Bölcskei Andrea, Mendip Hills ~ Mendips: egy angliai tájról és annak nevérıl. In: Bárth M. János – Bodó Csanád – Kocsis Zsuzsanna (szerk.), A nyelv dimenziói. Tanulmányok Juhász Dezsı tiszteletére. Budapest: ELTE BTK, 2015. 341–347.
Mendip Hills ~ Mendips: egy angliai tájról és annak nevérıl∗ 1. A Mendip Hills ~ Mendips mint tájnév. JUHÁSZ DEZSİ (1988: 9) így határozza meg a tájnév fogalmát: „A tájnév olyan helynév, melynek denotátuma természeti-földrajzi, illetve néprajzi-kulturális, történelmi-társadalmi tényezık hatására kialakult területi egység”. Tágabb értelemben a tájnév terminus alá sorolhatónak ítéli a hegységek, erdıségek, mocsarak neveit is; megjegyzi továbbá, hogy a természeti adottságok által meghatározott területi egységek az idık során közigazgatási egységekké is válhattak, megırizve az eredeti elnevezést (1988: 10). A tájnév jelöltjének földrajzi vagy adminisztratív egység jellegét hangsúlyozza az ENSZ földrajzi névi szakértıi csoportja (az UNGEGN) által összeállított, a földrajzinév-egységesítés legfontosabb szakkifejezéseit összegyőjtı és definiáló terminusjegyzék is (GTSGN., choronym címszó alatt). A fenti ismérvek igaznak bizonyulnak az angol Mendip Hills, a mindennapi nyelvhasználatban inkább Mendips névforma esetében, amely földrajzitermészeti és történelmi-kulturális értelemben jól körvonalazható területi egységet – egy ısidıktıl fogva lakott fennsíkot, dombvonulatot – jelöl, s amely késıbb természet(védelm)i körzet, illetve közigazgatási egység nevévé is vált. 2. A Mendip Hills fontosabb természetföldrajzi jellemzıi. A Mendip Hills fennsík, melynek legmagasabb pontja a Beacon Batch nevő, 325 méteres magaslat, a Brit-szigetek délnyugati részén, Bristol és Bath városoktól délre, Weston-super-Mare és Frome helységek között lényegében nyugat–kelet irányban húzódó természetföldrajzi alakulat, a Bristoli-öbölbe ömlı Severn folyó tölcsértorkolata közelében. A Mendip Hills területét délrıl a mocsaras jellegő Somerseti-síkság, északról pedig a Chew folyó völgye határolja. A fennsík nyugati részén magányos hegyek emelkednek (pl. Bleadon, Crook Peak), a keleti rész pedig lankásan ereszkedik az Avon folyó völgyébe. A Mendip Hills területe közigazgatási szempontból az angliai Somerset megye északi részéhez, ezen belül is több kerülethez, köztük a dombvidékrıl elnevezett Mendip kerülethez tartozik. A Mendip Hills fennsíkot körülvevı jelentısebb települések: a nyugati oldalon Weston-super-Mare; a déli szakaszon Bleadon, Axbridge, Cheddar, Draycott, Westbury-sub-Mendip, Wells és Shepton Mallet; keleten Frome; az északi részen Chewton Mendip, Chew Stoke, Sandford, Banwell és Hutton (MHCAA. 126).
∗
Készült a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíjának támogatásával.
