Mennyit érnek a magyar fakitermelők?

Mennyit érnek a magyar fakitermelők? Beszámoló a XXIII. Nemzetközi Fakitermelő Versenyről (Gólya János, Soproni Egyetem Erdőhasználati Tanszék) A fakitermelők XXIII. világversenyét 1998. május 18-24. között Ausztria rendezte Gmunden, St. Georgen és Ried helyszíneken. 1. Előzmények A Magyar Fakitermelő Válogatott minden eddiginél kedvezőbb szponzori ajánlatot kapott az Andreas Stihl Kft.-től, így a február 23-27. között Sopronban megrendezett válogató edzés után - a kiválasztott három versenyző és egy tartalék - szinte gondtalanul készülhetett a versenyre. A csapat körüli teendőket (edzések szervezése, irányítás stb.) hagyományosan a Fakitermelési Munkakultúra Alapítvány végezte. A februári válogató edzésre 27 fő kapott meghívót, közülük azonban csak 11-en (ebből öten 1-2 éve végzett fiatal szakmunkások) éltek a lehetőséggel, hogy összemérhessék tudásukat a válogatottba való bekerülésért. Kontra László (Kiskunsági Nemzeti Park) technikai vezető és Gólya János (Soproni Egyetem) csapatvezető irányításával április második és május első felében Kormos Gyula miskolci, Kozák András hajdúdorogi és Tóth József soproni versenyzők, valamint Almási Ferenc piliscsabai tartalékversenyző vettek részt a Tanulmányi Erdőgazdaság Hegyvidéki Erdészeténél és Tanpályáján - optimális körülmények között - folytatott felkészítő edzéseken. A három versenyző és a csapat két vezetője május 18.-án utazott el nagy reményekkel a csodálatos fekvésű ausztriai Gmundenbe. 2. A résztvevő országok A XXIII. Nemzetközi Fakitermelő Versenyen minden eddiginél több (28) ország fakitermelői vettek részt. Ezek a következők voltak: Ausztria, Belgium, Belorusszia, Brazília (1 fő), Bulgária, Chile (1 fő), Csehország, Dánia, Észtország, Finnország, Hollandia, Honduras, Horvátország, Kanada, Lengyelország, Lettország, Liechtenstein, Magyarország, Nagy-Britannia, Németország, Norvégia, Olaszország, Oroszország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Svédország és Svájc. 3. A rendezvény programja Május 18.-án - a csapatok megérkezését követően - az Orti Erdészeti Szakiskolában történt meg a rajtszámok kisorsolása. A számokat 6-8 cm átmérőjű fakorongokra festették, és a korongokat (rajtszámmal a falnak fordítva) egy deszkafalon helyezték el. A versenyzők nyílpuskával lőttek a nekik tetsző korongra, amelynek a számát kapták meg rajtszámként.

2

Május 19.-én délelőtt rövid kirándulást tettek a résztvevők a Salzkammergut festői vidékén, ezután pedig a St. Georgen közelében lévő döntési versenyhelyszínnel és a döntendő fákkal ismerkedtek. A látványos ejtőernyősugrásokkal tarkított megnyitó ünnepséget Gmunden város főterén tartották, majd rövid hajókirándulásra vitték a csapatokat. A Toscana kastélyban tartott esti fogadást és vacsorát látványos tűzijáték követte. Május 20.-án jó körülmények között bonyolították a döntést St. Georgen mellett, amit a város főterén tartott ünnepség és eredményhirdetés követett, népi felvonulással, fúvószenekarokkal és hatalmas robajú díszlövésekkel kísérve. A szerelés, kombinált darabolás és lánckímélő darabolás versenyszámokat május 21.-én, Gmunden város főterén bonyolították. A kora délutáni hatalmas felhőszakadás miatt ezen számok eredményhirdetésére este, a Toscana kastélyban került sor. Május 22.-én szakmai kiránduláson vettek részt a csapatok, ahol a kötéldarus közelítés mellett helikopteres faanyagközelítést is láthattak. Délután Geinberg gyógyfürdőjében frissíthették fel magukat a versenyzők, miközben a csapatvezetők a versenyek jelenéről és jövőjéről tanácskoztak. Ezt követően került sor a Ried-i vásár és a vásár területén előkészített gallyazófák megtekintésére. A napot a vásár területén berendezett hatalmas sörsátorban (magyar pincérek felszolgálása mellett) zárták a résztvevők. Május 23.-án rendezték a Ried-i vásár területén a gallyazás versenyszámot, amelyet a versenyszám és az összetett verseny eredményhirdetése követett, majd ismét ejtőernyősugrások és a hagyományos kanadai „Favágó-show” színesítették a programot. A záróbankettre és a gálaműsorra Gmundenben, a Toscana kastélyban került sor. A résztvevők május 24.-én utaztak el a XXIII. Nemzetközi Fakitermelő Versenyről. 4. Eredmények Döntés: 1. 2. 3. 31. 32. 38.

