megváltozott munkaképességű emberek szakképzettségéről 1

Tanulmányok41

Nagy Zita Éva

Gondolatok az egészségkárosodott/megváltozott munkaképességű emberek szakképzettségéről 1 Absztrakt Magyarországon 2014 decemberében 438.976 fő kapott egészségkárosodása okán pénzbeli ellátást: ez az érték az aktív korú népesség 6,5%-át teszi ki. A kormányzati tervek szerint közülük mintegy 120.000 ember foglalkozási rehabilitációjának és nyílt munkaerőpiaci integrációjának kellene megvalósulni az elkövetkezendő időszakban. A munkaerőpiaci környezet és az érintett emberek „egymásra találásának” egy fontos szegmense a megváltozott munkaképességű emberek (szak)képzettség szerinti összetételének megfelelése a keresleti oldal elvárásaival. Tanulmányomban ezért az egészségkárosodott emberek szakképzettségének jellemzőit vizsgáltam a következő kérdések mentén: (1) Mi jellemzi a sikeres munkaerőpiaci integrációt feltételezhetően meghatározó, objektíven mérhető, szakképzettségi jellemzők tekintetében az egészségkárosodott embereket? (2) Mi jellemzi szakképzettség tekintetében a megváltozott munkaképességű emberek egyes jelentősebb csoportjait? (3) Ki képes dolgozni az érintett emberek közül? Befolyásolják-e a szakképzettségi jellemzők a sikeres munkavállalást az adatok szerint? Ha igen: milyen módon befolyásolják? (4) Mi jellemzi az akadályozott/megváltozott munkaképességű emberek és a betöltetlen álláshelyek megfelelőségét? Mely területeken vannak a legnagyobb eltérések, illetve a legnagyobb az együttjárás? Az empirikus elemzések az NCSSZI és a TÁRKI kutatói által 2010 végén – vagyis a magyarországi rokkantellátás új minősítési rendszerének bevezetését közvetlenül megelőzően, amolyan „bemeneti mérésként” – végzett empirikus adatfelvétel (ún. „D” adatfelvétel) adataiból születtek A kutatás az egészségkárosodott, vagyis a károsodásáról hivatalos határozattal rendelkező, vagy azzal korábban rendelkezett emberek véletlen mintáján, a TÁMOP 5.4.1/08/1-2009-0002-es számú kiemelt program keretében készült. A vizsgálat során 18.419 háztartás felkeresésével 2053 kérdőív készült el. Kulcsszavak: munkaerőpiac, fogyatékos- és megváltozott munkaképességű emberek, szakképzettség

1. A tanulmány a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal NFA KA 3/2013. számú „Szakképzési és felnőttképzési kutatások támogatása” című pályázat keretében valósult meg.

42

Szakképzési Szemle XXXI. évfolyam 2015/3

Bevezetés, problémafelvetés Magyarországon 2014 decemberében 438.976 fő kapott egészségkárosodása okán pénzbeli ellátást:2 ez az érték az aktív korú népesség 6,5%-át teszi ki. Az ellátórendszer 2011-es átalakítása hátterében álló kormányzati tervek szerint közülük mintegy 120.000 ember foglalkozási rehabilitációjának és nyílt munkaerőpiaci integrációjának kellene megvalósulni napjainkban és az elkövetkezendő időszakban. A fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek aktivizálására irányuló törekvések megjelenése, illetve erősödése a fejlett országokban – a fogyatékos-mozgalom munkája mellett – nyilvánvalóan érdemi összefüggést mutat a jóléti országok és a bérmunka társadalmának elmúlt évtized(ek)ben történt átalakulásával is.3 Bár az elemzésekben a munka társadalmának átalakulásához kapcsolódóan komoly viták bontakoztak ki, ám a munkaerőpiaci hátrányok terén megfigyelhető néhány alapvető változás tényében egyetértés mutatkozik.4 Ezek: a munkanélküliség állandósulása és tartósabbá válása; a munkanélküliek összetételének megváltozása; a munka világának belső átalakulása, az atipikus, alacsony bérű munkaformák elterjedése; a különféle kirekesztő hatások felerősödése, valamint az értékek megváltozásának folyamata. Mind az elméleti fejtegetések, mind a statisztikai adatok jelzik, hogy az elmúlt évtizedekben a munkanélküliek összetétele jelentősen megváltozott, ráadásul napjaink társadalmaiban a munkaerőpiac „kiszorító hatásainak” következtében – a korábban megszokott formában legalább is – a társadalom egyes csoportjai tartósan, a kritikai felvetésekben gyakorta véglegesnek tűnően kirekesztődnek a munkaerőpiacról.5 A kapcsolódó elemzések a tartós munkanélküliség kockázati tényezői között kiemelten említik a képzetlenséget, a földrajzi-térségi hátrányokat, valamint a kedvezőtlen egészségügyi állapotot is.6 A jóléti rendszerek igen gyengén és inadekvátan válaszoltak a gazdasági-munkaerőpiaci szerkezeti változásokra: a munkanélküliség növekedésének és a munkanélküliek összetételének változására a jóléti rendszerek kezdetben megpróbáltak a hagyományos (a jóléti államok kiépülésekor létrejött, a munkaképtelen embereket célzó, számukra megélhetést biztosító) intézményes keretekkel és eszközökkel reagálni (így váltak például a rokkantnyugdíjak „munkaerőpiaci problémákat kezelő támogatási formákká”). Ennek következtében azonban ezek a „jól működő rendszerek is meginogtak. (…) Hos�-

2. Ebből rokkantsági és rehabilitációs ellátást kap 406.457 fő, rokkantsági járadékot 32.519 fő. Forrás: Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) statisztikai adatközlései. 3. Lásd például Török 2001. 4. Bár a változások ténye széles körben elismert, ezek értelmezésében azonban már meglehetősen eltérnek a szerzők. Az egyik jelentősebb irányzat – amely az 1980-as években alakult ki – képviselői úgy vélik, hogy a munka szerepe mind az egyén, mind a társadalom életében csökken, „marginalizálódik” (lásd például Bauman, 1993; Dahrendorf, 1994; Offe, 2000; Beck, 2003 és mások). A másik – 1990-es években kialakult – irányzat „a munka változatlan mértékben, bár ’másképpen’ fennálló központi szerepéből indul ki, sőt azt feltételezi, hogy a fizetett munka keretében végzett tevékenységek személyes fontossága inkább növekszik: a munka szubjektivizálódik, és növekvő mértékben az életvezetés központi tereként értelmeződik. (…) a foglalkozásszerű és a személyes tevékenységek bizonyos mértékű egymásba csúszását érzékeli.” (Török, 2011: 80) 5. Lásd például Csoba, 2011; Forrester, 1998. 6. Ezek mindegyike a teljes népességben megfigyelhetőnél jobban jellemzi az egészségkárosodott, megváltozott munkaképességű embereket.

