MELLÉKLET Ebben a fejezetben néhány konkrét eljárást mutatunk be kollégáinknak az ötletadás, a megoldás keresésére késztetés szándékával abból a gyakorlati munkából, amelyet Tánczos Ibolya gyakorlatvezető tanítónő az Illyés Alapítvány ösztöndíjasaként A tanulás tervezése és irányítása a nyelvi, irodalmi és kommunikációs nevelési programban (OPI., Bp., 1985.) című munka alapján, a Zsolnaimódszert használva éveken át sikerrel végzett. A tanítónő a pedagógiai programcsomagot 1986 óta tanulmányozta, ismerte és alkalmazta. Ízelítőül pár feladattípus feldolgozását, megoldását mutatjuk be.
1. A köszönés tanítása Azért feltétlenül szükséges, mert a kapcsolatfelvételnek a legelső követelménye. A köszönés tanításán a köszönés nyelvi formáinak megtanítását értjük. Természetesen a gyermekek és gyermekek–felnőttek között használt nyelvi formákra gondolunk: o Jó napot kívánok! o Jó estét kívánok! o Jó reggelt kívánok! o Viszontlátásra! o Kezét csókolom! o Szia! o Szervusz! stb. A nyelvi formák megtanítása mellett nagyon fontos a köszönésre vonatkozó illemszabályok ismertetése, valamint a napi gyakorlatban ezek megtartása. Tehát az illemtudó köszönés gyakoroltatásával a köszönési szokásokat alakítjuk. A köszönésre vonatkozó legfontosabb tudnivalókról röviden. Mikor illik köszönnie egy gyermeknek? o Ha ismerősökkel találkozik, ha megérkezik valahová, vagy távozik valahonnan; o ha szülei, barátai társaságában olyan emberekkel találkozik, akiket csak ők ismernek; o ha valakitől kérni, kérdezni akar valamit, előbb illik köszönni, akár ismerős, akár nem. Például: az üzletben a kiszolgálónak, fizetéskor a pénztárosnak stb. 166
Hogyan kell viszonyulni ahhoz, akinek köszönünk? o o o o
Illik ránézni arra, akinek köszönünk. Ha lehet – és szükséges –, egész testünkkel forduljunk feléje. Köszönés közben egyenesen ülünk vagy állunk. Ügyelni kell arra, hogy akinek köszönünk, az meghallja, észrevegye és meg is értse a köszönést.
Hogyan tanítjuk a köszönést? A köszönés tanítása gyakran kapcsolódik a megszólítás és a bemutatkozás tanításához, vagy ezen szövegtípusok gyakorlásához. A köszönés tanítása három szakaszra bontható: o köszönésre vonatkozó legfontosabb illemszabályok ismertetése; o a nyelvi formák tanulása; o az illemtudó köszönés gyakorlása mindennapi helyzetekben. Gyakorlatok az illemtudó köszönés gyakorlására mindennapi helyzetekben Játsszátok el, mit kell tennetek, ha: o beléptek az osztályba, ahol már néhány osztálytársatok ül. o tanítótokkal találkoztok az iskola folyosóján. o elindultok otthonról az iskolába. o a szomszéd néni jön szembe veletek a lépcsőn. o beléptek a könyvtárba. o az osztálytársatok édesanyjával találkoztok a boltban. o azzal a doktor bácsival találkoztok az autóbuszon, akihez édesanya el szokott vinni, amikor beteg vagy. o hazaindultok a játszótérről, de néhány barátotok még ott marad. Az illemtudó és a hibás köszönés párhuzamos illusztrálása után a tanulóknak dönteniük kell, hogy melyik helyzetet tartják helyesnek. Válaszaikat meg is kell indokolniuk. A tanulóknak a köszönő artikulációjára és hangerejére is figyelniük kell! Az illemtudó köszönést gyakoroltassuk a különböző napszakoknak megfelelően, különböző életkorú személyeknek, valóságos helyzetekben. Spontán helyzetekben a gyermekeket következetesen figyeljük meg, észrevételeinket elemezzük közösen.
