Zsargon és magatartás I. 1. A nagyvárosok lakossága szüntelen bevándorlás folytán rendkívül változatos összetételű. Az óriási tömegben az emberek nem ismerik ós nem ellenőrzik egymást, az életformák kötetlenek. Mindez közismert módon a világvárosokba vonzza a társadalom állhatatlan és felületes életstílusú elemeit is. A tradiciótlan, heterogén nagyvárosi nomádságban az etnikai egység kapcsolatai, az ápolt formák tisztelete helyett kifejlődik egy másik közösségérzés, amely lazább kötődést, de mégis sajátos szellemiséget ad. A főváros a nevezetes események és látványosságok színhelye, a legfrissebb hírek felvevője és forrása, nemzetközi kapcsolatok centruma, s itt valósulnak meg a technikai felsőfokok: a legmagasabb házak, a leggyorsabb közlekedés, a leghosszabb aluljáró, a legkorszerűbb világítás stb. Nagy területének számos útvonalán éppen olyan nehéz eligazodni, mint szórakozást és bámészkodónak időtöltést kínáló lehetőségei között. Mindebből kifejlődik a városlakók gőgje, elsősorban a vidékkel szemben: bizonyos a s z f a l t ö n t u d a t . A fővárosban tehát él egy „kaszt", amely m a g á t a legjobban értesültnek és a többiek számára elérhetetlen gyakorlati ismeretek birtokosának t u d j a ; ez adja meg neki azt a léha fölényt, amellyel fitymálhatja a kívülállót, s amelytől a vidéki ritkán határolja el magát, inkább — hamis szégyenében — vonzásába kerül: hasonulni iparkodik, hogy a falakon belülre jusson. — A fővárosi kasztöntudat egyik megjelenési formája a s a j á t n y e l v , amelyet eszerint részben társadalmi-lélektani tényezők határoznak meg. 2. A divatszókat és a nyelvhasználat egyéb konvencióit nemcsak a kasztjukra büszke pesti fiatalok adják egymásnak tovább, sőt még az sem bizonyos, hogy a főváros nyelvének alakulásáról, fordulatainak szüntelen
t e r m e l é s é r ő l csupán fiatalok gondoskodnak. Közös tulajdonaink ezek, a budapestiek k o r u k t ó l é s f o g l a l k o z á s u k t ó l csaknem f ü g g e t l e n ü l széltében használják őket — még ha némelyek közben kiteszik is magukban az öntudatos idézőjelet. Terjednek azok között is, akik egyszerűen nem akarnak lemaradni, sőt olyan körökben is, amelyek a slang mögött álló szellemiséget nem vállalják. Az ú j kifejezések korok szerinti megoszlásáról legfeljebb statisztikus kijelentéseket tehetünk, ilyenformán: „ e g y a d o t t slang szólást több 30 éven aluli egyén használ, mint idősebb". — ,,Egy 18 éves személy meghatározott ideig tartó folyamatos beszédének szavait megszámlálva, a kifejezések n a g y o b b s z á z a l é k a lesz zsargonnak minősíthető szó vagy fordulat, mint amit egy 40 éves pesti polgárral végzett hasonló kísérlet eredményeképpen kapunk." N i n c s k ü l ö n d i á k - v a g y m u n k á s n y e l v s e m . Egy-egy szakma vagy kisebb közös érdeklődésű csoport sajátos és Budapesten sem mindenki számára érthető szavai nem jellemzők a városi slangre. Nem határozzák meg azt a változást, amelyen a főváros nyelvhasználata az utóbbi évtizedekben átment. Természetesen szintén tárgyai egy teljes gyűjtésnek, címszavai egy regiszternek, de az a nyelvi, hangulati, sőt magatartásbeli egység, ami a fővárosi zsargonban megnyilvánul, megél nélkülük is. A fővárosi slangre igen jellemző, hogy új kifejezései t ö b b n y i r e nem idegen s z a v a k . Zsargonunk lényege csorbítatlan marad, ha megfosztjuk idegen elemeitől; törvényei hiánytalanul megérthetők és szemléltethetők jövevényszavak vagy az anyanyelven kívül termő elemek nélkül. Inkább a k ö z h a s z n á l a t ú k i f e j e z é s e k v e r s e n g ő á t é r t e l m e z é s e f o l y i k : a szavak jelentése új színekkel, árnyalatokkal bővül: sikít = szól, süket = hülye, figura = helyzet, dolog; esetleg egészen más használati értéket kap: csörög = táncol, moha = nő, pipa = dühös. Ú j alkalmazásokkal új szólások születnek: Van valami hézag? = Baj van? Nem tetszik? Ezt valaki szájbavágta! == . . . ellopta. — A nyelvi újdonságok keletkezésének egyik legfőbb indítéka az ú j a t k e r g e t ő p s z i c h ó z i s , amely manapság világjelenség az élet minden területén. A szavaknak és szólásoknak divatjuk van, akár a hajviseletnek, a nyakkendőnek, a slágereknek. Az emberek kapnak az újon, megunják a nyelvi fordulatokat is. Jön következő, a legújabb és a „vadonatúj" szó, gyakran egész szinonimasor. így a köznyelvnek egyre több szava kerül bele a fővárosi nyelvjárás sajátos készletébe. Az ú j „alkotások" legnagyobb része azonban egyszerű helyettesítés, nem fedez fel a nyelv számára ú j fogalmat és nem gazdagítja, nem módosítja a köznyelvi kifejezésnek, illetve zsargonbeli elődjének tartalmát: pasas, pacák, mókus, pók, ürge, krapek, tag = ember (férfi); Kopj le! Lépj le! Szűnj meg! Lapozz egyet! = Hagyj békén, menj innen! — Ezek a sorok gyakran ugyanannak a szemléletnek a formai variációi: tök, fa, karó, deszka = egyes osztályzat; átver, átejt, átráz = becsap. 