Nagy Zita Éva: Gondolatok az egészségkárosodott…

43

szabb távon ugyanis a hagyományos jóléti ellátások7 – eredeti funkcióiktól idegen „túlhasználata” nem csupán mennyiségben növelte kezelhetetlenné az ellátórendszert, a megoldandó szociális problémák körét, hanem a rendszerek belső logikáit és funkcionális összefüggéseit is erodálták, átláthatatlanná tették.”8 A jóléti ellátórendszer mind növekvő fenntarthatatlansága és működésének „sikertelensége” nyomán „logikus fejlemény,” hogy az országok mind nagyobb hangsúlyt fektetnek a korábban „passzív” segélyezettek „aktivizálására,”9 amihez reményt és alapot adott nemcsak a foglalkoztatás bővülése, hanem ezen belül is a „kisebb” (rehabilitációs- és tranzit-jelleggel is működőképes), atipikus foglalkozások bővülése. Ám az „aktivizálási” politikák működtetésének módjaiban az egyes országok; értelmezésében, illetve megítélésében pedig a változásokról gondolkodó kutatók között vannak jelentős különbségek.10 E tekintetben a fogyatékos emberek aktivizálása sem kivétel. Míg 2003-as tanulmányában az OECD a fogyatékos emberekkel kapcsolatos politikák átfogó reformját sürgette (megjegyezve, hogy a munkaerő-piaci politikák és a szociálpolitika más területeinél talán még inkább szükséges a reform e területen), addig 2010-es tanulmányukban már arról számoltak be, hogy a különböző országok fogyatékosügyi politikáiban rendre egyre nagyobb teret nyer a foglalkoztatás-orientált megközelítés (a passzivitásra épülő megközelítéssel szemben). Az akadályozott/megváltozott munkaképességű emberek átlagosan kedvezőtlen képzettségi szintje viszonylag jól dokumentált tény mind a nemzetközi, mind a hazai szakirodalomban. Magyarországon az aktív korú egészségkárosodott emberek iskolai végzettsége jelentősen elmarad a teljes aktív korú népesség iskolai végzettségétől.11 A munkaerőpiacon az utóbbi évtizedekben történt tartós, jellemzően strukturális változások a munkaerő-kereslet érdemi megváltozását eredményezték: a (szakképzett) fizikai munkahelyek és a képzetlenek iránti igény csökkenése, a rugalmasság mind nagyobb követelménye, a munkaerőpiacon igényelt készségek változása mind-mind erőteljes hatást gyakorolnak az alacsony iskolázottságú, képzetlen munkaerő munkaerőpiacról történő kiszorulására.12 Ez két irányból is érintette a megváltozott munkaképességű embereket: egyrészről a változások okozta bizonytalanság könnyen járhatott az egészség megromlásával, és ez önmagában növelte a rokkantellátásba való kiáramlást, másrészről ezek a körülmények nehezítették az egészségkárosodott emberek (újbóli) munkaerő-piaci részvételét is. Egy, a kanadai PALS 2001–2006 közötti adataiból készült kutatás13 azt állapította meg, hogy az akadályozott emberek bizonyos csoportjaiban nagyobb az esélye a munkaerőpiac kényszerű elhagyásának, mint más csoportokban: ez jellemző a középkorúaknak, az alacsonyabb végzettségűeknek és a kisebbségi csoportok tagjainak az esetében. Az előbb röviden összefoglalt folyamatok nyomán nem meglepő, hogy Fogg, Harrington és McMahon tanulmányukban arra jutottak, hogy a gazdasági válság sokkal 7. Elsősorban a társadalombiztosítási ellátások, így a különböző nyugdíjrendszerek, beleértve a rokkantsági ellátásokat is. 8. Csoba–Krémer, 2011: 51. 9. Lásd például OECD, 2010, 2012. 10. Az erről szóló viták bemutatása jelen tanulmánynak nem feladata. 11. Lásd például Központi Statisztikai Hivatal, 2012. 12. Lásd például Csoba, 2010. 13. Denton – Plenderleith – Chowhan, 2010.

44


inkább érintette az egészségkárosodott munkavállalókat, mint a nem egészségkárosodott munkavállalókat.14 Az akadályozott és rokkantellátásban résztvevő emberek munkaerő-piaci (re)integrációjának esélyéről mindemellett a korábbi kutatásokból meglehetősen keveset tudunk, annak ellenére is, hogy aktivizálásuk és munkaerő-piaci részvételük nem csak a fogyatékos-mozgalomnak és szakpolitikának, de a munkaerő-piaci politikáknak is kiemelt kérdésévé vált az utóbbi évtizedben. Korábbi kutatási eredményeim azt mutatják, hogy az (újbóli) elhelyezkedés esélyeit alapvetően befolyásolják a károsodás, a fogyatékosság típusa, az érintettek kora, s az, hogy az egyén korábbi életpályájában mennyire tapasztalta meg a(z „alacsonyan finanszírozott”) munkanélküliséget, illetve az egyéb (ellátás nélküli) inaktivitást, és hogy milyen a mobilitási képessége, valamint a „világra való nyitottsága.”15 Mindemellett az adatok azt jelzik, hogy az elhelyezkedési esélyekből viszonylag keveset magyaráznak ezek a célcsoportot jellemző „kemény,” személyes és közvetlen környezeti tényezők - vagyis az elhelyezkedés esélyeit befolyásoló további tényezőket feltételezhetően az érintettek további jellemzői mellett főként a munkaerő-piaci környezet jellemzőiben és folyamataiban lenne érdemes keresni. A munkaerő-piaci környezet és az érintett emberek „egymásra találásának” egy fontos szegmense a megváltozott munkaképességű emberek (szak)képzettség szerinti összetételének megfelelése a keresleti oldal elvárásaival. Mind az érintett emberekkel, mind a munkaerő-piaci szereplőkkel készített korábbi (meglehetősen kis számú) vizsgálatok egyértelműen jelezték, hogy problémák vannak e területen. Az NCSSZI-TÁRKI 2010-es vizsgálatában az egészségkárosodott emberek közel ötöde (19,2%) jelezte, hogy úgy érzi „iskolázottsága, képzettsége nem megfelelő.”16 Tátrai kutatásában rámutat, hogy „azok között, akik szívesen dolgoznának, de nem keresnek állást, (…) az összes inaktív személy válaszaihoz viszonyítva még inkább kiemelkedő, 60% körüli azok aránya, akik az álláslehetőségek hiányára hivatkoznak, a legmarkánsabb különbség azonban az, hogy többségük (60%-uk) úgy érzi, iskolázottsága, képzettsége nem megfelelő a munkavállaláshoz. Ez az arány az összes inaktív között 19% volt.”17 Mindennek ellenére ez idáig nem készült Magyarországon olyan vizsgálat, amely az akadályozott/megváltozott munkaképességű emberek, valamint csoportjaik szakképzettségét és annak a kereslethez való illeszkedését vizsgálta volna.

Kérdések, módszerek Elemzésemben – az érintett emberek jellemzőinek alaposabb megismerése, és így az esetleges beavatkozások jobb célzása érdekében – a következőket vizsgálom: a) Mi jellemzi a sikeres munkaerő-piaci integrációt feltételezhetően meghatározó, objektíven mérhető, szakképzettségi jellemzők tekintetében az egészségkárosodott embereket? 14. Fogg–Harrington–McMahon, 2011. 15. Nagy, 2014. 16. A kutatás – amelynek jelen tanulmány szerzője módszertani vezetője volt – a tanulmány következő, „Kérdések, módszerek” című fejezetében részletesen is bemutatásra kerül. 17. Tátrai, 2011: 100.


45

b) Mi jellemzi szakképzettség tekintetében a megváltozott munkaképességű emberek egyes jelentősebb csoportjait? c) Ki képes dolgozni az érintett emberek közül? Befolyásolják-e a szakképzettségi jellemzők a sikeres munkavállalást az adatok szerint? Ha igen, milyen módon befolyásolják? d) Mi jellemzi az akadályozott/megváltozott munkaképességű emberek és a betöltetlen álláshelyek megfelelőségét? Mely területeken vannak a legnagyobb eltérések, illetve a legnagyobb az együttjárás? Az empirikus elemzések az NCSSZI és a TÁRKI kutatói által 2010 végén – vagyis a magyarországi rokkantellátás új minősítési rendszerének bevezetését közvetlenül megelőzően, amolyan „bemeneti mérésként” – végzett empirikus adatfelvétel (úgynevezett „D” adatfelvétel) adataiból születtek. A kutatás az egészségkárosodott, vagyis a károsodásáról hivatalos határozattal rendelkező, vagy azzal korábban rendelkezett emberek véletlen mintáján, a TÁMOP 5.4.1/08/1-2009-0002-es számú kiemelt program keretében készült.18 A vizsgálat során 18.419 háztartás felkeresésével 2053 kérdőív készült el. A kutatás adatai – a mintavétel jellegéből következően, a mintavételi és nem mintavételi hibák figyelembevételével – alkalmasak arra, hogy a vizsgált csoport egészére általánosítsuk azokat. Elemzésem bizonyos részeit – főként a szakképzettségre vonatkozó, nyílt kérdés kódolását igénylő elemzéseket – a 2053 fős adatbázis egy 500 főt tartalmazó, véletlen módon kiválasztott almintáján végeztem, ezt a szövegben mindvégig jelöltem. Az adatbázisokból készült elemzéseimben az alapvető matematikai-statisztikai módszerek mellett (így kereszttábla-elemzés, t-próba) többváltozós eljárásokat is alkalmaztam (így k-középpontú klaszterelemzést).

