A lapot adományokból jelentetjük meg. Minden adományt köszönünk. 2002 május-december Vásárhelyi Zsolt Ferenc – ref., Ercse Emese – ref. Papp József – ref., Sinka Kinga Katalin – ref. Stoianovits Róbert György – ref., Badarau Daniela Loredana – ort. Albert Zsolt – ref., Kovács Hajnal – ref. Fábián Zoltán László – ref., György Zsuzsanna – ref. Szántó Imre – ref., Kerekes Tímea Melinda Kelp Alfréd – ref., Molnár Ildikó Erzsébet – kat. Sándor Csaba – kat., Kósa Erika – ref. Mihálydeák Attila – kat., Moldován Andrea – ref. Ferencz Rudolf – kat., Kádár Erika Ibolya – kat. Lõrincz Ferenc evang., Székely Ibolya ref. Bokor Ferenc – ref., Cornea Claudia Adriana – ort. Szász István Zsolt – ref., Gombos Olga – kat. Sebesi István – ref., Kállay Tünde – ref. Máthé Csaba – ref., Gyarmati Emese – kat. 2003 Zelkó Csaba – ref., Demeter Katalin – ref. Bakó Csaba – ref., Gáll Judith – ref.
MEGKERESZTELTÜK
12
Szeptember 15. Dali Róbert Constantin 16. Demeter Csaba 17. Demeter Kincsõ Boglárka 18. Deé András Gergely 19. Szekeres Kinga 20. Sebesi Gréti Október 21. Szász Adrienn Renáta 22. Béres Tamás December 23. Székely Barna 24. Lukács Leila Brigitta 25. Tóth Adrien Noémi 2003 - Január 26. Marangus Dániel Február 27. Kacsó György 28. Ördög Elõd Kõlap - 2003 április
Mi van a szívedben?
A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja, V. évf. 1. sz., 2003 április
HÁZASSÁGOT KÖTÖTTEK
Április 1. Nehéz Mózes Rolland Május 2. Orbán Áron 3. Asztalos Dániel 4. Asztalos Paula Július 5. Ferencz Róbert Zoltán 6. Moldován Nimród 7. Ogleja Lídia Krisztina 8. Nedelka Nóra Boglárka 9. Siklódi Nimród 10. Farkas Bence 11. Bata Kátai Nóra Augusztus 12. Mille Elisabeth Andrea 13. Orbán Csaba 14. Abodi Alexandra Tímea
KÕLAP
Az ember azt nézi a mi szeme elõtt van, de az Úr azt nézi mi a szívben van. - a Sámuel könyve 16 rész 7 versében olvashatjuk ezt az Igét. Az egyik bibliaolvasó naptár szerint ez a 2003 év igéje. A Kõlap idei elsõ számában még visszatekintünk a mögöttünk levõ esztendõ eseményeire is, de mivel ennek az esztendõnek nagyobbik része még elõttünk van így elõre is tekintünk. Visszafele nézve is csak azt láthatjuk, ami a szemünk elõtt történt. Voltak családok, akiket öröm ért: gyermeket, unokát kereszteltek, konfirmációi ünnepet ült a család, esetleg valamelyik szerettünknek az esküvõjén vehettünk részt. Van, aki súlyos testi, lelki vagy anyagi próbákból került ki gyõztesen. Jó volt ilyen helyzetekben is Isten szavára figyelni, aki látta azt, hogy mi van a szívünkben. De vannak olyanok is, akiknek a szemében bánat, veszteség, gyász jelent meg a mögöttünk levõ idõben. Vannak olyanok is, akik temettek: férjet, feleséget, szülõt, gyermeket, vagy hozzátartozót. Isten látta ekkor is a szívünket, Õ adott nekünk Vigasztalót, az igazság Lelkét, aki velünk marad mindörökre. Ha az ember azt nézi, ami a szeme elõtt van, akkor mit látunk? Háborút, azt hogy rengeteg az anyagi gond, nem igazán változik jobbra a világ körülöttünk, sokan nem találnak munkát, nehéz a mindennapi kenyér és a mindennapi gyógyszer megszerzése. Vannak, akik a magánnyal küszködnek, vannak, akiknek gyermekei messze távolban, talán egy vagy több határon túl élnek. Nehéz a kisebbségi sors. Az ember ezt és hasonlókat lát a szeme elõtt. Olyan nehéz az Isten szemével nézni a dolgokat. Nehéz belenézni még a magunk szívébe is. Szembesülni, hogy ott mi minden van. Nehéz a másik szívét is figyelembe venni, a felebarátom&
V. évfolyam 1. szám 2003 április
A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet lapja
Kiadja: A Marosvásárhelyi X. Kövesdombi Református Gyülekezet
A szerkesztõség címe: 4300 Târgu Mures, str. Suceava nr. 41 Tel.: 065-251848 e-mail:
[email protected] A szerkesztõség: Lõrincz János
[email protected] Tördelés: Kövesdi Attila
[email protected]
2
Mi van a szívedben?