3. Jól tudjuk, hogy az anyanyelvet átképző, formáló erő szakadatlanul működik a nyelv fejlődésének minden fokán. Színezi az élő nyelvet, a szavakhoz á t v i t t é r t e l m e t csatol, amely néha elfeledteti az eredeti jelentést is (mulat, fontos). Sokszor plasztikus átértelmezések, valóságos nyelvi metaforák keletkeznek (testvér, körmönfont, nyakigláb, ügyefogyott, rajtacsíp, kiküszöböl, elcsigáz és a legsajátabb magyar metafora, a magyaráz). Néha stiláris ele-
mek is belekerülnek az általános nyelvhasználatba, szóvirággá laposodva: kútfő, rákfene, gyöngyszem és ilyen a szóvirág is. Mindezek a nyelvi folyamatok megtalálhatók a pesti argóban is. A kiborul = elveszti a fejét, megbetegszik, — lebukik — börtönbe jut, a meredek = bajos, veszélyes és a tinta = ital könnyen követhető jelentésbővülések az átvitt értelem irányában. Az ú j képzések igen gyakran műszaki ihletésűek: bepörög = dühös lesz, rákapcsol = nekilát, erősít, tankol — eszik, iszik. Létrejönnek ügyesen kifejező fordulatok: bütyköl — eszkábál, barkácsol, korpa = pénz, bokorugró = disszidens, lordok háza = italbolt. Vagányaink fantáziája különös rátermettséget árul el a dologtalan kószálok eufémiáival: fűtő a Napnál, a csavargyárban dolgozik (csavargó), sínváltó a reptéren, füstlapátoló a Keletinél — ezzel régi gazdag hagyományt folytat: lókötő, csirkefogó, széltoló, léhűtő, hóhányó stb. U j i g e i v á l t o z a t o k képzésének régi, termékeny eszközei az i g e k ö t ő k . Az igekötős lehetőségek felhasználása kétféle: az első esetben egy meglevő igekötős alak — amely jellege szerint amúgy is többféle másodlagos jelentés hordozója lehet — további tartalommal bővül: lelép — elmegy, beszáll = részt vesz; vagy a régitől erősen különböző, torz jelentést vesz fel: levág — kitölt (pl. büntetéséveket), begurul — dühös lesz. Keletkeznek másfelől ú j igekötős kapcsolatok is nagy számban: benyög = mond, szól: lebőg rosszul jár, kudarcot vall. Érdekes jelenség az igei módosulások köréből a tranzitív igéknek intrazitívvá válása: elnyal = elesik, elsöpör, eltép = elsiet, hajt = fárad, lót-fut. A kiszúr tárgyas és tárgyatlan alakban is él, s mindkét forma merőben ú j jelentést kapott: kiszúr valamit, valakit — kiválaszt, kiemel, észrevesz; kiszúr valakivel = elbánik, méltatlanul bánik vele. Az anyanyelvből merítő ú j í t á s o k n a k köszönhetjük azt a néhány újabb igét is, amelyek nagy hangfestő igekészletünket gyarapítják sajátos fáradt színekkel: cselleng, battyog, slattyog, hőzöng, császkál, hetyeg, hőbörög. 4. A főváros nyelvének is tükröznie kell azt, liogy aki használja: b e a v a t o t t , részt vesz a nagy fővárosi ,,buli"-ban. Büszke arra, hogy tájékozott, nagy tapasztalatú, hogy „kiismeri magát". Magatartására legjellemzőbb a blazírtság, amely eltiltja a csodálkozástól, hódolattól, bizakodástól. Minek örülsz? — Miért nevetsz, miért van jó kedved? — Ne izgasd föl magad! = Ne örülj, ne gondolj semmi jóra, kedvezőre ! — H a valaki hosszas szemrehányásokat tesz, számon kér, kifakad, kifogásol, vagy esetleg csak sokat beszél: Iiakd a zsebembe, otthon kiválogatom! Vagy: És még mit üzensz? A pesti önérzet megőrzése érdekében a másikat lehetőleg ostobának, tudatlannak, ügyetlennek kell nézni és bemutatni. (Ha ez a másik nő, akkor ő a naiva a Nemzetiből). Meg kell őrizni a nyelvben is az állandó c s ú f o n d á r o s jelleget. A több évtizede divatos, egy kissé kedveskedő hangulatú labdajáték: Van pénzed? — Nem, de fütyülni, azt tudok! helyett ma sokkal hegyesebben lőnek kapura: Nem láttad a tollamat? — Ez addig jó lesz? — adja á t gúnyosan, aki megtalálta. Úszni mész? — Neem, (szünet) úszni megyek. — Tegnap még semmi baja sem volt! — tehát: megbolondult, azaz, dehogy bolondult meg, csak éppen nem viselkedik vagy nem gondolkodik „bevett" módon. A fölény és a régivel szemben való f r i v o l m a g a t a r t á s tüntető bemutatására valók a megcsavart szólások és közmondások is: Üsse kavics!