van Kampen, John Essenstam, Arjan Gerza, Miroslav .............................. Kozák András Kormos Gyula Tóth József

Hollandia Hollandia Csehország

657 pont 655 pont 653 pont

Magyarország 609 pont Magyarország 608 pont Magyarország 603 pont

92,7 % 92,5 % 91,8 %

Megjegyzés: A magyar versenyzők pontszámát követő %-érték a versenyző helyzetét mutatja az első helyezett pontszámának százalékában.

Gallyazás: 1. 2. 3. 58. 66. 67.

Kurki, Vesa Gstühl, Sigmund Kjaer, Per .............................. Kozák András Tóth József Kormos Gyula

Finnország Liechtenstein Dánia



77,4 % 65,4 % 65,4 %

3

Szerelés: 1. 2. 3. 26. 40. 62.

Ranner, Hans Ausztria van Kampen, John Hollandia van Bysterveldt, Hugo Hollandia .............................. Kozák András Magyarország Tóth József Magyarország Kormos Gyula Magyarország

116 pont 116 pont 110 pont 96 pont 89 pont 73 pont

82,8 % 76,7 % 62,9 %

Kombinált darabolás: 1. 2. 3. 58. 66. 74.

Ranner, Hans Pedersen, Lars Engeli, Ernst .............................. Kozák András Kormos Gyula Tóth József

Ausztria Dánia Svájc



74,2 % 58,2 % 47,4 %

Svájc Lettország Ausztria Magyarország

222 pont 219 pont 217 pont 215 pont

96,9 %

Magyarország 180 pont Magyarország 71 pont

81,1 % 32,0 %

Lánckímélő darabolás: 1. 2. 3. 4. 32. 77.

Engeler, Claude Edmunds, Krisans Stocker, Hermann Tóth József .............................. Kozák András Kormos Gyula

Egyéni összetett verseny: 1. 2. 3. 35. 56. 64.

van Kampen, John Essenstam, Arjan Kurki, Vesa .............................. Kozák András Tóth József Kormos Gyula

Hollandia Hollandia Finnország


Magyarország 1365 pont 87,6 % Magyarország 1283 pont 82,4 % Magyarország 1149 pont 73,8 %

4

Csapatverseny: Helyezés 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9. 10. 11. 12. 13. 14. 15. 16. 17. 18. 19. 20. 21. 22. 23. 24. 25. 26. 27. 28.

Ország Pontszám 1996. Hollandia 4565 2. Ausztria 4543 3. Finnország 4443 4. Svájc 4398 7. Svédország 4390 1. Németország 4373 15. Dánia 4319 20. Románia 4294 6. Észtország 4203 10. Liechtenstein 4149 11. Lettország 4148 18. Norvégia 4080 16. Csehország 4038 9. Nagy-Britannia 3964 19. Szlovákia 3953 12. Belgium 3951 14. Olaszország 3877 21. Magyarország 3797 8. Horvátország 3782 -. Lengyelország 3742 5. Szlovénia 3592 -. Oroszország 3574 13. Bulgária 3279 23. Kanada 3219 17. Belorusszia 3181 24. Honduras 1729 -. Brazília 595 (1 fő) -. Chile 534 (1 fő) -.

1995. 11. 5. 10. 3. 1. 8. 2. 15. 14. 9. 18. 7. 6. 12. 16. -. 19. 13. -. 4. -. 17. -. -. -. -. -. -.

