Tanári tájékoztató a juvenilis idiopathia arthritis (JIA) tüneteiről, kezeléséről illetve arról, milyen speciális szempontokat jelent egy ilyen beteg az iskolában „Tanár úr, fiam tegnap gyöngélkedett.” A diákoknál csak a tanárok ismerik jobban a „rossz tanuló” kifogásait, nyakatekert magyarázatait arról, hogy miért is nem készült fel, készült el, miért nem tud részt venni a „közélet küzdelmeiben”. Van azonban egy olyan betegség, aminek tünetei adott esetben valóban írásképtelenséget, késéseket, hátfájást okozhatnak – amire érdemes odafigyelni, mert egy figyelmes szemű, nem rögtön lógást gyanító tanár akár az első lehet, aki észleli a kórjelző tüneteket, hívja fel a szülő figyelmét egy addig fel nem ismert betegségre. Mi az a Juvenilis idiopathias arthritis? A juvenilis idiopathiás arthritis (JIA) elnevezés mutatja, hogy egy nem pontosan ismert okú ízületi gyulladásról van szó, amely gyerekkorban jelentkezik. A JIA több kórkép gyűjtőneve: minden esetben egy vagy több ízületet érintő gyulladással járó betegség. Jellemzője, hogy a gyerekek 16 éves kora előtt indul el az ízületi gyulladás, amely legalább 6 hétig tart – az altípusok arra utalnak, hogy hány ízület betegszik meg illetve más szövet is érintett-e. Érintettek lehetnek a nagyízületek (váll, csípő, térd, stb.) illetve a kisízületek (ujjpercek között, stb.) is. A JIA nem csak a leggyakoribb gyermekreumatológiai kórkép, de egyben az egyik leggyakoribb gyermekkori krónikus betegség. Előfordulási gyakorisága összevethető az asztmáéval vagy a cukorbetegséggel, mégis egyelőre sokkal szerényebb társadalmi figyelmet kap. Ha figyelembe vesszük, hogy egyes becslések alapján akár minden 250-500 gyerekből egy JIA-s lehet, valószínűsíthető, hogy minden iskolába jut legalább egy ilyen tanuló!
Milyen tüneteket okoz a JIA? Bár sokféleképpen megjelenhet a betegség, az ízületi gyulladás alapvetően duzzadt, fájdalmas, mozgásában korlátozott ízület(ek)et okoz. A nehezebb mozgás főleg a reggeli órákban érezhető. Ezek a tünetek különböző mértékben lehetnek jelen az érintett ízületekben. Más szervek érintettsége esetén szempanaszok, látászavar, májkárosodás, tüdő- és szívbetegség is kialakulhat. Általános tünetei is lehetnek, mint láz, gyengeség, étvágytalanság, fogyás.
Mi okozza a JIA-t? Bár minden részlete még nem ismert a betegség kialakulásának, az egyértelmű, hogy egy autoimmun folyamatról van szó. A szervezet védekezőrendszere hibásan, idegennek ismeri fel az ízület szöveteit és gyulladásos reakciót indít ellenük. A folyamat beindításának oka nem ismert, biztos, hogy nem öröklődik, sem megfázás, sem bizonyos ételek fogyasztása, vagy rosszul végzett sporttevékenység nem okolható érte.
Hogyan kezelik a JIA-t? Mivel minden gyerek esetében egy kicsit más a betegség, a kezelést is egyénileg kell összeállítani. Az alábbi kezelési módok ismertek: -
a gyulladási folyamatot befolyásolni lehet különböző gyógyszerekkel az ízületek mozgását gyógytornával lehet segíteni az ízületek terhelhetőségét segíteni lehet rugalmas rögzítő sínekkel az egyes ízületekben zajló gyulladást gátolhatják helyileg adott injekciókkal a betegséggel járó fájdalom elviselésében sokhat segíthetnek a különböző fájdalommenedzsment technikák
Mire számítsunk, ha egy diáknak JIA-ja van? A betegség tünetei akár napról napra változhatnak. Az ízületi gyulladás néha enyhül, majd ismét rosszabb időszak következhet, ezeket a betegség fellángolásának nevezik. Rendkívül fontos, hogy ezzel a tanárok is tisztában legyenek, hiszen ebből következik, hogy a gyerek fizikai képességei, fájdalmai és így hangulata is napról napra változhat. A legjobb, ha hiszünk a szülőknek illetve a gyereknek, amikor panaszkodnak, vagy bizonyos tevékenység alól felmentést kérnek. A gyerekeknek ugyanis a természetes reakciója az, hogy minél inkább el akarja felejteni a betegségét és egészséges társaihoz hasonlóan mozogni, játszani szeretne – sokkal ritkább, hogy „rájátsszon” a panaszaira.
