Menus Borbála* ZSARGON ELEMEK A MARKETINGKOMMUNKÁCIÓS SZAKNYELVBEN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A KÖZTERÜLETI REKLÁMRA
A ZSARGONRÓL ÁLTALÁBAN „Zsargon” alatt a köznapi nyelvhasználatban gyakran „szakzsargont” értünk, amit azonban nem lehet egységes egészként értelmezni; ugyanis aszerint, hogy használatát milyen indíték befolyásolja, (legalább) két csoportra osztandó. Az egyik indíték lehet a szigorú, pontos elnevezések ellenében hatni, és emberibbé, szubjektívebbé tenni a kommunikációt, a másik pedig éppen az ellenkezıje: szakszerővé tenni a nem szakszerőt is, idegen szavakkal nehezíteni a megértést, hangsúlyozva a hozzáértést (esetleg egyúttal a laikus hozzá nem értését is). A szakzsargon speciális és egyben leginkább csoportnyelvi vonásokat hordozó válfaja a mőhelyzsargon. A Mai magyar nyelv rendszere egyes társadalmi rétegek szándékosan kialakított (finomkodó) nyelvhasználatát nevezi zsargonnak. A magyar stilisztika vázlatában pedig ezen címszó alatt bizonyos szalonnyelvi, például hercig, dekoltált, cuki; továbbá tolvajnyelvi, például bepaliz, dumál, spiné szavak csoportja kerül bemutatásra (1994: 31-32). Mindezekkel egybecseng a Wahrig Deutsches Wörterbuch definíciója: bizonyos társadalmi vagy szakmai csoportok (gyakran durva) kifejezési módja (Ausdrucksweise) egy nyelven belül (1973). Ami kifejezetten a mőhelyzsargont illeti, HOFFMANN szerint ezek a szaknyelvek vertikális tagolódási rendszerében a legalsó szinten helyezkednek el (1984: 64-66). A zsargon szó jelentésének tehát – bárhonnan is nézzük – van egy bizonyos, negatív konnotációja. Felsıbb társadalmi szintrıl nézve durva, de legalábbis „alábbvaló” nyelvhasználatra utal, alulról nézve pedig a finomkodás, a felsıbbrendőség, az elkülönülés érzékeltetésének az eszköze. További közös vonás, hogy a zsargon a társadalmi rétegekkel, illetve az azok között fennálló különbségekkel hozható kapcsolatba. Ezért PUSZTAI ISTVÁNNAL értünk egyet, aki azt állítja, hogy a zsargon fogalma szakmai viszonylatban is elsısorban társadalmi rétegekhez és nem szakmákhoz kötıdik (1975: 397). A Langenscheidts Großwörterbuch definíciójában is elıtérbe kerül a zsargon csoportnyelvi jellege: Form der Sprache mit besonderen Ausdrücken, die innerhalb einer Gruppe von Menschen mit derselben sozialen Stellung, demselben Beruf, oder Hobby gesprochen wird1. A Méksz ugyanezt egy egyszavas definícióra redukálja: zsargon = csoportnyelv. MÖHN a csoportnyelvi jelleget a szakzsargonra korlátozza: „Berufsjargonismen haben eine gruppenfestigende und identifizierende Funktion.”2 (1975: 74) PUSZTAI ISTVÁN is hasonlóképpen vélekedik, de ı már egy differenciáltabb definícióval szolgál: „A nyelvhasználók felıl nézve csoportnyelv, a nyelvi eszközöket, stíluseszközöket illetıen pedig jobb esetben egy »lazább, fésületlen társalgási nyelv«, rosszabb esetben pongyola vagy durva, argóhoz *
BGF Külkereskedelmi Fıiskolai Kar, Német Nyelvi Intézeti Tanszék, fıiskolai adjunktus. PhD. A nyelvnek egy különleges kifejezéseket tartalmazó formája, amelyet azonos társadalmi státusú, azonos foglalkozású vagy azonos hobbival rendelkezı emberek használnak egymás között. 2 A szakzsargon-szavaknak csoportidentitást erısítı szerepük van. 1
