni belőle – legalábbis három éven keresztül – a katolikus Egyház. Ehhez hozzátartozik az a sajátosság - amire örömmel tekintünk -, hogy most éreztük először a hitéleti képzés területén, milyen nagy áldás a Katolikus Egyetem léte. Számos esetben teszik fel a kérdést, miért katolikus az Egyetem? Hogyan katolikus az Egyetem? Miképpen lehet katolikus egy bölcsészkar, egy jogi kar, egy információs és technológiai kar, vagy a Vitéz János Karunk? Viszont tény az, hogy ha nem lenne a számos tudományterülettel foglalkozó fakultásunk, valamint az azokon fölhalmozott minősített oktatói gárda, akkor ez az új szak megindíthatatlan lenne. Az Akkreditációs Bizottság normái és az állami kritériumrendszer olyan aprólékos erőírásokat tartalmaz, amelyeknek nyilván egy pusztán hitéleti képzéssel foglalkozó kar, főiskola, egyetem képtelen megfelelni, mert hírtelenjében háromnégyszeresére kellene növelnie az oktatói létszámát, amire a jelenlegi gazdasági viszonyok és hallgatói létszámok mellett irreális gondolni. Nem véletlen tehát, hogy a szak jegyzője dr. Fodor György, aki jelenleg a Katolikus Egyetemnek a rektora. Egy olyan komplex képzésről van szó, aminek láthatóan körülbelül egyharmadát teszi ki a tisztán hitéleti tárgyak száma, és a kétharmadát az olyan széleskörű ismeretanyag, mint például a pszichológiai, pedagógiai, szociológiai, vezetéselméleti, kommunikációs és az egyházi, ill. non-profit szervezetekben nélkülözhetetlen pályázatírással és szervezéssel foglalkozó modulok, amellyel mind találkoznak z mindennapokban a különböző területen tevékenykedő közösségek. Hogyan épül fel a képzés? Hány félévből áll? Vannak olyan kritériumok, amik adottak. Mivel ez egy államilag akkreditált szak, és mivel alapképzés, ezért hat féléves képzést jelent, 180 kredit-mennyiséggel. Ez az, amit a jelenlegi magyar felsőoktatási törvény az akkreditációhoz szükségesnek igényel. Ezen belül megkülönböztetünk alapozó tárgyakat, illetve szakmai törzstárgyakat, valamint szabadon választható tárgyakat. A törzstárgyak közt nyilvánvalóan súlyozottan szerepel a katolikus Egyház tanítása, nevezetesen az alapvető hittan magas óraszámban való oktatása. De itt találhatjuk meg akár a liturgika, akár a pasztorálteológia területét, vagy a bevezetés a pedagógiába, bevezetés a pszichológiába című tanegységet, illetve a bevezetés a civil társadalom működésébe és a jogi alapismereteket. Ezekre épülnek rá a speciális tárgyak. Nyilvánvaló, hogy csak megfelelő megalapozás után tudunk beszélni külön a Biblia világáról, az Egyházon belül tevékenykedő közösségekről. A képzéshez tartozik az egyes lelkiségi mozgalmak megismertetése, de természetesen arra is nagy hangsúlyt fektettünk, hogy a hagyományos lelkiségi mozgalmakat, nevezetesen a megszentelt élet intézményeit és az apostoli élet társaságait, vagy a világi intézményeket is alapvetően megismerjék hallgatóink. Természetesen itt kapnak helyet a vezetéselmélettel kapcsolatos tárgyak, vagy a kommunikációs készség fejlesztéssel kapcsolatos tanegységek. Érdekessége a szaknak, hogy a