Milyen iskola-specifikus problémák lehetnek JIA-ban?
a reggeli ízületi merevség miatt elkéshetnek a gyerekek, mert a készülődés elhúzódhat, nehezebben jutnak el az iskoláig, a reggeli utazás az iskolába hosszabb lehet nehezebben foghatják meg a ceruzát, tollat, ügyetlenebbül írhatnak, rajzolhatnak lassabban megy a jegyzetelés, másolás, dolgozatírás nehezebben készítik el a házi feladatot a betegséggel járó fáradékonyság illetve kézmozgási zavarok miatt nehezebben nyitnak ki dolgokat: csapot, ragasztós tubust, üveget, dobozt, ajtót nehezebben visznek kézben vagy vállon dolgokat nehezebb vagy fájdalmas lehet az órai a jelentkezés fájdalmas lehet a hosszas egyhelyben ülés vagy állás, az asztal fölé görnyedni nyak- és fejfájást okozhat nehezebb lehet a WC használata, az öltözködés a hosszas séta lassabban mehet vagy fájdalmas lehet, ez akár napközi kését is okozhat a lépcsőjárás is akadályokba ütközhet, időnként csak kapaszkodva, néha úgy sem sikerül
testnevelés órán illetve sportfoglalkozáson nem tudnak részt venni nem tudnak átöltözni tornaórára (időben) nehézséget okozhat, ha mások nem hiszik el, hogy betegek, mikor teljesen normálisan néznek ki gondot jelenthet a sok hiányzás a betegség rosszabb időszakaiban illetve a kórházi felülvizsgálatok, kezelés miatt gondot jelenthet, ha az osztálytársak csúfolják, mert ügyelten, gacsos térdű, vagy épp mert kivételeznek vele a fájdalom, a rossz közérzet, a gyógyszerszedés türelmetlenné, rosszkedvűvé teheti a gyerekeket maga a betegség illetve a fájdalom okozta álmatlanság is fáradtságot okozhat
Mivel tudnak a tanárok segíteni? Minden gyereknél más és más a betegség lefolyása és a gyerekek maguk is különféleképp viselik az adott panaszaikat, nem lehet uniformizált tanácsokat adni. A legfontosabb, hogy értsük meg a betegség lényegét és kérdezzük ki a gyereket illetve a szülőket az aktuális panaszokról, a fő problémákról. Kérjünk tőlük tanácsot, hiszen ők ismerik legjobban a gyerek saját baját illetve a napi szinten felmerülő gondokat. Néhány ötletet azért felsorolunk, amivel segíthetünk diákunknak.