74
MENUS B. ZSARGON ELEMEK A MARKETINGKOMMUNIKÁCIÓS... közeli beszédmód” (1975: 399). A stiliszta RIESEL így jellemzi a semleges szakszavak szinonimáiként használt, emocionális töltető, képszerő zsargonszavakat: „A közös munkavégzés során keletkezett »szóalkotmányok« (Wortschöpfungen), a nyelvhasználók közös érdeklıdését szimbolizáló nyelvi jelek” (1963: 144) A zsargonra kevéssé jellemzı, hogy írott változata lenne, kivétel ez alól az újságírói vagy az ún. (ál)tudományos zsargon. (vö. HARTMANN, 1980: 43) Ez utóbbi esetben a következı értelmezések lehetségesek még: ha valaki azzal a céllal használ szakkifejezéseket, hogy a partner vagy hallgatóság ne értse, erre többféle indítéka is lehet: 1. hatalomra akar szert tenni az illetı felett, vagy a legjobb esetben is dominanciára törekszik vele szemben; 2. manipulálni akarja az illetıt, például reklámcéllal; 3. saját inkompetenciáját kívánja kendızni, rejtegetni. Létezik még egy negyedik, ún. kirekesztı funkció is; ez azonban nemcsak a szakkifejezések, hanem más csoportnyelvi zsargonelemek használatára is (sıt inkább ezek használatára) vonatkozik. A németben ezeket a Jargonismen elnevezéssel illetik. PUSZTAI ISTVÁN szerint szakzsargon nem azonos a mőhelyzsargonnal. Míg elıbbit bármilyen képzettségő, illetıleg mőveltségő csoportok használhatják, utóbbi esetében kifejezetten alacsonyabb iskolázottságúak nyelvhasználatáról van szó. Közös bennük, hogy hasonló körülmények között és hasonló céllal keletkeztek (1975). A nyelvhasználók általában igyekeznek a hosszú szavakat lerövidíteni; ez a kötetlenebb szóbeli kommunikációra fokozottan érvényes. A jelenséget különféleképpen ítélik meg: amit Fluck sőrítésnek (zunehmende Kondensierung) fog fel (1991: 49), azt MÖHN csonkításnak (Verstümmelungen von Fachausdrücken) (1968: 211-212) nevezi, OPPELT pedig egy fokkal még tovább megy, amikor „Stummelsprache”-ról beszél (1972: 120). NATANSON3 szerint a rövidítésnek két alapvetı csoportja létezik: egy lexikai és egy grafikai. Elıbbi eredményeképpen önálló lexémák keletkeznek, mint például a magyarban a KRESZ vagy a multi(k); utóbbinál vagy a hellyel való takarékosság vagy az ismétlés elkerülése az ok (fam., sk. stb.). Ami a rövidítési módokat illeti, a következıkkel találkozhatunk: 1. ellipszis − a szintaktikai egység egy vagy több kontextusból már ismert elemének elhagyása, mint például. (okmányos) inkasszó; (értékesítési) csatorna esetében; 2. apokopé − az utolsó szó (szavak) elhagyása, például: multi(nacionális vállalat); 3. szinkópa − a középsı rész elhagyása, például: multi(funkcionális) média; 4. aferézis − az összetétel elsı elemének eltőnése, például: (gép)kocsi; 5. betőszó − az összetétel vagy kifejezés elemeinek kezdıbetőibıl áll (EVA, PR, POS, www); 6. mozaikszó − az alkotóelemek egyes részeit rakják össze (HiFi, Internet) (1979: 90). Az ellipszist a leggyakrabban a körülíró terminusok lerövidítésére alkalmazzák A szakirodalomban használatosak