Európai Parlament 2014–2019
Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság
11.5.2016
MUNKADOKUMENTUM a tenyésztett nyulak védelmére vonatkozó minimumkövetelményekről Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság A vélemény előadója: Stefan Eck
DT\1094859HU.doc
HU
PE582.342v01-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
A tenyésztett nyulak védelmére vonatkozó minimumkövetelmények szükségessége
Bevezetés Más fajokhoz képest a nyulak háziasítására viszonylag későn (i.e. 300 körül) került sor. Ebből következően a házi és vadnyulak szükségletei nem igazán térnek el egymástól; ezért a nyúltenyésztés állatjóléti szempontból rendkívül kényes kérdés. Mivel a nyulak igen érzékenyek a rossz tartási körülményekre, a mezőgazdasági felhasználásra tartott nyulak elhullási aránya az összes többi tenyésztett fajnál magasabb. A magas elhullási arány ellenére a nyúl a tenyésztett állatok között a világon a negyedik, az Unióban pedig a második helyen van; évente több mint 326 millió nyulat vágnak le a húsukért. Az Unió összesített nyúltenyésztésének több mint háromnegyede Olaszországban, Spanyolországban és Franciaországban történik. Az európai hústermelés teljes volumenéhez viszonyítva a nyúlhús réstermék. Más állatfajokhoz viszonyítva az egy főre eső nyúlhús fogyasztás viszonylag alacsony. Németországban az egy főre eső éves fogyasztás fél kilóra becsülhető. Olaszországban, ahol az Unión belül a legnagyobb a fogyasztás, ez évente fejenként mintegy 5,5 kilogramm. Mai tudományos bizonyítékok szerint a nyulakat rendszerszinten szörnyű körülmények között tartják a tenyész- és hízótelepeken az olyan európai jogi biztosítékok megléte ellenére, mint például a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló tanácsi irányelv (98/58/EK ) vagy az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 13. cikke, mely kimondja, hogy „az Unió és a tagállamok teljes mértékben figyelembe veszik az állatok mint érző lények kíméletére vonatkozó követelményeket”. Az Unió legtöbb tagállamában nem léteznek a nyulak tartására, tenyésztésére és hizlalására vonatkozó egyedi jogszabályok. Néhány kivétel van azonban: Ausztria (2012, hizlalóketrecek betiltása); Belgium (2014, a ketrecek fokozatos megszüntetése és a „parkrendszerek” bevezetése 2025-ben); Németország (2014, az állatjólétre, különösen a nyúltenyésztésre vonatkozó jogi szabályozás javítása) és az Egyesült Királyság (2007, a tenyésztett állatok jólétére vonatkozó rendelkezések, melyek a nyúltenyésztésre vonatkozó fajspecifikus követelményeket tartalmaznak). Az ökológiai termelésre vonatkozó, jelenleg tárgyalás alatt álló új jogszabályjavaslat szerint a nyulakat csoportos ketrecben kell tartani, ahol legalább 0,4 m2 jut egy nyúlra, és amely a ketrec talapzata szintjén külső legelőre nyíló kijárattal rendelkezik. Már léteznek olyan hatályos uniós jogszabályok, melyek minimumkövetelményeket állapítottak meg a borjú, sertés, brojlercsirke és a tojótyúk védelmére vonatkozóan – ez utóbbi a tojóketrecek egész Európára kiterjedő tilalmához is vezetett. Ugyanakkor idáig még nem dolgoztak ki, illetve nem fogadtak el a tenyésztett nyulak védelmére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló rendeleteket vagy szakpolitikákat. Cél A tenyésztett nyulak védelmére vonatkozó minimumkövetelményekről szóló saját kezdeményezésű jelentés arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az Európai Parlament ajánlásait figyelembe véve nyújtson be a nyúltenyésztés állatjóléti szempontjaira vonatkozó ambiciózus PE582.342v01-00
HU
2/2
DT\1094859HU.doc
jogalkotási javaslattervezetet. A javaslatnak a meglévő joghézagok megszüntetését kell céloznia, melyek a nyulak tartásával, tenyésztésével, szállításával és levágásával kapcsolatos súlyos állatjóléti visszaélésekhez vezettek. Nyúlhústenyésztés A húsfogyasztás céljából tartott legtöbb nyulat úgynevezett „hizlalóketrecben” tartják. Három–négy hónap alatt érik el vágási súlyukat, mely 1,3 és 3,3 kg között mozog. Természetes várható élettartamuk 1/40-ét sem érik el. A Nyúltenyésztők Tudományos Világszövetsége megállapította, hogy a 0,2–0,4 m2 alapterületű és 30–40 cm magas ketrec megfelelő. Ugyanakkor a nyúltenyésztők a gyakorlatban 3–6 nyulat tartanak egy ketrecben, így egy állatra csupán legfeljebb 0,08 m2 terület jut (ez kicsivel nagyobb, mint egy A4-es lap). Az egy nyúlra eső terület mérete nem teszi lehetővé az állatok számára a fajukra