1. A hosszas ülésből előrehajlásból származó ízületi merevség illetve fájdalom Az egészséges ember is elfárad, elgémberedik, ha sokáig kell egyhelyben ülnie-állnia – ez fokozottan igaz a JIA-s gyerekekre. Tegyük lehetővé, hogy óra közben is 2-3 alkalommal mozogjon néhány percet. Például hívjuk ki a táblához és adjunk neki valami feladatot. Beszéljük meg vele, hogy nyugodtan álljon fel, mozogjon egy kicsit, ha úgy érzi, jólesne. Kitalálhatunk együtt valami olyan mozgást, ami nem „feltűnő”, nem váltja ki a többiek (kellemetlen) figyelmét: például visszateheti az elgurult tollat, kidobhat valamit a kukába, kinyithatja az ablakot, stb. Ahogy a mozgás hiánya, úgy a nagyobb terhelés is panaszokat okozhat, figyeljünk, hogy a folyosón, udvaron is legyen módja leülni, pihenni. Amennyiben befolyásolható, az ülés olyan magas legyen, hogy a gyerek bokája és térde 90 fokos, csípője 70-90 fokos szöget zárjon be kényelmes üléskor, telitalppal érjen le a talajra. Az asztal lapja lehetőleg a könyék magassága felett legyen egy picivel. (Ezeket nyilván nem könnyű iskolai körülmények között egyénre szabni, de azért egy másik széket, üléspárnát vagy épp a talpa alá egy vaskos lexikont lehet talán keríteni.) 2. Reggeli ízületi merevség Az ízületi merevség általában felkelés után a legkifejezettebb: ez nehezíti a reggeli készülődést, kezdve az öltözködéstől, tisztálkodástól a reggelizésig, iskolába jutásig. Ez akár rendszeres késést is okozhat. Mivel a betegség hullámzó lefolyású, könnyen előfordulhat,
hogy az egyik nap teljesen jól lévő gyerek nehezen mozgó ízületekkel ébred másnap reggel, így nem mindig lehet korábbi felkeléssel kivédeni az ebből adódó késéseket. A tanítás első egy-két órájában is jelenthetnek még problémát például az írásnak makacsul ellenálló ujjízületek – ezt is el kell fogadni, lehetőséget adni például a kora reggeli dolgozatírás helyett a felelésre, testnevelés órán a könnyebben kivitelezhető feladatok végzésére. 3. Fáradtság, kimerültség Maga a betegség is okozhat fáradtságot, de a viszonylag állandóan jelen levő fájdalom könnyen vezet alvászavarokhoz, további kimerültséget, ingerlékenységet eredményezve. Figyeljük meg a gyereket, mennyire látszik „nyúzottnak”, nem változott-e meg a viselkedése – ha szükségesnek érezzük, adjunk neki napközben is lehetőséget a pihenésre (nem feltétlenül alvásra, de kikapcsolásra, lazításra). Próbáljunk mindig úgy segíteni, hogy közben ne „lógjon ki” a többiek közül, ne küldjük ki a teremből, de kérjük meg például, hogy törölje le a táblát vagy olvasson el egyedül magában valamit, legyen ő az, akinek a többiek elmesélnek, eljátszanak egy történetet, stb. Fogadjuk el, hogy a nem elkészült lecke, időben be nem adott dolgozat tényleg a betegség számlájára írható. 4. Kézmozgások nehezítettsége Adjunk több időt az órai és a házi feladat elkészítésére. Engedjük meg, hogy a saját, kényelmes írószerét, ollóját, megszokott eszközeit használja, ne várjuk el feltétlenül, hogy egész vékony ecsettel kényelmesen fessen, stb. Ha szükséges, adjunk kézbe a tananyaghoz kapcsolódó jegyzeteket, hogy ne kelljen annyit írni óra alatt. Beszéljük meg, kinek a füzetét fénymásolja le, hogy meglegyenek neki az órán felírt dolgok. Akár azt is felajánlhatjuk, hogy vegye diktafonra az órán elhangzottakat.
