Maghar Akadémia
Merre tovább a világűrben? Szerző Aranyi László 2009. 03 07.
Fordítás a megadott források alapján - Aranyi László, 2007.
Hatvan éve, 1957 október elején emelkedett fel az elsÅ‘ űreszköz a kozmoszba – hivatalosan. Az évfordulók kapcsán számot szoktak vetni a múlttal és körvonalazzák a lehetséges jövÅ‘t. A mai napig sokan elleneznek mindenfajta űrprogramot, fÅ‘leg, amelyben emberek is részt vesznek. Mondván költséges. Ez az ért meglehetÅ‘sen hadilábon áll, hiszen csak pl. az USA-ban többszörösét költi a lakosság fogyókúrára, mint amennyit a világ valamennyi országa együttesen űrkutatásra. Ennek ellenére, az űrkutatás mégis fejlÅ‘dik, a távlatai pedig beláthatatlanok. Mike Comb írásaiból tallózunk.
Válaszút: űrhajózzunk vagy sem? Két lehetséges forgatókönyv van: 1. Valaki feláll és azt mondja: „Nem kellene oly sok pénzt költeni emberek űrbe küldésére, sokkal inkább a földi problémák megoldására kellene fordítani azokat az összegeket.” Mindenki más így reagál: „Ülj le és hallgass. A legjobb az lenne, ha mindannyian az űrbe mennénk. Klassz dolog!” Az Nemzetközi Å°rállomás építés alatt áll. KülönbözÅ‘ kísérleteket végeznek súlytalansági körülmények között. Ennek eredményeként újfajta fémötvözeteket állítanak elÅ‘ és gyógyászati oltóanyagokat, melyek létrehozására nincs lehetÅ‘ség a földi gravitáció mellett. Újabb űrállomások építésére akkora az igény, hogy az űrrepülÅ‘gép külsÅ‘ hajtóanyagtartályát nem engedik visszazuhanni és elégni a légkörben, hanem további úrállomások elemeként felhasználják. Néhány állomás hengeres alakú lesz és tengelye körül forogva mesterséges gravitációt kelt, hogy a fedélzetén szolgáló űrhajósok sokkal hosszabb idÅ‘t is fent tölthessenek néhány hónapnál.
Hatalmas naperÅ‘mű épül egy kisbolygó anyagának felhasználásával Az X-33 űrrepülÅ‘gép program gyümölcsözÅ‘en megvalósul, jóval olcsóbbá válik az űrbeli szállítások költsége és sokkal megbízhatóbbá is válik használata, mint a jelenlegi űrrepülÅ‘gépé. Mindez, kombinálva a sok-sok űrállomással, új, ezermilliárd dolláros forgalmat bonyolító űrturizmus kifejlÅ‘déséhez vezet. A Nemzetközi Å°rállomás felhasználási köre kiterjed, mind nagyobb szerepet tölt be a következÅ‘ lépésben: a Holdra való visszatérésben. Ez alkalommal már nem zászlót megyünk kitűzni, hanem nyersanyagokat gyűjteni. Kis bányatelepek épülnek. Holdi talajt bányásznak, sűrítenek össze teniszlabda nagyságúra és lÅ‘nek ki az űrbe. Mivel a Holdnak nincs atmoszférája és tömegvonzása is csak töredéke a Földének, nincs tehát szükség rakéta-technika használatára ahhoz, hogy a nyersanyagot az űrbe juttassák. Mágneskatapultokat építenek a Hold felszínén, napenergiával látják Å‘ket el energiával, azok szinte folyamatosan dolgozhatnak. A fellövöldözött anyagot holdkörüli pályán begyűjtik, és megfelelÅ‘ szállítójárművekkel célba juttatják. Magas földkörüli pályán gyárak épülnek, energiaellátásukat a Nap biztosítja, érceket olvaszthatnak, alumíniumot, titánt, nikkelt, fémeket és más ritka elemeket is elÅ‘állíthatnak. MeglepÅ‘ mellékterméke a fémtermelésnek a tonnaszámra keletkezÅ‘ oxigén. Természetesen a lélegzéshez is nagyon fontos, de emellett a víz fontos építÅ‘eleme, de rakétaüzemanyag is. A világűrben folytatott tevékenységek teljesen függetlenné válnak a földi beavatkozástól.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
Óriási kommunikációs platformok földkörüli pályán A gyárak jelenléte a világűrben, ezek termelÅ‘képessége, a hatalmas nyersanyag-készletek rendelkezésre állása, biztosítja a lehetÅ‘ségét hatalmas szerkezetek megépítésének. Minden megalkotható, ami a Föld felszínén lehetetlen lenne, vagy nem lenne ésszerű. Ráadásul, a Föld támogatása nélkül. Az űrbéli gyárak elÅ‘tt megnyílik a pálya megépíteni az elÅ‘ igazán hatalmas naperÅ‘művet. Szinkronpályán keringve folyamatosan gyűjtené a napenergiát. A megtermelt energiát mikrohullám tartományban lesugározhatnák a Földre, ahol vissza-alakítanák elektromossággá. Az energia-átvitel eme technikáját már évtizedek óta vizsgálják és nem mutatták ki, hogy környezeti ártalmat okozna. Az ilyen energia olcsó, tiszta és hatalmas mennyiségben áll rendelkezésre. Az energiaforrások piaca rendkívüli mértékben nÅ‘, ahogy a Föld szegényebb nemzetei a gazdagabb országokban lévÅ‘ életszínvonal megteremtéséért küzdenek. Miközben így tesznek, politikájuk mind radikálisabb, és a helyi lehetÅ‘ségekkel is kevésbé foglalkoznak – a jobb élet reményében. Új energia-termelÅ‘ űrbázisok felgyorsíthatnák fejlÅ‘désüket. A Földön kevesebb energiát kellene elÅ‘állítani, így csökkenthetÅ‘ lenne a globális felmelegedés üteme, sÅ‘t, késÅ‘bb helyreállhatja a korábbi egyensúly is. Ahogy a világűrbeli energiatelepek programja kiteljesedne, eleinte ezrek, késÅ‘bb tízezrek dolgoznának ezeken a szerkezeteken, egyre hosszabb és hosszabb idÅ‘t töltve a világűrben. A munkások idÅ‘velegyre elégedetlenebbek lennének munkakörülményeikkel, szállásukkal. Az általuk megtermelt javak egy részét így visszatartanák hatalmas űrbeli telepek megépítésére, így a Földhöz hasonló életfeltételeket teremtenének meg maguk számára.
NaperÅ‘mű a Föld körül Az űrtelepek gömb vagy hengeres alakúak lehetnének, tengelyül körül forogva mesterséges gravitációt keltenének. A napfényt tükrök és hatalmas ablakok juttatnák belsejükbe. Holdi talaj felhasználásával különbözÅ‘ tájakat építhetnek meg, növények termesztésére is lehetÅ‘ség nyílna, teljesen természetes körülmények között. KésÅ‘bb még nagyobb telepek épülhetnek, még a kék eget is megteremthetik a fejük fölé és a vonuló felhÅ‘ket; saját idÅ‘járással rendelkezhetnek. Ahogy továbblépünk az űrbeli nyersanyagok felhasználása terén, a kisbolygó-öv szabad pályát jelent elÅ‘ttünk. A kisbolygók olyan anyagokkal is elláthatnak bennünket, melyekbÅ‘l a Hold hiányt szenved, mint pl. hidrogénnel, szénnel és nitrogénnel. Mindez azon múlik, a Földön mennyire veszik komolyan az ügy finanszírozását. Népes emberi telepek létrehozása révén a Naprendszer minden szegletében megszűnik annak veszélye, hogy bármilyen kozmikus katasztrófa kipusztítaná fajunkat. Párhuzamosan a világűri napenergia-telepek növekedésével számban és teljesítményben, lehetÅ‘ség nyílik az űrkolóniák számbeli és méretbeli növekedésére is. A világűr a továbbiakban nemcsak munkásszálló lesz, és turistalátványosság, hanem piacok nyílnak meg és lehetÅ‘ségek a Földet elhagyni kívánó kivándorlók számára. Sokan szeretnének az űrben élni, hiszen csodálatos életkörülményeket lehet teremteni az űrkolóniák űrvárosaiban. Mások új határok felfedezésére törekednek majd.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
O’Neill űrváros terve A gazdasági feltételek javulásának eredményeként a fejlÅ‘dÅ‘ országok is csatlakoznak a mai trendhez, mind kevesebb gyermek születik. Azonban a Föld lakosságának száma továbbra is növekszik. Több és több megszorításra van szükség (természetesen ezek népszerűtlenek) a népesség növekedésének megállítása érdekében. Habár az űrtechnika nem tart lépést a lélekszám növekedésének mértékével, a világűr mégis lehetÅ‘ségként adva van. Az egyes ember elÅ‘tt legalább választásra nyílik lehetÅ‘ség, betartja a szigorú népesedés-politika törvényeket, vagy kivándorol az űrbe. Amikor mindez megvalósul, igazából már kétfajta civilizáció lesz: egy földi és egy űrbéli. Ez utóbbinak a népessége messze az elÅ‘bbi fölé nÅ‘het. Pusztán a kisbolygó-öv égitesteinek egyesített felszíne 3000-szer nagyobb, mint a Föld teljes lakható felszíne. Az űrkolóniák űrvárosai a teljes Naprendszert lakhatóvá teszik az ember számára. A legtöbb ipari tevékenység kivihetÅ‘ az űrbe, a földi ipartelepek turista-látványossággá válhatnak, a Föld visszakaphatja eredeti, környezetét és élÅ‘világát, amilyen az ipari forradalom elÅ‘tt volt. SÅ‘t, néhány űrváros eltávolodhat NaprendszerünkbÅ‘l és más csillagok felé indulhat. Ha mindez megtörténne, akkor egy közeli szupernóva-robbanás sem pusztíthatná ki az emberi fajt. Továbblépve benépesíthetÅ‘ lenne a Tejútrendszer, és a Világegyetem ma még ismeretlen részei is. 2. Valaki feláll és azt mondja: „Nem kellene oly sok pénzt költeni emberek űrbe küldésére, sokkal inkább a földi problémák megoldására kellene fordítani azokat az összegeket.” Mindenki más így reagál: „Igaz. Jól hangzik. Fogjunk hozzá!”