1
A Mendip Hills a legdélebbi a karbon idıszakban keletkezett mészkıfennsíkok közül a Brit-szigeteken. A terület geológiai feltárása során azonban a karbon idıszaknál jóval korábbi földtani események nyomaira is rátaláltak a szakemberek. A dombvidék legrégibb, mintegy 430 millió évvel ezelıtt keletkezett, szilur idıszakbeli vulkanikus eredető kızetei a terület keleti részén a felszínen láthatók. A következı kızetréteget képviselı késı devon idıszaki idıs vörös homokkı 390–365 millió éves lehet. A karbon korai szakaszában, mintegy 360–330 millió évvel ezelıtt, elıbb palás kızetek halmozódtak fel a területen, majd vastag tengeri üledékes mészkıréteg rakódott le; míg a kızetrétegek között kialakuló széntelérek a késı karbonban jöttek létre (l. pl. a Radstock környéki szénmezı). Maga a Mendip Hills mint domborzati forma a korai perm idıszakban, 280 millió évvel ezelıtt a fent említett kızetrétegek felgyőrıdésével keletkezett a herciniai hegységképzıdés során. A karbon idıszaki mészkı felszíne sok helyen mélyen töredezetté lett, s mintegy 220 millió évvel ezelıtt, a triász idıszakban a repedések márgával, valamint dolomittartalmú kızettörmelékkel töltıdtek fel. A triász idıszak vége felé, körülbelül 208 millió éve, az éghajlat nedvesebbé válásának következtében megszaporodtak a földalatti patakok, vízfolyások a területen, melyek aztán kialakították a mai barlangok nagy többségét. A jura idıszak korai szakaszában, mintegy 165 millió évvel ezelıttig, a terület sekély, meleg viző tengerbıl kiemelkedı sziget volt. A tengeri élılények maradványainak megkövesedésével keletkezett oolitos mészkıréteg fıként a fennsík délkeleti részén maradt fenn. A pliocén idıszakban, valamint a földtörténeti negyedidıszak során bekövetkezı eljegesedés eróziós hatása tovább formálta a felszínt, víznyelıket és egyéb jellegzetes karsztformákat hozva létre (LANGSLOW 1998: 7, 19–20; MHCAA. 122). A karbon idıszaki mészkı és a dolomittartalmú kızettörmelék több helyen ólom- és cinkércekben gazdag, melyeket a vaskortól kezdıdıen intenzíven bányásztak. Kisebb vas- és mangánlelıhelyeket is feltártak a területen, valamint másodidıszaki képzıdéső ólom és réz is elıkerült. Kimondottan a Mendip Hills fennsíkra jellemzı ásvány a kloroxifit és a területrıl elnevezett mendipite (LANGSLOW 1998: 7, 20). A területet ma jellemzı idıjárás a Brit-szigetek déli részének általános sajátosságait mutatja: a telek ritkán hidegek, a nyarak lehetnek hővösek és esısek, de melegek, naposak és szárazak is. A fennsík területe jellemzıen csapadékosabb és ködösebb, mint a környezı síkságé. A talaj a legtöbb helyen könnyen kiszáradó, kevéssé termékeny barnaföld; a mészkı felszínre sok esetben savanyú hordaléktalajt fújt a szél. A fennsík jellemzı növénytakarója a hangafüves puszta, a meredek lejtıkön kırissel és hárssal kevert juharerdıket, tőlevelő és bükkfákat, illetve nagyobb füves térségeket találunk. A magasabb növéső jellegzetes növények közé tartozik a területen a pünkösdi szegfő, az erdei gyöngyköles, a napvirág, a lengefő, a madársóska. Az emlısállatok közül jellemzıen elıfordul itt a pele, a denevér; a kétéltőek közül a tarajos gıte; a gerinctelenek közül több lepkefaj, illetve a Mells és a Chew folyó mellékvizeiben a csókarák (LANGSLOW 1998: 7–10; MHCAA. 122).
2