még a mechanikai és a szemantikai rövidülés fogalmak is; elıbbire példák a Lok, Akku; utóbbira a Schwarzwälder Kaltblutpferde >Schwarzwälder Füchse >Schwarze Füchse (DROZD-SEIBICKE, 1973: 160-164). CZÚNI ISTVÁN egy nyelvészetbıl vett példával illusztrálja, hogyan rövidülnek a szakkifejezések a használók beavatottsága mértékének függvényében. A (mővelt) laikus által használt nyelvtani szószerkezet a beavatott szakember nyelvhasználatában, például iskolai nyelvtanórán szószerkezetre módosul; az abszolút szakember (pl. az MTA Nyelvtudományi Intézetében) pedig elegendınek érzi a szerkezet alapszó használatát (1973: 413) A terminustól funkciójából adódóan idegen a poliszémia és a szinonímia jelensége. Ez fokozottan érvényes a tudományos terminológiákra, ami azonban nem jelenti azt, hogy ott ne lennének szinonimák. Sıt több fajtájuk is ismert: léteznek például ún. valódi szinonimák (ribonukleinsav − RNS) és ún. kontextuális szinonimák (elektromos feszültség − feszültség). Alak szerint megkülönböztetünk egyezı alakú (fagyásgátló szerek − fagyásgátlók), valamint eltérı alakú szinonimákat (félhidrát gipsz − szemihidrát gipsz). Ezek mind többé-kevésbé állandó szinonimák (uo. 404-405). Az elektronikus média révén a természetes rövidülési folyamatok felgyorsultak. Ami a rövidítések értelmét és célját illeti, errıl DRozd és SEIBICKE sokak által idézett közös könyvében a következıket olvashatjuk: „A mőhelyzsargonban egy lexémákkal zsúfolt, többszótagú terminus kevéssé használható: A rövidülést azonban nem lehet csupán gazdaságossági okokra visszavezetni. A 3
A felsorolás (az elnevezések) Natansontól (1979: 90), a magyar példák saját győjtésbıl származnak. 75
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 5 . nyelvben mőködik egy természetes korrekciós mechanizmus, amely a szemantikai egységhez igazodva »egységesíti« (rövidíti) a többtagú terminust.” (1973: 164) Természetesen ezek a nyelvi formáló erık nemcsak az anyanyelvi szavak egyszerősödésében, rövidülésében mőködnek közre, hanem a rendszerint a jóval rövidebb angol terminus meghonosodásánál is. A rövidítéseknek, betőszavaknak (és idegen szavaknak) azonban – a gyakorlati elınyök mellett – hátrányaik is vannak, például az hogy nem motiváltak, azaz nem „beszélnek” (uo. 67). Ez a körülmény az egyes terminológiák (vagy az olyan általános rendszerek, mint a magyar ETO) összeállításánál és alkalmazásánál negatívumként jelentkezik (CZÚNI, 1973: 414). Amint fentebb már utaltunk rá, a szakzsargon és mőhelyzsargon nem tekinthetık egymás szinonimáinak – annak ellenére, hogy esetenként azonosnak értelmezik ıket. A szakzsargon adott esetben hozzásegítheti a használóját ahhoz, hogy kompetensnek látsszék olyan dolgokban, amelyekben valójában nem az (GNUTZMANN, 1980: 55). A Brockhaus lexikonban a „zsargon” címszó alatt nyilvánvaló utalás is történik erre a funkcióra: „Egy társadalmi csoport, illetve osztály sajátos nyelve, amelyet tudatosan alakítanak olyanná, hogy kívülállók számára kevéssé legyen érthetı”. Talán nem véletlen, hogy a németben nem is használják ebben az összefüggésben a