1994. 15. 1. 5. 13. 2. 3. 14. 4. -. 10. 16. 6. 7. 11. 9. 18. 20. 8. -. 12. -. 17. -. -. 21. -. -. -.

1993. 4. 6. 5. 2. 1. 12. 3. 7. -. 13. 20. 9. 8. 15. 10. 17. 18. 11. -. 16. -. 14. 22. 19. -. -. -. -.

1991. 3. 12. 1. -. 10. 13. 2. 9. -. -. -. 5. 11. 8. 11. -. -. 7. -. 6. -. 4. -. -. -. -. -. -.

Az egyes országok ez évi helyezését követően, összehasonlításképpen feltüntettük az utóbbi öt versenyen elért helyezéseket is.

5. Értékelés A fakitermelés időjárásfüggő munka, ezért a versennyel kapcsolatban is mindig szólni kell a természeti körülményekről. Nos - a két korábbi versenytől eltérően - Ausztriában ideálisnak bizonyultak a feltételek. Ez elsősorban a legfontosabb versenyszámra, a döntésre vonatkozik. Szinte teljes szélcsendben, kellemes hőmérsékletben lehetett dönteni. Ez meg is látszott az eredményeken. A csapateredmény szempontjából azt szoktuk mondani, hogy - mivel az elérhető max. pontszám a döntésnél 660 pont - három 600 feletti ponteredménnyel már nyugodt lehet a csapat. A mi versenyzőink a mezőny első harmadában, egymáshoz időben elég közel döntöttek, és az elért pontszámaik (609, 608 és 603) megnyugtatóan hatottak a csapatvezetésre. Örömünk akkor szállt el, amikor estére kiderült, hogy a 80 fős mezőnyből 38-an döntöttek 600 pont felett! Ez egyrészt a kedvező időjárásnak köszönhető, másrészt pedig annak, hogy szinte majd minden ország versenyzői „megtanultak” dönteni. Nincs már titkos fogás, amit csak néhány ország versenyzői ismernek, és a kellő gyakorlás eredményeképpen rendkívül szoros a döntési mezőny is. Ezt mutatja a „Döntés” ábrája, amelyen jól látható a kiegyenlítődés, és az