3. A Mendip Hills fontosabb történelmi-társadalmi, néprajzi-kulturális jellemzıi. A terület barlangjaiból elıkerült ıs- és középsı kıkorszakbeli régészeti leletek (fél)nomád, vadászó, halászó, győjtögetı életmódot folytató lakosság jelenlétére mutatnak. 1903-ban a Gough-barlangban bukkantak rá a sziget legrégibb teljes egészében fennmaradt emberi csontvázára, az i.e. 7150 körüli idıbıl való ún. Cheddar Man maradványra. A Mendip Hills fennsíkon található ıstörténeti temetkezési és rituális helyek között kı-, bronz- és vaskori sírhalmok; földsánccal, illetve árokkal és töltéssel elkerített területek találhatók. A fennsík legkülönlegesebb ide vonható emlékei a Priddy-körök, melyek egyediségét az adja, hogy az ún. henge-ekkel szemben a földsánc itt az árkon belül található. A déli kör építési technikájával összefüggésben a szakemberek úgy nyilatkoznak, hogy az a fennsík jellegzetes építményeinek építésmódját lehetett hivatott szimbolizálni. Eszerint a korban a vidékre az egymás közelébe helyezett gerendák közé illesztett lécekbıl létrehozott juhkarámok és a földek határát jelzı, habarcs nélküli terméskı falak jelenléte volt jellemzı, ami a föld vegyes használatára utal. A körök azonos szerkezete talán azt jelképezi, hogy a csoportoknál nagyobb társadalmi egységek inkább együttmőködtek, mint versenyeztek a korban. Úgy tőnik, hogy a történelem elıtti idıkben a Mendip Hills természetes határt képezett több, a környéken élı embercsoport között, amelyek vagy közös használatba vették a fennsík területét (ezt az elképzelést támogatja az új kıkorszakban létrehozott henge-ek jelenléte, amelyek közös szertartási helyszínként szolgálhattak valamennyi környékbeli számára), vagy kisebb-nagyobb küzdelem során felosztották azt, illetve az is lehetséges, hogy idırıl idıre egy-egy embercsoport szerezte meg a fennsík természeti erıforrásai felett a felügyeletet (ezt a nézetet támogatja a vaskori erıdített földvárak jelenléte) (ELLIS 1992: 10–18, 37–39). A régészek úgy vélik, hogy a Mendip Hills területén állandó jelleggel megtelepedett lakosok az új kıkorszakban és a bronzkorban, kisebb mértékben a középkorban és utána is, leginkább önfenntartó kis közösségekben éltek; míg a vaskorban és a római idıszakban a fennsík fıként pásztorkodó, illetve bányászattal foglalkozó lakosságát a dombvidék lábánál fekvı síkság mezıgazdaságra szakosodott települései látták el élelmiszerrel. Míg az új kıkorszakban inkább a síkságon telepedtek meg az itt élık, a bronzkor elején, talán a hımérséklet emelkedésének köszönhetıen, a fennsík felé mozdultak el az állandó települések, majd a bronzkor végén, a fennsíkon lévı földterületek termıképességének lecsökkenése miatt, a lakosság jó része újra a síkságra költözött. A terület számos barlangját a bronzkorban ideiglenes szálláshelyként, illetve a fémmegmunkálás helyszíneként használták. A római korban a mai Charterhouse területén központi irányító szerepet betöltı bányaváros állt, melyben körszínházat is létesítettek. A fennsíkon ekkor épült villákban a bányafelügyelık lakhattak. Az angolszász korszak jellemzı településformája a dombvidék lábánál elhelyezkedı kisebb falvak sora lehetett, amelyek helyzetüknél fogva egyaránt igénybe tudták venni a síkság és a fennsík kínálta megélhetési formákat. A késı középkor jelentıs vásáros helye volt a környéken Priddy falu, míg Mells és Kilmesdom települések a 18. századig
3
kelmekereskedelmükrıl voltak nevezetesek. A bekerítések korszakában a fennsíkon épült tanyagazdaságok az elkövetkezendı századok során hanyatlásnak indultak, többségüket a tulajdonosok fokozatosan feladták (ELLIS 1992: 18–28; MHCAA. 124). A bányászat a bronzkor kései szakaszától fogva fontos gazdasági tényezı volt a fennsík életében. Az ólombányák kiaknázása, részben a fémbıl kinyerhetı ezüst miatt, már a vaskorban jelentıs mértékő volt. A rómaiak, akik szintén korán felfigyeltek a Mendip Hills ólombányáira, elıbb a katonasággal közvetlenül felügyelték a bányászatot és a nyersanyag-feldolgozást, késıbb pedig koncesszióba adták a bányákat. Ekkor az ólom megmunkálása a fennsíkon több, egymástól távol esı helyen történt; megindult továbbá az óntárgyak készítése is. Míg korábban a szurdokokban és kiszáradt folyómedrekben a síkságról a fennsíkra való feljutást biztosító útvonalak domináltak a területen, a rómaiak úgy építették ki a helyi úthálózatot, hogy az a bányaközpontokat szolgálja ki, s