Egy másik űrváros koncepció Valamennyi nemzeti űrprogram megszüntetésre kerül. A felszabaduló pénz szociális programokra költik, miáltal költségvetésük kevesebb, mint 2%-kal növekszik. A kiadások ilyetén felhasználása éppen olyan hatástalan, mint korábban. Semmivel sem csökkennek az elÅ‘ítéletek, nem válnak a becstelen emberek becsületessé, és az önzÅ‘ek sem nagylelkűvé. Ahogy az évek telnek egyre több és több ember lesz kényszerítve a személyes energia- és nyersanyagfelhasználásának korlátozására. Egyre népesebb társadalmak kénytelenek jobban és jobban összepréselÅ‘dni ugyanakkora területen – a szociális kiadások növelésének eredményeként. Az éhínségek általánossá válnak. A maradék fosszilis tüzelÅ‘anyagok elégetése hiányt okoz majd a műanyagok, a műtrágyák és más petróleum-alapú termékek elÅ‘állítása terén. SÅ‘t, a globális felmelegedés megemeli az óceánok vízszintjét, elárasztva a vízparti városokat. A környezet pusztításával párhuzamosan az egyes emberek mindent el fognak követni megszokott életszínvonaluk megtartása érdekében. A szegény nemzetek még szegényebbekké válnak. A gazdag nemzetek féltékenyen és irigykedve Å‘rzik gyorsan hanyatló jóléti rendszerüket. Nemzetközi zavargások keletkeznek. Végtelen ellentétek. Néhány nemzet, igazságtalannak érezvén a helyzetet, s „nincs mit veszteni” alapon, nukleáris fegyverkészletének bevetésével próbál elÅ‘nyökhöz jutni. Szásával és ezrével maradtak bevethetÅ‘ nukleáris fegyverek a hidegháború végén, szinte semmilyen nehézségbe nem ütközik, hogy bárki rátegye a kezét néhányukra. Mások „házilag” állíthatnak elÅ‘ ilyen pusztító berendezéseket a nukleáris erÅ‘művek hulladék-anyagának felhasználásával. Hatalmas fÅ‘városok tűnhetnek el pillanatok alatt atomi tűzben.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
Egy űrváros belsÅ‘ tere Néhány tudós rámutat, a Hold és a kisbolygók nyersanyagkészletének felhasználása enyhíthetne a gondokon, ezek a felvetések azonban megmaradnak vágyszinten. FelvetÅ‘dik a napenergia űrben történÅ‘ hasznosításának lehetÅ‘sége is, de immár a leggazdagabb nemzetek sem engedhetik meg maguknak, hogy űrkutatásra fordítsanak bármilyen keveset is. A szociális rendszerek felbomlanak, még megmaradt természetes források rohamos sebességgel fogynak ki. A technológiai szint gyorsan zuhan, vissza az ipari forradalom elÅ‘tti szintre, a jelen életszínvonal jelenti a legmagasabbat, ahová az emberiség eljutott, innen gyors visszazuhanás következik. A könnyen elérhetÅ‘ nyersanyagforrások, mint a szén, olaj, fémek és fa – mindörökre eltűnnek. Az éhezés általánossá válásával új találmány születik, az „algakenyér”. Azt mondják majd, hogy tengeri élÅ‘lényekbÅ‘l készült, pedig nem…. A dolgok innentÅ‘l kezdve a továbbiakban még rosszabbul alakulnak. A sci-fi írók tökéletesen felvázolták, hova vezet az ilyen választás. Ha még egyszer valaki felveti Önök számára, hogy „elÅ‘ször itt a Földön oldjuk meg a problémáinkat”, alaposan gondolják meg, milyen véleményt alakítanak ki!... Miért jobb a világűrben élni, mint egy bolygón? A Világszerte ismert Star Trek sorozat jó néhány része foglalkozik más naprendszerek, földtípusú bolygóin található kolóniákkal. Azonban van ara bizonyítékunk, hogy a földtípusú bolygók ugyanolyan gyakoriak lennének a mi Tejútrendszerünkben, mint Hollywoodban? A kutatók által körvonalazott jövÅ‘ elég egyértelműnek tűnik: városokat építünk a Holdon, telepeket a Marson, lakóhelyeket mindenhol ahol lábunk alatt szilárd a talaj és a gravitáció elegendÅ‘en nagy ahhoz, hogy ne lebegjünk el az űrbe. Olykor az űrben is áltunk állomásokat, de ezek többnyire csak megállóhelyek üzemanyag-utántöltéshez, raktározáshoz -, vagy laboratóriumok. A személyzet alig várja, hogy kitöltse szolgálati idejét és visszatérhessen a Földre, vagy egy bolygóra, vagy legalább a Holdra. Gondolkodásmódjuk nem tér el a komoly futurológusok jóslataitól. Gerard K. O’Neill professzor tanulmánya azonban változást hozott. 1969-ben O’Neill a következÅ‘ kérdést tette fel a Princeton Egyetem legismertebb tudósainak és mérnökeinek: Valóban a Föld felszíne a legalkalmasabb hely egy fejlÅ‘dÅ‘ ipari társadalom számára? Néhány alapkutatás elvégzése után körvonalazódott, a legalkalmasabb hely technológiai civilizációnk számára nem a Föld és nem valamelyik bolygó felszíne. Egy űrbéli otthon, a nyílt világűrben keringve, sokkal több elÅ‘nyös tulajdonságot mutat, mint bármi más.