167
A köszönés–nem köszönés megállapításakor nem kevésbé fontos a köszönés módjának szakszerű értékelése. Az értékelés vonatkozhat a hangerőre, az artikulációra, a fejhajtásra, a testtartásra, a térközre, egyszóval a nem-verbális kommunikáció fejlesztésére is. A zárkózott, félénk gyermekeknek, akik azért nem köszönnek, mert nem mernek, biztosítani kell a fokozatos felzárkózást. A figyelmetlenségből, nyegleségből adódóan nem köszönő gyermeket mulasztása alkalmával önelemzésre kell késztetni. A túl hangosan vagy motyogva köszönő gyermeket a tanítónak sorozatosan figyelmeztetnie kell, hogy köszönéskor középhangerővel beszéljenek, hogy vigyázzanak az artikulálásra, a fejhajtásra, a testtartásra és a térközre. A visszaköszönés tanítása A visszaköszönés tanítása azért szükséges, mert a tanuló gyakran kerül a viszszaköszönő szerepébe: o ha nem veszi észre az ismerős felnőttet, és az reá köszön; o ha ismeretlen felnőtt szólítja meg; o ha elfelejt köszönni egy ismerős felnőttnek. Mindenkinek, még az ismeretlen gyermeknek is vissza kell köszönnie, és ezt kell tennie akkor is, ha haragszik valakire. A visszaköszönő szerep felismerésének, a helyes nyelvi forma kiválasztásának, a hangerő szabályozásának a gyakorlása szükséges. A visszaköszönést valóságos helyzetekben és helyzetgyakorlatokban gyakoroltathatjuk. Azokat a tanulókat, akik nem szoktak köszönni (visszaköszönni), a tanító figyelmeztesse a visszaköszönésre! Ha egy tanulótársának vagy tanítójának nem köszön a tanuló, a tanító előköszönéssel késztesse a visszaköszönésre. A társainak fölényesen köszönő tanulóval meg kell ismételtetni a köszönést a helyes nyelvi sémák alkalmazásával és halk hangerővel.
2. A bemutatkozás tanítása Legelső lépésként meg kell tanítanunk a kisdiáknak a családnév (vezetéknév + utónév) fogalmát. Szoktatnunk kell arra, hogy megfelelő alkalmakkor hogyan használja. Tudatosítanunk kell a becenév, gúnynév fogalmát is. Az alábbiakban olyan eljárásokat mutatunk be, amelyeket kollégáinknak is ajánlunk ötletadás szándékával.
168
A név tanítása történhet az alábbi eljárásokkal: a) Minden gyermeknek egy-egy névjegykártyát adunk a gyermek teljes (hivatalos okiratokban szereplő) nevével. A gyermek neve nyomtatott betűkkel szerepeljen a névjegykártyákon (például: Antalfi Anikó). Minden gyermek megkapja a saját névjegykáryáját. „Elolvassa” többször is a nevét. Az összekevert névjegykártyák közül a gyermek kikeresi a sajátját. b) Írásvetítőről vagy tábláról „névfelismerés”. Rávezetjük tanulóinkat arra, hogy minden személynévben van vezetéknév (családnév) és utónév (keresztnév). c) Didaktikus játékok a család- és utónév felismerésére, megkülönböztetésére o Csak a vezetékneveket olvassák le a névjegykártyákról, a meséskönyvek fedőlapjáról. o Csak utónevek megnevezése. o Vezetéknév és utónév társítása. o Családnév-adás állatoknak úgy, hogy valamilyen jellemző tulajdonságukat fejezze ki. Például: (Ravaszdi) Rudi – róka (Tüskéshátú) Sámuel – sün (Gyáva) Elemér – nyúl (Hosszúlábú) Gedeon – gólya (Bölcs) Dániel – bagoly o Egymás megszólításának gyakorlása csak utónévvel. o Kapcsolatfelvétel és üzenetközvetítés összekapcsolása. Például: – Szólítsd meg az egyik társadat! Mondd meg neki, hogy beszélni szeretnél vele! – Figyelmeztesd a barátodat, hogy leesett a zsebkendője! – Szólítsd meg egyik társadat! Kérj tőle egy ceruzát! o
A névnapok megkeresése a naptárban.