Eredmények Az egészségkárosodott emberek képzettségi összetétele Az NCSSZI-TÁRKI 2010-es mérései alapján (is) az egészségkárosodott emberek iskolai végzettsége rendkívül kedvezőtlen: 35,8%-uk legfeljebb általános iskolát (a teljes, aktív korú lakosság körében ugyanez az arány 20%); 38,8%-uk szakmunkásképzőt vagy szakiskolát (teljes, aktív korú népességben: 33%) végzett; legalább érettségivel minden negyedik érintett rendelkezik (teljes, aktív korú népesség: 47%). A felsőfokú szakképzettséggel vagy végzettséggel rendelkezők aránya körükben 5%, míg a teljes aktív korú népességben ennek közel háromszorosa (14%). Az egészségkárosodott emberek szakképzettségeit a TÁRKI-NCSSZI 2010-es kérdőíves kutatásában nyitott kérdéssel vizsgáltuk. A válaszokat egy 500 fős, véletlenszerűen kiválasztott almintán kódoltam. Amint az a fentiekben láthattuk, az egészségkárosodott emberek jelentős részének (38,8%) nincs szakképzettsége. A csoportban a legjelentősebb hányadot az ipari és építőipari szakképzettséget szerzett emberek adják – ezek pedig jellemzően éppen olyan 18. A kutatás módszertanáról lásd bővebben: Nagy–Pál–Ottucsák, 2011, illetve Tátrai–Bernát–Gábos–Hajdú, 2011.

46


munkakörökre alkalmassá tevő végzettségek, ahol fontos az egyén jó fizikai állapota (26,8%); őket követik a kereskedelmi és szolgáltatási végzettségűek (10,8%), illetve az egyéb felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások (9,2%). A végzettségeket az azonos időszakban, a teljes magyar népességben foglalkoztatottak foglalkozási főcsoport szerinti adataihoz – mint a „célhoz” – hasonlítva19 érdemi eltérések láthatóak. Az egészségkárosodott emberek körében jelentősen alulreprezentáltak a felsőfokú, illetve középfokú képzettségek, valamint ezek önálló alkalmazását igénylő végzettségek (e két végzettségi csoport aránya az egészségkárosodott emberek körében 11,8%, míg a foglalkoztatottak között 33,1% (!)). Mindemellett az egészségkárosodott emberek körében a teljes népességben foglalkoztatottak között megfigyelhető aránynál lényegesen magasabb az ipari és építőipari foglalkozásúak aránya (26,8%, illetve 14%); e tekintetben ráadásul kérdéses az is, hogy a kedvezőtlen egészségügyi állapot vajon mennyire teszi lehetővé az érintettek ezen a területen történő munkavégzését. I. táblázat. Az egészségkárosodott emberek, valamint a teljes népességben foglalkoztatottak foglalkozási főcsoportok szerinti jellemzői Az egészségkárosodott emberek %-ában

A foglalkoztatottak foglalkozási főcsoport szerint %-ban (Népszámlálás, 2011)

1. Törvényhozók, igazgatási, érdekképviseleti vezetők, gazdasági vezetők

1,2

5,1

2 Felsőfokú képzettség önálló alkalmazását igénylő foglalkozások

2,6

15,9

3. Egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások

9,2

17,2

4. Irodai és ügyviteli (ügyfélkapcsolati) foglalkozások

4,8

6,6

5. Kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások

10,8

16,1

6. Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási foglalkozások

1,2

2,8

7. Ipari és építőipari foglalkozások

26,8

14

8. Gépkezelők, összeszerelők, járművezetők

4,4

12,1

9. Szakképzettséget nem igénylő (egyszerű) foglalkozások

,2

9,8

10. Fegyveres szervek foglalkozásai

0

0,5

FEOR főcsoportok

Nem jelölt meg szakmát

38,8

Összesen

100

100

%; NCSSZI-TÁRKI – „D” kutatás, 2010, N=500 fő; valamint Népszámlálás, 2011 Az adatok forrása: saját számítás az NCSSZI-TÁRKI „D” kutatásának adatbázisából, valamint a Népszámlálás (2011)

19. Az összehasonlítás nyilván csak jelzésértékű, a célt mutatja.

47


Érdemben eltérő az egészségkárosodott nők és férfiak szakképzettség szerinti összetétele. A nők körében a kereskedelmi és vendéglátó-ipari végzettségűek aránya a legmagasabb (14,1%), e csoportból legjelentősebb az eladók hányada (10,4%). Az irodai, ügyviteli foglalkozásúak aránya 8,1%: közülük a legtöbben gyors- és gépírók (4,4%). Az egészségkárosodott nők között jelentős csoportot képviselnek a varrónők, szabók (5,1%), illetve a ruhakészítők is (2,7%). A nők körében – a férfiakhoz képest – lényegesen magasabb a szakképzettséggel nem rendelkezők aránya (42,8% (!); ők jellemzően legfeljebb általános iskolai végzettséggel rendelkeznek). II. táblázat. Az egészségkárosodott emberek 5 leggyakoribb végzettségi csoportja FEOR-08 csoportok szerint

FEOR besorolás szerint

Az egészség károsodott emberek %-ában

73. Fém- és villamosipari foglalkozások

10,4

51. Kereskedelmi és vendéglátó-ipari foglalkozások

9,2

75. Építőipari foglalkozások

7,2

72. Könnyűipari foglalkozások

6,6

31. Technikusok és hasonló műszaki foglalkozások

5,2

41. Irodai, ügyviteli foglalkozások

Az egészség károsodott nők %-ában

A szakmát megjelölő egészségkárosodott emberek %-ában

24,6

17

14,1

15 16,7

11,8

7,7

4,9

10,8

4,7

5,9

8,5

8,1

84. Járművezetők és kapcsolódó foglalkozások

3,9

81. Feldolgozóipari gépek kezelői Nem jelölt meg szakképzettséget

Az egészség károsodott férfiak %-ában

4 38,8

42,8

33

%; NCSSZI-TÁRKI – „D” kutatás, 2010, N=500 fő Az adatok forrása: saját számítás az NCSSZI-TÁRKI „D” kutatásának adatbázisából

Az egészségkárosodott férfiak harmadának nincs szakképzettsége. Közülük a legtöbben fém- és villamosipari (az egészségkárosodott férfiak negyedére jellemző ez) vagy építőipari (16,7%) végzettséggel rendelkeznek. Körükben a lakatosok (8,4%), az esztergályosok, marósok (4,9%), az autószerelők (4,9%), az asztalosok, bútorgyártók (4,4%), valamint a kőművesek (4,4%) aránya a legmagasabb.