Ne fesd az ördögöt a falra, mert megver a házmester! — Ide tartoznak a r ö v i d ít é s e k, amelyek — a nyelvi sietés kor jelenségén kívül — becéző, azaz tulajdonképpen lekicsinylő kurtítások: szabi = szabadság, fizu = fizetés, százas (a komolyabb száz forint helyett), spéci = speciális. Megkeresi a három ezrest, vagy csak a hármat. 5. Az igék, melléknevek és főnevek jelentését és értékét kikezdi, degradálja a tiszteletlen pesti nyelv. A szükségesnél több fokozattal erősebb kifejezéseket használ, és így fosztja meg erejüktől a szavakat: pokoli, halálos, angyali, szédületes = nagyon . . ., közöl, kifejt — megmond, mond, jelenése van = dolga van, Ott a helyed! = Menj el! — A felsőfokok elkopnak, uniformizálódnak. Hol van már mindaz, ami rémes, attól, hogy megrémüljünk, a borzasztó attól, hogy megborzadjunk tőle? Az irtó meg, ahelyett, hogy irtózatot keltene, már szinte kedélyes, fokozatában már a nagyon-nál is kevesebb. Az őrület már csupán feltűnő; aki megőrült, legfeljebb csak szokatlanul viselkedik; az őrült kevés is alig valamivel kevesebb a kelleténél. Máskor meg a pesti ember éppen nem adja meg egy állapotnak, tulajdonságnak azt a nyelvi formát, amely megilletné, vagyis negatív irányban torzít, diminuál: csak jó ruhát, jó nőt, jó darabot ismer, sohasem szépet; akit szeret, becsül: rendes ember (nem jó vagy tisztességes); amivel nem kell törődni, vagy ami nagy b a j ugyan, de felül akarunk r a j t a kerekedni, az nem érdekes. — Az olyan csúfolódó h e l y e t t e s í t é s e k , mint: Elviselném, ha fölemelnék a fizumat! Tódidj be! Osonj a fenébe! tulajdonképpen szintén túlzások és degradációk, eredetileg valamilyen hangulati ellentét kiélezése kedvéért. Vannak tehát p o z i t í v é s n e g a t í v i r á n y ú ferdítések. Mintha csak az volna a fontos, hogy az értékelés, a besorolás ne legyen helyes, a jelenséggel arányos, hanem sajátos szemléletű. A szélsőséges jelentésű szavak, az úgynevezett nagy szavak kopása állandó anyagcserefolyamata a nyelv életműködésének, a főváros nyelvében azonban ez a jelenség szándékolt torzítás eredménye. Az ellenkező irányú, de hasonló szellemből fakadó, lekicsinylő, gunyoros szóhasználat pedig speciálisan nagyvárosi: szintén nyelvi tükre a pökhendiségnek, 6. A fővárosi szólásoknak - sokszor csak k o n v e n c i ó jellegük van: a nivellált és redukált — nem hagyománytiszteletből fakadó, hanem unalmasan s z a b v á n y o s í t o t t viselkedés etikettszerűen előír bizonyos, néha egészen üres fordulatokat. Ilyen a fontoskodó Mondok neked valamit! vagy Mondjak valamit? — Tudod, hogy hogy van ez! Az állandó Ide figyelj! megszólítás helyett vagy annak szüksége nélkül is. Ide tartozik a mondóka elejére vagy végére biggyesztett szóval és úgyhogy (a szóval az egyszóval maradóka lehet). Mindkettőt rendszerint a megelőző megállapítás, közlés általánosítása vagy csak más megfogalmazása követi. H a erre nem telik időből, vagy nyelvi készségből, akkor a szóval és az úgyhogy üresen csüng a mondat végén. Valaha tartalmaztak talán valamilyen célzást, cinkosságot, hivatkozást arra, hogy a beszélgető partnerek megértik egymást, egyet gondolnak, de ma már csupán modorosságok. Az összetettebb szólásokban is egy ideig eleven még az üde tréfaszerző kedv, de azután üres zsargonnyelvi konvencióvá kopnak: húzza a csíkot — fut, menekül, gyúrja az ipart — kitartóan csinál valamit, Nincs mese! = Hiába beszélsz ! — vagy a folytonos ismétléstől nyegle szellemeskedéssé fajulnak:
Jó reggelit! elmentem, természetfelelős. Találunk valóságos közmondásszerű ú j szólásokat is: Magas ez neked, mint disznónak a zsebóra. Sötét, mint négerasszony fenekén a májfolt. — A kedvelt fordulatok egy része a kabarék műsorából vált „közkinccsé", valóságos „gesunkenes Kulturgut"-ként: blabla = üres fecsegés, Nem az én asztalom! = Nem az én dolgom, hatásköröm, Háromszor találgathatsz! (akkor, ha valami már kétségtelen). — Említsük meg a m ű v e l t e b b z s a r g o n s z a v a k a t is, amilyen például a játékszabály = előírás, megegyezés, és az üresjárat = eredménytelen művelet vagy folyamat; ezek az esszék és újságcikkek gyakori metaforái. Ilyen használatuk már szinte kiszorítja az elsődleges értelmet. H a azt, hogy üresjárat egy üresen haladó autóbuszra mondom, szinte szójátéknak hat (mint ahogyan ma a madár sem szárnyal már, hanem csak a gondolat, vagy a mondat). v A budapesti tájnyelv kísérőiként mindig megjelennek a jól ismert konvencionális g e s z t u s o k , a r c j á t é k is, ugyancsak a hanglejtésben bizonyos kötelező és előre várható formulák. Mindnyájan ismerjük a nem hiszem legújabb hangsúlyát, meg a lassan minden erősebb jelzőt kiszorító . . . hogy az nem igaz! formát, amely ma a non plus ultrát fejezné ki, ha nem volna máris eliiyűve. 7. A z s a r g o n é r t é k e l é s é r ő l szólva sokszor lehet hallani azt az objektivitásra törekvő véleményt, hogy a nyelv mindenképpen gazdagodik az ú j szavakkal és szólásokkal, nem baj, ha a gyarapodás az utca felől jön is. Ez az egyszerűsítő felfogás kétfelől is korrekcióra szorul. Az e l s ő m e g g o n d o l á s ugyanaz, amit az idegen szavak beáramlásának és terpeszkedésének veszélyeként legtöbbször emleget az ortodox nyelvművelés: a divatos szó agresszívvá válik, kitaszít a nyelvi tudatból három-négy, néha tíz hasonló jelentésű szót, s megfosztja az általánosan használt nyelvet ugyanannyi jelentésárnyalattól. A harmincas évek egyik nagy divatja, a fantasztikus ellen hadakozva Kosztolányi legalább húsz jelzőt sorol fel, amelyeket — mindig a megfelelő helyről — ez az egy szó szorít ki a köznyelvből. Hasonlóképpen, ha nem is ilyen gazdagon, mondhatjuk, hogy manapság például egyszerűen dilis mindenki, aki valójában bolond, őrült, hóbortos, ingerült, ideges, bogaras, aggályos, türelmetlen, szeles, kapkodó, meggondolatlan, szertelen. A pesti aszfalt kifejezései talán még zsarnokibbak a határokon túlról jövő szavaknál: terjednek, mint a leküzdhetetlen ragály, ellenállás hiányában, mivel a tudatos nyelvhasználat minden műveltségi fokon roppant ritka. Ezért a legfrissebb nyelvi divat is rögtön, keletkezése pillanatában nagy, általános visszhangra számít, közhelyigénnyel lép fel, és türelmetlensége két irányban nyilvánul meg: a közvélemény elítéli azt is, aki nem „kapcsol" azonnal az újra, de azokat az elmaradottakat is, akik mindig csak a tegnapi divat szerint beszélnek, és túl sokat őriznek meg a régi készletből. A zsargon jelenségeinek m á s i k , k i s e b b r é s z é t érinti az a gondolat, amellyel az ú j nyelvi alakulás hasznának kérdését ki kell egészíteni. Ezekben a sikerültebb szóképzésekben az az organikus nyelvújító lelemény működik, amely a belső szókincsgyarapodásnak állandó, természetes eszköze. Majdnem bizonyos azonban, hogy ezek az ötletes kifejezések sem fogják bővíteni maradandó szókincsünket, mert a divat sodrába éppúgy belekerülnek, mint a leghitványabb sorozatgyártmányok. A tömeg ebben nem t u d szelektálni. Nincs megfelelő nyelvérzék, amely felfedezné, nincs anyanyelvi műveltség, amely megtartaná a termékenyítő újításokat.