Az Omega űrkolónia a Naprendszer elhagyására készül A legalkalmasabb forma minden bizonnyal a gömb alak lenne, belsejében a megszokott nyomás uralkodna, megpörgetve pedig mesterséges gravitációt hordozna. A napfényt tükrök és ablakok engednék a belsejébe. A belsÅ‘ tér kialakítása nagyon hasonlatos lehet a földfelszíni körülményekhez. A nyersanyagok felszállítása a minivilág megteremtéséhez a Föld „gravitációs kútjából” a programot olyan drágává teheti, hogy még megfontolásra sem tartják érdemesnek, ezért a Hold nyersanyagait célszerű használni, ezek helyszínre szállítása ugyanis mindössze 1/20-ába kerül. A Hold képes oxigént, szilíciumot, alumíniumot és titánt szolgáltatni. A kisbolygók pedig szenet, hidrogént és nitrogént. Amikor a számításokkal végeztek, egyértelműen kiderült, a bolygó méretű égitestek a megoldás nehezebb útját jelentik. A bolygók hatalmas tömegük révén állítják elÅ‘ a gravitációs mezÅ‘t és tartják meg légkörüket, miközben egy forgó, http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
légmentesen lezárt szerkezet ugyanezt a hatást képes megteremteni. A helyzet pontosabb érzékeltetésére érdemes megemlíteni, hogy a kisbolygó-öv egymagában bÅ‘ven elegendÅ‘ anyagot tartalmaz ilyen űrbéli életterek tervei megvalósítására, hiszen egyesített felszínük háromezerszeresen múlja felül a Föld felszínét. Persze az is igaz, ha valamennyi kisbolygót összeraknánk egyetlen égitesté, annak mérete kisebb lenne, mint Holdunké. A tömeg-elÅ‘nyt kihasználva, van bármi más elÅ‘nye is annak, hogy az űrben éljünk és ne valamelyik nagyobb égitest felszínén? Sok szó esett a szoláris társadalomról. Ezek a gondolatok azonban megmaradtak „szavak” szintjén. Alapos oka van annak, hogy miért nem váltunk tömegesen a napenergia használatára a Föld felszínén, habár folyamatosan rendelkezésünkre áll. A Nap energiájának folyamatos használatát gátolja a Föld tengelyforgása, a felhÅ‘sidÅ‘járás, de még a „tiszta” napokon is a vastag légkör. Következésképpen, ugyan folyamatosan használjuk a napenergiát, de közvetett módon, pl. fosszilis energiahordozók felhasználásával. Az űrben, a Föld árnyékától távol, a napenergia folyamatos és megbízható. Egy űrbéli alumínium-olvasztó kohó építÅ‘i biztosak lehetnek abban, a napenergia folyamatosan biztosítva áll berendezésük működtetéséhez, nem kell aggódniuk energiahiány miatt, az üzemanyagárak emelkedése miatt, de a környezeti hatások miatt sem. Bármikor, ha egy égitest felszínére szállunk, rögtön szembesülnünk kell különbözÅ‘ korlátozásokkal a napenergia felhasználásának területén. A légkörrel rendelkezÅ‘ égitestek nemcsak a napenergiát árnyékolják le, de idÅ‘járásuk révén további korlátokat jelentenek felhasználása terén, hiszen az idÅ‘járás változásainak megfelelÅ‘ szerkezeteket kell építeni. Dyson-szféra a Star TrekbÅ‘l Habár a Star Trekben látott mesterséges gravitáció továbbra is fikciónak tűnik, az űrbéli élÅ‘helynek nincs szüksége ilyesmire, hiszen megpörgethetÅ‘. Az űrben gravitációs szabadság van. Bármilyen gravitációs erÅ‘ szimulálható a nullától, a G töredékén át annak akár többszöröséig is, csupán a megfelelÅ‘ tengelyforgási sebesség megválasztásával. A különbözÅ‘ égitestek tömegvonzása ezzel szemben nem kapcsolható csak úgy ki. A gravitáció egyben bekorlátozza a szállítás hatékonyságát is. Mára már egyértelműen igazolták, bizonyos termékeket csakis súlytalanság állapotában lehet elÅ‘állítani egyáltalán, s ha a Föld felszínén olykor mégis, akkor csak jóval gyengébb minÅ‘ségben. A gravitáció bekorlátozza a felszínen felépíthetÅ‘ szerkezetek méretét is. Az űrben semmi nem akadályozza, hogy akár több köbkilométeres szerkezeteket hozzunk létre. Amikor „égitestrÅ‘l” beszélünk, nagy tömegű, de véges környezetre gondolunk. Amikor viszont világűrbeli életterekrÅ‘l ejtünk szót, a környezet szempillantásra végtelen naggyá válik. A Naprendszer erÅ‘forrásai messze túl vannak azon, amit a belátható jövÅ‘n belül az emberiség felhasználhat, a Világegyetem erÅ‘forrásai pedig végtelen nagyok. Ezeket a nyersanyagokat felhasználva űrtelepeket alkothatunk, elláthatjuk segítségükkel valamennyi felszíni területet is, de utat teremthetünk bármekkora mértékű népességnövekedésnek is. Az ipar világűrbe telepítésével ugyanazt a világot építhetnénk fel, amit a Star TrekbÅ‘l is miszerint a fejlett civilizáció valamennyi áldását élvezhetné a lakosság anélkül, hogy annak bármiféle hátrányával kellene szembenéznie, mint például a szennyezés és a környezetrombolás. Amikor földönkívüli nyersanyagok és energiák felhasználásáról teszünk említést, egyben egy újfajta jóléti társadalom megteremtésérÅ‘l is beszélünk, nem pedig a meglévÅ‘ javak újrafelosztásáról. Isaac Asimov, a zseniális sci-fi szerzÅ‘ igazolta, a világűrben termelt energia mennyiségét semmi sem korlátozza. Nem lesznek többé energiában gazdag vagy szegény területek, hiszen a megtermelt energia lejuttatható a Földre. Ugyanez igaz a világűri nyersanyagforrásokra is. Egy kisbolygóból kitermelt fém éppen olyan könnyűszerrel juttatható el a Föld egyik részére, minta másikra. Ha ezek az elképzelések helytállóak, a 23. századra már több ember élhet a világűrben, mint a Föld felszínén. Világunk felszíne megszabadítható lenne a falánk iparosítás okozta szennyezéstÅ‘l, visszaalakíthatnánk egy sokkal természetesebb, parkszerű formára. A földi ipari komplexumok megmaradhatnának turista-látványosságnak. A „Star Trek forgatókönyv”, miszerint megszámolhatatlan sok újabb és újabb naprendszert keresünk fel lakható bolygók után kutatva, ahová nem kell magunkkal cipelni a levegÅ‘t tartályokban – szükségtelenné válik, hiszen a minivilágok sokasága építhetÅ‘ meg, s valamennyi testre szabottan. A legfontosabb érv a világűr kolonizálása mellett az, hogy még egyetlen egy olyan csillagrendszer sem ismert, melynek földtípusú bolygója lenne. Semmi sem lenne örömtelibb egy nomád űrkolónia számára, mintha egy új naprendszerbe érvén ott kisbolygó-övet találnak, ám bolygókat nem. Hiszen mi haszna lenne egy „gravitációs kútnak”? feltéve, hogy a Világegyetem más intelligenciái is hasonlóképpen gondolkoznak és hasonló technikát alkalmaznak, ezen a módon sokkal nagyobb esély van felfedezésükre. Minél praktikusabban gondolkozik az ember, annál inkább nÅ‘nek lehetÅ‘ségei. Ha bölcsen használjuk fel a rendelkezésünkre álló technológiát, elÅ‘ tudjuk teremteni mind azt az energiát és természetes forrást amire nekünk és gyermekeinknek valaha is szükségünk lesz. Ha egyszer az emberiség kijut a világűrbe, növekedésének korlátai megszűnnek. Az ember magja megjelenhet az egész Tejútrendszerben, faja halhatatlanná válhat. És ha valaha is belebukkanunk egy földtípusú bolygóba utunk során, bizonyára tanulmányozásra érdekes helynek fogjuk találni. Talán, megjelöljük, mint turistalátványosságot. Vissza a Holdra és tovább a Marsra? Néhány érv és ellenérv: Ott voltunk, megcsináltuk: nincs értelme visszamenni a Holdra, hiszen már jártunk ott. Ideje másik célpontot választani. 1969 és 1972 között az Apollo-program keretében tucatnyi ember járt a Hold felszínén, hat különbözÅ‘ részen. Valamennyi helyszín az északi szélesség 26 foka és a déle szélesség 9. foka közé esett a holdi egyenlítÅ‘höz képest. Azért nem távolabb, mert kommunikációs nehézségek adódhattak volna. A Hold teljes felszíne az afrikai kontinensével egyezÅ‘. Ha http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
földönkívülieket vennénk alapul, akik leszállnának Afrikában hat különbözÅ‘ helyen az EgyenlítÅ‘tÅ‘l északra, a Szaharai sivatag déli részén, természetesen joggal merülne fel bennük a kérdés, mi a csudának jöjjünk ide hetedszer is? Mi az, amirÅ‘l lemaradhatnánk? Ha a holdkutatásról van szó, mindössze a felszínt kapirgáltuk meg. A Mars 480-szor van messzebb a Holdnál, és nem árt tisztában lenni vele, a Mars bolygó jelenti a következÅ‘ megállóhelyet a világűrben annak meghódítása során. Nem árt sokkal több tapasztalatot gyűjteni az emberes űrrepülés terén, mielÅ‘tt nekivágunk a két nagyságrenddel nagyobb és bonyolultabb feladatnak.