Kõlap
&érdekét. Egyre inkább veszélyben vannak ebben a rohangáló világban a kapcsolataink. Kapcsolatunk Istennel és kapcsolataink egymással. Pedig Isten azt nézi, ami a szívben van. Mi van a szívben? Nyugtalanság, félelem, bizonytalanság, keserûség? Vagy ott van Isten, és vele együtt van bizalom, bocsánat, békesség, szeretet? Miért olyan nehéz az életünk? A napokban olvastam egy kis illusztrációt ezzel kapcsolatban, ami személyesen is megérintett. Egy kiló vas nem sokat ér, talán néhány ezer lejt, és ha belõle patkót kovácsolnak, akkor se fog sokkal többet érni. De ha abból a vasmennyiségbõl késpengét készítenének, akkor az értéke megszázszorozódna. Ha viszont órarugókat készítenének belõle, akkor sok ezerszeresére ugrana az értéke. De ehhez a vasat újból és újból izzó kemencébe kellene tenni, edzeni. A legnehezebb próbát Jézus Krisztus állta ki a Golgotai kereszten így vált életünk legnagyobb kincsévé. A tanítvány nem lehet különb az õ Mesterénél. Ahhoz hogy valami értékes legyen belõlünk Isten beleenged a nyomorúságok olvasztó kemencéjébe. Itt edzõdik meg a hitünk. De ezekben a próbákban is velünk van a mi Urunk. Igen, Isten azt nézi, ami a szívben van. Ahol van, akinél van a te szíved, ott van a te kincsed is. Kívánom, hogy Istennél legyen. Lõrincz János lelkipásztor
Kõlap - 2003 április
ELTEMETTÜK 2002 - Május 1.Sándor János 2.Fábián Dénes 3.Szövérfi Gyula 4.Dénes Gergelyné, sz. Nagy Gizella Június 5.Kovács Ida 6.Varga Ferencné sz. Borkor Edit 7.Soós Lajos Július 8.Soós Tibor 9.Kovács Gyuláné, sz. Sipos Erzsébet 10.Fodor Jánosné, sz. Oláh Erzsébet 11.Péter Csaba Augusztus 12.Borbély Mihály Szeptember 13.Borbély Farkasné, sz. Páll Katalin 14.Ferenczi Mártonné, sz. Székely Ildikó 15.Sauli Józsefné, sz. Boldi Klára Október 16.Magyari András 17.Orbán Sándor 18.Tamás Lajosné, sz. Heriz Éva
November 19.Popovici Iván 20.Magyari Andrásné, sz. Horváth Ilona 21.Fülöp Jánosné, sz. Incze Borbála 22.Kövesdi Miklós December 23.Szabó Zoltán 24.Szántó Attila 25.Novák György 26.Nagy Csaba Géza 27.Bokor Zoltán 28.Kelemen Ilona 2003 - Január 29.Ercse István 30.Antal Béláné, sz. Nagy Rozália 31.Szilágyi Gyula 32.Kiss Jánosné, sz. Domokos Eszter 33.Szabó László 34.Ugron Albertné, sz. Derzsi Margit Február 35.Tatár Ilona 36.Vass Zoltán 37.Székely Barna 38.Magó Róbert István
Ez úton is szeretnénk megemlékezni Fülöp Jánosnéról, született Incze Borbála (Biri mama), akit az elmúlt év novemberében Ura hazaszólított. Köszönetet szeretnénk mondani hozzátartozóinak, hogy a templomépítés kezdeten a gyülekezet javára hoztak döntést, és már akkor használhattuk Biri mama telkének hátsó részét. Isten fizesse meg gazdagon!