lehetıvé tegye, hogy az élelmiszert eljuttassák a bányászoknak, az ólmot pedig elszállítsák az Avon folyó völgyébe. A bányászat a római kor után is folytatódott, bizonyos fokú gazdasági stabilitást nyújtva a terület lakóinak. A fennsíkon ma is látható meddıhányók jó részét már az újkorban halmozták fel, értékes vaskori és római kori régészeti leleteket fedve így el. A 17. század végétıl a bányák hanyatlani kezdtek, a 19. század közepe után pedig befektetık hiányában többségük megszőnt mőködni. A szénbányászat az 1970-es évekig tartotta magát a területen. Az utóbbi idıben jelentısen megnıtt ugyanakkor a kıfejtık produktivitása (ELLIS 1992: 32–37; MHCAA. 125; TODD 1996: 47). A mezıgazdaság alapját a fennsíkon az új kıkorszaktól kezdve a szarvasmarha-, juh- és kecsketenyésztés, valamint az erdı- és vadgazdálkodás jelentette. A fennsíkon a mezıgazdasági mővelés alá vont terület még a középkorban sem volt jellemzı; a majorok kialakulását az is nehezítette, hogy a terület nagy része ekkor királyi erdı volt, illetve az egyház birtokolta. A gabonatermesztés a domboldalakra függılegesen és merılegesen emelt földsáncok által határolt földdarabokon, illetve a meredek lejtıkre merılegesen elhelyezkedı, körülfalazott, négyszögletes szántóföldeken folyt. Az utóbbi elrendezés mellett a gyengén termı földterületek is mővelhetıvé váltak szükség esetén, viszont a juhok szabad legeltetésének lehetısége megszőnt (ELLIS 1992: 28–32; MHCAA. 126). A fennsík legintenzívebben mezıgazdasági mővelés alá vont középsı részén ma terméskı kerítéssel elválasztott szántóföldeket, legelıket találunk. A meredek lejtık a nyári szárazság miatt kevéssé alkalmasak a növénytermesztésre. A déli lejtık alsóbb részein az utóbbi idıben élénk kertészkedés folyik, nagy mennyiségben termelnek epret. Régi kelető a tejelı tehenek tenyésztése a keleti részeken, sövénykerítéssel körbevett legelıkön. A táj nyújtotta lehetıségek sokoldalú kiaknázásának szép példája, hogy a Cheddar település mellett található szurdok barlangjaiban érlelik a népszerő, tehéntejbıl elıállított eredeti cheddar sajtot, melynek készítése legalább a 12. századig nyúlik vissza. Szarvasmarhákat és juhokat inkább a meredek lejtıkön legeltetnek. Mivel a fennsík szélén lévı földterületeket egyre kevésbé használják
4
növénytermesztésre, újabban disznókat tartanak rajtuk a szabadban. Az erdıségekben hagyományos gazdasági tevékenységnek számít a gallyazás, a bánya- és épületfa kitermelése (LANGSLOW 1998: 10–12). A mővelés alól kivont területeken mára erıs cserjésedés figyelhetı meg, az erdık a gallyazás elmaradásával sőrő erdıséggé válnak. A bányavíz levezetése a fennsík keleti részén lévı források kiszáradásával jár. A Mendip Hills fennsík természeti értékeinek megırzésére a terület magasabb, nyugati fele 1972-ben „Area of Outstanding Natural Beauty” (AONB) státust kapott, amely a nemzeti parkokéval azonos fokú védelmet biztosít a táj e részletének. Egy, az 1990-es években indított természetvédelmi program keretében az English Nature elnevezéső társaság kormányzati támogatottság mellett 120 fokozott figyelemben részesítendı ún. természeti területet jelölt ki Angliában, közöttük a Mendip Hills fennsíkot. E területeken a természet megırzését a táj, az élıvilág, a föld használata és a kultúra egységében kívánják megvalósítani a biológiai változatosság fenntartása céljából. A Mendip Hills fennsík ma népszerő kirándulóhely, amelyet különösen szívesen keresnek fel a barlangászok, a barlangi búvárok, de a sziklamászók, a természetjárók és a természettudósok is sok érdekességre bukkanhatnak itt. Az épített környezetet tekintve nevezetesek a fennsík lábánál fekvı falvak 15–16. századi magas tornyú templomai, de sok látogató keresi fel a wells-i katedrálist is. A fennsík lábánál fekvı kisebbnagyobb települések házai jellemzıen helyi, szürke mészkıbıl, doultingi kıbıl, terméskıbıl és vörös törmelékkızetbıl épültek (LANGSLOW 1998: 4–5; www.mendiphillsaonb.org.uk; http://www.mendipcavinggroup.org.uk; MHCAA. 