A becenév tanítása o A gyermekekben tudatosítani kell, hogy az utónevek alapján saját és mások nevéhez több becenév tartozhat. A tanítás során lehetőség van a névre vonatkozó ismeretek gyakorlására, a becenév és a gúnynév közötti különbségek felismertetésére. o Az utónevek és becenevek egyeztetése. o Rossz feladatmegoldás javítása. o A gyermekek becenevei: tisztázni a becenév és gúnynév közötti különb169
séget. o Becenevekhez illő utónevek kikeresése. Például: Írd egymás mellé az egymáshoz tartozókat! Katica Annuska Gyurka György Gyuri Katóka Anna Kati Ancsa Katalin Nusi Gyurkó o Megbeszéljük, hogyan lehetne még ezeknek az utóneveknek a viselőit becézni. Azt is, hogy azok a becenevek, amelyek nem közvetlenül az utónévből származnak, és nem is gúnynevek, azok kedveskedő becenevek. Ilyenek például: Buba, Babi, Bogár, Öcsi stb. A tanító mintaadással, feladatok megoldásával és ne szóbeli közléssel tanítsa meg a szükséges ismereteket! A tanító soha ne gúnyolódjon, ne használjon gúnynevet! Ügyeljen arra, hogy a gyermekek se tegyék ezt. Ha efféle hiba előfordul, javíttassa a hibázó gyermekkel a megszólítást! A bemutatkozás tanítására akkor térhetünk rá, amikor a gyermekek a névjegykártyáktól elszakadva is jól ismerik a teljes nevüket, annak részeit. Az alapvető illemszabályok ismertetése után változatos gyakorlatokat végzünk annak tisztázására, hogy mikor kell egy gyermeknek bemutatkoznia. A bemutatkozás nyelvi formái: Barabási Zoltán vagyok. A nevem Péterffy Tünde. Vass Józsefnek hívnak. A bemutatkozás gyakoroltatása Döntsd el, mikor kell bemutatkoznod! 170
o Felhív valaki telefonon. o A barátodhoz mész játszani, és találkozol a barátod szüleivel, akiket nem ismersz. o A vonaton olyan fülkébe lépsz be, ahol már ül valaki. o Felszólítanak, hogy mutatkozzál be. o Szüleidhez vendégek érkeznek, akiket nem ismersz. o Valakitől az utcán meg szeretnéd kérdezni, hogy mennyi az idő. o Nyaraláskor ismeretlen gyermekekkel kerülsz egy szobába. o A postán bélyeget akarsz vásárolni. Döntsd el, helyesen tette-e, hogy bemutatkozott! o Kinga belép a boltba. Odamegy a pulthoz. – Jó napot kívánok. Simon Kinga vagyok. Kérek egy liter tejet. o Pál Orsolya találkozik a nagyapjával és annak a barátjával. – Kisunokám! Mutatkozz be a barátomnak! – Pál Orsolyának hívnak. o Cserei Botond egy sátorba került három idegen fiúval. – Szervusztok! Cserei Botond vagyok! o Bálint Attila telefonál. – Jó napot kívánok! Bálint Attila vagyok. Édesapámmal szeretnék beszélni. o Berde Zoltánékhoz ismerősök mennek. – Csókolom! Berde Zoltánnak hívnak. o Ferencz Noémi a könyvtárban: – Csókolom! Ferencz Noéminak hívnak. Állatokról szóló könyvet szeretnék kivenni. o Dali Tímea autóbuszra száll. – Csókolom! Dali Tímea vagyok. Kérek egy jegyet Csíkszeredába. Spontán helyzetekben figyeljük meg a tanulókat, hogy betartják-e a bemutatkozásra vonatkozó legelemibb illemszabályokat minden esetben, vagy csak akkor, amikor tudják, hogy figyelemmel kísérjük őket.