I RODAI SZOLGÁLAT Hétfõ - szombat 8,30-13 és 17-19 óra között
Kõlap - 2003 április
G YÜLEKEZETI ALKALMAK Csütörtök 10:30 óra Kismamakör Csütörtök 18 óra - Bibliaóra Szombat 18 óra - Istentisztelet Vasárnap 11 óra és 18 óra - Istentisztelet I FJÚSÁGI ALKALMAK Szombat 16 óra - Kisifi Szombat 19 óra - Középifi Vasárnap 19 óra - Nagyifi 11
Aki mást felüdít, maga is felüdül
A gyülekezet minden tagjának Istentõl gazdagon megáldott Húsvétot kívánunk! Kõlap - 2002 március
Kicsit ott volt bennem a félelem
10
„Aki mást felüdít, maga is felüdül.” – ennek az Igének a beteljesülését tapasztalom diakóniai munkám során. Megözvegyült, egyedül élõ, betegségekkel küszködõ, idõs emberekhez látogattunk el, akiknek Istennel és emberekkel való kapcsolat tartásra van szükségük. A mai rohanó világban, ha van is hozzátartozójuk, elfoglaltságuk miatt nem jut elég idõ elidõzni megidõsödött szüleikkel, rokonaikkal. Örömmel fogadnak bennünket. Elbeszélgetünk gondjaikról, bajaikról, örömeikrõl, betegségeikrõl. Ha kijárási nehézségeik vannak, elmegyünk a gyógyszertárba, vagy az élelmiszerüzletbe bevásárolni. Volt rá eset, hogy szakorvoshoz kísértük el, mert egyedül nem tudott volna eljutni. Isten Igéjét is elõvesszük, elolvasunk egy bibliai részt magyarázattal, imádkozunk. Egészségügyi szolgáltatásaink: vérnyomásmérés, cukorszintmérés. Ha kevés is, amit tenni tudunk, több mintha semmit sem tennénk. Ha csak annyit ért meg a meglátogatott, hogy fontos az õ élete, akkor is ha már úgy érzi, hogy teher a hozzátartozóknak. Még jobb ha rádöbben arra, hogy a helyzete Istentõl kapott lehetõség arra, hogy imádkozzon. Én magam Isten gondviselését látom ebben a munkában. Jó lenne útjelzõ táblának lenni, amint azt az elmúlt hetekben hallottam az igehirdetésbõl. Jézusra mutatónak lenni. Van ahol már a belépéskor úgy fogadnak, hogy: De jó, hogy jött! Hogy van? Imádkoztam magáért amíg el volt utazva. Kölcsönös egymásrafigyelés is van ebben a munkában. Istennek legyen hála érette. Horváth Erzsébet nyugdíjas asszisztensnõ
Beszélgetés Kiss Lászlóval a Budapest Szemeretelep-i testvérgyülekezet lelkipásztorával, aki 2003 március 3 és 7 között a böjtfõi nagyhéten szolgált gyülekezetünkben.