124, 126). 4. A Mendip Hills ~ Mendips névformáról. A Mendip névforma korai történeti adatait EKWALL (1960: 321) és WATTS (2004: 407) helynévetimológiai szótárai részletezıen felsorolják: 1185: Menedepe; 1225: Mendep, Menedup; 1235: Munedep; 1236: Minedepe; 705x12/13. sz., kései 10. sz./1247 k.: Munedup; 1135 k./13. sz.: Munidop; 740x56/1395: (aput) menedip. WATTS a mai Mendip Hills névalak, azaz a hivatalos használatú teljes névforma, amely a Mendip helynév és a modern angol hills ’hegyek, dombok’ többes számú fınév kapcsolata, elsı megjelenését 1610-bıl adatolja. A Mendip névforma eredetét a tudósok különbözıképpen magyarázzák. EILERT EKWALL (1960: 321) szerint a név elsı eleme a walesi mynydd ’hegy, domb’, második eleme pedig esetleg az óangol hop ’völgy’ szóval rokonítható. Azaz a Mendip névforma elıször völgyet jelölt, talán azt a völgyet, amely kettévágja a Mendip Hills fennsíkot, s csak késıbb vonódott át a dombvidékre. VICTOR WATTS (2004: 407) tisztázatlan eredetőnek tartja a tájnevet. Véleménye szerint valószínőtlen, hogy az az ıswalesi *mönïth ’hegy, domb’ és az óangol hop ’völgy’ névrészek összetétele lenne, mivel a második összetevı délnyugat-angliai helynevekbıl nem adatolható bizonyosan, és ez az elem ennyire korán sehol sem redukálódott -ep formájúra az angol helynevekben. Felveti ugyanakkor azt a lehetıséget, hogy a második névösszetevıben az óangol yppe ’kiemelkedı hely, fennsík, plató’ szó kereshetı.
5
A. D. MILLS (2011: 324) részben WATTS véleményét veszi át. Úgy nyilatkozik, hogy a névforma elsı eleme talán mégis az általa keltának mondott *mönïth ’hegy, domb’ szóval azonos. A második összetevıt ugyan alapvetıen bizonytalannak tartja, de, WATTS elképzelésének megfelelıen, összevethetınek véli az óangol yppe ’kiemelkedı hely, fennsík, plató’ szóval. OLIVER JAMES PADEL egy tanulmányában (2013: 16) a brit kelta vagy annál is korábbi eredető angliai nevek között – melyek tipikusan jelentıs természeti objektumokat, így például folyókat, erdıségeket, hegyvonulatokat jelölnek – sorolja fel a Mendip névformát is. ARTHUR COX (1967) pedig a walesi és a cornwalli nyelvek (mindkettı brit kelta eredető) elemeire vezeti vissza a Mendip névformát: Mynydd Eppynt ’kilátó hegyek, ırhely hegyek’. Van továbbá olyan vélemény is, amely a Mendip névforma elsı összetevıjét a brit kelta mened ’mocsaras fennsík’ kifejezéssel rokonítja, a szuffixumnak minısített második elemet pedig – egyes, fent már idézett véleményekkel összhangban – az óangol hop ’völgy’ szó megrövidülésébıl magyarázza. Felmerült a kelta meyn és dyppa szavak összetételébıl való eredeztetés lehetısége is, ’kıgödör’ értelemmel, a Cheddar település melletti beomlott barlangrendszerre vonatkoztatva (http://en.wikipedia.org/wiki/Mendip_Hills#Toponymy). STEPHEN ROBINSON (1992) az óangol moen és deop szavakat véli felfedezni a Mendip névalakban, ’nagyszerő és bámulatot keltı’ jelentést tulajdonítva a névnek. DEREK LANGSLOW (1998: 20) a névforma eredetérıl a fennsíkon folytatott bányászat tárgyalásakor érintılegesen nyilatkozik, s, bár forrásra nem utal, valószínőnek tartja, hogy a név a középkori Myne-deepes ’bányamélységek’ kifejezésbıl származik. Egy újabban felmerült elmélet, amely azt hangsúlyozza, hogy a Britszigeteken a kelta nyelvek megjelenése elıtt a baszkhoz hasonló nyelvet beszéltek, a Mendip névformát a baszk mendi ’hegy’ szóval tartja rokonnak. A kutatók DNS-vizsgálatokkal igazolták ugyan a brit kelták egyes leszármazottjainak (a walesieknek, íreknek) és a baszkoknak a genetikai rokonságát egymással, az azonban a késıbbiekben még tisztázandó, hogy a genetikai hasonlóság kizárólag e népcsoportok között figyelhetı-e meg, vagy a DNS-minták hasonlósága inkább arra vezethetı vissza, hogy a brit keltáknak és a baszkoknak egy, a földmővelés elterjedését megelızıen élt európai nép lehetett a közös ıse (http://en.wikipedia.org/wiki/Mendip_Hills#Toponymy). 