48


III. táblázat. Az egészségkárosodott emberek 5 leggyakoribb végzettsége FEOR-08 csoportok szerint Az egészségkárosodott emberek %-ában

Az egészségkárosodott nők %-ában

5113. Eladó (valamennyi területen)

6,4

10,4

7321. Lakatos (gép-, karosszéria-, lemez-, …)

3,4


7212. Varró, szabó 4113. Gépíró, gyorsíró 7323. Esztergályos, marós, CNC, … 7331. Autószerelő

Az egészségkárosodott férfiak %-ában

8,4

3

5,1

2,6

4,4

2

4,9

2

4,9

3311. Ápoló, szakápoló

1,8

7223. Asztalos, bútorgyártó

1,8

4,4

7511. Kőműves

1,8

4,4

5134. Szakács

1,6

8122. Ruhakészítő, szabó

1,6


38,8

2,7

2,7

%; NCSSZI-TÁRKI – „D” kutatás, 2010, N=500 fő Az adatok forrása: saját számítás az NCSSZI-TÁRKI „D” kutatásának adatbázisából

Képzettség az egészségkárosodott emberek csoportjaiban Korábbi kutatási eredményeim egyértelműen alátámasztják azt – a nemzetközi szakirodalmakban mind gyakrabban megjelenő feltételezést –, hogy a fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek meglehetősen heterogén csoportot képeznek (fogyatékosságuk típusán túl is).20 Elemzésemben az egészségkárosodott emberek között – közel 30 egészségügyi, társadalmi, gazdasági jellemzőjüket együttesen vizsgálva – különböző csoportok rajzolódtak ki. A csoportokat k-középpontú klasztereljárással készítettem a legfontosabb szocio-demográfiai mutatók,21 valamint a személyes humán-erőforrásra, az egyéni munkaéletútra, a háztartás aktivitásra, illetve az egészségügyi állapotra és fogyatékosságra vonatkozó jellemzők alapján22. 20. Nagy, 2015. 21. Szocio-demográfiai változók: kor, nem, nemzetiség, családi állapot; humán-erőforrás változók: iskolai végzettség, jogosítvánnyal való rendelkezés, idegen nyelv tudás, barátok száma; munkaéletútra vonatkozó változók: a munkaéletút mekkora hányadát töltötte fizetett munkával, munkanélküliként, rokkantellátásban, tanulással, gyermek után járó ellátásban, egyéb inaktívként; háztartás aktivitásra vonatkozó változók: van-e aktív kereső, van-e nyugdíjas, a házastárs/élettárs aktív kereső-e, a házastárs/élettárs nyugdíjas-e; egészségügyi állapotra és fogyatékosságra vonatkozó változók: önmagát fogyatékos embernek tartja-e, mióta áll fenn az akadályozottsága, jellemzi-e közepes vagy súlyos látássérülés, hallássérülés, mozgássérülés, krónikus betegség, pszichés/mentális betegség, tanulási nehézség; lakóhelyre vonatkozó változók: településtípus, régió. 22. A végső modellben a lakóhelyre vonatkozó információk csoportképző változóként nem játszottak szerepet: nem szóródtak kellőképpen a klaszterek között.


49

Az NCSSZI-TÁRKI „D” kutatásának adatbázisából készült elemzés eredményeként a következő 5 csoport különült el. Az egészségkárosodott emberek egyik csoportját a „klasszikus fogyatékossággal élő emberek” alkotják (az igénylők 8,34%-a). A csoport legfontosabb jellemzői, hogy közölük a többi csoportnál lényegesen többen tekintik magukat fogyatékos embernek (65,5%uk); 44,1%-uk esetében az akadályozottság születésük óta fennáll (szemben a többi csoportban megfigyelhető 1–5,8%-kal); a súlyos „klasszikus fogyatékosságok” prevalenciája körükben lényegesen magasabb (így a látássérülés, hallássérülés, értelmi sérülés, súlyos mentális betegség), a krónikus betegségé pedig lényegesen alacsonyabb; a humánerőforrás-jellemzőik a többi csoporténál érdemben kedvezőtlenebbek (ISCED 1-2-es szintű végzettséggel 91%-uk rendelkezik, körükben 1% alatti az idegen nyelvet beszélők aránya, minden 13-ig csoporttagnak van csak jogosítványa); több mint felük nőtlen/hajadon; sokan élnek együtt nyugdíjas, idős szüleikkel. A csoport átlagos életkora a többi csoporténál lényegesen alacsonyabb, mindössze 41,8 év; felük községben él, Budapesten vagy megyeszékhelyen mindössze közel ötödük lakik. Az egészségkárosodott emberek között külön csoportként jelentek meg a „munkaerőpiac (és a társadalom) számkivetettjei” (3,5%): olyan, túlnyomórészt (81,4%-ban) roma emberek (59,3%-ban férfiak), akik nagyon alacsony végzettséggel (98,3%-ban ISCED 1-2-es szint), és rendkívül rossz szubjektív egészségügyi állapottal rendelkeznek (83,1%-uknak rossz vagy nagyon rossz az egészségügyi állapota a saját megítélése szerint). A csoport tagjai gazdaságilag aktív státuszban átlagosan éppen annyi időt töltöttek, mint a többi „igénylő”, azonban az ő esetükben lényegesen magasabb a munkanélküli státuszban töltött idő munkaéletúton belüli aránya. A csoport kedvezőtlen humán-erőforrásait jelzi az is, hogy nagyon alacsony körükben az érvényes jogosítvánnyal, illetve az otthoni internetkapcsolattal rendelkezők (16,9%) aránya. Az érintett emberek társadalmi erőforrásai is szűkösek: nagyon magas körükben az elváltak/ özvegyek / házastársuktól külön élők aránya, és háztartásaik jellemzően biztos bevétel (munkabér, nyugdíj) nélküli alacsony munkaintenzitású háztartások. Az érintettek közel harmada Észak-Magyarországon (28,8%), negyede a Dél-Dunántúlon él (23,7%), több mint felük (52,2%) községi lakos. Fontos megemlíteni, hogy a csoporttagok meglehetősen kedvezőtlen egészségügyi és munkaerő-piaci jellemzői ellenére a többi csoportban megfigyelhetőnél lényegesen kisebb hányaduk részesül rokkantellátásban is (64,4%, szemben a többi csoport 75,389,7%-os értékeivel). Az egészségkárosodott emberek legjelentősebb csoportját (48,1%) a „bezárkózók” alkotják. Ők közel kétharmadukban (64,5%) nők, akik a többi csoporthoz képest a legidősebbek (átlagéletkoruk 55 év). Munkaéletútjuk jellemzően nagy részét fizetett munkával töltötték, ahonnan rokkantellátásba „távoztak.” Fontos jellemzőjük a háztartásuk inaktivitása: 48,6%uk háztartásában van nyugdíjas, 37,3%-uk esetében a házastársuk/élettársuk is nyugdíjas, viszont nincs olyan közülük, akinek a házastársa/élettársa aktív kereső lenne. Mindemellett magánéleti válságokkal is (a többi csoportban megfigyelhetőnél) nagyobb hányaduk küzdött: minden második-harmadik érintett elvált vagy özvegy. Közülük gyakorlatilag senki sem beszél idegen nyelvet, mindössze negyedüknek van jogosítványa, illetve rendelkezik internetkapcsolattal. Meglehetősen rossz a szubjektív egészségügyi állapotuk: kétharmaduk szerint rossz vagy nagyon rossz. Háromnegyedük (77,4%) kisvárosban vagy községben él. Az egészségkárosodott emberek másik jelentős csoportját (31,2%) a „megóvottak” alkotják. Ők olyan – jellemzően fiatalabb (átlagéletkor: 51,9 év) emberek, akik legjellemzőb-

50


ben aktív háztartásokban, házasságban élnek: 76,2%-uk együtt élő házas, 98,7%-uk háztartásában van aktív kereső, és 81%-uk esetében aktív kereső a házastárs/élettárs. Kétharmaduk krónikus betegséggel (is) küzd, a „klasszikus fogyatékosságok” prevalenciája körükben nagyon alacsony. Munkaéletútjuk legjelentősebb részét ők is fizetett munkával töltötték (átlagosan 60,4%-át). Az előbbi csoportoknál „nyitottabbak a világra:” felüknek (52,6%) otthon is van internetkapcsolata, minden második-harmadik érintett érvényes jogosítvánnyal is rendelkezik. Az előző csoporthoz hasonlóan legjellemzőbben kisvárosokban, vagy községekben élnek (77,1%). (Felmerül a kérdés, vajon ők a „bezárkózók” – egyelőre még „szerencsésebb” – „előzménye”?) Az egészségkárosodott emberek ötödik csoportját a „relatív depriváltak” alkotják (8,8%). A csoport legjellemzőbb tulajdonsága, hogy a többi csoporténál lényegesen kedvezőbb humán-erőforrás jellemzőkkel bírnak: érdemben magasabb az iskolai végzettségük (28,6%-uk felsőfokú végzettségű!), 92,2%-uk beszél valamilyen idegen nyelvet, 58,8%-uk rendelkezik érvényes jogosítvánnyal, 74,7%-uknak van otthon is internetkapcsolata. Relatív deprivációjukat okozhatja a közeg, amelyben élnek: 41,3%-uk nagyvárosi (Budapesten vagy megyeszékhelyen él), 71,2%-uk városban (Budapesten, megyeszékhelyen vagy egyéb városban) él.