Milyen volt a marosvásárhelyi testvérgyülekezetben evangelizálni? Kicsit ott volt bennem a félelem, mint mindig, amikor ilyen szolgálatra készülök, de azzal a hittel is jöttem, hogy Isten el fogja mondani, amit akar. A hosszú út sem volt könnyû, de Isten kegyelmébõl minden simán ment. Nem volt nagy különbség a budapesti és a marosvásárhelyi szószék között? Nem, mert nem az erdélyi ember volt elõttem, hanem az ember. Az ember problémája mindenütt ugyanaz. Mit jelentett együtt lenni a testvérgyülekezettel? Ezt a szolgálatot azért is vállaltam, mert ilyen módon is életben tarthatjuk a kapcsolatot, így a testvér-gyülekezeti kapcsolat nem csak formális. Jó találkozások, beszélgetések voltak a hét során gyülekezeti tagokkal, presbiterekkel. Nem jöttem nagy tervekkel, hogy utazgassak, itt szerettem volna lenni, együtt élni a gyülekezettel. Hátra tekintve teljesnek érzem a szolgálatot. Mint külsõ objektív szemlélõ hogy látod gyülekezetünket? A gyermek fejlõdését jobban látja az, aki ritkábban találkozik vele. Nagy élmény, hogy az emberek így ragaszkodnak a gyülekezethez. Jó volt tapasztalni, hogy a Kövesdomb így gyarapodik alkalmakban, szolgálatokon résztvevõkben. Mi vonz téged Erdélyhez? Erdélyhez való vonzódásom teológus koromban alakult ki, akkor sok részét bejártam nemcsak Erdélynek, eljutottam még a tengerpartig is. A fordulat után hamarosan testvérgyülekezeti kapcsolatot alakítottunk ki egy szilágysági gyülekezettel, Kisdoba és Nagydoba. Evangelizálni is szívesen jöttem, mert tudom, hogy Jézusnak mondanivalója van az elfoglalt, fáradt, sikertelen, kétkedõ, bûnös, félelmekkel teli, egyszóval az alkalmatlan embernek. A vágyam az volt, hogy ez az élõ Jézus Krisztus minél több emberhez elérkezzen itt Marosvásárhelyen a Kövesdombon is. Köszönjük, hogy eljöttél, és köszöntésünket küldjük a szemeretelepi testvérgyülekezetnek is. kérdezett Lõrincz Hajnal Kõlap - 2003 április
3
Kõlap - 2003 április
Az anyóka, aki Istent várta
Isten megengedte, hogy 2003 február 22 és 23 között részt vehettem a presbiteri továbbképzõn, amit a Hollandiából érkezett elõadók (presbiterek és lelkészek) tartottak a Marosvásárhelyrõl és környékérõl összegyûlt presbiterek számára. A továbbképzõ a Nehémiás próféta könyvének elsõ része felolvasásával kezdõdött. Ebben az részben jó volt szembesülnöm azzal ahogy Nehémiás sír, böjtöl és imádkozik Isten elõtt Izrael elkövetett bûneiért és vétkeiért. Rám nehezedett az a gondolat, hogy vajon én mennyire tudok sírni, böjtölni, imádkozni azokért az emberekért, akiket Isten rám bízott a családomban és gyülekezetemben? Ebben a részben található Isten ígérete is: ...ha megtérendetek hozzám és megtartjátok parancsolataimat és cselekszitek azokat ... beviszlek arra a helyre melyet választottam, hogy lakozzék ott az én nevem. A presbiter feladatai közé tartozik, hogy ott legyen szolgai lelkülettel Isten és embertársai között. Közössége legyen az Úr Jézus Krisztussal. Élõ kapcsolat legyen, olyan amelyik lélegzik! hangzik az apostoli felhívás az Ap. Csel. 20,28-ban. Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek titeket vigyázókká tett az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett. Holland testvéreink nagyon sok gyakorlati tanáccsal szolgáltak felénk. Hogyan lehetünk jó meghallgatók, hogyan nyújthatunk lelki támaszt különféle problémákban. Ha problémákkal küszködünk, jobb ha Isten elé visszük és rábízzuk és nem mi próbáljuk megoldani a helyzeteket, hisz nekünk is Istennek átadott életünk kell legyen. Fontos a János 10. részében elmondott példa. A Jó Pásztor ismeri az õ juhait, nevükön szólítja õket és a juhok is ismerik a pásztort. Mivel mindannyian elveszett juhok vagyunk, kiket a Jó Pásztor, a mi Urunk Jézus Krisztus a nevünkön szólít és hív az õ biztonsággal ellátott aklába, próbáljunk elõször mi magunk engedelmeskedni és utána hívogassunk másokat is ebbe a nyugalommal ellátott akolba. Így a Jó Pásztor kötelében az életünk megváltozik, céltudatosabbá válik. Ez az akol lehet a mi kövesdombi gyülekezetünk, ahol lelkipásztornak, presbiternek, gyülekezeti tagnak a Jó Pásztora Jézus. Azzal a gondolattal zárom visszaemlékezésemet mintegy imádságként Istenem légy segítségemre, hogy dicsõséget szerezzek a Te nagy nevednek, betöltve a Tõled kapott elhívást. Ámen. Erdélyi Éva körzetfelelõs Kõlap - 2003 április
Presbiteri továbbképzõ
4
Élt egyszer egy idõs asszony, aki nap, mint nap hosszú órákon keresztül alázatosan imádkozott. Egy nap Isten hangját hallotta, aki így szólt hozzá: - Ma eljövök hozzád, hogy meglátogassalak téged. Képzeljétek csak el, micsoda örömöt és büszkeséget érzett az asszony. Csínosítani kezdte otthonát és kitakarított, tésztát gyúrt és süteményt sütött. Aztán felvette legjobb ruháját, és várni kezdte az Úr érkezését. Egy kis idõ múltán valaki kopogtatott az ajtaján. Az anyóka sietett, hogy ajtót nyisson. De csak a szomszédasszonya volt, aki egy kis sót akart kölcsön kérni. Az anyóka elküldte: - Az Isten szerelmére, azonnal menj innen, most nincs idõm erre a butaságra! Istent várom az otthonomba! Na menj már! és becsapta a megbántott asszony orra elõtt az ajtót. Kicsit késõbb megint kopogtattak. Az asszony megnézte magát a tükörben, megigazította a ruháját és futott ajtót nyitni. De ki volt az? Egy óriási kabátot viselõ kisfiú, aki gombokat és szappant árult fillérekért. Az öregasszony így tört ki: - A Jóistent várom. Nincs egy csepp idõm se. Gyere vissza máskor! - és a gyermek orrára csapta az ajtót. Azután megint kopogtattak. Az öreganyó kinyitotta az ajtót és egy rongyos, sápadt öregembert látott maga elõtt. - Egy szelet kenyeret, jóasszony, legyen akár száraz is... És ha megengedné, hogy egy pillanatra megpihenjek a lépcsõn! kérte könyörögve az öreg. - Ó, ne! Hagyj békén! Istent várom! És takarodj el a lépcsõmrõl! - mondta bosszúsan az öregasszony. A szegény ember sántikálva odébb állt, az öreganyó pedig visszatért és várta Istent. Teltek az órák és a nap nyugovóra tért. Eljött az este és Isten nem érkezett meg. Az asszony mélyen csalódott. Végül úgy döntött, hogy nyugovóra tér. Furcsamód rögtön elaludt és álmodni kezdett. Álmában megjelent neki a Jóisten és ezt mondta: - Ma háromszor jöttem el hozzád, és te háromszor utasítottál el!