Ennek oka pedig nemcsak a városi lakosság vegyes eredete, hanem az is, hogy az iskolai oktatás az egyszerű leíró nyelvtanon felül eddig nem igen foglalkozott az anyanyelvvel. Az iskolák nem hívják fel eléggé figyelmünket nyelvünk egyéniségére, teljesítőképességére. Pedig nem lehet sem nehéznek, sem száraznak vagy éppen fölöslegesnek minősíteni például a szótörténet elemeinek, a nyelvfejlődés művelési vonatkozásainak tanítását. Ne maradjon ki ez a terület a szemléltető, megkedveltető tankönyvek, a „játszva" átadott ismeretek programjából! — Az anyanyelvi műveltség műveltjeink közt is szégyenletesen silány, a szegényes hungarológiai ismeretek közt is az utolsó. Ezért a nyelvfejlődésnek semmilyen mozzanata sem tudatosodik, pedig ott, ahol a lakosság heterogén, csak ez pótolhatja az érintetlen etnikumú népesség ösztönös nyelvérzékét. II. Szójegyzék ábra 'dolog, helyzet' — Na, mi az ábra? Elmegyünk holnap? ajser 'vezető, jó állású, jómódú (ember)' ajserkodik 'nagyképűen viselkedik, fölényeskedik' állati minden jelző túlzó fokozására — állati nehéz, jó, érdekes amcsi 'amerikai' angyali 'helyes, tréfás' arénázik 'szertelenül viselkedik, tombol' átdob 'becsap' átejt 'becsap' áthintáz 'becsap' átráz 'becsap' átver 'becsap' Balcsi 'Balaton' balhé 'baj, ricsaj, veszekedés' — Kiveri a balhét 'lármázik, jelenetet rendez' balhézik 'veszekszik' baromi 1. 'nagy, óriási' 2. minden jelző túlzó fokozására: baromi jó, érdekes, nehéz stb. becsavarodik 'túlzottan fellelkesül, indulatossá válik, megbolondul' bedilizik 'megzavarodik, megbolondul' bedob 1. 'megeszik, megiszik valamit' 2. 'megemlít valamit, ötletet vet fel' 3. bedobja a testét 'bemegy' bedobja magát 'részt vesz valamiben, ráveti magát valamire, sokat tesz valaminek az érdekében' begerjed 'dühössé, indulatossá, elszánttá
válik'
begorombul 'dühössé, indulatossá, elszánttá válik' begurul 'dühössé, indulatossá, elszánttá válik' begyújt 'dühössé, indulatossá, elszánttá válik' beijed 'megijed' beköp 1. 'kimond, váratlant m o n d ' 2. 'elárul'
beköpés '„szellemes" mondás' beleesik valamibe 'megtetszik neki valaki, valami, kedvet k a p valamihez, beleszeret valakibe' belefér (ami belefér) 'bőséges, túl sok' — Volt ott minden, ami belefér belógat 'becsap' bemond 'megmond, kimond; váratlant,. „szellemeset" m o n d ' benyalja magát 'hízelgéssel megkedvelteti magát' benyög valamit 'váratlant, „szellemeset'" mond' benyögés '„szellemes" mondás' beolvas valakinek 'megmondja a véleményét, ráolvassa a hibáit' bepaliz 'becsap, rászed' bepipul 'dühössé, elszánttá, indulatossá, válik' bepörög 'dühössé, indulatossá, elszánttá válik' berág 'dühössé, indulatossá, elszánttá válik'' beszáll valamibe 'részt vesz valamiben, hozzájárul valamihez' besztremál 'megijed' betintázik 'berúg' betörülközik 'berúg' bevágódik 'megbecsülést szerez, megkedvelteti magát (többnyire érdemtelenül)' beveti magát 'részt vesz valamiben, ráveti m a g á t valamire, sokat tesz valaminek az érdekében' bevet valamit 'emeli valaminek a f é n y é t , n e m sajnálja' — Hogy mi volt ott bevetve ! bezsong 'megbolondul, túlzottan fellelkesül" bige 'lány' bír valakit, valamit 'szeret, kedvel' bokorugró 'disszidens' bőr 'nő' brusztol 'küzd, verekszik' brusztos 'erős, b á t o r '
bukfenc: bukfencet csinál 'vezető állásból kiesik, börtönbe jut' bukik: felfelé bukik 'jó állásból elmozdítják és még jobba j u t ' bula 'lány' bumm: Na bumm., és akkor mi van? 