Iskolai végzettség

Nem

IV. táblázat. Az egészségkárosodott emberek összetétele – csoportok „Klasszikus fogyatékos emberek” (145 fő)

„Megóvottak” (542 fő)

„A munkaerőpiac számkivetettjei” (59 fő)

„Bezárkózók” (836 fő)

„Relatív depriváltak” (154 fő)

férfi

49

47,2

59,3

35,5

43,5

nő

51

52,8

40,7

64,5

56,5

Általános vagy egyéb alapfokú oktatás (ISCED 1-2.)

91

75,1

98,3

76,7

33,8

Középfokú oktatás felső évfolyamai (ISCED 3.)

7,6

17

1,7

16,7

27,9

Középfokú okt. követő, nem felsőfokú képzés (ISCED 4.)

0,7

4,1

0

4,1

9,7

Felsőoktatás (ISCED 5-6.)

0,7

3,9

0

2,5

28,6 0,6

A munkaéletútjának mekkora hányadát töltötte…

Roma nemzetiségűek aránya

7,6

3,1

81,4

2,5

…fizetett munkával

14,3

60,4

41,8

61,3

54

…munkanélküliként

2,3

2,4

20,9

3,1

1,7

…rokkant-ellátásban

60,3

21,6

23,3

23,1

19,8

…gyermek utáni ellátásban

2,7

7

3,6

5,5

4,4

…tanulással

7,8

6,6

7,5

4,9

19

…egyéb inaktívként

12,6

1,9

2,9

2

0,7

Családi állapot

Átlagos életkor a csoportban

41,8

51,9

50

55

48,3

nőtlen/hajadon

55,2

3

16,9

12,1

20,1

együtt élő házas

24,1

76,2

39

43,8

39

különélő házas

4,1

2

13,6

4,3

9,7

elvált/özvegy

16,5

18,8

30,5

39,8

31,1

51


„Klasszikus fogyatékos emberek” (145 fő)

„Megóvottak” (542 fő)

„A munkaerőpiac számkivetettjei” (59 fő)

„Bezárkózók” (836 fő)

„Relatív depriváltak” (154 fő)

Van-e a háztartásban aktív kereső (igen aránya)

26,6

98,7

15,3

8,1

48,1

Van-e a háztartásban nyugdíjas (igen aránya)

51

3,9

15,3

48,6

23,4

Házastárs/élettárs aktív kereső-e

7,6

81

10,2

0

31,8

Házastárs/élettárs nyugdíjas-e

0

8,5

37,3

7,8

60,7

57,2

83,1

66,6

37

Önmagukat fogyatékos embernek tartók aránya

65,5

35,8

37,3

36,2

33,8

Azoknak az aránya, akiknek az akadályozottságot jelentő problémájuk, állapotuk születésük óta fennáll

44,1

1,3

1,7

1

5,8

Jellemzi-e Önt közepesen vagy nagyon súlyos…

11

Milyen az Ön egészsége általában? (a „rossz,” illetve „nagyon rossz” választ adók aránya)

…látássérülés

11

2,4

10,2

6,1

3,2

…hallássérülés

12,4

2,2

8,5

3,7

1,9

…tartósan fennálló krónikus/ nagy betegség

37,2

62,4

54,2

59,4

57,8

24

3,5

10,2

4,1

3,9

…értelmi nehézség, tanulási vagy megértési nehézség

28,3

10,5

10,2

13,8

13

33,1

36,9

32,2

39,5

40,3

Barátok száma (átlagosan)

1,1

1,3

0,9

1,1

1,6

Idegen nyelven beszélők aránya

0,7

0,4

11,9

0,2

92,2

Érvényes jogosítvánnyal rendelkezők aránya

7,6

38,9

16,9

24,9

58,4

Van-e otthon internetkapcsolata

34,5

52,6

16,9

26

74,7

Helyettesítési ráta (rokkantnyugdíj/minimálbér)

65,7

78,3

70

77

76,7

Kap-e megváltozott munkaképessége nyomán ellátást *

89,7

86,3

64,4

87,4

75,3

megyeszékhely

13,1

12,4

15,3

14,6

25,3

város

30,3

39,5

20,3

37

29,9

község

50,3

37,6

52,5

40,4

28,6

6,2

10,5

11,9

8

16,2

Észak-Alföld (25,5) Dél-Alföld (20,7) Dél-Dunántúl (15,2)

Észak-Alföld (23,6) Dél-Alföld (14,9) Dél-Dunántúl (11,6)

Észak-Magyarország (28,8) Dél-Dunántúl (23,7) Dél-Alföld (18,6)

Észak-Alföld (24,9) Dél-Alföld (18,4) Észak-Magyarország (15,1)

Dél-Dunántúl (22,1) Dél-Alföld (18,2) Budapest (16,2)

Településtípus

…, mentális betegség …mozgássérülés

Budapest

Régió (3 leginkább érintett régió – a célcsoport mekkora hányada él az adott régióban)

%; NCSSZI-TÁRKI – „D” kutatás, 2010, N=1736 fő Az adatok forrása: saját számítás az NCSSZI-TÁRKI „D” kutatásának adatbázisából. * Ilyen ellátás lehetett 2010-ben: baleseti járadék, rokkantsági járadék, korhatár alatti rokkantsági nyugdíj, rehabilitációs járadék, egészségkárosodott személyek szociális járadéka.

52


Jellemzően krónikus betegek – vagy mozgássérüléssel élnek (57,8%, illetve 40,3%) – a „klasszikus fogyatékosságok” prevalenciája körükben is elenyésző. Az ő esetükben merül fel leginkább az esetleges „potyautasság” kérdése: mindössze 37%-uk vélekedett úgy, hogy rossz vagy nagyon rossz az egészségügyi állapota és mindössze 33,8%-uk gondolja úgy önmagáról, hogy fogyatékossággal élő ember. Az egészségkárosodott emberek különböző csoportjai a szakképzettség tekintetében is eltérőek. A „klasszikus fogyatékos emberek,” valamint a „munkaerőpiac számkivetettjei” körében rendkívül magas a szakképzettséggel nem rendelkező emberek aránya (66,7%, illetve 76,5%). A „megóvottak” között az irodai és ügyviteli, a kereskedelmi és szolgáltatási, valamint az ipari és építőipari végzettségek fordultak elő az átlagosnál érdemben nagyobb mértékben. A „relatív depriváltak” előnye a többi csoporthoz képest szakképzettség tekintetében is megfigyelhető: körükben sokkal magasabb (a teljes népességben foglalkoztatottak között is nagyobb arányban megfigyelhető) közép- és felsőfokú, akár ezek önálló alkalmazását igénylő foglalkozások hányada. V. táblázat. Végzettségek az egészségkárosodott emberek különböző csoportjaiban „Klasszikus fogyatékos emberek”

Nem jelölt meg szakképzettséget: 66,7% (26 fő)

„Megóvottak”

Nem jelölt meg szakképzettséget: 23,8% (29 fő) 4. Irodai és ügyviteli (ügyfélkapcsolati) foglalkozások 5. Kereskedelmi és szolgáltatási foglalkozások 7. Ipari és építőipari foglalkozások

„A munkaerőpiac számkivetettjei”


„Bezárkózók”


„Relatív depriváltak”

Nem jelölt meg szakképzettséget: 16,2% (6 fő) Az átlagosnál érdemben jellemzőbb főcsoportok: 2. Felsőfokú képzettség Önálló alkalmazását igénylő foglalkozások 3. Egyéb, felsőfokú vagy középfokú képzettséget igénylő foglalkozások

%; NCSSZI-TÁRKI – „D” kutatás, 2010, N=500 fő Az adatok forrása: saját számítás az NCSSZI-TÁRKI „D” kutatásának adatbázisából.