Holdkolónia A Hold unalmas: a Holdnak nincs légköre, így minden bizonnyal életet sem hordoz. A marsi atmoszféra sűrűsége 1%-átteszi ki a földinek, miközben a Hold egyáltalán nem rendelkezik légkörrel. FeltételezhetÅ‘, ez a csupán 1%-nyi különbség nem intézhetÅ‘ el egy fejbiccentéssel. A marsi 1%-nyi légkör nem csökkenti a túlnyomásos felszerelések odaszállítása során felmerülÅ‘ nehézségeket – összevetve a Holdhoz képest. Miközben a marsi létkör segítséget jelent nyersanyagforrások szempontjából a helyszínen, egyben jelentékenyen megnöveli az ottani bázis biztonságos működéséhez szükséges feltételek bonyolultságát, révén homokviharokat is kelt. A holdi talajból való oxigén-elÅ‘állítás lényegesen komplikáltabb, mint a marsi légkör széndioxidjából kivonni. Nem valószínű, hogy a Holdon valaha is volt élet, a Marssal kapcsolatban már korántsem jelenthetjük ki mindezt határozottan. Néhány tudományos mérés alátámasztja, mások ellent mondanak neki. A döntés még várat magára, de addig is vigyázni kell az emberiség világűrbeli terjeszkedésével, hiszen nem tudni, mikor kerül sor egy esetleges végleges találkozásra marsi eredetű mikrobákkal. A jövÅ‘ bizonytalan még ebben a vonatkozásban. A Hold kapcsán némileg változást hozhat a sarki vidékek néhány évvel ezelÅ‘tt felfedezett hatalmas vízkészlete, azok hangját kissé lehalkítva, akik azt mondogatták, minek menjünk oda, hiszen semmi érdekes nincs ott. Ha sikerül a Holddal kapcsolatban további érdekes felfedezéseket tenni, talán ismét a figyelem elÅ‘terébe kerül, és a döntéshozók is egyetértenek azzal, van ott még mit kutatni. Biztosak lehetünk benne, Holdunk számos meglepetést tartogat még számunkra.
Holdi bányatelep Nem szükséges a Holdra mennünk, menjünk egyenesen a Marsra: csak azért elmenni a Holdra, hogy a Mars meghódításához szükséges kulcstechnikákat kipróbáljuk, felesleges idÅ‘ és költségpazarlás. Úgy gondolom nem sok értelme van visszatérni a Holdra, csak azért, hogy fussunk egy gyakorló kört (habár, megfontolandó http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
az a kijelentés, miszerint ha bármi baj történik a Mars felé vezetÅ‘ úton, a Hold, mint vészleszállóhely még mindig kényelmesebben használható, mint a föld). Az mindenképpen igaz, semmi szükségünk visszamenni a Holdra csak azért, hogy a Marsra elmenjünk. Szintén igaz az, hogy semmi értelme újrafelhasználható űrrendszert építeni, vagy földkörüli pályán keringÅ‘ űrállomást, de ugyanúgy nincs értelme embereket a Holdra küldeni sem, csak azért, mert voltak, akik az űrhajózás kezdetén így gondolták. Most ennyi évtizeddel késÅ‘bb, miként lehetne ezeket az átmeneti lépéseket kiküszöbölni? A „Marsra elÅ‘ször” csoport tagjainak berzenkednek az Apollo-program újraélesztése kapcsán. Az Apolloprogram semmi másra nem volt jó, mint bizonyos technikai elemeket kipróbálni a világűrben, a lehetÅ‘ legesleggyorsabban megbízható működésűre fejleszteni és megnyerni általa az űrversenyt. 100%-ban biztosak lehetünk abban, ha a Marsra nem „verseny” keretében megyünk, a költségek töredékére csökkenthetÅ‘k, mér a holdraszállás költségeihez képest is. A Marson való üzemanyag-termelés briliáns ötlet. Azonban hiba lenne úgy útjára bocsátani egy expedíciót, hogy csupán ennek legyen kiszolgáltatva. További világűri infrastruktúrára van szükség. Vegyük figyelembe ezt: a Hold felszínérÅ‘l egyetlen kilónyi érc földkörüli pályára juttatása 1/20 energiába kerül, mint a FöldrÅ‘l, ugyanarra a pályára. Így, bármiféle űreszköz megépítése holdi nyersanyag felhasználásával, összehasonlíthatatlanul kevesebbe kerül, mintha ugyanezt a FöldrÅ‘l kísérelnénk meg. A Mars felé tartó űrhajó egyaránt igényel zárt életfenntartó rendszert és (forgatás révén keltett) mesterséges gravitációt. MindkettÅ‘ megvalósításának érdekében tekintélyes méretű űrhajót kell terveznünk, az elÅ‘zÅ‘ a rendszerek többszörözése miatt, az utóbbi a Corriolis-erÅ‘ megfelelÅ‘ kihasználása miatt. Ha a megvalósítást a holdi bányászattal kezdjük és űrbeli finomítókat és gyárakat építünk, akkor ilyen hatalmas méretű szerkezetek jóval praktikusabban megépíthetÅ‘k. Tehát a Holdra való visszatérés nem elÅ‘feltétele a Marsa jutásnak, de egyéb más űrhajózási cél elérésének sem.
Holdi oxigéngyár Csak a Mars tartalmazza valamennyi létfontosságú elemet űrbéli civilizáció alapításához: a Holdon hiányzik a hidrogén, a szén és a nitrogén, ezért a Mars az a hely, ahová építkezni lehet menni. Egyes űrkutatók véleménye szerint „a Mars nyersanyagkészlete mellett a holdi eltörpül”. A hold jégkészletének pár évvel ezelÅ‘tt történt felfedezése bátorítást ad arra, hogy szén és nitrogén is elÅ‘fordulhat nagyobb mennyiségben. (Fontos megjegyezni, ezek a készletek megtalálhatók a Földet megközelítÅ‘, igen kis tömegvonzással rendelkezÅ‘, kisbolygókon,.) Azonban van egy igen jelentÅ‘s elÅ‘nye a holdi nyersanyagkészletnek a marsival szemben: a holdi nyersanyagkészletek számottevÅ‘en közelebb vannak a Földhöz, így sokkal könnyebben juttathatók a Föld gazdasági életébe. Ez az érv viszont elsÅ‘dleges a Holdra való visszatérésünk mellett, amikor megkezdjük komolyabb űrkalandjainkat. A marsi nyersanyagkészletek csak egyetlen célra alkalmasak és semmi másra: a Marson magán felhasználni kolóniák létrehozására. A holdi nyersanyagok felhasználhatók mags pályán keringÅ‘ űrvárosok, vagy geoszinkron pályán mozgó űrerÅ‘művek, vagy kommunikációs központok, de akár hatalmas felfedezÅ‘ űrhajók megépítésére is. --Lehet, hogy a Holdat elÅ‘nyben részesítÅ‘k a „vissza a Holdra” szlogennel kicsit túllÅ‘nek a célon? Bizonyára. Gyakran javasolják a Holdat csillagászati megfigyelÅ‘-állomásként. Az atmoszféra hiánya valóban elÅ‘nyt jelent a Földhöz képest, de mennyiben lenne jobb, mint a földkörüli pálya? A Hold tömege felhasználható a rádióteleszkópok esetében, hogy leárnyékolják a földi rádiózajt, ám ugyanerre a célra megfelel egy milliméternyi vastagságot sem elérÅ‘ alumínium-lemez. A „túlsó oldali” obszervatóriumok szintén divatos témát jelentenek, ám nagyon is kötöttek a földkörüli pályán mozgó társaikhoz képest, hiszen elÅ‘bbiek csak bizonyos irányokba, utóbbiak bármilyen irányokba állíthatók. A földkörüli pályán keringÅ‘ optikai távcsövek tetszÅ‘leges méreteket érhetnek el, hatalmas, mozaikszerűen felépülÅ‘ tükreikkel, a megépítésükhöz szükséges legjobb nyersanyagforrás természetesen a Hold. Azután itt van a holdi energiatermelés kérdése: a hélium-3 és a Nap. Mivel a fúziós erÅ‘művek tervei még csak papíron léteznek, vagy még ott sem, ezzel a témával egyelÅ‘re nem szükséges foglalkozni. A Nap energiájának felhasználása viszont, olyan helyen ahol az átlagot tekintve 50%-ban teljesen sötét van, nem igazán tűnik értelmes dolognak az orbitális pályával szemben. Viszont a Hold felszínén megépített mágneskatapult üzemeltetéséhez szükséges energia elÅ‘állítása, egyértelműen hold-felszíni naperÅ‘művekkel a legkifizetÅ‘dÅ‘bb.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
Holdi város A jövÅ‘ tehát a következÅ‘képpen lehetne körvonalazható: a „sétálj, mielÅ‘tt futni kezdesz” elv szerint, elÅ‘ször térjünk vissza a Holdra, hozzunk létre a felszínén bányákat és használjunk holdi nyersanyagokat magas földkörüli pályán különbözÅ‘ ipari és egyéb létesítmények megalkotásához. Az így szerzett tapasztalat és technikai háttér biztosítja majd a hosszú út megtételét a Marsra, illetve a Naprendszer más térségeibe, ahová csak szeretnénk. Ha mindezeket a lépéseket megfontoltan hajtjuk végre, a dolog kifizetÅ‘dÅ‘vé válik, másrészt lehetÅ‘séget ad számunkra, hogy felemelkedjünk a felszínrÅ‘l. Eljutni a Marsra nemes cél, és hatalmas tudományos és emberi kaland is egyúttal. Biztosak lehetünk abban, hogy a nem túl távoli jövÅ‘ben emberi lábnyomok lesznek a vörös homokban, talán még a legtöbben meg is érjük mindezt.