'Nem s z á m í t ! A n n y i b a j legyen !' bunkó 'egyes osztályzat' bunyó 'verekedés' bütyköl 'eszkábál, fúr-farag, maga készít, javít' cígöl 'cipel' cucc 'holmi, cókmók, csomag' csaj 'nő' csík: húzza a csíkot 'megy, siet' csinga 'villamos' csíp (valakit, valamit) 'tetszik neki' csóró 'fiatal, f i ú ' csörög 'táncol' csurglizik 'táncol' dekás 'rendőr' deszka 'egyes osztályzat' dög jó 'nagyon jó, csuda jó' drót: leadja a drótot 'értesít, t u d a t , veszélyt jelez' duma: leakasztja a dumát 'jár a szája, sokat beszél, esetleg félrevezető szándékkal' éhezde 'üzemi étkezde' elájul 'csodálkozik, meglepődik' elhirigél 'elver' elhasználódik 'tönkremegy, elpusztul, elfogy, eltörik' elkúszik 'elmegy' elmar 'elvesz' elnyal 'elesik' elnyúlik 'meghal, vége v a n ' elsöpör 'elsiet, elmegy' elszúr 'elront, elhibáz' eltaknyol 'elesik' eltájol: el van tájolva 'téved, elárulja tájékozatlanságát' eltép 'elsiet, elmegy' elvonul 'elmegy' fa 'egyes osztályzat' fal: falból 'félrevezető szándékkal' fej 'ember (férfi)' fekszik 1. '(valakinek valami) tetszik, h a j lama v a n hozzá' 2. jól fekszik 'jó véleménnyel v a n n a k róla, előnyös helyzetben van' feldob 1. ' a j á n l valamit, ötletet ad' 2. 'javít, élénkít, jelentőssé tesz' felég 'megszedi m a g á t ' felrajzol 'felír' — A rendőr felrajzolta a kocsiját feltör 'feljebb jut, előnyös helyzetbe j u t ' felvés 'felír' figura 'dolog, helyzet' — Erted ezt a figurát? fizu 'fizetés' frankó 'jó' fúr (valakit, valamit) 'áskálódik ellene, hitelét r o n t j a ' furkó 'egyes osztályzat'
fusizik 'iparengedély nélkül dolgozik' fuvolás 'iszákos' fuvolázik 'iszik (szeszes italt)' gagyás 'buta, ügyefogyott' gátyó 'nadrág' gáz: gáz van ' b a j van, veszély közeledik' golyós 'bolondos' gógyi 'ész' gyufa: kihúzza a gyufát 'pórul jár, kihívja. maga ellen valakinek a h a r a g j á t ' liábé — házi buli 'otthoni mulatság' hajt 'fárad, dolgozik, f u t (pl. nő u t á n ) ' halál jó 'nagyon jó' haláli 'jó, remek, mulatságos, nagyszerű' halálos 'jó, remek, mulatságos' hamukál 'hazudik, nagyzol' hamukázik 'uaz' hangyás 'bolondos, bogaras' hantái 'hazudik, nagyzol' hapsi 'ember (férfi)' háré ' h a j ' hazavág 'elver, agyonüt' héder: bedobja, bevágja, beveri a hédert 'elalszik, nagyot alszik' hefti 'orr' hiló: hiló duma 'megtévesztő beszéd' hilózik 'hazudik, félrevezet' hirig 'verekedés' hozzávág 'ad valakinek valamit' — Vágj hozzám egy cigit! hulla jó 'csuda jó' liupp: kiveri a huppot 'lármázik, veszekszik' hülyéskedik: Ne hülyéskedj! 'Ne m o n d d ! Igazán ?' ipar: űzi, nyomja, gyúrja az ipart 'dolgozik, fárad, kitartóan csinál valamit' jakó 'kabát' jelenés: jelenése van 'dolga van, el kell mennie valahová (pl. találkára)' jó (ruha, nő, darab) 'szép, csinos' jó valakinél 'érdemei v a n n a k valaki előtt, elismerik, kedvelik' — Pista nagyon jó• a dirinél, kajakos 'erős, bátor' kalózkodik 'szabályellenesen, nem a megegyezés szerint tesz' kapcsol 'érti a célzást, t u d j a , miről van szó' karó 'egyes osztályzat' kassa 'jó, finom, remek, kitűnő' keccsöl 'cipel, dolgozik, fárad' kiborul 'ideges, beteg lesz, kimerül, elveszti a fejét' kicsinál 'elfáraszt, tönkretesz, összever, megöl' kifejt 'mond, elmond, megmond' — . . . mire a srác kifejtette, hogy nincspénze, nem mehet el. kifigyel 'megfigyel, megles' kihagy 'nem csinálja, nem megy el' — A vasárnapi meccset kihagyom, kikészít 'elfáraszt, tönkretesz, összever,, megöl'
kiló 'száz forint' kinyiffan 'meghal' kinyír 'tönkretesz, megöl' kinyúlik 'meghal' kioszt (pofont, verést) 'felpofoz, elver' kipukkad 'kidöglik, nem b í r j a ' kirakat: bedobja a kirakatot 'lármázik, veszekszik, jelenetet rendez' kiszúr valakit, valamit 'kiválaszt, észrevesz, kiemel, felfigyel valakire, valamire' kiszúr valakivel 'csúful elbánik, igazságtalanul jár el valakivel, becsap valakit' kitikkad 'meghal' kokó 'fej' kókusz 'fej' koplalda 'üzemi étkezde' .korpa 'pénz' közöl 'elmond, mond, megmond' —• Közlöm veled, hogy leléptem, krapek 'ember (férfi)' kuksál 'néz, megnéz' kultúrmadzag 'nyakkendő' lap: veszi a lapot 'érti a célzást; t u d j a , miről v a n szó' látólca 'szem' leápol 'megszid, megver' lebőg 'pórul jár, szégyenben m a r a d ' lebukik 'rajtacsípik, börtönbe j u t ' leég 1. 'szégyenben m a r a d ' 2. 'kiköltekezik, elszegényedik' — Le vagyok égve. leereszt 'kidöglik, nem bírja' lefázik 'szégyenben marad, pórul jár' lehúz 1. 'kitölt (büntetést, rossz éveket)' 2. 