Képzettség és munkaerő-piaci részvétel23 A szakképzettségek és az aktivitás összefüggéseinek vizsgálata előtt mindenképpen fontos megjegyezni, hogy az egészségkárosodott emberek – munkavállalást is érdemben befolyásoló – társadalmi-gazdasági jellemzői általában is meglehetősen kedvezőtlenek. Az NCSSZI-TÁRKI 2010-es mérésének tanúsága szerint az érintett emberek háromnegyede 50 év feletti, és csak minden 10. egészségkárosodott ember 40 év alatti. Háztartásaikban gyenge a munkaerőpiachoz fűződő kapcsolat: 52%-uk esetében nem él a háztartásban foglalkoztatott (ugyanez az arány a teljes aktív korú népességben 20%); közel negyedük (23%) szegénységben él (míg a teljes aktív korú népességben ez az érték 15%). A munkavállaláshoz is elengedhetetlenül szükséges 23. Jelen fejezet bizonyos részei a szerző korábbi tanulmányiból származó szó szerinti átvételek. Innen: Mike et al., 2013; és innen: Nagy, 2013.

53


kapcsolatrendszerük pedig a teljes népességben megfigyelhetőnél jóval szűkebb: átlagosan 2,25 barátjuk van – ez a szám a HÉV 2006-os adatai szerint a teljes népességben 6,16 fő. Az NCSSZI-TÁRKI 2010-es adatfelvételeinek tanulsága szerint az aktív korú egészségkárosodott embereknek mindössze 15%-a dolgozik: 13,4%-uk alkalmazottként vagy vállalkozóként, 1,6%-uk alkalmi munkásként. A rokkantellátott embereknél ez az arány némileg még alacsonyabb, 12,2%. Körükben az ILO definíciója szerint munkanélküliek aránya 8,5%, a regisztrált munkanélkülieké 5,8%. Ezek az értékek érdemben kedvezőtlenebbek azoknak – az egyébként széles körben ismert – adatfelvételeknek az adataitól, amelyek a megváltozott munkaképességet önbevallás alapon vizsgálják (lásd pl. KSH 2012, itt a foglalkoztatottak aránya 18,1% volt). Az NCSSZI-TÁRKI 2010 év végén készült kutatásának adatai szerint a dolgozó egészségkárosodott emberek közel harmada foglalkoztatott akkreditált foglalkoztatásban. A 2013-ban akkreditált foglalkoztatást végző 326 szervezet (az NRSZH nem nyilvános, csak kutatási célra rendelkezésre bocsátott nyertes listája szerint) összesen 30.331 fő megváltozott munkaképességű ember foglalkoztatását vállalta. A pályázat elbírálását követően nyilvánosságra hozott adatok szerint ebből 27.932 fő tartós foglalkoztatási támogatásban, míg 2.399 fő tranzitfoglalkoztatási támogatásban részesül. A tartós, illetve tranzitfoglalkoztatásban részesülők száma azonban folyamatosan változik. A gazdasági aktivitást szakképzettségek szerint vizsgálva az látható, hogy a csoport átlagánál érdemben nagyobb arányban dolgoznak a kereskedelmi és vendéglátó-ipari végzettségű egészségkárosodott emberek (28,3%).24 A lehetséges munkák jellemzőit tekintve nem meglepő, hogy az átlagánál érdemben kevesebben dolgoznak az építőipari végzettségű egészségkárosodott emberek. VI. táblázat. Milyen szakképzettségeket szerzett Ön? – Az 5 leggyakoribb szakképzettség és a munkaerő-piaci aktivitás A szakmát megjelölő egészség károsodott emberek %-ában (NCSSZI-TÁRKI 2010)

Dolgozik-e jelenleg? (Az adott szakmát jelölők %-ában)

73. Fém- és villamosipari foglalkozások

17

17,3

51. Kereskedelmi és vendéglátó-ipari foglalkozások

15

28,3


75. Építőipari foglalkozások

11,8

8,3

72. Könnyűipari foglalkozások

10,8

12,1

31. Technikusok és hasonló műszaki foglalkozások

8,5

15,4

41. Irodai, ügyviteli foglalkozások

7,8

12,5


10,3

%; NCSSZI-TÁRKI – „D” kutatás, 2010, N=500 fő Az adatok forrása: saját számítás az NCSSZI-TÁRKI „D” kutatásának adatbázisából.

24. Ennek okainak kiderítése mindenképpen további vizsgálatokat igényelne.

54


A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálathoz bejelentett, nem támogatott üres álláshelyek 2011-es adatait25 az egészségkárosodott emberek szakképzettségével összevetve az látható, hogy a zárónapi üres állások között érdemben szerepelnek az egészségkárosodott emberek végzettségeihez elvileg illeszkedő állások. A keresleti és a kínálati oldal egymásra nem találásának hátterét érdemes lenne ezen a területen is alaposabb vizsgálat alá vetni: ennek hiányában jelenleg csak hipotetikusan említhetjük a területi egyenlőtlenségeknek (a szegmentált munkapiacoknak), a munkaerő-piaci szereplők célcsoporttal szembeni kedvezőtlen attitűdjeinek, a célcsoport munkaerő-piaci szempontból halmozott hátrányainak (életkor, egészségügyi állapot, inaktívan töltött idő), kedvezőtlen munkavégző képességének, alacsony mobilitási készségének lehetséges szerepét. VII. táblázat. Az egészségkárosodott emberek leggyakoribb végzettségei és a zárónapi üres állások toplistája (2011. éves átlag) FEOR besorolás szerint

Az egészségkárosodott emberek %-ában

Zárónapi üres állások

A zárónapi üres állások %-a

5113. Eladó (valamennyi területen)

6,4

Gyártósori összeszerelő (8211)

7321. Lakatos (gép-, karosszéria-, lemez-, …)

3,4

Egyéb, máshova nem sorolható, egyszerű szolgáltatási és szállítási foglalkozású (9239)

6,1

3

Tervező-, modellező szabász (7211)

3,9

2,6

Tehergépkocsi vezető, kamionsofőr (8417)

2,9

7212. Varró, szabó 4113. Gépíró, gyorsíró

8

7323. Esztergályos, marós, CNC, …

2

Szakács (5134)

2,5

7331. Autószerelő

2

Bolti eladó (5113)

2,5

1,8

Húsfeldolgozó (7111)

1,9

7223. Asztalos, bútorgyártó

1,8

Egyszerű mezőgazdasági foglalkozású (9331)

1,9

7511. Kőműves

1,8

Kereskedelmi tervező, szervező (2533)

1,8

3311. Ápoló, szakápoló

5134. Szakács

1,6

Lakatos (7321)

1,7

8122. ruhakészítő, szabó

1,6

Hegesztő, lángvágó (7325)

1,6


38,8

Kőműves (7511)

1,5

%; NCSSZI-TÁRKI – „D” kutatás, 2010, N=500 fő, valamint % Az adatok forrása: saját számítás az NCSSZI-TÁRKI „D” kutatásának adatbázisából, valamint az NFSZ adatközlései (Ignits–Nagy 2012: 50).