Építkezzünk holdporból! Természetesen már a világűr meghódításának kezdeti terveit felvázolók is számoltak a holdi nyersanyagforrásokkal tervezeteikben. A Hold készletei széleskörű felhasználásának lehetÅ‘ségeit bizonnyal a Princeton Egyetem fizikusa, Gerard O’Neill munkálta ki. Miután saját számításai is meglepték, milyen hatalmas méretűre építhetÅ‘ meg egy földkörüli pályán keringÅ‘ űrkolónia, a következÅ‘ kérdés adódott: mibÅ‘l készüljenek ezek a méretes űrvárosok? A FöldrÅ‘l felhordani a szerkezeti elemeket szóba sem jöhet. Még akkor is, ha a szállítási költségeket töredékére sikerül csökkenteni a NASA ígérete szerint az új űrrepülÅ‘gépével (emlékszik még valaki rá?...), a FöldrÅ‘l felküldeni akár csak a legkisebb űrváros legkisebb elemét is, minden képzeletet felülmúló költségvetési tételt igényelne. Ezt követÅ‘en O’Neill elvégzett egy egyszerű számítást. Eredményül azt kapta, hogy egyetlen kilogramm teher földkörüli pályára juttatása a Hold felszínérÅ‘l 1/20-ába került, mintha ugyanezt a Föld felszínérÅ‘l próbálnánk megtenni. Mindez arra vezet bennünket, hogy holdi nyersanyagkészleteket használjunk földkörüli űrvárosok megépítéséhez alapanyagként. Mi van a Holdon, amit bányászhatnánk? Az Apollo-program óta tudjuk, az átlagos holdi talaj a következÅ‘ összetételű: 40% oxigén, 20% szilícium, 12% alumínium, 4-10% fém, 6% titán és 3-6% magnézium. Az oxigén (mint a légzéshez nélkülözhetetlen elem) a 86%-át teszi ki akár a víznek, akár a rakéták hajtóanyagának. A szilíciumból napelemek építhetÅ‘k és üveg. A fémek szerkezeti elemekként használhatók fel. Az alumínium és a titán rendkívül fontos anyaga az űrhajózásnak – ötvözetük rendkívül kemény és könnyű. A titán emellett magas hÅ‘tűrésse is rendelkezik.
Mágneskatapult a Hold felszínén O’Neill, az általa vezetett Å°rtudományok Intézetén (SSI) keresztül támogatja üvegszál, cement és kerámia elÅ‘állítását holdi alapanyagokból. Úgy tűnik, hogy az űrtelepek, űrvárosok nyersanyagszükségletének legalább 99%-a fedezhetÅ‘ holdi forrásokból, nincs szükség a Föld sokkal mélyebb gravitációs kútjának legyÅ‘zéséhez. Az SSI által támogatott kutatás során azt is sikerült igazolni, hogy a világűrbeli naperÅ‘művek hasonló arányú holdi készletfelhasználás mellett szintén http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
megépíthetÅ‘k. Hatalmas űrbéli szerkezetek megépítése ellen eddig mindig az elképzelhetetlenül nagy költségek szóltak. Íme, itt áll már két szerkezet is, melyeket szinte teljes egészében holdi erÅ‘források felhasználásával létre tudunk hozni. Környezetbarát világűrbeli erÅ‘művek telepítése ezermilliárd dolláros megtakarítást hozhatna a földi gazdaság számára, az űrvárosok és az űrtelepek pedig igen magas életszínvonalat biztosíthatnának az űrerÅ‘művek és más építkezéseken dolgozó munkásoknak. További hatalmas űrszerkezeteket hozhatunk létre, pl. geoszinkron pályán keringÅ‘ gigászi kommunikációs platformokat, de akár óriási űrhajókat is, melyek a Naprendszerünk felkutatásában vennének részt.
Kisebb holdbázis A késÅ‘bbiek folyamán a földközeli kisbolygók is felhasználhatók nyersanyagforrásként űrszerkezetek építéséhez. Néhány ezek közül akár egy Delta-V rakétával is elérhetÅ‘ és körberepülhetÅ‘; komoly elÅ‘nyt jelentenek, mivel összetételük jóval változatosabb, minta holdé, emellett gravitációs terük is jóval kisebb. A Hold azonban mindig kéznél van, elÅ‘nyei bármikor elhasználhatók. MindenekelÅ‘tt a Földhöz való közelsége. Ez magában foglalja a sűrű indítási ablakot, a rövidebb repülési idÅ‘t és a rádiójelek viszonylagosan kis késleltetését (alig több egy másodpercnél), így lehetÅ‘vé válik a távirányítás, azaz az emberi jelenlét mértéke csökkenthetÅ‘. Egyszer valaki felvetette, hogy a nyersanyag-felhasználás szempontjából, ha összevetjük, a „Mars el fogja homályosítani a Holdat”. Utalván arra, hogy a Marson rendelkezésre áll víz, szén és nitrogén, sokkal könnyebben elérhetÅ‘ formában, mint a Holdon. A Lunar Prospector felfedezése a nagymennyiségű holdi vízkészletekrÅ‘l a poláris területeken halványítja a vita erejét, legalábbis bizonyos vonatkozásban. Viszont nem szabad megfeledkezni az aszteroidákról sem, ezek jóval könnyebben elérhetÅ‘ forrásokat jelentenek, minta Mars, akár hidrogén, akár szén, akár nitrogén vonatkozásában, hiszen a marsi gravitáció jelentÅ‘s. Egyetlen tényezÅ‘ azért mégiscsak van, ami jelentÅ‘sen megnöveli lelkesedésünket a holdi nyersanyagkészletek felhasználását tekintve a marsival szemben, ez pedig a Hold közelsége, emiatt pedig készletei igen jól felhasználhatók a földi gazdasági életben. Ez pedig nagy lökést nyújthat a jelenleg a földön tevékenykedÅ‘ befektetÅ‘ket, hogy vállalkozásaikat felemeljék az űrbe. A marsi nyersanyagkészletek felhasználása marsi telepek építéséhez vitathatatlan. Azonban holdi készletek felhasználásával hatalmas űrvárosokat, űrerÅ‘műveket, kommunikációs platformokat építhetünk meg földkörüli pályán, és akár még a Marsra tartó űrhajókat is. Mindezen szerkezetek sokkal kifizetÅ‘bbek a Föld számára, mint a távoli jövÅ‘ben esetleg létrejövÅ‘ marsi befektetések. A Mars sohasem lesz olyan kedvezÅ‘ helyzetben a szállítás tekintetében, mint a Hold, mivel sokkal messzebb van és a tömegvonzása is jócskán nagyobb. A szállítás létfontosságú eleme a kereskedelemnek, költséghatékonysága a gazdaság mozgatórugója. Marskolónia Amikor a Prospector vizet érzékelt a holdi sarki területeken, ezen vízkészlet felszíni hasznosíthatóságának értéke senki elÅ‘tt sem volt kétséges. Amit már kevesebben érzékeltek az az, hogy habár e vízkészlet kinyerésének hatékonysága továbbra is kérdéses, földkörüli pályára juttatása továbbra is nagyságrendekkel kerül kevesebbe, mint ha a FöldrÅ‘l vinnénk fel, akár fogyasztási célból, akár űrhajók hajtóanyagaként. A távolság ugyan lényegesen nagyobb, de akár egy Delta-V-ös rakéta számára is, a Hold már sokkal kifizetÅ‘dÅ‘bb hajtóanyagforrás. A kis tömegvonzás mellett a Hold légkörrel sem rendelkezik. Így megnyílik a lehetÅ‘ség mágneskatapultok használatára a kitermelt nyersanyagok vonatkozásában. O’Neill már el is készített néhány ilyen modellt. Ezekhez lineáris elektromágneses meghajtást