'kifogásol, rosszul minősít, ócsárol, szid' lelécel 'elmegy, megszökik' lelép 'elmegy, megszökik' lemar (valakit) 'szid, megszid' lemér (pofont, verést) 'felpofoz, elver' lenyö 'lecke' lepra 'vacak' letol (valakit) 'szid, megszid' leszáll (valamiről, valakiről) 'nem foglalkozik tovább valamivel, valakivel; bókén h a g y j a ' — Szállj le rólam! levág 1. 'kitölt (büntetést, rossz éveket)' 2. 'kifogásol, rosszul minősít, ócsárol, szid' lordok háza 'italbolt' madár 'ember (kissé naiv, gyámoltalan)' mandró 'ember (férfi)' mankó 'láb' manusz 'ember (férfi)' maszek 'jó, r e m e k ' mazsola 'ember (kissé naiv); ú j o n c ' megdob valakit valamivel 'ad valakinek valamiből' — Dobj meg egy cigivel! megetet (valakit valamivel) 'elhitet' megfúr (valakit, valamit) 'aláássa pozícióját, állását, becsületét, sikerét' — Valaki megfúrt a főnöknél. -megléptet 'ellop' •meglép 'megszökik'
mellébeszélés 'megtévesztő beszéd, hamis felelet' menő, nagy menő 'jóállású, befutott, híres, gazdag' meredek 'bajos, veszélyes' moha 'lány' mókus 'ember (férfi)' mufurc 'ember (férfi)' muki 'ember (férfi)' murulya 'ember (kissé naiv, gyámoltalan)' naci 'nadrág' nagy ember 'vezető állású, tekintélyes ember' naiva: naiva a Nemzetiből 'hiszékeny, jár a t l a n ember' nyalánkság — Börtön, verés és más efféle nyalánkságok, nyögdíj 'nyugdíj'^ óberkodik 'nagyképűen viselkedik' óhéber duma 'megtévesztő beszéd' oltári 'nagy, óriási, csuda' oson: Osonj a fenébe! 'Menj a fenébe !' őrjöng 'haragszik, méltatlankodik' őrület 'érdekes, furcsa, kellemetlen, átlagon felüli stb. (dolog)' őrült 'igen, nagyon' pacák 'ember (férfi)' pali 'ember (férfi)' papanyek megszólításként, kb. öregem értelemben paróka 'haj' partizánkodik 'szabályellenesen, nem a megegyezés szerint tesz' pipás 'dühös' pipa 'dühös' pislogó 'szem' pláne: Mi ebben a pláne? 'Mi ebben a fontos, jó, nevezetes stb.?' pofa: pofára esik 'pórul jár, szégyenben marad' pók 'ember (férfi)' pokoli 1. 'rossz, kellemetlen' 2. 'nagyon' pörög 'táncol' puszil valamit, valakit 'tetszik neki, kellemesen érinti' — Puszilod, hogy felhívtalak ! ráfázik 'pórul jár, szégyenben m a r a d ' ráharap 'kell neki, kedvet k a p valamire, el nem ereszti' ráhúz 'még hozzátesz, kedvet k a p valamire, el n e m ereszti' rákapcsol 'nekiveti magát, fokoz, erősít' rámegy 'az eddiginél erősebben foglalkozik valamivel' rászáll (valakire, valamire) 'az eddiginél erősebben törődik, foglalkozik vele, n e m h a g y j a bókén' ráver 'még hozzátesz, -dolgozik, -teljesít' ráz 'táncol' rázós 'bajos, veszélyes' rendes 'jó, becsületes (ember)' rikács: kiveri a rikácsot 'lármázik, veszekszik'
rongy 'ezer forint' roskad: Roskadj ebbe a székbe! 'Ülj le!' ruci ' r u h a ' sejt: sejted 'jól tudod, meglátod, az biztos, hogy . . .' — Sejted, hogy ennek mi fogjuk meginni a levét, séró ' h a j ' sikít 1. 'sikkaszt' 2. 'szól, kiált, jelentkezik, tiltakozik' — Ha valakinek nem tetszik, sikítson ! smúzol 'enyeleg, hízeleg' sóder: nyomja, adja a sódert 'hazudik, megtóvesztően beszól' spéci 'speciális' spiné 'nő' spinkó 'nő' süket 1. 'hülye, értelmetlen' 2. süket duma 'buta, hazug beszéd' szabi 'szabadság' szájbavág 'ellop' — Ezt valaki szájbavágta! szajré 'lopott holmi, holmi' szaki 'szaktárs (megszólításképpen)' szétcincál: Szétcincállak! 'Majd adok én neked !' szétcsap: Szétcsaplak! 'Majd adok én neked !' szivar 'ember (férfi)' szívbajos: nem szívbajos 'nem ijedős; kíméletlen' szívóskodik 'nem h a g y j a magát, makacskodik'
szöveg 'beszéd' szövegel '(feleslegesen) beszél' szunya: bedobja, beveri a szunyát 'elalszik, nagyot alszik' szunyái 'alszik' szúr valakit 'tetszik neki' tag 'ember (férfi)' taknyol 'elesik' tankol 'eszik-iszik' tanyó 'táska' teljesen jó 'nagyon jó' tinta 'ital' tódul: Tódulj be! 'Gyere be !' topis 'toprongyos, rosszul öltözött' topogó 'cipő' tök 'egyes osztályzat' történet 'dolog, helyzet' — Itt az a történet, hogy Jóska nem ér rá. törül 'elesik' tréfa 'vicc' tündéri 'kedves, tréfás, érdekes' ugat 'nyomatékosan, ismételten m o n d ' — Eleget ugattam, hogy . . . ugrik 'elfogy, elvész, nem jut' — Ha elkapja a rendőr, ugrik a tizes. űrnapja 'fizetésnap' ürge 'ember (férfi)' veréb 'ember (naiv, gyámoltalan)' vili 'világos, nyilvánvaló' virgács 'láb' zsuga 1. ' k á r t y a ' 2. 'mozijegy'