Az NCSSZI-TÁRKI adatbázisának adatai szerint az egészségkárosodott emberek mindössze 8,5%-a tekinthető az ILO definíciója szerint munkanélkülinek (vagyis: a mérést megelőző héten 1 órát sem dolgozott, aktívan munkát keres, munkába tudna állni).

25. Ignits–Nagy, 2012

55


A célcsoportban a munkába állás akadályait vizsgáló kérdésre a szakképzettség nélküli válaszadók különösen erőteljesen fogalmazták meg a végzettség hiányából eredő hátrányukat. Ezt alátámasztja, hogy körükben a többi csoportnál érdemben magasabb az egyéb inaktív státuszban töltött idő.

Képzések a TÁMOP 1.1.1 programban Magyarországon, megváltozott munkaképességű embereknek munkaerő-piaci aktivizáló szolgáltatások szélesebb körét két irányból lehet igénybe venni: egyrészről a non-profit szektorban, másrészről az állami szektorban – 2008–2013 között az Állami Foglalkoztatási Szolgálat (gyakorlatban: a munkaügyi központok), majd 2013-tól a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal által végrehajtott TÁMOP 1.1.1-es programban.26 A TÁMOP 1.1.1-es program célja az volt, hogy „az egészségkárosodással élő, megváltozott munkaképességű személyek számára segítse elő, támogassa a foglalkozási rehabilitációt, a foglalkoztathatóság munkavégző képesség javítását olyan foglalkozási rehabilitációs szolgáltatások, képzések, támogatások biztosításával, amelyek segítik a korábbi munkahelyre való visszatérést, vagy az újbóli elhelyezkedést tartós támogatás nélkül.”27 A jelentős ráfordítással (16.280.000000 Ft) végrehajtott TÁMOP 1.1.1-es program hatásvizsgálatát a Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet végezte el 2013-ban. Értékelésük eredményei szerint a programba való bevonás „mértéke szerény28 és a rosszabb helyzetű északi régiókban relatíve alacsonyabb.” 29 A programban résztvevő megváltozott munkaképességű emberek iskolai végzettsége magasabb, mint a csoport átlaga. VIII. táblázat. A résztvevők iskolai végzettség szerinti összetétele Teljes aktív korú egészségkárosodott népesség; 2010 (NCSSZI-TÁRKI) Általános iskola, kevesebb, mint 8 osztály

5,1

Általános iskola

30,7

Szakiskola/Szakmunkásképző

38,8

Középfokú végzettség/Érettségi

16,5

Technikusi végzettség

3,9

Felsőfokú szakképesítés (OKJ-s képzés)

1,1

Felsőfokú végzettség (diploma)

3,9

Egyéb

0

TÁMOP 1.1.1 (2012) 29,6 62,1 2,9 5,4 0

%; NCSSZI-TÁRKI – „D” kutatás, 2010, N=2045 fő; TÁMOP 1.1.1., 2012 Az adatok forrása: Bacsó 2013: 10, valamint saját számítás az NCSSZI-TÁRKI „D” kutatásának adatbázisából.

26. TÁMOP 1.1.1. tájékozató. 27. TÁMOP 1.1.1 tájékoztató: 1 28. 14.841 fő 29. Budapest Intézet, 2013: 21

56


A TÁMOP 1.1.1-es programban képzéshez kapcsolódó támogatásokban30 9967-en részesültek.31 A képzésben résztvevők száma 6624 fő volt. A résztvevők közül a legtöbben olyan képzéseken vettek részt, ahol nem kaptak szakképesítést: így például 2148 fő vett részt pályaorientáló és álláskeresési ismeretek oktatásán; 934 fő képességfejlesztő és motivációs tréningen; 853 fő munkára felkészítő tréningen; 381 fő foglalkozási rehabilitációra felkészítő tanfolyamon, 346 fő személyiségfejlesztő és motivációs képzésen; 335 fő kompetenciafejlesztő képzésen; 246 fő álláskeresést, elhelyezkedést elősegítő ismereteket nyújtó képzésen. A program előremutató és követendő újítása volt, hogy nem korlátozta a választható OKJ-s képzések körét, vagyis e tekintetben igyekezett a résztvevők személyes igényeihez igazodni: ennek köszönhetően mintegy 196-féle képzés került fel a képzési palettára. IX. táblázat. Képzések a TÁMOP 1.1.1-es programban (fő, 2008–2013) Képzésbe vontak száma ECDL tanfolyam

856

Számítógép kezelő

159

Angol alapszintű nyelvi képzés

106

Biztonsági őr

102

Élelmiszer- és vegyi áru eladó

37

Társadalombiztosítási és bérügyi szakelőadó

24

Kéz- és lábápoló, műköröm építő

24

Raktárkezelő

19

Irodai asszisztens

18

Óvodai dajka

14

Szociális gondozó és ápoló

12 Az adatok forrása: Bacsó 2013: 15

A TÁMOP 1.1.1 hivatalos adatközlése alapján bérjellegű támogatást 11.931 fő kapott (ebből hosszabb idejű bértámogatásban 778-an részesültek, a többiek munkatapasztalat-, munkagyakorlat vagy munkakipróbálás céljából kaptak támogatást). A munkaerő-piaci szolgáltatások közül a mentori szolgáltatás esetszáma volt a legmagasabb – a bevont 14.841 fő 21.003 esetben kapott ilyen szolgáltatást. A többi munkaerő-piaci szolgáltatás esetszáma lényegesen elmarad ettől is. A program hatásait a Budapest Intézet kutatói az úgynevezett párosításos módszerrel vizsgálták.32 Eredményeik szerint – mellyel kapcsolatosan már maguk a kutatók is fenntartásaikat fejezték ki, felfelé torzítottnak minősítették, többek között a „lefölözési” valamint az „önszelekciós” mechanizmusoknak köszönhetően (lásd erről az értékelési tanulmány 5.5-ös fejezetét) – a program jelentős hatást gyakorolt az elhelyezkedésre: a nők esetében 30 százalékpontos, a férfiak esetében mintegy 27 százalékpontos javulás követ30. Ezek: keresetpótló juttatás, képzési támogatás, képzéshez kapcsolódó utazási költség, képzési alkalmassági vizsgálat. 31. A TÁMOP 1.1.1-re vonatkozó adatok forrása: Bacsó, 2013. 32. Budapest Intézet, 2013.


57

kezett be az elhelyezkedés valószínűségében. A képzési elem hatását önállóan nem vizsgálták, így annak elhelyezkedésre gyakorolt hatásáról nincsenek információink.