5

is, hogy a jó eredmények ellenére a magyar versenyzők bizony csak a mezőny közepe felé helyezkednek el. Az időjárás mindössze egyszer okozott riadalmat a versenyen, amikor a Gmunden főterén zajló szerelés, kombinált darabolás és lánckímélő darabolás versenyszámok bonyolításánál felhőszakadás zavarta meg a menetrendet. Az addig zsúfolt főtér pillanatok alatt kiürült, a pályán lévő versenyzők és bírók pedig heringek módjára zsúfolódtak be a néhány sátortető alá. Versenyzőink közül ekkor már csak Kozák András darabolásai voltak hátra, de semmiképpen nem mondható, hogy az átvonuló eső befolyásolta volna magát a versenyzést. Okvetlenül meg kell említeni a nagy közönség előtti szereplés befolyásoló hatását. Más országokhoz hasonlóan (és Magyarországtól eltérően) Ausztriában is „fontos ügy” a fakitermelők szereplése. A verseny szinte minden mozzanatát tömeges - és a média által megfelelően szított - érdeklődés kísérte. Ez bizonyos versenyzőkre stimulálólag hat, másokat viszont gátol képességeik teljes kibontakoztatásában. Hosszú évek tapasztalata alapján elmondható, hogy a versenyzők többsége edzéseredményeinek 70-75 %-át tudja hozni a versenyen. A későbbiekben ismertetésre kerülő holland sikerek egyik titka állítólag az, hogy náluk évente több, vállalatok közötti és regionális versenyt rendeznek. Így a versenyzőik hozzászoknak a „lámpalázhoz”, és nem a nemzetközi versenyen találkoznak először a nagy nézőközönséggel. Mi magyarok, szűk „családi” körben tartjuk edzéseinket, hiszen alig van, aki kíváncsi tevékenységünkre. Az utolsó soproni edzéshéten, a versenyzőinket meglátogató szakembercsoport előtt tartott „bemutatónk” gyászosan sikerült, amit „rossz főpróba - sikeres előadás” szlogennel magyaráztunk. Be kell azonban látni, hogy fakitermelőink nem színpadra termettek, ezért nagy szükségük lenne arra, hogy minél gyakrabban ismerkedjenek a „szereplés” érzésével. Mint említettük, az egészséges lámpaláz lehet stimuláló hatású is. Ezt bizonyítja, hogy a későbbi világbajnok a gallyazását követően remegő kezével alig tudta aláírni a jegyzőkönyvet, de olyan eredményt produkált, amivel megnyerte az egyéni összetett versenyt. A közönségről még csak annyit, hogy jellemző a hazai „érdeklődésre” jellemző, hogy a magyar határtól alig 280 km-re rendezett versenyen mindössze háromtagú magyar szurkolótábor (tartalékversenyzőnk, az ő felesége és egy, a csapatba be nem jutott fakitermelő) biztatta versenyzőinket. A viszonylag jó kezdet (döntés) után a szokásos gyenge szerelésünk következett. Ez látható a „Szerelés” eredményét mutató ábrán. A darabolásoknál megint elképesztően gyermeteg szarvashibákkal nehezítették meg a dolgukat a versenyzőink. Így pl. Kormos Gyula vezetőlemezének orra a kombinált darabolásnál , az alsó vágásból való kivételkor a festett jelzés fölé vágott, Tóth József pedig - ugyancsak a kombinált darabolásnál - a megengedettnél vastagabbra hagyta a korongot. Mindkét eset büntetése 50 pont. Kozák András alsó és felső vágásai nagyon nagy lépcsőkkel találkoztak, így - amint az a „Kombinált darabolás” ábráján látható - az egész csapat a mezőny utolsó harmadába került ennél a számnál. Az előzőket tetézte még Kormos Gyula padlóérintése a lánckímélő darabolásnál, ami az adott rönkre járó 80 pont automatikus elvesztését jelentette. Természetesen nem lehet csak ezekre a tényezőkre kenni a rossz szereplést, de ezek amatőr hibáknak minősülnek. Kozák András ennél a számnál is átlagos eredményt produkált. Üdítő kivétel volt a magyar csapat szereplésében Tóth Józsefnek, a lánckímélő darabolásban elért 4. helyezése. Az egész mezőnyben ő vágott a legprecízebben (5,1 mm-es ill. 5,3 mm-es átvágatlan rész), és csak a