zsargont, mint utótagot, hanem a Sprache-t (Werkstättensprache) (DROZD-SEIBICKE, 1973: 96). Azt a nyelvi viselkedést, amikor valaki olyan dolgokat próbál „szakszerően” megfogalmazni, amelyek mögött nincs szakmai tartalom, vagy ha van, közérthetı nyelven is kifejezhetı („Ausbreitung fachsprachlicher Erscheinungen auf die Gemeinsprache”) az Expertismus elnevezéssel illetik (SEIBICKE, 1981: 62). Az átlagember ellenszenve (úgy érzi, hogy ıt kizárják) a szakzsargont beszélık iránt lehet szubjektív, ugyanakkor megalapozott is. RIS szerint az a nyelvész, aki ezt figyelmen kívül hagyja és a szakmai kommunikáció objektivitását hangsúlyozza, részrehajló döntıbírónak tőnhet (1993: 3). Szakmai körökben általános vélemény, hogy a világos, érthetı közlésmód mögött világos gondolatok rejlenek. A szakszóhasználatnak a befogadó közönséghez igazítása pedig nemcsak pragmatikai, hanem egyben etikai kérdés is. (vö. HARTMANN, 1980: 43) A továbbiakban szőkítjük a kört és megnézzük, milyen szerepet játszanak a zsargonszavak egy speciális szakterület, a marketingkommunikáció nyelvhasználatában. Vizsgálódásainkat három területre korlátozzuk: 1. a formai (szóalkotási) sajátosságokra; 2. a stilisztikai (szinonimák), valamint 3. a csoportidentitást erısítı funkciókra. A feldolgozott nyelvi anyag az 1998–2002 közötti idıszakból származik. A szövegkorpusz nem más, mint rendkívül heterogén nyelvi dokumentumok egyvelege, amelyek közterületi reklámcégek egymás közötti, valamint ügyfelekkel folytatott elektronikus levelezésébıl, reklámeszköz-leírásokból, prospektusokból, éves cégjelentésbıl stb. származnak, de feldolgoztunk szerzıdéseket, bírósági határozatokat és egyéb jogi dokumentumokat is. Természetesen a legnagyobb mértékben a szaksajtóban megjelent cikkekre támaszkodhattunk. Vizsgálódásaink célja, azon túl, hogy egy kevéssé ismert és kutatott területre vonatkoztatva bemutassuk a zsargon elemek használatát, az volt, hogy a szaknyelvoktatás számára adalékokkal szolgáljunk a szakmai nyelvhasználat színességére, változatosságára, ezzel mintegy ráirányítva a figyelmet a szaknyelvet oktató, ill. szaknyelvi jegyzetet író tanár felelısségére a nyelvi anyag válogatásában. ZSARGON ELEMEK MINT KONTEXTUÁLIS, ILL. BEAVATOTTSÁGI SZINONIMÁK A KÖZTERÜLETI REKLÁM-SZAKNYELVBEN Amint láttuk, a nyelvhasználók részérıl tipikus törekvés, hogy a hosszú szavakat lerövidítsék. Mindez a kötetlenebb szóbeli kommunikációra különösen jellemzı. (vö. FLUCK,1991:49) Itt nem feltétlenül a zsargon jellegő rövidülésekre gondolunk. Íme két példa: a jogi regiszterben használatos neonreklámhely-bérleti szerzıdés társasházaknál helyett az egyéb jellegő dokumentációban a tetıtér szerzıdés szerkezetet használják, mint ahogyan a közterületi reklámtábla tulajdonosok hivatalos forma4 helyett a közterületi reklámcégek, vagy a közterületi cégek elnevezést használják leginkább. 4
Érdekes, hogy néha ugyanazon a vertikális szinten vagy ugyanabban a regiszterben is történhet rövidülés, mint például itt a táblatulajdonosok esetében, ami már nem annyira nyakatekert, de még mindig eléggé hivatalos.