pályázatírásra is hangsúlyt fektettünk, hiszen bármennyire fárasztó, száraz és általában nagyon kevés eredménnyel kecsegtet, de mégiscsak az utóbbi időben ez az egyik kulcsfontosságú forrásává vált, nem csak a különféle közösségeknek, de a plébániai életnek és minden más intézményünknek is. Ugyanígy nyugodtan említhetnénk a közgazdaságtant is, ami szintén főképp elméleti jellegű tanegység, viszont szükség van rá ahhoz, hogy az ember mértékadó módon tudjon egy közösséget megszervezni. Viszont szükség van a másik oldalra, az emberi oldalra is. Beszéltünk az Istennel való kapcsolatról, beszéltünk az egzisztenciális oldaláról a képzésnek. De természetesen fontos az egyes személyekkel való foglalkozás: fejlődéslélektan, személyiségfejlesztő gyakorlatok, szociálpszichológia, konfliktuskezelés, ezek olyan sajátos elméleti tanegységek, amelyekhez gyakorlati tárgyakat is kapcsolunk. Itt szeretném megemlíteni, hogy a hazai környezet megismertetésére is odafigyelünk. Nagyon szomorú élményem volt évekkel ezelőtt, amikor egy közösségnek feltettem a kérdést, hogy hol voltak kirándulni. Nem azt felelték, hogy elmentek a Bükkbe; nem azt mondták, hogy elmentek egy balatoni kajak vagy kenutúrára, vagy eveztek a Dunán - hanem azt, hogy a Dolomitokban jártak. Természetesen nagyon szép hely a Dolomitok, De szomorú, ha nem ismerjük meg saját környezetünket. Miközben a világ nagy csodáiról beszélünk, elfeledjük, hogy a Vadálló-kövek sziklái a Pilisben egyedülállóak a Kárpát-medencében. Ezért kap helyet a táborozási ismeretek, a vizuális kommunikáció (művészetekkel kapcsolatos tárgy), valamint ezért tarkítják a képzési időszakot évközi gyakorlatok és nyári táborozások is. Már többször említésre került, hogy különféle szervezetekkel, vezetőképzőkkel egyeztettek a szak indítását illetően. Nem merült e esetleg föl részükről probléma, hogy az Egyetem ezzel a szakkal elszívja azokat a potenciális fiatalokat vagy idősebbeket, akik egyébként az ő vezetőképzőjükben megjelennének? Ez egy nagyon jó kérdés, és természetesen mi gondoltunk erre a problémára, ezért is került sor egy olyan eszmecserére, ahol a legmagasabb szinten próbáltunk egyeztetni arról, hogy miképpen tudunk együttműködni. Ennek az egyeztetésnek az egyik alapvető eleme volt az, hogy a vezetőképzők irányítói – megismervén az egyes tantárgyakat, és az egyes kompetenciákat, amelyeket igyekszünk átadni a katolikus közösségszervező szak három éve alatt -– írják össze, hogy a saját vezetőképzőjükben, melyek azok a területek, amelyek le vannak fedve, amelyekről ők akár elméleti szinten vagy akár – és nyilvánvalóan ez lesz a hangsúlyosabb – gyakorlati szinten, komoly ismeretanyagot és komoly tapasztalatot tudnak átadni a hozzájuk vezetőképzőre járó fiataloknak. Azaz, kezdettől fogva az volt a szándék, hogy az egyetem nem a saját útját szeretné járni a közösségszervező szakkal - éppen ezért unikális ez a szak - hanem együtt szeretnénk folyamatosan dolgozni a vezetőképzőkkel. Az említett egyeztetés, amire a közvetlenül az akkreditáció után került sor, elsődlegesen arra irányult, hogy felhívjuk a figyelmet: rendszeres, intézményes együttgondolkodásra van szükség, amelynek a kereteit maga az Egyetem meg szeretné teremteni. Tehát, hogy visszatérjek a kérdésekhez, azért nem merült fel ilyen konfliktus, mert rögtön az elején kifejeztük azt, hogy mi nem a jelenleg létező vezetőképzőkkel, illetve a jól működő közösségekkel szemben szeretnénk ezt a szakot létrehozni, hanem éppen rájuk építve, és az ő ismereteikre és tanácsaikra folyamatosan hallgatva. A képzés milyen költségeket jelent a hallgatóknak, ha jelent egyáltalán? Mivel a képzés egyetemi alapképzés, ez azt jelenti, hogy a jelenlegi hatályos felsőoktatási törvény értelmében meghatározott számú félév az, amelyet az állam finanszíroz a hallgatók számára. Ha valaki első alapképzésre ide jelentkezik, akkor nyilvánvalóan semmit nem kell