171
3. A megszólítás tanítása A megszólítás legtöbbször kérést, tudakozódást vezet be. Éppen ezért kiegészíthető a köszönés tanításával, és csaknem mindig célszerű együtt gyakoroltatni a kérés, tudakozódás valamelyikével. A nyelvi formák megtanítása mellett nagyon fontos a megszólításra vonatkozó illemszabályok ismertetése, megtanítása, azok betartásának nyomon követése. A megszólítás tanítását a nyelvi formák megtanításával kezdjük. Fontos az udvarias és kedves viselkedés. Kerülendő a durva, fölényeskedő magatartás („Hé, Téglás!”, „Mi van, Gömböc?”, „Figyide, Antalfi!”). Gyermekeknek adott tanácsok: o A legmelegebb megszólítás az, amikor keresztnevükön szólítod meg a rokonaidat, ismerőseidet: „Katika!”, „Marika!”, „Marika néni, kérem szépen!”,”Jancsi bácsi, kérem ...”. o Ha valakinek nem mondod ki a keresztnevét, mert nem tudod, így is szólíthatod: „Kovács néni, kérem…”, „Szabó bácsi,…”. Így nem udvariatlan. o Az iskolában használatos leggyakoribb megszólítások a következők: „Igazgató úr, kérem ...” „Tanító néni, kérem ...” „Tanár úr, kérem ...” A tanítói megszólítás a gyermekek számára példaértékű. A megszólítás szabályai ellen való vétségek illusztrálására és elemzésére alkalmazható párbeszédes gyakorlatok: o Péterkéknél elromlott a villany. Péterke átszalad a szomszédba a villanyszerelő bácsihoz, hogy segítséget kérjen. A kapcsolatfelvétel megtervezése után a gyermekek felkészülnek a jelenet eljátszására. o Rajzórán Kató véletlenül kiöntötte a vizesedényből a vizet. Gyorsan elszaladt a takarító nénihez, hogy kérjen egy feltörlő rongyot. Hogyan köszönt Kató a takarító néninek, hogyan kérte el a feltörlő rongyot? o László el szeretne kérezkedni az utolsó óráról. Hogyan kérezkedik el? o Csengét meghívja a barátnője a születésnapjára. Elmagyarázza neki, hogy hol találja meg az utcát, de Csenge ezt útközben elfelejtette. Egy kislányt lát a járdán, tőle kérdi meg, hol van az az utca. Hogyan veszi fel Csenge a kapcsolatot, és hogyan fogadja az útbaigazítást? A bábukkal eljátszott helyzetgyakorlatokból a gyermekeknek le kell szűrniük, 172
hogy mivel vétettek a szereplők az illemtudó viselkedés, az illemtudó megszólítás szabályai ellen. A végső következtetéseket megelőzi az elemzés. A tanulók a következő kérdésekre válaszoljanak: o Helyes volt-e a megszólítás? o Megfelelt-e a hangerő? o Lehet-e ennél udvariasabban is megszólítani valakit (felnőttet, vagy gyermeket)? o Helyes volt-e a beszélő testtartása? Minden nap más-más helyzetekben figyeltethetjük, elemeztethetjük az illemtudó megszólítás különböző formáit. Ne engedjük, hogy a gyermekek egymás között teljesen mellőzzék, vagy durva formában alkalmazzák a megszólítást! A gyermekekkel játékos gyakorlatokat oldhatunk meg azzal a céllal, hogy ne csak maguk, hanem mások kapcsolatfelvételére is odafigyeljenek. A megszólításra való válaszolást is gyakoroltatnunk kell tanulóinkkal. Megtanítjuk, hogy a kapcsolat felvételét testtartással, tekintettel és szöveggel egyaránt jelezni lehet és jelezni is kell. A válaszolások módjának javítása, illetve az elmaradt válaszolások módjának pótoltatása történik. A megszólításra való válaszolás sémái „Tessék!”, „Igen!”, „Figyelek!”, „Mondjad!”, „Várj egy kicsit!”, „Ne haragudj, most nem érek rá!”, „Hallgatlak...” stb. A gyakorlás mindig élethelyzetekben történik. Következetesen ellenőrizni kell, hogy a megszólításra odafigyelnek-e a gyermekek, hogy a megszólításra adott válasz az illemszabályoknak megfelelő-e.