76
MENUS B. ZSARGON ELEMEK A MARKETINGKOMMUNIKÁCIÓS... 1. táblázat Beavatottság szerinti szinonimák és elliptikus rövidülések →→→→→→→→→→→→→→→ szabad felületek listája szabadlista
Determinalizált kommunikáció5 szabad táblafelületek listája
homlokzati vakolatfestéssel létrehozott tőzfalfestés, tőzfalreklám reklám City Light poszter/tábla6, citylight, City Light acélöntvény lábazat lábazat
Zsargon szabad
tőzfal city szokli
makulatúra a reklámtörvény hatálya alá esı oszlop forgóprizmás berendezés
maksi cigis oszlop prizmás tábla
prizmatábla vattaplakát
prizma vatta
A rövidségre való törekvésbıl fakadnak a kontextuális, ill. beavatottság szerinti szinonimák is, amelyekre az 1. táblázat két középsı oszlopában találhatunk példákat. A plakátosok, illetve közterületiek szintén ilyen belsı használatra szánt (alkotott) zsargonszónak tekintendık. A táblázat elsı oszlopában a nem szakközönségnek szánt, hivatalos elnevezések találhatók, míg az utolsó oszlopban a fıleg szóbeli kommunikációban használatos zsargonszavak7. reklám bérleti szerzıdés reklám médium reklám felület
reklámhordozó építkezési fólia reklámhordozó helyszín építési palánk
utasváró pavilon kreatív munka
1. ábra Néhány jogi regiszterben használatos szerkezet és „kontextuális szinonimája” A szinonimák8 keletkezését, pontosabban azok rövidülési irányait az 1. ábra segítségével próbáljuk meg szemléltetni: amint látható, a rövidülés történhet jobbról (a jelzett szó elhagyásával) és balról is (a jelzı, illetve a jelzıi elıtag elhagyásával). bírósági határozat: citylight reklámberendezés fıkönyvi kivonat: citylight berendezés éves üzleti jelentés: citylight, city belsı kommunikáció (e-mail): cl. cl-felület, felület Intermédia prospektus: CITY-LIGHT poszter Mahir Cityposter prospektus: city-light doboz Multireklám prospektus: Multicity Euro Awk keretfelirat: Euro-Light Regiszter Plakátnyomda prospektus: citylight plakát
Eyes Down Media Kft.: kül- és beltéri padlóreklám Esma Kft.: járdagrafika, padlógrafika Nyomda: padlómatrica
2. ábra Szinonimák elıfordulási hely szerint csoportosítva 5
Az elnevezést Szépe Györgytıl kölcsönöztük, aki ezt a körülíró, nem szakközönségnek szánt szakszavakra és kifejezésekre vonatkoztatva használja (1987). 6 Utasváróval egybeépített vagy önálló belsı világítású plakátvitrin, reklámberendezés 7 Ezek a szavak az általunk győjtött elektronikus levelekbıl származnak. 8 Amint a bevezetı részben láthattuk, a beavatottsági/kontextuális, szinonima elnevezések egy és ugyanazon dolgot jelölik. Utóbbi a valódi szinonima ellentétpárjaként szolgál. Mindkét elnevezést Czúni Istvántól kölcsönöztük (1973). 77
K Ü L K E R E S K E D E L M I F İ I S K O L AI F Ü Z E T E K , 1 5 . A kontextuális szinonimáktól megkülönböztetendık azok az esetek, amikor ugyanazt az entitást a különbözı írásos anyagokban más és másképpen nevezik (pl. citylight felület – citylight berendezés – citylight plakát – City Light Poszter). Ezek ugyanis valódi szinonimák, amelyek fıleg a stílushoz vagy egy adott regiszterhez igazodnak. Amint a 2. ábrán láthatjuk, az is elıfordul. hogy a különbözı cégeknél másképp nevezik ugyanazt az eszközt. Ezek között az általunk elıfordulási hely