használt, körben forgó „szánokkal”. A harmadik modellje mára Holdra tervezett berendezés harmadrészét tette ki méretében; működése látványos volt, 1800-szoros gravitációs gyorsulást ért el vele „polcról levett elemek” alkalmazásával. Ám Mark Prado, a http://permanent.com Internetes oldal szerkesztÅ‘je szerint a mágneskatapult megbízhatósága nagy tömegek folyamatos indítása terén még nem megoldott. A holdi nyersanyag ilyen módon való helyszínre juttatása még kérdéses. Fizikusként Å‘ is dolgozott mágneskatapultokkal, és elismeri, még jócskán akadnak gondok annak megbízhatóságával. Attól tart, az esetleges befektetÅ‘ket mindez visszariasztja. Néhány űrkutató még pesszimistább a holdi nyersanyagkészlet tömeges pályára juttatását illetÅ‘en. Egyesek még azt is kétségbe vonják, hogy elérhetÅ‘ lenne a másodpercenkénti 2.4 km-es sebesség, a Hold gravitációs terének legyÅ‘zéséhez. Olvashatunk egyrészt Marshall Savage elképzelésérÅ‘l, aki űrbázisú, milliárd kilométernyi hosszúságú mágneskatalpultokat említ művében, melyek segítségével csillagközi űrhajókat közel fénysebességre http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
gyorsíthatnánk. Másrészt hallhatjuk a kétségeket a 160 méter hosszú, ebédlÅ‘tányér átmérÅ‘jű mágneskatapultszerkezetrÅ‘l, mely teniszlabdányi tömörített anyagot lÅ‘dözne a világűrbe a holdi szökési sebességet leküzdve. A megvalósíthatóság határa valahol a két készülék között helyezkedik el. Földi űrhajó a Mars felszínén Egyik kételkedÅ‘ számításokkal igazolta, hogy a szerkezet kapcsolási sebessége nem elegendÅ‘en nagy ahhoz, hogy a kívánt gyorsulási nagyságrend és ezzel együtt a végsebesség elérhetÅ‘ legyen. Ezek a korlátok talán mindörökre legyÅ‘zhetetlenek maradnak a mágneskatapultok számára. Szerencsére az O’Neill és csoportja által tervezett Mágneskatapult 3-as modell kapsán mindezeket a problémákat ragyogóan sikerült kezelni, egész egyszerűen, megnövelték a tekercsek számát, miközben méretüket csökkentették a mágneskatapult végsÅ‘ szakaszán. KésÅ‘bb az is kiderült, a felmerült problémák jelentÅ‘s része a Föld felszínére tervezett mágneskatapult során jelentkezett, a számításokat arra vonatkozóan vezették le és nem holdi körülmények között. De ha esetleg kiderülne – ami nem valószínű -, hogy a holdi bázisú mágneskatapult nem képes stabil működésre, a holdi nyersanyagok földkörüli pályán történÅ‘ felhasználásának költsége akkor is csak huszada annak, mintha mindezt a FöldrÅ‘l kísérelnénk meg. A Hold esetében azonban számos további lehetÅ‘ség nyílik nagy tömegek űrbe juttatására, akár pl. az űrlift, de léteznek más elképzelések is, különféle „parittyák” elhelyezésére a két égitest között, ezek adogatnák aztán egymásnak a konténereket, amíg azok célba nem jutnak. De vannak más, ugyancsak elektromos energiát használó elképzelések is. Valószínű tehát, hogy egykor a közeli világűr tele lesz elképzelhetetlenül hatalmas űrerÅ‘mÅ‘vekkel, gigászi kommunikációs platformokkal, hatalmas – más bolygók felé induló – Å±rhajókkal és terjedelmes űrvárosokkal, űrgyárakkal, s mindezek szerkezeti anyaga a közeli kisbolygók és a Hold porából épülnek fel.
Egyedül vagyunk a galaxisban? Az egyik talán legnagyobb kihívást jelentÅ‘ rejtély az emberiség számára a következÅ‘: egyedül vagyunk ebben a hatalmas galaxisban, vagy vannak más, technológiailag fejlett civilizációk is más csillagrendszerek körül? Az emberiség önmagát mint fejlett technikával rendelkezÅ‘ civilizációt sorolja be, a kapcsolatfelvételt pedig rádióhullámokon vagy személyes találkozás útján képzeli el. Létezik bárki, akivel meg tudnánk osztani eszközhasználati tapasztalatainkat, vagy helyzetünk egészen különleges? A SETI (Kutatás Földönkívüli Intelligenciák után) program két meglehetÅ‘sen kényelmetlen kérdést vetett fel. az egyik: Amennyiben a Tejútrendszerünk lakott hely, akkor vajon hihetetlen érzékenységgel bíró, csúcstechnológiát képviselÅ‘ berendezéseink kísérletei más fajok rádióadásának érzékelésére, miért vallottak eddig kudarcot? Miért e nagy hallgatás? A helyzetet el is nevezték „Fermi paradoxonának” (még egyszerűbben: „Miért nincsenek ott?”)
A SETI keretében tervezett Cyclops-program antennaerdeje Gyakran segítségünkre lehet, ha egy rejtélyt más nézÅ‘pontból igyekszünk megközelíteni. Talán a következÅ‘ gondolatmenet segít feloldásában. 1969-ben Gerard K. O’Neill a Princeton Egyetem Kutatóintézetének fizikusa részletes tanulmány kidolgozásába kezdett, igyekezett felvázolni a világűr fokozatos meghódításának menetét az emberi faj által. Tanulmányának címe: „Letelepedés a Világűrben”; a tervezet pedig talán a legjobb utat festi le az emberiség számára, miként hódíthatja meg fokozatosan a világűrt, hogyan hasznosítsa annak nyersanyag- és energiabázisát, hogyan építsen hatalmas – a földi életteret rendkívül jól leutánzó – Å±rtelepeket. Amíg erre nem kerül sor, addig azon lehet gondolkoznunk, miként hódítsuk meg más égitestek felszínét, módosítsuk olykor a környezeti feltételeket, földszerűvé alakítva azt (terraforming). A világűrben való megtelepedés azonban számos elÅ‘nnyel rendelkezik az egyes égitestek felszínéhez kötött telepekhez képest: - 24 órás folyamatos napsugárzás, akár életfenntartó, akár ipari használatra - A „gravitációs kút tetején” és nem az alján helyezkedik el. - Könnyű hozzáférést biztosít a súlytalansági állapothoz - Teljes ellenÅ‘rzést ad a gravitáció felett (a megforgatás révén), mesterséges idÅ‘járás és környezet építhetÅ‘ ki az űrvárosokban - Korlátlan növekedést biztosít Gerard O’Neill számos tudományos lapban tette közzé elképzeléseit, mindenekelÅ‘tt a „Physics http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
Today”-ben, de írt egy könyvet is „The High Frontier” címmel. Habár az általa felvázolt elképzelések hatással voltak a világűrrel kapcsolatos gondolkozásra, mégis vitathatók. Mondván, nem annyira hatékonyak, mint a bolygófelszínhez kötött elképzelések. Az egyes bolygók átalakítása, mint pl. a Mars terraformizálása továbbra is vonzó cél. Számít egyáltalán ez a kevésbé elfogadott elmélet valamit is, amikor arra a kérdésre keressük a választ, vajon létezésünk különlegességnek számít-e a Tejútrendszerben?