jellemző olyan szükségletek kielégítését, mint például a táplálékszerzés, ugrálás, ásás, futás vagy nyújtózkodás. Az állatok a tér szűkössége és a felület anyaga (fémrácsok) miatt nem tudják megfelelően kipihenni magukat. Az olyan, környezetgazdagító anyagok, mint például a széna vagy a szalma hiányoznak a hizlalóketrecekből, melyek általában éles fémrácsokkal vannak felszerelve, melyek gyakran okoznak testtartással kapcsolatos sérüléseket (Colitis pododermatitis = fekélyes sebek és vérzés a lábakon). A ketrec alacsony magassága miatt a nyulak nem tudnak teljesen felegyenesedni, ami gerincferdüléshez vezet. A ketrecek szűkös kialakítása és a menekülőutak hiánya rendkívül nagy mentális stresszt okoz az állatoknak. A stressz a mozgásigényből fakadó harapások, zúzódások és horzsolások okozta sérülésekhez vezet. A nem megfelelő szellőztetés miatt az ürülékeikből párolgó ammónia koncentrálódik a levegőben, szemgyulladást és légzőszervi betegségeket okozva. Ugyanez a probléma tapasztalható az angóranyulak esetében, melyeket szőrükért tartanak. Ezenfelül az ingerhiány miatt gyakran jelentkeznek olyan magatartászavarok, mint például a sztereotip mozgászavar, az öncsonkítás vagy akár a kannibalizmus. A ketrecbe zárt nyulak sztereotip ugrálásaiból fakadó hangos zaj további zavaró tényező, hiszen a nyulak természetüknél fogva zajérzékeny állatok. A szabadon élő nyulak rendkívül aktívak. Ez éles ellentétben áll a szűkös ketrecekkel, melyek semmiféle szórakozást vagy ingert nem kínálnak. A sivár és szűkös környezet a monoton táplálékbevitel növekedéséhez vezet, melynek következményeképpen metabolikus és emésztési rendellenességek alakulhatnak ki. A táplálékbevitel ösztönzése érdekében ezenkívül gyakran hosszabb ideig megvilágításnak teszik ki őket. A fajtára jellemző betegségek (kokcidiózis, RHD, myxomatosis stb.), a nyúltenyésztésre jellemző magas mortalitás és a nem megfelelő tenyésztési gyakorlatok miatt rutinszerűen alkalmaznak magas dózisú antibiotikumokat. Nyúltenyésztés Három vagy négy hónapos korukban a nőstény nyulak ivaréretté válnak. Intenzív szaporítással 33–45 naponta akár kilenc fiókát is világra hoznak. A magas szaporodási teljesítmény érdekében röviddel a szülés után mesterségesen megtermékenyítik a nőstény nyulakat. A szaporítás e formája a végsőkig kizsigereli a nőstény nyulakat, minek következtében különböző betegségek, de legfőképpen a szaporító teljesítmény hanyatlása miatt tizenkét hónap után levágják őket. DT\1094859HU.doc
3/3
PE582.342v01-00
HU
A tenyésztelepeken a nőstény nyulakat egy fészkelő üreggel ellátott külön ketrecben tartják. A nőstény tenyésznyúl ketrece jellemzően 60–65 cm hosszú, 40–48 cm széles és 30–35 cm magas. A ketrec padlója hasonlít a húsukért tartott nyulak számára használtakéhoz, amely a fent említett jellemző lábsérüléseket okozza. Az olyan, környezetgazdagító anyagok, mint például a széna vagy a szalma hiányoznak a ketrecből. A ketrec kis területe és alacsony magassága nem teszi lehetővé, hogy az anyanyúl és fiókái kielégíthessék fajtájukra jellemző szükségleteiket. A szabadban a nőstény nyúl elkerülheti a fiókák állandó nyomását azáltal, hogy visszavonul egy másik területre. Ugyanakkor az ilyen intenzív nevelőtelepeken rendszerint hiányoznak a visszavonulásra alkalmas helyek, mint például a megemelt felületek vagy padozat. Az állandó nyomás rendkívül nagy stresszt okoz a nőstény nyulaknak, a folyamatos szoptatás pedig az emlők gyulladásához vezet. Három vagy négy hét után a fiókákat elválasztják anyjuktól és röviddel később a nőstény nyúl újabb fiókákat hoz világra. A nyúltenyésztésben használt alapvető tápanyag az iparilag előállított pellet. Ugyanakkor a változatos – sok nyers rostot, így szénát, szalmát, friss zöldséget és gyümölcsöt – tartalmazó étrend erősíti az immunrendszert és jelentősen csökkenti az elhullási arányt. Sajnos erről azonban anyagi okok miatt nem gondoskodnak. Szállítás és vágás A hízónyulak másik tenyésztelepre vagy a vágóhídra történő szállítására használt konténerek területe és magassága általában nem megfelelő. Beszámolók szerint nyulakat mindössze 35 cm magas ketrecekben is szállítanak, melynek állománysűrűsége 15 nyúl/ 480 cm2. Ugyanakkor, mivel jelenleg jogilag nincs korlátozva az egy konténerben szállítható állatok száma, gyakran olyan szűkös térben zsúfolják össze a nyulakat, hogy egy nyúlra kevesebb mint egy A4-es papírnyi terület jut. Gyakran ezek az utazások akár