5. Összegzés. A Mendip Hills ~ Mendips névforma olyan területi egységet jelöl, amely természeti-földrajzi, történelmi-társadalmi, néprajzi-kulturális tekintetben jól elkülönül közvetlen és távolabbi környezetétıl. Bár a táj természetföldrajzáról, történelmi és társadalmi jelentıségérıl tiszta képet kapunk a szakirodalmi forrásokból, a fennsík nevének eredete a múlt ködébe vész. A legtöbb kutató egyetért abban, hogy a Mendip név összetétel, amelynek elsı eleme a brit kelta (illetve egy abból származó), esetleg a szigeteken a brit keltát megelızıen beszélt nyelv egyik, magaslatot jelölı szava; második összetevıje pedig egy erısen redukálódott, talán óangol földrajzi köznév lehet. Felmerült a névforma egészének kelta elemekbıl való magyarázata is, a földrajzi
6
környezetet leíró jelentés tulajdonításával. A teljes névformát az angol nyelv történeti változataiból eredeztetı magyarázatok a tipológiailag ritkább érzelemkifejezı értékő, illetve gazdaságtörténeti helynevek közé tartozónak mutatják a névalakot. A Mendip névforma felépítése, jelentése a korai modern angol nyelvben mindenesetre már elhomályosult lehetett, ezért kerülhetett a név mellé a hills ’hegyek’ magyarázó elem, amely mára a formális használatú névalak része lett, míg a bizalmas köznyelv a kései földrajzi köznévi kiegészítésbıl csak a többes szám jelét kapcsolja az eredeti névalakhoz. Hivatkozott irodalom COX, ARTHUR 1967. The Etymology of some Mendip place names. MCG Journal. Mendip Caving Group. http://www.mendipcavinggroup.org.uk/sections/upperflood/occpub4.html#1b (2014. 10. 12.) EKWALL, EILERT 1960. The Concise Oxford Dictionary of English Place-Names. Fourth edition. Oxford University Press, Oxford. ELLIS, PETER 1992. Mendip Hills. An Archaeological Survey of the Area of Outstanding Natural Beauty. Somerset County Council website. http://www1.somerset.gov.uk/archives/hes/downloads/HES_MendipAONB.pdf (2014. 10. 12.) GTSGN. = KADMON, NAFTALI ed. 2002. Glossary of Terms for the Standardization of Geographical Names. United Nations, New York. http://unstats.un.org/unsd/geoinfo/UNGEGN/docs/glossary.pdf (2014. 10. 12.) JUHÁSZ DEZSİ 1988. A magyar tájnévadás. Nyelvtudományi Értekezések. 126. sz. Akadémiai Kiadó, Budapest. LANGSLOW, DEREK 1998. Mendip Hills. Natural Area profile. Natural England website. http://www.naturalareas.naturalengland.org.uk/science/natural/profiles%5CnaProfile84.pdf (2014. 10. 12.) MHCAA. = Mendip Hills Character Area Appraisal. Natural England website. pp. 122– 128.http://webarchive.nationalarchives.gov.uk/20140605090108/http://www.naturalengland.org. uk/Images/jca141_tcm6-5522.pdf (2014. 10. 12.) Mendip Hills Area of Outstanding Natural Beauty website. www.mendiphillsaonb.org.uk (2014. 10. 12.) MILLS, A. D. 2011. A Dictionary of British Place Names. First edition revised. Oxford University Press, Oxford. PADEL, OLIVER JAMES 2013. Brittonic place-names in England. In: CARROLL, JAYNE – PARSONS, DAVID N. eds., Perceptions of Place. Twenty-First-Century Interpretations of English Place-Name Studies. English Place-Name Society, Nottingham. ROBINSON, STEPHEN 1992. Somerset Place Names. The Dovecote Press Ltd., Wimbourne. TODD, MALCOLM 1996. Ancient Mining on Mendip, Somerset: A Preliminary Report on Recent Work. British Geological Survey Natural Environment Research Council website. http://www.bgs.ac.uk/mendips/Minerals/Mins_Mines_2.htm (2014. 10. 12.) WATTS, VICTOR 2004. The Cambridge Dictionary of English Place-Names. Cambridge University Press, Cambridge.
7
Wikipedia: Mendip Hills. http://en.wikipedia.org/wiki/Mendip_Hills (2014. 10. 12.)
BÖLCSKEI ANDREA
8