Å°rbázisú mágneskatapult Úgy tűnik, mintha két irányban indulna el a gondolkozás. Akik az emberiség számára a bolygófelszínekhez kötött jövÅ‘ben gondolkodnak, úgy tűnik, mintha egyúttal elfogadnák a földönkívüli intelligenciák létezését is valahol a közelünkben. Akik pedig a világűr meghódításában látják a továbbfejlÅ‘dés lehetÅ‘ségét, azt a megfontolást követik, miszerint egyedül vagyunk Galaxisunkban. A világűr meghódítása egyben a csillagrendszerünk fizikai megváltoztatásával is jár, nyilvánvaló és összetéveszthetetlen következményei lesznek a távoli szemlélÅ‘ számára. 1959-ben Freeman Dyson (a Fejlett Kutatások Intézetének tagja) tanulmányt jelentetett meg az egyik lapban; a tanulmányban foglalt alapkoncepció pedig azóta Dyson-szféra néven vonult be a tudományos nyelvbe. Állítása szerint egy fejlett földönkívüli civilizáció, technológiai fejlettségének következményeként, hihetetlen mértékű energiaszükséglettel találja magát elÅ‘bb-utóbb szembe. Egyszer odáig jut, hogy energiaéhsége eléri a bolygóján elérhetÅ‘ összenergia értékét. Ennél a pontnál nincs további fejlÅ‘désre lehetÅ‘ség, csak ha napjuk energiáját kezdik felhasználni, de már a nyílt világűrben. Dyson tovább gondolva felvetését eljutott odáig, hogy elérkezhet az a pillanat, amikor az adott civilizáció már teljesen körbeépíti saját csillagát napelemekkel, hogy annak teljes energiamennyiségét felfoghassa, a külsÅ‘ megfigyelÅ‘ számára pedig ebben a pillanatban az adott csillag jelentÅ‘sen elhalványul, vagy akár teljes mértékben érzékelhetetlenné válik a sugárzása. MegjegyzendÅ‘, Dyson soha nem kezdeményezte róla elnevezett „Dyson-szféra” elnevezés használatát, a sci-fi írók nyúltak elÅ‘szeretettel e megjelöléshez. Az írók tökéletes gömb alakú, mesterséges üreges világot képzeltek el, azonban elképzelhetÅ‘, hogy ilyen rendszer nem tudna fennmaradni, a központi csillag gravitációs vonzása szétroncsolná. Ha megforgatnánk, az egyenlítÅ‘i rész még megmaradhatna stabilan, de a sarkvidékeket már semmi sem tudná megakadályozni a lezuhanástól. Dyson igazából megszámlálhatatlan mennyiségű naperÅ‘műrÅ‘l tesz említést, mindegyik saját, független pályán keringve. A „Dyson raj” azért sokkal pontosabb kifejezés lenne. Dyson javaslata szerint ahelyett, hogy a földönkívülieket a rádiótartományban keresnénk, ehelyett inkább az infravörös tartományt kellene figyelni. Egy pontszerű forrás energiájának értéke nagyságrendileg elérheti egy fÅ‘sorozatbeli csillag teljes infravörös sugárzásának értékét, pontosan úgy viselkedne, ahogy azt elvárnánk attól a civilizációtól, mely napja energiatermelésének akár 100%-át is képes felhasználni. Eddig semmiféle hasonlót nem tapasztaltunk. A leghűvösebb infravörös források halvány, vörös csillagokhoz köthetÅ‘, túl hidegek egy átlagos csillag számára és túl forróak Dyson-szférának. Így hát arraa következtetésre jutottunk, hogy ha bárhol máshol a Tejútrendszerünkben létezik is technikailag olyan fejlett civilizáció, mely képes saját napjának közel teljes energiatermelését felhasználni, akkor az nem a közvetlen közelünkben van. Ám kötelezÅ‘ érvényű az a felvetés, hogy valamennyi fejlett technológiával rendelkezÅ‘ civilizáció a „Dyson-raj” megteremtése irányában halad? A földönkívüliek egy másik szerkezetérÅ‘l tesz említést Carl Sagan, a „Kapcsolat” című tudományosfantasztikus novellájában. Ebben egy rádiócsillagász értesítést kap egy rendkívül erÅ‘s, a Cygnus A-hoz köthetÅ‘ energiafelszabadulásról. A jelrÅ‘l kiderül, nem más, mint a hihetetlenül fejlett földönkívüliek város-megújítási programjának része. A felvetés maga valóban eredeti és provokatív, ám sokkal inkább tartozik a scfi-fi keretei közé, mint a tudományos felvetésekhez. Természetesen bármely részén a világban létezhetnek fekete lyukak extrém nagy energiakitörésekkel, ezeket azonban lehet magyarázni természetes folyamatokkal, sajnos egyáltalán nem alkalmazható földönkívüli fejlett technikai civilizációk azonosítójaként.
http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
Az űrlift marsűrhajót indít Így a rádiócsillagászok továbbra is a rádiótartományt kémlelik, keresnek vitathatatlanul mesterséges jeleket. Gerard O’Neill legalább felvetette más technológiával rendelkezÅ‘ idegen civilizációk Galaxisunkban való létezhetÅ‘ségét. Azonban az is nyilvánvaló, soha nem volt meggyÅ‘zÅ‘dve arról, hogy valaha is sikerült csupán rádiójelek érzékelése után megerÅ‘sítést kapni a kérdésben. Említett könyvében (The High Frontier) beismeri (ha kissé vonakodva is) hogy egy magas földkörüli pályára helyezett űrgyár kitűnÅ‘ lehetÅ‘séget biztosítana ahhoz, hogy elkészítsük a SETI tervezet keretében a Föld felszínére megálmodott rádiótávcsÅ‘-rendszer űrbéli változatát, akár tetszÅ‘leges méretben is. Az űrkolóniák mellett érvelÅ‘k ezen a ponton ismét szembe kerülnek az „égitestek felszínében” gondolkodókkal, akik szerint a Cyclops tervezet antennáit sokkal inkább a Hold túlsó oldalán hatalmas kráterek „kibélelésével” kellene megvalósítani, ahol a Hold, a maga hatalmas tömegével, szinte tökéletesen leárnyékolná a FöldrÅ‘l származó sugárzásokat. O’Neill azonban magas földkörüli pályán helyezné el hatalmas, öt km átmérÅ‘jű rádiótányérját, mindössze néhány milliméternyi vastag alumínium árnyékoló-réteg felhasználása mellett. A Hold ezer km-nyi árnyékoló-tömegének felhasználása kissé „túltervezett”állapotot hozna létre; mindössze egy milliméternyi alumínium-réteg ugyanolyan mértékben alkalmas erre. Mindkét antenna tehát holdi forrásokból épülne, a felmerülÅ‘ többlet-kiadást a holdbéli nyersanyagok világűrbe juttatása, plusz az árnyékoló-réteg elÅ‘állítása jelentené a gravitációval rendelkezÅ‘ égitest felszínén kialakított rendszerhez képest. A felszínen viszont a napenergia csak fele annyi ideig áll rendelkezésre. A Hold felszínére telepített mágneskatapult és a világűrbeli építkezésnél adott súlytalansági körülményeket kihasználva, a korábbi elÅ‘nyök máris eltűnnek. Hajlamosak a tudósok úgy tekinteni a holdkráterekre, mint ideális helyek hatalmas rádióantennák kialakítására, mint pl. ahogy Puerto Ricoban is történt. A kráterek azonban nem igazán alkalmasak e célra, ugyanis nem felel meg a formájuk hozzá. A kráterek belseje ugyanis nagyjából gömbfelület alakú, míg az antennákhoz parabola-formára lenne szükség. Egy adott holdkráter átalakítás gömbfelületbÅ‘l parabolára hatalmas földmunkákat igényelne. A dolog nemcsak arról szól, hogy alumínium-lemezekkel borítsunk be egy adott területet. A végsÅ‘ellenérv azonban a holdi Cyclops rendszernek az világűrben keringÅ‘vel szemben az elÅ‘bbi mozdíthatatlansága. Mindössze abból az irányból képes jelzéseket fogni, amerre éppen néz. Az űrbéli Cyclops tetszÅ‘leges irányba fordítható. Ha tetszÅ‘legesen magas pályára állítják, az égbolt valamennyi részét képes megfigyelni. O’Neill rámutatott a helyzet humorosságára, amikor egy képzeletbeli tudós próbálja meggyÅ‘zni a Kongresszus nagyon is maradi tagjait, akik dollár milliárdokat szeretnének költeni a holdfelszíni rádiótávcsÅ‘re. A kutatónak talán a Encyclopedia Galactika teljes terjedelmének fele elég elég lenne ehhez… 1981-ben adta ki O’Neil másik híressé vált beszámolóját: „2081: Biztató jövÅ‘ az emberiség elÅ‘tt” címmel. Ebben továbbviszi korábbi gondolatmenetét, és olyan elképzelt replikátorokról ír, melyek kisbolygók nyersanyagkészletének és a Nap energiájának felhasználásával képesek legyártani önmaguk másolatát. Azután kijelenti, bármely technikailag fejlett civilizáció bármely csillag köré a Tejútrendszerben képes ilyen replikátorokat juttatni, melyek aztán fénysebességgel küldik haza az információkat. A kérdés ezután így merül fel: ha legalább egyetlen ilyen fejlettségű civilizáció van a Galaxisunkban, akkor hol lehet a mi Naprendszerünkbe küldött replikátoruk? Vagy egyáltalán nem detektálható, vagy pedig mi vagyunk az egyetlen civilizáció a Tejútrendszerben, az egyetlen, melyben egyáltalán felmerül replikátorok szétküldése. Körülbelül tíz évvel késÅ‘bb adta ki Marshall Savage könyvét: „A Millenniumi Tervezet – miként népesítsük be a Tejútrendszert nyolc egyszerű lépés által?” címen. Alapgondolata a következÅ‘kbÅ‘l állt: ismerÅ‘s a „Genezis effektus” a Star Trek II-bÅ‘l, a „Kán haragja”? A gömbszimmetrikusan terjedÅ‘ lökéshullám ha halott, élettelen anyaggal találkozik, abban a pillanatban élÅ‘vé teszi és neki megfelelÅ‘ környezettel ruházza fel. Ha valaki kíváncsi arra, hogy a valódi Genezis effektus miként néz ki, vegyen elÅ‘ egy tükröt. Mi vagyunk azok, akik hordozzuk ezt az effektust, sugárirányban kivándorolva a FöldrÅ‘l - igaz nem fénysebességgel -, élÅ‘vé tesszük a steril, élettelen területeket, amit csak „megérintünk” élÅ‘vé válik, tavakká, virágokká és gyerekekké. Az Å‘ világűrbeli telepei eltérnek felfogásukban az O’Neill által felvázoltaktól, fÅ‘kéntazért, mert más szempontból közelíti meg a kérdést. O’Neill felfogása szerint: „Miként hozhatók létre a földihez hasonló életfeltételek az űrben?” Míg Savage felvetése: „Miként hozhatunk létre életfenntartó rendszereket az űrben?” – kérdésre összpontosít Abban mindkét megközelítés megegyezik, hogy mindezta világűrben kell létrehozni. Habár Savage kitér a holdbéli és marsbeli otthonok megteremtésének lehetÅ‘ségére is, a „Solaria” nevű civilizációja 99%-nál is magasabb arányban a nyílt világűrben, űrvárosokban él. Ez az állapot a növekedés problémájának legegyszerűbb megválaszolása, hiszen ebben az esetben nem létezik korlát. Bármely égitest felszínén létrehozott telep korlátozott növekedéssel rendelkezhet csak. A Savage által felvázolt űrtelepek száma elérheti az ezermilliárdos nagyságrendet. Mivel életfenntartó rendszerük algák tenyésztésén alapszik, azon elmélkedik, hogy ekkora tömegük nem változtatná-e meg a Nap színét. És mivel http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
Maghar Akadémia
sehol a Tejútrendszerben nem láthatunk ilyen „zöldre változott színű csillagot”, levonja a következtetést, nincs a Tejútrendszerünkben másik, technológiailag fejlett civilizáció rajtunk kívül. Még ha a földönkívüliek másfajta életfenntartó-rendszert használnak is, a felvetés ugyanaz marad. Egy csillag, körülvéve ezermilliárdnyi mesterséges szerkezettel, bármilyen jellegű is legyenek azok, szükségszerűen mutat színképbeli eltéréseket a normális állapothoz képest, ezeket pedig ki lehetne mutatni, ahogy az infravörös tartományban a Dysonrajt. Marshall Savage szerint a SETI keretében dolgozó csillagászok a fülükre teszik a kezüket, miközben suttogásokat szeretnének meghallani, amikor rádiótávcsövekkel szeretnének érzékelni – ha egyáltalán léteznek – mesterséges jeleket. Képzeljük el, hogy pl. 10 milliárd mobiltelefon együttes használatakor szeretnénk felfigyelni egyetlen szabályos jelre. Az ötlet kb. ilyen értékű. Emellett, a földönkívüliek olyan kommunikációs eszközöket is használhatnak, melyek messze fölötte állnak a mi detektoraink jelfogó-képességének. Ha esetleg megépítjük a világ elsÅ‘ tachion-detektorát, éppenséggel 10.000 milliárd egyidejű beszélgetésnek lehetünk majd fültanúi. Az is lehet, ET tökéletesen érdektelen az elektromágneses csatornákon zajló kommunikáció iránt. Talán mindössze néhány berendezés maradt csupán, mely rádiótartományban működik. Két út áll tehát elÅ‘ttünk, mely teljesen különbözÅ‘ végállapotú világhoz vezet. EgyrészrÅ‘l, ha a realitás talaján állunk, és azt tételezzük fel, hogy a bolygónkéhoz hasonló intelligens élet tipikusan bolygók felszínén található, akkor legalább egyetlen lakott bolygó létezését várnánk el a közeli, alaposan megvizsgált bolygórendszerek között. Más rendszerek akár két lakott bolygóval is rendelkezhetnek: egyiken, ahol kialakult az adott civilizáció és egy másik, közeli világon, amelyet terraformáltak, és betelepítettek. Talán egyetlen bolygó sem létezik, mely tízmilliárdnál több lakost képes lenne eltartani. Tehát 10-15 milliárd lakossal számolhatunk bolygórendszerenként. Ha mindössze egyetlen egy csillagnak van alkalmas bolygója százból, amely vagy már lakott, vagy pedig alkalmas terraformálásra, akkor túl sokan nem lehetnek a közelünkben. Ha az égre felnézünk, talán nem is tudjuk megkülönbözetni a lakható világokat a lakhatatlanoktól. MásrészrÅ‘l viszont, ha Gerard O’Neill / Freeman Dyson / Marshall Savage – típusú világban élünk, a kép sokkal bonyolultabbá válik. O’Neill kiszámolta, hogy ha a kisbolygóöv égitesteinek felszínét vesszük, azok egyesített mérete 3000-szer múlja felül a Föld teljes felszínét, nagyjából ekkora összterületű űrtelepek építhetÅ‘k belÅ‘lük. A kisbolygó-öv pedig csupán a legalapvetÅ‘bb nyersanyag-felhasználási megoldást kínálja. Rendelkezésünkre áll még rajtuk kívül a Merkúr bolygó, a Holdunk, és a külsÅ‘ nagybolygók holdjai, mint nyersanyagforrások. Abban a világban, ahol egy technológiai civilizáció az űrtelepek építésének irányát választja, olyan bolygórendszerekre számítunk, ahol esetleg százezer számra keringenek űrtelepek. Intelligens lények ezermilliárdjai élhetnek ilyen űrkolóniákban. SÅ‘t, joggal várhatjuk el, hogy minden bolygórendszer ilyen sűrű népességű, akár rendelkezik lakható bolygókkal akár nem, akár megfelelÅ‘ központi csillaga az élet fennmaradásához, akár nem; csillaghajókkal a nagy távolságok pedig áthidalhatók. Az űrtelep-építési technológiát birtokolva valamennyi, a NapunktÅ‘l lényegesen különbözÅ‘ adottságú csillag térsége is benépesíthetÅ‘. Mindössze megfelelÅ‘ szűrÅ‘ket kell alkalmazni. Ha bármi alapja is van a Å°rtelepes elképzelésnek, akkor részünkrÅ‘l jogos elvárás, a világegyetem telis-tele van intelligens lényekkel, akárcsak a karácsonyfa díszekkel (már amennyiben az infravörös sávú mérések megbízhatóak), kozmikus méretű mesterséges szerkezeteikkel. Miként Marshall Savage állítja, ilyen civilizációt már nem lehet összekeverni semmi mással, mert körülbelül olyan lenne, mintha valaki Ney York belvárosát összecserélnk az antarktiszi jégsapkával. Azonban létezik egy logikus ellenérv mindezekkel szemben, miszerint talán ET nem érzi belsÅ‘ késztetésének, hogy kozmikus méretekben reprodukálja önmagát, és talán energiaéhsége sem csillapíthatatlan. Talán másféle célokat foglalkoznak meg civilizációjuk számára, például a spirituális (vagy legalábbis a láthatatlan felé) természet felé. Ez a felvetés persze bizonyíthatatlan. Az élet minden területére a penészgombától az olvasóig ugyanaz az evolúciós hatás érvényesül burjánzik és terjeszkedik. Nehéz elképzelni az életnek olyan fejlÅ‘dési irányát, mely nem a kezdeti természetes kiválasztódáson alapul. Habár a földönkívüliek kétségtelenül függetlenek lehetnek mindenféle darvini megfontolástól amikor kialakítják saját technológiai stratégiájukat (miként azt mi talán éppen mostanában elkezdjük), egy adott pontnál fizikai felépítésük és gondolkodásmódjuk jelentÅ‘sen megváltozhat, erÅ‘sen eltérhet természetes eredetüktÅ‘l. Az alap, természetbÅ‘l fakadó parancsoló hatások megváltozhatnak, háttérbe szorulhat az egyéni mozgatóerÅ‘. Ez a felvetés azonban nem ad kibúvót az eredeti kérdésfelvetés alól. Ha csak egyetlen faj - a sok-sok ezerbÅ‘l - is megmaradt terjeszkedÅ‘-szaporodó fejlÅ‘dési útvonalon, akkor ez az egyetlen faj lenne a Galaktika ura, mindössze néhány százezer év alatt fölülkerekedne valamennyi, kevésbé szaporodó fajon. Néhány faj talán újra a már egyszer leállított szaporodó-terjeszkedÅ‘ fázisba vált, hogy ellensúlyt teremtsen. Az egyetlen magyarázat azonban akár a Fermi Paradoxot, akár a „Nagy Hallgatást” vesszük is, hogy valamennyi faj változatlan és nem terjeszkedik. Ezért rendkívül nehéz erre a kérdésre válaszolni. A hagyományos „Foglalj bolygókat” elképzelést elfogadók álláspontja szerint a Galaktikánk lakott. Azok számára, akik „Å°rkolóniákban” gondolkoznak, a Tejútrendszerünkben bizonyára kivételes jelenség fajunk a technológiai kultúrák között, hiszen a fejlÅ‘dÅ‘ civilizáció egyre több és több nyersanyagot használ fel, fokozottan megváltoztatja környezetét, ennek pedig jelének kellene lenni. Ilyen jelet még nem találtunk. Források: http://members.aol.com/howiecombs/sleptrek.htm http://members.aol.com/howiecombs/crossrds.htm http://members.aol.com/howiecombs/alone.htm http://members.aol.com/oscarcombs/beenther.htm http://members.aol.com/oscarcombs/moondust.htm http://www.magharakademia.hu
KészÃ-tette a Joomla!
Generálva: 3 July, 2016, 11:37