tizenkét óráig is tartanak, és beszámolók tanúsága szerint a nyulak sem utazás előtt, sem közben nem kapnak élelmet. Az Unióban a vágás előtti kábítás módszerei az elektromos kábítástól a pisztolyos kábításon keresztül a gázok (szén-dioxid) használatáig terjednek. Tudományos vizsgálatok szerint e módszerek kábító hatása gyakran nem kielégítő. A nyulak több mint 10%-a nincs teljesen elkábulva, és öntudatánál van a levágáskor. Sok vágóhídon a nyulaknak végig kell nézniük a többi nyúl levágását, ami további stresszt és szorongást okoz. Következtetés és jelenlegi helyzet Az Európai Unión belül a nyúl az az állatfaj, melynek esetében az állatjóléti szempontok és fajspecifikus igények a leginkább elhanyagoltak. A tagállamok többségében nem létezik külön szabályozás a mezőgazdaságban tenyésztett nyulak védelmére vonatkozó kötelező minimális követelmények terén. Az európai és nemzeti általános állatjólléti jogi szabályozás alkalmazása és végrehajtása nem kielégítő. Az EU-ban a hústermelési célból tenyészetett és hizlalt nyulak tartására általánosan használt létesítmények, valamint a szállításuk és levágásuk során alkalmazott módszerek egyértelműen ellentétesek a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló 1998/58/EK tanácsi irányelvvel és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 13. cikkével. Ugyanakkor Ausztria, Belgium, Németország és az Egyesült Királyság rendelkezik a nyúltenyésztésre vonatkozó hatályos jogi szabályozással. Ennek megfelelően az uniós PE582.342v01-00
HU
4/4
DT\1094859HU.doc
szabályozásnak biztosítania kellene az egységes értelmezést, létrehoznia az egyenlő működési feltételeket és kielégítenie a fogyasztók részéről a tenyésztett állatok jóllétének javítására vonatkozóan egyre inkább felmerülő igényt. Az utóbbi években a nagyobb európai állatjólléti, illetve nem kormányzati szervezetek egyre többet beszélnek a nyúltenyésztés kérdéséről és kampányokat indítanak a szűk ketrecek betiltása céljából. Várható, hogy a közeljövőben e kérdésben erősödni fog a közvélemény nyomása. Fontos azt is figyelembe venni, hogy mivel a nyúltenyésztésben szükség van az antibiotikumok használatára, a baktériumok tekintetében növekszik az antimikrobiális rezisztencia is. Ezért a szűk ketrecsorok betiltása a nyúltenyésztésben olyan elővigyázatossági intézkedés, amely figyelembe veszi a közegészségügy védelmét is. Ajánlások Állatjólléti szempontból a fentebb említett tények alapján megállapítható, hogy az EU-ban fokozatosan meg kell szüntetni a ketrecek használatát a nyúltenyésztésben. Előbbre kell lépnünk és helyette a tenyésztési módszerek közé be kell vezetni a „parkrendszert” (park system), amely tekintettel van az állatok egészségére és jóllétére, így kielégítve a minimálisan szükséges védelmi követelményeket is a nyulak szállítása és levágása során. Ezért a magam részéről a következő ajánlásokat teszem: •
A nyúltenyésztésből ki kell vezetni a ketrecek használatát, és be kell vezetni a parkrendszert, amely elegendő tért biztosít az egyes nyulak számára és amelyben a nyulak csoportosan élhetnek;
•
A nyúltartási rendszerekben padozatokat vagy hasonlóan megemelt felületeket kell alkalmazni, elegendő mennyiségű dúsító anyagokkal együtt;
•
A nyúltartási rendszerekben lehetővé kell tenni a látási és szaglási kontaktust a nyulak között, valamint törekedni kell a lehető legalacsonyabb zajszintre; Specifikus megvilágítási rendszerekre van szükség;
•
Megfelelő élelmet és italt kell biztosítani valamennyi nyúl számára, hogy a nyulak ugyanazon időben táplálkozhassanak és ihassanak;
•
A nyúlcsoportok nem lehetnek túl nagyok, minden nyúl számára elegendő teret kell biztosítani;
•
A nyulak megbetegedése vagy fájdalomérzete esetén azonnal biztosítani kell a kezelést, illetve ezeket az egyedeket felgyógyulásukig el kell különíteni a többiektől; El kell kerülni a szükségtelen stressz vagy fájdalom okozását;
•
A nyulakat szállítás előtt meg kell etetni, a szállítás során pedig biztosítani kell számukra a megfelelő táplálékot és vizet; A szállítás a lehető legrövidebb ideig tartson, tekintettel a nyulak érzékeny voltára; A szállításhoz használt ketrecek nem akadályozhatják a normális testtartást;
•
A nyulakat levágás előtt teljesen el kell kábítani, elkerülve, hogy szenvedést, fájdalmat vagy stresszt érezzenek; A levágásnak úgy kell zajlania, hogy az elkábított állat semmiképpen ne ébredjen öntudatra.
DT\1094859HU.doc
5/5
PE582.342v01-00
HU
