MESE, MESE, MÁTKA Gyermekmesék és rajzok 2015.
MOLNÁR KINCSŐ Vizikék Óvoda
A meséket írták a Fekete István – Vörösmarty Mihály Általános Iskola, aVároslődi Német Nemzetiségi Iskola és az Ajkai Borsos Miklós Általános Iskola negyedik osztályos tanulói. A rajzokat készítették az Ajkai Városi Óvoda nagycsoportosai. Kiadja az Ajkai Borsos Miklós Általános Iskola.
Nyári Vanessza Jázmin: A három testvér Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy birodalom, a Mesék Birodalma. Itt élt az összes meseszereplő, úgy mint Lúdas Matyi, Pöttöm Panna, Babszem Jankó és még sokan mások. Történt egyszer, hogy a Mesék Birodalmának akkori királyának született három leánya, akik ránézésre ugyanolyanok voltak, még az édesanyjuk is összekeverte őket néha.
NÁDASI SÁRA és FAZEKAS ZOÉ Katica Óvoda
Ám ahogy Táli, Lorána és Manóra nőtt- így hívták ugyanis őket- egyre jobban különböztek egymástól.
Felnőtt korukra pedig teljesen más lett belőlük: Táliból boszorka, Loránából felséges királykisasszony, Manórából pedig jó tündér vált. Útjaik is másfelé vezettek: míg Lorána a palotában maradt, Táli és Manóra elhagyta szülei földjét. Felséges királyapjuk már igen öreg volt, ezért úgy határozott, hogy Lorána lesz a trónörökös. - Hölgyeim és Uraim, kedves Alattvalóim! Azért gyűltünk ma itt össze, hogy Lorána hercegnőből királynőt avassunk! - mondta a király, amikor egyszer csak nagy sebbel-lobbal berontott Táli, a boszorka. Irigységtől tüzelve átkot szórt Loránára, mert ő szeretett volna a trónörökös lenni. - Átkom most lesújt rád, Lorána, így királynő nem lehetsz soha! Az átok csak akkor múlik el, ha egy tündér benned barátra lel! S huss! Lorána egyszeriben a Mesék Birodalmának szélén találta magát, valahol Lúdas Matyi falujában. „Ha egy tündér benned barátra lel…”- gondolkodott hangosan. – Megvan!- kiáltott fel. – Meg kell keresnem Manórát, hiszen ő jó tündér, bár rég láttam, biztos hamar összebarátkozom vele. Így aztán Lorána elindult az ismeretlen felé. Útközben egy gyerekkori jó barátjával, a Színek Leányával is összetalálkozott. Lorána elpanaszolta neki, hogy Táli elátkozta: „… Átkom csak akkor múlik el, ha egy tündér benned barátra lel.”
Ekkor a Színek Leányára aranypor hullott a magasból …, és csodák csodájára egyszerre csak Manóra, a jó tündér állt ott helyette. - Végig tündér és egyben jó barátod voltam, már gyerekkorunkban is átváltoztam, és hol a testvéred voltam, hol pedig a barátod … – mondta ragyogó szemekkel Manóra. - Akkor hát megtört az átok!- kiáltotta boldogan Manóra. Ahogy ezt kimondta, újra a palotában találta magát, miközben édesapja épp a koronát illesztette fejére. Ám ekkor a két nővér észrevette, hogy testvérük, Táli boszorka szomorúan üldögél egy sarokban. Kézen fogva odamentek hozzá.
SZLOTTA VIVIEN Hétszínvirág Óvoda
- Úgy sajnálom, Lorána, hogy megátkoztalak!- hadarta bűnbánóan. – Már akkor megbántam, mikor eltűntél.
Meg tudtok nekem bocsátani valaha is?- kérdezte testvéreitől reménykedve. - Ekkor Manóra így szólt: - Mondjátok velem: A varázslatot feloldjuk, s örökre barátnők maradunk! Így is tettek. E varázsige megváltoztatta a három testvér életét. Táli megszűnt irigy lenni, Manóra pedig úgy döntött, megosztja uralmát a testvérei között. Azóta is boldogan élnek, ha meg nem haltak. Aki nem hiszi, járjon utána!