szerinti szinonimáknak nevezett variánsok között egyetlen zsargonszó van, a city, ami a jelzett szó elhagyásával, azaz jobbról történı rövidüléssel (Érdekességként jegyezzük meg, hogy a szóval egy éves jelentésben találkoztunk, ahol a legkevésbé sem számítottunk ilyen informális szóhasználatra.) ZSARGON ELEMEK AZ INFORMÁLIS „KÖZTERÜLETI” KOMMUNIKÁCIÓBAN Az informális kommunikációból származó győjtésünk célja, hogy szemléltessük a közterületi reklámszakmában dolgozóknak az ügyfelekkel szembeni elkülönülését, valamint a társ-szolgáltatókkal való együttmőködését, illetve együvé tartozását. Tisztán közterületi zsargon9 fıleg szóbeli, azaz a közvetlen (informális) kommunikációban használatos. Ezt a réteget (regisztert) azonban csak érzékeltetni tudjuk néhány olyan kifejezés segítségével, amelyeket egy-két segítıkész interjúalany idézett fel. Arra a kérdésre például, hogy mit csinálnak akkor, ha egy adott hónapra nem bérlik ki a citylight-vitrint, a következı válaszokat adták: Vattát rakunk bele. Fábryt rakunk bele.10 Szigorúan belsı használatú a büdzsés (low büdzsés) kampány) szókapcsolat, azokra az esetekre, amikor a megrendelınek kevés pénze van. Ilyenkor azokat a vitrineket, illetve oszlophelyeket is „el tudják adni”, amelyek egyébként nem kelendıek (resztli). A foglalási listát készítınek mondják: Mehet rá a resztli is. A táblahelyek leválogatásával foglalkozó asszisztenstıl a partner így kér – jó magyar szokás szerint – extra szolgáltatást: Jó helyeket válogassál! A következı mondatban a zsargonnak kapcsolaterısítı funkciója is van: Van egy [egyedi reklám] helyszínem az Oktogonnál. És ha már az egyedi reklámoknál tartunk, a szerkezetet, illetve berendezést így dicsérik (egymás közt és az ügyfélnek): Nagyon komoly engineering van benne. Az elektronikus kommunikáció sok beszélt nyelvi elemet tartalmaz. Itt is felfedezhetık a mőhelyzsargon nyomai, mint például a következı üzenetekben: 1. „Az alábbi helyszíneket törölnöm kellett a gyorsétterem kampányból, azonban továbbra is várnék szabadot, mert most már teljesen ’célirányosan’ válogatnék.” 2. Kedves Mindenki! Ezúton szeretném kéthetesíteni a szeptemberi Persil kampányunkat.” 3. „ … csatoltan küldöm augusztusi szabad cl listánkat.” Nem tekinthetık viszont közterületi mőhelyzsargonnak az olyan rövidítések, mint a jegyzıkönyv helyett használt memo vagy a prezentáció helyett használt prezi. Belsı használatú ige a rábólint a „belegyezik” helyett, amely széles vállalati körben ismert, tehát nem csak a közterületen. Ottlétünkkor „kagylóztuk” az egyik cégnél a következı mondatot: „Meg kell várni, míg Miklós [a fınök] rábólint, addig nem küldhetjük tovább.” Egy másik cégnél több telefonbeszélgetést is módunkban volt végighallgatni. Egy kis fiatal asszisztens hölgy egy-egy figyuszka beszúrásával próbálta magához ragadni a szót, idınként ugyanezzel főzve tovább a mondanivalóját. A „figyelj csak, figyuzzál” konverzációs, mondanivalót bevezetı elemet idézı szócsonkhoz kapcsolt kicsinyítı képzı a szokásos fatikus (kapcsolatépítı) funkciót tölti be. Érdekes, hogy egyszerre, egyetlen szóban meg is szólítja (érinti meg verbálisan) a partnert és fel is szólítja, hogy figyeljen rá.