6

vágás merőlegességétől 1° 30’-cel eltérőre bemért vágásszöge miatt került a negyedik helyre. Három versenyzőnk szélsőséges szereplése jól látható a „Lánckímélő darabolás” ábráján. Jellemző a csapat darabolások utáni elkeseredésére, hogy az esti eredményhirdetésre se videokamerát, se fényképezőgépet nem vittünk, így nem tudtuk megörökíteni, amikor az első hat helyezett között Tóth Józsefet is dobogóra szólították, és szép serleggel ajándékozták meg. A gallyazás, amely szintén nem tekinthető „magyar” számnak egészen szokatlan volt számunkra, mert természetes lucfenyő törzsekbe befúrt, esztergált bükk seprűnyelek képezték a gallyakat. Erre - a már említett jó feltételeink között sem tudtunk felkészülni, ezért versenyzőink rendkívül lassúak és pontatlanok voltak. Harmatos teljesítményünket jól tükrözi a „Gallyazás” ábrája. Összességében versenyzőinkről a következők állapíthatók meg: Kormos Gyula újoncként került a csapatba az Almási Ferenccel vívott szoros küzdelem után. Az Ausztriában elért eredményei azonban - a döntés kivételével - nagyon gyengék voltak, szinte minden számban a mezőny végén foglalt helyet. Mivel ő itthon rutinos, nyugodt, jó fakitermelőnek számít, a versenyteljesítménye azt mutatja, hogy a magyar fakitermelés színvonala messze elmarad a nemzetközi élmezőnytől. Kozák András teljesítménye viszonylag egyenletesnek mondható, de sajnos egyenletesen gyenge átlagosnak. Ő jó csapatember lenne, ha lenne mellette még két olyan kiemelkedő képességű húzóember, mint amilyen Roznik László vagy Kollár István volt. Nemcsak Kozákra vonatkozik, de itt említendő meg, hogy a magyar fakitermelők a mindennapi munkájukban teljesen más körülmények (lombos állományok) között dolgoznak, mint a skandináv vagy nyugat-európai társaik, akik egész évben fenyőt vágnak. Ennek hátránya leginkább a gallyazásnál mutatkozik meg, amelyet viszont a nemzetközi versenyeken nagy súllyal értékelnek. Tóth József igen jó képességű fakitermelő, de versenyeredményei rendkívül rapszodikusak: jó döntés, átlagos szerelés, katasztrofális kombinált darabolás, majdnem győztes lánckímélő darabolás és nagyon gyenge gallyazás. A gallyazásnál a nemzetközi versenyeken általában két-három embert indítanak egyszerre, és - mint néhány más versenyzővel - Tóth Józseffel is előfordult, hogy a közös startjelre nem figyelt oda, ezért csak akkor indult el, mikor a többiek már két-három ágat levágtak. Talán az ebből eredő idegességének tudható be, hogy (a gyenge időeredmény mellett) három bevágást (törzssérülést) is megállapítottak nála. Az „Egyéni összetett” eredményeket mutató ábrán látható, hogy három versenyzőnk közül Kozák András átlagosat produkált, Tóth József és Kormos Gyula pedig - az említett különböző okokból - igen gyengén végzett. A magyar csapat eredménye - a bíztató kezdet után - végül tehát nagyon harmatosra sikeredett, és nehezen minősíthető, különösen, ha arra gondolunk, hogy az 1993-as svájci versenyen elért 11. helyezés után már mélypontról beszéltünk. A „Csapatverseny” ábrán láthatóan, szinte minden „fontos” ország megelőzött minket, és a 18. helyezés erősen felejthető egy olyan múltú ország esetében, mint Magyarország. Mert Magyarország volt az egész versenysorozat elindítója, az egyetlen olyan ország, amely eddig minden versenyen részt vett, és amely - a mostani gyászos eredményt is beszámítva még mindig az ötödik legeredményesebb az eddigi versenyeken megjelent 38 nemzet között.