A tudakozódás tanítása A tudakozódás nem más, mint valamilyen adat, információ, cselekvésmód, tevékenység megismerése érdekében végzett szövegalkotás. Az 1. személy a 2. személytől csupán információt szerez a saját cselekvéséhez. A tudakozódás kiegészíthető a köszönés és megszólítás gyakoroltatásával. Nyelvi formái: o Nem tetszik tudni …? o Meg tudod-e mondani …? o Tessék nekem megmondani …! o Legyen szíves megmondani …! 173
Az illemtudó tudakozódás követelményei a következők: A beszélőnek a hallgató felé kell fordulnia, köszönnie kell, meg kell szólítania, közepes hangerővel, érthetően kell beszélnie! Az információt meg kell köszönnie, majd el kell búcsúznia. A helyzet elemzése a különböző helyzetgyakorlatok során a fentebb felsorolt normák alapján történik. Gyakorlására kitalált vagy valóságos helyzetek egyaránt megfelelők. Gyakorlásként foghatók fel a gyermekek által megfogalmazott, a tanítónak szóló tudakozódó, érdeklődő szövegek is. Lehetőleg olyan helyzeteket teremtsünk a gyermekek számára, amelyekben az életvitelükhöz szükséges ismeretek birtokába jutnak. A tudakozódásra adott választ is meg kell tanítanunk. A figyelmes meghallgatást, az udvarias tájékoztatást, vagy megfelelő ismeretek hiányában a tájékoztatás elhárítását is tanítanunk kell. A kisiskolásnak a tudakozódásra legtöbbször saját maga vagy családja személyi adataival kell válaszolnia, ezért azokra is meg kell tanítanunk. Szakaszai a következők: születési hely és idő fogalmának tisztázása; a születési adatok bemutatása és a születési adatok részeinek tisztázása: melyik városban vagy faluban, melyik évben, hónapban és hányadikán született. A tanító saját születési adataival adhat mintát. Megfigyeltetési szempont: „melyik városban vagy faluban, melyik évben, hónapban és hányadikán születtem.” A születési adatok részeit a gyermekek nevezik meg. Név és születési adatok megfigyeltetése Az írásvetítő (vagy a tábla) képe Hosszú János Fekete Albert Kemény Katalin
Csíkszereda, 1981. december 13. Gyergyószentmiklós, 1928. szeptember 1. Székelyudvarhely, 1958. március 19. stb.
Különböző bábukkal is közöltethetjük a születési adatokat, majd felkérjük a tanulókat, hogy a neveket kössék össze a névnek megfelelő születési adatokkal. A tanulók azt a feladatot kapják, hogy otthon érdeklődjenek a születési adataik iránt. A gyakorlás során a gyermekek minél több teljes és hiányos születési adatot olvassanak. Fedezzék fel, és nevezzék meg a hiányzó adatot, egészítsék ki a hiányos mondatokat. Amikor a gyermekek a saját születési adataikat gyakorolják, célszerű részeire bontani: születési hely, év, hónap, nap. A hiányzó személyi adatok megállapítására a következő gyakorlatokat végeztethetjük: Írjanak a tanulók a hiányos személyi adatok elé h betűt, a teljesek elé t betűt! 174
o o o o
1972. március 24-én születtem Farkaslakán. Szentkirályon születtem 1953-ban. Nagyenyeden születtem 1967. július 12-én. Augusztus 2-án születtem Brassóban.
Csanádi Imre Hónapsoroló című versének olvasása után a tanulók emeljék ki azt a hónapot, amelyikben születtek. Új év, új év! Új esztendő! Hány csemetéd van? Tizenkettő! Jégen járó Január, Fagyot fújó Február, Rügymozdító Március, Április füttyös, fiús. Virághabos, víg Május, Kalász-konyító Június, Kasza-suhintó Július, Aranyat izzó Augusztus, Szőlőszagú Szeptember, Levelet ontó Október, Ködnevelő November, Deres-darás December. Az apa és anya nevének tanítása Az apa és az anya nevének tanítása feltételezi a vezeték- és utónév fogalmának ismeretét. Ez a tanítás kiegészül az anya lánykori nevének tanításával. Az apa és anya hivatalos neve mellett a mintaadásban az anya lánykori neve is szerepel. A gyermekek is (ha tudják) elmondják a szüleik teljes nevét, valamint édesanyjuk lánykori nevét. Ha nehézkesen megy, felkérjük őket az otthoni tudakozódásra. A gyakorlás során a gyermekeknek észre kell venniük, hogy a saját vezetéknevük (általában) megegyezik a szüleik vezetéknevével. Ebben a szakaszban van lehetőség arra is, hogy bemutassuk a gyermekeknek, hogy a nők hányféleképpen viselhetik nevüket (Szabó Jánosné, Szabóné Péterffy Tünde stb.). Az összetartozás felismertetésére a következő feladatot oldatjuk meg: a táblán látható neveket a két oszlopból az összetartozás jegyében kell összekötniük: 175