fizetnie érte, továbbá ha valaki már volt hallgatója valamelyik felsőoktatási intézmények, de még nem töltötte ki a 12 féléves államilag finanszírozott kategóriát, akkor a szabad féléveket felhasználhatja ebben a képzésben. Természetesen mindazok, akik már a 12 féléven kívülre kerültek, azok már nem államilag finanszírozott, hanem költségtérítéses módon válhatnak hallgatóvá. Mint minden beiratkozott egyetemi polgárnak, így ezen képzés hallgatóinak is jár a diákigazolvány a képzés időszakára, ami manapság komoly könnyedséget jelent akár a közlekedési díjakban, akár más kulturális programokon való részvételben. A képzés mikor kezdődik várhatóan? Hány hallgatóval indul? A meghirdetés nem történt meg még a mostani Felsőoktatási felvételi tájékoztató első kiadásában, mivel az akkreditáció később történt, mint a kötet nyomdába kerülése. Ismereteim szerint a Felsőoktatási felvételi tájékoztató kiegészítése 2010. január 25-én lát majd napvilágot, és abban ez a szak is szerepelni fog. Így a szak 2010 szeptemberével indul. A jelentkezési határidő 2010-ben március 31. lesz, mivel a tisztán hitéleti képzésekre vonatkozó jelentkezéseknél nem érvényesek az állami határidők, ezért tudunk egy kicsit rugalmasabbak lenni. Alapvetően 20-50 főig terveztük a szakot, ami nem azt jelenti, hogy nagyobb létszám ne tudna részt venni a képzésen. Úgy gondolom az első három év lesz az, ami megmutatja, hogy mire képes ez a szak. Nagyon remélem, hogy mindazok a közösségek, amelyek aktívan és segítő módon hozzájárulnak ennek a szaknak a megindulásához, azok fel fogják fedezni a benne rejlő lehetőségeket, másfelől a fiatalok is megtalálják maguknak és megszeretik ezt az újfajta hitéleti képzést. Hiszen ne felejtsük el, hogy ez a képzés BA fokozatot ad, vagyis a szakról bármely osztott hitéleti mesterfokozatra lehet jelentkezni, és mivel nagyon komplex az oktatás - számos olyan kompetenciát sajátítanak el a hallgatók, ami nem hitéleti jellegű - ezért számos más mesterfokozatnak is bemeneti diplomája lehet a katolikus közösségszervező BA szak. Tehát úgy gondolom, hogy egy nagyon széles érdeklődési körre számot tartható szak tud létrejönni. Mostani beszélgetésünkön túl, hol, milyen formán érdeklődhetnek, informálódhatnak a potenciális hallgatók a szak iránt? Ennek több csatornája van. Manapság a fiatalabb generáció az internet világában éli saját napjait, így természetesen a Pázmány Péter Katolikus Egyetem honlapján (www.ppke.hu), azon belül a Hittudományi Kar honlapján (www.htk.ppke.hu) fogjuk elhelyezni a részletes információinkat. Nyilvánvalóan abban a pillanatban, amint az Oktatási Hivatal által megtörténik a szak regisztrációja, akkor felkerül a „Felvi” honlapra is, amely szintén a felvételizők egyik legkedveltebb internetes felülete. Ezenkívül, a különféle egyházi médiákban próbálunk elhelyezni nyomtatott alap információt ,valamint az egyes vezetőképzőkön és plébániákon keresztül a lehető legszélesebb körben terjeszteni az alapvető képzési és felvételi híreket. Köszönöm.