5. Járás és egyensúlyozás A láb ízületeinek érintettsége esetén a betegség egyes időszakaiban akár a járás is gondot okozhat. Próbáljunk ilyenkor olyan programot kitalálni, ami kevesebb fizikai terheléssel, sétával jár, figyeljünk rá, hogy kényelmesen legyen ideje a gyereknek eljutni az egyik teremből a másikba, ebédlőbe, udvarra, stb. A folyosói szaladgálás, játék, lökdösődés közben egy JIA-s diák könnyen eleshet, hiszen nehezebben őrzi meg az egyensúlyát – védjük meg az efféle megalázó és adott esetben veszélyes balesetektől. A lépcsőjáráshoz, ha nincs korlát, de a gyermek támogatásra szorul, nyújtsunk kezet. 6. Cipelés A JIA-s gyerekeknek sokszor nehezére esik vagy épp nem is ajánlatos nehéz táskát cipelniük. Segítsük megszervezni, hogy ne kelljen az összes tankönyvet, füzetet, munkafüzetet, tornaholmit magával hurcolnia minden nap – használhassa az iskolában a padszomszéd könyvét vagy dolgozhasson fénymásolatból, keressünk biztos helyet a holmijának bent is. Keressünk olyan osztálytársakat, akik partnerként tudnak segíteni a cipelésben anélkül, hogy ebből bármiféle csúfolódás kialakulna. 7. Az osztálytársak és az érzelmi támogatás A JIA a gyerek életének minden aspektusát befolyásolja, így súlyosan kihat az iskolai életére, a barátságaira és természetesen a kedvére is. A legtöbb gyerek próbál beilleszkedni, akár azon az áron is, hogy „eltünteti” a betegségét, nem vesz tudomást a fájdalmakról, mozgáskorlátozottságáról – hogy elkerülje a kiközösítést, a kicsúfolást, hogy ne maradjon ki semmiből, amiben részt szeretne venni. Segítsünk ezen a téren is neki, például azzal, hogy akár vele együtt beszéljünk a többi diáknak a JIA-ról, mindig úgy igyekezzünk könnyíteni a terhein, hogy nem zárjuk ki közben a közösségből. Meséltessük az iskolán kívüli programjairól, sikereiről. Úgy ajánljunk segítséget, hogy közben legyen módja megőrizni az önállóságát, ne telepedjünk rá jószándékkal sem. Legyen egyértelmű mindig, hogy minden gyerekre ugyanazok a szabályok vonatkoznak: a JIA-s diák ugyan lehet, hogy 5 perccel több időt kap a dolgozat megírására, de neki is be kell fejeznie a kötött időn belül, nem kell például az első órán írnia – de minden más módon részt kell vennie a tanításban, stb. Így elkerülhető, hogy a többiek „bezzeggyereknek” tartsák, aki a betegsége miatt mindenből kihúzhatja magát. Tartsuk szem előtt, hogy betegség okozta érzelmi-lelki stressz miatt a gyerek érzékenyebb, ingerlékenyebb vagy akár agresszívebb is lehet. 8. Hiányzások A JIA kezelése során számtalan orvosi vizsgálaton, kezelésen, kontrollon kell a betegnek megjelennie – ezek általában épp iskolaidőben vannak. A betegség fellángolása alatt akár napokat is hiányozhat az iskolából. Segítsünk, hogy ezek ellenére se maradjon le a tanulással illetve ne maradjon ki az osztály életéből. Próbáljuk vele együtt úgy alakítani a tervezhető hiányzásokat, hogy az ismétlő-összefoglaló órákról, a készségtárgyak óráiról maradjon inkább
ki, szervezzük meg, hogy eljusson hozzá a tananyag. (Hosszabb kórházi tartózkodás alatt vegyük fel a kapcsolatot a kórházi tanárokkal, hogy ők is segíthessenek az iskolában aktuálisan terítéken levő tananyag elsajátításában.) Arra is figyeljünk, hogy ne csak a tananyagot kapja meg a gyerek rendszeresen, de értesüljön az osztály életének egyéb fontos történéseiről is. 9. Iskolán kívüli programok Törekedjünk rá, hogy az iskolán kívüli közös programokon is részt tudjon venni, alakítsuk úgy az osztálykirándulás helyszínét, útvonalát, hogy ő is elmehessen, keressünk olyan táborhelyszínt, ami nem elérhetetlen nehezebben mozgó gyerek számára (például ne szervezzünk hátizsákos nomád túrát kiszáradt patakvölgybe). Jó előre egyeztessünk a gyerekkel illetve a szüleivel, hogy mit bír, bicikli- vagy kenutúrán esetleg minden nap csak résztávot illetve azt is szervezzük meg, ha nem is tud a többiekkel együtt közlekedni, a célnál már ott legyen, a program további részét csinálhassa a többiekkel együtt. Mindig figyeljünk rá, hogy a gyógyszerei legyenek biztonságban, megfelelő helyen tárolva és időben kapja is meg azokat. Kihez fordulhatunk további kérdéseinkkel? Dr. Constantin Tamás, PhD gyermekreumatológus, egyetemi adjunktus, osztályvezető Semmelweis Egyetem, II. sz. Gyermekgyógyászati Klinika Budai Egészségközpont Debreceni Egyetem, Reumatológia Tanszék Mobil: +36 20 6632269 E-mail:
[email protected]