Tamás János Bálint Attila Magyarósy István Péter András Jakab Amália Szőcsné Balogh Anna
Bálint Mária Magyarósy Istvánné Tamásné Pál Orsolya Jakab Barna Péterné Nagy Judit Szőcs Alpár
Az apa és anya munkahelyének, foglalkozásának a megtanítása is szükséges. Feltételezzük, hogy a gyermekek többféle foglalkozást meg tudnak nevezni. Fontos a foglalkozás és a munkahely közötti különbség tudatosítása. A gyermekeknek csak fel kell ismerniük és szét kell választaniuk a kettőt. Adhatjuk a következő feladatokat: A táblán munkahelyek rajza látható. o A mágneses táblán levő szókártyákból alájuk kell helyezni a megfelelőket. o Soroljuk fel, milyen foglalkozású emberek dolgozhatnak itt! o A különböző foglalkozású emberek milyen munkahelyre mehetnek dolgozni? Munkahely gyárcsarnok iskola iroda farm áruház kórház bolt orvosi rendelő
A tábla képe Foglalkozás neve állatorvos géplakatos vasesztergályos tanító orvos könyvelő ápolónő elárusító
Az eseményelmondás tanítása Gyakoroltatjuk a tanulókkal a szereplők, a helyszínek pontos megjelölését és az események időrendben történő elmondását. Az elbeszélés tanítása kép, képsor alapján Az elbeszélő szöveg készítéséhez megadjuk a gyermekeknek a hely, az idő, a szereplők, az esemény egy részét. A tanítás feltétele, hogy a gyermekek tudjanak a képről állításokat mondani. Fontos az előzmény, az esemény és a következmény fogalmának tisztázása. Meg kell tanítani a tanulókat, hogy a képen látható eseményekhez illeszthető valamilyen előzmény és következmény, és a három szakaszból illeszthető össze a történet. Ezután következik az elbeszélő szöveg alkotásának gyakorlása. 176
Segítjük tanulóinkat a képelemzés irányításával. A gyermekeket Mi van a képen? kérdéssel késztetjük a felsorolásra. Milyen tárgyak, élőlények láthatók a képen? Igéket, mellékneveket, majd utaló szerkezeteket lehet felsorolni a képről. (Például: dühös fiú, kócos hajú fiú, cserepes virág stb.) Az elemzés a képen látható dolgok viszonyára irányul. (Például: az asztal mellett, a fiúk mögött stb.) Állítások gyűjtése: o a szereplők tevékenységéről; o az esemény helyéről; o az esemény idejéről; o az esemény előzményeiről; o az esemény következményeiről; o a szereplők tulajdonságáról. Ezután következik az előzmény és következmény hozzáillesztése a képen látható eseményhez: meghatározzák az esemény helyét, idejét, szereplőit. o Az előzmény és a következmény kitalálása o Az előzmény és a következmény hozzáillesztése a képen látható eseményhez. Ezután önként jelentkező tanuló önállóan elbeszéli az eseményt. A tanító megfigyelési szempontokat ad a „beszédmű” értékeléséhez. Ezek a következők lehetnek: o A történés sorrendjében mondta-e el az eseményeket a meséből? o Közölte-e az események helyét? o A szereplőket indokoltan szerepeltette-e? o Beszéltette-e a szereplőket? o Szükség volt-e erre? Eseményelmondás zörejsorozat alapján úgy történik, hogy a tanulók a zörejsorozatot végighallgatják megfigyelési szempont nélkül. Az elképzelés lerajzolása következik, majd a kitalált történet elmondása. A szöveg pontosításához újból meg lehet hallgatni a zörejsorozat egyik részletét. A szöveg hiányzó vagy pontatlan részeinek tisztázására a tanító a tanulóhoz intézett kérdésekkel segít. Az elbeszélés tanítása közös élmény alapján A szövegalkotás során a tanulók vagy egyszerűen, átrendezés nélkül, az átélés sorrendjének megfelelően mondják el az élményeiket, vagy a felidézett élményeiket átrendezik, és más, kitalált történetbe építik be. Fontos, hogy a gyermekek tudjanak mondatokat alkotni átélt élményeikről. Vigyázzunk, hogy ne váltsanak témát. Az elbeszélő szöveg továbbépítésekor, bővítésekor egymásra kell figyelniük, meg kell tanulniuk civilizáltan érdeklődni! Felhívjuk figyelmüket a társalgásra 177