9
A közterületi reklám-szaknyelvet nagyon nehéz elválasztani a marketingkommunikációs szaknyelvtıl. Például az 1. ábrán látható kreatív (munka) terminus használatos az ügynökségek, a tv-reklám, a médiakutatás stb. nyelvében is. 10 A médiasztárral (Fábry Sándorral), illetve a tv-csatornával kötött szerzıdés értelmében a táblatulajdonos nem kér bérleti díjat az eszközért, csupán a kirakás (ragasztás) költségeit állja a partner, aki folyamatosan raktáron tart erre az esetre (mármint hogy lesznek üres, kibéreletlen vitrinek) egy adag kész plakátot. 78
MENUS B. ZSARGON ELEMEK A MARKETINGKOMMUNIKÁCIÓS... Ha már „áteveztünk” a pragmatika területére, meg kell még említeni a szóbeli érintkezésben használt jogi ügy szerkezetet, amely szemantikáját tekintve egy semleges kifejezés, pragmatikai szempontból azonban ez valamilyen bírsággal járó esetre, a reklámtörvény megsértésébıl adódó kellemetlenségre utal. ÖSSZEFOGLALÁS A marketingkommunikációs, azon belül közterületi reklám-szakmában ugyanolyan jelenségekkel találkozhatunk, mint minden más szakterület esetében, ahol kötetlen szóbeli és írásbeli érintkezés folyik. A szakmán belüli nyelvhasználati területeken (plakátcég, nyomda, ügynökség) szóhasználatbeli eltérésekkel találkoztunk, amely jelenség igencsak rokonítható a zsargonnal, a zsargonnak a megkülönböztetı, csoportidentitást erısítı funkciójával. A mőhelyzsargon eddigi használati területe az alacsonyabb szinteken zajló szóbeli kommunikáció volt. Mára ez a helyzet megváltozott; az elektronikus levelezésben gyakoriak a szóbeli érintkezésre oly jellemzı rövidítések, és ezzel párhuzamosan a zsargon elemek is egyre nagyobb számban fordulnak elı. Mindezekre való tekintettel úgy véljük, hogy a szaknyelvoktatásnak is szembesülni kell immár a jelenséggel és reagálni az idık (és kommunikációs formák) változására. IRODALOM CZÚNI ISTVÁN (1973): Korunk és a szaknyelv. In: Magyar Nyelvır, 403-416. Der Brockhaus in einem Band. 6. Aufl. Leipzig, Mannheim, 1994. DROZD, LUBOMIR − SEIBICKE, WILFRIED (1973): Deutsche Fach- und Wissenschaftssprache. Bestandaufnahme − Theorie − Geschichte. Oskar Brandstetter Verlag KG, Wiesbaden. FLUCK, HANS-RÜDIGER (1991): Fachsprachen. Francke Verlag, Tübingen. GNUTZMANN, CLAUS (1980): Fachsprachen und Jargon. In: Gnutzmann/Turner (Hrsg.), 49-60. HARTMANN, DIETRICH (1980): Über den Einfluß von Fachsprachen auf die Gemeinsprache. Semantische und variationstheoretische Überlegungen zu einem wenig erforschten Zusammenhang. In: Gnutzmann/Turner (Hrsg.), 26-48. HOFFMANN, LOTHAR (1984): Kommunikationsmittel Fachsprache. Eine Einführung. AkademieVerlag, Berlin. MÖHN, DIETER (1968): Fach- und Gemeinsprache. Zur Emanzipation und Isolation der Sprache. In: Hahn, Walther v. (Hrsg), 172-217. MÖHN, DIETER (1975): Sprachliche Sozialisation und Kommunikation in der Industriegesellschaft. Objekte der fachsprachlichen Linguistik. In: Muttersprache, 169-185. NATANSON, EDUARD (1979): Fermation des termes par abrèviation. In: Fachsprache, 86-90. OPPELT, WINFRIED (1972): Der Ingenieur als Sprachschöpfer Hoffnung oder Gefahr. In: Muttersprache, 109-115. PUSZTAI ISTVÁN (1975): Szaknyelv és mőhelyzsargon. In: Magyar Nyelvır, 396-404 RIESEL, ELISE (1963): Stilistik der deutschen Sprache. Moskau. RIS, ROLAND (1993): Sprache der Technologie – Technologie der Sprache In: DUfU, 1-6. SZÉPE GYÖRGY (1987): A „determinologizált” szakmai kommunikáció. In: Nyelvpedagógiai Irások IX. MKKE Nyelvi Intézet, Budapest, 16-29. TOMPA JÓZSEF (szerk.) (1970): A mai magyar nyelv rendszere. Akadémiai Kiadó, Budapest. FÁBIÁN PÁL, SZATHMÁRI ISTVÁN, TERESTYÉNI TAMÁS (1994): A magyar stilisztika vázlata. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Wahrig Großes Deutsches Wörterbuch, Gütersloh, Berlin, München, Wien, 1973.
79