Talabér Anna A titok Hol volt, hol nem volt, élt Tündérországban egy tündér, akit Lilinek hívtak. Mindig is vágyott arra, hogy megnézhesse az emberek világát, de még egy kislánytól is félt. Egyszer egy királykisasszony tévedt az erdőbe, ahol éppen Lili sétálgatott. Lili elbújt, de a királylány észrevette: Mi a neved, és egyáltalán ki vagy te? –kérdezte a királykisasszony meglepetten.
STOLÁR ANNA MAGDOLNA Zöldikék Óvoda
- Engem Lilinek hívnak. – mondta halkan, és kicsit izgatottan, hiszen őt még soha senki nem szólította meg. - Engem Hannának hívnak. Te egy tündér vagy? – gondolkodott hangosan a lány.
- Igen. – felelte Lili. – Leszel a barátom, mert engem eddig senki sem szeretett még? – bátorodott meg most már a kis tündér. - Természetesen! – örült meg Hanna királykisasszony. - Akkor megtennél nekem egy szívességet? - Persze! - Vigyél el engem az emberek világába, mert itt már a boszorkány uralkodik és nem érzem jól magam. De vigyázz, nehogy észrevegyen! LONGHI ELIZABET Vizikék Óvoda
Persze a boszorkány hallotta az egész beszélgetést, és Lilit egy varázskalitkába zárta. - Innen nem mozdulsz! Te pedig, királykisasszony, megmentheted Lilit, ha nekem adod a hajadat. - Rendben van, egy barátért mindent! – Oda is adta a szép, hosszú haját.
Így Lili kiszabadult, és újdonsült barátjával új lakhelyet keresett, ahol nemcsak ő, de többi tündértársa is boldogan élhetett az emberek világában. Ahogy a tündérek elhagyták régi lakhelyüket, a gonosz boszorkány egymaga maradt ott. Ráadásul a királykisasszony hajának olyan varázsereje volt, hogy ha azt gonosz viseli, sötétségbe borul minden körülötte. Így lett Tündérfalvából Sötét Boszorkánytanya. A tündérek pedig megtanulták, mit jelent a barátság, és azóta is boldogan élnek az emberek között.
Horváth Panna Pillerin Az elvarázsolt királykisasszony Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciástengeren is túl, élt egy szépséges királykisasszony. Szeme kék volt, haja bársonyosan csillogott a holdfényben. Történt egyszer, hogy a leány eladósorba került. Jöttek is hozzá hercegek, grófok, nagy kalapú tótok, de egyiknek sem sikerült elnyerni a királylány kegyeit. De nem akármiért nem sikerült ám! A gonosz boszorkány keze is benne volt a dologban. Elátkozta ugyanis a lányt. TAKÁCS FLÓRA Vizikék Óvoda
Telt, múlt az idő, de az elátkozott királylánynak már kérője sem akadt. Meghallotta ezt egy Jankó nevű szegény legény, aki azt mondta édesapjának:
- No, édesapám, hallottam én erről az elátkozott királylányról. Elmegyek szerencsét próbálni, hátha fel tudom oldani az átkot! El is indult Jankó hét pogácsával a tarisznyájában. Ment, mendegélt árkon-bokron keresztül, már hét napja úton volt, éppen a hetedik pogácsáját kezdte elfogyasztani, mikor beért egy sűrű rengetegbe, ahol a hétfejű tündér tanyázott. A tündér így szólt: - Te Jankó, nagy fába vágtad a fejszédet, ugyanis a királykisasszonyt nem akárki átkozta el, hanem maga a hétfejű boszorka! Nem lehet őt legyőzni, jómagam is próbálkoztam vele már párszor, de hiába. De ide figyelj, adok én neked egy varázserejű tollat. Ezzel akármit írsz, valóra válik. Ki is próbálta Jankó rögtön a tollat, leírta a „hintó” szót, és az rögtön elébe gurult. Azzal ment a legény a gonosz boszorkányhoz. - Hol jársz itt, te Jankó, ahol a madár se jár? – kérdezte tőle. - Hát én bizony azért jöttem, hogy a királykisasszonyt megszabadítsam az átoktól. Ám amit elmondott, rögtön le is írta a varázstoll segítségével. Így történt, hogy a királykisasszony újra szabad lett, és mivel megtetszett neki Jankó, rögtön el is jegyezték egymást. Volt nagy öröm a palotában, a boszorka pedig megpukkadt mérgében!