vonatkozó illemszabályokra. A gyakoroltatás úgy történik, hogy egy önként jelentkező tanuló „elbeszélését” végighallgatják, ezt az elemzés és értékelés követi. Az élmény alapján történő elbeszélés kifejtése o o o o o
Megfelelő körülmény, környezet biztosítása a kötetlen beszélgetéshez. Beszélgetés kezdeményezése témajavaslattal. Egy önként jelentkező gyermek elbeszélésének végighallgatása. Az elbeszélés befejezésekor a gyermekeket kérdezésre szólítja fel a tanító. Ha elakad a pedagógus által kezdeményezett társalgás, a tanító megpróbálja egy-egy kérdéssel továbblendíteni a gyermekeket. Az erőszakos, durva, önző gyermekeket tapintatosan javítjuk, csak kis várakoztatás után hallgatjuk meg őket. Előbb ők hallgassák végig társaikat. A csapongó, témától elkalandozó gyermekeket figyelmeztetni kell a tématartásra és a témaépítésre. A szegényesebb élményvilágú tanulóknak biztosítani kell az elegendő együttes élményt, amiről mindannyian tudnak beszélni. A mesebefejezés tanítása A tanítás feltétele, hogy a tanulók tudják elemezni a hallott szöveget, legyenek képesek a további szereplők, idő, hely, események kiválasztására. A mesebefejezés tanításának lépései o Felolvasunk vagy elmondunk egy meserészletet, amelyből a tetőpont és a megoldás hiányzik. o A tanulókkal megállapíttatjuk a helyszínt, időt, a leglényegesebb eseményeket és a szereplőket. o A tanulók lerajzolják a mese befejezését, majd elmondják saját elképzelésük szerint a hiányzó szövegrészt. Egy másik lehetőség, hogy egy tanuló mondja el az általa kitalált mesebefejezést. o Kérdések alapján megállapítják, hogy a befejezés megfelel-e az előzményeknek. o Még két-három változatot meghallgatnak és elemeznek a tanító irányításával. o A tanulók megismerkednek az eredeti mesebefejezéssel. A mesebefejezés tanításához bármilyen, a gyermekek által nem ismert mesét fel lehet használni! Például A róka és a kacsák című mese felhasználása: A rókának kacsapecsenyére fájt a foga. Odasettenkedett a tóhoz. Ravaszsággal rávette a vízben úszkáló kacsákat, hogy kijöjjenek a partra. Mikor elég közel totyogtak hozzá… 178
6. A leírás és a jellemzés tanítása Az állatok leírása A leírás tanításának a feltétele, hogy a tanulók tudjanak mondatokat fogalmazni a képen szereplő állat külső tulajdonságaira vonatkozóan. A leírás módjának megtanítása azt jelenti, hogy a tanulók megállapítják a legjellemzőbb külső tulajdonságokat, azokról állításokat fogalmaznak meg, majd a mondanivalójukat valamilyen szempont szerint rendezik, megalkotva így a leírás szövegét. A külső tulajdonságok megállapítására késztethetjük a tanulóinkat úgy, hogy kevésbé ismert állatot szemléltetünk. Ilyenkor a tanító kérdésekkel segíti, irányítja a megfigyelést. Miután a gyermekek alaposan elsajátították az állatok leírásának különböző módozatait, azt is kérhetjük tőlük, hogy bármilyen élő állatot válasszanak, amelyet jól ismernek, mostanában láttak, és adjanak róla pontos leírást, hogy mindannyian megtudjuk, milyen volt az az állat. A szóbeli szövegalkotáshoz felhasználhatók a folyóiratokban, szövegekben található lehetőleg színes állatfotók. Személyek leírásának tanítása Először meg kell ismertetnünk tanulóinkkal a külső jellemzőket. Ezek a következők: o szemszín, o hajszín és o testalkat. A külső testi jellemzők ismerete bővíti a gyermekek önmagukra vonatkozó tudását, segíti a maguk és a mások megismerését, a külső vonások megfigyelését. A hajszín, hajárnyalat felismerésének és megnevezésének tanítása o Különböző hajszínek és hajárnyalatok szemléltetése képeken. o A tanulók saját hajuk színét nevezik meg. o A padtársuk vagy valamelyik osztálytársuk hajszínét nevezik meg. o Színező feladatok. o Csoportalkotó feladatok. Diaképekről a tanulók olyan gyermekeket választanak ki, akiknek a hajszíne ugyanolyan, mint az övék. o Hibajavító feladatok: képek és hajszínek egyeztetése o Párkereső játékok: Keressetek párt magatoknak! A párotok hajszíne ugyanolyan legyen, mint a tietek! 179