9
Ifjúságunk és a gyülekezet 8
Kõlap - 2003 április
Miért szeretek istentiszteletekre járni? Mert úgy érzem, hogy ez gyógyító hatással van rám, és ettõl gyógyulok meg. A súlyos betegségembõl való kigyógyulásomat is Istennek köszönhetem. Hogy miért éppen Istennek? Ez egy kis magyarázatra szorul: Másfél esztendõs lehettem amikor súlyos betegségbe estem. Többszöri utánajárás közepette sikerült az orvosoknak felfedezni betegségemet, és beutaltak a klinikára kivizsgálás végett, javulásra számítva. Javulás helyett azonban oly nagyon elhatalmasodott rajtam a betegség, hogy idõközben a látásomat is elveszítettem. Tizenkét esztendõs lehettem amikor édesanyám elmesélte nekem. Ezekbõl a következõket jegyeztem meg: Már az orvosok le is mondtak rólam és azt tanácsolták édesanyámnak - vigyen haza és imádkozzon értem, mert õk már nem tudnak rajtam segíteni. Nagyobb koromban amikor már elkezdtem felnõtt módra gondolkozni akkor döbbentem rá, hogy mindez a Jóisten akarata volt. Hogy ennyire felépültem, hogy visszakaptam a látásomat, és hogy ezt a kort is megértem csak Istennek köszönhetem. Nagyon szeretek istentiszteletekre járni, és a vallással kapcsolatos elõadásokat is szívesen hallgatom. Pár évvel ezelõtt mikor szóba került a kövesdombi templomépítés nagyon örvendtem, és mikor közmunkára kellett mennem, ezt örömmel vállaltam, mert kötelességemnek éreztem e munkában való részvételemet, hogy ezáltal is leróhassam Isten iránti szeretetemet. Takács János, gyülekezeti tag Kõlap - 2002 április
Gyülekezeti tagjaink
Nem túlzok, ha azt mondom nehéz idõket élünk. Ez majdnem mindig érvényes majdnem mindenkire, de különösen a mai tizenévesekre. Nem csoda tehát hogy a kövesdombi középifi (13-18as korosztály) is egy válságon megy keresztül. Soha se volt még a Világnak ennyi csábítószava, és még soha se volt ilyen drága az idõ, ha arról van szó, hogy azt az Isten Igéje mellett töltjük el. Nagyon mocsáríze van a mai társadalomnak minden, csak lefele húz és kevés a biztos támasz nagyon kevés. Ezért volt könnyû elszakadni a konfirmándusoknak és a többi fiatalnak a közösségtõl, a szó szoros értelmében vitte õket az ár. Nehezen jön rá az ember, hogy közösségre van szükség a megmaradáshoz, egy olyan közösségre, amelynek élõ tagja, szerves része lehet. Az istentiszteletek látogatása nem jelent egy holtbiztos támaszpontot, kell még mellé valami, például egy jó ifi, ahol te is hozzászólhatsz, és ahol a te problémáidról beszélnek. Egyszerûen nem hiszem el, hogy nem tudnál eljönni. Nincsen tényleg egy másfél órád egy héten, amit Istenek szentelsz? Szerintem többet tévézel és ülsz tétlenül. Nem sajnálod ezt az idõt? De mindig van remény, ezt jelenti a húsvét ünnepe is. Krisztus nem támadt fel hiába a halottakból, hanem azért hogy továbbra is velünk legyen. Ne utasítsuk vissza az Õ társaságát, mert szükségünk van rá. Lõrincz Csilla, középifis
5
ProChrist2003 Kétség és ámulat