Hét országra szóló lakodalmat csaptak … Volt ott minden, mi szem-szájnak ingere…Mulatott ott gazdag és szegény együtt. Én már csak tudom, hiszen én is ott voltam. Aki nem hiszi, járjon utána! TÖRÖK LUCA ZORA Vizikék Óvoda
Hoffmann Andrea A gonosz boszorkány meg a királylány Hol volt, hol nem volt, élt egyszer egy királykisasszony, egy tündér és egy boszorkány. A boszorkány rettenetesen irigy volt a királylányra szépségéért, ezért elhatározta, hogy felkeresi, és átváltoztatja virágszállá. Igen ám, de a tündér a királykisasszony barátja volt, aki mindig megvédte őt mindentől és mindenkitől. A nap eljött, mikor elment a boszorkány a gonosz terve végrehajtásához. Ment száz völgyön, hegyen át, mikor találkozott egy nyúllal. ráripakodott a kis jószágra: - Állj félre az utamból, te ugráló mihaszna! Ám a nyúl nem mozdult. Erre lett ám csak dühös a boszorkány, megfogta varázspálcáját és ezt a varázsigét mondta: - Hókusz-pókusz, káposzta, eredj innen, mihaszna! Erre a nyúl elugrált. Ment tovább a boszi, hamarosan odaért a palotához. Megáll, várja, hogy nyíljon a kapu, de az nem nyílt ki. Ezért rákiáltott: Nyílj ki! De erre sem nyílt meg a nagy ajtó. Hanem hamarosan egy tündér mégis csak kinyitotta azt, és így szólt a boszorkányhoz: - Kit keresel? - Nem hozzád jöttem, engedj be!- felelte a boszorka.
De a tündér meg sem mozdult. Erre elkezdi a banya: - Csiribú, csiribá, nyílj ki kapukám, és legyen előttem a királylány! Így is lett. - Mit akarsz tőlem? – kérdezte félénken amaz. A kérdésre azonban nem válaszolt a boszi, hanem azon nyomban virágszállá változtatta a királylányt. Kacagott a banya, hogy sikerült a terve, és azon nyomban el is tűnt. A szép virágszálat gondosan nevelgette a tündér a palota kertjében. Egyszer a szomszéd király fia éppen feleséget indult keresni magának. Éppen a palota felé járt, mikor találkozott a tündérrel.
SZÍVÓS NELLI Zöldikék Óvoda
- Szervusz, királyfi! Mi járatban vagy erre?- kérdezte tőle. - Egy szép leányt keresek, aki majd a felségem lesz. hangzott a válasz.
- Sajnálom, itt nincs feleségnek való, - így a tündér de válassz egyet a szép virágjaim közül! Ezt majd odaadhatod a kiválasztottadnak. Ezt kérem! - mutatott rá a királyfi a virággá változtatott királylányra. Ahogy a virágot a kezébe fogta, megtört az átok, és kibújt belőle a szép királykisasszony. Nem keresgélek tovább, legyél te a feleségem! kiáltott boldogan a meglepett királyfi. Így is lett. Akkora lakodalmat csaptak, hogy tán még ma is tart. Ha a királyfi a királylányt el nem vette volna, az én mesém is tovább tartott volna.
PAPP LILLA BOGLÁRKA Zöldikék Óvoda
Gerecs Anna A legszebb királykisasszony Élt egyszer egy csodaszép királykisasszony. Szépségének hetedhét országban nem volt párja, ráadásul nemcsak szép, de jószívű is volt. Csakhogy élt nem messze egy gonosz boszorka is, aki rettentően irigyelte ezt a királykisasszonyt. MÉSZÁROS NÓRA Hétszínvirág Óvoda
Egyik nap nagy vihar kerekedett, és a kastély teteje mind az utolsó cserépig leröpült. Ez nem a véletlen műve volt. De nem ám! A boszorkány tervezte így. A fedél nélkül maradt királylány a faluban keresett magának szállást. A boszorkány pont erre számított, ezért álruhába bújt, anyókává változott és kunyhójába befogadta a királylányt.