Szólások, szókapcsolatok . . . attól függetlenül. . . 'egyébként, igaz, hogy — de a z é r t . . — Hányra mész? Nyolcra? A konyhát felmoshatnád — attól függetlenül. Bár amilyen . . . 'nagyon is . . Bár amilyen jó az a lakás, csak ne szidd! Berendezés marad! 'Vigyázat! Óvatosabban !' a csavargyárban dolgozik 'csavargó, munkakerülő' . . . de ne szólj senkinek! H a valaki nagyot t é v e d — Láttad az Eiffel-tornyot? — Nem, nem voltam Londonban. — Az Eiffel-torony Párizsban van, de ne szólj senkinek. Elmentem! Vigyáztunk a lépcsőnél! — ' E l m e g y e k ! Vigyázzunk!' Ez addig jó lesz? A keresett t á r g y a t ezzel n y ú j t j a át csúfolódva a szemfülesebb megtaláló Ez az igazság! ' í g y v a n ez !' (Néha csak fölösleges „ n y o m a t é k " valamilyen közlés után) Ez van '(mentegetőzésképpen, vagy a tehetetlenség, a beletörődés, esetleg az önirónia kifejezésére) H á t ez már csak így van !' — De hát ez borzasztó lehet! — Mit csináljak ; ez van. Ezen nem múlik, ne múljon, ne múljék! 'Jó, nem b á n o m ! Mi sem könnyebb ennél!' Ezt jól megaszonta 'megmondta' Felfedezte a csőben a lyukat 'azt hiszi, hogy kitalált valamit' füstlapátoló a Keletinél 'csavargó, munkakerülő'
fűtő a Napnál 'munkakerülő, csavargó' . . . ha egy mód van rá — nyomatékos, ingerült felszólításkor — Ne tolakodjék elém, ha egy mód van rá! Hanyagolj el! 'Hagyj békén !' Háromszor találgathatsz! — ha valami egészen bizonyos: Hogy mentél le? — Háromszor találgathatsz! (Az illető ilyenkor megbukott, s ezt mindenki várta.) hátulról mellbe 'alattomosan' . . . hogy az nem igaz! A non plus ultra kifejezése. — Olyan sok, nagy, érdekes,. buta stb., hogy az nem igaz! Hogy oda ne rohanjak! Gúnyos csodálkozás: Képzeld, Nagyék Olaszországba utaznak! — Hogy oda ne rohanjak! Ide figyelj! Megszólítás helyett, vagy puszta töltelékszóként Ki figyel oda? 'Nem kell vele törődni! Nem fontos !' Kopj le! 'Menj innen !' Lapozz egyet! 'Hagyj békén !' Le fog esni! — amikor valami éppen leesett Légy erős, hogy . . . 'Tudd meg, hidd el, hogy . . .; Tévedsz, mert . . .' — Állítólag lesz fizetésemelés! — Légy erős, hogy a főnök most is fog kapni, de mi nem. Majd rajzolok! Gúnyos visszautasítás. — Adj kölcsön egy tollat! — Jó, majd rajzolok egyet! Még egy dobásod van! — sikertelen próbálkozás, tévedés esetén Még mit üzensz? — ha valaki sokat beszél, veszekszik, a másik pedig tudatni akarja vele, hogy fütyül rá Mi a hasfájása? 'Mi baja? Mit akar? Mi a kifogása, ellenvetése?' Mindenem nem lehet! — ha valaki többfélét kér egyszerre: Van egy kis kávéd? — Van. — De cukrot is adj, mert mindenem nem lehet! Minek örülsz? 'Miért nevetsz? Miért van jó kedved?' Mit érzel ilyenkor? — csúfondárosan, e helyett: Megbolondultál? Mondok neked valamit! Mondjak valamit? — közlés előtti álfontoskodás Ne izgasd fel magad! 'Ne örülj, Ne gondolj semmi jóra, kedvezőre !' Új zuhanyozót kapunk. — Egyelőre nem működik, ne izgasd fel magad! Ne játszd meg magad! 'Ne tégy úgy, mintha . . .' Ne szórakozz! 'Ne bosszants !' Neked nem osztottak! 'Te ne szólj bele !' Nem az én asztalom! 'Nem az én dolgom, hatásköröm.' Nem élem túl! — túlzó tetszésnyilvánítás Nem érdekel a nyomora! 'Nem törődöm vele ! Semmi közöm hozzá !' Nem érdekes! 'Nem fontos ! Nem kell !' Nincs gyereknap! — ha a fiatalabb sokat beszél, fontoskodik Nincs mese! 'Nincs vita, ellentmondás, hiába minden' Ott a helyed! 'Okvetlenül menj el oda !' Rakd a zsebembe, otthon kiválogatom ! — ha valaki sokat beszél, veszekszik, s a másik meg tudatni akarja vele, hogy fütyül rá sínváltó a reptéren 'csavargó, munkakerülő' Sok a szöveg 'Ne beszélj (en) annyit!' Szívjon, szippantson fel az ég! 'Vigyen el az ördög !' Szűnj meg! 'Menj innen ! Hagyd abba !' Tegnap még semmi baja sem volt! — ha valaki szokatlanul viselkedik
Tudod, hogy hogy van ez! — az egyetértés, a kölcsönös tájékozottság formulája Úszni mész? — (gúnyosan) Nem, úszni megyek. Boros Tiborné