ezzel a mottóval különleges estékre hívtuk meg a kövesdombi gyülekezet tagjait március 17 és 24 között minden este fél hét órától. Az életrõl és olyan dolgokról volt szó, amelyeket vagy elhiszünk, vagy nem. De szó volt arról a hihetetlen tényrõl is, hogy Isten, a világ Teremtõje személyesen találkozni szeretne mindegyikünkkel. A következõ témákról volt szó: Március 17. hétfõ: Hihetetlen az élet egyszeri Március 18. kedd: Hihetetlen Isten szerelmeslevelet ír Március 19. szerda: Hihetetlen mi mindenre képesek vagyunk mi emberek Március 20. csütörtök: Hihetetlen újat lehet kezdeni Március 21. péntek: Hihetetlen az emberek mindent elhisznek Március 22. szombat: Hihetetlen Isten mindent elölrõl tud kezdeni Március 23. vasárnap: Hihetetlen a szavak csodákat tehetnek Március 24. hétfõ: Hihetetlen a félelem elveszíti hatalmát Az evangélizáció igehirdetõje Ulrich Parzany volt, evangélikus lelkész a Ruhr-vidék szívébõl származik. Sokáig Essenben élt és dolgozott. A Német Keresztyén Ifjúsági Egyesület (IKE) fõtitkára. Így mutatja be a ProChrist-et: Kétség és ámulat ez a mottója az evangélizációnak. A kételkedés az önigazságban való megkeményedés helyett a nyitottsághoz és a válasz tudatos kereséséhez vezethet. Ha Istenben való kételkedésünk nem kemény, választ nem váró elutasítás, akkor élhetjük át ámulva, hogy életünk legsúlyosabb kérdéseire is van válasz. A ProChrist2003 központi rendezvénye március 16-23-ig Essenben, a Gruga Csarnokban lesz. A mûholdas technika segítségével Európa több mint 1200 helyszínére jut el a közvetítés. Az országonként eltérõ igények, valamint technikai kérdések miatt a programsorozat Magyarországon és Erdélyben egy nappal késõbb, tehát március 17-24-ig lesz látható. A különbözõ helyszíneken vetítõvászonra kivetítve lesz nézhetõ az evangélizáció. Nem tudom, hogy lehet szavakba önteni, azt amit nekem ezek a márciusi esték adtak, de remélem, hogy a boldogság amelyet akkor éreztem még sokáig sugárzik majd rólam. A ProChrist evangelizációs napok biztos senki mellett sem mentek el nyomtalanul. Nagyon sokat tanultam. A hét számomra olyan volt mintha egy nap kétszer lettem volna iskolában és nem szükség mondanom melyiket élveztem jobban. Pedig sokszor fájt, amit mondtak. Az egyszerû szavak nagyon mélyre leértek és ez így van a helyén. Annak ellenére, hogy megtérésem - elfogadtam Isten Fiának a meghívását egy utazásra - már elég rég mögöttem van, az elhangzottak meggyõztek mint a szív terén - vagyis érzelmileg, mint az értelem terén - vagyis szellemileg, hogy nem bírtam ellenállni annak, hogy minden egyes este újra meg újra döntést hozzak és elmondjam azt az imát, ami sokak életében és hiszem, hogy az enyémben is változást hoz. A látottak és hallottak lehet, hogy sokak számára újdonságok voltak (valljuk be, nem vagyunk mi szokva ehhez a gyorsasághoz, dinamikához), nekem, mint fiatalabbnak könnyebb volt alkalmazkodni, de meg tudom érteni azokat is, akik szívesebben megmaradnak a hagyományos keretek között. A Szokatlan nem mindig rossz, sõt. Lõrincz Csilla Kõlap - 2003 április
Mikor elsõ este elmentünk az evangelizációt meghallgatni, nagy mértékben a kíváncsiság vitt oda. A kíváncsiság, vajon milyen lesz mûholdon követni, a kíváncsiság, hogyan zajlik le Németországban egy ilyen esemény. Aztán másnap is elmentünk, és harmadnap is, és mind a nyolc alkalommal. Már nem a technikai megoldásokra voltunk kíváncsiak, hanem az üzenetre, melyet közvetített. Az egész napos rohanás után jó volt esténként 2 órára megcsendesedni. Hihetetlen, milyen gyorsan eltelt mindig az a két óra. Ha egy unalmas elõadást kell végighallgatnunk, alig várjuk, hogy vége legyen, mindegyre az órát figyeljük, mennyi van még hátra belõle. Itt viszont mindig meglepõdtem, mikor a kórus az utolsó éneket kezdte énekelni hát már vége? Hampel István és Emõke, meg a gyerekek Kõlap - 2003 április
ProChrist2003 Kétség és ámulat
6
ProChrist2003 Kétség és ámulat
7