Mikor már bent volt a házában, a banya megragadta, és bezárta az egyik szobába. Ettől a naptól fogva a királykisasszony csak sírt-rítt egyfolytában. Egy nap egy királyfi járt arra tündérével, és meghallották a keserves sírást. Úgy gondolták, ez csakis egy elrabolt ember sírása lehet. Bekopogtak az ablakon, belestek, és meglátták a szomorú királylányt. Megígérték neki, hogy hamarosan kiszabadítják onnan.
VÖRÖS ZSÓKA Patakparti Óvoda
Ettől kezdve a leány nem is sírt többet, sőt jókedvre derült. A boszorkánynak ez elég gyanús volt. Meg is kérdezte tőle: -Ej, te meg minek örülsz ennyire?- kérdezte tőle. A banya házában nincs örömködés, kivéve, ha elátkozok valakit.
Azt felelte erre a királykisasszony: - Majd holnap meglátod! - Biztos már képzelődik az unalomtól! - gondolta a boszi gúnyolódva. Eljött a reggel. A banya éppen egy nagy fazék békalencse főzeléket kavargatott, amikor betoppant a királyfi és a gonoszt egyenesen a tűzbe lökte. Ezután a tündér varázserejének a segítségével kiszabadították a királykisasszonyt. A királyfi a leányt a palotájába vitte és hét országra szóló lakodalmat csaptak. Máig is élnek, ha meg nem haltak.
Freund Ágnes A szépséges királykisasszony Már készülődött a nyár … Gyönyörű idő volt. A madárkák csicseregtek abban a gyönyörű erdőben, amely mellett egy palota volt. VINCZE RÉKA Patakparti Óvoda
Ott lakott egy szépséges királykisasszony, de sajnos mindig unatkozott. Pedig rengeteg játéka volt. Játszani akarok, de nincs kivel! – panaszkodott naphosszat … Ezalatt az erdő közepén egy irigy boszorkány éppen varázsitalt kotyvasztott. Irigy volt a királylány szépségére ugyanis. Azt tervezte, hogy a varázsital segítségével átszáll rá a királylány szépsége.
A boszorkány tervének akadálya az volt azonban, hogy volt neki egy tündér testvére, aki óvta az embereket. – Nem baj!- gondolta a boszi, - Így is megoldom valahogy. Nemsokára a királykisasszony elhatározta, hogy bemegy az erdőbe szamócát szedni. Ment, mendegélt, hamarosan odaért az erdő közepére, ahol a boszi már várta. Megszólította: - Mi szél hozott, leányom? - Szamócát szedni jöttem, de eltévedtem. sopánkodott a leány. Ahogy ez elhangzott, máris ott termett a segítőkész tündér, és kivezette a királylányt az erdőből. A boszi pedig mérgesen csapta be az ajtót a kunyhójában. Másnap újra kiment a leány szamócát szedni. Odasomfordált a banya a háta mögé és ráöntötte a varázsfőzetét, rögtön át is szállt rá a királylány szépsége. A tündér az egészet látta, és nem is hagyta ennyiben a dolgot. Gyorsan előkapta varázspálcáját, és visszavarázsolta a királykisasszony szépségét. - Köszönöm, hogy megmentettél!- hálálkodott amaz. A boszorkány pedig mérgében világgá ment. A tündér újra kivezette őt az erdőből. Közben látta, hogy milyen szomorú a leány. - Mi a baj? - kérdezte tőle. - Csak az, hogy nincs barátom, nincs játszótársam! - felelte a leány.
- Akkor ne szomorkodj! - mondta neki a tündér. Majd én leszek a játszótársad! Ráadásul legyintett egyet a varázspálcájával, és ott termett egy kiskutya is. - Amikor én nem vagyok itt, ő majd játszik veled! mondta a tündér kedves hangon. A királykisasszony attól a naptól fogva boldogan élt, és soha többé nem unatkozott. Aki nem hiszi, járjon utána!
VÉBER VIOLA Hétszínvirág Óvoda