Összefoglalás Tanulmányomban az egészségkárosodott emberek szakképzettségének jellemzőit vizsgáltam. Az eredmények tanulsága szerint – hasonlóan a befejezett iskolai végzettségekre vonatkozó adatokhoz – az egészségkárosodott emberek, valamint közöttük a nők és férfiak szakképzettsége is érdemben eltér egymástól és a teljes népesség adataitól is. Klaszterelemzéssel azonosítottam az egészségkárosodott emberek különböző csoportjait. Az egyes csoportok nemcsak alapvető társadalmi-gazdasági jellemzőikben, de szakképzettségi jellemzőikben is érdemben különböznek egymástól. Ez arra is figyelmeztet, hogy a közpolitikai tervezések, így akár az aktivizálást segítő (eszköz)rendszer kidolgozása során érdemes erre is figyelemmel lenni: az eltérő hátterű, jellemzőjű, motivációjú emberek, akiket ráadásul (feltételezhetően) máshogy „értékelnek” mind a személyközi, mind az intézményes viszonyrendszerekben, minden bizonnyal más eszközökkel kell segíteni, és egyáltalán: máshol, máshogy lehet „megtalálni.” A munkaerő-piaci visszatérést számtalan tényező befolyásolja. Mindemellett a szakképzésekkel kapcsolatos vizsgálódás fontos eredményének tekinthető, hogy nagyobb arányban dolgoznak a kereskedelmi és vendéglátó-ipari végzettségű egészségkárosodott emberek, amely akár a szektor e csoporttal kapcsolatos nagyobb rugalmasságát is jelezheti – ez a kérdés mindenképpen további vizsgálódást igényel. Az egészségkárosodott emberek végzettségei átfedést mutatnak a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálathoz bejelentett, nem támogatott üres álláshelyek összetételével: vagyis – az adatok azt jelezhetik, hogy – az elhelyezkedések sikertelenségének nem a keresleti és a kínálati oldal strukturális „megnemfelelése” az alapvető oka (legalábbis országos szinten: a területi egyenlőtlenségek vizsgálatára a jelen elemzés nem adott lehetőséget, viszont kutatása alapvető fontosságú lenne!). Tanulmányom utolsó fejezetében az elmúlt évek legjelentősebb – az egészségkárosodott emberek szakképzettségét is érintő – rehabilitációs és munkaerő-piaci programját, a TÁMOP 1.1.1-es programot vizsgáltam röviden. Bár a program képzéseinek munkaerő-piaci elhelyezkedésre gyakorolt hatásáról nincsenek adataink, mindenképpen megemlítendő újítása volt, hogy nem korlátozta a választható OKJ-s képzések körét, vagyis e tekintetben igyekezett a résztvevők személyes igényeihez igazodni.

Irodalomjegyzék Bacsó O. (2013): A „Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése” című kiemelt projekt országos célkitűzései és eredményei. Előadás. Budapest: Nemzetgazdasági Minisztérium. http://slideplayer.hu/slide/2156554/ (Letöltés: 2015. 07. 11.)

58


Bauman, Z. (1993): Van-e posztmodern szociológia? Replika 1993. 9–10. szám.: 7–21. Budapest Szakpolitikai Elemző Intézet (2013): Foglalkoztathatóságot javító beavatkozások célcsoport- és hatásvizsgálata. Budapest: Nemzeti Fejlesztési Ügynökség. Csoba J. (2010): A tisztes munka. A teljes foglalkoztatás a 21. század esélye vagy utópiája? Budapest: L’Harmattan Kiadó. Dahrendorf, R. (1994): A modern társadalmi konfliktus. Budapest: Gondolat Kiadó. Denton, M.–Plenderleith, J.–Chowhan, J. (2010): Retirement decisions of people with disabilities: voluntary or involuntary. The program for research on social and economic dimensions of an aging population. SEDAP Research Paper no. 271. http:// socserv.mcmaster.ca/sedap/p/ sedap271.pdf (Letöltés: 2015. 07. 11.) Fogg, N.–Harrington, P.–McMahon, B. (2011): The underemployment of persons with disabilities during the Great Recession. The Rehabilitation Professional 19 (1): 3–10. http://www.drexel.edu/provost/clmp/docs/CLMP_TheUnderemploymentofPer sonswithDisabilitiesduringtheGreatRecession.pdf (Letöltés: 2015. 07. 11.) Ignits Gy.–Nagy Á. (2012): Munkaerő-piaci helyzetkép a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai alapján, 2011. Budapest: Nemzeti Munkaügyi Hivatal. Mike K. et al. [2013]: Foglalkoztathatóság javítását szolgáló intézkedések értékelése. Budapest: Hétfa Kutatóintézet – Revita Alapítvány. http://revitaalapitvany.hu/nfu_ ertekeles/foglalkoztatasi_esettan_revita.pdf (Letöltés: 2015. 07. 11.) Nagy Z. É. (2015): Van-e út a munkába? A fogyatékos és megváltozott munkaképességű emberek munkaerő-piaci reintegrációjának esélyei. Doktori Értekezés. Budapest: Corvinus Egyetem. Kézirat. Nagy Z. É. (2014): Van-e út a munkába? A rokkantellátásban résztvevő emberek munkaerő-piaci esélyeinek vizsgálata, különös tekintettel a személyes jellemzőikre. Metszetek 2. 1. szám. 238-264. http://metszetek.unideb.hu/van-e_ut_a_munkaba_nagy_zita_ eva_2014_01 (Letöltés: 2015. 07. 11.) Nagy Z. É. (2013): Az „Átvezetés módszertan” célcsoportjának jellemzői. In.: Helyzetfeltárás az „Átvezetés” módszertanához. Budapest: Fogyatékos Személyek Esélyegyenlőségéért Közhasznú Nonprofit Kft – Revita Alapítvány. Nagy Z. É.–Pál Zs.–Ottucsák M. A. (2011): A kutatásról – bevezető helyett. In: Az akadályozott és egészségkárosodott emberek élethelyzete Magyarországon. Szerk. Nagy Z. É. Budapest: Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet. 29-34. Népszámlálás (2011). http://www.ksh.hu/nepszamlalas/tablak_foglalkoztatas (Letöltés: 2015. 07. 11.) Tátrai A.–Bernát A.–Gábos A.–Hajdú G. (2011): Az adatfelvételek módszertana. In: Az akadályozott és egészségkárosodott emberek élethelyzete Magyarországon. Szerk. Nagy Z. É. Budapest: Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet. 35-40. Török E. (2011): A munka. Szociológiai jelentések, társadalmi változások. Doktori értekezés. Budapest: Eötvös Loránd Tudományegyetem. Központi Statisztikai Hivatal (2012): Megváltozott munkaképességűek a munkaerőpiacon, 2011. Budapest: Központi Statisztikai Hivatal. www.ksh.hu/docs/hun/xftp/ idoszaki/pdf/megvaltmunkakep.pdf (Letöltés: 2015. 07. 11.) Krémer B.–Csoba J. (2011): A munkanélküliség szerkezetének és a munkanélküliek ellátásának változása. In: Munkaerő-piaci változások, leszakadó társadalmi csoportok.


59

Szerk. Csoba J. Debrecen: Debreceni Egyetem Szociológia és Szociálpolitika Tanszék. 49–54. OECD (2010): Sickness, Disability and Work – Breaking the Barries: A Synthesis of Findings across OECD Countries. Paris: OECD Publishing. http://ec.europa.eu/ health/mental_health/eu_compass/reports_studies/disability_synthesis_2010_en. pdf (Letöltés: 2015. 07. 11.) OECD (2012): OECD Economic Surveys – Hungary 2012. Paris: OECD Publishing. http:// www.oecd.org/eco/surveys/economicsurveyofhungary2012.htm (Letöltés: 2015. 07. 11.) Az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság (ONYF) statisztikai adatközlései, amelyek a szervezet honlapján elérhetőek. http://www.onyf.hu/m/pdf/Statisztika/ Ellaataasban_reeszesuelooek_1412.pdf (Letöltés: 2015. 07. 11.) TÁMOP 1.1.1. tájékoztató (2012): TÁJÉKOZTATÓ az Európai Unió támogatásával a 2007-2013 évi Társadalmi Megújulás Operatív Program keretében megvalósuló TÁMOP 1.1.1 „Megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának és foglalkoztatásának segítése” című programról. http://www.kormanyhivatal.hu/download/2/4c/30000/ T%C3%81MOP%20111%20T%C3%A1j%C3%A9koztat%C3%B3.pdf (Letöltés: 2015. 07. 11.) Tátrai A. (2011): Szándék és képességek. Az egészségkárosodott népesség (újra)foglalkoztathatóságáról. In: Az akadályozott és egészségkárosodott emberek élethelyzete Magyarországon. Szerk. Nagy Z. É. Budapest: Nemzeti Család és Szociálpolitikai Intézet. 93–104.

megváltozott munkaképességű emberek szakképzettségéről 1

Recommend Documents