7

Az egész ausztriai versenyre az osztrák-holland párviadal nyomta rá bélyegét. Mindkét csapat az utóbbi évtizedben fejlődött fel az élmezőnyhöz, most azonban - az osztrák vendéglátók nagy bánatára - a hollandok taroltak. Döntésben megszerezték az első és második helyet, szerelésben a második és harmadik helyet, egyéni összetettben az első és második helyet és természetesen a csapatgyőzelmet. Az osztrákok szerelésben és kombinált darabolásban értek el első helyezést, lánckímélő darabolásban pedig harmadikat. Csapatuk így második lett. Aranyérem jutott még a svájciaknak lánckímélő darabolásban, és a jól hajrázó finneknek, gallyazásban. Csapatban a finnek lettek a harmadikok. A hollandok mellett ezüstöt vihettek haza a dánok, a lettek és a liechtensteiniek, bronzot pedig az osztrákokon és a hollandokon kívül a csehek, dánok és a svájciak. Csapatban is jók voltak a 4. helyre befutó svájciak, akik - a vezetőikkel folytatott beszélgetések szerint nagyon komolyan veszik a versenyeket és rendkívül tudatos utánpótlás-neveléssel készülnek a jövőre. Meglepő, hogy az utóbbi évtized svéd sikeremberei egyetlen érmet sem szereztek, és csapateredményük is csak az 5. helyhez volt elég. Hozzánk hasonlóan, nagyon erősen visszaestek a - korábban ugyancsak szebb napokat látott - lengyelek. 6. Következtetések Általában nincs értelme a „mi lett volna, ha...” típusú elemzéseknek, de abból a szempontból érdemes tanulmányozni az elért eredményeket és az elkövetett hibákat, hogy a jövőre nézve okuljunk belőlük. Megvizsgáltuk tehát, hogy a győztesek teljesítményéhez képest hol helyezkedik el a magyarok teljesítménye. Ezt ábrázoltuk a „Magyarok százalékos teljesítménye a győzteshez képest” c. ábrán. Látható, hogy döntésben viszonylag jók vagyunk, lánckímélő darabolásban - a padlózás kivételével - szintén nem rossz a helyzet, viszont mind a gallyazás, mind a szerelés, de elsősorban a kombinált darabolás fejlesztendő terület. Mivel azonban az egyes versenyszámok különböző súlyúak (döntés =660 pont, gallyazás ≈440 pont, szerelés ≈120 pont, kombinált darabolás ≈200 pont, lánckímélő darabolás ≈250 pont) érdemes megnézni, hogy az elvesztett pontok hogyan alakulnak ezen súlyozás figyelembevételével, hiszen a verseny összessége a fontos. A vesztett pontokat a versenyszámok lehetséges pontszámaival súlyozva, a „Magyarok súlyozott vesztett pontarányszázaléka” c. ábrához jutottunk. Eszerint egy kissé másként fest a helyzet. Az ábra értelmezéséről egyszerűsítve az mondható el, hogy minél magasabb egy versenyszám oszlopa, annál több a tennivalónk annál a versenyszámnál. Ismét megállapítható tehát, hogy az igen fontos döntési számban viszonylag jók vagyunk. A szerelésünk ugyan átlagosan gyenge, de ez láthatóan nem jelent nagy hátrányt a verseny összességét tekintve. Kombinált darabolásban szintén van tennivalónk, de nem tragikus a helyzet. A lánckímélő darabolásnál világosan kitűnik, milyen fontos a padlózás elkerülése, hiszen egy ilyen hiba nagy kihatással van az egész versenyeredményre. Szándékosan hagytuk utoljára a gallyazást, mert az elemzés szerint itt van a legnagyobb probléma. Már utaltunk arra, hogy mi magyarok nem olyan körülmények között dolgozunk,

8

mint az európai többség. Íme itt a bizonyíték, hogy a legnagyobb veszteséget a gallyazásnál szenvedjük el, amit pedig az utóbbi 10 évben - főleg a skandinávok nyomására - igen nagy súlyú versenyszámmá léptettek elő. A cseres-tölgyesben vagy hazai nyárasban dolgozó fakitermelőink pedig lucfenyő vagy seprűnyelekkel teletűzdelt fatörzs gallyazását csakis az edzéseken tudják gyakorolni, ha megteremtjük ehhez a feltételeket. Reálisan tehát nekünk magyaroknak csak akkor lesz esélyünk, ha elérjük azt, hogy a Magyar Fakitermelő Válogatottba bekerült emberek nagyon sokat gyakorolhassanak versenyszerű körülmények között. Szakmailag tudjuk, mit kell tenni és hogyan kell gyakorolni, ismerjük a versenyzéshez szükséges fogásokat és apró praktikákat. Az eredmények eléréséhez azonban - a megfelelő emberanyagon kívül - pénz is kell. Nem a versenyzők vagy a szakvezetők dotálásához, hanem a gyakorlások lebonyolításához. A hollandok példája irányadó lehet számunkra, hiszen Hollandia sem tartozik a magas erdősültségű országok közé, a rendszeres hazai versenyszervezésekkel (pénz!!) azonban fel tudtak hozni olyan embereket, akikkel pl. az azóta megrendezett müncheni Interforst erdészeti kiállításon a látogatók úgy fényképeztethették magukat, mint az autóversenyzőkkel vagy a futballsztárokkal. A címbeli kérdésre tehát jelenleg az a válasz, hogy nemzetközi összehasonlításban egyre kevesebbet érnek a magyar fakitermelők. Szeretnénk azonban remélni, hogy vannak olyan szakemberek Magyarországon, akik ezzel nem értenek egyet, és meg akarják mutatni, hogy a magyar fakitermelők a jövőben többre is képesek. Várjuk őket! A legközelebbi Nemzetközi Fakitermelő Versenyt Norvégia rendezi 2000-ben.

Mennyit érnek a magyar fakitermelők?

Recommend Documents