A szemszín megfigyelésének, felismerésének tanítása Minden gyermek rendelkezik a szemek színére vonatkozó ismeretekkel. Tehát csak gyakoroltatásra van szükség. Gyakorlatok a szemszín, hajszín megnevezésére o Csoportalkotó játék: a táblán látható színnevek közül sorolják külön csoportba azokat, amelyek emberi szem színére vonatkoznak. o „Nevek – szemek”: Aki a nevét hallja, az emelje fel a szemének megfelelő színt. o Színező játék: Egy emberfej képét úgy kell kiszínezni, hogy a haja és szeme színe megegyezzen annak a gyermeknek a haj- és szemszínével, aki a színezést végzi. o Párkereső játék: A barna hajúak keressenek maguknak barnahajú párt és a fekete szeműek keressenek maguknak fekete szemű párt. o Rajz készítése szöveghez: Feltételezi a szövegértést. A tanulók elolvassák a táblán látható rövid szöveget, majd rajzot készítenek hozzá (Például: A bohóc haja barna, szeme kék. Fején piros sapka van. Kezében virágot tart.) o Képzettársítás: Többszereplős mesét olvas fel a tanító. A gyermekek meghallgatják a mesét, majd lerajzolják, vagy elmondják, milyennek képzelik a különböző szereplőket, milyen a hajuk- és a szemük színe, arcformájuk, milyen a ruhájuk stb. A testmagasság felismerésének tanítása Viszonyfogalmakat ismertetünk: magas, középmagas, alacsony. A tanítás szakaszai: o A viszonyfogalmak ismertetése, megtanítása. o A magassági viszonyok felismerése, a viszonyfogalmak gyakorlása. A viszonyfogalmak ismertetése, tanítása megvalósítható rövid történet bemutatásával, amelyben a szereplőket testmagasságuk megnevezésével, valamint külső jellemző tulajdonságaik alapján mutatjuk be. A testmagasságra vonatkozó viszonyfogalmak tudatos elsajátításának visszajelentése történhet rajzban is. Például: Rajzoljátok le magatokat! Válasszatok ki egy nálatok alacsonyabb és egy nálatok magasabb gyermeket az osztálytársaitok közül. Őket is rajzoljátok le! Ügyeljetek a szem- és hajszínre is! A magassági viszonyok felismerésére, a fogalmak gyakorlására alkalmazhatnak olyan feladatokat, amelyekben a tanulóknak társat kell választaniuk megadott 180
feltételekkel. Például válasszanak társat maguknak úgy, hogy az egyik magasabb, a másik alacsonyabb legyen! Közkedvelt gyakorlat a testméretre, illetőleg testi tulajdonságokra utaló vezetéknevek társítása megfelelő külső tulajdonságokhoz. Pédául: Kiss János, Hosszú Emil, Kopasz Kálmán, Nagy András, Széles Károly stb. Az arcformák ismeretének tanítása 1. szakasz: A három arcforma megnevezése: hosszúkás, keskeny, szögletes. 2. szakasz: A különböző arcformák megkülönböztetésére, felismerésére alkalmazható didaktikai játékok. A három arcforma egyeztethető nevekkel a mágneses táblára kirakott arcformák és névkártyák segítségével. De társíthatjuk a különböző arcformákat hajszínnel, szemszínnel, testmagassággal is. Amikor a gyermekek már pontosan meg tudják nevezni a különböző arcformákat, akkor kérhetjük, hogy valamennyi külső testi jellemző alapján mutatkozzanak be. A teljesítmény értékelése kérdések segítségével történhet: o Valamennyi külső testi jellemzőről beszélt-e? o Pontos volt-e a leírás? Különös gondot kell arra fordítani, hogy a gyermekek külső testi jellemzőik alapján ne gúnyolják egymást! Kis kérdőíveket töltethetünk ki a tanulókkal: l. Te kicsúfoltál-e valakit azért, mert füle vagy orra formáját nevetségesnek találtad? Húzd alá a választ! még soha
egyszer
néhányszor
többször
2. Mit gondolsz, a kicsúfolt gyermek (felnőtt) hogyan érzi magát? Húzd alá a választ! örvend neki
fáj neki
közömbösen fogadja
181
